Előző fejezet

Szegfű László

Szatymaz község címere, zászlaja, pecsétje

 

Szatymaz területe hajdan nagyállattartásra alkalmas vidék volt, tehát a honfoglalók csakúgy használhatták, mint később a kunok; a szomszédságában levő nádasok, tavak gazdag madárvilágnak adnak otthont, országos főút haladt át rajta, templomos hellyé vált az idők folyamán stb., így tehát történetéből számos címeralkotásra alkalmas motívum fogalmazható meg.

A község címere álló, csücskös talpú reneszánsz pajzs, kék mezejében jobb haránt díszített habos ezüst pólya található.

A pólya fölött balról jobbra benyúló, bíbor öltözékű ezüstös jobb kéz aranyos zsinórzatú bíborpárnát tart, amelyen Magyarország arany Szent Koronája nyugszik; a pajzsfő jobb oldalában, részben takarásban lévő arany Nap ontja aranyos sugarait. A pólya alatti mező zöld udvarán enyhén balra hajló, zöld lombozatú, aranyos törzsű, hat aranyágú őszibarackfa áll, rajta hat aranybarack. A fa törzséhez balról nyolcküllős, fekete kocsikerék támaszkodik.

A jobb haránt ezüstpólyát (a pajzsfő jobb oldalán, a pajzsköldökön és a pajzstalp bal oldalán) három, jobbra szárnyaló, természetes színű darumadár díszíti. A pajzs fölső élén enyhén jobbra forduló, természetes színű, csőrös harci sisak helyezkedik el, nyakában arany medália, felette kék gyöngyökkel és ékkövekkel díszített ötágú arany leveles korona van.

A foszlányok jobbról bíbor és arany; balról kék és ezüst színűek.

 Szatymaz címere a beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriába tartozik, amennyiben a jobb haránt habos pólya a benne szárnyaló darvakkal a szomszédos vízi világot jelképezi, ugyanakkor az itt áthaladó fő útvonalat is, melynek postaállomása volt e helyt, amelyre viszont a küllős kerék utal. A zöld címerudvar a terület termékenységét, egykori kiváló legelő voltát, az arany gyümölcsű őszibarackfa pedig azt a kertkultúrát idézi, amelyről méltán vált Szatymaz világhírűvé.

A pajzsfőt uraló kép: István király szent jobbja fölajánlóan tartja a Szent Koronát a Nap felé. A Nap itt természetesen Szűz Máriát, Magyarország védasz-szonyát (patrónáját) jelképezi, amint ezt éppen e vidék első főpapja, Szent Gellért már megfogalmazta a „Mulier amicta sole” (a Napba öltözött asszony) biblikus mottóval 1018 körül elmondott szentbeszédében. Mindennek alapja, hogy a település egyháza az ország koronáját a Szent Szűznek ajánló István király tiszteletére van szentelve.

A sisak a település egykori hősi halottainak emlékét idézi, a korona pedig jelképesen a település autonómiájára céloz.

Szatymaz község zászlaja, lobogója: A zászló (labarum, függöny) fehér színű, a hosszanti oldalakkal párhuzamosan (kb. 5 cm-re) egy-egy arany szalag (kb. 10 cm) fut, a felső harmadon a rúdra merőleges tengelyű címerrel, alsó harmadon pedig SZATYMAZ fölirat arany színnel, alsó élén arany színű rojtozattal. Lobogó alakban használva a címer 90o-kal elfordul, a rúddal párhuzamos tengelyen helyezkedik el, s alá kerülhet a SZATYMAZ fölirat arany színnel.

Szatymaz pecsétje: Kerek pecsét, közepén a község címere foglal helyet, körirata pedig: Szatymaz község pecsétje.

E múltból építkező, de a jövőnek szolgáló közösségi jelképek adjanak erőt a település minden tisztes polgárának a közös boldogulásért folyó munkálkodásukban.

 

  
Előző fejezet