III. FEJEZET

A KÖZIGAZGATÁS

MITTÁK FERENC

A VÁROSIRÁNYÍTÁS ÉS A KÖZIGAZGATÁS 30 ÉVE (1970-2000)

Előzmények. A városiasodás és az urbanizáció évei (1960-1970)

Százhalombatta község életében sorsdöntő volt az 1958-as év, mivel ekkor döntött a kormány egy kőolaj-finomító és egy hőerőmű Százhalombattán történő felépítéséről. Döntő cél a fogyasztói energiaigények kielégítése volt, ezért került mindkét üzem a főváros közelébe. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat (DHV, ma: Dunamenti Erőmű Rt) és a Dunai Kőolajipari Vállalat (DKV, ma: MOL Rt. Dunai Finomító) 1960-tól egymással párhuzamosan épült, s egymással kezdettől fogva technológiai kapcsolatban álltak és állnak. Az erőmű látja el a finomítót villamos energiával és gőzzel, míg a finomító fűtőolajat ad az erőműnek. 1958-ban tanácsválasztásra is sor került a községben. Tanácstagok a következők lettek: 1. Balázs Ferenc, 2. Ivanov Illésné, 3. Tóth M. István, 4. Ifj. Tóth György, 5. Csupics Sztankó, 6. Lenkei Bertalan, 7. Varga István, 8. Jászberényi János, 9. Újhelyi József, 10. Bartha József, 11. Osztovics Illés, 12. Vári István, 13. Balázs Istvánné, 14. Dubecz József, 15. Rózsa Sándor, 16. Csaba Mihály, 17. Udvardi Károly, 18. Kolosi Sándor, 19. Sebessy Béláné, 20. Bárányos Ferenc, 21. Vinis Györgyné, 22. Würth István, 23. Bíró Sándor, 24. Csakmag János, 25. Ivanov Boriszláv, 26. Ifj. Gulyás Mihály, 27. Fehér Ferencné, 28. Tóth K. Istvánné, 29. Kozel Viktor, 30. Juhász István.

Az 1958. december 3-án megalakult tanács az alábbi Végrehajtó Bizottságot választotta: 1. Balázs Ferenc, 2. Ivanov Illésné, 3. Ifj. Tóth György, 4. Csupics Sztankó, 5. Lenkei Bertalan, 6. Dubecz József, 7. Ivanov Boriszláv, 8. Udvardi Károly, 9. Bárányos Ferenc (később felváltotta Würth István).

A Végrehajtó Bizottság elnöke Balázs Ferenc, a VB titkára Ivanov Illésné lett. A DHV és a DKV építésének megkezdésekor, 1960-ban került Százhalombattára Ferenczi Illés, aki kooptálással tanácstag, VB-tag lett és egyúttal tanácselnöki megbízást kapott. A két nagyüzem gazdasági beruházása új lendületet adott a község fejlesztésének is és e fejlesztő munkát a községi tanács irányította.

A tanács költségvetésének bevétele és kiadása 1964-ben 537 ezer forint volt, 1968-ban pedig 1.459 ezer forint. A költségvetési címek több olyan új fejezettel szaporodtak, amelyek korábban nem voltak. Ilyen például a közvilágítás, parkfenntartás, köztisztaság, általános iskolai napközi otthon stb. A község-fejlesztési alap bevétele 1958-ban 89 ezer forint, 1968-ban 700 ezer forint, 1969-ben pedig már 27 millió forint volt. A fejlesztési alap 1969. évi nagymérvű növekedését az új gazdasági mechanizmus által bevezetett pénzügyi és beruházási politika tanácsokra nézve kedvezőbb alakulása idézte elő. Az új gazdasági irányítási rendszer eredményeként 1969. január 1-től a Községi Tanács lett az 1962-ben megkezdett új lakótelepnek (DHV-DKV készenléti lakótelep) a beruházója. Jelentős mértékben növelte tovább a fejlesztési alap bevételeit a kommunális adó bevezetése, amelyet a helyi vállalatok fizettek a tanácsnak.

Közben 1963. február 24-én ismét tanácsválasztásokra került sor. A megválasztott tanácstagok névsora: 1. Ferenczi Illés, 2. Papp Béla, 3. Ifj. Tóth György, 4. Csupics Sztankó, 5. Csupics Demeter, 6. Varga István, 7. Id. Jászberényi János, 8. Ivanov Illésné, 9. Újhelyi József, 10. Ivanov Boriszláv, 11. Sárossy József, 12. Hajnal Imre, 13. Radován Mihály, 14. Györei Jánosné, 15. Balázs Istvánná, 16. Halász István, 17. Dubecz József, 18. Sinkó Ferenc, 19. Csaba Mihály, 20. Udvardi Károly, 21. Kiss Károlyné, 22. Ivanov Miklós, 23. Poszpisek András, 24. András István, 25. Ifj. Ritter Józsefné, 26. Vinis Györgyné, 27. András István, 28. Szedlák József, 29. László József, 30. Kövesi Béla. A Végrehajtó Bizottságba a következőket választották: 2. Ferenczi Illés (VB-elnök, azaz tanácselnök), 2. Csupics Sztankó (VB elnökhelyettes), 3. Papp Béla (VB titkár), 4. Balázs Istvánné, 5. Udvardi Károly, 6. Ifj. Tóth György, 7. Varga István, 8. Hajnal Imre, 9. Ivanov Boriszláv.

A községi tanács az épülő nagyvállalatokkal együttműködve irányította a lakóterületi beruházásokat, a városiasodás folyamatát. 1962-től kezdődött meg az első lakótelep építése a két nagyüzem közötti területen, ahol az iparban dolgozók és családjaik nyertek elhelyezést. A lakótelepen összesen 760 lakás épült a szükséges infrastruktúrával, közintézményekkel együtt: utak, parkok, teljes közművesítés, telefon, ABC, üzletek, óvoda, általános iskola (ma: 1. sz. iskola), orvosi rendelő, gyógyszertár, mentőállomás, szolgáltatóház, bölcsőde, étterem, szállók, stb.

A városiasodással és az urbanizációval párhuzamosan dinamikusan növekedett a lakosság száma: 1960-ban 2006 fő, 1965-ben 5240 fő, 1970-ben 7742 fő.

Az 1967. március 19-én megtartott új tanácstagi választás során a község fejlődésének és a lakosság lélekszáma nagyarányú növekedése következtében a tanácstagi választókerületek és vele a tanácstagok száma is az addigi harmincról ötvenre emelkedett. Az 1967-ben választott tanácstagok: 1. Dubecz Tivadar, 2. Csupics Sztankó, 3. Ferenczi Illés, 4. Weimola Péter, 5. Boros Tiborné, 6. dr. Kurusa György, 7. Rákics Miklósné (halála után Palaga József), 8. Ifj. Jászberényi János, 9. Sárossy József, 10. Praczkó József, 11. Hornyák József, 12. Györei Jánosné, 13. Kormos Jánosné, 14. Hrubesch Lajosné, 15. Baráth József, 16. Dubecz József, 17. Szeles János, 18. Würth Sándor, 19. Johanidesz István, 20. Kövesi Béla, 21. Ifj. Sági János, 22. Hajnal Imre, 23. Puppán Istvánné, 24. Kővári Jánosné, 25. Vinis Györgyné, 26. Pável Nándor, 27. Bíró Sándor, 28. Hóbor Ferenc, 29. Simonics András, 30. Dómján István, 31. Nyalka Imre, 32. Lajti László, 33. Vermes István, 34. Kiri Istvánné, 35. Nagy Zoltán, 36. Balogh Imréné, 37. Papp Béla, 38. Tupta László, 39. Dávid Mihály, 40. Bognár István, 41. Angyal János, 42. Farkas Imre, 43. Móré Károly, 44. Simon Pálné, 45. Fekete Károly, 46. Mühl József, 47. Vass Ferencné, 48. Egri Lászlóné, 49. Berta Sándorné, 50. Poszpisek András.

Az alakuló tanácsülés héttagú Végrehajtó Bizottságot választott, amelybe a következő tanácstagok kerültek: 1. Ferenczi Illés (VB elnök, tanácselnök), 2. Csupics Sztankó (VB elnökhelyettes), 3. Papp Béla (VB titkár), 4. Lajti László, 5. Vinis Györgyné, 6. Hóbor Ferenc, 7. Pável Nándor.

Csupics Sztankó több tanácsválasztási ciklus alatt a Pest Megyei Tanácsban is képviselte a község lakosságát, mint megyei tanácstag (1954 óta). A Budai Járási Tanácsban, több tanácsciklusban Osztovics György képviselte Százhalombattát (1958-1963). 1963-tól 1967-ig özv. Osztovics Jánosné, Tromposch Ferenc, 1967-től Fusch János volt járási tanácstag. Tekintettel arra, hogy Százhalombatta község vezetői a választásoktól függetlenül is változtak, ezért célszerű áttekinteni összefoglalóan az első számú vezetők névsorát 1944-45-től kezdve:

Bírók: id. Tóth György (1945. januárig), Dubecz István (1945. január-november), Csupics Miklós (1945. november - 1949).

VB elnökök (tanácselnökök): Máthé József (1950-1952), Vucskovics Gergely (1952-1953), Lenkei Bertalan (1953-1958), Balázs Ferenc (1958-1960), Ferenczi Illés (1960-1970). VB elnökhelyettes (függetlenített): Csupics Sztankó (1962-1968).

Jegyzők: Kéri Gyula (1945 előtt - 1947), Erdélyi József (1947-1948), Ferencz József (1948-1950).

VB-titkárok: Eskulics Ferenc (1950-1953), Johanidesz Edit (1953-1956), Maráczy Lajos (1956) Gilly Károly (1957-1958), Ivanov Illésné (1958-1961), Tihanyi Károly (1961), Papp Béla (1962-1970).

A községi tanács alkalmazottainak száma az 1950-es évek végén 6-7 fő volt. A községházán dolgozók általában helyben laktak és kötődtek a faluhoz. Kiválasztásukban még nem igen érvényesültek a politikai szempontok, inkább az ismeretség és a rátermettség volt a mérvadó. Az 1960-as években a községi tanács apparátusa is átköltözött a jelenlegi Óvárosból az újonnan épülő lakótelep közelébe. Az alkalmazott közigazgatási dolgozók létszáma a tanács feladataival együtt - ha lassan is, - növekedett, az 1960-as évek végére már meghaladta a 12 főt. A létszámbővítéshez a személyi állomány a lakóterületre költözőkből tevődött ki (a házastárs általában a DHV-nál és a DKV-nál vállalt munkát, lakást kaptak és a munkát kereső házastárs a tanácshoz került).

Az országos nagyberuházásként épülő kőolaj-finomító és a hőerőmű népgazdasági jelentősége, a község urbanizációs fejlődése az 1960-as évek végére megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy a valamikor kicsiny népességű mezőgazdaságból, halászatból élő Százhalombatta városi rangot kapjon ...

A város első két évtizede (1970-1990)

A nagyarányú gazdasági és lakóterületi fejlődés nyomán napirendre került Százhalombatta várossá szervezése. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a népgazdaságban betöltött szerepe, a dinamikus fejlődés eredményeként a 6/1970. sz. határozatával Százhalombattát 1970. április 1-jei hatállyal járási jogú várossá nyilvánította. Ezzel Százhalombatta kikerült az MSZMP Budai Járási Bizottságának és a Budai Járási Tanácsnak az irányítása alól, közvetlenül Pest megyei irányítás alá rendelődött.

A várossá nyilvánítás után az akkori pártállami struktúrának megfelelően megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Városi Bizottsága, amelynek első titkára Komáromi János lett. A rendszer jellegéből következően az új város fejlesztési, irányítási, de személyi kérdéseiben is a Pest Megyei és a Városi Pártbizottság döntött először, majd ezeket a politikai döntéseket a Városi Tanács vezetése hajtotta végre. A Városi Pártbizottság a pártkongresszusokat megelőző városi pártértekezleteken (1971, 1975, 1980, 1985, 1988) elfogadott 5 éves irányelvekben és éves feladattervekben határozta meg a városirányítás, városfejlesztés fő kérdéseit. A Városi Pártbizottság első titkára tagja lett a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, a Városi Tanács elnöke pedig a Városi Párt - Végrehajtó Bizottságának, így is kölcsönösen biztosították a pártállami irányítás megvalósulását. A Városi Pártbizottság vezetői a két évtized alatt a következők voltak: Első titkárok: Komáromi János (1970-1975), Balázs Gézáné (1975-1984), Zimányi László (1984-1989). Titkárok: Bartolomeai György (1972-1974), Horváth György (1974-1983), Zimányi László (1983-1984), Károlyi József (1984-1989).

1970 áprilisában a korábbi községi tanács városi tanáccsá alakult át. A tanácstagok mandátuma tovább tartott, egészen az 1971-es választásokig. A városi tanács vezetése viszont változott, 1970-ben Bartha Antal lett a tanácselnök (VB elnök), a korábbi tanácselnök Ferenczi Illés pedig tanácselnök-helyettesként maradt a vezetésben. A VB titkárának dr. Kránicz Józsefet nevezték ki.

A korábban 12 fővel működő községi tanácsi apparátust át kellett szervezni városi tanácsi apparátussá. Az átszervezés során a tisztségviselőkkel együtt 32 fős személyi létszám alakult ki, természetesen nem azonnal, hanem mintegy másfél éves szervezőmunka eredményeként. Különösen az újonnan szervezett hét szakigazgatási szerv (osztály) vezetőjének kiválasztására fordítottak nagy figyelmet. A vezetők és az érdemi ügyintézők ekkor még általában nem pályázat útján kerültek az apparátusba, hanem elsősorban a megyei és a városi Pártbizottság, valamint a tanács vezetői keresték meg az „alkalmas" embereket. 1970-71-ben ezt elősegítette, hogy 1971-ben megszűntek a járási tanácsok, így a Budai Járási Tanács is, és a feleslegessé vált közigazgatási dolgozókat az új város felé „orientálták". A kiválasztás során a káderhatáskörrel rendelkező pártszervek és a tanácsi vezetés a vezetői hármas követelményből (politikai, szakmai, vezetői alkalmasság) alapvető feltételnek tekintették a politikai alkalmasságot, a párttagságot. Jól szemlélteti a helyzetet e vonatkozásban a tanácselnök 1973. január 24-i jelentése a tanácsi személyzeti munka értékeléséről: „A tanács függetlenített tisztségviselői mindhárman párttagok. Az apparátusi dolgozók 34,4 %-a párttag (10 fő), a párttagok munkakör szerinti megoszlása: 7 fő osztályvezető, 1 fő csoportvezető, 2 fő főelőadó." A Városi Tanács apparátusa tehát feltöltődött és végül is jó szakmai színvonalat képviselt, és mindent megtett a tanácstestület és a lakosság szolgálatáért.

1971-ben került sor a következő tanácsválasztásra, amelynek alkalmával 60 fős tanácstestületet választott a lakosság. Az 1971. május 5-én megtartott alakuló tanácsülésen a következő tanácstagok mandátumát igazolták: 1. Lajti László, 2. Kiri Istvánné, 3. Nagy Zoltán, 4. Balogh Imréné, 5. Bokodi Béla, 6. Baranyi István, 7. Vass Ferenc, 8. Béres Márton, 9. Fekete Károly, 10. Móré Károly, 11. Rosta Györgyné, 12. Szabó Lajosné, 13. Ferenczi Illés, 14. Bognár István, 15. Balázs Gézáné, 16. Komáromi János, 17. Tupta László, 18. Tóth Tamás, 19. Henter Jánosné, 20. Jakabfi Istvánné, 21. Perlaki Gyuláné, 22. Bódi János, 23. Nikolicza István, 24. Angyal János, 25. Bartha Antal, 26. Boros Károlyné, 27. Dr. Szabó Sarolta, 28. Tatay Tiborné, 29. Zsichla Jánosné, 30. Kővári Jánosné, 31. Vinis Györgyné, 32. Pável Nándor, 33. Hóbor Ferenc, 34. özv. Ritter Józsefné, 35. Szeles János György, 36. Versits János, 37. Domján István, 38. Tóth Aranka, 39. Puppán Istvánné, 40. Marancsik János, 41. Szabó József, 42. Kiss Károlyné, 43. Tromposch Ferenc, 44. Szekeres Zoltán, 45. Dubecz Tivadar, 46. Csupics Sztankó, 47. ifj. Vlkovszki Ferenc, 48. Weimola Péter, 49. Szokolai Lászlóné, 50. Palaga József, 51. ifj. Jászberényi János, 52. Sárossy József, 53. Praczkó József, 54. Györei Jánosné, 55. Hrubesch Lajosné, 56. Baráth József, 57. Udvardi János, 58. Dubecz János, 59. Johanidesz István, 60. Würth Sándor. Az alakuló tanácsülés 13 fős Végrehajtó Bizottságot választott: 1. Bartha Antal VB elnök (tanácselnök), 2. Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes, 3. dr. Kránicz József VB titkár, 4. Angyal János, 5. Csupics Sztankó, 6. Fekete Károly, 7. Hóbor Ferenc, 8. Komáromi János, 9. Móré Károly, 10. Pável Nándor, 11. Rosta Györgyné, 12. dr. Szabó Sarolta, 13. Tupta László.

A tanácselnök személyében 1972-ben változás állt be, Szekeres József lett a Városi Tanács elnöke, s ezt a tisztséget 1990-ig megtartotta. Mellette ugyancsak 1990-ig töltötte be a tanácselnök-helyettesi tisztet Ferenczi Illés, a VB-titkárét pedig dr. Kránicz József. 1973-ban újabb tanácsválasztásokra került sor. 1973. árpilis 15-én a következő tanácstagokat választotta meg a város lakossága: 1. Lajti László, 2. Tromposch Ferenc, 3. Balogh Imréné, 4. Baranyi István, 5. Vass Ferenc, 6. Bokodi Béla, 7. Fekete Károly, 8. Rosta Györgyné, 9. Kalmár Gáborné, 10. Angyal János, 11. Bódi János, 12. Nikolicza István, 13. Perlaki Gyuláné, 14. Henter Jánosné, 15. Tóth Tamás, 16. Tupta László, 17. Komáromi János, 18. Balázs Gézáné, 19. Bognár István, 20. Ferenczi Illés, 21. Szabó Lajosné, 22. Kovács Attila, 23. Béres Márton, 24. Szekeres József, 25. Móré Károly, 26. Pogány Gyuláné, 27. Tőke Gyula, 28. Sági Ferencné, 29. Koltai Attila, 30. Szekeres Zoltán, 31. dr. Szabó Sarolta, 32. Tatay Tiborné, 33. Jakab Józsefné, 34. Kővári Jánosné, 35. Pável Nándor, 36. Vinis Györgyné, 37. Hóbor Ferenc, 38. özv. Ritter Józsefné, 39. Szeles János György, 40. Versits János, 41. Tóth Aranka, 42. Palaga József, 43. Domján István, 44. Puppán Istvánné, 45. Marancsik László, 46. Szabó József, 47. Imre István, 48. Kiss Károlyné, 49. Würth Sándor, 50. Udvardi János, 51. Johanidesz István, 52. Dubecz Tivadar, 53. Vlkovszki Ferenc, 54. Weimola Péter, 55. Praczkó József, 56. Jászberényi János, 57. Csupics Sztankó, 58. Györei Jánosné, 59. Hrubesch Lajosné, 60. Sárossy József. A tanácstestület a következő 13 tagú Végrehajtó Bizottságot választotta meg: 1. Szekeres József tanácselnök, 2. Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes, 3. dr. Kránicz József VB-titkár, 4. Angyal János, 5. Bokodi Béla, 6. Csupics Sztankó, 7. Fekete Károly, 8. Komáromi János, 9. Nikolicza István, 10. Pável Nándor, 11. Rosta Györgyné, 12. Tatay Tiborné, 13. Tupta László.

A várossá nyilvánítást követően az 1970-es években dinamikusan fejlődött tovább Százhalombatta. A város állandó lakosainak száma az 1970. évi 7742 főről 1980-ra 13.020 főre, 1990-re pedig 15.508 főre növekedett. Az állandó lakosság mellett mintegy 4-4,5 ezer ideiglenes lakos is a városban élt, így az össznépesség 1990-re mintegy 20 ezer főre gyarapodott. A DKV és a DHV nagyberuházásai gyorsított ütemben valósultak meg, s 1976. november 3-án sor került a két nagyüzem népgazdasági átadására, amely ünnepségen Lázár György miniszterelnök vette át az elkészült beruházásokat. Mellettük olyan jelentős gazdálkodó egységek települtek meg, mint a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-fejlesztő Intézet (SZKFI), a Temperáitvizű Halszaporító Gazdaság (1974, TEHAG), a Ruhaipari Szövetkezet üzeme, a GELKA országos anyag- és alkatrészellátó raktárbázisa, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Országos Könyvszolgálata, a Kenyérgyár, a Kőbányai Gyógyszergyár csomagoló gyáregysége, valamint továbbtermelt a Téglagyár is. A városfejlesztés kiemelkedő eredményeket hozott. A lakásépítés dinamizmusa következtében új lakótelepek épültek. 1970 és 1990 között összesen mintegy 3 ezer darab lakás épült.

Az első házgyári technológiával épülő tízemeletes házak

Ezzel párhuzamosan fejlődött a közműellátás, az úthálózat, a kereskedelmi és szolgáltatási egységek száma, a parkok és zöldövezetek mennyisége. Kialakult a magas házakkal, lakótelepekkel beépített Újváros. A településszerkezet végleges formát nyert: Újváros és a hozzákapcsolódó családi házat övezet, az Óváros és Dunafüred.

Az oktatás, a közművelődés és az egészségügyi ellátás hasonló módon tartott lépést a növekvő lakossági igényekkel. Új bölcsődék, óvodák létesültek. Az meglévő 1. sz. Általános Iskola (épült 1966-ban) közelében 1973-ban elkészült a jelenlegi Eötvös Loránd Általános Iskola épülete, 1978-ban pedig a mostani Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium épületegyüttese. 1977-ben átadták a 17 munkahelyes Szakorvosi Rendelőintézetet, 1982-ben pedig a nemzetközi kosár- és kézilabda-mérkőzések lejátszására alkalmas Városi Sportcsarnokot, majd 1986-ban kiépült a Városi Strand is. 1984-85-ben, két ütemben birtokba vehette a város lakossága a főtéren álló Barátság Művelődési Központ és Könyvtár impozáns épületét. 1985 nyarán átadták a főtéren (Május 1. tér) a Városi Tanács székházát (Városháza) és a főtéri díszburkolatot. A Városi Tanács Gesztenyés úti volt épületének átalakításával 1987-ben megnyitotta kapuit a Városi Zeneiskola és a „Matrica" Múzeum. Ugyancsak 1987-ben kezdte meg működését a Nevelési Tanácsadó, és ekkor kezdődött meg az oktatás a Széchenyi István Szakközépiskola új épületében.

A város fejlődését jól reprezentálja a városi költségvetés alakulása: 1976-ban 35.394 ezer forint, 1980-ban 59.774 ezer forint, 1983-ban 97.936 ezer forint, 1985-ben 110.737 ezer forint volt a város teljesített költségvetési kiadása. Az 1990. évi kiadás pedig már meghaladta a félmilliárd forintot (551.237 e Ft).

A Városi Tanács 1974-ben önálló jelképeket alkotott: a 4/1974. Tan. sz. rendelet létrehozta a város címerét és zászlaját. Idézet a rendeletből: „A város címere álló pajzs, jobb oldalon vörös, bal oldalán sötétzöld uralkodó színekkel. A pajzsot függőlegesen „öt hullámos" aranyszínű hullámvonal felezi. A zöld mezőben alul stilizált lángnyelv, felette ötágú csillag. A címer vörös színe és az ötágú csillag jelképezi a város munkás, szocialista jellegét. A zöld szín utal a település mezőgazdasági múltjára, egyben szimbolizálja a városban feldolgozásra kerülő olajat is. A pajzsot felező hullámos vonal jelképezi a Dunát, egyben a Barátság - és az üzemeket összekapcsoló - vezeték rendszert. A lángnyelv az olajból nyert energia jelképe." Ez a címer 1990 végéig volt érvényes.

A város irányításában az 1973. évi tanácsválasztásokat követően újabb választásra 1980-ban került sor (egy időpontra hozták ekkor az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választásokat, s mindkét testület tagjait 5 évre választották meg.)

1980. június 17-én tartotta alakuló ülését az új tanács, és itt a következő 60 fő tanácstag mandátumát igazolták: 1. Nagy Márton, 2. Tóth Gyula, 3. Balázs Gézáné, 4. Kurán László, 5. Dávid László, 6. dr. Lajti László, 7. Mazzag János, 8. Nagy Ferenc, 9. Wilhelm Károly, 10. Csupics Sztankó, 11. Dudás Zoltánné, 18. Szalmásné Pécsvári Gabriella, 13. Makkos Magdolna, 14. Hodur Jenő, 15. Városi Tibor, 16. Perlaki Gyuláné, 17. Kertész Tamásné, 18. Mód Józsefné, 19. dr. Kása Judit, 20. Pécsi Benő, 21. Móré Károly, 22. Baranyi István, 23. Tromposch Ferenc, 24. Árgyelán Péterné, 25. Sági Ferencné, 26. Ferenczi Illés, 27. Szabó Lajosné, 28. Nikolicza István, 29. Vass Ferenc, 30. Angyal János, 31. Bódi János, 32. Tóth Istvánné, 33. Gombor Istvánné, 34. Egri László, 35. László Károly, 36. Kátai György, 37. Kacsari Gyuláné, 38. Tarné Csehák Hajnalka, 39. Nyerges Attila, 40. Budáné Bozó Ilona, 41. Lapos Albert, 42. Gonda Miklós, 43. Danai István, 44. Pável Nándor, 45. Praczkó József, 46. Versits János, 47. Pogács István, 48. özv. Ritter Józsefné, 49. Szép Barnabásné, 50. Börzsei János, 51. Bodor József, 52. Brodesszer Károly, 53. Szekeres József, 54. Kiss Károlyné, 55. Johanidesz Jánosné, 56. Udvardi János, 57. Würth Sándor, 58. Györei Jánosné, 59. ifj. Vlkovszki Ferenc, 60. Dubecz Tivadar.

A tanácsülés a következő 11 fős Végrehajtó Bizottságot választotta: 1. Szekeres József tanácselnök, 2. Ferenczi Illés tanácselnök-Helyettes, 3. dr. Kránicz József VB-titkár, 4. Balázs Gézáné, 5. László Károly, 6. Kertész Tamásné, 7. Pécsi Benő, 8. Nikolicza István, 9. Pável Nándor, 10. Udvardi Károly, 11. Szalmásné Pécsvári Gabriella.

Az utolsó tanácsválasztásra 1985-ben került sor. Ekkor az addigi 60 tanácstagi választókerület számát 45-re csökkentették.

Az 1985. június 24-i Városi Tanács alakuló ülésen a következő megválasztott tanácstagok vehettek részt: 1. Lelkes Lajosné, 2. Mikó Jánosné, 3. Egri László, 4. Nyerges Attila, 5. Gonda Miklós, 6. Hajdú Ferencné, 7. Máté Sándor, 8. Hyross Imre, 9. Kertész Tamásné, 10. Zimányi László, 11. Sziva Miklós, 12. Bicskei György, 13. Vernes József, 14. Körösi Zoltán, 15. Czirják Lajos, 16. Reznicsek Pálné, 17. Makkos Magdolna, 18. Cseh Béla, 19. Dávid László, 20. Isaák György, 21. Kurán László, 22. Mód Józsefné, 23. Baricza György, 24. Móré Károly, 25. Nagy Márton, 26. Rigó Katalin, 27. Janecska András, 28. Füstös László, 29. György Kálmánná, 30. Sági Ferencné, 31. Györei László, 32. Madarász Gábor, 33. ifj. Jencsel Béla, 34. Horváth György, 35. Börzsei János, 36. özv. Ritter Józsefné, 37. Legény László, 38. Liszenciás Jánosné, 39. Szekeres József, 40. Géczi Imre, 41. Kiss László, 42. Juhász Attila, 43. Csupics György, 44. Horváth János, 45. Ferenczi Illés. A tanácsülés a következő 11 fős Végrehajtó Bizottságot választotta: 1. Szekeres József tanácselnök, 2. Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes, 3. dr. Kránicz József VB titkár, 4. Börzsei János, 5. Csupics György, 6. Füstös László, 7. Isaák György, 8. Györei László, 9. Lelkes Lajosné, 10. Makkos Magdolna, 11. Zimányi László.

A város fejlődésével együtt az 1970-es évektől nőttek a tanácsi igazgatási feladatok, s ezzel együtt növekedett a tanácsi apparátus szakigazgatási szerveinek (osztályainak) és az itt dolgozóknak a száma is. Míg 1976-ban hét osztályon 37-en, addig 1980-ban már 8 osztályon 45-en dolgoztak. Az 1980-as években a városfejlesztés egyre hatékonyabb tanácsi szervezőmunkát igényelt, ezért 1984. január 1-től új szervezeti struktúra alakult ki, az ún. „kisvárosi modell". A korábbi 8 osztály helyett a következő 5 osztály jött létre, amelyek 1990-ig működtek:

Titkárság (osztályvezető 1990-ig Paróczainé dr. Takáts Erika) Hatósági Osztály (osztályvezető 1990-ig dr. Szegedi Sándor)

Városgazdálkodási Osztály (vezető 1988-ig Magyar István, 1988-90 között Ulrich Miklósné)

Pénzügyi- és Terv Osztály (vezető 1988-ig Danai Istvánné, 1988-90 között Vezér Mihály) Művelődési-, Egészségügyi-, Ifjúsági és Sport Osztály (osztályvezető 1990-ig dr. Tüske László)

A városi tanács apparátusa 1985-ben új, korszerű irodaházba költözhetett a város főterén - a jelenlegi Városháza épülete -, ahol minden dolgozó megfelelő elhelyezésben részesült és mód nyílott az ügyfelek kulturált fogadására, kiszolgálására.

A tanácsi apparátus létszáma 1985 után növekedett, amely elsősorban abból adódott, hogy a korábban a gazdasági ágazaton foglalkoztatott dolgozókat az igazgatási ágazatra csoportosították át. Így az igazgatási ágazaton az 1985. évi 46 fő 10 dolgozó ide csoportosításával és 5 fős létszámfejlesztéssel 1987-re 61 főre növekedett.

A város első két évtizedében a tanácsi vezetés az akkori központi irányítás mellett el tudta érni, hogy Százhalombatta városára a dinamikus fejlődés volt a jellemző, rengeteg értékkel gyarapodott a város.

Az önkormányzatiság évtizede (1990-2000)

Az 1989-90. évek fordulóján Magyarországon rendszerváltozás, politikai struktúraváltás játszódott le. Úgy is mondhatni, hogy „csendes forradalom" következtében fokozatosan felszámolódott a pártállam, a 40 éven keresztül hatalmat gyakorló szocializmus és kibontakozott a többpárti, demokratikus jogállami-parlamentáris rendszer.

1990 tavaszán az országgyűlési képviselő választások lezajlása után az összeülő új parlament megkezdte folyamatos ülésezését és új törvények megalkotását. Az első törvények között született meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény, amely 1990. szeptember 30-án lépett hatályba. Azon a napon, amikor sor került a helyi települési képviselői választások első fordulójára, amelyet 1990. október 14-én a második forduló követett. A helyi választás során a város lakossága 10 egyéni választókerületben választott meg települési képviselőket, akik mellett a pártlistákról további 9 képviselő jutott a város önkormányzatának képviselő-testületébe.

A képviselő-testület alakuló ülésén, 1990. október 20-án, a következő képviselők mandátumát igazolták: 1. Ripszám László, 2. Nagy Ferenc, 3. dr. Mészáros Imre, 4. Bencsik Ildikó, 5. dr. Morvai Ákos, 6. Molnár Ferencné (Takács Ibolya Margit), 7. Teket Imre, 8. Hodur Jenő, 9. Nátly László, 10. Buzay József, 11. Takács János Károly (1991-től Szokolai László), 12. Fazekas Csaba, 13. Vezér Mihály, 14. Pap Miklós, 15. Biri György, 16. dr. Nagypataki Gyula, 17. Baranyi Pálné, 18. Cseh Béla (1993-tól dr. Benedek László), 19. Pogány Gyula.

A képviselő-testület az alakuló ülésén a képviselők közül Vezér Mihályt választotta polgármesternek. Az önkormányzat jegyzője Paróczainé dr. Takáts Erika lett. 1992. áprilisaugusztus között Cséki Edit megbízott jegyzőként dolgozott, 1992. szeptember 1-tól dr. Tunyogi Balázs a város jegyzője.

Az önkormányzati választásokkal egy időben a korábbi Városi Tanács apparátusi szervezet Polgármesteri Hivatallá alakult át. Az 5 osztály még néhány hónapig tovább működött. A képviselő-testület 1990. november 30-án alkotta meg a Szervezeti és Működési Szabályzatát, amelyben meghatározta a Polgármesteri Hivatal szervezeti felépítését is. Ez alapján 1990. december elején a Polgármesteri Hivatalban 8 belső szervezeti egység kezdte meg működését:

Jogi és Szervezési Iroda (vezető nélkül, jegyzői irányítással) Közgazdasági Iroda (vezető: Müller Ferenc, 1991-től Viczainé Papp Katalin) Ügyfélszolgálati Iroda (vezető: Mitták Ferenc) Igazgatási és Vállalkozási Iroda (vezető: Cséki Edit)

Építési és Városgazdálkodási Iroda (vezető: Pillár János, majd megbízott vezető: Kiss József, vezető: Gyetvai Balázs) Számítástechnikai Iroda (vezető: Kászoni Ildikó) Gondnoksági Iroda (vezető: Kálmán Lászlóné) Polgári Védelmi Iroda (vezető: Kun István őrnagy)

Az új szervezeti felépítésnek megfelelően csoportosították át a köztisztviselőket a Polgármesteri Hivatalban. A változások során 13 dolgozó munkaviszonya szűnt meg, köztük 3 osztályvezetőé. A Polgármesteri Hivatalban dolgozók száma a következőképpen alakult: 1990-ben 78 fő, 1992-ben 80 fő, 1993-ban 90 fő, 1995-ben 96 fő, 1999-ben 127 fő (a 14 közterület-felügyelővel, 8 gépkocsivezetővel és technikai dolgozóval együtt). A hivatali szervezet rugalmasan változott a feladatoknak és a hatékonyabb működésnek megfelelően. 1993. II. félévtől már csak 5 iroda működött:

Jegyzői Iroda (1993-1996 között jegyzői irányítással, 1996-1999 között vezető: Mitták Ferenc)

Szervezési és Önkormányzati Iroda (vezető 1992-95 között Cséki Edit, 1996-tól Molnár Mihályné)

Közgazdasági Iroda (vezetők: Viczainé Papp Katalin, Krisneider Róbert, Gyüre Lajosné 1997-től)

Építési és Városgazdálkodási Iroda (vezetők: Gyetvai Balázs, Jónás József, Kiss József megbízott vezető, dr. Buttinger Antal)

Ügyfélszolgálati és Hatósági Iroda (vezető 1990-1996 között Mitták Ferenc, 1996-tól 1999-ig Berkesi István)

Az új képviselő testület 1990-től nagy hangsúlyt helyezett a város bevételeinek növelésére, hogy a tanácsi időszakból örökölt adósságállományt kiegyenlítse és a városfejlesztést, városüzemeltetést magasabb színvonalon biztosítsa. A központi adók megszűnése után 1991. március 1-től a helyi iparűzési adó, a vállalkozók kommunális adója, 1992-től a telekadó és az építményadó bevezetését rendelte el a képviselő-testület. Ezzel jelentősen megnövekedtek a saját bevételek: a városi költségvetés főösszege az 1990. évi 551.237 ezer forinttal szemben 1992-ben 1.456.469 ezer forintra, 1995-ben 2.856.113 ezer forintra, 1997-ben 5 milliárd forintra, 1999-ben 6.053.475 ezer forintra (1999. szeptember 30-i adat) emelkedett.

Az önkormányzati munka hatékonyabb végzése, a megfelelő döntés-előkészítés érdekében a képviselő-testület 1990-ben a következő bizottságokat hozta létre: Pénzügyi Ellenőrző Bizottság (elnöke: Nagy Ferenc) Jogi és Ügyrendi Bizottság (elnöke: Teket Imre)

Oktatási, Közművelődési és Vallási Bizottság (elnöke: dr. Mészáros Imre) Ifjúsági és Sport Bizottság (elnöke: Fazekas Csaba)

Kommunális, Településrendezési, Fejlesztési és Vállalkozási Bizottság (elnöke: Buzay József)

Egészségügyi és Szociális Bizottság (elnöke: dr. Morvai Ákos) Környezetvédelmi Bizottság (elnöke: dr. Nagypataki Gyula)

Kereskedelmi, Ellátási és Érdekvédelmi Bizottság (elnöke: Pogány Gyula, később Baranyi Pálné)

Terv és Közgazdasági Bizottság (elnöke: Nátly László)

Közrendi Bizottság (elnöke: Takács János Károly) - ez a bizottság 1991-ben megszűnt. Az önkormányzat képviselő-testülete a legfontosabb céljának azt tartotta, hogy az extenzív fejlesztésről az intenzív, az életminőséget javító fejlesztésekre álljon át. És ez sikerült is: teljes körűvé vált az infrastruktúra kiépítése minden településrészen (ivóvízhálózat, szennyvízcsatorna, gáz, telefon, utak, kerékpárutak, parkok stb.)

Új lakótelep már nem épült, a település terjeszkedése a kertvárosi területek és egy új családi házas városrész, az Urbárium irányába folytatódott.

Néhány kiemelt beruházás, létesítmény az 1990-94-es önkormányzati ciklus idejéből: 1991-92-ben a „Z" programban épült lakások átadása-eladása, 1991-ben a Körösi Csorna Sándor Általános Iskola új épületének birtokba vétele. 1992-93-ban Dunafüreden felépült a Családsegítő és Gondozási Központ, 1993-94-ben új fedett uszoda, bevásárlóközpont és piac, Plus diszkont áruház, korszerű autóbusz-állomás és buszforduló a vasútállomásnál. 1993-94-ben felépült az 1. sz. Általános Iskola 520 m2 küzdőterű, modem tornaterme és annak kiszolgáló helyiségei.

A városfejlesztés mellett megkülönböztetett figyelmet kapott az intézményhálózat épületeinek folyamatos felújítása és karbantartása, korszerű eszközökkel (pl. számítástechnika) való ellátása. Jellemző adat, hogy 1990-94 között az oktatási-kulturális kiadások összege a 233 millió forintról 540 millió forintra nőttek. Mindegyik gyermekintézményben és iskolában teljes körűvé vált az étkeztetés, amelyhez szintén jelentős támogatást nyújtott az önkormányzat.

Az 1990-et követő években látványosan javult az egészségügyi ellátás, mind a gép-műszerezettség, a számítástechnikai felszereltség, mind a gyógyító-megelőző szakmai munka területén. Többek között növekedett a gyermek és felnőtt háziorvosi körzetek száma, valamint a szakellátások száma is bővült.

A szociális jellegű kiadásokra arányaiban minden más területnél többet fordított a képviselő-testület. Az 1990. évi 8 millió forinttal szemben 1994-ben 77 millió forint került ezen a területen felhasználásra.

A ciklusban ugrásszerűen nőtt a lakossági civil szervezetek száma, amelyek működését az önkormányzat jelentős anyagi támogatásban részesítette.

Az első önkormányzati ciklus elején, 1991-ben a képviselő-testület új városi jelképek -címer és zászló - elfogadásáról döntött. Az 27/1991./XII.18./ÖK. sz. rendelet szabályozása a címerről: „Százhalombatta város címere pajzs alakú, négy mezőre osztott, alapszíne: kék és arany. Az első mező: hatszor vágott, az 1., 3. és 5. sáv piros, a 2., 4. és 6. sáv aranyszínű. A piros szín a tüzet jelképezi, utalva a város olaj- és energiaiparára. A második mezőben a város nevét adó „halmok" stilizált rajzolata található. A halmok színe zöld. Felette kék égbolton balra a nap, jobbra a hold látható. A halomsírok felett lévő égitestek a nappalt és éjszakát, az állandó változást, az örök körforgást jelentik. A harmadik mezőben egy ekevas és csoroszlya rajzolata látható, mely a település első pecsétjében található. Az alapszín kék, a szerszámok színe ezüst. A negyedik mező hétszer vágott, az 1., 3., 5. és 7. sáv kék, a 2., 4. és 6. sáv aranyszínű. A kék szín a város egyik határát alkotó Duna-folyót, valamint a várost átszelő Benta-patakot jelképezi."

1994. december 11-én az addigi képviselő-testület mandátuma lejárt és új önkormányzati képviselői választásokra került sor. A választási törvény módosulása révén az önkormányzat, a város polgármesterének megválasztása közvetlenül, a város lakossága által történt. A lakosság a hivatalban lévő polgármesternek szavazott bizalmat, így a város polgármesterének a második önkormányzati ciklusra is Vezér Mihályt választották. A 17 fős képviselőtestület tagjai lettek, mint települési képviselők (az első 10 egyéni választókerületből, a további 7 fő pártlistáról):   1. Nátly László, 2. Nagy Ferenc, 3. dr. Benedek László, 4. Bencsik Ildikó, 5. Kovács Lajos (időközi választáson 1995. június 18-tól), 6. Pogány Gyula, 7. Török Sándor, 8. Gyetvai Balázs, 9. Szél Pál, 10. Buzay József, 11. Tornai Tibor, 12. dr. Tüske László, 13. dr. Nagypataki Gyula, 14. Klimsa Arthúr, 15. dr. Mészáros Imre, 16. Bányai Pál, 17. Balla Károly.

Az 1995. január 12-i ülésén a képviselő-testület a polgármester javaslatára alpolgármesternek választotta Nagy Ferenc képviselőt, aki társadalmi megbízású tisztségviselő lett. Az önkormányzat jegyzője továbbra is - tekintettel arra, hogy határozatlan időre kinevezett köztisztviselő - dr. Tunyogi Balázs maradt.

Pályázati eljárás és képviselő-testületi kinevezés nyomán, jegyzői javaslatra az önkormányzat aljegyzője 1995. árpilis 1-vel Cséki Edit lett.

A második önkormányzati ciklusra (1994-1998) a képviselő-testület a következő bizottságokat hozta létre:

Pénzügyi Bizottság (elnöke: Buzay József) Vállalkozási és Jogi Bizottság (elnöke: Nátly László) Fejlesztési és Kommunális Bizottság (elnöke: Gyetvai Balázs) Szociális és Egészségügyi Bizottság (elnöke: Bencsik Ildikó) Környezetvédelmi Bizottság (elnöke: dr. Nagypataki Gyula) Oktatási, Közművelődési, Vallási Bizottság (elnöke: dr. Mészáros Imre) Ifjúsági, Sport és Közrendi Bizottság (elnöke: Szél Pál) Lakásügyi Bizottság (elnöke: Tornai Tibor)

Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság (1996-tól, elnöke: Buzay József) Vagyongazdálkodási Bizottság (1997-től, elnöke: Ballá Károly)

Az új képviselő-testület a korábbi 4 éves önkormányzati ciklus munkájából a jó tapasztalatokat átvette, valamint tevékenységét meg is újította. Új Szervezeti és Működési Szabályzatot fogadott el, módosította az önkormányzati rendeleteket. Munkájával, döntéseivel még dinamikusabbá tette a városfejlesztést, növelte a város bevételeit (5 milliárd forint fölé), s nagyobb figyelmet fordított a város lakosságának még szélesebb körű, differenciált ellátására.

A ciklus városfejlesztési beruházásai közül néhány jelentősebb: körforgalmi csomópont a DE Rt mellett, új 50 méteres versenymedence (a régi kicserélése), Régészeti Park és halomsír-bemutatóhely (1998-ban Göncz Árpád köztársasági elnök avatta), Arany János és Eötvös Loránd Általános Iskolák közös konyhájának és éttermének átadása, az óvárosi Szent László út teljes rekonstrukciója, az Egészségügyi Intézmény épületbővítésének megkezdése.

A városi hagyományok megteremtését és ápolását biztosítja az 1994 óta megrendezésre kerülő Battai Napok és a Nyári Nemzetközi Néptáncfesztivál (Summerfest), amelyek évente sok ezer embert vonzanak.

A lakosság széleskörű tájékoztatását biztosítja az 1990-91-től működő Városi Televízió (1997-től közhasznú társaság formájában), az 1988-tól megjelenő „Százhalombattai Hírtükör" közéleti újság, az 1995-től kéthetente megjelentetett „Városházi Hírmondó" című önkormányzati közlöny.

A Polgármesteri Hivatal belső szervezeti egységei a második önkormányzati ciklus során nem változtak. A személyi állomány jó szakmai felkészültséggel, az önkormányzat és a lakosság szolgálata iránti elkötelezettséggel dolgozott. A köztisztviselői törvény alapján minden dolgozó letette a kötelezően előírt közigazgatási alapvizsgát 1995 végéig. 1998. október 18-án került sor a harmadik önkormányzati ciklus választásaira. A szavazók bizalmából ismét - immár harmadik ciklusra - Vezér Mihály lett a polgármester. A képviselő-testület tagjának választották a következőket (az első 10 egyéni választókerületből, további 7 fő pártlistáról): 1. Varga Imre, 2. dr. Tüske László, 3. dr. Benedek László, 4. Szalai Attila, 5. Kovács Lajos, 6. Pogány Gyula, 7. Török Sándor, 8. Vezér Mihály, 9. Szél Pál, 10. Klimsa Arthúr, 11. Tornai Tibor, 12. dr. Götzinger István, 13. dr. Nagypataki Gyula, 14. Balla Károly, 15. Pap Miklós, 16. dr. Mészáros Imre, 17. Szabó Attila. A képviselő-testület 1998. novemberben a polgármester javaslatára függetlenített alpolgármesternek választotta dr. Tüske Lászlót. Az önkormányzat jegyzője továbbra is dr. Tunyogi Balázs, aljegyzője pedig Cséki Edit maradt.

A harmadik önkormányzati ciklusra (1998-2002) a képviselő-testület az alábbiak szerint alakította és választotta meg a bizottságait:

Pénzügyi, Jogi, Ügyrendi és Közrendi Bizottság (elnöke: dr. Götzinger István) Környezetvédelmi, Fejlesztési és Kommunális Bizottság (elnöke: Pogány Gyula) Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság (elnöke: dr. Benedek László) Ifjúsági és Sport Bizottság (elnöke: Szél Pál) Vagyongazdálkodási és Vállalkozási Bizottság (elnöke: Varga Imre) Oktatási és Kulturális Bizottság (elnöke: dr. Mészáros Imre)

A képviselő-testület az új ciklusra új Szervezeti és Működési Szabályzatot fogadott el. Ebben a Polgármesteri Hivatal belső szervezeti egységeinek új elnevezéséről is döntött, amelyek 1999. április 2-tól az alábbiak: Közgazdasági Iroda (vezetője: Gyüre Lajosné)

Közigazgatási, Egészségügyi, Szociális Iroda (vezetője: Berkesi István) Városfejlesztési, Városüzemeltetési Iroda (vezetője: dr. Buttinger Antal, 1999. novembertől megbízott vezető: Kiss József)

Oktatási, Közművelődési, Sport Iroda (vezetője: Mitták Ferenc) Szervezési és Önkormányzati Iroda (vezetője: Molnár Mihályné) Gyámügyi Iroda (Városi Gyámhivatal) (vezetője: Molnár Andrásné) 1999-től a képviselő-testület törekvése a takarékosabb gazdálkodásra, új bevételi források teremtésére irányult, tekintettel arra, hogy a központi támogatás és a helyi adóbevételek csökkentek. Elkezdődött egy közép- és hosszabb távra szóló városfejlesztési koncepció és program kidolgozása. Folytatódott a Városi Egészségügyi Intézmény épületbővítése, az Óvárosi Szent László út rekonstrukciója, a Damjanich út-Hága László út-Erkel Ferenc körút kereszteződésében körforgalmi csomópont épült, a Városi Szabadidő Központ 50 méteres versenymedencéje fölé sátortető került. Az önkormányzati intézmények továbbra is magas színvonalon működnek, biztonságos a szociális ellátás, tovább szépült és gyarapodott a város. Létrejött egy Ipari Park, amely a jövőben új munkahelyeket, további lehetőségeket hozhat.

A képviselő-testület 1999. október végén - november elején átalakította bizottságainak számát, személyi összetételét:

Pénzügyi, Jogi és Ügyrendi Bizottság (elnöke: Klimsa Arthúr) Fejlesztési és Kommunális Bizottság (elnöke: Pogány Gyula) Egészségügyi és Szociális Bizottság (elnöke: dr. Benedek László) Vagyongazdálkodási és Vállalkozási Bizottság (elnöke: Varga Imre) Oktatási és Kulturális Bizottság (elnöke: dr. Mészáros Imre) Sport és Közrendi Bizottság (elnöke: Szél Pál) Lakásügyi és Ifjúsági Bizottság (elnöke: Pap Miklós) Környezetvédelmi Bizottság (elnöke: dr. Nagypataki Gyula)

A képviselő-testület az új bizottságok mellett egy második, társadalmi megbízatású alpolgármestert választott Tornai Tibor képviselő személyében.

Az 1999. év során megkezdődött a felkészülés az önkormányzat részéről a Magyar Millennium és a várossá nyilvánítás 30. évfordulójának 2000-ben történő méltó megünneplésére. A gazdasági és városfejlesztési, városüzemeltetési tervek is készülnek, hogy Százhalombatta 2000 után is fejlődő, virágzó település legyen.

Zárszó (epilógus)

A jelen tanulmány kísérletet tett arra, hogy a városirányítás és a közigazgatás fejlődésén, változásain keresztül bemutassa Százhalombatta 1960-2000 közötti éveit. Bizonyos csomópontokat törekedtem bemutatni és láttatni - még ha olykor vázlatosan is - azt, hogy az 1960-as alig több mint 2000 lelkes kis község hogyan fejlődött várossá, s mint város, hogyan terebélyesedett, színesedett és vált egyre komfortosabb otthonná az itt élők számára. A különböző testületek névsora, az egykor-volt és a jelenlegi vezetők, a köztisztviselők számba vétele tisztelgés azok előtt, akik Százhalombatta fejlődésében szerepet vállaltak és játszottak. Az „egyszerű" városlakó vagy kívülálló számára sokszor elképzelhetetlen, hogy a testületekben és a hivatali apparátusban milyen felelősségteljes munka folyik, hogy hány és hány éjszaka megy rá a közügyek intézésére. És a bemutatott több mint 40 évben mindenki önzetlenül tette a dolgát, végezte a munkáját, amit a közért, a közösségért vállalt. Köszönet nekik! Számosan a név szerint említettek vagy a név szerint nem említettek közül már nincsenek közöttünk, vagy azért, mert elköltöztek, vagy azért, mert idő előtt meghaltak. Ez a tanulmány mindenképpen tisztelegni kíván a végzett munkájuk előtt! A munkájuk eredménye - Százhalombatta város - itt van előttünk, benne élünk. Arra van szükség, hogy mi százhalombattaiak becsüljük meg az elődök által teremtett értékeket és törekedjünk az értékek gyarapítására. Mert csak így élhetünk teljes életet és így leszünk méltók az elődökhöz és felelősséggel gondolkodók az utódokért.