Kedves Olvasó!
Ha kezébe vette ezt a könyvet, gondolom van valamilyen kötődése Tyukodhoz. Ha nincs, akkor is ajánlom figyelmébe. Ajánlom figyelmébe, hisz e könyv elvisz a múltunkba, segít abban, hogy a ma élő generáció tudja honnan indultunk, hogyan éltek elődeink és egyben ösztönzést, biztatást ad arra, hogy e község lakóinak optimista módon kell tekintenie a jövőbe. Hisz amely településnek olyan gazdag múltja van, mint Tyukodé, az bizakodóan tekinthet a jövőbe is.
A történelem során csak nagyon kevés nemzedéknek adatik meg, hogy évezred váltásnak részese, tanúja legyen. Nekünk megadatott.
Ezt a helyzetet átérezve döntött úgy Tyukod Nagyközség Képviselőtestülete, hogy az évezredváltás alkalmából megjelenteti „Tyukod története és néprajza" cimű könyvet. Megjelenteti és egyben tisztelettel emlékezik dr. Szalay Zsigmondra, aki időt és energiát nem kiméivé összegyűjtötte és egységbe foglalta mindazt, ami az idő múlásával feledésbe merült volna. A könyv községünk életének és szokásainak leirását az 1945-ös évvel lezárja. Az azóta eltelt idő nagyon sok változást hozott életünkben. Ezek a változások ma még élő emlékként jelennek meg az 50 év feletti generáció életében.
Legyen ez a könyv ösztönzés arra, hogy 1945 után történteket is fel kell dolgozni, közeli múltunkat is meg kell örökíteni a jövő generációi számára.
Ajánlásom mellett köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik elősegítették, hogy az olvasó a kezébe veheti e könyvet. Külön köszönet illeti a MAGYAR MILLENNIUM KORMÁNYBIZTOSI HIVATALÁT, amely a könyv megjelenését anyagilag is támogatta.
Tyukod, 2000. január 15.
Bereczky István polgármester
Ady Endre
Ez itt a láp világa. Szürke,
Silány, szegény világ. Megülte
Az Örök köd, mely egyre rémit.
A láplakók közt várom én itt
Az. én szép fényes reggelem,
Bús esti köd rémit s borul rám
De az a reggel megjelen.
Rémek között gomolygó ködben
Elszürkül minden itt a lápon,
A lelkem villan néha-néha
Szikráit a rémekre hányom
S hogy el ne izzék, hogy legyen;
A szürkeségből néha-néha
Kidugom büszke, nagy fejem.
Vagyok fény-ember ködbe bújva
Vagyok veszteglő' akarat,
Vagyok a láplakók csodája,
Ki fényre termett s itt marad,
Ködomlasztó reggelre várva.
Várván, jön-e a virradat.
Az, lesz virradat, csoda reggel,
Vulkánhegyek nőnek a lápon
Jön sugár egész sereggel
Végigcikázik a világon.
Lángoszlop lesz, mi most ködös rém,
Lángfolyó lesz a szenny, salak
S a veszteglő bús akaratból
Lesz diadalmas akarat.
Kegyelettel emlékezve a temetőben nyugvó őseinkre, azért,
hogy megtartották ezt a községet ezer éven át számunkra, a
ma élők számára. Kéréssel a ma élő és utánunk következő
nemzedékhez, hogy híven őrizzék azt, amit ősapáink ezer
éven át fejlesztettek. Tetteik sarkallják a jövő nemzedékét a
szülőföld szeretetére, mert csak úgy várhatnak majd hálát
utódaiktól.
Dr. Szalay Zsigmond
