A jobbágy falu élete

 

Gazdasági-társadalmi viszonyok a szatmári béke utáni években

Nemzetünk történetének legszomorúbb időszaka a XVI. lés XVII. század. Méltán hangoztatják a történetírók, hogy amíg Európa nyugati felén elhelyezkedő országok éppen ekkor indultak meg nagyobb lépésekkel a gazdasági-társadalmi fejlődésük útján, ugyanakkor a XV. században még oly virágzó Magyarország idegen hódítók prédájává vált, és éppen ezért soha be nem hozható lemaradással terhes gazdasági-társadalmi fejlődést élt át. Amíg más országok népessége a közölt időben megkétszereződött és sorban alakultak ki a nemzetállamok, addig hazánk őshonos lakossága harmadára csökkent.

A török kiűzése utáni évek még európai mértékkel is lendületes fejlődését törte derékba az újabb háború, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc. Mindez kicsit ellentmond az általános történelem-felfogásnak, amelyben a függetlenségi küzdelem hősi tetteit szemléljük csupán, és ez látásunkat elhomályosítja, ugyanakkor a háború visszahozta a török idők szenvedéseit, a föld népe újabb borzalmakat élt át, a megindult fejlődés nem csupán lelassult, hanem a népesség szűk egy évtized alatt a hadak vonulása, a háborús vérveszteségek, a nyomorúságos életviszonyok miatt megtizedelődött. Mindezt betetézte az 1709/1710. évi pusztító pestisjárvány.

Az előző fejezetben mindezekről részletesen írtunk. Összefoglaló ismertetésére azért volt szükségünk, mert csak ennek tudatában érthetjük meg igazán Tura falu és lakóinak mérhetetlen szenvedéseit. Nem maradt fenn anyakönyv, amelyben a halottakat temető pap rögzítette a meghaltak százainak neveit, a pestisjárvány borzalmait. Csupán a különféle összeírások számadatai állnak a rendelkezésünkre, és ezek segítségével kell bemutatni az 1710-es, 1720-as évek gazdasági-társadalmi viszonyait.

Induljunk ki abból az ismert tényből, hogy a századfordulón már 97 családfőt írtak össze, sőt számuk 1703-ban, tehát a szabadságharc kezdetének évében 110-re emelkedett. Tura lakóinak a száma ekkor maghaladta az 500 főt. A szatmári béke (1711) után az első országos összeírást 1715-ben végezték, amelynek turai adatai megdöbbentőek. Mindössze 36 családfőt/családot találtak a faluban, tehát tíz év alatt nemhogy növekedett, hanem éppen a harmadára apadt Tura népessége. A gazdasági élet lejegyzett mutatói is a pusztulást és a nagyon keserves újraindulást vetítik elénk.

A falu birtoklása a török kiűzése után

Az előző fejezetekben tisztáztuk, hogy Tura a XVII. században (több más faluval és egyéb birtokkal a bujáki uradalom részeként) az Esterházyak zólyomi ágának a birtokában volt.

A török kiűzése után az uralkodó parancsára minden uraságnak a ius armorum lefizetése mellett igazolnia kellett a birtokához/birtokaihoz való jussát is. Az e célból 1684-ben létrehozott Neoaquistica Commissio (Újszerzeményi Bizottság) tevékenységét 1690-1707 között fejtette ki. Amíg a magyar földesurak a kötelezettségeiket nem teljesítették, addig a birtokaikat császári hivatalnokok irányították. A századforduló idején a bujáki uradalomhoz tartozó falvak (így pl. Tura) a hatvani uradalomhoz tartoztak.

Az Esterházy hitbizomány feje, Esterházy Pál nádor 1702-ben bíróság előtt igazolta a bujáki váruradalomhoz való ősi jogát, ami természetesen nem zárta ki, hogy Tura (sőt az egész bujáki birtoktest) ténylegesen a család zólyomi ágának a kezében volt.1

Az Esterházyak zólyomi ágának megalapítója Pál báró (†1641), akinek két fia: Miklós (†1669) zólyomi főispán és Sándor báró (†1679) és azok leszármazottai birtokolták a XVII-XVIII. század fordulóján a bujáki uradalmat, s így Turát is. Ekkor Miklós két leánya: Kata és Ágnes, valamint Sándor fia, István gróf a birtokosok.

Az 1703-ban kirobbant szabadságharc megakadályozta a tulajdonosok zavartalan gazdálkodását, birtoklását. A Rákóczi-szabadságharc idején a kiterjedt Esterházy- család legtöbb férfi tagja az uralkodó oldalán, labancként harcolt, ám akadtak olyanok is, akik főtisztként a kuruc seregbe álltak. Akik az 1711-es szatmári béke után nem tették le a hűségesküt, azok elvesztették magyarországi birtokaikat. így járt Esterházy Ágnes férje, Forgách Simon is, akinek turai részbirtokát a török és a kuruc háborúkban magát kitüntetett gróf Stahrenberg Gundaker Tamás kapta a királytól. Az 1717. július 30-án, Nagyszombaton kiadott királyi parancs szerint a neoaquistica jogán egykor a hatvani uradalomhoz csatolt bujáki várbirtokhoz tartozó községeket visszaadták a jogos tulajdonosaiknak, vagyis az időközben elhunyt István gróf fiainak, Antalnak, Istvánnak, Sándornak és Jánosnak. 2 A leányági örökösök közül Szinnyey János megtarthatta, Forgách Simon azonban elvesztette örökölt/szerzett birtokait. Az említett 1717-es királyi rendelet a bujáki birtokot (természetesen köztük Tura falut) négy egyenlő részre osztotta, amelyek közül 3/4 rész az Esterházyaké, 1/4 rész pedig gróf Stahrenberg Gundaker Tamásé lett.

Stahrenberg halála után a bujáki uradalomhoz tartozó, egykori Esterházy-birtokok nagyobbrészt ismét visszakerültek a családhoz. Ekkor azonban az egész hitbizományt Esterházy III. Miklós (a "fényes" - 1714-1790) központi irányítás alá vonta és ettől kezdve a fraknói idősebb (hercegi) ág tulajdonába került és irányítása alatt állt Tura falu is, egészen a XIX. század második feléig. E birtoklásról más helyen részletes ismertetést nyújtunk.

A XVII.-XVIII. század fordulóján az Esterházyak közül az alábbiak rendelkeztek Turán részbirtokkal: 3

A szabadságharcot lezáró szatmári béke az egész országnak 140 évre megadta a békés fejlődés lehetőségét, ám mindezt meghatározták a feudális társadalom magyar jellegzetességei, továbbá az ország jogállása a Habsburg birodalmon belül. Vizsgáljuk tehát meg, hogy miképpen állt ismét talpra Tura népe, kik voltak azok, akik ebben az újrakezdésben a falu lakosságát alkották, hogyan s milyen viszonyok között éltek.

A népesség alakulása

Először a falu családfőit mutatjuk be négy összeírás alapján. Az első három országos szinten készült, míg a negyediket a megye állította össze, amelynél a gazdasági mutatók részletes feltárása volt a cél, ugyanis ezek alapján lehetett az adókat meghatározni.4 A névsorokat nem az eredeti formában, hanem abc rendben mutatjuk be, így nyomon követhetjük a családok megjelenését és eltűnését.

1715 1720 1728 1728
Batta Albert Balla István Balla János (bíró) Balla Pál
Batta Mihály Balla Pál Balla György Batta Máté
Balogh János Balla Pál Batta Mihály
Batta Albert Batta Mihály Batik Jakab
Batta Mihály Batta Mihály Benkó György
Bába György Batik Jakab Berecz Tamás
Bálint János Benkó György
Berecz Tamás (bíró) Berecz Tamás
Csábi György Csábi György Csábi György
Csizmadia István Csányi Mihály Csányi Mihály
Csörgi Pál Csörgi Pál Csörgi Pál
Dolányi János Dula György Dolányi János Dolányi János
Dula György Dula János Dula György Drégeli János
Dúsa Tamás Dusa János Dula János Dula György
Dusa Tamás Dusa János Dusa János
Dusa János
Fias István Fias István
Galgóczi János Golya János Géczi Gergely Gólya János
Gólya János Gyuró Mihály Gólya János Gyuro Mihály
Görög György
Hévizi István Hévizi Ferenc Hegedűs János Hegedűs János
Hévizi János Horváth György Hévizi Ferenc Hévízi Ferenc
Hévizi István Hídvégi János
Horváth György Horváth György
Horváth Ferenc Horváth János
Juhász György
Kerékgyártó Mihály Kerékgyártó Mihály Kaitor Mihály Kaitor Balázs
Király György Király Mihály Keszy Ferenc Kaitor Mihály
Kis György Király János Király György
Kokány János Király Mihály Király János
Kovács Mihály Kis György Király Mihály
Kompan István Kis András
Kovács Albert Kis György
Kovács Gergely Kompan István
Kovács Jakab Kovács Albert
Köles István Kovács Gergely
Kovács István
Kovács János
Lajtos Albert Lakatos Mihály Lantos Albert Lakatos Mihály
Lantos György Lantos György Lantos Albert
Lukács András Lévai Márton Lantos György
Lukács András Lévai János
Lukács András
Maczkó Albert Maczkó Albert Maczkó Albert Maczkó Albert
Maczkó Dániel Maczkó Dániel Maczkó Ignác Maczkó István
Maczkó József
Nagy György Nagy György Nagy András
Nagy György
Pászti Mihály Pap István Pap Márton Pászti György
Péczel Tamás Pászti Mihály Pászti György Pásztor Márton
1715 1720 1728 1728
Pásztor Márton Pásztor Márton Pázmándi István
Pecze Tamás Pázmándi István Pecze György
Pecze György Pecze Tamás
Pecze Tamás Pintér István
Poberaj János
Rácz György
Sallai János
Sára Mihály Sára Mihály Sára Mihály Sallai János
Seres György Seres István Seres János Sára Mihály
Sélyi István Sipos György Sipos Mihály Seres Mihály
Sipos Mihály
Szegedi István Szabó János Szadár János Szabó János
Szilágyi András Szántai György Szabó János Szántai György
Szilágyi Mihály Szibok Márton Szántai György Szőlősi István
Szilágyi András Szilágyi András Szűcs András
Szilágyi András Szőlősi István Szürszabó István
Szőlősi Ferenc Szűcs András
Szűcs András
Szürszabó István
Tóth András Takács Mátyás Takács Mihály Takács Mátyás
Tóth Balázs Tóth György Tóth György Tóth György Gergely
Tóth György (bíró) Tóth János Tóth János Tóth István (bíró)
Tóth István Tóth Mihály Tóth István Tóth János
Tóth János Tóth Mihály
Tóth János
Tóth Márton
Varga János Varga János Varga János Varga János
Vas Mátyás Varjú János Vaskó András Vas Gergely
Végh Jakab Vasas (Vas) Mátyás Végh Jakab Vaskó András
Vida Pál Végh Jakab Vida Ferenc Végh Jakab
Vida Mihály Vida Mihály Vida Ferenc
Vida Pál Vida Mihály Vida Mihály
Vida Pál Kis Vida Mihály
Vida Pál
Zadár János Zetkó Gergely Zadár Mihály
Zetkó Gergely

Megjegyzések:

Neveik alapján Tura lakói szinte kivétel nélkül magyarok voltak. A Tóth névről más helyen már ismertetést adtunk. A szláv (szlovák) eredetet csupán egy-két családnévben fedezhetjük fel (Gyura vagy Gyuró, Poberaj, Zetko). Mint látni fogjuk, ezek a famíliák máshová költöztek (vagy kihaltak?), mert a XIX. század összeírásaiban már nem találjuk őket. Néhány család nevében őrzi eredetét, származási helyét (Hévízi, Galgóczi, Csörgi, Csányi, Lévai, Szegedi stb.). Nagyon érdekes a Pecze név eredete, amelyre az 1715-ös összeírásban találunk magyarázatot. Itt még Péczel Tamás szerepel, ám 1720-ban és a következő jegyzékekben ugyanezt a személyt már Pecze Tamás néven találjuk.

Már az 1715-ös összeírásban megtaláljuk a ma is létező nagy családok őseit (Batta, Gólya, Király, Lajtos, Maczkó, Pászti, Pásztor, Pecze, Sára, Seres, Szilágyi, Tóth, Varjú). Érdemes a további névsorokat is figyelmesen áttanulmányozni, mert így hozzávetőlegesen megállapíthatjuk az újabb családok (Csörgi, Csányi, Köles, Kis, Pázmándi stb.) megtelepedését. Azért ez sem jelent egészen biztos támpontot a letelepedés idejé­ re, mert ezek a névsorok nem tartalmazzák az adott időben Turán élő összes családokat. Jó példa erre több is van, hiszen Dolányi János nem ment el Turáról, még sincsen feltűntetve az 1720-as összeírásban. Vagy Varjú János, akit 1720-ban említenek, ám 1728-ban nem, pedig ő is a falu lakója volt, hiszen ivadékai mindmáig közöttünk élnek. Az 1715-ös jegyzékben a sokágú Tóth-családnak hét családfőjét tüntették fel, 1720-ban és 1728-ban csak hármat, illetve az 1728-as dicalis összeírásban négyet. Mindezekből tehát egyfajta pontatlanságokat sejthetünk. S bár ezek a jegyzékek hivatalosak, mégsem alkalmasak a népesség pontos név szerinti és számszerinti meghatározására, mivel azonban ekkor még nem végeztek népszámlálást, kénytelenek vagyunk ezekre az iratokra támaszkodni, és bizonyos megállapításokat tenni.

A legfontosabb Tura újranépesedésének a megismerése. Mint láttuk, a török kiűzése után a község gyorsan talpra állt. A régi lakók mellé új családok költöztek, ám közülük a kuruc háborúban, a pestisjárványban sokan meg- (ki-) haltak, máshová költöztek. A szabadságharc leverése után tehát megindult egy újranépesedés, amikor is a megmaradtak mellé újak érkeztek. Ez a belső mozgás természetesen sosem szűnt meg, csak mindez a XVIII. század közepére lecsendesült, mondhatjuk "átlagosra" csökkent. A XVIII. század első harmadának a betelepedési folyamatára, nagyságára, családok számára semmiféle írásos dokumentum nem maradt fenn. A nevek alapján lehet csupán következtetni némely família származási helyére. Azért egyfajta rendszer mégis megfigyelhető. Mégpedig az, hogy a falu újranépesedésében szinte kizárólag magyar családok vettek részt; hogy ezek mind római katolikus vallásúak voltak, mely függött attól a helyzettől is, hogy a földesuraság - immáron száz éve - a hitéhez mindvégig hű Esterházy-családból származott. Ezek a körülmények már ezekben az évtizedekben, tehát a XVIII. század elején meghatározták a település társadalmi arculatát, a lakosság, a falu szokásait, belső életét. S bár ezek az állítások kissé eltérnek a hivatalos, a tudományban használatos meghatározásoktól, mégis létezőek és megkülönböztették (és megkülönböztetik!) a turaiakat a környékbeli (Galga mente) településeinek lakóitól. A néprajztudomány által feltárt (mind a folklór, mind a tárgyi néprajz területén) turai jellemzők ezekben az évtizedekben gyökereznek.

A jegyzékek csak részben engednek bepillantást az úrbéres lakosság társadalmi rétegződésére. Az 1715-ös összeírásban szereplő 36 családfő - feltehetően - mind jobbágy volt, akik mindannyian rendelkeztek bizonyos nagyságú szántóval, réttel, többségük szőlővel. Az 1720-as összeírás sem különböztette meg az összeírtakat, ám a gazdasági mutatók szerint az 59 családfőből háromnak semmije, további három személynek csupán kis rétje és szőlője volt, tehát 6 családfő egészen bizonyosan zsellér lehetett. Az 1728-as országos összeírásban nyilvántartásba vettek 46 örökös és 19 szabadon költözködő jobbágyot, és 18 ugyanazon kenyéren élő fiaikat. Zsellér családfőket ismét nem szerepeltettek. Viszont találunk a jegyzékben egy szabadost (libertinus), 1 ispánt, 1 görögöt (feltehetően kereskedőt), a plébános atyát és Hévízi Istvánt, aki csupán szőlővel rendelkezett a faluban. Ha a jobbágyfiúkat, is mint családfőket számoljuk, akkor az összesen 75 családot jelent. Az 1728. évi dicalis összeírás 77 családfőt tüntetett fel és itt sem különböztették meg a jogi helyzetüket. Ebben a jegyzékben azonban szerepel minden családfő/család állatállománya, gabonája, szőlője. Ezekről az alábbiakban még részletes ismertetést adunk. Mindazonáltal azt most is közölhetjük, hogy a 77 családfő közül többen is voltak olyanok, akiknek sem igavonó barmuk, sem földjük, sem szőlőjük nem volt, csupán 1-1 tehénke állt az istállójukban. Vagyis 7-9 fő zsellér lehetett, mindez azonban csak becslés és nem írásban rögzített tény.

Mielőtt a lakosság gazdasági viszonyainak elemzésébe kezdenénk, becsüljük meg - a rendelkezésünkre álló adatok alapján - Tura össznépességét. Az ilyen számításoknál alkalmazott gyakorlat, hogy a családfők számát öttel (a feleség és a vélhető gyermekek, más családtagok száma) szorozzák meg és ez adja meg a hozzávetőleges számot. Rendelkezünk egy 1746-os adattal, mely szerint Turán a családátlag 5.8 fő (Hévízen szintén 5.8, viszont Vácszentlászlón 7.8, Valkón 10 fő!).

így tehát elkészítettük az 5-ös és az 5,8-as szorzóval is a lakosságlétszám-számítást:

Év Családfők száma Lakosság száma
5-ös szorzó alapján 5,8-as szorzó alapján
1703* 110 550 638
1715 36 180 209
1720 59 295 342
1728o. 75 375 435
1728 d. 77 385 447

* Az 1703-as (más helyen már közölt) adatokat viszonyításként mutattuk be ismét, o = országos összeírás adatai d = dicalis összeírás adatai

Gazdasági viszonyok

Az 1715. évi összeírás

- A 36 családfő 209 pozsonyi köböl szántóval rendelkezett. Az akkori mértékegységek kusza szövevényében nehéz eligazodni. Általánosan elfogadott, hogy a Duna-Tisza közén 1 köböl föld=l hold, s egy hold akkoriban 1200 nöl (magyar hold). Tehát 209 hold szántó állt a családok rendelkezésére, amely családonként átlag 5,8 hold. Természetesen volt, akinek több, s volt, akinek kevesebb jutott. Egy fő kivételével mindenki rendelkezett réttel is. Ezt kaszás egységben adták meg. Vagyis egy kaszás rét = akkora réttel, amit egy kaszáló ember 1 nap alatt vág le. Ezt szintén kb. 1 magyar holddal egyenlő. Összesen 93 hold rétet vettek nyilvántartásba. Családonként ez 2,6 holdas átlagot jelent. Szőlője 25 főnek volt, mégpedig összesen 47,5 kapás. Egy kapás terület, amit egy szőlőmunkás 1 nap alatt megművel, ez Turán 250-300 nöl lehetett. A családonkénti átlag 1,3 kapás.

Igen fontos szöveges gazdasági áttekintést közöl a jegyzék, amit teljes terjedelemben közlünk. Ugyanezt teszzük az 1720-as és az 1728-as országos összeírások alkalmával közzétett összeállításokkal is, amelyek önmagukért beszélnek, tehát magyarázatukkal nem foglalkozunk.

"Ennek a falunak a szántóföldjei két vetőre vannak osztva, a rubrikákban feljegyzett mennyiség szerint vetik be, egy elvetett pozsonyi köböl után 3-4 pozsonyi köböl az ősziből, a tavaszibál 2-3 kinyerhető. A terület egyrészt sáros, agyagos, az ősziben háromszoros a tavasziban kétszeres szántást igényel.
A réteket a víz áztatja, esős időben elárasztja és károsítja, ezért sáros szénái teremnek, egy kaszáson egy szekér szénát lehet begyűjteni.
A legelő elegendő.
A szőlő egy kapáson egy urna bort hoz, egy urnát 1 forintért lehet eladni.
Kereskedelmet nem gyakorolnak. Marha tenyésztéssel, gyümölcstermesztéssel és kézi munkával segítenek magukon.
Erdeik nincsenek. Tűzi és épületfát pénzért kénytelenek vásárolni.
Egy malmuk van, amelyik csak esős időben működik, évi 20 köböl hasznot hoz. "5

Az 1720. évi összeírás

Az 59 családfő az alábbi földekkel rendelkezett:

Összes terület Területtel rendelkező családfő Egy családra jutott
db %
Szántó (hold) 261,5 53 90 4,4
Rét (kaszás) 154,5 55 93 2,6
Szőlő (kapás) 77,5 34 57 1,3

Az adatokból kitűnik, hogy minden fajta művelt terület növekedett 1715-höz képest, ám a lakosság száma is gyarapodott, aminek következtében egy családra kevesebb szántó jutott.

A jegyzék részletes tanulmányozásából megtudhatjuk, hogy egyes családfők kezén roppant kis megművelt földterület volt, és ennek alapján hatan zselléri sorba süllyedtek, tehát megindult a falu úrbéres lakosságának a belső vagyoni rétegződése.

"Ennek a falunak a szántóföldjei két vetőre vannak osztva, amelyeket a rubrikák szerinti mennyiségben felváltva vetnek be és háromszoros 6 ökörrel végzett szántás után egy pozsonyi köböl 4 köblöt ad. A szántóföldek fekete agyagosak.
A rétek esős időben tócsásak, nagyobb részben sásos szénát adnak, egy kaszás után egy szekér széna terem.
Legelőjük elegendő van.

A szőlő 2 kapás után egy urna bort terem, amelyet 1 Rhénes forint 25 dénárért lehet adni. Saját kocsmájukban mérik ki Szent Mihály naptól Szent György napig, és ebből 15 Rhénes forintot vesznek be. Van újonnan ültetett szőlőjük is, 1 éves 12,5 kapás, 2 éves 8 kapás, 3 éves 4,5 kapás.
Erdejük egyáltalában nincsen, és a tűzifát is pénzért kell vásárolniuk.
Van két malmuk, az egyik száraz, semmit nem hoz, és csak végső szükségben szokták használni, a másik pedig csak esős időben jár, ez 15 köböl gabonát jövedelmez."6

Az 1728. évi összeírás

Összes terület Területtel rendelkező családfő Egy családra jutott** 1720-tól %-os növekedés
db %
Szántó (hold)* 470,5 67 96 6,7 136
Rét (kaszás) 298 67 96 4,2 161
Szőlő (kapás) 296*** 69 99 4,2 323

* A jegyzékben a területet mérőben adták meg. Általában 2 mérös föld tett ki egy holdat. A jegyzékben szereplő területet tehát megfeleztük és így jött ki a holdban számított szántóteriilet.
** Az átlagot 70 családfővel számítottuk ki.
*** A jobbágyok saját és új ültetésü szőlőit összeadtuk és a további számítást ennek alapján végeztük.

Az 1728-as adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a falu megindult a gazdasági fejlődés útján. A használt szántóföldek nagyságából hozzávetőlegesen kikövetkeztethető az egész, a fél és a negyedtelkes jobbágyok köre. Figyelmet érdemel az összeírás meghatározása: "nem applikált, válogatás nélkül használt földek mérőszám szerint." Ez pedig azt jelenti, hogy a jobbágyok akkora területet használtak, amekkorát igaerejükkel képesek voltak megművelni. A teleknagyság tehát nem a fölesúr rendeletével alakult olyanná, amilyen volt, hanem az úrbéresek egyfajta "vállalkozásával." Az úrbéresek (65 fő) mellett Pap Márton szabados és Keszey Ferenc ispán rendelkezett szántóval. Tehát:

30-34 mérős földje volt 18 főnek 27%
15-17,5 mérős földje volt 14 főnek 21%
6-10 mérős földje volt 35 főnek 52%
Összesen: 67 fő

A réteket (ellentétben a szántókkal) már évenként hasították ki, és a jobbágyok szántóhasználatának nagysága szerint osztották fel. Vagyis 8-10, 4 és 1-3 szekér nagyságú réteket kapcsoltak a szántókhoz. A rétek nagyságának a meghatározásánál egyfajta gazdasági kényszer játszott szerepet. Azaz, aki több szántót művelt, annak több igavonó barma volt, tehát annak több rétre volt szüksége az állatok eltartásához. Mindez nem csak a jobbágy, hanem az uraság érdekeit is szolgálta.

A szőlőterület nagyságánál már ilyen szempontok nem játszottak szerepet, hiszen itt a művelésnél elsősorban emberi gyalogmunka kellett. Általában a több szántóval, réttel rendelkezők több kapás szőlővel rendelkeztek, ám ez nem feltétlenül volt így. Voltak „egész telkesek", akik csak 3-4 kapás szőlővel, és voltak „fertályosok", akik 5-6 kapás szőlővel rendelkeztek. Figyelmet érdemel, hogy a szőlőmüvelés egyre nagyobb szerepet töltött be a falu gazdasági életében. Amíg 1720-hoz viszonyítva a szántó 136%, a rét 161%, addig a szőlőterület 323%-kal növekedett.

"A possessio szántóföldjei 2 vetőben vannak osztva, ezeket felváltva szokták bevetni: egy vető termőképessége annyi, amennyit a rubrika mutat, az egyik vetőbe őszit és tavaszit vetnek, a másikat teljesen üresen pihentetik. A szántóföldek nagyobb része fekete és fekete homokos. Ezért termékenyek. Közepes termés idején I pozsonyi mérő elvetése után 3 mérőt hoznak. Közben, mint eskü alatt vallják, a múlt években kevés volt a termés. Ha saját szükségletükön túl marad eladnivalójuk, az őszi gabonái mérőként 70, a tavaszit 30 dénárjával árulják.
Kenderföldjeik, ha gabonát vetnek beléjük, összesen 30 pozsonyi termőképességűek. Ebből házi szükségletük kielégítésén túl más hasznuk nincs.
Rétjeik esős időben, a mocsarakat nem számítva, jó szénát és náddal kevert szénát teremnek. Ha szárazság van, akkor a mocsarakban kell kaszálniuk, s itt zsombékos és náddal kevert széna terem. Ezt a vonó marhát nélkülöző lakosok szekerenként 4 máriásért tudják elszállítani.
Nyári legelőiken kb. 400 allodiális szarvasmarhát, 100 lovat és 200 juhot tudnak eltartani. Télen is — a hó leestéig - tudnak legeltetni csekély mennyiségű állatot, úgy hogy éjszakára szalmával kell őket ellátni. Ebből házi szükségletükön túl, állításuk szerint, más hasznuk nincs.
Pusztájuk sincs.
Szőlőskertjükben közepes termés idején 1 kapás után 1 csöbör bor terem. Ez nagyobbrészt silány, s nem nagy mennyiségben terem, főként a lakosok fogyasztják el, vagy 4 máriásért árulják.
Erdejük a számukra tiltott cserjésen kívül nincs. Ezért kénytelenek évenként a Nógrád megyei Uzsa puszta erdőiből kivágott száraz tűzifát vásárolniuk 35 forintért.
Lisztörlő malmuk a mocsár lefolyására épült. Ez csak tavasszal, ősszel s nagyon esős időben jár, kevert gabonából a molnár részén túl 30 pozsonyi mérőt hoz.
Halászó-vizük nincs.
Kereskedelmük nincs.
Ha van eladnivalójuk, sz.áraz,on 5 mérföldre, Budára vagy Pestre, vagy 4 mérföldre, Vácra vihetik.
Földje sík fekvésű, nehéz megművelni. Úgyhogy őszi vetése alá 3-szor, tavaszi alá egyszer-kétszer kell 4 vagy 6 ökörrel szántani.
A faluban a földesurak kb. 13 évvel ezelőtt a parasztok között kiosztani szokott földekből kb. 40 pozsonyi mérő termőképességűt saját allódiumukhoz csatoltak.
A maradékot közös gyepen kaszálják maguk használatára, s jelenleg is bevetik.
A szemrevételezés során semmi olyat nem talállak, amivel a lakosok által bevallottakat ki kellene egészíteni."7

Az 1728. évi megyei dicalis összeírás

A község gazdasági életének részletes bemutatására alkalmas adatokat tartalmaz az 1728. évi dicalis összeírás. 8 Sajnos a 77 név szerint feltüntetett úrbéresnek a jogállását nem rögzítették. Gazdasági mutatóik alapján 9 fő zsellér, míg a többi különböző földterülettel és állatállománnyal rendelkező jobbágy lehetett. Mivel azonban a jegyzék ezt "hivatalosan" nem tüntette fel, a számításoknál a 77 főt vettük figyelembe.

Az úrbéresek állatállománya

Igavonók

Igavonásra ekkor általában az ökröt és a lovat használták. Azonban nem zárhatjuk ki más szarvasmarha (pl. meddő tehén) igába fogását sem.

Ökör 156 db uzsorás ökör 57 db Összesen: 213 72%
71 db uzsorás ló 11 db Összesen: 82 28%
Összes igás állat: 295 db

Figyelmet érdemel: - ekkor még az ökörnek nagyobb szerep volt, mint a lónak, - az összes igavonó 23%-a még uzsorás állat.
Az ökröket 2-es, 4-es, 6-os fogatban, míg a lovakat - mivel kevés volt - csak kevesen tudták 2-es fogatban használni.
Egy családfőre/családra 3,8 db igás állat jutott. Nagyon érdekes, hogy az átlagon belül miképpen oszlott meg a családonként az állatszám:

Ökör (uzsorás is) Ló (uzsorás is)
Nincs állata 1-2 3-4 5-6 7-10 Nincs állata 1-2 3-4
db állata van db állata van
Családfő 16 29 19 12 2 29 41 7
% 21 38 25 15 2 38 53 9

Természetesen az igásállattal nem rendelkezőknél nem ilyen szomorú a kép, mert akinek nem volt ökre, lehetett lova és fordítva. Azért néhány úrbéres semmiféle igavonó állattal nem rendelkezett.

Ezek: Drégeli János, Lakatos Mihály, Szántai György, Bata Máté, Hegedűs János, Dusa János, Tóth Mihály, Balla Pál, Fias István.

A legtöbb vonó állattal rendelkeztek:

Úrbéres neve Ökör
db
Tóth János 8 3
Vida Mihály 8 3
Csányi Mihály 6 3
Sára Mihály 6 3
Seres Mihály 6 3
Bata Mihály 6 2
Kis György 6 2
Maczkó Albert 6 2
Szabó János 6 1

Egyéb szarvasmarha

A népélelmezésben jelentős szerepet játszott a fejőstehén. Összesen faluban, amely a következőképpen oszlott meg:

Nincs állata 1-2 3-4
db állata van
Családfő 17 58 2
% 22 75 3

Szomorú, hogy a népesség 1/5-e nem rendelkezett fejőstehénnel. Még vigasztalanabb a kép, ha az 1-2 állattal rendelkezőket vizsgáljuk meg, közülük ugyanis 32 főnek csak egy árva fejőse álldogált az istállójában. Egy családra egyébként átlag 1,1 fejőstehén jutott.

Viszonylag magas (40 db) a meddő tehenek száma.

A növendék állatok (58 db) tekintélyes mennyisége a szarvasmarha tenyésztés fontosságát bizonyítja (abban az időben ez volt a fő hústáplálék).

Más állatok

A juhoknál csak a tenyészállatokat vették a listára. Ezek száma 83 db, ami családonkénti 1 db-os átlagot jelentett. A valóság azonban más képet mutatott, ugyanis mindössze négy család tartott juhot: Pecze György és Pecze Tamás 25-25, Tóth János 18, és Kis György 15 darabot.

Az összeszámolt 41 db „öreg sertés" a disznótartás előretörését bizonyítja. Egy- egy sertéssel több család rendelkezett, 2 vagy 3 db csak elvétve akadt.

Természetesen az udvarokban még számos aprójószág (lúd, kacsa, tyúkféle stb.) létezett, csakhát ezeket az összeírás nem tüntette fel.

A gazdálkodás más területeiről részletes ismertetőt nyújtott az 1728-as szöveges összefoglalás, ezért erre külön nem térünk ki. Csupán egy hozzávetőleges számítást végzünk a megtermelt gabonáról. A beszámoló szerint a közepes búzatermés esetén 1:3 a magvisszanyerés. Ha a 470,5 hold földbe 941 mérő búzát vetettek, akkor 2823 mérőt csépeltek ki a termésből. Az újravetéshez 1000 mérőt levonva 1823 mérőt használhattak fogyasztásra, ami családonként 23.6 mérő búzát jelent. Ha a mérőt 42 kg búzával (pozsonyi mérő) számoljuk, akkor családonként 991,2 kg búzát számolhatunk, ami tekintélyes mennyiség. Természetesen ez csak egy elméleti számítás, a valóságban ennél sokkal kevesebb hozadékkal számolhatunk, hiszen nem csak búzát, hanem kölest, árpát, zabot és más növényeket is termeltek, amelyeknek a hozadékát kisebb átlagokkal kell számolnunk, mint a búzáét. Mindazonáltal nem elhanyagolható mennyiségről van szó, még úgy sem, hogy mindez átlag és természetesen egyeseknek ennél több, másoknak kevesebb termény állt a csűrükben.

A szőlő/bor termesztés/termelés lendületes fejlődését kell még bemutatni. Ha a szö­ veges ismertetőben jelölt 1 kapás szőlő = 1 csöbör termésátlagot veszünk, akkor közel 300 urna terméssel számolhatunk, amely (1 urna = 45,2 1) 13.560 liter bort jelent Ez pedig 176 I/család átlagot jelent.

Mindezek az adatok a gazdálkodás megerősödését, fejlődését tükrözik. Tura gazdasági-társadalmi élete túljutott tehát a század első évtizedeinek mélypontján, amely az élet minden területén éreztette jótékony hatását.

A jobbágyfalu élete a XVIII. század közepén és második felében

A század közepén már többféle összeírás készült, így könnyebben eligazodhatunk a falu népességszámának megállapításánál, gazdasági helyzetének és társadalmi viszo­nyainak bemutatásánál.

Az 1741. évi dicalis összeírásban 135, az 1744. évinél 139 családfőt (családot) írtak össze, ám ezekben a jegyzékekben csak az úrbéresek és néhány más foglalkozású sze­repelt. Az 1748. évi Canonica Visitatio 104 házban 804 lelket talált, amely 5,8 fős családátlagot jelent. Az 1760. évi összeírásban 255 családfővel számoltak. A korszak leghitelesebb jegyzéke az 1770. évi urbárium, amelyben 179 fő úrbérest mutattak ki. Az 1771. évi dicalis összeírásban pedig 183 családfőt. Ebben az időszakban azonban másféle összeírások is készültek, így nemesi, taxalista és cigányösszeírás, amely az egyre tarkább turai társadalom képét vetítik elénk.

A lélekszám megállapításánál a leghitelesebbnek véljük az 1748. évi Canonica Visitatio adatait, és ezért másféle számítással nem foglalkozunk. A század közepére a falu lakosságának a száma meghaladta a 800 főt, ami lendületes, sőt egyre lendületesebb gyarapodást bizonyít. Állításunkat majd az első magyarországi népszámlálás igazolja hitelesen, amikor is Tura népessége megközelítette a 2000 főt. Tura XVIII. század közepi gazdasági-társadalmi életének a bemutatásánál a következő összeírásokat elemezzük részletesen: az 1741. évi dicalis összeírást;

az 1770. évi urbáriumot;

az 1771. évi dicalis összeírást;

a taxalista összeírást;

a cigányösszeírást.

Az 1741. évi dicalis összeírás

A falut ekkor Lantos Albert bíró, Nagy Márton és Dussa Gergely albírók vezették. 9 Rajtuk kívül az alábbi családfőket írták össze:

Jobbágy 62 fő* 77 fő
Özvegy** 15 fő
Zsellér - házas Zsellér - hazátlan 46 fő + 1 csizmadia*** 53 fő
6 fő
Rideg 2 fő****
Mészáros 1 fő
Kovács 1 fö
Liber (szabados) 1 fő
Összesen: 135 fő

* A jobbágyoknál és néhány özvegynél feltüntettek még 82 felnőttet (feleség, testvér, egyéb családtag).
** Nincs megjelölve más jogállása, feltehetően jobbágy.
*** Bár mesterember, de a zsellérek között szerepeltették.
**** Ridegnek a XV11I. században az idénymunkásokat, elsősorban a férfiakat nevezték. Rendszerint télre szegődtek el a jószágok mellé. Az istállóban háltak, jobbára nőtlen emberek voltak, akikalkalmanként - a törvényekkel és szokásokkal is összeütköztek. 10

Figyelmet érdemel, hogy a 62 jobbágy és 15 özvegy (szintén jobbágy?!) mellett meglehetősen magas a zsellérek száma (53). A két csoport aránya 59-41%, ami bizony a turai úrbéres társadalom belső rétegződését vetíti elénk. Ennek gazdasági oldala az alábbi elemzésből is kitűnik.

Az eddigi gazdasági elemzéseknél is megállapítottuk, hogy a föld mellett a legfontosabb gazdasági tényező az igásállat volt. Ezek a következők:

Állat

Igás

(Uzsorás igás)

Összes

%

Ökör 223 58 281 66
134 9 143 34
Meddő tehén* 36 2 38

*A meddő tehenek igavonóként való használata lehetséges, ám nem lehetett általános. Csupán a 2 uzsorás állat használata biztos. Ha a többi állatokhoz hasonlítjuk a rendes és az uzsorás jószágok számát, akkor esetleg még 3-4 állat meddő tehén feltételezhető.

Amennyiben csak az úrbéresek vonó állatait vesszük figyelembe, akkor ez családonként 3-3 állatot jelent. Ez természetesen a valóságban másként jelentkezett, ezért vizsgáljuk meg az alábbi táblázatot:

Ökör (uzsorás állat is)
Családfő Nincs állata 1-2 3-4 5-6 7-10 Nincs állata 1-2 3-4
darab állata van db állata van
Jobbágy 6 25 37 9 7 20 47 10
% 8 32 39 12 9 26 61 13
Zsellér (házas) 42 4 - - - 25 21 -
% 91 9 54 46
Zsellér (hazátlan) 6 - - - 6 - -
% 100 • 100
Rideg 1 1 - 2 -
Iparos (taksás) 2 - - - - - 2 -
Liber - - - - 1 -

A fenti adatokból kitűnik, hogy a jobbágyok közül mindenkinek van igás állata, kivéve Kuti János és Homonnai Mihály özvegyeket. Az ne tévesszen meg bennünket, hogy 8 jobbágynak nincsen ökre és húsznak nincsen lova, mert a másik fajtából volt. Jellemző, hogy a jobb módú jobbágyoknak volt egy 4-es ökör és egy kettes lófogata, sőt néhánynak még ennél is több.

A több célra és könnyebben mozgatható ló, úgy is mint igavonó, úgy is mint teherszállító, egyre jobban kiszorította a lassúbb ökröt. Ez figyelhető meg a zselléreknél, ahol mindössze kilenc főnek van igás (uzsorás) ökre, viszont 21 házas zsellérnek van lófogata, akik ha szántóval nem is rendelkeztek, ám mint áruszállítók (fuvarosok) keresethez juthattak.

A családoknak a faluban elfoglalt gazdasági és ezen túlmenően társadalmi helyzetét is meghatározta az igásállatok száma, ezért nem haszontalan, ha név szerint is megvizsgáljuk kik a legmódosabbak és kik a legszegényebbek:

Jobbágyok Ökör
száma
Maczkó Albert 10 4
Lévai András 10 3
Molnár Mátyás 10 2
Vida Ferenc 8 3
Bagol István 8 2
Batta Márton 8 2
Pecze Tamás 8 2
Pázmándi István 6 3
Sima András 6 2
Zsély Ferenc 6 2

György, Poberaj Ferenc, Varga Mihály, Bene Jakab, Harangozó János, Buczkó György, Sáfrán János, Gólya Mihály, Zadár János, Dussa Jakab, Nagy György, Végh Lőrinc, Fias György, Köles András, Banik Jakab, Lengyel István.

A népélelmezés szempontjából a legfontosabb állat a fejőstehén volt. Az összeírásban szereplő 218 tehénből egy-egy családra átlag 1,6 tehén jutott, ami végül is nem rossz arány, csakhát a valóságban ilyen nincsen. Ezért részletesen meg kell vizsgálni az egyes családok tehén-állományát.

Családfő Fejős tehén
Nincs állata 1-2 3-4 5-
db állata van
Jobbágyok 3 51 18 5
% 4 66 23 7
Zsellérek (házas) 9 36 1*
% 20 78 2
Zsellérek (hazátlan) 6 - -
% 100
Rideg 1 1 -
Taksás - 2 -
Liber - - 1

*A zsellér Csizmadia Mihálynak volt 3 tehene.

A statisztika szerint mindössze három jobbágynak nem volt fejős tehene (Tóth Gergely özvegy, Szilágyi András, Csősz Mihály özvegy - bár ez utóbbinak volt egy 3 évesnél fiatalabb üszője). Az is figyelmet érdemel, hogy a jobbágyok 30%-nak három vagy annál több tehene volt.

A házas zsellérek istállóiban is álldogált 1-2 tehénke, azért kilencnek egy darab sem volt, akárcsak a 6 hazátlan zsellérnek. A házas zsellérek között nyilvántartott Csizmadia Mihály, akinek a szakmája és nem a vezetékneve volt csizmadia, három tehenet tartott. Összegezve a 135 családfő közül 19-nek nem volt egyetlen tehene sem (14%).

Számottevő a növendék állatok száma is. A három évnél fiatalabb üszők és bikák száma 161 db, az összes szarvasmarha 39%-a, ezzel szemben a harmadfü csikók száma csupán 14 db, azaz 10%.

Egyéb állatok közül növekedett az öreg sertések száma: 56 db, csökkent viszont a méhkaptároké (37 db). Általában l-l tenyészsertést tartottak a gazdák, míg néhányan foglalkoztak csak a méhészettel (Vida Ferenc 15, Maczkó István, Zsély Ferenc, Maczkó Albert 4-4 kaptárral rendelkezett).

A szántóföldi gazdálkodásra utaló adatok a felsorolt terményekből olvashatók ki. Ezek szerint az úrbéresek összesen 932 pozsonyi mérő gabonával, 314 mérő köles­árpával és 348 mérő zabbal, pontosabban fogalmazva ennyi mérős földdel rendelkez­ tek. Kb. 700 négyszögöl földbe kellett 1 mérő gabonát vetni, ami tehát azt jelenti, hogy

932 pm búzaföld = 652400 négyszögöl = 544 magyar hold
314 pm köles-árpa föld = 219800 négyszögöl = 183 magyar hold
348 pm zabföld = 24600 négyszögöl = 203 magyar hold
Összesen: 930 magyar hold területet müveitek meg a turai parasztok.

Természetesen a felsorolt három gabonafélén kívül más kultúrnövényeket is termesztettek. Ide kell sorolni a kendert, amely a ruházkodás és a háztartási textilek nél­ külözhetetlen nyersanyaga ebben a korban. Figyelemre méltó adattal rendelkezünk a pesti piacra felhordott Galga menti áruféleségekről. Ebből megtudjuk, hogy Turán már ekkor jelentős szerepet játszott a zöldségfélék, mindenekelőtt a káposzta termesztése.

A rét- és az erdőgazdálkodásra utaló adatokkal nem rendelkezünk.

Viszont a szőlészet-borászat adatait megtaláljuk az 1741. évi összeírásban. A névsorban az alábbi gazdák rendelkeztek borral, illetve szőlővel:

Szőlősgazda neve Jogállása
Jobbágy Zsellér
a számadatok urna bort jelentenek
Sima András 4
Vida István 10
Ősz Gergely 1
Dussa János 4
Kuti János (özvegy) 1
Nagy György 1
Kis Pászti György 2
Sörös Mihály 1
Zsély Ferenc 3
Bagol István 1
Pálinkás András 1
Maczkó Albert 5
Szabó Pál 3
Pázmándi István 5
Vida Ferenc 15
Sára Mihály 1
Kántor Márton 1
Horváth János 2
Sára István 1
Gólya János 10
Poberaj János 1
Gólya Ferenc 2
Szilágyi István 1
Sallai János 1
Varga Mihály 1
Hegedűs János 2
Tóth Pál 1
Gólya Mihály 2
Csányi Mihály 2
Lévai János 2
Király Miklós 2
Végh Lőrinc 3
Köles András 1
Banik Jakab 3
Szilágyi András 2
Pecze Tamás 15
Csábi Mátyás 1
Kovács István 2
Dolányi János 1
Batta Márton 2
Végh Jakab 1
Molnár Mátyás 5
Pecze János 1
Lévai András 10

Ha az általánosan elfogadott 1 kapás szőlő (területe középértékként 250 négyszög­ öl) 2 akó bornak való szőlőt terem, akkor Turán 1741-ben a jobbágyok kezén 61, a zsellérek kezén 7 kapás szőlő volt. Ez kb. 17000 négyszögöl, vagyis 14 magyar hold szőlőterületet jelent. Szerintünk ekkor már lényegesen több szőlő volt a faluban, feltehetően a számadás készítésekor szándékosan kisebb értékeket vallottak be az úrbéresek.

Taxalisták

A jobbágyfalvakban, így Turán is éltek iparosok, akik részben a mezőgazdálkodás­ hoz, részben pedig a lakosság ellátásához kapcsolódó iparágakat műveltek. Ezek a mesterségek/mesteremberek (egyes időszakban külön urasági és külön községi) a következők: mindenekelőtt a kovács, aki a lovak patkolását, sok esetben a gyógyítását végezték, ám szakmájuk kiterjedt a kocsik, vagyis a szállítóeszközök gondozására, javítására és más vaseszközök (pl. ásó, ekepapucs stb.) készítésére is; a molnár a középkortól létező turai malomban őrölte a gabonát; a mészáros, aki az állatok vágásával, kisebb részben a hús feldolgozásával, árulásával (hentes), tehát a mezőgazdálkodás egyik ágának (állattenyésztés) közcélú hasznosításával foglalkozott; a legfontosabb és majd minden faluban létező szolgáltató iparág a csizmadia mesterség, nagyobb falvak­ban a szabó ("vékony") is megtalálhatta a számítását. A XVIII. századtól a földesurak birtokaikon kocsmát/vendégfogadót létesítettek, ahol bizonyos időszakban (általában Szt. Mihály és Szt. György nap között) engedélyezték a falu lakói (a communitás) saját borának, ritkább esetben pálinkájának, sörének a mérését. Létezett aztán olyan település, ahol egy helységen belül volt külön urasági és külön községi italmérő hely.

Falvakban ritkábban, de azért előfordult egy-egy keresztény (többségükben görög és szerb) kereskedő. A kereskedést a XVIII. század második harmadától kezdődően, aztán fokozatosan zsidók vették kézbe. Jellegzetesen zsidó foglalkozás volt ezekben az időkben a pálinkafőzés. Az uraság jogaihoz tartozott a pálinkaégetés. Ezt a jogot általában bérbe (árendába) adták, elsősorban zsidó bérlőknek.

A XVIII. században ismereteink szerint az alábbi taxalisták éltek és működtek Turán:

Taxalisták a XVIII. sz-ban

Év Kovács Molnár Mészáros Kocsmáros Csizmadia Szabó Tetőfedő Keres­ kedő Zsidó Összesen
Uras. Közs.
1718 1 1 1 - 3
1730 Kovács Mihály Molnár Pál Basa Márton Kovács István Szabó János - - 5
1741 Kovács Márton * Szilágyi János
1745 Jávorszki János Pintér Mihály Csata János Mitzner János Waiderer János - - - 5
1751/52 Kovács ? Molnár Mihály Boczkó György Pecze Boldizsár Horváth József - Márton Salamon 6
1752/53 Strobel János Lapus Pál Csata János Kolcsava Tamás Szibinger József - - Stoura Antal - 6
1753/54 Strobel János Antalics Mihály Csata János Kerczel Boldizsár Szibinger József - - 5
1754/55 Strobel János Pintér Mihály Adony István** Kerczel Boldizsár *** - - - 5
1755/56**** Strobel János Pintér Mihály Adony István Kerczel Boldizsár **# - - 5
1756/57 Strobel János Pintér Mihály Pálya Ádám Kerczel Boldizsár Czimor Pál - - Jakab Salamon 6
1757/58 Strobel János Bakony Ferenc Pálya Ádám Wida József Laitner Pál - Tabis Antal 6
1758/59 Strobel János Antal Mihály Pálya Ádám Wida József Laitner Pál - - Jakab Salamon 6
1759/60 Strobel János Bakony Ferenc Pálya Ádám Vida József Laitner Pál - Tabis Antal - 6
1770/71 Strobel János Pintér Gáspár Pálya Ádám Szledik Péter**** **** Herschel Jakab 5
1771 dic.***** Gólya Ferenc Szota János
Csizmadia András

Az adatokból kitűnik, hogy a bérletet a taxalisták általában évente kötötték vagy újították meg. Néhányan megtalálták a számításukat és több éven át a faluban maradtak. Közülük is kiemelendő Strobel János, aki évtizedeken át Tura kovácsa volt. Mások csupán egy, esetleg két évre kötöttek szerződést. Sajnos ilyen eredeti kontraktus nem maradt fenn Turáról. Fent maradt viszont a közeli Ikladról, a malomról és a pálinkaházról kötött bérleti szerződés. A malomszerződésben az uraság kikötötte, hogy a molnár jól viselkedjen, megfelelő szakszerűséggel működtesse a malmot, ahol egyébként lakhatott, a kisebb hibákat azonnal javítsa meg, a bérleti díjat két részletben fizesse be, és ebben bízva a malom mellett még egy kis földet is adott a molnárnak, amin a szükségleteinek megfelelő növényeket termelhetett. 11 Hasonló jellegű a Jakab zsidóval kötött pálinkaházi/pálinkafőzési szerződés (1736. okt. 31.), amelyben külön kikötötte Kajali

Klára, hogy ..... Pálinka főzésnek pedig Vasár Napokon és Decretalis Innepeken békét hagyjon..." Megbízható együttműködés esetén Jakab még kap az uraság pusztájáról egy szekér szénának való füvet. 12

Jellemzőnek mondható, hogy az összeírók több esetben a bérlőnek nem a valóságos családi (vezeték-) nevét jegyezték fel, hanem a foglalkozását írták a keresztnév elé (Kovács, Molnár, Csizmadia). Külön figyelmet érdemel Antal Mihály esete. Pécelen, 1737. április 2.-án Ráday I. Pál özvegye, Kajali Klára az ikladi malomról bérleti szerződést kötött "... Antal Andrással másképpen Molnár Andrással... " 13 Nem nagy túlzás, ha azt állítjuk, hogy a turai molnárok közül Molnár Mihály - Antal Mihály (Antalics Mihály) ugyanaz a személy, aki az ikladi Antal András molnárral - feltehetően - rokoni kapcsolatban állt. Egyébként Antal Mihály az 1770. évi urbáriumban nem, ám az 1771. évi dicalis összeírásban háznélküli zsellérként szerepel.

A kimutatás névanyagából kitűnik, hogy a taxalisták egy része német (Strobel, Mitzner, Waiderer, Szibinger, Laitner), egy része szlovák (Javorszki, Kolcsava, Pálya) származású, kisebb részben magyarok. (A görög kereskedő és az askenáz zsidók eredetét most nem vizsgáljuk).

Már ekkor is jellemző volt, hogy az iparosok, a kocsmárosok fiai apjuk mesterségét tanulták ki és űzték felnőtt korukban. Iparos családokról beszélhetünk, mert nem csak az apa és fia, hanem a testvérek is mesteremberek lettek. Már az Antal-Molnár család­ ról írtunk, most említsük meg Kolcsava Tamás vendéglős rokonát (a kapcsolat milyenségét nem ismerjük) Kolcsava Pétert, aki 1758-63 között az ikladi belső kocsmát bérelte.14 Bár a zsidók ekkor még apjuk és saját keresztnevüket használták, mivel hivatalos vezetéknevük nem volt, aminek következtében sok hasonló nevű taxalista élhetett a Galga vidéken, mindazonáltal érdemes megemlíteni, hogy egy idős Jakab Salamon már 1728-ban, egy másik, nős Jakab Salamon (talán az előbbi fia?!) 1736-ban Ikladon, majd Aszódon élt; Jakab Herschel pedig szintén hosszú ideig a Galga menti mezőváros zsidó községének a tagja volt. 15 Tehát nem elképzelhetetlen, hogy mind Jakab Salamon, mind pedig Jakab Herschel a vidék zsidó központjából, Aszódról érkezett Turára.

A kevés számú taxalista éppenhogy megélhetett az akkor még kereskedelmi forgalommal egyáltalában nem rendelkező, önellátásra berendezkedett jobbágy faluban. Amennyiben olyan eszközre, felszerelésre vagy anyagra volt szüksége a turai úrbéresnek, amit ö nem tudott megtermelni, előállítani, vagy a helybeli mesterektől megszerezni, azt a közeli, 1761-től mezővárosi ranggal és országos vásártartási joggal rendelkező Aszódon, illetve a hasonló jogokat néhány évvel Aszód után megszerző Hatvanban vagy a pesti, gyöngyösi, jászberényi vásárokban, illetve a felsorolt településekben élő és dolgozó iparosoknál, kereskedőknél szerezhette be.

Cigányok

Tura XX. századi népességösszetételében egyre nagyobb százalékot képez a cigány/roma lakosság. Megtelepedésük kezdeteire nincsen pontos adatunk, az első hivatalos cigányösszeírásból azonban következtethetünk.

Vizsgáljuk meg tehát az 1768. évi összeírás adatait. 16 Az összeírok az alábbi cigányokat találták a faluban, akik vallásukra nézve mind római katolikusok voltak:

Turai János kovács 60 éves
Gedei Máriái felesége 40 éves
Dávid muzsikus 18 éves gyermekeik
Ferenc 8 éves
István 5 éves
Rózsa 1 éves
Turai József kovács és muzsikus 38 éves
Szénási Erzsébet felesége 36 éves
Dávid 13 éves gyermekeik
Ferenc 10 éves
Mihály 8 éves
Rozália 5 éves
Éva 3 éves
Turai György kovács és muzsikus 25 éves
Kukucska Zsuzsanna 17 éves
Szénási Márton muzsikus 40 éves
Turai Katalin felesége 40 éves
Mihály muzsikus 18 éves gyermekeik
Pál 9 éves
Imre 4 éves
Márton 1 éves
Heléna (Ilona) 13 éves
Róza 8 éves

Mindannyian Esterházy Miklós herceg alattvalói. Mind a négy család jövevény.

Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy ugyanebben az időben a szomszédos Galgahévízen cigányok: Szénási Mihály kovács (30 éves), Szénási József citerás (21 éves), valamint Szénási József (27 éves) és Szénási Márton (25 éves) katonák, mindannyian rokonságban állhatták a turai Szénásiakkal.

A korábbi összeírásokban szereplő személyek közül talán az 1699-es dicalis jegyzékben szereplő s hagyományosan a foglalkozásukról elnevezett Lakatos Gergely, Lakatos Mihály lehettek (?) cigányok, és akkor már a XVII. század végétől éltek Turán. Rajtuk kívül a kuruc katonák között találjuk, a jászok seregébe állt Turai Jánost, aki éppen lehetett az 1708-ban született és 1768-ban 60 évesnek mondott cigány kovács, Turai János apja. Mindezek azonban feltételezések, pontos, levéltárilag igazolt adatok nem támasztják alá.

Az 1770. évi urbárium

A turai uradalom évszázados majorsága mindig is korlátozta az úrbéresek gazdálkodásának a fejlődését. A határ egy jelentős része az Esterházy uraságok kezében volt, és ezáltal nem engedte meg a szántóföldek, a kaszálók bővítését. A század közepén az uralkodónak (Mária Terézia) dinasztikus háborúi kedvező konjunktúrát jelentettek az élelmiszert termelő nemesi, különösen a főúri nagygazdaságoknak. A földesurak ezért allodiális (majorsági) földjeiket állandóan növelték, s bár a kezdetleges agrotechnikával, a jobbágyok robotmunkájával megművelt földek hozama még ugyan nem jelentős, mivel azonban a hadsereg minden mennyiségű terményt felvásárolt, nagy jövedelemhez juttatta a nemességet. Ugyanekkor az országon belül békés állapotok uralkodtak, amelyek lehetővé tették a lakosság gyors szaporodását, mely növekedést az alkalmanként fellépő természeti katasztrófák és pusztító járványok csak időlegesen mérsékelték, így a megszaporodott paraszti lakosságnak a megélhetéshez egyre több földre volt szüksége, ám a feltört legelőkre, a szántóföldi művelésre befogott parlagokra, a kiirtott erdőkre a földesúr tette rá a kezét, és a majorságához csatolta, mely területeket aztán ingyen- (robot-) munkával műveltetett meg, és így szinte a teljes hasznot magának sajátította ki.

A föld népének az 1760-as évekre ez a földesúri kizsákmányolása olyan méreteket öltött, hogy felkelésekbe, lázadásokba torkollott, másrészt ugyanakkor veszélyeztette az állami adók befizetését, a hadsereg eltartását is. Ezt már az uralkodó sem tűrhette. A lázadásokat, a felkeléseket a belbiztonság érdekében ugyan leverte, ám az ország védelmi erejének biztosítása, az állami adók beszedhetőségének az érdekében hozzálátott a földesúr-jobbágy viszony szabályozásához. Az ország népe nagy várakozással tekin­ tett az úrbéres viszonyok királyi rendelettel történő szabályozása elé. Pest megye lakossága már 1766-ban értesült a hamarosan életbe lépő úrbéri rendeletről, és így pl. Tura, Galgahévíz "... lakói ekkor már csak átmenetileg, az ismeretlenül is hőn óhajtott új szabályozás bekövetkezéséig voltak hajlandók addigi szolgáltatásaikat engedelmesen tovább teljesíteni."

A hamarosan életbe lépő úrbéri rendelet pontosan megszabta a jobbágyok telekállományának, a föld minősége szerinti nagyságát (23-52 hold), az ezért szedhető, követelhető jobbágy szolgáltatások (cenzus, robot, egyéb járandóságok) mértékét.

Meghatározta egyéb téren is az uraság és úrbéri alattvalóinak a kapcsolatát. Szabályozta az úrbéri viszonyok jogorvoslati rendszerét, mindezekkel enyhítette az úrbéresek kiszolgáltatottságát. A bajok egyik legfontosabb forrásán azonban nem változtatott ez a királyi rendelet sem. Nevezetesen a települések határának csak egy részét juttatta a telkes jobbágyok kezébe, az elkövetkező évtizedekre azok növeléséről nem intézkedett, így mindez az úrbéres népesség növekedésével újabb feszültség forrásává vált. Mindez a XIX. század első felében megoldhatatlan feladat elé állította a magyar társadalmat, amelyet végül is sem az 1848-as törvények, sem pedig a jobbágyfelszabadítást deklaráló 1853-as uralkodói úrbéri pátens sem oldottak meg.

Mielőtt az egyes települések urbáriumát elkészítették volna, központilag összeállított kérdőpontok segítségével kérdezték ki a jobbágyokat az úrbéri viszonyokról. Turán 1768-ban történt meg ez az adatkérés, mely írásos anyag fennmaradt. 17 Az alábbiakban mind a kérdéseket, mind pedig a válaszokat szó szerint közreadjuk:

,,1. Vagyon-é valamelly urbariumjuk s ha vagyon minéműek és micsoda üdőtülfogva hozattatott bé?
- Miulta emlékezünk, sohasem volt valóságos urbáriumunk.

2. Ahol penigh semmi urbáriumok ekkoráig nem voltak, contraktus szerint-e avagy bevett szokás és usus szerint a jobbágyi roboták tétettek? És ollyantin robotának penighlen ideje mioltátul fogyást kezdődött és vétetett bé? Nem de nem talán az mostani contractusok előtt más urbáriumok voltak, és azok micsodássak voltának? Es mikor kezdődött mostani robotolásnak módgya?

- Valamint az előbbeni földes uraságnak, tudniaillik mélt. Eszterházy uraknak, úgy mostani urunknak, kegyelmes herczegiinknek azon régi szokás szerint adódzunk.

3. Ahol semmi urbáriumok és contractusok nincsenek, az szokott és ususban vett jobbágyi adók mibül állók; ezenföllyül mikor és mi móddal az ollyatin szokásban vett robotok kezdőttenek?
-A mi censusunk tészen 148 ft-okat 10 d-okat. Ezen füzetesben mind ekkoráig álandóképpen megtartattunk régtül fogvást.
Azon föllül culinárét praestallunk régi mód szerint: vajat itzzét nr. 40, tojást nr. 1000. Ezeknél ekkoráig egyebet nem füzettünk, hanem ha ezek a culinárék in nalura nem kévántattak, pénzül áztat szoktuk váltani: a vajnak itzéjét hol 30, hol 35 pénzen, tudniaillik follyó árrán, 10 tojást pediglen edgy garasával.

4. Minden helségnek micsoda és minémű hasznonvétele, úgy ellenben micsoda kárára szolgálló állapoti határaiban vannak?
- Köz javunknak mondhattyuk, hogy noha mélt. uraságunknak más valamire való malma nincsen, mégis, tekéntvén szegénységünket, ide való 2 kerekü malomnak fele hasznát nekünk ide cedálni méltoztatott, annak utána annak a felitül füzetünk csak 2 ft-ot. Azonkívül bírunk edgy száraz malmot, akinek hasznát magunk szükségeire fordéttyuk. - Vagyon edgy köz rétünk, ki helységünknek köz szükségére s a katonák számára
18 kaszáltunk és tartunk: terem rajta circa 30 boglya. - A magunk határán lévő erdőcske fiatalos lévén, az mélt. uraságh szükségünkre való száraz fal hol hévízi, hol valkai, hol sz. lászlói 17 erdőkrül szokott kegyesen meg engedni; egyedül plébános urunknak, tantornak és nótáriusnak a conventios fájukat pénzem vesszük, de azt is olcsóbban adgya minekünk a mélt. uraságh, tudniaillik edgy tallérjával, holott két annyiéi vehetne érette másoktul. Sőt épületre és szerszámnak való fa is, a kinek szüksége vagyon reá, minden füzetes nélkül minekünk adódik a mélt. uraságtul más határában lévő erdőkrül. - Fél esztendeig való korcsmát is bírunk, mellyel közszükségünkre fordétunk. Azon kívül esztendőnként a sört és pálinkát bizonyos limitáltt áron mélt. uraságtul meg vévén, a rajta megforduló hasznot köz-szükségünkre tarttyuk. - Határunkban búzát, tavaszt 20, kukoriczát, lent, dinnyét, kendert termesztünk. A gabonábul ki adgyuk a mélt.l uraságnak a szokott kilenczedet, úgy a tavaszibul is; kukoriczábul edgy egész ház-helyes, edgy kilát,] kenderbül 20 markot; lenbül és dinnyébül semmit sem. - Vannak azonkívül alkalmas irttvány-földeink. - Pascuum szükségünkre elegendő. - Ugy nád is vagyon. - Gubának bizonyos számát az uraság számára szedvén, szabad voltt azután az uraság erdein magunknak is szedni. - Közel lévén hozzánk Pest, Vácz, Gyöngyös, Hatvan városok, ha piaczra valamit viszünk, könnyen el adhattyuk. - Szőlő-hegye lévén Turának, vagyon minden gazdának, seőt sellérnek is szőlleje, kinek termésével, ha Isten meg áldgya, segél- tetünk. - Ezek a köz beneficiumi helységünknek. Fogyatkozási pedig határunknak, hogy fele része sovány homok, a ki maid egész vármegyében közönséges.

5. Hány és micsodás szántóföldeket és réteket egész házhelyes jobbágy bír, egy hold föld hány posonyi mérőre való, és a réteken maga idejében sarjút kaszálni lehett-é?
- Holdok számára nem szólhatunk, hanem edgy egész helyes gazda őszit és tavaszit el vethet nálunk 31 p. mérőt minden esztendőben.
Rétünk vagy kaszállónk határunkban vagyon, a hol egész ház-helyesnek, ha nedves a kikelet, és az után is gyakran meg ázzik, megterem 8 szekér szénája. Sarjut nem szoktunk kaszálni, mivel azután marhajárónak engedtetik.

6. Egy-egy jobbágy által hány napi és minémö robot, mennyi számú vonyó marhával eddigien az uraságnak tétetődött, és az mentek az jövetelekkel az jobbágyoknak számláltatott-é az robotában, vagy sem?

- Mi illeti robottáinkat, abban olly rend tartatik, hogy az uraság táblája 2 vetőre lévén ki szabva, azt tartozunk meg szántani, bé vettni és föl arattni. Mellynek minden szántását vetésével edgyütt 2 nap alatt szoktuk ell végezni. És ugyan az eöszit 2 nap alatt le arattyuk, a tavaszt pedig le kaszáilyuk és 2 nap alatt bé hordgyuk. Kaszálláskor méh. uraság itt lévő réttyeit mi fél nap alatt szoktuk le kaszálni és azt bé hordani. Ezenkívül a mélt. uraságh Kürthy pusztájára minden esztendőben 15, néha 20 kaszást, némellykor több s kevessebbet adunk, kik hol két, hol három napp alatt ott kaszálunk; annak utánnaföl gyűittyük, és vége lévén désmának, ottan helyben bé hordgyuk.

Minden esztendőben edgyszer az uraság engedelmibül a királyi soónak Pestre való hordására hol Szolnokba, hol Szegedre minnyájan edgyszersmind járunk, hogy azzal is szükségünket segélthessük. Szegedi utunk 2 hetet, szolnoky pedig leg alább edgy egy hetet el viszen, és így az alatt is a robottátul szabadok vagyunk a szekér-munkátul, gyalogul azonban szolgálatot teszünk.

Ezen időkön kívül olly rend tartása vagyon az uraságnak, hogy szükségéhez képest az uraság munkájának minden dominiumbeli helységtül, s aszerint magunktól is, edgy, vagyis néha 2 soros szekér, azon kívül gyalog munkára az helységünknek erejéhez képest a proportione 4 vagy 5 gyalogh ember is rendeltetik, a kik csak edgy napot szolgálnak és minden második nap mások által föl váltanak. Ezek szoktak az épületekhez, ha vannak, 21 szükséges materiálékat, tégla-, kemencze is sörházhoz való fát hordani és egyéb szükségessekre is applicáltattni, a gyalogok pedig a kerteknek bé kerítésére, épületeknek reparátiójára, favágásra, úgy méh. uraság ide való szőllőjének és komlós kertnek mívelésére rendeltettni.

7. A kilenczed eddighlen és micsoda időtől fogyást mikbül adatott és azon kilenczednek ki adása azon vármegyebéli más dominiumokban szokásban vagyon-é? És miket még az jobbágyság, más adó feiben esztendőnkinti maga földes uraságának adott, és jelessen az adók és ajándékok az földes úr által akár kész pénzben, akár naturálékban mibül állók: - Gabonábul, borbul mélt. uraságnak a kilenczedet régi mód szerint szoktuk kiadni, kukoriczául pedig a helyett edgy egész ház-helyes gazda edgy p. kilát, kenderbül 20 markot és káposztábul hetedet, len és dinnyébül semmit.
Az adó füzetesünket márföntt megjelentettük.
Ajándékot semminemű titulus alatt a mélt. uraságnak soha nem adtunk s nem is kéreltetik tülünk. Mennyegzői s egyébb, másut szokott ajándékot sem szoktunk adni, hanem a diaetalis taxát in fi 36 meg adtuk.
Sőt dicsekednünk kölletík mélt. uraságunkkal, hogy akár melly szükségünkben, de kivált terméketlenség idejében gabonával, mindenkor uj feiben, minden interes vagy annak feiben tejendő szolgálat nélkül segéltetünk.

8. Hány puszta ház helyek vannak minden helségben. melly időtül fogvást, és mi okbul pusztultak el, és ki által birattanak?
- Istennek hála nincsen helységünkben puszta liázhely. Urunknak birodalma inkáb megszaporitott bennünket.

9. A jobbágyok szabadok-é, vagy örökösek?
- Örökös jobbágyok vagyunk."

Ezek után ismerkedjünk meg Tura 1770. május 28-án közzétett urbáriumával. 22 Az előnyomtatott és az egész országra érvényes általános szabályok mellett a Turát érdeklő adatok a következők:

nagysága részint 1100, részint 1200 négyszögöl = 1 hold és II. osztályú;

saját szekérrel, boronával és ekével;

- Rendelkezik az urbárium a parasztok borkimérési lehetőségéről, Szt. Mihály

(szeptember 29.) és Szt. György (április 24.) között a jobbágyok saját borukat árulhatják;

- A községnek nincsen külön földje, jövedelme mindössze 33 szekér széna.

Az urbárium részletes pontossággal felsorolja az egyes úrbéresek kezén lévő földeket s szolgáltatásuk mértékét. A számok rengetegében nem könnyű az eligazodás, ezért előbb közöljük a névsort, majd ezt követően az összesített adatokat elemezzük.

Seress Imre 1 8/32 telkes Szilágyi Mihály 24/32 telkes
Pászti Imre -"- Maczkó Mihály -"-
Szabó Ferenc -"- Pecze Illés -"-
Tóth Miklós -"- Benkó András -"-
Kiss János -"- Szántai Miklós -"-
Horváth György -"- Baláss Tamás -"-
Rácz István 1 egész telkes Galyó Gergely -"-
Tóth András -"- Surján János -"-
Pethő János 24/32 telkes Kiss Pászti György -"-
Sima Albert -"- Lévai Mátyás -"-
Csörgi András -"- Kajtor Péter -"-
Csörgi Pál -"- Battha Albert -"-
Pásztor Gergely -"- Varjú Jakab -"-
Fiass Gergely -"- Pecze János -"-
Kiss Tóth András -"- Kurucz Urbán -"-
Szabó János -"- Molnár István -"-
Benke Gáspár -"- Molnár Jakab -"-
Lovász Mihály -"- Molnár Ferenc -"-
Vass Imre -"- Pecze Gergely -"-
Seres Demeter -"- Maczkó István -"-
Vida József -"- Battha András -"-
Kiss András -"- Molnár György -"-
Nagy Gergely -"- Mészáros János -"-
Morvai János -"- Benke György -"-
Vaskó György -"- Pászti Mihály -"-
Sára András -"- Lukács János -"-
Fekete Gólya István _"- Nagy Tóth Ferenc -"-
Kiss Mihály -"- Nagy Tóth Pál 16/32 telkes
Sáfrány János -"- Molnár János -"-
Szilágyi István -"- Nagy János -"-
Pásztor Pál 16/32 telkes Köles András 16/32 telkes
Zselyi Máthé -"- Morvái Ferenc -"-
Molnár Pálinkás István -"- -"- Kutthi Mihály -"-
Bagoly Albert -"- Mészáros Józsefhé -"-
Maczkó Antal -"- Seress József -"-
Kiss Ferenc -"- Pálinkás András -"-
Maczkő András -"- Bagoly István 8/32 telkes
Battik Simon -"- Lukács Márton -"-
Ballá Pál -"- Lukács István -"-
Balogh János -"- Jager Jakab -"-
Gressó Márton -"- Lukács József -"-
Ifiu Király János -"- Csorba István -"-
Király András -"- Szűcs Imre -"-
Pásztor András -"- Guba János -"-
Sára Pál -"- Tátos János -"-
Seress János -"- Jenéi Mátyás -"-
Kiss Pál -"- Tóth Mihály -"-
Pázmándi István -"- Dussa János -"-
Lantos Pál -"- Lantos Sándor -"-
Sára Mátyás -"- Gólya Márton -"-
Szaszkó Albert -"- Dussa József -"-
Marinka Lőrinc -"- Madari József -"-
Tóth Ádám János -"- Poberaj Pál -"-
Tóth Ádám György -"- Antal Márton -"-
Kovács Benedek -"- Antal Mihály -"-
Sipos Albert -"- Tóth Geczi Jakab -"-
Balogh Mihály -"- Szaszkó Ferenc -"-
Öreg Dussa János -"- Korsós Márton -"-
Öreg Király János -"- Pulics András -"-
Gólya Gergely -"- Vida János -"-
Gólya János -"- Bassa István -"-
Ifiu Gólya István -"- Battha János -"-
Gólya Ferenc -"- Balogh Gáspár -"-
Győri András -"- Poberaj Márton -"-
Lakó János -"- Csörgi Mihály -"-
Bagoly Gáspár -"- Tamás -"-
Szabó Imre -"- Balogh Miklós -"-
Király István -"- Dolányi Márton -"-
Vaskó Imre -"- Sallai Varga János -"-
Vida András -"- Benkó Miklós -"-
Maczkó Ferenc -"- Kovács József -"-
Lévai András -"- Dobrovinya János -"-
Köles Pál -"- Juhász Mihály -"-
Sára Lőrinc -"- Szántai Gáspár -"-
Kádár Farkas -"- Lakó Simon -"-
Marinka István -"- Ifiu Kovács György -"-
Fiass Mihály -"- Varjú Ferenc -"-
Pázmándi Gábor -"- Köles István -"-
Öreg Kovács György -"- Batthik Berta (lan) -"-
Csányi Miklós -"- Csányi József -"-
Csányi Mátyás -"- Dolányi Pál -"-
Battik István -"- Bagoly János -"-
Horváth István -"- Dussa Pál -"-
Dolányi Ferenc -"- Szakai János -"-
Kajtor János -"- Tóth János -"-
Zachari Gergely -"- Zselyi István zsellér
Lovász István zsellér Balogh András zsellér
Hajdú Tóth György -"- Dolányi János -"-

A neveket szöveghűen közöljük. Némely eltérést találunk az egyes családneveknél (pl. Surján = Surányi, Zachari = Zakar, Dobrovinya = Dobronyai), mindezek azonban nem jelentenek jelentős módosulást.

A jegyzék azért is fontos, mert a XVIII. századnak erre a szakaszára lezárult a nagy belső vándorlás, kialakult az a paraszti lakosság, amelynek leszármazottai mindmáig közöttünk élnek. Mindazonáltal majd éppen az 1771. évi dicalis összeírásnál vizsgáljuk meg, hogy a falu népességváltozása végérvényesen nem állt meg, a belső mozgás tovább folytatódott és sohasem szűnt meg, az üteme viszont lelassult.

Az úrbéres jogállást tekintve a következő a helyzet Turán 1770-ben: figyelmet érdemel mindenekelőtt, hogy az urbárium 174 jobbágyot és csupán 5 (nyilvánvalóan házas) zsellért tüntet fel. Mindez nem azért meglepő, mert hogy az 1741-es dicalis összeírással összevetve 130-ról 179-re növekedett az úrbéresek és ezen belül 77-ről 174-re a jobbágyok, hanem miképpen csökkenhetett 52 főről 5 főre a zsellérek száma, amikor az egész országban és a Galga mente más településeiben is pontosan az ellenkező folyamat játszódott le?! Erre majd a következő dokumentum ismertetésénél keressük meg a választ. Tehát az összes úrbéres száma 179 fő, ezen belül a jobbágyoké 174, 97%, a zselléreké 5, 3%.

A jobbágyok közül
6 fő, az úrbéresek 3%-a rendelkezett 1 8/32 telekkel  
2 fő, az úrbéresek 1 %-a rendelkezett 1 egész telekkel.  
49 fő, azúrbéresek 27%-a rendelkezett 24/32 telekkel.
65 fő, azúrbéresek 36%-a rendelkezett 16/32 (fél)telekkel.
52 fő, az úrbéresek 26%-a rendelkezett 8/32 (negyed v. fertály) telekkel.
Zsellérek
5 fő, az úrbéresek 3%-a  

Ezek után azt tekintsük át, hogy az egyes, a fent közölt teleknagysággal rendelkező jobbágyok kezén mekkora földterület volt használatban.

Teleknagyság Belsőség p. m. tól-ig Szántó holdban Rét kaszásban tól-ig Kiegészítés holdban tól-ig
1 8/32 5-7 32 16/32 7 16/32-8 16/32 1 16/32-2 16/32
1 3-5 26 6 16/32-7 16/32 16/32-1 16/32
24/32 3-8 19 16/32 3-5 16/32 16/32-3
16/32 2-6 2/4 13 1 24/32-4 0-2 8/32
8/32 2-4 6 16/32 1-2 8/32-1 16/32
Zsellérek 1 ?* - - -

* Egy főnek (Zsely István) 2 2/4 nagyságú a belsősége.

A fenti táblázatot elemezve megállapíthatjuk, hogy jelentős nagyságú belsőséggel rendelkeztek az úrbéresek, tehát a falu meglehetősen terjedelmes volt, hiszen egy pozsonyi mérős beltelek elérhette a 600 négyszögölt. Tehát az udvar mellett kiterjedt kertek is léteztek, amelyek részben szérűskertek, részben pedig - minden bizonnyal - intenzíven használt kertek voltak, ahol a helyi szükséglet mellett árutermeléses zöldség- és dinnyetermesztés, esetleg dohánytermesztés is folyhatott.

Azért az is szembetűnő, hogy kevés jobbágynak volt 1 egész vagy annál nagyobb telke, a túlnyomó többség ezeknél kisebb kiterjedésű, amely a telkek aprózódását jelentette. Ez viszont összefüggésbe hozható az úrbéres lakosság megszaporodásával. Egyébként erre utalnak a jegyzékben megkülönböztetésnek szánt öreg és ifiú elnevezés is.

Azt is fontos tudni, hogy mivel a belsőség és a kaszáló rétek különböző nagyságúak voltak, az uraság kiegészítést (szántó holdban) adott.

Ez a kiegészítés a fenti eltérés szerint egyénenként más és más volt. Továbbá a 16/32-esek közül, akinek 4 kaszás rétje volt, az nem kapott kiegészítést. Ugyanakkor a 8/32-eseknél csak azok kaptak kiegészítést, akiknek 2 kaszásnál kisebb rétjük volt. Az 1 8/32-eseknél amennyivel kisebb volt a belsőség, annál nagyobb, illetve több kaszás réttel rendelkeztek.

A közölt adatok alapján az úrbéresek kezébe az alábbi földterületet adta az uraság:

Jobbágytelkek darabszáma 105
Belsőség pozsonyi mérőben 610 1/4
Szántóföld - holdban 2414 16/32
Rét - kaszásban 605 14/32

A jobbágyok adózását a jogállásuk, illetve a teleknagyságuk szerint határozták meg. Az urbárium szerint 1 telkes jobbágynak évente 52 marhás vagy 104 nap gyalog robotot kellett teljesíteni. Az ettől eltérőknek a következő a robotterhe:

1 8/32-esek 65 vagy 130 nap
24/32-esek 39 vagy 78 nap
16/32-esek 26 vagy 52 nap
8/32-esek 13 vagy 26 nap
a zsellérek 18 nap

Tura falu összesen 4745 marhás vagy 9580 gyalog ingyen munkával tartozott földesurának.

Pénzbeli adóterhei egységesek a jobbágyoknak és zselléreknek. Minden úrbéresnek, függetlenül a telek nagyságától vagy hiányától évi 1 Ft cenzust (mondták árendának is) fizettek, amelyet a falu bírójának kellett összeszedni és egy összegben átadni az uraság megbízottjának.

A természetbeni adózás a következő volt:
Tűzre való Fonás Kifőzött vaj Kappan Csirke Tojás
fa - ölben fontban iccében darabban
1 telkes jobbágynak 1 6 1 2 2

Természetesen, akinek több földje volt, az arányosan több, akinek kevesebb, sebb mennyiséget szolgáltatott be. A zselléreknek nem kellett természetben adózni.
Mindezeken felül volt még a legfontosabb adó, a kilenced, ami a mindenféle termésnek és az állati szaporulatnak a kilencedik tizedét jelentette. A kilenced szintén csak a jobbágyokat terhelte.

A kiegészítés földterülete után nem kellett kilencedet adózni (ennek összt 128 8/32 hold).
A roboton és a kilenceden felüli földesúri adó tehát összesen a következő volt:

Árenda (census) forintban 178
Fa - tűzre - ölben 105
Fonás - fontban 537 1/2
Kifőzött vaj - iccében 105
Kappan - darabban 182 1/2
Csirke - darabban 182 1/2
Tojás - darabban 1095

A jobbágyszolgáltatások teljesítéséről, azok behajtásáról nincsenek adataink, ám -feltételezhetően - a fentiek szerint történtek az elkövetkező évtizedekben.

Az országos átlag szerint általánosan jellemző, hogy ahol a falunak több, kisebb és ráadásul helyben lakó földesura volt, ott az úrbéresek helyzete, életviszonyai rosszabbak, míg a főúri birtokon élőké, ahol csak elvétve fordult meg az uraság, ott jobbak voltak. Ha Turát a Galga menti Domonyhoz vagy Galgagyörkhöz, de még Aszód mezővároshoz hasonlítjuk, akkor a fenti állításunk teljesen indokoltnak mondható, tehát az itt lakók kedvezőbb úrbéri viszonyok között éltek.

 

Az 1771. évi dicalis összeírás

Az 1770. évi urbárium elkészítése után egy évre rá készítették el Tura dicalis összeírását. 24 A kutató bizony zavarban van, amikor összeveti a két dokumentumot, mert sok különbözőséget talál, amire más írásos emlékek hiánya miatt nem nagyon talál magyarázatot.

A legnagyobb problémát a családfők jogállásának a meghatározásánál találunk. 1770-ben 179, 1771-ben 186 a családfők száma. A növekedés természetes folyamat, ráadásul az 1771. összeírásban 4 iparost is felsorolnak a zsellérek között. A családfők további összetétele:

 

Jobbágy 118 fo
Özvegy családfo (feltehetoen jobbágy) 36 fo
Házas zsellér 17 fo
Hazátlan zsellér 15 fo

Amíg tehát 1770-ben 174, az úrbéresek 97%-a jobbágy és csak 5 (3%) zsellér, 1771-ben 32 fő (17%) zsellér. Ilyen nagy belső népmozgás nem történhetett egy év alatt. Itt egy értelmezési problémával állunk szemben, vagy pedig az 1771. dicalis összeírás során (amely bevallás alapján történt) történhetett pontatlan adatközlés. Itt szükséges megjegyezni: a hazátlan zselléreket nem önálló családfőként, hanem valamelyik úrbéresnél lakóként, az is lehet, hogy családhoz tartozóként (az adatokból ezt nem lehet kiolvasni) tüntették fel.

Nagyon meglepőnek tartjuk azt is, hogy az 1770-ben szereplő 179 családfő közül 24 (13%) már nincsen az 177l-es listán. Ugyanakkor az 1771. évi dokumentumban pedig 26 (14%) olyan családfőt találunk, akik nincsenek az 1770. évi urbáriumban. Egy esztendő alatt meghalhattak, el- és beköltözhettek, mindazonáltal túl nagynak találjuk ezeket a számokat, s mivel nem tudjuk e jelentős változások dokumentálható okát, a pontatlan (ám az is lehet, hogy mindez szándékosan történt) adatfelvételt hibáztatjuk mindezekért. Az nyilvánvaló, hogy az urbáriumban csak a föld népét szerepeltették, így aztán a két iparos Csizmadia (János és András) nevét nem találjuk, az viszont már elgondolkodtató, hogy az 1771-ben falu bírájának és jobbágynak feltüntetett Mészáros Mihály neve 1770-ben nem szerepel.

A XVIII. században az 1771. évi dicalis összeírás az utolsó (ami fennmaradt!), amely a falu gazdasági viszonyait részletesen bemutatja. Elemzését fontosnak találjuk, mert egyrészt bemutatja azt a fejlődést, amely 1741-től dokumentálható és egyben ábrázolja azt az állapotot, amelyre a török kiűzése után szűk egy évszázad alatt Tura község eljutott. Az összehasonlítás érdekében az 1741-es viszonyok bemutatásánál alkalmazott gyakorlatot járjuk végig.

Az igás állatok számában és összetételében korszakos változás történt.

Igás állatok

Állat Igás, fogatos Uzsorás Összesen %
darab
Ökör 324 22 346 45
415 2 417 54
Tehén - 4 4 1
Összesen 739 28 28

Jelentősen megszaporodott tehát az igás állatok száma, amely azt jelentette, hogy 1 családra 4 vonó jószág jutott. Tovább csökkent az uzsorás állatok száma (4%), ez egyébként nem jellemezte a turai állatállományt. Igen nagy változás, hogy már több a ló, mint az ökör (illetve egyéb szarvasmarha) és ez a váltás az ezt követő évszázadban tovább folytatódott, melynek eredményeként az erős, de lassú ökrösfogatok kiszorultak a termelésből.

Az 1770-es urbárium az igás robotot a jobbágynak saját négyes ökrösfogatával írta elő. Az egyes családfők birtokában lévő igás állat-állományt vizsgálva azt kell megállapítani, hogy nem a négyes ökrösfogat, hanem inkább a kettes ökör és főleg a kettes lófogat a jellemző. Hogy ilyen állatösszeállítással miképpen valósították meg az urbárium előírását, azt nem tudjuk.

A részleteket vizsgálva a következő statisztikát kapjuk:

A vonó állatok megoszlása

Ökör (uzsorás is) Ló (uzsorás is)
Nincs állata 1-2 3-4 5-6 7-10 11- Nincs állata 1-2 3-4 5-
Családfő 86 51 32 11 1 2 27 75 77 4
% 47 28 18 6 1 15 41 42 2

Azt már más helyen jeleztük, hogy az állattal nem rendelkezők száma nem ilyen nagy, mert akinek nem volt ökre, lehetett lova és fordítva. Az viszont biztos, hogy 4 jobbágy, 3 özvegy és 12 zsellér semmiféle igavonó állattal nem rendelkezett. A 183 családfőnek ez a 10%-a. Gondjaikat csakis az uzsorás állatokkal oldhatták meg.

A legtöbb igavonóval az alábbi úrbéresek rendelkeztek:

Úrbéres Ökör
- darab -
Tóth Miklós 12 4
Pászti Imre 10 4
Seress Imre 8 4
Fiass György 6 5
Horváth György 6 4
Tóth András 6 4
Vaskó György 6 4
Lukács János 2 6

A fejőstehén állománya 1741-hez képest ugyan gyarapodott (270 db), csakhát a népesség is jelentősen megnövekedett, aminek következtében az egy családra jutó állomány átlaga csökkent: 1,5 db/család.

Fejős tehenek a családoknál:

Nincs állata 1-2 3-4 5-
darab állata van
Családfő 38 140 2 3
% 21 76 1 2

A fejős tehenek családonkénti megoszlása szinte alig változott.

Jelentős módosulás történt viszont a sertéstenyésztésben. Összesen 150 db öreg sertést írtak össze, amely több százas tenyészetet takar. A családonkénti átlag 1-3 db, amely jelzi, hogy a sertéshús a népélelmezésben kezdi felváltani a marhahúst. Egyéb­ ként még 105 család nem, de 78 már tartott anyaállatot. Molnár Jakab 5, Sáfrány János, Pecze Éliás és Seress Imre 4-4 darabot tartott az óljában.

Egyes családoknál ismét kedvelt lett a juh és a kecsketartás. Összesen 225 db te­nyészállatot írtak össze. A legtöbb állattal a következők rendelkeztek:

Fiass György 35 db Morvai János 20 db
Horváth György 30 db Pecze János 20 db
Kovács Benedek 25 db Vaskó György 20 db
Molnár István 25 db

Az állatok rideg, tehát egész éven át a legelőn tartására nincsen adatunk. A XVIII. századtól kezdődően legfeljebb a nyári időben alkalmazhatták ezt. Jobbára azonban az istállóban tartották és a pásztorok (gulyások, kanászok) naponta hajtották ki a legelőre az állatokat.

Gyarapodott a méhkaptárok száma (55 db), 8 db pálinkafőző üstöt is összeírtak, amelyekben gabonapálinkát főztek.

A szántóföldi növénytermesztésre utaló adatok csekélyek. A családfők 4375 p.m. őszi és 1654 p.m. tavaszi gabonával rendelkeztek. Ezt úgy is értelmezhetjük, hogy ennyi p.m. föld volt a kezükben. Egy hold földbe 2 p.m. mag kellett. A gabonamennyi­ség alapján 3014 hold földdel rendelkeztek a turaiak, amely mennyiség szinte teljesen megegyezik az urbáriumban feltüntetett területtel: kerekítve 610 hold belsőség + 2414 hold szántó = 3024 hold).

Az összeírás 1728 urna bort tüntet fel, amely ellentétben az 1741. évivel, akkor 140 urnát jegyeztek fel, a valóságos állapotokat tükrözi. A szőlőtermesztés, a bortermelés -a kedvező természeti adottságokhoz igazodva ekkorra már - a turai paraszti gazdálkodás számottevő ágazataként működött. Mindössze 18 családfőnek nem volt bora (szőlője). A legkevesebb bormennyiség 2 urna, ám egyesek tekintélyes mennyiséget őriztek hordóikban:

Tóth Miklós 50 urna Pecze János 30 urna
Horváth György 40 urna Sára András 30 urna
Maczkó Mihály 40 urna Seress Imre 30 urna
Pecze Éliás 35 urna Tóth András 30 urna
Sáfrány János 35 urna

A bortermelés nagysága alapján megkíséreljük megbecsülni a szőlőterület kiterjedését. Ugyanis ha az ekkor elfogadott arányértéket vesszük, akkor 2 urna bortermést 1 kapás szőlő (200-300 négyszögöl) terméséből lehetett előállítani. Ha a minimum értéket, tehát a 200 négyszögölt vesszük, akkor is tekintélyesre növekedett a szőlő területe: összes bor 1872 urna, ez = 891 kapás szőlő, ez 178200 négyszögöl, vagyis 149 hold (1200 négyszögöl). Ha a kapás szőlő középértékét - 250 négyszögöl - vesszük, akkor pedig 186 magyar hold; a maximum érték (300 négyszögöl) esetében pedig 223 hold. Azért közöltük mindhárom értéket, mert nincsen pontos adatunk arra vonatkozóan, hogy Turán a XVIII. században pontosan mekkora területet jelentett az 1 kapás szőlő.

A kis terjedelmű erdő éléséről nincsen adatunk, feltehetően léte nem játszott fontos szerepet a helyi gazdasági életben, hiánya azonban annál nagyobbat.

Az összeírás megemlíti még, hogy a községben van 3 műhely (nincsen megnevezve, de feltehetően a kovácsműhelyről, a mészárszékről és a malomról van szó). A kocsma jövedelme pedig évente 89 Ft.

A mindennapi élet eseményei

A település mindennapi életének eseményeit sajnos nem tudjuk részletesen felidézni. A fennmaradt írásos emlékek elsősorban a gazdasági élettel, különösen pedig az adózással, a föld népének szolgáltatásaival kapcsolatosak. Ezeket dolgoztuk fel, amikor Tura gazdasági-társadalmi helyzetét és annak változásait mutattuk be. Az alábbiakban ezt a kört bővítjük. A megmaradt és felkutatott adatok segítségével még árnyaltabban próbáljuk ábrázolni a XVIII. századi falu mindennapi életét.

A megyei közgyűlések jegyzőkönyvei azt rögzítették, hogy Tura falunak - a földesúri és egyházi szolgáltatásain kívül - milyen terheket kellett vállalni a megye, az ország (a Habsburg birodalom) érdekében, és milyen feladatokat kellett megoldani a hadsereg fenntartásáért. Vegyük ezt sorba, időrend szerint:

- Baitag István főkomisszárius és Magócsy Mihály szolgabíró 1716-os nyugtája szerint Tura az Althann ezred tisztjeinek az eltartására 61 Ft 34 dénárral többet fizetett akelleténél, amit jóváírtak a falunak. 25

- 1718-ban a téli szálláson lévő katonák eltartásához szükséges dikákat összeírták a hivatalos személyek (1 dica = 4 Ft). - Turának is fizetni kellett. A falunak meghatározott dica összegén felül a molnár 2, a kovács 1, a mészáros 1 1/4 dicát fizetett.26 Egyébként a megyében a téli szálláson lévő Rabutin könnyű lovas ezred ellátásához 200 forint előleget utalt ki a megye, amelynek nagyobbik részét a jobbágyok fizették meg. Azt is tudjuk, hogy ekkor a tiszteknek mennyi volt a járandósága: ezredes 400, alezredes-kapitány 250, őrnagy-kapitány 150, kapitány 100, hadnagy 50, zászlótartó 30 Ft. 27

- A katonaság és az őket eltartó lakosság között több ízben ellentétek keletkeztek. így például 1718-ban Turán a Khevenhiller ezred egyik századának írnoka 2 forinttal többet fogadott el, mint ami járt volna neki, ám ez rágalom - állította az ezredes - azt az összeget írnoka ajándékba (!) kapta. 28

- Az ilyen és ennél még nagyobb kihágásokban lehetett valami, mert a vármegye és a katonaság tisztjei 1725-ben megegyeztek: a "turai... kihágások miatt kártérítést nem fizetnek." 29 Erre utal a megyegyűlés 1728-ban tett megállapítása, mely szerint levelet írtak herceg Savoyai Jenő főparancsnoknak, amelyben elismeréssel szóltak a megyében állomásozó Lenthier és Schuvirej ezredessel való kapcsolatukról, amely sokkal jobb, mint a régebben itt tartózkodó Cordua ezred tisztjeivel volt. 30

Nagyon fontos és nagy feladatnak bizonyult a megyében állomásozó katonaság elszállásolása. Ezzel kapcsolatban több adat is fennmaradt.

- A Lenthier és a Maximilian Stahrenberg ezred tisztjei közül 1728-ban Monticca kapitánynak a szálláshelyéül Turát jelölték meg. 31

- 1731-ben a szadai (?) kapitányt szállásolták el Turán. 32

- Ugyanebben az esztendőben Szentignon ezredes és kísérete számára szállást adó falunak jóváírták az ellátást, a törzstiszteknek kijelölt helyeken biztosítottak kvártélyt, elrendelték: minden falu adjon a maga tisztjének tűzifát, szénát és zabot. A tisztek és törzstisztek egyik szálláshelyéül Turát jelölték meg. 33

- Turáról 1731-ben Szentmártonkátára helyezték a szállásmestert. 34

- Egy év múlva a Mercy ezred tisztjei közül november 1-től a zászlós szálláshely Tura. 35

- 1736-ban közzétették a katonaság elhelyezésére és eltartására vonatkozó adatokat, ez megyei szinten 1478 porció. - A kapitányok századukkal 165 porciót kaptak. Az egyik kapitány szálláshelye Tura. - Ugyanebben az évben a kisebb egységek elhelyezését is rögzítették. Ezek szerint a turai kapitány hadnagya Tótgyörkön, a zászlótartó pedig Domonyban kapott szállást (és természetesen teljes ellátást). 36

- Az esztendő végén a megye tisztviselői és az itt állomásozó bajor ezred tisztjei együttesen kidolgozták a közkatonák ellátásáról készített tervezetet. Az egyik szolgálati hely Tura. Az ellátási rend pedig (vázlatosan) a következő: a katona

Nemcsak a katonaságot kellett a megye lakosságának ellátnia, hanem az országgyűlési költségekre is taxát vetettek ki. Ebben a nemeseknek is részt kellett vállalniuk. 1728-ban Turán Kovács Istvánt nevezték meg. 38

A kisebb határvitákról is maradtak fenn adatok. A jobbágyok közötti elszántások évszázadokon át megtörténtek, ezek vitájában mindig a bíró (törvénybíró) döntött. A falvak közötti hasonló perek azonban a vármegye hatáskörébe tartoztak.

Már ekkor is létezett elkülönített, a föld népe számára tiltott földesúri vadászterület. 1732-ben ez a következő: Budai úton felül a hévízi Határ útig és a Bánya völgyig. 41

A falu gyámügyeinek intézésébe enged bepillantást két irat: - Tassy Mária néhai férjétől, Szabó Jánostól született gyermekeinek gyámja követeli, hogy Szabó István turai plébános mondjon le gyámi jogairól; 42 Tassy István tiltakozik a megyénél, hogy a turaiak beavatkozzanak a család magánéletébe. 43

A közbiztonságra nagyon vigyáztak a faluban. Jó példa erre az 1737-ben történt turai zavargás (okát, milyenségét nem ismerjük) felszámolása. A zavargás vezetőjét, Pálffy Miksát a turaiak üldözés közben a felszentelt templom temetőjében fogták el. Ezzel ugyan megsértették a váci káptalan jogát, ám -a megyegyűlés véleménye szerint - a felségsértéssel vádolt személy nem vehető egyházi védelem alá, tehát a turaiak helyesen jártak el és Pálffyt át kell adni a budai parancsnoknak. 44

Egészségügyi viszonyok

Tura egészségügyi viszonyairól csak áttételes ismereteink vannak. A XVIII. században a falu a váci járáshoz tartozott, amikor a legközelebbi város a század közepétől Aszód és a szomszédos Heves megyéhez tartozó Hatvan mezővárosok voltak. Csak ezekben a városokban létezett ekkor képzett orvos, és kitanított bába. 45 Patika azonban ezekben a településekben sem volt.

A falu népének az egészségéről tehát - hivatalosan - nem gondoskodott senki. Az egyszerű emberek ismeretében legfeljebb az apáról-fiúra öröklődő népi gyógyászat élt, a füves asszonyok által készített és ajánlott "gyógyszereket" alkalmazták, a szüléseknél a tapasztaltabb, idősebb asszonyok segédkeztek. A higiénia ismeretlen fogalom még ekkor. Mai gondolkodásunktól kicsit idegen az a megállapítás, mely szerint ezekben az időkben nem sok különbség volt a humán gyógyászat és az állatorvoslás között. Mint láttuk, szakképzett emberek egyik területen sem voltak, csupán a népi gyógyászat próbálkozott úrrá lenni a betegségek felett, bizony kevés sikerrel. Természetesen a közeli hozzátartozó elvesztése, halála akkor is megviselte az embereket, ám mélyen vallásos világképük, mely hitt a túlvilágban, könnyebben átsegítette a bajokon őket. Az állatok elhullása, egy-egy pusztító állatjárvány értékítéletükben talán még nagyobb tragédiának számított, hiszen nem csupán a faluközösség egy-egy tagjának az elvesztése történt, hanem az egész falu léte forgott veszélyben.

Az egyházi anyakönyvek adnak gyér felvilágosítást Tura falu XVIII. századi egészségügyi állapotairól. Most ezeket vizsgáljuk meg:

Azt más helyen bemutattuk már, hogy ebben a században idegen katonaság pusztítása, háború nem akadályozta a falu fejlődését, csupán (!) a nehéz munkával, a természeti csapásokkal, és a pusztító járványokkal kellett nap, mint nap megküzdeni a föld népének.

A turai természeti csapásokról nem maradtak fenn feljegyzések. Ezért az országos adatokat vettük figyelembe, amelyek helyi hatását nem tudjuk bizonyítani, csupán feltételezzük:

1709-1710 pestisjárvány
1711-1712 sáskajárás, marhavész
1718 szárazság
1722 sok eső, nagy károk
'727 nagy hó, a farkasok megtámadták a gulyákat, az embereket
1738-1740 pestisjárvány
1741 hideg tél, ínség
1753 rossz termés, ínség
1768 nagy árvizek
1774-1775 kemény tél, nagy árvizek
1725 kevés eső "... ősszel a Duna úgy elapadt, hogy által lehetett gázolni "
1780 éhínség
1782 országszerte májusi fagyok, szárazság, sáskajárás
!790 szárazság, kevés termés (5 véka vetés, 15 véka termés)
1795 nagy tél
1798-1799 évszázadok óta nem tapasztalt hideg volt a tél, árvizek 46

Az 1709-1710-es pestisjárvány és a kuruc háború néppusztító hatását már bemutattuk. A halotti anyakönyv segítségével az 1738-1740-es pestisjárvány méreteit szerettük volna felidézni, ám a pontatlan anyakönyvezés ezt alig teszi lehetővé. 47 Az 1738-as évben például csak június 10-től vezették be az elhaltakat. Bár az is lehet, hogy öt hónap alatt nem halt meg senki (?!). Érdekes, hogy a század első évtizedeiben a csecsemő korú halottakat nem anyakönyvezték. A halált kiváltó betegség okát akkoriban még nem tüntették fel, így tehát a pestisjárványt csak úgy állapíthatnánk meg, ha kiugróan magas lenne az elhaltak száma. Ezzel szemben 1738-ban 5, 1739-ben 7, 1740-ben 21, 1741-ben 6, 1742-ben 15 halottat regisztráltak. Bár az 1740-es 21 fő halott valóban kiugróan magas szám, de akkor mivel magyarázzuk, hogy 1745-ben (ekkor nem volt országos járvány) 35, 1752-ben pedig 52 turait temettek el. Ezek a számok is mutatják, hogy helyi járványok is lehettek, amelyek válogatás nélkül szedték az áldozatukat. Az alábbiakban egy-egy év halálozási adatait kicsit részletesebben mutatjuk be:

Az 1746. év halálozási adatai:

0-1 1-2 3-5 6-10 11-15 16-20 21-30 31-40 41-50 51-60 60-
1 - 1 1 3 1 3 1 -
Férfi - - 1 1 3 2 3 -
Összes - 1 - 2 2 3 5 4 3 1 -
% - 5 10 10 14 24 19 14 5 -
38 62

Mindenesetre meglepő (és itt adatfelvételi hiányról, szemléletbeli felfogásról lehetett szó), hogy egyetlen csecsemő sem halt meg. Megnyugtató lenne a fiatalok és a felnőttek aránya is, ha igaz lenne. A következő, az 1747. évi adatok ugyanis minden kétkedésünkre szomorú választ adnak:

 

0-1 1-2 3-5 6-10 11-15 16-20 21-30 31-40 41-50 51-60 60- Össz. %
7 3 2 3 - - 1 2 2 1 2 23 44
Férfi 9 2 4 3 1 - 2 1 3 1 3 29 56
Ossz. 16 5 6 6 1 - 3 3 5 2 5 52
% 30 10 11 11 2 - 6 6 10 4 10

 

64 36

A további évek adatait is átvizsgálva, az 1747. évi adatsor mutatja hűen a valóságot. Vagyis az elhaltak 2/3-a gyermek volt, a megszületett lakosságnak csupán 1/3-a élte meg a felnőtt kort.

Ám még az 1747. esztendőnél is voltak szomorúbb évek. A következőben az urbárium kiadásának, vagyis az 1770. év adatait mutatjuk be. Nagyon érdekes az elhalálozások havi száma, amely a téli hónapok járványos, meghűléses betegségeire engednek következtetni:

Január 2 fő
Február 10 fő
Március 14 fő
Április 6 fő
Május 4 fő
Június 1 fő
Július 1 fő
Augusztustól november végéig nem halt meg senki, vagy nem írták be az anyakönyvbe(?)
December 6 fő

A halottak életkori megoszlása is figyelmet érdemel:

0-1 1-2 3-5 6-10 11-15 16-20 21-30 31-40 41-50 51-60 60- Össz. %
3 7 2 1 - - 1 - 1 1 - 16 36
Férfi 4 16 4 - - - - 1 1 2 28 64
Összes 7 23 6 1 - - 1 1 2 3 -
% 16 52 14 2 - - 2 2 5 7 -

Elborzasztóan magas a csecsemőhalandóság és általában a gyermekhalálozások száma.

Az első magyarországi népszámlálás évében, 1786-ban az 5 éven aluli gyermekhalottak számaránya 71%. S mint minden bemutatott esztendőben, több férfi halt meg, mint nő, mely jelentősen eltér például a Galga menti kisváros, Aszód halálozási arányaitól. Ekkor hivatalosan jelezték a megye vezetői, hogy Tura községbe, ahol a lakosság jelentős mértékben szaporodik, szükség lenne második bábára. Ez azonban majd csak a XIX. század első harmadában valósult meg.

Egyébként éppen a halotti anyakönyvből tudjuk meg, hogy Turán a hivatalos népszámlálás alkalmával a házakat először látták el számmal, és ettől kezdve minden hivatalos fórumon, okmányon (így az anyakönyvben is) ezt a jelölést alkalmazták.

Az első magyarországi népszámlálás

Tura népességszámát a legpontosabban a korszakunk végén megtartott első magyarországi népszámlálás adatai alapján állapíthatjuk meg.

A Habsburg-birodalom örökös tartományaiban már 1777. november 1. - december 31 -e között lebonyolították az első népszámlálást. Magyarországon is ekkorra tervezték az összeírás megtartását, ám a nemesség - előjogaira hivatkozva - még sikerrel megakadályozta. II. József azonban rendeleti úton (hiszen nem volt megkoronázott király!) elrendelte a népszámlálás lefolytatását, amelyre 1784-1786 között került sor.

A munkálatokat alapos előkészítés után bonyolították le. Felhasználták az 1777. évi népszámlálás tapasztalatait, és az ekkor alkalmazott tisztviselők egy részét a magyarországi munkálatoknál is igénybe vették. Mindezeken kívül Pozsonyban még további előkészítő foglalkozásokat is tartottak.

Turán a népszámlálásra 1784/85-ben került sor, mégpedig a következőképpen: a polgári és a katonai összeíró biztosok a plébános segítségével házról-házra haladva számolták meg a lakosságot, mely adatokat egy előnyomtatott lapon ("Egyéni ház- és családi irat") rögzítették, majd ezeket településenként összesítették. Tura községnek a név szerinti adatai nem, csak a faluösszesítö maradt meg, ám ezek segítségével is nagyon sok ismeretet szerezhetünk Tura XVIII. századvégi népességéről. 48

A nemek szerinti megoszlás:

Férfiak házas 377
nőtlen, özvegy 603
összesen 980 51%
Nők 957 49%

Az összesítő táblázat további részében már csak a férfiak adataival foglalkoztak. Ez részben tükrözi a kornak a nőkről alkotott felfogását, másrészt megvilágítja az összeírás alapvető célját is, nevezetesen az uralkodó mindenekelőtt a hadra fogható férfiak létszámára volt kíváncsi. Mindezeken kívül néhány gazdasági-társadalmi összetevőre kívánt még a hatalom választ kapni.

Ezek alapján tehát Tura faluban volt:

Ez tehát összesen 970 fő. A hiányzó 10 fő zsidó volt, akiket nem soroltak a keresz­
tények közé, mert jogállásuk más volt, a katonaságnál nem számítottak rájuk.
A zsidók összetétele egyébként ekkor a következő:
férfiak
4 nős
6 nőtlen, özvegy
10 fő összesen
nő 12 fő.
Összesen 22 zsidó személy, akik 3 családban éltek.

A fentiekből tehát egyértelműen kitűnik, hogy Tura a XVIII. század végén tipikus jobbágy/zsellér, tehát parasztfalu volt.

Az uradalom

Az Esterházy hitbizomány

A hatalmas és szerteágazó Esterházy-birtokok egységes tulajdonlása és igazgatása terén Esterházy Pál (1635-1713) - Miklós nádor és Nyáry Krisztina fia - tette meg a döntő lépést. Magyarországon 1695-ben elsőként hitbizományt alapított, melynek lényege, hogy a családi birtok feloszthatatlan és elidegeníthetetlen, mindig a család egyetlen fiúörököse birtokolja. A következő két és fél évszázadban Magyarország legnagyobb földbirtoka az Esterházy hitbizomány volt. 49 A hitbizomány megalakulásával természetesen nem váltak egycsapásra egységessé a tulajdon- és birtokigazgatási viszonyok, egy ideig pl. még Tura is az Esterházyak zólyomi ágának a kezén maradt.

Néhány részlet Esterházy Pál birtokai tiszttartóihoz 1688-ban írt utasításaiból, melyben már az egységes birtokgazdálkodás, birtokigazgatás útját egyengette:

"1. Legelsőben tiszttartónk az igaz római catholica religióban s hitben megmaradván s az isteni félelmet előtte viselvén, mindennemű jobbágyinkat azon igaz hitben megtartson s más valláson valót hírünk nélkül ne tartson.

2. A jövedelemre szorgalmatos gondja légyen, (...)

3. A várakat, kastélyokat, malmokat, pajtákat, majorokat s egy szóval a mi az urasághoz való,
conserváljaf....)

5. A szőlőket, földekel, réteket az ő idejében munkáltassák, ganajoztassák, tisztogattassák; s a szedés, aratás, takarás idejében magok is ahol lehet, hozzá lássanak, vigyázván, hogy kárunk ne legyen, s mindeneket szorgalmatossan amscribálván híven és igazán adminislráljanak. (...)

7. A határokra szorgalmatos gondja legyen. (...) s ha mi kérdés vagyon a jobbágyság közt, ha maga el nem igazíthatja, tudósítson bennünket. (...)

10. Egy szóval viseljék igazán s híven magokat, amint hitek is tartja. Hasznunkat szaporítsák, ahol lehet, kárunkat távoztassák. Új esztendő után pedig három hónappal számadásukat bizonyosan beadják büntetés alatt mind a tiszttartók, mind a többi tisztek. (...)"50

Esterházy Pál halála után a hitbizomány birtokosai:

Mihály (1671-1721) József (1689-1721)
Pál Antal (1711-1762) Miklós József (1714-1790 )
Antal (1738-1794) Miklós (1765-1833)
Pál (1785-1866) Miklós (1817-1894)
Pál (1843-1898) Miklós (1869-1920)51

Közülük Miklós József volt a legnevezetesebb, öt illette "Fényes" jelzővel az utókor, ő építette fel 1762 és 1784 között a fertődi (akkor eszterházi) kastélyt operaházzal, muzsikaházzal, mulatóházzal, vízeséssel, itt volt Haydn udvari karmester és zeneszerző. 52

Az Eszterházy hitbizomány területi tagozódása a XVIII. század közepén (hozzávetőleg akkor, amikor a bujáki uradalmat a hitbizományhoz csatoltak):53

Felső uradalmak
Boldogasszony (Mosón m.) Kőszeg (Sopron m.)
Fraknó ( Sopron m.) Lakompak (Sopron m.)
Kabold (Sopron m.) Léka (Sopron m.)
Kapuvár (Sopron m.) Pecsenyéd (Sopron m.)
Keresztúr (Sopron m.) Schwarzenbach (Alsó-Ausztria)
Kismarton (Sopron m.) Süttör (Sopron m.)
Köpcsény (Mosón m.) Szarvkö (Sopron ni.)
Alsó uradalmak
Lévai kerület Ozorai kerület
Bittse (Trencsén m.) Alsólendva (Zala m.)
Buják (Nógrád m.) Csobánc (Zala m.)
Derecske (Bihar m.) Dombóvár (Tolna m.)
Ipolypásztó (Hont m.) Kaposvár (Somogy m.)
Kisvárda (Szabolcs m.) Ozora (Tolna m.)
Léva (Bars m.) Szentlőrinc (Baranya m.)
Szádvár (Abaúj-Torna m.)
Sztrecsén (Trencsén m.)
Végles (Zólyom m.)54


1750 és 1775 között a következőképpen alakultak az Esterházy hercegi uradalmak mérlegei: 55

Uradalom Bevétel Kiadás Maradvány A főpénztárba befizetve
forint
Frankó 598 420 240 633 357 787 365 610
Pecsenyéd 264 117 65 972 198 145 197 525
Kismarton 819 699 1061 151 -241452 5 466
Szt. Margit 155 629 63 434 92 195 91 631
Cinfalva 97 524 24 365 73 159 72 774
Szarvkő 575 294 174612 400 682 409 179
Keresztár 311 752 137 939 173 813 174 135
Lakompak 559 397 238 505 320 892 322 903
Kabold 226 888 59 859 167 029 165 554
Schwarzenbach 89 620 73 763 15 857 29 633
Léka 499 999 121 489 378 510 376 248
Dérföld 33 966 14 230 19 736 19 694
Kőszeg 508 517 1 471 144 - 962 627 360 323
Kapuvár 922 792 305 238 617 509 612 191
Süttör 147 971 132 421 15 550 20 410
Boldogasszony 879 620 141 631 737 989 744 546
Köpcsény 530 670 406 302 124 368 201 993
Lendva 853 669 199 234 645 435 645 486
Nempti 363 694 47 774 315 920 316691
Léva 1 047 445 286 135 761 310 748 238
Buják 728 623 164 008 564 615 549 744
Pásztó 380 166 81 827 298 339 295 875
Végles 365 601 162715 202 886 196 299
Derecske 386 159 40 451 345 708 345 614
Árva, Lietava 9 690 - 9 690 9 690
Csobánc 206 821 56 937 149 884 147 940
Ozora 840 276 203 935 636 341 622 626
Dombóvár 1 003 453 139 104 864 349 847 878
Kaposvár 530 977 113 969 417 008 415441
Szádvár 184 180 75 868 108 312 101419
Bittse 796 348 363 055 433 293 577 241
Sztrecsén 376 446 99 350 277 096 262 583
Szt. Lőrinc 296 469 68 703 277 766 225 501
Összesen 15 591 892 6 835 798 8 756 094 10487 081

Eszerint a bujáki uradalom bevétele az Esterházy hitbizomány összbevételének mindössze 4-5%-a. A bujáki uradalom jövedelmének hozzávetőlegesen 10%-át tette ki Tura jövedelme. Az Esterházy hitbizomány bevételeinek tehát körülbelül fél százaléka származhatott Turáról. (A birtokigazgatás hierarchiájában elfoglalt helye ennél lényegesen rangosabb volt.)

A turai dominium mindennapjai az 1780-as években Olay Mátyás tiszttartó levelei tükrében

Nagy hozzáértést, gyakorlatot igényelt a hatalmas kiterjedésű, területileg széttagolt Esterházy hercegi birtokok igazgatása, - sőt még az áttekintése is. Az eszterházi vagy kismartoni központ vezető tisztviselői - régens, direktor, főszámvevő, főszámtartó stb.

" Tiszttartó (provisor, Venvalter). Az uradalom első embere, a gazdálkodási-igazgatási tevékenység szervezője és vezetője. Legfontosabb feladata a földesúri jövedelmek növelése. Közreműködött az urbáriumok és összeírások készítésében, felelt a szolgáltatások behajtásáért. A gyakorlati gazdasági teendőket az ispánok segítségével irányította. "56

A tiszttartók sokrétű, nagy szakértelmet, leleményességet, rugalmasságot, önálló döntési képességet kívánó munkájába betekintést nyerhetünk Olay Mátyás turai tiszttartónak közvetlenül a régenshez illetve a direktorhoz címzett, 1780-as években kelt leveleiből. 57 E levelek egyben bepillantást engednek a hercegi központtól távoli uradalom mindennapi életébe, lakóinak hétköznapjaiba, szokásaiba.

Olay Mátyás szabályosan formulázott, betűvetéshez szokott, biztos kézírású német és magyar nyelvű levelei általában a központból jött utasításokra adott válaszok. Két levélkezdet 1782-ből a kor levelezési stílusának illusztrálására:

"Tekéntetes Nagyságos Plenipotentiarius 58 Regens Úr Nekem Nagy Kegyes Uram! Tegnap 5-dik 9-bris alatt Eszterhazáról datált, és hozzám bocsájtott Uri parancsolattyát minden alázatossággal ell vettem, a melyben Kegyelmes Herczeg Nagy Urunk Kegyes Akarattyát (...) bőven értettem. "

"Tekéntetes Nagy Úr Director Úr! Tekénteles Urh Úri Leveleit vettem minden Tisztelettel, melyhez képest az lngenieur 59 Uramnak Szálló Leveleit azonnal utána expediáltam 60, Reménylem Kezéhez vette, és Kegyes parancsolattyát effectusban hozta. " 61

Az aláírás mindig: "alázatos Szolgája Olay Mátyás. "

Egy-egy "postai alkalmatosság"-gal több üzenetet, utasítást is továbbítottak, takarékoskodniok kellett a postaköltséggel, amellyel évente elszámoltak. (1783-ban pl. 188 krajcárt küldött Olay Mátyás a hercegség központjába " az múlt esztendőbeli Postai Költségek''-re.) A levelek néhány nap alatt megtették az utat Eszterháza és Tura között, sok gondot okozott viszont a tiszttartónak a nagyobb szállítások lebonyolítása. Jól példázza ezt Olay Mátyás 1782. szeptember 3-án kelt levele a régenshez.

Gabonatermelés, szállítás, árusítás

Olay Mátyás az Eszterházáról kapott utasítás szerint az Ipoly-pásztói tiszttartó által kiállított 1000 kila zabot, a Turán lévő 2200 kilával együtt Gömöri János győri hajóssal Vácról Győrbe szállíttatja, kilánként 4 krajcár fuvardíjért. (Olay Mátyás szerezte a hajóst, a viteldíjban is ö állapodott meg.) Először Vácra szállítják a terményt szekereken, egy hét múlva oda is érkezik, "ha tsak különös üdő nem fog akadátoskodni". A hajós "reményű, ha tsak Szél végett nem kell Pauszálni,62 ötöd napra otthon Győrben fog érkezni. Minthogy a víz a Dunán kicsiny, bizonyosan nem tudhatja a Hajós, három ezren felül fog-é rakhatni vagy sem?" Azt is közli a levél, hogy a hajós 30 kila zabot kapott a vontató lovak takarmányozására, ennek árát utólag kell levonni a fuvardíjból, - amiről Olay Mátyás kéri a szokásos elszámolást. A turai tiszttartó szeptember 7-én ujabb levelet írt a régensnek, melyben tudatta, hogy szeptember 5-én megérkezett Vácra 2000 kila zab " a Msgos Kegyelmés Herczeg Nagy Urunk Lovai Számára innen való Granariumbul" 63 Olay Mátyás ismét kéri a régenset, intézkedjék, hogy az elszámolás eljusson a turai kasznárhoz. "Ha pedig a Jószágnak hijányossága találkozna, az megnevezett Hajósnak Béribül defaleálandó lészen. "

Sok bonyodalommal járt a szállítások megszervezése, - nem is szólva a jobbágyok magas robot-fuvar terhéről - célszerűbb volt a földesúr járandóságát helyben, illetve a közelben eladni és a pénzt Léván keresztül Kismartonba vagy Eszterházára továbbítani. Érthető tehát, ha Olay Mátyás levelei többet foglalkoznak a gabonaárakkal, mint a termény mennyiségével, minőségével.

"A Gabonabéli Jószágot is már hárman kérték, 's magokat jelentették, akár per partes, akár mindnyáját megvennék, de Tettes Inspector Úr (...) alkuval nem hirtelen-kedett, egy két Garassal föllebb mégyen az ára" - olvasható Olay Mátyás 1783. február 12-én kelt levelében. Részlet az 1783. március 24-én kelt levélből:

"Az őszi vetések e tartományban mindenütt Szépeknek láczatnak, a Tavaszi vetések ámbátor fagyássok vannak éjczakának ideiben, jókor igen ell végeztettek legtöbbnyire mindenütt. Most a Zabon kévül a Gabonának ára nagyon meg csökkent, miolta túl fogvást hirdetetik, hogy Békesség vagyon, kit Isten adna, hogy úgy légyen." (A Habsburg ház háborúinak a befejezése nem tett jót tehát a gabonaáraknak.)

Levélrészlet 1783. április 15-i keltezéssel: "A Gabona béli Jószágok főképpen a Termény felinek az ára nagyon meg csökönt és a keleté is meg Szűnt. A Tiszta búzát

Poss. mérőit 24 garasson mind, a kétszereset 64 pedig 1034 Possoni mérőt 50 krajcáron 65 ell adhattuk de még többet nem. Remélyem hogy csak még ell köl, ámbátor alább való áron is."

1783. június 4-én így írt Turáról Olay Mátyás a régensnek: "Ezzen jó alkalmatossággal nem akartam ell mulatni Tettes Nagyságos Úrnak alázatos Kötelességem szerént alázatossan referálni, hogy egész Dominium béli minden őszi Jószágot egy Zsidó Lebl Humivoldernek Pesti Eő Felsége Magazinumjában ell adtam (noha ugyan olcsóbban kél a Pesti piarczon). Még ugyan a pénzt mindnyájáért le nem tették, de mihelyst bé Szállíttatik az egész Quantum, azonnal lefizetik."

A következő esztendő rosszabbul kezdődött: "... ez idén egy Kila Jószágot sem ad­hattunk el, mert semmi ára" - tudósította a Régenset 1784. június 5-én Olay Mátyás. A folytatás sem volt jobb: "A Gabona a Keresztekben a mezőn mind fenékig által ázott és majd csak felényire annyi lett, mint múlt esztendőben volt. Helye a Tiszta Szemnek elegendő lészen az ó és új Granariumban, ámbátor semmit sem adhattunk el a nyáron." (1784. augusztus 16.)

A magtár

Az 1785. február 14-i levél szerint egy pesti magazin vett valamennyi tavalyi gabonát, "...a többit Isten tudja, mi áron fogjuk még ell adhatni."

Állattenyésztés, értékesítés

"E Télen Juhoknak Teleltetéssire Kevés Költségeink valának. Istennek hála! Egéségessek, és Szépen ellenek, de a sok S.v. Sertés Szám Nagy Consumptiót 66 tett, és még most is tészen, inert a Készbül köll tartani, mivel kévül az Mezzőn elégségessen nem elhat, ha az Ur Isten makkal meg áldgya erdeinek, mind helyre hozzák az eö árokkal. " (1783. március 24.)

"Az ide való erdőkön csekély Termésse laczatatik az Makk, pedig M. Uraságnak feles s.v. Sertéssei vannak. " (1783. július 4.)

"Az Szalonnának való s.v. Sertést meg nem merem Öletni, mivel még nem helyesen javult" - soványán került be a dominium makkos erdeiből, ezután fogják hízásra, de "ebben a Rettenetes Hidegekben csekélyen javult meg". Ha a Direktor Ur úgy parancsolja, "Baghy Mészáros Ötse Urával" megöleti Olay Mátyás. (1784. január 13.)

"Istennek Hála, egy kevés makk is mutatja magát az Erdőnkben, ha még meg marad talán a Sertéseink jobban fognak föl hízni, mint tavaly, következendőképpen jobb áron ell fogjuk adhatni remélhettyük. A juhaink mind himlössek a Szetsői 's Szent Lászlai majorokban, annak okáért sem Bárányokat sem Ürükel és Kosokat a vevők nem merik meg venni. Semmiből pénzt nem szerezhetünk. " (1784. augusztus 16.)

"Az. kegyes Conventiora való Szalonát a mindenféle Aprolikkal együtt", azon kivül túrót, vajat "egy pár Pulkával s egy ako Ürmös borral" küldött egy kosárban a lévai tiszttartótól Olay Mátyás - uj évi jókívánságai mellé - a Direktor Urnák 1785. január 21-én. Amikor 1788. január 7-én boldog új évet kívánva tudósította a Direktor Urat "az Baghi Mészáros Báttya ura által meg öletett s.v. Conventios Sertis"-ről, megírta, hogy "A Szalonnát és többi húst szükséges e nyihány napokig sóban álljon, e nyihány nap múlván, azt is az el készített hordó káposzJával együtt ell nem mulatni be szolgáltatni fogom." 1788 decemberében pedig arról értesítette a Direktort, hogy eladta a makkolt hízókat, mielőtt elhajtanánk, üzenje meg a Direktor Ur, hogy akar-e néhányat megtartani magának, s ha igen, Bagon akarja-e megöletni őket, vagy elevenen be kell küldeni őket Budára. A nagy hidegben, hóban a disznók "nem hogy javulnának, hanem inkább vetkeznek".

A turai "jó édes Görög Dinnyék"

"Ennyihány pár Görög Dinnyével Tettes Nagy Urnák Szivessen Kedveskedek, Szivembül óhajtom, hogy Kelemetessek és jó eszük legyenek" - írta a Direktor Urnák 1782. júliusában. A levél utóirata: "Alászatosan követem, hogy eddig is Bővebben Dénnyével nem szolgálhaltam, mert allig tudtam csak Eszterházára valamire valóval összve kerestetni. "

Kapósak lehettek Eszterházán Fényes Miklós udvarában a turai görög dinnyék. Ezt igazolja Olay Mátyásnak a Régenshez írt, 1783. augusztus 10-én kelt levele:

"31" Július alatt datált Eszterházárúi kelt Kegyes parantsolattyát Tettes Nagyságos Úrnak ell vettem, ahoz képest és Tettes Inspector Úr előbbeni tett Rendeléssé Szerént a Turai Dinnye földen több ízben lassanként a legjobb érett Görög Dinnyéket Szedettem. Egy négy Lovú Kocsin jó édes Görög Dinnyéket 162-t Kegyelmes Herczegh Nagy Urunknak Számára mai napon expediáltam. Kívánom, oly jók legyenek a Szegesben belső Képpen, mint Külső képpen Szépeknek lenni láczatnak, és Kívántja egészségekre valljanak, az kik részesülnek belőlök. "

Ugyanezen a napon a Régensné számára is küldött 140 dinnyét Olay Mátyás a következő sorok kíséretében:

"Tettes Nagyságos Régensné Asszonyom nékem minden Koron Kegyes Nagy Asszonyom! Tettes Inspector Ur rendeléssé szerént ezen alkalmatosságval Tettes Nagyságos Asszony Számára Turai Görög

Dinnébül minden alázatosságval küldök Kívánom, hogy azok a Szegesben belső képpen is oly jók legyenek, amint külsőképpen Láczatatnak, és az belőtök részesedőknek jó egéségekre vállyanak. "

Az 1784-es nyár nem kedvezett a dinnyetermelésnek:

"Minden tehetségemmel igyekeztem a nagy hőség által összevesült Dinnyékből, ajavábul egy kocsival szerezni és Kegyelmes Herczegh Nagy Urunk számára alázatosan meg küldeni. " (1784. augusztus 16.)

1787-ben csupán néhány dinnyét küldhetett Olay Mátyás a Directornak, "minthogy igen csekély termése volt az idén itten a Határunkban." (Az 1770-es Urbárium, illetve a korábbi feljegyzések szerint a turai jobbágyok még nem tartoztak dinnyét adni a föl­ desúrnak.)

Dézsma-bérlés

"Mink itten éppen legjavában Gabona Dézsmálásban foglalatoskodunk, eddig vége is volna, de nagy esső tartóztatott" - tudósította pl. 1784. augusztus 16-án Olay Mátyás a Régenset. Az egyházi tizedet az uradalom az illetékes Váci Püspökségtől rendszere­sen bérbevette, a bevételt általában a templomok fenntartására fordította. Mindezek lebonyolítása a tiszttartó feladata volt.

"A Váczy Nemes Káptalantúl a Szetsői és Turai 10" 1 Désmát ismét drága pénzen ki árendáltam, a Templom Cassábúl ki is fizettem. Mivel a Szetsői Templom Corpusa majd puszta félben áll, a Torony ugyan készen vagyon, harangok is benn vannak. Költ­ ségre való pinz pedig (úgy mint a Mester Emberek, Fa, Deszka, Schindel és egyéb ki fizetéssire) már a Templom Cassában nincsen. Azért instalok alázatossan Tettes Nagy­ ságos Uránál azon emlitett két Désmát méltóztassék a Templom számára Kegyessen resolválni, a melyrül számot fogok adni" - írta Olay Mátyás a Régensnek 1783. július 4-én. 1788. április 26-án arról írt a Direktornak, hogy eddig mindig sikerült bérbevenniök a váci püspökségtől az uradalom dézsmáját, most csak a turai dézsma elnyerésében reménykedhetnek, de annak is 616 koronáról 800 koronára emelkedett az árendája.

Üres a Cassa...

Az uradalom pénzbevételeinek a kezelése sem volt egyszerű. Igyekeztek mielőbb a lévai kerületi központba juttatni a Turán beszedett összegeket, ezért általában üres volt helyben a kassza. Amikor pl. 1784. januárjában 400 Forintot kellett volna kifizetnie Olay Mátyásnak, így írt: "Szívesen vitettem volna, de már akkor az Cassa Lévára föl küldettetett és semmi pénz ide haza nem maradott". Két hónap múlva "Budai jó ó Bort" kért Lévára a Régens, de ekkorra "a Cassának pedig el kölletett menni, azon okból mostan elmúlik annak [t.i. a bornak] föl küldése, hanem második Cassa alkalmatosságával ell mulaszthatatlanul ell fogom küldeni" - írta Olay. Az is előfordult, hogy a lévai számtartó személyesen jelent meg a pénzért. 1788. január 7-i levelében írta pl. Olay Mátyás, hogy éjjel érkezett meg a számtartó és elvitte a kasszában lévő 500 Ft-ot. Példa egy bonyolultabb pénzügyi tranzakcióra: 1784. novemberében a Régens levélben utasította Olay Mátyást, hogy azonnal fizessen ki Budán 300 Ft-ot. Olay tudta, hogy akinek át kell adnia a pénzt, Pozsonyban tartózkodik. Levélben kérdezte meg a Régenstöl, hogy megvárhatja-e, míg az illető visszatér Budára, vagy ha sürgősen kell a pénz, vegyék fel a köpcsényi domínium kasszájából a turai domínium terhére, ha Turáról Lévára érkezik a kassza, helyre teszik az összeget.

Cserben hagyta viszont Olay Mátyást a leleményessége, amikor az 1782. március 12-i "postai alkalmatossággal Kegyelm.es Herczeg Nagy Kegyes Urunktól Comissio érkezett, hogy (...) ött ezer forintokat okvetlenül le tegyem 's Pestre bé küldgyem". "Azon leszek Számtartó Urammal együtt, tehetségünkkel igyekezni fogunk minden móddal mennél több pénzt összve szedni" - írta Oláh Mátyás a Direktornak még a parancs kézhezvételének a napján, - "még is egész summát az ött ezer forintoknak ki nem producálhattyuk", - csak mintegy másfél ezer forinttal kevesebbet. A következőket hozza fel mentségül a turai tiszttartó: A Kürthi Puszta - kíséri árendásoktól még végrehajtóval sem lehet behajtani az ezer forint tartozásukat. Másrészt még semennyi terményt nem tudtak eladni. Egy érdeklődőnek ".... irtam, hogy mennyi kilát és mi áron kívánna ell venni, kínáltam, de semmi választyát még nem vehettem (...) Kölcsön is a mit találunk, föl vészük Kevés iidőre. Mert valóban mibül pénzt bé venni ily hirtelen nincsen mód, és a kint lévő Restantiákat sem lehet összve szedni, igen nagy Szegénység és nyomorúság forgolódik az Emberek között."

Árestomban a turai boltos zsidó

A turai bolt bérlőjétől lehetetlen volt behajtani a tartozást: "Az Árendás Zsidót Moyses Sámuelt árestomban vettettem, aki a turai Bolt árendájával, Gyapjú restantiával, úgy Bőrök árával, több hatszáz Forintoknál Mtgos Uraságnak tartozik. Ugyan a többi Attyafi Zsidók kérik, hogy jó Kezességre ki bocsássam, de Tettes Inspector Urh ide jövetelére halasztottam. Most tőlük nehezen kaphatunk, alig győzik Szegények Feleségeit, Gyermekeit és édes Annyokat tartani, megválik, mire mehetünk vélök. Talán csak jobb lészen jó Securus Kezességre kibocsájtani, mint árestomban Sanyargatatni" - írta Olay' Mátyás a Régensnek, alig egy évvel II. József zsidók emancipációjáról szóló rendelete után. 1782. szeptember 18-án Olay' Mátyás részlete­ sen beszámolt Moyses Sámuel tartozásáról. "Mi illeti pedig a Moyses Sámuel Turai Boltos Zsidó arendátort, sem Turai, sem Aszódi Boltgyában, ki vévén Bitsak, Kova, Pipa, Pipa Szár, Tapló, Semmi egyéb portékája nincsen. Az sem ér összvességgel 10 forintot, a háza csekély, declarállja magát, hogy eö az első nyírás Gyapjúnak árát aki 563 forint 50 kr tészen le nem teheti, mert egészen ki pusztította a Török Szent Miklóssi Processus, Nagy Költségben került nékie. Koldussává tette." (Olay Mátyás sem helye­ selte, hogy egy ízben Moyses Sámuelt másik földesúr bíráskodása alá vonták. "Nem látom által, mért volna szükség más földes Uraságtúl Securitást kívánni. Hadgya meg [az ottani] Tiszttartó Úr az alatta való Tisztségnek, hogy a Zsidóval a Contractusnak Czikelyeit mindenben Szentül meg tartsák, 's obselvárják, mert eő Herczegsége azt főképpen meg kívánnya, és hogy több ilyen alkalmatlanságot és költséges utazást a Zsidónak ne okozzanak. Ha Tiszttartó Úr a Contractust meg tartja a Zsidóval, tehát [a másik uradalombeli] Tiszttartó Úr a Contractusból következhető Károkat tartozik meg Fizetni" - csak akkor büntetheti Moysest, "ha a Zsidó a Contractust meg nem tartja, vagy veszedelemben a Jószág nála forog. ")

Olay Mátyás 1783. március 24-én ismét beszámol a Régensnek a boltos adósságá­ ról: "A Moyses Zsidó a ki mind öszve 621 forint 38 1/4 kr Gyapjú, Bolt Arendával és Bőrök árával vestál Mgos Uraságnak, még most is Árestomban vagyon, igen Keveset igér az Aszódi Zsidó Kösség esztendőként az aszódi ház s boltból való haszonbúi fizet­ni, mind ekkoráig is Tettes Inspector Urval Semmire sem mehettünk. Sőt a Turay Ms. Uraság Boltgya is üressen áll, azért csak 40 forint árendát ígérnek, 50 forintot senki sem ajánlott érette. Már ebben az dologban mi tévő legyek bölts Uri ítélete Szerént való parantsolattyát Tettes Nagyságos Urnak, vagy Tettes Inspector Úrtúl ell várom, alázatossan magamnak ki kérem, még a szegény Turay Jobbágyoknak is adós 111 forinttal. "

Az 1783. július 4-én kelt levél szerint semmi változás nincs a bolt bérleti díjával kapcsolatban: "...a Zsidó Moyses még a Turay Tömlöczben üli, mert már több ízben az Aszódi Zsidó Kösség a Kezességet érette és az Restantiairul tett Contractust vissza hozták, nem Subscribálták. 67 Egyébb Semmi nékie a rossz házon kívül Aszódon, amely nem ér száz forintot, holott pedig 621 forint 38 2/3 kral adós az Mlgos Uraságnak Gyapjú, Bőrök és a Turay Bolt arendával, és másoknak ezeken felül adós. Ez iránt Tettes Inspector Úrral egyet értvén, mit teszünk véle, meg válik továbbá."

A sörház árendája

A boltnál több jövedelmet jelentett az uraságnak a sörház (1780-ban pld. tizenkétszeresét), "... kinek is már jó Pinczéje és Istállója Téglábul készen vagyon, egyedül az Istállónak Födése hibázik, de az is készen lészen, vagy Zsuppal vagy Nádval bé fogom fedetni." A sörház bérleti szerződését 1783. július 4-én továbbította Olay Mátyás a Régenshez, kérve, hogy jóváhagyás után küldje vissza Turára. A tiszttartó szerint nem lesz probláma az árenda behajtásával, mivel a bérlőről " láczik, hogy vagyonos ".

Gyalogrobot, lovas robot

A tiszttartónak kellett megszerveznie a székhelyétől viszonylag távol eső robotmunkát: "Ma beküldettem Budára Ispány urat hat Emberrel, hogy ottan az Mgos Uraság Házánál lévő Fát, Deszkát, Léczet és Téglát jó helyre szépen összve rakják, befödessék, amennyire csak lehet." (1788. január 14.)

Nagy körültekintést igényelt a földesúri vagy vármegyei elöljáróság utaztatásához szükséges lovak kipihent állapotban, a kívánt időre történő szállítása. "A kívánt hat lovakat Sz Lászlóról ell rendeltem, ezen levelemmel együtt Pestre ell küldettem, úgy, hogy ma estére Pesten legyenek és Tettes Urnái magokat jelentsék. " (1782)

1785 februárjában Olay Mátyás nem küldhette el a szolgabíró utazásához kért lovakat, mert azok késve érkeztek meg előző útjukról, "mint fáradtak, mint pediglen patkolatlanok, de hogy valami hátra maradás ne essék, ma küldök három kocsi eleiben való Lovakat minden készülettel, ha Szolga Bíró Úr kocsijában fog kivántatni, az négyet oda lehet applicalni, ha pedig arra Szükség nem lenne, tehát a Tettes Nagy Urak Kocsijokban lehet alkalmaztatni, úgy, hogy minden kocsiban hat hat ló lehessen. Remény lem, e Szerént hátra maradás nem fog esni, mivel válogatott jó lovakat rendeltem. "

1788. augusztus 2-án értesítette Olay Mátyás a Direktort, hogy még nem érkeztek meg a derecskéi forspontos 68 lovak és hogy azok a lovak, melyek a Direktor Urat Turára hozzák, egy nap késéssel érkeznek a Direktor Úrhoz.

Egri víz a Tettes Nagy Asszonynak

Olay Mátyás számos szolgálatot tett a Régensnek, pl. szakácsot közvetített hozzá, felesége számára pedig rendszeresen küldött egri gyógyvizet. "Az tudva lévő Szakács leg többnyire az Tettes Asszonyval ide s tova föl alá jár, még ekkoráig azon okbul semmi bizonyos relatiót meg nem tudhattam, oly rendelést tettem, mihelyt haza jön, fogok végire járni, mind Attya, mind pedig Katonára bíztam, hogy vigyázzanak, haza jövetelit nékem tudtomra adgyák, mely iránt Tettes Urat informálni, és az Egri Vizet is ell küldeni ell nem fogom mulatni." (1782. szeptember 3.)

"Ezzenjó alkalmatosságval 12 Palaczk Egri jó friss Vízzel kívánok Szolgálni Tettes és Nagyságos Úrnak, Szívembül óhajtom, hogy hasznára Váljék. " (1783. július 4.) "Az Egri Vizet Tettes Nagy Asszonynak ell küldöttem. " (1784. március 28.)

Ó és új Borok, Török Kaffe

Nemcsak a gyógyvizek, hanem a különféle borok szállítását is rábízta a Régens - sőt esetenként maga a herceg is - Olay Mátyásra. Elöljáróban néhány jelentés a saját dominiumbeli bortermésről:

"Borunk igen kevés lesz, noha a 10 ed Désma Borokat is meg vettem, nehezen lészen elegendő, még ugyan Ó Boraink is vannak, de sok ell fordult vagyon közte." (1782. szeptember 3.) 1784. június 5-én kelt levele szerint Olay Mátyás Budára szállítja kocsival a bort, onnan 5 db egy akós hordóval tovább viszik Szent Miklósra, sietni kell a szállítással, mert "ezután nagyobb meleget is várhatunk." 1784. november 8.: "Most a Bor Désmalásának Vége felé vagyunk. Isten eö Szent fölsége Sok Borval meg áldott. "

A Régens 1783-ban Eszterházán kelt levelében Olay Mátyást bízta meg "Egri és Budai Ó és uj Borok, Török Kaffe" szállításával "az Méltóságos Uralkodó Herczeg Asszony Számára Kis Martonyba." A turai ispán elvitte a kért szállítmányt, amiről a kismartoni kasznár elismervényt adott, a bor egy részét ki is fizette, de a hercegné későbbre halasztotta a fennmaradt összeg kifizetését. Olay Mátyás aggódva kéri a Régens segítségét: " Tettes Nagyságos Urnái alászatosan Instalok Méltóztassék azon 202 korona 20 krajczár iránt hogy honnét fog fiszetni, Assignalni, 69 hogy tudhassa Számtartó uram magát mihez alkalmasztatni." A nevezett fiscalis nem más, mint Libertiny Sámuel. Róla tudni kell, hogy életét a Galga mentén töltötte. Apja Libertiny János (eredeti neve Gombkötő, aki felszabadított jobbágy volt) az 1710-es évek kezdetétől előbb az Osztroluczkyak, majd a Podmaniczkyak aszódi uradalmának az intézője. Élete végéig (1746. - ekkor 64 éves volt!) a család szolgálatában állt. Fiát taníttatta, aki aztán az Esterházyak bujáki uradalmának tisztviselője lett. A család evangélikus vallású volt, ezért is temette el Aszódon, 1771-ben a feleségét, Litomericzky Katalint. Tizenegy évvel élte túl hitvesét, aki mellé temették az aszódi temetőben. 70

"A másik 50 font Török Caffet illetően azzal merészellek Tettes Nagyságos Asszony Hitvesének Sok jó tett Szívességért hálátadásul kedveskedni, Instalok Méltosztassa jó Szívvel vennie. Kívánom Egésségre váljon Szerencsésen ell költeni. (...) Gratiojában magamat fiammal együtt tovább is Recomentalom, Tárcsa igaz Szegény Szolgájának. " Karácsonyi és újévi jókívánságokkal zárul Olay Mátyás levele, melynek viszonylag személyes hangvétele - az ajándékozás gesztusa mellett - arra enged következtetni, hogy a Régens és a turai tiszttartó kapcsolata több lehetett rideg hivatalos kapcsolatnál. Olay a Régens születésnapját is számontartotta - a Tettes Nagy Asszonnyal együtt kívánt neki ilyenkor hosszú életet.

Olay Mátyás 1783. április 15-én kelt levele tanúsítja, mennyire megbízott a Régens (közvetve a Herceg) a turai tiszttartó ítélőképességében:

"Kegyelmes Herczeg Nagy Urunk Méhosztatott velem kegyessen Parancsolni, hogy Pesten lévő eö Exientia Proff Dory öszvegy Asszony eő Ngsának Tokai Borait meg kostolom és azoknak Qualitásárul valóságos Relatiót 71 tegyek. Találtam csak 4 attalokkal, 72 egyik teczet jobbnak, a három penig alláb valónak jóságban, de mint hogy nagy Náthával vagyok, rósz Gusztussom vagyon, és Szaglásom nincsen, nem bátorkodók azon okbul a valóságos jóságárul kglmes Uramnak írni, hanem vetem a ki legjobnak teczett egy övegel, és a három mind mind egy kansoval kóstolónak, melyeket midőn Tettes Inspector uram az ünepek után föl megyén Eszierházúra (a ki mostan még végbeli Dominyumban vagyon) általa föl fogom tehát Expediálni, hogy maga eö Herczegsége kostolhassa és teczése szerint Disponálhasson. Az Gondvisselő mondja, hogy egy atalok 20 aranyon allul nem adhatja, de azt nem tudta, mely Esztendőbéli Terméssek legyenek ezzek."

Olay Mátyás másik küldeménye ugyanebben az évben: "Az kívánt Egy Mázsa jó Cavét Hét zacskóban Lévára és onnét Kis-Martonyban, következendőképpen Eszterházára promoveáltatni el nem fogom mulasztani. "

A fiskális és a plébános haláláról

Olay Mátyás tiszte volt többek között a Régens értesítése az uradalombeli hivatalnokok haláláról. "Szomorú Szível Kölleték Tettes Nagy Urunknak alázatossan meg jelenteni, hogy a Fiscalis Libertini Uram hosszas betegsége után ez éjjel 11 órakor e Világbúi ki múlt. Holnap Aszódon fog temettetni. " (1782.)73

Amikor 1783. februárjában a szecsői plébános "csendes Háláival Lelkit Istennek ajánlotta", Olay Mátyás az utódlásra is tett javaslatot, mivel "EőHerczegséginek fönt álló Jus Patronatussa lévén, meg nevezett Szélsői Jobbágyinak más Lelki Pásztor és Vigasztaló Szükséges". Első jelöltje a helybeli káplán - őt ajánlja a Herceg Kegyes Gratiájába - , másik két jelöltje is káplán, "mivel ezen Plébánia tsak alább való közé Számláltatik, jobb helyrül az öreg Plébános Uraimék ide nem kívánkoznak. "

Tömlöcben a bűnös

Olay Mátyás 1783-ban a következő beszámolót küldte a Direktornak a hévízi fatol vaj okról:

" Tegnap előtt a Hévizy Mtsgos Uraság Csőszei egy Héviz Györkéi lakost nevezetessen Sápi Andrást úgy mint fa lopót hozzám hoztak. Múlt pénteken tapasztalták Hévizi erdőben az esett Károkat, arra való nézve pénteken éjtzakára ki mentek, hogy meg tudhassák a Kár tévőket, a mint is azon éjjel Sok Kocsi gyalog emberekkel oda érkezett, tapasztalván sokaságokat, hozzájok közelíteni nem bátorkodtak, hanem Távolrul kérdezősköttek, ezek nagy Káromkodással Kiáltottak, Ne közelécs ide, mert azonnal itt teszed le életedet, Sőt még fejszékkel is utánok hagyigáltak. A Csőszök életeket féltvén abban hagyták." Végül mégis sikerült a csőszöknek eredményt elérni, . mert felül említett Györki Jobbágyot másod magával két gyalog Szánval ott kapván Turára bé hajtottak, kit azonnal Tömlöczben vétettem, és mai napig is ott vagyon. Tegnap a Turay Ispányval ki mentünk, a hol 164 mak termü fiatal fáknak csak tövit találtam, ez valóban nem Kis Kár! A megfőgattatott ugyan tudatlanná teszi magát, és nem tudgya, ki vagdalta azon fákat. Voltak ugyan nálam iránta a Héviz Györki Birok is. Kezességre kérték, de semmi Cauciót nem Ígértek, mivel Szegény. Már mi tévő legyek továbbig véle, Tettes Nagy Uramnak Bölcs Ítéletit magamnak alázatossan ki Kérem. "

Az uradalom tisztviselői rendszeresen ellenőrizték az erdőket, Olay Mátyás 1788. április 26-i levele például arról tudósítja a Direktort, hogy a számtartó távollétében neki kellett az erdőrevizorral és erdőispánnal bejárnia a turai és hévízi erdőket.

Olykor gyilkosságok is előfordultak a faluban - ezek is szaporították a tiszttartó munkáját. Olay Mátyás 1784. augusztus 2-án jelentette a Direktornak: "Turay Búcsúkor egy embert agyon ütöttek, az gyilkosok Turán Tömlöczben Vason keményen tartatnak. írtam ugyan ez iránt Bujaki V. Fiscalis Urnak", aki azonban ez idáig nem jött el Turára.

Engedetlenségről szól a következő eset: Harmadszor kellett Olay Mátyásnak útnak indítania a Direktor "... konyhájára való szükséges Culinariumokat,74 Vajat, 25 pár görög dinnyét", mivel az első két szállítmánnyal el sem indultak. "Vasra is akartam veretni, a ki ezt el mulasztotta, de azért a Malomba szökött, mind ekkoráig is ellbújt." (1788. augusztus 17. Más források is utalnak arra, hogy a turai jobbágyok sérelmesnek találták a sok robot-fuvart. 75)

Talált pénz - elmaradt bér

Volt eset, amikor talált pénz ügyében kellett a tiszttartónak közvetítenie. 1787. június 17-i levele szerint egy katona Vida József háza előtt a földbe ásva talált 80 forint 20 krajcárt. A megtaláló megkapta a törvény szerint neki járó egyharmadot, a kétharmadról pedig a hercegnek kell döntenie. Olay Mátyás Vida József javára igyekszik befolyásolni a felső döntéshozót: "Minden ember azt ítéli vélem együtt, hogy azon pénz a meghalt Atyjáé volt, mivel is Nagy Gazda volt, de mi lehet, hogy halála után csak 8 forint kész pénz találtatott. Más ember ugyan portájára el temetni nem vitt, mert nem is lakott Szomszédjában olyan vagyonos Gazda, hanem csak Szegény emberek. Már 42 Esztendőktől fogvást mind az Atyát és több Atyafiait ismertem jól" - jogosan illeti meg őket a talált pénz.

Többször előfordult, hogy az uradalom alkalmazottainak elmaradt béréért kellett reklamálnia a Régensnél vagy a Direktornál. "Az Tettes Inspector Zöchmeister Mátyás Uramnak minémü Kegyes Conventioja resolváltatott légyen; még e Dominium béli Számadó Tiszt uraknak kiadva nincsen, nagy alázatosságval instálok Tettes Nagyságos Urnái, méltóztassék azokat ki adatni." (1783. július 4.) Máskor az alkalmazottak közvetlenül fordultak kérésükkel a Régenshez. 1783. augusztus 10-én kelt például a turai és szentlászlói ispán kérelme: , ......... botsánatot kérünk a Nagyságos Urtul, de bízván nagy Irgalmában, leg nagyobb alázatosságal Kegyes Lábaihoz borulunk, könyörögve essedezünk, méltóztasson tehető Nagy Irgalmával előbbeni bé nyújtott alázatos Instantióinkban föltett okokra nézve a Messoralisban 76 mennyire lehet meg vigasztani, avagy Kegyes Convenüónkbul le húzott fizetésünkben Kegyes Relaxatot 77 venni, (...) alázatos kéz csókolással végnélkül való Nagy Irgalmában magunkat ajánljuk s maradunk leg méltatlanabb alázatos Szolgái."

Az is előfordult, hogy Olay Mátyás csillapította le az uraság elleni elégedetlenkedőket: " Director Uram! Az Gyöngyösi Taxássokat annyira hoztam, hogy tellyességgel egy sem fog meg esküdni az Mlgos Uraság ellen." (1784. január 28.)

II. József rendelete a tisztnapokról

Az inspector távollétében Olay Mátyásra hárult II. József 1787-es bírósági és büntetőjogi reformjának helyi végrehajtása. Olay Mátyás nem merte vállalni egyedül e feladatot:

"Inspector Uram haza jöveteléig hallasztottam el Eő Fölséges kegyes Parancsolatját, amely azt tractalja, hogy minden Uraságok bizonyos Tisztelt rendeljenek, aki minden héten egy bizonyos Napot fog tartani, mely Tiszt Napnak fog hivattatni, melynek alkalmatosságával e Dominiumbeli Jobbágyság az maga panaszait és Nehézségeit proponálhatja" - jelentette Olay Mátyás 1787. május 28-án a direktornak. A szolgabíró azonban megsürgette az intézkedést, mivel jelentést kellett írnia a császári udvarba. "Alázatossan kérem Tekintetes Urat - folytatta Olay Mátyás a levelet - méltóztasson Fiscalis Uram hetiben egy tudós Ifjat ide rendelni, aki azon dolgot kívánt rengye s mógya szerént fogja folytatni. "

Június 17-én kelt jelentése szerint valamelyest előbbre jutott a császári pátens ügye:

"Minden ebben az Dominiumban lévő faluknak Publicaltam, Parancsul adtam ki, hogy minden héten Szombati napon a bírák be jöjjenek. Tiszt Napot rendeltem, Melyben kinek minémü Panasszai vannak Instantiajokkal be jöjjenek. Már Két Tiszt Napok ell multak, be jelentek inproducaltattam panaszaikat. "

Mivel távol vannak egymástól az uradalom helységei, Olay Mátyás elrendelte, hogy Nagy Pál bujáki kasznárnál hetenként adják le kérvényeiket a panaszosok, ha hazajön az inspektor, intézkedni fognak.

Egy Tiszttartónak lészen mit dolgozni

Sok nehézséggel kellett szembe néznie Olay Mátyásnak a tiszttartói poszton, többek között rossz indulatú rágalmakkal is. 1788. február 9-i levelében kéri a direktort, hogy ne higgye el a róla szóló pletykákat.

Megbecsült, sőt irigyelt állás volt a tiszttartóé,78 érthető, ha többen is pályáztak rá. Amikor 1789 elején - feltehetően Olay Mátyás halála, esetleg az ellene szőtt intrikák miatt - megüresedett a turai tiszttartói állás, egyik pályázó levélben panaszolta patronusának, hogy fő Exactor Valek úr nemcsak neki, hanem a vámosmikolai tiszttartónak is megígérte Olay Mátyás állását. Sőt a levél szerint az is felmerült, hogy összevonják a turai tiszttartói és számtartói állást. így érvelt ez ellen a levélíró:

"A Dominium három vármegyében feküdvén már 25 esztendőktül fogva annyira vagyon Negligálva, hogy egy Tiszttartónak lészen mit dolgozni - első esztendőn csupáncsak a helyes Localis Conscriptiokkal, egész Dominiumban egy jó Épület nincsen. Jobbágyok, cselédekkel együtt oly szabadon vágynak, hogy a Parancsolatot föl sem veszik, eddig Arendában lévő puszták vissza vetetődtek, annyival a Gazdaság Szaporodott. (...) Vajha Turán maradhatnék...."

A turai uradalom gazdálkodása a XVIII-XIX. század fordulóján a számadások, leírások alapján 1780.

Az urbárium életbelépése utáni 10. évről - 1780-ról - részletes kimutatás készült a bujáki dominium falvaiból "bejött minden nemű jövedelmekről" 79 Eszerint Tura helységből a következő összegek folytak be:

Mészárszék árendája (két marhabőrön kívül) 90 forint
Faggyúból 10 forint
Sörház árendája 600 forint
Uraság szárazmalomjától 50 forint
Turai egy vizi és egy szárazmalom 8 forint
Boltból fizet Zsidó Jakab 50 forint
M Uraság Homoki Fogadóban egy esztendő alatt elkelt bor
288 akóból bejött 804 forint 4 kr., minden aku után 1 forint
számlálván 288 forint
Konyha és istálló után 20 forint
Töltésen Betsali néni csárdában 1 év alatt 120 akóból bejön 120 forint
Turay kocsma fél év alatt 102 forint 75 kr.
A kilenced részben pénzben, részben természetben folyt be: Bárányok után Méhek után 40 forint 75 kr.
5 forint 80 kr.
Gabonából: Abaid búza 803 3/16 kila
Árpa 38 7/8 kila
  Zab 112 1/4 kila
Kukorica 453 3/4 kila
Borból   492 1/4 akó
Makkoltatásból a turai erdőből 200 forint
(Nem származott jövedelem vadászatból, halászatból, halastóból és gyümölcsöskertekből)  
Urbaliális pénzjövedelem 90 1/4 sessio után 527 forint 96 kr.
Majorsági jövedelmek:  
Szöllőből (380 3/4 nap robottal) 53 akó bor
Tiszta Búza (ebből elvetődik 57 2/4 kila) 389 1/16 kila
Abaid búza (ebből elvetődik 78 1/8 kila) 429 1/2 kila
(1748 nap robottal művelték a búzatáblát)  
Árpa (elvetődött 105 kila) 285 kila
Zab (elvetődött 95 1/2 kila) 250 1/8 kila
(Az árpa és zab megműveléséhez 1380 robotnapra és 230 forintra volt szükség.)  
Szána és szalma tartozott még a majorság jövedelmei közé.  
Distrahalis 80 gabonákból 5375 forint 40 kr
(tiszta búza, abaid, árpa)  
Sertések ára 983 forint
Majorsági méhek mézének ára 23 forint 92 1/2 kr
Turai erdő fáiból (300 öl tüzrevalón kívül) 602 forint 87 1/2 kr
Uj magyaroktól (cigányoktól) 6 kr
Zsellérektől, mesteremberektől 57 forint 50 kr
Robot válságdíj (3 jobbágytól) 43 forint 29 1/6 kr

További apróbb tételek felsorolása után a végeredmény: 1780-ban 11.467 forint 52 1/2 krajcár jövedelem folyt be összesen Tura helységből az Eszterházy hercegség kasszájába.

Kimutatás a turai domíniumhoz tartozó falvak összesített jövedelméről:

Tura 11.465 forint 52 1/2 kr
Héviz 1.147 forint 75 5/6 kr
Sz. László 1.793 forint 60 5/6 kr
Valkó 3.617 forint 25 kr
Szecsö 3.191 forint 8 1/24 kr
Gyöngyös 1.766 forint 92 kr
Turai Drusbéktól 3.996 forint 41 2/3 kr
Summa Distris Turensis 27.004 forint 60 21/24 kr 81

Az 1781 áprilisában kelt összesítés szerint a turai majorságban termett búza menynyisége hozzávetőleg azonos volt a kilencedből befolyt mennyiséggel, a turai jobbá­gyok telkeiken összesen tehát kb. tízszer annyit termelhettek e legfontosabb élelmiszerből, mint a majorságban. A földesúri termésnek csaknem a fele minőségileg jobb tisztabúza volt, míg a telkekről csupán abaid búzát adtak kilencedbe. A majorság terméséből nagyobb volt a - nyilván eladásra termelt - árpa és zab aránya, mint a jobbágytelkeken, ahol viszont kukoricát is termeltek. A telkeken termelt csaknem 5000 akó bor (492 akó volt utána a kilenced) mellett csupán 53 akó termett az uraság majorjában. (A kismartoni és eszterházi kastélyban inkább jó minőségű tokaji és egri borokat fogyasztottak, amint azt Olay Mátyás leveleiben is olvashattuk.)

A majorsági táblák terméseredményeinél feltüntették a vetőmag mennyiségét is. Ha hihetünk az adatok pontosságában, a turai majorság terméseredménye messze magasabb volt a kor átlagánál: a tisztabúza a vetőmag 6,7-szeresét, az abaid búza 5,5- szeresét, az árpa 2,7-szeresét, a zab 2,6-szeresét hozta, - igaz, meglehetősen sok robotmunkával.

A turai pénzbevételek több mint fele az eladott gabona és sertés árából adódott, - nem véletlen, hogy Olay Mátyás tiszttartó munkájának a zömét a termékek értékesítése adta. A pénzbevételeknek valamivel több mint tizedrésze származott a bérbeadott épü­ letekből, - ezeknek felét egyedül a sörház adta, melynek jövedelmezőségéről Olay Mátyás is elismeréssel szólt.

Az 1770-es urbárium szerint közel évi 4800 igás robotnappal tartozott összesen Tura 179 jobbágya - telke arányában. Az 1780-as számadás szerint 3508 napot - kötelezettségüknek csaknem 3/4-ét - töltötték az uraság szőlőjében, búza-, árpa-, és zabföldjein, a többi 1300 igás (vagy ennek megfelelő 2600 gyalog) robotnap egyéb munkákkal telt.

1799.

Közel húsz év múlva, 1799-ben a Vályi András - féle leírás így jellemzi Tura gazdaságát: "...határja 2 nyomásbeli, síkos fölgyének fele fekete, fele pedig homokos, terem búzát, kukoriczát, bort és zöldséget is, erdeje van, árpa és zab nélkül szűkölködik".82

1801.

Némi kiegészítést ad az 1780-as számadáshoz egy 1801-ben kelt uradalmi akta, amely szerint az uradalmi mészárszék évi 143 forint árendát fizet. Két szoba, konyha, kamra, istálló tartozik hozzá. A községi szárazmalomért évi 8 dinárt fizetnek, az uradalmi vízimalom kétkerekes, olvadás és eső működteti, csak helybelieknek őröl, egybe van építve a molnár házával, aki a vám egyharmadát kapja.

Az egyik külső kocsma (a homoki fogadó) 3 szobából, konyhából, 50 hordót befogadó pincéből, 16 ló elhelyezésére alkalmas istállóból áll. Föld, kert, gabona is jár hozzá a kocsmárosnak évi 30 forint bérleti díjért. Kb. 288 urna bort mértek ki benne. A Becsali csárda a falun kívül, a Hatvan felé vezető út mellett van, két szoba, konyha, kamra, 50 urnás pince alkotja, évi 171 akó bort adtak el benne. A kocsmáros gabonát, földet, konyhakertet is kap, de nem kell bért fizetnie. A községi kocsma évi 118 urna bort forgalmazott, a kocsmárosa gabonát és földet kapott az uraságtól. A kocsmákban nem mértek sört és pálinkát, van külön sörfőzde és pálinkaégető, melyet bérbe adtak. 560juhról tesz még említést az 1801-es akta. 83

1805.

Az 1805-ös turai számadáskönyv 244 gazda nevét tünteti fel, közülük 133 neve mellett szerepel, hogy robottal és éjjeli strázsával tartozik. 31 esetben gyalog-, 102 esetben igás robotot jelöltek meg követelményként, de a 102 jobbágyból 52 gyalogrobotot teljesített. Vagy szegényebbek voltak tehát, mint ahogy nyilvántartották őket, vagy előnyösebb volt számukra, ha egy családtagjuk két napot robotolt iga nélkül, mintha egy napra nélkülözniük kellett az igájukat.

1811.

Szemléletes képet ad a XIX. század eleji Turáról az 1811-ben készült részletes térkép, amely "Teli Pest Vármegyében helyeztetett Galánhai Esterházy Herczeg Majorátusának Bujáki Uradalmához tartozandó Tura Helység Határjárati Abrosszá" címet viseli. 84 Jól kivehetők a templom körül épült utcák, helyrajzi számmal jelölt beltelki parcellák, házak. A falu utakkal átszelt határában láthatók a rétek, nádasok, homokrészek, az erdő, az erdő-alja, a szőlők, káposztáskertek, kenderföldek, irtvány-földek, a Széles tó és a Szentgyörgytó. Jó tájékozódási pont a legelőn a kávás kút, a köpöskút és a juhaklok. A térkép alján számadatok jelzik a legelő nagyságát 1200 négyszögöles holdban mérve: 100 hold posványos, 270 hold 630 négyszögöl homokos, 3120 hold 1000 nöl gyepes rész - összesen 3491 hold 430 nöl. A szántóföldeknél elkülönítve látható az 1., 2. és 3. nyomás területe, mindegyiken belül külön jelölve az "egyik föld" és a "másik föld", a szántóföld egésze telekkönyvi számmal ellátott parcellákból áll. (1799-ben Vályi András leírása még 2 nyomásos gazdálkodásról tudósított.)

Az Esterházyak turai domíniumában 1811-re végrehajtották tehát II. József 1786 - ban kiadott rendeletét a földek kataszteri felméréséről, nyilvántartásba vették a házakat, földeket, - a jobbágyélet számokkal mérhető adatait. Nyomon követhetők a térképen a XVIII-X1X. század fordulójának jobbágyi életformáját jellemző elemek is: a legeltető állattartás, a viszonylag fejlett földművelés (három nyomás, szőlőtermesztés), az önellátó paraszti háztartás nélkülözhetetlen alapanyagának, a kendernek a biztosítása. A kendertermesztéstől nyilván elválaszthatatlan volt a fonás-szövés-varrás asszonyi tevékenysége, az állattartáshoz kapcsolódhatott a bőrök ruházkodásra, takarózásra való megmunkálása és saját háztartáson belüli felhasználása. Betekintést nyerünk a jobbágycsaládok konyhájába is, ahol vezető szerep jutott a káposztának. Ilyen önellátó jobbágyi életforma mellett nem csoda, ha nem jövedelmezett és csaknem üresen állt Moyzes zsidó turai boltja, amint erre már utaltunk. Arra is magyarázatot kapunk, miért kerültek feltűnően sokan marha- vagy birkabőr lopásáért úriszék elé.

A XVIII. századi Tura község belsőségét - ha nem is részletesen és a mai igény szerint - bemutatja az 1783-as I. katonai felmérés rajzolata. 85

II. József korában készült térkép (1783)

A község ekkor a Tabán, a Trincs, a Sárszög, valamint az Alvég (a Zsámbok felé vezető út kiindulási szakasza) kis részére terjedt ki. A római katolikus templom melletti tér ekkor még jobban beépített volt. Egyértelműnek tűnik (a rajz alapján), hogy az utcák mentén sorjázó jobbágyházak többségéhez meglehetős udvar s kert is tartozhatott, míg a Tabán és a Trincs felső végén kimutatott házsűrüség a zsellérek portáit sejtetik. A faluból kivezető utak egészen bizonyosan még egyszerű földutak lehettek, ám a Hatvan felé vezető mellett fasort jelölt be a rajzoló. Minden bizonnyal ez már akkor is kiemelt minőségűnek számított. A települést fákkal (bokrokkal?) körülkerített kertek (szérüs-, káposztás-, esetleg dohány- és kender-) vették körül. A szőlőhegy (Öreghegy) a mai szőlők területén helyezkedett el. A rajzolat szerint két temető (kereszttel jelzett terület) létezett ekkor: az egyik a Tabán végén, a Vácszentlászlói út közelében (ez lehetett a régebbi?!), a másik pedig a Zsámboki út mellett, kb. a jelenlegi temető helyén.

Gazdasági-társadalmi változások a XIX. század első felében

A falu népessége

Tura népességszáma XVIII. századi alakulásának ismertetésekor még sok bizonytalansági tényezővel kellett számolni, ezért a közölt adatok nem pontosak. Kivételt képez természetesen az első népszámlálás adatsora, amit - bizonyos szempontból -bázisnak tekintünk a XIX. századi népességalakulásnál.

A század első felében több országos és megyei, valamint egyházi összeírást készítettek, ám ezek sem voltak megbízhatóan pontosak. Majd csak a kiegyezést követően, az évtizedenként megismételt, hivatalos népszámlálás adatai megbízhatóak, ezek pontosságában bízhatunk a legjobban.

Mindezeknek figyelembe vétele mellett természetesen nem mondhatunk le a kevésbé pontos adatok közléséről sem, ha szeretnénk magvalósítani azt a törekvésünket, hogy bemutassuk a település népességszámának változását, vagyis folyamatos és meg nem szűnő növekedését.

I. Bázis
Év 1785 1828 1844 1848 1850 1851 1857
% % % % % % %
1938 100 2469 127 2595 134 2564 132 3132 162 3137 162 3218 166
II. Bázis
Év 1825 1838 1842 1851 1861
Lakószám 2545 2609 2890 2913 3218

Az I. sorban a különféle állami összeírások, valamint a kor statisztikai könyveinek adatait közöltük 86, a II. sorban pedig a Váci Egyházmegye Schematismusának Turára vonatkozó összesített számadatait. Egészen bizonyosan az I. sor adatai pontosabbak, ezért azoknak az elemzésével foglalkozunk részletesebben.

A XIX. század kedvezőbb és lassan javuló egészségügyi viszonyainak köszönhetően folyamatosan növekedett a falu lakossága. Tulajdonképpen az 1831., az 1849. évi kolerajárványt leszámítva nagy (országra kiható) járványok nem tizedelték meg a népességet. A születések számát pedig még semmiféle korlátozás nem csökkentette, a gyermekáldást Isten ajándékának tekintették, és a jövevényt szeretettel fogadták.

A népességnövekedést kedvezően befolyásolta Turán az a körülmény is, hogy a hatalmas vagyonú, távol élő földesuraság nagyvonalúbb volt az úrbéri követelésekben, mint a helyben lakó kisebb birtokú nemesurak. Tura jobbágy-zsellér népe tehát viszonylag kedvezőbb életviszonyok között élt a feudalizmus utolsó fél évszázadában.

A Galga vidék egyetlen mezővárosa ebben a korszakban Aszód volt. A XVIII. században földműves, iparos és kereskedő népessége lendületesen fejlődve az 1785-ös népszámláláskor elérte az 1894 főt, vagyis majdnem annyi lakója volt, mint a széles határú Turának. S bár közgazdasági viszonyait (elsősorban az ipart és a kereskedelmet tekintve) még a XIX. század első évtizedeiben is javultak, amely a népességnek a turáihoz megközelítő %-os növekedésben is megmutatkozott, ám a Podmaniczkyak gazdasági hanyatlásával és más kedvezőtlen körülmény hatására a század közepére nemhogy növekedett, hanem csökkent a lakosságszáma. Az aszódi összehasonlító példa közlésével a Turán tapasztalt 166%-os növekedés értékét és jelentőségét kívántuk érzékeltetni. A Galga vidéken a Turánál kimutatott növekedésnél lendületesebben csak Kartal népe gyarapodott, ám ennél a községnél azt kell figyelembe venni, hogy a török kiűzése után e falunak az újratelepítése csak 1784-ben indult meg.

Vallási helyzet a XIX. században

Bár Tura esetében nem olyan tarka a vallási kép, mint mondjuk a szintén Galga menti Aszódon vagy a közeli Hévízgyörkön, mivel a lakosság túlnyomó többsége mindig is római katolikus volt, azért fontos tudni, hogy a különböző időkben még milyen más vallást követők éltek a faluban.

Év Római katolikus Protestáns | Evangélikus | Református | Zsidó Egyéb Összesen
- vallást követők -
% % % % % %
1828 2429 98 18 1 22 1 2469
1835* 2568 98 20 1 21 1 2609
1851* 2847 98 33 1 3 30 1 2913
1870 3408 97 9 19 76 2 3512
1890 4209 96 49 1 14 103 2 3 4378

Az ún. szórványban élő evangélikus és református hívek a közeli protestáns (Aszód, Hévízgyörk) anyaegyházakhoz tartoztak. A zsidók számának a növekedése a szabad vallásgyakorlatukat és emancipációjukat szabályozó törvények elfogadása után ugrásszerűen megnövekedett. Az aszódi anyakönyvi kerülethez tartoztak, ugyanakkor 1859- ben önálló hitközséget hoztak létre. Saját rabbijuk és széderük (iskolájuk) ugyan nem volt, ám a világi vezetés gondoskodott (egy szerény imaházban) a hitéletük zavartalan gyakorlásáról. Egyébként nemcsak vallásszervezetileg, hanem egyénileg is szoros kapcsolatban álltak a vidék zsidó központjával Aszóddal, és aszódi hittestvéreikkel.

A turai nemesek

A különböző népesség-kimutatások közül figyelmet érdemelnek a nemesi összeírások. A XVIII. századra vonatkozó dokumentumok hiányoznak, ugyanakkor nem lehetett olyan sok nemes ember, aki ekkor Turán élt. Az 1754-es kimutatás Tura községnél Esterházy Józsefet és Esterházy Pétert tünteti fel, akik egészen bizonyosan nem laktak a faluban, csupán birtokaik után vették fel a jegyzékbe. 87

Az első népszámlálás 10 fő nemest (név nélkül) tüntet fel.

A XIX. század első feléből három nemesi kimutatás maradt ránk, ezek részletes bemutatása színesebbé teszi a korabeli turai társadalom összetételét.

A napóleoni háborúk idején a hadrafoghatóság érdekében szükségesek voltak a nemesek adatai. Tehát 1808-ban Turán nemesek: 88

Az 1820-ban készült összeírás szűkszavúbb csak a nevet és a vagyoni viszonyokat tünteti fel:89

Herceg Esterházy Miklós birtokos Kismarton
fia Esterházy Pál birtokos Angliában
Fabriczius József birtoktalan
Friebeisz Ferenc birtoktalan
Kalmár János birtoktalan
Kovács György birtoktalan
Mészáros László birtoktalan
Tisztelendő Novotka József birtokos
Papp József birtoktalan
Papp István birtoktalan
Pálik György birtoktalan
Szabó Ferenc birtoktalan

Az 1836-os összeírás szerint számottevően megnövekedett a nemesek száma, ami összefüggésbe hozható az uradalom aktivitásával, kiterebélyesedésével. 90 Mindez egyértelműen kimutatható a nemesek foglalkozásának a bemutatásánál:

Herceg Esterházy Pál külföldön
Friebeisz Ferenc esküdt
Jankovich Mihály plébános
Megö József számtartó
Potragyai József kasznár
Zimán Pál káplán
öreg Papp József volt nótárius
ifj. Papp József nótárius
Kálmán Lukács kocsmáros
Kalmár Mihály molnár
Pálik György jobbágy
Bellovics János írnok
Hech Mátyás tiszttartó
Csillinger Lajos ispán
Losent József baromorvos
Oszterberg József ispán
Murányi János kántor
Silling József írnok
Guttman János írnok
Márkus Ferenc írnok
Gumbert István írnok
Kováts Lajos írnok

A fenti adatokból kitűnik, hogy az uradalmi tisztviselők/alkalmazottak általában csak rövidebb ideig éltek a községben, míg néhány család huzamosabb ideig, akár egy­ két nemzedéken át is Tura lakói voltak. Az utóbbiak közül emeljük ki a Friebeisz-, a Papp-, a Murányi-családokat, akik a XIX. században a község vezető értelmiségei voltak.

A XIX. század első felének turai történéseit két térkép megismertetésével szeretnénk közelebb hozni. Az első egy úrbéri térkép. 91 A papírra feldolgozott színezett dokumentum ugyan meglehetősen rossz állapotban maradt fenn, ám mind a belsőség, mind pedig a külsőség részletes bemutatásával a kétszáz évvel ezelőtti állapotokat tárja elénk.

A belsőség rajza nem különbözik a már közölt első katonai felméréstől, ezért ennek ismétlésétől eltekintünk. Annál fontosabb a határ bemutatása. A térkép elénk tárja a XIX. század eleji határhasználatot. A legfontosabb, ami szembetűnik, hogy ekkor még a határ élése kisebb területre korlátozódott, hiszen a Galga menti részek (főleg a falutól DK-re) vizenyősek voltak, ahol még ekkor két, természetes képződményü tó is létezett (Szentgyörgyi tó, Széles tó). A felső kertektől D-DK-re pedig - a zsámboki határ melletti szántókat leszámítva - egészen a fényszarusi határig legelő volt.

Azt pontosan jelöli a térkép, hogy hol terültek el az úrbéres szántóföldek három nyomásban, sőt arra is találunk utalást, hogy mely határrészt kívánták szántókká alakítani. A térkép készítője beírta azokat a helyneveket is, ahol ezt az új táblát kialakították: Daru Halom, Kereszt Ér, Büdös Ér, Kerek Nád, Kis Hosszú, Homok Nyilasok és ...Berek(az első rész olvashatatlan). Azért gondoljuk, hogy ez újonnan kialakított tábla, mert már berajzolták ugyan a parcellákat, ám a jobbágyokhoz kapcsolható számozást még nem tüntették fel.

A turai határ 1811-ben

A kenderföldek és a káposztáskertek egyik része a Galgahévíz felé vezető út mentén terültek el, ám káposztáskertek léteztek a szentlászlói és a zsámboki utak községből kivezető szakaszai mellett is.

A kaszáló rétek a faluhoz közel terültek el (Beke rét, Nádas, Vizek között, Fűzfás, Gyűrű völgy, Alsó rétek).

Az úrbéres szőlők a mai szőlődűlők helyén, de kisebb területen feküdtek. Az uraság szőlője a szőlőhegy közepén terült el.

A rajzoló nem jelölte meg külön a majorsági földeket, ami azt jelenti, hogy a határ meg nem jelölt részét az uraság hasznosította. Melyek ezek a területek? Mindenekelőtt a falutól DNy-ra fekvő ún. Homoki földek, a mai Haraszt puszta helyén létezett a Pap harasztja, ami az egyházi javadalmi földekre utal. Ugyancsak uradalmi föld volt a Tószög, illetve a Varsányi útnál (dűlő), manapság ezt Versegi út melletti földeknek (Fekete) nevezzük. Az 1. nyomás és a Fényszarusi út között elterülő, részben ismert, részben már nem használt helynevekkel jelölt terület is a majorság része volt (Rét eleje, Galábos, Székes, Gyurka, Tövises, Szentgyörgy part, Gyékény fészke, Homok nyilasok és a Szentgyörgyi, meg a Széles tó.)

A legelő (amelyet uraság és úrbéresek közösen használtak) területén két kutat jelez a rajzoló. Az egyik az Almási út melletti a Köpüs kút, a másik a Fényszarusi út mellett álló a Kovács kút nevet viselte.

A faluból minden szomszédos település felé utak (nyilvánvalóan földutak) vezettek ki. Ezek: Varsányi út, Hatvani út, ebből ágazott ki a boldogi út, Fényszarusi út, ám volt még egy Fényszarusi út, amiből kiágazott az Almási (Tóalmási) út, lényegében ez volt a Zsámboki út, a Szentlászlói út, amiből kiágazott a Dányi út. Pontosan jelzi a térkép az akkor még jól látható Csörsz árkát, amely a Galgától D-re, a Fényszarusi utat átvágva, a Széles tó mellett húzódott.

A második térkép az ún. II. katonai felmérés, amely 1852-1860 között készült.92 Eddigi ismereteink nem sokkal gazdagodhat a térkép tanulmányozásával, hiszen néhány földrajzi név közlésén kívül jórészt csak a domborzati viszonyokat jelzi. Megtudjuk viszont, hogy a turai vízimalom a későbbi Alsóréti tanya vonalában helyezkedett el a Galga partján. A közelében lévő s máshol Széles tónak nevezett vízfelületet itt Szárcsa tónak nevezik. Ezen a térképen tüntetik fel először a vasútvonalat, a vasútállomást és a két őrházat. Ez csupán azért érdekes, mert a vasútvonal megnyitására a felmérés elkészítése után még évekig (1865-ig) kellett várni.

 

Gazdasági és társadalmi viszonyok

A XVIII. századi gazdasági és társadalmi viszonyok bemutatásához több névszerinti összeírás állt a rendelkezésünkre. A XIX. század első felének bemutatásánál viszont ilyenekkel nem rendelkezünk. Mindez azonban nem akadályozza meg azt a törekvésünket, hogy elemezzük a falu gazdasági és társadalmi viszonyait. Tudni kell, hogy az 1770-ben rögzített urbárium tulajdonképpen az úrbéri viszonyok teljes felszámolásáig konzerválta a földek megosztásával és művelésével kialakított viszonyokat. Ezt az állapotot az 1836 után megindult és majd csak (többszöri egyeztetés után) az 1862-ben törvényesített úrbéri egyezség változtatta meg.

Az 1770. évi urbárium tehát rögzítette, hogy Tura határának melyik és mekkora része volt a jobbágyok/zsellérek, tehát az úrbéresek kezén, illetve melyik és mekkora rész maradt a földesúr használatában (majorság, uradalom), amelyet a jobbágyok/zsellérek robotjával, valamint időszaki (cseléd, szolga, kapás, napszámos, béres, stb.) földmunkásokkal műveltettek meg. (Az uradalom életével külön fejezet foglalkozik, itt csak a falu gazdasági-társadalmi viszonyait tárgyaljuk).

A jobb viszonyítás érdekében felelevenítjük az 1770. évi úrbéres állapotokat: 93

1 1/4 1 3/4 1/2 1/4 Telkes jobbágy Telkek száma Úrbéres föld Zsellérek száma

Telekkel rendelkező jobbágyok száma

Összes Összes Összes szántó Összes rét Házas Hazátlan
hold
6 2 49 65 52 174 91 3/4 2414 606 5

%

4 1 28 37 30 3020

Ennek az állapotnak az értékelését már elvégeztük. Az ezt követő évtizedekben jelentős és alapvető változások következtek be. Mindenekelőtt folyamatosan növekedett a lakosság száma, ám ezzel párhuzamosan nem növekedett a megélhetést biztosító úrbéres telkek száma, az úrbéres földek területe. Ennek pedig egyenes következménye lett az úrbéres lakosság szerkezetében végbemenő, figyelemre méltó változás. Ennek megértéséhez tekintsük át az 1828. évi úrbéres állományt bemutató táblát: 94

11/4 1 3/4 1/2 1/4 Telkes jobbágy Telkek száma Úrbéresföld Zsellérek száma

Telekkel rendelkező jobbágyok száma

Összes Összes Összes szántó Összes rét Házas Hazátlan
hold
- 18 30 82 46 176 93 2232 744 94 50

%

10 17 47 26 2976

A telekállományban, az úrbéres földek területében az eltelt közel 60 év alatt alapvető változás tehát nem történt, bár a telkek száma 1 1/4-del növekedett, a földek viszont 44 holddal csökkentek. Ami a telkes jobbágyok által használt telkek nagyságát illeti: itt már megindult folyamatnak lehetünk tanúi, nevezetesen 6%-kal növekedett a fél- és negyedtelkes jobbágyok száma/aránya, vagyis megkezdődött a jobbágytelkek zsugorodása, aprózódása. Ennél azonban sokkal riasztóbb a kép, ha a zsellérek számát vizsgáljuk. Minden bizonnyal az 1770. évi adatfelvételnél tévedések történtek, ugyanis a megadott számnál (5 fő) egészen biztosan több volt a zsellérek száma. Az 1828-as adat viszont mindenképpen elgondolkodtató: az úrbéres lakosságnak (jobbágyok+zsellérek=320 fő) 45%-a szántófölddel nem rendelkező földmunkás, aki magát és családját elsősorban napszám-, valamint időszaki (béres, konvenciós stb.), esetleg részes munkával tartotta fenn. (Ez a nagymértékű növekedés még akkor is igaz, hogyha az 1828-as adatfelvételnél a zsellérek közé soroltak néhány iparost vagy más, nem a földből élő lakost.)

A jobbágyvilág utolsó évtizedeiben a fent vázolt állapot nem változott meg. Egy 1851-es adat szerint a 93 jobbágytelken 173 telkes gazda osztozott meg. 95

Itt kell megemlíteni, hogy Turán minden házas, de sok háznélküli zsellér is rendelkezett kisebb nagyobb szőlőbirtokkal, amely megélhetésük alapjául szolgált. Erről az 1852-es telekkönyv adataiból is meggyőződhetünk.

Visszatérve még a XIX. század első felének a gazdálkodására, a falu határának gazdasági ágak szerinti összetétele a következő:

Szántó Szőlő Kert Rét Legelő Erdő Összesen
2682 276 744 1283 2647 597 8229 kh
33 3 9 16 32 7 100%

Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy a szántóföldi gazdálkodás még nem egyeduralkodó a helyi gazdasági életben. Számottevő a legelő területe, amely az állattartásban játszik szerepet, a terjedelmes kertek az intenzív zöldség- kender- és dinnyetermesztésre utalnak, s ekkor még az erdő sem zsugorodott terjesen össze, bár a Galga menti települések kiterjedt erdőségeihez képest nem számított helyi gazdasági tényezőnek.

Most pedig tekintsük át a XIX. század közepén készült birtokkimutatást, amely a turai határ földállományának minőségét, jövedelmezőségét és mindezeknek az uradalomhoz való kapcsolódását mutatja be.

"Kimutatása a Bujáki uradalom Földállományának a Birtok ívekről 1846. évben Redamatiokra kijavított minő- és mennyiségben" fejlécü táblázatnak 96 a Turára vonatkozó adatai (1600 négyszögöles holdakban):

Szántóföld Terület Jövedelem
I. osztály 135 hold 1035 forint
II. osztály 611 hold 1203 négyszögöl 3419 forint 4 krajcár
II. osztály 503 hold 1139 négyszögöl 1011 forint 31 krajcár
Rét és kert
I. osztály 95 hold 918 négyszögöl 825 forint 20 krajcár
II. osztály 224 hold 205 négyszögöl 1045 forint 56 krajcár
III. osztály 301 hold 1455 négyszögöl 650 forint
Legelő
I. osztály 141 hold 556 négyszögöl 518 forint 16 krajcár
II. osztály 123 hold 246 forint
Nádas
I. osztály 78 hold 100 négyszögöl 546 forint 60 krajcár
II. osztály 39 hold 183 négyszögöl 156 forint 27 krajcár
II. osztály 116 hold 709 négyszögöl 213 forint 29 krajcár
Erdő
I. osztály 241 hold 241 forint 90 krajcár
Mindössze
I. osztály 691 hold 242 négyszögöl 3166 forint 11 krajcár
II. osztály 1047 hold 1521 négyszögöl 4867 forint 27 krajcár
II. osztály 922 hold 103 négyszögöl 1875 forint
Összesen: 2661 hold 266 négyszögöl 9908 forint 38 krajcár

(Szőlő és hasznavehetetlen terület nem szerepelt a kimutatásban.)

Külön szerepelnek a volt úrbéresekkel közös íven lévő birtokok. (A "volt" szó 1846-ban már az úrbéri viszonyok előhaladott bomlását jelzi.)

Legelő
I. osztály 239 hold 368 négyszögöl 877 forint 11 krajcár
II. osztály 45 hold 90 forint
III. osztály 2002 hold 800 négyszögöl 1902 forint 23 krajcár
Összesen: 2286 hold 1168 négyszögöl 2869 forint 34 krajcár

Az adózás szempontjából számbajöhető turai jövedelem 1846-ban 9908 forint 38 fillér volt, ennek 16%-a, 1585 forint 22 krajcár volt az egyenes földadó.

A bujáki uradalom egésze 114.523 forint 23 krajcár jövedelem után adózott 18.323 forint 44 fillért. A bujáki uradalom egészének a következőképpen alakult a földterülete:

I. osztály 14617 hold 474 négyszögöl
II. osztály 17563 hold 507 négyszögöl
III. osztály 6650 hold 1280 négyszögöl
IV. osztály 1524 hold 122 négyszögöl
Összesen: 40355 hold 783 négyszögöl 97

A bujáki uradalom területének mintegy tizenötöd része Tura területe, a jövedelemnek viszont a tizenegyed részét termelte, tehát az értékesebb területek közé tartozott. (A következő települések tartoztak 1846-ban a bujáki uradalomhoz: Pest vármegyéből Tura, Héviz, Szt. László, Valkó, Szecső; Szolnok vármegyéből Százberek, Kürt; Heves vármegyéből Tas, Gyöngyös; Nógrád vármegyéből Héhalom, Palotás, Hényel-Buják, Kozárd, Bér, Késkér, Csór.)98

Valamelyest képet nyerhetünk az egyes földféleségek egymáshoz viszonyított értékéről, ha megnézzük, hány forintjövedelmet számolt fel az idézett 1846-os kimutatás 1 hold föld után.

1 hold 1. osztályú szántó 7,6 forintot jövedelmezett.
1 hold II. osztályú szántó 5,6 forintot
1 hold III. osztályú szántó 2,0 forintot
1 hold I. osztályú rét, kert 8,6 forintot
1 hold II. osztályú rét, kert 4,7 forintot
1 hold III. osztályú rét, kert 2,1 forintot
1 hold I. osztályú legelő 3,6 forintot
1 hold II. osztályú legelő 2,0 forintot
1 hold III. osztályú legelő 0,9 forintot
1 hold I. osztályú nádas 7,0 forintot
1 hold II. osztályú nádas 4,0 forintot
1 hold III. osztályú nádas 1,8 forintot
1 hold I. osztályú erdő 1,0 forintot

Az idézett felmérés a készülő úrbéri egyezség előkészítő munkálatainak a része lehetett, hiszen a következő évben - 1847. szeptember 26-án - megkötötték a Tura községre vonatkozó úrbéri egyezséget, melynek gyakorlati megvalósulása a forradalom, illetve a nyílt önkényuralom utáni évekre maradt.

A fent vázolt s megváltozott gazdasági és társadalmi körülmények kiélezték azokat a lappangó ellentéteket, amelyek az uraság és alattvalói, továbbá az alávetettek egymás között mindig is léteztek. A feudalizmusnak ebben a felbomló időszakában kevés irat maradt fenn, amelyek a helyi gazdasági-társadalmi feszültségről szólnak. Azért néhány utalás egyértelműen arról árulkodik, hogy bizony ilyen gondok és problémák nemcsak az ország más tájain, hanem Turán is voltak: Tura helység 1826-ban panaszt nyújtott be a vármegyének, mivel az irtvány Zsombékos és Csádés nevű legelőt az uraság elfoglalta, a majorsághoz csatolta. Egészen bizonyosan hasonló okok miatt Turán kívül Hévíz és Vácszentmiklós (ez tévedés, Vácszentlászlóról van szó!) is bepanaszolta az uraságot, mert az időközben lefolytatott urbariális perben a falvaknak adtak igazat, és 1827-ben Tura falu is visszakapta a Zsombékost és a Csádést 99. Figyelmet érdemlő ügyet tárgyalt 1835. május 25.-én a helyi úriszék, amikor is Hajnik Lipót uradalmi ügyész vezetése alatt a turai úrbéresek panaszával foglalkozott, mely szerint az utóbbi időben a majorsági földek megszaporodtak, s ennek következtében többet kellett robotolni a jobbágyoknak és zselléreknek. Sőt - írja a panaszlevél - a robotot előre követelik az uradalom képviselői. - Az ítélet szerint a panasznak nincsen alapja. A majorsági földek növelése nem történt meg, így a robot fokozására sem került sor. Hogy ne kell­ jen több munkát követelni az úrbéresektől, nyolc évvel előtte 6 béres igát állított felállítja a jegyzőkönyv. S bár tiltakoztak az érdekelt urasági emberek a robot "előre- és túlteljesítése" vádja ellen, azért valami gond lehetett általában a robotmunka nyilvántartásában, mert az úriszék utasította az uradalmi tiszteket a kimutatások pontos vezetésére. 100

A jobbágysággal és az úrbéri viszonyok rendezésével kapcsolatban, 1836-ban ho­ zott törvények hatását fedezhetjük fel a turai jobbágyoknak és zselléreknek 1837-ben benyújtott több kérelmében: - Tura helység elöljárói folyamodása a jobbágyi illetőségek és legelők elkülönítése végett; 101 - Turai házas zsellérek folyamodása, hogy minden 8 házas zsellér után a törvény által meghatározott földet adják ki. 102 Ezek az adatok jelzik annak az úrbérrendezési folyamatnak a kezdetét, ami aztán 1847-ben már komolyabb mértéket öltött, s amely elől már az uradalom sem térhetett ki. Erre az alábbi dokumentum utal: Tura helységre célba vett rendezési és elkülönülési per tekintetéből az uradalom részéről küldöttség kiküldése. 103 Az 1852-es Telekkönyvből megtudjuk, hogy az uraság 1844-ben a Neszürj dűlőben földet osztott a zselléreknek, akik aztán a parcellákat saját maguk telepítették be szőlővel. A Zsemlyéspart dűlőben pedig - szintén a zselléreknek - 1849-ben kisebb-nagyobb szántókat adtak át az urasági földekből. A földosztásokról pontos kimutatás nem maradt fenn.

Az úrbéresek egymás közötti feszültségére és ellentétére utal az alábbi dokumentum: "Turai egy némely jobbágyok panasza közös legelőjüknek jobbágytársaik összeírásfeletti számú juhai által való terheltetésröl"104.

Az úrbérrendezés folyamatát az időközben lezajlott 1848/49-es forradalom és szabadságharc rövid ideig ugyan megállította, ám egyben meg is gyorsította. Ilyen állapotok közepette készült el 1851-ben a határrendezés, tagozódás, majd ennek nyomán 1852-ben a községi Telekkönyv, amelynek részletes ismertetése kibontja előttünk a turai jobbágy világ utolsó évtizedeit, egyben meghatározza (lényegében 1944-ig!) a parasztfalu birtok - és hozzá kapcsolódóan - társadalmi viszonyait. 105

A turai úriszék működése 1838-tól 1848-ig

Turának a bujáki uradalmon belüli jelentőségét, rangját jelzi, hogy "másodszékhelye" lévén az uradalomnak, itt tartották az úriszéki üléseket. 106 1838. január 1-től 1848. március 15-ig maradtak fenn Esterházy Pál herceg bujáki uradalmának Turán tartott polgári és fenyítő úriszéki jegyzőkönyvei 107. Ez idő alatt összesen 188 esetet tárgyaltak a következő megoszlásban:

1838-ban 10 eset
1839-ben 2 eset (ebből egyik gyilkosság)
1840-ben 13 eset (egyik gyilkosság)
1841-ben 15 eset
1842-ben 30 eset (ebből 2 gyilkosság)
1843-ban 24 eset
1844-ben 27 eset
1845-ben 37 eset (egy csecsemőgyilkosság)
1846-ban 25 eset
1847-ben 5 eset
1848-ban (március 15-ig) nem volt tárgyalás.

A következő büntettek fordultak elő a jelzett 10 év alatt: verekedés, vérengzés (megverték és "tetemesen megvérengzték" pl. a vármegye pusztázó katonáját a turai Becsali csárdában 1838-ban), civakodás, lopás (bort loptak többek között a kocsma pincéjéből), orgazdaság, verem feltörés, orvvadászat, rabok erőszakos kiszabadítása (11 jobbágy és egy telkesgazda vett részt a bűncselekmény elkövetésében, 3-6 hónap fogságra, illetve 25-50 pálcaütésre ítélték őket), gyermek elgázolás, csecsemőgyilkosság, gyilkosság, istenkáromlás, egyik elkövető "megtopigálta" s illetlen szavakkal illette a kocsmárosnét.

A leggyakrabban kiszabott büntetések: 3-6 havi fogság, 25 botütés (gyakran negyedévenként, félévenként ismételve), fájdalomdíj, gyógyítási díj, temetési költség megtérítése, az apróbb vétség elkövetője csupán "megdorgáltatott", egy esetben két gyanúsított "próbák hiánya miatt szabadon bocsáttatott".

A gyanúsítottak és tanúk "életneme" (foglalkozása): jobbágy, jobbágyfi, jobbágynő, telkes gazda, kondás, kondásbojtár, juhászbojtár, béres, zsellérlány, zsidó, csavargó, főzőlány, kereskedő, uradalmi kőműves, uradalmi erdész, uradalmi kerülő, uradalmi hajdú (lopásért 15 pálcát kapott), uradalmi tömlöcőr (orgazdaságért egy évi szoros elzárásra ítélték), szabadságos katona (tolvajság miatt katonaságnak átadatott). A Jobbágy", "telkes gazda", "zsellér" megkülönböztetés a jobbágyság differenciáltságára és az úrbéri rendszer bomlására is utal. Az elkövetők turai, szecsői, valkói, szentlászlói illetőségűek, a bűneset legtöbbször a turai kocsma előtt történt.

Az ítéletet meg lehetett fellebbezni: 1839-ben a valkói kondást a turai úriszék gyilkosságért 1,5 év fogságra, félévenkénti 25 pálcaütésre, 40 forint vérdíjra, az orvosi és temetési költség megfizetésére ítélte. "A Királyi Tábla által a' fogság ideje egy évre (...) leszállíttatván, temetési költségektől felmentett"; 1840 nyarán lopásért és gyilkosságért halálra és 40 forint vérdíj megfizetésére ítéltek egy 22 éves zsellérlányt; az ítéletet a Curia helyben hagyta, de " Ő Felsége által kegyelmezési jogánál fogva a halálos büntetés 844. Február 26., a Kegyelmező levél kihirdetésétől számítandó 10 évi fogságra, vasban leendő közmunkára, böjtre, fél évenként elveendő 25 korbács ütésekre, 40 Ft vérdíj megadására átváltoztatódott."

Kisebb ügyekben a helyi úrbéri hatósághoz is gyakran fellebbeztek az elitéltek hozzátartozói. Furulyás József telkesgazda 1838-ban például testvére szénalopásért elitélt fiai érdekében nyújtott be kérelmet: "... legmélyebb alázattal járulok Tettes Fő Ügyvéd Úrhoz, hogy tekintetben vévén eddigleni bötsületes viseleteket, nékem pedig öregségemben a jobbágyi terhek el viseltetésére tehetetlen voltomat"... mentsék fel a fiukat a súlyos börtönbüntetés alól.

Szükségesnek véljük néhány úriszéki eljárás részletes ismertetését, részben a turai úriszék tevékenységének, hozzáértésének, még inkább a turai lakosság életkörülményeinek, szokásainak, kisebb-nagyobb kihágásai indítékainak bemutatására.

Verekedés, vérengzés

1844. február 26-án volt Tót Zsigmond 20 éves római katolikus, feleséges, a turai Tót Zsigmond fél telkes gazda fiának kihallgatása. (A fiúk általában korán nősültek és apjuk háztartásában maradtak.) A "Mért vagy fogva?" kérdésre így válaszolt: "Azért fogatott el a helység bírája, mert folyó évi Farsang három keddjén Sára Mihályt megütöttem. Még a múlt évben megbántott már engem Sára Mihály, azóta mindig harag­szom rá." Vallomása szerint egyszer-kétszer fejbeverte valami kővel Sára Mihályt (egy turai özvegyasszony fiát), a részletekre nem emlékszik - "igen részeg voltam" - vallotta. (Az úriszék gyanúsítottjai tudták, hogy a részegség enyhítő körülmény.) Február 28-án ismét kihallgatták Tót Zsigmondot, aki "önkéntes vallását" mindenben megösmerte (azaz megerősítette). Mindkét alkalommal kihallgattak négy tanút is, akik egybehangzóan vallották, hogy Tót Zsigmond farsang utolsó napjaiban a turai kocsma előtt háromszor fejbeverte egy fél téglával Sára Mihályt, mert az nem volt hajlandó vele bemenni a kocsmába.

A jegyzőkönyv mellékleteként fennmaradt Adolf Jólesz domonyi seborvos 1844. február 20-án kelt hivatalos pecséttel ellátott "lát lelet"-e. Eszerint a koponya első részén két 2,5 hüvelyk hosszú, 1/8 hüvelyk széles seb volt egymáshoz közel, egyik egészen csontig hatolva. "A bal oldalon, az úgy nevezett vak szem táján (musculus temporalis) volt egy egész csontig ütött, mintegy fél hüvelyknyi szélességű seb. " (Valóban háromszor ütött tehát Tót Zsigmond.) "A fent leírt sebekből kitetszik, hogy azok nem bottal, hanem valami kődarabbal tevődtek, s oly veszedelmesek, hogy csak különös orvosi szorgalommal tétethetnek veszedelmen kívüliekké és huzamosabb cura által gyógy itathatnak be; de ezen sebeknek begyógyulása után is, a megnevezettnek tökéletes épsége bizonytalan."

Két és fél hónap múlva, április 9-én hivatalos "Orvosi Bizonyítvány"-t állítottak ki "A. Jólesz" bélyegzőnyomattal, valószínűleg a seborvos beosztottjának az aláírásával Sára Mihály állapotáról: "Én alól írott által nézvén, sem jelenleg, sem jövendőre nézve sem lesz nékie baja, mellyről kiadtam ezen bizonysági Levélkémet."

Az orvosi bizonyítvány birtokában Tót Zsigmond apja pár nap múlva, április 12-én megírta kérelmét: "... alázatosan Kérem Tekintetes Fő Ügyvéd Urat, hogy nevezett

fiamat a Mságos Uradalom börtönéből kezességre kibocsátani méltóztassék, annél is inkább, hogy most már nyári munkák következvén, kevés cselédemmel - már csak azért is, mivel magam a 'M. Megye szolgálatából ritkán lehetek ide haza" - a fiú nélkül a gazdaság nem boldogulhat.

A következő napi - április 13-i - feljegyzés a jegyző, a bíró és tanuk aláírásával, Tura község bárányos címerével hitelesítve: "Alulírottak ... a Mságos Uraság börtönében be zárt Tót Zsigmondot a mai napon kezességre kivevén; ezen írásunkkal magunkat arra kötelezzük, hogy midőn nevezett a leg közelebb tartandó Úriszék elibe rendelődni fog, őtet azonnal minden idő haladék és kifogás nélkül az Uraság börtönébe vissza állítjuk." 1845. február 17-én Tót Zsigmond ismét az Úriszék előtt állt.

Néhány további verekedéssel kapcsolatos jegyzőkönyrészlet:

1843. október 6-i vallomása szerint "Lajtos András turai fél telkes gazda fia" régi sérelmei miatt a kocsma előtt lerántotta lováról a csőszt. Arra a kérdésre, hogy megverte-e, így válaszolt: "Igen boros voltam, nem emlékszek, hogy vertem volna, de ha azt mondják a tanuk, hát én elvállalom." Lajtos Jánost az ispán jelentette fel, nyomatékosan kérve megbüntetését: "...Könyörgök a Tekintetes Fő Ügyvéd Úrnak, méltóztassék e merényi megbüntetni." Ennek ellenére nem volt súlyos az ítélet, melyet csak 1845. februárjában hoztak meg: "Engedetlensége súlyosbító körülményül szolgálván, minthogy egyéb eránt a Csősznek semmi sérelme nem okoztatott, ...a szokott mód szerint kitöltendő egy hónapi fogságra a Mságos Uraság börtönében bezáratván és egyszerre elveendő 25 pálcza ütésekre ítéltetik. "

Orvosi szakvélemény 1846-ból egy verekedésről: két hónapig naponta át kellett kötni a sértett fejsebét, törés nem volt, ezért a beteget "mint egészséges s minden munkára alkalmas embert helyre, az előbbi egészségre állítottam. "

"...kit a szükség garast rabolni kényszerített..."

A turai szegényemberek életkörülményeit, kilátástalan helyzetét néhány lopással kapcsolatos jegyzőkönyv szemléletesen, emberközelből mutatja be.

"Berneczei Mártony Turai származású fiú, kisebb korában koldulással, most lopása által élő csavargó gyerek" 1844. január 3-án, 18 évesen így vallott az úriszék előtt: " Tóalmási lakos Szabó Gábor istállójábul egy új gubát loptam el, el hoztam Turára, Recze Ferencnek eladtam öt váltó forintért. Decemberben a turai Becsali csárdánál egy utas zsidó szekeréről levettem egy marhabőrt, de az a turai Bírák által elvétetett tőlem. " Az úriszék több lopást is igyekezett rábizonyítani, de a fiú tagadott. Az ügy lezárása előtt börtönbe zárták, január 6-án a börtönből írták a Fő Ügyvédnek: "Nemzetes Jancsics csendbiztos úr Berneczei Márton rabot az ide mellékelt irományokkal együtt hozzám leküldött januarius 5-kén 1844-ben. Ez a börtönbe zárva tartatik, vétkes tettét illető irományokat pedig hivatalos kezelés végett a ' Tekintetes Főügyvédi hivatalnak ezennel által küldöm." A börtönvezető más vonatkozású kérése ugyanebben a levélben: "A fent tisztelt Csendbiztos úr által hozzám küldött négy rab mikénti bánások eránt utasítást kérnék."

1844. febuár 29-én volt Berneczei Márton újabb tárgyalása, ahol az úriszék korábbi büntetéseiről kérdezte, "...vallotta, hogy káposztalopásért volt egyszer a bírák által büntetve, más ízben a Csősz ruhája ellopásáért a Bíráktól kapott hatot. "

A február 29-i tárgyaláson meghozták az ítéletet, melynek utolsó mondata az ura­ dalom felelősségére is utal: "Berneczei Márton ellen több rendbeli lopások be lévén bizonyítva mint megrögzött tolvajt egy negyed év vasban közmunkában hetenként 2 napi böjttel kitöltendő fogságra elítéltetik. Miután pedig méltán tarthatni attól, hogy kiszabadulása után élet mód s felügyelő nélkül leendvén újra a bűn ösvényén haladna, az uradalomnak mint különben is árva atyai gondoskodásába ajánltatik."

1846-ban Gólya András 19 éves nőtlen turai zsellérfiú egy akolból ellopott egy birgét, melyet a csősz elvett tőle, majd 9 libát lopott és adott el társával együtt, a harmadik bűne, hogy a zsidótól 4 forint 10 krajcárt lopott szeszre. Első tettéért 12, a má­sodikért 15, a harmadikért szintén 12 botütésre ítélték. Nem sújthatták börtönnel, mert éppen börtönbüntetését töltötte, verekedés miatt. Részlet az 1846. október 17-i úriszéki eljárás jegyzőkönyvéből: "... kérdés tétetett neki, mi módon szökött ki az urasági tömlöczből, s hol járt addig, míg meg nem fogatott, úgy vallotta, mi szerint beteg lévén, kibocsájtatott a szabad levegőre, ezen alkalmat használta az elillanásra, s akkor egyenesen Szentlászlóra ment Veletzki Mihályhoz, kivel a hévízi tömlöczben esmerkedett meg, s ott együtt szénát loptak s a szentlászlói fuvarosoknak eladták, de rajta veszítvén, a bírák őtet s társát megverették s a helységből kitiltották, úgy jött Turára, hol megfogatott s azóta turai tömlöczben van. "

"Szabó Ferenc turai 23 éves római katolikus feleséges lakó" vallomása 1847. feb­ ruár 20-án a "Voltál-e már fogva?" kérdésre: "Turán az uradalom börtönében sertvés lopásért fél évig, kaptam 50 botot. " A "Most mért vagy fogva?" kérdésre: "Négy birge lopásáért, az éhség kényszerűen lopni, minél fogva Sára András turai Gazda Ember aklából két ízben, egyszer két birkát, másod ízben egy fias birkát loptam, kivittem a Szőllőkben, ott megnyúztam és apródonkint megfőztem, magam megettem. Két bőrt eladtam, kettőt elástam, de utánam a gödrökből ellopták. Egyedül magam loptam és ettem meg." 1847. május 20-án Szabó Ferenc megerősítette vallomását, 3/4 évi börtönre és háromszor 25 vesszőütésre ítélték.

Az úriszék 1847. május 21-i tárgyalásán egyik tanú elmondta, hogy "...nagyhét előtt való héten szokás szerint estéli harangozás után hajtotta a sertésnyájat a góré alá éjszakára", amikor zajt hallott, ott helyben elfogta "Dolányi Albert turai 24 éves feleséges római katolikus zsellérfiút" ', egy "gyakorlott tolvajt", aki az uraság góréjában már két zsákot félig megrakott kukoricával. A tettenérő tanúnak hívta a kasznárt is. A kukoricalopáson kívül birkalopást is rábizonyítottak Dolányira, aki a birkát vallomása szerint megette, bőrét 45 forintért eladta a vándorzsidónak. Dolányi Albert fél év börtönbüntetést és 25 vesszőütést kapott.

Dolányi és bűntársa ítélete mellett a következő melléklet áll: " Vass István 37 éves r. Catholikus Turai lakost orvosilag megvizsgáltam, s őtet erős testalkotásúnak találván, a testi büntetésnek kiállhatására. Dolányi Albert 24 éves r. Catholikus Turai lakost megvizsgáltam, szinte őttett is erős testalkatásúnak, valamint a testi büntetést kiállhatónak találtam. Költ Turán, 20-ik Martius 1847. Schmitzer Ignátus tekéntetes Uri Széki

Még egy adalék a tolvajok elbírálásához: 1846. május 31-én úriszék elé került két száraz tehénbőr eltulajdonítója. A tettesnek vádalkut ajánlottak: enyhébb büntetést kap, ha megmondja "a télen elkövetett urasági Pincze felpörkölésének tettesét. "

Csecsemőgyilkosság

Klamár Terézia büntette nemcsak az igazságügy és a falusi egészségi-kulturális szint szempontjából tanulságos, hanem a különböző szintű büntető fórumok eltérő ítélethozatala szempontjából is.

Klamár Terézia a valkói erdőmesternél szolgált. 1845. április 29-én a kertben megszülte gyermekét, betakarta földdel (a turai úriszék jegyzőkönyve ez esetben tudatosan nem használta az "elásta" vagy "eltemette" kifejezést). "Maga felment a házhoz, hol Hajdú Klára szintén ott szolgáló éltes asszony s két fogadott mosóné, Kővágó Mária és Mór Borbála a kertből feljövőt el sápadva s meg vékonyodva szemlélek - azonnal gyanakodva a kertbe lesiettek s a gyermeket halva földbe takarva találták és felhozták. " Klamár Teréziát elfogták, s "május 1 napjától folyvást tartó mérsékelt munka, s szabad levegőre kijárás mellett vas és böjt nélkül szenvedett". Főben járó bűnről lévén szó, a pesti (megyei) bírói szék elé került az ügy, amely halálos ítéletet hozott. A bujáki uradalom Turán tartott úriszéke 1845. október 3-án újabb eljárást indított, melynek eredménye: "Alperesnőnek - ellene a szándékos gyermekgyilkosság ki nem világosod­ván - a kért halálos büntetés alóli felmentésével - mindazonáltal abbeli vétkes gondatlanságáért, miszerint a gyermek halálának közvetett okozója volt, eddigi letartóztatásán felül (...) még jelen ítélet kihirdetéséről számítandó egy évi vasban, hetenként két napi böjttel és munkában töltendő rabságra tett ítéltetésével bevégeztetett. " A halálos ítéletet hozott pesti bírói szék is és a turai úriszék is a királyi ítélő táblához fordult, amely az úriszék ítéletét hagyta helyben. Az üggyel kapcsolatos utolsó feljegyzés: 1847. szeptember 23-án a turai fenyítőszéken ismertették a Királyi ítélő tábla határozatát, továbbá azt a tényt, hogy "miután tehát Klamár Teréziának büntettje még ez évi ápril 20-án kitelt, (...) a jelentést tevő fő ügyvéd kötelességének tartotta őtet időközben szabadlábra tenni".

Ki hajtsa be az elmaradt párbért 108?

A falu életének egészen más részterületébe enged bepillantást Murányi János turai kántortanító özvegyének, Bene Annának az ügye. Az özvegy átadta az úriszéknek azon turaiak névjegyzékét, akik 1846-ban nem fizették ki elhunyt férjének a párbért. Fél - egy vékás tételenként hat lapot tett ki az adósok listája, később még két további jegyzékkel bővült a követelés, melynek behajtását Bene Anna az úriszéktől kérte. Posta Sándor kiküldött végrehajtó (egyben turai ispán) 1847. február 24-i dátummal írásban tájékoztatta az úriszéket, hogy az özvegy követelésének nagyobb része nem hajtható be, részben mert nincs miből végrehajtani, részben mert "több évekről levő adósságok, olyan helyeken is vagynak, hol megfizető nem létezik". A végrehajtó átadta az ügyet a községi bíráknak - szedjék be ők az elmaradt párbért, az úriszék pedig tisztázza a kántor halála után alig tisztázható eseteket, mint például a következőt: "Dobák Ferenc 24 véka rozzsal és 6 forint készpénzzel terheltetik, alázatosan kérem a Tekintetes Úri Széket, méltóztasson ezen adóst idéztetni és megrendelni, mennyivel tartozék, miután a Biráktul hivatalosan haliam említeni, miszerint Dobák Ferencnek a meghalt Kántor élete fogytáig a pár bért elengedte, s ez csak annak halála után jött követelés alá. "

1847. május 10-i keltezéssel az özvegy újabb levéllel fordult az úriszékhez, elpanaszolva, hogy az ura becsülettel szolgált Turán kántorként és tanítóként, őt és gyermekeit mégis elűzték fészkükből. Követelte továbbá a lakosságtól beszedetlen tartozást, azaz 242,5 véka rozst és 137 forint 40 krajcár készpénzt. Felrótta még a község tartozását is: két kila tiszta búza templomi ostyának, 4 itze vaj, só, faggyú és más apróságok. Az úriszék úgy döntött, hogy a község adósságát - 55 forintot - a turai elöljáróság azonnal fizesse ki, a lakossági tartozást a tiszttartói hivatal hajtsa be pénzben, a gabona évi középára szerinti összegben.

Vácszentlászlón kelt az özvegy következő levele 1847. szeptember 16-án. Nehezményezte, hogy Posta Sándor 8 forint néhány krajcárban állapította meg a rozs középárát, holott szerinte 12-24 forint a reális érték. Kéri az úriszéket, hogy legalább 12 forintban határozza meg a középárat, " különben oly nyomorral fenyíttetek, hogy fiam iskoláit s az eddigi tanulását kénytelen félbe szakasztani, magam pedig vélök eggyütt utolsó ínségre jutni."

Az úriszék szeptember 24-i ülésén úgy dönt, hogy a gabona középárát évenként külön-külön kell megállapítani, a végrehajtót pedig felszólítja az elmaradt párbér haladéktalan behajtására: "Minthogy az ítéletnek csak a végrehajtás szerez foganatot, s ennek elhanyagolásával az igazságszolgáltatás czélja meghiúsul, a végrehajtónak ebbéli mulasztása tapasztalatlanságbul eredetinek tulajdoníttatván, tudósításának visszaadása mellett neki ezennel meghagyatik, miszerint a végrehajtásban önmaga és nem a bírák által - kiknek köréhez az nem tartozék - haladéktalanul járjon el. "

Posta Sándor ispán, egyben végrehajtó 1847. október 10-i dátummal tájékoztatta az úriszéket, hogy a középár dolgában szabályosan járt el, az adósság behajtása pedig nem az uradalmi ispán, hanem a községi elöljáróság feladata. "Az első végzésnek felfogásom szerint eleget tettem, de a második végzésnek meg nem felelhetek, kérem a Tekintetes Tisztséget, hogy ezen végzést módosítani méltóztassék, vagy tőlem egészen átvenni ne terheltessék, különben minek előtte illyen eljárásokba belefognék, kéntelen vagyok kérdést támasztani, ha egy gazdatisztnek, aki az uradalmi gazdaság munkáival annyira úgy is meg van terhelve, ilyen megbízásokban kötelessége-e eljárni az Úriszék meghagyásábul? Ha igen, akkor ismét szoros kötelességemnek tartom ő Herczegségéhez folyamodni, hogy az Illyen terhes végrehajtásokba szabad légyen időmet beléölni és a tőlem követelt uradalmi munkákat abba hagyni. " Ez az eset azt is jól példázza, milyen szétválaszthatatlanul összetartozott a községvezetés és a birtokirányítás ügye, néhány hivatalnok egyszemélyben községi és uradalmi feladatot is ellátott, még ha ez - mint ez esetben is - konfliktusforrássá vált.

Örökösödési perek

Ismét más - a falu módosabbik - arcát mutatják meg a polgári eljárás körébe tartozó örökösödési ügyek. " Turai lakos Kurucz Julianna Csanádi Jánosné és Kurucz Emma Balog Istvánné felperesek ugyancsak turai lakos Kurucz István ellen a turai Úriszék előtt megkezdett 1847ik év szept. hó 25-én bevégzett örökösödési perben hozott Ítélet végrehajtása (...) Örökösödés esete: ház, szőlő, káposzta-, kenderföld, tehén s egyéb (...) ingóságok 3 részre felosztatnak. "

A testvérek közti örökösödési per oka leggyakrabban az volt, hogy a férfi örökös nem adta ki az elhunyt szülők házából, földjéből a lányörökösöket illető részt. Az úriszék alapos mérlegelés, bizonyítási eljárás után általában a lányok javára döntött. Ez esetben is először felbecsültették az örökséget: Kurucz István 18 napos zsellérházát 109 500 forintra, szőlőjét 130, tehenét 50 forintra értékelték. A per mellékletét képező "szakértési bizonyítványok" a korabeli épületszerelési-, javítási munkák értékéről adnak némi képet. "Bizonyítvány Kurucz Istvány az 1843. évben készült házához tett kovács munkámrul - egy általán fogva ami egy házhoz szükséges - a tulajdon vasambul kialkudva 13 forint 45 krajczárokért váltó pénzben, mely pénzbeli summát azonnal meg is kaptam" - adta írásba a kovács. Az asztalos 80 forintot kért a ház javításáért, azon kívül számolta fel az anyagköltséget, egyéb adósságot:

"ajtóra való deszkára 10 forint - krajcár
ablakokért fizessen 6 forint - krajcár
ismét 3 szál deszkára 2 forint 12 krajcár
egy kisebb ablakért 1 forint 30 krajcár
adtam neki egy akó káposztát 5 forint - krajcár
Összesen 24 forint 42 krajczár"

Szabályosan megszerkesztett végrendelet 1846. október 10-i dátummal:

"Alulírtak ezennel hiteles bizonyságot teszünk, hogy özvegy Molnár Józsefné Szü­letett Barna Rozália előttünk betegen ugyan, de ép elmével aként nyilatkozott, hogy a Turai Szőllőhegyen fekvő - Unom düllőben lévő és huszonhat sorból álló Szőllőjét örökösen által íratni kívánta Pásztor Pálnak és ő általa Maradékinak, azon tekintetből, mivel Pásztor Pál felesége hozzája legközelebb rokon lévén, most már végöregsége idejében tulajdon házában minden szükségesekkel ellátta, ápolta és elhalása esetében a temetést is Pásztor Pál teendi." A végrendeletet aláírta a jegyző és három tanú, az örökhagyó aláírása helyett a következő bejegyzés állt: "Fent érintett akaratomat ezennel tulajdon kezem keresztvonásommal is megerősítem. "

A szőlőterület, bármennyire is jogában állt használójának végrendelkezni felőle, az uradalom része volt, az uradalom hozzájárulása is kellett a végakarat érvényessé válásához. Barna Rozália végrendeletének záradéka: "A fent megnevezett Szőllő örökös által íratása az Uradalom jogai Sértetlen fenntartása mellett jóvá hagyatik Turán Deczember 4-én 846."

Barna Rozália halála után e végrendeletet Molnár Erzsébet megtámadta, kérelmében közölte, hogy közelebbi rokona az elhunytnak, mint Pásztor Pál, akire azért hagyta a szőlőjét, mert "... néhány évig nála tartózkodott és általa élelemmel láttatódott el. Ez évben az özvegy is meghalván minden utód nélkül, minek utána az érdekelt Szőlő egyenesen engem illetne, alázatosan kérem a Tekintetes Úri Széket, hogy áztat részemre ítélni méltóztassék. Mély tisztelettel maradván Tekintetes Úri Széknek Turán ápril 30án 847. Szegény Szolgállója Molnár Erzsébet turai Gólya János hitvese. "

Mibe került egy özvegy jobbágyasszony eltartása?

Az úriszék "bővebb megvizsgálás végett" tovább foglalkozott az üggyel. 1847. augusztus 10-én kelt Pásztor Pál válasza: "Én magam is megismerem, hogy Molnár Józsefné Szőlője a Vérség útján legjobban illetné Molnár Erzsébetet, de a boldogult özvegy Molnár Józsefnét szorult körülményeiben miért nem vállalta hát magához? Boldogult Molnár Józsefnének egyedüli óhajtása lévén házamhoz jönni, én őtet befogadtam, minden Szükségesekkel el láttam, és fél évig tartott betegeskedése alatt mondhatom, dajkáltam. Térítse meg tehát Molnár Erzsébet a Tekintetes Úri Széknek belátása utáni határozat szerint öt évek után kivetendő Szállásolási és élelmezési díjat, térítse meg azon 67 váltóforint 35 krajczárokat, melyeket ruházatjára adtam ki öt évek alatt, azon 25 váltóforintokat, melyeket a Boldogultnak kívánságára öt évek alatt Mise Szolgálatokra fizettem és 31 váltóforint 19 krajcár temetési költségeket, úgy a Szőllőtől nemcsak örömest elállok, hanem még néki köszönetet is mondok. Költ Turán, aug. 10-én 1847. Pásztor Pál turai jobbágy." (Pásztor Pál - saját érdekében is - nyilván gondosan, talán bőségesen is összeszámolta a Molnár Józsefnére 5 év alatt ráköltött pénzt. Eszerint az 1840-es években egy özvegy jobbágyasszony ellátása a szálláson és élelmezésen túl 123 váltóforintba került, - ennek majdnem a felét a miseszolgáltatás és a temetési költség tette ki.)

Pásztor Pál beadványának hátlapján az úriszék megjegyzése: az alperes a 15. nap helyett a 72. napon nyújtotta be e "védfeleletét", ez "nem helyeseltetik", de elfogadják.

Asszonysors a hagyaték tükrében

Erre következett Molnár Erzsébet viszontnyilatkozata, melyben a kiszolgáltatott öregasszony sorsa mellett a családok életkörülményei, anyagi viszonyai is jól tükröződnek. Eszerint nem is öt évig csak négy év néhány hónapig élt nagynénje Pásztoréknál, előtte a lányánál élt, de annak halála után vejétől elcsábították Pásztorék. Molnár Erzsébet nem hajlandó megtéríteni a Pásztor által "zsidókrétával felrótt ruházati, Szent Misékrei és temetési költségeket" , mert Pásztor kiadásai "Nagy Néném után maradt két ágybeli nemük által, a melyeket Pásztor Pál szinte eltulajdonított, elegendően vannak fedezve". Nem bizonyítottak Pásztor számításai sem, mert nagynénje a négy év alatt csak csizmát kapott, ruhát nem. Nem kell megtéríteni a misékre tett adakozást sem, mert az "leki ismeret dolga". A temetési költség pedig "a két ágybeli ruha, egyéb fejér ruha, a hátra hagyott kendők által" bőven ki van egyenlítve. Molnár Erzsébet újabb tételeket is felsorol Pásztorék ellen: nagynénje szőlője négy évig Pásztoréknak termett, ami évi "20-30 akó bort és tetemes gyümölcsöt" jelent. Az ápolás sem jelentett sok gondot, Molnár Józsefné csak négy hétig volt beteg; különben is ".. inkább ő ápolta az egész Pásztor házat, mint azok őt, mert nagy néném munkához lévén szokva, tartását kétszeresen is megérdemelte". (Egy ide kívánkozó megjegyzés: Pásztor Pál költségei közt nem szerepelnek gyógykezeléssel kapcsolatos kiadások, pedig ha látta volna a beteget orvos, - ahogy a verekedések sérültjeit - ha gyógyszerre költöttek vol­ na, nem felejtette volna ki a számadásból.)

Molnár Erzsébet kideríti, hogy nagynénje nem üres kézzel ment át Pásztorékhoz, erről a vőtől igazolást is mellékel: "Molnár Józsefné Anyósom nyolc évig velem lakván feleségem halálával nem tudom mi okból Pásztor Pálhoz ment át," - nemcsak a saját, hanem lánya ágy- és fehérneműjét is magával vitte, sőt 8 véka búzát, 15 forintot és 50 akó szőlőedényt. Ezek után Molnár Erzsébet nemcsak a szőlőföldet követeli minden térítés nélkül, hanem a szőlőedényeket is.

Ezek azok a pénzzel mérhető értékek, melyeket öt évnyi élet után pro és contra fel tudtak mutatni a peres felek. Mindezek összeszámlálásához, a "Galánthai Herczeg Esterházy Pál Bujáki Uradalmában Turán tartandó Tettes Úri Székéhez" szabályosan megcímzett beadványok, nyilatkozatok megfogalmazásához írástudó emberek segítségét is igénybe kellett venniök az általában írástudatlan feleknek. Nem volt könnyű tehát a pereskedők dolga, de az úriszék döntéshozóinak a feladata sem volt egyszerű. Jelen esetben a következő ítélet született 1847. szeptember 27-én: Mivel Pásztor Pál elismerte Molnár Erzsébet örökösödési jogát, ezért a Molnár Józsefné "csak özvegyi jogon bírt vagyonáról szóló ajándékszerződés érvénytelen. " Molnár Erzsébeté lett tehát a szőlőföld. Pásztor Pál kapta az ingóságokat és a szőlőföld azévi termését "mint munkájának megérdemelt gyümölcsét". Molnár Erzsébet a temetési költséget, "mely az özvegyi jogon bírt vagyont törvényesen terheli, alperesnek megtéríteni tartozik". Molnár Erzsébet elfogadta az ítéletet, Pásztor Pál a Megye Törvényszékére fellebbezett. November 29-én hozta meg a megye a döntését, amely jóváhagyta a turai úriszék ítéletét.

Testvérháború

Újabb árnyalatokkal gazdagítja a turai faluképet a következő örökösödési per. Mátsai Borbála Fő Fiskális Úrhoz írt folyamodványának első mondata beszédesen tükrözi a kor házasodási szokásait: a szegény legény vőül megy a módos házba, "Istenben boldogul Nagy Mihály öreg Atyánk még életében Nagy Borbála édes Anyánkat Mátsai Ferenc édes Atyánknak feleségül adta, és így az édes Atyánk vőül jött az öreg Atyánkhoz, tehát az öreg Atyánk elhunyta után maradott az édes Atyánkra a ház és 30 sorbul álló három pásztás szőlő. " Mátsai Borbáláék négyen voltak testvérek - egy fiú és három lány. Az apa halála után "az említett vagyonban még mai napig is János testvérünk uralkodik. János bátyám az engemet is illető házban mint Zsellérnek sem enged meg engemet lakni." Borbála, mint a legszegényebb testvér, az úriszéktől kéri jogos jussa megítélését.

Mátsai János válaszul bizonyságlevéllel tanúsítja, hogy apja ráhagyta a 18 napos zsellérházat és a szőlőt, a három lány pedig "...több évek előtt az Uradalmi Irodában való Tiszttartó és Két esküdt ember előtt lemondott minden követeléséről" belátva, hogy rossz a ház, sok az adózás, sőt adósságok is terhelik a házat és a szőlőt, amit Mátsai János a jegyző által is aláírt irattal bizonyított.

Az úriszék az alperes és felperes részéről két-két, a hatóság részéről egy személyt megbíz a ház és szőlő értékének felbecsülésével. Eszerint a ház 500, a szőlő 70 váltóforintot ér. 1847. július 26-án árverést hirdetnek az "ítélet következtében bírói zár alá vett 18 napos zsellérházra és dézsmás szőlőre azonnali készpénz fizetésért" szeptember 13-ra a turai tiszttartói irodában. Ezt megelőzően Harmos János uradalmi főügyvéd, kiküldött végrehajtó a tiszttartói lakba beidézte a feleket és a község elöljáróit, Csörgi István bírót, Benke József törvénybírót, Tót János, Lajtos András és Seres József esküdteket, továbbá Papp József jegyzőt. Felajánlotta a testvéreknek, hogy "a törvény értelmében" egymás közt árverezzenek, de a lányok "közárverést kívántak, minthogy egyik sem képes az osztozó testvérek közül a többit kielégíteni". A szeptember 13-i közárverésen "a ház 1000 váltóforintért, a szőlő 120 váltóforintért Bata Andrásnak, mint legtöbbet ígérőnek adatott el." A házat és szőlőt terhelő adósságok valamint a három tanúnak járó 15 forint napibér levonása után megmaradt 1008 forint 49 krajcárt négy egyenlő részre osztották, 270 forint 12 1/4 krajcár járt tehát egy testvérnek.

Ezek után Mátsai János kijelentette, hogy nem elégedett az osztozkodással, nem adja oda szőlőjét és házát a vevőnek. Bata András vevő ennek ellenére fenntartotta vételi szándékát, készpénzzel tudott fizetni. "Mihez kellessék e helyzetben magamat tartani - kérdezte Harmos János végrehajtó - és lehet-e Mársai Jánost ház- és szőllőbirtokából karhatalommal is kivetni? T. Úri szék elhatározni méltóztassék. "

Az ügyben született utolsó irat Papp József jegyző és Benke József törvénybíró aláírásával hitelesített pecsétes írás, mely szerint a három Mátsai lány elfogadja fejenként a 270 váltóforint 12,25 krajcárt Mátsai Jánostól apai és anyai örökség fejében.

Az érintett felek végül x-szel szignózták az okmányt.

Tura község élete és a helyi közigazgatás

A középkori és törökkori turai közigazgatásból olyan kevés adat áll a rendelkezésünkre, hogy azzal nem érdemes foglalkozni. Ebben a faluban is az ország más településében érvényes jogszokások lehettek érvényben, a helyi jellegzetességeket nem ismerjük. Elégedjünk meg annak ismeretével, mely szerint évszázados gyakorlatként a faluközösség élén a választott bíró állott, akinek munkáját a legtekintélyesebb lakosok közül választott bizalmi emberek (esküdtek) segítették.

A Rákóczi-szabadságharc leverése utáni békésebb évek beköszöntésével az országgyűlés törvényben szabályozta a községi közigazgatást, ezen belül rendezte a bírói tisztség hatáskörét és megválasztásának a módját. Tura falu közigazgatását is az 1715. VII. tc. alapján szervezték meg. 110

A község élén álló bírót 1715 után minden esztendő november első napján választották meg vagy választották újjá. A régebbi szokás szerint erre Szt. György napján (április 24.) került sor, ám a katonaállítások miatt kedvezőbbnek bizonyult az őszi időpont. A település földesura (vagy megbízottja) 3-4 megbízható lakost jelölt a bírói tisztségre, akik közül aztán a település felnőtt férfi lakossága megválasztotta a nekik megfelelőt. Ugyancsak ekkor választották meg a törvénybírót, a polgárt/polgárokat (azaz a kisbírókat), valamint a település lélekszámához igazítva (2-8 fő) az esküdteket. A megválasztott tisztségviselők a földesúr vagy megbízottja előtt tették le a "hitet". A XVIII. század végén az alábbi esküszöveget használták:

"Notarius és Birák Esküttetések Formája

Notarius

Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre Boldogságos Szűz Máriára és Istennek mindent szentéire, hogy én ezen Helységbeli Notariusi titkokat és azokat amik a Tanátsban vitendők se szóval, se írással vagy akar melly móddal is senkinek ki nem nyilatkoztatom, hanem hiven megtartom, az írásokat szorgalmatosán véghez viszem, és hitem szerint minden reám bízott dolgoknak hiven végrehajtani fogom. Ezen Helységbeli Bíráknak számadásait Esztendőről Esztendőre annak rendje szerint elkészítem a jövedelmét ezen Helységnek a 'bé Jövetelbe valamint a ki Menetelbe hiven beirom és igazságosan feljegyzem a Helységnek minden jószágára vigyázni fogok. Egyszersmind Oskola Tanító Tisztségnek hivatalom szerint eleget teszek Isten engem úgy segéllyen Boldogságos Szűz Mária és Istennek Minden Szentéi."

"Birák Esküttetése

Én N. N. esküszöm az egy élő Istenre Boldogságos Szűz Máriára és Istennek mindent szentéire, hogy én ez mostani birói - törvénybirói - eskütti - Hivatalomban, mellyel a Mstsagos Tekéntetes Uraságoknak rendelésébül Magamra vállaltam, egész hivatalomnak idejében igazán és hiven eljárok és valamint a Tettes Nemes Vrgyének ugy a Mltoságos Tette Uraságoknak parantsolatjait véghez viszem s Nemkülönben ezen Szegény Helységnek javára célozó ügyét s baját hiven gyorsan és szorgalmatosán viselni fogom, az ítélet tételekben pedig Árváknak és Özvegyeknek, szegényeknek és gazdagoknak egyaránt tehetségem szerint... Igazságot szemeim előtt forgatván igazságot szolgáltatok nem tekentvény senki Adományát haragját vagy barátságát, sem Atyafiságot, Sógorságot, komaságot, szomszidságot, vagy akar mi némü Emberi tekéntetet valami a 'Köz Jónak meg hántására lenne áztat eltavoztatni fogom...

A Helység Kaszajara és egyébb Jövedelmére Tellyes szorgalmatossággal vigyázni fogok, abbul semmit el nem idegenitek sem Magamnak nem tulajdonitok a'jövedelemről valamint is annak Költségérül igazán és Annak idejében számadolni fogok, Sőtt a 'Helység Jövedelmét amennyire igazságossan szaporítani lehet Áztat Hitem és Kötelességem szerint szaporítani fogom. Kére Isten engem ugy segéllyen Boldogságos Szűz Mária és Istennek Minden Szentei" 111

"Hadnagy, Tizedes és Polgárok Esküdtetése

Én N. N. Esküszöm az egy élő Istenre, hogy én félre tévén Minden némü Atyafiságot, Komaságot barátságot haragot, hizelkedést, adományt, Szeretetet, Gyülölséget, félelmet, vagy akarminénü Emberi tékéntetett egyedül az egy élő Istennek igazságát szemeim előtt viselvén Mindenekben mellyek Hadnagyi Tizedesi Polgári Kötelességemhez képest parancsoltainak a szerint igazán és hiven eljárok és ami a Közjónak elől mozdítására szolgálnak abbul semmit el nem Mulasztok, és amit közbarátságnak fentartására kinyilatkoztatni szükséges abbul semmit el nem titkolok. Mellyre Isten engem ugy segélyen Boldogságos Szűz Márai és Istennek minden Szentéi."'

A bíró sokrétű feladatai közül említsük meg a legfontosabbakat:

A felsorolt sok feladat közül a legnagyobb megterhelést az adóbehajtás jelentette. Más helyen már több ízben említettük a különféle adófélét, most foglaljuk rendszerbe. Turán a XVIII-XIX. században (a jobbágyrendszer felszámolásáig) az alábbi adót kellett a föld népének fizetni:

a földesúri adóról az urbárium ismertetésekor részletes kimutatást nyújtottunk;

az egyháznak tizedet kellett fizetni;

az állami adók közül a legjelentősebb a hadiadó (contributio), amelyet az 1715. VIII. tc. értelmében az uralkodónak egy összegben kellett befizetni. Az adóegység a dica, amely Pest megyében = 2 személy, 2-4 ökör vagy ló, 30- 60 pm búza vagy rozs vetésterülete, 2 pálinkafőző üst, 30Ft-nyi pénzjövedelem;

a hadisegély (subsidium) is jelentős, mely tartalmazza a katonaság eltartását (portio), elszállásolását és szállítását (forspont). Terhet jelentett az állami monopóliumnak számító só fuvarozása is;

a megyei adók kategóriájába tartozott a házadó (domestica), amely pénzből és terményből állt, valamint a közmunka. A megyei tisztviselők elszállásolása és eltartása a bíró feladata volt.

A bírói hatalom jelképe a pálca, valamint a kaloda és a község ládája, melyben a közös pénzt őrizték. A ládában tartották a község pecsétjét (pecsétjeit) is.

Turán az idők folyamán az alábbi pecséteket használták:

1. SIGILIUM: EX PAGO: TURA: 1672
A vonalgyűrűbe körirat által határolt kerek mezőben lebegő, labarum típusú, kétfarkú zászlót balra vivő húsvéti bárány. 34 mm
Használatban 1672-1711.
2. TURA.
Az állított ovális, kettős vonalkeretben a boltívesen elhelyezett szöveg alatt fekete talajon labarum típusú zászlót jobbra vivő húsvéti bárány, gyapja erősen hangsúlyozott. 20, 24 mm
Használatban 1728-1752.
3. TURA .AO. 1510. (és 5 csillag)
Az állított ovális vonalgyűrűbe foglalt körirat által határolt mezőbenfekete talajon kétfarkú zászlót jobbra vivő húsvéti bárány, fejefölött csillag. 21, 24 mm
Használatban 1764-1779
4. TURA .AO. 1510. (és 5 csillag) Megegyezik a 3. számú pecséttel, a talaj zöld. 21, 24 mm
Használatban 1780-1845.

 

5. 1871 x Tura x PEST MEGYE
A fekete ovális vonal keretben három sorban a szöveg a két szélső a kerethez hajlik. 18, 33mm (gumibélyegző)
Használatban 1871-1876. 112

A törvénybíró a helyi törvények és szokások őre, valamint az ifjúság feletti hatalmat is gyakorolja. A polgár (kisbíró) a gyülésbehívásban, a mozgósításban, az adóbeszedésben segítette a bírót. Az esküdtek a "hites emberek" a település legtekintélyesebb és közmegbecsülésnek örvendő tagjai voltak. Jellemezte a régi közigazgatást, hogy aki közszereplést vállalt, előbb esküdt, majd törvénybíró, esetleg bíró lehetett.

A községháza írásos munkáját a XVIII. századtól jegyzőnek (notárius) mondott, iskolázott tisztviselő végezte. A magyar nyelven kívül latinul is tudnia kellett feladata ellátásához. Tisztségét választás útján nyerte el, rendes évi jövedelemben (pénzbeli, természetbeli) részesült és még lakást is biztosítottak számára. Mária Terézia urbáriuma szerint a megye alárendeltje, ez 1792. XXXV. tc-ben törvényerőre is emelkedett, ám a gyakorlatban sok esetben a földesurak kiszolgálói lettek, az őket megválasztó falusi lakosság gondjával - bajával nem törődtek. Az eszményi jegyző figuráját a kiváló író, Eötvös József rajzolta meg tanulságos regényében (A falu jegyzője).
Az úriszék szerepéről az uradalom ismertetésekor részletesen beszámoltunk.

A községek életében, a települések vezetésében a feudalizmus utolsó ötven évében jelentős változások történtek. Ezek részben összefüggtek az uralkodók abszolutisztikus politikájával, akik a hatalom helyi gyakorlását megpróbálták kivenni (vagy legalább is csökkenteni) a földesurak és a vármegyék kezéből. Ugyanakkor az 1830-as évektől napvilágot látott "reformkori" törvények is változtattak a falvak belső életén. Csupán néhány uralkodói rendeletet, törvényt sorolunk fel. II. József engedélyezte a zsidó házaló kereskedelmet. Turán már a XVIII. században letelepedett néhány zsidó család, akik kereskedelemmel és a beneficiumok árendálásával foglalkoztak. A települések boltjait az 1836. VI. tc. osztályozta. Nagyon fontos döntés volt, hogy megszabták a boltok bérét, folyamatosan szabályozták az áruféleségek árát is. A század közepétől megindult a boltok szakosodása. Itt kell megemlíteni a kocsmák, csárdák szerepét. A kocsma "üzemeltetése" a földesúri kiváltságok (regálék) közé tartozott, amelyet megoszthatott a községgel. Ezek a földesúri jogok országosan az 1870-es években szűntek meg. Turán ez szinte egybeesett a földbirtokos változásával. Schossberger Zsigmond már nem rendelkezett a kocsmáitatás, a malomhasználat, a vámszedés jogával. A vendégfogadók részben a község használatában álltak és árendálták a pályázaton elnyert bérlők, részben pedig megkezdődött a boltosodási folyamat részeként a magánkocs­ mák, magánvendéglők létrejötte. 113

A XIX. század első fele gazdasági-társadalmi életének a bemutatását segíti elő egy nagyon értékes, fennmaradt dokumentum, a községi számadáskönyv, amely 1805-1833 közötti adatokat tartalmazva segít bennünket a XIX. századi turai közélet jobb megis­ merésében. 114

Más forrás nem áll rendelkezésünkre, amelyből részletesen megismerhetnénk a jobbágyok XVIII-XIX. századi megyei és állami szolgáltatási kötelezettségeit, ezért egy kicsit részletesebben foglalkozunk vele.

Fontos teher volt a közmunka, amit különféle célra rendelt el a megye. Az 1805 - 1806-os években pl. a turai úrbéreseket a kassai országút (Pest-Bag-Hatvan) építésére (felújítására!) rendelték ki. A zsellérek és a kevés igával rendelkező jobbágyok gyalog-, a jobbágyok igás munkával teljesítették az előírtakat. Közzétesszük az akkor készült névsort. Tesszük ezt annál is inkább, mivel a XVIII-XIX. századforduló turai úrbéreseiről más jegyzékünk nem maradt fenn.

A kassai országútra rendelt közmunka gazdákra lebontva 1805-ben

Gazdák neve      
Seress Márton Matzkó Miklós Grezsa Mihály  
Kuti József Ballá Tamás Tóth Ferenc ifj.  
Nagy András Szabó Ferenc Jenéi Ferenc o
Csörgi Imre Tóth Antal o Ballá Imre
Csörgi János Szabó János Balogh András  
Pásztor Gergely Lukáts András Gregori Ferenc  
Pásztor Márton Lukáts Lőrinc Szénási Márton  
Rátz Pál Matzkó János o Szűts Ferenc
Zseli János Matzkó Mátyás Lévai György  
Kovács Mihály Tóth Gergely Gubó Márton  
Fias István Balogh János o Pásztor András
Kiss József Tóth Ferenc öreg Mátsai József  
Pálinkás János Tóth István Varnyú István  
Kiss Ferenc o Tóth Pál Batik Mátyás
Ratz Albert o Barát János öreg Sallai János 0  
SaraJanos Czira Andrásné o Roszai János o
TóthUrbán Sára István ifj. Kut. Albert
Szabó Albert Vasas János Mátyás Albert o
Seress János Csomádi János Szántai István o
Tóth András Mátsai István Szabó János ifi
Dallos Mihály Szerentsés János o Balázs Mátyás o
Tóth Lőrinc ifj. o Vinár Vencel o Dolányi Ágoston
Tóth Miklós Sallai Józsefné o Bagoly János o
Seress András o Dubnyitzki András Sára János o
KissDeme Morvái Antal Molnár József o
Szabó József Gólya János Batik Imre o
SíkJózsef Jáger Mihály Dolányi István o
Pazmandi János Saffrán Jakab Dobravinya János
VidaJózsef Korsós Márton o Galyó Imre o
KaJtorPáI Csörgi Ferenc Juhász János o
Sara Márton Gólya Antal Csörgi Mihály
Kiss István Zséli István Sallai Imre
LajtossPál Zadár Ferenc Sára András
Sára Ferenc ifj. Lajtoss Albert Dussa Mihály o
SzaszkóMáté Jenéi János Szántai Máté o
Mannka Lőrinc Saffrán József Köles Mihály ifi
Kiss Ferenc Szénási Pál o Galyó Imréné o
Benkó István o Jankovits János Saffrán Ferencné o
Lakó Ferenc Venczell András Bata János o
Morvái János Csúsztak János o Kuti Illés o
Benke Istvánná o Szaszkó János Kiss István o
Siposs Miklós Tóth János o Pászti Albert o
Jager Ferenc Jeden Mihály kimaradt a névsorból!
Tóth Mihály Blaskovits István Csányi István o
Horváth Mihály o Bata János Bassa György o
Benke István Juhász János Horváth Pál o
Sára István Vidák József o Zadár János o
Dussa András o Öttvös Antalné Seress Gáspár o
Köles Máté Sziladi István Kurutz János
Király István Molnár György Bagoly Miklósné o
Bata András Kobrehely Ferenc Batik János o
Nagy Ferenc Győri András Lévai Mihály
Szetsenyi Mihály Lakó Mihály Tellér János o
Bank Ferenc Bene István o Dolányi József
Tóth Gáspár o Kotsis Ferenc o Dolányi Albert
Gólya György o Gólya Antal Kajtor István o
Barna Jakab Szabó János Kajtor Antal o
Mátsay Ferenc Király Mihály o Csorba István o
Tóth Jakab Benkó Ferenc o Varnyú Albert
Morvái Marton o Czira István pászti Pál o
Sára Ferens öreg Saffrán János Pecze Miklós
Gólya Mihalyné o Sziladi Gáspár Csányi Márton o
Tóth Gergely ° Sziladi Pál o Molnár István o
Varnyú András Vaskó István 0 Tóth Lőrinc öreg o
Holló András Vaskó Albertné o Tóth Márton o
Barath János Ignátz János Vida György o
Barath István Tóth Zsigmond Varnyú Ferenc
Bata Ferenc Matzkó László Sima János
Golya István Pecze István o Molnár István ifjú o
Lajtos József Pecze József o Gólya Antalné o
Matzkó Pál o Teller József - Alvég Basa József
Köles Mihály o Sallai Márton  
Bata János o 13° 9**** Vas József
Dolányi Ferenc o Lukáts János  
Benke Urbán o Jenei János 24.
Benke József o Szilágyi János öreg Sallai Márton
Csörgi József o Tóth Máté fiatal Báró János
Kuti Mátyás o Tóth Gáli Czifrik István
Csorba András o Tóth Mihály Csorba István
Nagy János o Grezo Pál Kajtor József
Kókai János o Gregori János Jeden Mihály
Kuti Ferenc o Tóth János  
Blaskovits Gáspár o 14.nov Kovács József
Kiss János o Rátz András Lukács Albert
Batik Pál o Kuti Gergely Korsós István
Sziladi János o Szüts Imre Molnár Ferenc
Seress János ifjú o Szilágyi Orbán Báró Gergely
Pászti Mihály o Kobrehely János Szilágyi József
Tóth András ifjú o Szabó Mihály ifj. Gubó János
Pásztor Simon o Ballá Imre Kobrehely István
Pálinkás József o Sára Elek Sára János
Jenéi Márton o Benke József  
Meister Izsák zsidó o ..... János 26.
Steiner Márton o Sára István Szilágyi József
Gólya István öreg Szilágyi Pál    
Hajdú András o 22" Jbris Nagy István
Lukáts Albert Morvái Antal Győri Mihály  
Lévai Mihály ifjú Sára Ignác Czira István  
Végh Jakab Morvái Márton Szele Ferenc  
Takáts Mihály o Tóth Jakab István Sáfrány János
Lévai Ferenc Varnyú András Kocsis Gáli  
Morvái Gergely Holló József    
Dobravinya György Gódor János   27.
Dussa István o Basa József László Mihály
Pásztor Márton      
Éjjeli strázsák 23.febr Szilágyi Gáspár  
Tóth Mátyás - Sárszeg Basa János ifj. Molnár József  
Basa Márton - Sárszeg Vasa Lukács Beretz György  
Lukáts János - Tabán Mácsai István Ignátz Mihály  
Nagy ... Imre - Tabán Morvái András Köles János  
Kiss Deme - Alvég Szerencsés Mihály Dolányi Imre  

o = nincs ledolgozandó nap megjelölve - talán zsellérek (?) - hazátlanok

Úgy tűnik, hogy az éjjeli strázsák neve nem szerepel a gazdák (jobbágyok, zsellérek) között. Ezek részben a gazdák gyermekei, részben pedig nincstelen napszámosok, kapások stb.

Évszázadokon át állami teherként nehezedett az úrbéresekre a katonaság ellátása.
A természetbeni kötelezettséget (porció) évenként határozták meg és folyamatosan kellett beszolgáltatni, illetve az előre meghatározott helyre beszállítani. Az évenkénti kimutatásból most az 1819-1820 közötti évek adatait mutatjuk be:

Kenyér porció Liszt font Zab Széna Szalma
porció
Maradvány 711 2/4 842 2690 1348
Bejöveteli terv 1818/1819. 2826 1785 1785 1842
Összesen: 3537 2627 4475 2240
Különféle beadások, beszállítások után
Maradvány 77 2/4 801 1154 578
Bejöveteli terv 1819/1820. 3153 1428 1428 714
Összesen: 3230 2229 2582 1292
Az 1819/1820-as évben a következő kiszállítások történtek
Máj. 7. Esterházy ezrednek 182 227 2/4 - -
Aug. 15. Aszódon az Esterházy regimentnek 278 347 2/4 - - -
Aug. 24. A kerepesi állomásra 524 655 - - -
Szept. 4. A ceglédi magazinba 800 800 400
Szept. 14. Aszódra 409 511 1/2 - - -
Szept. 14. Bagra 600 750 - 600 300
Okt. 5. Kerepesre 301 376 1/4 -
Okt. 5. Kistarcsára 175 218 3/4 200 - -
Okt. 7. Bagra 459 573 3/4 - - -
Okt. 7. Bagra*
Összesen: 2928 3660 1199 1400 700

 

* az adatok hiányoznak

Más években természetesen más helyekre is kellett szállítani. így pl. a nagykőrösi, a kecskeméti, a soroksári magazinokba, Pestre a rabok számára, a Wimpfenn, a Mazuchelli ezredeknek, a Nádor huszároknak, a helybeni (?!) katonaságnak, a pusztázó (?!) katonáknak.

A hiányos adatközlések miatt sok adatot nem tudunk megfejteni. De hát a lényeg nem is az, hanem annak a ténynek a megismerése, hogy a jobbágy világban a földesúri és egyházi terhek 115 mellett milyen megyei és állami adók tették roppant nehézzé, sokszor bizony elviselhetetlenné a paraszti népesség mindennapjait.

Az 1805-1833 között vezetett számadáskönyvben utalást találunk a községi bevételekre és kiadásokra, a település gazdálkodására is. Mivel a jobbágyvilágból más ilyen forrás nincsen, ezért fontosnak tartjuk e téma bemutatását.

Vegyük a bevételeket. A könyvből kitűnik, hogy mind a házadót (megyének), mind a hadiadót (államnak) a község, hivatali apparátusán keresztül szedte be a falu lakóitól, és azt egy összegként fizette be az illetékes helyre. Az adók összege évenként változott. A számadások kuszaságából nehéz kihámozni a valóságot. 1817-ben pl. 1058 Ft 15 kr. házadót és 2006 Ft 2/51 kr. hadiadót fizettek be, vagyis helyeztek kiadásba. Mindezeken kívül szerepel még befizetés egyszer 817, másszor 818 Ft a vármegye kasszájába, de ezeket az összegeket nem tüntették fel az összesben, és azt sem jelölték, hogy mi célból fizették. Lehet, hogy restancia (hátralék) volt.

Aztán 1820-ban az új adónak az összegét (tehát házadó + hadiadó) 4131 Ft 2 kr-ban állapították meg. Itt kell megemlíteni, hogy bármekkora is volt az adó, az 100 %-osan egyetlen esztendőben sem folyt be. A községi költségvetés bevételi tételét azért az adókkal kezdtük, mert ugyanis ennek, mégpedig a porciónak egy része a községnél maradt. Minél nagyobb összegű adót fizettek be a falu lakói, annál nagyobb összeg maradhatott vissza a község ellátására. így pl. 1817-ben a porcióknál 1689 Ft 36 kr-t fordítottak a község szükségleteire; 1819-ben ez az összeg 1277 Ft 22 xh kr; 1820/21-ben viszont csak 805 Ft 42 kr; 1821/22-ben 702 Ft 48 7/8 kr; 1822/23-ban pedig 380 Ft 6 kr. A községnél maradó adóösszeg zsugorodásának az adóbefizetések csökkentése az oka. Ez a halmozódó restancia 1820-ban pl. 3295 Ft 17 Vi kr; 1822/23-ban 5246 Ft 14 kr; egyben azt is jelentette, hogy minden évben csökkent a községre költhető összeg nagysága. A település vezetői az adótartozást újabb és újabb kivetésekkel próbálták egyenlegbe hozni, sikertelenül. Mindez nem a lakosok akarásán, fegyelmén múlott, hanem nagyon sokan, gazdasági erejüket tekintve képtelenek voltak erre. A mezőgaz­ daságra berendezkedett településnél (akárcsak a XIX. század eleji Magyarországon) kevés volt a pénz.

Más bevételei is voltak a községnek. így pl. 1817-ben fél esztendei bér a ménesből 286 Ft 16 kr; a hajtóból 42 Ft. Isaszegi erdőből vágott 50 öl fáért 200 Ft.

Jelentősebb évi bevételnek számított a községi kocsma évi bevétele, amely - örvendetesen) - évről-évre növekedett: 1820-ban 160 Ft 30 kr; 1821-ben 181 Ft 57 kr (az összes bevétel 10%-a); 1822-ben 213 Ft 15 kr.

Több adat maradt fenn, amely a községi kiadásokat mutatja be:

1817-ben az összes bevétel 2383 Ft 46 kr volt,
a kiadás pedig 2387 Ft 46 kr, tehát

mindössze 6 Ft maradt a kasszában. De hát mire is költötték a község pénzét? A vázlatos kimutatás a következő:

Ft Kr.
Notárius conventiója 110
Kocsis conventiója 98 19
Bíró, hadnagy és porciószedőnek 89 33
Praeceptornak 20 116
Harangozónak 20
Helység épületeire 188 24
Naturálékra 916 36
Különféle szükségekre 247 56
Útiköltségekre 110 45
Conventiós búzáért és faggyúért 302 31 1/2
Conventiós búzáért és faggyúért 275 2 1/2
Statáriumi tábláért 9
Összesen: 2387 46

A falu mindennapi életébe enged bepillantást, ha a fenti tételeket egy kicsit részletesebben mutatjuk be.

A helységnek több épülete volt, amelynek a karbantartása folyamatos feladatot és plusz kiadást jelentett. Ezek: a szárazmalom, a kovácsház, a parókia és a helység háza (községháza istállóval, ahol 4 hámos lovat, valamint tenyészállatokat: 1 csődör, 3 bika, 6 kan - tartottak.) 1817-ben a 188 Ft 24 kr-t a kovácsház felújítására használták, mely összegből a kartali kőműveseknek 100 Ft-ot, az uraságnak 1000 tégláért 20 Ft-ot, Pes­ten 61 szál deszka vásárlására 61 Ft-ot, a többit szögekre, vaspántokra költötték.

A különféle szükségekre csoportban többek között 20 Ft 48 kr irodaszerre, a boltos zsidónak (!) különféle anyagokra 71 Ft 38 kr-t, a polgároknak, bakteroknak 4 pár csizmáért a vérségi csizmadiának 68 Ft 36 kr-t fizettek ki. A helység dinnyecsőszei meglőttek egy vácszentlászlói embert. Az esemény pontos körülményeit nem ismerjük. Mindenesetre a község 31 Ft-ot fizetett ki a temetésre.

A naturálék csoport legnagyobb tétele a szept. 4-én a ceglédi magazinba porcióként küldött 800 széna és 400 szalma (a számadat melletti mértékegységet nem közölték) ára (253 Ft 20 kr). A többi a conventiósoknak adandó liszt, só, búza stb. ára.
Az útiköltség tétel alatt a különféle befizetési (portio pénzben és anyagban) utak költségei szerepelnek.
Érdekes az a két jegyzék, amely a conventiósoknak 1816- és 1817-ben vett és kiadott hús- és faggyújáradékának egy-egy részét mutatja be.

Megnevezés 1816 1817
Ft Kr Ft Kr
Helységnek marhahús 30 5 17 17 1/2
26 73 53 33
24 17 8 38 1/2
Nótáriusnak marhahús 24 40 35
faggyú 48 32 28
Kocsisoknak marhahús 30 25 12 53
Kocsira háj 2 45 -
Szalonna 19 1/2
Gyertya 36
Plébánosnak hús és 64 36 16 2 1/2
zsiradék 3 28 2 42 1/2
15 45 10 30
19 8 28 11 1/2
2 50 56
Pálinka 23 1/2 icce 2 24
Összesen: 302 31 1/2 275 2 1/2
Fizetett ki a község Breznyanszki Mihály mészárosnak fizetett ki a község az árendás zsidónak

Az 1820-as, 1830-as évek kiadásai között több, érdekes helytörténeti adatot találunk:

Végezetül közöljük az 1818-as év egyenlegét.

Az adatok szerint: az összes bevétel 2468 Ft 49 kr az összes kiadás 2503 Ft 2 1/2kr volt.

Tehát 34 Ft 13 Vi kr hiánnyal zártak. Egy másik idevágó adat: 1819-ben az adóelőírás 6685 Ft 51 kr. Beszedtek 3952 Ft 58 kr-t, a restancia 2732 Ft 52 krajcár volt.

A turai lakosság egészségügyi viszonyai a XIX. században nem sokat változtak. Mivel a körülményekben (lakás-, megélhetési viszonyok, községi orvos stb.) csak a század utolsó negyedében indult meg a lassú fejlődés javulás, az egészségügyi helyzet is csak lassan mozdult el az ismertetett helyzetéből. A csecsemőhalandóságban nem történt változás, a járványok ellen - megfelelő gyógyszerek hiánya miatt - még nem tudtak védekezni. A higiénás körülmények kismértékben javultak és ennek eredményeképpen a nagy, országos járványok pusztító hatása valamelyest csökkent. Amíg az előző évszázadokban a pestis, a XIX. században a kolerajárványok jelentették a legnagyobb veszélyt.

Érdekes módon az 183l-es nagy járvány, amely a Galga menti községek közül pl. Aszódon és Hévízgyörkön is pusztított, Turán csak kevés áldozatot szedett, ha egyáltalában érintette a járvány a falut. 117 Ugyanis az anyakönyvvezető nem tüntette fel a halálokokat, csupán a halottszámok összevetéséből következtethetünk a járványra:

Év 1830 1831 1832 1833 1834 1835
Meghaltak száma 68 85 50 114 165 114
%-ban 100 125 74 167 243 168

A táblázat számadataiból következtethetünk ugyan a kolerás megbetegedésekre, ám mivel magyarázzuk az 1833., 1834., 1835. évek magas halálozási adatait. Nyilvánvaló, hogy az országos járványok mellett nagyobb súllyal nehezedett a lakosságra a helyi járványok (himlő, vörheny, skarlát, torokgyík stb.) pusztítása.

Az 1849-es országos kolerajárvány már Turán is szedte az áldozatait:

Ev 1848 1849* 1850 1851
Meghaltak száma 143 258 122 88
%-ban 100 180 85 62

*Az 1849-es évben a meghaltak között nem szerepeltettük a július 20-i csatában elesett és Turán anyakönyvezett Golstein Ágoston orosz őrnagyot, Szele Andor tizedest és 17 társát.

Bár ennél az adatsornál sem tudjuk a halálokokat, egyértelmű, hogy 1849-ben so­ kan meghaltak az országos járványban, a kolerában.

A XIX. század második felében is kimutattak kisebb, de országos jellegű kolerajárványt. Ezeknek hatása Turán nem mutatható ki. E kór hazánkban utoljára 1873-ban okozott országos méretű pusztítást. Ekkor Turán is nagyon sokan, összesen 161 helyi lakos hunyt el kolerában.

E korból több, nyomtatásban is megjelent községismertető maradt fenn, amelyeket az alábbiakban rövidítve ismertetünk:

Korabinsky, 1786.
TURA, magyar falu Pest vármegyében másfél mérföldre Hatvantól dél-nyugati irányban. 118

Vályi András, 1796.
TURA, magyar falu Pest Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Hévízhez 1/4, Boldoghoz 1/2, Aszódhoz 3/4, Váchoz pedig 2 3/4 státzióra; határja 2 nyomásbéli, sikos földgyének fele fekete, fele pedig homokos, terem búzát, kukoriczát, bort és zöldséget is, erdeje van, árpa és zab nélkül szűkölködik, piatza Váczon és Gyöngyösön.119

Ludovico Nagy, 1828.
Tura 275 ház, 2429 római katolikus, 18 protestáns, 22 zsidó, 2469 összes lakos.120

J. C. V. Thiele, 1833.
TURA, magyar falu, 275 ház, 2469 többnyire római katolikus lakos. Földművelés és szőlőtermelés. Eszterházy herceg birtoka. Egy és 1/4 mérföld Baghtól. 121

Fényes Elek, 1837.
TURA, magyar f. a' Galga vize mellett. Baghoz keletre 1, Pesthez 5 mfd. 2369 kath., 16 evang., 20 'sidó lak. Róna határának 1/2 homok, 1/2 feketeföld; erdeje, szőlője, rétje jó és elégséges. 122

Ferenczy József, 1844.
TURA, II. Jár. Pesthez Nyári Nktre 6 1/2 m. f. Boldogh h. hez Nyári Nnytra. - Zsámbok h. felett É. kra. Lakosai Magyarok öszv. számok: 2575. 's majd mind Róm. K. hitűek t. i. 2554. kiknek mint E. Egyh.knak van Templomok: B. Assz. mennybe menetele' tiszt. - Pap M. házok már 1712-ben fenn állott. Aug. V. tartók 21. - 'Sidók 20-an. Bírnak 91 24/32 Jobbágyi Telkeket. 123

Végezetül tekintsük át az 1838-as Canonica Visitatio megállapításait, amely a turai emberekről, a hétköznapokról szól.

"A falu katolikus népe "derék, jó erkölcsü, jámbor, tisztelettudó nép. A böjtöt és pénteket nagyon lelkiismeretesen megtartják. Templomba járnak, katekézist hallgatnak. Gyermekeiket küldik az iskolába. Fonók, szokások, énekelnek, tréfálkoznak, de ez nem nyúlik bele az éjszakába. Nyilvános bűnös, házasságtörő, ágyasságban élő, káromkodó nem ismeretes. Házasok, ki ne élnének együtt, nincsenek. Földműves foglalkozásúak, ez teljesen leköti életüket, innét várják és kapják jutalmukat. (...) Szent Györgytől Szent Mihályig hétköznap 6 órakor van mise, télen 8 órakor. (...) A kerületi orvos minden évben egyszer látogat. Két bába van, jó erkölcsüek, keresztelni tudnak. A plébános megelégedett, panasza nincsen, szeret vadászni és kártyázni, földművelést nem végez. Ritkán hagyja el a falut. (...) Szegényház nem szükséges, a község ellátja a szegényeket alamizsnával."124

Községi alkalmazottak fizetése, jövedelme

A más helyen már idézett forrásból megtudhatjuk, hogy a község alkalmazottainak milyen fizetést/jövedelmet biztosított. Az idők folyamán a pénz értéke változott, ezt e munkában nem tudjuk nyomon követni, ám az adatok így is érdekes megvilágításba helyezik a község szolgálatában állók jövedelem viszonyait.

Először a község vezetőinek a jövedelmét mutatjuk be. Tudni kell, hogy nekik a tisztség nem főfoglalkozás, a fizetség csak a megválasztások időtartamára járt.

Év Községi bíró Hadnagy* Porciószedő
Ft
1817 30 24 35 23kr
1819** 30 37 23kr
1840 130 50 60
*1840-ben törvénybírónak nevezték  
** 1819-ben két hadnagy volt, fizetésük 24-24 Ft. 24 - 24 Ft
1819-ben három polgár*1 volt, fizetésük 23 Ft 46 6/4 kr 23 Ft 46 6/4 Kr
  18 Ft 42 4/ Kr
  17 Ft 11 6/ Kr
1819-ben két tizedes 1(b) volt, fizetésük: 12 Ft 26 2/ Kr
  12 Ft 44 3/ Kr
   
  1. kisbirói feladatokat láttak el (a lakosság tájékoztatása, bíró segítése a különféle munkákban);
  2. pontos feladatukat nem ismerjük (talán éjjeliőrt szolgálatot teljesítettek?).

Külön kell tárgyalni a községi jegyző, a notárius jövedelmét. A fizetségét pénzben és természetben számolták és adták ki. E szerint:

Készpénz Búza kila Hús Faggyú Vaj icce Só font Széna szekér Fa öl
Ft Kr font
1815-től 95* 25 100 40 6 100 5 4
1817-től 110* 25 100 40 6 100 5 4
1830-tól 100 35 150 50 6 100 5 4

*Mindkét esetben részletezték: készpénz (50 Ft) öllőért (öllő megváltásáért 20 Ft), két pár új csizmáért es két fejelésért (25, illetve 40 Ft). Sajnos az öllőt nem tudjuk megfejteni. Talán öltönyt, ruhát jelent?!

A jegyző fizetése mindenesetre nem elhanyagolható. Ennyi pénzből és terményből megélni és családot eltartani lehetett, ugyanakkor valószínű, hogy a mindenkori turai jegyző munkája mellett gazdálkodott is. Erre utalnak a későbben közzétett, az úrbér­rendezéssel kapcsolatos adatok.

A község jövedelemben részesítette a kántortanítót is. A községtől kapott fizetése a Canonica Visitatio szerint a következő:

Búza (kila)

Vaj (icce)

Só (font)

Széna (szekér)

Fa (öl)

2

4

50

4

7

Az adatokból kitűnik, hogy ez csak a községi járandóság, hiszen ebből megélni nem lehetett. Más helyen majd bemutatjuk, hogy a kántortanítót megillette még a párbér, bizonyos nagyságú föld (megművelve), valamint a stóla. A községtől kapott 7 öl fában a tanoda fűtésének a támogatása is szerepel.

A község a XIX. század elejétől az egyre növekvő diáklétszám ellátása érdekében preceptort is alkalmazott. A szó oktatót, tanítót jelent, ám ebben az időben a főtanító (kántortanító) mellett működő segédet jelentett, aki oktatói munkája mellett más feladatot is elláthatott. így Turán 1820-1823 között Kúti József preceptor készítette a portio-számadást is. Jövedelme a községtől a következő: készpénz 20 Ft, fél öllőért (megváltásként) 4 Ft, gyertyára 45 kr. Ebből nem lehetett megélni. Egészen bizonyosan az iskolamestertől tanítói munkájáért lakást és ellátást kapott. (Az elkövetkező évtize­dekben a segédtanítók fizetsége is annyi volt!)

Figyelemre méltó adat 1815-ből, mely szerint a plébánosnak a competenciája a következő:

Készpénz Bor akó Vaj icce Hús Széna szekér Fa öl
Ft Kr font font
C. Visitatio szerint 3 8 150 100 9 22
C. Visitatio szerint 1 öllőért 10 -
Három ünnepi ebédért 4 30
Gyertyára 1 30
Összesen: 16 3 8 150 100 9 22

Természetesen a plébánosoknak sem annyi volt csupán az összes jövedelme. Ezt csak a községtől kapta. Ezen kívül volt még a hívektől a járandósága, a földjének a haszna, a stóla és a kegyúri támogatás.

Tura helység kocsist is alkalmazott. Feladata a község négy hámos lovának a gondozása, valamint a szükséges fuvarok lebonyolítása volt. Járandósága 1816-ban a következő:

Készpénz Hús Faggyú Búza kila
Ft Kr font
12 - 50 50 12

Mindezeken kívül még a járandósága volt: 1 szűr, 1 ujjas lajbi, 1 kis lajbi, 1 kalap, 1 nadrág, 1 pár csizma, 1 pár csizmafejelés. 1817-ben a ruházatot "forintosították". E szerint a kocsisnak a 12 Ft készpénz mellett járt:

1 szűrért 20 Ft
Nadrág, ujjas és lajbi a helyi (!) szabónál 39 Ft 19 kr
1 kalap 6 Ft
Egy pár új csizma 14 Ft
Egy pár csizma fejelés 7 Ft
Összesen: 98 Ft 19 kr

A harangozó is kapott bérezést a községtől: 10 Ft készpénzt, 1 pár új csizmát, 1 pár csizmafejelést, minden lakos pár után 6 icce búzát. Járandóságát 1817-ben emelték: 20 Ft készpénz, a csizmákért szintén 20, tehát összesen 40 Ft.

A dokumentumok hiányos volta miatt sajnos nem ismerjük minden turai bírónak a nevét és működési idejét. Az ismerteket közreadjuk:

1823-1830 Benke József
" 1699 " Maczkó Dániel 1831 - 1832 Seres József
1833- 1834 Benke József
" 1715 " Tóth György
" 1840 " Pásztor János
" 1720 " Berecz Tamás
1846-1847 (+) Benke József
" 1727 " Basa János 1847- 1848 (+) Csörgi István
" 1728 " Tóth István " 1852 " Pásztor János
" 1741 " Lantos Albert " 1862 " Benke József
" 1768 " Fiás Gergely " 1864 " Csörgi János
" 1771 " Mészáros Mihály " 1872 " Galyó István
" 1817 " Tóth Mihály " 1884 " Tóth András
1818 Seres Márton
1819 Szabó János 1890 - 1894 Meleg István
1820 Sáfrány János
1821- 1822 Pászti Mihály

Az esküdtekről két évi adattal rendelkezünk:

1831 - Benke József, Szabó János, Lajtos János, Mácsai József, Szilágyi Ambrus, Pásztor Márton,
Maczkó Mihály, Vaskó Lőrinc

1840 - Benke József (törvénybíró), Seres József, Csörgi János, Lajtos János, Bagó Pál, Dolányi Ferenc,
Benke József alsó, Mácsai József, Kis János, Zsiga Mihály, Szabó Ferenc

Jó száz éven át a nemes Pap (Papp) családból kerültek ki a falu jegyzői.

Pap József (*1738 t Tura, 1803. Febr. 6.) számításaink szerint az 1760-as évek elején kerülhetett Turára. 125 Szolgálati idejének pontos kezdetét tehát nem ismerjük, mint ahogyan a végét sem. Mindenesetre halálakor 77 évesnek jegyzi be a plébános. Az 1808-as nemesi összeírás idején már a 38 éves (tehát *1770) fia, nemes Pap József a jegyző, aki 73 éves korában Turán, 1843. szept. 21-én halt meg. Az ő szolgálati idejének az időhatárait sem ismerjük, de az bizonyos, hogy az 1836-os nemesi összeírás idején már ifj. Papp József a jegyző. Becslésünk szerint ő 1800 körül születhetett, ugyanis az 1808-as és 1813-as nemesi összeíráskor fiatalkorúnak tüntették fel. Még az 1852-es telekkönyvet is ő írta alá. Ezt követően kerülhetett el Turáról, mert az 1860-as évek első felében Horváth Elek a jegyző. Az ő utóda lehetett Pászkay János, akit más helyen részletesebben bemutatunk.

"Kossuth Lajos azt üzente..."

Az 1848. március 15-i forradalom turai visszhangját - dokumentumok hiánya miatt - nem ismerjük. Az április törvények alapján kialakuló új államstruktúra, a gazdasági­ társadalmi változások azonban lemérhetők abban a tényben, hogy Tura fiatal férfi lakosságának a java önként jelentkezett nemzetőrnek, illetve katonának a megszervezés alatt álló honvédseregbe.

A Pest megyei nemzetőrökről 1848. november 18.-án készült összeírás 126. Tura községből 320 fő nemzetőrt írtak össze, akik a IV. nemzetőr kerületbe tartoztak. A Pest megyei I.-VII. kerületben összesen 31.266, a IV. kerülethez tartozó 48 településben 6133 nemzetőrt tartottak nyilván. Itt Vác városában volt a legtöbb: 1268 fő, a második legnépesebb csoport a turai. Ez a 320 fő igen tekintélyes szám, amelyet érdemes összevetni a falu népességével. Egy 1849-es adat szerint a falu lakosságszáma 2546 fő, amelynek a fele mindenképpen férfi, s akik közül - ha a felnőtteket vesszük - minden harmadik-negyedik nemzetőrnek számított. Ez egyfajta elkötelezettséget jelentett és figyelemre méltó. A Pest megyei nemzetőrök egyébként részt vettek az 1848. október 7-i ozorai csatában. Hogy közöttük turaiak is harcoltak volna? - azt bizony nem tudjuk. Viszont nagyon fontos adatokat tartalmaznak az újoncozással kapcsolatban fennmaradt iratok.

Az 1848 előtti újoncozást nem rendszeres időközökben, hanem alkalmanként tar­tották, attól függően, hogy a király illetve az országgyűlés e téren miképpen rendelkezett. A Galga vidéken a szabadságharc előtt 1841-ben történt utoljára újoncállítás. Ezt két aszódi iratból tudjuk bizonyítani, sajnos Tura községről nem maradt fenn írásos emlék. Az egyik 1848. február 29-én keltezett, Aszód mezőváros hites jegyzőjének kézírásában megmaradt tudósítás, amely a megyei küldöttség által feltett két kérdésre válaszol. E szerint: Az 184l-es utolsó újoncállítás óta Aszód városa állított-e ki újoncokat? - a válasz nem. Ha állított újoncot, kapott-e a katonai hatóságtól nyugtatványt? - természetesen erre a kérdésre is nemmel felelt Kupcsek Dániel. A másik irat 1848. március 1-jén kelt és az aszódi elöljárók tájékoztatását tartalmazza, amelyet a főszolga­bírónak küldtek újoncozási témában. E szerint 1841. márciusában Aszód mezővárosból 5 (név szerint megnevezett) keresztény és 1 zsidó újoncot állítottak ki. Az ezt követő időben Aszódon újoncállítás nem volt, mindazonáltal két városbeli fiatal Pesten önként katonának állt: egy a huszárokhoz, egy a gyalogsághoz. 127

Ezekből az iratokból egyértelműen kitűnik, hogy a fiataloknak a katonasághoz való besorozása nem volt általános, alkalmanként történt és csupán néhányat érintett. Ugyanakkor voltak olyan fiatalok, akik kalandvágyból, esetleg megélhetési megfontolásból, több esetben bizony a törvényes büntetés megkerülése céljából rukkoltak be és kötelezték el magukat hosszabb időre katonának, amiért természetesen foglaló pénzt, aztán pedig zsoldot kaptak.

Más helyzet állt elő 1848-ban, amikor a függetlenségért és a polgári átalakulásért törekvő hazánkat előbb felbújtatott nemzetiségekkel, majd az osztrákok katonai erővel akartak a birodalom aklába visszaterelni. Kossuth a népképviseleti országgyűlésen 1848. július 11-én megtartott híres beszédében a kormány nevében 200000 újonc és 12 millió forint megajánlását kérte, amelyet a képviselők egyhangúlag elfogadtak. Ennek a szellemében írták össze - többek között - Turán is a katonaságra érett újoncokat. 128

Sorszám Név Elérte a Családi állapota Testileg alkalmas-e? Észrevételek Jegyzékszám 1849. nov. listán
19 20 21 22
évet
1. Kurucz István / nőtlen alkalmas
2. Kállai István / nőtlen alkalmas
3. Tót János / nőtlen alkalmas
4. Tót Gergely / nőtlen alkalmatlan vak
5. Jenei Ferenc / nőtlen alkalmas
6. Gólya Gáspár / nőtlen alkalmas
7. Reizinger András / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
8. Szilágyi János / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 27. Önkéntes
9. Csörgi János / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
10. Varjú Antal / nőtlen alkalmas beteg
11. Sáfrán József / nőtlen alkalmas
12. Gólya Benedek / nőtlen alkalmas
13. Lavács János / nőtlen alkalmas
14. Lajtos József / nőtlen alkalmas
15. Tót János / nőtlen alkalmas súlyos beteg
16. Kúti János / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba *
17. Tót Zsigmond / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 8.
18. Batta Gábor / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
19. Kúti József / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
20. Lajtos Márkus / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 11.
21. Benke János / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 12.
22. Kis Antal / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
23. Dolányi János / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 10.
24. Kajor Móric / nőtlen alkalmas
25. Sára Márton / nőtlen alkalmas
26. Varjú János / nőtlen alkalmas
27. Batta József / nőtlen alkalmas
28. Mácsai Mihály / nőtlen alkalmas 19. Önkéntes
29. Tellér Ferenc / nőtlen alkalmas
30. Batta András / nőtlen alkalmas súlyos beteg
31. Tót János / nőtlen alkalmas
32. Csányi András / nőtlen alkalmas
33. Kátai János / nőtlen alkalmas
34. Csörgi Albert / nőtlen alkalmas
35. Dusa János / nőtlen alkalmas
36. Király Mihály / nőtlen alkalmas
37. Zséli József / nős alkalmas család fenntartója
38. Korsós József / nőtlen alkalmas
39. Batik Mihály / nőtlen alkalmas
40. Gólya András / nőtlen alkalmas
41. Tót István / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
42. Nagy Gál / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba
43. Nagy Mihály / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 9.
44. Meleg Gábor / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba 13.
45. Csányi Mihály / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba *
46. Tót László / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba Önkéntes*
47. Pecze József / nőtlen alkalmas IX. 4-én ment táborba Önkéntes

Az újonclajstromot egyeztettük az időben ezt követő és alább majd közölt összeírásokkal. 129 Ebből kitűnik, hogy 8 újoncot besoroztak a honvédseregbe, négy viszont önként állt katonának és teljesítettek mindannyian rövidebb-hosszabb szolgálatot. Rajtuk kívül még 7 fiatal vonult táborba, ám tevékenységükről nincsen ismeretünk. A többi katonaérett fiatal életéről, esetleges katonai pályájáról nincsenek adataink.

Hasonlóképpen kicsit bizonytalanok vagyunk a többi fellelhető dokumentum elemzésekor. Egy 1848. szeptember 5.-én keltezett jelentés szerint, amely Majthényi Ignác főszolgabíró kerületének az adatait tartalmazza, Tura 2564 lakója után 20 katonát már adott, és most (mármint az írás idején) ad még 11 főt. Egy következő összeírás szerint 1848. szeptember 25. - 1849. június 4.-e között Turára 22 katona kiállítását vetették ki. Kiállított 19 főt, tartózik még 3 fővel. Az országgyűlés által 1849-ben ajánlott 50000 újoncból Pest megyének a kötelezettsége 1731 fő. Mivel Tura népessége 1849. május 24.-én 2546 fő volt, kötelezettsége 12 újonc kiállítása. Ez évben addig Turáról 19 fő vonult be, tehát 7 fővel túlteljesítették a normát. E 19 besorozott katonának a neve is fennmaradt:

Szám Név Más névsorban is szerepel
152. Bereneczei Pál
329. Darvas Ignác
336. Dolányi Márkus /
630. Harangi András
699. Hirss (Hirsch?) Antal
697. Hovanyecz György
901. Kumigyer György
902. Kujdos János
903. Kálmán György
906. Kalás János
921. Kovács András
1132. Lukács István
1445. Papp János
1657. Szentpéteri János
1663. Szennis János
1915. Torvai Mátyás
1916. Tót Ferenc
1917. Tasó Mihály
1942. Urbán Mihály /

Érdekes, hogy közülük csupán 2 fő szerepel más összeírásokban, a többi nem.

Az utolsó összeírás, amely a szabadságharc idején készült 1849. június 3-án kelt, Lévai Ferenc polgári biztos az összeállító. E szerint Turának a kötelezettsége 1849. január 4-ig 22 fő, kiállított 19 főt, tehát maradt 3 fő; 1849 tavaszán ki kellett állítania

11 főt, amelyet - feltehetően - nem tett meg, ugyanis az összes tartozás (a kimutatás szerint) 14 fő.

Mint látjuk, tehát meglehetősen ellentmondásosak az adatok, és ezért a bevonulandók pontos számát, névadatát sem közölhetjük. Azt azért megállapíthatjuk, hogy több turai katona vett részt a szabadságküzdelmekben, mint amit a harcok elcsitulta után az osztrák katonai hatóságok állítottak össze. A névegyeztetés után dokumentálható, hogy összesen (eddigi ismereteink szerint) 57 turai honvéd harcolt 1848-1849-ben a magyar szabadságért.

Végezetül közreadunk egy nagyon fontos katonai összeírást. A szabadságharc leverését követően az osztrák főparancsnokság 1849. október 18.-án elrendelte a Galga vidéken, a harcokban részt vevő honvédek összeírását, mely jegyzék az év novemberére készült el.130

Folyó szám Neve Milyen rendű? Vallása? Polgári áll. Önkéntes Kötelezett Bes. Hazat. 1. 2. 3.
ideje
1. Friebeisz Károly Tura közpolg. r.k. tanító / 1840 1849. IX. 5. van hadnagy rossz
2 Kis András Tura közpolg. r.k. földműves / 1841 1849. VIII. 26. nincs közvitéz
3. Lajtos János Tura közpolg. r.k. földműves / 1841 1849. VIII. 29. nincs közvitéz rossz
4. Gólya Fábián Tura közpolg. r.k. földműves / 1841 1849. IX. 7. nincs tizedes
5. Pap Zsigmond Tura közpolg. r.k. tanító / 1848 1849. VIII. 26. nincs közvitéz
6. Kuhnel Ignácz Tura közpolg. r.k. ügyvéd / 1848 1849. IX. 26. van hadnagy jó*
7. Dr. Megs Alajos Tura közpolg. r.k. ügyvéd / 1848 1848. X. 15. nincs hadnagy
8. Tóth Zsigmond Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. X. 12. nincs közvitéz
9. Nagy Mihály Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. IV. 26. nincs közvitéz
10 Dolányi János Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1848. IX. 5. nincs közvitéz
11 Lajtos Márk Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1848. XII. 6. nincs közvitéz
12 Benke János Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. II. 1. nincs közvitéz
13 Meleg Gábor Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. II. 1. nincs közvitéz
14 Mácsai István Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. II. I. van közvitéz
15 Gólya István Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. II. 1. van közvitéz
16 Pásztor András Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. VIII. 18. nincs közvitéz
17 Király Mihály Tura közpolg. r.k. földműves / 1848 1849. VIII. 18 nincs közvitéz
18 Balla Ferenc Tura közvitéz r.k földműves / 1848 1849. IX. 5. van közvitéz
19 Mácsai Mihály Tura közvitéz r.k földműves / 1848 1849. X. 7. nincs közvitéz
20 Kobrehel András Tura közvitéz r.k földműves / 1848 1849. IX. 9. nincs közvitéz
21 Nagy József Tura közvitéz r.k földműves / 1848 1849. IX. 18. nincs közvitéz
22 Salga József Tura közvitéz r. k csizmadia / 1848 1849. IX. 9. nincs közvitéz
23 Megó Sándor Tura közvitéz r. k írnok / 1849 1849. IX. 28. van hadnagy
24 Szabó Ferenc Tura közvitéz r.k földműves / 1849 1849. X. 7. van közvitéz
25 Kiss Móric Tura közvitéz r.k földműves / 1849 1849. IX. 16. van közvitéz
26 Jenéi Mátyás Tura közvitéz r.k földműves / 1849 1849. VIII. 29. nincs közvitéz
27 Szilágyi János Tura közvitéz r.k földműves / 1849 bent sem volt nincs közvitéz
28 Báró Károly Tura közvitéz r.k csizmadia / 1849 1849. IX. 8. nincs közvitéz
29 Urbán Mihály Tura közvitéz r.k földműves / 1849 1849. IX. 7. nincs közvitéz
30 Berneczei Márton Tura közvitéz r.k földműves / 1849 1849. IX. 7. nincs közvitéz rossz
31 Dolányi Márk Tura közvitéz r. k földműves / 1849 1849. IX. 24. nincs közvitéz rossz

Vannak még hárman, nevezetesen Tóth László, Kúti János, és Csányi Mihály, kik a rendeletre a helység házánál nem jelentek meg.

Az adatok csoportosításával figyelemre méltó értékeléseket tehetünk.

Már 1848 előtt katona volt 1848- ban 1849- ben Társadalmi helyzetük lángjuk Hazatérés ideje 1849. aug. 13. Régibb erkölcsi magavi­ selete s katona
besorozott
önkéntes kötelezett önkéntes kötelezett önkéntes kötelezett értelmiségi iparos földműves tiszt tisztes közvitéz előtt után rossz Össze
sz 4 - 11 7 8 - 5 2 23 4 1 25 8 22 26 4 30*
% 13 - 37 23 27 - 17 7 77** 13 3 83** 27 73 87 13


* Az összeírásnál meg nem jelent három katona adatait nem ismerjük, tehát csak 31 fő elemzését végezhettük el, mivel azonban 1 főt ugyan besoroztak, szerepei a jegyzékben is, ám azzal a megjegyzéssel, hogy be sem vonult, így őt is kihagytuk és csak 30 főnél végeztük az elemzést.
** Az egyes csoportoknál a tört értékek miatt nem éri el, illetve meghaladja a 100%-ot.

A táblázat adatait figyelembe véve az összeírt honvédek száma nem olyan nagy. Az összes lakosnak az 1,3%-a, ugyanakkor Bagón 1,4 Hévízgyörkön 1,8 Galgahévízen pedig 3,2%!131

Nagyon fontos adat viszont az önkéntesség és a kötelezett besorozás összevetése. Hogy megítéljük Tura helyzetét e téren, az imént felsorolt szomszédos községek adatait is bemutatjuk.

Község Önkéntesek Kötelezettek
%-os aránya
Tura 77 23
Bag 12 88
Hévizgyörk - 100
Galgahévíz 61* 39

*A jegyzék szerint 5 katona "pénzért" harcolt, őket az önkéntesekhez soroltuk.

E téren tehát kiemelkedő Tura, a turai honvédek szerepe, amely egy kicsit megvilágítja a falu népének a forradalom és szabadságharc mellett álló és azzal azonosuló gondolat- és érzelemvilágát.

Tura tipikusan jobbágy (paraszt-) falu volt a XIX. század közepén. Ezért is értékelni kell az értelmiségiek jelentős részvételét a honvédseregben. Az iparosok részvétele kb. megfelel a lakosságszámhoz viszonyított arányuknak. Nagyon messzire ható következtetést nem szeretnénk levonni az imént felsorolt adatsorból, mindazonáltal nem járunk messze az igazsághoz, ha a 48-as gondolatnak, a 48-as eszmékhez való ragaszkodásnak és így a 48-as függetlenségi körnek az 1944-ig terjedő működésének gyökerét valahol itt, a forradalomért és szabadságharcért áldozatot hozó turaiak lelkesedésében és hozzáállásában kereshetjük és találhatjuk meg.

Tura falu nem esett az 1848/49-es szabadságharc katonai hadmozdulatainak a fő csapásába. Ezek elsősorban a település határának az északi részén húzódó Pest-Hatvan útvonalon zajlottak le, amely természetesen nem zárja ki annak a tényét, hogy a főseregek vonulásának a szárnybiztosításában a Bag - Tura - Hatvan útvonalon is ne lettek volna csapatmozgások. Ezek egyben mindig a helyi lakosságnak egyfajta sarcolásával (requirálás, kötelező szállítások stb.) jártak együtt, amelyet Tura népének is több ízben el kellett szenvednie, így Pest és Buda 1849. január 1-5,-i kiürítése után a császári csapatokat; a tavaszi hadjárat alatt a visszavonuló Schlik hadtestét; 1849. július elejétől pedig már a hazánkat elözönlő és e vidéken átvonuló Paszkievics herceg vezette orosz ármádiát. Különösen ez utóbbiak jelentettek sok veszélyt, amelyről majd a turai csata ismertetésekor még részletesebb tájékoztatást nyújtunk.

A hatvani csata

A szabadságharc két jelentős eseménye kapcsolódik Tura falu történetéhez: az egyikben (a dicsőséges tavaszi hadjáratban) a falu az események perifériájában volt; a július 20,-i ütközet viszont a község határában zajlott le.

Az Egerben kidolgozott haditerv szerint a magyar főerőket képező I., II., III. és VII. hadtesteknek a Hatvan - Vác - Pest - Cegléd térségében, 1849. április 1-7. között meg kellett az osztrák fősereget semmisíteni. Az offenzíva szép sikerekkel indult. Április 2.- an zajlott le a hatvani csata. Gáspár András ezredes vezette VII. hadtest kiszorította a varosból Schlik lovassági tábornok seregeit, amelyek Aszódra, Bagra vonultak vissza. Gáspár hadtestének állománya ekkor a következő volt: 22 gyalogzászlóalj, 26 lovasszazad, 3 1/2 üteg, vagyis 12491 gyalogos, 2436 lovas, 1267 tüzér, összesen 16644 fő és 68 löveg. 132 A támadó magyar négy hadtest közül ez volt a legerősebb. Az osztrák főparancsnok, Windisch-Grátz herceg április 3-án Gödöllőre érkezett. A következő napon tekintélyes erejű lovasságot indított Hatvan felé, hogy megállapítsák, milyen erőkkel rendelkeznek a magyarok. Az információk, jelentős" erőkről szóltak, vagyis azt hitte a császári főparancsnok, hogy ezek a magyar főerők. Ebben a hitében megerősítette őt Jellacic is, aki az ugyanezen a napon (április 4.) vívott tápióbicskei ütközetet saját győzelmének (!) könyvelte el. Ezért aztán április 5-én az osztrákok Aszódról kiin­ dulva ismét megközelítették Hatvant. Aszód és Hatvan között - a pontos helyét ugyan nem tudjuk meghatározni, de mindenképpen az országút környékén - kisebb csata zajlott le. 133 Az itt fogságba esett magyar katonáktól a fővezér azonban megtudta, hogy Gáspár hadteste nem a főerő, hanem "csak" annak a jobbszárnya. így seregeit visszavonta a Dány felől előnyomuló magyar főerők, a II. és III. (később a csatába beavatkozó I.) hadtestek ellen.

Az ellenség visszavonulását tapasztalva Gáspár és hadteste, a haditerv szerint elfoglalta Aszód - Bag térségét és letáborozott. Domonyvölgy - Egerszeg pusztán Lobkovitz osztrák és Kmety magyar egységei álltak egymással szemben, miközben április 6.-án Isaszegen lezajlott a szabadságharc legtöbb áldozatot követelő ütközete (mindkét fél 1000-1000 főt vesztett halottban és sebesültben). Gáspár túlságosan mereven ragaszkodott az egri haditervhez, nem kezdeményezett, nem nyomult előre, pedig a rendelkezésére állott erő képes lett volna az Isaszegen harcoló osztrák főerők bekerítésére és a Damjanich, Klapka és Aulich vezette hadtestekkel együtt Isaszeg - Gödöllő térségében azt teljesen felmorzsolni. Sajnos erre nem került sor, a harapófogóból Windisch-Grátz kicsúszott és a váci, a nagysallói vereségek ellenére is erőit megmentette a teljes összeomlástól. S bár az isaszegi ütközetet a győzelmes tavaszi hadjárat legfényesebb diadalának számítjuk, stratégiai szempontból (Gáspár mulasztása miatt,sajnos) csupán részsiker volt.

Ezekben a napokban tehát Tura község a két nagy magyar seregtest felvonulási út­ vonala között helyezkedett el, és így számottevő katonai eseményre a faluban és határában nem került sor.

A magyar szabadság 1849 tavaszán még diadalmas fényei az év nyarára kihunytak. Az új hadvezér (Haynau) parancsnoksága alatt álló megerősödött császári erők és I. Miklós orosz cárnak I. Ferenc Józsefet megsegítő, félelmetesen nagy hadserege (200000 fő) elözönlötték hazánkat. A 29 éves Görgey parancsnoksága alatt álló magyar honvédsereg megkísérelte egységeit rendezni és tömöríteni, hogy a siker reményében vegye fel a küzdelmet az ellenség ellen. E feladat részeként 1849. nyarára szerveződött meg Perczel Mór tábornok parancsnoksága alatt az ún. tartalék hadtest, mely július 6-án Cegléden egyesült Josef Wisocki hadtestével és így 27000 fővel, Perczel parancsnokságával megalakult a közép-tiszai hadsereg, a hónap folyamán Cegléd - Szeged körzetében tartózkodott.

E katonai összevonást azért írtuk le ilyen részletesen, mert ennek a hadseregnek az egységei vettek részt a július 20-án lezajlott, a III. orosz hadtesttel vívott turai csatában. Ezt így írta le a szabadságharcnak egyik avatott kutatója: 134

"Görgey serege a váci összecsapás után Nógrád, Gömör hegyes-völgyes vidékén olyan észrevétlenül siklott tovább, hogy Paszkievics hirtelenében nem tudta, mihez fogjon. S óriási hadereje egy-két napig tanácstalanul ődöngött Pest körül.

Ezért aztán csaknem egész Közép-Magyarország szabad volt; főképp a Tiszántúl. Igaz, hogy Cseodajev tábornok 30000 főnyi hadával július elején már egyszer végigsöpört rajta, Debrecen városát iszonyúan meg is sarcolta, de csakhamar Tokajnak került, itt átkelt a Tiszán és a fősereghez csatlakozott. A váci csata idején azonban megint elmaradt Paszkievicstől, s Kápolnán táboroz. "

Mikor Paszkievics felocsúdik meglepetéséből, a legelső gondolata: a hadtáp. Valami 3000 poggyászos szekere volt, megrakodva mindenféle élelmiszerrel, közöttük 200 kocsin a legfinomabb magyar borok. Ez a mozgó élelemraktár Hatvanban rekedt, s így könnyen megeshetik, hogy a tiszavidéki honvédsereg, amely Abony körül portyázik, kézre keríti a szállítmányt. Sietve intézkedik tehát, hogy Tolsztoj tábornok 10000 fegyveressel és 38 ágyúval a poggyászos szekerek biztosítására Hatvan felé húzódjék. Tolsztoj nyomban útra kel, s Turáig nyomul előre.

Ekkorra a tiszamenti honvédsereg csakugyan megmozdult. "Perczel - írja Mészáros emlékirataiban - bár seregének legnagyobb része kaszás volt, szeretett volna valami fényes haditettel kedveskedni a nemzetnek; s július 16.-án határozattá lön, hogy gyalogosaink fegyvertelenebb része Felsőszentgyörgynél marad, a lovasság pedig az. oroszok munkálati vonala ellen diverziót teszen. "

S a "diverzió" tényleg megtörtént. Perczel tizenhét huszárszázaddal, s a lengyel légió négyszáz pikásával, összesen mintegy 2000 lovassal és 12 ágyúval július 20-án Zsámbok felé tör, s Tóalmásnál a cirkáló orosz ulánusokat keményen megszabdalva Turáig kergeti. Ámde Turánál tömör csatarendben már ott várja Tolsztoj.

""A mieink is azonnal csatarendbe bontakoznak tehát. A lengyel légiót jobbszárnyon Tchórznicki vezeti, a középen öt század huszárral és egy fél röppentyű üteggel Dessewjfy foglal állást, a balszárnyon pedig egy ezred huszár élén Perczel Mór vezényel. A turai lovasütközetben Dembinszky a lengyel légióhoz. Mészáros pedig a Dessewjfy osztályhoz csatlakozott.

Tolsztoj azt hitte, hogy az erőnk nagyobb, mint az övé, ezért futárt küld Hatvanba segítségért.

Dembinszky, aki Tchorznickitől mindjárt a csata elején átvette a vezényletet, mihelyt észreveszi, hogy Perczel közeledik, rögtön heves ágyútüzet zúdít az orosz lovasságra, amely az első vonalban állt. Tolsztoj lovasságát visszavonja, s ütegeivel nyomul előre. Az ágyúharc csaknem egy óra hosszáig tart. A cáriak közönséges lovasütegeiken kívül régimódi, úgynevezett szerpentinágyúkat is használtak; ezek az ágyúk igen messzi lőnek, s bugásuk olyan különös, hogy lovasságunk egészen megzavarodott tőle.

Délután három óra felé egész dandárunk rohamra indul. Perczel huszárjai oly hevesen vágnak az orosz Olga-huszárok közé, hogy ezek rövid ellenállás után megfordulnak, s az ágyúk és a gyalogság háta mögé robognak vissza. Huszárjainkat az oroszok rettentő ágyútüze állította meg győzelmes előnyomulásukban. Tolsztoj egy szotnya kozákot ad lovasai mellé, s ágyúinak fedezete alatt újabb rohamot vezényel. Ámde Perczel, akinek viszont Dessewfjy jön a segítségére, megint csak visszaveri őket. így tart a küzdelem alkonyaiig. Ekkor Hatvanból 5000 főnyi segélyhad érkezik Tolsztoj számára. Ezzel még kedvezőtlenebb lett az arány: 15000 orosz 2000 huszárral szemben. Ilyen körülmények között oktalanság lett volna a küzdelmet erőszakolni. S Perczel magához vonva a gyalogságot, teljes rendben visszavonul Abonyba. "

Az ütközetről fennmaradt egy szemtanúnak a visszaemlékezése is, amelyet a Turai Hírlap 1993. júniusi számában közölt le a szerkesztő.

A turai csata 1849. júl. 20.

A csata emlékező résztvevője Mányoki Tamás, aki Gyönkön (Tolna vm.), 1832. szeptember 19-én született. A Pápai Református Kollégium diákjaként élte át 1848. március 15-ét. A szabadságharc idején sok-sok diáktársával együtt a toborzóirodába ment, hogy harcolhasson a hazáért. Mundért csak másodjára kapott, amikor is - akárcsak egykori pápai diákelődje, Petőfi Sándor - életkorához még két évet hazudott, így aztán "18 évesen" felölthette a Károlyi huszárok díszes egyenruháját. Egységével végig harcolta az 1849-es esztendőt, majd Világos alól megszökött és a szülői házban talált menedéket. Tanár, majd református lelkész lett. Életét Nagyszékelyiben (Tolna vm.), 1911. március 7-én fejezte be. Visszaemlékezését a Pécsen élő unokája, Győri László juttatta el az újsághoz.

Mányokinak a visszaemlékezését rövidítve közöljük.

Az abonyi táborból július 19-én, 11 órakor indult a katonai egység: 3000 honvéd huszár Perczel, Mészáros Lázár, Dessewffy Arisztid, valamint 500 lengyel dzsidás Josef Wisocki vezetésével. A seregtest főparancsnoka Perczel Mór tábornok volt. Egy 5-6 órás éjszakai pihenés után, jóval hajnal előtt indultak tovább, mindig csak észak felé. Reggel 8 óra tájban 14-15 kozákot fogtak el. "Igen közönséges arcú, buta kinézésű, de már mind 30-40 (év) közt lévő férfiú volt, görhes kicsiny lovaikra széles, lapos nyereg szorítva." Ez és a félelemtől rettegő foglyok látványa önbizalommal töltötte el a győzelemre éhes magyar huszárokat.

A turai csata hőseinek sírja a Honvéd erdőben

Délelőtt 11 óra tájban kerültek kapcsolatba az oroszokkal. Mányoki szerint kb. 30000 főből állt az ellenséges tábor. A magyar egységek azonnal hadrendbe szerveződtek. Középen helyezkedtek el a Károlyi (Mányoki is itt volt), jobb szárnyon a Radetzky, bal szárnyon a Bocskai huszárok. A rövid ideig tartó tüzérségi előkészítésben 8 magyar és 40 orosz ágyú vett részt. Ezt követően a középen parancsnokoló Perczel rohamot vezényelt a szemben álló Olgaezred ellen. A Bocskai huszárok az ellenség túlerejét látva visszafordultak, a Radetzkyek viszont jól viaskodtak. A viszonylag rövid ideig tartó ütközet a magyar egységek visszavonulásával végződött. Az oroszok nagy erőfölényük ellenére sem üldözték a magyar huszárokat, megelégedtek az ellenség elvonulásával.

Halottakban és sebesültekben a magyarok 100, az oroszok 60 főt vesztettek. Mányoki szerint a Károlyiak közül elesett 1 hadnagy, Szele Andor őrmester, Rokonffi József káplár és 17 közvitéz. A 32 sebesült között volt Mányoky Tamás és az ismert publicista, Degré Alajos is. Az oroszok kocsira rakták és elszállították a halottakat. Egy tisztnek azonban más lett a sorsa: " Golstein Ágoston nevű agyonvagdalt őrnagyot a csata utáni napon az orosz fővezér Kuprianojf Pál parancsára nagy pompával a turai templom kerítésén belül temették el."

Dr. Homonnay Ferenc turai orvos értesítése szerint az eltemetett őrnagy neje, inasával és két osztrák katona kíséretében kilenc éven át minden július 20-án megjelent Turán és a sírnál elhelyezte az emlékezés és a hitvesi hűség virágait.

Mányoky Tamás visszaemlékezését az alábbi gondolatokkal fejezte be: "Én pedig a midőn hosszú 50 év lefolyása után mindenképpen megöregedve e drága emlékű napon, rólatok emlékezem akkori ifjú huszárpajtásaim, kiket ott Tura homokos dombjai között a kozák pika vagy kard a magyar nemzet szentjeivé avatott, s már félszázad óta pihentek a dúló csaták után: kívánom, álmodozzatok tovább is dicsőségről és szabadságról a sírotok felett emelkedő szép honvédszobor alatt, s ha majd a halál parancsszavára Mihály angyal paripáján én is berukkolok az örökkévalóságba, kérlek, fogadjatok be soraitokba, ki egykor veletek csatáztam hazáért, szabadságért. "

A csata után a magyarok Zsámbok és Tóalmás felé vonultak vissza. Az oroszok viszont három napig a faluban tartózkodtak, a népet rablásaikkal, fosztogatásaikkal rettegésben tartották. A helyiek közül sokan a plébánia és a templom falai közé menekültek, magukkal hozva ágyneműiket, ládáikat és becsesebb tárgyaikat.

A csata ismertetésének részleteiben ugyan kisebb eltérés tapasztalható a két ismertető között, ám a lényeget tekintve megegyezőek. E részletek tisztázását nem tartottuk feladatnak, ez a későbbiekben egy nagyon alapos és részletekbe menő hadtörténeti kutatásnak lehet a feladata.

Az emlékmű a felállítása idején

A turai csata utóéletéhez tartozik az 1888-ban ünnepélyes keretek között felállított emlékmű története. A kezdetekről így írt 1888-ban a kortárs: "Mintegy harmadfél évvel ezelőtt Tura község és vidékének intelligens ifjúsága is mozgalmat indított a végett, hogy a turai csatában elvérzett honvédek emléke is, egy helyzetünknek megfelelő szerény - de eléggé díszes emlékszoborral örökítessék meg. " A felvetés megvalósítására szoborbizottságot (emlékbizottságot) hoztak létre, amelynek elnöke és pénztárosa Dr. Homonnay Ferenc körzeti orvos volt. Magának a szobornak a részletes leírását is neki köszönhetjük: "A turai honvédszobor egy mintegy 5 holdnyi téren, a község közepén van elhelyezve. - Minthogy a tér alacsony fekvésű, erős falkövekből nyolc lábnyi magas - de a föld színétől csak ölnyire kiemelkedő szilárd alapot rakattam, melyet agyaggal kevert fekete homokkal körül hordattam. - így egy jókora nagy szabályos park képződött, melyről a 4 1/2 méter magas, márványkeménységű süttői kőből ízléses faragott emlékszobor impozáns benyomást tesz a szemlélőre. - A négy oldalú obeliszk mellső lapján egy borostyán koszorúval körülfont kard van kifaragva. - Az obeliszk csúcsán égő kartács. - A törzs oszlop mellső lapján délfelé fehér márványlapba vésett aranyozott betűkkel következők állanak: A Tura határában 1849. július 20-án vívott lovassági csatában elvérzett Szele Andor huszárőrmester és 17 hős-társa emlékének. -

A keleti oldalon: A hazáért vérzettek el. -
Az északi oldalon: Emelte a kegyelet 1888.-ik évben. -
A nyugati oldalon: Győzött az eszme, szabad a haza!"

Az emlékmű leleplezésének ünnepségére 1888. augusztus 31-én került sor. Ünnepi beszédet Dr. Homonnay mondott, amely teljes terjedelemben fennmaradt a már más helyen említett Győri László jóvoltából. A szép, érzelmekben és gondolatokban gazdag beszéd záró mondatait ismét közzétesszük: " Én pedig, mielőtt a szoborbizottság nevében ezen utolsó teendőmet bevégezném, a mélyen tisztelt közigazgatási hatóságnak, úgy, mint Tura község T. Elöljáróságának szíves figyelmébe, hazafias jóindulatába ajánlom e szobrot, vegye birtokába, gondozza és szerezze meg neki a megfelelő tiszteletet. - Az érdemes lakosságtól pedig a legszebb polgári erény és jellemvonás leszen, ha hazafias tiszteletével járul az emlékhez, hisz e szobor nemcsak a hősök emlékét örökíti meg, hanem megörökíti ama küzdelmes nagy napok egyik legszebb vívmányának létrejöttét is, hogy a kiváltságos osztály önként lemondott előjogairól, a jobbágyság felszabadult, ura lett önön magának, és a törvény előtt mindnyájan egyenlők vagyunk! - Melegen óhajtom, hogy Isten áldása legyen e szabadságszobron, és az utónemzedékek hazafias kegyelettel ápolják!" -

Az elmúlt 110 esztendőben - bármilyen kurzus volt hatalmon - Tura népe az elődökhöz méltóan kegyelettel ápolta a szabadságküzdelmek jelképét, a turai földben nyugvó hősök emlékét.

Szele Andor és 17 társának 1848-as emlékműve a község főterén

 

Úrbérrendezés (1864)

Esterházy Pál turai ingatlanai az 1849-es adóbevallás tükrében

Az 1849. október 20-i császári pátens értelmében Tura községnek is el kellett készítenie a bevezetendő földadó-provizóriumhoz szükséges adóbevallást. Ez a bevallás - az önkényuralommal szembeni ellenállás és az adózástól való viszolygás következtében érthetően - igen szegénynek tünteti fel a községet. A község és Esterházy Pál herceg közös tulajdonában lévő, helyrajzi szám feltüntetésével felsorolt ingatlanok közül cs upán a legelők adókötelesek:

  Területe (1200 nöl-es holdban) Tiszta jövedelme
Rételeje I. o. 183 hold 950 nöl 505 forint 26 krajcár
Deszkafenék I. o. 135 hold 218 nöl 371 forint 45 krajcár
Konya legelő III. o. 60 hold 42 forint 45 krajcár
Konya legelő H. o. 60 hold 90 forint
Homoki legelő III. o. 2610 hold 1859 forint 38 krajcár
Összesen: 3048 hold 1168 nöl 2869 forint 34 krajcár

tisztajövedelmet hozó legelő után vethető ki adó. A további 519 hold 831 nöl terület adómentes, hiszen utcák, dűlőutak, szekérutak alkotják, ide tartozik az országút (2 hold), a Galga vize (3 hold 1128 nöl), 183 hold 835 nöl futóhomok és 127 hold 100 nöl mocsár. Egyetlen közös épülete van a bevallás szerint a községnek és a hercegnek, a két lakból álló kocsma, - ami szintén adómentes. 135

Az 1849. október 20-i pátens alapján elkészült a turai Eszterházy uradalom adóbevallása is, amely az eddig rendelkezésünkre álló felmérések közül a legrészletesebb és legpontosabb képet adja az uradalom Tura község határán belüli részéről. Az uradalom földterületének nagysága katasztrális holdban:

Szántó 1301 hold 148 nöl
Rét, kert 619 hold 1123 nöl
Legelő 264 hold 556 nöl
Erdő 244 hold 238 nöl
Nádas 233 hold 992 nöl
Összesen: 2662 hold 1457 nöl

Az adózás szempontjából számításba vehető tiszta jövedelem 9908 forint 48 krajcar.

E kimutatás a helyrajzi szám feltüntetésével felsorolja a turai uradalom belső telket, épületeit a hozzátartozó udvarokkal együtt:

Udvar Lak Kamra A ház osztályzata
Tiszttartói lak 1072 nöl 11 2 VIII.
Major 2h 1058 nöl
Számtartói lak 684 nöl 6 1 X.
Béresek laka 631 nöl 5 1 XI.
Pintér lak 238 nöl 2 1 XII. b.
Csősz lak 190 nöl 3 1 XII. a.
Kasznári lak 340 nöl 5 1 XI.
Kukoricaszárító 1 h 390 nöl
Szérű 5h 1122 nöl
Mészárszék 312 nöl 3 1 XII. a.
Szérű 228 nöl
Sörház 1151 nöl 4 4 XI.
Szérű 728 nöl
Mérnöklak 420 nöl 5 2 XI.
Kőmíves lak 160 nöl 2 2 XII. b.
Bolt 115 nöl 3 XII. a.
Korcsma 380 nöl 5 XI.
Ispáni lak 336 nöl 4 1 XI.
Hajdú lak 266 nöl 2 2 XII. b.
Kocsisok laka 40 nöl 2 2 XII. b.
Kasznár lak 40 nöl 2 1 XII. b.
Sertés lak 736 nöl
Korcsma (becsali) 216 nöl 2 1 XII. b.
Malomház 106 nöl 2 1 XII. b.
Major 1113 nöl 2 2 XII. b.

A felsorolt udvarok, szérűk területének összege - hozzáadva még 205 ?öl árkot és 2 hold haszonvehetetlen földet - 15 katasztrális, azaz 20 (régi) hold 277 ?öl. A lakok (szobák) száma 70, a kamráké 26.

Csupán egy malom, egy mészárszék, egy sörház és egy bolt szerepel tehát az uraság adóbevallásában. Ezek mellett két urasági és egy közös községi kocsma van még a faluban, - miként az előző évszázadban. Pálinkafőzésről vagy más feldolgozó üzemről nem szól a kimutatás. A lakások felsorolásából sem következtethetünk különösebb feldolgozó, ipari tevékenységre. A rangosabb tisztviselőkön (tiszttartó, számtartó, kasznár, mérnök, ispán) kívül csak hagyományos alkalmazottakról esik szó: pintér, csősz, hajdú, kocsis, kőműves és béresek.136

Tovább árnyalja a képet a község gazdasági helyzetéről Fényes Elek 1851-es földrajzi szótára, melynek adatai némileg eltérnek az uradalom 1849-es adóbevallásától, amely még nem rögzítette például az uraság által 1849-ben szőlőtelepítés céljából kiosztott földet. "Tura, magyar falu, Pest-Pilis vmegyében, ut. posta Baghoz 1 órányira, inkább róna mint dombos helyen. Határa 11.583 hold, mellyből úrbéri szántó 2418, kaszáló és kenderföld 418 3/4, uradalmi szántó 1130 2/4, rét 669, erdő 788, beltelek 291, posványos legelő 900, hornokos legelő 708, gyepes legelő 3420, szőlőhegy 840 hold. Földje részint fekete, részint homok; főleg kétszer-búza termesztetik, s rozs és kukoricza. Lakja 3137 egyén, kik csaknem mind katholikusok, paroch. templommal. Úrbéri egész telek van 93; 173 gazda kezében. Van itt egy nagyszerű sör- és pálinkagyár. Határát a Galga nedvesíti. Bírja h. Eszterházy Pál."137

Ezekben az években az uradalom vezető tisztviselői az alábbiak:138

Beosztása Neve Lakcím
Tiszttartó Miltényi Mihály Tura
Számtartó Lemes János Tura
Kasznár Ruhielt Miklós Tura
Ispán Haban József Tura
Mérnök Bobok József Tura
Erdömester Herr Ferenc Valkó
Ügyvéd* Sárkány József Gödöllő

*Az egész bujáki uradalom ügyvéde

Az úrbéri egyezség munkálatai során fokozatosan, békésen sikerült pontosítani Tura területének tulajdonviszonyait. Nem volt probléma a község külső határaival sem: "Főméltóságú Galánthai Herczeg Esterházy Pál Úr Őmagassága bujáki uradalmához tartozó Pest és Heves megyei helységek és puszták határainak állapotáról" valló 1861. december 31-i táblázati kimutatás Turára vonatkozó rovata: "Semmi észrevétel. Hatá­ rai barátságos úton megújíttattak az ügyvezetők által az adóalap összeírásakor. " 139

Az 1862. augusztus 24-én hitelesített, a legapróbb részterületre is kiterjedő Úrbéri pótegyezséggel barátságos úton rendezték a tulajdonlással kapcsolatos vitás kérdéseket (pl. az 1847 óta függőben lévő legelőkérdést), az elkészült telekkönyvek alapján pontosan rögzítették a földkimérés mérnöki munkálatait. A pótegyezség lényegében az 1945- ös földosztásig meghatározta a turai földek tulajdonviszonyait, másrész lehetőséget adott a község és az uradalom teljes különválására, gyakorlatilag a község önálló létére, ezért szó szerint közöljük.

Úrbéri pótegyezség

"Mely a főméltóságú Esterházy herczegség és a turai v.jobbágyok között még 1847 lk évi Sept. 26-án kötött úrbéri egyezség némely pontjainak a NagyMltságú l./cs. kir. úrbéri törvényszéknek 858' k évi Jan. 16 253/64 sz. a kelt határozatában elrendelt kiigazítása, pótlása; és az 1853 Mart 2 án kelt l./cs. k. nyíltparancs szellemébeni átalakítása tárgyában, egy részről a FöMltságú Esterházy herczegség lentírt teljhatalmú biztosa Tekintetes Mészáros Károly Úr, más részről a Turai volt jobbágyok képviselői között, a Ttes Pest-Pilis és Solt t.e megyék első Alispányi bírósága közbenjöttével, mai napon köttetett, és az első Úrbéri egyezséghez hitelesen odafíizetett:

I. Az 1847 lk évi Sept. 26"" kelt úrbéri egyezség 1. pontjára

3. A községnek, mint testületnek bel és külbirtoka minden kárpótlás nélkül meghagyatik, s szinte osztályozat szerént ki fog hasítani, megjegyezvén azonban, hogy erre legelő illeték megy.

4. A minden egész házhelyre megajánlott 18 hold legelő a következő kulcs szerint fog kiosztatni:

a. Telekszám 93
b. Zsellérek 102 nyolczat arányosítva
egy telekhez 12 3/4
c. Lelkész 1
d. Iskolatanító 2/4
e. Jegyző 2/4
Összesen: 107 3/4 telek
után fog 1939 1/2 hold 1200 nöllel kihasítatni.

II. Az 1847 lk évi úrbéri egyezség 2' k pontjára nézve.

Ezen pontban megajánlott 114 hold majorsági természetű s a volt jobbágyoknak harmad dézsma adás mellett egyezségileg át engedni ígért szántóföld kiadásától is a volt jobbágyság a lennírt engedményekért lemond, s ezen 114 hold szántóföld ekként a Főmltságú Esterházy herczegségnek feltétlen tulajdonában marad.

- Ellenben

III. Az 1847 ik évi úrb. egyezség 3* pontjára nézve:

A rétilletőségük falu felöli végébe eső u.n. rételejéből, egészen az úgy nevezett Kőhatárig, mint azon pontig, melyen alul az uradalmi rétmennyiség kezdődik, tagosítván az uradalom e réttömeghez, többi az úrbériség kielégítésén felül birtokába maradó minden legelőjét; a következő pontbaninak kizárásával akképen, hogy e legelötér a nevezett kőhatár irányán felül ne jöjjön s az elválasztó szükséghez képest mozgó vonal a fénszarusi út iránya szerint mozogjon.

Ezzel és az első pontbani területtel is összeköttetésben, a dézsmás szőllők falu felöli sarkától az uradalomnak haraszti földje menteni legelőrésznek az utóbbi számára kihasításával, e közötti és a beltelkek közötti részből, mely homoki dűlő szántóföldjeik körül egészen a zsámboki és fénszarui határig s a fennérintett választóvonalig terjed.

Megjegyeztetik e helyütt, hogy a helyzet mostohaságánál fogva több darabba esendő uradalmi birtokrészek összekötésére, a kihasítás alkalmával a működő mérnök által a szükséghez képest adandó csapások, az úrbéreseknek semmi nemű illetőségükbe beszámítatni nem fognak, - kijelentvén, miszerint a szántóföldek 1, 2. 3. osztálya szerint 1100,- 1200,- 1300 Döllel, a rétek pedig 800,- 900,- és 1200 ?-es holdakban számítatnak.

4. Kikötetik az egyezöfelek által, hogy valamint egy részről az illetőségek kihasításánál az 1847
meghitelesített osztályzati okmányba bevezetett szántóföld és rét osztályzat szolgál a működő mérnököknek
irányadásul, úgy más részről csak a meghitelesített osztályzatban kitüntetett haszonvetetlenek fognak a
számításból kihagyatni.

5. Kijelentik az egyező felek, hogy jelen pótegyezség folytán a kihasítás eddigi megakasztása által, netán
eléidézett hátrányok vagy előnyök miatt akár a v. földesúraság, akár a volt jobbágyok által támasztható bármi
néven nevezendő igények örökre megszüntetnek.

IV. Az 1847 ik évi úrbéri egyezség 4 ik pontjára nézve.

1. Ezen pont szerint a fajzási haszonvételek fejében megajánlott minden egy egész telek utáni négy hold
szántóföld a következő kulcs szerint lesz kihasítva:

2. A Fmltságú Esterházy herczegség az egyezségileg kikötött s a volt jobbágyok által teljesítendő fajzási
jelentékeny viszont szolgálatokról, vagy azoknak tetemes váltságdíjáról a maradvány földek és a 114 hold
harmados földek fentebbi kiegyenlítése fejében örökre lemond.

V. Az 1847 ik egyezség 5 ik pontjára nézve.

A volt jobbágyok kezén lévő kenderföldek megváltása iránti jogról, illetőleg ezek váltságdíjáról a Fmltságú Esterházy herczegség örökre lemond a fentebbi pontban körül írt kiegyenlítés fejében.

VI. Az 1847 ik úrb. egyezség 6 ik pontjára nézve

A volt jobbágyok kezén lévő censualis káposzta földek a jelenlegi helyzetben és térmennyiségben meghagyatnak; ezeknek megváltása iránti jogról, illetőleg ezek váltsági díjáról a főMItságú Esterházy herczegség örökre lemond a FV. 2. pontban körül írt kiegyenlítés fejében.

VII. Az 1847 ik úrb. egyezség intézkedése a telkes gazdák beltelki adjustatiójának tárgyában változatlanul
meghagyatik.

Megegyeztek a felek még pótlólag e következőkben:

A. Hogy a közlegeiöböl leszámítás nélkül a következő adományozások tétetnek a fMltságú Esterházy herczegség részéről:

  1. Helybeli lelkész úrnak legelő illetőségén felül a régi temető betudásával 8 hold
  2. Kántor úrnak legelő illetőségén felül 5 hold
  3. Jegyző úrnak legelő illetőségén felül
  4. Temető nagyobbítására
  5. Közösen az uradalommal használandó homok és agyaggödör
  6. Lovardára
  7. Községi faiskolára
    Összvesen

B. Hogy a dűlőutak 2 öl szélességben, a közlekedési utak pedig a szükséghez képesti szélességben
hasítassanak ki.

C. Hogy a volt jobbágyok és a földesúri birtok közti elválasztó vonalakon a volt jobbágyok és az uradalom által kiállítandó közös erővel a kihasítás után 30 nap alatt 1 öl széles és 4 láb mély árok ásassék a munkálódó mérnök kijelölése szerént, kellő tekintettel a közlekedési utakra. Ezen árok mindenkor közös erővel és költséggel.lesz fenntartandó.

D. Az ezen egyezségben meghatározott illetmények u. m.:

1 = egy hold belsőség 26 = huszonhat hold szántóföld 8 = nyolc hold rét 18 = tizennyolc hold legelő 4 = négy hold fajzás váltsági föld Jelenlegi térmennyiségű kenderföld

Jelenlegi térmennyiségű káposztaföld kihasítása után felmaradott területek a FMltságú Esterházy herczegség kizárólagos magány tulajdonává válnak, s a volt jobbágyok ünnepélyesen ígérik és kötelezik magukat, miszerint a jelen egyezségben elé számlált javadalmakon felül semmi szín vagy ürügy alatt volt földesurokon bárminemű követelést nem képezendnek, minden határbeli illetőségükre nézve jelen egyezség által tökéletesen lévén kielégítve.

E. A 663 hold 859 nöl-t tevő dézsmás szőllők a jelenlegi birtokosok által megváltatnak oly formán, hogy holdanként 26 = huszonhat v.e. forint fog a herczegi pénztárba az illetők által fizettetni; - még pedig 1862 ik évi Nov 1 napjától kezdve, tíz egymás után következő év alatt, mindenkor a hátra lévő részletek 6 %
kamataival együtt. -

Fog tehát a 663 hold 859 nöl-t tevő szőlők után fizettetni 17.256 Ft 61 xr = tizenhétezerkétszázötvenhat forint 61 xr oszt. ért.

Ezzek 1T részlete 1862 ik Nov. 1 -én fizetendő a herczegi pénztárba, a többi évi részletek hasonlóan mindenkor az illető év November 1-én.

A váltsági összveg részleteinek pontos fizetésére a község alól írott képviselői egyetemleges jót állást vállalnak, s nem fizetés esetében alá vetik magukat a Fő Mltságú herczegség által választandó bármely bíróság legrövidebb sommás szóbeli bíráskodásának. Az egész váltsági összveg letörlesztéséig a dézsma kötelezettség terhe a Fő Mltságú herczegség javára a telekjegyzőkönyvekben bekebelezve maradand.

Jelen egyezség felolvastatván helybehagyatott és aláíratott, kijelentvén egyszersmind, hogy ezen, az előírt felsőbb helyre megerősítés végett felterjesztendő úrbéri egyezségnek helyben nem hagyása vagy meg nem erősítése esetében az abban tett mindkét részrőli ajánlatok érvénytelenek, és a törvényes úton eszközlendő rendezés, elkülönözés és tagosítási perben semmiféle tekintetben nem jöhetnek.

Kelt Turán 1862. évi augusztus 24 ik napján.
meghatalmazott Mészáros Károly Sárkány József urad. ügyvéd

A község képviseletében: Megválasztott s hatalmazott választmányi tagok:
Fitos Ferencz községi képviselő ügyvéd Szilágyi Istvány
Maizner Sámuel turai plébános Vida Antal
Pecze Mihály  
A község elöljárói: felső Benke József X
Benke József X Csányi János X
Nagy Antal X Csörgi János
Zseli Gál Barát István t b
Kószáló Ferencz Tóth Gábor
Sára Demeter X Tóth Zsiga József X
Czúth (?) József Szilágyi Elek X
Paszti Istvány Barna Gáspár X
Pecze András X Dobák István
Tóth Mihsz (?) Mihály X Lovász (?) Istvány
Telkes gazdák: Horváth Elek
Bot (?) János úgy mint az írni nem tudók névírója, kik saját
Tóth Gáspár X kezűleg tették fel keresztvonásukat. -
Szilágyi József X egyszersmind községi jegyző.
Szilágyi Péter Szilágyi István X
Kószálló József X Szabó István X
Szilágyi Sándor X Varnyu János X
Tóth István X Bagi Menyhárt X
Szabó András X öreg Gólya József X
Tóth Pál X Nagy Mihály X
Lukács András X Tóth János X
Meszonár (?) János Brünauer Kálmán
Jankovics István X Hoffer Antal  

A jelen úrbérrendezési, legelőelkülönítési s haszonvételek szabályozása iránti barátságos Úrbéri pótegyezség - miután felolvastatott s szükséghez képest megmagyaráztatott, - mint az érdekelt felek által jól megértett, szabad, határozott akaratjukból eredő, és a föméltóságú földes uraság teljhatalmú megbízottja Mészáros Károly Úr s a község volt urbánus lakosai e végre megválasztott bizalmi tagjai által minden észrevétel nélkül elfogadtatott s általuk feltétlenül aláíratott volna, az eljáró alispányi bíróság által mind jogérvényesen megkötött, bíróilag meghitelesítetik, és az 1847 ik évi Septemberilis 26 án kelt alapegyezséghez odafűzetik. Kelt Turán 1862 ik évi Augusztuslis 24 ik napján.

Benyovszky
elso alipán
Pesko Medárd
közs.t.foszolgabíró
B.Horváth Antal
központi t. esküdt"140

Szőlőparcellák

A 663 (1200 nöles) hold 859 ?ől, megváltási díj fejében felosztott dézsmás szőlő telekkönyve 1863. áprilisában készült el. 1014 parcellára oszlott a terület, ezek közül 20 nöl volt a legkisebb és 3 hold 488 nöl a legnagyobb. Mintegy 150 egy holdnál nagyobb birtok szerepel a telekkönyvben, közülük 5 birtok 3 holdnál nagyobb. A szőlőföldek dűlők szerinti megoszlása:

Kabzsi dűlő 63 hold 468 ?ől
Mérges " 50 " " 459 "
Öreg- 54 " " 900 "
Derék" 74 " " 1121 "
Sárkány farka 44 " " 771 '
Unom dűlő 68 " " 410 '
Kutyahegy dűlő 47 " " 877 '
Újhegyi V. dűlő 13 " " 1180 '
IV. 12 " " 816 '
III. 7 " " 382 '
II. 10 " " 464 '
I. 12 " " 108 '
Neszürj XVI. dűlő 9"874"
" XV. " 6" 236
" XV. " 7" 466 "
" XIII. " 5" 875 "
" XI. " 21"210"
" X. " 14" 589 "
Neszürj I. dűlő 15" 289 "
" II. " 14" 927 "
" III. " 9" 596 "
" IV. " 8"715"
" V. " 11" 30"
" VI. " 11" 486 "
" VII. " 12" 950 "
" VIII. " 17" 565 "
" IX. " 19" 905 "
" XII. " 17" 990 "
Összesen: 663 hold 859 nöl.141

Az 1864-ben befejezett tagosítással teljesen megszűnt a turai parasztok függősége földesuruktól. Nem látványos, gyors fordulat volt ez, hanem egy kb. két évtizedes folyamat záró aktusa. A turai jobbágyok különben sem álltak éles ellentétben urukkal, - nem ismerték, nem is látták, Fertőd is, Kismarton is messze volt. Másfelől az Eszterházy hercegek elég gazdagok voltak ahhoz, hogy falvaikkal szemben nagyvonalúak lehessenek. A földesúr - jobbágy ellentétnél nagyobb volt Turán a jobbágyok és zsellérek közötti ellenségeskedés. Helyi visszaemlékezés szerint "A zsellérek vótak a szegények, ha a jobbágy parancsára nem fogadtak szót, 25 botot vertek rájuk. " a tagosítás után pedig: "zsellér, jobbágyság megegyeztek, egymást jobban megértették. " 142

Az 1852. évi telekkönyv

Tura úrbéres népének földhasználatát az 1770. évi urbárium rögzítette. Az ezt követő fél évszázadban alapvető változások e téren nem történtek. Csupán annyi, hogy a meghalt jobbágy/zsellér házában az özvegye, a gyermekek, az unokák, a menyek, a vők, tehát a rokonság élt tovább, akik mintegy az ősi szokásjog alapján "örökölték" apjuk, nagyapjuk stb. hátrahagyott javait. Egy alapvető dolgot nem szabad elfelejteni: ezek a javak, tehát a belsőség (a ház fundusa, az udvar, a szérűskert), továbbá a külsőség (szántó, rét-kaszáló, kenderföld, szőlő) továbbra is az uraság tulajdonában maradtak, ám aki végül is saját érdekét figyelembe véve hagyta jóvá az úrbéres örökösödés eme íratlan szabályait. Az úrbéresek között kialakult adás-vétel nem a teljes tulajdonjog, hanem csak a használati jog megszerzését jelentette, ám ez örökölhető volt, tehát birtokviszonyként működött.

Amikor egy úrbéres család teljesen kihalt, akkor az uraság a belsőséget egy új személynek adhatta oda. Ennek a személynek nem kellett paraszti foglalkozásúnak lennie, lehetett iparos vagy éppen zsidó kereskedő is, aki ezután az uraság taxalistájaként élt és adózott a faluban. A külsőség használatára két lehetőség kínálkozott: az egyik, hogy az uraság az új úrbéresnek oda adta használatra, vagy pedig az egészet (esetleg egy részét) a majorsághoz csapta.

Más helyen láttuk: a telki állomány konzerválódott, ugyanakkor a lakosság szapo­ rodása miatt a jobbágytelkek folyamatosan aprózódtak, mindez a fejlődés gátjának bizonyult és szinte szétfeszítette a község határát. Adott esetben a határ egy részének a majorsághoz csatolása pedig még károsabban érintette az úrbéreseket, ami az uraság és alattvalói közötti feszültséghez és kibékíthetetlen ellentétéhez vezetett. Tura esetében erre is hoztunk fel példákat. - Mindezek országos méretekben az egész fennálló gazdasági-társadalmi rendszer (a feudalizmus) válságát eredményezték. Ennek az állapotnak a tarthatatlanságát ismerték fel a reformkor legjobbjai és a sarkalatos változások közül a legfontosabbnak a jobbágyrendszer felszámolását tartották. Az 1836-ban megkezdődő törvényi szabályozások a falvak életében is jelentős változásokat eredményeztek. Megindultak az elkülönítések, a határrendezések. Engedélyezték (most már törvényes alapon!) a telki állományok adás-vételét, mely egyszeriben új helyzetet teremtettek az úrbéresek közötti birtokkérdésekben. A valamilyen okból kifolyólag telki állományát megművelni nem tudó jobbágy "eladhatta" azt úrbéres társának. így a több pénzzel rendelkezők, a jobban gazdálkodók az életet adó földhöz juthattak. A sikeresebben és hatékonyabban gazdálkodó jobbágygazdaságok számának gyarapodása az uraságnak is érdekében állt, mert az úrbéri szolgáltatások teljesítésére ez nagyobb biztosítékot nyújtott. Maga az a tény, hogy a jobbágy az uraság által neki használatra adott földet egy másik úrbéresnek pénzért, lényegében a valóságos tulajdonos kizárásával (esetleg tudomásul vételével) eladhatta, a klasszikus feudális viszonyok végét jelentette. Ilyen adás-vételi megállapodás sokaságáról rendelkezünk adatokkal. 143

A feudalizmus felszámolása Turán már 1848 előtt, az úrbérrendezéssel megindult. Erről más helyen részletesen beszámoltunk. Itt csupán annyit említünk meg, hogy e közel 20 évig tartó folyamatot törvényi úton biztosították a rendi országgyűlések még bátortalan törvényei, majd az 1848-as áprilisi törvények ide vonatkozó cikkelyei, valamint az 1853-as úrbéri pátens.

A turai úrbérrendezésnek kiemelkedő eseménye volt az 1851-es határrendezés, majd a kialakult állapotokat rögzítő Telekkönyv elkészítése.144 Az 1399 nagyméretű lapon 565 tulajdonos adatait rögzítették. Az 1852. január 17. - március 7.-e közötti helyszíni adatfelvételt Kovács Benjámin végezte, Balasovich Gusztáv felügyelete mellett. A helyi közigazgatásból közreműködött a falu bírója, Pásztor János (Alvég 307. sz. - 1/2 telkes jobbágygazda), valamint tíz esküdt: 145

Benke József törvénybíró Alvég 302. Alvég 302 István testvérével közösen 1 telkes jobbágy-gazda
Gólya András Tabán 212. Tabán 212 3/4 telkes jobbágy-gazda
Kern István Felvég 259. Felvég 259 1/2 telkes jobbágy-gazda
Lajtos András Alvég 298. Alvég 298 1 telkes jobbágy-gazda
Maczkó Miklós Sárszeg 224 1 telkes jobbágy-gazda
Pálinkás János Alvég 309 1/2 telkes jobbágy-gazda
Sára András Tabán 104 3/4 telkes jobbágy-gazda
Sik András Trincs 71 1/2 telkes jobbágy-gazda
Szilágyi Ambrus Sárszeg 232 3/4 telkes jobbágy-gazda
Tóth János Alvég 294 1 telkes jobbágy-gazda

Ők nemcsak a falu határának minden szegletét, hanem a lakosokat, családi kapcsolatukat, és az öröklés rendjét s összefüggéseit is jól ismerték. így tehát az 1852-es Telekkönyv birtokadatai, a hozzá kapcsolódó jegyzőkönyvek adatai nemcsak alaposak, hanem a lehető legpontosabbak is.

Mit tartalmaza Telekkönyv?

A Telekkönyvből tehát megtudhatjuk a falu kiterjedését, a házak, a belsőségek elhelyezkedését, valamint a külsőségben, határban elhelyezkedő úrbéri földeket. E dokumentumhoz egykoron - feltehetően - térkép is tartozott, amely napjainkra elkallódott.

szántók - Boldogiútrajáró dűlő Bárányos dűlő  
Hatvaniútrajáró dűlő Hegyrejáró dűlő  
Irtáspart dűlő Kenderes dűlő  
Kőkút dűlő Körtefa dűlő  
Vízrejáró dűlő Zöldhalom dűlő  
Zsemlyéspart dűlő    
kaszálók Beké dűlő Büdösér dűlő  
Pap dűlő Vizeköze dűlő  
Zsemlyésalja dűlő    
- szőlő - Kapzsi dűlő Kutyahegy dűlő
Mérges dűlő Neszurj dűlő  
Öreg dűlő Sárkányfark dűlő  
Újhegy dűlő Unom dűlő  

Majd mindegyik dűlő több részből állt, amit számmal jelöltek (pl. Boldogiútrajáró 7.-ik dűlő).

A szántók I.-II.-III. osztályúak, a kaszálók II.-III. osztályúak, vannak olyan dűlőrészek, amelyeket nád borít, a szőlők I.-II.-III. osztályúak. Sok olyan szőlőparcella volt az úrbéresek kezén, amelyet parlagnak minősítettek a felvallók.

A Telekkönyv jegyzőkönyvi részéből megtudjuk, hogy az uraság (figyelembe véve a folyamatosan szaporodó népesség igényeit) alkalmanként belsőségi földet (háztelket - fundus) adományozott az alattvalóknak, akik itt felépíthették a házaikat. Ezek között voltak úrbéres porták (pl. 156. Dolányi Ferenc) és voltak cigányporták (pl. 369. Vidák István). Ugyancsak az uraság osztott parlag szőlőparcellákat a Neszürj dűlőben, 1844-ben, amelyeket az úrbéresek ültettek be (nem mindegyiket és nem minden juttatott cselekedte ezt meg!); 1849-ben pedig kisebb szántókat adományozott a Zsemlyésparton elsősorban a zselléreknek, ám egy-egy tábla a jobbágyok kezébe is került.

Az 1840. XXIX. tc. lehetővé tette a zsidók számára a városokban a házhelyek, földek vásárlását, mely lehetőséget aztán a későbbiekben a falvakra is kiterjesztettek. Ennek alapján 1849 után Turán is több helybéli zsidó kereskedő vásárolt házhelyet, házat, szőlőt, sőt külsőséget is az úrbéresektől. A vásárlók között találjuk Atlasz Mózest, aki a XIX. század középső évtizedeiben a falu legismertebb és egyben legmódosabb kereskedője (ingatlanjai nemcsak Turán, hanem pl. a vidék központjának számító Aszód mezővárosban is voltak), a Brünnauer, a Hannover és a Smidlinger (valójában Schmidinger) családok tagjait. (A Brünnauerek, a Hannoverek Aszódon is érdekeltek voltak!) 146

Az alábbiakban közreadjuk az 565 birtokos adatait, természetesen csak kivonatosan. Tesszük ezt mindenekelőtt azért, mert az 1770-es urbárium után ez a kimutatás tárja elénk Tura lakóinak belsőségi és külsőségi földhasználatát. Ez a Telekkönyv a jobbágyvilág utolsó ötven évének a turai viszonyait tárja elénk, ugyanakkor az úrbérrendezést is lezáró állapotnak a dokumentuma, mert ezt követően az úrbéresek már nem jobbágyok és zsellérek, hanem önálló parasztgazdák. S bár a földbirtoklásban ezt követően is folyamatos változások történtek, mégis az elkövetkező szűk száz esztendőben ez jelölte ki, határozta meg Tura paraszti gazdaságainak az életét.

Régi parasztház

Azért, hogy érthető legyen a kivonatos ismertetésünk, bemutatjuk a Telekkönyv birtokleírási részletességét az 1. sorszámnál szereplő Seres család belsőségi és külsőségi állományának az adatait teljes egészében, eredeti formában.

Belsőség: udvar 500 nöl  
szérűskert 600 nöl  
l.kert 218 nöl 3 h 572 nöl
I. 2. kert 2 h 454 nöl
Külsőség 1 2/4 jobbágytelek Hold nöl
szántó Faizási föld 1. Vízrejáró d. 5 600  
2. Boldogiútrajáró 6-dik dűlő I. o. 6 500  
3. Boldogiútrajáró 6-dik dűlő I. o. 6 500  
4. Körtefa dűlő I. o. 7 720  
5. Körtefa dűlő I. o. 7 720  
6. Kenderes dűlő III. o. 851  
7. Kenderes dűlő III. o., a végén rét 200  
8. Kőkút dűlő III. o. 7 320  
a végén rét III. o. 500  
szántóföld III. o. 3 1100  
Összesen: 4 6011  
kaszáló - 1. Büdösér dűlő II. o. 900  
2. Büdösér dűlő II. o. 1 586  
3. Büdösér dűlő II. o. 2 026  
4. Büdösér dűlő II. o. 1 100  
5. Beke első dűlő II. o. 238  
nádas 130  
6. Beke első dűlő nádas 400  
nádas 133  
7. Vizekköze dűlő III. o. 760  
8. Vizekköze dűlő III. o. 1 283  
9. Beke második dűlő II. o. 300  
nádas 216  
10. Beke második dülö nádas és Galga vize 1 600  
nádas III. o. 346  
Összesen: 10 018  
II.
Külsőség 1/4 telek
szántó Faizási föld 1. Vízrejáró dűlő I. o. 100  
2. Boldogiútrajáró 6-dik dűlő I. o. 080  
3. Boldogiútrajáró 3-dik dűlő I. o. 080  
4. Körtefa dűlő I. o. 320  
5. Körtefa dűlő I. o. 320  
6. Kenderes dűlő III. o. 185  
a végén rét 45  
7. Kőkút dűlő III. o. 588  
  a végén rét 180
  Összesen: 7 498
kaszáló 1. Büdösrét dülö II. o. 550
  2. Büdösrét dűlő II. o. 606
  3. Beke első dűlő III. o. 43
  nádas 90
  4. Vizekköze dűlő III. o. 376
  5. Beke második dűlő II. o. 148
  nádas III. o. 100
  Összesen: 1 713
  l. ÖregdülőII. o. 930
  parlag 150
  2. Öregdűlő II. o. 1 366
Szőlő 3. Öregdűlő II. o. 936
  4. Öregdűlő III. o. parlag 2 216
  5. Kapzsi dűlő II. o. 1 676
  6. Kapzsi dűlő III. o. 690
  Összesen: 7 364
Régi parasztház

 

Seres András
Seres István
Seres Ferenc
testvérek
1. Alvég 7. I. 1 2/4 telek
II. 1/4 telek
III. szőlők 61.
A házat és a külsőségeket tS. József apjuktól végrendelet nélkül örökölték, és közösen használják. Apjuk 2/4 telket 1848-ban Balla Jánostól, 1851-ben 1/4 telket Pásztor Mihálytól vett. A szőlők egy részét † SJ. Juhász Balázsnétól, Benkó Ilonától vette, egy részét cserélte (Barna Gáspár, Jankovich Mihály)
Kuthi István
Kuthi Albert
Kuthi József
testvérek
2. Alvég 8.
3.
4.
I. 1/3 telek
II. Szőlő 2 t.
I. 2/3 telek
II. Szőlő 1 t.
A házat az 1 telki belsőséget közösen, a külsőségeket és szőlőt megosztva öröklik. Kuthi István Kuthi Albert és Kuthi József közösen fKuthi József apjuk birtoka végrendelet nélkül Apjuk után egy telek maradt irtás nélkül, törvénytelenül három részre felosztva birtokolják.
Csörgi József
Csörgi János
Barát Gáborné
Csörgi Erzsébet
5. Alvég 10. I. 1/2 telek
II. Szőlő 1t.
Közösen öröklik és birtokolják - Cs. József † id. Cs. Albert fia, Cs. János † id. Cs. Albert t Albert fiának a fia, Erzsébet t id. Cs. Albert fiának, t Mihálynak a lánya.
Nagy Antal 6. Alvég 9. I. 3/4 telek
II. Szőlő 1t.
Nagy Mátyás édesapja után végrendelet nélkül örökölte. Apja szőlőt vett 1851-ben Kobreheli Jánostól. Nagy Antal apósát minden járandóságért kielégítette.
Pásztor István Gergely
Pásztor József
Pásztor Péter
7. Alvég 12. I. 1/2 telek
II. Szőlő 1t.
† Pásztor Gergely után végrendelet nélkül örökölték, és közösen használják. P. G. István az örökhagyó fia, P. József és P. Péter pedig az örökhagyó † József fiának a fiai (unokák). 1/4 telket törvénytelenül Kiss Gábornak 1851-ben eladtak. 1/4 telek egy részét (fajzás földek) 1851-ben Tóth Jánosnak eladtak.
Pásztor Elek
Pásztor Mihály
8. Alvég 13.
9.
I. 1/4telek † P. Ferenc apjuk után házat és egyéb belsőséget közösen, a többit külön birtokolnak. Pásztor Elek
Pásztor István 10. II. Szőlő 1 t.
I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
P. Mihály és P. István , de ebből 1/4 telket 1851-ben eladtak. A három testvér házát (belsőségekkel) 1851-ben árverés útján eladták Hanofer Mártonnak, de nincs róla írás.
Rátz Pál
Rátz Péter
Rátz István
11. Alvég 14.
12.
13.
I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
I. H telek
II. Szőlő 3 t.
A házat, udvart, szérűskertet közösen, a kertet megosztva, a többit külön bírt. † Rátz Pál és R. János után végr. nélk. Rátz Pál † R- Pál fia Rátz Péter, Rátz István † Rátz János (fR. Pál testvére) fiai A t R. testvérek Hoblik Magdolnától közösen vettek szőlőt, ezt örökösök közösen birtokolják.
Zselyi Ágoston 14. Alvég 15. I. 1/2 telek
II. Szőlő 4 t.
† Zs. Ferenc atyjától örökölte. Zs. Ágoston szőlőt vásárolt Balla Andrástól, cserélt Tóth Borbálával, törvénytelenül eladott Szilágyi Eleknek.
Kováts Gáspár 15. Alvég 16. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† Kováts Mihály atyjától örökölte
Bagó Imre
Bagó István
16. Alvég 17.
17.
18.
I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
A belsőséget a kerten kívül közösen, a külsőséget megosztva birtokoljak. † Bagó Imre atyjuk után B. Imre, István és Menyhért örökölték a 1/2 telket, amit 1844- ben elcseréltek Lajtos András turai lakossal. Ebből Imre és István Menyhértet 1847- ben kielégítette. Ezután a földeket megosztották A 17. folyószám alatti Bagó Imréé. Bagó Istváné
Kis József
Kis Sándor
19. Alvég 18. A testvérek atyjuk után a belsőséget közösen, a külsőséget megosztva birtokolják.
Kis Gábor 20. I. 2/3 telek Kis József - Testvérét K. Ilonát kielégítette (írás nincs)
Barna Mártonné II. Szőlő 5 t.
Kis Ilona
21. I. 1/3 telek Kis Sándor
II. Szőlő 5 t.
22. I. 1/3 telek Kis Gábor
II. Szőlő 5 t. Kis Sándort és Kis Gábort adósságaik miatt 1851-ben elárverezték, ám írás nincs.
Tóth Sebestyén 23. Alvég 19. I. 1/4 telek † Tóth Lőrinc atyja után végrendelet nélkül örökölte
II. Szőlő 1 t.
Bagó József 24. Alvég 20. I. 1/4 telek A testvérek atyjuk után mindent osztatlanul birtokolnak
Bagó Albert II. Szőlő 1 t.
Bagó Ferenc
Tóth József 25. Alvég 21. I. 1/2 telek † Tóth Ferenc atyjuktól végr. nélk. örökölték. T. József, Gábor és János Va telket
Tóth Gábor 11. Szőlő 3 t. vettek, amikor a rájuk maradt házat elcserélték özv. Kis Miklósnéval, ám ezt a
† Tóth János árvája külsőséget 1844-ben Csősz Mártonnak eladták, így maradt az 1/2 telek.
Tellér Ferenc 26. Alvég 22. A kertet kivéve a belsőséget közösen, a többit megosztva birt.
Tellér Albert † Tellér István után birtokolnak, a rokoni fokozat kicsit bonyolult
Tellér Miklós
Teliér József
Tellér Gábor
Tellér István
és András
27. I. 1/4 telek Tellér Ferenc † T. István fia
II. Szőlő 6 t.
28. I. 1/4 telek Tellér Albert, Tellér Miklós, József, Gábor és István, András † T. István árvái
II. Szőlő 1 t.
Matzkó János 29. Alvég 23. † Matzkó Miklós után végr. nélkül birt. a rokonok. A belsőséget kert nélkül közösen, a többit megosztva.
Matzkó József
Gábor András
30. 31. I. 1/4 telek
II. Szőlő 8 t.
I. 1/4 telek
II. Szőlő 8 t.
Matzkó János
Matzkó József, Gábor, András
Balla János
Balla András
Balla József
32. Alvég 25. A testvérek és testvérük gyerekei a házat belsőséggel, kert nélkül osztatlanul birtokolták, † Balla József után. A testvérek több szőlőt vettek, illetve hozományként szereztek.
Balta Ferenc
† Balla István árvái
András, Péter, János
33. 34 35. II. Szőlő 3 t.
II. Szőlő 10t.
II. Szőlő 6 t
Ballá János
Balla András
Balla József
Szabó Albert
Szabó Sándor
36. Alvég 26. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
A testvérek † Szabó Mihály atyjuk után végrendelet nélk. osztatlanul birtokolnak mindent.
Szabó Gál
Szabó István
37. Alvég 27. I. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
A testvérek t Szabó Ferenc atyjuk után végrendelet nélkül osztatlanul birtokolnak mindent.
Szabó János
Szabó Ferenc
Kis Tóth László
Kis Tóth Sándor
38. Trincs 28. † Kis Tóth Antal atyjuk után végrendelet nélkül, osztatlanul bírják a házat és belsőséget, a kertet, telket megosztva,
39. 40. I. 1/4 telek
I. 1/4 telek
Kis Tóth László Kis Tóth Sándor
Meghalt testvéreiknek Antal és Ferenc gyermekeit a Sárkányfark dűlőben lévő szőlőikkel fizették ki 1851-ben.
Szabó János
Szabó István
41. Trincs 29. † Szabó Ferenc atyjuk után végr. nélk. a házat és belsőséget közösen, a 3/4 telket, kertet és szőlőt megosztva birt.
42. I.1/4+ fél fertály telek Szabó János
II. Szőlő 4 t.
43. I.1/4 + fél fertály telek Szabó István
II. Szőlő 3 t.
öreg Lukáts János 44. Trincs 30. I. 1/4 telek † Lukáts András édesapja után végr. nélk. örökölte
II. Szőlő 3 t.
Lukáts János 45. Trincs31. A házat, udvart, szérűskertet közösen, a kertet, telket, szőlőt megosztva birt.
Lukáts András † Lukáts Lőrinc leszármazottai: István fia, János, András unokája († András fiai)
Lukáts István
46. I. 1/4 telek Lukáts János, András
II. Szőlő 6 t.
47. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Lukáts István
Tellér József 48. Trincs 32. † T. József után végr. nélkül örökölték a testvérek. A belsőséget osztatlanul, a
Tellér István külsőséget megosztva birt.
Tellér János 49. I. 1/4 telek Tellér József, István
Tellér András II. Szőlő 4 t.
50. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Tellér János és András
Öreg Kiss András 51. Trincs 33. I. 1/4 telek † Kis Deme atyja után végr. nélkül örökölte. 1/4 telki külsőséget 1845-ben Szilágyi
II. Szőlő 2 t. Urbánnak 600 Ft-ért eladott.
Szilágyi Urbán 52. Trincs 34. I. 1 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
A belsőséget és 1/2 telek külsőséget † Sz. István atyjától végr. nélk. örökölte. Az örökölt házat és belsőséget 1830-ban elcserélte Barta Mártonnal. Az örökölt 1/2 telek külsőséget 1840-ben elcserélte 3/4 külsőségért és Kis Andrástól 1846-ban vett még 1/4 külsőséget. 1851-ben Szilágyi Istvántól vett még 1/4 külsőséget. Szőlőket is vett (Pásztor András, Liszkai János, Pap József (jegyzőtől) és Morvái Andrástól 1840- 1848 között).
Csörgi István
Csörgi Ferenc
53. Alvég 11. † Cs. Gergely atyjuk után végr. nélkül örökösödés útján birt. Belsőség osztatlan, külsőség megosztva
Csörgi Anna Atyjuktól örökölt (a jelzetteken kívül) 1/4telket 1851-ben Kis Gábornak 600 Vft-ért eladtak.
54. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Csörgi István
55. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Csörgi Ferenc
Kis Szabó János
Kis Borbála
és Verona
56. Trincs 35. A házat és a hozzá tartozó udvart, kertet t Szabó Jánostól végr. nélk. örökösödés után egyedül birtokolja Kis Szabó János, mindekután leánytestvéreit férjhez adta.
Tóth Mátyás
Ferenc
Tóth Mihály
57. Trincs 36. †Tóth István után birtokolják az 1 telek külsőséget, amit megosztva birtokolnak. A belsőséget és a házat osztatlanul hagyták a testvérek.
Tóth Mátyás György
Tóth Mátyás 58. I. 1/2 telek
II. Szőlő 5 t.
Tóth Mátyás Ferenc és Mihály
59. I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
Tóth Mátyás György és Mátyás
Sára Máté
Sára Tamás
60. Trincs 37. I. 3/4 telek
II. Szőlő 3 t.
† Sára Ferenctöl egy házat és 3/4 telket örökölt négy fia Ignác, János, Máté és Tamás. Közösen szereztek hozzá Pap Józseftől 1839-ben 1/4 telket, amelyet Pásztor Andrással
elcseréltek 1/2 telekért, házért, persze ráfizetéssel (1200 Vft). Ezután megosztoztak: Ignác és János maradt az apai házban 3/4 telekkel, Máté és Tamásé lett 3/4 telek és a fertály rájuk eső része, amiért testvéreiktől pénzt kaptak (2500Vft). Máté és Tamás 1847-ben Takáts Józseftől vettek 1/4 telket, így alakult ki telki állományuk. - A szőlőknél is kisebb cserét bonyolítottak le, még 1831-ben. S. Máté és Tamás a jelzett birtokot közösen, osztatlanul birtokolják és használják.
Balog János

Szénási András
61. Trincs 38. A házat, udvart közösen, a kertet, faizási földet megosztva birt. Az örökhagyó † Balog András. B. János unoka. - Szénási a házrészt, szántóföldet 1846-ban † Balog András fiától, B. Pétertől vásárolta.
62. I. szántó (141 nöl))
II. Szőlő 4 t.
Balog János - (Zsemlyés part)
63. I. szántó (141 nöl))
0. Szőlő 1 t.
Szénási András (Zsemlyés part)
Takáts József 64. Trincs 39. † Takáts József után fia és veje örökölte. Házat, udvart közösen, kertet, faizási földet
Jenei Mihály megosztva birt.
65. I. szántó (257 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Takáts József (Zsemlyés part)
66. I. szántó (257 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Jenei Mihály (Zsemlyés part) A szőlőt † Jenei Mihály atyja után örökölte.
Tóth Gál János 67. Trincs 40. I. 1/2 telek
II. szőlő 4 t.
† Tóth Gál atyja halála után 1832-ben a földesúr jogainál fogva T. Gál Jánosnak adta át a birtokot. A ház építéséhez István testvére 40 Ft-ot adott, házat közösen lakták, ám az özvegyének a pénzt azóta sem fizette meg.
Mezei Ambrus 68. Trincs 41. I. Szántó (450 nöl)
II. Szőlő 2 t.
(Zsemlyés part) † Mezei Antal édesatyja után - a Zsemlyés parti föld az Uraság által 1849-ben kiadott faizási föld. Az egyik szőlőt Germán Mihály árvájának szőlőjét árverésen vette.
Gresó József
Gresó János
69. Trincs 42. I.1/2 telek
II. Szőlő 7 t.
† Gresó Pál atyjuk után végr. nélk. örökölték a testvérek és osztatlanul birtokolják. - † Gresó Pál 1829-ben egy t. szőlőt vett Pászti Jánostól, illetve Pászti József özvegyétől Zámbó Rozáliától.
Jenei Márton
Jenei István
Jenei András
70. Trincs 43. † Jenei Ferenc után bírják a leszármazottak (testvérek, fiák, unokák, rokonok). A ház, udvar, szérűskert közös, a többi megosztva. A megosztás nem teljes és nem mindenki elégedett.
Jenei József
Jenei Mátyás
71. I. 1/4 telek
II. Szőlő 91.
Jenei Márton
Jenei Irén
Jenei Borbála
72. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Jenei András
73. I. Szőlő 4 t. Jenei István 1 hold kb.
74. I. Szőlő 3 t. Jenei József 1 hold kb.
Jenei Márton a szőlője egy részét Lévai Istvántól (1843) és Morvái Ferenctől (1847),
Lévai István pedig Nagy Istvánnétól Köles Borbálától vette (1847).
Tóth Máté Ferenc 75. Trincs 44. I. 1/2 telek
II. Szőlő 5 t.
† Tóth Máté atyja után végr. nélkül örökli.
Lukáts István 76. Trincs 45. I. 1/4 telek Az I. alatti 1/4 telket † Lukáts János apjuk után végr. nélkül örökölték a testvérek.
Lükáts Mihály II.1/4 telek
III. Szőlő 6 t.
A II. alatti 1/4 telket 1850-ben 600 Vft-ért vették Gólya István és Rácz Jánostól. -Szerződés volt.
Csillag László 77. Trincs 46. I. Szántó -
Zsemlyéspart 155 nöl
A házat és tartozékát Tóth Mihálytól 1000 Vft-ért 1849-ben vette, amiről nincs szerződés. A szántó az 1849.-es faizási kiosztott föld
Mátsai János 78. Trincs 47. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
† Mátsai János végr. nélk. örökösödés útján került a birtokba.
Szilágyi István
Szilágyi János
79. Trincs 48. † Szilágyi János után örökölték, Sz. János a fia, Sz. István az unokája. - János lemondott a 1/2 telki külsőségéről, ezért megkapta a szőlőt. Sz. István 1/4 telket 1844-
ben elcserélt Szilágyi Urbánnal egy szőlőért, valamint 2000 Vft-ért. A ház, az udvar, a kert közös - a föld Istváné, a szőlő Jánosé.
80. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Szilágyi István
81. I. Szőlő 2 t. Szilágyi János (1450 nöl)
Batta Tamás
Fintor Ferenc
82. Trincs 49. † Bata András öröksége (ház és 1/4 telek), ezt Tamás fia testvérével megosztotta, az ő részéből származó 315 Vft-ért 1836-ban árverésen megvette Lévai István házát és 1/4
telki külsőségét. Ezt 1844-ben elcserélte Tóth Sebestyén házával és 1/4 telki külsőséggel. Az így vett házat Tóth Sebestyén rokonával, Fintor Ferenccel megosztva birtokolja.
83. I. 1/4 telek Batta Tamás
II. Szőlő 3 t.
84. I. Szőlő 4 t. Fintor Ferenc
Varjú József 85. Trincs 50. I. Szőlő 2 t. † Varjú Albert után birtokol mindent, kivéve az egyik szőlőt, amit 1807-ben Seller Ilona felesége hozománya volt.
Tót Pál 86. Trincs 52. I. 3/4 telek
II. Szőlő 5 t.
† Tót János apja után a fia 1/4 telket birt. A testvérétől 1845-ben megvette az öt illető részét. 1847-ben pedig megvette Varjú József Vi telkét, házát, kerttel 2000 Vft-ért.
Juhász József
Juhász Ferenc
Juhász István
87. Trincs 53. † Juhász István atyjuktól örököltek házat belsőséggel és szőlőt. A házat Mátsai Istvánnal elcserélték, kaptak egy házat és 1/4 külsőséget, fizettek még 100 Vft-ot. Juhász József 1851-ben a testvéreiknek 166-166 Ft-ért megváltotta a külsőséget, így azokkal a házat közösen használja, a külsőség az övé, a testvérekkel a szőlővel megosztozott.
88. I. 1/4 telek
II. Szőlő 21.
Juhász József
89.
90.
I. Szőlő 1 t.
I. Szőlő 1 t.
Juhász Ferenc (+udvar) Juhász István (+udvar)
Tátos Urbán 91. Trincs 55. 1. Szántó
(Zsemlyéspart 647
nöl) - faizási föld
II. Szőlő 1 t.
† Tátos Ferenc atyja után örökölte
Gólya Antal 92. I. Szőlő 4 t. † Gólya József édesatyjától örökölte a szőlőket. Egy táblát felesége Varjú Ágnes hozományként hozott. Egy táblát Tót Máté Ferenctől 1835-ben vette, de ezt 1851-ben Szántai Gábornak eladta.
Batik János 93. I. Szőlő 2 t. Marinka Gábornétől 1851-ben 45 Vft-ért vette.
Gólya István
Rátz János
94. Trincs 54. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
† Rátz András után közösen öröklik. Gólya Rátz özvegyének Tóth Pannának a férje. Rátz János pedig az örökhagyó fia. A birtokosok más örökösöket kielégítettek. - Gólya István apja után örökölt egy szőlőt.
Sára Elek
Sára Jakab
95. Trincs 56. I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
† Sára János atyjuk után végr. nélk. örökölték a testvérek.
Jeden János özv.
Bata Mátyásné
96. Trincs 57. 1. szántó
(Zsemlyés p. 582)
A házat, udvart apjuk, † Jeden Mihály után örökölték a testvérek. A szántót 1849-ben az uraságtól kapták.
Jeden Brédi
Rátz István 97. Trincs 58. I. Szőlő 4 t. A házat udvarral együtt 1849-ben vette 100 Vft-ért Jeden Jánostól. Az egyik szőlőt † Rátz János apjától örökölte, ezt 1851-ben Brünauer Jakabnénak eladta. A másikat 1844-ben Gólya Istvánnétól vette.
Mészáros István 98. Trincs 59. I. Szántó (Zsemlyés P) A házat kerttel együtt 1837-ben Kállai Józseftől vette 450 Vft-ért. A szőlőt † Mészáros István után örökölte.
II. szőlő 1 t.
Gregori János 99. Trincs 61. † Gregori Ferenc atyjuk után G. János és András házat, 1/2 telek külsőséget és szőlőt
Özv. Gregori
Andrásné
örökölt. 1844-ben szerződésben megegyeztek, hogy András lemond a telekről, de ennek fejében közösen vesznek neki egy zsellérházat, vagy urasági funduson épít, addig közösen bírják. - János 1/4 telket Galyó Istvánnak 1848-ban eladta 500 Vft-ért.
100. I. 1/4 telek
II. Szőlő 21.
Gregori János
101. I. Szőlő 3 t. Özv. Gregori Andrásné
Szabó Mihály
Szabó István
Batta János
102. Trincs 60. 103. Trincs 62. 1. 3 /4 telek
II. Szőlők 61. Szántó (Zsemlyés
† Szabó Mihály után örökölték a házat belsőséggel és 1/2 telket. 1/4 telket közösen vettek 1846-ban Bagó Páltól. Egy szőlőt 1846-ban Belágyi Györgytől vettek. Mindent közösen használnak. † Batta András fia (Lipót), János (unoka) örökölték a házat, kertet, szőlőt. - A
Batta Lipót P) szántóföld 1849-ben az urasági faizási juttatás. Közösen használják.
104. I. Szőlő 3 t. Batta János
105. I. Szőlő 3 t. Batta Lipót
Tót Antal 106. Trincs 63. † Tót Antal atyjuk után örököltek mindent. A házat és udvart osztatlanul, a többit
Tót Antal Sándor megosztva birtokolták. 1841-ben Pásztor Andrástól, 1843-ban Vas Istvánnétól vettek l-l szőlőtáblát.
107. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Tót Antal János
108. I. 1/4 telek
II. szőlő 2 t.
Tót Antal Sándor
Tót Gáspár
Tót Gáspár István
Tót Gáspár János
109. Trincs64. † Tót István atyjuktól örököltek mindent. A házat és belsőséget közösen, a külsőségeket és szőlőt megosztva birtokolták. Sáfrány Andrástól 1847-ben vettek egy szőlőt.
110. I. 1/2 telek harmada
II. Szőlő 6 t.
Tót Gáspár
111. I. 1/4 telek harmada
II. Szőlő 4 t.
Tót Gáspár István
112. I. 1/2 telek harmada
II. Szőlő 4 t
Tót Gáspár János
Pásztor Lőrinc 113. Trincs65. 1. 3/4 telek
II. Szőlő 7 t.
† Pásztor Márton után örökölte a házat belsőséggel és 1/2 telket, szőlőket. Az örökölt házat Tót Sebestyén házával 1847-ben elcserélte. Szintén 1847-ben Palik Györgytől megvette 1/4 telkét. Egy szőlőt 1847-ben Szabó Mihálytól vett.
Tót István
Tót Albert
Tót Mihály
Tót Ferenc
114. Trincs66. † Tót János atyjuktól örökölték a házat, belsőséget és 1 egész telket, szőlőt. A házat, udvart közösen használják, a többit megosztva. Az örökölt házat és a telek egy részét elcserélték Tót Márkus házával és 1 telkével (1845.). Szőlőt vettek Vasas Lukácstól (1851), Basa Józseftől (1850), Batta Ágostontól (1852).
115. I. 1/4 telek
II. szőlő 5 t.
Tót István
116. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Tót Albert
117. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Tót Mihály
118. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Tót Ferenc
Tót Miklós Ferenc 119. Trincs 67. I. 1/4 telek II. Szőlő 3 t. †Tót Miklós Ferenc atyja után hátrahagyott házból, földből fiai a testvérüket kielégítették (1845). Mely összegből megvásárolta Balog József házát és 1/4 telki külsőségét (1845). Ezt a házat pedig 1847-ben Seres János házával cserélte el. Ez a jelenlegi. A szőlőt atyja után örökölte.
Kis János
Szilágyi Anna
120. Trincs69. † Kis Imre után birtokolják a rokonok közösen a házat, az udvart és szérűskertet, az 1 telket és szőlőket megosztva.
Özv. Kis Pálné
Kis Ferenc
121. I. 2/3 telek II. Szőlő 5 t. Kis János, özv. Kis Pálné
122. I. 1/3 telek II. Szőlő 2 t. Kis Ferenc
Kis György 123. Trincs 70. I. 1/2telek II. Szőlő 4 t. † Kis József atyja után végr. nélkül örökölt mindent.
Sik András 124. Trincs 71. I. 1/2 telek II. Szőlő 5 t. † Sik József atyja után végr. nélkül örökli, amiből atyja testvérét Sik Mihályt kielégített (1836). Szőlőket vásárolt Szokoly Andrástól (1836), valamint két ízben Sik Mihálytól(1836, 1847)
Pázmándi József 125. Trincs 72. I. 1/4 telek II. Szőlő 4 t. † Pázmándi János atyja után végr. nélkül örökölt mindent.
Özv. Ádám Gáspárné 126. Trincs 73. I. 1/4 telek II. Szőlő 1 t. † Ádám Gáspár férje után örökölte, aki † Ádám Albert atyja után örökölte azt.
Vida Antal 127. Trincs 74. I. Szántó (Zsemlyés) II. Szőlő 1 t. A házat a belsőség és a szőlőt † Vida Ferenc atyjától örökölte. A szántó a 49-es urasági faizási föld.
Özv. Gál Jánosné 128. Felvég 75. I. Szántó (Zsemlyés) II. Szőlő 2 t. A házat és kertet özv. Géczi Katától 1812-ben 200 Vft-ért vette. - A szőlőt Matzkó Jánostól 1815-ben és 1816-ban Kis Ferenctől vásárolta.
Kajtor Máté
Kajtor Pál
129. Felvég 77. I. W telek II. Szőlő 4 t. † Kajtor Pál atyjuktól végr. nélk. örökölték és közösen használnak mindent. Az egyik szőlőt 1835-ben Csörgi Gergely özvegyétől Balázs Annától vásárolták.
Sára Márton
Sára Antal
130. Felvég 78. † Sára Mártontól végr. nélk. örökölték, Antal a fia, Márton az unoka (Antal testvérének t Mártonnak a fia). A házat, udvart közösen, a kertet, telket, szőlőt külön birtokolták.
131. I. 1/4 telek II. Szőlő 21. Sára Márton
132. I. 1/4 telek II. Szőlő 2 t. Sára Antal
Kis András
Kis Albert
133. Felvég 79. I. 1/4 telek II. Szőlő 4 t. † Kis István atyjuk után végr. nélkül közösen birtokolják.
Lajtos Antal
Lajtos István
134. Felvég 80. 135. I. 1/4 telek † Lajtos János édesatyja után bírja a házat, belsőséget, külsőséget, szőlőt L. Antal
136. II. Szőlő 2 t. I. Szőlő 1 t. A szőlőt L. István úgy bírja, mint felesége Povázsán Rozália hozományát.
Özv. Brünauer Jakabné 137. Felvég 81. I. 1/4 telek II. Szőlő 1 t. † Brünauer Jakab férje után örökölte. B. 1849-ben vásárolta a házat és az Va telket Sára Antal és Ferenc után maradt árvákat illető árverésen (2120 Vft). A szőlőt Pásztor
Felvég 87. Géczy Józseftől 1848-ban 240 Vft-ért. 1850-ben 25OOVft-ért vásárolta az özvegy Friebeisz Jakab árváinak házát árverés útján.
Özv. Benkó Lukácsné 138. Felvég 83. I. 1/4 telek II. Szőlő 5 t. † Benkó Lukács férje után örökölte. Benkó Lukács atyai örökségéből kielégítetve 1500 Vft-ja volt, amivel megvette Pásztor András árváinak házát, 1/4 telek külsőséget
1846-ban 1700 Vft-ért, - Az egyik szőlőtáblát Benkó Lukács † B. István atyjától örökölte.
Csörgi Jakab 139. Felvég 84. 1. Szőlő 2 t. † Csörgi Pál atyja után végr. nélkül örökölte.
Kern Mihály
Kern István
140. Felvég 85. 141. I. Szántó (Zsemlyés) † Kern János atyjuk után a házat, kerttel közösen használnak. Kern István
142. II. Szőlő 3 t. I. Szőlő 3 t. Kern Mihály
Özv. Marinka Gálné
Özv. Marinka Istvánné
143. Felvég 86. † Marinka István háza, kert és 1/2 telek végr. nélk. öröksége, az ő fiainak az özvegyei örökölték. A házat, kertet közösen birtokolják, a többit megosztva.
144. I. 1/4 telek II. Szőlő 2 t. özv. Marinka Gálné
145. 1. 1/4 telek II. Szőlő 1 t. özv. Marinka Istvánné
Pap József 146. I. Szőlő 3 t. (2 h 726 nöl) Édesapja t Pap József után örökölte.
Özv. Kis Jánosné
Kis Mihály
147. Felvég 91. † Kis Ferenc menye és fia végr. nélk. örökölték. A házat, kertet közösen, a többit megosztva használják és birt. Szőlőt vettek Csorba Istvántól 1846-ban, amelyet 1851 - ben Zadár Ferencnek eladták.
148. I. Szántó (Zsemlyés) II. Szőlő 1 t. Özvegy Kis Jánosné
149. I. Szántó (Zsemlyés) II. Szőlő 2 t. Kis Mihály
Meczner István 150. Felvég 89. I. Szántó (Zsemlyés) II. Szőlő 4 t. A házat, belsőséget és egy szőlőt † Meczner Antal édesatyjától örökölte. A szántó a 49-es faizási föld. Szőlőt vett 1829-ben Gólya Mártontól, 1847-ben Sára Antaltól, 1830-ban Sáfrán Katalintól, 1846-ban Szabó Jánostól. - Testvéreit az atyai örökségből kielégítette.
Benkó Pál 151. Felvég 92. 1. 1/4 telek II. Szőlő 6 t. † Benkó Máté édesatyja után végr. nélkül örökölte. Testvéreit (Ilona, Verona) férjhezmenetelkor az örökségből kielégitette.
Nagy Mihály 152. Felvég 93. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
† Lakó Ferenc apósa (felesége Lakó Erzsébet) után birtokolja a jelzett birtokot.
Morvái József 153. Felvég 94. 1. 3/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† Morvai János atyja után végr. nélkül örökölte. Testvéreit (Johanna, Ágnes, Rozália, Kata) az örökségből kielégítette.
Hanover Márton I. Szőlő 1 t. 980 nöl - írás szerint 1850-ben Mátsai Istvántól 140 Vft-ért vásárolta.
Benke József 155. Felvég 96. I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
† Benke István atyja után végr. nélkül örökölte. Egy szőlőt 1848-ban árverésen Tellér Alberttől vette 110 Vft-ért. - írás van.
Dolányi Ferenc 156. Felvég 97. I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
1/4 telket a belsőséggel Sipos Apollónia felesége hozománya; 1/4 telek a földesúr által 1833-ban kiosztott föld és 2 t. szőlő; l-l szőlőt vásárolt: 1808-ban Kuthy Ferenctől, 1817-ben Seres Erzsébettől, 1846-ban Benkó Mátétól.
Jáger József
Özv. Jáger Ferencné
Jáger Pál
157. Felvég 98. † Jáger Ferenc örökhagyó József édesapja, az özvegy az örökhagyó menye, Pál az özvegy fia, tehát unokája. A belsőséget közösen, a külsőséget és szőlőket megosztva használják és birtokolják.
158. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
Jáger József
159. 160. I. Szőlő 4 t.
I. Szőlő 3 t.
özv. Jáger Ferencné Jáger Pál
Tót Joachim
Tót Mihály
Tót Albert
Tót Istvánné
161. Felvég 99. A házat, udvart, szérűskertet közösen, a kertet és a külsőséget, szőlőt megosztva bírják, † Tót Mihály után örökölnek: Mihály a fia, Joachim (unoka) † Albert fia, Albert (unoka) † Albert fia, T. Istvánné örökhagyó menye (flstván özvegy). Albert szőlőt vett 1837-ben Bata Ferenctől. Tóth Istvánné a szőlőt apjától örökölte.
162. I. 1/2 telek II. Szőlő 5 t. Tót Mihály
163. I. 1/2 telek II. Szőlő 5 t. Tót Joachim
164.
165.
I. Szőlő 6 t. 1.
Szőlő 2 t.
Tót Albert Tót Istvánné
Dusa Miklós
Dusa Ferenc
166. Felvég 100. A házat, a belsőséget, a kertet közösen, a külsőséget és szőlőt megosztva birtokolják. † Dusa András végr. nélkül hagyta örökül Miklós fiára és † János fia fiára, Ferencre. Mindkettő örökös a faizási földjeit 1850-ben eladta Tót Jánosnak 200 Vft-ért.
167. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Dusa Miklós
168. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Dusa Ferenc
Vaskó János 169. Tabán 103. I. 1/2 telek
II. Szőlő 1 t.
† Vaskó István édesapja után örökölte végrendelet nélkül.
Sára András
Sára Mihály
170. Tabán 104. † Sára István után atyjuktól örököltek 1 telki külsőséget, házat, belsőséget, szőlőt. Ebből 1840-ben Demeter és József testvérüket kielégítették úgy, hogy 1/2 telki külsőséget vásároltak nekik. Sára András 1/4 földet vásárolt 1847-ben Sára Józseftől, így alakult ki a birtokmegosztás. Sára Józseftől 1846-ban vásároltak egy szőlőt is.
171. 1. 3/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Sára András
172. I. 1/2 telek
II Szőlő 2 t.
Sára Mihály
Dusa János
Dusa Anna
173. Tabán 105. I. Szántó (Zsemlyés)
II. Szőlő 7 t.
† Dusa István édesapjuk után végrendelet nélkül örökölték, és közösen használják. A szántó az urasági kiosztott faizási föld.
Szaszkó Rozália
(Özv. Győri Mihályné)
174. Tabán 106. I. 1/4 telek A felvalló † Győri Mihály férje után bírja a következőképpen: az atyai örökségből Győri Tamás testvér kifizette Győrő Mihályt 1842-ben 1400 Vft-ért. Ezért Szaszkó Józseftől 1842-ben vett egy zsellér házat 900 Ft-ért. Ám ezt 1843-ban Dúsa Gáspár házával és 1/4 telek külsőségért (+475 Vft-ért) elcserélte. Ez a jelenlegi birtok.
Király János
öreg
175. Tabán 107. 1. Szántó (Zsemlyés)
II. Szőlő 3 t.
A házat † Király Pál atyjától örökölte osztályrész fejében, bátyjától K. Istvántól kapta 1814-ben, amelyet Köles Máté özvegyétől, Sára Rozáliától vette. A szántó faizási föld, az egyik szőlőt 1844-ben az urasági kiosztott földön maga ültette.
Király János
ifjú Király Ferenc
176. Tabán 108. † Király István édesatyjuk után örököltek 3/4 telket és szőlőket, amelyeket törvénytelenül 1/4 - Vt telekrészben megosztottak. Egyébként a házat és belsőséget közösen birtokolják.
177. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Király János ifjú
178. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Király Ferenc
Tót András
Nagy Mihály
179. Tabán 109. I. Szántó (Zsemlyés) 93 nö!
II. Szőlő 7 t.
† Nagy István után öröklik. Tót András az örökhagyó veje (felesége †Tót Franciska), Mihály N. István unokája. - Tót András az örökölt házat 1847-ben elcserélte Seres János házával, amelyet még ugyanazon évben elcserélt Tót Miklós Ferenc házával (ez ajelenlegi), amelyet közösen használ Nagy Mihállyal. Az egyik szőlőt T. András felesége után örökölt, a másikat Lévai Istvántól 1827-ben vette.
Szilágyi Mátyás 180. Tabán 110. I. Szántó (Zsemlyés) 445 nöl
II. Szőlő 6 t.
Nevezett atyai örökségből először 1834-ben vette meg Szabó András hitvesének, Kuti Annának a házát 300 Ft-ért, amit 1838-ban elcserélt Batik Jánossal (+100Ft), ezt ismét elcserélte még abban az évben Kurutz Pál házával (+100 Ft.) Ebben él. A szőlők közül egyet atyjától Sz. Istvántól örökölt, amelyet 1844-ben Kis Ferenccel, majd Balog Józseffel 1845-ben elcserélt. A szántó faizási föld.
Batta János
Batta Ágoston
181. Tabán 111. 182. 183. I. Szántó (Zsemlyés 486 nöl)
I. Szőlő 2 t.
I. Szőlő 2 t.
A házat, udvart, szérűskertet, szántót közösen; a kertet, szőlőt megosztva birtokolják. † Batta Ferenc atyjuk után végrendelet nélkül örökölték. A szántó faizási föld. Batta Ágoston Batta János
Szétsenyi János 184. Tabán 112. I. Szántó (Zsemlyés 445 nöl)
II. Szőlő 2 t.
† Szétsenyi József atyja után örökölte a házat és az udvart. A szántó 1849-ben kiosztott faizási föld.
Morvái István 185. Tabán 113. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
† Morvai Mihály után fMorvai Mihályné Ludányi Erzsébet után örökölt mindent. Ebből testvéreit (Katalin, Verőn) még csak részben elégítette ki.
Tót Gáspár István 186. Tabán 114. I. 1/4 telek
II. Szőlő 9 t.
† Tót Gáspár atyja után végrendelet nélkül öröklés útján birtokolja. Az 1/4 telket viszont 1847-ben Tátos Urbántól 500 Vft-ért vette. Két szőlőt vásárolt: 1833-ban
Jankovics Gergelytől, 1846-ban Lévai Istvántól. Egy szőlőt az Uraság által szőlőnek kiosztott területből kapott és azt maga ültette be.
Barát Pál
Batta András
187. Tabán 116. A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolnak. A jelenlegi házat többszörös vétellel, cserével fele-fele részben birtokolják, amelyet mindketten atyai örökségből szereztek. A szántók faizási földek, Barát Pál az egyik szőlőt 1845-ben Sára Józseftől 210 Vft-ért vette.
188. I. Szántó (Zsemlyés 326 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Barát Pál
189. I. Szántó (Zsemlyés 326 nöl) Batta Adnrás
Barát Péter
Barát István
190. Tabán 115. A házat, belsőséget közösen, a Vi telket és szőlőt külön birtokolják. † Barát István után örökségként birtokolják, B. Péter az örökhagyó fai, István (unoka) Péter testvérének tlstván fia. Mindkét birtokos l-l szőlőt vásárolt: B. Péter 1850-ben Mátsai Mihálytól, B. István 1852-ben Juhász Balázsné Jankovits Annától, továbbá mindketten kaptak az urasági kiosztott szőlőből l-l táblát, amit maguk ültettek be.
191. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Barát Péter
192. I- 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Barát István
Özv. Gólya Tamásné
Gólya József
Gólya Benedek
193. Tabán 117. A házat, belsőséget közösen, a telket és szőlőt külön birtokoják. † Gólya Gergely után végrendelet nélkül örökölték. G. Tamásné örökhagyó menye, G. József és Benedek unokák örökhagyó † Elek fiának gyermekei. Az unokák az egyik szőlőt édesanyjuk † Király Erzsébet után bírják.
194. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
özv. Gólya Tamásné
195. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Gólya József és Gólya Benedek
Gódor István 196. Tabán 118. I. Szántó
(Zsemlyés 350 nöl)
II. Szőlő 3 t.
† Gódor Gergely atyja után örökölt egy fél házat, amelyet 1850-ben Barát Pál zsellérházával (150 Ft ráfizetéssel) elcserélt, az egyik szőlőt Maczkó Mártontól 1848-ban vette. A szántó urasági faizási föld.
Barna Gáspár 197. Tabán 119. I. Szántó
(Zsemlyés 272 nöl)
II. Szőlő 3 t.
† Barna Jakab atyja után végrendelet nélkül örökölte a házat és kertet, a szántó faizási föld, a szőlő szintén az uraság által kiosztott szőlők, amit a tulajdonos ültetett be.
Szabó Demeter 198. Tabán 119. I. Szántó
(Zsemlyés 299 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Felesége Nagy Ilona után, mint hozományt bírja a felvalló, hasonlóképpen a szőlőt is, míg a szántó urasági osztás.
Király Mátyás János
Király Mátyás András
199. Tabán 121. I. Szántó
(Zsemlyés 607 nöl)
† Király Mátyás István apjuk után közösen bírják a házat, szőlőt. A szántó urasági osztás.
Özv. Kis Istvánné
Sára Ilona
200. II. Szőlő 3 t.
I. Szőlő 2 t.
† Sára János atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Smidlinger Jakab 201. I. Szőlők 7 t. Mindegyiket vásárolta: 1850-ben Csányi Jánostól (200Ft), 1849-ben Pecze Mihálytól (190 Ft) 1849-ben Varjú Józseftől 190 Ft, 1850-ben Tót Gáspártól 115 Ft, 1850-ben Basa Mihálytól 180Ft, 1850-ben Tót Márkustól 95Ft, 1851-ben Barát Józseftől 50Ft.
Gódor András 202. Tabán 122. I. Szántó
(Zsemlyés 405 nöl) II. Szőlő 4 t.
† Gódor Gergely atyjától örökölt fél házat és fél belsőséget, fél faizási földet 1851-ben írás szerint elcserélte Batta Andrással a jelenlegi házával és földjével. A szőlőt atyja után örökölte, egyet 1846-ban Győri Tamástól 90 Vft-ért vett.
Holló Márton
Holló Mihály és
Holló Verona árvák
203. Tabán 124. A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva bírják. A házat, fél telki állományt és szőlőt † Holló József után örökölt két fia Márton és tlstván. Márton testvérét még életében, 1848-ban írás szerint a fél telki állományból 250 Vft-ért kifizette, leszármazói ezt nem örökölték. H. Márton és testvére, István 1838-ban szőlőt vettek Varjú Andrástól, 1836-ban pedig szőlőt cseréltek Király Mátyás Istvánnal. - Más rokonokat az atyai örökségből 1845-ben kielégitettek.
204. 1. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Holló Márton
205. I. Szőlő 3 t. Holló Mihály, Holló Verona
Pázmándi Mátyás 206. Tabán 125. I. Szántó (Zsemlyés 388 nöl)
II. Szőlő 2 t.
† Pázmándi István atyja után végrendelet nélkül örökölte. A szántó urasági osztás 1849-ben.
Kis Ferenc 207. Tabán 123. I. Szőlő 1 t. Batta András zsellérház helyének a felét 1850-ben megvette, itt építette meg a házat, amit 1852-ben Batta András házával elcserélt (100 Vft-ot kapott még). A szőlőt 1847- ben Sára Józseftől vette.
Tót Márton
Tót István
208. Tabán 127. Házat, belsőséget közösen, a külsőséget és szőlőt megosztva birtokolják. † Tót István után örökölnek mindent, kivéve két szőlőt. Az egyiket Márton 185 l-ben özv. Csörgi Györgyné Tót Magdolnától, a másikat István 1850-ben Győri Mihálytól vett.
209. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Tót Márton
210. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Tót István
Morvai Ferenc
Morvai János
Morvai Albert
Özv. Morvai Jánosné
211.Tabán 128. A házat és belsőséget közösen, az 1 telki külsőséget és szőlőt megosztva birtokolják. † Morvai Ferenc sz örökhagyó. Ferenc, János, Albert unokái († Albert fiai), † Albert testvére volt † György, akinek fia fJános özvegye is birtokos.
212. I. 1/3 telek
II. Szőlő 2 t.
Morvai Ferenc
213. I. 2/3 telek
II. Szőlő 2 t.
Morvái János és Morvai Albert közösen
214. I. Szőlő 3 t. Özvegy Morvái Jánosné
Sára Ignác
Sára János
215. Tabán 129. Házat és belsőséget közösen, a külsőséget, szőlőt külön birt. † Sára Ferenc atyjuk utáni 3/4 telket törvénytelenül osztották meg. Megosztás előtt közösen vettek szőlőt 1832-ben Barát Páltól és cserélték el örökölt szőlőjüket 1833-ban Batik Jánossal. Két szőlőt az urasától kaptak és ők ültették be.
216. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Sára Ignác
217. I. 1/4 telek
II. Szőlő 41
Sára János
Hoffer Antal 218. Tabán 126. I. Szántó
(Zsemlyés 464 + 574 nöl)
II. Szőlő 1 t.
† Hoffer János atyja után örökölte a házat a belsőséggel, amiből 1843-ban József, 1852-ben Anna testvérét (120 ill. 200 Vft) kielégítette. A szántó közül az egyiket az Uraságtól kapta, a másikat özv. Czira Istvánnétól vette 5 Vft-ért, a szőlőt özv. Nagy Istvánná Köles Borbálától vette.
Sára Demeter
Özv. Sára Józsefné
219. Tabán 130. A házat, belsőséget közösen, a telket és szőlőt külön birtokolják. Az örökösödést lásd 170. szám alatt.
220. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Sára Demeter
221. I. szőlő 2 t. özv. Sára Józsefné
Bóda Klára 222. Tabán 131. I. Szántó (Zsemlyés 600 nöl) † Kalmár Erzsébet édesanyja után örökölte a házat és a belsőséget. A szántót az uraságtól kapta. Az öröklött belső telekből 1851-ben egy darabot Kmoskó Sándor turai lakosnak 250 Vft-ért eladott.
Kmoskó Sándor 223. Belső telek 1851-ben Bóda Klárától vette. Lásd 222.
Barát József
Mátsai János öreg
224. Tabán 133. A házat, belsőséget közösen, a telket és szőlőt megosztva birt. B. József atyja † B. János után, Mátsai János atyja † Mátsai István után örökölte.
225. I. Szántó (Zsemlyés 547 nöl)
11. Szőlő 2 t.
Barát József
226. I. Szántó (Zsemlyés 471 nöl)
II. Szőlő 6 t.
Mátsai János öreg
Vasas Lukács 227. Tabán 134. I. Szőlő 5 t. † Vasas János atyja után testvéreivel osztozván osztályrészül kapta.
Vasas Mihály
Özv. Vasas Józsefné
228. Tabán 135. A házat, udvart közösen, a kertet, szőlőt megosztva birtokolják. tVasas János után örökölnek. Mihály fia, V. Józsefné fV. József, János fiának özvegye.
229. 230. I. Szőlő 5 t.
I. Szőlő 5 t.
Vasas Mihály Özv. Vasas Józsefné
Végh István 231. Tabán 136. A házat az uraság által 1849-ben kiosztott telken maga építette.
Morvai Gáspár 232. Tabán 137. A házat az uraság által 1849-ben kiosztott telken maga építette.
Szaszkő Mátyás 233. I. Szőlő 2 t. † Szaszkó József édesatyja után végrendelet nélküli örökség.
Szilágyi Antal 234. Tabán 138. I. Szántó (Zsemlyés 173 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Egy zsellérházat 1820-ban Szénási Andrástól vett, ezt 1829-ben Pászti József özvegyével Zámbor Rozáliával elcserélt, ezt 1829-ben Kis Istvánnal elcserélte, majd 1847-ben a jelenlegi házát szintén elcserélte Sáfrán András zsellérházával. - A föld faizási föld, az egyik szőlőt uraságtól kapta és maga ültette, a másikat Hublik Istvántól 1845-ben vette.
Vas István 235. Tabán 139. I. Szántó (Zsemlyés 102 nöl)
II. Szőlő 2 t.
A házat, a kerttel † Vas József atyjától végrendelet nélkül örökölte. A szántó faizási föld, az egyik szőlőt 1846-ban Győri Tamástól, a másikat 1850-ben Tót Mihálytól vette.
Szabó János 236. I Szőlő 1 t. Lajtos Antaltól 1849-ben vette 100 Vft-ért.
Horváth Ferenc 237. Tabán 140. I. Szántó (Zsemlyés 356 nöl)
II. Szőlő 5 t.
Az atyai († Horváth Pál) örökségéből Imre és István őt 650 Vft-tal kielégítette, ezért vette a házat Mátsai Istvántól (750 Vft.) - A szántó faizási föld, egy szőlőt 1842-ben Batik Jánostól vett, a többi atyai örökség.
Szerentsés Mihály 238. Tabán 141. I. Szántó (Zsemlyés 363 nöl)
II. Szőlő 1 t.)
A házat belsőséggel, szőlővel tSzerentsés János atyja után végrendelet nélkül örökölte. - Szántó urasági faizási föld.
Batta Márton József 239. Tabán 142. I. Szántó (Zsemlyés 342 nöl)
II. Szőlő 8 t.
A házat belsőséggel Sallai Mártontól 1835-ben vásárolta. A szántó urasági faizási fold. Két szőlőt vett (1850-ben özv. Batta Istvánné Kajtor Borbálától; 1846-ban Batta Jánostól), a többi urasági kiosztott szőlő, amit ő maga ültetett.
Győri Gáspár 240. Tabán 143. I. 1/4 telek
II. Szőlő lOt. (660 Vft)
† Győri Mihály örökségéből Tamás és Mihály testvére kifizette és a jelen házat belsőséggel 1846-ban Barsi Györgyné, Mészáros Rozáliától vette. Az 1/4 telket 1850-ben özv. Czira Istvánná, Barna Ilonától vette 400 Vft-ért. A szőlők közül többet vásárolt: 1833-ban Lukács Alberttől; 1847-ben † Sáfrán Jánostól; 1848-ban özv. Murányi Jánosné, Bene Annától; 1847-ben Király Borbálától. Két szőlőt az uraságtól kapott és maga ültette be.
Seres Ilona
(özv. Dusa Gáspárné) Varjú István
241. Tabán 144. I. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
A házat és belsőséget † Dusa Gáspár után örökölte özvegye és Varjú István veje. Ebből az örökségből † Dusa Gáspár testvéreit kielégítette. Az 1/4 külsőséget V. István apjától († Varjú János) örökölt. Szőlőt vette D. Gáspár 1837-ben özv. Dusa Andrásné Czira Katalintól, 1843-ban Győri Mihálytól; Varjú István is vett egy szőlőt 1847-ben.
Batta József
Batta Ágoston öreg
242. Tabán 145.   † Batta József atyjuk után birtokolják a házat, belsőséget és ezt közösen birtokolják. A szántó urasági juttatás, a szőlő részben örökség, részben vásárlás: 1830-ban Seres Józseftől, 1820-ban Kobrehel Jánostól, 1851-ben Nagy István Józseftől. A szántót, szőlőt megosztva birtokolják.
  243. I. Szántó (Zsemlyés 295 nöl)
II. Szőlő 6 t.
Batta József
  244. I. Szántó (Zsemlyés 294 nöl)
II. Szőlő 4 t.
Batta Ágoston öreg
       
Sáfrán András 245. Tabán 146. I. Szántó (Zsemlyés 584 nöl) II. Szőlő 5 t. † Sáfrán Albert atyja után örökölt házat elcserélte Szilágyi Antal házával 1847-ben és még kapott 300 Vft-ot. Testvéreit az örökségből kielégítette. Szőlőt vett Lukács Alberttől 1848-ban.
Morvai Márton
Morvai István
246. Tabán 147.   † Morvai Antal atyjuk után örökölték. Házat, belsőséggel közösen, a külsőséget és szőlőt megosztva birtokolják.
  247. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Morvai Márton, az egyik szőlőt az uraságtól kapta és maga ültette.
  248. I.1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Morvai István az egyik szőlőt 1838-ban Kis Sándortól, a másikat Szilágyi Jánostól 1840-ben vette (110-115 Vft.)
Hoblik István
Hoblik Gáspár
249. Tabán 149.   † Hoblik Mártontól végrendelet nélküli örökségként birtokolják osztatlanul a házat és a belsőséget, a többit megosztva.
  250. I. Szántó (Zsemlyés 255 nöl) Hoblik István + urasági faizási föld
  251. II. Szőlő 1 t. I. Szántó (Zsemlyés 256 nöl) Atyai örökség Hoblik Gáspár - urasági faizási föld
Sik Mihály 252. Újsor u. 150. I. Szántó (Zsemlyés 510 nöl) II. Szőlő 3 t. † Sik István örökölt házból a részét testvére kifizette (190 Vft) és 1847-ben megvette Mátsai János házát (420 Vft). A szántó faizási föld, szőlőt atyjától örökölte és Barna Borbála felesége hozománya.
Pásztor Ferenc 253. Újsor 151. I. Szántó (Zsemlyés 623 nöl) II. Szőlő 5 t. A házat felesége (Tót Ágnes) hozományaként birtokolja. Felesége testvérét (Brigittát) 1839-ben az örökségből kielégítették. A szántó faizási föld, egy szőlő felesége jussa, egyet 1851-ben Kis Ferenctől 150 Vft-ért vett.
Özv. Csörgi Andrásné
Tót Anna
Gólya Mihály
254. Újsor 152.   A házat udvarral együtt fCsörgi András után örökölte az özvegy. † Cs. András a fél házát fél belsőséggel eladta 1831-ben 102 Vft-ért Gólya Mihálynak. A szántó faizási föld, a szőlő férje utáni örökség. Gólya Mihály † Gólya Antal után örökölt szőlőt, menye Batta Magda hozománya után és 1850-ben tett vásárlás után (Germán Mihály árváinak szőlőit vette meg 130 Vft-ért) birtokolja.
       
  255. 1. Szántó (Zsemlyés 598 nöl) özv. Csörgi Andrásné Tót Anna
  256. II. Szőlő 3 t. I. Szőlő 6 t. Gólya Mihály
Gólya Ferenc
Gólya Gál
257. Újsor 153.   † Gólya János édesatyjuk után végrendelet nélkül örököltek mindent. A házat, belsőséget osztatlanul, a többit megosztva birtokolják.
Gólya János 258. I. Szántó (Zsemlyés 338 nöl) 11. Szőlő 5 t. Gólya Ferenc, Gólya Gál közösen birtokolják, és használják.
  259. I. Szántó (Zsemlyés 169 nöl)
II. Szőlő 5 t.
Gólya János
Batta Urbán 260. Újsor 154. I. Szántó (Zsemlyés 664 nöl)
II. szőlő 4 t.
A házat és belsőséget felesége, Hoblik Rozália után birtokolja. A szántó faizási föld, a szőlő egy része atyai († Batta János) örökség.
Czifrik István
Czifrik Borbála
261. Újsor 156. I. Szántó (Zsemlyés 253 nöl) A házat és a hozzá tartozó belsőséget édesanyjuk, Csörgi Julianna után birtokolják. Egy szőlőt † Czifrik István atyjuk után, egyet vétel után (Czifrik István 1848-ban vette
Czifrik Anna
Balog Péter
262. II. Szőlő 2 t.
I. Szőlő 2 t.
Csörgi Györgytől 40 Ft-ért) bírják. A szántó faizási föld. 1847-ben Belágyi Györgytől vette 150 Vft-ért. (180 nöl szőlő és 360 nöl parlag)
Özv. Korsós Andrásné 263. Újsor 155. I. 1/4 telek
II.. Szőlő 3 t.
† Korsós András után örökölt mindent, aki † Korsós Márton atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Gólya Ferenc
Özv. Gólya Gergelyné Tót Brigitta
264. Újsor 157. I. 1/2 telek
II. Szőlő 3 t.
† Gólya Antal után örökölték. G. Ferenc (unoka), G. Pál fia, Tót Brigitta G. Antal menye, Gergelynek (Pál testvérének) az özvegye. Mindent közösen birtokolnak, kivéve egy szőlőt, amelyet az özvegy † Kis Tót Ferenc atyja örökségként birtokol.
Basa József
Basa László
265. Újsor 158.   † Basa János után örökölték a házat és belsőséget, József, mint fia, László, mint unoka († B. Pál fia). A faizási földet és a szőlőt megosztva birtokolják.
  266. I. Szántó (Zsemlyés 128 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Basa József
  267. I. Szántó Zsemlyés 128 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Basa László
Tót Miklós 268. I. Szőlő 2 t. † Tót Gál István atyja után végrendelet nélküli öröksége.
Lukács István
Lajtos Anna
269. Újsor 159.   † Lukács Albert után közösen birtokolják a házat és belsőséget. István Albert fia, Lajtos Anna Albert vejének, Lajtos Istvánnak a lánya. Lajtos Anna egy szőlőt férje, Tót Albert után, egyet atyja † Lajtos István után birtokol.
  270. I. Szántó (Zsemlyés 96 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Lukács István
  271. I. Szántó (Zsemlyés 96 nöl)
II. Szőlő 5 t.
Lajtos Anna
Szokoly András 272. Újsor 161. I. Szántó (Zsemlyés 175 nöl)
II.. Szőlő 3 t.
† Szokoly András atyja után birtokolja a házat a belsőséggel. A szántó faizási föld. Egy szőlőt 1851-ben vett özv. Csomádi Józsefné Sára Katalintól (160Ft), egy szőlőt az uraságtól kapott és maga ültette be.
Dolányi András 273. Újsor 160. I. Szőlő 7 t. A házat és a belsőséget 1826-ban vette Csányi Miklóstól 360 Vft-ért, irtás nincs. Egy szőlőt az uraságtól kapott és maga ültette be.
Kállai József 274. Újsor 162. I. Szántó (Zsemlyés 254 nöl)
II.. Szőlő 3 t.
† Felesége, Palik Anna után birt. házat elcserélte 1837-ben Tót János házával és szőlőjével (még 100 Vft-ot fizetett). A szántó faizási föld, egy szőlőt az uraságtól kapott és maga ültette be.
Csörgi János
Csörgi Elek
275. Újsor 163.   † Csörgi György után birtokolják osztatlanul a házat és belsőséget. János és Elek örökhagyó fiai, illetve menye.
†Csörgi Györgyné
özv. Tót Magdolna
r. 276. I. Szántó (Zsemlyés 229 nöl)
II. Szőlő 3 t.
Csörgi János Egy szőlőt 1849-ben Mátsai Jánossal cserélt, egyet 1847-ben Korsós Pétertől vett.
  277. I. Szántó (Zsemlyés 115 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Csörgi Elek Egy szőlőt 1849-ben Tót Jakab Istvántól vett.
  278. I. Szőlő 2 t. özv. Csörgi Györgyné Tót Magdolna
Gólya Márton 279. Újsor 164. I. Szántó (Zsemlyés 296 nöl)
II. Szőlő 4 t.
† Gólya Mihály atyja után örökölte a házat és belsőséget. A szántó faizási föld. Egy szőlőt 1827-ben Gódor Jánostól vett, egy urasági kiosztott föld, amit maga ültetett bi
Özv. Jenei Jánosné 280. Újsor 165. I. Szőlő 3 t. † Jenei János után birtokol mindent, † Jenei János még 1836-ban a rokonságot az örökségből kielégítette. Egy szőlőt 1840-ben Lukács Jánostól vett.
Kajtor János 281. Újsor 167. I. Szántó (Zsemlyés 454 nöl)
II. Szőlő 3 t.
A szántó kivételével, amely faizási föld, mindent † Kajtor József atyjától végrendele nélkül örökölt.
Csorba István
Csorba Ferenc
282. Újsor 166.   A házat, belsőséggel és szőlővel † Csorba István apjuk után végrendelet nélkül öröklik, közösen. Szántó és szőlő külön.
Csorba János 283. I. Szántó (Zsemlyés 130 nöl)
II. Szőlő 4 t.
Csorba István, Csorba Ferenc
      Egy szőlőt István 1849-ben Germán Mihálytól vett, egyet az uraságtól kaptak és közösen ültettek be.
  284. I. Szántó (Zsemlyés 130 nöl)
II. szőlő 1 t.
Csorba János
Szénási István 285. Újsor 168. I. Szőlő 3 t. † Szénási Ferenc atyja után végrendelet nélküli örökség.
Mátsai József 286. I. Szőlő 4 t. 1849-ben írással igazolt árverésen szerezte - Szotta János árváitól - 68 Vft.
       
Szotta Lajos
Szotta János
287. Cigánysor 171 I. Szántó (Zsemlyés 243 nöl)
II. Szőlő 4 t. (közel 6 hold!)
† Szotta János apjuk után végrendelet nélküli örökség. A szántó faizási föld. Szőlőt vettek: 1844-ben Szilágyi Mátyástól 100 Ft, 1831-ben Dusa Mártontól 31Ft. 1841-ben Gubó Jánostól 90Ft, 1841-ben Morvái Józseftől 150 Ft-ért.
Özv. Pálinkás Jánosné 288. Cigánysor 169 I. Szántó (Zsemlyés 453 nöl)
II. Szőlő 2 t.
† Pálinkás János férje után örökölte. A szántó faizási föld.
Szilágyi Antal 289. Cigánysor 172 I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
A tSzilágyi Gáspár után örökölt házat elcserélte 1845-ben Jeden János házával. Az 1/4 telket is apja után örökölte. Szőlőt vásárolt: 1834-ben Fias Györgytől; 1834-ben Fias Jánostól; 1836-ban Dallos Józseftől; 1832-ben Benkó Mihálytól.
Pászti István
Sallai János
290. Cigánysor 170   A házat belsőségekkel † Pászti József atyja után P. István örökölte, de a felét 1850-ben írás szerint 300 Vft-on eladta Sallai Jánosnak. A szántó faizási föld. Pászti szőlőt vett 1852-ben Csörgi Andrástól, Sallai pedig 1846-ban Jankovics Gergelytől. Pászti Ilona testvérét az atyai örökségből 1846-ban 50 Vft-ot adott.
  291. 1. Szántó (Zsemlyés 579 nöl)
II. Szőlő 21.
Pászti István
  292. I. Szőlő 1 t. Sallai János
Özv. Tót Márkusné
Tót János
Tót Benedek
293. Cigánysor 173   A házat közösen az özvegy és T. János birtokolja. Eredetileg † Tót Ferenc után örököltek egy házat és 1 telket a fiai Márkus, János, Benedek és Ferenc. Ezt 1845-ben elcserélték Tót János házával és 1/3 telki külsőséggel, és még 1050 Vft-ért. Ezután Márkus és János az örökségből kielégítette Benedek és Ferenc testvérüket (1000-1050Vft) - Tót Márkus 1850-ben Germani Mihály árváinak örökségi árverésén megvette a szőlőt és kapott egy szőlőt az uraságtól, amit ö ültetett be. Benedek 1835-ben szőlőt vett Tót Sebestyéntől, 1840-ben Vég Istvántól.
  294. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Özv. Tőt Márkusné
  295. I. 1/4 telek Szőlő 11. Tót János
  296. I. Szőlő 9 t. Tót Benedek
       
Gólya István 297. Cigánysor 174 I. Szántó (Zsemlyés 495 nöl)
II. Szőlő 5 t.
† Dinitzki Klára felesége után bírja a házat, belsőséget és egy szőlőt. A szántó faizási föld. Gólya felesége testvérét Dinitzki Ágnest 300 Vft-tal a házrészért kielégítette.
Gólya Ferenc 298. Cigánysor 177 I. Szántó (Zsemlyés 545 nöl)
II. Szőlő 4 t.
A házat 1832-ben Lukács Alberttől 252 Vft-ért vette. A szőlő egy részét 1832-ben Zsófik Jánostól, a másikat 1849-ben Sára Antaltól vette. Egy részt az uraságtól kapta és maga ültette be.
Kováts János 299. Cigánysor 176 I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† Szilágyi Andrástól 1850-ben kelt végrendelet szerint bírja, mint fogadott fia. Özv. Sz. Andrásné Jósa Ágnest 200Vft-tal kielégítette. Kováts 1/4 telki illetőségét adóssága miatt elárverezte a járásbíróság, azt Brünaner Jakabné vette meg 1300 Vft-ért.
Özv. Jankovits Illésné
Jankovits Pál
300. Cigánysor 178   A házat, udvart közösen, a többit megosztva birt. Örökhagyó † Jankovits Illés, a fél házat özvegyére hagyta. A másik félt J. Pál örökölte † Jankovits János atyja után, aki ezt 1828-ban Jankovits Gergely testvérétől 140Vft-ért vette.
  301. I. Szántó (Zsemlyés 287 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Özv. Jankovits Illésné
  302. I. Szántó (Zsemlyés 288 nöl) Jankovits Pál
Korsós Péter
Sáfrán Péter
303. Cigánysor 175   † Korsós János után örökösödés útján jutott K. Péter, K. János 1830-ban özv. Korsós István özvegyétől Morvai Annától vette 200 Vft-ért. Korsós Péter a fél házat 1847-ben kölcsön fejében Sáfrán Péternek adta át, amíg vissza nem fizeti adósságát. Sáfrán a szőlőt 1847-ben Sáfrán Jánostól vette.
  304. I. Szántó (Zsemlyés 505 nöl)
II. szőlő 1 t
Korsós Péter
  305. I. Szőlő 2 t. Sáfrán Péter
Juhász Mihály 306. Cigánysor 179 I. Szántó (Zsemlyés 593 nöl)
II. Szőlő 6 t.
† Jankovits Gergely után, mint mostoha fia, az 185 l-es írás szerint birtokolja. Az egyik szőlő Sáfrán Brigitta felesége hozománya.
Jankovits Sándor 307. Cigánysor 180 I. Szőlő 3 t A házat és egy szőlőt Szénási Károlytól 1851-ben vette. A többi szőlő † Jankovits József atyja után örökölte.
Lévai Isiván 308. Cigánysor 181   A házat 1849-ben Vidák Istvántól vette 60 Vft-ért, az írás szerint.
Mezei András 309. Cigánysor 183 II. Szőlő 2 t. A házat 1851-ben Vidák Ferenctől 98Ft 30 kr. vette. A szőlőt 1835-ben Nagy Istvántól vette.
Király József 310. Cigánysor 184 I. Szőlő 2 t. A ház belső telkét 1850-ben Nagy István özvegyétől, Bagó Teréziától 250Vft-ért vette, a házat maga építette. A szőlő egy részét örökölte, más részeit Balog Jánostól 1848-ban és Vas Borbálától 1842-ben vásárolta.
Gólya József 311. I. Szőlő 4 t. A szőlő egy részét tGólya Jánostól, atyjától örökölte, más részét 1852-ben Sallai Ferenctől és Jánostól vette.
Özv. Nagygéczi Istvánná 312. Cigánysor 185 I. Szőlő 6 t. A házat és szőlőt tférje után bírja. Egy szőlőt 1851-ben Batta Józsefnek 60Vft-ért eladta.
Gólya Imre 313. Cigánysor 190 I. Szőlő 3 t. A házat 1851-ben szerződés szerint 160Vft-ért Szénási Károlytól vette. Egy szőlőt 1832-ben Király Jánostól vett, egyet az uraságtól kapott, s maga ültette be.
Tót János ifjú 314. Cigánysor 195 I. Szántó (Zsemlyés 403 női)
II. Szőlő 3 t.
A házat 540Vft-ért 1847-ben Sáfrán János, Urbán és Péter testvérektől vette. A szántó faizási föld, egy szőlőt töreg Tót János apja után örökölt. Egy szőlő felesége. Szilágyi Anna hozománya. Egy szőlőt 1838-ban Molnár Illésné Varjú Erzsébettől vett 180 Vft.
Vidák Demeter
Káté János
315. Cigánysor 182   Vidák az uraság által osztott telken maga építette a házat. A fél házhelyet 1847-ben Káté Jánosnak 12Ft 30kr. eladta, aki szintén épített házat, mely egy tető alá került és most közösen lakják.
Sáfrán János
Sáfrán Urbán
316. Cigánysor 186   A házat a felvallók 1841-ben Tót Jánostól vették 440Vft-ért az okmány szerint. Közösen birtokolják. A föld faizási, S. Urbán szőlőt 1847-ben Szabó Andrástól vette. S. János a szőlőt 1847-ben Kuti Antaltól vette.
  317. I. Szántó (Zsemlyés 614 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Sáfrán Urbán
  318. I. Szőlő 2 t. Sáfrán János
Kalmár Lukács 319. I. Szőlő 3 t. Két szőlőt 1848-ban Holló Mártontól 150Vft-ért vette. Egyet az uraságtól kapott és maga ültette be. A Hollótól vett szőlőt 1852-ben elcserélte Basa Józseffel, amiért kapott 30Vft-ot is.
Özv. Csányi Jánosné 320. Cigánysor 187 I. Szántó (Zsemlyés 358 nöl)
II. Szőlő 3 t.
† Csányi János férje után bírja. A szántó faizási föld.
Szénási Simon 321. Cigánysor 191   † Szénási Mihály atyja után végrendelet nélkül örökölte a házat.
Vidák Ignác 322. I. Szántó (Zsemlyés 707 nöl) A Sallai Ferencnek eladott háza után az urasági faizás földet bírja.
Pálinkás István 323. Cigánysor 194 I. Szőlő 3 t. A házat Vidák Györgytől 1847-ben vette 47 Vft-ért. Az egyik szőlőt † Pálinkás Ferenc atyja után örökölte, a másikat az uraságtól kapta és maga ültette be.
Ötvös Antal
Ötvös Gáspámé
324. Cigánysor 196   † Ötvös Antal után örököltek mindent. Ö. Antal a fia volt az örökhagyónak, a másik örökös a menye.
  325. I. Szántó (Zsemlyés 638 nöl)
II. Szőlő 3 t.
Ötvös Antal
  326. I. Szőlő 3 t. Özv. Ötvös Gáspárné
Sallai Ferenc
Vidák Mihály
327. Cigánysor 193 1. Szőlő 2 t. Sallai az írás szerint 1851-ben Rácz Ignáctól 153 Ft-ért vette a ház felét, a másik felet † Vidák György atyjától örökölte. Az egyik szőlőt az uraságtól kapta Sallai, és maga ültette be, ezt 1851 -ben Dolányi Andrásnak eladta.
Szilágyi Pál 328. Tabán 197. I. 1/4 telek † Szilágyi István atyjától örökölte. Egy szőlőt 1847-ben Csörgi Andrással cserélt (+50Ft.ot fizetett).
    II. Szőlő 6 t.  
Szilágyi József 329. Tabán 198. 1. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
† Szilágyi István atyjától örökölte. Szőlőket vett 1844-ben Batta Páltól, 1851 -ben Dusa Jánostól és Dúsa Gáltól.
Sára István
Sára Mihály
330. Tabán 199. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
† Sára János atyjuk után örökölték, és osztatlanul birtokolják. Egy szőlőt az uraságtól kaptak, és maguk ültették be.
Varjú Lipót
Özv. Varjú Jánosné
331. Tabán 200.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. Varjú András fia Lipót és menye örökölte.
  332. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Varjú Lipót
  333. I. 1/4 telek Özv. Varjú Jánosné
Batta Pál 334. Tabán 201. I. Szántó (Zsemlyés 512 nöl)
II. Szőlő 1 t
A házat † Batta Mátyás atyja után végrendelet nélküli örökség .A föld faizási föld. szőlőt 1844-ben Szilágyi Antaltól (480 nöl) vette 270Vft-ért.
Özv. Czira Istvánné 335. Tabán 202. I. Szőlő 2 t. † Czira István férje után birtokol mindent.
Széles János 336. I. Szőlő 3 t. A szőlőket vette 1847-ben Barát Páltól, illetve 1849-ben Morvai Istvántól, ám ez utóbbit 1852-ben Király Jánosnak eladta.
Csősz Márton 337. Tabán 203. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
A házat, belsőséget, telket és szőlőt felesége Tót Ágnes hozományaként bírja. A felesége † Szántó Márton első férje után örökölte a javakat. Szántó Márton a háza 1823-ben Fabritzius Józseftől 500 Vft-ért, az 1/4 külsőséget pedig 1847-ben Tót Józseftől 500 Vft-ért vette az írások szerint.
Özv. Kis Istvánné
Gólya Erzsébet
338. I. Szőlő 1 t. † Kis István férje után bírja.
Lévai Márton 339. Tabán 204. I. Szántó (Zsemlyés 677 nöl)
II. Szőlő 6 t.
A házat 1816-ban Jáger Páltól 200 Vft-ért vette. A kertet 1852-ben Dusa Jánosné, Szabó Klárától 125 Vft-ért vette. A szőlőket † Lévai Ferenc atyja után örökölte. Egy szőlőt az uraságtól kapott, és maga ültette be.
Özv. Gólya Ignácné Szabó Klára 340. Tabán 205. I. 1/2 telek
II. Szőlő 1 t.
† Gólya Ignác férje után birtokol mindent.
Palkó Ferenc 341. I. Szőlő 1 t. 1848-ban árverés útján (Holló István árvái után) vette 120 Vft-ért.
Gólya János ifjú 342. Tabán 206. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
A házat, a belsőséget, 1/4 telket és egy szőlőt felesége hozományaként (1821-ben kelt írás) bírja. Szőlőket vett: 1828-ban Batta Józseftől, 1847-ben Dusa Miklóstól, 1839-ben Varjú Lipóttól, 1820-ban Takáts Józseftől.
Özv. Kobreheli Mihályné 343. Tabán 207. 1. Szántó (Zsemlyés 228 nöl)
II. Szőlő 4 t.
A házat, belsőséget † Kobreheli Mihály férje után bírja. Két szőlőt Kobreheli Andrástól vett 1843-ban és 1844-ben. Egyet veje Tót Gál hozományaként hozott a családba.
Tusor Pál 344. Tabán 208. 1.3/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Mindent mint felesége, Ungi Julianna hozománya bírja, akinek első férje, † Gábor Gergely a szőlő kivételével mindent 1843-ban Győri Tamástól 2800 Vft-ért vette. A szőlőt pedig 1840-ben Vas Józseftől vette 128 Vft-ért.
Özv. Molnár lllésné Varjú Erzsébet 345. Tabán 209. I. 1/4 telek
II.. Szőlő 7 t.
Mindent első férje, † Laskovicz Ferenc után birtokol.
Özv. Bene Jánosné 346. Tabán 210. I. Szántó (Zsemlyés 40 nöl)
II. Szőlő 3 t.
Mindent † Bene János férje után birtokol.
Özv. Kotsis Gálné 347. Tabán 211. I. 1/2telek
II. Szőlő 2 t.
† Kotsis Gál férje után birtokol mindent. - A kataszteri felmérés idején a 1/4 telekből 1/4 külsőséget Gólya Józseffel elcserélt 2 szőlőre és még kapott 200 Vft-ot.
Batta József 348. I. Szőlő 2 t. Az uraságtól kapott földön maga ültetett.
       
Gólya András
Özv. Gólya Istvánná
349. Tabán 212.   A házat és belsőséget közösen birtokolják, a többit külön. † Gólya Antal az örökhagyó, akinek András a fia, az özvegy a menye.
  350. I. 3/4 telek
II. Szőlő 6 t.
Gólya András a telket és egy szőlőt a apjától örökölte. A többi szőlőt vette: 1828-ban Ludányi Krisztinától, 1846-ban Dolányi Borbálától, 1847-ben Hoblik Gáspártól, 1846-ban Batik Jánostól, 1817-ben Benkó Józseftől
  351. I. Szőlő 3 t. özv. Gólya Istvánná egy szőlőt tGólya István férje 1817-ben Benkó Józseftől vette, egyet az uraság által kiosztott földön maga ültette.
Szabó András 352. Tabán 213. I. 1/2 telek
II. Szőlő 1 t.
† Szabó Antal atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Király Mihály
Özv. Király Jánosné
Özv. Király Gálné
353. Tabán 214. 1. 3/4 telek
II. Szőlő 3t.
† Király Mihály után örökölnek és használnak osztatlanul. Mihály a fia örökhagyónak, a két özvegy a menye.
Benkó József 354. Tabán 215. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
† Benkó Ferenc atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Czira József 355. Tabán 216. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
tCzira András atyja után végrendelet nélkül örököl mindent.
Ozv. Sáfrán Gáspárné 356. Tabán 218. I. 3/4 telek
II. Szőlő 4 t.
† Sáfrán Gáspár férje után birtokol mindent.
Szilágyi Vince
Szilágyi Imre
Szilágyi Márton
357. Papszög 219.   † Szilágyi Albert után birtokolnak, mint unokák: Vince és Imre Sz. Gálnak, Márton Sz. Józsefnek fia. Vince az atyai örökségből 1848-ban Szilágyi Istvánnak fél fertályt 200 Vft-ért eladott. - A házat és a belsőséget közösen birtokolják, a többit külön.
  358. I. 1/4 telek és fél fertály
II. Szőlő 1 t.
Szilágyi Imre
  359. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Szilágyi Vince
  360. 1. szőlő 4 t. Szilágyi Márton
Szilágyi Péter
Szilágyi István
361. Papszög 220.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. tSzilágyi Gáspár atyjuk az örökhagyó, - Péter egy szőlőt 1850-ben Blaskovits Alberttől vett, fél fertály telket 1848-ban Szilágyi Vincétől vett, István egy szőlőt pedig 1847-ben Szénási Andrástól.
  362. I. 1/4 és fél fertály telek
II. szőlő 2 t.
Szilágyi Péter
  363. I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
Szilágyi István
Szénási Mihály
Szénási Antal
364. Cigánysor 188   A házhelyet Vidák Józseftől 1847-ben vették, és közösen építettek házat.
Vidák József 365. Cigánysor 189   † Vidák Ferenc atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Szénási József 366. Cigánysor 192   † Szénási Máté atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Szénási Károly 367. I. Szőlő 1 t
778 nö
1851-ben írás szerint Jankovits Sándortól cserélte, egy házat udvarral együtt adott érte
Vidák István 368. Cigánysor 180   A házat a helységtől kapott telken maga építette.
Lukáts János ifjú 369. Papszög 221. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Mindent felesége, Vaskó Rozália hozományaként bír.
Ignác Gergely 370. Papszög 222. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† lgnác János atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Tót Zsiga Márton 371. Sárszeg 223. I. 1/2 telek
II. Szőlő 7 t.
† Tót Zsigmond atyja után örökölt. - Egy szőlőt 1839-ben Palik Annától 420 Vft-ért, egyet Sáfrán Györgytői 1842-ben, egyet 1846-ban Mezei Ambrustól vásárolta.
Maczkó Miklós
Özv. Maczkó Mihályné
Özv. Maczkó Istvánné
372. Sárszeg 224. I. 1 telek
II. szőlő 7 t.
† Maczkó László után házat és 1/4 telki külsőséget és szőlőt örökölt Miklós fia és két özvegy menye. Mindent közösen birtokolnak. 1/4 telket 1846-ban Ignác Jánostól vettek 1200Vft-ért, egy szőlőt 1841-ben Batta Ferenctől és egyet Pásztí Mónikától Maczkó Mihály özvegyétől 1839-ben.
Pecze János 373. Sárszeg 225. I. Szőlő 2 t. † Pecze Ferenc atyja után végrendelet nélküli öröksége.
Pecze Mihály Pecze Ferenc 374. Sárszeg 226.   † Pecze József az örökhagyó, Ferenc a fia, Mihály az unokája († Ignác). A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva bírják.
  375. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Pecze Mihály
  376. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Pecze Ferenc
Sallai Márton Sallai Pál Sallai András 377. Sárszeg 227.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. † Sallai Imre és János az örökhagyó. Márton S. János fia, Pál † lmre unokája († S. Bódi), András Imre fia. Az egyik szőlőt 1846-ban Laváts Istvánnal cserélték, a másikat Palik Istvántól vették 1848-ban.
  378. I. 1/2. telek
II. Szőlő 1 t.
Sallai Márton, Sallai Pál
  379. 1. Szőlő 3 t. Sallai András
Berecz György Roszai József 380. Sárszeg 228.   A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. † Berecz Gál után örököltek, György az örökhagyó fia, a másik nevelt fia.
  381. 1.1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Berecz György
  382. I. Szőlő 1 t. Roszai József
Özv. Ignác Jánosné 383. Sárszeg 229. I. Szántó (Zsemlyés 165 nöl)
II. Szőlő 3 t.
† lgnác János férje után örökölte. A szántó urasági faizási föld.
Bagó Menyhárt 384. I. Szőlő 2 t. Egy szőlőt †Bagó Miklós atyja után bírja, egyet 1822-ben Kis Andrástól vette.
Palik István Palik Gábor 385. Sárszög 230.   †Palik György atyjuk után birtokolnak mindent, a házat közösen használják, a többit megosztva.
  386. 387. I. Szőlő 1 t. I. Szőlő 1 t. Palik István Palik Gábor
       
Pásztor József
Pásztor Mihály
Pásztor Mátyás
Pásztor Gábor
Pásztor Miklós
388. Sárszeg 231.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokoljak. † Pásztor Márton az örökhagyó. Mihály az unokája († lstván fia), József, Mátyás, Gábor, Miklós Mártonnak a fiai. Pásztor Márton testvérét Lőrincet, 1847-ben az örökségből kielégítették.
  389. 1. 1/4 telek
II. Szőlő 7 t.
Pásztor József, Mihály
  390. 1. 1/4 telek Szőlő 5 t. Pásztor Mátyás, Gábor, Miklós
Szilágyi Ambrus 391. Sárszeg 232. I. 3/4 telek
II. Szőlő 5 t.
† Szilágyi Gáspár atyja után végrendelet nélkül örökölte. Atyja a házat és 2/3 telket 1809-ben Szabó Jánostól 240Vft-on vette, 1/4 telket az Uraság adta. A felvalló testvériének fiait Sz. Sándor és Márton 1842-ben az örökségből kielégítette, 1/2 telket 700 Vft Batta Mártontól, egy házat és egy szőlőt Balázs Mátyástól 1840-ben közös költségen vettek. Szőlőt vett 1812-ben Sára Jánostól, 1847-ben Jenei Margittól, 1847-ben Szilágyi Jánostól, 1848-ban Jeden Brigittától és 1836-ban Zadár Ferenctől.
Szilágyi Sándor
Szilágyi Márton
392. Sárszeg 233. I. 1/2 telek
II. Szőlő 4 t.
A házat apjuk testvérével, Sz. Ambrussal közösen vették 1831-ben 450 Vft-ért, Balázs Mátyástól. A xh telki állományt 700Vft-ért vette (lásd 391.). A szőlőket apjuk után birtokolják († Sz. Mihály). Mindent közösen birtokolnak.
Kuti Gergely József 393. I. Szőlő 3 t. Két szőlőt felesége, Szénási Rozália hozományaként birtokol, egyet az urasától kapott és maga ültette be.
Dolányi Pál
Dolányi László
394. Sárszeg 234.   † Dolányi Ágoston apjuk után örökölték, Pál testvérét 1851-ben kelt szerződés szerint egy szőlőt meghagyva neki, a többiből 160 Vft-tal kielégítette.
  395. I. 1/2 telek
II. Szőlő 3 t.
Dolányi Pál
  396. 1. Szőlő 11. Dolányi László
Dolányi Imre 397. Sárszeg 235. I. Szőlő 1 t. Bagó Klára felesége hozománya.
Köles Mihály
Köles Gábor
398. Sárszeg 236.   † öreg Köles János után birtokolják - a házat, belsőséget közösen, a többit megosztva. A három férfi örökhagyó fiai, a két özvegy a menyei.
Köles Gál
Özv. Köles Józsefné
Özv. Köles Deméné
399. 400. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Köles Mihály, Gábor, Pál, özv. Köles Józsefné
    I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Özvegy Köles Demeterné
Tót János sárszögi 401. Sárszeg 237. I. Szőlő 3 t. A házat, belsőséggel és egy szőlőt felesége Varjú Ilona hozományaként, a többi szőlőt † Tót Gál atyja után örökölte.
Meleg József 402. Sárszeg 238. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Egy szőlőt 1847-ben Tellér Jánostól vette, a többi mindent felesége, Molnár Anna hozományaként birtokolja.
Batik Albert 403. Sárszeg 239.   † Batik János atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Batik Péter 404. Sárszeg 240. I. Szőlő 2 t. † Batik Péter atyja után végrendelet nélkül örökölte, egy szőlőt felesége, Kérem Borbála hozományaként birtokolja.
Király József
Király István
405. Sárszeg 242.   A házat, szérűskertet közösen, a többit megosztva birtokolják. † Király István atyjuk után örökölték. A 1/4 telket 1847-ben Tót Sebestyén 2/4 telkével cserélték, és 500 Vft-ot is fizettek.
  406. I. 1/4 telek
II. Szőlő 21.
Király József
  407. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Király István
Özv. Bagó Ferencné   I. Szőlő 3 t. Egy részt † Bagó Ferenc férje után, egy részt 1842-ben Dolányi Imrétől vette.
Galyó János Galyó Ferenc Galyó Márton 409. Sárszeg 243.   A házat, sz. kertet közösen, a többit megosztva birtokolják. † Galyó Ferenc atyjuk után örökösödés után birtokolják. Egy szőlőt G. Ferenc 1846-ban vett Vég Istvántól.
  410. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Galyó János
  411. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Galyó Ferenc
  412. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Galyó Márton
Dolányi Albert 413. Sárszeg 241. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
† Dolányi István apja után végrendelet nélkül örökölte.
Juhász Márton 414. Sárszeg 244. 11. Szőlő 1 t. † Juhász János atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Csörgi Pál 415. Sárszeg 245. I. 14 telek
II. Szőlő 2 t.
† öreg Csörgi Mihály atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Jankovits István 416. Sárszeg 246.   † Jankovits József atyja végrendelete szerint bírja. Sándor testvérét szőlővel elégítette ki az örökségből. Egy szőlőt vett a kataszteri telekkönyv készítésekor (1852) Vas Istvántól.
Galyó Imre
Kuthi Albert
417. Sárszeg 247. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† Galyó Imre után birtokolják, aki G. Imre atyja, Kuthi apósa volt. Mindent közösen birtokolnak. 1848-as szerződés szerint Kuthié lesz a ház Galyó Imre halála után, ezért fizet 300 Vft-ot, G. Imre Verona lányának.
Sára Gál
Sára János
Sára József
Sára Márton
418. Sárszeg 248. I. 1/4 telek
II. l/4 telek
III. Szőlő 2 t.
Mindent közösen birtokolnak † Sára Máté atyjuk után. AII. alatti külsőséget az írás szerint 1851-ben Juhász Mártontól vették 500Vft-ért, akárcsak egy szőlőt 1845-ben Barát Lörinctől.
Dusa János 419. Sárszeg 249. I. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
Mindent † Dusa Ferenc atyjától örökölte, kivéve egy szőlőt. 1841-ben Juhász Józseftől, 1841-ben Lovász Katalintól, egyet 1844-ben Tót Ferenctől vett.
Szántai Pál
Szántai Gál
420. Sárszeg 250.   A házat közösen, a külsőséget megosztva birtokolják. † Szántai Máté apjuk után örökölték. Az 1/4 külsőségből 1844-ben 200 forinttal Pál testvérét kielégítette. Gál két szőlőt vett 1842-ben Kuthi Józseftől 1846-ban Sáfrán Jánostól.
  421. 1. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Szántai Pál
  422. I. Szőlő 6 t. Szántai Gál
Gólya József 423. Sárszeg 251. I. Szántó (Zsemlyés 520 nöl)
II. Szőlő 3 t.
1831-től felesége, Köles Anna után hozományként birtokolja. Egy szőlőt † Gólya József atyja után örökölt. Felesége testvérét 1843-ban a ráeső szőlőből kielégítette. Mindenről írás van.
Sáfrány Mátyás 424. Sárszeg 253. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† Sáfrány Ferenc atyja után végrendelet nélküli örökség.
Kuthi Antal 425. Sárszeg 254. 1.1/2 telek
II. Szőlő 5 t
† Kuthi Illés atyja után végrendelet nélkül örökölte. Egy szőlőt Tót Lőrinc Jánostól vett 1847-ben.
Batik János
Barsi György
426. Sárszeg 252.   Batik az atyjáról maradt házat 1838-ban Szilágyi Mátyással elcserélte, e ház felét 1841-ben Vég Istvánnak eladta, akitől Barsi vette meg 390 Vft-ért.
  427. I. Szántó (Zsemlyés 245 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Batik János
  428. I. Szántó (Zsemlyés 245 nöl)
II. Szőlő 1 t.
Barsi György- Egy szőlőt 1846-ban Győri Gáspártól vett.
Özv. Csörgi Istvánná 429. Felvég 255. I. 1 telek
II. Szőlő 4 t.
A házat és a hozzá tartozókat, valamint 1/2 telket † Csörgi István férje öröksége apjától, aki a telket 1843-ban elcserélte Szabó Pál 3/4 telkével (+400 Vft), ehhez 1/4 telket Csörgi 1847-ben 450Vft-ért vásárolt Kis Tót Antaltól. - Szőlőket vett Csörgi 1841-ben Czira Istvántól, 1835-ben Basa Jánostól, 1844-ben Kurucz János özvegyétől Tót Katalintól, 1838-ban Csillag Jánostól. - Ezt örökölte az özvegy, aki 1852-ben kisebb külsőséget vett Tót Lászlótól.
Andor Lőrinc 430. Felvég 256. I. 1/2 telek
II. Szőlő 7 t.
† Andor Lőrinc atyja után végrendelet nélkül örökölte. Egy szőlő felesége, Fias Johanna hozománya, egy szőlő az uraságtól, amit maga ültetett. Erzsébet testvérét 1847-ben az atyai örökségből kielégítette.
Csányi János 431. Felvég 257. 1.3/4 telek
II. Szőlő 3 t.
† Csányi Pál végrendelet nélkül atyja után örökölte. 1/4 telket 1847-ben Gólya Tamástól 500Vft-ért vett, egy szőlőt pedig 1847-ben Gólya Istvántól.
Laváts István 432. Felvég 258. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
A házat Basa Györgytől 1826-ban (631Vft), az 1/4 külsőséget 1846-ban Kis Mihálytól (425Vft), egy szőlőt 1837-ben Sallai Andrástól, egyet 1838-ban Sallai Mártontól, egyet 1844-ben Sallai Ferenctöl vett.
Kern István 433. Felvég 259. I. 1/2 telek
II. Szőlő 6 t.
† Kern János atyja után végrendelet nélküli öröksége. Egy szőlőt Kobreheli Mihálytól vett, egy szőlőt Meleg Erzsébet felesége hozományát 1852-ben Sára Gálnak eladta.
Horváth Imre
Rácz András
Horváth István
434. Felvég 260.   A házat, szérűskertet közösen, a többit megosztva † Horváth Pál után fiai, Rácz meg H. Imre vejeként örökölte a házat, 1/4 telek külsőséget † Rácz András után R. András örökölte és vitte a házasságba. Szőlőt vettek 1832-ben Czifrik Istvántól, 1845-ben Szaszkó Mártontól és cseréltek Jankovics Illéstől 1834-ben és 1840-ben Barna Gáspártól.
  435. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Horváth Imre, Rácz András
  436. I. Szőlő 5 t. Horváth István
Zadár Ferenc 437. Felvég 261. I. szőlő 1 t. † Zadár János atyja után végrendelet nélküli örökség.
Seres Albert
Seres Pál
438. Felvég 262.   † Seres Gáspár után Albert unoka (tAlbert fia), unoka Pál († lstván fia). A házat belsőséggel osztatlanul, a többit megosztva birtokolják. Szőlőt atyjuk vett közösen 1847-ben Szabó Mihálytól és Antaltól, 1847-ben Hoblik Istvántól.
  439. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Seres Albert
  440. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t.
Seres Pál
Kurucz Pál 441. Felvég 267. I. Szántó (Zsemlyés 608 nöl)
II. Szőlő 1 t
A házat és belsőséget † Kurucz Lipót atyja után végrendelet nélkül örökölte. A szántó faizási föld. Szőlőket vett 1835-ben Batik Imrétől és Balog Józseftől.
Dobák János
Dobák Ferenc
442. Felvég 263. I. Szántó (Zsemlyés 604 nöl)
II. Szőlő 5 t.
† Dobák Ferenc atyjuk után végrendelet nélkül örökölték a házat és a szőlőt. A szántó faizási föld, egy szőlőt vettek 1848-ban Basa Józseftől.
Seres János 443. Felvég 266. I. Szántó (Zsemlyés 608 nöl)
II. Szőlő 4 t.
† S. Ferenc atyjától maradt házat 1848-ban elcserélte Tót Ferenccel és kapott 400Vft, testvérét (S. Ferenc) 1847-ben 402Vft-tal kielégített az örökségből. A szántó faizási föld, egy szőlőt az uraságtól kapott és maga ültette be, a többi atyai örökség.
Kurucz István
Özv. Kurucz Jánosné
444. Felvég 264.   A házat közösen, a többit megosztva † Kurucz János után birtokolják, aki István fia, a másik birtokos menye († János fia felesége). - Egy szőlőt vettek 1845-ben Tellér Jánostól.
  445. I. Szántó Zsemlyés 313 nöl) Kurucz István
  446. II. Szőlő 5 t.
I. Szőlő 1 t.
Özv. Kurucz Jánosné
Csomádi János 447. I. Szőlő 2 t. † Csomádi Mátyás atyja után végrendelet nélküli örökség.
Csorba Albert 448. Felvég 265. I. Szántó (Zsemlyés 76 nöl)
II. Szőlő 2 t.
† Csorba Ferenc atyja után a házat végrendelet nélkül örökölte. A szántó faizási föld. A szőlőt 1837-ben 300Vft-ért az írás szerint Özv. Morvai Györgyné Farkas Rozáliától és Morvai Jánostól vette.
Lévai Gál 449. Felvég 269. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
† Lévai Mihály atyja után végrendelet nélküli örökség. Egy szőlő fiának, Lévai István feleségének a hozománya (Dolányi Panna), egy szőlőt 1851-ben Benke Antaltól vett.
Szaszkó Márton 450. Felvég 268. I. Szántó (Zsemlyés 146 nöl)
II. szőlő 4 t.
A ház belsőséggel felesége, Sáfrány Erzsébet hozománya. Egy szőlőt 1848-ban Csorba Istvántól vett. A szántó urasági faizási föld.
Galyó István 451. Felvég 270. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
A házat, belsőséget, szőlőt † Galyó János atyjától végrendelet nélkül örökölte. 1843-ban Horváth Imrétől és Istvántól 500Vft-ért vett 1/4 telket, amelyet elcserélt 1848-ban Gregori István 1/2 telkéért, ráfizetve 500Vft-ot. Kis József, Sándor és Gábor testvéreket 1851-ben elárverezték, 1/4 telküket Atlasz Mózes vett meg, akitől Galyó 1852-ben azt 730Vft-ért vette meg - ez még nem szerepel a kataszteri könyvben!
Kajtor Bálint 452. Felvég 271. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
†Kajtor János atyja után végrendelet nélküli örökség. Egy szőlőt 1851 -ben Benkó Erzsébettől vett.
Kajtor Elek 453. Felvég 272. I. 1/2 telek
II. Szőlő 9 t.
†Kajtor Antal atyja után végrendelet nélkül örökölte. Egy szőlő urasági kiosztott föld, amit maga ültetett be.
Csorba János 454. Felvég 273. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
†Csorba András atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Varjú József
Varjú János
455. Felvég 274. I. 1/2 telek
II. Szőlő 1 t.
†Varjú Albert után örökölték, József a fia, János az unokája (Pál fia). A szőlőt 1850-ben Germani Mihály-árvák szőlejét vették meg.
Pászti László
Pászti János
456. Felvég 275.   †Pászti Pál atyjuk után öröklik, a házat közösen, a többit megosztva.
Pászti Pál 457. I. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
Pászti László
  458. I. 1/2 telek
II. szőlő 5 t.
Pászti János és Pál
Pecze János
Pecze András
459. Felvég 276.   †Pecze Miklós atyjuk után végrendelet nélküli örökösödés. A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják.
  460. I. 1/4 telek Pecze János
    II. Szőlő 1 t.  
  461. 1.1/4 telek Pecze András
    II. Szőlő 1 t.  
Csányi Márton
Csányi István
Csányi Mihály
Csányi Károly
Csányi Antal
462. Felvég 277.   †Csányi Marton után öröklik, Antal a fia, Márton, István, Mihály és Károly unokák (†Mihály fiai). A 3/4 telki külsőséget Cs. István és Antal apjuk 1/4 telki örökségét 1840-ben Varjú Alberttel cserélték, és még fizettek 400Vft-ot. A telket felezték. A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják.
  463. I. 1/4 és félfertály telek
II. Szőlő 4 t.
Csányi Márton, István, Mihály, Károly
  464. I.1/4 és félfertály telek
II. Szőlő 4 t.
Csányi Antal
Tót Zsiga András
Tót Zsiga Ferenc
465. Felvég 278.   † Tót Zsiga János atyjuk után örökölték. A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. Egy szőlőt 1847-ben még az osztás előtt közösen vettek.
  466. I. 1/4 telek
II. Szőlő 11.
Tót Zsiga András
  467. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Tót Zsiga Ferenc
Tót Lőrinc Ferenc
Özv. Tót Lőrinc Istvánné
Tót L. Márkus
468. Felvég 279.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. Az örökhagyó † Tót Lőrinc Ferenc, akinek T. L. Ferenc a fia, az özvegy a menye, Márkus unoka († L. János fia). A 1/2 telket törvénytelen megosztásban birtokolják. Szőlőt vettek 1836-ban Király Jánostól, 1847-ben Molnár Ferenctől.
  469. I. 1/2 telek harmada
II. Szőlő 11.
Tót Lőrinc Ferenc
  470. I. 1/2 telek harmada
II. Szőlő 5 t.
özv. Tót Lőrinc Istvánné
  471. I. 1/2 telek harmada
II. szőlő 61.
Tót Lőrinc Márkus
Tót József
Tót Urbán
472. Felvég 280.   A házat, belsőséget közösen, a szőlőt megosztva † Tót János atyjuk után végrendelet nélkül örökölték. 1846-ban Tót Urbán „...elégtelen lévén a földdel együtt járó terheket viselni önként általadta testvérjének a 1/4 telki külsőséget"... Szőlőket vettek 1850-ben Germani Mihály árváitól, 1817-ben Kajtor Elek és Balla Tamástól, 1847-ben Balázs Mátyástól, 1849-ben Tót Páltól, 1848-ban Kobreheli Istvántól.
  473. I. 1/2 telek
II. Szőlő 7 t.
Tót József
  474. I. Szőlő 4 t. Tót Urbán
Pásztor Pál
Pásztor Antal
475. Felvég 281.   Házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. 1817-ben 430Vft-ért Vida György hitvesétől, Szilágyi Borbálától vették a házat és belsőséget Pál, Antal, Márton, Lőrinc, János testvérek. Osztályrész fejében kapták a felvallók. Szőlőt vettek 1822-ben Murányi Jánostól, 1822-ben Pales Antaltól.
  476. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Pásztor Pál
  477. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Pásztor Antal
Varjú András
Varjú Pál
478. Felvég 282. I. 1/2 telek
II. Szőlő 3 t.
† Varjú Ádám atyjuk után végrendelet nélkül örökölték.
Varjú János
Varjú Péter
     
Sima János
Sima András
Sima Ferenc
479. Felvég 283.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják, † Sima Albert az örökhagyó, János, András unokák (fS. István fiai), Ferenc, József unokák (fJános fiai). Egy szőlőt vettek 1850-ben Csörgi Jakabtól.
Sima József 480. 1.3/4 telek 2/4 része
II. Szőlő 2 t.
Sima János, Sima András
  481. I. 3/4 telek Va része
II. Szőlő 3 t.
Sima Ferenc
  482. I. 3/4 telek Va része
II. szőlő 1 t.
Sima József
Molnár Gál 483. Felvég 284. I. 1/4 telek
II. Szőlő 21.
† Molnár István atyja utáni végrendelet nélküli örökség.
Maczkó István
Özv. Maczkó Mihályné
484. Felvég 285.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. † Maczkó Pál az örökhagyó, akinek István a fia, az özvegy a menye.
  485. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Maczkó István
  486. I. 1/4 telek
II. Szőlő 1 t.
Özv. Maczkó Mihályné
Özv. Ignác Jánosné
Ignác Márton
487. Felvég 286.   † I. János örökhagyó testvére által (Ignác Gergely) az atyai örökségből kielégítve (300Vft) vette 1840-ben a házat, amit özvegye és fia örökölt és osztatlanul használnak. A többit megosztva. Szőlőt vettek 1840-ben Bata Józseftől, 1835-ben Ignác Gergelytől. I. Márton felesége, Kérem Metillis hozománya egy szőlő. A föld faizási föld.
  488. I. Szántó (Zsemlyés 163 nöl)
II. Szőlő 4 t.
Özv. Ignác Jánosné
  489. I. Szántó (Zsemlyés 163 nöl)
II. Szőlő 2 t.
Ignác Márton
Gólya János hídvégi
Gólya Péter
Gólya Gáspár
490. Felvég 287.   † Gólya István atyjuk után végrendelet nélkül a házat és belsőséget közösen öröklik, a többit megosztva. † G. István testvéreit (Mártont, Józsefet, Antal, Mihályt) 1830-1840 között az atyai örökségből kielégítette. Egy szőlőt vettek 1846-ban Szabó Jánostól.
  491. I. 1 telek 2/3 része
II. Szőlő 2 t.
Gólya János, Gólya Péter
  492. I. 1 telek 1/3 része
II. Szőlő 1 t.
Gólya Gáspár
Köles Gáspár
Özv. Köles Józsefné
Köles István
493. Hídvég u. 288.   A hazat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. † Köles Mihály örökhagyó, Gáspár unoka († János fia). † K. József és István unoka († lstván fiai), az özvegy tehát az unoka özvegye. Egy szőlőt az uraságtól kaptak, amit maga ültetett be, egy szőlőt az özvegy atyja után örökölt.
  494. I. 1/4 telek
II. Szőlő 4 t
Köles Gáspár
  495. 496. I. Szőlő 4 t. I. Szőlő 2 t. Özv. Köles Józsefné Köles István
Csombor Mihály 497. Hídvég 289. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Egy szőlő az uraság által osztott föld, amit maga ültetett be. A többit felesége, Tót Terézia hozományaként birtokolja.
Csombor István 498. I. Szőlő 2 t. †Csombor Mihály után végrendelet nélkül örökölte.
Özv. Köles Jánosné 499. Hídvég 290. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
† Köles János férje után örökölt mindent.
Kószálló István 500. Hídvég291. I. 3/4 telek
II. Szőlő 5 t.
† Kószálló Urbán atyja után végrendelet nélkül örökölt. 1/4 telket 1847-ben írás szerint Köles István és Gáspártól 500Vft-ért vett - 1849-ben a határrendezéskor egyesítettek. Szőlőt vett 1846-ban Meleg Gergelytől, 1846-ban Varjú Józseftől és Balla Istvántól, 1846-ban Basa Istvántól.
Kószálló Márton
Kószálló János
501. Hídvég 292.   † Kószálló János az örökhagyó, Márton a fia, János az unoka († Jakab fia). János testvérét 1848-ban az örökségből kielégítette. A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják.
  502. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Kószálló Márton
  503. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Kószálló János
Bemeczei András 504. Hídvég 293. I. 1/4 telek
II. szőlő 4 t.
† Berneczei András atyja az örökhagyó. Szőlőt vett 1837-ben Tót Jánostól, 1843-ban Barát Páltól. Atyja testvérének gyermekeit, Mártont és Rozáliát 1844-ben az örökségből kielégítette.
Tót János öreg 505. Alvég 294. I. 1 telek
II. Szőlő 4 t.
† Tót János atyja az örökhagyó. 1/2 telket 1847-ben elcserélte Maczkó István és Gábor (500Vft-ot fizetett még) 3/4 telkével. 1/4 telket pedig 1847-ben Köles Istvántól és Józseftől vett 500Vft-ért. - 1851-ben vett még két faizási földet 200-200Vft-ért Pásztor Istvántól és Dusa Miklós és Ferenctől, de ez még nem szerepel a katasztrális könyvben és térképen.
Özv. Kuti Jánosné
Kuti Mihály
506. Alvég 295.   † Kuti Mátyás az örökhagyó, Mihály a fia, az özvegy a menye. A ház és belsőség osztatlanul, a többi megosztva áll a birtokukban. Egy szőlőt a testvérek még 1846-ban vették Ádám Gáspár özvegyétől, Sára Orsolyától.
  507. I. 1/4 telek
II. Szőlő 5 t.
Özv. Kuti Jánosné
  508. I. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
Kuti Mihály
Lajtos István 509. Alvég 296. I. 1/2 telek † Lajtos István atyja után végrendelet nélkül örökölte.
    II. Szőlő 2 t.  
Nagy Ferenc
Nagy Ignác
510. Alvég 297. 1. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
† Nagy Lőrinc atyjuk után végrendelet nélkül, osztatlanul örökölték.
Lajtos András 511. Alvég 298. I. 1 telek
II. Szőlő 3 t.
A házat és egy szőlőt felesége, Lajtos Erzsébet hozományaként birtokol, az 1 telket 1847-ben Bagó Imre és Istvántól cserélte az uraságtól kapott 1/2 telekért és még fizetett lOOOVft-ot. Egy szőlőt vett Kis Miklóstól 1817-ben, egyet 1836-ban Lajtos Istvántól.
Basa Mihály 512. Alvég 300. I. 1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
A házat és belsőséget, valamint az 1/4 telket felesége, Sáfrán Borbála után bírja. Egy szőlőt vett 1833-ban Varjú Mátétól, egyet cserélt 1842-ben Varjú Alberttel.
Özv. Kuti Mártonné
Kuti Márton
513. Alvég 299.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva. † Kuti Ferenc az örökhagyó, az özvegy a menye, Márton unoka († Mátyás fia). 1/2 telket vettek Kis József, Gábor és Sándor testvérektől, (1029Vft). Ezt megosztották az örökséggel. Márton egy szőlőt felesége, Tellér Verona hozományaként bír.
  514. I. 3/4 telek
II. szőlő 4 t.
Özv. Kuti Mártonné
  515. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
Kuti Márton
Sima József 516. Alvég 301. I. 1/2 telek
II. szőlő 3 t.
Felesége, Benedek Borbála után bír mindent, aki első férje, Benke József után örökölt.
Benke István
Benke József
517. Alvég 302. I. 1 telek
II. szőlő 4 t.
Fél telket és szőlőt Benke József atyjuk után örökölték. Házat és 1/2 telket 1850-ben 4207Vft-ért Mészáros Gáltól vették.
Özv. Szilágyi Benedekné
Szilágyi Elek
518. Alvég 303.   † Szilágyi János az örökhagyó. Az özvegy a menye, Elek a fia. A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. Sz. Antal testvérük árváit (Julianna, Verona) 1851-ben kielégítették az örökségükből 300Vft-tal.
  519. I.1/4 telek
II. Szőlő 3 t.
Özv. Szilágyi Benedekné
  520. 1. 1/2 telek Szilágyi Elek
Szilágyi Julianna
Szilágyi Verona
521. I. szőlő 3 t. † Szilágyi Antal atyjuk után végrendelet nélkül örökölték.
Benke Mihály 522. Alvég 304. I. 1/2 telek
II. Szőlő 4 t.
† Benke Pál atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Nagy Ignác
Nagy József
523. Alvég 305.   A házat, belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. † Nagy János az örökhagyó, Ignác a veje († N. Anna), József a fia.
  524. I. 1/4 telek
II. Szőlő 2 t.
Nagy Ignác
  525. I. 1/4 telek
II. Szőlő 6 t.
Nagy József
Özv. Tóth Andrásné 526. Alvég 306. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
† Tót András férje után örökölt mindent.
Pásztor János
Pászti Mihály
527. Alvég 307.   A házat és belsőséget közösen, a többit megosztva birtokolják. † Pászti Mihály az örökhagyó, P. János a veje († Paszti Borbála), Mihály a fia. Szőlőt vett P. János 1822-ben Murányi Jánostól, közösen Pásztor Elektől 1846-ban vették, 1847-ben Jankovits Jánostól.
  528. I. 1/2 telek
II. Szőlő 21.
Pásztor János
  529. I. 1/2 telek
II. szőlő 4 t.
Paszti Mihály
Fias János 530. Alvég 308. I. 1/2 telek
II. Szőlő 2 t.
† Fias István atyja után végrendelet nélkül örököl. 1840-ben testvérének a fiát, Györgyöt kielégítette az örökségből. Szőlőt vett 1851-ben Szaszkó Józseftől, 1846-ban Basa Józseftől.
Pálinkás János 531. Alvég 309. I. 1/2 telek
II. Szőlő 4 t.
† Pálinkás Ferenc atyja után bírja. Egy szőlő fia, János felesége, Csörgi Borbála hozománya, egyet 1851-ben Tót Lászlótól vett. - Testvérét, Borbálát 1845-ben örökségből kielégítette.
Özv. Csomádi Józsefné
Sára Katalin
532. I. Szőlő 1 t. †Csomádi József férje után birtokolja.
Hasznosi Balázs 533. I. Szőlő 1 t. Apósa, Farkas József után birtokolja, aki 1827-től zálogban bírja (100Vft) Szécsényi Józseftől.
Dallos József 534. I. Szőlő 1 t. † Dallos József atyja után végrendelet nélküli örökség.
Batta Erzsébet
Cziráky István
535. I. Szőlő 1 t. † Batta Tamás atyja után bírja B. Erzsébet, Cziráky a férje.
Özv. Murányi Jánosné 536. I. Szőlő 21. † Murányi János férje után birtokolja.
Morvai Ignác 537. I. Szőlő 3 t. † Morvai György atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Kosa Antal 538. I. Szőlő 2 t. Az egyik szőlőt 1844-ben Korsós Pétertől, a másikat 1840-ben Hublik Istvántól vette.
Özv. Szabó Pálné
Szekeres Franciska
539. I. Szőlő 1 t. Csörgi Annától vette 1832-ben.
Varjú János 540. I. Szőlő 1 t. † Atyja, Varjú János után végrendelet nélkül örökölte.
Tót Gábor 541. I. Szőlő 3 t. † Tót Ferenc atyja után örökölte, egy szőlőt az uraságtól osztott földön ö maga ültetett be.
Belágyi György 542. I. Szőlő 21. Uraság által osztott földön ő maga ültette be.
Seres Ferenc 543. I. Szőlő 1 t. † Seres Gergely atyja után végrendelet nélküli örökség.
Magony István 544. I. Szőlő 1 t. Felesége Kuthi Julianna † Kuthi József atyja utáni öröksége révén jutott a férjhez.
Gódor Menyhért 545. I. Szőlő 2 t. Dusa Jánostól 1850-ben vette, ám 1851 -ben Szilágyi Józsefnek el is adta - a Katasztrális könyvbe még nem vezették át.
Reizinger András 546. I. Szőlő 1 t. † Fias Julianna felesége után bírja.
Szabó Gábor 547. I. Szőlő 2 t. 1849-ben Kuti Páltól szerezte, írás nincs.
Udvardi József 548. I. Szántó
(Zsemlyés 655+698 nöl)
Az egyik földet Szénási Károlytól, a másikat Szénási Antaltól vette 1849-ben 40-40Vft-ért.
Molnár György 549. I. Szőlő 2 t. 1850-ben Palik Istvántól vette.
László Boldizsár 550. I. Szőlő 3 t. Uraság által kiosztott föld, ő maga ültette be.
Májer Ferenc 551. I. Szőlő 2 t. Marinka Istvánnétól 1851-ben vette.
Özv. Kalmár Mihályné 552. 1. Szőlő 4 t. Szőlőt vette 1847-ben Reizinger Andrástól és 1842-ben Barsi Györgytől.
Prétor András 553. I. Szőlő 1 t. 1850-ben Lajtos Antaltól vette.
Tura helység elöljárói 554.   1. Kovácslak Felvég 176. udvar + kert 464 nöl
2. Tanácsház Felvég 88. 412 nöl
3. Jegyzői lak Felvég 90. Udvar + kert 609 nöl
4. Korcsmaház 95. másfelől 89. sz.
5. Szárazmalom 725 nöl

I. Jegyzői 1/4 telek illetőség szántó, 13 h 1011 nöl, kenderf. 529 nöl, kaszáló 5 240 nöl
II. Tura helység földje szántó 16 h 1042 nöl + 9 h 341 nöl + 285 női, kaszáló 20 h + 25 h 600 nöl, legelő 3271 h 903 nöl (?!)
Jogcím: A kovácslak telkét 1792-ben az uraságtól kapta, a házat a helység építette. A tanácsházat 1843-ban a község Pest megyétől vette 2000Vft-ért, a jegyzői telket 1802-ben Nagy Istvántól vette a község és maga építette a házat, közösen építette az urasággal és közösen bírja (kocsma), a szárazmalom telket H. E. Miklóstól kapta, de a község építette, semmiről nincs írás. - A jegyzői földet az urbáriumkor kapta H. E. Miklóstól, a legelöket H. E. Pállal közösen birtokolják. Jegyző Pap József- bíró Pásztor János -1. bíró Benke József R. Kath. Egyház Lelkésze 555. RK: Egyház birtokai

  1. Kántori lak ház Felvég 102. udvar + 2 kert 675 nöl
  2. Plébánia ház Papszeg 217. udvar, szérűskert, 2 kert 2 h 215 nöl

I. Kántori illető Vz telek 12 1010 nöl, kaszáló 4 h 400 nöl
II. Papot illető 1 telek szántó 4 h, kenderf. 980 nöl, kaszáló 8 h 900 nöl, szőlő 1 t. 348 nöl

Jogcím: Kántorlak telket H. E. uraság adta, a házat a község építette; a plébánia telket az uraság adta és a házat is ő építette, a kántori és a papi földeket az uraság adta, a papi szőlőt Wagner János mértnöktől 1787-ben örökölte. Plébános: Jankovics Mihály

Jankovics Mihály 556. Szőlő 1 t. 1850-ben özv. Kocsis Gálnétól vette.
Sára Mihály 557. Szőlő 1 t. † Sára Ferenc atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Özv. Barát Lőrincné 558. Szőlő 2 t. † Barát Lőrinc férje után örökölte.
Gólya János 559. Szőlő 1 t. † Gólya István atyja után végrendelet nélkül örökölte.
Meleg Ferenc 560. Szőlő 2 t. Egyiket az uraság által osztott földön maga ültette, a másik felesége, † Morel Julianna hozománva
Özv. Mészáros Istvánná 561. Szőlő 2 t. † Mészáros István férje után örökölte.
Özv. Nagy Lőrinc Istvánné 562. Szőlő 3 t. † Nagy Lőrinc férje után, de egyiket 1852-ben eladta Nagy Géczi Mihálynak.
Özv. Szabó Pálné 563. Szőlő 1 t. † Szabó Pál férje után örökölte.
Özv. Vasas Jánosné 564. Szőlő 2 t. † Vasas János férje után örökölte.
Tót Lőrinc János 565. Szőlő 3 t. † Tót Lőrinc János atyja után végrendelet nélkül örökölte.

Új falukép, új bérlők - új tulajdonos

1864-ben - a tagosítás évében - állította össze Horváth Elek jegyző és Csörgi János bíró jelentését Pesty Frigyes helységnévtára részére. A jelentés néhány részlete jól jelzi, milyen falu- és termőföldszerkezeti változás előzte meg - és tette egyben elodázhatatlanná - a tulajdon- és termelési mód váltást a 19. század második felében. A templom „ ... most már nem a falu zömére, hanem a falu valóságos felső végére esik miután a népszaporulat idő jártával q falut tágíttani kényteleníttetett. " A Csörsz-ároknak „...már néhol nyoma sincs, mert az erdőségek kiírtvák, szántófölddé alakíttatott át a térség. (...) Haraszt, már nagyobb részt ki van irtva és szántóföldnek feltörve ". Némi idegenkedéssel szemlélik az új idők új tüneteit a jelentéstévők. A Becsali csárdáról írják: „... a Hatvanba vezető út mellett az utast be szokta csalni az időben, midőn még a meghamisíttatlan bort a jámbor életű csárdás egy polturán mérte, de most már sinli a gyéren mutatkozó vendégeket, mert magas ár mellett meghamisított bort kis mértékkel mér a pénz után sóvárgó csaplár. E szerint nem becsali, hanem megcsali. " 147

A tagosítás előrehaladtával egyre kevesebb beleszólást igényel (és gyakorol) az Esterházy hercegség a megcsappant bujáki uradalom ügyeibe. 1862. áprilisában pl. megszüntetik az uradalom Turai Levéltárát, az addig ott őrzött hivatalos iratokat - összesen 316 tételt, melynek többségét a gyöngyösi és turai úriszéki iratok alkotják, itt találhatók a turai bírók számadásai 1787-től 1813-ig - Kismartonba szállítják a főlevéltárba.148

A hercegség egymás után adta el, illetve adta tartós bérletbe turai (és környékbeli) javait. 1864-ben kelt például a „...Tura községben fekvő mészárosház és ahhoz tartozó 940 □öl káposztásföld iránt Atlasz Manóval létesített adás-vételi szerződés", mely szerint Atlasz Manó turai lakos 1869. április 1-ig hat részletben köteles kifizetni a földért és a mészárosházért járó 1450 forint vételárat. 149

1867-ben Palkovies Károly, a herceg Esterházy javak kinevezett zártartója gróf Esterházy Miklós, a herczeg Esterházy-féle hitbizomány gondnoka és gróf Esterházy Móricz utógondnok hozzájárulásával, hosszú távra haszonbérleti szerződést köt Stein Náthánnal a bujáki uradalom egyes falvainak, többek között Turának az A 1. és A 125. telekkönyvi számon bejegyzett, „... a közösnek bevezetett birtokaira azon kiterjedésben és minőségben, melyben azok a végrehajtott elkülönözéskor és tagosításkor a bérbeadó hercegi hitbizomány részére kihasíttattak". 1867. november 1-től 1885. október 30-ig szól a turai birtokra vonatkozó szerződés, évi 28.000 forint bérleti díjban állapodnak meg. Kikötik, hogy a bérlő a bérbeadó költségére épületeket emelhet, többek között Feketén egy juhaklot, egy tiszti lakot és egy cselédlakot - a hercegség által jóváhagyott terv szerint.

Nem vonatkozott e szerződés az uradalom néhány ingatlanára, melyeket egy korábbi, 1861. november 30-án kelt szerződés szerint bérbeadtak. E szerződés egyik pontja „ a turai pálinka- és sörház, kocsma és bolt iránt Fischer és Klein bérlőkkel évenkénti 2344 fi o.e. 2 kr bér mellett kötött haszonbéri szerződése. " 150 Egy bérlő kezében volt tehát a négy haszonforrás az 1860-as években.

A jobbágyrendszer teljes felszámolásával elavulttá váltak a többévszázados birtokigazgatási, gazdálkodási módszerek, az új bérlők önállóknak, tőkeerőseknek tűntek, a jövedelmek koncentrálására törekedtek. Turán is kezdett teret követelni a kapitalizmus.

Mindjobban kikerült a hatalmas Esterházy birtok igazgatásának látóköréből a viszonylag kis turai uradalom - a környékben lévő más uradalmakkal együtt. 1873-ban, jóval a szerződések lejárta előtt, el is adták báró Schossberger Zsigmondnak. 151 Az Esterházy hitbizomány továbbra is az ország legnagyobb birtoka maradt. Az 1925-ös Gazdacímtár szerint pl. az ország összes hitbizománya 984.068 katasztrális hold földet birtokolt, ebből 221.451 kat. holdnak herceg Esterházy Pál volt a haszonélvezője. 151

 

Lábjegyzetek:

  1. Horváth (1983.) 68. reg.
  2. Borosy (1991.) 557.
  3. Nagy C-Gy 80-100. alapján
  4. A kornak társadalmi és gazdasági viszonyait az 1715., az 1720. és az 1728. évben készült országos és az 1728-as dicalis összeírások alapján állítottuk össze. Az adatokat közlik: Horváth (1984.) és Borosy (1997.)
  5. PMLCPI. 1. 191-192.-közli Horváth (1984.) 166-168.
  6. PML CP I. 3. 343-345. - közli Horváth (1984.) 197-200.
  7. PML CP I. 4-a. 244-250. - közli Horváth (1984.) 257-264.
  8. PMLCP1. 4.
  9. PML IV. 23-a CP II. 187-b.
  10. Novak (1998.) 521-532.
  11. Asztalos - Brandtner 63-64.
  12. U.o. 65-66.
  13. U.o. 63.
  14. U.o. 141-142.
  15. U.o. 142., Asztalos (1997.) 643
  16. PML IV. 24. CC. I. 39. 1768. Cigányok összeírása
  17. Wellmann (1967.) 224-226. Valamint Wellmann (1965.)
  18. Ti. a beszállásolt és az átvonuló katonaság lovainak tartására.
  19. Galgahévíz, Valkó, Vácszentlászló
  20. Tavaszi gabonát.
  21. Ti. ha van építkezés a földesúr részéről.
  22. PML IV. 1/sz. Tura község urbáriuma 1770.
  23. Vagyis akkora kaszáló rét, amely 8 szekér szénát terem.
  24. PML1V. 23-aCPII. 28I-d.
  25. Borosy (1989.) 166. reg.
  26. U. o. 641. reg.
  27. Borosy (1991.) 783. és 789. reg.
  28. Borosy (1989.) 641. reg.
  29. Borosy (1992.) 1676. reg.
  30. Borosy (1993.) 2474. reg.
  31. Borosy (1989.) 166. reg.
  32. Borosy (1994.) 3124. reg.
  33. Uo. 3156. reg.
  34. Uo. 3180. reg.
  35. Uo. 3387. reg.
  36. Borosy (1995.) 4547. reg.
  37. Uo. 4580. reg.
  38. Borosy (1993.) 2438. reg.
  39. Borosy (1993.) 2653. reg.
  40. Borosy (1995.) 4408. reg.
  41. Borosy (1994.) 3317. reg.
  42. Borosy (1995.) 4547. reg.
  43. Uo. 4776. reg.
  44. Uo. 4938. reg.
  45. Turán a Mária Terézia egészségügyi rendelkezése után, a XVIII. század utolsó harmadában (a pontos évet nem ismerjük) alkalmazták az első bábát.
  46. Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701 -1 800-ig. Bp. 1970. - közli Asztalos (1997 ) 543-544.
  47. Az adatokat a Turai Római Katolikus Plébánia Hivatal - Halottak anyakönyve 1733-1823 c. dokumentum­ ból merítettük.
  48. PML IV. 74. CC. IV. 2. Az 1784/85. évi összeírás összesítő adatai. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) Bp. 1960.
  49. Kállay (1976.) 855-913.
  50. Közzétette Merényi Lajos. = Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1902. B. IX. 473-474.
  51. Kállay (1978.)
  52. Kelényi (1974.), Sallay (1985.)
  53. Bakács (1956.)
  54. Kállay )1980.) 14.
  55. Közli: Kállay I. 1980. 89. p.
  56. Kállay (1980.) 103., 108. p.
  57. MOL Az Esterházy család hercegi ágának levéltára. P 150. Acta dominorum, központi birtokigazgatás, 40-41. cs.
  58. teljhatalmú megbízott
  59. mérnök
  60. továbbítottam
  61. végrehajtja
  62. szünetelni
  63. magtárbői
  64. rozzsal kevert búza
  65. 1 pengőforint = 20 garas = 60 krajcár
  66. csökkenést
  67. nem írták alá
  68. fogatos
  69. utalványozni
  70. Asztalos (1997.) 193.
  71. jelentést
  72. 1 atalag = 75,54 liter
  73. Lásd Asztalos (1997.) 193.
  74. „ajándék" kötelező, természetbeni szolgáltatás a földesúrnak
  75. Schram(1972.)28.
  76. aratasi rész
  77. könnyítést
  78. Kállay (1980.) 102.
  79. MOL P 150. Acta dominiorum. Esterházy család hercegi ága levéltárának központi birtokigazgatása, 39. cs.
  80. eladott
  81. A végösszeg 30 forintnyi eltérése elírásból adódhatott.
  82. Közli: Asztalos (1982.) 41.
  83. Idézi: Schram (1972.) 29
  84. PML IV. 165. d. PP és PS vm. cs. kir. úrbéri törvényszék egyesített iratai, úrbéri térképek.
  85. Hadtörténeti Intézet Térképtára B IX.a 527 (eredetije a bécsi Kriegsarchívumban)
  86. A pontos könyvészeti hivatkozást más helyen megtettük.
  87. PMLIV. 74. CCVI. 7.
  88. PML IV. 74. CC VI. 15/c.
  89. PML IV. 74. CC VI. 16/a.
  90. PML IV. 74. CC VI. 21/c.
  91. PML IV. 165-d-1811. PMU 325. Tek. Pest Vármegyében elhelyezett Galanthai Esterházy Herczeg Majorátu­ sának Bujáki Uradalmához tartozandó Tura helység határjának abrosza.A térkép átrajzolásától, fényképezésétől - nagy mérete miatt - el kellett tekinteni, ezért a szöveges részben közölt adatok közül a legfontosabbakat vázlatszerüen helyeztük el a mellékelt térképen.
  92. Hadtörténeti Intézet Térképtára AB IX a 530. (Eredetije a bécsi Kriegsarchívumban.)
  93. PML IV. l/h Tura község-urbárium 1770. Továbbá Spira (1958.)
  94. Uo
  95. Asztalos (1982.) 85.
  96. MOL P 113 Esterházy család hercegi ágának leváltása - Vegyes iratok 204. cs. (Bujáki uradalom)
  97. MOL Pl 13. Birtokiratok 200/1/d.
  98. MOL P 113. Birtokiratok 200/1/d.
  99. PML IV. 3. PPS vm közgyűlési iratok 1826.-2263-4; 1827.-44-4.
  100. PML IV. 3. PPS vm közgyűlési iratok. 1 835.-4574-4.
  101. Uo. 1837.-1145; 1837.-1146-4.
  102. Uo. 1837.-1147; 1837.-1981-4.
  103. Uo. 1847.-4296-4.
  104. Uo. 1838.-3522-4; 1828.-3276-4.
  105. PML IV. 165. c. PP és PS vm Cs. kir. Úrbéri törvényszék egyesített iratai. Telekkönyvi iratok.
  106. Schram(1972.)6.
  107. PML IV. 87-e.
  108. Házasságban élő római katolikusok egyházi szolgáltatása.
  109. Évi 18 nap robottal tartozott a benne lakó zsellér a földesúrnak.
  110. Horváth (1990.) 137-230.
  111. Közli Asztalos (1997.) 500.
  112. Horváth (1982.-2.) alapján
  113. Tarkanyi Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Bp. 1981.
  114. PML V. A. 1. Tura község számadáskönyve 1805-1833. - Az alábbi közlés e forrás alapján
  115. Itt jegyezzük meg, hogy amiképpen a XVII. században, úgy az elkövetkező századokban is az Esterházy-család árendálta birtokain a váci püspökséget illető tizedet. Ez tehát azt jelentette, hogy az egyházmegyének egy összegben befizette a közös megegyezéssel kialkudott összeget (az idők folyamán ez változott), a lakosoktól pedig a földesurat illető kilenceddel együtt szedték be az egyház adóját. A váci püspökségnek ez ugyan kisebb jövedelmet jelentett, ám nem kellett vesződni az adó behajtásával. A földesúrnak többletjövedelmet biztosított, ugyanakkor beszedése (mivel a földesúrnak járó szolgáltatással együtt történt) nem jelentett számottevően nagyobb többletmunkát.
  116. Preceptor (praeceptor) - tanító, esetünkben segédtanító, aki a községi irodai munkában is segédkezett. Turán 1820-1822 között Kuti József a preceptor. Aztán 1823-tól a községházán dolgozó, hasonló feladatot ellátó porciószedőnek nevezték (1823-1827 között Szabó János), majd 1828-1934 között adószedőnek, ezt a tisztséget a jelzett időben Szilágyi Ambrus töltötte be.Nagy valószínűséggel az 1823-tól dolgozók már nem tanítottak, csak a község dolgaival foglalkoztak, míg az iskolában Murányi János más segédet alkalmazott. Az biztos, hogy az 1830-as évek második felétől Balázs György a segédtanító, akinek csak oktatási feladata volt.
  117. Asztalos (1997.) 545-547.
  118. Asztalos (1982.)-31.
  119. Asztalos (1982.) 41.
  120. Uo. 46. Az adatokból megállapíthatjuk, hogy átlagosan egy lakóházban 9 személy élt.
  121. Uo. 51.
  122. Uo. 58.
  123. Uo. 73.
  124. Schram (1972.) 33-34.
  125. Lehet, hogy az 1728-as összeírásban említett Pap Márton szabados az édesapja és az is lehet, hogy ő is jegyző volt Turán. Bizonyítani nem tudjuk.
  126. Arató (1968.) 48.
  127. PML IV. 108. PPS vm Újoncozási Bizottság iratai 1848-49.
  128. Ilyen jellegű adatot más helyen nem közlünk, ezért legalább a legérdekesebbeket nyilvánosságra hozzuk.
  129. Az újoncokkal kapcsolatos adatokat a már közölt levéltári dokumentumokból merítettük ezért a folyamatos hivatkozásoktól eltekintettünk.
  130. PML Haynau I. Elnöki iratok, 1849. FV-V. közli Arató (1968.) 25-68.
  131. Természetesen a már közölt és más dokumentumokra támaszkodó adat vagyis 57 fő más eredményt mutat (2,2%), csakhát a többi községnél is lehetnek (nem kutattuk!) ilyen pótlólagos, kiegészítő adatok.
  132. Magyar hadtörténet 1-11. Bp. 1984.1.508.
  133. Bank (1979.) A jelzett tanulmányban megfogalmazottakat más helyen is felhasználtuk.
  134. Gracza György: Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története. Bp. 1894-1898. c. kötetből készült válogatás alapján A szabadságharc csatái 1848-1849. Bp. 1954. 227-229.
  135. MOL P 1 13. Birtokiratok, 200. I./d. 220-226. old.
  136. MOL P. 113. Birtokiratok. 200. I./d. 142-152. old.
  137. Asztalos (1982.) 85.
  138. Emich Gusztáv: Magyar- és Erdélyországi nagy képes naptára - 1860. szökőévre. Pest (Szerk. Vahot Imre) 2 MOL P 113. Esterházy család hercegi ága levéltárának vegyes iratai. 204. cs.
  139. Bujáki uradalom.
  140. MOLP 179. IV. 16. cs. Esterházy Úrbérkárpótlás, Buják 114.
  141. MOL P 179. IV. 16. cs. Esterházy úrbérkárpótlás, Buják, 114.
  142. Schram(1972.)38.
  143. Lásd az 1852. évi Telekkönyvet - PML IV. 165. c. PP és PS vm. cs. kir. Úrbéri törvényszék egyesített iratai.
    Telekkönyvi iratok. (A további hivatkozás Telekkönyv 1852.)
  144. Telekkönyv 1852.
  145. Összeállítva a Telekkönyv 1852. alapján
  146. Asztalos (1997.) 647-662. alapján
  147. Pesty 1976.57-63.
  148. MOL P 114. 56. cs. 7407/b
  149. MOL, Az Esterházy család hercegi ágának levéltára, P 108. 182. csomó, E 232-252 bujáki szerződések.
  150. MOLP 114.56.cs.7407/b.
  151. Nincsenek adataink az adás-vétel lebonyolításáról, nem ismerjük az ide vonatkozó szerződéseket, Borovszky S. monográfiája nyomán (1910. 153. old.) 1873-at fogadjuk el az eladás évének. Megjegyezzük, hogy Galgóczy Károly 1877-es megyemonográfiája korábbra teszi a birtokos-váltást: „A múlt évtizedben eladatván (...) aze községet értékesítő nagy terjedelmű kastéllyal együtt. " A kastély viszont csak 1883-ban épült, felte­ hető, hogy Galgóczy az eladás évében is téved, esetleg a bérbeadás évével téveszti össze.
  152. Magyarország földbirtokosai és földbérlői. (Gazdacímtár) A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek 1925. év eleji adatok alapján. M. Kir. KSH. Bp. 1925. 53. old.