|
|
|
 |
| II Béla király oklevelének részlete iniciáléval /Fotó: Mudrák Attila/ |
/Latin nyelvű/
Ezt az oklevelet II. /Vak/ Béla király, aki 113l-l141-ig uralkodott, és felesége, Ilona királynő, a szerb fejedelem leánya adta ki. II. Béla fia volt Álmos hercegnek, aki többször föllázadt bátyja, Könyves Kálmán király ellen. Kálmán, hogy fiának, Istvánnak biztosítsa a trónt, a lázadó Álmos herceget és kb. 5-8 éves fiát, Bélát megvakíttatta 1115 körül, s a dömösi kolostorba száműzte. Ezt a kolostort előzőleg Álmos alapította. Az oklevél szerint "felépítette ugyan..., de akarata ellenére rendezetlen állapotban hagyta hátra". Fia, Béla király adományokkal és a prépostság birtokainak, szolganépének összeírásával rendezte el a dömösi egyház dolgát. Birtokai és szolganépei az ország legkülönbözőbb részein voltak. A szántóvetők, kézművesek és más szolgáltatók mindenféle szükségletet kielégítettek az önellátó gazdálkodás keretei között.
Részletek:
A szent és oszthatatlan Szentháromság nevében. A mi urunknak: Jézus Krisztusnak az uralkodása alatt, mégpedig dicsőséges megtestesülésének 1138. esztendejében..., amikor a jó emlékezetű Álmos hercegnek a fia: a felséges és győzedelmes II. Béla király uralkodott a kegyelmes királynéval: Ilonával együtt, uralkodásuknak pedig a hetedik évében - amikor a szent veszprémi egyháznak a püspöke Péter, a szent dömösi egyháznak a prépostja Saul, nádorispán /2/ Bozeta fia Fonsol volt, a királyi kúria (bírói) tisztét Cronik fia György látta el, Fejér megye ispánságát /3/ pedig Euscidius viselte -, ugyanazon kegyes Béla király, a nem kevésbé kegyes Ilona királynéval s a fent nevezett nemesekkel és több püspökkel és ispánnal, valamint országa sok előkelőjével előrelátó módon és nagy hozzáértéssel -belül és kívül egyaránt- elrendezte a dömösi egyház dolgát; mivel atyja, (a tiszteletre méltó) emlékezetű Álmos herceg a mi urunknak Jézus Krisztusnak a dicsőségére-Szent Margit szűz és vértanú nevezete alatt- felépítette ugyan, azonban mint-hogy jószándékának a megvalósítását sok akadály lehetetlenné tette, akarata ellenére rendezetlen állapotban hagyta hátra.
Ezek tehát azok a szolga-háznépek, akiket Álmos herceg adományozott az ö nagyon kedvelt dömösi egyházának, hogy a benne éjjel és nappal (Istennek) szolgáló kanonokoknak /4/ a mindennapi élelmet biztosítsák. Koppány faluban ezek a szolga-háznépek, akik a dömösi egyház prépostjának és kanonokjainak kenyeret szolgáltatnak: Besenehdi, Bodor, Waridan, Hurcik, Sipus, Jarudi...Ezek valamennyien földjükkel és erdejükkel, valamint szőlőikkel együtt adattak...
...Gán faluban Atakur hét más (szolga) háznéppel együtt évenkint vagy két kész házat, vagy 1000 zsindelyt /5/ adnak...
...Kölesér faluban Pucus és Janus - 18 szolga-háznéppel együtt évenként 50 sertést kötelesek adni. Ezeknek száznagya /6/: Cobu...
...ATisza közelében fekvő Győ falubeliek -más társaikkal együtt- évenkint 30 köböl márcot /7/ kötelesek adni...
Mindezek a felsorolt szolgák az egyháznak a régiségtől megromlott falait és tetőzetét kötelesek helyreállítani; a monostor /8/ részére új műhelyeket építenek, és halastavat rekesztenek el vagy ásnak; a prépost vagy a dékán /9/ parancsa szerint évenkint szénát kötelesek kaszálni. Mindezek az előbb említett szolgák Szent Margit ünnepén /júl. 13./ ünnepi ajándékot tartoznak adni, mégpedig négy hízott ökröt és 30 (igen) kövér juhot, 30 libát, továbbá 40 tyúkot és 20 (darab) kősót; karácsonykor szintén 20 libát, 40 tyúkot és tíz kősót tartoznak adni; hasonlóképpen húsvétkor 20 libát, 40 tyúkot és tíz kősót adnak. Ezek a nevei azoknak a szolgáknak, akik szekereikkel tartoznak szolgálni a prépostnak: Döröcske faluban: Keuerug, Nashadi (és) Samsin...
...A kenyérsütőknek nevei ezek:...Hidegkút faluban: Cosár; Edelény faluban: Kinis (és) Godoidi; Esztergomban : Milos; Enying faluban Casmer; Dömösön Cigu.
A szakácsok nevei ezek:...Koppány faluban: Moiscin;...Dömösön: Cipcu, Jaraslau (és) Scura...
Ezek azoknak a nevei, akik a testvéreknek a hálóteremben és az ebédlőben szolgálnak:...Dalmadi faluban:Batti; Tengőd faluban: Japudi; Surány faluban Farcas...
Az esztergályosoknak nevei ezek: Vrsi faluban Gictu (és) Gurgu, kik Szent Margit ünnepén és hasonlóképpen karácsonykor 500 tálat adnak; Attala faluban Deuecher (és) Telne, kik évenkint Szent Margit ünnepén, valamint karácsonykor és húsvétkor 500 tálat adnak; Zuan fiaival...
A harangozóknak nevei ezek:... Várong faluban ezek: Sebastián, Waga, Maradek, Emun a testvéreivel...
A szűcsöknek nevei ezek: Vgus, Cekes, Achillés, Tulmas, Habrug (és).
Ezek azoknak a nevei, akik a kiküldetésben kiszálló dékánnak /10/ vagy kanonoknak szekeret és lovat kötelesek adni:...Marát faluban: Cetku, Pentuk, Máté (és) Puci; Esztergomban: Selle a testvéreivel; Belsun faluban: Janus a két fiával (és) Bula testvéreivel.
A halászoknak a nevei ezek: Helemba faluban: Blascu, Milata a testvéreivel, Perbuse a fiával, Malcu, Wieneg, Michal, Milosa, Milgotz, Kuker, Máté, Babita, Sumku, Wersum, Tusica, Namest, Nausal, Mogdi, Seple, Boin, Sedin, Vloscina,... A halászóhely pedig az Ipoly folyón van, tudniillik Damástól a Béla patakig; és azonfelül a Dunán szabadon ott halászhatnak, ahol csak akarnak. Ezek a halászok földjükkel és nagy erdejükkel, valamint az Ipoly folyón levő előbb említett tanyával együtt adattak. Adniuk kell pedig minden szerdán, pénteken és szombaton 30-30 halat, a nagyböjt idején viszont mindennap 30 halat kötelesek szolgálni. A halaknak a mértéke pedig négy tenyér. Ezek a halászok pedig arra, hogy e szolgáltatásukat nem teljesítik, semmiféle mentséget nem hozhatnak fel, mert ha a halászszerencse cserbenhagyja őket, az előírt számú halat meg kell venniük, és így kell teljesíteniük kötelezettségüket...
...Sajtény faluban vannak sószállítók, kiknek nevei: Subu, Mihali, Iwanus... Ezek -két hajóval- évenkint hatszor fordulnak az erdélyi részekből szombat vásárhelyéig.
Az erdélyi részeken vannak emberek, akik évenkint 20 nyestet, 100 szíjat él egy medvebőrt, továbbá egy bivalyszarvat kötelesek szolgáltatni.
Helemba faluban van egy eke nyolcökrös és négy szántóvető háznép. Dömösön van egy eke három szántóvető háznéppel...
...Béla királynak és Ilona királynénak s valamennyi püspöknek, tudniillik Felicián érseknek, Pál győri püspöknek, Macelinus váci püspöknek, Besterus csanádi püspöknek, Walter váradi püspöknek,...továbbá valamennyi ispánnak, akik akkor éppen jelen voltak,... és igen sok más nemesnek a határozatából kimondatott, hogy mindenki, aki ennek a privilégiumnak /10/ a rendelkezéseit valaha is megszegi, átkozott legyen, s itt és a másvilágon a Boldogságos Szűz Máriával, a mi Urunknak: Jézus Krisztusnak az anyjával, valamint Szent Margit vértanúval és Szent István királlyal, Krisztus hitvallójával találja magát szemben. Ámen.
A királynak a váci püspökségből járó huszadja /11/ Béla király uralkodásának az első évében adatott Szent Margit egyházának. Az érsek kerületének minden egyes megyéjéből évenként 100 kepét /12/ kell adni a dömösi egyháznak. A kancellár /13/, aki ezt a privilégiumot a királyi pecséttel megerősítette, Woth fia János volt; ennek a privilégiumnak az írója pedig Egyed, László hercegnek a káplánja /14/. Kelt Fehérvárott, szeptember harmadikán.
Waridan, Hurcik, Sipus, Jarudi...Ezek valamennyien földjükkel és erdejükkel, valamint szőlőikkel együtt adattak...
...Gán faluban Atakur hét más (szolga) háznéppel együtt évenkint vagy két kész házat, vagy 1000 zsindelyt /5/ adnak...
...Kölesér faluban Pucus és Janus - 18 szolga-háznéppel együtt évenként 50 sertést kötelesek adni. Ezeknek száznagya /6/: Cobu...
...ATisza közelében fekvő Győ falubeliek -más társaikkal együtt- évenkint 30 köböl márcot /7/ kötelesek adni...
Mindezek a felsorolt szolgák az egyháznak a régiségtől megromlott falait és tetőzetét kötelesek helyreállítani; a monostor /8/ részére új műhelyeket építenek, és halastavat rekesztenek el vagy ásnak; a prépost vagy a dékán /9/ parancsa szerint évenkint szénát kötelesek kaszálni. Mindezek az előbb említett szolgák Szent Margit ünnepén /júl. 13./ ünnepi ajándékot tartoznak adni, mégpedig négy hízott ökröt és 30 (igen) kövér juhot, 30 libát, továbbá 40 tyúkot és 20 (darab) kősót; karácsonykor szintén 20 libát, 40 tyúkot és tíz kősót tartoznak adni; hasonlóképpen húsvétkor 20 libát, 40 tyúkot és tíz kősót adnak.
Ezek a nevei azoknak a szolgáknak, akik szekereikkel tartoznak szolgálni a prépostnak: Döröcske faluban: Keuerug, Nashadi (és) Samsin...
...A kenyérsütőknek nevei ezek:...Hidegkút faluban: Cosár; Edelény faluban: Kinis (és) Godoidi; Esztergomban : Milos; Enying faluban Casmer; Dömösön Cigu.
A szakácsok nevei ezek:...Koppány faluban: Moiscin;...Dömösön: Cipcu, Jaraslau (és) Scura...
Ezek azoknak a nevei, akik a testvéreknek a hálóteremben és az ebédlőben szolgálnak:...Dalmadi faluban:Batti; Tengőd faluban: Japudi; Surány faluban Farcas...
Az esztergályosoknak nevei ezek: Vrsi faluban Gictu (és) Gurgu, kik Szent Margit ünnepén és hasonlóképpen karácsonykor 500 tálat adnak; Attala faluban Deuecher (és) Telne, kik évenkint Szent Margit ünnepén, valamint karácsonykor és húsvétkor 500 tálat adnak; Zuan fiaival...
A harangozóknak nevei ezek:... Várong faluban ezek: Sebastián, Waga, Maradek, Emun a testvéreivel...
A szűcsöknek nevei ezek: Vgus, Cekes, Achillés, Tulmas, Habrug (és).
Ezek azoknak a nevei, akik a kiküldetésben kiszálló dékánnak /10/ vagy kanonoknak szekeret és lovat kötelesek adni:...M arát faluban: Cetku, Pentuk, Máté (és) Puci; Esztergomban: Selle a testvéreivel; Belsun faluban: Janus a két fiával (és) Bula testvéreivel.
A halászoknak a nevei ezek: Helemba faluban: Blascu, Milata a testvéreivel, Perbuse a fiával, Malcu, Wieneg, Michal, Milosa, Milgotz, Kuker, Máté, Babita, Sumku, Wersum, Tusica, Namest, Nausal, Mogdi, Seple, Boin, Sedin, Vloscina,... A halászóhely pedig az Ipoly folyón van, tudniillik Damástól a Béla patakig; és azonfelül a Dunán szabadon ott halászhatnak, ahol csak akarnak. Ezek a halászok földjükkel és nagy erdejükkel, valamint az Ipoly folyón levő előbb említett tanyával együtt adattak. Adniuk kell pedig minden szerdán, pénteken és szombaton 30-30 halat, a nagyböjt idején viszont mindennap 30 halat kötelesek szolgálni. A halaknak a mértéke pedig négy tenyér. Ezek a halászok pedig arra, hogy e szolgáltatásukat nem teljesítik, semmiféle mentséget nem hozhatnak fel, mert ha a halászszerencse cserbenhagyja őket, az előírt számú halat meg kell venniük, és így kell teljesíteniük kötelezettségüket...
...Sajtény faluban vannak sószállítók, kiknek nevei: Subu, Mihali, Iwanus... Ezek -két hajóval- évenkint hatszor fordulnak az erdélyi részekből szombat vásárhelyéig.
Az erdélyi részeken vannak emberek, akik évenkint 20 nyestet, 100 szíjat él egy medvebőrt, továbbá egy bivalyszarvat kötelesek szolgáltatni.
Helemba faluban van egy eke nyolcökrös és négy szántóvető háznép. Dömösön van egy eke három szántóvető háznéppel...
...Béla királynak és Ilona királynénak s valamennyi püspöknek, tudniillik Felicián érseknek, Pál győri püspöknek, Macelinus váci püspöknek, Besterus csanádi püspöknek, Walter váradi püspöknek,...továbbá valamennyi ispánnak, akik akkor éppen jelen voltak,... és igen sok más nemesnek a határozatából kimondatott, hogy mindenki, aki ennek a privilégiumnak /10/ a rendelkezéseit valaha is megszegi, átkozott legyen, s itt és a másvilágon a Boldogságos Szűz Máriával, a mi Urunknak: Jézus Krisztusnak az anyjával, valamint Szent Margit vértanúval és Szent István királlyal, Krisztus hitvallójával találja magát szemben. Ámen.
A királynak a váci püspökségből járó huszadja /11/ Béla király uralkodásának az első évében adatott Szent Margit egyházának. Az érsek kerü-letének minden egyes megyéjéből évenként 100 kepét /12/ kell adni a dömösi egyháznak. A kancellár /13/, aki ezt a privilégiumot a királyi pecséttel megerősítette, Woth fia János volt; ennek a privilégiumnak az írója pedig Egyed, László hercegnek a káplánja /14/. Kelt Fehérvárott, szeptember harmadikán.
I. Károly király 1329.jan. 20-i átírásában. Az oklevél rongált és vízfoltos.
Esztergomi káptalan magánlevéltára: 70 ladula, I. Fasc. 4.Nr.
KIADÁSA: Magyar Nyelv 1936. 56-57.sz. Szabó Dénes; Átvéve: Szöveggyűjtemény Mo. történetének tanulmányozásához 1. Bp. 1964. 184-193.1.
Az oklevél /diploma, litterae/ általában jogi jelentőségű tény kinyilvánítására, bizonyságára szolgál. Konkrét rendelkezéseket tartalmaz. Pergamenre, később papírra is írták. Pecsétje lehet zsinóron függő és rányomott.
Az oklevelek szigorú szerkesztési szabályok szerint készültek. Bevezetése tartalmazza az oklevél kiadójának nevét, címeit és a címzett feltüntetését. A tárgyalásban a tárggyal kapcsolatos bölcselkedésen kívül az oklevél kiadását előidéző körülmények leírását. Ezt követi a rendelkező rész, az ingatlanok és tartozékainak, szolgák és kötelességeinek felsorolása. A záradékban felszólít az intézkedés megtartására, büntetést helyez kilátásba /pl. átok, kiközösítés/. Közli a hitelesítés, a megerősítés módját /ki írja alá, pecsételi le/. A befejezésben a dátum található. Gyakran a naptári időmegjelölésen túl egyéb, más kormegjelölést is használ, pl. méltóságok névsorát. Ezután következik a tényleges aláírás, pecsét, fohász.
Ebben az oklevélben szereplő adománybirtokok szerte az országban terültek el. Helységnevek: Koppány Somogy megye, Gán, ma Gántpuszta Somogy m., Kölesér ma puszta Bihar m., Győ, ma Algyő Csongrád m., Döröcske Somogy m., Hidegkút ma dűlő Bedeg mellett Somogy m., Edelény ma puszta Tolna m., Dömös Esztergom m., Dalmadi ma Ó- és Újdalmandpuszta Tolna m., Tengőd Tolna m., Surány Somogy m., Vrsi elpusztult Somogy m., Marót Esztergom m., Belsun elpusztult, valószínű Dömös mellett, Helemba falu Szob közelében, Szlovákiában, Helemba sziget Esztergom határában vizenyős, erdős, bokros árterület.
prépost: a püspöknél alacsonyabb rangú katolikus pap, a káptalan, azaz a kanonokok
testületének feje.
/Latin nyelvű/
IV. Béla a tatárok közeledtének hírére hadba hívta az ország viszálykodó nemeseit, akik csak vonakodva, viszonylag kevesen jelentek meg táborában. Hiába erősíttette meg a hágókat, a határvédelmet, a tatártok pusztítva, égetve zúdultak Magyarországra egészen a Dunáig. A muhi csatában a magyar sereg súlyos vereséget szenvedett a tatárok gyújtogató, mérgezett nyilaitól, kardjaitól. A király is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni üldözői elől. Előbb az ország nyugati részére, majd Frigyes osztrák herceghez menekült, aki azonban megzsarolta, ezért onnan az Adria egy kis szigetére, Trau várába menekült. A tatárok előbb a Dunáig pusztították, fosztogatták az országot, de a tél folyamán a befagyott folyón a Dunántúlra is átjutottak. Ez a részlet arról szól, miképpen jöttek át a Dunán, a királyi székhelynél, Esztergomnál a tatárok. Marótot, a közeli falvakat nem említi, de a városéhoz hasonló sorsra jutottak azok is.
Mivel Esztergom fölülmúlja Magyarország minden egyes városát, fő szándékuk az volt a tatároknak, hogy átkeljenek a Dunán, és ott üssenek tábort. És íme a tél annyi havat és jeget hozott, hogy a Duna, ami már igen régóta meg nem történt, befagyott. De a magyarok az ő partjukról mindennap törték a jeget, és őrizték a Dunát. Úgy, hogy a gyalogság folytonosan harcolt a jégen.
Mikor azonban megérkezett az erős jégzajlás, az egész Duna beállt. De a tatárok mégsem mertek lovastul átkelni rajta. Figyelje meg tehát, mit tettek?
Sok lovat és barmot vezettek a Duna partjára, és három napig senkit sem küldtek őrizetükre, úgy hogy olyan színben tűnt föl a dolog, mintha őrizet nélküli jószágok volnának. S a tatárok közül nem mutatkozott senki sem azon a vidéken. Akkor a magyarok azt hívén, hogy a tatárok eltávoztak, gyorsan átmentek, s valamennyi állatot átvezették a jégen. Mikor ezt a tatárok észrevették, úgy gondolkoztak, hogy ők is baj nélkül átmehetnek lovaikkal a jégen. Ami meg is történt, s egyhuzamban annyian átmentek, hogy a Duna innenső partján egészen ellepték a föld színét.
Kádán /tatár/ király pedig a magyar király után sietett, ki Szlavóniában időzött, mint olyan, ki sehonnan sem várhat segedelmet...
A sereg másik része az említett Esztergom felé vette útját. De csak kevesen mentek egészen odáig, hanem inkább messzebb tőle állapodtak meg, s mintegy harminc gépet készítettek elő. Eközben az esztergomiak árkokkal, falakkal és fatornyokkal nagyon megerősítették magukat. Végtelen sok nép volt abban a városban és igen gazdag polgárok, nemesek, vitézek és úriasszonyok, kik ott mint egy kiváló védőhelyen összegyűltek. S annyira elbizakodtak, hogy azt hitték, ellenállhatnak az egész világnak.
S íme egy napon a tatárok körülvették a várost, s foglyaik, kik velök voltak, annyi rőzseköteget hordtak össze, hogy belőlök a város egyik oldalán, egyszeriben a sánc tetejénél magasabb falat emeltek. S a fal mögött azonnal elhelyezték a mondott harminc gépet, s azután éjjel-nappal szórták a köveket a városra és a fatornyokra. Emiatt olyan zavar támadt a városban és oly homály szállt az agyukra, hogy megfeledkeztek a védelemről, és mint a vakok és bolondok egymást nyaggatták.
A tatárok pedig, mikor a fából készült erősségeket már lerombolták, az árkok kitöltésére földes zsákokat hajigáltak ki gépeikkel. De a magyarok vagy mások közül senki sem mert az árkok peremén mutatkozni a kövek és nyilak miatt. Látván pedig a magyarok és franciák és a lombardok, kik mintegy a város urai voltak /idegen kereskedők, kézművesek/, hogy nem képesek magukat megvédeni, fölégették az alsóvárost és a sok faházat egészen a város palotájáig. Végtelen mennyiségű szövetet és ruhákat is elégettek a házakban. Leölték a lovakat, az aranyat, az ezüstöt elásták a földbe. Ami jószáguk volt, azt elrejtették, s azután bevonultak a palotába /várba/, hogy ott védekezzenek.
A tatárok megtudván, hogy elégett mindaz, amiről azt hitték, hogy gazdagítani fogja őket, nagy haragra gyulladtak ellenük. Gyorsan köröskörül vették a várost fapalánkokkal, hogy senki se menekülhessen ki anélkül, hogy a fegyveresekbe ne botoljon. Azután ostrom alá vették a palotákat, és csakhamar el is foglalták őket. Hogy az igazat megvalljam, nem hiszem, hogy tizenöten megmaradtak volna az egész városból, olyanok, akiket kint vagy bent gonoszul le ne öltek volna.
A tatárok megfürösztötték kardjaikat a vérben, s haragjuk miatt, melyet ellenünk éreztek elevenen sütötték meg az embereket, mint a sertést.
Turcsányi Tihamér fordításában: Rogerius mester siralmas éneke a tatároktól elpusztított Magyarországról /Magyar Könyvtár Bp. év nélkül/, átvéve Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalomból I. rész Tankönyvkiadó, Budapest, 1951.
Rogerius mester olasz származású, nagy műveltségű, éles szemű író volt. Nagyváradi, soproni, zágrábi kanonok, végül spalatói érsek. 1241-ben Nagyváradon tartózkodott, a tatárok elől az erdőbe menekült, de fogságukba esett. Közel egy évig volt a foglyuk, majd megszökött. Szemtanúként, személyes élményeire támaszkodva, másoktól szerzett értesüléseit is felhasználva írta le az eseményeket pártfogójának, a pecarari püspöknek. Drámaian festi le a tatárdúlást megelőző főúri viszályokat, az anarchikus közállapotokat, a király helyzetét, majd a tatárok pusztításait, az ország siralmas állapotát. Műve nemcsak hiteles történelmi forrás, hanem élményt nyújtó, színes olvasmány is.
A tatárjárás után IV. Béla várakat építtetett, a nagybirtokosokat is erre ösztönözte, mert a várható újabb tatár veszedelemtől ezek védhetik meg a lakosságot. Ebben az oklevéltöredékben a visegrádi hegyen épített várról és a Pilis kerület királynénak adományozásáról van szó. Ehhez az ispánsághoz tartozott Marót is. /Latin nyelvűek/
..." a tatárjárás után a királyné által a pelysi /1/ erdőben a királytól e célra kapott hegyen saját költségén épített várat a pilisi ispánsággal és kerülettel /2/ együtt a királynénak adja főleg azért, hogy a dunaszigeti kolostor apácái veszedelem idején odamenekülhessenek, s a főurak tanácsából megengedi, hogy a királyné a várat életében vagy halálakor egyik gyermekének adhassa"
Töredéke: Manum. Strig. I. 506.I. jelz.; Szentpétery: Az Árpád-kori királyi oklevelek kritikai jegyzéke 1223. Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár
1. pelysi: pilisi
2. pilisi ispánság: 1200 körül szervezték meg a pilisi királyi erdőispánságot, élén az ispánnal. Eredetileg királyi, királynői birtok volt. Ebből kezdett szerveződni az eladományozások során Pilis nemesi vármegye.
1278-ban IV. László király "átírja Mária királyné 1260. évi oklevelét, mellyel a Demesium mellett fekvő Morouth nevű birtokot a visegrádi Szent András monostornak adományozta"
A töredéket említi Gyöngyössy Gergely inventáriuma 86.1.; /Budapesti Tudományegyetem könyvtára Cod Lat. 135./ Győrffy: Pilis megyei monostorok 282.1. Szentpétery: Az Árpádkori királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 2933.
Demesium: Dömös
A visegrádi Szent András monostor bencésrendi kolostor volt.
1260 Mária királynő ugyanezen monostornak adományozott két bizonyos birtokot, tudniillik Morothot és Bydoniczot, /1/ amelyeket pedig elődei is adományoztak, de azokat a tatár hadak és más rablók eltulajdonították. Továbbá ugyanezt az oklevelet mindenekben Ulászló király 1506-ban megerősítette.
1493. VI. Sándor pápa Szent Benedek rendjéből ugyanezen monostort /1/ kivette, és azt Szent Pál remete rendje remetéinek, illetve azok házának eltartására rendelte, hogy annak birtokai ugyanezen rend testvéreinek ellátását szolgálja, továbbá megparancsolta a rend vezetőinek, hogy azokat a mondott testvéreknek adják át.
Ugyanebben az évben Ulászló király, ahogy az oklevélben áll, mondott monostort Tamás esztergomi érsek, egykori győri püspök kérésére rendünknek adományozta.
A C, D oklevélkivonatok a pálos monostorok birtokainak jegyzékéből valók, a magyar provincia levéltárából. Készítette Terstyánsky László 1718. okt. l .Magyar Országos Levéltár E 153. 291.fasc. Fordította Németh István.
1. Mindkét oklevélkivonatban a visegrádi Szt. András benedek rendi /bencés/ kolostorról van szó, melynek birtoka volt Marót és Bitóc. Ezeket a birtokokat a pálos szerzetesrend kapta meg a Szt. András monostorral együtt.
 |
 |
| Magyar parasztasszony a 16. században | Magyar paraszt férfi a 16. században |
/Latin nyelvű/ 1526-ban II. Szolimán /Szulejmán/ szultán hatalmas sereggel támadta meg Magyarországot. II. Lajos király körülhordoztatott hadbahívó véres kardjára viszonylag kevesen gyűltek össze a királyi táborba a viszálykodó főurak, nemesek közül. Szapolyai János jelentős seregével a Tiszánál táborozott. A mohácsi síkon elkeseredett harc után a magyarok elvesztették a csatát. A király menekülés közben - a felhőszakadásszerű zivatartól megduzzadt- Csele patakba fulladt. Magyarország tehetetlen bénultság állapotában a fosztogató török lábainál hevert. Rabolva végigpusztították az országot, majd az oszmán birodalomban lévő zavargások miatt kivonultak. Marót, Bitóc falu sorsa is ez lehetett. A részlet többek között azt is elmondja, nemcsak a török fosztogatott.
...Amikor a királyné meghallotta ezt a vereséget, a veszprémi püspökkel, Thurzó Elekkel és a pápai követtel - akkor még nem tudva bizonyosat a király vesztéről - rémülten Pozsonyba futott, holmijának nagy részét a Dunán szállítva, melyben - és abban is, ami a budai polgároké volt- Orbánsz András, az esztergomi várkapitány némi kárt okozott ugyan, mégis a történtek elbeszélésében messze elrugaszkodott az igazságtól az, aki könnyűfegyverzetű katonáinkat, akiket huszár néven említ, azzal vádolja, hogy megbecstelenítették a királyné szolgálóit, és papucsaikban gúnyképpen táncot jártak.
A török császár néhány napot azon a tájon töltött, ahol a csata lezajlott, majd mindenkit visszahíva, akit prédára küldött, innen Buda felé indult, amit - miután hat vagy hét táborveréssel a Duna mentén haladva, minden útbaeső városkát és falut felégetve, oda megérkezett - őrizet nélkül talált és fölgyújtott, csupán a várat, a királyi istállót és a vadaskertet kímélte meg. Kibocsátva aztán innenső Magyarország minden tájára zsákmányszerzőit, mindent, ami csak a Duna és a Balaton tava között feküdt, egészen Győrig tűzzel-vassal pusztított.
Mégis a fentebb említett Orbánsz András által üresen hagyott esztergomi várat megvédte egy alacsonyrendű ember, Nagy Máté, aki azelőtt a káptalan gyalogságának kapitánya volt, és kevesekkel odamenekült. Visegrád várát pedig, a királyi korona őrzőhelyét a parasztok és szerzetesek tartották meg. Rettenetes félelem lett úrrá a mieink lelkén, hallván a császár megérkezését Budára, ámbár a várakat és Tatát, Komáromot, meg Székesfehérvárt azért mégsem foglalta el az ellenség, mert - nem tudom miért - megelégedett az ország feldúlásával, és a várak, erődített helyek ostroma eszébe sem jutott.
A Magyarországon ekképp dühöngő ellenséggel sehol sem szálltak szembe úgy, mint egy helyen, melynek Marót a neve /1/, nem messze Esztergomtól. Az esztergomi érsekségnek van itt egy kellemes üdülője ebben az erdőségben, melyet Vértesnek nevezünk, mindenütt erdővel, berekkel övezve; a mieink közül néhány ezren, a hely eldugott voltában bizakodva, itt húzódtak meg feleségükkel és gyermekeikkel, ezekkel nemegyszer vívott véres csatát az ellenség, súlyos veszteségeket szenvedve, végül, mert semmiképp sem tudta bevenni a mieink szekerekkel körülvett táborát, kénytelen volt ágyúkat is vontatni oda, és így aztán a tábort szétrombolta, és csaknem mindenkit lemészárolt. A hatalmas hullahegyek, melyek ott látszanak, kézzelfoghatóan bizonyítják az öldöklés nagyságát; a mieink -mint azok, akik egynéhányan elmenekültek, elmondják - körülbelül huszonötezren voltak. E vereség halottjainak és foglyainak számát - már akikről egyáltalán tudni lehet - mindösszesen közel kétszázezerre merném tenni. /1/
A császár, miután innenső Magyarországot a Dráva torkolatától Győrig az elbeszélt módon feldúlta, nem kis rettegéssel töltve el azokat, akik a közelben laktak, a bécsieket is, Pestnél hidat veretett a Dunán, és Budára érkezésének tizennegyedik napján túlsó Magyarországra vonult át; itt is mindenfelé szétküldve mindenkit, ami a Duna és a Tisza közén fekszik, hasonlóképpen elpusztított és fölégetett, mint innenső Magyarországon tette, az egész sokaságot, mely nem kelt át a Tiszán, részben kardélre hányta, részben fogságba hurcoltatta. Aztán mikor eléggé kitombolta magát a nyomorult Magyarországon, visszahívták az otthoni egyenetlenkedések, melyek időközben támadtak Kisázsiában...
Átvéve Mohács emlékezete 47-48 1. Európa Kiadó 1979. Kulcsár Péter fordítása.
Brodarics István /kb. 1490- 1539./ humanista író, váci püspök, II. Lajos király kancellárja. Átélője, szemtanúja volt a mohácsi tragédia több, hozzá kapcsolódó eseményének. E történelmi munkája a magyar humanista történetírás legszebb alkotása.
1. Marót: Mohács emlékezete /Európa Könyvkiadó 1979. Bp./ című kiadvány Jegyzet rovatában ez áll:" A pilismarót mellett elesettek számát egy másik forrás ötezerre becsüli; az egész országban elpusztultak számát ez a jelentés is 200 ezerben állapítja meg. " E kötet szerkesztője Katona Tamás; ellenőrizte Fehér Géza és Szakály Ferenc. Ennek ellent mond az az állítás, hogy a fent említett Marót nem azonos a mai Pilismaróttal, hanem a Gerecsében elpusztult Marót Puszta-Marót falunak felel meg. Nyergesújfalu köze-lében volt. /Bagyari Simon: Dobozi Mihály tragédiája. Értesítő..az Esztergomi Kath. Főgimnáziumról 1908.; Sörös Pongrácz szakvéleménye a Századok 1912. évf./ Mindezek ellenére a pilismarótiak nagy tisztelettel ápolják Dobozi Mihály és a harcokban elesettek emlékét.
/A mohácsi csata után/ ...Terek császár száguldókat bocsáta mindenfelí, kik mind Szalát, Somogyot, Vas vármegyét Tolnát, Pilis vármegyét mind Budáig elígeté, dúlatá. A nípet kit levágának, kit elrablának. Az Vértesben, az hol a szegínysíg táborral meggyűlt vala egy tó mellett Héregynél és Marótnál, az terek sok keresztyén gyűlt népet táborban megverik és midnyájukat levágák.
Mohács emlékezete Európa Könyvkiadó 1979.
Pilis megye: Marót is ide tartozott ekkor.
/Latin nyelvű/ Emlegetik Dobozi Mihály /1/ kiváló vitézségét és híres tettét. Amikor ugyanis a maga mögé ültetett és őt szorosan átölelő feleségét, a ló gyorsaságában bízva, biztos helyre akarta vinni, de mégsem tudott elmenekülni, miután feleségét előbb leszúrta, hogy az ellenség kezére ne kerüljön, ő a sűrű ellenség közé vágtatott, s őt is ugyanúgy lemészárolták....
Mohács emlékezete. Európa Könyvkiadó 1979. Juhász László fordítása
1. Dobozi Mihály: Egytelkes nemes, egyszerű vitéz a Fejér megyei Egyházastabajdról. Feleségének, Ilonának a Külső-Szolnok megyei Farnoson volt birtokrésze. I. Ferdinánd király 1527-ből és 1528-ból hitelesíti az eseményt. A Marót melletti harcok 1526 szeptember 13-15. között folytak le. A szultán Budát szept. 12-én foglalta el.
 |
| A török égeti, dúlja a falvakat, rabszíjon hajtja el a lakosokat. |
Az alábbi részletek Marótot nem említik, de az előbbi forrásokból tudható, hogy Pilis megyében, Esztergom és környékén is fosztogattak, dúltak a törökök. Az események a falu és lakói sorsát is megpecsételték. A szerzők a szultán udvarában éltek, szem-és fültanúk voltak. A B részletben megfigyelhető az előadásmód keletiessége, dagályossága, színessége, mézes-mázos bőbeszédűsége. Túlzásai ellenére a versekkel is színezett történeti munka fontos forrása e kornak. /Török nyelvűek/
/A mohácsi csata után, 1526. szeptemberében/: A győzelmes hadsereg 10 napig időzött Budun /Buda/ városában, mialatt a hadnépnek eleség osztatott ki, egy másik rész pedig Magyarország különböző részeibe ment portyázni, s azokat a bosszú és pusztítás tüzével elégetni. Ama tartományt egész Németországig elborították fekete füsttel és a lovasok által fölvert porfelleggel, s elpusztították és kietlenné tették; a falvakat és városokat fölégették, a várakat erődöket megrohanták és szétrombolták, a gonosz természetű hitványokat leölték; a kisebb és nagyobb fiú- és leánygyermekeket foglyokká téve elhajtották; az élő és élettelen jószágot elrabolták, s azután épen és gazdagon, tömérdek zsákmánnyal tértek vissza...
Megjelent: Mohács emlékezete Bp. 1979. Fordította: Thúry József
Ferdi efendi magasrangú hivatalnok és költő volt Szulejmán szultán udvarában. A szultán történetét 1520-tól 1542-ig írta le.
efendi: nagytudású, írástudó szultáni hivatalnok
/A mohácsi csatatér közelében/ ...a szerencsétlen magyarok házi szerei és fényűzési tárgyai szekereken voltak, ezek pedig a poggyásszal és málhával a hit harcosai /1/ birtokába kerültek. A hit harcosai mindenféle zsákmánnyal megrakodtak, és kimondhatatlan vagyon uraivá lettek. Mindenkinek volt valami zsákmánya: arany- és ezüstedények, palackok, kupák, különös és csodálatra méltó poharak és tálcák, zacskó aranyak, menyét- és cobolyprémes bundák, aranyos és drágakövekkel kivert kardok, magyar és német szablyák, fegyverek, különféle értékes ruhák és egyéb csinos tárgyak. Ciprustermetű, tulipánarcú, jácintfürtű, enyelgő szépek s puszpángnövésű, rózsaarcú, jázmin-illatú huri /2/ származású lányok kerülvén kézre. A szultáni tábor irigység tárgyául szolgált a paradicsomnak /3/.
Eme fényes győzelem után a muszulmán /4/ harcosok mindenfelé portyázni indultak, és Magyarországot eltiporták; minden irányba öt-tíz napi járóföldre száguldozván, nagy városokat és falvakat fölégettek, zárdákat és templomokat elpusztítottak.
Ilyen nagy diadal az előbbi szultánok s a régi khánok /5/ közül egynek sem jutott osztályrészül.....Ez az esemény a világ csodái és ritkaságai közé tartozik; hála legyen Allahnak /6/, hogy ez a vallásvédő és szerencsés padi-sahnak /7/ jutott osztályrészül! Tisztán az isteni határtalan kegyelem és a végtelen jóság ajándéka volt, hogy két-három óra alatt 200.000-nél több piszkos lélek hullott a porba, míg az iszlám /8/ népből mintegy 150 ember lőn vértanúvá /9/. Kétségtelen, hogy az iszlámot védő hadseregnek láthatatlan seregek és tiszta lelkek voltak segítségére. Istenfélő s szent életű harcosok és némely kegyesek beszélik, hogy a próféta őfelsége összes társainak szent lelkeivel részt vett e nagyszerű harcban.
A próféta csodatevő ereje nyilatkozott, Győzelmessé tette a sahot és a harcosokat. A megsemmisülés országába költöztek a gyaurok /10/, A pokolravalók igen nagy számban leölettek...
...Az ország virágzó részeibe akindzsik /portyázó, fosztogató csapatok/, Magyarországot széltében-hosszában eltipratták, az összes várakat, városokat helységeket és falvakat elpusztították, a lakosok javait elrabolták, a nőket s kisebb és nagyobb gyermekeket magokkal hurcolták - mialatt a győzelmes zászlók tíz napig Budán maradtak...
...A Duna partjához közel volt egy Bádzs /valószínűleg Vác ? / néven ismeretes város....Volt egy nagy temploma az ördögök imádására, telve gyehennára /11/ való bálványokkal /szentek szobraival/. A szerencsés had-sereg ezt a pokollal egy helyen álló várost kirabolta, lakosai közül a férfiakat leölte, a nőkből számtalan sokat kézre kerített, s egyéb zsákmánynak is nem volt száma és határa. A lakosok színe-java ama templomba zárkózott, mely akkora volt, mint egy vár. A bezárkózott kutyák ikindiig /12/ harcoltak a győzelmes sereggel, s mivel az átkozottaknak puskáik voltak igen sok müszülmánt vértanúvá tettek. Ikindi után megnyílt a győzelem kapuja: a hit harcosai ezt a templomot is szétrombolták, s számtalan foglyot ejtettek, és határtalan zsákmány nyertek.
Jázminillatúak, tulipánarcúak fogattak el,
Üde ábrázatúak, ingó ciprustermetűek,
Cukorajkúak, rózsaábrázatúak, borivó,
Ezüstövet és kalapot viselők.
A tábori piac tele volt szépekkel.
Megjelent Mohács emlékezete Európa Kiadó Bp. 1979. Thúry József fordításában.
Dzselálzáde Musztafa a szultán magasrangú hivatalnoka, költő és történetíró a szultán udvarában.
ikindi: kora délutáni ima. A muzulmánoknak napi öt alkalommal ima elmondását írja elő
a Korán. Imaszőnyegüket kelet felé leterítve, letérdelve bárhol imádkozhatnak a megszabott
időben a minaretekből messzehangzó müezzinnel együtt.
E rövid iratból többféle következtetést is levonhatunk: Bizonyítja, hogy a magyar király kincstára adóztatta a török megszállás alatt lévő falvakat; a kamara kétféle adót is kivetett a hódoltsági falvak népére, Marótra is: a dikalis adót, azaz hadiadót és a királyi honoráriumot. A porták számából érzékelhető, hogy kevés ember élt itt ekkor /kb.7-21 adófizető családfő, vagyis kb. 30-80 ember/.
/Latin nyelvű./ Mutatóban közlöm: Perceptio dicae regiae honorárii Suarum Maiestatum pro anno 1613. Marott fratrum heremitarum claustri Sanci Joannis: connumeratae sünt portae No. 1 3/4 Dica regia pro utroque termino facit 2ft. den. 62 1/2. Honorárium Suarum Maiestatum: ft 3 den 50.
Közreadja Szakály Ferenc Pest-Pilis-Solt megye XVI-XVII. századi dica- és dézsmajegyzékei. Bp. 1995. 65.1.
A kamararovó/1/ részletes elszámolása 1613-ban a Pilis megyei helységekre kivetett dicáról /2/ és királyi honoráriumról /3/
Marott az ágostonos remeték /4/ Szent János kolostorának birtoka. 1 3/4 porta számoltatott össze /5/. A királyi dika mindkét időszakra 2 forint és 62 1/2 dénár. Őfelsége honoráriuma: 3 forint 50 dénár /6/.
Közli Török József Szerzetesek és lovagrendek Magyarországon Bp. 1990. 119.
Pilis megye: A pilisi királyi birtokok eladományozása révén keletkezett a XIII.-XIV. sz. fordulóján.
/Külső címzés:/ Adassék ez levél az Szent Jánosban lakozó frater Janosnak /1/, mint ennekem mindenben jó akaró szomszéd ur barátomnak tulajdon kezébe
Szent Janosba Esztergyambol
|
|
| A levél eredeti írásképe: |
Olvasata /Az átírásban csak részben követtem az eredeti írásmódot/:
En huszain bek, az hatalmas török császárnak Esztergyamban fő heltartóia az jancsár agával, az kádival, az olajbéggel /2/ és az egész esztergyami vitézlő szeregnek főfő agajavai egyetemben köszönetünket és minden hozzánk illendő tisztességes barátságunkat és jóakaratunkat íruk nadszágodnak.
Továbbá nadszágodat illen dolog felöl kelletek levélirásunk által megtalálnunk, mivelhogy az elmúlt napokban jövének élőnkbe az mi maroti jobbágyink, az mely marotiak nagyszágodnak is jobbágyi. Ennek okaiért adák tuttunkra, hogy a császár falujából /Marótról/ egy jobbágy elszökött. Megértekezvén azert tőlök, hogy miért szökött el az császár falujából az jobbágy, azt mondák szeginyek, hogy mit tagadhatunk, nagszágos uram, meg kell igazán mondanunk, mivelhogy török rendre az hatalmas császáré vagyunk, magyar rendre penig fráter János urunknak, őnagyszágának vagyunk jobbágyi. Azért az ő nagyszágja szommája /pénzadója /3/ mijat, az száz forint mijat szökött el. Azért az több/iek/ is mind elmennek, ki Marusrol jött, ki Szobrol jött, ki Vámosmikolárol jött, ki Kemenczéröl jött, mind elmennek. Ennek felette ki Damásdba, ki Vaczra, mind elmennek /4/.
Azert itélje meg nadszágod jó lélekkel, hogyha ennek igy kelle lennie, holott mind magadnak, mind az hatalmas török csaszarnak kárt teszel. Lám mik mind a magyar urak és mind a török urak akarattyábul azt cselekettük, hogy az mel falukat most esztergiamhoz beattanak, az mel falunak háromszáz forint szommája /pénzadója/ volt is, száz forinban meghattuk. Az kinek száz forint szommája volt is ötven vagy huszonöt forintban meghattuk. Azért nagyszágod is ugy cselekedjék ennek okaiért.
En esztergiami Huszain bek /bég/ az égisz esztergami főurakkal, agakkal, főemberekkel és a vitézlő szereggel egyetemben kérük nagyszágodat, hogy haggya meg nadszágod az ötven forintban szegineket, hadd épüljenek szeginek az nagyszágod birtoka alatt. Ha nadszágod igy cselekedik vélek, tugyjuk, hogy minden esztendőről esztendőre hasznot adhatnak mind nagyszágodnak, mind az hatalmas császárnak. Ha penig igy nem cselekedik velek tehát, legyen bizonyos nagyszágod ebben, hogy mi több levélírásunkkal magyszágodat nem buszittuk / bosszantjuk/. Midazáltal szegineket egymástol el sem haguk /hagyjuk/ szakadozni, hanem mind csoportostol, minden kevés marhaj okkal egyetemben felvesszük /elvisszük/ szegineket, es az Vértesben, Esztergiam vidékében letesszük / letelepítjük/ szegineket. Ha nagyszágodnak az jobbágy nim kell, kell minekünk. Nem azért is bocsátattam az hatalmas császárnak végházában az gondviselésre, hogy a szegin jobbágyoknak pusztítója legyek, hanem hogy inkább épiecsem/ építsem/ és gondjokat viszeljem. Azért meglátom en kicsoda leszen az, azki marhájokban avagy búzájokban bele kapna.
Azert ez megleszen, hogyha a nagyszágod földe puszta leszen. Tehát az egiesz esztergami szeregnek minden marhájok rajta élnek. Mind juhok, lovak, ökrök es tehenek rajta élnek. Ennek felette rétejét használják, szénáját elhorgyák, es igy nagyszágodnak semmit sem adnak, mindhogy az föld is az császáré, az vitézek is császáré.
Azér hogy mindezek meg ne törgingyenek /történjenek/, es meg ne legyenek, nagyszágod minden jobbágyiddal minden jót cselelekegyék, és az ötven forint szommában nagyszágod meghagyja ükét. Mert ha egyéb bántások nem volna is szegineknek, csak az útonjárók is, /útonállók, rablók/ török es rácz /5/ efogyatnak /kifosztják/ üöket.
Az mint pedig nagyszágod ezen felüöl való írásomból megértette, elhiggye bizonyosan nagyszágod, hogyha valami elszenvedhető, es eltűrhető állapotban nem hagyja nadszágod üöket, hogy bizon es ugyan hitemre mondom, hogy felveszem /elköltöztetem/ szegineket, es oly helre teszem le ükét, az hol mind magiar ura es mind török ura jó leszen. Hadd legyen csudájára az egyes Duna két felén lakozóknak, mind magyarnak es mind töröknek, hogy az szegin maroti jobbágyoknak nem az török uruk miatt lett
pusztolások, hanem az magiar uruk mijat.
Erre nagyszágodtól jó választot várok. Isten legyen velünk. 1 6 1 9 böjtmás havának 18. napján /6/.
Ez Esztergyamban lakozó Huszain bék, nagyszagodnak, mint szomszéd úr barátomnak jóakarója.
Magyar Országos Levéltár E.153. 287. fasc. 6. pag.
Az előbbi dokumentumok is, ez a szerződés is bizonyítja, hogy a 150 éves török uralom alatt a hódoltsági területen mind a töröknek, mind a magyar államnak és elmenekült földesurának, Marót esetében a Pálos Szerzetes Rendnek, adózott a magyar paraszt. Ezt a Contractust /szerződést/ a Pálos Rend megbízottjával kötötték a maróti jobbágyok küldöttei, akik télvíz idején gyalogoltak Felsőelefantba, Nyitra megyébe.
1 6 5 3. esztendőben január 6-án, úgymint kis karácsonnak avagy Boldog Asszony havának 6. napján /1/. Én Fráter Joannes Alphonsus Ikornichi az elefánti monostor vikáriusa, a Pálos Szerzetesrend jószágainak adminisztrátora, az atyák generálisa /2/ tudtára adom mindeneknek, az kiknek illik, az in /én/ successoraimnak /jogutódaimnak /3/ is, hogy nézvén és tekéntvén az in szegin maroti jobbágimnak szegénsigire es nyomorusagokra, ha tisztek és más foember több árendát /4/ akar adni /kiróni/, ne pusztítassík az illen árenda miatt az szegény falu.
Illenképpen megalkuttam vélek, és illen módon végzést tettem azon megnevezett jobbágyimmal. Úgymint Imre Andrással, Pentér Andrással, Nagy Györggyel, az mely megnevezett személyeket az egész falu maga képében hozzám köldötte, hogy én, és én általam az egész Szent Szerzet mindenfile munkákat és robotokat, kilenczedit /5/ is az buzának és bornak /elengedtem/, minden hasznával nékiek megengedtem. Tartoznak annakokairt ők is minden esztendőben Pünkösd napján 60 forintot, Szent Mihály /6/ napján 65 forintot és egy fő veres velencit /?/ megadni minden birsággal ....?...., tisztán, amint magok böcsületit szeretik.
Ez végzésnek nagyobb bizonságára
Páter Joannes Alphonsus Ikolnicski Vicarius Elefantensis
+ + +
/A falu képviselői nevük aláírása helyett keresztet rajzoltak./
Magyar Országos Levéltár E 153. 42.cs. 287. fasc. 8.p.
 |
  |
| Paraszti viselet | Bocskor |
A hódoltsági területen élő lakosságtól elvárták, hogy vitás, peres ügyeiben ne a török hatósághoz forduljon, hanem a Királyi Magyarországra menekült vármegyei joghatósághoz. Ez az irat is példa erre. A különböző falvakból megidézett tanúknak Németsződibe / a Duna bal partján, ma Szlovákia/ kellett elmenni, mert, Esztergom megye szolgabírájának és esküdtjének "az török félelme miatt nem volt bátorságos az helyre /Marótra/ odamennünk", ízelítőt kaphatunk az akkori közállapotokról: megtudhatjuk, hogy a tatai hajdúk sertéseket raboltak a marótiaktól. A végvárakban élő katonák zsoldjuk elmaradása miatt, de más okból is gyakran átcsaptak a hódoltsági területek falvaiba maguknak élelmet, állatcsordákat szerezni. Ugyanezt tette a török a peremvidékek falvaival. Szép számmal voltak az országban rabló, portyázó hajdúk, rác és török bandák, amelyek gyakran rajtaütöttek a falvakon, állataikat, élelmüket elrabolták.
Én Illey István Nemes Esztergam Vármegye szolga bírája és Varga Márton eskütt /1/ társammal ültem le házamnál, Németh Sződiben, /2/ Esztergam Vármegyében, mivel az török félelme miatt nem volt bátorságos az helyre odamennünk. Hanem arra nézve cselekedtük az magam házához, az nemes és vitézlő Horváth Tamás uram, ezen nemes Esztergam vármegye substitutus viceispánja /3/ comissioja /4/ mellett az tiszteletes Elefánthy vicarius páter /atya/ Nagy Miklós instantiájára /kérelmére/, az mint következik az előnkbe adandó deutrum continentiája /a kérdések tartalma /5/ szerént.
Első tanú Verőczén lakozó Kis István körülbelül 90 esztendős, a váci püspök úr ő nagysága jobbágya megesküdött, hiti után aztot vallja: 1608 esztendőben érték, amikor Maróthot megszállattuk /beköltözünk/, és laktam azon helyen 27 esztendeig. Akkor időben sok fő öreg emberekkel éltünk. Az minémű hosszú oldal hegyet hínak, onnan elhajtották az tatai hajdúk maróthy uraim sörtés /sertés/ marhájokat, mindeddig maróthy föd volt. Az Czakó kútja hol vagyon, csak ottan van egy kő, aztot tartjuk az határnak. Az hosszú oldal hegynek az haza felől való felét Bornyú málly Bikkinek híják, és onnan hajtották el az marhájokat. Hogy /mikor/ pedig engemet oda vittek az marótiak, az honnan elhajtották marhájokat, megesküttem a pásztorjaikat, az/okat/ kikel elhajtották, és ők is onnét mondották, hogy elhajtották. Ezen ugyan magam is láttam az csapásokat. Az Czakó kútja dömösi földen esik, de ez ugyan még az elhajtáshoz egy puska lövésnyire /van/, az hol a határ vagyon.
Második tanú Maróthon lakozó Likk István körülbelül 20 esztendős, megeskütt, hiti után azt vallá, hogy mikor a sertés marhákat /6/ elhajtották előlem, az hosszú oldal hegynek indulván, és miként leültünk enni, és csak nékünk ugrándozván megfogtak, kenyerinket elszedték, és elő vévén a marhákot, velünk együtt úgy hajtottak el a Czakó kútjához, az hol a határkő vagyon, voltunk egy puskalövésnyire.
Harmadik tanú Tóth István 16 esztendős, káptalanbéli urak /7/ jobbágya fia. Szobi, most Maróthon szolgálván megesküdött, ő is jelen lévén, és előtte való bizonysággal ugyanazt vallja, hogy ezen hosszú oldal hegyből hajtották el az maróthy sertéseket, szememmel láttam.
Negyedik tanú. Bogdányban lakozó Hidas János, 45 éves. Megeskütt, hűti után azt vallja, mikor tájban Maróton laktam, vagyon annak húsz esztendeje, mind eddig maróthy földnek tartottuk azon hosszú hegy oldalt, az honnan a tatai hajdúk elhajtották az maróthy sertés marhákat, jól lehet az határt szintén hol legyen, nem tudom.
Ötödik tanú: Bogdánban lakozó Nagy Máté, aki ennek előtte Dömösön lakott, körülbelül 75 éves. Megeskütt, hiti után azt vallja: az mely Czakó kútnak folyása vagyon, az hasítja az határt a két falu között; mert az határ is csak az kút fölött vagyon. Dömösön laktomban is azt tartottuk az határnak. Úgy hallottam, láttam régi öreg emberektől, ugyan megütötték az határkövet, hogy ez Dömös és Marót között a határ. Az mely földről elhajtották az maróthy sörtés marhákat, Maróth felől, melyet Borjúmálly Bikkinek is hínak egyfelől, más felől hosszú oldal hegynek.
1662. október 30.
Illyey István szolgabíró
Varga Márton esküdt
Komárom m. Levéltár Esztergom vm. törvényszékének iratai VII. 1744, fasc. II. nr. 13.
 |
| Marhahajcsárok, hajdúk |
Magyarországot 1683-tól, Bécs fölmentésétől kezdték el fölszabadítani a török uralom alól. Buda visszavétele után még több mint egy évtizedig harcoltak a Szent Liga csapatai az ország felszabadításáért. A lerombolt, elnéptelenedett országrészben lassan megindult az élet. A pálos szerzetesek is felmérték volt falvaik, birtokaik állapotát, budaszentlőrinci kolostorközpontjuk helyzetét. Az alábbi ismertetés két szerzetes beszámolójából készült.
/Ismertetés egykorú iratok alapján/
1687. január 20-án indult el Mallesics Gáspár, rendi titkár a már Budán ismerős Majtényi Pál elefánti vicáriussal, hogy a királynak küldött beadványukban említett kolostorok helye, fekvése, állapota és javai felől tájékozódást szerezzenek.
Elefánttól Budáig több, romokban heverő, elpusztult községet érintettek. Léva felé menet a kihalt Garammikola, Nagylóth, majd Nosztra községek meredtek eléjük füstös romjaikkal, üszkös, leégett házaikkal. A sűrű erdőség mélyén a nagy hegy lábánál épült márianosztrai kolostort azonban a nagy hó miatt nem tudták megközelíteni. Vigasztalóbb képet találtak az Esztergomtól nem messze fekvő Maróton /Pilismaróton/, amely a nagy pusztulást már némileg kiheverte. Itt újból épülő házakat és szorgalmas földművelő népet találtak. A lakosságot kitartásra buzdították, a csüggedőkbe erőt öntöttek és megígérték, hogy az átvonuló katonaság ellen védlevelet szereznek nekik.
28-án érkeztek a kiküldött atyák Budára, s nyomban hozzáláttak egykori kolostoraik helyének felkutatásához. Egyetlen támpontjuk Ferrarius Zsigmond adata volt /1637-ből/. Azonban az általa megjelölt helyen nem találtak olyan épületet, amely azt a látszatot keltette volna, hogy ott valaha az ő kolostoruk lehetett. A nagyvezér istállói közelében azonban a Vizivárosban, volt egy rendkívül rossz állapotban lévő, s a pálos kolostorokkal egyező beosztású "kicsiny, szűk ablakokkal, ajtókkal, folyosóval, elkülönített cellákkal rendelkező épület", amely a csáktornyai, római és máriavölgyi kolostorokhoz igen hasonlított. Vele összefüggött a nyilvánvalóan keresztény templomból átalakított mecset.
A város elöljárója előtt ezt az épületet nyilvánították az atyák egykori kolostoruknak, bár komolyabb bizonyítékot a már említett hasonlóságon kívül nem igen tudtak felhozni. A polgárok közül pedig senki sem akadt, aki határozottan emlékezett volna, hogy a kérdéses épület tényleg az ő hajdani kolostoruk lenne...Ferrarius meghatározása után indulva találták meg a Szent Pál -völgyében a Szent Pál-kolostor romjait, amelyről a közhit azt tartotta, hogy valamikor fehér barátok laktak benne. /1/
A pesti oldalon is nagy kolostor maradványaira bukkantak, amelynek friss vizű kútját a polgárság "a fehér barátok kútjának" nevezte... Budai házukat hiába keresték; bár egész nap járták a várost, semmi nyomot sem találtak. A fárasztó keresést és utánjárást befejezve, már csak Benk Lipót tábornoktól, a helyőrség parancsnokától szereztek, ígéretük szerint Marót számára oltalomlevelet az átvonuló garázdálkodó katonák erőszakoskodásai ellen. 30-án hagyták el Budát. Visszatérő útjukon a pilisi Szentkereszt és Szentlélek kolostorok maradványait, -bár tervbe vették,- a nagy havazás miatt nem tekinthették meg.
Maróton átadták a község lakóinak a megígért oltalomlevelet. Innen Visegrádra mentek, ahol az egykori Szent Andrásról elnevezett kolostoruk romjait sem lelték meg, mindössze egy bedőlt templom maradványait találták itt. Fájdalmas szomorúsággal tértek vissza állomáshelyeikre. Majthényi Pál Elefántra, Mallesics Gáspár pedig néhány napos máriavölgyi pihenés után Bécsbe távozott. Itt a bécsújhelyi perjellel ismét megtanácskozta rendje érdekében a tennivalókat, majd újabb, immár a harmadik memorandumot /2/ terjesztette a király elé a kolostorok és birtokaik visszaszerzése érdekében...
Átvétel Kisbán Emil A magyar Pálosrend története /1938/ című könyvéből 290-293.o.A szerző egykorú pálos forrásokra hivatkozva írta le a fentieket.
A töröktől felszabadult Magyarországon a császári csapatok vonulgatásai, erőszakoskodásai rengeteg kárt, pusztulást okoztak az amúgy is lerombolt országban, így a hadászatilag nagyon fontos esztergomi vár környékén is. A kemény harcok árán felszabadult esztergomi várat császári zsoldosok szállták meg. A parasztság terhei jelentősem megnövekedtek a súlyos hadiadó, a beszállásolt katonaság portiója /élelmezése/, a katonák felszereléseinek fuvarozásai és a zsoldosok erőszakoskodásai miatt.
Később a kuruc-labanc háború alatt mindez folytatódott, mert a kurucok is sarcolták a népet. Nem véletlen tehát, hogy az ezzel kapcsolatos iratok megszaporodtak a 18. sz. első harmadában. A panaszok, kérelmek, összeírások, adókivetések bepillantást engednek a maróti jobbágyok hétköznapi életébe, vagyoni helyzetükbe, érzékeltetik kiszolgáltatottságaikat, alázatos hangú, mégis karakán kiállásukat, igazuk védelmezésének kísérleteit.
Szétosztása azon kiadásoknak és kihágásoknak, melyeket a nemes császári és királyi katonaság átvonulásakor Esztergom vármegyében tett az 1697-1698. években
/Latin nyelvű/
A teljes kárösszeg, melyet 1697 és 1698-ban Esztergom vármegyében az átvonuló katonaság okozott: 4390 ft 40 dénár /1/
A dikák /2/ száma összesen: 1496
A fent említett összegből minden egyes dikára esik: 2ft 94 dénár
A Pálos atyákhoz tartozó helységek:
Marót: 32 dikája van, ezekre kivetett összeg 94 ft 8 dénár, melyből még semmit sem róttak le, az egész összeggel tartoznak.
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. V. Perceptorália 1698.
/Latin nyelvű/
A dikális adót az állatállomány és a termények után vetették ki adókulcs szerint. Majd ezt számították át pénzre.
Marót
Összes: 31 és 1/2 dika
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár - Evl. V. Perceptorália prothocolum limitátionum 1697/98
/Latin nyelvű/
Az adófölosztás értelmezését megkönnyíti, ha figyelembe vesszük, hogy Lipót császár az országgyűlés összehívása helyett Bécsbe rendelte az egyházi és világi főurakat, a megyék és a városok képviselőit, és bejelentette, hogy az évi adót 2 milliárdról 4 milliárdra emeli. Az adó 2/3-át a jobbágyságnak, 1/16-át a városoknak, 1/3-át a nemeseknek kellett fizetniük. A megyei adófölosztásból látható, hogy a legnagyobb vagyonnal rendelkező főpapok, mágnások, nemesek kevéssel járultak hozzá a hadak költségeihez, a legtöbb terhet a parasztság nyakába rakták. Az iratból kitűnik, hogy fejadót vetettek ki külön a családfőre, külön a család munkaképes tagjaira. Egy asszony, férfi vagy leány után annyi adót kértek, mint egy ökör után. Különböző kalkulációkat végezhetünk a falu lélekszámára, vagyoni állapotára, a növény-termelésre, állattenyésztésre vonatkozóan.
A megyére kivetett teljes adó összege 16847,26 ft. Ebből a főpapok, mágnások /1/ és nemesek 1018,88 ft-ot, Esztergom szabad királyi város/2/ 1564 ft-ot, a /jobbágy/porták 131 12779, 74 ft-ot, a magyar katonaság /4/ 1399,69 Ft-ot, armalisták /5/ 84,94 ft-ot fizetnek.
A községekre jutó adómennyiség igazságos szétosztása az alábbi kulcs szerint történik:Adókulcs / Marótra kivetett adó
Összesen: 527 ft 67 dénár
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár - Evl. V. Perceptorália 1699.
/Latin nyelvű/ Közlemény
1699. márc. 30-án nemes Esztergom vármegye tekintetes alispánjának megbízásából ugyanazon nemes vármegyének szolgabírája, Kapuváry úr által kihirdettetett a katonaság ellátásával és élelmezésével kapcsolatban tett kiadások, melyek a következő sorrendben az elszámolásokba is beszámítandók lesznek:
Őfelségének a katonaság ellátásával kapcsolatos regulamentumát /hadi szabályzatát/ nemes Esztergom vármegye hadbiztosa kihirdette, s a katonaságnak meg kell parancsolni, hogy tartsa be.
Maroth falu fogja aláírni, és a nemes vármegyének beterjeszti.
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár - Evl. V. Perceptorália 1699.
Maróton van hét katona, hat ló, azon kivöl meg estrázsa mester /őrmester/ idem /ugyancsak/ egy lóval. Semmi is panasz nincsen, mivel estrázsa mester uram igen vigyáz. Aki valamit cselekedett, megbüntetődt /megbüntetődött/ érette. Azért senki semmit nem mond oljat, aki /ami/ valakinek közölök kárára volna. A lovaikot is magok őrzik. Mivel az egy font /0,5 kg/ hús nem elig egy embernek, amint tarthatják, panasz níkül úgy tartják. Nimely katona maga kéri, hogy adják meg az egy font húst, nem kíván többet. Nincs honnét venni, mert el nem kél /fogy/ a hús, ez egy ha vágnak is, rajtok vesz/veszik/, kiből ha nincs. /1/
Komárom Esztergom Megyei Levéltár -Evl. jelzet nélkül kb. 1690-99.
1. Megjegyzés az utolsó mondat értelmezéséhez: Ha a falu egy marhát levágott, a katonáknak adott húson kívül a többit nemigen tudta eladni, tehát a község kárt szenvedett.
/Latin nyelvű/
Komáram-Esztergom Megyei Levéltár -Evl. V. Acta perceptorália 1699.
téli ellátás: állami, hadiadó természetbeni része a porció. A téli ellátás normája kevesebb volt, mint a nyári. A portiót részletesen lásd a Szó- és fogalomjegyzékben.
 |
| Császári zsoldosok porciót szednek |
Az irat megértéséhez célszerű ismerni a következő tényeket:
A reformáció /vallási reform/ Luther Márton tanainak kihirdetése után /1517/ hamarosan Magyarországon is elterjedt. Különböző irányzatainak sok híve volt Európában is, nálunk is. Tanításaik lényege: megreformálni a római katolikus egyház szervezetét, liturgiáját, nem ismerte el a pápa főszentségét, eszmeiségében visszatért az ősi, biblikus, keresztény tanításokhoz.
A pápa vezetésével a római katolikus főpapság és arisztokrácia az európai uralkodók egy részével összefogva, különösen 1540-től, a Jezsuita Rend megalakulásától kezdve- különböző eszközökkel- kíméletlen harcot indított a reformáció ellen a hívek visszaszerzéséért. Ez volt az ellenreformáció. Sikerét a Habsburg uralkodók, különösen I. Lipót és III. Károly abszolutisztikus módszerekkel, rendeletekkel, törvénycikkek el fogad-tatásával is támogatta. A XVII. század második felében kölcsönös erőszakoskodások zajlottak le. A királyi Magyarországon a protestánsok ellen hozott törvények jelezték az ellenreformáció állami támogatását. A hódoltsági területeken mindez nem érvényesült, a török nem szólt bele sem a katolikus, sem a protestáns egyházak ügyeibe. A töröktől való felszabadulás után azonban az ellenreformáció akcióit a volt hódoltsági területekre is kiterjesztették.
Mikor fundaltatott /alapíttatott/ Maróthon leg elsőben Reformata Eklesia: az nem bizonyos, mivel arról semmi Documentum /írás/ nintsen. De hogy volt Maróthon régtől fogva s régenten Reformata Ekklesia meg tettzik /megtudható/ az 1721-dik Esztendőben F./ölséges/ VI-dik Károly Császár és Király /3/; és M./éltóságos/ Gr/óf/ Pálffy Miklós Palatínus alatt /4/ T.N. Komárom és Esztergom Vármegyében tétetett s véghez ment Inqvisitióból /bírósági vizsgálatból /5/, mellynek is copiája /másolata/ T. Fábris Jósef Ur T. Komárom Vármegyének V/ice/ Sz/olga/ Birája és T. Veres Mihály Ur Assessora /ülnöke/ subscriptiójával /aláírásával/6/ és pecséttyével meg-erösittetvén...
Világos ti. azon Inqvisitioból az többek között nevezetessen az, hogy az Török kezéből meg vévén az Kereszténység Buda Várát, /7/ mindgyárt ki űzték Marothból az Szent Pál Rendin lévő Földes Urak az Ref. Prédikátort és Oskola-Mestert; a Hegyen levő Kö Templomot, az Harangot, Parochiát /8/ és Oskolát el vették.
Ezen Ekklesia régiségének jeleit lehet még mostan is szemlélni az Szent Asztalra való 4 keszkenőkben, mellyek virágokkal ki varratva vagynak, és egy törött tarka tserép korsótskában, mellyre az 1709-dik Esztendő vagyon fel tétettve. Az mostan még életben levő Öregek három egymás utan kővetkezett akkori Prédikátoroknak neveikről emlékeznek: ugymint Tiszteletes Inyi Péter, Imre Péter és Desi István Urakról; az kik közül Tizteletes Dési István /így írva/ Ur vólt az utolsó prédikátor, az ki is innen ki hajtatván mentt Perőtsénbe /9/ ugyan prédikátornak.
Attól az időtől fova azért ez az Ekklesia árva volt..."
Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Archívumából Pápa /Különösebb jelzet nélkül/
A szerződés Maróton a pilisi pálos birtokok gazdasági központjában készült. 1703 és 1740 között több szerződést kötöttek az üveghuta működtetéséről. Marótot jelölték meg a bérleti díj kifizetési helyéül és bizonyos üvegtermékek beszolgáltatására.
/Latin nyelvű/ Ismertetés
1703. május 13-án kezdődik Hutás Andrásnak a szentléleki erdőségben lakó üveggyártó mesterünknek bérleti éve. Évi bér fejében 110, azaz száztíz rajnai forintot tartozik fizetni nekünk. Ezenfelül üveget is tartozik adni a rendház szükségletére 5 forint érték erejéig. Ennek az összegnek fejében engedélyt adunk nékik, hogy használják a szentléleki rétet ezen a nyáron.
Ők viszont kötelesek őrizni az erdőt, és távol tartani a betolakodókat. Ha pedig rajta érik őket, hogy másoknak fát adnak el, vagy szabad bejárást engednek nékik, és nem állják útjokat, esetenként 40 forint bírsággal bűnhődnek.
Kelt Marothon, a fenti évben és napon. Bakay Imre testvér
Közli Prokopp Gyula A pilisszentléleki üveghuta című munkájában.
Kis András kapitány a császáriak által megszállt esztergomi várban szolgált. A császári katonák, a labancok vezette hadsereg kötelékében sok kurucérzelmű magyar katona szolgált, [akik alkalomadtán átálltak a kurucokhoz. Lehetséges, hogy Maróton is ilyesmi történt.
„.Nem rég portyára küldvén itt való Méltóságos Generális és Commendans Uram /2/ 75 katonámat át a Dunán, holott visszatértek volna: 6 zászlóalja kuruc készen várván lesben, kikenis át kölletett magokat verniek, - huszonhatan vesztek el; kik közöl Győry kapitány és Madary hadnagy uraimék 20 közkatonával Újvárban /3/ raboskodnak, az többieket levágták. Ezen szerencsétlen casus /eset/ után ki talált menni Kis András kapitány uram is Marótra, - ott nyomták meg bizonyos talpasok /4/; de bizonyossan nem tudhatom: ha szántszándékkal-e elfogatta magát, vagy nem? Kiről semmi bizonyos hírt nem kaphatok: ha raboskodik-e? vagyis /vagy/ kuruczczá lett?...
Strigony/5/, 6. Juny 1705.
Excellentiádnak /6/ alázatos, köteles szolgája
Sándor Menyhárt m. p.
A levél eredetije az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában. Thaly Kálmán gyűjt. Fol. Hung 1389. A fenti rész kiadva: Archivum Rákóczianum I. oszt. EK. köt. Közli Thaly Kálmán. ,1883. 193-194.1.
A kérelemből megtudjuk, hogy "Felsége Tábora", a császári csapatok sok kárt tettek. Itt valószínűleg az 1706. évi harcokról van szó. Esztergomot Rákóczi csapatai 1706. szept. 16-dikán, egy hónapi ostrom után elfoglalták, de a császáriak már október 12-dikén visszafoglalták. A panaszok a hadak /császáriak és kurucok/ ekkori kártételeire vonatkozhatnak. Nemcsak a katonai terheket viselték nehezen, hanem a vármegye által megkövetelt adóra, sok igás és kézi robotra, közmunkára is /hídcsinálás, fahordás/ panaszkodtak. Gyakori, hogy a jobbágyok elköltözéssel, szökéssel védekeznek vagy fenyegetőznek.
Tekintetes Nemes Vármegye.
Fris emlékezetében lehet Nagyságtoknak, kegyelmeteknek, hogy már ennihanyszor sok s nagy előbbi karvallasunk mijat alazatosan instaltunk /kérelmeztünk/ valami könnyebségünk iránt, de mind eddigis vagy legkisebbenis nem tapasztaltuk könnyebségünköt. Azért mostan ujabban nagy alázatossan kinszerittetünk ugyanazon nyilvánvaló kárainkat es mind eddig való Szenvedésünköt is detegalni / feltárni/. Elsőbenis tudván vagyon Nagysagtoknál, kegyelmeteknél, hogy midőn Esztergam vára alat fekütt kegyelmes királyunk ő Felsége Tábora, akkor minden néven nevezendő marhájinktul, ugy mind vermes /1/, mind szalmájában levő gabonájinktul egésszen meg fosztattunk, noha más Falukon is történt ugyan ez, de nem ilyen nagy mértékkel.
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár - Evl. I. Folyamodványok 1712.
1. vermes gabona: veremben tárolt termék
A török kiűzésével felszabadult Magyarország elnéptelenedett falvaiba, városaiba nagyarányú településeket szerveztek. A sűrűbben lakon szomszédos területekről spontánul is elvándoroltak -főleg a kevés földdel rendelkező vagy föld nélküli zsellérek, mert nagyobb életlehetőséget reméltek, több földhöz juthattak, és kedvezőbb szolgáltatási kötelezettségekben állapodhattak meg a új földesúrral. A földbirtokosoknak is az volt az érdekük, hogy birtokaikon minél több dolgos kéz és adófizető paraszt legyen, ezért eleinte kedvezményeket adtak ezeknek.
Marótra és a pálosok pilisi falvaiba /Pilisszentlélekre, Pilisszentkeresztre, Pilisszentlászlóra, a Felvidékről, valószínűleg Nyitra megyéből, szlovák lakosokat telepítettek, akiket akkor tótoknak neveztek.
A telepesek sérelmeiket az alábbi levélben adják elő.
Címzés: Az Pesti Nemes conventus Paulinusok Lelki Atyánk Priorunkhoz, nekünk nagy bizodalmas Földes Urunkhoz eő Atyaságához /1/ Alázatos Instanciánk /kérelmünk/ belől írt instansoknak. Isten szerencsés sok jókkal, üdvességes jó egisséggel álgya meg Uraságodat s Atyaságodat tisztelendő prior Urunk. Mi uraságod szegény jobbágyi Isten után nem tudunk kihez folyamodni ezen nyomoruságunkban, ha nem Urasáhodhoz, /:tudnillik:/nem tudgyuk, tisztellendő Prior Urunk, Uraságod hírivel vagyon-é /tudja –é/, hogy a mi Ispányunk /2/ olly mód nélkül bán velyünk, és hummi kis dologért láncot és bírságot vészen rólunk, kin egy forintot és kin negyedfél /3,5/ forintot is.
Más az, hogy aminémű földeket pallagból nagy nehezen feltörtünk, Bitungon /Bitócon/, Uraságod pusztáján, azokat elvette tőlyünk, és Uraságod számára bévettette.
Harmadik az, hogy ami némű /olyanféle/ Contractusra /szerződésre/ fogadott minket Uraságod jobbágyinak Marót falujában, hogy többe nem szántat Uraságod velyünk egy egy esztendőn, hanem 12 szapu alá őszit, és 6 szapu /3/ alá tavaszit, de Kedves tisztellendő Urunk, viszsza van a dolog /!/, mert kőlesen kívül őszit és tavaszit, 60 szapu alá is kell szántanunk. Ki is lehetettlyen, hogy enni /ennyi/ sok robotolast tegyünk, és fizessünk is summát /pénzadót is/, azon kívül két dézsmát is adgyunk /4/. Magunknak mit dolgozhatunk, igy Uraságod Fundussán /telkén / el nem élhetünk.
És az mell dolog lelkünknek üdvességére legszűkségesseb, anélkül vagyunk, az az hogy Isten igéjét gyakran nem hallhatunk. A magyaroktól semmi bötsülyetünk nincsen, aminap is a Bíró egyet közülyünk az utzán egyet levonyatott és 50 páczát űttett raita, és ugy hallottuk, hogy a magyarok panaszt tettek ránk Uraságod előtt, hogy veret-tessünk ki a falubúl. Ha ugy volna a dolog, bár ki ne veretessünk, csak adgyon szabadságot /5/ az Ur, magunk őrőmest kimegyünk. De mind azon által job remediumot /orvoslást/ várni fogunk Uraságottúl.
Mindezekben Uraságod grátiájában /kegyeibe/ ajánlyuk magunkat.
Isten oltalmában ajánlván Uraságod élyetét, maradván Uraságodnak míltatlan szegíny jobbágyi
Maroton lakozó szegény Tótság.
/A levélre rávezetve a válasz másolata: /
Isten áldgyon meg.
Meg vagyon már parancsolva az Ispánnak, hogy többé pénz birságot ne szedgyen, hogy ha pedig az parancsolat után szedet volna, visza köl néki adny. Hogy aszt parancsoltam volna a Magyaroknak, hogy verjék ki a totokot, hazugság; hanem a kik roszul fogják magokot viselny, azokat nem szenvedem. Egy hét alat, vagy előb is hozzátok megyek, és a töb dolgokot elintézem. Isten veletek. Pest 23. Április 1715.
Prior Emericus Bakay /Bakay Imre/
Magyar Országos Levéltár E 153. fasc. 287. 2O.pag.
 |
| szlovák paraszt Nyitra megyéből ; magyar paraszt; magyar parasztasszony; |
/Latin nyelvű/
A népesség- és birtokösszeírások, az adólajstromok, adófelosztások, statisztikai adatok száraznak, unalmasnak, kevésbé életszerűnek tűnnek. Pedig belőlük fontos tényeket tudhatunk meg az emberek munkájáról, vagyoni állapotáról, életszínvonaláról stb. Pl. ha ezt az összeírást összehasonlítjuk az 1613-as kamararovó elszámolásával és az 1720-as összeírással, szembetűnő változásokat tapasztalhatunk mind a telki állományra, mind a művelt területekre és a lakosságra vonatkozóan. Egy helytörténeti kiadványban a nevek is fontosak. Többen elődeik neveire ismerhetnek. A szöveges rész a gazdálkodás módszereire, a jobbágyok hasznaira, káraira, kötelezettségeire nyújt információkat.
| Marót |
||||
| Jobbágyok nevei | Szántóföld | Irtvány | Rét | Szőlő |
| 3+1/6 köblös /1/ | köblös, | kaszás /2/, | kapás /3/ | |
| Székbek István | " | 3 | 3 | |
| Lick János | " | " | 4 | |
| Pereczes Mihály özv | " | " | 4 | |
| Pintér János | " | " | 3 | |
| Imre János | " | " | 4 | |
| Mickolaj György | " | " | 3 | |
| Varga János | " | " | 2 | |
| Kis Benedek | " | " | 4 | |
| Kompoth István | " | " | 2 | |
| Sarosi János | " | " | 3 | |
| Tóth István | " | " | 5 | |
| Kis György | " | " | 4 | |
| Varga Mihály | " | " | 4 | |
| Pintér Pál | " | " | 3 | |
| Pintér György | " | " | 3 | |
| Pintér István | " | " | 3 | |
| Beder András | " | " | 4 | |
| Molnár Mátyás | " | " | 3 | |
| Marchy István | " | " | 3 | |
| Farkas Mihály | " | " | 2 | |
| Molnár István | " | " | 3 | |
| 72 1/8 1/16 | ---- | 63 | 64 |
E jobbágyok szántóikat két nyomásban/4/ művelik. A Duna partján levő földjeik gyakran ki vannak téve az áradásnak. Őszi veteményben egy köböl után több mint 4 köböl terem, tavaszi vetéssel területükön nem tudnak élni, mivel helyszűkében vannak, ezért az árpa, zab és más tavaszi vetemények helyett másfélét vetnek. A két nyomáson összesen 144 1/4 1/8 köblöt tudnak vetni. Rétjeik ugyancsak csekélyek, s Duna áradásai a füvet tönkreteszik, a szénájuk sással vegyes, három kaszálónyi után terem egy négyökrös szekérre valót. Legelői is elégteleneknek tartatnak, állataik leginkább az erdőkben legelnek.
Szőlőhegyeiken olcsó bor terem, egy kapás szőlő 1/2 akót /kb. 25-27 litert/ hoz, mely 30 kr-ral /5/ számítandó, s ezért 3 akóra lett limitálva /megszabva/ a termés, mely kitesz összesen 16 rénes ft-ot. Sem kocsma, sem mészárszék nincs, nem űznek kereskedést sem. A földesuraság erdejében a tüzelőfa öljéért /6/ 20 dénárt szoktak fizetni, s az Így kivágott fát Budára, Pestre, vagy Bécsbe szállítják hajókon, vagy már helyben eladják, s a faizásból /7/ évente 146 ft jövedelmet bírnak. Tüzifájuk tehát a szükséges mennyiségben van, sertéseik erdőbeni makkoltatásáért /8/ pénzben tizdet fizetnek,...
Kuklaender generálisnak az esztergomi vár szükségleteire szolgáltatnak 60 négyzetöl fát, amelyért az fizet az itteni parasztoknak 6 arany dukátot /9/, mely 4 rhénes forinttal számolva kitesz 24 ft-ot. Egy öl fa tehát /a szállítást Ide nem értve/ 40 dénárt ér. Van egy patak felett épített malmunk is, mely leginkább tavasszal és ősszel működik esős vagy havas időben, mikor szárazság van, akkor áll. Ettől a lisztes malomtól szűk jövedelmet bírnak, csupán 4 pozsonyi mérőt.
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár - Evl. V. 1715. évi összeírás
A török kiűzése után, a 18. sz. első harmadában megsokasodtak a birtok-perek, határkonfliktusok. A 150 éves török uralom alatt eltűntek a határjelek, sok falu elpusztult, gyakran a birtokot igazoló oklevelek is, öröklési bonyodalmak nehezítették a tulajdonjog tisztázását. A zűrzavarban az ügyeskedők jelentősen megnövelhették birtokaikat. A Pálos Szerzetes Rend és a szomszédos világi és egyházi földesurak között számos határvita, birtokper zajlott ebben az időben. Szomszédaikkal: Esztergom szabad királyi várossal, Szentgyörgymező, egyházi fennhatóságú mezővárossal, Dömös, Pilisszántó földesuraival többször pereskedtek. Mindegyik a másik rovására akart terjeszkedni. Bizonytalanok voltak a határmezsgyék, vagy erőszakosan tüntetették el a határjeleket.
A földesuraságok egymás közötti birtokvitáikba, jobbágyaikat is bevonták: pl a tiszttartó vagy a városi bíró parancsára erőszakot tettek /elvették a fát vágók eszközeit, ruháit, elhajtották állataikat szekerestül, felgyújtották a lekaszált szénát, szétrombolták a határjeleket, tettlegesség, sőt emberölés is megesett/, illetve tanúvallomásokat tettek. A perek évekig elhúzódtak, gyakran egészen a császári udvarig eljutottak, végül királyi pecséttel ellátott végzés tett pontot egy- egy ilyen határper végére, de csak egy ideig. A tanúvallomásokból nemcsak a vitás területről szerezhetünk információkat, hanem a falu közelmúltjáról, mindennapi életéről is.
Maróti Bíráknak és Eskütteknek adassék Marot
Isten álgya meg Kegyelmeteket szivbül kívánjuk.
Nem akaránk elmulatni /elmulasztani/, hogy kegyelmeteket viszontag ne tudosítanánk. Jol vagyon, hogy kegyelmetek visza nem adta az szűrt /ti. amit a szentgyörgymezei embertől elvettek/. Nem tudjuk ugyan, hogy a maga feitül vitték /végbe/ kegyelmetek, vagy hogy a conceptust /tervet/ más rakta kegyelmetek eleibe. Ugyan mink azt tellyessiggel nem is vizsgállyuk, sem a szűrt soha többet kegyelmetektül nem kériük, hanem kegyelmetek csak tárcsa magának. De amit irtunk elsöben, megírtuk, ugyis lészen.
Az egynek is /egyik/, hogy hatalmasságot /erőszakot/ cselekedett kegyelmetek, noha a Nemes Vármegyén 80 forint bírság alatt meg vagyon tiltva valaki a határokon hatalmasságot cselekszik; Másnak /másik/ pedig az is io /jó/, hogy kegyelmetek iria, hogy az egisz cserdát /csordát/ el veszitek, és Pestre haitya kegyelmetek. Arra való nizve jol vigyázzon kegyelmetek, mert nem a Pál rétin fogiuk ezentul jaratni, hanem Ebugromban /1/ és az Ó hegyen, és igy tuttára legyen kegyelmeteknek.
Amint is iol tudgya kegyelmetek a Nemes Vármegye Parancsolattyát, hogy vannak Urak, az kik fognak viaskodni az határokon.
Ezzel tü kegyelmetekkel maradunk,
Esztergom, 1717. máj. 9.
Kegyelmetek io akaroi SzentGyörgy /2/ Városi Birák
/A maróti tiszttartó elküldte a levelet Pestre, a pálosok priorjához, s ezt írta a hátoldalára/:
Isten sok jokkal álgya meg az Urat.
Amint itt meg irák Szentgyörgyi Birák, hogy az Ebugromban és az Ó hegyben legeltetik az marhát. Azok mingyárt az falunak vagyon föllyül, az mint az Patak folyik, az Ó hegy pedig a szőlők fölött vagyon.
Az Úrh köteles szolgája
Horváth Istvány
Magyar Országos Levéltár E. 153. 42.cs. 287. fasc. 25-26.pag.
A kérdések:
Elsőször: Vallya meg hiti szerint Beder András honnénd indittatott arra, hogy a Szentgyörgyeknek határt mutatott az Marothi földön. Ha kérte é valaki arra a Szt György mezeiek közül vagy sem, és kik legyenek azok, a kik kérték, nevezze meg?
Másodszor: Mivel alkut /alkudott/ megh vélek az határ mutatásért? és mit attak neki?
Harmadszor: Vallya megh igazán, szekéren őtet a Szt Györgyiek közül ki hordozta? Nevezet szerint kik voltak véle onnénd, a mint már meg is nevezte á Marothiak ellőt, és hány napig fáradoztak ezen dologban?
Negyedszer: Hiti alatt vallya megh azt is, tettek é akkor valami határjeleket azok, akik őtet hordozták, és véle voltának? Ha tettek, hol? és minéműeket tettek?
Ötödször: Vallya meg igazán és Istenessen, mindis már megvallotta mind Ispány, s mind Marotiak ellőt, hogy miulta eszén vagyon és elmeiére jutót, soha azon határokat nem birták se SztGyörgy Mezeiek, se pedig Esztergami Nagy Városiak, hanem mindenkor úgy tudgya, az Maroti határokat á mint ez előtt a bizonyság tevésben vallották a Fátensek /tanúk/
Hatodszor: Vallya megh, a Török idejében sok esztendőkig kitül árendálták /bérelték/ a Bitóczy határt? és mely klastromba hordották azon árendáját?
Vallomás
A Fátens/tanú/, Böder András, a maróti birtok lakója az esküt letette. Vallya, hogy eö magátul nem indittatott arra, hogy határt mutasson, hanem hogy SztGyörgy Mezeire ment, bé híván Szabó János maga házához eötet, és io étellel, itallal kinálván jol tartotta. És mingyárást hivatta Mészáros Györgyöt Szabó Jánost, Horváth Szabó Jánost, Sziládit és Nagy Mátyást. Együt mulatván egész estvéligh, megrészegitvén /: mivel Pálinkát s bort ittak :/. Böder Andrást maga Nagy Mátyás, derékon ragadván föl vette á kocsira. Ugy kérdeszte Böder András hová, hová visztek? Ugy feleltek minnyájan á fönt irt személyek, hogy határt nézni viszünk. És elmenvén, nem vitték tovább az Országh uttyánál alul, hanem á somfánál megállván mondván, ime eddig tartotta az török az Bitóczy határt. A mindis a török időkben a török ispaia /ispánja/ meg fogván a somfát: Imé Peröchenyi, eddig a ti határotok, addig pedigh az enyim. De Peröcsenyi Marothi Jobbágy lévén akkoron kivagdalván azon somfákat, az ki akkoron réten lévén, szántó földnek csinálta. Az mind most is az. Innend mentek a Dunáig bé igyenessen amind az alsó Tanyát kihúzzák /1/. Itt is az Országh utyáig tartotta a török a Bitoczi határt.
Másodikra: Hogy haza fordultak véle SztGyörgymezeire, attak néki egy foréntot és 90, és egy szapu búzát fáratságáért, hogy mutogatta nékiek a határt, és obligáltak /lekötelezték/ magokat, hogy még él, ezen határ mutatásért el tartyák, hogyha nyernek /ti. a perben/.
Harmadikra: Nem tudgya, ki szekerén hordozták, és az már megh nevezett SztGyörgy mezei Emberek voltak véle. És csak egy éjszakán jártak véle.
Negyedikre: A SztGyörgy Mezeiek á maga tuttára, avagy láttára semmi határ jeleket ottan nem tettek.
Ötödikre: Nem tudgya, hogy azon határokat valaha SztGyörgy Mezeiek birták volna, avagy Nagy Várossiak. Söt még az Atyja is tudta, s maga is tudja, hogy őrőken Marothi határ volt, és meg nevezett Szent Szörzet / pálos szerzet/ birta minétigh.
Hatodikra: Tudja bizonyosan, hogy a Török idejében is a Pálosrendi Szent Szörzet birta, és attul árendálták. A summát / a pénzadót/ is az Elefánti Szt. János Klastromába vitték tőle mindenkor.
Magyar Országos Levéltár E 153. 42.es 287. fasc.
Kérdések:
Első: Tudja é avagy hallotta é a tanú; az elmúlt napokban, marti /március/ 4-én Nemes Szabad Királyi Esztergam városának fegyveres Emberei rajta menvén a Maroti határon, erdejükbül hatalmasan Kis Benedek nevű oda való szegin embernek 4 ökrét elhajtották volna?
Második: Vallya meg a Tanu? az illyetén elidegenités ném de ném az Nemes Tanácsnak és közönségesen az egész kösségnek /városnak/ aka-ratyábúl történt é ? és mi okbul ?
Harmadik: Tudgya é avagy hallotta é a Tanu? ezen elidegenitést tévő Esztergami fegyveres Emberek nevezet szerint hogy hivattanak, hol laknak, és hányan voltak.
Negyedik: Tugya é avagy hallotta é a Tanu? Ismét 8-adikán mindazon Nemes Városnak Fegyveres emberei fönt nevezett Maróti hegyekben és erdőkben Pesti Páter Paulinusok számára fát vágó bizonyos szegény Embereket megkergetvén, egyet közülök, Szurczek János nevűt agyon lőttek volna.
Ötödik: Vallya meg a Tanu, amidőn ezen hatalmasság és kegyetlenség megtörtént, nem de nem a Nemes Tanács és közönségesen az egész kösség akarattyával küldettettek volna ki azon Fegyveres Emberek, és mi okbul.
Hatodik: Vallya meg item /ismét/ a Tanú, ezen alkalmatossággal is az egisz Esztergomi Fegyveres Emberek nevezet szerint kik és hányan voltak, s hol laknak?
Hetedik: Tudgya é vagy hallottaé a Tanú? Hogy Esztergami Uraimék egynihányan most is, annak előtte is fönt jelentett Pesti Páter Paulinusok engedelméből és tudtáiával járnak és jártak is azon erdőkben, nevezet szerint penig kik, vallya meg a Tanu.
Nyolcadik: Vallya meg a Fatens /tanú /, kiket tudna ezen dologban jó tanuknak lenni?
/Kilenc tanút hallgattak ki./
Részletek a vallomásokból:
Második tanú Pálinkás János körülbelül 70 éves, Esztergam szabad királyi város lakosa, az esküt letette.
Első kérdésre: Jól tudja, mivel maga is jelen volt a Fatens a 4 ökör elhajtásában.
Másodikra: Vallya, hogy azon 4 ökrök alhajtása akkor sem a Nemes Tanács, sem az kösség akarattyábul és parancsolattyábul nem volt, hanem magok amit kaphattak, kárt kárért, elhajtották. Hanem előszér, minek előtte még semmi marhahajtást nem tettek volna, meg vólt parancsolva Biró Uramtul, hogy amit kaphatnak /elvihetnek/ azon erdőben, csak hajtsák el. Gondolja, hogy Biró Uram is, az Nemes Tanács is közönségesen a Nemes Város akarattyábul parancsolta.
Harmadikra: Tugyja bizonnyal hogy tizen voltak azon abartiot /megfosztást/ tévő emberek, mivel maga is köztök volt, kik is Nemes Esztergam városában laknak mindnyájan Nevezet szerint pedig ezek, ugy mint Baizák?.., Hajdú András, Zubonyicza Péter, Tóth János, Vajda Gyurka, Gerendás Gergely, Gerendás István, Gaál István, Gábor János.
Negyedikre, ötödikre: Semmit.
Hatodikra: Hallotta a Fatens másoktul, hogy /a második alkalommal/ kilencen vóltak, és ugyanazok, kik a tanuval az ökrök elhajtásában is voltak. Maga penig a Fatens beteg volt.
Hetedikre: Hallotta, hogy czédula mellett /a pálosok írásbeli engedélyével, fizetségért/ hárman jártak volna fát vágni....
Nyolcadikra: Semmit.
Ötödik Testis /tanú/: Gábor János körülbelül 28 éves, Esztergam szabad királyi városi lakos, biti után vallya.
Elsőre: Semmit.
Másodikra: Igenis tudgya, Biró Uramtul voltanak megfogadva, és parancsolattyábul is eö volt kiküldve az erdőt oltalmazni és őrzeni, de azt nem tudgya, hogyha Biró uram egyezett e ezen Nemes Várossal, vagy sem.
Harmadikra: Nihil /semmit/
Negyedikre: Tudja nyilván, hogy azon Maróthi közül akkori üdőben egyet meg löttek, maga is a Fatens jelen lévén.
Ötödikre : Vallya, minthogy maga is közülök valo vólt, azon fegyveres embereknek, hogy Biró Uramtúl parancsolattyuk olyan lévén, hogyha olyan emberekré akadnak azon erdőkben, kik nékik ártani akarnak, vagy ártanak, eök is hasonlóképpen amint lehet árcsanak, és oltalmazzák magokat. De azt nem tudgya, hogy az egész Nemes Tanács vagy Város végzésébül tétte /parancsolta/ meg, vagy sem.
A többi kérdésre: Semmit.
Hatodik tanú: Gerendás Gergely, körülbelül 26 éves, Esztergam szabad királyi város lakója, hiti után vallya.
/ Az elsőre, másodikra, harmadikra adott válasz ugyanazt tartalmazza, mint az előzőek vallomása/
Tudgya, a Fatens is jelen lévén, hogy Biró Uram parancsolta nékik az erdőket, hogy őrizék, oltalmazzák. Tudgya azt is, hogy meglötték az embert, távolrúl látta is, hogy az ember ledüle puska pattanás után. Fejszéiét azon emberek elvévén, de közel nem volt hozzá, és nem tudgya, miként esett a lövés.
/ A többi kérdésre nincs érdemleges válasza./
Magyar Országos Levéltár E. 153. 42.cs. 287. fasc.
A vallomások figyelemre méltó utalásokat tartalmazlak Marót kuruc kori ismételt elpusztulásáról és újjáépítéséről, a patak Esztergom felőli területének betelepítéséről.
Kérdések
Első kérdés: Tudgya é a Tanu nyilván, hogy Buda városának 1686-dik Esztendőben lett diadalmas megvétele /1/ után, 1697-dikben kezdették Nemes Szabad Királyi Esztergam városát /2/ leginkább megszállani /visszaköltözni/.
Második: Tudgya é azt is, hogy ugyanazon megszállásnak első esztendeiben s utána következendő 1688-dik, 1689. 1690-dikben is, melly esztendők folyása alatt azon föllyebb írt Esztergam királyi városa legjobban épült. Nagyobb része ugyanazon városnak Kovácsi nevű, egész a város kapujáig szolgáló pusztájának Maród felől penig egész az Maróton által folyó patakig tartó erdejérül s abban levő épületnek való fábul épült föl és gyarapodott meg.
Harmadik: Tudja é, hogy azon esztendőben Marót nevű helység puszta volt, és mikor pusztult el. Elpusztulása előtt, tudgya é, hogy meg írt Maróton által folyó patakon innend, az város felől falu nem volt, és ugyanakkori esztendőkben senki, se Földes Úr, azon s most pör alatt lévő erdőtül Esztergomiakat nem tilalmazta.
Negyedik: Tudgy é, mellyik esztendő tájban szállottak viszontag meg Marotót Buda megvétele után, és hogy csak akkor kezdették azon patak folyásán ennénd házokat csinálni s építteni.
Ötödik: Tudgya é, hogy azon Marót megszállása alatt egész az elmúlt Rákóczy Háborújának /3/ kezdetéig, úgy mint 1704-dik esztendőig azon Esztergám Szabad Királyi Városiak az föllyebb emletett Kovácsi erdőt egész az megírt Patakig minden háborgatás nélkül szabadon élték és hordották.
Hatodik: Tudja é azt is, hogy ugyan azon Rákóczy Háborújának alkalmatosságával Esztergam Városa nagyob részrül elpusztulván, egy részrül pedig magokat az alsó Püspöki Esztergam városában meg maradásnak okáért vévén. Marót is penig azon háborúban egészlen elpusztulván. Emiétett püspöki Esztergam Városában magokat akkorban le tett Szabad Esztergam Királi Városiak, ezen gyakran emlitett erdőt az fönt attingalt /említett/ Patakig mind Esztergam Véghelének kuruczoktul lett megvételéig, s mind tnár történt vissza vétele után is szabadossan bírták és hordották.
Hetedik: Tudgya é azt is, hogy még a kurucz háború lecsöndesedése előtt, löt az után is ujonnan az Város épülni kezdvén épületnek való fábul nagyob részint ugyanazon pör alatt lévő erdejébül épült annyira, az miben most tapasztaltatik.
Nyolcadik: Tudgya é azt is, hogy Rákóczy Háborújában való elpusztulása után Marót nevű helység mikor szállott viszont vissza Maróthra, és meddig
állott Marót pusztán.
Kilencedik: Tudgya é azt is, hogy ugyancsak Rákóczy Háborúja folyása alatt, és pater Bakay uram Pesti Priorságában kezdette azon nevezett Páter Bakay Prior Uram azon föllyéb nevezett erdőt kérdésben venni. S utána való Prior Uraimék meg lévén Marót, ugyanonnan szállítva ugy biztatták még nevezett Marótiakat ezen erdőnek hordására.
Tizedik: Tudgya é azt is hogy minék utánna Marótiak azon erdő hordásában és vágásában emiétett mód szerént, mivel Esztergamiak hunt szemmel nézték, be iktatták volna magokat. Az után is Esztergamiak Marótiakkal edgyütt egynéhány Esztendőkig és ugyan csak ez előtt, mint egy öt, hat esztendő forgásáig tökéletessen bírták, és hordották.
Tizenegyedik: Tudgya é azt is, hogy Maróti Földes Urak, úgy mint Pesti Pater Paulinus Priorjai ezen Esztergamiak engedelmeskedésekre és töre- kedésekre nézve az előtt öt, hat esztendővel egynéhányszor fegyveres kezel, militáris assistentiával /karhatalommal/ azon meg nevezett erdőt magokévá akarván tenni, feles Esztergami embereket megfogdoztak, azoknak marháit, ruháit, fejszéiket s más jószágokat elvonták s nagyobb részén oda vesztették, és némellyeket az Esztergami Nemes Magistrátus hire /tudta/4/ nélkül alkura, sőt netalán árendálásra /bérleti dij fizetésére/ is azon erdő hordásának elijesztésével kénszerítették.
Tizenkettedik: Tudgya é azt is, ugyan öt, hat esztendők forgása alatt kiken tettének, és tetéttenék említett Páter Paulinus Urak azone erdőben hatal-masságot /erőszakot/, marhahajtást és portékáknak elvonytatását /5/, s mind ezeknek oda vesztését.
Tizenharmadik: Tudgya é azt is, hogy mindezen Marótiaktúl s földes Uraktul el követett hatalmaskodásokra úgy kénteleníttetett Nemes Esztergam Városa, hogy Esztergam első megszállásától fogva mind ez mái napig folytatva szabad birásátúl azon maga erdeiének egészlen meg ne fosztassék erdő őrzőket rendelni, mind maga possessiójának /birtokának/ és birássának meg tartására, mind penig Marotiaknak azon erdőben való hatalmaskodások meg gátolássára.
Tizennegyedik: Tudgya é azt is a Tanú, hogy ugyan azon erdőt az külső patakig, mely maróti patakba szakad, akkor, mikor Esztergam török birtokában volt, ki birta , s mind ezen Punctumok /pontok/6/ iránt ki tud valahol a szomszéd faluk vagy vármegyékben jó lelkü eöreg embert bizonyságnak lenni.
Tizenötödik: Tudgya é azt is, hogy midőn Esztergam Városának föllyebb nevezett Pater Paulinusokkal ez idén Maróton azon pörös erdőben történt némely dolog eránt Junius havának 28-dik, ugy mint Szent Péter és Szent Pál Ünnep napja előtt Terminussa /7/ volt, már akkor mindenütt derekas aratás volt, sőt ugyan Maroton is majd félig végbe is ment légyen az aratás s másutt is.
Tizenhatodik: Vallya meg tovább is Hüti /hite/ után a Tanu 1711-dik., esztendőben, a midőn Nyergesuj falusi Postamesternél /8/ Cardinális Urunk eő Eminentiája /9/ számára az mezőt dézsmálta /a tizedet beszedte/ volna, akkorban Pesti Fehér Baráttúl /pálos atyától/, meg írt Posta Mester házánál Marót és Esztergam felől mit hallott?
Tizenhetedik: Tudja é a Fatens/ tanú/, a Maróti Patakon alúl, mint egy puskalövésnyire az ország úttyán belől lévő kápolna mi néven neveztetik, és hol légyen Boldog Asszony Mezeie, s azon levő szántóföldek merre esnek, nem különben Margit Asszony Temploma, mily részén fekszik Marótnak, vallya meg hüti után. S más egyebet mit tud?
Vallomás
Első tanú: Dinnyés Jakab, körülbelül 42 éves, Szentgyörgy Mezőn lakos, az esküt letette.
Az első pontra: Tudgya a Tanu bizonyossan, hogy Buda városának 1686-dik Esztendőben lett diadalmas megvétele után 1687-dikben kezditték Nemes Szabad Királyi Esztergam városát leginkább megszállani /benépesíteni/.
Másodikra: Tudgya azt is, hogy ugyan azon megszállásnak első Esztendei-ében, s utánna következő 1688. 1689. és 1690-dikben is, mely Esztendők folyása alatt azon föllyeb irt Esztergam Királyi Városa legjobban épült, s nagyobb részint, ugyan az meg nevezett királyi városnak Kovácsi nevű s egész az város kapujáig szolgáló pusztájának, s Marót felől penig egész az Maróton által folyó Patakig taró erdejérül s abban levő épületnek való fábúl épült és gyarapodott meg.
Harmadikra: Tudgya, hogy ugyan azon esztendőben Marót nevü helységh puszta volt, a midőn Bécs alul a Lengyel eljött, és Esztergamot meg vette, és Fölsége népével /10/ akkorban lett pusztulása fönt attingalt /említett/ Marótnak. Tudgya azt is, hogy elpusztulása előtt a patakon, mely Maróton által az halomra foly innenső részén az város felől falu nem volt. Tudgya azt is, hogy többivel edgyütt, maga is a Tanu akkori Esztendőkben azon Kovácsi erdőt szabadon hordotta, se földesúr, se más nem tilalmazta.
Negyedikre: Bizonyossan nem tudhattya, mellyik Esztendőben szállották meg Buda megvétele után, de amennyire emlékezhetik reá, nem sok ödöre utánna, hogy a körösztények kezébe esett Buda. Marótiak is vissza tértek és /meg/szállották Marótot. Emlékezik arra is, hogy csak akkoron való vissza Mállások után kezdették az deciaráit /említett, kijelentett/ pataknak innenső részét is szállani és házokat csinálni. Melyet Maroton lakozó Varga Páltul, Perczéstül és Beder Andrástul is egynéhányszor miulta már az falu innenső részén van, hallotta, hogy az Patakon túl az óh Templommal volt ez előtt, s előbbeni üdőkben Marótnak a Faluja.
Ötödikre: Tudgya, hogy ugyan azon Marót megszállása alatt is egészen az elmúlt Rákóczy Háborújának kezdetiig, ugy mint 1704-dik Esztendőig azon Esztergám Szabad Királi Városiak az föllyéb emlétett Kovácsi erdőt, egész az megírt Patakig minden háborgatás nélkül, szabadon élték és hordották.
Hatodikra: Jól tudja, hogy ugyan azon Rákóczy haboruiának alkalmatosságával, emlétett Esztergám Városa nagyob részrül elpusztult, melynek némely része, az Falukra aláb föllyéb oszolva, némely s nagyob rész penig az alsó Püspöki Esztergám Varsában meg maradások okáért bevette magát. Mely üdőben Marót is egészlen pusztulásra jutott. Ugyan akkorban emlétett Püspöki Esztergam városban lévő Szabad Királyi Esztergam Városiak gyakran emlétett, Maróton által folyó patakig, mind Esztergom Véghelyének Kuruczok által lett megvételéig, s mind hamar történt vissza vétele után is szabadossan birták és hordották.
Hetedikre: Tudgya azt is, hogy még az Kurucz háború lecsendessedése előtt, sőt az után is uyonnan az Falu épülni kezdvén, épületnek való fábul nagyobb részént ugyan azon Kovácsi erdeiébül épült annyira, a miben most tapasztaltatik.
Nyolcadikra: Mely Esztendőben szállottak vissza, és és mennyi ideig lehetett akkorban puszta, nem tudhattya bizonyossan, mind azon által a mennyire emlékezhetik reá, esztendőnek elfolyása alatt egészlen helyre állottak.
Kilencedikre: Tudgya, hogy csak Rákóczy háborújában, és csak Pater Paulinus Bakaj Priorságában Kovácsi erdő általa kérdésbe vétetődött. Tudgya azt is, hogy utánna való Pater Prior, és maga is Pater Bakai Uramiék még szállva ujonnan Marótot, biztatták a megnevezett Marótiakat azon erdőnek hordássára.
Tizedikre: Tudgya, hogy minek utánna Marótiak az erdő hordásban és vágásban beiktatták magokat, az után is Esztergamiak Marótiakkal edgyütt egy néhány Esztendeig, és ugyan csak ez előtt, mint egy öt, hat Esztendő elforgásáig békességessen birták és hordották. Maga is a Tanu gyakorta Marótiakkal öszve akadott, rakott fával és terhes szekérrel hazuttát /?/ se mondották, békével egy más mellett el mentek.
Tizenegyedikre: Tudgya azt is, hogy Maróthi Földes Urak ugy mint Pesti Pater Paulinus Prioria Esztergamiak engedelmeskedésekre nézve az előtt öt, hat esztendővel egynéhányszor fegyveres kézzel, militaris assistentiaval /katonai segédlettel/ azon meg nevezett erdőt öröszétny /őriztetni/ kezdvén, feles Esztergami Embereket meg fogdoztak, azoknak marháiokat, ruháit, fejszéiét elvonták, és job részül oda is vésztették. Tudgya azt is, hogy némely Nagy Városi lakosokat és a Nemes,Magistratusnak hire /a hivatal tudta/ nélkül alkura s ezen erdőnek kiárándálására /kibérelésére/ fenyegetéssel kényszerítették.
Tizenkettedikre: Tudgya, hogy Szőgyén Istvánnak két lovát el vitték, s oda is vesztették. A többieknek, kiket meg hurczoltattak Pater Paulinus Uramiék, nevék nem jut eszében. Vallya azt is, hogy a Pintéreket /11/ és Bognárokat /12/ kik is itt a Nagy Városban laknak, fosztással fenyegetvén tartottak, hogy valahol az erdőn szerszámjaiktul meg fosztatnak, ki arendálták az erdőt, mivel nem találhottak közel a városhoz nékiek való köllémetes /13/fát.
Tizenharmadikra: Tudgya, hogy mind Marótiaktúl, s mind penig Földes Urok által követett és követtetett hatalmaskodásokra nézve kéntelenittetett Nemes Esztergam Városa, hogy Kovácsi pusztának, s erdeinek egészlen meg ne fosztassék szabad birásátul, erdő őrzőket és kerülőket rendelny, egyszersmind maga possessiójának /birtoklásának/ és birtokának, melyben imperturbáre /zavartalan/ csak ez előtt négy, öt esztendővel is volt, meg tartássára, s mind Marótiaknak azon erdőben való hatalmaskodások meg gátolássára.
Tizennegyedikre: Hallotta Varga Páltúl, Bédér Andrástól és többektül, hogy a midőn Esztergam Tötök birtokba volt, azon Kovácsi erdőt, mely most pör alatt tartatik, az külső patakig bent lakó törökök Esztergamhoz birták. Hallotta is bizonyos Urat akkorban nevezni az fönt meg irtaktul, de nem jut eszébe.
Tizenötödikre: Tudgya azt is, hogy midőn Nemes Királyi Esztergám Városának föllyebb meg irt Pater Paulinusokkal ez idény Maróton azon erdőben történt némely dolog eránt Sz. Ivány Havának huszonnyolcadik, ugymint Sz. Péter és Sz. Pál ünnepe napia előtt Terminussal volt. Már akkor mindenütt derék aratás volt, sőt Maróton is felessét akkoriban már learatták.
Tizenhatodikra: Vallya, hogy a midőn 1711-dik /esztendőben a/ Nerges Ujfalusi Posta Mesterrel, Cardinális Urunk eő Eminentiája számára az mezőbéli dézsmát szedte volna, Ugyan Posta Mester Uram házához szállott Fehér barát, akkorbéli Maróti plébanus, ki is ezen tanutól értekezvén, hogy hova való volna, hogy Mező Szent Györgyinek megértette lenni, félre hiván a többi Emberek közül, titok alatt mondotta nekie, hogy Maróti falunak az által folyó Patakon innénd az Város felől egy talpnyi földgye sincsen, hanem Esztergamhoz azon Pataknak innenső része minnyárást /mindjárt/ tartozandó volna.
Tizenhetedikre: Semmit. ■ ■
/ 61 tanút hallgattak meg./
Komárom-Esztergom Megye Levéltára. Esztergom város titkos levéltára 24. szám.
/Külső címzés: / Első Remete Szent Pál Szerzetiben Lévő Páter Augustinus Major Pesti Klastromi Prior mint Földes és Lelki Atyánknak és Urunknak nagy böcsülettel. Pestre.
/A pecsét kiszakítva. Valószínűleg a község pecsétje volt./
Isten minden kívánta jokkal álgya meg az Urat, kivánnyuk szivbül.
Jol lehet, és emlékezhetik az Ur arra, hogy micsoda dolgot kezdettünk az Esztergomi katonákkal, a mely dologért jol tudgya az Ur, hogy az Biró másod magával arestomban /börtönben/1/ vagyon; de nagyob veszedelem essett, Mivel a' midőn a Csorda bégyütt/2/, véle egy néhány katona, legaláb 13. nyargalva és tárogató sip szóval, s az Ispánt az maga udvarán meg fogták, és ugy meg dőtőtték, hogy a' vér is lefolyott róla. Az után kötözve ki vitték az falubul, s Esztergomban be vitték a' Tömlöczben, mivel a katonáknak mondották, hogy ugy cselekedgyenek, parancsolva vagyon. Kiknek is innyok tizen öt icze sert, egy pint /3/ pálinkát köllött adnunk. Ezek után Isten, Isten /így !/ tarcsa az Urat.
Datum Marót, 1718. Júly 31.
Maroti Szegénység.
Magyar Országos Levéltár E 153. 42.cs. 287. fasc. 74 pag.
Részletek:
Kelt 1718. október 18.
Kérdések:
1. Tudja é, latta é, hallotta é a Tanú? Vallja meg hiti után, möly időben, kik és hányan rohantak Méltóságos Generális Kuklaender /1/ Úr eö Excellentiájátul küldetett katonái közül erőszakos fegyverkezéssel, képtelen lármával és Isten ellen való káromkodásokkal Maróth nevű falura kijöttenek.
2. Tudgya é a tanú? Mit míveltek, ki házára mentek? Kit vertek, Kínoztak, él kötözve kit vittenek bé, hová? Kit vertek vasba, és tömlöczre vetettek? Hogy maid halálos sebben lévén és kötözve bevetteték és Tömlöczre tétetett Paterek Ispánja /a maróti tiszttartó/. Hogy szükségképpen kivánván sebeinek es öszverontott tagjainak orvoslására sok napokig Borbély /orvos/ nem engettetett, nem is eresztetett.
3. Tudgya a Tanú, hogy az után hasonlóképpen katonái által erőszakosképpen mind a két Marothi Birót /a fő- és törvénybírót/ bé hajtotta Esztergamban, és ugy tömlöczre vetette, akiben az Ispánt, eö Excellentiája? És ott éhséggel és szomjúsággal gyötörte. És ki által, avagy maga kívánt é sarczot /sarcot/, avagy változó pénzt, s mennyit? Avagy öl fát, mennyit? Egyéb eránt fenyekette é, hogy föl akasztja.
Részletek a vallomásokból
Első Tanú: Pintér János körülbelül 42 éves a maróti birtokon lakozó, az esküt letette, a vizsgálat során vallomást tett.
Elsőre: Jól tudgya és nyilván mikoron legelsőben /: de möly idő tájban lett légyen, arra nem reflegtállya magát:/ ki küldött Méltóságos Generális ur eö Excellentiája hat katonát, ugy azon hat katona bé is vitte az Falu Biráját, és Tömlöczre is vettetet.
Másodikra: Azt is tudgya nyilván, hogy másodszor Strása Mester Úr tizenharmad magával jöttenek. És ezen Fatens azon idő tájban Mészárszéknél állván az uraság hajdujával, mondván: nézd, ugy mond, valami katonák jönnek az Faluba. Egenesen mentek a Pater Paulinus Uralmék Ispánya házához, és ugyan azon katonák közül kettő emlitett Fatens felé rugaszkottak, de ezt látván az Tanu, elszalat Berekre együtt a hajduval, és onnéd vigyázot, mi tevők lönnének. De látta, hogy az Ispánt rút szitkozódással, veréssel ki hozták házátul megkötözve, feje be törettetett, verték, puskákkal döfölték. Ugy az után Strasa Mester meg fujatatta a sípot, elvitték és Tömlöczre veték. A Méltóságos Generális Ur eö Excellentiája vasat is labaira, és semmi cselégyét hozája nem eresztette.
Harmadikra: Azt is jól tudgya, hogy harmadszor is, ujabban hat katonát kiküldött. És az Törvény Birónak bé vitelekor fölül emlitett Pater Paulinus Uraiméknak Bitócz névő Réteken az szegénység dolgozott vólna. Egy Lengyel Istvány névő jobbágyot ot találván, ugyanazon katonák közül némellyek megfogván emlitett Lengyel Istvánt, földig leverték és megkínozták. Ugy ot is hatták. Azt is jól tudgya, mivel maga is háromszor vólt Méltóságos Generális Urnái ezen Fatens említet Raboknak Szabadulásokban, de hogy kért volna sarczot érettek, nem modhattya. /!/ Hanem szájábúl, Méltóságos Generális Urámébúl hallotta, hogy semmi nélkül az Bírákat ki nem ereszti, sőt alkura is kinszeritette az Fatenst. /!/ De az Ispánt ki nem ereszti, henem föl akasztattya.
Második tanú: Mészáros János körülbelül 29 éves, mészáros a maróti uradalomban, eskü alatt vallja:
Elsőre: Jól tudgya, hogy a Bíróért is katonák jöttenek, és él is vitték.
Másodikra: Mint az első.
Harmadikra: Azt is tudgya, hogy harmadszor is ki jöttének, és a Törvény Birót is el vitték, és Tömlöczre vetette Generális Ur eo Excellentiája. Tudgya azt is, hallotta az falusi emberektűl, hogy kívánt alkut tenni az Birákért. De azt nem tudgya, minémű alkut. Azt is hallotta, hogy az Ispánt föl akasztattya.
Harmadik tanú: Tóth István körülbelül 52 éves, a maróti uradalom jobbágya, eskü alatt vallja:
Elsőre: Hogy házánál nem volt, hanem hallotta, hogy az Birot el vitték Esztergomba az katonák.
Másodikra: Jól tudgya, hogy tizenhárom katona estefelé berohantak a faluba, igenyessen az Ispány házára mentek, és az Ispányt megragatták, verték, ütötték, megkötözték, el is vitték magokkal véressen, és az tömlöczre vasra veretette Generális Ur eö Excellentiája. És senkit is hozája nem eresztettek.
Harmadikra: Jól tudgya azt is a Fatens, hogy harmadszor is Generális Ur eö Excellentiája bizonyos hat katonát kiküldőt, és a Törvény Birót is bevitette, és Tömlöczre vetette a többi közé. Arra is jól emlékezik, hogy ezen Fatens több falubeli társaival együtt Méltóságos Generális Ur eő Excellentiája eleiben mentek az Tömlöczben lévő Raboknak szabadulások iránt. Kikkel is alkura menni kivánt eö Excellentiája, de ezek semmire nem állottak az Urok hire nélkül /földesuruk tudta nélkül/.
/ Tizennégy tanút hallgattak ki. Vallomásaik tartalma megegyezik az előbbiekkel. Új információ: /
Molnár Mátyás:... Azt is vallya hiti után, hogy maga is járta az Raboknak Szabadulasát eö Excellentiájához, és eő Excellentiája kívánta az alkut, de ők nem mertek az uraság hire /tudta/ nélkül alkudni.
Pintér János: ... több szomszédjával együtt be menvén Esztergomban Generális Ur eö Excellentiájához Rabok Szabadulásukban, de alkura nem mertek lépni.
Lengyel István:...Azt is jól tudgya, hogy az Törvény Birót elvitték, mert midőn vitték volna, ezen Fatens Bitócz névű réteken volt az Uraság dolgán /robotban/, ugy megverték azon katonák, möllyek az törvény Birót be vitték, hogy az földrül is sok edeig föl nem kelhetett.
Magyar Országos Levéltár E 153.42. cs. 287.fasc. 85-88.pag
1. Kuklaender generális: báró, császári tábornok, Esztergom parancsnoka. Az ügyet a bécsi Haditanács is tárgyalta. Lásd még a 19. sz iratot
Az alábbi lista érzékelteti a katonák ellátásával, a generálisok kereskedelmi ügyleteivel, családtagjaik kiszolgálásával, milyen gyakran zaklatták a falut. Ha fizettek valamiért, az rendszerint áron aluli térítés volt. Alacsony áron számították be a hadiadóba az elfogyasztott termékeket is. A katonaságnak, a generálisoknak végzett robot, a több napos fuvarok, a földesúrnak járó robotkötelezettségen felüliek voltak, különösen nagy terhet jelentettek.
nov. 1. Hog/y/ ezen Koller Generál haioiához hat lovat vontatni /1/ és tizenkét embert /adtunk/, kik két nap voltak oda. Azon vontatókat hajtó németeknek egy verdong pálinkát, 5 icze bort, 4 házi kenyeret, 5 funt hust főzve, azon kivül fölöstökömöt / adtunk/. /2/
nov. 2. Csonkabek fiát vittük Némedire négy ökrü szekerén, ki is nyolcz napra gyütt haza. /3/
nov. 8. Esztergami comendans /parancsnok/ ur köldöt /küldött/ fa iránt egy katonát, kinek adtunk 5 icze bort, négyszer enni.
nov. 11. Hokczen Koller Generál hajoiára köllött adnunk 2 Tyukot. Ugyanaz nap Esztergami Comendáns Fáért alá küldötte hajóiát hat haidunak /4/ .2 icze bort, négy házi kenyért adtunk/.
nov. 12-én is Comendáns urunk alá küldötte hajoiát, költ /köllött/ 4 icze bor 4 dénárjával, két funt kenyér egy verdong pálinka 6 dénárjával.
nov. 25. Egy tiszt Becsbül Budára menvén itt hált /aludt/, kinek adtunk 2 icze bort, két funt kenyeret
nov. 30. Esztergami Comendáns urunk fia falunkon által menvén, kivel egy katona lévén, ki mikor visszajött ennyi /enni adtunk/, és lovának kétszer abrakot, egy icze bort 4 dénárjával.
dec. 3. két Esztergami katonának egy icze bort, két funt kenyeret adtunk, halajok /hálásuk, szállásuk/ itt lévén Lovaiknak Szenát.
dec. 4. Esztergami hajduknak, kik ketten voltak vacsorát, fölöstökömöt, 3 icze bort adtunk 4 dénárjával.
dec. 7. Comendáns Uram katonáinak adtunk egy icze bort 4 dénárért.
dec. 9. egy Esztergami katonának 2 funt kenyeret 2 icze bort adtunk
dec. 15. négy ökrü szekeret Esztergamban hajóra Bagacziat /szövetféleség?/ hordani, hajóra három gyalog embert, 3 nap voltak oda.
dec. 23. Tenyerei vejének katonáinak, kik harman voltak fél véka abrakot /5/, 3 icze bort 4 dénáronként, enyik /enni/ is adtunk.
1720. február 29. Esztergami két katona Budára leveleket vittek, adtunk két icze bort 3 dénárjával.
márc. 2. azon két katona visza gyöven adtunk 1 1/2 icze bort 3 den-val.
márc. 10. két Esztergami katonának 2 icze bort adtunk.
máj. 3. egy Bizonos Ne/é/met itt hált két Lovai, szénát, abrakot, magának vacsorát, Fölöstökömöt s Esztergamig kalauszt.
aug.1. Spleni urnák Regementibül /katonai ezred/ 3 katonának enyik /enni/, Lovaikra Szénát, abrakot adtunk.
szept. 7. Pest vármegyébül való Quartelyos strasa mesternek 16/ két lovu kocsit adtunk, 3 nap volt oda, a holis hámot, vasa/t/ ki..?..át el loptak.
okt. 14. Furer Ivanics Hibnernek 2 ökrü szekeret, két nap volt oda.
Készült Maróton
Fö Biró /7/ Horvát Miklós
Törvény Biró Kis Benedek
Esküttek:Pinter János, Molnár Istvány, Molnár Mátyás
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. V. Acta perceptorália 1720.
 |
| Katonákat fuvarozó paraszt |
/Latin nyelvű/ Ezt a lajstromot érdemes összevetni az 1715-ös összeírással máris érzékelhető, hogy milyen erőteljesen fejlődött a falu pár év alatt akár a telkes jobbágyok számát, akár a szántók, irtás-földek, szőlők nagyságát tekintjük. Mindezek az itt lakók szorgalmát, igyekezetét dicsérik.
Marót |
|
|
- |
|
Jobbágyok neve |
szántó |
irtvány |
rét |
szőlő |
|
köblös |
köblös |
kaszás |
kapás |
Horvát András bíró |
27 |
-- |
1 |
-- |
Lik János |
27 |
4 |
3 |
3 |
Pereczes Mihály |
18 |
— |
3 |
4 |
Pintér János |
27 |
6 |
3 |
4 |
Imre János |
27 |
4 |
3 |
4 |
Mikulaj György |
18 |
— |
2 |
3 |
Varga János |
27 |
2 |
3 |
4 |
Páva Péter |
27 |
— |
3 |
2 |
Szegbéli János |
18 |
— |
3 |
3 |
Nagy András |
27 |
— |
3 |
1,5 |
Semberi Pál |
27 |
— |
3 |
2 |
Mánya Márton |
27 |
-- |
3 |
1 |
Kiss Benedek |
27 |
_ |
3 |
4 |
Kiss Gergely |
18 |
2 |
3 |
3 |
Sáros István |
27 |
2 |
2 |
2 |
Kompot István |
— |
-- |
— |
2 |
Varga Mihály |
27 |
2 |
2 |
3 |
Tótt István |
27 |
-- |
3 |
5 |
Horvát Miklós |
27 |
-- | 2 |
2 |
Pintér János |
27 |
4 |
3 |
3 |
Varga Jakab |
27 |
-- |
3 |
3 |
Pintér Gergely |
27 |
-- |
2 |
1 |
Pintér István |
— |
3,5 |
1 |
2 |
Tott István |
27 |
-- |
3 |
3 |
Kompán András |
27 |
-- |
3 |
— |
Molnár István |
27 |
— |
2 |
3 |
Molnár Mátyás |
27 |
— |
2 |
3 |
Farkas Mihályné |
— |
— |
— |
2 |
Összesen: 639 szántó |
29.5irtvány |
67 rét |
szőlő 72 |
|
A szőlő után tizedet és kilencedet fizetnek./2/
Ezen helység földjei két nyomásra osztattak, az egyik, alsó része a síkságon, a Duna mellett, míg a felső része dél felé, az országútról már szembeötlik. Könnyű művelésű a földje, és jó minőségű, csupán a Duna kiáradásai és az esőzések szoktak kárt tenni benne.
Egy köbölnyi őszi vetés után - mivel tavaszi vetés alig vagy egyáltalán nincs- 3,5 köblöt szoktak learatni. Ilymódon tehát a földnek számát 3,5-szörösére megnövelve 2236,5 köblöt kapunk. Irtványföldjük 29,5 köböl nagyságú van, s mivel váltogatni nem tudják, csupán 3 évente szántanak alá, egy évig pihenni hagyják....A tavaszi vetésről közismert, hogy a dunai ködök és áradások miatt veszteséges, ezért ezt a hiányt sarlóikkal pótólják.
Rétjeik szűkösek, úgy hogy nem több kaszás vagyis szekérre való, mint a rovatban feltüntetett 67 kaszás. Tudnivaló, hogy a fű erőteljes növekedése idején az erdőkben, a fák aljában, aki csak teheti, kaszálja a füvet, részben azért, hogy állatainak téli takarmányul szolgáljon, részben pedig lovas porcióknak gyűjt szénát, ahogy a lakosság eskü alatt tett vallomásából kiderül. Mivel azonban ez így sem elegendő, arra gondolnak, hogy saját állataikat teleltetésre Pest és Hont vármegyék különböző helységeihez adják szerződésre. Legelőik a fű sarjadásakor elégségesek, aratásig a berkekben és ligetekben, erdők szélében legeltetnek, aratás után pedig a levágott gabona tarlóján, ezzel is pótolva a hiányzót.
Van egy szomszédos pusztájuk is, Bitócz nevezetű, melyet a földesúr hasznára művelnek, majorsági földként, ezen a földön tehát a kilencedet és a tizedet elengedik, de ha mégis úgy tetszik a földesúrnak, beszedi tőlük... Innen tehát ezen helység lakossága semmi haszonvételt nem lát, sem vetésterületéhez hozzávenni nem tudott.
Szőleje a megnevezett 72 kapás nagyságú, mindenegyes kapányi után 1 akó bor terem, tehát összesen 72, melyet akónként 60 dénárral számolva 43 ft 20 dénárt kapunk. Ezt az igen olcsó borukat képtelenek eladni, azért otthon családjukkal vagy vendégekkel fogyasztják el...
Az erdők mind uraságiak, ezért a makkoltatás és az épületfa vágása a földesuraság hasznát képezi. A tűzifával élésen kívül régebben faeladással is hasznot húztak, de ezt elvette a földesuraság.
Dél felé a földjük hegyes fekvésű egészen az esztergomi határig, keletrőldélkeletről a Pilissel és más helységekkel határos, észak felé pedig síkságra ereszkedik le egészen a Duna partjáig, termékenységéről és könnyű műveléséről már feljebb volt szó. Az italmérés és mészárszék az uraságé. Semminemű kereskedést nem űznek.
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár- Evl. V. Percep. 1720./
Ez a levél azért figyelemre méltó, mert ezen található meg először Marót község pecsétje. A pecsét közepén ekevas és szőlőkacsoló kés látható, ezt felirat veszi körül: MARÓTI PECSÉT
/Külső címzés latinul: /Felette nagy tisztelendő Majer Ágoston Urnak, Első Remete Szent Pál rendje tisztelendő pesti konventje priorjának, a mi urunknak, igen nagyra becsült patrónusunknak. Pest.
Tisztelendő Páter Prior Atyánk s Urunk.
Isten minden lelki és testi kívánt jókkal álgya meg az Urat, szívbül kivánnyuk. Nem egyéb iránt akarván az Urat megtalálnunk, ezen kis irásunkal, hanem annak okáért, hogy ime hallyuk, hogy Nagyságos, Kegyelmes Generális Urunk eljövetelit híllelik /hírlelik/l/. Azért az
Úrnak is tudtára kívántuk adni, hogy ö Nagyságát inséges állapotunk iránt megkerestük, ha lelhetünk könyebséget, vagy Instantiánkat /kérelmünket/ tekén-tetben venné. Azonban kérjük az Urat alázatossan, hogy az erdei füveket ne adgya el az Ur, hogy had szolgálhassunk mi is barmainknak elegendő élést, mert az elmult télen is egynehány marhánk az éhség miatt elhullottak. Ezek után Isten oltalmába ajánlyuk az Urat. Dátum Marót die 3. Juny 1723.
Az Urnak mindenekben szófogadó és engedelmes Jobbágyi
Maroti Lakosok mind közönségessen
 |
| Marót község ép pecsétje /nagyítva/ |
Magyar Országos Levéltár E 153. 42.cs Fasc. 287.
"Generális Urunk eljövetelit híllelik": a Pálos Rend országos főnökének látogatásáról hallottak. Vendégül kellene látniuk.
/Latin nyelvű/ Hadiadót, háziadót /vármegyei adó/ nemcsak a jobbágyságra vetették ki a dikális kulcs szerint, hanem a kézművesekre, iparral és kereskedelemmel foglalkozókra is. Ebből az iratból megismerhetjük a község iparosait. Adójukat becslés, taksálás szerint állapították meg, ezért ezt az adót taxának, taksának is nevezték. Ebből az iratból megtudhatjuk, hogy az uradalmi iparosokon kívül milyen kézművesek dolgoztak a faluban.
|
|
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár-Evl. V. Perceptorália 1725.
/Latin nyelvű/ Taksás nemes a kisnemességnek az a rétege, amely a taxának /taksának/ nevezett állami és vármegyei adót fizette. Az iratból nem állapítható meg, volt-e közöttük armális nemes.
Maróth
Komárom-Esztergom Megyei Levéltár - Evl. V.
Perceptorália 1729.
taksás nemes, armális nemes: Részletesebben lásd armális nemes, armalista, taxa címszavakat a Szó -és fogalomjegyzékben!
harmados molnár: malombérlő
|
|
|
