| |
A magyar óvodai nevelés közel 200 éves múltját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a különböző korszakok és a nagy pedagógiai hatások alapjaiban alig változó óvónő képet alkottak meg. Az óvó személyiségének elvárt jellemzői a mindenkori óvóképzés célkitűzéseiben fogalmazódtak meg.
Néhány fontos tényező az óvoda céljából, funkciójából eredően determinálta a pedagógusképet. A kisgyermek a családból kilépve az óvodában éli meg az első intézményes nevelés hatásrendszerét - a kortársakkal történő együttlétben és a nevelés feltételeit tudatosan szervező óvóhoz fűződő kapcsolatában.
Százhalombattán az óvoda ügye úgy is mondhatnánk, hogy a XX. század első felében mindig napirenden volt. Megvalósításához azonban hosszú út vezetett.
A jegyző 1925-ben javasolta, hogy vásároljanak házat erre a célra. 1931-ben államsegélyt kértek, mert a község 8000 pengője nem volt elegendő új intézmény létrehozásához. A tervek szerint játszó és munkaterem, az óvónői lakás átalakításával épült volna. A telek bekerítése, fásítása, udvarrendezése, a meglévő óvodai felszerelés és játékok pótlása is szükséges volt. Házi kivitelezésben építenék, kőfala és tűz-biztos teteje lenne. Az épület és a telek községi tulajdont képezne, de örök használati jogot az óvoda részére engednék át. Dologi kiadását, az óvónő illetményét a minisztérium vállalta magára. Gyermekek megőrzéséről már 1929-től beszélhetünk, amikor egy felnőtt vigyázott hatvan gyerekre és egy családi háznál kapnak egy szobát a gyerekek részére. Az étkezést a szülők oldották meg.
1931-ben az óvoda céljaihoz Radován Mihály és neje házát kívánták megvásárolni. A Duna- parton kitűnő játszóház is volt hozzá. A Vallás és Közoktatási Minisztérium 4000 pengő építési államsegélyt engedélyezett. 1932-ben mégis az ingatlan vásárlás elhalasztását kérték a minisztériumtól.
1942. nyarán alispáni rendeletre a leendő óvoda építéséhez építőanyagokat vásároltak. A rendelkezésre álló alap Összege 12.420 pengő volt, A sürgősség az áremelések miatt volt indokolt.
1943-ban a főszolgabíró elrendelte a napközi-otthonos óvoda megvalósítását. A község pénze 22.000 pengő volt, amelyhez a vármegye 5.000 pengő hozzájárulást adott. Ősszel a Szent Imre telepen Kosics Györgytől és nejétől 215 négyszögöl nagyságú területet vásároltak 6.024 pengőért az óvoda céljaira. 1944-ben készült el az óvoda. 1973-1974-ig itt működött, ahol egyben a községháza is volt.
1973-74-ben átköltözött az óvoda a Szent László út 84.-be, mely addig a jegyző lakása volt. Ekkor a régi épületet használhatatlannak minősítették. Ebben az időszakban három csoporttal működött, a gyermeklétszám harminc körül volt. A személyi feltételeket 4-5 fő biztosította. Ez az épület napjainkra is megmaradt óvodának, de csak két csoporttal működik.
1944-től az 50-es évekig az óvónők egy „Kézikönyvet" használtak szakmai útmutatásként. Az óvókép változását az 50-es évektől a szocialista nevelés feladatrendszere határozta meg, mely 1957-ben „Nevelőmunka az óvodában" címmel jelent meg. A tantervi dokumentum és az útmutatók pontosan körvonalazták, meghatározták az óvónők feladatait, az óvodai tevékenységek formáit, a tananyagot, a módszereket. A művelt, az óvodás gyermeket ismerő, módszertani kultúráltsággal rendelkező óvó vált képessé az első nemzetközi szakmai vélemények alapján is elismerésre méltó Óvodai Nevelési Program követelményeinek megvalósítására.
Dunamenti Erőmű Rt. Óvoda
Az intézmény alapítója a Dunamenti Hőerőmű Vállalat volt, s mint jogutód jelenleg a Dunamenti Erőmű Rt. tartja fenn.
1964 szeptember 1-jén kezdte meg működését, mint üzemi óvoda a Posta köz 4-ben. Az ország minden tájáról ideköltözött, s a hőerőműben munkalehetőséget találó családok óvodáskorú gyermekeit a vállalat saját óvodájában helyezte el. A működés kezdetekor ötven gyermek elhelyezésére két, majd három csoportban volt lehetőség. 1972-ben újabb három csoport, majd '81-ben még egy kezdte meg működését, 145 gyermek számára biztosítva a megfelelő óvodai nevelést.
A hőerőmű 1992-ben történő részvénytársasággá alakulása, majd a privatizáció után az óvoda szerkezetében is átalakulások történtek. 1997-től 100 férőhelyes, négy csoportos óvodaként működik. A 17 dolgozóból mindenki szakképzett, az óvodapedagógusok közül négynek kettő szakirányú végzettsége van. A város önkormányzatával kötött megállapodás keretében az intézmény részt vesz a város közoktatási feladatainak ellátásában, fogadja a nem a részvény-társaságnál dolgozók gyermekeit is.
Az intézmény 1999-ben ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját.
Az óvoda vezetői:
Napsugár Óvoda
A Dunai Kőolajipari Vállalat 1965-től üzemeltetni kezdett a „C" épületben egy három csoportos óvodát. A földszinten három lakás volt a csoportok játszóhelye, az első emeleten pedig a hálószobák voltak elhelyezve. A kicsiny szobákba csak 10-14-es létszámú gyermekcsoportot tudtak befogadni. Anyák napi és évzáró ünnepélyeket a DKV kultúrtermében tartották.
A DHV óvoda után másodikként a Dunai Kőolajipari Vállalat óvodája épült fel. 1968. november 7-én adták át, mint üzemi óvodát a Csokonai út 50. szám alatt. Az épület egy emeletes szintjével kiemelkedik a környező kertes házak övezetéből. Az óvodában négy csoportot indítottak, igen magas létszámmal (34-37 fővel csoportonként). Az óvoda konyhával rendelkezik kezdettől fogva, ami óriási előny volt a gyermekek számára. Hat évig volt egy óvónői lakás kialakítva az óvodában, de 1974-ben ez is csoportszobává lett alakítva, így ekkor az óvoda öt csoportossá vált. Az óvoda sok vállalati és szakmai bemutatóra vállalkozott. Sikeresen vettek részt a vállalat által hirdetett pályázatokon, vetélkedőkön. Játszóházat szerveztek a vállalati csónakházban a nagyobb ünnepeken. A DKV az intézménynek jó anyagi hátteret biztosított.
A bölcsőde 1969-ben indult három csoporttal és hatvan gyerekkel. Mivel a bölcsődei gyermek létszám lecsökkent, ezzel szemben az óvodai férőhely kevésnek bizonyult. 1986-tól a bölcsődei csoporttal párhuzamosan először egy, majd két óvodai csoport működött a bölcsőde épületében.
1994-től az óvoda két épületében csak óvodás csoportok működnek (a bölcsőde megszűnése után) hét csoportra kibővülve. Ekkor lett két bölcsődei terem felhasználásával egy tornaterem kialakítva.
Az óvoda - a városban elsőként - felvállalta a diabetikus gyermekek étkeztetését. Törekszik a rostdúsabb étkeztetés megvalósítására.
Az óvoda először csak DKV illetve MOL dolgozók gyermekeit vette fel. 1997-ben 20%-ban önkormányzati gyermekek felvételére is sor került. 1998-ban a MOL átadta az óvodát az önkormányzatnak és 1998. július 1-től a Városi Önkormányzat óvodája lett. A „Napsugár" nevet ekkor vette fel.
Az óvoda vezetői:
Pitypangos Óvoda
1972 októberében Százhalombattán már a Déli-lakótelep építésének kezdetén állt az óvoda a Liszt Ferenc sétány 6. szám alatt (régi Ságvári sétány). Az óvoda létszáma az akkori normatíva szerint 100 gyermekre, négy csoportra épült. Egy független vezető, hat óvónő és négy dajka volt. Gyorsan emelkedett a gyermeklétszám. Nagy volt az igény a lakótelep egyetlen tanácsi óvodájára, mivel az ideköltöző anyukák azonnal munkába álltak. Délután egy óvó néni volt, aki a két csoport közötti ajtóból irányította a gyermekeket, hiányzás esetén ez délelőtt is így volt. Az óvónők az ország különböző vidékeiről érkeztek és sok új szakmai információt adtak át egymásnak a frissen végzettek, míg a több éve pályán lévők a gyakorlat területén segítettek.
1977-1979 között a személyi feltételek javultak. Miután az óvónők létszáma stabilizálódott, az óvoda szellemének kialakítására került sor: egészséges gyermek-centrikusság, ahol a felnőtt közösség a gyermeket önmagáért szereti, neveli, gondozza; gyermekek komfort érzete megfelelő, biztonságban érzik magukat, a családi otthonon kívül is. Ebben elsődleges szerepe természetesen az óvónőnek van, aki szakmai felkészültségével, emberi magatartásával, pedagógiai személyiségével nem csak a gyerekekre kell, hogy hasson, hanem közvetlen munkatársaira és a szülőkre is.
A 1978-79-es tanévben igen sok gyermeket írattak be óvodai felvételre. Bár megépült egy új - a 2. számú - óvoda, az igényeket nem sikerült kielégíteni. Arra kényszerült a város, hogy szükség óvodát indítson. Helye az ERBE terület egyik barakkja lett, ahol három csoport indult. Az 1979-80-as tanévben újabb barakk épülettel és három csoporttal bővült az óvoda. Így a Pitypangos Óvoda tíz csoportos lett. Személyi állománya 26 főre nőtt.
1982. szeptember 1-től az ERBE területén működő három csoport került a mai Kipp-Kopp Óvodához az új „Clapsz" épületbe, tagóvodája az Óvárosi óvoda lett. Hiányosságaikat házi továbbképzések keretében igyekeztek kiküszöbölni.
Országosan is az elsők között voltak, akiknek figyelme a jövőnket, létünket, egészségünket meghatározó területek felé irányult. Pályázati lehetőséget kerestek. A Pest megyei Önkormányzat hirdetett ebben a témakörben, amit meg is nyertek. A következő évben a helyi Önkormányzat pályázatán vettek részt, így biztosított volt a folytatás. A felső légúti betegségben szenvedő óvodásaikat Szemlőhegyi-barlang kúrára is elviszik. Még nagyobb odafigyeléssel végzik a tartás- és lábboltozat-javító tornát. 1980-ban az Óvárosi óvodában szerb nyelvi foglalkozásokat indítottak, melyeken harminc gyermek vett részt. Az egyik csoportban a gyermekek az egész nap folyamán lehetőséget kapnak szerb nyelven való játékra, kommunikációra, a másik csoportban heti két alkalommal folyik szerb nyelvű foglalkozás. Szerb nyelven szeretnének a gyerekeknek alapot nyújtani az általános iskolában történő szerb nyelvtanuláshoz.
Az óvoda vezetői:
Kipp-Kopp Óvoda
Az intézmény 1976-ban kezdte meg működését hat csoporttal a Gesztenyés köz 1-3 szám alatt (a Dunai Kőolajipari Vállalat üzemi bölcsődéje volt). 13 óvodapedagógus, 6 dajka, 1 takarító, 5 konyhai dolgozó (ebből egy fő élelmezésvezető) biztosította a személyi feltételeket. A 150 férőhelyes, hat csoportos óvoda szükség-férőhelyként indult, de ideiglenes jellege az idő multával megszűnt. Az újonnan épülő óvodák mellett továbbra is szükség volt az intézmény szolgáltatásaira. Mivel a konyha kapacitása 200 adagos, így az Óvárosi óvodát is ellátja.
Az óvoda működésétől kezdve az 1971-es „Az óvodai nevelés programja" alapján kezdett el dolgozni. Két óvónő és egy dajka kettes normatívával dolgozott. A gyermek-létszám eleinte magasabb volt (35 fő), de utána folyamatosan 25-30 fő között alakult. Az óvoda elhelyezkedéséből adódóan a város különböző pontjairól érkeznek a gyermekek - lakótelep, Dunafüred, kertváros - mely nagymértékben meghatározza a gyermekcsoportok létszámát és összetételét.
Az intézmény egy új épülettel bővült, ezt „Clapsz" óvodának nevezték el. A férőhelyek száma elérte a 300-at, s ezzel a város legnagyobb óvodája lett, 12 csoporttal. A személyi feltételek növekedtek: 12 óvodapedagógus, hat dajka, egy takarító, két konyhai dolgozó, egy karbantartó.
1989-től fokozatosan csökkent a gyermek-létszám. 1991-ben az új épületben egy csoport megszüntetésével és a tálalókonyha felhasználásával 900 adagos konyhát alakítottak ki, így az több városi intézménynek biztosít ebédet. (A város önkormányzati óvodái, szakközépiskola, öregek napközi otthona.)
1994-tól több városi szintű munkaközösség alakult az óvodában. A bábozás, a játék és az anyanyelvi nevelés témáiban szervezett előadások éveken keresztül rendszeresen kínáltak szakmai továbbképzési lehetőséget a város óvónőinek.
A barakk épületben már csak négy óvodai csoport működik, mert 1992-ben átadtak két csoport szobát és a nevelői szobát az értelmi fogyatékos gyermekeknek. A Fejlesztő Napköziben az Arany János Általános Iskola kihelyezett középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekei és az ifjúsági csoport tagjai (16 évtől korlátozás nélkül) vannak elhelyezve. A gyerekek sokrétű fejlesztésében két civil szervezet - a Sérültekért Alapítvány és a Szülők Fóruma - segít. A Fejlesztő Napközi személyi feltételeit három gyógypedagógus, egy gyermekfelügyelő és egy dajka biztosítja. Az integrált óvodai nevelésben az egész óvodai nevelési program szerves részeként kell szerepeltetni a fogyatékos gyermek óvodai nevelési tervét.
Az óvoda 1992-ben választotta magának a Kipp-Kopp nevet.
Továbbra is derűs, nyugodt, családias légkör megteremtése volt a cél, törekedtek a folyamatosságra és a rugalmas napirend bevezetésére. A megnövekedett játékidő lehetőséget adott a foglalkozások átszervezésére, a differenciált egyéni bánásmód alkalmazására. A csoportszobák és az óvoda udvara folyamatosan átrendeződtek.
Az óvoda vezetői
Szivárvány Óvoda
Az óvoda 1978. február 1-jén a személyi feltételekhez igazodva 3-4 csoporttal, 30-35 fős csoport-létszámmal kezdte meg működését a Liszt E sétány 12-ben. Kezdetben csoportonként egy óvónő dolgozott, még dajka sem volt minden csoporthoz. Augusztusra már teljes létszámmal 150-160 gyermek számára nyílt lehetőség óvodai elhelyezésre. Sokat segítettek abban az időszakban az üzemek brigádjai, amelyek kapcsolatot tartottak az intézménnyel, hiszen az ő gyermekeik jártak ide. A gyermekek étkeztetését a Dunamenti Hőerőmű Vállalat üzemi konyhája biztosította. Az óvodában csak melegítő-tálaló konyha állt rendelkezésre.
A nevelés-oktatás terén az első lépés a Gordon-tréning volt 1991. tavaszán. Jelenleg 10-15 óvónő és dajka dolgozik az óvodában.
Az óvoda felvette a Szivárvány nevet, amely a gondolkodásmódot szimbolizálja.
 |
| Amikor még "Macis Ovinak" hívták a Szivárvány Óvodát 1978-ban |
Hat csoportszobából, a két legkisebben galériával sikerült bővíteni a játszóhelyet, mely lehetőséget ad differenciált fejlődésre is. A csoportszobákon kívül két fejlesztő szoba is segíti az óvónők munkáját. Az egyik esztétikai szoba: bábozásra, zenélésre és egyéb kreatív tevékenységre ad lehetőséget, elősegíti a differenciált fejlesztést is. A másikban fejlesztő tornaszerek vannak, ahol a fejlődési zavarokkal küzdő gyermekekkel végezhetnek a hozzáértők mozgásterápiát.
Minden csoport vegyes összetételű, kialakításuk 1990-től fokozatosan történt. Homogén csoport nincs, 3-4-5-6-7 éves gyermekek vannak együtt, mint otthon a családban. Eleinte nehéz volt, de érdemes volt megpróbálni a gyakorlatban, mit is jelentenek azok a kifejezések, hogy családias légkör, folyamatos napirend, kötetlenség, kötöttség. Az integráció (sérült gyermekek nevelése egészséges gyermekcsoportban) bevezetése csodálatos és gyönyörű kihívás és feladat az óvodapedagógusok számára, és működik. A gyermekek elfogadják a másságot, olyan értékes érzelmi, erkölcsi, esztétikai és etikai tapasztalatokhoz jutnak már óvodás korban, mely értékek megismertetését már három éves korban el lehet és el kell kezdeni megalapozni. Ehhez kapcsolódva 1991-1997 között az intézmény felvállalta a keresztény szellemiségű óvodai nevelést is.
Az óvoda a Bárzcy Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola fogadó óvodája, a pszicho-pedagógiai gyakorlatok egyik helyszíne öt éve. Regionális továbbképzéseket szerveztek több témában: Integrált nevelés az óvodában; Néptánc és népi játék az óvodában; Bábjáték és bábkészítés. Az intézmény munkatársai előadásokat tartanak a komplex nevelésről, erkölcsről, családmodellről, anyanyelvi nevelésről az ország különböző pontjain, valamint a határon túli magyaroknak. Sikerrel pályáztak Pest megye egyik bázisóvodai címére. Egyik kiadványt az MKM „Vigyázunk rád" címmel kiadta és eljuttatta az ország valamennyi óvodájának, Pedagógiai Szolgáltató Intézetének.
Az óvoda vezetői:
Óvodai Programok Alakulása
Az 1985. évi oktatási törvény alapján az óvodai nevelésben új vonások, egyre korszerűbb szemlélet vált jellemzővé, a képességek differenciált fejlesztése, tehetség kibontakoztatása elvárásaként. Az 1989-es Óvodai Nevelési Program cél- és feladatrendszerével, a fejlesztés tartalmi eszközeinek bővíthető kereteivel a differenciált fejlesztésre, a képességek kibontására helyezte a hangsúlyt. Utat nyitott a különböző pedagógiai koncepciók, irányzatok választásához, kimunkálásához, az óvodapedagógusok módszertani szabadságának megvalósításához. Az óvodapedagógus képzés főiskolai szintűvé vált. Az óvodai nevelésben az alternatív pedagógiai programok különböző óvóképet feltételeznek. Hogy hogyan, milyen eredménnyel, ez múlik azon a pedagóguson, aki tudatos, tervszerű hatásával és a feltételek megteremtésével segíti a gyermekek képességeinek alakulását, aki felfedezve az adottságokat, lehetővé teszi a tehetség kibontakozását. Ekkor lesz korszerű pedagógus, ezért óvópedagógus. Mindegyik óvodánál folyamatos volt a beiskolázás, felsőfokú végzettséggel rendelkezik minden óvónő. A régi berendezési tárgyak lecserélődtek és külső-belső átalakítások történtek az óvodáknál. Tudatosan tervezték meg a csoport-szobákat és az udvarokat. Az 1996-ban megjelent Óvodai Nevelés Országos Alap-programjában megfogalmazott elvek alapján a nevelőtestületek elkészítették a helyi nevelési programokat, mely az 1999-2000-es tanévtől felmenő rendszerben került bevezetésre.
Dunamenti Erőmű Rt. Óvoda programja
Az óvoda nevelőmunkájának célja boldog, kiegyensúlyozott gyermekek nevelése, olyan gyermekeké, akik biztonságosan tudnak tájékozódni természeti és társadalmi környezetükben, szociális fejlettségük birtokában sikeresen alkalmazkodnak a mindennapi élet szituációihoz.
Napsugár Óvoda programja
Helyi programja a komplex személyiségfejlesztést tűzte ki fő céljául, amelyben kiemelt,hangsúlyos helyen áll az érzelmi nevelés, hiszen erre van a leginkább szüksége a „ma" gyermekének. Óvodán kívüli programként tudja felajánlani a gyermekeknek heti 2-2 alkalommal a testnevelést és az angol nyelv oktatását, melyet képzett pedagógusok tartanak. Városi szintű kiállítások és kulturális rendezvények megszervezését vállalja az intézmény.
Pitypangos Óvoda programja
Legfőbb tevékenysége a gondolkodásmódot meghatározó, formáló feladat: a környezet- és természet védelemre nevelés, valamint az egészséges életmód és a helyes táplálkozás került palettájára. Óvodásaik anyanyelvi fejlesztésének ezerféle módját továbbra is beépítik mindennapi munkájukba. Nagy súlyt fektetnek a gyerekek önkéntességére, kreativitására, kíváncsiságára. Bekapcsolódtak a gyerekjógába. A nagycsoportosok úszásoktatáson vesznek részt. A májusi Pitypangos Napok aktív résztvevői a szülők. A Zsolnay József-féle nyelvi-irodalmi kommunikációs program szellemében továbbra is dolgozik egy csoport, ahol a gyerekek illemszabályokat, viselkedéskultúrát, metakommunikációt gyakorolnak játékos szituációkban. Az Óvárosi tagóvodában mindkét csoportban folyik szerb nyelvű oktatás is.
Kipp-Kopp Óvoda programja
Céljuk az óvódás korú gyermekek sokoldalú, harmonikus fejlődésének biztosítása, a gyermeki személyiség kibontakoztatásának elősegítése az életkori és egyéni sajátosságok, valamint eltérő fejlődési ütem figyelembe vételével. Munkájukban az egészséges életmódra nevelés, valamint a család és az óvoda eredményes együttnevelő tevékenysége kiemelt feladatként szerepel. Nevelési időben felvállalt plusz feladataik: az úszás, a logopédia, a fejlesztő pedagógus által vezetett foglalkozások, a gyógytestnevelési foglalkozások és bővített óraszámú testnevelés, valamint más népek nyelvével, dalaival, játékaival való ismerkedés. Hagyományaik között szerepelnek a nyílt napok (Kipp-Kopp Napok: szülők, pedagógusok, gyerekek részvételével), farsangi hét.
Szivárvány Óvoda programja
Puha fészek nevet viselő programjukkal szeretnék megvalósítani, hogy hasonlítsanak a családhoz, mert az ölelő fészekmeleg erőt ad! Jó innen elindulni, elszállni is. Felvállalták, hogy legfontosabb, ahogy élek, milyen minta vagyok. Fontos számukra, hogy az egységet a szülőkkel együtt élje meg az óvóda valamennyi dolgozója, minden gyerek egyediségét elfogadva.
Az óvoda-iskola zökkenőmentes átmenetet nemcsak a személyhez kötődéssel, az óvodai módszerek folyamatosságával biztosítják, hanem a gyermekek megismerése alapján történő, személyre szóló fejlesztéssel is. A kudarcmentes ismeret-elsajátítás és az örömteli iskolai évek előfeltétele, hogy a gyermek adottságait, képességeit és személyiségét megismerjék. A képességfejlesztés két szakaszban történik: az óvodában a prevenció dominál, az iskolában pedig a folyamatos fejlesztés.
Valamely település haladásának, fejlődésének megítéléséhez elsősorban az a kérdés merül fel, mily számban vannak kulturális intézetei és milyen fokon állnak ezek a modern pedagógia színvonalán. Ezen kérdésre válaszolva méltó büszkeséggel állíthatjuk, hogy Százhalombatta szellemi fejődését hat iskolája segíti, új színt, új lendületet adva városunk kulturális életének.
Az iskola történelmünk nehéz századaiban mindig megtartó erő volt. Bizonyítéka a mindenkori magyar társadalom saját jövőjéért, a gyermekekért érzett felelősségének.
Ha egy település történelmi tényei után kutat az ember, igyekszik hiteles forrásokra lelni, ami sajnos nem mindig sikerül. Ilyenkor kénytelen megelégedni másodkézből szerzett adatokkal, és azok segítségével eligazodni. 1964-ben Újhelyi József nyugalmazott iskolaigazgató a százhalombattai iskola fejődésével foglalkozó tanulmányában jegyzi fel: "Az 1720 körül betelepített szerb lakosság 1750-ben plébániát és mellette iskolát alapított, de erről írásos feljegyzés nem maradt." Az első bejegyzés a Helytartótanácsi Levéltár dokumentumai között 1770-ből származik, mely szerint a szerb iskola tanítója Popovics Péter volt. Az iskolaház két szobából (az egyikben tanítás folyt) és a konyhából állt. A tanító javadalma 10 forint, 10 mérő gabona volt. Télen napi 4 órában elemi ismeretekre tanított 10 fiút és 2-3 lányt. Az 1783-as okirat azt is közli, hogy 17 katolikus tanulója is van az iskolának. 1841-ben a tanulók száma már 35 fő. A padokat és a fűtést az egyház adta, a tankönyveket csak minden ötödik szülő tudta beszerezni. A tanító vallást, szent históriát, írást, olvasást és számvetést tanított rácul, magyarul és németül.
Magyar iskola hiányában a katolikus gyerekek 1810-ig az érdi iskolába jártak át. A helytartótanács kötelezi a falut iskola építésére, amelyhez a földesuraknak is hozzá kell járulniuk.
Az első pontos, részletes leírást az 1822-ben létesített százhalombattai első magyar iskoláról a Canonica Visitatio-ban találjuk: "Az iskolaház a falu végén vagyon, nyugat elé homlokzata. 1822. évben Mélt. Hugonnay Zsigmond úr által vétetett 400 Ft-ért s az iskola földjeinek haszonbéréből ... Jelenleg (1845) iskolába járnak 39-en ...""A korabeli írás a tanító képzettségére is kitér, miszerint: "A battai iskolamester Mansrai József 65 éves, feleséges férfiú ... erkölcsös és tanításra alkalmas ... Beszél magyarul, németül, tótul ..."
Az iskola helyén ma lakóház van. Falára 1972-ben, a 150. évforduló alkalmából emléktáblát helyeztek.
1912-ben új iskola épült az Óvárosban, a katolikus templom mellett. Pável Nándor nyugalmazott iskolaigazgató így emlékezik: "Ebben az iskolaépületben két tanterem készült, melyeket az 1972/73-as tanévben még használtunk. Eredetileg fazsindelyes volt és inkább magtárhoz hasonlított ... az érdi katolikus plébánia építtette államsegélyből és egyházi kölcsönből." 1926-ban 60 millió korona állami támogatással az épületet felújították és cseréptetővel látták el. Az iskolához tartozott Franciska-pusztán a kis létszámú uradalmi elemi iskola is, melyet 1921-ben létesített gróf Sylva-Tauroca Frigyesné gróf Windffen Mária. 1921-1944 között az iskola tanítója Sztipány Bencéné volt. 1944. december 7-én a franciska-pusztai elemi iskola épülete leégett. A községi katolikus népiskola 1939-ig hatosztályos elemi iskola volt. 1939/40-es tanévben nyílt meg a 7., majd a következő évben a 8. osztálya. A heti 26 tanórából 6 hittanóra volt, ebből kettőt a plébános tartott, négyet a tanító "hitemlézés" (akkori jelentése: memorizálandó szöveg) elnevezéssel. 1930-ban 84, 1940-ben 107 volt a tanulók létszáma. Újtelepről, Franciska-pusztáról, Dunafüredről és Pannónia-pusztáról "fakarusz" (egy fapados, fedett teherautó) hozta a diákokat az iskolába.
A második világháború az országos helyzethez hasonlóan az iskola életét is megbénította.
1944 decemberében találat érte az iskola épületét, a tető beszakadt, a bútorzat és a felszerelés teljesen megsemmisült, de a lakosság összefogása és az állami segély eredményeként,
1945 őszén három tanteremben, három csoportban (1-2, 3-4, 5-6.) tanulhattak a diákok. A következő tanév végén a 200 főből 48 tanuló nem volt osztályozható.
Pável Nándor nyugalmazott igazgató feljegyzése alapján a mulasztások oka: "ruha és cipő hiánya, gyenge étkezés miatti sok betegség".
Százhalombattán tehát az elemi oktatást 1948-ig kizárólag a felekezetek látták el (római-katolikus, görög-keleti).
A háború után a gazdasági és politikai normalizálódás igénye mellett hamar előtérbe került az iskola helyzete. Az 1948/49-es tanévet az iskolák államosítása után, már állami iskolai tankönyvekkel kezdték. Az épületre felkerült a tábla: Állami Általános Iskola. Itt 1964-ben 445 diák tanult. A szerb iskola felső tagozata 1948-tól megszűnt, a gyerekek a magyar iskolába jártak. Az alsó tagozat 1957-ig működött. Az erőmű mellett egy barakképületet átalakítottak iskolának, így a tantermek száma 11 lett. A tanulók létszáma annyira növekedett, hogy az iskola továbbfejlesztése kívánatos volt, és kezdték építeni egyik iskolát a másik után.
Az 1966-67-es tanév kezdetére megtörtént a 16 tantermes Damjanich úti 1. számú Általános Iskola átadása.
Az 1972/73-as tanévre elkészült a 2. számú Általános Iskola 12 tantermes, kabinetrendszerű oktatásra tervezett épülete. A két iskola szervezetileg egy igazgatás alá tartozott, csak épületileg különült el az alsó és a felső tagozat. 1973. november 4-én felvette Ságvári Endre nevét. Ebben a tanévben 1264 volt a tanulók létszáma. A szétválás két önálló intézményre 1978-ban történt meg. Létrejött az 1. számú Damjanich úti Általános Iskola és a 2. számú Ságvári Endre Általános Iskola. A tanulólétszám szüntelen gyarapodása miatt megkezdődött a 2. számú Ságvári Endre Általános Iskola bővítése. A 16 tantermes "B" szárny átadása után is a gyerekek elhelyezésére több barakképületet is igénybe kellett venni az ERBE-telepen, ahova naponta busszal szállították a tanulókat. A diákok száma 2000 körül mozgott. Igazi "mammutiskola" lett. Négy igazgatóhelyettes (alsó, felső, napközi, általános) és egy tagozatvezető segítségével sikerült az irányítási feladatokat ellátni. 1985 szeptemberében a "B" szárny leválásával egy új intézmény, a 3. számú Általános Iskola nyitotta meg kapuját.
Az állami zeneoktatás 1970-ben indult meg a városban. Az érdi Körzeti Állami Zeneiskola Százhalombattára kihelyezett zongora tagozatát az 1. számú Általános Iskola fogadta be. A tanulólétszám növekedésével áthelyezték a tagozatot a 2. számú Ságvári Endre Általános Iskola "B" szárnyába.
A zeneiskola 1987. augusztus 1-től önálló intézménnyé vált. Tanított hangszerek: zongora, hegedű és furulya. Az 1991/92-es tanévig Körzeti Zeneiskolaként működött. Akkor önállósultak a kihelyezett tagozatai: Budakeszi, Budaörs és Zsámbék. 1992-tól az iskola profilja új művészeti ágakkal (néptánc és képzőművészet) bővült, így Városi Művészeti Iskolává alakult.
Az Ipari és Közgazdasági Szakközépiskola 1987 őszén kezdte meg oktató-nevelő munkáját. Az 1989-es tanévtől Széchenyi István nevét viseli.
A rendszerváltás után az 1. számú Damjanich úti Általános Iskola neve 1. számú Általános Iskolára változott, jelezvén ezzel, hogy a város legrégibb iskolája. Az 1999/2000. tanévben 429 tanulója (ebből 209 lány), 47 pedagógusa és 28 gazdasági és technikai dolgozója van. Az épület bővítésével tantermeinek száma 30 lett.
1991. novemberében a 2. számú Általános Iskola felvette Eötvös Loránd nevét. Az évek során több alkalommal került sor az épület átalakítására, így jelenleg 28 tanterem, két számítástechnikai-, egy technika- és egy tornaterem áll az oktatás rendelkezésére. Az 1999/2000-es tanév 431 tanulóval és 41 pedagógussal kezdődött. A gazdasági és technikai dolgozók száma 15 fő.
A 3. számú Általános Iskola 1992-ben Arany János nevét vette fel, majd a nyolcosztályos gimnáziumi képzés beindítás követően 1993. november 1-tól Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium névre változott. Az 1998-ban történt bővítéssel az iskola tantermeinek száma 40-re nőtt (ebből egy tornaterem és egy táncterem). Az 1999/2000-es tanévben 652 tanuló kezdte a tanulást 63 tanárral, valamint 33 gazdasági, technikai és konyhai dolgozóval.
 |
| Előtérben a 2. sz. iskola, mögötte a majdani 3.sz. iskola szerkezeti szerelése |
1992 őszén újabb fejlődés tanúi lehetünk: megnyitotta kapuját a Kőrösi Csorna Sándor Általános Iskola is. A 23 tantermes, egy tornatermes, egy konditermes iskolában az 1999/2000-es tanévben 453 diák tanul, 46 pedagógus nevel és oktat, 20 gazdasági, technikai dolgozó biztosítja a tanításhoz, tanuláshoz szükséges körülményeket.
Városunk iskoláinak külső képe, esztétikuma annak a kornak az építészeti stílusjegyeit hordozza, melyben épültek. Belső képüket tanár-diák közösen alakítja. A művészeti és vizuális nevelés színvonalát mutatják az intézmények folyosóit díszítő gyermekmunkák: rajzok, festett képek. Az otthon hangulatát idézik az aulák, tantermek gondosan ápolt növényei.
Az oktatás ügyét a százhalombattai önkormányzat stratégiai fontosságú területként kezeli, s ennek megfelelően gondot fordít iskolarendszerének mennyiségi és minőségi fejlesztésére, az oktatás technikai-dologi feltételeinek biztosítására, s ami legalább ilyen fontos, az eredményes oktatás-nevelés szempontjából, a pedagógusok megbecsülésére.
Iskoláink mai arculata alapvetően az igazgatók elképzeléseinek, pedagógiai és vezetői koncepcióinak megvalósításával alakult ki. A kifogyhatatlan energia, a példamutatóan végzett munka, a pedagógiai érzék és a felkészültség bizonyítéka az a tény, hogy a tantestületek élén hosszú évek óta ugyanazok a személyek állnak.
Iskolaigazgatók 1948 és 2000 között
| Első iskola: | 1948 - 1964 | Újhelyi József |
| 1964-1966 | Pável Nándor | |
| 1. számú Általános Iskola: | 1966- 1974 | Pável Nándor |
| 1974- 1978 | Dávid László | |
| 1978- | Beutl Gáborné | |
| Eötvös Loránd Általános Iskola: | 1978 - 1982 | Dávid László |
| 1983- 1996 | Sipos Ferencné | |
| 1996- | Mittákné Bögre Ágnes | |
| Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium: | 1985- 1987 | Vajda Ferenc |
| 1987- 1988 | Honvári Károlyné (mb. ig.) | |
| 1988- 1991 | Tóth Istvánné | |
| 1991 - | Honvári Károlyné | |
| Körösi Csorna Sándor Általános Iskola: | 1992- 1998 | Dr. Tüske László |
| 1998 - 1999 | Molnár Sándorné (mb. ig.) | |
| 1999- | Molnár Sándorné | |
| Széchenyi István Szakközépiskola: | 1987-1993 | Rupp József |
| 1993 - 1998 | Solti Gábor | |
| 1998- | Bencze Péter | |
| Városi Művészeti Iskola: | 1987- | Virágh Tiborné |
A színvonalas oktatást, nevelést jól felkészült, elkötelezett és megbecsült, önmagát biztonságban érző tanári gárda valósítja meg. Helyhiány miatt nem állhat itt a hosszú névsor, de tudásuk, emberi példájuk egész korosztályok, nemzedékek életére meghatározó volt, akikre hálás szívvel, tisztelettel emlékeznek vissza a tanítványok. Az általános iskolában szerzett útravaló minden tantárgyból komolyan megalapozza tudásukat. Bizonyíték erre, városi szinten a 100 %-os továbbtanulási arány.
Az elmúlt években gyökeresen megváltozott körülöttünk a világ. Ezt a változási folyamatot az iskolák úgy élték át, hogy valódi értékeiket, hagyományaikat megőrizték és válaszoltak a kor kihívásaira is. A fejlődés, a korszerűsítés nem csupán elvárás, hanem létfeltétele az iskolának. Új nevelési-oktatási koncepciót dolgoztak ki. Alapelveik közt a nyitottság, a gyermekközpontúság, a teljesítményorientáltság áll fő helyen. Pedagógiai programjukat és helyi tantervüket is ennek tükrében alakították ki.
Az oktatási célok között kiemelt szerepet kap az anyanyelvi nevelés, mely alapja az ismeretszerzésnek, az egységes alapműveltség megszerzésének; az idegen nyelvek magas szintű elsajátítása, az informatikai és számítástechnikai kultúra fejlesztése, a biztonságos gépkezelés megtanítása, környezetvédelmi oktatás, az egészségnevelés, a testi kultúra, a tanulók edzettségi állapotának fejlesztése, a humán értékek ápolása, erkölcsi nevelés fontossága és a tehetséggondozás.
Több mint egy évtizede pozitív vonása a magyar oktatáspolitikának, hogy felismerte az idegen nyelv elemi szükségletté válását. Oktatásának személyi és tárgyi feltételei városunkban igen jók. Főiskolai, illetve egyetemi végzettségű nyelvtanárok tanítják a választott nyelvet már az általános iskola első osztályától. Munkájukat korszerű nyelvi laborok segítik. Az évente szervezett angliai, franciaországi, ausztriai, németországi tanulmányi utak az idegen nyelv gyakorlását szolgálják.
Napjainkban nem kell indokolni az informatikai ismeretek fontosságát. A számítógépek társunkká váltak a munkában, tanulásban és szórakozásban. A jövő kor nemzedékét fel kell készíteni az új információs társadalomban való létezésre. Városunk önkormányzata az 1992/93-as tanévtől biztosította az alapellátást, majd 1996/97-ben jelentős mértékű korszerűsítést hajtott végre, bővült a perifériák száma, javult a minőségük, az iskolákon belül helyi hálózatok működnek, Internet-hozzáférési igényeiket is kielégítette.
A szellemi fejlődés, az egészséges életre nevelés fontos előfeltétele a testi nevelés. A sport és a testnevelés szeretetének tradícióját ma is ápolják az iskolák. A városi tanuszoda felépítése újabb távlatokat nyitott: az iskolák bevezethették az úszás órákat.
A környezeti nevelés jelentősége világszerte felértékelődött. Iskoláink felvállalták a környezettudatos magatartás elősegítését és megerősítését. Ökológiai ismeretek mellett attitűdöket formálnak, értékrendet alakítanak, felelős cselekvésre nevelnek, az ezredforduló polgári életvitelében megteremtik a tanuló környezetéhez való viszonyának erkölcsi alapját. A környezeti nevelés egyik alrendszerét képezi az egészségmegőrzés nevelési programja.
Az /. számú Általános Iskola pedagógiai programját a matematika, számítástechnika és idegen nyelv emelt szintű oktatása, valamint a környezeti nevelés és ezen belül a környezettudatos életvitelre való nevelési program határozza meg. A szakosított tantervű angoloktatás 1989-től indult, a német nyelv tagozatos oktatás 1993-ban kezdődött el. Természetesen a szerb kisebbségi nyelv oktatása is folytatódik szakkörökön. A tanulók angol nyelvű levelezést folytatnak a Comenius-program keretében testvériskoláik, a spanyol Garcia Juan Perez Általános Iskola, az olasz Ostra-Ancona és a koordináló Lydbrovk angol iskola tanulóival.
Az első osztályban kezdik a számítógép "lelkületének" megismerését. A gyerekek olyan programokat használnak, amelyek az olvasás és írás alapjainak elsajátítását segítik. A 2. osztálytól lehetőség nyílik a gépi utasítások és parancsok megismerésére, alkalmazására. 3-4. osztályban felhasználói programokat ismernek meg, az 5. évfolyamtól szakkörön, majd 7. osztálytól a fakultáción foglalkoznak szövegszerkesztéssel, táblázatkezeléssel, programozással a tanulók.
Az 1980-tól 1995-ig működő testnevelés tagozat megszűnésekor bevezették a mindennapos testnevelést. Az 1991/92-es tanévtől ismerkedhetnek a tanulók a néptánccal, a népi hagyományokkal. 1994-ben új tornateremmel bővült az iskola, vele együtt a diáksportkörök száma is. 1988 óta az iskola kosárlabda csapata is szép eredményeket ért el megyei és országos szinten.
Az 1988/89-es tanévben két első osztállyal kísérletbe kezdtek, azóta is folytatják az egészségnevelő programot. Céljuk az "általános kondíció és testtartásjavítás, egészséges életmód kialakítása". A program kivitelezését a testnevelés órák, a napközis foglalkozások és az "erdei iskola" biztosítja. Ez utóbbit a városban elsőként szervezték meg. 1997 óta havonta "Zöld-napok"-at szerveznek. A tanév végén város szintű vetélkedővel zárul a program.
Ötödik éve rendezik meg a TÁMASZ (Történelem - Angol - Matematika -Számítástechnika) levelező versenyt, melyen a városi és a környéki iskolákból évente több száz tanuló vesz részt.
Az Eötvös Loránd Általános Iskola sajátos arculatát a hagyományos keretű 8 osztályos oktatási formába illeszkedő két speciális tantervű képzés - a testnevelés és a nyelvi tagozat - határozza meg.
A francia, angol és német nyelvi tagozat a 3. évfolyamtól indul. A francia nyelv tagozatos szintű oktatása 1986-ban kezdődött. A 7-8. évfolyamon a tehetséges tanulók második nyelvként angolt tanulhattak. 1991 óta angol tagozatos osztályok is vannak. A város iskolái közül itt tanítják a legnagyobb óraszámban - heti 5 óra - az idegen nyelvet. 1997-től megkezdődött a német tagozatos osztályok létrehozása is. Az iskola az angliai szervezésű Kids Club munkájába kapcsolódott be. Ennek célja a nyelv megkedveltetése, gyakorlása kötetlenebb formában.
A testnevelés tagozat 1981-től működik. Itt alakult meg a városban (1987-ben) az első Diáksportkör, mely 1998-ban Iskolai Sportkörré (ISK) alakult át. Évek óta szakos nevelő tanítja a testnevelést már első osztálytól. A tanulók egészségi állapota az átalagosnál jobbnak mondható, mert az 1991/92-es tanévtől a testnevelésórák programjába tartásjavító mozgásanyagot építettek be. 1991 óta dolgozik gyógytestnevelő az iskolában, így a város gyógytestnevelési központjává is vált. A testnevelő tagozatos osztályokban a mindennapos testnevelés a délelőtti tanórákból és a délutáni foglalkozásokból áll. A nem tagozatos tanulók ISK foglalkozáson vehetnek részt. Sportprogramukban úszás, labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, atlétika és torna szerepel.
Alapítástól kezdve az iskola felvállalta a felnőttoktatást is. A már nem tanköteles, de az általános iskola 8. évfolyamát még el nem végzett fiatalok számára osztályozóvizsgára felkészítő foglalkozásokat tartanak.
1992-ben alakították ki az első, 16 géppel felszerelt számítástechnikai tantermet. Az 1996/97-es tanév végén korszerű számítógépekkel szereltek fel még egy tantermet, a tanári dolgozókat, a könyvtárat. Kilenc számítástechnikai szakkör működik az iskolában, minden évfolyamon legalább egy. Az alsó tagozatos oktatás a Comenius Logora épült. Az 5-6. évfolyam diákjai szakkörön ismerkednek a tantárgyi oktatóprogramokkal és használatukkal, számítógépes alapismeretekkel, operációs rendszerekkel és az Internettel. A 7-8. évfolyamon az informatika már önálló tantárgy.
A névadó nevéhez fűződő iskolai hagyományok: az Eötvös hét (november második hete), Eötvös-polgárrá avatás (szeptemberben), Eötvös Palántapódium (kétévente) valamint az iskola Eötvös Effektus Alapítványa, az Eötvös-plakett (diák, tanár, szülő vagy iskolai dolgozó kaphatja), az Eötvös Loránd Irodalmi Szakkör (ELISZ), Effektus Diáklap (negyedévente).
Az Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium pedagógiai programját 1986/87-es tanévben beindított ének-zene tagozat (1-8. évfolyamon), az 1987/88-tól bevezetett Zsolnai-féle értékközvetítő és képességfejlesztő program, az 1992-től engedélyezett nyolcosztályos gimnáziumi program határozza meg, valamint az enyhén értelmi fogyatékosok nevelése és oktatása 1-8. évfolyamon (EÁI), illetve a középsúlyos értelmi fogyatékosok (KÁI) képzésének szakmai irányítása 1992-től.
Az általános iskolások mindkét speciális programon belül tanulhatnak angol vagy német nyelvet, a gimnazisták közül legtöbben az angol nyelvet választották, de van lehetőség német, francia, latin, olasz és spanyol nyelv tanulására is. A gimnáziumban angol tagozatos osztályok beindításán fáradoznak. A felső gimnáziumi osztályok tanulói választhatnak még egy idegen nyelvet. Német és angol nyelvből több középiskolás tanuló sikeres nyelvvizsgát tett.
1992 decemberétől 16 tanulóra méretezett, hálózati rendszerű számítógépteremben, a 3. osztálytól kezdődően, két csoportra bontva ismerkednek a tanulók a számítástechnika történetével, a számítógépek használatával, hálózati és lokális gépen tanulják az operációs rendszer, valamint a legelterjedtebb felhasználói programok használatát. A gimnáziumi osztályok tanulói fakultáción mélyítik számítástechnikai ismereteiket.
Évek óta a Hevesi György Országos Kémiaverseny megyei fordulójának helyszíne és lebonyolítója az iskola.
A testnevelés oktatása 1991-ben került jobb feltételek közé, mert a Városi Szabadidő Központban tarthatják a testnevelés órákat, az úszás órákat pedig az 1994-ben átadott új városi tanuszodában. A heti testnevelésórák számát négyre emelték. Ezt az 1988 óta működő Diáksportkör tette teljessé. Tanulóik évente közel 70 versenyen vesznek részt. Kiemelkedő eredményeket értek el a nagypályás labdarúgás, kézilabda, mezei futás, triatlon versenyeken.
Az iskola új épületrésze színvonalában is európai lehetőséget teremtett az EÁI tagozat (jelenleg 50 gyermek) oktatásához. A KÁI csoport (5 tanuló) a Kipp-Kopp Óvodában tanul. Korrekciós foglalkozások, habilitációs és rehabilitációs órák segítik egyéni fejlődésüket. Egy csoport heti két órában az angol nyelvvel és az írógép használatával is ismerkedik.
Az iskola névadójához kapcsolódó hagyományok az Arany-napok (március első hete), Arany Gála (május közepe), Arany-plakett (tanuló, pedagógus és iskolai dolgozó kaphatja), Arany Lapok (évente kétszer megjelenő diáklap), Arany Oklevél (tanulók, szülők, illetve szponzorok számára), Arany-jubileumi ajándék.
Az 1999/2000-es tanévben a gimnázium első végzősei már szalagavató ünnepséget is rendezhettek és készülhetnek az érettségi vizsgára, felvételire.
A Kőrösi Csorna Sándor Általános Iskola személyi és tárgyi feltételeivel összhangban kikristályosodott pedagógiai programjuk hármas pillére: a környezettudatos életvitelre való nevelés, az idegen nyelv és a számítástechnika oktatása. Egyik legfontosabb pedagógiai elvük a differenciálás. A tehetségesebbek emelt óraszámban tanulhatják az idegen nyelvet, a felső tagozatban sávos bontásban (az évfolyamot csoportokra bontják képesség és tanulmányi eredmény szerint) tanítják a magyart, a matematikát és az idegen nyelvet. Természetesen a sávok átjárhatóak.
A város legifjabb iskolájának nevelőtestülete és vezetősége úgy döntött, hogy egy "környezetbarát iskolát" alakít ki. Tagjai lettek a Körlánc Egyesületnek, majd az Erdei Iskolák Egyesületének. Az iskola épülete a célnak megfelelt, tágas udvarát fákkal, virágágyakkal vették körül, gondozott parkját kertésze vigyázza a "Zöld-őrjárat" tanulóival, a belső tágas térben a sok növény mellett akvárium, terrárium, szökőkút várja a diákokat. Egészségnevelő programja a "Téged is érint", melyet a város többi iskolái is átvettek.
Az első osztályban kezdődő nyelvtanítás 4. osztálytól bontott csoportokban folytatódik. A tehetségesebbek emelt óraszámban, a tehetséggondozó sávban tanulhatják az angol és a német nyelvet. Az angol nyelv gyakorlására ad lehetősége a Comenius-program. A tanulók angol, finn, svéd, görög testvériskolák diákjaival folytatnak angol nyelven levelezést.
Az informatikai oktatás is az első osztályban kezdődik, önálló tantárgyként. Az iskola indításakor ez egyedülálló lehetőségnek számított a városban. 1996 óta a 3. osztálytól kezdődően csoportbontásban oktatnak a két számítógépes terem 40 korszerű gépén. 1999-tól a NAT nak megfelelően a 7. évfolyamon heti 2 órában tanítják a tantárgyat.
Az új létesítmény adta lehetőséget (atlétika, kézilabda és kosárlabda sportpályák, tágas tornaterem, konditerem) maximálisan kihasználják a tanulók. Az iskolában hét sportkör működik és nyújtja a sikerélményt résztvevői számára. Kiemelkedő eredményeket hoztak a kis labdarúgók.
A névadó nevéhez fűződnek a Kőrösi-napok, a Kőrösi-bál, a kétévente szervezett Kőrösi-sportünnepély, valamint a Kőrösi Természettudományi Tehetségfejlesztő Verseny, melyet 1994-ben indítottak és városi szintű levelező vetélkedővé nőtte ki magát. Évente 120-130 diák vesz részt benne. A döntőbe jutott legjobb 20 tanuló ingyenes nyári szaktábort nyer.
Az általános iskolák életének szerves kiegészítői a délutáni foglalkozások: napközi, tanulószoba, klubnapközi, szakkörök. Mindegyik célja a levegőzés, a sport, a játék, a tanulás, a tehetséggondozás, a képességek kibontakoztatása, a szabadidő hasznos eltöltése. Foglalkoztatja a város diákjainak 80%-át. A teljesség igénye nélkül említem meg az iskolákban évek óta működő: matematika, fizika, számítástechnika, idegen nyelv, természetjáró, temészetvédő, rajz, képzőművészeti, Ifjúsági Vöröskereszt, dráma és bábjátszó, irodalmi, színjátszó, népi mesterségek, könyvtáros, újságíró, levelező, akvarisztikái és sakk szakköröket.
Az oktatás kezd kilépni a tankönyv "egykönyvű" világából. Ezért tartottak igényt az iskolák a jól felszerelt, az intézmény profiljához igazodó könyvtárakra. Az oktatás egyik fontos színterévé, információs bázisává váltak, indulásuk pillanatától, az 1991/92-es tanévtől.
A könyvtárak állománya 1999/2000-es tanévben:
| 1. számú Általános Iskola: | 4492 db dokumentum | (250 nemzetiségi) |
| Eötvös Loránd Ált. Isk.: | 13526 db dokumentum | |
| Arany János Ált. Isk. | ||
| és Nyolcoszyályos Gimn.: | 4403 db dokumentum | |
| Kőrösi Cs. S. Ált. Isk.: | 5539 db dokumentum |
A kórusok megalakulásával az iskolák élete új tevékenységgel színesedett. 1978 őszén az 1. számú Általános Iskola kórusa nyitotta meg a sort. 1989-ben az Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium ének-zene tagozatának alsós növendékeiből létrejött az Estike Kórus, 1990-ben a felső tagozatos diákokból megalakult a Margaréta Kórus. 1992-ben a Kőrösi Csorna Sándor Általános Iskola Bodzavirág Kórusa kezdte meg sikeres munkáját, ezt követte 1997-ben az Eötvös Loránd Általános Iskola kórusa.
A kirándulások, táborok szervezésében az iskolák teljes nevelőtestülete részt vesz. Az "erdei iskola" mellett, gyalogos, evezős és kerékpáros vándortáborok, képzőművészeti, nyelvi, környezetvédelmi, sport-, sí- és szabadidős táborok segítik a pihenést és a közösség formálást.
Az általános kultúra megszerettetése is igen fontos színfolt az iskolák nevelési palettáján. Bizonyítják ezt az évről-évre megrendezett városi vagy iskolai szintű kultúrműsorok. A kórusok, a színjátszó és a néptánccsoportok, a bábszakkörösök fellépései mind-mind emlékezetesek maradnak a szereplőknek, nézőknek egyaránt. Vers- és prózamondó versenyeken vesznek részt. Minden évben sor kerül a különböző szaktárgyi versenyek megrendezésére. A résztvevők közül a legtehetségesebbek kerületi, megyei, országos fordulókon bizonyítják felkészültségüket.
Városunk minden iskolájában jól működik a diákönkormányzat, közismert és közkedvelt nevén a DÖK. Feladatának megfelelően minden, diáksággal kapcsolatos kérdésben állást foglal, véleményt nyilvánít és javaslatokat terjeszt elő. A diákság érdekvédelmén kívül szervez kulturális, sport- és egyéb programokat (farsangi bál, fordított nap, hulladékgyűjtő akció, suli-napok).
A diákok szerkesztésében évente 2-3 alkalommal jelennek meg a diáklapok (Anonymus, Effektus, Arany Lapok, Mi újság?) iskolai információkkal, programokkal, azok értékelésével, aktuális felhívásokkal.
Városunk mindegyik iskolájának van alapítványa. Ezeknek a nem profit orientált szervezeteknek a célja az iskolában folyó oktatómunka minőségének javítása. Részt vállalnak a tanulók kulturált iskolai körülményeinek megteremtésében, támogatják a táborok, kirándulások költségeit, év végén a jól tanuló, jól sportoló tanulókat jutalomban részesítik.
A város egyetlen szakközépiskolájában, a Széchenyi István Szakközépiskolában 1987. szeptember 1-jén 56 nappali tagozatos tanuló három szakon (vegyipari gépész, erőműgépész, és számítástechnikai programozó) kezdte meg tanulmányait.
Egy szakközépiskola életében a szakmai képzés rendkívül fontos szerepet játszik. Az érettségire felkészítés mellett ez teszi mássá, ez rajzolja meg sajátos arculatát.
Az iskola nevelőtestülete és vezetősége korszerű, továbbfejleszthető általános ismeretekkel, nyelvtudással, széles alapozású szakmai felkészültséggel rendelkező fiatalok képzésére törekszik. A szakképzés tárgyi és személyi feltételeinek fejlesztése mellett fontosnak tartják a rugalmas reagálást a környezet igényeire. Az országosan megváltozott szakmastruktúrához igazodva a számítástechnikai programozó szakirányon az 1989/90-es tanévben bevezették a képesített könyvelői szakot és az idegen nyelvi gép- és gyorsíró tagozatot.
Az 1994/95-ös tanévben gépész-számítástechnikai technikus szakon (5 éves) indult új, szakmai tartalmú oktatás. A szigorú értelemben vett szakmai képzés mellett természetesen idegen nyelvet is oktatnak. Nyelvi labor, nyelvi táborok, öt korszerű számítástechnikai gépterem segíti az angol és német nyelv tanulását.
Az iskola felvállalta a felnőttoktatást is. A Szakmunkások Szakközépiskolája levelező tagozata 1982-től a jelenlegi Eötvös Loránd Általános Iskolában működött. 1987-ben helyezték át a Széchenyi István Szakközépiskolába. A hároméves képzés szakmunkásvizsga bizonyítvánnyal rendelkező felnőtteknek biztosít érettségizési lehetőséget.
Az 1991/92-es tanévtől - a levelező szakon - újraindult a vegyipari gépésztechnikus képzés. A következő évtől elkezdődött az erőműgépész technikus képzés is. Az iskola technikai felszereltsége az országos átlagot meghaladó. A jól felkészült, elkötelezett szaktanárok törekvéseikkel az ezredfordulós igényekhez igazodó továbbtanulási lehetőséget biztosítanak városunk és a környező települések fiataljai számára.
Az 1999/2000-es tanévet 350 tanuló kezdte meg 42 pedagógussal.
Az új törvények megjelenésével a szakképzés az érettségi utáni évekre tolódik ki. A második év végén szakmai előkészítő tárgyat választanak a tanulók.
Az utóbbi években az iskola műszaki szakképzési kínálata jelentősen szélesedett, 2000 szeptemberétől pedig gimnáziumi osztályt is indítanak. Ehhez a tárgyi és a személyi feltételek egyaránt adottak.
Több éve a Széchenyi István Szakközépiskola ad otthont az Implom József Helyesírási Verseny megyei fordulójának. Eredményesen szerepeltek az OSZTV, az OKTV, az Irinyi János kémia, az Arany Dániel matematika versenyeken. Évente iskolai szinten komplex természettudományi versenyt rendeznek. A diákok felkészüléséhez a tanári segítség mellett az iskolai könyvtár is hozzájárult. 1987-ben a MOL R. és a Dunamenti Erőmű Rt. könyveket ajándékozott az iskolának. Ez volt a kezdet. Azóta 8000 kötet könyv, újság, folyóirat, médiatár várja olvasóit. A József Attila utca lakói 1989-ben létrehozták a Hitel Alapítványt, azzal a céllal, hogy a kimagasló tanulmányi eredményt elért, kiemelkedő szakmai teljesítményt nyújtó, példás magatartású tanulót Széchenyi István születésnapján (szeptember) Hitel-díjjal jutalmazzák meg. Eddig 28 tanuló vehette át a díjat a kuratórium döntése alapján. Az iskola nevelési rendszerében központi feladat a tanulók tanórán kívüli és szabadidős önművelődésének, kulturált szórakozásának szervezése, irányítása. Az osztályok diákbizottságai (ODB) és az őket koordináló Diákönkormányzatok (DÖK) szervezik a fordított napokat, a farsangot; a szalagavató, a gólyabál és egyéb színes rendezvények egész sorát. Aktívan vesznek részt a hagyományok ápolásában (Széchenyi-napok) és újak teremtésében. Az iskola elsős diákjai gólyatáborokban ismerkedhetnek egymással, osztályfőnökükkel. 1989-ben megalakult az iskolai diáksportkör (DSK). Asztalitenisz, tollaslabda, kosár- és kézilabda, labdarúgás sportágakban folytatnak szabadidős tevékenységet. Ősszel és tavasszal turisztikai kirándulásokat szerveznek, évek óta rendszeres színházlátogatók.
Városunk életében speciális, egyedülálló szerepet tölt be a Városi Művészeti Iskola. A zene, a tánc, a képzőművészet erejét felhasználva felvállalta növendékei művészeti ízlésének kialakítását, felkészítésüket az alkotások befogadására, megbecsülésére. Úgy tűnik a szülők többsége a polgári élet fontos részének tekinti a zenét, ezért tapasztalható a zenetanítás iránti társadalmi igény növekedése. A zenei ismeretek oktatása mellett a zenei élményátadás, a gyakorlás módszerének megtanítása, a testi-lelki egyensúly fontosságának hangsúlyozása, mind részei a zenei nevelésnek, a hangszertanításnak.
Az iskola tanárai, a zene jellem- és tudatformáló erejét felhasználva, a tökéletes forma és hangzás létrehozására törekednek, a közös muzsikálás megszerettetésére, az egyéni zenélés iránti igényesség kialakítására. Számos növendékük sikeresen szerepelt a különböző tanszakok országos versenyein, ahol előkelő helyezéseket értek el és nívódíjakat kaptak.
Az 1987-től működő előképző, szolfézs, zongora, hegedű, furulya, oboa, fuvola tanszakok mellett 1989-től gordonka és gitár, 1991-tól rézfúvó, 1992-tól klarinét tanszakokkal bővült az iskola szolgáltatása. Az ütőhangszerek oktatása 1995-ben kezdődött el.
Új színfolt az iskola életében a diákzenekarok működése: vonós-, gitár- és fúvószenekarok alakultak.
A 10-15 tanulóból álló vonószenekar 1991-ben alakult, azóta rendszeres résztvevője az iskolai és városi rendezvényeknek. Zenei felkészültségüket külföldi sikeres szereplésük alkalmával is bizonyíthatták. 1997 óta nevelik az utánpótlást is, a 2-3. osztálytól növendékeik a "tücsökzenekar"-ban ismerkednek a zenekari munkával, a közös muzsikálás élményével.
A gitárzenekar 1992-ben alakult. Felkészültségüket iskolai, városi és külföldi fellépések bizonyították. 1995-ben a IV. Európai Ifjúsági Zenei Fesztiválon, 1997-ben a Zeneiskolai Zenekarok Országos Fesztiválján szerepeltek. Zenei képzettségük és a kiérlelt kamarazenélés eredménye a fuvola tanszakkal közösen 1997-ben megjelentetett CD felvétel. A gitárzenekar ekkor nevet is választott: Musica Matricana, jelezvén kötődésüket a városhoz.
Időközben "felnőtt" a kis gitárzenekar is.
A fúvószenekar 1995-ben alakult, azóta is dinamikusan fejlődik. Ma már a város "sajátjának" tekinti, jelenléte a városi rendezvényeken egyedi hangulatot teremt. Az ország különböző városaiból, zeneiskoláiból is kap meghívást. 1996 óta a város kulturális életének színfoltja az évente szervezett Fúvósfesztivál, melyre számos vendégzenekar is érkezik.
A zenetanárok a tanulók tudását olyan szintre fejlesztették, hogy képesek kamaraegyüttesekben, zenekarban muzsikálni. Novembertől kezdve tartják a növendékhangversenyeket, decemberben és januárban vannak a félévi vizsgahangversenyek, tavasszal a tanári hangverseny kerül megrendezésre. 1998 óta a Pártok Háza dísztermében tartják rendezvényeiket. A városi karácsonyi koncerteken együtteseik és szólistáik évente részt vesznek. A színes tantestületi műsorok, a vidám farsangi mulatságok, zenei táborok, mind olyan hagyományok, melyeken a közös zenélés élményével találkozhatnak diákjaik.
Az iskola tervei között szerepelt és 1992-től sikerrel járt a társművészetek (tánc- és képzőművészet) irányába történő "nyitás". Erre társadalmi igény is mutatkozott.
A képzőművészeti tagozaton 1-12. évfolyamon tanulhatnak a növendékek. A foglalkozások a Barátság Művelődési Központban és a SZIKE helyiségben folynak. A tanulók "látáskultúrája", alkotó technikája olyan színvonalra jutott, hogy minden meghirdetett városi, megyei, országos verseny vagy pályázat legjobb helyezéseit hozzák el.
Komoly szakmai sikereket értek el a néptánc tagozatos diákok is. A Forrás Néptáncegyüttes gyermekcsoportja országszerte elismert eredményekkel büszkélkedhet.
Az önkormányzati finanszírozásnak köszönhetően a zene tagozaton a hangszerellátottság, a néptánc tagozaton a kosztümtár mennyiségileg és minőségileg is megfelelő.
Az 1999/2000-es tanév 150 zenét tanuló, 31 képzőművészeti tagozatos és 173 néptáncos növendékkel kezdődött el. A számadatok szerint a százhalombattai iskolák tanulóinak 18%-a részesül művészeti oktatásban. Kiváló munkájuk bizonyítéka, hogy tanulók egész sora tevékenykedik művészeti pályán (amatőr vagy profi szinten).
1999. augusztus 30-án meleg, nyárvégi nap volt. Tanulók, szülők és tanárok az évezred utolsó teljes tanévének megnyitó ünnepségére gyülekeztek a város iskoláiban. A diákok várakozással telve, tanáraik abban bízva, hogy a hivatásszeretetükből fakadó lelki-szellemi energia segít az egész életen át tartó tanulás során felhalmozott tudást átadni az új generációnak.
írásommal képet kívántam adni arról, hogyan feleltünk meg annak az elvárásnak, melyet városunk közakarata az iskolákkal szemben támasztott. A bemutatás nem lehetett gazdagabb, a cél a gondolatébresztés volt az iskolákban folyó mozgalmas életről, gondokról, mindarról, ami a múltat és a rendszerváltás óta eltelt időszakot tartalmassá, gazdaggá tette.
Százhalombatta könyvtártörténetének bemutatását szeretném azzal kezdeni, mikor is első írásos nyomát találtam annak, hogy a település vezetősége fontosnak tartotta az újságok megrendelését. A képviselő-testületi közgyűlés 1885. december 31-i jegyzőkönyve szerint a Pesti Hírlap előfizetése közművelődési szempontból szükséges. Ennél többről egészen 1903-ig nem hallhatunk, de az országos kép sem fest másként. Nem mindenütt szervezték meg a népiskolákat sem, nemhogy még könyvtárat is állítottak volna fel.
A népkönyvtárak szervezésére az első komolyabb mozgalom az 1870-es évek közepén indult meg. Alapításukon egyes közművelődési egyletek kezdtek el gondolkozni. Felismerték, hogy a könyvtár oktató, nevelő intézmény, tehát a tanulásnak, önművelésnek rendkívüli eszköze.
A könyvtári szakemberek úgy gondolták, hogy az állam feladata megteremteni az alapgyűjteményeket, s ezeket majd a községek felkarolják, fejlesztik, beépítik a fenntartás összegét a költségvetésbe. Ez csak szép elképzelés maradt. A legtöbb népkönyvtárat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa szervezte, ha másképp nem, egyletek útján. A Földművelési Minisztérium is alapított könyvtárakat, ezek gazdasági könyvtárak voltak. 1920 után az új kultúrpolitika nem folytatja a megkezdett ügyet, a tudomány, a politika mellett az iskolaügy a fontos, az iskolán kívüli művelődés háttérbe szorul. A népkönyvtárak ügye megrekedt az első szakaszon, az alapításon.
1903-ban került említésre egyáltalán, hogy a lakosság szellemi fejlődése érdekében kívánatos volna egy népkönyvtár felállítása, s ehhez a Földművelési Minisztériumtól könyveket kellene kérni. A község megtette a szükséges lépéseket. E szerény lépések után Százhalombattán is az egyletek történetébe kell bepillantanunk ahhoz, hogy lássuk a továbbiakat. 1921-ben alakult meg az Ifjúsági- és Testedző Egylet, s ezen belül (többek között) működött egy gazdakör is. Mindegyik alapszabályában utalás van arra, hogy könyvtárat tartanak fenn. A pénztári, könyvtári jelentéseik, leltáraik pedig pontos számadatokkal támasztják ezt alá. Pl. 1925-ben az egyletnek 80 db könyve és 73 db gazdasági füzete volt, és 6 féle újságot fizetett elő.
A következő lépés az volt, hogy a felállítandó népkönyvtárat bízzák az egyesület kezelésére, de úgy működjön, hogy a beszerzendő könyvekből bármely községi lakos kaphasson kölcsön.
A jeles fejlemény 1929-ben történt meg: a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium 65436/1929. értesítése szerint 107 kötetből álló népkönyvtárat adományoz a községnek. A könyvtárat a községházán állították fel.
A népkönyvtárak iránt országszerte mind a társadalom, mind a megyei és helyi elöljáróságok közömbössége nyilvánult meg. Fejlődésükhöz, fejlesztésükhöz anyagilag nem járultak hozzá. Ez így volt Százhalombattán is, egészen 1958-ig nem volt semmiféle támogatás. 1955-ben a községpolitikai terv keretén belül merült fel egy új feladat, a kultúrmunka megjavítása és az oktatás kérdése. Kívánatos volna a könyvtármozgalom fejlesztése is. 1959. október 26-án a könyvtárat községi közművelődési könyvtárrá nyilvánítják, s a költségvetésből már meghatározott összeget elkülönítenek a fenntartására. Ferenczi Illés és Újhelyi József Százhalombatta történetével foglalkozó munkáikban ez az időpont 1950, a Könyvtári Minerva 1965. évi kötete pedig azt állítja, hogy 1952 volt az alapítás éve.
A 60-as évek igen nagy változásokat indítottak el a község életében. Olyan lehetőségek születtek, melyek kihasználása a Duna menti apró településből ipari várost emelt. A Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat építkezéseinek megindulása okozta a fellendülést minden téren. Az ország különböző területeiről érkeztek és telepedtek le itt emberek, akik e vállalatokat építették, illetve dolgoztak benne, s átmenetileg munkásszállón éltek. Ekkor felmerült egy korszerű, új település építésének gondolata, s 1962-ben elkezdődött az első lakótelep építése. Majd elérkezett az idő, amikor már nemcsak lakások hiányoztak, hanem a művelődési, kulturális és szórakozási lehetőségek is. A vállatokon belül klubkönyvtár, kultúrház kezdte meg működését. Ezek fejlődését szem előtt kell tartanunk, mert a DKV területén működő kultúrházból nő ki a város kulturális és művelődési igényeit kielégítő Művelődési Központ és Könyvtár.
Ugyanakkor a községi könyvtár nem mutat dinamikus fejlődést. A könyvtárosok majdhogynem évente váltották egymást, de mindegyik megpróbált e kis idő alatt tenni valamit azért, hogy a könyvtár szekerét előbbre vigye. 1961-ben Osztovics Irén, 1962-ben Wagner Ferencné, 1963-ban Horváth Ernőné és Ernő a könyvtáros, őket Pfeifer Henrikné követte 1965-től, aki általános iskolai tanár volt, s mindaddig a községi könyvtár könyvtárosa, míg a majdani városi könyvtár át nem veszi az állományt. A könyvtár kezdetben a kultúrház öltözőjében működött, majd a tanácsház épületébe költözött, onnan az óvoda épületébe, és később megtaláljuk a tejbegyűjtőben és az egészségház épületében is. Ez időtől Dunafüreden is találunk egy letéti könyvtárat, mely a Pest Megyei Könyvtár letété.
Pfeiferné mindent megtett, hogy tartalmasabbá, színesebbé tegye a könyvtár, és az odalátogatók mindennapjait. Kiállítások, tanfolyamok, felolvasások, filmvetítéses előadások programjaival várta az érdeklődőket. 1969-ben a helyzet tarthatatlan, nedvesek a falak, a mennyezet beázik, de fejlesztésre nincs lehetőség. A költségvetésből biztosított összeg mellé a Megyei Könyvtár nyújtott segítséget a könyvbeszerzésben.
1969-ben Pfeiferné a településen működő könyvtárak adatait összeszedte, eszerint a következő helyeken található könyvtár:
| DKV Beruházás Művelődési Otthon | |
| DHV Beruházás Művelődési Otthon | |
| DKV Beruházás Szerelők | |
| DKV Műszaki Könyvtár | |
| BKG | |
| DHV Munkásszálló | |
| ERBE Szerelők | |
| 26-os Építőipari Vállalat | |
| Lakótelepi Általános Iskola | |
| Dunafüredi Letét | |
| Községi Könyvtár | Összesen: kb. 22509 kötettel. |
A DHV könyvtára 1962-től szerzeményez és a mai napig működik. A DKV 1963-ban hozta létre saját könyvtárát, mely a vállalat területén belül működik és csak a vállalat dolgozói használhatják.
A Szakszervezetek Megyei Tanácsa (SZMT) elsősorban a munkásszállón lakóknak biztosított művelődési lehetőséget, mikor megalapította a klubkönyvtárat és művelődési házat, de ezt a városban lakók is használhatták. Autóbusz szállította az érdeklődőket egy-egy rendezvényre.
A DKV területén működő SZMT letét Dunai Kőolajipari Beruházás Művelődési Háza néven szerepel, majd 1971-ben Barátság Művelődési Ház lett a neve. Százhalombattát 1970. április 1-jén avatták várossá.
A DKV Beruházások Művelődési Háza tervezi, hogy bent a városban lévő munkásszállókon létrehoz letétet, ami ideiglenesen megoldaná a területi kölcsönzés problémáit is.
A Pfeiferné által vezetett közművelődési könyvtár nem fejlődött a megfelelő módon, sem tartalmi tevékenységét, sem környezeti tényezőit tekintve. Területi elhelyezése sem ideális a város egészét nézve. Szükségessé vált az együttműködés a könyvtárak között, mert a közművelődési könyvtár nem tudja a lakosság információellátását biztosítani. A város tehát új lehetőségeket kell hogy keressen a könyvtárak fejlesztésében is. Ennek érdekében a Városi Tanács és a DKV Szakszervezeti Bizottsága arra a megállapodásra jutott, hogy közös fenntartású közművelődési intézményt hoz létre. Ez az intézmény a DKV Beruházás Művelődési Háza, mely a Városi Tanács támogatásával, az anyagi és személyi erők összpontosításával képes a város területén a közművelődési és könyvtári feladatok jobb ellátására. A megállapodás 1971. január 1-től lépett életbe. Eszerint az intézmény neve Barátság Művelődési Ház (BMH) lett. Igazgatója 1972-től Szekeres Zoltán, majd 1973-tól Takács Péter lett. Első könyvtárosa Cseh Márta (később Szalai Gáborné). Letétként működött a továbbiakban az Óvárosi Közművelődési Könyvtár, és letét van az újvárosban a lakótelep területén a II-es, majd az I-es számú munkásszállón.
 |
| A DKV Beruházások Művelődési Házának könyvtára 1970-ben |
A Barátság Művelődési Ház a majdan épülő városi intézmény jogelődje és a DHV Művelődési házat, valamint a DKV vállalati könyvtárat kivéve, az összes művelődési intézmény és könyvtár hozzátartozott.
A könyvtár állományának nagy része az SZMT Központi Könyvtárának a tulajdona. Saját könyvtár kialakítása céljából a szerzeményezés az Állami Könyvterjesztő Vállalaton keresztül történt, figyelemben tartva a letéti könyvtárak állományának bővítését is. A könyvtári munka az adott intézményi feltételek miatt nem vált külön a művelődési ház többi tevékenységétől, azzal egységben fejlődött. A könyvtárak anyagi feltételei beépültek a művelődési ház költségvetésébe. A városi könyvtár 25 m2-en működött, szabadpolcos szak- és betűrendben. Itt nem fér el a teljes állomány, a raktár a művelődési házban van, ahonnan a dolgozók hozzák-viszik a könyveket szükség szerint. A személyi feltételek ideálisabbak lettek, a munkafolyamatokat szakosítani lehetett. Bent a városban a már említett munkásszállón nyílt könyvtár, hogy az itt élő lakosság, diákság ellátása meglegyen. Itt is szűkös a hely, bővítésről szó sem lehetett. Láthatjuk tehát, hogy a könyvek különböző kölcsönzőhelyeken, folyóiratok csak az információs-központban vannak, és a kézikönyvtár is itt található.
Az Információs Központot 1977-ben hozták létre azért, hogy összegyűjtse és feltárja a helyi információkat, a környék és Budapest kulturális lehetőségeiről adjon tájékoztatást. Itt az emberek megismerhették, illetve tudomást szerezhettek a világ dolgairól, és meg is vitathatták azt. Mindez klubélettel és ismeretterjesztő előadásokkal párosult. Egy könyvtáros feladata volt az információk összegyűjtése, feldolgozása, az itt lévő állomány kezelése. Mikor felépült a művelődési ház könyvtári része, ez az információs központ megszűnt, mert ezt a fajta funkciót a könyvtár átvállalta.
Térjünk vissza a könyvtárra. Sajátos helyzetéből adódóan egységes raktári rendje nem volt, katalógushálózattal nem rendelkezett. A Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa gyakorolja az általános felügyeletet. 1978-as jelentésében megállapítja, hogy hiányzik a könyvtári munkát összefogó, azt egységben látó közvetlen szakmai irányító személy. A művelődési ház igazgatója nem tud részt venni a könyvtár mindennapjaiban. Célszerű lenne kinevezni az egyik könyvtárost a munka összefogására. A könyvtárat nyilvános B típusú szakszervezeti közművelődési könyvtárként határozta meg. Nem önálló gazdasági szerv. Összegzésként megállapítható, hogy a jelenlegi és a majdani funkciók ellátásához sem az anyagi, sem a tárgyi és személyi feltételek nincsenek meg.
E problémákat és az örökös helyiséggondokat a város vezetése is látta. A fejlesztési koncepció az volt, hogy ne készüljenek félmegoldások, ki kell várni, míg megfelelő intézményt lehet létrehozni. Meg kell tehát építeni a hosszútávra is alkalmas művelődési házat. A tervezés 1976-ban indult meg. Olyan háromlépcsős épületet tervezett Tóth Dezső, a Pest Megyei Tervező Vállalat építésze, ahol a könyvtár 1200 m2 , a művelődési otthoni tér 4000 m2. A három lépcső a következő:
Az építkezés 1977-ben indult. Nem számolt a város a demográfiai hullám emelkedésével, amely elérte az iskolát is. Új iskola építésére nem volt mód, ezért olyan döntés született, hogy a felépülő könyvtár fogadjon be 12 tanulócsoportot, így már bizonyos tereket meg sem kapott, mint például a zenei könyvtár helyisége.
A könyvtár két szinten helyezkedik el. Felső szinten, ahol a könyvtár külön bejárata is található, a felnőtt könyvtár van 457 m2-en. Alsó szinten a gyermekkönyvtár 262 m2-en, irodák, raktárhelyiség, zenei könyvtár. Az intézmény neve Barátság Művelődési Központ és Könyvtár. Integrált intézményként működik, közös a gazdálkodó egység, gondnokság. Ez időtől van a könyvtárnak külön vezetője, Borbély Emma személyében. Induláskor az iskolai könyvtárakat a városi könyvtárba integrálták. 1984-ben készült el az épület, december 6-án nyithatta meg kapuit a könyvtári rész a város lakossága előtt. Hatalmas munka előzte meg e büszke kapunyitást. Részletes költözési ütemterv és az időközben megnövelt létszámú könyvtárosok odaadó, lelkes munkájának köszönhető, hogy nyitáskor a látogatók könyvtárat, s nem pedig könyvek halmazát találták.
Az állomány nagysága 1984-ben (miután átvette az iskolák állományát is) 59908 kötet. 124 féle folyóirat járt 156 példányban. Ki kellett válogatni az anyagból az SZMT anyagot, azt leellenőrizni, az SZMT által át nem adott könyveket visszaszállítani, az itt maradó anyagot átleltározni.
Többé nem letét a városi könyvtár. Az egész ház 1985-ben nyílt meg.
A BMKK átadásával 1985-ben a közművelődési munka ideális tárgyi feltételei teremtődtek meg. Az épület a megye legkorszerűbb létesítményei közé tartozik. A közösségi és társas tevékenységekhez szükséges terek, műhelyek biztosítottak. A közművelődési intézmény jó kapcsolatot tart fenn a városban működő, gazdálkodó egységekkel, társadalmi és tömegszervezetekkel. A ház nagy szerepet vállalt a város lakosságának művelődési és önművelődési szokásainak, a rétegigényeknek a kielégítésében. A városi művelődés és a közösségi élet centrumává vált, nagymértékben hozzájárult a közösségi élet formálásához, a korszerű művelődési formák elterjedéséhez, az igényes szórakoztatáshoz.
A könyvtár rendezett, ízléses környezete, rendezvényei, más szolgáltatásai, a könyvtárosok szakmai hozzáértése vonzza a városlakókat. Az olvasók birtokba vették a könyvtárat, létszámuk rohamosan emelkedett. A beérkező dokumentumok feldolgozása folyamatosan halad. A tájékozódást betűrendes- és szakkatalógus, valamint ajánló bibliográfiák segítik. A folyóiratok növekvő beszerzését az olvasói érdeklődés határozza meg, illetve figyelembe veszik azt. A könyvtár szolgáltatásainak köre is bővül. Kölcsönzi a folyóiratokat, hanglemezeket, hang- és videokazettákat. Negyedévenként pedagógusok számára ajánló bibliográfiát készítenek.
A könyvtár technikai ellátottsága nem ideális. Nincs másológépe, pedig igény lenne rá, a hangzódokumentumok tára igazából nem épült ki.
A könyvtár minden szolgáltatása ingyenes. 1989. január 1-tól eltörölték a beiratkozási díjat, helyette könyvtárpároló tagságot hoztak létre. Mindenki szándéka és lehetősége szerint támogathatja a könyvtárat 50,- Ft-tól több száz forint erejéig. Év végén a könyvtár levélben fejezi ki köszönetét a támogatásért és a művelődési ház valamely rendezvényére tiszteletjegyet küld. Természetesen semmiféle hátrányban nem részesülnek azok, akik nem válnak pártoló taggá. Az olvasók szívesen fogadták e kezdeményezést. Úgy indult, hogy az így befolyt összeget a könyvtár felhasználhatja. A beindítás évében 1688 olvasó közül 464-en fizették e támogatást, a befolyt összeg 38042,- Ft volt, az előző év beiratkozási díja pedig 4810 Ft.
A könyvtár kapcsolódik az országos és megyei könyvnapokhoz, akciókhoz. A könyvtárosok rendszeresen megjelennek különböző szakmai rendezvényeken, könyvtárlátogatásokon, vándorgyűléseken. Egyre inkább halad a könyvtár azon az úton, hogy a város szellemi életének középpontjává, alkotó műhelyévé váljon.
A felnőtt könyvtárban működő közösségek a Kertbarát klub, Pedagógus klub, Nyugdíjas Pedagógus klub, Alkotókör, Reformklub. Az Alkotókör a helyi művészek időnkénti összejövetelei voltak. 1987. december 14-én "Vagyunk ..." címmel megjelent e társaság antológiája. A Reformklub a kulturált vitatkozás, véleménynyilvánítás színhelye volt, neves vendégek jelenlétével: pl. Csoóri Sándor, Tardos Márton, Sugár András. Ezek a közösségek valóságos igényekre alapozott szellemi felpezsdülést jelentettek a könyvtár és a város életében. Ezek közül a kiscsoportok közül az idők folyamán némelyek megerősödtek, mások megszűntek. Több kiemelkedő személyiséget látott vendégül a könyvtár: Ördögh Szilveszter, Csalogh Zsolt, Czakó Gábor, Tarján Tamás, László Gyula, Reményi József Tamás, Jókai Anna, Vathy Zsuzsa.
1989-ben Szerb Nemzetiségi Klub alakult. Új közösség a Mantra-jóga klub, ahol az ősi indiai jóga irodalommal, a védákkal és az egészséges életmóddal foglalkoztak.
1984-ben a gyermekek is végre birtokba vehették a nekik szánt könyvtárat. 16836 kötettel kezdhette meg munkáját a gyermekkönyvtár, mely kettősfunkciójú könyvtárnak mondható. Egyrészt közművelődési gyermekkönyvtárként működik, másrészt iskolai könyvtári feladatokat is ellát. Alapvető feladatai az iskolák nevelői és tanulói részére biztosítani a neveléshez, az oktatáshoz szükséges információhordozókat, információkat. Megalapozni a tanulók könyvtárhasználóvá nevelését, elősegíteni az olvasási szokások kifejlesztését.
A gyermekkönyvtárnak nincs külön olvasóterme, polcok segítségével választottak le erre megfelelő teret. 1989-ben az új elvek szerint az iskola nem létezhet könyvtár nélkül, ezért vissza a könyvtárakat az iskoláknak. A Városi Tanács biztosított ehhez beszerzési keretet. Az iskolai könyvtár véleményének kikérésével a Városi Könyvtár szerzeményez, feldolgozza a könyveket és tárolja, ha kell.
Jó kapcsolat alakult ki az iskolákkal, de a könyvtár fontosnak tartja az óvodák szerepét is. Rendszeresen zajlanak könyvtárhasználati és napközis foglalkozások, szaktárgyi órák. Színes programokról gondoskodnak a könyvtárosok. Rendhagyó órák keretén belül vendégek voltak pl: Kóka Rozália, Kertész Lilla. Gyermekkönyvhetek alkalmából Nemere István, Kiss Anna, Janikovszky Éva. Hagyományossá váltak a vers- és prózamondó versenyek, népdaléneklő verseny, vetélkedők, rajzversenyek. Szerveztek kirándulásokat, pl. a Planetáriumba, Pákozdra, Zsámbékra stb. és nyaranta táborokat. Általában naptári ünnepekhez kapcsolódnak játszóházi foglalkozások. Állandó szakkörei, klubjai: Kis könyvtáros klub, Móra könyvklub, Irodalmi színpad, Bábcsoport.
Az 1990-es évek fordulópontot jelentettek a könyvtár életében. Olyan problémát kellett megoldani, ami több éve kimondva és kimondatlanul jelen volt. A könyvtár a BMKK-n belül külön költségvetéssel rendelkezett, de a felhasználás során ezek a pénzek összefolytak. A könyvtárvezetők megfogalmazása szerint a művelődési ház és a könyvtár kapcsolatára a "maradék elv" volt jellemző. Ezért minél előbb szükséges az önállóság megvalósítása, mert az önállóság megszerzése letisztítja a képet, nem engedi, hogy a felhasználás során a biztosított pénzek egybeolvadjanak, hanem szétválás után jól és tervszerűen tud majd működni, a neki biztosított összeget teljes egészében a könyvtárra fordíthatja, megtervezheti hogyan és mennyiből fog gazdálkodni. A könyvtárvezető szakmai, gazdálkodási és munkaszervezési felelőssége tudatában végezheti munkáját és vezetheti az intézményt. Az önkormányzat mindezeket meghallgatva és elfogadva 38/1990./XII.19./ sz. határozatával önálló jogkört adott a városi könyvtárnak. 1991. január 1-től önálló intézménnyé nyilvánította.
A könyvtárvezetői állásra pályázatot írt ki. Ezt Sinkáné Illés Lívia nyerte meg, akinek megbízása 1995. április 30-ig szólt.
A könyvtárnak, mint önálló intézménynek be kellett bizonyítania mind a város, mind az önkormányzat előtt, hogy az új körülmények között is megállja a helyét, és az önállóság megteremtése helyes döntés volt. Megszületett a Városi Könyvtár alapító-okirata, mely leírja megnevezését, címét, funkcióját, vállalkozási tevékenységét, felügyeleti szervét, jogállását.
A könyvtár önálló számlaszámot kapott, a gazdasági, pénzügyi folyamatokat továbbra is a Barátság Művelődési Központ (BMK) gazdasági csoportja látja el. Mindez tehát nem igényelt létszám- és bérnövekedést.
1991-ben az iskola kivonult a könyvtárból (felépült a 4. sz. Általános Iskola is), így a könyvtár minden területet felhasználhat céljainak. Visszakapta két termét, melyek közül az egyiket klubteremnek rendezte be, a másikban pedig az eredetileg tervezett zenei könyvtárat hozta létre. A könyvtár előterét napilapolvasónak használja és visszaállította a ruhatárat. Az olvasók nagy örömmel vették mindezt tudomásul, bár a ruhatár használatának elfogadása nehezen ment.
A könyvtár tervezte, de csak 1994-ben jött létre a Könyvtárért Alapítvány. Célja olyan dokumentumok beszerzése, amelyeket a beszerzési keretből már nem lehet megvásárolni, valamint a zenei könyvtár létrehozásában segítség és számítógépes fejlesztés. Ez akkor nem valósult meg, mert az alapításhoz szükséges pénzösszeget nem sikerült előteremteni.
Fejlesztési keretből fénymásoló gépet vásárolhatott, melyre nagy igény volt már. Mivel a könyvtárnak bevételeket kellett teljesítenie és ehhez nem volt elég a késedelmi, könyvtárpártolói díj és a fénymásolásból befolyt összeg, új forrásokon kellett gondolkodnia. Úgy döntött, hogy két termét szabaddá teszi és bérbe adja. A földszinten található irodák közül a legkisebbet, mely a 2-es számú feldolgozó néven szerepel, bérbe adta először egy tanácsadó irodának, majd egy bőrdíszművesnek. A művelődési háztól való szétváláskor kapott a könyvtár egy termet klubszobának, de mivel mellette egy kung-fu terem van, a klubszoba semmiféle előadás, foglalkozás megtartására nem alkalmas. Ezt bérbe adta a SZIKE-nek (Százhalombattai Ifjúsági Közművelődési Egylet).
A könyvtár folyamatosan különböző pályázatokon vesz részt és figyelemmel kíséri azokat.
1992-ben fejlesztési keretből videó állományát tudta bővíteni, mely a felnőtt könyvtárban található és ott kölcsönözhető. A felnőtt könyvtár felvállalta a természetgyógyászat terjesztését a városban, klubjai e köré csoportosulnak. Rendszeres előadások zajlanak e témában, ismétlődőek a fényadó tanfolyamok. Működik a Fényadó-pont kör, melynek tagjai várják az érdeklődőket és a gyógyulni vágyókat. Évek óta jóga tanfolyam zajlik kezdő és haladó szinten. Természetesen a könyves ünnepekhez kapcsolódó rendezvények sem maradtak el. 1993-ban 15 előadásból álló történelmi előadássorozat került megrendezésre, a Történettudományi Intézet közreműködésével. Az érdeklődés addig tartott, míg a sorozat el nem érte az iskolai követelmény határát.
A gyermekkönyvtárnak szorosan vett iskolai könyvtári funkciókat nem kell ellátnia, mióta az iskolák kivonultak a könyvtárból. Az olvasóvá nevelés, az olvasás megszerettetése továbbra is a legfontosabb cél. 1992-től itt is bevezették a könyvtárpártoló tagságot.
A Könyvtár felvállalta a városban a cserkész mozgalom megszervezését, és 1992. májusában megalakult a cserkészet százhalombattai szervezete, a Szent László Cserkészcsapat. Vezetőjük Sefcsik Gergely.
Állandó, már említett klubjai mellett megalakult a gyerekek környezetvédő csoportja. Hetente találkoznak, gyakran szerveznek kirándulásokat, 1993-ban táboruk is volt Szanticskán. Folyamatosan kerülnek megrendezésre továbbra is rendhagyó órák, különböző előadások neves személyiségekkel, gyakoriak a játszóházak és volt fafaragó tábor is.
1994. december 6-án töltötte be 10. évét a gyermekkönyvtár. Egész napos programmal tette emlékezetessé ezt a napot gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.
1992. április 13-án nyílt meg az olvasók, illetve hallgatók előtt a Városi Könyvtár zenei könyvtára. Induló állománya a felnőtt könyvtár hangzódokumentumaiból állt, és még egy ideig ezt használta az ízlésesen berendezett, jól felszerelt zenei könyvtár. Állománygyarapításra a nyitás évében mindössze 16 ezer forintot kapott. Ebben a könyvtári részlegben található dokumentumok nem kölcsönözhetőek, csak helyben hallgathatóak. Iskolai csoportok is felkereshetik e könyvtári részleget, zenetörténeti előadásokat hallgathatnak, természetesen zenei aláfestéssel. A könyvtáros egy komoly zenei és egy rock klubot működtet, havonta egyszer találkoznak az érdeklődők.
Fejlesztési keretből számítógépet vásárolhatott a könyvtár, mely a zenei könyvtárban került felhasználásra. A hallgatók, a tagok adatait vitte fel rá a könyvtáros és folyamatosan a zenei könyvtár állományát.
A könyvek beszerzése ebben az időben már nem kizárólagosan az Új könyvek jegyzékéből történt, mert hosszú a szállítási idő. Megpróbált a könyvtár olyan helyeken vásárolni, ahol nagyobb kedvezményt kínálnak, és az újdonságok hamarabb az olvasók kezébe kerülhetnek. Ez több munkát, feladatot hárított a feldolgozó részlegre, mert a könyvek feldolgozatlanok voltak, a bibliográfiai leírást, a könyvek felszerelését el kellett végezni. Egyedül az Új könyvek jegyzékéből rendeltek érkeztek feldolgozottan.
A könyvtár a számítógépesítésére éveken keresztül várt. Végül 1995-ben a manuális feldolgozásnak vége lett, a Szirén integrált könyvtárkezelő rendszert alkalmazza a könyvtár. Hálózatba kötött kommunikációs rendszer ez, melynek munkaállomásain folyik a kereső, feldolgozói, s későbbiekben a kölcsönzési tevékenység. Megvalósulhat a könyvtár összes dokumentumának számítógépes feldolgozása, könyvek esetén a Szirén adatbázisból előhívható adatok segítségével. Ez az adatbázis a Magyar Nemzeti Bibliográfia alapján készül, mely a Magyarországon 1976-tól megjelent és köteles példányként beszolgáltatott könyveket tartalmazza.
1996-ban jelentős döntésre került sor az önkormányzat részéről, mely a könyvtár életében nagy változásokat eredményezett: a város Internet Központ és Kávézó-t hoz létre és ezt a Városi Könyvtár intézményi keretei közé helyezi. A Központ elsősorban az iskolák, majd a többi intézmény, ipari és kereskedelmi cégek, valamint magánszemélyek Internet hozzáférését biztosítja. Az ünnepélyes megnyitóra 1997. október 14-én került sor, ahol a szakelőadó Ungvári Tamás volt, a Központot Vezér Mihály polgármester adta át.
A könyvtár épületének átadása óta eltelt már egy kis idő, szükségessé vált néhány változtatás külső arculatán. Azok a bútorok, melyekkel ideköltözött, egyébként sem könyvtári célokra készültek. A 90-es évek közepén sikerült a régi kölcsönző pultokat lecserélni, és új irodabútort kapott a felnőtt-, a gyermekrészleg és a feldolgozó irodák. Sor került a telefonhálózat fejlesztésére is.
1994-től a könyvtár nyitva tartási rendje megváltozott. Június 15-től augusztus 20-ig 12 órakor nyit ki a könyvtár, így viszont egész nyáron nem zár be hosszabb időre, míg az egyes részlegeket egy-egy olvasószolgálatos könyvtáros egy kisegítő dolgozóval el tudja
látni, tehát a szabadságok gond nélkül kiadhatók, illetve kivehetők. 1997-ben úgy módosult tovább, hogy a könyvtár minden részlegében egységessé tette a nyitva tartást az év többi részére vonatkozóan: 10-18 óráig.
A könyvtár vezetője, Sinkáné Illés Lívia 1993-tól GYED-re, majd GYES-re ment. A könyvtár megbízott vezetője Szalai Gáborné lett. Sinkáné megbízása 1995. árpilis 30-ig szólt. Pályázat kiírására került sor, melyre Sinkáné mellett Szalai Gáborné felnőtt könyvtáros pályázati munkája is beérkezett. Az Önkormányzat és a könyvtár kollektívája egybehangzóan Szalainé mellett döntött. Így tehát 1995. május 1-től Szalai Gáborné a Városi Könyvtár vezetője. Megbízása 2000. április 30-ig szól.
A könyvtár, mikor 1984-ben az új épületbe költözött, letéteket tartott fenn a Hága László munkásszállón és az Óvárosban. A Hága szállón elhelyezett letét működése évekig szünetelt, bár a könyvek kint voltak a polcokon. Sem könyvtárosa, sem látogatója nem volt már, emiatt 1995-ben végképp felszámolták.
Az óvárosi könyvtár a művelődési ház átépítése miatt 2 évig nem működött. Az Óvárosi Művelődési Ház tetőterét építették be, ahol műtermeket alakítottak ki. A Városi Könyvtár visszahozta letétbe helyezett állományát, melyek nagy részét leselejtezte (elavulás, duplum). Az átépítési munkálatok befejezése után kb. 200-300 db dokumentum ismét visszakerült, s járat néhány folyóiratot is a művelődési ház.
1999 nyarán megtörtént a Városi Könyvtár állományának teljes leltározása. Ezzel egy időben minden könyv típusú dokumentum adatainak számítógépre vitele és felvonalkódozása. Az volt a végső célja e munkának, hogy elkezdődhessen a számítógépes kölcsönzés, s a papír alapú katalógus helyett a gyorsabb és biztosabb számítógépes formát használhassa mind az olvasó, mind a könyvtáros a tájékoztatásban.
Több éve zajlanak előadások a Hamvas Béla Szellemi Szabadegyetem keretén belül. Neves személyiségek beszélnek Hamvas Béláról, az általa képviselt szellemiségről, több témát érintve ezáltal. A könyvtár dolgozói úgy gondolták, könyvtáruk ne csak egy legyen a városi könyvtárak sorában, ezért az előbb említett szellemiséget felvállalva úgy határozott, hogy felveszi Hamvas Béla nevét. Az Önkormányzat elfogadta e tervet, és 1999. december 1-jén megtörtént az ünnepélyes név felvétel.
A könyvtár neve Hamvas Béla Városi Könyvtár.
A könyvtár 2000. áprilisában lesz 30 éve, hogy városi könyvtárként funkcionál. Ha emlékszünk még Toldy Ferenc szavaira, és végig tekintjük e könyvtár eddigi tevékenységét, láthatjuk, hogy dolgozói szívvel, lélekkel fáradoztak azon, hogy a könyvtárat élő hatalommá emeljék. De tudják, a könyvtár itt nem állhat meg, haladnia kell és lépést tartania a társadalom, a világ fejlődésével, az emberek igényeivel, nehogy holttetemmé váljon.
Színes kép gyüjtemény:
 |
| Bronzkori edény a Földvár feltárásából |
|
 |
| Római fürdő feltárás közben |
 |
| Római családi sírkő |
 |
| Gázturbina Gl, G2 üzeme |
|
 |
| A maradék-feldolgozó üzem beruházása |
|
 |
| Hőerőmű melegvizére alapított TEHAG halszaporító medencéi |
|
 |
 |
| Százhalombatta város régi és új címere |
 |
| A DHV Óvoda játszótere |
 |
| Az l. sz. Általános Iskola homlokzata |
|
 |
| Ünnepség az Eötvös Loránd Általános Iskolában |
|
 |
| Gála az Arany János Általános Iskolában |
|
| HIÁNYZÓ kép |
| A Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola belső tere |
| HIÁNYZÓ kép |
| A "Matrica" Múzeum épülete |
 |
| A Városi Művészeti Iskola fúvósokkal kiegészített gitárzenekara |
 |
| A felnőtt részleg a Hamvas Béla Városi Könyvtárban |
 |
| A Barátság Művelődési Központ épülete a főtéren |
|
 0 |
| Ünnepélyes balettvizsga a Barátság Művelődési Központ színpadán |
|
 |
| Adventi koszorú készítése a Művelődési Központban |
|
 |
| Kézműves játszóház a főtéren |
 |
| Fozöverseny a Battai Napok keretében |
 |
| Városi strand |
A kezdetektől a hatvanas évekig
Százhalombatta művelődési otthonának története a hatvanas évek végéig hasonlóan alakult az ország más településeinek sorsához.
Az 1939-ben népszínműveket színpadra állító falusi fiatalok és a mesteremberek összefogásából épült meg a művelődés első hajléka a jelenlegi Óvárosban. A társadalmi összefogással épült ház azoknak a művelődési otthona lett, akik építették. Ok tartották benne ünnepeiket, lakodalmaikat, báljaikat, itt mutatták be népszínműveiket. Ide fogadták a környékről érkező színjátszókat, táncosokat. Itt voltak a gyermekek és falusi fiatalok összejövetelei. Az egyesület által működtetett művelődési otthon 1945 után is folytatta hasonló módon a működését. A szabadművelődés (1945-49) korszakában Százhalombattán is alakultak politikai, egyházi és ifjúsági szervezetek, élt a tűzoltó egyesület, közösségi otthonuk a falusi művelődési ház volt.
Az épület 1948-ban került állami tulajdonba. A községi tanács megalakulása után fokozatosan a központosított művelődésirányítás elvei érvényesültek. Beülhetett a falu lakossága az első vándormozi előadásokra, megszervezték számukra az új ünnepeket. A népművelés alapelve itt is érvényesült: az ismeretekben szegény, világnézetében elmaradott lakosságot föl kell emelni, felvilágosítani. Világnézetét, termelési kultúráját, művészeti érdeklődését, olvasottságát olyan módon kell fejleszteni, hogy megvalósítsa az új szocialista embereszményt. A filmet tartották ebben az időben az átnevelésre legalkalmasabbnak, így 1952. november 7-én az Istenek tanácsa című filmvetéssel állandó mozi kezdte meg működését Százhalombattán.
A művelődési otthonban működött a könyvtár. Itt kapott helyet a helyi pártszervezet, valamint az ifjúsági és nőszövetség helyi szervezete. A Hullé (Tumba) Ferenc gondnok által vezetett otthonban a bálokon kívül ünnepi összejövetelek, sorozás, mozi, vasárnaponként pedig a focisták öltözője működött. Dubecz Tivadar volt a mozi üzemvezető-gépésze.
Önálló életet élt a faluban élő szerbek művelődéstörténete. Művelődési otthonuk a szerb egyházi iskola. Az iskola 1948-ban az államosítást követően még két évig működött. 1967-ig kellett türelmesen várniuk, hogy visszakapják nagytermüket, ahol Délszláv Klubot hozhattak létre.
Százhalombatta más településrészein - Dunafüreden, Zoltán- és Franciska-pusztán és az újtelepen - nem volt művelődési otthon jellegű épület vagy terem. A lakossági összejövetelekre a kialakított tantermekben volt mód.
Az ötvenes évek végén történt országos ipartelepítési döntések Százhalombatta falu történetét alapvetően megváltoztatták. 1961. augusztus 26-án a buldózerek megkezdték a földmunkákat. Elektromos erőmű, kőolaj-feldolgozó ipar és lakótelep építése indult meg egyidőben. A falu gazdasági alapját biztosító termelőszövetkezet és téglagyár mellett a fiatalok számára vonzó munkalehetőségeket kínáló ipar került Százhalombattára.
A lakótelepen évente 150-200 lakást adtak át az üzemeltetőknek. Iskola, óvoda és bölcsőde épült. 1965-ig elkészült az orvosi rendelő, a mentőállomás, a gyógyszertár, a szolgáltató ház, a Százhalom étterem és az első ABC. A lakótelep soha nem látott dinamikával épült.
Az Óvárosban a hagyományos falusi élet fölbomlott. A fiatalok nemcsak munkahelyet, de lakóhelyet is változtattak, a lakótelepre költöztek. Olyan mértékű ideiglenes lakosság jelent meg a településen, melynek szabadidejét képtelen volt értelmesen, színvonalasan ellátni a helyi közigazgatás. A kocsmák és a Százhalom étterem nyújtott némi szórakozási lehetőséget. A művelődési otthonban működő mozi látogatói nem csupán a faluból, de a munkásszállón élőkből is állt. A könyvtár a falusi gyermekek és idősek ellátását szolgálta. A mai Óvárosban két önszerveződő közösség működött a hatvanas évek végén: az Ifjúsági Klub és a Szerb Nemzetiségi Klub.
Az 1966-ban részben, majd 1968-ban véglegesen átadott lakótelepi iskola alapvető változást hozott a település életében. A központ már nem az Óváros, hanem a lakótelep lett, hamarosan a községből várossá váló település közigazgatása is a lakótelepre költözött.
A magyar nehézipar két bázisa a Dunamenti Hőerőmű Vállalat és a Dunai Kőolajipari Vállalat Százhalombattára kerülésével a vállalatoknak kellett megoldani a település egészségügyi, szociális, lakás és művelődés ügyeit. Az erőmű és kőolaj-finomító építésében 1960-tól folyamatosan változó négy-ötezer építő és szerelő dolgozó vett részt. Az építkezéseken elsősorban férfiak dolgoztak, az ő rövidke szabadidejük hasznos eltöltését szolgálta a barakkszállásokon kialakított TV-szoba. Ha növelték a dolgozói létszámot, a szobák lakószobákká váltak. 1967-ben a két nagy építkezés beruházói és vállalati szakszervezeti szervei kényszerítették ki a szálláskörzetben művelődési otthonok létesítését. A két munkásszállón lévő művelődési otthon mellett a lakótelepi DKV II. munkásszállón (Ifjúság u. 1.) működött szállóklub, valamint a DHV lakótelepi munkásszállón klub és mozi.
A művelődési otthonokban a mozi mellett klubszoba tartott nyitva biliárd- és rexasztallal, játékasztalokkal. Működött mindkét helyen szakszervezeti letéti könyvtár. A két intézményt főállású, szakképzetlen gondnokok üzemeltették, tiszteletdíjas segítőkkel.
A hatvanas évek végén vált ismertté, hogy Százhalombatta város lesz.
A hetvenes évek
A nagypolitikában túl vagyunk 1968-on. Százhalombattán a két nagyvállalat vezetése fölismerte, hogy a településirányítás képtelen mit kezdeni az egyre bővülő lakóteleppel, ha itt falusi közigazgatás marad. Kell, hogy legyen egy belülről szerveződő, városépítő gondolat, mert a nagyberuházás folyamatos bővítése, működtetése már nem képzelhető el készenléti lakóteleppel. Gondot okozott számukra, hogy lakóhelyi intézményeket kellett vállalati keretek között fenntartani. Politikai súlyuk, kapcsolataik eredménye, hogy 1970. március 28-án a DKV Művelődési Házban megalakult a városi tanács.
 |
| A DKV Beruházások Művelődési Háza 1968-ban |
A közművelődés, a művelődési otthon területén milyen állapotok voltak? Az erőmű munkásszállóin működött a Dunamenti Művelődési Ház szakszervezeti fenntartásban, a közvetlen környezetében háromezer szállólakóval. A Kőolaj-finomító szálláskörzetében 1971. január 1-én létrejött a Barátság Művelődési Ház Szekeres Zoltán igazgató vezetésével. Munkatársai Cseh Márta (Szalai Gáborné) könyvtáros, Fröhlich József szervező, 1971-től Takács Péter népművelő. A finomító és a beruházáson résztvevő egyéb vállalatok közös fenntartásában működő Barátság Művelődési Házban nem csupán a várossá nyilvánítás ünnepe zajlott, de ez az intézmény kapott lehetőséget a városi művelődési otthoni feladatok ellátására is.
A várostól távol, a munkásszálló körzetében működő, városi feladatokat is ellátó Barátság Művelődési Ház kereste helyét, szerepét, kapcsolatait a lakótelepen és az Óvárosban. Az első gyümölcsöző kapcsolat az általános iskolával való együttműködésből eredt. Az iskola vezetése, a pedagógusgárda nem csupán a városi, de a munkásszállón folyó oktató-nevelő munkához is segítséget adott. A művelődési ház a gyermekszakkörök, művészeti csoportok munkáját segítette.
Az Óvárosban működő klubok átvétele zavartalanul történt. A Csupics Demeter és öttagú vezetőség által működtetett Délszláv, de valójában Szerb Nemzetiségi Klub 1991-ig töltött be fontos szerepet az óvárosi szerb lakosság kultúrájának, hagyományainak megőrzésében. A klub adott otthont a szerb nyelvű történelmi, irodalmi előadásoknak, a szerb népművészetet bemutató kiállításoknak, vendég klubok, művészeti együttesek fogadásának. Itt indult szerb ének és néptánc képzés, itt működött a szerb nyelvű könyvtár.
Az Óvárosi Ifjúsági Klubot megszűnéséig, 1988-ig Horváth Ferenc vezette. Az óvárosi fiatalok találkozóhelye, összejöveteleinek színtere volt ez a klub.
A Barátság Művelődési Ház fenntartója a Dunai Kőolajipari Vállalat Szakszervezeti Tanácsa volt. Bevételei állami támogatásból, a vegyipari és építőipari szakszervezeti központok támogatásából, valamint a munkásszállón érintett cégek szakszervezeteinek átadott pénzösszegekből állt. A szakmai tevékenysége: rendezvény és mozi bevételt, játékasztalok- és klubbevételeket tartalmazott.
A Dunamenti Művelődési Ház fenntartója a DHV Szakszervezeti Bizottsága volt. Bevételeinek forrása: a városban, a DHV klubban működő moziból és a saját bevételeiből jöttek össze, valamint támogatást kapott a Vasas Szakszervezettől.
A Barátság Művelődési Ház közös fenntartású intézményként, egységesen látta el a művelődési otthoni és könyvtári munkát. 1971-ben történt meg az Óvárosi Könyvtár átvétele, 1972-ben a lakótelepen a DKV I. szálló földszintjén nyílt meg a - Kőolajipari Vállalat közvetlen anyagi támogatásával - a Városi Könyvtár. A munkásszállókon és a vállalatoknál szakszervezeti letéti könyvtárak működtek.
A Barátság Művelődési Ház fenntartásában az évek múlásával egyre nagyobb szerepet vállalt Százhalombatta Városi Tanács.
A kultúraterjesztő népművelés szándéka mellett a 70-es évek elejétől a szakmában felmerült az a gondolat, hogy a művelődési otthon nem csupán egy országos hálózat része, mely közvetíti az országos művelődéspolitikai akaratot, hanem egy olyan helyi intézmény, mely a településen élők művelődési igényeit, szokásait, óhaját figyelembe véve kell hogy végezze közösségszervező, fejlesztő munkáját. Olyan feltételeket, kereteket hozzon létre, ahol az önművelés, a közösségépítés is lehetőséget kap.
1973 után a régi és új szemlélet párhuzamai fölfedezhetők a helyi közművelődésben. Az önszerveződő közösségek már az új útirányt járták. A közoktatás-közművelődés kapcsolatrendszere is hordoz ilyen elemeket, míg a mozi, a rendezvények, az ismeretterjesztés inkább kultúraközvetítés.
A Barátság Művelődési Ház statisztikáit lapozva átlagban 1970-1973 között évenként 280-300 mozielőadás, 4-5 politikai, szakszervezeti és KISZ rendezvény, 18-20 műsoros est, valamint 50-60 ismeretterjesztő előadást találunk.
Az 1972-ben vásárolt korszerű mozigépekkel 1973-tól az iskolaudvaron nyári, városi szabadtéri mozi üzemelt.
1973. január 1-től Takács Péter az intézmény vezetője.
A munkásszállón 1973-ban valósult meg az első magánvizsgára előkészítő tanfolyam. Huszonegy felnőtt itt szerzete meg a tudást és a 7. osztályról szóló bizonyítványt. A felnőttoktatás 1975-76-ra kiszélesedett, közel 500-an végezték el a 7.-8. osztályt a 160-180 órás kurzusokon. De indult képzés az analfabéták részére is. Gyorsított formában - egy év alatt két osztály elvégzésével - tanultak a 4 osztállyal rendelkezők.
A Barátság Művelődési Ház a kor irányelveinek megfelelően nevelési tervében az alábbi feladatokat látta el:
- Világnézeti nevelés, politikai agitáció. Ezen a címen szervezi a városi, politikai ünnepségeket, segíti és támogatja a szakszervezeti és KISZ oktatást, képzést.
-Az általános és szakmai oktatás feladatkörben szervezte az általános iskolai felnőttoktatást, a szakmai munkásakadémiákat, a szocialista brigádok kulturális vállalásait és vetélkedőit.
-Az ismeretterjesztő tevékenység körébe tartozott, hogy a TIT városi szervezetével közösen munkásakadémiai sorozatokat, ismeretterjesztő filmvetítéseket szerveztek, létrehozva egy olyan helyi előadó gárdát az értelmiség köréből, akik vállalták, hogy korszerű eszközökkel előadásokat, idegen nyelvi képzést tartanak.
- Esztétikai nevelés körében a műsoros rendezvények sora biztosította, hogy a közoktatással együttműködve az óvodások és iskolások részére, életkori sajátosságuknak megfelelő színházi előadások és rendezvények legyenek. A felnőttek számára a szórakoztató rendezvények mellett megjelent 1973 tavaszi évadján a Klubszínház sorozat, ahol a magyar előadóművész, színészgárda legjava fordult meg városunkban: Mensáros László, Básti Lajos, Bánffy György, Koltai János, Tímár Béla, Béres Ilona, Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Papp János, Tóth Judit és Cs. Német Lajos, Piros Ildikó és Huszti Péter, Berek Kati, Marossy Júlia, Jancsó Adrienn, Faragó Laura.
A nagyközönség igényeit - a Barátság Művelődési Házban, a Dunamenti Művelődési Házban, és az Óvárosi Művelődési Házban - a műsoros rendezvények és a Déryné Színház előadásai szolgálták.
A Népművelési Intézet által koordinált Nyitott Ház kísérletbe 1975-ben azért kapcsolódott be a Barátság Művelődési Ház, mert szakmai megújulást, reformokat várt a közművelődésben. Két éves előkészítő munka után 1977. október 1-jén megnyílt a DKV II. szállón a Városi Információs Központ. Az önkéntesség, az önszerveződés alapelvén széleskörű feltételeket teremtett az olvasásra, a beszélgetésre, ismeretszerzésre vágyó felnőtteknek a kiemelt témákban - turizmus, kulturális, szórakozási lehetőségek, öltözködés, divat, lakáskultúra, barkácsolás, hímzés, díszítés - olyan tematikus anyagokat készítettek, melyek segítettek az eligazodásban.
Az Információs Központ olyan társas összejövetelek színtere volt, ahol első kézből lehetett tájékozódni a világban. Történészek, újságírók, költők és sportolók voltak a rendszeres vendégek. A Százhalombattán élő érdeklődő fiatal értelmiség számára olyan érdekes és szokatlan találkahely volt ez, ahol bekapcsolódva a város életébe, részesei lehettek a hasonló korosztály közösségének.
A másik kísérlet a lakóklubok létrehozása volt. Elvileg minden tömblakásban vannak kihasználatlan közösségi terek, ahol a ház lakóinak "klub szobája" kialakítható. A lakóklubban találtak otthont a nyugdíjasok, itt kerestek menedéket a szociálisan, mentálisan hátrányos helyzetűek. Innen indult ki az a szociális gondoskodó tevékenység, mely a nyolcvanas évek végére alapítványok, egyesületek formájában kért teret a maga számára.
A Lakóklubban és az Információs Központban verődtek össze azok a fiatalok, akik Magyarországon elsőként a világháború után 1982-ben létrehozzák saját akaratukból a Százhalombattai Ifjúsági és Közművelődési Egylet - közismert nevén: SZIKE - ifjúsági közösségét, mely független volt minden szervezettől, szövetségtől. Átalakulva, megújulva napjainkban is működik.
A lakótelepi pincékből indult számtalan csoport, tevékenység: díszhalas szakkör, szövő szakkör, kézműves műhely, képzőművészeti szakkör.
Pest megye vezetőinek akarata és szándéka kellett ahhoz, hogy a Százhalombatta Városi Tanács és a Madách Színház együttműködési megállapodást írjon alá. Az 1975-ben megkötött szerződést a színház tizenöt éven át tartotta irányadónak, és segítette, hogy a színészek önálló estjei és a mozdítható színházi produkciók eljussanak Százhalombattára. Az együttműködés aláírásakor adták át a DKV 600 férőhelyes színháztermét, mely alkalmas volt nagyrendezvények fogadására, vállalati és városi rendezvények megtartására. Ekkor készült el a Hága László mérnökről elnevezett szálloda és klubövezet, amely sokkal jobb feltételeket biztosított a munkásszállás körzetében.
A mozi területén a legnagyobb változás 1976-ban történt. Ekkor kerültek szélesvásznú filmvetítő gépek a Barátság Művelődési Házba. A munkásszálló lakói mellett megjelentek a városi fiatalok is a moziban.
Az intézményhez közvetlenül kapcsolódtak a vállalati törekvések. Nyáron napközis táborokat szerveztek, a Barátság Művelődési Ház a BIOGALlal kötött megállapodás szerint évente negyven gyermeket visz csereüdülésre Debrecenben. De a művelődési házak szervezték a vállalati üdültetések zenés, szórakoztató programjait, a vetélkedők, szilveszteri mulatságok összeállítását.
A vállalati KISZ Bizottságokkal közösen csatlakoztak a tavaszi Forradalmi Ifjúsági Napokhoz, amikor a politikai ünnepek mellett vetélkedők, író-olvasótalálkozók, koncertek kerültek megszervezésre.
A nyár eleji Százhalombattai Ifjúsági Napok létrehozásával máig tartó találkozókat hoztak létre. Ilyenkor lehetett látni, hallani olyan zenészeket, zenekarokat - Nagy Feró, Schuszter Lóránd, Hobo -, akik nem tartoztak a dédelgetett sztárok közé. Ezen alkalommal mutatták meg magukat a helyi zenekarok, zenészek: az ORIGO, a LABIRINT és a TABULA RASA zenekarok.
A városi igényeket a Városi Tanács VB Művelődési Osztálya közvetítette, Tüske László osztályvezető állt élére a közoktatás-közművelődés együttműködésének, Mitták Ferenc közművelődési felügyelő szakavatottan koordinálta az intézmények munkáját.
Egy-egy évad terve az ovi-mozitól az általános iskolai fakultáció segítéséig terjedt. A II. sz. iskolaépület 1973-ban történő átadásával bővültek a lehetőségek. Helye lett a helytörténeti és képzőművészeti kiállításoknak, művészeti csoportok működésének és bemutatóinak, valamint a nyelvtanfolyamoknak.
Az 1976. november 30-án aláírt együttműködési megállapodás alapján az iskolai nevelési-oktatási tervhez kapcsolódó rendezvénysorozatot állított össze a két közművelődési intézmény. Az iskola és az óvodák vezetői, közművelődési felelősöket bíztak meg az együttműködés lebonyolításával. Az általános iskola Dávid László igazgató vezetésével helyet adott a társastánc tanfolyamoknak, a balettnek, az ifjúsági- és felnőtt honismereti szakköröknek, a fúvószenekarnak, a fotó-, báb- és képzőművészeti szakköröknek.
A helyi közművelődés legfontosabb terepe a közösségfejlesztés: a művészeti csoportok, szakkörök és klubok körében végzett tevékenység. Az első városi szakkör 1971-ben alakult, Matrica Múzeumbaráti Kör néven, Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes vezetésével. A szakkört 15 lelkes helytörténet-kutató hozta létre. Céljuk az volt, hogy a város gazdag régészeti múltjára felhívja a figyelmet. Legfontosabb törekvésük a leletmentés volt. A beruházások területén sírokat, útjelző köveket forgattak ki a földgépek, vagy a téglagyár területén abrómaláskor kerültek elő a földbe rejtett múlt emlékei.
A Múzeumbaráti Kör első előadói régészek - Topái Judit, Tettamanti Sarolta, Kovács Tibor - voltak. Topái Judit méltán csodálkozott, hogy múzeum nincs, de múzeumbaráti kör már van. A múzeum tizenöt évvel később jött létre, de az értékek összegyűjtése már ekkor elindult. Az évenként megrendezett helytörténeti-néprajzi kiállításoknak nagy közönségsikere volt. A 108. épület pincéjében Stroján Antal és Hetves Józsefné keze nyomán gazdagodó állandó gyűjtemény jött létre. Itt sok-sok fiatal városlakó rendkívüli történelem óra keretében gondolkodhatott el a település izgalmas múltjáról. Múzeum, romkert, képzőművészeti galéria létrehozása szerepelt a tervek között. Néhány évig a felnőtt körben is aktív Mitták Ferenc történész szakszerű vezetésével ifjúsági honismereti szakkör működött.
1972-ben alakult meg a Barátság Művelődési Ház szervezésében - az általános iskolában - a fúvószenekar. Az Ercsi Honvédség támogatásával hét éven keresztül működött a zenekar, majd szakmai vezető hiánya miatt megszűnt.
Fotószakkörök - miután mindkét művelődési házban volt fotólabor - a kezdetektől működtek. A Barátság Művelődési Ház szakkörét Győrik János, a Dunamenti Művelődési Ház fotószakkörét Kóti Attila vezette sikeresen.
 |
| A Liszt Ferenc Vegyeskar 1974-ben |
A városban elsőként működő művészeti csoport a Villon Irodalmi Színpad volt. A DKV KISZ Bizottság hozta létre 1972-ben az irodalmat kedvelő vállalati dolgozókból. A Szalai Katalin, később Bicskei Gábor, majd Mazumel Ferenc vezette csoport 1973-tól tevékenykedett a Barátság Művelődési Ház és DKV KISZ közös működtetésében. Előadásaik, bemutatóik mindig nagy érdeklődésre tartottak számot. Villon, Dózsa, Petőfi, Brecht és Goldini műsoruk nem csupán Százhalombattán, de az országos szakmai fórumokon, bemutatókon is sikert aratott. Bejutottak a Ki Mit Tud? országos döntőjébe, ahol arany fokozatú minősítést értek el. Az összetartó közösség nehezen fogadott be új jelentkezőket, így a fiatalok családi állapotának megváltozása után 1981-ben a művészeti csoport megszűnt. Az irodalmi színpadot a csoport tagjaként és a Barátság Művelődési Ház népművelőjeként Major Tamás segítette.
A Barátság Művelődési Ház keretei között elsőként alakult művészeti csoport a Liszt Ferenc Vegyes Kar volt. Az énekkart 1973-ban tizenöt lelkes polgár részvételével Takács Péter szervezte. Az alapító karnagy Zwolenszky Antal - a Zeneakadémia végzős hallgatója - egyéves karvezetés után külföldre távozott. 1974-ben kerültek a városba Strausz Kálmán és Könözsi Veronika karnagyok. Az ő irányításukkal alakult ki a kórus szakmai programja, indult meg a zenei élet Százhalombattán. A kórus szakmai fejlődését, létszámbeli gyarapodás követte. Első nagy sikerüket 1975-ben a Vegyipari Dalos Találkozón érték el, a szakmai zsűri elismeréssel szólt a kórusról. 1976-ban a Szocialista Városok Kórus Találkozóján arany minősítést szereztek. 1977-ben fogadták az osztrák Attnang-Puccheim város kórusát, és 1978-ban utaztak először külföldre - nyugatra. 1979-ben a Liszt Ferenc Vegyes Kar volt a házigazdája a III. Országos Vegyipari Dalos Találkozónak. Hollandiában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban, Erdélyben, Szlovákiában és Észtországban szerepeltek nagy sikerrel. A Kórusok Országos Minősítésén 1990-ben már új vezetőkkel - Z. Juhász Irén és Zongor Árpád karnagyok - elnyerték a "Fesztiválkórus fokozat"-ot. 1996-ban a "Hangversenykórus Cum Laude" szint elérésével az ország egyik legmagasabb minősítését kapták. A város a kórus kiemelkedő munkáját 1994-ben "Kultúráért Százhalombatta" kitüntetéssel ismerte cl. 1996-ban a Liszt Jubileum évében méltóan ünnepeltek: az Önkormányzat anyagi támogatásával megrendezték a Liszt Ferenc Vegyes karok I. Fesztiválját. A kórus negyedszázados évfordulóján külföldi vendégkórusokkal közösen mutatták be Kodály Psalmus Hungaricusát. 1999. október 23-án a város a legmagasabb kitüntetést a PRO URBE díjat adományozta a kórusnak.
A Tavasz Gyermekkar 1978-ban jött létre, mint első városi gyermekkórus, Strauszné Könözsi Veronika vezetésével. A hatvan gyermeket összefogó énekes csoport magas színvonalú szakmai munkával, hazai és külföldi fellépésekkel, turnékkal szolgálta az egyetemes zenekultúrát. A kórus átalakulva szűnt meg 1988-ban, amikor a felnőtt gyermekekből létrejött a Fiatal Enekesek Női Kara. 1998-ban alakult újjá a rendkívül magas színvonalú kórus, Chorus Matricanus néven, jelezve, hogy kötődik a városhoz, annak történelmi múltjához.
1974-ben alakult a Barátság Művelődési Ház működtetésében a Montázs Amatőr Filmszakkör. A DKV-tól kapott pincében vállalati műszaki dolgozók próbálták megörökíteni a város történetét. Itt készültek azok a kisfilmek, portréfilmek, melyekkel nem csak a helyi klubokban, de Pest megyei és országos rendezvényeken, találkozókon és versenyeken is eredményesen szerepeltek. A szakkör alkotói Schneider József, Gyöngy Kálmán, Dohárszky Ferenc, Szamosi Gyula, Hangyási János, Ulrich Miklós és Pável Nándor voltak. Egy-egy évben 8-10 filmet készített el a szakkör: 1975: Lengyelország - fekete-fehér diafilm, Szórakozás és munka - fekete-fehér rajzfilm, Útépítés - fekete-fehér dokumentumfilm, Ballagás 1975. - színes, Elszabadult fantázia - fekete-fehér gyurmafilm (díjat nyert az országos bemutatón) A múlt jövője - fekete-fehér hangosított, régészeti riportfilm. A díjak, elismerések közül kiemelkedik Gyöngy Kálmán alkotása - "Csak úgy mondom" -mely a Nemzetközi Környezetvédelmi és Egészségügyi Fesztiválon 1978-ban Nagydíjat kapott. 1978. június 27-én és 1985. április 4-én vetítette a Magyar Televízió. Az amatőr filmszakkör lába alól a technika gyors fejlődése, változása húzta ki a talajt. A csoport a videotechnika megjelenésével fölbomlott, egy-egy alkotó a Barátság Művelődési Központ videostúdiójában próbált dolgozni, de itt a városi híradó készítése és riportozás már nem felelt meg az ő elmélyült munkájuknak.
1974-ben Eizenberger Erzsébet népművelő szervezésében alakult meg városunkban az első felnőtt - két évig működő - néptánccsoport. A Vegyipari Dolgozók Szakszervezete által működtetett Bartók Együttes támogatásával sikeresen szerepeltek az augusztus 20-i ünnepségen, vállalati rendezvényeken. Megszűnésének oka: a többműszakosok nem tudtak minden próbán részt venni, így a lemorzsolódás miatt a csoport felbomlott. A szakmai vezetők Fejes Sándor és Varga Zoltán voltak. 1976. és 1978. között Boros Magdolna vezette sikeresen a gyermek-néptánccsoportot, mely 1977-ben fődíjat nyert a Vegyipari Néptánc Találkozón. Öt év múlva születik újjá városunkban a néptánc, de a Forrás Néptánc-együttes már egy sikertörténet.
1973-ban alakult meg a Hazafias Népfront támogatásával Százhalombattán a Seres Olivér Kertbarát Szakkör. Az Óvárosban és az újtelepen megtartott szakmai előadásokkal csatlakoztak a kertművelő mozgalomhoz. Az 1973-ban megtartott első Mezőgazdasági Könyvhónapon nem csak előadást tartottak, és könyv volt kapható, de árusítottak vetőmagokat, kisgépeket is a helyi ÁFÉSZ közreműködésével. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Százhalombattára kerülésével a Mezőgazdasági Könyvhónap városi eseménnyé vált. A kertbarátok, bortermelők honosították meg a napjainkig tartó éves borversenyt. Janecska András vezetésével 1983-tól a TSZ-től bérelt területeken intenzív kertművelés folyt. 1990-ben a Kertbarát Klub egyesületté alakult, hogy tagjainak kárpótlási jegyével - közösségként vegyenek részt a termőföld licitáláson. Sikeresen megszerezték az addig bérelt területeket. Sokan a szakkörön keresztül ismerkedtek meg a biokertészet alapjaival, a szakkör mentora Győrffy Sándor kertész, egyetemi tanár, a szakkör vezetője Kabai Mihály.
A gyermekek mozgáskultúrájának fejlesztésére indult meg 1975-ben a százhalombattai Balett Iskola Tomcsányi Éva balettmester vezetésével. Sok-sok gyermekkel tanította meg az alapokat. A balett iskolából átalakult balett tanfolyamokat Bendák Edit honosította újra az új intézményben. A képzés ma is tart Bogdánné Nagy Rozália népművelő szervezésével.
A Képzőművészeti Stúdió 1976-ban László Bandy képzőművész vezetésével kezdte meg munkáját. A felkészülés időszaka a tehetségek gondozását jelentette, valamint sorozatos bemutatókat. Az Iskola Galéria és a DKV Irodaházi Galéria gondolata mögött az állt, hogy oda kell vinni a képzőművészetet, ahol a közönség nagy számban láthatja. Radóczy Mária, László Bandy és Dobák Józsefné szakkörei, egyéni alkotó munkája színesítette a város képzőművészetét. Márton Béla alkotásait előbb az utca embere láthatta, majd a helytörténeti gyűjtemény számára vásároltak tőle értékes alkotásokat. Ebben az időben volt kiállítása: Rónay Eminek, Gazs Gábornak, Csavlek Andrásnak, a Százhalombattai Képzőművészeti Stúdiónak, a Tolnai Népi Fafaragóknak, valamint Bortnyik Sándor, Papi Lajos, Radóczy Mária, Deim Pál és Szántó Piroska művészeknek is. Kovács Johanna városunkba kerülésével bekapcsolódott a helyi művészeti életbe, képeket készített az óvodák részére. Az új központ megépülésével otthonra leltek a gyermekszakkörök, és a Százhalombattai Alkotók Köre. A BMK Galériában értékes kiállítások sorát rendezik.
Ifjúsági Klubokat az azonos érdeklődésű és azonos vagy hasonló korú fiatalok között lehetett szervezni. Így jött létre a rendelkezésre álló feltételek között az Óvárosi Ifjúsági Klub, a falusi fiatalok találkozó, szórakozó, beszélgető helye. A Barátság Művelődési Házban működő univerzális klub inkább betérő - napi tíz órát dolgozó - fiatalok játéktermeként működött. A BKG Ifjúsági Klubot a Budapesti Kőolajipari Vállalatnál dolgozó KISZ-esek szervezték meg, kicsit azzal a céllal, hogy elkülönüljenek az építőmunkások igénytelenségétől. A Hága László Ifjúsági Klub az új, korszerűbb (négyágyas szobákban lakó) érdeklődőbb fiatalok klubjaként működött. A barakkszállókban húsz emeletes ágy került egy-egy szobába, itt igényt kelteni és kielégíteni rendkívül nehéz volt. Mayer Lajos népművelő szakmai tudásának és szervező munkájának köszönhető, hogy a klubok 1981-ig működtek.
A városban 1974-től működő Városi Ifjúsági Klub, majd 1976-tól a Spektrum Vita Klub László Bandy népművelő munkájának eredményeként a fiatal értelmiség találkozó helyévé vált. A mindig izgalmas találkozók, az érdekes vendégek, új és szokatlan információikkal nem csak megdöbbentettek, de elgondolkodtattak is.
Épülettervek, elgondolások
A közművelődésnek otthont kellene építeni! Merült fel a gondolat, rögtön a várossá válást követően, amikor kiderült, hogy városi kultúrát, kulturális életet, a szabadidő hasznos eltöltését nem lehet tárgyi feltételek nélkül megteremteni.
1970-ben a hatezer lakosú településen csupán az látszott, hogy az elkövetkező években folytatódik az ipartelepítés, új lakótelepek épülnek, megkezdődik a házgyári lakások tömeges építése. Robbanásszerűen fog növekedni a lakosság és egy községi közigazgatás képtelen partnere lenni két kiemelt szintű nagyvállalatnak. A városi alapellátási normák csak később kerültek érvényesítésre. 1970-ben a kérdés az volt, hogy Százhalombatta, azzal, hogy város lett, képes-e önálló pályára állítani belső fejlődését. A szükséges alapellátó intézmények épületei elhúzódva - sokszor a város és a vállatok vezetői torzsalkodása miatt - későn kerültek megvalósításra. A művelődési otthon gyors megoldását először abban látták, hogy egy - az 1967-ben a DKV-nál panelekből felépített - barakk Barátság Művelődési Ház épületének mása kerüljön be a városba. A hullámpala tetős és bitumennel borított padozatú épületet végül is rondasága miatt vetették el.
1975-ben kapott Takács Péter megbízást, hogy készítse el egy városi könyvtár, városi művelődési központ funkcionális tervét, úgy, hogy egy húszezer lakosú város művelődési igényeit 2040-ig kiszolgálja. A várható könyvtári és közösségi igények alapján olyan funkciók kerültek leírásra, melyek ma is élnek az intézményben. A közönség igényeit kielégítő színház, mozi és klubszínház funkciókat egy térbe kellett a tervezőnek venni, miután pénzügyi határokat és paneles építési módot írtak elő. Tóth Dezső építész követte a funkcionális tervet, az információs-könyvtári szárny mellé tervezte a közösségek tereit, míg a közönség a harmadik épületrészben találja meg kulturális otthonát.
A tervek 1978-ra készen álltak. A területkialakítás 1979-ben kezdődött, de finanszírozási gondok miatt az építés lelassult. 1981-ben derült ki, hogy az oktatás terén - a harmadik iskola megépítése mellett is - komoly feszültségek lesznek a nagy létszám miatt. Így a kész terveket újra kellett gondolni. Az iskolai normáknak megfelelő méretűek lettek a közösségi szárny terei, étterem lett kialakítva az ifjúsági klub helyén, nem lehetett speciális tereket berendezni (filmszakkör, kórus szoba stb.). Az épületet két részben adták át: a könyvtári és közösségi szárnyat 1984. december 6-án (a település felszabadulásának évfordulóján), a közönség szárnyat 1985. november 7-én.
A nyolcvanas évektől napjainkig
A város dinamikus fejlődése a nyolcvanas évek elején lelassult, a két nagyvállalatnál még folytak a fejlesztések, de azok már mind építésében, mind működtetésében nem igényeltek új betelepülő nagy létszámú lakosságot. A városban meghatározó szerephez jutott a képzett középréteg. Életmódjuk, szokásaik, viselkedési mintájuk, normájuk azt kívánta, hogy Százhalombatta legyen egy összkomfortos kisváros. A lakáshoz jutást követően olyan nagy anyagi terheket vállaltak a családok, melyeket csak túlmunkával lehetett megoldani. így a felnőtt lakosság szabadideje nagyon kevés volt. Az összkomfortot oly módon képzelték el, hogy a mindennapi élet tere, a város rendelkezzen olyan ellátással, szolgáltatással, művelődési lehetőségekkel, melyre helyben igény és szükség van.
A közművelődés terén a legnagyobb kihívás az volt, hogy állt az új központ épületszerkezete, ha igaz, hamarosan kész, fel kellett készülni a működtetésére. Az új épület átadását megelőzően, 1983-ban indult meg az a folyamat, hogy a városban egységes, városi tanács által irányított integrált intézmény jöjjön létre. Az általános iskolai osztályok csak ideiglenesen néhány évre maradtak az intézményben, így szervezetileg nem volt érdemes nevelési központban gondolkodni. Az intézmény - a DKV Szakszervezeti Bizottság által működtetett Barátság Művelődési Ház jogutódjaként - Barátság Művelődési Központ és Könyvtár néven kezdte el működését. A Dunamenti Művelődési Ház megszűnt, igazgatója - Szatori Tibor - közművelődési igazgatóhelyettesként dolgozott tovább az új intézményben, szakmai munkatársai - Ulviczky Erzsébet és Bencsik Ildikó - új feladatokat láttak el a Központban. A Barátság Művelődési Házból Szalai Gáborné és László Endréné, könyvtárosok, valamint Szép István, Major Tamás, Regős Ágnes és Bogdánné Nagy Rozália népművelők kerültek az új intézményhez.
Az új intézmény keretet és feltételeket kínált mindazon közösségek számára, akik évek, évtizedek óta arra vártak, hogy az új épület elkészüljön. Az új intézmény azt is jelentette, hogy a munkásszállókhoz kötött tevékenység végérvényesen véget ért, az ott működő könyvtári letétek, klubok fokozatosan megszűntek - igaz, hogy az építők létszáma ekkorra alaposan lecsökkent.
A városi rendezvények sora a "Miénk a Ház!" házavatással kezdődött, tematikus hétvégék, ünnepek és hétköznapok követték az átadást. Új, nagy létszámú közösségek sarjadtak máról-holnapra az új feltételek között: Nyugdíjas Klub, Forrás Néptánc-együttes, kórusok. Más csoportok csalódottan szűntek meg: Fotószakkör, Montázs Amatőr Filmszakkör.
Egy új intézmény szükségességét csak a tevékenységével, programjaival lehetett indokolni, elfogadtatni. A Barátság Művelődési Központ és Könyvtár helyettesítette a településen a differenciált közművelési és szabadidős intézményrendszert. Szervezetileg 1990-ig egy intézményben működött a helytörténeti gyűjtemény, a városi könyvtár, a városi szabadidő központ és a sportcsarnok. Itt jött létre az a stúdió, videó műhely, mely csírájában hordozta egy későbbi városi televízió lehetőségét. A közművelődési tevékenységek, mint egy héjszerkezet épültek egymásra. A legintenzívebb közösségi élet az alkotó művelődési közösségek körében zajlott. A mindennapi életüket meghatározta, hogy tagjai egy tánccsoportnak, egy képzőművészeti stúdiónak, vagy kórusnak.
A város közművelődésében sorsdöntő időszak volt 1985-1990. Ekkor "alapozták" meg a Matrica Múzeumot, ebben az időszakban kezdte meg kísérleti adásait a Városi Televízió. 1987-ben került kiadásra a "Vagyunk ..." című antológia a város alkotóinak - irodalmárainak és képzőművészeinek - kötete. Megjelent a Hírtükör, mely a város kéthetente megjelenő lapjaként informált a rendszerváltó évekről, majd a kilencvenes évektől kezdődően a város eseményeiről.
A nyolcvanas évek hozták felszínre az olyan zenekarokat, melyek túlléptek a város határain: ROCKY, STEEL, PLP, KONNEKTOR, eBATTA és a verseket megzenésítő HELYIJARAT, a rádiófelvételig eljutó MAGAZIN, a kemény TRITON és az országosan is vezető zenekarrá vált SING SING. Ezen zenekarok egyik szellemi bázisa volt a városi Magnós-klub, melyet a kezdetektől Szép István vezetett, s feladatának érezte a város hangdokumentumainak gyűjtését is. De ezekben az években virágzott a Jazz-teázó címet viselő rendezvény és talált megvalósulási lehetőséget városunkban a házfalakra készített falfestmény is. 1987-ben először nézett szembe nyilvánosan a város a környezet gondjaival az "Ember és Környezete" című előadássorozat keretében.
A nyolcvanas évektől napjainkig meghatározza a város közművelődését a Forrás Néptáncegyüttes.
Művelődési közösségek a nyolcvanas évektől napjainkig
Kézműves szakkör
Az 1983-ban alakult szakkör foglalkozásait egy évig a Ságvári (ma Liszt Ferenc) sétány 35. alagsorában tartotta, Bogdánné Nagy Rozália vezetésével. A Művelődési Központ átadása után a BMK csoportjaként működölt tovább (óvodás, alsós, felsős és felnőtt csoport). A foglalkozások keretében az érdeklődők elsajátítják a régi mesterségeket, technikákat: szövés, gyöngyszövés, batik, tűzzománc, kerámia, bábkészítés, gyékény- és sásfonás, stb.
Játszóházak
Bogdánné Nagy Rozália vezetésével 1983 óta nagyobb ünnepek alkalmával (Húsvét, Karácsony stb.) illetve szünidőben, táborokban játszóházi foglalkozások várják a gyermekeket. Népszerű a gyermekek és a felnőttek körében egyaránt.
Látás Iskolája
1975-től működött a SZEM Stúdió a Ságvári sétány 35. alagsorában. Középiskolások és felnőttek jártak ide rajzolni kb. 1980-ig. (Póhli Tivadar, Kovács Johanna, Szép István, Tóth Gábor, stb.) 1985-től, mint Látás Iskolája a BMK-ban tartja foglalkozásait az általános
Paletta - gyermek festőszakkör
A festőkör 1982-től működik folyamatosan Dobák Józsefné vezetésével. 1982-84-ig a Ságvári sétány 35. alagsorában tartotta foglalkozásait. Különböző pályázatokon, versenyeken való sikeres szereplésen kívül, a csoport nevéhez fűződnek a városban látható festett tűzfalak is. Litvániában Karinthy "Cirkusz" című novellája alapján készítettek falfestményt. A szakkör tagjai voltak: Oláh Andrea, Ádám Edina, József Mariann, Takács Gyöngyvér, Takács Szabolcs, Dobák Anita, Honvári Gábor stb.
Batik szakkör
A Ságvári sétány 35. alagsorában működött Radóczy Mária vezetésével.
Szövő szakkör
A városban működött Kántor Balázs és Kántor Balázsné vezetésével.
Nyugdíjas Klub
1982. október 18-án alakult Regős Ágnes vezetésével a Pataki (ma Kodály) sétány 12.-ben található Lakóklubban a Nyugdíjas Klub. Délelőttönként találkoztak itt a nyugdíjasok, alkalmanként tíz-tizenöten. 1985-ben a BMK-ba tette át működési helyét a Klub, ekkor vezetőjük Kökényesi Mihályné volt. A jelenleg is működő klub tagjai heti két alkalommal találkoznak Ostváth Kálmánné vezetésével.
Népdal Kör
1995-ben a Nyugdíjas Klub asszonyaiból alakult dalkör vezetője Dobák Józsefné. A város és a régió településeinek ünnepein énekelnek. Koncertet adtak már Romániában (Székelyföldön és Nagyváradon), valamint Szlovákiában és Olaszországban.
Százszorszép Keresztény Gyermekkórus
1995. október 6-án Somogyi Rózsa alapította az elsősorban templomi hangversenyeken fellépő együttest. Az Éneklő Ifjúság Versenyen minősítést szereztek. Koncerteztek Erdélyben és a Dunántúlon.
Kristály Alkohol Ellenes Klub
Az amerikai Névtelen Alkoholisták klubjainak mintájára működött 1986. és 1992. között.
Mentálhigiénés Tanácsadás
Az 1984. és 1991. között működő szolgálat a következőkből állt: Pszichológiai Tanácsadás (Székely Jenőné), Jogsegély szolgálat (Budakörnyéki Ügyészség munkatársai), Egészségügyi Tanácsadás (Dr. Kárász Erzsébet), Segítő Életvezetési Tanácsadás (Bencsik Ildikó) valamint a Pótnagymama szolgálat.
Díszhal-tartó szakkör
1978. március 2-án alakult a Dunamenti Művelődési Ház gondozásában, Győrik János vezetésével az akvarisztika kedvelőinek szakköre. Jelenleg kedden és pénteken 17-19 óráig működik, Kiss László vezetése mellett.
Rejtvény fejtő Klub
Az 1981-ben a Dunamenti Művelődési Házban megalakult klub alapítói Dr. Pátkai László, Oravecz Lajos, Ulrich Miklós, Dr. Szabó Imre, Györgyfalvai Ottó, Horváth László és Horváth Lászlóné. 1984-ben nyerték az első országos csapatbajnokságot, majd 1985-ben és 1992-ben megismételték. Első helyezéseket értek el csapatversenyben: 1983. Aczél László emlékverseny, Pécs; Nógrád Kupa, Salgótarján; 1987. - Hajdú Kupa, Debrecen; 1994. Abáni Kupa, Encs; 1995. GSM Kupa, Budaörs. Egyéni versenyeken Horváth Lászlóné (1990. Égő Arany Kupa - Szeged) és Prepeliczai István (1997. KMO Kupa, Budapest) értek el első helyezést. 1985-től 1990-ig kétévente, azóta évente kerül megrendezésre a MATRICA KUPA - Országos Egyéni Rejtvényfejtő Bajnokság.
Mozgáskorlátozottak Klubja
Az 1992-ben újraalakult klub létszáma folyamatosan emelkedik, jelenleg 110 fő. A szabadidő eltöltése mellett számos adminisztrációs probléma megoldásában segítik egymást a tagok, valamint a törvények által biztosított jogok ismertetése és gyakorlása is a klub feladataihoz tartozik.
Életmód Klub
Az öt éve létrejött klub célja az idősödő hölgyek egészségügyi és pszichés problémáinak feldolgozása, orvosok, pszichológusok, egyéb szakemberek segítségével.
Siketek és Nagyothallók Klubja
Négy éve alakult a jelenleg 50-60 fős csoport, mely az Országos Szövetség kezdeményezésére mára regionálissá vált. A segítségnyújtás adminisztratív és egyéb formája segíti a csoport tagjainak beilleszkedését.
Egészségesen Klub
A daganatos betegek három éve hozták létre ezt a csoportot. Életviteli, életmódbeli segítséget ad a tagoknak, melyre nagy szükségük van. Létszáma folyamatosan emelkedik, jelenleg 15-25 fő között változik.
Baba-torna
0 éves kortól 3-4 éves korig, heti két alkalommal működő tanfolyamon a szülővel közösen végzett gyakorlatok, játékok, mondókák és énekek megtanulása segíti a szülő-gyermek kapcsolat elmélyítését. Az óvodai előkészítést is szolgálja.
Mozgásművészeti tanfolyamok
Társastánc
A négy éve működő csoportban a gyermekektől, a felnőttekig lehetőség van a különböző tánctípusok megtanulására. A gyermekcsoportból már 3-4 pár országos versenyeken is részt vesz. Egyre többször fellépnek városi rendezvényeken is.
Cat 's Dance
A fiatalok igényeit elégíti ki ez a fajta modern tánc. A csoportba járók mozgásfejlesztésük mellett olyan közösséget is találnak itt, melyre ennek a korosztálynak nagyon nagy szüksége van. Városi és egyéb rendezvények állandó szereplői.
Frutti Jazz Balett
Ez az új forma a 6 éves gyermekektől a fiatalokon át a mozgásfejlődés, a tánctanulás új lehetőségeit adja az igénylők számára. Az országos és világversenyeken való részvétel nagy motiváció. A városi események állandó szereplői.
Rendszerváltás a közművelődésben
A kilencvenes évek rendszerváltása megszüntette az intézmény túlzott szerepét. A közművelődési tevékenység új keretei jöttek létre: a Magyarok Öröksége Alapítvány a Forrás Néptánc-együttest és a Nyári Fesztivált (Summerfest) gondozza, a Muzsikáló Százhalombatta Alapítvány (1992) a város zenei életét fogja össze. A szociális, gondoskodó tevékenységek kerete a Szülők Fóruma és a Sérültekért Alapítvány. Az intézményben működik az Erdélyi Kulturális Alapítvány is.
Az Óvárosban 1998-ban jött létre a Faluvédő Egyesület.
Megjelent a Központban a szabadidős küzdősport és testépítés. Előbb a Dinamika Sport Egylet, majd a Százhalombattai Városi Sportegyesület (SZVSE) keretei között.
A kilencvenes évek legnagyobb tömeghatású rendezvénye a BATTAI NAPOK, a Játékos Városok Találkozója és a Nyári Fesztivál {Summerfest).
A kilencvenes évek az önszervező, önművelő szabad közösségi élet virágzása. Az intézmény otthona a saját tevékenységeinek, de hajléka más közösségeknek is. Élesztője, szervezője újabb közösségeknek, tevékenységeknek.
Előzmények
A Százhalom település-, illetve terület-elnevezéshez Jordanestől Anonymuson keresztül a XX. századig eltelt több mint másfél évezred alatt számos monda és legenda fűződött. A legtovább az a hiedelem élt, hogy az Érd és Százhalombatta közötti halmok alá a hunok és a rómaiak véres összecsapásának, a tárnokvölgyi csatának a hun halottait temették. 1853-ban Arany János a Csaba-trilógia Kezeháza című gyönyörű betét-költeményében is ilyen összefüggésben említi Százhalmot.
A mai Óváros területén a XIII. századtól létezett Százhalom (Zazholm, Zazhaloni) falu, amely bizonyítja, hogy az itt élő emberek érzelmileg is kötődtek a környező sírhalmokhoz, mivel a településük nevét róluk vették.
A község végül 1903-ban kapta, illetve azóta használja a ma is érvényes Százhalombatta elnevezést.
A kutatók és régészek a XIX. század második felétől - de főként a XX. században - feltárásokkal bebizonyították, hogy a halomsírok alá a Kr. e. 7. századi Hallstatt-kultúra előkelőit temették. Ez a "felfedezés" nem érintette meg különösebben a Százhalombattán mezőgazdaságból, halászatból élő embereket. Néhányan ugyan hobbiból otthonukba gyűjtötték a környékről előkerült bronz és vaskori edényeket, tárgyakat, azonban kísérlet sem történt egy szervezettebb gyűjtésre, bemutatásra.
A kezdetek
1960-ban egy fiatal - akkor 28 éves - tanácselnök került Százhalombattára, ő volt Ferenczi Illés: 10 évig tanácselnökként, 1970 - 1990 között tanácselnök-helyettesként szolgálta a községet, majd a várost. Ferenczi Illés megszállott helytörténésszé vált, figyelte és kutatta a határban előkerülő régészeti tárgyakat, a történelmi múlt megannyi írott és tárgyi emlékét.
Segítette az akkor még viszonylag ritka régészeti ásatásokat, a kőolaj finomító és a hőerőmű építésekor előkerült leletek mentését. Az ásatásokhoz embereket toborzott, s ha csak tehette, sűrűn kilátogatott a feltárásokhoz. Így volt ez 1963 őszén, amikor dr. Kovács Tibor végzett ásatást az Óváros-Téglagyári bronzkori földvárban. De ugyancsak Ferenczi Illés támogatta 1971-72-ben dr. Topái Judit régész római-kori temetőfeltárását, majd 1972-73-ban a dunafüredi római fürdő rekonstruálását. Ez a fürdő ma is mutatja a római kor fejlett kultúráját: a három helyiséges fürdő áll egy meleg vizes (caldarium), egy langyos vizű (tepidarium) és hideg vizes (frigidarium) helyiség Dunafüreden, a római katonai tábor közelében most is megtekinthető.
Az 1970-ben városi rangot kapott Százhalombattán, a városi és nagyüzemi beruházásokkal egyidejűleg szaporodtak a régészeti jellegű leletek, egyre nagyobb figyelmet kellett fordítani a jelzőszolgálat megszervezésére. Ferenczi Illés ezt is elvégezte: rendszeres kapcsolatot tartott a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságával, a vállalati beruházókkal, a lakossággal. A földmunkálatok során előkerült leleteket azonnal jelezte az illetékes múzeumnak és gondoskodott az érintett területen a munkálatok leállításáról, amíg a régészek meg nem érkeztek. így történt ez 1975 márciusában is, amikor a Dunai Kőolajipari Vállalat 40-es blokk területén Kr. u. VII. századi, korai avar sírok kerültek elő. Egy nagyobb - sajnos, korábban már megsemmisített sírmező 11 sírját sikerült megmentenie dr. Tettamanti Saroltának.
A "Matrica" Honismereti Szakkör létrejötte
1973-tól Ferenczi Illés a Városi Tanács és a DKV Szakszervezeti Bizottsága közös fenntartásában működő "Barátság" Művelődési Ház igazgatójának, Takács Péternek a támogatásával megszervezte a Honismereti Szakkört, amely klub-jelleggel működött. Kezdetben Ferenczi Illés klubelnök vezetésével évi néhány rendszertelenül megtartott szakköri foglalkozásban merült ki a tevékenység, de 1974-től konkrét teendők adódtak. Sikerült helyet biztosítani egy helytörténeti gyűjtemény alapjainak az akkori Rózsa Ferenc út (ma: Erkel Ferenc körút) 6. szám alatti lakóépület pincéjében 4 helyiségből kialakított honismereti szakköri "birodalomban". A lépcsőház elé került a "MATRICA' nevet tartalmazó római oltárkő, és a szakkör felvette a "MATRICA" Honismereti Szakkör nevet.
A szakmai munka 1975 elejétől új lendületet kapott, amikor Mitták Ferenc közművelődési felügyelőként Százhalombattára került. Azonnal Ferenczi Illés honismereti tevékenységének támogatója, munkatársa lett, mint történelem-régész végzettségű szakember. A "MATRICA' Honismereti Szakkör ettől kezdődően létszámában megszaporodva, rendszeres foglalkozásokkal igen átfogó, sokoldalú és a városra kisugárzó tevékenységet folytatott. A szakkör tagjai voltak az 1970-es években és az 1980-as évek elején:
| Elnök: | Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes, helytörténész |
| Titkár: | Mitták Ferenc közművelődési felügyelő, helytörténész |
| Tagok: | (hosszabb-rövidebb ideig): |
| Stroján Antal - gondnok | |
| Stroján Antalné (Margitka) | |
| Hetves Józsefné (Jutka) | |
| Hetves József | |
| Hetves András | |
| Sebestyén József | |
| Bálint Ferencné (Gyöngyi) | |
| Id. Ritter Józsefné (Rózsi ka néni) | |
| Ifj. Ritter Józsefné (Ica) | |
| Ifj. Ritter József | |
| Ritter György | |
| Takács Péter | |
| Pál Attiláné | |
| László Endre | |
| László Endréné | |
| Pável Nándor | |
| Horváth Ferenc | |
| Udvardi János | |
| Udvardi Jánosné | |
| Csupics Sztankó | |
| Sinkó Miklósné (Magdika) | |
| Csupics Dömötör (Mitrus bá') |
Gyakorlati és szellemi munka
A Honismereti Szakkör egy komoly kis helytörténeti gyűjteményt hozott létre a szakköri helyiségekben elhelyezett tárlókban: mammut-csontok, újkőkori csiszolt eszközök, orsógombok, hálónehezékek, edénytöredékek, bronz- és vaskori agyagedények, római kori emlékek és pénzek, egyéb eszközök.
A gyűjteményt 1976-ban és 1979-ben a Ságvári Endre (ma: Eötvös Loránd) Általános Iskola aulájában városi kiállításon is bemutatták.
1976. január 1-től Mitták Ferenc vezetésével az általános iskolában (akkor még csak egy volt) megalakult a "MATRICA' Ifjúsági Honismereti Szakkör 20 lelkes és kutatni vágyó 5-6. osztályos tanuló részvételével. Tevékenységükről a Ságvári Endre Általános Iskola "Iskolai Híradójá"-nak 1977. májusi számában adtak tájékoztatást "»MATRICA« Ifjúsági Honsimeretei Szakkör kutatásai: Városunk múltjáról" címmel.
A felnőtt és az ifjúsági honismereti szakkör rendszeresen szervezett történeti és régészeti előadásokat a tagjai és az érdeklődő városlakók számára. Egy-egy ilyen előadáson 30-40 fő vett részt. Néhány előadó és téma az évek sorából:
| 1975. | - dr. Tettamanti Sarolta: Avarkori sírok Százhalombattán |
| 1976. | - dr. Kovács Tibor: A százhalombattai bronzkori telep |
| 1976. | - T. Bruder Katalin: Fémek és kerámiák restaurálása |
| 1976. | - dr. Topái Judit: Százhalombatta a római korban |
| 1977. | - Mitták Ferenc: Magyarország paleolitikuma |
| - Mitták Ferenc: Neolitikum és rézkor Magyarországon | |
| - dr. Topái Judit: A római fürdő feltárása Dunafüreden | |
| 1978. | - Bálint Ferencné: Földrajzi nevek Százhalombattán |
| - Mitták Ferenc: A "neolit forradalom", neolitikus kultúrák | |
| - Mitták Ferenc: Újabb elméletek a magyar honfoglalásról | |
| 1980. | - dr. Bónis Éva: Római ásatások Velikó Trnovóban és Százhalombattán |
| - dr. Topái Judit: Matrica római temetője | |
| 1981. | - Holport Ágnes: Ásatás és leletmentés a halmoknál |
| 1982. | - Hetves Józsefné: Egyletek Százhalombattán |
Az előadások mellett a "MATRICA" Honismereti Szakkör évente 1-2 országjáró kirándulást is szervezett a tagjai részére a magyar régészeti emlékek megismerése céljából. így jártak többek között Aquincumban, Tácon, Pécsett, Szombathelyen, Győrött, Tatán, Esztergomban, Visegrádon, a Balaton-felvidéken, Zircen, Veszprémben, Szegeden és még sorolni lehetne.
A szakkör tagjai részt vettek a város területén zajló ásatásokon és leletmentéseken is, mint munkások és szakmai segítők. Közben figyeltek minden ismert lelőhelyet, hátha előkerül valami. És nem hiába: 1976-ban így találta meg Sebestyén József, a honismereti szakkör tagja azt a koszideri típusú kincsleletet, amelynek legfontosabb darabjai: 3 db kartekercs, 4 db bronzvéső, 3 db tőr, 4 db karperec, 4 db csüngő, 3 db arany karika. A kincslelet a Magyar Nemzeti Múzeumba került, a megtaláló pénzjutalomban részesült.
Az 1970-es és 80-as években a szakkör több városi honismereti vetélkedő (általános iskolai tanulók, KISZ fiatalok, szocialista brigádok) szervezését és lebonyolítását vállalta fel, mindig nagy sikerrel és eredményességgel.
A Honismereti Szakkör tevékenysége átfogta tehát a várost és a nagyvállalatokat, a tagjai igazi közösséget alkottak, munkájukat önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül, lelkesen végezték. Hozzájárultak ahhoz, hogy az 1980-as évek közepére megérett a feltétele egy "igazi" helytörténeti múzeum létrehozásának. Közel 15 éves munkájukkal el tudták fogadtatni az akkori politikai és állami városvezetéssel, hogy az új városnak a múlt emlékeit méltó helyen kell bemutatnia. Létrejött a múzeum, viszont a "MATRICA' Honismereti Szakkör ebben a formájában elhalt, de a legkitartóbb tagjai továbbra is megmaradtak a múzeum munkájának tevékeny segítőiül.
A "Matrica" Honismereti Szakkör gyűjteménye képezte a megalakuló százhalombattai Helytörténeti Gyűjtemény, a későbbi "Matrica" Múzeum alapját. Amikor néhány évtizeddel korábban Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes és néhány lelkes ember gondoskodni kezdett arról, hogy az építkezések során előkerült régészeti leletek ne kerüljenek illetéktelen kezekbe, még senki nem gondolt arra, hogy az ő értékmentő tevékenységüknek eredményeképpen egyszer múzeum lesz Százhalombattán. Pedig Ferenczi Illésnek mindig is ez volt a dédelgetett álma, de csak lassan, lépésenként jutott közelebb a megvalósításhoz.
A százhalombattai helytörténészeket nagyon bántotta az a tény, hogy a múzeumi törvény értelmében a hivatalos ásatásokból származó leleteket elszállították innen, hol a ceglédi, hol a szentendrei múzeumba. A véletlenül, vagy gyűjtés által előkerült tárgyak a szakkör gyűjteményébe kerültek, ahol avatott szemű és gondoskodó emberek őrizték, megtisztogatták, leltárba vették, leírták ezeket.
A 80-as évek elején új tanácsháza építése kezdődött a városban. Ekkor felmerült a kérdés: mi legyen a régi épület, Bíró Pál kastélyának a sorsa?
Az akkori Városi Tanács VB úgy döntött, hogy az épület régi szárnyában a helytörténeti gyűjtemény, új szárnyában pedig a zeneiskola kapjon helyet. Az átalakítás, felújítás után a Helytörténeti Gyűjtemény állandó kiállításának megnyitására 1987 decemberében került sor. Az ünnepélyes megnyitóra rengetegen eljöttek: szinte az egész Óváros, a város vezetői, a nagyüzemek vezetői, a múzeumi szakma képviselői. A helybeli lokálpatrióták büszkén járták végig a több teremből álló kiállítást, ahol megtekinthették a bronzkor, vaskor, római kor legszebb darabjait, a szerbek miseruháit, a régi halászati eszközöket, a Battán működő egyletek ruháit, dokumentumait és egyéb tárgyakat. Az idős emberek a régi fotókon önmagukat keresték.
Kovács Tibor, az MNM akkori főigazgató-helyettese (jelenleg főigazgatója) ünnepi megnyitó beszédében kihangsúlyozta Ferenczi Illés érdemeit, s méltatta az itt dolgozó szakemberek és helytörténészek munkáját. Már a megnyitó napján többen megjegyezték, hogy az intézmény felszereltsége, a kiállítás szakmai színvonala túlmutat egy helytörténeti gyűjteményen, s megilletné a múzeum rangú besorolás. Következésképpen a Művelődési Minisztérium 1988-ban városi múzeummá, 1989-ben tájmúzeummá nyilvánította a helytörténeti gyűjteményt, s gyűjtőterületéhez csatolta Érdet, Sóskutat, Pusztazámort, Tárnokot és Diósdot.
A százhalombattai múzeum neve a rómaikori tábor neve után "MATRICA MÚZEUM" lett. Ez sajnos sok félreértésre adott okot - és ad még most is - mert gyakran azt hiszik az idelátogatók, hogy tapadós matricák gyűjtésével foglalkozunk. Kitartó és szorgos közművelődési és propaganda munkát kellett kifejteni ahhoz, hogy lassan bekerüljön a köztudatba az a tény, hogy Matrica (ejtsd: mátrika) a település rómaikori előzménye volt.
 |
| A múzeum állandó kiállításának megnyitója 1987-ben |
A múzeumot a város tartja fenn, nem tartozik a Pest megyei múzeumi hálózatba. Elsődleges feladatunk a város határain belül a régészeti ásatás, leletmentés, a néprajzi, helytörténeti gyűjtőmunka, az állagmegóvás, konzerválás, dokumentálás, publikálás. A szellemi örökség hangkazettán, filmen történő rögzítése, ezek közkinccsé tétele. Lehetőség szerint kiadói munka, tudományos és közművelődési munka. A város határain kívül felmerülő munkálatok anyagilag az adott települést terhelik, az előkerült anyag elhelyezéséről közösen döntünk.
A múzeum kollektívája néhány lelkes emberből áll: régész, néprajzos, restaurátor, történész, múzeumpedagógus, népművelő végzettségű szakemberek odaadó és kitartó munkájának köszönhető, hogy a kis helytörténeti gyűjteményből mára európai hírű, ismert és elismert intézmény lett. A publikációkkal, a hazai és nemzetközi konferenciákon való részvétellel a kollegák személyesen is kivívták az elismerést.
A múzeum kezdetektől fogva nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy "rászoktassa" az itt lakókat a múzeumba járásra. Nem könnyű ez egy ún. "csinált városban", ahol az emberek zöme máshonnan érkezett, s különböző gyökerekkel, kulturális háttérrel rendelkeznek. Ezért az első években néha 8-10 időszaki kiállítást is rendeztünk, hogy feltűnjön, a múzeumban mindig történik valami. A leghálásabb közönség a gyerekekből és a lelkes pedagógusokból került és kerül ki: ha ők eljönnek egy-egy kiállításra, s otthon elmesélik az élményeiket, nagyobb az esély arra, hogy a felnőtt korosztály, a szülők érdeklődése is a múzeum felé forduljon. Változatos témákat keresnek: baba kiállítás, vadon élő állatok, keleti fegyverek, egzotikus szigetvilág, antik művészet, kortárs képzőművészet, különböző népek, népcsoportok művészete.
Mindig szem előtt tartjuk, hogy a kiállítások mellé lehetőség szerint koncertet, ismeretterjesztő előadást, játszóházat, bábelőadást, vetélkedőt, egyéb rendezvényeket szervezzünk. Ennek köszönhetően évente átlag 4-6 ezer látogatója volt a múzeumnak, melynek 80%-a gyermek és diák. A 90-es évek elejétől 5-6-ra csökkent a kiállítások száma, ellenben újabb rendezvényeket - zenés karácsony, Luca-napi játékok, zenés farsang - került megrendezésre évi rendszerességgel.
Nagy segítséget jelentett, amikor megindult a helyi újság és televízió Százhalombattán, hiszen attól kezdve a rendezvényekről, munkánkról az írott és az elektronikus sajtóban is híradással szolgálhatunk.
A múzeum munkáját segítve kezdett tevékenykedni 1987-től a Százhalom Városvédő Egyesület és a Százhalom Alapítvány. Legfontosabb célkitűzéseik között szerepel az értékmentés, a kultúra közvetítés, a múzeum gyűjtő, feldolgozó és tudományos munkájának segítése. Mindkét szervezet motorja Pál Attiláné, aki 1997-ben állami kitüntetést - "Műemlékvédelemért" emlékplakettet - kapott. Az Alapítvány kezdeményezésére történt meg az Érd-Batta határában elterülő vaskori halomsíros temető, a bronzkori-vaskori földvár, a római katonai tábor helyi védelem alá helyezése, néhány terület országos természetvédelmi védettsége, ismételt felmérése és népszerűsítése. Sokan az idetelepültek közül nem is tudtak arról, hogy európai hírű lelőhelyek közelében élnek, a lakótelepiek sokáig nem ismerték a falu értékeit, szépségeit. Néha az őslakosokat is zavarták a "dombok", a halmok, hiszen igen sok követ kellett kitermelni ahhoz, hogy megépüljön a hétvégi ház pincéje, kerítése. Volt olyan vaskori halom, melyet teraszosan műveltek, volt amin kukorica, napraforgó nőtt, volt amire gyümölcsfákat vagy szőlőt telepítettek.
Valójában a legfontosabb lelőhelyek már korábban régészeti védelem alatt álltak, ez azonban a tulajdonos számára nem jelentett különösebb korlátozást. Az igazi és leghatékonyabb védelmet a művelésből való kivonás jelenti, ami igen költséges. Számtalan terv, elképzelés született a halmos temető egy részének, a téglagyári völgynek a hasznosítására, azonban a pénz hiánya meghiúsította ezeket.
A rendszerváltás után az új politikai pártok felkarolták a múzeum azon törekvését, hogy legalább a temető legdélibb részén található öt legépebb halmot és azok közvetlen környezetét mentsük meg. Az 1990-ben megalakult új Önkormányzat döntést hozott arról, hogy az érintett területet felméreti és a tulajdonosoktól lépésről lépésre megvásárolja az ingatlanokat. A Százhalom Alapítvány és a múzeum felvállalta, hogy tárgyal a tulajdonosokkal, beszerzi a szükséges hivatalos okmányokat, előkészíti az adás-vételi szerződéseket. Ezzel indult el a Régészeti Park története.
Holport Ágnes régész a 70-80-as években a temető déli, százhalombattai részén nyolc kisebb halomsírt tárt fel és publikált. A leletanyag alapján a sírokat az Kr. e. 7. század második felére keltezi.
1990-1996 között került sor egy igazi nagy halom, a 115. számú halomsír feltárására, mely a temető legdélibb temetkezése. Évente 5-6 hétig tartott az ásatás, a harmadik évben kiderült, hogy kivételes építészeti emléket, tölgyfából épített, majdnem ép, folyosós sírkamrát rejt a halom, mely a forró faszén betöltésének köszönhetően igen jó állapotban maradt meg. Az 5,5 x 5,5 m-es boronafalas kamra alját lapos kövekkel rakták ki, erre hosszában kettéhasított tölgyfagerendákból helyezték a fapadlót. A csapolt tetőgerendák megegyeztek a padlógerendák irányával. Az egész kamra magassága mindössze 80 cm volt, befedve inkább sírládára hasonlított. A kamrához keleti irányból két méter széles, hét méter hosszú, tölcséresen szélesedő folyosó csatlakozott, ide szórták a középkorú egyén (férfi?) hamvait, míg a túlvilági életre szánt étel-ital mellékleteket a kamrában helyezték el agyag edényekben. Az egészet kővel és földdel fedték be.
Százhalombatta Általános Rendezési Terve 1993-94-ben ugyan már kijelölte a Régészeti Park majdani területét (6 hektár) - két részre bontva az ütemezést - de a végleges megvalósításról nem rendelkezett. Akkoriban a múzeum is úgy gondolta, hogy a Régészeti Parkban található öt legépebb halmot és annak közvetlen környezetét "parkszerűen" tárja a látogatók szeme elé, ahol sétálni lehet, felállított információs táblák segítenek az eligazodásban és tájékoztatnak a korszakról, a halmok történetéről, építéséről.
A 115. számú halom feltárása megváltoztatta az elképzelést és a helyszíni bemutatás mellett döntöttünk. 1996-ban - Gelesz András és Lenzsér Ágnes tanulmánytervének elfogadása után - hivatalos döntés született a halomsír rekonstrukcióról, valamint a Régészeti Park szélén bronzkori, majd vaskori házak rekonstrukcióinak megépítéséről. A Régészeti Park kialakításával, a halom rekonstrukció megvalósításának bonyolításával a képviselő-testület a Százhalom Alapítványt bízta meg. A Millecentenárium évében, 1996-ban a múzeum lehetőséget kapott nemzetközi régészeti konferencia rendezésére, így azt tűzte ki célul, hogy a konferencia keretében - októberben - nyitja meg a parkot, Magyarország első őskori szabadtéri múzeumát.
1996 tavaszától hatalmas munka indult meg: még folyt a halom feltárása, de eközben már a faanyag helyszíni konzerválása, állagmegóvás is megindult Morgós András főrestaurátor irányításával. Még soha nem került sor száraz, porózus faszerkezetek megszilárdítására, ezért ez komoly kihívást jelentett a restaurátorok számára, s mindenki nagy figyelemmel kísérte.
Mindeközben - a régészeti és műemléki szempontok figyelembevételével - készült a halomsír rekonstrukció engedélyezési és kivitelezési építészeti terve. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy a halom eredeti geometriájában - ez csonkakúpra helyezett gömbsüveg - kerül visszaépítésre. A stratigráfia alapján feltételezett eredeti magasság 5,9 méter volt, az ásatás kezdetén már csak 3,6 méter.
A leglényegesebb döntés a halom belsejébe történő bejutás megoldása volt. Az 1996 nyarára elkészült végleges tervben a tervezők kihasználták a szigorú kelet-nyugati tájolást, s az eredeti folyosóval párhuzamosan, a kelet-nyugati tengelytől északra csúsztatott, a tömeget teljesen átmetsző tengely mentén oldották meg. Mivel a halom soha nem volt látogatható, ezért a megtekintés mai útvonala nyugat-keleti irányú. Egy beton rámpa, majd elektromos működtetésű, horganyzott acél forgóajtó vezet be a halomba, ahol egy függesztett acélhídon szemlélhetők meg a feltárt építészeti és régészeti emlékek. A tervezők határozott célja volt, hogy a látogatók által használt sáv a legkorszerűbb anyagokból készüljön, s jól megkülönböztethető legyen a 2700 évvel ezelőtti anyagtól, a fától, kőtől.
A Park bronzkori részén házrekonstrukciókra, melléképületekre, kemencékre született javaslat: az egyik a közeli bronzkori földvár ásatásán feltárt kora bronzkori {Nagyrév kultúra) kétosztatú épülete.
A nyár folyamán két életmódtábort szerveztünk igazi nomád körülmények között: a diákok aktívan részt vettek a parkot egyik oldalról körülvevő sövénykerítés fonásában, továbbá ismerkedtek az őskori kézműves technikákkal: kézzel formált edényeket készítettek, szőttek, ruhát varrtak. Kísérleti jelleggel máglyát építettek, ásatási adatok alapján három különböző típusú bronzöntő kemencében öntési kísérletekel folytattak. Az 1995-ben elvetett őskori búzát (tönköly és tönke) ősszel learatták.
A magyar honfoglalás Millecentenáriumán, 1996 őszén a városi rendezvények sorában a "Matrica" Múzeum az Önkormányzat támogatásával Nemzetközi Régészeti Konferenciát szervezett a városban. A szakmai előadások mellett 1996. október 6-án került sor a RÉGÉSZETI PARK ünnepélyes megnyitására. Az avatóbeszédet Mitták Ferenc helytörténész tartotta, s az alábbi hangzott el:
"Tisztelt Megnyitó Közönség!
Tisztelt Egybegyűltek!
Nagyon régen várt nap ez a százhalombattaiak, de mondhatom, hogy a magyar és a nemzetközi régészet számára is. Megnyílhat itt Százhalombattán, a Városi Önkormányzat "MATRICA " Múzeumának Régészeti Parkja, Régészeti Skanzenja.
A megnyitó alkalmából tisztelettel köszöntöm a Százhalombattán zajló "Nemzetközi Régészeti Konferencián" résztvevő külföldi és magyar szakembereket, a város érdeklődő lakóit, a sajtó képviselőit, valamennyi kedves megjelentet.
Külön is köszöntöm a Régészeti Konferencia fővédnökét, Vezér Mihályt, Százhalombatta polgármesterét és a Régészeti Park védnökét, Vezérné Diks Erikát.
Megtiszteltetés számomra, hogy végzett régészként, de a szakmát hivatásszerűen nem gyakorlóként, viszont régi Százhalombattáiként megnyithatom ezt a Magyarországon egyedülálló Régészeti Parkot.
Hosszú utat tettünk meg idáig. Mi helyiek és a magyar régészek, s más szakemberek. Erről a területről az első írásos tudósítás Anonymus Gesta Hungarorumjában olvasható, amely szerint Árpád fejedelem Százhalomnál táborozott. Bizonyára akkor és a későbbi századokban is sokat izgatta az emberek fantáziáját, hogy az itt található halmok, halomsírok alá kik temetkeztek. A múlt században még 122 ilyen halomsírt regisztráltak. A magyar régészet megfejtette a rejtélyt is, és a sok mendemonda, találgatás után tudományosan is igazolást nyert, hogy a halmok a vaskori Hallstatt kultúra tumulusai.
E halmokról kapta településünk a nevét, előbb mint Százhalom falu, majd 1903-tól Százhalombatta község, utóbb 1970-től Százhalombatta város. Azt gondolom, hogy városunk neve hosszú időkre őrzi a halmok tényét, valóságát. Mi százhalombattaiak mindig is kötődtünk és kötődünk ezekhez a halmokhoz. Eszembe jut Ferenczi Illés helytörténész, 10 évig Százhalombatta község tanácselnöke, 20 évig a város tanácselnök-helyettese. Rengeteget tett az itteni értékek megmentéséért, megismertetéséért. Múlhatatlan érdemei vannak abban, hogy a múltat feltáró, bemutató "Matrica" Múzeum megalapítást nyert.
Sajnos Ferenczi Illés már nem lehet közöttünk, de tisztelettel emlékezünk rá. Ennek a Régészeti Parknak ő is örülne.
Ennek a parknak, a Magyarországon ma még egyedülálló kezdeményezésnek az alapja egy komplex lelőhely, ahol együtt találhatók meg a vaskori élet, halál és a természeti környezet nyomai. Egyrészt ránk maradt egy vaskori földvár ma is ép sánccal, másrészt egy 50 hektáron elterülő halomsíros vaskori temető, továbbá a környék tele van már az őskorban is honos növényekkel, melyek begyűjtése és azonosítása megtörtént, így rekonstruálhatóvá vált a korabeli flóra. Külön érdekesség, hogy a vaskori földváron belül fennmaradt egy korábbi, bronzkori földvár is, ami a kultúrák szinkron érzékeltetését teszi lehetővé. Felismerve a terület egyediségét és fontosságát, Százhalombatta városa megvásárolt mintegy 5 hektár földterületet itt, ahol az 5 legépebben maradt halom található, a Százhalom Alapítvány pedig megvásárolta a bronzkori földvárat. Így legalább a legszebb részek megőrizhetők az utókor számára. Ezen az 5 hektáron kezdődött meg a Régészeti Park, az őskori skanzen felépítése.
Mi is található itt a mostani megnyitáskor?
Nézzünk szét:
- Itt látunk két őskori (bronzkori) technikával felépített házat. A kisebbiken került sor a technika kipróbálására, ebben a későbbiekben "őskori büfé" fog működni. A nagyobb ház a nagyrévi kultúra háza, amely ásatási alaprajz alapján került rekonstruálásra.
- Aztán itt láthatjuk a bronzöntő kemencéket, amelyekben már a nyár során kísérletek folytak: megismételve az őskori technikákat, csüngőket, lándzsahegyeket, vésőket öntöttek.
- És itt van a közelben a 115. számú halomsír, amelyet Holport Ágnes régész tárt fel. Ennek a halomnak a faszerkezetű sírkamrája és az azt körülvevő gyűrű teljes épségben fennmaradt, ami Európában is egyedülálló. Ezt konzerválták értő kezek, s ez lesz hamarosan látható mindenki számára.
Formálódik tehát a Régészeti Park. Sok minden létesült itt, de munka is van még. A kezdeteket megtettük, elsősorban a város önkormányzatának anyagi áldozatvállalásával. A megkezdett munkát folytatni kell. A cél az, hogy a Régészeti Park egyrészt környezeti és kísérleti régészeti kutatóbázissá, másrészt oktatási-művelődési központtá váljon. A "Matrica" Múzeum évről-évre szeretné folytatni az építkezést és a kísérletezést, bevonva a kutatókat, a pedagógusokat és a diákokat. Céljuk, hogy a múlt emlékei ne csak a szűkebb értelemben vett szakma számára tárulkozzanak fel, hanem "tapinthatóak", hasznosíthatóak legyenek az iskolai történelem tanításban, hozzáférhetőek és érthetőek a nem szakember látogató számára is.
Azt gondolom, hogy ennek a Régészeti Parknak a megvalósításához sokan hozzájárultak: a város anyagiakkal, a régészek és más szakemberek a szellemi tevékenységükkel, és megint mások a kétkezi munkájukkal. Köszönet mindannyiuknak.
Egy nevet azért mindenképpen említenem kell, köszönöm dr. Poroszlai Ildikó múzeumigazgató régész lelkes és szakértő tevékenységét. Az ő hite és kitartása nélkül nem lennénk most itt. Kívánom, hogy még sokáig tartson ez a hite és kitartása.
Úgy érzem, hogy büszkék lehetünk erre a Parkra. Múltunk egy szép nagy szeletét bemutatja, őrizzük meg valamennyien.
Bízom benne és kérem is, hogy a Régészeti Park védnöke, Vezémé Diks Erika a jövőben is segítse, támogassa az itt folyó munkát.
Megköszönve figyelmüket, e gondolatokkal a Régészeti Parkot megnyitom. Poroszlai Ildikó és munkatársai a helyszíni szakmai bemutatásban mindenkinek rendelkezésére állnak.
1997 április 1. és október 31. között volt a Park első teljes nyitvatartási szezonja, ekkor a halom még nem volt látogatható. Ebben az évben megindult a környezeti rekonstrukció, mely a bronzkorban és vaskorban honos fák, cserjék visszatelepítését jelenti. A házak körüli veteményes kertekben lóbab, cicorlencse, borsó terem.
Az őskori kézműves technikákra, az idegenvezetésre a múzeum szakemberei képeztek ki önként jelentkezőket. Miután levizsgáztak, oklevelet kaptak, felnőtt és gyerek csoportokat segítenek munkájukkal. 1997-ben kerültek bevezetésre az ún. Családi Napok: májustól szeptemberig minden hónap harmadik vasárnapján egy-egy korszakhoz kötött egész napos eseménysorozatba (játszóház, ételkóstoló, bajvívás, nyilazás stb.) lehet bekapcsolódni.
1997-98-ban folytak a halom rekonstrukció kivitelezési munkálatai. Sajnos a legtöbb sírhoz hasonlóan ezt is kirabolták, ezért néhány agyag edényen kívül más, a látogató számára "értékes" leletanyag nem maradt. Hogy mégis érdekes és tanulságos legyen a látogatás, a halom belsejében hang- és fényeffektusokkal kísért, többnyelvű multimédia-show mutatja be a korszakot, a lelőhelyet és a vaskori temetési szertartást, majd magának a 115. számú halomsír építésének és feltárásának a történetét.
A százhalombattai Önkormányzat egyedülálló beruházását 1998. április 28-án Göncz Árpád köztársasági elnök adta át a nagyközönségnek.
Nagyon jó visszajelzések érkeztek a látogatóktól, bármely korosztályhoz is tartozzanak. Időközben felépült egy harmadik ház is, a Szigetszentmiklóson előkerült csónak alakú kora bronzkori épület hiteles rekonstrukciója.
Az előző évi 10 ezres látogató-szám 1998-ban meghaladta a 17 ezret. A "Matrica" Múzeum elnyerte az Év Múzeuma kitüntető címet, s a vele járó 1 millió forint jutalmat. Ezt a pénzt a Nemzetközi Régészeti Konferencia előadásainak megjelentetésére fordítottuk. Ugyanebben az évben Poroszlai Ildikó Pro Urbe Százhalombatta kitüntetést kapott. Százhalombatta városa pedig 1999-ben elnyerte a "Múzeumpártoló önkormányzat" címet.
A sikerek újabb munkára sarkalják a Múzeumot, így 1999-tól azt tűzte ki egyik célul, hogy a parkot bekapcsolja az idegenforgalomba. Ennek érdekében részt vesz turisztikai rendezvényeken, utazási vásárokon. A meglévő programok gabona őrléssel, lepény sütéssel és kóstolóval bővültek, újabb edényégető kemence épült, amiben hiteles edénymásolatok készülnek. A látogatók száma megközelítette a 20 ezret, a bevétel pedig a 4 millió forintot. Ez nem csak a belépőjegyeket, vagy a foglalkozásokra való befizetéseket takarja - a vendégek szívesen vásárolják az ismeretterjesztő videó filmeket, kiadványokat, a képeslapokat és az edény- és ékszermásolatokat.
A Régészeti Park folyamatos fejlesztése bizonyára egyre több látogatót vonz majd, s talán hozzájárul ahhoz, hogy Százhalombattáról alkotott kép ("szennyezett iparváros") átalakuljon.
A Park mellett természetesen a Múzeum egyéb alapvető tevékenységei - gyűjtemény gyarapítás, állagmegóvás, tudományos munka - is folyamatosan haladnak. Ahhoz, hogy egy ilyen közgyűjtemény megfelelő színvonalon működjön, elengedhetetlen a szakalkalmazottak kiemelkedő kutatómunkája. Különféle szakmai kapcsolatok teszik lehetővé a különböző intézményekkel való együttműködést. A "Matrica" Múzeum számos hivatalos együttműködés keretei között dolgozik több társintézménnyel: a gödöllői Agrártudományi Egyetem Talajtani Tanszékével, a martonvásári MTA Mezőgazdasági Kutatóintézettel, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Kő- és Ásványtani Tanszékével, a szegedi József Attila Tudományegyetem Régészeti Tanszékével, az angliai Butser Ancient Farm-mai, a svédországi Göteborg University-vel. Ez utóbbival a Téglagyár feletti bronzkori földvár feltárását és tudományos feldolgozását végzi a múzeum. 1997-től kezdve évente környezeti és kísérleti régészeti - elméleti és gyakorlati - előadások várják az érdeklődő egyetemistákat, tekintettel arra, hogy e két tantárgy még nem szerepel a hivatalos régészképzésben. Az elhangzottak a Százhalombattai Oktató Napok sorozatban jelennek meg. A Múzeum és az Alapítvány számos tudományos kiadványt jelentetett meg, oktató filmeket, CD ROM-ot, munkafüzetet készít.
A millenniumi év tiszteletére februárban megnyílt az új állandó kiállítás, ezt követően Árpád-kori kiállítás mutatja be Báté falut és templomát a legújabb feltárások tükrében.
Hiszem és vallom, hogy a látogató-orientált, élő múzeumé a jövő, ahol a vitrinbe zárt világ mellett a múlt tapintható, érzékelhető, sőt ízlelhető formában is megelevenedik.
Az 1970-ben várossá nyilvánított Százhalombattának nem voltak hivatalosan számon tartott képzőművészei, és annak ellenére, hogy az Óvárosban már a két világháború között is élénk kulturális élet zajlott önképzőkörökkel, amatőr színtársulattal, komoly képzőművészeti hagyományokról nem tudunk. A város születésével egy időben - spontán szerveződő alkotóműhelyekkel, átmeneti helyszíneken rendezett kiállításokkal - indult el az a folyamat, amely az intézményesült oktatás és állandó galériák létrejöttéig vezetett. Az ezredfordulón élénk, színes képzőművészeti életről számolhatunk be, kialakult hagyományokkal és komoly intézményi háttérrel.
A 70-es évek elejének sajátos honfoglalása során az épülő Százhalombattára az ország minden tájáról települtek fiatal szakemberek, velük együtt sok hivatásos képzőművész, alkotó kedvű rajztanár is.
Érdemes megemlíteni Beke Mária textilművészt, az általa tervezett nagyméretű faliszőnyeg ma is látható a Dunai Finomító csopaki üdülőjében. Több önálló kiállítással jelentkezett ebben az időben Kovács Johanna grafikus, s ma is színes, sikeres alakja a hazai grafikai tárlatoknak. Nem számított a hivatásosok közé, de kiállításaival, szakköreivel fontos szereplője volt az akkori képzőművészeti életnek Radóczi Mária, tűzzománc-, textilművész, rajztanár. Ma már egyikőjük sem él Százhalombattán. Egy évig tanított itt Fischer György, zalaegerszegi szobrászművész, aki miután Derkovits-ösztöndíjat nyert el, visszatelepült szülővárosába.
Lelkes amatőröket és profikat - mintegy tíz alkotót - találunk az első képzőművészeti műhelyben, a SZEM Stúdióban, amit 1974-ben az akkori Ságvári - ma Liszt - sétány egyik lépcsőházának pincéjében szervezett László Bandy. A kezdeményezés célja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjánál számon tartott „hivatásos" művészek és a többiek között emelkedő bürokratikus falak lebontása volt. A csoport '76-ban rendezte meg első közös kiállítását, amit évente követett egy-egy újabb. A festményekből, grafikákból, szobrokból és szőnyegekből álló tárlatoknak iskolák, az Ifjúság úti munkásszálló alagsora illetve a finomító üzemi étkezdéjének világos előtere adott otthont. Mára a legendák homályába vész a történet, amely szerint a DKV vezérigazgatója meg is jegyezte: ha minden dolgozó csak egy percre áll meg valamelyik kép előtt, az is háromezer perc kiesést jelent a termelésből. Ebben az időben egyébként országszerte jellemezte a kultúraszervezőket az a törekvés, hogy közelebb vigyék a művészetet a közönséghez, a mindennapi élethez. A mozgalom jegyében a leghangulatosabb tárlatokat a Százhalom Étteremben - ma Ebatta - rendezték. A város első valódi galériája — tervezett programmal - 1980-ban nyílt meg a Damjanich úti általános iskola emeletén. László Bandy grafikáiból, Juhász Erika festőművész munkáiból rendeztek önálló bemutatókat, de itt került sor a már említett SZEM Stúdió utolsó nagy kiállítására is. Az iskolagalériát - nyilván a folyamatosan emelkedő tanulólétszám miatt - 82-ben osztályteremmé alakították át.
 |
| A Képzőművészeti Stúdió megalakulása 1974-ben |
A Barátság Művelődési Központ 1985-ös átadásával a képzőművészeti tárlatok állandó helyszíne a BMK Galéria lett. Évente 8-10 alkalommal, sokszínű, igényes anyagot mutat be, országosan is jó hírnévnek örvend. 1996-ban a felújított Óvárosi Közösségi Ház átadásával újabb kiállító terem nyílt. A tárlatok rendszeres szereplője két nagy helyi alkotókból álló csoport, a SZIKE és a SZAK Stúdió. Tagjaik közül néhányan önállóan is bemutatkoztak, mint Regős Ágnes, Csóka László, Zsigmond István, Werner József és Lipkovics Péter. 1994 és 1997 között minden évben megnyitották a BMK-ban a Sziget Galéria kihelyezett tárlatát a múlt század végétől napjainkig működő legjelentősebb hazai iskolák válogatott anyagából. Önálló kiállításokat elsősorban a könnyebben befogadható posztimpresszionisták - Macskássy Izolda, Farkas András, Bor László, Végső Gusztáv, Pituk József -munkáiból rendeztek. Utóbbi rövid ideig - dunafüredi nyaralójában - Százhalombattán is alkotott. Sajnos szintén csak élete utolsó éveit tölthette városunkban a fiatalon elhunyt Ady József. A marosvásárhelyi festő művészként sajátos, magányos utat járt be. Néhány alkalommal kortárs kísérleti műhelyek, avantgárd alkotók is bemutatkoztak a művelődési ház kiállítótermében. Ef Zámbó István, Bogdándi Zoltán Szultán és a Túlsó P'ART csoport. Olyan izgalmas kezdeményezéseket is fellelhetünk a galéria történetében, mint az első százhalombattai Performance Találkozó '92-ben, vagy a '98-ban megrendezett magángyűjtők tárlata. '91-ben szerveztek kiállítást először szovátai művészek munkáiból. Az erdélyi testvérváros képzőművészei - Kuti Dénes, Kusztos Endre, Tóth Ferenc, Szatmári Ágnes, B. Hiripi Zsuzsa - gyorsan népszerűvé váltak, '92-ben például 500-nál többen nézték meg kiállításukat a Matrica Múzeumban. A '87 óta működő intézményben évente 2-3 alkalommal nyílik képzőművészeti kiállítás, főleg szentendrei és budapesti művészek meghívásával. Az utóbbi években egy-egy képzőművészeti bemutatóhoz gyermekrajzpályázatot is hirdetnek, s a beérkezett műveket párhuzamosan állítják ki.
Ha az „első harminc évet" úgy tekintjük, mint kibontakozást, a tulajdonképpeni város megszületését, ennek az időszaknak a képzőművészet területén is megvannak a maga „bábái", kiemelkedő alkotó, szervező és tanáregyéniségei.
Több nemzedéket ismertetett meg az alkotás örömével, tanított a művészet szeretetére Dobák Józsefné Babarczy Anikó, aki 1975-ben költözött Százhalombattára. Évekig vezette a rajztanárok városi munkaközösségét, tagja volt az első helyi képzőművészeti alkotó körnek. 1983 óta vezeti a Paletta gyermek képzőművészeti szakkört, növendékeivel 1987-88 között nagyméretű, színes falfestményekkel vidámították meg a mai Kodály sétány panelépületeinek falait. A mozgalomba egy litvániai művészeti gimnázium is bekapcsolódott, az egyik falat az ottani diákok festették. A litván iskola épületében a palettások készítettek falfestményt, amit Karinthy Cirkusz című elbeszélése ihletett. Dobákné tanítványai sikeresen szerepeltek hazai és nemzetközi versenyeken, kiállításokon, 1980-tól tíz évig egy nemzetközi gyermekrajz-pályázat zsűrijében tevékenykedett. A '80-as évek végén ő vezette a Pedagógus Szakszervezeti Központ nyári művésztelepeinek textilcsoportját Esztergomban, majd Debrecenben. Batikmunkáival és grafikáival számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Százhalombattán és más hazai nagyvárosban.
Kalandos életút, hosszú vándorlás után 1973-ban talált otthonra Százhalombattán Márton Béla festőművész. 1913-ban született az Egyesült Államokban, két éves volt, amikor visszatelepültek a Felvidékre. Képeit számos európai nagyvárosban bemutatták. 1941-ben kiállítás megnyitására érkezett Ungvárra, ahol a háború és a határok átszabása következtében harminc évig maradt. Ez alatt az idő alatt az akkori Szovjetunió „kiválóságait" 3900 portrén örökítette meg, 1970-ben, Lenin születésének századik évfordulóján „Dicső munkáért" jubileumi éremmel tüntették ki. Számos alkotását vásárolták meg állami közgyűjtemények, bekerült az 1972-ben Kijevben megjelentetett képzőművészeti lexikonba, sőt egyik tájfestményének reprodukcióját képeslapként sokszorosították. Harminc évig várta, hogy visszatérhessen szeretett témájához a tájképfestészethez, és újból láthassa a „világ legszebb városát", Budapestet. Álma '72-ben vált valóra, visszatelepülhetett Magyarországra. Százhalombattán gyorsan népszerű lett, de a rendszerváltáskor „kegyvesztetté vált". Mint mondja, „nedves szivaccsal törölték le a színről". Néhány évig csak fővárosi galériáknak dolgozott, battai „rehabilitációjára" '94-ben, a nyolcvanadik születésnapjára rendezett ünnepi tárlaton került sor. Valójában már nyolcvanegy éves volt. Rendkívül termékeny, örökifjú alkotó. Festményeinek - amelyek közintézmények és otthonok falán egyaránt megtalálhatók - fő témája a mindig változó város és környéke, de kárpátaljai emlékképei is megjelennek. Százhalombattán évente többször jelentkezik önálló kiállítással. A város harmincadik születésnapjára olyan művel készül, amelyet valójában nem a jelennek, hanem unokáinknak, a jövő nemzedékének szán.
1974-ben, népművelőként érkezett a városba László Bandy, aki művészként, tanárként, kultúra- és közösségszervezőként talán a legtöbbet tette Százhalombatta képzőművészeti életéért. Nevéhez fűződik a már említett SZEM Stúdió elindítása, 1988-ban a SZIKE helyiségével - első műterme - együtt megörökölte az alkotó, vitatkozó egyesületet is. 1985-ben indította el a Látás Iskoláját a művelődési házban. Az volt a célja, hogy rendszeres, egymásra épülő ismereteket nyújtson a képzőművészet iránt fogékony gyerekeknek. 1992-ben középiskolások és felnőttek számára hozta létre a Nyitott Műhelyt, egyféle képzőművészeti szabadiskolát. 1992-ben, a megalakuló Városi Művészeti Iskola Képzőművészeti Tanszakának vezetője lett. Növendékei közül sokan tanulnak tovább ipar- illetve képzőművészeti szakközépiskolában, művészeti főiskolákon és tanárképzőben. Néhányan már maguk is tanítanak. Alapító tagja és mentora a legfiatalabb helyi alkotó közösségnek, a SZAK Stúdiónak. 1965 óta publikál rajzokat, első önálló kiállításán karikatúrákkal mutatkozott be Egerben. 1980 óta szabadfoglalkozású művész, tagja több országos képzőművészeti szervezetnek. A hetvenes évek közepe óta kísérletezik a rajzok térbeli kiterjesztésével. Dobozszobraival grafikai és szobrászati kiállításokon egyaránt szerepel. 1998-ban készült el első nagyméretű fémből készült dobozszobra, a Tér és Idő, amely a Széchenyi István Szakközépiskola aulájában látható. A világ teljességét, állandóságát értelmező térgrafikáit és emocionálisabb, gyakran ironizáló hagyományos grafikáit rendszeresen mutatja be önálló és csoportos kiállításokon.
Kísérletező kedvű alkotó és tanár Regős Ágnes, aki 1983 óta él Százhalombattán. Rajzot tanít a Művészeti Iskolában és az érdi Széchenyi Általános Iskolában, alapító tagja a 94 óta működő érdi Poly Art Alapítványnak és a százhalombattai SZAK Stúdiónak. Velük több közös kiállításon mutatkozott be grafikáival az ország különböző részein. Egyéni kiállítása volt Szerencsen, Szoválán, Tiszalúcon, Lorchban, Budapesten és Tokajban. Százhalombattán önálló tárlattal először 1999-ben jelentkezett.
1988-ban települi városunkba a nemzetközileg is elismert festőművész, a marosvásárhelyi születésű György Csaba Borgó. Kolozsváron szerzett festőművész-rajztanári diplomát, tagja - 1984 és 86 között vezetője - a Marosvásárhelyi Műhelynek (MAMŰ). A neoavantgárd képzőművészeti csoportot a meglepő formabontó és formateremtő képesség, újító szellem jellemzi. 1986-tól vesz részt a szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállításain. 1992-ben Miskolcon hozta létre Erőss Istvánnal, Uta Heineckével, Roho(nczi) Istvánnal és Tasnádi Józseffel a Túlsó P'ART elnevezésű alkotócsoportot, rövid idő alatt számos sikeres kiállítást és performance bemutatót szerveztek itthon és külföldön, természetesen Százhalombattán is. Borgó számos képzőművészeti elismerésben részesült, művei szerepelnek több nemzetközi és hazai kortárs közgyűjteményben, a Nemzeti Galériában és az Európa Parlament Székházában. Kiállításokon vett részt több európai nagyvárosban, de Egyiptomban, az USA-ban és Japánban is. Méltatói képeit nevezik „transzcendentális sóhajnak", „logikai következtetések rendszerének", „az élettől kapott sebek által szétszabdalt művész káromkodásainak és fohászainak", de „metafizikus románcoknak" is. Nagyméretű olajfestményein és grafikáin megjelennek a százhalombattai halmok - meditációs helyei - és az erőmű, egyben a város jelképeként is közismert égbe nyúló kéményei. Több alkotása önkormányzati, intézményi tulajdonban van, 1992 márciusában avatták fel 1848-as emlékművét, a kicsorbult dárdahegyet.
A 90-es évek végének Százhalombattáján nemcsak műtermek, alkotó közösségek és kiállítótermek találhatók, hanem kialakult a képzőművészeti programok iránt érdeklődők köre, a tárlatok állandó közönsége is. Azok a gyerekek, akik itt tanultak meg rajzolni és látni, alkotni és befogadni a képzőművészetet, mára felnőttekké váltak.
Kérdésként merül fel, hogy az itt élő elismert és kevésbé elismert művészek mennyire tudtak mára a város közösségének szerves részévé válni, mennyire kötődnek az itt élő közösséghez, s az mennyire kötődik hozzájuk. Napjainkban sok szó esik az elit értelmiség migrációjáról, s arról is, vajon mivel köthetnénk ide a város jövője szempontjából fontos réteget, amelybe nyilván besoroljuk a művészeket is. Megválaszolásában kulcsfontossága lehet annak, ahogyan egyén és közösség viszonyát értelmezzük, elsősorban a közösség kínálta szerepek, funkciók szempontjából.
Érdemes lenne végiggondolni, vajon mi az oka annak, hogy a ma is virágzó város oly kevés számú köztéri alkotással büszkélkedhet, s ezek között is csak elvétve találunk helyi művésztől származót. Vajon hány művész élt és él közöttünk, akiknek a nevét sem ismerjük, mert Százhalombatta valamiért alvó város maradt számukra? Mennyire maradt meg a döntéshozók, a véleményt és értékrendet alakítók gondolkodásmódjában a „közérthetőség", mint a művészekkel szemben felállított - olykor kizárólagos - elvárás, és a kialakult hagyományok és intézmények meglétét figyelembe véve - amelyek a művészeti nevelést is magas színvonalon feltételezik - mennyiben tehetünk egyenlőségjelet a közérthetőség és az egy-értelműség, egyszerűség közé?
Hogy Százhalombatta az ország „bezzeg városából", az „energia városából", a „sport városából", a ma már pejoratív értelemben használt „szocialista városból" egyszer a művészek, a művészetek városa is lehet, ma még távoli jövőképként is illúzió. De a történelem legsikeresebb, hosszú távon életerős társadalmait mindig fejlett kultúra, magas színvonalú művészeti eredmények - is - jellemezték, s ez bizonyára nem véletlen. Az ezredforduló nagy kérdése, hogy sikerül-e valódi várossá - mindenki számára vonzó és megtartó közösséggé - válnia Százhalombattának, vitathatatlanul azon is múlik, hogyan válaszolja meg a fenti kérdéseket, sikerül-e valódi szerepekhez juttatnia a művészeteket és a művészeket, létünk sajátos értelmezőit.
 |
| Gábor István megsemmisült kerámia fala a DHV étterem falán |
Hogy repül az idő! Ki gondolná, hogy a Forrás a 2000. évben ünnepli százhalombattai megalakulásának 15 éves évfordulóját! Ki gondolta volna 1984. október 8-án az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium ebédlőjében az első próbán - amikor egy lelkes fiatalember néptáncról, néptánc-együttesről, fellépésekről beszélt a megjelent mintegy 50 gimnazistának, hogy abból tényleg az lesz. Azok a gimnazisták akkor, ott, álmukban sem gondolták, hogy megjelenésükkel, lelkesedésükkel az ország egyik legjelentősebb néptáncos alkotóműhelyének alapjait rakták le. Hogy százával lesznek követőik. Hogy olyan korszak kezdődik munkájukkal, amely a későbbiekben gyökeresen megváltoztatja Százhalombatta közművelődési-kulturális életét és szokásait.
Nem, ott ezt valóban senki sem gondolta. Még az a lelkes, alig 24 éves fiatal ember sem, aki rövid bevezetője után rögtön munkához is látott, tréninget tartott (klasszikus balett tréning elemekkel tarkítva) a gimnazistáknak, akik eleinte sehogyan sem értették, hogy a néptánchoz miért kell demi plié, grand plié és egyéb testet - és sokszor lelket is - próbára tevő gyakorlat. Ott, akkor, 1984. október 8-án meggyulladt egy láng! 16 évvel ezelőtt egy bennük rejtőző HANGRA megmozdult a Vörösmarty Mihály Gimnázium akkori fiatalsága, azzal a céllal, hogy azt a HANGOT megleljék, felszínre hozzák, megtalálják Önmagukat, s megmutassák a világnak, mindenkinek: a léleknek más színei is vannak, mint az aktuális divatnak. Verejték, könny, öröm, bánat, sikerek, nagy csalódások, fesztiválok, próbák, utazások, együttlét: EGYÜTTES. Generációk váltják egymást, vigyázva a lángra, keresve, kutatva szépségének rejtelmeit, erejét, igazságát, tisztaságát, mert ez a láng soha ki nem aludhat.
Az együttes megalakulását a véletlennek köszönhette. A Vörösmarty Mihály Gimnázium lelkes és tehetséges tanára, Iványi Katalin vezette az akkor rendkívül jó eredményeket magáénak valló irodalmi színpadot. Abban az évben (1984. tavasza) új bemutatóra készült a társulat: Petőfi: A helység kalapácsa című művének bemutatásával. A tanárnő - mint a darab rendezője - úgy gondolta, hogy a darab egyes jeleneteit néptánccal szeretné színesíteni. Felkereste tehát távoli rokonát - Szigetvári Józsefet - aki akkortájt lelkes, amatőr néptáncos volt - hogy segítsen neki a táncok betanításában, színpadra állításában. A közös munka rendkívül jól sikerült. A gimnazisták közül sokan vállalták a próbákat, ráadásul többségében egyébként nem irodalmi színpadosok. A felkészülési idő a nyári szünet elején volt, mivel a társulat amolyan nyári vándorszínházi produkcióra készült: az agárdi és velencei strandok fürdőzőit kívánták szórakoztatni. Az utolsó próbán merült fel az ötlet: a szeptemberi iskolakezdést követően folytatni kellene a táncot, akár szakkör vagy diákegyüttes formájában.
Érdekes módon ez a lelkesedés a tanév elejére sem csökkent. Éppen ezért felkeresték az érdi Városi Tanács VB Művelődési Osztályának akkori vezetőjét - Hatvani Istvánnét - és engedélyt kértek egy "néptánc-együttes" alapításához. Az osztályvezető nagy örömmel fogadta ezt a lehetőséget és biztosította a szervezőket az erkölcsi támogatásáról. Így aztán szeptemberben Iványi Katalin és Szigetvári József az iskolavezetés, valamint a tanács engedélyével toborzást tartott a gimnáziumban. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: közel negyven gimnazista jelentkezett, ráadásul a fele fiú volt. A kezdeti időszakban hetente két alkalommal voltak a próbák a gimnázium ebédlőjében, amely a folyamatos létszámnövekedés miatt már egy hónap múlva kicsi lett. Így a próbák átkerültek a tornaterembe. A lelkes tagokhoz lelkes oktatógárda is párosult: frissen végzett Balett Intézetes táncművészek, valamint a Vadrózsák Táncegyüttes táncosai jártak tanítani, ráadásul alkalmazkodtak az "együttes" anyagi lehetőségeihez: munkájukat mindenki az első évben ingyen és bérmentve, szeretetből és lelkesedésből végezte! A dunántúli táncanyaggal való ismerkedés következményeként 1984. december 12-én a gimnázium karácsonyi KI MIT TUD?-ján bemutatkozott az együttes: Szigetvári József: Ugrósok című koreográfiájával.
Az előadást igen komoly segítség tette lehetővé: a gimnázium KISZ Bizottsága zenekart fogadott (a martonvásári Százszorszép Táncegyüttes táncosaiból alakult alkalmi zenekart), és a jelmezkölcsönzőből pedig ruhákat és lábbeliket kölcsönzött. A siker óriási volt, a táncosok hihetetlen módon belelkesültek, megízlelvén a fellépés adta örömöt.
A munka - ha lehet - még hatékonyabban folyt, hiszen 1985 az Országos Diák Napok éve volt, így minden gimnázium és minden megye nagy erőkkel készült a versenyre. A vörös-martys együttes a megyei selejtezőn mindenki nagy meglepetésére és örömére, a zsűri döntése alapján továbbjutott az egri országos döntőre! A törökök nem akarták úgy bevenni Eger városát, mint az érdi táncosok! Próba-próba hátán: ének és tánctanulás jellemezte ezt az időszakot. A teljes siker nem is maradt volna el, ha a női tánckar egy része képes lett volna a karaktercipőt csizmára váltani a műsor bemutatása közben. Mivel ez nem így történt, a szatmári táncokban a lányok egyik fele cipőben, a másik fele csizmában pompázott, sőt egyiküknek jobb lábán csizma, a másikon cipő volt - kimerítve ezzel az összes variációs lehetőséget. A zsűri ezt nem vette jó néven, így ezúttal a nagydíj nem a miénk lett. Az eset nem volt rendkívüli, hiszen nagy rutin kell ahhoz, hogy valaki néhány pillanat alatt átöltözzön a színfalak mögött. Mindez épp azért nem szegte a táncosok kedvét, mivel számos előadás várt még rájuk, így bőven volt lehetőség a szépítésre.
1985. május 1-jén Százhalombattán lépett fel az együttes. (Ez volt az első "vidéki" tájelőadás.) A fellépést óriási várakozás előzte meg, hiszen a társulat fele battai volt, így számítani lehetett a baráti kör teljes kivonulására. A sikeren túl a fellépés történelmi jelentőségű volt. Itt volt ugyanis a fellépés helyi szervezője, a Művelődési Központ népművelője, Bencsik Ildikó is, akitől az együttes vezetője a "még majd megkereslek, ha lehet" mondattal búcsúzott el. (Már ez a fellépés is Bencsik Ildikónak volt köszönhető, hiszen a május elsejei program már készen volt, amikor megkerestem egy esetleges néptánc-műsor bemutatásának ötletével.)
Ez a műsor a későbbiekben örökre meghatározta az együttes sorsát. Június 6-án az érdi Művelődési Központban mutatta be az együttes első önálló műsorát, amelyben már hét koreográfia, énekes szólista és önálló zenekar is szerepelt. Sajnálatos módon az előadáson nem volt ott egyetlen "városi illetékes" sem, ami a társulat meglehetős elkeseredését váltotta ki, hiszen ezzel bizonyossá vált: anyagi támogatásra a továbbiakban sem lehet számítani. A helyiek közönye olyan mértékben váltotta ki az együttes elkeseredését a jövőt illetően, hogy a százhalombattai tagok azzal álltak elő, ha nem kellünk Érden, miért nem próbáljuk meg Százhalombattán, hiszen ott akkor épült és szépült az új Művelődési Központ.
Szeptemberben - hivatkozva a májusi búcsúzásra - kerestem meg Bencsik Ildikót, és segítségével Takács Pétert: kell-e Százhalombattán néptánc-együttes? Az igazgató úr örömmel fogadta az együttest, bár voltak fenntartásai. A Művelődési Központban sikeres társastánc iskola és kórus működött. Nem sok esélyt látott a néptánc, mint műfaj iparvárosban történő meghonosodására. Mindezzel együtt nem mondott nemet. A nyári szünetet követő első százhalombattai megbeszélésen az érdi körülménytelenséghez szokott táncosok szájtátva nézték az öltözőket, a próbatermet, a színpadot - és alig akarták elhinni, hogy ezentúl ez lesz az együttes otthona. 1985. szeptember 23-án volt az első próba Százhalombattán. Ezzel egy időben az együttes felvette a Forrás nevet és megkezdődött az a sikertörténet, amelyre a magyar néptánc-mozgalomban ez idáig nem volt példa.
Megkezdődött a gyermek és ifjúsági együttes szervezése, és az együttes gőzerővel készült az első százhalombattai bemutalóra, amelynek tervezett időpontja december 19 volt. Már az előkészületek is fantasztikus hangulatban zajlottak. Rendkívüli élményt jelentett a táncosoknak a rendszeres színpadi próba, az állandó zenekari jelenlét, a Művelődési Központ segítsége. A bemutató napján a Művelődési Központ ajándékkal lepte meg az együttest: 12 teljes kalocsai női öltözék várta a fellépőket az öltözőkben, amely akkortól az együttes tulajdonát képezte és ez alapozta meg a jelmeztárukat (Akkoriban Vezér Mihály volt a Művelődési Központ gazdasági vezetője.).
A műsor sikeréért mindenki izgult: a Művelődési Központ technikusai ugyanúgy, mint az igazgató. Ilyen még nem volt a városban. Az előadás zsúfolásig telt ház előtt zajlott. Külön öröm volt, hogy a kötelező szülői közönségen túl számtalan spontán érdeklődő is megtisztelte az előadást. A műsor a sikereken túl mást is jelentett azon az estén: új együttes született Százhalombattán, és sokan akarva-akaratlanul Páll Lajos, erdélyi költő verssorával azonosultak: "Táncra ítélem magamat!"
Bizony senki sem tudta, hogy az együttesi munka miféle állandó jelenlétet, alázatot, örök újrakezdést, kínszenvedést, örömöt, sikert, csúcsokat, bukást, és újbóli nekifutást jelent. A Forrás sorsa ma már történelem, gyönyörűséges és hátborzongató. Magában rejt mindent: sorsokat, és magán viseli a magyar társdalom változásait is. Soha sem lehetett azt hinni, hogy az együttes már készen van. Örök megújulás jellemzi a Forrás sorsát. 1991-ben szinte elsőként vállalta az együttes az országban az alapítványi működési formát. (Nem volt társulat, amelyik feladta volna az addig jól működő, gondtalan, központi fenntartási formát.)
Az önállóság persze igen sok munkát és gondolkodást jelentett és jelent azóta is az együttes vezetőségének. Szintén országosan példaértékű a folyamatos utánpótlás-nevelés, amelyben jelentős szerepet vállalnak azok az iskolák, ahol órarend szerint folynak a naptáncórák. Úttörőszerepe volt itt az Eötvös Loránd Általános Iskolának, és az 1. számú Általános Iskolának. Ugyancsak újszerű volt a Zeneiskola néptánc-tagozatának létrehozása, amely nyomán számtalan művészeti iskola jött létre az országban. Az egyre több lábon álló együttes, a megfelelő intézményi háttérnek (Művelődési Központ, iskolák, alapítvány), a jelentős Önkormányzati és nagyvállalati (MOL Rt., DE Rt.) anyagi támogatásnak köszönhetően igen rövid időn belül lett országosan a szakma élvonalbeli, vezető együttese. Mindezt számtalan fesztiváldíj, arany III., arany II., majd 1994-ben a legmagasabb, az arany I. minősítési fokozat, az Erkel Színház Antológia műsorába történő rendszeres meghívás méltón fémjelzi. (Az Antológia a hazai néptánc-mozgalom legjelentősebb bemutató műsora, ahol a tárgyév legsikeresebb gyermek és felnőtt együttesei mutatkozhatnak be.)
 |
| A Forrás Táncegyüttes Kárpátalján |
A Forrás nemzetközileg is igen elismert együttes lett. Az elmúlt években Európa szinte valamennyi országában megfordultak a táncosok, de jártak az Amerikai Egyesült Államokban, Mexikóban, Puerto Ricoban, Tajvanon, Argentínában, Uraguayban, Egyiptomban és Izraelben is. Külföldi útjainkat azonban sokan irigylik, talán mert azt gondolják, hogy mindez számunkra nyaralás, és némelyek szerint ez felesleges pénzkidobás. Kevesekben tudatosul, hogy egy nemzetközi meghívás először is csak szakmai szempontból kiválóan felkészült együttes osztályrésze lehet, és a nemzetközi szint eléréséhez bizony igen sok időt - években mérhetőt - kell eltölteni próbateremben, sokszor hétvégén, télben és nyárban. Azt is kevesek hiszik el - csak olyan, aki már járt az együttessel külföldön -hogy a turné a legtöbb esetben sokkal inkább alázatos munkát jelent minden táncos számára, mintsem kéjutazást. Szolgálat ez a legjavából: a nemzet, a haza szolgálata. Hiszen a turnén sorsunkat a szervezők, a fellépések határozzák meg. Életünk a fellépésekről, a kosztümök mosásáról, a többmázsás rekvizitum mozgatásáról, fegyelmezett, olykor több héten keresztül tartó együttlétről szól, ahol minden percben színpadon és színpadon kívül Magyarországot képviseljük a fogadó ország számára. Így tehát lazítani nem lehet! Mindezekkel együtt a turné mégiscsak rendkívüli módon kovácsolja egybe az együttest a maga kihívásaival, az együtt átélt és elért sikerekkel.
Az együttes működésével még 1995-ben is képes volt valami elképesztően nagyszerű dolgot létrehozni: a Summerfest Nemzetközi Néptánc-fesztivál megálmodásával, életre hívásával megint olyan dolgot teremtett, amely annak előtte elképzelhetetlen volt Százhalombattán. Az elmúlt hat évben 47 ország fordult meg városunkban Új Zélandtól-Panamáig. Mindez kivívta a hazai médiák teljes érdeklődését, úgy, hogy ezzel a fesztivál a magyar nyári kulturális élet egyik központi eseményévé vált. A fesztivál sajátosságaival - kiemelten gondolok itt a vendéglátó családok tevékenységére - kivívta a nemzetközi szakma legmagasabb elismerését is, hiszen a CIOFF (a Nemzetközi Néptánc-fesztivál Szervezők UNESCO státuszú világszervezete) 1998-ban hivatalosan is tagfesztiváljai közé sorolta a Summerfestet, majd a világszervezet Fesztiválbizottságának elnökévé választottak, és ezzel a közel 80 országot számláló világszervezet Végrehajtó Bizottságának tagja lettem.
1996-ban - látva a battai táncosok, a külföldi táncosok sikereit - szintén elsőként az országban kialakítottak felnőtt korú, azelőtt soha sem táncoló emberek hagyományőrző együttest, abban az iparvárosban, ahol tíz évvel ezelőtt még az is kérdés volt, hogy a néptánc-együttes alapítása vajon csak jó ötlet marad, vagy valami több is lehet belőle. A FORMÁS Együttes országos "módit" teremtett, lelkesedésük nyomán egyre több településen hitték el, táncolni, hagyományaink őrzését elkezdeni sohasem késő. Az együttes működése azért is példaértékű, mert mondhatni, hogy működését szinte teljes mértékben a tagok biztosítják még anyagi szempontból is, hiszen a tagok jelentős tagdíjjal, kosztümvásárlással, kapcsolataikkal, pályázatokkal biztosítják az együttes létét.
Ki hinné hogy repül az idő! Ma már olyan táncosok is tanítanak az együttesben, akik valamikor itt tették meg az első tánclépéseket. Az egykori tanítványok kollégák lettek, sőt sokan közülük a megtisztelő Forrás szülő szerepét is vállalták, hiszen ma már gyermekeik koptatják a próbaterem padlózatát. Az egykoriak között még hivatásos táncos is akad, aki a Budapest Táncegyüttesben folytatta mindazt, amit a Forrásban kezdett.
Úgy tűnik, az a láng, amelyik ott Érden 1984-ben gyulladt meg, jó őrzőkre talált. Igaziakra, akik nem úgy védik hagyományainkat, mint a spártai katona őrhelyét, hanem mint a Vesta szűz a szerelem lángját. Féltőn óva és gondoskodón.
A Forrás 1984-ben indult útjára. Az azóta megtett utat mindenféle értelemben vehetjük úgy is, mint Ady útját, amely az értől a szent, nagy Óceánig tart. Ez a Forrás eljutott az Óceánig, utat törve magának ott is, ahol az szinte lehetetlen volt: Működésével, szervezeti felépítésével, állandó megújulásával tükrözi a magyar kulturális élet változásait, bizonytalanságait és erényeit. Életében egy valami azonban állandó: az értékrend, a becsület, a közösség szeretete, az egymásban és a múltunkban való hit. Mindez, valamint a tagok megszállottsága, a vezetők rátermettsége, a támogatók tiszteletre méltó jó szándéka minden akadályt képes legyőzni.
S hogy mi a Forrás jövője? Ma még titok, de a folytatásra garancia az a szeretet, ami a tagokat, az együttest a város vezetőivel, lakóival összeköti. Biztosak lehetünk benne, hogy ez a Forrás soha el nem apad. Van múltja, van jelene és lesz jövője.
Pável Melinda: Sajtóelőzmények Százhalombattán
Az ötvenes években kialakított magyar sajtórendszer alapvetően háromféle hírlap működésére adott lehetőséget. Az országos lapokban a külpolitika, valamint az egész országot érintő belpolitikai és gazdasági események kaptak hangsúlyt. Minden megye rendelkezett saját újsággal, amelyek a világ és az ország eseményeivel csak érintőlegesen foglalkoztak, elsősorban a megye és a megyei intézmények és szervezetek eseményeit dokumentálták, emellett a megye településeinek élete is megjelent a lapokon. A hetvenes-nyolcvanas években sorra indultak az üzemi lapok, amelyek egy-egy nagyobb vállalat aktuális eseményeinek feldolgozása mellett hírt adtak annak a településnek a fontosabb eseményeiről is, ahol működtek. Százhalombattán sokan ismerték és olvasták a havonta megjelent DKV Dolgozók Lapját, és nem csak azok, akik a vállalatnál dolgoztak.
A saját újsággal nem rendelkező, városiasodó Százhalombatta számára fontos volt, hogy megjelenjen az országos és a megyei médiában. A szocialista város legolvasottabb napilapja a Népszabadság volt, ebben azonban - lévén országos napilap - csak elvétve jelent meg egy-egy hír, vagy rövid tudósítás Százhalombattáról. A megyei újság nagy példányszámban fogyott a településen, ebben már gyakrabban találtak róluk szóló híreket a battaiak, hiszen a jeles napok megünnepléséről készített körképben mindig szerepet kapott a város, és rendszeresen tudósítottak a két nagyüzem éppen folyó beruházásairól.
A Pest Megyei Hírlap hagyományosan mutálta az ötödik oldalát, azaz attól függően, hogy melyik térségbe szállította a posta, változott a tartalom. Évtizedeken át működtek a mutációk: volt Ceglédi, Nagykőrösi, Váci, Monori és Gödöllői Hírlap, ezeken a településeken fiókszerkesztőségek működtek, az egyoldalas mellékletek minden nap megjelentek. A nyolcvanas évek elején úgy döntött a lap vezetése - a megyei pártbizottsággal egyetértésben -, hogy további mutációkat indít, hiszen időközben új városok születtek a megyében. A változtatástól elsősorban a példányszám növekedését remélték.
Elsőként a szentendrei mutáció indult el, azt követte az érdi, majd a százhalombattai és a dunakeszi oldal. Hetente egyszer jelentkeztek a városi oldalak, minden nap másik, az ötödik, úgynevezett mutált oldalon. A változtatással sokan nem értettek egyet, mondván, hogy a saját oldal egy-egy város számára azt jelenti, hogy lakossága többet tudhat meg önmagáról, ugyanakkor a megye szinte semmit sem tud meg róla, mert csak egy leszűkített területen olvasható. Előfordult olykor, hogy a mutált oldalakból átemeltek anyagokat a főlapba, de ez minden alkalommal szakmai döntés volt, azaz nem a téma hordereje volt a kiválasztás szempontja, hanem a megírás színvonala.
A Százhalombattai Hírlapot mindig egy újságíró írta, ő volt az oldal gazdája és mert huzamosabb időt töltött a területen, alkalma volt rá, hogy bedolgozza magát, azaz kapcsolatokat építsen ki és helyismeretre tegyen szert. A jelenlegi Pártok Házában önálló irodát kapott a városi újság, ahol a hét meghatározott napján fogadónapot tartott az újságíró. Az indulás után hónapokig Valkó Béla volt a Százhalombattai Hírlap szerkesztője, majd Kahutek Magdolna, később átvette Tamási István, aki évekig nagy gonddal és színvonalasan látta el a feladatot. Ő indította el a Tollhegyen című rovatot, amely minden kedden az oldal jobb felső sarkában kapott helyet, és amely az akkori lehetőségekhez mérten csípős hangon figurázta ki a visszásságokat.
Az ötödik oldal a belpolitikai rovat része volt, belpolitikai újságírók írták, ezért ritkán foglalkoztak gazdaságpolitikai kérdésekkel. Rendszeresen visszatérő téma volt a pártélet, a közösségi események feldolgozása, dokumentálta az infrastruktúra fejlődését, sorozatot indított Arcok a városból címmel, amelyben bemutatta Százhalombatta közismert személyiségeit. A helyi kultúra is helyet kapott az oldalon, és természetesen voltak anyakönyvi, valamint rendőrségi hírek is.
Az ötlet végül jónak bizonyult. Az önálló sajtóval nem rendelkező Százhalombattának a Százhalombattai Hírlap lett a városi lapja, ezt a példányszám ugrásszerű növekedése is mutatta, és hogy rövid idő alatt megkedvelték a battaiak a lapot, az abból is észrevehető volt, hogy egyre több levelet kapott a szerkesztőség a városból, az olvasók megírták problémáikat, észrevételeiket, abban a reményben, hogy a mindenható újság utánajár, elintézi. A legtöbb esetben ez meg is történt, mert alapszabály volt, hogy a lap az olvasóéit van, és nincs nagyobb kincs, mint az olvasó bizalma.
A pártállami körülmények között a Százhalombattai Hírlap viszonylag nagy önállóságot élvezett, ami részben annak volt köszönhető, hogy mindenkori szerkesztői tisztában voltak azzal, meddig mehetnek el, de ezeknek az íratlan szabályoknak a betartása mellett jó érzékkel alakították ki az egyensúlyt, az olvasó nem találta unalmasnak a lapot.
A rendszerváltás után a Pest Megyei Hírlapnál sűrűn váltották egymást a vezetők. A példányszám rohamosan csökkent, a takarékossági törekvéseknek először a heti egyszeri alkalommal megjelenő mutációk - így a Százhalombattai Hírlap is - estek áldozatul, majd megszűntek a nagy múltú, minden nap megjelenő helyi oldalak is. De talán az idő is eljárt fölöttük, hiszen új kor virradt a magyar sajtóra, megszülettek a helyi lapok, amelyek bővebben és lokálisabban tájékoztatták a helyi lakosságot saját történéseikről.
Mazumel Ferenc: A Hírtükör, a város első újságja
A nyolcvanas évek végén felpezsdült közélet, a robbanásszerűen jelentkező tájékoztatási igény hívta életre a Város Tanács által alapított Százhalombattai Hírtükör című újságot.
A Lapalapítási engedélyben a Minisztertanács Hivatala 1988. szeptemberétől engedélyezte a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat részére a kéthetenkénti megjelenést.
Az újság első felelős szerkesztője Sáfrán István, a Népszabadság munkatársa volt, aki Takács Péternek, a Művelődési Ház igazgatójának segítségével toborzott a helyi közélet kérdései iránt érdeklődő írástudókat a szerkesztőségbe.
Rendkívül izgalmas időszak volt ez - az emberek többsége változást akart, remények ébredtek és tabuk foszlottak semmivé - amelynek krónikásául szegődni óriási élmény és megtiszteltetés volt. Az újság hamarosan kortörténeti dokumentumot produkált, amikor 1989-ben sajtóhibával nehezítve, áprilisi tréfának szánva megjelentette, hogy áttelepítik a Tököli Katonai Repülőteret. No, lett is ebből országos botrány, tiltakozott a Honvédelmi Minisztérium és a Szovjet Nagykövetség, a főszerkesztő a Magyar Televízió Híradójában magyarázkodott, és hamarosan búcsút vett a laptól.
Takács Péter 1989. májusától 1990. februárjáig jegyezte a lapot, majd pályázati úton Mazumel Ferencet választották főszerkesztőnek. Ezzel egyidőben a lap kiadását átvette a Polgármesteri Hivatal.
Az újság kezdetektől két színnyomattal, A/3-as formátumban, öthasábos tördelési szerkezetben, egy rövid formabontó időszaktól eltekintve csaknem azonos fejléccel kerül az olvasókhoz. A négy oldalas megjelenést felváltotta a város hírtermelő képességéhez alkalmazkodó 8-10-12 oldalas terjedelem. Saját terjesztő hálózatot hoztak létre (a postai előfizetési rendszer mellett) annak érdekében, hogy a város minél több pontján legyen megvásárolható a lap. Az Önkormányzat tudatos tájékoztatási igénye fejeződik ki a jelképes lapárakban (a megjelenéskor 5,- forint, 1993. júliusától 10,- forint, 1995. szeptemberétől 19.-forint).
A Százhalombattai Hírtükör abban az időben jelent meg és kereste helyét a sajtópiacon és a város közéletében, amikor az újságos standokat lapok százai árasztották el. Rendkívülinek tűnt a feladat, hogy egy ilyen kisterjedelmű újsággal meg tudjuk szólítani a tanulókat és az aggastyánokat, a betűvel hadilábon állókat és a pallérozott elméjűeket. Külön figyelmet érdemel, hogy egy ilyen közösségben sajátos akusztikát kapnak a hírek, ugyanakkor sokan és gyakorta értékelik túl a sajtó lehetőségeit, szerepét. Mindig is törekedtünk a többszólamúságra, ezért sok külsős munkatársat foglalkoztattunk. Mára kialakult egy viszonylag állandó, színvonalas íráskészségű szerkesztőségi gárda.
Az 1990-es évek elejének pezsgő közéleti működése lehetőséget teremtett arra, hogy az ország csaknem valamennyi jelentős személyisége megjelenjen a lap hasábjain. Figyelemmel kísértük a város és a nagyvállalatok fejlesztéseit, szerkezeti átalakulását, bemutattuk a döntéshozókat, hírt adtunk a személyi változásokról. Beszámoltunk a város gazdasági életének átalakulásáról, a képviselő-testület határozatairól és a döntések hátteréről.
A város gazdag kulturális élete, a környezeti állapot, a gyógyítás kérdései, a közbiztonság helyzete ugyancsak kitűnő témának bizonyultak.
Számos állandó és időszaki rovatot működtetünk. Büszkén vállaljuk, hogy történelmi ismeretterjesztő sorozatunk később - a szerző jóvoltából - könyv alakjában is megjelent.
Külön említést érdemel sport-rovatunk, amely hosszas helykeresés után vált rendkívül sokszínű sportéletünk alapos krónikájává.
Mikro és makro környezetünk gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedben. Mindennapjainkat sokkal inkább szűkebb pátriánk határozza meg, mint korábban. Megnövekedett döntési lehetőségünk, a helyes döntésekhez pedig meg kell ismernünk világunkat, értenünk kell a bennünket körülvevő folyamatokat.
Százhalombatta valamennyi döntéshozójának (társadalmi, gazdasági, politikai) és a város lakosságának információ igényét - megítélésem szerint rendkívül szerencsésen - az újság és a Városi TV szerkesztősége szoros együttműködésben igyekszik kielégíteni, a műfaji sajátosságokból adódó eltérések figyelembevételével. A kétheti megjelenés, a nyomdai átfutási idő hosszadalmassága miatt aktuál-szenzációt ritkán találhatunk a lapban, mely tudatosan is kerüli a bulvár-stílust. Feladatának tekinti viszont a város és a nagyvállalatok életének dokumentálását, a történések regisztrálásával és elemzésével, olvasói szolgáltatásokkal. Nyitott szerkesztőséget szeretnénk működtetni, szolgálva a demokratizálódás buktatóktól sem mentes folyamatát.
Százhalombatta történelmi léptékkel mérve morzsányi ideje - 30 esztendeje - város. Ebből tizenkét, mozgalmas-dinamikus évnek lehetett krónikása a Százhalombattai Hírtükör. Köszönet az Olvasónak!
Dr. Tunyogi Balázs jegyző, felelős szerkesztő: Városházi Hírmondó - a tények lapja
A Városházi Hírmondót 1995. szeptemberében kísérleti jelleggel bocsátottuk útjára. A lap akkor a Százhalombattai Hírtükör mellékleteként jelent meg kéthetes periódusokban. Kiadási példányszáma az anyalapéval megegyező volt, hogy a városlakókat a helyi rendeletekről, határozatokról hiteles módon és formában tájékoztassa. A melléklet adott teret arra is, hogy a helyi pályázati felhívásokat, továbbá a szélesebb kört érintő központi jogszabályváltozásokat közérthető formában megismertessük a lakossággal. Bevezetése lehetővé tette azt is, hogy a Százhalombattai Hírtükör profilja tisztuljon, a közéleti lap szerepkörére koncentrálhasson. A rövid kísérleti időszak alatt hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Hírmondó -küldetése révén s a fogadtatást is figyelembe véve - mind optimális példányszámában, mind pedig jelentőségében túlnő a melléklet adta lehetőségeken.
A képviselő-testület 1996. február 29-i ülésén döntött a Hírmondó önálló időszaki lapként való megalapításáról, s egyben a Polgármesteri Hivatal szakfeladatai közé sorolta, megfelelő költségkeretet rendelve mellé. A főszerkesztői teendők ellátásával a jegyzőt bízta meg, s konkrétan meghatározta a lap célját, tárgykörét. A széleskörű állampolgári tájékoztatásra, a rendeletek kihirdetésére, a határozatok közzétételére immár önálló, ingyenes helyi közlönyt hozott létre az önkormányzat. A Hírmondó, mint melléklet beváltotta a hozzá fűzött reményeket, így megkezdhette önálló életét. A megjelenési mennyiség meghatározása során a battai családok számát vettük alapul, a háromezer-ötszázas példányszám a várost teljes egészében lefedi. A postai és szóró terjesztés megszervezésével elhárult annak a veszélye, hogy az itt élők információ nélkül maradnak.
Már a forgalmasabb közszolgáltató helyeken, illetve saját postaládájából minden család könnyedén juthat a laphoz. A kétheti megjelenést megtartva, a Százhalombattai Hírtükörben ma is ott található az egykori melléklet. A Városházi Hírmondó szerkesztését a köztisztviselőkből alakult munkacsoport a napi munkája mellett végzi, melyben a tájékoztatási kötelezettség és a lakosság információ iránti igénye ösztönzi. A tények lapja a 2000. esztendőben hatodik évfolyamát éli, számos mellékletet, éves naptárat, új rovataiba foglalt ismeretet ad az embereknek.
Az egykori melléklet felnőtté vált, mára pedig saját gyermekei azok a helyi közlönyök, melyeket más településeken a Városházi Hírmondó mintájára hoztak létre.
Jován László: A videostúdiótól az interaktív televízióig
A városi kábeltelevízió története alig tizenegy évre tekint vissza, hihető vagy sem, a dokumentumok tanúsága szerint 1989 szeptemberében kezdték kiépíteni az akkor még TELSAT Gmk. megvalósításában a hálózatot, s vált a kilencvenes év komfortjává a műhold mánia.
A helyi televíziózás, videó kezdeményei - mint akkor annyi minden - az ereje teljében lévő BMK-nál indult. A nyolcvanas évek végén inkább a kordokumentálás szándékával vette kezdetét a VÁROSI KRÓNIKA képírása. Még akadnak, akik emlékeznek a mozifilm előtti vetítésekre.
Igazi áttörést a kiépített kábelrendszer jelentett, az önálló városi csatorna adott helyet péntekenként egy órában a battai közösségi és közéleti hírek megjelenítésének, társulva a hét többi napján a TV100 vállalkozói képújsághoz, ami a maga idejében az igényesebb képernyő szöveges formák közé tartozott.
A sajtó, ezen belül az elektromos sajtó 1990-ben valóságos áttörést eredményezett a rendszerváltás helyi kampányában. Tény, mára a várostörténet része. Az új önkormányzat nemcsak felismerte, de az amatőrizmusból hivatalos rangra emelte az elektronikus médiát.
A szaporodó sajtótermékek közepette intézményesítette, s így az önállóság pályájára állította a televíziózást.
Az időszak jellemzéséhez hozzátartozik, hogy miközben javában dúlt országosan a médiaháború, a nézők többsége belefáradva kapcsolgatta a csatornagombokat, a hivatásos televíziókon kívül (MTV 1, MTV 2) csak kevesek számára érthető idegen nyelvű adásokból válogathatott. Nem volt még magyar nyelvű műhold-adás, sem AM-MICRO, és a kereskedelmi tévék is a fantázia világában várakoztak. A pesti vállalkozói tévétársaságok (TvTv, Szív TV) kazettás magyar nyelvű anyagaikat többnyire a városi televízió csatornáinak kínálták. S eközben technikailag javult, szakmailag igényesedett a helyi televíziózás. És persze rólunk szólt és nekünk.
Szinte minden hónap hozott változást a működésben. A TV 100 1991-ben lemondott a képújság szerkesztéséről és működéséről, átadva a lehetőséget. Az első városi képújság a már akkor sem korszerű számítástechnikai alanya, a 24 órás működtetésű, gyakorta „lefagyó" Commodore 64 lett. De mégis mennyire más volt: hírek, hirdetések, ingatlantól a városi programokig. Régen tudtunk annyit önmagunkról Battán, mint akkor. Igaztalan lenne, ha nem itt említenénk a tényt, hogy az országban elsők között közvetítette a helyi televízió (azóta is) egyenes élő adásban a Képviselő-testület üléseit. Nézettebb műsor alig volt akkor tájt. De csak kábelen!
Közben egyre nőtt a fürediek, óvárosiak, kertvárosiak türelmetlensége, ami a naprakész városi hírekhez jutást követelte. Akkoriban gyakori volt, hogy lakótelepi ismerősökhöz látogattak péntekenként, növelve a városi krónika nézőinek számát. Mivel a kábelfejlesztés megtorpant 1993-ban, pályázati céllá vált a televíziós adó, a „frekvencia" megszerzése. Az első sikertelen próbálkozás után 1995-től rendelkezik Százhalombatta az UHF 48-as csatornán földi sugárzó televízió adóval. Ami azon túl, hogy létrehozta az egycsatornás teljes körű városi láthatóságot, nézőket hozott a környék településeiről is. Szinte azonnal csatlakoztak a körzeti televíziózás lehetőségéhez Tököl, Ercsi és a legnagyobb lélekszámú Érd. Kezdetben hír-információs forrásként, majd azt követően önálló műsoridővel, melynek fedezetét az önkormányzatokkal kötött megállapodás biztosította. A helyi műsorszerkezet is tovább bővült, egyre gyakoribbak lettek a magazinok (Mozaik), a sportösszefoglalók és közvetítések. Eközben a közélet és a politika is szerepének megfelelő súllyal jelent meg a képernyőn: a lakossági fórumok közvetítésével, rendszeresített kerekasztal-beszélgetésekkel, városi ünnepségek, nagy kulturális rendezvények egyidejű adásba kerülésével.
1997-re véget ért az első szakasz. A hivatalos közvélemény-kutatás az elvártnál is magasabb, 87 százalékos nézettségi mutatóról árulkodott. Miközben jöttek az addig ismeretlen kereskedelmi csatornák, új fejezetet nyitva a magyar televíziózásban. Néhány hónapig olvadni látszott a városi televíziózás nimbusza. A második képernyő-mánia közel egy évig tartott, amikorra vezető adásidőkben újra egyre gyakrabban visszalátogattak a helyi csatornára. Televíziók jöttek-mentek (TV 4, MSat, Szív Tv, Top Tv) és egyre többen ígérték a szakemberek közül a helyi információ mindent megelőző fontosságát. Az 1997-es évben nem csak tartalmilag, formailag is átalakult a Városi Televízió. A média-törvényből következően kötelező volt a korábbi intézményi státuszt felváltandó gazdasági-társasági formát választani. 1996. december 15-ei határozatában a város képviselő-testülete létrehozta a Városi Televízió Százhalombatta Közhasznú társaságot.
Szintén a média-törvény kínálta, követelte új frekvencia-rend átalakította a helyi televíziózást, mintegy piacosítva a várható kereslet reményében. Nem így lett. Országosan alig egykét helyen (kilencvenből) jelent meg a vállalkozói tőke. Többségében, így Százhalombattán is az önkormányzat állta a fejlesztés és működtetés költségeit. A Százhalombattai Televízió megerősítése a pályázat támogatásában is megnyilvánult. Az Országos Rádió és Televízió Testület által kiírt frekvencia-pályázat olyan helyzetet teremtett a sugárzó televíziók számára, amikor vagy adásideje egy részének elvesztésével, vagy az addig gyakorlatban alig elképzelt működéssel napi nyolc óra műsoridővel kell számolnia. (A képernyő-szöveg nem műsoridő.) A pályázat kedvező elbírálása részben az addig működtetett frekvencia újabb tíz éves használatát tette jogszerűvé, részben átalakította a műsorszerkezetet.
Számtalan új műsor indult az 1999-es évben. Vidéken kezdetben egyedülállóként az országos csatornák mellett Százhalombattán valósult meg a Reggeli hír-információs magazin minden nap fél héttől fél nyolcig. A kulturális eseményekről a Paletta, egészségügyi-szociális kérdésekről a Közérzet, a bennünket körülvevő természetről, környezetről a Noé Bárkája számolt be rendszeresen.
Eközben sorra szűntek meg Százhalombattánál nagyobb településeken is a helyi televíziók (Ózd, Gyula), és a régiók kaptak a korábbinál nagyobb hangsúlyt. A megyei támogatás megjelenése új országos struktúrát eredményezett. Nagyobb a lehetőség - átláthatóbb a feltételezett piac - ott, ahol a megyeközpontok is szerepet vállaltak.
Pest megye, bár a legnagyobb lélekszámú az országban, azzal dicsekedhet, hogy sem centrális rádiója, sem televíziója, sőt napilapja sincs. A helyi rádiók és televíziók száma is (Vác, Cegléd, Ráckeve, Fót) lényegesen kevesebb, mint máshol. A százhalombattai helyi televízió, a helyi közélet, közösségi történések jócskán magára utaltak, ami az országos kommunikációs megjelenést illeti, az elvártnál ritkább, hiszen budapestinek túl távoli, vidékinek túl közeli. Alig volt és van esélye a helyi történéseknek, hogy országos nyilvánosság elé kerüljenek. A megoldatlan feladatra a regionális terjeszkedés kínált megoldást, az AM-MICRO rendszeren keresztül elérhető közepes nyilvánosság működtetésével. A helyzet kínálta ötlet hozta létre a társtelevíziós kapcsolatot a Budapest Televízióval. Az eddigi - 1998-tól megindult - kétéves együttműködés eredményeként heti három óra adásidőben sikerült visszatérő nézői kapcsolatot kialakítani a megye több pontján élőkkel és a budapestiekkel. Az elvárások ugyanakkor tovább nőttek, így tudomásul kell venni: a televízió-néző nem elnéző, jót és jó színvonalon szeretne látni, vagy átkapcsol.
A 2000. év új fejezetet ígér: az intelligens város programja, a multimédia lokális jelenléte alapvetően megváltoztatja a kommunikációs szokásokat. Nem ritkaság, hogy kisebb települések is - fölismerve ennek jelentőségét - erre az útra léptek (Monor, Dabas, Dunakeszi), így a televíziózás előtt a profil bővítésével a többletszolgáltatások vállalásának feladata áll. Létrejön-e egy új kommunikációs rendszer, aminek a Városi Televízió egy, bár még sokáig meghatározó eleme lesz, vagy annak elmaradtával a város határozottan hátralép egyet. De ez már egy következő periodika tárgya lesz.
*
Az előzőekben megfogalmazott sajtótörténeti vázlat nem törekedett teljes körű feldolgozásra. Számtalan kiadvány, alkalmi lap, politikai programfüzet érdemelné meg a kort részletesebben megismertető említést. A felsorolás teljessége nélkül a kilencvenes évek hozták meg főleg az írott sajtó műfajának helyi megjelenését. (Liberal Trend, Dunamenti Rt. Híradó, Dialóg, Battai Holnap, Nyílt szó, Hírhalom, Battai Szalon stb.) Ígéretes fejezetnyitás az elektronikus média megjelenése a Városi Könyvtárban helyet találó Internet-központ 1997-ben történt átadásával.
Talán a növekvő vállalkozói kedv, a szolgáltatások megerősödése, az önmagukról kialakítandó körkép igénye eltartó gazdasági hátteret nyújt a közpénztől függetlenedő civil szféra számára a jövőben.
A testkultúra és a sportolás az ókori görögöktől kezdődően igen fontos szerepet tölt be az emberiség életében, az emberi individuum harmonikus önmegvalósításában és fejlesztésében. Százhalombatta - kis községként és városként is - felismerte a sport jelentőségét, mindig sokat tett a fiatalok és a felnőtt lakosság sportolási lehetőségeinek bővítéséért, a tárgyi és a személyi feltételek javításáért. Érdemes és tanulságos végigkísérni az utat a kezdetektől a Nemzeti Sportváros címig ...
A kezdetektől 1970-ig
Százhalombatta görögkeleti és római katolikus egyházi iskoláiban a tantárgyak között szerepelt a test-torna, későbbi elnevezéssel a testnevelés tantárgy tanítása. Az órákat a téli időszakban a tantermekben, őszi és tavaszi időben pedig az iskolaépületek kisméretű udvarán vagy más szabad területeken, nem egyszer a Duna-parton tartották. Szaktanár természetesen ekkor még nem volt, a testnevelés órákat a tanítók vezették.
1921-ben alakult meg a Százhalombattai Ifjúsági Testedző Egylet, amelyben az első években kizárólag a sport, a labdarúgás dominált. A futballcsapat azonban szervezett bajnokságban nem vett részt, hanem a szomszédos községek csapataival mérkőzött meg egy-egy jeles alkalommal. Az Ifjúsági Egylet a későbbi években lényegesen átalakult és inkább a színjátszás, az énekkari és zenekari irányokat pártolta. Az egylet egészen 1946-ig működött.
A községben az 1930-as években Polgári Lövész Egyesület alakult, amely elsősorban a község vezetőinek és tekintélyes tagjainak a szervezete volt. Az egyesület rendszeresen szervezett lőgyakorlatokat és lövészversenyeket, amelyeken a tagokon kívül mások számára is biztosították a részvételt. Az egyesület 1941-ig állt fent.
Százhalombattán 1926-1944 között működött a Levente Egyesület. A heti 2 órás foglalkozások első felében elméleti oktatást, egy órában pedig testedzést, lőgyakorlatokat tartottak. Az egyesület külön Testnevelési Bizottságot választott.
Az iskolák 1948. évi államosítását követően az iskolai testnevelés feltételei nem javultak: az órákat továbbra is a tantermekben, illetve a szabadban tartották meg. A kőolajfinomító és a hőerőmű 1960-tól kezdődő beruházásaival együtt folyamatossá vált a beköltözés Százhalombattára, s így jelentősen nőtt az általános iskolások száma. Szükség volt egy iskola megépítésére, ez a mai 1. sz. Damjanich úti Általános Iskola, amelynek épületét 1966-ban adták át. Az iskolához tornaterem, az udvaron kézilabdapálya és ugrógödör is létesült, amelyek lényegesen javították a testnevelés feltételrendszerét. A tanulók sportolásánál a minőség mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tömegsport. Ennek során rendszeres sportdélutánok, házibajnokságok kerültek megrendezésre.
A felnőttek körében az első sportegyesület 1948-ban a Téglagyárban alakult Építők Sportegyesülete néven. Ennek lényegében csak egy szakosztálya, a labdarúgás működött. A csapat a Budai járási bajnokságban vett részt, ahol váltakozó helyezéseket ért el, de magasabb osztályba nem jutott. Ez az egyesület 1964-ben fuzionált a Dunamenti Hőerőmű Beruházás Szakszervezeti Bizottsága által 1963-ban létrehozott sportegyesülettel és ugyancsak Építők Sportegyesülete néven működött 1967-ig.
1964-ben alakult meg a Dunamenti Erőmű Sport Egyesület (DESE), amelyben kajak-kenu és asztalitenisz szakosztályokat hoztak létre.
1965-ben szervezték meg a másik nagyvállalat sportegyesületét, a Dunai Kőolajipari Sport Kört (DKSK). Itt labdarúgó, kézilabda, asztalitenisz, természetjáró és lövészet szakosztályok alakultak, csapataik a járási bajnokságokban vettek részt. 1968-tól átvették a község sportjának szervezését is.
A községi tanács elsősorban a nagyvállalatokkal való jó együttműködés kialakítását és a tárgyi feltételek javítását tűzte ki célul. Önálló sportbizottság nem működött, szükség szerint az Oktatási Bizottság tárgyalt sportjellegű kérdéseket. A sportkapcsolatok ápolását általában a község vezetője, a tanácselnök végezte. Sokat tett 1960-1970 között sport fejlesztése érdekében Ferenczi Illés tanácselnök.
Sport a város első két évtizedében (1970-1990)
Az 1970-ben városi rangot kapott Százhalombattán kedvezőbb feltételek teremtődtek a sport további fejlődésére is. Az iskolai testnevelés és sport területén tovább gazdagodott az intézményhálózat. 1973-ban elkészült az általános iskola 12 szaktantermes felső tagozatos különálló épülete (ma: Eötvös Loránd Általános Iskola), amelyhez korszerű tornaterem épült. 1974 decemberében pedig átadták a város első tanuszodáját, amelynek az egész megyében, de országosan is "csodájára" jártak. 1975-ben impozáns sportudvar valósult meg. A tárgyi feltételek javulásával együtt a testnevelési minőségi munka is fejlődött: a tanórák száma heti kettőről háromra emelkedett, sport szakkörök indultak, szép sikereket értek el a tanulók a bajnokságokon, különböző versenyeken.
1978-ban az egy igazgatású általános iskola kettévált, az 1. és 2. számú iskolára (ma: Eötvös Loránd Általános Iskola). Ugyanebben az évben készült el egy újabb iskolaépület, tornateremmel együtt, amely 1985-ben 3. sz. iskolaként önállósult (ma: Arany János Általános Iskola és Nyolcosztályos Gimnázium). 1987-ben a Széchenyi István Szakközépiskola indult tornateremmel felszerelve, majd 1991-ben a 4. sz. általános iskola (ma: Körösi Csorna Sándor), ahol természetszerűleg ugyancsak épült korszerű tornaterem. A jó tárgyi feltételek között a tanulók igen eredményes testnevelési és sportmunkát végeztek a növekvő számú testnevelő tanár irányításával. Minden kisdiák megtanult úszni a tanuszodában, és voltaképpen a legtöbbjük valamilyen sportágat is választott. A minőséget és az utánpótlás nevelést szolgálta, hogy 1980-ban az 1. sz. Általános Iskolában, majd a 2. sz. Általános Iskolában is testnevelés tagozatos osztályok indultak. Megkezdte működését a Városi Sportiskola, amely az utánpótlás nevelését tűzte ki célul. A Sportiskola igazgatói a következők voltak az 199l-es megszűnésig: Tánczos István, majd Beutl Jenőné, s végül Pogány Lajos.
Az iskolák mellett a város egyéb sportlétesítményekkel gazdagodott: megépült a Városi Sportpark, a lakótelepeken sportpályák (ún. "dühöngök") létesültek, a DHV és a DKV sportpályákkal ellátott csónakházakat hozott létre. 1982-ben elkészült a nemzetközi méretű küzdőtérrel ellátott Sportcsarnok, majd 1986-ban a Városi Strand. E két létesítmény 1990-ben Városi Szabadidő Központ (VSZK) néven egyesült, a vezetője azóta Mester Emil. A Dunamenti Erőmű Sport Egyesület ebben az időszakban is a vízi sportok - a kajak-kenu és a vitorlázás - fellegvára maradt.
A Dunai Kőolajipari Sport Kör elsősorban a labdajátékokat fejlesztette fel a minőségi sport szintjére, de kiemelt figyelmet fordítottak a természetjárásra is. A DKSK ügyvezető elnöke hosszú ideig Porgányi Géza volt, majd az 1992-es megszűnésig Mezei Lajos, illetve Vajda László. A csapatok közül a labdarúgók a megyei bajnokságból az NB III-ba, majd az NB II-be kerültek, a férfi kosarasok és a kézilabdások az NB I. B. csoportig jutottak, a női asztalitenisz-csapat az NB I-ben játszott.
Szép sikereket értela DKV Olaj Lövészklub is, amely olyan sportolókat nevelt, mint Joó Éva, Török Nóra, Belső Gábor, Papp Zoltán Csaba, Baricza Judit, Lecsek Hajnalka. Az 1970-es várossá válás után a Városi Tanács jelentősen elősegítette a sportlétesítmények számának növelését, bővítését. A feltételrendszer javításában sokat tett Szekeres József tanácselnök (1972-1990 között) és Ferenczi Illés tanácselnök-helyettes (1971-1990 között). A Városi Tanács testülete mellett 1985-től Művelődési-, Ifjúsági és Sport Bizottság működött, amely minden fontos sportkérdésben állást foglalt.
A sportszakmai irányítást a Városi Tanács hivatali apparátusában a Művelődési Osztály, majd 1984-től a Művelődési-, Egészségügyi-, Ifjúsági és Sport Osztály látta el (vezetője 1990-ig dr. Tüske László, osztályvezető-helyettes és tanulmányi felügyelő: Mitták Ferenc). Az osztályon az 1980-as évektől külön sportfelügyelő dolgozott egymást követően Borsos László, Rokonai György, Fekete János.
Sport az önkormányzatiság éveiben (1990-2000)
A város nevelési-oktatási intézményeiben jelentős eredmények születtek a testnevelés és sport területén, a személyi és a tárgyi feltételek kiemelkedően jók, meghaladják az országos átlagot. Az óvodai testnevelésben nemcsak a tornatermi, hanem az úszásoktatás is megszervezésre került, ami sokoldalú mozgásfejlődést indított el a gyermekeknél. Az iskolai testnevelés és diáksport feltételeit maximálisan biztosítja a város önkormányzata. Egy iskolában, az Eötvös Loránd Általános Iskolában folytatódott a testnevelés tagozat. Valamennyi iskolában az alsó tagozatos kisdiákok testnevelés óráit szakos tanárok látják el, az úszásoktatásnál asszisztenseket alkalmaznak. Kiemelkedő eredmény, hogy Százhalombattán minden gyermek megtanul úszni.
Az iskolák és a Diák Sport Egyesületek (majd Diák Sportkörök, ma iskolai sportkörök) rendszeresen részt vesznek és jó eredményeket érnek el a diákolimpiákon, a megyei, a városi sportversenyeken. Nagy figyelmet fordítanak a túrizmus szervezésére, a nyári és a téli sporttáborok (sítáborok) megrendezésére. A rászoruló tanulók részére gyógytest-nevelést és gyógyúszást biztosítanak.
Az 1990 őszi önkormányzati választások után megalakult a város képviselőtestülete, amely Vezér Mihályt választotta polgármesterré (1994-ben és 1998-ban immár közvetlenül a választók bizalmából ismét ő lett a város polgármestere.) Az önkormányzat képviselőtestülete a sport kérdéseivel való foglalkozásra külön bizottságot állított fel: 1990-ben Ifjúsági és Sport Bizottság (elnöke: Fazekas Csaba), 1994-ben Ifjúsági, Sport és Közrendi Bizottság (elnöke: Szél Pál), 1998-ban Ifjúsági és Sport Bizottság (elnöke: Szél Pál), 1999. októbertől Sport és Közrendi Bizottság (elnöke: Szél Pál).
Az önkormányzat és a szakbizottság 1990-től nagy figyelmet fordított a megváltozott és a folyamatosan változó körülmények között a sport kérdéseire: 1991-ben létrehozta a Százhalombatta Városi Sportegyesületet (SZVSE), amellyel az utánpótlás-nevelést és a sportolási lehetőségekkel kívánta biztosítani.
1992-ben megszűnt a Dunai Kőolaj Sport Egyesület (DKSK), a kézilabda szakosztály integrálódott az SZVSE-be, ahol SZVSE-MOL néven folytatta szereplését a nemzeti bajnokságban. 1992 áprilisban önálló klubként alakult meg a Százhalombattai Futball Club (SZFC), majd 1993-ban a férfi kosárlabdát tömörítő Százhalombattai Kosárlabda Klub (SZKK). A változásokkal együtt a város gazdálkodó egységei fokozatosan csökkentették a sport támogatását, amelyet ezért a város önkormányzatának kellett átvennie. A képviselőtestület 1995-ben egy középtávú sportfejlesztési koncepciót (Sportkoncepciót) fogadott el, s ebben meghatározta az óvodai- és diáksport, a tömeg- és szabadidősport, valamint a versenysport feladatait, finanszírozásuk módjait. (A Sportkoncepció 1997-ben és 1999-ben módosításra került.) Az egyes sporttevékenységek és egyesületek az éves városi költségvetésekben meghatározott nagyságú Sportalapból pályázat útján részesülnek támogatásban (a Sportalap összege 1997-ben 126 millió forint, 1988-ban 184 millió forint, 1999-ben 130 millió forint volt, de ezt még közvetlen testületi támogatás is kiegészítette évente 10-30 millió forint mértékben). A pályázati alap mellett a sportot szolgálja a Városi Szabadidő Központ is, amelynek 1998-ban 185 millió forint volt az éves költségvetése. A VSZK létesítményei, szolgáltatásai: fedett, 1200 fős lelátóval rendelkező sportcsarnok, Városi Strand (5 db fürdőmedence, 50 méteres versenymedence - lefedése 1999 őszén valósult meg), labdarúgó füves pályás stadion, futball edzőpályák, atlétika pályák, fedett teniszpályák, szabadtéri kosár- és kézilabdapályák, Óvárosi sportcentrum és rögbipálya, Szalai János fedett uszoda, a Városi Sportpark pályái.
1997-től a város gazdálkodó egységei teljesen megszüntették a városi sport támogatását (a DESE még kap az erőműtől), így gyakorlatilag az önkormányzat lett a kizárólagos "fenntartója", támogatója a sportegyesületeknek.
1998-99-ben a következő egyesületek működtek a városban: Százhalombatta Városi Sportegyesület (SZVSE) - szakosztályai: úszó, tenisz, triatlon, atlétika, asztalitenisz, kézilabda, küzdősportok (Jakab Lajos Önvédelmi Iskola, Judo, Testépítő, Rögbi, Kick-Box), Százhalombattai Futball Club (SZFC), Százhalombattai Kosárlabda Klub (SZKK), Dunamenti Erőmű Sport Egyesület (DESE), Százhalombattai Torna Club (SZTC), Dunai Flottilla
Egyesület, Dunamenti Energia Modellező Klub, Evezős és Túra Egyesület, Olaj Lövész Klub, Szenior Sport Egyesület, Pedagógus Kosárlabda Klub, Batta Judo Klub, Motor-Túr Klub Egyesület, Hegymászó Egyesület, Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülétének városi szervezete, Dubics Tamás Horgász Egyesület, Kutyabarátok Százhalombattai Egyesülete, Bridzs Kör.
 |
| Sportbemutató a Főtéren a Százhalombattai Ifjúsági Napokon 1998-ban |
Az 1990-es évek második felében a kézilabda csapat az NB I-be, a kosárlabda csapat az NB I/A, majd NB I/B csoportba, a labdarúgók az NB II-be, a rögbisek az NB I-be kvalifikálták magukat, s évek óta küzdenek a bajnoki pontokért. A jelentős önkormányzati támogatás hatására az igazolt sportolók száma meghaladja a 2200 főt.
1999. augusztus 1-vel az önkormányzat megalapította a 100%-os tulajdonában lévő Százhalombatta Sport Kft-t, amely az NB l-es kézilabda és az NB l-es labdarúgó csapatot, valamint az utánpótlás-nevelésüket működteti.
A tömeg- és szabadidősport programjainak szervezője és helyszíne a Városi Szabadidő Központ, de a MOL Rt. csónakházában és a DE Rt. sporttelepén és csónakházában is az év minden időszakában biztosítottak a sportolás feltételei, amelyekkel jelentős számban élnek a városlakók. A város csapata 1994 óta négy alkalommal vett részt a "Játék Határok Nélkül" nemzetközi TV-vetélkedőn. 1998-ban kiemelkedő eredménnyel: mind az elődöntőt, mind a döntőt megnyerte a Szél Pál kapitány vezette csapat. Az évente megrendezésre kerülő "BATTAI NAPOK"-on közkedveltté vált a "Játékos Városok Találkozója" elnevezésű verseny.
A város gazdag sportéletét, a bajnokságokat, az egyesületek munkáját és sportbemutatóit nagy érdeklődéssel kíséri a város lakossága.
Az önkormányzat képviselő-testülete és Vezér Mihály polgármester az anyagi támogatás mellett a sport és a sportolók erkölcsi elismerésére is törekszik: 1998-ban Hegedűs Róbert sokszoros világbajnok kajakozó lett a "Város Díszpolgára". 1995-ben Hinyi János kajakkenu edző kapta a "Pro Urbe Százhalombatta" kitüntetést. Az 1993-ban alapított "Testnevelési és Sport Díj"-at 1994-től a következők kapták meg: 1994 - Hinyi János kajak-kenu edző, 1996 - Joó Éva sportlövő, Volárovits Ágnes fogyatékos úszó, 1996 - Szél Pál települési képviselő, bizottsági elnök, SZVSE Küzdősportok Szakág vezetője, Mórotz Attila repülőmodellező világbajnok, 1997 - Koller János kézilabdaedző, Vízi Csaba úszóedző, 1998 - Mester Emiiné testnevelő, igazgató-helyettes, 1999 - "Játék Határok Nélkül" 1998-ban győztes csapat (Szél Pál csapatkapitány, tagok: Baczakó Andrea, Milovics Mónika, Szabó Éva, Ferencz Viktória, Würth Andrea, Karácsony Jana, Hagyó Balázs, Macsali Róbert, Soós Elek, Szalay Attila, Tarnóczy Sándor, Telek Gábor).
A sportirányítás és igazgatás feladatait az önkormányzati időszakban a képviselő-testület egységes Polgármesteri Hivatala látja el. A hivatalt 1990-92 között Paróczainé dr. Takáts Erika, 1992 óta dr. Tunyogi Balázs jegyző vezeti. A hivatalon belül több belső szervezeti egység, illetve munkatárs koordinálta a sporttal kapcsolatos feladatokat: 1990-91-ben Maitz Ferenc referens, 1992-93-ban az Ügyfélszolgálati és Hatósági Iroda (vezető: Mitták Ferenc, sport szakreferens: Matusz Gyula), 1994-96-ban az Intézményirányító Titkárság (titkár: Halmi László, sport szakreferens: Matusz Gyula), 1996-99-ben a Jegyzői Iroda (vezető: Mitták Ferenc, sport szakreferens: Halmi László), 1999 tavaszától az Oktatási, Közművelődési, Sport Iroda (vezető: Mitták Ferenc, intézményi és sport szakreferens: Halmi László). A hivatali apparátus fő feladatát a bizottsági és a testületi ülésre kerülő témák előkészítése, a hozott döntések végrehajtása képezi. Az illetékes vezetők és szakreferensek fontos szerepet töltenek be a sportegyesületekkel történő kapcsolattartásban, a rendezvények koordinálásában.
A sportban elért eredmények alapján a képviselő-testület 1997-ben pályázatot nyújtott be a "Nemzeti Sportváros" cím elnyerésére. 1997. december 3-i keltezéssel érkezett az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökének, dr. Harcsár Istvánnak a levele Vezér Mihály polgármesterhez: "Tisztelt Polgármester Úr! Örömmel értesítem, hogy az OTSH vezetésének döntése alapján 1997-ben a "Nemzeti Sportváros " kitüntető címet és az ezzel járó 500.000, -Ft-ot az Önök városa, Százhalombatta nyerte el, amelyhez ezúton is őszinte szívből gratulálok... őszintén remélem, hogy a jövőben is hasonló módon támogatják a testnevelés és sport fejlesztését, mint azt eddig tették."
A "Nemzeti Sportváros" kitüntető címről szóló oklevelet 1998. január 16-án a Barátság Művelődési Központ színháztermében városi ünnepség keretében adta át Greminger János, az OTSH elnökhelyettese Vezér Mihály polgármesternek.
* * *
Hosszú volt az út, amelyet a kezdetektől Százhalombatta megtett a "Nemzeti Sportváros" címig. A sport és a sportigazgatás történetéből jól érzékelhető, hogy a város vezetői és lakói minden időszakban igen fontosnak tartották a testnevelés és a sport feltételeinek biztosítását, fejlesztését, a testkultúra és a testmozgás művelését. Sokan vallják Százhalombattán, hogy "Mens sana in corpore sano" (Ép testben ép lélek).
Különösen dinamikus a fejlődés az 1990-től kezdődött önkormányzati időszakban. A város jó anyagi feltételekkel, ugyanakkor a jövőért érzett felelősséggel kötelezte el magát a sport ügye mellett. Százhalombatta élt a lehetőségekkel, amit a "Nemzeti Sportváros" kitüntető cím is bizonyít.
A századfordulótól a negyvenes évekig
Szemelvények a levéltári anyagokból: (Dr. Krizsán László és Pál Attiláné gyűjtései)
Idézet az 1888. október 15-én elfogadott szabályrendeletekből: "...47 §. Községi orvos (körorvos) magánbetegek gyógykezelését semmi szín alatt sem tagadhatja meg, működéséért külön egyezségben meghatározott díjazásban részesül, de a vagyontalanokat teljesen díj nélkül tartozik gyógykezelni, kétely esetén a fizetésképtelenség a bíró és jegyző által mondatik ki végérvényesen."
"Fejér vármegye Alispánjának iratai"-ból (1897): Batta (Százhalombatta hivatalos elnevezést csak az 1898. évi IV törvénycikk hatályba lépése után használtak) lakossága 1134 fő, magyar és szerb nemzetiségű. "A községnek Érd községgel együtt van körorvosa, aki minden csütörtökön és pénteken jár a községbe. A körorvos fizetésének negyed részét, negyed évre előre fizeti a község és úti ellátmányt adnak. A községben okleveles szülésznő működik. A közegészségügyi vizsgálat szerint az iskolák zsúfoltak" ... "A község (Százhalombatta) 254 Koronával járul hozzá a körorvos fizetéséhez." (Székesfejérvár, 1900. december 6.)
"Fejér Megye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei "-ből: A Megyei Törvényhatósági Bizottság 1918. évi december 31-i közgyűlésen jóváhagyta a százhalombattai képviselőtestület döntését arról, hogy az Érdről hetenként egy alkalommal átjáró körorvos 1918 október 1-i hatállyal évi 1200 Korona fuvarátalányban részesül.
Az első orvos Milhoffer Ignác volt, akit a betegei nagyon szerettek. Később a zsidóüldözések áldozata lett. Az 1920. évi május 3-i közgyűlés a fuvarátalányt évi 1800 Koronában állapította meg, ami 1923-ra, az infláció következtében 60000 Koronára (évi) növekedett. 1923 július 1-től a fuvarátalány összegét 5 q búza árában állapították meg.
A százhalombattai szülésznő javadalmazása: 1925-ben 120 arany Korona évi fizetés és évi 5 Korona működési díj. Működési díjat a szülésznő vagyontalanok számára végzett szolgáltatás esetén nem számíthat fel. 1929 január 1-től a szülésznő évi fizetését a százhalombattai képviselő-testület évi 600 Pengőben állapította meg (MTB-1928. 200.1)
Dr. Medvéd János volt a következő Százhalombattára átjáró körorvos, akinek 1926-ban épült háza a mai Érden a nagy Rendelőintézet épületeinek részét képezi. A tégla Százhalombattáról érkezett.
A Megye Törvényhatósági Bizottsága 1924. május 5-i közgyűlésén hozzájárult a százhalombattai képviselőtestület azon határozatához, hogy a római katolikus templom felett lakó ún. "hegyi lakók" egészséges ivóvíz ellátása érdekében kutat létesítenek, melynek költségeire (munkadíj, kötél, vödör, tégla- és faanyag vásárlása) a testület 1.500.000 Koronát szavazott meg. Ugyanebben az évben a főszolgabíró rendeletére Ercsi központtal, Érd, Ráckeresztúr, Iváncsa és Százhalombatta községeknek egy gőzfertőtlenítő gépet kellett beszerezni, amelynek ára 20 millió Korona volt, ebből Százhalombattára 1,5 millió Korona jutott.
1929-ben az alispán rendeletére belépnek az Országos Mentőegyesületbe és 25 pengő tagsági díjat váltanak.
Az 1940-es évektől a környéken folyamatosan nőtt az orvosok száma, Ercsiben, Sóskúton is települt orvos. Ezek az orvosok még igen sokoldalúak voltak: fogat húztak, szüléseket vezettek le, kisebb műtéteket is végeztek. Nagy népszerűség és tisztelet övezte munkájukat. Dr. Antunovics János még Érdről járt át, majd a régi százhalombattai település orvosai voltak: Dr. Ács Kálmán, Dr. Kurusa György, Dr. Darázs Vendel. Az utóbbi üzemi-körzeti orvosként később az ERBE és a Hőerőmű orvosa is volt.
1949-től lett végleges szülésznője Százhalombattának Sárossy Józsefné személyében, akinek jelenléte komoly egészségnevelői tevékenységet jelentett abban az időben. Előtte Érdről vagy esetleg még távolabbról kellett szülésznőt hívni szükség esetén.
A városi egészségügy a "szocializmus" időszakában
1958-ban született döntés arról, hogy Százhalombattára jelentékeny ipart telepítenek. Ez a döntés, mely átalakította a település jelenét és jövőjét, új irányt szabott az egészségügy fejlődésének is. Ezekben az években a nagy beruházásokhoz kapcsolódva rohamosan nőtt a lakosság száma és hosszabb-rövidebb ideig ettől az ütemtől el-elmaradva, majd neki-neki lendülve nőtt az egészségügyi dolgozók létszáma is.
1963-ban a Dunamenti Hőerőmű (DHV) 25 fős és a Dunai Kőolajipari Vállalat (DKV) 60 fős bölcsödét épített.
A hatvanas években már négy felnőtt körzeti, illetve üzemi-körzeti orvos működött, és van már három fogorvos: dr. Nagy Éva és a máig itt dolgozó dr. Nagy Zsuzsa és dr. Sikonya Katalin.
1968-ban épült meg és adták át az Egészségházat, a Gyógyszertárat és a Mentőállomást.
1970-ben városi rangot kapott a település. Ekkor létesült a Városi Tanács hivatali szervezetében működő önálló Egészségügyi Osztály és a Közegészségügyi-járványügyi Szolgálat (KÖJÁL).
Az Egészségház keretei között létrejöttek az első szakrendelések: belgyógyászat, nőgyógyászat és szemészet (Dr. Kása Judit, Dr. Tengerdi Jolán, Dr. Lenner Aladár és felesége). Jelentékeny közösségszervező munkát végzett Dr. Lenner Aladár, aki később a Kerepestarcsai Megyei Kórház igazgatója lett.
Mindkét nagyüzem területén üzem-egészségügyi szolgálatok alakultak, üzemi orvosok vezetésével. A DKV első üzemorvosa Dr. Mészöly Géza. Dr. Pintér Gyula folytatta a munkáját, aki máig az országosan is kiemelkedő színvonalú, négy foglalkozás-egészségügyi szakorvossal és számos szakdolgozóval a három telephelyen működő foglalkozás-egészségügy szolgálatának vezetője. A szolgálat megyei szakrendelői rangot kapott. (1975-től, nyugdíjba vonulásáig a DHV elismert üzemorvosa Dr. Pintér Gyuláné volt.)
1972-ben megépült az egyik tanácsi bölcsőde (vezetője a kilencvenes évek végéig Fazekas Jánosné volt), majd újabb építéséről született döntés, melyet később, 1981-ben adtak át.
1972-től máig itt dolgozik az üzemi-körzeti orvos, későbbi házi orvos: Dr. Körösi László.
1973-ban 15 orvos működött a városban, összesen - a bölcsődével együtt - mindegy 100 egészségügyi dolgozó volt. Ekkor már 2 gyermekorvos (Dr. Markó Ilona és Dr. Pócsi Tibor) és négy fogorvos dolgozott. A gyermekorvosok száma az évtized végéig tovább nőtt (1976-tól Dr. Bukovszky Mária, 1978-tól Dr. Benedek László).
1975-től tervezték, 1977-ben megépült és 1978. január 16-án adták át hivatalosan a Szakorvosi Rendelőintézetet. A tervek 17 munkahelyes szakorvosi rendelőintézetre vonatkoztak, mivel ekkor még úgy képzelték el, hogy a körzeteket majd a város területén szétszórtan, a lakossághoz közelebb fogják telepíteni. (Később ezt a decentralizálási szándékot szakmai okokból elvetették.)
A rendelőintézet első igazgatója 1977-től 1986-ig Dr. Vajda Péter szemész szakorvos volt. Kiemelkedő érdemei voltak az 1979-től 1993-ig itt dolgozó Zálogh Sándor gazdasági igazgatónak, aki lelkiismeretes szervezője, gondnoka is volt az intézménynek. Nevéhez fűződik az "egy beteg - egy dokumentáció" elve alapján felépülő, máig korszerű központi kartonozó koncepciójának kidolgozása és megvalósítása.
Az alapításkor "ideiglenes" jelleggel a rendelőintézetben kapott helyet három gyermekkörzet és három felnőtt körzeti rendelés, valamint a védőnői szolgálat. (Csupán az Óvárosban hoztak létre különálló körzeti rendelőt.) Természetesen a rendelőintézetben kapott helyet a labor, a röntgen (Dr. Kovács László), négy fogászat, belgyógyászat, fülészet (Dr. Zentai Judit), nőgyógyászat (Dr. Sík József, majd Dr. Teremi Ferenc), szemészet, sebészet (Dr. Takács Endre, majd 1984-től Dr. Kováts Attila), majd fokozatosan a szakrendelések további sora: bőrgyógyászat, reumatológia (Dr. Rázsó Ilona, majd Dr. Németh Endre), ideggyógyászat. Létszámában, hatékonyságában, a különböző megelőző programok megvalósításában egyre jelentékenyebb lett a védőnői szolgálat szerepe, Kovácsné Tímár Jolán vezetésével.
1987-tól az igazgató a gyermek-körzeti orvos Dr. Benedek László lett, aki később városi képviselő minőségében is sokat tett az egészségügy fejlesztése érdekében.
Hamarosan megkezdődött a lakosságra ható környezeti tényezők vizsgálata, egyre nagyobb igény fogalmazódott meg a környezetvédelem iránt. Mindezekben fontos szerepet vállalt az igazgató mellett Dr. Katona Ildikó városi tiszti főorvos. Több ezer felnőttre, gyermekre kiterjedő szűrővizsgálatok szervezése valósult meg. Vizsgálatok történtek az egészségkárosító, levegőszennyező anyagokkal kapcsolatban. A gyanús vegyületek a DKV ún. aromás szénhidrogénjei, a hőerőmű nitrogén és kénoxid vegyületei és a DHV nehézfémsói (vanádi-um és nikkel az ülepedő porban). Nyilvánvalóvá vált, hogy az országosnál nagyobb a krónikus légzőszervi, különösen a gyermek allergiás, az asztmás betegségek, a bőrbetegségek száma. A betegség-megelőző szemlélet egyre jobban áthatotta az orvosokat. Szűrővizsgálati és egyéb megelőzést szolgáló programok születtek a nőgyógyászat, koraszülés, üzemegészségügy, vérzsír vizsgálatok stb. területén.
Szervezetileg a nyolcvanas években az integrációt szolgálta az Egyesített Egészségügyi Intézmény létrehozása, amelyet az évtized végére a tanácsi egészségügyi osztály megszüntetése követett. Ezeket a funkciókat gyakorlatilag a rendelőintézet vette át.
1988-ban a nagyüzemek és a Városi Tanács létrehozták az ún. "Egészségünkért" Alapítványt a krónikus betegségek kutatása, megelőzése és gyógyítása érdekében. Ez az Alapítvány (melynek kuratóriumi elnöke a mindenkori orvos-igazgató) viselte sok éven át a városi allergiás, asztmás gyermekek gyógy-üdültetésének költségeit. Azonban szerepet töltött be új egészségügyi szolgálatok, műszerfejlesztések, betegség megelőzési programok finanszírozásában is.
A nyolcvanas évek végén megkezdődött a számítástechnika alkalmazása az intézményben, melynek szervezési feladatát Dr. Kőrösi László kapta meg. Ekkor már minden orvos-beteg találkozást okok szerint regisztrálni lehetett, ami lehetővé tette a betegforgalom, a megbetegedések alakulása, ezek jellemzői, a tendenciák stb. tanulmányozását. E rendszer számítógépeinek és számos korszerű műszer beszerzésének szponzorai elsősorban a nagyüzemek voltak. A Városi Tanács ehhez még csak legfeljebb jóindulatú támogatását biztosította, anyagi forrással még alig rendelkezett.
Erre az időre esett az első nagyobb épület rekonstrukciós dokumentáció tervezetének elkészítése, melynek eredményeképpen krónikus mozgásszervi betegek kezelését szolgáló balneoterápia is épült volna. Sajnos a megvalósítására már nem került sor.
A városi egészségügy a "rendszerváltozás" után
A városi KÖJÁL a 90-es évektől a városi Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) keretében folytatta a némileg megváltozott hatósági és szakmai felügyelet tevékenységet. Az integráció erősítésének kifejezésére a Városi Egészségügyi Intézmény nevet kaptuk meg. Több évi bizonytalanság után dőlt el végleg az a vita, hogy a bölcsődék nem fognak kiválni az intézmény szervezetéből.
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, miután a város betegeinek gondot jelentett a jól felkészült specialisták elérhetősége, folytatódott a további szakmák részfoglalkozásban (bejáró) szakorvosokkal való ellátása: urológia, ortopédia, pszichiátria létesült. A diagnosztikai szakterületek nagy jelentőségű bővítését jelentette ekkortájt a még fekete-fehér ultrahang-diagnosztika (Dr. Tóth Julianna, Dr. Farkas Gábor, a nőgyógyászaiban: Dr. Teremi Ferenc, a csípő ultrahang szűrésben: Dr. Benedek László) bevezetése, amit a gyomorbélrendszer endoszkópos vizsgálatainak meghonosítása követett: a kolonoszkópia (Dr. Kováts Attila) és gasztroszkópia.
A szűrővizsgálatok további területekre is kiterjedtek: pl. az üzemegészségügy területén, a Dr. Pintér Gyula által irányított évtizedes programok kiterjedtek a munkahelyi betegségek egyre alaposabb felmérésére, egészen a kromoszóma eltérések vizsgálatáig. Dr. Kováts Attila kezdeményezte az ún. bélvérzés szűrővizsgálatokat a béldaganatok kiszűrésére.
Dr. Kováts Attila meghatározó szerepet vállalt a Magyar Orvosi Kamara szervezésében, megyei elnöke; míg Dr. Németh Endre a helyi Közalkalmazotti Tanács szervezője, elnöke lett.
1993-ban újabb építészeti tervezet készült egy nagyobb szabású épület-rekonstrukcióra, de a megvalósítására ismét nem került sor. Ekkor már a város a nagyüzemek növekvő iparűzési adójának jóvoltából egyre gazdagodott, tehát a kudarcnak már nem a pénzhiány volt az oka.
Ebben az évben indult a megvalósítás útjára az egészségügy finanszírozási reformja. Elsőként alakultak át az idáig kijelölt lakókerületeken működő körzeti orvosi szolgálatok, a szabad orvosválasztás elvén és az ún. beteg-kártyák leadása útján finanszírozott háziorvosi szolgálatokká. (Az első háziorvosok által választott ún. kollektív vezető orvos a felnőtteknél Dr. Kőrösi László, a gyermek háziorvosoknál Dr. Kárász Erzsébet volt.)
Ettől az időtől kezdődött el a Szakorvosi Rendelőintézet finanszírozásának átalakítása is, melynek következtében egyre csökkent az Országos Egészségügyi Pénztárból folyósított fix hányad és arányosan nőtt az egyes szakrendelések betegforgalmához kötődő ún. teljesítmény arányos pont-bevételi hányad. Ez a folyamat nem kedvezett a kisvárosi beteglétszámhoz kötődő intézményeknek és az önkormányzatot válaszút elé állította: a már igen magas színvonalú ellátást csökkenteni kell, vagy pedig hozzá kell járulni a társadalombiztosítási bevételek kiegészítéséhez.
1994-ben az intézmény orvos-igazgatója Dr. Kőrösi László lett. Egyik legfontosabb feladatának tekintette az önkormányzatot megnyerni annak érdekében, hogy a gyorsan változó finanszírozási reformnak a város egészségügyére hátrányos következményeit saját forrásaiból pótolja, törekvéseinek lényeges vonása az volt, hogy a két nagyüzem közé szorult és ennek környezeti hatásait elszenvedő város lakóinak magas szintű orvos egészségügyi ellátást helyben kell megvalósítani és ezt a városnak ki kell tudni gazdálkodni. A háziorvosi és szakorvosi gyógyító és diagnosztikai ellátás egy központban, egy egészségügyi ellátási rendszeren belül működjön, függetlenül attól, hogy az egyes munkahelyek privatizált vagy közalkalmazott szektorban működnek.
Ismét napirendre került a városi lakosság egészségügyi állapotának átfogó vizsgálata, melynek eredményei nyilvánvalóvá tették a fejlesztések irányának sorrendjét is. Kiderült az a demográfiai adottság, hogy a klimaxos nők aránya a városban 21%, míg ez országosan csak 14%. Ebből kiindulva indult fejlődésnek a klimax-csontritkulás rendelés Dr. Teremi Ferenc vezetésével. Ehhez kapcsolódott az évek múltával egyre sikeresebb életmód klub, mely hatékonyan együttműködő, egymást is segítő közösségbe mozgósította az érdekelt korosztály lakóinak jelentékeny részét.
Az allergiás megbetegedések magas száma indokolta az allergia szakrendelés megszervezését Dr. Radeczky Éva vezetésével.
Felméréseink szerint kiemelkedő lett a magas vérnyomás és egyéb keringési megbetegedések aránya, ezért az általános belgyógyászati óraszámok terhére létrehoztuk az igen magas színvonalon működő kardiológiai szakrendelést Dr. Zsolt Njura vezetésével.
A fenti három szakrendelő felszerelését és mintegy másfél évi fenntartását az Egészségünkért Alapítvány biztosította, mert eddig tartott a társadalombiztosítási rendszerre való hivatalos befogadás elérése.
1995-ben megszületett az egészségügy középtávú fejlesztési koncepciója, mely alapja lett a gyógyító-megelőző szemléletű stratégiának. Majd egy évvel később nagy viták után elkezdődött, majd 1996 végére megszületett és testületileg elfogadták azt az orvos-szakmai programot, melynek keretében 1997-ben az épületfejlesztés és rekonstrukció is megvalósulásnak indulhatott.
A kilencvenes évek közepétől ismét lendületet vett a számítógépesítés programjának további fejlesztése. Ekkor már az egy munkahely - egy számítógép-konfiguráció elve érvényesült és megkezdődött egységes hálózatok kialakítása következő területeken: gyermek háziorvosok, felnőtt háziorvosok, járó-beteg szakellátás, diagnosztika, valamint a könyvelésmunkaügy-raktározás. Az orvosi és diagnosztikus munkahelyek, ügyelet teljesen egységes összekapcsolása 1998-ban valósult meg, így a magyar járó-beteg ellátásban elsőként egy igen korszerű, teljes számítógépes kommunikációs rendszer jött létre.
1996-ban törvényben írták elő az ún. minimum feltételeket, melyek meghatározták az építészeti követelményeket, a műszerezettség színvonalát, valamint a magas szintű szakmai követelményeket egyaránt.
Miután a Városi Egészségügyi Intézmény központi épületein belül integrálta a háziorvosi alapellátást, a szakorvosi járó-beteg ellátást, a védőnői szolgálatot, valamint itt helyezkedik el a fogászati ellátás túlnyomó része, és a foglalkozás-egészségügy egy töredéke (az utóbbi elsősorban bérelt nagyüzemi rendelőkben történik), az is egyértelmű lett, hogy az épületeinket kinőttük. Ezért az önkormányzat - viták után - a magas színvonalú munkával kidolgozott orvos-szakmai program elfogadása és megfinanszírozása mellett voksolt. Mindez jelentékeny beruházást, fenntartási költséget igényelt és igényel a mai napig.
Nagy jelentőségű változást jelentett a diagnosztika fejlesztése terén, hogy már 1997-ben megszerezhette az intézmény a korszak egyik legújabb generációs színes ultrahang készülékét, melyet kilenc szakterület vehetett igénybe. Ez tette lehetővé például a teljes körű kardiológiai diagnosztika helyben való megvalósítását, a nyaki nagyerek vizsgálatát, a város összes újszülöttje, csecsemője számára a szív fejlődési rendellenességek kiszűrését stb. Mindezek számos életmentő korai kórismét is biztosítottak a betegek számára.
Az intézményi statisztikákban regisztrált éves betegforgalom a kilencvenes évek mintegy 10 éve alatt háromszorosára növekedett, míg a lakosság száma alig változott. Ez a forgalomnövekedés - mely az európai átlagok többszörösét is meghaladja - egyik sajátossága az egészségügyi ellátással kapcsolatos lakossági igényeknek Százhalombattán. Ezek a sajátságok megnyilvánulnak azonban más területeken is, például a környezeti hatásoktól való félelemben, neurózisban, melyek még a személyiségi jegyek alakulását is némileg meghatározzák. A felmérések szerint ugyanakkor a lakossági megelégedési szint az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének növekedésével nincsen arányban. Ezek az adatok alátámasztják azt a nyugaton is ismert tényt, hogy az egészségügyben az igények korlátlanul növelhetők.
1998-ban megkezdődött és 1999-re be is fejeződött egy új pavilon felépítése, mely már tartalmazza (Dr. Tóth Nándor főorvos vezetésével) a legkorszerűbb elvek alapján felépített laboratórium elhelyezését, valamint ebben az épületben helyezkedik el a röntgen, az ultrahang diagnosztika, a korszerű sebészeti műtő, az ún. egynapos sebészeti ellátásban nélkülözhetetlen betegszobák is. Az új épületbe költözik a kardiológia, reumatológia, gyógytorna, fizikoterápia.
Megkezdődött a régi épületrészek rekonstrukcióval egybekötött átalakítása, mely az új épület színvonalára emeli az egész épületegyüttest. A végeredmény egy XXI. századi eurokonform intézmény megvalósulása lesz, mely joggal pályázhat a kisvárosi körülményeket meghaladó korszerű infrastruktúrájával, magas szakmai kvalitásokat hordozó szakembereivel regionális feladatok megvalósítására is.
Jelenleg az intézményben a feladatokat mintegy 200 egészségügyi dolgozó látja el. A bölcsődei dolgozók száma mintegy 60 fő. A Szakorvosi Rendelőintézeten belül 31 szakorvos, 27 féle specialitásban nyújt orvosi-diagnosztikai, valamint gyógyító szakkonzíliumot.
A városban az alapellátást 12 háziorvos (5 gyermek és 7 felnőtt) látja el, valamint 8 védőnői, ezen belül 2 iskola védőnői szolgálat működik.
Az intézmény tehát mai formájában a történetében gyökerező, jórészt a korábbi rendszer egészségügyi modelljének megfelelő módon jött létre és indult fejlődésnek. Az utóbbi 10 évben a rendkívül gyors változások közepette új struktúra alakult, melyben egyre nagyobb szerepet kapott a privatizáció és a beteg szabad orvos választása. A város anyagi lehetősége és az erre minden erejükkel törekvő szakemberek elszántsága lehetővé tette egy igen korszerű épületi és műszerfejlesztés létrehozását, de nem csak ez a jellemző, hanem az is, hogy az intézmény tartalmi megújulás előtt áll. Az évezred fordulójára ez az új típusú, ISO minősítéssel rendelkező szolgáltatást nyújtó, a beteg jogokat érvényesítő, szakmai tudásának legjavát nyújtó közösséggel a "Mission Statement", azaz az intézmény Küldetési Hitvallásának megvalósítását kívánja kifejezni.
Színes kép gyüjtemény:
 |
| A Régészeti Park ünnepélyes megnyitása 1996. október 6-án |
|
 |
| A Régészeti Park első kora bronzkori házának rekonstrukciós építése |
|
 |
| A rekonstruált halomsír belseje |
|
 |
| Őskori játszóház a Régészeti Park területén |
|
 |
| Freneczi Illés emléktábla |
|
 |
| László Bandy műalkotása |
|
 |
| Márton Béla: Óvárosi hangulat |
|
 |
| György Csaba Borgó műalkotása |
|
 |
| Az 1997-es bonyhádi Országos Kamara Néptánc Fesztivál győztes csapata a Forrás Kamara Táncegyüttes (jobbról a második Vlasin József alapítótag) |
|
 |
| Forrás Táncszínház. Novák Ferenc: Kocsonya Mihály házassága |
 |
| Városi Szabadidő Központ |
|
 |
| Városi triatlonisták |
 |
| A "Nemzeti Sportváros " kitüntető cím ünnepélyes átadása |
|
 |
| Szent István templom a főtéren. Tervezte: Makovecz Imre |
|
 |
| Református templom. Tervezte: Finta József |
|
 |
| Óvárosi szerb templom ikonosztáza |
| |