XII.

Sarkad történetének megírásához kevés a forrás. A város maga újabb időben nagyon dicséretes gondot kezd fordítani  hivatalos irattárára s   az utóbb bizonyosan használható és teljes gyűjtemény lesz, de csak a jelen s a következő évek történetére nézve; mert régibb korból alig találunk benne valamit. Ha 1866. május elseje előtt vizsgálta volna át valaki, alkalmasint lemásolhat néhány érdekes adatot; hanem az említett napon kitört nagy tűz azt a keveset is elpusztította, a mit a gondatlanság egy nagy ládába gyömöszölve a városháza gyúlékony padlásán engedett penészedni. Most az egész elfér egy fasciculusban. — Van még a városnak egy ládája, melyhez abban az időben nem jutott el a tűz; itt jobbára a tagosítás perében fölhasznált több-kevesebb értékű iratokat őrzik. Jegyzeteim közt gyakrabban hivatkozom rajok. — Közelebb kapta meg a város a sarkadi nemes hadnagyi szék ládáját is; nincsenek régibb darabjai e század első événél s így ennek sem vehettem sok hasznát. Rendezetlen, — mintegy 700 számmal. — Nem bolygattam a csizmadia-céh ládáját sem, melyet ott pecsét alatt tartogatnak.

A régibb városról az újra mindössze ennyi maradt; szót is álig érdemel, oly jelentéktelen. Annál nagyobb dicsérettel kell fölemlítenem, hogy a jelen viszonyok feltűntetésére alkalmas íratok rendben vannak. De ezekre, munkám természeténél fogva, csak elvétve hivatkozhattam. Köszönettel emelem ki az elűljáróság buzgalmát, melylyel legalább ezt a keveset előmutatta.

Többször idézhettem a Leel-Őssy-családnak különben 100 darabra is alig menő okirat-gyűjteményét. A család legérdekesebb levelei elkallódtak, — a váradi, gyulafehérvári káptalanban van talán néhány eredeti kiadvány belőlük ; nekem a régibb korra nézve csak részben hiteles másolatokkal volt dolgom; az utóbbi másfél századra nézve pedig aránylag még a tanúvallatásokat becsűlöm legtöbbre, melyek legalább néhány török- és kurucvilágbeli visszaemlékezést tartalmaznak. — Leel-Őssy István és Sándor urak egyébként az utolsó papírszeletig mindent rendelkezésemre bocsátottak.

Az uradalom irattára igen fiatal; egy jószágismertetéshez elegendő anyagot nyújtana, de csakis a kétegy-házai törzsgyűjtemény átkutatása mellett. A mennyiben a mostani állapotokról per tangentem szóltam mindenütt, nem reflectálhattam rá úgy, mint más körűlmények közt megérdemelné. Az uradalom tisztsége sokszoros köszönetre kötelezett.

Legösszefüggőbb följegyzéseket még a helybeli egyházközségek iratai közt olvastam. De maga a leggyökeresebb reformáta ecclesia is csupán 110 évre megy vissza a maga naplóival s azokban is ott kezd bizonyos rendszerben haladni, hol az tárgyamra nézve már majdnem minden érdekét elveszti, t.-i. a legújabb korban. A róm. kath. templomra nézve bő és összefüggő történetet lapozhattam; de ez és az izraeliták községe csaknem mai keletű. — Osváth Imre ref. és Püspöky Alajos r. kath. esperes, valamint Silberstein Salamon rabbi urak fogadják köszönetemet.

Biharvármegye levéltára alig mutat föl Sarkadról valami emlékezetest; viszonyaimnál fogva különben is csak töredékes ösmereteim vannak felőle. A mint értesítettek, a budapesti kamarai levéltárban való búvárkodás sem bíztatna eredménynyel.

A bécsi cs. hadilevéltárból 2—3 érdekes közleményt kaptam Thaly Kálmán úrtól, mit ismételve megköszönök.

Elszórva számosan gyarapították szűken mért anyagkészletemet ; jóságuknak kérem betudni, ha azon négy hónap alatt, melyet adatgyűjtésre, földolgozásra és ki-nyomatásra egyéb dolgaim mellett áldozhattam, Sarkad történetét valamennyire vázolhattam.

Sarkad-város saját története iránt való érdeklődésének szép jelét adta az által, hogy a múltját elmondó eme kis könyvre 100 példányban előfizetett s hogy polgárai egyébként is nem remélt mértékben karolták föl annak ügyét.

Legyen folytatása e buzgalomnak. Látva, hogy egyes . ember a romokból mily keveset menthetett meg, ha már a lefolyt századokról nem nyerhet biztos képet, a város legalább a jelent tárja föl a jövő nemzedék szemei előtt s hasson oda, hogy a mindennapi élet kiválóbb eseményeinek följegyzése igazi hagyományos szokássá váljék Sarkadon. Adjon példát a magyar helységeknek és alapítsa meg a községi krónikákat. Vezesse azt oly pontossággal, mint akár tanácsűléseinek jegyzőkönyveit; tűntessen föl abban mindent, a mi e városnak a természetben, társadalomban és államban való helyzetére nézve érdekes. Megbecsülhetetlen adatok lesznek azok akkorra, midőn krónikájok lapjait az idő megsárgítja. Szerkeszszék azt még kimerítőbben, mint példáúl a rendezett tanácsú városok polgármesterei összeállítani szokták évi jelentéseiket s az utókornak nem-közönséges hasznot hajtanak.

Alkalmatlan munka ugyan ily félig-meddig magántermészetű naplófélét vezetni; de a ki kicsinyeskedésnek tartja, annak fogalma sincs a történelmi érzékről — s nincs miért szóba államink vele. Különben is a feladat hálásabb, mint sokan félvállról beszélve tartják. Nemcsak a nagy városok története hasznos; nagyobb számmal vannak a kisebb helységek, melyeket épen a népség törzsöké tart szállva ; és egy falunak jól megírt monographiájából sokkal messzebbható, mert az országnak majdnem minden hasonló falujára kiterjedő következtetéseket vonhatni, a mi végkövetkezményeiben az ország egyik alaperejének : a nép állapotának javítására vezethet. És hazánk nem Árkádia, hogy rá ne férne egy kis jobblét.

De ha nem átalánosítjuk is a dolgot: már az is érdem, sőt hazafias kötelesség, ha 7300 embert az elődök tapasztalataira útasíthatunk és a múltat szellőztetve, kiinduló pontot .nyújtunk jelene berendezésére. Egy községi krónika fölér a bölcsészet inductióival és gyakorlati eredménye bizonyosan jutalmazó.

Elég itt erre egyszerűen utalni; lelkes emberek majd gondoskodnak a módozatokról.

S ha egyszer csakugyan létrejön az az évkönyv, — minden oldala, minden sora tanúskodjék e jó magyar hely gyarapodtáról, emelkedéséről. Munkaszeretet és szorgalom megtermi a maga gyümölcsét s én sehogysem is tudnám hinni, hogy a sarkadiak épen akkor kezdenének lankadni, mikor a régi tétlenségből kiemelkedve, városuk jobbléte iránt több   reményt   táplálhatnak,   mint valaha.