| |
 |
 |
 |
„Tiszaszőlős filia a XIV. század elején a Tomaj nembeli Abád család birtoka volt s az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben mint a kemeji főesperesi kerület egyik plébániája szerepel. Templomát az 1571. évi szolnoki török defter is említi. 1621-ben református lelkész nyugtázza a plébánosi nyolcadot. 1662-ben a tatárok elhurcolták lakóit,1695-ben Bihar megyéből menekült jobbágyok szállták meg. 1705/6-ban a délvidéki rácok és Rabutin labanc tábornok ismét pusztítottak, az elmenekült lakók 1712/13-ban tértek vissza, ezek pedig reformátusok voltak. A XVIII. század második felében néhány katolikus hívő is beköltözött, de ezek templomot nem építettek, 1945-ig a tiszafüredi anyaegyházhoz tartoztak és csupán egy 1929-ben berendezett iskolakápolnával rendelkeztek.”
Részlet, Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése c. könyvéből
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
„Emeljétek fel kezeiteket e szent helyen és áldjátok az Urat.”
Ez a zsoltárrészlet fogad minden megpihenni vágyó embert, aki Isten közelségét keresi és a Tiszaszőlősi református templom ajtaján belép. A több mint 200 éves templom falaiközött Istennek ma élő népe ajkáról vasárnapról vasárnapra buzgó imádság és ének hangzik fel:
„Kegyes Jézus itt vagyunk Te szent Igéd hallására,
Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására,
Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.”
Református gyülekezetünk közösségteremtő, közösségépítő hellyé szeretne válni településünkön. Minden korosztály számára kínálunk alkalmakat. Áldott alkalmak szoktak lenni a családi istentiszteletek, amikor a gyermekek szüleikkel, nagyszüleikkel együtt vesznek részt az istentiszteleten. A gyermekek számára szervezett csendes napok, játékos délutánok. A gyülekezet egész közösségével eltöltött kirándulások.
Szeretnénk megmutatni a mi hitünket, kegyességünket cselekedetekben is, a szeretet valós megélésében, gyakorlásában. Igyekszünk a presbitériummal a Nőszövetség tagjaival látogatni az időseket, betegeket. A Tiszafüredi Egészségügyi Gyermekotthonnal tartjuk a kapcsolatot, a fogyatékos gyermekeket látogatjuk, és ők is gazdagítanak bennünket az ő szereplésük, bizonyságtételük által. Több közös napot töltöttünk már együtt Isten szeretetében.
Isten szeretetének megtapasztalásában és nevének segítségül hívásával éljük meg hitünket.
„Várom az urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében” /Zsolt 130./
A szőlősi református egyházközség története…
Kivonat Tóth Dezső tiszakürti református lelkipásztor
„A Hevesnagykunsági Református egyházmegye múltja” című munkájából
Debrecen, 1942.
Nyomtatott Nagy Károly Grafikai Műintézetében
Eredeti birtokosai a Tomai-nembeli Abádiak, de már 1368-ban Nagy Lajos király füredi Kun Mózesnek adományoz itt részbirtokot. Majd a Derzsi - család révén a Szoklyói Szabók, a XVII. század elejétől a Székyek és más végbeli vitézek birtokába kerül. A Wesselényi – féle összeesküvés után valószínűleg a kincstár konfiskálja apró birtokosaitól így 1693-ban Glöcksberg ezredes is részesül javaiban. 1717-ben a füredi Kun – leszármazottak is hiába igazolják ősi birtokjogukat, sőt a későbbi Székyeket sem sem igazolja a neoacquisitio, hanem szinte az egész falu a Pazonyi Elek – család birtokába kerül, kinek leszármazottai ma is birtokosok itt.
Az 1332-1337-i pápai tizedlajstromban is előforduló falu a XVI. században még csak élt valahogy, bár fejlődés ez időben sem tapasztalható, mert 1552-ben 14, 1554-ben 12, 1564-ben 11 portát számlált, 1576-ban pedig 20 lakosa 750 bárány után tizedelt. A tizenötéves háború után azonban, Mezőkeresztes közelében, Szőlős is osztozott a környék nyomorú sorsában. 1635-ben 15, 1647-ben is ugyanennyi portáinak száma. 1675-től viszont gyorsan változó végváriak kíméletlen kezén ¼-nél több porta nem található benne. Mégis úgy látszik, hogy védettebb északi fekvése szerint, gyorsan átesett a felszabadító hadjáratok pusztításain és – amint ez a környező többi falvakról is megállapítható – végleg nem néptelenedett el. 1697-ben is 75 tizenöt éven felüli lakosa van, 1709-ben pedig Rabutin Szőlősön is talál felgyújtani valót, tehát lakói azt megelőzőleg a Rákóczi – féle felkelés során, a rácok elől sem kényszerültek menekülni. Az 1760-ból származó feljegyzés pedig, hogy éppen 1712-ben egy közelebbről meg nem nevezett ellenség elől a szomszédos Halászra kényszerültek „menekülni” csakis a feljegyző tévedésén alapulhat, annyival is inkább, mert a kerület épen 1712-ben ordinált lelkészt küldött a településre. De kétségtelenül tévedés a helyi feljegyzés azon állítása is, hogy 1715-ben telepedtek újra a szőlősiek. Az 1715-i állami összeírás már 15 jobbágyot és 3 zsellért talált itt, akik 429 köblös szántót és 68 kaszás rétet műveltek s egy malmuk is volt. 1720-ban már 3 nemest, 26 jobbágyot s 2 zsellért írtak össze Szőlősön, akik 618 köblös szántón s 124 kaszás réten dolgoznak. Az 1715-i összeírás külön egy „taxás szabadost” is felsorol, amiből következik, hogy a többi jobbágy a helyben lakó Elek – uraság valóságos urbariális jobbágyként élt. Ezért erősen korlátozott lehetőségek között folyt később is a falu élete.
Templomról, egyházról, egészen a legújabb korig semmit nem tudnak a helyi feljegyzések. Az 1332-1337-i pápai tizedlajstromból mindenesetre kitűnik, hogy egyházi életének kezdetei régi időkre nyúlnak vissza. A XV. században tizedelt egy egri éneklő kanonoknak is. A körülmények egybevetéséből az is következik, hogy a reformációnak itt sem lehetett akadálya, bár az első két századból mindössze egyetlen lelkész szolgálatáról tudunk, de nevét annak sem ismerjük.
Debreceni Ember Pál a fennálló egyházak közé sorozza, amit egyéb körülmények is valószínűvé tesznek, továbbá 1721-ben a Pesti Commissio előtt igazolta ősi jussát egyházához Szőlős is. Az első kehely 1744-ből ismeretes, a teljességgel elfeledett templomot pedig 1768-ban építették újra a maguk költségén két karral kőből, s toronnyal, úgy mint amint ma is használatban van. A lelkészi javadalom az egykori viszonyok szerint sem hagyott maga után kívánni valót, mint az 1786-i bejegyzés mutatja: 85 frt, - 50 köböl búza s ugyanannyi árpa – négyköbös vetés, - 12 szál fa, - 300 kéve nádra, - faggyúra 10 frt, - négy icce vaj, - tehénfejés fele, - díjtalan őrlés. De azt is külön áldásként regisztrálhatják a szőlősi hívek, hogy szinte megszakítás nélkül kiváló lelkészeket nyerhettek meg a gyülekezet szolgálatára. A lelkészek a javadalmak kiszolgáltatása körüli, korszerűen előállítani szokott súrlódásokat is kerülik s kiegyensúlyozzák az uraság s elöljáróság közötti ellenkezéseket. „ Locale Consistorium” kezdettől működött, a debreceni kollégiumnak búza, „egy veremmel” szokott gyűlni. A múlt század elejétől kezdve azonban itt is egyre jobban kitűnik az urbariális megkötöttség sok káros következménye. Már 1803-ban megtörtént, hogy a református Elek – uraság egyszerűen elveszi az egyház használatában lévő egyik fundust, mert éppen arra akar házat építeni az uradalom. De Elek Salamon vagy Elek Menyhért, mint helyi örökös főgondnokok nem sokat törődnek a párbér behajtásával. A „pietás-ra” gondolják azt bízni, tehát könyöradomány-félének tartják. Persze a községi elöljáróság kezét is megköti az udvar akarata. Így 1847-ben az egyházat még saját tőkéjéhez sem engedi nyúlni az uraság, mert utóbbinak csak az az érdeke, hogy az urbariális előnyök biztosítására a jobbágyoknak teherbíró képességére őrködjék. Közben az egyházi épületek legnyomorúságosabb állapotba jutnak s általában az egyház „ alább szállási állapotban van”. Az 1821-i gen. konventi határozatok után valóban jó későn: 1850-es években mutatkozik is azt ajánlja az esperesi vizitáció, hogy legalább az önkiegészítő presbitériumot állítsák fel s azonnal keressék meg Kapi Eduárdot, a Bach – korszak megyefőnökét az évtizedes párbérhátralékok behajtása felől, mert az egész egyházmegyében itt a leglerongyolódottabbak az egyházi épületek. Valamelyes javulás az 1850-es években mutatkozik is. A legelőelkülönözés nyomán 25 köblösre növekszik a lelkészi javadalmi ingatlan. 1825-ben az iskolaépítésen túl a templomot is az Elek-család költségén kipadlózzák, amihez Báró Balcsádi Antal is hozzájárul 50 frt-tal. E. Menyhértné Csoma Mária pedig a pesti templomban lévő mintára készült úrasztalát ajándékoz a megújított templomba. 1861-ben megalakult a népképviseleti presbitérium is, de a különben is szolgálatképtelen , öreg Fazekas János lelkész szenilitása végre is ráült az egyházi élet egész menetére. A templom külseje szörnyen elhanyagolt, de a renoválás költségeire kivetett vagyonaránylagos adót nincs aki behajtsa, főként pedig nagy lelki közöny uralkodik nem csak a nép, hanem a presbiterek között is. Végül a jobb jövő kapujába mégiscsak elérkezett a gyülekezet. Az 1864-i tagosításkor az egyház 24 holdat nyert a templom, az iskolák karbantartására, a lelkészi javadalom pedig 32 hold szántóhoz s 26 hold legelőhöz jutott. De mindezeken felül közegyházi jótékonykodásról széles körökben közismert s 1867-ben elhat Palóczi Horváth Mária is 50 hold szántót hagyott végrendeletében a tiszaszőlősi egyházra oly feltétellel, hogy annak jövedelme a templom renoválására fordíttassák, ha pedig ezzel elkészülnek, azután abból 15 hold a lelkész, 15 hold a fitanító javadalmazására, a többi pedig az épületek karbantartásának mindenkori költségeinek használtassák fel. Így a szőlősi egyház szinte egyik napról a másikra, a legbiztosabban megalapozott egyházaink közé emelkedett. Mindjárt 1867-ben a végleg lerongyolódott templomon végeztek alapos renovációt 3620-frt-os költséggel. A költségek fedezésére a Pálóczi-hagyaték megterhelése csak 500 frt erejéig vált szükségessé, a többi adószerű kivetésből telt ki. A szinte újnak mondható templomba az egyház másik nagy jótevője, özv. Elek Menyhértné csináltatott orgonát. 1871-ben nem okozott gondot a javadalmi szolgálmányok kiadós megváltása sem. Viszont a javadalom megnövekedéséből következett, hogy a vízszabályozási illetékek fizetését pedig magukra vállalják a javadalmasok. Annál nagyobb visszatetszést szült, hogy akadtak egyháztagok között olyanok is, akik egyházi terhek személyes hordozásától ezek után mentesítve érezték magukat, vagyis magyarán -szólva sokallták a lelkész fizetését. Kivált mikor a Tisza-szabályozás korlátozta az addigi mentetlen területek szabados használatát, sok károsult atyafia párbér-csökkentés közkeletű módján gondolta megszerezni magának a kárpótlást. Ezekben a viszonyokban leli magyarázatát az 1881-i lelkészválasztás alkalmával kitört közéleti harc. Méhész Lajos megválasztását maguk a megszavazók fellebbezték meg azon a címen, hogy Méhész azon állítólagos ígéretétől vezettettek félre, hogy megválasztása esetén csökkenteni fogja a párbért. Persze a bizonyítás nem sikerült, mire a szenvedélyes nyugtalankodás is csakhamar elült. Az anyagilag mind e mai napig legerősebb lábakon álló egyházunk pedig azóta is zavartalanul virul.
Az iskolai élet ismeretlen kezdetei után a debreceni Kollégium Seriesének tanúsága szerint a XVIII. században a fitanító mindig a kollégium végzett tógatusai közül került ki. Szőlősön, a szokásjog alapján rektornak nevezett fitanító mellett a század második felében külön préceptor is működött a kezdő növendékek oktatására. Dr. Nagy Sándor 1740 esztendeig fennálló csonkapartikulák közé sorozza a szőlősi fiiskolát is. Még 1792-ben is, az oly kiváló rektor, mint Keszi Hajdu András kezén, 18 conjugista és 22 declinista végezte tanulmányait, míg a préceptor 72 elemistával foglalkozott. Tehát a rendszer egészen partikula – szerű, ami egyben a hívek áldozatkész ügybuzgalmára is világot vet.
A Kollégiumban azonban partikula számba később még sem mehetett a szőlősi iskola mert ahhoz kevésnek bizonyult a gyülekezet ereje, hogy a rektornak külföldi útjára is elégséges javadalmat biztosítson. A rektori javadalom egyébként 1786-ban pontosan a lelkészi javadalom fele volt. A préceptor viszont jórészt könyöradományokból , kantáciából s sorkosztból élhetett, úgyhogy a préceptor - tartás állandó jellegűnek nem is mondható, hanem inkább akkor működött préceptor is, ha akadt vállalkozó. A latinnal később különben is baj volt, mert alighanem ennek is része volt abban, amit 1795-ben észrevételez az esperesi vizitáció, hogy Keszi Hajdu szörnyű szigorúsága elnéptelenítette az iskolát, úgyhogy a rektor az üres „classist sertésóllá tette” Mikor pedig a következő rektor mellé nem akadt préceptor, hanem egymaga 101 növendékkel is bírta a munkát, 1799-ben az elöljárók arra az elhatározásra jutottak, hogy eztán olyan rektort kérnek a kollégiumból, akinek nem is lesz többé szüksége préceptorra. Bizonnyal meg is találták a kívánt ifjú Jókai Mór nagybátyjában, ásvai Jókai Józsefben. Mivel azonban a helybeli Fekete Péter, minden magasabb iskolai végzettség nélkül ugyan, de vállalkozott a préceptorságra, még ez egyszer győzött a lokálpatriotizmus s alkalmazták Feketét préceptornak Utóbbi szolgálatának leteltével azonban, 1804-ben végleg elállottak a külön préceptor alkalmazásától s ezzel az egyház képességeivel s szükségletével arányban nem álló partikula kifejlesztésétől is. Régebben a fiuk oktatására két tanerő alkalmazását találták szükségesnek, a lányok külön oktatása is korán kezdetét vette. Sőt az is a fioktatás kezdeti színvonalát dicséri, hogy ez a kis egyház s iskolája maga termelt ki lánytanítókat. Egészen rendkívüli módon egy századon át alig volt olyan évtized, amikor a fitanítók között is ne akadt volna helybeli születésű s csak a helybeli iskolát végzett „mester”. 1781-1844-ig két ilyen helybeli születésű s képzettségű férfiú, Hegymegi Kálmán és Fekete András, a préceptor fia látták el a lányoktatást. Ők azután szintén helybeli Koczikokkal együtt egész tanító nemzedéket neveltek ki Szőlősön. Ennek meg volt az az előnye, hogy tekintélyes családi vagyonuk birtokában a külön tanítói javadalom csekélysége nem okozott nekik gondot. Viszont minden különösebb iskolai előképzettség nélkül végzett munkájuk nem szolgálta az iskolázás színvonalának emelését, bár a múlt század eleji esperesi vizitáció lényegesebb kifogást alig talált munkájukban. Nagyobb bajt jelentett, hogy helyi, családi összeköttetéseik révén a hivatali függelem megsértése szinte napirenden volt közöttük. Az 1840-es években Hegymegi Dániel rektor (Hegymegi Kálmán fia), aki mint a debreceni Kollégiumból kikerült ötödéves tógatus, a főgondnoknak Elek Menyhértnek egykori nevelője s a presbitériumnak választott tagja. Elgondolkodtató, hogy többre becsülte Elek Menyhért barátságát, mint akár egyháza, akár iskolája javát, sőt az egyházmegyei elöljárókkal szembeszállni is elég bátornak mutatkozott. 1850-ben a lánytanítóságban egyenesen obszcén elődje után ismét csak egy Fekete András /előbbi hasonnevű fia/ került, aki helyben csak a kovácsmesterséget végezte el, de 1864-ig zavartalanul tanít, noha az esperesi vizitáció szerint maga sem tudja mit. Ámulva jegyzi meg Könyves Tóth Mihály esperes 1864-ben róla, hogy „ még jó, hogy ez inopia deperditus mesterembernek megcsattant a hangja” s így kényszerült hivataláról lemondani. A már előbb is javított tanítói javadalmak az 1864-i tagosításkor, majd Pálóczi Horváth Mária jótékonyságával lényeges módosuláson mentek keresztül. Az iskolai épületek pedig azt megelőzőleg, önkéntes adókivetéssel s az Elek család hathatós segítségével 1860-ban felépültek. 1868-tól Kovács Máté fitanító, 1864-től Győrfy Lajos lánytanító az 1858-i Szervezet alapján a modern népoktató munkát is megkezdik és nagyszerű anyagi megalapozottsággal megindul itt is a népnevelés nehéz útja a biztatóbb jövő felé.
Irodalom: Lampe-Ember. - Balássy-Szederkényi. - Acsády. - Pasty. - Borovszky:Heves megye. - Győrffy. - Szalay. - Haraszty Károly: Az ungi református egyházmegye. Nagykapocs 1931
Lelkipásztorok:
1621 ismeretlen nevű, aki ez évben nyugtázta az octavát
irodalom: Balássy-Szederkényi
1712 Szerdahelyi András lásd Roffnál
1712-1716 Böszörményi György lásd Fürednél
1716-1720 Szentandrási György lásd Derzsnél
1720-1723 Bátorkeszi György lásd Túrkevénél
1723-1729 Böszörményi György újra
1729-1738 Berényi István lásd Buránál
1739-1743 Kaszap Nagy István lásd esperesek közt
1743-1745 Medjaszói Mihály lásd Kürtnél
1745-1750 Gönczi András A debreceni Kollégiumban 1724-ben subshribált. Ismeretlen előélete után először Szőlősön találkozunk nevével, honnan Örsre távozott s ott 1754-ig szolgált, mikor Szalókon folytatta pályáját, ahol nyoma vész. Irodalom: Thury
1750-1757 Szatmári Ácsa András lásd Abádnál
1757-1760 Szombati István lásd Buránál
1760-1783 Oláh Mihály A Debreceni Kollégiumban 1744-ben subseribált és tanulmányai végeztével egyenesen Roffra exmittálja a kerület 1754-ben. Onnan jött szép tisztes pályafutásra Szőlősre. Az esperesi vizitáció 1766-ban „ pius, probus, orthodoxus” szavakkal minősíti a derék férfiú szolgálatát, akik mint egyházmegyénk tanácsbíráját s jegyzőjét, csak 1783-ban bebövetkezett korai halála akadályozza meg abban, hogy az esperesi tisztet elnyerhesse. Irodalom: Thury
1783-1794 Pólya Ferenc lásd Madarasnál
1795-1813 Szentes Sámuel lásd esperesek közt
1813-1865 Fazekas János. Törökszentmiklóson született 1787. ápr.30-án hol apja későbbi esperesünk akkor lelkész volt. A Debreceni Kollégiumban iskolai tanulmányait elvégezte. 1810-1812-ig Turkevében rektor volt, majd visszament a kollégiumba tanulmányait öregbíteni, s azután Szőlősön kezdte meg több mint félszázados pályafutását, melynek csak 1865. ápr. 20-án bekövetkezett halála vetett véget.
1865-1880 Szabó Ferenc Dévaványán született 1832-ben. A Debreceni Kollégiumban tanulmányait elvégezve 1858-tól káplánkodott különböző helyeken, miglen ide jutott rendes lelkésznek, s itt szolgált hűséggel, Szőlősön bekövetkezett korai haláláig.
1881-1913 Méhész Lajos Debrecenben született 1852-ben. Iskolai tanulmányai végeztével 1877-1880-ig Kunhegyesen káplán Rácz Miklós mellett, honnan nagy perlekedések közt ide választották és itt szolgált 1903 április 1-jén bekövetkezett haláláig.
Irodalom Török Imre: Kalendarium 1904
1903-1913 Szabó Imre Berettyóujfaluiban született 1866-ban ipzzes családból. iskolái végeztével ismeretlen helyről került ide, ahol haláláig szolgált nagy közbecsülésben.
1913- Dr. Gáborjáni Szabó Gábor
1942-ben gondnok: Varga péter, tanítók: Juhász István, Juhászné Kossa Mária, Kocsis Béla, Kálmán Eszter, presbiterek: Bán Sándor, Biriszló József, Fekete Imre, id. Gál Lajos, Id. Juhász István, Jóvér Ferenc, Kiss Sándor, Kocsis János, G. Kuczik István, Kocsis János, Kocsis Béla, id. Kun Lajos, Labancz Imre, László Ottó, G. Oláh Imre, G. Oláh János, Pálfi Gyula, Pálfi János, Peteh István, Sipos Gyula, Soós Zsigmond, G. Tóth István
A református templom képei…
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
| |