IV. Oktatás, művelődés, egészségügyi ellátás

Oktatás

Az 1900-as évek első felének statisztikai adatai az oktatásügy súlyos gondjait tükrözik. Beiskolázásban, az elemi iskola befejezésében, a tárgyi és személyi feltételekben, a továbbtanulás támogatásában egyaránt elmaradás volt jellemző. A községben az iskolakötelesek 8%-a analfabéta maradt. Sok családban gondot jelentett az iskoláskorú gyermeknek ruhát, cipőt vásárolni. A tanyákon élő családok gyermekei különösen téli időben közlekedési nehézségek miatt hiányoztak sokat az iskolából. A gyerekek könyveiket hónuk alatt vagy vászon tarisznyában hordták. A földbir­tokosok gyerekeit házitanítók tanították.

Az elemi iskola tanulóinak 18%-a már a 4. osztály elvégzése előtt kimaradt az iskolából. A szülők 10-12 éves gyermeküket gyakran kénytelenek voltak munkára fogni. A megélhetésért dolgozni kellett.

Középiskolába paraszt ember gyermeke alig jutott el. A nagykállói gimnáziumban sorkosztos diákként tanultak: Takács Miklós, Szilágyi György, Szűcs István, Galambvári János, Szilágyi János. Közülük négyen leérettségiztek. Később papi-, ügyvédi pályára kerültek, illetve egy fő vállalati igazgató lett. Egy pedig a gimnázium után hivatali munkát vállalt.

Az oktatás egyházi iskolákban folyt.

A református népiskolának a XVIII. század elején már lelkész tanítója volt. Articuláris hely volt, 1796-ban lelkésztanító: Vas János. A református elemi népiskola 3 tantermes, 3 tanerős volt. Nyáron egésznapos, télen félnapos oktatáson vettek részt a tanulók. A református iskola igazgató tanítója: Keresztesi József; beosztott tanító: Kalitza András, Kriston Elekné.

A görög katolikus iskola két tanerős, két tantermes volt. Az iskola igazgatója: Tulipán Miklós, beosztott tanító: Tulipán Miklósné.

Mindkét felekezet tanítói állami fizetést és egyházi javadalmazást kaptak.

1948. augusztus 1-jén bekövetkezett a felekezeti iskolák államosítása. Az első nyolcadikosok a községben az 1949-1950-es tanévben végeztek.

Az általános iskola igazgatója Kalitza András lett, aki 1929-től élt a községben.

A tanulók és a pedagógusok száma így alakult:

1944: 350 tanuló 6 pedagógus
1948:400 tanuló 7 pedagógus
1965: 650 tanuló 21 pedagógus
1969: 563 tanuló 20 pedagógus
1965: 358 tanuló 30 pedagógus

1960-ban az Iskola utcán két tantermes, nevelőlakásos iskola épült. Nagy szükség volt rá, mert a község legrégibb iskoláját, amelyik 1857-ben épült a református templom bejáratánál, 1957-ben lebontották. Az 1962-ben állami hitelből 117.000 forintért vásárolt lakást Kemény Tiborné nevelő kapta meg, aki korábban egy 4x4-es földes lakásban lakott negyedmagával.

1953-ban a Miklósi tanyán iskolát építettek. Egy családi házat alakítottak át iskolai célra, valamint nevelői lakásnak 40.000 forintért. Az iskola első tanítója: Nagy István, gyermeklétszám: 30 fő. Az 1957-es és az 1958-as tanévben két tanerős iskola volt. Tanítói: Onofer Mihály és Tamás Miklós. Gyermeklétszám: 40 fő. Később Antal Lajos tanító 25 gyermek oktatását látta el. A gyermeklétszám állandó csökkenése miatt ezt a Szakolyhoz tartozó külterületi iskolát 1969. szeptember 1-jén felszámolták. A tanulókat a kállósemjéni tanyai kollégiumban helyezték el.

A Községi Tanács és az iskola vezetősége közös erővel igyekezett biztosítani a községben élő 12 cigánycsalád gyermekeinek beiskolázását. A felnőttek közül 30 fő tanult meg írni-olvasni. Kiemelkedő munkát végzett Hadházy Antalné és Molnár Albertné. Bokor László és Kulcsár János szervezése alapján sikeres volt a felnőttoktatás. 77 Pedagógusok és mezőgazdasági szakemberek bevonásával az Ezüstkalászos tanfolyam új alapokon indult 30 fővel. A hallgatók 3 év alatt szakmunkásbizonyítványt szereztek. A tanfolyam vezetője Bóka Miklós agronómus volt. Az általános iskolát végzett felnőttek közül Kerecsen János, Ványi János mezőgazdasági technikumban folytatta tanulmányait, Kiss István, Kapitány Miklós tsz. könyvelő vizsgát tett, illetve tanfolyamot, Szűcs Józsefné, Csordás Sándorné, Járó Ilona ápolónőképzőt végeztek. A VIII. osztályt végzettek részvételével továbbképző iskola működött 45 fővel. A szervezésben kiváló munkát végzett Kalitza András igazgató, Molnár Albert agronómus, aki a mezőgazdasági ismereteket tanította.

Az 1950-es évek elején a község tanulói közül: Szűcs Miklós, Gulyás István, Salga Mihály, Teremi Ferenc, Juszku István orvosi, Dombóvári Sándor erdőmérnöki diplomát szerzett. Papp János egyetemi professzor, Pál Miklós főiskolai adjunktus, Keresztesi Attila lelkész lett. Szalai Anna, Papp Irén, Fecskán Anna, Barátosi Éva, Jenei Ilona, Szűcs Imre, Seres György tanárok, tanítók lettek. Marján György építésztechnikusi, Papp Lajos mezőgazdászi végzettséget szerzett. Többen kisiparosok lettek, vagy érettségi után hivatalt vállaltak. A község későbbi tanulói közül is sokan folytattak felsőfokú tanulmányokat. Többek között: Soltész Ágnes gyógyszerész, Soltész Mihály lelkész lett; Rák Sándor, Gulyás Miklós, Barátosi Éva, Kalicza Mária tanári diplomát szereztek.

Iskolánkban úttörőcsapat működött. Kezdetben az úttörők létszáma mindössze 30-40 fő volt, később számuk 310 főre emelkedett. Szabó Antal volt úttörőcsapat-vezető jó munkájának elismeréseként kiváló úttörővezető-jelvényt kapott.

Az oktatási körülmények az 1976-ban átadott hattantermes iskolával sokat javultak, de az 1980-as évek oktatási és fejlesztési programjai több hiányosságot kimutattak, amelyek akadályozták az intézmény tovább fejlődését. Gondot jelentett egyebek között a napközis étkeztetés és testnevelési órák megtartása.

A községi tanács 1986-ban beépítette a fejlesztési tervébe egy 4 tanterem + tornaterem + 300-600 adagos konyha megépítését. Az 1967-ben a régi kultúrházból átalakított három tantermes iskola mellé tervezték elhelyezni az épületet a Balkányi utcán (ma Mátyás király utca).

A terv megvalósítása Veres János tulajdonában lévő lakás és kert megvásárlásával volt lehetséges. A tanulmányterv elkészült, a területet megvásárolták. A három tantermes iskola statikai vizsgálatakor kiderült, hogy a régi tégla alap nem alkalmas a hosszabb távú fennmaradásra, az új épületszárny pedig a megvásárolt területen nem fér el. A helyi tanács a három tantermes iskolaépület lebontását és helyére 8 tanterem +1 előadóterem, 300-600 adagos konyha, ebédlő és tornaterem megépítésének ütemezését, az anyagi fedezet biztosítását kérte beépíteni a megyei fejlesztési tervbe. Az új létesítmény átadására 1991. augusztus 20-án került sor.

Az új iskolaépületben matematika, biológia-földrajz, fizika-kémia, ének, rajz, számítástechnika, magyar és történelem szaktantermekben, számítógéppel vezérelt 24 munkaállomásos nyelvi laborban tanulhatnak gyermekeink. A technika tanítását műhely és gyakorlókert, a testnevelés tanítását tornaterem szolgálja.

A tanulók száma a 2000/2001-es tanévben 353 fő általános iskolás, 157 fő szakiskolás. Az oktatás 24 tanulócsoportban. A cigány tanulók száma 68 fő.

A szakképző iskola beiskolázási területe földrajzilag és gazdaságilag is elmaradott térség.

A testnevelés tanításának feltételeit az 1991-ben átadott tornaterem ma már nem tudja biztosítani. A gyermeklétszám és a tanulócsoportok számának növekedésével a tantermek száma kevés, így három szükségtantermben és három kisteremben is tanítanak. Szakoly Község Önkormányzatának Képviselőtestülete 52/1998. (X. 26.) KT. számú határozatával az 1999. évi céltámogatásból valamint a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács által kiírt Területi Kiegyenlítést Szolgáló Fejlesztési Célú Támogatás 1999. évi keretéből az életveszélyessé vált tantermek kiváltásához szükséges pályázati összeg elnyerését célozta meg jelentős sajáterő vállalással. A 200 millió forintos beruházással 8 új tanteremmel bővül iskolánk, így valamennyi térségi és helyi közoktatási feladat ellátása megvalósítható. Az épület tervezője Boglár László, az általa megálmodott terveket Zombor József - a HARCON Építési Kft. - valósította meg. A műszaki ellenőrzést és bonyolítást NYÍR-BER Kft. végezte.

A tárgyi feltételek fejlesztésénél további feladatként jelentkezik, mint leendő bázisiskola a COMENIUS 2000 Közoktatási Minőségfejlesztési Program II. Intézményi Modell minőségbiztosítási pályázat megvalósítása során szerzett tapasztalatok továbbadása. Gyermekeink harmonikus testi­szellemi fejlődése érdekében a tervek között szerepel a tanuszoda megépítése, amely a szintén megépítendő tornateremmel együtt teljes körűen biztosítja azokat a tárgyi feltételeket, amelyek e hátrányos helyzetben lévő gyermekek felzárkóztatásához szükségesek.

A tantestület átlagéletkora jelenleg 32 év. A szakos ellátottság teljesnek mondható, mely annak köszönhető, hogy a tantestület tagjai mint egy kétharmad részben szakolyi születésűek. Az alkalmazásoknál az önkormányzat minden esetben szolgálati lakást ajánlott, így segítette a pedagógusok letelepedését és helyben maradását. Az elmúlt évtized során a pedagógusok munkájának megbecsülésére több jutalmazási rendszert vezetett be és működtet az önkormányzat. 1993 óta működik az iskola törzsgárda szabályzata, amely a szakolyi iskola alkalmazásában eltöltött évek arányában többletjuttatásokat biztosít a pedagógusok számára. A testület 1998 óta évente négy pedagógust jutalmaz a pedagógusnapon.

Az intézményben a szakmai munka irányítását, koordinálását 5 munkaközösség végzi. A nevelő-oktató munkát 1 fő iskolatitkár, 2 fő pedagógiai asszisztens, 1 fő autóbuszvezető és 4 fő takarító segíti. Az alsó tagozat 1. és 2. év folyamán osztálytanítás, a 3. és 4. év folyamán tantárgycsoportos tanítás folyik. A német nyelvet már 3. osztálytól tanulják gyermekeink.

Az 1998-ban elfogadott pedagógiai programunk és keret tantervünk jelenlegi formájában a felső tagozatban tanuló hátrányos helyzetű gyermekek továbbhaladását segítő programot tartalmaz, mely eredményesen működik.

A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek az általános iskola alsó tagozatának valamelyik osztályában megrekednek. Egyre több túlkoros gyermek van normálkorú gyermekekkel egy osztályban.

A Phare projekt az alsó és felső tagozatra egyaránt kiemelt figyelmet fordít és kis létszámú csoportokban igyekszik egyénre szabottan, differenciált módon foglalkozni a hátrányos helyzetűekkel.

Az egész napos gondoskodás a tanórák utáni napközis foglalkozással folytatódik. Délután a két felzárkóztató csoport egy napközis csoportot alkot. A napközis foglalkozás a tanórákat követően folyamatosan 16 óra 30 percig tart minden tanítási napon. A napközis foglalkozás a tanórákra való felkészülésen túl a nevelés fő színtere. A nevelés területén pedagógus személyes példáján keresztül ismerjék meg és alkalmazzák a kultúrált együttlét szabályait, sajátítsák el az önálló véleménynyilvánítás és az intézményi demokrácia, valamint az egészséges versenyszellem szabályait, ismerjék meg a helyi demokrácia intézményrendszerét, fogadják el a közösen kialakított szabályokat és megállapodásokat, szeressék, védjék és ápolják környezetüket, az őket körülvevő természetet és a hagyományokat.

A gyenge képességű gyermekek felzárkóztatása mellett kiemelt figyelmet fordítanak pedagógusaink a tehetséges gyermekek fejlődésére. A szaktárgyi versenyeken szereplő gyermekek és országos döntőkben is részvevők hírnevet szereznek iskolánknak. 78

Az 1995/1996-os tanévtől iskolarendszeren kívüli képzésben számítógépkezelő és számítástechnikai-szoftverüzemeltető szakképesítésre felkészítő tanfolyamok működnek eredményesen az iskolában. Az eddigi tanfolyamokon mintegy 350 fő szerzett számítástechnikai szakképesítést

igazoló bizonyítványt. A szakmai vizsgák során Dr. Hadházyné Dr. Iszály Katalin a Nyíregyházi Főiskola (korábban GATE MGF) tanszékvezető tanára, valamint Szívós József tanár (korábban GATE MGF számítóközpontjának vezetője végzett kiemelkedő munkát). A tanfolyamokon a települési és térségi hivatalnokok, vállalkozók, pedagógusok vettek részt. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ három tanévben támogatta tartós munkanélküliek számítástechnikai átképzését iskolánkban. 72 fő munkanélküli szerzett számítógép-kezelő szakképesítést térségünkben . A felnőtt képzéseknek és a pályázati lehetőségek kihasználásának eredményeképpen számítástechnika termünk folyamatos korszerűsítése és bővítése nem okoz problémát. A számítástechnikai képzésekhez valamennyi korszerű eszköz rendelkezésre áll. 79

A '90-es évek oktatási intézményeket érintő válsága természetesen éreztette hatását.

A nevelőközösség a fenntartóval egyetértésben az 1995/96-os tanévtől szükségesnek látta az intézmény szervezeti struktúrájának megváltoztatását. Így akkor 10 évfolyamos általános iskolai képzést és szakképzést vezetett be térségi beiskolázással. A helyzetfelmérés során az a döntés született, hogy már a 9. és 10. évfolyamon is lehetőséget kell biztosítani tanulóinknak a szakképesítésre való felkészüléshez. Nevelőtestületünk új iránti fogékonyságból jelesre vizsgázott, amikor a szakképzés bevezetésével járó partneri és szakmai elvárásoknak megfelelt. Az 1995-ben alakult közoktatási intézményfenntartó társulás (Szakoly - gesztor, Bököny, Geszteréd, Nyírgelse, Nyírmihálydi) együttműködésének fő területe az általános iskolai képzés, a tankötelezettség teljesítése és a szakképzés. 1997 óta az iskolai autóbusz segíti a lakóhely - iskola - tanműhely közötti utazást a szakképzésbe bekapcsolódó tanulók számára. Térségi szakmai elismerésként értékeljük, hogy intézményfenntartó társulásunk 5 településéhez 1999-ben csatlakozott Biri Község Önkor­ mányzata is a fenntartásában lévő általános iskolával. A bejáró gyermekek száma a szakképző iskolában 104 fő, melyből 84 fő tanköteles 9-10. osztályos gyermek. A gyermekek naponta járnak be Biri, Bököny, Geszteréd, Balkány, Nádaspuszta, Béketelep, Cibakpuszta, Nagykálló, Kállósemjén, Nyílugos, Nyírgelse, Nyírmihálydi településekről. A következő tanévben ez a létszám a kilencedik osztály beiskolázásának függvényében 30-60 fővel nő. Jelenleg a gyermekek 2/3 része az iskolai

autóbusszal, 1/3-ad része pedig a helyközi Volán járatokkal utazik. A 104 fő bejáró tanuló már nem szállítható az iskolai autóbusszal, egyrészt a 28 férőhelyes kapacitás miatt, másrészt a gyermekeknek reggel túl korán kell elindulni otthonról, délután pedig túl későn érkeznek haza.

A szakképzés tartalma a partneri igények folyamatos mérése és kezelése során változik, a 2001/2002-es tanévben számítógép-kezelő, számtechnikai szoftverüzemeltető, gyorsétkeztetési eladó, pincér, pék, cukrász, szakács szakmákban folyt képzés. A szakmai gyakorlati képzés pék és cukrász szakmákban, térségi termelőüzemekben, a többi szakma esetében iskolai tanműhelyben folyik. A szakképzés tárgyi feltételeinek megteremtése és folyamatos korszerűsítése a hátrányos helyzetűek szakképzésében megjelenő pályázati lehetőségek kihasználásával történik.

A 2001/2002-es tanévben a szakképzésben megvalósuló Phare projekt a szakképzési szakaszban kiemelt figyelmet fordít a kis létszámú csoportokban történő egyénre szabott, differenciált foglalkoztatásra.

Az élet- és pályatervezés, valamint az osztályfőnöki órák a nevelés fő színterei.

A partner központú működés és a minőségbiztosítás más szempontjait, valamint az iskola pedagógiai klímájának javítását az Oktatási Minisztérium COMENIUS 2000 közoktatási minőségfejlesztési program II. intézményi modelljének kiépítésével - melyre iskolánk az 1999/2000- es tanévtől lehetőséget kapott - célozzuk meg a hátrányos helyzetű és roma fiatalok alapképzésében és szakképzésében.

Az életveszélyessé vált tantermek kiváltását megvalósító beruházásnak és a 2001/2002. tanévben a szakképzésben megvalósuló Phare projektnek köszönhetően a szakképző iskola végleges helyét az 1976-ban átadott hattantermes épületben alakíthatjuk ki. A véglegesen kialakítható tankonyha és felszolgáló terem hosszú távon biztosítja a vendéglátó szakképzés tárgyi feltételeit.

1998 szeptemberétől bevezettük iskolánkban a zenei tagozatot, mint a Nyírbátori Tinódi Sebestyén Zeneiskola kihelyezett tagozatát. 2000 szeptemberétől indult először kihelyezett tagozatként egy tanulócsoporttal a gimnáziumi felnőtt oktatás, amelynek teljes körű személyi és tárgyi feltételeit, a későbbiek folyamán önálló oktatását kívánjuk megteremteni.

A korábbi évtizedekben a gyermekek nyári üdültetéséről az Úttörő Szövetség gondoskodott (Csillebérc, Zánka, Sóstó, Káptalanfüred, Leányfalu...) Az esztergomi üdültetés Szilágyi János támogatásával volt lehetséges.

A rendszerváltást követően az önkormányzat vezetői, a szülői munkaközösség és a pedagógusok saját üdülő építését kezdeményezték. A terület megvásárlásához szükséges anyagi forrást a szülői munkaközösség téglajegyek árusításával teremtette meg, melyből két építési telket vásároltak Tiszalökön. A szülők és gyermekek társadalmi munkájával és a három tantermes iskola lebontásából kikerült anyagokból megindult az építkezés. Így 1992. nyarától a nyári szünetben olcsó és kellemes időtöltés kínálkozik gyermekeink számára az iskola Tiszalökön lévő üdülőjében. Az üdülőket az önkormányzat is segíti, átvállalja a fenntartás és a gyermekek utazásának költségeit.

Az üdülő épületének földszintjén két háló 10-12 fő elhelyezésére, tetőterében lévő két szoba jelenleg 4 - 4 fő elhelyezésére alkalmas. A férőhelyek száma pótágyakkal bővíthetők. Az épületben férfi - női zuhanyozó és WC is található.

A konyha főleg melegítésre illetve reggeli elkészítésére alkalmas. 40 fős evőeszköz készlettel és tálaló eszközökkel felszerelve. A szalonnasütőhely és bográcsok a szabadtüzes főzéshez adottak. Az ebédlő -asztallal és székekkel - a fedett teraszon található.

Az udvar füvesített, sportolásra alkalmas, asztalitenisz és röplabda felszerelések elhelyezhetők.

A tábor felszerelései között 2 db 4 személyes csónak is található, melyek használatához mentő mellények is vannak.

A strand az üdülő épületétől mintegy 400 m-re található. A mestersé­ gesen kialakított meder a Tisza folyóval van összekötve, mely mintegy 800 m x 200 m. A strand medre fokozatosan mélyülő (legnagyobb vízmélység kb. 4 m), így alkalmas fürdésre, úszásra és vízi sportokra.

Iskolánk jutalmazásában új hagyományt teremtett Szakoly Község Önkormányzata azzal, hogy 1997-ben megalapította az „Arany János Általános Iskola és Szakiskola Kiváló Tanulója" díjat. Ezt a megtisztelő jutalmat azok a gyermekek vehetik át az iskola közössége előtt, a tanévzáró ünnepségeken, akik 8, illetve 10 éven át kitűnő tanulmányi eredményt értek el. A díj iskolánk névadójának, Arany Jánosnak a portréját ábrázoló 98 mm átmérőjű, 3 mm vastag bronz emlékplakettből és díszoklevélből áll, amelyet Mihály Gábor budapesti szobrászművész tervezett és készített el. A plakett egyik oldalán „Arany János Általános Iskola és Szakképző Iskola Kiváló tanulója" felirat körkörösen áll. Középen Arany János arcképe pozitívan vésve.

A hátoldalán van bevésve a kitüntetett neve és az adományozás éve.

1998. június 13-án négy nyolcadikos tanuló vette át a díjat:

Birta Ferenc
Domokos Ágnes
Farkas Edina Kiss Emese

1999. június 19-én egy nyolcadikos tanuló vette át a díjat:

Szabó Mariann

2001. június 16-án négy nyolcadikos tanuló vette át a díjat:

Birta Aliz
Domokos Dóra
Farkas Ibolya
Sallai Enikő

Napközi Otthonos Óvoda

Az iskoláskortól fiatalabb gyermekek nevelésével foglalkozó intéz­ mény, óvoda 1950 előtt nem volt községünkben. 1952-ben Szentmiklósy László kastélyát vásárolta meg a megyei tanács óvodai célra 80 000 forintért. A szülők kezdetben idegenkedtek az óvodától, meggyőzésre volt szükség, hogy megkedveljék ezt az intézményt. A tanulócsoportok száma: 2, a gyerekek száma: 65, az óvónők száma: 3 fő, vezetőóvónő: Vajday Lászlóné volt. Beosztott óvónő: Kiss Istvánné és Biri Etelka volt. A téli hónapokban főzés nem volt. A tantermek tiszták, ízlésesen díszítettek. Az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközök, játékok biztosítva voltak. Az óvoda dolgozói minden évben megrendezték az iskolába kerülő gyerekek ballagását.

Az 1960-as évektől már növekedett a gyermeklétszám, így egy újabb csoportot alakítottak ki. Ekkor már idényjelleggel főztek, a gyerekeknek csak tízórait kellett hozniuk, de ebéd után még ekkor is hazajártak. 1970- től újabb csoportbővítés történt, az óvónői létszám 4-re emelkedett. A gyermek létszám 90-100 fő között mozgott a három csoportban. Az óvoda reggel 6-tól 18 óráig, téli hónapokban 16 óráig tartott nyitva, s a gyerekeknek napi háromszori étkezést biztosítottak. 1975-ben vezetőváltás történt.

1978-ban négycsoportos lett az óvoda. A gyermekek létszáma 120- 130 főre nőtt. Az óvónői létszám 7-re emelkedett. A korábban képesítés nélküli óvónők megszerezték a főiskolai képesítésüket, így 5 felsőfokú, 1 középfokú végzettségű és 1 képesítés nélküli óvónő dolgozott. 1978-tól a technikai létszám is növekedett, 4 dajka dolgozott. Ekkor vált külön az óvoda az iskolától.

1982-ben egy önálló épület átalakításával egy újabb csoport kialakítá­ sára került sor. Az óvónők létszáma 9-re, a dajkák létszáma 5-re nőtt. A gyermeklétszám 140-150 fő között volt. 1986-tól 130-135 főre esett vissza a létszám, de még egy óvónői létszámot kaptak. 1991. szeptember 1-vel, az új iskola megnyitásával a konyha és az étkeztetés átkerült az iskolához. 1992 szeptemberéig 9 felsőfokú, 1 középfokú képesítéssel és 1 szakközép­ iskolai végzettséggel rendelkező óvónő végezte a neveléssel-oktatással összefüggő feladatokat.

1993 februárjában a képviselőtestület döntése alapján csoport- és létszám csökkentés történt. Így 4 csoportban 6 óvónővel (ebből egy vezető) és 4 dajkával működik az óvoda.

Az 1955-ös induláskor az óvoda csak udvari vécével rendelkezett. 1970-ben alakították ki a vízvezeték rendszert.

Az 1980-as években elvégezték a külső tatarozást, belső felújítást.

1993 nyarán az épületet eredeti arculatának megfelelően újították fel. A régi konyhai helyiségekben új csoportszoba, a megszűnt csoport helyén új nevelőszoba és raktár lett kialakítva. Az eddig két helyen folyó oktatás az 5 csoport 4 csoportba történő szűkítésével egy épületben valósítható meg. A felújítás után egy játszóudvar helyett már négy új játszóudvar működik.

Az óvodai nevelés alapvető tárgyi feltételei biztosítottak. A közelmúlt gyermeklétszámának növekedéséhez igazodóan csak részben felebek meg a kötelező eszközjegyzék feltételeinek. A bútorzat és egyéb eszközök, berendezések nagy része elavult, cserére szorult. A gyermek személyisé­ gének harmónikus fejlesztéséhez elengedhetetlen a tornaszoba kialakítása, amely szolgálja a gyermekek mozgásigényének kialakítását, mozgáskul­ túrájának fejlesztését. 80

Jelenlegi kihasználtság és a várható változások

A 2000/200l-es tanévben a négy gyermekcsoportban 130 fő a gyermekek száma. Ebből 124 gyermek jár rendszeresen óvodába. Férőhely kihasználtságunk 85-90% között van, mely az utóbbi két évben jelentős növekedést mutat. 81

Az óvoda vezetői voltak:

Vajday Lászlóné (1952-1967)
Nyéki Bálintné (1967-1975)
Terjéki Ferencné( 1975-1997)
Káplár Jánosné( 1997-

A nevelőtestület tagjai 2000/2001. évben:

Adorján Lászlóné,
Káplár Jánosné,
Lovasné Birkó Gyöngyi,
Molnár Lászlóné,
Oláhné Kokrák Ágnes,
Tamás Csabáné

Dajkák:

Gulyás Józsefné,
Kerecsenné Szarvas Katalin,
Pető Józsefné,
Szőllősiné Hadházi Márta.

Önkormányzati konyha

A konyha elsődlegesen az óvodai étkeztetés biztosítására lett kialakítva 1952-ben, amely ebben az időszakban április 1-től október 1-ig működött napközis jelleggel.

Az 1960-as években végbement fejlesztés folytán már biztosította az általános iskolások napközi otthonos ellátását is. Ugyancsak ez a konyha biztosította az 1968-ban az idősek részére kialakított öregek napközi otthonának élelmezési ellátását.

Az önkormányzati konyha biztosítja jelenleg az óvoda, az általános iskolai napközi, az idősek klubja és a szociális étkeztetésben részesülők, az önkormányzati- és egyéb intézmények dolgozóinak, illetve az önkormányzati rendezvények és egyéb községi eseti rendezvények élelmezési ellátását is. 1991-ben a konyha 400 adagos konyhaként üzemelt, kapacitása 300-600 adagra növekedett. A konyha irányítását a hovatartozástól függően az általános iskola igazgatója vagy az óvoda vezetője látta el. Az élelmezésvezetői feladatokat az indulás időszakában Vajdai Lászlóné, 1966-1970 között Kiss Lajosné, 1970-1978 között Rák Lajosné, 1978-1989 között Hadházi Istvánné, 1989-1992 között Mercs Jánosné látta el. 1991. szeptember 1-jén életbe lépett közalkalmazotti törvénynek megfelelően konyhavezetőnek Hadházi Istvánné lett kinevezve.

Konyha alkalmazottjai 2001-ben:

Hadházi Istvánné konyhavezető
Jenei Andrásné főszakács
Palóczi Ferencné
Káplár Mihályné
Szilágyi Ferencné
Rózsavölgyi Imréné
Mercs Ferencné

Időszakosan közhasznú munkásokat is alkalmaznak.

A MŰVELŐDÉS SZÍNTEREI

Hagyományok, szokások, néprajzi vonatkozások

A lakosság zöme a cselédházakban lakott. A gazdák lakása egészség­ telen, nádfedeles, deszkakéményes volt. A cselédlakások földesek, szabadkéményesek voltak. Két-három család egy ajtón járt ki. Az emberek fekvőhelye legtöbb esetben fából és deszkából összeállított „dikó", takarójuk rongy s pokróc, ritkább esetben dunyha volt. Sok volt a községben a TBC-s megbetegedés.

A falu lakóinak ruházata egyszerű volt, a mezőgazdasági munkások bocskorban jártak. A férfiak bőszárú vászongatyában, a nők olcsó karton ruhákban jártak az 1930-as években. Azasszonyok főkötője a delinkendő volt. Az urak ruházata az időjárás szerint változott. A kisparasztok ünneplő ruhája fekete színű volt - hófehér vászon vagy gyolcsinggel. Csizmát hordtak, a férfiak cipőt nem viseltek. A kék kötény (surc) is elég elterjedt volt. A cselédség nyáron csukló fölött begombolt inget és bőgatyát hordott fekete mellénnyel. A mai szandált akkor még szíjbocskor helyettesítte. A cselédek között volt bocskorkészítő is.

Népi szokásokat főleg a nagyobb ünnepekkor elevenítettek fel. Karácsonykor házról-házra jártak kántálni a gyerekek, de még a felnőttek is, főleg a férfiak. Szokás volt a betlehemi játék, a csillagozás, Óév estéjén a csongrádi gulya megterelése, kolompolás, húsvétkor a locsolkodás.

A lakodalmakban a vőfélyek verseltek minden egyes fogás előtt. Vacsora után a főzőasszony készpénzt szedett bekötött kézzel, nagy fakanállal. Egyes lakodalmakban ez még ma is szokás.

Élő hagyomány az is, hogy a menyasszonyt éjfélkor pénzért táncba viszik, ez a menyasszonyi tánc. A tánc végeztével az összegyűjtött pénzt a tányérból a menyasszony ruhájába öntik, a tányért pedig a menyasszony széttöri.

A magyar népdalokat ismerte a falu lakossága, a legszebb nóták szájról szájra terjednek. Az itt élők szeretnek szórakozni, mulatni, vendégszerető emberek.

Szüret után szüreti, aratáskor arató, farsangkor farsangi bált tartottak. A szüreti felvonulások hangosak, hangulatosak voltak. A lovasok nyeregre kötött csengők hangjával fokozták a jókedvet. A felelevenített hagyomány énekkarok, népitáncosok szereplésével egészül ki.

A településen hagyománya van a kender termelésnek, amihez kapcsolódott a kenderáztatás, fonás, szövés. A dörzsölők alkalmával sok fiatal gyűlt össze egy-egy háznál. Ilyenkor a háziasszony megvendégelte a nótázás közben kendert dörzsölő lányokat és az őket szórakoztató fiúkat. Innen ismert a „kútbaesett" játék. Lényege, hogy zálogot kellett adni és azt ki kellett váltani.

A rekettyésekben kosár- és egyéb tárgyak fonására alkalmas vesszők, növények teremtek. A gyékényfonás szintén gyakori foglalkozás volt, azt elsősorban a cigány etnikumhoz tartozók művelték.

Kézműves ügyességre vall és ma is gyakori a fafaragás, ami elsősorban háztartási eszközök faragásában nyilvánul meg.

Hagyománya van a lótenyésztésnek, hagyományt eleveneítettek fel az amatőr fogathajtó versenyek megszervezésével is, amire minden évben május l-jén kerül sor. E rendezvényen helybeliek mellett a környező településekről is sok fogattal vesznek részt. Az esemény mindig nagy közönséget vonz, elmaradhatatlan része a május 1-i rendezvénysorozatnak.

Művelődési Ház (faluház) és művelődési közösségek

Az iskolán kívüli népművelés keretében sok évtizeddel korábban az egyházak működtettek színjátszócsoportokat. Ezek karácsonykor, hús­vétkor tartottak előadásokat. Működtek az egyházi dalárdák. Ezeknek a vezetői az egyháznál működő kántortanítók voltak. A református egyháznál a dalárda vezetője Keresztesi József, a vegyes kar vezetője pedig Tulipán Miklós volt.

Az iskolán kívüli népművelés kérdésével hazánkban 1890-ben kezdett foglalkozni az Uránia, Szabadlíceum. Később, az 1930-as években az Országos Közművelődési Tanács az analfabétizmus ellen vette fel a küzdelmet. 821924-től működött megyénkben vármegyei iskolán kívüli népművelési bizottság. A községünkben megalakult bizottság elnöke a vezetőjegyző volt.

A községnek kultúrháza nem volt.

A helyi vezetők 1949. március 21-én délután 6 órakor tartott rendkívüli képviselőtestületi közgyűlésen terjesztették elő az fmsz kérelmét a kultúrház céljára szükséges terület ügyében.

Az fmsz kérelme:

„A Szakolyi Általános Földművesszövetkezet kérelemmel fordul a képviselőtestülethez az iránt, hogy a község területét, tulajdonát képező, a Mátyás király utcán lévő területből kultúrház felépítése céljára a megfelelő területet engedélyezze!"

A képviselőtestület ezt a kérelmet megvitatva, a következő határozatot hozta.

361/1949. K. 3/1949. Kgy. Határozat:

„A községi képviselőtestület egyhangúlag hozott határozattal a Szakolyi Ált. Fmsz. kérelmét teljesíti és a község tulajdonát képező Mátyás király utca elején lévő területből minden ellenszolgáltatás nélkül átenged annyi területet, amennyi a kultúrház felépítése céljára szükséges. Továbbá a telken lévő istálló anyagából szintén annyit, amennyi az építéshez feltétlen szükséges.

Indoklás.

Így határozott a képviselőtestület - tekintettel arra, hogy a község saját erejéből a kultúrházat felépíteni nem tudja és az fmsz pedig az általa felépített kultúrházat, amikor arra a községnek szüksége lesz, rendelkezésére fogja bocsátani." Képviselőtestületi jegyzőkönyv, 1949 március.

Az fmsz megkapta ugyan a területet kultúrház építés céljára, de a kultúrház építése elmaradt, amit bizonyít az a tény, hogy 1949. április 13- án a képviselőtestületi ülésen az fmsz a területet lemondja, minden indoklás nélkül. A képviselőtestület szerint a községnek nem volt pénze kultúrház építésére, ugyanakkor az 1360/1946. K. 13/1949. Kgy. Határozatban a római katolikus egyháznak templomépítésre 2000 forint segélyt szavazott meg.„Így határozott a képviselőtestület, mivel az egyház szegény és a segélyre ráutalt." Képviselőtestületi jegyzőkönyv 1949. április.

A kérdés sok huza-vona után 1952-ben oldódott meg. Úgy döntöttek, Szakolyi Sándor kastélyát kultúrház céljára használják fel ideiglenesen. Az épület elhanyagolt, romos állapotban volt. A község vezetőségének az volt a véleménye, hogy nagyobb összeget rákölteni nem érdemes, mert mihelyt a pénzügyi fedezet lehetővé teszi, újat építenek.

A helyiséget átalakították kultúrház céljára. A község kisiparosa, Szokol Béla asztalos társadalmi munkával színpadot készített bele. Ebben az egy teremben voltak az ismeretterjesztő előadások, tanfolyamok, ün­ nepségek, táncmulatságok, valamint a mozi előadások. Filmet vetíteni Illés György járt át Balkányból hetente kétszer. A vasárnapi előadások különösen látogatottak voltak. A kultúrház igazgatója Kocsa Tivadar, majd Szűcs Imre volt.

1958-ban a tanácsülésen tárgyaltak arról, hogy az elkövetkezendő évek községfejlesztési alapjának bevételét tartalékolni kell, anyagot kell beszerezni, s kultúrházat kell építeni. A tanácstagok örömmel vették ezt a bejelentést, ígérték, hogy társadalmi munkával segítik az új kultúrház építését; és hangsúlyozták, hogy a művelődési munkát javítani kell. Meg kell szüntetni az ötletszerű módszereket, munkatervet kell készíteni. A művelődési tevékenységet a megalakított művelődési tanács irányította Molnár Albert vezetésével. Az 1961-1962-es művelődési évben a kultúrházban a munkát már munkaterv szerint végezték.

A munkaterv alapos és részletes volt, különösen gondot fordítottak a tudatformáló ismeretterjesztő előadásokra, valamint a különböző tanfolyamokra.

Anyák iskolája, melynek előadója Szűcs Imréné védőnő volt, aki munkáját eredményesen végezte. Az előadásokon 30-40 édesanya vett részt, akik felvilágosítást kaptak anyai teendőik ellátásához. Politikai előadást négy alkalommal tartottak szakelőadók. Juhász István községi párttitkár a szervezés terén jó munkát végzett.

Különösen nagy érdeklődéssel vettek részt az ezüskalászos gazdatanfolyamon, amelyet Molnár Albert agronómus vezetett. 32 fő tett sikeres vizsgát és szerezte meg az Ezüstkalászos Gazda jelvényt. Természettudományi ismeretterjesztő előadásokat - filmvetítésekkel -Bokor László, Seres György szaktanárok tartottak.

Színes volt a szakkörök szervezése. Jó eredményt ért el a színjátszó szakkörben Szűcs Imre pedagógus, aki sokszor a lakásukon kereste meg a fiatalokat, hogy megnyerje a szülőket a színjátszás ügyének. 20 fős színjátszó csoportot szervezett. Előadásaik községünkben és a környező településeken is vonzották közönséget. Közkívánatra a „Keresztlevél" című színdarabot négyszer is előadták. Járási kulturális seregszemlén értékes helyezést értek el.

Képzőművészeti szakkör működött Kulcsár János rajztanár vezetésével. 12 fiatal járt el szorgalmasan a foglalkozásokra. Eredményes volt a munkája, sikerült felkelteni az érdeklődést a művészetek iránt. A tánccsoport vezetője Antal Lajos pedagógus volt. A foglalkozásokon népi táncokat tanultak, melyeket a járási kulturális seregszemlén sikerrel mutattak be.

Az érdeklődő fiataloknak Tamás Miklós pedagógus politikai kérdésekről tartott előadásokat. A szervezésben segítségére volt Marján Ferenc is. Az előadó egyes témákhoz könyveket is biztosíott.

Egyes témakörökben a fiatalok vetélkedőn vettek részt és könyvjutalomban részesültek. Az „Ismerd meg hazádat!" mozgalom keretében autóbusszal Miskolc-Tapolcán is kirándultak.

Mezőgazdasági üzemlátogatáson a Balkányi Állami Gazdaságban mintegy 50 fő vett részt.

1963 tavaszán megkezdték az új kultúrház építését. A községi tanács erre a célra egymillió-kétszázezer forintot irányzott elő. 400.000 forint állami támogatást vettek fel. A kultúrházért többek között sokat tettek: a községi tanács VB elnöke, Galambvári János; Tamás Miklósné pü. csoportvezető, Kalitza András, az általános iskola igazgatója. Az új kultúrház egy részének átadása 1964. augusztus 20-án volt. Nagyterem, nagyméretű színpad, öltöző, tágas előtérből állt. A mozi üzemi vállalat rögzített székekkel rendezte be. 1965. november 7-én állították be a szélesvásznú mozigépet. Az épületnek a másik részén könyvtárhelység és klubszobák voltak. Az új kultúrház előterében kézimunka- és könyvkiállítást rendeztek. A szakkör vezetője Vass Lajosné pedagógus volt. Az épület átadását követően három alkalommal vendégszerepelt a községben az Állami Déryné Színház. Vass Lajos, a kultúrház igazgatója úgy emlékszik, hogy öreg parasztbácsik és nénik is eljöttek az előadásokra és a 250 férőhely kevésnek bizonyult.

1968-tól a Művelődési Ház Diószeghy Elemér igazgató irányításával újabb sikereket ért el. Az alábbi művészeti csoportok működtek:

Citerazenekar, tagjai: Szegedi Barnabás (vezető), Belme János, Kerecsen Miklós, Szabó György. A citerákat Nyíregyházán készítették a Serbán Miklós által felajánlott diófából.

Vonós zenekar - tagjai: Najóczki Ferenc prímás (vezető), Csipkés István bőgős, Pruma Gyula cimbalmos, Tonté József másodhegedűs. A vonós zenekar szolgáltatta a kísérő zenét a tánccsoportnak és a menyecske-kórusnak.

Menyecske-kórus - vezetője: Hadházy Antalné pedagógus, tagjai: Popovics Miklósné, Kiss Sándorné, Kovács Mihályné, Turbucz Ferencné, Varga Jánosné, Blazsán Jánosné, Varga Veronika (Rényai Jánosné), Tóth Sándorné, Kokas Erzsébet, Kovács Jánosné.

A kórus a „Repülj páva" járási és megyei vetélkedőin többször volt díjazott, felkérték a megyei gálaműsoron való fellépésre, ahol pénzjutalomban és elismerő oklevélben részesült. 83

Néptánccsoport, vezetője: Nagy István, majd Varga Veronika (Rényai Jánosné), tagjai: Varga Veronika (Rényai Jánosné), Turbucz Ferencné, Popovics Miklósné, Kiss Sándorné, Tóth Sándorné, Varga Jánosné, Blazsán Jánosné, Kovács Jánosné.

A citerazenekar, a kórus és a tánccsoport egyaránt színvonalas műsorral lépett fel teltház előtt a környező településeken is (Bököny, Geszteréd, Biri, Balkány, Ludastó). A bevételekből felszereléseket vásároltak és kirándulásokon vettek részt a csoportok (Eger, Lillafüred, Mátraháza, Szilvásvárad). A kirándulások és fellépések jó közösséggé kovácsolták a csoportokat. A Művelődési Ház fenntartásához, működtetéséhez bevételeikkel nagyban hozzájárultak a hetente, két hetente rendezett táncmulatságok, ahol zenekar szolgáltatta a zenét. A fiatalság kérésére az egyik szenes pincéből „pince klubot" alakítottak ki, melynek vezetője Szabolcsi Klára, később ifj. Belme János, majd Módis Miklós volt. A hétvégi vetélkedőkön és táncesteken nagy volt az érdeklődés.

Évente többször volt színházi előadás és gyakran felléptek neves énekesek, így: Aradszki László, Harangozó Teri, Koós János, Korda György, Kovács Kati, Madarász Katalin, Poór Péter és vendégeskedtek neves együttesek (Neoton, Non Stop). A mozi előadások látogatottak voltak. Üzemvezető Diószeghy Elemér, gépész Marján Ferenc, pénztáros Mikula Dénesné volt. A heti 4-5 előadás alkalmával Szilágyi Györgyné, Mester Istvánné, Serbán Miklósné vezetésével az előtérben büfé is működött.

Az 1970-es évek végén megszűnt a népdal-, illetve néptánc kör, az okok: kiöregedés, az utánpótlás hiánya. Igény legfeljebb a híres magyar előadóművészek előadásai iránt mutatkozott (Korda György, Horváth Pista, Bangó Margit).

Batyus bált 1979-ben rendeztek első alkalommal. Ez a szórakozási lehetőség nagy tetszést aratott. A pinceklubban gyakran került sor diszkó megrendezésére, amit a fiatalok hamar megkedveltek. Az iskoláskorúak szabadidejét szakkörök megnyitásával, működtetésével igyekeztek hasznossá tenni (fotó-, irodalmi-, citera-, sakk-, asztalitenisz szakkör). Működött ifjúsági klub is. Az irodalmi- és citera szakkör járási versenyeken eredményesen szerepelt. A sakk-szakkör megyei versenyen

is előkelő helyen végzett. A létszám változó volt. A fotó- és citera szakkör 8-10 fővel, az irodalmi szakkör 15-18 fővel, a sakk- 6-8 fővel, az ifjúsági klub 30-35 fővel működött. A végzős diákok távozása miatt nagy volt a fluktuáció.

A fiatalok részére évente sikeresen szerveztek tánciskolát, KRESZ- tanfolyamot.

A Művelődési Ház munkáját 1978-1981 között Csiszár János függet­ lenített igazgató irányította.

1982-től (15 éven át) Tamás Mikjlós tanár (a fiatalok számára Miklós bácsi) volt a Művelődési Ház igazgatója. Munkáját miniszteri kitüntetéssel is elismerték.

1982-től kisebb megszakításokkal a következő csoportok, szakkörök, klubok működtek: fotó-, báb-, furulyaszakkör, citera együttes (kezdő és haladó csoport), zenebarát kör, színjátszó kör, ifjúsági klub, nyugdíjas klub, társastánc, tánciskola, táncszakkör (néptánc), idegen nyelvi tanfolyamok (angol, német).

Ezek vezetői voltak: -színjátszó szakkör(1982-1985 - Gyeskó Jánosné; 1986 -Tallai Ferencné; 1988-Kakrák Ágnes; 1989-1990-Kuritár Ágnes.

• bábszakkör: 1984-től tevékenykedtek: Erdélyi Lászlóné, Nagy Erzsébet.
• furulyaszakkör, vezetője Fényes Imre
• citeraszakkör együtes, vezetője Csiszár János
• zenebarát kör, vezetője 1984-től Fényes Imre; 1988-tól Sipos György; 1989-től Hadházy Márta
• ifjúsági klub, vezetője 1984-től Szőke Sándor, Katona Imre, Végvári József.
• táncszakkör (néptánc), vezetője Kapási Júlia

1997-ben - pályázat útján - Pásztorné Máté Judit vette át a település közművelődésének irányítását. Kiemelkedő tevékenysége, alapfeladata az intézménynek az alkotó, művelődő közösségek tevékenységének vezetése, támogatása.

Sikeresen működik a néptánc csoport, amely időközben a „Dél-Nyírség" Néptáncegyüttes Szakoly nevet vette fel.

A művelődési ház ad otthont a modern tánc-csoportnak, amely jellegzetes táncművészeti értékeket hordozó műfaj. A szépet, a látványt, a különleges megjelenítést képviseli.

A színjátszó kör tagjaival, a zeneiskola tanulóival, az énekkarral eredményesen foglalkozik Szabóné Szokol Klára, Bilanicsné Nagy Mónika, illetve Varga Zsuzsanna.

A Művelődési Házban működik a Helyi Kábel TV Stúdió, illetve a Teleház. Az épületben kapott helyet a „Hajnal Csillaga" nevet viselő nyugdíjas klub.

A Petőfi Sándor Művelődési Ház vezetői voltak:

Vass Lajos 1964-1968
Diószeghy Elemér 1968-1978
Csiszár János 1978-1981
Tamás Miklós 1981-1997
Pásztorné Máté Judit 1997-

Móricz Zsigmond Községi Könyvtár

A község lakossága még a XX. sz. első felében is kevés szépirodalmi művet olvasott. Könyvet alig vásároltak. Házi könyvtára a földesuraknak, a papoknak, a tanítóknak volt. Básty Barnabás földbirtokos könyvtárában például főleg a vadászattal, a gazdálkodással kapcsolatos könyvek voltak találhatók. A cselédekhez esetleg ponyvaregények jutottak el. Gyakori volt a cselédházaknál a kalendárium és a biblia. Ezekből olvasott fel az olvasni tudó családtag. Újság igen kevés járt a községbe. A „Kisújság" című napilapból 20 db, a „Futár" képeslapból 6 db, a „Zászló" című ifjúsági lapból 16 db jutott el az olvasókhoz. Legkeresettebb a katolikus hívők körében a „Szívújság" volt. Ez a vallási élet kérdéseivel, híreivel foglalkozott. Vasárnaponként a templom előtt árulták a gyerekek. Az értelmiség körében járt néhány „Pesti Hírlap".

Az 1950-es évek végén könyvtáros Gilányi Mária tanárnő volt. Ő rendezte, leltározta újra a könyveket. A kölcsönzési órákat pontosan megtartotta, a tanuló ifjúság pedig szívesen látogatta a könyvtárat.

1957-ben letétbe helyezett a község 187 db könyvet a megyei könyvtárból. Ez a könyvmennyiség egy könyvszekrényben volt elhelyezve a tanácsháza egyik helyiségében. Időnként cserélték a könyveket. Az olvasók létszáma 1960-ig átlagosan 60-70 fő volt. 1960-ban tanácsi kezelésbe került a könyvtár. A könyvállomány 560 kötet volt. Két szekrény, egy asztal, négy szék volt a bútorzat.

A községben 1962 április 15-én rendezték meg az első író-olvasó találkozót. Budapesti írók közül Tímár Máté, Kalász Márton, a megyében élők közül Szállási László, Bory Zsolt, Sipkai Barna jelentek meg.

1962. december 31-én már 1307 db. könyv volt elhelyezve 4 szabad­polcon. Külön olvasótermet rendeztek be. Az olvasók létszáma ekkor 624 fő volt, a község lakosságának 20%-a. Ebből felnőtt olvasó 306 fő, a kölcsönzött könyvek száma 7072 kötet volt. A következő években tovább nőtt a könyvállomány és az olvasók száma. 1965. szeptember 30-án már 410 olvasója volt a könyvtárnak. A februári mezőgazdasági könyvhó­napban 266 kötet könyvet kölcsönöztek a felnőttek. Legkeresettebbek Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán művei, valamint a mezőgazdasági szakkönyvek közül a gyümölcstermesztéssel foglalkozó könyvek voltak. Tamás Miklós könyvtáros szavalóversenyt, könyvkiállítást, könyvismertetőket szervezett.

Könyvtáros volt még Farkas Júlia tanítónő, Baracsi Anna tanárnő, Bokor László tanár. Tamás Miklós könyvbizományosként 1965-ben mintegy 16.000 forint értékben adott el könyvet.

A könyvtárat később a tanácsházáról áthelyezték a főtéren lévő épületbe. Itt rövid ideig működött. A hattantermes iskola átadásakor felszabadult kéttantermes iskolába, a Balkányi u. 16. sz. alá költöztették át a könyvtárat. Területe 113 m2. Az épületben olvasóterem, iroda, szociális helyiség található. A könyvtár belső tere tágas, világos, esztétikusan berendezett. Az évek során kiépült a könyvtár infrastruktúrája. Korszerűsítették a fűtést, a világítást, megtörtént a csatornázás, a kábeltévés hálózatba való bekapcsolódás és a telefon bekötése. 2000-ben számítógéppel, s a hozzá kapcsolódó nyomtatóval is felszerelték a könyvtárat.

A könyvtárban 1983-tól 1995-ig Takács Ferencné főállású könyvtáros dolgozott heti 6, majd a szabad szombat bevezetésével 5 munkanapon. 1995-től Mándiné Szabó Mariann biológia-rajz szakos tanár részmunkaidőben, heti hat óra nyitvatartási időben látja el a könyvtári feladatokat.

A községi könyvtár állományának, a beiratkozott olvasók és a kölcsönzött kötetek számának változását az alábbi adatok szemléltetik:

A könyvtárban a kölcsönzésen túl rendszeresen tartanak szakköri foglalkozásokat, könyvkiállításokat, író-olvasó találkozókat és tanítási órákat.

Képzőművészet

A művészet iránt érdeklődők évente több alkalommal gyönyör­ ködhetnek Péter Mihály grafikusművész kiállításokon bemutatott alkotá­ saiban. A süketnéma művész - akinek jobb keze csonkolt volt - képeit bal kézzel festette Kiállításai Szakolyban és más településeken is nagy sikert arattak. A művész az önkormányzatra hagyományozta képeinek egy részét. Alkotásai ott vannak a település intézményeiben és sok családi házban. Községi vezetők és művelődésszervezők állandó kiállítás megvalósítását tűzték ki célul.

Irodalom

Szigethi György

Debrecenben tanult teológiát, majd Vámospércsre került. Onnan jött hozzánk - és 1772-től balkányi, illetve szakolyi református lelkész volt. Balkányban lakott 1779-ig, onnan látta el a szakolyi egyházi szolgálatot is. Többször érték politikai támadások. Számon kérték tőle, hogy milyen jogon látja el a szakolyi református egyház szolgálatát is. Szigethi György a tractushoz fordult segítségért, hogy hivatalosan tisztázzák a szakolyi református egyház megszűnését, illetve filiakénti hovatartozását.

A nyíregyházi levéltárban megtalálható Köszöntő versek című prózai költeménye - melyet 1802-ben írt Chicheri Ormós Györgyhöz névnapjára - a Bay-címert veszi részletes történeti elemzés alá, s mondja el aprólékosan az egyes címermotívumokat (a családtörténetnek megfelelően). Ez a vers Bay Ilona kéziratában található a Bay Ilona Chicheri Ormós család története című kéziratban.

Görömbei Péter

Bercelen született 1845. december 31-én. Sárospatakon tanult. 1869- ben Nagykállóban segédlelkész lett, majd Szakolyba, később Eperjeskére került. Lukács Ödönt követte a balkányi református egyház lelkészi hivatalában. 1876-tól újra Nagykállóban lelkész, ev. ref. főesperes. Jósa Andrással, Móricz Zsigmonddal, Kiss Lajossal, Benedek Jánossal igen szoros baráti kapcsolatot tartott; ami sokkal több volt egyszerű barátságnál. Valóságos szellemi központ volt Görömbei Péter. Kiss Lajos 1903-ban a Nyírvidékben nyílt levélsorozatban számolt be Görömbei Péternek régészeti-művelődési-művészeti kérdésekről, aki 1879-től egyházmegyei levéltárnoki munkát is végzett.

Nem véletlenül nevezték polihisztornak. Szelleme, mindenre nyitott emberi nagysága meghatározó volt az egész megye életében. Nagykálló-Balkány-Szakoly egyházi-művészeti-művelődési életét is fellendítette. A közművelődési házak megalapítása, annak kezdeményezése szintén az ő nevéhez fűződik. Közéleti és erkölcsi tanításainak egész sorát adja közre cikkeiben, írásaiban. Ezek közül a legjelentősebbek: A tanító, mint erkölcsnemesítő (Szabolcs, 1873); A tanító társadalmi életben (Szabolcs, 1874); Visszapillantás megyénk közmívelődési és tár­ sadalmi mozgalmaira (Szabolcs, 1875); A néptanítók függetlenségi törekvései (Sárospataki Lapok, 1884). Újabb irodalomtörténeti kutatás és feltevés, hogy Móricz Zsigmond A fáklya Matolcsyjában az egykori teológustársat, Görömbei Pétert örökíti meg.

Görömbei Péter könyvei: A nagykállói ev. ref. egyház története (Sárospatak, 1882); Ezredévi emlékbeszéd (Nagy-Kálló, 1900); Adományok a nagykállói ev. ref. egyházban, főleg a közelebbi 25 év alatt (Nagykálló, 1901); Elnöki megnyitó beszéd, illetve jelentés a háborús viszonyokról (Nagykálló, 1915). Nagykálló város monográfiáját is megírta, ez a műve azonban kéziratban maradt

Görömbei Péter Nagykállóban halt meg.

Móricz Zsigmond

1879-ben született Tiszacsécsén. Majd Túristvándiban, Prügyön nevelkedett.

Iskoláit Debrecenben, Sárospatakon, Kisújszálláson végezte.

Mint legátus - nyolcadikos diákként - járt 1898-ban Szakolyban és Balkányban. 84-85

Szóljunk részletesebben is Móricz Zsigmond Kivilágos kivirradtig című regényéről - Madár János Dr. Balogh Ilona orvosnővel készített interjúja alapján: 86

„A regényben sokszor emlegetett jegyző nem más, mint Dr. Balogh Péter szakolyi, érpataki majd balkányi jegyző. Apósánál, kőhalomszéki- halmágyi Kádár István jószágigazgatónál volt az az emlékezetes szilveszter Szakolyban. Mindezt Dr. Balogh Ilona orvosnőtől, Dr. Balogh Péter leányától tudtam meg, aki más fontos - irodalomtörténeti szempontból is jelentős - tényt közölt velem. Tőle tudtam meg azt is, hogy a regényben emlegetett gróf - Tisza István; akinek nagybirtoka volt Szakolyban. Nála volt alkalmazásban Kádár István, a jószágigazgató és barát. Dr. Balogh Ilona elmondta azt is, hogy az apja, Dr. Balogh Péter keresztkomája és korábban osztálytársa volt Pallagi Gyulának. - Pallagi Gyula, a kisújszállási gimnázium igazgatója levelet írt 1897-ben Dr. Balogh Péterhez. Segítségét kérte, hogy unokaöccse, Móricz Zsigmond nyolcadikos gimnazista legátusként Szakolyba és Balkányba mehessen. Így került Móricz Zsigmond Szakolyba és Balkányba. Legátus korában Dr. Balogh Péteréknél lakott. Egy életre szóló barátság lett ebből a találkozásból.

Ahogyan Dr. Balogh Ilona elmondta:

• Móricz Zsigmond híres író korában is - Pestről - gyakran meglátogatta családunkat.
• Alacsony volt... koromfekete haja... és mint gyerek, mindig csodáltam, hogy piros a szája (maradt meg kitörölhetetlen képként Móricz Zsigmondról az orvosnő emlékezetében)".

Görömbei Péterrel is igen szoros barátságban volt Móricz Zsigmond. (Irodalomtörténeti kutatások szerint az egykori teológustárs alakját mintázza meg A fáklya Matolcsyjában.) Balkányi Kálmánnal pedig Kardosné Magos Olgáéknál találkozott többször is.

Művei közül a Nem élhetek muzsikaszó nélkül (1916); A fáklya (1917); a Kivilágos kivirradtig (1926); a Rokonok (1932); A forró mezők (1929); A boldog ember (1935); a Betyár (1937); A Míg új a szerelem (1938) és az Eletem regénye (1939) tartalmaz nagyon sok szabolcsi élményt.

1942-ben hunyt el.

Darvas József

Szakolyban 1948. augusztus 1-jén - a felekezeti iskolák államosí­ tásának napján - Darvas József író is részt vett azon a gyűlésen, amelyen Kalitza András igyekezett meggyőzni a szakolyi embereket. Darvas József maga is szót kért és meggyőző előadásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szakolyi emberek megnyugodva tértek haza a gyűlés színhelyéről.

Darvas József - mint író és közéleti személyiség - később is tartotta a kapcsolatot a község vezetőivel.

Cselényi István Gábor

Nyíregyházán született 1943-ban. Költő, lelkész, teológiai tanár. Példaképei között tartja számon a volt szakolyi lelkész-írót, Görömbei Pétert, akihez verset írt.

Görömbei Péterhez

Így szólítlak, mint Móricz hívott: Fáklya,
minek Bercelben lobbant fel Szikrája, hol
Bessenyei György tüze parázslott, - és
Te Szabolcsba szétvitted a lángot.

 

Fáklya - tudás és erkölcs lobogása, Nagykálló,
Balkány, Szakoly tőled kapott lángra. Múzeum,
templom, művelődési házak érlelik tovább
megkezdett munkádat.

 

De Forrás is vagy, Móricz más szavával,
mert otthon voltál minden tudományban, s
mert életműved ma is kincsesbánya és
megfejthetetlen életed talánya.

 

Halljuk szavadat, Görömbei Péter,
ki számoltál az Úr ítéletével,
s jól sáfárkodtál a talentumoddal.
„Emberként élhetsz - szólhatsz -, itt is, Szabolcsban!"

 

Madár János

Balkányban született 1948. szeptember 16-án.

Szülőfalujában nevelkedett, azonban szakolyi rokonainál gyakran tartózkodott. Ezeket az élményeket írta meg később egyik versében.

Szakolyi utak

Mezítláb mentem az aranyló naptól
meg-megcsillanó ősi porban. A
balkányi fák el-elmaradtak kétoldalt
fáradt, hosszú sorban.

 

A csöndben közeledő szakolyi bokrok,
lehajló ágak kezemhez gyöngéden értek.
Ismerős virágok nyíltak ki szememben, a
gyalogösvények engem elkísértek.

 

A perkedi elágazásnál borzongások
hidege nőtt meg szüntelen bennem.
A sötétség árnyéka hirtelen suhant,
nem tudtam boldog kisfiú lennem.

 

Furcsa érzés, félelem szállt reám.
Úgy éreztem, mintha betyárok híres
lódobogása közeledne, pedig csak
elárvult szívem vert egyre szaporán.

 

Gyermekkorom meg-megcsillanó
emlékeit őrzöm az egyre szépülő mában.
Kitárt szívvel megyek boldogan Móricz
hatalmas lábnyomában.

 

Ódon kastélyok ércfalai,
testvéreim, hű barátim várnak.
Elindulok minden ösvénnyel a
romokba süppedt Földvárnak.

 

Templomtornyok célpontjai, szobrok,
terek üzennek értem. Jöjjek újszülött
rokonaimhoz, mert ezt a gyönyörű tájat
megéltem.

 

Visszahívnak engem az utak, a dohány
illatával szálló jegenyék. Legyek hűséges
társuk a végtelenben, mert sorsunkra
hajlik az ég.

Ez a kapcsolat később, felnőtt korában is megmaradt. A „Szakolyért Baráti Klub" alapító tagja, e monográfia kiadásának egyik kezdeményezője.

A két évtizede működő Váci Mihály Irodalmi Kör, és Szabolcsi Írótábor alapítója. A Rím Könyvkiadó és Nyomda vezetője. A Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapítója, főszerkesztője. Szinte valamennyi irodalmi és művészeti folyóiratban, közel ötven antológiában, gyűjteményes kötetben olvashatjuk írásait. Eddig három önálló verseskötete jelent meg: Szóljatok rám (Nyíregyháza, 1984); Kövek szólítanak (Csepel, 1984); Rovátkáit énekeddel (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987). Szerepel a Kortárs Magyar Írók Kislexikona 1959-1988 című kötetében (Magvető Könyvkiadó, 1989), valamint a háromkötetes Új Magyar Irodalmi Lexikonban (Akadémiai Kiadó, 1994) is.

Győri András

1952. május 1-jén született Szakoly községben, azóta is itt él.

Nyolcgyermekes családból származik, szülei földművesek és tősgyö­ keres szakolyiak voltak. Általános iskolai tanulmányait Szakoly község­ ben, középiskolai tanulmányaimat a nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Technikum Pénzügyi Tagozatán végezte, 1970-ben pénzügyi technikusi szakképesítést szerezett.

1988-ban szerzett főiskolai diplomát az Államigazgatási Főiskolán, majd 2000 márciusában egyetemi diplomát a Pécsi Tudományegyetemen másoddiplomás képzés keretében.

Közigazgatási pályafutását Szakolyban kezdte 1970-ben, majd 1971 szeptemberétől Balkány nagyközségben folytatta, ahol 1990 novemberéig előadó, főelőadó, csoportvezető, VB titkárhelyettes és VB titkári feladatokat látott el. 1990. november 14-től Szakoly községben kinevezték jegyzőnek, ahol azóta is ebben a beosztásban dolgozik.

Szakmai munkája elismeréseként 1975-ben az oktatási miniszter, 1987-ben és 1990-ben a Megyei Tanács elnöke „Tanács kiváló dolgozója" kitüntetésben részesítették. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Ezüst fokozata kitüntetésben részesítette a Magyar Köztársaság elnöke. 87

1996-ban a belügyminiszter tűzoltói tevékenységéért „Aranygyűrű", a népjóléti miniszter 1996-ban a szociális földprogram eredményeiért Pro Civitate kitüntetésben részesítette. 88

Nős, felesége Birta Erzsébet, aki a helyi Egyetértés Mg. Szövetkezet főkönyvelője. Házasságukból három gyermek született: Brigitta 1973-ban -jelenleg a Polgármesteri Hivatal titkársági előadója; 1977-ben Mariann - a Teleház vezetője; és Szilárd András, aki autószerelő szakmunkás Nyíregyházán.

Tűzoltói tevékenysége elismeréseként 1996-ban megválasztották a Magyar Tűzoltó Szövetség Felügyelő Bizottsága elnökének, melyet azóta is ellát, alelnöke 1988-tól a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tűzoltó Szövetségnek. 1990 decemberétől a helyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület, majd 2001. május 28-tól a Szakolyi Önkéntes Tűzoltóság elnökének is megválasztották.

A Magyar Közigazgatási Kamara (Kar) Megyei Tagozatnak 1990-től elnöke. 2000-ben megválasztottak a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete Országos Választmány tagjának is.

Főszerkesztője a helyi Szakolyi Szemlének, és kiemelten vett részt a „monográfia" - képes helytörténeti könyv elkészítésében, amelyet nagy megtiszteltetésnek tart.

„Szülőfalumhoz nagyon kötődöm, soha el nem hagytam, mindig itt éltem és itt kívánok élni életem végéig. Szeretem ezt a települést minden lakójával együtt és azért dolgozom, hogy tovább épüljön, szépüljön, az itt élő emberek jobb körülmények között éljenek."

Régóta ír verset, de csak az utóbbi időkben kezdett publikálni.

Győri András: Szülőfalum, Szakoly község

Szülőfalum, óh de szép vagy.
Szívem, lelkem boldogsága.
Te vagy annak melegágya.


Nincs tőled szebb e világon.
Mert ha megyek homokbuckádon.
Talpam alatt meghajolgatsz.


Nincsen benned semmi szikla.
Mégis óriás, erős vagy.
Mert nekem szülőfalum vagy!


Itt szült engem Édesanyám.
Itt nőttem fel, itt a „tanyám".
Ahol mindig otthon vagyok.


Te adtál nekem életet.
Életteret és szeretetet.
Érted élek! Érted halok!

Hívtak engem sokszor messze.
Dédelgettek, kecsegtettek.
De én csak téged szeretlek!


Szeretlek én nagyon-nagyon,
Így soha el nem vágyakozom!
Csak te lehetsz az én otthonom!


Szép vagy, mint a sólyom madár.
Aki itt jár, mind megcsodál.
S ekkor örömöm sólyomszárnyakon jár!


Ismernek már nagyon sokan.
Kis országunkban és a külhonban.
Akik mindig visszajárnak.


Mert van benned egy szép varázs.
Amelyet csak te adhatsz át.
Mindazoknak, kik szeretnek.


Én szeretlek és imádlak. Téged soha
el nem hagylak! Ha majd elmúl az
életem. Testem földedben
pihenhessen!

Vendégek voltak Szakolyban

A Megyei Könyvtár szervezésében 1962. április 15-én került sor Szakolyban az első író-olvasó találkozóra, melynek vendégei voltak: Tímár Máté, Kalász Márton, Szállási László, Bory Zsolt, Sipkay Barna. A helyi Móricz Zsigmond Községi Könyvtár szervezésében később - író-olvasó találkozó keretében - járt községünkben Nemes Nagy Ágnes, Ratkó József, Jókai Anna, Fábián Zoltán, Bihari Sándor és mások.

Helyi sajtó, kábeltelevízió

1. A „Szakolyi Szemle" a község életéről, aktuális eseményeiről az önkormányzat illetve intézményeinek tevékenységéről tájékoztat, lehető­séget adva fizetett reklámokra is. 1994. január 1-től jelenik meg. Szakoly Község Önkormányzatának lapja, kiadó Profil-Art Reklám és Lapkiadó Bt. Nyíregyháza, szerkesztő Kozma Enikő, tipográfus Licsák Judit. Eddig kiadott lapszámok:

1994-ben 6 szám
1995-ben 3 szám
1996-ban 2 szám
1997-ben 4 szám
1998-ban 7 szám
1999-ben 3 szám
2000-ben 4 szám
2001 februárban

A borító 1995-ben megváltozott. Az első változatban a címoldalon a bal felső sarokban a tartalomjegyzék fölött a Magyar Köztársaság címere látható. A második változatban a helyi jelképek megjelenése után a Magyar Köztársaság címere helyett Szakoly Község címere szerepel.

2000. évi első szám felelős kiadója Szakoly Község Önkormányzata képviseletében Rényai János polgármester. Szerkesztőbizottság: Győri András főszerkesztő, Tamás Miklós, Boros Mihály, Birta Ferencné szerkesztők. Az újság szerkesztése a Teleházban, nyomtatása az Arany János Általános és Szakképző Iskola számítástechnika termében történik. A Szakolyi Szemle felirata a 2000. év harmadik számtól kezdve kétszín- nyomásban jelenik meg.

Kábeltévé építőközösség

1994. október 24-én tartotta alakuló ülését. Kopócs Zoltánnak, az akkori foglalkoztató intézet igazgatójának javaslatára indult el a szervezés. Az intézet egyik épületén az antenna rendszer már ki volt építve, ez lehetővé tette a község rákapcsolását is. A lakosság az alakuló ülésen öt fős vezetőséget választott. Az építőközösség elnöke: Kállai Zsolt, elnökhelyettes Kopócs Zoltán, titkár: dr. Vicei Tibor, gazdasági vezető: Mercs János, elnökségi tag: Szabó Ferenc. Az öt fős vezetőségnek feladata lett a szervezés és a hozzájárulás beszedése, nyilvántartása az építés pénzügyi bonyolítása. Az alakuló ülés rákötésként 12.000 Ft lakossági hozzájárulást szavazott meg. A hálózat kiépítése 1995 júniusában kezdődött el. A kábeltelevízió hálózatra rácsatlakozott háztartások száma 220. Közületi rákötések száma 62. Jelenleg kiépített vezetékszakasz hossza 12 km. A település mintegy 2/3-án van lefektetve a vezeték­ rendszer, melynek költsége 11 millió forint. Az építőközösség 1997 márciusában a foglalkoztató intézettől megvásárolta az antennarendszert és a művelődési ház tetejére szereltette fel. Kialakították a helyi kábelstúdiót is, mely kéthetente ad helyi műsort a településen történt eseményekről, és a települést érintő aktuális kérdésekről. A többórás színes műsor kedvező fogadtatásra talált a lakosság körében, ezért a teljes hálózat kiépítése szükséges az elkövetkezendő időben. A stúdiónak és a hálózatnak működési engedélye van. A sugárzott csatornák száma 13. Ebből 7 magyar adású csatorna. Az építőközösség nehezedő anyagi körülményei és a megnövekedett adminisztrációs munkák indokolttá tették, hogy Szakoly Község Önkormányzata a további üzemeltetést átvegye, és az elkövetkező időkben biztosítsa. A kábeltévé stúdió szerkesztő munkáit és a felvételeket Tóth Zsolt részmunkaidős foglalkoztatásban látja el.

Teleház

A DemNet 1997. őszi pályázatai között az ország kis településein Teleházak létrehozását támogatta civil szervezetek számára. A Szakolyért Baráti Klub sikeres pályázatát Birta Ferencné készítette, melynek eredményeként 1998. május 29-én térségünkben elsőként megnyílt településünkön a „Szakolyért Baráti Klub Teleháza" 89. Kialakítottak 6 db számítógépből és két nyomtatóból álló helyi számítógépes hálózatot. Az irodai szolgáltatásokat jelenleg 1 db fénymásolóval és egy telefax készülékkel látják el. Meghatározott nyitvatartási renddel működik hétfőtől­péntekig 8-19 óráig, szombaton 8-17 óráig. A teleház működésének összehangolását és az újabb pályázati elképzelések megvalósítását, egy főiskolai végzettségű program felelős végzi. A Teleház két főállású (középfokú szakképzettségű) alkalmazottal látja el a napi feladatokat (lehetőség szerint pályakezdő munkanélküli fiatalok). 90

A Teleház szolgáltatási tevékenysége a helyi sajátosságokhoz igazodóan egyre szerteágazóbb:

• számítástechnika oktatás
• számítástechnikai klub
• telefon és telefax szolgáltatás
• fénymásolás, szövegszerkesztés és nyomtatás
• sokszorosítás
• egyedi nyomtatványok (névjegykártya, meghívók, oklevelek, egyedi grafikák, címkék, reklámanyagok,...) készítése
• hirdetésfelvétel
• térségfejlesztési szolgáltatás
• helyi újság híranyagának gyűjtése és szerkesztése
• szociális segítségnyújtás
• más civil szervezetek (polgárőrség, cigányszervezet, tűzoltók, szülői szervezetek, sport egyesület) kiszolgálása
• gazdajegyző és ügyvédek kiszolgálása
• mezőgazdasági regisztráció és támogatási igények (gázolaj, állattartás, növénytermesztés)
• pályázatok bonyolítása
• internet szolgáltatás

intézmények (óvoda, konyha, művelődési ház, gyermekjóléti szolgálat,

családsegítő) kiszolgálása • játék

A látogatási statisztika teleházunk kihasználtságát hitelt érdemlően bizonyítja.

A térségi együttműködés új területe a civil szféra és önkormányzatok közös tevékenységével a teleház-aliroda létrehozása Biri községben szintén a DemNet támogatásával.

A Teleház széleskörű szolgáltatást nyújt a térség településeinek óvodáskorú lakóitól a nyugdíjasokig.

Teleházunk jelenleg a település leglátogatottabb és a visszajelzések alapján hisszük, hogy legkedveltebb új típusú közművelődési feladatokat ellátó intézménye. Ezt a kedvező megítélést folyamatos megújulással, az újabb feladatok vállalásával és a felismert igények kielégítésével próbáljuk megtartani.

A szolgáltatási bevételeink eddigi alakulása alapján elmondható, hogy a helyiség és a gépek fenntartását valamint a közüzemi díjakat fedezik.

Megnyitásakor teleház vezető Juhász Mónika, később - 1998 nyarán - Sándor Ágnes. 2001-től vezető Győri Mariann, alkalmazottak: Káplár Margit, Mihályné Terebesi Ágnes.

Egészségügyi ellátás

A település egészségügyi ellátása megfelelő. 1993-tól két háziorvosa van a községnek. Az 1998-ban átadott egészségügyi központ jó felté­ teleket biztosít a járóbeteg alapellátáshoz. A központban kapott helyet a két háziorvosi rendelő, az 1994. január 1-jén megnyílt gyógyszertár és az egészségház. A központtal együtt átadott négy szolgálati lakásban laknak a háziorvosok, a védőnő és a gyógyszerész.

A gyógyító munkát a településen jelenleg két háziorvos, egy fogszakorvos, egy fő asszisztens, két ápolónő, két orvosírnok, egy védőnő és egy gyógyszerész látja el.

Járóbeteg ellátás

A településen 1948-ban épült meg az első orvosi rendelő és lakás. Két háziorvosi körzet 1995-től működik. A korábbi áldatlan állapotok megszűntek, ha voltak is közben az orvos váltások miatt kieső rövid időszakok, a feladatellátás a lakosság döntő többségének megelégedését

váltotta ki. Különösen nagy törést okozott az első önálló szakolyi orvos, dr. Nagy Tibor tragikus autóbalesete, halála.

Községünkben dolgozó körzeti, majd háziorvosok:

Dr. Balogh Dezső körorvos 1938-tól (Szakoly, Nyírgelse, Nyírrnihálydi településeken) Dr. Sipos József (1948-1953) Dr. Balogh József (1953-1956) Dr. Nagy Tibor (1956-1963) Dr. Illyés Judit (1963-1964) Dr. Baráz Sándor Tivadar (1964-1968) Dr. Bagi Károly (1968-1969) Dr. Csókási Lajos (1969-1983) Dr. Deák László (1983-1987) Dr. Komoróczy Zoltán (1987-95) Dr. Gyulai Gábor (1995) Dr. Nagy Pál Endre (1995-1996) Dr. Baran Zoltán (1994. április 1-től jelenleg is) Dr. Vasváry Tünde (1996 július 1-től jelenleg is)

A szülőotthonok létrehozásáig szülésznők segédkeztek a szüléseknél. Szakoly Községben nagyon hosszú ideig Szűcs Andrásné volt a szülésznő, aki 1921-től az 1970-es évekig ellátta ezt a feladatot.

Fogorvosi ellátás

A településen a fogászati ellátás kezdetben a foghúzásra korlátozódott, amelyet a helyi háziorvosok láttak el. A fogpótlások elterjedésével később községünk fogászati ellátását Balkány nagyközségben biztosított.ák A szolgáltatás iránti igény növekedésével a szomszédos település egy fogszakorvossal már nehezen tudta biztosítani az ellátást. Az 1980-as évektől igényként jelentkezett a helyi fogászati ellátás beindítása. Ennek akadálya volt az épület- és fedezethiány. A nyolctantermes iskola átadása után felszabadult a Mátyás király úton lévő egytantermes iskola és a mellette lévő szolgálati lakás. Ezekben megtörtént a rendelő kialakítása.

Fogorvosok községünkben:

Dr. Karászi Zsolt 1992 áprilisától - augusztus 31-ig (ténylegesen a munkát nem kezdte meg) Dr. Vicei Tibor 1992. szeptember 1-től 1998. november 1-ig önkormányzati alkalmazottként és ezt követően vállalkozási formában jelenleg is.

Védőnői ellátás

1915. június 13-án Budapesten Stefánia belga királyi hercegnő védnökségével megszületett az „Országos Stefánia Szövetség az Anyák és Csecsemők Védelmére", és ezen belül a Védőnői Szolgálat.

A Szolgálat elsősorban az anya-, és csecsemő-, gyermekvédelemre jött létre, hiszen rendkívül magas volt mind az anyai, mind a csecsemő-, gyermekhalálozás. Az Állami Védőnőképző Intézet 1935 óta képezi a védőnőket, előtte a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek volt védőnőképző joga. 1976 óta főiskolai szinten, elsősorban az egészségmegőrzésre, a betegség megelőzésére képzett szakemberekből áll a hálózat.

A körzeti védőnő önálló preventív tevékenységre kiképzett egészség­ ügyi dolgozó, aki meghatározott körzetben dolgozik. Területi elven történő működése a biztosíték arra, hogy senki ne maradjon ki a gondozásból. Feladata a várandós és gyermekágyas anyák, valamint a 0-16 éves korú gyermekek preventív ellátása. Jelenleg a szakfelügyeletet az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ANTSZ) látja el, mely 1991. március 20-án jött létre. 1991 óta az Önkormányzat feladata a Védőnői Szolgálat működtetése. A védőnői érdekképviseletet az ANTSZ-en kívül a Magyar Védőnők Egyesülete /MAVE/, mely 1991 április 5-én alakult meg és a Védőnői Szakmai Kollégium látja el.

Községünkben dolgozó védőnők:

1956-1963 között Szűcs Imréné /Kerti Etelka/ 1964-1990 között Diószeghy Elemérné /Sallai Ilona/ 1991-től Illésné Gilányi Katalin jelenleg is.

A születések száma 1956-tól készült nyilvántartás szerint:

A védőnő munkahelye a tanácsadó (régebben: Zöldkereszt, Egészségház), 1962-től 1997-ig a Bercsényi út 2 szám alatt működött. A Bercsényi úti tanácsadó két szolgálati lakással épült, melyekben a védőnő és a körzeti ápolónő kaptak helyet. Később (1968-ban) az egyik lakásban (ápolónői) alakították ki az Öregek Napközi Otthonát, mely most is ott üzemel. A védőnői szolgálati lakásban - melyben 1997-ig a védőnő lakott -jelenleg a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat működik. 1998-ban megnyílt az Egészségügyi Központ, benne az új tanácsadóval, amely rendelkezik babakocsi tárolóval, várószobával, gyermekorvosi nőgyógyászati vizsgálóhelyiségekkel és megfelelő mellékhelyiségekkel, felszereléssel. Működési területén jelenleg két tanyára jár a védőnő - Dugó-tanya és Vadászkert - a régi hét tanya helyett (Miklósi-, Jegyző-, Dugó-, Hadházi-, Görbe-tanya, Földvár, Vadászkert).

Mozgó szakorvosi szolgálat (MSZSZ) már a 1960-as évektől is működött. Dr. Bodor Györgyné gyermekorvos 1986-ig havi rendszerességgel járt a tanácsadóba. A nőgyógyász szakorvos, dr. Mórócz Antal szintén Nagykállóból járt ki. 91 Az 1980-as évektől a Jósa András Megyei Kórház szakorvosai tartották az MSZSZ-t havonta. A nőgyógyász dr. Benedek József kis megszakítással jelenleg is (1995-98 között dr. Sipos Attila volt). 1992-től a gyermekeket ellátó MSZSZ-t dr. Mátrai Zsolt, a szomszédos Balkány nagyközség házi gyermekorvosa tartja négyhetente.

A nőgyógyász szakorvosi szolgálatot 1991 óta átlagosan évente 119- en veszik igénybe. A legtöbben 1993-ban jelentek meg: 165 várandós nő. A gyermekorvosi szolgálatot átlagosan évente 65-en veszik igénybe, a legtöbben szintén 1993-ban jelentek meg: 98 fő. A legkevesebben mindkét szolgálatra 1994-ben tartottak igényt.

A gondozott családok száma 1997-ben 469, amely azóta sem változott számottevően. A gondozottak száma 0-16 éves korig 1997-ben 769, jelenleg 721 fő. Az utóbbi 10 évben 2 esetben fordult elő csecsemőhalálozás. 1956-60 között évente 3-5 csecsemő halt meg. A koraszülések száma évente 3-4 volt, 2000-ben egy alkalommal fordult elő koraszülés.

1956-60 között átlagosan évente 91 csecsemő született. 1991-2000 között átlagosan évente 38 csecsemőt vettek nyilvántartásba.

A védőnői tevékenység az oktatási intézményekben 1991-től, az „Arany János Általános Iskola" átadásával könnyebbé vált, mivel az alsóbb osztályok szétszórtsága megszűnt. 1996-tól a szakiskola megalakulásával a védőnői feladat kibővült. Az iskolások számának alakulása:

Az óvodások száma 1991-től átlagosan 110-130 fő.

A védőnő az általa gondozott személyekről nyilvántartást vezet, amely 2001-től a megfelelő számítógép és védőnői program beszerzésével és segítségével korszerűbbé és könnyebbé vált.

Egyéb szervezetek

A Vöröskereszt helyi alapszervezete eredményesen közreműködik a helyi, megyei, országos és nemzetközi segélyakciókban. Szarka Jánosné évek óta fő szervezője az életmentést biztosító véradásnak és karitatív tevékenységeknek.

A fizikoterápiás kezelő 1992-től működik a településen, amely a legmodernebb terápiás eszközökkel felszerelve biztosítja a rászoruló betegek kezelését.

Munkaegészségügyi szolgálat 1997-től működik a községben, amely a foglalkozás-egészségügyi teendőket látja el, és segítséget nyújt a munkavállalók részére.

Szociális és gyermekvédelmi ellátórendszer

A szociális és gyermekvédelmi ellátó rendszerek hivatalosan több mint egy évszázados múltra tekintenek vissza. Több mint száz éve született az első magyar gyermekvédelmet szolgáló törvény, amely létrehozta az árvaházakat és segítséget nyújtott az árvaként nevelkedő gyermekek számára. A felnőtt szociális ellátó rendszerek már ettől korábban kiépültek és nyújtottak minimális segítséget a jövedelem nélkül élők számára. Ezek a hagyományok Szakoly község történetében is - a századelőn - megjelentek úgy, hogy a helyi önkormányzat költségvetésében külön alapokat képeztek /szegényalap, stb. / a rászorulók támogatására. A jóléti társadalmak kiépülésével a szegénység nem szűnt meg, továbbra is van létjogosultsága a megváltozott társadalmi viszonyok között is a szociális ellátó rendszerek működésének (például a munkanélküliség kapcsán), amely ha más formában is, de a szegénységbe, illetve nehéz helyzetbe sodródott személyek létfenntartását tudja biztosítani. Ezek a hagyományos intézményi rendszerek településünkön is tovább élnek, amelyek bemutatására a továbbiakban sor kerül. Ezek között szerepelt az 1940-es években működtetett ONCSA program, amelynek keretében családi lakóházak épültek, és szociális földprogram működött. Az ONCSA program az akkori világgazdasági válság és háborús károk enyhítésére, krízis problémák leküzdésére szolgált. A lakóház építési program keretében a mai Béke-, Létai- és Kossuth utcákon épültek lakások, amelyek egy része még ma is lakóházként funkcionál. Mindösszesen 32 lakás építésére került sor.

Szociális Gondozási Központ

Működését 1968-ban kezdte meg, mint Öregek Napközi Otthona, Kopócs Zoltánné vezetésével, mely az idős emberek gondozását volt hivatott ellátni. Megalakulásakor az idősek létszáma az otthonban 10 fő volt, rövid idő múlva még 10 fő idős ember kérte felvételét. Az épület átalakításakor egy társalgót, egy ebédlőt, egy tálaló konyhát, egy fürdőszobát és folyosót alakítottak ki.

Az intézmény irányítását 1970-ben Antal Júlia vette át.

1971-től 1980-ig Bodolai Zoltánné vezette az intézményt. Nagyon tevékeny időszak volt ez, mintegy 20 fő gondozottal folyamatosan szabadidős programokat szerveztek, ebben az időszakban nagyon sokat kirándultak. A Szilvásváradon, Lillafüreden és Galyatetőn szerzett élményeiket még ma is nagy élvezettel mesélik a még élő gondozottak.

Vadon Péterné irányítása alatt is - aki 1980-1989 között vezette az intézményt - nagyon sok maradandó élménnyel lettek gazdagabbak az ellátottak.

1989-től 1999 augusztusáig Szarka Jánosné vezetésével működött az intézmény, ekkor már Szociális Gondozási Központként. Az ellátottak száma ebben az időszakban 55 főre emelkedett, mivel évek óta egyre több az idős, szociálisan rászorult ember a községben, akik a különböző szolgáltatásokat szívesen és indokoltan veszik igénybe.

2000 novemberétől Vasi Sándor Györgyné lett az intézmény kinevezett vezetője. Két fő közalkalmazotti besorolású gondozónő mellett - Vadon Péterné, aki vezetőként és megbízott vezetőként is dolgozott, valamint Belme Jánosné - folyamatosan 3-4 fő alkalmazására kerül sor közhasznú foglalkoztatás keretében.

Fennállása óta többször került az Öregek Napközi Otthona olyan helyzetbe, hogy fennmaradása bizonytalanná vált az elhalálozások, kimaradások következtében. A falu lakossága ugyanis elmarasztalta a „kolhozkonyhára" kényszerülteket, a „szegényházba" járókat. Tény, hogy sokáig élt ez a nézet a falusi emberek tudatában.

1989. július 1-től kezdte meg működését a Szociális Gondozási Központ. Fenntartója ekkor a Községi Tanács, majd a rendszerváltást követően 1990-től Szakoly Község Önkormányzata. A Szociális Gondozási Központ tevékenységét 1993 óta a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló többször módosított 1993. évi III. törvény, valamint a szociális ellátásokat szabályozó helyi önkormányzati rendelet alapján végzi.

A személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénybevétele önkéntes. Ezek a szociális alapellátási fonnák a következők:

Szociális étkeztetés

Az étkeztetés keretében azoknak a szociálisan rászorultaknak a legalább napi egyszeri meleg étkeztetéséről kell gondoskodni, akik azt önmaguknak és eltartottjaik részére tartósan vagy átmenetileg nem képesek biztosítani.

Házi segítségnyújtás

Célja és feladata gondoskodni azokról a személyekről, akik otthonukban önmaguk ellátására saját erőből nem képesek, és róluk nem gondoskodnak.

A Szociális Gondozási Központ keretében működik az Idősek Klubja, amely a szociális és mentális támogatásra szoruló, önmaguk ellátására részben képes időskorúak, illetve mozgás sérültek napközbeni ellátására szolgál. Jelenleg 52 fő a gondozott létszám. Ebből 32 fő klubtag, 21 fő házi szociális gondozásban részesül, 1 fő részére teljes ellátást nyújtanak, valamint 20 fő részére az otthonukba szállítják az ételt. Az Idősek Klubjának működése azért is kiemelkedően fontos, mert ösztönző erővel hat az idős emberekre, biztosítja számukra a szabadidő hasznos eltöltését és problémáik megoldásához a megfelelő segítségnyújtást, valamint enyhíti az egyedüllét és magány érzését.

Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat

Az 1999-ben létrejött Szakoly és Nyírmihálydi Községek Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálata - amely két településen fejti ki tevékenységét intézményfenntartó társulás keretében - biztosítja fiatal intézményként az arra rászoruló családok, az azokban élő veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetű gyermekek gyermekjóléti alapellátását, a megélhetési gondokkal küszködő családok segítését.

Az intézmény vezetője a megalapítástól kezdődően - 1999 augusztus 1-től - Szarka Jánosné. Egy fő családgondozó - Szabó Ferencné -Szakolyban, szintén egy fő családgondozó - Szabó Mariann - Nyírmihálydiban végzi tevékenységét. A Szolgálat munkáját segíti az egy fő falugondnoki munkakörben foglalkoztatott személy, aki elsődlegesen az intézmény, valamint a Polgármesteri Hivatal hatósági-igazgatási csoportjának szociális ügyintéző tevékenységéhez nyújt segítséget a környezettanulmányok készítésével. Ennek az egy fő alkalmazottnak a személye folyamatosan változik, közhasznú és közcélú foglalkoztatás keretében kerül feltöltésre e munkakör.

Az intézmény Szakoly székhellyel működik. A két község lakosainak száma meghaladja az 5000 főt, ezen belül magas a cigány etnikai kisebbséghez tartozók aránya, főként Nyírmihálydi településen.

A családsegítés célja: a családon belüli szociális és pszichés zavarok, életvezetési nehézségek elhárításának és feloldásának, a helyi problémák feltárásának és megoldásának elősegítése.

Jelenleg folyamatosan 16 családot gondoz az intézmény a községben, amely családok életvezetési gondokkal küzdenek, illetve valamilyen fogyatékosságban szenvedő gyermeket nevelnek nehéz körülmények között.

A gyermekvédelem célja: segítség nyújtása a gyermekek törvénybe foglalt /A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. tv./jogainak és érdekeinek érvényesítéséhez, a szülői kötelességek teljesítéséhez, továbbá, hogy gondoskodjon a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről és megszüntetéséről, a hiányzó szülői gondoskodás pótlásáról, valamint a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatalok társadalmi beilleszkedéséről.

A Szolgálat feladatainak ellátása és tevékenysége során együtt­ működik az érintett családokkal, valamint a különböző gyermekvédelmi intézményekkel és elsődleges feladataként elősegíti a gyermekek család­ban történő nevelkedését.

A Szolgálat feladata és célja továbbá, hogy az alapellátás járuljon hozzá a gyermekek megfelelő testi, lelki, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez, a veszélyeztetettség megelőzéséhez vagy a már kialakult veszélyeztetettség megszüntetéséhez, valamint a gyermek családjából történő kiemelésének a megelőzéséhez.

A Szolgálat feladatainak és céljainak megvalósítása érdekében együtt­ működik a helyi jegyzői gyámhatósággal, a városi és megyei gyámhivatalokkal, a képviselőtestület Népjóléti és Rehabilitációs Bizottságával, a pedagógusokkal, ezen belül is elsősorban az óvodai és iskolai gyermekvédelmi felelősökkel, a falugondnokkal, a védőnővel, a háziorvosokkal, a rendőrséggel, a cigány kisebbségi képviselőkkel, valamint minden olyan civil szervezettel, akik a jelentkező problémák megoldásában segíthetnek.

A Szolgálatot a településen 340 fő kereste fel a 2000-ben. Sok esetben az ügyfelek hivatalos ügyeik intézéséhez kérnek segítséget.

Az önkormányzattól aktív korúak rendszeres szociális segélyében részesülők számára együttműködési kötelezettség van előírva a Család­ segítő és Gyermekjóléti Szolgálattal, ilyen módon az intézmény segítséget nyújt a munkanélküliek foglalkoztatásához.

A Szociális Gondozási Központ és a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat együttesen bekapcsolódott a Nyírbátor központtal működő jelzőrendszeres házi gondozásba. Ennek keretében a községben 16 fő idős ember gondozását végzik napi teljes 24 órában meghatározott ügyeleti beosztásban, kijelző berendezéssel felszerelve, amely nagy segítséget és megnyugvást jelent az idős és beteg emberek számára.

Az Ápoló - Gondozó Otthon

A Szociális Foglalkoztató Intézet - amely szociális otthoni tevékenységét a megyében elsőként kezdte meg 1950-ben - nemcsak helyi, térségi, hanem bizonyos országos feladatokat is ellát. Az intézet megalapítását követően 210 férőhellyel működött és 74 fő alkalmazottat foglalkoztatott.

Az intézmény elsősorban a megye területén élő, értelmi fogyatékos nagykorú személyek ellátását és gondozását biztosítja, igen szép, parko­ sított és kultúrált környezetben. Az intézmény két telephelyen látta el gondozási feladatait a rendszerváltás után. A Bay kastélyt a Megyei Önkormányzat átszervezte és a gondozottakat a megye más intézményeibe helyezte el és szakosította az intézményt. Az intézmény 1998-tól Ápoló - Gondozó Otthonná alakult át, 170 férőhelyre csökkentve az ellátottak számát. Az Ápoló - Gondozó Otthon megyei önkormányzati fenntartású intézmény. Á keretei között működő Módszertani Osztály szakmai segítséget nyújt a megye e szakterületen működő egyéb intézményeinek és dolgozóinak. Az intézmény igazgatói (gondnokai):

• 1950.01.21 - 1951.11.06. Sipos István gondnok
• 1951.11.07 - 1951.12.31. Eötvös Imre (volt községi főjegyző) gondnok
• 1952.01.01- 1952.08.07. özv. Hidegkuti Sándorné gondnok-vezető
• 1952.08.08 - 1956. 12. 31.Koppány János gondnok-vezető
• 1957. 01.01 - 1962. 08. 31. Oláh Gábor igazgató
• 1962.09.01 - 1995.04. 15. Kopócs Zoltán igazgató
• 1995.04. 16-től jelenleg is Turcsik László igazgató

A szakolyi szociális otthon története (Ápoló Gondozó Otthon történeti leírása - Gaál Ibolya: A szegényügy és felnőtt védelmi szociálpolitika története Szabolcs-Szatmár megyében 1867-1989 II. kötet).

A „Keméry" kastély átalakítása szociális otthonná:

Szabolcs vármegye előterjesztésére a földművelésügyi miniszter részéről az előkészületek már 1948 áprilisában folytak a szakolyi ún. „Keméry" kastélynak járási szociális otthon céljára történő átadására. Ezért dr. Mokcsay Géza, Szabolcs vármegye szociális felügyelője megkereste a Debreceni Építési Hivatalt, hogy szakmérnökét küldje a helyszínre és a tervrajzot, felhasználási tervet, valamint előméreti költségvetést készítsék el. A népjóléti miniszter kilátásba helyezte a kastélynak szociális otthonná való átalakítási költségeire 35.000,- Ft. tervhitel folyósítását. A berendezési és fenntartási költségeket azonban az érdekelt községekre és a társadalomra hárította.

Az otthon költségeinek előteremtésére a nagykállói és ligetaljai járások vállalkoztak, mert sok szegény várt intézeti elhelyezésre.

A földművelésügyi minisztérium rendelete (34 516/1948. VII. 1. sz.) alapján a Szakoly községben lévő Keméry Pál és társai féle kastélynak a népjóléti miniszter részére történő átadása 1948. augusztus 3-ára kitűzött helyszíni eljáráson megtörtént.

Az ingatlan átvétele után már 1948. augusztus 23-án a vármegyei szociális felügyelő megkereste a szakolyi községi elöljáróságot, hogy „.. .mivel a minisztérium ragaszkodik ahhoz, hogy a szeretetház korszerű legyen, ennél fogva a vízvezeték a konyhában, WC-ben és esetleg a fürdőszobában is működőképes legyen, ennél fogva felkérem az elöljáróságot, hogy a vízvezeték helyreállítására vonatkozó pótköltségvetést sürgősen elkészíttetni, az építésügyi bizottsággal letárgyaltatni, és azt hozzám elküldeni szíveskedjék. A pótköltségvetés terjedjen ki a motor rendbehozatalára és üzemképessé tételére vonatkozó költségekre is, minthogy az eredeti költségvetésben vízvezeték helyreállításának költségei nem szerepelnek..." A víz nyomásához szükséges villanymotorról van ebben a levélben többek között még szó. A Keméry kastély helyreállítási, átalakítási munkálata erőteljesen megkezdődött.

A nagykállói és ligetaljai járások községei is már az 1949. évi költségvetéseikben gondoskodtak a szociális otthon fenntartási költsége­ iről, mert úgy tűnt, hogy 1949-ben megkezdheti működését a létesítmény.

A nagykállói járás 11 községében 28.798,- Ft.
A ligetaljai járás 6 községében pedig 9.034.- Ft.
Összesen: 37.832,-Ft.

volt biztosítva a községek költségvetésében a VII. csop. H. 152 alrovatán a szakolyi szociális otthon fenntartási költségei címén.

A 37.832,-Ft, mint a községek 1949. évi hozzájárulása költségvetésileg biztosítva volt ugyan, de ebből a községek 1950. január 18-ig csak 20.466,-Ft-ot fizettek be az előírt számlára. Be nem fizetett hátralékként 17.386,-Ft jelentkezett és ennek befizetésére kevés remény volt...

A népjóléti miniszter már a szociális otthon szervezésének kezdetén hangsúlyozta, hogy a berendezési tárgyak költségeinek fedezését a társadalomra hárítja. Ezért a nagykállói községi Népjólét Bizottság 1949. novemberében kérte Szabolcs vármegye alispánját, hogy a szakolyi Keméry kastélyban létesítendő szociális otthon felszereléseinek céljaira, a nagykállói és ligetaljai járások községeiben természetbeni és pénzadományokat gyűjthessen. Az alispán engedélyezte, hogy az ágyak felszereléseinek biztosítására 1949. november 25-től december 5-ig természetbeni és pénzadományokat gyűjtsön... A gyűjtést a nagykállói járásban Bartha Matild, a ligetaljai járásban pedig B. Kiss Zsigmond járási szociális titkárok szervezték a népi szervek bevonásával. A természetbeni adományok közül a begyűjtött toll a nagykállói járásból 61.080 kg-ot, a ligetaljai járásból pedig csak 0,080 kg-ot tett ki.... A Mokcsay Géza vármegyei szociális felügyelő 1950. január 11-én kelt 151/1950. számú levelében a következő sorokkal ismerte el Bartha Matild nagykállói járási szociális titkár munkáját:

„... megállapítom, hogy a Titkár Úrnő által megszervezett és megindított gyűjtési akció igen szép sikerrel végződött, miért is munkájáért fogadja hálás elismerésemet..."

1957-61-ig stagnált az intézmény, az állaga leromlott és felújításra szorult.

A már működő 70 ágyas szociális otthonhoz közel fekvő úgynevezett Bay kastélynak 1962-ben az intézmény bővítésére történő felhasználásával újabb 30 ágyfejlesztés valósult meg, így a férőhelyek száma 100-ra emelkedett. Még ez évben újabb 10 ágy bezsúfolásával az engedélyezett ágyak száma 110-re nőtt.

A szakolyi otthon újabb 100 ággyal történő fejlesztése 1980. augusztus 15. és 1982. szeptember 30. közötti építkezéssel megtörtént, ami már az Otthon szakosításával, Értelmi Fogyatékosok Szociális Foglalkoztató Intézetévé való átszervezésével volt összefüggésben, amelyet 1976. december 31. utáni kísérleti időszakban fejlesztettek ki.

A gondozottak a kezdeti idegenkedés után viszonylag hamar elfogadták a részükre felajánlott tevékenységet. A munkába bevont intézetlakók több foglalkoztatónál voltak alkalmazásban, amellyel bevé­telre is szert tettek.

Az 1984-ben az Egészségügyi Minisztérium által elvégzett vizsgálat a szociális foglalkoztatás helyzetét értékelve a következőket állapította meg többek között, hogy a vizsgálat időpontjában felelős vezetők voltak:...." Kopócs Zoltán igazgató, szociális szervező, Mercs Jánosné megbízott vezető pedagógus, szociális szervező, Pózmán Csabáné főnővér, ápolónő... Az intézetnek 5 pedagógus státusza van, pedagógiai munkát ugyanakkor 3 fő lát el a vezető pedagógussal együtt. Visszatérő probléma a szakképzettség kérdése, a hatékonyabb munka érdekében továbbképzések szervezésével segítenek..."

A szakolyi intézet kulturális tevékenysége hosszú évekre nyúlik vissza, az 1960-as évek elejétől felgyorsult. 1977. január 1-től a gondozottak részére különböző kulturális, irodalmi, kézimunka és sport szakköröket szerveztek. A sportszakkör 1981-től részt vesz a Foglalkoztató Intézetek Spartakiádján és már az első évben a 4. helyezést, a következő évben a 3. helyezést érték el.

Az 1990-es évek átszervezése kapcsán az értelmi fogyatékosok intézete jellege megszűnt, Ápoló - Gondozó Otthonná alakult át. E jellegénél fogva a férőhelyek száma is lecsökkent, az intézeten belül újabb épületek létesítésével és az intézeten kívüli lakóotthonok létesítésével családias környezet alakult ki, amelyben már nem a férőhelyek nagyságszáma, hanem az elhelyezés családias jellege a fő szempont. A korábbi 210 férőhellyel szemben az engedélyezett férőhelyek száma 150.

100. Elemi iskolások a háború előtt.

101. Értesítő könyvecske (Szabó Sándor, 1922)

102. Értesítő könyvecske (Szabó József, 1936/1937 tanév, és a borító belső oldalai)

103. A Miklósi tanyai iskola növendékei az 1958/1959-es tanévben

104. Általános iskolások kirándulása a Dunakanyarban Szilágyi János OFOTÉRT vezérigazgató támogatásával (1976)

105. Óvodai csoport ballagása az 1980-as években

106. A Balkányi utcán lévő három tantermes általános iskola és szolgálati lakás utcafronti képe (1989-ben lebontva)

107. A hattantermesáltalános iskola az 1970-es években

108. Napköziotthonos Óvoda főépületének felújítása

109. Napközi otthonos Óvoda 2. sz. épülete

110. Tornabemutató az iskola átadási ünnepségen (1991)

111. Az iskola átadási ünnepségén a zászló megszentelése

112. Péter Mihály kiállítása az Arany János Általános Iskola aulájában (1991. augusztus 20.)

113. Birta Ferencné

114. Általános iskolások a tiszalöki táborban

115. Szakolyi iskolások a tiszalöki strandon

116. Az Arany János Általános Iskoia és Szakképző Iskola aulája (1994)

117. Az iskolabusz átvétele Székesfehérváron

118. A Szakképző Iskola első végzős csoportja (1998)

119. Arany János Általánosiskola és Szakiskola kiváló tanulója emlékérem

120. A III. Arany János körzeti szavalóverseny zsűrielnök: Pregitzer Fruzsina (1999)

121. A IV Arany János Napok - Arany János mellszobrának koszorúzása (2000)

122. Óvodások kirándulása a gyermeknapon a debreceni állatkertben (2000)

123-125. Az életveszélyessé vált tantermek kiváltására megkötött kiviteli szerződés aláírása. Zombor József kivitelező, Rényai János polgármester, Győri András jegyző, Birta Ferenc iskolaigazgató (2000. október 7.)

126. Az Arany János Általános Iskola és Szakképző Iskola zenetagozatának karácsonyi koncertje (2000. december)

127. Az épülő iskola látképe (2001. április)

128. Az Arany János Általános Iskola és Szakképző Iskola 2001. évi ballagási ünnepsége

129. A református dalárda, 1963

130. A református egyház énekkara (1963.)

131. Petőfi Sándor Művelődési Ház

132. Móricz Zsigmond Községi Könyvtár a főtéren az 1970-es években

133. Településünk fiataljai a Petőfi Sándor Művelődési Ház előtt 1976-ban

134. Szüreti felvonulás

135. Szakolyi citerazenekar

136. Tánccsoport 1970

137. Szüreti felvonulás az 1980-as években

138. Kuglizók egy csoportja a majálison (1990-esévek)

139. Zsákbanfutó versenyben résztvevő gyerekek a majálison (1990-es évek)

140. Kutyabemutató a majálison (1990-es évek)

141. Kakasfogó verseny a majálison (1990-es évek)

142. A Gorliceí Néptáncegyüttes és az őket kísérő küldöttség a szakolyi önkormányzat vezetői társaságában (1999)

143. Móricz Zsigmond Községi Könyvtár a Balkányi úton

144. Szakolyi Szemle I. évfolyam 1. szám, 1994

145. „Szakolyért Baráti Klub" Teleháza

146. Lángosevő gyerekek a majálison (1990-es évek)

147. A helyi kábeltévé stúdió és vezetője, Tóth Zsolt (2001)

148. A település vezetői átadják a kárpátaljai Nagyberegen a Költészet Napján az Önkormányzat különdíját (2001. április 11.)

149. A Szakolyi Szemle (VQI. évfolyam 1. szám címoldala, 2001.)

150. Községi Könyvtár az 1970-es években. Álló sor: Molnár Albertné, Molnár Albert, Dublinszki Ilona, Varga Veronika, Tóth Sándor első sor: Molnár Csaba, Szűcs Sándorné, Kiss Istvánné

151. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Szociális Foglalkoztató Intézetének rehabilitáltakat foglalkoztató üzeme (1990-esévek)

152., Fogorvosi rendelő átadása 1992-ben

153. Szociális Gondozási Központ és Szakoly-Nyírmihálydi községek Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálata

154. Szociális Foglalkoztató kastély épülete (1994)

155. A Szociális Foglalkoztató Intézet főépülete (1994)

156. Orvosi rendelő és szolgálati lakás (lebontva: 1998-ban)

157. Az építés befejezése előtt az Egészségügyi Központ