V.

A magyar községek élete meglehetős önállóan fejlődött; legnagyobb befolyást gyakorolt annak miként való alakúlására a katonai és egyházi szervezet. Egy-némi fölfogást a városi ügyek kezelésében csak úgy érthetnénk meg tökéletesen, ha e község hajdúkorbeli történetét apróra ismernők. Viszont egyben-másban oly világos nyomaira akadunk a vallásos, főleg a reformáta hitelvek szemelőttartásának bizonyos intézményekben, hogy mielőtt Sarkadról, mint községről szólnék, jónak látszik előrebocsátanom egyházai múltjának rajzát.

Már hogy a kereszténységnek itt jókorán volt szentegyháza, azt adatok híján is nem kevés határozottsággal állíthatnék. 1217-ből való emlékünk is támogatná valamennyire ezt illető „merészsógünk"-et; mert a mondott évről a váradi tüzesvas-ítéletek jegyzőkönyvében e félét olvasunk : „Mátyus, Sarkadról (de Surcud) vádolta pap fiának rokonait, t.-i. Mátyást és Teklát, 1) feleségének szabadosai dolgában Dezső csanádi püspök előtt, ki azokat megítélés végett átadta Szömcső 2) ispánnak, jószágai ügyigazgatójának. Minthogy azonban nevezett Mátlyus magábatért, lemondott mindarról, mit a nevezett gyermekek iránt követelt, minden tőlük származandó utódokkal együtt."3)

De fontosabb három tanúbizonyság erre nézve három sarkadi helynév. E szerént a határban van két „Klastrom" nevű tér. Az egyik a Favágótok mellett, a bérsoki foktól délkeletre, a sarkad-gyulai országúttói jobbra esik; s ezt sarkadi öreg emberek „Szarka-templom-név" alatt ismerik; a másik pedig a sarkad-szalontai posta-úttól jobbra, az ú.-n. pálszegi telekben, a vasútfelé levő szőlőktől keletre, csaknem szemben a „Sánc"-cal. Talán a pálos szerzeté volt. Harmadik ilyes név : „Egyházmegi." Ez, délfelé a Miső-ér, északi végén pedig a Csib-ér által közreszorítva, a sarkadi határnak a keresztúriba ékalakúan befúródó tagja ; egyébként Peckesvártól keletre fekszik. A bencéseké lehetett; inert déli részén a Miső-érből kiszakadó fok az 1801-ki térképen mint „olim Benedekfok", — „egykor Benedekfok" van megjelölve. Egyébiránt szinte hihetetlen, hogy a várad-hegyfoki prépostság, melynek itt birtoka is volt („Prépost-Őssy"), valamely zárdával nem bírt legyen. A mellett a legközelebbi (1866.) nagy tűzvészig a sarkadi ref. toronyban egy állítólag kath. eredetű harang állott, melyen a „Sarkad" név előfordul ; s így a reformatio előtt folyt korból származhatott. Kétségbevonhatatlan, hogy e nevek történelmi reminiscentiák; a két monostor és az az egyház a török idők előtt mindenesetre működött; nem is lehet az másképen ily nagy vidékű városnál. Mikor szűntek meg, még találgatni is fölösleges, mert célra nem vezet: az időpontot meg nem határozhatnék. Való azonban, hogy e tájon a megújított hit már fogékony kebelekre talált és Sarkad csakhamar a legderekabb helvét hitvallású községek sorába emelkedett. Mint „hajdan jeles"-t említi azt egy XVII. századbeli emlékírónk,4)  ki  azonban már a múlt XVI.) század óta a reformátusok elveszett egyházai közé számítja. Lehet, hogy a törökök első dühökben fölforgatták a templomot; de őket különben ilyes vallásbeli türelmetlenségről nem szokás vádolni s így szinte csodálkozom ez adaton, bár kénytelen vagyok elhinni. Azonban nagy valószínűséggel mindjárt az ellenség kiűzetése mán hajlókot emeltek az istentiszteletnek; hiszen Sarkadnak egyik legnevezetesebb kora épen a XVII. század hajnalával kezdődik. Csakugyan maradt is fenn a ref. ecclesia szent edényei között egy felül megaranyozott ezüst pohár, ezzel a felirattal:

Szabó I. Ano S: A.  1638.; vagyis:

Szabó János: A(nno) 1638.

Nincs ugyan kitéve a templom neve, melynek ajándékozta ; de bízvást megnyugodhatunk benne, hogy az nem más községeknek volt szánva. Egyébiránt ezen szádul elején, Szalontával és Belényessel együtt Sarkad is a zarándi ref. egyházmegyéhez tartozott. Történetéből alig adhatok itt valamit; mert a régi prédikátoroknak meg volt az a rósz szokásuk, hogy mihelyt máshol kaptak papságot, magukkal vitték illető egyházaiknak föl-jegyzéseket is tartalmazó anyakönyveit. Csupán egy Kis-Marjai nevű prédikátorról találok annyit följegyezve, hogy ő volt akkor Sarkadon, midőn ennek templomát 1687-ben Hangossi hajdúi fölverték s állítólag ő vette át megőrzés végett II. Ferdinándnak Sarkad részére kiadott kiváltságos levelét.5)   Hova  lett  azután, nem tudom. —

Egyátalán hogy létezett, élt és hatott a hitközség a XVIII. század első felében is, az kétségtelen ugyan; de csakis a templomi felszerelvények némely részével igazolhatom. Ezekben adom azok jegyzékét:6)

Egy 1714-ből való úrasztali kanna tálcájára nagyon vékony betűkkel ez van bekarcolva: „N. Csuba Sándor Űr ajándékozta Anno Dni 1714. 11. Marcy." A most e tálcán használatos kannán ez van vékonyán bemetszve: „Kis Miidós vette a sarkadi eccl. számára 1721. maga költségén." — Két évvel fiatalabb önnél egy úrasztalhoz való magas cínkanna. Ez áll rajta:

.•. N. : és S :7) Szűcs András Úr: Istenes Szándékából az .•. sarkadi eccles: csináltatta ez kannát 1723.•." Az 1736-ki úrasztali poharon :

„N. Biharvármegyében sarkadi reformáta ecclesia pohara * Anno 1736."

Végre egy ezüst hímzésű fehér takarón:

„Isten   dicsőségébe a sarkadi   r.   sz. 8)   ekklésiához való buzgóságábúl Tóth János ajándékozta MDCCXLVII."

És ezen 1747-ki kegyes ajándékon túl már biztosabb kora kezdődik a ref.  egyháznak. 1765   óta ugyanis évről évre pontosan vezették a lelkészek az anyakönyveket 9) s ezekben egyéb érdekes adatokra is bukkanunk. - Úgy látszik, ez a kor mindenképen   fordúlópontot képez a hitközség életében.

Így 1764-ben új temetőt nyitottak meg, túl a malomgáton, melybe elsőnek egy Hégető Pál nevű öreg embert helyeztek nyugalomra. 1767-ben új fatornyot építettek, melybe a következő évben a város, saját költségén, órát csináltatott. 1795-ben kezdték építeni a kőből rakott és bádoggal fedett tornyot, mely 1797-ben készűlt el, midőn is a régi órát 160 rénes forintért állították föl benne,a régi fatornyot pedig S.-Keresztúrra szállították. Ezen 1857-ben megújított 9 ágú toronyra nagy büszkeséggel szokta volt mondogatni a sarkadi ember, hogy „Lincben volt a párja: azt is megütötte az istennyila." Hanem az igazán csinos építménynek az a szomorú vége lett, hogy az 1866. máj. 1. kiütött nagy tűzvész őt is megfosztotta minden ékességétől. Ekkor olvadt el azon közel 400 kilogramm (398•7 = 7 mázsa 12 font) súlyú öreg harang, melyet a község 1799. augusztusában 656 írt 12 krajcárért saját költségen öntetett; itt semmisűlt meg az a kis harang is, melyet a Gyepes iszapjában találtak volt s melynek körirata, a mint nekem mondták, katholikus eredetre vallott. Mily kár, hogy ama körírat lemásolására annak idejében senki sem gondolt! 10) Igen érdekes ama korból a sarkadi prédikátornak 1797. október 17. megállapított fizetése. Ennyire ment:

A prédikátorok ezek voltak:

1. Szelek György 1765-1766.
2. Tóth István 1767—1769. máj. 25. (kereszt Sarkadon).
3. Szathmáry István, 1769—1773.
4. Hétyi Ferenc,  1774—1777.
5. Takáts János, 1778—1784. 
6. Tordai Illyés János, 1785—1798.
7. Szakáts Mihály, 1799—1808.11)
8. Szikszay József 1809—1821.12)
9. Fekete József, 1822—1823.
10. Veress Ferenc, 1823—1849.   aug.   (kereszt Sarkadon).
11. Osváth Imre 1850-től máig, mint egyúttal kerűleti esperes, ki mellett jelenleg káplán is van alkalmazva. Azok, kik Osváth Imrének ez évben űlt papi jubilaeumához szerencsét kívántak, — egy Sarkad-város haladása körűi nagy érdemekkel bíró munkás embernek nyújtották a koszorút tartó áradásai miatt biharvármegyei filialeikat ellátni s így fogamzott meg Hidasy Jakab gyulai lelkipásztor fejében azon életre való gondolat, hogy biharvármegyei híveit külön hitközségbe egyesítse. Az első lépés volt ehhez, hogy Sarkad-Keresztúron 1790-ben egy kis kápolnát rendezett be; a második, még fontosabb, hogy 1797. január 1. négyezer forintot tett le, hogy azt egy Keresztúron vagy Sarkadon állítandó parochia gyámolítására fordítsák, ha t.-i. nemes eszméje a kivitelre megérnék. — Utóda, Spiegel Ignác, a szépen kezdett úton óhajtván haladni, e tárgyban 1804. január 30. fölterjesztést tett Miklósy püspökhöz, ki az ügyet szintén gondjaiba fogadta. Ide járúlt, hogy az az iránt megkérdezett keresztúri nemesek 1806. szept. 16. maguk is a plébániának Sarkadon való fölállítása mellett nyilatkoztak. Yiszont a földesúr, gróf Almásy Ignác, telkeket és 100,000 db. téglát ajánlott meg. Ily körűlmények közt a püspök 1806. nov. 8. a vallásalapból veendő segítség iránt is fölterjesztést tett a királyhoz, kinek a helytartó-tanács útján 1807. febr. 24. kiadott válasza csakugyan kedvezően hangzott — s három évvel később, 1810. febr. 13., a bekívánt tervek alapján, a templom és a pap lakásának fölépítésére engedélyezett is 18,547 frt. 47 krt.13)

Azonban ha ekként kedvező fordúlatot vettek is az ügyek, a következő évek mégis némi tétlenségben töltek el, s a sarkadiak a keresztúri kis kápolnát kényszerűitek látogatni. Ekkor határozta el magát gr. Almásy, hogy Sarkadon urasági kastélyt s abban egy kápolnát emeljen. Mindkettő elkészűlt 1829-ben s a püspök e tekintetből már 1829. okt. 28. kinevezte a még csak tervezett parochia első papjává Király Antalt (szül. 1799. szept. 1.). Paplak, természetesen nem volt s ő nov. 7.-én, midőn Sarkadra érkezett, vendéglőbe kényszerűit szállni. Másnap a grófi család és sok előkelő népség jelenlétében a kápolnában ünnepélyes misét mondott. Katholikus módra Sarkadon századok óta ez volt az első áldozat. — Nov. 29.-én azután átment Gyulára, hogy Bicskos János esperestől átvegye a Biharvármegyétől úgy szólván elidegenített leányegyházakat. Ezek száma most már 27. — Közte 8 nagyobb község, pl. Tamásda, Sarkad egykori anyaegyháza is.14) A tamásdai régi templomi felszerel-vényeket csak 1853-ban vette át a sarkadi lelkészség, azonban a visszatérítés kötelességével, ha a tamásdai purochíát valaha fölállítanák.

Okányt a püspök 1833. okt. 29. bízta a sarkadi lelkész vezetésére, ki még 1831-ben építeni kezdett lakását csak 1832. okt. 2. foglalhatta el.

Végre sort kerítettek a templomépítésre is. Már telő alatt állott az, midőn alapkövét 1836. jún. 19. Fejes József gyulai plébános   ünnepélyesen letette.   Nov. 5.-én a harangokat is fölhúzták 15) s 13.-án meg lőn koronázva a mű: Loeffler János váradi kanonok a templomot egyházilag megáldhatta. Maga a püspök az első canonioa visitatiót 1837. aug. 27. végezte benne, midőn egyúttal 58 egyént bérmáit meg.

Nagyot segített a templom ügyén, hogy Hidassy-nak említett szép alapítványát az 1840. máj. 1. eszközölt sorshúzás után a kincstár folyóvá tette a kikötött célra; de mégis csak nagyon szegényesen ment a dolog. A templomnak 1857-ben is csak 50 frt. alaptokéje volt; annálinkább ki kell emelnem a mostani lelkész buzgalmát, melylyel azt, hitközségének minden megerőltetése nélkűl, 1728 forintra szaporította. A mellett a templomot, paplakot és iskolát csinosan megújíttatta, kifestette, a zsindelyes tornyot bádog alá vétette, a felszerelvényeket tökéletesen  kiegészítette stb.

Egyébiránt a hívek száma is növekedett. 1813-ban csak 96-ra, 1814-ben 98-ra, 1816-ban 103-ra, 1817-ben 105-re, 1829-ben, midőn mint önálló község alakúit meg, 131-re, 1836-ban már 220-ra, 1853-ban 401-re rúgott az.16) Most többre megy félezernél.

Lelkipásztorainak   névsorát   a   következőkben   állítom össze :

1. Király Antal, 1829—1840. (Ez évi ápr. 15. Bárándra tették át.)
2. Gröndöcs József, 1840. máj. 11.-től. Meghalt 1842. jan. 24. (34 éves korában.)
3. Nyáry Ferenc, 1842. jan. 31.-től 1843-ig, midőn palotai plébános lett.
4. Zay János, 1843. okt. 31.-től 1852-ig.   0 Sarkadon született (1818. szept. 29.); első miséjét is itt mondta eI  (1841. okt. 10) Most nagyváradi kanonok és gajdobrai e. prépost.
5. Zimmermann   Károly,   1852.   aug. 12.   óta   1855 végéig.
6. Kubovich Antal,   1856. jan. 22.-től 1857-ig. Ekkor  lemondván,   egyideig   Vidovich   György,   ki  utóbb Istvánfinak Magyarországról írt történetét fordította, vitte a  plébánia ügyeit.
7. Püspöky Alajos,   esperes,   1858. febr. 28. óta. 17) Az izraeliták sarkadi hitközsége már 1838-ban megalakúlt, a mikor is egy rozzant házban rendeztek be imahelyet; ugyanazon telken, melyen 1862-ben csinos és ízléses, de azóta kissé elhanyagolt egyemeletes zsinagógát emeltek. A község anyakönyvei csak 1851-ig mennek vissza; 20 év alatt, annak teljesen megbízható adatai szerént, egyedül születések útján 336-tal szaporodott a sarkadi izraeliták száma; nevezetes e számban, hogy a Hzaporúlatnak   épen  fele   a  fiúkra,   másik   fele   pedig  a leányokra esik. Született összesen 556 egyén, meghalt 220; ez utóbbiak az átali szőlők mellett kihasított temetőben nyúgosznak.

Első rendes rabbijok Schönfeld Mózes volt, ki Simándon húnyt el 1369-ben; a második Silberstein Salamon (szül. 1814.), iinek ez adatokat köszönöm.

Ezek szerént Sarkadon három hitközség közt oszlik meg a lakosság. Legnépesebb a reformáta, az egésznek 85%-át igényelvén; a katholikusokra 7% marad, a zsidókra 4•4 %; a hátralevő 3•6%-ot 1 gör. kath., 73 görög nem-egyesült és 166 ágostai hitvallású egyén veszi igénybe.18)

A mi kiválóan az izraelitákat illeti, meg kell jegyeznem, hogy a rájok eső 4•4% tisztán az utolsó 40 év eredménye; mert bár fentebbi közleményem szerént egyházkfizségök még 1338-ban alakúit, 10 évvel azelőtt oly. kevesen voltak, hogy a váradi róm. kath. püspökség névtára meg sem emlékezett — és csak 1831-ben hozott róluk először   közleményt,   midőn   számukat   35-re tette.

A temetőket illetőleg szintén e fejezetben akarom megjegyezni, hogy első biztos tudomásom az ú.-n. malomgáton túleső sírkertről van, melyet 1764-ben nyitott meg a reformáta ecclesit.19) Ez azon terűlet, melynek helyén most az uradalmi   liszttartó   lakása (a kastély) áll. Már a század elején fölhagytak vele, midőn a tért szilvásig értté alakították. — 1804. jan. 16.-án a város északi részén levő „átali kert" mellett levő földet kezdték használni temetőül s ezzel utóbb párhuzamosan, hogy a gyászkíséreteknek ne kelljen gyakran az egész terjedelmes városon keresztül vonúlniok az ellenkező déli oldalon fekvő Kistelket. Amott, elkülölönítve, az izraelitáknak emitt a katholikusoknak is van kiszakítva egy rész. Az utóbbiak a Bakrét táján is nyertek egy darabot.

Lábjegyzet:

1. Mátyus = Mattheus;  Matthias .= Mátyás ;  Texas = Tekla.  (?)
2. Scumcho ?
3. Endlicher, Monumenta, 727. 1. — 344. §.
4. Kocsi Cs. Bálintnak 1647—1676.   évről   szóló kéziratos munkája. ismerteti Rácz Károly „Értesítés a reformátusok ménesgyoroki gyű-lekrezetéről" címmel 1875. megjelent fűzete 5. és 6. lapján.
5. Szücs András tanúvallomása 1721.  júl. 24. — A város gyűjteményében.
6. A feliratokat a mai helyesírással közlöm.
7. Nemes és nemzetes.
8. Reformáta szent —.
9. Címe : A Sarkadi Reformáta Sz. Ekklésia Lajstrom. Könyve: Az egyházra vonatkozó alábbi adatokat jobbára innen vettem.
10. Egy öreg ember beszélte,   hogy az ő apja   e század   elején a várkert keleti oldalában levő   Gyepes  nevű vizen egykor halászgatván, egy harangra bukkant. Másokat is hívott segítségűl, de akkor is, azután is hiában bajlódtak kihúzásával;  sok méternyire sülyedt az az iszapba. E harang nem azonos az előbb említettel.
11. Ő 1798-ban Jénában tanúit. Haan Lajos (Jena Hungariea. Gyula, 1858. — 118. 1.) gyanítása szerént egy azon Szakáts Mihálylyal, ki Szalontán is lelkészkedett s utóbb helyettes superintendens lett.
12. 1821-ben mint káplán Veress Ferenc vezette az egyház ügyeit.
13. A templom alapításának történetéről szóló, több ívre terjedő, Lajesák püspök nevében kibocsátott oklevél I. fejezetének 1. §-jából (Origó parochiae). Ez többi közt azzal is ügyekszik bizonyítani, mily régi lehet Sarkadon a ker. hitélet, hogy neve is S(anotus) Areadustól jön. Szójátéknak megjárja ; de ép úgy ninos alapja, mint a hogy a szintén megyénkbeli Szalárd nem Sanetus Alardustól és Siter nem Sancta Itertől kapta a maga mai nevét. Jobb az, hogy a néphagyományokra hivatkozik; különben a refonnatio előtti korról már a fejezet élén szóltam valamit.
14. Tamásdán kivűl hajdan lelkészség volt még Kötegyánban és Remeteházán is.
15. A két nagyobb harang, melyek közöl az egyik 280V2, a  másik pedig 179 2/10 kilogrammot nyomott, a püspöknek együtt 614 forintjába került. Ezek egyikét Lipovniezky püspök, új szerkezet szerént, átöntette.  A legkisebb harangot gr. Almásy Ignác ajándékozta.   Az csak 56 kilogrammos.
16. A schematismusoknak ezen egyébiránt megbízhatatlan adatait a váradi püspökség könyvtárában is csak hiányosan meglevő példányokból Radnai Farkas püspöki titkár, — a-biharvármegyei történelmi társulat kiegészítő darabjaiból pedig ifj. Bölöni Sándor volt szíves számomra kijegyezni.
17. Sarkad   jelenleg egy róm. kath.  és egy ref. ker. esperes lakóhelye.
18. A lakosság összes száma az 1870. összeírás szerént 7383 ; e számításban az 1873.-i r kath. egyh. névtárt vettem alapúl. — A gör, nem-egyesfiltek többnyin cigányok, —r az ágostaiak a tót dohánykertészek.
19. Az a hely, ho most a ref. templom áll, továbbá az urasági „gazdádnak lakása mellett levő hátasabb rész szintén temető volt valamikor.