Előző fejezet Következő fejezet

KISS Z. GÉZA

Az önkényuralom és a dualizmus kora (1849-1914)

 

Az önkényuralmi rendszer kialakítása

1949 után Siklós helyzetének alakulását, fejlődését mindenekelőtt az új politikai viszonyok befolyásolták. A szabadságharc leverését követően a Habsburgok feloszlatták a hagyományos igazgatási szervezetet, a régi politikai vezetőket elítélték, helyükre újakat neveztek ki.

Pécs és Baranya már 1849. január 30-án a császári csapatok ellenőrzése alá került. Baranya parancsnoka gróf Nugent tábornok lett. A rendszerváltozást gyorsító utasításai — melyeket a kortársak a községházák hirdetőtábláira kifüggesztett plakátokon olvashattak, istentisztelet után papjaik szájából hallhattak — mintegy előre tudatták a lakossággal, hogy mit várhat a kibontakozó önkény uralmi rendszertől.1

A szervezett megtorlás első irányítója gróf Majláth György királyi biztos volt. Ő váltotta le a rebellis tisztviselőket és szüntette meg a megye önkormányzatát. Ettől kezdve a királyi biztos utasításai szerint irányította a megye életét a mindenkori alispán. Kezdeményezésére nevezték ki Cseh Eduardot az önkényuralmi korszak első alispánjává. Az ő vezetésével megszervezett tisztikar gátlástalanul hajtotta végre a bécsi udvar intézkedéseit. Ez a munka októberig jórészt a katonaság elszállásolására, ellátására és a forradalmi elemek összegyűjtésére korlátozódott.

Július 18-án az alispán kötelezte a szolgabírót, hogy vizsgálja meg és jelentse, kik voltak a forradalom helyi támaszai. Ekkor rendelkeztek Siklóson is a fegyverek összegyűjtéséről és Pécsre szállításáról. A jegyzőtől kétnaponként jelentést kértek a közhangulatról és a bujdosókról. Ekkor fogták el a túronyi csata szervezőit, Kossa Dániel marócsai tanítót, Munkácsy Albert szaporcai lelkészt, Nagy Ignácz oszrói jegyzőt.

Sey Lajos főszolgabíró felsőbb rendeletre összeíratta a járás 48-as honvédeit. Közülük siklósiak voltak: Barabás Imre, Benkő István, Bozsicsánász Ilia, Bunyevácz Mátyás, Fábián Sándor, Fábián Mihály, Fábián Dániel, Fojtek Antal, Furmann Mihály, Gergely György, Hajdú József, Jovánovics József, Kollár János, Kollenberg Adolf, Köröm András, Kórósi József, Kovács György hadnagy, Kovács János, Ledő János, Leninger Károly, Mitterpacher Adolf, Nagy Tamás, Nagyváti Ferenc, Pag József, Pantelics István, Petrovics Pántó, Stojakovics János, Szabó József, Tatai János, Waldnesz János, Zentner János. Komáromból érkezett haza Jantsits Antal, Kovács György, Simon József.2 Bizonytalanságban várták sorsukat, de bántó-dásuk nem történt.

1849. október 21-én kezdte meg működését a megyei ügyész elnöklete alatt a Fegyelmi Bizottmány, amely arra kötelezte a jegyzőket, lelkészeket, tanítókat, hogy nyilatkozzanak, mit csináltak 1848 októberétől kezdve.3

Julius Haynau 1849. október 20-án a royalista Cseh Eduard alispánt nevezte ki Baranya megye kormánybiztosává. Tőle joggal várhatták Bécsben az 1849. október 24-én kiadott közigazgatási reform rendelkezéseinek végrehajtását.4

Nagyszabású tisztogatási akcióval a hivatalban lévő választott elöljáróságokat lemondatták, utódaikat a szolgabíró javaslatára nevezték ki, a közigazgatást pedig egyre jobban alárendelték a katonai parancsnokságoknak.

1849 őszén a szőlőhegyek, erdők megteltek ruhára, élelemre, fegyverre szoruló szökevényekkel. Ha a kapcsolatra fény derült, akkor a polgárok rendszerint kényszerre hivatkoztak, azután újra csak adtak, amíg volt miből. Siklós soknemzetiségű lakossága meghunyászkodás helyett valósággal tüntetett magyarságával. Férfiak és nők magyaros, zsinóros ruhát, különböző színű sujtással, rózsával díszített kalapot viseltek. A szigorú tiltó rendelkezések ellenére féltve őrizték a pártütésre emlékeztető jelvényeket, Kossuth-bankókat, sajtótermékeket. Idegen nevű, magyarul is alig tudó patrióták magyarosítási kérelmei valósággal elárasztották a belügyminisztériumot.5

A nemzeti érzés eltaposása mellett sok objektív forrásból táplálkozott az általánosnak mondható elégedetlenség, különösen a gyakran térítés nélkül maradt rekvirálás, illetve amiatt, hogy a siklósi polgárok még mindig kötelesek voltak fizetni a bordézsmát.6

Az új rendszert nem tudta megszeretni sem Siklós polgársága, sem a járás parasztsága. 1849. november l-jén életbe lépett az új birodalmi alkotmány, amelyet istentisztelet keretében kellett közölni a polgárokkal. Ezután a lakosság által beszélt nyelven kijelölt tisztviselők olvasták fel és kommentálták a gyűlölt szöveget. A járási tisztviselők felsőbb utasításra faluról falura járva magyarázták a lakosságnak a császári hatóságok rendelkezéseit.7

Ebben a légkörben fogták perbe a forradalmi nézeteiről ismert Bogárdy Mészöly Sándor siklósi református lelkészt, aki 1848 húsvét hetében Vajszlóról került a mezővárosba. Ellene felségsértés, felkelésben való fegyveres részvétel gyanúja miatt folyt vizsgálat. A kihallgatott tanuk (köztük Ötvös Gusztáv mezővárosi jegyző) emlékanyagának a középpontjában az 1848 karácsony másnapján zsúfolásig megtelt templomban tartott prédikáció állott. A jegyző vallomásában örömmel idézte huszita hangvételű prédikációjának alábbi mondatát: „ Vesszenek el... a vérszopó királyok, ezek a nadályok, akik a mi vérünket szopják". Nem hallgatta el azt sem, hogy ez alkalommal más vezető emberekkel együtt Krügel Károly siklósi bíró is ott volt a templomban. Nehezítette a lelkész helyzetét az is, hogy közismerten jó kapcsolatban volt Batthyány Kázmérral.8 A tanúvallomások és egyéb nyomozati adalékok alapján a Fegyelmi Bizottmány 1849. október 30-án kelt javaslatára Mészölyt állásából felfüggesztették, letartóztatták és a vizsgálati iratokkal együtt, átadták a Pesti Haditörvényszéknek. Az megállapította, hogy Mészöly 1848 májusában a Kossa Dániel parancsnoksága alatt Vajszlón gyülekező népfelkelőket fegyvertelenül elkísérte Szaváig, de a megmozdulásban tisztséget nem vállalt. A túronyi ütközet után Somogyba menekült, és csak két hónap múlva tért vissza Siklósra, ahol a zaklatások ellenére is hűséggel szolgált 1876. március 14-én bekövetkezett haláláig.9

1850. január l-jén közölték a lapok, hogy a haditörvényszék gr. Batthyány Kázmér, felségárulással vádolt szökevény ellen vizsgálatot rendelt el. Öccsét, Gusztávot közlegénynek sorozták be. Vizsgálatot rendeltek el Táncsics Mihály volt siklósi képviselő ellen is, akinek a főkortesét, Munkácsy Albertet 10 évi várfogságra ítélték.

A Pesti Haditörvényszék bírái szerint Batthyány Kázmér azzal követett el felségárulást, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány utasításait végrehajtotta, a hivatalokat forradalmi szellemben újjászervezte; az 1849. április 14-i országgyűlés után a külügyminiszterséget elvállalta; tiltakozott az orosz intervenció ellen és aláírta a keresztes háborúra való felhívást is az osztrákorosz hatalom ellen. A Haditörvényszék távollétében — Kossuthtal együtt — fej- és jószágvesztésre ítélte, majd 1851. szeptember 22-én Pesten, az Új Épület udvarán mindkettőjük nevét bitófára szögeztette. Batthyány vagyonát összeírás után elkobozták, a siklósi várral együtt zár alá vették, és felügyeletét Scitovszky Márton zárgondnokra bízták. A vagyont a telekkönyvezés bevezetésekor a kincstár javára kebelezték be.10

Természeti környezet és életfeltételek

Siklós határának természeti viszonyaiban az első világháború előtt nem sikerült olyan pozitív előjelű változásokat végrehajtani, amelyek hozzájárultak volna a kor által kínált lehetőségek alaposabb kihasználásához.

Változatlanul ellátta ősi funkcióját a Fekete-víz és a Karasica között nyugat-keleti irányban Hegyszentmártontól Villányig elnyúló Siklós-Villányi hegység. A kiváló inszolációt biztosító 30-40 fokos déli lejtők egészen a filoxéra vészig bőven ontották a kiválóan értékesíthető borokat mind a siklósi polgárok, mind a Hegyalja szőlőtermelő gazdái számára.

A hegy gyomrában rejlő ásványokra a kapitalizmus korának utat, házat, sőt, palotát építő embere fordított növekvő figyelmet. Siklós természeti kincseiről szólva Fényes Elek már 1851-ben híresnek mondja márvány- és kőbányáját. 1853-ban pedig ezt olvashatjuk egy megyei jelentésben: „Határában, az un. Zuhányában olly természetes apró követs [található], amelynél jobb országút kövezésre nem létez".11 A növekvő kereslet kielégítésére 1855-ben a zuhányai kőbánya bővítésére a szomszédos szőlőből 320 négyszögölet vett meg a város.

A kitűnően faragható, formálható és változatos színekben pompázó siklósi márványra az Országházat tervező Steindl Imre hívta fel 1884-ben a figyelmet. A tekintélyes építész méltónak találta ezt a pompás anyagot arra, hogy belőle készítsék az Országház előcsarnokának egy részét és egyik dísztermének falait.

A korszak sok nehéz vízügyi gondja bevezetőjeként jó lenne tudósítani arról, hogy befejeződött végre a Lanka-csatorna reformkorban megkezdett építésének ügye. Eredmények helyett azonban csak olyan iratfajták tömegével találkozott a kutató, mint a felterjesztések, leiratok, végzések, szemlebizottsági jegyzőkönyvek, mérnöki javallatok és ellenjavallatok stb. Ezek nagyobb hányada is leginkább arról szól, hogy mit, miért nem lehet megoldani. Ezerkétszáz holdnál nagyobb terület vízmentesítéséről álmodtak a tervek. Kívánatos lett volna mielőbb leszállítani a pincékbe betörő, a lakásokat sem kímélő talajvíz szintjét, hogy távol lehessen tartani a családoktól a tuberkulózist. A vízrendészeti problémák mellett megújuló gond maradt az ivásra és fürdésre való jó minőségű vízről való gondoskodás, és ezzel együtt a színvonalas fürdőkultúra kibontakoztatása is.

Ezeknek az — évtizedeken átnyúló — ügyeknek a megoldatlansága miatt volt közismerten drága Siklóson mind a szántóföld, mind a házépítésre alkalmas telek. Olyan korszak jellemzője ez, amikor a kedvező történeti viszonyok következtében gyorsan növekedett Siklós lakossága és egyre nehezebbé vált mind a helybeli fiatalok, mind a beköltözők számára az otthonteremtés.

A klímájában érvényesülő mediterrán hatások azonban mind a szőlő, mind az ember számára kedvezőek voltak. A meleg nyár, a kellemes tavasz és ősz mindenkor kedvessé tették ezt a tájat lakói és vonzóvá az idegenek számára, de a feudalizmus századaiban tömegek csak a vásári „sokadalmak" idején fordultak meg Siklós „csendes" falai között. Az igazgatási, ipari, kereskedelmi, pénzügyi stb. változások nyomán megnövekedett napi forgalom résztvevői figyeltek fel először a település kitűnő fekvésére. A nagyszerű klimatikus adottságok azonban csak a modern idegenforgalom hatására váltak fokozatosan hasznosuló gazdasági tényezővé.12

A természeti adottságok korszakunkban nem nyitottak új lehetőségeket a siklósiak előtt, de megfelelő alapot biztosítottak a sok tényezőből integrálódó fejlődés számára.

 

Demográfiai változások, társadalmi struktúra

Tanulságos figyelemmel kísérni a soknemzetiségű település demográfiai adatainak 7 évtizedes változásait. Kiinduló pontot az 1850. évi népszámlálás kínál, amelynek összeírói Siklóson 1.707 férfit, 1681 nőt, összesen 3.388 főt találtak. Ebből magyar volt 1.844, német 665, horvát 217, szerb 233, cigány 306, egyéb 123. A virágzásnak induló településre az összeírás évében Magyarországról 330, a Monarchia más területeiről 35, külföldről 3 fő vándorolt be.13

Az 1869. évi népszámlálás arról tanúskodik, hogy a lakosság lélekszáma 4.296 főre növekedett, de ebben a számban már benne van 182 máshonnan betelepült férfi és 121 nő is. A házak száma közel két évtized alatt mindössze 50 fővel növekedett, de a 683 házban csak 976 lakás volt, vagyis egy házra 1,42 lakás jutott. Ez a szám természetesen csak statisztikai átlag, mert a Cigányváros házain kívül a gyorsan szegényedő volt úrbéresek és a növekvő számú munkások is gyakran szorongtak együtt új otthon teremtésére képtelen rokonaikkal. Jobb esetben az ilyen családok közös konyha és mellékhelyiségek mellett külön szobában laktak, de gyakran a közösen használt szobában csak házaspáronként jutott egy-egy fekvőhely.

A foglalkozási statisztika adatai szerint 2 évtizeddel a forradalom bukása után 10 pap, 10 katona, 4 jogász, 184 földbirtokos, 287 iparos, 116 mezőgazdasági munkás, 26 kereskedelmi alkalmazott, 96 napszámos, 40 hivatalnok, 14 literátus, művész, 9 egészségügyi élt a mezővárosban. Ház utáni járadékból élt 178, kereskedett 45, ipari munkás volt 253, szolga 109, egyéb 40. Ebben az évben 1.421 keresőre 2.281 eltartott jutott. Az utóbbi összefüggés már az előrehaladott öregedést prognosztizálja.14 Ez a tendencia markánsabban mutatkozik az 1900-1910 között élt népesség életkor szerinti vizsgálatánál, amikor is a 40-59 év közötti korosztályok létszáma már stagnált, miközben a 6 éven aluliaké egy évtized alatt 60, a 60 éven felülieké 141 fővel növekedett.

Erre az öregedő társadalomra gondolva rendhagyónak tűnik, hogy 1869-1910 között 4.296 főről 5.791-re növekedhetett még a település népessége. Ez az utóbbi adat ugyanis csak akkor lenne ígéretes a jövő szempontjából, ha különbözetet a siklósi népesség produkálta volna. Siklóson azonban ebben az évtizedben a természetes szaporodás 65, a tényleges 824, a kettő közötti különbözet 759 fő volt. Minthogy a tényleges szaporodás tizenháromszorosan múlja felül a természetes szaporodást, a népesség gyarapodása csak a beköltözőktől származhatott.15

A bevándorlók számának feltűnő növekedése a siklósi társadalom negatív demográfiai magatartására irányítja a figyelmet, ugyanakkor egzakt bizonyítékát adja annak is, hogy Siklós a környék központja lett. A centrum által irányított közös gazdasági és kulturális tevékenységhez ugyanis a régió adta a munkaerőt. Nem a Dráván túli piaci kapcsolatokat szétszakító Trianon, hanem elsődlegesen a helyi és regionális munkaerő elapadása felelős azért, hogy a 20. század elejére megtorpant a nagyközség fejlődése.

Siklóson, valamint a régió hegyaljai és ormánsági területein már a 19. század első negyedétől találkozhatunk a tudatos családtervezés községenkénti nyomaival, de az egykerendszer az ősi drávai civilizáció bukásának kísérőjeként az 1860-as évektől kezdve bontakozott ki. Materiális oka a tehetősebbeknél az elért életszínvonal tartása, a szegényebbeknél pedig a megélhetés biztosítása a fogyasztók számának csökkentése útján. Siklóson egymás mellett éltek a jómód megtartására törekvő szerbek, a más nemzetiséghez tartozó, jól szituált értelmiségi házaspárok és a fogyasztók számát a megélhetés gondjai miatt csökkentő magyar kisgazdák. További variációként ott voltak a nyomorúságos pusztai lakásokban élő cselédek, akik vállalni merték a gyermekáldást. Az egykés csoportok magatartásában közös a fogantatás lehetőségének korlátozása, sikertelen esetben méhen belüli elpusztítása, vagy a nem kívánt csecsemő megölése.

A többször idézett 1886. évi püspöklátogatás iratai azt is bizonyítják, hogy Siklóson és környékén az egykés magatartás már a családi stratégia közösség által szentesített része lett. A rendszer   Morvay   Ferenc   szaporcai   lelkész   szerint   kitűnően   működött.    Véleményét „Nem kell ezeknek a magzatvesztés, mert úgy teszik, hogy magzat ne is legyen."

A folyamat tragikumát vázolva írja a drávacsepelyi lelkész, hogy 1885-ben gyülekezetében 11 születés és 11 halál esett. A 11 csecsemő között azonban négy koraszülött volt, kettő pedig éppen csak a keresztelést érte meg. Nagytótfalun a jelentést író lelkész 18 évi szolgálata alatt született 196 gyermek, viszont halottra harangoztak 296 alkalommal. A nem egészen két évtizednyi idő alatt kereken 100 fővel fogyott a gyülekezet lélekszáma.

Siklósi kortársuk kíméletlen hangon írt arról, hogy bizonyos édesanyák tragikus halálának valószínűleg elrettentő hatása lesz. A püspök a gyűdi lelkész jelentéséből tudta meg, hogy siklósi lelkésztársa a csarnótai „banya" bűntetteire utalt, amelyek következtében 5 siklósi úriasszony (egyikük a magzatelhajtás ellenőrzésére kötelezett orvos, a másik egy népszerű kántor, a harmadik egy gazdatiszt felesége) vesztette életét.16

Siklós városiasodé társadalmában a református gazdák szaporodási hajlandósága hasonló a régióban lakó társaikéhoz. Ezt bizonyítja, hogy 1853-1913 között Siklóson 52-ről 14-re, Nagyfalun 50-ről 12-re, Harkányban 23-ról 4-re, Gyűdön 16-ról 9-re csökkent az éves születések száma.17 Ennek ellenére sem lehet azonban a lakosság negyedét-ötödét kitevő magyar gazdákat a természetes szaporodás zsugorodása miatt elmarasztalnunk, mert a fentebb közölt statisztikai adatokon kívül számtalan direkt és indirekt bizonyíték is jelzi, hogy Siklóson a különböző szociális csoportok elfogadják és alkalmazzák a családtervezés egykés gyakorlatát.

Siklós népessége mindenkor különböző nemzetiségekből tevődött össze. Az együttélés százados gyakorlatával is magyarázható, hogy a kapitalista korszak demográfiai változásainak egyik jellegzetes tünete Siklóson is a közös érdekekből táplálkozó magyarosodás volt, amely a Habsburg-barátságukról ismert görögkeleti szerbeket kivéve mindegyik etnikai csoportra kiterjedt. A magyarosodás legtudatosabb képviselői voltak mind a magán, mind a közéletben a zsidók. Ennek egyik jellegzetes tünete, hogy senkitől se kényszerítve változtatták magyarra iskolájuk oktatási nyelvét. A folyamat kiterjedt egész közösségükre, de csak a leggazdagabbak tartották szükségesnek, hogy névváltozásukat a lakossággal tudassák.18

A város polgárait összekapcsoló gazdasági-társadalmi érdek mellett előmozdította a spontán magyarosodást az a szülői igény is, hogy gyermekeik az iskolában minél jobban megtanuljanak magyarul. Kívánságukat magas szinten elégítették ki a siklósi iskolák.

A magyarosítást viszont kevés sikerrel szorgalmazta az az idegen eredetű, részint vezetőkből, részint alacsonyabb beosztású tisztviselőkből álló hivatalnokréteg, amely csak diákkorában magyarosodott el. Ők propagálták a városi és a járási apparátuson belül a hivatalos politika rendelkezéseit, s valószínűleg abban is szerepük volt, hogy a nem magyar nevű köztisztviselőket, közöttük Henfner Lajos jegyzőt és Weich Lajos segédjegyzőt a képviselőtestület felszólította nevük megváltoztatására.19 Siklóson azonban, ahol századok óta számuknak megfelelő arányban vettek rész a különböző nemzetiségű emberek a közéletben, ennek a politikának nem volt gyökere. Itt évtizedeken át volt német (Henfner Lajos) a főjegyző, magyar (Kossa Dezső dr) a városi ügyész, szerb (Jantsits Sándor) a filoxéra elleni harcban és más gondok megoldásában is tevékeny, nemzetközi hírű bortermelő.

A magyarosodás sok szálból összefonódó folyamata korszakunk végére valóban nagy eredményt ért el. Az 1910. év népszámlálás adatai szerint Siklós 5.791 főnyi össznépességből magyarnak vallotta magát 5.076, németnek 456, tótnak 14, oláhnak 1, horvátnak 54, szerbnek 170, egyébnek 20 fő. Magyarul beszélt 5.688 fő. A rovatokban még szereplő nemzetiségek fiatalabb tagjai már egymás között is magyarul beszéltek. Csak a szerbek őrizték szívósan nemzeti nyelvüket és részben magyarellenességüket, miközben önmagukat konok makacssággal pusztították.

Érdemes felfigyelni arra, hogy a magyarosodás elérte a régió nemzetiségek által lakott falvait is: Beremend, Kásád, Alsószentmárton sokácsága, továbbá a Siklós-Villányi hegyen túli németség nagyobb része minden kényszer nélkül sajátította el a magyar nyelvet.20

A település múltjában különleges szerepet játszó cigányság nemzetiségi vagy felekezet szerinti besorolása már 1823-ban gondot okozott a polihisztor Strázsay Jánosnak21 Ő említi először, hogy a siklósi cigányok Mária Teréziától bizonyos földet kaptak, de annak műveléséhez nincs sok hajlandóságuk. A magatartásukra vonatkozó pejoratív jelzői viszont gyakran szerepelnek a századforduló siklósi sajtójának lapjain is. A szabadságharc utáni időszak első, rájuk vonatkozó adatát az 1850. évi népszámlálásban találjuk, amely szerint lélekszámuk 306 fő.22

Az 1855-ben összeállított Bemondási tábla szerint Siklós-Cigányvárosban összeírtak egy 52/64 jobbágy- és 55 zsellértelket. Itt közlik az 55 családfő nevét, „házaszsellér" megjelöléssel. A nevek között megközelítően fele-fele arányban voltak horvátok és magyarok. A horvát nevet viselő családok között legtöbb volt a Gálics, Ivanics, Jacebovics, Pécsics, Petrovics, Tomics, Szávics, a magyar nevűek között pedig a Duna, Farkas, Hegedűs, Horvát, Kaposi, Kovács stb. Valamennyien katolikusok voltak, de a századfordulón még azt tartották róluk, hogy többségük csak az egy isten fogalmáig (Devla) jutott el, a legtöbb családban azonban még a babonás szertartások adnak keretet a mindennapok gyakorlatának.23 Hasonló nevű cigányok gyakran viseltek megkülönböztető neveket. Az első világháború előtt élt négy Petrovics közül például az egyiket busának, a másikat pecsitnek, a harmadikat csurkának, a negyediket hafosnak nevezték.24

Egy 1855-ben keletkezett megyei forrás szerint úrbéri tartozásaikat 1846 végéig természetben teljesítették. 1847 februárjától azonban Siklós mezővárosnak családokra kivetett részletenként törlesztették azt az összeget, amit a mezőváros megelőlegezett a rájuk eső 1846. évi örökváltsági díjból.25

Az 1873. évi összeíráskor 106 család kötelékében 288 cigány lakott Siklóson. E populáció nemek szerinti megoszlása: 101 férfi, 116 nő, 34 fiú, 37 leány. Olyan, aki önálló mezőgazdasági termelést folytatna, nincs közöttük; a foglalkozási rovatban csak 21 zenész, 1 téglavető, 6 ács-kőműves és 71 mezőgazdasági munkás szerepel.

A járásban élő cigányok összes létszáma ekkor 699 fő, de itt 209 családban összesen 685 fő él. Ennek következtében az egyes családok népesebbek, a szegényes putrik zsúfoltabbak. Más a foglalkozás szerinti megoszlás is, mint Siklóson. Itt zenész van 33, kovács, téglavető 11, faeszköz-készítő 105, mezőgazdasági munkás 86, pásztor 35, halász 1, hajós 1, koldus 2, kőműves 10.

1893. évi január 31-én a járásban összesen 517 cigány férfi és 536 nő élt, közülük 322 Siklóson. A statisztikák számai azt bizonyítják, hogy csak a járási cigányság összetételét változtatták meg lényegesen a Krimi háború (1853-1856) után Baranyába is eljutott, 18. századi román dialektust beszélő (oláh) cigányok, a siklósi közösségét nem.26

A kor cigánykérdése az ellenőrizhetetlen rajokban kóborló, otthont kereső cigányok ellenőrzésének és letelepítésének a kérdése volt. Az országon cigányellenes nacionalista hullám söpört végig. Az otthonuk biztonságát féltő állampolgárok panasza nyomán, részben az országgyűlési képviselők követelésére a csendőrség szigorún ellenőrizte — gyalogosan vagy ekhós szekereken kóborló — csoportjaikat, majd a hatóság a falvakon kívül kialakított helyeken biztosított számukra lehetőséget, hogy földbe mélyített, vagy sárból vert vályogból rakott falú putrijaikat felépíthessék.

A siklósiak egzisztenciáját ez a változás nem zavarhatta meg lényegesen, de feltételezhető, hogy az országos cigányellenesség légkörében itt is élesebben reagáltak a cigány családstruktúra másságából adódó magatartásformákra. Most felfigyeltek az emberek arra, hogy a cigány családfeje csak ura, de gyakran nem eltartója házanépének. A családok kontinuitását a hagyománynak megfelelően az asszonyok biztosítják, akik jóslással, kerti munkával, mosással, napszámmal keresik meg övéiknek a mindennapi kenyeret. Ez a struktúra tett ugyanis lehetővé a férfiak számára egy fajta „bohémabb" életvitelt. Volt ugyan köztük mindenkor jó zenész, ügyes iparos, élelmes lókereskedő, sokoldalú mezőgazdasági munkás, de meglehetős gyakran akadt olyan is, aki a könnyű pénzszerzés reményében kétes üzletekbe, vagy különböző bűntényekbe keveredett.

A siklósi cigányság nagy része ekkorra ugyan már betagolódott a helyi társadalomba, most mégis megzavarta az együttélést, hogy a polgárok gazdagsága, a vásározók könnyelműsége valósággal vonzotta a másutt élő cigány bűnözőket. Az általuk elkövetett esetek rendszeresen megtöltötték a lapok sokat idézett bírósági és rendőri rovatait. Az olvasók pedig feledve az együttélésből származó pozitív tapasztalataikat, az írásnak elhitték, hogy „minden cigány egyenlő".27

Gazdasági élet

A szatmári békét követő másfél évszázadban külső ellenség nem járta többé Dél-Baranya útjait, így fokozatosan elsorvadt a siklósi vár védő-oltalmazó, gazdasági tevékenységet gyámolító szerepe. Falai nem láttak többé ellenséget, épületeiben pedig katonák helyett az uradalom és a járás tisztviselői intézték a gondjaikra bízott ügyeket.

Az uradalom igyekezett megtalálni a modern mezőgazdasági nagyüzemhez vezető utat. Siklós volt úrbéresei ugyanakkor a sokat idézett 1846. évi örökváltsági szerződés megkötése óta keresték változó sikerrel a tőkés gazdálkodásra való áttérés lehetőségeit. A siklósi céhek sikeres mestereinek utódai saját szervezeti kereteik romjai között folytattak nehéz küzdelmet a tőkés gyáripar termékeivel. A nagy változás csak a kereskedők számára biztosított jelentős hasznot.

A polgárok közül kerültek ki a város vezetői, akiket bénított a százados rutin, de új utakra ösztönzött a gyakorlati élet sok kihívása. A közösségnek tetemes károkat okozva halogattak olyan fontos modernizációs feladatokat, mint a vasútvonal kiépítése, az elektromos áram bevezetése, a vízellátás biztosítása, vagy a kanalizáció stb. Ugyanakkor viszont a nagyközség vagyonát házingatlanokban, kötvényekben, takarékbetétekben tartva elérték, hogy polgártársaik 1908-ig ne fizessenek pótadót.28

A helyi értelmiségiek igényességének, a polgárok élelmességének köszönhető, hogy Siklóson — az átmeneti kor jellegzetes nehézségei ellenére — a virágzás előfeltételeként kibontakozhatott az anyagi és szellemi javak tartós cseréje.

A mezőgazdaság tőkés átalakulása

A siklósi agrárfejlődés döntő momentuma az 1846. évben kötött önkéntes örökváltsági szerződés volt. 161 ezer forint ellenében a siklósi úrbéresek volt földjeik tulajdonosai lettek, megszabadultak feudális terheiktől, csak a volt kádárlak és ököristálló előtti 4520 négyszögöles területért, valamint a szőlődézsma megváltásáért kellett még harcolniuk.

A vitás terület jogállását a pécsi úrbéri törvényszék 1859-ben „községi jószágnak" nyilvánította. Az uradalom cserébe csak azt kérte, hogy a „kérdéses térről a vásárállás is eltávolíttassék."29 A szőlődézsma ügyében az okozott problémát, hogy a teljes megváltási összeg befizetéséig a zárgondnok az 1846. évi szerződésben 30.000 forintra értékelt szőlődézsma 1.800 forintot kitevő kamatának befizetését követelte a mezővárostól. A siklósi küldöttség ekkor a készpénzfizetés helyett a borkilenced természetbeni szedésének engedélyezést választotta.30 Minthogy az uradalom gazdaságon kívüli eszközökkel már nem kényszeríthette pontos szolgáltatásokra a gazdákat, a kilencedelést olyan bizottságra bízta, amelyben volt egy „akoló", egy lajstromozó, egy restanciás, egy pecsételő és egy kereső. A kellemetlenségek akkor sem csökkentek, amikor bizonyos kedvezmények ellenében a mezőváros pénzben szedte be a maga embereivel az egyes birtokosokra jutó összeget.

A függőben lévő részkérdések oldódását segítette, hogy az eredeti egyezséget a pénzügyi hatóság utasítására a siklósi elöljáróság módosította, majd az uradalmi egyetértéssel „magánylag" végrehajtott földcsere irataival együtt, végleges hitelesítésre a megyei úrbéri törvényszék útján a siklósi elöljáróság a legfelső úrbéri törvényszéknek megküldte. A hivatalos kísérőlevélből derül ki, hogy itt már csak formaságokról van szó, mert az elért eredményekkel a két fél elégedett, s közös érdekük lett a mielőbbi megerősítés, illetve jóváhagyás.31

Tovább stabilizálta a helyzetet, hogy az 1860-ban kiadott általános amnesztia következtében gr. Batthyány Gusztáv és gyermekei visszakapták és 1873. október 23-ig birtokolták a siklósi uradalmat. Ezen a napon Batthyány Bécsben 2 millió egyszázezer forintért eladta a siklósi várat és uradalmat - a 23 község határában lévő birtokokkal együtt - Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvédnek. Az ő halála után a birtok fiaira, Móriczra és Rudolfra szállt, akikre Benyovszky Sándor 1902-ben ruházta át a grófi címet.32

A siklósi uradalom

Az önálló tőkés gazdálkodás évtizedei. Az 1846. évi szerződés elkülönítette az uradalmat az úrbéres falvaktól, és az megkezdte a tőkés gazdálkodás megalapozását. Az indulást nehezítette a közbiztonság hiánya és a parasztság uradalomellenes magatartása. Az ötvenes évek elején közbiztonságról még Siklós belterületén sem lehetett beszélni. Ezért szállította vissza 1851-ben a kasznár a pénztárat a tiszttartó utasítására a várbeli „Cassa szobába", a maga házánál csak a kézipénztár maradt. 1852-ben a tiszttartó, a mérnök, a kasznár és négy ispán részére kértek fegyverviselési engedélyt azzal az indokkal, „hogy szokatlan merészségű gonosztevők, farkasok és tömérdek veszettkutya által ember, állat és általjában a vagyon bátorság igen megtámadtatik". 1853-ban Farbay József dázsonyi ispán kért szigorú büntetést a „hatalmaskodó" szerdahelyi elöljárók, a „néplázító" csehi bíró, az uradalmi tisztet megtámadó csehi Kis Mátyás József, valamint az uradalom határát jelző sáncokat rendszeresen rongáló kovácshidai Pataki János ellen. Levelét az ismert indokkal zárta: „... ha csak egyszer tapasztalnak valamiben az idevaló lakosok engedékenységet, többé vélük nem lehet bírni."33

A Siklósi uradalom és a Görcsöny-rádfai birtok összes területe 18.581 magyar, vagyis 13.923 katasztrális hold és 40 öl volt. Az uradalom 4 nagy Kerületre volt felosztva, azok pedig további gazdaságokra. Közülük a várostörténeti megközelítés miatt a siklósi kerületet emeljük ki. Ennek területét: 3685,39 holdra, hozamát 32.875 forintra becsülték. A siklósi Belső Gazdasághoz tartozott Csukma, Lulupuszta, Szödöny, összesen 2407 hold területtel, továbbá a 47 magyar holdas belsőségen fekvő Harkányi fürdő, az 592 holdas siklósi és 420 holdas harkányi erdő. Ugyancsak itt említik a harkányi Kari kocsmát, valamint a terehegyi, ipacsfai, kovácshidai kocsmát és a terehegyi mész- és épületkőbányát.34

A Belső Gazdaság s egyben az uradalom szíve volt a siklósi vár 18 öles kútjával, gótikus kápolnájával, 9 lakóházával, alápincézett, négyemeletes magtárával, 3 istállójával, két tekintélyes méretű kukoricagóréjával.35

Az uradalom alkalmazottai. A robotmunka világának elmúlása után az uradalom nagyszámú fizetett „szegődményes"-t volt kénytelen alkalmazni. Ezek létszámáról az uradalom siklósi gazdaságának 1852. évi fizetési jegyzéke tájékoztat. Ebben „Általános személyzet" címszó alatt szerepel az uradalom 14 központi alkalmazottja: 1 felügyelő, 1 ügyvéd, 1 tiszttartó, 1 mérnök, 1 kasznár, 1 kádár, 2 hajdú, 1 négylovas és 1 kétlovas kocsis, 1 orvos, 1 baromorvos, 1 tanító és 1 kéményseprő.

A termelőmunkát kerületenként a „Gazdászatiak" irányították, illetve végezték. Közéjük tartozott a Siklósi Kerületben 1 ispán, 1 gazdasági segéd, 2 hajdú, 1 vincellér, 2 csősz, 1 bognár, 3 kocsis, 25 béres, 1 kertész. Az állattenyésztésben 2 bárányos, 6 bojtár; az erdészetben 1 kerületi erdész, 2 alvadász, 4 erdőőr. Ettől a létszámtól a többi kerületekben is csak néhány fővel tértek el.36 A vezető alkalmazottaknak Siklós belterületén volt a lakása, a pusztákon szolgálatot teljesítőknek viszont gyakran közeli falvakban bérelt lakást az uradalom.37

Az uradalom gazdálkodása. A rendszerváltozás által megkövetelt tőkés gazdálkodásra való áttérés valójában mind a nagybirtokosokat, mind a parasztságot készületlenül érte. A következő évtizedek megmutatták, hogy az uradalmaknak mindenekelőtt munkaerőre, a parasztságnak pedig legelőre és takarmányt (is) adó szántóföldekre lenne szüksége. Az uradalom — kihasználva a régió földműveseinek krónikus takarmányhiányát — a művelésre nem alkalmas területeit legeltetés céljára átengedte a községeknek. Így adta bérbe 1853-ban 10 darabban lévő 166 holdas kórósi legelőhelyeket 100, 1867-ben a szaporcai határban lévő majorságí legelőt 450 forintért. A községek számára kedvező árak mögött mindkét esetben tőkehiányból fakadó munkaerőgondok álltak. Ezért szolgáltak a kórósiak a bérleti díjon felül még évi 850 gyalognapszámot és nyomtattak 1000 kereszt gabonát. Másfél évtizeddel később a szaporcaiak a kívánt időpontban dolgoztak le 300 napot; 40 hold szálas takarmányt rendre vágtak, megforgattak, felgyűjtöttek, petrencékbe raktak. Ezen kívül még 30 hold repcét kinyomtattak és megrostáltak az uradalmi szérűn.38

A nagybérlők megjelenéséig az uradalom alközpontjaiban és pusztáin még a jobbágymunkával készült épületeket látjuk, a számtartónak küldött heti jelentések a jobbágyvilágot idézik. A Siklósi Gazdaság ökörfogatai még 1876. január második hetében is 2 forduló szénát szállítottak Cúnból, a lulupusztaiak egy tábla trágyázásával végeztek, egy másikét megkezdték. A lovas fogatok jeget, a szegődményeseknek fát, a jószágnak sót, töreket hordtak. Munkát jelentett 90 db idegen gulyamarha, 50 ló, 430 birka téli tartásra való befogadása is. Hasonló munkákat végeztek a kórósi és a cúni gazdaságban is, de az utóbbiban gyümölcsfatörzsek meszelésével és különböző raktármunkákkal színezték a téli foglalkoztatás tablóját. A fenti munkákat igen nagy költség-ráfordítással tudta csak elvégeztetni az uradalom, mert az embereken kívül az igavonó állatokat is tartani kellett, függetlenül attól, hogy volt-e munka, vagy sem.39 A téli időben alig igénybevett igásökrök darabonként kaptak naponta 40 font répát zabpolyvával, 15 font szénát és 2 lat sót. A lovak darabonként naponta 7 liter zúzott tengerit, 15 font répát szénaszecskával és 1 lat sót.

Az egész esztendőre szegődtetett béresek mellett az uradalom minden évben alkalmazott hónapos munkásokat és napszámosokat is. A hónapos munkások bére a munka intenzitásától függően általában havonként változott. A kórósi gazdaságban, 1879 májusában megkerestek 20 forintot. Ehhez természetben kaptak fejenként 20 kg kétszerest, 20 kg tengerit, 1 kg sót, 7 liter babot és 30 liter bort.40 A gazdasági év folyamán az éppen aktuális munkákra mindenekelőtt a négy alközpontot körülvevő 6-7 község, köztük Siklós nagyközség szegénysége vállalkozott, de esetenként érkeztek munkások Szlavóniából és Bácskából is. 1887. október és november fordulóján a cúni gazdaságban 150 fő válogatott tengerit napi 40 krajcár ellenében, közülük 86 fő a Dráván túli Valjevóból érkezett.41

Az épületek karbantartásánál vagy újak építésénél a Siklósi Gazdaság siklósi német kőműveseket és segédmunkásokat alkalmazott. Napibérük 1 ft, illetve 1 ft 40 krajcár volt. Név szerint szerepelt az 1868. évi bérjegyzékben: Geist Pál, Rugert József, Treer Martin, Trapp Heinrich, Schmid Miklós, GőblPál, Ambrust Juli, KrempfMari és Treer Mari.42

Az uradalom a tőkés gazdálkodásra való áttérés korában gyakran vette igénybe a siklósi iparosok szolgálatait. Conrad Klem asztalosmeter 1866-ban 448 ft 90 kr értékű munkát végzett a Siklósi Gazdaság számára. Ez év májusában pedig a siklósi Szabó testvérek dolgoztak a harkányi fürdőben. Munkájukhoz az uradalom adott faanyagot, munkabérük 176 ft 43 krajcár volt. Máskor a várban ajtót, ablakot javítottak, és munkájukért 7 forintot vettek fel „folyó pénzben."43 A szélesedő kapcsolatokat igazolja, hogy Pozsonyi Antal lakatosmester a biztonság növelése érdekében több ízben is kulcsokat, zárakat, lemezeket stb. készített az uradalomnak (3-12 forint értékben). 1868 őszén a különböző kötélgyártó munkákat Kazinczy György kötelessel végeztették, a használt nyergek javítója, újak készítője Ivanics József nyergesmester volt. Számláján ezúttal 42 forint szerepelt.44

Ilyen munkaerő-ellátottság mellett az 1879/1880. gazdasági évben az uradalom 9.558 holdas művelt területéből 3.982 holdon termett gabonanemű (búza, rozs, árpa, zab, tengeri, repce), 784 holdon pedig takarmányféle (csalamádé, lednek, magbükköny, mohar, takarmányrépa és vörös here). A szegődményesek illetményföldje 153, az ugar 1047, a rét 1334, a legelő 1472, a nem művelhető terület (árkok, dűlők, utak) 777 holdat foglalt el.45

Nagybérletek. A tőkehiány a munkaerő-gondoknál is erőteljesebben akadályozta a modern nagyüzemi keretek megteremtését. A siklósi uradalom baranyai társaival együtt negyedszázadnyi kísérletezés után vette tudomásul, hogy csak külső tőke bevonásával lehet primitív pusztáin korszerű épületeket emelni, és elhanyagolt földjeit a modern agrotechnika segítségével jövedelmezővé tenni. Ezeknek a feltételeknek a megvalósítását remélték a nagybérlőktől.

A hetvenes évek végétől precíz szerződések kötelezték a bérlőket arra, hogy az adott pusztán a meglévő lakó- és gazdasági épületeket rendszeresen karbantartsák, illetve a hiányzó épületeket megépítsék. Ennek az alapvető feladatnak az elősegítésére az uradalom kedvezményes áron adott erdejéből fát, a bányájából követ, égetőjéből téglát, cserepet. A közös fellépésnek tulajdonítható, hogy a pusztákon egymással szinkronban emelkedtek a különböző rendeltetésű építmények. Az uradalmi tiszttartó például 1885 nyarán arról tudósította a számtartót, hogy a Siklósi Gazdasághoz tartozó Sáripusztán elkészült a második cselédlak és a lóistálló, hamarosan készen lesz az ököristálló, máris segítik a közlekedést az új, falazott hidak. A cúni pusztán lévő istálló falát megigazították, új tetőszerkezete cserepezés előtt áll. Az egyik góré ugyancsak kész, csak a mellette álló istálló várat még magára.46

A megmaradt iratok egyértelműen igazolják, hogy csak a mindkét fél érdekét közvetlenül szolgáló gazdasági épületek (górék, ólak, vermek stb.) épültek meg határidőre, de komoly nehézséget okozott a lakóépületek, cselédlakások, sok jószágot befogadó, korszerű istállók, magtárak megépítése. Ezektől ugyanis a megfelelő tőkével rendelkező bérlők is húzódoztak, mert a legfeljebb 10 évre kötött szerződések mellett a beruházások nem térültek meg.

Ez a nagy lendülettel induló munka a nehézségek ellenére szépen jövedelmezett a siklósi és pécsi iparosoknak, akik e nélkül csak az egyházaktól remélhettek nagyobb megrendeléseket a megélénkülő iskola- és parókiaépítéseken.

A nagybérlők gazdálkodása. Az uradalom pusztáin gazdálkodó, — jobbára zsidó — bérlők a gabonatermelésre alkalmas táblák talaj-előkészítését saját igaerővel és korszerű agrotechnikai eszközökkel végeztették. A kenyérgabonát aratókkal vágatták le, s minthogy a cséplőgépek beszerzése anyagi akadályokba ütközött, többen még mindig vállalkozókkal (esetleg a munkajáradékot is vállalt kisbérlőkkel) nyomtatták ki. A legelőket juhászoknak adták bérbe, a nagyüzemi módszerekkel nem művelhető (bokros, vizes, elhanyagolt) földdarabokat kisbérlőknek adták ki.

A bérbeadásnak rendszerint uradalmanként megvolt a sajátos koreográfiája. A siklósi gyakorlat szerint a néhány száz holdas terület feles hasznosítására vonatkozó szándékot, a pusztát körülvevő 8-10 faluban közhírelték. A kisebb-nagyobb parcellák után fizetendő haszonbér ugyan a termés fele volt, de a bánatpénzzel érkező bérlőknek mégis licitálni kellett, mert földhöz csak az jutott, aki a bérleti díj mellett a különböző formájú munkajáradék teljesítését is vállalta.Teljes egészében tanulmányozható a dázsonypusztai gazdaság vonatkozó iratanyaga. Itt, az 1886. február 27-én tartott árverésen 227 hold zabföldet adtak ki feles használatra. A sikeres vállalkozóknak a termés uradalmat illető felét a kijelölt szérűre kellett behordani, majd gondoskodni a cséplőgép kiszolgálásához szükséges munkásokról. Ezen kívül meg kellett téríteni az uradalomnak a jég elleni biztosítás felét és jó karban tartani a pusztától Drávaszabolcsig vezető földutat.47

Az uradalom bérlői töke vagy szakismeret hiányában gyakran váltogatták egymást. Közülük a legsikeresebbek vagy eleve siklósiak voltak, vagy meggazdagodva választották a kényelmesebb életet. Akár így, akár úgy történt, az idegenben élő tulajdonosnak csak jövedelmük egy részét küldték el, a Siklóson elköltött nagyobb része mindenképpen a helyi fejlődés kibontakozását segítette.

A siklósi kisbirtokosok

A gazdálkodás alapjai. A kapitalista korszak küszöbén, 1851-ben, a következő területek álltak a mezőgazdasági termelés rendelkezésére: Telek és kert 110 hold, elsőrendű szántó 1260 7/8, másodrendű 1.168 6/8, harmadrendű 179 4/8 magyar hold. Elsőrendű rét 1.093 5/8 kaszás, másodrendű 413 4/8, harmadrendű 30 5/8 kaszás. A másodrendűnek értékelt szőlő ekkor még összesen 3.266 3/8 kapás területet foglalt el.48

Fél évszázad múlva, az 1895-ben keletkezett nagy mezőgazdasági statisztika kínál lehetőséget a változások áttekintésére.49 Bár annak adatai megtalálhatók Bálint Ferencnél, szükségesnek látszik közölni az 1909. évi V. tc. alapján végrehajtott kataszteri kiigazítás eredményeit is, mert a 20. század mezőgazdasági forrásai ezeket tekintik alapul. A korrekció szerint Siklós 7.528 kataszteri holdas területéből szántó volt 4.483 kh, kert 66 kh, rét 734 kh, szőlő 691 kh, legelő 470 kh, erdő 635 kh. A termőterület összesen 7.079 kh, a terméketlen 449 kh. Az egész határ kataszteri tiszta jövedelmét 92.317 koronára értékelték.50 Az 1895. évi adatokhoz képest 70 katasztrális holddal csökkent a szőlő, 88 holddal a legelő és 505 holddal növekedett a termőterület. A kimutatás szerint a szántóföldek valamivel több, mint fele, a szőlők háromnegyed része került a 8 fokozatú minősítő táblázat 1-3. kategóriájába.

A gazdálkodás gyakorlata. Siklós határában a szántók jelentős része az uradalomé volt. A tőkés termelés kibontakozása időszakában alaposan megdrágította a termelést, hogy a polgárok közötti forgalomban a jobb szántónak katasztrális holdja a nyolcvanas évek közepéig 400 forintba került, a szőlőföldekért pedig ugyanakkor ennek három-négyszeresét is megadták. A viszonylagos földhiánynak köszönhető, hogy a siklósi gazdák lehetőségeik jobb kihasználásával mind a kalászosokból, mind a kapásnövényekből az uradalomét is meghaladó termést takarítottak be. Földjeik művelésénél egy darabig a norfolki négyes, később trágyázás mellett a hármas forgót használták, és a hatvanas évektől rendszeresen alkalmaztak vasekéket, boronákat, sorkapákat, vetőgépeket, rostákat stb. Munkájuk a kor színvonalán állott, de vásárlóerejük az alacsony gabonaárak miatt annak ellenére is gyenge volt, hogy áruikat helyben tudták értékesíteni.51

A földek vásárlását, a korszerű technika alkalmazását csak egy erősen vékonyodó réteg tagjai engedhették meg maguknak. Ezek sorából emelkedett ki az a néhány módos gazda, aki elsőbbséget követelt magának az egyházi és a nagyközségi választott szervekben éppúgy, mint a hagyományos kocsmákban, vagy a modern társaskörökben. Ennek a csoportnak vált valóságos státusszimbólumává az ügyes kovácsmesterek által megvasalt, majd be is festett kocsi, melyet már díszes bőrszerszámba fogott, állami ménektől származó, táncos lábú lovak húztak, és nem a kenderhámba fogott apró lovacskák. Áruk csikókorukban is egy vagyonnal ért fel.

Siklós és a régió parasztságának — már a 19. század közepén is csak negyed telekkel rendelkező — többsége, részint a természetes örökösödés, részint a tőkés gazdálkodásra való felkészületlenség következtében, hamarosan töredéktelkessé vált. Ha lova volt, akkor fuvart vállalt, ha nem rendelkezett vonóerővel, akkor csak a különböző alkalmi munkák vállalása maradt számára. A fuvar hozadékát igen nehéz realizálni, de az uradalmi anyag kínál némi betekintést a deklasszálódó úrbéresek életébe. A Siklósi Gazdaság pénzesnapszám-kimutatásainak 1868. évi különböző rovatai a siklósi napszámosok által végzett különböző munkák adatait tartalmazzák: magtárban dolgozott 34, takarmányozásnál és jégverem fedelezésnél 6, búzarosta mellett 6, az egyik cséplőgép mellett 12, a másik mellett 18, burgonyaszedésnél 41, szántás-vetésnél 7, répaszedésnél 55. A napszámbér 30-40 krajcár között mozgott, de a cséplést végző gőzgépek etetői és fűtői 70-80 krajcárt is megkerestek napi 12 órás munkával. Egy szénagyűjtőkről készített kimutatásban az alábbi magyar nevek olvashatók: Hasznos István, Tésenfai János, György Gábor, Kovács Máté, Orbán Ferenc, Szántó Gábor, Váradi Lina, Kordán Rozi, Csányi Juli, Véghi János, Benke József, Szekeres Sándor, Farkas Rozi stb.52

Az állattartás. Az agrárfejlődés egyik helyi specialitása, hogy Siklóson az úrbéreseket magába foglaló Közbirtokosság helyett a község tulajdonában volt a legelő, emiatt a jó színvonalú istállózással összekapcsolva sem alakulhatott ki a mezővárosi lét egyik bázisát jelentő állattartás. A legelőhiányra utal egy 1853-ból való hivatalos jelentés is, amely szerint a „legelő csupán siklósi lakosok részére használtatik". Jobban el voltak látva a gazdák füvet adó réttel. 1851-ben elsőrendű rétjük (kerekítve) 1.094, másodrendű 413, harmadrendű 31 kaszás volt.53

A legelő területe a 20. századi forrásokban mindössze 470 kh, területének egy részét még 1912-ben is sivár homokdombok, más részét vizes berkek alkották. A képviselőtestület ellenzéke szerint ezt a szüntelenül romló állapotot a Lanka-csatorna elhúzódó építése okozza. A régió falvaiban a közlegelő hozadékát a legkisebb füves területet is hasznosító családi legeltetéssel igyekeztek gyarapítani, Siklóson azonban az 1840. évi mezőrendőri törvény szellemében fogalmazott korabeli Legeltetési Szabályrendelet 3. pontja is tilalmazott mindenféle magánlegeltetést. Részben a legelte-tési lehetőségek bővítését szolgálta, hogy az elöljáróság rendszeresen vásárolta az esetenként szorult helyzetben lévő volt úrbéresek erdőjussát. 1888-1891 között alig van olyan képviselőtestületi ülés, amelynek napirendjén ne szerepelt volna erdővásárlási szerződés hitelesítése. A megvásárolt területeket a bíró már a következő évben befásíttatta.54

A siklósi gazdák 1851-ben 549 szarvasmarhát, 54 lovat, 387 sertést, 1.374 juhot és kecskét tartottak. Közülük a csordára járókat 4 városi csordás, 1 borjús, 1 ökrész, 1 gulyás, 1 csikós és 3 kanász őrizte.55 Az 1869. évi népszámláláskor a számlálóbiztosok a hasznos háziállatok sorában 229 lovat, 559 szürkemarhát, 43 „nemesített" szarvasmarhát, 11 szamarat, 783 racka és 2.586 merinói juhot, 27 kecskét, 753 sertést, 23 méhkast találtak.56

Súlyos csapást mért az állattartókra az 1872. október 11-én fellépett marhavész, mely nyomán az akkori 626 darab szarvasmarhából 278 megbetegedett, 144 elhullott.57

A legeltetés hagyományos rendjét és az esetleges növekedés lehetőségeit jól tükrözi a Legeltetési Rendtartás. Ebből tudjuk, hogy a 20. század elején is változatlanul fenntartanak 2 tehén és 1 borjúcsordát, de ha az ökrök és tinók száma a 100 darabot meghaladná, akkor azokat is két csoportra osztják. Egy falkát rendszeresítettek az igavonó lovak és csikók számára, de itt nem maximálták az állatok darabszámát. A sertések számára, 600-600 darabot véve alapul, két falkát terveztek. Volt ezen kívül a mezővárosnak libanyája is. Itt is rögzítették, hogy az állatokat kizárólag a nagyközség által felfogadott pásztorok őrizhetik.58

Az 1911. évi állatösszeírás a képviselőtestület fenti elképzeléseit szétfeszítő fejlődésről beszél. Ebben az évben a siklósi állattartók birtokában volt 64 borjú, 405 növendék, 317 tehén, 6 bika, 107 igásökör, 69 hízómarha, összesen 968 darab szarvasmarha. 1895-höz viszonyítva feltűnő az igásökör-állomány 51,6%-os csökkenése, a marhahízlalás jelentkezése, de az is, hogy a megindult fajtaváltás következtében az állományban — 755 szürke és 21 borzderes marha mellett — már 571 darab (58,9%) pirostarka és szimentáli található. Az összesen 518 darabot kitevő lóállomány 46 csikóból, 197 kancából, 1 ménből, 274 heréltből tevődött össze. Az igavonásra alkalmas kanca- és herélt-állomány létszáma az 1895. évi 343-ról, 1911-re 471 darabra növekedett. Ez a 128 darabot (37,3%) kitevő növekmény pótolta a gazdaságokban az igásökrök számának több mint ötven százalékos csökkenését. Fajtaváltásra utaló konkrét adatunk nincs, csak azt tudjuk más források alapján, hogy a régió gazdái vagy muraközi, félrideg csikókat vásároltak, vagy hagyományos melegvérű lovaikat keresztezték muraközi ménekkel.

A 1895. évi sertés-összeírásban részletezés nélkül csak az 1.421-es darabszám szerepel. 1911-re ez az állomány 2.408 darabra növekedett. Ebben a számban találhatunk 591 malacot, 1.137 süldőt, 24 tenyészkant és 361 db hízósertést. 31 darab kivételével az egész állomány „zsírfajta" sertésekből állt. A fajtaváltás és az apaállatok számának növekedése a szarvasmarha-állomány minőségi javulását jelzi, amellyel együtt jár az igásállatok számának csökkenése. A sertés- és lóállománynál csak mennyiségi javulás észlelhető. A juhállománynak 1911. évi adata nincs.59

Szőlőtermelés. A város északi szélén húzódó Siklós-Villányi hegység a filoxéra előtti időben a hegy tetejéig, a fák és cserjék vonaláig nemes szőlőfajokkal volt beültetve. A szőlőbirtoklás Siklóson (is) a polgári lét egyik fontos kritériuma volt. A korabeli jövedelmezőség mellett ez is indokolja, hogy a szőlőművelés területe a 19. század közepétől dinamikusan növekedett.

Az 1851. évi földadóalap-kimutatásban még csak 3.266 kapás másodrendű szőlő szerepelt. A gyors fejlődést jelzi, hogy már 1855-ben 8.000 kapás szőlő termésének védelmére és termelésének irányítására hegyközséget szerveztek, amelynek élére 100 ft fizetéssel hegybírót és mellé egyenként 60 forint fizetéssel 6 őrt állítottak. A nagyobb biztonság a szervezők indoklása szerint a hegyközségi tagoknak kapásonként csak 5 krajcár költségtöbbletet jelentett.60

1875-ből származó adat szerint Siklóson — 80 iccét tartalmazó ausztriai akóban számítva - 15.848 akó must termett, amiből 4.718 akó fehér-, 1280 akó vörös-, 1420 akó sillerbor készült. Eladtak 2.430 akó mustot, 5.400 bécsi mázsa borszőlőt.61

FEJES János szerint a filoxéra előtti virágkorban a siklósi szőlőhegy 1.025 holdján 445 siklósi illetőségű termelő gazdálkodott, és 378 volt a más településekről való „bebíró" szőlőbirtokosok száma.

Az eladott mustot és bornak való szőlőt nem számítva, a siklósi hegyben átlagosan kétszer annyi fehérbort szűrtek, mint vörösbort és sillert. Siklóson és tovább keletre a Bánihegyekben komoly tradíciója volt a fehérborszőlők termelésének is. Az itteni gazdák ugyanis hazai eredetű, ősrégi fajtákat őriztek meg a pusztulástól a török időkben, s ezek utódairól szüretelik napjainkig a kiváló olaszrizlinget, hárslevelűt, leánykát és más fehérborokat. Ezeket a borokat a világháborúig a pélmonostori állomásról szállították fő felvevő- és elosztóhelyükre, Eszékre.62

A századokat megért zamatos fehér borok hírét elfedte a rubinvörös színű, kiváló ízű siklósi kadarka. Igazi értékeit a nyugati piac előbb ismerte, mint a hazai. Lelkes lokálpatrióták változatlanul vallják, hogy ez a bor vívta ki a villányi vörösborok hírnevét is. A vasúti közlekedésbe való késedelmes bekapcsolódás (1912) miatt ugyanis a kitűnő siklósi vörösborok a villányi állomásról indultak, majd Mohácstól Budapest, Bécs érintésével hajón jutottak el a német és svájci piacokra, ahol szívesen vásárolták a „villányi" borokat.

A századforduló legendás bortermelője volt Jantsits Sándor, kinek évi bortermése 1.200 hektoliter körül mozgott. Szakmai tudását oklevelekkel és érmekkel honorálták hazai és nemzetközi kiállításokon.63

A virágzó szőlőkultúrának az amerikai eredetű, filoxéra néven emlegetett gyökértetű (Phyloxera vastatrix) vetett véget. Európai hódításait 1863-ban, Franciaországban kezdte, 1875-ben már Pancsován rögzítették jelenlétét. A közelgő veszély tudatában Siklóson szigorúan tilalmazták, hogy „vészlepte" területekről (Gyűd, Harkány, Kisharsány stb.) vesszőket hozzanak be. A szőlőket az elöljáróság rendszeresen figyeltette. A filoxéra jelenlétét először 1887-ben Boros Ferencné szőlejében, a Csukma dűlőben állapították meg hivatalosan. A védekezést Jantsits Sándor irányította. 1889 júliusában azt javasolta, hogy először csak a fertőzött területet „dezinficiálják" a talajba juttatott szénkéneggel, s csak akkor térjenek rá a beteg növények „gyérítésére", ha nagyobb arányú megbetegedést tapasztalnak. A védekezés Siklóson és országosan is sikertelen volt. A kortársak szerint 1900-után a siklósi hegy kétharmadán már nem termett szőlő, 50-100 éves tőkék is kipusztultak.64

A filoxéra győzelme egybeesett a századvég elhúzódó agrárválságával. Minthogy a törpebirtokos gazdák legfontosabb jövedelemkiegészítője a bor volt, így együtt mentek tönkre szőlőikkel. Sorsukat az tette viszonylag elviselhetővé, hogy piacozás, fuvarozás tekintetében az első világháborúig élvezhették egy vasúttal még nem rendelkező, de nagy forgalmú település lehetőségeit. Igazán reménytelen helyzetbe kerültek azonban a helybeli és a környező falvakból bejáró szőlőmunkások, akik semmivel sem tudták pótolni elvesztett munkájukat.65

A szőlőhegyek rekultivációját az állam amerikai szőlőfajták propagálásával igyekezett előmozdítani. Az új módon telepítendő szőlőkre 1891-ben 6 évi adómentességet biztosítottak, ezen kívül kölcsönt és előnyös feltételek mellett gyökereztetésre való vesszőt, sőt oltványokat is kínáltak. A siklósi képviselőtestület az állami útmutatások szellemében létesített egy amerikai vesszőkkel beültetett 10 holdas telepet. A termelők azonban idegenkedtek mind a szénkénegezéstől, mind a direkttermő alanyra oltástól, s miután 1900-ra elapadtak a pénzforrások is, a képviselőtestület a telepet megszüntette. Földjét 1903-ban már Krisztovics István kertész bérelte és a továbbiakban Bulgárkert néven szerepel a községi forrásokban.66

A tőkés ipar és kereskedelem

Az ipari fejlődés változásai

A polgári forradalom után Siklóson is kisebb-nagyobb céhekben állították elő a délbaranyai népesség számára szükséges iparcikkek tekintélyes hányadát. 1850-ben a megyei források még 7 „egyesült céh"-ről beszéltek. A magyarszabó, szűrszabó, gombkötő céhben a legényekkel, inasokkal együtt 46, a szűcs, szíjjártó, kötélgyártó céhben 82, a szabó, takács, üveges, suszter céhben 51, a kovács, bognár, lakatos, asztalos céhben 61, a fazekas céhben 24, a varga céhben 38, a privilégiummal nem rendelkező kereskedő céhben 27 főt számláltak. A feudális kori szabályzatok lazulását jelzi, hogy 1852-től a siklósi kovács, bognár, asztalos, késes céhbe a falusi mestereket remekelés nélkül is bevették.67

Kismesterek népes tábora előbb a céhek keretein belül, majd azokból kiválva végezte ismert tevékenységét Siklós és a régió lakosságának az ellátásában. Szőtték, varrták az emberek hagyományos ruházatát, készítették lábbelijét, korongozták, égették edényeit. A század hatvanas éveitől falun, városon kibontakozó nagy civilizációváltás biztosított jó értékesítési lehetőséget az asztalosok, kőművesek, kovácsok, szappanosok, szíjjártók stb. népes seregének.

A manufaktúra irányában történő fordulat jeleként emelkedett ki a kismesterek munkatárs nélküli tömegéből néhány tímár-, takács- és csizmadiaműhely. Híres siklósi mesterek (Tóth Ferenc szabó, Novák Péter csizmadia, Belicsek Gyula szűcs) nevét napjainkig őrzik a történelem lapjai.

A ruházati ipar korabeli állapotának megértéséhez emlékeztetnünk kell arra, hogy Siklóson a forradalom utáni időszakban fokozatosan erősödött fel a polgári divatirányzatok térhódítása. Az őstermelő nők egészen a nyolcvanas évekig egyszerű kékfestő ruhát, a férfiak feszes posztó zubbonyt, nadrágot, csizmát, pörge kiskalapot, nyáron pedig cérnaszövet ruhát hordtak. A századfordulóra azonban a fiatalabb siklósi gazdák többsége már a városi ízlést követő ruhát viselt. A hivatalnokok, iparosok, kereskedők tehetősebb része a többséget megelőzve, drága anyagokból, rendelésre készíttetett, öltönyöket hordott. A kisebb jövedelműeket a kereskedelem látta el a kibontakozó konfekcióipar termékeivel.68

A siklósi elit városi jellegű, költséges divatozásával párhuzamosan indult meg a siklósi Hegyalja „fényes, kényes" lakóinak ruházkodásában új anyagok (bársony, selyem, finom posztófélék, nemes vásznak) alkalmazása. Térhódításukat megkönnyítette, hogy ezen a területen a saját népviselet emléke sem maradt meg.69

A siklósi (városi) és a hegyaljai (fényűző) irányzatok jelentkezése nehéz próba elé állította a ruházati iparban érdekelt céheket, mert ezeknek a kihívásoknak már legjobbjaik is csak részben tudtak megfelelni. Nem rendelkeztek a finom selymek olyan választékával, amilyet a gyűdi (és más községben lakó) lányok követeltek, hogy az esküvőtől kezdve rózsa-, majd violaszín, később pedig sárga vagy más színű selyemben kereshessék fel a templomot. Ennél alább nem adta a negyedtelkes gazdák lánya sem.

Terehegyen a férfiak 10-12 forintos, extra kiállítású csizmában, drága bundában ünnepeltek, a nőknek sem felelt meg többé a fehér vászonruha és piros csizma, hanem bársony- és selyemruhát öltöttek, nyáron 6-7 forintos topánkában, télen magas szárú, kivarrt cipőben mentek az istentiszteletre. Drávaszerdahelyen és tovább nyugatra a Bőköz falvaiban, ekkor jött divatba mindkét nemnél a csípőig érő, nyakig gombolt ünnepi díszruha, az ujjatlan csuha. Női változatát kapcsok, férfi megfelelőjét gombok fogták össze.70

A drága anyagok mellett, sok díszítőmunkát is igénylő viselet, valamint az egyéb textíliák (ágyneműk) gazdag díszítése addig virágzott, amíg a konjunktúra éveiben az extenzív gabonatermelés biztosította a családok megélhetését, és a nők maguk és családjuk ruhaellátására koncentrálhattak. Ezt a szabadidőt az istállózó állattartásra való kényszerű áttérés vonta meg tőlük.71

Az ipar új szervezeti keretei. A céhrendszer a hetvenes évek elejére már országosan elavult. Az iparosok részben mesterségesen létrehozott, „egyesült" céhekbe tömörültek, de egyre többen lettek, akik már semmilyen céhhez sem tartoztak. Miután 1872-ben a céheket feloszlatták, az atomizált iparosság összefogására, érdekeinek védelmére, termékeinek színvonalasabb tételére, továbbképzésének biztosítására az 1884. évi törvény alapján Siklóson is megalakították az Ipartestületet.72

Az új szervezet a belső, kohéziós erők növelése érdekében 1893-ban létrehozta a 30 tagból álló Békéltető Bizottságot, amely fele-fele arányban mesterekből és legényekből állott.73 Ugyancsak 1893-ban a Dráván túli területekkel való kereskedelem előmozdítása érdekében feliratban kérte a donji miholjáci híd felépítését. A szegényedő iparos elemek támogatására kezdeményezte a Betegsegélyző Pénztár felállítását, amely 1897-ben kezdte meg munkáját.

A kisipar pusztulása. A céhek atomizálódása idején a magukra maradt kisiparosok először a régió falvaiban kontár termékekkel házaló zsidókkal szemben maradtak alul. Az erőszakos tevékenységükre panaszkodó fazekascéh, már 1856-ban is csak a siklósi piacon tudta megvédeni tagjait a versenytől. Az egyre zsugorodó piac miatt maradt meg a szőlőművelés jövedelemkiegészítő szerepe a kapitalizmus korában is.74

Az avult technikai berendezésekkel és termelési gyakorlattal dolgozó kisipart végül a külföldi gyári áruk versenye tette tönkre. A jobb siklósi üzletekben a kisipari árak feléért kínálták a vásárlóknak a cseh és osztrák cipőt, kesztyűt, kalapot, férfi és női ruhát, a sokféle bútort stb. „Ez öli meg a kisvárosi iparosú" - írta szenvedélyesen egy szemtanú. Ő még személyesen látta a modern áruk iránti vágyódást a vásárlók szemében és tapasztalhatta, hogy „az olcsóság igen nagy erő."75

A nagy múltú iparágak sorvadásával kezdett szerepet játszani Siklós gazdasági életében a sütő-, a mechanikai, az úri- és női cipész, vagy a bérkocsis ipar. A régió falvaiban azonban még változatlanul lehetett találkozni bognárokkal, kovácsokkal, szabókkal.

A nagyipar próbálkozásai. Gyáripar Siklóson nem volt. Az építési kedv adott lendületet az építőiparnak, amelynek kiemelkedő vezetői Wölfling Lajos, Mehring István, Strobl Lajos, Zakariás Antal építészek voltak. Az építőanyagok iránt megnövekedett kereslet hozta létre a Novák Sándor, majd Eckenfels Vilmos által alapított téglagyárat. A szénfűtésre berendezett Novák-féle gyár később Igert Gyula tulajdonába ment át. Egy 1900-ból származó hírlapi információ szerint velük indult Siklóson a kíméletlen konkurenciaharc, amelynek eredményeként számos kis téglaégető tönkrement. Ettől kezdve a siklósi piacon olcsóbb lett a vonaton, majd kocsin hozatott mohácsi tégla, mint a helyben gyártott. Feltehetően az élesedő verseny ösztönözte 1904-ben özv. Igert Alajosnét arra, hogy téglagyárának körkemencéjét gőzerőre rendezze be. Ez azonban nem változtatott semmit a nagyközség arculatán, mert a sajtó szerint „Siklós az utóbbi években már kevés épületet emelt."76

A 20. század legelején szerezte viszont nemzetközi hírnevét a siklósi márvány. Premierje az Országház építéséhez kapcsolódik, ahova a zuhanyai bányából szállították az elegáns szürke, a csukmaiból a rózsaszínű márványt. 1901-től a pécsi Piacsek Virgil és Suschnik János konzorciuma már külföldre is eljuttatta a siklósi márványt, de 1912-ig szállítási problémák, utána a háború, majd a hosszú politikai és gazdasági válság akadályozták a forgalom felfutását.

A századfordulón Vadnai Viktor és Kocsis István gőzmalma már nem tudta biztosítani Siklós és az egész régió lisztellátását. A megnövekedett piaci lehetőségekre számítva létesített egy beruházó 1903-ban benzinmotorra berendezett malmot, 1909-ben pedig Sági Ernő ügyvéd kezdeményezésére megalakult a Gőzmalom RT 600.000 korona alaptőkével.77

A virágzó szőlő- és gyümölcskultúra pusztulása a helyi szeszipart megfosztotta hagyományos nyersanyagától, a magas szeszadó és tőkehiány pedig a technikai megújulás lehetőségeitől. A siklósi sörfőzde viszont már a fejlett technológiát alkalmazó, tőkeerős fővárosi és pécsi sörgyárak konkurenciája miatt zárta be kapuit. A helyi élelmiszeripari üzemek közül a század végén már csak a 2 ecetgyár és a szikvízüzem működött zavartalanul.

A tőkés kisipar kibontakozását a külföldi árúk versenye, a nagyiparét pedig részben a lokális munkaerő-tartalék sorvadása okozta. Az egykerendszer általánossá válása miatt előbb az uradalmi aratókat és erdőmunkásokat, majd a nagyharsányi kőbánya és a drávaszabolcsi kendergyár munkásait is a régión kívülről kellett hozatni.78

A nagy- és kiskereskedelem

Korszakunk első évtizedeiben a kereskedelem még az osztrák hatalommal kitűnő kapcsolatban lévő szerbség kezében volt. A siklósi szerb kereskedők jómódú, vagyonos emberek voltak, de az életmódjuk stabilizálása érdekében (Baranyában elsőként) bevezetett egykerendszer miatt társadalmuk öregedett, s mind gyakrabban szorultak idegen munkaerő alkalmazására.

Piacok, vásárok. Siklós kereskedelmi életében az I. világháború idejéig fontos szerepet játszottak a vásárok. Egy 1850. évi hivatalos jelentés szerint minden pénteken hetivásárt, évenként négy alkalommal pedig „Örökös Királyi Szabadalom"-mal a városnak adott országos vásárt tartottak. A három napig tartó országos vásárok első két napján marhákat árultak, majd a harmadik napon volt a ruhavásár. 1877-től lett évenként 5 országos vásár, a pénteki hetipiac azonban továbbra is változatlan maradt.79 A siklósi vásárok forgalma korszakunkban gyorsan emelkedett. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a gabonapiacon 1852-ben elkelt 80-100 pozsonyi mérő szemes gabonával és Szlavóniába eladott 60 mérő kukoricával szemben 1859-ben már 3.120 mérő búzát, 4.160 mérő rozsot, 1.820 mérő zabot, 2.080 mérő kukoricát értékesítettek.80 A kortárs siklósiakat azonban a vásárok globális forgalmánál jobban érdekelte az árak és bérek alakulása, amelyről egy 1861-ben kelt hivatalos jelentés ad tájékoztatást.81

A huszadik század elejére a képviselőtestület minden vonalon arra kényszerült, hogy a város bevételeit növelje. Ezért javasolta 1904-ben a vásári tarifa felemelését, valamint azt, hogy a helybeliek is fizessenek helypénzt mind az országos, mind a heti vásárokon. A tarifa emelésének sorsát Henfner Lajos jegyző elfogadott indítványa őrzi a jegyzőkönyvben: „Minthogy a képviselőtestület javaslata a közönségnél helyeslő fogadtatásra nem talált, maradjanak változatlanok az eddigi díjak."82

Tömörségében is jó tájékoztatást kaphatunk a résztvevőkről a vásári helypénzek 1888-tól érvényben lévő szabályzatából. Ez a dokumentum bevezető részében helypénz szerint 5 csoportba sorolta a vásárosok kavargó tömegét. Megtudjuk belőle, hogy sátraikban nagy forgalmat bonyolítottak le az első csoportba sorolt (20-50 krajcárt fizető) a textiles, porcelán- és kőedényárus, gyolcsos, pecsenyeárus, irha- és bőrárus kereskedők. A kézműiparosok közül ugyancsak 20-50 krajcárt fizettek a tágas sátrakban áruló szabók, kárpitosok, kádárok, és a portékájukat egyszerűbb sátorban kínáló kalaposok, sapkások, szűrszabók. Az iparosok sorát a szabad ég alatt hangoskodó bocskorosok, csizmadiák, kapcakötők, szíjgyártók zárták. Kínáltak még eladásra új és használt vasalt kocsikat és szekérszámra faszerszámot, talicskát, gyékényt is.83

A híres állatvásárokon 2-10 krajcár ellenében lehetett árusítani a különböző lábasjószágot és a baromfit. Viszonylag alacsony helypénz ellenében kínálhatták a vaddisznót, őzet, nyulat, fácánt, halat. Az utóbbiak a listán csak szekérszámra szerepeltek.

A kosárban, leterített ruhán, gyékényen árulók egységesen 2 krajcárt fizettek. Ebből a jegyzékből értesülünk csak arról, hogy az illő helypénz lefizetése után a siklósi vásárban is igyekeztek szórakoztatni az embereket cirkuszi előadásokkal, kötéltáncos mutatvánnyal, ringlispíllel.84

Egyre több gondot okozott a város vezetőinek a város szívében lévő hetipiac zsúfoltsága, amely részben annak köszönhető, hogy az 1887. évi XVII. te. 1. §-a megengedte a vidéki iparosoknak a heti vásárokon való megjelenést is. A törvényes rendelkezést tudomásul sem véve, a siklósi képviselőtestület ragaszkodott 1886. augusztus 12-én hozott határozatához, amely azzal az indokkal tiltotta meg a vidéki iparosoknak a siklósi hetivásáron való árusítást, hogy a siklósi iparosok képesek mind a helybeli, mind a vidéki igények kielégítésére.85

Ezt követően egy évtizeden át tartott a hetivásár átrendezése. Első lépésként a sertéspiacot helyezték ki a Flórián térről a vásártérre. Az intézkedésnek részben szervezési, részben higiéniai indokai voltak. A sertések számának erőteljes növekedésével mind Siklóson, mind a régióban felvirágzott a sertéstartás és a piacra felhozott sertések már-már kiszorították az érkező gabonás szekereket. A másik indokuk - a városiasodás bizonyítékaként - annak hangoztatása volt, hogy belvárosban nincs helye a sertéstartásnak. Ezt azonban nem a turkálásokkal és a kellemetlen szagokkal indokolták, hanem azzal hogy „az ott végeztetni szokott herélések az erkölcsöt és a szemérmet sértik."86

Az egészségi szempontok „modern" értelmezésére a főszolgabíró 4151/ki/1908. sz. rendelete nyomán került sor. A teljesen új rendet igénylő átszervezés célja az volt, hogy elválasszák az élelmiszereket az egyéb árúktól. Az újrend szerint halat-vadat a Batthyány Kázmér téren árultak, mindenféle baromfit pedig a városháza északi oldalán a törvényhatósági út és a községháza közötti területen. A lisztárulók a Batthyány Kázmér utcának a tűzoltólaktanya előtti részén, a hentesek a Kossuth téren kínálták árujukat. A „kosaras" piacot továbbra is a Kossuth téren hagyták azzal a megszorítással, hogy „az élelmiszerféléket árulók az elöljáróság által készíttetett padokon helyezzék el áruikat."

Az iparcikkárusok közül a fazekasok a Piac utcán a Koharics féle háztól nyugat felé kaptak helyet. A Mária utca egy részét foglalták el a gyolcsosok és kapcások, utánuk következtek a Mária utca Mária kép előtti részén a szabók, edény- és szentképárulók, azután jöttek a vargák és a kötélverők. A bonyolult szervezés során valójában az iparcikkárusokat mozdították el korábbi helyükről, hogy a baromfi- és „kosaras" piacnak biztosítsanak kellő helyet. A Flórián és a többi teret továbbra is fenntartották hagyományos piaci célokra.87

Boltok és boltosok. Amíg a köznép még a 20. században is elsősorban a megszokott vásárokon szerezte be a nélkülözhetetlen iparcikkeket, addig az igényesebbek már gazdag választékot kínáló boltokban elégítették ki szükségleteiket. Korszakunk végén, 1912-ben Heizler Ferenc divatáruháza kínált a hölgyek számára selyem és batiszt ruhakelméket, finom vásznakat, csipkefüggönyöket, ágyterítőket, szőnyegeket. Az urak számára Komáromy Ferenc divatszabó ajánlott finom angol szövetből való öltönyt 64, a kabát hajtókáján és a nadrág két külső varrásán fekete selyemmel díszített szmokingot 80, plüssbéléses télikabátot 100 koronáért.

A módosabbak a nagy civilizációváltás differenciált igényeinek megfelelően szerezhettek be maguknak tetszés szerint dió-, szil-, cseresznye- és kőrisfából készült bútorokat, a szegényebbek pedig mindenféle festett bútort Palovics János asztalos Posta melletti műhelyében. Kramer Lajos Hosszú utcán lévő áruházában vásárolhattak az érdekeltek kedvező részletfizetés mellett varrógépet, kerékpárt, villany- és acetylénlámpákat, magyar, német, horvát hanglemezeket stb. Akik fali-, zseb- vagy zenélőórát, szemüveget, látcsövet, hőmérőt akartak venni, Bruszt György órás, harmonikakészítő és látszerész üzletét keresték fel a Schmidt-féle házban. Igert Antal vaskereskedésében nagy választék volt a különböző ekékből, vetőgépekből, kukoricamorzsolókból, répa- és szecskavágókból, szőlészeti és kertészeti eszközökből. Nála lehetett kapni a korabeli tüzelés forradalmi újdonságának számító, állandóan égő világhírű Meteor kályhákat minden méretben és változatos kivitelben. Itt vásárolták a módosabbak konyháik számára a karcsú lábakon álló, két főzőhellyel és két sütővel ellátott, vasból készített takaréktűzhelyeket.88

A század közepétől válik hangsúlyossá a zsidók szerepe a régió és Siklós életében. Ettől kezdve ők vállalták a vidék agrárterményeinek összegyűjtését, szállítását, iparcikkre való cseréjét. Kedvelt tevékenységük lett az uradalmi puszták s regálék bérlete is.89

Útjuk a régióból vezetett a centrum felé, ahol fokozatosan vették át a szerbektől a település kereskedelmi pozícióit. Az 1860-as évek elejétől egyre gyakrabban lehet velük találkozni a boltokban, vendéglőkben, pénzintézetekben. Egy adókimutatás szerint már 1864-ben ott találjuk őket a legtöbb adót fizető siklósi kereskedők sorában. Kiemelkedik közülük Billitz Herman rőfös 41,85, Reif Károly rőfös 31,85, Wertheimer Jakab ékszerkereskedő 36,85 forinttal. Az utánuk következők 27 forintnál kevesebb adót fizetnek.90

A siklósi zsidó kereskedők közül a 20. század elején a legjobb úton voltak a földbirtokossá válás felé a Spitzer, Weisz és a Fürst családok, akik több ezer holdat béreltek az uradalomtól, de szívesen vásároltak birtokokat is.91

Siklós közlekedés-földrajzi helyzetét a századforduló zsidó üzletembereinél soha senki sem tudta jobban hasznosítani. Gyakorlati eredményekkel bizonyított és kemény munkával realizált meglátásaik tanulságul szolgálhatnak a kései utódok számára is.

 Kocsmák, fogadók, vendéglők, kávéházak Siklóson és környékén

A vendéglátás és az idegenforgalom a világ minden táján elválaszthatatlan egymástól. A szerény kezdetekre utal az az 1852-ből származó jelentés, amely csak annyi információt tartalmaz, hogy a Patkó-csárda bérlője Franz Schwarz, a Pelikáné Bogdanovics Ferenc volt.92

Információink a forgalom növekedésével arányban sűrűsödnek. A város területén működő kocsmáknak, vendéglőknek gyakorlatilag teljes sorát rögzíti a mezőváros 1858-1860. évi bevételeinek jegyzéke. Ebből ismerhetjük (az alkalmi italmérő helyeket nem is említve) a Bárány, a Belsővárosi, a Cigányvárosi, a Csallány-, a Cásinovics-, a Gimpel-, a Göntér utcai, a Kazinszky-, a Kollár-, a Korsós-, a Kovács Mátyás-, a Krügel-, a Mérni-, a Páczák-, a Rekettye-, a Winkler-féle kocsmák és a Pelikán vendégfogadó nevét.93 Visszapillantva a különböző kocsmák tömegére megállapíthatjuk, hogy a mezőváros vagyonos lakói és vendégei ételben-italban nem szenvedtek hiányt.

A növekvő idegenforgalom kiszolgálására gomba módra szaporodtak a különböző vendéglátóhelyek, de a nehézkes képviselőtestület csak 1896. április 16-án tartott ülésén mondotta ki 10 ellenszavazattal „a düledező Pelikán kocsma lebontását." Az alispáni jóváhagyás ellenére csak az 1900. március 26-án tartott képviselőtestületi ülésen dőlt el, hogy „az ódonságánál és rozzant-ságánál fogva használhatatlan vendéglőt lerombolván", teljesen új vendéglőt építenek. Az építéshez szükséges 70.000 koronát pedig a regále kötvények beváltásával teremtik elő.94

A meghirdetett pályázat nyertese (Zakariás Antal siklósi építész) olyan lendülettel fogott munkához, hogy a pünkösd hetében kirobbant bérkövetelések ellenére, őszre már el is készült az épület. A nagyközség vezetői pedig már 1900. november 24-én bérbe adták azt Mórocz Imre óbecsei vendéglősnek 4.000 koronáért. Az új vendéglő kerthelyisége 1901. június 2-án nyílt meg. A képviselőtestület hozzájárult, hogy a bérlő a vendéglő helyiségeiben acetylénvilágítást alkalmazzon. A világítás kérdése előkerült még a nagyközség 1909. május 10-i közgyűlésén, amely Stamics Ferenc akkori bérlőt az acetylénvilágítástól eltiltotta, és a villanyvilágítás használatára kötelezte. A bérlő az utasítás jogszerűségének eldöntése érdekében a magasabb közigazgatási szervekhez fordult, azok pedig hatalmas iratcsomót termelve két év alatt közölték, amit az ügy keletkezésekor is tudtak, hogy a törvény értelmében a vendéglői világítóberendezések rendőrségi engedélyezés alá esnek, így a siklósi testület ebben az ügyben nem illetékes.95

Nem bizonyítható, csak valószínűsíthető, hogy a Pelikán építésére vonatkozó pályázat elbírálásánál az olcsóság és nem a minőség volt az alapvető szempont. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a főszolgabíró már 3100/1907. sz. átiratában rossz állapotban lévőnek mondja általában a Pelikán, de hangsúlyozottan a kerthelyiségében lévő „Kossuth Gunyhaja" épületét, ahol az ellenzéki összejöveteleket szokták tartani. A forrásból kiderül, hogy a városháza tornya is sürgős javítást igényelne. Az előbbihez 1.488, az utóbbihoz előzetes számítás szerint 990 koronára lenne szükség. Pénz azonban egyikre sincs. Megoldást csak a sürgős esetben alkalmazható pótköltségvetésben találtak, amelyhez a vezetők most fordultak először. Az így nyert pénzen végezte el a torony tatarozását (a bádogrész festésével együtt) 1.015 koronáért Strobl Alajos. A „Kossuth Gunyhó" tetejének megújításáért ugyanakkor egy helybeli ácsmester 1.065 koronát kapott.96

Minőségi ugrást jelentett Siklós vendéglátásában a Központi Szálloda felépítése. Az objektumot létrehozó részvénytársaság 1909. december 5-én a Siklósi Takarék és Hitelegylet épületében tartotta alakuló közgyűlését. Alaptőkéje 1910-ben 80.000 korona volt, igazgatóságában a siklósi pénzügyi elit javával találkozhatunk.97 A részvénytársaság a szálloda számára a volt Pandurovics-féle ház telkét vásárolta meg (ma Kossuth tér 8.) és 1910-ben kezdte meg az építkezést.98

A városiasodás tüneteiként jelentek meg a siklósi szórakozó helyek között a kaszinók és kávéházak. Közülük az értelmiség és a gazdag polgárság talán első kedvelt találkozóhelye Singcr Jakab pécsi polgár kaszinója volt. Működési helye a görögkeleti egyház által 1876-ban épített bérház emeleti részének északi oldala. Falai között alkalmanként társadalmi események (lakodalmak) is helyet kaptak. 1897-ben az akkori tulajdonos, Singer Gizella a képviselőtestület engedélyével a Kossuth téren lévő kaszinó előtti szabad térségen egymástól korlátokkal és edényekben lévő virágokkal elválasztott asztalokat állíthatott.99

Minden tekintetben felülmúlta a Kaszinót a Központi Szálloda által fenntartott kávéház, mely már a 20. század igényeinek megfelelő szinten szolgálta ki gazdag vendégeit.

A századforduló kereskedőinek a találkozási helye volt az Otthon kávéház, amelynek sikeres működését jelzi, hogy falai között 1896. márciusában a siklósi zsidó kereskedők rendeztek jól sikerült purim-bált.100 A Tulipán kávéház a különböző szakmákhoz tartozó iparoslegények szórakozó- és mulatóhelye volt. Vendégei az épületből való távozás után gyakran zavarták hangoskodásaikkal és verekedéseikkel az éjszaka csendjét.101

Az úton járó siklósi polgárok (iparosok, kereskedők, nyugati piacokra igyekvő gazdák) egyik kedvelt vendéglője régtől fogva a Batthyány uradalom nyugati szélén fekvő Mogyoróska csárda volt Adorjás szomszédságában. A 18. századtól virágzó sertéskereskedelem szükségletei miatt a vendéglő 3 katasztrális hold 1.100 négyszögöl telken feküdt. Bővizű kúttal, itatóvályúval ellátott udvari részét cölöpkerítés, a kertet élő sövény oltalmazta a kártevő emberektől és állatoktól. A 10 öl hosszú, 3 öl széles épületben volt az ivószoba és a kocsmáros lakása. Falát gondosan égetett téglából rakták, tetejét cserép fedte, deszkamennyezetét erős gerendák tartották. A közbiztonság hiánya miatt a főépületbe kétszer 2,5 centiméter vastag, tölgydeszkából készített, gondosan vasalt, erős zárral ellátott ajtón lehetett bejutni. A vasráccsal ellátott ablakokat kívülről deszkatáblák oltalmazták. A félelem a melléképületek elrendezésében és biztosításában is szokatlan megoldásokat produkált. Az udvaron egy fedél alatt, de egymásnak háttal (!) összeépített épületekben kaptak helyet a vasalt ajtókkal, erős zárakkal, vasrácsos ablakokkal ellátott vendégszobák és istállók; még a nagyméretű sertéséi és a kukoricagóré ajtóit is biztonsági zárak oltalmazták. Az 1877-ben még jó állapotban lévő épület a betyárvilág szükségleteit elégítette ki, a korban tipikus biztonsági berendezéseivel.102

Szlavóniába menet-jövet szívesen időztek a siklósi polgárok is a 2 szobás, konyhás, kamrás, tágas pincével ellátott Páli rév csárdájában, ahol enni-inni-pihengetni jól lehetett. A hirdetményben szereplő 2 kert közül az egyik az utasok kényelmét, a másik a kifogott jószág takarmányozását szolgál(hat)ta.103

A hitelélet

A kapitalista korban Siklós sem maradhatott az egyes gazdasági csoportok szükségleteit kiszolgáló pénzintézetek nélkül. Olcsó kölcsönnel igyekezett tagjait támogatni a Pammer Péter tanító által 1871-ben létrehozott „Siklósi Kölcsönös Segélyező Egylet", a „Krajcáros". Törzstőkéje heti 50 krajcáros betétekben 489.070 forint volt. A betéteket „évtársulatok"-nak nevezett 5-5 éves ciklusokban fizették ki. Tagjainak száma 1910-ben 1.437, üzletrész 5.432 korona. Ebben az évben az 1905. évi évtársulat üzletrészei 311 koronát értek. Pammer Péter ekkor már vezérigazgatóként irányította a Szövetkezetet. Az igazgatóság név szerint felsorolt 14 tagja a siklósi gazdasági élet reprezentánsaiból került ki. Összes bevétele 143.816 korona, tiszta nyeresége 50.936 korona volt.104

Antal Pál szolgabíró elnökletével. Összforgalma 1900-ban 1,956.798 korona, a takarékbetétkönyvek száma 375, a leszámítolt váltóké 6.701 darab volt. A lendületes fejlődést bizonyítja, hogy részvényekben lévő 200 ezer korona alaptőke mellett összforgalmuk 1910-ben 26,965.567 korona volt, a takarékkönyvek száma elérte az 1.012, a leszámítolt váltók száma pedig a 9.347 darabot. A betétek után 4% kamatot adtak, váltóra 2-3 személy jótállása mellett 6-8% levonása után lehetett pénzt felvenni. Jelzálogkölcsönt és a zálogtárgyra előleget az érték egyharmadának megfelelő összegig kínáltak. Választott elnökként Szivér István szerepel az aktákon, de az irányítás a tehetséges Hürschfeld Ödön ügyvezető igazgató kezében volt. Indítványait minden esetben elfogadta a 12 tagú igazgatóság, így a 3 tagú felügyelő bizottságnak is csak formális szerep jutott.105

1873-ban alakult meg a Siklósi Takarék és Hitelegylet Rt. (1873-1933) a népszerű Vajda János ügyvéd elnökletével. Összforgalma 1900-ban 2,991.055 korona volt és 413 darab takarékbetétkönyvet, 10.435 leszámítolt váltót tartottak nyilván. Alaptőkéje 25 ezer forintnak megfelelő 50 ezer koronát tett ki. Összforgalmuk 1910-ben 8,502.326 korona volt, a takarék betétkönyvek száma elérte a 479 darabot, de a leszámítolt váltóké 3.450 darabra esett vissza. Takarékbetétre 4% kamatot adtak, váltóra 2-3 személy kezessége mellett 5-7 százalék kamat levonásával lehetett pénzt kapni. Értékpapírokra előleget az érték kétharmadának, aranyra-ezüstre háromnegyed részének megfelelő határig adott. Takarékbiztosítás a Dordrecht Életbiztosítónál volt. A bank élén elnök (Dr. Troli Ferenc ügyvéd) és 8 tagú igazgatóság állt, tevékenységét ügyvezető igazgató (Klein Béla) irányította, az ügymenetet 3 tagú felügyelő bizottság ellenőrizte. Az adminisztrációt 1 jogtanácsos, 1 könyvelő és 1 pénztáros végezte. Fejlődése különböző okok miatt jóval elmaradt a másik két siklósi pénzintézeté mögött.106

RÉDEI Károly szerint a kikölcsönzött községi tőke és a pénzintézetek összforgalma a századfordulón megközelítette a 10 millió forintot. A kortárs szerző ezt a forgalmat a nagyközségi keretekhez viszonyítva roppant nagynak mondja.107

A tőkés fejlődés a vonzáskörzet falvaiban is tőkeigényt teremtett. Ott is megjelentek a pénzintézetek csírái fejlődésük azonban messze elmaradt még a mezővárosétól is, a tapasztalatlanság pedig még inkább kiszolgáltatottá tette a falusi embereket a tisztességtelen nyerészkedőkkel szemben.

Gyűd a hatvanas évek elején, amikor a Batthyány-birtokok még konfiskálva voltak, megváltotta a regálét és a bordézsmát, s ezek jövedelméből a község jelentős tőkét halmozott fel. Ebből juttattak alkalmanként 6% kamatra a megszorult polgároknak. Ez a tevékenység egyenes folytatása annak a gyakorlatnak, amit a község a gondjaira bízott közcélú és magánpénzek kezelése során korábban is folytatott.

Más úton indult Harkány, ahol 1881-ben Fábián Mihály református lelkész népbankot hozott létre. Az alapító valójában a református gyülekezetek önsegélyező magtárainak a gyakorlatát követte, csak tőkéje gabona helyett pénz volt. Ebbe a közös kasszába a tagok heti 10 krajcár betétet tettek be és az összegyűlt tőkéből általában 4% kamat ellenében segítették a rászorulókat. Az első évi forgalom kerekítve 1.308, a tiszta haszon 66 forint volt. Ebből az összegből egy-egy 10 krajcáros (évi 5 ft 20 krajcáros) betétre 35 krajcár jutott, tehát a tagok is megtalálták számításukat.108

Több Siklós környéki falu (Bisse, Márfa, Terehegy, Túrony, Viszló) azonban az egyik korai pénzügyi panama áldozatává lett. A Siklósról szervezett botrányos akció történetét, amelynek során községenként 10-14 fertályos gazda udvarán perdült meg a dob, a tettesek nevének és pozíciójának a pontos megjelölésével a gyűdi lelkész dolgozta fel 1886-ban a dunamelléki püspök számára. Az elkövetők egy magánbefektetőtől 6% kamatra kapott tekintélyes összeget úgy akarták hasznosítani, hogy uzsorakamatra adtak jelzáloghitelt megszorult embereknek. Kamatot, törlesztést néhány évig nem kértek, majd váratlanul jelentkeztek igényeikkel. Minthogy pedig az adósok nem tudtak fizetni, elárvereztették földjüket. A bűn és bűnhődés drámájának bemutatására itt nem kerülhet sor, de mint raritást kell említenem, hogy ebben az esetben a hatóságok a közvélemény nyomására tisztázták a zavaros pénzügyeket, illetve rótták ki a megfelelő büntetéseket.109
A hitelélet első lépéseinél jobban bizonyítják a falvakban a tőkés fejlődés kibontakozását a nagygazdák föld- és legelőbérleti vállalkozásai, hatalmas téglaistállói, tágas kifutóval ellátott sertésóljai, a színekben sorakozó mezőgazdasági eszközei (rosták, kapálóekék, fogasok, hengerek stb.). Ez akkor is jelentős, ha az agrártársadalmon belüli tőkés elemek száma a leggazdagabb közösségekben is csekély volt.

 

Közlekedés és hírközlés

Siklóson és környékén nehézkesen épült ki a modern közlekedés. Egyrészt azért, mert hegy zárta el a települést az ország belső tájaitól, másrészt város vezetői, s a lakosság őket követő része bizalmatlanul fogadta a kínálkozó lehetőségeket.

A törvényhatósági utaknak az a része, amely a főutcán vezetett keresztül, általában jó karban volt, mert a vármegye gondoztatta. Minden időben járható volt a Pécs-Siklós-Nagyharsány-Beremend, valamint a Pécs-Harkány-Kovácshida-Vajszló felé vezető makadámút, amely a járási központot a megyeszékhellyel, illetve vajszlói alközpontjával kötötte össze. A térség többi útja azonban ki volt szolgáltatva az időjárás viszontagságainak.

Az utak fenntartása a robotvilág elmúlta után is súlyos teherként nehezedett a lakosságra. 1873-ban 78 kétfogatú igás és 76 kézi napszámot igényelt 20 6/8 köböl kő szállítása, törése, terítése, 992 folyó öl útszakasz fenntartása.110

A vasúthálózat késedelmes kiépülése miatt az áru- és utasforgalom korszakunk legvégéig kocsin bonyolódott le. Ennek imponáló méreteit hitelesen őrzik az 1894. április 30. és 1895. július 12. között végzett kocsiforgalom-számlálás adatai. Ezek szerint a Siklóson át Vajszlóra menő úton, a 14. kilométerkőnél és a Pécs-drávaszabolcsi úton a páli elágazás előtt nappal 150.745, illetve 124.645 kocsit számláltak. Az éjszakai forgalom mindkét vonalon a nappalinak fele volt. A Siklós-pécsi úton nappal 254.035 kocsit regisztráltak, de ennek a számnak csak mintegy 20%-át tette ki az éjszakai forgalom. A siklósi négy országos vásár kocsiforgalma 24.994 volt. A térség összes kocsiforgalma meghaladta az 1 millió egyszázezret.111

A szekérszállítás tartós hegemóniájának a korabeli vezetők konzervatív gondolkodásmódja volt az oka. Ezen múlott ugyanis, hogy Baranya első szárnyvonala, a Mohács-pécsi vasút a hegy északi oldalán haladt el, 7 kilométernyire Siklóstól. A vasútépítésben való részvétel helyett a vokányi vasúti megállóhoz egy néhai dűlőút nyomvonalán építettek mintegy 10 kilométeres makadám utat 24 ezer forintos költséggel. Azon közlekedtek azután személyek, illetve szállították az árukat a vasútállomásra.112 A vokányi megállóhoz érkezett utasok ki voltak téve a bérkocsisok rendszeres sértegetéseinek. Ez az állapot a század első éveire már annyira elvadult, hogy sokan a csendőrségtől vártak segítséget.113

A közlekedési problémák megoldására és a bérkocsisok megfékezésére szánták a település vezetői a Siklós-Vokány megálló-Harkány között indított a lófogatú társas bérkocsit. Az omnibusz menetrend szerint Siklósról, a Magtár elől az állomásra indult reggel 5 óra 40-kor, délelőtt 9 óra 30-kor, este 19 óra 30-kor. Siklós és Harkány között vasár- és ünnepnapokon 15 órától este 23-ig közlekedett.114

A vasúti közlekedés kialakulása. A Kiskőszegtől (Batina, Horvátország) Siklóson, Vajszlón át Darány állomásig vezető keskeny nyomtávú Dráva-völgyi vasútvonal kiépítésének előkészítésére dr. Képplich Gyula budapesti ügyvéd kért engedélyt 1905-ben a Közlekedési Minisztériumtól. Baranya vármegye és a községi vezetők támogatását azzal sikerült megszereznie, hogy hamarosan rendes nyomtávú vonal építésének előkészítésére tett ígéretet. Ezután az elöljáróságok részvények jegyzésével támogatták az ügyet, a megye pedig 200 ezer korona folyósítására tett hivatalos ígéretet.

Az építés teljes fedezetének letétbe helyezése után az uralkodó jóváhagyta a vállalkozást, a Minisztertanács pedig 1909. július 10-én megadta az építési engedélyt. A munkaadó Drávavölgyi Részvénytársaság megalakulása után, 1909. július végén a Fried-Adorján-Deutsch cég megkezdte a vasútvonal építését. Egy év múlva, 1910. július 31-én reggel 4.50-kor már el is indulhatott Siklósról az első, menetrendszerű járat Baranyavár-Kiskőszeg irányába. Ezt követően ezen a vonalon 7 órás időközökben 3-3 vonatpár közlekedett.115

Sok vita után sikerült meghatározni a Drávavölgyi Helyi Érdekű Vasút nyugati ágának nyomvonalát és végállomását. A döntés a barcsi polgárok energikus fellépésének köszönhető, akik felajánlottak a vállalkozónak 200.000 koronát és megszerezték Somogy vármegye támogatását is.

1911 áprilisától kezdve Berki Gyula dr. lelkes agitációjának hatására Siklós Vasúti Bizottsága, majd közvéleménye elfogadta a barcsi elképzeléseket. Erőteljesen támogatta a vonal mielőbbi kiépítését az eszéki és a kaposvári cukorgyár, a drávaszabolcsi kendergyár, a barcsi keményítőgyár és több uradalom is. Baranya vármegye vezetőinek támogatásával 1912 nyarán hirdették ki az 1911. évi XLIII. törvénycikket, amely engedélyezte a Siklós-Középrigóc-Barcs helyiérdekű vasút megépítését. A Siklós-Barcs közötti vonal 3 hónap alatt készült el, és a sikeres műszaki bejárást követő napon, 1912. november 6-án indították el az első szerelvényt az új vonalon.

A Kiskőszeg-Siklós-Barcs közötti vasút jelentőségét méltatva hangsúlyozta a Baranyai Polgár c. siklósi lap 1912. november 10-i számában közölt vezércikk írója, hogy az új vonalra támaszkodva „a járási székhely piaca aranyra válthatja a települések mezőgazdasági terményeit" 116

Országos és helyi érdekek ütközése nehezítette Siklós és Pécs vasúti összeköttetésének megteremtését. A közlekedés országos irányítói egy esetleges balkáni katonai felvonulás szempontjai miatt, 1912. december l-jén Harkányból indították el Donji Miholjácba az első vonatot. A siklósi vezetők egy évig elnyúló tárgyalásainak az lett az eredménye, hogy a terehegyi állomásról kiinduló összekötő vágánnyal teremtettek közvetlen összeköttetést Pécs és Siklós között. A három év alatt megépült vaspályák jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a vidék falvai és üzemei Siklóson keresztül kapcsolódhassanak be az országos kereskedelmi hálózatba.117

A postahivatal kialakulása és szolgáltatásai. A századfordulón a posta még Siklóson is magánkézben volt. A már akkor is élénk forgalomra jellemző, hogy az ügyfelek 1894-ben feladtak 15.700 db utalványt, 452.973 forint értékben és felvettek 5.926 darab utalványról kerekítve 191.214 forintot. Ugyanakkor kézbesítettek 123.580 db levelet.118

1899-ben szervezték meg a posta gyűjtőszolgálatát. Ezután a körzeti központokból küldöncöket indítottak, akik naponta, — de legalább hetenként háromszor — bejárták a körzet községeit. A gyűjtőszekrényekbe rakott küldeményeket kiszedték, az érkezett leveleket pedig a címzetteknek kézbesítették. 1912-től az ürítés időpontjával is ellátott díszes levélszekrények várták a feladók leveleit.119

Egy állami kezelővel és 1 írógéppel működő távírdájának létezéséről 1877-ből, illetve 1879-ből van adatunk. Innen tudjuk azt is, hogy a teljes táviratforgalom 5.923 darabot tett ki. Vezetékeit 1898-ban helyezték át a Siklósról Vokányba menő út mellől az újonnan épült közútra.120

A siklósi posta távbeszélő szolgálata azzal kezdődött, hogy a főjegyző aláírta a telefon háromévi kedvezményes használatára vonatkozó kötelezvényt. Ugyanakkor hivatalosan közölte, hogy „a nagyközség nem akar elzárkózni ezen modern intézmény behozatalától."121 A Távbeszélő Hivatal 1903-ban kezdte meg működését. A helyi beszélgetés 5 percnyi időtartamra 20 fillérbe került az idegeneknek, de az előfizetők ingyen beszélhettek még Péccsel, Szentlőrinccel, Komlóval is.122

A villamosítás. Az 1893. március 9-én tartott ülésen merült fel először a képviselőtestületben a villamosítás ügye, de vágy és erős bizalmatlanság egyaránt jellemezte a képviselők és a polgárok villamosítással kapcsolatos magatartását. A Ganz és társa elektrotechnikai cég ugyan már 1900 márciusában elkészítette a leendő siklósi villanytelepre vonatkozó árajánlatát, de a vonakodók miatt még júniusban is aktuális volt a villamosítás előnyeinek részletes ismertetése.123

Több mint fél évtized kellett hozzá, hogy megteremtődjenek a villamosítás tudati és anyagi feltételei. Még az 1905-ben is 25 igenlő szavazattal szemben 14-en követelték a képviselőtestületben, hogy az egész tervezetet vegyék le a napirendről, mert a „villam" utcák és terek világítására alkalmatlan.124 Csak 1905. április 27-én fogadták el hivatalosan a Ganz és társa ajánlatát, mert ekkorra érte el a rentábilis üzemeléshez kívánt jelentkezők száma a minimális mennyiséget.125

A villamosítás történetének döntő eseményei 1907-ben következtek be. Ekkor sikerült a Pesti Első Takarékpénztártól 5,6% kamat mellett 261.000 koronát felvenni 50 éves törlesztésre, hogy ki tudják fizetni a villamosításhoz való községi hozzájárulást. Ugyanebben az évben kapták meg az alispán hozzájárulását is, hogy a Pécsi Postaigazgatóság a Siklós-vokányi út siklósi szakaszán kiépíthesse a szükséges „villamvilágítási" berendezéseket, és felállíthassa a huzalokat tartó faoszlopokat.

Miután az 1907. március 19-i ülés 31 szavazattal 19 ellenében változtatás nélkül elfogadta a szerződéstervezetet és a Világítási Szabályrendeletet, 1907. szeptember 15-én megkötötték a végleges szerződést a Ganz és Társa vállalattal. E dokumentum értelmében a község a Ganz és Társa Részvénytársaságot a villamosmű építésével megbízta, majd a létrehozás után a cégnek bérbe adta. A villamosítás történeti jelentőségét ezekkel a szavakkal örökítette meg a képviselőtestület: „Ezen mű létesítésével a nagyközség a kultúra és haladás terén kétségtelenül üdvös és hasznos lépést tészen."126

Egy 1907. szeptember 22-én kiadott felhívás szerint már a Ganz vállalat irányította Vokányi út 8. szám alatti építési irodájából a villamosítás gyakorlati megvalósítását.127

Az épített környezet változásai

    Siklós fokozatosan alakult át a kapitalistakor gazdasági, társadalmi és kulturális szükségleteit kiszolgáló központi településsé.

Falai között 1850-ben 639 lakásban 805 otthon volt. Meghatározó épületében, a 15 holdas területen fekvő várban foglalt helyet a földesúr otthona és a gótikus várkápolna. Egy jelentés a hozzá tartozó egységenként említi az uradalmat vezető főtisztek (felügyelő, mérnök, fő- és alerdész) szolgálati lakását, a kocsislakásokat, a vár környéki kertet és távolabb a gőzmalmot hordozó Kakaskát. A hatóság az önkényuralom idején itt helyezte el a járásbíróság hivatali helyiségeit, és a katonaságnak is biztosított helyet.128

FÉNYES Elek 1851-ben derék épületként említette a siklósi főutcán található épületek sorában a ferenciek monostorát, a hozzátartozó régi bencés templommal, a reformátusok és a görögkeleti szerbek templomát, a selyembeváltó épületét, a Pelikán vendégfogadót, amelynek közepén épségben állt egy régi török mecset, és tetszetősnek mondja a postahivatal épületét is.129

1869-ből már azt is tudjuk, hogy az összesen 705 épület között 15 különböző rendeltetésű középület volt. A 694 földszintes épület fölé már ekkor 11 egyemeletes és egy kétemeletes magaslott. A kibontakozó polgári fejlődésre utal, hogy a számba vett épületek között 318-ban üzlet is volt, s ezen felül még 103 különálló bolt.

Siklós a századfordulón. A források 1889-től hangsúlyozták nyomatékosabban, hogy Siklóson hepehupás az építésre használható terület, amelyen valósággal egymásra torlódnak a házak.130

Az 1900-1910. évi országos népszámlálások megállapításai az építkezések ütemének felgyorsulásáról, a házak számának 782-ről 893-ra való növekedéséről árulkodnak. Az épületek felmenő falai ugyan még mindig jórészt vályogból készültek, de egy évtized alatt jelentősen növekedett a kő- és a téglaalap alkalmazása. 1910-ben már csak 224 házat építettek vályogból és hármat fából. A 789 cseréppel, palával, bádoggal fedett ház között ekkorra már csak 8 fazsindelyes és 96 nádas vagy zsúpos épület volt.

A földszintes magánházak közül emelkedtek ki a századforduló tekintélyes kereskedőinek, vezető hivatalnokainak az utca vonalával párhuzamosan épült, egy- vagy többszintes házai és a görögkeleti egyház bérházai. Utcafrontjukat a párkányzat feletti falrész (attika) változatos mintái és míves kovácsoltvas erkélyek díszítették, udvarukra díszes nagykapun lehetett bejutni. A növekvő számú üzletek és műhelyek ugyancsak a centrumban helyezkedtek el.

Ezek sorából tűnt ki az 1860-ban épült neoromán stílusú, tornyos városháza, ez „a régi emeletes palota." A századforduló embere alapos tatarozásától várja, hogy eltűnjenek végre „kopott, viharvert falai". A képviselőtestület Zakariás Sándor építőmesterre és Lajkó Istvánra bízta a majdnem „teljesen elrongálódott" épület külső tatarozását és belső megújítását.131

Az emeletes házak között fontos szerepet játszottak a pénzintézetek székházai. A legimpozánsabb épületet Siklósi Kölcsönös Segélyező Egylet alakította ki magának, amelynek igazgatósága Weingolder Jakab örököseitől hatalmas emeletes házat vásárolt, és azt palotává varázsolta. Az intézet vezetőit (némi újságírói túlzással) a város szépítésének zászlóvivőiként emlegették.

A Takarék és Hitelegylet székházának korabeli minősítését nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy az intézet Pavlik Ferenc, Búzatér 113. számú házát bontásra megvette, és új épületet emelt a „Mária kép mögött lévő" 114 négyszögöles telken.132

Viszonylag bő információnk van a Központi Szálloda épületéről. Tudjuk róla, hogy 1910-1911 között Pilch Andor tervei alapján Strobl Alajos építette fel, majd a kor stílusában, Schwarz Ottó rendezte be. Volt benne 14 vendégszoba, 300 személyt befogadó étterem, kávéház, valamint színpaddal ellátott, 1000 személyes bálterem is. Első bérlője, Bauer Endre, a kávéház előtti téren szép virágos teraszt alakított ki, amely a siklósi közönség kedvenc nyári tartózkodási helye lett. A Központi Szálloda az idegenforgalom és az úri közönség szükségleteit maximálisan kielégítette.133

1849-ben a szerveződő új hatalom nem utolsó sorban azért hagyta meg Siklóst járási központnak, mert itt a vár üres szobái valósággal kínálkoztak hivatali helyiségek, sőt szolgálati lakások számára. Így vette bérbe a Főbírói Hivatal 1852. Szent Mihály napjától egy esztendőre a várban lévő 50, 66, 67. és 69. számú házakat hivatalszobának, negyedévenként előre fizetendő 80 forintért. Ezzel azonban csak a Hivatal szükségleteit elégítették ki, de a szolgabíró lakásproblémája évtizedekre gond maradt, mert a kapott lakbérpótlékból nem tudott megfelelő színvonalú lakást bérelni Siklóson.

A hetvenes évekre a vár által kínált lehetőségek is egyre sorvadtak, mert jó vevő esetén bármelyik házukat értékesítették. 1873-ban például a 67. számú ház került Thavenet Eustah birtokába 1200 osztrák forinton. Tágas telkén, külön épületben továbbra is működött az uradalom levéltára.134

A probléma megoldását volt hivatva segíteni a siklósi képviselőtestület javaslata, amely szerint hajlandó lenne 16.000 forintot érő házat építeni, ha a vármegye vállalná, hogy 25 éven át évi 750 forintot kitevő, 4,5% kamatot fizet. A tervet és a kalkulációt Zakariás Antal siklósi építész készítette. Az ajánlatot a megyei közgyűlés 1898-ban megtárgyalta, de ezt a szolgálati lakásra koncentrált formát végül elvetette.135 Az ügy másfél évtizeden keresztül vajúdott, mígnem az illetékesek olyan épületegyüttesben kezdtek gondolkodni, amely magában foglalná a hivatali helyiségeket és a börtönt is. Az Igazságügyi Minisztérium és a község közötti hosszas huzavona után végre az 1912 áprilisában tartott miniszteri szemle a Stanits és Illés féle telkeket találta alkalmasnak az emeletesre tervezett járásbírósági palota céljaira, amelynek költségelőirányzata 160-180 ezer korona volt.

A képviselőtestület 1912. június 15-én tartott ülésén hozott egyhangú határozatot arra, hogy a Hosszú utcában lévő telket megvásárolja és járásbírósági épület céljára az államnak, felajánlja, az állami szervek pedig kilátásba helyezték, hogy 1913 őszére már beköltözhető lesz a Járásbíróság palotája.136

Fontos szerepet játszott a siklósi belváros épületei között a görögkeleti egyház öt bérháza. Közülük 1876 óta fungált a már említett Singer kávéháznak otthont adó épület. Fontosabb ennél az a Fő téren lévő ház, amelynek tágas, világos szobáiban 1901-től a Nyilvános Polgári Leányiskola működött.

Az újonnan épült kevés középület között fontos szerepet kapott mind praktikusság, mind esztétikum tekintetében a Községi Óvoda. Építését 1314/1895/júl. 13. sz. határozatával Baranya Vármegye Közigazgatási Bizottsága kezdeményezte, amely utasította Siklóst, hogy az Államépítészeti Hivatal által korrigált terv alapján haladéktalanul kezdje meg az óvoda építését.137

RÉDEI Károly a kortárs szemével látta még a kapitalista Siklós csinos házait, névtáblákkal megjelölt, téglajárdákkal ellátott utcáinak szép rendjét. Elismeréssel szólt a kényelmes szállást és jó ellátást kínáló, új Pelikán Szállóról is. A dicsérő szavak mellett azt is megjegyezte: „műépítészed tekintetben több nagy ház kívánni valót is hagy hátra." Kéziratának születésekor még állt a katolikus templom előtti téren a szemetet rejtegető öreg falkerítés, amelyet csak 1901 tavaszán bontottak le, hogy a teret parkosíthassák.

A századfordulón még a „földszintes Siklós" egymás mögött 3-4 helyiségből álló, fehérre, sárgára vagy vörösre festett házainak többsége merőlegesen sorakozott az utca vonalára. Rendszerint szűk telkükön helyet kért magának a kamra, istálló és a pajta is. A motorizációt közvetlenül megelőző kor szükséglete így konzerválta a falusias városképet és vele együtt a tűzveszélyt. Lakóik a folyosóról nyíló ajtón át jutottak az utcára. A ki-bejáró kocsik erős deszkából készült, kétszárnyú kapun át közlekedtek, amely a telek széléig kő-, tégla-, vagy fakerítésben folytatódott.138

A zártsorú beépítéssel jellemezhető siklósi utcaképet éppen szabályozatlanságával teszi változatosabbá a Rácváros halmazos beépítésű, rendezetlen területe, amelynek házait az erős színek és a szokatlanul magasan lévő ablakok jellemezték. A vonatkozó leírásokban gyakran szereplő siklósi bódék jórészt az egyes halmazok közötti üres területeket foglalták el.139 Külön kell említeni a Cigányvárost is, amelynek a vár alatt, egymás mögötti sorokban elhelyezkedő házai általában hitvány anyagból készültek, fedelük leginkább nád, zsúp vagy deszka volt.140

Az utcák kövezése a nyolcvanas évek közepén vett nagyobb lendületet. Ennek egyik példája, hogy 1887-ben a kövezés céljára felvett 2.200 forint hitelből kövezték ki a Tapolcza utcában a Kaszárnya úttól a kocsmáig, illetve a Kuluk-hídtól a Hosszú utcáig terjedő részt, valamint a Göntér utcát, és tatarozták a polgári iskolához vezető, záporok által rongált utat.141

Ezúttal is voltak a képviselőtestületben olyanok, akik sokallották a modernizáció költségeit. Ők követelték hét éven át, hogy kockakövek helyett a községi égetőben gyártott, jó minőségű téglából legyen a járda. A költségek csökkentését szolgálták volna még a Cigányporoszlói erdő vihar által ledöntött, száraz fái is. A szép tervről két év múlva derült ki, hogy kivihetetlen. Ekkor számolt be arról a bíró a képviselőtestületnek, hogy a téglaháznál az égetést beszüntette, mert a saját gyártmányú tégla többe kerül, mint az idegen.142Az utókor azonban az esetenkénti kitérők ellenére is büszkén gondolhat arra, hogy Siklóson az úttestek többsége már az első világháború előtt ki volt kövezve, sőt a központban lévő és az állomás felé vezető járdák a 20. század elején már beton burkolatot is kaptak.

Az 1890. évi népszámlálás előkészítéseként egységesítette a hatóság a házak számozását. Ettől az időtől kezdve kell jelölni az utcák nevét és megszámozni házait úgy, hogy a páros számok az egyik, a páratlanok a másik oldalra kerüljenek. Az öntvényből készült háztáblákért az elöljáróság egy pesti cégnek 40 krajcárt, az utcatáblákért 2 forintot fizetett. A számlákat minden esetben a tulajdonosnak kézbesítették.143 1890-ben döntött a képviselőtestület az utcák, terek nevéről is. Ettől kezdve nevezték például a Városháza előtti teret Kossuth Lajos, a Vajda János háza előttit pedig Vajda János térnek. Ekkor rendelték el azt is, hogy az utcák és terek nevét legalább kezdő- és végpontjukon táblák jelezzék.144

Az már az új század, 1901 tavaszának a híre, hogy a csendes ritmusú siklósi utcákon megjelentek a technikai civilizáció első hírnökei, a járókelőket riogató kerékpárosok.145

A kapitalista fejlődés gyors kihívásaival Siklóson sem tudott mindenki lépést tartani. Ez az oka annak, hogy a fejlődés tényei mellett árnyak is találhatók a források lapjain. A századvégen például sok siklósi büszkélkedett a Gyógyfürdővel, amely a vár déli oldalán, 25 Celsius fok körüli vizével, gyönyörű parkban várta vendégeit. Meggyőződéssel vallották, hogy fürdőjüknek Baranyában nincs párja. A fürdőházat 1898-ban kicsinosíttatta a Képviselőtestület; a Tükörfürdő 2 méteres, kristálytiszta vízzel várta vendégeit. Azt is tervezték, hogy a nagytermet szalonná alakítják. A Siklós és Vidéke tudósítása szerint 1907-ben Hosszú István bérlő újíttatta fel a kitűnő, kénes vizéről ismert cigányvárosi kádfürdőt, de egyiknek a forgalmát sem sikerült fellendíteni. Az elit ekkor már távoli fürdőkbe ment pihenni, vagy gyógyulni, a többség pedig még értelmét sem látta annak, hogy „tiszta ember" fürdőre költse a pénzét. A polgárok tudata itt is elmaradt környezetük változásától.146

Az épített környezet modernizálódása Siklóson is elképzelhetetlen a köztisztaság megteremtése nélkül. A házépítésre alkalmas telkek korlátozott volta, a lakások számának növekedése, a sok vizet fogyasztó üzemek és intézmények megjelenése, a személy- és kocsiforgalom növekedése sok újszerű problémát vetett fel. Korábban ki-ki maga portalanította a háza előtt a járdát és az utat, most már intézményes öntözésre volt szükség. Az első öntözőkocsi 1902 nyarán indult el, de csak keskeny sávot portalanított a megye által karbantartott széles országúton, másutt pedig az időjárás függvényében uralkodott a por, a sár vagy a szennyvíz.147 Ezen az állapoton segített volna a Köztisztasági Szabályrendelet, de minthogy a főhatóság nem erősítette meg, a kérdés továbbra is része marad a közigazgatási- és egészségügyi vitáknak.

A városiasodás történéseit őrző források szintjéről szemlélődve, elfogultnak tűnt néhány helyi kommentár. A kívülről érkezett látogatók viszont joggal csodálták meg a régi kunyhók helyén emelkedő ízléses palotákat és a számukra szokatlan méretű forgalmat.148Az építészeti változások a vonzáskörzet falvait sem kerülték el. A lakóházak csino-sabbak, eltűnőben a talpastechnológia, most jön el a vályog és a tégla ideje. A tető fedőanyaga a század második felében sás, nád, zsúp, cserép. A lakóházak többsége háromosztatú volt és az utcára merőlegesen követte a telek vonalát. Az 1860-1870-es években jelentek meg uradalmi tisztek, lelkészek szolgálati lakásaként az első hajtott házak, s ilyet építettek maguknak hamarosan a falvak nagygazdái is. Első példányaik a bővülő szükségletnek megfelelően akként jöttek létre, hogy az utcai szoba mellé építettek még egy szobát. A lakás így két utcai szobából, konyhából egy hátsó (lakó)szobából, kamrából állott. Ennek megfelelően vált szükségessé részint a fedélszék cseréje, részint pedig a folyosó átalakítása. A polgárházak tervrajzait használó sváb iparosok terjesztették el a régióban a színes falak divatját és a fehér viselettel a fehér falukép is eltűnt.149

 

Városigazgatás

A város jogi státusának változásai az önkényuralom korában

A forradalom szétzúzta a rendiség korlátait, de csak az önkényuralom idején öltöttek testet olyan fontos szabadságjogok, mint az állam minden lakójára kiterjedő személyes szabadság, a szabad földtulajdon, a vallásszabadság, az ipar és a kereskedelem szabadsága. Ekkor kellett elintézni a függőben maradt úrbéres ügyeket, amelyek sorába Siklóson az 1846. évi önkéntes örökváltság olyan rendezetlen kérdései tartoztak, mint a szőlődézsma vagy a különböző maradványföldek és legeltetési lehetőségek sorsa stb.

Siklóst a modern közigazgatási szervezet kialakításakor is tradicionális központi szerepére predestinálta kitűnő közlekedés-földrajzi helyzete. A főispán 1850. február 14-i összefoglaló jelentése szerint, a közigazgatási reform végrehajtása után a siklósi járás 11,8 négyzetmérföld területén 55 helységben 29.639 lakos élt. Siklósról irányította a járás életét Országh Lajos főbíró. Innen ellenőrizte a járás egészségügyét a tisztiorvos, és a járási bába. A járás községeit a beremendi, a drávaszentmártoni, a gyűdi, a kémesi, a kovácshidai, a nagyharsányi, a nagytótfalui és a vajszlói körjegyző fogta össze. Közülük a drávaszentmártoni és a nagy tótfalui körjegyző Siklóson lakott.150

Megkönnyítette a székhely kiválasztását, a Közigazgatási Főbírói Hivatal és a vezető tisztviselők lakásai számára bérbe adott 4 várbeli ház. A Főbírói Hivatalban dolgozott fel a siklósi főszolgabíró három munkatársával (szolgabíró, a közigazgatási gyakornok, írnok) rengeteg közigazgatási, árvaszéki, kihágási ügyet, és folytatott le számtalan szóbeli tárgyalást. Óriási erőfeszítést kívánt tőlük a közrend biztosítása is.151

Cseh Eduard megyefőnök 1850. október 31-én kelt rendelkezése alapján feloszlatták Siklós mezőváros hagyományos igazgatási apparátusát. Ettől kezdve a bírót és munkatársait választás helyett a főbíró nevezte ki, és a megyefőnök erősítette meg hivatalában. A bírót ezután polgármesternek (Bürgermeister) a jegyzőt nótáriusnak nevezték, 6 elöljárója tanácsos (Gemeinde Rath) címet kapott. A megye által kidolgozott szabályrendelet szerint ekkor nevezték ki a mezőváros polgármesterének Nyers Sándort. Tanácsos lett Deincr Frigyes, Gyulai Sándor, Josics Athanász, Kovács József, Köröm Mihály, Steinhoffer József, jegyző: Lovassy Gyula. Szolgált még a városházán 1 pénztáros, 1 írnok, 1 erdész és 1 káplár parancsnoksága alatt 6 hajdú is.152

A hajdúk egyenruhában szolgáltak. Ruhájuk atillából, nyári és téli nadrágból, mellényből állott. Erre került nyáron a durva vászonból készített, lábszárközépig érő vászonkitli, télen köpönyeg és egy pár kesztyű. Szükséglet szerint járt nekik egy-egy pár új csizma, de a viselő lábbelik életét két-két fejelés és egy-egy talpalás hosszabbította meg. A bakterok számára a vásárban vásároltak bocskort, kalapot, majd siklósi szabó készített számukra egy-egy „bakter dolmányt", amely 1861-ben darabonként 7 forint 50 krajcárba került.153

A kinevezés gyakorlatát 1861-ben váltotta fel újra választásos rendszer. Először a hatvanasok testületét választották meg kerületenként, majd január 13-án, ünnepélyes keretek között az önkormányzat tagjait. Az önkényuralom által rendszeresített katolikus hegemóniát megszüntetve most újra egy református magyart, Tódor Dánielt választottak bírónak. A nemzetiségi együttélés hagyománya szerint utána görögkeleti politikust kellett bírónak megválasztani.154 Siklós az új rendszerben is, a körülötte elhelyezkedő régió közigazgatási központja maradt, de 1862-től Drávaszentmárton, Vokány, Ivánbattyán, Trinitás és Gyűrűs puszta tartozott körjegyzőségéhez.155

A közigazgatási reform fontos hozadéka volt, hogy ide helyezték a Járásbíróságot, a Telekkönyvi Hivatalt, a Járási Adóhivatalt, továbbá a Pénzügyőrséget. A Járásbíróság a TelekkönyviHivatallal együtt 20 éven át térítés nélkül működött a „palotával felérő" tornyos városháza helyiségeiben. Állandó alkalmazásban vagy ad hoc megbízásból dolgozott itt 23 járásbíró, 4 albíró, 1 telekkönyvvezető, 1 betétszerkesztő és több iratkezelő. A pereskedő felek ügyeit a városi ügyésszel együtt 12 ügyvéd képviselte. Évi ügyforgalmuk a századfordulón elérte a 8.923 polgári, 2.584 büntetőjogi és 6.654 telekkönyvi beadványt.156 A járásbíróságon 1874-től működött az igazságügyi miniszter által kinevezett közjegyző. Munkaköréhez tartozott különböző okiratok készítése, hagyatéki eljárások levezetése, értéktárgyak és fontos okiratok őrzése is.

Az önkényuralom rendjének biztosítására a 6. csendőrezred 7. számú önálló szárnyát telepítették Baranyába 1850 nyarán. Központja Szekszárdon volt. Augusztus végén azonban már csendőrőrs működött a parancsnokságtól legtávolabb eső Siklóson és Vajszlón is. A csendőrőrs részére a szükséges épületet a főbíró bérelte ki. Ő gondoskodott állami pénzen a csendőrök ruházatának mosatásáról, a csendőrlovak elhelyezéséről és takarmányozásáról. A mezővárost terhelte azonban az őrs épületének fűtése, világítása, az ágynemű rendben tartása. A költségek egy tizedét a székhelyközség fizette, a többiről az őrs hatáskörébe tartozó többi község gondoskodott. Az osztrák mintára megalakított korabeli csendőrség 1867 előtt nem tudott eleget tenni a biztonsági elvárásoknak. A megye főszolgabírói személyi állomány, szervezet, és működés tekintetében ismételten a hazai pandúrság mintájára szerették volna átformálni.157

Az 1850-1860-as években egy század huszár is állomásozott Siklóson. Kaszárnyájuk a Járásbíróság és a később szervezett Kórház helyén állott. Egy részük Nagyharsányban és Terehegyen, házaknál volt elszállásolva.158

A nagyközségi szervezet kiépülése 1871 után

Az abszolutizmus idején az osztrák törvények szellemében változott a községek szervezete. A fejlődés új útjait az 1871:XVIII. tc. határozta meg. Ennek hatályba lépésétől kezdve a magyar jog a települések teherbírása szerint rendezett tanácsú városokat, nagy- és kisközségeket különböztet meg. Minthogy a törvény a mezővárosi kategóriát elvetette, Siklós ezután nagyközségként szerepel a települések sorában. Ez a „degradálás" átmenetileg elfedett a siklósi vezetők elől olyan vitathatatlan előnyöket is, mint a nagyközségi hatáskör kiterjesztése a földesúrra és annak tulajdonára, vagy a községszervezet- és háztartás megbízható szabályozása. A törvény alkotói mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a községek képviseleti intézményeiben a legtöbb adót fizető „virilista" polgárok a korábbinál nagyobb szerephez jussanak. Ennek biztosítását szolgálta az a szigorúan megkövetelt automatizmus, amely a képviseleti intézményekben eleve ötven százalékos részvételt biztosított a virilistáknak. Ennek megfelelően Siklós nagyközség képviselőtestületének 24 virilistából és ugyanennyi választott tagból kellett állnia, akik rendszerint az elméleti és gyakorlati kérdésekben legjártasabb polgárok közül kerültek ki. A virilisták jegyzékét a képviselőtestület állította össze, de „a választás alá nem eső képviselők" névsorát a főszolgabíró módosíthatta.159

A korszakunk végére kialakult gyakorlat szerint a bírójelölés a főszolgabíró joga volt, aki három jelöltet javasolt. Ezután név szerinti szavazással választották ki a megfelelő személyt. Az elöljáróság 12 tagját a képviselőtestület jelölte és a szavazati joggal rendelkező polgárok választották nyílt szavazással 3 évre. Ugyanitt választották a helyettes bírót, a közgyámot és a községi pénztárnokot. A választás elnöke a főszolgabíró volt. Az illetékesek a hivatali esküt is az ő kezébe tették le a választást követő napon.160 Az elöljárósághoz és tiszti személyzethez tartozott a bíró, a törvénybíró, 12 esküdt, egy-egy pénztárnok, ellenőr, közgyám, főjegyző, adóügyi jegyző, orvos, számvizsgáló, ügyész, 2 írnok, 1 rendőrbiztos, 1 rendőrkáplár, 6 (később 12) rendőr. A községi közegek között szerepelt még 1 erdőőr, 2 községi bába, 1 gyepmester, 1 hivatalszolga, 4 fizetett tűzoltó, 1 éjjeliőr, 1 dobos, 1 községi kertész, 10 hegy- és mezőőr.

A helyi közigazgatás polgári átformálása szempontjából döntő fontosságú volt a Községi Szabályrendelet tervezetének kidolgozása és felterjesztése 1887 tavaszán, amely 1888. július l-jén lépett életbe.161

A tervszerűbbé vált nagyközségi ügyvitel egyik első intézkedése volt a község könnyen hamisítható festékes bélyegzőjének bevonása. Ezután készítette el megfelelő szakember — a város címerét és a szükséges köriratot magában foglaló - utódját. Megújítására az Országos Községi Törzskönyvi Bizottság kezdeményezésére kiadott 119.225./1904. BM sz. rendelet alapján került sor. Ennek szellemében készíttettek 2 db nedves nyomású sárgaréz és 2 db gumibélyegzőt, valamint 2 pecsétviaszhoz való sárgaréznyomót. A testület 1904 tavaszán döntött úgy, hogy a bélyegzőkhöz az 1715-ben kapott és azóta is használt (mezővárosi) címert rendelik meg, hogy „ha a község városi jellegétől meg is {osztatott, legalább a címeres nyomók használatával régi jogait demonstrálhassa és ezáltal azokat kegyelettel ápolja is."162

A nagy reformfolyamatban állandó elégedetlenség forrása volt az élet- és vagyonbiztonság romlása. Nem javított ezen az állapoton sem a nagyközség - végül már 12 tagú - rendőrsége, sem a siklósi csendőrállomás felállítása. Az előbbi munkáját a szervezetlenség és hozzá nem értés, az utóbbiét a sok irreális elvárás akadályozta. Az 1881-ben megkezdett reform eredményeként 1884. január l-jétől Siklóson 5 tagú csendőrállomás működött. 1898-tól — lovas járőrei révén — ennek kellett volna biztosítani a közrendet 21 község területén.163

Az új Szervezeti Szabályrendelet értelmében 1888. június 30-án Petike János siklósi lakost választották meg községi rendőrbiztosnak, évi 400 forint fizetéssel. Az új parancsnok a település nagyközségi státusát félreértelmezve az illetékes csendőrpancsnokság feljelentése szerint, miniszteri engedély nélkül olyan egyenruhát hordott, mint Pécs szabad királyi város rendőrbiztosa. Az alispán tiltotta el azután az állásához nem illő egyenruha viselésétől, egyben a képviselőtestületet is felszólította, hogy indítson eljárást az egyenruha-viselés szabályozása céljából.164

Ilyen körülmények mellett a tolvajok mindent elloptak, amihez hozzáférhettek. Gyakori volt a rablógyilkosság, de a közterek különféle objektumainak esztelen rongálása, piszkolása is. Felnyitott zárak, betört ablakok, megásott falak adtak állandó témát a helyi lap bűnügyi rovatának. A búcsúkat, vásárokat és egyéb sokadalmakat ellepték a zsebesek, de csak töredékük került kézre.165

Ebben a korszakban érkezett el az ideje annak is, hogy az önkéntes tűzoltóság végre megkaphassa a régóta vágyott, alábbi „tűzvető" eszközöket: 1 könnyű szerkocsit, 2 db tűzpacsmagot, 2 petróleumfáklyát, 4 db mászólámpát, 2 tűzcsáklyát, 2 angollapátot, 4 villát, 4 húzóvillát, 2 db fecskendő- és kocsilámpát, egy hordozható szivattyút, 1 db tűzvető mozdonyt, két sugárhoz való tömlővel. A komplettnek mondható felszerelés 565 forintjába került a nagyközségnek.166 Négy év múlva arról értesülünk, hogy Siklós nagyközség 6 személyből álló, rendes fizetéssel díjazott, egy öltözet téli, egy öltözet nyári szövetből készült ruhából, köpenyből, csizmából, bakancsból, fövegből álló ruházattal ellátott, rendes tűzoltó legénységet is tart.167

A nagyközség képviselőtestülete harmincnál több szabályrendeletet alkotott. Az elsők között készült el az 1892. május 9-én kihirdetett Bábaügyi, az Ebtartási, az Építkezési és a 66 paragrafust tartalmazó Tűzrendészeti Szabályrendelet.168

Az igazgatási feladatok ellátását stabilizálta az 1893. október 5-én létesített ellenőri állás. Az Ellenőri Szabályrendelet szerint ennek a kötelessége lett (a bíró mellett) a pénztár felügyelete, a pénzbeli és más értékek nyilvántartása, a vonatkozó könyvek, naplók vezetése, minden számfejtést igénylő ügy előkészítése.169Siklóson — a Lanka csatorna szabályozásának elhúzódása miatt — a városiasodás tartósan jelentkező akadálya volt a vízgazdálkodás elmaradottsága. A magas talajvíz miatt a lakások gyakran nedvesek, a kutak fertőzöttek voltak, a lezúduló csapadékvíznek pedig sokáig semmi sem állott útjába. A képviselők többsége felesleges kiadásnak tekintette a Kultúrmérnöki Hivatal javaslatait, amelyek szerint a települést csak árkok, gátak, vízfolyások komplex rendszere tudná megoltalmazni az esetenként lezúduló vízáradattól.170

Az ivóvíz biztosítása és a szennyvíz elvezetése ugyancsak súlyos gondokat okozott a nagyközség vezetőinek. Egészséges ivóvizet biztosító ártézi kút fúrása tárgyában már 1891-ben tárgyalni kezdtek Zsigmondy Béla budapesti mérnökkel. Ajánlatait akkor nem fogadták el, mert bekerült a köztudatba, hogy Wölfling Miklós helybeli mester olcsóbban is elvégezné a munkát. A viták során Kossa Dezső községi ügyész figyelmeztette a képviselőket, gyorsan döntsenek, mert ha az uradalomnak a harkányi fürdőre vonatkozóan sikerül védterületet biztosítani a maga számára, akkor Siklós közönsége a ránézve életszükségletté vált ivóvíz felszínre hozatalától elesik. A figyelmeztetés hatására fogadták el egy hónap múlva a Zsigmondy Bélával kötendő szerződés tervezetét.171 Az artézi kút ügye azonban ezzel sem jutott előbbre, mert az elöljáróság már 1894-ben közkutat ásatott a Flórián téren, és más alkalmas területeket is keresett kút számára. Amikor pedig az uradalom törvényesen biztosította a maga számára a harkányi vízgyűjtő vizét, a Tapolca-forrás használhatósága lett különböző viták tárgya.

Mint minden városiasodó településen, az ivóvíz-problémákkal párhuzamosan Siklóson is problémát jelentett a kanalizáció hiánya. Elégedetlenkedtek a polgárok, 1898-tól kezdve pedig erőteljesen aktivizálódott a sajtó is. 1910-ben egy szolgabírói átirat egyenesen botrányosnak nevezte az utcák szokott állapotát, radikális intézkedéseket és részletesen kidolgozott Köztisztasági Szabályrendeletet követelt. A képviselőtestület 1911. május 11-én megalkotta, a járási szolgabíró - egyévi fektetés után - 1912. június 21-én az alispánnak továbbította a Siklós Köztisztasági Szabályrendeletének tervezetét. Kísérőlevelében azonban az 1908.XXXVIII. tc. 1. c. pontjára hivatkozva, csak a köztisztaság előmozdítására irányuló javaslatnak tekintette a dokumentumot, elfogadását a vízhiány és a kanalizáció megoldatlansága miatt nem javasolta. A bürokratikus lépések hátterét majd az egészségügyről szóló fejezetben nézzük meg közelebbről.172

A Községi Szabályrendelet mellett az adminisztráció stabilizálódását mozdította elő az a Törzskönyv is, amelynek felfektetését 25.990/1903. szám alatt rendelte el az alispán. A korabeli viszonyoknak ez a pótolhatatlan forrása sajnos nem maradt ránk. A vele kapcsolatos testületi állásfoglalásból is csak annyit tudhatunk, hogy Siklós neve ezután sem változik, de a Törzskönyvbe csak Sári puszta kerül be a külterületi lakott helyek közül.173

Henfner Lajos jegyző viszonya. Így történhetett meg, hogy már a képviselőtestület 1888. május 9-én tartott ülésének jegyzőkönyvében megjelent a sztereotip formula: „A képviselők ezen a gyűlésen határozatképes számmal nem jelentek meg; az ügy érdemleges tárgyalás alá nem vonathatott." A létszámhiány különösen a szavazásos döntéseknél akadályozta a testület működését. Ez az állapot hitelesíti a századforduló helyi sajtójának azt a megállapítását is, hogy „a torony alatt", a városházán sok dolgot félben hagytak, vagy éppen el sem kezdtek. Fokozatosan élesedő megjegyzések kíséretében olvashatunk arról is, hogy sokszor már közgyűlést sem lehet tartani részvétlenség miatt. A sajtó a képviselők egy részét kötelességmulasztással vádolta, sőt távozásra is felszólította.174

A gyakran ok nélkül kritizálók mellett a jegyzőkönyv lapjain minden előterjesztésnél lehet találni olyan képviselőket is, akik a kockázatos bírálat helyett a kivárás álláspontjára helyezkedve csak elvbarátaik fülébe mormolták: „Hadd lyukadjon csak ki a szög a zsákból, azután majd meglátjuk!"

A kilencvenes évek elején megtisztelő kötelességet jelentett a képviselőtestület számára az egymást követő két Kossuth-ünnepély megrendezése. A köztiszteletnek örvendő nagy emigránsra való emlékezés csendet parancsolt a városházán és a polgárok között is. 1892-ben, születésének 90. évfordulójára a község minden pártszínezet nélkül rendezett nagyszabású ünnepséget. A városházát megvilágították, fellobogózták, és a polgárok is követték az elöljáróság példáját.175 Siklós nagyközség képviselőtestülete két nappal Kossuth Lajos Turinban bekövetkezett halála után, 1894. március 22-én rendkívüli közgyűlésen örökítette meg a forradalom vezérének érdemeit. A jegyzőkönyv egy-egy eredeti példányát részvétiratként megküldték Kossuth Ferencnek és Ruttkainé Kossuth Lujzának. Ugyanakkor felkérték a katolikus, a református, a görögkeleti és az izraelita felekezet lelkészét, hogy általuk meghatározott napon nyissák meg templomaikat, ahova „a közös fájdalomban eggyé olvadva zarándokolhatnának el a város képviselői."176

A nagyközség vagyoni helyzete és gazdálkodása

Vagyon. Siklós gazdag nagyközségnek számított, mert sorstársaival ellentétben, saját erőforrásaira támaszkodva egészen a 20. század elejéig el tudta kerülni községi pótadó kivetését. A nagyközség tulajdonát képező ingatlanok közül házi kezelésben volt 56 kh szántó, 435 kh legelő, 323 kh erdő, 204 kh terméketlen terület. A házingatlanok száma a községházán kívül 10 volt.177

Bevételi forrásként említik a vadászati jogot, a község tulajdonában lévő Pelikán Szálló, az uszoda és a kádfürdő bérletét, a kavics-, márvány- és homokbányát, a legeltetési díjat, az országos- és hetivásárok helypénzét, az erdészet faeladását, a bor- és húsfogyasztási adóból, valamint a forgalmi adó kezelése után kapott tekintélyes összegeket.

Leltár szerint — a polgári iskolai törzsvagyont nem számítva —ingóságokban volt Siklósnak a századfordulón 3.780 ft 62 krajcárja, kötvényekben, államkötvényekben és takarékpénztári betétekben 414.179 forint 45 krajcárja, ingatlan birtokban 142.290 forintja, ezeknek összes értéke 561.250 forint 07 krajcár volt. Ebben a még ideális állapotban a község összes bevétele 86.847 ft 50 krajcár, kiadása pedig 84.887 ft 58 krajcár volt. Az esetenként néhány ezer forintot is kitevő maradványt 7%-os kamatra adták ki a polgároknak.178

Az államkötvények kamatai 1890-től szerepelnek a költségvetésben. Ezekhez úgy jutott a nagyközség, hogy a kincstárral 1889-ben folytatott tárgyalások során 340.640 forint kártérítési összeg ellenében lemondott regálé jogai egy részéről az állam javára. A kártalanítási összeget a pénzügyminiszter 320.147 forintban állapította meg, és elrendelte, hogy a nagyközségnek átadott regálékötvények után 4 1/2%-os kamatként évi 14.404 forint 50 krajcárt fizessenek 1890. január l-jétől visszamenőleg.179

Az 1891. május 19-én tartott képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvének 1. pontja szerint, az újonnan választott bíró már az alábbi bontásban vette át a nagyközség készpénzvagyonát:

 

1. sz. táblázat

Siklós nagyközség készpénzvagyona (1891)

Tétel Forint Krajcár
Községi tulajdont képező pénz 1.011 14
Állami tulajdont képező adópénz 39 78
Letéti értéktárgyak 55.482 23
Takarékpénztári betétkönyvek,  regálékártalanítási kötvények és jelzálogos kötelezvények 427.072 28

A növekvő igények kielégítése és a szükséges intézmények megteremtése tette szükségessé a községi pótadó kivetését. Ez a gyakorlat a képviselőtestületi jegyzőkönyvek bizonysága szerint a 20. század elején kezdődött, s esetenként alig indokolható krajcároskodás járt a nyomában. 1903 végén Fehér Károly színigazgató 200 korona összegű segélykérelmét azzal utasították el, hogy „a nagyközség pótadóra alapított háztartásában erre fedezet nincsen." A Magyar Közművelődési Egyesület támogatását elutasító határozatban már azt hangsúlyozzák, hogy a kiadások nagy részét fedezik pótadóból, ezen kívül korábbi hazafias rendeltetésű kötelezettségeik is vannak. 1904-ben a polgári iskolai szaktanároknak kezdenek ugyannyi óradíjat folyósítani, mint az ott dolgozó tanítóknak. 1905-ben — hasonló logikát követve — egységesen havi 4-4 koronával (régi pénzben 2 forinttal) egészítették ki az amúgy is rosszul fizetett rendőrök, tűzoltók, városi szolgák fizetését.180

A lakosság irtózott a rendkívüli áldozatoktól, ezért a bevezetés évében, 1908-ban is a halaszthatatlan sürgősséggel indokolták a vezetők, hogy pótadóból szándékoznak megjavíttatni a városháza tornyát és a Pelikán kertjében lévő „Kossuth Gunyhót". A polgárság azonban még 1910-ben is azt várta a megválasztott vezetőtestületek tagjaitól, hogy pótadó helyett új gazdasági erőforrások megnyitásával fedezzék a község kiadásait. A községi pótadó kivetését törvény szabályozta. 1908-ban az összes egyenes adó után kivetett községi pótadó százalékos kulcsa 12, a földadó után kivetett kulcs 18% volt. A kivetett községi pótadó összege 12.431, az egy főre eső közteher 24,08 koronát tett ki.

Községgazdálkodás. A községi tulajdonban lévő ingatlanok vagy jogosítványok értékesítése árverésen történt. Az aktusról nyomtatott hirdetmények készültek és azok szövegét a Pécs, a Pécsi Figyelő és Fünfkirchner Zeitung c. lapokban hirdették meg, de a plakátok eljutottak Eszékre, Zomborba és más szabad királyi városokba is. Nagy körültekintést igényelt az italmérés, húsvágatás, vásártartás jogának bérleti úton való hasznosítása, amelyre az 1846. évi örökváltsági szerződés adott lehetőséget. Ezeknek az „állandó" jövedelmeknek az áttekintésére az 1859/1860. évi bevételi jegyzék kínál lehetőséget, melyben kiemelt helyet foglalnak el a bor-, sör-, pálinka- és húsmérés jogának átengedésért, sőt, a vásártartási jog realizálása után kapott összegek is.181

A község az 1890-ben történt pénzügyi kártalanításig éberen őrködött jogai felett. A vármegyével 1887-ben kirobbant vitában ezért hangsúlyozták, hogy „Siklós a vidék gyupontját (sic!) képezi", ezért itt a kocsmai forgalom sokkal nagyobb, mint más helyeken. Némi túlzással a város egyedüli jövedelemforrásának mondják az italmérési jog haszonbéréből származó bevételeket. Tiltakoznak a nagyközséget károsító megyei szabályrendelet behozatala ellen, és válaszul éjjeli 12 óráig hosszabbítják meg a kocsmák nyitva tartását.182
Az új Közvágóhíd az 1891-es költségvetésben szerepel 3.000 forint költséggel. A mészárosok számosállat és növendék szemledíja után és a közvágóhíd használatáért 60 kr-t, a borjak után 20, minden leszúrt sertés után 20, minden juh után 10 krajcárt fizettek. A vágóhídi szemlebiztos évi 200 forintot kapott munkájáért.183

Az elöljáróság a heti és országos vásárokon kívül a vásártéri cédulaházat is bérbe adta. Ebben az esetben a bérlő nem fizetett, hanem rendben tartotta a lakást, és vásárok alkalmával a város rendelkezésére bocsátotta. A tapolcai és kistapolcai mosóhelyet viszont háromévenként, évi 500 koronáért adta bérbe.184

Siklós több darabban fekvő földjeit bérlet útján hasznosította.185 A város erdejében fennálló szálfákat a siklósiak és a környék lakói meghatározott időben tartott árveréseken vásárolhatták meg. Közülük a siklósiak tűzkár esetén vásárlási kedvezményt is kaphattak.186

Rendszeresen értékesített a mezőváros cserepet és homokot is. Tetőfedő cserépből 1857-ben 16 forintért adtak 1000 darabot. A homokért kocsinként 45 krajcárt fizettek a vásárlók. Az évi forgalom 20-25 szekeret tett ki.

A mezőváros vezető testületeinek tagjai örökölt gondolkodásmódjuk, emberi képességük és mentalitásuk függvényében szolgálták megbízóikat. Teljesítményük, magatartásuk alapján ellenzékük igen keményen ítélte meg az általuk reprezentált Siklóst, amely „maga kovácsolta mindig a sorsát". Azt állították a nagyközségről 1912-ben, hogy fél évszázaddal előbbre lehetne már, ha vezetői hajlandók lettek volna esetenként a megfelelő pártfogóra támaszkodni. Minthogy ezt a gyakorlati megoldást nem alkalmazták, a néhai mezőváros és jogutóda, a polgári kor nagyközsége „...mostoha gyermeke volt mindig a kormánynak és a vármegyének, de nem is akart más lenni."187

Hét évtized történetének kutatója munkája során találkozott kitűnő képviselőkkel, de olyanokkal is, akik elvből elhatárolták magukat minden újtól, vagy ha valaki felkeltette volna érdeklődésüket, akkor kétségbe vonták a változtatás szükségességét. Sokféle magatartásból integrálódott a mindenkori hatalmi viszonyok szerint hullámzó siklósi várospolitika. A mentalitás- és magatartásformák tarkasága azt valószínűsíti, hogy az első világháború idejére a képviselőknek csak a nyelve lett azonos.

Társadalmi egyesületek, politikai szervezetek

Siklóson több társadalmi, kulturális és szociális egyesület létesült a hasonló gondolkodású és érdekű egyének összefogására. A társadalmi egyletek megjelenési formáit a nemzeti hagyományok, a gazdasági-társadalmi fejlődés szükségletei, továbbá az osztály-, réteg- és csoportérdekek határozták meg. Kialakulásukat és meggyökerezésüket a soknemzetiségű Siklóson is segítette az 1864. törvény 44. cikkelye, amely megengedte minden polgárnak „... az állam törvény szabta felügyelete alatt társulatokba, egyesületekbe összeállni."188

Az egyesületalapítás gyakorlatát az 1394/1873. BM. sz. rendelet szabályozta. Ennek utasításai szerint először működési tervezetet kellett készíteni és a polgármester, vagy a falusi bíró útján eljuttatni a belügyminiszterhez. Az engedély vétele után hívhatták össze a közgyűlést, amely megválasztotta a választmány tagjait, valamint az elnökből, titkárból, könyvtárosból, pénztárosból és jegyzőből álló tisztikart. A kaszinók és más társaskörök közgyűlése igazgatót is választott, aki az elnök mellett irányította a szervezetet. A Tűzoltó Egyesületnél ezt a funkciót a parancsnok látta el.189

Siklóson, az élénk társadalmi életéről ismert járási székhelyen, 1914-ig zavartalanul működött 35 különböző rendeltetésű egyesület. Közülük 1859-ben szerveződött a Casino és Olvasó Egylet, 1866-ban a Polgári Olvasó és Daloskör, 1872-ben a 48-as Kör, amely 1875-ben vette fel az Ellenzéki Kör nevet. 1880-ban alakult meg a Siklósi Ifjak Társas és Jótékony Egyesülete, 1884-ben az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, és 1888-ban az Ipartestület.190

Politikai pártok és irányzatok. Siklós és a régió lakossága évtizedeken át hű maradt negyvennyolcas hagyományaihoz. Álláspontját akkor juttatta először kifejezésre, amikor 1861-ben Jókai Mórra esett a választása, aki azután 1869-ig képviselte a parlamentben. A kormánypárt abból indulva ki, hogy a siklósi körzetben a választók többsége református, 1887-ben a felső-baranyai református egyházmegye gondnokát, Szilágyi Dezsőt léptette fel képviselőjének, de a tekintélyes politikus is alulmaradt a nagyközséget évtizedeken át hűségesen szolgáló Kossa Dezső siklósi ügyvéddel szemben. Ennél is jobban igazolja a töretlen hűséget, hogy 1861-1915 között a siklósi kerület egy kivételével a Függetlenségi Párt (1874-1918) soraiból való képviselőket küldött az országgyűlésbe.191

Az ellenzéki párt helyi szervezetének tevékenysége különösen aktív volt a 20. század első évtizedében. 1903 áprilisában az Ellenzéki Kör hívó szavára 6-700 ember gyűlt össze a Pelikán vendéglő kerthelyiségében, hogy tiltakozzék a kormány katonai javaslatai ellen. A központ álláspontját lelkes ovációk mellett Pichler Győző és Egri Béla országgyűlési képviselő ismertette.192

A Függetlenségi Párt 1905. július elején erősödött meg Baranyában. A Pécsi Vigadóban tartott nagygyűlésen sok siklósi polgár is részt vett, ahol társaikkal együtt köszöntötték Kossuth Ferencet és Apponyi Albert grófot. A vezetőségválasztás eredményeként gróf Benyovszky Móricz siklósi földbirtokos lett a megyei szervezet elnöke, a siklósi járás küldöttei közé pedig beválasztották dr. Darázsy Ödön és dr. Vágó Lajos siklósi ügyvédeket, valamint Jantsits Sándort, a híres szőlőtermelőt.193

A Függetlenségi Párt baranyai sikereinek az a titka, hogy felvette programjába a tőkés útra térő gazdák álmát, a jól felszerelt mezőgazdasági kisüzem megteremtését, valamint a kisiparosok és kiskereskedők értékesítési lehetőségeinek védelmét a gyáripari termékek térhódítása ellen. Ez a politika hosszú távon nem vezethetett eredményre, mert hordozói nem számoltak sem az ipari és mezőgazdasági nagyüzemek tulajdonosainak, sem a termelési és elosztási közösséget hangsúlyozó szocialistáknak a törekvéseivel. Ez a kisüzemekre alapozott kapitalizmus nem remélhetett Magyarországon tartós sikereket.Siklóson a legkorábbi munkásszervezet a Magyarországi Építőmunkások Országos Szervezete 1904-ben alakult helyi csoportja volt. Tagjai építőipari munkások, kőművesek, ácsok, asztalosok, lakatosok voltak. A már régóta hiányzó gazdasági és szociális reformok elmaradása biztosított számukra növekvő helyet a siklósi régió politikai palettáján. Az 1905-ben kibontakozó országos politikai válság által felkavart kérdések megválaszolására az Építőmunkások Helyi Csoportja Szabó József (1872-1919) kőművest kérte fel. A szocialista tanok iránt érdeklődő siklósiak tudták róla, hogy 1902 óta a pécsi szociáldemokrata szervezet titkára, aki 1899-1903 között — a bátor hangvételű cikkeiről ismert, a földmunkások érdekeinek képviseletét is nyíltan vállaló — Munkás című pécsi szociáldemokrata hetilap szerkesztője is volt. Ezek a pályaelemek teszik hihetővé számunkra, hogy a siklósi Pelikán szálló kerthelyiségében 1905. május elején tartott nagygyűlés résztvevői két óra hosszat hallgatták nagy érdeklődéssel a társadalmi bajok megoldására vonatkozó szociáldemokrata elképzeléseket.194 A siklósi csoport által 1908 májusában szervezett népgyűlésnek a magyarországi földmunkásmozgalom egyik szervezője, Nyisztor György volt az előadója. Meghívását Siklós és még inkább a környező uradalmak munkásainak politikai ébredése indokolta.195

A régió intelligenciája. Számtalan gond forrása volt Siklóson és a régióban, hogy hiányzott az a közeg, amelyből automatikusan kitermelődhetett volna egy népét szerető, aktív értelmiségi réteg. Ennek az volt a történeti oka, hogy a török időkben elpusztult köznemesség maradványai nem tudtak regenerálódni, a kálvinista parasztság pedig nem tartotta kívánatosnak gyermekei számára az értelmiségi pályákat. Így lett az állami és községi intézményekben, valamint az uradalmak tisztikarában dolgozó alkalmazottaknak közös vonása a más tájakról való származás és az igen erős elvágyódás. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az igazgatási szervek és az uradalmak által kívülről hozott értelmiségieket gyakran nemzetiségi és vallási hovatartozásuk is elválasztotta a helyi lakosságtól. Fejes János találóan a „bürokratikus gépezet kerékhajtói"-nak nevezte őket, minthogy csak hivatali munkájukat végezték el, de a helyi problémák iránt nem érdeklődtek.

Más tájakról érkezett a református falvak életében vezető szerepet játszó papság és tanítóság is. Voltak köztük a szegénység és kiszolgáltatottság bilincsei között is hittel szolgáló, értékes emberek, de akadtak olyanok is, akik —nem bírva a rájuk szakadó megpróbáltatásokat — különböző emberi gyarlóságok martalékai lettek. Vallásosságuk, emberi jóságuk ezért nem általánosítható, de az elbukottakért felelős az őket elnyelő „feneketlen néma sár" is, amelynek veszélyességére nem készíthették fel őket professzoraik.196

Siklós monográfusai általában illő tisztelettel sorolják fel a vidék kiemelkedő szülötteit (gr. Benyovszky Móric siklósi nagybirtokost, Borbély Gyula és Borbély Kálmán miniszteri, Henfner Lajos belügyi tanácsost, Iványos Gyula fővárosi rendőrkapitányt, a katonai pályán jeleskedő Kovács Antal és Patzák Kálmán tábornokokat stb.)197, de a gondok megoldása, a sikerek kiharcolása mindig a helyi hazafiak érdeme volt.

Felekezeti viszonyok. A régióhoz viszonyítva heterogén összetételű és egyenlőtlen fejlődésű kép rajzolható a dualizmus kori Siklós felekezeti viszonyairól. Ezt az állapotot legegyszerűbb áttekinteni az alábbi táblázat alapján:

2. sz. táblázat

Siklós lakosságának vallási megoszlása 1841-1910 között

Év Római katolikus Görög katolikus Református Evangélikus Görögkeleti Unitárius Izraelita Összesen
1841 1.747 1 1.058 0 372 0 29 3.207
1900 3.060 5 1.077 98 131 0 584 4.945
1910 3.716 7 1.154 94 207 1 603 5.782

BÁLINT Ferenc könyve megjelenésekor (1928) kibontakozóban lévő egykekérdés hatására a központ után annak járását is bevonta vizsgálódásai körébe. Adataiból kiderült, hogy 1841-ben a siklósi járásban még csak 49% volt a katolikusok és 44,1% a reformátusok aránya. 1910-re viszont a járás népességén belül 76,2% lett a katolikusok számaránya, miközben a reformátusoké 12,8%-ra csökkent. Siklós esetén ennek a változásnak az egyik kitapintható oka, a katolikusok jobb szaporodási aránya, a másik pedig az, hogy a református községeknek már elfogyott a népfeleslege és így a bevándorlók között megnövekedett a katolikusok aránya. Ennek köszönhetően 1841-hez viszonyítva a katolikusok száma több mint megkétszereződött, a reformátusoké pedig 4 fővel még fogyott is. Nagy ütemben növekedett az izraeliták száma is, amely 1910-ben 603 fővel érte el tetőpontját. Figyelemre méltó, hogy BÁLINT Ferenc a görögkeletiek számának fogyásánál (372-ről 207 főre) nem gondol a náluk kezdődött egykézésre, pedig a világháború előtt más ok még nem létezett.198

A felekezetek közül részletesen csak azokat tárgyalhatom, amelyek rendelkeztek az önálló szervezeti élethez szükséges intézményekkel, és a mezővárosi struktúra fennállása idején, a politikai felépítmény részét is képezték. Ilyennek tekintendő Siklós három hagyományos felekezete, a római katolikus, a református és a görögkeleti. A katolikus egyháznak német, horvát, sőt növekvő számban magyar tagjai voltak, a református egyházat magyar, a görögkeletit szerb gyülekezetnek tekintették.

A nagyközség vezetése a századfordulón a különböző szervezési munkáknál támaszkodott már a gazdag izraelita gyülekezetre is, de annak tagjai csak, mint adófizető polgárok vettek részt a közéletben. Közülük nevesíteni csak a virilistákat tudjuk.

A katolikus egyház intézményei és társadalmi funkciója. A pécsi püspökség által kiadott sematizmusok adatai szerint Siklós anyaegyház filiái közé tartozott: Gordisa, Haraszti, Kisharsány, Nagyharsány, Nagyfalu, Nagytótfalu és Old, de ide számított a puszták katolikus népessége is. 1852-ben az anyaegyházban 1.834, a parókia egész területén összesen 2.841,1887-ben az anyaegyházban 2.417, a parókia egész területén 3.431 katolikus élt.199

A siklósi parókia központja korszakunkban már a török idők után betelepedett ferencesek barokkos küllemű temploma. Csak 1985-ben fedezték fel, hogy az „ üvegkeménységű vakolat alatt egyik legkvalitásosabb gótikus falképegyüttesünk" rejtőzik. Az 1988-1995 közötti helyreállítási munkák bizonyították, hogy a templom a 14. század elején épült az Ágoston rendi „karinges kanonokok" számára. Ennél is fontosabb, hogy a konstanzi zsinat (1414-1418) korában készült képek Szent Ágoston tanait aktualizálva ábrázolják az előreformációs mozgalmak olyan kérdéseit, mint a biblia növekvő szerepe az írott források között, a Szentháromság (Trinitas) új felfogása, vagy a kegyelemből való üdvözülés reformációt kirobbantó gondolata.200

A parókia története a 18. század elejétől az 1950-ben történt államosításig a legszorosabban összeforrott a kiváló lelkészeket biztosító ferences renddel.

Az elemi iskolát — ismeretlen időpontban — a gyülekezet létesítette, az uradalom hozzájárulásával. A 19. század közepén az intézmény egy 1845-ben épült iskolaházban működött. 1857-ből származó információ szerint „a plébániabéli elemi" két külön osztályból állt, „védura a község és az uraság". Ide jártak a siklósi anyaegyház, a filiák, továbbá Gyűrűs, Vörös és Sári puszták katolikus gyermekei. A 300 tanköteles közül azonban 1859-ben csak (!) 200 gyermek járt iskolába. A hatvanas években még jó állapotban lévő épületben kapott helyet a két tanterem, illetve a két tanító azonos méretű és beosztású — 2 szobából, konyhából, kamrából álló, alápincézett — szolgálati lakása.201

A katolikus oktatásügy történetét 1900-1913 között az iskolaszék és a nevelők közötti súrlódások jellemzik. Az ok a tantermek zsúfoltsága, a nevelők túlterheltsége, és az irányítás mechanikus volta. A felsorolt okok egymásra torlódása minden évben bekövetkezett, mert az I-II. osztályban általában 40-45 százalékkal több tanulót írattak be, mint a III-VI. osztályba. A problémát 1900-ban úgy oldották meg, hogy 25 másodikost egyszerűen áttettek a másik osztályba, így nem kellett a nevelők létszámát megemelni és a 73-75 tanuló azonos mértékben terhelte a két tanítót. Az iskola 105 leánytanulója közül is vegyes osztályba került 55 elsőosztályos, és csak a II-VI. évfolyam 70 tanulója számára nyitottak egy osztályt.

A módosabb katolikus szülők gyermekei látogatták azt a nyilvános joggal felruházott leánynevelő tanintézetet, amely tulajdonosának, Pammer Julianna tanítónőnek a nevét viselte. Ez az intézet 1902-ben megjelent közös értesítője szerint már a 24. tanévét zárta, tehát 1878-ig visszanyúló múltra hivatkozik.

Az elemi iskola I-VI. osztályát látogató tanulói többségükben siklósi illetőségű, katolikus lányok voltak. Az 1902/1903. tanévben 27 tanulója között 6, 1903/1904. tanévben 30 tanulója között mindössze 5 vidéki volt. Más vallású tanuló az előbbi tanévben mindössze 6, az utóbbiban 3 akadt. Az értesítő bevezetője szerint nemzetiségi szülők szívesen adták ide „magyar szóra" gyermekeiket.202

A liberális sajtó az iskolaszék és a tanítók közötti harcban 1900-tól az utóbbiak mellé állt, hogy segítsen a nevelők túlterheléséből adódó gyenge tanulmányi eredmények felszámolásában. A Siklós és Vidéke egy 1904. évi vezércikkében Rédei Károly előbb azt hangoztatta, hogy az 1868-ban kiadott népiskolai törvény szerint egy tanítóra csak 60 tanulónak szabadna jutni, de a siklósi katolikus iskola három tanítójának még mindig egyenként 90-90 tanulóval kellett foglalkoznia. Felvetette a községesítés lehetőségét és átmeneti megoldásként azt, hogy míg a személyi feltételek meg nem oldódnak, a lányok tanítását bízzák apácákra.203

A katolikus hierarchia hagyományai szerint a plébános elnökletével működő iskolaszékek az egyházmegye irányítása nélkül nem tehettek semmit. Jellemző, hogy 1907-ben is az új püspök, Zichy Gyula (1905-1926) szólította fel a nehéz helyzetben lévő iskolaszéket, hogy kérjen államsegélyt tanítói számára. Minőségi változás állott be az iskola életében, amikor a püspök Canonica visitatio során 1911-ben felkereste Siklóst is. A főpap fogadásában fontos szerepet vállalt a nagyközség vezetősége. A május 20-án, Beremend felől érkező (majd Gyűd felé távozó) püspököt és kíséretét lovas bandérium kísérte határtól-határig; a Kossuth Lajos téri díszkapunál — az elöljáróság és a képviselőtestület élén — Henfner Lajos jegyző fogadta. A nagyközség és a helyi katolikus egyház vezetői gondoskodtak róla, hogy a magas vendég tanulmányozhassa a legfontosabb egyházi és tanügyi problémákat. Fáradozásukat siker koronázta, mert a püspök a további években is szívén viselte a siklósi iskola sorsát.204 1913-ban az ő támogatásával akként biztosították a tanulók számára a szükséges férőhelyet, hogy Belicsek Gyuláné adományából, az iskolaház szomszédságában megvásárolt telken szolgálati lakást alakítottak ki a kántortanító számára, annak korábbi lakásából pedig két „korszerű"-nek mondott tanterem lett. Arról hallgatnak a források, hogy az igazi megoldás egy új iskolaépület emelése lett volna.205

A református egyház intézményei és ideiglenes ideológiai-szervezeti gyengülése. Korszakunk kezdetén a siklósi gyülekezet másfél évszázados, fazsindellyel fedett templommal rendelkezett, mert csak 1866-ra tudták biztosítani a cserepezéshez szükséges 1600 forintot. 1875-ben az 1813-ban épült orgonát 400 forintért kijavíttatták, és 2 változattal bővítették. 1877-ben állították be közadakozásból a templom keleti és nyugati végén lévő belső ajtókat. A szószéket, a felette lévő baldachint tartó oszlopokkal és az úrasztalával együtt siklósi márványból faragták. A siklósiak szívesen mutogatták vendégeiknek „a református hitre tért Batthyány Kázmér volt külügyminiszter" padját.

Kegyszerei — a régió kálvinista templomaihoz hasonlóan — szegényesek voltak. A szertartásokhoz használt edényei — 2 db aranyozott ezüst kelyhen, és egy 1877-ből való keresztelőedényen kívül — ónból és cinből voltak. A századfordulón őriztek még a régi idők textíliái közül egy fehér, egy veres csíkos és egy csipkével díszített vászon abroszt. Büszkeségük azonban alighanem a kék habos atlaszból, láng színű selyem béléssel ellátott, s arany sujtással díszített úrasztali terítő lehetett.206

Siklóson a 18. század közepén épült, ősi parókia helyére 1839-ben építettek újat. A téglából épült, minden szükséges melléképülettel ellátott épület kiemelkedett a régió hagyományos parókiái közül. Homlokzati ablakai boltívesek, kétszeres padlásteret rejtő, kiugró tetőzete impozáns. A régió nagyobb méretű, a jobb pénzügyi és technikai feltértelek ellenére is sablonos parókiái csak a század második felében tudták követni. Ezek mintája lehetne az 1867-ben cseréptető alá épített, alápincézett, öt, padlós, festett szobával és a szükséges mellékhelyiségekkel ellátott márfai parókia.207

Az elemi iskola története egybeesik a gyülekezetével, hiszen a református gyülekezetekben a világi tanítók megjelenése előtt a „lelki tanító"-nak mondott prédikátor tanította a gyermekeket. Ezt a gyakorlatot őrzi a siklósi iskola is, amelyet eredetileg a parókiához építettek. Volt benne egy klasszisnak nevezett tanterem és egy szoba a rektor számára.208

Korszakunk elején, 1850-ben a 978 lélekszámú gyülekezet 115 tanulója tanult itt Csete István tanító keze alatt. Az iskola épülete azonban düledezőfélben volt, mert ügyében Bogárdy Mészöly Sándor 1855-ben presbiteri gyűlés összehívásának engedélyezését kérte.209 A presbitérium csak 1860-ban döntött úgy, hogy ebben az épületben alakítanak ki egy korszerű tantermet a III-VI. osztályos tanulók számára, majd 1877-ben mellé építettek egy nős tanító számára alkalmas, 2 szobából, konyhából, éléstárból álló lakást.210 Az I—II. osztályok elhelyezésére hosszas kísérletezés után a lelkészlak szomszédságában telket vásároltak, majd 1885 nyarán — 940 forint készpénzzel és mintegy 400 ft értékű közmunkával — felépítettek egy 6 öl hosszú és 5 öl széles szilárd épületet. Elöl volt a tanterem és hátul egy szolgálati szoba. Három oldalról bástyakerítéssel vették körül a „századokra szóló" épület fundusát.211 Az iskolák felépülése után lett teljessé a templomot, parókiát, iskolát, tanítói szolgálati lakásokat magába foglaló, „szigetszerű" épületegyüttes.212

A siklósi református iskolában a nyolcvanas évek közepén még modernnek mondható szemléltetőeszközökkel dolgoztak a nevelők. Rendelkezésükre állt a magyar korona országainak, az osztrák-magyar birodalomnak, valamint a kontinenseknek kézi- és falitérképe. A gazdagnak mondható térképgyűjteményt Baranya vármegye fali- és kézi térképe egészítette ki. Volt ezen kívül sokféle természettani és természetrajzi ábrájuk, füzet számra rajzmintájuk. Már itt megvolt elemi iskolai tantermeink jellegzetes berendezési tárgyai közül a falitábla, a számológép és mintegy kéttucatnyi Gönczy- féle fali olvasótábla.

Zeke Lajos siklósi lelkész, 1886. évi bizalmas jelentésében arról számolt be püspökének, hogy „általános lett az egyházi szolgák iránti kicsinlés, irigykedés és patvarkodás." Szerinte a presbitérium erkölcsvédő szerepe már a múlté, mert csak a hatósági szigor tudna rendet tartani, és a híveket arra kényszeríteni, hogy eleget tegyenek az egyházzal szembeni kötelességeiknek.213

A református gyülekezetek válságának egyik jellegzetes tünete volt a szektásodás. A nazarénusok közössége Siklóson is virágzott az 1870-1874 közötti nehéz években. Agitátoraik — súlyos egyházi adóterhektől szabadulni kívánó emberek meggyőződésének hangot adva — mindenfelé hirdették: „Nem kell pap, nem kell templom, nem kell egyházi adó!". Hasonló okok miatt szakadtak ki Siklóson is a nazarénusok és a felekezet nélküliek a református egyházból, vagy tértek át esetenként más vallásra. Az egykézésen kívül ezek a tényezők is szerepet játszottak a siklósi gyülekezet lélekszámának tragikus csökkenésében.

A kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló siklósi régió civilizációs szempontból két részre osztható. A Hegyalja gyülekezeteiben már a 19. század második felére meginogtak a kálvinista egyházi fegyelem százados pillérei, sőt megjelent az istentagadás is. Papot hagyományból tartottak még, de a templomot már csak sátoros ünnepeken látogatták tömegesen. A Pécs-harkányi út nyugati oldalán a civilizációváltás későbbi indulásának megfelelően tovább tartott a vallásosság, ott viszont a szegénység vetett ágyat a valláserkölcsi romlásnak, majd a szektásodásnak.

A két területet magában foglaló Felsőbaranyai Egyházmegye lelkészei, híveik erkölcsi állapotáról szólva, nem hallgatták el, hogy „A káromkodás, trágár beszéd férfiaknál, nőknél, de főként a fiatalok között uralkodik." Ezen belül Siklós és a közvetlen szomszédság lelkészei egy nyelven szólva a „gonosz világot" okolták, amelybe kilépve a „... templomban megolvadt szívek kővé válnak, mert kívül nincs senki, akitől tartaniok kellene."214

Részletesebb ismertetést érdemel e levelek közül Dányi Gábor nagytótfalusi lelkész 12 oldalas jelentése, mert ő Siklós és a régió új típusú kapcsolatainak szükségleteivel indokolja vasárnaponként üres templomát. Írását olvasva elvonulnak előttünk a lelkész földjüket vesztett, fuvarozásból élő hívei, amint vasárnap már kora reggel Siklósra indulnak, hogy a kereskedőknél fuvart szerezzenek. Ugyanoda tartanak a napszámosok is, hogy felvehessék a siklósi mezőkön és szőlőkben héten át végzett munkájuk bérét. Mások a negyedévenként lejáró váltójukat újítják a két siklósi pénzintézetnél 3-4 kezes kíséretében. A korábban legjobb templomjárónak tartott lányok, asszonyok — a kereslethez igazodva — vasárnap kínálják az ünnepi asztalra valót a siklósi háziasszonyoknak, de vasárnap szedik a hegyen az éppen esedékes gyümölcsöt is.215 Voltak lelkészek és világiak is, akik azt hangoztatták, hogy elsősorban a papok miatt üresedett ki az egyházi élet.216

Estenként bizonyára így volt, de a hitélet általános romlása a nagy civilizációváltás olyan fontos eleme, hogy valamennyi siklósi gyülekezet életében előfordul.

Az izraelita gyülekezet kialakulása. A siklósi izraelita közösség lélekszámban, vagyonban folyamatosan gyarapodott a kapitalizmus 1914-ig ívelő szakaszán. Szervezett egyházi életük 1840 után, saját imaház építésével és temető nyitásával indult. 1850-ben a járás akkori területén összeírt 463 zsidóból 123 élt Siklóson. 1852-ből egy megyei forrás izraelita fiókegyházról beszél, amelynek tagjai közül 135 fő helyben, 110 fő 10 környező községben élt. Közös sahteruk Bonyhádon lakott.217

A zsidó családok Siklóson is nagy gondot fordítottak gyermekeik családi és iskolai nevelésére. A hitközség nívós magániskolájának 3 osztályát már 1851-ben 43 tanuló látogatta. Tanítóik (Ignatz Rosenberg és Eduard Hübsch) tekintélyes fizetés mellett lakást és ellátást is kaptak.218

A gyülekezeti élet alapvető intézményeit a tudós Roth Áron rabbi vezetésével 1858-1897 között teremtették meg.219 Az 1868. évi nemzetiségi törvények alapján a harkányi, vajszlói és a beremendi filiákat a siklósi anyaegyházhoz csatolták. Egy évtized múlva már főrabbi tisztséget tölt be a siklósi lelkész, akit munkájában a fő- és a helyettes kántor, a hitközségi titkár és az egyházfi támogat. 1895-ben megépítik modern iskolájukat, véglegesítik a zsinagóga később ismert belső berendezését. Ingatlanvagyonuk Roth Áron 1897. november 5-én bekövetkezett halálakor a zsinagógán kívül a rabbilakból, iskolából, és az Antónia szeretetházból állt, de a gyülekezet mindig szívesen támogatta az egyházi célokat.220

A korabeli siklósiak talán nem is érzékelték, hogy a gazdasági lehetőségeken túl ő tette vonzóvá a járás zsidósága számára a siklósi letelepedést. RÉDEI Károly olyan polgárokként mutatta be zsidó kortársait, akik „jól érzik magukat a soknemzetiségű település (velük együtt) magyarosodé világában".

A görögkeleti egyház. A 16. század első évtizedében alakult hitközségük 1718-tól 1920-ig templommal, lelkésszel rendelkező gyülekezet volt. A mai Táncsics Mihály utcán, kőkerítés mögött álló templomát 1783-ben építették copfstílusban. A keresztkarzattal ellátott, egyhajós épület tömegéből mintegy félig áll ki a torony. Utolsó, alapos felújítása 1893-ban volt. Egy tanerős elemi iskolájuk a források szerint elmaradt a többi felekezeti iskola mögött.

A siklósi görögkeleti közösség létszáma 1841-1910 között 372-ről 207-re csökkent. Tagjai jórészt vagyonos szerb kereskedők voltak, akik életszínvonaluk védelmére elsőként alkalmazták Baranyában az egykés születésszabályozást. Gazdagságuk hírét, költekező életmódjuk mellett, a göntéri búcsúban felvonult lányaik dús arany ékszerei terjesztették el.221

Laza szervezetű közösségükben a közteherviselés a 19. század végéig formális volt. Az egyház tagjai sertéskereskedelemből és bortermelésből szerezték vagyonukat, de közszükségleteiket adó, vagy kollektív kölcsön helyett a gyülekezet tulajdonában lévő (többször is említett) bérházaik jövedelméből teremtették elő. Ez a „polgári" megoldás kényelmes volt ugyan, de ugyanakkor formálissá tette a kapcsolatot az egyház és hívei között. Az is a hangadó kereskedők gondolkodásmódjára vall, hogy csak 1 hold földjük volt a Göntéren, amelyet a mindenkori harangozó használt.222

Állapotukat hol elhanyagoltnak, hol kifogástalannak mondják a források, mert szervezeti életük csak a 19. század végére kezdett megszilárdulni. A gyülekezeteik fenntartásához nélkülözhetetlen terheket azonban nem szívesen vállalták. 1896-ban például siklósi közösségükhalasztást a görögkeleti püspökség által a siklósi anyaegyháztól és drávaszentmártoni filiájától követelt 82 forint 52 krajcár befizetéséhez.223

Az egyházfegyelem megszilárdítására irányuló szándék szülte az 1898. augusztus 10-én kelt utasítást is, amely megvilágítja a korabeli görögkeleti egyházak szervezeti felépítését. A gyülekezetek élén választott tanács állt, a magasabb egyházi és világi szervek előtt pedig annak elnöke és jegyzője képviselte őket. Ez a két személy használhatta a közösség pecsétjét is. További lazaságok forrása maradt viszont, hogy az egyházi és iskolai szükségletekhez való hozzájárulás mértékét továbbra is a hitközség határozta meg.224

A források kötegszámra őrzik panaszaikat, segélyt igénylő kérelmeiket, polgártársaik pedig irigylik őket bohém életmódjuk miatt: „A helybeli egyházak közül csak ez gazdag: nincs se (nagy összegű) adóssága, se egyházi és iskolai pótadója."225

Felekezetek közötti kapcsolatok jellemzői. Siklós heterogén felekezeti életének legnemesebb vonása a régióban példátlan vallási tolerancia. A centrum oltalmát sokféle nemzetiség számára tették kívánatossá a vár falai, és ha élni akartak, el kellett viselniük egymás másságát. A régió falvaiban viszont a megmaradás eleve azt parancsolta, hogy az egy nemzetiséghez és valláshoz tartozó emberek (magyarok, németek, horvátok, szerbek stb.) alkossanak egy közösséget, mert különben oldott kéveként szóródnak széjjel. Más vallásút pásztornak, csősznek, iparosnak, boltosnak befogadtak ugyan, de velük vérségi kapcsolatra nem léptek, s a közösség tagjait megillető jogokból (erdők, legelők, rétek, vizek stb. használata) sem részesítették őket.

Siklóson természetes volt, hogy a felnövő generáció tagjai a szomszédsági kapcsolatokon alapuló lehetőségek mellett az elemitől (1900 után az óvodától) a rendszeres oktatás keretében is ismerkedhettek egymás nyelvével, szokásaival.226 Az elemi oktatásra épülő magasabb iskolák is mind nyitva állottak Siklós és a régió nemzetiségei előtt.

A 19. század vége felé haladva közös gondja volt Siklós és a régió felekezeteinek a gyorsan terjedő vallástalanság és az egyházfegyelem hanyatlása. A világi hatóság által is veszélyesnek tartott folyamatok megállítására rendelte el 1881. december 31-én kelt levelében Baranya megye alispánja, hogy a hivatalos munkaszüneti napokon tartott istentisztelet idején a települések vezetői ne hívjanak össze gyűléseket, de a szolgabíró se idézze maga elé ilyenkor ügyfeleit. Adminisztratív intézkedésekkel azonban nem lehetett útját állni a vallástalanság terjedésének.227

Oktatás és közművelődés

Községi oktatási intézmények

Siklós legismertebb oktatási intézménye, a községi polgári fiúiskola volt. Az intézmény alapítását Vajda János ügyvéd és országgyűlési képviselő tette lehetővé, aki mintegy 75 ezer forintot különített el végrendeletében egy községi polgári iskola céljaira. A „közös" intézményt azért tartotta szükségesnek, hogy a vegyes vallású településen vallási türelemre lehessen nevelni a felnövekvő generációt.

A nemes szándékot magáévá téve a nagyközség elöljárósága 1881. április 21-i határozatával a Vajda féle hagyatékot 50 ezer forinttal kiegészítette, majd 60.000 forinton megvásárolta a mai Vajda János u. 3. szám alatt fekvő, Birisics-házat, ahol az iskola később is működött. Törzsvagyonát rendszeresen növelte a nagyközség által évről-évre hozzácsatolt 2-3 ezer forintos költségvetési maradvány.
Siklós négyosztályos polgári iskolája, dr. Szabó Ferenc igazgató irányításával 1881. november 4-én nyílt meg. Első tanári kara — az igazgatóval együtt — 2 rendes és egy segédtanárból állott, és csak a nyolcvanas évek végére egészült ki további 3 fővel. Köztük volt Rédei Károly, aki dr. Szabó Ferenc Szekszárdra távozása után, 1897-1908 között vezette az intézetet. A négy osztály tanulóinak száma — 110 rendes és 11 magántanulóval — a századfordulón tetőzött.

Az 1881-1882. évi közös értesítő fejlécén a következő 14 tantárgy szerepelt: hittan, magyar nyelv, német nyelv, latin nyelv, francia nyelv, földrajz, számtan, mértan, természetrajz, szabadkézi- és mértani rajz, szépírás, éneklés, tornászat, magaviselet. A tanulók a kötelező magyar és német nyelv mellett tetszés szerint latin és francia nyelvet is tanulhattak.228

Jókai Mór 50 éves írói jubileuma alkalmából 200 forintos alapítványt létesítettek. Ennek kamataiból jutalmazták évenként a magyar irodalomból legjobb eredményt elért polgá-ristákat.229

A felekezeti és nemzetiségi tolerancia elmélyítését szolgálta az 1898 májusában rendezett közös millenniumi ünnepség. Ennek rendezvényein ezúttal együtt vett részt a siklósi oktatási intézmények mintegy 1000 diákja. Fegyelmezett szereplésük láttán először fogalmazódott meg a kortársakban, hogy Siklós „diákváros".230

A polgári iskola jövőjének kérdése széleskörű vitát váltott ki a századfordulón, mert bővítés, modernizálás, és a tanárok fizetésének gyökeres rendezése nélkül az intézmény már nem tudta betölteni hivatását. Pénz pedig egyik feladat realizálásához sem állott rendelkezésre. Az iskola a századfordulóra olyan állapotba jutott, hogy egy hatósági szemle eredményeként le kellett bontani a bal szárnyát. Ettől kezdve az igazgató a ferences kolostorban bérelt irodából irányította intézetét.

A tanfelügyelő már 1903 januárjában sürgette az építkezések megkezdését, de a képviselőtestületnek erre a célra nem volt pénze, ezért felajánlotta a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumnak az intézetet. Amennyiben a Minisztérium nem lenne hajlandó átvenni az iskolát, a község felszámolja a Polgárit és az iskolaalapból egy korszerű elemit épít.231

1905 tavaszán a Testület a református egyházhoz közel álló képviselők kivételével, nagy többséggel megszavazta, hogy a községi polgári 285.104 forintnyi vagyonát ajánlják fel az államnak kezelésre. Egy év múlva már azt javasolták, hogy a pénzből algimnáziumot építtessen az állam, a lehetséges elképzelések kidolgozására pedig bizottságot küldtek ki.232

Az 1907 őszére elkészült bizottsági jelentésnek az a kiinduló pontja, hogy a községi alapvagyon jövedelme már nem fedezi a fiú polgári fenntartási és működési költségeit, az iskolai célú pótadók pedig csak a többi oktatási intézet működtetésére elégségesek. Amennyiben az állam elfogadná a felkínált vagyon kezelését, a polgári helyett bármiféle, az eleminél magasabb fokozatú iskolát elfogadnának, mert „az ország és a kapcsolt részek határán [fekvő Siklóson — K. Z. G.] egy ilyen intézmény nemzeti szempontból is nélkülözhetetlen".233

Az alapítványi vagyon felhasználására vonatkozó elképzelések helyileg beleütköztek a református egyház ellenállásába, amely — mint a Vajda János-féle hagyaték várományosa — nem volt hajlandó lemondani elsőbbségi jogáról. Amikor pedig a radikális átalakulás képviselői kimondatták a képviselőtestületben a Polgári megszüntetését, Baranya vármegye közgyűlése az 1886:XXII. tc. 10. §-ra hivatkozva valamennyi vonatkozó határozatukat megsemmisítette. Siklós a vármegyei beavatkozást egyhangú határozattal sérelmesnek minősítette, majd a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban megfellebbezte.234

A Polgári jövője ezután már csak az 1911 márciusában tartott képviselőtestületi ülésen váltott ki nagy vitát. Ez alkalommal az államot képviselő tanfelügyelő azt javasolta, hogy az épületet és berendezését az iskolaalap egy részének felhasználásával hozzák rendbe, az így felhasznált összeg pótlására pedig kérjenek államsegélyt. A közgyűlés azonban Berki Gyulaindítványára, egyhangúlag úgy határozott, hogy Siklós az alapvagyon terhére, egy később készítendő terv és költségvetés szerint a modern igényeknek megfelelő iskolát építsen.235

A felkavart szenvedélyek azonban csak akkor lohadtak le, amikor 1912. március 14-én megérkezett a VKM értesítése, hogy semmiféle új iskola építéséhez nem kíván hozzájárulni.

Az intézet kitűnő tanárai a gyenge fizetés és a rossz tárgyi feltételek ellenére is el tudták érni, hogy tanítványaik jó gazdákká, iparosokká, kereskedőkké váljanak, vagy adott esetben magasabb szakiskolákat is végezzenek.236

Itt kell megemlítenünk Nikolits Deszanka tanítónő polgári leányiskoláját, amelynek falai között 1901. szeptember elejétől kezdve, a görögkeleti egyház egyik Fő téren lévő emeletes házának tágas szobáiba várta tanítványait. Tantestülete két főhivatású tanítónőből és a fiú polgári néhány szaktanárából állott; a szakmai irányítást Rédei Károly a fiú polgári igazgatója látta el. „Messze vidéken nincs hozzá hasonló!", emelte ki egy kortárs újságíró, majd hosszan méltatta az új intézmény modern felszerelési tárgyait és könyvtárát.237

A VKM már 1901-ben hozzájárult, hogy ez a magánintézet négy osztályos polgáriként nyilvánossági joggal működjék. Felügyeletet a Kir. Tanfelügyelőség gyakorolt felette. Működésének alapja a 2900/1877. sz. alatt kiadott, „Tanterv a polgári leányiskolák számára" c. dokumentum volt. Tanulóit 120 frt beírási díj terhelte, de ezen kívül az ifjúsági könyvtár használatáért évi 5, a közös értesítőért 2 koronát kellett fizetni. Az iskola tanítványai jómódú szülők lányai voltak, többségük katolikus és zsidó családból származott, de mindig voltak más vallású tanulói is.238

Az intézet tulajdonosnője már 1903-tól szerette volna megnyerni a község támogatását, de a képviselőtestület „az iskolai kiaciásokkal túlterhelt költségvetés"-re hivatkozva sorozatosan elutasította kérelmét.239

Az intézet élére 1906-tól Gusztávné Parsetics Aranka került, aki a növekvő anyagi terhek miatt intézetét 1914. január 25-én a gróf Benyovszky Móric elnöksége mellett működő „Siklósi Polgári Leányiskolai Társulat" gondjaira bízta. Az anyagi nehézségek miatt azonban az 1915-1916. tanév végén ez az intézet is megszűnt. Munkáját az 1916. október l-jén megnyílt Katolikus Polgári Leányiskola folytatta.240

Az ipari-és kereskedelmi tanulók oktatására vonatkozó kapitalista kori adataink 1855-ből származnak. Ekkor Siklós 3.600 lakosából 286 volt az iparos és kereskedő, 200 volt a tanoncok száma. Az oktatás céhes gyakorlatát ekkor még csak rajzoktatással kívánták teljesebbé tenni a megkérdezett mesterek.241

Az 1884:XVII. tc. szellemében hozták létre 1885-ben a három évfolyamos iparos és kereskedő tanonciskolát, amelyben 10 hónapon keresztül tartott a szorgalmi idő. Ezen belül heti 2 munkanapon, napi 4 órában általános ismereteket, vasárnaponként legalább 3 órában rajzot tanítottak. A tanoncok heti négy napon mestereik műhelyében ismerkedtek szakmájuk gyakorlati fogásaival.

A siklósi tanonciskola a környék szükségleteit igyekezett kielégíteni. Az induláskor 37 helybeli és 74 vidéki tanulónak összesen 26 szakmát tanítottak. Legnépszerűbbek voltak (6-10 tanulóval) a cipész, kőműves, csizmadia, szabó szakmák, de volt, aki aranyműves, kapeakötő, vagy éppen papucsos kívánt lenni.242 A kereskedelmi tagozat hallgatói is az ipariskola egyik tantermében kapták a szakoktatást. Tandíjuk évi 10 forint volt, míg az iparos tanulók 4, illetve később 2 forintot fizettek.243

A VKM 6764/1897. számú rendeletével kötelezte a nagyközséget arra, hogy Gazdasági Ismétlő Iskolát állítson fel. A képviselőtestület a szervezést a községi iskolaszékre bízta.244 Az intézmény éveken át a katolikus iskola tantermeiben működött. A termeket egy ideig ingyen használták, majd 96 korona bért kellett fizetni a katolikus egyháznak. Valószínűleg ez is szerepet játszott abban, hogy a képviselőtestület az Ismétlő Iskolát 1893-tól Gazdasági Iskola jelleggel működtette, hogy külön költség nélkül használhassák a meglévő elemi iskolai taneszközöket.

A nyolcvanas-kilencvenes évek jegyzőkönyveiben rendszeresen szerepel Redl Károlyné magánóvodája, amely a községtől különböző összegű pénzsegélyt és 2-2 öl tűzifa támogatást kapott. A Községi Óvoda építését kemény minőségi feltételekkel 1895-ben a Megyei Közigazgatási Bizottság kezdeményezte, de csak 1900-ban nyitotta meg kapuit a siklósi gyermekek előtt.

Az elöljáróság már 1896 októberében megvásárolta az óvoda céljára Petrovics Gyula és Weninger Anna Hosszú utcában lévő telkét a rajta lévő üszkös romokkal. Dür Ferenc vállalkozó azonban különböző bürokratikus akadályok miatt csak 1900-ban tudott hozzákezdeni az Állam-építészeti Hivatal által átdolgozott terv kivitelezéséhez a 720 négyszögöles telken. A főépületben volt két 43 négyzetméteres foglalkoztató és egy 70 négyzetméteres közös játszóterem. A gyermekek foglalkozáson kívüli mozgását tágas előtér és külön ruhatár könnyítette. Ezen kívül építettek még két jól felszerelt szolgálati lakást is az óvónők számára. Kitűnő fekvése, jó tárgyi és személyi feltételei miatt a szakemberek mintaóvodának, a civil kortársak egyenesen palotának tartották. Udvarán nagy fák oltalmában homokozhattak, játszhattak a gyermekek.245

A helyi sajtó örömmel adta hírül, hogy az illetékesek felhívása nyomán 150 katolikus, 38 református, 28 izraelita, 4 görög katolikus és 4 evangélikus kisgyermek szülei érdeklődtek az óvoda iránt. A 200 főre méretezett intézményben mégis csak 90 gyermek kezdte meg az első tanévet, mert bár az elöljáróság a toleranciára nevelés alapintézményének tekintette az új óvodát, a módosabb szülők külön foglalkozást akartak szervezni az úri és a polgári származású gyermekek számára.246

Az iskolán kívüli művelődés eredményei

A társas érintkezés kereteit sokáig a család és az egyház határozta meg. Siklóson és a régió községeiben egyaránt fényűző módon ülték meg a fontosabb családi eseményeket: a keresztelőt, a lakodalmat és a halált. A keresztelő hivatalos résztvevőit a „paszit lakomán", a násznépet a keddtől péntekig tartott lakodalomban, a család gyászában osztozókat pedig a halotti toron látták vendégül. Az egyébként ismert „jeles" alkalmakat az ételsorok túlzó bősége, a mértéken túli italozás, és a gyakran az ízléstelen szabadszájúság jellemezte. Ezen az sem változtat, hogy a magyarok, németek és a szerbek közösségei más-más mértéket határoztak meg.

A társas érintkezés különböző formáiról szólva nem lehet hallgatni a bor és pálinka túlzott kedveléséről, amelyet a moralisták „iszákosság" néven emlegetnek. Siklós és a Hegyföld bortermő községeiben a korhelységet a kocsmázás szinonimájának tekintették, de nem ítélték el, ha „a maga pincéjében egyik-másik gazda megborosodott", sőt azt sem, ha egy-egy (gyűdi) gazda a külön munkával szerzett fuvardíját a kocsmába hordta. A régió szőlővel nem rendelkező helységeiben viszont azt vették természetesnek, ha az egyházi és világi elöljárók a délelőtti istentisztelet után, a mindkét nembeli ifjúság pedig a délutáni istentisztelet helyett kocsmába ment véleményt cserélni, szórakozni.247

A városi otthonokban és a nyilvános szórakozóhelyeken a 20. század finomabb formáival is találkozhatunk. Ezek sorában szokták emlegetni a dalesteket, március 15-i Kossuth-ünnepélyeket, műkedvelő előadásokat, táncvigalmakat, tombolajátékokat stb. Többségüket a különböző rendeltetésű egyesületek tagjai nemes célok támogatására, anyagi bázisuk erősítésre, vagy egyszerűen szórakozás céljára rendezték. Az egyes formák azonban gyakran keveredtek egymással.248A sokféle program közül csak a radikálisan megváltozott táncmulatságokra vetünk itt egy pillantást. A divatos táncokat (polkát, mazurkát, valcert stb.) és a társas érintkezés korszerű formáit a megyeszékhelyről érkezett tanárok oktatták. A polgári viselet átvételével együtt a tánc és a finomkodó társalgás jelentette a századforduló siklósi fiatalsága számára is a modernséget. A nemzeti táncstílust megtestesítő csárdásra csak az éjfél utáni emelkedett hangulatban került sor. A nagyszámú egyesületi táncmulatság rendezéséről a sajtóban közölt részletes hirdetmény értesítette az érdeklődőket. Siker esetén ugyanott olvashatták a megjelent „kisasszonyok, férjezett hölgyek", valamint azon férfiaknak a névsorát, akik adományaikkal növelték a rendezvény sikerét.249

A polgári elemek rendezvényeinek nyitottságával szemben a helyi elit összejövetelei zártak voltak. A fogadáson megjelent előkelőségekről, a pazarul díszített ebédlőkről, az ételsorok, italfélék, a különféle „jardinettek" (csemegék) sokaságáról azonban ők is értesítették a publikumot.250

Étel-ital gazdag választékán, a szervírozás pompáján, a rendezvények eleganciáján túl a 20. század elejére a siklósi elit is eljutott már odáig, hogy tagjai rendszeresen jártak nyaralni. 1911 nyarán Daruvár, Herkulesfürdő, Koritnyica, Karlsbad voltak a legfrekventáltabb üdülőhelyek.251

A régió falvaiban a középkorúak számára változatlanul a családi, egyházi és kocsmai rendezvények kínálták a kollektív szórakozás lehetőségeit. A népi kultúrával szembeforduló ifjúság azonban, bérelt házakban szervezett „jádzók" keretében a maga módján szórakozott. A korszerűség a legények számára a mértéken túli italozással, kártyázással, szivarozással, a legújabb trágár dalok éneklésével, a lányok számára a szabados magatartás különféle formáival volt egyenlő. Ezek a zártkörű rendezvények esetenként az erkölcsrendészeti hatóság beavatkozását is szükségessé tették.

A források arra utalnak, hogy a liberális felfogás talaján született divatos szórakozási formákat sem Siklóson, sem a régióban nem lehetett többé gátak közé szorítani.252

A társadalmi egyletek többsége foglalkozott tagjai kultúrált érintkezési és művelődési tevékenységének szervezésével. Több kör is járatott tagjainak újságot, folyóiratot, gyűjtött, vagy vásárolt könyvet, de könyvtárral csak öt rendelkezett. Közülük legrégibb volt az 1866-ban alakult Polgári Olvasó és Dalkör, ezt követte a 48-as Körből 1875-ben alakult Ellenzéki Kör. Ettől kezdve 1884-ben jegyezték be az Iparos Olvasókört, 1904-ben az Iparosok Olvasó Egyletét, 1910-ben a Cigányvárosi Dal- és Olvasókört.253

Az időrendben első és az utolsó kapcsolta össze a műveltség olvasás utján való terjesztését saját énekkar léleknemesítő működtetésével. Ez volt a célja mind a Polgári Olvasókört alapító Dobner Alajos református rektornak, mind a többi helyi rendezvényen is sikerrel szerepelt Cigányvárosi Dal- és Olvasókört megszervező Málovics Sándornak.

Énekkar szervezésével 4-5 helyen is próbálkoztak, de csak a két említett maradt hosszabb ideig együtt, s közülük is csak a Polgári Olvasókör énekkara ért el regionális (dunántúli) és országos sikereket Toók Gyula rektor vezetésével. Tagjai református gazdák voltak, akik a fellépések alkalmával fekete ruhát, csizmát és búzakalásszal díszített kalapot viseltek. A kórus a népdalok előadásáért a Dunántúli Dalosszövetség hangversenyein (1904-ben Pécsett, 1906-ban Kanizsán) első, majd 1908-ban a kecskeméti Országos Dalosversenyen harmadik díjat kapott. 1906-ban felszentelt zászlója a korra jellemző felirattal hirdette: „Dalunk zengje, karunk védje édes hazánk szabadságát."254

A Siklós körzetéhez tartozó községek egyesületei az olvasókörök keretei között gyakran foglalkoztak karénekkel, színjátszással, műsoros estek rendezésével. Népszerűek voltak az 50-100 kötetet tartalmazó és rendszeresen cserélhető vándorkönyvtárak is.

Az egyre sokszínűbbé váló kulturális életen belül a városi tendenciák erősödését jelezte a mozi megjelenése. Történetének indulásáról annyit közöl a Baranyai Polgár című siklósi hetilap 1912. március 12-i száma, hogy Skállát Dénes József „Mozi-bódét" állított fel a Flórián tér nyugati oldalán." Egy hónappal később viszont már arról tudósított a Siklós és Vidéke, hogy ugyanitt „a szép tágas és szilárd kinematograph színház ... korszerű elektromotorral várja a közönséget". Az intézmény neve „Dráva-völgyi Mozgószínház", új tulajdonosa Goldberger Rezső 1912. október 12-től „a Központi Szálloda kávéházának nagytermében tartja a vetítéseket villamos zongora mellett".255

Siklós és a régió műpártoló közönsége, szívesen fogadta telenként a színtársulatokat. A népszerű operettek kedvelői rendszerint megtöltötték a Pelikán vendéglő vagy a Központi Szálloda nagytermét. Korszakunk végén már a lelkes Színpártoló Egyesület hívta meg, majd munkájában támogatta a társulatokat. A közművelődés színvonalának minőségi változását jelzik az I. világháborút megelőző években a Szabad Tanítási Egyesület előadásai és a különböző vándorkiállítások. Az előbbiek helye a városháza nagyterme, az utóbbiaké pedig a Pelikán és a Központi Szálloda kiállításra is alkalmas helyiségei. Az előadások látogatottsága az aktualitás és az előadói rátermettség függvénye volt.

A kiállítások közül az 150 rangos festményt felvonultató „Műtárlat" emelkedett ki, amely 1912. december 17-én nyílt meg a Pelikán vendéglő nagytermében. Ennek siklósi és környékbeli vendégei Feszty Árpád: Siratóasszony című képében, Holló Lajos akvarelljeiben, Németh Béla és Lajos zsánerképeiben is gyönyörködhettek.256

A modernizálódás felé vezető további lépést jelentette a sportélet alapjainak lerakása. Az érdeklődést a Pécsi Athletikai Club 1911. május 27-én Siklóson tartott bemutatója keltette fel. A rendezvény délelőttjén a Club szakosztályai szerepeltek, délután futball-bemutató, este pedig a bállal párhuzamosan rendezett „vívó és birkózó academia" volt. A Siklós és Vidéke híradása szerint 1912. augusztus 15-én nyílt meg a siklósi teniszpálya, szeptember 29-én pedig már a Sportegylet is megkezdte koordináló munkáját.257

Helyi nyomdák, könyvkiadás, hetilapok

A kapitalista korszak szellemi életének formálódását nagymértékben segítették azok a kiadványok (cikkek, tanulmányok, könyvek, hetilapok, helyi szerzők könyvei stb.), amelyek a siklósi nyomdák termékeiként látták meg a napvilágot.

Lővy Miksa 1884-ben történt sikertelen vállalkozása után 1888. szeptember 28-án nyílt meg a Fő téren, a Wilding-házban a Harangozó-Pandurovits-féle nyomda. 1911. február 15-én kezdte meg munkáját a Cserni-Renhardt cég nyomdája, amely „Siklós-Drávavölgyi" néven egészen az államosításig Cserni János, majd fia József néhány alkalmazottal dolgozó családi vállalkozása volt.258

A siklósi sajtó olvasótábora oly szűk volt, hogy gondolni sem lehetett napilap indítására. A nyolcvanas évek végétől az első világháborúig 5 hetilap segítette a közélet formálódását. Ezek közül a polgárság információs igényeit és szükségleteit tartósan csak a néplap szerepét vállaló Siklós és Vidéke című közérdekű, társadalmi és szépirodalmi hetilap (1888-1919) tudta kielégíteni. Szerkesztői zömmel siklósi olvasóik igényeinek megfelelően tájékoztattak a „külvilág" eseményeiről. Ezt követően egészséges kritikával ismertették a helyi politika változásait, a kiemelkedő társadalmi eseményeket, a borzongató bűnügyi híreket, az emberek konkrét szükségleteit tükröző apróhirdetéseket. A lap meghatározóan néplap jellegén nem tudtak, vagy nem akartak változtatni olyan kitűnő szerkesztők sem, mint Hirling Károly, Berki Gyula, Mikes Alfréd, Rédei Károly stb. Ez a három évtizeden át tartó folyamatosság teszi lehetővé számunkra, hogy a más jellegű források tényeit kiegészítve a siklósi polgárt is láthassuk.A lapot olvasva száz év távlatából megállapítható, hogy ez a „tükör" esetenként görbe, de siklósi olvasói az általa mutatott képet fogadták el valóságosnak.

A Siklós és Vidéke monopolhelyzetét a másik négy lap szerkesztői nagyobb szakmai jártasságot, áttekinthetőbb struktúrát, érdekesebb tematikát, színvonalasabb írásokat felvonultatva szerették volna megtörni.

Közülük a Siklósi Hírlap szerkesztője, a nyomdász és újságíró Feiler Mihály volt az egyedüli, aki szerkesztés közben olvasóira is gondolt. Ezért változtatta meg 1894. augusztus 19-én indult lapjának a címét fél évtized múlva a radikálisabb szemléletet és hangvételt sejtető Közvélemény címre. Valószínű azonban, hogy későn lépett, mert lapja 1900. december 30-án -bizonyos személyi változások ellenére is — megszűnt. A laptulajdonos pedig a vármegye irattárosaként kereste tovább kenyerét.

1903. július 4-én indította a Siklós és Ormánság c. hetilapot Lukácsy Imre diósviszlói lelkész. Siklós centrális helyzetét kiemelő koncepcióját a lap későbbi szerkesztői (Vargha Gyula, Klein Ferenc, Haraszty Lajos) is tiszteletben tartották. Munkatársai az igazság erejében bízva ostorozták a politikai közönyt, az egykés magatartást, az oktatási viszonyok mostoha állapotát. A lap írásai jók, adatai pontosak, szándékai nemesek voltak, de cselekvésre sarkalló, „prófétai" hangját Baranyában nem tudták elviselni. Ez okozta, hogy a lap már 1904. november 13-án megszűnt.

Gyakorlott újságírók (Haraszthy Lajos író, Klein Ferenc, Csordás Rezső) heti kétszeri megjelenés reményében 1903-ban indították a „Szépirodalmi és Társadalmi Hírlap" szerepére vállalkozó Siklósi Újság című lapot. Egy ideig hetenként kétszer, de 1905. március 5-től - az év végén bekövetkező bukásig — már csak egyszer tudták megjelentetni.

A kor gazdasági, politikai és kulturális törekvéseit nagyszerűen rögzítő lapot adott ki a Siklós és Vidéke szerkesztőségéből kivált Berki Gyula 1911. december 17. és 1913. június 29. között Baranyai Polgár címmel. Sajnálatosan rövid életének oka az volt, hogy munkatársai a komolyabb témákkal nem tudták lekötni megfelelő számú olvasó érdeklődését.259

Az iskolai és iskolán kívüli művelődés részeredményei után utalni kell itt is Siklós centrális helyzetére. Ennek köszönhető ugyanis, hogy itt mindig sok olyan értelmiségi akadt, aki szívesen látta a tudományok és művészetek képviselőit. A közvetítők és befogadók közötti szilárd kapcsolat külső résztvevői adták Siklós nagyközségnek a 20. század elején a „Művelt város" nevet.

Egészségügy, szociális gondoskodás

Lakásviszonyok. A lakosság egészségi állapota

A nagyközség lakásviszonyai a 19. század második felében egyre javultak ugyan, de a drága telekárak miatt Siklóson is gyakran szorongott 3-4 család egy portán. Tovább rontotta a helyzetet, hogy nem hajtották végre az 1876. évi törvény XIV. törvénycikkének egészségügyi utasításait. Nemtörődömségből, vagy anyagi okok miatt alápincézést, szigetelést ritkán alkalmaztak, árnyékszék létesítésére még az új házak 70%-ában sem gondoltak. A tetőről lecsorgó csapadékvíz a divatos cseréptetők keskeny ereszéről a fal tövére csörgött, így az átnedvesedett falak közé hamar befészkelte magát a gümőkór és sok más betegség. Nyirkos volt az időnként híg agyagoldattal felkent padozat, a ritkán váltott ágynemű, a rendszeres tisztítást nem látott bútor is. Kipárolgásuk a szellőztetés hiánya miatt olyan levegőt okozott, hogy abban satnyává fejlődött a csecsemő, betegségekre fogékony lett a felnőtt. A tisztátalan levegővel szemben alulmaradt minden egészségügyi rendszabály és gyógykezelés.

A közigazgatás munkájának bemutatásánál láttuk, mennyire szorító gond volt Siklóson a kanalizáció hiánya is. A sajtó a kilencvenes évek végén már nyíltan hangoztatta, hogy a mellékutcák némelyike tűrhetetlenül piszkos. Példának rendszerint a Rác utcát hozták fel, ahol az udvarokból a piszkos vizet az utcára eresztették.260
Tizenkét évvel később a szolgabíró 2155/1910. számú átiratában egyenesen „botrányos"-nak nevezte az utcák állapotát, amely azért következhetett be, mert az elöljáróság a pangó folyadék és egyéb szenny eltakarítását a záporoktól várta. Most az ő utasítására kellett megkezdeni a járdák melletti csatornák rendszeres fertőtlenítését, valamint azt, hogy a több vizet fogyasztó fürdők, kávéházak, vendéglők stb., az utca helyett hatóságilag ellenőrzött gyűjtőben tárolják a szennyvizet. Ekkor követelte meg Köztisztasági Szabályrendelet megalkotását is. Az 1911. május 11-re elkészült Tervezetet azonban a vízzel kapcsolatos gondok megoldatlansága és a szükséges büntetőszankciók hiánya miatt bevezetésre nem tartotta alkalmasnak a felettes hatóság.261

A lakószoba betegséget előidéző „mérgezett" levegőjénél csak zsúfoltsága volt veszélyesebb. Siklóson és a régió falvaiban a szobák és a lakók tényleges számától, valamint a tüzelő mennyiségétől függetlenül, a lakószobában tevékenykedett nappal és aludt éjszaka az egész család. Itt főztek embernek, állatnak úgy, hogy télen a falak csepegtek a párától. Ebben a miliőben könnyen el tudta játszani a végzet szerepét egy-egy ősszel-tavasszal köhécselő nagymama, aki egy tálból evett, egy pohárból ivott családjával, és nem használt semmiféle köpőcsészét. Emlékét gümőkórban elpusztult családtagok sírjai őrzik a halotti anyakönyvekben és a temetőkben.

A századforduló évtizedeiben viharosan terjedő gümőkór egészségügyi okait és következményeit a gazdasági válság éveiben tárták fel orvostörténészek.262

A katasztrófát az okozta, hogy a kapitalista átalakulás következményeit csak tragikus késéssel konstatálták. Késlekedett az egészségügyi apparátus, információi az értelmiségiek tudatáig sem jutottak el, ezért az esetenként hasznos rendelkezéseket se hajtották végre. Az emberek a kor hívó szavára hallgatva átformálták házaikat, bútoraikat, ruházatukat, de az új anyagok és formák megválasztásánál fel sem merültek egészségügyi szempontok. Ezért történhetett meg, hogy az életmód gyors változását követő sokféle stresszhatás következtében Siklós legvirágzóbb évtizedében is bőséges volt a halál aratása.

A halálozások száma 1900-1910 között 1219 volt. A gyermekek nagy részét szülői felelőtlenség következtében terjedő fertőző betegségek (kanyaró, vörheny, szamárhurut, roncsoló toroklob stb.) ragadták el. Sok fiatalasszony halálát a terhesség elhárítására vállalkozó kuruzslók után visszamaradt „veleszületett gyengeség" okozta.

Életkor szerint vizsgálva a gyermekhalandóságot, feltűnő adatokat találunk. Egy éven aluli gyermek elhalt a vizsgált évtizedben 23, 1-6 év közötti 9, összesen 32. A 7 éven felüli gyermekhalálozás száma 90. A húsz százalékos csecsemőhalandóság mindössze 0,5 százalékkal haladja meg az országos átlagot. A korabeli bábák és orvosok szerint a preventív védekezés rendszeressége miatt ilyen alacsony itt a halál aratása.

A felnőttek legnagyobb része aggkori végkimerülésben, tüdő- és mellhártyagyulladásban, gutaütésben, vízibetegségben halt meg. Meghatározatlan betegség 545 áldozatot szedett 10 év alatt. Külön kell megemlíteni a gümőkór 164 áldozatát. Ez a 13,5%-os részesedés messze kiemelkedett valamennyi ismert halálok közül. Rettenetes hírét növelte, hogy gyakran ragadta el a legszebb korban lévő férfiakat és nőket.263

A lakosság egészségi állapotának alakulásában, korszakunkban is nagy szerepet játszott minden szociális csoportban a táplálkozás. Az arisztokrácia például századokon át mértékkel fogyasztott nagy tápértékű és művészi gonddal elkészített ételeket. A középrétegek (értelmiségiek, köznemesek, jómódú polgárok) konyháját a „tisztes mértéktartás" jellemezte, amelyben ma is elfogadható módon érvényesült a főzelékfélék, fehérjék, szénhidrátok, fűszerek aránya. A fizikai munkát végző emberek többsége a köznapokon egyszerűen és célszerűen étkezett. Fő étkezéseiken a tartalmas levesek után rendszerint valami főtt vagy sült tészta, esetenként „sűrűbab", „sűrűkrumpli" és elvétve zöldfőzelék következett.

Szezonális okok miatt tért el az átlagtól a paraszti konyha, ahol télen tésztaféléket, kását, krumplit ettek, hogy a füstölt, vagy zsírban eltett sült hús megmaradjon a nyári munkák idejére. A közgondolkodástól eltérően az emberek többségének étkezésében igen mértéktartó szerepet játszott a hús, és a són-paprikán kívül az egyéb fűszerféle is.264

A piacról élők akkor is drágaságról panaszkodtak, a növekvő adókkal terhelt gazdák pedig a szárnyast és a hízott kacsát, libát rendszerint eladták. A parasztháztartások számára csak ünnepre hozattak a mészárszékből levesnek való marhahúst. A bérből, fizetésből élő értelmiségiek és munkások azonban rendszeresen éltek a hentesek szolgáltatásaival.265

A 19. század második felében, a meggazdagodott parasztok háztartásában alakult ki a „magyaros"-nak tartott ételek sora. Ők sem azért használtak ételeik készítéséhez mérték nélkül húst, zsírt, cukrot, mert így jobb ételeket tudtak készíteni, hanem azért mert „tellett" rá. Az országosan is általánosítható „társadalmi" okon kívül, Siklóson „nemzetiségi" kölcsönhatásra is gondolnunk kell. A szerbek hozták magukkal a Dráva-menti nagy sikértartalmú kukoricán különösen jól fejlődő mangalica sertést és a —hosszú lére eresztett zsíros és erős ételeik emésztéséhez szükséges - vörösbort. A németek hozzájárulása a siklósi konyhához a sokféle édes, sült tészta volt. Az már csak természetes, hogy a felhasznált anyagok, az alkalmazott főzési módszerek az idők során közös kinccsé váltak.

A nagy munkák idején, az egyházi és családi ünnepeken, valamint sok kezet igénylő közös munkáknál azonban minden asztalon megtaláljuk a húsételt és a sült tésztát is. Siklóson és a Hegyalja szőlőtermelő falvaiban nosztalgiával idézik még az idősebbek a baromfiféléből készült szüreti paprikásokat, a kemencényi kalácsot, kelt rétest. A nagygazdák a szüretelő rokonoknak, barátoknak „alsó-felső szomszédoknak" gyakran egy-egy egész birkából, süldőből is főzettek pörköltet. Levét pincepörkölt módjára, hosszúra eresztették, és szőlőfejes tésztával gazdagították.266

Egészségügyi ellátás és szociális jótékonykodás

A szabadságharcot követő években meglehetősen szerény volt Siklós egészségügyi ellátottsága. Működött itt orvos is, de állandó személyzetként 1851-ben csak a 3 községi bábát említik, akik szülésenként l-l forintot kaptak. A századfordulóra már egy községi tisztiorvos és 3-4 magánorvos tevékenykedett Siklóson.

A település egészségvédelmében is fontos szerepet játszott az itt székelő járási apparátus megfelelő részlege. A tisztiorvos 1851-ben évi 300 forintnyi fizetést és a néhai robotos előfogatok pótlására 120 forintos ellátmányt kapott. A járási bába ingyen látta el a szegény szülőnőket, oktatta a községi bábákat, munkadíját 1862-ben emelték évi 150 forintra. A gümőkór terjedésével egyre több humán feladatot kellett ellátni a járási állatorvosnak is.267

A növekvő forgalom vonzotta ide már a hetvenes években a diplomás gyógyszerészeket. 1872-ben nyitotta meg a Szent Lélekhez címzett gyógyszertárát Holmik Ferenc okleveles gyógyszerész, majd 1873-ban követte őt az a teleki Trixler Antal, aki Bécsben szerezte diplomáját. Segédje, gyakornoka azonban még 1877-ben sem volt. A javuló ellátás bizonyítékának tekinthetjük, hogy 1873-ban az utolsó nagy kolerajárvány Siklós 4430 fős népességéből csak egy áldozatot tudott elragadni.268 Az új század első évében a Pécsi u. 6. sz. alatt Nendtvich Dezső gyógyszerész hatalmas, emeletes házat épített és oda helyezte át „fővárosiasan" berendezett gyógyszertárát.269

Az 1880-as évek második felétől lehet találkozni a forrásokban a nagyközségi Egészségügyi Bizottság, illetve a tisztiorvos figyelmeztető felhívásaival. Az előbbi 1888 nyarán hívta fel a képviselőtestület figyelmét egy rendszeresen ellenőrzött közvágóhíd szükségességére, mert a magánvágóhidak a higiénia és törvényesség követelményeinek nem feleltek meg. Az elöljáróság meg is kapta az utasítást, hogy haladéktalanul építtessen korszerű vágóhidat, de csak 1891-re készültek el a munkával.

Ez a szervezet tűzette ismételten napirendre a higiénia kérdését. Jelentéseiből tudjuk, hogy piszkosak a siklósi utcák. A tímárok a műhelyükben összegyűlt „ronda vizet" az utcára engedik, a mészárosok nem tartják tisztán a magánvágóhidakat, a növendék jószágok, borjak szabadban történő vágásával is szennyezik környezetüket.

A tisztiorvos 1889-ben a porba fulladástól akarta megmenteni Siklóst, amikor indítványozta, hogy a főutcát a nyári forró napokon locsolják, és a csordát a mellékutcákon hajtsák. Forró és száraz volt az a nyár, ezért a tisztiorvos szerint az utolsó 10 hónapban az elhaltak kétharmadánál találtak légzőszervi bántalmakra visszavezető okokat. Indítványát ekkor még a képviselők többsége elvetette.270

A felekezeti képviselők éveken át törekedtek arra, hogy a köz pénzén az ő temetőjükben épüljön fel az új halottasház. 1890 nyarán született meg a salamoni döntés: a boncoló helyiséggel is rendelkező hullakamrát ne felekezeti temetőben építsék fel, hanem használják fel erre a célra a katolikus temető mögötti községi téglásház hátsó szobáját. A sok vitát követően — a tekintélyes Kregczy Ottó főorvos sürgetésére — 1893 nyarán az egyházi temetők háta mögött, a község földjén épült meg egy 5,5 méter nagyságú hullaház.271

Siklós 1884-ben már egy 8 községet átfogó közegészségi körzet székhelye. A régió egészségügyi ellátásában játszott szerepét jó nevű orvosai, gyógyszerészei, bábái és jól felszerelt gyógyszertárai is alátámasztották. A vezetők még nehéz harcokat folytattak azért, hogy kiteljesedjék az egészségügyi apparátus, és modernizálódjék a századforduló felé haladó település.272

A nagyközség egészségügyének fejlődésében fontos szerepet játszott a századfordulón létesült kórház. Születési dátumának tekinthetnénk akár a képviselőtestület 1893. július 10-i határozatát is, amely kimondja, hogy „a Tapolcza utcában lévő laktanya községi ápoldává alakíttassék és a község szegényei is odahelyeztessenek."273

A fenti határozat végrehajtása érdekében kérte Belicsek Gyula községi bíró és Koharics József főjegyző 1893 végén a Belügyminisztériumot, hogy a BM 51.665/1876. sz. rendelete szellemében engedélyezze egy magánkórház felállítását. A kérelemhez mellékelt eredeti alaprajz szerint a kórház számára a volt laktanya őrmesteri lakását és a nyeregkamrát kívánták felhasználni.274

A kórház megalapozásában is döntő szerepet játszott dr. Krégczy Ottó községi orvos. Az általa készített Alapszabály lapjain nagy alapossággal foglalkozik a leendő egészségügyi intézmény jellegével, rendeltetésével, szervezésével, felügyeletével, az orvosok és ápolók kötelezettségeivel, a betegekkel való bánásmóddal, sőt a pénzkezelés kérdéseivel is. A Szabályokat ismertetve KÁDAS István még azt tartja szükségesnek kiemelni, hogy Kregczy Ottó eredetileg négyágyas szobákat tervezett mind a női, mind a férfibetegek számára. Elképzelése szerint a betegeknek az ápolási díj ellenében élelmezés és gyógykezelést is járt volna, sőt a kórháznak kellett volna fizetni esetleges temetési költségeiket is.275

A mai ember indokolt csodálattal állapítja meg, hogy volt idő, amikor hitből is lehetett kórházat létesíteni. A szervezők az induláshoz csak a mondott határozattal és egy üresen álló laktanyával rendelkeztek. A kórház vezetését a kiváló Kregczy Ottó községi orvos fizetés nélkül vállalta. Ő győzte meg a nagyközségben praktizáló négy orvost is, hogy honorárium nélkül vállaljanak munkát az intézetben, amelynek fejében a kórházba kerülő betegeiket továbbra is kezelhetik. A szülésznői teendőket ugyancsak ingyen vállalta a községi bába, a szolgai munkát pedig a szomszédos Szegényház valamelyik lakójával kívánták elvégeztetni.
Tőkéjük nem volt, ezért a jövőt szolgáló Alapot létesítettek a remélt adományok, hagyatékok, valamint az 1876. évi XIV. törvény 7. §-a értelmében beszedendő bírságpénzek kezelése számára. A pénzügyi adminisztrációt is költségkihatások nélkül, munkaköri kötelességként végeztették el a község pénztárosával.

A miniszteri engedély 1894. március 24-én érkezett meg a megyéhez, és az intézet hamarosan megkezdte működését. A magánkórház betegeinek száma 1894-1899 között 62-ről 149-re, az ápolási napok száma pedig 867-ről 4691-re növekedett.276

A kórház a belügyminiszter újabb engedélye alapján 1900. november l-jétől nyilvános kórházként működött. Ettől kezdve a fenntartó nagyközség napi 1 korona 46 fillér ápolási díjat szedhetett, ugyanakkor előbb 600, majd 1912-től 1.000 koronával járult hozzá a kórház költségeihez.

Philipp János „magánmérnök" 1914 júniusában készített „Helyszínrajz"-a alapján tudjuk, hogy bővítették a régi épületet, igénybe vették a Szegényházat, új épületet is emeltek. Ezzel a „vegyes" megoldással emelték a kórtermek számát, sőt végre fertőtlenítő helyiségnek és laboratóriumnak is találtak megfelelő helyet. A nyilvános kórházban két osztályorvos dolgozott, az ápolást állandó alkalmazottak látták el. A betegek számának növekedése korszakunk végén különböző financiális, majd szervezeti intézkedéseket vont maga után.277

Tovább gazdagította az egészségügyi ellátást a fogkezelés lehetőségeinek megismerése. A Siklós és Vidéke szerint az első „fogművész" Siklóson a pesti Agulár Antal volt, aki 1900 nyarán a Központi Szállóban fogászati bemutatót tartott két héten keresztül. Állítólag sikerrel készített egyes fogakat, fogsorokat, plasztikai arcműtéteket, de ezután pesti rendelőjében várta a siklósi betegeket is.278

Több mint egy évtizedig kellett azonban a siklósiaknak várni, amíg Varga Károly technikus megnyitotta a Magyar utca 5. számú házban fogtechnikai műtermét. Helyben készültek ezután a pótlást szolgáló egyes fogak, fogsorok, kaucsuk- és aranyhidak.279

Siklós és a régió református egyházai megalakulásuk óta gondot fordítottak a szűkebb, vagy tágabb környezetükben élő, bajbajutott hitsorsosaikra. Ugyanakkor a más felekezethez tartozó szegények is tudták, hogy a református otthonokban mindig kaphatnak egy karaj kenyeret. Ezért feketéilettek ünnepek évadján Siklóson is a reformátusok lakta utcák a koldusoktól. Az első szociális egyesületeket a zsidók szervezték. Ezek közé tartozott a szegény halottak eltemettetésére és a temető fenntartására 1856-ban létrehozott Chewra Cadischa Szentegylet. 1889-től már a siklósi körzet elesett lányait, asszonyait támogatta a Siklósi Izraelita Jótékony Nőegylet. Taglétszámuk a húszas évekre már 116 főre emelkedett. A polgári községet az 1886:XXII. tc. és az 1896:XXVI. tc. kötelezte arra, hogy közsegélyben részesítse az elesetteket. A példamutató vallási tolerancia talaján született meg 1912-ben a Siklósi Keresztény Jótékony Nőegylet, amely felekezeti különbség nélküli támogatta az elesetteket. Tagjainak száma 150 körül mozgott.280

A kapitalista fejlődés — vonakodásuk ellenére is — arra kényszerítette az embereket, hogy változtassanak életfeltételeiken és környezetükön. A mentalitás azonban nagyon lassan módosult. Babonák homályosították a változást váró elmék világos pillanatait még a felvilágosult Siklóson is. Nincs itt helyünk azoknak az ősi szokásoknak a felsorolására, amelyek a családi élet nagy eseményeit, vagy a polgárok életében fontos szerepet játszó szőlőtermelés egyes epizódjait kisérték.

Korszakunk egészségügye falun-városon elképzelhetetlen egy- egy javasasszony nélkül, aki betegeit füstöléssel, gőzöléssel, fürdetéssel, itatással gyógyította. Kedvelt alapanyaguk volt a tartósítás céljából lesózott hús összegyűjtött leve, amelybe kocsikenőcsöt, kormot, rézgálicot, vagy éppen vizeletet kevertek. A polgárok még a század elején is szívesen keresték fel a kenőasszonyt, aki érzékeny ujjaival minden daganatot, csomót megtalált, s nem egyszer eredményesen kezelte a gyomor- és hátfájás, vagy a hűlés és kimerülés okozta fájdalmakat is.281

Siklós történetének 1849-1914 közötti szakaszát - a múlthoz viszonyítva - gyakran nevezzük virágkornak, de valójában csak egy történésekben gazdag átmeneti korszak, amely anyagi eszközök hiányában a végleges megoldásokat utódaira hagyta. Jó példája ennek egy bizottság 1912 közepén beadott javaslattervezete, amelynek alapján a képviselőtestület tárgyalta a nagyközség távlati programját. A jövő feladatai között szerepel itt egy utcarendészeti térkép készíttetése, a „régi" polgári fiúiskola átalakítása, a fürdő modernizálása, a községháza külső és belső tatarozása, több közkút, vagy ártézi kút és vízvezeték létesítése stb.282

Lábjegyzetek

  1. FÁNCSY 1973,131-132.
  2. A járási névsort közli FEJES 1937, 321-323.
  3. A fegyelmi bizottság működéséhez: FANCSY 1973, 142. és SZITA J. 1980, 387-390.
  4. A megyei közigazgatás lefejezéséhez SZITA J. 1981, 384-385.
  5. ML KTLex Megyefőnöki ir. 1535/1850 és uo.1530/1850
  6. FÁNCSY 1973,142-143.
  7. Az önkényuralom propagálásához: SZITA J. 1981, 395, 397.
  8. BML Megyefőnöki ir 5/1850. A Fegyelmi Bizottmány által felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyv, 1849. október 21. Közli BHI. 1973. 403-404.
  9. A Fegyelmi Bizottmány javaslatához: BML Megyefőnöki ir. 185O/7/Eln. — A Haditörvényszék vizsgálatához BML Mefir. Eln. ir. 775/1850
  10. BML SU Számtartósági ir. 1879. szn. Batthyány Kázmér elkobzott tömegének úrbéri kártérítési követelései. 253/1/1864. sz. A községekben lévő jobbágytelkek száma 562, a zsellértelkeké 253 volt.
  11. FÉNYES 1851. II. 27.; BML KTLex Megyefőnöki ir. 6076/1853
  12. BÁLINT F. 1928, 57-58.
  13. KTLex. Megyefőnöki ir. Népszámlálás 185O.
  14. BML Filmtár 176. Az 1869. évi népszámlálás anyaga.
  15. A demográfiai mutatókhoz BÁLINT F. 1928, 63, 65-66. - Az 1000 leiekre eső természetes szaporodás 1900-1910 között országosan 11,7%, Siklóson viszont csak l,l%volt.
  16. RLPL. Az 1886. évi püspöklátogatás iratai. Szaporca, Drávacsepely, Nagytótfalu, Gyűd lelkészeinek népmozgalmi jelentései.
  17. KISS G. (kákicsi) 1984, 122-123.
  18. SIÉV 1898. január 30., és uo. 1898. április 24. Weisz Vilmos földbirtokos fiai a Vida, Kürschner Mór fiai a Szűcs nevet vették fel.
  19. SIÉV 1898. február 20.
  20. Az 1910. évi nemzetiségi statisztika adatait közli BÁLINT F. 1928, 58-60. A magyarosodás folyamatához FEJES 1937,326-327.
  21. STRÁZSAY 1823,28-63.
  22. KTLex. Megyefőnöki ir. Népszámlálás, 1850.
  23. BML Úrbéri bir. iratok. Siklós. Anmeldungs Tabelle, 1855. A valláshoz VÁRADY 18%, 211-212.
  24. Baranyai Polgár1912. június 30. 4.
  25. BML Urb. bir. ir. Siklós, szn.
  26. BML Cigányügyek. Az 1873. évi cigányösszeírás Siklóson és a járásban. - 1893. évi Cigányösszeírás 1895.1-81. - Megyei kontextusban tárgyalta a kérdést ERDÖD11994,41-49.
  27. Cigányokhoz összefoglalóan RÉDEI1901, 73-74.
  28. A gazdaságpolitika hagyományos értékeléséhez FEJES 1937, 340.
  29. BML Úrb. bir. ir. 951/1859.
  30. BML SU 328/1850. sz. Nickl Mihály tiszttartó levele a zárgondnoknak.
  31. BML Urb. bir. ir 358/1859. Nyers Sándor bíró levele az úrbéri törvényszéknek.
  32. FEJES 1937, 325. felhasználásával. - Az uradalom községei: Adorjás, Cún, Diósviszló, Drávacsehi, Drávacsepely, Drávapalkonya, Drávaszabolcs, Drávaszerdahely, Gyűd, Harkány, Ipacsfa, Kémes, Kisharsány, Kórós, Kovácshida, Márfa, Nagyharsány, Nagytótfalu, Piski, Rád, Szaporca, Terehegy, Tésenfa.
  33. MOL Film BL ST. Igazg. ir. 286/1851. 49 o. - BML SU. 36/1852. - Uo. 59/1853.
  34. BML SU iratai. Az uradalom összes területének és hozamának kimutatása 1883. szn. Ugyanebben az iratban írják le a Sári, Kórósi, Cúni kerületet. Területük és hozamuk: 2.845 hold, 22.608 forint; 4.472,65 hold, 34.074 forint; 7.578,19 hold, 45.332 forint.
  35. VÁRADY1896,535.
  36. BML SU. 1852. Szegődményesek járandósága a Siklósi Gazdaságban szn.
  37. BML SU. iratai. Az uradalom összes területének és hozamának kimutatása 1883. szn. — Uo. „Lakszerződés", Cún 1870. december 9. szn. Az uradalom „czuni faluban György Feri, illetve Pintér Józsi nevű polgártól bérelt ki egy-egy szoba-konyhás, istállóval, kamrával, pajtával is ellátott lakást, évi 40 forinton."
  38. MOL Film BL ST Szerződések, 48.190 sz. Doboz 9., 55-56., 348-349.
  39. BML SU. Számtartósági ir. Heti jelentés, 1879. január 9-15. szn.
  40. BML SU. Számtartósági ir. 1879. szn.
  41. BML SU Számtartói ir. 1877. szn.
  42. MOL Film BL ST. 84196.d. 103/1868. szám.
  43. MOL Film BL ST ir. 48194/1886. 665, 647.
  44. MOL Film BL ST ir. 48196. d. 1868. 30, 31,1076. sz.
  45. BML SU ir. Művelet és tér kimutatás, 1879/1880. szn.
  46. BML SU Számtartói ir. A tiszttartó levele. 1885. július 28.
  47. BML SU. A számtartó iratai 1886. A dázsonyi földek hasznosítása, szn. — A kisparaszti vállalkozók Mattyról, Ipacsfáról, Drávaszabolcsról, Gordisáról, Drávapalkonyáról, Drávacsehiből, Cúnból, Kovácshidáról, Zsinkópusztáról érkeztek.
  48. BML KTLex Megyefőnöki ir. 1527/1851. Földadóalap kimutatás.
  49. MKOMS 1897
  50. BÁLINT F. 1928, 78-80.; BVAT 1914. 69.
  51. A földhiány és az alacsony árak problémájához RÉDEI1901, 48-49.
  52. Siklósi magyar napszámosokhoz MOL Film BL ST. 84196/1868.       Passim.
  53. A legelőhiányhoz BML KTLex Mefir. 7718/1853. - A rétállományhoz uo. 1527/1851.
  54. BML KT jkv. 1888. december 15. 25-75 forintért vásárolták meg 4 személy erdőjussát, Uo. 1891. március 31. 3. sz. Több tulajdonostól összesen 29 hold erdőterületet vettek meg 2.210 forintért.
  55. Az állomány számához BML KT Lex. Mefir. 84/1852, a pásztorokhoz uo. 1527/1851. sz.
  56. BML Az 1869. évi népszámlálás iratai. Siklós.
  57. BML Alisp. ir. 3691.1I./1872.
  58. BML KT jkv. 1904. április 23. 30. Legeltetési Rendtartás.
  59. MSA 1972. Állattenyésztés 1-4. Községsoros adatok. Siklós.
  60. BML KT Lex. Meir. XX. B.13 887/1855.
  61. BML KT Lex. Alisp. ir. 1875. szn.
  62. A fehérbor tradíciójához HALÁSZ 1981, 70.
  63. 1885-1900 között nyert hazai és nemzetközi díjait részletesen felsorolja FEJES 1937, 332.
  64. A filoxéra terjedéséhe/ és a védekezéshez KT jkv. 1887. augusztus 1. 2. és uo.1889. július 15. 3. - A szőlők pusztulásához RÉDEI 1901, 28.
  65. FEJES 1937, 327-330.
  66. Az állami erőfeszítésekhez bővebben ÉGETŐ 1979.163-164. - A rekultiváció siklósi gondjaihoz RÉDEI 1901, 29.
  67. A céhek összeírásához BML KTlex. Mefir 7424/1850. A remek elengedéséhez uo. 4500/1852.
  68. BÁLINT F. 1928,95.
  69. KODOLÁNYI1958,172-173. Csak 1860-1880 között készítették a fehér hímzésű, fekete főkötőt, amely GÖNYEI (1942) szerint a Drávaszögből származott.
  70. RLPL1886. A viselet változásához Máriagyűd, Terehegy, Drávaszerdahely lelkészeinek jelentései. - a csuhához KISS G. (kákicsi) 1952,92 Csuha. Szaporca, Gyűd.
  71. A családi munkaszervezet változásához VÖRÖS 1982,177.
  72. BML Alispáni ir. 5725/1888. Alapszabályait az ipar- és kereskedelemügyi miniszter 42.707/IX.a./1888. sz. alatt hagyta jóvá.
  73. BML Alisp. Ir. 4276/1893. Alapszabályait a szakminisztérium 12927/1893. sz. alatt erősítette meg
  74. BML KTLex. Mefir XII. B. 6833/1856.
  75. RÉDEI 1901, 51-52.
  76. Siklós és Vidéke 1900. május 13. és 1904. május. 15.
  77. BML Alisp. ir. 1292/1903. Siklós és Vidéke 1909. október 31.
  78. Az ipar általános áttekintéséhez: FEJES 1937, 333-338.
  79. BML KTLex. Mefir 1850/7424. Az országos vásárok időpontja: III. 19., V. 27., VIII. 16., XI. 25. Az ötödik vásárhoz uo. Alisp. ált. ir. 8299/1877.
  80. BML KTLex. Mefir 76/1853. Uo. Mefir. 1704/1859.
  81. BML Alisp. ir. 86/1861. Árak: Marhahús (fontonként) 15, sertéshús 20, szalonna, disznózsír 40, repceolaj iccénként 36 krajcár; bükkfa (ölenként) 8 ft 42 kr, cserfa 8 ft, tölgy 6 ft, fenyő 4 ft.; búza mázsája 4 ft 70 kr, kukorica 1 ft 95 kr, burgonya 1 ft 12 kr, köles- és árpakása 8-12, bab, borsó, lencse 6-7 forint.; óbor (iccénként) 20, újbor 16, sör 10, pálinka 44 krajcár. Bérek 2 lovas vagy 2 marhás fuvar 2 ft 50 krajcár. Kőműves-pallér 1 ft 20 kr, legény 1 ft, ácspallér 1 ft 20 kr, legény 1 ft, napszámos (ács mellett) 60 krajcár. Napszám nagy szőlőmunkán 50, kis szőlőmunkán 40 krajcár.
  82. BML KT jkv 1904. április 23.10.
  83. Az eladó kocsik után 15-25, a rakományok után 30-40 krajcárt kellett fizetni.
  84. BML Alisp. ir. 9463/1915.
  85. BML KT jkv. 1887. június 28. 6.
  86. BML KT jkv. 1889. december 10. 7.
  87. BML KT jkv. 1908. október 7.151 és 152.
  88. Baranyai Polgár 1912. Siklósi reklámok. Passim.
  89. MOL Film BLST 48190. d. 73-74 o. Lévi Mátyás kémesi kocsmáros szerződései az uradalommal.
  90. BML Alisp. ir. 6225/1864. Vö. SILBERSTEIN 1933,15. A siklósi izraelita hitközség 1863. évi adófizetői.
  91. A nagybérletekhez FEJES 1937, 339. A vásárlásokhoz Siklós és Vidéke 1905. április. 30. 3. és uo. 1911. május 2 2.Szabó Kálmán volt országgyűlési képviselő elárverezett 273 holdas siklósi birtokát 1905-ben szomszédja, a Weisz család vette meg 72.050 koronáért Troli Ferenc ügyvéd 1 holdas szőlőjéért, villával együtt 1901-ben 10.000 koronát adott FürsfIgnác nagybérlő.
  92. BML KTLex. Mefir 6434, 7293/12.
  93. BML SU. 1853-1912. Vegyes ir. Bevételek. No. 1. A jelentés tartalmazza az egyes üzemek használóinak nevét és az általuk fizetett italmérési illetmény összegét is.
  94. A lebontás jóváhagyásáról: BML Alisp. ir 10548/1896. Az új vendéglő építéséről: uo. 365/1901.
  95. A sztrájkról: Siklós és Vidéke 1900. június 10. 24. A bérbeadásról: uo. 1900. november 25. Az acerylénvilágításról: BML KT jkv. 1903. december 5.11. A villanyra való áttérés problémairól: BML Alisp. ir. 814/1911.
  96. BML KT jkv. 1907. július 3. 52. sz.
  97. Hürschfeld Ödön, Pick Miksa, dr. Darázsi Ödön, Spitzer Ernő, Steinbach József, Klein Béla, Singer Oszkár {Magyar Compass 1910-1911. 510.)
  98. Hatósági engedélyek: BML A siklósi főbíró iratai 1.454/1910. és uo. Alisp. ir. 14.897/1911.
  99. Működési helyéről: BML Alisp. ir. 2.279/1888. A terasz kialakításáról: uo. KT jkv. 1897. június 19.
  100. Siklós és Vidéke 1906. március 4. 6. Purim = zsidó örömünnep.
  101. Baranyai Polgár 1912. január 23. Rendőri jelentés
  102. BML SU ir. 1853-1912. Vegyes számadási iratok, leltárak. „Auszterlik János és neje Betti" bérlők átvevő leltára 1877. január, szn.
  103. BVMHIVL 1898. 259-260. A kovácshidai körjegyzőség hirdetménye.
  104. Megalakulásához: Magyar Compass 1900-1901. II. rész. 1901. 547. Fejlődéséhez: uo. 1910-1911 I. rész 124-125.
  105. Magyar Compass 1910. I. rész 1048.
  106. Fejlődéséhez: Magyar Compass 1900-1901. I. 632 A telekvásárláshoz BML Alisp. ir. 1702/1904. Az ügymenethez és szervezeti kérdésekhez: Magyar Compass 1910.1. rész 1048-1049
  107. RÉDEI 1901, 45-47.
  108. Harkányi népbank. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1882. 187.
  109. RLPL 1886. Gyűd
  110. BML Alisp. ált. ir. 2096/1873.
  111. RÉDEI1901, 42.
  112. Uo. 39-40.
  113. Siklós és Vidéke 1903. január. 30.134.
  114. Siklós és Vidéke 1906. május. 13. 2. Az omnibusz menetrendje
  115. MAJDAN 1992, 33-35.
  116. Uo. 36-38.
  117. Uo. 39-41.
  118. RÉDEI 1901, 43-44.
  119. Siklós és Vidéke 1899. április 2. és 1912. június 16. 3.
  120. BML Alisp. Ált. ir. 5815/1879.
  121. BML KT jkv. 1902. november 4. 4.
  122. Siklós és Vidéke 1903. október 25. 3.
  123. Siklós és Vidéke 1900. március 4.10. és 1900. június. 3.
  124. BML KT jkv. 1905. március 9. 22.
  125. Siklós és Vidéke 1905. április 30. 2-3.
  126. A szerződés megkötéséről: Siklós és Vidéke 1907. szeptember 15. A képviselőtestület határozatairól: uo. 1907. szeptember 29. Az alispáni hozzájáruláshoz: BML Alisp. ir. 15.488/1907.
  127. A Ganz-telep felhívásához: Siklós és Vidéke 1907. szeptember 22. 4.
  128. BML SU iratai. Az uradalom összes területének és hozamának kimutatása 1883. szn.
  129. FÉNYES 1984. II. 27.
  130. BML Alisp. Ált. ir. 1046/1889.
  131. Baranyai Polgár 1912. április 21. 3.
  132. Siklós és Vidéke 1900. október. 28. 44.
  133. PBI1934. 288. Siklós és Vidéke 1909. október 31. 5-6., uo. 1912. május. 19. 3.
  134. MOL Film BLT ST. Szerz. 1849.1873 o. A Vár 67. sz. ház értékesítéséhez: uo. 856-857.
  135. BML Alisp. ir. 8236/1898.
  136. Baranyai Polgár 1912. június 23. 2.
  137. BML KT jkv. 1896. szeptember 29.
  138. A városképről bővebben: RÉDEI 1901. 84-85. A polgárházakról: BÁLINT F. 1928, 93-95.
  139. Siklós belváros településszerkezete és értékvizsgálata. 1985. Passim.
  140. BML Siklósi birtoktérkép 1866-ból. Sonkoly Károly vázlata. Eredetije a Siklósi Földhivatal tulajdonában.
  141. BML KT jkv 1887. február 14. 6. sz.
  142. Határozat a tégla felhasználásáról: BML KT jkv. 1894. február 13. A téglaház bezárásáról: uo. 1896. IV. A bíró beszámolója.
  143. BML KT jkv. 1890. szeptember 20. 3.
  144. BML KT jkv. 1890. VIII.
  145. Siklós és Vidéke 1901. április 7.
  146. Siklós és Vidéke 1898. május 29.
  147. Siklós és Vidéke 1902. július 6.
  148. Siklós és Vidéke 1898-1908 számai. Passim.
  149. FEJES 1937, 330.
  150. A siklósi járásról: SZITA J. 1983/84, 53, 55-56. A körjegyzőségekről: RÉDEI KÁROLY 1901, 33.
  151. RÉDEI1901, 70-71.
  152. A városok és községek átszervezéséről: SZITA J. 1983/84, II. rész, 61. A közigazgatási reform gyakorlati végrehajtásáról: FEJES 1937, 321-324.
  153. BML SU ir. 1853-1912. Vegyes számadási iratok. V. Cselédek ruházata 1861/1862. A községi alkalmazottak (rendőrök, tűzoltók, szolgák) ruházatának, lábbelijének készítését árverés útján egy-egy iparosnak adták ki.
  154. BML KTLex. Vármegyei Közig. Bizottmány ir. 133/1861.
  155. BML Alisp. ir. 3232/1862.
  156. RÉDEI 1901, 76-77.
  157. SZITA J. 1980,401-408.
  158. FEJES 1937, 331.
  159. BML Alisp. ir. 15.681.1913-ból való képviselőtestületi ülés meghívója.
  160. Siklós és Vidéke 1911. január 1. 2.
  161. BML KT jkv. 1887. március 29. 300. A tervezet elfogadása és előterjesztése.
  162. BML KT jkv. 1887. június 28., uo. 1904. április 23.13.
  163. BML Alisp. ált. ir. 7589/1883. Siklós és Vidéke 1898. május. 22. A siklósi állomáshoz tartozott: Bisse, Csarnóta, Drávacsehi, Drávapalkonya, Drávaszabolcs, Drávaszentmárton, Drávaszerdahely, Gordisa, Gyűd, Harkány, Ipacsfa, Kistótfalu, Kovácshida, Márta, Matty, Nagytótfalu, Szava, Terehegy, Túrony, Viszló, Vokány.
  164. BML Alisp. ír. 7701/1897.
  165. Siklós és Vidéke Bírósági hírek, bűnügyi tudósítások. 1894-1904. Passim.
  166. BML KT jkv. 1889. március 23. 6. sz. Bővebben: PERICS 1984.
  167. BML KT jkv. 1893. május 4. A Tűzrendészeti Szabályrendelet 1. pontja.
  168. BML KT jkv. 1892. augusztus 13. 8.
  169. BML KT jkv 1895. január 16. A Szabályrendelet V. pontja alapján.
  170. A vízvédelemhez: BML KT jkv. 1897. augusztus 12. 11-12. sz. Ebben fogalmazza meg az átiratot készítő kultúrmérnök a főhatóság alábbi véleményét: „Hol személyi és vagyonbiztonságról van szó, a költségkímélés bizonyos határon túl, elhibázott felfogás."
  171. BML KT jkv. 1892. március 3. 6. Az ajánlat elfogadásához: uo. 1892. április 15.
  172. BML Alisp. ir. 20.233/1910. és 10.386/1912. Köztisztasági Szabályrendelet tervezetének benyújtása.
  173. BML KT jkv. 1903. január 22.10. A törzskönyvek forrásértékéhez: SZITA L. 1975.
  174. Siklós és Vidéke 1899. június 11. „ Aki tudja, hogy elfoglaltsága miatt közügyeinkre időt nem szentelhet, találjon módot a távozásra." (Uo. 1900. szeptember 30.)
  175. BML KT jkv. 1892. szeptember 14. sz.n.
  176. Kossuth Ferenc 1894. május 20-án, Turinban kelt válaszát szó szerint tartalmazza az 1894. évi július 16-án tartott KTjkv. 1. pontja.
  177. Faiskola, gyepmester-telep, hullaház, kórház, villanytelep, óvoda, pásztorház, polgári fiúiskola, tűzoltó laktanya, uszoda, vásári cédulaház.
  178. BÁLINT F. 1928, 83-85.
  179. Az előzetes megállapodáshoz: BML KT jkv. 1889. szeptember 14. 2., a miniszteri döntéshez uo. 1890. október 16. 3.
  180. BML KT jkv. 1903. december 29. 3. sz., 1904. szeptember 3. 56. és 52. sz., 1905. június 8. 44. sz.
  181. BML SU 1853-1912. Vegyes ir. 1859/1860. Bevétel. No. 1. Az összesen 31 tételt tartalmazó kimutatás végösszege 14.175 ft. 50 krajcár volt. A fontosabb tételek: Bárány vendéglő: 1.170 ft; Koller-féle kocsma: 910 ft; Kovács Mátyás-féle kocsma: 603 ft; országos vásári bormérés sátrakban: 711 ft; Serárulási jog: 649 ft stb. A jegyzék bizonysága szerint az országos vásárokon 514, a heti vásárokon 1.250 forint helypénzt szedtek be; a felső- és alsó mészárszékben való húsmérés joga, a lakással együtt: 230 Ft volt.
  182. BML KT jkv. 1887. július 28. 3., 1889. december 10. 6. Az italmérési jogot 1890-től kezdve 2 évre kötött szerződések alapján 20.000 forint körüli összegért bérelték.
  183. BML KT jkv 1891. május 19.11.
  184. A cédulaház hasznosításához: BML KT jkv. 1891. október 24. 9., a tapolcai mosóhelyekhez: uo. 1911. december 23. 203.
  185. BML SU Vegyes ir. 1853-1912. 1860. sz.n. A zuhányai mészkemence mellett 16 barázda szőlőt Kertner Mózesnek 1 esztendőre 4 ft 20 krajcárért, 26 hold szántóföldet Höltzel Józsefnek 109 ft 20 krajcárért adtak bérbe.
  186. SU Vegyes ir. 1853-1912. Számadási ir. Siklósi iratcsomó 1856,1857. Az 1856. november 7-én tartott faárverésen 103 tétel után 172 forintot vételeztek be. 1857. július 23-án Novákovics Lukács tűzkárosult az épületéhez szükséges fáért 9, Bakó József károsult 6 db szálfáért 9 pengőforintot fizetett.
  187. Baranyai Polgár 1912. március 31. 2.
  188. A törvényt idézi MÓRÓ 1979,169.
  189. Az egyesületek szervezéséhez MÁRFI1986.193-194,197. Új egyesületek szervezését csak az 5479/1914. sz. miniszterelnöki rendelet tiltotta meg, szociális rendeltetésű egyesületek bemutatására a megfelelő fejezetekben kerül sor.
  190. Baranya Megye 1867-1914 között működött egyesületeinek adattárát közli MÁRFI 1986. 199-208. A kulturális és szociális rendeltetésű egyesületek bemutatására a megfelelő fejezetekben kerül sor.
  191. A képviselők névsorát a választási ciklus megjelölésével közli BÁLINT F. 1928, 61.
  192. Siklós és Vidéke 1903. április 19.16.
  193. Siklós és Vidéke 1905. július 16. 2./
  194. Siklós és Vidéke 1905. május. 7. 2.
  195. Siklós és Vidéke 1908. május 3. 3.
  196. Vö. Kiss G. (kákicsi), Az Opár.
  197. FEJES 1937, 253-254, 256.
  198. BÁLINT F. 1928, 71-73.
  199. CHEMATISMUS 1852,1887.
  200. Bővebben Prokopp 1995.b.
  201. Az iskola szervezete és filiái: BML KTLex Mefir. 58/1851. és uo. X. B. 1.691/1860. Az oktatás tárgyi feltételeihez: OL. D. 127. 964,125-129.
  202. PAMMER 1902,1904.
  203. Siklós és Vidékel900. október 21. és 1904. március 6.1. (Rédei Károly vezércikke)
  204. BML KT jkv. 1911. május 11. 61. sz.
  205. Az államsegélyhez: Siklós és Vidéke 1907. december 1. 3. Az iskola fejlesztéséhez: uo. 1913. január 26. 2.
  206. RLPL1866. Siklós.
  207. A vidéki parókiákhoz: RLPL 1886. Márfa.
  208. BML KTLex Közgy. ir. 32188/850.
  209. BML Megyefőnöki ir. X. B. 1. 86/1856.
  210. Az 1190 forintot kitevő költségek fedezetére ekkor árvereztették el az egyház szőlejét.
  211. RLPL 1886. Siklós.
  212. Szappanos Zoltán lelkész szíves közlése.
  213. RLPL 1886. Siklós.
  214. RLPL 1886. Községenként.
  215. RLPL1886. Nagytótfalu
  216. KÁLMÁN 1876,296-297
  217. A kialakuláshoz: SILBERSTEIN 1933,11-13., a fiókegyházhoz: BML KTLex Mefir. 8182/1852.
  218. BML KTLex. Mefir. 1108/1851.
  219. Siklós 1861-től szervezeti szabályzat szerint működő önálló rabbiság. 1863-tól a szegény sorsú gyermekek helyett a gyülekezet fizette a tandíjat. 1864-ben Friedrich Kríigl építőmester 5.900 forintért megépítette a zsinagógát. 1865- től megreformált szertartás szerint tartják az istentiszteleteket.
  220. Roth Áron működéséhez összefoglalóan: SILBERSTEIN 1933,13-18. A gyülekezet szervezetéhez és ingatlanaihoz: BÁLINT F. 1928,52-53.
  221. Siklós és Vidéke 1899. augusztus 20.
  222. BÁLINT F. 1928, 52. Öt bérházuk az 1920-s évek közepén még 7.148 pengőt jövedelmezett.
  223. BML Alisp. ir. 22.312/1896. A kérelemhez mellékelt összesítő szerint a görögkeleti egyházmegye valamennyi községe tartozott ekkor a püspökségnek.
  224. BML Alisp. ir. 8289/1902. A siklósi görögkeleti egyház hatósági adó-végrehajtási kérelme dr. Gajkovics Sabbas ellen.
  225. Siklós és Vidéke 1905. május. 28. 2.
  226. BML Alisp. ir. 4877/1863. 1862-ben a magyar tannyelvű katolikus és református iskolákban tanítottak német írást és olvasást. A zsidóknál 1870-től magyar lett a tanítás nyelve, de tanították a héber és a német nyelvet is. A görögkeleti iskolában nem tanítottak a szerben kívül más nyelvet.
  227. PREIL 1882, 280-281.
  228. KÖZÖS ÉRTESÍTŐ 1881-1882. 23-24.
  229. BML KT jkv. 1893. november 25. 2.
  230. Az ünnepi előkészületekhez Siklós és Vidéke 1898. május 1.
  231. BML KT jkv. 1903. január 22. 9.
  232. A vagyon felajánlásához: BML KT jkv. 1905. május 20. 29., az algimnázium szervezéséhez uo. 1906. június 26. 34.
  233. BML KT jkv. 1907. szeptember 12.104. sz.
  234. BML KT jkv. 1908. június 27. 92.
  235. BML KT jkv. 1911. március 7. 29.
  236. Az iskola történetéhez átfogóan Bánáti Sándor igazgató összefoglalója az 1940-1941. évi közös értesítő 4-9. oldalain.
  237. Megnyitásához: Siklós és Vidéke 1901. Augusztus, felszereltségéhez: uo. 1901. október 20.
  238. POLGÁRI LEÁNYISKOLA 1901-1902. Passim.
  239. BML KT jkv. 1903. szeptember 3. 9. sz.
  240. NIKOLICSNÉ Passim.
  241. BML KTLex. Megyefőnöki ir. X. B. 13451/1856.
  242. ERDŐDI1982,163-171. Passim.
  243. BML KT jkv. 1890. július 7. 2.
  244. BML KT jkv. 1897. április 14. 4/4. sz.
  245. BÁLINT B. m. s. Passim.
  246. Siklós és Vidéke 1900. November. Passim
  247. RLPL1866. Gyülekezetenként. Passim.
  248. RÉDEI1901, 67-68.
  249. A rendezvények szervezéséhez lásd a Siklós és Vidéke különböző hirdetményeit.
  250. Siklós és Vidéke 1899. február 12. Tudósítás dr. Darázsy Ödön fogadásáról.
  251. Siklós és Vidéke 1911. július 23. 2.
  252. A „jádzók" működéséhez: RLPL 1886. Diósviszló. A hatósági beavatkozáshoz: Siklós és Vidéke 1901. január 27.
    Drávapalkonya. A szolgabíró a ház tulajdonosát „érzékenyen" megbüntette.
  253. Az olvasókörök működéséhez: MÓRÓ 1979,169-196. Passim.
  254. VÁRNAI 1971,31-33
  255. A mozi kezdeteihez: PERICS 1992, 106. A Drávavölgyi Mozgóképszínház első lépéseihez: Siklós és Vidéke
    1912. április 7. 3. A Központi Kávéházba való áthelyezéshez Baranyai Polgár 1912. október 13. 4.
  256. A társulatokhoz és műtárlatokhoz: PERICS 1992,108,109. Az előadások visszhangjához: Siklós és Vidéke 1911.
    december 3. 2.
  257. A sportünnepély rendezéséhez: Siklós és Vidéke 1911. május 28. 2.
  258. A nyomdákhoz: PERICS 1992,130-132
  259. A hetilapokhoz PERICS 1992, 91-109. Baranya Sajtóbibliográfiája 1992. Passim.
  260. Siklós és Vidéke 1898. május 22. Az újságíró állapotjelzőként előszeretettel használta a sár, szemét, piszok, büdösség szavakat.
  261. A Köztisztasági Szabályrendelet benyújtásához: BML Alisp. ir. 10.386/1912.
  262. MAIXNER1928,18.
  263. A halálozások számához, okához: BÁLINT F. 1928, Passim.
  264. Baranyai Konyhal992,10-11.
  265. KERBOLT 1934, 58.
  266. Baranyai Konyhai 992,13.
  267. BML Alisp. ir. 4072/1862. Siklósi járás.
  268. BML Alisp. ált. ir. 5944/1873.
  269. A gyógyszertárakhoz: BML Alisp. ált. ir. 79/1872., 3357/1873., ill. Siklós és Vidéke 1900. november 4.
  270. Az Egészségügyi Bizottsághoz: BML KT jkv. 1888. július 21. A tisztiorvos indítványaihoz: uo. 1889. január 8. 2
  271. A halottasház történetéhez: BML KT jkv. 1890. június 14. 9., és uo. 1893. július 10. 4.
  272. A „központhoz": BML Alisp. ált. ir. 316/1884.
  273. BML KT jkv. 1893. július 10. 6. Történetének legteljesebb áttekintését adja KÁDAS 1994.
  274. Alaprajz: KÁDAS 1994, 7. 2. ábra
  275. Az alapszabályokhoz: BML KT jkv. 1903. március 12. 9.
  276. A magánkórházhoz: KÁDAS 1994, 21-28.
  277. A nyilvános kórházhoz összefoglalóan: KÁDAS 1994, 35^43.
  278. Siklós és Vidéke 1900. július 1.
  279. Baranyai Poígár\9\2. november 10. 9.
  280. BÁLINT F. 1928, 91.
  281. KISS G. (kákicsi) 1937,132-162 felhasználásával.
  282. BML KT jkv. 1912. június 15. 90.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet