Egyházi élet

Egyházi szempontból a falura vonatkozó első feljegyzés szerint, 1332-337 között a tyukodi klastrom Kozma nevű papja 2 garas pápai tized, 3 évvel később Venczel nevű papja után 2 garas és 3 banálist fizet.

A papok a Pálos rendből kerültek ki. Ebben az időben Mátészalka 6, Kocsord 2, Vásárosnamény 4, Nagykároly 6, Vetés 3, Avasújváros 3 és Nyírmada ugyancsak 3 garas pápai tizedet fizet. Ezek az adatok Beké Antal: Az erdélyi egyházmegye képe a XIV. század elején című munkájából származnak.

Ettől az időtől kezdve egyházi téren nem találunk feljegyzéseket. Annyit sikerült meg­tudni, hogy az egyház a mohácsi vészig az Erdélyi, utána az Egri főegyházmegye tartozéka volt és 1805-ben került az újonnan szervezett Szatmári püspökséghez. Az Egri Érseki levéltárból csak annyi állapítható meg, hogy amikor a szatmári püspökség megszerveződött, minden odavonatkozó okiratot átadtak. A szatmári püspökség szerint az egyházmegye összes iratait 1945 után be kellett szolgáltatni a Bukaresti állami levéltárnak.

Valószínű, hogy a reformáció terjedésével Tyukod is korán az első reformált egyházak közé tartozhatott. Azt már a református egyházi iratokból tudjuk, hogy a magyarországi protestantizmus kezdetei éppen megyénkből indultak el, a XVI. század második felében. Az első zsinat itt a környék kis egyházközségeiben volt (Csenger, Óvári, Vetés, Zsarolyán, stb.)

Egyházközségünk a reformáció kezdetétől a Szatmári Református Egyházmegyéhez tartozott. Az egyházmegye 1920-ban megcsonkult, mert a hozzátartozó községek nagyobb része Romániához került, de a megmaradt részen az egyházmegyét újjászervezték és to­vábbra is mint Szatmári Református Egyházmegye működik kisebb terjedelemmel.

Az egyházmegye iratait vizsgálva az állapítható meg, hogy 1670-1720 körüli időkben jóformán csak válópereket jegyeztek fel, mivel abban az időben még ilyen ügyekben az egyház ítélkezett. így pl. 1695. június 26-án tartott erdődi zsinat 3. végzése Uray Jánost inti, hogy nejével lakjék együtt. A következő feljegyzést az 1707-ik évi megyei összeírásban találjuk, amikor Kemény István prédikátor nevét jegyzik fel.

Részletes adatokat a lelkészekről csak 1724 után ismerünk, Kiss Kálmán a Szatmári Egyházmegye Története című munkájából, Kecskemét, 1878. 863-870.

A 869. oldalon írja:

II. „Az egyes lelkészek a hivataloskodásuk alatti események. Régibb papjairól mit sem tudunk." A vármegyei összeírásban szereplő Kemény István prédikátort nem említi. „/. 7724. Pápai Mátyás e.m. ülnök, 2. 1725. Beregszászi János non resolvit (nem. tanít, nem oktat) non catechisat, necpuellas instituit. " 3. 1730-32: Kállai János akadémikus pap e.m. jegyző, 4. 1726. Vásárhelyi Mátyás e.m. ülnök, 5. 1727-29: Hagymási Pál, 6. 1732-35: Kállai István ifjú pap, aki 1736 januárban meghalt, de özvegye tavaszig a parochián meg­hagyatott. 7. 1736. Czeglédi István akadémikus pap. 8. 1737-40: Hagymási Pál. 9. 1741 — 45: Enyedi Sándor akadémikus pap, aki a kultuszt sokszor saját önkényéből felfüggesztette, így pl. a pestis után - midőn többen végrendelkeztek az egyház javára. 1743-ban, mivel az új parochiális házba kemencét nem csináltak. 1744-ben azért, mert nem volt rektor. Panaszolták ellene azt is, hogy bibliát ugyan olvas, de zsoltárt nem magyaráz, továbbá, hogy Gyene Pálnak így szólott: „ Ördög, pokol neki - a végház, a mándoki cseres, a kis koronka.

10. 1745-50: Vásárhelyi Kelemen. Rektora nagyon csúnya rímet mondott nevére részegen.

11. 1750-65: Mándy István, 1753-ban megfeddi a tyukodiakat a vizitáczió, amiért nincs kurátoruk. 12. 1765-77: Györfi József, ki innen Tyukodra Ígérkezett. 13. 1777-80: ki mint Zsarolyánba ment. 14. 1780-82: Szakái Mihály, noha az Urayak igen kedvelték, bosszúságai miatt Zsarolyánba ment (lásd az esperesek között). 16. 1788-95: Várady János, ki utolsó évében sokat betegeskedett. 17. 1794-1808: Bakos Andrást folyton kedvelik, de 1808-ban maradni nem akar, mert fizetését csak imígy-amúgy adják be. Az Uray családtól 14 év alatt alig kapott valamit, egyszer két köböl búzát, melyből rostálás után csak 6 véka lett és egyszer 4 cseber bort. A gondnok 3 év óta nem számolt, presbitereket választani nem akarnak.

Panaszolja továbbá, hogy Uray Zsigmondot temetvén, midőn a XXXVIII. Zs. 7-8 verséből felvette a textust Majos István Ugocsából bement a házába s az ablakon kinyitván, hangosan így beszélt a környezőkhöz: „ Most is hazudik a pap, most is." Ezt a terem is ismételte mondván: „Bizony hazudott Tiszteletes uram! Pénzért hazudnak kendtek. " 18. 1808-15: Kovács Márton atyából, kit megloptak. Hallgatói vizitáción mindig kedvezően nyilatkoztak róla, de részint - a még 1798-ban megindult templomszékeken való versengés, részint amiatt, hogy búza és széna fizetése legnagyobb részben kimarad - otthagyja Tyukodot. 19. 1815-18: Váradi Imre Szatmárhegyről - hová mint Szatmári rektor ment. Panaszol a lápra, a hiányos fizetésre. 20. 1818-21: Kása József panaszolnak ellene, hogy köznapi könyörgését nem értik. 21. 1821-27: Kozma István, kedvelik, de a hanyag fizetés miatt ő is panaszol. 22. 1827-37: Szegfalvi Szeghy Péter, kedvelik, s nem panaszol. 1828-ban jelentik a vizitációnak, hogy az egenciális perselyből - valami cigány feltörvén a templomot - 14 rhfrt. gyüjteléket elorzott. A rabló vármegyeszerte kerestetett, de siker nélkül. 23. 1837-42: Nagylegenyei Erdélyi József. 24.1842-52: Somodi Molnár Ferencz, ki innen Vámosorosziba ment s onnan 1874-ben Cégénydányádra változott. 25. 1852 óta Farkas Benedek szül. Kaszonyban Bereg vm-ben, tanult Sárospatakon 1842-ig, ekkor erdőbényei rektor lett, hon­nan 1845-ben Szatmárnémetibe jött káplánnak, onnan Vámosorosziba s innen Tyukodra, hol ma is lelkipásztorkodik."

Farkas Benedek 1884. október 24-én meghalt. Ekkor Lányi Lajos mint helyettes lelkész látta el a lelkészi teendőket. 1885. június 7-én választotta meg az egyházközség Gönczy Sándor szatmári ref. segédlelkészt, aki 1936. május 1-ig szolgált. Nyugdíjba vonulása után Tóth Sándor nábrádi lelkészt, esperest választották meg, aki igen rövid ideig látta cl a tisztséget, mivel 1937. április havában hirtelen halállal meghalt. Utána az egyházközség Bogáti Hajdú Károly nagygéci lelkészt hívta meg, aki aztán nyugdíjba vonulásáig látta el a lelkészi teendőket.

Az egyházzal kapcsolatban kevés egyéb adat maradt fenn. A Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárában az alábbi feljegyzések találhatók 1808-tól:

„A Tyukodi Református Eklézsiának Prédikátor és Oskola mester fizetése e szerint vagyon. A buzabeli fizetése mind a Prédikátornak, mind az Iskola mesternek ugy fizettetik, hogy minden külnös kenyeres gazda minden hozzátartozó cselédgyeivel, akár férfi, akár leány légyen a tizenkét esztendőt meghaladván tartozik adni és fizetni egy-egy fél véka rostált búzát és egy fél máriást. Ezen búza és pénzfizetésnek harmada az oskola mesteré. A búza a Prédikátor részére most ment harminczkét köbölre, a pénz harminchat rfrt. A Rektornak tizenhat köbölre tizenhat Rforintra.

Minden gazda, akinek járó jószága vagyon akár négy lovas, akár két lovai legyen az erejéhez képest tartozik fizetni egy szekér szénát. Ez a mostam idő szerint megyén nyolcvan­kilencven szekérre, de ebből az oskola mesternek minden esztendőben ki szakasztatik tiz szekér széna. Minthogy pedig ez a szénabeli fizetés sok esztendőkről fogva hibásan fizettetett tehát közönségesen megegyeztek az Eklésiának tagjai és azon egyező leveleket az 1808-ik esztendőben Óváriban tartatott Dislocacionalis V. Tractus gyűlésében Deputátusai által bemutatták az holott is azon végezése az Eklésiának helybe hagyatott és meg erősitetett. Hogy az elöljárók megvizsgálnák széna idején minden szénafizető gazdát, hogy van-é annyi szénája, hogy a Prédikátort is kifizethesse, tehát egy hét alatt a meg vizsgálás után tartozik be fizetni, hasonló képen a lápról is ha a tél engedi egy hét alatt tartozik bé adni.

A fabeli fizetést is tartozik minden marhás ember fizetni, de ennek is harmadrésze az Oskola Mesternek fizettetik.

Minden fordulóban a közönséges földön a Prédikátor részéről vagyon két vékás kender föld, az oskola mesternek pedig egy vékás, amely is a belső személyeknek állandóan birtokokban lészen.

Az Oskola Mesternek a Congrua helyett minden különös kenyeres gazda fizet egy negyed rész búzát.

A stóla a szerint fizettetik mind az Prédikátor, mind az Oskola Mester részére a mint a Fő Tiszteletű VSuperintendentia 1809-ik esztendőjanuáriusnak 15-ik napján tartott gyűlésében meg állapította a stólának felemelését.

A Tyukodi Ref. Eklésiának javai e szerént következnek. Vagyon uj temploma, melly 1795-iki Esztendőben készült az eklésia költségén a régi templom helyére, mely mikor épült és kik által, annak a mostani élő emberek semmit nem tudnak, hanem csak azt tudják, hogy Refor­mációtólfogva birtokában volt a Tyukodi Eklésiának.

Vagyon két haragja, az egyik egy mázsás öntettetett 1698-ik esztendőben az Eklésia költségén.

Vagyon a prédikátornak telek, a mely is egy köblös földnyi melly kitől adatott nem tudatik. Szomszédja északról az Oskola Mester teleké, nyugatról Balogh László teleké, délről az utza, keletről Szalay Gáspár száraz malma.

Vagyon az Oskola Mesternek is teleké mint egy két vékás foglalatú, ezt sem tudni ki adta. Északról szomszédja a templom felől való kis utza, napnyugatról Nagy József teleké, délről a Prédikátor teleké, napnyugatról ugyancsak az utca.

Vagyon egy teleké a falu végén napkeleti szomszédja a mező, nyugati Serai László, amely telek régi birodalmába vagyon az Eklésiának. Az Úr Asztalához tartozó Eszközök a Tyukodi Eklésiában ezek: Vagyon egy asztalhoz tartozó szőnyeg. Ismét egy selyem virágokkal var­rott abrosz — Ugyan egy fejér abrosz. Vagyon egy arany csipkével körül varrott világoskék selyem keszkenő: Ugyan egy fejér patyolat keszkenő, a szegletei veres selyem virágokkal kivarrva. Ismét más patyolat keszkenő arany virágokkal - Ugyan egy patyolat keszkenő arany virágokkal. Ismét egy nagy Török keszkenő, mely arany virágokkal van körül varrva.

Vagyon két ezüst pohár, az egyik egy itzés arannyal futtatott a másik egy meszelyes, egy nagy bádog kanta, más cin kanna, és két ón tányér. Hogy ezen fent irt Prédikátori és Osko­lamesterifizetés ugy az Eklésiának javai e szerént vágynak hitelesen bizonyítjuk. Tyukodon díe 23-a Decembris 1808. Bakos András prédikátor Técsői Tóth István főcurator. "

Kiss Kálmán így tudósít a lelkészi fizetésről, paplakról:

Lelkészi fizetés 1705 után: 1.) Summa pénz 30 írt, 2.) Búza 20 köböl, 3.) tűzifa 12 szekérrel, ha a rétre nem mehetnek égerfáért. 4.) Minden ember ad egy szekér szénát. Mikor a föld szárazság vagy árviz miatt füvet nem terem, egy boglya szénáért 16 porturát kell fizetni, amikor pedig terem, 3 máriást kell fizetni. Kereszteléstől 4 dénár, házasok esketésétől 1 frt. Halotti prédikálásért 1 frt.

A paplak 4 szoba, kisebb s nagyobb és pinczével ellátott kényelmes papi lak, mely 1807-ben épült egészen téglából nádtető alá. Udvarán a szükséges melléképületek is megvannak.

Az egyház papi, tanitó s közvetlen ingatlan külbirtoka áll összesen: 7 hold s 1468 négyszögöl szántóföld, 20 hold s 1233 négyszögöl rét, 9 hold égres és 3 hold 1360 négyszögöl nádas. A holdak 1600 négyszögöllel vannak számítva.

Templomépítés

A község lélekszámcmelkcdésével lassan szűk lett a XVI. században épült gótikus templom ezért az egyházközség társasága elhatározta, hogy új templomot épít. A régi templom lebontását 1787-ben kezdték meg és helyére építették a jelenlegi templomot, amelynek építése teljesen saját erőből folyt. A község lakói mindig is büszkén emlegették, hogy itt nem segített senki idegen a templom építésében, hanem azt teljesen saját maguk önkéntes adományaikból és önkéntes munkájukkal építették fel.

A tyukodi templom építésére tétetett adományok feljedzése:

A jegyzékben felsorolt 129 személy tehát Rfrt. 1.281 és 48 krajczárt adományozott. Előző évi adományok összege volt 1.232 Frft és 0 kr. a két év adakozása tehát összesen Rfrt. 2.313 és 49 kr. volt.

Az adományok jegyzéke között megállapíthatóan a családtagok és a gyermekek is hozzájárultak az építkezés költségeihez. Az adományok nagyságát illetően érdemes összehasonlítani az akkori árakkal. Pl. egy kanca ló éves fiával 160 frt-ért cserélt gazdát, a helyi lelkész évi pénzfizetése 30 frft. volt, egy kh. föld évi zálogdija 6-8 rfrt.

Az ilyen nagy munkáknál természetesen merültek fel ellentétek is, de ezeket is elintézték maguk között. Álljon itt két jegyzőkönyv ezekről a vitákról: „Anno 1793 die 2-a áprily tartván Eklézsiánkban egy két esetlen ember míg esett háborúságunkat mely ezen szent munkánk melyhez Isten eőSz. felsége segedelméből fogtunk és kőfalait már fel is rakattuk. Sok hátra maradást szenved és szenvedhetne, ujabb végezőnk ezt um. hogy valamit a Feő curátor és consistorialis társai ennekutánna végezének azt tartozunk mindnyájan megtartani nem tsak hanem effectuálni is, sőt ha köztünk találkozna valaki olyan, aki ezen válasz­tott személyek végzésében valami akadályt kívánna tenni, ezen ember akárki légyen, akár én, akár más ezennel 6 azaz hat Rforintig büntetni magunkat kötelezzük, mely egyezés hogy köztünk szentül megtartasson adjuk arról ezen obligationalis levelünket. Szign. Tyukod út sufra. Minthogy a munka már feljebb mint ez előtt tehát elvégeztük azt is, nap számra gye­reket be nem veszünk és ha valaki dolgozni a reá menő sor szerint nem akarna azt is azon­nal 3 rftig. büntetni magunkat kötelezzük. Uray Sámuel feőcurator. Consistorialis személyek: Gyene László, Csatári György, Somjai Sándor, Szalay Sámuel, Kádár Ferencz, Nagy József, Székely József, Barta György, Kis György, Tóth István.

Hadnagy Belényes Mihály, Kormos József, Bereczki Ferencz, Bajnai János, Német István, Nagy Pál, Orosz Pál, Orosz Mihály, Odor István, Somjai István, Balogh László, Far­kas Ferenc, Cerédi Mihály, Tóth Pál és Papp György a nemesek részéről. Egyházfi Tót József."

Egy másik jegyzőkönyv ugyancsak a templomépítéssel kapcsolatos.

„Alulírottak ezen Tyukodi Rta. Sz- Eklézsia tagjai léptünk ilyen egyességre feőcurator úrral, ugy mint mivel Eklézsiánknak egy része a templomnak padlazóbatáját inkább deszkával kedvelli, mint a mint eddig való munkánknak azaz stukaturának, hogy azért ezen versengéseknek közöttünk vége szakadjon kérésünkre F. curator úr is abban megegyezett hogy menyezeti deszkával, nem pedig stukaturával legyen templomunknak, ily conditional mind az által, hogy mink kötelezzük magunkat arra mindnyájan személy szerint 10 tiz Rforin t büntetésig, melyet F. curator úr igéretünk nem teljesitésével maga és szolga társai erejével azonnal félre hagyván minden nemesi jussunkat desumálhasson adunk ezen obligatorialv levelünkéi oly hatalmat, hogy az asztalos munka arra kerülvén, hogy a mennyezethez foghasson akkorra annyi amennyi deszka fog kívánkozni azt megszerezni igyekszünk, melyet is ha nem cselekednénk, vagy cselekedni nem akarnánk a megirt surnának büntetéséig magunkat együtt mindnyájan ezen kezünk keresztvonásával erősített levelünkkel kötelezzük future június pro cauetola, melyet is, hogy mindnyájan szent lévén a munka annál szentebbül megtartsunk, adjuk arról ezen obligatorialy levelünket Sig. Tyukod 25 May 1793. Uray János, Tóth István, Bajnai János, Somjai János, Osvát Jakab, Csatári György, Székely József Barta György, Varjasi Jonathán, Lengyel László, Somjai István, Somjai László, Kormos József, Kádár Mihály, Székely András, Kis György, Csetneki Ferencz, Kádár Ferencz, Somjai Sándor, Szabó István, Szakonyi Ferencz, Tóth József, Radványi László, Belényesi György, Nagy László, Urai Gábor, Szilágyi Ferencz, Domokos Ferencz, Biró Gergely, Bereczki Ferencz, Német István, Csatári István, Szilágyi András, Gyügyei István. "

Ezekből a jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy itt valóban egységesen az egész község lakói minden áldozatot vállaltak az építkezésért. A jegyzőkönyveket vezetőin, a curatoron, a presbitereken kívül minden esetben aláírta a nemesek testülete képviseletében a nemesek hadnagya és néhány társa.

Mindkét jegyzőkönyvből az állapítható meg, hogy azokban egyik esetben sem szerepel a prédikátor vagy a rektor neve, pedig mindkét esetben mindkettő volt a tanácsban. Ennek oka, hogy ezek választott személyek voltak, így ők csak végrehajtói voltak az egyházközség vezetősége által elhatározott döntéseknek. Igen sokszor épp ez volt, ami nézetkülönbséget okozott az egyház vezetősége és tagsága között.

Templom építési költség (táblázat a köv. oldalon):

A Rfrt. 60 krajcárral van számítva.

Az építéssel kapcsolatos elszámolások és az adományok a ref. egyház irattárából valók.

A templom építési költsége tehát Rfrt. 3.136 és 4 kr. volt. Ez az összeg természetesen csak anyagköltség volt és a felmerült szakmunkásköltség, mivel minden segéderőt a község lakossága, az egyház tagsága adta.

A két évi adományozás és az építési költségek közötti költségeket valószínű a következő évben adta össze az egyház tagsága.

Az építkezésnél igen sok fuvar merüli fel, mert hiszen az építési anyagot a téglán kívül - melyet helyben égettek - mindent távolról kellett fuvarozni. Az összes faanyagot pl a Kárpátok erdeiből lovas fuvarral hordták haza. A fogattal rendelkezők legnagyobb része szinte egész nyáron az építkezésnél dolgozott. Sokat hallottuk, hogy ősapáinknak még az ebédet is odahordták, pedig mindjárt a templom mellett volt a lakásuk.

A templom mennyezete festett deszka, körülfutó girlanddal és a mennyezet közepén ezen felirat látható:

a felséges isten szent segedelméből

építeni kezdete ez ház uj kövéből

ezerhétszázba kilencvenkettőbe

midőn az esztendő derül bő időre

két esztendő alatt: maga költségével

legyen áldott: az úr szent neve érette

Tyukod munkáltatta egyes erelével

hogy a maga népét erre segítette

kilencvennégy végén: ezer és hétszáznak

elvégeztetése leve: ez szent háznak

solt: lxxxiv: v vi: boldogok

akik lakoznak a te házad

ban és szüntelen tégedet

dicsérnek. solt: xxvi. v. viii.

uram szeretem a te házad

ban való lakásomat és a te

dicsőséged hajlékának helyét.

A templom az 1834-iki földrengés következtében kissé megsérült, a torony felőli részen a fala megszakadt, de azt kijavíttatta az akkori vezetőség, és ma is áll ezen épület és a hívek használják. Az építésnél nagykárolyi mesterek is közreműködtek, valószínű, hogy ez a magyarázata annak is, hogy a nagykárolyi református templomtorony hasonlít is a templom tornyára. A templomot és a tornyot az akkori szokás szerint fazsindellyel fedték.

Harangok

A község lakói az egyházat magukénak tartották és mindig igyekeztek szükségeit fedezni. Amikor volt egy-egy felmérés, mindig gondoskodtak az egyházról is. Sokan végrendeletükben sem feledkeztek meg az eklézsiáról.

Ha a folyó költségeken felül váratlan kiadás merült fel, azt adakozásokból kerítették elő. Egy ilyen rendkívüli esemény volt, amikor 1813-ban új harangot vettek. Erről szól a következő jegyzék is:

„Az 1813-ik uj esztendőben a Tyukodi R. Sz. Eklézsiának tagjai egy uj harangnak öntésében közönségesen megegyezvén, de minthogy a .Sz. Eklézsiának annyi költsége nem volt, hogy ezen jó szándéknak teljesítésére elég lett volna, megkerestetnek erre nézve a Nemes elöljárók által személyesen minden tagok, hogy erre a végre önként való jó tetszésekből adakoznának.

Melyet is örök emlékezetre a következendőképpen jegyzettem fel.

A feljegyzésből megállapítható, hogy a harangöntés valószínűleg Nagykárolyban történt. A harang súlyára csak következtetni lehet. A már korábban ismertetett leltár szerint 1808-ban egy egy és egy öt mázsás harangja volt az egyházközségnek. A jegyzőkönyvből nem állapítható meg, hogy valamelyik megrepedt volna és azt öntötték volna újra, vagy pedig új harangot vettek. Az egyháznál semmi feljegyzés nem található arra, hogy egyszerre három harang lett volna, de a toronyba sem fért volna három.

1916-ban az első világháború alatt az egyik harangot igénybevették, elvitték. Ekkor egy ideig egy harangja volt a községnek. Az egyháztagok igyekeztek mielőbb még egy harangot venni. 1923-ban jó krumplitermés volt, összeadtak még egy harangra valót, így lett a nagy harang. Mivel a tagok nagyrészt a krumpli árából fizették az adományt, ezért tréfásan mondták rá „gyuszi harang".

1935-ben az egyik harang megrepedt, elhatározták a hívek, hogy újjáöntetik, ami meg is történt. Mindkét harangot Slezák László harangöntő mester öntötte. Az 1935-ben öntött harang lett a nagyobb és így ez lett a nagy harang. Ekkor nézeteltérés is keletkezett az egyház és az akkori lelkész, Tóth Sándor esperes között, mert a harang oldalára ilyen felírás lett „a gazdagok aranyából, a szegények filléréből", ez sértette a községbeliek önérzetét.