X.

Ipar és kereskedelem a mi alföldi községeinknél nem oly édes testvérei a gazdaságnak, hogy róluk azzal egy lapon szólhatnánk. S a közlekedés érdekei is nagyon el voltak idáig hanyagolva. Pedig akár A-nál, akár B-nél vagy épen C-nél kezdjük a dolgot, azok egymással eredetileg oly szorosan összefüggnek, hogy csodáljuk, miként nem jöhettek az emberek már eleve azon gondolatra, miszerént sem az egyik, sem a másik nem virágozhatik igazán, ha valamelyik a négy közől senyved; főleg oly helyen, mint Sarkad, hol eddig egyébként is — használjuk ezt a szót — háziérdekek forogtak fenn. Mikor a kereskedés mindössze is néhány szatócsboltra, az ipar egykét kaptafára, a gazdaság a napi költségek fedezésére s a közlekedés feneketlenül sáros utakra szorúl, a fejlődésnek vége; egyrészt, mert hiányoznak a belterjes élet előfeltételei s másrészt, mert idegen érdekek nem lelnek táplálékot.

De nem a mostani Sarkad képe ez.

Javúlt a helyzet; de nem sokat javúlt.

Az ügyek még nem-igen haladnak; de már nemépen csoszognak. A régi, a megszokott, a kényelmes, de oly dicstelen összevisszaságból végre-valahára e  részben is kezd   kibontakozni   Sarkad;   lassan,   lépésről lépésre, mint minden földmívelő alföldi város; de következetesen.

Vegyük csak az ipart.

Az 1870,-i összeírás szerént volt Sarkadon:

Összesen   tehát   266   iparos   (a lakosságnak  mint egy 3%-a.) 

Látjuk, hogy még most is csak a legmindennapibb . iparágak; de egyesek csinos összeggel vannak képviselve ; hanem a mi a finomabb munkákat illeti, még igen sok a kívánni való. Mint ügyesebb iparosokat említették előttem a kerékgyártók közöl Tóth Istvánt, Maár Gyulát és Vince Ferencet; az asztalosok sorából Mike Ferencet, de különösen Bosky Sándort; továbbá Kása Mihály lakatost, Mészáros Károly kovácsmestert, Strusch Gryörgy gépészt; Keztyűs János, továbbá Kiss  András ácsmestert,   Muzslay Antal takácsot, Zakar József szabót, Havrán József kötélverőt és Köller Károly cipő-készítőt. Hadd legyenek tehát polgártársaik szíves emlékezetében. Megérdemli azt a becsületes munka.

Egyes iparágakat hajdanában mint karoltak föl, csak hozzávetőleg mondhatom meg. Nevezetesen némi támaszpontot találok Challay-László 1585.-i végrendeletében, mely ugyan nagyobb úrra vall, de ha másra nem, egy sarkadi úri házban 300 év előtt használt iparcikkekre enged következtetnünk. A különben is jó magyar-ságu végrendelet így hangzik:

„Én Challay László, ki istennek kegyelmességéből testembe beteg vagyok, de elmémbe jól és eszemen vagyok, lelkemet és testemet ajánlom én-istenemnek, teremtőmnek és megváltómnak kezében. Továbbá teszek ilyen testamentumot azokról, a melyekkel engem isten meglátogatott. Vagyon két ezüst selleg, simák; két ezüst olasz pohárok, három ezüst kalán, egy ezüst villa. Vagyon ismét Mársia Ferencnek egy ezüst selleg, egy ezüst kis kannával zálogban 18 írtért; kész pénzem 4 forint, 4ed-fél pénz; egy fehér felső ruha. háttal bélelt; egy veres skarlát, mállal bélelt suba; tíz sing fejér karasia, egy recés aranyos keszkenő; egy sima recés aranyos más kendő-keszkenő; egy kamuka abrosz ; másik is kamuka-abrosz, harmadik is egy sáhos abrosz, egy fejéres kendőkeszkenő; egy kisded recés kendő-keszkenő, egy paraszt kendő keszkenő, egy gyolcs imeg (ing), egy fejér, szőnyeg, egy viselt fejelhet (fejelós-csizma?) ismét egy, ismét 3; egyveleg, de vékony két lepedő vászon-abrosz, a falon két szőnyeg, hitvány; az asztalon egy szőnyeg, két szörkárpit, egy öreg krakkai kárpit a falon, öt láda és egy szekrény, azonkívűl 1 új öreg láda, kiben az leánynak, Bánffi Pál leányának anyjának, az árvák a mit énnekem kezembe adtak, ruhái vannak; vagyon • ismét 3 derékalja, 8 vánkosa, ismét ott benn egy tonnában egy vas lánca, egy réz-mozsara; az ház héjján (padlásán) vas nyársat, vas rostélya, azonkívűl az enyémek, kiket az regestrum szerént az árvának adjanak meg, mindeneket a mi az övé. Item, vagyon három pince-palack-tok; kibe vagyon palack, kibe nincs; egy hosszú olasz puska, két lovam, négy nyereg, három fék és egy lókötőfék. 'Továbbá az több jószágaim közt a minemű jószágot én bírtam, kiholtom után vajda urunkra ő nagyságára szállandó, azaz Sarkad-Eőssy, vagy Leel-Őssynek is hívják. Melyet ennekelőtte én az (váradi) káptalanba fateáltam volt a (váradi) sz. Egyed-egyházában levő páterimnek, most is azon jószágomat generaliter 5 kegyelmöknek mind fejenként propter poenitentiam. A mi több jószágaim pedig nekem vágynak, azok az én atyámfiait illetik és övék legyen ; a mi az testamentomtételét nézi, miérthogy én nagy sok költségemmel és fáradságommal pörlettem meg Király Györgytől, Marótzy Pétertől, Pisky Jánostól és Chefi Balázsnétól, annak felette adtam 11 forintot nekik; annak felette én építtettem meg derékképen; csak az fala volt fenn; mindezeket meggondolván, így hagyom, hogy jámborok becsűljék meg és a mire becsűlik, 11 forinttal és az épűlettel, a kit rajta építtettem, hogy az én atyámfiai az árát leteszik, legyen övék; ha pedig nem akarják letenni, hagyom az pátereknek pro poenitentia. A mi az fejér ruhákat nézi, csak az vásznakat kétfelé hagyom, felét az ón atyámfiainak, felét az pátereknek; gyolcsruhákát pedig   hagyom Olasz Antalnak; de  az én szolgálómnak Katának adjon egy lepedőt belőle. Rákóczy Jánosnak vagyok adós 4 írttal ötven pénzzel, avagy kisebbel, — ő tudja, mennyi; azért az kalánomból és zálogomból elégíttessék meg. Az egyik fejér lábas pohár és az olasz csatornás poharat páter Arator Istvánnak hagyom;1) még vagyon egy fejér lábas selleg és egy csatornás pohár; azokat adják el és a mi az én temettetésemből megmarad, oszszák az szegényeknek; az ezüst villát hagyom Chepregi Gáspár deáknak. Az megírt ruháimat és szőnyegeimet adják el és elégíttessók meg szolgáimat és szolgálómat belőle; a többit azonkívűl, a ki megmarad benne, oszszák a sz. egyházbeli szegényeknek. Valami ház-közportékáim vagy szerszámjaim vágynak, akármi névvel neveztessenek, mindeneket hagyok kétfelé; felét Arator István uramnak, felét Olasz . Antalnak ; az mely lovam Sarkadon vagyon, azt az inasomnak, Ádámnak hagyom fékestűl és nyergivel, az kinek kengyele nincsen ; Constantinápolyból mely féket hoztam vala, az veresét, hagyom Chiepregi (Csepregi) Gáspár uramnak; Péternek szolgámnak az két lovat hagyom fékestül, nyergestűl, az kit Constantinápolyból hoztam vala. A mennyi disznaim jószágaimba vágynak, azok az szegényeknek alamizsnáért; az juhaimat páter Istvánnak hagyom; vetésimnek felét, mely 12 hold búza, hagyom páter István uramnak, mivelhogy együtt vetettük volna ; mi lábas barmom,   teheneim   vágynak,   miérthogy   most szerzem vala őket, felét hagyom páter István úrnak, felét adják el és az árát oszszák az én szegény jobbágyaim kezébe; a mely tíz ökreim vágynak, kik egy ifjúval az anyja gonosz életbe élvén, reám maradtak vala, azért én is azt hagyom Chéfí Ferencnek, hogy az árvának mind ekéstűl megadja, — én is meg akartam neki adni. Actum feria 4-ta post festum Nativitatis Christi Dni mostri. Varadini. Anno Domini 1585. Testamentomosimnak hagyom ő kegyelmeket Chepregi Gáspárt és Olasz Antalt." 2)

A város ipartörténetének egyik legérdekesebb emléke kétségkívűl a fazekasság volna, mely — a legrégibb időket tekintve — nemcsak hanyatlott, hanem meg is semmisűlt. Nem mondom, hogy az őskorba tegyük azon agyagművek készíttetése idejét; ha csak néhány száz évesek is, igen figyelemreméltó példányok; de az őstör-ténelmi congressuson mindenesetre mint a történelem előtti időkből való tárgyak szerepeltek.

És ott, hol e kitűnő minőségű cserepek készűltek, a fazekasságra nem vállalkozik ember; pedig az agyagban nem lehet hiba; — az a sok cserépdarab, melyet közönyösen dob félre útjából a szántóvető, ha a Peckesen és máshol ekéje elé kerűl, élénken bizonyítja ezt; csak a keveréshez kellene jobban érteni s nem gondolni azt, hogy a fazekassághoz   nem   szükséges,   csak   három tényező : a sár, melyet gyúrni lehessen ; az egyik ember, a ki azt a sarat olyan a milyen ibrikké alakítsa — s a másik ember, a ki azt az ibriket megvegye. Az nálunk a baj, hogy mindent ezen másik ember szempontjából fognak föl!

A maitól egészen elütő alakban nyilatkozott Sarkad malomipara is. Most két gőzmalom és a nehézkes, de nem-épen rosz munkájú szárazmalmok fedezik a szükségletet, — míg azelőtt a vízimalmok voltak kelendők. Sarkad 1801.-i térképen ezekből 9-et látok feltűntetve; 1 a Körösön, a többi a mellékvizeken, főleg az ú.-n. fokokon, míg jelenleg az egész határban sincs. így hat a természet az ipar alakjának meghatározására is. Ma — ha gőzmalmok nem volnának — és nem periodikus munkáról volna szó, bizonyosan inkább szélmalmok építésére vállalkoznának a sarkadiak, mint hogy néhány kilométerre, a Körös vizéhez kifáradjanak, melyre (mellesleg mondva) nem is engednék meg az építkezést. És tennék ezt, mert most sokkal nyíltabb a vidék", az erdők kipusztulása folytán sokkal szabályosabb a széljárat — és távolabb esik a folyóvíz, mely az előnyt a másik módnak biztosítaná. Az emberektől indúl ki minden kezdeményezés ; de az emberek a helybeli körűlményektől függenek.

A malomipar virágzásának legrégibb emléke Sarkadon az az 1—1 csolnak liszt, melyet, mint hallottam, a Peckesen és a várkertben találtak. Ha meggondoljuk, mily kimondhatatlanúl járhatatlanok lehettek azon időben az utak, el kell fogadnunk, hogy ez az elég jól őrlött liszt csakugyan sarkadi őrlet. Egyébként is, e századnál jóval régibbek e határnevek: Malomzug, Malomfok, Malom, Kis- és Nagy-malomfok, Kis- és Nagy-malomköves.

Sajnálom, hogy a liszt árairól nem közölhetek adatokat; legkorábban, 1783-ban egy hektoliter vámbúzáért 1 frt 80 krajcárt adtak. Maguknak a malmoknak is aránylag elegendő árak lehetett; a Gyepesen két kerékre járót (bizonyosan alúlcsapó volt) 1794-ben 1500 rénes forintra becsűlték.3)

Most néhány száraz- és két gőzmalom dolgozik. Ez utóbbiak egyike, beépített gépezettel, a Bleyereké; a másik   — cséplőgép   alkalmazásával,   az Ossyekó.   Amazt 1862-ben állította föl Bleyer Jakab; három kőre jár, ma-, gyár gyártmányú kazánnal dolgozik s négy féle osztályzatban őröl évenkint   mintegy   10,000   egyénnek   20,000 hektoliter gabonát.  A tulajdonos   idáig   négy ízben   tett( malmán tökéletes javításokat.

Céhbe, tudtommal, egyesegyedűl az iparosok sora- ban egyébként is legtekintélyesebb számú, csizmadiák, állottak össze, számra nézve 13-an. De elég későn, t.-i.í csak 1812-ben; s akkor sem önállóan, hanem mint a békés-gyulai csizmadia-céh fiókja. Érdekesnek tartom az ez által számára 1812. mára 18. kiadott s az 1874. nov. 1. történt átalakulásig nagyjában érvényes szabályzatokat| kivonatban ideírni: 4)

1. Vasárnap és ünnepen minden céhbeli mester és cseléd templomba menjen; igazolatlan elmaradást két írttal büntetnek.
2. A csizmadia-legény   hetenkint 32   pénzt  kap; a mesterlegény sem vásár,   sem   ünnep,   sem   országgyűlés idején el nem hagyhatja mesterét, hacsak 2 héttel előbb fel nem mondott.
3. Az inasok, kik a céh előtt szegődnek, 3 évet kitöltvén, 2 frtot tesznek   a ládába   s   1   év múlva fölszabadúlván, ismét 2 frtot fizessenek; a felszabadító levél ára 1 tallér.
4. A tudva szökött inast fogadó mester 4 frt. büntetést fizet s visszaküldeni, ha pedig  nem menne, elbocsátani tartozik.
5. A kontár helyen tanúló inasokat csak a céhmester tudtával lehet megfogadni.   —   2 inasnál többet egy mester sem tarthat.
6. Ki más legényét elcsalogatja,   4 frtot,   a legény maga 2 frtot fizet;   a   mely  legény   mesterét   gyalázza, mindaddig, míg magát nem igazolja, munkát ne kapjon.
7. Ha   a   legény    céhgyűlést   akar    tartatni,   50 pénzt fizet.
8. A céhmestert évenkint farsang első vasárnapján választják (atya- és bejáró mesterek).   2 esztendőnél tovább senki sem tartozik hivatalnokoskodni.
9. A céhmester  céhet   hirdethet,   táblát   jártathat; minden kántornapon gyűlést tarthat, mikor minden mester 25 pénzt   tesz  a ládába;   igazolatlan   elmaradásnak 50 pénz,   a gyűlésen   egymás   gyalázásának 1 frt., a káromkodásnak ugyanannyi a bűntetése.
10. Cégéres bűnt tevő mestert a földes úr tudtával a céhből, maga igazolásáig, kitiltanak.
11. A céhmester által jelzett temetésen a legények is   megjelennek; a halottat   azok   viszik,   kiket   erre a céhmester kijelöl; szegény mestert a céh saját költségén takaríttat el s ennek árában szerszámait lefoglalhatja, vagy kárpótlást követelhet a. családtól.
12. Súlyos   betegnél 2 mester 1 frt büntetés terhe alatt gondosan őrködjék.
13. A kik ezen cikkeket elfogadják, mesterségöket űzhetik.
14. Rosz munkáért,   amennyiben   ezt   a   céh  maga elmulasztaná,   a földesúr vagy   a vármegye bűntethesse a mestert.
15. A céh keblében el nem intézhető   perek a földesiír főtisztje elé kerülnek; a gyanús, nem-tanúit, a városi költségeket nem viselő bújdosó mestereket a földesűl a városból kitilthatja.

Minthogy az iparcikkekről úgy sem szólnak adataim legalább némely részök 100 év előtt való árát írom ide a ki akar, könnyen tehet az után összehasonlítást.

E szerént 1783-ban Sarkadon 1 pár csizma 2 frt 1 kilogramm vas 10 kr., 1 szőrtarisznya 18 kr., 1 kantái gyeplőstül 1 frt. 20 kr., 1 kender-kötőfék 6 kr., 1 vásaf veder 10 kr., 1 rúd-vas 1 frt., 1 méhkas 6 kr., 1 akóí hordó 1 frt. 12 kr. volt etb.

A lakosok közt ügyes borona-készítők, kosárfonók, seprő-csinálók, szekér- és méhkasfonók, nádkötők, faragók és hasonló kézimunkások akadnak. Találkozik sok jó házépítő, kútmester stb. is. Mindezt hivatásszerűen kevesen űzik; de a mezei munkák elvégezte után sokan ügyekeznek az által pénzt teremteni. A mi a háztartáshoz szükséges, azt a takarékos gazda sokszor jóformán egymaga állítja elő ; ideértve még oly összetettebb szerkezetek    elkészítését   is,   minő    pl.    egy    ekéé.    A népben tehát semmi esetre sem hiányzik a fogékonyság a téli estéken át különben is nagyon kívánatos kézimunkák iránt s a férfiak valószínűleg nemsokára ép oly következetesen karolnak föl egy vagy más ágat, mint a mennyire feleségeik, leányaik ügyekeznek maguk erejéből kiállítani a konyha- stb. eszközöket. Sarkadi asszonyoktól különösen csinos takácsmunkákat láttam s ezeknek az a fő érdemök. hogy a földbevetett kendermag gondozásától kezdve föl a szövőszókig minden az ő szorgalmuk eredménye.

A gyáripar terén kevés mozzanatot jelezhetek. A pálinka- és ecetfőzésre szorítkozik az egész. Nagyobb szabású vállalat csak 1836-ban létesűlt, midőn gr. Almásy répacukorgyárat állított Gráner Károly, — talán ugyanannak igazgatása alatt, ki 1838-ban hazánkban az első pezsgőgyár alapját megvetette. Azonban a sarkadi talajban a répa oly vizenyős volt, hogy belőle csak 4% közönséges cukrot készíthettek. Megpróbálkoztak a süvegcukorral is, de felső vége mindnek sárgás lévén, többnyire sárgacukor gyanánt kellett eladniok. Ekként a vállalkozás itt nem sikerűlvén, a gyárat gr. Almásy Alajos 1838-ban Gyula-Váriba, majd Kétegyházára vitette át, hol. az 1848-ban megszűnt. — Épen úgy füstbement egy selyemgombolyító, vagy inkább selyembogár-tenyésztő-ház terve is. Ez talán a múlt század végén fogamzott meg a sarkadiak fejében; eredményt azonban sohasem tudtak fölmutatni. Már 1815-ből fennmaradt az a szerződés, melynek értelmében a város a maga selyembogaras házát 40 írtért eladta. Ujabban ismét alapítottak epreskertet s átalán a lakosság legkedvesebb ültetvényei közé tartozik az eperfa, mely alig hiányzik   egy  sarkadi  udvarról is; mindazáltal e csekély költség mellett oly csinos jövedelemmel bíztató egyszerű iparággal senki sem gondol. Nem veszi be a népség természete, hogy megszokott foglalkozásain kívűl álló iparra és ez által kereskedésre szokjék.

Világos, hogy ott, a hol rendezettebb életviszonyokban laknak együtt az emberek, a kereskedésnek vala-milyes tanyával mindenesetre kellett bírnia. De csakis 1687-ből találom írva egy névtelen kalmár asszonyról, hogy a sarkadi templom kirablása alkalmával a város II. Ferdinánd-féle kiváltságos levelét megmentette és Kis-Marjai prédikátornak adta át.

Eendezettebb boltot azonban csak a múlt század vége felé nyitott valamely „görög", a mostani Csausztelken. — Azután, e század elején, jódarabig egymagában állott a „Farkas-zsidó "-é, az „Egyenes" vendéglő mellett ma is járó „Szárazmalom" helyén. — A most virágzók közöl legrégibb a Bleyer Jakabé, mely 1844 óta főleg pamutkelméket és dohányt árúl, évenkint mintegy 15_20,000 frtnyi forgalommal. Ez a forgalom az 1848,-i és 1866.-i háború idejében érte el fénykorát. Beck Benjámin 1863-ban, Zakar Ferenc 1864-ben vetették meg boltjuk alapját. Az első főleg vas-, só- és pamutárúkat, kisebb mértékben puskaport is hoz közhasználatba s évenkint körűlbelűl 20,000 frtot forgat; emez főleg boros-sebesi gyártmányú vasat s e mellett fűszert ad el. — Említésre méltó még Eakovitz Tamás és Greif József boltja is. Egészben véve a kereskedés ügye (1870.) 39 egyén kezébe van letéve; s ha ideszámítjuk is a 12 kocsmárost és vendéglőst, valamint a 19 házalót, ez összeget együttvéve   még  mindig csak  70-re szaporíthatjuk. El kell ismernünk, hogy, mint országszerte, itt is az izraeliták mertek először nagyobb vállalatokba fogni.

Sarkad, mezővárosi rangjának megfelelőleg, legalább is kétszáz éves piaccal bír az apróbb árúcikkek lerakására. Már 1728. nov. 30. úgy vall a 80 éves Kölűs János, hogy az ő idejében élő „Leel-Őssy famíliának nagy-, avagy öregatyjok, Leel-Őssy Gáspár, a régi Sarkad városa helyén a piacon lakott".5) Most hetenkint egyszer, csütörtökön tartanak hetivásárt a r. kath. és izraelita templom előtt levő keskeny téren.6) Az országos vásár keletkezésének idejét még ennyire sem tudom meghatározni. Annyi áll, hogy az e századbeli vásárjegyzékekben mindenütt ott találom.

A század elején a vásárok igen rövid ideig tartottak ; a kereskedő reggel jött s este már bepakolta portékáját ; vevők csak itt-ott szállingóztak. Most aránylag elég népesek a sokadalmak,. melyekre négy naj) van kitűzve, ú. m. : Szent-György, Úrnap, Mindszent, Karácsony ; vásártérül azon 10'7 hektárnyi mező szolgál, mely a Gyulára vezető úttól balra a Kis-Körös hídja mellett fekszik.

Az itt futólag érintett ipar-, gazdaság- és kereskedelembeli viszonyokat nemkevéssé fogja élénkíteni a „sarkadvidéki takarékpénztár-egylet", melynek alapszabályait 7) a minisztérium 1872. dec. 18. erősítette meg. Az alaptőke   1000 db. 50   frtos  részvény kibocsátása   által összehozott 50000 írtból áll s 50 évre szóló kötelezettséggel jött létre. Az üzlet 3. évében (1876. dec. 31. lezárt számadás szerént) a forgalom 161,186 frt. 53 kr.-ra rúgott s 1300 frt. összes osztalékot eredményezett. A bevételek fő tételei:

Ezek szerént a fiatal társulat elég jól kezd működni, mind a mellett is, hogy a környék bőven el van látva takarékpénztárakkal. A kőnnyű hitel hatni fog e város emelkedésére. ')

A hol csak néhány évtized előtt is oly szánalmas képet mutatott a kereskedés, a hol a fogyasztás — mondhatni — minden ízében csak a város saját szükségleteinek fedezésére szorítkozott, ott a közlekedés mindenesetre el volt hanyagolva. Kigondol arra most, midőn a robogó vasút ablakaiból  kinézve, jobbról-balról látja a sarkadi térés határon szépen sorjába rakott kereszteket, vontatókat, — ki gondol akkor arra, hogy ez a föld egy jó századdal ezelőtt is merő mocsár volt, melyet nem a gőzös, hanem a szegény lakosnak egyetlen fa törzsökéből kivágott csolnakja hasított keresztül — s hogy ez a csolnak volt a vidék leghasználatosabb közlekedő eszköze.

Sarkadon akkor több a csolnak, mint a kocsi. Leginkább tölgy-, szíl- és főleg kőrisfából készítették; a melyiket már igen jónak tartottak, az elbírt 15—16 hektoliter búzát és egy embert. Egyébiránt a ki ösmeri az e vidéken még ma is divatozó e féle lélekvesztőket, bizony, szánni fogja azt a kort, mely ily kezdetleges hajóval beérte. Nemcsak a víz hátán alkalmazták azt: az ősz, vagy a tavasz dús csapadékai által feláztatott talajban is vontattak abban gabonát s egyebet — a mint az utcán való csolnakázásnak e furcsa nemét ma is megbámulhatja akárki, ha Sarkadra, vagy a szomszédos Békésre életében először vetődött. Egy régi gyakorlatnak utolsó két tanyája Sarkad és Békés; legalább én nem emlékszem, hogy az ilyetén csolnakázás hazánk bármely más vidékén szokásos volna.

A helynevek tanúskodását a hajózás gyakorlatának régiségére nézve már előbb is jeleztem; itt elég azt emlékezetbe hoznom, azon adatokkal egyetemben, melyeket ugyanerről könyvem más lapjain bizonyos történeti eseményekkel kapcsolatban talál az olvasó.

Hogy még egy századdal, 1776-ban is, mily élénkség uralkodott itt a csolnakok használatában, mutatja, hogy a jelzett időben Sarkad városa bérelt földeiről 176 hajónak való fát adott el 9), — már pedig a sarkadi embernek elég egy szál fa, hogy hajót vájjon belőle. S ez a szám különben is csaknem állandó tétele a város jövedelmeinek ; sőt emelkedett is.

A hajókázás azután azon arányban csökkent, a mint a vizek némi szabályozása egyrészt a szárazföldi utakhoz megkívántató hidakat, másrészt magukat az út-töltéseket kivihetőkké tette.

Á vizek szabályozásának első nyomaira kétségkívűl a sáncok felhányása idejében akadnánk.

A Székgátja, Kalmárgátja stb. mind a vár vizeit szabályozta. — A mai szőlők mellett levő ú.-n. „Sánc"-ból Ungor-írtás-felé hajókázható ásott csatorna vezetett. Azonban e „szabályozás" sajátlan, sőt voltaképen oda szolgált, hogy a már természettől is lapos vidéket, legalább bizonyos darabon, az ellenségre méginkább járhatatlanná tegye. Komolyabb törekvésekre csak a város erőd-jeliemének megszűnte után gondolhatunk. A század vége felé már a vármegye is beleavatkozott az ügybe s pl. az Őssy-rét egy részét, gátat vonatván, kaszálóvá varázsolta 10). Mondtam, hogy a „Régi csatorna" elnevezést 1801-ben is halljuk. A Körös-csatorna tisztántartására a lakosokat már 1809. okt. 26. kötelezték ; 1823— 1824-ben pedig elkészűlt a 12142-g méter hosszú és 24349-46 köbméter tartalmú „Almásy-árok" 11). Gyökeres átalakuláson ment át . a vidék régi képe, midőn végre a szalontai vízszabályozó-társulat is megkezdette a maga munkásságát. Előtte állott az Anttól a Gyeg-menthídján és a Remetén át Dobozig 37422 méter hosszú Fekete-Körös, melynek kanyargásait e vonalon 23350 méterre kellett visszavezetnie 12). A s'zalontai vízszabályozó-társulat,   kezet  fogva   az   ú.-n. hosszúfokival, munkához is látott s az uradalomtól és a várostól amaz 1856, emez 1862 óta szedte az adót. De bár az uradalom egymaga 21 év alatt 29669 frtot költött a szalontaira és 15 év alatt 20649 frt. 54 krajcárt a hosszúfokira, — a már alapjában hibás töltésrendszer kiszakadások alkalmával sohasem védte meg földjeit és csak alig tett hasznot a szintén nagy áldozatokat hozó városnak is. El lehet mondani, hogy a sarkadiak most pénzen veszik az árvizet.

De végre is, a határ sokat vesztett vizenyősségéből s a mi azelőtt állandó körűlmény volt, most (sajnos, elég gyakori) esetleg. Az álló vizek eltűntek — s a hajókázás divata, vagy inkább kényszerűsége megszűnt. A szárazföldi közlekedések megszakadását a vizeknél csakhamar a hidak állították helyre. Ez is nagy haladás, tekintve, hogy azelőtt a kompok, révek járták. így a ma is divatos „Varga Mihály réve" elnevezés 1724-ben már ismeretes 13). Hidak dolgában, tudtommal, most így áll Sarkad:

Az ezeken részben átmenő országútak sehogy sem dicsérik a vármegyét; annyira-mennyire csak a Keresztúr felé vívő s a vasúttól a városba vezető útdarab van kö-vecsezve; de a többi (még ebből is a keresztúri) határozottan hitvány és sáros időben, kivált épen benn a városban, járhatatlan. Nem-hiába emlékezett meg a sarkadi országúiról b. e. Fényes Elek a maga földrajzában, mint — nevezetességről.

S e miserabilis körűlmények mellett is, legyen cur-iosumképen följegyezve, hogy Sarkad küldöttei 1783-bani Budát 4 lóval megjárták —   6 frt. 34   krajcárért. (Ez is — bankóban).

Terménykereskedésének föllendűlését csak most, vár-hatja a város, midőn vidékét belevonták a vasúthálózatba. A mint 1862. dec. 16. újra alakúit a biharvármegyei gaz- dasági egyesűlet, azonnal kezeibe vette az alföldi   vasút;' ügyét s a város anyagi helyzetére vonatkozó statisztikai adatok   beszerzésére Sarkadot  is   felszólította 1863. jan. 14.-én 19). Sarkad ternót  csinált: a vonal irányában foga-natba vették a lejtméréseket   és hosszas húzavona után, midőn már   sokan hinni kezdték,   hogy e város végre is vasút nélkűl marad, a pályát 1871. szept. 27. átadták a közhasználatnak. Ez állomás havi forgalmát, alapúi 1877. februárját véve, a következők   nagyjában feltűntethetik:

Ez utóbbi tételre nézve meg kell jegyeznem, hogy az itt kitett súlyt csak az idegen pályákról érkezettek után vettem föl, mert a belforgalomból eredőt már a feladási állomáson kitűntettem; viszont a bevételeket is csak az idegen pályákról érkezettek után számítottam, —• azok pedig jelentéktelen összeget képviselnek. Az összes ágazatbeli bevételeket az alföldi vasút részére 1500—3000 frtra — s a havi bruttó bevételt az egész állomásra nézve átalán 5000—10,000 frtra tehetjük. 20)

Az alföld-fiúméi vasút sarkadi állomásának idáig három főnöke volt:

Magos József, Zettler János és Jakóts Béla.

A vasúttól a városházáig, illetőleg a piacig kövecses út vezet s az utasok rendelkezésére 3 fuvar-kocsi áll.

De az élet fölpezsdűlésónek valamennyinél biztosabb jele az a rohamos emelkedés, melyet a postaügyben tapasztalunk. Sarkadon, hetenkint 4-szer való indítással, 1788-ban állítottak postát, első postamester Varasdi   Ádám lévén; a   kocsiposta   csak 1861-ben   lépett életbe és most naponkint 6-szor indúl. A forgalom 1844-ben 372 frt., — 1876-ban már 24,000 írt. volt. Igen tanulságosak és igen örvendetesek azon tételek, melyek e számnak részeit alkotják és megérdemlik, hogy kissé időzzünk náluk.

1876-ban a helyben föladott egyszerű levelek száma 15440 db., a leadottaké 16344 s ezenfelűl 10584 hírlap volt; mint kocsiposta-küldemény ment el 370 kilogramm súlylyal 1600 darab, 120,000 frt. értékben; érkezett pedig 1555 kilogr. súlylyal 1700 darab, 112,000 frt. értékben, s így fel- és leadatott összesen 1925 kilogr. súlylyal 45,668 db., 232,000 frt. értékben.

Győződjünk meg, hogy ez többre megy egymaga, mint az átmenet egész forgalma.

Ugyanazon évben t.-i. átment 40,000 darab egyszerű levél és újság, valamint 220,000 frtot. érő és 8000 kilogrammot nyomó 4600 darab kocsipostai küldemény. S így az egész átmenet: 8000 kilogr., 44,600 db., 220,000 frt. értékben.

A. helyben föl- és leadott, valamint az átment küldemények egész összege tehát 9925 kilogramm súly mellett 452,000 frt. értéket képviselő 90268 tárgy.21)

A posta magántulajdonból 1876-ban a kincstár birtokába jutott.

A városon keresztűlútazók kényelméről még csak tökéletlenűl gondoskodtak. Igaz, hogy a város nem kényszerűi most, mint 1783-ban, saját házánál „útasok kedvéért" 2 pár   findzsáért 10   krajcárnyi   költségbe   verni magát; de az állapotok nem sokkal javúltak. Legjobb ellátásban a „Döbögő" nevű vendégfogadó tud részesíteni. — Rövid   időn talán e   miseriákon  is lesz segítve.

Lábjegyzetek:

1. Arator vagyis inkább Szántó István híres jezsuita-író. 1541-ben született Győrmegyében; meghalt 1612-ben Olmücben. Báthory István lengyel királynak kedves embere volt. Katekizmusa és ó-szövetségi szentírása akkor kedvelt könyv. E végrendeletben érdekes adalékot kaptunk az ő nem-igen ismert életéhez.
2. Bár az okirat Váradon kelt, annyi vonatkozással van Sarkadra, hogy egy nagyobb úri háztartás képét az azonkorbeii Sarkadra nézve is némi biztossággal megalkothatjuk. — Átírta Báthory István fejedelem, 1586. jún. 11. — Meg van az Ossyeknél (83. sz. oklevél). A későbbi sarkadi ügyekben is történik rá hivatkozás s ez, gondolom, indokolja hogy e különben is szép nyelvű magyar okiratot szó szerént való szö vegében közöltem.
3. Ez évben ismét tervbe vették egy vízimalom építését; egy kőre járót talán lehetne szerkeszteni.
4. A céh ládája most, lepecsételve, Sarkad városházában hever. — Hallomás szerént semmi régibb és érdekes írat neiu lévén benne, átnézésével nem vesződtem.
5. Őssyeknél. — 97. sz. —
6. A múlt század végén a mostani takarékpénztár" helyén volt a piac, mely mindössze is egy-két kofaasztalból állott.
7. Nyomtatásban Gyulán, 1873. jelentek meg. — 8 r., Ifi lap.
8. Az intézet elnöke Püspöky Alajos, könyvvezetője Trajánovits Ágoston, pénztárnoka Gorove István.
9. A város számadó könvvében, azon évről.
10. 1781. máj. 10   tanúvallomás. — Őssyeké, 95. sz.
11. A   mérnök   1824.   máro.    22.   kelt  kimutatása.   Kézírat,   — 1—24. lap.
12. Bodoky előterjesztése  a Körösök és a Berettyó   szabályozása iránt. A gyulai főmérnökség irattárában. — 68—69. 1.
13. 1724. nov. 12. tanúvallomás. Őssyeké. 7. sz.
14. 1 vasúti.
15. Egy vasúti. —
16. Mind a városban; és pedig: a vár-, zsibongói-, kastélyúti és zsarói híd.
17. Ugyanennyi volt akkor is, midőn az országút, e század elején, a Varga-zugon át ment Gyula felé; a Kis-Körösnek ez útvonalba eső hídja akkor 3-szorta hosszabb volt a mostaninál.
18. Ez a   század elején   nem   egyenes   irányban tartott  Szalonta felé, hanem Gyánon keresztül vezetett Váradra.
19. Tisza Kálmán elnök levelei az uradalom irattárában.
20. Jakóts Béla állomásfőnök szíves adatai. Ezek nyomán a sarkadi állomás évi bruttó bevételeit 60,000—120,000 frtra becsülhetjük; de természetes, hogy az évszakok az egyes havi forgalmakban igen lényeges különbségeket okoznak.
21. Kolb József postamester szíves adatai. — Varasdi Ádám postamester nevét az 1795.-1 Decsi-féle „Magyar Almának" említi (291. 1.)