| |
Kezdjük a dolgot ott, a hol rendesen minden föld-leíró kezdeni szokta: mondjuk meg, hogy a Biharvármegyében fekvő Sarkad a keleti hosszúság 39° 3' 22"-e és az északi szélesség 46° 46' 6"-e alatt fekszik. Ez utóbbival azután megjelöltük sark fölött való magasságát is. Hogy pedig össze ne zavarjuk a föld valamely más vidékével, határozzuk meg az e tekintetben oly biztos mértékűi szolgáló inga lengés-síkjának látszat szerént való körforgását, melyben a földnek saját tengelye körül vett mozgása nyilvánul. Sarkadon — mindenki tudja — nem egész kör az; csak 257 ∙ 2 fok 24 óránkint s így egy órára 11 ∙ 292 fok esik. Mellék-, és ellenlakóiktól ép oly kevéssé tartsanak a sarkadiak, mint ellenlábasaiktól; nincsenek a föld ellentétes oldalain vetélytársaik. Az elsők és utolsók azért nem lehetnek, mert a megfelelő helyen a Nagy-Óceán zajong, amott, természetesen, észak, e miatt dél felé. Ellenlakóik pedig legfeljebb a déli sarkvidéhez tartozó Eduárd-sziget vadjai lehetnének — de ezek is kissé nyúgatra, odább vonúltak.
Legyünk tisztában a nappal is. Az még Budapest fölött is kitűntet bennünket. Ott az ő ú.-n. keleti és nyugati tágassága már 33° 41', míg Sarkadon csak 32° 47' 30". Tehát napjaink is hosszabbak; mikor legtovább süt, 15 óra és 35 percig izzaszt bennünket a nap.
Hanem olyan magas állásban nem vagyunk épen, mint ők; a tenger fölé csak 94 ∙ 86 méterrel emelkedünk. Milyen kár, hogy nem-egyszerre! Oly láthatártól vagyunk megfosztva, melynek félátmérője 35 kilométer. Így valami felére törpűl az egész.
Ekként helybenhagyván Sarkadot, nem-igen félhetünk tőle, hogy a világ valamely más tájékával összetévesztik; azért némileg megnyugtatva foghatunk e város helyzetének mindennapi szemmel való megtekintéséhez.
Sarkad mezőváros Biharvármegyének délnyúgati szögletét töltvén be határával, nevét, a politikai földrajz szempontjából nézve a dolgot, ettől a helyzetétől vehette.1)
Mindig a vármegye kiegészítő része lévén 1217 óta, midőn először jön szóba, egészen idáig sajátosan hordhatta. Némi eltérést csak a koronkint változott helyesírás mutat. Hogy a szomszédos és most Békésben fekvő Dobozt 1016-ban mint bihari helységet említik s így Sarkad nevének jelentése, mondhatni, nagyot csorbult volna, azt adatul csak óvatosan fogadhatjuk el; s inkább úgy kell értelmeznünk, hogy Gyulával Békésvármegye török kézre kerülvén, Biharral, határos helyeinek ügyeit emennek tisztviselői intézték.
A mezőváros területe jelenleg 12216l/5 hektárt tesz; és e szám az idők folytában nem-igen ingadozhatott. A déli oldalán hömpölygő Fekete-Körös most is Gyulától, Doboztól és Váritól, tehát Békésvármegye némely részétől, választja el; s akkor is, midőn pl. Vári 1230-ban Zarándhoz tartozott, ő maga megmaradt Biharvármegye tagjának. Határos még Békéssel, Okánynyal, Keresztúr-ral, Méhkerékkel, Kötegyánnal és Anttal is.
A török korszak előtt vidéke kisebb lehetett a mostaninál, a mennyiben a ma már puszta Ősi az 1552.-i összeírásban önálló helység gyanánt szerepel. Hogy a most „Sarkad"-előnevet viselő Keresztúr odatartozott-e, oklevelek híjában nem tudom eldönteni; de azon körülmény, hogy a sarkadi határ egészen Keresztúr alá nyomúl, továbbá hogy az azon községgel tőszomszódos Medgyest sarkadi nemesek bírták, némileg e föltevésnek kedvez. Úgy látszik, bizonyos, hogy ez idő szerént való elég nagy határát a török dúlásai miatt elpusztult s azelőtt többé-kevésbbé községi élétet folytatott helyek csatlakozása által nyerte.. Területe, melyet Farkas János 1801-ben 30140 (1100°-es) holdra, vagyis 11918 hektárra tett, az 1870. nyert adatok szerónt (említettem már) 122161/5 hektár.
Sarkad egész környékén hajdan árvizek uralkodtak; s mind a mellett, hogy e bajon a Kőrösszabályozás sokat enyhített, a veszedelem még távulról sincs elhárítva. Ha megnézzük azon legrégibb térképeket, melyek e község határát, legalább részben, feltűntetik, azt tapasztaljuk, hogy Sarkadtól Gyuláig sík víz terűi el. Kétségtelen, hogy ezt is áradások okozták, ámbár a történőt mindenütt mint tavat jelzi. Számos író szerént még a Fekete-Körös is ebbe ömlik. 2) Bél Mátyás könyvének egy 1792.-i kiadásában még folyton tó gyanánt szerepel, — míg a Haruckern-család közt 1797. szerzett osztálylevél csak mint „a történetekben ismert megmérhetetlen sarkadi tóról" tud felőle. 1743—1758-ig volt é családnak egy udvari papja: Hueber Antal. Ő még vadászott ez ingoványos tájon, mely a gyulai kastély mögött a mostani re-metei puszta felé nyúlva, tömérdek vadlibának, vadrucának, bíbicnek, szárcsának, gólyának, gémnek stb. volt tanyája, még pedig a tömérdek hínár, hanság folytán eléggé háborítatlan tanyája. 3) — A tó létezése mellett nemcsak a helyén kanyargott sok ér kiszáradt medre tanúskodik, hanem pl. a még használatos Tó-ér stb. nevezet is. S e száraz ágyak egyikében a fekete-éri puszta alatt 2—3 méter mélységben még erős nagyságú kavicsokat láttam; Sarkadon, hol gyerekkorunkban egy-egy kavics-darab miatt néha össze is vesztünk; — az agyagos rónán oly ritkaság lévén az! S azután a „király mezeje"-n mintegy 10 méter mélyen (kútásás közben) hatalmas szarvasagancsot találtak. 4) Az ingoványba veszhetett a nemes vad. Feltűnő azon körülmény is, hogy a határnak épen e részén nincsenek szigeteknek nevezett földterületek, — mi pedig a többi oldalon nagyon gyakori eset.
Másik nagyobb álló víz, mocsár volt, alkalmasint ezzel összeköttetésben, az Őssy-rét, mely egészen a közelmúltig sok érnek adott tápot s némelyik egyenesen víz-fölöslegének lecsapolására szolgált, mint pl. a Miső-ér, mely az alább említendő Peckes-vár erősítései tekintetében volt fontos.
Az erek átalában véve valamely lapos helytől (közvetve vagy közvetetlen) a Körösbe vezették le az esővagy áradási vizet. Ilyenek voltak: a Bálinti-ér, Tó-, Écsi-, Kollát-, Luc-, Hölgyeredje-, Miső-, Horgas-, Ken-, gyei-, Lúgos-, Szarka-, Pajándi-, Nagylábi-,Árok-, Garon-, Nagy-Hídas-ér, Kis-ered-, Rezes-, Csergető-, Székes-, Őssy-, Széles-, Fenyeres-, Sáfrányos-, Előgát- és Sovány-ér. Legnevezetesebbek, mert legártalmasabbak az előbbiek természetével különben nem-igen egyezett Gyepes, Kis-Körös, Feketer-ér és Gryegment. Vannak más medrek is, melyek eredetöket közvetetlen a Körösből vévén, vízmennyiségöket a laposabb helyeken árasztották szét s az említett tavak képzésére igen-igen nagy mérvben befolytak. Ezek az ú.-n. fokok; milyenek: a sitkai, herpai, Kapálló-, Konc-, Gyúró-, Morgó-, Csete-, Dobi-, Bordás-, Adomány-, Tót-, Malom-, Hódos-, Eszterzug-, Apró és Favágó-fok.
Mindez erek és fokok a Fekete-Körös tükrét szabá-lyozták s e század elején 470 hektárt (a határból közel 4%-ot) vettek igénybe és csupán az allodialis földekből 5338 6/10 hektárt borítottak el árvizekkel. Az így elöntött helyekből egyes vidékek, mint hátasabbak, kiemelkedtek s ú.-n. dombokat és szigeteket képeztek; ma, midőn az erek medrei az ekének is megadják magukat, szintén ez a nevök. Ily szigetek voltak: Rekettyés-, Herpa-, Nagy-, Nyárfás-, Kincses-, Lencsés-, Lenes-, Kis-, Hosszú-, Kasos-, Gál-, Csáki-, Bika-, Szabó- és Csonka-sziget.
Hogy a vizeket már e század előtt akarták valamennyire szabályozni, adatok bizonyítják. Nem is említve a várakat, melyek bizonyos csatornázó és árkoló munkálatokat követeltek, már az 1801.-i térképen akadunk ily nevekre: „Árok", „Régi csatorna" s pl. 1809. okt. 26. arca kötelezték a lakosokat, hogy a Körös-csatornát tisz-tán tartsák. — Nem-kevésbbé tanúskodnak ez állítás mellett ilyes elnevezések, szintén az 1801.-i térképen: Szék gátja, Kalmár gátja, Sósi gáthely stb.
Egyébiránt Sarkad történeti földrajaa meglehetősen meg van írva a többi jellemző határnevekben is, melyek a rétek, lapályok, hátak, rónák és zugok közt szabatos különbséget tesznek és a törtétietvizsgálás szempontjából egyébként is érdekesek.
A vizek, mint mindenütt, úgy itt is befolyással voltak a környék lakosainak művelődésére. Maga Sarkad a tenger színe fölött 94 ∙ 80 méterrel fekszik, míg e szám a Fekete-Körös határos tükrére nézve csak 74 ∙ 32 méterben állapítható meg.
A város tehát aránylag dombosabb helyen épült, a-minthogy némely régi térkép a „sarkadi tó" északi végén csakugyan hegyen levőnek is ábrázolja. Mindazáltal a házak sem voltak menten a víztől s ha az ú.-n. Kis-Körös vagy Morgó, mely épen a város előtt haladt el magában a helységben nem okozott is nagyobb károkat s inkább a sík földet fenyegette, addig a Gyepes, mely a szabályozás munkálatainak megkezdése előtt különben is itt egyesült a Kis-Körössel, a mentébe eső utcákat gyakran elárasztotta. Sőt a város keleti része, mely a Gyepes baloldalán van, minden kétségen kívül újabb keletű. Arra mutat azon körülmény, hogy a fő vár, melynek helyét most már házak veszik körül, folyásának épen e részén keletkezett; arra azon tény, hogy a mai urasági kastélyt délre s csak egy utca által elválasztva a vártól, 1828-ban egy csak nem régen abbahagyott temető helyére építették. A község ezen oldala a háztömegnek különben is csak kisebb részét tartalmazza ; azt pedig bizonyítanom sem kell, hogy az erődítvények és sírkertek 5) rendesen a városok tövébe s nem belsejébe kerültek, A Gyepesnek a vártól és temetőtől északnyugatra fekvő (vagyis jobb) oldala a városon keresztül egész azon pontig, hol, a szabályozások megkezdése előtt a Kis-Körösbe szakadt, tehát a község déli részének utolsó utcájánál, sokkal meredekebb balfelénél, úgy, hogy itt kiöntésektől tartani nem lehetett; míg viszont baloldalt oly rétsógeket és lápokat képezhetett, hogy erődítési munkálatokra kiválóan iilkalmas volt.
Egyátalán Sarkad keleti, vagyis gyepes-balparti oldalát sokkal-inkább szaggatták az erek, mint valamivel odább északnyugatra. S így történt, hogy az innen kiinduló, a határ többi részénél hátasabb földön, melyet az árvizek megkíméltek, népesség letelepedésére eléggé kedvező pont kínálkozott s az első kunyhók e szűk téren emelkedtek. E, csak néhány hektárt igénybe vevő, község régebben mint egy kis sziget emelkedett ki a környező, hol csupán vízjárta, hol azonban állandóan vizenyős, rónából s ezen, a védelem és közbiztonság szempontjából előnyös helyzete, de a szomszédos vidéktől hosszabb-rövidebb időre lett elrekesztetóse okozta, hogy a lakosság szorgalma kifelé nem foglalhatván tért, rendszeres földmívelést alig gyakorolhatott s élete nagyon is tengődővó válik vala, ha a baromtenyésztésre annyi alkalmas rét nem kínálkozik.
A baromtenyésztés mindenesetre a népesség legtermészetesebb foglalkozása volt. De épen a vizek folytonos jelenléte a halászatnak és malomiparnak is tért nyitott. - Mindkét keresetág azelőtt élénk részvétnek örvendett s a csekélyszámú okleveles nyomokon kívül főleg a hagyományok igazolják. Ez utóbbira nézve ismét a helynevek adnak fölvilágosítást. Az 1801.-i térkép .szerént nem kevesebb, mint 9 hely volt a hajdan rajtok állott vízimalmok után elkeresztelve; ezek közöl csak egyet hajtott a Fekete-Körös, a többi erekből és fokokból táplálkozott. Hogy ez adatot kellően méltányolhassuk, megjegyzem, miszerént vízimalom jelenleg az egész határban sincs s a lisztőrlés néhány száraz- és 2 gőzmalom feladata lett. Á város sajátságos helyzete könnyön felfoghatóan a hajózásnak is tért nyitott. Fönmaradt néhány hajóút és rév emléke; mint pl. az ú.-n. „Régi hajóút", mely Bérsoktól délre a Fekete-érbe vezetett. Az utóbbit illetőleg azt hozom fel, hogy ama ponttól, hol 1874 óta a Fekete-Körös torkolata van 6), tehát a Szanazugtól nem-messze nyúgatra és délre 1 — 1 átjáró volt s különösen ez utóbbit Varga Mihály révének nevezték.
Lábjegyzetek:
| |