Sándorfalva építészeti emlékei

 

Részlet a Csongrád megye építészeti emlékei c. könyvből

Szerkesztette: Tóth Ferenc

Az 1879. évi tiszai árvíztől elpusztított Algyő lakosainak Pallavicini Sándor őrgróf 300 holdat ajánlott föl új településhelyül a Macskási szőlőknek nevezett ármentes hátságon. A sakktábla alaprajzú új községben (1882: Sándorfalu, 1888-tól Sándorfalva) 597 telket mértek ki. Mivel az árvízkárosult algyőieknek csak töredéke települt át, a községnek nevet adó birtokos meghirdette az ingyenes letelepedés lehetőségét. Elsősorban Szeged környékéről, de távolabbról is több száz házatlan szegényparaszt élt az alkalommal. Az uradalom 1911-ben és 1921-ben parcellázott újabb házhelyeket. Az 1950-es évek óta több parcellázás során, új településrésszel gyarapodott a község. Ennek az utcahálózata már eltér a régi falu sakktáblás utcarendszerétől.

Sándorfalvához csatoltak több, tanyákkal benépesült algyői határrészt (Szaporhegy, Eperjes, Akasztófa-dűlő, Gyevi puszta). Ebből adódott a sándorfalvi tanyáknak az a különlegessége, hogy a belterülethez nem fűzte őket olyan hagyományos kapcsolat, mint a legtöbb alföldi tanyás településen. A szaporhegyi, eperjesi tanyákon ugyanis a falu telepítése előtt már két-három nemzedék élt; az ott lakóknak nem volt falusi házuk, és az újközségben sem építettek, csak az 1960-as évek óta, amikortól a feketeföldi tanyákról sorra elköltöztek. A tanyaiak ennek ellenére a falujuknak tekintették Sándorfalvát; oda jártak templomba, búcsúba, piacozni; társas életük is részben oda kapcsolódott. Sok algyői származású család tartotta a kapcsolatot az ottani rokonsággal is.

A község határa 5670 hold, népessége 1960-ban 5815, 1990-ben 6933 fő. 1960-ban a külterületen élők száma 857 (14,7%) volt; csaknem ugyanannyi, mint harminc vagy ötven évvel ezelőtt. Azóta a feketeföldi tanyákról (Szaporhegy, Eperjes) a legtöbb család elköltözött.

A falu építkezését meghatározta, hogy lakóinak nagy többsége századunk közepéig részesmunkából, napszámból élő szegényparaszt és pár hold örökföldön vagy bérleten gazdálkodó törpebirtokos volt. Leggyakoribb építőanyag a vályog, de a megtelepedés éveiben és a századelőn hantból, gyöptéglából is épültek falusi és tanyai hajlékok. Szegedi gyökérzetű parasztok a faluban számos napsugárdíszes oromzatú házat építettek. Föltűnő, hogy 1900-ban a lakóházak 80%-a zsindelytetős. Az 1930–40-es évekig több képesítés nélküli kocamestör végezte a házépítés minden munkáját.

Irodalom: Id. Juhász Antal 1978., Juhász Antal 1989. 200–205.

J. A.


300. Zsellér-ház
1879.
Kolozsvári u. 14.

 

Utcai homlokzat

A község telepítése idején ismeretlen építette. Eredetileg kétosztatú: ház–pitvar (szoba–konyha) tagolódású zsellérház volt. Egy szeged-fehértói tanyai kisparaszt, bizonyos Csányi, 1896 körül vásárolta, és költözött be feleségével, négy gyermekével. 1907 táján kamrát és istállót épített hozzá, így a ház négyosztatúvá bővült.

Kemence a kisházban

Rakott tűzhely és katlan a pitvarban

Alaprajz

Később az udvar felől oszlopos ereszalja épült. Az első világháború után, amikor a tulajdonos két legényfia megnősült, a helyiségek funkcióját módosították: a ház nagyház–pitvar–kisház–kamra beosztású lett, és a telken különálló istállót építettek. 1921 és 1925 között a szülőkkel két családos fiuk élt egy födél alatt. 1932-ben, az apa elhunyta után, négy gyermekük megosztozott: fél ház a szülők gondozásáért Csányi Sándoré (1892) lett, másik felének háromnegyedét pedig megváltotta testvéreitől.

Utcai oromzata fűrészelt fenyődeszkából készült végdeszkás. Homlokzati ablakai deszkatáblásak, a sarok felőli vakablak. Az utcáról deszkából ácsolt ajtó nyílt az ereszaljára. Nyeregtetős, vályogfalú, szelemengerendás tetőszerkezetű, cseréptetős épület. Falát az 1940-es évek elején alátéglázták, valószínűleg ugyanekkor készültek a nyitott ereszalja téglaoszlopai.

A pitvarban fönnmaradt a nyitott kéményű füstelvezető, bár a nyílt tűzhelyre Csányi Sándorné 1958-ban vasplatnis zárt tűzhelyet készíttetett. A nyílt tűzhely belső sarkában katlan található. A kisház felől zárt kaminkéményt alakítottak ki. Mindkét szobában a közelmúltig megőrződött a padkás búboskemence.

A lakóház az átalakítások ellenére őrzi a falu telepítése időszakának népi építészeti sajátságait. Faluképi jelentőségű, fönntartása szükséges, védetté nyilvánításra fölterjesztettük.

Adatközlő: Csányi Sándor (1892)

Irodalom: Id. Juhász Antal 1978. 310–311.

J. A.


301. Kopasz Antal-féle tanya
Kúti dűlő 35.

 

A község Homokpuszta határrészén települt, melyet az idősebbek Gyevi pusztának emlegettek. Csongrád megye 1851. évi térképe Algyevi elkülönözött Kül-legelőként jelöli. Valószínű, hogy a közlegelőt, az 1879-i árvíz után osztották föl, amikor a volt algyői jobbágyok ivadékainak hajlékra volt szükségük. Nincs azonban kizárva, hogy még az árvíz előtt kimérték a telkes gazdáknak járó legelőjárandóságukat.

Sándorfalva 1882. évi kataszteri térképe a Kúti dűlőben 30 tanyát jelöl. Visszaemlékezés szerint a tárgyalt tanya elsőként épült a dűlőben. Bizonyos Tóth, szeged-felsőtanyai kisparaszt 1901-ben vette Kopasz Antaltól.

A tanya homlokzata

Alaprajz

 Nyeregtetős, szelemengerendás tetőszerkezetű, nádtetős. Falazata vert fal, sárral tapasztva és meszelve. Elülső homlokzatán egyetlen aszimmetrikus, deszkatáblás ablak van, oromzata fűrészelt fenyődeszkából végdeszkás, padlásajtóval.

Háromosztatú, eredetileg ház–pitvar–kamra beosztású. Konyhája eredetileg szabadkéményes pitvar volt, nyílt tűzhellyel, amelyet az 1910-es évek közepén tanyai barkácsolóval alakíttattak át lepadlásolt, zárt tűzhelyes melegkonyhává. Akkor vályogból készült rakott tűzhely, 1963-ban téglából. A kamrában egyik lányuk esküvője után, 1927-ben csináltattak kemencét, s attól fogva a ház funkcionális tagolódása nagyház–konyha–kisház; újabb megnevezéssel: nagyszoba–konyha–kisszoba. A kemence váza napraforgószár, fala csömpölyeg. Papdi István és felesége télen a kisházat lakta, mert jobban fölfűthető.

Irodalom: Id. Juhász Antal 1978. 312–313.

J. A.

 
302. Katolikus templom
1882.
Szabadság tér

 

A községalapító Pallavicini Sándor őrgróf építtette, és 1882 szeptemberében a váci püspök szentelte föl Mária tiszteletére. Mária-oltárán kívül Szent Anna mellékoltára van. A Jézus szíve festményt egy szeged-felsőtanyai asszony adományából a Szűcs és Társa Katolikus Műintézet készítette 1895-ben. A templomhajó hossza 30 m, szélessége 18 m, magassága 10 m, a torony magassága 22 m. Belső festését 1945-ben Ádám Sándor készítette. Fölújítására 1972-ben került sor. Búcsúja Mária nevenapja (szeptember 8.).

Iparművészeti szempontból is értékesek a pécsi Zsolnai-gyárban 1942-ben készült kerámia stációképek, melyeket Balló Béla mérnök tervei szerint helyeztek el a templomkertben.

Katolikus templom

J. A.