Előző fejezet

Tanyák a homokon

OZSVÁTH GÁBOR

 

Szállások, tanyák, tanyaközpont

Üllés azon települések közé tartozik, amely külterületi lakosságának aránya napjainkig magas. A mai tanyavilág lakóinak életmódját, gazdálkodását csakis egy társadalmi és történeti folyamat részeként értelmezhetjük. Ennek érdekében mindenképpen nyomon kell követnünk a szállások, tanyák kialakulásának folyamatát. Természetes, hogy Üllés benépesedése nem vizsgálható külön az anyaközségtől, Kiskundorozsmától és elvonatkoztatva az annak nagy kiterjedésű (32.446 katasztrális hold) határából kiszakadt, többi tanyaközségtől. Kiskundorozsma mélyen ékelődött az egy­ koron 142 000 kataszteri holdat kitevő, szegedi határba. Területének benépesedésében fontos szerepet töltött be a Kun Kapitányság és Szeged városa között hosszú évekig elhúzódó birtokviszály. Ez utóbbi a 16-17. században a kiskun puszták területének jó részén is gazdálkodott. Erről tanúskodik a szegedi szandzsák 1570. évi birtokössze­írása, melyben kutatási területünkről Asszonyszállása, Üllés és Átokháza puszták is szerepelnek, az előbbi kettő együtt 22, utóbbi 15 állattartó szállással.1

A mai Üllés az anyaközségtől legtávolabb létesült tanyaközség, amely Baromjárás, Üllés puszta, Göbölyjárás és Átokháza egy részéből alakult. A határrész művelési ágait, valamint az ott található építményeket a korai térképek segítségével követjük nyomon.

A Kis- és Nagykunságról Ballá Antalnak 1718-ban készített térképén2 az általunk vizsgált területen, a Szeged-Kiskunhalas közötti, törvényhatósági út mentén, annak két oldalán, Praedium Üllés és Praedium Átok-háza szerepel. Művelési szempontból Átokháza pusztától Üllés puszta felé közel egyenletes eloszlásban, sakktábla- szerűén szántó- és legelőterületek váltják egymást. A mai faluközpont táján vízállásos, míg attól nyugatra és a szegedi határ felé eső részen homokbuckás területet, ezek közé ékelődve pedig egy összefüggő, legeltetett tájat különíthetünk el. Szeged városa és Orczy István, a Jászkunság adminisztrátora közötti megállapodásból tudjuk, hogy e területet a térképfelvétel készítése idején - több más kun pusztával együtt - 150 forint bér fejében Szeged városa használta.3

Értékes adatokat kaphatunk Bél Mátyás leírásából, aki 1730-1731-ben bejárta a Jászságot, a Kunságot, valamint Csongrád vármegyét. Útleírásában részletes képet fest Dorozsmáról: „Szántóföldje fekete, termékeny és főleg kétszerest terem. Ha két­ szer szántanak egy egy köböl vetőmag tíz annyit ad vissza, ha jó az időjárás. Mivel nincs elegendő földjük, zálogba veszik Üllés és Átokháza kun pusztákat".4

Üllés birtokosairól fontos adatokkal találkozunk az 1745-ben lezajlott redemptio Kiskundorozsmára vonatkozó passzusai között. így Átokháza pusztára 3000 frt., Üllés pusztára 4000 frt. megváltási díjat vetettek ki. A dorozsmai redemptusok alkotta köz­birtokosság (communitas) osztatlan tulajdonába került ekkor Göbölyjáráson 1521 hold 1364 négyszögöl, Üllésen 2946 hold 1428 négyszögöl marhajárás.5

A Dorozsmai Község birtokainak leírását a redemptio idejéből Zádori Károlytól ismerjük; érdemes felidéznünk:

„31 szer Község tója 2544/94 földkönyvi szám alatt 98 kh 905 aöl Üllésen
32-szer Kaszáló 2545/95 Üllésen 41 Kh 1209 öl
33-szor Baromjárás 2942 Kh 1058 nöl Átokházán"6

A Szeged határáról 1747-ben Kaltschmidt Ábrahám által rajzolt térképen mint praedium (puszta) szerepel Üllés7

Kiskundorozsma község 1779-ben készült vagyonösszeírásában a községi be­ vételek fölsorolásából tudjuk, hogy az Üllésen levő „Göbölyjárásból: Göbölytartó lakosoktul esztendő által bevettem Göbölyárendát, amint annak specifikációja világosítja 248 ökörtiil 248 frt".8

Kiskundorozsma 1783-1784-ben készített, //. József-kori katonai felvételi lapjain9 a mai Üllés területén található legelőkön nagyszámú pásztorszállás és csordakút szerepel. A térképszelvényen név szerint fölvett tulajdonosok: Sós Mátyás, Lajkó József, Lippai János, Konost István. A későbbi átokházi, üllési és karahomoki határ­ részekben már ott sorakoznak a szilárd építmények is. Külön érdemes felhívni a figyelmet azon, egymás közvetlen szomszédságában található, két, de gyakran három épületjelre, amelyek egy tanyateleknek tekinthetők, és a későbbi tanyai berendezkedés előfutárai. Az ilyen, több épületet tartalmazó telkek már az állandó kinntartózkodás feltételeit is biztosították. Ezen esetekben jogosan feltételezhetjük, hogy a lakóház és az állatok tartására szolgáló építmények egymástól való elkülönülése már elkezdődött. A térképekkel közel egy időben készült népesség-összeírás során Kiskundorozsma határában 230 külterületi házat számláltak össze; ez a számarányba állítva tele­pülésünk határával - magas külterületi beépítettségnek számít. Juhász Antal kutatásai alapján tudjuk, hogy a szállásföldeket szántották, és a korai lakóépületek többnyire a szántóföldek környékén jelentek meg.10

A határban való legeltetésre utal egy 18-19. század fordulóján kelt, levéltári irat: „Huszka Mihály Úr azon esedezik, hogy Ülesi pusztán teleltetésre volnának nékie egynéhány száz birkái ...„- szénában szűkölködvén kéri a tanácsot, hogy a közelben levő, egy kazal szénájából négy ölet pénzért adjon el néki.11

Kiskundorozsma 1810-ben készült kataszteri felvételében az akkori dorozsmai határ VII. szakaszában (területi egység) levő üllési tanyák helyét ekként írják körül:

„Kezdődik ezen szakasz Északrúl a Pintér István tanyájánál és mégyen napkeletnek az Dorozsmai szállások közöt, onnan vissza fordul Dél Színnek a Dorozsmai alsó Tanyák alatt, megyén nap nyugatnak a Dorozsmai Barom járásnak egész a kereseti Üllési, és Kígyósi hármas határoknak onnan vissza fordul északnak a kígyósi határon és bezáródik a Lajkók Tanyája alatt".12

Az 1.904 kataszteri holdat kitevő területéből 371 kataszteri hold volt szántó, amelyen árpa (1.456 mérő) és zab (5.143 mérő) termett, míg 1.533 kataszteri hold kaszáló-rét, amely 14.178 mázsa 23 font szénát adott. A terület művelési ágait és földjeit a következők szerint jellemezték:

,/íll ezen Szakasz mező homoki Szántó és Kaszáló Parlag földekből, és pascumból (legelő), úgy egy darab Helység valóságos Kaszálójábul, az Földek minő­ sége szerint Frischföld, ezen szántóföldek 7 esztendők alatt az jobqualitásuak két esztendőben egymás után vettetnek, egyben zabbal, másodikban árpával, 3-dik esz­ tendőben Legelőül használtatnak és 4 esztendőben egymás után kaszáitatnak az aláb való qualitásuak pedeig 7 esztendőkben egyszer egyszer vettetnek zabbal két esztendőt egymás után legelőül használtatnak s négy esztendőkben kaszáitatnak, a valóságos kaszálók pedig minden esztendőkben kaszáltatnak."13

A mai Üllés község szempontjából fontos még számunkra a „VIII szakasz - Üllésy, Felső' és Alsó Átokházi tanyák és Baromjárás

Kezdeti szakasz északról a Pálosy, Csolyosy és Balástyai hármashatárnál onnan fordul napkeletnek a határhányásokkal egész a Község tanyája alatt levő határhányásig ahonnét fordul Dél szint a Kis Vas Mihály Tanyájának onnét egyenesen napnyugatnak ismét fordul az baromjárás mellett egész a Somodi Szálásnak ahonnan is viszsza fordulván északnak és bezáródik az említett hármas határoknál."14

Az idézett forrás megadja az üllési házzal rendelkező gazdák neveit és az általuk használt tanyaföldek művelési ágait is. A településünk tanyai gazdálkodásáról tájékoztató, egyik legfontosabb, korai forrásként Juhász Antal nyomán adjuk közre:15

 

A birtokos neve tanya szám szántó kh. rét kh.
Szabó János 52 20 124
Tajty Albert 133 11 71
Huszár Ferenc 134 10 25
Monostory Mátyás 77 15 38
Szűcs Albert 151 8 21
Szolcsányi Jakabné 536 2 17
Varró Gergely 136 12 73
Illés András 135 4 24
Czékus Mátyás 137 13 34
Dudás István 138 23 59
Diunovszky Márton 139 8 21
Sárközy György 130 11 27
Forray Imre 140 9 24
Maróthi Pál 153 1 10

Harc a kinnmaradhatásért

A mezővárosok határában kialakult szállásokon, tanyákon való, állandó kinnlakást a 18-19. század fordulóján Alföld-szerte, különböző rendeletekkel tiltották a községi tanácsok. Ez a tény óvatosságra int, amennyiben a külterületi lakosságra a pusztákon álló épületek számából kívánunk következtetni. Ugyanis a pusztákon tanyaépülettel rendelkező családok sok esetben belterületi házzal is bírtak. Gyakran a kinti épületekben csupán időszakosan, a mezőgazdasági szezon idején éltek, míg télire a belterületi házba költöztek, vagy csak a cselédek, esetleg a család egy-két tagja tartózkodott kint folyamatosan.

A kinnélők ellen a legtöbb esetben az a vád, hogy a közterhek, katonai beszállásolások, az adók, a közrend alól kívánják magukat kivonni. Bár a községtől távolabbi élet látszólag szabadabb létet sejtet, és mint ilyet a törvényen kívüliek is előszeretettel keresik, azonban a meghatározó ok valójában a várostól sokszor több tíz kilométer távolságra elterülő földek művelésében rejlik. Ugyanis a távoli kaszálók, szántók müvelése, a legelőkön élő állatok ellátása jóval egyszerűbb egy, a közelükben létesített tanyáról.

A külterületi lakosság megjelenését, a kinnélők számának alakulását nagy mértékben befolyásolta a birtokok feloszlása, a művelési ágak, az intenzív kultúrák meg­ jelenése. A szőlőültetvények és kertészgazdaságok - a folyamatos, intenzív munkaerőszükséglet révén - az adott kor közlekedési viszonyai közepette nagyszámú, állandó, külterületi lakosságot feltételez. Számukat növelték a tanyások (azon nincstelen családok, amelyek a tanya rendben tartása fejében élhettek egy-egy gazda kinti portáján), gyakran a fiatal házasok is, míg meg nem erősödtek annyira, hogy saját bennvalót szerezzenek. Nem volt ez másként Kiskundorozsma külsőségein sem. Erre világít rá az alábbi, a tiltó dokumentumokból vett, néhány szemelvény.

1799-ben egy kérdőív azon kérdésére - „Megmaradhatnak-e a Pusztán lévő Lakosok és Kertészek?" -, a tanács ekként válaszolt: „Itt formális Kertészek a Szálláso­kon nem találtatnak, hanem olyatén Lakosok egynéhányan találtatnak akiknek bent a Helységben házok lévén, mégis kívül Lakni tapasztaltatnak, azoknak a' kint való lakás meg nem engettetik".16

Bár jelen dolgozatunkban a tanya és szállás szót felváltva, részben egymás szi­nonimájaként is használtuk, addig Kiskundorozsma tanácsa 1815 decemberében nevezte először tanyáknak a külterületi szállásokat.

Ugyanezen évből való az a tiltó rendelkezés, amely a kinnlakást igyekszik felszámol­ ni: „több redemptus lakosok, de különösen Barna István, Patik József és öregebb Rátz György, úgy több gazdák, még olyanok is akiknek házaik idehaza lévén, lakásukat a szállásokra veszik és így házaikat üresen hagyták, ezáltal a kvártéltartást, forspontozást kerülik ..."; a tanács által megszavazott határozat: „...több kint lakó lakosoknak szállásokon való lakása különös botránkozást okozna helységünkben a végett, mivel az ollyatén jó gazda lakosok is minden cselédgyökkel a szálláson lakván, több üdők alatt semmi tselédgyeik is az Anyaszentegyházba nem járnak, de köz társaságnak is nagy kárára vannak azzal, hogy mind katonai kvártélytartást, mind a forspontozást és a közterhek viselését ezáltal mellőzik, ezért ezennel elrendeltetetik, hogy Deczember hónapnak 23. napjáig akik a szállásokról a lakásokat a helységbe be nem viszik, azon üdőtől fogva a szófogadatlanságért 12 forintok­ rafognak büntettetni, ismét ha más kéthetek alatt ezen parancsolatot nem tellesítik, toties-quoties (annyiszor-amennyiszer) minden két hetekért az olyatén engedetlenek 12 forintoknak megfizetésére bűntetteinek17

Az egymást követő, többször kihirdetett rendeleteknek nem sok foganatjuk lé­ vén a helyi tanács - szinte tehetetlenül - újabb és újabb büntetéseket helyezett kilátásba. Például 1825. május 25-én: „...a kertészeket és kapásokat kivévén, onnan mindenki haza takarodgyon..., aki ezen meghagyásra sem jövend haza ... lakni az ollyan minden mentség félre vezetésével, mint engedetlen 25 pálcza ütéseket nyerend".18

Mindennemű fenyegetések kilátásba helyezése sem győzte meg a tanyákon élő lakosságot a belterületre való költözésről, ezért a tanács a kinnélés életfeltételeinek ellehetetlenítése végett megtiltotta a tanyák melletti szőlőket és a sertéstartást. Nyomaték végett a tanyákra végrehajtókat küldött azzal a feladattal, hogy a talált szőlőket pusztítsák el, és a sertéseket hajtsák be.19

A külterületekre kiköltözöttek és a tanács közötti, hosszas huzavonából végül - a gazdasági ésszerűség következtében - egy nagyszámú tanyai lakossággal bíró mezővárossá fejlődött Kiskundorozsma. Lassan a külterületen kezdtek kialakulni a tanyák sűrűsödési vonalai is. Ezen területek szempontjából meghatározó szerep hárult a jó közlekedési lehetőséggel bíró részekre; így népesedett be a Kiskundorozsma-Kiskunhalas, valamint a Kiskundorozsma-Kiskunmajsa törvényhatósági utak mente. Az általunk vizsgált területeken említést érdemel az Átokházi dűlő nyugati részén, továbbá a Göbölyjárás szélén kialakult tanyasor.

Az első tanyai iskolák

Kiskundorozsma tanácsa hosszú huzavona után - belátva, hogy a kialakult, új helyzet tiltásokkal már nem kezelhető -, a tanyai lakosság számára igyekezett megte­remteni a közösségi intézményeket.

Bár 1851. szeptember 15-én a képviselőtestület még elutasította Kovách Pál plébános azon indítványát, hogy tanyai iskolákat létesítsenek a tanyán élők gyermekei számára, hisz akkorra már sokan voltak az olyan tanyások, akiknek nem lévén belterületi házuk, nem tehettek eleget a belterületre költözés kötelezettségének. Akkor még azok kaptak nagyobb hangsúlyt, akik a külterületről való beköltözést szorgalmazták.

Kiskundorozsma járási főkapitánya 1854. július 14-én a külterületen élő tankötelesek összeírásáról rendelkezett; a tanyai iskolák létesítésének lehetőségéről tárgyaltak a tanácsban. Szeptember 27-én a tanács még ugyan a községbe kívánta csalogatni a tanköteleseket; október 28-án a fentebb említett plébános újra szorgalmazta a tanyai iskolák létesítését, s november 18-án a tanács már elhatározta négy külterületi iskola létesítését. Példaként álltak előttük a szegedi határban a korábbi esztendőkben20 létesített, tanyai iskolák .

„Dorozsma Városnak Elöljárósága szívén hordozván a népnevelés szent ügyének előmozdítását, miután meggyőződött arról, hogy számos családok egész éven át tanyai Szálásaikon laknak kinn s a miatt gyermekeiket nem oskoláztathatják, még az 1855-ik évben megajánlotta, hogy a határnak különböző részeiben, úgy mint Seregélyesen, Átokházán és Üllésen egy-egy tanyai Oskolát állíttand fel ..."21

Ilyen előzmények után, 1856-ban a Seregélyes dűlőben egy átalakított csőszházban kezdte meg működését az első kiskundorozsmai külterületi iskola, melynek első tanítómestere korábban takácsmesterként dolgozott. 22

Úgy tűnik, hogy e lépés helyesnek találtatott, hisz tapasztalatai alapján már 1858-ban hozzáláttak a további iskolák alapításához:

„Sem Átokházán, sem pedig Üllésen az ott fennálló tanyai épületek közt alkalmas helység - ollyan, melyet oskolának kibérelni lehetett volna, nem találtatott ...Átokházán a Vasok tanyájánál Üllésen pedig özvegy Czékus Józsefné tanyája mellett jelöltettek ki a közlegelőn helyiségek hol köz költségen egy-egy új oskola ház fog - mennyire lehetséges még ezen évben felépítetni.23

Göbölyjáráson 1863-ban már ugyancsak működött egy tanyai iskola, melyben Matúz János, korábban takácsmester tanított. Az iskola szerepel a térségről az időben készült, II. katonai felmérésben is. (1. kép)

A jelen tanulmány keretei közt nem célunk és nem feladatunk bemutatni az üllési iskolák történetét, a kiragadott, korai példákkal csupán a tanyai életforma meg­ erősödésének folyamatát és az állandó tanyai gazdálkodás feltételeinek megszilárdulását kívántuk szemléltetni. Ennek érdekében adjuk itt közre azt az adatsort, amely területünk tanyai iskoláinak és tanulóinak számát mutatja az első iskola alapítása után két emberöltővel.24 „Kimutatás Kkdorozsma-kült. áll el. istról és azok tanítóiról az 1929. okt.l5-iki állapot szerint": Árpádközpont I. 1 tanító, 47 tanuló; Árpádközpont II. 1 tanító, 61 tanuló; Karahomok 1 tanító, 57 tanuló; Hármas 1 tanító, 42 tanuló; Baromjárás 1 tanító, 63 tanuló; Üllés 1 tanító, 74 tanuló. Összességében tehát hat iskolában hat tanító 344 gyereket oktatott a mai üllési tanyavilágban.

1. kép. A göbölyjárási iskola a II. katonai térképen

A II. katonai felmérés

1862-1863-ban végezték el vidékünk II. katonai felmérését.25 A térképészek feltüntették a külterületi épületeket, tanyákat is. így Üllés dűlőben 65 tanyát, egy külön álló majort, a Várostanyáját, továbbá a részben a mai Üllés területéhez tartozó Átokházán 201, Göbölyjárás szélén további 59 tanyát találhatunk. A térképen szere­ pel még a „Göböly járási iskola" is. Név szerint feltüntetett tulajdonosok az Üllés dűlőben: Sós Mátyás (szélmalommal), Márócz(t)i Antal (sic), Király Ferencz, Farkas Mihály, Székus Jozsep; Göbölyjáráson: Farkas Antal (sic; kimagaslóan nagyszámú, összesen nyolc építménnyel); Átokháza érintett részén: Fajtu Sándor.

Módszerünk nem alkalmas a mai község határain belül egykor létező tanyák számának meghatározására, csupán nagyságrendben tükrözi településünk felméréskori beépítettségét. Több helyen figyelhetünk tanyasűrüsödésre, például az Üllés dűlő és Göbölyjárás határán, a karahomoki erdő felé vezető (rúzsai út) mentén, valamint erre nyugatról merőlegesen Öregsor néven találkozunk sortanyás csoportosulással. (2-4. kép)

A közlegelők felosztása

A nagy határral rendelkező települések esetében a benépesedésnek különös lendületet adott a határ felosztása, esetleg haszonbérbe adása. Ugyanis a belterületi árak töredékéért lehetett a közlegelőkből jókora területeket felfogni. Sokak számára ez jelentette az önálló életkezdés egyetlen lehetőségét.

2/a kép. Az Atokházi dűlő a II. katonai térképen

Így a szegedi határt az 1720-as évektől folyamatosan osztották fel; ezek kezdetben örökföldeket jelentettek, később a 30-40 éves haszonbérlettől indulva a bérlet időtartama az évek előre haladtával a 10-7 éves bérletekig csökkent.26 Az ekként megszerzett földeken az új tulajdonosok előszeretettel építkeztek; kezdetben veremlakásokat, hantházakat, majd miután megerősödtek, állandó tanyaépületeket emeltek.

A kiskundorozsmai közlegelők felosztását elsőként a 19. század első felében vetették föl azok a gazdák, akik redemptionális jogosultságuknál kevesebb állatot legeltettek a járásokban, és így hátrányba kerültek a több állatot tartókkal szemben. Elégedetlenségükön a városi tanács és a közbirtokosság úgy próbált segíteni, hogy a fizetett adóforintok arányában meghatározta a jog szerint tartható számosállatok számát; aki ezt nem használta ki, az e jogot eladhatta.27

A városi tanács 1853-ban tárgyalta a közlegelők felosztásának lehetőségét; ennek érdekében bizottság vizsgálta a helyszínen a lehetséges megoldást. A bizottság jelentését bővített tanácsülésen tárgyalták; a tanácsi döntés értelmében végül a felosztást későbbre halasztották, egyben a feketeföldek tagosítását is elnapolták.28 A telekkönyvi rendezés időszerűségére Zádori Károly mutatott rá: a tulajdonlás bejegyzése a földkönyvbe több generációra visszamenőleg elmaradt, kiismerhetetlen viszonyok uralkodtak a birtoklás tekintetében.29 Amint fentebb említettük, a közlegelőn való legeltetési jogot az adóforintok arányában állapították meg, ez a mód a nagy adóval rendelkező és egyben extenzív állattartást űző gazdák számára fölöttébb kedvező lehetőséget kínált. A tanácsban e csoport túlsúlyban lévén érthető, hogy érdekeik mentén ragaszkodtak a közlegelők egyben tartásához.

2/b kép. Göbölyjárás és az Üllés dűlő a II. katonai térképen
3/a kép. Az Üllés dűlő a II. katonai térképen

A közbirtokossági legelőhasználat szabályait az 1890-es évek elején újra pontosították. A kihajtható állatok számát ez alkalommal a redemptus jogok arányában határozták meg. A legelőkön szarvasmarha, birka, öszvér és szamár, valamint ló legelt. A pásztornak mindenki a kinnlevő állatai arányában fizetett, azaz egy jószágért „20 krajcárt készpénzben, egy kenyeret, három ice tarhonyát, vagy sárgakását, egy font szalonnát és egy fertály sót. Átszámítva 10 db birka egy nagy lábasjószágnak felelt meg"?30 Akinek nem vagy kevesebb, kihajtani való állata volt, az el is adhatta legeltetési jogát a közbirtokosságnak, amelyet továbbadtak olyanok számára, akiknek több, legeltetésre szánt állatuk volt, mint részesedésük.

A járás felosztásáról végül a redemptusok népgyűlése döntött 1898-ban. A felosz­tást egy 100 tagú, választott közösség és az általa kijelölt, kilences bizottság végezte a királyi törvényszék felügyelete mellett. E bizottságban a mai Üllés területéről Wolf Adolf kapott helyet. Minden 24 életévét betöltött, érdekelt helybélit meghallgattak, és ennek eredményeként határozták meg a felosztás elvét, így a meglévő ház és föld arányát tekintették viszonyítási alapnak. A felosztás ténylegesen 1898-99-ben valósult meg. A csak házzal rendelkező törpebirtokosoknak a közelben jutott rész, míg a házzal, földdel, szántóval bírók a távolabbi részeken, lehetőleg egy tagban kapták meg járandóságukat. Mint minden birtokrendezéskor, természetesen ekkor is többen voltak, akik nem kíván­ták érvényesíteni jogukat, hanem inkább már a kiosztás előtt pénzre váltották érdekelt­ségeiket. Egy juss 2 hold járásföldet jelentett, ennek kezdeti ára 3-15 forint volt, amely az érvényesítés idején már 50 forintra emelkedett. Ezt az alkalmat sokan kihasználták, és általa rövid időn belül újabb nagybirtokok jelentek meg. Egyúttal bejárták, és felbecsülték a külterület minden dűlőjét. A birtokba helyezés sorshúzás alapján történt.

3/b kép. A település északi része a II. katonai térképen
4. kép. A Sós-malom a II. katonai térképen

A legelők felosztásáról dal is született Kupi Miska panasza címmel, amelyből Juhász Antal 1971. évi üllésx gyűjtése nyomán adunk közre:31


„Felosztották a dorozsmai pusztát,

nem fogadnak többé csikóst, gulyást.
Nem hizlalhatja föl a gulyáját,
szomorúan dalolhatja nótáját..."

A járásfelosztás egyben a külterületi építkezés fellendülését és a külterületi lakosság számának gyors gyarapodását is eredményezte. Ez a migrációs jelenség úgy a közeli Szeged határában, mint a többi mezőváros külterületén is általános tendenciának számított.

A folyamat nagyban átrajzolta Kiskundorozsma külterületi gazdasági térképét; igaz, hatása még nem érhető tetten a város kataszteri birtokfelvételén.

Kiskundorozsma kataszteri térképe

Kiskundorozsma kataszteri felvétele - amint arról Zádori Károly is hírt ad32 - az 1880-as években kezdődött el, és ezt követően valósult meg a legelők felosztása is. 1881-ben készült el Dorozsma nagyközség Csongrád megyében címmel a 90 szelvényből álló térkép.33 A térképészek 1:2.880 méretarányban feltüntették a művelési ágakat, az épületeket, a kutakat, a csőszházakat és a malmokat is.

5. kép. Tanyasor az Öregsoron a kataszteri térképen
6. kép. Tanyasor görbe házakkal és szárazmalommal az Öregsoron a kataszteri térképen

A mai község területéhez tartoznak teljes egészében a XXI. Göbölyjárás, XXII. Üllés, valamint a XXIII. Baromjárás dűlők, továbbá a XXIV. Átokháza dűlő egy része is. A területünkről töredékesen rendelkezésünkre álló szelvények alapján is megállapít­ ható, hogy az Üllés és Átokháza dűlők legelőkkel (Göböly- és Baromjárás) határos peremén szinte utcaszerű tanyasorok alakultak ki. Az épületek közvetlenül a dűlőhatár mentén sorakoznak. A 34. szelvény Baromjárásnak a Kiskundorozsma - Kiskunhalas közötti, törvényhatósági úttól délre a keleti, Üllés dűlővel határos részét mutatja be a karahomoki erdőtől északra a korábban már említett Öregsorra]. (5-6. kép)

A két kilométernyi határszakaszon tizenhárom beépített tanyatelket figyelhetünk meg, melyen összesen huszonhárom épületet számlálhatunk össze, köztük - Peták Ferenc birtokán - egy szárazmalmot is, melyet később szélmalommá építettek át.34 A tulajdonosok között néhány család több tagját, így a Farkas-, Maróti-, Peták-, Varga-és Zinner-családokét találjuk.

Szemünkbe tűnik, hogy a délnyugati határszakaszon nagy számban fordulnak elő az egymással L-alakban illeszkedő, módosabb épületek az L csúcsával északnak irányítva, nyitott oldalaik délkelet és délnyugat irányban tájoltak, így egyben hátat is fordítottak az uralkodó északnyugati széliránynak. A lakóház és a derékszögben hozzákapcsolt, gazdasági épület, amely színből, istállóból állt, egy jól belátható, szélmentes udvart határolt. Azon esetben, ahol csupán egy épület található, az északkelet-délnyugati irányítású, és vagy párhuzamos a dűlőhatárral, vagy merőleges rá. Különösen figyelemre méltó Maróti Gergely József telke, ahol a közel zárt, U-alakban beépített terület hosszú oldala 40 m, rövidebb oldala 25 m, s amelyet udvar, kert, rét, legelő és szántó vesz körül.

Megfigyelhető, hogy a törvényhatósági út közelében elaprózódtak a telkek, és gyakorivá váltak a szőlőültetvények. A 13. szelvény Baromjárásnak az Üllés dűlővel határos részét, a Kiskundorozsma - Kiskunhalas közötti, törvényhatósági úttól északra elterülő határt mutatja. E szakaszon a beépítettség kisebb mértékű, de egyértelműen a határvonalra tájolt épületeket láthatunk. A tanyasorok kialakulásának további szép példája az Átokházi dűlő, ahol sűrű a beépítettség. A határvonalak menti tanyasorok létrejöttét több módon indokolhatjuk. Egyik oldalról számításba kell vennünk, hogy a telkek szélén épített lakótanyák egymás szomszédságában, a mögöttük elterülő, védett birtokokkal jól kihasználható és egyben szemmel tartható, racionális, gazdálkodási életteret nyújtanak. Nem téveszthető szem elől azon praktikus tény sem, hogy a legelők (Göböly- és Baromjárás) közelében kialakult tanyatömörülés egyben lehetőséget teremt az állatoknak a legelőkön való jog fölötti legeltetésére is.35 A tanyasorok keletkezésének másik tényezője az, amikor valamely oknál fogva egy-egy területet ház­ helyekre parcellázva osztanak ki. Az üllési tanyavilágban a későbbiekben ily módon létesült a ma Zsidóföldek néven ismert tanyasor az egykori Wolf-fé\e birtokon.36

A külterületi gazdálkodás szempontjából egy másik, számunkra fontos tényező a szőlőültetvények kérdése. Az üllési szőlészet kezdeteibe a kataszteri térkép 47. szel­vénye segítségével tekinthetünk be, amely a Göbölyjárás déli részét és a belőle az 1860-as években kiszakított Halesz szőlőskert egy részletét ábrázolja. (7. kép) E sző­ lőskert elnevezését a szájhagyomány ekként tartja nyilván: „Nagyon hitvány, szél- hordta homok volt. Ha lesz (termés j lesz, ha nem lesz, hát nem lesz Rajtamaradt".37 A többnyire szabályos, 1 katasztrális hold körüli parcellákból álló szőlőskertet dűlőutak tárják fel. A Göbölyjárási dűlővel közvetlen határos parcellákon ekkorra már megjelentek a kis csőszházak.38

E szelvény északi részén, a Seregélyesi dűlő közvetlen határán egy szélmalom látható, (8. kép) melyet Farkas József és Kálmán József 1/2-1/2 arányban birtokolt, az utólagos bejegyzések szerint az előbbi része később Jenéi József és Farkas Márton tulajdona lett. Ezen szélmalom közvetlen szomszédságában, a Seregélyesi dűlőben egy kétmalomházas szárazmalom is működött. Az egy kerengősátorhoz egymástól 120 foknyi eltéréssel kapcsolódó, két malomház arra enged következtetni, hogy nem csupán gabonaőrlésre, hanem másik malomházát valamely más műveletre, kásatörésre vagy olajütésre használhatták. Ezt erősíti meg, hogy a két malomház méreteiben is eltér egymástól, példának okáért az olajütő szerkezet helyigénye jóval meghaladja a gabonaőrlőszékét. A külterületen megjelenő malmok az állandó, tanyai élet feltételeinek egyik fontos elemét képezték, hisz általuk biztosítva volt a gabona helybéli megőrlése, a kásafélék koptatása, valamint böjtös időkre az olaj üttetése; nem kellett több órányi járásra, a belterületre utazni a mindennapi kenyérhez szükséges liszt előállításáért.

7. kép. Halesz a kataszteri térképen
8. kép. Szárazmalom a Seregélyesi dűlőben a kataszteri térképen

Különösen igaz ez annak tudatában, hogy e hagyományos malmok által készített, parasztra őrölt, korpás liszt bár egészségesebb, de eltarthatósága időben jóval rövidebb a mai fehér lisztekénél, hamarabb megsavanyodik.39 Éppen ezért a kenyérnek szánt gabonát (akkor még többnyire rozsot és árpát) a gazdák gyakrabban és kisebb, egykét vékás adagokban vitték a malomba.

Legelők: az állatlegeltetést területünkön a Göböly- és Baromjárás dűlők szolgálták. A legelők osztatlan közös területként a Dorozsmai Közbirtokosság tulajdonát képezték. A kataszteri térképfelvétel idején a Kiskundorozsma-Kiskunhalas törvényhatósági úttól északra, (9. kép) a Baromjárás területén nagy kiterjedésű erdő és ennek közelében egy erdőcsősztanya látható.40 Délen, a szegedi határ közelében a karahomoki erdőségek terültek el.41

A III. katonai felmérés42

A fenten tárgyalt, kataszteri felvétellel szinte egy időben készült a III. katonai felmérés. E munka segít bennünket az előző munka gyakorlati hiányosságait kiegészíteni. A megjelenő különbségek a pontosság és a megbízhatóság kérdését is fölvetik. Tudni kell, hogy a két térkép más-más célból készült, és a magunk, illetve a jelen munka szempontjából a kataszteri felvételt tartjuk pontosabbnak. Ugyanakkor e felmérés is fontos kiegészítéssel szolgál a téma feldolgozásához.

9. kép. Csőszház a kataszteri térképen

E térkép nem jeleníti meg külön a Baromjárást, hanem helyét „Puszta Ülés" névvel jelöli. A kataszteri felvételen azonban kettéválik az említett, két határrész. Amennyiben összevetjük a név szerint említett tanyatulajdonosokat az előző katonai felmérésével, tetten érhető a tanyák és tulajdonosok számának növekedése, sok esetben ugyanazon család következő generációja jelenik meg. Például az Üllés pusztán korábban Farkas Antal sok épülettel bíró tanyáját szűk húsz évvel később Farkas Ferenc nevén jegyzik. A Göbölyjárás szélén korábban szintén Farkas Antal nevén szereplő tanyát Farkas Mihály tulajdonaként látjuk viszont. Új nevekkel is találkozhatunk, pl. a rúzsai út mentén kialakult sortanyáknál: Farkas Rókus, Farkas Vincze, Peták Ferencz, Dudás. Üllés pusztán, a göbölyjárási iskolával szemben új név a Schmied, az Átokházi dűlőben Lajkó János (e tanyára még visszatérünk), továbbá a Kálmán és Forrai családnevek. A gazdálkodási viszonyokat tekintve szántók, szőlőskertek és legelők vették körül a tanyai épületeket, a legelőkön feltüntették a csordakutakat is.

A Göbölyjárás és a Bordány dűlő határán látható a Halesz szőlőskert. (10-11. kép)

A külterület a járásfelosztás után

A járásfelosztás nem csupán földrajzilag rajzolta át a kiskundorozsmai határt, hanem egyben folyamatosan átalakult annak társadalmi képe is. Az újonnan kiosztott területeken egyre többen építettek tanyaépületet, új kis- és nagybirtokok jelentek meg. A járásfelosztást (1898) követő évtizedből ismerjük a mai Üllés területéhez tartozó, kiskundorozsmai dűlők lakosságát: Göbölyjáráson 362 fő; Üllésen 804 fő; Baromjáráson 517 fő, valamint a részben területünket is érintő Átokházán 2126 fő lakott (1910).43 A KSH 1991-ben közzétett adatai alapján 1870-től 10 éves intervallumokban rendelkezünk adatokkal a község lakosságszámának alakulásáról.44

1870 1335 fő
1880 1468 fő
1890 1698 fő
1900 2069 fő
1910 2413 fő
1920 2535 fő
1930 2902 fő
1941 3257 fő
1949 3414 fő

Világosan látható, hogy a járásfelosztást követő évtizedekben kiugróan magas létszámnövekedést regisztráltak. Ennek magyarázatát egyértelműen az újonnan kiosztott földek forgalmának gyors megélénkülésében kell keresnünk. Ez a folyamat egyben a külterületen élők számát is rohamosan növelte. Sok fiatalnak csupán ez volt az egyetlen lehetősége, hogy önálló életét elkezdhesse,45 de a korábban kisbirtokkal rendelkező egyének is vásároltak legelőjogot, és máshonnan is települtek be nincstelenek.

10. kép. Csőszház a Haleszban, 1950 körül
11. kép. A pincészet az egykori Wolf-birtokon

A 19-20. század fordulója Kiskundorozsma határában a külterületi tanyaközpontok megerősödését is hozta; hamarosan iparosok és kereskedők is előfordultak a letelepülők között. A főbb utak mentén külterületi piacok és vásárterek jöttek létre. E folyamat eredményeként a hitélet és vallás gyakorlásának külterületi intézményei is egymás után jelentek meg.

Templomépítés

Kiskundorozsma külterületén, a kiterjedt tanyavilágában elsőként 1858-ban épült fel magánfelajánlásból Dudáskápolna, a későbbi Kistemplomtanya, a mai Bordány első kápolnája.

Területünkön, az egykori Arpádközponton a tagosítás alkalmával fenntartottak 1 katasztrális hold telket templomépítés céljára. A munkálatokat közadakozásból, a templomépítő bizottság vezetésével végezték. E bizottság tekinthető az önállósulás útjára lépő, mai Üllés korai alapító testületének, ezért neveik felsorolásával adózunk emléküknek: Czékus Andor elnök, Huszár Gergely, Kálmán József, Czékus András, Szűcs János, Maróti András, Maróti Vendel, Juhász Gergely, id. Szabó B. József, id. Czékus József és Dudás Imre tagok.46

A vályogból épült, római katolikus templomot 1900. június 16-án Páduai Szt. Antal tiszteletére szentelte fel Nagy Zakar, az anyaközség, Kiskundorozsma plébánosa. E kis templom tekinthető az ötven évvel később önállósodott Üllés ma is álló, első hivatalos épületének, az ősök emléke előtti tisztelgés szentélyének. (12. kép) E hely volt az, amely vasárnaponként összefogta a tágas tanyavilág népét, ahol időről időre találkoztak barátok, rokonok, ismerősök. Évente a búcsú alkalmával ritka volt az a család, amely távol maradt volna. (13/a. kép)

12. kép. A római katolikus templom, 1930.
13/a. kép. A templom búcsúja, 1935.

Röviddel a templom fölszentelését követően, annak szomszédságában egy harangozói lak épült, itt kapott helyet a későbbiekben a parókia is.

A templom főoltára Nagy János temesvári oltárkészítő mester keze nyomát dicséri. Előtte részesült élete minden kiemelkedő szentségében az egykori Göbölyjárás, majd Árpádközpont és utóbb Üllés szorgos népe. 124 nm-es, belső terében mintegy 350 ember fér el. Építészeti megoldását tekintve nem hivalkodó, szolidan méltóságteljes. Anyaga szempontjából a tájhoz és hívei mindennapjaihoz is szó szerint szorosan kötődik, hisz építői helybéli vályogból emelték, és mint ilyen templomként önmagában is lassan messze földön unikummá válik.

Az idők folyamán többször felújították, így jelenleg is jó állapotban húzódik meg az időközben ráépített, modern templom árnyékában. (13/b. kép)

Terepmunkám során értetlenkedve hallgattam, hogy e szent hely napjai megszámláltattak, hisz építőinek mai utódai elpusztításra szánták.47

13/b. kép. Az épülő, új templom.

Kötelességem e helyt is felhívni a figyelmet, hogy tékozlás, bűn egy ily adottságokkal rendelkező település részéről a kevés, de annál becsesebb, a gyökereket jelentő értékeit elpusztítani csupán azért, mert vályog, mert öreg (kora most éppen kétszerese az önálló községének). Biztosra tudom, hogy lehet számára új, méltó szerepet találni.

A kézirat lezárását követően megdöbbenve értesültem, hogy 104 éves fennállását követően a honalapítók féltett szentélyét buldózerek tapodták a homokba az ősök verejtékével együtt. Azért állok döbbenten e tény előtt, mert a természeti csapásokra találunk magyarázatot, a háborús pusztításért az ellenfélre háríthatjuk a felelősséget, de békeidőben saját rombolásainkra nincs sem mentség, sem magyarázat.

Az átalakuló gazdaság

A tagosítást és a templomszentelést követően megélénkülő, gazdasági és társadalmasodási folyamatok határozták meg az újonnan kialakult tanyaközpont életét. A fölpezsdülő birtokmozgás révén teljesen átalakult a területek művelési ágak, valamint birtoknagyság szerinti megoszlása.

Kiskundorozsmán 1895-ben 100 kataszteri hold fölött 11 birtokost, 1140 kisbirtokost, 278 kisbirtokos-napszámost, 47 részes földművest, 1 majoros baromfitenyésztőt, 8 kertészgazdaságot, azaz összesen 1485 gazdaságot vettek számba. Ezzel szemben az 1910-ben végzett népszámlás során 100 kataszteri hold fölött 13 nagy­birtokost, 10-100 kataszteri hold közötti kis/középbirtokost 725-öt, 10 kataszteri hold alatti kisbirtokost, bérlőt, napszámost 1881-et, részes földbirtokost 29-et, kertészt 1- et, összesen tehát 2663 gazdát és 1671 segítő családtagot írtak össze.

Látható hogy birtokszerkezet szempontjából a kiskundorozsmai határt a kisbirtok jellemezte, mivel az összes birtokosok 70 %-a 10 kataszteri hold alatti területen gazdálkodott.48

A nagybirtokok

- a Wolf-birtok -

Területünkről a 100 kataszteri hold fölötti birtokkal rendelkezők sorába újonnan, a tagosítás után felkerült birtokosok közt találjuk Wolf Adolf és {Miklós) Miksa zsidó kereskedők családját. Wolf Adolf fia {Miklós) Miksa Mihály (1880, Mohol - 1936, Szeged)49 iskoláit Szegeden végezte, 1911-ben Szegeden, a Bástya u. 3-5 szám alatt lakott. Ekkor 1117 kataszteri holdas iillés pusztai birtokukkal Kiskundorozsmán a község után a második legnagyobb földterülettel rendelkező gazdának számított. A dinamikusan növekvő birtok hamarosan megközelítette 2000 katasztrális holdat.

Pénzügyi gondok miatt először 1000 katasztrális holdnyi területet felparcelláztak, majd a kígyósi részen 231 katasztrális holdat vásároltak. Az így hosszú lejáratú kölcsönre kiosztott területeken hamarosan intenzív építkezés indult be. Az akkor kialakult tanyasort máig Zsidóföldek néven tartják számon a helybéliek. (14. ábra)

Eladáskor a terület bejárásán két helybéli gazda, idősb Dudás Kálmán, Gyuris Sándor, valamint Wolf Miksa eladó és ügyvédje, továbbá egy banki tisztviselő vettek részt. Hosszas alkudozás után állapították meg az eladási árat. Ifj. Dudás Kálmán édesapjától hallott a tárgyaláson történtekről: „... Az ügyvéd, hogy jobb árat tudjon kialakítani, előhúzott egy göbölyjárási adásvételi szerződést, és mutatta az azon meg­ állapított árat, erre apám elkérte, és azt mondta: <Doktor úr, ez itt göbölyjárási földről és nem baromjárásiról szól, ezt a kettőt ne hasonlítsa össze, ezeket nem lehet egy napon sem említeni.> ... Aztán jó árat sikerült kialkudniuk. Apám ekkor 6 katasztrális holdat vett, amit részletekbe kellett törleszteni, aztán a gyors infláció miatt a végére egészen megolcsudott."

A vevők legtöbbje a Kiskundorozsmához közeli részekről költözött hamarosan az új birtokokra, és teremtett hajlékot magának.50 Néhányan azt is tudni vélik, hogy a Wolf-család az 1920-as évek derekán - kölcsönöket is befektetve - nagy szőlőtelepíté­sekbe kezdett, azonban a nagy szárazság és a rá következő hideg tél miatt belebukott, ezért kellett területei egy részét felparcelláznia, és eladnia.51 Az 1925. évi Nagyatády féle OFB-rendezés alkalmával a Wolf-birtokból 391 katasztrális hold és 880 négyszögölet parcelláztak, és osztottak föl a földigénylők között. Akkor ebből a halasi hahatárszélen „göbölyjárási rk. leikészi javadalom" címen 25 katasztrális hold homok­ földet sajátítottak ki. A birtokrendezés alkalmával a község Üllés dűlőben lévő földjéből 43 holdon hosszú lejáratú, kis haszonbérleteket is kialakítottak.52

14. kép. Tanyasor a Zsidóföldeken, 2001.

A Wolf-család erős majorsági épületegyüttest, majort emelt (15. kép). A család hamarosan ismét nagy kiterjedésű szőlőtelepítésekbe kezdett, ehhez helybéli darázs­ kőből hatalmas borospincét is építtetett. (16/a-b. kép) A 100 katasztrális holdnyi szőlőterületen termelt fajboraik hamarosan a borversenyek díjazottjaivá váltak. (11., 17-18. kép) Wolf Miksa halála után két veje {Kónya Béla fb. ny. százados és Megai Lajos szkv. főhadnagy) gazdálkodott az üllési birtokon.53 Az örökösök 1938-ban 900 katasztrális holdnyi birtokkal és ebből, 12 katasztrális hold gyümölcsössel, 420 katasztrális hold szántóval, 200 katasztrális hold kaszálóval és legelővel, valamint 149,3 katasztrális holdas erdőbirtokukkal54 Kiskundorozsma legnagyobb erdőtulajdonosai voltak. Az állatok között a legjelentősebb a szarvasmarha-, a sertés- és a merinói juh-tenyészetük volt.

75. kép. A Wolf-birtok központja, 2002.
16/a. kép. A zsidóhegyi csőszház, 1930 16/b. kép. A zsidóhegyi csőszház, 1974.

A birtok hozama a következőkből állt össze: bor átlag 30 hl/katasztralis hold; 25 db fejőstehén évi átlag 3000 liter tejhozam; 2000 kg vaj; 2 apaállat; 25 db anyakoca évi 350 malaccal; 200 db merinói anyajuh hozama 900 kg gyapjú; kb. 450 kg vaj; továbbá 14 db ökör és 16 db igásló. A jelzett időszakban a birtokon 1 intéző, Patzauer Ede István55 és segédje vezetésével 1 kertész, 3 iparos, továbbá 28 kommenciós család - szám szerint mintegy 120 környékbéli - jutott állandó kereseti lehetőséghez. A béren túlmenően lakás, fűtés, orvosi és gyógyszerellátás is illette őket. 56

- Bohn-szőlőgazdaság -

Bohn József a trianoni békediktátum után adta el horgos-királyhalmi és ludaspusztai szőlőbirtokát, valamint a szegedi Vár utcai, jól menő vendéglőjét, hogy azoknak árából 160 katasztrális holdas, homoki birtokot vásároljon Árpádközponton.

17. kép. A Wolf-pince az államosítás után.
18. kép. Szőlőszüret az egykori Wolf-birtokon, 1964.

Az így megszerzett bozótos, homokbuckás területen rövid idő alatt egy virágzó gazdaság bontakozott ki. Különösen komoly anyagi befektetést és kemény munkát igényelt a homokbuckák elkubikolása. (19. kép) Hamarosan 40 katasztrális holdon szőlőt, további 30 holdon szőlővessző iskolát telepített. Másik 30 katasztrális holdon pedig kajszi- és rózsabarackkal beültetett gyümölcsöst alakított ki. A gazdaság irányítását 1925-től a keszthelyi Georgikon friss diplomájával a zsebében Bohn Mihály vette Az intenzív munka és a szakértelem pár esztendő alatt széles vevő- és megrendelői kört hozott a család számára.

19. kép. Kubikusok a Bohn-birtokon, 1930 körül.

A csemegeszőlőt többnyire a szegedi piacon kilózva értékesítették, míg a borszőlőt borként az ország híres vendéglői vásárolták fel. (20-21. kép)

20. kép. A népes Bohn-família a tanyaudvaron, 1934 körül.
21. kép. Szüret a Bohn-gazdaságban, 1930-as évek.

A gazdaság különösen kiemelt érdemeket szerzett a csemegeszőlő-vessző forgalmazásban. Közvetlen kapcsolatot tartottak fenn a kor legnevesebb szőlőnemesítőivel, Mathiasz Jánossal és Kocsis Pállal. (22. kép) Az általuk előállított szőlőfajták szé-

20. kép. A népes Bohn-família a tanyaudvaron, 1934 körül.
22. kép. Kocsis Pál szőlőnemesítő és Irsai József (középen), 1930-as évek.
23. kép. A Bohn-gazdaság központi épülete, 1930-as évek.
24. kép. Irsai József reklámja.

les választékát kínálták árukatalógusaikban, hirdetéseikben, többek között: muscat otonel, szegedi piros, muscat Mathias Jánosné, hárslevelű, Erzsébet Királyné, Irsai M. Olivér. A szoros üzleti kapcsolatok lehetővé tették, hogy gyakran közvetlenül az anyatőkéről származó vesszőket kínáljanak. Amint azt látni fogjuk, Bohn Mihály tevékenyen részt vett a helyi gazdakör munkájában, ő volt a kezdeményezője az 1929. évi, nagysikerű, országos, mezőgazdasági kiállításnak is.

Az 1930-as évek elején Bohn József veje, hsai József, a budapesti Hangya Szövetkezeti Központ és a Hangyaipari Rt. Bor- és Szeszosztályának főnöke is bekapcsolódott a családi gazdaság munkájába. (24. kép)

A többnyelvű prospektusok és a leírások egyaránt igazolják, hogy nem csupán Európából, hanem a tengeren túlról is érkeztek megrendelések. (25-28. kép)

A gazdaság a szántóföldi gazdálkodás keretében többnyire saját szükségletre rozs-, napraforgó-, burgonyatermesztéssel is foglalkozott.

A birtokközpontban nagy irodaépület, a személyzet számára külön lakások, gazdasági melléképületek és több száz hektoliteres, felszíni borospince épült. (23. kép)

25/a. kép. Bohn József termékjelzése, 1929.
25/b. kép. Bohn József ártáblája.
 
26. kép. Bohn József újsághirdetése.
27. kép. Bohn József reklám-levelezőlapjai, 1930-as évek.
28. kép Bohn József árukatalógusa, 1934.
29.kép Traktor a Bohn-birtokon, 1929 körül.
30. kép. Cséplés traktorral a Bohn-gazdaságban, 1932.

A gazdaságban körmös traktor és cséplőgép segítette a 30-40 napszámos, valamint a 10-12 kommenciós család munkáját. (29-30. kép)

 

A tanyaközpont és a Gazdakör

Üllés első gazdaköre 1911-ben szerveződött.57 Céljai közé tartozott a környél önképzőköri, társadalmi- és gazdasági tevékenységének segítése, szervezése. Hamarosan gazdag könyvtárral állt az olvasni vágyók rendelkezésére. A vidék, az ország és a világ híreinek megismerésére ötfajta lapot járattak.58 Számos, a gazdálkodás, a szak­ szerű növény- és gyümölcstermesztés ismereteit népszerűsítő tanfolyam helyszíneként is szolgált a gazdakör.

Tevékenységének egyik legkiemelkedőbb eseménye volt az 1929 szeptemberében Árpádközponton rendezett, példaértékű, nagyszabású, mezőgazdasági, kisipari és kulturális kiállítás és vásár. A rendezvényre nem csupán helyből, de távolabbi vidékekről is 293 kiállító és több, mint 3000 látogató gyűlt egybe. Bemutattak háziállatokat: lovat, szarvasmarhát, sertést, juhot, baromfit; terményeket; volt borkiállítás és borkóstoló, de iparművészeti, bútor- és kézimunka-kiállítás is. Ez alkalommal a baráti beszélgetéseken túlmenően valóban élénk kereskedelmi kapcsolatok is kialakultak. A rendezőknek a 825 pengő bevételen túlmenően elévülhetetlen érdemeket, erkölcsi hasznot is hozott a rendezvény; megerősítette e helyi gazdáknak a tanyai kisgazdaságokba vetett hitét. A Kiskundorozsma területén elsőként megrendezett, mezőgazdasági kiállítását huszonöt helybéli gazda szervezte Bohn Mihály elnöklete alatt: Balog Ferenc, Deme István, Dobay Árpád, Fehér János, Gyuris Ferenc, Gyuris Illés, Hajdú Antal, Hódi Mátyás, Illés Vencel, K Tóth János, Kiss Gyula, Lajkó Ist­ván, Lajkó Kálmán, Lajkó Kelemen, Levajev Sándor, Maróthy Gergely, Maróthy József, Patzauer István, Peták Illés, Sándor Imre, Sándor István, Szabó István, Szálai János és Tari Gergely. (31-32. kép)

31. kép. Irsai József a terménykiállításon, 1929.
Csoportkép a Bohn Gazdaság irodaépülete előtt Bohn József családi és baráti körben
Bohn József unokája, Irsai M. Olivér, akiről az Irsai M. Olivér szőlőt nevezték el
Üllés, Petőfi dűlő 196. helyszínrajza, épült 1904-ben (Felmérte: Dr. Juhász Antal)
32. kép. Bohn József borát kínálják a terménykiállításon, 1929.

A Gazdakör tagjai tevékenyen járultak hozzá, hogy a korábban Göbölyjárásnak nevezett tanyaközpont nevét 1929-ben Árpádközpontra, változtassák. A Gazdakör nem csupán a mindennapi munkához, a gazdálkodáshoz szorosan kötődő programok­ ban játszott kezdeményező szerepet, hanem a helyi művelődés és kulturális élet terének is számított. Tagjai tevékenyen vettek részt a helyi rendezvények, ünnepségek megszervezésében, hamarosan tánciskola is alakult, melynek őszi és téli próbái az oda eljáróknak, a nyilvános fellépések pedig a közönségnek nyújtottak maradandó élményt, értelmes erőmerítést. (33. kép) A harmincas években a fejlődő központot és

33. kép. A Gazdakör által szervezett tánciskola, 1933.

a környék tanyai lakosságát egy magánorvos, Dr. Stein Sándor, majd Dr. Bandi Andor, egy központi háromtantermes iskola, egy postakirendeltség, továbbá telefonállomás (hét előfizetővel) szolgálta.59 1933-ban belterületén - a templomon és a népiskolán kívül - már 57 épület állott, hétfői napokon hetipiacot tartottak.60

 

Megelevenedő tanyák

Miután áttekintettük az üllési tanyavilág kialakulásának és későbbi életének társadalmi és gazdasági körülményeit, a továbbiakban a külterületeken élő, a homokot kitartó, szorgos, mindennapi munkával termőre fogó emberek néhányát és életterüket, a tanyát mutatjuk be a mai tanyavilágban járva, a tanyákra betérve.

34. kép. A Soós-tanya belvíz idején, 1970-es évek.
35. kép. Disznóvágás a Soós-tanyán, 1970-es évek.

A tanya és épületei

Amint azt a fentebbi fejezetekből is láthattuk, a külterületeken az egykori kiskundorozsmai járásokban a terület hasznosítása döntően meghatározta a rajta álló építmények anyag, technológia és funkció szerinti adottságait; így a nádból készült, állatnak és embernek enyhet adó pásztorszárnyékoktól a több szilárd épülettel és helyiséggel bíró tanyákig. Az emberi, állati hajlék elkészítésében a paraszti találékonyság és racionalitás megannyi példája elevenedik fel a puszták benépesedésével. (36-41. kép)

36. kép. Szárnyék
37. kép. Nádfödeles juhhodály
38. kép. Ház vertfallal, nádfödéllel és nádpatics oromzattal
39. kép. Egysejtű tanya a Haleszben.

Szárnyékot kerítettek..."

A családi legendáriumokban még elevenen él a puszta benépesedése. Hosszú, téli estéken, a közös munkák során való, családi beszélgetéseken vagy éppen nagyobb összejöveteleken gyakran emlegetik fel egy-egy család gyökérverésének idejét. Volt, aki tanyásként kezdte más tanyájában, míg egy kicsit megerősödött. Néhányaknak sikerült már megtelepedéskor egy kis tanyát emelniük, de legtöbben azok voltak, akik csupán fiatalos lendületükre, munkakedvükre, no meg az újdonsült birtok nyújtotta lehetőségekre támaszkodhattak. Ez nem csupán helybéli jelenség, a szegényparaszti kisbérlők, új birtokosok körében gyakori volt úgy a Kunságon, mint a szegedi tájon.61

40. kép. Kukoricaszár kerítés
41. kép. Istálló mennyezete náddal padolva

A legarchaikusabb, emberi hajlékok sora jelent meg a járásosztás után. Kálmán János (42. kép) ma is azon a portán él, az egykori hármasi iskola szomszédságában, amelyre 1947-ben vejként került, és melyet még felesége nagyapja, Simon Elek Göbölyjárás felosztásakor szerzett magának. A parcellázáskor kb. 50 katasztrális holdnyi puszta jutott a Simon-családnak. A megtelepedés idejét így eleveníti fel: „... volt egy ponkosabb rész, ott szárnyékot kerítettek mindenféle giz-gazból, gyephantból, a tete­jére valamiféle gazt hántak, s abba laktak ,..".62

42. kép. Kálmán János: „A feleségem nagyapja jött ide a puszta felosztásakor ..."

A homokos, buckás földeken, nem volt könnyű a meggyökerezés, márpedig akinek ez volt az első lehetősége, hogy a maga szegényévé váljon, annak mihamarabb meg kellett találnia a tanyaverés módját. Ilyen esetekben a hant elfogadott és kéznél levő építőanyagként szolgált. Juhász Antal kutatásaiból ismerjük, hogy a közeli Rúzsa határában is elterjedt szokássá vált a hant- és földház, a gunyhó építése.63 Azt követően, ahogy egy kicsit megerősödtek, építettek egy kis földházikót maguknak. Sok esetben a kezdeti, ideiglenes hajlékot még a későbbiekben, a lakóház felépülte után is meghagyták melléképületnek;64 ennek volt köszönhető, hogy még az 1970-es években is fényképezhető, felmérhető hantházak álltak a rúzsai határban; Üllés tanyavilágából azonban tudomásunk szerint végképp eltűntek.

Tanyások voltunk..."

Az önálló életkezdés hagyományos módja volt - és nem csupán Üllésen -, amikor valamely család nem rendelkezett a megélhetéshez elegendő földdel, nem volt lehetősége önálló tanya építésére, elszegődött tanyásnak.

A dorozsmai járásokban sok olyan erősebb gazda bírt földet, akinek Kiskundorozsmán belterületi háza lévén abban lakott, vagy más helyt levő birtokán álló tanyájában élt, de a határ távolabbi részén levő földjein is rendelkezett tanyával. Az ilyen, a hosszabb-rövidebb távon lakatlan tanyáknak a kialakulásához több út is vezetett. Ennek egyik útja, amikor a módos gazda tanyát épít járási birtokán, hogy onnan földjei szemmel tartását biztosítandó családtagnak, szegényebb, rokon családnak vagy éppen rászoruló idegennek engedi át lakásnak. Másik út, amikor a gazda fiatal korában kint él tanyáján, időközben belterületi házra tesz szert, és öregségére beköltözik a városba. További, napjainkra szintén felelevenedő mód, amikor a mái-külső birtokokkal rendelkező gazda újabb tanyás ingatlant örököl vagy vásárol. Gyakran az is előfordult, hogy a külterületi földekkel rendelkező, városi gazda állami vagy városi hivatalnokként, ipari munkásként kereste kenyerét, közben járási tanyáját fenntartotta, hogy mikor eljön annak ideje, akkor vagy maga, vagy valamely családtagja költözik ki tanyájára és gazdálkodik tovább.

43. kép. Lajkó Sándor: „Tanyásként kezdtük ..."

A tanyássá válásnak is több útja volt. Kezdetben, a járásfelosztás után gyakran fordult elő, hogy egyik-másik család - miután minden vagyonát rááldozta, hogy egy kis önálló földhöz jusson -, a tanyaverésre már nem futotta tehetségéből. Szerencsés esetben, ha a közelben volt üres, épp akkor lakatlan tanya, beállt pár évre tanyásnak, gondját viselve a tanyának és a körötte levő földnek, no meg a sajátjának, így időt és lehetőséget nyert az önálló tanyaverésre. A tanyás életkezdés leggyakrabban a kisbirtokos, sokgyermekes családok fiai számára az egyetlen lehetőségnek számított. Az életkezdés ezen módja jutott Lajkó Sándoréknak is. A Sípos-malom környékén kevés földdel bíró nagycsaládban nőtt föl. Élete mindennapjaihoz hozzátartozott a napszámos, alkalmi munka, ugyanis a család a saját földön nem tudott megélni. Amikor azt tudakoltam, hogyan kezdték házaséletüket, természetesen jött a válasz: „tanyások voltunk, ... először ott a közelben, majd errébb jöttünk, napszámra, aratni jártunk, mindent megtettünk amíg egy kis épületet tudtunk építeni65(43. kép)

Szunyogh Ferenc a pálosi oldalban született, majd a harmincas években vett 10 holdnyi, csupasz földet a dűlőút túloldalán, már az üllési határban. Ott épített tanyát, majd amikor kész volt, átjöttek az új tanyába.66 Hét gyermekük született, a megélhetésért eljártak dolgozni mások földjére is. Fia, Szunyogh János, amikor megnősült, csupán két hetet töltöttek szülei tanyájában, s ahogy lehetőség adódott, elmentek Kígyós semlyékébe egy rossz, kis gunyhóba. lakni. A tanyához tartozott valami föld is, azt kellett megművelni, gondját viselni, és az után kellett valamennyi részt bevinni a gazdának. Később a testvérek önálló életet kezdtek, a szülők beköltöztek a faluba, ők vették át a szülői tanyát. Scheffer Ferencné sokgyermekes, szegény családban nőtt fel, és már lánykorában elszegődött cselédnek. Férje egy vajdasági, sváb család fiaként volt oda a második világ­háborúban; amikor hazakerült, akkor tudta meg, hogy családját lágerbe hurcolták. Ezután a domaszéki tanyavilágba levő ismerőséhez menekült, itt öltözött át a helybéliek öltözékébe. A szomszédos, dorozsmai földön is­ merte meg, és vette feleségül az akkor még Újvári Máriát. Fiatal házas éveikben sokáig tanyásként éltek. A hamarosan négygyermekes család gyakran költözött egyik tanyáról a másikra, a tanyákkal járó földek megműveléséből nem tudtak annyit megtartani, hogy a család megéljen, mindenfajta mezei munkára el kellett járni. Gyakran álltak be a Tiszántúlra induló aratóbandákba. Utoljára egy egyedül maradt, idős nénit kellett ellátniuk a tanyán lakás fejében. Ez időben sikerült a Halesz szőlőhegy határában önálló tanyát vásárolniuk. (44-45 kép)

44, kép. Scheffer Ferencné: „A Tiszántúlra bandákban jártunk aratni..."
45. kép. A Scheffer-tanya körüli kert.

„Egy inggel, egy gatyával kezdett, mint cseléd ember úgy élt, 70 holdat osztott szét ..."

Mint láttuk, a tanyákon való, önálló életkezdés nagy áldozatokat követelt főleg a nincstelenektől. Valamivel könnyebb volt azoknak, akik már kész tanyát tudtak venni vagy építeni maguknak. Juhász Antalnak 1975-ben még megadatott a lehetőség, hogy a járásfelosztás idejétől, sőt az azt megelőző időkig végigkísérje egy tanya (Lajkó-tanya, Átokháza dőlő 404. / Rózsa dűlő 104.) sorsát.67 Ez alapján elevenítjük fel egy homoki tanya fejlődéstörténetét.

A család megtelepülésekor háromosztatú házzal rendelkező tanyát az adatközlő nagyapja vásárolta 1880-ban. A tanyához ekkor 3 katasztrális hold telek tartozott. Még a nagyapja idejében épült fel vertfallal a görbe ház. Lajkó György nagyapja öregségére, 1902-ben beköltözött Dorozsmára, a tanyán fia, adatközlőnk édesapja maradt. Az osztozkodás után rá 25-28 katasztrális hold föld maradt. Az új gazda folytatta a tanyai épületek bővítését, 1920-ban a házzal szemben kocsiszínt és hozzá­juk csatlakozva malac- és disznóólat épített. Ugyanazon évben készült el a ház előtt a gang is. A bővítésekre valós szükség volt, hisz ekkorra már nyolctagúra bővült a család, Lajkó Györgynek öt lánytestvére volt.

Ő 1930-ban nősült; szülei egy évre rá, 1931-ben költöztek be Dorozsmára; akkor maga maradt a tanyán. Az osztozkodáskor mindannyian 13 katasztrális hold földet kaptak. A szülőknek járandóságként búzát, csirkét, tyúkot, libát, akinek a szőlő jutott, az természetesen bort is vitt. A család gazdálkodását jól jellemzi, hogy hetente kétszer-háromszor mentek a szegedi piacra, ilyenkor mindig egy-egy kanna tejjel tértek be az idős Lajkóékhoz. Az 1970-es évekre a tanya további nyári konyhával és külső kemencével, pincével, valamint a gazdálkodás szükséges, egyéb melléképületeivel bővült.

A három generáció alatt kiépült, a vidéken jellegzetes, görbe házas tanya méltán vonta magára a kutató figyelmét. Az alapjában vert falból, toldalékaiban vályogból épült görbe ház tetőszerkezete ollóágassal készült nyeregtető. Héjazata eredetileg gyékénykötéllel, később dróttal levarrott nádfödél. Oromzata a tájra jellemző, díszes deszkaoromzat. A főépület külső sarkával északkeleti irányban tájolva öleli körül a tanyaudvart ideális, szélvédett életteret alakítva ki.

Lajkó György az 1970-es években költözött be üllési belterületi házába. Ekkor szűnt meg az állandó élet a több, mint egy évszázadon át fejlődő, lüktető tanyán. Egy ideig az utódok kijártak még a kertet, a szőlőt rendben tartani, művelni. A tanyán hamarosan megjelentek a gazdátlanság jelei, az arra járók feldúlták, értékeit fokozatosan elhordták, fölverte a gaz, kikezdte az idő. Alig egy évtized alatt utolérte végzete, összeroskadt, vályogfalait visszaadta a természetnek, utolsó jelként sírhantot emelve az egy évszázadnyi, küzdelmes, pusztai életnek. Maga is gazdái után ment. Hamarosan traktorok zúgása verte föl a csendet, simította a tájba a maradék hantot, temette be örökre az élet utolsó jelét, az üresen tátongó kutat. Helyén az ott maradt olajfák fejfaként jelzik azok számára, kik képesek olvasni a puszta ezen rejtett jeleit, hogy nem is olyan régen itt verejték, gyermekzsongás, könny és kacaj, s időnként felcsendülő tamburaszó járta.

Itt a homokhátságon sajátos, megrázó, eltéphetetlenül szoros kapocs alakult ki a puszta és a rajta sok keservvel megkapaszkodó, gyökeret eresztő ember között. Nem akárkit fogad be ez a táj; aki gyors és busás haszon reményében érkezik, az hamar meg is futamodik. Aki nap, mint nap azt nézi, hol mit tehetne, hogy földjét termőre fogja, azt javítsa, s - közben meghallgatva az öregek tanácsát - látástól vakulásig értelmesen dolgozik, azt lassan befogadja a táj. Az így kialakuló kötődés egy életre szóló véd- és dac­ szövetséget hoz ember és természet között. Akit e föld befogad, azt, ha csikorogva is, de eltartja. Hajlékot ád feje fölé, és élelmet asztalára. Ez a szimbiózis érzékenyen reagál minden külső beavatkozásra. Ha az ember már nem tudja megadni mindazt, amire ide-településekor e tájjal szövetkezett, ember és természet egyaránt megsínyli. Előbb az embernek fogyatkozik meg az ereje, s ha nincs, aki helyébe álljon, hamarosan a táj is utána indul gazdájának. A puszta elnyeli az udvart, a tanyát, s csak enyhe hantok jelzik szerte a határban az egykori élet nyomait, ,Akkoriban ez a sor nem így nézett ki, mint most; itt egymást érték a tanyák, a mesgyék, kerítések esszéének, volt itt élet... ma, ha valami bajod lesz, kiabálhatsz, míg valaki meghalja. 68

„Az ősök ősének az őse is itt élt..."

Amennyiben a forráskúti út felől rátérünk a mai Rózsa dűlőre, hamarosan tanyacsoport jelenik meg előttünk, ez az egykori átokházi tanyasor része. Jobboldalon a népes Lázár rokonságnak több tanyáját pillanthatjuk meg. Kialakulását Lázár Márk és felesége révén ismerhetjük meg, a két háború között épült tanyájuk a dűlőúttól mintegy ötven méternyire található, rendezett, kerített tanya.

A tulajdonos nagyapja már a legelők felosztásakor tanyával bírt az egykori Átokháza ezen részén; akkor 10-12 katasztrális holdon gazdálkodott. Édesapja a jussolt földön folytatta a gazdálkodást. Miután megnősült, az ősi tanya szomszédságában építkezett. A család megélhetését a szántóföldi gazdálkodás biztosította. (46-53. kép)

Az apát a második világháború idején behívták katonának. Édesanyja egy kis­gyerekkel maga maradt a gazdaság minden gondjával a homoki pusztaságban. A munkákban a rokonság és a szomszédság segítette. Lázár Márk kora kisgyerekként nevelődött bele a munkákba; édesapja nem tért vissza többé a háborúból, özvegy anyjának egyedüli támaszaként mindent meg kellett tanulnia. A mindennapi kenyérnek való gabonát maguk termelték, kaszával aratták, és a tüzes géppel, később traktorral a tanyákon sorba járó cséplőbandák csépelték ki.

A család pénzügyi szükségleteit a Kiskundorozsma és Szeged piacain értékesített tejhaszon, valamint a felvásárló kofáknak átadott zöldség és gyümölcs (főleg őszibarack) biztosította.

Feleséget a szomszédos, Kistemplomtanyai dűlőből hozott magának. A kiegészült család őszibarackkal és az akkoriban meghonosodó fűszerpaprikával foglalkozott. A fűszerpaprika palántáért többekkel összefogva Szeged-Szentmihályrajártak, a száraz füzéreket pedig a paprikagyár felvásárlóinak értékesítették. Szorgalmas, kitartó munkával anyagilag lassan megerősödtek, szekérrel, jó, igavonó állatokkal szerelték fel magukat. Könnyebbé vált a termény elszállítása, a földek művelése.

46. kép. Lázár Márk tanyája a régi Átokházi dűlőben
47. kép. Lázár Márk
48. kép. Lázár Márkné: „Az ősök őse is itt élt.
49. kép. Szalmabálákból készült juhól
50. kép. Lázár Imre tanyája, gazdáját elvitte a kulákprés

A termelőszövetkezeti csoport szervezésekor az igavonó állatokat és az újonnan beszerzett szekeret is elvette a gazdaság. A megmaradt területek művelése és a termény értékesítése, az átvevőkhöz való elszállítása egyaránt újra hatalmas teherként nehezedett a családra.

57. kép. Boglyaalakú kemence és tapasztott sparhert Lázár Imre tanyáján
52. kép. Tanyasor a Rózsa dűlő elején
53. kép. Tanyasor a régi Átokházi dűlőben

Összegzés

Áttekintve az üllési homokvilág tanyai népének huszadik század eleji életmódját, láthatjuk, hogy folyamatosan kialakult egy egyensúly a homok eltartóképessége és a lakosságszám között.

A település legszámosabb rétegét képezték azok a törpegazdaságok, amelyek az 5-10 katasztrális holdas birtokaikon a megélhetés legszükségesebb feltételeit úgy tudták megteremteni, hogy mellette a család egy-két tagja idénymunkákra eljárt az erősebb gazdaságokba. Soraikból kerültek ki azon családok is, akik földjeiket haszonbérletekkel egészítették ki.

Mellettük ugyancsak nagy számmal éltek olyan, csak kevés földdel vagy földdel egyáltalán nem rendelkező családok, amelyek az év egésze alatt napszámra, kubikos munkákra jártak a szomszédos, nagyobb birtokokra. Gyakran a fejük fölött levő tanyát is csupán tanyásként használták. Munkájukra a helybéli, nagyobb gazdaságoknál is gyakran számítottak, mert a nagyobb szőlőbirtokok, a gyümölcsfa-telepítés szintén kemény, fizikai munkát igényelt.

Ezen családokból kerültek ki a summás brigádok tagjai, valamint a cselédlányok. Az Üllés környéki homokvilágból évente több summásbanda indult a Békés megyei uradalmakba, de a szabadkai földekre is. Számos család számára ez volt az egyetlen útja a megélhetéshez szükséges kenyérgabona fedezésének.

A középréteget a 15-30 katasztrális holdat művelő gazdák képezték. Ők hamarosan rájöttek, hogy földjeik művelését oly módon érdemes kialakítani, hogy a több lábon állás biztosítva legyen. Esetükben a szőlő, a sárgabarack számítottak fontos pillérnek. Szántóföldi gazdálkodásukat a gabonafélékre, a krumplira alapozták. Az állattartás a család és a gazdaság húsellátására, valamint az igásállatok tartására szorítkozott. A munkaerőt a gyakran nyolc-tíztagú család képezte. (54-55. kép)

54. kép. A Balog-család, tehetős családnak számított, 1919 körül

 

Vidékünkön a 30-50 katasztrális hold körüli birtokosok már a vagyonos réteghez tartoztak, ők egyértelműen a külső munkaerőre alapozták gazdaságukat. Napszámosokat, idénymunkásokat foglal­koztattak. A munka hatékonysága érdekében a fontosabb mezőgazdasági gépeket is beszerezték. E berendezések szabad kapacitását többnyire móva munka fejében a kisebb gazdaságok számára is átengedték. Például egy katasztrális hold két lóval való megszántásáért 3-4 nap kölcsönmunkát vártak el.

Területünkön a Farkas-, Soós-, Czékus-, Bakó-, Dudás- és Lajkó-családok több tagját is e csoportba sorolhatjuk.

A nagybirtokot a Wolf-, és a Bonh-családok képviselték, amelyek állandó és időszaki munkaalkalmat nyújtottak a környék számos családjának.

A huszadik század kezdetétől elmondható, hogy a környékbeli népesség ellátásának intézményes kereti is kialakultak. Malmok, boltok, felvásárlók telepedtek a forgalmasabb dűlőutak mellé. A paraszti kisiparosok, kovácsok, kádárok, bognárok, csizmadiák szolgálták ki a földeken dolgozó népet. Ez számukra általában csupán a jövedelem kiegészítését jelentette a saját parcellák művelése mellett. Néhányan gyorsan felismerték, hogy érdemes nagyobb mezőgazdasági gépeket beszerezni, és azzal egészíteni ki a család jövedelmét. így cséplőgépeket, traktorokat vásároltak, a velük végzendő munkákra bandákat toboroztak, és nyár közepétől késő őszig tanyáról tanyára járták a környéket - így jelentős, terménybeni jövedelmet biztosítottak családjuk számára. (56-66. kép)

55. kép. Egykori módos tanya az Öregsoron

A huszadik század második felétől a szövetkezeti gazdaság mellett a családi használatban hagyott, kis parcellák az intenzív zöldségtermesztés meghonosodásának kedveztek. A fűszerpaprika elterjedését mutatta, hogy a környéken fűszerpaprika-szárító és felvásárló telepet létesítettek. A gyümölcstermesztésben az őszibarack fontos bevételi forrásként továbbra is megtartotta vezető szerepét. Az 1970-es évektől a sík fólia, majd a sátras fólia megjelenésével a primőrtermelés szerepe emelkedett jelentős mértékben. (67-80. kép)

E folyamat vezetett el oda, hogy az elmúlt század utolsó éveire a korábban munkaerő-kibocsátó tanyavilág fontos munkaadóvá vált. Korunk határokon átnyúló, megélhetési migrációs folyamataiban jelentős célszerephez jutott a Duna-Tisza közti homokhátság, így az ülllési tanyavilág is. Az erdélyi magyar és román idénymunkások tucatjai keresik itt - nem kis kockázat árán - boldogulásukat. A helybéli gazdák pedig - gazdaságuk fenntarthatósága érdekében - maguk is rákényszerülnek a kemény retorziókkal járó állapot vállalására.

56. kép. Görbe ház az Öregsoron 57. kép. Fóliás tanya az Öregsoron
58. kép. L-alakban épült házak a Rózsa dűlőben 59. kép. Nádfódeles, egyenes ház
60. kép. Virágzó tanya a Rózsa dűlőben. 61. kép. Melléképülethez ragasztott kemence katlannal az előbbi tanyán
62. kép. Nádfödeles tanya a halasi út mentén
63. kép. Nádkúpok a halasi út mentén.
64. kép. Míves tanyaoromzat ma már belterületen 65. kép. Deszkázott tanyavég a Petőfi dűlőben.
66. kép. Gyökérkúp tüzelőnek összegyűjtve
67. kép. Állattartó tanya, előtérben szamárral
68. kép. Barackos az Öregsoron 69. kép. Fiatal szőlőültetvény a Petőfi dűlőben
70. kép. Lucernakeresztek a Rózsa dűlőben
71. kép. Takarmányrakodás a Rózsa dűlőben
72. kép. Fóliás gazdaság a Rózsa dűlőben. 73. kép. Modern fóliasor a Rózsa dűlőben
74. kép. Primőr uborka a fóliasátorban
75. kép. Paprika a fóliában
76. kép. Káposzta a fóliában
77. kép. Paprikamag tápkockákban a fólia alatt.
78. kép. Paprikapalánta tápkockákban
79. kép. Primőr krumpli válogatása
80. kép. Munka az 1960-as években épült paprikaföldolgozóban

Munkám összeállításához értékes szóbeli adatokat és dokumentumokat, fényképeket kaptam adatközlőimtől: Czakó Sándor, Dudás János, Dudás Kálmán és családja, Kálmán János, Lajkó Sándor és felesége, Lázár Márk és felesége, Szunyogh János. Szíves segítségüket ez úton is köszönöm. Továbbá külön köszönet illeti Soós Jánost, aki a helyi kutatásokban támpontokkal és nagyszámú, dokumentum-értékű fényképpel visszatérően támogatta munkámat. Ugyancsak külön köszönettel tartozom Irsai Olivérnek, aki a Bohn-család örököseként kizárólag e tanulmány számára engedett át fényképfelvételeket és egyéb, írott emlékeket, így egyben kiemelem, hogy a Bohn-birtoknál közölt, mindennemű dokumentum fölött a közlési jogot kizárólagosan gyakorolja. A közölt, színes fényképeket a szerző 2002-2004 között készítette.

 

IRODALOM


Cs.M.L. = Csongrád Megyei Levéltár.
Csíkvári Antal, Szent István évében. Csongrád Vármegye. Vármegyei Szociográfiák I. A Vár­ megyei Szociográfiák Kiadóhivatala.
Felpéczi Győry Jenő
1937 Dorozsma régi életéről. Kiskundorozsma.
Győry Jenő
1930 Társadalomrajz a dorozsmai „egy kötél" föld. in: Népünk és Nyelvünk II. évf. 9- 12. füzet, szeptember-december. 295-300.
Habermann Gusztáv
1992 Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Tanulmányok Csongrád
Megye Történetéből XIX. Szeged.
Juhász Antal
1969 A hantház. A Szegedi Móra Ferenc Évkönyve 1969/1. Szeged. 5-19. 1989 A szegedi táj tanyái. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1982/83. 2. kötet. Szeged.
1993 Település és közösség. Folklór és Etnográfia 73. Debrecen.
1995 Gazdasági élet 1850-1914 között, in: Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szeged.
381-427. 2001 A tanyák települése és élete a 18. századtól napjainkig, in: Rúzsa története és népélete. Szeged. 270-318. KSH
1991 1990. évi népszámlálás. Új sorozat. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. Lakatos Vince
1988 Krónika a kun pusztákról. Kecskemét. Marjanucz László
1989 Adalékok Kiskundorozsma művelődési és társadalmi viszonyaihoz. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1988/1. Szeged. 287-299.
PappImre
1977 Tanyai telekelrendezés. Néprajzi Gyűjtőpályázat. Móra Ferenc Múzeum Néprajzi
Adattára 654-77. Sz. Lukács Imre
1968 Szeged bolygói 29. Üllés. in: Délmagyarország 1968. szeptember 29. 4. Szabó Tibor
1995 Oktatás és közművelődés, in: Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szeged. 574-617. Szakály Ferenc
1983 Török megszállás alatt (1543-1686). in: Szeged története I. A kezdetektől 1686- ig. Szeged. 537-738.
SZTRIHA KÁLMÁN
1937 Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma.
TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ
1995 A pusztától az újjátelepítésig, in: Kiskundorozsma. Tanulmányok. Szeged. 105- 117.
ZÁDORI KÁROLY
1881 Dorozsmai birtokmegosztás, in: Szegedi Híradó, 196. szám.

 

Lábjegyzetek:

  1. Juhász Antal 1989. 109., Szakály Ferenc 1983. 599.
  2. Ballá Antal 1718.
  3. Tóth Sándor László 1995. 113.
  4. Bél Mátyás 1984. 53. Közli: Juhász Antal 1989. 15.
  5. Juhász Antal 1989. 110., Győry Jenő 1930. 297.
  6. Zádori Károly 1881. 196.
  7. Móra Ferenc Múzeum Történeti Gyűjtemény.
  8. Közli: Sztriha Kálmán 1937. 108-109.
  9. Hadtörténeti Térképtár, II. József-kori katonai felmérések, Coll. 17. Sect. 30., 31.
  10. V.ö. Juhász Antal 1989. 113.
  11. Cs.M.L. Dorozsma v. Tanácsának ir., Tjkv. 1798-1800.; közli: Juhász Antal 1989. 115.
  12. Cs.M.L. Dorozsma v. Tanácsának ir., 66. kötet; közli: Zádori Károly 1881. 196., Juhász Antal 1989. 111.
  13. U.o.
  14. Cs.M.L. Dorozsma v. Tanácsának ir., 66. kötet; közli: Zádori Károly 1881. 196.
  15. Juhász Antal 1989. 111.
  16. Cs.M.L. Dorozsma v. Tanácsának ir., Tjkv. 1798-1800.; közli: Juhász Antal 1989. 115.
  17. Sztriha Kálmán 1937. 141-142.
  18. U.o.
  19. U.o.
  20. Juhász Antal 1989. 117.; Marjanucz László 1989. 288-290.; Szabó Tibor 1995. 581., 582.; Sztriha Kálmán 1937. 170., 197.
  21. Szabó Tibor 1995.582.
  22. Marjanucz László 1989. 288.
  23. Szabó Tibor 1995.583.
  24. Szabó Tibor 1995. 597-598.
  25. Hadtörténeti Térképtár XXXV/61.; XXXVI/60-61.
  26. V.ö. Juhász Antal 1989. 60-66.
  27. Bővebben: Zádori Károly 1881. 232-234.; Juhász Antal 1995. 398-400.
  28. Juhász Antal 1989. 116.
  29. Zádori Károly 1881. 203-205.
  30. Sztriha Kálmán 1937.233.
  31. Juhász Antal 1989. 119.
  32. Zádori Károly 1881.205.
  33. Felmérte: Hödl Henrik, Beran Venczel mérnökök, valamint szerkesztette: Buocz György felm. növ. Sajnos csak töredékesen lelhető fel; a területünket érintő 26 szelvényből csupán 7 áll rendelkezésünkre.
  34. A térképszelvényen egyértelműen kivehető, hogy utólag az egykori szárazmalom jelét szélmalomjellel váltották fel, igazolva azon tényt, hogy a külterületi szárazmalmok helyén gyakran épült modernebb szélmalom, hisz működésükhöz nem volt szükség az állatok igájára.
  35. A tanyasorokról lásd még: Juhász Antal 1989. 208.
  36. Kialakulását és annak okait hátrébb bővebben taglaljuk.
  37. Czékus Ferenc alapján közli: Juhász Antal 1995. 409
  38. A mai Ullés területén a későbbiekben a Karahomoki dűlőben alakult ki nagyobb, összefüggő szőlőterület.
  39. Kálmán János (1923) egykori molnár közlése.
  40. Kataszteri térkép T. 23. szelvény.
  41. Kataszteri térkép T. 23., 43. szelvények.
  42. Hadtörténeti Térképtár 5463/4., 5464/3.
  43. A magyar szent korona országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 42. Bp. 1912.; közli: Juhász Antal 1995. 410
  44. KSH 1991.
  45. Soós János helytörténeti gyűjtő közlése; továbbá: Juhász Antal 1989.
  46. Sztriha Kálmán 1937. 151-152.
  47. A hír hallatán az az ember jutott eszembe, aki - miután szülei hosszas, önfeláldozó, verejtékes munkával piciny hajlékukban felnevelték, és miután önállóan erőre kap -, magas, rideg palotát épít az örökölt telken, eltúrja az őt fölnevelő ősei otthonát, s hogy múltjától végképp megszabaduljon, tüzbe veti szülei falon függő képét. Majd pár év múlva, amikor rádöbben, hogy valami hiányzik a fényes palotából, gyerekei az elődökről faggatják, zsibvásáron, drága pénzen szerez a kopár falakra szalonképes ősöket.
  48. Juhász Antal 1995.417
  49. Habermann Gusztáv 1992. 305.
  50. Dudás Kálmán (1929) közlése.
  51. Dudás János (1953); Dudás Kálmán (1929); Kálmán János (1924) közlései.
  52. Sztriha Kálmán 1937. 152.
  53. Soós János helytörténeti gyűjtő közlése.
  54. Csíkvári Antal, Szent István évében. 47., 74., 641.
  55. Dudás Kálmán (1929) közlése.
  56. Sztriha Kálmán 1937.285.
  57. Sztriha Kálmán 1937. 153-154.
  58. Marjanucz László 1989. 295.; Szabó Tibor 1995. 601.
  59. Sztriha Kálmán 1937. i.h.
  60. Juhász Antal 1989. 126.
  61. V.ö. Juhász Antal 1993. 95.; Lakatos Vince 1988. 19-21
  62. Kálmán János (1924) közlése; a gyephantból készült hantházról bővebben: Juhász Antal 1969. 6-10.
  63. Juhász Antal 2001. 289-293.
  64. Papp lmre 1977.
  65. Lajkó Sándor közlése.
  66. Szunyogh János (1933) közlése.
  67. Lajkó Györgytől (1901-?) gyűjtötte Juhász Antal 1975-ben, köszönet a közlésre való átengedésért.
  68. Szunyogh János közlése.

 

   
Előző fejezet