Előző fejezet Következő fejezet

Redl és Podmaniczky báró

 

Endre csak benősült a vagyonba

Ingyenbor a Cifrakapuban

Földet nem, csak alapítványt

A baronesz kikocsizik

Az uradalom, amelyet majd' két évszázadon keresztül „a bárónak" neveztek a környékbeliek, eredetileg sem földrajzilag, sem közigazgatásilag nem tartozott Tompa községhez. De a mai Tompa sem az uradalomhoz! Az egymásra utaltság mégis minden korban kimutatható. Hivatalosan, vagyis közigazgatásilag csak a trianoni határhúzás után, 1924-ben csatolták az addigi felső-kelebiai uradalmat Tompa községhez.

A Redl-féle nagybirtok egyik (minket érdeklő) központját, kastélyának történelmi és földrajzi helyét eredetileg Felső-Kelebiaként jelezték a térképek. Sőt, amint azt a mellékelt, 1905-ben készült várostérkép (részlet) mutatja, Kastély Kelebiának is hívták.

 

Kapta és vette

A birtok megalapítója Redl Ferenc József királyi referendárius, mint a kamarai (királyi) birtokok igazgatója, Mária Terézia képviselője, 1743-ban érkezett Szabadkára, hogy rendet teremtsen a birtokviszonyokban, kitelepítse a renitens rácokat (szerbeket) a városból, és rendben beszedje a dézsmát. Aligha kell mondani, hogy nem örvendett túl nagy népszerűségnek.

A királyi adományként kapott Zombor környéki földjei mellé 1780-ban Szabadkán vásárolt (és nem kapott!) további birtokot. A szabad királyi város elsősorban saját polgárai számára árulta földjeit (lásd a Szabadka ölében c. fejezetet). Redl Ferenc azonban osztrák létére úgy döntött, hogy itt marad és bácskai lesz. Mint „jó szabadkai" vett 600 lánc földet Kelebiapusztán.

Évek során a Redl-vagyon öröklések következtében kétfelé osztódott. Kelebiát Redl Imre örökölte, aki édesapja volt a történetünkben jeles szerepet játszó Redl Bélának. A család ügyesen gazdálkodhatott, mert az eredeti vagyonnak az a fele, amelyet akkor már Redl Béla tulajdonolt, jelentősen megnőtt. 1905. januárban a 9856. számú szabadkai birtokív és a 10759. telekkönyvi betét szerint nevezett Béla báró már: 1745 hold szántót, 12 hold kertet, 7 hold szőlőt, 280 hold legelőt, 179 hold erdőt és 52 hold terméketlen területet birtokolt.

A család tulajdona volt még a felső-kelebiai birtokon álló, többször bővített neogót kastély, amely az ismeretterjesztő történelem szerint 1702-ben épült.1 E dátumnak ellentmondani látszik az a tény, hogy a kelebiai birtokot csak 1780-ban vásárolta Redl Ferenc. Gyanússá teszi a korai dátumot egy másik adat is. A vallásos Redl család csak 1798-ban (másutt 1794-ben) kéri a kalocsai érseket, hogy a kastély egyik szobáját benedikálják s ezzel lehetővé tegyék benne a misézést. Miért várt volna a buzgón vallásos katolikus család ezzel a kéréssel több mint kilencven évet?

Mielőtt tovább kutatnánk Tompa lakott hely (község, majd város) és az uradalom történelmi kapcsolatát, ismerkedjünk meg a Redl és a Podmaniczky családokkal.

 

Endre, te csak házasodj!

A Szabadkán előforduló első Redlről, Redl Ferenc Józsefről már tudjuk, hogy igazi osztrák volt. Osztrák örök nemes, Rotenhauseni előnévvel. Magyar nemességet 1765-ben kapott a család, magyar bárói rangot azonban csak 1808. március elsején. Nevükhöz a Zombor melletti birtok után a rasztinai előnevet 1822-ben szerezték. Ettől kezdve teljes néven Rotenhauseni és rasztinai báró Redlnek hívták őket.

A referendárius unokája, Redl Imre Ferenc (szül: 1793) 1833-ban feleségül vette Temerini gróf Szécsen Malvinát (szül: 1811). A házaspár vélhetően az általunk Felső-Kelebiának ismert birtokát választotta lakóhelyül, amennyiben a feleség itt, (anyakönyvileg persze Szabadkán) halálo-zott el, 1901-ben.

Három gyermekük született (Malvina, Claudina és Béla). Bennünket közelebbről Béla és Claudina (másutt Claudine) érdekel. Béla (1837-1905) a főrendiház örökös tagja volt, templomépítő és a család utolsó férfi tagja. Nőtlen maradt és utód nélkül halt meg. A vagyont nővére, Claudine (1835-1908) örökölte, aki Nyéki Nyéky Gyulával 1863-ban kötött házasságot. Őt ismerte és emlegeti ma is a környék, „öreg bárónéként".

Bélához kötődik az a legenda, hogy álmában angyal jelentette, mások szerint csak egyszerűen megjósolták neki, miszerint addig él, amíg a Szent Anna-templom építését nem fejezik be. (Mások ezt az álmot az öreg bárónénak tulajdonítják.)

Nyéky Gyula és Redl Claudine házasságából született (Makón 1869-ben) Nyéki Nyéky Claudia, aki 1893-ban Dombegyházán (Csanád vármegye), 24 évesen férjhez ment a vagyontalan báró Podmaniczky Endre 35 éves huszártiszthez.

Így jön képbe az Aszódi podmanini Podmaniczky család Endre Gyula Ármin nevű sarja. (Akinek a híres br. Podmaniczky Frigyes budapesti polgármester, „Budapest vőlegénye" a nagybátyja volt.)

A jelentős vagyont Redl Béla halála (1905) után az öreg báróné, az ő elhalálozását (1908) követően pedig, mint utolsó Redl-leszármazott, Nyéky Claudia nevű leánya, akkor már báró Podmaniczky Endréné tulajdonolta. Podmaniczky Endre, mint férj, csupán kezelte azt. Utólag elmondható, hogy nem valami sikeresen. Egy későbbi és különös pereskedésből pedig azt is tudjuk, hogy soha semmiféle birtok, ingatlan nem volt Podmaniczky Endre nevén.2

 

Legenda a Cifrakapuról

Ismerkedjünk meg a Podmaniczky családdal! Podmaniczky János és testvére, Sándor Mária Teréziától kapott bárói rangot, ám azt csak a császárnő halála után két évvel, 1782-ben vehették át. Sándor leszármazottja volt Ármin (1825-1886) császári és királyi kamarás, magyar királyi tanácsos, aki 1851-ben feleségül vette gróf Keglevich Emmát. Házasságukból négy fiúgyermek született: Elemér, Béla, Gyula és történetünk főszereplője a háromnevű Endre Gyula Ármin.

Aszódi podmanini Podmaniczky Endre Gyula Ármin Aszódon született 1858. július 2-án, és Tompán halt meg 1932. április 17-én.3 Tanulmányai befejezése után katonatiszti pályára lépett. 23 évig szolgált. 1906-ban (tehát közvetlenül Redl Béla halála után) a 4. honvéd huszárezredből szerelt le mint százados. Ezt megelőzően 1905-ben császári és királyi kamarás címet kapott. Nevét különös tisztelet övezte. Mielőtt átvette a Redl-vagyont (vagy csak a kezelését), huszárőrnagy volt Baján, ahol 1901. április 6-án egy katasztrófában (összedőlt egy ház) nagy bátorságról és segítőkészségről tett tanúságot.

Miután leszerelt és átvette anyósa, illetve felesége öröklött birtokainak irányítását, 1910-ben nemzetgyűlési képviselővé választották.

Az első világháborúban idős kora ellenére reaktiváltatta magát, és 1914-18 között szolgált. Őrnagyként, Signum laudis, és II. osztályú német vaskereszt kitüntetésekkel szerelt le. 1922-ben és 1926-ban a tompai választókerület nemzetgyűlési (országgyűlési) képviselővé választotta. (A következő választásokon Kórodi Katona János, akitől 1922-ben „elvette" a képviselőséget, legyőzte az idős Podmaniczkyt.)4

Állítólag a utolsó választási kampányhoz (vagy valamelyik korábbihoz?) kötődik a Cifrakapu elnevezés. A mai 53. számú főút és a Csiké-riára vezető bekötőút sarkán egy ökrös szekérről a választások alkalmából ingyenbort mértek minden arra járónak. Hogy feltűnőbb legyen a dolog, kaput (cifra kaput), afféle diadalívet ácsoltak a sarokra.

 

Attila és Malvina

Mint képviselő és mint helyi nagybirtokos, Endre báró jelentős szerepet játszott Tompa közéletében. Bizalmas körben azonban nem tartotta túl nagyra a község közönségét. Egy legenda szerint, ha a faluba készült és befogatta a négylovas hintót, a parádés kocsisnak foghegyről azt mondta: na, kimegyünk az állatkertbe. Ahol azonban igencsak kedvelte a szép parasztlányokat és menyecskéket. Máig él a mese, hogy minden szeretőjének kerékpárt adományozott. Így azután ha valaki csinos fehérnépnek hirtelen új biciklije lett, a falu azonnal gyanakodott vagy tudta, hogy mit gondoljon.

Nyéky Claudiával kötött házasságából két gyermeke született. Mindkettő Baján. Malvina Claudia Emma 1894-ben látta meg a napvilágot. Ő Kelebián kötött házasságot Liptószentiváni Szent-iványi Egonnal, 1918-ban. Fiatalon, 1935-ben halt meg. Férje Rio de Janeiróban halálozott el 1964-ben.

Fiú utóda, Attila Béla Endre Mária 1897. március 20-án született. Feltűnően korán, 21 évesen, 1918-ban kötött házasságot Lovasi Lovászy Klárával. A házasságból 1920-ban született Frigyes Endre Attila Ferenc Mária nevű fia. Még ugyanebben az évben elvált a feleségétől. 1923-ban újraházasodott a vélhetően teljesen polgári származású, 25 éves Siffer Piroskával (akinek édesapja Siffer Miksa okleveles építész, édesanyja Grünwald Rozália). Ebből a házasságából 1924-ben született egy Gabriella Erzsébet Jozefa Mária nevű leánya. Őrá, mint a világszép baroneszre, néhányan még ma is emlékeznek Tompán. Nagy tisztesség volt, ha valamelyik tanultabb polgári származású falusi fiút sétakocsi-kázni vitt a hintaján. Lausanne-ban halt meg 1995-ben. Előtte néhányszor még hazalátogatott Tompára.

Attila első házasságából született Frigyes nevű fia kétszer nősült (1946, 1953). Az első házasságából három, a másodikból egy gyermeke született, Ausztria Karintia nevű tartományában élt. 1973-ban halt meg. Gyermekei: Klára gépkocsivezető, Lizzi előmunkás, Fritzi ismeretlen foglalkozású, Éva fényképész lett.

Frigyes báró és Gabriella baronesz papája, Attila báró 1956-ban, ötvenkilenc évesen harmadszor is megnősült. A 25 évvel fiatalabb Varga Rozáliát vette feleségül. 1965. december 25-én halt meg. Alighanem tévedésből meggyilkolták. Utolsó foglalkozása: taxisofőr.

A háború előtt Attila megpróbálta elhalálozott atyja közéleti szerepeit átvenni, nem sok eredménnyel. Sikertelenül indult országgyűlési képviselőként is. A birtok is egyre rosszabbul teljesített, mígnem elkövetkezett a földosztás.

 

A templomépítő báró

Az igen vallásos Redl család kastélyának egyik szobáját érseki engedéllyel már 1798-ban kápolnává alakították. Ebben a szobában természetesen kizárólag a család tagjai imádkozhattak. Hat év múltán, 1804-ben a mai templom helyén nyilvános (értsd: a parasztok által is látogatható) kápolnát építtettek. Később, 1863-ban egy díszesebb kápolnát emelnek ugyanott, amelyet július 5-én Szent Anna tiszteletére benedikálnak. Az új kápolnában esetenként Szabadkáról kijáró ferences rendi barátok miséztek. Ez időben a szabadkai pusztákban egyetlen templom sincs.

A bő húsz év múltán, 1890. március 13-án tartott városi közgyűlésen Mamuzsics Mátyás szabadkai plébános-prépost vigasztalan képet fest a puszták helyzetéről, miszerint ott elvadult népek laknak, akik sokszor keresztség nélkül élik le az életüket, és pap nélkül temettetnek el. Élnek és halnak anélkül, hogy valaha is belülről láttak volna templomot. Persze kívülről sem. Öt pusztai templom építését hozza javaslatba. Saját párttársai is felhördülnek ekkora kiadás hallatán, és leszavazzák.

Ilyen körülmények között óriási jelentőséggel bír, hogy 1892-ben báró Redl Béla hozzákezd az egyetlen pusztai templom bővítéséhez, szépítgetéséhez. 1905-re kész az a templom, amely ma is látható. Február 8-án Budapesten hivatalos alapítványt tesz a báró. Ebben nyilatkozik arról, hogy a templom, az ötholdas temető és a plébánia telkét átíratja az egyházra, továbbá évi 153 000 korona kamatait áldozza a leendő plébánia költségeire.5 Azt írja: „Isten dicsőségére emelt eme templomot és alapított plébániát a boldogságos Szűz Mária és Szent Anna mint védőszentek kegyes oltalmába ajánlom".

A templomépület szépségéről akkor is, azóta is elragadtatással írnak a szakértők. Ezúttal a mélykúti esperes szavait idézzük 1945-ből, midőn igencsak védelemre szorult az épület: „A templom gótikus stílusban épült és az ország legszebb templomai közé tartozik, egyes márvány darabjai japánból, Kínából kerültek ide, és híres olasz művészek készítették. Festett ablakai ritkítják párjukat, a templom teteje zsolnai majolika... A tompai templom 116 ezer koronába került 1910-ben, ugyanakkor a Szent Anna-templom 2 millió koronába. Tárgyaltak már arról is, hogy országos műemlékké nyilvánítják..."

Egyesek ma is a budapesti Mátyás-templom, mások a svájci Bern város dómjának kicsinyített mását látják az uradalmi templomban.6

 

Winkler pap az első

A templomépítő és alapítványtevő Béla báró 1905 áprilisában meghalt. Mellékkörülmény, de figyelemre méltó, hogy április 10-i temetésére Révay Tibor személyében csupán egy érseki másodtitkárt küld a kalocsai érsekség.

Az elhalálozás miatt kissé bizonytalan lett az alapítvány sorsa, mert a rokon Redl Lajos vitatta az örökösödési jogokat, és emiatt az özvegy báróné türelmet kért az érsekségtől. Az ügy azonban lezáratott, és Béla báró kívánsága szerint, az alapítványban foglaltaknak megfelelően kiírták a lelkészi pályázatot. Több fiatal pap is jelentkezett. A jelentkezők közül a kegyuraságot gyakorló család Winkler Lénárdot választotta, aki mint ideiglenes referendárius 1905. szeptember 4-én kapott kinevezést az érsekségtől. Ő lesz az uradalom és egy ideig Tompa lakott hely első -mondjuk így - plébánosa.7 (Amely címet annak egyházi rendje és módja szerint csak később kap meg.) Javadalmait azonban azonnal. Eszerint kapott szabad lakást a plébánián, 1000 négyszögölnyi kertet, stóla jövedelmet és évi 2800 korona készpénzt havi részletekben. Javadalmi földet azonban nem. Winkler Lénárd 1941-ben bekövetkezett haláláig szolgált a parókián. Utódját Raffai Alfonznak hívták.

A Szent Anna-templom születési anyakönyvét 1905. október 7-én nyitották meg, amikor is az október 6-án született Jónás Andrást keresztelte meg Winkler Lénárd. A gyerek szülei András és Laczi Marcella földművesek, Tompa 327. szám alatt laktak.

Az első házasságot november 6-án kötötték az új templom falai között. Fábián Mihály 24 éves napszámos és Papp Anna 26 éves háztartásbeli mondta ki a boldogító igent.

A plébániaalapítás, hát még a templomszentelés a katolikus egyház szokásai vagy előírásai szerint igen hosszadalmas procedúra. Hogy Isten malmai milyen lassan őrölnek, bizonyság rá, hogy a templomot csak 1912. augusztus 4-én szentelte fel Horváth György segédpüspök. Ugyanekkor helyezték el az ún. oltárkövet is Szent Győző és Szent Aranka mártír ereklyéivel.8 Ennek ellenére őszentsége, a pápa már 1907. november 30-án, a kelebiai templom részére Szent Anna, a szeplőtelen fogantatás és Szent József pártfogásának ünnepére örök időkre szóló teljes búcsút engedélyezett. „Miről oly felhívással értesítem uraságodat, hogy e nagy kegyelmet a híveknek tudomására hozza és gondoskodjon arról, hogy e napokban a hívek minél nagyobb számban és minél buzgóbban járuljanak a szentségekhez. Ezen okmány díszes keretbe helyezendő és a templomban kifüggesztendő" - írja a kalocsai érsek. A plébániává nyilvánításra 1914-ig kellett várni, amikor (október 23-án) a Redl család kegyuraságát is jóváhagyta Ferenc József Ő Császári és Királyi Apostoli Felsége Bécsben. Nyilván más dolga is volt, különösen augusztustól, amikor is kegyeskedett kirobbantani az első világháborút.9

 

Az özvegy báróné lemondana

Apropó háború, de immár a második.

1943 márciusában a háborús szükség - mondjuk így - szemet vetett a templom harangjaira, Azzal sikerült a vészt elhárítani, hogy hivatkoztak: csak falbontás árán lehetne kiemelni helyükből, és ez aránytalanul nagy károkkal járna.10

Augusztus 13-án viszont özv. Podmaniczky Endréné súlyos döntésre szánja el magát. Levelet ír az érsekségnek, amelyben -hivatkozással az általános viszonyokra és az uradalom gazdasági helyzetére - tulajdonképpen lemond a kegyúri jogokról, vagyis arról, hogy eltartsa a plébániát.

"23 éve viseltem a kegyúri terheket, annak ellenére, hogy az alap már elvesztette értékét, (Az 1920-as trianoni döntéstől számítva 23 - a szerző.) Ahogy 23 évig viseltem a kegyúri terheket, ezután is viselni fogom, de többet sem én, sem a fiam nem fog vállalni belőle. Más természetű áldozatot sem hozhatok. Ha azonban az a sajnálatos eset állna elő, hogy a főtisztelendő érseki hatóság más áldozathozatalt kívánna a kegyúri terhek viselésének kérdésével, illetve rendezésével kapcsolatban, úgy a legnagyobb sajnálattal kénytelen leszek a patrónusságról lemondani."

A tanyaközpontban használt első hivatalos pecsét lenyomata, 1905-ből:

„A Szent Annáról nevezett plébánia hivatal pecsétje 1905 Tompa"

 

Lábjegyzetek:

  1. A kastély hányatott sorsa 1944-ben kezdődött, amikor a jugoszláv partizánok és sajnos a helyi lakosok is kirabolták. 1945-ben hadikórház, majd menekültek otthona, 1946-ban hadirokkantotthon, később tsz-iroda, terményraktár, végül elmebetegek szociális otthona lett.
  2. A báró 1930-ban autójával elütött egy gyalogost Sükösdön. Orvoshoz vitte és minden költséget magára vállalt. Mint később kiderült, 193 pengőről volt szó. Ámde nem fizetett. A sértett végül perre ment, tanúnak hívta dr. Hévizy Tivadar orvost is, csakhogy a tárgyalás idejére Podmaniczky Endre már elhalálozott. Családja pedig nem akart tudni a félig-meddig becsületbeli adósságról. A tárgyaláson Podmaniczkyék ügyvédje kijelentette és bizonyította, hogy a vétkes báró nevén semmi néven nevezhető vagyon nem volt, tehát nincs miből kifizetni a 193 pengőnyi adósságot.
  3. Az 1931-es esztendőben már sokat betegeskedett a báró. Egészségének helyreállítására 1932 kora tavaszán Abbáziába utazott. Hazatérte után azonban ágynak esett és rövid szenvedés után meghalt. Csendben temethették el, mert sem a tompai közgyűlés, sem a korabeli sajtó nem értékelte túl az eseményt.
  4. Kórodi Katona János 1890-ben született Nagybányán. Szabadkán lett országgyűlési képviselő, de 1922-ben a soron kívüli nemzetgyűlési választásokon a tompai kerületben Podmaniczky ellenében kisebbségben maradt. 1928-ban az Országos Társadalombiztosító Intézet titkára lett. Az 1930. június 28-án megtartott országgyűlési választáson (mindössze 69 szavazattöbbséggel) egységpárti programmal győzött a tompai kerületben. (A következő választásokon már Podmaniczky Attila indult jelöltként, de ellene meg dr. báró Vojnits Miklós jutott a parlamentbe.) A választójogot akkoriban mindenféle súlyos feltételhez kötötték (hosszú helyben lakás, iskolai végzettség stb.). Ennek megfelelően igen keveseknek volt joga az urnákhoz járulni. 1930-ban például az 5700 lakosú Tompán 982, Kelebián 552, Csikérián mindössze 383 választásra jogosult polgár volt.
  5. Béla báró ugyan kegyura a Szent Anna-templomnak, de a plébánia alapításakor a szokásos 50 hold földet nem akarja átíratni az egyházra. Csak alapítványt tesz. Ezt a kalocsai érsekség nehezteléssel veszi tudomásul. 1909-ben például évi 4035 korona egyenleget, kiadást és bevételt mutat ki az alapítványt kezelő bank. Magyarul ennyibe került az uradalomnak a plébániatartás. A templomépítésre hivatkozva 1727 korona kézi- és fuvarmegváltást is kér Szabadka várostól. Ám annak ellenére, hogy Mukics Simon országgyűlési képviselő ügyvédet bízza meg az ügyek vitelével, keményen elutasíttatik. Dr. Bíró Károly polgármester szerint: a templomépítés magánügy.
  6. A templomépítő Redl Béla világlátott, művészetkedvelő ember volt, ami meglátszik (látszott) a templomon is, melynek terveit Wágner Károly készítette. Építészeti értékét és műkincseit a szakirodalom bőséggel dicséri. Olasz mesterek irányításával építik, szobrait Karlo Sporeni olasz mester alkotta, tetőcserepeit a pécsi Zsolnai gyárban készítették. 1915 júniusában kerül helyére a Szent Antal szobor, ami egyesek szerint a templomalapító Béla báró arcvonásait őrzi.
  7. További pályázók Jeszenovich Gergely Bajáról, Hegedűs Lénárd Szabadkáról, Mayer Béla Kalocsáról. Ez utóbbi fiatalembernek nagy szerencséje, hogy nem nyerte el az isten háta mögötti parókiát, mert később Kalocsán fényes papi karriert futott be. Az egyházközség első harangozója (templomszolgája és sekrestyése) Ercsi Ferenc, akit 1905. december 14-én bíznak meg. Fizetése évi 720 korona.
  8. A temető megáldására 1905. december 13-án kér engedélyt Winkler pap az érsekségtől. A temetői keresztet Podmaniczky báró kegyúr költségére 1912 júliusában állították. Ami a hívők számát és általában a vallásosságát illeti, egy 1911-es adat szerint 387 katolikus és 3 vegyes vallású házaspár lakott a plébánia illetőségi területén. Közülük szentáldozáshoz járultak abban az esztendőben 2643-an.
  9. Furcsa, de a felszentelés pontos dátumáról csupán Horváth György segédpüspöknek az érsekségen benyújtott útielszámolásából értesülünk. Ebből viszont azt is megtudhatjuk, hogyan utaztak az urak akkoriban, és mi mennyibe került az úton. Nos, a Kalocsa-Kelebia félárú, első osztályú jegy ára 3,70 korona volt. A püspök úr Kalocsán 40 krajcárt, Kiskőrösön az átszállásnál 50 krajcárt adott a hordárnak. Egyéb borravalókra elköltött még 18 koronát, szól az elszámolás.
  10. Az első háborút követő szerb megszállás alatt, akkori szóhasználattal élve elrekvirálták a templom harangjait, amelyek helyett Podmaniczky Endréné 1922-ben újakat öntetett.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet