Iskolák,művelődés

Egyházi oktatás

Községünkben az iskolai oktatás bevezetésének időpontját nem ismerjük. Valószínűleg, hogy már a XIV. században volt valamilyen oktatás, mivel az egyház lelkészei a pálos rend tagjai közül kerültek ki, ez a rend pedig közismerten tanító rend volt.

A későbbi időszakokból is csupán feltevéseink lehetnek. Ahogyan már említettük, a reformáció megjelenése után valószínűleg már terjedésének első időszakában áttért a református vallásra a falu. Az első név szerint ismert tanítója Szöllösi Mihály mester volt 1707-ben.

Az egyházi iratok is gyérek, igen kevés megbízható adatot lehet találni. A Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában 1801-től kezdve a tanulók, valamint a tanítók nevei is megtalálhatók.

Kiss Kálmán említett munkájában, A szatmári református egyházmegye történetében megtalálhatók a tyukodi református tanítók névsora. A felsorolás 1724-ben kezdődik, amikor Újlaki Zsigmond tanítót említik, aki 1726-ig működött. 1727 Ecsedi István, 1729-ben a rektor csak név nélkül említik. 1731-ben Bényei N, 1733 Gönczy N N ki nyomorultul veszett el a korcsmán, s még abban az évben jött helyette valaki, de neve nincs említve, 1736-1742 Tóth Técsi János, 1742-ben Mogyorósi N. papja panaszol ellene. 1743-ban a rektor neve nincs kiírva. 1743-ban Milotai Miklós, előbb csak kántor, nyilvánvalóan később tanító, 1744-45 Radnóthy N. 1745-49 Diószegi Ferenc, ki az iskola falát és kemencéjét saját kezével csinálta meg. 1748-ban vissza akarták hívni Técsit, de a vizitáczió nem engedte („quia est altér Demas"), 1750-54 Miskolczy Zsigmond, 1754-56 Fányi János, 1759-63 Szabó László, 1763-65 Kerekes Ferencz, 1765 Deáki Sámuel, 1767-76 Bodoki Sámuel, kit elbocsátottak, pedig jó tanító volt, 1770-72 Zalányi Ferenc, 1774 Bátori Pál, 1775-77 Pataki Mihály ki innen Sályiba ígérkezett. 1777-83 Nagy József, 1780-ban dicséretes tanító, 42 tanítványa volt. 1783 Czeglédy Mihály, 1784-85 Csajághy András, 1786-89 Debreczeni József, ki innen Czeglédbe ígérkezett, 1789-96 Begyes György Egriből jött 1794-ben, 70 tanítványa volt. 1797 Kriston László Sárospatakról jött s dicsérték, 1801 Kurovszky György Sárospatakról: szintén dicséretes tanító 1805 B. Szűcs István, 1808 Végh János. 1810-ben világi emberré lett, 1811-16 Lökös Mihály, tanult Debreczenbe és folyton dicsért jó tanító voll. 1816-18 Márk Ferencet szintén dicsérik, 1821-23-iki vizitáczión is mini szorgalmas tanítót dicsérik s marasztalják, de a papságra leendő előléptetését kéri, melyről meg is bíztatta a vizitáczió, ha a lelkész képességi vizsgát leteszi. 1824 Lenkey Imre, 1833-52 Szarka Bálint, 1852-60 Szabó Endre. Mindkettő egyike volt a jobh tanítóknak. 1860-65 Csizmadia Zsigmond, 1865-71 Molnár József, 1871-73 Székely József. 1873-1895 Derecskéi Bálint ki innen Jármiba ment, 1895-98 Papp Gyula, 1898 Farkas Zsigmond. 1899-1902 Varga Kálmán, 1902-1916 Mikő Mátyás, 1907 Fekete Imre, mint másodtanító.

Az iskolában az 1800-as évek elején latin nyelvel is tanítottak. Az egyházkerületi levéltárban levő iskolai kimutatásnál az 1801. évben Kurovszky György tanítónál fel van jegyezve, hogy deák nyelvet tanít.

Kimutatás

A lyukodi református elemi népiskolában beírt tanulókról és a lakások számáról.

Az egyházi iskola az állami iskola felépítésével 1912 után pár évig egyre csökkenő létszámmal működött, majd 1916-ban teljesen megszűnt.

Az oktatás eleinte inkább a biblia és a zsoltár tanulmányozására szorítkozott, de már az 1860-as években az egyház gyakorlókertet biztosít az iskola részére és közismereti tárgyakakat is tanítanak. Tankönyveik csak gyéren voltak. A tantárgyak nagyobb részét a tanítók szóban adták elő a gyerekeknek, akiknek azt le kellett írni és úgy megtanulni. Sok tantárgyat versbe szedtek és így kellett megtanulni.

Ilyen volt az Arany ABC:

Kis arany abc:

Európa Fő Városainak ismertettetése

A hat osztály elvégzése után a gyerekek még három évig ismétlőiskolába jártak. Ez hetenként két fél nap, szerdán és szombat délután volt. Az oktatás itt már inkább a gyakorlati élet felé irányult. A lányok a háztartási munkákat, a fiúk pedig a gazdálkodás különféle módjait tanulták. Könyvek nem voltak, itt is a tanító mondta el, amit a gyerekek leírtak és úgy tanulták meg.

Az egyház oktatási célból 1868-ban 600 négyszögöl, az 1903/4 iskolai évtől kezdve 1400 négyszögöl területet biztosított gyakorlókertnek.

Édesapánk 1883-1891 között járt ismétlőiskolába. Az ő füzeteiből ismertetünk egy részt a szavasmarhatartásról:

A tejkezelés

1. A szarvasmarha tenyésztésnél a legtöbb hasznot a tejhozam adja, ezért a kisgazda csak bőven tejelő tehenet tartson. A tehén tejelő képességét a fejes mutatja meg, azonban vannak még más olyan jelek, amelyek a jó tejelő képességre mutatnak rá. A jó tejelő tehén feje finom, szarva, vékony és az egész tehén hátrafelé szélesedő. Bőre vékony, szőre finom, farka hosszú, bojtja dúsan szőrözött. Tőgye nagy, fejlett finoman erezett, kifejve összeesik. Tőgytől a has közepéig vastag tejér halad.
2. A tej a tőgyben képződik. A tőgyben belül egy üreg van ez a tejmedence, a medence körül vannak a tejmirigyek. A tejmirigyek választják ki a vérből a tejet, mely lassan a tejmedencébe szivárog. A tej medencéből a tej a tejcsatornán át a csecsbimbókba jut, a csecsbimbó végén van egy kis lyuk, amely azonban összehúzódva áll.
3. A tejnek alkotórészei a víz a sajtanyagok, zsir, tejcukor és egyéb ásványi anyagok. Legfontosabb ezek közül a zsir, mely a tejnek legkönnyebb alkatrésze, amely azért a nyugodtan álló tejben a felszínre jön, mint tejszín, vagy tejföl. Van teljes és sovány tej. A kifejt tej az teljes tej. A sovány tejet nem szabad ugy eladni, mint teljes tejet.

   Ha tejhez hozzá akarunk jutni, akkor fejni kell. A fejest jól meg kell tanulni, mert a legtöbb tej a fejes alatt képződik, a rossz fejessel elrontjuk a tehén tejelőképességét. A jó fejő a fejesnél a következőket csinálja:

   1. A fejest minden nap ugyanabban az időben végzik.

   2. Fejes előtt a jászolból minden takarmányt eltávolítunk.

   3. Megnézi, hogy a rocska meg a többi edény tiszta—e.

   4. Fejes előtt a tőgyet s annak környékét langyos vízzel megmossuk és tiszta puha vászon ruhával megtörli. Fejes előtt kezeit langyos vízzel megmossa és szárazra törli.

   5. Maga elé tiszta kötőt köt.

   6. A fejes alatt az állattal szelíden bánik.

   7. Leül a fejőszékre.

   8. A fejes kezdetén vagy két kanál tejet külön fej.

   9. A csecsbimbókat egész marokkal feji, kettőt kettőt felváltva és keresztbe, ha a csecsbimbót a tövénél markolja meg, tenyerét fokozatosan összenyomja közben simogatva húzza..

   10. A tőgyét az utolsó cseppig ki kell fejni, mert a végén jön a zsíros tej. A csöpögtetés elhagyásával romlik a tej képessége. A türelmes csöpögtetéssel javítani lehet a tehén tejelő képességét.

Edes tejszín, tejfel, túró

Minden kisgazda tugya hogy a szabad szemmel nem látható tejsav bacilusoktól a tej megsavanyodik. Hogy a tej meg ne savanyodjék azt tiszta edényben hideg és jó levegőn kell tartani. Ha a kisgazda, a tejet nem tugya értékesíteni akor azt fel kel dolgozni. Az édes tejszint ugy nyerjük, hogy a tejet lapos edénybe öntjük letakarjuk és hűvös helyen tartjuk, hogy a tej zsirgolyócskái a felszínre emelkedhessenek, akor egy lapos kanalai leszedhető a tejszín. A megmaradó tej a soványtej. A fölözöt tej emberi táplálásra is használható, aból túró is készíthető. A lefölözött tejet mint teljes tejet eladni nem szabad. Ahol sok tej van. ot az édes tejszínt gépel választják ki. Az édes tejszínből az édes teavaj. A savanyu tejszín nyerésére meghagyjuk a tejet aludni és csak az után fölözzük le, ott a tejföl leszedése után visszamarad az aludttej. Amit ha felmeié gitünk azután vászonzacskóba felagattunk akor a túrót kapjuk, amiből a savó csöpög ki. A savót főleg a sertésekkel értékesíthetjük.

Vajkészités

A vajat kétféle képen készíthetjük. Édes tejszínből készíthetjük a teavajat, savanyu tejszínből készítjük a főzővajat. A kanállal való főzésnél nagy a veszteség, mert a zsir jó része vissza marad a tejbe. Aki sok és jó vajat akar készíteni az a friss tejet lefölöző géppel fölözi le az így nyert édes tejszínből készítik a finom édes teavajat, mely jó izü és tartós, ezért érte jóval több pénzt kapni. A vaj készítésnél a következő dolgokra kell ügyelni.

1. A tejszín, tejföl hőfoka.

2. A tejszín, tejföl miőségére.

3. A hejes köpülés.

A melegebb tejszín, a tejföl hamarább összeáll, de a vaj egészen lágy lesz. A hideg tejszín, tejföl pedig nehezen áll össze, néhány órák múlva a vaj pedig izetlen kemény lesz. A vajat köpüléssel nyerjük. A köpülésnél a zsirgolyócskákat rázással elválasztjuk a savótól és a felszabaduló összeálló zsirgolyócskák tömege adja a vajat. Köpülő több féle van. A kisgazdának legalkalmasabb a rudasköpülő, vagy a vitorlásköpülő. Jó köpülőnél az a fontos, hogy könnyen kezelhető és tisztitható legyen. A köpülés után az író marad vissza. Az összeálló vajat az íróból fakanállal vagy szitával szedjük ki. A vajat kézzel gyúrni nem szabad. Gyúrásra gyúródeszkát és gyuróhengert használunk. A kidolgozott vajat pergament papirosba csomagoljuk. A vaj készítésnél rendkívül fontos a tisztaság, mert a piszkosán tartott edényekben különféle kellemetlen szagot, izet kap.

Sajtkészités

A teljes tejből, de sovány tejből is sajtot lehet készíteni. Sajtot készítünk tehén, bivaj, kecske tejből. Lefölözött tejből csak olcsó sovány sajtot lehet készíteni. A tulzsiros tejből lágy csemege sajt lesz. A sajtot így készítjük: A frissen fejt tejet 30 fokra kel melegíteni. Afelmelegitett tejet be kel oltani, amire vagy borjú oltót, vagy más oltót használunk. Ha a tej teljesen megalvadt akkor azt elvagdaljuk majd apróra eldaraboljuk. Most a sajtüstöt levesszük a tűzről és néhány percig még keverjük a túrót. A meleg túró darabkákat beletesszük a sajt­formába, formázás után préselni kel a sajtot, hogy a benne levő savó eltávolodjon. Préselés után szikasztás következik, amikor afris sajtot 2-3 napig szikasztjuk. Ez alatt az idő alatt a sajtot sózni is szükséges, úgyhogy egyik nap az egyik oldalát, másik nap a másik oldalát hintjük be sóval. Utoljára a sajtot még érlelni is kell. 10-11 liter teljes tejből a fenti módon 1 kg. sajt készíthető. A savót legjobban a sertések termelésénél értékesíthetjük.

Tejszövetkezetek

A sajt készítés különféle módjai hozzáértést, ügyességet, gyakorlatot és kellő felszerelést igényelnek. Ezért a kisgazda sajt készítéssel nem igen foglalkozhat, azonban a kisgazdák tej szövetkezetet alapítanak és naponta legalább 800 liter vagy több tejfeldolgozását tudják biztosítani, akor a sajt készítés igen szépen gyarapíthatja a kisgazda jövedelmét. Igen sok kisgazda panaszkodik azért, mert tejét nem tudja értékesíteni.

Ha a kisgazdák tejüket nem tudják értékesíteni álljanak össze alapítsák meg a tejszövetkezetet. A tejszövetkezetbe több tejet hordanak össze naponta, amelyet már fel lehet dolgozni és könnyen értékesíteni.

Ha a kisgazdáknak legalább 80—100 tehenük van a tejszövetkezetet már érdemes megalapítani. Ilyen esetben M. K. Országos Tejgazdasági Felügyelőséghez kel fordulni ahol tanácsot, útbaigazítást esetleg anyagi támogatást kaphatnak a törekvő kisgazdák.

A tejszövetkezet életrevalósága attól függ, hogy ki vezeti, mert ehhez hozzáértés kell. A tej szövetkezet már több igen szegény községet tett gazdaggá.

A szarvasmarha teste

A szarvasmarha a kisgazda legfontosabb állata, ez látja el családját a legegészségesebb táplálékkal. A tej, amit a kisgazda a háztartásba nem fogyaszt el azt a piaczra viszi mint tejet. Tejet, tejfelt, túrót vagy vajat, amelyekből szépen pénzelhet. A borjú nevelés is szaporítja a gazdaság jövedelmét. A szarvasmarha ezen ki trágyát ad, igaerőt is szolgáltat.

A szarvasmarha mindezeken felül húst, fagyut, bőrt is ad, csontjai szarvai, körmei mind feldolgozhatok. A szarvasmarha testét felosztjuk fejre, törzsre és végtagokra.

A bőven tejelő tehén feje a testhez mérve rendesen kicsi, a bőr a fejen vékony, tekintete élénk.

A szarvasmarha szemei épek legyenek, a füle a jó tejelő tehenek nagyok, kívül finom szőrrel van bevonva. A tehenek szarván a tövénél minden vemhesség alkalmával egy gyürü keletkezik, tehát a gyürük számából körülbelül megállapíthatjuk a tehén korát.

A nyak részei a járomér, a két nyakoldal, a torok, a lebeny. A tehén nyaka vékony, finom legyen nagy lebennyel.

A törzs részei a mar, a hát, az ágyék, azfarbub, a far, a farok, az oldalak, a horpasz, a has, a tőgy. A mar igás állatoknál erős izmos és széles legyen, a hát széles és hosszú és egyenes legyen, az ágyék rövid és széles legyen afarbub hosszú széles és izmos legyen. A far lehet egyenes vagy csapott. A jó far hosszú széles és mély a farok vékony hosszú finom szőrű és dúsan bojtolt legyen. Az oldalak hosszúak, dongásak legyenek. A mel ürege előtt van a szügy. A szügy széles legyen. Az oldalak mögött vannak a horpaszok, éhes állatnál ez horpadt. A has hengeres legyen. A tőgyön négy valódi csecsbimbó van. A lábak állása akkor helye, ha elölről, oldalról, hátulról nézve párhuzamosan állnak.

A szarvasmarha korát a fogazatáról lehet megismerni.

A szarvasmarhának összesen 32 foga van, ezek közül 24 zápfog és 8 metszőfog. Az alsó álkapocsba összesen 12 zápfog van, a felső álkapocsba szintén 12 zápfog van. A nyolc metszőfog az alsó álkapocsba van, a felső álkapocsba nincs metsző fog. A metszőfogak közül a két középsőt fogófogaknak a következőt 2 belsőközép, az ezek mellett levőket jobb­ról balról külsőközép és a szélsőket szöglet metszőfogaknak hívjuk. A szarvasmarha életko­rát a metszőfogak megjelenéséből és azok kiváltásából állapítjuk meg. A metszőfogak és a 12 zápfog, amelyek mint tejfogak a pár hetes borjúnál már megvannak, később kiváltatnak és jön helyette másik, állandó fogak nőnek. A szarvasmarha 5 éves koron hú az élet korát hozzá vetőleg a fogak kopásából, ritkulásából állapítjuk meg. 5 éves korban a fogófogak széle már erősen kopott, a 6. évben a belsőközép, a 7-ik évben a külsőközép, a 8. évben a szöglet metszőfogaknál is tapasztalhatjuk ugyanazt.

Az írás, olvasás általánosságára jellemző példa, hogy amikor 1895-ben bevezették az állami anyakönyvezést, a házassági anyakönyveket a tyukodi születésűek, szinte kivétel nélkül saját kezűleg írták alá, míg a más községekben születettek nagy része csak keresztet húzott. Valószínűleg ebben közrejátszott az a tudat is, hogy nemesek voltak és ha egyebet nem is nagyon, de az írást és olvasást megtanulták.

Az iskolai oktatás színvonalát nagymértékben befolyásolta az egyház választott vezetőinek egymáshoz való viszonya. Ha a vezetők egymással torzsalkodnak, az természetesen kihatással van a nevelésre is.

A századfordulón kezdett kialakulni az elkülönülés, a falu úgynevezett értelmisége igyek­szik elválni a község lakóitól.

Hasonló volt a helyzet az egyházi életben is. Az egyház vezetése papírforma szerint a presbitérium kezében volt, de a választott értelmiségiek úgy irányították, hogy szinte teljes egészében az ő kezükbe került.

Eleinte az iskolák vezetését, felügyeletét is a presbitériumok látták el. A századfordulón a újonnan választott lelkész az iskolák feletti felügyeletet kivette a presbitérium kezéből és ő lett az iskolaszéki elnök. Az iskola fenntartásához az anyagi eszközöket az egyház tagsága biztosította ugyan, de a vezetésből lassan kiszorult. Ennek az lesz a következménye, hogy az egyház tagsága fokozatosan hozzájárult az állami iskola megszervezéséhez. Az új állami iskola részére szükséges területet az egyház tulajdonából sajátították ki.

Az állami iskolák megszervezését az egyház tagsága a lelkész működésének tulajdonította és ezért még jobban mélyült a szakadék a falu és az egyházi vezetőség között.

A XIX. században a községbe került tanító, amennyiben nőtlen volt, itt talált házastársat magának. Begyes György, Kis Péter, Szarka Bálint, Csizmadia Zsigmond, Derecskéi Bálint egyházi tanítók a községből választottak házastársat. így rokonságba kerültek a község ősi lakosaival és többen véglegesen meg is telepedtek Tyukodon. Ma is élnek még utódaik.

Állami elemi iskola

Községünkben az állami iskolai oktatás 1912-ben kezdődik. Megindításával kapcsolatban ellentétek merültek fel a lakosság és a helyi református lelkész között. A helyiek a lelkészt tették felelőssé azért, hogy a községben az egyházi iskola megszűnik, és az egész elemi iskolai oktatást az állam veszi át.

Az állami iskola épülete 1912-re, az iskolai év kezdetére még nem készült el, így az első évben az oktatást több helyen végezték. Ekkor I., II., III., IV. és VI. osztály működött összesen 199 beírt tanulóval.

A tantestület jegyzőkönyve 1912. szeptember 18-val kezdődik, amikor is Karabélyos Andor igazgató, Mikó Mátyás tanító, Karabélyos Andorné Sikolya Ilona és Almássy Sára képezik a tantestületet. Az első tantestületi gyűlésen megbeszélik a tanerők beosztását és elhatározzák, hogy a jövőben is minden reggel a tanítás megkezdése előtt a gyermekeket istentiszteletre a templomba vezeti egy-egy tanítónő és tanító.

Ebben az időben az oktatásügyi törvény értelmében az iskola anyagi természetű ügyeinek intézésére gondnokságot kellett szervezni. A gondnokság tagjai a község lakói közül kerültek ki, elnökét a főispán nevezte ki. Az iskolai gondnokság első elnöke Uray Lajos, aki a községben lakott, ebben az időben gazdálkodással foglalkozott. Tagjai Hadady József községi jegyző, Gyene Gáspár, Nagy József, Németh József és Gyene Péter községi gazdák. A gondnokság jegyzője a mindenkori iskolaigazgató, akkor Karabélyos Andor volt.

A gondnokság első ülését 1912. október 6-án tartotta, amikor megtárgyalják a folyó-ügyeket, így a beiratkozások a mindennapos és az ismétlőiskolába. Intézkedik a kisegítő személyzet, iskolai takarító alkalmazásáról, aki Kocsi Magos Sándor lesz. Az elnök bejelenti, hogy megkereste a községben levő református lelkészt, valamint az izraelita hitközség vezetőjét, hogy gondoskodjanak a vallásoktatásról, jelentsék be a vallásoktatók személyét, hogy részükre a törvény szerint járó fizetést eszközölhessék. Megállapítják, hogy a bejelentés nem történt meg, vallásoktatás tehát nincs, így fizetést nem tudnak kiutalni, mivel munkavégzés sem történt.

A gondnokság október 20-án megtartott ülésén megállapítja, hogy az iskola fenntartási díja az 1912/13 évre 1285 korona 66 fillér, melyre fedezet 871 korona 49 fillér volt, tehát 414 korona 17 fillérrel több, mint a fedezet, ezen összeget a községnek kell fedezni. A község elöljárósága az iskola fenntartására iskolai pótadót ír elő. Az ismétlőiskola fenntartásával kapcsolatosan 260 korona hiány mutatkozik, melyet állami támogatásból kívánnak fedezni.

A tantestület javasolja, hogy az iskolaév végére tanulmányi kirándulást szervezzenek Szatmárnémeti, Nagybánya, Felsőbánya megtekintésére, amihez a gondnokság is hozzájárul. A kiránduláshoz szükséges anyagi fedezetet az e célra rendezett bál jövedelméből, valamint adakozásból teremtik elő. A kiránduláshoz nagyobb összeggel, 100 koronával a „Hangya" szövetkezet, 50 koronával a községi jegyző járult hozzá. A résztvevő tanulók személyenként 1-1 koronát fizettek, így a három napra tervezett kirándulás meg is történik jó eredménnyel.

Az iskola életében fontos változás következett be, amikor az iskolaszéki gondnokság elnöke Uray Lajos 1914-ben meghalt. Ezután az elnökségi üléseket Hadady József helyettes elnök vezette. Az 1914. augusztus 23-ai ülés fordulópontot jelentett a gondnokság mű­ködésében, mert a tagok tudomására jutott, hogy a főispán elnökké a helyi református lelkészt kívánja kinevezni. A jegyzőkönyv 3. pontja a következőképpen hangzik: „Nagy József gondnoksági tag felszólalásában elmondja, hogy tudomása szerint az Uray Lajos elhunytával megüresedett gondnoksági elnöki állást Gönczy Sándor református lelkésszel szándékozik betölteni a főispán úr. Ezt ő a legnagyobb aggodalommal várja, mert tapasztalatból tudja, hogy Gönczy Sándorral együtt munkálkodni lehetetlen. Tudja azt, hogy Gönczy Sándor a más véleményét nem respektálja és erőszakos, az övezetese mellett a nép az áll.el. iskolát s a gondnokság intézményét meggyűlöli. De nem is tartja összeegyeztethetőnek azt, hogy Gönczy Sándor, ki a református iskolának is iskolaszéki elnöke, a rivális áll. iskolának is elnöke legyen, annál is inkább, mivel a múltban is azt tapasztalta, hogy minden eszközt felhasznált Gönczy Sándor arra, hogy az áll. iskola növendékeit a felekezeti iskolába csábítsa. Ezek után erős a meggyőződése, hogy Gönczy Sándor elnöksége itt is mint az egyháznál csak széthúzásra, gyűlölködésre vezetne, ő tehát abban az esetben, ha Gönczy Sándor-lenné elnöknek kinevezve, lemondottnak tekinti magát. Gyene Gusztáv községi bíró hasonló véleményen van Nagy Józseffel, de nem is képzeli az ál. el. isk. gondnokság hű elnökének azt, aki az esküt mint vallásoktató hónapokig vonakodott letenni. Aggodalommal van eltelve a tantestület békés munkálkodásáért is, mert Gönczy Sándor lelkészsége alatt a felekeze­ti tanítók gyakran változtak s keserű emlékekkel távoztak egyházunkból. Ezek alapján ő is lemondottnak tekinti magát Gönczy Sándor elnökké kinevezése után. Gyene Péter, ifj. Szalay Pál, Németh József gondnoksági tagok Gönczy Sándor összeférhetetlen természete miatt szintén lemondottnak tekintik magukat, ha mégis megtörténik a kinevezés. Hadady József h. elnök is csatlakozott gondnoksági társai kijelentéséhez. " Ezután a gondnokság elhatározta, hogy e határozatot a tanfelügyelőség hozza a főispán tudomására.

Ennek ellenére a kinevezés megtörtént. A gondnoksági ülések elnöki teendőit a kinevezésig Hadady József, mint h. elnök látja el. Az 1915. február 22-i gondnoksági ülés jegyzőkönyve szerint, megtörtént az új elnök Gönczy Sándor eskütétele. Ettől kezdve a gondnok

sági ülésen az elnökön és az iskolaigazgatón, mint gondnoksági jegyzőn kívül egyetlen gondnoksági tag sem jelenik meg.

Ez az állapot két évig tartott, míg a főispán is tudomásul vette a gondnoksági tagok hajthatatlanságát és felmentette Gönczy Sándort az elnöki teendők végzése alól.

1917. május 21-én tartott gondnoksági ülésen letette az esküt az újonnan kinevezett gondnoksági elnök Madarassy Árpád pátyodi birtokos. Madarassy Árpád csak rövid ideig viselte ezt a tisztséget. 1917 november 4-én Hady József községi jegyzőt nevezte ki afőispán a gondnokság elnökévé, ugyanakkor nevezték ki a gondnokság tagjává Lőrincz Gyulát, aki szintén ekkor tette le az előírt esküt. Ezután a gondnokság végezte a maga feladatát, már amennyire a háborús események között az lehetséges volt.

Hadady József községi jegyző, gondnoksági tag 1918 őszén elmenekült a községből, ekkor Turmann Olivér helyi birtokost nevezte ki a főispán a gondnokság elnökévé.

Az iskolai oktatásban is nagy kiesést jelentett 1914-18 között a világháború, amikor a falu férfi lakossága nagyreszt katonai szolgálatot teljesített. Minden fontosabb mezei munka idejére az iskolában szünetet rendeltek el, mert már a 8-10 éves gyermekek is tudtak segíteni ezekben a munkákban. Természetes, hogy így az iskolai előmenetel gyengült. A tanítást nagyban befolyásolta még az is, hogy a tantestület férfi tagjai is több ízben teljesítettek katonai szolgálatot, így egyes osztályokat összevontak, hogy el tudják végezni a szükséges anyagot.

A tantestületben 1917-ben történt változás, Almássy Sára Nagykárolyba nyert áthelye­zést és helyette Zselcznyákné Perenczy Laura került az iskolához. 1918-ban Zseleznyákné helyett Kiss Piroska lett a tanító. 1918 októberében ismét csonkán kezdődött az iskolai év, Mikó Mátyás vált ki a tantestületből. 1919-ben újból kiegészült a tantestület, Kocsár Imre és Weisz Mihály kerültek ide. Az 1919-es tanével még az 5 tagú tantestület zárta be, de már az 1920-21. iskolai évben ismét változások történtek. Igazgató továbbra is Karabélyos Andor, tanító pedig Karabélyos Andorné Sikolya Ilona, Szabó Anna és Török Ágoston. 1921 tava­szán a tantestület 1 fővel növekedett, ekkor Bérezik Gizella nyert beosztást.

Az 1921-es iskolai évet 6 fővel kezdték, így mód lett arra, hogy az iskolás gyermekeket jobban beosszák a tanítók között. Az iskola életében nagy változást hozott, amikor Karabélyos Andor eltávozott és Nuszer Lajos kapott igazgatói megbízatást.

Karabélyos Andornak nagy érdeme, hogy megszervezte és majdnem 10 éven keresztül vezette az állami elemi iskolai oktatást.

Karabélyos Andor nagyon vigyázott a rendre és a fegyelemre. A gyermekek az iskolából hazafelé mindig kettős sorban, kézen fogva mentek, kötelesek voltak az úton mindenkinek hangosan köszönni. A tantestület tagjai is egy ideig kísérték az utcán a gyermekeket. A rendetlenkedők a következő tanítási napon büntetésben részesültek. A büntetés ekkor a kormos, a tenyeres, a fiúknál pedig a fenekes volt. Az utcán való viselkedést a vigyázok, a felügyelők ellenőrizték lelkiismeretesen. Ha nem látták el feladatukat megfelelően és erről a tanító tudomást szerzett, akkor a felügyelő is büntetésben részesült. Az iskolás gyerekek magaviseletét a szülők is figyelemmel kísérték és ha rendetlenkedő gyereket láttak, ők is megmondták a tanítónak. Abban az időben a szülők mindig azt mondták a tanítónak: „Ha rossz, verje meg csak nyugodtan tanító úr, csak a fülével számoljon tanító úr." Az volt a vélemény, hogy a nádpálcával nem lehet eltörni a gyermek csontját és egy kis fenyegetés nem is árt a gyermeknek, mert különben nem bírnának velük.

Nuszer Lajos igazgatósága alatt meg tovább növekedett a tantestület létszáma, hiszen a gyermekek száma is megnőtt, ami természetes következménye volt a háború befejezésének. Ezután több volt a házasságkötések száma, így a születések is jelentős mértékben nö­vekedtek. 1922 februárjában a tantestületből eltávozott Szücsné Székely Erzsébet és helyelte Szeiben György jön, 1922 őszén két új tanerő lépett be Berky Júlia és Bajka Zoltán, viszont Nuszcrné Fejes Ilona és Bérezik Gizella tanítónők elmentek, így a létszám nem változott.

Ebben az időben változás történt a hitoktatás terén is, mivel Kocsár Imre kántortanító megvált az egyháztól és elköltözött a községből is. A hitoktatást átmenetileg az állami tanítók látták el, külön díjazás mellett.

1924-ben új tanerő jelentkezett az iskolánál Kondor Magda személyében.

Az 1924. év az iskola életében ismét gyarapodást hozott. Ebben az évben indult ugyanis újra az óvoda. Községünkben először óvoda 1895-től volt és a háború kezdetéig működött. Erre az időre vonatkozóan nem maradt fenn semmiféle feljegyzés, valószínű, hogy a Megyei Széchenyi Társulat kezdeményezése révén indult meg. Szatmár megye volt ugyanis az első az országban, ahol Széchenyi emlékművet állítottak, 1861-ben Kőszeg-remetén. 1882-ben a megyei gyűlés 1% vármegyei pótadót szavazott meg a Széchenyi Társulat részére azzal a céllal, hogy ezzel az oktatást, a nemzeti nevelést mozdítsák elő. Valószínű, hogy a községünkben a fenti időpontban megkezdődött óvodai nevelés is ennek az alapnak köszönheti létét.

Az óvoda először önállóan élte az életét. 1927-től kezdve az óvónő minden esetben meghívást kapott az iskolai nevelő testületi ülésekre. Ebben az időben Butyka Róza volt az óvónő. Az óvoda a báró Uray Margittól vásárolt épületben nyert elhelyezést. Jelenleg is ezen a helyen van, de most már új épületben működik.

Ugyanebben az évben, 1927-ben kezdődtek az ún. népművészeti előadások, amelyeket a tanítók tartottak a felnőtt lakosságnak. Ezek keretén belül műsoros előadásokat szerveztek, amikor a közösség fiataljai szerepeket tanultak és azokat ünnepélyes alkalmakkor adták elő.

Az iskolában eddig is szokás volt, hogy március 15-re a gyermekek tanultak kis színdarabokat, amelyek a szabadságharc eszméjével foglalkoztak. Ezeknek az előadásoknak a mintájára csinálták a műsoros esteket, amelyeknek a bevételei mindig jótékony célokat szolgáltak. Az iskolai vizsgák ezekben az időkben nyilvánosak voltak, a szülők is elmentek. A nyilvános vizsgák elnöke mindig az iskolaszéki gondnokság elnöke volt. A feleltelést az osztálytanítók végezték, de az elnökség tagjai is tehettek fel kérdéseket, természetesen a tananyagon belül. A jó tanuló gyermekeket könyvjutalmazásban részesítették.

Az óvodákban is voltak vizsgák. Itt a gyerekek kis verseket tanultak, az óvónő hegedült, a gyerekek táncoltak. A szülők mindig megjelentek, örültek gyermekeik ügyességének. Ugyancsak 1927-ben új tanerő, Kaprinay Gabriella lép be a tantestületbe, aki Rácz Rózsika helyett jött.

1928-ban két fővel növekedelt a tantestület Nykl Edénével és Adorján Istvánnal. Eltávozott Butyka Róza óvónő és helyette Nuszer Irma lépett be. Adorján István elment még ebben az évben és helyette Hubay Ferenc került ide. Új tanítónő Szabolcska Júlia. A következő évben Nykl Edéné kivált a tantestületből, az óvónői feladatokat Hegedűs Klára látta cl.

A tantestület az 1931/32 évi tanévet a következő beosztással kezdi: I. leányosztály Nuszerné Kaprinay Gabriella, I. fiúosztály Török Ágoston II. oszt. Nuszer Lajos, Berky Júlia, III. oszt. Bajka Zoltánné Szabolcska Júlia, Bajka Zoltán, IV oszt. V. Majthényi (Szeibel) György. V-VI. oszt. Hubay Ferenc. Gere István érkeztével az V-VI. osztályt külön választják és ő a VI. osztályt kapja.

Az 1932/33 iskolai évben György Teréz személyében új tanerővel gyarapodott az iskola. Az óvónő Hegedűs Klára helyett Gáspár Margit végezte az óvoda vezetését. Ugyanebben az iskolai évben az iskolához áthelyezéssel került Lossonczy József Csengerújfaluból. 1934-ben Gáspár Margit helyett Nuszer Irma lett az óvónő.

Az 1935. év elején Gere István nyugdíjba ment, így csökkent a tantestület létszáma, de a gyermekek száma is csökkent, így helyette új tanerőre nem volt szükség. Az 1935 év végén Nuszer Irma óvónő Csengerbe távozik és helyette Bartha Irén vette át az óvoda vezetését.

1936. decemberében növekedett a tantestület egy taggal, amikor Hallgató Géza mint h. tanító nyert beosztást. A következő évben nincs változás.

Észak-Erdély visszatérésével Nuszer Lajos igazgató Szatmárnémetibe nyer áthelyezést és feleségével együtt távozik. Helyette Puskás Sámuel és felesége jön Erdélyből. Ekkor Majthényi György lesz az igazgató. Ez a tantestület végzi a tanítást 1944 őszéig.

Az 1920-as évek elején a tüzelőanyag nehéz beszerzése miatt a tanítást téli időre szüneteltetni kellett volna, de a szülők kimentek a lápra és az 1920-as árvíz miatt műveletlenül maradt területeken a 2 méter magasra megnőtt gyomokat levágták, kévébe kötötték, haza­hozták és egy télen azzal tüzeltek az iskolában, csak azért, hogy ne maradjon el a téli tanítás sem. Igaz, hogy a gyerekek ekkor is csináltak maguknak egy-egy nap szünetet. A kályhákat jól teletömték, telefüstölődött a tanterem, ilyenkor a tanítók hazaküldtek a gyermekeket, mivel a füstben nem lehetett tanulni.

A következő évben sikerült a tüzelőanyagot beszerezni, így ezen a télen nem történ iskolai mulasztás.

Nagyobb baj volt, hogy a húszas évek végére szűk lett a 4 tantermes emeletes iskola. Ekkor határozta el a községi elöljáróság, hogy új iskolát épít, ami meg is valósult a templom melletti szabad területen. 1935-től kezdve már 8 tanterem állt rendelkezésre, így a tante­remhiány megszűnt. Az új iskolát úgy építették, hogy két egymás melletti tanterem elválasztó falát kiszedhető deszkafallal oldották meg, így műsoros estek, bálok rendezésére egy nagy terem ált rendelkezésre.

Az 1921-45 év közötti iskolai oktatás nagyjából zökkenőmentes volt, kivéve azokat az időket, amikor a II. világháborúban a katonaköteles korban levő tanítók katonai szolgálatra vonultak be, ilyenkor a tanítást helyettesítésekkel oldották meg.

1940-től megkezdődött a nyolc osztályos oktatás. Az első években még nem volt kötelező a nyolc osztály elvégzése. Eleinte csak a szülők kívánságára járt a gyermek a 7-8. osztályokba. Akik nem mentek, azok továbbra is csak az ismétlőiskolába jártak, vagyis tulajdonképpen már ekkor a 15 éves korhatár volt az iskolaköteles kor. 1943-tól kezdve teljesen megszűnt az ismétlőiskola és most már kötelező lett a 8 osztályú elemi iskola elvégzése.

1932 elején újjá kellett választani a gondnokságot, mivel 6 éves megbízatása lejárt. A gondnokságnak hivatalból tagjai lettek: Gönczy Sándor ref. lelkész, Balogh Miklós községi főbíró és Nuszer Lajos igazgató, mint gondnok. Kinevezett tagjai Turmann Olivér elnök, Bartha József főjegyző, Bereczky Gyula, id. Szatmári Károly, Belényesi Zsigmond és Nagy Károly. A tantestület tagjai közül Török Ágostont jegyzővé választották. így működött a gondnokság egészen 1944-ig azzal a változással, hogy a hivatalból való tagok személyében, ha változás következett be, akkor az új tisztségviselő lett a tag.

Az iskolaszéki gondnokság feladata már pusztán arra korlátozódott, hogy a költségvetést, zárszámadást elfogadja, a koros gyerekeket a kötelező mindennapos iskolába való járás alól felmentse. Tagjait ugyan még megválasztják, illetve kinevezik.

Kimutatás

A tyukodi állami elemi népiskola beiratkozott tanulóiról

Tyukod-Kálmán majori iskola

A közoktatásügyi kormányzat 1925-ben megindította a tanyai iskolák építését, hogy a községtől távoli tanyákon lakók gyermekei is járhassanak iskolába. Ezek a gyermekek csak nyáron tudtak iskolába járni, így nagyon elmaradtak. Községünkben az első ilyen iskola a Kálmán majorban épült, amely a községtől kb. 8 km-re volt.

Ezekben a tanyai iskolákban ugyanolyan tanterv szerint tanítottak, mint a községi iskolákban. A tanyai iskolákban jórészt osztatlan osztályok voltak, vagyis az I-IV. osztály tanulóit egy tanerő tanította. A Kálmán majorban először 1928-29-ben egy tanerő működött Tulipán Ilona személyében, majd 1930-tól kezdve 2 tanerőssé vált az iskola. A másik tanító Kocsár Imre lett. 1935-38 között ismét csak egy tanító volt, Kocsár Imre, majd 1938-tól kezdődően ismét két tanerős lesz az iskola Kocsár Imre és Kocsár Imréné személyében. A tanulók létszámát az alábbi táblázat mutatja:

A kálmánmajori iskolába jártak a Jékey tanya (Klára major) dr. Turmann Zoltán tanya (Erzsébet major) a Szalmaváros, valamint az Ura község határába tartozó Veres tag iskolaköteles gyermekei is, így itt sokféle gyerek járt együtt.

Tyukod-Zsíros pusztai érdekeltségi iskola

Ugyancsak az 1925-ös tanyai iskola építési mozgalom keretén belül épült községünk másik nagy tanyáján, Zsiros pusztán a második tanyai iskola. Ebben az iskolában is a harmincas években kezdődött meg a tanítás, azonban az iskolára vonatkozó törzskönyvek csak 1935 utáni évekből maradtak meg, melyeknek adatait közöljük:

A zsirosi iskola ugyan két tanerősnek épült, két osztályterem volt, azonban a jelzett időben csak egy tanító működött Sipos Ida személyében. Ez a tanya úgyszólván egyedül állott, mivel ezen a részen nem volt nagyobb település, így ide csak a zsiros tanyai gyermekek jártak. A fenntartási költségeket az ingatlan tulajdonosa és a község viselte.

5. kép. Elemi iskola a Kis utcán (épült 1932-ben)

6. kép. Elemi iskola a Fő utcán (épült 1911-ben)

Mindkét tanyai iskolánál megállapítható, hogy ott nincs következetesség a tanulók létszámában, mivel az olt lakók szinte teljes egészében mezőgazdasági alkalmazottak, kocsisok, béresek, stb. voltak, akik pedig szinte évenként változtak. A helyzetet még az is nehezítette, hogy a cselédváltozások általában újévkor voltak, így az iskolában év közben is történtek nagy változások. A tanyai tanítók igen nehéz körülmények között végezték feladatukat, amit az akkori kormányzat azzal igyekezett pótolni, hogy részükre külön tanyai pótlékot folyósított.

7. kép. Nevelőtestületi tagok az 1932-33-as tanévben. Álló sor (balról): Török Ágoston, Gere István, Ladányi Imre (lelklész), Majtényi György, ???, Bajka Zoltán. Ülnek: Gáspár Margit (óvónő), Nuszer Lajosné, György Piroska, Bajka Zoltánné (Szabolcska Julianna)

Népfőiskola

Az egyházi iskoláknál meg kell emlékezni a Népfőiskoláról. Ez a mozgalom Finnországból került hazánkba.

A református népfőiskolák a finn és a dán példát követték. Azt akarták, hogy egy egységes szemlélettel rendelkező gazdatársadalom nevelődjön fel, melyre az ország vezetését nyugodtan rá lehet bízni.

A népfőiskoláknak nem voltak tankönyvei, nem voltak tanárai, egyetlen, az egyházmegye által fizetett alkalmazott volt, az iskola vezetője.

Minden népfőiskola olyan volt, mint a vezetője. Hazánkban ilyen népfőiskolák voltak Sárospatakon, ahol dr. Ujszászy Kálmán irányította, Nagytarcsán, Veszprémben stb. A népfőiskola vezetői személyesen tartották a kapcsolatot egymással és így próbáltak egy egységes nézetet kialakítani. A vezetők abban látták a feladatát, hogy művelt emberek kerüljenek ki, akiknek' van véleményük a dolgokról és nem lehet őket ide-oda dobálni.

A népfőiskola célja lett volna a magyar parasztság fiait általános tudással ellátni. Természetes, hogy itt is mint minden egyházi intézménynél a vallási erkölcs volt az alap, de ezen kívül mindenféle tárgykörből hangzottak el előadások.

A népfőiskola nem adott ugyan semmi írásbeli bizonyítványt, de adott szellemi iránymutatást, ami után vágyakozott az ifjúság, hiszen mindenki kereste a kivezető utat.

A népfőiskola előadói önkéntesekből kerültek ki, hiszen az iskolának nem volt anyagi ereje, hogy tanári kart fizessen. Az előadásokat meghívott előadók tartották, a maguk által választott, vagy az iskolavezető által megjelölt tárgykörből. Szinte valamennyien a népből kikerült értelmiségiek voltak, akik minden anyagi szolgáltatás nélkül mentek előadást tartani, még az utazási költségüket is saját zsebükből fizették.

Az első népfőiskola Nagytarcsán alakult meg az 1930-as évek végén.

A Szatmári Református Egyházmegye esperese akkor G. Szabó Mihály volt, aki Csaholcon lelkészkedett. Fia Szabó Szabolcs ugyancsak theológiát végzett és utána a Szatmári Ref. Egyházmegye mint missiói lelkészt alkalmazta. Az ő kezdeményezésére szerveződött meg a szatmári népfőiskola.

Először 1941-ben nyilt meg Szatmárököritón, ahol akkor még az elemi iskola egyházi volt. A következő évben Kocsordra került, gr. Tisza Lajos kastélyába. Itt Tisza Lajos haláláig működött, mert az örökös, gr. Teleki nem adta tovább az épületet. így a népfőiskola hajléktalanná vált.

Az egyházmegye egyik legnagyobb egyházközsége a tyukodi volt, ahol akkor Hajdú Károly volt a lelkész, így Tyukod biztosított épületet a népfőiskola részére. A községben lakó Uray Károly elköltözött és az akkori Kis utcán, majd Lenin utcán levő lakóházát bérelték ki az egyházmegye támogatásával erre a célra.

A ll. világháború befejezése után a népfőiskola megkapta a br. Uray kastélyt. Az épület a földreform során az akkori Kultuszminisztériumé lett azzal a céllal, hogy ott valamilyen iskolát működtessen. Bár a község lakói, illetve vezetői a bárókertnek nevezett részen telkeket kívántak kimérni, ami meg is valósult, de még így is megmaradt kb. 2 kh területtel a kastély. A kastélyba beköltözött az újonnan szervezett Mezőgazdasági Gépállomás, majd a tsz-ek alakulása után a tsz. központi irodái, sőt egy időben még a községi tanács irodái is ott voltak. Végül népfőiskolának csak az emeleti rész maradt meg, mely elég lett volna a működéshez, azonban az iskolák államosításával egy időben a népfőiskola is állami intézmény lett. Az iskola akkori vezetői nem vállalták, így 1948-ban megszüntették a működését.

A népfőiskola hallgatói egy jelképes faluba tömörültek. A tyukodi népfőiskola „Reménységfalva" volt. Egy valóságos község mintájára épült fel. Volt abban gazdakörtől kezdve minden, mint a tényleges falvakban, még nótárius is, aki minden megörökített, ami a népfőiskolával kapcsolatos volt. A népfőiskola első helyét elnevezték „Szellemvárnak", mivel ez a kis kastély nagy udvaron volt, közelében még épület sem állt. A földreform során ezt a területet kiosztották telekhelynek, az épületet pedig lebontották.

A szellemi nevelés mellett nem hanyagolták el a testi nevelést sem. Minden nap reggeli torna volt. Este nótaesteket rendeztek, színdarabokat tanultak be, azt előadták először Tyukodon, majd a szomszédos községekben is, hogy ezzel is népszerűsítsék a népfőiskolai mozgalmat.

A népfőiskola előadói helyből csak ketten voltak, Hajdú Károly ref. lelkész és Bajka Zoltán kántortanító, ez jellemző a községi értelmiségre. Annál inkább jöttek távolabbról Budapest, Debrecen, Nyíregyháza, Derecske, Csenger, Komlódtótfalu, Szatmárököritó, Kocsord, Szamoskér. Az előadók között volt pap, tanár, tanító, orvos, tisztviselő. E sorok írója is minden felsorolt népfőiskolában tartott előadást.

A népfőiskolának volt zászlaja, melyet G. Szabó Mihályné, volt csahold ref. esperes felesége készített. Az emblémát Gáborjáni Szabó Kálmán debreceni művész készítette. Újságja az „EKE", mely sokszorosításban jelent meg.

A népfőiskola az ún. népi mozgalom egyik jó kezdeményezése volt, az a kár, hogy későn jött, így nem sokat tudott változtatni a régi körülményeken.

Leventemozgalom

Meg kell még itt emlékezni erről a mozgalomról is, mint az iskola természetes folytatásáról. Az 1920. június 4-én a párizsi „Trianon" palotában aláírt békeszerződés megtiltotta az országnak a katonatartást, vagyis nem lehetett a fiatalokat katonai szolgálatra besorozni, kiképzésben részesíteni. A békeszerződés pusztán 34.000 zsoldos katona tartását engedélyezte az országnak rendfenntartás céljából. Ez a szám nagyon kevés volt, ezért szervezte meg az állam a levente intézményt, hogy azon keresztül az ifjúságot megfelelő katonai kiképzésben részesítse. Az iskolát befejezett fiúkat 12-21 év között kötelezték a leventeoktatásban való részvételre.

A kiképzés abból állt, hogy egy tartalékos tiszt, vagy ha volt a községben olyan katonaviselt altiszt, aki a szolgálata közben kiképzést vezetett, levente oktatói megbízatást kapott. Községünkben volt egy főoktató is, vitéz Majthényi György személyében, aki már részt vett a háborúban és mint tanító, tartalékos tiszti rangja volt.

A levente mozgalomban a fiúk ugyanolyan kiképzésben részesültek, mintha katonai szolgálatot teljesítenének, azzal a különbséggel, hogy itt csak hetenként egyszer, vasárnap délelőtt volt a kiképzés, helye a ménes kútnál levő szabad terület volt. Később a község által erre a célra átadott levente téren, a mai futballpálya helyén, rendszeres lőgyakorlatokat is tartottak. Itt golyófogó dombot készítettek, nehogy valakit véletlenül meglőjenek. A fegyveres kiképzés természetesen csak fapuskákkal történt, mivel rendes katonapuska nem volt. A lőgyakorlatokat „FEG" puskával végezték.

A fiatalok a kiképzés alatt teljes katonai fegyelemben éltek. Téli időben, amikor nem lehetett kint gyakorlatozni, valamelyik iskolai tanteremben elméleti kiképzésben részesültek, komoly hazafias nevelést kaptak.

A trianoni békeszerződés után mindjárt megindult a nagy revansra való felkészülés, nemcsak nálunk, hanem az összes legyőzött államban. Amikor hazánkban felocsúdott a lakosság a vesztes háború okozta kábulatból, községünkben is megindult egy revizionista irányzat, amit a hivatalos szervek igen erősen támogattak. Az elvesztett területek visszaszerzésére indított kampány nálunk is jó talajra talált, hiszen a község lakóinak rokonai voltak a határon túl, a határok szinte a kert alatt húzódtak. Az első határkijelölés alkalmával a falu határának egy része Romániához került és csak a békeszerződés után került vissza.

A község lakossága a leventemozgalmat rokonszenvvel figyelte, hisz a faluban a katonai kiképzés nem volt idegen. Sokat mondogatlak, hogy a szabadságharc előtt is a nemes ifjak ugyancsak katonai kiképzésben részesültek és a gyakorlótér akkor is azon a helyen volt, ahol először megkezdődött a levente foglalkozás. A tanyákon szintén volt leventeoktatás, ott tanítók voltak az oktatók. Rendeztek versenyeket a községen belül is, de a járás is rendezett tornaversenyeket, ahol a tyukodiak mind jól szerepeltek. Eleinte csak gyalogos kiképzésben részesültek, később a lovas kiképzés is megindult, amikor a lovasgazdák gyermekei saját lovaikon vettek részt. A levente mozgalom azután sem szűnt meg, amikor már megkezdődött a sorozás és behívták a fiúkat katonai kiképzésre. így aztán könnyebb volt a katonai szolgálat is, hiszen már sok gyakorlatot előre tudtak és megszokták a katonai fegyelmet is.

Továbbtanulás

A XIX. század folyamán a községbeliek a helyi iskola elvégzése után többnyire gazdálkodtak, a nagy terjedelmű lápból éltek, kevesen tanultak tovább. Ebben az időben a Pataki kollé­giumból jöttek a legátusok, így a községből a tovább tanulók is inkább oda mentek.

A sárospataki kollégium iskoláinak különféle tagozatain az 1800-1810 közötti időkben tyukodi születésű és lakosú tanulói a következők voltak: (Series discipulorum celebrerimi)

Bakos András a helybeli lelkész fia

Bajnai József Bajnai János nemes fia

Balogh István Balogh László nemes fia

Szarvadi József, Szarvad) János nemes fia

Bajnai Ferenc Bajnai János nemes fia

Fráter József, Fráter György nemes fia

Felsőbb osztályosok voltak:

Szalay Sándor Szalay Sándor nemes fia

Szalay József, Szalay Simon nemes fia

A felsoroltak, amint látjuk mindnyájan nemesek gyermekei vagy a lelkész gyermeke. Az is megállapítható, hogy ebben az időben még elég tekintélyes összeget kellett fizetni, évenként 4 frt-ot.

A XIX. század második felében egy kis fellendülés kezdődik, de ekkor már nem annyira a pataki kollégiumba mennek a tanulni vágyók, hanem inkább Debrecenbe vagy Szatmárnémetibe.

Itt ismét felemlítünk néhány nevet, akik a XIX. század második felében és a XX. század első kétharmadában a községből közép vagy felsőfokú iskolába kerültek. A nevek között az értelmiségi gyerekek nem szerepelnek. Ezek a következők: Gyene Gusztáv (1856), ő nem fejezte be középiskolai tanulmányait, 1914-ben községi bíró volt. Gyenc Lajos (1865) Vetési jegyző lett, majd nyugdíjas korában hazaköltözött a községbe és itt is halt meg. Kádár Gusztáv (1856) vasútépítő mérnök lelt. Ő vezette a vasútépítési munkákat, amikor a Mátészalka-Szatmárnémeti vonalat építették. Javaslata az volt, hogy a vasút Ököritótól a Dinnyeföldnek jöjjön és innen forduljon Porcsalma északi végére és úgy menjen Csengcrnek. Az építés nem így valósult meg. Életében tartotta a kapcsolatot a községben élő rokonságával, Budapesten halt meg. Szalay Pál (1894) a debreceni Kollégiumban tanult, református lelkész lett Szatmárcsekén és ott is halt meg. Kádár Gáspár (1895) Szatmáron végezte a középiskoláit és előbb községi írnok, majd aljegyző lett helyben.

Itt ismét egy nagy törés állt be, mivel az I. világháború megakadályozta a község lakóit, hogy gyermekeiket városban taníttassák. A világháború után újból megindultak a városi iskolákba a tanulni vágyók: Balogh Pál (1911) kezdte meg a középiskolába járók sorát.

Budapesten érettségizet, utána jegyzőtanfolyamot végzett és a szomszédos Csengerújfalu községben lett községi jegyző. Balogh Gizella (1910) 4 középiskola elvégzése után férjhez ment Révész Ferenc szamossályi tanítóhoz. Orosz Árpád (1912) Debrecenben érettségizett, ugyanott végzett theológiát, lelkész lett, előbb vallástanár Nagykárolyban, majd később lelkész. Balogh Eszter (1914) 4 középiskola elvégzése után postahivatalvezető, Szalay Zsigmond (1914) Debrecenben tanult, jogot végzett, Budapesten lakott. Rádi Sándor (1916) 4 középiskola elvégzése után gazdálkodott, majd az 1940-es évek kezdetén a községben gazdajegyzői tisztséget vállalt, utána Fehérgyarmatra költözött és jelenleg is ott lakik.

A két háború közötti időkben a közép és felsőiskolába való járás nagyon költséges volt a falusi gyermekek számára. Voltak ugyan kedvezmények, de ezeket a kedvezményeket azok kapták, akik vagyontalansági bizonyítvánnyal rendelkeztek. Akinek egy kevés földje volt, az már nem kaphatott ilyen bizonyítványt, ugyanakkor a községben lévő értelmiségi (jegyző, pap, tanító stb.) gyermekek mindnyájan rendelkeztek ezzel, így az összes iskolai kedvezményeket ők kapták. Az 1930-as évek kezdetén a diákoknak járt háromszori utazásra jogosító félárú vasúti kedvezmény, de ezt is csak a szegénységi bizonyítvánnyal rendelkezők kapták. Előfordult olyan eset, hogy a jegyző barátsága révén egy-egy kisebb ingatlannal rendelkező gyerek is kapott szegénységi bizonyítványt, de ennek ára volt.

A városban való lakás igen sokba került. Az 1930-as években egy diák havi kosztja, kvártélya legalább 40 pengő volt, amikor egy mázsa búzáért 3 pengőt fizettek. Tandíjként évi 100 pengőt kértek, ezen kívül volt még az iskolai felszerelés, ruházkodás. Ez az összeg még a 20-30 holddal rendelkező gazdát is nagyon nehéz helyzetbe hozta.

Az 1930-as évek közepétől kezdve többen jártak be vonattal Mátészalkára, ahol volt egy polgári iskola, majd 1940 után Szatmárnémetibe ugyancsak vonattal.

Kulturális intézmények

Első ilyen intézmény volt a dalárda, mely a ma élők szerint már az 1890-es években működött. A tanítók a jó hangúakat együtt tartották, a temetésekre a dalárda együtt ment.

A másik kulturális intézmény a 48-as függetlenségi kör volt, amely könyvtárral is rendelkezett, de nagyságáról semmit sem tudunk. Könyvállománya az iskola könyvtárába olvadt bele.

1910 körül a község elöljárósága fúvószenekari felszerelést vásárolt. A faluban többen tudták a kürtöt fújni, valószínű, hogy ezekből került ki a banda tagsága. Ez a zenekar is évente kapott egy bál tartási engedélyt, melynek a jövedelme a pénztárba került. Ezen kívül bálokba és lakodalmakba jártak zenét szolgáltatni.

Még a szomszédos falvakból is jöttek a tyukodi rezes bandáért.

A község egyedüli kikötése a hangszerekért az volt, hogy március 15-én a községháza előtt mindig zenét adjanak. Ilyenkor a falu apraja-nagyja összegyűlt és mindig voltak legények, akik elébe álltak a bandának és végigtáncolták a falut banda szóval. A harmincas évek vége felé ez is megszűnt, jöttek a háborús idők, a tagok egy része katonai szolgálatra vonult be, utánpótlás nem volt, így teljesen feledésbe is merült. Ma már azt hiszem, senki sem tudja, hogy a zenekar felszerelése hova lett, pedig a község vásárolta.