Mielőtt útjára indítjuk ezen kis könyvecskét, nem mulaszthatom el, hogy köszönetet ne mondjak azoknak, akik létrejöttében segítségemre voltak. Itt elsősorban azokra a ma is élő tyukodiakra gondolok, akiknek visszaemlékezései felébresztették bennem az oly sokat hallott történeteket, amiket apáinktól, nagyapáinktól hallottunk és részben még mi saját magunk is átéltünk. Az elmúlt ezer év tele volt jó és rossz dolgokkal. Az ember természetéből kifolyólag elsősorban a jóra emlékszik vissza szívesen.
Megkíséreltük a rossz oldalát is megkeresni, amit ha nem is találtunk meg, de legalább felfedtünk, hogy az utánunk jövők már könnyebben tájékozódhassanak községünk múltjában.
Köszönetet mondok először Orosz Menyhért 99 éves, Tóth Zsigmond 96 éves, Z Kiss Károly 61 éves, Kocsi András 80 éves, Kiss Imjos 76 éves, Górgyán Sándor és Harsányi András 70 éves tyukodi lakosoknak, továbbá Varjasi Béla és néhai Börzsönyi József volt tyukodi lakosnak, hogy fényképeikkel segítségül voltak az egyes tárgyak megelevenítésében.
Köszönetet kell mondani továbbá az Országos Levéltár, a Sárospataki Nagykönyvtár, a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárának, hogy lehetővé tették a községre vonatkozó anyagok kutatását.
Köszönet illeti Tyukod község elöljáróságát, a Tyukodi Ref. Egyház vezetőségét, hogy engedélyezték a kezelésükben levő anyakönyvek tanulmányozását, feldolgozását. Köszönetemet fejezem ki a budapesti barátaimnak is, akik segítségemre voltak a budapesti anyagok gyűjtésénél, így Dabolczi János ny. főmérnöknek, Molnár József nyűg. gimn. tanárnak, dr. Halász Géza, dr. Sárkány Kálmán és dr. Maksay Ferenc kutatónak, akik mindnyájan komoly segítséget adtak, hogy ez a kis könyvecske elkészüljön.
El kell azt is mondanom, mi indított el, hogy leírjam mindezeket. Az első és legfontosabb ok, hogy a közösséggel kapcsolatosan sok olyan adat jelent meg, mely ma már túlhaladott. Az eddig megjelent községgel foglalkozó írások mindig valamilyen kisebb vagy nagyobb csoport érdekének igazolására születtek. Szerintünk sok adat hézagos, felületes, ami elsősorban annak tulajdonítható, hogy a községre vonatkozóan alig lehet valami írásbeli anyagot találni az állami levéltárakban. Az egyházi életre vonatkozó adatok a Szatmárnémeti római katolikus püspöki levéltárban elérhetetlenek voltak számunkra, így meg kellett azzal a kevés anyaggal elégednünk, melyeket a függelékben felsorolt helyeken, valamint a családunknál fennmaradt 300-400 éves iratokból össze tudtunk szedni.
Szerettem volna a falu lelkiségét, szellemiségét megmutatni, részint felhasznált okiratok alapján, részint pedig saját személyes tapasztalataink alapján. Szeretnénk, ha ez a kis munka ösztönzést adna a megye községei történetének megírásához, hogy ezek felhasználásával aztán később elkészülhessen a megye, az ország történelme.
Azzal bocsátjuk útjára ezen kis írást, hogy az lesz a legnagyobb haszon, ha minél többen elolvassák, és különösen nagy nyereség lenne, ha valakit elindítana arra az útra, hogy saját községének múltját hasonlóképpen leírná.
Tyukod, 1983. február 10.