Szerencs településföldrajza*

Dr. Frisnyák Sándor - dr. Gál András

1. Szerencs, Tokaj-Hegyalja kapuvárosa egy energikus helyen, a Felvidék és az Alföld határán, a Szerencs-patak völgynyílásánál alakult ki. A két, egymástól eltérő természeti és termelés-jellegű nagytáj határvonalát a magyar településföldrajz Cholnoky Jenő nyomán vásárvonalnak nevezi (Bulla B. - Mendöl T. 1947). A vásárvonal vagy - övezet Tokaj-Hegyalján is a nagyobb gazdasági aktivitás területsávja, ahol a monokultúrás térszerkezetek között egy átmeneti jellegű, polikultúrás termelési szerkezet formálódott (7. ábra). A tájhatár gazdasági erőközpontjai, a vásárvárosok ott alakultak ki, ahol a vásárvonalat egy természetes út (völgykijárat) metszi. A Hegyalja 887 km 2 -es területén a vásár városi szerepkört két völgykijárat, a Szerencs- és a Ronyva-patak alföldi kapuja és a tokaji Tisza-átkelőhely segítette elő. A három energikus pont erőterében a lokális és a távolsági (interregionális) kereskedelmet tizenkét oppidum (mező város) mint egységes vásárrégió bonyolította le (Frisnyák S. 1995, 2000). A vásárvárosi szerepkör kistérségi megosztása nem tette lehetővé olyan nagyváros kialakulását, mint pl. ezen az alföldperemi vásárvonalon Miskolc vagy Ungvár. A helyi és régiók közötti árucsere-forgalom színterei a mezővárosi agglomeráció - időben összehangoltnak látszó és részben szakosított - vásárai voltak. A Hegyalja fejlett gazdaságával és nagyobb népsűrűségével jelentős fogyasztópiacként és egyfajta centrum-térségként épült be az ország gazdasági térszerkezetébe. A bortermelő falvak és mezővárosok - gazdaságtörténetük fénykorában, a 16-18. században - nem voltak önellátóak, nagymértékben igényelték más agrárvidékek élőállat-, gabona- és egyéb termelvényeit. A mezővárosok piacrádiusza koronként változott: a 16-18. században áru- és munkaerőpiacának vonzáskörzete kb. 60-80 km-re terjedt. A közvetítő (távolsági) kereskedelemben a hegyaljai vásártartó helyek közül csak Tokajnak, Sátoraljaújhelynek és kisebb mértékben Szerencsnek volt meghatározó szerepe.

Szerencs mint piacközpont a környező kistájak (a Szerencsi-dombság, a Harangod-vidék és a Taktaköz) gazdasági kapcsolatrendszerét integrálta. A Szerencsi dombság - és a névadó település - a történeti borvidék része, noha egyes időszakokban a hivatalos (minőségi bortermelésen alapuló) besorolás nem tekintette annak (Bodó S. 1988, Boros L. 1996). A 18-19. századi országleírások és lexikonok a szerencsi borokat általában jónak, a hegyaljaihoz hasonlónak, olykor „másodrendbéli"- nek, az ondi borokat pedig „nemes hegyaljai"-nak minősítették (Fényes E. 1847, 1851, Magda P.1819, Vályi A. 1796-1799). A Hegyalja 18. századi rekonstruált mezőgazdasági térképe azt bizonyítja, hogy a településközi térben a termelési övezetek, köztük a jellegadó szőlőhegyek (promontóriumok) összekapcsolódnak, és térbeli rendszert, egységes gazdasági kiskörzetet alkotnak (Frisnyák S. 1995).

1. ábra. A Kárpát-medence feudális kori munkamegosztásának földrajzi modellje. Jelmagyarázat: A= medencesíkság, B= dombvidék, C= hegységkeret, 1 = ártéri síkság (állattenyésztési profillal), 2= ármentes szintek (életkamrák) földműveléssel, 3 = dombsági tájak vegyes (polikultúrás) gazdálkodással, 4= szőlő- és gyümölcstermelés, 5= erdő, 6= intramontán kismedencék földművelése, 7= havasi legelő, 8= vásárvonal, 9= vásárváros, 10= ártérperemi település, 11= medenceközpont, 12— montánipar, 13= a gazdasági javak áramlása, 14= a munkaerőmigráció iránya

2. Szerencs belsősége (épített környezete) egy tufalejtőn és síksági előterében helyezkedik el. Különálló településrésze: Ond a Szerencs-patak árvízmentes teraszfelszínén és a hegyláblejtőn épült. A város 36,69 km-nyi területéből az épített környezet 6,67 km 2-t (=18,2%) foglal el. Kialakulásában és fejlődésében az előzőekben vázolt helyzeti energiák (a földrajzi fekvésből származó előnyök) mellett az ún. helyi energiák (pl. a termőföld, a források és vízfolyások, az erdők, a hasznosítható kőzetek) is fontosak voltak. Szerencs település- és gazdaságtörténete a Hegyalja többi városához hasonló: itt is a szőlő és a bor a regionális kultúra alapja {Balassa I. 1991, Orosz I. 1995). A szőlő- és borgazdaság mellett - a szerencsi táj tagoltságának és erőforrásainak változatossága révén — más településfunkciók is kialakultak. A sokféle lokális és központi szerepkör ellenére a szőlő- és bortermelés hagyománya és jelene a településképben és a gazdaság térszerkezetében ma is meghatározó.

1. kép. Szerencs központja madártávlatból (a Bocskai István Gimnázium fotóarchívumából)

2. kép. Kisvárosi üzletnegyed

Szerencs belterületének átlagos tengerszint feletti magassága 105-110 méter. A település genetikai magját jelentő középkori erődtemplom 113-115 m, a vár 105 m magasságban épült. A kertváros jellegű Újtelep a Szerencsi-dombság keleti lejtőin 105 és 135 m, a pinceszer 130-135 m magasságban alakult ki. A déli iparnegyed, a személy- és teherpályaudvar a 100-105 méteres szinteket foglalja el. Ond a Köves domb 100-130 m-es lejtőin épült. Szerencs legalacsonyabb része a Taktaközben a Mohos-tanya és környéke (93m).

3. Szerencs földjén, különösen a 16-18°C-os gyógyforrások körül több ezer éves emberi kultúra maradványait lehet kimutatni {Hajdú Z. 1977). A gyógyforrások és egyéb természetföldrajzi adottságok a honfoglaló magyarság számára is telepítő-tényezők voltak. A Szerencsi-öböl és a Taktaköz a nagyállattartó, a Zempléni-vulkánsor hegylábfelszíne, a Szerencsi-dombság a földművelő tevékenység ökológiai feltételeit biztosította. A félnomád életformát folytató Ond vezér a mai Ond területén alakította ki téli udvarhelyét, a nyári szállása pedig az Ondava-folyó mellékén lehetett (Győrffy Gy. 1984). A 13. század elején gyógyítással is foglalkozó keresztes lovagok telepedtek le és a források mellett ispotályt és monostort építettek {Angyal B. 1955).Az Árpád-kori oklevelek említést tesznek a bencés apátságról és a szerencsi várak/ól is. Nováki Gyila - a hazai földvárkutatás kiemelkedő egyénisége - a Köves-hegyi és a Takta melletti földvárat középkori eredetűnek tartja {Csorba Cs. 1980), s ezzel megerősíti azt a feltételezést, hogy Szerencs erdőispánsági központ volt {Hajdú Z. 1977). Szerencs védelmi szerepköre később, a 15-16. században ismét jelentősebbé vált, amikor a gótikus templomát erődfallal vették körül. Az erődtemplom és a 16. században épült kővár része volt a törökkori végvár-rendszernek. A „váralja" település aló. század végi írásokban mint oppidum, mezőváros szerepel, ahol a mezőgazdálkodáson kívül a kézművesség és a vásári kereskedelem is megjelent. (A kézművesek a 16-17. századi népesség alig 5-6%-át alkották).

A területi munkamegosztás eredményeként Szerencsen is kialakultak olyan központi-hely funkciók, amelyek kiemelték a környező jobbágyfalvak halmazából. Az eltérő természeti és humán erőforrások alapján a Szerencs környéki kistájak (a Taktaköz, a Harangod-vidék és a Szerencsi-dombság) bizonyos termékek termékcsoportok előállítására specializálódtak {Beluszky P. 1964, 1999, Mendöl T. 1963). A termékcsere-forgalom a legelőnyösebb közlekedésföldrajzi helyen, Szerencsen alakult ki. A vásárhely-szerepkör az áru- (bor- és kézműipari-) termeléssel kapcsolódott össze.

A város gazdasági jelentőségét növelte az uradalmi központ és egy rövid ideig tartó politikai szerepvállalás (az 1605. évi fejedelemválasztó országgyűlés) is. Szerencs 1606-ban szabad királyi városi rangra emelkedett, de az ezzel járó előnyöket - a feltételek hiánya miatt - nem tudta sokáig megtartani. A 16. században, amikor a török terjeszkedés miatt a minőségi bortermelés súlypontja a Fruska góra vidékéről Tokaj-Hegyalj ára tevődött át, a szőlő- és borgazdaság Szerencsen is fellendült.

3. kép. A délnyugati városrész új lakóházai

4. kép. Kertvárosi lakóépület

5. kép. A cukorgyári kolónia egyik lakóháza

A szőlőskertek és - ültetvények a Hideg- és a Szerencs-völgy határolta dombsoron, a verőfényes lejtőkön létesültek. A szőlők aljában gyümölcsösök, kertek és többnyire szántóföldek voltak. A Szerencsi-öbölben, továbbá a belterület déli pere mén, az un. Mezőzombori-párkánysíkon és a Taktaköz városhoz tartozó területein rét- és legelőgazdálkodást folytattak. A 16-17. században kialakult térszerkezet -kisebb változtatásokkal - napjainkra is átöröklődött, s ebben az alkalmazkodás, az okszerű táj- és erőforrás-hasznosítás nyilvánul meg.

A hegyaljai mezővárosokban a bortermelés, a borkereskedelem és a - fuvarozás elősegítette a tőkefelhalmozást és a polgári átalakulást. A termelésből és a kereskedelemből származó jövedelem (a szőlők extraneusi birtoklásmódja és a külhoni nagykereskedők tevékenysége következtéből) jelentős részben kivonták a régióból és - többek között - a felvidéki empóriumokat gazdagította. Az 1784/87-es években Szerencs a sokféle funkciója ellenére a Hegyalja mezővárosainak - a népességszám alapján számított - sorrendjében az utolsó, 12. helyet foglalta el (7. táblázat). A 18. század végére Tokaj-Hegyalja - Lengyelország háromszori felosztása miatt - fokozatosan elvesztette legfőbb felvevőpiacát. A kül- és belföldi piacvesztés a 19. században Tokaj-Hegyalján válságot idézett elő. A válságfolyamatot az 1885-1887-es filoxéravész tetőzte be, elpusztítva a mikrorégió gazdasági életének alapágazatát. A szőlőpusztulás a történelmi borvidéken 52%-os, Szerencsen 89%-os, Ondon 98%-os volt {Balassa I. 1991).

A borpiac stagnálása, majd a szőlőskertek pusztulása alapvető szerkezetváltásra kényszerítette a hegyaljai településeket. Szerencs a régió vasúthálózatának kiépítésével (1859-1909) közlekedési csomóponttá fejlődött és vidékközpont jellege a közigazgatási szerepkör megszerzésével (1872) tovább erősödött. A dinamikus fejlődést az iparosítás, a cukorgyár (1889), később a csokoládégyár (1923) és egyéb kisebb üzemek létesítése indította el. A funkciógazdagodás a népesség-növekedésben is megnyilvánult: a 19. század végén Szerencs - Sátoraljaújhely és Sárospatak után - a Hegyalja 3. legnépesebb városa. A 19-20. század fordulójára kialakult központi funkciók pozitívan hatottak más városi szerepkörök - pl. az oktatás, a művelődés, az egészségügy és egyéb társadalmi szolgáltatások - fejlődésére is. Szerencs a 20. században többször szükségessé váló életmód-stratégia váltással igyekezett a gazdasági kihívásokhoz alkalmazkodni és belső dinamizmusát megtartani.

4. Szerencs különböző szerepkörű településrészekre tagolható. A különböző városszerkezeti elemek a munkamegosztás térbeli rendjét tükrözik. A város szerkezeti elemek, a lakó- és munkahelyek határvonala nem annyira markáns, mint a közép- vagy nagyvárosok struktúrájában. A város centruma a történelmi településmag térségében, a gótikus erődtemplom és a vár közötti forgalmi tengelyen (a Rákóczi és az Ondi út találkozásától a bíróságig terjedő szakaszán) alakult ki (2. ábra). Az ősi városmag harmadik eleme a templomdomb és a vár között áthaladó Só-út (=Rákóczi út) orsószerűen kiszélesedő része, a piactér (napjainkban Kossuth-tér). A 19-20. század fordulójától az építkezések módosították a tér formáját, de piacfunkciója még egy fél évszázadig megmaradt.

2. ábra. Szerencs történelmi városmagja. 7= gótikus erődtemplom, 2= vár, 3= a hajdani piactér

3 ábra Szerencs településszerkezete (Ond városrész nélkül). 7= történelmi városmag, 2= igazgatási, kereskedelmi, pénzügyi, kulturális és egészsé, ügyi központ 3= differenciált lakóterület, 4= iparnegyed, 5= fontosabb út, 6- vasút

A hajdani piactér környezetében alakult ki Szerencs jellegzetes kisvárosi üzletnegyede. A centrum-térségben található a polgármesteri hivatal, az ügyészség, a bíróság, a rendőrség, a föld- és vámhivatal, a pénz- és hitelintézetek székházai, továbbá az oktatási és kulturális létesítmények, a szállodák, panziók, a szórakozó- és vendéglátóhelyek. Az üzletnegyed az Ondi út torkolatától a 37. sz. főútig tovább folytatódik és a központhoz soroljuk - a kissé távolabb fekvő -egészségügyi létesítményeket is {3-4. ábra). A városközpont intézményei túlnyomórészt a „fehér gallérosok" munkahelyei.

4. ábra. Szerencs településszerkezeti modellje. 1= történelmi városmag, 2= lakóövezet, 3=adminisztratív-kereskedelmi és kulturális központ, 4= iparforgalmi övezet, 5= mezőgazdasági terület

A munkahelyek második csoportját a gyárak és a kisebb üzemek alkotják. A „kék gallérosok" munkahelyei a 37. sz. főközlekedési úttól délre találhatók. A bel területen egy nagy, a cukor- és csokoládégyár komplexumát magába foglaló és egy kisebb, a szivattyúgyár köré csoportosuló, a külterületen két kisebb ipartelep létesült. A cukor- és csokoládégyár telephelye és a nagy térigényű teherpályaudvar együttes területe mint iparforgalmi-övezet a településkép szempontjából is meghatározójelentőségű. Az adminisztratív, kereskedelmi stb. városközpontot a településföldrajz első munkahely-övnek, a gyárak, pályaudvarok és raktárak térségét második munkahely-övnek nevezi. Az agrárnépesség munkahelyeit az épített környezetet körülölelő, mintegy 30 km 2 -es határ különböző termelés-övezetei alkotják.

Szerencs belterületének legnagyobb részét a lakóterületek foglalják el. A város különböző lakónegyedei harmonikusan illeszkednek a változatos természeti környezethez. A lakóépületek - a hegyaljai mezővárosokra és a hazai kisvárosok rájellemző módon -földszintesek, az emeletes lakó- és középületek aránya 2,4%. A 2001. évi lakásállomány (=3798) 3 / 4 -e 1945 után épült, így az épületek állaga általában elfogadható és belső infrastruktúrája is korszerű (5. ábra).

1970-ben az 1919 előtt épült lakások száma 1014 volt, amelynek 55%-át - mint elavult épületet - fokozatosan lebontották (2-3. táblázat). Napjainkban az 1919 előtti időből 462 lakás maradt meg (ez a 2001. évi állomány 12,2%-a).

7. kép. Ondi lakóház (Papp László rajza)

8. kép. Ondi parasztgazda lakóépülete (Papp László rajza)

9. kép. Ondi ház pincével és gazdasági épülettel (Papp László rajza)

10. kép. Régi istálló Ondon (Papp László rajza)

5. ábra. A lakásállomány %-os megoszlása építési idő szerint az 1970-es (A) és a 2000-es (B) összeírás szerint

A házak építésénél a helyi vagy a közelről beszerezhető anyagokat használtak fel. A 19. század végétől a kő- és a téglaépítkezés terjedt el. Az építőkövet - a kovásodott riolittufát - a helyi bányákból vásárolták. A riolittufának városkép formáló jelentősége volt, a lakó- és gazdasági épületeken kívül a kerítések építésére is felhasználták. Az 1930-as évi lakásállomány 86%-a (Szerencsen 88,1%-a, Ondon 72,7%-a) épült kőből vagy téglából (4. táblázat). Tetőfedő anyagként cserepet, palát vagy bádogot alkalmaztak (Szerencsen 89,3%-ban, Ondon 55,4%-ban). Ondon 1930-ban a lakóházak 40,8%-át nád- vagy zsúptető fedte (5. táblázat). Az 1970-es állapot-felmérés szerint Szerencs lakóházainak 94%-a kőből, téglából és előre gyártott elemekből épült. Sajnos, a későbbi időkből ilyen adatok nem állnak rendelkezésünkre

A lakóépületek (=3155) 95,3%-a egylakásos, többnyire kertes családi ház. A lakások 47,8%-a (=1815) összkomfortos, 35%-a (=1329) komfortos, 4,3%-a (=163; félkomfortos, a többi (12,9% = 491) komfort nélküli és szükséglakás. A szerencsi lakások alapterülete átlagosan 86 m 2 . Összehasonlításként említjük, hogy Miskolcon 63, Sátoraljaújhelyen 72, Tokajban és Szikszón 83, Sárospatakon 85 m 2 a lakások átlagos alapterülete. A lakások 9,8%-a egy-, 35,6%-a két-, 33,8%-a három- és 20,8%-a négy- vagy többszobás.

A korszerű infrastruktúra-rendszer kiépítése, fejlesztése és a szolgáltatások igénybevétele az életkörülmények jelentős javulását eredményezte. A közüzemi vízvezeték-hálózat hossza 42,8 km, a vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya több mint 95%. Az egy lakosra jutó évi vízfogyasztás 25,1 m 3 , kissé alacsonyabb, mint a környező kisvárosokban (Gönc 28,2, Sátoraljaújhely 30,7, Sárospatak 31,5 m³/év). A lakásoknak szolgáltatott víz évi mennyisége megközelíti a 256000 m -t. A szennyvíz-csatornahálózat hossza 60,5 km. A városban működő szennyvíztisztító üzem kapacitása 1000 mVnap. A villanyáram-szolgáltatás 1904-ben kezdődött, azóta az elektromos vezeték hálózat hossza 87 km-re növekedett. A háztartásoknak szolgáltatott villamosenergia évi mennyisége 12978 MWh. A vezetékes gázellátás az 52 km-es elosztóhálózat megépítésével teljessé vált.

2. táblázat A lakások építési év szerint (1970)

Forrás: 1970. évi népszámlálás II. Borsod-Abaúj-Zemplén megye adatai l. Budapest, 1972.

3. táblázat. A lakások építési év szerint (2001)

Forrás: Népszámlálás 2001. 6. kötet. Területi adatok 6.5 Borsod-Abaúj-Zemplén megye II kötet, Budapest, 2002 .

4. táblázat. A lakóházak építőanyagai 1930-ban

Forrás: Az 1930. évi népszámlálás I. rész. Demográfiai adatok községek szerint Budapest, 1932.

5. táblázat. A lakóházak tetőfedő anyagai 1930-ban

Forrás: Az 1930. évi népszámlálás 1. rész. Demográfiai adatok községek szerint. Budapest, 1932.

5. ábra. A szerencsi pinceszer

7. ábra. Kertvárosi lakónegyed (az Újtelep egyik részlete)

A gázszolgáltatást a háztartások több mint 51%-a veszi igénybe. A háztartásoknak értékesített vezetékes gáz évi mennyisége 4,3-4,4 millió m ³ . A távbeszélő-hálózatba mintegy 3000 lakást kapcsoltak be.

A házak telektömbökben, általában ún. lábas elrendeződésben sorakoznak, kettős teleksorba tagolva. A telektömbök - a domborzathoz és a történelmileg kialakult közlekedőterekhez alkalmazkodva - különböző alakzatúak. Helyenként - a város szélén és Ondon - egy teleksor alkotja a tömböt. A beépítésre a. földszintes zárt, félig zárt és szabadon álló lakóházak jellemzőek. A lakóövezetben is vannak üzletek és kisebb műhelyek, az iparterületek környezetében is épültek lakóházak, kisebb kolóniák (pl. a Hatháznak nevezett épületsor). A lakótömbök északi peremén a szőlősgazdák és borkereskedők pincéi sorakoznak (6. ábra).

A városközpont jellegzetes halmazos és részben szalagtelkes alaprajza történelmi örökség, az előttünk élt nemzedékek építő és településfejlesztő munkájának eredménye. A peremrészek (a délnyugati városrész, a Fecskés és az Újtelep) sakk táblás alaprajzú kertvárosi negyedek (7. ábra). Az őstermelő népesség tradicionális lakó- és gazdasági épületei évtizedekkel ezelőtt az ún. félagrár-övben még szép számmal voltak, ma inkább csak Ond településrészre jellemzőek (8. ábra).

8. ábra. Ond központi része

Szerencs épített környezete és a kultúrtáj - a folyamatos modernizálás ellenére - megőrizte a szőlő- és bortermelő Hegyalja település- és tájképi sajátosságait.*

* A Polgármesteri Hivatal adatközléseit e helyen is megköszönjük Csanádi Béla osztályvezető főmérnök úrnak.

Irodalom

Angyal B. szerk. 1955. Szerencsi járás monográfiája. Szerencs, 188 p.

Balassa I. 1991. Tokaj-Hegyalj a szőleje és bora. Tokaj, 751 p.

Bácskai V. 2002. Városok Magyarországon az iparosodás előtt. Budapest, 172 p.

Bácskai V. - Nagy L. 1984. Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 402 p.

Beluszky P. 1964. Adatok Szerencs vonzáskörzetéhez. In: Borsodi Földrajzi Évkönyv V. köt. Miskolc, pp. 45-54.

Beluszky P. 1999. Magyarország településföldrajza. Dialóg Campus, Budapest- Pécs, 684 p.

BencsikJ. 1984. Szerencs és Ond története. Szerencs, 59 p.

Bencsik J. - Várhelyi Gy. szerk. 1995. Adatok Szerencs és Dél-Zemplén történetéhez I. (Helytörténeti tanulmányok). Szerencs, 137 p.

Berényi I. 2003. A funkcionális tér szociái geográfiai elemzése. Budapest, 182 p.

Bodó S. 1988. Tokaj-Hegyalj a körülhatárolása. In: Bencsik J. - Viga Gy.: A hegyaljai mezővárosok történeti néprajza. Miskolc, pp. 14-21.

Boros L. 1996. Tokaj-Hegyalj a szőlő- és borgazdaságának földrajzi alapjai és jellemzői. Miskolc-Nyíregyháza, 322 p.

Bulla B.-Mendöl T. 1947. A Kárpát-medence földrajza. Budapest, 611 p.

Csorba Cs. 1980. Várak a Hegyalján. Budapest, 197 p.

Csorba Cs. 2002. Az Árpád-kori vármegyéktől Borsod-Abaúj-Zemplén megyéig. In: Viga Gy. szerk.: Borsod-Abaúj-Zemplén. Megyekönyv. Miskolc, pp. 85-142.

Csüllög G. 2000. A középkori Magyarország térszerkezete. Földrajzi Közlemények CXXIV. (XLVIII.) 1-4. pp. 109-130.

Dankó I. 2002. A hegyaljai mezővárosok piaci szerepköre a XVIII-XIX. században. In: Szerencs és környéke. Szerencs-Nyíregyháza, pp. 163-177.

Dám László 1981. Település, lakóház és házberendezés a Zempléni-hegy vidéken- In.: Szabadfalvi J. szerk.: Néprajzi tanulmányok a Zemplénihegyvidékről. Miskolc, pp. 63-88.

Enyedi Gy. - Horváth Gy. szerk. 2002. Táj, település, régió. Magyar tudománytár (sorozatszerkesztő Glatz F.). Budapest, 510 p.

Fényes E. 1847. Magyarország leírása I-II. köt. Pest.

Fényes E. 1851. Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest.

FrisnyákS. 1995. Tájak és tevékenységi formák. Miskolc-Nyíregyháza, 287 p.

Frisnyák S. 2000. Tokaj-Hegyalj a gazdasági térszerkezete a 16-19. században. In: Dövényi Z. szerk.: Alföld és a nagyvilág. Tanulmányok Tóth József nek. Budapest, pp. 327-338.

FrisnyákS. 2004. A kultúrtáj kialakulása a Kárpát-medencében. Nyíregyháza, 259 p.

Györffy Gy. 1984. Honfoglalás és megtelepedés. In: Székely Gy. szerk. Magyarország története tíz kötetben. 1/1. Budapest, pp. 612-613.

Hajdú Z. 1977. A hegyaljai városi jellegű települések funkcióinak és hierarchikus rendjének vizsgálata, vonzáskörzeteinek elhatárolása. Debrecen, 107 p.

Hőgye I. 1981. Hegyaljai vásárok, piacok, 1711-1849. Borsodi Levéltári Év könyv IV. Miskolc, pp. 83-89.

Kőszegfalvi Gy. - Tóth J. 1998. Általános településföldrajz. In.: Tóth J.-Vuics T. szerk.: Általános társadalomföldrajz. Budapest-Pécs, pp. 389-448.

Magda P. 1819. Magyar Országnak és a határ őrző katonaság vidékinek legújabb statistikai és geographiai leírása. Pest.

Marosi S. - Somogyi S. szerk. 1990. Magyarország kistájainak katasztere I-II Budapest, 1023 p.

Mendöl T. 1963. Általános településföldrajz. Budapest, 565 p.

Orosz I. 1995. Hagyományok és megújulás. Válogatott tanulmányok a magyar mezővárosok történetéből. Debrecen, 293 p.

Süli-Zakar I. 1987. A városfejlődés sajátosságai Tokaj-Hegyalján Borsodi Szemle XXXII. évf. 3. pp. 50-57.

Szerencs város és Ond településrész településrendezési terve (kézirat), 2004.

Takács P. - Udvari I. 1989. Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez. A Hermán Ottó Múzeum Évkönyve Miskolc, pp. 359-381.

VályiA. 1796-1799. Magyar Országnak leírása 1-3. köt. Buda.

Viga Gy. 1990. Árucsere és migráció Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc 328 p.