A Tapolcai-medence a Balaton-felvidék nyugati részén helyezkedik el. Szemet megragadó érdekes képét geológiai kialakulásának köszönheti. A medence ősidők óta lakott hely volt. Meg volt itt minden feltétele a letelepedésnek: a gazdálkodáshoz alkalmas földterület, soha be nem fagyó források, a halban, vadban gazdag Balaton és az erdők, az építkezéshez a kő, az agyag, a fa, a nád.

Az újkőkorban, i.e. 5. évezredre datálhatók a régészeti emlékek, amelyek az ún. Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrájának jellegzetes tárgyai. Az újkőkort felváltó réz-, bronz- és vaskor emlékeit a környező hegyeken és dombokon találták meg. A „barbár" népeket időszámításunk első századában a rómaiak hódították meg, kiknek nyomait (sírok, épületek alapfalai) a városban és környékén több helyen megtalálták. Az utak nagy részét a rómaiak építették ki és már ekkor kialakult a település centrális helyzete a később róla elnevezett medencében. A népvándorlás korából a hunok, keleti gótok, longobárdok és avarok emlékei kerültek elő a környéken. Tapolca nevének jelentése "meleg víz", mely nyilván az itt fakadó meleg vizű forrásokat jelölte.

A honfoglaló magyarok 900-ban foglalták el Tapolcát melynek környéke Vérbulcsú törzsének szállásterülete volt. Tapolca okleveles említésével először a XII. század végén találkozunk. II. András 1217-körül Turul ispánnak adományozta Tapolcát, aki gazdaságának központját a tó partján alakította ki. Templom és földesúri kúria is épült itt.

A XIV. század első éveiben a terület kegyúri joga a városlődi karthauziak birtokába került. 1378-ban Tapolcát már mezővárosként emlegetik. Ekkor már minden bizonnyal vámhely volt és a királyi sókamara egyik központja. Esperesi székhely, tizedszedő központ és a nemesi vármegye közgyűléseinek egyik székhelye, a történelmi Zala megye keleti részének központja, törvényszéki hely. A XV. század folyamán romboltak, majd építkeztek, melyről az ásatások után konzervált falak adnak tanúbizonyságot.

A török hódítás idején Tapolca az ütközőzónába került, mely során a lakosság fenyegetettsége folyamatos volt de teljesen soha sem néptelenedett el. A mohácsi csata után a közben várnak kiépült tapolcai birtokközpont a veszprémi püspökség tulajdonába jutott. A XVII. század közepén Széchenyi György püspök „szabad legényeket” telepített Tapolcára, újjáépíttette és kibővíttette a várat. A Rákóczi-szabadságharc idején felváltva került a két fél kezébe a város.

A XVIII. század elejétől bontották az erősséget. Köveiből épült a plébánia, az iskola, de a lakosság is hordta az építkezéséhez.

Az egyre gyarapodó népességgel együtt iparosok, kereskedők is települtek a városba, akik megalapozták és továbbfejlesztették a város gazdasági rangját.

Az 1848-49-es szabadságharcban a tapolcaiak is részt vettek mintegy kétszáz fővel. A lakosság növekedése magával hozta a közoktatás fejlődését is. A régebbi római katolikus iskola mellett az idetelepült zsidóság iskolát és zsinagógát épített. Beindult a felső népiskola, majd a fiú- ás leány polgári iskolai oktatás is.

A gazdasági fejlődést ideiglenesen megakasztotta az 1880-as évek végén itt is megjelent a filoxéra. Az 1890-ben megnyitott vincellériskola nagyban hozzájárult a járvány leküzdéséhez, amelyet követően a város jelentős borkereskedelmi központtá vált.

A közlekedésben jelentős volt az 1891-ben megépített Sümeg-Tapolca közötti vasút. A város a főútvonalak mentén tovább terjeszkedett, vasúti csomóponttá vált.

1905-től bevezették a villanyvilágítást, 1914-ben avatták a kórházat. 1903-ban fedezték fel a város fő látványosságát a Tavasbarlangot, amely ma már ismét csónakkal járható be. A barlangrendszer másik része a városi kórház alatt található, amelyet a légúti-, asztmás-, allergiás betegségek gyógyítására használnak. A rendkívül tiszta levegőből hiányoznak azon fizikai, kémiai, biológiai szennyeződések amelyek a gyulladásos, allergiás kórképekben fontos szerepet játszanak.

Tapolca mindvégig megőrizte, folyamatosan növelte közigazgatási, gazdasági, kulturális szerepét, bár az I. és II. világháborút követően nehéz időszakok is voltak.

A magyarországi bauxitbányászat központjának idetelepülése révén 1966-ban a nagyközség visszakapta az időlegesen elvesztett a városi rangját is.

A lakosság lélekszáma a Diszel településsel 1977-ben történt egyesülést követően 18 ezer fölé emelkedett. Folyamatosan fejlődött az infrastruktúra, folytatódott az utak, járdák, víz- és szennyvízvezeték, szennyvíztelep, a villany, telefon-, gázhálózat kiépítése. Új iskolák, óvodák, könyvtár, üzletek, üzemek létesültek. Az újkori városfejlesztésnek sajnálatosan több régi épület is áldozatul esett. Az 1990-ben bekövetkezett rendszerváltozást követően megerősödött a civil társadalom, új intézményrendszer alakult ki, azonban a gazdasági átalakulás éreztette hatását, sok munkahely szűnt meg a magánosítás során.

Ebben az időszakban a fejlesztést a Városi Kórház belgyógyászati, radiológiai épületeinek létesítését jelentette a város jelentős áldozat-vállalása mellett.

Stratégiai célkitűzésként már megfogalmazásra került az idegen-forgalom fejlesztése, kezdetben kevés sikerrel.

A Városi Kórház új pavilonjai

Az ezredfordulóra – jelenleg is tartó – lendületbe jött a város, erősödött a lakosság lokálpatriotizmusa, a helyi vállalkozások fejlődése az önkormányzati beruházási, fejlesztési törekvésekkel együtt olyan településfejlődést eredményezett, amelyre méltán lehetnek büszkék a tapolcaiak.

Teljesen átalakult, nagy részében megújult, gyarapodott a városi nevelési, oktatási, kulturális és sport intézményrendszer.

A város – a volt Bauxit Művelődési és Továbbképző Központ és az Irodaház megvásárlásával - először tud saját épületében színteret biztosítani a kulturális rendezvényeknek, kiállításoknak, városi és civil szervezeti programoknak.

A Városi Rendezvénycsarnok létesítésével egy olyan többfunkciós épülettel gyarapodott Tapolca, amely elsősorban a sport, de kulturális élet kiteljesedéséhez is hozzájárul. A Városi Sporttelep felújításával jó körülményeket tudunk biztosítani a városi verseny- és szabadidősport részére.

A tapolcai vívóhagyományok elismerését jelentette, hogy méltó körülmények között készülhetnek az új Városi Rendezvénycsarnok vívóteremben a sportolók.

A megnyíló pályázati lehetőségeket kihasználva jelentős számú, a fiatalok életkezdését segítő „fecskelakás”-sal, költségelvű és szociális bérlakásokkal nőtt a városi vagyon.

Befejeződött a Déli tehermentesítő út építése, korszerű körforgalmi csomópontok létesültek.

Összhangban a turizmust fejlesztő stratégiával értékőrző módon újult meg a belváros, a Malomtó környéke, a Köztársaság tér.

A közelmúltban került átadásra a Dunántúl egyik legjelentősebb beruházásaként a Hotel Pelion**** gyógyszálló, amely jelentős közvetett és közvetlen hatást gyakorol a város életére, hosszú távon meghatározza majd a fejlődés irányvonalát, a város üzemeltetés és a szolgáltatások színvonalának emelését, remélhetőleg az itt élők és az ide látogatók megelégedésére.

Hotel Pelion**** Malomtó

Jelentős előrelépés történt/történik a környezetvédelmi fejlesztések, a szelektív hulladékgyűjtés, a szennyvízkezelés, a csatornázás területén.

A közigazgatás korszerűsítése, az állampolgárok jobb kiszolgálása érdekében megszépült a Városháza épülete. A körzeti, kistérségi, helyi, államigazgatási, önkormányzati feladatok ellátása a kor színvonalának megfelelően, minőségbiztosítási rendszer keretei között biztosított.

A Nemzeti Fejlesztési Terv regionális operatív programjaihoz benyújtott pályázatainkkal, vonzó befektetési, fejlesztési környezet megteremtésével továbbra is azt kell tekinteni fő célnak, hogy Tapolca jelentős fejlődő kisrégiós központ legyen, az új évezredben is a városlakók és az idelátogatók minél teljesebb kiszolgálása érdekében működjön. 

A Köztársaság tér a Székelykapuval és a Trianon emlékművel