Előző fejezet Következő fejezet

Gazdasági élet

 

 

Mezőgazdaság

Szentes határát évezredek óta folyók szabdalják (Tisza, Körös, Kurca, Kórógy, Veker...), ebből adódóan a környéken az öntésterület az uralkodó, de megtalálhatók a fekete kötött talajú, valamint a löszös és szikfoltos részek is. A Tisza XIX. századi szabályozásával a mocsárvilág visszaszorult, helyét a mezőgazdaságilag is hasznosítható területek vették át. Ez nagy jelentőséggel bírt, hisz a lakosság 50-60%-a a századforduló utáni évtizedekben is mezőgazdaságból élt. A két világháború közötti időszakban a város megművelt területe közel 5000 magángazdaság között oszlott meg; túlnyomó volt az 1-50 katasztrális holdas (kh) törpe-, kis- és középbirtok. Mindössze három gazdaság volt 500 kh feletti; a legnagyobb birtokos maga a város 3400 kh-s földterülettel. A mezőgazdaságilag hasznosított terület többsége szántó (74%) és legelő (17%), kisebb hányada kert és rét. A szántók felén búzát, a többi részén kukoricát, árpát, zabot és takarmánynövényeket termeltek. A XIX. században virágzó állattenyésztés a nagykiterjedésű legelők felosztása miatt az 1930-as évekre némileg visszaesett. Különösen a szarvasmarha tenyésztés jelentősége csökkent, de továbbra is jellemző maradt. A tenyészirány a pirostarka volt. A tejtermékek értékesítésére 1928-ban tej szövetkezet alakult, amely évente átlagosan 1 millió liter tejet gyűjtött be tagjaitól. A tanyai gazdálkodás és a szemtermelés túlsúlya miatt a lótartás továbbra is fontos maradt (1935-ben a lovak száma 5647); tenyészirány a melegvérű, főleg angol félvér (Noniusz). A lóállomány megjavítását tűzte ki célul a Szentes és Vidéke Angol Félvér Tájfajta Lótenyésztő Szövetkezet, amely az egységes típus kitenyésztésére alakult. A sertéstenyésztés jövedelmező ágazatnak számított; 1935-ben 21 500 zsír-és hússertést regisztráltak. Hagyományai voltak a juhtenyésztésnek is, bár veszített korábbi jelentőségéből. A kisebb birtokosoknak igen jelentős bevétele származott a baromfitenyésztésből. Főleg a hízott lúd, kacsa és pulyka tenyésztése folyt intenzíven, de számottevő volt a tyúkféle és a galamb tartása is. A nagyságrendet jelzi egy 1935-ből való adat, amely szerint ebben az évben a gazdák baromfiállománya összesen 125 851 darab volt. A szabadkai Hartmann és Conen cég felismerte a szentesi baromfi-konjuktúrába rejlő lehetőségeket, és arra alapozva 1922-ben Élelmiszer Kiviteli Rt-t alapított, modern hűtőházzal és feldolgozó teleppel felszerelve. Elsősorban Angliába irányuló élő- és vágott baromfi, toll és tojás exportja révén korában az egyik legjelentősebb vállalkozásnak számított. Az egyoldalú búzatermelés mellett húzó ágazattá vált a gyümölcstermelés és a kertészet. Maga a város is 42 kh-as kertészetet tartott fenn, benne faiskolával és gyümölcsössel. Szentesen 1895-ben 88 000 gyümölcsfát írtak össze; számuk 1935-re 180 000-re szaporodott. Különösen szép eredményeket értek el a meggy, cseresznye, szilva, kajszin barack, alma és körte termelésével.

 

 

A város és környéke talán mégis zöldségtermesztéséről a legismertebb. A szentesi termőtáj zöldségkertészetének a múltja a vidék természetes vízbőségéhez és a Dél-Alföld meleg, napfényes klímájához kapcsolódik. Kezdetei a XVI. század közepéig vezethető vissza, de a mai értelembe vett zöldségtermesztés a bolgárok megjelenésétől számítható. 1875-ben indult el az a fejlődés, amely Szentest és környékét országos jelentőségű zöldségtermesztő tájjá alakította át. A kedvező éghajlati adottságok mellett az 1930-as évek közepén újfajta ültetési eljárással fokozták a koraiságot, a minőséget és a mennyiséget. A térség mezőgazdasági nagyüzemei (pl. Felszabadulás-, Árpád-, Május 1.-, Termál Szövetkezetek) ezekről az alapokról indulva fejlesztették tovább a zöldségfajták korai betakarításának lehetőségét. Eredményességüket jelentősen fokozta, hogy az üvegházak, fóliasátrak fűtéséhez felhasználták a viszonylag olcsó és bőségesen rendelkezésre álló geotermikus energiát, a 70-100 celziuszfokos termálvizet. Szentes és vidéke Európa legsűrűbb geotermikus mezője. A város közigazgatási területén jelenleg 32 termálkút üzemel, amelyek talpmélysége 1725 és 3250 méter között váltakozik.

Szentesen az első termelőszövetkezetek 1949 folyamán alakultak, számuk 1960-ra 13-ra nőtt. Fúziók következtében ez a szám folyamatosan csökkent; 1970-ben 6, 1985-ben 4 szövetkezetet tartottak nyilván. A Felszabadulás MgTsz 1949-ben alakult 13 taggal, 136 kh területen. Taglétszáma 1954-re 216 főre, területe 3869 kh-ra növekedett. A szántóföldi termesztés mellett tehenészettel, juhászattal, sertéstenyésztéssel és baromfineveléssel foglalkoztak; 100 hektáron halastavat létesítettek. Az 1980-as évek közepén a tagok és alkalmazottak létszáma már 425 fő, területe 3332 hektár. Legfőbb terménye a búza, kukorica és napraforgó. Jelentős az üvegházas és fóliás zöldségkertészete, valamint a gyümölcsöse. Állatállományában a sertés, juh, szarvasmarha és a pecsenyecsirke dominál. A szövetkezet 1992-ben több önálló egységre tagozódott; a megmaradt rész jelenleg tejelő szarvasmarhatartással és építőipari tevékenységgel foglalkozik.

 

 

A Szentes és Vidéke Zöldség Gyümölcs Termelő és Értékesítő Szakszövetkezet 1957-ben alakult azzal a céllal, hogy összefogja a konyhakertészeket. 1960-ban felvette az Árpád Zöldség Termelőszövetkezet nevet, kertészeti profilját kiegészítve az állattenyésztéssel. Az alapító tagok száma 239 fő volt, területe 1019 kh. Fúziók következtében jelentősége egyre nőtt. 1975-ben a tagok száma meghaladta a 400 főt, területe 1900 hektár fölé emelkedett. A búza és a kukorica mellett üvegházi, fóliás- és szántóföldi zöldséget termelt. Leginkább a paprikájáról vált híressé. Termálvízfűtésre alapozott kertészete és baromfitartása nemzetközileg is elismert. A főágazatnak számító baromfinevelésen kívül jelentős a szarvasmarha-tenyésztés is. 2000-re a cég struktúrája jelentősen átalakult. A társasági formát termelőszövetkezetről részvénytársaságra alakították át. A termelési szerkezetben komoly változást hozott a privatizáció során megvásárolt volt állami tulajdonú Erőtakarmánygyár, a Tisza Kenyér Rt. és a volt Dél-alföldi Pincegazdaság csongrádi pincéjének Árpád-tulajdonba kerülése, így többirányú vertikális integrációk alakultak ki: gabona - takarmány - állattenyésztés, gabona - sütőipar. Egyes ágazatok működtetése önálló kft-ken keresztül történik. A zöldségfélék értékesítését a 2002 novemberében megalakult Dél-alföldi Kertészek Zöldség-Gyümölcs Termelő és Értékesítő Szövetkezete vette át 2003. január 1-jé-től, mely szervezet teljesen megfelel az Európai Uniós követelményeknek. A cégcsoport ma is sikeresen működik, alkalmazottainak száma meghaladja a 900 főt.

Az 1960-ban alakult Új Barázda Termelőszövetkezet indulásától kezdve a termál energia sokoldalú hasznosítását tette programjává. Több szövetkezet csatlakozásával gyors fejlődésnek indult; 1966-ban felvette a Termál Kertészeti és Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nevet. 11 000 hektáros területével és 1300 fős alkalmazotti létszámával Csongrád megye második legnagyobb szövetkezetévé vált. Nagyarányú beruházásokba fogott: felépítette Közép-Európa legnagyobb gördülő üvegházait virágkertészeti céllal, amelyekben évente 7 millió szál szegfűt és 300 ezer szál gerberát neveltek; 10 hektáros hajtató-felületen modern gépesített zöldségkertészetet létesített, amelyet 9 termálkút vizével fűtött; kialakította az iparszerű baromfitartást 50 ezer darabos törzsállománnyal, évi 1,5 millió pecsenyecsirke kibocsátással, évi 3,5 millió naposcsibe keltetéssel és 5 milliónál több tojás előállításával. Ezek mellett jelentős volt törzsjuhászata és marhatenyészete. Országosan is kimagasló eredményeit számos díjjal ismerték el. Az 1990-es évek eleje óta több kisebb egységre tagolva folytatja működését.

 

   
   

 

A szentesi minőségi zöldségtermesztés országos hírűvé válásában nagy szerepe volt és van az 1954-ben alakult Vetőmag Vállalat Kereskedőház Rt. Növénynemesítő Központjának (korábbi nevén Kertészeti Kutató Állomás). Alapítója és 1980-ig igazgatója dr. Szalva Péter biológus, növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok doktora, Szentes díszpolgára. A 342 hektár területű, 250 alkalmazottat foglalkoztató intézményben a zöldségfélék 125 fajtáját vizsgálják, és az általuk kifejlesztett vetőmaggal (45 minősített fajta) ellátják a nagyüzemeken kívül a kiskertek tulajdonosait is.

 

 

A mezőgazdaság állami szektorát az 1949-ben alakult Pankotai Állami Gazdaság képviselte. Először a nagyüzemi juhtenyésztés tette országos hírűvé. Az 1950-es évek közepén 2000 kh-as legelőjén 6500 anyajuhot tartottak. Az 1960-as évek végére a juhállomány 16 ezerre emelkedett, amely évente 100 ezer liter tejet, 6-7 vagon gyapjút és 25 vagon húst adott, ugyanakkor 4200 pecsenyebárányt exportált a gazdaság. Fúziók kapcsán területe 22 ezer kh-ra, alkalmazottainak száma 2000 főre növekedett. Új ágazatként belépett a nagyüzemi sertés és szarvasmarhatartás. Sertésállománya az 1980-as évek közepére 60 ezerre szaporodott, amelyből 12-14 ezret exportáltak. A három legfontosabb ágazat mellé 1978-ban csatlakozott a pecsenyekacsa nevelés, amelynek állománya 1985-re elérte az 500 ezer darabot. A növénytermesztési ágazatot az állatállomány számára szükséges takarmány biztosítására állították be. 1983-tól fontos kiegészítő üzemággá vált a téglagyártás, évi 6 millió darabos kapacitással. Az Állami Gazdaság 1993 óta Pankotai Agrár Rt. néven működik. Területe 7100 hektárra, alkalmazottainak száma 400 főre csökkent. Legfőbb terménye az abraktakarmány, a kukorica és a napraforgó. Fő ágazatként megmaradt a sertéstenyésztés, évi 60 ezres kapacitással. Tevékenységi körébe tartozik a tenyész- és vágóállat-értékesítés, húsfeldolgozás, takarmánykeverés és értékesítés, szántóföldi gépi munkák szolgáltatása (szántás, vetés, betakarítás), mezőgazdasági gépek javítása, karbantartása. Az Rt. 1994-től generálimportőre a szellőző és takarmányozó berendezéseket gyártó dán FUNKI cégnek.

 

Ipar

A város iparában sokáig a lakossági igényeket kielégítő kézműves kisipar (cipész, csizmadia, szabó, mészáros és hentes, pék, borbély, kovács, lakatos, szíjgyártó, kőműves, szobafestő, asztalos, kosárfonó stb.) volt a meghatározó. Az önálló iparosok többsége segéd nélkül, otthoni műhelyében dolgozott. A kisiparosság érdekképviseletét az 1884-ben alakult Szentes és Vidéke Ipartestület látta el. A település jellegének megfelelően a legkorábbi nagyipari létesítmények a mezőgazdasági termékek feldolgozására alakultak. A XIX. századtól jelentős volt a malomipar, amelynek kiemelkedő reprezentánsa az 1856. évi alapítású Zsoldos Gőzmalom, Ipartelep és Kereskedelmi Rt. Az 1948-as államosításig működő cég a gabonaneműek feldolgozása mellett gőzfűrésztelepet, tégla- és cserépgyárat, cementgyárat, kenyérgyárat stb. is üzemeltetett; átlagos munkáslétszáma 250-300 fő volt. Hasonló profilú, szintén XIX. századi alapítású nagyobb cégek voltak még: az Első Budapesti Gőzmalom Rt., a Széchenyi Gőzmalom és Gőzfűrész Rt., a Krausz Testvérek Gőzmalma és Gőzfűrésze. Az egyéb ipari nagyüzemek közül említést érdemel Szőke Mátyás Gőztégla- és Cserépgyára, Oláh Lajos és Társa Téglagyára, Pálffy Imre Cementgyára és Műkőipartelepe, Vrana Lajos Szövőtelepe, a Szentesi Villamosmű, a Szentesi Jéggyár, a Csongrádmegyei Cukorgyár és a már korábban bemutatott Élelmiszer Kiviteli Rt. Nagy hagyományai voltak a háziiparnak, amelynek országos hírű termékei a szentesi talicska, a feketekerámia és a varrott csipke. Ezek mellett művelték a szövést-fonást, szőnyegcsomózást, hímzést, fafaragást, gyékény- és kosárfonást.

 

Fekete kerámia

 

1945 után a kézműves iparosok jelentős hányada kisipari termelőszövetkezetekbe (ktsz) tömörült. Elsőként a Szentes és Környéke Cipő és Bőripari KTSZ alakult meg 1946 decemberében. Többszöri átszervezés után jelenleg Michel Cipőipari Kisszövetkezet néven működik. 1950-ben megalakult a Szabóipari-; 1951-ben az Asztalos-, a Játékkészítő-, a Kovács és Bognár-, a Vas- és Fémipari-, a Fodrász-, a Mérlegkészítő-, a Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó-; 1952-ben az Építőipari- és a Háziipari KTSZ.

 

 

1947 és 1953 között több kisüzem létesült, így 1947-ben a Csongrád Megyei Tejipari Vállalat Szentesi Tejüzeme (jogutódai a Szegedtej Rt. és a tejipari berendezéseket gyártó Tejszolg Rt.); 1949-ben a Kőbányai Sörgyár Szentesi Kirendeltsége (jogutóda a Délmagyarországi Sört Értékesítő Kft.); 1950-ben a Csongrád Megyei Szikvíz és Szeszipari Vállalat és a Délmagyarországi MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat Szentesi Telepe; 1951 -ben a Csongrád Megyei Sütőipari Vállalat Szentesi Üzemcsoportja (jogutóda a Tisza Kenyér Sütőipari Rt.); 1953-ban a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát Felvásárlási Kirendeltsége (jogutóda a Pick Szalámigyár és Húsüzemi Rt.) és a Szentesi Városgazdálkodási Vállalat (jogutóda a Szentes Városi Szolgáltató Kft.). A termelőszövetkezetek segítésére alakult 1949-ben a Szentesi Állami Mezőgazdasági Gépállomás, amely 1968-tól a MEZŐGÉP, 1972-től a HÓDGÉP gyáregységeként működött; majd 1989-ben Szentesi Gépipari Vállalat néven önállósult, 1994-ben kft-vé alakult. 1952-ben létesült a szentesi székhelyű Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, amely az egész megye területén gondoskodott a lakosság és a közületek vízellátásáról, valamint a közfürdők üzemeltetéséről. (1995-ben jogutód nélkül megszűnt.) 1957-ben alakult a Vegyesipari Szolgáltató Vállalat, benne motorjavító, lakatos, asztalos, üveges, építőipari, fonalfeldolgozó és utóbb hordógyártó részlegekkel. 1976-tól Fémtechnikai Vállalat, jelenleg Fémtechnika Vasipari Kft. néven működik. 1960-ban hozták létre a Szentes és Környéke Vízgazdálkodási Társulatot, amely 40 fővel ma is üzemel.

A nagyipart 1945 után hosszú ideig egyedül a volt Élelmiszer Kiviteli Rt. jogutóda, az 1948-tól Baromfiértékesítő Nemzeti Vállalat, 1952-től Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat, 1960-tól Baromfiipari Országos Vállalat néven működő nagyüzem képviselte. Ekkor a dolgozók száma 180-260 között mozgott; a baromfifelvásárlás elérte az évi 25 ezer mázsát; napi 20 ezer baromfi került feldolgozásra, s az évi össztermelésnek 64%-át szállították exportra. Több jelentős rekonstrukció végrehajtásának az eredményeként növekedett a termelési kapacitás, bővült az áruválaszték. 1970-re a dolgozók létszáma 1000 fölé emelkedett, a baromfifelvásárlás meghaladta a 62 ezer mázsát. A vállalat 1991-ben kft-vé alakult. Az anyavállalat 1994-ben csődbe jutott, de a belőle kinőtt három kft - Hungerit, Gold M és a Hungerit Plusz - életképesnek bizonyult. Az egy irányítás alatt termelő kft-k áruskálája kiterjedt a vágott egész és darabolt, valamint a továbbfeldolgozott (vörösáruk, sonkák, szárazáruk, panírozott, készresütött) baromfi termékekre. Telephelyei vannak Csengelén, Gyomaendrő-dön, Kiskunfélegyházán, Mélykúton és Kunpeszéren. 1995-ben a külső telepekkel együtt a dolgozók létszáma elérte az 1200 főt; 24 ezer tonna élőárut dolgoztak fel, amelynek 40%-a exportra került. A három kft 1997-ben Hungerit Rt. néven egyesült.

 

Hungerit Rt.

 

Az 1960-as évek ipartelepítési politikája Szentest kedvezően érintette. Számos nagyüzem létesült. 1961-ben felépült az Erőtakarmánygyár, amely a Csongrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat körzeti üzemeként biztosította a térség állattenyésztési ágazatainak takarmányellátását. 1969-ben már 121 féle készítményt állítottak elő, dolgozóinak száma meghaladta a 200 főt. Alkatrészgyártó üzemrésze ellátta a társvállalatokat az ún. matricákkal, amelyeket takarmányipari présgépekhez használtak. 1982-ben elkészült a 23 ezer tonna termény befogadására alkalmas vasbeton siló, amely méreteinél fogva a város egyik kiemelkedő építménye. A vállalatot az 1990-es évek közepe óta a helybeli Árpád Szövetkezet üzemelteti.

Szintén 1961-ben kezdte meg működését a volt Zsoldos-féle malom épületeiben a budapesti központú, villanyszerelési cikkeket gyártó Kontakta Alkatrészgyár Szentesi Gyára, 160 fős munkáslétszámmal. 1965-1970 között felépült az új, korszerű gyártelep, amely már 1300-1500 dolgozót foglalkoztatott. 1988-ban levált a budapesti központról, s Kontavill néven önálló vállalattá alakult. Privatizáció révén 1992 végén a francia Legrand vállalatcsoport tagja lett, amely a világ vezető villamosszerelési anyaggyártó cége, öt földrészen mintegy negyven vállalattal. Jelentős beruházással műszaki korszerűsítést hajtottak végre, amelynek során 50 új gépet állítottak be, s megnövelték a raktározási lehetőséget. A megújult technológiai háttérrel évi 1000 tonna műanyagot, 700 tonna fémet, 1000 km vezetéket, 200 tonna csomagolóanyagot felhasználva, 13-14 millió db terméket állítanak elő, köztük izzólámpafoglalatokat, lámpákat, kapcsolókat, dugaljakat, ipari csatlakozó dugókat stb. A dolgozók száma 1998-ban 670 fő volt, jelenleg 498 fő.

 

Kontavill Rt.

 

A vidéki iparfejlesztés keretében ugyancsak 1961-ben jött létre a volt repülőtér épületeiben a Szegedi Ruhagyár Szentesi Gyára. Induláskor a foglalkoztatottak száma 140 fő volt (elsősorban női munkaerő), 1970-re megközelítette a 700 főt. Az anyavállalat az 1990-es évek elején részvénytársasággá alakult, megtartva Szentesi Gyárát, amelynek fő profilja a honvédségi egyenruhák és munkaruhák készítése. Jelentős a svédországi exportja és a francia cégeknek végzett bérmunka. 1998-ban a dolgozók létszáma 180 fő volt. Az üzem 2003-ban jogutód nélkül megszűnt.

A későbbiekben több középüzemnek számító termelő és szolgáltató vállalat létesült, így: a Szövetkezeti Építőipari Közös Vállalat (1963), a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat (utóbb Rt.) Szentesi Kirendeltsége (1965), Villamossági és Szerelési Cikkeket Értékesítő Vállalat Szentesi Telepe (1993-ban megszűnt), a Délalföldi Gázszolgáltató Vállalat (utóbb Rt.) Szentesi Kirendeltsége (1970), a Békés Megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat Szentesi Gyára (utóbb Szentes-Makó Téglagyártó Kft.) (1971), AFIT Autójavító Vállalat Szentesi Üzemegysége (utóbb Szentesi Autójavító Kisvállalat, majd Direkt Autójavító és Szolgáltató Rt.) (1972), GANZ-MÁVAG Szentesi Üzemegysége (utóbb GANZ Acélszerkezet Gyártó Kereskedő és Szolgáltató Kft.) (1978), Irodatechnikai Vállalkozás (1982), Hydroferr Ipari Kft. (1989), Épületfa Bt. (1992), SZOL Kft. (1993), Frigó Kft. (1995). Jelenleg a bejegyzett kisebb vállalkozások száma kb. 1500.

 

Kereskedelem

A város kereskedelmi élete a korai időktől szorosan kapcsolódott a mezőgazdasági termékek értékesítéséhez. A XIX. század közepéig a marhakereskedelem volt a meghatározó, amely az országos vásárokon zajlott. Szentesnek 1730-tól három, 1847-től négy országos vásár tartására volt engedélye. Az 1870-es évektől a fő irány áthelyeződött a gabona-, liszt-, sertés- és baromfikereskedelemre, s fellendült az épületfa-, tűzifa-, cserép és tégla kereskedelem is. A két világháború közötti időszakban is ezek a termékek maradtak a jellemzőek. A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1925. évi kimutatása szerint állatok, mezőgazdasági- és állati termékek forgalmazásával 22 sertéskereskedő, 3 ló- és 3 marhakereskedő, 32 baromfikereskedő, 21 tollkereskedő, 5 bőrkereskedő, 6 gabonakereskedő, 5 zöldség- és 4 gyümölcskereskedő foglalkozott. Az élelmezési és élvezeti cikkek árusítását 99 szatócs, 11 fűszerkereskedő, 124 piaci kofa, 41 korcsmáros, 15 trafikos végezte. Az egyéb cikkek (papír, fa, fém, ruházat stb.) árusítóival együtt közel 600-an foglalkoztak kereskedéssel, ebből 175-en tartottak fenn állandó üzletet. Érdekképviseletüket az 1898-ban alakult Szentesi Kereskedők Egyesülete látta el. A gabonafélék legnagyobb forgalmazójává 1931-től a budapesti központú Futura Rt. vált, amely két átvevő raktárt tartott fenn Szentesen, s évi 5-600 vagon terményt szállított külföldre. Az érintett időszakban két jelentősebb kereskedelmi szövetkezet működött: az 1917-ben alakult Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, valamint az 1920-as évek elején létesült Tisztviselők Termelő- és Fogyasztási Szövetkezete. Ezek tevékenységét folytatta az 1945 novemberében alakult Szentes és Vidéke Mezőgazdasági Ipari és Kereskedelmi Szövetkezet, amely 1946-tól Földműves Szövetkezet, majd Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet (ÁFÉSZ) néven működött. 1949-ben fiókot nyitott Szentesen a FŰSZERT Csongrád-Bács Megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat, amely 1983-tól felvette a TISZAFÜSZÉRT nevet (utóbb Rt.). 1952-ben megalakult a Szentes és Csongrád Vidéke Kiskereskedelmi Vállalat, ebből nőtt ki 1960-ban a szentesi székhelyű Csongrád Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat (ÉLIKER), mely 1991-től ív Kereskedelmi Rt. néven működik, tagja a COOP üzletláncnak. 1960-ban kezdte meg tevékenységét a Csongrád Megyei Zöldség-Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Központ (ZÖLDÉRT) Szentesi Kirendeltsége, amelynek jogutódai az AGORA Rt. és AGORA Hűtő Kft. Az 1970-es alapítású AGROHÉV és TESZÖV egyesüléséből jött létre 1978-ban a Termelőszövetkezetek Értékesítő Beszerző és Szolgáltató Közös Vállalat Területi Központja (TSZKER); 1995-ben megszűnt. A mezőgazdasági termékek forgalmazására újabban alakult a Mikla-Ker Kft., a Szentesi Mag Kft., valamint a Lengyel és Vida Bt.

 

 

Az első önkiszolgáló bolt az 1950-es évek végén, az első ABC jellegű áruház 1967-ben nyílt meg. A legjelentősebb üzlethálózattal a Szentes és Vidéke ÁFÉSZ, az ÍV Rt. és a Tisza Fűszert Rt. rendelkezett. Boltot tartott és tart fenn a Domus, Komplett Kereskedelmi Rt., a Deltaker Kft., a Vidia Kereskedőház Rt., a Proficolor Kft., a TUTTI TRADE üzletlánc, a Magó Kft., a Tisza Mega 2000 Kft., az SZ-DRINK Bt., az ELEKTROFIL Kft., a MODULART, a PIRAMIS üzletlánc stb. 1996-ban megnyílt a REWE német cég Penny-Mark nevű élelmiszer áruháza. Négy autókereskedés működik. A városban létező üzlethelyiségek száma kb. 500-ra tehető. 1993 óta évenként megrendezik a Szentesi Kereskedelmi Napokat, 1995-től pedig a Szentesi Sörfesztivált.

 

Pénzintézetek

Az első pénzintézet 1869-ben alakult Szentesi Takarékpénztár néven, amely 1921-ben magába olvasztotta az 1911-es alapítású Szentesi Mezőgazdasági Ipari és Kereskedelmi Bankot, 1928-ban pedig érdekkörébe vonta a Kunszentmártoni Takarékpénztárt. 1949-ben történt megszűnéséig a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézeteként működött. 1870-ben jött létre a Szentesi Gazdasági Kereskedelmi és Bizományi Hitelintézet, 1874-ben felvéve a Szentes Vidéki Takarékpénztár nevet. 1924-ben beolvadt a Magyar Általános Takarékpénztárba. Az 1884-es alapítású Szentesi Kölcsönös Segélyező Szövetkezet 1922-ben megszűnt. Az 1886-ban alakított Szentesi Hitelszövetkezet neve 1897-ben Szentesi Központi Takarékpénztárra változott, 1924-ben beolvadt a Magyar Általános Takarékpénztárba. 1913-ban megalakították a Pénzintézetek Országos Egyesületének Szentes és Vidéke Szövetségét, amelyhez 4 szentesi és 4 vidéki (kiskunfélegyházi, csongrádi, hódmezővásárhelyi,  kunszentmártoni)  pénzintézet csatlakozott. 1922-ben kezdte meg működését a Nemzeti Hitelintézet Szentesi Fiókja. Az államosítás után először a Magyar Nemzeti Bank (1951) és az Országos Takarékpénztár (1953) nyitott fiókot Szentesen. A városban jelenleg érdekeltséget tart fenn: a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., az OTP és Kereskedelmi Bank Rt., a Postabank Rt., a Raiffeisen Bank Rt., az Erste Bank és a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet.

 

Az egykori bankpalota

 

A két világháború között 9 biztosító társaság és intézet képviseltette magát, ezek közül legnagyobb üzletkörrel rendelkezett az Első Magyar Általános Biztosító Társaság, a Magyar-Francia Biztosító Társaság, a Gazdák Biztosító Szövetkezete és a Generali Biztosító. 1948-tól egyedül az Állami Biztosító működött; jelenleg érdekelt az ÁB Aegon Általános Biztosító Rt., a Hungária Biztosító Rt., a Providencia OMB Rt., a Nationale-Nederlanden Magyarországi Biztosító Rt.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet