|
|
|
Összegzésül kezdhetjük egy sommás megállapítással: „kevés a műemlék" (Dr. Hanusz Á. 2002). Ennek a ténynek okai a település történetében keresendők.
Szerencs a tokaji tiszai átkelőhelytől észak, továbbá északkelet és nyugat felé tartó fontos útvonalak elágazásánál létrejött település volt az Árpád-kor kezdetétől. A mai belterülettől délre fekvő Taktaföldvár egyike lehetett a 11. századi fa-föld várainknak (a földvár területe régészeti védettség alatt áll).
Időrendben a következő építmény a Bogát-Radvány nemzetség által alapított (a 13. század óta okleveles adattal bizonyítottan létező) bencés apátság lehetett, amelynek pontos helye a várkastély környékén keresendő (a régészeti kutatások előtt a legtöbb kutató úgy vélte, hogy a bencés apátságot építette át Izabella királyné és János Zsigmond híve, a buzgó protestáns Németi Ferenc várkastéllyá a 16. század közepétől). Ehelyett az a valószínű, hogy csupán a (feltehetően a közelben fekvő) egyházi építmény köveit használták föl a várkastély építéséhez (Féld I. 2000).
Az 1330-as évek pápai tizedjegyzéke említi először Szerencs plébániatemplomát. Feltehetően a mai református templom helyén állhatott. Rákóczi Zsigmond, mint zálogbirtokos az 1580/90-es években bizonyára nem alapjaitól kezdve épített itt új templomot (gótikus stílusban!), hanem csupán a régi romos templomot újítatta meg, esetleg bővítette ki. Az építéstörténet részleteire csak alapos régészeti feltárás és teljes körű falkutatás adhat megnyugtató választ. A templomot körülvevő erődített fal építésének ideje ásatás és falkutatás nélkül szintén nem pontosítható.
Az 1558-ban már álló első szerencsi erődítmény valószínűleg csak kisebb, palánkkal övezett kőház lehetett (Féld I. 2000). 1566-ban, a tatárdúlás időszakában alighanem megsérülhetett. Annyi bizonyos, hogy amikor Rákóczi Zsigmond zálogba kapta a várkastélyt és uradalmát, az építmény romos volt. Az 1580-as évektől ehelyett építtetett pompás késő reneszánsz várkastélyt a Rákóczi család vagyonát és tekintélyét megalapozó főúr (Détshy M. 1988).
A 16-17. századi Szerencsnek tehát két jelentősebb épülete lehetett: a várkas tély és a református templom. Ezek (némileg átépítve) fennmaradtak napjainkig. Az akkori paplak és az iskola helye ismeretlen. A településen álló többi lakóház (valószínűleg kis földszintes épületek) nem voltak időtállóak, a 18. századra elpusztultak vagy elbontották őket. 1609-ben Szerencsen is megtelepítettek hajdúkat a Rákócziak. Valószínű, hogy a települést palánkkal és árokkal vették körül, azonban ennek az erődítésnek nem maradt nyoma (Csorba Cs. 1980).
A 18. század békés időszaka egy új építési korszakot jelent. Ekkor, a II. József-kori népszámlálás (1784-87) szerint Szerencs lakossága 1571 fő. A település 277 házában 331 háztartást számláltak össze. A felekezeti megoszlást is ismerjük: róm. kat. 404, gör. kat. 213, ref. 659, zsidó 40 lakos, 8 háztartásban (Barsi J. 1998). A férfi lakosságból a papok száma 3, a nemeseké 111 (Dányi D.-DávidZ. 1960).
Sem a paplakok, sem a nemesek házai nem voltak olyan építésűek, hogy napjainkig megmaradtak volna. Ez a tény arra utal, hogy birtokosaik nem voltak eléggé vagyonosak ahhoz, hogy olyan időtálló, nagy és reprezentatív lakóhelyet emeljenek, amely századok múltán is jelzi tulajdonosának tekintélyét és (bizonyos átalakításokkal) megfelelhet a lakásokkal szemben támasztott egyre emelkedő kényelmi igényeknek.
Fölépült a század közepén (1750-1764) előbb a róm. kat. templom, majd a század legvégére (1799) a gör. kat. templom. A róm. kat. templom elé még egy Nepomuki Szt. János szobrot is emeltek.
A 18. században véglegesen elveszítette a vár erődítmény jellegét, de így is a település legjelentősebb épülete maradt. A templomokról és a várról a II. József kori katonai térképhez készült leírásban a következőket olvashatjuk: „A három templomot meglehetősen szilárdra építették, de az öreg vár a legszilárdabb épület, és szükség esetén egy zászlóalj is visszavonulhat ide, noha a vár egy általános támadás ellen semmiféle védelemmel sincs ellátva... A gazdasági épületek ugyancsak nagyon szilárd épületek és körfallal lettek körülvéve, s szükség esetén ide is befér egy zászlóalj, és hosszabb-rövidebb ideig képes lenne tartani az épületet" {Csorba 1990).
A gazdálkodás meghatározó eleme volt a szőlőművelés: „bora középszerű a hegyaljaiak között. Előhegyén legjobb terem, ezeknek eladásából élnek" (Vályi 1799). A bort érlelő szerencsi pincék a mai Rákóczi utcának a Kossuth tértől nyugatra húzódó szakaszán lehettek, azonban ezek mára már elpusztultak, feledésbe mentek, csak egyes útbeszakadások során kerültek elő, amikor feltárt ágak betömésre kerültek az elmúlt évtizedben.
Szerencset már 1490-ben mezővárosként (oppidum) említik, forgalmasak lehettek már a 16-17. században is vásárai. 1757-ben kapott ismét vásárszabadalmat Mária Teréziától. Fontosságát növelte a 18. században létesített postaállomás is, amely valahol a mai Polgármesteri Hivatal helyén lehetett.
A 19. század elején, a felekezetek közül utoljára a zsidók is fölépítették templomukat. A váron és a templomon kívül más jelentősebb épületek a 19. század közepén: egy nagy vendégfogadó (ma már nincs meg), két malom az Ondi-patakon (szintén elpusztultak). Szőlőhegye (Előhegy, Berkec) „oly jó bort terem, hogy a hegyaljainál semmivel sem alábbvaló" (Fényes 1851).
1869-ben Szerencs lakossága 1819 fő, ami azt jelenti, hogy az első népszámlálást követi nyolc évtizedben alig növekedett. A várat birtokló családokon kívül jelentősebb birtokosok, tehetősebb kereskedők vagy iparosok nem éltek a mezővárosban, s így jelentősebb építkezésekre sem került sor. Sőt 1871-ben a közigazgatási átrendezés kapcsán a település elveszítette addigi mezővárosi státusát és visszaminősítették nagyközséggé (Seresné Szegöfi A. 1983).
 |
| Szerencs 19. századi látképe (Myskovszky rajza után) |
A vasút fejlesztése jelentette a fejlődés alapját, főleg akkor, amikor nem csak Miskolc és Tokaj felé, de Sátoraljaújhely irányába is megépült a vasúti összeköttetés, azaz Szerencs vasúti csomópont lett. így a forgalomnak megfelelően nagy vasútállomás épült. A vasúton való jó megközelítésnek is köszönhető, hogy Szerencs 1873-tól járási székhely is lett. Ezzel együtt járt a megfelelő hivatali épületek (járási szolgabíróí hivatal, járásbíróság) építése is. Az 1869- ben még csak 1819 lakosú település lakossága 1890-re több mint kétszeresére (4339) nőtt (1880-ban 2770).
A vasútnak is köszönhető, hogy 1889-ben Szerencsen építették föl az ország legnagyobb cukorgyárát (Salánki I. 1989). A vasútállomás melletti vizenyős területet föltöltve épült meg a jelentős területet magába foglaló gyárnegyed, amelynek épületei jelentősen megváltoztatták a település addigi arculatát. A gyárnak a régió gazdasági életére gyakorolt hatása is érzékeltette hatását az új településkép kialakításában. A gyárnak köszönhető, hogy a filoxéra miatt elpusztult szőlők egykori munkásai és birtokosai is munkalehetőséghez jutottak. Már az első évtizedben is mintegy másfélezer embernek adott munkát a gyár. Szerencsnek 1900-ban már 5272 lakosa volt, 1910-ben pedig 6101.
A cukorgyártól a település központja felé tartó főút mentén a 19-20. század fordulója időszakától kezdve egymás után épültek a földszintes, igényes kialakítású, stukkókkal díszített jellegzetes polgárházak, amelyek utcafrontján részben üzleteket alakítottak ki. Fölépült a polgári iskola (ma bank működik benne), az utcának a Kossuth téren túli szakaszán a községháza, majd még odébb a Járásbíróság (1907/8) egyemeletes tömbje. A várhoz vezető utcácska sarkán megépült a tisztasági fürdő épülettömbje (1910).
Szerencs építészeti képe az első világháborút követően még városiasabb lett (noha városi rangot meglehetősen későn, 1984-ben kapott!). A lakosság tovább növekedett: 6707 (1930), 7613 (1941). A cukorgyár körül emeletes lakótelep (tisztviselőtelep) épült ki, amelyet jellegzetes kerítés vett körül. 1921-ben létrehozták a cukorgyár mellett a Csokoládégyárat. A két üzem ideálisan kiegészítette egymást nyolc évtizeden keresztül.
1945 után évtizedekig néhány lakóházat és iskolákat, üzleteket kivéve jelentősebb építkezés nem folyt a településen. Ennek köszönhető, hogy a város központ megmenekült az átépítéstől, csupán néhány jellegtelen üzletépület csúfítja el némileg a képet.
Az 1950-es évek végétől meginduló intenzívebb műemlékvédelem során Szerencsen csupán néhány épületet méltattak megőrzésre érdemesnek: a várat, a ref. templomot, a róm. kat. templomot, a gör. kat. templomot és a zsinagógát {Genthon I. 1961).
Az 1976-os hivatalos országos műemlékjegyzék szerint két műemléke van Szerencsnek: a gótikus, lőréses erődített fallal körülvett ref. templom, benne Rákóczi Zsigmond késő reneszánsz tumbájával, valamint a Rákóczi-várkastély, amelynek védett a környezete is. Műemlékjellegű a késő barokk gör. kat. templom, a barokk róm. kat. templom, valamint előtte a Nepomuki Szt. Jánost ábrázoló kőszobor {Tilinger I. 1976).
A korábbi műemlékek közül tehát hiányzik a zsinagóga. 1809-ben kezdték gyűjteni építésére a pénzt a zsidó hitközség tagjai (akkoriban Szerencs a mádi rabbikerület fiókja volt csupán). 1812-re épült fel kőtemplomuk, amikor mint egy 14 zsidó család lakhatott Szerencsen. 1875-től már zsidó iskola is működött Szerencsen (Barna J. 1931). 1944-ben a település teljes zsidóságát elhurcolták és többségük a munkaszolgálat során, vagy a haláltáborokban halt meg. Szeren csen így megszűnt a templomot fenntartani képes zsidó közösség. A zsinagógát az 1970-es évek közepén bontották le, oda költözött a várból a mezőgazdasági vállalat. így vált lehetővé 1974-től a vár teljes épületének kutatása és műemléki helyreáállítása. A Hegyalja zsinagógáinak általában átalakítás lett a sorsa (pl. Tokajban, Sátoraljaújhelyen vagy Sárospatakon), egyedül a mádi lett teljesen fölújítva. A szerencsi épület is megérdemelte volna a fennmaradást.
1984-ben azzal, hogy Szerencs visszakapta régi városi rangját (köszönhető- ín az új vezetésnek is), a korábbinál nagyobb figyelem fordult a műemlékek ? elé. Már nem csupán a várral törődtek, hanem az 1945 előtt kialakult városközpont régi arculatának visszaállítására törekedtek. így került sor a Rákóczi út két oldalán épült házak sortatarozására, a régi üzletportálok, ajtó- és ablaknyílások visszaállítására. Arra is törekedtek, hogy az új épületek (Népház, Posta, stb.) jellegükben ne üssenek el olyan bántóan környezetüktől, mint pl. az 1960-as években emelt lapos tetős áruházak. Az 1968-ban emelt pártház épületét 2001/2-ben felújították, emelet-ráépítéssel kétemeletessé tették, beépítve a tető teret, egyben átformálva az addigi lapos tetőt. Itt kapott helyet a Polgármesteri Hivatal. A korábban meglehetősen rendezetlen várkert és várkörnyék parkrekonstrukciója az utóbbi másfél évtized során valósult meg.
Szerencs város (és Ond településrész) településrendezése tervének 2004. januárjában kidolgozott hosszútávú városfejlesztési koncepciója szerint az emlí tett műemléki épületeken kívül helyi védettség alá kerül a Rákóczi út két oldala a Gyár utcától a Posta környékéig. A Postán túl a Városi Bíróság épülete, a ref. templom tágabb környezete, a cukorgyár régi épületei (az elárusító pavilon, a Cukormúzeum épülete, a tisztviselőtelep lakóépületei, a „hatház"), a Huszárvár utca és a Sallai utca jellegzetes polgárházai. Az Alsó és a Felső pincesor 19-20. század fordulóján épült jellegzetes borpincéi is helyi védettséget élveznek. A jelenleg is folyó pinceépítések és átalakítások során a hagyományos formák lettek az irányadók.
Amennyiben sikerül az elképzeléseket következetesen megvalósítani, akkor nem állítható már Szerencsről, hogy műemléki (városképi) értékekben szegény település lenne. Már napjainkban sem az.
A továbbiakban a vasútállomástól kiindulva röviden leírjuk mindazokat az épületeket, amelyek országos vagy helyi műemléki védettséget élveznek ill. városképi jelentőségűek.
Szerencsre legtöbben vasúton érkeznek, így a város egyik jelképének tekinthető a MÁV állomás épülete. A földszintes, szép arányú épülettömb jellegzetessége az öntöttvas oszlopok tartotta fedett peron az első vágány mellett. Hasonló (de nagyobb) ezen a vonalon a sátoraljaújhelyi állomás. Gyoma-típusú (megkettőzött) állomásépület, 1871-ben épülhetett, amikor kiágaztatták Szerencstől az Északkeleti Vasút Sátoraljaújhely felé vezető vonalát (Kubiszky M- Gombár Gy. 1989). Az épület bejáratától balra emléktábla: „Az átépített MÁV- állomás átadása alkalmából állította 2000. július 15.-én - MÁV Rt Szerencs Város Önkormányzata". A felújítás során az épület külseje visszanyerte eredeti szépségét. A belső térelosztáson a napjaink megkövetelte változásokat végrehajtották. A régi állomásokra oly jellemző étterem (resti) megszűnt, helyette büfé üzemel. A híresen jó állomás-étteremnek irodalmi emléket állított Komáromi János (1890-1937) író A nagy utazás c. regényében.
Az állomás előtti nagy telektömb, amelyet a Bocskai utca, a Gyár út és a Rákóczi út határol, a Cukorgyár ill. a Csokoládégyár területe. Jellegzetes kerítés veszi körül, amely az 1930-as években épült. A kanyar után, a Rákóczi út déli oldalán találjuk a pavilont, amely a Csokoládégyár hagyományos mintaboltja (helyi védettségű épület). Kialakítása, berendezése az 1930-as évek hangulatát idézi (Salánki I. 1989). A 2002. év végén ugyan megszüntette a gyártulajdonos svájci NESTLÉ cég Szerencsen (Rákóczi út 124.) a csokoládé gyártását, ám az 1996-ban alakult Szerencsi bonbon Kft. (vezetője dr. Takács István) folytatja a hagyományokat. 2004-ben a régi gyárépület egy részét is kibérelve nagyobb volumenűvé vált a gyártás. Szerencs tehát nem pusztán a hagyományos épületeket, hanem egy hagyományos (világhírű) iparágat is igyekszik megőrizni.
A Rákóczi útnak a gyár melletti szakaszán kétoldalt kerítéssel övezve, parkosított környezetben állnak a cukor- és csokoládégyár tisztviselő telepének házai. A Bocskai utcában helyi védettséget élvező épületek a „hatház" (régi cukorgyári munkáslakások).
A régi gyári épületekből eredeti állapotában csupán egy maradt meg, amely 1989 óta a Cukormúzeum otthona (Gyár út. 1.). Falán tábla hirdeti: „Ezt a gyűjteményt fennállásának 100. évfordulója tiszteletére létesítette a Szerencsi Cukor gyár 1989. augusztus 17." Létrehozása az akkori vezérigazgató, Pál György érdeme. Az üzemtörténeti gyűjtemény anyagának magvát Farkas István ny. gond nok régebbi gyűjtése képezte. Eredetileg földszintes, kantinnak épült, majd emeletessé átépítve 1948-ig a pénzügyőr laktanya működött benne, majd hat lakást alakították ki benne. A lakókat kiköltöztetve, visszaállítva az eredeti középfolyosós rendszert, tették alkalmassá múzeumi kiállítás céljára. A földszinten találjuk az 50 személyes előadótermet, az emeleten a gyártörténeti kiállítás két termét és a világ cukorcsomagolási kultúráját bemutató kiállítást. Ez Európa harmadik cukor történeti múzeuma. A múzeum előtti parkban áll Tessedik Sámuel emlékműve, amelynek előlapján látható a Tessediket ábrázoló plakett, az oldallapokon pedig répaásó asszonyt 111. cukorrakodó munkást ábrázoló domborművet helyeztek el. Az emlékmű (Takács Erzsébet Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása) kő tömbje cukorkristály alakú. Tessedik érdeme, hogy német földről ő hozott először cukorrépa magot Magyarországra (Salánki I. 1996).
A 37-es út keresztezi a Rákóczi utat. A település hagyományos főútjának északnyugat felé enyhe ívben hajló szakasza mentén kétoldalt jellegzetes föld szintes, zártsorú, szépen helyreállított, egységes hangulatú kisvárosi házak sorakoznak. Építéstörténetük feltárása a következő időszak feladata.
A Rákóczi útból észak felé elágazó Ondi út vezet a város fölé magasodó dombsor egyik halmán álló görög katolikus templomhoz. A templom megépülése kor a település szélén állt. A 18. század elején a háborúk és járványok miatt elnéptelenedett Szerencsre betelepített kárpátaljai ruszinok mintegy másfél évszázad alatt teljesen elmagyarosodtak. A lakosok kérésére Aspremontné Rákóczi Júlia engedélyezte, hogy az addig Bodrogolaszihoz tartozó hívek anyaegyházat alakíthassanak, s templomot építhessenek. 1716-ban létesült a parókia. Az állítólag már akkor föl- épült templomot 1799-ben bővítették, megújították. A magyar nyelvűvé vált egyházközséget a munkácsi görög katolikus püspökségtől elcsatolták és a megalakuló hajdúdorogi görög katolikus egyházmegyébe kebelezték (Barna J. 1931). A templomot kőfal övezte a 19. STáj&á végéig. Majd helyette a ma is meglévő kő lábazatú vaskerítést emelték. A kovácsoltvas kaput felirata szerint Gajdos István és neje készíttette (1911). A kapun belül jobbra kőkereszt (rajta INBI felirat), állíttatta.
Katona Mihály (1847). A fém alapra festett korpusz teljesen tönkrement, helyette 2003-ban készült a jelenlegi, Becske József (Fehérgyarmat) alkotása. Az egyhajós késő barokk templom nyugati homlokzata elé ugrik a hagymakupolás torony. A dörzsölt vakolatot 1990-ben erősen megújították. Az átalakulás során a jellegzetes barokk színeket, az ajtó és ablaknyílásokat keretező díszítő festést elhagyták, ezzel megváltoztatva a templom egész jellegét.
A hajót kétszakaszos csehsüvegboltozat fedi. Kétoldalt egy-egy félköríves, negyedgömb kupolával fedett kórusfűikét találunk. A szentély félkörívesen záródik. Az ablakok félkörívvel záródnak. A templom világítását 2003-ban újították meg. A diadalív alatt látható a rokokó és copf faragványokkal ékes, gazdagon díszített ikonosztázion {Szabadfalvi J.-Cseri M. 1992).
 |
| A görög katolikus templom (Kozma Katalin felvétele) |
Az ikonosztáz barokk stílusú, hagyo mányos felépítésű, 54 képet tartalmaz. Különlegessége, hogy az alapképeken kívül a négy elő-asztal alá is képeket festettek: ezek ószövetségi áldozat-bemutatások (Káin és Ábel, Illés a Kármel-hegyen, Melkizedek főpap, Ábrahám és Izsák). Az ikonosztázion közepén Krisztosz Pantokrator, azaz a mindent ítélő Krisztus alakja látható, bizánci püspöki ornátusban. Jobbra a tanító Krisztust ábrázoló képet helyezték el, balra pedig Szűz Máriát, karjában a gyermek Jézussal ábrázoló képet. Tovább haladva balra Szt. Miklós (a gör. kat. egyház védő szentje) képe következik. Jobbra Szűz Mária elhunyta és mennybe vitele látható. Ez a templom címünnepe (aug. 15.). Az északi és a déli kaput Szt. Mihály ül. Gábor arkangyal képe díszíti. A középső, ún. királyi ajtó éke Jákob álma (lajtorján az égbe megy). A királyi ajtó fölött látható az utolsó vacsorát ábrázoló ikon. Ettől balra sorakoznak a Szűz Mária életének hat fontos jelenetét ábrázoló ikonok, jobbra pedig a Jézus életének hat fontos jelenetét ábrázoló ikonok. E fölött az ikon-sorozat fölött a tizenkét apostolt ábrázoló ikonok következnek. Majd 6-6 kör alakú ikon ószövetségi prófétákat ábrázol. Az ikonosztáz része a szem-ábrázolás is fönt, középen, háromszögbe foglalva. Jelentése: egy az Isten, aki mint lát, mindent tud. Fölötte kereszt. A kereszt egyik oldalán János evangélista (jobbra) ill. Szűz Mária (balra). A kereszt felirata: INCI. A szentélyben az oltárkép 18. századi lehet, a 19/20. század fordulóján restaurálták. Az oltár aranyozását nemrégiben újították meg. A templom hajójának mennyezeti freskói: az ikonosztáz előtt pünkösd, a szentlélek eljövetelének ábrázolása látható. A hajó középső boltozatának sarkaiban a négy evangélistát festették meg, középen pedig Szűz Mária elhunyta látható. A kórus fölötti boltozaton Jézus sírba tételét ábrázoló freskó látható. A kórust a 20. század elején készült öntöttvas oszlopok tartják (Damjanovics Pál gör. kat. lelkész tájékoztatása alapján).
A Rákóczi útra visszatérve a Kossuth térig vezető útszakaszon többnyire újabb, 1945 után emelt épületek sorakoznak. Jobboldalt, a dombon álló szakiskola előtti parkban láthatjuk az első világháborús emlékművet, amely jellegében hasonló az ország más részein látható katona-emlékekhez.
Az út baloldalán, délre a kerítéssel övezett várkert terül el. A füvesített területen viszonylag kevés a fa. A kert legmélyebb részén kis tó látszik, amely annak a mocsaras-tavas világnak a „hírmondója", amely a domb aljában húzódott a 18. század elejéig. Ezek a mocsarak jól láthatók Sicha hadmérnök 1663-ban készült helyszínrajzán is {Csorba Cs. 1980). Délre a mocsaras terület túl nyúlt a mai vasútvonalon is. Valaha mocsár övezhette a város déli határában lévő Taktaföldvárat (régészetileg védett terület, bozótos erdővel benőve), amely jól látható a II. József kori katonai fölmérésen is. A földvár Árpád-kori lehet, bár előkerültek itt őskori telepre utaló régészeti leletek is (Csorba Cs. 1980).
 |
| A hármas tagolású vár alaprajza 1663-ból. Sicha Lukács korabeli metszete után rajzolta Akácosi Tivadar (Siska J. nyomán) |
A várkert délnyugati harmadában emelkedik a szerencsi Rákóczi-várkastély tömbje. Kívülről nézve leginkább a 18-19. századi átépítések hangulata az uralkodó, különösen a déli tömb, az ún. Huszárvár (elővár) esetében. Valter Ilona régész vezetésével 1968-1974 között folytak ásatások az elővárban (Valter I. 1975). 1969-1974 között került sor a helyreállításra.
 |
| A szerencsi vár építésének korszakai. Rajzolta László Csaba. (Siska J. nyomán) |
A külső vár keleti falához hozzáépült barokk magtárépületben színháztermet alakítottak ki, a délkeleti bástya lett a színház előtere. A déli kétszintes épületet szállodává alakították (Hotel Huszárvár). A délnyugati bástyát romosán konzerválták, megmaradt részében helyezték el a kazánházat (Siska J. 1995). 1975-1979 között került sor a külső vár nyugati barokk épületének helyreállítására. Itt a szállodához kapcsolódó kiszolgáló helyiségek (irodák, raktárak) kaptak helyet. A földszinti részen később éttermet alakítottak ki (Erdei F. 1979). 1978-1991 között László Csaba régész vezetésével folyt ásatás (és falkutatás) a belső vár tömbjében és környékén (Féld I. 2000). A belső vár felújítása 1991. őszén fejeződött be (ünnepélyes átadás október 23.). A nyugati szárnyban kapott helyet a Városi Könyvtár (állománya meghaladja a 80 ezer kötetet). Az északi szárnyban és a keleti szárny földszintjén találjuk a Városi Művelődési Központot, az emeleti rész pedig 1992-től a Zempléni Múzeum kiállításainak, irodáinak és raktárainak ad helyet.
 |
| A szerencsi vár a 17, században (Erdei F. és Fery A. nyomán rajzolta Dohány Z.) |
Angyal Béla vezetésével 1968 végén jött létre a Szerencsi Helytörténeti Múzeum, amelynek neve 1975-től (helyi kezdeményezésre) Takta Múzeum lett. 1977-től kapta mai nevét: Zempléni Múzeum. Valójában azonban nem egész Zemplén múzeuma, csupán Szerencs és környéke történeti-néprajzi emlékanya gát gyűjti, s még ennek is csak kisebb része látható kiállításain.
A múzeum leglátványosabb gyűjteménye dr. Petrikovits László (1901- 1972) szerencsi fogorvos, műgyűjtő képes-levelezőlap gyűjteménye, amelyet 1967-ben ajánlott föl a múzeum számára. Azóta a gyűjtemény mintegy 850 ezer darabot számlál, Európa egyik legnagyobb ilyen kollekciója. Az állandó kiállításon természetesen ennek csak kisebb, reprezentatív része látható. Az ex libris gyűjtemény nagysága megközelíti a 40 ezret, ennek válogatott darabjai is állandó kiállításon láthatók (Siska J. 1992). Rákóczi Zsigmond és kora címet viseli az állandó történeti kiállítás, amely megérett a felújításra, gazdagításra.
A várkastély építéstörténetét az ásatások és falkutatások csak részben tisztázták. Jelentős részek (pl. a várárok és más külső védőművek) ásatására eddig nem került sor, pedig a várárok rekonstrukciójával akár az egész épületet a régi módon víz vehetné körül. A régészeti kutatások eredményeinek részletes közlésére csakúgy nem került sor, mint a gazdag leletanyag feldolgozására, s ennek tudható be, hogy a jelenlegi kiállítás az előkerült régészeti tárgyakból úgyszólván semmit nem mutat be.
 |
 |
| A római katolikus templom (Kozma K. felvétele) | Nepumoki Szent János szobra (Kozma K. felvétele) |
A várat az északi kapun keresztül elhagyva láthatjuk Rákóczi Zsigmond egész alakos szobrát. Az eredetileg a várkert részét képező parkban áll jobbra a róm. kat. plébánia földszintes, L alakú, utcafrontján timpanonnal díszített, szép arányú épülete. A templommal együtt épülhetett első formájában, majd 1890/91-ben megújították, bővítették (Kassai egyházmegye 1904). Részben (északon) kőfallal övezett nagy kertje van.
A plébániától északra emelkedik a homlokzati tornyos, barokk róm.kat. templom. A reformáció elterjedésével, a 16. század közepén veszíthették el templomukat a katolikusok. 1670-1683 között átmenetileg a ref. templomot birtokolták a katolikusok I. Rákóczi Ferenc ül. Báthori Zsófia jóvoltából. Ezt követően a várban kialakított kápolnát látogathatták a szerencsi katolikusok. A katolikus vallású nagybirtokos családnak köszönhetően 1742-ben önálló plébániát kapott Szerencs (ekkor kezdődnek anyakönyvei is).
A szerencsi uradalmat birtokló Almásy Mihálynak köszönhető, hogy 1760-1764 között fölépülhetett a ma is meglévő róm. kat. templom, Szűz Mária születésének tiszteletére szentelve. Kisboldogasszony napján van a templom búcsúja (szeptember 8.).
Nyugat felé néző órapárkányos főhomlokzata fölött emelkedik egyetlen tornya, amelynek alsó ablaka lant alakú. A főhomlokzat előtti nyeregtetős előcsarnok. A kapu fölött évszám: MDCCLXIV (a templomépítés befejezésének időpontjára utal). A főhomlokzat két oldalán egy-egy falfülke látható, amelyben eredetileg bizonyára szobrok állhatták.
A templom hajóját csehsüvegboltozat fedi. Nyújtott, lapos ívvel záródó szentélyének déli oldalán találjuk a fél nyeregtetővel fedett emeletes sekrestyét és oratóriumot. Az emeleti imahely fölött látható a templomépítő kegyúri család, az Almássyak címere. A sekrestyébe kívülről nyíló ajtó díszes vasalású, valószínűleg 18. századi lehet.
A templomot 1801-ben megújították (Barna J. 1931). 1976-ban a külső homlokzatot javították. 1980-ban a torony rézfedést kapott. 1984-ben készült el a padlózat süttői-siklósi márványburkolata. 1986-ban a templom belsejét festették ki. Jelenleg elsősorban a templom északi oldalán látszik vizesedés, a vakolat leomlás jelzi, hogy időszerű lenne a renoválás.
Az egykori értékes barokk berendezése nagyrészt elpusztult. Néhány fa szobra és mellékoltárainak ornamentális faragványtöredékei a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjteménybe kerültek (Szabadfalvi J. - Cseri M. 1992). A főoltárkép a templom titulusának megfelelően Szűz Mária születését ábrázolja. A főoltár mellett Szt. Joachimot ill. Szt. Annát ábrázoló szobor áll. Két mellékoltár is van (Mária oltár, Jézus Szíve oltár). A mellékoltárok képei: Nepomuki Szt. János és Szt. Júdás Tádé. A két szent papot és két szent katonát (Szt. György és Szt. Flórián) ábrázoló szobrok 20. századiak. A szobordíszek közül említésre érdemes a halott Krisztus és a fájdalmas Krisztus szobra. A díszes szószék a barokk művészet szép alkotása. A padok faragottak, a hajó nyugati végében karzat is van.
A templom előtti kertben a bejárattól jobbra magas, négyzetes, hasáb ala kú, párkányos posztamensen kőből faragott Nepomuki Szt. János szobor. A 14. században élt, cseh püspök szobrát általában híd mellé szokták elhelyezni, utalva ezzel is vértanúságának helyére (a Moldva folyóba lökték). Szerencsen is a plébánia mellett folyó patakon, s a várkastélyba vezető árok fölött híd állhatott az 1760-as években, amikor a barokk stílusú szobor készülhetett. Mestere ismeretlen. A fejét jobbra, a templom irányába haladók felé fordító szent hagyományos papi öltözékben, lobogó miseingben áll, kezeivel feszületet szorít a melléhez. Feje és nyaka megsérült, kiegészítették.
A templomkert bejáratától balra kőből faragott feszület áll, amely hasonló magasságú, mint az említett szobor. Lábazatán felirat: Spect. Dnus jn. Joan Almasii et conth. ejs. Spect. Dna Rosalia Horváth de Szalaber Die 6. April. Ano 1803. (azaz ifj. Almássy János és felesége, zalabéri Horváth Rozália állíttatták 1803. április 6- án). A Krisztus-korpusz újabb, az eredeti az idők folyamán elenyészett.
A Rákóczi útról a plébánia és a vár felé vezető utcácska sarkán áll az 1910-ben épült tisztasági fürdő épülete. A plébániakertjében fakadó meleg forrásból eredő patak folyt át a várkerten a 20. század elején is. A forrásvízre alapozva épült meg a tisztasági fürdő (Kassai egyházmegye 1904). A fürdő kénes tartalmú vizét a két világháború közötti időszakban gyógyhatásúnak ismerték el (Csíkvári, 1940). A vízvezeték kiépülése és a lakások fürdőszobával való ellátásának általánossá válása miatt a fürdő az 1960-as évektől kezdve egyre veszített jelentőségéből. Az időközben leromló, pusztuló épületet már mintegy két évtizede bezárták. Épülete helyi védettséget élvez, a városrendezési terv megtartásával számol. Mivel az eddigi próbafúrások olyan mennyiségű és minőségű vizet (gyógyvíz, melegvíz) nem hoztak felszínre, amely alkalmas lenne egy nagyobb forgalmú fürdő üzemeltetéséhez, ezért inkább fittness-wellness vagy más hasonló típusú hasznosításában gondolkodik a város vezetése. A város központjában álló, hangsúlyos épület elhanyagolt állapota szemet szúr, rontja a városképet. Felújítása, új funkciójának mielőbbi megtalálása remélhetőleg nem várat sokáig magára.
 |
| A református templom a 19. század közepén (Raskovics rajza nyomán) |
A nyugati irányba tovább vezető Rákóczi utat megszakítja a Kossuth tér, amelynek déli oldalán emelkedik az 1848-as emlékmű.
A Kossuth térről ágazik ki északkelet felé a Kossuth Lajos utca. Északi házsorában akad néhány jellegzetes, jó arányú, a 20. század első felében épült földszintes kisvárosi ház, amely érdemes városképi védelemre, pl. az Árpád köz és a Kossuth Lajos utca két sarkán egy-egy ház. A déli házsorban pl. a 8. sz. L alakú, tornácos, üvegezett verandás, eredeti formájában való megőrzésre érdemes. A Hegy utcával szemben lévő stukkódíszes földszintes, jó arányú épület is a régi polgári építészet védelemre méltó képviselője.
 |
| A szerencsi református templom alaprajza |
 |
| A református templom körüli várfal (Nováki Gy. és Sárközi S. felmérése 1977) |
A Kossuth térről északi irányba egy keskeny, emelkedő utca vezet a ref. templomhoz. A város felé magasodó domb oldalában, halomszerü emelkedésen áll a nagyjából oválishoz közelítő alakú (voltaképpen sokszögű), támpillérekkel megerősített, lőréses fallal körülvett (Tolnai G. 2001) egyhajós, keletéit, a nyolcszög három oldalával záródó, egyhajós, támpillérekkel megerősített templom. Bádog gúlával fedett tornya a hajó déli falához épült hozzá. A szentély déli és keleti oldalán, a hajó déli oldalán és a torony alsó szintjén gótikus ill. lőrés-szerű, feljebb félköríves záródású, újabb ablakok láthatók. A hajó északi oldalán nem nyílnak ablakok. A torony alja keresztboltozatos. Gótikus, kőkeretes ajtaján, vagy a nyugati homlokzathoz csatlakozó újkori, egyszerű, igénytelen kiala kítású előépítmény kapuján keresztül léphetünk be a templomba. A torony keleti falához az újkorban egy toldaléképítményt ragasztottak. Innen indul a torony lépcsője.
A templomhajó dongaboltozatos, a szentélytől félköríves diadalív választja el. A hajó nyugati részén a padsorok fölött U alakban húzódik a 19. században létesített karzat az orgonával. A toronyból nyíló bejárattól jobbra, a hajó közepén látható Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelemnek és nejének, Gerendy Annának késő reneszánsz stílusú tumbája. A vörösmárvány lapokat fakeretbe illesztették 1618-ban. A fedőlapon a Rákóczi- és a Gerendi-címer, továbbá felirat látható. A latin felirat magyar fordítása: Tekintetes és Nagyságos felső vadászi Rákóczi Zsigmond, Borsod vármegye főispánja stb., a magyar király néhai legfőbb tanácsosa, először Szendrő, azután pedig Eger kapitánya és Erdély fejedelme, a Magyarországi Részek ura és a székelyek ispánja stb. számára állított jeles címer, akinek erénye gyakrabban híresedért el Magyarországon a legnagyobb örvendezések közepette, aki meghalt az ő kegyeletes szülőhelyén, Felsővadászon az 1608. évi december hó 5-én, midőn innen-onnan 64 évig élt. Három gyászoló fia: György, Zsigmond és Pál az úő legkedvesebb édesatyjoknak, aki irántok és a haza iránt jól érdemesült." A nyugati oldalra vésték Rákóczi Zsigmond képét a következő idézettel: „Tebenned reméltem Uram, hogy nem leszek porrá mindörökké." A keleti oldalra került Gerendy Anna képe. A tumba déli oldalán magyar nyelvű vers őrzi Rákóczi emlékét:
„Itt fekszik Rákóczi Zsigmond, Azjámbor felőle jót mond.
Magyar országnak támasza, Vala császárunk Tanáchya.
Szendrő csudálta erejét, Eger karját, nagy elméjét,
Erdély szerette oltalmát, Az Török félte hatalmát.
Mi honnyunkban lakó népek, Óhajtyuk mint igaz hivek.
Azért Szendrő, Magyar, Eger, Császár, Erdély s minden ember,
Sirassad édes Atyádot, Megholt Rákóczi Zsigmondot."
A tumba egyik hosszanti oldalán a felirat mellett két angyal alakját faragták ki, a másik oldal dísze oroszlán és griffmadár. A tumba két rövid oldala a századok során elkallódott.
A síremlék alatt találjuk a dongaboltozatos kriptát, ahová fölnyitható deszkaajtó vezet. Üveggel fedett urnában helyezték el a nevezetes halottak csontmaradványait.
A templom északi falán emléktábla (1605. április 20-án a felkelt rendek országgyűlése itt választotta Magyarország fejedelmévé Bocskai Istvánt, aki Sze rencset szabad királyi városi rangra emelte): „E szent hajlékban szervezkedtek hős elődeink Bocskay István vezérlete alatt a nemzeti és vallásszabadság védelmezésére. 1605. április 17-20. Örök tisztelet nevöknek!"
A templom régi, hárommázsás harangját, amelyet 1646-ban I. Rákóczi György adományozott, kétszer is újraöntötték (1757, 1922). Az 535 kg-os ha rangot 1927-ben öntötték.
A diadalív mellett az északi falnál találjuk a szószéket. A szentély kereszt boltozattal fedett. (Várady J. 1989). A templom belsejének mai kiképzése, rabic boltozata az 1900-ban végzett munkálatok eredménye ( Szabadfalvi J. - Cseri M. 1992). 1921-ben leégett a templom fedele és a toronysisak. A hívek áldozat készségéből helyreállították (Barna J. 1931).
A templom építéstörténetének tisztázásához elengedhetetlen a régészeti ásatás és alapos falkutatás. Akkor derülhet ki, hogy Rákóczi Zsigmond építkezésének milyen középkori előzményei lehetnek. Az erődített templomfal része lehetett a városi erődítménynek, s bizonyára 17. századi lehet, de falkutatás és ásatás nélkül bizonyosságot nem nyerhetünk.
A ref. templomtól a domboldalban fölfelé juthatunk el az Alsó pincesorhoz és a vele párhuzamos, északabbra fekvő Felső pincesorhoz. Mintegy hetven pince található itt, amelyek a 19. század végétől épültek ki, a filoxéra után föl hagyott Rákóczi úti házakhoz tartozó pincék helyett. Az Alsó pincesor egyik jellegzetes nagyobb pincéje a mai Szabó-pince. Tulajdonosa Szabó Gyula, aki 1990-től vendéglátásra rendezkedett be. Itt árusítja borait, amelyek összességében 1,5 ha területű szerencsi, ondi és szegi szőlőiben teremnek. Az L alakú pince 70 m (40+30) hosszú. A 19. század végén a vasútállomás étterme (a resti) üzemeltetője volt a tulajdonosa. A vulkáni kőzet ezen a tájékon nehezen munkálható, ezért amikor túlságosan kemény kőzet akadt a pincekészítők útjába, nem folytatták észak felé a munkát, hanem keletre egy oldalágat vágtak. A pince fala a Hegyalján szokásos módon nemes penésszel borított. Már öt pince van Szerencsen, amelynek gazdái vendéglátással, borkiméréssel is foglalkoznak. A borházakban általában kandalló fűtés van. 1945 után néhány borházat lakóházzá alakítottak át. A pincék átépítésénél, újak létesítésénél újabban főépítészi egyeztetéssel arra törekszenek, hogy a hagyományos formák megmaradjanak.
Az 1991-1997 közötti pinceprogram során tömedékelték azokat a régi pincéket, amelyeket már nem használtak, s előkerülve a közlekedést akadályozták.
Ilyen volt a Széchenyi u. 45. sz. alatti óvoda épülete alatt két egykori pince (kb. 18 ill. 15 m hosszúak), Árpád u. 45. sz. alatt a közterület ill. az út alatt kb. 45 m hosszú pince, az Árpád út 43. számnál az út alatti üreg, a Kossuth Lajos u. 3. (Munkaügyi Központ) épülete alatt 20 m hosszú pince (megerősítve ugyanott 15 m hosszú pince), a Kossuth Lajos u. 19. közterület és út alatti üreg, a Hegy u. 8. alatti épületnél lévő üreg. Megerősítésre került a Lajos köz 7. sz. alatti 43 m hosszú pince, az Árpád köz 10. szám alatt a közterület és az út alatt húzódó kb. 5 m hosszú pinceág, az Alsópincesor 3. szám alatt az út alatti kb. 6 m hosszú pinceág.
A pincesor fölött húzódnak az egyes felekezetek temetői, amelyek nagy részt gondozottak, bár akadnak elhanyagolt sírok is. Jelentősebb művészi értéket képviselő síremlékek nincsenek. Legkeletebbre fekszik a kőfallal körülvett zsidó temető, amely gondozott, szépek a sírkövei, melyek között 19. századiak is vannak.
A temető fölötti Árpád-tetőn Pesty Frigyes helynévgyüjtési felhívására készült jelentés (1864) említ egy földvárat, amely mintegy 30x40 m-es területet foglalt magába. Ásatás nélkül korát nem lehet megállapítani, de nagyon való színű, hogy Árpád-kori lehetett (Csorba Cs. 1980).
A Rákóczi útnak a Kossuth térről nyugat felé vezető szakaszán is vannak városképi szempontból jelentős értéket képviselő épületek. Ilyen a gyógyszertár földszintes saroképülete (75. sz.), amely helyi műemléki védettséget élvez.
 |
| Az ondi református templom (Papp László rajza) |
A Rákóczi út 59. sz. alatt áll a Szerencsi Mezőgazdasági Rt. épülete, ahol korábban a zsinagóga emelkedett (Tiner L. 1998).
1945 előtt a város legreprezentatívabb középülete volt a Járásbíróság (ma Városi Bíróság) egyemeletes, szép arányú tömbje (Rákóczi út 45.). A kapu alatt tábla hirdeti: Tervezte Jablonszky Ferenc műépítész, építette Venglárcsik István építőmester 1907-08. évben. 1945 után az épület belsejét átépítették, a földszinten pl. szolgálati lakásokat alakítottak ki, az emeleten pl. az oldalfolyosós rendszert középfolyosóssá változtatták.
 |
| Az ondi parókia (Papp L. rajza, 2004) |
A rekonstrukció során (OIT beruházás, 1997/98) arra törekedtek, hogy visszaállítsák az eredeti beosztást, természetesen egyben a mai kor igényeihez is alkalmazkodva. A régi berendezésből (bútorokból semmi sem maradt). Az udvari melléképületekben alakítottak ki két szolgálati lakást, s itt kapott helyet az irattár és a könyvtár is.
Végül a belvárosi részen a Sallai utcában és a Huszárvár utcában van né hány olyan jellegzetes kispolgári épület (utcakép), amely a tervek szerint helyi védettségre érdemes.
Vázlatos áttekintésünk remélhetőleg meggyőzi az olvasót arról, hogy Szerencsnek vannak olyan városképi értékei, amelyek megőrzésre érdemesek, s igen nagy az önkormányzat felelőssége, hogy a település belső magjának jellegzetes, hagyományos utcaképét lehetőleg megőrizze, ül. helyreállítsa az elrontott homlokzatokat, portálokat. Az 1960/70-es évek jellegtelen, a régi városképbe nem illeszkedő épületei átalakításával (pl. a lapos tetők nyeregtetőssé alakításával) javíthatunk is a városképen. Feltétlenül megmentésre érdemes a fürdő, a várkastélyban a belső udvar késő reneszánsz emeleti folyosójának rekonstrukcióját lehetne folytatni, s a várárok teljes feltárásával ismét olyan látványos vízi vár lehetne Szerencs, mint amilyen volt a 17. században. Mindezek mellett elengedhetetlen a kiállítások teljes átrendezése is. Szerencs olyan értékekkel rendelkezik, hogy sok tekintetben méltó vetélytársa lehet a Hegyalja olyan központjainak, mint Sátoraljaújhely, Sárospatak vagy Tokaj.
Barna.J. (1931): Szerencs és vidéke. Budapest
BarsiJ. (1998): Magyarország történeti helységnévtára. Zemplén megye (1773- 1808). I.
Csíkvári (1940): Zemplén vármegye. Vármegyei szociográfiák. Budapest
Csorba Cs. (1980): Várak a Hegyalján. Tokaj-Ónod-Szerencs. Budapest
Csorba Cs. (1990): Zemplén vármegye katonai leírása (1780-as évek). Ford. Barsi J. Miskolc
Dányi D.-Dávid Z. (1960): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk. Budapest
Détshy M. (1988): Rákóczi Zsigmond szerencsi vár- és templomépítkezésének dokumentumai. A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve XXV-XXVI. 229-242.
Erdei F. (1979): A szerencsi vár helyreállítása. Műemlékvédelem, 204-215.
Féld I. (2000): 16. századi kastélyok Északkelet-Magyarországon. Sárospatak
Fényes E. (1851): Magyarország geographiai szótára IV. köt. Pesten
Genthon I. (1961): Magyarország művészeti emlékei 2. Budapest
Dr. Hanusz A. (2002): A turizmus fejlesztési lehetőségei Szerencsen. Frisnyák S. Gál A. szerk. Szerencs és környéke. Szerencs-Nyíregyháza, 2002. 187-195.
Kassai egyházmegye (1904): A kassai százéves egyházmegye történeti névtára és emlékkönyve II. . Kassa
Kováts J. I. (1942): Magyar református templomok. Budapest
Kubinszky M.-Gombár Gy. (1989): Vasútállomások Magyarországon. Épületek 1846-1988. Budapest
S. Nagy K. (1978): Zsidó temetők Észak-Magyarországon. Művészet, 10. sz. 22-23.
Salánki I. (1989): A Szerencsi Cukorgyár 100 éve. Budapest
Salánki I. (1996): Szerencs. Cukormúzeum. Bp. TKM 444
Seresné Szegőfi A. (1983): Borsod-Abaúj-Zemplén megye történeti helységnév tára 1870-1983. Miskolc
Siska J (1992): Szerencs. Zempléni Múzeum. TKM 440. Budapest
Siska J. (1995): A szerencsi vár építéstörténete. In: Adatok Szerencs és Dél- Zemplén történetéhez I. (Helytörténeti tanulmányok). Szer. Bencsik J. -Várhelyi Gy. Szerencs
Szabadfalvi J.-Cseri M. (1992): Borsod-Abaúj-Zemplén megye képes műemlékjegyzéke. IV. Tokaj és környéke. Miskolc
Tiner L. (1998): Borsod-Abaúj-Zemplén megye kézikönyve. I. köt. Budapest Tolnai G. (2001): Templomvárak, erődtemplomok Magyarországon. Esztergom Valter I. (1975): Szerencs. In: Várépítészetünk (261-267). Szerk. Gerő László. Budapest
Vályi A. (1799): Magyar országnak leírása. Harmadik kötet. Budán Várady J.(1989): Tiszáninnen református templomai. Debrecen.
|
|
|