| |
A város határa, az 1870.-i összeírás szerént, 11670•7 hektár; ennek mintegy 61 1/2 %-a nagybirtok, a hátralevő 38 1/2 %, pedig a lakosok közt oszlik meg. Nagyon természetes, hogy azon 3/5-rész sokkal egységesebb kezelés alatt állván, mint a kisgazdák által művelt többi jószág, biztosabb alapot is szolgáltat, midőn e teres határ miként való felhasználásáról ügyekezünk magunknak tájékozást szerezni. A számok tehát voltaképen az uradalmi birtokot illetik; de nagyjában állanak egész Sarkadra nézve.
Ezek szerént itt túlnyomóan gabona-termelésre irányúi a gond, lévén a szántóföldek mennyisége az összes birtoknak 55-8%-a. Másrészt a baromtenyésztés tágasabb legelők kihasítását követelvén, ezek közel 19 %-kai vannak képviselve ; s ehhez kellene még kapcsolnunk a 10%-ot tevő réteket és kerteket is. Az erdőkre 9•2, a szőlőkre 3/5 % jut. Könnyű ebből rájönnünk, hogy a fennmaradó 5•4 % terméketlen földek a hasznavehetők 94•6 %,-ával szemben csaknem elenyészőleg csekélyek.
Hogy ez adatokat kellőképen méltányolhassuk, a mennyire lehet, híjjuk segítségűl a múltat.
Századunk elején1) a szántóföldek az összes majorságból mindössze is csak 7%-ot vettek be. De mondjuk azt, hogy az egész tétel költemény, mind a mellett is, hogy mint arányszám teljes hitelű; szaporítsuk meg tehát a majorsági szántóföldeket az ú.-n. úrbéri sessiókkal; ekként is, az egész határ nagyságához viszonyítva, csak 15% szántóföldet kapunk, — épen 40%-kal kevesebbet a mostan művelés alatt állónál. Nagyon világos, hogy az utóbbi éveknek ezen csaknem rohamos növekedése a mezőgazdaság egy másik térbeli tényezőjének rovására történhetett. A rétek és legelők rovására. Láttuk, hogy ezek ma is tekintélyes, együtt 29-re rúgó százalékkal jelennek meg a számadásokban; abban az időben terjedelmök valami csekélység híján 60%-ra ment és pedig ebből 32 1/2 %-ot majdnem mindig lehetett használni, míg a többit csak száraz években vehették igénybe. Ezek jobbára nádasok voltak, melyeknek mai napság alig van szerepök.2) Az erdők akkori nagysága a mostanihoz viszont úgy állott, mint 16 a 9-hez. De a forradalom előtt végbe ment roppant írtások és rongálások ezt eléggé igazolják. Egyébiránt az erdőket már a hajdúk korában kezdték pusztítani; így az Ungor-írtás nevű helyről a fákat abban az időben vagdalták ki.
A szőlők is, melyek közöl legelőbb az ú.-n. kisteleki kertet művelték, alig követeltek akkor 0•1 % - nál többet; és ha e részben javulást jelezhetünk, azt főleg 1831-re vihetjük vissza, midőn az uraság a szőlőskerteket nevezetesen kibővítette, beültetésre új térségeket osztogatván. A többi rész, némely nemesi bírtok kivételével, azután sok joggal sorozható a terméketlen, vagy legalább művelésre alkalmatlan földek közé. Erre a megkülönböztetésre szükségem volt, mert maguk a vizek és erek ágai és a csaknem összefüggő mocsárt képező. Őssy-Rét egyedül 6%-nyiak.
Az újabban leginkább kedvelt gazdasági növények Sarkadon, a közelebb múlt 20 év átlagát véve alapúi, a következő termést adták :
| Búza egy | hektárról 3) | 9•4 | hektoliter, |
| árpa „ | „ | 13•9 | „ |
| zab „ | „ | 15 | „ |
| köles „ | „ | 8•6 | „ |
| len „ | „ | 6 | „ |
| hím „ | „ | 7•9 | „ |
| repce „ | „ | 7•9, | „ |
| tengeri „ | „ | 6•4 | „ |
| bor ., | „ | 16•8 | „ |
| takarmány | „ | 535 | kilogramm. |
És a 20 évről nyert gabona-árakat az itt talált viszonylagos terméssel összehasonlítva, alapot nyerünk a földérték kiszámításához is; mert e két tized alatt egy hektoliter
| búza | 6 frt. | lévén, esik egy hektár után | 57 frt. | 60 kr. |
| árpa | 2 „ | 38 kr. „ „ „ „ | 33 „ | 8 „ |
| zab | 2 „ | 3 „ „ „ „ „ | 30 „ | 45 „ |
| köles | 2 frt. | 3 kr. esik egy hektár után | 17 frt | 86 kr. |
| len | 2 frt | 95 „ „ „ „ | 47 „ | 70 „ |
| hím | 5 ,, | 56 „ „ „ „ | 43 „ | 91 „ |
| repce | 7 ,, | 15 „ „ „ „ | 51 „ | 48 „ |
| tengeri | 6 | 83 „ „ „ „ | 41 „ | 63 „ |
| bor | 7 | 36 „ „ „ „ | 123 „ | 64 „ |
Eléggé csinos kamat volna e határban, hol egy hektár java-ára 200 frt. Különösen a szőlők tekintetében mutat-kozhatik érték-emelkedés, hol pl. ezelőtt 70 évvel, 1806-ban, 29 vétel közöl csak 10 esetben adtak egy szőlőért 100 forintnál — és pedig 100 rajnai forintnál — többet; az emelkedés e tekintetben 1811 óta lett szembeszökőbb. Másfélszázad előtt pedig, 1738-ban, egy szőlő épen 13 vonás forinton és 1 máriáson költ el.4)
A múlt században, 1776—1783. táján 1 hektoliter búza ára 2 frt. 8 kr. volt és pedig csak rajnai értékben; egy hektoliter árpa 79 kr., ugyanannyi köles 27 kr., a kender 28 kr.; volt azonban rá eset, hogy a bor hektoliterjét (1776-ban) 20 írtért is mérték; a rendes ár azonban 1 frt. 80 krnál azon időben nem-igen rúgott többre. A len árát egy régi számadásban sem találtam följegyezve ; de a »Lenes-sziget« helynév mutatja, hogy abból már korábban is ügyekeztek hasznot húzni a sarkadiak.
A mi azon viszonyt illeti, mely ma a termelés legkiválóbb ágai közt fennáll, tájékozást nyújthat a következő összeállítás:
| A bevetett | földből | Adott a termésből | Ebből a vetőmag |
| Búza | 45 % |
40 • 5%-ot |
7 % |
| Árpa | 17 „ |
23 „ |
3•5 |
| Zab | 6 „ |
7•7 „ |
18 |
| Repce | 4•5 |
4•5 ,, |
1 |
| Len | 1 „ |
0•4 „ |
0•6 |
| Tengeri | 26•5 „ |
23•9 |
— |
Ez adatok tulajdonképen csak 1875-ről szólnak és csak ez évre helyesek; az arány azonban jobbára talán csupán a vetőmag és termés irányában változik, míg a fölhasznált földeket tekintve, nagyjában más évekre is megfelelőnek mutatkozik.
A vetőmag és termés közt gyakran megdöbbentően rósz viszony a jobbára földmívelésre támaszkodó lakosságot nem-egyszer hozza sanyarú helyzetbe. Kivált az 1863. ínséges év által megtanítva, tettek is egy nagyon szerény lépést a gazdák, hogy a fenyegető szükséget legyőzzék. 1863. dec. 22. megalakították a „sarkadi róm. kath. és helv. hitv. két keresztény-egyház községi takarékmagtárá"-t. Az alapszabályok 1864. okt. 10. nyertek megerősítést. A forgalom 1876. dec. végén :
| terményekből | készpénzből |
| kamat 54 1/2, hektoliter | 63 frt. 403/4 kr. |
| tőke . 68 1/2, | 479 „ 68 1/2, |
Tehát még mindig említésre alig méltó csekélység. Ha a sarkadiak jól felfogják érdekeiket, mindent el fognak követni, hogy ez intézet virágozzék. 5)
Egész, átalánosságban legyen megemlítve, hogy a földmívelés tekintetében józanabb elvek kezdenek lábrakapni. Egyik természetes következése ez a tagosításnak. A kurucidőkben a sarkadiak kézzel csépeltek ; utóbb a lóval való nyomtatást kapták föl, de nem azon módon, a hogy azt ma gyakorolják. Szántásra fa-ekéket használtak s ez jó is volt oly gyökeres és elűlt földeknek, melyeket, ha 3—4 évig víz borított, magas csetkáka vert föl. Ha egy-egy ilyen terűletet feltörtek, azt még meg is kellett ugarolni, őszszel újra felszántani és csak tavasszal vetették el bele a magot. Az aratás, kivált a búzánál, sállóval történt; csak később alkalmazták a kaszát. Részben ez is lehet oka, hogy néha egy hektoliter búza 20—22 hektolitert is adott.
A gépek használata mindnagyobb elterjedésnek kezd örvendeni. Az előbb oly sivár tekintetű rónaság csak rövid 10 év alatt is barátságosabb külsőbe öltözködött s a faszegélyzetek egyre kedveltebbekké válnak. 6)
Egyes növényfaj s a konyhakertészet is lendületnek indult. — így nagyobb arányú dohánytermelésre már a 30-as években gondolt az uraság; de határozott lépést e téren csak gr. Almásy Kálmán tett, ki 1866-ban 172 1/2 hektárnak dohánynyal való beültetésére kapott engedélyt; a külföld részére termelt dohányt a nyéki pusztán 61 feles kertész kezeli.7) — A dinnye- és a foghagyma-termelés régebben a mainál jövedelmezőbb volt. Dohányt, foghagymát az elűljáróság egyik-másik nagyobb tisztviselőnek már a múlt században sokszor vett „discretioba."
A konyhanövények sokféleségét a velők bőven ellátott heti vásárok szemügyrevétele legjobban bizonyítaná.
A gyümölcsöskertek ritka ház mellől hiányzanak. Legrégibb, legterjedelmesebb és legjövedelmezőbb az ú.-n. Farkas-kert a Fekete-Körös mellett, a Várkert, magában a városban s a város kertje (gyümölcsfaiskolával). Az első kivált almafákat tartalmaz s a tulajdonosnak jó időben csupán lehullott almák után is hajt 1000—1500 frtnyi évi hasznot. A gyümolcsfaojtás régi gyakorlat s a múlt század elején is látjuk virágozni.8) A régi sánchelyek eleintén megannyi gyümölcsösek voltak; most szántóföldek. —
Az állattenyésztés figyelemreméltó ; annálinkább, mert a szarvasmarháknál egészen külön faj alakulását láthatjuk.
1870-ről szóló statisztikai kimutatás szerént volt Sarkadon:
1) Ló:
| csödör | 26 |
| kanca | 968 |
| heréit | 948 |
| csikó | 398 |
| összesen | 2340. |
2) Szarvasmarha :
| Magyar-faj | Svájci-faj | |
| bika | 55 |
2 |
| tehén | 740 |
23 |
| ökör | 380 |
__ |
| borjú | 802 |
31 |
| bivaly | 4 |
— |
| összesen | 1981 |
56 |
2037
3) Juh :
| nemesített | 4562 |
| közönséges | 648 |
| összesen | 5210. |
4) Sertés: 4399.
5) Kecske: 36.
6) Öszvér: 4, szamár 5.
7) Méhkas: 113.
Számok alá szedtem ez adatokat, hogy azokra hivatkozva tehessek némely megjegyzést.
1) A lovak (magyar, mokányfajbeliek) igába valók. Az ötvenes években s hogy évszámot említsek: 1856-ban itt 77 darabból álló ménese volt gr. Almásynak. Ezt azonban 1863-ban az árvizek miatt Kétegyházára vitette át. — Hogy hajdan, midőn a város hajdúfészek vala, a lóra különös gondnak kellett fordulnia, könnyű elképzelni. Sarkadon lovas katonaság is tanyázott, amint ezt gyaníttatja Challay Lászlónak 1585.-i végrendelete, melyben Sarkadon levő lovát szolgájának hagyja, — Rákóczi Gryörgy pedig nyíltan is hivatkozik rá, 1644.-i oklevelében. — A Peckes-várban továbbá 1872-ben egy lovával együtt eltemetett emberre akadtak9) s azokat,kik a peckesi leletekben ősrégi tárgyakat keresnek, ez a körűlmény méltán gondolkozóba ejtheti, mert viszont Sarkad lótenyésztésének egy ősrégi példáját kellene ama csontvázban tekinteniök. Ily föltevés azonban teljesen ellenkezik a történet következetességével.
2) Szarvasmarhatenyésztése miatt Sarkad ezentúl minden földrajzi munkában helyet foglalhat, a minthogy Fényes Elek már 1839-ben is méltónak találta azt fölemlíteni. Legkiválóbb e téren azon gulya, melyet gr. Almásy Ignác a század elején (1805—1810. táján) sarkadi nevelésű bikákból és tehenekből állított össze. E törzsgulyából a negyedfő szép állat az ú.-n. cifra-, a többi a tőke-gulyába jut, míg a kevésbbé alkalmasak eladás útján kivált a környék marháinak nemesűlésót mozdítják elő. „Ma már — írja egy ismertető 10) — a testkifejlés oly szép a gulyában, hogy a cifragulya mintegy felét teszi az összes tenyészanyag létszámának; eleinte alig egy negyedót tette, utóbb harmadát, míg ma, dacára a szigorú bírálatnak, felét." A szaporításra tényleg szolgáló törzs átlag 200 darabból áll. — „Szaporúlat bikákban nagyobb, mint üszőkben, majdnem 10%-kal." E nemben a legszebb állat idáig a Páva (már nem él) s a Kapitány volt. — Az ország gazdáinak figyelme mind-nagyobb mórtékben kezd Sarkad szép marháira irányúlni. S ez a szorgalmas állattenyésztés történelmi csöndes, de biztos fejlődésének legjobb dicsérete! — Az első gazdákat bizonyosan más culturalis célok vezették. Akkor nem a fajképzés, hanem a földmívelés és a tejgazdaság valamivel prózaibb indokai győzhettek. Már a XVII. századról halljuk, hogy a sarkadi lakosok „még tehénfejni is alig mehettek ki a török miatt.11) Az „Ökörörvény", „Bikasziget" stb. régi keletű elnevezések.
Egy századdal azelőtt féligmeddig még szegény embernek tartották azt, kinek csak két fias tehene volt. Akárhány gazda akadt, kinek 20 borja legelt a mezőn; s akkor a veres-borjú-csorda többre ment, mint most a város egész gulyája; legalább azt mondja Nagy András uram.
Nagyobb arányú tejgazdaságot magyar tehénfajokkal (mintegy 100 darabbal) 1880—1840 táján kísérlett meg az uradalom, de az egyedek minden gondozás mellett is évről-évre roszabbodván, azzal csakhamar fölhagyott.
3) A juhokra nézve egyszerűen annyit akarok némi. jellemzésül ide írni, hogy az uradalom juhtenyésztését illetőleg az 1856.-1 állományt az ideivel összehasonlítva, az eredmény
| Szaporulat | Fogyás | |
| számos kosban | 75 % | — |
| „ ürűben | — | 43'Vo |
| „ anyában | — | 5„ |
| „ juhban | 100,, | — |
| tokjuhban: | ||
| kos | 48 „ | — |
| ürű | 49„ | — |
| jerke | 45, | — |
| idei kosban | — | 100 ,, |
| „ jerkében | — | 100, |
| Átlag | — | 15 „ |
E csökkenésnek részben az időjárás, részben az inkább a földmívelésre irányúló gond lehet oka. Némely-évben e —15% fogy, sőt el is tűnik, úgy hogy e fölvétel csakis a szorosan jelzett két évre érthető; de a juhtenyésztés, legalább mennyiségileg, bizonyosan nem fejlődött.
Lábjegyzetek:
| |