TEGZES FERENC

Siklós az első világháború és az antant-szerb megszállás időszakában

1914. június 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse elleni szarajevói merénylettel megteremtődött az ürügy a háború kirobbantásához. A merénylet Siklós lakosságát is megrázta, és mély együttérzést váltott ki bennük, elsősorban a hátra maradt árvák iránt. A helyi sajtó elsiratta a trónörökös-párt, ugyanakkor a nagyobb tragédia lehetőségét is felvillantotta.1 Július 11-én, 12-én az összes felekezet gyászistentisztelettel emlékezett meg a merénylet áldozatairól.2

A hadüzenetet követően, július 29-30-án a megye minden településén megjelent az uralkodó híres-hírhedett „Népeimhez!' kezdetű kiáltványa,3 31-én pedig megérkezett a vármegyéhez az a honvédelmi miniszteri távirat, amely szerint az uralkodó augusztus 4-ére elrendelte az általános mozgósítást.4 A végrehajtása nem okozott gondot sem Siklós, sem Gyűd vezetőinek, mivel annak terve — elsősorban a szakmával rendelkezőkre vonatkozóan — már év eleje óta készen állt a jegyzőségek páncélszekrényeiben. A mozgósításra felszólító plakátokkal pedig csak annyi teendője volt a főjegyzőnek, illetve a körjegyzőnek, hogy dátummal és hivatalos pecséttel lássa el és kifüggessze a település területén.5 Siklóson „reggel 8 órakor már láthatók voltak a nagy zöld és piros színű hirdetmények."6

A belügyminiszter augusztus l-jén megjelent rendeletében szabályozta a háború esetére szóló kivételes törvényből (1912:LXIII. tc.) fakadó kötelezettségeket, melyek a háború egész tartama alatt meghatározták a közéletet, s befolyásolták a lakosság mindennapjait.7

A központi intézkedéseket követően a helyi hatóságok és társadalmi egyesületek azonnal megkezdték az új helyzetre való felkészülést. A keresztény és az izraelita nőegylet már július 29-30-án elindította segélyezési akcióját a bevonulók családtagjainak támogatása érdekében. A szervezést szolgáló július 30-i gyűlés résztvevői — az egyletek tagjain kívül a közigazgatás és az egyházak vezetői, lapszerkesztők stb. — nemcsak a gyűjtés, illetve a segélyek szétosztásának módjáról döntöttek, hanem egyúttal „rövid negyedóra alatt" 1.060 korona pénzadományt is összeadtak. A villanytelep vezetőjének és munkatársai egy részének bevonulása miatt — bár az üzem még tovább működött — veszélybe került az elektromos világítás, ezért felhívták a lakosság figyelmét megfelelő világítóeszközök beszerzésére.8

A lakosság körében nagy várakozás előzte meg a mozgósítás elrendelését. A hangulatot — mint szerte Európában — a lelkesedés, a háborús sikerekbe vetett hit, s ugyanakkor az ellenséggel szembeni gyűlölködés jellemezte.9 A háború kapcsán nem a Balkán-probléma megoldásáról, hanem „futóbetyárok, gyáva rablók megleckéztetéséről" beszéltek.10

Ebben a légkörben radikális változás következett be a siklósi magyarok és szerbek viszonyában. Utóbbiakat egyik napról a másikra bizalmatlanság és gyanakvás vette körül. Ellenszenvet váltott ki néhány siklósi szerb magatartása, szerb mivoltuk és az anyanemzethez való kötődésük nyílt vállalása. Mindezek nyomán egyesek — miként a megye más településein is — nemcsak Szerbia, hanem a helyi szerbek ellen is háborút hirdettek, inzultálták őket, beverték üzleteik ablakait. 1914. augusztus 5-én, a további akciók megelőzésére bocsátotta ki az alispán —  a  belügyminiszter  távirati rendelete  nyomán   —   a nem magyar  ajkú  állampolgárok védelméről szóló utasítását. Ezt megelőzően a Siklós és Vidéke elítélő hangnemben írt azokról az ifjakról, akik ezeket a támadásokat elkövették.11 Vadnai Jenő főszolgabíró ugyanakkor elrendelte, hogy szerb pékek a háború tartama alatt sütemény- és kenyérsütéssel nem foglalkozhatnak. A szerbek üzleteit bezáratta. A szerb pékek meglévő kenyérkészleteiket csak megfelelő vizsgálat után értékesíthették. A hatóság a szerbeket szigorú ellenőrzés alatt tartotta, ami egyszerre szolgálta megfigyelésüket és védelmüket.

Ezek a fejlemények egyértelműen jelezték, hogy a háború a hátország lakosságának mindennapi életét sem hagyja érintetlenül.

Közigazgatás, közbiztonság a háború éveiben

A képviselőtestület a — hosszú ideig elhúzódó — rendkívüli körülmények dacára, előírásszerűen, havonta megtartotta üléseit.17 Napirendjén változatlanul a település életének szokásos ügyei szerepeltek. A község által jegyzett hadikölcsönnel kapcsolatos döntések18, a háborús helyzet teremtette rosszabb életkörülmények megjavítása érdekében teendő intézkedések, az ellátási nehézségeket kihasználó árdrágítók és uzsorások elleni fellépés követelése, a pangó vendéglátó üzletek tulajdonosainak adókedvezmény iránti kérelmei (stb.) azonban egyértelműen jelezték, hogy a háború a frontoktól távoli helység békés lakosságának életét is befolyásolta, ezzel együtt vezetőik gondjait is növelte.19 Nehézségek jelentkeztek a közigazgatás munkájában is. A bevonultatott közigazgatási alkalmazottak helyére — kisegítő munkaerőként — napidíjasokat kellett felvenni, akik természetesen nem voltak elég gyakorlottak az egyre szaporodó teendők elvégzésében. A háborús helyzetből adódó közigazgatási munkák sokrétűsége és nehézsége pedig még a tapasztalt tisztviselőkre is nagy terheket rótt.20

A háborús viszonyok között romlott a közbiztonság, miközben a községi rendőrség több tagját is a frontra szólították a behívók. A település vezetése a bevonult községi rendőrök helyett három fő kisegítő rendőrt alkalmazott, a rendes állományt pedig még két fővel megerősítette. A kisegítő rendőrök fehér karszalagot viseltek. A lakosság figyelmét külön felhívták, hogy ezeknek is ugyanúgy kell engedelmeskedni, mint az egyenruhás községi rendőröknek.21

A kialakult helyzet a csendőrség megerősítését is igényelte. A Mohácson székelő szakaszparancsnok alá tartozó siklósi csendőrőrsön 1914-ben egy őrmester vezetésével, 4 gyalogos csendőr teljesített szolgálatot. A kialakult helyzetben az őrs már csak nehezen tudta ellátni közbiztonsági feladatait. Ezért javasolta 1917-ben a járás főszolgabírója Siklóson egy 5 főből álló lovas különítmény létrehozását, amit az alkalmas személyek frontszolgálata miatt nem lehetett teljesíteni. A csendőrség megerősítésével a kormányzat csak 1918 nyarának végén — közvetlenül a háborús összeomlás előtt és az Osztrák-Magyar Monarchia bomlási folyamatainak fölerősödése idején — foglalkozott. A terveket véleményezve a baranyai főispán (1918. október 27-én) kifejtette: „... szükségesnek tartjuk, hogy Siklóson új csendőr-szakaszparancsnokság állíttassék fel", amit egyébként az alispán már 1918. február 14-én javasolt.22 Erre azonban a forradalmi események és az antant megszállás miatt már nem került sor.

1914. augusztus 12-én rendelte el az alispán a háború tartamára — a közbiztonság, a személyek és vagyontárgyak épségének fenntartása érdekében — községi polgárőrségek szervezését.23 A siklósi szervezet szabályrendelete már szeptember 13-án megjelent a helyi sajtóban.24 A tényleges munkát 1914. október l-jén kezdte meg az önként jelentkezett 149 férfiú. Feladatuk volt a vagyon- és életbiztonság védelmezése, a hatóság segítése a közrend fenntartásában. A polgárőrség a csendőrhatóság rendelkezése alatt állt, de a saját parancsnoksága utasította a feladatok elvégzésére. Szolgálatban a csendőrségi parancsot is teljesíteni tartozott. Minden este 8 órától 10 óráig, valamint 10 órától éjfélig 3-3 háromtagú csoport teljesített egyszerre szolgálatot Siklóson. Az indokolatlanul és bejelentés nélkül távolmaradók a főparancsnok által kiszabott pénzbüntetésben részesültek. Mindenkinek a saját fegyverével kellett szolgálatba vonulnia, de lőfegyvert csak az hordhatott magánál, aki annak kezelésében jártas volt és rendelkezett hozzá hatósági engedéllyel. Annak ellenére, hogy nem volt katonai alakulat, a fegyelmet, pontosságot, komolyságot megkövetelték. Szervezeti felépítése: egy főparancsnok, egy másodparancsnok, egy segédtiszt, négy ellenőr, mozgó és álló szolgálatot ellátó csoportok. Mivel a polgárőrség önkéntesen szerveződő testület volt, a tisztségviselőket választották. Az első főparancsnok, egyben a szervezés megindítója Klug Ferenc nyugállományú őrnagy volt.25 A polgárőrség a végleges szervezeti formáját 1914 végén nyerte el. Ekkor új főparancsnokot is választottak Vadnai Jenő, a járás főszolgabírája személyében.26 A polgárőrséget az elegendő létszámú csendőrség vagy a katonai karhatalom megszervezéséig szándékoztak fenntartani Siklóson. A behívások következtében azonban a létszám annyira lecsökkent, hogy a vezetőség 1916. február 20-án kénytelen volt feloszlatni a testületet. Ezután az éjjel előtti őrség is a csekély létszámú községi rendőrségre hárult.27 A háború utolsó esztendejében sikertelenül próbálkoztak ismételt felállításával.28

A háború éveiben romlott a közbiztonság Siklóson: nőtt a közbűncselekmények száma. Ehhez a nagyszámú katonaság jelenléte, a megélhetési viszonyok romlása, a rend fenntartására hivatott személyek számának nagyfokú csökkenése járult hozzá. A társadalmi rend felforgatására, vagy annak meggyöngítésére azonban nem történtek kísérletek. Sem a háborúnak, sem az oroszországi forradalmaknak nem voltak ilyen jellegű hatásai.29 A május elsejéken sem zavarta meg a munkásság a közrendet munkabeszüntetéssel.30

Siklós gazdasági, társadalmi életében, a 19. század második felében jelentős szerepe volt az ott állomásozó huszárságnak, melyet az 1880-as években helyeztek el. Ezért köszöntötték örömmel, hogy a háború idején felduzzasztott pécsi helyőrségtől a katonaság egy részét Siklósra vezényelték.31 Jelenlétük azonban — ha járt is előnyökkel — kedvezőtlen változást hozott a község életében. Kétségtelenül gazdagította a település társadalmi és kulturális életét: a nőegyletek csak segítséget nyújtottak pénzbeli és természetbeli adományok gyűjtésével,32 a tisztikar jótékony célú műsoros estélyeket rendezett, ahol Siklós társasági életének képviselői is mindig jelentős számban megjelentek,33 a katonai zenekar térzenékkel is szórakoztatta a lakosságot.34 A katonaság elhelyezése azonban már nem volt ilyen kedvező fogadtatású — sem a lakosság körébe, sem a hivatalos szerveknél. A beszállásolás következtében „egészségileg és morális szempontból is felette hátrányos helyzetbe kerül sok-sok család." — írta a helyi lap.35 Az óvoda helyiségeit a lábadozó bosnyák katonák részére foglalták le,36 s helyeztek el katonákat a református iskola tantermében és a tanítói lakás nagy részében,37 a Társaskör helyiségeiben,38 két nagy magtárban és a Csukma-pusztai uradalmi épületben is. Barakkokat építettek a Gyűd felé vezető törvényhatósági út mellett. A zárda épületének emeleti részét a lábadozó katonák részére adta át a község, a várba pedig altiszti iskola céljára jelölt ki helyiségeket.39 A legnagyobb feszültségek azonban a lakossági elszállásolás kapcsán alakultak ki. Az így elszállásolt katonaság kárt okozott az épületekben,40 de a legtöbb panasz a közbiztonság megromlása miatt hangzott el. A katonaságtól elszenvedett gazdasági károk miatt akkora volt a lakosság elkeseredése, hogy a főispán 1917-ben személyesen utazott Siklósra és környékére a helyzetet kivizsgálni. A főispán — jelentésének tanúsága szerint — a problémák gyökerét részben a feltételek hiányában, részben a katonaság elfogadhatatlan magatartásában látta. „A kormányzatomra bízott Baranya vármegye Siklós, Gyűd és Nagyharsány községeiben, mintegy két és fél év óta 10-14.000 főnyi bosnyák katonaság van elhelyezve. Sem ezen vidék férőhelye, de élelmiszer készletei sem elégségesek arra, hogy egy éveken át tartó oly nagy számú katonai beszállásolást elbírjon, különösen most a háború harmadik évében, amidőn a folytonos rekvirálás által, a még rendelkezésre álló élelmiszer a lakosság élelmezésére alig elégséges. A háború első idejében még a lakosság készségesen viselte el ezen terhet, most azonban naponta érkeznek be panaszok és az elégedetlenség oly magas fokra jutott, hogy a különben oly békés lakosság a legelkeseredettebb hangulatban alig képes csekélyke vagyonát és birtokát a bosnyák csapatok fosztogatásaitól megőrizni, ezt pedig annál kevésbé, mert a férfi lakosság nagyrésze be van vonulva és az otthon maradt asszonyok és öreg férfiak a bosnyák csapatok folytonos fosztogatásaival szemben teljesen tehetetlen. ... a jelzett csapatok, a szántóföldeket és szőlőket csoportonként megszállva nemcsak a gazdasági terményeket (burgonya, tengeri, répa, bab, stb.) és szőlőket megdézsmálják, hanem azokat teljesen kifosztják, miáltal már mai napig is a lakosságnak okozott kár ezrekre rúg. Ilyen és ehhez hasonló esetek Siklós, Gyűd, Nagyharsány stb. községek határaiban naponta fordulnak elő. Ezen főleg éjjel fosztogató bosnyák csapatok, a legerőszakosabb módon szállnak szembe a lakossággal, mely csekélyke vagyonának védelmében azokkal szemben teljesen tehetetlen. A kiküldött járőrök nemcsak, hogy a lakosságnak védelmet nem nyújtanak, hanem igen sok esetben maguk fosztogatnak, a vagyonukat őrző lakosokat megverik, rájuk tüzelnek, sőt a katonai őrszobákba bekísérik, ott őket órákig, sőt napokig minden jog ellenére fogva tartják. Mindezek az évekig húzódó, immár tarthatatlan állapotok, odaérlelték a dolgot, hogy azon a vidék lakossága ádáz gyűlölettel van eltelve a hadsereg és tisztjei iránt, mert azokban fosztogatóit látja, ezeknél pedig védelmet nem talál."41 A főispán hiába javasolta, hogy a járásban állomásozó csapatokat helyezzék el Baranya vármegyén kívülre: a háború végéig csapatokat találunk Siklóson és térségében.

Háború és gazdaság

Az elöljáróság, amikor tájékoztatta Siklós lakóit a terménykészletek összeírásáról, abbeli reményét fejezte ki, hogy — „lelkének hazafias sugallatát követve" — kötelezettségét mindenki pontosan fogja teljesíteni.46 A készletek azonban az idők folyamán — a rossz terméseredményeknek következtében is — annyira lecsökkentek, hogy a lakosság egyre kevésbé volt hajlandó „becsületes" bevallásokat tenni. A hadvezetőség és a kormányzat ezért 1918 elején a katonaságot vetette be a rekvirálás végrehajtására. Létrehoztak egy 10 főből álló katonai alakulatot, amelyhez egy megbízható civil egyént — egy korábbi rekviráló biztost vagy az elöljáróság egyik tagját — osztottak be.47 A rejtegetések felderítése érdekében, a feljelentők az elrejtett mennyiség egyötödét kapták jutalmul.48 Az ország anyagi kimerülésével arányosan szigorították a kötelezettségeket. 1917-ben már a bérmunkásokat is mezőgazdasági termelőnek vették, s a rendelet hatályát a haszonbérlet keretében termelt, munkabérként, arató- vagy cséplőrészként, illetve konvenció fejében kapott gabonára is kiterjesztették.49

A hadigazdaságra átállított ipart egyre jobban sújtotta a nyersanyaghiány. Ennek pótlására a háború egész időtartama alatt begyűjtötték a fémből készült tárgyakat. A vendéglátó egységek fémedényei,50 majd a gyárakban, a kereskedők raktáraiban található fém ajtóveretek sem kerülték el sorsukat.51 A lakosságot önkéntes adakozásra szólították fel. A kezdeti lelkesedés jele volt a siklósi református egyházközség döntése: a hadsereg fémszükségletéhez való hozzájárulás céljából önként felajánlották a két nagyobb harangjukat.52 Egy kormányrendelet alapján 1916. március 27-től Siklóson is működött átvevő bizottság, mely 1916. április 18-án 109 kg vörösréz (462 korona értékben), valamint 242 kg sárgaréz (671 korona értékben) begyűjtését jelentette.53 1917 márciusában már az épületek és kerítések bronzból, sárga- vagy vörösrézből készült ajtóvereteit is igénybe vették, ha kellett hatósági eljárás keretében.54 Siklóson a fémbegyűjtési bizottság 1918 szeptemberében 893 épületet tartott nyilván, ahonnan kb. 1000 kilincset lehet begyűjteni.55

A lakosság elsősorban a közélelmezés révén érzékelhette a modern háború gazdasági hatásait. Először fordult elő, hogy az ország határain túl zajló harci cselekmények közvetlen kihatással voltak mindennapi életére. Az államvezetésnek nemcsak a hadsereg utánpótlásának, hanem az otthonmaradtak közélelmezésének biztosításáról is gondoskodnia kellett. Első lépésként az élelmiszerárakat rögzítették, melyeket a magánkereskedelemben is kötelesek voltak betartani a kereskedők és őstermelők. Ennek ellenőrzése nem kis feladatot jelentett a helyi közigazgatás számára. Siklóson és a járásban is megjelentek közvetítő kereskedők, akik a termelőtől a községekben megvásárolták az árut (a tej, a tejtermékek, a tojás és a konyhakerti termények voltak a fő árucikkek), melyet a járáson kívüli piacokon, magasabb áron értékesítettek. A siklósi piacon ugyanígy árultak másutt felvásárolt élelmiszert.56

Mivel a közélelmezési cikkeket Siklós lakóinak többsége a piacon szerezhette be, a piaci árak alakulása alkalmas lehet arra, hogy érzékeltessük a megélhetési lehetőségek változását.1. sz. táblázat

Piaci árak Siklóson 1913-1916)57

... Nincs adat

Az alapvető élelmiszerek árai tehát a háború kitörésekor ugrásszerűen megnőttek. A háború folyamán, a hivatalos árakban nem tapasztalható radikális növekedés, a siklósi sajtó árdrágítók elleni folyamatos küzdelme azonban jelzi, hogy a szabadpiaci árakra nem ez volt a jellemző. A háború elhúzódása és a rekvirálások nyomán a sertés- és marhahús eltűnt a siklósi piacról. Előtérbe kerültek a baromfifélék. 1915-ben a rántanivaló csirke párja 4 korona volt, 1916-ban már egy darab került 2,50 koronába. A levestyúk párja 1915-ben 6 korona volt, 1916-ban darabja 3,50 korona.58 A bérből és fizetésből élőknek volt a legnehezebb, mivel nem volt olyan árucikk (cukor, trafikáru, világító olaj stb.), amelynek árát ne emelték volna hivatalosan is.59

A magas árak és a szabályozási hiányosságok is hozzájárultak a piacon tapasztalt anomáliákhoz. Előfordult, hogy a vevő az eladó fele tejfelét kimérette, majd fizetés nélkül távozott; vagy az eladó rendes árat kért a vevőtől, az pedig — miután átvette az árut —, olyan árat fizetett, amilyen neki tetszett. Az áruhiány miatt a vevők gyakran szinte megrohanták az eladót, és — egymásra ráígérve — maguk verték fel az amúgy is magas árakat. E negatív jelenségek arra késztették a nagyközség jegyzőjét, hogy újságcikkben ígérje mag a lakosságnak a piaci rend megteremtését, s egyben kérje türelmüket, közreműködésüket.60

A közélelmezést egyre nehezítette a háború elhúzódása. 1917. április 9-én felállították Siklóson az „Élelmezési Bizottság"-ot, amelyre nem kis feladat hárult. Mivel 1916-ban rosszak voltak a terméseredmények, és nemcsak a magyar hadsereget kellett ellátni, hanem a szövetségeseknek is kellett szállítani, a hátország ellátására nem sok maradt. Az ellátás rohamos romlása Siklóson is tápot adott a rémhírterjesztésnek.61

Egy 1915. február 20-án kelt jelentés szerint Siklóson 3.780 fő volt azoknak a száma, akik nem rendelkeztek sem búzával, sem rozzsal, míg 12 fő 1 hónapra, 30 fő 2 hónapra, 116 fő 3 hónapra, 101 fő 4 hónapra, 87 fő pedig 5 hónapra rendelkezett elegendő gabonával. Már nyolc nap múlva rosszabb volt a helyzet: március l-jén 3.792 fő volt gabonából teljesen ellátatlan, 30 fő rendelkezett 1 hónapra, 116 fő 2 hónapra, 101 fő 3 hónapra, 87 fő 4 hónapra elegendő készlettel. Gyűdön 251 ellátatlant írtak össze márciusban, akiknek egyáltalán nem volt sem búzájuk, sem rozsuk. 251 fő rendelkezett búzából 4 hónapra elegendő készlettel.62

A kedvezőtlen időjárási viszonyok, a szállítási nehézségek, valamint az áru visszatartása miatt a lakosság gabona-, illetve lisztellátását csak korlátozó intézkedések életbeléptetésével tudta a kormányzat biztosítani. 1916 januárjában az alispán meghatározta a fejadagok nagyságát. A lisztárusítással megbízott üzletek csak egyheti adagot adhattak ki egyszerre.63 Az ellátási nehézségeket tetézte, hogy nemcsak a rászorulók igényeltek.64 Siklóson is csak jegyre adták a lisztet, s csupán egy üzletben, ami nagy nehézségeket okozott a háztartásokban. Az elöljáróság által hetente egyszer, egy helyen kiosztott lisztutalványok egyetlen helyen történő beváltása rendszeres (esetenként 2-300 fős) sorban állást eredményezett, s azt, hogy nem mindenki jutott sorra. 1917-ben ezért javasolták a három helyen való utalványozást, illetve, hogy több üzlet is kapjon jogosítványt a liszt árusítására.65 Mindez akkor történt, amikor Baranyában amúgy is súlyosbodott a helyzet. A lisztkészlet csökkenése miatt 1917 áprilisában a már leszállított fejadagoknak is csak 50 %-át tudták kiszolgáltatni: egy főre 160, 120, 100 gramm fejadag jutott.66 A kormányzat már 1915 elején korlátozta a búza felhasználásának lehetőségeit: megtiltotta a búzalisztből történő kenyérsütést a háztartásokban; a pékeknek tilos volt a magánfelektől sütésre elfogadni olyan tésztát, amelynek legalább a fele nem kukoricalisztet tartalmazott;67 1915 végétől nem süthettek búzából, árpából, rozsból vagy ezek keverékéből készült zsemlét, kiflit és egyéb apró süteményt.68 1916 közepétől - az ellenőrzést megkönnyítendő az éjszakai kenyérsütés tilalmát vezették be.69

Gondok adódtak a sertéshús- és zsírellátás területén is. A maximált húsárak miatt az 5-6 helyi hentes 1916 tavaszára bezárta üzletét. A legtovább működő kettő - 1-2 koronával magasabb áron — Pécsett értékesítette termékeit. A siklósi főjegyző ezért kedvezőbb árak megállapítását kérte a járás főszolgabírójától.70 Ha mégis akadt az üzletekben hús, egy 1916. szeptember 23-án kelt rendelet értelmében szerdán és pénteken tilos volt húst akár nyers, akár feldolgozott állapotban forgalomba hozni, illetve a vendéglőkben húsételt felszolgálni.71

Az élelmezés fokozódó nehézségei és a tüzelőanyagok hiányának enyhítése, valamint a szegényebb néposztály és a „kötött jövedelemmel bíró osztályok megélhetésének olcsóbbá tétele" érdekében az Országos Közélelmezési Hivatal 1917 februárjában szorgalmazta népkonyhák felállítását. Siklóson nem tettek eleget a felhívásnak. A járás főszolgabírója március 26-án tett jelentésében ezt megfelelő helyiség és anyagi eszközök hiánya mellett az „előrelátható részvétlenség"-gel indokolta. Úgy látta, hogy a térségben az állami és társadalmi jótékonykodáson túl a tavasztól adódó munkaalkalmak is elegendőek lesznek a probléma megoldására.72

A fentiek miatt is alapvető katonai és társadalmi érdek volt mezőgazdasági munkák elvégzése. Az 1914. évi behívások idején még nem okozott problémát a munkaerő biztosítása sem Siklóson, sem Gyűdön. Csupán a Siklóshoz tartozó Sári-puszta bérlője, Weisz Izidor igényelt 20 főt az aratási, behordási és cséplési munkákra.73 A hadvezetőség az ilyen jellegű feladatok elvégzésére népfelkelő és katonai osztagokat alakított. Azok a nagy gazdaságok igényelhették, ahonnan a behívások miatt a munkáskezek nagy részét elvonták. Másutt az erők összefogását, a női munka erőteljesebben igénybe vételét szorgalmazták.74 Amíg a hadi helyzet engedte, aratási szabadságot is engedélyezett a hadvezetőség. 1915 nyarától erre már nem volt lehetőség. A hiányzó munkaerőt a belügyminiszter 1915. március 31-én kelt leirata alapján hadifoglyok igénybevételével pótolhatták a vármegyék, a hadifogolytáborokból történő munkaerő igénylésével.75 1915 júniusában — a nyári munkák elvégzésére — 60 hadifoglyot irányítottak Siklósra a kenyérmezei és a csóti fogolytáborokból.76 Létszámuk állandóan változott. Egy 1916. július 22-én kelt kimutatás szerint a siklósi kisgazdáknál 43 fő dolgozott 2 őr felügyelete mellett, a nagyobb gazdaságokban pedig összesen 22 főt foglalkoztattak.77

A munkaerő így sem volt elegendő. A vármegye közigazgatási bizottsága már 1915. március 9-én állást foglalt abban, hogy „az iskolába járó gyermeki ifjúság[nak is]...testi erejéhez képest ki kell vennie részét a termelő munkából."78 Gyűdön és Siklóson — tanítóik vezetésével — minden tizedik életévét betöltött fiú és leány részt vett a hernyózás, a vértetű- és cserebogárirtás, a répabogár-szedés, a gyomlálás munkálataiban, akárcsak a hadsereg részére oly fontosnak minősített csalán begyűjtésében.79

A megnövekedett igények miatt növelni kellett a gabona vetésterületét, aminek a legelőterületek is áldozatául estek. A földművelésügyi kormányzat ezért lehetővé tette az állatvásárterek legeltetésre való felhasználhatását.80 A rendelet nyomán 1916. május 11-től Siklós állatvásárterén is lehetett lovakat, szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket legeltetni.

Ellentmondásosan hatott a háború a Siklóson és vidékén oly nagy hagyománnyal rendelkező szőlő- és bortermelésre. Kedvező volt, hogy a legsilányabb borokat is felvásárolták a hadsereg részére, a szőlők kártevői elleni védekezés azonban katasztrofális mértékben romlott. Az általános anyaghiányban a rézgálic is a hiánylistára került. Így — a nem kielégítő permetezés miatt — a bortermés 1916-ban jóval alatta maradt a közepesnek.81 Ebben a gazdasági ágban is éreztette hatását a nagyfokú munkaerőhiány.82

A három pénzintézet — a Siklósi Takarék- és Hitelegylet RT, a Siklósi Kölcsönös Segélyező Egylet és a Siklósi Takarékpénztár — a háború alatt is tovább működött. Az 1914. üzletév első felében még az összes pénzügyi üzletágban emelkedés volt tapasztalható, amit a háború kitörése után visszaesés követett. Az első hónapokban a betétesek — pánikhangulatba esvén — a siklósi pénzintézetekből is a normálisnál több betétet vontak ki. Helyzetüket az stabilizálta, hogy a háború első öt hónapjában a gazdák a gabonát, élelmiszert, jószágot viszonylag magas áron tudták értékesíteni, az adósságaik törlesztése után maradt pénzfölöslegüket pedig betét formájában fektették be.83 A siklósi pénzintézetek jelentéseiből kiderül, hogy a moratóriumrendelet ellenére is mindig kifizették azokat a pénzösszegeket, amelyeket a betétesek kértek, kivéve, ha egyértelmű volt, hogy az illető a háborútól való félelmében akarta a pénzét a forgalom elől elvonni.84 Az egész háborús időszak alatt a pénzintézetek bő pénzkészlet felett rendelkeztek.85 Ez majdnem teljes egészében a betétállományból adódott, mivel beruházások nem voltak, pangott az ingatlanpiac, nem volt kinek kölcsönt folyósítani.86 A kockázatos üzletágaktól tartózkodtak. A betétösszegek annak ellenére is növekedtek, hogy a pénzintézetek a kamatlábakat több ízben is kénytelenek voltak csökkenteni, mivel a betett összegek gyümölcsöző kihelyezésére sem igen adódott lehetőségük.87 Nagy üzletet jelentett a pénzintézetek számára a hadi-kölcsön-jegyzés.88 Mindhárom pénzintézet háborús évek alatti stabil helyzetét igazolja, hogy részvényeseiknek, tagjainak minden évben a megelőző évinél magasabb nyereséget tudtak fizetni. A Siklósi Takarékpénztárnak még arra is volt ereje, hogy 1918 áprilisában 400 ezer koronáról 600 ezer koronára emelje alaptőkéjét.89 Mindebben döntő szerepe volt annak, hogy józan, reális üzletpolitikát folytattak.90

Társadalmi és kulturális élet

A „háborús hátország" szindróma miatt előtérbe került a jótékonysági tevékenység. A különböző egyesületek által rendezett kulturális megmozdulásoknak egy fő célja volt: adományok gyűjtése, a bevételek felajánlása a fronton harcoló, illetve a Siklóson vagy a megyeszékhelyen ápolt, lábadozó katonák számára, amiben a három nőegylet járt élen. A Siklósi Keresztény Jótékonysági Nőegylet, az Izraelita Betegsegélyző Nőegylet és a Keresztény Jótékony Nőegylet hol összefogva, hol külön-külön szervezte azokat az estélyeket, ahol színvonalas műsorral várták azokat, akik hajlandók voltak a belépőjegyeket megvenni, illetve azon felül is jótékonykodni.98 A műsoron élőképek, szavalatok, énekszámok, hangszeres zeneszámok szoktak szerepelni a legkülönbözőbb - esetenként helyi - szerzőktől. Sok esetben a helybeli szerzők művei is előadásra kerültek.

A Siklósi Társaskör, mely a háború éveiben is alapszabályszerűen működött99, bekapcsolódott a kormányzat által, a harcok során elpusztult kárpáti falvak újjáépítésére indított akcióba. Az általuk szervezett — tudományos ismeretterjesztő és művészeti jellegű — előadássorozat bevétele összesen 727 korona volt. A felmerült kiadások levonása után 600 koronát beküldtek az alispáni hivatalba a jelzett célra.100

1918. március 3-án a feminista mozgalom pécsi csoportjának ügyvezető elnöke, Greiner Gizella dr. tartott előadást a nők választójogáról. A gyűlés határozati javaslatot fogadott el, amelyben az országgyűlési képviselőt, Csizmazia Eleket megbízták, hogy a választójog országgyűlési tárgyalásakor a nők aktív és passzív választójogát képviselje. Az összejövetelnek csekély hatása volt, mert Siklóson alig néhányan léptek be a pécsi csoportba.101

A nagyközség kulturális életének meghatározó eleme, a nagy hagyományokkal rendelkező színpártoló egyesület, a nehéz háborús években is mindent megtett a színvonal fenntartásáért, a siklósi színházi kultúra életben tartásáért. Választmánya abból indult ki, hogy a válságos időszakban még inkább támogatni kell a színészetet, mint a békeévekben. Ennek szellemében kötött szerződést Remete Gézának, a dunántúli színikerület igazgatójának társulatával egy 18 előadásból álló, bérletes és a sajtó reagálása egyaránt a háborús hangulatot tükrözte.102 A társulat a lekötött előadássorozat után még három előadással megtoldotta siklósi tartózkodását. Búcsúfel lépésként jótékony célú előadásra került sor, helybeliek közreműködésével. Utóbbi egy hazafias és aktuális tárgyú revü volt „1914" címmel.103 A társulat nagy sikert aratott siklósi szereplésével.104 A következő évadban, 1916. február 3-tól Rácz Dezső színtársulata lépett fel a nagyközségben. Repertoárján zömmel a könnyű műfaj képviselő darabok - operettek, vígjátékok - szerepeltek.105 Ezt a társulatot már nem kímélte a háború; behívások miatt nem tudott teljes létszámmal fellépni.106

A siklósi színházi élet fejlettségére jellemző, hogy a háborús viszonyok ellenére még távoli színtársulatok is tervbe vették az itteni szereplést. 1917 kora nyarán a Nyitravármegyei Nemzeti Színház társulata tervezett előadássorozatot Siklóson.107 A színházigazgató azonban -a siklósiak legnagyobb bánatára - a meleg beálltára történő hivatkozással, lemondta a vendégszereplést.108 Nincs adatunk más, egész évados szereplésről. Egy alkalomra, 1917. április 25-én a pécsi Nemzeti Színház tagjai jöttek Siklósra. Jótékonysági kabaré estet rendeztek egyik rokkanttá vált tagjuk, Kabos László javára, akit orosz hadifogságból cserélték ki.109

Siklós zenei életének színvonala sem csökkent a háborús viszonyok között, bár ritkábban került sor a művelt közönség zenei igényeit kielégítő estekre. A hangversenyek is elsősorban a jótékonyságot szolgálták, bevételeikkel - többek között - az erdélyi menekülteket, a vak katonákat segítették. A repertoáron gyakran szerepeltek frissen született, a háború ihlette dalok és más zenei művek. A Központi Szálloda nagytermében rendezett koncerteken elsősorban a helyi, művészi vénával és tehetséggel rendelkező személyek léptek fel: Scheiber Jenőné zongoraművész és zenekon-zervatóriumi előkészítő iskolájának növendékei, Antal Gyula gordonkás, Weisz Ferike énekes. Vendégszerepelt Siklóson a háború éveiben a nagyhírű Pécsi Dalárda 20 tagú vegyes kara, Haksch Lajos és a cs. és kir. 6. gyalogezred zenekara Prychistal József vezényletével, Benedek Zóra énekes, a bécsi zeneakadémia növendéke, a Siklósról elszármazott pécsi énekesnő, Schneider Berta, a pécsi Schuman János, Báter János és Mandel Irén.110

A háború alatt is működött a mozi. A háborús helyzetet jelezte, hogy a filmek levetítése előtt a harctérről jött táviratokat olvashatta el a közönség a vászonra kivetítve. 111 Másrészt, a tulajdonos, Goldberger Rezső több alkalommal jótékonysági célra ajánlotta fel a bevételt.112

A háborús állapot Siklós oktatásügyét is befolyásolta. Elsősorban a tanítók katonai behívása, másrészt sebesült, lábadozó katonák oktatási intézményekbe történt betelepítése révén. Az oktatás védelmében a kultuszminiszter elrendelte, hogy állami feladat elvégzésére (rekvirálás stb.) csak úgy lehet az állami és községi tanítókat felhasználni, ha a távollétük nem zavarja a tanítás menetét. A nagyszünidő alatt viszont engedély nélkül nem hagyhatták el állomáshelyüket.113

A siklósi járás főszolgabírája a háború kitörésekor kórházi célokra lefoglalta a katolikus elemi iskola 6 tantermét. Az iskolaszék elnökének petíciójára volt szükség ahhoz, hogy az alispán feloldja a zár alól az iskolát.114 Siklóson az országos tendenciával115 szemben nem okozott nehézséget a tankötelezettség végrehajtása, nem nőtt az iskolakerülők száma. Az 1916-os iskolaévre a polgári fiúiskolába 104, a magán polgári lányiskolába 113, a katolikus fiúiskolába 183, a leányiskolába 177, a református fiúiskolába 39, a lányiskolába 47, az izraelita iskolába 65, a görögkeleti iskolába pedig 13 tanuló iratkozott be. Egyedül az iparos tanonciskolába beiratkozottak száma csökkent: az 1915. évi 111 fővel szemben, az 1916-os tanévre csak 61 gyermek iratkozott be. Az ok: az iparosok nagy részét behívták katonának, illetve hősi halált haltak, az itthon maradtak pedig — az üzleti élet nem kielégítő volta miatt — nem tarthattak tanulót.116

A tanítás menetében nem volt fennakadás sem Siklóson, sem Gyűdön. A minisztérium nem engedélyezte, hogy a megszokott tanítási menetet megváltoztassák.117 Csak 1917 júliusától tette lehetővé, hogy a 9-14 évesek részére a helyi iskolai hatóságok felmentéseket adhassanak az iskolai év kezdetétől október végéig, valamint május hó elejétől az iskolai év végéig. De csak gazdasági, ipari, háztartási munkálatokban való részvétel céljából, ideértve a hadicélokat szolgáló munkálatokat is. Alkalmazására már nem került sor.118 A tanítás menetében csak annyiban lehetett érzékelni a háborús helyzetet, hogy a miniszter elrendelte a gazdasági ismeretek mélyrehatóbb oktatását.119

A háború okozta nyersanyag- (főleg papír-) hiány éreztette hatását az oktatás technikai színvonalában. 1916 őszén elemi iskolákban a füzetek helyett már ismét palatáblát kellett használni. A füzetekben nem volt szabad üres helyeket hagyni.120 A katonai behívások természetesen településeink tanítóit sem kerülték el. A siklósi és gyűdi tanítók közül katonai szolgálatra hívták be Bálint Gézát, Jeges Károlyt, Schmidt Vilmost és Toók Gyulát.121 A hiányzókat a többiek helyettesítették. Ennek megoldására más iskolából is történt áttanítás. A siklósi iskolaszék engedélyezte, hogy Krausz Mór az izraelita iskolából óraadóként segítsen a polgári iskolában, őt pedig a főrabbi, dr. Junger Mózes helyettesítette az iskolában.122 Gyűdön pedig 1917-ben Igerth Mártát találjuk, mint segédtanítónőt.123 A megélhetési nehézségek ellensúlyozása érdekében a minisztérium egyszeri háborús segélyeket folyósított a tanítók részére.124 A tanfelügyelő úgy ítélte meg, hogy Siklóson a tanítás minden nehézség ellenére lelkiismeretesen és dicséretreméltóan folyt.125

A nehézséget az is fokozta, hogy a katonaság, pl. a református elemi iskola tantermét és a tanítói lak nagyobb részét raktár céljára lefoglalta. Hiába kérték négy éven keresztül a református kerület illetékesei a visszaadást, a gyerekek kénytelenek voltak kilencvenen egy 50 főre méretezett teremben tanulni.126 Az izraelita hitközség által fenntartott népiskola befogadta a katolikus, református és lutheránus kisdiákokat is. A hitközség 1916. december 10-én erre is hivatkozva kérte a település elöljáróságát, hogy az iskola részére 600 korona segélyt szavazzanak meg. A kérelem elutasítását követően a vármegye 1918. január 14-én azzal az indoklással kötelezte Siklós nagyközség vezetőit a kért összeg kifizetésére, hogy egyrészt a katolikus és a református polgári leányiskolát 1916-ban már támogatta 600-600 korona segéllyel, másrészt az 1868: 53. tc. kimondja, hogy minden hitfelekezet által fenntartott iskolát támogatnia kell a településnek, amennyiben az egyiket már részesítette segélyben.127 A görög keleti szerb elemi iskolában 1914 őszén a tanítás minden zökkenő nélkül megkezdődhetett. Sem tanítóját nem vitték elkatonának, sem a katonaság nem szállásolta be magát falai közé.128 1917-ben azonban a tanítói állás megüresedett. A Szentendrén székelő görögkeleti szerb püspök Jaksics Lala képesített tanítónőt nevezte ki erre az állásra, aki Zomborból jött.129 Korlátozásuk abban merült ki, hogy az iskola falán, a magyar nyelvű mellett lévő, a cirill betűs szerb nyelvű felírat eltávolítására kötelezték őket.130

A község fontos oktatási intézménye volt a polgári fiúiskola. A környező települések, sőt megyén kívüliek részére is vonzerőt gyakorolt: 76 helybeli mellett 29 baranyai és 4 más megyékből származó látogatta az iskolát. Vonzáskörzetét a háború ellenére is megőrizte. Minden nemzetiség képviseltette magát, a szülők foglalkozása tekintetében is minden réteg képviselve volt: értelmiségi, földbirtokos, magánzó, kereskedő, iparos (ők voltak többségben), földműves és munkás.131 Igazgatója, Szohner Sándor még 1914 augusztusában, Eifried Ágost tanár pedig novemberben vonult be. A kényszerű, további személyi változások nyomán kétszer is módosítani kellett az órarendeket, a tanórák számát is csökkenve.132 A háború kitörése felborította a képzésben nagy szerepet játszó tanulmányi kirándulások programját.133

Újabb próbatétel volt, hogy az iskolának 1915. december 13-án ki kellett költöznie, mert lábadozó katonákat telepítettek az épületbe. A tanítás május 11-ig részben a katolikus iskola részükre átadott helyiségeiben folyt, részben pedig a zárda falai között. A felszerelések nagyobb részét nem tudták magukkal vinni, így az oktatásban oly fontos szemléltetés tárgyi feltételeitől el voltak zárva.134 A helyi sajtó hiába tette szóvá ezt a lehetetlen állapotot.135 A tanulók a könyvtárat is csak a decemberi elköltözésükig használhatták, mivel ezt a katonák orvosi rendelőjének rendezték be.136

A háború éveiben iskolaalapításra is sor került — egy másik megszüntetése árán. Az 1901-ben Gusztáv Ágostonné által létrehozott magán polgári leányiskola sem szakmai, sem anyagi követelményeknek nem felelt meg. 1914 elején az igazgatónő sikertelenül kezdeményezte társulati alapon történő átszervezését, az illetékes minisztérium nem hagyta jóvá a működést.137 A katolikus hitközség kérte egy egyházi polgári iskola felállításának engedélyezését. Az eredmény az lett, hogy a magán polgári leányiskola megszűnt, felszerelését az új, katolikus polgári leányiskola vette át. Az iskola — a nagyközség képviselőtestületének anyagi támogatását is élvezte 138 — 1916 szeptemberében kezdte meg működését, a Pécsi utca 23. szám alatti Belicsek-féle házban.

A katolikusok példáján felbuzdulva, a másik legnagyobb vallási közösség, a reformátusok is saját polgári leányiskola létrehozását kezdeményezték. A Felsőbaranyai Református Egyházmegye 1916. augusztus 29-én tartott közgyűlése döntött az intézményalapításról, a szeptember 2-9. közötti időszakra meghirdette a beíratásokat,139 s október 2-án ténylegesen megnyílt az iskola.140 A személyi feltételek eredményes megteremtését jelezte, hogy az illetékes egyházügyi bizottság és a sajtó egyaránt jónak minősítette a tanári kar működését, új módszereit. Ezt is segítette a mintegy 7000 korona értékben rendelt felszerelés, mely a legújabb rendszerű padok mellett korszerű szemléltető eszközöket is tartalmazott.141 Mindezt lehetővé tette, s egyben az iránta megnyilvánuló kiterjedt igényt is jelezte, hogy az iskola, az egyházi hatóságon túl élvezhette a siklósi képviselőtestület,142 a Siklósi Takarékpénztár, a Vajszlói Kereskedelmi Bank és a szülők anyagi támogatását. Az iskolatanács előrenéző programot dolgozott ki. Az iskola dicséretesen jó működése és az ebből adódó nagyfokú érdeklődés alapján egy 15-20 fős leányinternátus létesítését tervezték. Megvalósításáról nincs adatunk.143 1917 nyarán — Losonczy Ferenc, páprádi tanító kezdeményezésére — a siklósi járás reformátusai között mozgalom indult, hogy az iskola részére alapítványt hozzanak létre a tanítók rekvi-rálásokért kapott napidíjaiból.144

Egészségügy, szociális ellátás

A háború mindenekelőtt a sebesültek ellátása révén hárított terheket az egészségügyre. Közvetlenül a háború kitörése után, 1914. július 31-én, a belügyminiszter a siklósi nyilvános kórházat is kötelezte, hogy készüljön fel e feladatra; ennek érdekében egészítse ki a hiányos felszereléseket, bőségesen tároljon kötszereket és egyéb gyógyító eszközöket. A polgári betegek közül csak azokat lehetett felvenni (alapos vizsgálat után), akiknek betegsége „feltétlen és halaszthatatlan orvosi beavatkozást és kórházi ápolást igényel"145

Siklósra 1914. szeptember 26-án érkezett az első sebesültszállító vonat, egyelőre baranyai születésű sebesültekkel.146 1916-ra — az orosz offenzíva következtében — már szűknek bizonyult a kórház, s a megkétszereződött forgalom miatt az addig évi 19-22.000 korona ápolási költség 40 ezer koronára emelkedett. Ezért egyrészt az Országos Vöröskereszt Egylet 10 ágyas bővítést kért, másrészt kiegészítésre szorult az intézmény költségvetése. Mivel ezt saját erőforrásból sem Siklós nagyközség, sem a kórház nem tudta megoldani, a kórház igazgatója által - a három siklósi nőegylet közvetítésével147 - szervezett társadalmi akció148 révén kellett a hiányzó összeg egy részét biztosítani.149 A további hiánypótlásról a képviselőtestület gondoskodott, 1916. december 2-án, majd a következő évben, a költségvetésben biztosította a szükséges pénzt a kórháznak.150 A betegek élelmezésének zavartalanságát már csak a Kölcsönös Segélyező Egylettől — 6%-os kamatra — felvett kölcsönnel garantálhatta a község vezetése.

A rendkívüli helyzetben a közigazgatás a megszokottnál nagyobb figyelmet fordított a közegészségügyre, kivált a járványok elleni védekezésre. Elsősorban a harcterekről visszaérkezett katonákat kellett szigorú figyelemmel kísérni. Bár különös gonddal ügyeltek a tanuló ifjúság egészségére,151 s a tanítóság közreműködésével végzett felvilágosító munkára,152 a vörheny nem kerülte el Siklóst: 1916-ban két halálos áldozatot is követelt.153 Ha a rémhírekben emlegetett154 kolera nem is, de a „kiütéses hagymáz" szintén fellépett a községben állomásozó katonaság körében. Különösen nagy veszélyt jelentett, hogy a Siklóson, Gyűdön, Harkányban és Beremenden elhelyezett, boszniai-hercegovinai alakulat katonái fertőzött területről jöttek, közöttük többen trópusi betegségből lábadoztak. 1918 nyarán a maláriaveszély is fenyegetett.155 A sokféle kór elterjedését a közigazgatás mindenekelőtt a katonákkal szexuális kapcsolatot tartó nők fokozott ellenőrzésével igyekezett megakadályozni. Hasonló célt szolgált az orvoshiány megszüntetésére, a katonának behívott orvos, dr. Lengyel Jánosnak Siklósra történő visszave-zénylésére irányuló kérés,156 illetve a gyógyszerellátás javítására tett intézkedések.

A Siklóson ebben az időben működő két gyógyszertárnak — a behívások következtében megcsappant személyzettel is — állandó éjjeli és ünnepnapi ügyeletet kellett ellátniuk. A nagy fizikai igénybevétel miatt 1916 májusától a két gyógyszerész — Antal Gyula és Kerbolt Dániel — felváltva elégítette ki ezt az igényt, ami azonban nem folyt zavartalanul.157 Az általános drágulás miatti bezárások elkerülése érdekében a siklósi patikusok is jogot kaptak arra, hogy 1916. április l-jétől a vények vételárához a gyógyszerészeti munkálatok díjának 20, majd 60%-át felszámítsák.158

A megnövekedett ápolási igényeket csak újabb munkaerő tömeges bevonásával lehetett kielégíteni. A kezdetben e téren is tapasztalható lelkesedés hatására, dr. Kregczy Ottó kórházigazgató felhívására, a siklósi hölgyek is szép számban jelentkeztek az általa szervezett ápolónőképző tanfolyamra. A részvétel áldozatvállalást követelt.159 A helybéli nők kezdettől részt vettek a hamarosan megérkező sebesült katonák ápolásában, a kórházban fekvő sebesültek részére meleg holmikat készítettek.160 E tevékenységük kitartott a háború végéig.161

A háború alatt a korábbihoz képes jelentősen megnőtt a szociális problémák iránti fogékonyság; kezdetben a katonák, sebesültek, később a hadiárvák és özvegyek, a hátország elesettjeinek megsegítését szolgáló tevékenység. A siklósi társadalom, elsősorban a nők — mint már utaltunk rá —, az adománygyűjtés, az azt szolgáló rendezvényszervezés minden válfajából kivették részüket. Országos és megyei akció keretében gyűjtöttek ruhaneműket, részt vettek az „aranyat vasért" néven meghirdetett országos mozgalomban. A harctéren lévők részére hósap-kákat, kesztyűket kötöttek, a helyben ápolt, már lábadozó katonákat természetbeni és pénzbeli adományokkal segítették.162 A szociális érzékenység szokatlan megnyilvánulása volt, hogy egyes esetekben a fronton harcolók küldtek pénzt a „hadiárva nevelésére fordítandólag", s a pécsi 19. honvéd gyalogezred rokkantjai részére.163 A társadalom segítőkészsége az évek múltával kezdett eltompulni. Az utolsó háborús évben az önzés vált jellemzővé.

Forradalom és antant-szerb megszállás

1918 októbere véget vetett a háborúnak, s új társadalmi-politikai berendezkedést teremtett Magyarországon. Október 31-én megérkezett Baranyába az a távirat, amely hírül adta a Nemzeti Tanács hatalomátvételét a fővárosban, valamint azt, hogy az uralkodó Károlyi Mihályt nevezte ki kormányfőnek.164 November 2-án Siklóson és Gyűdön is közzétették az alispán felhívását a belső rend és nyugalom megóvására.165 November 4-én az alispán felszólította a főszolgabírókat a községi nemzeti tanácsok megalakítására,166 ami Siklóson meg is történt.167 A nemzeti tanácsok feladat- és hatáskörét kezdetben nem szabályozták.168 Későbbi rendelkezések csupán véleményező, tanácsadó szerepet szántak nekik, a közigazgatásra hagyva a települések tényleges igazgatását.169 A tanácsok néhány területen mégis jelentősebb szerepet játszottak. Legfőbb feladatukat a rend helyreállításában, fenntartásában, a személy- és vagyonvédelem biztosításában látták. Ennek érdekében alakult meg Siklóson, november első napjaiban a 150 fős nemzetőrség, melynek hatásköre a környékre is kiterjedt. Siklós községnek, a nemzetőrség felállítása végett 70.000 korona kölcsönt kellett felvennie a helyi pénzintézetektől. Mégis elkerülhetetlen volt, mert a szervezetnek az első naptól kezdve bőven adódott feladata: Alsószentmártonban 18-20 helybeli leszerelt katona jószágokat hajtott el; Gyűdön a jegyzői irodába lőttek be ismeretlen tettesek, s a csendőrség, arra hivatkozva, hogy nincs elég emberük, nem intézkedett. Petárdán a zavargások lecsillapítására vezényelték ki a nemzetőrséget.170 A Baranyai Erdő és Mezőgazdasági Rt. az erőszakos falopások miatt kért segítséget.171 Ennek visszafizetése korszakunkban már nem történt meg.172 Másik fontos feladata volt a közellátás, azon belül a közélelmezés biztosítása. Az ezt szervező községi közélelmezési bizottság Siklóson is megalakult, Kréth Imre kőműves pedig tagja lett a vármegyei bizottságnak.173 A Siklós Nagyközségi Nemzeti Tanács - 1919 februárjáig, a tanácsok, alispán által történő feloszlatásáig- a szerb megszállás időszakában is folytatta működését, a lakosság érdekeit védve a megszálló hatóságokkal szemben.174

A Károlyi-kormány képviselői 1918. november 13-án, Belgrádban aláírták a katonai konvenciót. A szerb haderő még az aláírás megtörténte előtt megkezdte hadműveleteit az ország déli részének elfoglalására. A Drina-hadosztály november 13-án átkelve a Dráván, s a dárdai hídfőből kiindulva Pécsig megszállta Baranya vármegyét. 1918. november 25-én, Újvidéken kimondták a megszállt területek egyesülésüket a Szerb Királysággal, valamint Bánát-Bácska-Baranya elszakadását Magyarországtól.175 A siklósi járás főszolgabírója 1918. november 19-én táviratban értesítette a vármegye alispánját, hogy aznap délutánra szerb lovas alakulat érkezését jelezték Siklósra. Délután 5 óra 30 perckor már a 250 lovas katona megérkezését jelentette.176

A megszállás az első napoktól kezdve Siklós lakossága számára is korlátozásokat jelentett. A szerb katonai parancsnok a községi elöljáróságnak átadta a megyei katonai parancsnokság felhívását, miszerint a szerb hadsereg feladata, hogy ezen a vidéken biztosítsa a zavartalan és szabad „életfolyást". Elrendelte az összes állami tulajdonú fegyver, állatállomány és egyéb felszerelés átadását a községi elöljáróság részére. Kilátásba helyezte, hogy a fosztogatásokat, tolvajlásokat, gyújtogatásokat a legszigorúbban büntetik, s a katonai törvényeknek megfelelően járnak el azokkal szemben, akik valótlan és nyugtalanító híreket terjesztenek.177 A megszálló hatalom a demarkációs vonalon túl fekvő Magyarországot idegen országként kezelte. Ezért, aki oda akart utazni, a siklósi elöljáróságnál - az utazás célját feltüntető és a főszolgabíróval láttamoztatott — utazási igazolványt kellett váltania. Vasúton — 1919 februárjáig — a megszállt területen belül is csak külön igazolvánnyal lehetett utazni.178

A megszállók által kinevezett alispán 1919. február 23-án elrendelte a községi közigazgatás vezetőinek felülvizsgálatát. Az új rezsim szempontjából nem megfelelő helyett újat kellett kinevezni.179 Siklóson nem volt különösebb kifogás a régi vezetés ellen, az elöljáróság folytatta működését.180 Egyedül a jegyzői poszton történt változás: miután Henfner Lajos nyugdíjba ment,181 utóda Rajics István lett, akit Ivánovics János követett. A nevek jelzik, hogy az új hatalom, ha lehetett, szerbeket, esetleg horvátokat helyezett a kulcsfontosságú közigazgatási posztokra. A bírói tisztet mindvégig Istókovics Gyula töltötte be.182 A képviselőtestület létszáma és összetétele — bár a szerb belügyminisztérium lehetőséget kínált a bővítésre183 — változatlan maradt.184

A települések belső életét szabályozó, s a dualizmus korában született jogszabályokat érvénybe hagyták, így a helyi közigazgatás változatlanul azok szerint működött. A képviselőtestület üléseinek napirendje azt jelzi, hogy a község mindennapi életét kevéssé befolyásolta a megszállás.185 A hivatal működését befolyásolta, hogy az SHS kormány 1919 elején elrendelte a szerb, horvát vagy szlovén nyelv hivatalos használatát, írásban és szóban egyaránt. Siklós önkormányzata magánféllel vagy hivatalos szervekkel történő érintkezésében csak e három nyelv valamelyikét használhatta. 1919. június 17-től annyi könnyítést engedtek, hogy az írásbeli ügyintézésnél a jobb hasábban a saját nyelvet (magyart, németet) is lehetett használni, de a bal hasábot a hivatalos nyelvek valamelyikén kellett megírni.186 A szerb hatóságok a külsőségekben is igyekeztek reprezentálni a hatalomváltást. Siklóson 1920. május 11-én még az 1903-ban elrendelt magyar nyelvű pecséteket használta az elöljáróság,187 ezt követően azonban csak horvát nyelvű pecsétnyomatokkal találkozhatunk.188

A gazdasági életben nemcsak az okozott nehézséget, hogy a személyek mozgását korlátozó igazolványrendszer mellett 1918. december 16-án bevezették a szállítási igazolványok kötelező kiváltását. Engedélyt csak a saját - házi vagy gazdasági - szükségletet kielégítő áru szállítására adtak. Ezáltal elsősorban az élelmiszerek forgalmát kívánták ellenőrizni, s a csempészetet megszüntetni. Korlátozták az útipoggyászok súlyát. A rendelet ellen vétők áruját elkobozták, és árverésre bocsátották. A bevétel 2/5-e a feljelentőt illette, a többi a központi hatóságot Újvidéken.189

1918.  december 28-ától maximálták az árakat.190 A gazdaközönség, a mesteremberek életét más módon is nehezítették. A megszálló hatóság elrendelte az összes marhalevél-járlatok kicserélését a községi pecséttel ellátott igazolványokra. Ennek kiállítási díja 2 korona volt, melynek  fele  a  kiállító  hatóságot  illette,  a  másik  fele  az  államot.191  Az  iparosokat és kereskedőket új igazolványok kiváltására kötelezték, melyek 20 koronába kerültek.192

Ezeken az akadályokon túllépve az élet a rendes kerékvágásba terelődött. Siklós fő kereskedelmi fóruma, a heti piac és az országos vásár a megszállás alatt is működött. A képviselőtestület több alkalommal, az árak változásához igazodó helypénz-tarifát állapított meg, illetve árverésre bocsátotta a helypénzszedés jogát.193

1919.  december 31-én a képviselőtestület ülésén szerepelt a községi alkalmazottak 1920. évi fizetésrendezésének indoklása képet ad a korabeli árviszonyok alakulásáról. „Ismerteti a jegyző a rendkívüli drágaságot és ezzel kapcsolatban a nehéz megélhetési viszonyokat, számtalan példát sorol fel, hogy augusztus óta egyes élelmiszer szerek és egyéb közszükségleti cikkek árai 100-500 %-al sőt még ennél is többre emelkedtek..." A fizetésemelések miatt megemelkedett a község pótadója, aminek forrását — Pécs példájára hivatkozva — luxusadó kivetésével, a bor, a mozi, a szódavíz, a pezsgő megadóztatásával biztosították.194

A megszálló hatóság beavatkozott az oktatásba. Azokban az iskolákban, ahol a magyar ajkú gyerekek nem voltak többségben, megszüntette a magyar nyelv tanítását. A vegyes tannyelvű iskolákban az osztályokat anyanyelvük szerint válogatták össze, a tanítók pedig „nyelvbeli oktató képességük" szerint tanítottak. Ahol erre nem volt mód, a kisebbség részére az anyanyelvet, mint kisegítő nyelvet használhatták. A tantervek módosítása nyomán — az 1905. évi tanterv által a nem magyar ajkú iskolákban előírt — magyar nyelvi órákat is az anyanyelv tanítására kellett fordítani. A földrajz tanítása a IV. osztályban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra terjedt ki. A sorrend: Bánát, Bácska, Baranya, Szerbia, Macedónia és Ó-Szerbia, Horvát-Szlavonország, Bosznia és Hercegovina, Dalmácia, Montenegró. Ezt heti három órában tanították. A történelem tanítása során külön hangsúlyt kapott a szerb nemzet története. Ami a külsőségeket illeti, 1919 márciusában az összes magyar felségjelvényt (címer, címeres lobogó, uralkodói képek, címeres pecsétek) a tantestület jelenlétében meg kellett semmisíteni.195 Októberben szigorúan megtiltották minden olyan tankönyv használatát, amely nem szerepelt az SHS Közoktatásügyi Minisztériumának jegyzékén. Ha más tankönyvet használtak, azokat úgy kellett kijavítani, hogy bennük „semmi olyan ne legyen, ami a Királyságunkban létező állapottal ellenkezik." A kijavított tankönyv mintapéldányát a vármegyei tanfelügyelő ellenőrizte.196 1920-ban utasították az elemi iskolákat, hogy ismertessék a „szerb hadizászló jelentőségét, melyhez annyi dicsőség és győzelem fűződik a viselt háborúban." A minisztérium egyúttal elrendelte, hogy mind a diákok, mind a tanítók minden alkalommal kötelesek arccal a zászló felé fordulva üdvözölni az államhatalom jelét.197 Ezektől a rendelkezésektől eltekintve, az iskolai élet a megszállás alatt is zavartalanul folyt minden intézményben. A megélhetési viszonyok romlása miatt elkerülhetetlenné vált a tanítók, tanárok fizetésének emelése is.A megszállók tervei szerint a békekötés után Siklós és Gyűd is az idegen állam területét gyarapította volna. A nagyhatalmak döntése azonban más irányt szabott a történésnek.198

Lábjegyzetek

1. Siklós és Vidéke 1914. július 5. „ Úrrá lesz bennünk a bosszú és a megtorlás iránt való vágy és nem lehetetlen, hogy a trónörökös pár testéből ömlő vér egy vértengernek az eredetét jelenti... Isten óvja újabb nagy csapástól mi magyar hazánkat."
2. Siklós és Vidéke 1914. július 12. 2.; Siklós 1914. július 18.1.
3. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1914. július 30.
4. BML alisp. 142/1914.
5. BML alisp. eln. Mozgósítás. 1914.
6. Siklós 1914. augusztus 1. Háborús készülődés Siklóson
7. Budapesti Közlöny 1914.177-179. sz. Ezek értelmében a hadköteles személy a monarchia területéről nem vándorolhatott ki, illetve a fegyveres erők kötelékébe tartozó, de tényleges szolgálatban nem álló személy nem kaphatott útlevelet. Mindenki köteles volt a nála megszálló személyeket — külföldit, belföldit egyaránt — érkezéskor és távozáskor bejelenteni az elöljáróságon. A fegyvereket be kellett szolgáltatni. Postagalambot csak hatósági engedéllyel lehetett tartani. Új egyesületet vagy fiókegyesületet nem lehetett alakítani, a működők felett a rendőrhatóság felügyeletet gyakorolt. Politikai jellegű népgyűlést, felvonulást, körmenetet nem lehetett tartani. Magánhelyiségben is csak rendőrhatósági engedéllyel lehet összejövetelt szervezni. A monarchia és szövetségesei haderejére vonatkozó mindennemű sajtóközlés tilos volt. A hadviselés érdekeit érintő bűncselekményeket elkövető polgári személyek hadbírósági eljárás alá kerültek. Ha szükségesnek tartották, a csendőrséget a város határain belül is igénybe lehetett venni.
8. Siklós 1914. augusztus 1.
9. „Siklós közönsége a vasárnap reggeli órákban lázban égett. — Éljen a haza! Éljen a király! Le Szerbiával! - Ezek a kiáltások voltak hallhatók az utcákon. ... Siklós utcáin az elmúlt héten lelkes hangulat uralkodott. Kisebb-nagyobb csoportok éltették mindenütt a királyt, s a háborút. Kedden este mintegy ötszáz főnyi tömeg indult el a központi kávéház elől és bejárta a község összes utcáit, hazafias dalokat, a Kossuth nótát, Fel-fel vitézek a csatára... énekelte. A lelkesedés imponáló ereje átragadt az egész lakosságra. Lelkesen éltette a tömeg királyunkat és Vilmos császárt." (Siklós 1914. augusztus 1.) Augusztus 18-án ennek jegyében ünnepelték meg a császár és király születésnapját. (Siklós 1914. augusztus 22.)
10. Siklós és Vidéke 1914. augusztus 2.
11. Uo.
12. Községi szabályrendelet gyűjtemény. Siklós.
13. BML KB. III.-3222/1914. 1914-ben az alábbi személyek dolgoztak Siklós önkormányzatában és közigazgatásában. Választott képviselők: Dr. Kregczy Ottó, Weisz Lajos, Petrovics György, Pammer Péter, Kürschner Mór, Pick Miksa, Budimacz Antal, Novak Péter, Pakuszi Gyula, Horváth Lajos, Közép Denke Sándor, id. Zakariás Antal, Haraszti Sándor, Gusztáv Ágoston, Pataki János, Meszlényi János, Kozma József, Kis Nagy Ferenc, Fábián Péter, Dr. Berki Gyula. Virilista képviselők: Dr. Hirling Károly, Weisz Sámuel, Krausz Lipót, Antal Gyula, Füst Gyula, Nendtvich Dezső, Roncsics Nándor, Hirschfeld Ödön, Dr. Tolnay Géza, Dr. Jantsits Sándor, Reiner Mór, Dr. Vargha Gyula, Igert Gyula, Klein Béla, Szivér István, Weisz Vilmos, Spitzer Zsiga, Dr. Troli Ferenc Balog József, Kovács János. Bíró: Istókovits Gyula, helyettes bíró id. Mittler Ferenc, pénztáros Solty Gyula, közgyám Schwartz Lipót, községi jegyző Henfner Lajos, orvos Dr. Márkus Miksa, a település jogi képviselője (korszakunkban már az elöljáróság teljes jogú tagja jogtanácsosi címmel): Kossá Dezső. Az elöljáróság esküdt tagjai: Baka Ferenc, ifj. Erdősi József, Oberritter Károly, Mekler Ferenc, Schweigert Lőrinc, Szabó István, Török István, Spitzer Miksa, Spitzer Siegfried, Kis Denke István, Közép Kun Sándor, ifj. Mittler Ferenc. A napi közigazgatási munkák elvégzését segédjegyző, segédtiszt, rendőrbiztos, díjnok, 8 rendőr, 2 tűzoltó, hivatalszolga, erdőőr és helyettese, húsvizsgáló és helyettese, erdőgazda, 2 szülésznő, kertész, a vágóhíd felügyelője, gyepmester, mezőőr és 3 hegyőr segítette. Siklós nagyközség alkalmazottjának számíthatjuk a községháza tornyán található s 1886-ban felszerelt óra felhúzását és rendszeres karbantartását elvégző órásmestert is. (BML Alisp. 342/1916., 4103/1918.)
14. Siklós 1914. november. 7. Siklós és Vidéke 1915. november 28.
15. BML Alisp. 13838/1917. A testület újonnan választott tagjai voltak: Tormássi Sándor, Stróbl Lajos, Gilice Antal, Denke Ferenc, Nagy Denke Sándor, Szabó János.
16. BML Alisp.13838/1917. Az új esküdtek: Dr. Jantsits Sándor, Dürr János, Vadnai Viktor
17. Sajnos korszakunkból nem maradtak fent a jegyzőkönyvek, csak a korabeli sajtó tudósításaira, valamint az alispáni íratok közt előforduló, a képviselőtestületi ülésekre szóló meghívókon feltüntetett tárgysorozatokra, illetve egy-egy konkrét ügy kapcsán az alispánhoz megküldött jegyzőkönyvi kivonatokra hagyatkozhatunk.
18. Siklós és Vidéke 1914. november 22., BML alisp. 811/1932. Az 1914. november 18-i képviselőtestületi ülésen összesen 45.000 korona értékben jegyeztek hadikölcsönt. Baranya vármegye közgyűlése 1918. január 14-én tartott ülésén hagyta jóvá Siklós nagyközség — összesen 28.400 korona névértékű — jegyzését a VII. hadikölcsönre.
19. Lásd pl. Siklós 1914. december 19., 1915. február 13., 1916. május 20.
20. BML alisp. 4744/1918.
21. Siklós 1914. augusztus 15.
22. BML alisp. 118/1946.
23. BML alisp. 207/1919.
24. Siklós és Vidéke 1914. Szeptember 13. Maga a szabályrendelet az alispáni iratok között is megtalálható a (BML alisp. 207/1919.)
25. Siklós és Vidéke 1914. október 4.
26. Siklós és Vidéke 1915. január 3.
27. Siklós és Vidéke 1916. február 27.
28. BMLalisp. 207/1919.
29. BML alisp. eln. 1329/1917.
30. BML alisp. eln. 1330/1917.
31. Siklós és Vidéke 1914. december 12.
32. Siklós és Vidéke 1916. január 30., Siklós 1917. január 6.; BML alisp. 2267/1918.
33. Siklós 1916. február 19.; 1916. február 26.; Siklós és Vidéke 1918. február 3.; BML alisp. 1300/1918.
34. Siklós 1916. február 26.
35. Siklós és Vidéke 1915. október 31.
36. Siklós és Vidéke 1916. január 2.
37. BML alisp. 8812/1918.
38. Siklós 1915. december 11.
39. BML alisp. 1559/1916.
40. KB. X-2556/1918.
41. BML főisp biz. 300/1917.
42. 4207/1915. M. E. sz. rendelet 11. §.; BML alisp. 4694/1915.
43. BML alisp. eln. 707/1918. Siklóson hat bizottság alakult, Gyűdön egy.
44. BML alisp. eln. 205/1915.
45. BML alisp. 1315/1915.
46. BML alisp. 205/1915.
47. BML alisp. eln. 707/1918
48. BML alisp. eln. 4200/1916.
49. 2192/1917. M. E. sz. rendelet
50. BML alisp. eln 545/1916
51. BML alisp. eln. 57/1917.
52. Siklós és Vidéke 1915. szeptember 5.
53. BML alisp. eln. 545/1916,1755/1916.
54. BML alisp. eln. 583/1917. A fémbegyűjtés a háború utolsó évére már olyan szervezettséget ért el, hogy a hadügyminisztériumban külön „Kilincshivatal" irányította az ajtók kilincseinek összeírását, begyűjtését.
55. BML alisp. eln. 2552/1918.
56. BML alisp. eln. 3966/1915. A siklósi járás főszolgabírájának jelentése az alispánhoz, illetve a főszolgabíró körlevele a községek vezetőihez.
57. Az árak természetesen koronában és fillérben értendők. Az árakat közölte a Siklós 1914. augusztus 15.; Siklós ésVidéke 1915. augusztus 15.; Siklós 1915. november 6.; 1916. február 19.
58. Siklós és Vidéke 1915. augusztus 15.; Siklós 1916. február 19.
59. Siklós 1916. január 15.
60. Siklós 1915. június 19.
61. Siklós és Vidéke 1917. május 13. „Siklóson rossz pletykanyelvck izgatják az amúgy is idegbeteg embereket.
62. Ugyanis valaki azt a képtelen hírt terjesztette el az ellátatlanok között, hogy a közélelmezési hivatal a lisztkiutalástbeszünteti, és hogy a siklósi ellátatlanok lisztet egyáltalán nem fognak a jövőben kapni. Az előadott hír hazugság. A beteges fantázia szülöttje. Vagy pedig rosszindulat. A siklósi ellátatlanok, ha szűken is, de aratásig el lesznek látva. Az illetékes tényezők a lehetőség határán belül igyekeznek a helyi közellátás kérdését megoldani. Ez úton is közhírré teszi a közélelmezési bizottság, hogy f. hó 16-án szerdán egész nap ismét lesz burgonya kiosztás."
63. BML alisp. eln. 287/1915.
64. BML alisp. eln. 473/1916. Nehéz testi munkás naponta és fejenként 300 gramm lisztet kaphatott, az őstermeléssel foglalkozó 400 gramm lisztre volt jogosult, míg gabonakeverékből vagy búza-rozs-árpa lisztkeverékből bárki 240 grammot vehetett. (7 gramm kenyeret 5 gramm lisztnek számított a rendelet.) A rendelet a gazdasági célokra felhasználható gabonamennyiséget is szigorúan szabályozta. Vetőmag céljára holdanként 1 q zabot, árpát vagy a tavaszi búzát lehetett felhasználni. Takarmányozási célból minden vemhes kanca után 7 q zab vagy tengeri, fejőstehén után 170 kg tengeri vagy árpa, igásökör után pedig 1 q tengeri vagy árpa járt a gazdának.
65. Siklós és Vidéke 1917. május 13. A nagyközségi Közélelmezési Bizottság felhívása, melyben azt kéri, hogy csak az igazán nélkülözők jelentkezzenek.
66. Siklós és Vidéke 1917. április 8.
67. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1917. április 5.128.
68. Siklós és Vidéke 1915. február 21.
69. Siklós és Vidéke 1915. december 12. Érdekes, hogy a cukrászsütemények készítését nem tiltotta meg ez a rendelet.
70. Siklós 1916. júliusi.
71. BML alisp. eln. 73/1916. Az alispán a válaszában nem tért ki az árproblémára.
72. Siklós 1916. szeptember 23.
73. BML alisp. eln. 440/1917.
74. BML alisp. eln. 178/1914.
75. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1914. augusztus 3. 1.
76. BML főisp. biz. 167/1915.
77. BML főisp. biz. 392/1915.
78. BML Baranyavármegye Mezőgazdasági Munkabizottsága mellé beosztott tiszt. Siklós.
79. BML KB. 111-438/1915.
80. BML alisp. eln. 4702/1915.
81. BML alisp. 10991/1923.
82. Siklós 1915. május 29., 1916. június 24., 1916. szeptember 30.
83. Siklós 1917. március 10.
84. BML Ct. 13.
85. Siklós 1915. február 27.
86. BML Ct.13.; Ct.17.; Ct.32.
87. BML Ct. 32.
88. BML Ct. 13.
89. BML Ct. 32.
90. BML Ct. 17.
91. BML Ct. 13.
92. 5479/1914. M. E. sz. rendelet. MÁRFI1988, 251
93. Siklós 1915. január 16.; Siklós 1917. február 3.
94. Siklós és Vidéke 1917. február 11.
95. Siklós és Vidéke 1918. március 9.
96. Siklós 1915. január 23.; 1915. február 21.
97. Uo.
98. BML alisp. eln. 1923/1916.
99. Siklós és Vidéke 1915. október 3.
100. Siklós és Vidéke 1916. október 1., 1917. január 21.
101. Siklós és Vidéke 1916. április 9.
102. Siklós és Vidéke 1918. március 9.
103. Siklós és Vidéke 1914. október 18. A színre került darabok rímei: „Ferenc József azt izente..." - énekes hazafias életkép, „Mindnyájunknak el kell menni" - színmű, „Vörös ördögök" - énekes játék a jelenkorból, „Előre" - hazafias színmű, „Üsd magyar!" - tréfás életkép, „Tündérlaki lányok" - színmű, „Timár Liza" - dráma, „Mária Antónia" - történelmi színmű, „Böském", „Katonadolog", „Sibyl", „Napsugárkisasszony", „Kis király", „Ezüst pille", „Pillangó kisasszony".
104. Siklós 1914. november 14.
105. Siklós és Vidéke 1914. november 8.
106. Siklós 1916. január 29.
107. Siklós és Vidéke 1916. február 6.
108. Siklós 1917. június 16.
109. Siklós 1917. június 30.
110. Siklós 1917. április 28.
111. Siklós 1915. augusztus 21., 1916. január 22., Siklós és Vidéke 1916. október 22.
112. Siklós 1914. szeptember 12.
113. Siklós 1916. október 7.
114. BML főisp. biz. 341/1916.; alisp. eln. 1802/1917.
115. BML alisp. 7540/1916.
116. BML KB. 01-1973/1918.
117. Siklós 1916. október 14.
118. BML KB. III-2266/1917.
119. BML KB. 1973/1918.
120. BML KB. III-206/1918.
121. Siklós és Vidéke 1916. július 2.
122. BML KB. 111-13/1916., Siklós 1914. szeptember 26., Siklós és Vidéke 1916. március 26. A siklósi tanítók, illetve tanítónők a háború kitörésekor: Jeges Károly, Kaich Antal, Kanurics Sabbas, Kellner Ignác, Krausz Mór, Rácz Jenő, Resser Lajosné, Schmidt Vilmos, Schunk Emília, Toók Gyula, Zimmermann Erzsébet, Gyűd tanítója: Bálint Géza.
123. Siklós 1915. februáré.
124. BML KB. 111-2388/1922.
125. BML KB. 111-699/1917., KB. 111-27/1919.
126. Siklós 1917. május 20.
127. BML alisp. 812/1918.
128. BML alisp. 17019/1917.
129. BML KB. III-15O-1918.
130. BML KB. XI.-456/1918.
131. BML alisp. 531/1914. Az alispán indoklása szerint ez egyrészt ellentétes az 1907:27. tc-kel, amely csak magyar nyelvű feliratokat engedélyez az oktatási intézményeken, másrészt pedig „a más ajkúak és nemzetiségűek hazafias nemzeti érzésére a most folyó háborús viszonyok között különösen bántólag, sértőleg és ebből folyólag a kedélyekre állandóan izgatólag hat..."
132. Értesítő 1. 49.
133. Uo. 4-5.
134. Uo. 9.
135. Értesítő II. 6.
136. Siklós 1915. december 25.
137. Értesítő II. 15-16.
138. BML alisp. 250/1916. A siklósi főszolgabíró jelentése az alispánhoz.
139. BML alisp. 9219/1917.
140. Siklós 1916. szeptember 2.
141. Siklós 1916. október 7.
142. Siklós 1916. december 4.; 1917. április 28.
143. BML alisp. 9220/1917.
144. Siklós 1916. december 16. 2.; 1917. június 16.
145. Siklós 1917. június 23.
146. BML alisp. 7540/1916.
147. Siklós és Vidéke 1914. szeptember 27.
148. Siklós és Vidéke 1916. július 2.
149. Siklós 1916. augusztus 5.
150. BML alisp. 3063/1917. Az akció keretében készpénzben befolyt 3535 korona, a természetbeni adományok értéke pedig 2964 koronát tett ki 15l»
151. BML alisp. 4630/1917.
152. BML KB. 01-2683/1915.
153. Siklós 1916. február 19.
154. Siklós 1916. december 16.
155. Siklós 1915. július 24.
156. BML alisp. 6622/1918.
157. BML alisp. 3186/1918.
158. BML alisp. 2305/1918.
159. BML alisp. 1739/1935
160. Siklós 1914. augusztus 9. A résztvevőknek szüneteltetniük kellett foglalkozásuk gyakorlását, a tanfolyam elvégzése után két héten keresztül naponként rendes ápolónői teendőket láttak el a helyi kórházban, a kapott bizonyítvány azonban nem képesített vöröskeresztes ápolónői tevékenységre.
161. Siklós 1914. december 12.; 1915. december 25.
162. Siklós 1914. szeptember 12.; 1915. május 25.
163. Siklós és Vidéke 1914. november 1. 4.; Siklós 1914. november 7., 1917. április 14.
164. Siklós 1917. április 28.
165. BML alisp. eln. 3744/1919.
166. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1918. november 2.1.
167. BML alisp. eln. 3744/1918
168. BML alisp. eln. 4058/1918.
169. SCHÖNWALD 1969, 206.
170. BML alisp. eln. 4238/1918
171. BML alisp. eln. 4058/1918
172. BML alisp. eln. 189/1919. „... Siklós lakossága azonban mint sok más hasonló esetben ez alkalommal is a mi kárunkra és saját jogtalan előnyére rosszul értelmezte a népszabadság fogalmát, oda magyarázván a nemzeti tanácsnak tett önkéntes ajánlatunkat, hogy szabadon garázdálkodhat, lophatja büntetlenül fánkat, viheti tetszés szerinti mennyiségben és minőségben, fizethet tetszésszerinti árt és rendelkezhet alkalmazottaink terrorizálásával fakészleteinkkel, mint közprédának odadobott gazdátlan javakkal."
173. BML alisp. 946/1913. Ennek visszafizetését majd 1922-ben a kormánytól kéri a település.
174. BML alisp. eln. 4067/1918. A listán, nem tudni mi okból, feltüntették a pontos lakcímét is: Kígyó utca 8. sz.
175. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. március 1.
176. FOGARASSY L. 1986, 538.
177. BML alisp. eln. 4010/1918
178. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1918. november 25.316.
179. BML alisp. eln. 4242/1918., BML SHS. 150/1919.
180. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. március 1.
181. BML alisp. eln. 260/1919.
182. BML SHS. 3967/1920.
183. BML SHS. 3967/1920.; 6252/1920. A további tisztségviselők: jogtanácsos Kossá Dezső, helyettes bíró Szabó István, községi orvos dr. Márkus Miksa, pénztáros Solty Gyula, ellenőr Nagy Tivadar, közgyám Schweigert Lőrinc. Az esküdtek névsora: Baka Ferenc, ifj. Erdősi József, Oberritter Károly, Mekler Ferenc, Dr. Jantsits Sándor, Dürr János, Török István, Spitzer Miksa, Spitzer Siegfried, Kis Denke István, Vadnai Viktor, Mittler Ferenc.
184. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. május 29.1.
185. BML SHS. 6252/1920.
186. BML alisp. 1626/1921.
187. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. július 1.
188. BML SHS. 6936/1920.
189. BML SHS. 464/1921.  Az új  pecsét 34 mm átmérőjű, a körirat betűi 3-4 mm nagyságúak.  A nyitott pecsétmezőben szereplő SIKLÓS felirat betűi 6 mm-esek. A horvát nyelvű körirat szövege: Opstinsko poglavarstvotrgovista +BARANJAf. Egy másik, idegen pecsét felbukkanását 1921. áprilisára tehetjük. Ez 36 mm átmérőjű, 21 mm-es zárt pecsétmezejében a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság címerét találjuk. A 6 mm-es betűszalagban 3 mm-es betűkkel horvát nyelven: OPCINSKO POGLAVARSTVO *§IKLO5(Baranja)*.
190. BML alisp. eln. 42/1919.
191. BML SHS.42/1919. Néhány hatósági ár: sertéshús 10 korona/kg, marhahús 8 K/kg, csirke 8 K/pár, burgonya 0,3 K/kg, bab 1,2 K/kg, tej 1 K/liter, tejfel 5 K/liter, tojás 0,5 K/db
192. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. április 24. 40.
193. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. augusztus 14.100.
194. BML SHS. 1626/1921.
195. BML SHS. 3626/1920. Néhány tisztségviselő havi illetménye: Rajics István jegyző - 800 K + 400 K állami kiegészítés, Istókovics Gyula bíró 400 K, Szabó János helyettes bíró 100 K, Solty Gyula pénztáros 500 K, Nagy Tivadar ellenőr 800 K + 400 K állami kiegészítés, Voneky István írnok 800 K + 520 K állami kiegészítés, ifj. Solty Gyula segédtiszt 400 K + 360 K állami kiegészítés, Kovács István végrehajtó 600 K, Filipovics Nikola rendőrbiztos 450 K + 400 K állami kiegészítés.
196. BML Sombereki körjegyzőség, 2166/1919.
197. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1919. november 7.
198. Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1920. augusztus 12.
199. HORVÁTH K. 1932, 28.