Előző fejezet Következő fejezet

SZITA LÁSZLÓ

Siklós a török megszállás korában (1543-1686)

 

Siklós és környékének dúlása 1526-1543 között

A mohácsi csata után Siklós is közvetlen veszélybe került. 1526. augusztus végén egész Baranyát végigportyázó török csapatok a város közvetlen térségében is raboltak.1 A mohácsi csatát követően 1543-ig Siklós elestéig négy alkalommal fordultak meg Baranyában török dúló csapatok. Az 1532. évi török hadjárat idején Baranya megyében, a Dráva mentén, a török hadsereg váratlanul várfoglalásokba kezdett. A július 17-én kelt jelentés szerint elfoglalták „Arsán és Siklós várát, továbbá Szercsianos (Szerecsen János) nevű bánnak a várát is. Beren (=Perényi) Péter nevű bánt viszont elfogták, és fogságba vetették". Július 19.: „Ma elfoglalták Kápolna várát Selje vára mellett." Ezeket a várakat az előrenyomuló törökök ekkor még nem foglalták el véglegesen, csupán felszólították az útjukba eső várakat és palánkokat, hogy hódoljanak meg, s miután azok ezt megtették, tovább vonultak anélkül, hogy megszálló csapatokat helyeztek volna el bennük.2 1537. január 7-én Nádasdy Tamáshoz írt levélben Matassy György kanizsai várnagy arról adott hírt, hogy a törökök és a hozzájuk csatlakozott mintegy 250 paraszt átkeltek a befagyott Dráván, és Siklós, valamint Sellye várak területén pusztítottak.3 Vas Mihály siklósi várnagy — nem biztos, hogy pontos információt küldve — arról tudósított, hogy a török csapatok Siklós és Valpó elfoglalására készülnek, mintegy százezres hadsereggel. Egy 1540-ben keletkezett jelentés arról számolt be, hogy török csapatok törtek be a pécsi egyházmegyébe, és a portyák során végig pusztították a Dráva mente térségét.4

Az 1543. évi hadjárat - Pécs elfoglalásával - Baranyát török megszállás alá juttatta. Míg Pécs város védői lényegében áruló módon viselkedtek, Perényi Péter - aki bécsújhelyi börtönben sínylődött - várai (Valpó és Siklós) a lehetőségekhez képest kitartottak a hatalmas túlerővel szemben. Siklós két várnagya - Vas Mihály és Henyei Bernát — vezérletével csaknem két hétig védekezett a hatalmas túlerővel szemben. A szultán hajlandó volt a siklósi őrségnek szabad elvonulást adni, hogy a következő várakat is kapitulálásra késztesse. Ennek a törekvésének adott nyomatékot azzal, hogy Valpó feladását követően szabad elvonulást biztosított az őrségnek, Árki Mihály kapitánynak és várnagynak pedig tímár birtokot ajándékozott. Siklós védői az ígéretek ellenére keményen védekeztek, majd július 7-én, a vár feladását követően szintén a szabad elvonulást választották. Siklós feladására - SZERÉMI emlékirata szerint -Mihály deák ösztönzésére került sor, amiért a szultán megjutalmazta, de nem sok öröme lehetett benne, mert Pécs felé menet a gazdag szultáni ajándékot a portyázó törökök elrabolták, őt pedig kegyetlenül megölték.5

SZAKÁLY ezt cáfolja, és utal arra, hogy Szerémi elbeszélésében különböző események s személyek keverednek. Siklós és Valpó, mint említettük, vitézül helytállt, viszont mindkét vár kapitányát Mihálynak hívták (Vas és Árki). Egyáltalában nem kizárt, hogy SZERÉMI összekeverte a megjutalmazott Árki Mihályt a keményen védekező és harcoló siklósi Vas Mihállyal.6 Ő nemcsak pontatlanul, hanem a tényektől messze elrugaszkodva írta meg a siklósi eseményeket, amelyeknek nincs sok köze a valósághoz.7

Az 1543. évi hadjárat tavaszán Murad több ízben is támadást intézett Valpó ellen. Előbb április 10-én, majd május 20-án — ezúttal Rahoncáról hozatott lövegekkel. Ekkor azonban a siklósi várnagyok (Vass Mihály, Henyei Bernát), valamint a pécsi csapatok sikeres ellentámadása révén, még sikerült elűzni a támadókat a vár alól.8

A sikerek ellenére, Valpó és Siklós kapitányai kísérletet tettek arra, hogy a központi hatalomtól segítséget szerezzenek váraik védelmének megerősítésére. Sikertelenül. Sem katonaság, sem pénzbeli támogatás nem érkezett. Valószínű, hogy emiatt — a török támadás és ostrom esetére — a kapitulációt is latolgatták. Már jóval a közvetlen támadás előtt felvetődhetett a védelem nehézségeinek problémája, mert Perényi Pétert Bécsből már 1542 végén utasították: „.. .parancsolja meg Soklyos és Valpó várak porkolábjainak, hogy a törököket... semmiképpen ne engedjék be... Ha ez mégis megtörténne, ő fog lakolni érte."9 Ugyancsak a törökökkel történő kapcsolatfelvételt tiltotta Perényi Péter, amikor megparancsolta a siklósi és a valpói várnagynak, hogy a pécsi püspök és a pécsi káptalan javait adják vissza. E levélben a következőkre figyelmeztetett: „... Egyébként tudod fiam, hogy minden rosszat vállalnék inkább, semmint a kereszténység ellen tegyek valamit, nem szabad érintkezni a törökökkel.. ."10

 

Siklós ostroma

Valpó védői hősiesen védekeztek, de június 23-án feladták a reménytelen küzdelmet. A török csapatok Siklós ellen fordultak. Július 5-én szervezett ostrom kezdődött Ahmed ruméliai beglerbég irányításával. A Siklós ostromával, a vár elfoglalásával foglalkozó szerzők közül többen - pl. SZERÉMI, majd ISTVÁNFFY és HAMMER -, rendkívül sok pontatlanságot vétenek, a mesék világába sorolható részletek ragadják el őket. Abban azonban megegyeznek, hogy a vár feladásában a derék kapitányt marasztalják el.11

NÉMET Béla — látva az egykorú és később keletkezett szerzői leírások ellentmondásait Siklós ostromával kapcsolatban — történeti tévedésnek nyilvánította, hogy a vár kapitánya és védői a város védelmét a várba történt meneküléssel elárulták volna.12

Siklós ostromával rendkívül részletesen, s a legreálisabban Giovanni Martino STELLA foglalkozott. Szerinte a külső vár, amelyet egyszerű palánk, illetve tömésfallal vettek körül, nem volt alkalmas tüzérségi támadás kivédésére. Ezért a várnagy kétnapi ostrom után úgy intézkedett, hogy a várvédelmet a felsővárosban kell folytatni. Több futárt küldtek a még el nem foglalt várakhoz segítséget kérve, azonban ez sikertelen akció volt, másrészt a körülzárt Siklóst már eleve nem lehetett volna megsegíteni. A legnagyobb gondot az ostromra való szakszerű felkészülés hiánya jelentette, mivel nem történt gondoskodás megfelelő mennyiségű munícióról — nem lévén sem elég lőszer, sem puskapor — a vár és a belső város lövegparkját ki sem tudták használni. Egyes szerzők a képzett katonaság létszámát 270 főre tették. A környező falvakból érkezett parasztok, akik egyrészt a védelmi harcokban elég jól megálltak a helyüket, másrészt a sáncok erősítésével foglalkoztak, mintegy 180 fővel erősítették az őrség létszámát. A falvak kis nemessége mind beérkezett, s legtöbben értettek a fegyverforgatáshoz. A várvédelem irányítója Vas (Vass) Mihály, a két helyettese Nagy Zsigmond, Nagy Mihály királyi hadnagyok, akik Pécsett és Simontornyán is szolgáltak. A tüzérség parancsnoka Kan Sándor volt. Az ostrom előtt érkezett 11 fő Valpóról. Tapasztalt várvédő katona volt valamennyi. A városban és a környező falvakban szolgált papok, közöttük is először a bajcsi pálosok, a trinitási bencések érkeztek a védők segítségére.13

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Siklós sem kerülheti el a török támadást, a raktárakat feltöltötték élelemmel, s felkészültek a többheti ostromra. Terehegy, Szentmárton, Csukma, Viszló és Istro falvaiból — amelyek a szigetvári várban szolgáló Bika Imre birtokai voltak — minden szükséges élelmet beszállítottak.14

A török sereg a várost teljesen körülzárta. A támadást a vár déli szakaszáról tervezték, másik fő iránya a nyugati oldalról volt előkészítve. Június 27-ére a törökök elkészültek több megközelítő árokkal, s ugyanerre a napra felállították 51 ütegüket, melyek hamarosan reménytelenné tették az eredményes védekezést. Most derült ki, hogy a városfalat, amelyen egyes adatok szerint 16 ágyút, továbbá 31 szakállas puskát helyeztek el, néhány órás ágyúzással a török tüzérség szétrombolta. Mohamed pasa 28 lövege kitűnően működött, és másnap arra kényszerítette a védőket, hogy visszahúzódjanak a belső városba. A város déli oldalán támadó Ahmed pasa 23 löveggel ugyancsak gyors és átütő sikert ért el. A 28-án szervezett török tüzérségi előkészítés nagy pusztítást végzett a falakon, négy bástya teljesen tönkrement. 30-án és 31-én eredményes kitörést hajtottak végre a védők, s az előrehozott török ágyúk közül hetet megrongáltak, négyet beszögeltek, továbbá 21 foglyot ejtettek. Ameddig a várvédelem lövegeit el tudták látni munícióval, sikeresen védekeztek, s viszonylag jól távol tudták tartani a török lövegeket. Július 2-án azonban erre már nem volt lehetőség. Az előrevont török tüzérség valamennyi bástyán rohamrést lőtt, amely elősegítette egy általános támadás végrehajtását. A 3-án bekövetkezett támadás során a török csapatok áttörtek a falakon, és a külső vár a birtokukba került. Július 3-5. között több rohamot vertek vissza a belső várba visszavont védők. Ellenaknákkal eredményesen akadályozták meg a török robbantási kísérleteket. A védők ereje azonban rohamosan csökkent. Ezt valamennyi forrás, amely foglalkozott az ostrommal a július 5-6. közötti időszakra tette. 7-ére virradóan a tüzérség muníciója olyan mértékű apadást mutatott, hogy már nem voltak képesek tűzerővel csökkenteni a török lövegek közvetlen rombolását. 8-án, muníció hiányában, már egyetlen ágyú sem működött.

A védők a szabad elvonulás fejében a kapitulációt választották. Az egykorú elbeszélő források és auktorok a vár feladását, a kapitulációt és a várból eltávozott kapitány sorsát is ellentmondásosan adták elő. Pedig nem volt semmi rendkívüli, a feladás és a szabad elvonulás a megállapodásnak megfelelően rendben történt. A siklósi várvédő katonaság fegyvereivel, lovaival elvonulhatott, és döntő részük Szigetvárra távozott.15

Ugyanígy ellentmondásokkal teli az egyes szerzők kommentárja a várkapitányról, Vas Mihályról. Szerémi emlékirata szerint „Mihály deák" várnagy ösztönzésére ellenállás nélkül adták fel a várat, amiért, mint ezt korábban már említettük, nagy jutalmat kapott a szultántól, de Pécs felé tartva megölték a török portyázók. A tény, amit török források is alátámasztanak, hogy valóban megjutalmaznak egy Mihály nevű várnagyot, azonban ez semmiképpen nem illik sem a valpói, sem a siklósi Mihály várnagyra. Mindkettő hősiesen védekezett, s csak a reménytelen helyzetben kapituláltak. Árkiról, a valpói kapitányról azért nem lehet hallani, mert a törökkel vívott portyában elesett. Vass Mihályról viszont még jóval későbbről is vannak adatok a török elleni küzdelem során elért sikereiről.16

 

Siklós a török közigazgatásban

Az ostromot követően a várost és a várat török katonaság szállta meg. A legnagyobb katonalétszám közvetlen az ostrom után volt a városban és a várban. Hat oda17 gyalogos (kb. 600 fő) került elhelyezésre. Ez átmeneti helyzet volt, mert 1547-ben már csak 120 gyalogos szolgált a városban és a várban.

A város és a hozzá tartozó egykori várbirtok települései, amelyek a katonaság fenntartását szolgálták, Siklóssal együtt a mohácsi szandzsákba18 kerültek, és kisebb megszakításokkal abban is találjuk még egy ideig. Területi hovatartozása később változott. Mint más összefüggésben említettük, a vár és a város török megszállását követően rövid idő telt el, és a délkelet-dunántúli várakkal együtt hamarosan a török hódoltság belsejébe került. Katonai megerősítésére, erődrendszerének kiépítésére csak hosszú idő alatt került sor. Kereskedelmi központ, fontos drávai átkelő, a Mohács és Pécs felé irányuló út mellett, annak hatókörébe került, hadidepó lett. Raktáraiban nagy mennyiségű élelmiszert és hadianyagot tároltak. A garni-zon őrsége mégsem tartozott az erősebb központok közé.

1543-1545 között, amikor a budai vilájethez19 tartozó bérleteket összeírták, Siklós már a mohácsi szandzsákhoz tartozott. Számos puszta a város török igazgatásához kapcsolódott.20

Egy 1543. évi utalás szerint a várost és a várat (akárcsak Pécset) ebben az évben Kászim pécsi bég fennhatósága alá rendelték.21 DÁVID Géza utal arra, hogy „... átmenetileg Siklóst is emlegették szandzsák székhelyeként, de azután visszatértek a mohácsi megjelöléshez".22 1546-48-ban a budai vilájethez tartozó defterben23 összeírták a siklósi bérleteket, de nem jelezték, melyik szandzsákhoz tartozott.24

DÁVID Géza arra is utal, hogy Kászim a mohácsi szandzsákot akarta megszilárdítani, de ez nem sikerült neki. Először a koppányi liva vált ki, majd a görösgali, azután a babócsai. Siklóst is emlegették önállóan, de visszatértek az eredeti mohácsi megjelöléshez. 1552 elején is bizonytalan még, hogy Siklós vagy Görösgál (Görösgal) legyen egy új közigazgatási központ.25

1555-ben Kászim javadalmainak összeírása szerint 441.190 akcse26 jövedelmet szedhetett be évente a pécsi, szentlőrinci, harsányi, siklósi stb. náhijékból.27 A siklósi „nem kincstári jövedelmek" Kászim béget illették.28 Egy 1570-ben készült defterben Pécs irányítása alatt a szentlőrinci, pécsváradi, szászi (szászvári) gödreszentmártoni, nagyharsányi, siklósi, kaposvári náhijékat sorolják fel. 1579-re szűkült ez a szandzsákterület.

1577-1580 között keletkezett fejadó-összeírás szerint, amelyben Juszuf Kilári biztos és kátib29 összeírta a fejadót, és egy rendkívüli hadiadófajtáját, az ún. „kardtok-adót" „Siklósi Vialet" szerepel.30 1579-ben készült részletes, Szigetváron készített defter Siklóst a nevezett „... szigeti szandzsákhoz sorolt [a] be...". Ugyanebből az esztendőből való újabb változásra utaló adat szerint Mahmud bég lett a pécsi vezető, évi 280.000 akcse illetménnyel, és Siklóst a szigetvári bégtől visszacsatolták fennhatósága alá.31 Egy 1587-1588. évi szigetvári naplókönyvben (ruzmáncse) a szigetvári szandzsákban Siklós náhijeként szerepel. Ugyanitt található bejegyzés szerint a mohácsi náhijéban kapott timár birtokot a siklósi náhijéban, a várban szolgáló tüzér.32 1593-ban a szigetvári hász birtokok33 összesített defterében írták össze Siklós náhijét.34 Pár esztendővel későbbi forrásunkban, amikor is a szigetvári liva birtokváltozási naplójában összeírták Ahmed pasa jövedelmeit, a Siklós náhije a szigetvári szandzsákhoz tartozott Harkánnyal és Kistótfaluval együtt.35 Az összeírás 1597. augusztus 14. és 1598. augusztus 2-a között keletkezett. 1600-ban Kanizsa elestét követően szervezték meg a kanizsai ejáletet. Élén Ahmet pasa beglerbég volt 1618-ban. Ő íratta össze a hozzá tartozó várakat: Pécset, Eszéket, Siklóst a hozzájuk tartozó kisebb várakkal együtt.36A mezővárosra és a „siklósi vilájet"-re* vonatkozóan figyelemre méltó adatokat tartalmaznak a budai török kincstár pénztári naplójának bejegyzései az 1558-1560 közötti időből. Az állampénztár bevételeit, kiadásait sorolják fel és megtudhatjuk, hogy a megszállás alatti Siklós és vonzáskörzetében fekvő helységekből milyen nemű és milyen időre szóló dzsizjét37, tizedet, vámot, piaci helypénzt, bírságpénzt stb. számoltak el, s ezeket kik fizették be. A kiadásoknál előbukkannak zsoldfizetésekre, munkabérekre, épület-karbantartásokra, sáncerősítésre stb. vonatkozó bejegyzések. Mindezek a török uralom hétköznapjainak fontos adatai. Mivel Újtó, amely vámhely volt a Dráván történő átkeléseknél, mindig a siklósi közigazgatással, illetve török pénzügyigazgatással volt szoros összefüggésben, a rá vonatkozó adatokat is célszerű itt megemlítenünk.38

1555. november 16.-1556. november 3-a között a „siklósi vilájet" keresztényei által, Mehmed (emin) pénzügyi biztosnak befizetett dzsizje összege: 74.943 akcse, 170 török arany, 21 magyar arany, 596 gurus.39 Egy szpáhi csapattesthez tartozó pénzügyi ellenőr, az 1555. évi adókivetésből a keresztényektől 11.790 akcse fejadót szedett és fizetett be.40 Az 1557. évi bejegyzés Siklósra vonatkozó kiadási rovatában arról értesülhetünk, hogy a Siklós városban lévő hadimagtárakból a mohácsi livában lévő török katonaság részére osztottak ki élelmiszert, amelyet a nevezett katonaság zsoldjából fizettek ki.41

Az 1555-1556 közötti időszakban a „siklósi vilájetben" a keresztényektől szedett harádzsból Pécs és más délkelet-dunántúli várak legénységének 36.692 akcse összegű zsoldelőleget osztottak.42 Az 1556. november 4.-1557. november 23-a közötti adókivetés során a siklósi keresztények és a „vilájet"-hez tartozó települések harádzsa, Hamza budai csausz43 feljegyzése szerint, aki egyben a dzsizje adók biztosa és írnoka volt, 65.330 akcsét jegyzett fel.44 A siklósi, Iszkender nevű ziámet-birtokostól45 1558-ban 1250 akcsét, 5 török aranyat, összesen 7274 akcsét vételeztek be elhunyt testvére javai után vállalt kezesség címén.46

Az 1550. január 21-ei bejegyzés szerint Siklóson összeírt üres földek, ingatlanok, és egyéb illetékek után szedett jövedelmekből a kincstár pl. a szegedi őrség legénységének zsoldját fizette.47 A siklósi hadiraktárban deponált árpakészletekből gyakorta osztottak ki különböző mennyiséget a török várak legénységének, amelyet azután a zsoldfizetés idején szedtek be tőlük.48 Több példa van arra is, hogy a Siklóson lévő magtárakból különböző török palánkok (pl. Sellye, Danoc, Laska stb.) legénységét látták el, amelyet azután később törlesztettek. A siklósi városi magtárak kiépítése a török megszállás időszakának első évtizedeiben történt. Ezek a gabona- és élelmiszertárolók az 1680-as években is nagyon jelentősek voltak egy nagyobb területen működő török garnizonhálózat ellátásában. 1686-ban, a vár visszafoglalásakor külön jelentés szólt ezekről a magtárakról. (Lásd későbbi fejezetben.)

Tudunk arról, hogy Mehmed koppányi bég a kincstári árpaellátásáért Siklóshoz fordult, és a vár magtáraiból 42 kila árpát vételezett.49 1557-ből ismeretes, hogy a „siklósi vilájetben" beszedett keresztény lakosú helységek dzsizje adójából származó jövedelem egy része ugyancsak előlegként a török őrségeknek került kifizetésre.50

1557 októberében Ajdin fia Junusznak, a „... Siklós [palánk] egyik merdjének"51, aki több zsoldot vett fel a megengedettnél, a következő időszakra: 1558. október 14.-1559. október 2-a között esedékes zsoldjából 367 akcsét vontak le, mégpedig 42 akcsét, 5 török aranyat, egyenként 65 akcséval.52 Az 1560. május 23-i bevételi napló adatai szerint Musztafa, az újtói kikötő pénzügyi szolgálattevője {emin), a siklósi bejtümál53 hivatalvezetője, az 1559. szeptember 4.- 1560. március 27. között kezelt hagyatékokból 424 akcsét, öt török arany (egyenként 78 akcse értékben) bevételre tett szert.54 Az 1560. májusi pénztári naplóban a siklósi hagyatékgondozó Musztafa a siklósi kazá55 bevételéből: 1752 akcsét, 22 török aranyat, azután Nikola Todor hagyatékából 299 akcsét, Radun (?) hagyatékából 320 akcsét, egy olvashatatlan nevű személy hagyatékából 1132 1/2 akcsét bevételezett.56

Újabb adat szól arról, hogy a siklósi vár jelentős szerepet játszott más török őrségek ellátásában. Az 1560. május 27-i bevételi tételek között Ali aga, aki a siklósi őrség dizdárja57 volt, a kincstári raktárakban lévő árpából és búzából a mohácsi liva legénysége számára jelentős mennyiséget kiosztott. A gabonát a siklósi garnizon hadiraktáraiba Bejrám bég, a szerémi kerület pasája szállíttatta egy esztendővel azelőtt. A siklósi raktárak az 1560-70-es években is a délkelet-dunántúli török várak elosztóhelyei voltak: 1560. évi zsoldjukból 5232 kila árpáért és 215 kila búzáért 4587 akcsét fizettek be a siklósi pénztárakba. Időnként a pécsi vár ellátását szolgáló muníciót is a siklósi magazinból adták ki.58 Ugyanekkor Szekcső, Görösgal, Sellye várainak azabjai és martalócai részére is Siklósról történtek kincstári gabonavásárlások.59

Egy összesítő kimutatás szerint általában egy-egy vilájet dzsizje adójára adtak megbízatást. Ezt az adót az fizette, akinek a házán, földjén és szőlején felül még legalább 300 akcse értékű ingóságot is összeírtak. Az 1559-1560. évi kimutatás és összesítés szerint a budai vilájet után a „siklósi vilájetből" jegyezték fel a legnagyobb bevételt: a budai vilájetben 1559-ben 223.429, 1560-ban 486.783, a siklósiban 217.173 akcse. Az esztergomi, füleki, hatvani, koppányi, simontornyai, pécsi, szegedi és tolnai bevételek a siklósiak felét sem érték el, 85-150 ezer akcse között mozogtak. A „siklósi vilájet" adózásának másoknál nagyobb összegű tételeiből a térség településeinek jobb kondíciójára és a terület eredményesebb gazdálkodására is következtethetünk. A keresztény lakosság által fizetett tized és más adónemek is azt mutatták, hogy a 16. sz. derekán a népesség erodálódása még nem volt olyan mértékű, mint pl. a 17. sz. hatvanas éveiben.

A Siklós melletti Újtónál létesített kikötő és drávai átkelő, a török vámhivatal vezetői gyakran nem törökök voltak, hanem bosnyákok, szerbek és egyéb balkáni eredetű személyek, esetenként görögök bérlet formájában vezették őket, a kincstári pénzügyi rendelkezések szerint. Legtöbbjüknek Siklós városában volt lakása. Ismert közülük a bosnyák Haszán fia Murad és Haszán fia Cyura, továbbá a szerb Dimitri, Andria Veled Vuk. Hivatalaik jól jövedelmezhettek. 1556-1558-ban is ugyanők működtek Újtón.60 Ali fia Musztafa 1559-ben, mint az újtói vámhivatal vezetője, előleget adott a mohácsi liva legénységének.61 Ugyanezen év novemberében pénzügyi akcióra kerül sor.62

Mint látható, a siklósi pénztárakba befolyt adókat — az általános török pénzügyi és adópolitikának megfelelően — a török katonaság fenntartására, a várak, őrségek legénységének zsoldjára, a várak és erődítmények karbantartására stb. fordították.

 

Siklós török helyőrsége

Az 1529. majd az 1532. évi török támadások sikertelensége a török hadvezetés számára világossá tette, hogy a hódítás megszilárdítása csak a várak megszállása révén lehetséges. Szulejmán 1541. és 1543. évi hadjáratai az egész területet török uralom alá juttatták Kalocsa-Szeged vonalig. Ugyanekkor a Dunántúl keleti sávját is Siklóstól egészen Vácig. A terület megtartása érdekében mintegy 11-15 ezerre becsülhető várkatonaságot helyeztek el a megszállt várakban, palánkokban. Így történt ez Siklóson is.63

A várvédelem — katonaság és haditechnika — nagyságrendjét döntően befolyásolta a település stratégiai helyzete. Siklós rövid ideig a török végek szélső várai közé tartozott. Szigetvár) elfoglalása (1566) után azonban az oszmán birodalom magyarországi tartományának belső területeire került. 1566 júniusában Zrínyi Miklós, a szigeti hős csapatai még megtámadták a Siklós alatt táborozó Mohamed pasa csapatait, utána azonban a hadi események elkerülték a várost és a várat. A tizenötéves háború nagy dúlásai sem érintették. Portyázó hajdúkon kívül csak a költő Zrínyi Miklós — az eszéki híd felégetése után visszavonuló — csapatai vonultak el a vár alatt 1664 februárjában, anélkül, hogy megostromolták volna. A békés viszonyoknak megfelelően a katonaság létszáma csökkenő tendenciát mutatott, a hadi technikát pedig nem fejlesztették a majd másfél évszázad alatt.

Az 1565. évi összeírásból ismerjük az itt használt ágyútípusokat a hozzájuk tartozó munícióval együtt. Siklós lövegparkja régi volt, sok öreg ágyút telepítettek a megszállók a belső és külső várba, de a különböző típusú tűzfegyverekből jutott néhány a várospalánkon kialakított lövegállásokba is. Egy db „Badolecska" 64 (408 kőgolyóval), 2 db „sáhi kolunburna"65 (780 kőgolyóval), „sáhi bodoleska" típusú66, 5 db „zarbuzán" típusú löveg mellett két nagyobb löveget67 is felsoroltak forrásaink (Sahi alaj zarbuzán), melyekhez 285 kőgolyó tartozott. A kisebb ágyúkhoz, amelyek „alig nagyobbak űrméretre, mint a szakállas puskák, huszonnyolc volt a várban, hozzájuk 1686 db kőlövedék volt deponálva".68

A megszállt Siklós török katonasága — más török várakhoz hasonlóan — több fegyvernem harcosaiból állt. A létszám és az összetétel az 1540-es évek végétől többször módosult. Egyes csoportokat a megváltozott hadi helyzet és hadi funkció miatt ideiglenesen, vagy végleg kivontak a várból. A hetvenes években már nem találunk martalócokat, a tüzérek (topcsik) létszáma is erősen lecsökkent, a gyalogos müsztahfizok létszámával együtt. 1549-ben, 1579-ben szpáhikat és néhány janicsárt is említenek forrásaink. Az viszont nem állapítható meg, hogy portai janicsárokat vezényeltek-e ideiglenesen Siklósra.

A siklósi tisztek valamennyien tímárbirtokosok69 voltak, s mint a török társadalom jellemzésénél láthatjuk, a városban, közvetlen környékén, sőt távolabb, de Siklós vonzáskörzetéhez tartozó falvakból nyerték jövedelmüket.70 Főleg Siklós városban, annak közvetlen határában rendelkeztek birtokaikkal, amelyeket az egykori magyar polgároktól vettek el, vagy azok elme-nekülését követően a kincstártól kaptak. A pécsi szandzsákban 1570-ben 380 várkatona szolgált és zsold-tímárt élvezett.71 Az újabb vezényléseket követően új tímárbirtokos várvédő katonákról is tudunk. Az újonnan meghódított várak őrségét az 1550 körül már 10-11 ezer főt kitevő magyarországi török várkatonaságból állították ki. Simontornyára pl. a siklósi helyőrségből vontak el csapatokat.72 Ezzel van összefüggésben a siklósi helyőrség létszámváltozása. Az elvezényelt csoportok feltöltésére nem került sor, mivel ekkor a várat és környékét már csak hajdúk veszélyeztethették portyáikkal.

A szpáhik — portyázó magyar hajdúk és végvári katonaság támadásai miatt — nem birtokaikon, hanem a vár és a város védelme alatt éltek.73 1579-ben a siklósi várban, illetve a városban a következő szpáhikat írták össze: Pervane lovas szpáhi, Szulejman aga, Kurd szpáhi, Juszuf szpáhi, Hasszán, Ahmed, Moharrem, Huszein, Hoszrev, másik Juszuf, Haszán, Juszuf, másik Juszuf és Haszán, Merni Visoka. Ők is valamennyien kerttel, bosztánkerttel, szántóval és réttel rendelkeztek. A szpáhik a birodalom védett tartományaiban fekvő birtokaikon laktak, ahol azonban a portyázó hajdúk támadásainak voltak kitéve, várakba húzódtak, s mint Siklós esetében látjuk, itt is lakásokat és ingatlanokat (kerteket, szőlőket) bírtak.74

A siklósi várkatonaság a megszállás során különböző okok miatt állandó változáson ment keresztül. Létszámuk jelentősen növekedett, majd egészen minimálisra csökkent. A csökkenést elsősorban az magyarázza, hogy a hódoltság belsejébe került a várban és városban nem volt szükség nagyobb létszámú helyőrségre, ezért a legénységi állomány egy részét átvezényelték. A várban a különböző időszakokban, különböző fegyvernemekhez tartozó katonaságot találunk.

1545. január 11.-1546. március 2. között a Siklóson állomásozó müsztahfizok (a várőrség elit gyalogos alakulata) 59 főből állt és mellettük 11 topcsi azaz tüzér szolgált, akiknek napi zsoldja 387 akcse volt.75 Alacsonyabb szintű és fegyverzetű gyalogos (alufedzsi) 52 volt, napi 370 akcse zsolddal. A standard gyalogosok-azabok létszáma 35 fő, és 195 akcse napi zsoldot kaptak.76 1546-ban a siklósi várban és a városban 448 katona teljesített szolgálatot, napi zsoldjuk összesen 9.183 akcse volt. Összehasonlításképpen ugyanekkor Pécsett 828 török fegyveres szolgált, s együtt 15.094 akcse zsoldot kaptak.77

1565. július 28-án Arszlán pasa beglerbég, a vilájet jövedelmeinek nazírja (felügyelője), és Mohamed Cselebi defterdár 1566. január 20-án készült összeírása a siklósi várban 178 katonát mutatott ki, akiknek évi zsoldja 278.099 akcsét tett ki.78 Két esztendővel később a budai vilajet újabb zsold lajstroma szerint, amelyet 1568. december 20.-1569. január 14. között készítettek, 96 fős legénységet írtak össze Siklóson. Igaz, előtte pár hónappal 59 főt vezényeltek el a mohácsi várba, akik már nem szerepeltek a siklósi zsoldkimutatásban. A 96 fő megoszlása az alábbi volt. Tüzérek: 20 személy, napi zsoldjuk 111 akcse, összesen 16.647 akcse; gyalogosok: 76 személy, napi zsoldjuk 423 akcse, összesen 77.062 akcse. Ugyanakkor a térségben fekvő várak, palánkok közül Babócsán 568, Berzencén 379, Dombó(váron) 49, Ozorán 42, Tamásiban 18, Paks-palánkban 59, volt a török legénység létszáma.

Az 1579 utáni adatok hasonló tendenciákat mutatnak. A belső várban és a külső várban külön parancsnokok vezényeltek. A két egység odáit (századokat) más-más parancsnok, alpa-rancsnok vezényelte. Az 1664. évi várkatonaság létszámát Evlia Cselebi 150 főre tette. A tisztikar létszáma Siklóson ugyanebben az esztendőben 26 főből állt.79 1685-ben, a török uralom végén, az ostrom előtt egy esztendővel, a siklósi várkatonaság létszáma — a várható támadás miatt — 200 főre emelkedett.

A névanyagból Hegyi Klára módszerével meghatározhatjuk a siklósi várkatonaság vallási hovatartozását. A „Merni bin Hüszein" típusú tulajdonnév azt jelenti: a katona, „Hüszein Merni fia". Apja is muszlim és ettől töröknek számít. Az 1579. évi siklósi összeírásban a következőket találjuk: Merni bin Hüszein, Mehmet bin Ali, Dervis bin Mehmet bég, Huszein bin Mehmet, Mehmed bin Musztafa, Bajram bin Musztafa, Durak bin Musza, Ajet bin Pervane, Huszain bin Haszán, Haszán bin Ali, Mahmud bin Haszán, a másik Haszán bin Ali. Töröknek számít akkor is, ha szülei korábban siklósi bosnyákként, szerbként vagy albánként éltek.80

Külön figyelemre méltó az ún. „Abdullah"-ok csoportja. A „bin Abdullah", azaz „Abdullah-fiak". A renegátok ugyanis áttérésük után muszlim nevet kaptak. Az összes renegát apja „Abdullah" lett a birodalomban. Ez azt jelentette: „Allah szolgája". Az „Abdullah-fiak" az első generációs renegátok. Az 1579. évi siklósi katonaság névanyagában a következőket találjuk: Merni bin Abdullah, Piei Abdullah, Kurd Abdullah, Dzsáfár Abdullah, Bali Abdullah, Mahmud Abdullah, Pervane Abdullah, Bali Abdullah, Ali bin Abdullah, Gazenfer Abdullah, Kejvan Abdullah, Rizvan Abdullah, a másik Kejvan Abdullah, Hussein bin Abdullah, Pervane Abdullah.

A földrajzi elemeket tartalmazó nevekből viselőjük származási helyére és egyben nemzetiségére is következtethetünk: Ali Hrvat, aki szerbölük, egy kisebb siklósi egység parancsnoka nyilván horvátországi, Kurta Bosna, Piri Ali Bosna, Haszán Bosna, Kurd Bosna pedig boszniai.

Mindezek alátámasztják azon megállapításunkat, hogy a siklósi vár és város garnizonjában lévő katonaság döntően balkáni muzulmán csapatokból — elsősorban boszniai muzulmánokból — verbuválódott. A török várakban a zsoldlistákat feldolgozó szerző alig talált magyar neveket. Esztergomban, Egerben, Szarvaskőn csupán néhány martalóc akad közöttük. A mohácsi garnizonban is egyetlen magyar martalóc volt: Varga Balázs 1605-ben.81

A várakban a katonaság szolgálatára magyar származású személyeket, főleg iparosokat találunk Pécsett, Mohácson, Szekszárdon, Szekcsőn és a sellyei palánkban. Siklóson azonban egyetlen magyar iparos sincs az egész megszállás alatt.

A zsoldlistákban magyar nevekkel általában véve is csak elvétve találkozunk a magyarországi török várakban. Siklóson egyetlen utalás van, amely magyar eredetű személyt jelöl. Ez a várvédő katona: Ahmed Madzsar, aki szőlővel, kerttel rendelkezik és ezt régebbi, 1550-ből származó temeszükje (jogbiztosító irat) szerint bírja. Szőlője, amely négy dönüm82 nagyságú terület, új szerzemény. Siklóson, a nevekből ítélve az ún. „Abdullah-fiak" között magyar renegátot nem találunk. A nevekből ítélve albánok, s más dél-balkáni népek fiaiból kerültek ki. 1579-ben szerb származásúak sincsenek a török helyőrségben.

A siklósi török társadalom

Siklós 1543 után a hódoltság belsejébe került. Ez a helyzete meghatározta társadalmi struktúrájának alakulását. Minden a hódítók igényei szerint alakult. A keresztény lakosság elvesztette vagyonát, mindenekelőtt a várból, a belső városból szorult ki. Itt a házak, kertek (bosztánkertek), a török-balkáni származású, főleg bosnyák muzulmán katonaréteg, és az előbb még kisebb, majd a hetvenes évekre már számottevő létszámú katona-polgárság, illetve a tisztán polgári foglalkozású hódítók birtokába került.

A város döntő feladata a fő hatalmi ágazat, a hadsereg szolgálata maradt. A siklósi török társadalom is ennek megfelelően tagozódott. A városban a társadalmi elit elhelyezkedése ennek alapján történt. A belső várban volt „Szulejmán khán dzsámija". Itt lakott a parancsnok és helyettese, itt találhatók a vallási vezetők, a müezzinek és helyetteseik rezidenciái, házai, miként a nagyon őrzött fegyvertár, illetve tisztjeik és kiszolgáló személyzetük, a nívósabb élelmiszermagazinok is ott volt elhelyezve. Az alsó várban, 1664-ben ötven zsindellyel fedett, emeletes, illetve földszintes ház volt, amelyek az egykorú leírás szerint szépek és jó állapotban voltak.

Az ún. külső város a vártól keleti irányban terült el, palánkkal, erős tömésfallal védték. Ebben a városrészben hét mahalle83 foglalta magába az öt, iszlámhívők, illetve a két, keresztények lakta utcát. CSELEBI a következőképpen jellemezte ezt a lakónegyedet: „... 800 deszkatetejű és deszka udvarkerítésű alacsonyabb-magasabb tágas ház van benne, melyek mindegyikénél a paradicsomhoz hasonló kert van...". Ugyanebben a városrészben „Negyven bolt van... Lakossága potur84 nyelven beszél, a határszéliek ruháját viseli, kereskedésből él...".85 A bevezető részben CSELEBI arról is tudósított, hogy Siklósnak muhteszibje, azaz piacfelügyelője van, aki a piacok ésa vásárok rendjét, az árakat és az áruk minőségét ellenőrzi. A Karácsony-fordítást követő munkában is van arra utalás, hogy a negyven üzlet mellett két kereskedőháza is van.

Az 1579. évi siklósi defter vizsgálata rendkívül részletesen mutatja be a tulajdonváltozásokat. A belső és külső városban lévő ingatlanok kivétel nélkül a megszálló hatalom képviselői, elsősorban a katonai tisztségeket betöltő személyek kezébe kerültek közvetlenül a megszállást követő esztendőkben, kiszorítva a keresztény siklósi polgárságot házaiból, kertjeiből és szőlőiből. E forrás tüzetes vizsgálata alapján megállapítható, hogy a siklósi fejlődés ugyanolyan jelenségeket mutat, mint a pécsi, ahol az értékesebb földek, szántók, elsősorban a szőlőskertek és gyümölcsösök kerültek a megszállók birtokába.86

A siklósi városrészekben falon belül és kívül elterülő szőlők, kertek, házak stb. cseréje abból adódott, hogy a katonai vezetőket gyakran elvezényelték. Ugyanakkor a siklósi garnizon állományának személyzetét, elsősorban tisztjeinek neveit tanulmányozva az is megállapítható, hogy egymás közötti cserék, adás-vételek stb. révén is jelentős ingatlanforgalom zajlott.

A tulajdonlás változásai értékes információt adnak a siklósi török méltóságokról, katonákról, vallási vezetőkről, polgári foglalkozást űző, gazdagabb személyekről, azaz a megszálló elitről. Azokról is, akik ugyan nem laktak a városban, de birtokot ott szereztek. Ilyen volt pl. a berzencei vár azabjainak87 agája88, egy bizonyos Omer, aki a városban lévő kertjét egy Hama nevű gazdag török özvegytől vásárolta. A megszállás előtt egyházi kézen lévő „Barátok földje" nevű terület, amely a városfal mellett feküdt, és Iszkander bég tulajdona volt, 1579-ben került Omer birtokába. Az ő birtokai gyarapodtak a „Majorsági-ház" közelében fekvő rétekkel is.

A városhoz tartozó szőlőhegy, a magyar mezőváros gazdaságának legfontosabb tényezője volt.89 A defterek tanúsága szerint török katonai vezetők, egyházi előkelőségek, a városban szolgáló török katonatisztek, janicsárok és szpáhik nagy része is igyekezett szőlőbirtokait és gyümölcsöseit növelni. A törökkorban is szőlőtulajdon bizonyult a legjövedelmezőbbnek. A rajta termett must saját használatra, a bor az oldi réven kereskedelmi forgalomba került. Tovább vizsgálva a defter adatait, láthatjuk, hogy Hadzsi Haszán, a siklósi müezzin szőlője, közvetlenül a városfal mellett feküdt. A siklósi mecset előimádkozója, egy bizonyos Hamdi, ugyancsak szép szőlővel rendelkezett közvetlenül a város határában. A siklósi várőrség egyik parancsnoka Szefer odabasi90 szőlője nyolckapás. Ez a janicsár parancsnok egy későbbi forrás szerint újabb, hatkapás szőlőt szerzett. A siklósi janicsárok parancsnokának (Odzsak basi) szőlőskertje az alsó városfalán belül volt. Nyilván a belső kertek egyike. Külön ún. bosztánkerttel91 is rendelkezett, amelyet szintén a falon belül írtak össze. A siklósi janicsár testület másodparancsnoka, Jahja (kethüda) volt, aki szintén szőlővel rendelkezett a városfalon belül. Háza és kertje a külső városban volt. De volt egy szép bosztánkertje is a fal tövében. Kurd Abdullah csapatparancsnok háza, földje, továbbá újabban szerzett üres telke, s egy kitűnő szőlőskertje „Siklós közvetlen határában feküdt".

Ali Hrvat (!), aki ugyancsak csapatparancsnok volt Siklóson, szintén szőlővel rendelkezett. Mehemet Inebég két szőlőt, házat és egy nagyobb szántót mondhatott magáénak. A boszniai Haszán, akit helyettes odaparancsnoknak neveztek ki Siklósra, bosztánkertet, földet, szőlőt birtokolt. Kurd Boszna siklósi janicsártiszt szőlője a város palánkján belül található. Musztafa csapatparancsnok vásárlásokkal növelte birtokait. Egy Huri nevű asszonytól házat, földet, istállót vásárolt, Aburrahman nevű janicsártól pedig bosztánkert, rét, szőlő került vásárlás révén birtokába. Felesége, Emine asszony is ugyanott műveltette szőlőjét.

A török elit, akár Siklóson, akár más garnizonban teljesített szolgálatot, igyekezett jól jövedelmező birtokokat szerezni. Jó példa erre Malkocs bég, a siklósi dzsámi építője. A belső várban házzal rendelkezett. A vár közvetlen közelében Dervis bin Mehmed rétjét vásárolta meg.92 Figyelemre méltó, hogy Polondi László, volt siklósi polgár szántóföldje, — amely a város határában feküdt, s a török megszállás előtt a siklósi egyházi birtok része volt, és a defterben „Paperdője alja" néven került feljegyzésre — vásárlás útján szintén Malkocs bég birtokába került, s így jegyezték be a szultáni defterbe. Érdekes dűlőnév került a defterbe: „Cigány kopára", amely „üres föld" volt, és 1579-ben Malkocs bég neve alatt került összeírásra. 1579-ben, mint már említettük, nem tartózkodtak martalócok a várban, s már régóta nem szolgáltak Siklóson, a defter azonban megőrizte korábbi itt tartózkodásuk emlékét. 1579-ben ugyancsak Malkocs bég birtokában írták össze egy „Martalócok szénaföldje" nevű területet is. Utal a forrásunk arra is, hogy a bég a kincstártól vásárolta meg a „kádi magas végzésével, és ezt jegyezték be a siklósi defterbe...". Iszkander siklósi bég rétjét is Malkocs bég szerezte meg annak halála után. Ez is közvetlenül a város mellett volt található, és évi 170 akcse jövedelmet hozott tulajdonosának.

A következő török szőlőbirtokosokat sorolta még fel a defter: Merni janicsár a kádi magas végzése szerint vitézségéért egy darab szőlőt kapott. Igen jó helyen, közvetlen a város fala tövében volt a terület. Nagy Gregor siklósi polgár szőlőjét elvették, szántójával együtt és Mezidnek, a siklósi szeráj felügyelőjének adták. Fontos feljegyzés olvasható a defterben ezzel az ügylettel kapcsolatban: E szántóföld Siklós „szőlőinek területén feküdt, ahonnan a szőlőt korábban kiirtották". Ugyan nem tudni mikor, de ez az egyetlen olyan adat a korszakból, amelyben a városi szőlőhegyen fekvő, egykor magyar tulajdonos szőlőjének megszüntetéséről van szó.

Musztafa bég, aki a legkorábbi birtokos, ún. ziamet-birtokkal rendelkezett, földjei, kertjei, két házhelye és egy rétje volt, amelyeket Naszuh agától vásárolt. A városi szőlőkből is két dönüm nagyságút szerzett. Ahmed siklósi szpáhi és Musztafa szeraszkier több kert és istálló mellett szőlőskerttel is rendelkeztek. A 12 dönüm nagyságú szőlő kitűnő állapotban volt. Juszuf szpáhi és Dzrak bin Musztafa a várostól nem messze 2-2 dönüm nagyságú szőlőt birtokolt. Pejk Ali, Ajet bin Pervane, Haszán Aga, Merni Viszoka szpáhi, Szefer Hodzsa, Mehmet, Gazenfer Iszkender, Ahmed Madzsar(!) és a szolgálatból elbocsátott Huszain szpáhiknak szintén volt szőlőskertjük, melyeket közvetlen az egykori magyar mezőváros tulajdonában lévő területekből vettek el.

Nemcsak a katonák szereztek szőlőt, hanem török polgárok is. Durszum Kiradzsi, Kücsük Hadzsi Bajrám, Ali Jasa, a török mészáros, továbbá Ali és Merni testvérek közvetlenül a megszállást követő esztendőben jutottak e területekhez. Pervane Abdullah hatkapás szőlőjét 1546-ban vásárolta. Ugyanakkor Felhija asszony és Veli Hodzsa két-két dönüm nagyságú szőlőskert birtokosa lett. 1559-ben korábbi birtokaihoz új szőlőskertet szerzett a berzencei vár gyalogos csapatának agája a siklósi határban. Haszev siklósi csapatparancsnok a vártól nem messze vásárolta meg egykori magyar tulajdonostól hétkapás szőlőskertjét.

Adataink alapján látható, hogy 1543-1579 között a török tisztek, egyházi és világi tisztviselők, polgári foglalkozással bírók, mint pl. négy kereskedő, néhány török iparos, aki ekkor a városban működött, kiszolgálva a várőrség katonaságát, ugyancsak legelőször szőlők megszerzésére törekedtek. Az első évtizedben a szőlőket a mezőváros „siklósi szőlőhegyén" lévő területből kapták, vásárolták, majd fokozatosan rátették kezüket a magyar polgárok birtokaira is, amelyek közül különösen értékesek voltak a közvetlenül a várfal tövében elterülő területek. Ezeket többnyire a garnizonbéli török főtisztek és egyházi személyek nevei alatt írták össze.

Siklós török és balkáni eredetű — elsősorban bosnyák muzulmán — katonasága ily módon nagyon gyorsan megszerezte az egykori mezőváros összes megművelhető földterületeit, kiszorítva a keresztény lakosságot tulajdonából. Nem sajátos siklósi jelenségről van szó. A 16. századi mezővárosok a Dél-Dunántúlon, de máshol is azonos fejlődési jelenségeket mutatnak. A török közeledtére a polgárok elhagyták a városokat, így Siklóst is. Javaikat pedig a török kincstár lefoglalta és eladta.93

A birtokcserének azonban nemcsak a magyar lakosság menekülése volt az oka. Erőszakkal jutott a hatalom a szőlőterületekhez azzal, hogy a belső városban a török katonaság, valamint az őket kiszolgáló iparos és kereskedő népesség került elhelyezésre. Mindehhez az is hozzájárult, hogy a török várkatonaságnak megengedték, hogy iparral és gazdálkodással foglalkozzon. Az 1560-as évek végére így a telkek döntő része török és muszlim bosnyákság kezébe került, miként Pécsett, Szekszárdon, Kaposvárott, Simontornyán, Székesfehérváron is.

Ez a gazdasági expanzió is hozzájárult ahhoz, hogy a mezővárosok, köztük Siklós, külső képe pár évtized alatt eltörökösödött. Faházak, szűk utcák, s mindenütt, ahol ez topográfiailag lehetővé vált, belső kertek keletkeztek. A katonai vezetők, a várban mindenütt ún. bosztánkerteket alakítottak ki. A siklósi bosztánkert-tulajdonosok összeírása alapján látható, hogy ez a „státusszimbólum" a 16. végétől a török hadsereg tisztjeit illette meg.94

Ezek a kertek egyrészt a török elit reprezentációját mutatják be. Az ún. palotakertek a török garnizon előkelőbbjeinek életformájához tartoztak. A török szerzők mindenütt kiemelték „a tündérkerteket", amelyek az „édent juttatják eszükbe", s talán némiképp eredeti hazájukra is emlékeztették őket. Ne feledjük, hogy a megszállók, a garnizon tisztjei, néha csak alig egy évtizedig, vagy addig sem laktak egy városban, elvezényelték őket. Így volt ez gyakran Siklóson is. A kertgazdálkodás magas nívója természetesen arra is alkalmas volt, hogy különböző — a török étrendben nagyon fontos — gyümölcsöket is termeljenek.

RÚZSÁS utalt arra tanulmányában, hogy a magyar helynevek török előtti magyar tulajdonosok emlékét őrizték meg. Nemcsak az egykori tulajdonosokra utalnak, hanem arra is, hogy a tulajdonosok elmenekültek, és azok a területek minden akadály nélkül kerültek az új megszálló hatalom képviselőinek a kezébe. Később a nevek elenyésztek, a defterekben és más forrásokban is nyomuk veszett. Siklós kapcsán figyelemre méltóan sok maradt fenn belőlük: „Major-Föld" török tulajdonban. „Barátok földje" vagy másutt „Barát-föld" nagyobb rét volt közvetlenül a várostól északnyugatra. „Gyras" vagy „Garas-földje", másutt „Garas-puszta" közvetlen a város határában jól megműveltetett szántó és rét volt. Sehsüvar Juszuf gyalogos tiszt (janicsár) földje volt 1579-ben. Mellette feküdt „Hegymegy" falucska. „Köves-rét" ugyancsak a város határában került feljegyzésre. „Paperdőalja", vagy „Papok erdője" is egyházi birtok volt. Siklós és Gyűd között terült el, majd Polondi László gyűdi paraszt birtokos tulajdona volt, azt követően Malkocs bég vásárolta meg, miután a kincstár — elűzve a magyar birtokost — arra is rátette a kezét. „Cigány-Kopára" üres, megműveletlen földterület volt a város határában. „Martalócok szénaföldje" arra utal, hogy 1543-1579 között a városi katonaságnak volt ilyen csoportja, amely azonban 1560-as években már nem volt Siklóson. A vár őrségében ilyen egység tehát korábban valószínű 1550-es években szolgált a garnizonban. „Boretta-föld" a megszállás előtt Baretta Gáspár bíró szántója volt. „Borber Ferenc földje", másutt „Borbei Ferenc szántó-földje"-ként fordul elő, amely kétholdnyi szántó, s korábban a siklósi Borbély család tulajdona volt, akik a megszállás kezdetekor elhagyták a várost. „Üres föld", parlagföld két bejegyzésben szerepel. Az egyik 20 hold nagyságú, Haszán aga záim95 birtokában, közvetlen a vár alatt. Egy bizonyos Szálih és Bahadur, akik Musztafa Emire fiai, szintén „Üres föld" tulajdonosai. Összesen 16 hold nagyságú, parlagon lévő területet bírtak Siklós és Gyűd között.

„János felesége, Margit háza és földje" nem volt török birtok. Valamilyen kapcsolat révén ők keresztény létükre megtarthatták ingóságaikat, és „a magas hüdzset96 szerint adóztak". A Bajrám bin Musztafa birtokában lévő területet az egykori magyar elűzött tulajdonosai neve alatt őrizte meg a defter: „Bene-telke" néven volt feljegyezve. E rét még a század végén is e néven került feljegyezésre. Hasonlóképpen „Kovács Berta földje" (szántóterület). „Nagy Gregor földje" egyrészt azért érdekes, mert az egykori magyar tulajdonos nevét a török összeírók sem változtatták meg. Ugyanakkor azért is fontos, mert az egyetlen terület volt, amelyen valamilyen okból török tulajdonosa a művelési módot megváltoztatta, és a szőlőt „kihúzva" szántót létesített rajta.

Az összeírásban külön figyelmet érdemel egy rét, amely „ilidzsa", vagyis hévíz közelében feküdt. Sajnos a terület fekvéséről nincs más adat. Így bizonytalan, hogy a harkányi hévforrások egykori feltörési helyéről van-e szó. Szulejmán aga birtokában volt. A „Nikola Máté földje" nevű terület az elűzött siklósi bíró telkének nevét őrizte meg. 1531-ben a siklósi öregbíró Máté Miklós volt.

„Siklós város templomának földje" esetében a siklósi római katolikus egyház egykori földjeiről van szó, amely „a palánkon kívül", közvetlenül a város melletti, 16 holdnyi szántó, rét és legelő volt. Durak bin Musztafa tiszthelyettes, gazdag szőlőbirtokos vásárolt meg a magas kincstári hüdzset szerint. Érdekes, hogy magyarul került az összeírásba „Katusa Böti Benedek felesége háza és földje" megnevezéssel jelentős nagyságú (19 holdnyi) terület. Ő is birtokolja a „magas hüdzset szerint".

A siklósi török társadalom elitjéhez tartoztak azok a muzulmán kereskedők, akik a közvetítőkereskedelem révén a legnagyobb jövedelműek között kerültek feljegyzésre. Az ő kezükbe kerültek e legnagyobb mezőgazdasági területek, amelyeket török birtokosoktól vásároltak meg. A kereskedők, mint ez a 17. század végén is látható, igyekeztek jelentős földterülethez, házakhoz és raktárakhoz jutni. Közülük — 100 holdnyi földjével — Szefer Ahmet volt a leggazdagabb, aki ezen felül szőlőkkel is rendelkezett. Musztafa kereskedő két raktárral és 30 hold földdel követte a rangsorban. Mehmed bin Ali — földdel, istállókkal, pincékkel, több bolttal, egy bosztánkerttel és egy külső városi kerttel — szintén az előkelő gazdag török kereskedőkhöz tartozott. Dzsáfár Timur, Jahja Ali, Musztafa bin Ali, Ali Jasa, Veli ugyancsak módos, siklósi török kereskedők voltak.

Az iparosokról kevesebb adatot találtunk a török összeírásokban. Haszán patkolóková-csot vagyon nélkül említik. Lehetséges, hogy EVLIA CSELEBI róla jegyezte fel: Siklósnak „... van egy patkolókovácsa, kinek nincs párja a világon." Említés történik még Hadzsi Hafir trombitakészítőről. Némi földbirtokkal (szántóval) rendelkezett. Két török mészárosa volt 1579-ben az öt mahalléban élő törökségnek: Merni, akinek földje és szőlője is volt, valamint Haszán. 1581-ben is összeírták Hadzsi Haszán mészárost.

A témával kapcsolatos kevés utalásból nem rajzolható meg a népes török helyen zajló vallási élet. Más összefüggésben említettük, hogy a belső várban volt a Szulejmán Khán tiszteletére berendezett dzsámi, amelyet keresztény templomból alakítottak át, és az iszlám egyházi személyzet házai, mindenekelőtt a kethüdáé, a dizdáré és a müezziné. CSELEBI leírása szerint hét mecsettel rendelkezett Siklós a 16-17. században. Utalást tett arra, hogy „... Az Eszéki Iszkender dzsámi igen régi. Figyelemre méltóak a negyedbeli mecsetek is". A siklósi iszlám egyház két vezetője: Hadzsi Haszán müezzin és Hamdi Hatib imám, az előimádkozó volt.97

 

A siklósi keresztény magyar társadalom

A megszállás időszakából, a városban maradt magyar lakosságról keveset őriztek meg forrásaink. A családonkénti számbavételt alig egy-két defterből ismerhetjük. A városban hét mahalle közül kettőben lakott a keresztény lakosság, az öt mahallét a muzulmán katonaság, és a városban élő, főleg muszlim bosnyák törökség foglalta el.98

1554-ben a dzsizje összeírásakor Siklóson a Nagy utca mahalléban 50 adózót említenek. A Söprős utca mahalléban 23 keresztény adózó élt. 1571-ben, alig másfél évtizeddel később, nincs változás. A Nagy utcai mahalléban 52 adózó keresztényeit, a Seprős utcai mahalléban 25 adózót írtak össze. Bár az 1579. évi defterből csak 54 keresztény adózó családot ismerünk,99 ugyanakkor 77 adózó portát írtak össze. Ez a portaszám található az 1582. évi dzsizje összeírásakor is. Úgy tűnik tehát, hogy 1554-1582 között a keresztény városnegyedekben nincsen csökkenés, vagy legalábbis lényegtelen portaszám változás figyelhető meg. Ez arra utal, hogy viszonylag konszolidálódott a nem muszlim magyar lakosság helyzete.

Baranya, Tolna és Somogy vármegye területéről a 16. század első felétől valóságos vándorlás indult meg az Alföld különböző városaiba. Az elvándorlók nevükben őrizték meg egykori baranyai hazájukat.100 Közöttük egyetlen sincs, aki Siklósról vándorolt volna el, de a város vonzáskörzetében lévő falukból sem bizonyítható az alföldi területekre történt elköltözés. A lakosság figyelemreméltó része azonban kicserélődött. Ez a migráció minden valószínűség szerint nem Siklós régiójába, legfeljebb Délkelet-Baranya térségébe irányult.

Az 1554-1571-1579. évi török forrásokban előforduló személynév-anyag alapján vizsgáltuk meg, hogy milyen volt a népesség kontinuitása. TIMÁR György vizsgálati szempontjait vettük figyelembe, amikor a teljesen gyakori neveket nem értékeltük. (Kiss, Nagy, Kovács, Hosszú, Fehér stb.) Kiválasztottuk a nem gyakori családneveket, és 1554-1579 között, majd 1695-ben keletkezett névsorok adatait a megszállás utáni összeírások névanyagával hasonlítottuk össze. Ezek alapján kontinuus siklósi családoknak tekinthetők a Berber, Benedek, Sebestyén, Keresztös, Zay, Harkani, Kálmánfia, Tikan, Kotosanc, Toroni (Túronyi?), Ágvéső, Ötvös és a Krassoi családok, akik 1554, 1579 és 1695-96 között is megtalálhatók a városban.101

A Cseh, Csák, Alföldi, Józsa, Torma, Pajzsjártó, Pajzs, Hegedűs, Balázs, Piskodi családok már a 17. század első évtizedére elenyésznek, s több, a gyakori neveket viselő családnak sincs nyoma. Az elvándorlás folyamatos volt, a migráció azonban továbbra is távolabbi területekre irányult, mert az ekkor Siklós vonzáskörzetébe tartozó falvakban sem találtuk a városban előforduló sajátos és ritkább nevű családokat. Hangsúlyozni kell, hogy a folyamatos migráció következtében a lakosság kicserélődéséről van szó, az elköltözöttek helyébe újak érkeztek. A város népességének száma lényegesen nem csökkent a megszállás időszakában. A beköltözők viszont a térség falvaiból érkeztek. (Harsani, Majsi, Sarosi, Palkoni, Petrei, Devecseri.) A többség azonban nem határolható be, mert családi nevük nem utal származási helyükre.

Két forrásban megtalálható Siklós magyar lakosainak teljes névanyaga. 1554-ben a „siklósi és garazsgali (Görösgal) liva hitetleneinek dzsizje adó tefterében a siklósi kaza összeírása szerint" Siklós város lakói a következők:

1554-ben:

Nagy utca mahalle: Huszár (1549: Gubar) István, Szabó (1549: Alberd, Magyar Petre, Antal diák, Márton Gergel, Előd István, Paizsártó (1549: Paizsjártó) Imre, Mihál kovács, Goloti Antal, Pozsegay András, Szabó Pál, Kopasz Ferenc, Csete János, Keresztös Benedik, Ács Miklós, Lajos Pál, Pósa László, Sebestyén Miklós, Szűcs György, Szák Benedik, Vas Márton, Tar Pál, Sebestyén Ferenc, Vak Miklós, Batonyi Mihál, ... Pál, Szabó (1549: Szabó) János, Nagy Sebestyén, Márton István, Jártó (1549: Szíjártó) Bertalan, Ádám Benedik, Nagy Lőrinc, Szűcs István, Tód Gergel, Kis Tomás, Zay István, Tarkós János, Szabó Petre, Fodor Balázs, Fancs István, Vajtói (1549: Vató) Matiás, Kalmár Mihál, Nagy Kelemen, Varga Matiás, Vámos Mihál, Matiás András, 50 adózó.

Seprős utca mahalle: Locsár Matiás, Bónagyi (?) György, Varga György, Radoszáv Balázs, Paizsjártó Gál, Varga Petre, Kis János, Dombó Pál, Kató Petre, Varga Pál, Kalmár János, Ágozsd Máti, Varga János, Acsana István, Tód Berta, Kola (1549: Kona) Gergel, Tarka Boldizsár, György kovács, Varga Pál, Varga Máti, Szíjártó (vagy Sziártó) Benedik, Gál György, Szabó Pál, 23 adózó.

1571-ben:

Nagy utca mahalle: Boskor Petre, Nagy Bálind, Balik Benedik, István Bári, Kári Alberd, Szabó Bálind, Gál Tomás, ... Petre, Kuszás Benedik, Hajdú Benedik, Együdi Benedik, Szabó István, Tót János, Mihál Toncsi, Kerecsi Petre, Toncsi Lőrinc, Vámos Mihál, Antal diák, Varga Pál, Kuszai (1575: Kuszás) Máti, Gács Lukács, Sebestyén Ferenc, Csordás (1575: Csordás) János, Toncsi István, Sebestyén Miklós, György kovács, Szabó Miklós, Vidó Mihál, Tar Pál, Varga Lőrinc, Mészáros Józsa, Petre Együd, Toncsi Benedik, Vaskor Matiás, Varga Mihál, Szabó Petre, Zay Fábián, Kovács Ferenc, Acsanay István, Szabó Simon, Varga Mihál, Toroni Borbás, Szák Benedik, Nagy Lőrinc, Nagy Gergel, Bálind diák, Tokos (1575: Botos) Márton, Hegedűs László, 49 adózó. Seprős utca mahalle: Szűcs Tomás, Varga Balázs, Varga Máti, Kovács Berta, Varga Mihál, Varga Fábián, Kosóci Imre, Varga Matiás, Tót István, Varga Balázs, Harkáni Pál, Kalmár Mihál, Nagy György, Nemes Márton, Balázs diák, Szabó György, Vas Matiás, Tarka Balázs, Ágozsd János, Szűcs Petre, Gál György, Gál Tomás, Varga Márton, Királ Ferenc, Szabó Pál, 25 adózó.

A müncheni Bajor Állami könyvtárban őrzött 1579. szeptember 23-án kelt „Siklósi náhije összeírása a szigetvári szandzsák részletes defterében" című forrás a török és magyar lakosság összeírását tartalmazza. A keresztény családok az alábbiak:

Tóti István házas, Jancsi fia legény, Berber Albert házas, Ferenc fia legény, Szántó Bálind házas, István fia legény, Szabó István házas, Szűcs Máté házas, Tikan János házas, Antal Élijás házas, Tamás fia legény, Cseh István házas, János fia legény, Benedek kovács házas, Gyurkó fia legény, Mátyás fia legény, Szűcs Tamás házas, Dávid fia legény, Csák Orbán házas, András fia legény, György kovács házas, András fia legény, Sebestyén Ferenc házas, Szabó Miklós házas, Szabó Berta házas, Varga Lőrinc házas, Kerestös fia legény, Benedek fia legény, Alföldi Benedek házas, Élijás fia legény, Józsa Imre házas, Nagy Gergel házas, Kálmán fia házas, Toroni Borbás házas, Lőrinc fia legény, János fia legény, Nagy Lőrinc házas, Szabó Péter házas, Istók fia legény, Zay Fábiján házas, Szűcs Miklós házas, Dávid fia legény, Bálind deák házas, Torma Bálás házas, Berber András házas, Varga Mihál házas, Istók fia legény, Kotosáncs Imre házas, Pajzs Tomás házas, Jakab testvére legény, Szűcs István házas, Tót Pál házas, Ágvéső János házas, Farkas fia legény, Hegedűs László házas, Istók fia legény, Miklós fia legény, Balás deák házas a malom kerekeit megváltoztatta a magas hüdzset szerint, 2 kerék, Izsák fia legény, Varga András házas, István testvére legény, Szabó Alberd házas, Tomás fia legény, Szűcs Mihál házas, Harkáni Pál házas, János fia legény, Gáspár testvére legény, Varga Máté házas, Tót Imre házas, Tót Péter házas, Ádám fia legény, Varga Balás házas, Szántó Pál házas, Szabó Pál házas, Piskódi Fábiján házas, Kalmár Istók házas, Berber János házas, Ötvös Farkas házas, Szabó Lőrinc házas, Krasói Mátyás házas, Tót Mihál házas, Pajzs Jakab házas.

A „siklósi vilájet" 1570 és az 1575. évi dzsizje deftere ugyancsak ismert, de e defterek anyaga ugyanaz, még a helységenként felsorolt települések sorrendje is. KÁLDY NAGY Gyula, a források közreadója utal arra is, hogy a siklósi 1549-1550. évi dzsizje defter is fennmaradt. Az adózó keresztény lakosok nevei 70-80 százalékban azonosak az 1554. évi defterben felsoroltakkal. Ez arra is felhívja figyelmünket, hogy a városból a migráció ekkor még mérsékelt volt.102

 

Siklós vonzáskörzetének települései a török korban

Mint korábban jeleztük, a siklósi várkatonaság, tisztek és a legénység egy része tímárbirtokos volt. 1543 után a következő településeket birtokolták a siklósi várkatonaság tisztjei: Drávaszabolcs, Drávasztára, Terehegy, Göntérfalva, Remetetótfalva,103 Kisharsány, Babocs, Kisharsánytól délre feküdt Gerécfalva, Pakonyától északi irányban fekvő település volt. Szenttrinitás, Kistótfalu mellett. Csukma, Gyűd, Harkány, Szava, Márokfalva, Csarnóta, Ipacsfalva, Baranyaviszló, Csepel (Drávacsepely), Kovácshida, Szerdahely, Szaporca, Kémes, Sárostó, Rádfalva, Kórós, Adorjás, Drávapiski, Drávacsehi, Palkonya, Szabolcsfalu, Páli, Farkastelek, Gordisa, Matty, Old (Újtó), Egyházasharaszti, Monyaros, Alsószentmárton, Dázson. Tíz évvel később a siklósi és görösgali líva keresztényeinek fejadó-összeírása idején ugyanezek a települések tartoztak a várhoz, illetve a városban lakó tisztek tímárjaihoz. Néhány települést ekkor soroltak fel először. Pl. Pozsoni, amely Szenttrinitás és Csukma között feküdt, vagy a Terehegy környékén lévő Felpós, a Csarnóta határában lévő Ostor falu. Malomszék és Zsény.

Újtó (Old) az egyik legjobban jövedelmező tímár-birtok volt, nem véletlen, hogy 1579-ben is a várparancsnok tímárjai között szerepelt. A kikötő és az átkelési illeték jól jövedelmezett.104 Ugyancsak „a parancsnok élvezett bevételeket Orbás, Kémös, Hidvég falvakból". Az átkelési jövedelem évi 5.000 akcse volt. Vaskaszentmártoni átkelési illeték Iszkander helyettes parancsnok kezében volt. 1579-ben a városparancsnok jövedelmeit gyarapította a siklósi, vaskaszentmártoni és sellyei halastavak többsége.

Memisah kethüda Szabolcs falut birtokolta Koppán pusztával együtt a magas hüddzset szerint. Ugyanitt Musztafa szerbölük is tímár-birtokokkal rendelkezett. Ő volt a siklósi csapatparancsnok. Négy faluban (Sztára, Kémes, Hidvég, Koros) rendelkezett tímár-birtokkal. A legtöbb településen, ahol tímár-birtokot élveztek a török katonaság vezetői, rendszerint többen birtokoltak egy-egy falut.105 1593-ban a szigetvári szandzsák szultáni hász-birtokait írták össze. A siklóshoz tartozó Old (Újtó) átkelési illetékéből a várparancsnok helyettesei, 7.000 akcse jövedelmet húztak.106

Adorjás, Kémös, Hidvég, Vaskaszentmárton átkelési illetékét Hüszein, Ali, Abdullah és Iszkender élvezte, s a falvak is az ő tímárjaik voltak. Ebben a defterben 1590-től 1593-ig a harsányi, vaskaszentmártoni, sellyei halastavakról is van említés. Piri Ali, Merni Visoka tímárjaihoz sorolták őket. Baranya-Viszló, Piskó „... tartoznak még Siklóshoz, évi jövedelmük 81.444 akcse, ami a vár kiadásainak fedezésére szedetik be."

A siklósi várhoz tartozó települések (1593)

A falu neve A beszedett jövedelem (akcse)
Oszró 5.500
Gyűd 47.000
Nagyharsány „város" 90.000
Kis-Falva puszta (Nagyharsány mellett)  
Terehegyi (Vásáros-Boja pusztával) 47 000
Szántó falu 18
Villány (ekkor azonban lakatlan) 16.000

A török tulajdonosok mellett a szomszédos területek magyar katonai erői, illetve magyar birtokosok is igényt tartottak a törökök uralta területek jövedelemforrásaira. A kettős adózás a siklósi vonzáskörzetbe tartozó falvakban is érvényesült. 1627. április 26-i tiltakozó levelében a pécsi püspök lépett fel az egyházi birtokok elidegenítőivel szemben. A tiltakozás megalapozatlan volt, mert a benne említett helységek — Csarnóta, Harkány, Zaláta, Kisharsány, Nagyharsány, Siklós és a közvetlen közelében fekvő falvak — soha sem voltak püspöki birtokok.107 A szigeti kapitányok 1640-ben, de már korábban is rendszeresen szedtek adókat — ha szükség volt rá, fegyveres biztosítással. A Zrínyi-család a következő falvakat adóztatta: Koros, Rád, Kémes, Palkonya, Páli, Matty, Harkány, Drávaszerdahely, Szabolcs (Drávaszabolcs), Sárostó, Piski, Adorjás, Tésenfa, Szentmárton, Sári, Kásád), Újtó, Old, Zaláta, Nagycsán, Haraszti.108 1595-ben Zrínyi Miklós özvegyének birtokában sorolják fel a következő településeket, amelyekből a dézs-mák felmérése megtörtént: Szerdahely, Kémes, Csehi, Oderia, Újtó, Gerémfa, Sárostó, Kásád, Kengyeli, Old, Körös, Rád, Szabocza, Piski, Harkány, Páli, Villány.109

Az ún. „summás adózás", amely a 16. sz. ötvenes éveiben még alig terjedt el, a török fennhatóság alá tartozó, Siklós környéki települések esetében már megfigyelhető. Ezek a „törö-kös" helyek: Nagyharsány, Nagyfalu, Kisharsány, Szántó.110 Tudjuk, hogy Harsány ún. „várrobot" címén 50 Ft-ot fizetett.111 Zrínyi György 1574-ben „hódoltató" levelek tömegét küldte a falvakba, ugyanakkor a szigeti béget is figyelmeztette, hogy „Siklós és környékének adóztatásában a dikát és a dézsmát beszedni ne akadályozza". 1674-1675-ben Draskovics János, illetve Zrínyi Miklós özvegye megvásárolta a dézsmaszedés jogát. 13 Siklós környéki települését is, annak ellenére, hogy ezek a falvak éppen lakatlanok voltak.112

Az adók beszedése általában konfliktusok nélkül történt. 1680-ban azonban a siklósi bég az adó behajtására érkezett szigeti hajdúkkal csapott össze. A Mohács és Szigetvár környékére telepített török, bosnyák telepeseket a hajdúk megölték, a falvaikat felégették.

Hosszú, békés időszak után először 1664 elején került ismét katonai események középpontjába a Siklós. Amikor Zrínyi keresztény hadai — az eszéki híd felégetését követően — a vár alatt vonultak vissza, ostromra azonban nem került sor. ESTERHÁZY leírása szerint „... Miután tehát a hidat [az eszéki hadihidat — Sz. L.] porrá égettük, a következő nap visszatérésre készülődtünk, s felégetve a váracskát is [a hídfő védelmére épített palánkot], Siklós felé tartottunk, de előbb még felgyújtottuk a még korábban elfoglalt Baranya várát is. Ugyancsak féltek a siklósiak, abban a hitben, hogy ostrom következik, és nem is lőttek ránk egyetlen ágyúból sem, bár egész közel voltunk hozzájuk. Vajon rémületükben cselekedtek-e így az ágyúkezelők, vagy kevés puskaporukat végszükség esetére tartották, nem tudom. A részünkről kezdett kisebb csatározások pedig csak kevés kárt okoztak nekik. Az igen szép környéken fekvő Siklóst mindenki elragadtatva csodálta. Ugyanis magasabb domb tetején álló vára van, a város közepén, s mindenfelől a fallal körülkerített város veszi körül. Széltében-hosszában mezők, szántóföldek terülnek el, s nincs hiány szőlőben sem, amely itt — mint mindenütt szerte e vidéken — legnagyobb részt piros színű, jó édes ízű. Vannak fürdésre szolgáló meleg vizek is. Nem kétlem, hogy itt az éghajlat is mérsékelt..."113

ESTERHÁZY és más források is utalnak még egy érdekes, a fenti eseményekhez kapcsolódó mozzanatra. Az eszéki hadihíd ellen vonuló Zrínyi-sereg Szalántánál állomásozó, 1500-2000 főnyi török-tatár csapat táborozásáról értesült. Zrínyi azonnali támadást határozott el, azonban az ellenség Siklósról értesülést szerzett a készülődésről, és elmenekült. Egy autentikus, egykorú német forrás, „A rövid és igaz beszámoló" szerint a pozsegai pasa 300-400 fős csapata táborozott Szalántánál, velük voltak a Szigetvárból és kisebb palánkokból menekülő 8-9000 fős tatár portyázók.114 HYEROMINI és mások is megemlékeztek arról, hogy az eszéki híd felgyújtását követően a visszavonuló Zrínyi csapatai 100 falut felgyújtottak. Siklós környéki pusztításokról ugyan nincs szó, csak Mohács, Nádasd, Szekcső környéki dúlásokat említett. Ilyenekre azonban már a korábbi évtizedekben is volt példa. A kanizsai pasa arról tudósított, hogy Szigetvár, Mohács, Szekcső, Siklós körül az 1620-as években telepített boszniai „polgárokat" helyeztek timár birtokaikra, a hajdúk azonban felégették a falvakat, a lakosokat megölték, vagy elűzték. A települések nevét azonban nem említette.

A felszabadító hadjárat a területen 1686-1687 között már üres, elhagyott településeket talált. Villány, Kistótfalu, Marok, Kövesd, Nagyharsány vagy teljesen lakatlanok voltak, vagy csak néhány lélek élt bennük. Részben a korábbi pusztítások tizedelték a lakosságot, részben az 1686. október-1687 augusztusa közötti hadjárás elől menekültek el.

 

Lábjegyzetek:

  1. FEJES 1937, 175.
  2. SZAKÁLY 1999, 19-22.
  3. VASS 1976, 20.
  4. SZAKÁLY 1999, 22.
  5. SZERÉMI 1979, 338-345.
  6. SZAKÁLY 1999, 48.
  7. SZERÉMI György tanulságos szövegét a siklósi eseményekre vonatkozóan Erdélyi László fordításában, JuhászLászló átdolgozásában közöljük.

    A szultán elfoglalja Siklós várát és Pécs városát..." „...eljött a törökök császára, amikor 1543-at írtak, Buda vé
    delmére, s hogy alkalmat adjon azoknak a csatára, akik a keresztények közül harcolni akarnak vele. Eljött július hónapjában Keresztelő János nyolcada után. És amikor Baranya vidékére érkezett, megállott hadaival, s tábort ütött Siklós vára alatt. Hallotta, hogy a vár urát Perényi Pétert Ferdinánd már elfogta, mindjárt elküldte követeit a várnagyhoz, és egyetemesen mindenkihez, akik a várban laknak, s üzente, hogy engedjék át a várat, s csatlakozzanak hozzá.

    Az után, hogy a követek, a törökök követei bementek Siklós vára nevezett várnagyához, s az ő akaratának üze
    netét átadták nekik, semmi választ sem kaptak a török követek a magyaroktól. A magyarok a császár követeivel Szelim Zoltán (Szultán) császárhoz futottak válaszolva és mondva a törökök császárának: könyörgünk és kérjük felségedet, ne bántsa Perényi Péter várát, hanem menjen el felséged, kérjünk és könyörgünk, mert a mi urunkat Ferdinánd elfogta: a jövőben úgy is felségedé lesz — mondja Szelim Zoltán császár: semmiképpen nem mehetek el, mert abból a várból már sok összeesküvést szőttek, s sok gyalázatot szenvedtek a magyarok királyai. Hogyha nem engeditek át Siklós várát, rögtön aláásathatom hadinépemmel, mert nem akarom, hogy más úr legyen itt kívülem és felettem uralkodó, mivel szolga nincs ura felett, sem a tanítvány mestere felett.

    Amikor ezt meghallották Siklós várának követei, mondták: Íme visszamegyünk a várba, s megtudjuk a várnagy
    tól, vajjon kell-e választ adni a vár átadására vagy nem. — Menjetek és adjátok tudtomra, mit kívántok. — És amikor a magyarok beléptek Siklós várába, hogy a császár kikelt Siklós vára ellen: semmiképpen nem akar elmenni, hanem meg akarja ostromolni, s a maga tulajdonává tenni, mert ez a vár úr nélkül van, nincs ura, másodszor, ez a vár sok törököt elemésztett, mikor Buda felé mentek vagy Budáról Konstantinápoly felé. — Itt már szegények elkezdtek gondolkodni, mit kell tenniük. Nem volt senki, aki buzdítsa őket, s jó tanácsot adjon nekik, mert a várnagy Mihály deák volt, és elasszonyosodott, a magyar főemberek ugyanis mindig deákokat tartottak a várban, a nemesek a maguk udvarában leányaik és asszonyaik számára. És Mihály deák így szólt: Mit tegyünk ilyen mindenható fejedelem ellen? Nem bírunk neki ellenállni. Ha a császári felsége hitére megfogadja, hogy békén enged utunkra, ahova mi törekszünk, akkor átadjuk neki Siklós várát, és mondták mindnyájan: Ámen! Mindjárt elküldték a követséget a török császárhoz, s ezek oly módon jelentették neki a választ, hogy ha őket ugyanő a várban hitükre meghagyja, minden évben mindig megadják a vár adóját. — A császár késett a válaszában. Megkérdezte őket miféle és minő származású a várnagy, aki a várat kormányozza? Jó vitéz-e? Azt felelték a magyarok: Felséges császár, hiszen ez egy deák, név szerint Mihály deák! — Én azt gondoltam, hogy valami vitéz. Nem illik, hogy ilyen személy egy ilyen házat kormányozzon, mert az ilyenek, akik katonai gyakorlat nélkül vannak, csupán félelmükben is feladják a várat az ellenséggel szemben. Ezért ura balga volt, hogy ilyen deák kezére bízta a várat. De adok nektek egy szabadmenet levelet a kezetekbe, vagyis ahova menni akartok, menjetek akadály nélkül, mivel ezt a várat semmiképpen sem akarom magam mögött hagyni török nélkül. — És megírt a török császár egy szabadmenet levelet és a polgárok kezébe adta, azok elmentek Siklós felé és jelentették a választ Mihály deáknak.

    Egy napon reggeltől vecsernyéig mindenki megrakta magát holmijával a városban. És Anna vértanú előünnepén kiürítették Siklós várát a törököknek, s az ünnepen bebocsátották a törököket, egy vajdát Siklós várába..."
     
  8. SZAKÁLY 1999, 43-44. Továbbá SZAKÁLY 1986.
  9. STELLA 1544, 19. SZTÁRAY 1985, 105. SZAKÁLY 1999, 44.
  10. HHStA Hungarica Nr. 12. Közli: VASS 1976, 32.
  11. STELLA 1544, 39-40. FEJES 1937, 184-189. ISTVÁNFFY szerint (Szalay Antal fordítása): „... 1543. esztendőben már igen útjában volt a töröknek Siklós vára, és ezért Valpó megvétele után erejét erre fordította. Kormányozta abban az időben Siklós várát Vass Mihály nevezetére nézve, de cselekedetére ólom, a Tiszán túl való kerületből, Károlyból eredett, ez midőn hallotta a török tábornak a jövetelét, a várost, melyet egynehány nap[ig] talán védelmezni lehetett volna, odahagyta, és a várba félénk nyúl szívűséggel vette magát, de látván a törökök sokaságát, nemcsak várának, hanem életének megmentését is lehetetlennek vélte, azért egy török rabot feloldozván bilincseiből, elküldötte Casso török vezérhez (kit Budán egynéhány esztendők előtt esmert) megizenvén, hogy ő a várat által adandja, csak őtet és társait szabadon bocsássák, csekély vagyonocskáikkal, a vár addig védelmeztetett, míg a dolog hamar Szulimán elibe jutván, nagy örömmel megengedtetett, és a szabadságlevél arany betűkkel írva készíttetett, és Vas Mihálynak elküldetett. Így feladván a várt, a gazdagabbak többnyire kincsért gyanúsak, életük vesztésével fizettek, és méltán, mer[t] ha egy szívvel, s lélekkel ellent állottak volna, mind jószágokat, mind életeket megmentvén, győzedelmesek is lehettek volna, azt nem cselekedvén, példás áldozati lettek a török hitnek és fogadásnak."
  12. VÁRADY II. 1897, 412.
  13. STELLA 1544, 65. FEJES 1937, 186. A Valpóról érkezők: Harta Gábor tüzér hadnagy, továbbá Soltész János, Piricsan Todor, Radics Ivo, Leonhard Henrik, Sali Soma, Taubert Sigfrid, Kis Gergő, Alapi Sámuel, Regős Mátyás, Sipos András. A védelemben a következő falvak jobbágylakossága vett részt: Drávaszabolcs, Páli, Palkonya, Gerénfalva, Letenye, Szaporca, Tésenfa, Kémes, Piski, Lak, Koros, Rád, Sárostó, Matty, Csepel, Drávaszerdahely.
  14. FEJES 1937, 186.
  15. STELLA 1544, 41.
  16. SZAKÁLY 1999, 47-48. SZAKÁLY 1996, 149-163.
  17. oda = a török várőrség 10 katonából álló alakulata (a századokat is oda-ként említik)
  18. szandzsák (másik elnevezése liva) = török katonai és polgári igazgatási területi egység, a vilájet része
  19. vilájet (más néven ejálet) = a legnagyobb török területi-közigazgatási egység
  20. VELICS-KAMMERER, I. 26.
  21. DÁVID 1999, 75. Siklós igazgatási hovatartozására, az igazgatási átszervezésére lásd még: VASS 1976, VASS 1979, 16.
  22. DÁVID 1992, 55-56.
  23. defter = török pénzügyi jegyzék, adókönyv
  24. SZAKÁLY 1999. VELICS-KAMMERER, II. 57-58.
  25. DÁVID 1999, 51-57. Egy befejezetlen levelet említ Dávid, amelyben Musztafa siklósi bégnek írnak, és lényegében véleményt kértek, hogy Görösgal vagy Siklós lenne-e központnak alkalmasabb.
  26. akcse = apró török ezüstpénz, a pénzügyi elszámolások egysége
  27. náhije = a török közigazgatás legkisebb területi egysége
  28. DÁVID 1999, 57.
  29. kátib = írnok
  30. VELICS-KAMMERER, II. 514.
  31. DÁVID 1993, 79.
  32. VELICS-KAMMERER, II. 371.
  33. hász-birtok = (1) a szultán saját kezelésében tartott birtoka, (2) az évi százezer akcsénél nagyobb jövedelmet hozó birtok
  34. VASS 1976, 695.
  35. VELICS-KAMMERER, II. 395-396. (Az összeírás 1597. augusztus 1. - 1598. augusztus 2-ára vonatkozik.)
  36. VASS 1976, 741.
    * A török kort tárgyaló szakirodalom nem tud „siklósi vilájetről", a budai számadáskönyvekben azonban következetesen ez a megnevezés szerepel. A forrásokhoz való hűség érdekében meghagyjuk a megnevezést, de „idézőjelben" használjuk.
  37. dzsizje (más néven harádzs) = a keresztény alattvalók által fizetett fejadó
  38. BTSZK1550-1580
  39. Uo. 300.
  40. Uo. 302.
  41. Uo. 315.
  42. Uo. 337.
  43. csausz = különböző feladatokkal (pl. futár) megbízott tiszt, főtiszt
  44. BTSZK 1550-1580, 429.
  45. ziámet-birtok = 20-100 ezer akcse jövedelmű szolgálati javadalombirtok
  46. BTSZK 1550-1580, 430.
  47. Uo. 436.
  48. Uo. 47.
  49. Uo. 460.
  50. Uo. 477.
  51. merd = békeidőben garnizon-szolgálatra rendelt janicsár
  52. Uo. 486.
  53. bejtülmál = hagyatékgondozó pénzügy szerv
  54. BTSZK 1550-1580, 506.
  55. kazá = a kádi (a török bíró) hivatali körzete
  56. BTSZK 1550-1580, 507.
  57. dizdár = török várkapitány, várnagy
  58. BTSZK 1550-1580, 509.
  59. Uo. 508-509.
  60. Uo. 301.
  61. Uo. 371.
  62. Uo. 451.
  63. HEGYI 1995, 81.
  64. ÁGOSTON 1993, 126-135. A leggyakrabban használt, 50-300 mázsa súlyú oszmán ágyútípus, szorosan egymáshoz kovácsolt vasrudakból készült lövegfajta, amelyből főleg kőgolyókat lőttek ki. A 16. század közepén már elavultak, és ritkaságszámba mentek a magyarországi várakban.
  65. ÁGOSTON 1993, 135-137. Kisebb „mezei löveg" volt. Az oszmán forrásokban „Kolunburna", „Kolunburina" stb. névalakban fordul elő. Magyarul csatakígyónak is nevezik, de gyakoribb volt a sugárágyú megnevezés. A siklósi várban lévő lövegek „sáhi kolunburnák" voltak, 12 arasz hosszú és 12 oka súlyú bronzágyúk.
  66. ÁGOSTON 1993, 135-137. Könnyű tüzérségi tűzeszközök voltak, 12 arasz hosszú és 10 oka súlyú bronz lövegek, vas- és kőgolyókat lőttek velük.
  67. EVLIA csak a legnagyobb ágyúra utalt: „... E vár árkában egy nagyobb báljemez ágyú van...". (EVLIA CSELEBI 1895, 538-539.) A legnagyobb oszmán lövegfajták közé sorolják ezt a típust. ÁGOSTON másként vélekedik. Szerinte „... 1600-ban Siklós várában volt egy nagy csultutmaz löveg, amelyről tudjuk, hogy hozzá 18 okkás golyók jártak. Ezt a löveg típust a törökök várvédelemre ugyanúgy használták, mint ostromra." (ÁGOSTON 1993, 122-137.) KATONA Magda CSELEBIT úgy értelmezi, hogy a nagy ágyú tulajdonképpen egy „messzehordó löveg" volt. (KATONA 1983 34-35)
  68. VELICS-KAMMERER, 1.193-194.
  69. tímár = 20 ezer akcsét jövedelmező szolgálati birtok, javadalom
  70. VASS 1976,560.
  71. HEGYI 1995, 89.
  72. VELICS-KAMMERER, II. 45. HEGYI 1995, 90.
  73. BTSZK 1550-1580, 475.
  74. HEGYI 1995, 109.
  75. VELICS-KAMMERER, I. 44-45.
  76. Uo. 44-45.
  77. Uo. 45.
  78. Uo. 45.
  79. EVLIA CSELEBI 1895, 535-538.
  80. VASS 1976, 460-503.
  81. HEGYI 1995, 109.
  82. dönüm = török területmérték (40x40 lépés)
  83. mahalle = több utcát magába foglaló városrész
  84. potur = bosnyák
  85. EVLIA CSELEBI 1895, 537-538.
  86. VASS 1976, 576.
  87. azab = a várőrség gyalogos katonája
  88. aga = elöljáró, parancsnok, főtiszt
  89. MOL U. et C. Fasc. 56. Nr. 41. Lásd még: PETROVICH, 1969.
  90. odabasi = az oda parancsnoka
  91. A szultáni „palotakerteket" és egyéb külső kerteket nevezték ezzel a terminussal.
  92. „... a nevezett rét a régi defterben a dervisnél volt feljegyezve, határának lejegyzése most Malkocs bég részére a kádi hüdzsetjébe beíratott és a nevezett rét korábbi összeírója a nevezett dervisnek 200 akcse összeget a kincstár részére való kifizetésre a defterbe feljegyzett ingatlanforgalmi illeték címén, és ezt most ismét adja meg, ingatlanforgalmi illeték (resimi tapu, 200 akcse)..."
  93. Tolnán, Szekszárdon, Simontornyán, Pécsett ugyanígy kerültek a szőlők, kertek, általában az ingatlanok török kézre, mint ezt Siklóson az előzőkben láthattuk. Lásd erre bővebben RÚZSÁS, 1966, 236.
  94. Hazev aga a belső városban, Jahja kethüda, Veli Abdó, Mehmet janicsár parancsnok, Haszán odaparancsnok a külső városban épített bosztánkertet, Mehemet bin Ali bosztánkertje mellett a külső városban egy szép gyümölcsössel is rendelkezett. Bali Abdullah a városfal tövében művel bosztánkertet. Dzsáfár Timur a „palánkon belül bosztánkertet és egy szép gyümölcsöst mondhatott magáénak". Mehmet Abdi, Haszán Boszna, Abdurahman Hazuh, Ali Mehmed tüzértiszt, a palánkban lévő nagy térben művelt bosztánkertet. Szulejman aga, helyettes janicsárparancsnok a belső városban szép bosztánkerttel dicsekedhetett. „Zuama Mehmed bin Haszán a városfalnak a közvetlen közelében, a belső városban művelt szép bosztánkertet. Ahmed szpáhi alparancsnok bosztánkertje a vár párkányán épült." Moharem szpáhi tisztnek a palánkon belül volt bosztánkertje és egy gyümölcsöse. Hasonlóképpen Hoszrannak, a helyettes parancsnoknak. Musztafa kereskedőnek, aki szállítója volt a garnizon katonaságnak, szintén bosztánkertje volt. Huszein szpáhi, aki elbocsátott katona volt, a városban két kerttel rendelkezett.
  95. záim = a ziámet birtokosa
  96. hüdzset = jogi bizonylat, a bírói végzés
  97. VASS 1976, 346.
  98. VASS 1976, 461-467. Továbbá KÁLDY-NAGY 1960, 77-78.
  99. VASS 1976, 460.
  100. IVÁNYOSI SZABÓ 1981, 107-113. Továbbá: IVÁNYOSI SZABÓ 1983/84.13-24.
  101. KÁLDY-NAGY 1960, 77. Továbbá VASS 1976, 576. MOL U. et C. 1695-96.
  102. KÁLDY-NAGY 1960,5-6.
  103. KÁLDY-NAGY Gyula szerint valószínűleg azonos a Göntér és Kisharsány között feküdt Nagytótfaluval. KÁLDY-NAGY 1960, 78.
  104. VASS 1976, 476
  105. VASS 1976, 462-466.
  106. VASS 1976, 695.
  107. PPL, K 96. pag. 42-44. Fordította és közli TÍMÁR György (VASS 1976)
  108. MOL U et C. Irreg, fasc. 6 Nr. 65. Fordította és közli TÍMÁR György (VASS 1976) 790.
  109. MOL U et C. Fasc. 90. No. 32. pag. 4-5. Fordította és közli TÍMÁR György (VASS 1976)
  110. SZAKÁLY 1981,34.
  111. Uo. 64.
  112. Uo. 318.
  113. ESTERHÁZY 1989, 146.
  114. Uo. 65. Lásd még: HYEROMINI ORTELLI: Descriptio Expeditionis Caesareorum adversus V. Eccl. anno 1664. susceptae. Item Kasi Hist. Reg. Hung. Tom. III. pag. 4. HYEROMINI-t felhasználva részletesen foglalkozik az eseményekkel: SZALAY 1924, 44-46. Különösen az 1566. évi eseményekkel. Mehemet bég megveretését, Mustafa pasa és a Szigetvár ellen forduló Szulejmán átvonulását emelte ki. HYEROMINI, s az őt idéző szerzők szerint: „1664. január 30-án keltek át Zrínyi csapatai a siklósi hegyeknél, ahol táborozott a pozsegai pasa. A siklási vár őrsége azonban értesítette őket Zrínyi közeledtéről. A törökök a Duna felé elmenekültek és a gázlókon a túlpartra keltek át. Ezt követően a siklósi vár kapitánya követeket küldött Zrínyihez könyörögve, hogy ne pusztítsa el Siklós környékét. Nem valószínű, hogy Zrínyi pont Siklós környékét kímélte volna meg, mert jövet-menet sok száz falut és malmot égetett el..."

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet