I. A TELEPÜLÉS MÚLTJÁBÓL - TÁRGYI ÉS ÍRÁSOS EMLÉKEK

Adatok Szakoly történetéhez

A falu nevét az írott források először 1290-ben említik, bár a régészeti leletek tanúsága szerint ez a föld már korábban is lakott volt. A késő bronzkorból, Krisztus előtt a XII. századból valók az itt előkerült spirálisfejű-hattyúnyakú ruha- vagy hajtűk. Az egyéb helyekről, de ugyanebből a korból az urnatemetőkből előkerült kincsek - elsősorban fegyverek - alapján feltehető, hogy ezt a népességet jól szervezett harcos réteg vezette. Más leletek arra utalnak, hogy a Krisztus előtti II-I. században kelta telep is létezhetett itt, mely az I. században, a dák hadjáratok idején pusztult el. A keltákkal jelent meg ugyanis ezen a vidéken a pénz, előbb a görög-makedón arany- és ezüstpénz, majd a sajátos kelta stílusban vert és öntött ezüstpénz, melyekből Szakolyban is találtak.1

A Krisztus utáni X-XIII. században ezen a területen a szláv nyelvű lakosság dominált, ezek közé nyomult be a honfoglaló magyarság. A falu neve is szláv eredetű -jelentése: sólyom.

Az írásos forrásokban tehát 1290-től szerepel a település neve. Abban az évben IV László király a magtalanul elhunyt Tomaj nembeli Jüne fia Jüne birtokát a Balogsemjén nembeli Mihály fiainak adományozta. Egy évvel később a Kata nembeli Simon fia György a szüleitől itt örökölt részét 30 márkáért, a birtok másik felét pedig leánynegyed címén adta át a Gutkeled nembeli Hodos ispánnak. 1314-ben Károly Róbert királytól Hodos fiai megszerzik Jüneszakolyt is, mely - úgy látszik - sohasem került a Balogsemjének birtokába, s magukat 1329-től Szakolyiaknak nevezik (a régi történeti irodalomban ők a Zokoliak). 1320. március 12-én Debreceni Dózsa nádor elnöklete alatt három megye, Szabolcs, Szatmár és Szolnok nemessége tartott a szabad ég alatt megyegyűlést és törvényszéket a településen. A falu eredetileg Szatmár vármegye részét képezte, s csak 1326-ban csatolták át Szabolcshoz. Szent Lőrincről elnevezett anyaegyházának Péter nevű papját 1329 és 1335 között említik a pápai tizedjegyzékek.2 A falu gótikus stílusú, a nyolcszög három oldalával zárt szentélyű temploma is ekkoriban épült. 1343-ban Mihály nevű papja volt. 1372-ben a Gutkeled nembeli Rakamazi Lőrinc fia Domonkos szakolyi birtokát a Balogsemjén nembeli Lengyel Lökös mesternek adta zálogba.

Szakoly melléktelepülése volt a határában tőle nyugatra fekvő Ineszakolya vagy Inetelke, más forrásokban Inezakala, Unee Zakala, Zokol, Zakul, Inazakala, Inaszakla, Vnezakala. Névadója az 1251-ben szereplő Tbmaj nembeli Nagy Ine. 1290-ben IV László király ezt a falut a Balogsemjén nembeli Mihály fiainak adományozta. 1314-ben Károly Róbert királytól a másik Szakoly birtokosai, a Gutkeled nembeli Hodos fiai megszerezték Üneszakolyát - mint örökös nélkül elhalt ember birtokát - is, amely azonban sohasem került a kezükre. Mindenesetre később még mások is jogot formáltak Ineszakolyra, mert 1315-ben Szakolyi Üne özvegye Szakoly birtokát leányának, Katalinnak és vejének, Szepesi (Bihar megye) Mihálynak adományozta. 1332-ben (a Szalók nembeli) Szalóki (Heves megye) László leányát Enyd-et, Mátyás özvegyét kell a neki nagyanyja és anyja után Üneszakolyából járó leánynegyed után rokonainak 20 márkával kielégíteni. 1423-ban Jüneszakolyt mint néptelen települést Szakoly és Micske határjárása során említik. A település Szakoly határába olvadt be.3

Szakoly határának lett része Vatateleke is. Az egykor Birihez tartozó telekhely neve 1427-ben tűnik fel, amikor Zsigmond király Kállói Lökös fia Miklós fia Jánost és rokonait birtokaiban megerősíti.

A XV századra a Szakolyi család a megye egyik legjelentősebb családja, 17-20 faluban is voltak birtokrészeik. A Zsigmond kori belvillongások idején őket is a "zavarosban halászok" között találjuk, akiknek a foga az Ibrányiak birtokára fájt, s idővel meg is szerezték Ibrány és az ottani várkastély birtokát, mely erődített hely később, a XVII. században biztos menedék volt a török elől. Egy XV. század közepi összeírásban Várdai Miklós főispán mellett Perényi Pált, Kállai Lökös Jánost, valamint Szakolyi Miklóst említik, mint a megyei nemesség tehetős tagját, ami arra is utal, hogy Zsigmond király idején a megyei politikai életben a közép- és kisnemességé volt a vezető szerep.4

A XV század végén, a XVI. század első felében Szakoly a maga nagyjából 300-350 lélekszámú lakosságával, templomával jelentős településnek számított Szabolcs vármegyében. Az 1549-es, az adózókat és az egytelkes nemeseket tartalmazó összeírásban Szakolyban (Zokol) Szokoly Istvánnak 5 portáját (a porta itt adóegységet jelent), 1 pusztatelkét, 4, szegénysége miatt adókedvezményes jobbágyát és 2 urasági szolgálatban álló személyt, illetve egy adófizetés alól mentesített személyt jegyeztek fel. Ez a kedvezményes személy birtoktalan nemes, bérlő, pásztor stb. lehetett. Szokoly Boldizsár 3 portával és 3 adókedvezményes jobbággyal és 1 adófizetés alól mentesített családfővel bírt. Szokoly János birtokán 2 porta, 2 újonnan létesült jobbágytelek, 3 adókedvezményes családfő és 1 urasági szolgálatban álló személy és 1 kedvezményes volt. Özvegy Szokoly Andrásnénak 2 portáját, Hodossy Albertnek 6, Hodossy Péternek pedig 1 portáját írták össze. Hodossy Péter mellett a másik egytelkes nemes Tóth János volt.5 Az 1556-os dézsmajegyzék (amikor még nem érte el a török hódoltság határa Szabolcsot) adatai szerint a faluban 65 adófizető élt, ebből 32-en bárány- és gabonadézsmát (tizedet), 33-an pedig kereszténypénzt fizettek. A kereszténypénzt (személyenként 5 vagy 6 dénárt) azok adták, akiket valamilyen okok (ekkoriban a görög egyház tagjai, mesteremberek stb.) miatt a tizedfizetés alól felmentettek. A 65 adózó családfőt egy-egy öttagú családszámmal beszorozva kapjuk a falu valószínű lélekszámaként a 325 főt. A döntően mezőgazdasággal foglalkozó népesség fő terménye a kenyérgabona, a búza és a rozs volt, jóval kisebb mértékben vetettek árpát és zabot. Az állattartásról nem maradtak fenn adatok, de minden bizonnyal tartottak szarvasmarhát, lovat, juhot és feljegyeztek 4 családot, ahol méheket is tartottak. A falu akkor a kállói járáshoz (dézsmakerület) tartozott.6

A XVI. század közepén előnyomuló török hódítás során a falu is oszmán-török uralom alá került, lakói védettebb helyre menekültek. Valószínűleg ekkoriban került a földbe a falu határában az a kincsegyüttes, mely az 1970-es évek végén került elő, s azóta a Jósa András Múzeumban található. A 2308 darabból álló pénzmennyiséget egy igen tehetős ember áshatta el. Az egyes darabok az 1513-tól 1574-ig terjedő időből valók; magyar dénárok, lengyel, porosz, brandenburgi és osztrák garasok, magyar, cseh és szász tallérok alkotják. Az 1598. évi házösszeírás Szakolyt (Zakoly) hódolt községként említi, ahol Szakolyi Albertnek 9, Szakolyi Györgynek 7, Fülpössy Péternek 7 és más kisebb birtokosoknak szintén 7 házuk (portájuk) van.7 A falu tehát nem biztos, hogy teljesen elnéptelenedett, vagy pedig a fenti birtokosok a későbbi adófizetési igényük érvényesítéseként jelezték a faluban lévő birtokukat. Egy biztos, lakók maradtak a faluban és 1620-ban és 1665-ben kereszténypénzt fizettek.8 A pusztává lett falut 1640-ben az akkori birtokosai Zokol (Szakolyi), Jármy, Melith családok a hajdúvárosoknak adták bérbe.9

Szakolyt a XVIII. század első felében kelt összeírások rendre pusztaként (praedium) említik10, ami nem azt jelenti, hogy teljesen lakatlan hely, hanem azt, hogy nem közigazgatási egység. Az 1728-as összeírás 21 adózó családfőt sorol fel a faluban, jórészt már a mai lakosok őseinek a nevét: Szűcs, Bíró, Sipos, Pásztor, Elek, Szabó, Finta11. 1744-ben 6 adózó családfőről és 4 szolga (zsellér) családfőről (ők mind Oláh előnevűek) tudunk, akik 13 lóval, 6 ökörrel művelték földjeiket, melyeken búzát, árpát és rozsot termeltek12.

A XVIII. század közepén indult meg a falu újratelepítése, melyben a Beck, báró Eötvös és Gencsy családok jártak az élen. 1751 -ben Bogáthy Pálnak már állt itt egy szerény kúriája, és majorsága juhászházzal, pulykaóllal, cselédházzal, baromfióllal, lóistállóval és egy nagy, 400 férőhelyes sertésóllal. A viszonyokra jellemző, hogy a cselédház földkunyhó volt, a fejlődést pedig az jelentette, hogy a kúriában cserépkályha adta a meleget13.

Az 1772-es, a még korábban a Mária Terézia magyar királynő által elrendelt úrbérrendezés iratai derítenek fényt az itt élők jogi viszonyaira, ugyanis a faluban megjelent kérdezőbiztosok jegyezték fel azt, hogy: "E helység lakóinak nincs állandó telkük /megült telkük/, hanem az uraságok kúriáiban élnek mint szolgák."14 Tehát a korábbi összeírásokban is feljegyzett családfők nem meghatározott, kimért jobbágytelkeken éltek, ezek után így nem is adóztak, és nem adózóként, hanem földesúri szolgaként szerepeltek.

A szintén Mária Terézia királynő által elrendelt katonai felmérés (ez esetben az I.) során a hadmérnökök előre megtervezett menetrend szerint járták be a Magyar Királyság területét, 1782-1785 között Szabolcs vármegyét, és az előre - egységesen - elkészített kérdőpontok alapján alapos felmérést és pontos térképeket készítettek. Szakolyba is eljutva az alábbi eredménnyel zárták munkájukat:

1. (kérdés) A szomszéd településtől való távolság: Nyíradony 2 1, Gelse 1, Mihálydi 1 , Léta 2 , Kállósemjén 3, Kis- és Nagykálló 3 , Biri 1 óra távolságra fekszik. (5000 lépést számítottak egy órára - B. J.).
2. A szilárd épületek: A templom szilárd falú, de omladozó.
3. A vizek: (Állandó vízre a Nyírség homokos talaján igen bajos választ adni - B. J.)
4. Az erdők: Magas és közepes tölgyerdő, sűrű, bozóttal benőtt és csak az utakon járható.
5. A rétek és mocsarak: Néhány helyen kissé mocsaras.
6. Az utak: Néhány helyen mocsaras területen /mint fent/ (futnak keresztül -B. J.).
7. A környező hegyek: Homokdombok veszik körül15.

Erre a homokos, erdős vidékre érkeztek 1785-ben az új uralkodó, II. József által elrendelt, szintén első magyarországi népszámlálás biztosai. Ekkora már a korábbi birtokos család, a Szakolyiak kihaltak, s a falu uraként Jármy Miklóst tüntették fel. Biztos, hogy ekkorra a falu teljes megtelepítése megtörténhetett, mert - község - jogállással vették lajstromba, ami azt jelentette, hogy volt belső önigazgatása: bírója, esküdtjei, pecsétje. A korábbi, még a XVIII. század eleji közigazgatási rendezés alapján a falu a nádudvari járás része lett. Meglepő az is (megyei viszonylatban), hogy a korábban pusztaként említett település erre az időre ismét egy viszonylag erős faluvá vált, hiszen 57 házában 77 családban 399 fő népességet regisztráltak. A 200 férfiből 78-an voltak házasok, 122-en nőtlenek (lehet, hogy belőlük volt a 13 távollévő, bizonyosan katona, vagy nem ott élő nemesifjú is). A férfiak közül 9 nemest, 1 polgárt (értelmiségi, talán a falu jegyzője?), 18 parasztot (adófizetőt) és 71 zsellért írtak össze16. Zsellérnek ekkor az 1/8 teleknagyságtól kevesebb földet bíró személyt tartották, aki vagy saját házában (házas zsellér), vagy "más házánál" lakott (házatlan zsellér), és földműveléssel, esetleg háziiparral vagy kereskedéssel foglalkozott.

1782-ben a nagykállói plébános azt jelentette püspökének, hogy Szakoly kezd benépesülni. A templom majdnem épen, de használaton kívül, elhagyottan áll, megvan még kőből épült szentélye, hajója, magas tornya, csak a tető és a boltozat szakadt be, de az kis költséggel helyreállítható volna, ám sem itt, sem a környéken nincs számottevő katolikusság. Így aztán a templomot a szakolyi reformátusok vették birtokukba.17

A falu - felvéve a középkortól örökölt lendületét - kezdett ismét szépen gyarapodni. 1816-ban a 321 fős férfilakosságából 187-en reformátusnak, 133-an római katolikusnak és 1 személy izraelitának vallotta magát.18

Az 1828-as nagy, országos összeírás adataiból ismét csak a családneveket érdemes idéznünk: Kozma, Kapás, Módis, Uri, Szabó, Győri, Varga, Péter, Tar, Lengyel, Balázs, Vadon, Palóczi, Veres, Szűcs, Griska, kik tovább élve, vagy újonnan e falu ősi családainak tagjai.19

A település belső viszonyiról, birtokosairól és az egyre szaporodó izraelita lakosairól, kik mint bérlők, korcsmárosok, szatócsok a falu lakóinak ellátásában egyre nagyobb szerepet játszanak, jó forrást jelentenek az 1843-tól induló megyei tűzkárbiztosító egyesület iratai. Ezek, természetesen nem teljesek, mert nem kötelező, hanem önkéntes volt a belépés, de azért bizonyos betekintést nyújthat a falu épületei, azok építőanyaga, fedélszerkezete, legfőképpen pedig tulajdonosa adataira. 1843-1844-ben Szakolyban új névként jelent meg a Szentmiklóssy család. Szentmiklóssy Sándornak és Ferencnek volt egy-egy nádtetős kúriája. A tekintetes Markos László szárazmalommal is bírt. Az ősi telepítők közül méltóságos Beck Pálné asszonynak a két szárazmalmán kívül zsúptetős "nagyháza" volt. Új névként találkozunk tekintetes Gulácsy Károllyal, akinek két malma, kovácsműhelye, az 1846-os felmérés szerint zsindellyel fedett kastélya és cseréppel fedett szeszgyára is volt a faluban. A település rendelkezett jegyzői lakkal és kovácsházzal, mindkettő nádtetővel fedve. A református eklézsia nádtetős lelkészlakát, a szintén nádtetős, tanítói lakással egybeépített iskoláját, harangozóházát és a templomát, melyben nem egy, hanem harangok (!) voltak, biztosította a tűz ellen. Az orosz, a görög katolikus egyháznak is már megvolt a zsindelyfedésű temploma, mely 1836-ban épült és egy szintén zsindelytetejű háza. Szintén az "ősi" telepítők között van tekintetes Gencsy Sámuel udvarháza, de az ő birtokát 1847-től Weisz Ábrahám bérelte. Megint csak új név a falu birtokosai között tekintetes Kende Lajos, kinek haszonbérlője Sternberg Ignác. A biztosítottak között találjuk Itzik Weisz nevét, és azt is tudjuk, hogy a nemesi közbirtokosság csapszéket tartott fenn a faluban, annak bevételéből fedezve a helybeli nemesség kötelező közös, például a régebbi, 1809-es, vagy egy esetleges újabb nemesi felkelési kiadásait, meg a csapszék, az ahhoz tartozó állás, ahol a vendégek lovai megpihentek, s a szintén a nemesi közbirtokosság által fenntartott mészárszék napi kiadásait is. Az 1845-ös iratokban a falu birtokosai között találjuk még tekintetes Somossy Menyhért, nemes Csuka József, Szathmáry Gábor és Kovács István nevét is.20 1848-ban a forradalom kitörése után a falu nem igen vett részt az országos eseményekben, lévén messzebb minden tájékoztató központtól. Azt viszont tudjuk, hogy a nádudvari járás 3. szakaszának szolgabírója, ahová Szakoly is tartozott, Markos László helybeli földbirtokos volt, tehát az esti beszélgetések során a falu elöljárói csak többet tudhattak az eseményekről, mint más kortársaik. 1848 tavaszán a Batthyány-kormány számos összeírást kezdeményezett. Össze kellett írni az áprilisi törvények XXV paragrafusa értelmében a belső rend, a biztonság megteremtésére és fenntartására hivatott nemzetőrség létszámát név szerint, de ugyanúgy a helybéli izraelitákat is. Az összeírás alapján 12 zsidó családfőt (és ez egy jelentős létszám a lassan 1000 fölé növő faluban) írtak össze. A foglalkozások alapján látható, hogy a reformkor zsidósága ugyanazt a munkákat végezte Szabolcs megyében is, mint szerte a birodalomban: a 12 zsidó családfőből (69 az össznépesség) 4 volt haszonbérlő, 1 tanító, 1 korcsmáros, 2 boltos, 2 kereskedő, 1 egyházfi és 1 özvegyasszony, kinek foglalkozását nem jelölték meg.21

Az 1848 áprilisi nemzetőri összeírás lapjai elkallódtak, így nem tudjuk, hogy ekkor kiket vettek lajstromba. Megmaradtak viszont a honvéd avatójegyzékek, melyekből kitűnik, hogy 1848 tavaszán-nyarán a honvédtoborzás során Szakolyból Modolay Péter, Pál György, Vámos Ferenc, Koncz József, Torda József, Gelsi Mihály és Szabó Péter jelentkeztek szolgálatra Nagykállóban és mindegyikőjüket az akkor szervezett 10. honvédzászlóaljba osztották be. 1848 nyarán a megye is alakított egy önkéntes nemzetőr zászlóaljat úgy, hogy minden egyes község részére meghatározták, hogy hány újoncot kell kiállítani ehhez a zászlóaljhoz. Az akkor 1301 lelket számláló Szakolynak 7 újoncot kellett adnia. Ehhez augusztusban megtörtént a nemzetőri szolgálatra alkalmas, a megfelelő vagyoni cenzussal (200 pengő forint értékű ház vagy föld, vagy fél jobbágytelek, esetleg 100 pengő forint értékű tiszta jövedelem) rendelkező személyek összeírása, melyet augusztus 22-én terjesztett fel Markos László szolgabíró az alispánhoz:

"Jegyzés: A o-val jegyeztek a hitet le tették, a többiek pedig le tenni vonakodtak, s így a tisztválasztás meg nem történhetvén a régi tiszt Szentmiklóssy László úr megerősíttetett."

A Markos László szolgabíró által készített összeírásba hibák csúszhattak, mert augusztus 28-án egy kihallgatási jegyzőkönyv is készült, ahol a beidézett öt szavahihető ember: Szilágyi Mihály 45 éves óhitű, a falu főbírája, Módis Mihály 72 éves református, Tar Sándor 61 éves református, Kis András 64 éves református, Palóczi István 57 éves református az alábbi kérdésekre kellett, hogy válaszoljon

1. Az összeírt nemzetőrökön kívül van-e még más, akinek 100 pft. jövedelme van? Válaszuk: Papp Sándor 46 éves, Grósz Salamon 46 éves, Kovács István 26 éves, Német Lajos 23 éves, Palóczi Ferenc 21 éves.
2. Vannak-e olyanok az összeírtak között, akik a törvény szabta birtokképességgel nem rendelkeznek? Válaszuk: Uri Ferenc, Bodnár György (50 éves elmúlt), Módis János, Havasi Sándor, Győri Sándor, Elek Péter, Lengyel János, Rinyu János, Győri Ferenc, Győri Péter, Elek András, Győri János.

A 42 összeírtból Szathmáry Gábor, Komjáthy Imre, Mészáros Dániel, Lipcsey Sámuel, Weisz Ábrahám, Reizmann Ferenc, Rósinger Itzik, Szentmiklóssy László, Papp József és Szentmiklóssy István vállalták, hogy önmagukat fegyverezik fel, vagy a fegyver árát megtérítik, a többiek az állam segedelmét kérték.22

1848 szeptember elejére az önkéntes nemzetőri zászlóalj felszerelése, felfegyverzése megtörtént, s a zászló átadása és az eskü után a Dunántúlra vonultak el. Ősszel, saját kérésükre, rendes honvédzászlóaljjá alakultak és a 48. hadrendi számot kapták. A 48. zászlóalj a szabadságharc végéig küzdött és az utolsók között tették le a fegyvert Komárom várában 1849 október elején.

1848. augusztus 23-án jelent meg a véderő törvény, amelyik az országgyűlés által megszavazott 42 000 újonc kiállítását rendelte el, a korábbi módon: 127 lélekre 2 újoncot számítva, azokat toborzással vagy sorshúzással, egy volt a lényeg, hogy minél előbb ki kellett állítani. Szabolcs vármegyére a törvény szerint 3471 újoncot vetettek ki, ebből Szakoly illetéke 16 fő volt. A falu a 16 újoncot októberben és novemberben be is küldte Kállóba, onnan pedig Debrecenbe és Nyíregyházára. Az előbbi helyen a 28., az utóbbiban pedig a 43. honvéd zászlóaljat szervezték. Közülük egy, Fekete Géza önként jelentkezett, a többiek pedig sorsot húzva kerültek az újoncok közé: Németh János, Tar Sándor, Halmi Ferenc, Uri István, Palóczi Mihály, Zöldi János, Kis István, Rácz András, Győri László, Czakó Péter, Vadon István, Bódán Ferenc, Csonka Pál, Palóczi Pál, Fekete Géza, Szász János.

Lengyel János sorsos 1848. október 5-én levéllel fordult Péchy László első alispánhoz, hogy bár ő szívesen menne katonának, de nemrég halt meg az apja, anyját támogatnia kell még neveletlen testvéreivel együtt, azonkívül szívbeteg felesége és a saját gyermekei eltartása is rá hárul. Kéri, hogy helyette az általa megfogadott Czakó Pétert fogadják el. Az alispán a kérvényt helyben hagyta, így Czakó Péter vonult el az újoncokkal.23

1849-ben tovább folyt az újoncozás, a második újonckivetés során 1849 májusában Szakolyból 6 újoncot kellett kiállítani. Közülük három: Juhász György, Orosz vagy Rácz István és Tóth István nevét ismerjük.

1849. május 16-ától, egy április 30-án tartott orvosi felülvizsgálat után Koncz József közvitézt a 10. zászlóaljból hat krajcár nyugdíjjal rokkantnak nyilvánítva nyugdíjazta a Magyarországi Főhadi Parancsnokság.24

A szabadságharc bukása után bevezetett abszolutizmus idején a falu előbb (1850-ben) az akkor kialakított nyírbátori, majd (1854-60) a nagykállói, azután pedig ismét a nádudvari járáshoz tartozott.

Az 1851-ben megjelent országleírásban az alábbiak olvashatók a faluról: Magyar falu Szabolcs vármegyében, Debrecenhez észak-keletre 2 mérföldnyire, 48 római, 520 görög katolikus, 4 evangélikus, 508 református, 28 zsidó lakossal, református anyatemplommal. Fekete és sárga homokos határa bő termékenységű, némely földesurak nemesített birkákat tenyésztenek, a lakosok pedig sok dohányt plántálnak. Földesurai: Bekő (helyesen Beck - B. J.) Pálné, Borsos, Csuka, Czakó, báró Eötvös, Fekete, Finta, Gencsy, Gulácsy, Jánky, Jármy, Korda, Kovács, Kende, Márkus, Mercs, Pap, Vad.25

Jó tíz évvel később készítette el Pesti Frigyes Helynévtárát, mely igen hasznos adatokat közölt a település földrajzi neveiről. A falu még akkor is a nádudvari járásba tartozott, s az adatokat 1864. június 23-án Máté Pál jegyző, Szentmiklóssy Sándor bíró és Szűcs János esküdt közölte az összeíró biztossal.

Az összeírás szerint a községet korábban hívták Zokol-nak is, biztosan családnévről. Egy másik kérdőpontra, miszerint: "Honnan népesíttetett?" az alábbi válasz volt: a környék a szomszéd községekből népesíttetett a múlt (XVIII.) század közepén, mikor egy itt levő, a nép állítása szerint volt rác templomot a reformátusok felfogták és kijavították. A görög katolikusok később építettek maguknak templomot. A község határában lévő fontosabb topográfiai nevek akkor az alábbiak voltak:

• Mosó tó, 2 holdnyi, szép tiszta vizéről, ahol mosni szoktak vette nevét. Most (1864) kiszáradt.
• Balkányi úti dűlő - Balkány felé vezető út északi oldalán, szántóföld
• Szakoly szeg - éppen Balkány alatt épült néhány ház
• Szöllős kert - 80 hold, középszerű jó nyíri bort termel
• A község öt legelője - 97 hold homokbucka
• Nyíres - a volt úrbéresek szántóföldje
• Váta dűlő - nevének eredete ismeretlen
• Kállai úti dűlő - Kállóba vezet a volt úrbéresek szántója
• Dugói dűlő - nevének eredete ismeretlen
• Tökös hegy - magas homokhegy
• Miklósi - hajdan erdő, most homok, szántóföld
• Kerek rét -jelentékeny kiterjedésű kaszálatlan, zsombékos hely
• Zsákos csere - régen cserjés, most sivatag homok
• Barom lak - hajdan cserjés és legelő
• Fekete erdő - most cserjés
• Szöllő föld - hajdan szőlőskertnek akarták felfogni, nem sikerült, csak a neve van meg
• Pap rét - a papok kaszálója
• Csarna halma- nevének eredete ismeretlen
• Salamon rét - zsombékos kaszálatlan rét
• Bálint hegy - terjedelmes homokhegy, nevének eredete ismeretlen
• Ordas erdő - a farkasok tanyája lévén, a farkasok ordításáról vette a nevét
• Erdő allja - a mellette lévő erdőről.26

A törvényhatóságok területének rendezésekor a falu előbb a nádudvari felső járás része lett, 1876-tól pedig az újonnan szervezett nagykállói járás községe, egészen annak megszűntéig.

A falu életéről, a tulajdonviszonyokról, termelvényekről igen érzékletes képet nyújt az 1895-ös mezőgazdasági statisztika. A település 7302 holdas határában 171 gazdaságot számoltak meg. A művelt föld legnagyobb része szántó: 5103 hold, 13 hold kert, 359 hold rét, 48 hold szőlő, 523 hold legelő, 511 hold erdő, 45 hold nádas, és 700 hold a nem termő terület. Fő termény a búza és a rozs, de termeltek árpát, zabot, kukoricát, burgonyát és dohányt is. 6331 hold tulajdonban, 47 hold haszonélvezetben és 924 hold föld haszonbérben volt. Iparvállalat nem volt a faluban. A földet gépek híján állatokkal művelték: 8 egyes, 22 kettős, 15 hármas és 6 négyes lófogattal, 9 kettős és 33 négyes ökörfogattal. 908 szarvasmarhát, 45 bivalyt, 177 lovat, 4 szamarat, 1397 sertést, 1100 juhot, 3560 baromfit és 39 méhcsaládot írtak akkor össze Szakolyban. A biztosok a gyümölcsfákat is megszámlálták s az alábbi eredményre jutottak: 660 almafa, 236 körtefa, 105 cseresznye, 278 meggy, 243 őszibarack, 79 kajszínbarack, 353 szilva, 134 dió, 10 mandula, 91 eper, összesen 2189 gyümölcsfa.27

Ehhez a statisztikához egy Gazdacímtár is készült, mely szerint Bay Istvánnak 204 holdas birtoka van a faluban, s ezen 7 cseléd dolgozik. Lichtmann Alajos 918 hold föld és 14 cseléd felett rendelkezett. Szentmiklóssy Lászlónak és Sándornak 2 faluban 249, illetve 444 hold földje volt 7 és 18 cseléddel. Gróf Tisza Kálmánné birtoka 1383 holdat tett ki és 20 cseléd dolgozott neki. Weisz Ignác bérelte a Gencsy-birtokot, neki 3 faluban 2213 hold földje és 28 cselédje volt. Weisz Lipót 935 holdas bérleményén 30 cseléd dolgozott. Ha azokat számoljuk, akiknek csak Szakolyban volt birtokuk, már az is 3440 holdat, a határ felét tette ki!

Az 1892-es Helységnévtárból tudjuk, hogy a faluban akkor 1549-en laktak 203 házban. A lakosok közül 200 volt római katolikus, 498 görög katolikus, 2 görög keleti vallású, 3 evangélikus, 731 református és 115 izraelita. A kisközség egyben körjegyzőségi székhely is, a társközsége Biri. Az utolsó távírda és postaállomása Balkány. A reformátusok anyaegyházzal bírtak a faluban, a római katolikusoké Geszteréden, a görög katolikusoké Gelsén, az izraelitáké pedig Balkányban volt.

Az 1900-ban felvett statisztikai adatokból az derül ki, hogy a település lakossága és házainak száma is nőtt: az 1824 főnyi lakosságból 892 férfi és 932 nő volt jelen, kik négy híján mind magyar anyanyelvűnek vallották magukat. Közülük 795-es tudtak írni és olvasni. A 230 házból mindössze 10 épült kőből vagy téglából, hatnak volt kőalapja, de falai vályogból készültek, 213 ház sárból vagy vályogból, egy pedig fából épült. Két házat borított csak cserép vagy bádog, 37-nek készült a teteje zsindelyből vagy deszkából a többi 191 házat pedig náddal vagy zsúppal fedték be.

1900-ban jelent meg, de korábbi adatokat tartalmaz az első, a megyéről szóló monográfia. Ebben az alábbiakat tartották fontosnak leírni a faluról: Szakoly, kisközség, körjegyzőségi székhely, 203 házzal, 1549, túlnyomó számban református vallású lakossal. Postája és távírója Balkány, vasúti állomása Nagykálló. A XVIII. század második és a XIX. század első felében báró Eötvös, Fekete, Czakó, Finta, Gencsy, Gulácsy, Jánky, Jármy, Korda, Kende, Pap és Vad családok birtokolták, míg jelenleg Tisza Kálmánné, Kende testvérek, Szentmiklóssy Sándor, Horváth Mihályné és Weisz Lipót. Szentmiklóssy Sándornak csinos úrilaka is van itt, melyet 1859-ben építtetett. A református templom a XIV században épült s csak legutóbb építették át, a görög katolikus 1836-ban. Az izraelitáknak is van imaházuk.28

Ezeket a különálló adatokat egybevetve az is kiderül, hogy a falu határa jelentős részben nagybirtok és bérlet, a mezőgazdasági népesség kezén csak a föld töredék része van. Nem véletlen, hogy a XIX. század utolsó éveiben az egyre erősebben kibontakozó agrárszocialista mozgalomban ott találjuk a szakolyiakat is, akik 1897 november elején már megalakították független szocialista szakegyletüket. 1897. november 16-án Zoltán István nagykállói főszolgabíró levélben jelentette Mikecz János alispánnak, hogy a szakolyi elöljáróságtól kapott értesítés szerint november 14-én Győri András házánál szocialista gyűlést tartottak, melyen "a napszám csekélysége, harmados föld és idegen munkásoknak a községbe való bejövetele ellen és reggeli 6 órától esti 6 óráig való dolog mellett történtek felszólalások", egyúttal egy listát is összeállítottak, hogy kik mennek fel ez ügyben a főispánhoz. "Ugyan azon alkalommal azt is elhatározták, hogy ha a dolgok nem kedvezően fognak elintéztetni, kibontják a magtárakat, vagyis kifosztják az urakat." A mozgalom vezetői Szűcs Sándor és Koncz János, akik november 15-én több társukkal ez ügyben Apagyra, Ófehértóra és Nyírgyulajba mentek az ottani vezetőkkel tanácskozni. A főszolgabíró a nyírbátori csendőrőrsről küldött ki karhatalmat az ügy tisztázására, maga pedig 18-án kívánt ugyanott megjelenni. Koncz János elindulása után Nyírmihálydiba menet, ott Rátonyi Imre lakásán az agrárszocialisták lapját, a Földművelőt felolvasta a 70 jelenlévőnek. Őt nem sikerült elfogni, de az oda kirendelt szakolyi csendőrkülönítmény (nyolc csendőr) a Földművelőket elkobozta.

1898. február 18-án a főszolgabíró jelentette az alispánnak, hogy -többek között - a szakolyi szocialisták is kérték, hogy amíg a fölterjesztett alapszabályuk jóváhagyatik, addig is tarthassanak gyűléseket. Ezt ő határozottan elutasította.

1898. március 7-én Mikecz alispán a belügyminiszterhez fordult. Levelében tájékoztatta a szocialisták március 15-iki várható megmozdulásáról és Nyírbátorba egy század gyalogságnak Debrecenből való kirendelését kérte. A kallói főszolgabíró ugyanakkor arról értesítette az alispánt, hogy a balkányi és szakolyi szocialisták a telekkönyvi hivatalt akarják megtámadni.

A mozgalmat végül is a kirendelt karhatalom segítségével elnyomták, az egylet egyik vezetőjét, Szűcs Sándort pedig letartóztatták.29 A gondok pedig továbbra is megmaradtak; a föld kevés, a munkáskéz sok, éppen ezért a birtokosok sem igen törődtek a korszerűbb technikák bevezetésével, a lakosság számára pedig egy kiút maradt, az Amerikába történő kivándorlás, hogy ott valahogy pénzt keresve, itthon földet tudjanak vásárolni. Az 1910-es népszámlálás idején már 12 külföldön élő lakost írtak össze.

A XIX. század utolsó éveiben, ma már pontosan meg nem állapítható okok miatt (életveszélyes, vagy csak már kicsi volt?) a gótikus templomot a hívek lebontották. Gerecze Péter budapesti főreáliskolai tanár, a Műemlékek Országos Bizottságának tagja 1897-ben lefényképezte a templom bontását és kérte is, hogy a torony lebontását a minisztérium tiltsa meg. A bontáskor a templom falában két és fél darab szép, mintás téglákat találtak, melyeket Gerecze Péter is megörökített, majd ezek a téglák a vármegyei múzeumba kerültek. A teplomhajót igen nehezen tudták lebontani. A fal szélessége 80-90 cm volt, s építésekor a téglák közé (mert téglából épült) oltatlan meszet tettek, ez a téglák között forrt ki, s így olyan erőssé tette a falat, hogy a mikor a bontásnál vasrudakkal egy-egy falrészt meglazítottak egyszerre, egy tömbben 100-250 tégla szakadt ki, melyet aztán igen fáradságos munkával tudtak csak darabokra szétszedni.

A lebontott templom helyére Gorzsás János építőmester tervei alapján a toronyhoz ragasztva egy nagyobb hajót építettek, melynek belső szélessége három méterrel haladta meg az eredeti méretet. Az alapkő letételi ünnepséget 1898. május 5-én tartották meg, ezen Bakos Pál lelkész mondott imát, majd üvegbe rakott iratokat és pénzt is elhelyeztek az alapban. Az új templom még abban az évben elkészült, s a torony nyugati falában elhelyezett emléktábla arról tudósít, hogy az építkezést jelentősen megkönnyítette a néhai Szentmiklóssy László emlékére tett 2000 forintos adomány, valamint a helybeli és idegen hívek áldozatkészsége. A toronyban már ott volt az 1806-ban Kassán Lebrecht Krisztán műhelyében öntött 180 kilogrammos harang, ehhez 1928-ban Kisgejőcön Egry Ferenccel egy 320 kg-os másik harangot is öntetett az egyház. A templom teljes felszerelése 1940-ben fejeződött be, amikor gróf Tisza Lajos 2500 pengős adományából és a hívek közadakozásából Angster Józseffel egy 7 változatú orgonát készíttetett az egyházközség.30

Irodalomtörténeti érdekességként említhető meg, hogy 1898 karácsonyán Móricz Zsigmond kisújszállási VIII. osztályos (végzős) gimnazistát a balkány-szakolyi református gyülekezetbe küldte iskolája legációba. Szállása Pallagi Gyula jegyzőnél volt, kinek apósa a Tisza-birtok intézői tisztét töltötte be, s reformátusként akkor tartotta a nagy vendégséggel egybekötött névnapját, az István napot. Az éjszakába nyúló, hajnalig tartó mulatság élményeit örökítette meg az író, az 1924-ben a Pesti Naplóban, két évvel később önálló kötetben is megjelent Kivilágos - kivirradtig című regényében31.

A XX. század elejétől a Helységnévtárakban külön feltüntették a külterületi lakott helyeket is. Az 1824 lakosból 675-en éltek a határban lévő tanyákon: Dugó-tanya (19 fő), Fekete-tanya (71), Feketeerdő-tanya (8), Ficzfás-tanya (31), Gencsy-tanya (6), Gotlieb-tanya (49), Hegedűstanya (24), Horváth-tanya (12), Imretag-tanya (17), Kis-tanya (6), Nagyerdő-tanya (18), Pásztor-tanya (3), Sárgödör-tanya (122), Szentmiklóssy I.-II.-III.-tanya (10,9,5), Tisza-tanya (146), Weisz-tanya (91), Weisztag-tanya (28 fő).

A község belszervezetére, vezetésére az 1906-ban elfogadott Szabályrendeletből nyerhetünk adatokat. A kisközség képviselete áll: "9 rendes és két póttag, legtöbb adót fizető 9 rendes és 2 póttag választott képviselőből, vagyis 18 rendes és 4 póttagból.

2. §. A községi elöljáróság áll: főbíró, körjegyző, törvénybíró, közgyám, pénzkezelő, 4 esküdt és a körorvosból.

3. §. Segéd és kezelőszemélyzet áll: segédjegyző, szülésznő, halottkém, 1 kisbíró, 2 éjjeli őr és egy posta kihordóból" A továbbiakban a fizetéseket határozta meg a szabályrendelet. A főbíró fizetése évi 200 korona, napidíja pedig 4 korona. A körjegyző 532 koronát kapott egy évre, mellé szolgálati lakást kerttel, 3 hold 397 négyszögöl legelőt, egy hold 227 négyszögöl szántót, melynek adóját a község fizette, fűtésre, világításra 300 koronát, melyből a tanácstermet és a hivatalát is el kellett látni, utazásra 200 koronát, nyomtatványokra, irodaszerre 340 koronát, a napidíja pedig 6 korona volt.32

Az 1910-es vármegyei almanachból tudjuk, hogy akkor Szentmiklóssy Ferenc volt a főbíró, Bakos Béla a körjegyző, Rinyu Béla a törvénybíró, Kiss Sándor a pénztárnok. A falu református lelkészét Gecse Istvánnak, a tanítót Kovács Józsefnek hívták, a görög katolikus lelkész neve Fodor István, a tanítóé Legeza Sándor volt. Két iskola, egy református és egy görög katolikus működött a faluban és ide jártak a más vallású gyermekek is, de arról is vannak adatok, hogy a XIX. század végén működött a faluban a zsidó hitközségen belül úgynevezett "zugiskola", működési engedéllyel nem rendelkező iskola is.33

1914 nyarán kitört az I. világháború és az általános mozgósítás elrendelése után a hadköteles férfiak alakulataikhoz vonultak be. Szakolyból zömmel a császári és királyi 5. gyalogezred Szatmárnémetiben állomásozó zászlóaljához, valamint a magyar királyi 11. honvéd gyalogezred munkácsi és ungvári alakulataihoz indultak útba. A világháború során 257-en vonultak be katonának a faluból, mindenki nevét nem ismerjük, a hősi halottak száma és nevük viszont rendelkezésünkre áll. A világháború öt éve alatt 33-an haltak hősi halált, ki a fronton, ki a hadifogolytáborban. A halálozási adatokból az is kitűnik, hogy mind a két ezred a világháború minden frontján járt: Galíciában, Bukovinában, a román és az olasz harctereken. A háború első hősi halottja Szakolyból minden bizonnyal Tóth István 11. honvéd gyalogezredbeli közlegény volt, aki az orosz harctéren 1914. október 7-én esett el. Emlékül álljon itt a többiek neve is: Antal Mihály, Balog József, Batai János, Bíró Pál, Budai György, Damakos István, Demendi János, Gulyás György, Gulyás István, Gulyás József, Győri Mihály, Hegedűs Péter, Hegyes Ferenc, Henzsel István, Kapási János, Kis István, G. Kis János, Kiss Péter, Kerezsi Péter, Korpási Sándor, Marton Bálint, Máté Mihály, Mester Ferenc, Orosz György, Őri György, Pór András, Rózinger Ábrahám, Riczu István, Szabó József, Szarka János, Szűcs Károly és D. Tóth György.34

Az elhúzódó háború az otthon maradottakra is óriási terheket rótt. A férfilakosság bevonulása után a mezőgazdasági munkák az asszonyokra, gyermekekre, idősebbekre hárultak. A kötelező beszolgáltatások, a jegyrendszer, a hadikölcsönök szintén kötelező jegyzése, majd a rekvirálások mind-mind fokozták az elkeseredettséget. Mindezek mellé az őszirózsás forradalom, majd a tanácsköztársaság bukása után megérkezett a megszálló román királyi hadsereg, s ami még megmaradt, azt ők rabolták el. Ráadásul 1919 őszén a Nagyszebeni Kormányzótanács 4489-1919. számú rendelete alapján 1919. szeptember 23-án Szabolcs vármegye számos községét elszakították és Szatmár megyéhez csatolták, s így azok az úgynevezett Nagyromániába kebeleződtek be. Ezek közé tartozott Szakoly is, bár az október 20-iki rendeletben, amikor az új járásokat kialakították, már nem volt az átcsatolandó községek listáján. (A felsorolt községek az intézkedő román tiszt katonai térképén mind legalább 25, egyesek 40 és 50 %-ban román lakosságú községekként szerepeltek.)35

Szerencsére ez az áldatlan állapot nem sokáig tartott, a román hadsereg 1920 áprilisában kivonult Kelet-Magyarországról is, majd 1920. június 4-én a trianoni békediktátum meghúzta az új országhatárt.

A háború a népesség csökkenésében is megmutatta a hatását, amíg a lakosság 1910-ben 2242 volt, tíz év múlva csak 2124, s az 1910-es 1102 fő férfilakossághoz képest, 1920-ban csak 1034 férfit számoltak meg és 11-en még mindig külföldön voltak. A külterületi lakosság száma nem igen változott. A Fekete-tanyán 71-en, a Miklóssy-tanyán 146-an, a Tiszatanyán 185-en, a Sárgödör-tanyán 115-en, a Ficfás-tanyán 58-an és egyéb helyeken még 198-an éltek.

A földbirtokviszonyok a régiek maradtak az 1920-as évek elején is. Az 1925-ös Gazdacímtár szerint a faluban özv. Bay Györgynének 406 holdas, a Nyíregyházán élő özv. Bleuer Bertalannénak és Erényi Sándornénak 496 holdas birtokát a helyben lakó Bleuer (Benedek) Béla irányítja. Özv. Horváth Mihályné tornyosnémeti lakosnak 678 holdja, a szakolyi Klár Bélának 428, a szintén helybeli Klein Józsefnek 323 hold földje van a határban. A legnagyobb birtoktesttel a nyíregyházi Szakolyi Sándor és testvérei rendelkeztek: 1443 holdat tett ki a tulajdonuk. 1352 holdat birtokolt itt a Kocsordon élő gróf Tisza Lajos (borosjenői és szegedi gróf Tisza Lajos /Budapest. 1879. március 3. - Kocsord, 1942. február 20/ eltemetve ugyanott. A főrendiház örökös tagja, gróf Tisza Kálmán miniszterelnök fia, testvére gróf Tisza István miniszterelnök testvére) is. A Szentmiklóssy testvérek kisebb tagok fölött rendelkeztek: Szentmiklóssy Barnabás 154, Ferenc 172 és a Nyírmihálydiban élő László 244 holdat mondhatott a magáénak.

A falu 1920-as évekbeli belső viszonyairól az 1927-es megyei és nyíregyházi címtár szolgáltat értékes adatokat. A falunak akkor már 2200 lakosa volt (970 református, 850 görög katolikus, 210 római katolikus, 85 izraelita és 85 egyéb vallású), akik 323 házban éltek. Az 1920-tól nagyközséggé előlépett falu főjegyzője Simák Lajos, a főbíró Győri József, törvénybíró Elek András, a pénztárnok pedig Kapitány János. A református lelkész Kriston Elek. Református és görög katolikus iskola működött a faluban Keresztessy József és Lengyel Árpád református, Kovács Mihály valamint Mulega Mária görög katolikus tanítókkal. A leventeoktatói feladatot Lengyel Árpád látta el. Dr. Hajnód Gábor körorvosként, Eszenyi József postaügynökként dolgozott a faluban. A posta és a csendőrőrs Balkányban volt. Ekkor már működött az Önkéntes Tűzoltó Egyesület is. Megfelelő (de a népesség számához képest kevés) ivóvizet 1 fúrott kút biztosított. A 7202 holdas határban 5968 hold volt a szántó, 53 hold a legelő, 253 hold erdő, 928 hold használhatatlan. 197 ló, 440 tehén, 11 bika, 127 ökör, 7 szamár, 1 öszvér, 747 juh és 858 sertés biztosította az igaerőt, a hússzükségletet, valamint a vásározáskor eladható árut. A fejlődést jelentette, hogy Szakolyi Sándor, Klár Béla, Klein József és Szentmiklóssy László gazdasága már gőzcséplőgéppel is fel volt szerelve, melyek nyaranta körbejárva a gazdák szérűin végezték a cséplést. Simák főjegyző birtokában volt egy autómobil, Lukács Vilmos gazdasága pedig egy traktorral rendelkezett. Az is a fejlődést jelentette, hogy a Nyíregyházáról kiinduló villanyvezeték ekkorra elérte Szakolyt, a közvilágítás éjjel már erről történt, valamint a tehetősebb gazdák és a hivatalok bevezették magukhoz is az elektromos áramot, s a felszerelt égők után általányt fizettek.36

Az 1920-as évek elejének teljesen eltorzult birtokviszonyain próbált segíteni a Nagyatádi-féle földtörvény, melynek során a birtokosok által az államnak felajánlott földeket az Országos Földbirtokrendező Bíróság (OFB) osztotta szét a jelentkezők között, hosszú lejáratú megváltási díj ellenében. Szakolyban 1926-tól jó egy évtizedig folyt az igen kis birtokok, legtöbbször 1 holdas parcellák és fél holdas házhelyek osztása. A szükséges földmennyiséget gróf Tisza Lajos (1926-ban), Klár Béláné szül. Szakolyi Mária (1937-ben) valamint Klein József és neje Klein Malvin (1938-ban) ajánlották fel. 1926-ban 40-en, 1928-ban 30-an, 1935-ben 74-en kaptak ilyen parcellákat, közöttük a vitézségi éremmel kitüntetettek, a hadirokkantak és hadiözvegyek is. A későbbi felajánlásokat is hasonló célra fordították, de így kaptak földet az egyházak, a falu mint közösség, hogy ki tudja alakítani a községi sportpályát, a levente gyakorlóteret és lőteret, az gazdasági ismétlő iskola kertjét vagy éppen a cigánytelepet.37

A Nagyatádi-féle földreform során Szakolyban 343-an jutottak földhöz, a kiosztott földterület 928 katasztrális hold volt.38

Az egyre gyarapodó faluról és lakóiról az 1920-1930-as évek fordulóján megjelent két megyei monográfia is tudósít. 1929-ben a tehetősebb lakosok között az alábbiakat említik:

- Gencsi és érmihályfalvi Gencsy Ferenc császári és királyi kamarás, nagybirtokos (Balkány, 1882. - ??) Jogi és gazdasági egyetemet végzett.

Szakolykertben 2000 holdas birtokát irányítja, melyből az OFB 400 holdat lehasított. A román invázió alatt 100 sertését, 200 juhát, 36 ökrét vitték el. Kitűnő agarász, jó gazda.

1. Bilkei Papp Gábor, okleveles gazda (Ófehértó, 1875 - ??) Keszhelyen végzett 1895-ben, azóta mindig a Tisza-birtokokon szolgál. Gróf Tisza Lajos 1126 holdas szakolyi gazdaságának főtisztje.
2. Bleuer Béla okleveles gazda (Nyíribrony, 1898 - ??) 1921-től vezeti a család 500 holdas birtokát. Tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságnak. Jó lovas, teniszező, korcsolyázó, motoros.

A szakolyi birtok 1780-tól állt a Tisza család birtokában. A XIX. század végén a tulajdonosa gróf Tisza István, a későbbi miniszterelnök, aki azt 1900-ban testvéröccsére ruházta át. Tisza Lajos 1913-ban az egész területet bérbe adta, majd a szinte teljesen lepusztított birtokot az I. világháború végén ismét saját kezelésébe vette, s az irányítást Papp Gáborra bízta. A gazdaság talaja homok, kb. 350 hold barna vályogtalaj. Búza, rozs, árpa, zab, tengeri, burgonya és 40 holdon dohány terem benne. 38 hold szőlő is tartozott a birtokhoz: tramini, furmint, rizling, oportó fajtákkal. A szőlő 1928-ban teljesen kifagyott. A lovak a kocsordi ménesből valók nónius és angol félvér keresztezéséből. Az 1802-ben telepített akácos utolsó fáját az 1928-as fagy ölte meg. Az uradalomban volt egy 80 m hosszú pince, melyet palackozásra is berendeztek. Aranyfűz termeléssel és gyékénymunkákkal is foglalkoztak.39

Az 1931-es monográfia szerint a lakosság száma már 2498 fő. A földbirtokosok: gróf Tisza Lajos, Klár Béla, özv. Horváth Mihályné, Bay Györgyné, Bleuer Bertalanné, Erényi Sándorné, Szakolyi Sándor, Szakolyi Miklós, Grünfeld Pálné, Szentmiklóssy László, Szentmiklóssy Ferencné, Szentmiklóssy Barnabás, Klein József, Hadházy Lajos, báró Bornemissza Károly. A személyi adattár és testületi itt is sok értékes információt tartalmaz:

1. Ludányi özv. Bay Györgyné, szül.: tiszaujhelyi Újhelyi Margit. Férje 1918-ban hunyt el. 500 holdon gazdálkodik.
2. Hadházy Ferenc 229 hold bérleten gazdálkodik. Lajos bátyja az orosz fronton eltűnt.
3. A Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet Cseh Sándor alapította 1912-ben. Ügyvezető igazgatója: Keresztessy József. 328 tagja van.
4. Tulipán Miklós görög katolikus tanító. 1925-ben végezte el a tanítóképzőt, 1931-től szakolyi tanító. Népművelési előadó, a dalárda vezetője.40

1930-ben a falu főbírója Elek András, a főjegyző Gönczy Sándor, Jelics József törvénybíró, Muraközi József pénztárnok, Elek Péter a közgyám, Elek Ferenc, Szűcs Péter, Viznyiczki Mihály és Vadon Sámuel az esküdtek, dr. Balogh Rezső a körorvos, Szűcs Andrásné a szülésznő, Vadon Péter kisbíró, ifj. Viznyiczki Mihály és Győri Lajos az éjjeliőrök. Balogh Rezső körorvos Szakoly, Nyírmihálydi és Nyírgelse egészségügyi szolgálatát látta el, illetményét a három település állta, Szakoly 46 %, Nyírmihálydi 30 % és Nyírgelse 24 %-os arányban.

1932. június 23-án, több mint 30 évi szolgálat után elhunyt a község főbírája, Elek András. Utóda előbb helyettesi, később megválasztva is Hadházy Ferenc lett. Abban az évben a novemberi községi képviselőtestületi ülésen került most már igazán komolyan szóba az 1836-ban épített görög katolikus templom sorsa, ugyanis az épületet rozoga állapota miatt már két éve hatóságilag bezárták, s félő volt, hogy a hívek lassan elhagyják az egyházat. A testület ezért segélyt szavazott meg az egyháznak, amelyik viszont a közadakozást is igyekezett növelni. A templom végül is 1936-ban szépen felújítva elkészült. A nehézségeket fokozta, hogy tífuszjárvány ütötte fel a fejét, ezért a körorvosi rendelőt a községházáról kitelepítették bérelt épületbe, hogy a hivatalos helyen megforduló, ügyes-bajos dolgaikat intézőket a rendelésre megjelent betegek meg ne fertőzzék.

1933 januárjában az új képviselőtestületi választásokon Hadházy Ferencet választották meg főbíróvá, s a képviselőtestület tagjai a legtöbb adót fizető sorában: gróf Tisza Lajos, Klár Béla, özv. Horváth Mihályné, Szakolyi Sándor, özv. Bay Györgyné, Bleuer Béla, Szakolyi Miklós, Klein József, Szentmiklóssy Barnabás, özv. Szentmiklóssy Ferencné és ifj. Gödény Ferenc lettek. A testület másik, választott részét Viznyiczki Mihály, Vadon Sámuel, vitéz Molnár András, Hadházy Ferenc, Kapitány János, Hadházy Lajos, Kriston Elek, Tulipán Miklós, Keresztessy József, N. Kapitány György, Lőbi József alkották. Az 1906-ban elfogadott községi szabályrendelet tehát még mindig érvényes volt, csak a fizetések változtak és a testület létszáma a lakosság növekedésének arányában.

Az évtized közepén, 1935-ben megjelentetett Gazdacímtárban újabb birtokosok nevével találkozhatunk: ifj. Gödény Ferenc 240 holdat bír, Gönczy Sándor vezetőjegyző 123 holdas földjét vitéz Fehér András irányítja. A Budapesten élő Grünfeld Pálné 293 holdas birtokát a helyben lakó Schwartz Bernát irányítja. A szintén budapesti Klár Pálné 953 holdját Fülep Kálmán szakolyi lakos bérli. Új név a birtokosok között a nyíregyházi Lévay Miklós a maga 76 holdjával.

1935-ben a falu 7202 holdas határán 385 birtokos gazdálkodott. 1000 hold felett 1 birtokost, 500 és 1000 hold között kettőt, 100 és 500 hold között 13-at, 50 és 100 hold között 4-et írtak, 5 és 50 hold között 87-et össze, összesen 107 birtokost (27,8 %), míg az 1 és 5 hold közötti birtokosok száma 168, az 1 hold alattiaké pedig 110 fő volt, összesen 278 birtokos, a birtokosok összlétszámának 72,2 %-a. A földbirtokok területének megoszlása ugyanekkor:

1937-ben az egyre erősödő római katolikus közösség lelkésze, Horváth István római katolikus iskola számára kér és kap telket a falutól. Ugyanakkor a község is szeretett volna a meglévő iskolái mellé még egy egytantermes, tanítói lakással ellátott községi iskolát építeni és ez ügyben kérelemmel fordultak a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, államsegélyt igényelve. Kaptak is 12.000 pengőt, már a szükséges szerződéseket is megkötötték Horváth Kálmán nagykállói kőművessel és Szokol Béla szakolyi asztalossal, ki is vettettek 30.000 vályogot, amikor teljesen váratlanul 1939 tavaszán a minisztérium a segélyt megvonta és a római katolikus egyháznak adta, s az 1940-re az iskoláját felépítette. Akkorra viszont ez is kevésnek bizonyult, pedig a faluban 3 református és 2 görög katolikus tanító összesen 513 gyermeket tanított. A római katolikus iskolát is beszámítva, 85 tanulóra kellett egy tanítónak felügyelnie, no meg tanítania. Ezért a község 1940-ben már kéttanerős, két tantermes iskolára kérte újra az államsegélyt.

Az 1930-as évek második felének jellemzésére ismét csak egy megyei monográfiát, az 1939-est hívjuk segítségül: Szakoly nagyközség a nagykállói járásban. Hozzátartozik: Bay-major, Bodnár-tanya, Dugó-tanya, Fehérház, Feketeerdő, Fekete-tanya, Ficfás-tanya, Földváry-tanya, Gencsy-tag, Gotlieb-tag, Görbe-tag, Hadházy-tanya, Kisordas-tanya, Kis-tanya, Lévay-tanya, Miklóssy-tanya, Nagyerdő-telep, Nagyordas-tanya, Sárgödör-tanya, Tisza-tanya, Vitézi telkek. Területe: 7202 hold, ebből szántó: 6012, kert: 17, rét: 420, szőlő: 110, legelő: 181, erdő: 176, nádas: 9, terméketlen: 277 hold. Lakosok száma: 2856, férfi: 1547, nő: 1309,2 egyén kivételével magyar anyanyelvűek. 437 római katolikus, 1037 görög katolikus, 1312 református, 3 evangélikus, 67 izraelita vallású. Református és görög katolikus templom helyben. A lakóházak száma 486. A faluban 1 görög katolikus, 1 református elemi népiskola, 1 görög katolikus és 1 református továbbképző iskola működik. A lakosság fő foglalkozása az őstermelés és a háziipar. Határában egy nagybirtok található, a többi kis-és törpebirtok. A település állatállománya 1935-ben: 218 ló, 784 szarvasmarha, 2105 sertés, 623 juh. Állandó piaca Balkány. Körorvos Nyírmihálydiban 6 km-re, 1 magánorvos a községben, dr. Kiss Tihamér. Legközelebbi gyógyszertára Balkányban 4 km-re. A világháborúban 257-en vonultak be, a hősi halottak száma 33, a hadirokkantaké 23. Vasútállomása Balkányban és Nyíradonyban, 7 km-re a Nyíregyháza-Nyíradony vonalon van. A postaügynökség helyben működik, Erdős Imre segédjegyző felesége vezeti, az utolsó távírda Balkányban található.

Ennek a monográfiának a Személyi adattára tartalmazza a leggazdagabb anyagot a község birtokosairól, elöljáróiról, szövetkezeteiről:

Bay György, ludányi (Szakoly, 1878. - 1918. ) okleveles gazda, tartalékos huszár főhadnagy. Az I. világháborúban a debreceni 2. honvéd huszárezredben szolgált. 1918-ban a fronton szerzett betegségébe hősi halált halt. Özvegye tiszaújhelyi Újhelyi Margit.

Bay István és Erzsébet gazdasága (Bay István, a testvér gyermekei) 400 holdas birtok, főleg szántó, kaszáló, legelő. Modernül van felszerelve, saját vetőgép, cséplőgép és traktorok. 28 hold dohány is van a kapások és kalászosok mellett. Saját nevelésű haszonállatok egy törzskönyvezett bikával. A sertészetben mangalica, a tehenészetben pirostarka a jellemző faj. Nyíregyházán és Debrecenben értékesítenek. 27 állandó gazdasági cseléd, 5 időszaki munkás, 9 dohánykertész. Van egy kastély és 27 lakó-és gazdasági épület. Innen irányítják özv. Bay Györgyné 140 holdas gazdaságát is. Az uradalom intézője eőri és besenyői Beöthy László tartalékos főhadnagy, végzett gazdász.

Dr. Balogh Rezső (Lippa, 1902. ??) körorvos 1929-től helyettes, 1930-tól végleges körorvos Nyírmihálydiban.

Benedek (Bleuer) Béla (Ibrány, 1898. - ??) földbirtokos, emléklappal ellátott tüzérfőhadnagy. Gazdasági akadémiát végzett Debrecenben. 1921-től vezeti birtokát, ami 233 hold saját és 101 hold bérelt föld. Nagy része szántó, azontúl legelő, gyümölcsös és szőlő. A Szabolcsmegyei Gazdasági Egyesület 1936-os burgonya-kiállításán elismerő oklevelet kapott. Vetőmagot is termel a Növénytermelési Állomásnak. 16 állandó cseléd, 5 feles dohánykertész dolgozik nála.

Gödény Ferenc, gödényházi (Hajdúsámson, 1900. - ??) gazdálkodó, földbirtokos, okleveles gazda. Ősrégi nemesi család, 1730-ban telepedett le a faluban (Balkányban) Gödényházáról.

Gödény Ferenc és dr. Balogh Ernőné tivarányi és ficfási gazdasága. 910 hold, 755 művelés alatt 65 hold erdő, 90 holdat most erdősítenek. 214 hold Balogh Ernőné tulajdona ezen 53 hold dohány, 54 hold napraforgó is van. 100 jármos ökör, 135 mangalica sertés, 220 magyarfésűs juh tartozik a gazdasághoz. 8 hold szőlőt: rizling, ezerjó, kövidinka, saszla és Csabagyöngye termesztenek, a gyümölcsösben évente 40 mázsa almát is. A 33 állandó cseléd munkáját Gödény Ferenc irányítja.

Gönczy Sándor kéki és nagygéresi (Vasmegyer, 1899. - ??) vezető jegyző. A 11. honvéd gyalogezredben szolgált a világháborúban, az olasz fronton megsebesült. 1927-től vezető jegyző a faluban. A Levente Egyesület, a református dalárda díszelnöke. Ő szervezte meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesületet, melynek elnöke.

Hadházy Ferenc (Ramocsaháza, 1897. - ??) főbíró, földbérlő. 1922-től gazdálkodik önállóan egy 220 holdas bérleten. A kapások, és kalászosok mellett 7 holdon termeszt dohányt. 1932-től főbíró, 1934-től a Hangya Szövetkezet elnöke.

Dr. Horváth István nagyváradi (Budapest, 1899. - ??) földbirtokos, johannita lovag. 192l-ben államtudományi doktorátust szerzett, utána a család balkányi és szakolyi birtokát vezeti.

Horváth Mihályné özv., szül. Gencsy Margit. 888 holdas uradalma van Balkányban és Szakolyban, főleg szántó és erdő. 26 holdon dohányt, 12 holdon kölest, 60 holdon burgonyát, és csillagfürtöt termel, 25 állandó cseléd és 5 dohányos dolgozik a birtokon. 7 szobás úrilak, 9 cselédház, 2 magtár, 4 istálló, 4 dohánypajta tartozik a gazdasághoz.

Jelics József (Debrecen, 1870. - ??) törvénybíró, 1925-től önálló gazda 12 holdon. 1927-től törvénybíró, a Szőlőskert kertbírója. A Magyar Királyi Növényvédelmi Hivatal helyi megbízottja.

Kalitza András (Komárom, 1902. - ??) református tanító. Debrecenben végezte a tanítóképzőt 1929-ben, 1930-tól tanító Szakolyban.
Levente főoktató, iskolánkívüli népművelési előadó, a református ifjúsági egyesület működésében tevékenyen vesz részt. Tagja a községi képviselőtestületnek.

Keresztessy József (Nyírtass, 1901. - ??) református igazgató tanító 1922-ben szerzett oklevelet Debrecenben. 1925-től tanít Szakolyban, 1930-tól igazgató, levente főoktató, a dalárda vezetője.

Dr. Kiss Tihamér magánorvos (Debrecen, 1911.-??) Debrecenben szerzett diplomát 1937-ben. Azóta magánorvos Szakolyban. Dalnoki Tihamér álnév alatt számos zeneszerzeménye jelent meg.

Kriston Elek (Gáva, 1892 - ??) református lelkész. Sárospatakon végezte a teológiát 1916-ban, 1924-ben választották meg Szakolyba lelkipásztornak. Képviselőtestületi tag. Neje, Bertha Ilona református tanítónő.

Molnár András, vitéz rimaszécsi (Kovácsvágás, 1881 - ??) gazdálkodó A világháborúban az 5. honvéd huszárezredben szolgált. 1922-ben avatták vitézzé. 1922-től gazdálkodik Szakolyban 25 holdon.

Palugyai Antal (Nyíregyháza, 1884. - ??) kerékgyártó, 1907-től önálló mester Szakolyban. Képviselőtestületi tag.

Schwartz Bernát (Kisvárda, 1896 - ??) földbérlő, 1924-től önálló bérlő. 280 holdas bérletén 180 hold szántó, 11 és fél hold dohány, 11 hold borszőlő ültetvény van. 10 állandó cseléd fölött rendelkezik. A birtok tulajdonosa özv. Grünfeld Pálné budapesti lakos.

Szakolyi Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet. 1912-ben alapította Cseh Sándor, Szentmiklóssy László, Kovács József református tanító, Szombati István jegyző és a község gazdatársadalma. Célja a helyi kisgazdák termeivényeinek értékesítése, de van saját vetőgépe és magtisztítója, melyet csekély használati díjért lehet bérelni. Elnöke Hadházy Ferenc községi bíró, ügyvezető elnöke: Keresztessy József igazgató tanító. Pénztárosa Eötvös Imre segédjegyző, üzletvezetője ifj. Muraközi József.

Szakolyi Miklós (Szakoly, 1904. - ??) földbirtokos, okleveles gazda. Debrecenben szerzett diplomát 1925-ben. A családi birtokon, 290 holdon gazdálkodik, melyet még a dédapjától örökölt. Képviselőtestületi tag. A családi kúriát 1863-ban a nagyapa építette, most Szakolyi Sándor lakik benne. Szakolyi Miklós háza kb. 200 éves, 1861-ben vette a nagyapja Gulácsy Károlytól. Dohányt 16 és fél holdon, szőlőt 12 holdon termel. 16 állandó cselédje 7 épületben lakik.

Református anyaegyház, melyet 1792-ben alapítottak. Az egyháznak 1231 tagja van. Főgondnokuk gróf Tisza Lajos, a gondnok Muraközi József. A presbitérium 16 tagú.

A református elemi népiskola 3 tanerős, 3 tantermes. 99 %-ban református, 1 %-ban izraelita tanulókkal. Nyáron egésznapos, télen félnapos az oktatás.

Szentmiklóssy Barnabás, gáborjáni (Szakoly, 1882. - ??) földbirtokos. Debrecenben végezte a gazdasági akadémiát. 1910-től vezeti önállóan a birtokot Vármegyei törvényhatósági bizottsági tag 25 éven keresztül. Birtoka 152 hold, főleg szántó. 7 hold dohány is van benne feles kertészek kezén. Lakóháza egy 50 éves kúria 4 szobával, mellette 4 cselédház a 12 cseléd családnak, 2 dohánypajta, 1 magtár 2 istálló.

Szentmiklóssy Ferenc, gáborjáni (Szakoly, 1866. - Szakoly, 1927.) földbirtokos, volt községi bíró. 118 holdas birtokát 172 holdra gyarapította. Birtokát jelenleg bérlik.
Szűcs Andrásné, Selyem Erzsébet (1891. Kállósemjén - ??) okleveles községi szülésznő. 1921-ben végezte el a debreceni bábaképzőt, azóta Szakolyban dolgozik.
Vadon József (Szakoly, 1898. - ??) gazdálkodó. Az I. világháborúban a 20. tábori tarack ütegben szolgált, 25 %-os rokkant. 7 holdon gazdálkodik. Községi esküdt, református presbiter.42

1939 december elejétől Muraközi József töltötte be a főbírói tisztet, egy év múlva a községi képviselőtestület úgy határozott, hogy a régi, "népies" elnevezések helyett új utcaneveket alkotnak a magyar történelem és irodalom nagyjainak nevét felvéve. A napi politika hatása volt az, hogy e nagy nevek közé még élő személyként a kormányzó és a falu jótevője is bekerül.

1941-ben a képviselőtestület a szintén itt birtokos Szinyei Merse Félixnétől a központban megvett egy nagy alapterületű épületet, megfelelő nagyságú telekkel és ott alakították ki a kultúrházat (népház), a leventeotthont, s ez az épület adott helyet a polgári lövészegyletnek és az 1939-től minden nyáron rendszeresen működő nyári, államsegélyes napközi otthonnak, melyet azért szerveztek, hogy a legnagyobb dologidőben a földeken dolgozó szülők gyermekei biztonságos elhelyezésben, megfelelő ellátásban részesüljenek.

Az 1942. június 15-iki képviselőtestületi ülést ünnepélyes formában tartották meg a községházán és ezen a napon a település díszpolgárává dr. Kállay Miklós miniszterelnököt választották meg.

Ekkor már javában dúlt a II. világháború, s a szakolyi tényleges és tartalékos katonák alakulataikkal hamarosan a fronton találták magukat. Ebben az időben a községből elsősorban a nyíregyházi 4. huszárezredhez, a szintén Nyíregyházán állomásozó 1. honvéd lovasdandár, majd lovashadosztály itteni alakulataihoz (tüzér, páncélos), valamint a nyíregyházi parancsnokságú 12. gyalogezred nyíregyházi és nyírbátori zászlóaljaihoz vonultak be a katonakötelesek. A háború egész ideje alatt bevonultatott férfilakosság számát nem ismerjük. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy már az első hadműveletben, 1941 nyarán-őszén Ukrajnában, a nyíregyházi huszárezredben szolgáló Tóth Sándor huszár augusztus 15-én Mihajlovkánál megsebesült. A 12. gyalogezredből megszervezett 21. gyalogezredben, mely 1942-ben a Don-kanyarhoz vonult ki, szolgált Ványi Mihály honvéd, aki október 24-én Sirokijnál kapott haslövést és ott is temették el. A Don-kanyarhoz felváltó ezredként kiküldött 12. gyalogezred I. zászlóaljának katonája volt Dávoda Ferenc és Hamza Mihály tartalékos honvéd, akiket a veszteséglisták 1943. január 15-étől, a nagy szovjet támadás napjától, eltűntként tartottak nyilván. 1944 tavaszán a 12. gyalogezred, nyarán pedig a 4. huszárezred indult a frontra, s kötelékükben bizonyára voltak szakolyiak is, hiszen az 194l-es népszámláláskor már 3063 fős faluban elég sok katonaköteles férfi élt. Amit tudunk, hogy a 12. gyalogezredet Galíciában támogató nyíregyházi 78. tábori tüzérosztály egyik szakolyi katonája, Urbin János honvéd az 1944. július 24-iki szovjet támadás majd áttörés során eltűnt.

Akarva-akaratlan, de kivette részét a háborúból a zsidótörvények által ellehetetlenített, majd a háború utolsó hónapjaiban deportált izraelita lakosság is. Schwartz Miklós, a 108/41. tábori munkásszázad tagja 1942. december 28-án a Don-kanyarban hunyt el tüdőgyulladásban.

A községi képviselőtestületi jegyzőkönyv utolsó bejegyzése 1944. július 20-án kelt, s ezután legközelebb egy év múlva indult be szervezetten a falu közigazgatási munkája. Természetesen közben is zajlott az élet, jöttek az intézkedések, majd a parancsok, 1944 őszétől egyre nagyobb számban jelentek meg az Erdélyből visszavonuló magyar és német csapatok, aztán a Nyíregyháza felé előretörő orosz lovas-gépesített csoport alakulatai, később a várost visszafoglalni kívánó és sikerrel járó német páncélosok, s végül, 1944. október 22-én a II. Ukrán Front és a 4. román hadsereg egységei után már nem volt katonai ellenállás. Ez volt Szakoly felszabadításának vagy elfoglalásának napja.

A debreceni, majd budapesti kormány rendeletei alapján lassan normalizálódott az ország, így a falu élete is. A képviselőtestület végezte a munkáját, élén Hadházy Ferenc főbíróval. A harcok elől, s a kiürítési parancs értelmében a községet elhagyott Gönczy Sándor vezetőjegyző nem tért vissza, helyére K. Nagy Miklóst választották, segédjegyzője pedig a korábban Erdélybe, Szentegyházasfaluba főjegyzőnek távozott, majd a harcok során visszatért Eötvös Imre lett.

1945 tavaszának legfontosabb kérdése a földosztás volt. Megalakult a földigénylő bizottság Szűcs Imre elnökletével és igen lelkiismeretes munkával mérték fel, hogy ki, milyen jogon és mennyi földre jogosult, s azt a földmennyiséget hogyan lehet törvényesen biztosítani. Nyilvánvaló volt, hogy elsősorban a volt nagy- és középbirtokot kell felosztani, melyeket leltárba is vettek az egyházak földjeivel együtt. A korábbi birtokosok nagy része a harcok előtt elhagyta a falut, jó részük azóta sem tért vissza. A határban jelentős területek voltak korábban a helybeli zsidóság birtokában, vagy bérletben, s a deportálások után, 1945 tavaszán még senki sem tudott biztosat egy-egy személy sorsáról, arról, hogy visszatér-e vagy sem, úgyhogy ezen földekre is bejelentette igényét a földigénylő bizottság abból a megfontolásból, hogy minél előbb induljanak meg a tavaszi munkák, hisz kenyér kellett. A földigénylő bizottság egy 1945. március 31-iki összesítéséből tudjuk, hogy 2140 hold szántót, 137 hold rétet, 108 hold erdőt, 52 hold szőlőt, 13 hold kertet, 7 hold nádast és 2 hold legelőt osztottak szét.44

Van egy másik összesítés is, mely szerint egy hónap múlva, április 30-án már 3173 hold földnek lett új gazdája, s ebből a 458 igénylő 2390 hold földet kapott meg ténylegesen (de ebben benne van 38 hold szőlő, a községi legelőnek átadott 230 hold és a rendezés során Nyírgelse részére 142 hold föld is). A többi házhelynek és a község részére biztosított területnek maradt, melyben benne volt a hadifogságból hazatérő katonák számára biztosítandó, majd kiosztandó terület és házhely is. A 458 igénylő által kapott 2390 hold föld átlagban 5 holdat jelent, ami egy jó földosztásnak minősíthető. Ekkor kapott 1 holdas telket a római katolikus egyház is, ahová hamarosan felépült a katolikus templom, bár a torony és a parókia csak a legutóbbi időkben készült el.

Az 1945 augusztus elején, már a pártszerveződés alapján végrehajtott községi képviselőtestületi választás a Független Kisgazdapárt elsöprő győzelmét hozta a faluban. Hadházy Ferenc főbíró, Juhász Ferenc törvénybíró, Pálosi László pénztáros és Elek István közgyám a kisgazdapárt ajánlásával indultak és nyerték el tisztségüket. A 4 esküdtből egy a kisgazdapárt, 3 pedig a Nemzeti Parasztpárt ajánlásával került a testületbe.45

Az 1948-as címtár szerint a faluban 619 kisbirtokos élt, ebből 508 újonnan földhöz juttatott, mely szám valószínűleg a földet, és a házhelyet kapott személyek összességét jelenti.46

Bár az új rend adta a megélhetés alapját, a földet, amikor azonban 1948-ban az iskolák államosítása szóba került, a település népessége egyszemélyben állt ki a régi, egyházi oktatás mellett. A képviselőtestület, mely már a politikai pártok szerint alakult meg, nem igazán mert a népakarattal szembeszállni, ezért, bár elfogadta az államosítást, de feliratot intézett a vármegyéhez, kérve, hogy ezt a feszült viszonyt a vármegye valahogy rendezze.

A falu úgy mint az I. világháborúban, most is megadta a maga véráldozatát, az 1949-es népszámlálás során csak 2959 személyt találtak a településen (ebből 434-en a külterületen), a hiányt az elhurcolt izraeliták (1941-ben 70-en voltak), a hősi halottak és a még mindig hadifogságban sínylődők alkották. A földosztás utáni birtokviszonyok változása is jól követhető: 1949-ben az igazán csak törpebirtoknak nevezhető földön, 1 hold alatt mindössze 105-en gazdálkodtak. A zömöt az 1 és 5 hold (1242-en), valamint az 5 és 10 hold (1164-en) között gazdálkodók adták, s ez a birtokmennyiség már régtől fogva elég volt egy család viszonylagos biztonságos eltartásához. 10 és 15 hold között 132-en, e fölött pedig 54-en bírtak, a forrásban meg nem határozott nagyságú birtokot. A falu akkor már 646 lakóházból állt, ebből 352 egyszobás, 286 kétszobás, 5 háromszobás, 3 pedig ennél több szobás volt.47

A veszteségek ellenére is növekvő falu már 1947 nyarán kérelemmel fordult az alispánhoz, hogy engedélyezzenek számára önálló orvosi állás megszervezését. Indoklásul a lélekszám mellett azt hozták fel, hogy a falu a már 1941-ben megvásárolt épületet - melyben lakás és rendelő is van -75.000 forintos költséggel felújítja. Az megye a kérvényt jóváhagyta, 1948-tól községi orvos működik Szakolyban.

Szintén 1948-ban vetődött fel egy járási szociális otthon megteremtése Szakolyban. A helyszín Keméry Pál huszárezredes államosított, hatszobás kastélya lett, melynek átalakításához és berendezéséhez a 100.000 forintos állami támogatás mellett a nagykállói és ligetaljai járás községei összesen 37.832 forinttal járultak hozzá. 1950. április 4-én kezdte meg működését a szociális otthon 20 férőhellyel.48

1949 tavaszán, a március 21-iki képviselőtestületi ülésen, felsőbb rendeletre, meghatározták a község bel- és külterületét. A határozat szerint a belterülethez a Szent István, Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor, Vörösmarty, Kölcsey Ferenc, Jókai Mór utcák, a Lengyel-kert, a Rákóczi Ferenc, Arany János, Mátyás király út, a Bay-kert, Ságödör, Árpád utca, Létai utca, Oncsa-telep, Szeptes és a Tisza-tanyai út tartoztak. A külterület részét alkotta a Bán-kert, Nagy-kert, Papp-rét, Dugó-tanya, Miklóssy-tanya, Tőkés-hegy, Tisza-tanya, Fekete-tanya, Földvár, Fűzfás, Hadházy-tanya, Bivalyos lapos, Kis-Ordas-tanya, Nagy-Ordas-tanya, Bay-tanya.49

1951-től, a termelőszövetkezeti mozgalom beindítása után a falu határát ismét "átmérték", az akkor alakult Vörös Sugár Termelőszövetkezeti Csoport (tszcs) részére mértek ki a falu határában lehetőleg egységes és nagyobb területű tagokat.50 1951-től működött a faluban az Aranykalász tsz. is 296 katasztrális holdon 31 fővel Gödény Gábor elnöklete alatt.51

Az 1952-es Helységnévtár szerint Szakoly önálló tanácsú község, mely postahivatallal, autóbusz-állomással rendelkezik. Vasútállomása Balká-nyon van, két jelentősebb külterülete a Miklóssy-tanya és a Tisza-tanya.

Az 1956-os forradalom eseményei október 26-án érték el a falut. Ekkor mintegy 30-35 főből álló csoport, akik között a budapesti gyárakból hazatért munkások is voltak, s ők is hozták a fővárosi híreket, az utcákon felvonultak, majd a községi pártbizottság épületéről a vörös csillagot leverték, a zászlókból a népköztársasági címert kivágták. A későbbi vizsgálat, tanúvallomásokra hivatkozva, hozzátette, hogy azután a községi tanács épületében tartózkodó járási pártbizottsági és tanácsi dolgozókat a faluból elkergették, éjjel pedig Salga Ferenc községi párttitkár lakásának ablakait beverték. Október 28-án a belső rend fenntartására nemzetőrséget szerveztek Jenéi László és Kalitza András iskolaigazgató vezetésével, október 30-án pedig 15 tagú nemzeti bizottságot alakítottak, melynek elnökévé R. Hegyes Ferencet választották. A tagok között ott találjuk dr. P. Szilágyi Györgyöt, Őri Andrást, Jenei Lászó nemzetőr parancsnokot, de beválasztották a testületbe Galambvári János korábbi vb. elnököt és Stock Gyuláné vb. titkárt is. A faluban a rendet és a nyugalmat mindvégig fenntartották, a tanács nem bomlott fel, bántódása senkinek, még a párttitkárnak sem történt, a Nagykálióból a nemzetőrség részére kihozott két puskát és két pisztolyt nem kellett használni, a közvagyon nem sérült, sőt a falu tulajdonát képező 1500 liter pálinkát Jenei László helyezte biztonsági zár alá. A forradalom leverése utáni megtorlások során azonban, mint mindenütt az országban, büntető eljárást dr. P. Szilágyi György, R. Hegyes Ferenc, Jenei László, Őri András (aki a csillagot leverte) és Kiss Bertalan ellen, akit később felmentettek. A Nyíregyházi Megyei Bíróság 1958. február 27-én hozott ítélete alapján a vádlottakat hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönbüntetésre, pénzbüntetésre ítélte. A börtönbüntetésekbe dr. Szilágyi György esetében beszámították a már előzetesben történt fogvatartását, másik három társa büntetését pedig 3 év próbaidőre felfüggesztették.52

Az 1960-as évek elején újra indult a falu szocialista átszervezése. 1961-ben a faluban két szakszövetkezet is alakult. Az egyik az Árpád nevet viselte, a 290 fős tagság 1928 katasztrális holdat (ebből 265 hold a közös) művelt. Elnökük Belme János volt. A Virágzó Föld 278 fős tagsága 1849 (ebből 226 hold közös) hold földön gazdálkodott Kiss István elnökletével.53 1980-ban a meglévő mezőgazdasági üzemek egyesültek és Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet néven működtek azután.

1962-ben tovább bővítették a szociális otthont a faluban. A Bay-kastély igénybe vételével és átalakításával 100 férőhelyesre növelték az intézményt, ugyanakkor profilját is megváltoztatták, attól az évtől kezdve szellemi fogyatékos gondozottakat helyeztek el ott.54 Az intézmény később 210 férőhelyesre bővült, s az 1990-es évek elejétől a környező megyék betegeit is befogadja, s 1992-től Szociális Foglalkoztató Intézetként működik.

1970-re a falu lakossága 3339 főre nőtt, ebből a külterületen élt 311 lélek (Dugó-tanya: 37 fő, Földvár-tanya: 14, Görbe-tanya: 5, Hadházy-tanya: 23, Jegyző-tanya: 20, Kisordas-tanya: 8, Kistag: 10, Kistanya: 9, Lévay-tanya: 3, Miklóssy-tanya: 111, Tiszaszőlő: 25, Tisza-tanya: 9, Vadászkert: 23 és Virágosdűlő 14 lakossal), az összlakosság alig 10 %-a.55

1970-re megszűnt a tanyai oktatás. Abban az évben már a Miklóssy-tanyai iskolában sem indult I. osztály. Az 1968-69-es tanévben oda összesen már csak 18 gyermek járt. A faluban viszont a 7 helyen működő iskolában 557 tanuló tanult. A zsúfoltság nagy volt, ugyanis a 16 tanulócsoport 8 tanteremben kapott helyet, tehát délelőtt-délután folyt a tanítás. A munkát 19 pedagógus végezte.56 Ennek megszüntetésére 1976-ban és 1991-ben új iskolák épültek a faluban. Az 1976-ban átadott épületben 8 tantermet alakítottak ki, ez lett később az alsó tagozat iskolája, az 1991-re felépített iskolában 10 tanterem van, ma a felső tagozat iskolája.57

1984. január 1-jétől a járások megszűntek, Szakoly Nyírbátor város városkörnyékének (vonzáskörzetének) községe lett. Területe 4144 hektár, népessége 1984. január l-jén 2772 fő. 1989. július 1-jétől önálló önkormányzatú község.58 Az 1990-es évektől a falu a kistérség legdinamikusabban fejlődő községe, 1995. január 1-jén a lakosság száma 2926 fő, amely gyarapodást mutat. A lakások száma 960.

Az önkormányzati választások során minden esetben független polgármestert választott a falu Rényai János személyében. A községi képviselőtestület is jórészt független képviselőkből áll.

Dr. Bene János

2-3, A kincsleletben gyakran újraöntésre összegyűjtött töredékek és selejtek is akadnak

4. A Bornemissza birtokon előkerült jellegzetes nyílhegysorozat

5. Bronzkori és kora vaskori kincsleletek gyakran kerülnek elő a Felső-Tisza vidéken, ezek egyike a Szakolyból is ismert lándzsacsúcs

6-8. Bornemissza birtokon talált bronzkori leietek

9. A késő vaskorban itt élt kelták és gallok jelenlétére utalnak a jellegzetes ruhakapcsolótűk (Bornemissza birtok)

10. Szakolyi református templom, kókuszserleg a XVII. századból (a Debreceni Református Nagytemplom Kollégiumának gyűjteménye)

11-13. Régi pecsétnyomatok, és a mai díszbélyegző lenyomata

14. Szakoly, román kori faragott téglák és középkori falfestménytöredék