Tolna város földrajza

 

Tolna belterülete az északi szélesség 46 25’, és a keleti hosszúság 18 48’-ának metszéspontjában fekszik. A közép-európai zónaidőhöz tartozik.
Városunk az Egyenlítőtől 5162, az Északi-sarktól 4829 km-re fekszik, tehát a kettő között csaknem egyenlő távolságra.

A város éghajlata kontinentális éghajlat, a nagy-alföldi éghajlathoz tartozik. Nagy a napi és az évi hőmérsékletingadozás. Nagy a hajlam a tavaszi és a kora őszi fagyokra. A napfénytartam bőséges, de a felhőzet és a páratartalom kicsi. Szűkös a csapadékmennyiség, és szeszélyes annak időbeli eloszlása, gyakori a nyári aszály. Télen a hócsapadék szegényes. Az ÉNY-i irányú szél uralma jellemzi a vidéket.
Tolna topográfiai fekvése kedvező. Belterülete csupán a tengerszint feletti 90 m-es magasságban helyezkedik el, közigazgatási területének magasságkülönbsége az 50 m-t sem éri el, így tipikusan síkvidéki.


Forgalmi fekvése szerint Tolna a területet É-D-i irányban átszelő Duna árterének jobb oldali, magas partjára települt. Az itt húzódó ősi szárazföldi útvonalnak mindig is nagy jelentősége volt. A római időkben hadiút húzódott itt, majd a Buda-Eszéki főútvonal. A környék, lápos, mocsaras területei között, egyedül itt lehetett könnyen megközelíteni a Dunát, itt lehetett könnyű szerrel átkelni a vízen, mely tényező növelte a város forgalmi helyzetét. Ráadásul három eltérő adottságú táj, a Mezőföld, a Sárköz, és a Tolnai-dombság találkozásánál fekszik városunk, ide nyúlik a Gemenci erdő felső vége. Ez alakította ki a hely áruforgalomra, kereskedelemre alkalmas voltát.
Ma Tolna a 6-os számú főútvonal mellett, Szekszárdtól 15 km távolságban fekszik. Erre megy át az út a Fadd-Dombori üdülőhely felé, valamint a dunai kompátkelőhöz, illetve a teherhajó rakodóhoz.
Sajnos a folyószabályozások miatt elveszítette az élő Dunával való kapcsolatát, mely így innen kb. 8 km-re került. Mözs városrészen keresztül fut a Budapest-Baja vasútvonal.
Tolna város térségének geológiai alapja gránitkőzet. A gránitra 15 m-es homokkőréteg rakódott. A város és környéke földrajzi fekvéséből eredően az ún. európai vagy eurázsiai származású mikrokontinensen fekszik, nem túl messze helyezkedik el egy vonaltól, melyen két mikrokontinens összeforrt, ezért területén vulkáni folyamatok is lezajlottak. A homokkő tetejére pannon üledék rakódott. Ezt a mélyedést a folyók hordalékkal fokozatosan feltöltötték, melyből tarka agyagréteg rakódott le. Végül a jégkorszakban szélfútta por került erre a rétegre, amelyből aztán lösz képződött.
Mára a homok a várostól ÉNY-ra fekvő területeken található bányászatra alkalmas mennyiségben és közegben, míg az agyagréteg a dunai ártéren helyezkedik el. Tehát megállapítható, hogy két teljesen különböző felszín fogja közre a várost. ÉNY-ra a homokos, löszös talaj félig megkötött homokformában, barázdálva, illetve szélfútta homokbuckákkal, DK-en a víz uralta sok nedves rét, nádas, mocsár, árterületi rész.
A talajtakaró esetében is megmutatkozik a város területének kettős arculata, mert a Mezőföldön jellemző csernozjom jellegű homoktalajok a város ÉNY-i területein találhatók. A szőlő és gyümölcstermesztés számára nyújt kiváló lehetőséget. A DK-i részen agyag és lösziszap takaró fedi, melyre újra és újra öntésiszapot terítettek az ismétlődő árvizek. Ma ezt a vidéket a Duna elhagyott medreinek, hajdani kanyarulatainak sokasága tölti ki, mely meghatározza a táj arculatát.
A felszín alatti vizek tekintetében a város hidrológiai adottságai kitűnőek. Itt a rétegvíz kis mélységben (50 m) és igen nagy mennyiségben és jó minőségben található. Az alacsony ártéren nyerhető víz újabb pozitívuma, hogy készlete állandó, elvileg kimeríthetetlen.
Vidékünk ártéri területein bőségesen rendelkezésre áll a talajvíz is. Sajnos az utóbbi években ezek a vízkészletek erős szennyezettséget mutatnak.
Tolna élővilága Alföldi flóravidék, illetve a Pannoniai flóratartomány része.
A homokpuszták növényvilága a város ÉNY-i területeire volt jellemző, de a mezőgazdasági termelés következtében ez a kultúra csak az apró útszéli szegélyekre zsugorodott. Az eredeti vegetációt Tolnáról és környékéről csaknem egészében kiirtották. Helyükre szántóföldek, szőlők és gyümölcsösök kerültek.

Az ártéri részeken viszont elég nagy területeken maradt meg az ősi növényzet, bár ezek a területek is zsugorodóban vannak, helyüket telepített nyáras kultúr-erdők, akácosok, legelők, szántóföldek foglalták el.

Tartalom: Link Judit