Előző fejezet Következő fejezet

1. Nemzeti jelképeink

 

A jelképek a nemzeti érzés, a nemzethez tartozás kinyilvánításának az eszköze.

A Magyar Köztársaság nemzeti ünnepei:

a) március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja,

b) augusztus 20-a, államalapító Szent István ünnepe,

c) október 23-a, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja.

 

Himnusz a magyar nemzet imádsága.

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (17901838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza.

A Himnusz nyolc szakaszból áll, de hivatalos alkalmakkor csak az első szakaszt játsszák, illetve éneklik.

A himnusz közös előadása önmagában is jelképezi a közösséget. Az előadás minősíti az előadó közösséget Az előadó, megszólaltató közösség akkor része a (nemzet) nagyobb közösségének, ha a viselkedési elvárások is jelzik ezt. A következő gondolatok a Himnusz (és más himnuszok, népénekek) kapcsán előforduló viselkedési elvárásokhoz kapcsolódnak.

A viselkedés: öltözék és eszközök, a testbeszéd, a nyelvi kommunikáció
A fedetlen fő - elsősorban a férfiaknál - a keresztény európai kultúrában a vallásos emelkedettség, a szentség, illetve az áldásvárás és az alázat szinte kötelező jele. A nők esetében ilyen elvárás nincs. A zártabb, rendezettebb öltözék (célszerű például begombolkozni, a "lazaságot" mutató formákat jelzésszerűen megszüntetni) mindkét nemtől elvárt külsőség. A nem előírásos eszközök letétele, az előírásosaknak, pedig előírt tartása (pl. a zászló, a fegyver) az ünnepélyesség jele.

A testbeszéd közmegegyezés szerinti illendősége a Himnusz hallgatása közben az ún. vigyázz állás az ajánlott testtartás Az arcon figyelem, komolyság, emelkedettség tükröződjön. A Himnusz hallgatása közben ne dohányozzunk, ne együnk és ne igyunk. Énekeljük a szöveget. A közös éneklés ugyanis a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy valóban a közösség tagjainak valljuk magunkat.

A nyelvi kommunikáció egyetlen követelménye: a Himnusz szövegét és dallamát meg kell tanulni - "előadásszintűre".

Szent Korona

A magyar Szent Korona a magyarok egyik legfontosabb nemzeti ereklyéje, a magyar államiság egyik jelképe.

Kevés nemzet adózik akkora tisztelettel, és tulajdonít ekkora jelentőséget valamely ereklyéjének, mint a magyarság a Szent Koronának. A Szent Koronához kapcsolódó Szentkorona-tan a magyar alkotmányosság alapja. A Szent Korona végigkísérte a magyar történelmet az államalapítástól napjainkig. Két kivétellel minden magyar király fejét érintette. Európa legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája, és az egyetlen beavató korona.

Szent Korona 55 magyar király fejét érintette. Csak két király nem volt megkoronázva. II. János Zsigmond ellenkirály, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József a „kalapos király”, aki nem koronáztatta meg magát. A Magyar Állam ezer éve alatt a Szent korona is kalandos történelmet élt meg.

A hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. István király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. A Szentkorona-tan szerint ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek során a Szent Korona magyar koronázási ékszerből az államiság jelképe lett, a világon egyedülálló módon.

A magyar címer:a hivatalosságot, a közhatalom gyakorlását jelképezi.

 

Magyarország címere (köznapi szóhasználatban: a magyar címer a Magyar Köztársaság egyik állami jelképe. A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés, az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Az Országgyűlés több változat szavazása után a korábbi Kiscímert tette meg a Magyar Köztáraság címerévé.

A törvény leírása szerint „Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.”

/A koronás kiscímer kialakulása a XV. századig nagyjából megtörtént. A mai formájában Mátyás király idejében szerepel először. A kettőskereszt, mint a királyi hatalom szimbóluma, III. Béla korában (1190 körül) jelenik meg, bizánci hatásra (III. Béla a császári udvarban nevelkedett). Nála jelenik meg először címerpajzson, pénzre verve.

A kettőskereszt eleinte talapzat nélkül áll, majd a XIII. sz. végétől egyre gyakrabban hármas lóhereívre helyezik. Ez alakul át a kései gótika korában zöld hármashalommá. II. András pénzein tűnik fel először a kettőskereszt tövéhez illesztett nyílt, leveles aranykorona./

A Magyar Köztársaság címerét (a továbbiakban: címer) az Országgyűlés, az országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság tagja, az országgyűlési biztosok, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a Kormány, a Kormány tagja, a fegyveres erők, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a bíróság, az ügyészség, a rendvédelmi szervek és a közigazgatási feladatot ellátó szervek, továbbá ezek hivatalai, illetőleg a felsoroltak képviseletére jogosult személyek a hivatali feladataik ellátása során külön engedély nélkül használhatják, illetőleg helyezhetik el az épületeiken és helyiségeikben.

A címert a bankjegyen fel kell, az állampapíron és a pénzérmén fel lehet tüntetni.

 

Nemzeti zászló:   a nemzeti hovatartozás kifejezésére szolgál

 

A magyar zászló Magyarország egyik nemzeti jelképe, egyben a Magyar Köztársaság hivatalos állami jelképe.

Az 1990. évi XL. törvény (elfogadása: június 19.) szerint három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból áll.

Színei a korábban rögzült címerből származnak (az ezüst vágások színe a heraldika szabályai szerint a zászlón fehér), ebben az összeállításban nemzeti színekként értelmezve a reformkorban jelentek meg. XIX. századi romantikus értelmezés szerint a vörös sáv az „erőt”, a fehér a „hűséget” és a zöld a „reményt” szimbolizálja.

A nemzeti ünnepeken a Magyar Köztársaság lobogóját ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással az Országház előtt fel kell vonni.

Azokon a középületeken, illetőleg középületek előtt, amelyeket

a) az állam és a helyi önkormányzatok választott testületei, közigazgatási feladatokat ellátó szervei, valamint az állam, illetve a helyi önkormányzat által fenntartott, közfeladatokat ellátó intézmények,

b) a köztársasági elnök és hivatala,

c) a Kormány,

d) az Alkotmánybíróság, a bíróságok és az ügyészségek,

e) az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, az országgyűlési biztosok és hivatalaik,

f) a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek

feladatuk ellátása során használnak, a zászlót vagy a lobogót állandó jelleggel ki kell tűzni, illetőleg fel kell vonni.

 

Nemzeti jelképek megsértését a büntető törvénykönyv bünteti

Nemzeti jelképek, a büntetõ törvénykönyv 1993. évi módosítása óta büntetőjogi védelemben részesülnek (nemzeti jelkép megsértése, Btk.269/A.§).

E bűncselekmény jogi tárgya a jelképekben megjelenő állam.

Nemzeti jelképeinket, így a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját, és címerét az Alkotmány 75. és 76. §-ai határozzák meg részletesen. A Btk. 269/A.§ értelmében a büntetőjogi védelem ezeket illeti meg, mint a bűncselekmény elkövetési tárgyait.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet