Községünk jelenben Szabolcs-Szatmár vármegye mátészalkai járásában fekszik. 1920 előtt Szatmár vármegyéhez tartozott, mely az 1920-as trianoni békeszerződéssel nagyobb részben az akkori román királysághoz csatoltatott, jelenleg pedig a Román Népköztársasághoz tartozik. Az 1920-40 közötti időkben Szatmár-Ugoesa Bereg vármegyék csenged járásához sorolták. A esengeri járás megszervezése előtt (1870) a Krasznaközi járáshoz tartozott, melynek székhelye Nagykároly egyben Szatmár vármegyének is székhelye volt.
A község az Ecsedi lápnak nevezett részen fekszik. A község határa Pátyod, Csenger, Porcsalma, Szatmárököritó, Nagyecsed, Tiborszállás, Börvely, Ura és Csengerújfalu községek határaival érintkezik.
Jelenleg folyóvize nincs. A XIV. század végéig a község Szamossályival volt határos, így élő vize a Szamos volt, ez azonban, amikor 1370-1380 közötti időkben a községnek a Sós nevű határrészén egy új falu alakult, megszűnt, mivel ez a határrész az újonnan alakult község határa lett. A lecsapolásokig még élő víznek számítható vize volt a Sós patak és a Balkan patak, amelyek az Avas vizeit hozták a Szamosba, de legtöbbször a lápban álltak meg.
A lecsapoláskor ezek vizeit összegyűjtve már Szatmárnémeti fölött belevezették a Szamosba. A lecsapolás után már csak ásott csatornái voltak a községnek, amelyek a csapadékot a Krasznába, illetve a Szamosba vezették. Ilyen ásott csatornák a Kis -és Nagyvájás és a Kraszna.
A község határa látszólagosan sima felületű, azonban vannak rajta kisebb-nagyobb hajlatok. A tengerszint feletti magasság a község belterületén 116 in, míg a láp legmélyebb része 112 m, így a község belterülete és a legmélyebb külső terület között 4 méter szintkülönbség van. Földterülete jelenleg 10.819 kh, melyből kb. 60%, 6491 kh lápi talaj. 20% 2164 kh agyagos talaj, 10% szikesedésre hajlamos, 1082 kh és savanyú talaj ugyancsak 10% 1082 kh területtel. A XIV. századig, Porcsalma község létrejöttéig, 5402 kat. holddal nagyobb, 16221 kh területű volt, ami a legnagyobb határnak számított az Ecsedi láp szélén fekvő községek között.
Földje szántóföldi művelésre alkalmas. A község jelenlegi területéből 9311 kh szántó, 57 kh kert, 65 kh gyümölcsös, 728 kh legelő, 6 kh rét és beépített terület 652 kh.
A község a 4750' hosszúsági és 4015' szélességi kör alatt fekszik.
A község határában tervszerű feltárást eddig senki nem végzett. A már említett megyei monográfia 409. oldalán található „ Szatmár vármegye a bronzkorszaknak egyik legtipikusabb és leggazdagabb területe", itt említi Tyukodot is. A monográfia szerint a talált bronzkori leleteket a szatmárnémeti múzeumban helyezték el, azonban ott jelenleg már semmi nem található, így csak az azután keletkezett különféle leletekre vagyunk utalva.
Az 1945 után végrehajtott földreform átalakította a község gazdálkodási rendszerét. Sok helyen, amikor az új tulajdonosok felszántották újonnan kapott földjeiket és egy kicsit mélyebbre mentek az ekével, épülettöredékek kerültek felszínre.Kocsi Károly volt Lenin utcai lakos mondta, hogy amikor szántotta a Zsirosból a részérc kimért területet, sok épületfa-maradványt hozott fel az eke, amit egész szekérrel szedett össze. Ugyanonnan hozott haza régi malomkövet, melyet a bejárati kisajtóhoz tett. Elmondása szerint volt még ott másik is, de az már annyira elmállott, hogy amikor hozzányúlt, szétment, mint a hamu.
A Zsírosnak a Bagolyi részén az 1970-es évek elején szántott Biró Sándor Kossuth utcai lakos és az ott levő kis gyermeke apró kis tárgyat szedett össze, amit elhozott hozzám. Én a leletet beküldtem a Jósa András Múzeumnak és a múzeum igazgatójával, Németh Péterrel és Geday István Nemzeti Múzeum osztályvezetőjével együttesen mentünk ki a megadott helyre és 1304 db régi érmét találtunk. Ezek az érmék valószínűleg a tatárjárás alkalmával kerültek elrejtésre, még a cserépedény darabjait is megtaláltuk. Valószínű, hogy a közelben lehetett a volt tulajdonos lakóhelye is, hisz a lelet helye egy lápi gerinc volt.
1972 januárjában Bakó Pál Rákóczi utcai lakos a telken kerítéságast akart leásni és egy helyen talált 37 db érmét, melyről a nyíregyházi múzeum szakemberei megállapították, hogy római kori ezüstpénzek voltak. A leletek a Kr. u. II. századból valók Hadrianus, Antoninus és Marcus Aurilius császárok idejéből valók. A község nem tartozott a történelmi adatok szerint a rómaiak „Dácia" nevű tartományához, így valószínűleg menekülés közben, vagy pedig a község területén a II. században élő barbár törzsek Dáciába való betöréseik alkalmával zsákmányolhatták és hozták haza lakhelyükre.
A tsz-táblák kialakítása után a Kecskés és az Éger dűlő szántása közben az egyik traktorosnak, Magos Károlynak feltűnt, hogy az eke sok cseréptörmeléket hoz felszínre. Összeszedett belőle néhányat, melyek a szakemberek megállapítása szerint az i.e. 5000 körüli időkből származó neolitikus cseréptöredékek, római kori, barbárkorszakbeli és kora árpád kori cseréptárgyaknak a töredékei.
Ezek a cseréptöredékek, különféle pénz -és éremleletek mind azt bizonyítják, hogy községünk már a honfoglalás előtt lakott hely volt és a honfoglaláskor már a magyarságnak telephelyet nyújtott a község területe. Az 1970-es évek elején Somlyai Bálint új lakást épített. A fundamentum ásásakor emberi csontváz és lókoponya került elő.
Az 1930-as években, a nagy munkanélküliség idején a községben árkot ástak a régi Kis utcán, ma Lenin utca és a templom körül igen sok csontot találtak, ami azt mutatja, hogy a régi templom körül temető volt.
Ugyancsak ezekben az időkben épített Szarka Károly a templom északi oldalán levő telkére új házat, egy akácfa kivételekor üstben Rákóczi kori pénzeket találtak, ami aztán a csengeri főszolgabíró hivatalhoz került, ahol Molnár József tanár megvizsgálta. Ezután a Nemzeti Múzeum éremtárába került, ahol ma már nem tudnak róla.
Ugyanebben az időben csatornát ástak a Peres dűlőben, amely a külső Sárosérháton vezetett keresztül és a Keleti Főcsatornába vitte a vizet. Épülcttörmeléket, egy kemence alapjait, mellette a pernyés gödröt tele hamuval találták meg. Elmondások szerint valamikor azon a részen volt a falu. Állítólag még a templom helye is látható. Ezen a környéken volt az ún. „harangos kút", amely a régiek elmondása szerint onnan kapta a nevét, hogy a tatárjáráskor a falubeliek oda rejtették el a harangot, hogy a tatárok el ne vigyék.
Ezen kis leírásban nem tudjuk pontosan, minden a községgel foglalkozó írást még fel ser sorolni, nemhogy az egész okiratot leírni, így pusztán csak arra szorítkozunk, hogy felsorolju röviden az okiratokat, lehetőleg évszám szerint, megjelölve az irat megtalálható helyét.
A sort 1181-el kell kezdenünk. (Kölcsey cs. tan.)
„Tudni kell, hogy a Szamoson tul két jószág van és pedig Tyukod és Darócz: Tyuko.i birtokhatára kezdődik Pench majornál és Sai majornál: innen a balkányi ut és balkányi szögön át húzódnak Chaponosig: innen a kis Egerig, Anyatava halastó irányában, mely egészében a monostoré, (ekkor még a cégényi monostorhoz tartozott a község): innen a kerektó középrészén át és az Árok mellett a Szamosig: A Szamoson át ismét Cuse határáig, tovább mellette a rétnek iránya a kis domb és Mácsa határdombja a Szamosig. Ebben a jószágtestben lovas szolgálatot teljesítő jobbágyok vannak. " Az eredeti okirat az Árpádházi királyok oklevelei 133. tétel alatt található. Ebben az okiratban több határ leírása szerpel, de itt csak a községünket érintő leírást írtuk a fentiek szerint. Az okirat ide vonatkozó részének fordítása: „Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében Béla Isten kegyelméből Magyarország, Dalmátia, Horvátország, Ráma örökös királya, a királyi felség címével felruházva... midőn bárki szegény jogait, ugyanígy mint bárki gazdagét egyenlő mértékkel megőrzi, és lehetőség szerint szorgalmatoskodik, hogy örökre éppen megmaradjon. Ismerje meg tehát mindenki a Krisztusban újjászületve, hogy amikor az Isten dicsőséges szülőanyjának a mindig szűz Mária monostorának amelyet Kulchey ispán a Szamos folyó mellett alapított, némely jobbágyai Tatárhoz és Maradék fi Pálhoz futottak és ezeket az előbb említett monostor fiai István tudniillik és Konchi, Péter fiai és Achüeus fia Achüeus a mi jelenlétünkben (Achüeus Kölese comes ispán fia, magyarosan Ehellös) követeltek, mi nekik biróul Farkas nádort, ispánt rendeltük, akinek igazságos ítéletével egyetértésben pristaldusunk Pósa tudniillik Gervasius fia által a fent emiitett jobbágyokat az egyház földiére Gerulei faluba, ahonnan előbb elfutottak visszakényszeríteni megparancsoltuk. Es nehogy bárki az is elfoglalhasson, az egyház birtokai az összes határjeleivel ki kell jelölni. (Itt folytatódik a községek határainak felsorolása) a befejezés hogy tehát az előbb emiitett egyház igazsága örökre rendületlenül fennmaradjon, és ne legyen senki, aki ennek ellent mondani merészelne, a boldogságos Szűz tisztelettel mint az egyház fiainak kérésére a királyi pecséttel megerősített jelenlevünket, jelen levelet a királyi pecséttel, megerősítve parancsoltukjegyezni az Úr testet öltésének 1181-dik évében Miklós esztergomi érsek jelenlétében Micodinus győri püspök, András kalocsai érsek, Péter egri püspök, Jaus váci püspök, Farkas nádorispán, Dénes bácsi ispán, Esew bihari ispán, Miklós szatmári ispán, Galany a királyi udvar jegyzője által, aki ezt lejegyezte. "
Váradi Regestrum 181 oklevél: Zsadány faluból való Walter lopásról vádoló Pátyhodfalusi (de Pagit) Tyukod helységből. Magos a határidőben, melyet a pristaldus a saját mondása szerint mindkét félnek kitűzött, Váradon nem mutatá magát (Pristaldus Pósa).
II. Endre királyunk parancsa (1290-1301) szatmármegyei adószedőihez, hogy Péter Ábrahám (Kölcsey) mester fiának népeitől ne szedje az akkori adót (év nélkül) Omodei de Tyukod (Omode Tyukodról).
Beké Antal: 1331-1332. Az Erdélyi Egyházmegye képe a XIV. században az 1332-337 évi pápai tizedjegyzék világánál: (1331. Tikuch, Tyukous=Tyukod Csenger fiókja, 1332-ben Kozma nevű pap fizetett 2 garast, utána fizet Miklós a harmadik befizetés évében 2 garast és 3 keresztes banálist. A bekezdésben Tyukod Csenger fiókja valószínűleg elírás, mivel ekkor még Csengernek nem volt egyháza.
Anjoukori okmánytár III. kötet 105. oklevél Lengyel János István fia és Zekul-i Gábrián fia János közötti perben tanúskodik Tyikudi Dominicius fia Deseu, Zathmár megyéből, valamint Zatmár megyében levő Tyukodról való Omode Pál fia. 35 nemes tesz vallomást.
1335. március 23. Anjoukori okmánytár III. 149. Péter prépost és a váradhegyfoki konvent bizonyítja, hogy István fia: Lengyel János Pál országbíró korábbi határozata értelmében székelyi Gábrián fia János ellen elővezettette tanúit, számszerint harminckét nemest és egyértelműen megerősítették, hogy Székelyi János Lengyel Jánosnak Napkor (Napakur) nevű falujából egy tíz márkát érő pej lovat erőszakosan eltulajdonított. A megnevezett tanúk közt: tyukodi (de Tyukod) Demeter fia Dezső, aki a kérdéses időben a Tisza oldaláról tartott Napkoron át hazafelé, tyukodi Omodé fia: Pál Szatmár vármegyéből.
1344. május 19. Visegrád Pál országbíró: nagysemjéni István fia István az összes birtokokban egyenlő osztályt követel rokonaitól.. .mivel a vérségi rokonság és egyenes leszármazás következtében erre joga van. A királyi emberek közt szerepel: Újlaki Miklós tyukodi Omodé fia. (Károlyi család levéltára).
1344. július 4. (Levéltári közlemények 1946. évi 56. oldal) I. Lajos király az ő és atyja I. Károly királytól kölchei Máté fiának Dénesnek fiaitól Jánostól, Jakabtól, Mihálytól és Miklóstól elvett szatmármegyei (Zatmariensis) Chegenmonostorai monostor kegyuras gát, továbbá Kölche, Isthvándi, Szekeres Korogh, Cheke, Mylatha, Keumureu, Wkuryton, Macha és Etetikudya birtokokat, meg a Kulche levő hídvámot és a koroghy révvám felét visszaadja előző tulajdonosaiknak, mert ezek jogaikat oklevelekkel igazolták.
1344. szept. 20: Balázs prépost és a leleszi konvent jelenti Lajos királynak, hogy Pál országbírónak Visegrádon szept. 12-én kelt rendelete értelmében tykudi Chepan kiszállt Lukáccsal, a rendház familiárisával s visszatérve jelentették, hogy nagysemlyéni István fia: Péter pap, aki testvérének: Lengyel Jánosnak a saját birtokrészét zálogba adta annak idején oklevél nélkül - azt utóbb az osztály alkalmával jogtalanul visszakapta, most azonban visszaadta Lengyel Jánosnak. A mandátumban kijelölt ember még tyukodi Domonkos fia Mihály.
1360. május 7. Csenger Mindszenti (de Mendzenth) János fia Péter szatmári alispán és a szolgabírák jelentik I. Lajos királynak, hogy Visegrádon 1360. március 26-án kelt parancsa értelmében a tyukodi (de Tykod) Domonkos fia: János által megtartott vizsgálat szerint derzsi Kántor Bereck és Lóránd kallói István fia: István tarkanyi (de Tarkan) lovai közül ötöt nyillövésekkel csakugyan megöltek, többet pedig megsebesítettek, (papíron, két zárópecsét darabkáival, egynek pedig a helyével.) (Kállay család levéltára II. kötet 80-81.)
1389. márc. 22: Visegrád, Károlyi oklevéltár I. kötet 434. oldal. István nádor előtt Vetési László a maga s a Károlyi Merhard és Simon fiai nevében, óvást tesz Csaholyi Sebestyén és fiai ellen, akik állítólag az Ő Sóos nevű birtokuk határában egy új falut telepítettek, melyet Porchalma-nak neveznek. (Soós nevű birtok a jelenlegi Porcsalma területén volt a Spós patak körül, Vetési László és Csaholyi Sebestyén is tyukodi birtokos volt, a terület Tyukod határa volt.)
1406. jún. 10. Pren-i Péter volt székely ispán, most többek között máramarosi ispán ítéletlevelc. Szatmár és Ugocsa megyéknek különös királyi parancsra tartott közgyűlésén Gachal-i László fia Miklós felesége: Margit Eszvandi Miklós - leánya Potentia is kiskorú fia Pál nevében, Kystartan-i Mátyás fia László felesége, aki Palfalus-i Sándor leánya és Pooch fia László előadták, hogy a most Pyskarkos-i Elekus fia Santus ugyancsak Thykud. (Andrásnak fia Tamás, Valentinus Tyukodról, Mátyásnak fia László, Santosnak fiai János és Péter ugyancsak Tyukodról).
1418. okt. 13. A leleszi convent Zsigmond királynak Budán okt. 13-án kelt rendeletére jelenti, hogy a Károlyiakat bizonyos Butkai Keszeg Péter által nekik elzálogosított bervei birtokrészébe beiktatta, az ellenmondó Dománhidai Györgyöt és Ráskai Sebestyént pedig megidéztette.
1418. okt. 31. tanuk (vei Georgius sive Benedictus de eadem sive Stephanus vei Georgius de Thykod seu Johannes de Gench aut Stephanus Oláh de eadem Tykod): vagy György akár Benedek ugyanonnan István vagy György Tyukodról, vagy János Genchről, vagy Oláh István ugyancsak Tyukodról.) Károlyi oki. tár I. 43 oldal XIX. oklevél.
1432. febr. 26. A váradi káptalan Zsigmond királynak Budán febr. 3-án kelt rendeletére jelenti, hogy a Kydeieket bizonyos erdők pusztítása miatt folyó perében a Károlyiak ellen megidéztette 1423. febr. 26. si altér Johannes de Eghry seu Stephanus sin Valentinus an Johannes de Konch de Thykod) ha idősb János Egriből, vagy István, Valentinus vagy Konch János Tyukodról.) Károlyi oklevéltár I. kötet 71. oldal XXXVII. oklevél.
1431. június 5. A váradi káptalan Zsigmond királynak Budán június 12-én kelt rendeletére jelenti, hogy a Kaplyon nemzetségbelieknek Szarvadi Miklós fiai s többek ellen hatal-maskodás miatt indított panaszos ügyében a törvényes vizsgálatot megtartotta. Tanúk: Valentinus királyi ember Tyukodról. Károlyi oklevéltár I. kötet 131. old. LXXVIII. oklevél.
1437. nov. 24. A váradi káptalan Zsigmond királynak Budán, június 21-én kelt Szatmár vármegye alispánjához és szolgabíráihoz intézett rendeletére jelenti, hogy néha Szarvadi István özvegyét Ilonát, bizonyos Részegén bírt erdei és rétjei birtokába melyeket tőle Reszegi György és fiai hatalmasul elfoglaltak volt, vissza helyeztették, a foglalókat pedig törvénybe idézték. Tanúk: Péter és Balázs Tyukodról. Károlyi oklevéltár I. kötet 149. old. CXIII. oklevél.
1438. ápr. 24. után. A leleszi convent bizonyítja, hogy Szarvadi Ilona más néven Miklós asszony arra, hogy nagybátyjának Reszegi Pálnak az ő anyján kivül más lánya nem volt s igy anyjának leányi negyedi egyedül őt illeti. Reszegi György ellen a neki megítélt esküt nemes ötvenedmagával letette. Tanuk: Miklós fia Barhalus, Mihály fia Balázs és Tamás fia Mihály nemesek Tyukodról. Károlyi oklevéltár I. kötet 200. oldal CXV. oklevél.
1466. szept. 24. Buda, I. Mátyás király Domahidi Jánosnak és testvéreinek, Károly, János és a többi Károlyiak ellen indított hatalom perében nemes ötvened magukkal teendő felperesi esküt itél: az esküt Domahidi János a leleszi convent előtt leteszi, mivel azonban Károlyi János az esküvők egyikének nemességét kétségbe vonta, a király az ügy további tárgyalására ujabb határnapot tüz ki. Tanuként szerepelnek: Albert fia László, László íia Domokos Tyukodról, István fia Albert Tyukodról, Mihály fia Valentinus Tyukodról. Károlyi oklevéltár I. kötet 377. old. CCXXXI. oklevél.
1476. dec. 7. Buda I. Mátyás király meghagyja Szatmár megye alispánjának és szolgabíráinak, hogy a Károlyi Mihály részéről Bálhori András ellen többrendbeli hatalmaskodások miatt indított ügyében vizsgálatot tartsanak. Károlyi oklevél I. kötet 450. oldal CCLXXI. oklevél. Cumque in libera via inter possessiones Thykod (szabad fordításban: bármikor szabad az út Tyukodon keresztül.)
1476. dec. 7-én Budán. A váradi káptalan I. Mátyás királynak rendeletére jelenti, hogy Báthori Andrást és tisztjét Szakácsi Nagy Györgyöt, a Károlyi Mihály részéről ellenük indított hatalomperében törvénybe idéztette.
1626. jan. 3. (cumque in libera via inter possessiones Thywkod et Bewrwen in comitatu Zathmariensi esistentes habita, ubi nulla falsa via tributi in possessiona Domanhyda exigi soluti fuisset nec de presenti esset, de ipso possessiona Thywkod) Domahidy birtoka Tyukod.
1477. juni. 29. Károlyi Mihály végrendelete. „Tizedszer: Tyukodon, azmelykétjobágyom és pusztáim vannak, azokat halálom után mingyárt Prosina Péternek és Szilágyi Györgynek adják kezeikbe és azt azportiot kötöm in fi. 300 nékiek, ha az én gyermekeim akarják, azon válthassák vissza maguknak tőlük. " (Prosina Péter nagykárolyi kereskedő volt, Szilágyi György tyukodi lakos.) Károlyi oklevéltár I. kötet 204. old. 115-ik oklevél.
Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hóditás korában 1541-1711 Bpesl, 1918. A Szatmár megyei családok birtokai: Perki család (Pál, Miklós birtoka) Tunyog 6 porta, Nagypalád 1 porta, Kispalád 2 porta, Botpalád 3 porta, Sonkád 2 porta, Magosliget 1 porta, Csenger 10 porta, Újfalu 2 porta, Csengerjános 4 porta, Angyalos 1 porta, Sályi 3 porta, Tyukod 2 porta, Gebe 3 porta, Meggyes 2 porta, Parasznya 1 porta, Zalka 4 porta, Csaholy 3 porta. Összesen 50 p. 376. Szatmár megyében kisnemesi birtokok egészben vagy részben: Jármi, Patóháza, Aranyosmeggyes, Újlak, Adorján, Tyukod, Csenger, Beitek, Nagy-és Kiskolos, Pettyén, Fülpös, Borzova, Majtis, Mánd, Istvándi és Uszka. (Az 1603-iki conseriptió alapján. Országos Levéltár.)
378. Az 1648-i birtokállapot szerint részbirtoka van Újlaki Györgynek és családjának (Jeremiás, István özvegye) Sályiban, Domahidán, Darán, Kiszsadányban, Vetésen, Tyukodon, Szinérváralján, Császlóban, Tisztaberken, Remetén, Pallagon, Újvárosban, Sárközujlakon, Batizon, Vasváriban, Homokon, Majtison, Szamosujlakon és Fülesden. Részbirtoka van a Rápolti családnak is a megyében, idősb és ifjabb Istvánnak, György özvegyének Domahidán, Porcsalmán, Tyukodon, Rápolton, Milotán, Kidén.
Szatmár vármegye fekvése, történetei és polgári ismerete. Irta és kiadta: Szirmai Szirmay Antal (Buda, 1809-10 1,11. kötet.)
88. § Tyukod magyar falu, két fordulója vagyon, őszi tavaszi vetést jól terem, kaszálója a lápon sásas, a mezőn jó, vizes határa lévén a láp szélén egy nagy vájás tsináltatott, ez előtt 67 esztendőkkel egyenesen azon árokba, mely Ecsedtől a Györtcleki határon egész a Szamosba vitetett, melyen az árvizek a haszon hozó-földekről csak hamar leszaladnak, lakosai Reformátusok, téglából épült templomok vagyon. Földes Urai: Rápolthi Nagy, Uray, Szalay, Gyene, azonkívül sok nemesség lakja.
Régente két különös helység volt: Tyukod mostani Tyukod és Egyed-Kutya, mellyet a régi tudatlan irók EtctyKudyának, az után Eke-tyukodak neveztek. Etety-Kudya hogy régenten a Kulchei nemzetséggé volt, és 1352-ben a Dománhidy nemzetségnek fejváltságban által adatott.
81. § Midőn Nemes férfiak János, Jakab, András és Mihály és Miklós mesterek, Kulchey Dinesnek fiai Ukuritov és Etety-Kudya helységeket és Masha helységnek felét Dománhidy Miklósnak, Miklós fiának megölettetéséért az ő fiainak és testvéreinek által adnák Tykudy Péternek Amadé fiának mint Király emberének és Tisztes Miklósnak Papnak, Váradi Szt Egyház Karja és Szent Üdvezitőnk oltárja igazgatójának jelen létében bemutatták IV. Béla király idejében azon helységekről kelt levelét, mely ekképpen vala: ,,1237 Észt. Tykudi Pusztának határja Ponty és Saul helységekkel. Onnét a Balkáni utón és a Balkannak szegeletein, déli részről egyenesen Hapuriasra, onnét Ege réttyére, onnét Nyny Egerhez Ana halas tó körül, mely egészen a Klastromhoz tartozik, onnét Kerektonak a közepén és az Aruknak végén egésszen a Zomusig, ahol határjok végződik" Költt Sz. Jakab Apostolnak nyoltzadján, 1352 Észt. Tisztes férjfiak Filcp Prépost, Benedek felolvasója, László Éneklője, Gergely Kincstartója, Kannonokjai és mesterei a Váradi Szent Egyháznak üdvösségesen lévén.
1380. Tyukodot Tyukody László Jakab és azoknak rokonai István és András birták" és annak birtokában uj Királyi adomány mellett megerősítették.
1389. Erzsébcth és Anna testvérjekkcl osztozkodnak.
1395. Eke-Tyukod Dománhidy Miklósnak birtokában volt.
1399. Domahidy Miklós Miklósnak fia perben fogta Csaholy Dienest: hogy Eke-Tyukodja helységét elfoglalták és a Lakóinak egy részét akkor megnépesitett Porcsalma helységbe szállították.
Azon Észt. az Erdélyi Fejérvári Káptalan bizonyító levelet adott: hogy Tyukody András Pálnak fia és Tyukody Amadé Istvánnak fia Nemes Tyukody Margith Asszonynak 60 forintba a leányi negyedet kifizették.
1406. Eőry Ambrusnak Bálintnak benne része
1424. Lazái Kakas Miklósnak és Lazoni Pogány Domokosnak három telek.
1448. Domahidy Györgynek Tyukodon, Lónyay Andrásnak Efheti-Tyukodján.
1449. Jármy Lászlónak, Ramocsaházy Tamásnak, Sadányi Tamásnak és Santhus Miklósnak Tyukodon rész Királyi adománnyal adatott.
1476. A Tyukody és Urai Nemesek megalkudtak a villondásban volt szántó földgyeik iránt.
1514. A tyukody Nemesek a pártos Keresztes parasztokhoz állottak, és ezért a jószágok Báthory Andrásnak adatott. I. rész §58. A Lelesi Konventben található azon adományi levele, mellyel Zathmár Vármegyében lévő Gencsi és Tyukodi Nemeseknek, kik mindnyájan a Keresztesekhez állottak Gencsi és Tyukodi helységeit Báthory Andrásnak ajándékozta. Bélteki Drágffy János Tárnok-Mester is hogy Szalmárban ellent állott a pártosoknak. Taurini István akkori iró írja.
1544. Peökry Pál is Királyi adománnyal részt nyert. Volt ez azon Peökry Lajosnak Báthori Erzsébettől született fia, aki mivel Ferdinánd Királyt illetlenül tsufolta, Gréczben és Insprukban két esztendei fogságban tartatott.
1550. hogy Chenger út melett való Chengcr útra menő, Mihály Jakab réttye táján levő földek, Halászó tó táján levő mező és Varadistő halas tó a Tyukodi határhoz tartozandónak elitéltették.
1665. Sofia, Várallyai Horváth Istvánnak, Mária Kende Jánosnak és Thury Susánna, Nándorházi Ferencznek feleségei Tyukodnak részeibe.
1750. Nagy Sándor és György Eke-Tyukod egész helységibe beiktattattak.
89. § Bürgenzd puszta mellett, azért Tyukodnak éjszak felöl való sor utzája Bürgezdnek neveztetik.
1476. Tyukod és Ura között a villongásban lévő határok eligazittattak a Tyukodi és Urai Nemesek között.
1551. Hogy Kis-Balkan hát forduló az Urai határhoz tartozandó Ítéltetett.
Dr. Márki Sándor „Dósa György" cimü munkája 345 oldalán a következőket találjuk: „Szatmár megyében, mely különben is tőszomszédja a teljes lángban álló Máramarosnak, Ugocsának és Beregnek, a Genczi és a tyukodi nemesek mindnyájan a keresztesekhez állottak. " Gencs Nagykárolytól délkeletre, Tyukod pedig az Ecsedi-láp partján Nagykárolytól északkeletre van. „Tyukodi pajtásról" a kurucz nóta még kétszáz esztendő múlva is szólt, ma is szól néha-néha. Jókai Mór még a XIX. század első felében is hajthatatlan kemény kuruezoknak, hires verekedőknek rajzolta őket. A felkelésben részvett gencsi és tyukodi nemesek neveit nem ismerjük; de a XV. század második felében és akkor tájban Tyukodon, a Tyukodyak, Domahidyak, Ramocsaháziak, Lónyayak és Jármyak voltak birtokosok. Mind olyan nevek, amelyek - egy-két kivétellel - a történelemben azon túl is szerepelnek pl. Gencsy Dávid és János és Mihály kevéssel ezután 1517-ben éppen mint királyi emberek (Károlyi oklevéltár III. 103.) s ugyanakkor II. Lajos király egy házassági ügyben Tyukody Imrét is tanúskodásra szólítja fel (Szirmay Szatmár m. III. 108.) Azonban a király a lázadó gencsiek és tyukodiak összes jószágait utóbb Bátory András szatmári főispánnak adományozza.
Ebből a felsorolásból kimaradt a Vethéssy és Pogány család felsorolása, pedig mindketten tyukodi nemesek voltak. Valószínű, hogy éppen ezért álltak a tyukodi nemesek a keresztes pórok mellé, mert a vezetők között is volt a rokonságból. Az ugocsai felkelőknek a vezetője Vethéssy Gergely volt, valószínű, hogy rokonságban volt a tyukodi ággal is. Ebben az időben még a község lakossága szinte valamennyi lakosa rokonságban állt egymással.
A Szirmay féle monográfiába valószínűleg tévesen került be a Kölcsey Domahidy közti perben hozott ítélet, mert a fejváltság címén csak Ete-Tyukodja felét kellett átadni. (K. lt. 1373.-i nádori oklevél és Lelesi káptalan 1368 IV. 17. nr. 14 oklevélben Lajos király parancsa Szirmay felsorolása a tyukodi birtokosokkal kapcsolatosan is hiányos nem említi Werbőczy Istvánt, aki a felesége révén jutott Ete-Tyukodon birtokhoz, akinek az édesanyja, tehát Werbőczynek az anyósa Kölcsey Dorottya volt és a leánynegyedet itt kapta.
Amint közeledünk a mához időben, úgy mindig több, több okirat, összeírás akad a községre vonatkozóan. Összeírásokat találunk 1654, 1669, 1686 évekből. Mindhárom összeírást abc. sorrendbe szedve közöljük itt.
Az összeírások a Megyei Levéltárban fellelhetők:
1654: Amadé András, Antal Tamás, Balogh Istvánné, Balogh János, Baranyi András, Bochi András, Eghry Jánosné, Daróczy Mihályné, Daróczy István, Boldizsár István, Gyöngyösi Emma, Gyügyey Lőrincz, Ghál György, Imádó (valószínűleg Amadé) Jánosné, Iklódy János, Ibrényi György, Juca Mihály, Nagy Pálné, Nagy Lászlóné, Nonos Pál, Pothorni István, Papp Dániel, Obis János, Rády Márton, Ratkóczy Mihály, Simay Sándor, Simay Gábor, Szabó István, Szabó Mihály, Szalay N, Szilágyi Tamás, Szokoly György, Tóth Márton, T.. .Mihály, Török György, Tyukodi János, Pap István.
1669: Bagosi Dávid, Balogh György, Berechki Sándor, Gyene Tamás, Gyene Dávid, Gyulai János, Gyügyei András, Hornyi Pál, Kiss János, Kiss István, Nagy János, Nagy Móricz, Major Gergely, Osvát Ferencz, Osvát Gergely, Osvát János, Pap Mihály Pap, Szőke György, Szőcs István, Uray Simon, Varga János, Veres György.
1686: Valószínűleg a Thököly-féle szabadságharc idején: ilj. Andirko János, altér Andirko János, Czifra Tamás, Csuka István, Dancsi Mihály, Dabicz Mihály, Danka István, Dombor Linó, Bódi György, Csizmadia György, Darái István, Darái Miklós, Fülöp Márton, Fülöp ámuel, Fülöp János, Fülöp Gergely, Kántor György, Kiss Péter, Godány István, Menyhárt
Andro,......... István,M...... Ferencz, H....Ládzló, Orosz György, Orbán Sándor, Oláh Gábor,
Pap István, Szalay Jánosné, Szalay János, Vasadi János, Várdai A., Zoltán Péter, P. Mihály.
Az 1654, 1669 és 1686 évi összeírásokból azt kell látnunk, hogy a jegyzékben változó nevek vannak. Több összeírott férjezett asszony, de nem özvegyasszony. Ebből arra kell következtetnünk, hogy nevezetteknél a férfiak valószínűleg katonai szolgálatot teljesítettek, hiszen ez az idő mozgalmas volt. Ebben az időben kezdett leáldozni a török uralom, a harcok változó szerencsével folytak, ehhez pedig katona kellett. Az 1686-évi összeírás pedig valószínűleg már a Thököly féle szabadságharc ideje alatt történt.
A XVII. század utolsó évei, valamint a XVIII. század kezdetén jelentkező utolsó kuruc szabadságharcnak a tyukodiak is jelentős résztvevői voltak. Az első nagyobb ütközet megyénk területén folyt le, viszont a végzet is itt teljesedett ki.
A község fegyverfogható férfi lakossága mindjárt az első hívó szóra fegyvert fogott. Az első öszeírást 1704-ben találjuk, mely a következő: Kemény István prédikátor, Szőlőssy Mihály rektor, Rácz Péter főhadnagy, Jenéi Péter főhadnagy, Anda István, Erdélyi Miklós, Balog György, Balog János, Gyügyei László, Szűcs Endre katonák, adómentességet élveznek. Ezután felsorolja az adófizetőket a következőkben: Amadé Andor, Balog István, Bajó János, Csanádi István, Császár Ferenc, Császár Pál, Dabóczy Péter, Főző Péter, Gyene Gábor, Gyene György, Gyene István, Gyene László, Gyene Pál, Gyügyei Andor, Gyügyei Sándomé, Gyügyei Zsigmond, Fejér András, Kalos Pál, Kiss Mihály, Nagy György, Nagy György, Szabó István, Szabó Pál, Szigeti László, Szőke György, Szabó Mihály, Szilágyi Ferencz, Szilágyi Andor, Szacsy János, Takács Mihály, Uray Gáspár, Uray Mihály, Bereczky Samu, Császár András, öregb. Gyene Pál. A felsorolásból azt látjuk, hogy 45 összeírtból 10 fő adómentességet élvez.
Ma már nem tudjuk ellenőrizni ezeknek az összeírásoknak a valódiságát, de valószínű, hogy nem teljes, mert vannak családok, akiknek a tagjai ma is élnek a községben és már az összeírás idején is itt laktak. Figyelemre méltó még egy 1707-es katonai összeírás, amiből megtudjuk, hogy kik teljesítettek katonai szolgálatot. A Károlyi család levéltárában megtalálható a szabadságharc katonáinak névsora. A 742. oldalon a Senyéi nemesi ezerébe szolgálnak Szalay László, Rácz Péter, Uray Mihály, Szigeti László, ... Gáspár, .... András, Szilágyi János, Uray Mihály, Gyene György, Gyene Ferencz, Kiss Mihály, Bakó István, Belics István, Fodor János, Gyügyei István, Bajó János. A 143. oldalon Szalay László szolgástul saját fegyverzetével.
Azt kell látnunk, hogy az 1704-ben összeírtaknak kb. 40% teljesített katonai szolgálatot, ami az egész fegyverforgató akkori népességnek felel meg. A szabadságharcnak azonban szomorú vége lett, a katonák a községünktől néhány km-re levő nagymajtényi síkon lerakták a fegyvert a császári hadak előtt.
A Borovszky féle monográfia is felsorolja mindazokat, melyeket korábban már a Szirmay monográfiából idéztünk, azzal, hogy 1750-ben Rápolthi Nagy Sándor és György az egész helységre királyi adományt kaptak, ők voltak a XIX. század közepéig a legnagyobb birtokosok, rajtuk kívül az Uray, Szalay és Gyene családoknak voltak nagyobb birtokaik
A XIX. század közepén ismét egy nagy szabadságmozgalom bontakozik ki, melyből ugyancsak kiveszik Tyukod lakói a részüket. A hadra kelt tyukodiakat 1848-ban Nagybányára vezényelik, hogy a fellázított oláhokat megfékezzék, akik sok kegyetlenséget csináltak. Innen vonultak Nagykároly irányába. Még Nagykároly alól értesítéssel voltak az itthoniaknak, ettől kezdve nyomuk veszett. Valószínű, hogy a szabadságharc leverése után besorozták őket a császári seregbe és elvitték az örökös tartományok valamelyikébe, lehetséges, hogy Olaszországba. Egy ideig még leveleztek a hazaiakkal, de lassan az is elmaradt. Ilyen hazaküldött levélből közlünk egyet:
Kelt ezen pár soraim mint örök emlék
Kedves jó édes mamám, jó napot kívánok
Mint egy vándor ma igy nálatok beszállok
Eljöttem meglátni szüleim Titeket
Hogy Ti is lássátok az arcképemet
Messzi földről érkeztem Hozzátok
Szép magyar huszár képibe hogyan meg lássatok
Jó napot kívánok kedves bátyám, mamám
Nézzenek csak ide, mintha arczom élve látnák talán
Kívántam meglátni hü nevelő mamámat
Nézzetek csak rám kedves testvéreim
Tőlem messzi maradt kedves jó pajtásim
Szólanék hozzátok, de nincs tehetségem
Mert itt maradt az idegen földön nyelvem
Hej csak szólni tudnék az én testi szómmal
Átölelhetnélek titeket vitéz karjaimmal
De ha elesnék is majd a csatatéren
Vagy máskép halnék el láthatják ezen arczképen
Szólanék hozzátok, tudom hogy várnátok
De azt nem tehetem, mivel jól látjátok
Hogy csak festve vagyok most megbocsássatok
Élő szóval nektek szólni nem tudok
De azért kezemnek itt a bizonysága
Olvassátok el, most itt vannak írásba
Kedves édesanyám, akit hün szerettem
Holtomnak napjáig el sem is felejtem
Szülei jóságom még nálam megvagyon
Ezzel a versemet én most bezárom.
Emlékül irta Sz. S.
E vers írója feltehetőleg Szalay Sándor, akit nemzetőrként a sereggel Nagybánya vidékére vezényeltek. Visszafele jövet még Nagymajtény környékéről üzent haza, utána nyoma veszett. Valószínűleg besorozták a császári hadseregbe és valamelyik ausztriai, vagy olaszországi kaszárnyába került.
A község életében az 1848-as idők nagy változást hoztak. A szabadságharc leverése után a nemesi előjogok megszűntek. A község lakosságának társadalmilag ez ugyan nem sokat jelentett, mivel itt úgyszólván tiszta nemesi származásúak éltek. Az egészben annyi előnyük volt, hogy most már nem kellett útlevelet kérni, ha másik megyébe akartak menni.