FONT MÁRTA

Siklós középkori története*

A város nevét először a 13. századi oklevelekben találhatjuk meg, amelyekben a Siklóson történtekről, illetve Siklóshoz kötődő személyekről olvashatunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy a település ennél korábban keletkezett, de alapítására vonatkozó dokumentummal nem rendelkezünk. Ez nem egyedi jelenség, a középkori Magyarország településeinek zöméről ugyanezt állíthatjuk.

A legkorábbi említések változatos írásképi formában rögzítették a település nevét, közülük a Soclous, Suklous írásmód a leggyakoribb. A név eredetét többféle módon magyarázták, de végleges megoldás eddig nem született. Az egyik lehetőség a személynévi eredet, e téren a latin Sixtus névre próbálta a kutatás visszavezetni. A másik megoldás a közszói eredetet feltételezte, eszerint a sikló (kígyó?) vagy ehhez közelálló víznévi származtatás került szóba. Nyelvi-hangtani, illetve időrendi akadályok miatt a nyelvtörténet mai állása szerint a Siklós név továbbra is a bizonytalan eredetűek közé tartozik.1 Így van ez akkor is, ha egyes helytörténeti munkák szerzői ebbe nem tudván belenyugodni, határozottan nyilatkoznak egyik vagy másik verzió mellett.2 Szellemes ötletnek, de csak ötletnek tekinthető PATAKY A. vélekedése, amely a szláv sokol' = sólyom szóból eredezteti Siklós nevét.3 Felmerülhet a puszta személynévi eredet is, bár ennek ellentmondani látszik, hogy korai személyneveink között Siklósra emlékeztető forma nem lelhető fel.4 Egyrészt a nyelvtörténet lát nyelvi-hangtani akadályokat a Sixtus > Siklós átalakulás levezetésében, másrészt történeti-kronológiai problémával is szembesülünk. A keresztény nevek elterjedése a 13. századra még nem szorította ki a korábbi névadási gyakorlatot, és a szentek nevei közül azoké terjedt el helynévként, amelyek kultusza is elterjedt volt Magyarországon. Sixtusról ez nem állítható. Bizonytalan továbbá az írott formák korabeli hangalakja is, ld. pl. Chanad/Sunad (Csanád); ahol a szókezdő „S" más hangalaknak felel meg. Siklós esetében a szókezdő betű írásmódjában nincs eltérés, a bizonytalan a magánhangzók írásképe.

Ami bizonyos: Suklous, Soklous „családnévként" kerül elénk, pontosabban egy nagyobb rokonsági körön (nemzetség) belül egy kisebb csoport (ág) megkülönböztetésére szolgál. Mondhatnánk „vezetéknév", de ebben a korban ez még kialakulatlan, nem rögzült, más példák tanúsága szerint gyakran változhatott.5 A Siklósi család a Kán nemzetség egyik ágát alkotta.6 A Kán nemzetséget csak a 13. századból ismerjük, az ekkor keletkezett krónikák összekapcsolják a honfoglaló Gyulák nemzetségével.7 A 13. századi krónikásnak az szolgáltatott alapot a két nemzetség összekapcsolására, hogy a Kán nemzetség egyik tagja, „Nagy" (a régebbi szakirodalomban többnyire: „Öreg") Gyula a 13. század legelején (1201) mint erdélyi vajda szerepelt.8 A krónikás által tálalt történetet GYÖRFFY Gy. valószínűnek tartja, mivel a honfoglaló Gyula nemzetségének két tagja — Bolya és Bonyha — környékbeli helynevek névadói.9 A 13. századi Kán nemzetség és a honfoglaló Gyulák közötti kapcsolat nem zárható ugyan ki, de nem is támasztható alá egyetlen adattal sem. A 13. századi elbeszélő források közléseiben egyes nemzetségeknél kimutatható, hogy a honfoglalás, sőt az államalapítás koránál későbbi őshöz vezeti vissza a nemzetség eredetét, a többség azonban homályban marad.10 A helynevek bizonyító ereje is csekély, hiszen előfordulásuk az írott forrásokban a honfoglaláshoz képest több emberöltőnyi idő.11 A régészeti feltárás mai állása azt mutatja, hogy a honfoglalást követően a magyarság Baranya megye területén még nem telepedett meg. Baranyában a honfoglalás korabeli régészeti anyag hiányából következtetett KISS T. A. arra, hogy a magyarok megtelepedésére csak a 10. század utolsó harmadában, kb. Géza fejedelem idején (970-997) került sor.12 A régészeti anyag a jövőben bővülhet, de jelenleg Siklós esetében a 10-11. századi leletanyag is igen szegényes, mindössze néhány véletlenszerűen felbukkant tárgy került a Janus Pannonius Múzeum Régészeti osztályára: közülük kettő még e század elején, tudományos szempontból nem megbízható leletként.13

A 11. század legelején, amikor Szent István király a pécsi püspökséget alapította, már nem ez volt a helyzet. KRISTÓ Gy. véleménye szerint14 Baranya vidéke az ún. fekete magyarok szállásterülete volt, őket legyőzve alapította meg első királyunk a pécsi püspökséget 1009-ben. Eszerint Baranya (és Siklós vidéke) csak az ezredfordulót követően tartozott a magyar államiság keretei közé. Az egyházi intézmények (püspökség, apátság) és a világi igazgatási keretek megszervezése párhuzamosan történt. Emiatt gondolhatjuk, hogy akár telepítésre, akár birtokadományozásra csak 1009 után kerülhetett sor. Így Baranyában hiába keresünk ún. „ősnemzetséget", azaz a honfoglalástól folyamatosan itt lakó nemzetséget. A birtokkal rendelkezők minden bizonnyal később kerültek ide. Visszatérve a Kán nemzetséghez: baranyai jelenlétüket csak a 12. századtól igazolhatjuk.15

A mai Siklós középkori történetét kutatva további problémákkal kell szembenéznünk, nevezetesen a középkori forrásadottságokkal. Az oklevelek ugyanis nem feltétlenül azokra a kérdésekre adnak választ, amelyekre a ma embere kíváncsi. Az oklevelek személyekhez kötötten keletkeztek, adományok, jogviták, peres ügyek kapcsán - így inkább a települést birtokló családról, semmint lakóhelyükről informálnak. Amikor a birtokos család, pl. a Garaiak, országosan is fontos szerepet töltöttek be, nem kerülhetők meg az országos történet Siklósra vonatkozó konzekvenciái sem. A rendelkezésünkre álló adatok közti „hézagokat" párhuzamos példák bemutatásával, analógiával tudjuk pótolni — megint csak kitekintve az országos történet felé. Azon a ponton pedig, ahol „megfejtési lehetőségeink" véget érnek, célszerűbb a „nem tudjuk" valóságával szembenézni, semmint tetszetős légvárakat építeni.

Forrásaink jellegéből következően kénytelenek voltunk kialakítani egy olyan felosztást, amelyben a későbbi korokétól eltérő szerkezetet követve írjuk le Siklós középkori történetét. A birtokos családok történetén, sorsán keresztül mutatható be Siklós mint vár, nemesi lakóhely és birtokközpont. A vár mellett, a vár védelmét élvezve jött létre a váralja, amely kezdetben falu jellegű település volt. Később fejlődött mezővárossá (oppidum), és egyben egy uradalom központja is lett. Ez a körülmény határozta meg a település 14-15. századi jelentőségét. Tekintetbe kell venni azt is, hogy egy vásártartó joggal rendelkező település a régióban lát el meghatározott feladatokat. Siklós esetében is e regionális szerepkör megállapításához az országos koordináták közé kell helyeznünk mindazt, amire helyi adatként szert tettünk.

Siklós mint családi birtok

A Siklósiak

Siklós a 13. században a Kán nemzetség egyik ágának, a Siklósiaknak a kezén jelenik meg előttünk. A Siklósiak Kán nemzetséghez tartozását egy későbbi adattal lehet perdöntően bizonyítani: a nagyhatalmú Kán László vajda, erdélyi tartományúr, leánynegyed fejében egy Baranya megyei birtokot adott át egyik Aba nembeli rokonának.16 Ez a kései, 1336-ban keletkezett oklevél17 utal arra, hogy a 14. század elején Aba nembeli Nekcsei Sándor fiai hat baranyai falu birtokába jutottak anyjuk leánynegyede fejében. A hat falu közül az egyik, a Siklóstól délnyugatra fekvő Aranyos, amelynek csak egyik felét kapták meg, a másik Siklósi Péter tulajdonában maradt. Erről egy 1330. évi oklevél is tanúskodik, amelyben Siklósi Péter Szomorréve, Aranyos és Pettend birtokában erősíttetett meg.18

A Kán nemzetség ágai közös ősüknek azt az „Nagy" vagy „Öreg" (a Magnus szó mindkét jelentést hordozza) Gyulát tartották, aki II. András (1205-1235) udvarában alapozta meg karrierjét.19 Igaz, már Imre király (1196-1204) alatt is fontos tisztségeket töltött be: 1201-ben erdélyi vajda, 1202-1204 között udvarbíró volt, és mellette több ispáni címet (Csanád, Nyitra, Sopron) viselt. Igazi karrierje mégis //. András uralkodására esett. Nem volt egyetlen olyan év sem, amikor ne találnánk az országos méltóságok sorában legalább egy tisztségben, de időnként egyszerre többet is a magáénak tudhatott. Csak a legfontosabbakat említve: 1215-17-ben és 1224-26-ban nádor volt, 1214-ben erdélyi vajda, 1213-ban, 1219-ben valamint 1229-35 között pedig bán. 1212-13-ban a király, 1221-22-ben a királyné udvarispánja lett. A megyésispáni megbízatásokból is a legfontosabbak jutottak neki: Sopron, Vas, Szolnok, Bodrog.20 A korabeli gyakorlat szerint a család egy tagjának kiemelkedése a többiek számára is megnyitotta a felemelkedés útját. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy „Nagy" Gyula mellett szerepelt már fia, ifjabb Gyula mint pohárnokmester 1232-34 között, illetve egy László nevű rokona (fia?) mint lovászmester 1217-ben.21 László 1217-ben //. András szentföldi hadjáratában vett részt, majd 1235-ig különböző udvari és országos méltóságokban találjuk.22 A Kánok ekkor alapozták meg birtokállományukat, amely az ország több vidékén fekvő részekből állt. A nemzetség felívelő karrierjének IV. Béla vetett véget, amikor 1235-ben trónra lépve félreállította azokat az előkelőket, akik apja legbelső köreihez tartoztak. „Nagy" Gyula elveszítette tisztségeit és hűtlenséggel vádolva még börtönbe is került, ahol 1237-ben meghalt.23 A IV. Béla alatt (1235-1270) a Kánok visszaszorultak vidéki birtokaikra, a királyi udvarban nem találkozunk velük. Emiatt szinte „eltűnnek" szemünk elől. A tatárjárás után, 1242-45 között nádori és szlavón báni méltóságra emelkedett egy Kán nembeli László, akit bizonyosan rokoni szálak fűztek „Nagy" Gyulához, de nem ismeretes, hogyan. Az ekkor szereplő László KRISTÓ Gy. szerint,24 azonos az 1217-ben már szerepelt Lászlóval, és „Nagy" Gyula fia volt, de ezt egyértelmű forrásos bizonyítékkal alátámasztani nem tudjuk. László ága emelkedett később az erdélyi vajdai méltóságban a tartományuraságig. „Nagy" Gyula fia, ifjabb Gyula leszármazottai alkotják a Siklósi ágat.25

A Siklósiakat mint baranyai nemesi családot egy 1251-es oklevélben említik meg. Az oklevél annak bizonyságául készült, hogy a Siklósiak megosztoztak az addig közösen birtokolt dél-baranyai birtokon. Az osztozkodásban Kán nembeli Siklósi Simon fiai: az idősebb, Buchk ispán és az ifjabb Gyula vettek részt comitis Buchk et Jule filiorum Simonis de Suklos de genere Kan...26 A Siklós falu (villa) északi része Buchk ispánnak, a déli, testvérének, Gyulának jutott. Mivel itt Simon fiairól van szó, ők a Siklósi családon belül a beremendi ághoz tartozó személyek.27 Az osztozkodás nem érintette a nemzetség összes birtokát, hiszen az „Nagy" Gyuláról és közvetlen leszármazottairól nincs szó benne. Sajnos, pontosan nem tudható, ki az a személy, akin keresztül Simon, az osztozkodók apja, a Siklósi család egészéhez kapcsolható. Az 1251. évi osztozkodás — úgy véljük — csak Simon javainak megosztását jelentette. Buchknak jutott Szomorfalva és Iszró, Gyuláé lett Kémes és Szaporca; míg Adorjáson és Lakon fele-fele arányban megosztoztak. A felsorolt falvak Siklóstól nyugat-délnyugati irányban helyezkedtek el. A Buciiknak jutott Iszró a mai Drávaszabolcs határában terült el, a közelében lehetett Szomorfalva, amelyet nem tudunk pontosan lokalizálni, azoknak a falvaknak környékén lehetett, amelyekkel együtt említik. A Gyulának jutott két egész és két fél falu a kémesi uradalom része, amely a mai Kémes, Tésenfa, Csehi, Szerdahely és Kovácshida térségét ölelte fel. A 12. század végén még az aradi prépostság tulajdonában volt,28 talán "Nagy" Gyula birtokhalmozása eredményeként került a Siklósiak tulajdonába. Adorjás, amelyen Buchk és Gyula megosztoztak mindkét uradalomtól távolabb feküdt, külön uradalomnak számíthatott.29 Az osztozkodás csak a Siklósiak beremendi ágára vonatkozott, így teljesen helyénvaló, hogy nem szerepelnek mindazok a nemzetségi birtokok, amelyek továbbra vagy a nemzetség közös tulajdonában maradtak, vagy pedig a másik ág birtokállományát alkották.

Siklós falu a fenti osztozkodás tárgyát képezte, de a későbbi adatokból valószínűsíthetően „Nagy" Gyula fia, ifjabb Gyula kezére került. IV. Béla trónra léptével ő is kegyvesztett lett, de nem került börtöne, mint apja. Az 1260-as években ifjabb Gyula fia, Miklós tudott újra megkapaszkodni udvari környezetben. Nem a királyi udvarba került vissza, hanem IV. Béla fiai körül szerveződő hercegi udvarok egyikében tudott megkapaszkodni: Béla szlavón herceg hívéül szegődött. E szereplésének köszönhetően tett szert újabb birtokra, amelyről 1267-ből származó oklevél tudósít. Mária királyné megerősíti fia, Béla herceg adományát, amely egy Bezen nevű birtok.30 Bezen a korábbi családi birtokok közelében, a szenttrinitási monostor szomszédságában feküdt. Más új szerzeményről ebből az időből nem tudunk, ellenkezőleg, 1293-ban a nemzetség tagjainak beleegyezésével a beremendi ágba tartozó Péter eladta Végbala nevű földjét.31

Válaszolnunk kellene arra kérdésre, mikortól is létezik Siklós, a birtok, a település, ahonnét a család neve származik. Sajnos, az eredet homályba vész. Valószínű, Siklós a család legelső birtoka lehetett, ezért válhatott névadóvá. A nemesi lakóhely, ha központja is egy uradalomnak, nem jelenthette, hogy azonnal várat is építettek ott. Hogy Siklóson vár áll, arra egy 1294. november 30-i keltezésű oklevélből szerezhetünk tudomást.32 Ekkor a pécsi káptalan intézkedett Siklósi Gyula ispán és Lőrinc fia Kemény mester harsányi birtokos hatalmaskodása ügyében. Az elhúzódó, kölcsönös torzsalkodásokba bekapcsolódtak servienseik, várnagyaik és jobbágyaik is. Kemény várának (Harsan) várnagya egy Koppan nevezetű személy volt, Gyula ispán castellánusát pedig Omoinnak hívták. Az oklevélben Siklós várát nem említik, de az eseményekből egyértelműen Siklósra következtethetünk. A vár ekkor Miklós fia Gyulának a tulajdonában van, aki Baranya és Tolna megye ispánja. Ugyanebből az évből ismerünk egy másik oklevelet, amelyben Gyula ispán és testvére Péter egy másik baranyai birtokossal, a Győr nembeli Konráddal való viszályukat rendezték a pécsi káptalan előtt. Az oklevélben szerepelt comes Omoneus filius Michaelis de Topord, castellanus de Suklous (azaz: a topordi Mihály fia Omone, siklósi várnagy).33 Mindkét oklevél utal arra, hogy Siklós fontos közlekedési útvonalon feküdt: magnam viam, per quam de Nagfalu itur viam Suklous, és már ekkor vásáros hely volt: in foro Soklous. A vár bizonyosan létezett, hiszen nélküle aligha lett volna szüksége Gyula ispánnak várnagyra.

Tehát Siklós vára 1294-ben már állt, feltehetőleg Miklós fia Gyula építtette, aki apja nyomdokain haladva tovább emelte a család tekintélyét és ispáni méltóságot szerzett. Tekintélyének emelkedésére vall, hogy feleséget az Abák nemzetségéből választott magának: Aba nembeli Finta leányát, Klárát vette el.34 A vár építését FÜGEDI 1251-1294 közöttre datálja,35 de ennél pontosabb meghatározással is próbálkozhatunk. Baranyában a püspöki (Pécs) és az ispáni (Baranyavár) váron kívül a 13. század végén három család épített saját várat. Harsány vagy Szársomlyó vára felépítésére 1249-ben kapott földet (és engedélyt) Balog Miklós asztalnokmester és dubicai ispán. E vár felépítésével ellenőrizni lehetett azt az útvonalat, amely a Gerec hegy alján vezető útról elkanyarodva a Dráva szentgyörgyi révéhez vezetett. Harsan vára 1287-ben már biztosan állt, hiszen Balog Miklós ispán fia, Mihály lemondott róla veje javára. Veje Lőrinc nádor fia, Kemény volt.36 Az 1294. évi oklevél pedig éppen Lőrinc fia Kemény hatalmaskodása folytán kipattant ügyről intézkedett. A pécsi káptalan egy hosszabb vita végére tett pontot. A hatalmaskodás során Kemény szerviensei Gyula ispán siklósi jobbágyait fosztogatták, egy jobbágy életét is vesztette. Gyula emberei sem maradtak adósak: siklósi várnagya eltulajdonította a szársomlyói (harsani) várnagy lovát stb. Nem tudunk arról, hogy Lőrinc fia Kemény megjelenése előtt az előző birtokossal hasonló viszályok dúltak volna. Siklós várát Szársomlyó (Harsan) közelében emelték, a Siklósiak birtokhatárán. Siklósról (Siklós)Nagyfalun át lehetett eljutni a szentgyörgyi rév felé vezető útra. Úgy véljük, a „vár szomszédvárat szül" gyakorlata késztette a Siklósiakat várépítésre. A várépítés szükségességének gondolata megfogalmazódhatott már Szársomlyó építési munkálatai közben, de felépülte után mindenképp. Az 1260-as években Béla herceg szolgálatába szegődött Miklós, de még inkább az ispáni méltóságra emelkedett fia, Gyula képesek lehettek az építkezést finanszírozni. A vár a környék kisebb birtokosainak szemében tekintélyt is jelentett. Véleményünk szerint Siklós várának építése az 1270-es években kezdődhetett. Ekkor nőttek gomba módra - immár királyi engedély nélkül - várak olyan pontokon, ahol a birtokosok saját szempontjaik szerint kívánatosnak tartották.

A megye harmadik magánvára Kéménd (a mai Máriakéménd) volt, amelyet a Győr nembeli Óvári Konrád (1239-99) pohárnokmester építtetett a Karassó folyó és a Pécsvárad-Baranyavár útvonal között. Fekvése miatt mentsvárnak tekinthető.37 A várépítés 1263 után kezdődhetett, de 1290 előtt már elkészült. Konrád fia, Óvári Jakab rokonságba került a Siklósiakkal Gyula ispán és Péter ispán nővérét, Ilonát vette feleségül. Az 1280-as években Lőrinc fia Kemény és Óvári Jakab között hasonló hatalmaskodásra került sor, mint Kemény és a Siklósiak közt. Ez az ügy nem jutott a pécsi káptalanig, megyei szinten intéződött el, ahol baranyai kis-nemesek (Budmér nemzetség) jártak el fogott bírákként.38 A rokonság ellenére Óvári Konrád és Siklósi Gyula között sem volt békés viszony. A pécsi káptalan előtt 1297-ben kötöttek békét egymással: perpetuam pacem se habere sunt confessi.39 A 13. század végén a hatalmaskodási ügyek országszerte napirenden voltak, a korszak a javak szerzésének korlátlan lehetőségeit és módjait jelentette. A hatalmaskodási esetek Baranyában is a birtokos rétegen belüli hierarchia kialakulásának útját és idejét mutatják.40

A baranyai köznemesség egymással való torzsalkodásának egy igazi tartományúri család, a Kőszegiek megjelenése vetett véget. Ifjabb Kőszegi Henrik szlavón bán 1310-ig, majd fia János viselték a baranyai ispáni címet, de emellett Somogy, Tolna, Bodrog ispánjai is voltak.41 Ezzel, valamint a Kőszegiek mérhetetlen vagyonával a helybeliek nem tudtak versenyezni. Henrik fia János 1296 körül felépítette Kőszeg várát a Duna mellett,42 ezzel várbirtokosként is megvetette lábát Baranyában. Óvári Jakab várát, Kéméndet elfoglalta, a család csak 1316-ban kapta vissza Károly Róberttől43 Ugyanez a sors várt a harsányi (szársomlyói) várra is. Baranyában a Kőszegiek kezébe került még Szekcső és Kórogy is.44 1315-ben Henrik fia János Siklóst is megostromolta, de Beremendi Miklós fia István várnagy megvédte a várat. Mégis vitája támadt Siklósi Péterrel, mert nem tudott elszámolni a várban hagyott ezer márka értékű nemesfémmel. A vita sokáig húzódott, hiszen 1326-ban Köcski Sándor országbíró ítéletlevele az ügy eldöntését párbaj útján rendelte el.45 Az eredményről nincsenek ismereteink. A Siklósiak minden bizonnyal gyorsan Károly Róbert pártjára álltak, ennek tudható be, hogy 1313-ban Siklósi Péter viselte a baranyai ispáni tisztet.46 Miklós fia Péter ispánságának évében hatal-maskodási ügyben szerepelt a pécsi káptalan előtt. 1313 tavaszán (május 2-a előtt) Siklós és Harsann között szervienseivel együtt lecsapott Viszlói Jakab magiszter szerviemeire, közülük kettőt, név szerint Jánost és Vincentet megöltek, négyet megsebesítettek, többeket elfogtak. Kártérítés fejében Siklósi Péter százmárkányi birtokrészt adott át a kárvallottaknak. Az Almás folyó melletti Szentegyed (Zenthegyd) és Makófalva (Mokoufolua) nevű falvaitól kellett emiatt megválnia.47 Ugyanez év szeptemberében Alappert országbíró tárgyalt egy ügyet Siklósi Péter ellenében Budán. Siklósi Péter nem jelent meg személyesen, hanem Koppányi Pál nevű szerviense képviselte.48 1313-i évi oklevélből tudjuk, hogy ekkor már Péter tulajdonába ment át Harsann és EbesHarsann, amelyek anyja (Balog Miklós leánya Katha) leánynegyedeként jogos örökségként szálltak rá.49

Lehet, a hatalmaskodási ügyek ártottak a Siklósiaknak, mindenesetre 1316-ban, amikor Károly Róbert elfoglalta a kőszegiek baranyai várait, nem Siklósi Pétert ültette az ispáni székbe, hanem másokat: pl. Felsőlendvai Miklóst 1316-19, Alsáni Jánost 1319-35 stb. Siklósi Péter helyi konfliktusai továbbra is folytatódtak. 1318. december 9-én a pécsi káptalan előtt ismét megbízta szerviensét, Koppányi Pált, hogy az országbíró előtt lefolytatandó perben törvényesen képviselje, sőt egy éven keresztül Siklósi Péter minden más peres ügyében is jogosulttá vált eljárni.50 Nem tudni mi okból, de vélhetően a perveszteség költségeinek fedezésére Siklósi Péter 29 márkáért, három évre elzálogosította Nagyvölgy (Nogweulg) nevű birtokát Zakalus Istvánnak.51

Siklósi Péter 1325-ben, a megyében megjelenő Becseiekkel került konfliktusba: Töttösnek mondott Istvánnal és Vesszősnek mondott Györggyel. Köcski Sándor országbíró a pécsváradi konventet bízta meg azzal, hogy intézkedjenek. A konvent március 13-i dátummal jelentette az országbírónak, hogy a perben álló feleket április 21-re a király elé idézte,52 de az ügy befejezéséről már nem tudunk. Ugyanebben az évben vitája támadt a megye másik új birtokosával, Garai Andrással: ez esetben Köcski Sándor országbíró döntéséről tudunk, aki Siklósi Pétert harminc márka megfizetésére kötelezte.53 Siklósi Péter a döntés után, a pécsi káptalan előtti egyezkedéskor pénz helyett egy Bodrog megyei birtokot ajánlott fel, amit Garai András kezdetben vonakodott elfogadni. Az ügy visszakerült az országbíró elé, aki utasította Garait a birtok elfogadására, mivel a pénz helyett a birtokfelajánlás az „ország szokásainak teljes mértékben megfelelő" eljárás.54 Nem kizárt, hogy Siklósi Péter a sorozatos pervesztések miatt kényszerült megválni Csukma nevű birtokán fekvő szőlőjétől55 is.

Siklósi Péter a korábbiakhoz képest gyakran előkerülő figurája a Siklósi családnak, de működése nem folytatta azt az ismét felfelé ívelő karriert, amely apja Miklós és testvére Gyula idején kibontakozni látszott. Noha a lehetőség megvolt rá: számos esetben lehetünk tanúi az Anjou kor elején köznemesből felemelkedő, impozáns egyéni karriert befutó személyek sorsának. Siklósi Péter sem indult rosszul: sikerrel megvédte várát Kőszegi Henrik fia Jánossal szemben, idejében Károly Róbert mellé szegődött, 1313-ban baranyai ispánságot szerzett. A példák alapján úgy tűnik, Siklósi Péter nem tudott szakítani azzal a stílussal, amely a 13. század végét és a 14. század első évtizedét jellemezte; azaz nem tudott felhagyni a hatalmaskodással. Mai fogalmaink szerint nem tudott „váltani", vagy nem érzékelte az idők változását. Károly Róbert hatalmának megszilárdulása után a hatalmaskodás a legelítélendőbb cselekedetek közé tartozott, és aki így járt el, toleranciára a legkevésbé sem számíthatott. Mint láttuk a sorozatos pervesztések veszteséget jelentettek, és nem segítették a gyarapodást. Siklósi Péternek mindez előbb ispáni címébe, pénzbe, majd bizonyos birtokok elvesztésébe (eladásába) került. Birtokai gyarapodására egyetlen példánk van. 1335-ben Szenterzsébet birtokról mint az övéről szólnak, de lehet, hogy ez nem új szerzemény, hanem „Nagy" Gyula egykori birtokaihoz tartozott.56 Nem csodálkozhatunk azon, hogy Siklósi Péter nem került az országos méltóságok közé, hiszen 1325-ben két olyan birtokossal került szembe, akik az újraszerveződő elit tagjaivá lettek: Becse Imre fiai és Garai András. Így a Siklósiak a 14. században nem gyarapodtak, és országos tisztségig senki sem emelkedett közülük. Siklósi Péter gyermekeinek sorsa az elszegényedés folyamatát mutatja: Péter fia Pál kölcsönöket vett fel, birtokot adott el; másik fia, Miklós elzálogosította vagyonát apósának, Szerdahelyi Miklós fia Dersnek.57 A család anyagi helyzetének romlásáról árulkodik, hogy miután Miklós gyermektelenül halt meg, unokaöccsei — Pál fiai: Miklós, Gyula és István — szerették volna a nagybátyjuk által elzálogosított családi birtokot visszakapni. Ennek érdekében a rágalmazástól sem riadtak vissza: azzal gyanúsították meg a Szerdahelyi család tagjait, hogy Siklósi Miklóst megmérgezve jutottak a birtokokhoz. Az érintettek azonban tisztázták magukat.

Az elszegényedő család számára az 1387. évi uralkodóváltás újabb negatívumot eredményezett. Siklósi Pál fia Gyula fia Miklós Zsigmond király (1387-1437) ellen foglalt állást, ezért Zsigmond hűtlenség címén elkobozta tőle Siklós várát, és a Pásztói Kakas fiainak adta.58 Gyula fia Miklós nem nyugodott könnyen bele a veszteségbe: minden bizonnyal ő volt az, aki zaklatta az új birtokosokat,59 a király pedig Kórogyi István egykori bánt szólította fel a rendteremtésre 1391-ben. Ugyanekkor kelt Mária királynő oklevele, amelyet a pécsi káptalanhoz intézett a nyúlszigeti apácák sérelme ügyében. Az apácák birtokát Siklósi Gyula fia Miklós fosztogatta, és egy jobbágyukat megölte.60 Két évvel később, 1393-ban Gyula fia Miklóst mint néhait említik. A Siklósi család egyetlen élő tagja Pál fia Miklós frater maradt, aki az egykori családi birtok egy részének jövedelmét még élvezte. 1395-re a Siklósi család lényegében kihalt, egyetlen tagja az imént említett Miklós frater, aki a Garaiak szolgálatába állt, de mint egyházi személy utódokat nem hagyott hátra.

A Kán nembeli Siklósiak birtokain három egyház alapításáról tudunk, az alapítás sorrendjében: Szenttrinitás, Bajcs és Keresztúr. A szenttrinitási bencésmonostorról 1183-ból maradt fenn az első adat, de az apátság ekkor már létezőként szerepel. Kegyura a Kán nembeli Péter spalatoi érsek volt,61 és ebben az évben egy bizonyos Csák nembeli Pál adományaként Töttös (Szentegyed) nevű birtokkal gyarapodott. Az alapítók tehát nem a Siklósi család, hanem még az egységes Kán nemzetség lehetett.62 Ez egy újabb bizonyíték a Kánok eredeti baranyai birtoklására.63 A monostor földjeit, illetve határát a közelében fekvő, más tulajdonát képező földekkel együtt többször is említik oklevelek: pl. 1247-ben,64 1249-ben65 és 1266-ban.66 Egy 1280-as oklevélből bizonyosodhatunk meg, hogy Szenttrinitás a Kán nembeli Siklósi család kegyurasága alá tartozott.67 Ismerjük a monostor apátjait 1280-ból (Fabianus), 1297-ből (Blasius) és 1326-ból (Leorí). Birtokai feküdtek Sálfölde, Harsán és Bezen mellett; birtokolta Töttös földet majd 1335-től Ivan földet. Összességében nem tartozott a gazdag monostorok közé, a pápai tizedjegyzékek szerint 1332-ben egy márkát fizetett, a következő évben felet, 1334-ben pedig semmit sem.68 Szenttrinitás apátja és szerzetesei sok kárt szenvedtek a 13. század végi hatalmaskodások során, Lőrinc fia Kemény és Óvári Konrád fosztogatásai miatt. A nevezettekkel Blasius apát egyezett ki 1297-ben. A bencés apátságot a 14. század elején (1303) Siklósi Péter szülei lelki üdvéért átadta a cisztercieknek: felajánlotta a heiligenkreuz-i apátság konventjének leányegyház gyanánt.69 A monostor ennek ellenére bencés maradt.70

Ifjabb Gyula fia Miklós valamikor 1280 előtt alapította a keresztúri prépostságot, mivel Lőrinc nevű perjele 1280. évben egy másik alapításnál jelen volt, nevezetesen: tiltakozott az ellen, hogy a pálosok bajcsi monostorát a közelben alapították.71 A keresztúri prépostságról nem sokat tudunk, az 1330-as években mindössze egy alkalommal fizetett pápai tizedet, ötven báni dénár értékben. Egy 1403. évi diploma szerint72 azonos az Ágostonrendi kanonokok szentháromsághegyi prépostságával.73 Az 1280. évi alapítás, ahol Lőrinc perjel is részt vett, ugyancsak Siklósi Miklós nevéhez fűződik. Miklós egy Bajcs nevű földet adományozott és ezen egy újabb monostort alapított a pálos remeték számára. Mindhárom monostor közel feküdt egymáshoz. Emiatt volt jelen a keresztúri perjel és a szenttrinitási apát is, aki úgyszintén tiltakozott a közelség miatt. Az alapító a szenttrinitásiak igazát elismerte. Mindkét egyház földjének határait pontosan megvonta és elhatárolta az új bajcsi egyház területétől. A szenttrinitási monostor pedig ötven holdat kapott Miklós magiszter kisharsányi birtokából. Az alapításkor Mindenszentek tiszteletére létesített monostort 1330-ban mondják pálos rendinek. Mindhárom monostor kegyurai a Siklósiak maradtak egészen a család kihalásáig. Az utolsó adományt Pál fia Miklós tette 1392-ben, amikor két halastavat ajándékozott a saját és szülei lelki üdvéért, az egyiket Palkonya, a másikat Sulyos határában.74

A Siklósiak építette vár nyomaira a mai múzeum alatti pincerész alapfalai kutatásával bukkantak, ez alapján rekonstruálta CZEGLÉDY I.75 A Siklósiak egy téglalap alakú várat építettek, amelynek végein egy-egy torony állt. A mai bejárathoz közel eső torony kaputoronyként szolgált. Itt belépve, jobbra kanyarodva a vár és a várfal közötti falszoroson keresztül lehetett bejutni a vár udvarára. Az épület emeletén lovagterem létezése valószínűsíthető, mivel a falban előkerültek a térlefedő fafödém gerendafészkei és a tölcsérbélletes ablakok nyomai. Az alatta lévő szint, amely ma pince— a három középpillérből és a lőréses ablakokból következtethetően — akkor valószínű földszint lehetett.

A Kakas - Pásztói átmeneti birtoklás

Kakas László és Pásztói János siklósi szereplése csak átmeneti és nem zavartalan. A vesztes Siklósi Miklós is háborgatta őket 1391-ben. Az új birtokosok közül Kakas László meghalt 1394-ben.81 Lehet, emiatt tekintette Zsigmond újra eladományozhatónak Siklóst, és 1395-ben cserével a Garaiak kezébe juttatta. A Kakas és Pásztói család nem akart belenyugodni a vár elvesztésébe, emiatt 1395. májusában az egri káptalannál tiltakoztak,82 de sikertelenül: a Garaiak befolyásával nem kelhettek versenyre. Pásztói Jánosról még 1405-ig vannak adataink, de többé nem próbálkozott Siklós visszaszerzésével.

A Garaiak

A Garaiak kegyurasága kiterjedt azokra a monostorokra is, amelyek korábban a Siklósiaké voltak. Bajcs monostorát mint az ő kegyuraságuk alá tartozót 1410-ben említik.86 Szenttrinitás monostorának Tamás nevű apátja pedig kísérőjével együtt megjelent a konstanzi zsinaton.87 Aligha gondolhatunk másra, mint arra, hogy Tamás apát azért jöhetett számításba, mert az ország nádorának monostorában működött. Az apátság vagyona is gyarapodott a Garaiak alatt. Ezt jelzi, hogy 1432-ben házat tartottak fenn Buda külvárosában.88

A kezdetektől Zsigmond hívének mutatkozó ifjabb Garai Miklós következetesen kitartott királya mellett. Amikor a királyt trónra segítő, de fokozatosan háttérbe szorított Kanizsai érsek és Bebek nádor 1401. április 28-án fogságba ejtették Zsigmondot,89 Garai sietett segítségére, és fiát túszul adva, az uralkodót siklósi várába szállíttatta. Garai Miklós volt az, aki a bárók és Zsigmond között az egyezséget „tető alá hozta". 1401 októberében Zsigmond fogságából szabadulva rokonságba is került Garaival, mindkettőjük felesége egy-egy Ciliéi leány lett. Garai Miklósnak ez a második házassága volt. Az eseményeket THURÓCZY erőteljesen kiszínezve adja elő, a valóság ennél prózaibb volt. Garai Miklós szolgálatait Zsigmond király 1402-ben nádori címmel honorálta, és a nádori méltóságot haláláig (1433) nem ruházta másra. A Garaiaknak országszerte számos uradalmuk volt: Atyina, Cerna, Cserög, Csesznek, Dévény, Kőszeg (Vas m.), Lánzsér, Nekcse, Pápa, Rohonc, Siklós, Simontornya, Solymár, Somló, Szaplonca, Szentlőrinc, Ugod, Újvár (Pozsega m.), Vicsadol.90 Közülük Siklós mellett Nekcse is Baranyában feküdt, amelyet 1407-ben szereztek meg.

Siklóst a Garaiak a servienseik közül kiválasztott várnagyok révén irányították: ezt a kiterjedt családi birtokok és Garai nádor országos méltóságával járó távollétek egyaránt indokolták. 1403-ban említik — név nélkül — a Garaiak első várnagyát.91 1406-ban és 1413-ban ugyanaz a László magiszter a castellanus,92 meglehet, még ennél is hosszabb ideig szolgálta a Garaiakat 1415-ben viszont újabb várnagyot helyeztek Siklósra: Szentmártoni Pál fia Miklós magisztert.93 Miklós magister a pécsváradi konvent előtt intézkedett a Garai fivérek ügyében: Baranya megyei birtokaik (nem a siklósi uradalomhoz tartozókról van szó) beiktatásáról készült korábbi oklevél átírását kéri. A siklósi várnagyok közül későbbi időben is csak szórványosan ismerünk egyeseket. Pl. a 15. század közepéről Garai László néhány várnagyának nevét: 1445-46-ból Aranyani „Magyar" Józsát, aki ianitor ac castellanus (kapuőr és várnagy) volt egyszerre, illetve Pétert és Tárnok Jánost, akik 1456-ban voltak várnagyok.94 1462-ben szerepelt Sági Szilveszter várnagy, 1473-ban pedig Gibárti Kis Lőrinc, mint Garai Jóbot szolgáló várnagy.95 Garai Jób idejében született döntés abban az elhúzódó perben, amely a Szécsiek és a Garaiak között folyt. Idősebb Garai Miklós leánya, Ilona, 1398-ban ment férjhez Szécsi Miklóshoz. A Garai-birtokból járó leánynegyedet valami oknál fogva nem adták ki számára. Szécsi Miklós és Garai Ilona utódai közül — aki ugyancsak Szécsi Miklós nevet viselte — 1477-ben egyezett meg Garai Jobbal az országbírói ítélőszék előtt: eszerint Szécsi Miklós megkapta az 1398 előtti Garai birtokok negyedének fele részét.96 Ennek érdekében a székesfehérvári káptalan elvégezte a birtok összeírását, amelynek része volt Siklós is.97 1478 folyamán maga az osztozkodás is befejeződött. Garai Jób 1481-ben bekövetkezett, utód nélküli halálával Siklós egyéb, Jób kezén lévő birtokokkal együtt visszaszállt a királyra.

Ifjú Garai Miklós az ország elsőszámú méltóságává lett, nagy vagyon állt rendelkezésére, amiből finanszírozhatta azokat a nagyszabású építkezéseket, amelyeket Siklóson végeztetett. Gótikus várkastéllyá alakíttatta át a Siklósiak által emelt korai várat.98 Az udvart U alakban beépítették, a jelentősen kibővített épületet új külső fallal vették körül. Így ahhoz, hogy be lehessen jutni a várudvarra körbe kellett haladni a falak mentén. De a Garaiak nemcsak a belső falrendszert erősítették meg, hanem a várdombot is teljes egészében fallal vették körül. Az építmény-együttes a korabeli legkorszerűbbre sikerült: lakóinak egyszerre biztosított megfelelő védelmet és a korabeli színvonalon maximális kényelmet. A kényelem a 13. századi várakra egyáltalán nem volt jellemző: szűkek voltak, hidegek és rosszul világítottak. A 15. század elejéről Siklóson gótikus ablakfülkék, festett kőkeretes ajtók és ablakok maradtak fenn. Az U alakú kastély udvar felőli részén faragott, gótikus oszlopokkal alátámasztott körfolyosó futott végig. Nem maradt fenn, illetve valószínűleg a későbbi átépítéseknek esett áldozatul az a gótikus zárterkély, amely az ásatások során darabokban került elő. Darabjaiból sikerült rekonstruálni, így a mai vár egyik nevezetessége. A Garaiak idejéből legépebben a gótikus kápolna maradt meg. A kápolna egyhajós, szentélye függönyíves ablakokkal záródik. Mennyezete hálóboltozatos, a bejárati oldalon csúcsíves karzatot találunk. A Garaiak címerét a bejárat felett helyezték el. A kápolna festett lehetett, ennek maradványaként került elő az egyik falfülkében Toulous-i Lajost és Szent Lászlót ábrázoló freskó.

Corvin János és a Perényiek

Garai Jób halála (1481) után a siklósi uradalmat Mátyás (1458-1490) fiának, Corvin Jánosnak adományozta.100 Corvin János siklósi tartózkodására az 1490-es évek elejéről vannak adataink, KUBINYI szerint a Garaiak által kiépített Siklós Corvin János egyik kedvenc tartózkodási helye volt,101 báni tiszte miatt azonban több időt töltött Szlavóniában. Talán emiatt vált meg könnyen tőle. 1494-ben egyik familiárisának, Bajnai Both Andrásnak és testvérének adta el, akik Corvinnak 18.000 aranyforintot fizettek. A birtokcseréről több oklevél maradt fenn,102 amelyek alapján KUBINYI A. az alábbiak szerint összegezte a történteket.103 Az 1494. május 6-i és 11-i oklevelek az átadás okait más-más módon adják elő. Lényegét tekintve adósság fejében cserélt gazdát Siklós. A birtokcserét az új tulajdonos 1495. május 30-án a Pécsett tartózkodó II.. Ulászló királlyal megerősíttette és a birtokba iktatásról is intézkedés történt. Az oklevelet Both András 1499-ben átírattatta az uralkodóval. Amikor Bajnai Both Andrást a király szlavón bánná nevezte ki 1505-ben, Siklóson alakította ki birtokközpontját. Both András és testvére, Ambrus 1507-ig birtokolták Siklós várát és uradalmát, akkor Perényi Imre nádoré lett — meglehetősen zavaros körülmények között.

A Perényiek a 14. században feltűnt nemesi család, de fontosabb pozíciókat csak a 15. században szereztek. Perényi Imre 1504 és 1519 között az ország nádora lett, emellett három éven keresztül 1511-13-ban horvát-szlavón bán is volt. Jelentős szerzeményei közé tartozott a siklósi és a valpói uradalom. 1506. március 27-én kelt a fehérvári keresztes konvent irata, amely arról tanúskodik, hogy II. Ulászló király 1506. február 22-i parancsára beiktatta Perényi Imre nádort új adomány címén a valpói, szombathelyi (Baranya megye) és atyai (Valkó megyei) uradalmak birtokába.104 Ezzel vált Perényi nádor a környék jelentős birtokosává. Ezt kihasználva, illetve nádori intézkedési jogkörénél fogva 1507-ben fellépett a lázadó Both András ellen. Perényi katonai sikere volt, hogy elfoglalta Siklós várát, majd arra kényszerítette Both Andrást, hogy adja el neki. Both András lázadásának körülményei még szintén tisztázásra várnak. Ami az ügyből Siklósra nézve fontos, azt egy 1523. évi oklevélből tudjuk, mely szerint Both András bán ellen Perényi nádor fegyveresen lépett fel.105 A nevezett oklevél szerint Perényi nádor „...Bajnai Both András egykor Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja ...Baranya megyében fekvő Soklyós nevű várát... ostromgyűrűvel övezte, és addig ostromoltatta, amíg erőszakos és vakmerő kézzel feladásra nem kényszerítette" .106 A Both családnak az ostrom és a vár elvesztése 32 ezer aranyforint kárt okozott, ami miatt unokaöccsei András bán halála után tiltakoztak.107 Siklós értékét nemcsak a jelzett veszteség mértéke mutatja, hanem az is, hogy Perényinek nyolcezer aranyforint kölcsönt kellett kérnie ahhoz is, hogy Siklóst a kényszer hatására nyilván alacsonyra szorított vételáron megvásárolhassa. A Szapolyaiaktól kapott nyolcezer aranyforint kölcsönt 1509-ben fizette vissza.108 Siklós miatt a Both örökösök és Perényi Imre nádor, illetve halála után fiai, Ferenc és Péter folyamatosan pereskedtek. A per elhúzódásához Werbőczynek az ítéletet halogató magatartása is hozzájárult; mígnem Mohács az ügyet okafogyottá tette.109 Perényi nádor többször tartózkodott Siklóson, mégsem tarthatjuk Siklós várát nádori rezidenciájának. Az országban ugyanis többfelé voltak birtokai, ahol ugyanolyan gyakorisággal megfordult, pl. Terebes, Valpó vagy a családi trezorként funkcionáló füzéri vár.110 Imre fia, Perényi Péter a siklósi uradalmat egészen a török hódításig (1543) megtartotta. A Perényeikre szállt a bajcsi és a szenttrinitási monostor kegyurasága. Az előbbiben Perényi nádor özvegye 1525-ben kápolnát építtetett, az utóbbinak pedig Péter nevű apátját említik 1522-ben.111

A Perényiek jelentős átalakításokat végeztek a váron,112 amit a Garaiak alatti építkezések óta bekövetkezett haditechnikai változások kívántak meg, az ostrom következtében előállt romos állapot pedig megkövetelt. A külső várfalgyűrűt megbontották, Pécs felé a közlekedést szabadabbá tették. A barbakán felépítése után a várat a településen keresztül lehetett megközelíteni — Pécs felől. A felépített barbakán elzárta a korábbi ún. gyűdi bejáratot. A lőfegyverek megjelenése miatt szükségessé vált az ágyúteraszok kialakítása, melyeket a belső szűk falszorosok feltöltésével biztosítottak. A kápolna mögött, illetve a külső fal déli sarka előtt ötszögű bástyákat építettek. A lakóteret reneszánsz stílusban építtették át, erről tanúskodnak a kőfaragványok, a Perényi-címeres kandalló stb. Az építkezések datálása szempontjából KUBINYI A. azt az időpontot tartja legvalószínűbbnek, amikor az uralkodó távollétében Perényi Imre nádor helytartóként irányította az országot: 1509 és 1511 között. Az időpont két ok miatt is megfontolásra érdemes. Az egyik ok anyagi természetű. Helytartóként Perényi rendelkezett az ország jövedelmeivel, talán nem véletlen, hogy 1509-ben mindjárt vissza tudta fizetni a Szapolyaiaktól felvett kölcsönt. 1508-tól, amikor fia, Ferenc nyolcévesen erdélyi püspök lett, apja emberei kezelték a jövedelmeket, ami a nádor számára szintén nem lehetett haszon nélkül való. Az építkezéseknek erre az időre datálásához a másik ok, hogy Perényi helytartósága idején főleg Budán tartózkodott, mialatt zavartalanul folyhattak a siklósi építkezések. 1509-ben keltezett Perényi Imre egy oklevelet „ex castro nostro Soklyos", de a legtöbb hasonló keltezésű oklevelet az 1511-1513 közöttről ismerjük.113

Az építkezések jelentőségét mutatja, hogy a várkápolna felszentelése olyan esemény volt, ahol Enyingi Török Imre nándorfehérvári bán is megjelent, amint arra 1515. május elsején kelt végrendeletében utalt.114 Nem kizárt, hogy az ország más, magas rangú előkelői is megjelentek. Egy ilyen fokú reprezentációhoz — úgy véljük — az építkezéseknek már be kellett fejeződniük. Az építkezés stílusa is magán viseli azt, hogy a vár az ország egyik legrangosabb méltóságának tulajdonában volt. Reprezentációban az ország előkelői igyekeztek a királyi udvart követni, illetve újításait meghonosítani. Nem véletlen, amire G. SÁNDOR M. kutatásai rámutattak. Nevezetesen arra, hogy a nyéki királyi építkezések hatása a siklósi vár reneszánsz stílusú átalakításán kimutatható. Az itt folyó királyi építkezések nyoma az országban másutt is fellelhető, pl. Simontornyán. A siklósi építkezések stílusa pedig „továbbgyűrűzött" az erdélyi püspök, Perényi Ferenc környezetébe.115 A reneszánsz építkezéseknek ma már csak maradványai láthatók: pl. a várkápolnában és a déli palotaszárny emeletén, mivel a későbbi átalakításoknak áldozatul estek, egyes darabjai másodlagos elhelyezésben bukkantak fel.116

1526 után az ismétlődő török hadjáratok Siklós urát a vár védelmének további megerősítésére sarkallták. Az 1542. évi dikális konskripció adatai szerint Perényi Péter több falu adóját lefoglalta a vár védelmének erősítésére.117 Nemcsak jobbágyportánként fizettek egy forint subsidiumot, hanem az egytelkes nemesekre és a papokra is kirótták. Az összeírás szerint Perényi lefoglalta pl. Theremhegy 12, Iszró 7,5, Baranyaviszló 8,5, Csukma 4 és Szentmárton 2 portájának jövedelmét; összesen 34 forintot.118 A védelmi korszerűsítésre fordított plusz jövedelmek ellenére 1543-ban Siklós mindössze háromnapos ostrom után került török kézre.

Siklós mint uradalmi központ

A „váraljától" az oppidumig

Siklósnak, a településnek korai nyomaira igazából a régészet adhatna feleletet, de ehhez egyelőre hiányoznak az ásatások. A középkori település kezdetei valószínűleg ugyancsak a Siklósi családhoz vezethetők vissza. A családnak a vár megépítése előtt is e környéken lehetett a lakóhelye— az őket ellátó szolganéppel együtt. A földesúri lakóhely és a mellette élő szolganépek együttese pedig a település prédium voltára enged következtetni. A magánbirtokokon a kővárak országszerte a 13. század folyamán épültek. A birtokos családok korábbi lakóhelyét az ún. „történelem nélküli" várakban sejthetjük, amelyeknek írott forrásokban nem maradt nyoma. Az ilyen jellegű lakóhelyeket kisváraknak nevezi a kutatás.119 Ha Siklóson nem is folyt ilyen irányú kutatás, az országos trend érvényesülhetett: „ van egy erődítéstípusunk, amely elsősorban kisméretű földvárakat jelent, olykor —de nem mindig — föld-fa sánc övezi, de van köztük a sáncon belüli építmény (torony) is. Történeti forrásokban ezek a várak nem fordulnak elő, bár azonosíthatók, esetleg az oklevelekben földvárnak, pogányvárnak, várhelynek (locus castri), toronyhelynek, tornyosteleknek nevezett földrajzi helyekkel."120 Feltételezhetjük, hogy a mai várdombon, amely a környékből kiemelkedve előnyös fekvésű és jól védhető volt, létezett egy földvár, amely a Siklósiak lakóhelyéül szolgált. A Siklós körül kialakult uradalom a Kán nembeli „Nagy" Gyula birtokhalmozása következtében már a 13. század közepére kiformálódhatott, bár erre jobbára csak a későbbi adatokból következtethetünk.121

A vár felépülése körüli (1270-80-as évek) időszak országszerte a prédiumok felbomlásának és a jobbágyfalvak kialakulásának ideje. A vár (a birtokos család lakóhelye) mellett fekvő falu az uradalom életében kiemelkedő szerepet játszott. Az uradalom központja, a „váralja" mint vásáros hely szerepelt már 1294-ben.122 Arról nem maradt oklevél, hogy Siklós számára birtokosai vásártartási engedélyt szereztek volna. A vásár spontán kialakulása az uradalmi központ jellegből következett.

Siklós a 14. század elejére már forgalmas vásárközpont lehetett, ami messzebbről is vonzott jobbágyokat, hogy ott megtelepedjenek. Erről tanúskodik néhány palóznaki jobbágy esete. 1305. március 21-én kelt oklevél szerint a veszprémi egyház jobbágyai, nevezetesen Scenes és fiai (Miklós és András), valamint rokonai Tamás fia Péter, Guge fia Ivanka, Jakab fia Simon, Mihály fiai Máté és István Siklóson akartak megtelepedni.123 Együttesen lettek 110 márka büntetésre ítélve, de mivel fizetni nem tudtak, megszöktek. A Siklóson megtelepedni szándékozó csoportot utolérték, és visszavitették őket eredeti lakóhelyükre. Az ügy tanúsága mindenképpen az, hogy Siklóst nemcsak vonzónak, hanem megfelelő nagyságúnak ítélték a szökésben lévők; úgy gondolhatták, ekkora településen már nem akadnak nyomukra.

A siklósi uradalom

A siklósi uradalom jelentős mértékben a Siklósi család kezében és a Garaiak korai birtoklása idején épült ki. Közvetett módon erről árulkodik az a tény, miért akarták a Garaiak mindenáron megszerezni, a cserét is vállalva érte. Közvetlen bizonyíték a Garaiak 1478. évi osztozkodása, amikor a Szécsi Miklósnak leánynegyed fejében járó rész összeírásánál csak azokat a Garai-birtokokat vették figyelembe, amelyek már 1398-ban, Garai Ilona és Szécsi Miklós házasságkötésekor is a család tulajdonában voltak. Értelemszerűen kimaradt az osztozkodásból a Garai család báni ágának minden birtoka, hiszen a báni és nádori ág szétválása - és osztozkodása - korábban megtörtént. Mindenesetre a siklósi uradalom csak a nádori ág kezén lévő volt. A siklósi uradalomhoz az 1478. évi osztozkodáskor 42 helység tartozott, FÜGEDI a 15. századra vonatkozóan 49-t említ, ENGELnek a 16. század eleji állapotot rögzítő adatsorában pedig 52 helység szerepel.124

1398-i állapot szerint az uradalomhoz a következő helységek tartoztak (abc sorrendben):125 Adorjás, Bejke, Boja, Csehi, Csepely, Csukma, Félfalu, Görényfalva, Harkány, Kisharsány, Ebesharsany, Kémes, Kengyel, Koppány, Kovácshida, Kóros, Lak, Lanka, Letenye, Makrád, Marótfalva, Matty, Nyir, Páli, Piski, Rad, Ravaszfalva, Sári, Sárostó, Siklós, Súlyos, Szabolcs, Szaporca, Szerdahely, Szörény, Tésenfa, Tormástelek, Töttös, Újnép, Velence. Az 1495/99. évi ösz-szeírás alapján126 ide tartozott még Bodony, Bogdása, Harcsafalva, Malomszeg, Mihályfalva, Révfalu, Szillyesfalva, Vejte és Zaláta is. Az 1478. évi osztozkodás során, július 29-én kezdték felmérni a siklósi uradalmat, majd a többi Garai-birtok felmérésére is sor került. Az összeírás - mint ezt KUBINYI tanulmánya megállapította127 - igen pontos volt, hiszen a siklósi uradalomnak szinte változatlanul maradó, szoros földrajzi egységet alkotó része, az ún. Bélköz (vagy Bőköz) felmérési adatai a 19. század végi felméréshez közel álló eredményeket mutatnak. Bélköz területén ma 13 falu található szemben a középkori 25-tel.

Az uradalom 42 helységéből a központ, Siklós az egyetlen mezőváros. Egy helység részbirtoknak és nem falunak számít (Ebris), a fennmaradó negyven helység jobbágyfalu. A jobbágy gazdaságok száma Siklóson 238 volt, a negyven faluban 1.243, a részbirtokon 19.128 A pusztásodás jelensége itt is megfigyelhető: Siklóson a jobbágy gazdaságok 32,4%-a lakatlan, a negyven faluban összesen 54,6%, a részbirtokon pedig 73,7%. Ezzel együtt, ha összevetjük a Garaiak többi uradalmával a siklósiban kedvezőbb a helyzet. A 42 helységből 38-ban írtak össze szántóföldet, hét faluban a telek tartozéka mindössze 2,4-5 királyi hold129 között volt, 12 faluban 5,4-7 királyi hold, négyben 6,3-6,8; ötben 10-11; másik négyben 21-16; háromban pedig 17-24 királyi hold. Akad néhány kivétel is, pl. Szabolcs 42, Tésenfalva 75 és Tormástelke 104 királyi holddal. A különbségek egyértelműen a földrajzi adottságokból fakadnak. Ez különösen akkor szembetűnő, ha a többi uradalom magasabb értékeit vesszük figyelembe. Kontrolladatként szolgál, hogy a szántók alacsony aránya földrajzi okokra vezethető vissza: a réteknek a kiugróan magas aránya, amely elérte a telki állomány 22,3%-át.130 A rétek magas aránya az állattartás — elsősorban a ló — jelentőségét mutatja. Irtásföldek nem szerepelnek, mint a Garaiak más uradalmaiban, az erdők aránya viszont magas. Az erdőgazdálkodás a Garai-uradalmak egyik jellemzője volt, nemcsak az 1478-ban összeírtakra vonatkoztatva.131 A siklósi uradalomban a szőlőművelés a kiemelkedő művelési ágakhoz tartozott. Erre következtethetünk a Garaiak és Siklósi Miklós frater között megkötött megállapodásból, ahol az utóbbi a szőlőből származó bevételekhez ragaszkodott különösen.132 A Garaiak idején a Villányi-hegység déli oldalán Ebesharsany, Ravaszfalva, Harkány és Csukma mellett említik a szőlőket, amely az uradalom gazdálkodásának 5,4%-át tette ki. Az összeírásból nem maradtak ki a halastavak sem (Siklóson is találunk!), amelyek egyik része a folyók árterénél kialakított ún. gyalmos tó volt (Ebris, Csehi, Görényfalva). Malmok is működtek: Ebrisen öt, Szörényben kettő, Lankán tíz, Kovácshidán ugyancsak kettő. Igen nagy számban fordultak elő vejszék133: 18 faluban 312. Fontos bevétele származott ebből az uradalomnak, hiszen egy vejsze bevételét egy márkára taksálhatjuk. Ennél nagyobb összeget tettek ki a révjövedelmek: Bejkén 6 forint, Kémesen és Adorjáson 5-5, Kovácshidán 10, Ebrisnél 20, Siklóson pedig 32. A magas révjövedelmek a lakosság jelentős számáról és a kereskedelmi forgalomról egyaránt tanúskodnak. A révből származó bevételek nagyságát akkor értékelhetjük, ha összevetjük, pl. az Apáti falu melletti dunai rév 3 forintnyi jövedelmével. (1. sz. táblázat, 5. sz. térkép)

1. sz. táblázat

A siklósi uradalom tartozékai

Megjegyzés:

1. Ahol nem tüntettük fel külön, ott a helység mai neve azonos az említettel,
2. S = az oklevelek a helységet Siklós tartozékaként említik

A 42 helységre - a töredéktelkeket is összeadva - összesen 917,36 egész telek jutott. A jobbágyok száma pedig elérte az 1.500 főt. A pusztatelkek aránya az uradalmon belül 51,3% volt, ami a másutt tapasztaltakkal összevetve (van, ahol 70-80%-ra is rúg), nem magas. A jobbágygazdaságoknál átlagosnak a féltelek nagyságot tarthatjuk, hiszen egy egész telekre átlagosan 2,76 családfő jutott. Az eltérő szántóterület nagysága, illetve az egyéb művelési ágak változatos aránya jelzi a parasztgazdaságok gazdasági erejét. A siklósi uradalom a Garai birtokok közül legnépesebbekhez tartozott. Más vonatkozásban is megállapítást nyert, hogy a dél-dunántúli, baranyai aprófalvak igen nagy népsűrűséget jelentenek: a Mohács előtti Magyarország legsűrűbben lakott vidékét.134 Az uradalom 41 helységéből (magát Siklóst ezúttal nem számoljuk) tízben volt templom. Kőtemplom állt Bóján, Marótfalván, Kémesen, Koppányban és Szerdahelyen. Az utóbbi három templomnak tornya is volt, Szerdahelynek a templom mellett még kápolnája is. Fából épített templom állt Ebrisen, Ebesharsányban, Mattyon, Rádon és Harkányban. Rádon volt tornya is a templomnak, az Ebrisi mellett temetőről is szól az összeírás. Több puszta (üresen álló) egyházat is felsoroltak.

Az 1478. évi osztozkodás a Szécsiek számára átadandó részeket rendszerint a települések szélén jelölték ki. Valószínű, hogy a Garai Jób kezén maradt középső településrészeken jelentős számú összeköltözésre került sor.135

A siklósi uradalom a 15. század végén Siklós várából és a hozzá tartozó mezővárosból, illetve további 49 helységből állt. Tíz olyan helységről tudunk, amely az 1478. évi osztozkodásban nem szerepel, de 1495-ben már ugyancsak az uradalomhoz tartozott: Bodony, Bogdása, Harcsafalva, Malomszeg, Mihályfalva, Révfalu, Szillyesfalva, Újfalu, Vejte és Zaláta. Úgy tűnik, ezek 1478-at követően kerültek az uradalomhoz. Néhány esetben ezt kizárhatjuk. A siklósi uradalom törzsét egy Bőköz nevű vidék jelenti, amely már a Siklósi család birtoklása idején is egységet alkotott. Bőközhöz tartozott több Dráva-parti település, mint pl. (Dráva)Csehi, (Dráva)Csepely, (Dráva)Palkonya, (Dráva)Piski, (Drá-va)Szabolcs, és (Dráva)Szerdahely. Rajtuk kívül a ma is létező Adorjás, Kémes, Kórós, Rádfalva, Szaporca, Tésenfa. Bőköz részét alkották olyan falvak is, amelyek ma már csak egy-egy település részeként lelhetők fel a helynévi anyagban: pl. Tésenfa mellé lokalizálható az egykori Görényfalva, vélhetően Rádfalva határában lehetett Kengyel és Sárostó, (Dráva)Szerdahelynél Makrád, Kémes határában Lak, Szaporca mellett Lanka, valamint Letenye és Szörény. Ide tartozott a mai Diósviszló határában sejthető Újnép. Bőközt, az 1478. évi osztálylevél szerint 21 helység alkotta. Az 1495. évi adatok szerint ide tartozott még Révfalu és Bogdása is. Bogdása korábban a pécsi káptalané lett, tehát joggal hiányzik az 1478. évi adatsorból. Ugyanezt sejthetjük Szillyesfalváról is, mivel Bogdása szomszédságában feküdt. A Bőközhöz tartozó Révfalu 1478. évi hiányát azzal magyarázhatjuk, hogy nem alkotta Garai Jób tulajdonát. E kiegészítéssel Bőközt 24 település alkotta - a siklósi uradalomnak mintegy a fele! Bőköz a Siklósi család javaival együtt került a Garaiak tulajdonába, akik az uradalmat tovább gyarapították. 1397-ben megszerezték Harsányt, Kis- és Ebesharsánnyal együtt. 1408-ban a bátmonostori Töttösöktől Félfalu és Töttös lett az övéké. 1441-ben Bogdása a káptalan tulajdonába ment át. A Garaiak mintegy hét településsel gyarapították az uradalmat. 1495-ben a Perényiek kezén látjuk a korábbiakon kívül az Újfalu melletti Bodonyt, Bogdását ismét, majd még Harcsafalva, Malomszeg, Mihályfalva, Vejte és Zaláta nevét említhetjük. Ezzel az uradalom mintegy 38 helységéről tudhatjuk, hogy mikor lett annak része. Újfalu a siklósi remetéké, ezért hallunk róla 1495-ben. A további tíz falu uradalomhoz kerülését nem ismerjük.

A mezőváros és lakói

A mezővárosról és piacáról az 1294. évi perpatvar lezárása kapcsán hallunk legközelebb. A két szomszédvár, Siklós és Szársomlyó (=Harsan) urainak viszálya servienseik és jobbágyaik révén folytatódott. Szársomlyó ura, Lőrinc fia Kemény oldalán részt vett a csetepatéban serviensei közül Koppány nevű várnagya, Mihály fia Mihály ispán, Somogyi Lampert, Sydnak fia István és Moys; valamint Gurgh (György?) nevű jobbágya. A másik oldalon, Siklósi Gyula, tolnai és baranyai ispán emberei közül ott volt Omoin siklósi várnagy, Botyn ispán és testvére András, Welk fia László és László fia János mester. Siklósi Gyula jobbágyai közül viszont számosan érintettek voltak: Kassadra való Benedek, Csukmára való István, Tótfaluból való János. Ismeretlen, hogy mely faluból származott az a Máté, aki sebeibe belehalt és testvére, Miklós. Siklósi illetőségű volt Heydrich, Andronikosz és György fia Pál. Gyula ispán jobbágyai közül szerepelt még György és Salamon. A pécsi káptalan előtt lezajlott peren kívüli egyezkedésből az állapítható meg, hogy Kemény mester és Gyula ispán közül a békétlenkedés okozói többnyire Kemény mester és serviensei voltak, a kárvallottak pedig Gyula ispán jobbágyai. A fegyverrel bíró serviensek feltehetőleg a siklósi piacra igyekvő jobbágyokat támadták meg, és vették el javaikat. Amit elvettek a jobbágyoktól: só, hal, lovak, ökrök — az előbbiek piacon értékesíthető áruk, az utóbbiak szállító és közlekedési „eszközök" voltak. Az összetűzés Szent Miklós nyolcadán (december 13.) történt, nyilván 1293-ban, mivel 1294. november 30. (Szent András napja) a pécsi káptalan előtti megegyezés írásban történt rögzítésének időpontja. A felek kibékítése nem volt könnyű feladat; az összetűzéstől az ügy végleges rendezéséig majdnem egy egész év telt el. 1293. december 13-án a siklósi piacon, ahol Omoin várnagy saját emberei társaságában intézkedett, és elvette Koppány, szársomlyói várnagy lovát. A békétlenkedés azonban már a piacon kívül elkezdődött, amikor Koppány várnagy a szenttrinitási monostor apátját károsította meg, majd a piacra igyekvő jobbágyok inzultálásával folytatódott. A tettlegességig fajuló viszályban Gyula ispán jobbágyai közül többen megsebesültek, egyikük bele is halt sebeibe. A káptalan Kemény mestert vérdíj megfizetésére kötelezte, amit az oklevél szerint tudomásul vett. Nem tudunk arról, hogy a szársomlyói vár mellett is lett volna piac, így minden bizonnyal ebből fakadt Kemény embereinek mohósága, hiszen a só, a hal, a vászon és az állatok fontos, mindennapi cikkeknek számítottak.

A siklósi piac élénk forgalmát bizonyítja, hogy — mint fent említettük —a 14. század elején palóznaki jobbágyok (Scenes és fiai, Miklós és András, valamint rokonaik) alkalmasnak tartották arra, hogy itt elrejtőzzenek. A 14. században a piac, illetve vásár szombati napon lehetett, erre utal a Siklóson belüli Szombatszeg elnevezés (locus Zombathzeg in Soklous)138 A 14. század közepére a siklósi piac túlnőtt az uradalom határain és egész biztosan megyei vonzáskörzettel rendelkezett (forum conprovincionale in Soklous). A 15. században találkozunk először az oppidum megjelöléssel, amely már vitathatatlanul kifejezi a mezővárosi jelleget. 1408-ban, egyetlen alkalommal a civitas minősítést is alkalmazták Siklósra, de ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a mezővárosi státuszból kiemelkedett volna. A civitas felbukkanása inkább csak a szóhasználat bizonytalanságát fejezi ki. Nevezetesen: a fallal körülvett városokat illette a civitas megjelölés, Siklós esetében is inkább arra kell gondolnunk, hogy valamiféle „védőfal" vette körül magát a várost is, noha ez az oppidumokra általában nem jellemző. 1495-ben említi oklevél a város falait (Soklos intra muros), kezdetlegesebb védelemmel már korábban is rendelkezhetett.139 Az 1490-es években Siklós jelentősége tovább növekedett: pénzváltóhely is működött (domus combuste in Soklos), ami távolabbi vidékekről érkező kereskedők jelenlétére enged következtetni.

Siklós földesúri város voltát jelzi, hogy a vár ellenére a városban is találunk több földesúri épületet: egy majorságot, egy fürdőházat és két nemesi kúriát. A kúria nem lakóhelyül szolgált, hanem — mint az összeíráskor megjegyezték — Garai Jób építtette hordótárolás céljából. A majorság nagyságát jelzi, hogy három helység (Sulyos, Bejke és Szerdahely) az egyenkénti felsorolás ellenére Siklós oppidum tartozékainak tekintendők. A siklósi földesúri majorság 135 ha szántót és 28 ha rétet foglalt magába, a három idetartozó falu pedig további 126 ha réttel növelte a majorságot. A Garai-uradalmak 1478. évi négy mezővárosának sorában Siklós volt a harmadik. A Siklóson összeírt telkek az 5,4-7 királyi holddal rendelkező csoportba tartoztak, ami hektárban kifejezve 4,6-5,5 hektárnyi szántót jelentett.

A várost, ha nem is vették fallal körül, valami erődítménnyel rendelkezett. Az 1330-as években sáncot említenek,140 amely nem vonatkozhatott a várra, hiszen az már korábban állt. Az 1478. évi összeírás feljegyzett jobbágyportákat a „falon" belül és kívül: összesen 161 jobbágygazdaságot lehetett kimutatni.141 Ha a lakott telekre jutó uradalmi átlaggal számolunk (1,63 családfő/telek),142 akkor kerekítve 262 családfő élt a városban. Az általában alkalmazott ötös szorzóval számítva a családtagokat, a város lakóinak számát 1.310-re tehetjük. A szokásos ötös szorzó alkalmazása azonban nem felel meg a magyarországi viszonyoknak. KUBINYI A. — a Hont megyei Alsónyék 16. század eleji összeírása alapján — kimutatta ennek tarthatatlanságát.143 Alsónyéken ugyanis ekkor nemcsak családfőket írtak össze, hanem a háztartás egészét. A gyermekek átlaga családonként 4,7 volt, a legnépesebb lélekszámú családban tizenhatan (!) éltek. Végső soron KUBINYI A. az ötös szorzó helyett 7,6-est javasol. Eszerint Siklós lakosainak számát 1.991 főben kellene megállapítani. Ha pedig abból indulunk ki, hogy az 1478. évi osztozkodás során a Szécsi Miklósnak járó nyolcadot 13 házban lakó 39 jobbágy átadásában jelölték meg,144 akkor a városban lakó jobbágycsaládfők száma magasabb: 312. Az ötös szorzót alkalmazva a lakosság létszámát 1.560 főben jelölhetjük meg, a 7,6-os szorzóval pedig 2.371-es lélekszámot kapunk. A probléma az: nem tudhatjuk, hogy a 13 házban lakó 39 jobbágy hány telken élt. Mindenesetre a kisebb lélekszámot alapul véve is nagyobb értéket kapunk, mint amennyire BÁCSKAI a mezővárosi lélekszámot becsülte. Feltehető, hogy ez is Siklós sajátos helyzetéből következik: a környezet nagyobb népsűrűségi mutatóiból, a vásárok forgalmából. Ha arra gondolunk, hogy a Mohács előtti Magyarország déli régiói voltak a legsűrűbben lakottak, Siklós valószínűtlenül magas lélekszáma hihetőnek tűnik. A déli országrészek óriási méretű, már a 15. századi török portyázások hatására megindult pusztulását, illetve a lakosság biztonságosabb helyre költözésének folyamatát világítják meg legújabban ENGEL P. Valkó megyére vonatkozó kutatásai.145 A dél felől északra költöző lakosság számára Siklós ekkor még biztonságos környéknek számított. A lakosság vagyoni helyzetét világítja meg, hogy a parasztgazdaságok közül az 1495. évi adat szerint146 28 jobbágyporta nem fizetett királyi adót.

A lakosság döntő többségében magyar, de vannak szláv lakosságra utaló adatok, pl. a személynevek. A környék megyéiben (Pozsega, Valkó) és más déli megyékben (Temes, Bács) a falvak lakossága zömében délszláv a 15. század végére. A városok etnikai képe vegyes, illetve inkább a magyar lakosság javára billen a mérleg nyelve.

Az 1478. évi Garai - Szécsi osztozkodás során az alábbi jobbágyokat említették Siklóson név szerint. Egésztelkesek: Ács (Alch) Fülöp, Ács (Alch) Mihály, Csapai (Chapay) Bertalan, Csengő (Chengew) Péter, Gyere (Dyere) Mihály, Hajnal (Haynal) Jakab, Kalmár Márton, Kaputartó (Kapwthartho) Ágoston, Kaza István, Király (Kiraly) István, Kis (Parvus) Mátyás, Loncsos (Lonchos) Péter, Lovász (Lovaz) Albert, Mátyás literátus, Pető (Rethew) Lukács, Polyák György, Polyák (Polyak) Mátyás, Sári (Sary) Antal, Simon özvegye, Szabó János, Szabó (Zabo) Mátyás és Balázs, Tormás (Thormas) Balázs, Tóth Gywra, Tóth Imre, Tóth (Thoth) István, Tóth Pál, Turos (Thwros) Bertalan, Varga (Warga) Benedek, Varga Ferenc, Zendeh Mathko. Féltelkesek: Boda Benedek, Kerekes Lőrinc, Lovász (Lowaz) Demeter, Ody Antal és Fábián, Sóvágó (Sowago) András, Túronyi (Thurwnyi) Tamás. Negyedtelkesek: Ács (Alch) Péter, Pap Tamás.

A mezővárosok gazdasági erejére, a városiasodás mértékére is utal a koldulórendi monostorok jelenléte.147 Siklóson az Ágostonos kanonokok kolostora 1333-ból ismert. Az Ágostonos kanonokok vagy másképpen karingesek a monasztikus rendekhez állnak közelebb. Magyarországon a szerzetesrendeknek ez az ága nem jutott el a szerveződés magasabb fokára, mivel mindössze tizenöt rendházuk volt, amelyet főként magánbirtokosok alapítottak a tatárjárás után.148 A siklósi alapításhoz hozzájárulhatott az a körülmény, hogy a korábban alakult szenttrinitási monostorban ugyancsak Ágostonos kanonokok éltek. Ez a kolostor a 14. század elején— Siklósi Péter adományaként — a ciszterciek kezébe került,149 ám továbbra is megmaradt bencésnek. Siklós városában az újabb Ágostonos rendház alapítása — meglehet — azzal állt összefüggésben, hogy bár a monasztikus rendek szerzetesei általában nem láttak el plébániai funkciót, az Ágostonosok ez alól kivételek. A kolostor pontos helyét nem ismerjük. A 14. századból van adatunk a siklósi Szent Anna templomról, a pápai tizedjegyzékekből viszont tudjuk, hogy Siklósnak az 1330-as években két temploma volt: az Ágostonos kanonokok Szent Anna temploma, amelynek plébánosa hetven báni dénárt fizetett,150 egy másik pedig 159-t. Ez utóbbi lehetett a város kőtemploma, amely előtt torony is állt. A város plébánosa és a patrociniumával említett templom külön szerepel, de GYÖRFFY Gy. vélekedése szerint a kettő azonosnak tekinthető,151 mivel a városban csak egyetlen templomot tudunk lokalizálni. Ezen túl állt még egy félig kőből, félig fából épült kápolna is; valamint működött a várkápolna.

Siklós oppidum középkori topográfiája ismeretlen,152 a török Evlia Cselebi leírása az első fogódzó, de a belváros utcaszerkezetéből, illetve a várépítési periódusokból visszakövetkeztethetünk a város középkori alaprajzára.153 A várat északi irányból megközelítő pécsi út a várdomb alján dél felé, Nagyfalu irányába haladt. Erre a „nagy útra" futott be kelet felől a harsányi út. A piac (forum) helyét a két nagy út vár alatti találkozásához lokalizálhatjuk. Egyet lehet érteni PATAKY A. feltételezésével, hogy itt kell keresnünk azt a földesúri udvarházat, amelyet a 15. század végi oklevelek említenek, illetve a pénzváltó házat és a vámhelyet is. A kifutó utak mentén pedig a sáncon (vallum) át három kaput tételezhetünk fel, a későbbi alaprajzzal egybevágóan.

A középkori város plébániatemploma azonos helyen állt a maival. Erre a körülményre a plébániatemplom restaurálása során derült fény.154 A legkorábbi építkezés nyomait a csúcsíves ablak egyszerű, tömör, háromkaréjos záradéka és a trapézmetszetű bordák őrzik a szentély déli oldalán.155 A templomot később többször átépítették. Az első nagyobb átépítést statikai problémák (a boltozat megroppanása) tették szükségessé.156 Ez a munka már biztosan a Garaiak idején zajlott, a művészettörténészek szerint az 1410-es években. A templom kegyura ifjabb Garai Miklós és felesége, Cillei Anna címere többször, és mindig hangsúlyos helyen bukkan fel: zárókövön, diadalíven, a boltozat süvegén és az ablakbélletekben. Ekkor hozhatták el idősebb Garai Miklós sírkövét Garáról, jelezve, hogy Siklós vált a fontosabb családi központtá a névadó Gara helyett. A templom szentélyét mindkét építési periódusban falképek díszítették. Az első kifestés a Siklósiak kegyurasága idejére eshetett, LŐVEY P. a 14. század utolsó harmadára datálta. A második kifestés, amelynek darabjait felszínre hozta a restaurálás, 1408 után készülhetett, hiszen a Zsigmond alapította Sárkányos rend szimbólumai a képeken kimutathatók.157 A falképek átgondolt teológiai program szerint készültek: kiemelkedik az ótestamentumi alakok nimbusza, a négy evangélista, a nyugati egyházatyák köre (Szent Ágoston, Szent Ambrus, Nagy Szent Gergely, Szent Jeromos). Hangsúlyos a patróna, Szent Anna ábrázolása. A templom szentélyében fennmaradt freskók alkotói közt hat festőt lehet megkülönböztetni:158 „holdarc-festő" (kevés és halvány szín, jelképszerű formai ábrázolás), „naiv festő" (gyengébb festői tudás, de aprólékos munka), „bizánci festő" (szögletes, szálkás arcfestés, nagy mandula szemekkel), „grafikus festő" (jó rajztudás, halvány alapszínen sötétebb tónusok), „trecento festő" (zöld és vörös színek bátor alkalmazása az uralkodó és prófétaképeken), „arcfestő" (a legjobb minőségű). Összességében a középkori magyarországi falfestészet élvonalához tartozó festők dolgoztak, alkalmazásukat az ország elsőszámú méltósága, a nádor meg is engedhette magának. Segítségükkel saját birtokán a királyihoz hasonló reprezentációt teremtett.

A 15. század országszerte az oppidumok virágzásának ideje: a paraszti árutermelés felfutásának időszaka. 1441-90 közötti adatokat vizsgálva Siklós lakosainak számát BÁCSKAI V. csak 790 főben határozta meg,159 valójában ennek háromszorosa lehetett. A korabeli városok (civitas) hatnyolcezres lélekszámához viszonyítva ez a szám nem is alacsony. De ha figyelembe vesszük, hogy a magyarországi „nagyvárosok" (pl. Buda, Pozsony, Kassa stb.) lélekszáma sem érte el a korabeli nyugat-európai városok lélekszámának felét, már kevésbé kedvező a kép. BÁCSKAI V. számításai szerint a 15. századi oppidumok átlagos lélekszáma 500 körül mozgott,160 a Garai birtokok oppidumai átlag 300 lelket számoltak, falvaik népessége 50 fő körül lehetett.161 Hogy BÁCSKAI V. adatai újragondolandók-e egészében, vagy csak Siklós esetében kell korrigálni, ennek eldöntésére nem e helyt kell sort keríteni. Akár ez utóbbi koordinátákat vesszük figyelembe, akár újabb számításunkat, az oppidumok között Siklós szerepe kiemelkedőnek mondható. A mezővárosok lakóinak általában ötöde foglalkozott kézműiparral, ezen belül a szövő- és ruházatot előállító dominál, ez a baranyai oppidumokra (Baranyavár, Csapa, Kamonc, Mohács, Siklós) is jellemző. Siklóson öt-hat iparág létezését regisztrálhatjuk.162

Siklós helye az ország életében

Nagyfalu, a későbbi Siklósnagyfalu két fontos út kereszteződésében feküdt. Siklósról Nagyfalun át Beremend irányába lehetett jutni, míg Harsan felől Nagyfalun át Szentmárton és a drávai átkelő, Szomorréve felé vezetett az út. Nagyfalu nemcsak Siklós közelsége miatt kaphatta a Siklós előtagot az eredeti neve mellé, hanem a Siklósi család birtokaként is. A falu legkorábban ismert birtokosa, Kökény nembeli Mykud 1294-ben elzálogosította Siklósi Gyulának és testvérének Péternek.165 Nagyfalu a 14. század elején a Kőszegiek birtokába került az ispáni címmel és Harsan várával együtt.166 1316-tól Harsan királyi várrá lett, és tartozékaként rögzült Nagyfalu is, mint az ispáni honor része. Nagyfalu földrajzilag kedvezőbb helyen feküdt Siklósnál, két, egyaránt a Dráva átkelőhelyei felé vezető út kereszteződésében. Ennek köszönhetően vált a 14. század elejétől a megyegyűlések színterévé, amelyre 1302 és 1524 között vannak adataink. Azt is tudjuk, hogy kezdetben csütörtök, majd 1315-től hétfő lett a megyegyűlések napja. Néhány kivétel van 1466-75 között, amikor Szenttrinitáson jöttek össze a megyegyűlés résztvevői, ugyancsak a megszokott hétfői napon.167 Az 1460-70-es években a Garai-birtokok a család utolsó férfi leszármazottjának, Jóbnak a kezében voltak. Ő rendelkezett Szenttrinitás fölött is. A megyegyűlések alkalmi áthelyezésében bizonyára szerepe volt az ő személyének. A megyegyűléseknek Siklóshoz kevés kapcsolódási pontja volt, az ismert oklevelek alapján tudjuk, milyen környékbeli ügyekkel foglalkoztak: pl. 1302-ben Kuzu curialis comes négy szolgabíró társával bírságot engedett el,168 vagy pert halasztanak a királyi utasításra várva,169 vagy vitás ügyben a peren kívüli megegyezést szorgalmazzák.170

Siklósnak, a régióban betöltött gazdasági szerepét jól tükrözi az a koordinátarendszer, amelyet KUBINYI A. állított fel az 1440-1514 között a külföldi egyetemeken (Bécs, Krakkó) megjelenő diákok származási helye szerint. Az adott időszakban Siklósról hat diák került Bécsbe, nyolc pedig Krakkóba. Ezzel a mutatóval Siklós a fenti adatokból kirajzolódó hatfokú városhierarchia ötödik szintjén foglalt helyet, olyan mezővárosokkal együtt, mint pl. Pápa (16 egyetemre került diákkal) vagy Debrecen (17), a közelben fekvők közül pedig Gara (13).171 Siklós további jelentőségét növeli, hogy a közelben nem volt valódi város, a régióközpont szerepét a püspöki város, Pécs töltötte be. Érdekes módon ez nem a vidék elmaradottságát mutatja, hanem a sűrű településhálózat miatt következett be. Mivel a Dél-Dunántúlon túl sűrű volt a település- és a piachálózat, ez a körülmény akadályozta egy-egy nagyobb központ kialakulását. A „városmentességhez" hozzájárult a meggazdagodott mezővárosi polgárok elköltözése. Az „ország közepének" (medium regni), azaz a Buda - Pest - Óbuda „háromszög" elszívó hatása igen nagy volt. Erre siklósi adatunk nincs, csak baranyai: 1440-1529 között összesen harmincan költöztek e három település valamelyikére Baranyából. Legtöbben (22) Budán telepedtek le.172

Pécs és Siklós 25-30 kilométernyire vannak egymástól. Ezen a távolságon belül más mezővárossal nem találkozunk. Siklós Pécs vonzáskörzetébe tartozott, a környékbeli — főleg az uradalomhoz tartozó — falvak esetében pedig Siklós volt a centrális település.

Siklós a hasonló oppidumok közül azáltal is kiemelkedett, hogy a 14 — 15. században országos méltóságokat viselő személyek, illetve az országos politikában szerepet vállaló családok kezében volt. Garai Miklós és Perényi Imre nádori méltóságot viseltek, Corvin János és Both András horvát-szlavón bánok voltak, akik hivatali ügyeiket is nemegyszer saját birtokukon intézték.

Siklós jelentőségét mutatja az is, hogy a mezővárosok azon szűkebb köréhez tartozott, amelyet erődítmény övezett. Lakosainak jelentős számát a török elől menekülő lakosság is növelhette, hiszen a török portyázásoknak inkább a délebbi Valkó megye volt kitéve, hozzá képest egész Baranya, de még a Valkóhoz közeli Eszék is biztonságosnak számított.173

* A szerző ezúton mond köszönetet Engel Pál akadémikusnak, hogy kéziratban lévő adatgyűjtését rendelkezésére bocsátotta, és tanácsaival a munkát segítette; Timár György kandidátusnak, hogy publikálatlan kéziratait felhasználni engedte; és Kubinyi András professzornak, hogy lektori véleményével e fejezet végső formába öntését segítette.

Lábjegyzetek:

1. FNESZ, 571. BMFN, II. 779.
2. KOVÁCS A. 1963,12.
3. PATAKY 1966
4. FEHÉRTÓI 1983
5. ENGEL ARCH, I. XXX.
6. KARÁCSONYI J. 1901, 280-288.
7. SRH, 1.290-291.
8. RA, 1.193-195.
9. GYÖRFFY 1987-1998, I. 250.; GYÖRFFY nézetét magáévá teszi TIMÁR m.s.
10. ZSOLDOS 1996,187.
11. Ld. erre legújabban KRISTÓ 2000, 5-9.
12. BMT, 410-411. A vonatkozó részt KISS T. A. írta.
13. Uo. 409, 414.
14. KRISTÓ 1985. KRISTÓ 1988, 208-235.
15. KRISTÓ 1979, 146.
16. KRISTÓ 1980, 10.
17. AO, III. 277-78.
18. AO, II. 472-74.
19. KARÁCSONYI 1901, 281-283.; FÜGEDI 1986, 97.
20. FÜGEDI 1986, 97.
21. PAULER, II. 59.; KMTL, 416.
22. RA, I. N° 329. 823.
23. WENZEL1860-1874, VII. 100.; THURÓCZY I .169. - Ld. erről KRISTÓ 1980,11.
24. KRISTÓ 1980, 12.
25. A Siklósiakról ld. WERTNER 1905 és WERTNER 1908
26. HO, VI. 5., Turul I. 5.; ld. még KARÁCSONYI J. 1988, 58.
27. KARÁCSONYI J. 1901, 286.
28. GYÖRFFY 1987-1998,1. 324.
29. Uo. 269, 318, 324, 334, 380, 393.
30. MOL Dl 686. kiadva: FEJÉR 1829-1844, IV/3 399-400.
31. MOL Dl 1365. Kiadva: WENZEL1860-1874, XII. 544.
32. MOL Dl. 1395. kiadva: WENZEL1860-1874, X. 162-165.; ld erre FÜGEDI 1977,187-188.; ENGEL ARCH. I. 410.
33. 1294. ápr. 2. - MOL Dl. 1387. kiadva: WENZEL 1860-1874, XII. 553-555.
34. WENZEL1860-1874, X. 377.
35. FÜGEDI 1977,187.
36. Uo. 139.; ENGEL ARCH, I. 325.
37. FÜGEDI 1977,150.; ENGEL ARCH, I. 339.
38. KARÁCSONYI J. 1901,1.19.
39. WENZEL1860-1874, XII. 613-614.
40. Országos szinten ld. erre KRISTÓ 1979.; SZŰCS 1993, 330.
41. GYÖRFFY 1987-1998,1. 332.; ENGEL 1989, 89.
42. ENGEL ARCH, I. 349.
43. AOKL, IV. N° 287.
44. ENGEL 1989,102.
45. AO, II. 262.
46. ENGEL ARCH, 1.102.
47. MOL Dl. 1822., reg.: AOKL, III. N°
48. MOL Dl. 1836., reg.: AOKL, III. N° 602, 610., kiadva: AO, I. 325.
49. MOL Dl. 76229., reg.: AOKL, III. N° 525., kiadva: Z, 1.144-145.
50. MOL Dl. 1937., reg.: AOKL, V. N° 326., kiadva: AO, I. 489.
51. MOL Dl 73267., reg.: AOKL, V. N° 536., kiadva: SMICIKLAS-KODTRENCIC, VIII. 536-537.
52. MOL Dl 76346., reg: AOKL, IX. N° 90.; kiadva Z, I. 269.
53. MOL Dl 2321., reg.: AOKL, IX. N° 282.
54. MOL Dl 2321; reg.: AOKL, IX. N 324.; AO, II. 203-205.
55. MOL Dl 99903., reg.: AOKL, IX. N° 502.
56. KARÁCSONYI J. 1901,1. 285.
57. Uo.
58. MOL Dl 7242,7243., reg.: ZSO, I. N° 11.
59. MOL Dl 7679.; ZSO, I. N° 1938.
60. MOL Dl 7678.; ZSO, I. N° 1933.
61. HO, 1.1.; GYÖRFFY 1987-1998,1.391.
62. AO, II. 472.
63. HERVAY 1984,41.
64. WENZEL1860-1874, VII. 248.; RÉVAY I.18.
65. MOL Dl 1244.; kiadva: FEJÉR 1829-1844, IV/2. 52.
66. MOL Dl 686.; kiadva: FEJÉR 1829-1844, IV/3. 400.
67. WENZEL 1860-1874, XII. 352.
68. GYÖRFFY 1987-1998, I. 391.
69. Eredetije elveszett, kiadva: FEJÉR 1829-1844, VIII. 7. 33-34.; reg: AOKL, I. N° 531.
70. HERVAY 1984, 42. Nem említi.
71. Uo.; HERVAY 1991,45.
72. MOL Dl 1430
73. GYÖRFFY 1987-1998, I. 325.
74. MOL Dl 7802.; ZSO, I. N° 2591.
75. CZEGLÉDY-FERENCZY 1966; CZEGLÉDY 1996, 1-2.
76. ENGEL ARCH, II. 186-187.
77. MÁLYUSZ1984, 25.ű
78. GYÖRFFY 1987-1998, II. 548.
79. ENGEL ARCH, II. 120.
80. Uo. I. 340.
81. Uo. II. 120.
82. Kiadva: FEJÉR 1829-1844, X/3. 176.; reg.: ZSO, I. N° 3970
83. ENGEL ARCH, II. 80-81.
84. MOL Dl 8087.; ZSO, I. N° 4089.
85. FEJÉR 1829-1844, X/2. 743.; ZSO, I. N° 5756.
86. HERVAY 1984, 17.
87. Uo. 43.
88. Uo.
89. THÚRÓCZY I. 215-217., II/2. 250.
90. ENGEL ARCH, II. 80-81., MÁLYUSZ 1984, 86-87.
91. Z, V. 344.
92. MOL D164811.; ZSO, II. N° 5035
93. MOL Dl 9610.; ZSO, V. N° 638.; ENGEL ARCH, I. 410.
94. MOL DF 260495, DF 260009 - mindkettőt idézi ENGEL ARCH. I. 410.
95. MOL Dl 15710, DF 262001 - mindkettő ENGEL ARCH. m.s.
96. MOL Dl 18145
97. Ld. erre KUBINYI 1986
98. CZEGLÉDY 1996, 3-6.
99. THURÓCZY, I. 239. H/2. 313.
100. MOL Dl 19657; ENGEL ARCH, II.
101. KUBINYI 1991, 214.
102. MOL Dl 67577, 67580, 68153,  68134
103. KUBINYI 1981, 68.
104. MOL Dl 21535; ENGEL 1997, 305.
105. MOL Dl 75795
106. Kubinyi András fordítása in: KUBINYI 1981, 68.
107. MOL Dl 65990
108. MOL Dl 82291
109. KUBINYI 1981,  68.
110. KUBINYI 1991, 216.
111. HERVAY 1984,43, 47.
112. CZEGLÉDY 1996, 6-8.
113. KUBINYI 1981, 69.
114. UO.
115. Uo.
116. A reneszánsz emlékek rekonstrukciójára ld. G. SÁNDOR 1984, 52-63.
117. TIMÁR 1973, 9.
118. Uo. 35-36.
119. MIKLÓS 1985
120. KUBINYI 1990,290.
121. FÜGEDI 1981, 362.
122. Ld. a 23. jegyzetben.
123. AOKL, I. 715.
124. KUBINYI 1986, 211., FÜGEDI 1981, ENGEL ARCH m.s.
125. MOL Dl 18145, feldolgozta: KUBINYI 1986
126. MOL Dl 75 707.
127. KUBINYI 1986,199.
128. Uo. 204.
129. A hold eredendően egy akkora szántóterületet jelölt, amelyet egy nap alatt egy ekével fel lehetett szántani. Egyfajta „hivatalos" mértéke is kialakult, „királyi mértékkel" (cum regali mensura) mérve 12x 72 királyi öl földnagyság volt, nyilván ezt alkalmazták a kiterjedt királyi birtokokon. Egy királyi öl átlagban 3,126 m-rel volt egyenlő. (SZŰCS 1983,178.)
130. KUBINYI 1986,207.
131. SZABÓ 1975,10-15,37,52-53.
132. MOL Dl 8087.
133. A vejsze víz fenekéig érő, nádfalakból álló halfogó eszköz volt, melybe a hal betévedt és nem tudott kimenekülni
134. ENGEL 1997
135. KUBINYI 1997, 95.18. jegyzet
136. Magyar fordítása: ELTER 1985
137. Uo. 57.
138. AO, IV. 435. 481. CSÁNKI, II. 465-66.
139. AO, IV. 481.
140. FÜGEDI 1981, 362.
141. KUBINYI 1986, 210.
142. Uo. 204.
143. KUBINYI 1994,10.
144. KUBINYI 1997, 96. 24. jegyzet
145. ENGEL 2000, 271.
146. KUBINYI 1986, 224. 82. jegyzet
147. FÜGEDI 1981,60.
148. Uo.
149. Ld. a 36. Jegyzetben.
150. Mon. Vat., I/1.1885. 266, 276, 310.
151. GYÖRFFY 1987-1998, I. 378-379.
152. FÜGEDI 1981, 338.
153. Ld. PATAKY A. a Siklósi Újság 1996. szeptember 10-i számában.
154. A barokk épületegyüttes feltárását G. SÁNDOR Mária végezte, a középkori falképek restaurálása LŐVEI Pál és BOROMISZA Péter munkája, a művészettörténeti elemzést LŐVEI P. és PROKOPP Mária végezték.
155. LŐVEI 1995, 177.
156. PROKOPP 1995b, 159.
157. LŐVEI 1995, 195.
158. BOROMISZA 1995, 224-225.
159. MOL Dl 18145
160. BÁCSKAI 1965, 28.
161. Uo. 29.
162. Uo. 40.
163. ENGEL 1997, 295.
164. WENCZEL 1860-1874, XII. 553.
165. WENCZEL 1860-1874, XII. 553-555.
166. CSUKOVITS 1997, 368.
167. Uo. 381.; ld. MOL Df 260124, Df 260110 és Df 260113 iratokat.
168. MOL Dl 40287; regesta: AO, I.166
169. AOKL, V. 460.
170. MOL Dl 67688, regesta AOKL, IV. 49; MOL Dl 67689, kiadva AO, IV. 86.
171. KUBINYI 1970, 75. (adattár)
172. KUBINYI 1972, 33, 37.
173. ENGEL 2000, 282.