XI.

Futólag már az első két fejezetben foglalkoztam volt a város keletkezésének kérdésével. Most, gondolom, bővebben is számot kell adnom róla, mint nézett ki hajdan és mint néz ki most Sarkad.

Legrégibb térképünk, vagy inkább tervrajzunk, 1707-ből való.1) Az egész általánosságban tűnteti föl a palánkkal és sánccal körített „civitas"-t. — De mily különbség a régi és a mai Sarkad terjedelme közt! 24-szeres nagyobbodással állanánk szemközt. Ha ugyanis megnyugszunk benne, hogy a város 1707-ben csakugyan nem volt nagyobb, mint a mennyit a tervrajz feltűntet, úgy az egésznek térfogata nem rúgott többre 9,, sőt szabatosabban : 8v hektárnál, míg ma az egészet 227'4 hektárra tehetjük.

Vegyük vizsgálat alá az 1707.-i tervet.

A mi magát a várat illeti: az a Yauban-féle tízszög némi utánzata, a mennyiben az ollószerű (tenaille) erődítés a mintegy 132 méter hosszú közvédő (courtine) elé van tolva. A tenaillet alkotó két szárny több mint 120" alatt találkozván össze, az arcbeli tüzelést nagyon megkönnyítette s a Gyepes-folyócska két ága közt legfeljebb 130 méter szélességre szorúló közeledési vonalat, erélyes védelem esetében,   jócskán hatalmában   tartotta; sőt ha az ellenség valamiképen fedett közeledésre gondolhatott volna az erre talán vízhiány, vagy akármi folytán alkalmas Gyepes említett két ágában, — a tenaille-nak alkalmasint mindkét szárnyán, de a keletin képünk szerént bizonyosan is őrködő toronyszerű épületből jöhető hosszant való lövés (Enfilir-Schuss) az első vonalat így is eléggé biztosította. Ide járult a tenaille mindkét vége előtt alkalmazott redoute, mely azzal s tovább a courtinenal egyenesen a Gyepes árka mentén közlekedett a sánccal s a közeledő ellenségnek kereszttűzbe való vételére szolgált. Nem valószínű, hogy abban ágyúkat is helyeztek volna el; a tér kicsinysége és — az előbb említett előny mellett is tényűl mutatkozó — elszigeteltsége ily föltevésre nem igen nyújt alapot. Puskások azonban sikerrel működhettek benne.2)

Egyébiránt ha egyátalán tenaillerról mertem szólni, ezt minden következményével együtt nem akarom igazságúl felállítani. Először is azért nem, mert sokkal szűkebb volt a közte és a courtine közt levő tér, mint hogy a védőknek kirontásra, vagy összpontosított egyéb működésre kényelmes gyülekező helyűi szolgálhatott volna. Másodszor azért nem, mert a kirohanásra rendelt kapu is eléggé szabálytalanul — a jobb szárnyon — volt elhelyezve 3) úgy, hogy a két szárnyvég jócskán használatlanúl maradt, — a mint különben ezt a Gyepes vizének jelenléte indokolja is. De magától értetik, hogy kifogástalan szabályszerűséget itt nem is kereshetünk ; mert a természetes viszonyok, az egész kis terűlet tájbeli fekvése az e féle szabályoknak csak körűlmények szerént való felhasználását engedte meg. A sarkadi várnak tulajdonképen ezen egy oldala volt mesterségesen és a hadtan igényei szemelőtt tartásával megerősítve s ekként úgy tekinthetjük az egészet, mint egy rendszer töredékét. Technikai elvekhez hajszálig való ragaszkodást kutatnunk tehát kárbamenő fáradság volna; és föltételeznünk sem szabad, hogy egyszerű palánkolásokat, földvárakat olykép szerkesztettek légyen, mint kő-erősségeket. E körűlményt kérem figyelembe venni, midőn a nálunk is oly-igen elterjedt Vauban-építésre hivatkozom. El lehetünk rá készűlve, hogy azt minden egyszerűsítése mellett is alapjában híven bírjuk a sarkadi sánc tervrajzában.

Közvetetlen a courtine jobbszárnya előtt e rajzon egy épűletet látunk megjelölve. Ennek rendeltetésével nem vagyok tisztában; valószínűleg az ostromszerek egy részét tartották benne. .

courtine, mely a ma kivehető, vagy inkább gyanítható nyomok szerént gyönge arányú volt,4) a hátrálás első terét képezte s úgy látszik, összes erőssége az előtte lévő tenailleban és redouteban (tehát a külművekben) rejlett. Belső harcok teréűl ezt használhatták, a mennyiben, ha a rajznak hinnünk szabad, épületektől merőben szabad volt. Egyébiránt ez is oly szűk hely, hogy kifejlődést csak kisszámú őrségnek engedett.

Hátvédőjét egy sajátságos fél-nyolcszög alakú pa-lánkozástól nyerte, mely talán minden eddigi vonalnál mélyebben feküdt. Szerkezeténél fogva úgy szemben, mint oldalról jöhető támadások ellen fejthetett ki tüzelést s épen ez alakja teszi valószínűvé, hogy a courtine ágyúinak támogatására másodsorban itt is el volt rejtve egy-két mozsár. — Külső szerkezete körűlbelűl az lehetett, mint az osztrák-magyar hadépítészetben ma is divatozó másodosztályú tábori sáncoké és pedig annyival inkább, mert a méretek arányban vannak ez és a sar-kadi vár eme 2-ik hátráló tere közt, körűlbelűl úgy. mint 1; 2, hol „2" Sarkadra vonatkozik. De ez csak az előre-nyulakodó két arcalékre (face) s az ehhez jobbról és balról tompaszög alatt csatlakozó, kissé hátravonúló szárnyra, a ma ú.-n. előszárnyra, nézve helyes. Az ehhez most befelé menőleg alkalmazott „hátsó" szárnyak itt szorosan csak annyiban vannak meg. hogy a Gyepes a két „elő-szárny" végét összekapcsoló csatornán kívűl még a kis terjedelmű várost is körűlfolyja s így azokat mintegy helyettesíti. Gondolom, ez nem tisztán a véletlen játéka; hanem hogy jó érzéket mutattak Sarkad megépítői, midőn a jelenkorbeli sánctan által követelt ezen szárnyemelést, a természet által is kijelölt határban, saját védelmökre értékesítették.

Ezen négyszögű sánctól, melyben, rajzunk szerént, a templom és a börtön állott, a tulajdonképeni várost nem csupán csatorna, hanem újabb palánkolás is választotta el, úgy, hogy itt újabb courtine forog szóban. Mögötte álltak a házsorok s mert bizonyosan igen sűrűn építve, egyúttal a legnagyobb tűzveszélynek kitéve. „Az hol (a sarkadiaknak) lakások volt, igen szoros hely vala úgy, hogy a falt általlyukasztván, egyik házbúi a másikba úgy beszéltének egymással." 5) — Mindazáltal még ily igen szorúlt helyen is kellett szabadabb térnek, piacnak lennie, hogy a védők esetleg összevont erővel állhassanak ellen. Erre nézve van bizonyító adatunk is.6) — Egyébként maguk a sarkadiak a Gyepesnek ezen félkör alakú kanyarúlatában, a Várkerten keletről nyúgat-felé átmenő. Gyepescsatornától északfelé eső házakat tartják Sarkad legrégibb városrészének.7) — Erősséget, hátban, ennek csak a környezet adhatott. Palánk nem védte, hanem csak fasorok ügyekeztek elvonni az ellenséges szemek elől.

A sáncolatok magasságbeli viszonyai iránt az említett alaprajz nem tájékoztat. Igen valószínű azonban, hogy mindjárt a tenaillet is védte egy lejtő (glacis), úgy, hogy ennek falát, mely kifele bizonyosan palánkozott, befelé azonban a sáncúl használt föld természetes lejtőségével bírt, eléggé megvédhette ; a courtine palánkjai okszerűen csak magasabbak lehettek emezéinél, míg a templomot is magába foglaló földhányást, egyes pontokat a szegleteken kivéve, ismét ez utóbbiak fedezhették. A sáncoknál téglát esak elvétve használhattak; így a keleti redoutetal szemben emelkedő őrtoronynál, melynek helyén, mint mondják, csakugyan találtak törmeléket, sőt egész   csigalépcsőt  is.  Viszont a   templom   alapfalazata is jól égetett kőből volt, mint 1—2 öreg ember talált nyomok után állítja. Láttuk, hogy Szalárdi is jól épűltnek hirdeti  Sarkadot.

De mert az építkezéseknél inkább csak fát és földet használtak s a házak is valószínűleg csupán patics-ból vagy vályogból készűltek, határozottabb nyomokra ma már nem akadhatunk. — Egyes sáncárkok azonban a gyanúnál többet engednek meg. Így a két redoute helyét a várkertet keresztűlmetsző Gyepestől délre (annak balpartján) kell keresnünk, az uraság kerékgyártója kertjében s a másik oldalon valahol a Gyepes jobb partján levő házak kertjeiben, melyeknek hullámzatos volta elmosódott árkolásokra utal. Őrtorony nemcsak a keleti oldalon volt, hanem megfelelőleg a nyúgatin is, mint ezt a várkertből a Gyepes hídja felé menő sáncmaradvány igazolja. A templom hagyomány szerént nem ott állott, hova térképünk teszi, hanem az előtt, az általa üresen hagyott térségen (1-ma ret.). Ezen a tájon kutatták a Gyepes iszapjában a már említett harangot is ; s ott találták meg (?) a templom alapjait. Egyébiránt tégladarabok és edénymaradványok a várkert legtöbb részében mutatkoznak.

Ennyire terjedt volna tehát a XVII. századbeli Sarkad.

Azonban tévednénk, ha ott azon időben oly concentrált városi életet keresnénk, mint a milyet manap láthatunk. A népség a különböző erődítésekbe volt szétszórva. De a zöm mindenesetre az imént jelzett helyre jutott. Ezt a birtokbeli viszonyok is igazolják. „Midőn a múlt (XVII.) századnak elején — így szól   egy írat 8) — az akkori háborús és revolutionalis időben több sarkadi lakosokkal együtt a mi (Leel-Őssy) megboldogult eleink is az ellenségtől való magok megoltalmazására a sarkadi sáncba bementek lakni és a bent lévő népnek, az ellenség gyakori rájok-ütése miatt, nem volt módjok, hogy távolabb való szántóföldeiket mívelhessék, az akkori vár-commendáns Szabó Sándor kapitány a sánchoz közellevő használható földeket, ú. m. az Őssy-pusztát, Szemcsét és többeket, kiadta a várban  levő praesidiariusoknak"   stb.

Még érdekesebb ennél egy másik vallomás.9) „Hallotta a fátens — ekként hangzik ez —, hogy a sarka-diak a Csatári János portióján laktanak, azon igenis a felséges királyt szolgálták, két véka búzájok járván."

Egy ugyanakkor tett vallomás a Csatáryak idejéből 1200 telekről emlékezik, mely után „taksát" fizettek a sarkadiak s ehhez nem volt számítva „a régi város helyén levő kúriájok".

Minden körülmény odamutat tehát, hogy az 1707.-i térkép csakis a palánkozott várost tűnteti föl. S elég, ha megnézzük az 1801.-i helyrajzot.10) A vár környéke ott egész pusztán áll. A „Zsaró" — a délnyugat felé eső régi városrész, hol nemrégiben 1734-ben épűlt vályogházat bontottak le, — csak szakadozott házsorok által függött össze a várhelylyel. A vasúthoz kivezető vonal is elvétve volt kiépítve. Az ú.-n. „Bánát"-ból jóformán még semmi sem készűlt el. A Gyepes jobbpartján tömérdek üres házhely állott. A kath. templom környékén mezőség terjedt, másrészt odáig nyúltak a szőlők. A házak száma száz év alatt megnyolcszorozódott. Ki emlékezik a házas és hazátlan zsellérek dolgában följegyzett adatokra, és tudja, hogy Sarkadon jelenleg 1288 ház van, ezt a tételt nem vonja kétségbe. De meg a város bruttó terjedelmének 150 év előtt és 150 év után tapasztalt nagyságában is kulcsot találunk a növekedés fölismerésére.

A Berke bíróságában a múlt század elején hozott s már említett határozat sok régi lakót eltávolított Sarkádról, kevesebbet édesgetett be. Ha a népesség szaporodott, ez pusztán belterjes eredmény; a beköltözések súlypontja á jelen század első felére esik. Világos, hogy a népesség gyarapodtával egészséges arányban állott a város terjedelmének növekedte. E részben 1800—1850-ig a legtöbb történt. Ép úgy kezdtek gondot fordítani magukra az építkezésekre is.. 1738-ban egy ház — bizonyosan olyan, a milyen a legtöbb volt — 4 vonás forinton, 1 máriáson és 1 petákon kelt el.11) Még 1806-ban is van 13 frt. 30 kros házeladás; egy cigány háza (1808.) pláne 1 köböl búzáért s 1 köböl tengeriért kelt el. 400 frtos vásárra, vagy azon felűl, nemcsak ekkor, de később is alig akadunk.12)

A kurucvilág végével, 1720. táján először megszállott Nagy- és Vízszél- (akkor Kis-) utca házai rendesen paticsból voltak, még e század elején is. A vertfalnak hírét sem hallották s nem hogy a tégla, de még a vályog is csak később jött divatba. A szarufát egyszerű ágas helyettesítette, mely a ház két végére leásva, a gyönge égerfára bőven -rakott nádfedelet alig bírta tartani. Egész pallásról szó sem volt; rendesen a jó széles tűzhely melletti részt deszkázták be egy-kicsit, hogy legyen a kevésbbé használt holmikat hova rakniok.Néha fából rovátkolták össze a házat, mely rendesen a tágas telek kellő közepére jött. Egy szoba, egy pitar: ennyiből állott az egész alkalmatosság. Az udvarban olykor nádból egy kis ólat, sőt színt is lehetett találni. Akolba csak akkor szorították a jószágot, ha legalább is 15—20 kerűlt együvé. Az udvart nem kerítették be. Kaszáló, szántóföld gyakran egy- és ugyanazon telekből telt ki; ház a háztól meglehetős távol esett.13)

Erősebb anyagból való építkezésre csak újabb időben kezdenek gondolni. Az 1860—1870. táján gyakori tűzvészek után egész utcasorok keletkeztek szilárdabb és cseréppel vagy zsindelylyel födött házakból. Feltűnőbb épűlete egyedűl a helv. hitvallásúak temploma volt; de az 1866. máj. 1. leégett s a torony máig is csak ideiglenes fedélzet alatt áll.14)   Az   utcák, még az újabbak is, elég rendezetlenek; a pallók, úgy-a-hogy, gyalogosoknak megteszik a szolgálatot; hanem a kocsiútak roppant roszak, kivált sáros időben.

Mikor lett Sarkad mezőváros, mely címmel ma él, nem tudom; talán II. Ferdinánd idejében; hogy a XVII. században már „oppidum" a neve, egynél több adatból láttuk; sőt az 1707. -i térkép „civitas"-nak titulálja; a mi bizonyosan sok is.

Annyi áll, hogy a tanúk némi kedvvel emlegetik Sarkad régi előkelő voltát. így vallja Ungor János 1728. nov. 30., hogy Sarkad kulcsos város volt. Nemesi előjogait pedig majdnem valamennyi hangsúlyozza. Mint a magyar várak előőrse, katonai szervezete kétségkívül hatott községi életére is. Nem kutatva, mennyiben történhetett ez, csupán azt akarom kiemelni, hogy ügyeit Harmadfélszáz év óta bírák és esküdt-emberek vezetik. Eákóczi 1644,-i oklevele szerént 1 bíró 15) mellett 8 esküdt működött.

Tanúlságos ezen beligazgatásra nézve azon okirat, melylyel Sarkadon 1796. máj. 24. megalkották a város jegyzőjének és egyéb szolgálattevő emberének eskümódját.16) A főbíró és tanács egyetértésével választott jegyzőnek17) a hivatala   pontos   teljesítését   fogadó   átalános phrasisokon kívűl meg kellett esküdnie, hogy a főbíróval és a tanácsosai mindig egyértelemben lesz, őket megbecsűli, a tanácskozásokban jó lélekkel mond véleményt; a tanács végzéseit el nem árúlja sem rokonainak, sem idegeneknek, sőt ilyes fecsegés miatt szükség esetén másokat is megfedd; a jegyzőkönyveket,18) szerződéseket és egyéb kötelező leveleket sajátjai gyanánt oltalmazza, „semmiképen nem engedvén azt meg, hogy ezekből akármi rendű és karakterű ember is maga részére s becsűlete fölemelésére ezen nemes város kárával előmenetelt és boldogúlást vegyen." 19) Ha valami követségben, küldetésben jár el, szintén csak a közjót tekinti. A város pecsétjével nem hamisít, számadásokban jutalomért, barátságból semmit sem tesz.

A város gazdáját a bírák választották. A jövedelmet évenkint való számadás terhe mellett kezelte s hivatalát egy évig vitte.

A hadnagyságot szintén választott egyén töltötte be. Hűséget fogadott a király iránt s kötelességében állőtt fegyvereseivel a város nyugalmára felügyelnie és e részben a parancsokat különösen a főbírótól elfogadnia. Egyéves hivatal.20)

A perceptor, vagy portio-szedő az országos adót, vagy — mint az eredeti esküminta mondja — a „császár" adóját gyűjtötte be. Ezen hivatalában „a tekéntetes nemes vármegye által a fölvetés szerént, kinek-kinek tehetségét tekintvén, személyválogatás nélkűl kiszedi és azt, a mely királyi felségnek kegyes szárnyai alatt nyúgoszik, minden fogyatkozás nélkűl beadja", senkivel nem veszekszik stb. és az adóval beszámol.21)

Az erdőcsősz az erdőre, különösen a gyümölcsfákra ügyel fel; ha valami gyanúsat tapasztal, azt elsőben a földes uraság tisztjének, azután pedig bérlőjének, jelenti be. Feljebbvalója: az uraság tisztje, a város bírája és gazdája.

A mezei csősz a veteményeket őrizi, a kártevő jószágokat behajtja, az erőszakoskodókat a főbírónak bemondja.

Az ármások első sorban a város elűljáróságának, azután a hadnagynak tartoznak engedelmességgel s „a káromkodókra és egyéb gonosztevőkre" vigyáznak. Egyéves szolgák.

A borbíró a bort a bírák, vagy csupán a főbíró tudtával veheti meg; ennek, a pálinkának és sörnek22) gondviselése az 5 dolga; felügyel a csapiárosokra. A pénzről az év végén számol.

A csaplárosok a földes uraság és a város elűljáróságának egyetértésével választva, egy évig mérik az italokat. Különösen fogadják, hogy azok közé vizet nem vegyítenek, hamis mértékeket nem használnak és a rajok bízott italokon kívűl egyebet nem árúinak. A bejövő pénzről a borbírónak számolnak. Kétszeresen senkit sem fizettetnek meg; veszekedések alkalmával a „jó ügy" pártját fogják stb. Szóval ezekről erősen gondoskodott a város.

Végre a székgazda azt fogadja, hogy „a mely jószágokat, akármely néven nevezendők legyenek azok, a közhaszonra vásárolni fog, azoknak tőle kifizetett, vágy kifizetendő árát annál többre, mint a hogy vásárolja, nem mondja, hanem azon áron, a melyen vette, minden tétovázás nélkül íratja fel. Az azokból keze alá jövendő tőkepénzeket avagy hasznokat maga javára nem fordítja" stb., hanem esztendő végével beszámol velők. „A mázsálásban könnyen megeshető hibákra nagy gondot tart, a kevesebbet többnek, a többet ellenben kevesebbnek nem állítja, igaz fonttal és egyenes mértékkel akár húst, akár faggyút és egyéb általa méretendő jószágokat méretni kíván és ha észrevenné, hogy mészárosa az által akár vidéki embert, de kivált ha a lakosok közől valakit csalni akarna, arról nemcsak megfeddi, de még a város bölcs elűljáróinak is bejelenteni kötelességének ismeri."23)

Későbbi, de évszámmal el nem látott, iraton 5 esküminta van; új ezek közt a kisbíróé és a   molnármestéré. A kisbíró az őt választó főbírónak és esküdteknek tartozik engedelmességgel, ezek rendeleteit hajtja végre, a gonosztevőket bekíséri s a tanácsbeli titkokat ki nem fecsegi.

A város malmában őrlő molnár szintén hittel fogadott becsületes munkát, különösen, hogy a törvényesen szedett vámot hiány nélkűl beszolgáltatja.24)

A „kurucvilág" után egyideig a praetendéns nemesek is az ú. n. „parasztbíró" s a mellette működő „törvénybíró" hatósága alatt éltek, sőt többen (pl. Fekete) viselték is közölök e hivatalt. 25) Vizessy és több sarkadi nemes azonban már 1729-ben kérte III. Károly királyt, hogy őket ezen hatóság alól kivegye s úgy látszik, nem sikertelenül, — bár jóidőbe került, míg a nemes hadnagyi szék megalakulhatott. Ennek székhelye Sarkad lett s hatáskörébe tartozott Ant, Tamásda, Baj és Illye is. — Alakulása napján, 1791. máj. 24., mindössze is csak 13 nemes jött össze; első hadnagynak az utóbb 30 éven át működő Leel-Őssy Mihályt választották, ki után 1848-ig következett Koncz Gábor, Juhász István, Leel-Őssy Miklós és Sándor, — Csuta Mihály, Márki István, Csuta György, Nándori Sámuel és ismét Csuta György. — A hadnagyon kívűl a szék 2 helybeli s 1—1 kötegyáni és őssypusztabeli kishadnagyból, 1 jegyzőből, 1 főesküdtből és 2 esküdtből állott. — 1830. jan. 18. eszközölt fölvétel szerént a nemesek ládájában, mely most a városházán hever, 657 elintézett ügydarab volt elhelyezve s hatósága 1836-ban magában Sarkadon 42 úrbéri telken levő nemesre terjedt ki. — 1832-ben készített pecsétjének körirata : A. SAIiKADI. NEMESSÉG. PECSETJE. 1832. — Közepén kivont kardú magyar vitéz. — Hadnagya nemcsak bíró, hanem szakaszvezető is volt, ki pl. 1805-ben 29 sarkadi insurgenssel állított be Nagyváradra.26)

A 60-as években Sarkad rendezett tanácsú város volt, élén polgármesterrel (Toperczer Miki.); 1851—1854.-ig pedig politikai és törvénykezési hivatalok középpontja is, s a 60-as években szintén lakott itt szolgabíró és esküdt. Most közigazgatásilag a szalontai járásban fekszik, törvényszékileg Nagyváradhoz, adózás tekintetében Szalontához tartozik ; adókönyve helyben.

Mint adóközséget, Sarkadot néha nagyon igénybe vették. Példáúl valamikor a múlt század elején 7200 frtot fizetett 27), pedig tudjuk, mily jelentéktelen helység volt. Bővebben illustrálhatják ebbeli viszonyait a következő adatok; Sarkad adója, rajnai forintokban számítva:

Összehasonlításúl álljon itt századunk elejéről szintén 10 év eredménye. Fizetett Sarkad

Sarkad összes adója most 35565 frt. 93 kr. A vármegye legtöbb adót fizetői közt e város 6 egyénnel van fölvéve, kik más, szabadon választott, 4 polgár mellett, a megye bizottságának tagjai. Az országgyűlésen a szalon-tai választókerűlet követe képviseli. 30)

Lábjegyzetek:

1. Mint említettem, Thaly Kálmán birtokában.
2. Úgy látszik azonban, hogy nyilasok is voltak a puskások mellett. Legalább egy öreg ember (a néhányszor már említett Nagy András) erősen állította, hogy ezt így hallotta az apjától.
3. Ezt a néphagyomány is megerősíti; ugyan e szerént a kapa előtt felvonó-híd állott.
4. Az ma már csaknem egészen el van mosódva; öresc emberek emlékeznek rá, hogy ott hajdan az egész várkerten keresztül vonuló árok ment.
5. 1721. szept. 12. tanúvallatás. — Biharmegyé jegyzőkönyve, IV. k., 6-7. sz.
6. Kölűs Jánosnak, 1728. nov. 30. tett vallomásában. — Ős-syeké, 97. sz.
7. Mikor 1721. táján a Gyepes jobbpartját megűlték, ezt a részt pusztulni hagyták ; esak e század elején kezdték újra beépíteni házakkal.
8. Az Őssy-puszta lakosainak folyamodványa a sarkadi nemes társaság hadnagyi törvényszékéhez, 1821. június 3.
9. 1721. szept. 12. - A városé.
10. Mappa terroni oppidi  Sarkad.   Soala   1200-rum  Org. Vienn. Feeit Joh. Farkas, Anno 1801.   —  Roncsolt állapotban az  uradalomé.
11. Bárány István szerződése. — A városé.
12. 1806—1843-ig 653 e féle adásvevési szerződést találtam az uradalom erről vezetett jegyzőkönyvébe igtatva. A földesúrnak az eladásokban, cserékben döntő befolyása volt. 1811. ápr. 22. Korneli András jószágigazgató figyelmezteti az új tiszttartót, Domián Ádámot, hogy minden ház- és szőlőeladás vagy vétel és egyéb „paraszti" javítás vagy csere csak a tiszttartó közbejöttével mehet végbe; minden szerződésben ott álljon a „salvo jure dominali' kitétel; puszta telkek és szőlők, vagy úrbéri telkek felől semmiféle szerződést nem szabad megengednie. Mindenkor elsősége van   az  osztályos   atyafinak,   azután a tőszomszédnak; "végre idegen fölött akármely becsületes helybelinek. Házeladásoknál 1 év alatt szűnik meg mások igénye az elsőbbség iránt stb.
13. Egy Nagy András nevű 79 éves ember elbeszélései után.
14. Ujabban egy tűzoltó-társulat alakítását hozták szóba. — A város értelmes népe bizonyosan felkarolja ennek ügyét; nemesebb célú és gyakorlatibb vállalatnak alig szentelhetné lelkesedését.
15. Itt van néhány bíró neve: l),Erdős Péter, 1644-től. 2) Baranyay János, 1718. — 3) Berke János, 1721. — 4) Varga Ferenc, 1725. — 5) Ns. Fekete János, 1730—1734. (Közben 1731 : Kis Péter). — 6) Szőllősi György, 1748. - 7) Nagy László, 1772. — 8) Kis Ferenc, 1773-1774. — 9) Bende-Szabó István, 1782 -1783. — 10) Borsos Péter, 1786. — 11) Váradi János, 1798. — Most Leel-Őssy Sándor.
16. A város rendezetlen iratai közt.
17. Az első jegyző nevét 1730-ból ismerem. Ez Solti András; 1741 óta Dabi István. A múlt században, 1773-tól kezdve sokáig működött Horog János is. — Most: Szaesvay Elek és Kántor László. — Minthogy a város töredékes írásai tájékozást nem nyújtanak, nem is vesződtem egy teljes névsor összeállításával.
18. Ezekből semmit sem kímélt meg számunkra az 1866-.i nagy tűzvész; pedig bennök találtuk volna a város újabb történetének legvilágosabb kútfő rrását.
19. E kikötésre szomorú tapasztalatok indíthatták a várost. Így pl. Fónagy Istvánnak 1721. szept. 22. tett tanúvallomása szerént is (Biharmegye jegyzőkönyve, IV. kötet, 6. sz.) „Boldrai-esztári földesúr birtokában Sarkadnak oly régi levelei vannak, hogy ha kezökben volna, nem adnák egynéhány száz forintokért." — Lehet, hogy az előttünk már ösmeretes Hangossi-féle expeditioból került hozzá.
20. Az első hadnagy — legalább emlékeink szerént — Herpai Mihály, 1644-ben.
21. Az 1800.-i számadásban ez a furcsa tétel is előfordul : „Pereeptor úr részére két koszorú foghagyma: 24 kr."
22. A sört Sarkadon esak újabb időben kezdik ismét fogyasztani. 1783-ban 40 akó-t (21V, hektoliter) a csapszékekben 41 frt. 25 krajcárért adtak el.
23. A városnak már 1730-ban volt mészárszéke.
24. A város rendezetlen irataiból.
25. Az elűljárók választása tudvalevőleg a földesúr közbejöttével történt, — a nép értelmesebbjeinek meghallgatásával rendesen a főtiszt jelölvén ki három egyént, kik közöl a bírót a község szabadon választotta. Ez a gyakorlat némi reminiseentiával egészen 1867-ig megmaradt, a mennyiben a város a bíróválasztásnál rendesen kikérte a főtiszt véleményét is.
26. A nemesek 1810-ben készült ládájában letett íratok nyomán. Elhányva-vetve volnának ott, kivált műveltség-történetileg, elég érdekes íratok, melyek közt első sorban a különben pontatlanul vezetett jegyzőkönyveket kellene kiemelnem; de míg ezeknek a régiség nem ad valami vonzó erőt, sőt személyes vonatkozásaik kissé kényes feladattá tennék szellőztetésüket, — addig egész átalánosságban oly kevés tájékoztatást nyújtanak, hogy a legegyszerűbb dolgok iránt alig nyerünk felvilágosítást. Máskép volna, ha a nemességnél kinn levő iratokat is közzéjök lehetne tenni; ennek megjött az ideje. Nincs szó hivatalos beszedésről. Leghelyesebb lesz, ha megőrzés végett összes okleveleiket a biharvármegyei múzeumnak adják be; úgy legalább az elkallódástól mentenék meg őket.
27. 1741. jan. 31. tanúvallomás. — Őssyeké, 195. sz.
28. A rovásokat 1774-ben 1 frt. 75 dénárjával, — s azután különböző arányokban, az utolsó 1783-ban pedig 2 írtjával számították fel. — A végösszegben a dénárokat mellőztem. — Az adatok a hív. számadásokból valók.
29. Hasonló számadások 1774 —1829-ig teljesen megmaradtak, az utóbbiak hézagosak.
30. 1848-ban (midőn Arany János 17 szavazata, közt sarkadi is volt) Toperczer Ödön, 1861. és — 1865-ben Lovassy Ferenc, 1869. óta báró Simonyi Lajos.