V. RÉSZ.
A Vácz városában létező iskolákról.
»Hoc est amice lector . . . quod eru potui«
Petrus Pázmány Card.
Az elemi iskolák története.
1. §. Ezen tárgy ismertetése 1719–1768. évig.
A gyászos emlékű török-uralom megszünte után, ezen városban, úgy szólván, mindent ujra alkotni kellvén, az egyházmegye kegyes főpásztorai és a városi hatóságok az ifjuság nevelésére és oktatására mindenkor kiváló gondot forditottak, és amint látni fogjuk, e szent czélra soha nem sajnálták meghozni az áldozatokat, még a legszükebb pénzviszonyok idején sem, és ezen a téren sz. buzgalommal fáradoztak mindenha. Bizonyitják ezt az egyházmegyei és városi jegyzőkönyvekbeni igen számos adatok, melyekből csak a következő adatokat közöljük itt.
Kis-Váczon 1719. évben már létezett iskola, mert egy ezen évi szept. 27-ről kelt szerződvény igy szól: "Az iskolamesternek is hasonlókép, amint következik, lészen, fizetése : 1) A kis-váczi lakósok tartoznak adni az ő iskola-mesteröknek 6 kila őszi vetést. 2) Minden pár házas-embertől fél-kila buzát s 8 itcze bort, vagy akiknek szőlejök nem volna, bor helyett tartoznak adni 25 pénzt. 3) Tartoznak adni fél-szalonnát, avagy készpénzül 3 rénus-forintokat és ugyan 40 font fagygyút 4 itcze vajat, 2 szekér szénát, elegendő tűzi-fát, és midőn őröltetni akar, tartoznak a gabonát a malomba elvinni. 6) Közönséges temetéstől adnak neki 25 pénzt; ha énekes sz. mise alatt énekel, kap érette 40 pénzt. 7) A gyermekek tanitásaért, minden évnegyedben kap, egyes tanitványért 25 pénzt, azaz: egy évre egy Rhenis forintot. Kelt Váczon szept. 27. 1719. Főbiró Szijgyártó János, Decis János, Piczeli Mihály, Mészáros Ferencz. (L. S.) Hogy ezen szerint és nem máskülömben lett meg az alku és egyezés (a Tisztelendő Plebánus és) oskola mester fizetése iránt, kezem írásával és pecsétem föltételével bizonyitom : Berkes András váczi prépost és vicarius, msk." (A kis-váczi ágybéri szolgálmányok és ezek megváltására vonatkozó adatok közt megvan ezen irat 1 latin és 3 magyar példányban a püspöki irattárban.)
A város a tanitó terhén könnyiteni akarván, 1742. febr. 9-kén elhatározta, hogy a városbeli lakos Milner András a német gyermekek tanitó-mesterévé rendeltetvén, kötelességének serény teljesitése fejében, mentes lesz minden robotolás- és német tartástól, csak a ráeső portiót fogván fizetni. – 1752. jul. 1-jén. Persics Tamás ifjú megfogadtatván iskolamesternek azon kötelezettséggel, hogy a kis fiúkat és leánykákat is tanitsa, ezen évi okt. 8-án illetménye igy fordul elő a városi jkönyvben: ,,Az olvasótól hetenkint 2 1/2, az író és olvasótól 5 dénárt, a számtant is tanulótól pedig 4 krt kap fizetésül. Ezenkivül bére : 6 kila buza, 1 mázsa hús, 2 akó bor, 2 akó ser, 25 font só, 2 öl fa." – A tanácshoz Romstein Ferencz Károly elemiskolai mester már több izben folyamodványt terjesztvén be, az ennélfogva 1757. sept. 13-kán elhatározta, miszerint ezen évi jul. 1-től, a tanács további intézkedéseig, ez lészen illetménye : "minden évnegyedben 1 akó bor, készpénzben minden évnegyedben 2 ft, fél-akó ser, 11/2 kila búza, fél-öl fa, 6 1/4 font só, 25 font hús. De úgy ám, hogy az olvasó és szótagolótól nem több, mint 2 1/2 dénárt, az olvasó és irótól pedig 5 dénárt, és a számtant is gyakorlótól 4 krnál többet venni ne merészeljen.
A triviális iskolára nézve, mivel annak épitési szükséges folytatása sürgettetik, a mi a mult nyáron ő fölségeik idevárása s e miatt okozott sokféle költekezéseknél fogva meg nem történhetett-, most pedig már későn és nem is lenne czélszerű az ily munkát folytatni, azonfelül az érintett okoknál fogva a város is az ide megkivántató eszközökkel ellátva nem volna, 1764. sept. 9-kén elhatározta a tanács, hogy ezen dolog halasztassék el a jövő nyárra ; de az elkerülhetlenül szükséges javitások megtételére nézve a cserepessel értekezni kell, nehogy a háznak valami tekintetben jelentékeny kára legyen.
A püspöki város tanácsa az alsó triviális iskola administratiójábani fogyatkozásokat és nehezteléseket 1765. évben eképen adja elő : "Minthogy azon iskola mestere kettős, t. i. a kántor és sekrestyés tisztét is viszi, ha akarná is, többi foglalkozásai miatt, csak igen ritkán tartózkodik a gyermekek között, segédtanitója (praeceptor) pedig a harangokat húzza ; ahonnét van, hogy a gyermekek naponta egyszernél többször alig hallgattatnak ki jól, és mivel mitsem tanulhatnak igy a tanitványok, az is, ki az alsó plébánia joghatósága alatt van, inkább a felső iskolába küldi triviális gyermekét, mint Ludvigih Ferencz, Gyurasz István pedig, a kinek fia két év alatt még olvasni sem birt megtanulni, annál kevésbbé valami más egyebet, bizonyos külső oktató által tanittatja fiát. – Ugyanezen iskolamester, nem tekintvén, hogy a város, mintegy 3 év előtt, neki 6 öl fát, és ugyanannyit a felsőnek is ajánlott meg, nehogy a gyermekek a fát az iskolába darabonkint hordani kényszerittessenek, mégis ezt mindenkitől különbség nélkül követeli, meg nem gondolva : vajjon a gyermek kicsi, az idő alkalmatlan, a sár nagy, van-e a szülőknek fájok, vagy nincs, miket pedig főkép télen tekintetbe kellene vennie; sőt az is megtörtént, hogy midőn a gyermek valamivel kisebb hasábot czipelt az iskolába, vagy azért, hogy mint gyöngécske nagyobbat el nem birt volna, vagy pedig hogy a nagy sár miatt nagyobbat nem vihetett, ugyanazon darab fát nyakába akasztotta s ezt a szegény szülői szégyenére és zavarára addig kellett állva tartania, míg az iskolamesternek tetszett! Névszerint pedig azokból egy Rierneszl György fia volt. Kukumusz Antal kovácsmester pedig, noha semmiképen sem köteleztetett volna, nehogy fia darabonként legyen kénytelen hasábokat az iskolába hordani, faváltságul 40 dénárt ajánlott, de 1 ftnál alább egyezkedni nem akart. Amióta ugyanazon kántor mind az iskolamesteri, mind pedig az alsó templomi harangozói teendőket is viszi, panaszkodnak az emberek is, hogy rajtok szokatlan zsarolásokat tesz ! Már aztán, hogy szabad-e neki ilyeneket tenni, vagy kinek rendeletére hozattak be légyen azok nem tudjuk."
Az 1765. márcz. 22-ki tanács ülésen főtdő Pruszkay Sámuel kanonok és a sz. Miklóshoz czimzett alvárosi plébános úr személyesen megjelenvén, előadta ő főmagasságának azon kegyes rendeletét, miszerint a triviális iskolák a tanács által is láttogattasanak meg, megtudandók ott : mikép oktattatnak a gyermekek, miképen járatják az iskolába a polgárok gyermekeiket, és mily hiányok mutatkoznak ott ? Minthogy ő főmga ezen rendelet óta már két hét mult volna el, nehogy a tanács gondatlansággal vádoltassék, ezen kegyes rendelet a legörömestebb teljesiteni elhatározta, és mivel már maga a tanács is akart hozni ily intézkedést, ezen évi ápril 19-kén a nevezett iskolák meglátogatására kebeléből Taschl András és Tóth János urakat küldte ki. – És mivel a legközelebb mult 1764-ki nyáron már elhatározva lett, miszerint az alsó triviális iskola felső része is, mely már különben is épittetni megkezdve lőn, bevégeztessék, és még ezen tavaszon folytattassék, minthogy az idő ily munkára már alkalmatos volna, ezt megkezdeni kell, ezt kivánván maga a szükség is.
A felső triviális iskolában, jelesen annak falában, mily bajt látott az előbb kiküldött bizottság, arra nézve a tanács 1765. aug. 13-kán azon megbizást adta a mindkét város ispánjának, Csekó József úrnak, hogy azt, mielőtt a ház kárával tovább terjedne és netán egészen leroskadna, haladéktalanul kijavittassa. És mivel ugyanazon iskola a gyermekek oly nagy számához szűk volna, ugyanazon kiküldött urak szükségesnek itélték, hogy abban egy szoba, a közfal kivetése által, kibővittessék. Mielőtt azonban ez megtörténnék, a mlgos segédpüspök úrnak erről jelentést kell tenni. – Ő főmga azon kegyes parancsa, a melyben rendeli, miszerint a már alkalmatos és czélszerű triviális iskolában minden szülők gyermekeiket, azonkivül cselédeiket inasaikat, legényeiket a gazdák, ugyszintén a szülők az ő gyermekeiket minden vasárnapokon, a magyarokat délutáni 2 órára sz. Miklós templomába, a németeket pedig 1/2 3-kor a tdő kegyesrendi atyák egyházába küldjék elmúlhatlanul a hitoktatásokra, és szigorú büntetés terhe alatt szintén a leányokat és aszszonyokat, a sok rosszak és botrányok kikerülése végett, az u. n. fonóházi gyülekezésektől eltiltsák, a főtdő kanonok plebános úr a tanácscsal iratilag közölvén ezeket, ez az 1765. nov. 12-ki ülésen azok kihirdetését a negyedmestereknek meghagyta.
Annak megtekintésére, vajjon az alsó elemi iskola ezen évben épitett egy szobájában valami változást vagy javitást kell-e tenni, 1766. aug. 30-kán a tanács Taschl András, Stoltz Antal és Tóth János urakat küldötte ki. – 1767. márcz. 13-kán jelentette tdő Farkas plébános úr Tucsinszky György kántor által, hogy mivel az alsó iskolában a gyermekek a mostani szobában meg nem férnének, annak az iskolának más részében lévő szobákat készitesse el a tanács, nehogy ő főmga, ki rövid idő alatt lejön, amiatt valami szót tegyen.
2. §. Az elemi iskolák ügyei 1768–1776. évig.
Az 1768. ápril 26-ki tanács-ülésen ez fordul elő : "Azon fizetésre nézve, melyet az elemi iskolába járók mindegyike hetenkint a mesternek adni szokott, ő főmga azon kegyes megbizást adni méltóztatott, hogy mivel a szegény polgárok közöl többen csak azért nem küldik gyermekeiket azon iskolába, hogy még azon egyetlen garast vagy polturát sem képesek megfizetni, melyet a mesternek kellene adni, vizsgálná meg a tanács, vajjon azon garas vagy poltura helyett lehetne-e a mester évi fizetéséhez valamit adni ? Nehogy pedig ez által a közpénztár terheltessék, talán jó lenne az öszszeirás alkalmával, egy vagy két garassal, a mit mindnyájan meg sem éreznének, mindenki háziadóját növelni. Minthogy pedig a gyermekek oktatásában gyakran hiányok vétettek észre, netán alkalom nyujtassék a mestereknek arra, hogy kötelességöket még hanyagabbul teljesitsék, mivel igy aztán mindegy lenne, többen vagy kevesebben járnak-e az iskolába, úgy vélekednék hát a tanács, hogy jó lenne, miszerint ezentúl azok is, a kik fizetni képesek, minthogy az erre képtelenek az előbbi években az ily fizetéstől úgyis fölmentve lőnnek, a fizetés növelése által az eddigi hetenkénti szokott dijt ezentúl is megadni fogják, minthogy nagy ösztön lenne ez a gyermekek szorgalmasb oktatására ; mert minél szorgalmasabb ebben a mester, annál több tanulót remélhet bizonyára.
1768. ápril 28. tanácsülésen igen nevezetes ügy lőn tárgyalva, t. i. a felsővárosi elemiskola eladására vonatkozó. Minthogy eddig még oda nem is gondolt senki, hogy a felvárosi elemiskolai épületet eladni kellene, de minthogy oly alkalom adta magát elő, a milyent tán nem egy könnyen lehetne többé találni, t. i. két vevő, az egyik Weiszkopf József kávés, a másik tán Szakmári József, a kik iratilag kérvényezték ezen épület megvehetését, amint ő főmga tegnap legkegyesebben előadni méltóztatott a jelentkezőknek, ezen önkénytes alkalom mutatkozván, arran lőn inditva, ő főmga hogy mivel különben is idő folytán ezen iskolát máshová kell áthelyezni, sőt már mintegy elhatározva lenne különböző indokok és tekinteteknél fogva, amint ő főmga kegyesen meghagyni méltóztatott is, hogy az eladatnék, és ennek árán a helyett más vétetnék meg, mely alkalmatosabb helyen és a város közepéhez közelebb esnék. De mielőtt ez történnék, ha a tanácsnak idevonatkozólag valami észrevétele volna, véleményét nyilvánitsa és ő főmga elé terjeszsze. – Azonfölül azt is meghagyni méltóztatott ő főmga, hogy miután egy mestert és egy iskolát elegendőnek tartana az egész városban, annak fizetése nagyobbitásáról is ugyanazon alkalommal tanakodnék a tanács, mely neki (a mesternek) illő évi ellátására elegendő lenne, az eddigi, hetenkint a gyermekektől fejenként fizetni szokott garasok és polturákon kivül, a melyektől, főkép a szegényebbek miatt, minden különbség nélkül ezeket fölmentetni rendelte ő főmga úgy, hogy ez megtörténvén, kevesbbé lenne szükséges, jó és alkalmas mestereket keresni, hanem inkább magok a mesterek keresnék e helyet és igy bizonyára önkényt többen pályáznának azért, a kikből aztán a jobbakat és alkalmatosabbakat lehetne választani ki. Tehát ő főmgnak mindkét ezen meghagyása előadva lőn a tanácsnak ; a melyekből az elsőre nézve ő főmga engedelmével tetszett volna először, ha ugyanazon ház továbbá is elemi iskolának megtartatott volna, minthogy tekintve a város hoszszúságát, mindkét iskolát egybe vonni öszsze és azt a város közepére helyezni, főkép a gyöngébb gyermekekre nézve alkalmatlannak és nagyon bajosnak vélné a tanács. Ama ház pedig a legjobb helyen volna helyeztetve. Minél fogva azt kell kérni ő főmgtól és mindenekre azért látta a tanács szükségesnek esedezni, hogy az meghagyatnék iskolának, hogyha aztán ő főmga tovább is ragaszkodnék az ő tanácsához a két iskolának egybe leendő öszszevonására nézve, és azt azért is másnak akarná adni, hogy azon a helyen a város diszére más ilőbb alakú emeltethessék, ez a város pénztárának mostani kimerült állapota mellett ezen alkalommal meg nem történhetvén, könyörögni kell, hogy mielőtt azon ház magánembereknek adatnék, maradjon inkább mindkét város mellett, minthogy ezt a mindkét uradalom érdeke ugy kivánná, és azon ház a kiegyezkedésnél fogva telkével együtt a köz és elosztatlan telkekhez tartoznék. De azért is, hogy azon ház a legjobb és leghasznosabb helyen feküdnék, melynek a két város mindig hasznát vehetné, ha az iskola abból máshová tétetnék is át.
Amiért noha a város több épületekkel terheltetnék mostanság, még pedig annyira, hogy az elvállalt munkák bevégzésére néhány év kivántatnék a pénztár pedig oly gyöngén állana, hogy annak eleget sem lehetne tenni, hacsak kamatra pénz nem vétetnék föl kölcsön. Mindazonáltal minthogy legbizonyosabb volna, hogy a tulajdon használaton kivül, hogyha főkép azon telken, amint már arra előbb is gondoltak, három vagy négy bolt emeltetnék, száztól 4, 5, 6 ftot, sőt könnyen 15 és 25-öt is reméleni lehetne ; azért, ha másképen ő főmga a város kezeiben meghagyni nem akarná, hacsak ott a város diszére uj épület nem tétetnék, azon föltétel alatt is megtartandónak vélte a városi tanács, hogyha ő főmgnak itélete és kegyes rendelésénél fogva csak egy iskolát akarna a városban tartani meg, s ezen esetben kérni kell ő főmgát, hogy inkább az alsó iskolát engedje eladni, melynek árán más épittessék az uj székesegyház körül.
Ami illeti ő főmga másik kegyes előterjesztését, a mester fizetésének jobbitását illetőleg, erre nézve még nem történt semmi, minthogy idevonatkozólag még bevárni kell ő főmgnak további és körülményes tudósitását, sőt azt kikérni. A melyek is igy előrebocsáttatván, Benke István úr, ezen püspöki város birája, Tóth Imre úr, káptalani biró, Taschl András úr, polgrmstr és Benedek István úr, a püspöki város jegyzője és senátor, értesitést terjesztettek ő főmga elé, jelenlévén nála a mlgos segédpüspök és prépost úr is, és kinyilatkoztatván azokat, mindenek tetszettek ő főmgnak, főképen, hogy az alsó iskola eladására önkényt hajlandó a tanács, és a székesegyház mellett, annak diszére ujat épiteni szándékoznék. Eszerint hát a felső iskola megtartására és annak más használatra való forditására, mindkét városnak elsőbbséget engedett legkegyesebben ő főmga. Ugy találta hát jónak ő főmga, hogy mielőtt az eladattatnék, a gyermekek mindkét mostani iskolából egybe vonattassanak össze, és oly hely, mely mindnyájokra nézve elégséges lenne, valahol kerestessék, noha olyképen is, hogyha másképen nem lehetne, minthogy különben is a gyermekek a leányoktól elkülönitendők volnának, és külön szobában kellene őket tanitani, egy erre kevésbbé berendezett ház pedig elegendő nem volna, kettő lehetne ideiglenesen a helyiség, de egymástól nem nagyon távol, hogy a tanács mindkét iskolára annál jobban és alkalmassabban felügyelhessen. Inditványozott pedig ő főmga, a többi között, a városházban is egy szobát, mely a többi közt a legnagyobb, de ugy, ha ez a város alkalmatlanságára nem lenne, és a fönt emlitett felső iskolát. A többi között néhai Berinkey Imre hátramaradt özvegyének háza is szóba jött, hogyha másutt valami alkalmasabb helyet találni nem lehetne, ebben addig, mig az uj iskola létre-jönne, valamelyik nembeli gyermekek elhelyeztethetnének.
Ami az uj iskola helyét illeti, azt az uj székesegyház mellett kell választani és azt kimutatni igérte ő főmga, valamint azt is, hogyha a városnak pénzre volna szüksége, mindezen, mind pedig más okoknál és sürgető körülményeknél fogva, oly tőkepénzt szerezzen, a mitől száz után 4, vagy legfölebb 4 és 1/2 frtnyi kamatot fizetne évenkint, és semmi többet adni ne kellene. De mivel a hoszabb beszélgetések után is semmi bizonyost végezni nem lehetett, ismét a legkegyesebben meghagyni méltóztatott ő főmga, hogy mindezekről, mind pedig a mester fizetéséről tanakodjék a tanács, ezekről minélelőbb őszinte előterjesztést teendvén őhozzá. Összeült hát a tanács és az előbocsátottakról tovább is tárgyalt; minthogy pedig a városházában egyetlen szoba sem találtatott, melyet a város szükségén kivül kijelölni lehetne, ettől eltekintettek. A többi között pedig az is inditványoztatott, hogyha a most ugyanazon iskolában lakó organista máshova tétetnék át, mindkét nembeli gyermekeknek egymástól elkülönitett elegendő helyök lenne. Ha pedig ezt megengedni nem lehetne, a Berinkey özvegyének háza vétessék ki bérbe. Mi a mester fizetését illeti, azt, a mi neki eddig készpénzben adatott, 40 frtal növelni elegendőnek tartotta a tanács, de azon előrebocsátott záradékkal, hogy a hetenkénti fizetés megszüntettessék; hogy végre az eddig természetben adni szokottakon kivül, t. i. 24 kila búza, 12 akó bor, és 12 öl fa, összes pénzfizetése 100 frtot tegyen. Mielőtt azonban ezek ő főmga elé terjesztettek volna, a külső tanács elé is terjesztettek és vele közöltettek.
1768. május 6. Aztán megtörtént a beterjesztés ő főmga elé, és hogy az ügy annál hamarább befejeztessék, ismét uj meghagyást tenni méltóztatott, és pedig : 1. hogy kivonatilag mutattassék ki, hogy körülbelül mennyi pénzöszszeg fordittatott az alsó iskola épületére ; aztán hányan vannak a polgárok, a kiknek domesticát és következőleg pótlékot, melyet ő főmga 10 dénárra szabott meg, kell a mester részére fizetniük, de hozzáadván azt is, hogy azon az áron, a melyben az épület a városnak van, eladni kevésbé lehetne, néha azonban az ilyesmit valami kárral is eladni okos dolog. Azonfölül, hogyha ez eladatni nem fog, annál több költségekkel és gondokkal terheltetik majd meg a város pénztára, minél több javitgatások és tatarozásokkal kell azt föntartania. Megtévén hát az előterjesztését, melyet az alábbi kimutatás tüntet elő, a mester előbbi fizetéséhez nem 40, hanem 90 ftok adattak, az alsó iskolaházért pedig 1500, vagy legfölebb 1600 frtokat reméltek kaphatni. Mivel pedig ezek egyikére sem lehet kész elhatározást tenni, és ezt mindenek tudta és beleegyezésével volna szükséges elintézni, ő főmga megint meghagyni méltóztatott, hogy mielőbb adassék tudtul azoknak, a kiket illet, és vajjon a föntebbi váltsági öszszeg megadható-e vagy nem ? s erről beterjesztés ismét tétessék. Összehivatván hát ismét a tanács, meg a külső is, ezek ugy, amint itt előrebocsátvák, előadattak. És mivel mind a részletezett költségi kivonat, mind pedig a mesteremberek alábbi becslése szerint, hogyha 1600 frton eladatnék, mikép alább kitetszik, 1000 és néhány ftokat veszitene a város egy részről, másrészt pedig, minthogy mindenkinél bizonyos volna, miszerint azon házért a város az 1600 frtot mindig megkapná, elhatározta egyhangúlag, hogyha csak azért 2000 frtot nem kapna, annak eladása egyidöre elhalasztassék.
Ugyanazon alvárosi elemiskolára forditott költségek általános kivonata 1761. évben. A Görögház vétetett 232 ft 50 dénáron, a Horvátház 124 ft 50 dénáron; mesterembereknek fizetve lett 411 ft 27 5/6 dénár; különféle anyagokért 614 ft 44 dénár; öszszesen 1382 ft 41 5/6 dénár. 1762-ben a mesterembereknek adtak 150 ft 71 dénárt, különféle anyagokért 57 ft 27 /2 dénárt, öszszesen 207 ft 98 1/2 dénárt. 1763-ban mesterembereknek és különféle szállitásokért 165 ft 31 2/3 dénárt, különféle anyagokért 182 ft 36 dénárt, öszszesen 347 ft 67 2/3 dénárt. 1764-ben mesterembereknek 37 ft 10 dénárt, anyagokért 76 ft 34 1/2 dénárt. 1765-ben mesterembereknek és anyagokért 290 ft 25 1/2 dénárt. 1766-ban azoknak és hasonlókért 294 ft 75 dénárt. 1767-ben ily czimek alatt 93 ft 60 5/6 dénárt. Öszesen 2693 ft 3 5/6 dénárt. Ezekből azonban a Garavácz György által vett telek valamely részeért megtérittetett 66 ft 87 1/2 dénár, melyek levonásával maradnának ugyanazon iskola költségeire 2626 ft 16 2/3 dénár.
Az 1768-dik évi polgárok öszszeirásából vett kivonat szerint, ezen püspöki városban lakó polgárok és zsellérek lajstromába, a kik ő főmga rendeletéből a fizetés helyett, eddig hetenkint a garasok és polturákot gyermekeikért fizetni tartoztak az elemiskolák mestereinek, szám szerint igy terjesztetett be ő főmgnak. Az 1768-ki öszszeirásban általánosan találtatnak 785-en. Mi domeszticát sem fizetnek 139-en, özvegy férfiak és ily nők 53-an, öszszen 192. Ezeket levonva, marad 593; 10 dénáréval tesz 59 ft 30 dénárt; 53 özvegy férfi és ily nő 5 dénárjával 2 ft 65 dénárt. A zsellérek száma tesz 392-őt. Ezekből 6-an mi domesticát sem fizetnek, felét fizetik 50-en, a fizetni képtelenekre esik 100 ft, öszszesen 156 ft. Ezeket ismét levonva marad 236, 10 dénárjával tesz 23 ft 60 dénárt; 50 felében fizető után 5 dénárjával esik 2 ft 50 dénár. Tenne hát öszszesen 88 ft 5 dénárt.
Ezeket igy végezve és előrebocsátva, hogy a fönt emlitett ház eladását mostanság jobb időkre halasztotta el a tanács, ez ellen ő főmgnak mi észrevétele sem volt. Mi az uj iskola helyét illeti, ezt ott mutatta ki a főpásztor, ahol most Springler György pintérmesternek háza emelkedik, melynek azonban egyik fele a székesegyház téreül, az ettől fönmaradó rész pedig az uj iskola helyeül lesz kihasitandó, de ezen évben ezekből misem leend, minthogy maga ő főmga sem követelné még ezen évben azon helyet a mondott térségnek ; az iskolákról pedig legkegyelmesebben azt rendelte, hogy azok a következő sz. Mihály főangyal ünnepeig az eddigi állapotban maradjanak ; az eddig hetenkint adni szokott fizetés is maradjon meg a jövő ujévig és nem tovább. Elérkezvén pedig sz. Mihály ünnepe, az iskolák azonnal egybe vonassanak öszsze, és egy mester rendeltessék. Minthogy pedig ezen legujabb intézkedés szerint, az alsó plébánia kántora és iskolamestere, t. i. Tuschinszki András ur, tisztéről lemondani volna kénytelen, nehogy annyi évi fáradozása és szolgálatai után a további megvigasztalástól elüttessék, őt az elhunyt Pucz János úr helyére ezen püspöki város senátorává a legkegyelmesebben kinevezte és kijelentette, de ugy, hogy mivel a mostani állásában sz. Mihály főangyal ünnepeig meghagyatik, csak ezen ünneppel kezdődik az ő senátori tiszte a szokott fizetéssel.
1768. sept. 19-én Tröscher János fölvétetett organista s gyermekek tanitójának. – Ezen évi okt. 7-kén ez fordul elő : "Ő főmga a legkegyelmesebben meghagyni méltóztatván, hogy miután az új iskolamester néhány nap alatt Bécsből megérkezni fog, a felső iskola kimeszeltessék, erre a tanács a kellő intézkedéseket megtette." – 1769. febr. 21-kén Stoltz Antal és Weiser János urak a tanács kebeléből kiküldettek annak megtekintésére, hogy miképen tanittatnak a gyermekek az elemi iskolában.
1769. decz. 9. Az alsó elemi iskola, melyet a város több okoknál fogva eladni kénytelenittetik, idejárulván az is, hogy ő főmga az elemiskolát az uj székesegyház mellett, mintegy a város közepén, az ott kijelölendő helyen, határozta el épittetni, és azt akarja, hogy ez csak maga legyen az egész városban, – már a mult 1768. évben eladásra bocsáttatott, és akadt volna is vevője 1000 imperiálisért; de mivel ezen épületre a kocsikoni szállitásokon kivül 2600 s néhány forint lett forditva, és bizton föltenni lehetett, miszerint azért az ezer imperiálist mindig megkapni lehet, annak eladását a tanács kissé elhalasztottnak tekintette, beleegyezvén ebbe a külső tanács is, remélvén több vevőket, a kik azon épületért ezer ftnál többet is fognak ajánlani. Minthogy azonban ezen idő alatt sem jelentkezett valaki, a ki ezen házért csak ezer ftot is igért volna, ő főmga pedig, részint, hogy a város épületeinek föntartásától szabaduljon, részint pedig, hogy más iskoláról annál előbb gondoskodni lehessen, azon épületnek eladását nagyon sürgetné, Tukinszky György (föntebb Andrásnak irva fordul elő) úrnak eladta 1000 imperiálison, a belső és külső tanács kölcsönös beleegyezése mellett, de oly föltétel alatt, hogy mig ezen összeg véglegesen letéve nem lesz, a kamat fejében, bármennyi légyen is az, az elemiskola is, mint eddig, ott maradjon, mig más nem létezvén, addig semmi kamatot sem köteleztetik fizetni, a kinek is azonkivül, ezen egy okból, melyet azon háztól a benne már eltöltött egy évi használati bérletül fizetni kellett volna, 24 ft lett e czimen kiszabva.
Azonban mégis nem Tukinszkyé lett az alsó iskolai épület, mert az 1770. sept. 28-ki ülésen ez fordul elő: "A városi tanács 1770. sept. 3-kán a felől értesitvén ő főmgát, hogy mikép tettek eleget a városi statutumoknak, az utolsó pontban igy szólnak : ez alkalommal azt legalázatossabban jelentjük főmgdnak, hogy az alsó elemi iskolát főtdő kanonok úrnak, és főtdő Würth kanonok unokájának, végre eladtuk 1500 ftokon. Minthogy pedig ott az iskola lenni megszünt volna, ugy láttuk jónak, hogy még valami jobb alkalom fog mutatkozni, addig a gyermekek helyeztetnének a felső iskolába, amibe, ha főmgdnak ugy tetszik, a mlgos segédpüspök úr is beleegyezni fog; azon gyermekeknek ugyanis nem lesz nagyobb távolságra, kik a város alsó részén laknak, mint azoknak, a kiknek lemenniök kell a felső részről ; mert majdnem a város közepén van helyeztetve, – nagyobb baj, az, hogy annyi gyermek részére a tér kissé szűk ; de ezen is segiteni lehet, ha a karmester az ő embereivel magát öszszehúzza, és még egy szobát, mely neki különösen az ő kényelmére adatott át, átengedni és székekkel meg asztalokkal berendezni akarja ideiglenesen.
1772. ápr. 28. Ő főmga kegyes akaratának valósitását, hogy t. i. az uj székesegyház terén, mint a város közepén uj elemiskola épittessék, már több izben iratilag is sürgette a mlgos segédpüspök úr utján. Azért ezen napon a káptalanvárosi küldöttek, t. i. Tóth Imre biró és Weiser András senátor urak jelenlétökben, minthogy a káptalani várost is illeti a 8-diságnál fogva ezen ügy, a püspökvárosi tanács egybeült, és előadván ő főmgnak ezen kegyes szándékát és akaratát, egyhangulag ezt határozták el a legalázatosabban jelenteni : 1. Elismerik ugyan azt mindnyájan, hogy az elemiskola szükséges, és hogy azért ő főmga által a város annak létesitésére méltán szorittathatik, de az volna annak legalázatossabb kérvénye, hogy mivel most kimerülve volna mindkét város, mindkét ház kifizetését, melyek helyiségei elemiskolául jelöltettek ki, ő főmga saját pénztárából ajánlaná meg, minthogy a városnak mindegy volna, akár ott állitani épületet, akár másutt az elemiskolának. Igaz ugyan, hogy azon helyeken lévő földalatti épitések jóformán megütik a 400 ftnyi öszszeget, mely azokért, részint a mesteremberek lelkiismeretes becslése, részint pedig a barátságos (kiegyezkedés szerint, jelesül pedig Fischer Ferdinánd háziért 250 ft, Jungwirth Simon háziért pedig 150 ftokat letenni és azon birtokosoknak kifizetni kellene; de mivel ugyanazon földalatti épitések az iskolamester illetősége és szüksége ellen volnának, azért esedeznek, hogy azon pénzeket ugyanazon épületnek inkább más épitésére lehetne forditaniok, miszerint ez által valami részben legalább a városon könnyitve lenne, és az kikerülve, hogy ne legyen ismét kénytelen magát uj adóságokkal terhelni. Hogy pedig ő főmga kivánsága és üdvös szándékának mostan elégtéve legyen, minthogy ő főmga már különben is ezen munkára a téglákat és köveket megajánlotta, és azt már a napokban megkezdeni is akarják, hogy legalább ezen jövő épületnek homlokzata, a mely egyedül most leginkább sürgettetik, és amit olyanképen, amint átellenben a tdő kegyesrendi atyák az előbbi években tették, ő főmga kivánja épittetni, végrehajtathassék. Ami megtörténvén, misem fogja akadályozni, vajjon ott aztán elemiskola vagy porochiálisháznak kell-e lenni vagy nem ? minthogy a plébániai épületet némelyek szerint illendőbbnek gondolnák két emeletre épittetni mint, az elemi iskolát.
1772. jun. 2. Minthogy az elemi iskola vagy parochiaház homlokzatát addig megkezdeni nem lehet, mig a Jungwirth-házért a 150 ft ki nem fizettetik, elhatározva lőn, hogy ezen öszszeg ideiglenesen a Keller-féle pénzekből fizettessék ki. – 1775. decz. 29. A község nevében a felső gazdák közől némelyek megjelenvén, azért könyörögtek, hogy legalább az ő gyermekeik az olvasást megtanulhatván, az ő végekbe is rendeltetnék egy praeceptor, a ki gyermekeiket oktatná. Avval bocsátották el őket, hogy a tanács ezen dolgot a mlgos urasággal fogja közölni, és ha lehetséges, azon lesz a tanács, hogy kivánságuk teljesüljön. És valóban ennek folytán 1776. jan. 16-kán meghagyta a tanács a karmesternek, hogy oda a gyermekek oktatására rendeljen egy ifjút, mivel ő úgyis két iskolábani oktatásra lett felfogadva.
3. §. Az elemiskolai dolgok 1776–1786. évig.
1776. márcz. 5. A felsővárosi lakói a protestánsok részéről, miután a tanács előtt ismételten is szorgalmazták volna az ő kebelökben épittetendő elemi iskolát, ezen kérvény áttétetett a segédpüspök ő mlghoz, ki a fönt mondott lakóknak buzgalmát nemcsak helyeselni, hanem sokfélekép megdicsérni is méltóztatott. De mivel ezen bár legjobb és dicséretes dolgot ő főmgnak, mint megyés főpásztornak tudnia kell, e kérvény eredményét, mig a felelet ő főmgtól megérkezni fog, kissé elhalasztani kivánta. Ő főmga pedig, mint atya és lelkipásztor, még pedig a legkegyelmesebb, vévén ő mlga levelét, melyet ezen ügyben irtt, haladék nélkül válaszolt, és ajánlotta annak minélelőbbi végrehajtását. Misem hiányzott hát egyéb, mint hogy a karmester oda egy alkalmatos fiút rendeljen, minthogy ő mindjárt kezdetben azon kötelezettséggel vétetett föl ő főmga által ezen városba, hogy az iskolákat vezetné, melyek addig is, mig azok helyett a harmadik valamikép a város kebelében fölépittetnék, ő általa kezelendők. Tanácsolta hát ő mlga, hogy azon felsőbb részen egy ház kerestetnék ki, melyben a gyermekeket alkalmasan oktatni lehessen. Minthogy pedig azon egész felső részen ezen szükségre Legindy János házánál, mely különben is azelőtt a községé volt, alkalmatosabb nem találtatott, tekintve hát akár a helyet, ahol létezik, akár pedig annak belső szerkezetét, vele évi 10 ftokban megegyeztek ugy, hogy ő a két szobából amelyiket akarja, a maga részére szabadon megtarthatja.
1776. nov. 4-kén Tröscher János orgonista a főpásztorhoz folyamodott fizetés-javitásért, kijelentvén könyörgő iratában, hogy a kis-váczi iskolában, hova az alvárosi iskolai tanitás helyett tanitani renleltetvén, a sok gyermek miatt tisztének meg nem felelhet ; azért vagy mint tanitó egyedül, vagy pedig csak mint karmester kiván alkalmaztatni ; vagy ha mind a kettőt vinnie kell, fizetését fölemeltetni kéri. (Ld. a püspöki irattárban.) – 1776, nov. 26. Az alvárosi elemi iskolát vivő és annak a maga házában helyet adó bassistának évi lakbér czimen 20 frtot ajánlott meg a tanács. – 1776. nov. 30. Főtdő Svarzl Ferencz a sz. hittudományok tanára, ntdő Vály János felső plébániai káplán, ugyszintén Stockinger Ferencz biró, Taschl András, Tóth János, Benedek István, Gyurász István és Tukinszky György senátorok, továbbá Drobnyi Ádám perceptor, Pap András, Kozma Mihály, Torday Mihály, Pap István, Szijgyártó Mihály, Szüts István, Kurdy Mihály, Bodonyi János, Bodonyi András, Jankovits János, Varga Mihály, Szabó András, Nyáry János, – jelenlétökben, – a felső városon állitandó elemi iskola és abba helyezendő mester ügyében, ülés tartatott, mely alkalommal ilyenül Jankovits János vétetett föl és elővezettetett. A kinek is, a poltura és garason kivül, melyet neki hetenként minden gyermek adni tartozik, évenként leend 30 ft készpénz, stóla-illeték a temetésektől és a felsővárosi harang huzásától, 2 öl fa, 100 font marhahús, 12 mérő vegyes búza és 2 akónyi bor, – a fizetése. A kinek azonfölül, ahányszor télen ezen iskolába megy a gyermek, mindegyik egy darab tüzi fát tartozik vinni. – 1776. decz. 3. Mivel ő főmga kegyes rendeletéből, az egy elemi iskolán kivül, mely itt a városban állandóan létezett mindig, a város távolsága és hoszszabb kiterjedése miatt, másikat is szükségképen állitani kell az alsó város részén, a melyet is az iránt kötött szerződvény szerint Tresser Antal iskolamester a föntebb emlitett elemi iskolával együtt, az ő odarendelendő alantosai által vezetni tartozik, és ennélfogva a lakás és iskolaház hiányában valami magán-házat kell bérbe kivenni. Ilyenül a bassistának háza, a kire különben is a gyermekek oktatása bizatni fog; a karmester által bérbe kivétetett, és pedig évi 20 fton. És ezt a város kötelme lesz midőn a szükség ugy kivánja, kimeszeltetni, az iskoláúl szánt szobában kisebb javitásokat, milyenek : az ablakok, kályha, valamint az árnyékszék a gyermekek részére saját költségén megtétetni, mig a mondott iskola ezen házban fog maradni, és azt idővel kiürittetni is fogja. A kinek egyébiránt, vagy az ő főnökének az oktatásért a gyermekektől hetenkint, vagy máskép is valami pénzt is szedni, minthogy évi fizetése van a várostól, tiltva van. – 1777. febr. 24. A felső iskola mestere előadta, miszerint ő olyképen szerződött légyen oda, hogy neki minden gyermek hetenkint egy polturát fizetni tartozzék, nem pedig, hogy ő ott ingyen tanitson. Némelyek pedig ezt megtenni, vagyis a polturát megfizetni vonakodván, kijelentve lőn, hogy ha valaki a tanitást ingyen akarja, a karmesterhez utasitsa gyermekét, a kinek kötelessége minden más fizetési követelés nélkül, az elemiskolai gyermekeket teljes készséggel tanitani.
1778. okt. 3. Ezen ülés ügyiratai közt honi nyelvünkön ez fordul elő: "Eő Eminentiájának mint Földes Urunké kegyes parantsolattya a végett érkezvén, hogy az Váras Feő Tisztelendő Benedek Ágoston Urtúl 200 ord. aranyakon, és az Normális Oskolának fölállitására destinált vett épületért, az most emlitett Summában eleget tegyen, Eő Ementiájának ebbeli rendeléseihez képest maj napon ugyan Püspök Vácz Száz, Káptalan Vácz Várassa pediglen 40 ft és 40 krt ttlált Kanonok Urnak le fizetvén, az hátramaradott 700 ftrúl ismét az két Váras Obligatoriálist adott, ugy hogy azoktól a 1. Nov. anni currentis mind a két Rész 6 pro 100 számlálván, a proportione Octavalitatis törvényessen interesni tartozik." – 1779. ápril 7. Söregi Ferencz, Zsidó helység jegyzője, a helyi sz. Ferencz-rendű atyák organistájának ajánlatára a felső városi iskola segédtanitójává kineveztetett, elődjének, ki Abony mezővárosba ment le, szokott fizetése illetménye és járulékaival. – 1779. ápril 16. Azok barmai részére, kik az elemiskolához, ennek épitésekor homokot hordtak, a város egy adag szénát ajánlott.
1779. jul. 9. Az u. n. Normális iskolai Installatió megtörténvén, e naptól kezdve az alvárosi iskolamester fizetése megszünik. – Szept. 10. Az igazgató sürgetésére a tanács elhatározta, hogy a normális iskola részére készitett 6 tábla ára, 5 ftjával számitva 30 ft, fizettessék ki. – Nov. 19. A karmester kérelmére, "hogy a Normális Iskola alatt legalább egy pincze készittessék," a tanács kebeléből Tóth János és Taschl András urak kiküldettek. – 1780. ápril 18. A Normális Iskolába járó külső gyermekek öszszeirására Taschl András és Drobny Ádám urak küldettek ki, maguk mellé vévén egy káptalanvárosi tanácsbélit. – Ápril 26. Rendelte a tanács, hogy a leánykák tanitására is a Normális Iskolában valami hely kerestessék, hogy ott a karmester gondviselése alatt az olvasásra és más istenes tudományokra oktattathassanak.
1780. jun. 2. Danitz János káptalanvárosi biró és Tóth Imre ottani senátor urak jelenlétökben tanakadás történt a fölött, hogy mindkét város nyakig az adósságokba lévén merülve, mily alapot lehetne találni azon 100 ft kifizetésére, melyeket a mult évben főtdő Erdélyi iskolai igazgató úr sürgetése folytán, mindkét város a karmester harmadik segédtanitója ellátására megajánlani kénytelen volt. Minthogy azon alkalommal, midőn t. i. azon 100 ftok megajánlva lének, arra mindkét városi tanács a fönt tisztelt főtdő Erdélyi úr által fölhatalmazva lőn, miszerint a városi költségek kevesbitésére, a tanulókat évenkint valami mérsékelt fizetésre szorithatja, elrendelve lett, hogy a helybeliek, a kiknek szülői különben is a városi pénztárba adózni tartoznának, kevesebbet, tehát 50 dénárt, a külsők pedig évenkint egy forintot fizessenek fejenkint, mivel különben is, akár a tdő kegyesrendi atyákhoz, akár pedig magán-iskolamesterekhez járnának, csak a beiratás, faszerzés és oktatás czimén fizetni tartoznának. És igy, hogyha az emlitett 100 fton fölül vétetnék be valami, az az elemi iskola javitásai és más szükségeire lenne forditható. – Decz. 12. A gyermekek öszszeirására a normális iskolában Taschl András és Traxler Márton urak küldettek ki. – 1781. jan. 16. Ezen ülésen Tresser karmester megjelenvén, a 100 ftból megmaradt 63 frt 40 dénárt, melyek még a mult évre lettek volna kifizetendők Instructorai egyikének, kiadatni követelte. Mivel pedig most már más módot találni nem lehetne, azok a mindkét város pénztárából Laitner János ispán úr által kifizettetni rendeltettek. Jövőre pedig elhatározva lett, hogy az iskolába járó gyermekektől, a pénztár megterlhelése nélkül szedessenek be arányosan azon 100 ftok. Hogy pedig ezen öszszegbe kiki mennyit fizetend, a gyermekek öszszeirása és a fizetési taksa kiszámitására a tanács kebeléből bizottságot küldött ki.
1781. decz. 1. és 7: A városi tanács kifizettette Schick kisaszszonyoknak az 1777. és 1778. évekre az 50 ftnyi bért azon egy nagyobb szobáért, melyet azok a kisebb iskolának átengedtek. – 1782. ápril 5., 22. Söreghy Ferencz, kisváczi elemiskolai mester kérelmére, a tanács átengedte neki használatul az ottani elemiskola állitására szolgáló telek melletti kertet, melyet eddig helytelenül Szabó András használt. – Minthogy azonban e miatt Gyöpös János magát megkárositottnak vélné, az ő házában lévő kisváczi elemi iskola bérleti czimén a tanács, mint az ő Legindi nevű elődjének, 9 ftot ajánlott meg. – Máj. 4. De még ezentul is Söreghy és Gyöpös mindig versengettek és bántalmazták egymást ! – Aug. 6. Az előbbinek panasza folytán, az utóbbi komolyan megintetett, hogy a gyermekek oktatására, a közbejött ház-csere alkalmával tett kiegyezkedés szerint, alkalmas helységet adjon, hacsak a házból kiűzetni nem akar. Különben mindkét félnek ajánlva lőn a békés és keresztény emberhez illő élet. – Azonban a béke igy sem következett be ; mert ezen évi okt. 25-ki ülésen ez fordult elő : "Gyöpös János azon esedezett, hogy a tanács szivére vévén azon izetlenségeket, melyekkel több izben Söreghy Ferencz iskolamesterrel a törvény előtt alkalmatlankodott, annak lakását az iskolával együtt más házba tenné át, mi ha teljesittetik, ő a maga jószántából a fogadandó szállásbér pótolására azonnal 4 ftot ajánl fizetni. Ezen ajánlatot, a nagyobb bajok kikerülése végett, a tanács elfogadta és azonnal meghagyta Vajzer János urnak, hogy még e napon más helyet nézzen ki az iskolának.
1783. márcz. 28. Trösser Antal karmester jelentésére, a normális iskola keritésének kijavitását a tanács megajánlotta, de ugy, ha ebbe a káptalanvárosi tanács is beleegyezik. – Aug. 12. Előmutattatott a mlgos uradalom részéről a város által a "Normális Iskola" épületére tett s 700 ftokról szóló költség fölötti kiutalás és kihirdettetett s ez jövő óvadékul a város jkönyvébe igtattatott. 1784. jun. 30. A jámbor érzelmű tanács kiküldé Kmoch tanácsbéli urat az alvárosi főtdő kanonok-plébános urhoz, megkérendő ezt, miszerint az iskolás gyermekek által a hétkápolnánál alkalmatos esőért buzgó imákat végeztetni méltóztatnék. – Szept. 7. A tanács elrendelte, hogy a normális iskola boltozata agyaggal vonattassék be és egyéb szükséges javitások mielőbb megtétessenek. – Okt. 19. Meghagyatott a kamarás úrnak, hogy azokat, a kik a kisváczi iskolánál kézi vagy szekeres munkákat tettek, öszszeirja és a legközelebbi ülésen bemutassa. – Okt. 22. Annak megvizsgálására, vajjon a normális iskola árnyékszékét máshova kell-e áthelyezni, Stockinger és Naisz; ezen iskola épületének megtekintésére pedig Naisz és Regele urak kiküldettek a tanács által nov. 23-kán. – 1785. jan. 28. Szabó Ágoston kisváczi tanitónak, azon tekintetből, hogy ezen iskola ujonépitve lévén, fűtési segitségül fél-öl tűzi-fa ajánltatott meg, de ebből minden következtetés nélkül a jövőre. – 1785. nov. 4. A karmester több izben szerfölött sürgetvén a normális iskolák tábláinak kijavitását, a tanács kiküldötte Hajnik és Regele urakat főtdő Tiller kanonok elemiskolai felügyelő úrhoz azon kijelentéssel, hogy ezen teher semmiképen sem maradhat a városon, hanem ő főtdő urasága eszközölje, miszerint mindezen táblajavitások és egyéb ilyenek a gyermekekre kivettetni szokott pénzekből födöztessenek. – Nov. 11. A kisváczi kath. iskola tanitója, Szabó Ágoston megjelenvén a tanács előtt, lakásának igazitását és fizetése kiszabását szorgalmaztatta. Azon biztatással bocsáttatott el, hogy addig is, mig a változások a városban helyrehozatnak, várakozással legyen.
4. §. A Migazzi püspök alatti iskola-ügyek előterjesztése.
Ezen nagy főpásztor, kinek az elemi iskolák is nagyon szivén feküdtek, a gyermekek hitoktatására nézve igen üdvös intézkedést tett honi nyelvünkön, mely rendelete maig is meg van a püspöki irodában. – Ugyanott fönvannak némely nehézményei az u. n. elemi iskolákat illetőleg az általa kibocsátott intézkedésekre nézve. I. Nehézmény. Ha a segédtanitók (praeceptores), a kik most itt vannak, oktatásra Budára küldetnek, kell, hogy addig itt az iskolák szüneteljenek. II. Amint könnyen fognak találtatni, kik mindkét nyelvet, a magyart t. i. és németet, birják, azért III-szor : hogy mindkét nyelvnek elégtéve legyen, két magyar és két német segédtanitó van. IV. Az ily tanitók, a kik most haszonnal fáradoznak az ifjúság oktatásában, vagy vonakodnak Budára menni, vagy ha ott lesznek, előnyöket másutt szerezhetik meg, és azt meg is találandják, mig mások kiképeztetnek. Mi történik innét? – V. A normális iskola szabályaiban, ha nem csalódom, benn van világosan, hogy az ifjak a zenében és főképen az orgonaszóban képeztessenek, minthogy közönségesen az egyház szolgálatára is lesznek alkalmazva. Tehát nincs a kegyes szabályok érteménye és szelleme ellen, hogy mindkét szolgálatra szorittassanak ; sőt VI-szor. Mindenesetre szükséges, miszerint e mind két szolgálatra alkalmaztassanak ; mert ha ezen emberek csak a zenére alkalmaztatnának, szükségképen az történnék, hogy ha az ünnepeken és vasárnapokon többnyire két óráig a templomban elfoglaltatnának, a többi időt henyélkedve töltenék el, a mi nem kevés rosznak forrása lehetne. Minthogy ő Fölségének nem más volna a szándéka, mint a közjót előmozditani, erre mindenképen törekedni, egyiket a másikkal összekapcsolni kell.
A váczi normális iskolának személyzete Migazzi főpásztor alatt ez volt: 1. Tresser Antal karmester, beszéli a német-nyelvet, más nyelveket nem tud. Ennek foglalkozása : a) felügyel az iskolákra, intézve mik azokban előadandók, mikép járnak el az oktatásban az ő segédtanitói, megfigyelni köteleztetvén. (Az iskolák főnökeül (praefectus) ntdő Schwarzel úr rendeltetik.) – b) Ezen segédtanítókat befogadta és tetszése szerint elbocsátotta. c) Fizetésüket ő határozta meg, és azok ellátásáról gondoskodott. – d) Gondja volt a templomi karra, és azokat, a mik a kántor tisztéhez tartoznak, mind ő maga, mind pedig segédtanitói által végezte. – e) Ilyenekül csak olyanokat vett föl, a kik a zenét tudták. – f) Ő maga is az orgonát és egyéb zeneszereket gyakorolta.
Segédtanitók ezek : Sviruha József, tud magyarul, tótul és latinul, tenórt énekel, fújja a trombitát, és más zeneszereket is gyakorol. Ezen segédtanitó csak magyarul tanit olvasni és irni a nagyobb iskolában. Járt továbbá a temetésekre is. – Forgó Tamás, ugyanazon nyelveket beszéli, mint az előbbi, ugyanazt tanitja is ; de mivel zenét nem tud, a karba nem járt, de a temetéseken ott volt. Plainer Antal, beszél németül, máskép nem, és e nyelven a gyermekeket irni és olvasni tanitotta. Tud orgonálni és hegedülni, eljár a temetésekre. – Hoffer József, beszél németül és magyarul, de eddig csak német olvasás és írásra tanitotta a gyermekeket. Trombitát fuj, gyakorolja a hegedüben magát és tenort énekel. Jelen van a temetéseken.
Ezek négyen a nagyobb iskolában a polgárok gyermekeinek tanitásában fáradoznak, a fönt nevezett Tresser Antal felügyelete alatt. – A tantárgyak előadási rendje ez : ujhold-vasárnap összejöttek a tanulók az iskolába, és onnét rendben a templomba vezettettek sz. mise és beszéd hallgatására; más vasárnapokon pedig a reggeli órákban nem jelentek meg. Ebédek után egy és fél-órakor minden vasárnapokon összejöttek, ismétlék a katekismust és hitelemzésre a templomba vezettettek. Hétfőn reggel és ebéd után oktattattak az olvasás, irás és számtanra, és igy az egész héten, kedd és pénteken kivül délután, mely napokon az egész idő a keresztény hittan fejtegetésére fordittaték.
Ezen nagyobb iskolán kivül van még kettő, a melyek egyikében, t. i. a város alsó részében Stinczl Ferencz; a gyermekeket mindazokra oktatja, melyek fönt emlittettek ; tanit a nevezett karmester felügyelete alatt, tud németül, tótul és latinul, a karban bassust énekel, orgonál és más zeneszereket is gyakorol, a temetésekre jár. – A kisváczi, felvárosi iskolában N. N. beszél magyarul és latinul, és az olvasás, irás, számolásra tanítja a gyermekeket s ezek közől a kath. hitüeket külön a ker. kath. hittanban is oktatja. Ez a karmestertől nem függ, hanem a város által külön vétetett föl. Tanitja pedig a kath. és kálvinista gyermekeket. Zenélni nem tud; a kisvácziak temetéseit kiséri.
Már, mi az uj rendszert, vagyis előirt behozandó rendet és ennek a régiveli egybevetését illeti : Az uj rendszer szerint előiratik; hogy a mvárosi iskolákban legyen három tanitó, a kik mindegyike bizonyos föladott tárgyat tanitani tartozik. Az első : ismernie kell alatta a tanulóknak az ábc-ét, szótagolást és olvasást és ezeket három, latin, magyar és német nyelveken, aztán a betűket és az irást. A másodiknak tanitani kell az irásmódot, a szépirást és helyesirást ugyanazon nyelveken, valamint a számtan nemeit. A harmadik a latinnyelv elemeit adja elő, minthogy itt latin iskolák is léteznek, és pedig a főnevek ejtegetéseire is oktatgatja. Hátra van még a negyedik, a német szókötés, magyar és német levélirás előadására, ha ugy tetszenék ő főmgnak kegyesen rendelni.
Mindezeket Budára az elemi iskolába kell küldeni a rendszer megtanulása végett, midőn ott a képezdei uj évfolyam kezdődni fog. A két triviális iskolában meghagyathatnak a mesterek, a kik azokban most tanitanak. Az uj rendszert aztán a nagyobb iskolában a többiektől eltanulhatják, csak vizsgára lévén majd Budára küldendők.
A nagyobb iskolában jelenleg van 4 segédtanitó, 2 magyar és 2 német; ezekből ha kettő küldetik Budára az uj rendszer megtanulására, maradna még kettő, a karmesteren kivül, egyik magyar, a másik német, és ezek az alatt az iskolákat elláthatják. (Megkérdeni kell a karmestert, hogy a mostani tanitókból kiket kell küldeni, és kik utasitandók oda a második folyamra. Maga a karmester is nehány napra menjen le Budára, hogy némi ismeretet szerezzen magának az uj iskolai rendszer szerinti tanitást illetőleg, hogy aztán az ebben hibázó tanitókat igazithassa.) E segédtanitók Budáról viszszatérvén, a másik kettő, mint az iskolákra nem szükségesek, a temetések kiséretére és más egyéb tisztségek és szolgálatokra alkalmaztathatnának, és igy az első nehézség legyőzve lenni látszatik. A 2-dikra, ha valaki ezen iskolában előképeztetni fog, aki mindkét nyelvet és a zenét birja, és ő a főmgu urnak tetszeni fog, másnak helyére, aki csak a német nyelvet birja, és csak a szükség miatt türetik, küldethetik. A 3-dikra, a királyi rendszer szerint, minden gyermek mindkét nyelvben oktatandó, és igy minden nyelvnek külön tanitója nem lehet. A 4-dik pontra egyenesen felelni nem lehet, ha ugyanis valami oknál fogva az történnék, szükség lenne más alkalmas egyénekről gondoskodni, a kik megszerzése könnyü volna, ha a zenét nem kellett volna tudniok és pedig több hangszereken. Az 5. és 6-dikra. Valóban nincs ő fölsége szándéka ellenére, hogy a mesterek vagy tanitók az egyház szolgálataira alkalmaztassanak, csakhogy, azok által ők tanitástól egykissé se vonassanak el.
Általában, mivel a rendszer szerint a mestereknek a keresztény hittan tanitásától tartózkodniok kell, valaki, akár kolostori, akár egyházi hitelemző, ki a kitűzött órákban, az iskolákba elmenjen, minthogy itt Váczon három iskola lészen, egy maga hitelemzőnek elegendő nem lehet. (Lesznek növendékek nyáron d. u. 3-4-ig szombat napokon. Hitelemzésre egy Szt. Ferenczrendi áldozár fog kirendeltetni, aki Budára lesz küldve azon rendszer elsajátitására, hogy mikép kell tárgyalni a hitelemzést. Amire nézve az órák, napok és azok, hogy miket s mikor kell előadni, táblázaton fognak előiratni. Küldetni fog pedig Budára május hóban a 2-dik folyamra. A növendékek pedig, ugyanazon hitoktatón kivül, mint eddig, az iskolákba eljárandanak és a gyermekeket a keresztény hittanban oktatják és kikérdezgetik.)
A tanitók eddig a karmestertől függtek, ezentul már a rendszer szerint többé nem függhetnek attól, hanem az iskolák főnökétől, hacsak nem mint zenészek, sem pedig ő általa föl nem vétethetnek és el nem bocsáttathatnak. A rendszerben előirt tanmód, hogy miképen kell előadni a tantárgyakat, megtartandó lesz, és a tanitók a küldendő táblázathoz fogják magukat alkalmazni és előhaladni a tanulmányokban. A rend, melyet eddig az iskolákba járásban megtartott a gyönge kor, t. i. reggeli 1/2 8–10-ig, aztán a misehallgatást illetőleg, d. u. 1/2 1–3-ig megtartható lesz, azon változattal, hogy a csütörtök napja egészen üdülésre forditandó. – Ha könnyen eszközölhető lenne, talán jó volna, hogy a sz. beszéd helyett vasárnapokon reggel a hitoktató által fejtegettetnék a gyermekeknek az evangelium része eképen először magyaráztassék meg nekik, aztán ha oly szövegek fordulnak elő, melyekkel valami hitczikk állapittatik meg, ez kijelentessék, vagy ha azokban valamely erkölcsi tan foglaltatik, ez is adassék értésökre. (Ezek latin nyelven a 4-dik iratcsomagban olvashatók az irattárban.)
5. §. Az elemi iskolai ügyek 1786–1790. évig.
Sok baja volt a tanácsnak a magát kántornak tartó és azért fizetést adatni kérő Szabó Ágostonnal. Miért 1786. ápril 7-kén azt végezte a tanács, miszerint értésére fog adatni az uradalomnak, hogy őt a város föl nem fogadta, vele nem szerződött ; de nincs is rá szükség, mert a város normális iskolákkal el van látva. – Ápril 28. Ugyanezen tanitó az uradalomhoz kérvényt nyujtván be, melyet az adandó értesítés végett a tanácscsal közölt, és ez arra igyen válaszolt : "Ezen város 6000, sőt több frtokon az előbbi uradalom által rárótt kötelesség folytán normális iskolákat épittetni volt kénytelen ; és amidőn e végből az iskolák összevonattak, ugyanezen mlgs uradalom parancsára, a karmester fizetését 100 frttal volt kénytelen növelni, majd a karmester Instructoraiból egyet naponkint a gyermekek oktatására a kisváczi iskolába küldött ki. Tartott ez egy ideig, de a karmester különféle nehézségeket hozott elő, ezen kötelességét, a fizetés nagyobbitás megmaradván, elháritotta, és a tanács ismét egy magán-tanitó fölvételére lett kényszeritve. Történt azalatt, hogy ugyanazon tanitó máshová mozdittatnék elő, a protestánsok pedig vallásuk szabad gyakorlását nyervén meg, minthogy a gyermekek legnagyobbrészt nem katholikusokéi volnának, az iskola üres maradt, azok elszéledvén. Aztán igy Szabó Ágoston tudatlan ember és következőleg a gyermekek tanítására kevésbbé alkalmatos, a legujabban kinek ösztönzése vagy tekintetéből a gyermekeket oktatni kezdette; és ilyképen már a normális iskolába járó tanulókat is magához édesgette. Minthogy pedig a normális iskolákat a város közepén kellett épiteni azon oknál fogva, hogy a gyermekek mind a fel-, mind pedig az alvárosból azokba a tanitásra összegyülekezhessenek, azért a tanács a megterhelt adózókon könnyiteni magát kötelesnek érezvén, ennélfogva a tanács, az ő belegyezése nélkül hozatván be Kisváczra a tanitás, a gyermekektől magánlag szedni szokott fizetésen kivül, annálinkább sem ajánlott meg semmit, mert ha a város ezen a végén fizetéssel hozatnának be iskolák, a másik végén is ilyenek behozása követeltetnék ; ami aztán csak az adózók kimeritésével kivántatnék. Vácz püspöki birája és tanácsa. – Végre is nagyon megunván a tanács Szabó Ágoston alkalmatlankodását, mint a ki inkább az ő jövedelme, mint a gyermekek oktatása körül szorgoskodott, neki a tanitást ezen évi május 2-án felmondotta, annál is inkább, mivel Szily Márton azon terhet, melyet amaz oly igen hánytorgatott, a gyermekek általi fizetés és ingyen-lakás fejében is elvállalni igérte. Az előbbi uradalom rendeletére még 1784. évben (84. sz. a.) némely adózók által a kisváczi iskolához a dunapartról kövek szállittatván, ezek május 5-ki ülésen 10 dénárjával szállitva kiutalványoztattak. Megemlitjük e helyen, hogy ezen 1784. évben tétettek meg ő főmga által az intézkedések a kisváczi iskola fölállitására, melybe aztán idő folytán azok is járhatnak, kik a diadalkapu körül lakó szüléknek gyermekei. (Ld. a sz. széki jkönyvet, 1784. jan. 7. §. 10.)
1786. okt. 12. A püspök- és a káptalanvárosi mindkét tanács jelenlétében ülés tartatott, mely alkalommal "1. Tettes Petheö Jóseff az Normális Oskolákk ezen Pesti Districtusban rendelt Directora Személyében jelen lévén, négy rendbéli Propositióját tette, úgy mint : 1.-o. Hogy miokbúl az két rendbéli Tanáts az Normális gyermekekk jobb tanitására kevés esztendők előtt 100 ftokat ajánlván, mind eddig: füzetésit húzza s – halasztya? – 2-o. Tapasztallya, hogy az gyermekek Didactra füzetésre vonattassanak, holot az ilyetin húzás s Vonás Eő Fölsége akarattyával éppen ellenkezik, mint tilalmas. 3-o. Eő Fölsége kegyes szándéka, hogy az Oskolák amennyire szükségesek, azok Szaporitassanak, Már pedig ennek Szüksége ittennég Váczon abból is ki tetzik, hogy Kis-Váczon olyatin Oskola emeltetett, és még is az Váras az Tanító Mesterekk füzetést rendelni nem akar. – 4-o. Hogy az föl állittatott Normális Oskola az gyermekek számára nézve kicsiny légyen, és azért annak épitésire az Várast serkentette.
Melyekre az Tanáts következendő alázatos feleletet tette, hogy tudnia illik : ad 1-um. Hogy valaha igért e légyen az Tanáts 100 ftot, vagy Sem, nékie tudtára nintsen, és azért inkább véli, hogy ajánlás nem tétethetett, mert külömben az füzetés következett volna, mely mind eddig nem volt; más pedig, ha az Tanáts nem is ajánlhatta, mivel Eő az Cassának nem Dispositora, hanem Őrzője. 2-um. Mi illeti az Didactra füzetést, melyet az külső gyermekek füzetnek, nem tartva az Tanáts helytelen füzetésnek, mivel ugy tartya, hogy külsőkért az Cassa füzetni nem tartozik, Kiknek Szüllőy az Várasnak soha sem füzettek valamit. – 3-um. Ha az tekéntetbe vétetik, hogy Kis Váczy Oskola Szükséges azért, hogy mesze vagyon az belsőtől, szükséges képen következik, hogy az alsó Várasra más Oskola álitasson, mert még távolabb vagyon az alsó Várashoz, mind pedig Kiss Váczhoz és annélkül is Kiss Váczi Oskolában kevesen Járnak, mivel az Reformatussok gyermekei magok különös Oskolában járvak. – 4-um. Ittennég azt vette Föl az Tanáts, hogy most érteni kölletik nékie, hogy az Normális Oskola épités, nagyobb részérűl az Uraságot illeti, holott azon épületet tsak igen kevés segétségével az Uraságnak föl épitette, és azért kérte a Tettes Urat, hogy ezen Reflexióját notában venni ne terheltetne, a mi illeti jövendőben a teendő épületet, abbúl annyiban, a mennyiben a Várast illeti, magát ki nem húzza, de hogy az Uraság is reflectáltasson kötelességére; mert valóban terhessen esik az Szegénységnek mindeneket tenni, holott semmi jövedelme sincs, a melyből ezeket véghez vihetné. Ezek után a Tettes Director Ur elment."
1787. május 8. Ugyancsak a már többször említett Szabó Ágoston, állitólag kisváczi iskolamester, fizetéseért, melyet az aláirottak megtagadtak, a m. kir. httó-tanácshoz folyamodott, és innét kérvénye a vgyre, honnét meg adandó értesités végett a tanácshoz küldetvén, ez erre igy felelt : "1776-ban, mint A. NB. alatt, a kisváczi helvétvallásúak szorgalmazása folytán, Kis-Váczra az iskolák bevitettek, oly föltét alatt, hogy a karmester, kötelességénél fogva, alkalmatos ifjút rendeljen oda. Aztán idő multán úgy 1783. év körül a fönt mondott helvéthitűek magok iskolákat állítottak, magokot iskolamesterrel ellátták, azért is hát az előbb emelt iskolákat ezen utóbbiak folytán megszüntetendőknek vélte a tanács, annálinkább is, minthogy ott elegendő egy iskola, a Normálisak pedig a város közepén a mezővárosiak költségein (kivévén hogy a mlgos uradalmak, a püspöki és káptalani 1/4 részben járultak azokhoz) lévén- kötelezőleg emeltetve és maga a város által fönntartva, az okok amellett harczolnak, hogy az ott egymást érintő két iskolának szükség nélküli megtartása által az adózó pénztár mind inkább és inkább megterheltetnék.
Történt azonban, hogy a kérdéses panaszló, állapotára nézve szabó, idegen, Szabó Ágoston, az azonidőbeni biró előtt megjelent és kinyilatkoztatta, miszerint ő az adózó pénztárból minden fizetés nélkül akarja a gyermekeket tanitani, de azon föltétel alatt, hogy a gyermekek által hetenkint fizettetni szokott taksa néki szintén megadassék. – 2. Ezt hetenkint megkapta, és ha ezen kivűl valami fizetés járt volna neki, mért nem kérte azt mindjárt az első évben angáriánként. – 3. Azon gyermekeket 1783-ban kezdvén tanitani, ezen évben, és az 1784-kiben is semmit, csak az 1785. évnek vége felé kért fizetést ; ami neki, minthogy e község fizetéses kántorral, és karmesterrel ellátva van, és 1785-ben és a következőkben, a mondott okoknál foga, nemcsak megtagadtatott, hanem megparancsolva is lett neki, hogy szünjék meg tanitani, mert az adózó pénztár, nagy szükség nélkül nem terheltethetik. De ezen mondott panaszló maig sem akar engedelmeskedni. – 4. Mely előre bocsátottak a leghatalmasabban mutatják azt, hogy évről évre a rákivetett adómennyiséget, minden nehézség emelése nélkül, nyugodtan megfizette légyen. Bizonyára ha kántor lett volna, mint ilyen nem fizetett vele ; mert az ily tisztüek az általános gyakorlat szerint az adózástól mentesek. – 5. Találkoznak oly tanultak, akik, ha a szükség ugy kivánná, ingyenlakás és a gyermekek által hetenkint adni szokott fizetes fejében, annak helyére tanitókul (Instructores) beállani készek volnának. 6. Végre a kérdéses felváros részében, t. i. Kis-Váczon, alig egykettőt kivéve, csupa helvét-vallásuak laknak, azok pedig már más, ujan épitett iskolával és mesterrel ellátvák."
1788. jan. 8. "Tettes Venger a Nemzetségi Oskolákk Directora ki Pozsonyba lakos, Dobay Sándor és Glósz urakk, kiket itten léttiben, a mult Kis Aszony havában a föl állitando Vegyes Oskoláknak Inspectorává tett, hozzájok bocsájtott leveleivel arra szorgalmaztattya, hogy az olyan Oskolának épületit, mind a Mlgos Uraság előtt, mind pedig a Községnél Sürgessék, kik is Kötelességek Szerint, a Levelet a Tanátsban el olvasván, Sürgették, és hogy mit válaszolnak, teendő declaratiót kértek. A Tanáts a Közönséges Szegénység nemben azt declarálta, hogy tekintvén a következendő Török Háborúnak környülállásait, lehetetlen légyen az épités, mert a Szegénység naponkint már gyalog, már pedig Szekerezéssel terheltetik a Királyi Szolgálatban, A Helvecziaj Valláson lévő adózó, füzető lakosok azon fölül azt declarálták, hogy az eő Vallásokon levők egyenlő értelemmel Eő Fölségihez folyamodtak, hogy őket a Vegyes Oskoláktúl föl Szabaditaná, azért is, hogy más Választ nem adhatnak, méglen a resolutió el nem érkezik. Ezen évi jan. 11-kén a tanács a Kis-Váczon állítandó vegyes iskolákra nézve, a plgrmstr és Glosz postamester által vele közlött irat értelmében hát azt válaszolta, hogy ily háborús körülményeknél fogva a város mindenképen terheltetvén, azért kissé várakozni kell, míg azok kedvezőbbek lesznek. Dombay plgrmstr úr aztán ily értelemben válaszolt tek. Venger elemiskolai főigazgató úrnak Pozsonyba. A tanács Szabó Ágostonnak, a ki eddig a kis-váczi iskolában lakott, a lakást is felmondta; mert a felsőbb rendeletek azt kivánják, hogy azon iskola vegyes nemzeti iskolává fordittassék, és addig is, mig ezen intézkedések valósithatók lennének, a normálista tanitó oda helyeztessék be. Miért a fönt nevezett Szabó Ágostonnak meghagyatott, hogy onnét minélelőbb csak távozzék.
Febr. 8. Dombay Sándor plgrmstr úr Venger Ignácz tanfelügyelőnek ezen évi jan. 30-ról kelt levelét közölvén, melynek tartalmánál fogva, ugyanazon főigazgató által bizonyos Nagy Pál is ajánltatik, mint alkalmatos, a ki a Kis-Váczon emelendő iskolában a helvéthitű gyermekek oktatására hasznavehető lenne. Mire nézve az ülésen jelenvolt kis-vácziak, névszerint : Papp István, Torday Mihály, Gyepes János, ör. Kurdy Mihály, kijelenték, hogy azt ők előbb látni kivánnák, és hogy ha lehetséges volna, a kántori tisztet is magára vállalná. Amiről Dombay úr a tanfelügyelőt és a szolgabirót is értesitette aztán. – Márcz. 28. A felső város vegyes iskolájának mesterei iratilag észrevételeket terjesztettek be az épületi javitások és az iskolák belső ellátására nézve. Minthogy ezen iskolák állitása és javítása a mlgos uradalom befolyásával szokott megtörténni, azért mielőtt e tekintetben valami tétetnék, az észrevételek a mlgos uradalommal közöltetnek. Különben, hogy kipuhatolni lehessen, milyenek azon költségek, ezek kidolgozására Naisz és Regele urak a helyszinére azon megbizással küldetnek ki, hogy ez iránt véleményöket irásban mutassák be, mely aztán a mlgos uradalom elé fog terjesztetni. Így szól pedig az:
Ápr. 1. Kis Váczy vegyes Oskola Tanítóknak múlt Sessióban bé adott Reflexiókra ki küldettek Naisz András és Regele József Tanátsbéliek, amint azt azon Sessiónak 4. Pontoma tartya, kik is, hogy mit tapasztaltak, szóval referálták, hogy tudnia illik, a Pápista Oskolának kertye kerítése hibázzon, a melynek kölcsége, ha meg csináltatik, 12 ft 40 dén. terjed, a Kálvista Oskolának pedig a padok tellyességgel Szükségessek, mivel a mellyek vagynak, épen nem alkalmasok, mivel egymás rosz darabokbúl állanak. Ugyan azért ezekre teendő Kölcségnek a szükséges táblákkal értvén, amint azt Platner János Asztalos irássa mutatta, 41 ftat tenne. A Pápista Oskolában szükséges Állapotoknak Kölcsége pedig, mint a nevezett Asztralos irássa tartotta, 13 ft 33 kr. Emellett ittennég a házpadlózás is szükséges, mellyet agyaggal helyre lehet hozni, ezeken kivül Ténta tartók, Ténta, Spongia és gréta Szükségesnek, úgy a Pápista, mint a Kálvinista Oskolákban. Hogy ezen terhes Kölcségekben valamely könnyebbítést, főképpen a mostani Üdőkben a Szegénység vehetne, az egész állapot a Mlgos Urasággal közöltetni és Segítség kéretni fog. Ezen Állapotnak közlése pedig Biró Urra bizatott."
April. 4. Biró úr előterjesztette a tek. Praefectus úrnak a kisváczi iskolák szükségére tett rendelést, a ki is a keritést illetőleg meghagyta, hogy a püspök ő mlga eljöveteleig az függőben maradjon, az iskolapadok és egyebek pedig minélelőbb megcsináltassanak és beszereztessenek. – Jun. 6. ,A kisváczi vegyes iskolai elszökött tanitó, Papolczy Sámuel fizetését illető számadás im ez : tanitó volt ugyanott márcz. 17-től mágus 11-ig, az elszökés napjáig, és igy a szerződvény szerint, az évi 100 ftból jár neki a városi pénztárból 15 ft 6 3/4 dénár. Ebbe kapott május 6-kán 12 ft 50 drt. Járna hát még neki 2 ft 56 3/4 dr. Innét levonatik a Dombay Sándor úr által neki kölcsön adott 1 ft, ami fönmarad, a várost illeti ; az általa elrontott tábla és egyéb elpusztított tárgyakért, t. i. 1 ft 56 3/4 dr. Bucsek Antal-nak, szintén kisváczi vegyesiskolai tanítónak, a ki. május 12-22-ig a folyó évben, azon napig, a melyen másik, Petri György, az elszökött Papolczy Sámuel helyett jött, mindkét iskolában a gyermekeket tanitotta, az évi 100 ftból fizetendő lenne 3 ft 1 2/3 dr. De a normális kir. rendeletek szerint, ha valaki együttesen két hivatalt visel, az egyikért egész, a másikért pedig csak fele-fizetés jár; aminélfogva az emlitett 3 ft 1 2/3 drból csak 1 ft 50 2/3 drt kapna a város pénztárából. A többi, t. i. 1 ft 50 2/3 dr. a pénztár kártalanitására marad.
Nov. 4. A mlgos uradalom főnöke, tek. Anchely János úr előadja, miszerint ő mlgnak a Kin-Váczon építendő vegyes nemzeti normális iskolának építése és behozatalára vonatkozó intézmény megérkezett. De mivel ő mlga tapasztalná, hogy az ilyen iskolára mi szükség sincs, azért úgy vélné, hogy a Tanács komoly előterjesztést tenne föl, miszerint ott mi szükség sincs, mert a két tényleg létező uj iskola a gyermekeket elegendően befogadja, sőt, ha volnának; még több tanulót is. Ezt aztán a mlgos uradalomnak, más előforduló indokokkal is támogatva terjesztené be. – Igen érdekes ezen előadás is :
Dec. 3. "1-o. Veres Istvány Szolga biró Úr és Hackenfleisch Antal Normális Oskolák Director Urak az jelen való hivatalosoké Eő Fölsége kegyelmes parantsolattyát hirdettettik, melyben parantsoltatik, hogy a Nemzetbéli Oskolákban a jó rendtartás bé hozattasson, mivel pedig itteniség a nemzetbéli fő Oskolák legyenek, szükséges, hogy a Tanitókk alkalmas Lakások s-egyszersmind Szükséges élelmekre füzetés is Szereztessen, már pedig a mi illeti a Tanitókat, azok olyanok lesznek, hogy minden más kötelességtűl, mellyeket eddig a Regensnek tettek a gyermekeknek hátramaradásávat, mentek lesznek, és egyedül csak a gyermekek mellett a ki szabott Üdőben foglalatoskodni fognak, kik is általjában leg kisebb üdőjöket a gyermekek szükséges oktatására, és elő menetelire intézni kötelesek maradnak, azért is a Dependentia nem mástúl, hanem Director Hackenfleisch Úrtúl lészen. De ezen czélnak el érésire az agya magát elől, hogy a Leányzócskák az első Classis tanítókk kevés kölcséggel helyre hózható Alkalmatosságok vagyon, hanem a második és harmadik Classis Oskolák Tanítóinak lakások nincsen, kiknek épületett tenni Szükséges volna, azért kérdeztettek a hivatalosok, ha a mostani Normális Oskola mellett hozzá ragasztással az kézi és Szekeres munkára magát a lakosok ajánlanák, mert a mi illeti a kész pénz kölcségét, és Materiálékat, a Mlgos Urasság adni tartozik, a vagy pedig a Gyurász hitelezőjnek házát meg venni a Mlgos Urasságnak köz akaratyával a királyi Parancsolatnak értelmihez képest ajánlana, más pedig, hogy Calculusra vetetvén a Tanitóknak Szükséges füzetése, ámbár pedig már a Regensébül 129 ft 47 ˝ dénár, mégis 119 ft a Cassábúl pótolandók volnának, és ha ezeket is meg füzetni köteleznék é magokat a Lakossok?
Minek utána a hivatalosok a dolgot meg visgálták volna, az épitésre, de inkább az ház vételyre magát a királyi Parancsolatnak szoros értelme mellett kötelezték, mivel különben nem is lehetet, mert egyenessen benne foglaltatik, hogy a Lakosok kézi és Szekeres munkával tartoznak, de a füzetésre éppen nem állott, hanem azon esedeztek a Director Úr előtt, hogy eő maga közben vetése által ex fundo Scholurum meg Szerezné, látván tehát Director Úr a tehetetlenséget, azt ajánlotta, hogy csak leg alább 19 f. magát a hivatalosok ajánlják, a Százat meg Szerezni fogja ex Fundo Scholarum, a Hivatalosok, kikk ugyan nehezen esik fizetés, mert a tanuló gyermekekk nagyobb része a vidéki, kik kevés, avagy éppen Semmi hasznot nem hoznak az ide való Publicumnak, mindazáltal ámbátor olyan kárban legyenek is a lakosok, kivánván kedvezni a Publicumnak, a kivánt 19 ftot is meg igérte, melyek eránt következendő Contractust is tett:
"Alább irattak Püspök és Káptalon Vácz Várossának Birája s Tanácsa, és a Kösségbűl Választattak a Capitalis Nationális Oskolákat a Fölséges Rendelések szerint el késziteni akarván, a Mlgos Urasságtúl Rendeltetett Tisztnek jelenlétiben következendő pontomokk megtartására magunkat kötelezzük, ugymint : 1-o. Mivel az Oskola Szobák plánum szerint föl vannak épitve, és két Tanitónak, tudniillik, a Lányok Mesterinek és első Classis Tanitónak alkalmatos Lakássá, ugy mint egynek-egynek két szoba, és konyha, és egy kamara kevés kölcséggel a mostani szobákbúl kitelik, azokk elkészitésire magunkat kötelezzük, a második és harmadik Classis Tanitókk pedig, mivel ebben az épületben lakások nem lehet, az 573. Numerus alatt, közel levő Gyurász házát, ha a Mlgos Urasság annak meg Vevésiben a proportione B. Mandati determinate obligationis segiteni méltóztat, annyival is inkább, hogy kevesebb kölcségben telik, mintsem ha az fölállitandó többi két Tanitók lakására 20-dik Xberben 1784. esztend. Nr. 28,809. alatt kiadódott parancsolat szerint, Materiálékat és pénzi kölcséget adna) megveszük, és ezen két Tanitók lakássának alkalmaztatjuk.
2-o. A mostanyi szükséges Szekerekkel el készitett Oskola Szobákat, és a négy Tanitók lakássát a Mlgos Urasság Segedelmivel jó állapotban megtartjuk. – 3-o. Mivel az Oskolák fütésire, és a Tanitók szükségire 28 Öll fa kivántatik, Ugy mint az Oskolákra 12 Öll, minden Tanitónak 4 Öll, mi pedig 12 Öllnél többet nem adhatunk, a Mlgos Urasságot alázatosan instályuk, a többi 16 Öllet kegyesen Resolválni méltóztatna, mely fát mi a mutatandó Erdőben föl vágatjuk, és a Tanitók lakássához hozattyuk. – 4-o. Mivel ennek a feő Nationális Oskolának el tartására esztendőnként 570 f. kivántatnak, Ugy mint a harmadik Classis Tanitónak 200 f. Második Classis Tanitónak 180 f., 1. Classis Tanitónak 140 fr., az Oskolák szükségeire 50 frt, mi pedig a mostani Szegénységünkből 242 frt 52 ˝ dén. többet nem adhatunk, ahoz meg a Kántornak is jövedelmibül 129 frt 47 1/2 dénárt le húzni kelletett, a Mlgos Urasság is 98 frttal Szegénységünket gyámolitotta, és mivel ez Sem elegendő a Tanitók Dotatiojára, azért alázatosan kérjük, hogy a királyi tanuló Fundus még a többi hiányos 100 ftot ezen Tanitók ki füzetésit ki pótolni méltóztatna. Mely fizetést ki Szedni, és kész pénzben fertály Esztendőnként ki adni kötelessek lészünk.
5-o. A Kántornak, valamint itt sub A. adnectált Specificatióbúl ki teczik, 620 ft 2 1/2 dr. oly végre hagyatatnak, hogy a Leányok tanitására mindenkor Németűl és Magyarúl tudó Normális Praeceptort és a Templomban teendő Isteni szolgálatra szükséges személyeket ezekből tartani köteles légyen. – 6-o. A 4-dik pontomban emlitett 50 frt Oskolák szükségire, Ugy mint Téntára, tolra, Papirosra, Spongyiára, Krétára és a szegények könyveire a feő Tanitónak a rólok való számadás mellet esztendőnek elein kézbe fogjuk adni.
Mellynek nagyobb Valóságára ezen kötést 5 egyenlő irásokban tulajdon alá irásunkkal, és szokott Pecsétünkkel erősitettük. Sign. Vácii, die 3. Dec. 1789. Coram me Stephano Veress J. Cottus Pest. Judlium (L. S.) Coram me Antonio Hackenfleisch Regio Scholarum Nationalium Visitatore. (L. S.) N. N. Judex et Senatus Ep. Ctis Vaciensis. (L. S.) – N. N. Judex et Senatus Cplris Cittis Vaciensis. (L. S.)
Productum A. Specificatio a Püspöki és Káptalan Vácz Város Leányok Oskola Mester, egyszersmind kántornak füzetésirűl : A Mlgos Urasságtúl. Kész pénzben a Tanitásért 102 ft. Két Öll fa helyet 6 frt. – A Templomtúl : Kész pénzbe a Musikáért 290 frt, 36 Pos. mérő Buza ab 1 flno computando 36 fl., 6 akó bor, akóját ab 1 fl. 50 dén. tészen 9 frt., 4 Öll fa helyet kész pénzbe 12 frt. – A Káptalantúl : Kész pénzbe mind Kántornak 80 frt., 30 P. mérő Buza, mérejét a fl. tészen 30 f., 12 akó bor, akóját ab 1 fl. 50 den., tészen 18 frt, 2 Mázsa hús hetet font a 6 den. tészen 12 frt, 1 mázsa Soó font a 4 1/2 den., tészen 4 frt 50 dénárt. A Stólábúl nyer 150 frtot. Summa 749 frt 50 dénár. Ezen Summának három első Positióbúl a feő Nationalis Oskolára Contractus szerint lehuzattak 129 frt 47 1/2 dén. Marad tehát mint Leányok Mesterinek, egyszersmind Kántornak 620 frt 2 1/2 dénár. Coram me Stephano Veres J. Cottus Pestiensis Judlium."
1788. dec. 19. Kihirdettetett a tek. pesti kamarai jegyzőnek, Tröscher Rókusnak levele, melyben kéri, hogy az ő atyja, Tröscher Antal karmester, szállásából ne zavartassék ki, hanem valamint abban 20 évig békés használata volt, ugy most is abban megtartassék. Visszairatni fog: mivel ily tett nem a tanács, hanem Hackenfleisch Antal részéről történt, ennélfogva a tanácsot kimentettül tekintse. 1789. jan. 31. Értésére esvén a tanácsnak, hogy a nemzeti iskolák tanitói az iskolákba járó gyermekeket szerfölött és olykor ártatlanul verik, és hogy e miatt több gyermekek az iskolákból kimaradoznak – ennek kipuhatolására a tanács kebeléből Naisz és Regele urak az ezen elemi iskolák felügyelőjéhez, főtdő Tiller kanonok és alvárosi plébánoshoz kiküldettek, hogy vetnék magokat közbe az egész tanács nevében, miszerit ezen tanitók a hasonló keményebb verésektől tartózkodjanak, minthogy ilyképen a gyermekek kedve elmegy a tanulástól. Visszatérvén a küldöttség, előadá, hogy a főtdő ur ezen még előtte hallatlan durva bánásmód fölött eliszonyodva, biztositotta a küldöttséget, hogy ezentul a tanács ilyesmitől nem tarthat, mivel ezentul sokkal szigorubb szabály alatt fogja a tanitókat tartani.
1789. ápril 3. Az alvárosi Normális Kapitális iskola tanitói, Virágh és Sapp megjelentek főtdő Tiller kanonok ur utalványával, hogy Városa fizetné ezen tanitók 117 frt 50 dénárról szóló első angariájokat. Ezen összeg kifizetését a két város előljárói az illető hatóságok (uradalom, vgye, ikolafelügyelő) intézkedésétől tették függővé. – Május 29. A karmester kéri failletményét egészen kiadatni, előadván, hogy a fűtésre mind fölhasználta ; utasitva lett, hogy kérelmét irásban adja be, elvárandván arra a választ. – Jun. 12. Tehát iratilag kérte, hogy a normalis iskolák fütésére megajánlott 12 öl fát a tanács kiadassa, minthogy annyit a mult télen elfogyasztott. Ezen folyamodvány a kápt.-városi tanácscsal is közöltetett, hogy e fölött nézetét nyilvanitsa. – Ezen évi okt. 29-kén a karmester, Tröscher Antal, ismét megjelenvén, előadta, hogy miután jan. 1.–ápril végéig a normális iskolákat saját fájával füttötte, neki az egész évre megajánlott 12 öl fa kiadatnék. Ellenkezőleg Virágh István, Csacskó Mihály és Butsek János tanitók, főkép az első, a panaszló szemében mondotta, hogy a tanszobák általa nem füttettek, amiért nehány gyermeknek a szenvedett hideg miatt az iskolákban kezeik is földagadtak ! E miatt a tanács megboszankodva, megrendelte ugyan, hogy ilyenek többé ne történjenek, a fa kiadását, de ezt zár alatt tartatni határozta Benke Ferencz ispán ur fölügyelete alatt, mely fás-kamra kulcsa csak a tanitóknak adandó át. Nevezett ispán urnak meghagyatott az iskolák gyakoribb megtekintése télen, hogy a gyermekek ne fázzanak. Csacskó Mihály tanitó az iránt könyörgött a tanács előtt, miszerint biztositaná őt, hogy a rábizott tanitói tisztben tovább is megmaradhasson, és képességéről bizonyitványt kér kiadatni. Válaszul nyerte: Minthogy a tanitók fölvétele nincs a tanácsra bizva, a tanképességet pedig ismerik az iskolai elöljárók, kérelmének hely nem adathatik. A nevezett tanitók az 1788. szerződvény szerinti fizetésöket kérvén, oda lőnek utasítva, hogy várják be, mig a nevezett szerződvény az illető hatóságok által megerősitve lesz.
Nov. 28. A nemzeti iskolák tanitói ismét esedezvén fizetésökért, azon német szövegü határozatot kapták, hogy "az esedezők nemcsak a kontót, hanem az egész fizetést is fölvehetik." – Dec. 2. Dombay Sándor plgrmstr ur sürgette, miszerint a kisváczi nemzeti iskoláknak, nem tekintve némely, utobb orvoslandó akadályokat, a biró ur egy öl fát küldjön, mert a gyermekek a nagy hideg miatt az iskolákba nem mehetnek, ami egyenesen a királyi rendszer ellen van. Az 1 öl fa kiutalványozva lett. – Dec. 18. is jelentve lett, hogy az alsó és felső elemi iskoláknak nem lévén fájok, a tanulók már a hideg szigorát el nem viselhetik s azért az iskolákba nem mennek. Ennélfogva tanács a kellő intézkedéseket megtette, megbizván azok végrehajtásával kamarás urat a kisváczi és az ispán urat a nemzeti iskolákra nézve, saját felelősségök terhe alatt.
A Ratio Educationis
A Ratio Educationis előírása szerinti ABC és nyelvtankönyv 1780-1781
A tudás fája - rézmetszet Cellarius latin tankönyvéhez, 1777
Oktatás egyházi fiúiskolában
Migazzi Kristóf iskolai rendelete, 1774
6. §. A tanács további müködése e téren 1790–1795.
A városi tanács 1790. márc. 5. is az iskolák és tanitók fa-illetményével foglalkozott, előadván, hogy miután őmlga, a kegyes földesúr, a tanitóknak megajánlott 16 öl fát kiadni megigérte, kamarás ur megbizatott, miszerint az uradalmi fősenátor, Fischer Károly urral ez ügyben jelenkezzék. – Sept. 17. Minthogy az ölfákat télen sokkal drágábban szállitják, intézkedett a tanács, hogy azok még mostanában szállittassak a tanulók szükségeire. – Nov. 3. Több lakosok nevében Ráth József, Klobánovits Mihály és Fray Tádis megkéretvén megjelentek és azon esedeztek, hogy a tanács közbevetése által a kisváczi Butsek tanitót, a belső normális iskolákba tanitónak beszerezze ; mert ő alatta a gyermekek szemlátomást nagyobb előmenetelt tesznek, oly annyira pedig, hogy félesztendőt alig töltenek a gyermekek keze alatt, már is a betüismerést, "Slabikálás"-t és olvasást helyesen megtanulták, mig a normális tanitók alatt annyi előmenetelt esztendeig sem tettek volna. Végeztetett: "Az esedező gazdaság szándéka teljesitésére ajánlotta a tanács közbevetését, igérvén; hogy minélelőbb a nevezett tanitót a belső iskolákba besegitni fogja, e végre jó bizonyitványnyal is ellátta aztán őt; hogy előmenetele tekintetéből azt az illető helyen előmutathassa. – A tanács nov. 4-kén ismételten is megigérte ezt a lakosoknak, sőt az ajánlat teljesitése végett Hajnik János biró és Danicz János kápt.-városi tanácsnok ki is küldettek főtdő Tiller kanonok urhoz, mint azon iskolák igazgatójához, oly végből, hogy a tanácsnok Butsek tanitó melletti ajánlata kellő tekintetbe vétessék. – Nov. 10-kén e végre a tanács Butsek tanitónak jó viselete és sikeres tanitásáról jó bizonyitványt adott ki neki.
1791. május 24. Plgrmstr ur a többi között azt is jelentette, hogy : "Feő Tisztelendő Ur, a Természetes Oskolák Directora 10 arany ajándékát, mely nékie megigérve vagyon, kévánnya." Végeztetett : "Ami illeti a Director Urnak ajánlott 10 aranyokat, az a Tanátsnak tudtára nints, és azért amire magát nem kötelezte, nem is tellyesitheti." – Sept. 2. A pesti kamarai igazgatóság jegyzője, Tröscher Antal ur, arra kérte iratilag a tanácsot, hogy atyjának, szintén Tröscher Antalnak, Váczott 24 éven át hüségesen teljesitett kántori és karmesteri tisztéről, és arról, hogy az itt polgári telkeket is bir, bizonyitványt állítana ki neki. Ezen ügy a káptalan-város küldötteivel tartandó vegyes ülésre halasztatott. – Minthogy a tanács megismerte, miszerint Tröscher Antal annyi éveken át kötelességét hiven teljesitette, feddhetlen életü volt és adó alá vetett telket is bir, erről a bizonyitvány, nevezett fia kérelmére sept. 3-kán kiadatni rendeltetett. – Butsek Antal Kis-Váczi Tanitó Professor, aki mostanság a belső iskolákban által tétetik, jelentést tett, hogy azon szállás, a melly az ő előtte Valójának a Regens Chori-nál vele, mivel tsupán tsak egy Szobábúl áll, igen Csekély ; már pedig Eő feleséges és gyermekes, ottan meg nem férhet ; azért azon esedezett, hogy a Tanáts nekie házbért ajánlana, hogy ő Magának más helyen Szállást fogadhatna. Mivel a Tanátsnak a Város Kints-Tárjábúl olly állapotokat, mellyek alig Szokásban nem voltak, adattni, és fizettetni hatalma nem volna de Különben is a más Két Classis Tanitóknak, kik hasonlóan házasok, Quártély pénzt nem fizet; Azért a Könyörgő Tanítónak Kérése félre tétetett; Azonban, mint hogy hallani Kelletik, hogy a Vidékről való gyermekektűl ezen Tanitók 2 ftot szedni szoktak, hogy azon pénzt mi végre Szedjék ki, Naisz András Tanátsbéli Ur hogy kitanullya, rendeltetett." – Dec. 30. A nemzeti iskolák fáját a város behordatván, kénytelen volt a szállitást ölenként egy tallérjával fizetni. Mi ekkor szerfölött nagy dijnak tartatott.
1792. febr. 7. A nemzeti iskolákban a tanulók többsége miatt a két város költségén két uj pad csináltatott. – Febr. 22. A jegyző urnak átadattak azon iratok, a melyekben a karmester felelete és a normális iskolák tanitóinak a fölötti replicájok foglaltatnak, hogy, ha ők a 129 ftot a karmester fizetéséből követelik, mért vonakodik ez azon összeget megfizetni, adja ennek okát. Megbizatott a főjegyző úr, hogy a dolog mibenlétét vizsgálja meg és erről aztán a tanácsot értesitse. – Márc. 5. Vegyes ülés. Kihirdetve lett ezen a nmlgu httó-tanácsnak a nemzeti iskola tanitóinak kérvényökre a 12,575. sz. a. kiadott intézvénye ezek panasza folytán, hogy azon 129 frtokat a karmester fizetéséből, melyeket most a mlgos uradalom pénztárából szoktak fizetni, eddig meg nem kapták. Mire nézve a tanács, többi közt, igy felelt: "Mlgos Földesuraság! A nemzeti iskolai tanitók fizetéseihez kivántatott s 1791. jun. 15-kén 12,575. sz. a. azon 129 frtra nézve kiadott kegyes intézvénynél fogva, és a karmesternek meg a tanitóknak erre következett feleleteiket illetőleg a legalázatosabban előadjuk, hogy ezen város által fizetendő szerződvényi illetmény évenként kiadatott légyen és ennélfogva azon szerződési kötelezettségen kivüli netán ránk rovandó uj fizetéstől annálinkább is fölmentetni könyörgünk, mert ha akár azon iskolának jeles épülete emelését, akár az erre forditandó örökös javitások terhét, valamint egyszersmind, ha a tanitók előbbi fizetésének megnagyobbitását tekintjük, ezen közönség nagyon megterheltetve lenni tünik föl. De azon 129 frtnyi hátrálékot is nem az érintett feleletekből veszszük észre folyni, mint hogy az A. alatti okmány 1. és 2. pontjábani 108 ftnyi illetmény, sem a karmesternek, sem pedig a tanitóknak, valamint a 21 frtok is, melyeket a karmester magán-fizetéséből azon 129 ftok kiegészitéseül fizetni tartozik, mindeddig kifizetetlenek.
Különben térdelve alázatosan könyörgünk, kegyeskednék a Mlgos Uradalom arra nézve magát közbevetni, hogy, amint a föntérintett feleletekből kitünik, azon két forintok, melyeket a külső, vagyis vidéki gyermekektől a tanitók egyenként szednek és magok közt elosztani szoknak, hogy hasonló fizetés a városi pénztárnak essék. Mert 1. amint érintve volt, ezen iskola jeles épületének emelése és annak örökösen jó karban tartása által e község szerfölött terheltetik, méltányos volna hát, hogy a mely részben a terhet érzi, abban rajta könnyittessék. – 2. Terheltetik ezen község az által is, hogy a mostani tanitók fizetésének nagyobbitásához árulnia kellett. 3. Terhelni szándékoltatik a község az által is, hogy ugyanazon iskolák főtdő igazgatójának adandó tiszteletdij az érintett szerződvénybe vezettetett be, mely ha követeltetnék, uj adózást kellene rendelni. – 4. A vidéki tanulókra nézve, mi ok sem látszik fönforogni, hogy ez a város ilyenekért ingyen terhet viseljen. – 5 Mert a tanitók különben is, szerződvényileg kiszabva lévén fizetésök, ellátva vannak. Kelt Váczon márt. 7. 1792. N. N. Vácz püspöki és káptalani város birája és tanácsa." – Az okt. 16-kán mindkét városi tanács kiküldöttei e hó 31-kén jelenték, hogy a nemzeti iskolák épületét ugy találták, miszerint a javitás igen szükséges, mert különben az udvarra néző fal hamarosan ledől. – A karmester jelentése igaznak lenni bizonyittatván, hogy t. i. a leányiskolák fütésére szóló fa az 1790. s 1791. évekre csakugyan ki nem adatott, kivevén a káptalanváros által kiadandó egy öl fát, a többi t. i. 7 öl 4 ftjval számitva kifizettetni végeztetett.
Nov. 3. ülésen is előfordúl ezen tárgy : "Feő Notárius jelentést tett, hogy a Tettes Ns Vármegye a Nemzeti Oskola Directora feő Tdő Tiller Úr az Oskolák Directiójához, onnend pedig a' Fölséges Helytartó Tanátshoz bé adot panaszra, melyel panaszolkodik, hogy a két Váras a 10 Arany Esztendőbéli meg igért ajándékát, amint az a Contractusban foglalva Vagyon, fizetni ellenzi, a' két Várasnak feleletit, hogy mi okbúl meg adni nem akarja, sürgesse. Végeztetett: Mivel az ajánlás erőszakos volt, de külömben is, hogy a Contractus a földes Urasság által sem tartasson, rendeltetett, hogy a két Várasnak terhei ez Eránt irásban, melynek föl tétele Vajzer József Káptalan részi Notarius Urnak által adatott, föltétessenek, és a Ttts Ns Vgynek a feő Szolga Biró Ur által, a ki által a' parantsolat jött meg küldessenek, hogy mi okbúl ellenkezzen a két Váras annak meg füzetésiben." – Nov. 11. olvastatott főtdő Tiller nemzeti iskolák igazgatója 10 arany tiszteletdíja ügyében a tanácsnak káptalanvárosi jegyzője Vajzer József ur által föltett magyar nyelvi felelete, a mely ugyanezen jegyző által mindkét város nevében aláirva, a tek. vgyhez átküldetni rendeltetett.
1793. jan. 18. Biró úr a vgye-gyülésről visszatérve előadta, hogy a főtdő Tiller úr 10 aranyat tevő és kifizetendő tiszteletdija fölötti uj intézvény a tek. vgyben kihirdettetett. – Febr. 18-kán "Jelentetett ismét, hogy a Váras Feő Tdő Tiller Ur mint a Normális Oskolák Directora Számára a meg ajánlott 10 aranyokat fizetni, késztetni fog. Ez iránt is a Mlgos Uraság Közben Vetése kérettetni fog." – Máj. 26. Biró úr előadta, hogy azon intézményt illetőleg melyben a város terheltetik a normális tanitóknak fizetendő 129 ftokkal, tanácskozni kellene Ágens úrral; mert ha ezen teher el nem háríttatik, örökös maradni fog. Az intézvény közlése és az afölötti tanácskozmány végett biró és a főjegyző urak kiküldetnek. – Máj. 28. Nisnyánszky ágens úrnak két akó sör ajánltatott meg, hogy a normális iskolák tanitóinak fizetendő 129 ftnyi teher elhárításában a nmlgú httó-tanács előtt hathatósan müködjék. Mivel biró úr betegeskedése miatt az ügynökhöz Budára le nem mehetett, helyette Regele József senator úr küldetett oda.
Aug. 18. Vegyes ülés. Olvastatott és kihirdettetett azon előterjesztés, mely a nmlgú httó-tanács 1793. ápril 5-én kelt kegyes döntvényére nézve adatott, a melynél fogva a községekre rovatik azon teher, hogy a nemzeti iskolák tanitóinak ellátására a 73 ft 49 1/2 kr valamint a főtdő igazgató úr 45 ftban megállapított tiszteletdija kifizettetni parancsoltatik. Ezen előterjesztés tartalma az irattárba tétetett, de a jkönyvbe bevezetve nincs. Az előterjesztés jóváhagyatván, fölküldeni rendeltetett. – Dec. 3. Az elemi iskolában a tanulók nagyobb kényelmére egy uj pad beállittatni végeztetett. – Dec. 13. A httó-tanácstól a vgyhez a váczi nemzeti iskolák tanitói fizetését illetőleg egy rendelet érkezett, melynek tartalmát a vgyei gyülésről hozzáérkezett biró és jegyző urak a tanács előtt előadták.
1794. jan. 13. "A Fölséges Htó Tanátsnak a Nemzeti Oskolák Tanitói fizetések véget bocsájtott parantsolattya föl olvastatott, melyre is Repraesentatió tétetni rendeltetett oly móddal, hogy a Váras több és Nagyobb fizetésekben és adozásokban magát éppen nem eresztheti." – Febr. 14. Tóth Imre káptalani biró és Pierprájer Jakab káptalani tanácsbéli jelenlétében. A normális iskolák tanitóinak fizetésére nézve, hogy a nmlgú httó-tanács 48 ft 12 1/2 krnyi uj terhet parancsol a városra rovatni, – nyilatkozat tétetvén föl, az olvastatott és kihirdettetett. Tartalma ez : "7563. Mlgos, főtdő, tekintetes és nagos, úgyszintén nemes és nemzetes Nekünk igen tiszteltek ! Föntisztelt Uraságaitoknak f. évi márc. 3-ról a váczi vernacularis iskolák ügyében ide fölterjesztett előterjesztvényökre nézve, ezen httó-tanácsnak igy kell visszairnia : Még a múlt évi okt. 19-kén a váczi káptalannal tétetvén intézkedések, hogy azon 129 ftok és 47/2 krok, melyek az ottani karmester jövedelmeiből, a kapitális iskola dotatióját illetőleg az 1790. évben kötött szerződvényben tárgyaltattak, továbbá is megfizettessenek, – ugyanazon káptalan kimutatta, miszerint azon kérdéses 119 ft és 47 1/2 krok kifizetése az emlitett szerződvénybe, nem is hallgattatván meg a karmester, előre tétetett be ; mivel pedig részben igaz volna, hogy ő kántor és harangozó osztályába, milyenek a falukon és kisebb városokban rendeltetvék, vonható nem volna, ennélfogva ezen kir. httó-tanács őt ezen f. évi márczius 1-én kelt s a gyakran mondott káptalanhoz intézett iratában, ezen öszszeg fizetésétől a jövőre fölmentette ; és ezen öszszeg kiegészítésére, a mondottakhoz a Toloján-féle alapitványból 10 ft 54 1/2 krok, mely II. József császár által a váczi iskolához csatoltatott, "ex fundo Crediti" erednek; a helyi igazgató 45 ftban kiszabott tiszteletdija, valamint a többi 73 ft 52 1/2 krnók, melyek a teljes öszszeghez, 129 ft 47 1/2 krokhoz, még kivántatnak, a mezővárosi községtől évenként annál bizonyosabban kiszolgáltatandók, hogy a tandij-szedés (desumptio Didactri), melyet maga a káptalan inditványozott, a 13 normális resolutio ellenére meg nem engedhető, – és idejárul még az is, hogy a váczi iskolákba járó vidéki tanulóktól, élelem, szállások és más kiadások czimén, a polgárokra elég jótétemény hárúl, és igy hát ezen uj csekélyke teher nem eshetik nehezére a mvárosi pénztárnak.
Valamint tehát a fönt-tisztelt uraságaitok által felküldött s fönt-említett előterjesztésből kitetszik, hogy tisztelt Uraságaitok ezen érdemben különös körültekintéssel éltek s a mvárosi község nyilatkozatát nem előbb küldték föl, mint a tanács tagjai által a maga formájában megvizsgáltatták és az alaptalan állításokat megczáfolták : épen ugy ezen kir. httó-tanács fönt-tisztelt Uraságaitok buzgalmától és a dolgok vitelébeni ügyességöktől elvárja továbbra is, miszerint a mai napon kitanított pozsonyi tanfelügyelővel kölcsönösen tanakodva az eldöntendő tárgyat a helyszinen egy uj szerződvényben elvégezni és a bekövetkezett eredményről ide értesitvényöket afölött megtenni fogják. Adatott a kir. httó-tanácsnak 1793. ápril 5-kén tartott üléséből. Fönt-tisztelt Uraságaitok jóakarója, a szolgálatokra legkészebb : Lipót nádor mk., Skerlesz mk., John Antal mk. – A tek. vgyének átadatott. (Eredetije latin.)
"Fel olvastatott N. Pest Vrgyének Pesten 1793. Eszt. Májusnak 6-dik Napján tartott Kiss gyül. Olly vélekedésbe lévén az egyben gyült Rendek, hogy valamint az Chorus Regensét nem lehetett, úgy a Községet sem lehessen mind addig, még illendőképpen ki nem halgattatik, terhelni. Ki adatik ezen Rendelés V. Szolga Biró, Gosztonyi Mihály úrnak, olly végre, hogy azt a Váczy Magistratussal közölvén, feleletét mennél elébb be mutassa. Ki adta Onody Sigmond m. pr. Feő Notarius." – Az minden pontjaiban egyhangú megegyezéssel helyeseltetik és jóváhagyatik. (E mondat latinúl van adva.) – "Ugyan Biró Ur a hivatalos Lakosokk elejekben adta, hogy miként a Kiss Váczy Pápista Oskolákk falai omlanak, szóban legyenek, más pedig, hogy a Számos gyermekekre nézve fölöttébb is kicsiny, innent nem jó Volna e Eő Excellentiája előtt esedezni, hogy a mostanyi Oskola eladatna, annak pénze az ujonnan épitendő Oskolára fordittatna, a több pénzt pedig, melyek még kévántatnának, hogy Eő Excellentiája Saját Pénz Tárjábúl resolválná, a Váras pedig a Normális rendelések Szerint kézi és Szekerező munkát meg adná. – Javaslása Biró Úrnak helyesnek találtatott, azt mind az által fön tartván, hogy a Váras a Naszálbúl követ hordatni ne kénszerítessen, mellyet éppen föl nem Válal, hanem ha Eő Excellentiája Visegrádi követ hajón hozat, azt, hogy a Dunán túl a Szükséges helyre föl hordja, ajánlya." – Ezután a 129. sz. a. Declaratio a meghivottak előtt fölolvastatott és helyesnek találtatott.
1794. május 2. A kisváczi helvét-hitvallású nemzeti iskolák tanitója, Petri György, azon könyörgött, miszerint kiszabott fizetése a város pénztárából neki kiadatnék. – Minthogy a csak ujabban behozott vegyes iskolák már egy éve hogy megszüntek volna, és azért a mlgos uradalom 1793. nov. elseje óta mi fizetést sem ad, noha itt is október végével a fizetésnek megszünni kellett volna, mégis ápril 31-keig, minthogy a fölmondás közbe nem jött, a fizetés kiadatik, de jövőre, mind az előrebocsátott okoknál fogva, mind pedig, hogy itt már kapitális normális iskolák léteznek, az megszüntnek tekintendő. – Sept. 21. Olvastatott és közhirré tétetett tek. Pest vgye értesitvénye és nyilatkozata, hogy a helytartó-tanács a normális iskolák tanitóinak fizetése czimén a 48 ftokat a városra kirótta. – Minthogy ennek kedvező kimenetelét remélni lehet, megkéretni fog a vgye, hogy azon értesítvényt tovább is tekintetbe venni kegyeskednék.
7. §. Az elemiskolai ügyek folytatása 1795–1800.
1795. ápril 28. A normális iskola tanitója, Virágh József úr (először fordúl elő ezen tanitó neve mellett az "úr" szó) jelenti, hogy az iskolák szükségére Budán 5 tábla készíttetett. Ezek árát, 31 ft és 25 dénárt, a két város aránylagosan kifizette. – Márcz. 8. "Fölséges Királyi rendelés, mellyben az foglaltatik, hogy a Váras a 48 ft 12 1/2 dénár fizetésére, mellyel a Normális Professorokk fizetése hibázik, mivel annak fizetésétűl a Regens Chori föll Szabaditatott, hajtasson, ha hogy pedig arra tovább is reá állani nem akarna, a 3-dik Classis Oskola, a melybűl a Gyermekek a Deák Oskolában lépnek, eltörültessen, hogy a véget a Váczi Lakosok magok gyermekeit külső Hetekre küldeni kénszerítessenek. – Nemes Káptalan Vácz Várassa Tanátsával ezen rendelés közöltetik avégre, hogy vélekedését ez eránt adni ne terheltessen." – Jun. 2. Olvastatott és hirdettetett az Normális Oskola Dotatiójára nézve ilyen relatió : "Tekéntetes Nemes Vármegye ! 5573. Szám alat a Váczi Nemzeti Oskoláknak folytatására tzélozó Dotatiónak Szüksége végett érkezett Királyi Eő Fölségének Kegyelmes parantsolattyára méltóztatott a Tttes Ns Vármegye 877. Szám alat kegyessen azt végezni, hogy azon kegyelmes paratsolat Vélünk közöltetvén, iránta való Szándékunkkal Szolgállyunk ; Mivel pedig ezen kegyelmes Parantsolat ezeket foglalná magában, hogy avagy az egész Dotatiónak tökéletes Száma be tellyesitésére Szükséges 48 ft 52 1/2 krt meg fizetni kénszeritessünk, avagy pedig a harmadik Oskola Classissa más hova helyeztetni fog, hogy a Lakosok Tanuló Magzattyait lakó helyekből el küldeni kéntelenek legyenek. Mellyekre alázatos térd hajtással felelünk :
"A Felsőség kegyes rendeletére nézve a Tanátsnak mint a Szegénység Elöl-Járóinak mindenkor terhes kötelességében áll, hogy a mennyire lehet, és Szükséges a reájok bizott Szegény adózó népnek pártfogói legyenek. A Tanáts az ide való Lakosokk mind a Szegénységét, mind különös nagy terheit, mind pediglen ezen Oskolák végett az előbbeni adózáshoz képest fölösleg már meg törtint terheltetésit alázatos kérésében fel adta, úgy vélheti tehát, hogy kötelességének eleget tett ; ha azonban ezek méltó tekéntetben vétetni meg nem érdemlik, hogy sem a Váczi Lakosok terhelytetése mellett a Publicum is az által terhelytessen, hogy sok környül lévő Vidéki Magzatok közelébb voltáért ide helyeztetni Szoktanak, és annak utánra nagyobb költséggel s akadállyal meszebre vitetni kéntelenítessenek, hivatallyában állíttya lenni a Tanáts, hogy bátor az ide való népnek nem kevés terhére esik, inkább a Publicum haszna és könnyebbsége meg szerzésében iparkodjon. Így tehát azon 48 frt 52 1/2 kr. adózásra ezen következő esedezésével alyánlya magát, hogy a jövő iskolai évtől kezdődne Dotatiója, és ha jövendőre nézve Testamentomok által a Testamentariusok Segedelmével ilyetin Nemzeti Oskolákra valami hagyomány történne, az olyatén ezen teher könynyebbségére a Váras Cassájának engedtetne, és mivel nagyobb része a Professorok fizetésének a Váras Cassájából adatik, legalább a Tanáts a Professorok fogadásában részeselne." (Nro 416.)
Nov. 4. Vegyes ülés. "A füllebb való Helyről a Normális Oskola Tanítók fizetése véget parantsolt Contractus tételinek állapottya föl vétetett, és ugyan a Director Feő Tdő Tiller József Ur által készétetett és meg küldetett Vélemény föl olvastatott, azonban hogy a föllyebb való Esztendőkről Szólló Contractusok, mellyek a meg vizsgálás végett Szükségessek, ki kérve lévén, a Nemes Consistoriumnál volnának, az egész álapot félben Szakasztatott." – A. normális iskolák tanitóira nézve ezen 1795. nov 12-kén kötött szerződvény igy hangzik : Másolat. "Mi Vácz püspöki és káptalani város birája, tanácsa és választott község 1790. jan. 11-kén, hogy milyen iskolai szerződvényt kötöttünk a kapitális, melybe a gyermekek és triviális iskola, melybe a leánykák járnak, megalapítására, az noha megállapíttatott és a httó-tanács 1795. márcz. 27-én az 5573. sz. a. kegyes rendelete által közhirré is tétetett; de minthogy ugyanazon httótanács előtt forgott és végre elis döntött körülmények ugy kivánnák, a mlgos Uradalom megegyezésével némely pontjaiban helyreigazítjuk és a jövőre azok pontos teljesítésére magunkat lekötelezzük, és pedig:
Ami illeti az 1790-ben kötött szerződvény 1. 2. és 3. pontjait, melyek azt magokban foglalják. Az I. pontban: hagy a normális iskolák mostani épületében a terv szerint, amint az I. osztályú mester, ugy a leányok instructora is két szobával, egy konyha és kamarával láttassanak el, melyek épittetendők. A 2. és 3. osztály mesterei pedig, az ezen épületben nekik nem adható szállások helyett, mindegyikök, e cimen 50 ftot kapjanak. – A 2-ik pontban az iskolai szobák és a mondott mester és instructor lakásaik föntartására magunkat kötelezzük. – A 3-dik pontban: hogy az iskolák fütésére 12 és a tanitók szükségére 16, összesen hát 28 ölfa kivántatik, a miből a város 12, a mlgos Uradalom 16 ölet ajánlott meg legkegyesebben, azon föltétel alatt, hogy a község a mlgos Uraság által kiutalványozandó fát vágatni és behordatni tartozik. Ezen három pont tehát felsőbb rendelet szerint érvényben maradván, a mi illeti a következő pontokat, azok a következő rendben megtartandók lesznek, és pedig : 4. Minthogy az iskolásokra nézve a tandij (Didactrum) megszűnik, a mi kapitális iskolánk illő ellátására 645 ft kivántatik, t. i. a mesterek fizetése és szállásaira, ugymint az elsőnek 250 ft, a másodiknak 230 frt, a harmadiknak pedig, mivel, amint az első pontban előbocsátva van, az iskolaépületben lakással ellátva volna, 140 ftok, nem különben az iskolai szükségletekre 25 frtok.
A melyek évenkénti kifizetésére, az 1789. okt. 28. 40921/4161 sz. a. kelt kegyes parancs szerint, fordittatik a Migazzi-alapitvány az uradalmi pénztárból, évenként a mesterek által fölveendő 200 frt, a többi 445 ftok pedig a püspöki és káptalani város pénztárából lesznek aránylag kifizetendők, de a melyek segitségére, mindkét város pénztárának esni fog a "Toloiana Fundatio", a nmlgú httó-tanács 1793. márcz. 1-én kelt kegyes megajánlása szerint, 311 ft 42 kr. tőkepénzből álló, mely 3 1/2 kamatra a közalapba van betéve ; ugy nem különben az 50 ftos Dekay-hagyaték, az 1794. jul. 4-kén 13,996. sz. a. kelt kegyes parancs szerint, ami püspökvárosi tanácsunk kezeibe lefizetve lévén. A helyi igazgató részére jutalmul megajánlott 45 ftok pedig, a httó-tanács fönt idézett, 2070. sz. a. parancsa folytán, a mesterek fizetésére fordittattak. – 5. Az iskolai szükségekre, t. i. kréta, szivacs, papir, tintára kiszabott 25 ftnyi, már a fönt érintett 645 ftokban bennfoglalt öszszeget kiadni fogjuk. A 200 ftos Manzsuka-alapitvány kamatait iskolai könyvek, papir, stb. szerzésére, a szegény iskolások javára forditandjuk, az alapitó szádéka szerint, mely szintén érvényben maradand; minthogy a helyi igazgató ur ezen kamat kiosztása fölött évenként számot ad a nmlgu kir. tanügyi bizottság kegyes rendelete folytán. – 6. Mivel a karmester is köteles a gyermekeket oktatni, tartozik a leánykák tanitására a képesitett segédet mindenekkel ellátni.
A melyek nagyobb erejére, a nmlgú httó-tanács kegyes parancsa (1795. jul. 3. 13652. sz. a.) szerint, ezen szerződvény az iskolai évtől, t. i. 1794. nov. 1-tői lépvén hatályba, jelen sorainkat városunk pecsétjeivel és aláirásainkkal erősitettük meg. Kelt Váczon nov. 12. 1795. N. N. Püspök-Vácz város birája és tanácsa (P. H.) – Tiller József m. k. váczi székesegyházi kanonok, mint a kapitális nemzeti iskola igazgatója előtt. (P. H.) – Ezen szerződvény a püspöki uradalom tekintélyével jóváhagyatik, Adatott, mint föntebb, Anchelly János m. k. a váczi püspöki uradalom javainak praefectusa. (P. H.) – Előttünk : Kaprinay Xav. Ferencz a tdő váczi székesegyházi káptalan rendes ügyésze előtt. (P. H.) Előttünk: Gosztonyi Mihály (de Eadem) tek. Pest vgye szlgabirája, Benke Ferencz m. k. ugyanazon tek. vgye rendes esküdtje (P. H.) (Latin eredetijét lásd a püspöki irattárban.)
Dec. 17. A pénztárnok ur jelentette, hogy Sidlik János adós letette azon 50 frtot, melynek kamatját a normális tanitók huzzák. Meghagyatott a pénztárnoknak, hogy ezen tőkepénzt belátása szerint elhelyezze. – Dec. 30. Ezen az imént egész terjedelmében (a tanitók ellátására a várossal kötött) közölt szerződvényt a nmlgú m. k. httó-tanács 1796. jul. 19-kén, a 15,335. sz. a. hagyta jóvá. Ezen 1796. évi jkönyvben az 1077. sz. a. foglaltatik. – Olvastatott és kihirdetett ezen évi sept. 23. ülésen.
1796. nov. 18. Fölvétetett Stintzl Ferencz karmester ügye, Ördög Farkas, a nemzeti iskola I. osztályának mestere ellen, a fölött meginditva, hogy neki felsőbbségileg, mint a leányok oktatójának, a nemzeti iskolai épületben, odaitélt lakhoz tartozó konyhát Stintzl erőszakkal elfoglalta. A béke kedveért a város, melyet ezen ügy az ezen évi márc. 5., márc. 8., 15., ápril 22., május 6. s nov. 4-ki üléseken is foglalkoztatott (csakhogy itt Ördög mindenütt Pálnak iratik), – a kész anyagokból konyhát akart a sokat háborgatott tanitónak épittetni. Ez azonban nem kivánván, hogy a város őérette költekezzék, kijelentette, hogy a városban másutt szerez magának lakást, s ezt a tanács kivánságára, irásban is beadta, a jövőrei mentessége tekintetéből.
1797. okt. 13. A kamarásoknak kiadatott, hogy a normális és kisváczi triviális iskolák kimeszeltessenek és a szükséges helyreigazitások megtétessenek. – Általában elmondhatni, hogy mindkét város évről-évre az elemiskolák javitására sokat költött. – Nov. 17.Kis-váczi elemiskolai tanitó, Butsek Antal, saját kérelmére, a városi hatóságtól igen jó bizonyitványt kapott, melyben példás viselete, és szép sikerű, szorgalmas tanítása hangsúlyoztatott, mint ez a magán-bizonyitványok könyvében maig is olvasható. – 1798. jul. 15. Kisváczi tanitó, Butsek Antal 100 ftnyi fizetését emeltetni kivánván, maga ezen tisztujitó ülés megismerte a kérelmezőnek szerénységét és fáradhatlan szorgalmát, – nehogy tehát tovább is házankénti tanitással legyen kénytelen magán segiteni, az iskolai tanitványok előmenetele rovására, fizetése 50 fttal javittatni rendeltetett, de minden következtetés nélkül utódaira, egyedül csak az ő személyére ajánltatván meg ezen jobbítmány. – Mogyoródy János, az alsóvároson eddig minden szerződés nélkül, csak maga jó szántából, a szegényebb kis gyermekeket tanítgatván, némi jutalmat kért ezért magának megajánltatni. Ez ellen némely felsővárosiak felszólaltak, hogy t. i. az ily megajánlásokkal a közpénztár ne terheltessék, mig némely alvárosi gazdák azt kivánták, hogy a felsővárosi szerint, az alsón is rendeztessenek iskolák. Ennek folytán a nevezett tanitónak a "Praefectus úr, mint elnöknek indítványa szerint, a tanács 20 ftot és 10 pozsonyi mérő rozsot ajánlott meg, minthogy privatim is keres magának a tanitással pénzt.
Aug. 17. A püspök- és káptalanvárosi bizottság a normális iskolák épületét megvizsgálván, előadá, miszerint a kis-utcza felől egy falat az épület magasságáig kell fölemeltetni s alúl a gyermekeknek, fölül pedig a leánykáknak külön szükséghelyet állittatni. Ennek létesitését a tanács megrendelte azonnal. – Okt. 25. Benovits Pál úr, most ns. káptalani város birája, 1780-ban a város iskola-házát, mely a Curia vendégfogadóval átellenben vagyon, kész pénzen magának megvette, és annak árát a városi ispánságnál le is fizette. Mivel pedig az mindkét várost illette arány szerint, a püspökit 7/8, a káptalanit pedig 1/8 részben, a két város tanácsai, anélkül, hogy az eránt magok közt egyetértettek volna, Conscriptióban magok részökre nemcsak a házhelyet, hanem a lakosnak személyét, birtokát és mesterségét is külön mindjárt azon 1780-ban fölvették. Ezen ügy az okt. 22-kén megnyilt urszéke elé kerülvén, elintéztetett. (Ld. a városi jkönyvet 1798., 679. sz. a.)
1799. febr. 1. Azt kérte Virág István, hogy tekintvén normális iskolai tanitóságát, az adózási terhe könnyittetnék és adómennyisége állandóan jelentetnék ki. A vgye által az adólajstromból személye, cselédje és háza is kihagyatván, a város által sem fog terheltetni. De miutan háza és kertje van, az ezekre rótt terhektől ment nem lehetvén, a földesuraság részére a "funduális census"-t és a "domesticá"-t is évenként megadni tartozik. Ennek azonban mennyiségét, minthogy a körülményeknél fogva, hol több, hol meg kevesebb, egyszer-mindenkorra kiszabni nem lehet. – Ápril 5. A Karner-féle házat a tanács executió folytán, hogy a hitelezők kielégittessenek, áruba bocsátá, melyet a legtöbbet igérő Csacskó Mihály normáliskolai tanitó vett meg 1401 fton. – Ápril 16. Az elemi iskolák kir. felügyelője, Venger Ignácz, Pozsonyból a tanácshoz levelet menesztvén a tanügyben, hogy az az ujabban Kisváczott épitendő elemiskola tervrajzát neki megküldené, a múlt márcz. 13-kán érkezett levelet a tanács fölolvasta és közhirré tette. E levélre a tanács illően felelendő lévén, a kivánt tervet kidolgozta s azt a nevezett tanfelügyelő úrnak megkereső sorok kitéretében megküldte.
Nov. 17. Uradalmi praefektus, Anchely János úr, a nmlgú m. kir. httó-tanács azon intézményét, hogy a kis-váczi elemi-iskola a diadalkapuhoz tétessék át, ugy mindazáltal, hogy ezen uj épülettel sem az uradalmi pénztár, sem a község ne terheltessék, a tanácsban kihirdette. – Nov. 26. Olvastatott a nmlgú kir. kamara intézvénye, a kisváczi kálvinisták közt létező "triviális iskolá"-nak a diadalkapuhoz leendő áthelyezése ügyében, olyképen, hogy itt a réginek árából, az uradalmi pénztár és község terheltetése nélkül uj épittessék. Ezen ügy főkép a felső-városiakat illetvén, a jövő csütörtöki ülésre tanácskozás végett behivatni rendeltettek. – Nov. 28. A felsővárosi lakosok számosan behivattatván, azoknak a nmlgú httó-tanácsnak a m. kir. kamara általi kegyes rendelése, a kisváczi iskolának az diadalkapu közelébeni áttételére nézve, megmagyaráztatott, hogy tudniillik ezen uj iskola a réginek árából az uradalom és község terhe nélkül hozassék létre. Mi fölött sokáig tanakodtak ; némelyek azt javaslók, hogy a nmlgú kamarához, mint jelenleg földesurhoz kérvény adatnék be, hogy valamint a belső főelemi tanoda fölállitásában a Mlgos uradalom segéllyel volt, ugy ezen felsővárosi iskola épitését is segitené. Mások ezen iskola felállitását a városi közpénztárból akarták eszközöltetni; mert a főeleminek költségeit is az födözte. Végre mások azt javallák, hogy amennyiben az eladandó régi iskola ára ezen ujnak létesitésére nem volna elegendő, a hiányzó öszszeg a polgárok önkénytes adakozásából födöztessék. Mig ezen utóbbi módon az iskolát főlépiteni megkezdenék, megtudandó előbb az adakozások mennyisége, s addig a régi iskola megtartandó, az uj anyagainak beszerzése pedig elhalasztandó.
8. §. A tanács további működése e téren 1800–1811.
1800. jan. 25. Azok kapcsán, melyek a mult évben a városi jkönyv 869. és 876. sz. a. a kisváczi trivialis iskolának a diadalkapu szomszédságába leendő áthozását s emelését illetőleg történtek, a tanács részéről a tek. Venger Ignácz iskolai főigazgatónak a nmlgú m. kir. udvari kamara ezen ügy iránt 14,933. sz. a. a múlt évi októberben kelt intézvény közlése mellett, tudtára adatik, melyek azon okok, a miknél fogva ezen iskolai áthelyezés fönakadt idáig. Mivel t. i. a város a belső főelemi tanoda épületét a legnagyobb részben saját költségén szerezte, az uradalom minden segélyezése nélkül, a legnagyobb költekezésekkel föntartja s a tanitókat fizeti, az ő igazságszeretete s a közjóra törekvő fáradozásánál fogva, igyekeznék kieszközölni az illető helyeken, miszerint a felső város ezen iskolai épületét, a földesuraság, a városi község csak a szállitásokat lévén köteles teljesiteni, alapjából emeltesse föl s föntartásáról is gondoskodjék. E levél az utókor tudomása végett a jkönyvbe vezettetni rendeltetett, hogy lássa az, miszerint a tanács minden igyekezetét és buzgalmát felhasználta ezen iskola-épületnek a diadalkapu melletti létesitésére, s mitsem mulasztott el azokból, miket annak előmozditására hasznosaknak itélt.
Febr.7. Olvastatott Hajnik Pál ügyvéd úr febr. 3-ról kelt levele e tanácshoz menesztve, melyben jelenti, miszerint a ngos kir. tanácsos és a tanügyi bizottság előadó ülnökétől értette, hogy Kisváczról a diadalmi kapu mellé leendő iskolai áthelyezés érdemében, a tdő káptalan ellentörekvései daczára, a vácziak iránti kedvezésből ő fölségének kegyes intézkedése érkezett, egyszersmind meghagyatott a nmlgú kir. httó-tanácsnak, hogy ezt tek. ns. Pest vgyvel oly végből közölje, hogy ez megvizsgálja: vajjon az eladandó régi, kisváczi iskolaépület ára elégséges lesz-e egy ily uj tanoda létesitésére a diadalkapu mellett vagy nem? – Hogy a tanács ez ügyben a czimzett tanácsos urtól bővebb tudósitást vehessen, és igy az eziránt kiküldendő vgyei vizsgálat előtt feleletét annál alaposabban és a városi pénztár nagyobb javára tehesse meg, szükségesnek látszott, hogy a kiküldendő tanácsbeli személyek a föntczimzett tanácsos úrtól egyetmást előre bővebben megértsenek. Tehát az előre bocsátottak eszközlésére Hajnik János és Hamvay Mihály főjegyző urak küldettek ki, visszatértökkor értesitést adandók a tanácsnak eljárások sikeréről.
Febr. 18. Pestre és Budára Hajnik J. és Hamvay M. urak kiküldetve lévén, megtértökkel azon tudósitást jelentették, hogy Pethő kir. tanácsos úrnak, a kisváczi iskola belebb-hozatali körülményeit előadták; ki azt tanácsolta nekik, hogy miután a nmlgú kamara, mint jelenleg földesúr, az uj iskolának felépitéséhez megkivántató szükségeseket már azelőtt megtagadta, meg kellene azt kérni, még pedig előbb, mint a ns. vgyei vizsgálat elkezdődnék, hogy legalább az épülethez szükséges anyagokat ajánlaná meg, nem tekintvén azt, hogy a városbéliek, kik még 1794-ben az iskola belebbhozását sürgették, a most fönálló épület árát elegendőnek lenni mondották, holott most az már a mesteremberek kifizetésére is elégtelen lenne. Állitásukkal a polgárok épen nem hibáztak ; mivel 1794-ben még remény csillámlott, hogy Vácz kir. városi rangra fog emeltetni, s a remény erős volt arra nézve is, hogy az egyetem ide fog áthelyeztetni. Ennélfogva a házak ára akkoron nagy lévén, a kérdéses tanépületet közel 1500 fton ellehete adni, s az épületi anyagok ára is akkor jutányos volt. Most pedig azon épületért alig lehet remélni 600 ftot, és az épületi anyagok is drágák. Következőleg, hacsak a nmlgú kamara, mint földesuraság az épületi anyagokat meg nem ajánlja, amaz iskolának a diadalkapuhoz leendő belebb-hozatala lehetetlennek tekintendő. Elhatároztatott hát, még a vgyei vizsgálat előtt, az emlitett anyagokért a kamaráhozi folyamodás.
Ezen 1800. évben a kisváczi iskolai épület érdemében, a vgyei bizottság az ő értesitését és véleményét kifejezte, a tek. Pest vgye 1800. márcz. 6-kán kelt (307. sz. a.) határozatához képest, a nmlgú m. kir. httó-tanács 2387. sz. a. kiadott intézvényére. Nem számítva a szállitásokat, a keletkező épület költségei 2590 ftot és 31 krt tennének, tehát kivonva ezen öszszegből a mostani iskolák becsárát, még kiadandó lenne 1561 ft 34 kr. – Jul. 4. A m. kir. httó-tanácsnak 9318. sz. a. kelt azon rendeletét közölte a tanács az illető tanitókkal, hogy, ezentúl az iskolai ifjuság jobb fegyelem alatt tartassék.
1801. febr. 13.,145. sz. a. ez fordul elő : "A Város Házi Épületnek, különössen pedig a Fels. Hettó-Tanátsnak tavali Esztben 13,049. Szám alatt költ és Tellyesittésre a Tanátsnak ki adott Kegyes Rendeletéhez képpest, az helybéli Normális Oskolának tökélletes helyre hozására a Várasnak feles Számú Téglára el kerülhetettlen Szüksége lévén, minekutánna Biró Urnnak hitelessen hirül adatott, hogy Tettes Praefectus Úr Pest Várassával 200,000 Téglára már Kötést tett legyen, hogy a Váras, kinek az idegenek előtt ahhoz elsőbbsége vagyon, tellyességgel Tégla nélkül ne maradjon, V. Kamarás Urat ttlált Praefectus Urhoz küldötte ki 20 Ezer Verőtzei Téglára Czédulát váltani, és azonnal az árát is letenni. A ki onnét vissza térvén, tudósittást tett, hogy ttlált Praefectus Ur a Váras Számára Téglát adni nem akarna, mondván, hogy "jutna, ha maradna." Melyre a Tanáts nem tudván meg határozni, mit tévő legyen, hogy a Dologrúl bővebben s voltaképpen tudósitthasson, Mitterhoffer Ádám belső, Kováts György és Lohr Jóseff külső Tanátsbéli Urakat ujjonnan kiküldötte olly Tanúsággal, hogy ttlált Uraságának meg jelentvén a Várasnak Téglára való el kerülhetettlen Szükségeit, nyilván Tuttára adnák, hogy ha a Téglát a Várasnak meg tagadni fogná, a Tanáts kéntelenítetne a Fels. Helytartó Tanátsnál, s Kir. Kamaránál ez eránt panaszra fakadni, kik ezen reájok bizotságot tellyesítvén, jelentést tettek, hogy ttlált Praefectus Ur a Téglát éppenséggel meg tagatta, mondván, hogy eő az Emberségét a Várasért el nem veszti, mivel 200 Ezerre Pest Várassával Contractust tett, és addig nem fogna adni, méglen ezen Szám ki nem telne. Mely eránt Végeztetett: Minthogy Praefectus Úr a Tanáts s Váras ellen való törekedésén s boszú állásán mind eddig sem tágéttana, a Notáriusi Hivatalra bizatott, hogy mind ezen Környül állásokat a F. Heltó Tanátsk s Magyar Kir. Kamarának minden üdő hallasztás nélkül panaszképpen fell adni Serénykedjen.
Manzsuka Tamás váczi lakos (görög-keleti hitű) az itteni nemzeti iskolára 200 frtot hagyományozván, 1801. jul. 20-ról Pozsonyból gr. Szapáry József tudakozódik a váczi nagy-prépost utján, vajjon Tiller kanonok, mint a helybeli nemzeti iskola igazgatója, megkapta-e azon összeget, és a kitüzött czélra forditotta-e ? (Ld. a püsp. irattárban). – Okt. 2. "A Normális Oskolának mostan a Vacatió által munkában vett Igazittásáról téttetvén a Beszéd, hogy tudniillik jóllehet tetemesebb Igazittások is volnának ugyan szükségessek, mindazon által több Tekintetekből, kivált pedig azért, mivel az épületnek mivolta a Város és külhelyekről is Esztendőnként nagyobb számmal ide seregelni szokott tanuló fiu, Leány Gyermekek számát béfogadni, e mellett a Tanitókk is lakásokra szük, sőt hovatovább elégtelen lévén, üdővel azt el adni és tágossabb Épületett Szerezni szükség légyen, tsupán tsak az el mellőzhetettlen javittások tétettnének, ugy mint a Folyosónak ki vakolása, és Stokatorozása s fehéréttése, melly nem tsak tsinosságára, hanem fénnyére, és világossabbságára is szolgálna az Épületnek. E mellett a Leány Gyermekekk a fiuktól külön ülések a Szükségnek tellyesittésére tétettnek, és rövid idő mulva Végeztettnének is. Valának a jelenlevők közt némellyek, nevezetessen pedig Káptalan részi Biró Benevits Pál ur, ki nyomóssan vitatá, hogy ezen jelentett Igazittásokon kivül szükséges légyen a Kaput a maradott Keő és Tégla darabokbúl meg boltozni, nem külömben az Udvart is a Deszkázat helyett, mind itt, mind pedig a Seminarium Épülete mellett fallal kerétteni. Mellyre végeztetett : Az Előladás átallyában hasznosnak és szükségesnek is lenni találtattván, annyibúl is, mivel, mind a Kapunak, mind a Kerittésnek Deszkázattya gyakori ujjittásokat, és ez által nem kevés költségeket kivánna, a Keő fal ellenben etzer fell állittatván, Számos Esztendőkig tartandó volna, e mellett az egész Épületet tsinosittaná, és maid a meg Vételre is kellemeztettné, egyes akarattal meghatároztatott, hogy ezen mostani alkalmatossággal mind a Kapu Bolt haitás alá vétessen, mind a Kerittés itten és a Seminarium fala mellett is a készen maradt Keő és Téglából fallal kerittessen.
1802. jul. 10. A püspöki és káptalanvárosi tanács elhatározta a normális iskola papnövelde felőli roskatag falának helyreállitását, nehogy a gyermekeket valami veszedelem érje. E munkát Dummer Manó vette át a maga felelősségére 101 frt 30 kr kialkudott összegért, a 17-ki ülésen. – Jul. 27-én Butsek Antal kis-váczi elemiiskolai tanitónak saját kérelmére, miután ő példás életű és a tanitói-tiszt teljesitésében serény és buzgónak mutatkozott dicséretes bizonyitványának kiállitása a jegyzői hivatalnak meghagyatott.
Nov. 17. Vegyes ülés. Drobny Antal biró ur jelenté, hogy tegnapi napon Bezzeg kanonok ur őtet megszólitván, tudakozta, ha vajjon a normális iskola épületét a város eladja-e, mert ez esetben a káptalan azt nnegtartaná. Általában az vétetett tekintetbe, hogy az egész épület nagyszerünek látszik ugyan, de gyönge annyira, hogy majd minden évben javitást kiván ; azonkivül udvara is csekély, és mint hirlik, a 3-dik osztály a tdő Piaristákhoz fogna átvitetni, valamint az is tekintetbe veendő, hogy a gyermekeknek a lépcsőzeten le és föl járni, veszélyes. Végeztetett : hogyha tűrhető ára igértetik, adassék el, s az emlitett kanonok urnak ezt a biró ur adja tudtul, ugy mindazáltal, hogy előbb a normalis iskola részére más helyiségről gondoskodhassék a város. És pedig, miután Drozd János ur, Pencz Miklós ur szomszédja, házát árulni mondatik, és az mind a templomhozi közelsége, mind pedig telkének téressége miatt iskolaháznak alkalmatos volna, Gottlieb Antal nyomdász és választott ur kéretett meg, hogy a nevezett Drozd urral, mint különös főbarátjával, házának eladása iránt értekezzék addig is, mig a normális iskola épületének eladása ügyében a tanács a ngos káptalannal alkudozik.
Minthogy a normális iskolák tanitóik fizetése iránt, a két földesuraság és két város közt 1795. évben tett szerződvény szerint a püspöki uradalom tartoznék évenként a tanitók számára maga erdeiből 16 öl tüzi-fát kimutatnia és ezeket a város csak megvágatni és behordatni volna köteles, és mégis praefectus ur (Anchely János) a város elleni gyülölködésénél fogva, azon 16 öl fát az uradalom erdejéből adatni megtagadván, a városnak urbéri faizásából, a szóri vonalból adatni parancsolta, és mindeddig évenként onnét is adattak ki a városnak nyilvános sérelmével, végeztetett : a következő uriszékre mindkét város nevében tétessék föl folyamodvány, miszerint ennekutánna, a szerződvény tartalma szerint, azon 16 öl fa az uraság erdejéből utalványoztassék, azokért pedig, melyek eddig már két évben az urbéri vonalból adattak az uraság részéről kárpótlás adassék.
Nov. 27. Hamvay Mihály főjegyző és tanácsbeli ur előadta, hogy jóllehet az idevaló normális iskola mestereinek tüzi-fájok iránt 1790. és 1795-ben történt szerződvényvek tartalma szerint, az iskolák fütésére a város 12 ölet adni, 16 ot pedig a tanitók számára, szintugy az 1787. évi szerződvény szerint, a kisváczi mestereknek is 7-et a mlgos uraság maga erdejéből kimutatni ajánlott; mindazonáltal, minthogy azokat tek. praefectus ur a mlgos uraság erdejéből kimutatni nem engedé, kénytelen vala városunk a 7 ölet a magáéból, a 16-ot pedig a szóri urbéri faizásból egész a szerződési időktől fogva mindeddig évenként helyreszállitani. Ehhezképest javallá ez iránt tek. praef. urhoz folyamodni oly értelemben, hogy a szerződvények tartalmai szerint, ezentulra a tanitók fáinak a mlgos földesuraság erdeiből leendő kiadása iránt rendelést tenni, az elmult időre nézve pedig a szegény várost kárpótolni méltóztatnék. Az inditvány elfogadtatott s folyamodvány elkészitésével a nevezett főjegyző ur megbizatott.
Dec 17. A tanitók failletménye ügyében a várostól kiküldött bizottság ezen kérvényt a több időig Pesten időzött tek. praefectus urnak hazajötte után kézbesitvén, egyuttal azt is emlité neki, hogy a normális iskola épületét, melyet a város több oknál fogva eladni kénytelen, a ngos káptalan megvenni szándékoznék. Ezt a praefectus ur nemcsak hogy nem ellenzette, hanem ajánlotta is, hogy a mlgos Bodonyi püspök és nprépost urral ez iránt őmaga is szólani fog.
1803. jan. 3. Felsővárosi tanitó Butsek Antal az iránt fordult kérvényével a tanácshoz, hogy ez neki segédet adjon, és ellátásáról gondoskodjék. A kérés a választott községgel jól megvitattatván, annak eldöntése az uriszékre halasztatott el. Jan. 5. E tanitónak irásban beadott abbeli kérése, hogy tanitványkái elszaporodván, segitségére egy praeceptor és az iskolafütésre az eddig volt 7 öl tüzifához még egy adatnék, ezen ülésen a tanács és vál. község által meghányatván, végeztetett: "Minthogy Városunkk hoszszan fekvése végett a kisdedek, kivált a felső részrül a Várasnak Derekán fekvő Normális Oskolában nem járhatván, mind ez, mind más fontos tekintetekre nézve is, boldogult Püspök Báró Splényi Ő Excellentiája, mint Földes Ur önmaga jó szántábul 1787-ben Kiss-Vátzon egy különös Normális Oskolát épittetett, és azhoz ezen most esedező Mestert az Uraság részéről 50 frt, a Váras Cassájából pedig 100 frt fizetés mellett, ugy hogy, az Oskola fütésére 7 Öll Tüzifa az Uraság erdejéből kimutattatván, a Váras által megvágattasson, és helyben hordattasson, rendelte vala, üdővel azonban a Gyermekekk száma megszaporodván, a Tanitónak 1798-ban tartatott Restauratióhoz tett folyamodására azon Tekintetből, hogy a Tanitó Fizetésének kevéssége végett, ne kintelenittessen házanként Gyemekeket tanitani, és az által az Oskolai Tanittást el mulasztani, a Váras Cassájából 50 frtok resolváltattak. Ezen Provisióval lévén tehát mindeddig a tanittó, mivel a kisded Tanitványok Száma már harmadéve 204-re, taval pedig 234-re a Classificatiókk mutatása Szerint nevekedett, és igy nemtsak amaz előbbenyi épület a nagy Számot meg nem foghatná, hanem ő maga a Tanittó Sem volna a naponként Szaporodókk tanittására elegendő, mivel Eő felségének kegyes Rendeléséből a M. Uraság amaz előbbi Oskolát el adván, bellyebb a Várasban, és sokkal tágassabbat állittatott volna, a könyörgő Kérésének igazsága, hogy méltán el fogattasson, átallyában a jelen lévő Sokasság által meg ismertetett ugyan, ellenben tekintetben vétettvén, hogy a Váras a Capitális Oskalát Költséggel fel emelvén, annak jó karban való tartására, és a Tanittó Mesterekk meg álhatásokra, mint az eránt tett Calculus nyilván mutattya, Esztendőnként fellyebb ezer Tallérnál költekezik, és igy Szegény Várasunkk Cassáját ezen Kérésének applacidatiójával, melly kerülne a mostani szük üdőhöz képest 150 fkban is, terhelni nem lehetne, azhoz képpest, mivel ezen Oskola a M. Földes Uraságnak a Szegény Néphez nyilvánitott Kegyességéből emeltetett, a Könyörgőnek ebbéli kérése a Tettes Uri Szék előtt a Váras részérül teendő olly alázatos folyamodással, hogy a felül elől hordott fontos okokra nézve ezen Tárgyat a Föls. Kir. Kamarához maga kedvező Véleményével által ereszteni méltóztattna, elől mozdittatni rendeltetett."
Jan. 10. Olvastatott tek. praefektus úrnak, mindkét város részére úrbéri faizásúl rendelt szóri vonalnak az elemi iskolák tanitói számára kötelességen fölül mindeddig évenkint 16 öl fának volt kiadása iránt még tavaly mindkét városnak tanácsa által nevezett tele. Anchely praefektus úrhoz nyujtott folyamodására adott hátirata. – Febr. 5. A 31-ki számnál fölebb közbenjött végzéshez képest Butsek Antal felső városi elemiskolai tanitónak az iránt, hogy tanitványainak megszaporodására nézve, segitségére Praeceptor és az iskolafűtésre az eddigi 7 öl fán kivül még egy resolváltatna, irásban beadott folyamodványa következtén az úriszékhez menesztendő kérvény elkészült és fölolvastatott. – Ápril 22. Olvastatott a februárban üléseket tartott úriszéknek eldöntvénye mindkét tanács folyamodványára vonatkozólag, az elemi iskolák 16 ölnyi fadeputátumát, a kisváczi oktatónak pedig 7 ölnyi failletménye érdemében melyeket a Mlgos Uraság a szóri úrbéri faizási vonalból a szerződések értelmében utalványozni tartozik. E failletmények érdemében a rendelet nemsokára következni fog a nmlgú m. kir. kamara részéről.
Május 24. Felolvastatott Butsek Antal felvárosi tanitó föntebbi folyamodványára, melyet a tanács az úriszékhez tett át, a nmlgú m. kir. kamarától érkezett ily tartalmú intézvény : "5225. Ő cs. kir. apostoli fölsége m. kir. udv. kamarája nevében az ürességben lévő váczi püspökség javai praefektusának meghagyatik : Minthogy a felső elemi iskola tanulóinak száma már a mult évben, az ide csatolt úrszéki kimutatás szerint 234-re szaporodott, és igy egy tanitó Butsek Antal, egy más egyénnek segitsége nélkül, ezen számos, és annyi fokozatra oszlott ifjúság kellő nevelése és oktatására nem elégséges, azért a jelen kimutatás közlése mellett ezen praefektus úr megbizatik, hogy e fölött a váczi tanácsot és választott községet meghallgassa, hogy a Butsek Antal oldala mellé fölveendő segédtanitónak, kinek ellátása a felsőbbi szabályzat szerint 80 ftból áll, azon fizetés arányát illetőleg is, mely a rendes tanitónak a városi pénztárból jár ki évenkint, – a maga részéről mennyi fizetést ajánlana a város, és mind e fölött, mind pedig az iránt, hogy honnét van, miszerint az iskolai szerződés szerint, a nemzeti iskolák részére az uradalom által évenkint utalványozandó 23 öl fa egyszerüen megtagadottúl jelentetik ide ? Értesitvényét mindenesetre 3 nap alatt ide beterjeszsze a mondottak felől. A m. kir. udvari kamarának 1803. ápril 6-kán Budán tartott üléséből. Stipsits Ferencz m. k." (490. sz. Eredetie latin).
"Ezen tárgy környül állássossan megfontoltattván, hoszasbb Tanátskozás után egyenlő Értelemmel Végeztetett : Tétessen a Váras részérül olly Declaratió, hogy jóllehet Várasunk fölöttébb S úgy annyira volna terhelve, hogy az elöl adandó sok féle terhelytetéseket is alig s nagy Kárával győzhettné, mindazonáltal nem tekintvén ezt, hogy ezen a köz Boldogságra, tudniillik Várasbéli Gyermekeink Neveltetésére Szolgáló Módúl magát éppenséggel meg vonni ne látzasson, azon 80 ftkhoz, melyek a Normális Resolutiók Szerint a Praeceptorok Számokra ki Szabattattak, ha azokat a felséges királyi kamara kegyessen resolválni méltóztatik, a Város részérül 20 ftok ajánltattnának olly fell tétel alatt mindazonáltal, hogy ha Üdővel a kisded Tanulókk Számok akár melly Történetből meg kevesedjen, Praeceptorra Szükség nem lenne, ezen fizetés is elmaradjon. E mellett Könyörgéskép kéretessen meg a Felséges Kamara, hogy Praeceptorok számára a Normális Resolutiók Szerint ki Szabott 80 ftkat Kegyessen resolválni, az 20 ftkat pedig, mellyeket Várasunk tehetsége Szerint azokhoz ajánl, Kegyessen el fogadni méltóztasson."
Május 27. Olvastatott a m. kir. kamarának azon intézvénye, melyben a segédtanitóra vonatkozó városi folyamodványnak hely adatik. – Aug. 17. A város ezen kérvénye már a nmlgú m. kir. httó-tanácshoz is átküldve lévén, hogy valamikép ezen teher valami mulasztás miatt a városra ne háruljon, a httó-tanácshoz Hamvay és Hajnik urak kiküldettek. – Decz. 4. Anachely János elnöklete alatt, az urad. tanács és vál. község jelenlétében ülés tartatván, a tanács előterjesztése következtén érkezett kegyes kamarai intézvényt felolvasta, és ezen ügyben elnök úr előadta a maga véleményét, hogy ő épenséggel nem látná a praeceptort szükségesnek ezen iskolában, és annak szükségtelenségét maga helyén ki is jelentené, de mivel az a nmlgú kir. kamara rendelése, hogy az érintett normális praeceptoruak ellátása iránt a várossal szerződést tegyen, megkérdezte a jelenlevő községet, hogy akarna-e szerződésre lépni vagy nem ? A község a segédtanitó szükségességét megismerte ugyan, de annak fizetését általában megtagadta, mivel a város a maga nyilatkozatában ama 20 fkat is csak a pénztár érezhető megterhelésével ajánlotta meg. – Meghagyatott a jegyzői hivatalnak, hogy azon érintett kamarai kegyes intézvényt praefektus úrtól a jkönyvbe leendő bevezetés végett elkérje. – Majd praef. úr emlitette, hogy a felsővárosi normális iskola épitése és posványos, alkalmatlan helyen való állitása iránt valaki a nmlgú kamaránál vádolást tévén, minthogy annak megvizsgálása rá vagyon bizva, az a tanács részéről kiküldendő bizottság előtt teljesittetni rendeltetett.
Decz. 5. Biró ur előadta, hogy a segédtanitó ügyében a dolgot bővebben megfontolván, attól tartana, hogy a városra nagyobb teher ne nehezüljön ; mert a nmlgú kamara megütközvén azon, hogy mind a tanács és vál. polgárság, mind az uriszék a praeceptor szükségességét megismerte, most pedig a dolog ellenkezőleg terjesztetnék elő, igy majd az egész teher a városra fogna hárittatni. Azért praefektus úrhoz bizottság (Gottlieb Antal, Krenedits Mihály és Orlovetz Mihály) menesztetett közmegegyezéssel, mely viszszatérvén, előadá, miszerint praef. úr azon igéretet tette és őket esküvel is biztositotta, hogy oly értelemben fogná a nmlgú kir. kamarához tenni a fölterjesztést, hogy ama segédtanitó fizetését illetőleg a várost minden tehertől megmenteni fogná.
1804. jan. 13. Belánszky József kanonok úr, a felső plebánia admtra, a kis-váczi iskolákban a tanitósegéd szükségességét beterjeszti. Itt ezen évben 193 volt a tanulók száma. – Febr. 19. Fölolvastatott tek. praef. úrnak a tanács- és vál. polgársághoz intézett levele, melyben jelenti, hogy a tanácsnak a mult évi máj. 27-kén a nmlgú kamarához a kisváczi tanitó Butsek A. mellé rendelendő segédtanitó iránt tett kinyilatkoztatása félretétetvén, a nmlgú kamarának az volna kegyes rendelése, hogy ha a város a segédtanitó tartására kiszabott 80 ftokat 2/3-ban fizetni nem akarná, a földesuraság részéről az ajánlott 1/3 megtagadtatnék, és akkoron Vácz városa, mint a nyomorúltabb községek közé nem számítható, a normális resolutióhoz képest az egész terhet viselni köteles marad. Ennek folytán a föntebbi küldöttség megbizatott, hogy ezen ügy iránt a nmlgú kamarától bővebb utasitást vegyenek. – Febr. 25. Hamvay M. Bpestről, hova több fontos városi ügyben Hajnik J. plgrmstr úrral kiküldve volt, előjövén, előadá, hogy a segédtanitó fizetése iránt a nmlgú kamara titoknokánál, tek. Kmoskó úrnál, tudakozódván, azt értette tőle, hogy a nmlgú kamara kegyes intézvénye, praef. úrnak a tanácshoz ezen tárgyban küldött iratával megegyezne, és bármit is tenne a tanács, azon a praeceptor számára már kiszabva lévő 80 ftnak 2/3 részben való fizetésétől a várost nemcsak meg nem menthetné, hanem annak megtagadásával majd azt nyerné, hogy az egész 80 ftok fizetése arra hárittatni fogna. Ennek folytán, érett meg fontolás után abban állapodtak meg a jelenvoltak, hogy a két teher közől hát inkább csak a kisebbet fogadja el, de oly föltétel alatt, hogy ezen fizetés (53 ft 33 1/3 dr.) csak a segédtanitó fölfogadásától vegye kezdetét, és ha valamikor ezen állomás megszünnék, megszűnik a fizetés is. Ily értelemben tétetett hát föl a tek. praef. úrhoz intézett válaszirat a jegyzői hivatal által.
Hirdettetet a nmlgú m. kir. httó-tanácsnak az 1-ső elemiskolai tanitó fizetése és lakása ügyében a múlt évi decz. 27-én 28,330. az. a. kelt és tek. Pest-vgye, utján alszbirája Burján Károly által végrehajtás végett a városi tanácscsal közlött intézvénye. Erre nézve végeztetett: Pest vgynek tudtúl lészen adandó, miszerint az 1-ső osztályú tanitónak, ki lakbér-fizetésért a nmlgú httó-tanácshoz folyamodott, a követelt lakbért a város világos terhelése és kára nélkül fizetni nem lehet; mivel az az elemiskolai épületben két szoba s egy kamarával, mint a melyek felsőbb rendeleteknél fogva is, őt illetik, el van látva ; hanem ő e lakásban több kosztosokat, kiket az adófizetők sérelmével tartani akar, el nem helyezhetvén, azzal nem elégszik meg.
Márcz. 2. A nemzeti főiskola Kiáltosi János I. osztálya mesterének a nmlgú httó-tanácsnál lakbér fejében neki évenkint fizetendő 50 ft iránt tett kérésére, mindkét városi tanács és vál. polgárságnak nyilatkozata a tek. ns. vgyhez elkészittetvén, fölolvastatott. – A jegyzői hivatal Butsek A. felsővárosi tanitó mellé megajánlandó praeceptor fizetése iránt a nmlgú m. kir. kamarának közbenjött és tek. praef. Anchely János úrral a tanács és vál. polgársággal kivonatban közölt kegyes intézvényére a választ elkészitvén, felolvastatott. E felelet jóváhagyatott ugyan, mivel mindazáltal némelyek a jelenlevők közül úgy vélekednének, hogy valami módon e terhet a várostól elháritani lehetne, annak a rendeltetési helyén leendő átadása elhalasztatni határoztatott. De, hogy ezen ügyben mind a tanács, mind a vál. polgárság megnyugtattassék a fölvilágositással, biró úr kérte, sőt sürgette a vál. urakat, hogy a nmlgú kamarához lemenvén, ott bővebben tudakozódjanak, és ezen tehernek városunktól való elhárítása végett lépéseket tennének. Mire nézve Pencz Miklós szószóló úr ajánlotta magát, hogy a jövő héten Budára lemenvén, az ügyben lépéseket tenni el nem mulasztandja, a választottak közül még Stefanovits Mihály úr adatott melléje.
Május 25. Kihirdettetett a nmlgú m. kir. udv. kamarának, a f. évi ápril 11-én 5780. sz. a. kelt kegyes intézvénye, a tanács és vál község azon nyilatkozatához képest, mely a Butsek A. felsővárosi tanitó mellé segédül felveendő egyénnek fizetését illetőleg a kamara, mint földesúr elé terjesztetett. – Nov. 19. 1805. Ezen évben Kiáltosi Antal a nemzeti iskolák 2-dik osztályának tanitója volt, – 1806. ápril 9. Az iskolafa ügyében, miután a nmlgú m. kir. kamara a tek. Fribeisz Antal váczi úrszéki elnök úrhoz menesztett határozatában az iskolák és tanitók failletménye tekintetében a város keresetét a törvény utjára bocsátotta, s azért e mai napról kérvényt intézett a két városi hatóság a tek. vgyhez, hogy azt pótolni kegyeskednék. – Okt. 23. Az alvárosi elemiskola cserép-teteje s annak szélei, minthogy a szegletház, a gyakori erős szelek által megrongáltatván, a kijavitást 220 fton Marschal Jakab ácsmester vállalta föl. – 1807. szept. 11. A helybeli nemzeti iskolában tanitó, Kiáltosi Antal, innét Budára a főgymnasiumhoz magyar nyelvtanárrá mozdittatván elő, igen jó bizonyitvánnyal távozott el a városból. – Okt. 19. Biró és főjegyző urak jelentették, hogy tegnap, a közelgő Mindenszentekkor kezdődő iskolák számára kimutatandó helyek iránt tett véleményeket irásban beadván, püspök ő mlga ezen szükségre a normális iskolai épületben lévő 4 szobát, a városházi szálát és elhunyt Szerdahelyi kanonok úrnak volt lakásán a hátulsó részben lévő nagy szobát rendelni méltóztatott, meghagyván nekik, hogy hogy mivel a Benedek-féle kanonok-házra, ama kanonoknak, kit ő fölsége nemsokára kinevezend, szüksége leend, a most abban lakó Ferflex tiszt számára lak- és tárúl a felsőbbség utján a most üresen álló Ludovicea-épület fog rendeltetni a vgye közvetitésével; mert igy a kincstár részére több ezer ft fogna megtakarittatni.
Hogy Váczott az iskolákat folytatni és az ifjúságot sikeresen oktatni lehessen, e czélra a magán polgárok házaiban lévő szobák a biró és jegyző urak által összeiratván, 1809. okt. 14-kén ő mlgnak a jelentés bemutattatott, lévén a házak ezek : Szerdahelyi kanonok házánál hátul egy üres szoba, Ehn Tamás káptalanvárosi gombkötő, Kerper Ferdinand mészáros, Hirosné, Haniss káptalani inspector külön szobája, a városháznál, fekete sas, fehér-hajónál stb. Kelt Mindszenthó 14. 1809. sz. a. Hamvay M. biró, Hajnik Ferencz főjegyző és senátor. (Ld. a püspöki irattárban a plébániai akták közt.)
1810. márc. 9. Alsóvárosi tanitó, Mogyoródy János, a múlt napokon meghalálozván, minthogy magát becsületesen viselte, a szegény sorsban hátrahagyott neje és gyermekei javára, az elhunytnak illetményét készpénz- és termesztményben kiadatni rendelte a tanács. – Szept. 22. A normális iskola I. osztályú tanitójának szerződvény szerint, lakása ezen iskolai épületben lévén, minthogy azt már egy idő óta, azon okból, hogy magoknak házaik volnának, nem használnák, ezekben lakván, azoknak lakbér czimen évenkint 50 ftok ajánltattak a város ispánsági pénztárából. Mire nézve, mivel a múlt iskolai évre ismét ezen 50 ftok az illető tanitóknak utalványoztatván, azokat kifizetni kellett, a lakásra szánt szobák pedig, minden haszon nélkül, a város tetemes kárával Stintzl karmester által mindekkorig "bitangoltatnának", Haskó András ispán úr megbizatott, hogy a nevezett karmestert értesitse, miszerint, hacsak a város által ekkorig a tanitóknak lakbér fejében adott pénzt a városnak meg nem téritendi, jövőre nála azon szobák meg nem hagyatnak, hanem másoknak bérbe adatni fognak.
0kt. 2. A normális iskola 3-ik osztályábani tanitó, Siebenlist János ur, megjelenvén, előadta, hogy Pozsonyban jogi tanárúl ajánltatván, a napokban innét elköltözködni fogna, könyörgött tehát, hogy a múlt évre még benlévó 3 öl failletménye annak idején neki kiadatnék. Kérelme teljesitéséről biztosittatott. – Nov. 10. A nemzeti iskolák főigazgatója, Venger, az iránt irt főtdő Poroszkay váczi kanonok és itteni felvárosi pléb. urhoz, hogy mivel a kisváczi iskola tanitójának, Butsek Antalnak, a mostani viszonyok között fizetése csekély, őt életmódjára nézve szűkölködni hagyni nem lehetne, mint azon iskola igazgatója eszközölné a tanácsnál, hogy fizetése javitásaul neki a város néhány kila búzát ajánlana meg. Végeztetett : miután ezen ügy elintézése nem a mostani ülésre, hanem a tisztujitó székre tartoznék, elhalasztatott. – Decz. 2. Ekkor ezen tárgyban végeztetett : hogy noha a városnak sok terhei vannak annyira, hogy a rendes fizetések is kölcsönpénzből födöztetnek, és azért a kiadásokat nem szaporitani, hanem inkább kevesbíteni kellene; de tekintve a folyamodó Butsek A. tanitónak a gyermekek oktatásábani nagy szorgalmát, hogy jövőre tisztében még serényebb legyen, az ő és segédtanitója eddig volt fizetése 100 fttal jobbíttatik meg, oly föltétellel, hogy mivel az ő és segédtanitója eddigi fizetésének 1/3-da az urad. pénztárból adatik, ő mlga megkéretni fog, miszerint ezen 100 ftnyi jobbitmány harmadát is födözni méltóztatnék.
1810. évben a 3 normális tanitónak pénzbeni fizetése a püspöki város részéről 7/8 részben 379 ft 83 1/48 kr. volt, 1/3 részben a káptalani város fizetett. Minden tanitónak volt 4 öl fája, öszszesen 12 öl ; 3 iskola fűtésére 9, öszszesen 21 öl fa. Ezeket a város a maga költségén a tanitók házaihoz és az iskolához tartozik szállittatni. Butsek A. kisváczi tanitó készpénz-fizetése 150 ft volt, instructortartásért kapott 53 ftot 33 1/3 krt. Ennek 7 öl, a város költségén házához szállitandó fája volt. – Nov. 1. Kámánházy László püspökhöz folyamodott fizetése nagyobbitásaért. A többi elemiskolai tanitók, Csatskó Mihály és Virágh István, is ugyanakkor a nevezett főpásztorhoz fordultak fizetésjobbitásért; ki is a nevezett nemzeti iskolai tanitók kérelmét méltányosnak találva, azt kegyesen teljesitette. Már előbb is, 1807. jul. 14-kén, hogy az iskolák télen eléggé melegek legyenek, a város által adatni szokott fához, ő két ölet ajánlott meg tetszése szerinti időig. (Ld. a püspöki irattárban).
9. §. Az elemiskolai ügyek 1811–1826.
A tanitók fizetésének emelését illetőleg a tanács, az ő mlgától ez iránt hozzámenesztett iratot, 1811. febr. 21-kén, jól megfontolta és tekintetbe vévén a folyton emelkedő drágaságot, hogy tisztöket annál buzgóbban teljesitsék, fizetésöket 100 frttal jobbitani elhatározta, s ez ő mlgának tudtára adatni végeztetett. – Jun. 18. Olvastatott Dudás János alsóvárosi kis gyermekek tanitójának kérvénye, melyben azon könyörög, hogy a boldogúlt Mogyoródi János tanitó által húzott fizetés a város részéről neki is megajánltatnék. Miután kötelessége teljesitésében szorgalmasnak lenni találtatott, a kivánt fizetés a jövő ujévtől kezdve neki kiadatni végeztetett. Aug. 9. A felvárosi iskolatanitó Butsek A. segédjének fizetésjavitása iránt ő mlgtól érkezett rendelés felolvastatván, jkönyvbe vétetni rendeltetett. – 1812. márcz. 20. A felvárosi segédtanitó, Behányi Ádám, a felső vásárállomásnál, szegénysége miatt, hogy valamit érdemeljen, ott vásári alkalommal a város által alkalmaztatni szokott. – A kisváczi ügyes tanító, Butsek Antal, az országgyűlésről viszszatért püspök ő mlgát a tanuló leánykák hitrege-költészeti (Mythologico-Poëticus lusus) játékukkal üdvözölte és lepte meg. Ezen évi május 27. a 94. sz. a. beküldte hálája jeleül ő mlgnak a szereplő leányok neveit, melyek a következők : Juno, Trekszler Antonia, vasáros leánya; ennek Nimfája Krenedits Erzsébet, H. József leánya; Minerva, Józsa Jozefa, Fehér úr atyafia ; ennek Nimfája Prettenhoffer Antonia, szappanyosnak kisebb leánya ; Diána, Prettenhoffer Borbála, ugyanannak nagyobb leánya. Ennek Nimfája Trekszler Anna, vasáros kisebb leánya ; Justitia, Dummer Anna, özvegy kőmivesné leánya ; Flóra, Stefánszky Katalin, szijgyártó leánya; Ceres, Herrl Teréz, rézműves leánya. Ennek Nimfája Bauer Teréz, molnár leánya; Pomona, Zimmermann Anna, M. úr bognár leánya; Avium Dea, Fleisuhmann Anna, festő leánya. Párkák: Klothó, Marschall Rozália, ifjú ácsmester leánya, Lachesis, Török Borbála, Niklászné leánya; Atropos, Herrl Julianna, elhalt perceptor leánya; genius bonus, Pierpreier Anna, pékmester leánya.
1813. május 17. A nmlgú m. kir. httó-tanács 1812. sz. Ivánhó 25-kén, 15840. sz. a. a gyermekek és mesterinasok keresztény oktatása iránt, s az elemi tanitásra nézve, 4 pontra terjedő intézvényt adván ki, ennek következtén mindkét városi hatóság, czéhbeliek, az illető plébánosok, főtdő Belánszky József kanonok és főesperes elnöklete alatt vegyes ülést tartottak, s ama intézvény mikép leendő teljesitésének módozatát megállapitották egy 5 czikkre menő határozatban. Ezek 2-dikában felhozatik, hogy a belvárosi főelemi iskola 3 osztályból áll, azaz : kettőbe a figyermekek, egybe pedig a leányok járnak ; a felsővárosi iskola kétfelé leend elválasztandó, hogy a kétnembeli gyermekek egymástól elkülönitve tanuljanak. Különben e helyiség a tanulók nagy száma (ekkor 250-en voltak) miatt szüknek találtatott. Már ekkor fölmerült egy, az alsóvároson, a szegényebb gyermekek részére felállitandó iskolának szükségessége, a melyben a keresztény és egyéb szintén elemi oktatások fordulnának csak elő olcsóbb könyvekből. De kijelenték a tanácskozók, hogy e terhet mostani körülményeinél fogva a város meg nem birván, az boldogabb időkre halasztatik el.
Jun. 25. Csatskó Mihály és Virág István főelemi tanitók 1811. évi fizetésökben történt tévedés iránt tett panaszukra ezen fölszámolás tétetett, az 1-ső iskolatanitó fizetése 140, 2 diké 230, 3-diké 250 ftok, különös iskolai szükségekre 25 ft, öszszesen 645 fitok. Ezekből levonván a mlgos uraság által fizetendő 200 ftokat, marad a két város által fizetendő 445 ft. A 3-dik iskola ellenben felsőbb rendeletre a tdő kegyes-rendi atyákhoz tétetvén át, a tanitó fizetése levonása után 250 ft. Marad a folyamodóknak fizetése 195 ft, és 1811. évi városi jkönyv 178. számánál javitásul megajánltatik 200 ft, öszszesen a két várostól 395 ft, melyből a püspöki város pénztárából kis részben a két tanitóknak esett volna 345 ft 62 1/2 dr, azok azonban a perceptorátusi számadás megvizsgálása, után egyedül 304 ft 83 5/8 drokban részesülteknek találtatván, 40 ft 78 7/8 drral kevesebb fizetést szedtek ki. Végeztetett, hogy ezen öszszeg a két folyamodó tanitónak kifizettessék a püspöki város pénztárából. – Jul. 20. Korbel vagy Varga József, az alvároson Mogyoródi János helyett már két év óta a kisded gyermekeket minden fizetés nélkül tanitgatván, az emlitett elhunyt tanitónak volt fizetése 20 ft és 10 kila rozsban neki megajánltatott olyképen, hogy ezen évben a pénznek csak fele, de a gabona egészen kiadassék. – Sept. 10. Emlittetik Jüttner Ferenc tanitó is, a ki 1805-ben 4 hordóban 42 akó bort adott el, tehát vagyonkás ember volt kartársai közt.
1814. május 26. Virág István első elemiskolai tanitó a mult napokban elhalván, ennek helyére Munganaszt Pál egyhangúlag szemeltetvén ki, ki már 9 év óta az iskolás-leánykák tanitásában szorgalmatosan fáradozott, terjesztetett a püspök ő mlga elé, azon kérelemmel, hogy ennek kineveztetését az illető helyen eszközölni méltóztatnék. Mint folyamodványából kiderül, váczi születésű, szegény szülőktől eredett ; birta a magyar, német s latin nyelveket ; a tanitási módot a budai kir. képezdében tanulta s nyilvános oktathatási bizonyitványt nyert ott. Folyamodásakor élete 27-dik évében volt, s a váczi leányiskolákban már 9 évig mint segédtanitó dicsérettel müködött. A főtanfelügyelőség által a váczi nemzeti főiskolai tanitóságban 1814. évi jun. 12-kén erősittetett meg. A leányiskola mestere pedig az egyházi szolgálatoktól megszabadittatni és illő dotatióval elláttatni kéri magát Venger Ignácz tanfelügyelő útján Pozsonyban, 1814. jun. 14-kén. – Jun. 14. Az elhunyt Virág tanitó házát Kámánházy László püspök úr ő mlga vette meg, de azután ismét eladatni rendelte. – Jul. 1. Felvárosi iskolatanitó, Butsek A. azon kérelemmel járult a tanács elé, hogy a király ő fölsége névnapjára tanitványai által egy három felvonásos szinjátékot szeretne előadatni, de mivel erre sem alkalmatos helyisége, sem költsége nincsen, annak eljátszhatására a városházi nagyobb teremet kérte és némi segélyt. Ezen tervezett előadás a tanulók mivelődésére szolgálván, a tanács a kérelmét teljesiteni, szivesen megigérte.
Aug. 23. A normális iskola két falának fölépitése Duliczky kőmives-mesterre bizatott, 701 ftért vállalván el e munkát az ő költségvetési tervezete szerint. – Sept. 9. Néhai Virág István tanitónak hátramaradt vagyona letartóztatván, az ezt teljesitők jelenték, miszerint az elhunytnak három gyermekei (Sándor 19, Josefa 14, és Örzse 15 évesek) részére egyenkint 1809 ft 12 8/9 drok esvén, az árverelés alkalmával áltatok megtartott holmik ára levonatván, Sándornak 1663 ft 12 5/9 dr, Örzsének 1712 ft 27 8/9 kr., Josefának ismét 1779 ft 22 8/9 dr., öszszesen mind a három részére 5154 ft 95 2/3 drok a gyámi hivatal gondviselése alá adandók lesznek, melyből a tanács rendelése nélkül kiadni mitsem szabad, a hozott végzésnél fogva. Virág István elhunyt tanitónak nevezett gyermekei az ő sógoránál, Csatskó Mihály szintén tanitónál voltak elhelyezve. – Nov. 9. Olvastatott a mlgos Uraság gazdasági üléséből a f. évi 888. sz. a. kiadott azon végzése, melynél fogva, mivel az uradalom a felvárosi iskolaházat kiigazittatta, igy a város részéről az ottani szükséghely a gyepmester által kitisztittassék. Noha az iskolaépület a mlgos Uraságé lévén, s őt, valamint annak kiigazitása, ugy ama kitisztittatás is illetné, mindazonáltal a város azt, egyedül a tanügy iránti jó hajlamánál fogva, minden a jövőre innét vonandó következtetés nélkül, kitisztittatni rendelte saját költségén. – Nov. 25. A kis leányok tanitójának fizetése iránt a főtdő Belánszky kanonok úr által kivánt nyilatkozat már beterjesztetett.
1815. jan. 4. A felsővárosi elemi iskolai tanitó, Butsek A. urnak tanitványai a városi előljáróságot megköszöntvén, részökre a kulcsári hivatal által egy akó ser ajándékul kiadatni rendeltetett. 1819. febr. 3. Felolvastatott tek. Lauró Gáspár praef. urnak e f. hó 2-kán a tanácshoz intézett azon levele, hogy a város nyilatkozzék az iránt: ha akarna-e a diadalkapu mellett fönálló triviális iskolának a nmlgu m. kir. kamara előtt, az iskolai főigazgatói hivatal által szorgalmazott tágitására szükséges egy szoba fölépitésére, és pedig mennyi készpénzzel hárulni ? Mire végeztetett : "A kérdésben forgó iskola különben is egyedül csak a mlgos Uraságnak költségén épittetett föl, ide fordittatván a régi kis-váczi vegyes iskolaépületnek ára is, s miután anélkül is az alvároson egy a város által nagy költséggel épittetett "roppant nagyságu Oskola Ház" volna, melyet évenként nem kis költségbe kerül föntartania, a város legkisebb pénzösszeggel sem járulhat a mondott iskolaház bővitésére, annál is inkább, minthogy ama tágitás nem a tanulók szüksége, hanem magának a tanitónak kényelmére látszik czélozni ; ha pedig a tanulók ott el nem férnének, menjenek az alvárosi iskolába az előadásokra, hol elég helyre fognak találni." E végzés tek. praef. urnak tudtára adatni rendeltetett.
1820. márc. 17. A nmlgu m. kir. httó-tanácsnak f.évi jan. 11 kén, 612. sz. a. kelt és a vgye utján tek. Friebeisz István szbiró ur által a tanácscsal közöltetett kegyes intézvénye, mely szerint a helybeli elemiiskola-tanitóknak mind a mulra, mind a jövendőre is évi fizetésök után az 50 frtnyi "procentuális adiuta" megadatni rendeltetik. Ezen intézvényt a tanács teljes tisztelettel és alázattal fogadván, a nevezett összeg a szokásos nyugták beadása mellett annak idején az illető tanitóknak kiadatni rendeltetett. – Május 12. Az alvárosi leányiskolai praeceptor, Wendl Antal a tanács elé terjesztett folyamodványában azon könyörgött, hogy a napokban meghalálozott Butsek Antalnak, a felvárosi triviális iskolatanitónak helyére a város részéről ajánltassék. A folyamodó, köztudomás szerint, jámbor, tisztes viseletü, és az által eddig folytatott leányok tanitásában szorgalmatos lévén, s azon oknál fogva is, hogy ő helybeli születésű, következőleg a nevezett üresség betöltésére más vidékiek előtt elsőbbsége van, ekkorig tett szolgálata tekintetéből is oly jó reménynyel fog ajánltatni a város részéről, hogyha czéljat éri, a város benne csalódni nem fog. – Máj. 19. Gyalókai (Sopron vgybn) születésű, Farkas Ferencz urnak, a kisváczi elemi iskolában segédtanitója, a képezdét elvégezni kivánván, az iránt kért bizonyitványt kiadatni, hogy 3 éven át, mint segédtanitó szolgálván, magát illően viselte. E bizonyitvány kiadatni végeztetett. – Jun. 27. A felvárosi elemiiskola kiépitésére megkivántató téglákat Verőczéről ezrét 4 frt 30 krjával szállitani vállalkozott egy ottani gazda. – Okt. 20. A meghalt Butsek A. felvárosi iskolatanitót helyettesitő Molnár József urnak ezen iskolában eltöltött félévi fáradalma után őt illetett két ölnyi failletmény az urad. faraktárbani folyó ár szerint, 18 frt 35 krjval kifizettetett.
1821. jan. 26. Ulrich István a főtdő káptalan által karmesterré fölvétetvén, magát a nemes tanács kegyeibe ajánlá, kérvén egyszersmind, hogy a városi normális iskolában lévő lakás oda költözése előtt kimeszeltessék. Ez megajánltatván, odautasittatott az uj karmester, hogy valami jó magyar kántort tartson. – 1822. máj. 21. Ezen karmester jelentése szerint, a tanuló leánykák annyira megsokasodván, hogy már helyök sincsen, azért a padok számát kettővel szaporitani és egy vászonnal behuzott irótáblát is csináltatni kellene. – Sept. 13. Ezek már elkészittetteknek lenni jelentettek be a kiküldöttek által. – 1823. sept. 7. Főtdő Balogh István kanonok ur, mint a nemzeti iskolák igazgatója, a tanácshoz intézett iratában jelentvén, miszerint a pozsonykerületi iskolai főigazgatóságtól, a nmlgú m. kir. httó-tanács rendelete folytán érkezett azon meghagyásra, hogy valamint minden nemzeti iskolákban, ugy itt a vácziban is a leánykák naponként két órán át az őnekik szükséges kötés, tűzés és varrásban oktattassanak a tanitó neje, vagy más az által fogadandó alkalmatos személy által. Minthogy azonban Ulrich István karmester, mint tanitó, e kötelezettség nélkül fogadtatott fel, és azt csekély fizetése mellett sem ő, sem pedig más is nem teljesithetné, a város az oly alkalmatos tanitó dijazására 150 frtot ajánlott meg, s ezt jóváhagyás végett az uradalom elé beterjeszteni elhatározta, attól is e végre segitséget nyerhetni remélvén. Ilykép a fizetést a tanács elégségesnek vélte, a nevezett női munkákra oktatás mellett az illetőnek ideje leendvén még egyéb keresetre is. Ekkor a gyermekek I. osztálybeli tanitójuknak 198 ft 33 1/3 dr. évi fizetése volt, a lánykák tanitása s kántortartásért pedig 120 ftnyi dijazás volt érvényben az uradalom és a város pénztárából.
10. §. Az elemiiskolai ügyek folytatása 1826–1850.
1826. Sept. 22. Főtdő Bodonyi Miklós olvasó kanonok, apát és dékán ur őmga, elnöklete alatt, főtdő Balogh István kanonok ur s az alvárosi nemzeti iskolák igazgatója, tek. Nedeczey Nedeczky Gáspár ur püspökuradalmi főtiszt, Kaprinay Ferencz káptalani ügyész, a káptalani és püspökvárosi tanácsbeliek, mindkét városi szószólók jelönlétökben igen tekintélyes gyülés tartatván, felolvastatott azon iskolaügyi levél, melyet e hó 9-ről a nevezett alvárosi nemzeti iskolák igazgatója, főtdő Bodonyi Miklós kanonok őnga, és a szintén érintett főtiszt urhoz menesztetett. Rövid tartalma a terjedelmes iratnak a következő : "Ulrich István, a váczi székesegyház karigazgatója, nemcsak szerződvényileg, hanem szemei fogyatkozása s a magyar nyelvbeni járatlansága miatt is a gyermekeket nem oktathatván, kénytelen volt oly tanitót tartani és fizetni, aki a váczi alsóvárosi nemzeti iskolákba járó leánykákat tanitsa. Eddig meg is felelt e kötelmének, három év előtt leányok tanitójául egy igen becsületes s alkalmatos ifjut, Pleszl Antalt, fogadván föl, ki oly nneglepő sikert tanusitott fáradhattan buzgalmával a leánykák körül, milyen idáig itt még nem tapaszlaltatott, s azért mindenkinek szeretetét kiérdemelte. Mivel azonban a karmesterné iskolai beavatkozásait gátolni bátorkodott, karmester ur neje izgatása folytán, a nevezett iskolai igazgató előtt, a kitünő tanitó elbocsátásáért könyörgött többször. A főtdő igazgató ur békéltető törekvésének sikerült kibékéltetni a karmestert a tanitóval, és ennek kivánságára 6 hét előtt külön szobát is rendelt, hol csendben foglalkozhatott. Azonban e napokban a tanév bezárta után a karmester és neje megjelenvén, a főtdő igazgató előtt kijelenték, hogy ha e tanitó tisztében tovább is meghagyatik, ő neki semmi élelmezést, sem a háznál, melyet pedig a város egyenesen a tanitók számára épittetett, többé adni nem fog. Mivel pedig a nyugtalan nő kedvéért e derék tanitót kenyerétől megfosztani nem lehet, azon 30 frton, melyeket évenként Ulrich István karmester urtól a tanitásért kapott, élelmezést és lakást magának nem szerezhet, s bármily intézkedés tétetnék is e tanitóra nézve, a karmester nejét ez meg nem nyugtatná, az iskolai igazgató ur e kellemetlen ügy elintézéseért az illető hatóságok részéről czélszerünek tartja egy közgyülést müködtetni. Erre huzamos megvitatás után végeztetett :
"Miután a nevezett karmester s neje meg a tanitó közt a gyüIölet annyira ment, ugy megrögzött, hogy egy födél alatti békés lakást, annálkevésbbé egy asztalnál békét egyességet várni, sem pedig a nőnek kedveért a tanítót, ki oly dicséretesen felel meg hivatásának, elbocsátani nem lehetne, ez tisztében továbbra is megerősittetett, a karmester meghallgatása után, a tanitó lakása és élelme megszerzése azon fizetésből, melyet a karmester a leányok tanitójának, a magyar kántornak tartása, s az iskola fütésére évenként a két várostól húzni szokott, neki fizetendő 60 ft és 4 öl fa minden mellékes szokott járulékokkal együtt oly hozzáadással, hogy a karmesternek ezentúl a leánykák iskolájára mi befolyása sem leend, és a tanitót más szolgálatokkal oktatói teendőitől elvonnia szabad nem lészen." Igy eredményezte Ulrich István nyughatatlan nejének torzsalkodása a leányiskola tanitójának függetlenségét annyi évi függőség után.
1827. ápril 20. Gáspár Mátyásnak a tanács elé terjesztett azon folyamodványa, hogy miután Behányi Ádám, a helybeli nemzeti iskolák tanitója meghalálozván, annak helyébe Pleszl Antal úr, ki eddig a leánykák oktatója volt, tétetett, s most ennek helyére más tanitó szükségeltetik, ezen állomásra az ő fölvétele eszközöltetnék. A kérelmező már a leánykák tanitójává fölvétetve lévén, kérvénye az irattárba tétetett. – 1828. május 16. Ulrich István karmester, neje hatalmaskodása folytán, Gáspár Márton alsó-elemiskolai leánytanitót is, e hóban tisztétől megfosztotta; azért hivatalába visszahelyeztetni és a karmesternek joghatósága alól magát szintén kivétetni kéri. Kérelme teljesitésére nézve az igazgató úrnak a tanács őt ajánlani megigérte. E tanitó ekkor már tisztét az egész város megelégedésére, mintegy 7 évig viselte, és noha csak 30 ft vpnzben volt évi fizetése, mégis buzgón tanította a gondja alatti 150 leánykát. – 1833. nov. 8. Nyomorúlt testi állapota miatt Fellner Miklós a nehezebb munkára alkalmatlan lévén, az apróbb gyermekek tanitására pedig az alvárosi kanonok-plébános és igazgató úr által alkalmainak találtatván, e helybeli ifju kérvényt adott be, hogy miután az alvárosi szegényebb gyermekek számosabban járnak hozzá, élelme könnyítése végett az oktatásért azon járandóság, melyet ily elődje Korbel József a várostól húzott, ez által neki is kiadatnék. Ily melléktanitóra annálinkább is szükség lévén, hogy a főelemi iskolába járó tanulók össze ne szoruljanak, a folyamodónak ezen járandóság ezen évi nov. 1-től kiadatni megajánltatván, az a fizetési táblázatba fölvétetni végeztetett.
1835. decz. 3. Helybeli lakos Gáspár Márton úr, Ulrich István halála után, a megürült karmesteri állomás elnyeréseért folyamodni akarván, az iránt könyörgött, hogy 15 év óta itt tanusitott csendes és példás viseletéről, és arról, hogy itt a normális iskolákban 51/2 évig a leányok tanitója volt, és a karigazgatásra szükséges zenék nemeit, köztudomás szerint érti, nekie bizonyitvány adassék ki. Ez a jegyzői hivatalra bizatott. – 1836. nov. 25. Az illető hatóságok megtették az intézkedéseket a szülők buzditására, hogy gyermekeiket szorgalmasan küldjék az iskolákba; főkép azon szülők buzdittattak különösen erre, a kik maguk is iskola nélkül együgyüségben és butaságban nevelkedtek föl s azért gyermekeik oktatását elhanyagolni szokták. – 1838. nov. 13. A helybeli normális iskolatanitók Vendl A., Munganaszt P. és Ulrich Istvánné a vgyre folyamodtak, magukat az adófizetés alól fölmentetni kérvén. Erre a tanács ezen tudósitást küldte a járásbeli szbiró úrnak: "A vgye részéről 1834 ben kiküldött adóirási bizottság munkálata előtt mentek voltak a helybeli normális iskolák tanitói, valamint a város minden tisztviselői és szolgái is, emberi emlékezetet haladó idők óta, az adózás terhétől; azonban a tisztelt bizottság ezekre is kivetvén az adót, ezen idő óta mint adózók tekintetnek s rájok is kivettetik az adó. 1839. okt. 23. Főtdő Tajthy Ferencz kanonok s alvárosi pleb. úr a biróhoz küldött iratában kéri a kosdi vámuton levő vámszedőt a tulajdon hatalmából kezdett gyermekek tanitásától eltiltani, s a hozzájáró gyermekek szüleit a rendes iskolába leendő járatásra utasitani. Mire nézve okt. 25-kén a tanács bizottságot menesztett a dolog megvizsgálása végett a nevezett helyre.
1842. május 31. Ezen évi jan. 8-kán Munganaszt Pál tanitó többek jelenlétében (Vajzer József senátor, Poder István aljegyző, Pupák Endre vicerector, Ehn Bernát alsó-plébániai káplán s Pleszl Lipót nyomdász) tett végrendeletét személyesen bemutatta, mely is bepecsételve lévén, az irattárba tétetni rendeltetett. – Aug. 12. 853. sz. Hoffmánn Károly tanitó már mint elhunyt emlittetik, – 1843. Jan. 27. Ruff Mihály, Vendl Antal felvárosi tanitónak 5 1/2 évig volt segédtanitója, a magaviselete s szorgalmas tanitásáról bizonyitványt kérvén kiadatni, mint csendes és jó erkölcsű egyénnek az a jegyzői hivatal által kiadatni végeztetett. – 1844. márcz. 29. 436. sz. Főtdő Tajthy Ferencz kanonok és alvárosi plébános, mint a helybeli nemzeti iskolák igazgatója által a városi tanácshoz intézett ily tartalmú érdekes felhivására:
"Nemes Tanács! Nincs semmi közönségesebb a mostani korszakban, mint a népnevelési pengetés; de ha jól fontolóra vesszük, méltán is, mert a jó nevelés alapja és talpköve minden keresztényi és polgári erénynek, azért főbb kötelességök minden Elöljáróknak szorgalmatosan felvigyázni, hogy a népnevelés, a gyermekek tanitása tökélletes és czélszerű légyen. Már ha ezen elvek szerint megtekintjük a Váczi Normális Osztályt, valamint a Vácz alsó Városbani Fellner Miklós Tanitó keze alatt lévő és méltán kisdedóvó intézetnek nevezendő Oskolát, azokat nemcsak tökélleteseknek, de czélszerűknek sem mondhatjuk. Ugyanis nem mondhatjuk :
1-ör. A Váczi Normális Osztályt, és pedig nem azon okból, mintha a tanitó kötelességének eleget tenni nem iparkodna, mert az többet tesz, mint amivel tartozna, tehát nem ezen okbúl nem mondhatjuk a Váczi Normális 1-ső Osztályt czélszerűnek, hanem azon okbúl 1-ör, mivel az iskolai szoba 180 tanulóra, mint mostan vannak, elannyira kicsiny, hogy ámbár székekkel egészen majd az ajtóig tömve vagyon, mégis 40, sokszor 50 gyermek is kintelenittetik az iskolai órák alatt csak fal mellett állani, mikor pedig a tanitó az irásban akarja tanitványait gyakorlani, akkor legalább felit tanitványainak vagy az Oskolai udvarba, vagy pedig haza kintelenitetik küldeni. De még a mi több, innen az a rosz is származik, hogy sok apa és anya meghallván gyermekitől, hogy a székekben helyet mindig nem kap, készebb inkább gyermekét az oskolától elfogni, mintsem ilyképen Oskolába küldeni. Sőt az is megtörtént már többször, hogy a gyermekeket szerető szülék a tanitóra rajta mentek pörpatvarkodással, hozzám pedig panaszszal, hogy az ő gyermekeik megvettetnek, a midőn az Oskolában nekiek üllés nem adatik, holott pedig minden figyelmesben megfontoló által láthatja, hogy ennek sem én, sem a tanitó nem oka, hanem a hely és az Oskola szűk volta. De 2-or azon okbúl is nem czélirányos a váczi első normális Oskola, mert egy tanitó, ámbár a legszorgalmatosabb is, 180 különféle korú és tanulású kisdedeknek tanitására soha sem elegendő, és igy a tanitás sem czélirányos, de annyival inkább helyes nem lehet.
Tehát ha azt kivánjuk, a mint illik, szüséges is kivánnunk, hogy a kisded gyermekek, mindjárt kezdettől fogva czélirányossan és helyessen tanítassanak, alázatos Véleményem oda járul, hogy az 1-ső Osztálybéli gyermekekre még egy oskolai szoba épitessék, és vagy a mostani tanitó mellé még egy segéd tanitó rendeltessen, vagy pedig, a mi még jobb volna, egy egészen uj tanitó rendes fizetéssel álítassék be az ujonnan felállitandó Oskolai szobába is. – De nem kevésbé czéliránytalan a Vácz Alsó Városi Fellner Miklós Tanitó alatti, és méltán kisdedóvó intézetnek nevezendő ugyan, de fájdalmassan mondhatom, inkább még csak Vácz Várossának mostoha gyermekekint tekintendő Oskola is, és pedig több méltánylást érdemlő tekintetből, ugyanis :
1-ör. Ezen fiók Oskolában, mellyben csak a most folyó évi próbatétel alkalmával is 81 tanitvány állittatott elémbe, az Oskola ház melly különben is rendetlen, sem kipadolva, sem szükséges szerekkel és más, a czélszerű tanitáshoz szükségkép megkivántató eszközökkel nints ellátva. – 2-or. A tanitó a czélszerű és helyes tanitásra meg kivántató szükséges tudománynyal valamint az arra valói tudományos előkészületekkel egyátaljában nem bir. – 3-or. A tanitó nem lévén olly rendes fizetéssel ellátva, mellyből évenként eltengődhetne, kéntelenitetik minden Oskolába járó gyermektül hetenkint egy váltó garast kivánni, a honnan történik, hogy a szegény apák és anyák ámbátor gyermekeik már egynehány években, egy nevét tudatni nem akaró ember baráttól könyvekkel nagy részint elláttattak, csak azon hetenkinti fizetendő garas végett is, gyermekeiket az oskolából ki fogják, és inkább hagyják tudatlanságban felnőni, mint a hetenkinti garasokat rendesen meg fizettni.
Ezen okoknál fogva, e jelen Oskolában is, ki nem látja, hogy helytelen és czélszerütlen mind az oktatási, mind pedig a tanitási rendszer ? És azért alázatos véleményem csak az volna : 1-ör. Hogy a 81 szegény és ugy szólván elhagyatott ügye-fogyott gyermekek mindenkor megérdemelnék a Ns. Tanácsnak azon atyai pártolását, hogy számukra az Alsó Városban Oskola házat állittasson, minthogy az egész alsó Város nagyobb részint csupa szegénységbűl áll. – 2-or. Hogy azt rendes és alkalmatos tanitóval ellássa. – 3-or. Hogy a tanitónak olly fizetést rendeljen, mellybűl az, ha szüken is, de megélhessen, és ne kintelenitessen hetenkinti garasokat azon szegény, nyomorult Városlakositúl zsarolni, akik a nélkül is a ns. Városnak adófizetői, és a kiknek gyermekeik nevelésök a ns. Városnak, mint jövendőbéli polgárainak főbb és mellőzhetlen kötelessége.
Ezen szilárd, de egyszersmind minden ember, polgár és lakos társaink iránti szeretetből származott hivatalos fölszóllitás a Vácz Városi Ns. Tanácsnál, aki valamint minden jónak, ugy minden hasznosnak és jogszerünek hathatós eszközlője, hogy bőséges gyümölcsöt fog hozni, tellyes szivemből valamint kivánom, ugy reménylem is. Ki egyébbiránt tartozó tisztelettel maradtam Váczon 14-dik Martius 1844. A Ns. Tanácsnak köteles szolgája: Tajthy Ferencz m. k. kanonok, Vácz alsó Városi Plebánus és Váczi Nemzeti Oskolák Igazgatója."
Végeztetett: "Tisztelt Kanonok Urnak illyetén, a népnevelés tekintetében tett, közméltánylást érdemlő felszólitása széltiben jegyzőkönyvben igtattatni, a czélba vett első Normalis Oskola bővitésének, valamint az alvárosban egy uj Oskola ház épitésének mimódoni eszközölhetése, ugy az ide alkalmazandó tanitó egyén járandóságának millyensége tárgyában, egy a felszólitásban árnyékolt, a tanitás körül tapasztalt hiányoknak elháritása tekintetéből, a czélnak minden tekintetben megfelelő terv készittetni, és a tanácsnak belátás, a körülményekhez képesti intézkedés végett hova hamarébb bemutatni rendeltetik, – az épitést, ugy a tanitást tárgyazó tervnek szükség esetében a helyszinéni szemle-tartás s vizsgálódás melletti elkészitésére Polgár Mester Ruczmózer Ferencz, Maizner Ferencz 1-ső, Trexler János 2-dik szószólló, Kápt. Vácz Városa részéről Biró Bierbrauer Károly, szószóló Ehn Tamás Urak deputáltatnak. – Kiadatott P. Mester Ruczmózer Ferencz Urnak.)
1845. jun. 7., 734. sz. Az alvárosi fiók-iskola épitési költségei födözésére az özvegy Raichl Józsefné asszony által kölcsönűl ajánlott 2000 ftkat, kamat nélkül hat hétre a tanács fölvenni elhatározta. Sept. 23. 1084. sz. Néder József tanitó ur arról, hogy.ő e városban 5 évig a leánykák oktatója lévén, ezen idő alatt megróva nem volt, viseletéről bizonyitványt kért kiadatni, ennek kiadása a jegyzői hivatalra bizatott. – Okt. 8. 1158. sz. A középvárosi főelemi tanoda alatti pinczét Munganaszt Pál most már nyugalmazott tanitó ur, birta bérben; de nyugalmaztatása után az másnak adatott bérbe 30 vft évi dij mellett. – 1172: sz. Olvastatott Káptalan-Vácz város ns. tanácsának f. évi sept. 27-kén, 316. sz. a. kivonatilag megküldött végzése, melyben, annak előbocsátása mellett, hogy a két város által saját költségén emelt elemi iskolában szinte a két város pénztárából fizetett tanitónak, a kerületi tanulmányi főigazgatóság által történendő kinevezése végett kijelölés utjáni ajánlhatását és az ily kijelölés és ajánlásba a helybeni iskolai igazgatónak és az uradalmi küldöttségnek befolyását igazságosnak el nem ismerheti, és jóllehet K. Vácz város részéről az érdeklett választás, illetőleg kijelölés ellen tett óvása el nem fogadtatott, ennek orvoslását, további surlódások mellőzése tekintetéből szorgalmazni nem akarja; kijelenti mindazonáltal, hogy a két várost közösen illető joggyakorlatban P. Vácz városa többségét K. Vácz város érdeke irányában határozónak el nem ismerheti. Minélfogva tudtul adja e városnak, hogy a közös állapotokra nézve magát P. Vácz városától függetlennek hiszi, és csak azon esetre vél ujabb közös viszonyokat elintézhetőknek, ha abban mindkét város tökéletesen egyetértve megegyez. – Tudomásúl vétetik. – Dec. 5. 1410. sz. Volt alvárosi tanitó, Fellner Miklós, tanitó díját az egész évre, 20 ftokban és 10 kila buzában kiadatni kéri. Végeztetett : "A folyamodónak kérése az által, hogy a hozzájárt gyermekeket főtdő Tajthy Ferencz kanonok s a nemzeti iskolák igazgatójának e részben s felolvasott bizonyitványa szerint is egész év lefolyta alatt szorgalmatosan tanitotta, méltányosnak találtatván, évi fizetése 20 ftkban és 10 kila buzában, illetve ennek árában Krenedits György pénztárnok által kifizettetni rendeltetett.
Okt. 24. 1325. P. Vácz város tanácsa e napról bizonyitványt állitott ki Fellner Antal urnak, saját kérelmére, arról, hogy e helybeli születésü tanitó az alvárosi főelemi tanoda I. osztályában egy évi segédtanitói ideje alatt, főnöke Pleszl (később : Rónai) Antal ur személyesen tett nyilatkozata szerint is, a tanitásbani jártassága, serénysége és szelid bánásmódja által tüntetvén ki magát, a tanulók és szülők közbecsülését is kiérdemelte. (Pleszl meghalt 1875. nov. 11-kén szélhüdésben élte 75. évében.) – Nov. 24. 1493. Az alvárosi iskolát Pécs Jakab ácsmester épité, mely az ezen évi tanfolyam megkezdésekor még nem volt egészen készen, és ezen ülés intézkedett, miszerint 636 ftok és 17 1/2 krok még fönnlévő követelése, mint épitési dij kifizettessenek. – 1849. Sept. 16. 112. sz. (Gazdászati jkönyv) szóba hozatván, miszerint Fellner tanitó ur a neki kijelölt két szobáját saját használatára megtartani kivánja olyképen, hogy Rónai tanitó ur lakásából neki konyha helyett még egy szoba adattassék, melyben takarék-tüzhelyet alkalmazni akarna, vagy pedig az ottani pinczeért évenként fizetni szokott bér neki ajánltassék. Végeztetett: "A kérdéses lakás megvizsgálása s a dolog helyes s czélszerü kiegyenlitése végett egy bizottság küldetett ki, ennek tudósitása annak idején elváratván.
Iskola a 19. században
Elemi leányiskola a 19. században
Nagy Károly készítette első magyar földgömb, 1840
11. §. Az elemiiskolák kor-igényelte módositásai 1850–1860.
1850. okt. 24. 1374. sz. Trencsénmegyei cs. kir. kormánybiztos ezen évi 6425. sz. a. válaszát, miszerint ezen tanács által f. é. aug. 8. 90. sz. a. megkereső levele folytán a váczi közép-elemi tanoda meghagyása, vagy pedig nagyobb elemi tanoda alkotása iránt felsőbb helyen Trencsénvgye részéről pártoló fölterjesztés történt, mely aligha felsőbb helyen a vártt eredményt fogja következtethetni, megküldvén ez jkönyvbe vezettetni, és a válasz az irattárba tétetni rendeltetett. – 1852. Ápril 6. 347. sz. Zemplénmegyei cs. kir. főnök ur 1743. sz. a. kelt abbeli megkereső levelében, melyben helybeni lakos Slapák Lajos házában nőtanitási foglalkozással megtelepedni kivánó Krömming Albina k. a. részére zemplénmegyei "Mihályi" helyiségben lakó földbirtokos Batta Bálint által kiadott viseleti bizonyitványt, ugy a nevezett hajadon folyamodványát és elavult utlevelét leküldvén, azoknak kézbesitését kérte. A küldött 6 drb eredeti iratok a nevezettnek házánál tartózkodó kisaszszonynak téritvény mellett kézbesittetni rendeltettek. – Jul. 22. 732. sz. Ezen kisasszony Váczon nőneveléssel foglalkozni kivánván, a zemplénmegyei cs. kir. főnök őnga által 1743. sz. a. átküldött bizonyitványok nyomán, erkölcsös, jó viseletü, ügyes, a nevelésben jól kiképzett s mivelt nőnek ismertetvén, kérelmére a helybeni tartozkódás néki ezennel megengedtetik.
1853. jan. 3. Főtdő Müller Mihály kanonok és alvárosi plébános ur jelentése szerint, ekkor a felső elemi tanodában 260 fiu, 115 leány, a felső és alsó iskolákban pedig 170 fiú és 101 leánytanuló volt. – 1855. május 26. 23. sz. Adótárnok Pauer János ur jelentvén, miszerint 1853. dec. 31-kén P. és K. Vácz város részéről tartott közös ülés 189. sz. a. végzése szerint a helybeli elemiiskolai tanitók (Fellner Antal, Imrey Ignácz, Ruff Mihály, Rónai Antal, Ulrich Károly, Vendl Antal és Pál Máté) az 1853. városi adótól személyeikre nézve fölmentettek és ezen végzés 1854. febr. 3-kán véle közöltetett is. Azonban ezen irat okmányul általa nem használtathatik, mert abban nem érintetik, hogy kinek-kinek mily összeg legyen törlesztendő. Azt kéri hát, hogy ez az illető okmányban különkülön kitéve forduljon elő. Ennek teljesitésével Pencz József számvevő ur bizatott meg. – Aug. 24. 62. sz. A nevezett tanitók itt szóban levő adója fejenkint 3 frt. országos adó utáni városi adójok 4 ft 76 60/120 krjval ppnzben összesen 25 ft 40 krt tett, ennek 1/8 része a káptalani várost illeti 3 frt 124/8. – Okt. 19. 79. sz. Meisner Ferencz ur azon házhelyiségnek árát, melyet a város tőle még 1845-ben megvett, és a melyben az alvárosi iskola alapjából emeltetett, 400 vftokkal és 6-tos kamataival kifizettetni kérvén, ennek eszközlésével Serédy Károly főpénztárnok ur megbizatott, e két várost érdeklő kiadást jelen jkönyvi kivonattal igazolván.
1856. febr. 23. 13. sz. A helybeli fel- s alelemi tanitók azon kérvényök, miszerint csekély fizetésökből napi elkerülhetlen szükséges kiadásaikat is alig képesek födözni, magokat a rájok rótt házi adó terhe alól fölmentetni esedeznek, felolvastatván, a közjóra tett fáradalmaik tekintetbe vétele folytán a személyök és vagyonuk után ez évben kivetett háziadójuk törlesztetni határoztatott. – Nov. 30. 48. sz. Felolvastatott a tek. cs. kir. szbirói hivatalnak f. évi okt. 20-ról 6714. sz. a. e város plgmsteri hivatalához intézett ily tartalmú levele : "Vácz, cs. kir. szbirói hivataltól ! Plgrmsteri hivatalnak ! Váczon. A nmlgú httsági tanács f. évi sept. 27-kén 25,937. sz. a. kelt leirata erejénél fogva, Váczon alakitandó 4. osztályu elemi tanoda s tanitók fizetése javallat szerint jóváhagyatott. Miről is a plgrmsteri hivatal tanácskozási jkönyv s tanitói fizetés táblájának visszaküldése mellett azon megjegyzéssel utasittatik, miszerint az oskolák felépitését, vagyis átalakitását kettőztetett szorgalommal siettesse. Vácz okt. 20-kán 1856. cs. k. szbiró helyett Pilisy m. k. s. szbró." – Mire határoztatott : A most felolvasott rendelet értelmében a 4 osztályu elemi tanitók részére f. évi 7. sz. a. községtanácsi határozat folytán javallott évi fizetési illetékek helybenhagyva, megerősitve lévén, ehhez képest Serédy Károly főpénztárnok ur oda utasittatik, miszerint a megállapított évi fizetéseket, melyek is a f. évi sept. 3-kán a két város részéről tartott községi tanácsülés 7. sz. a. hozott s felsőbbileg jóváhagyott határozata szerint, a két uradalomtóli járandóságok beszámitásával
a) az 1-ső osztályú tanitónak készpénzi illetősége 400 ft, ugyanannak lakbér 80 ft, továbbá 5 öl tölgyfa. – b) 2-dik oszt. tanitóé 400 ft, ugyanannak lakbér 80 ft, s 5 öl tölgyfa. – c) 3-dik oszt. tanitóé 400 ft, lakbér 80 ft és 5 öl tölgyfa. – d) 4-dik osztályué 400 forint, lakbér 80 ft és 5 öl tölgyfa. – e) a leánykák tanitójának 400 ft, lakbér 80 ft és 5 öl tölgyfa. – f) a leánykák nőtanitójának 300 ft, 3 öl tölgyfa. – g) Rajztanitónak 200 ft, mind ppnzben, az 185 6/7. tanévre rendszeresitett fizetési táblázatba bevezettetvén, mindenik illetőségét Serédy Károly főpénztárnok ur szabályszerü időszakban adja ki és számadásba igtassa.
49. sz. Felvétetett a helybeli elemiiskolai főtdő igazgató urnak f. évi okt. 12-ről 1689. sz. a. hivatalos levele mellett másolatban közlött cs. kir. httósági, németűl szövegezett intézvény. – Mely után felolvastatott (50. sz.) a tek. cs. k. szbirói hivatalnak f. évi okt. 17-ről 6666. sz. a. ugyancsak az elemi tanitók kinevezésére vonatkozó rendelete ily tartalomban : "A váczi cs. k. szbirói hivataltól. Plgrmstri hivatalnak Váczon ! Az ide mellékelt Decretumok oly utasitással adatnak ki a plgrmstri hivatalnak, hogy azokat a magas httó-tanács f. évi okt. 7-ről 26,979. sz. a. kelt intézvényénél fogva, Filimek András, Bognár György, Krenedits Ferencz (rajztanitó) és Megyesy Antoniának azon megjegyzéssel mielőbb téritvény mellett kézbesitse, hogy ők ezen uj állomásukat azonnal elfoglalni és Váczra jönni kötelesek ; továbbá ezen tanitók fizetése utalványozásáról a plgrmstri hivatal gondoskodjék. Vácz, okt. 17. 1856. cs. kir. szbiró helyett Pilisy mk. s. szbiró. – Melyre nézve határoztatott :
"Ezen két felsőbbi rendelet felolvasása alkalmával amennyire közörömet idézett az elő, hogy főtdő kanonok tanoda-igazgató által közlött 26,979. sz. a. cs. kir. httósági kegyes intézvény értelme szerint, a két város községtanácsa által f. évi közös ülési határozattal felterjesztett javallat alapján kinevezett elemi tanitók kinevezési okmányaiknak kiállitása egyenesen e város plgrmstri hivatalára ruháztatott, mert ebben, azon teherviselésért, hogy e város tanitókról gondoskodni és őket saját pénztárából fizetni köteles, az ezzel kapcsolatban lévő joggyakorlat, mint például a tanitók kinevezési okmányainak kiállitása, a város részére nyiltan megőrizve lenni látszatik ; – ugy más részről el nem titkolható féltékenységgel hatott a tek. cs. kir. szbirói hivatalnak e tárgyban fönérintett 6666. sz. a. rendelete, mert e szerint a cs. kir. httóság fentebbi kegyes intézvénye, és e város mellőztével a tanitók kinevezési okmányainak kiállitása kizárólag a tek. cs. kir. szbirói hivatal foganatosittatván, e város plgrmstri hivatalára a kiállitott kinevezési okmányoknak csupán kézbesítése ruháztatott : amennyiben tehát ezen aggodalom orvosolhatása a tek. cs. kir. szbirói hivatal utjan eszközöltethetik, annak megnyerhetése tekintetéből jelen határozat felterjesztése mellett a tek. cs. kir. szbirói hivatal tisztelettel felkérendő."
51. sz. Felolvastatott főtdő kanonok tanodai igazgató urnak f. évi nov. 16-ról 1783. sz. a. abbeli hivatalos levele, melyben előterjesztvén azt, hogy a helybeli tanodák szervezésével a tanodai osztályok is szaporodtak, és igy a hitelemzők munkája is többittetett, annálfogva ezen hitelemzéssel foglalkozó segédlelkészek némi ösztönzésére valamely tiszteletdijnak megállapitását kérte. Mire határoztatott: "Miután az elemi tanügy szervezése és az összes kiadások szabályozása érdekében eszközlött tárgyalás alkalmával, mindazokról, melyek részint felsőbbi rendeletek, részint pedig e községi tanács kivánatainál fogva előfordultak, az intézkedés végleg megtörtént, amennyiben ezen kérelem, mint a tanodai ügy szervezésével kapcsolatban nem talált körülmény, a városi pénztárnak oly ujabb kiadását foglalja magában, melynek keresztül vezetése e községi tanács intézkedhetési körén és szándokán kivül esik, a közpénztár különben is megterhelt jelen helyzeténél fogva, a kérelemnek e helyen eredményt adni nem lehetett."
52. sz. Ezek folytán, községi képviselő Pencz Ferencz ur, szóba hozatván, miszerint azon alkalommal, midőn a tanodai ügy tárgyalásakor, a tanitók évi fizetési illetményei megnagyobbittattak, a gyermekektől bármely czim alatt járt illetmények általában megszüntettek ugyan ; mégis, minthogy ezen határozatban az u. n. tanpénz különösen meg nem emlittetett, azon magyarázatra szolgáltatott alkalmat, mintha a tanpénz, mely az iskolai eszközök beszerzésére lévén felsőbbileg rendelve, meg nem szüntetett volna, s e tekintetből a most bekövetkezett tanév kezdetével a gyermekek tanodai dijul egy pengőfrtot, és pedig akép, hogy a mely gyermek rendes tanosztályán kivül még a rajz, vagy a női munkákban is kiván kiképeztetést, mindenik a szakoktatásért külön egy-egy pengőft tandijt fizetnek ; mely körülmény különösen a szegényebb néposztályu gyermekek kiképzésére nézve oly terhessé válik, miszerint épen ez oknál fogva a szegényebb sorsu szülők gyermekeiket az iskolákból megvonni kénytelenittetnek. Hogy tehát e községi tanács által kitüzött azon czél, miszerint még a legszegényebb gyermekek is oktatást nyerhessenek, elérethessék, határozatilag kimondatni kéri, hogy az u. n. tanpénz, ne csak jövőre nézve szüntettessék meg, hanem amennyiben e folyó tanév kezdetén egynémely gyermekek már befizették volna, az nekik viszszafizettessék, a tanodai eszközök pedig a tanodai szükségleteket fedező városi közpénztár által szereztessenek meg. Mire nézve határoztatott :
"Jóllehet P. és K. Vácz város részéről f. évi sept. 3-kán tartott közös tanácsülés 7. sz. a. határozatában, mely szerint a tanitóknak eddigelé bármely czim alatt járt illetmények általában megszüntettek, az u. n. egy pft tandij különösen meg nem emlittetett ugyan, – tekintve azonban azt, hogy a tandij az eddigelé csekély fizetéssel ellátva volt tanitók évi illetményei némi javitásaul szolgált, az érintett 7. sz. a. határozat értelmében fizetéseiknek történt szervezésével kellőkép elláttattak, valamint figyelembe véve azt, hogy akkor, midőn e város két községtanácsa részint a tanitók évi fizetéseinek nagyobbitásával, részint pedig a helybeni tanodáknak a kor igényeinek megfelő átalakitásáról semmi költséget nem kimélve gondoskodott, azon czélt tűzte ki, hogy a legszegényebb gyermekek iskoláztatását netán gátoló minden körülmények elenyésztessenek, a rendes tandijnak, mely szabály szerint a tanodai eszközök beszerzésére szolgál, a jelen tanévben és jövőre mindenkoron leendő megszüntetése szükségesnek találtatott annyival is inkább, minthogy a méltányossággal meg nem egyeztethető, hogy a jelenleg tanodába járó gyermekek által fizetendő egy pft tandijból szereztessenek be oly eszközök, melyek az utódok részére több évekig fönmaradnak és igy a tanodák felszerelése egyedül a jelen gyermekek által az utódok javára is eszközöltetnék, – valamint e város községi tanácsa az általa kitüzött magas czéltól igen messze térne el akkor, ha a tanodai ügy általános átalakitására több ezer ftnyi áldozatokat hozott, és a város minden kiadásokat elválalt, a tanodai eszközök beszerzésére szükségelt néhány száz ftnyi kiadás fedezését a gyermekek által fizetendő tanpénzből várná. Ennélfogva, hogy a legszegényebb gyermekek is kellő oktatást nyerhessenek, az eddig fizetett egy pft dijnak a jelen tanévben és jövőre mindenkorra leendő megszüntetése ezennel kimondatik, oly hozzátétellel, hogy a taneszközök, a tanodai főtdő igazgató úr által évenként előadandó költségvetés szerint, a városi közpénztárból fogván megszereztetni, a jelen tanévben fizetett tandij az illetőknek viszszaadandó, s amennyiben a tandijnak végképi megszüntetésére felsőbb engedély kivántatnék, ennek kieszközlése végett ezen határozat jelentés kiséretében az illető helyre felterjesztendő lészen.
1857. jul. 28. 11 1/2 sz. Polgrmstr úr Réty Ignácz elnöklete alatt főtdő Ellenbacher István kanonok, felvárosi plébános, tanodai igazgató, és a mlgos püspöki uradalmat képviselő urad. főszámvevő id. Réty Károly urak jelenlétében, – város részéről pedig Meizner Ferencz, Tragor Alajos, Vadkerty Ferencz, Plessel Lipót, László József, Pencz Ferencz, Filó Pál, Mitterhoffer Ádám, Krezsák György, Velzer Mihály, Jazitsek Ignácz, Kamerer János, Gábriel József, Träxler András és Gálik János községi képviselő urak együttléte alkalmával tartott községi tanácsülés alkalmával: Réty Ignácz plgrmstr úr, annak előterjesztése mellett, miszerint a felvárosi alelemi tanitó Vendl Antal úrnak nyugdijaztatása tárgyában m. 1856. sept. 22-kén tartott községi választmányi tanácsülés alkalmával 12. sz. a. hozott határozat, a tek. cs. kir. szbiró hivatalnak f. évi márcz. 24-én 1701. sz. a. közlése szerint, a nagytekintetű cs. kir. megyei főnökségnek f. évi 2541. sz. a. rendelete folytán helybenhagyva lévén, a mennyiben ezen megürült tanitói állomásnak közpályázat utjáni betöltésére nézve a főtdő kanonok tanodai igazgató úrnak f. évi márcz. 30-ról kelt hivatalos levele szerint a csőd kihirdettetett, és ennek folytán több pályázók jelentkeztek, kik folyamodványaikat czimzett tanodai igazgató urnak benyujtották, melyeket ő f. hó 25-rőli hivatalos levele mellett áttévén, – ezeket, valamint az ő hozzá beadott folyamodványokat tárgyalás alá bocsátotta avégből, hogy a szóban lévő tanitói állomásra, a szabályok értelmében, a folyamodók közül sor szerint három jelöltetnék ki. Minek folytán Gebler József czeglédberczeli altanitó, Horhy István dorozsmai alelemi tanitó, Hannig Imre budai altanitó és Rákóczi János helybeli felvárosi alelemi segédtanitó uraknak folyamodványai, azokhoz csatolt okmányokkal együtt felolvastatván, – e tárgynak kellő mérvbeni megfontolása s megvizsgálása után következőleg határoztatott:
Viszszatekintve a városi négyosztályú főelemi tanodák rendezése alkalmával a tanitók kijelölése tárgyában m. 1856. évi sept. 22-kén 8. sz. a. hozott s felsőbbileg is jóváhagyott határozatra, mely szerint Rákóczy János az egyik tanitói állomásra 1-ső, a másikra 2-dik helyen, Horhy István pedig az egyik állomásra 2-dik helyen ajánlásra érdemesnek találtattak, ezeknek jelen alelemi tanitói állomásra leendő kijeleltetése ez úttal is kérdés alá nem jöhetett. A mi pedig Gebler József és Hannig Imre kijeleltetését illeti: jóllehet a bémutatott tanitói képezdei bizonyitvány s a tanitói pályán tanusitott ügyismeretöknél fogva okmányaik alapján kifogás alá egyikök sem jöhetne ; amennyiben azonban Gebler József, ki a képezdei tanulmányokat Pesten végezvén, az erről nyert okmány szerint, a helybeli viszonyokhoz képest, előnyösebbnek lenni látszik; annálfogva Gebler J., Hannig Imrének ez úttali mellőztével, a kijelöltek sorozatába felveendő volt. Ami azonban a kijelölési osztályzatot illeti: a községi választmányi tanács azon okból indulva ki, hogy minekutánna Rákóczy János a városi főelemi tanodák rendezése alkalmával már 1-ső helyen ajánltatott, most annál kevesebb kétség merülhetett fel arra nézve, hogy a kérdés alatti alelemi tanitók állomása betöltésében teljes képességgel bir, annál is inkább, mivel Pestről nyert tanitóképezdei oklevelében előfordult azon szavak, hogy "mint rendes elemi tanitó két osztályú oskolában alkalmazható, elegendő kezességet nyujtanak; valamint más részről főtdő kanonok tanodai igazgató urnak a tárgyalás alatt szóval előadott abbeli dicsérő nyilatkozata, mely szerint nevezett Rákóczy János a kérdéses felvárosi alelemi tanodában három hó óta elfoglalt s jelenleg is kezelt segédtanitói állomáson nemcsak a gyermekekkeli bánásmód és tanitási szakban, hanem a fölebbvalói iránti hűség és példás magaviselete által teljes megelégedését vivta ki annyira, hogy e tanitói állomást alig lehetne jobb kezekre bizni. Ily figyelmet érdemlő élő bizonyitvány mellett, a községi választmány együtt volt valamenynyi tagja egyhangú szavazattal, melyhez a képviselt uradalom is hozzájárult s közakarattal első helyen Rákóczy Jánost találta kijelelésre és ajánlásra érdemesnek azon reményben, hogy azon közóhajtás és bizalom, mely ő irányában, annak első helyre történt kijelelése által, jelentőleg nyilatkozott, illettő felsőbb helyen is méltó figyelemmel találkozand, s annak megválasztásával a községi tanács közóhajtása czélt érend. Ennek folytán 2-dik helyen Gebler J. s a 3-kon Horhy J. kijelelendőknek találtattak. A kijelelési sorozatnak ezek szerint történt megálapitása után azon körülmény, hogy nemcsak a kijelelt pályázók, hanem a sorozatból ez úttal kimaradt folyamodók iratai is felterjesztessenek, határozatilag kimondatván, az összes iratok jelentés kisérete mellett a cs. kir. szbirói hivatalnak fölterjesztendők.
12. sz. Ezek után felolvastatott Vendl Antal felvárosi elemi tanitó nyugdijaztatása tárgyában a tek. cs. kir. szbirói hivatalmak rendelete, mely, mikép a httóságtól érkezett többi hivatalos iratok is németül voltak fogalmazva s igy vannak szóról-szóra bevezetve is a városi jkönyvbe. E rendelet (4229. febr. 18.) értelmében felsőbbbileg jóváhagyott 240 pftnyi nyugdij a rendszeresitett fizetési táblázatba beigtattatni és Vendl Antal tanitó úr nyugalomba lépése napjától kezdve részére évnegyedenkint leendő kifizetésére főpénztárnok ur utasittatni, valamint a nyugdijazási okmány két példánybani elkészitése s jelentés melletti felterjesztése végeztetett. – 13. sz. Felolvastatott a cs. kir. szbirói hivatalnak f. évi márcz. 20-ról 1765. sz. a. hátirata mellett közlött cs. kir. megyei főnöki rendelet (2243. márcz. 1. 1857. Pest), melyre nézve határoztatott: "Ezen rendelet tudomás és zsinórmértékül szolgálván, amennyiben eszerint az elemi tanodai tandijnak megszüntetése és az iskolában megkivántató eszközöknek a városi közpénztár utján leendő megszerzésé tárgyában m. évi nov. 30-kán 52. sz. a. hozott községi határozat helybenhagyatott. Ennek folytán főtdő kanonok s tanodai igazgató ur hivatalosan felhivandónak találtatott, miszerint az elemi tanodai eszközök beszerzésére előforduló évi kiadásokról szóló számtételt a városi összes költségek födözésére évenként készitendő előleges költségvetésbe leendő bevezethetése tekintetéből évről-évre előlegesen a városi tanácsnak beadni sziveskedjék."
17. sz. Felolvastatott a cs. kir. szbirói hivatalnak ezen tartalmu levele: "1850. Váczi cs. kir. szbirói hivataltól. P. és K. Vácz városa egyetemes Tanácsának ! A cs. kir. megyének f. évi 2695. sz. a. rendeleténél fogva tudomásúl adatik, miszerint a magas cs. kir. httó-tanács által, a tanács részéről javitott, s illetőleg 555 pftra feljebb emelt tanitói fizetés helybenhagyatván, s megalapittatván egyuttal a két tanácsnak a népiskolák iránt tanusitott különös gondoskodása, ez ügynek lelkes felkarolása tekintetéből, különös elismerésének kijelentése, felsőbb helyről elrendeltetett légyen. Vácz, márcz. 24. 1857. Párniczky mk. cs. kir. szbiró. – A tanitók évi illetőségeik kiszolgáltatására főpénztárnok ur utassittatott.
1858. febr. 4. 3. sz. A felsőbbi kegyes intézvény folytán, Rákóczy János, a föntebb emlitett tanitói állomásra megerősittetvén, az ezen tanitó részére megállapitott 400 és segédje részére 100 pftok 4 részletben, az uradalmaktól járó illetőség beszámitása mellett kifizetendő, s az 5 öl tölgyfa évenkint kiszolgáltatandó a főpénztárnok és illetőleg kamarás urak által. – 1859. nov. 27. 25. sz. Egy 2-dik leánytanodai osztálynak megnyitása tárgyában a nagytekintetü cs. kir. megyei Hatóságnak f. évi 10,520. sz. a. kibocsátott kegyes rendeletét a tek. cs. kir. szbirói hivatal ugyancsak f. évi 7092., sz. a. oly meghagyással közölvén, hogy a kegyes főnöki rendelet értelmében rögtöni intézkedéssel, f. hó 28 káig jelentés tétessék. E főnöki rendelet (német szövegű, nov. 12-kén kelt Pesten, aláirva: Péchy mp.) felolvastatván, annak folytán az elemi tanodák és ezekkel együtt a női tanodának rendeltetése tekintetében közbenjött 1854. évi 78-dik és 1856. évi 7. és 8. sz. a. előfordult határozatok felolvastattak s mindezek után megfontolva a felmerült nőitanoda állapotát bővebb tanácskozás szülte értekezési vélemények egybeolvadásával határoztatott:
"A ntekintetű cs. kir. megyei hatóságnak felolvasott ezen kegyes rendelete tartalmából azon értesitést veszi a községi képviselet, mikép a leánytanoda kellőleg elrendezett állapotban mindeddig és vezettetve nem lévén, a rendezés előtti évekhez képest, a leánygyermekek számára ugyanazon, egy osztály áll fön, mely a leánytanodának régibb állását csak annyiban különbözteti, mennyiben az a karmesteri állástól elválasztva, rendszeresitett önálló tanitóval láttatott el, holott épen akkor, midőn az elemi tanodák czélszerü elrendezése eszközlésben vétetett, különös figyelem volt oda irányozva, hogy a leánytanoda necsak a karmestertől leendő elszakitással emeltessék ki régi állásából, hanem egyszersmind a már akkor is nagyobb számmal volt növendékekre való gondoskodással oly intézkedés ismertetett el szükségesnek, miszerint azok számára két külön osztály állittatván fel, egyik osztályba egy férfi, a másik 1-ső osztályába pedig egy nőtanitó azon értelemben alkalmaztatván, hogy a nőtanitó a rendes tantárgyakon kivül az erre hajlamukat nyilvánitó növendékeket női munkákra is oktatni köteles leend. A tanodai ügy gyökeres elrendezése kedves és legszentebb kötelesség érzetéből eredve, hő óhajtás volt ugy annyira, hogy semmi áldozatot nem kimélve, nemcsak az tüzetett ki feladatúl, hogy: a tanodai épület czélszerüen átváltoztassék és minden szükségesekkel fölszereltessék, hanem ezen kivül különös figyelem fordittatott oda is, hogy oly tanitók választassanak meg, akik képzettségöknél fogva, mind a nevelés magasztos ügyére, mind pedig a magasb felelőség által kitüzött közczélra nézve biztositást nyujtsanak.
"Mindezeket bővebben kifejtvén, az 1854. évi 78. sz. a., továbbá az 1856. évi 7. és 8. sz. a. foglalt községtanácsi ama határozatok, melyek a főelemi tanodák tökéletes elrendezésére vonatkoznak, és a mely határozatok, mint felsőbbileg jóváhagyottak, nyilvánitják a községi képviseltségnek abbeli óhajtását, miszerint a leánygyermekek tanodájához egy férfi, és egy a tanitói pályára megkivánt vizsgát kiállott nőtanitónak megválasztásával megerősitését és rendes tanitóúl leendő egyik osztálybeli behelyeztetését kérelmezte, máskülönben minthogy akkor csupán női munkálatokra külön osztályt fölállitani, és evégre külön nőtanitót alkalmazni a községi képviselőség nem kivánt, ugy most annál-kevésbbé teheti javallatát afölött, hogy nőtanitó, mint női munkálatokra alkalmazandó rendkivüli tanitó továbbra is fönállhason, miután az eddigi tapasztalás épen azt tanusitja, hogy a nőtanitónak kizárólag a női munkákbani oktatásra való szoritásával a közvárakozás teljességgel nincs kielégitve, a szülők innen gyermekeiket elégedetlenül elvonják: és hasonló női munkák megtanulása végett más magánházakhoz járatják. Ez által mindamellett, hogy a leánytanoda-rendezéssel felállitott külön osztály minden czélnélkül létezik, a községi pénztár hasonlóan czélnélküli terhet visel, még annál is inkább, mivel a női munkákbani oktatás nem is délelőtti 8, hanem 10, s délután 4 órakor veszi kezdetét, mi kielégitésül teljeséggel nem szolgálhat.
"Mindezek fontolóra vételével a tisztelettel fönhivott kegyes főnöki rendelet megnyitni rendelt külön leányosztályra nézve, a községi képviselőség föntebb hivatkozott határozatai nyomán véleményét oda jelentvén ki, miszerint kérdéses leánytanodai osztályban, mely valójában létezik, az oktatás az evégből is megválasztott s felsőbbileg megerősitett nőtanitóra ruháztassék, sőt errei köteleztetését alázatosan kérvényezvén, miután egy ujabb tanitónak felvételével a kérdés alatti leánytanoda másik osztályának megnyitását csak ugy látja eszközölhetőnek, hahogy a nőtanitónak állása, mint ez esetben szükségtelen, s a közvárakozást ki nem elégitő, megszüntetnék, a tanodák elrendezéséből eredt kiadás a községi adózást eddig is jóval nevelvén, a községi pénztárnak ujabbi terheltetése elviselhetlenné válna.
"Ennek folytán, annak érzetében, hogy a községi képviselőség akkor, midőn az elemi tanodák elrendezését lelkesedéssel fölkarolta s a népnevelés szent ügyét szem előtt tartva, mindennemü e rendezés körüli áldozatokra magát készségesen fölajánlotta, ugy annyira, hogy a tanitók illő ellátásáról egyszersmind azon hozzátétellel gondoskodott, miszerint a tanitványok, avagy ezek szüleitől a tanitók részéről bármily czim alatt követeléseknek helye nem lehetne, mindamellett elég sajnosan lehetett tapasztalni, sőt több szülők részéről panaszképen felhozni azt, hogy a tanitók egynémelyike a gyermekeiket iskolábani járásra beiratni nálok megjelent szegény adózó szülőkön különféle czim alatti követelést tesznek, ellenére szolgálván az ily cselekvény ama községi határozatnak, melyben mindennemü dijjak szedése mindenkorra megszüntetett, különben a községi határozatokat megerősitő felsőbbi rendeletek semmibe véve az ily követelésekkel előálló tanitók önkényt gyakorolva a szegény szülők gyermekeik iskoláztatását csak nehezitik ; miért is ezen körülmény oly kérelemmel határoztatott a felsőbb tudomására hozatni, hogy a tanitók részérőli hasonló követeléseket jövőre nézve megszüntetni és attól a tanitókat eltiltatni méltóztatnék."
"Ugyanez alkalommal a leánytanodára vonatkozólag nem csekély megilletődéssel általános panaszkép merült fel, miszerint Fellner Antal leánytanitó, mint ki a cs. kir. fegyenczházban hasonlóan tanitói minőségben áll, és e szerint kettős tanitói hivatalt visel, magát a könnyelmüségnek átengedve, s eme leánytanitói állásáról végképen megfeledkezve, szüntelen egyéb foglalkozásokkal törődvén, tanitói kötelességét, hivatásának legkisebb jelét sem adva, oly annyira akaratlanút teljesiti, miszerint ellenében köz-elégületlenség nyilvánúl; mely, ezen, mind a nevelés, mind pedig a szülők érdekébeni káros gondatlan tanitói eljárás sikeres intézkedés végett az épen fönforgó leánytanodai ügy kapcsában a magas felsőbbségnek följelentetni határoztatván. – Végül, a községi képviseltség egyek óhajtása lévén szintén az, hogy a tanodák részére tanodai felügyelők kineveztetnének, hogy igy a tanodák anyagi állapotát közelebb érdeklőleg az e tekintetben kivánt intézkedések közvetlen a felügyelők közbejöttével eszközöltessenek, minthogy már a nmlgú cs. kir. httóságnak 1856. évi 24742. sz. a. kibocsátott kegyes intézvénye értelmében megrendelt tanodai felügyelők ugyancsak 1856. évi 11. sz. a. községi határozat – szerint ajánltatva felterjesztettek, az e tekintetben felterjesztett határozat megerősitése, illetőleg a tanodai felügyelők kinevezése alázattal kérelmeztetik.
A föntebbiekben, a fölmerült leánytanodai osztálynak megnyitására nézve, valamint a tanodai ügyben előfordult egyéb sérelmeit és hathatós intézkedés végetti alázatos kérelmezéseit a községi képviselőség egyes akarattal nyilvánitván, jelen határozatát a szbirói hivatalnak fölterjeszteni rendelte.
26. sz. Inditvány tétetvén afölött, hogy a város közpénztárából tanodai felszerelésre utalványozott 400 pftok iránt mindeddig a kivánt számadás be nem adatott, – határoztatott: "A községi pénztári kezellés mindennemű utalványozott kiadás hova-forditásáról készitett, okadatolt számodással vezetendő lévén, a kérdésben levő 400 pftoknak pedig egyszerű kiadásba vezetésével mindeddig a feletti számadás, hogy minemű tanodai eszközök szereztettek, viszszamaradva van, mely számadás megnyugtatásul szolgálhatóképpen vétethetnék, miért plgrmstr úr felhivatik, miszerint az utalványozott 400 ftnyi összeg feletti számadásnak a községi tanács elé leendő eljutását eszközölje.
Dec. 21. 33. sz. Váczmegyei tanfelügyelő, kanonok és alvárosi plebános Müller Mihály ő nga f. évi nov. 26-ról kelt s 1970. sz. a. megkeresvényével a felsőbbségtől 1858. évi dec. 29-ről kiadva érkezett két-rendbéli, Meizner Ferencz és Pencz Ferencz községi képviselő urakat, mint a községi tanács részéről javallatba hozott tanfelügyelőket illető kinevezési oklevelet, ezen kinevezett felügyelők hatáskörére vonatkozó utasitásokkal együtt átvévén, ez érdemben határoztatott: "Időközben Meizner Ferencz kinevezett tanfelügyelő elhalván, ennek helyébe a szükségessé lett felügyelői javallat megtétetvén, az erre vonatkozó határozatnak közlése mellett tanfelügyelő ő nga a kinevezésnek eszközlése végett megkerestetni, és Pencz Ferencz urat illető kinevezési okmány, ahhoz csatoltatásával együtt kézbesittetni rendeltetik. Egyébiránt a községi képviselet mély sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy a felsőbb helyről még múlt évben kiadott kinevezési oklevelek közlése ily késő időre visszamaradt, mi által az annyira minden áldozatokkal felkarolt tanodai ügyben nyilvánitott különös óhajtásánál, de felsőbbileg is reá ruházott kötelességénél fogva is befolyását nem gyakorolhatta. Így a község érdekével kapcsolatban állott tanodai viszonyok szintén csak késedelemre találhattak !"
És ime már ezennel, az 1742. évtől egész az ujabb időkig, közöltük itt a városi jegyzőkönyvekből az iskolaügyi nevezetesebb mozzanatokat, melyek a városi hatóság e téreni dicséretes törekvéseiről, áldozatkészsége s Folytonos működéséről tanuskodnak.
12. §. A lebontott sz. Miklós-templom helyén emeltetett római kath. leány-iskola eredete.
Azok élén, a kik a nemes és ősi Vácz város elemiskolai oktatását az újabb időben előmozditani törekedtek, tündöklik egy szép miveltségü és bő-tudományosságú egyházi férfiú, a ki e téren néhány év alatt sokat lenditett, és neve e derék város nevelési és oktatási történetében, fényes érdemeinél fogva, mindenkor oly szépen fog ragyogni. E jeles férfiú ngos és főtdő Csávolszky József kanonok úr, a ki született 1843. ápr. 10-kén és áldozárrá, szenteltetett 1869. aug. 12-kén. 1869–1873-ig Rádon a Muzslay úrfiak nevelője volt, aztán az egyházmegyei hivatal püspöki szertartója és igtatója lett, mint egyszersmind már államvizsgát tett okleveles főgymn. tanár ; 1874-ben sz. széki aljegyző s 1875-ben könyvtárnok; ugyanazon évben levéltáros; 1879-ben az egyházmegyei iskolák alfelügyelője, tiszteletbeli alesperes és ugyanazon évben a váczvárosi elemiskolák igazgatója és az iskolaszék elnöke ; 1880-ban a hittudományi tanintézetben a bölcsészet tanára; 1882-ben püspöki titkár és sz. széki ülnök ; 1883-ban a püspöki iroda igazgatója s 1885-ben, mint már kanonok, a váczi papnövelde kormányzója.
Ezen nagy tevékenységű tanügybarát, még mint püspöki titkár, az áldott emlékü Peitler A. József váczi püspöknél (1859–1885) szép ügybuzgalmával kieszközölte, hogy ő nmlga az illető m. kir. minister engedelmével, a sz. Miklós-templomot iskolai használatra, de csakis e czélra, örök időkre átengedte. Ezen lebontott templom helyén, az első tervezet szerint, csak alházat szándékoztak az illetők emeltetni 6 iskolateremmel, mely épület az anyagokon kivül 6800 ftba került volna. Azonban az Istenben elhunyt Virter Bertalan cz. püspök és őrkanonok 10,000 ftnyi adománya, és az ezen ügyet oly meleg buzgalommal ápolók gondoskodása megváltoztatta az előbbi tervet, és e helyett egy nagyobb méretü leánytanoda épitése lőn elhatározva, mely emeletes fog lenni 8 tanteremmel, és ezek egyike leend az u. n. nagyterem, mely 15 méter hosszú és 6. méter szélesre lőn fölvéve. Ezen iskolaépület, melyben 6 elemi és 2 női ipariskola fog létezni, az anyagon kivül 11,100 frtnyi összegért lett elvállalva Endl és Honusz czég által. Ugy látszik, hogy az 1885-diki télen lebontott sz. Miklós-templom anyaga, az első épitési terv szerint, bőségesen elég lett volna ezen épület kiállitására, mig az ujabb tervezet szerintihez a Gyürky-féle gyárból 50,000 téglát vettek.
Megemlitjük itt mellékesen, hogy némely jó lelkek igen melegen ápolták azon szép eszmét, miszerint közadakozásból egy sz. Miklóst ábrázoló szobor szereztetnék, mely ezen leányiskola kapuja fölött, az udvaron, vagy a nagyteremben helyeztetnék el; hogy igy az e helyen létezett sz. Miklós-templom emléke és e szentnek tisztelete is tovább fönmaradjon.
Az alapkő-letétel 1886. május 9-kén, vasárnap, d. e. 1 1/2 11 órakor a szokott szertartással vette kezdetét. Vidéki városok életében egy alapjából épülő iskola épitése esemény; és ily ritka, tán évszázadok hosszú során át nem ismétlődő ünnepélynek volt ekkor tanúja a város. Noha ily fontos és ritka kulturális esemény nagyobb és méltóbb ünnepélyességet is megérdemelt volna, mégis az, minden előre meghatározott programm nélkül is, a közönség részéről élénk részvéttel találkozott. – Már 10 óra felé nagy közönség lepte el a sz. Miklós-tért, hol a felgallyazott és zászlózott épitkezési állványok bejáratánál a sz. Vincze-nénikék vezetése alatt fehérbe öltözött leánykák képeztek sorfalat. Tanács János alvárosi kanonok-plébános ő nga 11 órakor érkezett meg kereszt előlvitele mellett a papsággal s az iskolák növendékeivel a helyszinére, hol már a hatóságok testületek képviselői s az intelligenczia számos tagja egybegyülekezett. – Dr. Miltényi Gyula, papnöveldei tanár, ipariskolai igazgató s iskolaszéki tag felolvasta az alapkőbe letett okmányt, mely igy hangzik :
"A teljes szent Háromságnak, az Atyának, Fiunak és Szentlélek Istennek nevében. Istenben boldogult püspöke a váczi egyházmagyének, Peitler Antal József, miután a vácz-városi róm. kath. iskolák növendékeinek száma az ezeret meghaladta és a három fenálló iskolaépület befogadásukra elégtelennek bizonyult, a róm. kath. iskolaszéknek 1882-ben 31. sz. a. kelt folyamodványára a helybeli főtdő székeskáptalannak és Magyarország herczegprimásának, valamint a magas vallás- és közoktatásügyi miniszteriumnak beleegyezését kikérvén, 1882-dik évben deczemberhó 15-kén 3794. sz. a. kiállitott adomány-levelével a sz. Miklósról nevezett, használaton kivül állott templomot a váczi római katholikus hitközségnek iskolai czélokra átengedte. – Ennek folytán az iskolaszék az átengedett templomnak helyén épitendő iskola költségeinek fedezésére egyrészt évi jövedelmeiből megtakaritott készpénzét, 4161 ft 92 krban, ajánlotta fel, másrészt pedig a vácz-városi római kath. polgárok adakozási készségét határozván igénybe venni, 2850 ft 40 krczárt gyüjtött. Ezen kettős öszszegből azonban a fölépitendő iskola költsége ki nem kerülvén, az épitkezést csak is azon szerencsés és méltán az isteni gondviselésnek tulajdonitható körülmény tette lehetővé, hogy boldogúlt emlékű Virter Bertalan novii választott püspök és váczi székesegyházi éneklő-kanonok még életében 10,000 ftnyi tőkét tett le a váczi egyházmegyénél alapitványul a római katholikus elemi iskolák mellett felállitandó magasabb női iskolákra, és hogy az egyházmegye ezen alapitvány életbe léptethetésének czéljából 3600 ftot bocsátott az iskolaszék rendelkezésére azon kikötéssel, hogy a Virter-alapitványból föntartandó két felsőbb női iskola számára az uj iskola épületében hely engedtessék. – Ezen három öszszeghez előlegezvén az iskolaszék a római katholikus temetők pénzéből a még szükséges öszszeget, Endl és Hónusz épitő czéggel egy nyolcz tanteremből álló emeletes iskolaház épitése végett 11,100 oszt.-magy. értékü forintban szerződést kötött, épitési anyagúl felajánlván a régi templom falait.
"Ezen diszes iskolaház épült az Úrnak 1886. esztendejében, midőn szentegyházunkat Ő szentsége XIII. Leó római pápa kórmányozta, édes hazánkban Ő felsége I. Ferencz József uralkodott, váczi egyházmegyének kormányát széküresedés alatt Ő méltósága Neszveda István phyloméliai fölszententelt püspök, nagyprépost és káptalani helynök vezette, alapköve pedig letétetett alólirt napon a fentisztelt káptalani helynök Ő mlga egyházi áldása, a mlgos és székeskáptalannak, Vácz város előljáróságának, különféle intézetek képviselőinek, nagy közönségnek és a római kath. iskolaszék tagjainak részt vevése mellett.
"Lakot emelünk városunk leánykái részére, de az ég Ura tegye gyümölcsözővé a tanitást benne. – Isten kegyelme, az úr Jézus békéje, a szent lélek ereje, Szűz Mária és a Szentek esedezése legyen e ház zsenge lakóival örökké.
"A jelen okmányt kiállitottuk, a váczi római kath. iskolaszék pecsétével elláttuk és névaláirásunkkal hitelesitettük. – Váczon, az Úrnak ezer-nyolczszáz-nyolczvan-hatodik évében pünkösd-hava kilenczedikén. – Csávolszky József kanonok főtanfelügyelő, iskolaszéki egyh. elnök. Sipos István iskolaszéki világi elnök. Dr. Csányi János iskolaszéki jegyző."
Ezen okmány, az adakozók névsora, a tervrajz, a "Váczi Közlöny," az "Egyetértés," "Magyar Állam" egy-egy példánya s néhány pénzdarab egy bádog-tokba záratott, melyet aztán Tanács kanonok úr megszentelve az alapkőbe elhelyezett, és az első kanál mészragasztékot a kőre öntve, azt háromszoros kalapács-ütéssel a teljes Szentháromság nevében megerősitette. – Ez alatt a növendékpapság Varázséji Béla vezetése alatt alkalmi éneket zengedezett. – Ezután Tóth József pestmegyei tanfelügyelő lépett a kőhez s "Isten, meg a haza nevében, a nőnevelés felvirágzására" üté azt meg a kalapácscsal. Ezután Csávolszky József kanonok, iskolaszéki elnök: "Isten nevében a vallásos nevelésre," Dr. Csányi János:, "Isten segitse sikerre a népnevelés bajnokait." Ifj. Varázséji Gusztáv tanácsnok : "Jó honleányokat neveljen a hazának ezen intézet." Fekete Károly siketnéma intézeti igazgató : "A nőnevelés felvirágzására és üdvös terjesztésére." Veiszbarth János takarékpénztári igazgató : "A nevelés és műveltség terjesztésére." Szentkirályi Albert országgyülési képviselőnk Sípos Isván iskolaszéki elnök, Kresák József városi képviselő stb.
Az e napi "Váczí Közlöny" egy példánya is, amint már föntebb emlitők, az alapkőbe letétetvén, igy ir abban ifj. Varázséji Gusztáv úr, e lap szerkesztője, ídevonatkozólag: "Talán évszázadokig nem fog látni napvilágot, és igy igen sajnáljuk, hogy az idő rövidsége miatt városunk viszonyairól részletes képet abban nem nyújthatunk azon unokáink unokáinak, kiknek egykor kezeibe kerül e lap, tulélve nemcsak bennünket, de még az épületet is. A jelen kor üdvözletét küldve e sorokban az utódoknak s azon reményünknek adva kifejezést, hogy az épület ünnepélyes zárkő-letételekor városunk viszonyairól kimeritő adatokkal teljes számot adhatunk ki (ez elmaradt!), jelenleg ntdő Karcsú A. Arzén, sz. ferenczrendi hely kolostorfőnök atya, városunk monographusa tollából, a volt Sz. Miklós-templom s az épülő iskola keletkezésének történetét, Findura Imre, az országos statisztikai hivatal tisztviselőjének tollából az elhunyt püspökünk Peitler A. József római útjának leirását, s az alapkőbe betett okmány szövegét közölve, röviden csupán a következőkről emlékezünk meg: Jelenlegi országgyűlési képviselőnk Szentkirályi Albert, pártonkivüli programmal megválasztatott 1884. jun. 15-kén 1032 szóval, Hajnik Béla függetlenségi párti jelölt 186 szavazata ellenében.
"Városunk tisztikara: Réty Ignácz plgrmster 1500 ft évi javadalmazással, Korpás Márton, ifj. Varázséji Gusztáv tanácsnokok (1000 ft). Emerich Lajos rendőrkapitány (1000 ft), Regele Károly jegyző (800 ft), Galle József tiszti ügyész (500 ft), Filser Gyula számvevő (800 ft), Vadkerty Lajos pénztárnok (800 ft), Haidfeld Lajos ellenőr (600 ft), Meiszner Ede közgyám (800 ft), Fabriczy Nándor, Bartoss Ferencz rendőrbiztosok (500 ft), Méry Lajos, Tóth Pál végrehajtók (600 ft). Árvaszéki aljegyzői (600 ft) és adószámtiszti állás (500 ft), üresedésben. Városi főorvos Dr. Bolgár Lajos 200 ft tiszteletdij, alorvos Kremmer Gyula 100 frt tiszteletdij. Fogalmazó dijnok Várady János 1 ft 50 kr. napidijjal; dijnokok 1 ft dijjal : Pollák Géza, Bunyata Ferencz, Nagy Kálmán, Rozgonyi Béla, Hanecker Antal, Bezdek Károly, Szalay Pál. – Szolgaszemélyzet : 10 gyalog-rendőr, 2 lovas-rendőr, 4 negyedmester, 2 hivatalszolga, 2 városi tűzoltó. – Városunk ez évi költsegvetési előirányzata : 70096 ft 56 kr. bevétellel szemben 100427 ft 42 kr. kiadást tüntet fel, és igy fedezendő 30330 ft 86 kr., mely öszszeg az 59900 ft 82 kr. állami adóval szemben 52% városi pótadónak felel meg. – A város ügyeit a hivatalnoki karon kivül 60 érték-képviselő (virilis) s 60 választott képviselőből álló testület intézi. – Városunk népessége 13,900 főre tehető."
Az alapkő befedése után felállott Tanács János kanonok-plébános ő nga és a következő beszédet intézte a nagyszámú közönséghez : "Vácz város érdemes keresztény polgárai ! A város régebben érezte már, hogy iskolái, melyek az elemi nevelésnek emeltettek, a tankötelesek számához képest aránytalanúl szűkekké lettek. A tanügybarátok törekvése volt hát uj iskolát emelni, s énnekem jutott véletlenül a szerencse, ezen tervezett uj tanépületnek alapkövét Isten és a Szentháromság nevében megáldani. Az iskola mindenkor a templom ajtajának tekintetett, mindig kedves leánya volt az egyháznak. Az iskola azon hely, ahol lerakjuk alapját azon nevelésnek, melyet az egyház a templomban folytat. Az elemi iskola azon hely, hol a zsenge növendékek Isten, önmaguk és embertársaik iránt való kötelmeiknek ismeretét kezdik tanulni. Igen, ezen iskola azon hely, hol a gyermekek elméje képeztetik, szivök nemesittetik, s mely őket az egyház hű tagjaivá, Jézus Krisztus hiveivé, a haza hasznos polgáraivá, és egykor az égi szentek polgártársaivá teszi. Azért az egyháznak mindig gondja volt az iskolákra. Már az első századokban kimondatott, hogy a gyermekek részére oly helyek nyittassanak, hol a szent igék mellett egyéb hasznos tudományokban is tanittassanak. Már Sz. István korában Csanádon, később több helyütt, u. m. Veszprémben és Székes-Fehérvárott főiskolák nyittattak ; minden plébánia mellé iskolák nyitása is elrendeltett, az olvasás, irás és számolás elsajátitása czéljából. Az egyház szeme fénye gyanánt tekintette az iskolákat, mert a templomban is azokra hathat leginkább, kik már némi előismeretekben részesültek. Azért kedveseim, mert az egyház az iskolát leányának, a templom előkészitő helyének tekintette, az iskolákat nagyra becsűlte, és midőn ezen alapkövet megáldottuk, azzal csak azt akartuk elérni, hogy kifejezést adjunk annak, hogy az egyház az iskolát mily nagyra becsüli.
Mily kedves hely, mily nagy kincs egy községre nézve egy jól berendezett iskola : ott neveltetnek a gyermekek valláserkölcsileg. – S mert az iskola oly szent hely, azért titeket, kedves gyermekek, első sorban hivlak föl, hogy örömmel jőjjetek oda, hogy elsajátitsátok azon ismereteket, melyek titeket itt a földön jó polgárokká s a társadalom hasznos tagjaivá tenni hivatva vannak. – Engedjétek kedveseim, hogy azoknak, kik ezen iskola létesitése körül oly sokat fáradoztak, s azoknak, kik adományaikkal hozzájárultak, itt ünnepélyesen az egyház nevében köszönetet nyilvánitsak. Kivánom, hogy amit megkezdtünk, azt buzgósággal be is fejezzük, s azért Vácz városának érdemes polgárai járuljatok hozzá a jövőben is, – ha kell anyagi áldozatokkal, – hogy ezen iskola méltó módon felszereltessék.
Végre, szülők, hozzátok is fordulok. A ti első kötelességtek az, hogy gyermekeiteket Isten félelmében hasznos polgárokká, a keresztény egyház hű tagjaivá neveljétek ki. Házaitoknál kezdjétek már el a nevelést, nemcsak szóval, hanem példával is. De mert idő és képesség hiányában nem vagytok képesek megadni mindent, azért nyitvák az iskolák, s tartsátok kötelességeiteknek őket oda küIdeni, hogy igy szülői kötelmeiteket e pontban is teljesitsétek. Jobb kincset a nevelésnél nem hagyhattok, mert csak akkor nem fogja a gyermek eltékozolni azt, amit ti sok fáradsággal gyüjtöttetek öszsze. Mindent elveszthetünk, de a jó nevelést, a tanúltságot, az ismereteket csak az Isten veheti el, ha elménket megzavarja. Küldjétek tehát a gyermekeket az iskolába, mert mint sz. Pál apostol mondja : "Aki övéinek gondját nem viseli, az roszabb a hitetlennél." Arany-szájú sz. János pedig igy szól: "Akinek gyermekei neveletlenek maradnak, az a gyilkosnál alábbvaló." – Azért becsüljétek az iskolát. Legyetek hálásak azok iránt, kik ezen iskolát megnyitják. – És most kivánjuk Isten áldását e munkára, mely ezen ünnepélyes alkalommal megkezdetik, adja Isten, hogy az szerencsésen be is fejeztessék. Hozza meg ezen iskola mindazon eredményeket, melyeket tőle várunk."
Ezután dr. Csányi János ügyvéd s iskolaszéki jegyző állot a kőre s a következő beszédet tartotta : "Ngos és főtdő kanonok úr ! Tisztelt gyülekezet ! E hely, hol most egy uj épület alapfalazatának kövei látszanak, másfél századdal ezelőtt a haladást bénitó törökiga nyomasztó szenvedéseitől megszabadult Vácz város római kath. hiveinek vallásos örömére hasonló ünnepélyesség szinhelye volt. Akkor gr. Althán M. Frigyes, városunk b. e. tevékeny püspöke, a nem rég lerázott idegen járom terhe alatt nagyrészt elpusztult, s az 1740. év nyarán kiütött és tartós ideig dühöngött döghalál által is megtizedelt buzgó hiveinek lelki vigasztalására tette le azon kövét, melyen a legutóbbi időkig fenállott sz. Miklós-templom falai emelkedtek. Ide járt a valásszerető nép, hogy Istenét imádja, ide járt, hogy a sz. ige hirdetőjét meghallgassa, és ide járt, hogy magának a fárasztó munkára, a nemzet, s haza szent ügyének megótalmazására a vallás malasztjaiból uj erőt meritsen. És itt állott másfél évszázadon keresztül, többször vészteljes viharok ádáz ostromai között az Isten temploma, intő emlékeül annak, hogy a vallás erkölcsi eszmék hatalma, a hadierő vészek földet rázó támadásain is diadalmaskodik.
"E templomnak ajtai azonban utóbb, a nagy fénnyel körülvett székesegyházi templom felszentelése után becsukatván, csak külső alakja hirdette a czélt, melynek betöltésére eleve szenteltetett. Közben megőszült a szorgos idő, melynek ifjúságát e szent épület alapkövének letételekor még duzzadó izmai jelezték és uralmát ifju unokájának, a mai haladó kornak adta át. Átvette a hatalmat s menten messzeható ujitásokkal lépett fel ez ifju uralkodó ; és már is kétségtelen bizonyitékát adta annak, hogy terveinek keresztülvitelében rendithetlen. – Népeket alkot, országokat megreformál, és aki vele nem tart eltiportatik. Mi, kik a megvénült uralkodót annak idején hiven szolgálni igyekeztünk, szolgálni tartozunk annak ifjú örökösét is. És nem kétlem, hogy csak akkor szerzendünk érdemeket arra, hogy bennünket is alattvalói jobbjai közé sorozzon, ha uralmát öntudatosan és örömmel szolgáljuk.
"Követelményeinek táborában legelül jár a sirba szállt idők mostoha gyermeke, az árván hagyott leánynevelés; mert a haladó kor művelődése, a leánynevelés megfelelő támogatása nélkül, elhibázott folytonos forradalom, melyben a tevékeny erők mielőtt czélt érnének, kimerülnek. A nőt hármas hivatása betöltésére csak a haladó kornak megfelelő nevelés képesiti. E nélkül a nőnek öszszes szép tulajdonsága elveszett kincs, melyet hasztalan keresünk az élet egész tartamán keresztül. Mert a feleség hűséges szerelmét sem törvény, sem szerződés, az anya őrködő gondosságát semmiféle jólét s a gazdasszony takarékosságát semmiféle keresetmód nem pótolja. Mig ellenben egy nemzedéknek helyes irányban nevelt leányai tiszta szándékuk kiviteléhez való ragaszkodásuk szivósságában annyi erővel birnak, hogy egy egész társadalmat átalakitsanak. Valóságos Isten áldása egy népnek, válságos időkben oly nemzedék, melynek leányai szigorú erkölcsökben s hazaszeretetben neveltetnek : viszont nem az ellenség, önmaga ássa sirját azon nép, mely az erkölcstelenedés iszapos fertőjébe téved.
"A leánynevelés előmozditásának szükségességét felismerte az iskolaszék s már évek óta azon fáradozott, hogy e szent czélnak megfelelő csarnokot emelhessen. Lassan-lassan haladt keresztül ez eszme a megvalósulás számtalan nehézségein; mig végre részben az iskolaszék bevételeinek megtakaritott filléreiből, nagyobb részben pedig kegyes adományokból öszszegyűlt azon öszszeg, mely egy, a kivánt czélnak megfelelő épület felépitésére szükségesnek találtatott. Ekkor megint annak kérdése merült fel, hogy hol emeltessék fel a leánynevelés iskolája? Önként ajánlkozott az erre termett felelet. Megboldogúlt jóságos főpásztorunk, Peitler A. József az e helyen állott templom területét és anyagát az iskolaczélok megvalósitására a római kath. egyházi községnek átengedte. Hol találhattunk volna méltóbb helyet jövő nemzedékünk erkölcsnemesitő oktatására, mint e helyen, melyet Istent imádó elődeink vallásos buzgalma megszentelt? Itt fog emelkedni a leánynevelés nyájas muzsájának emeletes temploma arczczal a fényes székesegyház felé fordúlva, mint egy kővé vált könyörgő, kinek utolsó szempillantása is az Isten házára van irányozva.
"Vácz város anyái ide hozzátok leányaitokat, hogy itt a sirba szált idők vallásos buzgalmával ihletett szent helyen részesüljenek a nevelés erkölcsnemesitő hatásában. Ide hozzátok leányaitokat, mert itt tanulják meg azt, hogy miképen kell férjet, gyermeket és a hazát igazán szeretni ! Ngos és főtdő kanonok úr ! A váczi római kath. hitközség nevében kérem Ngodat, fogadja hálás köszönetünket azért hogy ünnepünket megjelenésével fényesebbé tenni, – s hogy ezen épület alapkövét az egyház szent hatalmával megáldani és Isten áldását kikérni méltóztatott. – Tartsa meg az ég Ura az élet legvégső határaig, az egyház, a haza és városunk hasznára és örömére. – És te magas ég, tekints le könyörgő szolgádra, hogy ezen házból úgy lépjünk ki, hogy mindnyájan jámbor hiveid legyünk! (Éljenzés.)
A beszédek végeztével, melyeket Ruby Miroszláv siketnémaintézeti rajztanár úr gyorsirói jegyzetei után közlünk itt a "Váczi Közlöny"-ből (1886. május 16. 20. sz.) az egybegyült szép közönség ezen kedves ünnepély emlékével szétoszlott.
És most következzék itt azon nagylelkű adakozók díszes névsora, buzditásúl és örök emlékül, a kik adományaikkal ezen diszes római kath. leánytanoda létesitését eszközölték: a váczi egyházmegye 3000 ft, Virter Bertalan cz. püspök 1000 ft, Csávolszky József kanonok, Hegyi Antal püspöki titkár 210 ft, Neszveda István fölsz. püspök, nagyprépost, püspöki helynök, Tragor Ignácz kereskedő, Ujhelyi István plébános, 100 ft, N. N. 100 ft, Poroszkay Péter kanonok 60 ft, Alberty Ferencz vasárus, Jung János kanonok, Piufsich Lajos, Szentkirályi Albert, váczi takarékpénztár, dr. Virter Lajos kanonok 50 ft, Tragor Hermin 45 ft, gr. Crouy Károly, gr. Crouy Károlyné, egyesült kasino-kör, N. N., Reitter István m. kir. udvari kocsigyáron, Tragor Antal sz. széki jegyző 25 ftot.
Argenti Döme kir. tanácsos, Gyurcsánszky József kiérd. plébános, Marossy Ferencz borkereskedő 20 ft; Muzslay Bertalanné, Tanács János kanonok s alvárosi pléb. 15 ft; Balás Lajos, Bartos Imre, Huber Mihály, ipar és kereskedelmi hitelintézet, Kanda István kanonok és felvárosi plébános, Kresák Ferencz, Mallár József kanonok, Markovics Lázár kanonok, Meiszner Ede, Meiszner János, Meiszner Rudolf, dr. Miltényi Gyula, Benovits János, váczi általános ipartársulat, Zemanovics Jósef, 10 ftot, Korpás Márton 7 ftot. – Bencze György, Cserny József, Fajcsik Mihály, Fekete Károly, Filimek Endre, Filó Pál, dr. Freysinger Lajos, György Mihály, özv. Hájassy Jánosné, Huber József, Intzédy Soma, irgalmasrendi kolostor, Kemény Gusztáv, Leitner Sándor, Meiszner Nándor, Milmann Géza, N. N., N. N., Panek Ödön kegyesrendi házfőnök Pauer Imre, Schmidt Ferencz, Tragor Ernő, Tragor János, Tragor Károly, Tragor Mariska, Velzer János, Windisch Ferencz, Korpás József, Schmidt János 5 ftot.
Bartoss Lajos, dr. Csányi János, Fölsinger József, Haidfeld Gyula; Krenedits Ferencz, Kunst Márton, Monspart József, Morlin Zsigmond, Peskó Medárd, Pécs Sándor, dr. Rákossy Béla, Trummer István, özv. Ulrich Károlyné, Vadkerty Mihály, váczvidéki népbank, Velzer Kálmán, Weiszbart János, ifj. Windisch Ferencz 3 ftot. Balázs Imre, Bayer Bernátné, özv. Csizinszky Lajosné, Demeter Sándor, Gyürky Károlyné, Haidfeld Alajos, Holmann József, dr. Kiss József, Kompolt Ferencz és neje, Laszka Nándor, Neuser Ferencz, Nikitits Sándor, Pentz Ferencz, özv. Pentz Ferenczné, Pécs Ferencz, özv. Pollák Jánosné, Racsek János, Roller Armin, Spissák Gyula, dr. Szeitl Szervácz irgalmasrendi házfőnök, Uhlig Edéné, Ulrich Géza, ifj. Varázséji Gusztáv, Vida Vilmos, Vilcsek István, Vörös Mátyás, Wicha Athanáz, Zatocsil Antal 2 ftot, legifj. Korpás Pál 1 ft 85 krt, Docskál Venczel 1 ft 50 krt.
Adamcsek Béla, Almási János, Banyák András, Banyák Ferencz, Biringer János, Bősz Emil, Bunder József, Csekó Pál, id. Duray János, Demeczky Anna, Docskál Lajos, Emerich Lajos, Filser Gyula, Guttmann István, Győry Károlyné, Hajdfeld Lajos, Huffnágel Imre, Hajnisch Richárd, Czéber Ferencz, Jakabffy Károlyné, Jedlicska József, Kalencsik István, Kalmár Endre, ifj. Korpás István, köz. Korpás Pál, Krakker Géza, Kecskés József, Korpás István, ifj. Kovács István, Krenedics Géza. özv. Krenedics Rezsőné, dr. Krnó Péter, Krezsák József, Leksza Emma, Lencsó Sándor, Mátay Gyula, Nell András, Ottó József, Pertik Gyula, Preszli Gyula, Prettenhoffer Ignáczné, dr. Pruzsinszky József, Racsek Endre, Regele Károly, Remes József, Ringauf Ottó, Ruby Miroszláv, özv. Ruff Mihályné, Simonidesz Károly, Scherer István, Schneider György, Stefan Ferencz, Streiter József, Szikora János, Szőke József, Tariczky Ferencz, Terpitz Károly, Udvardy Mihályné, Ursziny Arnold, Vadkerty Lajos, Varsányi Sylvester, Zomborka Ferencz, Zsidek Ignácz, sz. Ferenc-rendi kolostor, Karcsú A. Arzén, e rendház főnöke 1 ftot.
Bakk Domonkos, Brunner János, Csincsara Györgyné, Fleischmann Ede, Fridrich Alajos, Forgó Antal, Horváth Ágnes, Sz. Korpás Pál, Korpás János, öregebb Lázár István, Lenhardt Ignácz, özv. Lencsó Mihályné, Moskó Pál, Néder József, Néder Károly, Néder Károlyné, Olaj Ferencz, Orszáczky József, Patta Gáspár, Prukker Ferenczné, Rada Elek, Rasovszky Márton, Stibrik Kálmán, özv. Stierba Józsefné, Szalay Endre, Szuhovszky János, Túry Pál, Váczi József 50 krt. – Bajza János, Maloviczky Mihály, Maricsek Alajosné, N. N., Papp Lőrincz, ör. Pajor Márton, Rózsa Mihály, Széll József, Zapletáll István 40 krt. – Borbély Jánosné, Gáspár András, özv. Nagy Ferenczné 30 krt. – Özv. Brunnerné, Lenhardt Mária, Mikuska János, Stiri Mihály, Sztrecskó János, Sztrecskó József 20 krt. Schaub János 15 krt; N. N. és N. N. 10 krt. – Összesen 5850 frt 40 kr. Ehhez az iskolaszék részére a város által fizetett évi összegekből évek során át fönmaradt, több-kevesebb járandóságot, mely összesen 4161 ft 92 krt tesz, hozzá számitva, az iskola fedezésére, az iskolaszék rendelkezésére állt 10012 ft 32 kr. – Ezeken kivül Payerl Károly kőfaragó a kályhák alá szükséges köveket, Cserny József az alapkőbe elhelyezendő okmány és iratok számára szükséges rézdobozt ajándékozták.
Záradékúl megjegyezzük itt, hogy ezen adakozás, mely oly szent ügyet mozditott elő, csak becsületére, sőt diszére válik e nemes város közönségének; mert ezzel azt bizonyitja, hogy a nevelés és oktatás oly nagy horderejű érdekét, habár áldozattal is, de édes örömest mozditja elő, s tehetsége szerint lendit azon, midőn erre alkalom mutatkozik. Jutalmazza meg a mennyei Atya ezen jótevők szivességét legbőségesebb áldásaival!
Ezen leányiskola 1886. szept. 5-ke körül már teljesen elkészült és e napokban az iskolaszéknek már rendelkezésére bocsátották. Az épület kivülről igen csinosan van kiállitva és belső berendezése is megfelel czéljának. A 8 terem felszerelési munkálatai is javában folytak már ekkor úgy, hogy a leányok számára való rendes előadások is a legközelebb már megkezdődhettek itt. Ezen leánytanoda megnyitása 1886. szeptemberhó 11-kén tényleg meg is történt. Az ünnepélyt megelőzőleg sz. mise tartatott, mely után az iskolaszék, a tanitó-testület és a tanulók az uj, tanoda helyiségeibe vonultak és Tanács János kanonok ő nga az iskolát megáldotta. Az uj iskola ünnepélyes átadása alkalmával, ezen évi szept. 11-kén reggel 10 órakor az iskolaszék nehány tagja, a városi tanitó-testület a "nagy sörház" helyiségében villás reggelit rendezett. A toasztok árja megeredt, melynek mindannyia a kiérdemült elemiskolai tanitóra, a derék Filimek Endre iskolai gondnokra voltak irányozva.
A római kath. iskolaszék 1888. jan. 6-ki gyülésén jelentés tétetett ezen uj iskolaház épitésének befejezéséről, amennyiben Honus A. vállalkozó a kiküldött fölülvizsgáló bizottság jelentése után azt az iskolaszéknek átadta; mely után a bentlevő ovadéka neki teljesen kiadatott. Az u. n. rosz templom lebontott köveiből emelkedett ez a diszes leánytanoda, mely 14014 ft 38 krba került; ezenkivül az iskolaház előtti kőfalra szükséges vasrácsozat is elkészülvén, ha az idő engedi, azonnal felállitható lesz. Ezen vasrácsozat a teljes felállitással 767 ft 67 krba fog kerülni. Ezen rácsozat, mely a különben is szép épület külsejét nagyban fogja emelni, Prohászka Manó váczi lakatos mester mühelyéből kerül ki. – E leányiskola évek óta égető szükséget képezett és nagy hézagot pótol ; létesitése rövid idő alatt történt, és az eszme megvalósitásán lankadatlan fáradtsággal és lelkesült ügyszeretettel buzgólkodott az iskolaszék, de különösen annak elnöke, ngos Csávolszky József kanonok úr, ki most nyugodt lélekkel és édes öntudattal pihenhet tanügyünk fölvirágzása körül teljesitett fáradalmai után, mert maradandó emléket állittatott; mely nevét századokon át fogja hirdetni.
13. §. A váczi elemiskolai tanitók 1742. évtől korunkig.
Hogy az utókor lássa, kik voltak azok, a kik több mint egy századon át mindkét nemű gyermekek nevelésével és oktatásával fáradoztak e nemes városban s azoknak neveit hálás érzettel emlegesse és áldásban tartsa, közöljük itt az ő neveiket azon évtől kezdve, melyben a városi jkönyvben először fordulnak elő. Így 1742. Milner András, 1752. Persics Tamás, 1757. Romstein Ferencz Károly, 1767. Tucsinszky György kántor (Andrásnak is iratik), 1768. Tröscher (Tresser, Trischer) János, (Antal néven is iratik), orgonista, 1776. Jankovits János, 1779. Sőreghi Ferencz, 1783. Szabó Ágoston (tudatlan, szabó és mindig szomjas), Szviruha József, Forgó Tamás, Plainer Antal, Hoffer József, Stintzl Ferencz, 1786. Szily Márton, 1788. Papolczy Sámuel, 1788. Bucsek Antal († 1820.), Petri György kálvinhitű, 1789. Virágh József István, Sapp, Csacskó Mihály, Bucsek János, 1796. Ördögh Pál Farkas, 1798. Mogyoródy János († 1810.), 1804. Kiáltosy Antal, 1805. Jüttner Ferencz, 1810. Stintzl, Siebenlist János, 1812. Behányi Ádám, 1813. Varga (máskép : Korbel) József, 1814. Munganaszt Pál († 1850.), 1820. Wendl Antal, Farkas Ferencz, Molnár József, 1821 Ulrich István, 1833. Pleszl Antal, 1827. Gáspár Márton (Mátyás, † 1842.), Hoffmann Károly, 1843. Ruff Mihály, Fellner Miklós, 1845. Néder József, Fellner Antal, 1849. Pálik Mátyás, 1852. Krömmig Albina (magánintézeti nevelő nő), 1855. Imrey Ignácz, Ulrich Károly, Pál Máté (kálvinista), 1856. Filimek András, Bognár György, Krenedits Ferencz, (rajztanitó), Megyesy Antonia női munkatanitó, 1857. Rákóczy János. – Ezen névsor azonban nem teljes, nehány tanitónak neve hiányzik abból, adataink hiányossága miatt ! – Krenedits Mathild kiasasszonynak évek óta jónevű nevelőintézete van a papnöveldét kormányzó kanonok házában. Ezen leánynevelő intézet megnyittatott 1859. évben, 1873. évig 4 elemi osztályra volt felosztva. Ettől 6 osztályra lett berendezve, s 1883-tól 8-ra. A 4 felsőbb osztályban a polgári osztályokra előirott tárgyak adatnak elő, melyekben a k. r. tanárok is közreműködnek. Ezen intézetben kezdete óta több, mint ezer tanuló leánykák képeztettek s folyton dicséretesen futja pályáját. Tanitanak benne franczia nyelvet, női munkákat stb. a rendes tanszakokon kivül. A legközelebb múlt időben néhány évig Fodor (Fedor) Imre tanitó neje (szül. Nagy Berta) is tartott ily, 6 osztályra berendezett magán nőtanodát, mely 1876-ban keletkezett s 1887-ben megszünt. – Imrey tanitó leánya Amália (Dobóné) otthon nehány évig s aztán a városi iskolákban tanitotta a női munkákat. Ily tanitónők többen is voltak imitt-amott a városban.
14. §. A mostani tanitók, tanitó-nővérek, nyugdijasok névsora és illetményeik.
Hogy a római kath. uj leánytanoda 1886/7. évi, vagyis első évi tanfolyamában sz. Vincze nénikéi közül kik voltak a tanitók, előadtuk "Vácz város története" czimű müvünk VIII. kötetében a 274. lapon. Ezen első tanévben mindjárt e középvárosi leánytanoda I. osztályában 60, a II-ban 50, III-ban 53, IV-ben 61, V-ben 38, s a VI-ban 20, összesen 282 leánytanuló volt. – A jelenleg, vagyis az 1887/8-ki tanévben müködö férfi- és nőtanitók nevei és járandóságaik: 1. Bartoss Pál, készpénzben az iskolaszéktól 513 ft 90 krt, az uradalomtól 16 ft 80 krt, 2 hold föld után 20 ftot, 10 kila rozsot 34 ft 30 krban, 3 öl fát 37 ft 50 krban. Lakás természetben 120 ft, összesen: 742 ft 50 kr. Havi részlet az iskolaszéktől 42 ft 82 6/12 kr. – 2. Fodor Imre, az iskolaszéktől készpénzben 635 ft 92 kr., az uradalomtól 21 ft, 4 hold föld után 40 ft, 6 kila rozs 20 ft 58 kr. értékben, 2 öl fa 25 ftban, összesen 742 ft 50 kr. Havi részlet az a iskolaszéktől 52 ft 99 4/12 kr. – 3. Máté József, az iskolaszéktől készpénzben 657 ft, az uradalomtól 28 ft, 2 hold föld után 20 ft, 3 öl fa 37 ft 50 krban, összesen 742 ft 50 kr. Havi részletben az iskolaszéktől 54 ft 75 kr. – 4. Udvardi Mihály, készpénzben az iskolaszéktől 638 ft 10 kr., az uradalomtól 12 ft 60 kr., 2 hold föld után 20 ft, 10 kila rozs 34 ft 30 krban, 3 öl fa 37 ft 50 krban, összesen 742 ft 50 kr. Havi részletben az iskolaszéktől 53 ft 17 6/12 kr. – 5. Jankovits Ernő, készpénzben az iskolaszéktől 432 ft, az uradalomtól 28 ft, 4 hold föld után 40 ft, összesen 500 ft. Havi részletben az iskolaszéktől 36 ft. – 6. Krancz Ferencz, készpénzben az iskolaszéktől 454 frt 80 kr., az uradalomtól 25 ft 20 kr., 2 hold föld után 20 ft, összesen 500 ft. Havi részlet az iskolaszéktől 37 ft 90 kr. – 7. Vörös Ferencz, készpénzben az iskolaszéktől 442 ft 50 kr., 2 hold föld után 20 ft, 3 öl fa 37 ft 50 krban, összesen 500 ft. Havi részlet az iskolaszéktől 36 ft 87 6/12 kr. – 8. Kökény Ferencz, készpénzben az iskolaszéktől 400 ft, havi részlet az iskolaszéktől 33 ft 33 4/12 kr. – 9. Fodor-Nagy Berta, készpénzben az iskolaszéktől 280 ft, lakás természetben 120 ft, összesen 400 ft, havi részlet az iskolaszéktől 23 ft 33 4/12 kr. – 10. Alt Cassiana nővér IV. oszt.; 11. Fialla Eufrázia, I. nőipar; 12. Kovács Sarolta nővér VI. oszt.; 13. Német Speciosa nővér II., III. oszt. ; 14. Roll Paula nővér, II. nőipar; 15. Skicsák Felicitás I. oszt. Ezen 6 sz. Vincze-nővér mindegyike fejenkint kap az iskolaszéktől egy tanévre 250 ftot, s valamennyiért jár együttesen 2 hold föld után 20 ft. Az iskolaszéktől havi részlet összesen 125 ft. 16. Potóczky Vilma id. tan. készpénzben kap az iskolaszéktől 300 ft s ugyanettől havi részletül 25 ftot.
Nyugdijazások : 1. Filimek Endre, készpénzben az iskolaszéktől 300 ft, ugyanattól havi részlet 25 ft. – 2. Özv. Bognár Györgyné 150 ft, havi részlet 37 ft 50 kr. szintén az iskolaszéktől. – 3. Imrey Ignáczné, készpénzben az iskolaszéktől 160 ft, ugyanettől havi részlet 40 ft. – 4. Ruff Mihályné, készpénzben az iskolaszéktől 200 ft, ugyanettől havi részletül 50 ft. – Házmester a középvárosi iskolában, Gajarszky János, kap 100 ftot az iskolaszéktől, havi részlet 25 ft. Gajarszky Fáni a leányiskolában 60 ftot, havi részlet 15 ft.
A középvárosi tanoda I. osztályában az 1886/7. tanévben volt 55, a II-ban 51, a III-ban 53, a IV-ben 102, az V-ben 50 s a VI-ban 26 tanuló, összesen 337. – A felsővárosi tanoda I. osztályában 64, a II-ban 29, s a III-ban 18, összesen 111. – Az alsóvárosi tanoda I. osztályában 59, a II-ban 25, s a III-ban 16, összesen 100. – A felsővárosi leánytanoda I. osztályában 51, a II-ban 35, s a III-ban 32, összesen 118. – Az alvárosi leánytanoda I. osztályában 40, a II-ban 22, s a III-ban 8, összesen 70. – Fiútanulók összesen 548, leánytanulók összesen 470, fiúk és leányok összesen 1018-an tanultak ezen 1886/7-ki tanévben az összes elemi iskolákban. – Megemlitjük e helyen, hogy ifj. Bartoss József alvárosi tanitó ezen tanévben elhunyván, halála fölött az iskolaszék fájdalmának jegyzőkönyvileg adott kifejezést. Ezen tanitó 26 éven át müködött e nemes város kebelében a népnevelés rögös pályáján kitartó szorgalom és ügybuzgalommal. – Megérintjük itt, hogy Grosz Emilia vezette a felvárosi II. és III. leányosztályokat. Tanév. sz. 1. – Felhozzuk azt is, hogy Pleszl (Rónay) Antal, ki több mint 50 évekig tanitotta az elemiskolai tanulókat, majd a kül – majd a beliskolákban, az e téren tanusitott buzgalma s fényes érdemeiért ő fölsége által rendjellel lett kitüntetve.
15. §. A római kath. iskolaszék, jótékonyság, jutalmak, ujabban szerzett taneszközök.
A római kath, iskolaszék tagjai : Csávolszky József kanonok, papnöveldei igazgató, egyházmegyei tanfelügyelő, a közép- és alsóvárosi elemi tanodák igazgatója, egyházi elnök. Dr. Csányi János ügyvéd, világi elnök. Filimek Endre nyugalmazott tanitó, gondnok. Fodor Imre tanitó, jegyző; Alberty Ferencz vasárus; Bajan János földmivelő; Balás Imre ügyvéd, Huber József földbirtokos, Kanda István kis-prépost kanonok, felv. plébános s felv. elemi tanoda igazgatója ; Kresák Ferencz bérlő, idősb Korpás József magánzó, idősb Korpás Pál magánzó, Lencsó Sándor bérlő, Meiszner János takarékpénztári pénztáros, dr. Miltényi Gyula sz. széki ülnök, zsinati vizsgáló, papnöveldei tanár ipariskolai igazgató ; Nikitits Sándor ügyvéd, Panek Ödön a helyi kegyesrendiek házfőnöke és főgymn. igazgató, Reitter István kocsigyáros, Schmidt János alvárosi plébánoshelyettes, Sipos István sóárus, a közép- és felsővárosi temetők felügyelője, Udvardi Mihály elemi és ipariskolai tanitó, Weiszbarth János takarékpénztári igazgató, Vida Vilmos siketnéma-intézeti tanár, Vörös Ferencz elemi és ipariskolai tanitó, Vörös Mátyás iparos, az alvárosi temető gondnoka, Zemanovich József iparos.
A római kath. iskolaszék felügyelete alatt 4 iskolaépület, tanoda, áll, és pedig: a középvárosi 6 évfolyamú elemi fitanoda 5 tanteremmel ; a középvárosi ujonnan épült 6 évfolyamú elemi leánytanoda 8 tanteremmel; a felvárosi három évfolyamú elemi fi- és leánytanoda 3 tanteremmel és végre az alvárosi 3 évfolyamú vegyes osztályú tanoda két tanteremmel. A tantermek minden törvényszabta szükséges kellékekkel felvannak szerelve. – Mikép már föntebb előadtuk : városunk szellemi haladásának egyik tényezője, a sz. Miklósról nevezett öreg templom helyére nagy gonddal és csinnal felépitett tágas termekkel biró leánytanoda, mely a költségvetés keretén kivül nagyobbára adakozásból épült, az 1886/7 tanév kezdetével rendeltetésének ünnepélyesen átadatván, a 6 tanfolyamú leányiskola mellé az első női ipariskola is megnyittatott, valamint az 1887/8 tanévben a II-dik is, melyekben mérsékelt tandij mellett a leánykák nemcsak kézimunkákban, mint: fehérnemű-szabás és varrás, ruhaszabás és varrás, fehér himzés és gömbözés s egyebekben, hanem az elméletiekben is nyernek oktatást. Ezeket is a sz. Vincze-nénikék, az u. n. "kedves testvérek" tanitják. Az alvárosi leányosztályokban Bogányi Emma kisasszony tanitja a kézimunkát, ezt és a felvárosi ily tanitónőt, Almásy Józsefnét, a város fizeti 150–150 fttal. – A középvárosi uj leánytanodai emeletes épület 12,955 ft s 90 krba került, melyre a helybeliek részéről begyült, mint föntebb láttuk, 3034 frt 31 kr ; a vidékről pedig 100 frt. – A tankötelesek szaporodásával az 1886/7 tanévben az iskolaszék a középvárosi iskola II–III. fiosztályát szétválasztotta és egy tanitói állást szervezett ideiglenesen.
Az iskolaszék az 1886/7 tanévben 167 szegény tanulót látott el tankönyvekkel és egyéb szükséges tanszerekkel 102 ft 40 kr. értékben. E nemes törekvés előmozditására 1887-ben adakozáskép befolyt : a váczi takarékpénztártól 40 ft, Ellenbacher Adél úrnő alapitó-levele szerint, 100 ftos alapitványa után évi kamat 5 ft, néhai Werner Imre és Meiszner Katalin alapitványa után 15 frt ; tek. Benevits János úr, a szegényebb sorsú tanulók segélyezésére ezen évben is 10 ftot áldozott. Öszszeg : 102 ft 40 kr ; a hiányzó öszszeget: 32 ft 40 krt, az iskolaszék fedezé. – A meglevő régibb alapitványok kamatai, nevezetesen : néhai Ellenbacher István nagyprépost alapitványa után esedékes 10 ft, Tolojan Tamás-féle 9 ft 24 kr, Munganaszt Pál-féle 2 frt 10 kr, valamint a püspöki uradalom részéről megajánlott 25 ft 20 kr, a zárvizsga alkalmával a jó magaviseletű és szorgalmas tanulók megjutalmazására fordittattak. Ugyanilyenek részesültek a néhai Tiller József-féle alapitvány 8 ftnyi kamatából ; ily czélra Lencsó Sándor 5 ezüst ftot és Fülöp Károly 2 ftot ajándékoztak. De különösen kiemelendő itt ngos és főtdő Csávolszky József kanonok, isk. igazgató úr, ki a maga részéről több tanulót jutalmazott meg dicséretes magaviselete és szorgalmas tanulásért, három aranyat és több ezüst forintot osztván ki, a magokat a tanulásban, kézimunka s tornázásbani kitüntetők között.
A szemléltető oktatás megkönnyitése czéljából az 1886/7 tanévben beszereztettek Schubert terményrajzi ábrái 60 táblával. Az előbbi években beszerzett lepke- és bogár-gyűjtemény kiegészittetett, a száritott növények, úgyszinte az ásvány- és tojás-gyűjtemény szaporittatott ; ezen felül egy kisebb maggyűjtemény is szereztetett be 77-féle maggal. Szaporodott a gyüjtemény még 4 darab kitömött emlős állattal és 56 kitömött különféle hazai madárral. – Ezeken kivül több tábla, számoló gép és térkép is vétetett.
16. §. Vallás-erkölcsi mozzanatok, hitoktatók és ismétlő iskolák.
A tanuló-növendékek, valamint az előbbi, ugy az 1886/7 tanévben is, többször járultak a sz. gyónás és sz. áldozáshoz. Jelesen a karácsoni és husvéti sz. ünnepek alkalmából (az első gyónók fehérvasárnapon) és a tanév végén (jun. 30-kán). Ezen utóbbi gyónás alkalmával a szentséges atya, – XIII. Leó római pápa által engedélyezett jubileumi búcsú jótéteményében is részesültek. Ezenkivül a keresztény tökéletesség emelésére szolgáltak a nagyhéten tartott s a husvéti sz. gyónással egybekapcsolt sz. gyakorlatok ; úgy szintén a "Jézus sz. szive" és "Jézus sz. gyermekségéről" nevezett jámbor társulatok (az előbbi 280, az utóbbi is 280 taggal) és végre a "Mária-gyermekek" egylete 23 taggal. – A hitoktatók ezek voltak: Bucsek István felvárosi káplán, tanitotta a hittant a falu. II., III. leány és az I. vegyes osztályban. – Forgó György gymn. tanár és felvárosi káplán, tanitotta a hittant a II. és III. fiosztályban. – Dr. Kazaly Imre, sz. széki ülnök, theol. tanár, tanitotta a hittant az I., II., III. és IV, fi-, és az összes leányosztályokban. – Korpás Pál, tanulmányi felügyelő, tanitotta a hittant a női ipariskolában. Kubinyi Endre, karkáplán, tanitotta a hittant az alvárosi I., II. és III. osztályban. – Schmidt János alvárosi plébános-helyettes, tanitotta a hittant a középvárosi V. és VI. fiosztályban. – És ezek a hitoktatók az 1887/8-ki tanévben is.
Hogy az elemi iskolákból kinőttek az azokban szerzett ismereteket el ne feleledjék, ezek részére, a 12–15. évig u. n. "ismétlő iskola" tartatik a középvárosi iskola tantermeiben, mely bizonyos napokon, a d. u. elemiskolai előadások után szokott az elemiskolai tanitók által vezettetni az egész tanév folyama alatt.
17. §. A kisded-óvó iskola ismertetése.
Amint a kisded-óvó intézetek kedves hazánkban itt-ott megnyittattak s csakhamar több városban meghonosúltak, Váczott is a nevelés ügybuzgó barátai már a 40-es években kezdtek ily intézet létesitésére lépéseket tenni. Jelesen : azon felhivásban, melyet ngos és főtdő Tajthy Ferencz kanonok és alvárosi plébános, mint a helybeli nemzeti iskolák igazgatója, ezek ügyében a tanácshoz intézett, és ennek 1844. márcz. 29-ki ülésén egész terjedelmében felolvastatott; melyet föntebb mi is közöltünk, már emlittetik a kisded-óvóda e szavakkal: "Ha ezen elvek szerint megtekintjük a Vácz alsó Városbani Fellner Miklós Tanitó keze alatt lévő és méltán kisdedóvó intézetnek nevezendő Oskolát." – Ez azonban még csak inkább gyönge kezdeményezésül tekintendő a mostani értelemben vett kisdedóvodához képest. – Az 1850. jan. 30. gazdasági ülés jkönyvében, a 40. sz. a., Kún Bálint városi kisdedóvónak a tanácshoz nyujtott folyamodványára egy öl rőzsefa, a kamarási hivatal által, kiadatni rendeltetett. – Ugyanazon gazdasági jkönyvben ezen évi jun. 8. a 250. sz. a. ez fordúl elő : "Főbiró Medrey István, mint néhai Majer, született Wittmann Magdolna végrendeletének számadó kezelője, a tanácshoz beadott tudósitásában előadván, mikép a nevezett nő végrendelete 5 dik pontja szerint, a helybeli kisdedóvóintézetnek alapitványúl 100 vftokat hagyományozott, mely öszszeget nevezett városi főbiró úr a tanács szine előtt jelenvolt Serédy Károly városi főpénztárnok kezeibe átadván, erre végeztetett : "Ezen alapitvány a város örökös kezelése alatt maradván, annak évenkénti kamatai a helybeli kisdedóvó-intézet tanitójának adassanak ki, a szokott elismerő irat átvétele mellet." – A kisded-óvó intézet utóbb a "galamb-utczá"-ból nyiló kis közben, a Kollerházban, volt elhelyezve, a midőn Mihalik nevű is volt benne a tanitó. Majd idő folytán az intézet a főutczai Hermánn József nagyprépost úr házába költöztetett át, és midőn ezt a váczi jótékony nőegylet már előbb felkarolta, szivén hordva a nevelés szent ügyét, s úgy szólván semmiből ujraalkotta, az u. n. "Frőbel-gyermek-kert" elnevezés alatt meglehetősen virágzani kezdett. Ezen gyermek-kertben, melyre a nőegylet, 1880. márcz. 14-ki ülésén tett elnöki jelentése szerint, 642 frt 30 krt adott ki, ekkor Mayer Józsa k. a. volt a buzgó tanitó, mint különben polgári iskolákra képesitett, szakavatott és ügyes oktató.
Már ezen 1880. év előtt komolyan foglalkozott ezen eszmével az igen érdemes nőegylet, hogy a kisded-óvoda részére a nevezett nprépost-féle házat, melyben bérfizetés mellett több évig létezett, megszerzi. E czélra gondoskodott is előre, hogy bizonyos öszszeg begyülekezzék a jótevőktől; igy a többi között a királynő, Erzsébet ő fölsége a ház vételárának fedezése czéljából, magán-pénztárából 200 ftot méltóztatott legkegyelmessebben adományozni (ld. a "Magyar Állam"-ot: 1873. május 9.) – Az egylet 1880. márcz. 14-ki közgyülésén zajosabb vitára az u. n. "Frőbel-gyermek-kert" vagy óvoda adott alkalmat, melyből az egylet bevétele volt 137 ft 38 kr. arra kiadása pedig, a lakáson kivül, 642 ft 30 kr. tehát ráfizettek 504 ft 72 krt. A közgyűlés a városi lakosság által elvileg nem eléggé pártolt rendszer helyett az óvodának jövőre sz. Vincze-nénikék kezére bocsátását határozta el; mert pénztára az eddigi terhet el nem birta s a lakosság közt a gyermek-kerti (vallástalan) rendszer gyökeret verni nem tudott.
A változás kivitele azonban kissé későbbre lőn elhalasztva. Midőn a sz. Vincze-nénikék kápolnája és háza 1880. okt. 15-kén ünnepélyesen megáldatott, e kedves ünnepség bevégeztével, az ezen jelenvolt nőegyleti tagok, s ezek kérelmére ngos és főtdő. Tanács János prépost-kanonok úr és mások is a kedves testvéreket a közellevő óvodába kisérték el, hol már örömmel várta őket a szépszámú kedves apróság csoportja, melyet a nevezett ügybuzgó, ezen intézetkét felavató kanonok úr az uj tanitónőt a kedves testvér figyelmébe és szeretetébe, ajánlott. Mióta itt a nénike tanit, számosabban járnak a kicsikék az óvodába, még az izraelita családból is. – Az óvodás néne után a jótékony nőegylet részéről 200 ft o. é. járt a nénikék intézetének, de látván az egylet a kedves testvér sikeres müködését, ezen öszszeget 50 fttal a maga-jószántából megtoldotta. – Ezen oly igen áldásosan müködő nőegylet, tekintetbe vévén fáradhatlan, derék elnöknőjének, Benkár Dénesné (született Meiszner Aemilia) ő ngnak fényes érdemeit, 1880. évi okt. 17-kén olajfestésű arczképét a kisdedóvoda előtermében szép ünnepélylyel leleplezte.
A helybeli nőegylet oda is gondolt már, hogy Kis-Váczon is fogna állitani óvodát oly czélból, hogy az ottani gyermekek is ezen nemes intézmény áldásaiban részesüljenek, miben a nőegyletet ez emberbaráti törekvésében a püspök ő nmlga is fogja támogatni. Örömmel hozzuk itt fel a nőegylet választmányának ezen valóban emberbaráti törekvését, miben őt bizonyára a város hatósága és polgársága is fogja segiteni; mert ideje már, hogy a kisváczi kisdedekre, kik az út távolsága miatt az óvoda örömei és szórakozásától elestek, végre jobb napok derüljenek.
18. §. A váczvárosi római kath. elemi népiskolák 1886. évi költségvetési előirányzata, az iskolai takarékpénztár, és az egyházmegyei népiskolák főhatósága, s a római kath. tanitó-egyletek.
A bevétel megnevezése : 1. Tandijból remélhetőleg 200 ft, 2. alapitványok kamataiból 41 ft 34 kr., 3. a püspöki uradalomtól 25 ft 20 kr. öszszesen 266 ft 54 kr. – A kiadás: 1. A tanitói személyzet fizetése együttvéve 5856 ft 72 kr. 2. Filimek Endre nyugdija 300 ; 3. három tanitóözvegy kegydija együttvéve 510 ; 4. a házmester évi fizetése 120; 5. országos tanitói nyugdijalapra 11 állomás után 132; 6. fütőfa-szükségletre a mult évhez képest 350; 7. iskolaépületek javitása, meszelése, belső tisztogatása stb. 260 ; 8. tanszerekre 100; 9. különféle nyomtatványokra 38; 10. felső- és alvárosi iskola füttetése és söpretése 20; 11. vizsga-ajándékokra 18 ; 12. Három iskola-épület biztositása 16 ft 60 kr; 13. üveges-munka és ismétlő iskola világitása 35 ft ; 14. 1000 ft kölcsöntőke után kamat és 10% törlesztés 160 ft; 15. előre nem látható rendkivüli kiadásokra 105 ft. Öszszesen : 8051 frt 32 kr. – Öszszehasonlitás : öszszes kiadás 8051 ft 32 kr., öszszes bevétel 266 ft 54 kr. Mutatkozik fedezetlen kiadási többlet: 7784 ft 78 kr; mely öszszeg a római kath. hitközség hiveire szokott kivettetni.
Hogy a mindkét nembeli tanulók még gyönge korukban megszokják a takarékosságot, az u. n. "iskolai takarékpénztár" az ujabb időben az elemi tanodába is behozatott. És pedig az 1886/7-ki tanévben : a középvárosi 6 osztályban tagja volt 76 fiú, a kik 79 ft 69 krt, a felvárosi iskolában tag volt 27 fiú, kik 46 ft s 97 krt, s alvárosi iskolában volt 7 tag, a kik 5 ftot; a felvárosi leányiskola 3 osztályában 37 tag, a kik 38 ft 4 krt, s az alvárosi leányiskola szintén 3 osztályába volt 12 tag, a kik 16 ft s 40 krt kamatoztattak. Öszszesen tehát 159 tag kamatoztatott 186 ft 10 krt.
Megjegyezzök itt, hogy a vácz-egyházmegyei római. kath. népiskolai főhatóságot képezik : a nmlgú föpásztor; az egyházmegyei népiskolai főtanács, a váczi főtdő szentszék; az egyházmegyei tanfelügyelők (jelenleg Markovics Lázár sz. e. kanonok, segédtanfelügyelő Csávolszky József sz. e. k. urak). – Az egész egyházmegye, a székhelyen kivül, 19 tankerületre van felosztva, mindegyiknek élén tanfelügyelő-minőségben áll a kerületi esperes s igazgatóiban az illető plébános. – A vácz egyházmegyei kath. tanitó-egylet fővédnöke : megyés püspök ő nmlga; alapitó tagok : kanonokok, esperesek, udv. papok, plébánosok, káplánok, a kik legalább 20 ftot fizetnek be az egylet czéljaira. E nemes szivű tagok közől némelyek valamivel többet is adván; 1884. évben 1470 ft gyűlt be öszszesen. A tanfelügyelőségen kivül vagyon egy állandó bizottság, mely választott és póttagokból áll. – Ily kerületi róm. kath. tanitó-egylet van az egyházmegye területén 10 ; t. i. a vácz-székesegyházi, nógrád-romhányi, ecsegh-hatvani, fóth-gödöllői, soroksár-alsó-némedi, zsámbok-nagykátai, kecskemét-czeglédi, ujszász-szolnoki, alpár-csongrádi és kún-félegyház-hód-mező-vásárhelyi kerületekről elnevezve, melyek mindegyikének van egy elnöke, társelnöke, jegyzője és pénztárnoka. – Ezen egyletek évenként gyüléseket szoktak tartani, melyek, a többi közt, a népnevelésre áldásosan hatnak ki, és különben is sok jót eredményeznek.
Záradékul megemlitjük itt, miszerint a Kálvin és Luther hiveinek, ugyszintén a két izraelita hitközségnek is jól rendezett u. n. felekezeti több osztályú elemi-iskoláik vannak jól képzett tanitók vezetése és saját tanhatóságuk kormányzata alatt.
Magyar tankönyv háziállatokat bemutató illusztrációja, 1835
Nagy Károly készítette első magyar földgömb, 1840
Kisdedóvó a 19. században
Az ipariskolák, tápintézet, m. k. siket-néma intézet, gymnasium, katona-növelde, Ludovicaeum és a m. kir. tudomány-egyetem Váczra tervezett hozatalának ismertetése.
A.
1. §. A váczvárosi ipariskolák története
A magyar kormány és törvényhozás bölcs intézkedése az 1884-ki XVII. tvczikk által alapjában biztositá a honi ipar további fejlődését, megalkotva a törvényt, mely egyebek közt elrendeli az iparos-tanulók iskoláztatását. Nagy horderejű intézmény ez, mert iparosainkat ügyes és értelmes munkásokká képezi. Az iparos-tanulók iskoláztatásáról az idézett törvényig szó sem lévén, azon kevés elemi ismeretet is, melylyet birtak inas-éveik alatt nagy részben elfelejtették, sajnos szellemi elhagyatottságukban csak az illetlen és pajkos viselet, vásottság és furfangos csinekben gyarapodván. Akadni lehetett nem ritkán olyan egyénekre soraikban, a kik ugyan szorgalmas munkások, de irni és olvasni nem tudnak ! – Törvény által lévén azonban ma már elrendelve az iparos-tanulók iskoláztatása, valamint a mester és tanuló közötti viszony is rendezve, hazai iparunk ifjúsága szebb jövőnek áll küszöbén, melyben úgy az elemi, mint a legszükségesebb szakismereteket elsajátitva, iparágának derék munkásává válhatik.
Fájdalom ! még nem minden iparos érzi szükségét annak, hogy tanulóik szellemileg is képeztessenek; mert a műhelyben lévén elfoglalva, alig van alkalmok arra, hogy kellő ismeretet és tudomást szerezzenek arról, hogy, mily óriási léptekkel halad az ipar és mily nagy az ujabb találmányok, javitások és ujitások száma. – Nagy hátrányára van továbbá az ipariskolai tanitásnak az is, hogy az iparos-tanulók egy része semmi, vagy pedig oly csekély elemi képzettséggel bir, hogy az előkészitő osztályban kell vesztegelniök ! Az iparos-tanulóknál otthonos vásottságot, illetlen viseletet, pajzánságot és fegyelmetlenséget csakis az iskola van hivatva megszüntetni.
Az iparos-tanulók oktatása két főágra oszlik. Egyik a szellem és sziv képzésére, valamint a szükséges ismeretek elsajátitására irányul; ez köznapon az esti órákban tartatik. A másik pedig a rajz-oktatás, mely nélkül iparos fejlődés nem létezik, és a mely minden iparos haladás létfeltéte; erre a vasárnap délelőtti órák jelölvék ki. Az esti órákban előadott tantárgyak, melyek az elemi ismeretek tovább-fejlesztésén alapulnak, képesitik a tanulókat helyesen gondolkodni és a tanultakat a gyakorlati életben értékesiteni, hogy idővel elsajátitván a mühelyben a szükséges kézmű-ipari ügyességet és képesitést, ezt az iskolában tanultak segélyével lehetőleg hasznosithassák. Az iskolában szerzett ismeretek közvetlenül ugyan iparos hivatásuknak előmozditására szolgálnak, de egyszersmind nélkülözhetlenek arra is, hogy valamint az iparos testületeknek hasznos tagjaivá, ugy a hazának jó, polgáraivá váljanak s annak idején a családi életben kötelmeiknek megfelelhessenek. – Nem lévén czélja az iparos iskolának tudós iparosokat nevelni, hanem helyesen gondolkodó derék iparüző férfiakat, azért a tanitásnak csak a szükségesebbekre kell szoritkozni, s oda irányulni, hogy általa az erkölcsi tökélyesbülés, valamint a sziv-, kedély- és jellemképzés eléressék.
Áttérve a rajztanitásra, mint az ipariskolák fő fontosságú tantárgyára, minden kevésbé képzett egyén is beismeri azt, hogy ennek ismerete mai nap az iparosra nézve elkerülhetetlen. Kell azért, hogy az iparos tanulók a három éves tanfolyam alatt kellőleg előkészittessenek az annak idejéni iparos szakrajzolásra. Ugyanis a rajztanitás czélja az utasitások értelmében a következő: "Általában a szép alak és idom iránti érzék és értelem ébresztése és fejlesztése. Ily alakok előállitási módjának ismerete. – Különösen pedig a rajzolás tudásának oly fokú megszerzése, mely a magasabb iparos-szakrajzolás bármely ágának biztos alapot nyujtson és mindennemü iparos foglalkozás körül az illetőnek majdan gyakorlati hasznára váljék."
2. §. Az ipariskola felállitásának főbb mozzanatai.
Vácz város képviselő-testülete, áthatva az 1884-ki ipartörvény szellemétől, mely a hazai iparos osztály értelmi és erkölcsi, társadalmi és anyagi emelkedését czélozza, a nmlgú m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által 27496/1884. sz. a. rendeletileg kibocsátott szervezet alapján iparkodott az iparos tanulók iskoláit mielőbb életbe léptetni, és megtette ide vonatkozólag, 1884. okt 5-kén tartott közgyülésén a kezdeményező lépést, megválasztva az ipariskolai bizottságot, hogy ez az ipariskola felállitásának módozataira és szükségleteire vonatkozólag véleményes jelentését a városi közgyűlésnek, mint föntartó testületnek mielőbb terjeszsze be.
Az ipariskolai bizottság ezen 1884. évi nov. 2-kán megalakulván, megkezdte müködését. Legelső teendője volt iskolahelyiségről, ennek felszerelése, tanerők és az ezekhez szükséges költségről gondoskodni. Miután azonban Vácz város anyagi helyzete nagyobb mérvü kiadásokat meg nem bir, kénytelen volt a bizottság csak szerény határok közt mozogni. Iskola-helyiségül megnyerte a római kath. iskolaszéktől az elemi iskolák két tantermét felszereléssel együtt, csak a fütés és világitásról kellett gondoskodnia. Pályázatot hirdetett két tanitói állomásra, a vegyes szakra és a szám- és mértanra, és a közgyűlés általi megerősités végett kijelelte az elsőre Vörös Ferencz, a másikra Udvardi Mihály okleveles elemi tanitó urakat, igazgatóul pedig dr. Miltényi Gyula papnöveldei és főgymn. tanárt. Rajztanára a városnak már évek óta volt Krenedits Ferencz siketnémaintézeti tanár úr személyében. Végre megállapitotta a költségvetést és mindezeket elfogadás végett beterjesztette a városi közgyülésnek. Csak a rajzoktatás helyiségére vonatkozólag nem volt képes a bizottság eredményre jutni, miután Vácz városában rajzterem nincsen, de még ilyenné átalakitható helyiség sem volt az adott körölmények között található, és igy az elemi oktatásra szánt középiskolai teremben kellett majd minden felszerelés nélkül a rajzórákat tartani, nem kis hátrányára a rajzoktatásnak. Az előzmények igy némileg rendbehozatván, a tanitó-testület megalakulása után elhatározta az ipariskolai bizottság az ipariskoláknak deczember hó elején való megnyitását, a beiratásokat pedig nov. 30-ra tüzte ki. E napon beiratta magát 94 tanoncz, nem egészen 1/3-da a Váczon létező iparos-tanonczoknak és ezen naptól kezve, eleintén nagyobb számban, később kevesebben, de az iskolaév végeig folyton jelentkeztek beiratás végett a tanonczok, a tanitás nem nagy előnyére. Bölcs mérséklettel ellehetett érni, hogy a körülbelül 300 tanoncz közül 268 lett beirva, ami elég örvendetes eredmény. – Ezen rövid, nem egészen hét hónapig tartó első iskolaév eredményét a következett tanévek hogy jóval fölülmulták, magától értetődik.
3. §. Az ipariskolai bizottság névsora az 1884/5-ki első tanévben s a tanitó-testületé.
a) Az ipariskolai bizottságot képezték: 1. Csávolszky József, váczi székesegyházi kanonok és papnöveldei igazgató, megyebizottsági tag, városi képviselő, római kath. iskolaszéki elnök, a bizottság elnöke. – 2. Dr. Freysinger Lajos, kir. közjegyző, megyei bizottsági tag, városi képviselő, a bizottság alelnöke. – 3. Intzédy Soma, kereskedő, városi képviselő, a bizottság gondnoka. – 4. Fridrich Alajos, gépgyáros, városi képviselő. – 5. Huber József, földbirtokos, városi képviselő. – 6. Krenedits Ferencz, siketnéma-intézeti és főgymnásiumi okleveles rajztanár, az ipariskolák rajztanitója, a bizottságban a tanitó-testület képviselője. – 7. Kresák Ferencz, háztulajdonos, megyei bizottsági tag, városi képviselő, római katk. iskolaszéki tag. 8. Dr. Miltényi Gyula, váczmegyei áldozár, theol, és főgymn. tanár, hittudor, városi képviselő, római kath. iskolaszéki tag, az ipariskolák igazgatója. – 9. Olgyay János, siketnéma-intézeti tanár, városi képviselő. – 10. Pécs Sándor, mérnök, városi képviselő. – 11. Reitter István, cs. kir. udvari kocsigyáros, városi képviselő, római kath. iskolaszéki tag. – 12. Udvardi Mihály, okleveles tanitó a váczi római kath. elemi iskolákban, városi képviselő, az ipariskolákban a szám- és mértan tanitója. – 13. Vitt Manó, a váczvidéki népbank v. igazgatója, városi képviselő. – 14. Vörös Mátyás, iparos, városi képviselő, római kath. iskolaszéki tag. – Jegyző: Várady János, ez idő szerint városi jegyző-helyettes. – Az 1885/6. tanévben bizottsági tagul a 3. helyen dr. Csányi János köz- és váltó-ügyvéd, városi képviselő s római kath. iskolaszéki tag fordul elő, valamint az 1886/7. tanévben is.
b) A tanitó-testület névsora: dr. Miltényi Gyula igazgató; rajztanár: Krenedits Ferencz; tanitók: Udvardi Mihály, az I. A: és I. B. osztályok főnöke, a tanitó-testület jegyzője; Vörös Ferencz, okleveles tanitó a váczi római kath. elemi iskolában, a vegyes szak tanitója, az előkészitő osztály főnöke. – Az 1886/7-ki tanévben a három tanitó közt első helyen emlittetik: Krancz Ferencz, okleveles tanitó a váczi római kath. elemi iskolákban, mint az ipariskolákban az I. A., I. B. és II. osztályokban a vegyes szak tanitója, az I. A. és I. B. osztályok főnöke s a tanitó-testület jegyzője. Vörös Ferencz egyszersmind a III. osztályban a vegyes szak tanitója volt ezen tanévben is.
4. §. A vallás-oktatók és az iskolalátogatók.
a) Az 1886/7-ki tanévben ezek voltak a vallásoktatók: a római kath. tanulóknál Forgó György váczmegyei áldozár, főgymn. rendes tanár és vácz-felvárosi káplán; Schmidt Nep. János, váczmegyei áldozár, székesegyházi karkáplán, s a váczalsóvárosi plébánia admtra. A református vallású tanulóknál: Fábián János ref. prédikátorsegéd; az ágostai vallásúaknál Tornyos Pál lutheránus lelkész. Az izraelitáknál: Bogner Jakab, izraelita elemi tanitó. – b) Az 1886/7-ki iskolaévben az ipariskolai bizottság által kiküldött iskolalátogatók is müködtek már, és pedig szept. és októberben Witt Manó; novemberben Olgyay János; deczemberben Péts Sándor; januárban Vörös Mátyás; februárban Kresák Ferencz; márcziusban Reitter István; áprilisban Intzédy Soma és májusban Friedrich Alajos urak.
5. §. A tanterv, osztály- és órabeosztás.
a) A tantervre vonatkozólag a tanitó-testület, az ipariskolai bizottság határozata alapján, amennyire csak a körülmények engedték, ezen 1886/7-ki tanévben is a legszigorúbban ragaszkodtak a nmlgú m. kir. vallás- és közoktatási miniszter által kiadott "Szervezet"-hez. b) Az elmúlt évi szeptember-hó elején folytatólagosan felállittatott az ipariskola III. osztálya is, és igy a lefolyt iskolaévben városunknak már teljesen szervezett első fokú ipariskolája volt. Az I. osztályba az iskolaév elején 88 tanuló lett beosztva, kiknek száma azonban az időközben beiratkozott uj tanonczok által már az 1887. évi január hó végeig 145-re szaporodott fel, és miután bebizonyult, hogy ily nagy szám mellett a tanitónak sem kellő felügyeletet gyakorolni, sem haladni nem lehet, a nmlgú vallás- és közoktasügyi miniszter úrnak a megyei tanfelügyelő és kir. tanácsos úr által kifejezett határozott kivánatára márcziushó 1-től ezen I. osztály A. és B. parallel-osztályokra osztatott fel, és igy ipariskolánk az előkészitő osztálylyal együtt most már 5 osztályból áll. – Szorgalmi napok voltak a rajzoktatásra a vasárnap, az elemi tantárgyakra az előkészitő és II. osztályban kedd és péntek, az I. A. osztályban a hétfő és csütörtök, az I. B. és III. osztályokban szerda és szombat. Az előadások vasárnap a rajzból délelőtti 9–12-ig és délutáni 2–5 óráig, hétköznapokon pedig téli időben 5–7-ig, márcziushó elejétől 6–8 óráig tartattak. Az 1884-ki ipartörvény 83. §-ának értelmében gondoskodott az ipariskolai bizottság, hogy az iparos-tanonczok vallás-oktatásban is részesüljenek, a keresztények vasárnapokon, az izraeliták pedig szombatokon. – c) Világosabb áttekintés végett közöljük az 1886/7-diki iskolaévre megállapitott órarendet.
Jegyzet. A vallásoktatás tartatott: a római kath. tanulók részére vasárnap délelőtt 11–12 óráig és délután 2–3 óráig, két osztályra lévén osztva a tanulók; a ref. hitvallásuaknál vasárnap délután 1 1/2–2 1/2 óráig; a Lutherhitüeknél d. e. 8–9. s az izraelitáknál szombaton reggel 8–9 óráig...8–9 óráig.
5. §. (sic!) Az évi tanitás eredménye az 1886/7-diki tanévben.
Átesvén a kezdet nehézségén, a lefolyt tanévben már örvendetesebb volt az eredmény. Az iparosok, kik közül igen sokan ellenszenvvel fogadták volt az 1884-ki ipartörvénynek különösen az ipariskolákra vonatkozó rendelkezését, lassacskán beletörődnek a helyzetbe és kezdik belátni, hogy az iparos-tanulónak ép oly szükséges az élet számára az ipariskolai oktatás, mint mesterségének begyakorlása, és igy már rendesebben küldték tanonczaikat az iskolába, sőt többen ellenőrizték is őket. – Az évi tanitás eredményének részletes kimutatását az alábbi táblázatok tüntetik föl, itt csak a következőkre irányozzuk az olvasók figyelmét:
1. Az előkészitő osztályba az iskolaév elején 64 iparos-tanuló lett beosztva; és tekintetbe véve egyrészt az ipartörvény 60. §-át, mely csakis a 12-dik életévét már betöltött gyermeket engedi iparostanonczúl fölvétetni, másrészt pedig az 1868-iki 38. tvczikk rendelkezését, melynél fogva minden gyermek köteles 6–12 éves koraig iskolába járni, és igy manap már a törvény értelmében nem volna szabad oly 12 éves gyermekeknek találkozni, a kik irni és olvasni nem tudnak, az ipariskolai bizottság elfogadta az igazgatónak azon ajánlatát, hogy az irni és olvasni nem tudó tanonczok az ipariskolába fel ne vétessenek; sőt ennek értelmében határozat-hozatalt kért a tek. városi tanácstól, mint első fokú iparhatóságtól, hogy a 12-ik életévöket már betöltött, de irni s olvasni nem tudó gyermekek tanonczokúl se vétethessenek fel. A városi tanács azonban nem tekintette magát illetékesnek ezen elvi jelentőségű határozat kimondására, hanem felterjesztette az ügyet a nmlgú m. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteriumhoz. A magas miniszterium azon értelemben döntött, hogy az iparos-pályát választó fiúnál az 1884-ki XVII. tvczikk 60. §-sa értelmében más kellék nem követelhető, mint, hogy a 12-dik életévet már betöltötte légyen. Ennek következtében ezen előkészitő osztályba még 6 tanuló lett beirva, és igy öszszesen 70-re emelkedett a létszám. Ezek közöl 23 épen semmit sem tudott irni, olvasni; 47 pedig csak keveset, de semmi esetre sem annyit, hogy az első osztályban foglalhattak volna helyet; és igy ezen osztályt ismét a kezdők és haladók csoportjára kellett osztani, aminek azon hátrányos következménye volt, hogy egy-egy csoportra csak félóra jutott minden iskolai napon ugy az irva-olvasás, mint a számtan tanitásánál, ami igen kevés idő.
2. Az I. A. osztályba az első osztály gyöngébb tanulói lettek beosztva, öszszesen 74-en, és ennek az osztálynak kellett befogadni az időközi szaporulatot is. E két körülménynél fogva ezen osztályban igen nehéz volt a haladás, a tantervet csak részben lehetett kereszül vinni, és az egész osztály inkább próba-osztály jellegét viselte, melyből az értelmesebbek jövő tanévben az I. B. osztályba fognak áthelyeztetni.
3. Az I. B. osztály képezte ipariskolánk tulajdonképeni első osztályát, melyben az előirt tantervet pontosabban lehetett valósítani. Ezen osztálynak 86 tanulója volt; de megjegyzendő, hogy az első osztálynak A. és B. részre osztása csak februárhó végén eszközöltetett, és ezen osztályba lettek sorolva az időközben felszabadultak is, ugy hogy a tényleges létszám a 70-et nem haladta meg.
4. A 2-dik osztály 50 tanulót számlált.
5. A 3-dik osztályba 27-en lettek az év elején beosztva. E két osztály növendékei örvendetesebb haladást tanusitottak és az ipariskolának becsületére váltak. Ezek többnyire szellemileg és erkölcsileg müveltebb; az ipariskolába már harmadik évben járó régibb iparos-tanulók és kézzelfoghatólag bizonyitják az ipariskolának, és egyátalán a szellemi és erkölcsi nevelésnek nagy hasznát, és az életre is kiható nagy horderejét.
6. A rajztanitás a lefolyt tanévben 27 vasárnapi rajznapon tartatott; és pedig a kezdők osztályában 26 rajznapon délelőtt 9–12-ig, a haladók osztályában 27 rajznapon délután 2–5 óráig, öszszesen 159 órán át.
Minthogy az ipariskola a jelen tanév megkezdése előtt rajzteremmel nem birt, mint fontos mozzanat kiemelendő azon áldozatkészség, melynél fogva az ipariskolai bizottság a múlt szünidőkben, a kath. elemi tanodának két helyiségét szerelte fel és butorozta be, saját érdekében és kizárólag az ipariskolai rajztanitás czéljára. A lefolyt tanévben tehát a rajztanitás már a berendezett rajziskolában folyt le, melynek eredménye a tanulók sikerültebb rajzain látható. A helyiség kiterjedésének megfelelőleg, következő iparágak tanulói köteleztettek a rajzra: u. m. kőmivesek, ácsok, kőfaragók, asztalosok, esztergályosok, bognárok, kádárok, lakatosok, bádogosok, rézmivesek, arany- és ezüstmivesek, kárpitosok, fazekasok, szobafestők, molnárok, nyomdászok, könyvkötők, kovácsok, útkövezők, késesek, aranyozók, nyergesek, kékfestők, szijgyártók, órások, takácsok, üvegesek, kosárfonók és szűrszabók. – A szegény sorsú tanulók, kik rajzszereiket beszerezni képtelenek, az ipariskolai bizottság által láttatnak el a szükségesekkel, az igy előlegezett költségeket az illetők tanulói idejök alatt, apró részletekben törleszthetik.
7. Az iskolamulasztások a következőkben ki lesznek ugyan minden egyes tanoncznál részletesen tüntetve, de áttekintés végett nem lesz érdektelen azokat osztályonként öszszegezve bemutatni:
Egybevetve ezen számokat az előző iskolaévbeniekkel, meggyőződünk, hogy az 1886/7-ki tanévben sokkal szorgalmasabban látogatták az iparos-tanulók az iskolát. Az 1885/6-diki iskolaévben 308 tanoncznál 3834 volt a mulasztott napok száma, ebből csak 1519 az igazolt, és 2315 az igazolatlan, tehát tetemesen több, mint az 1886/7-ki évben, főleg, ha azt is figyelembe veszszük, hogy mig taval 269, addig az idén, – két osztálylyal szaporittatván az ipariskola, 425 volt az évi szorgalmi napok száma, és az elmúlt őszön és télen az iparos-tanonczok közül is sokan beleestek egyik vagy másik járványos betegségbe, különösen a vörheny- és himlőbe.
8. Az iparos tanonczok erkölcsi viselete nem volt ugyan minden kifogás nélküli, de – átlag véve – e tekintetben is kedvezőbb volt a helyzet a tavalinál. Az iskolában a tanitó és az igazgató tekintélye mindig elegendő volt a rend és csend föntartására, nagyobb büntetés alkalmazása egyszer sem vált szükségessé. Az iskolában rendőri közegre nem szorultak, noha az I. osztály, ketté-osztása előtt, 145 tanulót foglalt magában, nagyrészt ujonan beiratkozott és igy még durvább erkölcsi tanonczokat. A II. és III. osztály tanulóinak viseletével a tanitó-testület megelégedve volt. Ami az iparos-tanonczoknak viseletét illeti, e tekintetben már kerültek panaszok a tanitók és az igazgató elé, különösen, hogy a setét téli estéken iskolából hazamenet fellármázták a város utczáit és egymásközötti kötekedéseik valóságos verekedésekké fajulnak. Az igazgató megkeresésére a városi rendőrség lépett közbe és gyakorolta az iskolából hazatérő tanonczok fölött a felügyeletet, de csak csekély eredménynyel, mert 300 inas közt rakonczátlanok mindig fognak lenni, az ily rakonczátlan inasokat pedig setét téli estéken, midőn az iskolából hazabocsáttatnak, – tekintetbe véve a vidéki városok gyér világítását is, ellenőrizni még a rendőrségnek is alig lehetséges. Ezen a bajon csak két módon lehetne segiteni: vagy csak elemi iskolákat végzett tisztességes fiúkat kellene az iparos pályára bocsátni, vagy eltiltani az esti előadásokat, és a tanitást nappali órakra tenni át, amint ezen utóbbit az 1884. XVII. tvczikk 83. §-sához csatolt ministeri indokolás is "fellette kivánatos"-nak hangsulyozza.
6. §. Az ipariskola anyagi helyzete.
Erről világosabb átnézetet fog adni az 1886/7-iki iskolaévre elfogadott következő költségvetés, öszszeállitva az ipariskolai bizottságnak 1886 nov. 10. és 11-én tartott ülésében: I. Bevételek: 1. Pénztári maradvány a múlt évről 1 frt 94 kr. – 2. Az 1884. XVII. tvczikk 4. 21. 51. 156–158 és 164. §§-okban felsorolt forrásokból 571 ft 99 kr. – 3. Községi alapból 660 ft. – 4. Ipartársulatoktól 30 ft. – 5. Tandijakból 100 ft. Összesen: 1363 ft 93 kr. – II. Kiadások: személyi kiadások: 1. Négy tanitó fizetése (rajztanitó 310 ft, vegyes szak tanitója 200 ft, szám- és mértan tanitója 200, segédtanitó 120 ft) 830 ft. – 2. Az igazgató tiszteletdija 50, – 3. a jegyzőé 25 ft s 4. a szolga fizetése 60 ft. – B) Dologi kiadások: 5. tankönyvek és tanszerekre 70; 6. nyomtatványokra 111; 7. fütés és világitásra 130; s 8. tantermek tisztogatása és fenntartására 25 ft. – C) Rendkivüli kiadások: 9. ipariskolai kiállitási költség 30; 10. irodai szerek 12; előre nem látott kiadások 20 ft 93 ft kr; 12. az 1885/6. évi számadások lezárása után a rajzterem eddigi felszerelésére forditott fedezetlen előleg 248 ft. Öszszesen: 1611 ft 93 kr. – Öszszehasonlitás: Bevétel 1363 ft 93 kr., kiadás 1611 ft 93 kr. Mutatkozik fedezetlen hiánylat: 248 ft, a mely hiánylat kieszközlendő állami segélylyel irányoztatik fedeztetni.
Ezen 248 ftnyi túlkiadást a törvény által előirt rajzterem felállitása és berendezése okozta. Az állami segély kieszközlését, illetőleg igénybevételét indokolja azon körülmény, hogy miután a város az ipariskolára 660 frtot fordit évenként, azonkivül a városi elemi iskolák költségeinek fedezésére ugyancsak évenként 11,000 ftot meghaladó öszszeget ád, 600 fttal pedig a helyi kegyesrendi főgymnasium egyik tanárát fizeti, a városi háztartásnak még inkább leendő megterheltetésével – a 40%-nyi pótadót és a 60,000 ft adósságot is tekintve – a várostól sem várni, sem remélni nem lehet.
Azon iparos-tanulók, kiknek az iskolai év alatt járt le tanoncz- szerződésük, magánvizsgálat után kapták a felszabaduláshoz szükséges ipariskolai bizonyitványt. – A kézimunka-, irás- és rajzkiállitás a tanitó-testület által rendezve, a városházának e czélra feldiszitett tanácstermében juniushó 5-kén (1887) tartatott meg. Városunk tisztelt közönsége reggeli 9 órától délutáni 5 óráig a legnagyobb érdekeltséggel látogatta osztály és rangkülönbség nélkül a kiállitást, élénk megelégedését nyilvánitva a tanonczok szorgalma és haladása fölött. A kiállitott kézimunkák közűl sokat megvásároltak és megrendelések is történtek. A kiállitást 1/2 6 órakor a városi tanács tagjainak az ipariskolai bizottságnak, az öszszes iparos-tanulóknak és szépszámú vendégkoszorúnak jelenlétében ngos Csávolszky József kanonok és ipariskolai bizottsági elnök úr zárta be, buzditó és köszönő szavakat intézve úgy a tanitó testülethez, mint az ipariskolai növendékekhez. – Kiállitott öszszesen 122 iparostanuló 157 darab kézimunkát átlag 500 ftnyi értékben.
A zárvizsgálatok az ipariskolai bizottságnak 1887. ápril hó 26-kán tartott bizottsági üléséből lőnek kitüzve: az előkészítő osztályban jun. 15., az I. A-ban 16., az I. B-ben 17., s a II. és III. oszályokban 18-kán, d. u. 4 órától kezve. A hittani vizsgálatok jun. 19-kén d. e. 10–12-, és d. u. 2–4-ig lőnek megtartva. – Az ipariskolai bizottság beleegyezésével azon iparos-tanulók, a kik az 1887. évi márcz. 1-je után jelentkeztek a beiratásra, mivel későn jövetelök miatt velük haladni már nem lehetett, a vizsgálatra nem bocsáttattak és érdemsorozatot sem nyertek, de azért az osztályonkénti részletes kimutatásban benfoglaltatnak azokkal együtt, kik évközben vagy mesterségöket abba hagyva elmaradtak, vagy meghaltak, vagy pedig felszabadultak.
7. §. Az ipariskolai tanulók statisztikája.
Lássuk 1-ör is a tanulók számát: az előkészitő osztályban volt 70; az I-ső A. osztályban 74; az I. B. osztályban 86; a II. osztályban 50; s a III-ban 27; összesen: 307. Az ipariskolai bizottság által az iskolalátogatástól fölmentettek 8-an. – A rajztanitás a kezdők osztályaiban az 1886/7-ki tanévben 26 vasárnap, és pedig naponta 3, öszszesen 78 tanórán gyakoroltatott. Ezen osztályban volt rajztanuló 82; a haladók osztályában ezen tanévben a rajz 27 vasárnap és pedig naponta 3, összesen 81 tanórán adatott elő, és itt volt 38 tanuló, összesen 120.
2. A tanulók létszáma az 1886/7-ki évben volt összesen 307; ezekből elmaradt 25, fölmentetett 2, felszabadult 36, meghalt 5; az összes fogyás 68; maradt az év végén 239; ezekből későn iratkozott be 18. – 3. A 239-ből osztályzatot nyert 209; jeleset 4, jót 50; elégségeset 89; elégtelent 66; a viseletből volt jó 35; szabályszerű 105; kevésbbé szabályszerű 69. – 4. Vallás szerint: római kath. 262; ref. 10; lutherhitű 17; izraelita 18; összesen 307. – 7. Nemzetiség szerint: mind a 307 magyar. – 6. Kor szerint: 12 éves 0, 13 éves 28, 14 éves 40, 15 éves 69, 16 éves 76, 17 éves 46, 18 éves 23, 19 éves 12 s 20 éves 13, összesen 307. – 7. Mesterség szerint összesen 37 iparághoz tartoznak ezen tanulók.
A beiratkozó iparos-tanonczok az iparhatóság által már aláirt és bejegyzett szerződésöket magokkal vive, mestereikkel tartoznak az ipariskolai igazgatónál a kitűzött időtartam alatt megjelenni.
8. §. Az iparos tanulók jutalmazása az 1886/7. tanévben
Az egyes osztályokban megtartott zárvizsgálatok jutalomdijak kiosztásával lettek befejezve. Hála- és köszönet-nyilvánitás mellett közöljük itt azok becses neveit, kik jótékonyságukkal az iparos tanulók jutalmazását lehetővé tették: Vácz város adományozott 20, az ipariskolai bizottság megszavazott 25, Csávolszky József kanonok ő nga adott 5, Szentkirályi Albert ő nga 5, Reiser Henrik 3, a váczi takarékpénztár 5, dr. Freysinger Lajos 2, Intzédy Soma 2, Fridrich Alajos 2, Kresák Ferencz 2, Reuter István 2, Huber József 2, a váczvidéki népbank 2, egy asztaltársaság 2, Fóthy Gyula 1, dr. Csányi János 1, Pécs Sándor 1, Witt Manó 1, Vörös Mátyás 1 és Velzer Lajos urak 1 ftot, összesen 85 ftot adtak. Ezeken kivül Reiser Antal jelenleg gép-lakatos-segéd mult évben jutalmát egy szegény tanuló segélyezésére adományozta: 3 ftot. – Ezen 88 ftnyi összeget a tanitótestület 1887. junius hó 14-kén tartott ülésében, tekintetbe véve az erkölcsi viseletet; a kiállitott kézimunkát, továbbá a rajzban és tanulásban tett előmenetelt, 38 iparos tanuló között osztotta fel, ugy hogy kettő 5–5, 5-en 4, 9-en 3, 7-en 7, 14-en 1 és 1 izraelita fiú a Reiser-féle 3 ftos dijt kapták.
A váczvárosi ipariskolai Értesitőket igen pontosan és nagy szakavatottsággal dr. Miltényi Gyula igazgató ur szerkesztette és az ipariskolai bizottság adta ki. Eddig már három ilyen jelent meg, melyek első folyamában igen jeles ismertetést olvashatni "Az ipariskolá"-ról Krenedits Ferencz urtól. A másodikban: "Néhány szó ipariskolánkról és az ipariskolai számtan-tanitásról" Udvardy Mihály úr tollából, és a harmadikban ily czimü értekezést: "Az ipariskola előkészitő osztályának hasznáról és kezeléséről", Vörös Ferencz úr tollából. – Ezen Értesitőkből meritettük mi mindazokat, miket itt a "Váczvárosi ipariskolák ismertetésé"-ben előadtunk:
Virágozzék e nemes város kebelében ezen jeles intézet is a jó erkölcsök előmozditására; gyarapodjanak tanulói mindenha a szükséges ismeretek elsajátitásában; különösen legyenek fogékonyak a szellem és sziv képzésére s áraszsza ez bőséges áldásait az iparosok életére! Legyenek ezek műhelyei a keresztény erények, az isteni félelem és a kitartó munkásság telepei, akkor igazán tisztes lesz az ipar és tisztelt az iparos osztály . . .
B.
1. §. A tápintézet keletkezésének története.
Itt ismét egy uj intézetet mutatunk be tisztelt olvasóinknak, mely hivatva van az emberi társadalom, az egyház és a hazára oly sok jót eredményezni. – Ngos és főtdő Csávolszky József kanonok úr, még püspöki titkár korában, mint a nevelés és oktatás szent ügyének lankadatlan előmozditója, ismételve megpendité azon kedvencz eszméjét, hogy a váczi egyházmegye szegényebb tanitóira nézve kitünő jótétemény lenne egy oly intézet, melyben gymn. osztályokat végző, esetleg papi pályára készülő gyermekeik csekély dijért teljes ellátást nyerhetnének. Az eszmét a b. e. Peiter A. József püspök örömmel felkarolván, kegyesen megengedé, hogy a püspöki papnövelde-épület hátsó része a tervezett intézet helyiségeűl átalakitassék. Mi már az 1885. évben megtörtént és már ezen évben a plébánosok, káplánok, kántortanitók, tanitók és segédtanitók a Váczon felállitandó tápintézet részére felalánlottak évenként bizonyos összegeket, melyekből ezen évben e jelzett czélra begyült összesen 514 ft 82 kr.
Ime, itt is a papság megy elül szép példájával, és igen jól hat a tanitókra annak tudata, hogy az egyházat érdekli tanulóinak sorsa, mert nemcsak szellemi, hanem anyagi támogatást is nyujt, mire legszebb bizonyiték ezen Váczott már fölállitott tápintézet.
2. §. A váczi tápintézet eredetének további ismertetése.
A váczi egyházmegyei tanitó-egyesület 1887. aug. 13-án tartott gyülésében örömmel vette tudomásuk hogy ő nmlga, a püspök úr, a tanitó-egyesület fővédnöke, megengedte a tápintézetet a papnöveldében, a "Gasparik-utczá"-ra néző épület két nagy tágas termében felállithatni. Megemlitjük itt mellékesen, hogy Csávolszky kanonok úr ő nga, eredeti terve szerint, a helyi sz. Ferencz-rendiek kolostorában s annak régi, volt posztógyári épületében is gondosan utána nézett az intézet helyiségére nézve, és e rendház akkori főnökével, e szerény mű irójával tanakodott is ő nga behatóan, s az ügy a rendtartományi főnök elé is került már, a ki e tervbe bele is egyezni igérkezett. Azonban aztán az ügyintézők czélszerűbbnek tartván az intézet helyiségének a nevezett uj épületet, és azt e czélra, mikép emlitők, ő nmlgtól megnyervén, az abban helyeztetett is el.
A bizottság számot vetve az egylet pénzerejével, elhatározta, hogy a tápintézetet 1887. évi szeptember-hó elsején megnyitja, és ezen évre 10 növendéket vesz fel, részint dijtalan, részint pedig csekély dijfizetés mellett. Az élelmezés egy gyermek után az egyletnek 12 ftjába fog kerülni a papnövelde konyhájáról és a tápintézeti növendékek oly étkezésben fognak részesülni, mint a kispapok; e gyermekek kellő felügyelet alatt lesznek és naponként csak egy órára fognak ductoruk (kispap) vezetése mellett kisétálni. Lakásuk tágas, egészséges és tiszta, de egyszerű, melynek berendezésével Udvardy Mihály bizottsági tag lett megbizva. Tervbe volt véve a gyermekek egyenruházata is a jövőre nézve. A felvételre 1887-ben, tehát mindjárt kezdetben 18-an pályáztak, kik közül dijtalanul felvétettek: Lesnyovszky Gyula erdőtarcsai, Papperth Gyula taksonyi kántortanitó özvegyének és Szalay György ujhartyáni tanitónak fia; 70 ft évi dij fizetése mellett: Bazsó Flóris mogyoródi, Szvoboda Ignácz gödöllői és Kozma Antal monori tanitónak fia; 130 ft évi dijfizetésre lett felvéve: Muhoray Elek ujszászi, Bazsó Gábor lőrinczi, Raáb-Gallé Kornélia tanitónőnek és Bálinth Mihály czeglédi tanitónak fia. A felvett növendékek ruházatról, könyvek- és iskolaszerekről maguk tartoznak gondoskodni.
A tápintézet ma még csekély alappal bir, noha mlgos és főtdő Neszveda István fölsz. püspök úr a multkori központi gyülés alkalmával e czélra 5000, és ntdő Pósva Lajos lőrinczi plébános úr 2000 ftos alapitványt tettek, mégis az alap alig rúg 8000 ftra. De van remény, hogy jövőre nézve már a jólelkű adakozók száma szaporodni fog; a mire mutat azon körülmény is, hogy mlgos és főtdő Somhegyi József praelatus ur közölte a bizottsággal, miszerint a tápintézet javára 210 ftot gyüjtött; nevezetesen: a gyüjtő maga 50, Hekler Elek bpesti ügyvéd 50, gr. Károlyi Sándor 100 és Hekler Károly 10 ftot adományoztak. A szives adakozóknak becses adományaikat köszönő levélben határozta megköszönni a bizottság. – A tápintézet fönállása és emelkedése jóformán biztositva lett azon hagyomány által, melyet ezen intézet javára néhai Proszkay Péter sz. e. kanonok († febr. 18. 1888.) végrendeletileg tett.
A tápintézet eszméje és megtestesitése körül évek óta kitartó buzgalommal és odaadással ernyedetlenül küzdött Csávolszky József kanonok úr ő nga, a ki most már önelégülten tekinthet sikerdús munkájára, mely által sok szegénysorsú tanitó gyermekének adatik meg az alkalom magát a tudományos pályára képezhetni. – Adja Isten, hogy e hasznos és jótékony intézet minden évben gyarapodjék és nemes szivű létesitőjének kedves nevét, évek hosszú során, sok századon át hirdethesse ! . . .
Bauer-Udvardy Mihály rajztanár
Csávolszky József kanonok
Vác látképe a Pokol-szigetről, a Fürge átkelőhajóval, 1900 körül
C.
1. §. A siketnéma-intézetek eredete.
Az első, kiről tudva van, hogy a siketnémák oktatása és nevelése fölött elmélkedett és észrevételeit irásba tette, spanyol volt, bizonyos Juan Pabló Bonnes, az arragoniai király constabléja. Az ő müve "Deduction de las letras y arte para ensennar a ablar los Mudos Anno 1620" nyolcz rézmetszettel és egy táblával van ellátva, melyen a kéz abc-je szépen kiadva van, és pedig úgy, mint az maig is a vakoknak előadatik. Ezt követték Vallis János Oxfordban a beszédrőli nyelvészet-természettani értekezésében, vagyis: a hangok képződéséről, mely 1653-ban látott világot; – V. Holder, a beszéd elemeiben stb. megjelent Londonban 1669-bon, és Amman, a beszédrőli értekezésében stb. Amsterdamban látott világot 1700. évben.
Nagy köszönettel tartozunk a siketnémák tanitását feltaláló Bonnes-nak, de nem kevésbbé hálával kell viseltetnünk a halhatatlan férfiú de l Epée Károly Mihály iránt is, a ki mintegy 2-dik feltalálója a siketnémák oktatásának, első oktatott és nevelt ilyeneket, és a Bonnes által vetett nyers alapra fektette a siketnémák tanitását. Jeles természeti és nevelési tulajdonok, több nyelveknek, mint a spanyol, olasz, angol, franczia, és nem kevéssé még a németnek is ismerete, jótékonysági és emberbaráti törekvések tüntették őt ki, és mintegy azt jelezték, hogy ő az odáig elhanyagolt siketnémák boldogitására van az isteni gondviselés által szánva és küldve. Nemes és előkelő nemzetségből 1712-ben Francziaország Versailles városában született, Páris közelében. Elvégezvén a gymnásiumi és bölcsészeti tanfolyamokat, az egyházi pályát választotta, melyre a párisi papnöveldében képeztetett. Utóbb a bölcsészeti és hittudományi tudorrangot is elnyerte. Szülői elhalván, 14,000 franczia-font évi jövedelem örököse lőn, amit nagyobb részben a hazai ifjuság nevelésére forditott. Hogy e nagy, az ő egyházi pályája első hivatalaira alkalmatos és méltó férfiú magát a siketnémák oktatására szentelte, ez különös ok nélkül nem történt. Mi indithatta hát őt a siketnémák ezen első oktatási tisztére ? A következő eset:
Párisban, a sz. Viktor árka utczájában, volt két siketnéma leány a szülői házban, a keresztény tanitásról nevezett szerzetesek rendháza irányában. Ezen szerencsétlen siketnémákat bizonyos Vanen nevű atya ezen szerzetből az irás és nyelv ismeretében tanitani megmegkisérlette, de rendszeres tanmód nélkül, mint akkor ez máskép nem is lehetett. E leányok már látszottak némi előmenetelt tenni midőn ezen tanitójok egyszer csak elhunyt; e veszteséget fájdalmasan érezték e szerencsétlen siketnémák, kedélyök elborult, azt hivén, hogy most már a kezdett tanitási folyam egészen félben szakad, s e fölött anyjok is kesergett. E szomorú állapotban történt, hogy a szomorgó család lakába dec l Epée belépett. Beszélt a leányokkal, de mi feleletet sem nyert. E hallgatagságot a fiatalkori szemérmességnek és tudatlanságnak tulajdonitotta; megint folytatja a beszédet, melyre szintén nem kapott feleletet. Azalatt hazajövén az anya, szomorú helyzetét elbeszélte vendégének, ki aztán a boldogtalan anya sohajai által meginditva hazatért és arról kezde elmélkedni mikép helyettesithetné a siketnémák elhalt derék oktatóját, Vanen atyát? A szándék ugyan szent, de a munka igen nagy volt melyet ezen halhatatlan férfiú mégis magára vállalt. A nehézségek melyekkel küzdenie kellett, számtalanok merültek fel, de ezeket mások bámulatára mind legyőzte. Bizonyára sok kisérlet kivántatott, mig a siketnéma és az ő taglejtései megismerésére eljuthatott, és nagy törekvéssel a siketnémák oktatási módját föltalálhatta. A taglejtési nyelv lehetett az első tanulmány, ennek kellvén lenni a tanitó és tanitvány közötti közlekedésnek a gondolatok tudatására nézve. Hogy azután Bonnes-t, és ennek követőit is, illetőleg az ezek által hátrahagyott munkákat tanulmányozta, elgondolhatni. Azonban elég, hogy a fáradhatlan férfiú huzamos tanulását szerencsés siker koronázta. Nemcsak ama hét leányt, a kik őt e találmányra vezették, hanem idő folytán más siketnémákat is képezett, a kiknek tartására a szülőitől nyert örökség nagyobb részét forditotta és egész életét a siketnémák tanitására szentelte.
Azonban, hogy de l'Epée tana oly sorsra nem jutott, mint több más találmányok, melyek a szerzővel ismét eltemettetnek és hogy a nyilvánosságra hozatván, az uralkodók figyelmét is magára vonta, és igy végre egész Európában elterjedt, ezt egyedül II. József római császár, magy. kir. és Osztrákhon fejedelmének, mint ezen üdvös intézmény fölkarolójának kell köszönünk, Ugyainis de l'Epée tanodája sok ideig csak magán-intézet volt, mit közbevetőleg mondva, a francziákról csudálnunk kell, és a kormány figyelmére méltónak sem tartatott, mig végre II. József ő fölsége az ő Antónia nővérét, a francziák királynéját meglátogatván, és Párisban időzvén, a többi látogatásra érdemesek közt, de l'Epée iskolájába is bement, és a siketnémák oktatásán jelen volt. Alig csodálkozott a császár Párisban valami fölött annyira, mint a siketnémák előmenetelén, és azoknak iratilag tanusitott ismeretein. Azért ezen oly üdvös intézményt övéinek javára szintén meghonositani, magában föltevén, midőn de l'Epée a siketnéma-oktatást tartalmazó, császári czimerével diszitett könyvét kézirata kiséretében, átnyujtotta, erre a császár kérdé a szerzőt: "Vajjon a felebarát iránti szeretetből közölné-e valakivel ezen oktatás titkát ?" de l'Epée felelé: "Örömest tenném ezt, sőt kormányunknál már szorgalmaztam is, hogy mellém alkalmatos férfiak adatnának, kik utódaim lennének, de határozatot nem kaptam !" "Jól van, mondá a császár, majd küldök egy egyént Bécsből," és jóindulata zálogául egy arany-burnót-szelenczét, melyen a császár képe diszlett, ajándékozott neki 50 bennrejlő aranynyal. És midőn nővéréhez visszatért, ezt is annyira megnyerte ezen üdvös intézet részére, hogy azonnal elindult ő is annak meglátogatására, és a siketmémák tartására bizonyos öszszeget, a segédnek dijt eszközlött ki, magának de l'Epée intézeti tulajdonosnak pedig apátság adományoztatott.
Ezek után, midőn de l'Epée úrnak József császár 500 Lajosaranyat küldött volna, viszszatért Bécsbe, honnét azonnal bizonyos Storch nevű világi áldozárt Párisba menesztett, hogy ott a siketnéma-tanitási rendszert megtanulja, hozzáadván még May Józsefet is. Ezek az elsajátitás után hazájokba viszszatérvén, 1779-ben Bécsben felállitotta a siketnéma-intézetet, melyből aztán, idők folytán, a más külső tartmányokban is keletkezett ily intézetek oktatóikat és a tanitási módszert nyerték.
Miután de l'Epée egész negyven éven át a hazai siketnémákat az emberek különféle osztályaiból tanitotta és nevelte volna, végre 1790. febr. 1-jén élte 78-dik évében elhunyt. Utódja lett Siccard Ambró, nyelvészeti, egyéb ismeretei s különféle művek kiadásáról nevezetes férfiú. Alig lehetett volna nagyobb jutalma és vigasza a szerzőnek, mint amaz édes tudat, hogy még életében több siketnéma-intézet keletkezéséről értesülhetett.
2. §. A váczi m. kir. siketnéma-intézet keletkezése.
A bécsi siketnéma-intézet tanitási módszere, ezen oly üdvös, Magyarországba, s névszerint Váczra leendő behozatalának tervezetével együtt oly végből közöltetett a m. kir. httó-tanács által (1800. okt. 7.), hogy az ezen intézetre adandó ajánlatok és segélyekre a nép a lelkipásztorok által buzdittassék. Ezen ügyben a httó-tanács által Budán 1800. okt. 7-ről kelt nyomatott levélben, mely 24,112. sz. a. Zerdahelyi Gábor fölsz. titopolitáni püspök, s vál. corczoli, a Bold. Szűz poroszlói apátja, nagyprépost s püspöki helynökhez van intézve, Császár András nemes úr, gömöri s egyéb vármegyék táblabirája, rozsnyói lakos, különösen fölemlittetik, hogy ezen intézetnek hazánkbani meghonositása és létesithetése tekintetéből már szép buzgalmat fejtett ki. Ama felhiváshoz van mellékelve a 12,475. sz. a. "Rövid tudósitás a bécsi cs. kir. siketek és némák oskolájának mivolta és rendtartásai felöl; Intézet egy siketeket és némákat nevelő-oskolának fel állitása végett Magyarországban a May József; a bécsi császári siketek és némák oskolájoknak igazgatójától. Ezen tudósitás németül is megvan a püspöki irodában 29,220. sz. a. valamint az előbbi is.
Bizonyára az intézet jótevői közt emlitendő Gutten István bujáki plébános, a ki 1801. ápril 20. és okt. 11-ki iratában Bubla Mihálynak kölcsön adott gabonát, 6 kila kenyérnek valót és egy kila tiszta buzát, akár igy természetben, akár pedig öszszesen 22 ft s 30 kr. készpénzben az országban állitandó siketnéma-intézet részére adományozta (Ld. a püspöki irattárban). – 1802. jan. 12-ről tudósitja a m. kir. httó-tanács Budáról Bodonya Sándor jászt-i apát, kanonok, nagyprépostot s püspöki helynököt, miszerint a ki a siketnéma-intézet javára 2000 ftot adományoz, annak joga lesz egy siketnémát ezen intézetbe ajánlani a fölvételre s megkivánni, hogy ezen tanoncz magyar vagy német nyelven oktattassék itt. Ezen irat a sz. széki ülésen már a következő 1802. évi febr. 5-kén olvastatott. (L. u. o.) – A váczi főtdő káptalan 1802. febr. 23-kán a 4450. sz. a. a siketnéma intézet javáva 100 aranyat ajándékozván, tudósitja a m. kir. httó-tanács ezen évben a káptalant, hogy az ezen adományát a plébánosok utján beszolgáltatandó segélypénzekkel együtt az országos alapitványi hivatalba Budára tegye át. (Olv. a sz. szék ezen évi ápril l2.én tartott ülésén.)
Még behozva sem volt Váczra ezen intézet, már is történtek itt és másutt is jótékony adakozások. – Végre, későbben ugyan, de mégis hamarább, mint más tartományokban, keletkezett a váczi kir. siketnéma-intézet is, 1802-ben, II. Ferencz királyunk kegyelméből; mint az intézet kapuja fölötti ezen kőbe vésett aranyos betűk hirdetik "Fovendis Instituendisque Surdomutis Franciscus Imperator Augustus Et Rex Apostolicus Anno MDCCCII." A ki is a franczia háború alatt az eddig elhagyott szegény siket-némákról gondoskodni igyekezett, és e czélra a nyilvánosan tanitandó és nevelendő siket-némák intézeti helyiségeűl ama nagyszerű házat, mely egykor a váczi püspök székháza volt, és azután, midőn belőle az angolkisaszszonyok leánynevelő intézetökkel együtt a pesti sz. Domonkos-rendiek egykori kolostorába költözködtek át, a tanulmányi alapra szállott, kir. jótékonyságánál fogva adományozta, és hogy az ő példáján a haza polgárai induljanak, és az intézet alaptőkéjének növelését előmozditsák, ő maga ezen oly üdvös czélra 5000 ftot adott.
A bécsi igazgató, May József úr, magával Budára két Bécsben nevelt siket-némát (Fáy Károlyt és Heiniscla Károlyt) hozván, és velök nyilvánosan vizsgát tétetvén, s igy megmutatván, mily nagy jótétemény hárul a siketnémákra nézve az ő tanitása által, köriratok határoztattak menesztetni az ország minden hatóságaihoz, melyekben ő fölsége felhivja alattvalóit az ő példája követésére, kérvén őket, hogy az intézet javára, tehetségök szerint, adakozni siessenek, a tanultakat pedig kéri, hogy ezen intézet tanszékeire lépni vállalkozzanak.
Aközben pedig megbizatott mlgos zsadányi és török-sz.-miklósi gr. Almásy Antal, ő cs. kir. fölségének kamarása, és akkor a nmlgú m. kir. httó-tanácsnak titkára, utóbb ő fölsége tanácsosa, hogy az ő ügyességénél fogva ezen épületet az intézet czéljára átalakittassa, berendeztesse és szereltesse, az intézet és egyénei részére pedig, hogy a kitűzött czél annálinkább eléressék, miheztartás végett szabályokat készitsen. Szóval, hogy kiküldött kir. biztosi minőségben az intézet tervezetét, hogy mikép lehetne azt minél czélszerűbben felállitani, elkészitse, és bekövetkezvén a legmagasabb helyeslés, azt végre is hajtsa. – A ki is a rábizott feladatot derekasan oldotta meg, még pedig ugy, hogy az egész intézetet a szükséges butorokkal saját költségén látta el és a cselédséget előre is felruházta. – Az épület felügyelőjévé, a javitások gondozójává és a javitásokra forditandó költségek fölötti számadóvá Csúry Ferencz úr rendeltetett, a ki azután, idő múlva, az intézet számadó gazdájává is tőn pénztárnoki jelleggel. – Az intézet tanszékeire a számos kérelmezők közül csak a pesti királyi egyetemtől négyen folyamodtak a bölcsészetből, és pedig a magyar és német lélektan s irodalomból, mint előzmények, és a siketnémák oktatási módszeréhez elkerülhetlenül szükséges tanokból megvizsgáltattak, a kikből az első helyre kijelölt három, t. i. sor szerint Swartzer Antal, Molnár János és Sánta János urak, Simon Antal győr-egyházmegyei áldozár és széplaki káplánnal 2 ft 30 kr. napi dij mellett Bécsbe küldettek, hogy az ottani intézet igazgatójától a siketnémák tanitási módszerét eltanulják. E kijelöltekhez adatott még a nmlgú – m. kir. udvari kancellária rendelete Folytán Kapuváry Sámuel úr is.
Hogy legalább az ujon állitandó váczi intézet igazgatója a többi tanitók fölött, kik általa kormányoztatnak, a siketnémák tanitása terén tapasztalat és ismeretekre nézve kitünjék, azért ő kir. fölsége a bécsi intézet első tanárát, Strommer János urat, addig is, mig a váczi siketnémaintézet tanszékeire kijelöltek Bécsben képeztetnek, azon intézet igazgatójává kegyelmesen kinevezte. – Elvégződvén a bécsi tanfolyam, mely 1801. szept. 1-jén vette kezdetét és csak 6 hóig tartott, a nmlgú m. kir. udv. kancellária által ezen intézethez tanárokul ezek neveztettek ki, t. i. Schwartzer Antal úr első tanárnak, Kapuváry Sámuel úr 2-diknak, Fáy Károly bécsi siketnémaintézeti növendék rajztanárnak és a tanárok segédének. Hitelemzővé tdő Simon Antal úr neveztetett ki, ki az akkori győri püspök, Fengler József ő nmlgának költségén képeztetett e tisztségre Bécsben 7 hóig. – Minthogy pedig Strommer János úr, mint ezen intézet ujon kinevezett igazgatója, talán azon okból, mivel magyarul nem tudott, és a latint sem birta, mely nyelven pedig a levelezéseket vinni kelle, hivataláról leköszönt, azért az egyéneknek az uj igazgatót kinevező irat kiadásaig Bécsben kelle időzniök.
1802. juliusban mind a váczi és bécsi intézet személyzete, mind pedig a bécsi nemzeti iskolák ifjusága Alsó-Osztrákhon fővárosának kormánytanácsa elé gyüjtetett össze, hol más előkelő vendégek is jelentek meg, és e nagy gyülekezet előtt gr. Kupfstein tanácselnök ő nmlga, alkalmi beszéd előbocsátása után, nagy aranyérmet 64 aranyat nyomó lánczczal May József úr nyakába függesztette, azért, hogy az ujonállitott magyar siketnéma-intézet körül szép érdemeket szerzett magának. Augusztus-hó eleje körül ő fölsége kegyelmesen ntdő Simon Antal urat nevezte ki igazgatóvá, a hitelemzői tiszt megtartásával. – Elvégződvén hát a bécsi siketnéma-képezdei tanfolyam, és a váczi intézet oktatói is mind kinevezve lévén, 300 ftnyi összeg adatott nekik úti költségül, ebből lévén fedezendők a Bécsből Váczra szállitandó 8 siketnéma élelmezése és egyéb szükséges kiadások is. – 1802. aug. 9-én Bécsben az áltatok kibérelt hajóra szállnak mindnyájan és a jó Isten védelme alatt szép időben három nap alatt, azaz: aug. 12-kén reggeli 5 órakor elértek Váczra, hol e napon mindnyájan Laftsák kanonokhoz valának hiva ebédre.
3. §. A váczi magyar kir. siketnéma-intézet ünnepélyes meg nyitása.
A kir. biztos gr. Almássy Antal ő mlga ezen hazaérkezésről értesülvén, Budáról Váczra rándult, hol az intézet ünnepélyes megnyitására a szükéges előintézkedéseket megtette, mely is József nádor ő fönsége által aug. 15-re tűzetett ki. – E napon, melyen Nagyboldogasszony ünnepe és épen vasárnap volt, ezen utóbbiak evangeliuma azon siketnémáról szól, kit Jézus meggyógyitván, halló és beszélővé tett (sz. Márk, VII. 37.) – A kir. biztos ő mlga, ki a "Szarvas-vendégfogadó-ba volt szállva, az intézet személyzete, a váczi székesegyházi kanonokok, világi és kolostori papság, Gosztonyi megyei küldött, a város tanácsbéliei és nagyszámú előkelők reggeli félhétre mind a siketnéma-intézet termében gyültek össze, melyben emelkedett helyen diszlő II. Ferencz király arczképe alatti emelvényről a kir. biztos ő mlga hosszas és ékes latin beszédében, ezen üdvös intézet czélját előadta, és ennek végeztével a kinevezési okmányt felolvastatván, azt ezen intézet igazgatójának, ntdő Simon Antalnak kézbesitette. Rövid ugyan, de nyomós beszédben válaszolt az intézet ujon kinevezett igazgatója; utána a sz. é. káptalan nevében, szintén latin nyelven, főtdő Benedek Ágoston olvasó-kanonok, és végre a város jegyzője, Hamvay Mihály, beszéltek, és ő cs. kir. fölségének ama nagy kegyességeért, melynél fogva ezen oly üdvös intézetet állitotta, köszönetet mondtak.
Igen sajnáljuk, hogy a kir. biztos ő mlgnak kedves bevezető beszédét térszűke miatt nem közölhetjük, tekintettel kellvén itt lenni csekély anyagi erőnkre! Azonban Hamvay jegyző úrnak a város nevében mondott beszédét, melyről a városi jegyzőkönyv mondja, hogy: "Annyai nyelvünkön meg érthető nyers magyarsággal Tisztelte meg a kir. Biztos, és jelen lévő Urakat", – szóról-szóra itt adjuk: "Tekéntetes Királyi Commissarius Úr. Méltóságos, Tekéntetes Úri Rendek ! Midőn a Siket-Némáknak Városunkban és a végre Költségessen alkalmaztatott ezen roppant Épületben való pompás Bé-vezetéseket, s fölséges Fejedelmünknek erántok tett kegyes Rendeléseit tekéntjük, Tekéntetes Uraságodnak, kit e Tisztes Hivatal ditsőségessé, s Jegyzéseink által késő Maradékinknál is emlékezetessé tészem különössen Örvendünk. Örvendünk Mlgos, Tettes Uraságtokk is, kik e Készületett Jelen létekkel diszesitteni méltóztatnak. Örvendünk kiváltképpen ezen Szerentsétlen, de egyszersmind Szerentsés Siket Némáké, kiket a Történet, és Születésekk hibája Együgyüknek és alkalmatlanokk hagyott ugyan, hanem Felséges Urunk s Hazánk édes Attyának kegyelme, s reájok terjesztett gondoskodása nem tsak alkalmatosakká, Sőtt a köz Jónak hasznosakká is készitetni rendeltt vala. E közben légyen Szabad Szegény Városunkk részérül is mind Örömünket, mind annyi Szerentsénket meg vallani, hogy Felséges Urunk, királyunk ezen Uj, és Magyar Hazánkban mind eddig nem hallatott Rendelésének bé helyeztetésére más Várassai előtt ezt találá alkalmatosbnak lenni, és az által Kegyelmét vélünk közölni méltóztatott. Nyuljon tehát Tekéntetes Uraságod reá bizotságának Érdeméhez, s tellyesétse Felséges Urunkk kegyelmes, s a Köz Jónak hasznára intézett akarattyát, és a mennyire Szükséges, éljen Szolgálatunkkal, S Szegény Városunknak, a mostoha Üdők által engedett Javaival, Készek vagyunk a Köz Jónak áldozni, és mind azokat, mellyeket tehetségünk engedend, el követni. Többnyire könyörgünk, hogy a midőn Tekéntetes Uraságod folyó Tisztében meg térend az ő helyein, s elől adandó alkalmatosságban rólunk s Szegény Városunkról meg emlékezni méltóztasson."
Bevezetve lévén hát ilyképen az intézet, az egész gyülekezet, harangok zúgása közben, az itt létezett sz. Domonkos-rendiek templomába vette magát, ahol meg főtdő Kubik kanonok és plébános magyar beszédben oktatta az összes népséget, előadván: mily diszt hoz ezen intézet a városra, és mily szerencse, hogy az ide helyeztetett. – E beszéd után ünnepélyes sz. mise tartatott, melyen a király személyét képviselő gr. Almásy Antal ő mlga is a részére állitott mennyezet alatti széken ült emeltebb helyen. Bevégződvén az ajtatosság, ő mlgát Benedek Ágoston olvasó-kanonok, az intézet tiszteit pedig Laftsák kanonok urak vendégelték meg. Estve a városi hatóság a városházat kivilágitotta, nagyszerű mulatságot és lakomát adott, melyre fökép az intézet tisztei valának hivatalosak.
Ezen ünnepélyt a városi hatóság jegyzőkönyvében (1802. aug. 17. 589. sz.) magyar nyelvünkön megörökitvén, igy ir abban folytatólag: "És igy vége lévén a Mondásokk, az ugy nevezett Dominikánusokk Templomában, elől menvén gyalog a Tisztelt Kir. Biztos Úr, utánna pedig a nép, és a Siket Némák szép renddel, a Mozsarakk Sürű Ordéttások közt ballagának; meg telvén pedig a Templom Sokassággal, elsőbb Feő Tiszdő Fölső Plébános Kubik József Ur mondá a Pompás készülethez alkalmaztatott Beszédett, az után Püspöki Süveg alatt Csányi (Ciani) Canonok Ur nagy misét énekelt, végre ugyanezen Ur Német Mondással Zárá bé az egész Pompát. Vége lévén már mindenekk, a Magyar Mondás ki lévén eleve nyomtatva, a Népnek föll Osztatott és igy egyben tsoportozván, mások olvasásban foglalatoskottak, mások a Siket Némákat nézegették és tsodálták, mások a Váras házának altanáján ki tett nagy Rajzolatott, mely a Fölségnek képétt ugy alkalmaztatva mutatá, midőn a nevezett kyráli Biztost a Siket Némákk a Várasban leendő Bévezetésére hatalmazta, és az eránt Szólló Diplomáját néki által atta, de lévén maga Biztos Ur is a Kyrál előtt meghajulván föstve, és körülötte láttatának a Fiú és Leány Siket Némák. Így telvén el az Üdő, a musikáknak Szüntelen Zengése, és a Mozsaraknal bőgése közt egész estvélig, és akkoron a Váras házánál kilentz óra tájban Asztal Terétetvén, sok-féle hús és Tészta Sütemény, gyümöltsök, és a Bornak bővsége adatott föll, meg jelent itten maga Tettes Királyi Biztos Ur, a Siket Némák, Directorok és Professor Urak, az Uraság Tisztyei, a Polgárok és azoknak Aszonnyaik és Leányaik, kik egyött vigan és példás Barátsággal majd éjfélkorig mulaták magokat, és akkoron vegyétett butsúzások közt vetének végett a Reggel kezdett pompás Szemhizlalásnak, és Füllel hallott gyönyörködtetéseknek.
Megjegyezzük, miszerint a fönt érintett beszédek egyike sincs ezen siketnéma-intézet Jegyzőkönyvébe bevezetve, kivévén a kir. biztosét; azon beszéd azonban, melyet a város nevében Hamvay M. főjegyző úr tartott, még nyomtatásban is megjelent ily czim alatt: "Folyó Beszéd, Melly 1802-ben Kiss Aszszony Havának 15-kén a Siket-Némáknak Tekintetes Török-Sz. Miklósi és Zsadányi Almásy Úr mint Királyi Kommisárius által Vátz Várossában volt Bevezetések alkalmatosságával a Város részérül mondatott."
4. §. A megnyitástól 1806. évig terjedő események előadása.
Elvégződvén ilyképen az ünnnepélyes fölavatása ezen intézetnek, másnap azaz aug. 16-kán tartatott az első ülés a kir. biztos ő mlga elnöksége alatt, melyen az általános és részletes szabályok felolvastattak, s kinek-kinek hivatala kijelöltetett. Azonfelül a tanulmányok tárgyalása igy osztatott fel: a Bécsből hozott haladó siketnémák tanitása ntdő Simon Antal igazgató úrra bizatott; a kezdő német siketnémák Kapuváry Sámuel, az ily magyarok pedig Schwartzer Antal úr oktatása alá helyeztettek. – Ezek igy elintéztetvén, a kir. biztos ő mlga ugyanazon napon az intézeti tiszteket mind az "arany-szarvas" vendéglőben ő általa adandó ebédre hitta meg, és másnap, azaz aug 17-kén Budára tért viszsza. – Minthogy az intézet fölavatása a szünidőkre esett és az ország különböző részeiből kevés siketnéma tanitvány hozatott ide, a tanitás novemberig elhalasztatott és a tisztek egyik-másika eltávozott. – A városházi Jkönyvben 1802. aug. 21-kén ez fordúl elő: "Neimarchi (Felső-Osztrákhon) születésű Schwartzer Mátyás csavargó ember, a siketnéma-intézeti tanárok hajócskáját alattomban ellopván, midőn azon Budára menne, útjából viszszahozatott, s mivel tettét nem tagadta, három napi börtönnel, aztán 15 botütéssel fenyittetvén, szülőföldére viszszautasittatott."
November elején előrebocsáttatván az áhitatosság, a Szentlélek segitségül-hivása, megkezdődtek az előadások. – Ezen hó végén ülés tartatott. – Ugyanezen 1802. nov. 29-kén a városi Jkönyv igy szól: "A nmlgú m. kir. httó-tanácsnak 22,985. sz. a. dicsérő okmánya Gottlieb Antal nyomdász úr, püspöki Vácz város polgára részére a folyó évben a tek. Pest vgyhez menesztetett, és ennek rendeletéből tek. Gosztonyi Mihály főszbiró úr és Jantsits József vgyei esküdt jelenlétökben közhirré tétetett. Hangzik pedig igy: "22985. Mlgos, Főtdő stb. Az itt viszszacsatolt, föntczimzett uraságaitok által folyó évi jun. 21-kén ide áttett, valamint másik, ezen kir. httó-tanácsbéli titkár, és a váczi siketnéma-intézet szervezésével legfelsőbb helyről megbizott királyi kiküldött, Almásy Antalnak Gottlieb Antal váczi nyomdász által tett nyilatkozatából különös elégtétellel és tetszéssel értesült ezen kir. httó-tanács azon nemes ajánlatáról, hogy minden részére teendő különös kedvezés nélkül, a nevezett siketnémákat azon időköz alatt is, melyet az érintett intézetben kell tölteniök, az ő nyomdászati mesterségében oktatni fogja, és valamint Gottlieb Antalnak ezen nemes ajánlata a siketnémákra nézve igen hasznosnak találtatik ezen m. kir. httó-tanács által, ugy fent tisztelt Uraságaitokat megbizza, hogy az ismételten emlitett Gottlieb Antalt, mind ezen kir. httó-tanács érintett tetszéséről, mind pedig az általa tett nemes-keblű ajánlat elfogadásáról értesitse. Adatott 1802. sept. 6-án Pozsonyban tartott kir. httó-tanácsi ülésből. Fönt czimzett Uraságaitoknak jóakarója, szolgálatra legkészségesebbjei: gr. Brunszvich József mk., Darvas Ferencez mk., Bisztriczei József mk." – Fölolvastatott 1802. okt. 13-kán tek. Pest vgynek e városban tartott kis-gyülésén." – Végeztetett a p. városi tanács által, hogy tudomás vételűl és a fönt dicsért helybeli nyomdász Gottlieb Antal úr tisztelete emelésére a városi Jkönyvbe igtattassék a fönt egész terjedelmében adott dicsérő okmány. – Decz. 5-kén az igazgatóság utján a httó-tanácshoz áttétetett Schwartzer Antal tanár úr inditványa, a nemzeti iskolákban divó irás- és olvasási tanmód reformjára nézve.
Deczember végén ülés tartatván, olvastatott a httó-tanács határozata, melynél fogva, nem mint előre rendelve volt, Maróthon, hanem Budán veendők fel a fizetések; és egyszersmind előterjesztetik ugyanazon httó-tanácsnak, miszerint Csúry Ferencz számadó úr feleskettetett, és a Programm, melyet az igazgató úr magyar, Schwartzer Antal tanár úr pedig német nyelven szerkesztettek, a jótevők névlajstromával együtt a kir. biztos Almásy Antal ő mlga költségén kinyomatott. – Megemlitjük itt, miszerint Mihálkovics kir. tanácsos ő nga, ki igazságszeretete, szendesége és egyeneslelkűsége által tündöklött, ezen intézet ügyeiben a httó-tanácsnál előadó lévén, annak mindig atyailag gondját viselte.
1803. év. A melyek előbb az intézet berendezésében elő nem fordultak, most pótlólag intéztettek el. A múlt évi nov. 30-kán kelt, és csak ezen évben érkezett határozat, a siketnémák lábbeli készittetése, téli és nyári ablakok, ezekhez való táblák, pénztári láda, dolog-asztalok és a számadó szekrényére nézve adott felhatalmazást, de a gyertyák az oktatóknak megtagadtattak; azonban a hivatali érintkezések igényelte postai költségek megajánltattak az igazgatónak; a háló-terem részére kért éji lámpák nem helyeseltettek. Meghagyatott; hogy ha a kegyadományok 50 ftot kitesznek, azonnal a budai fizető-hivatalba tétessenek át. – Mivel a bécsi intézetben csak egyszer, a tanév végén, van nyilvános vizsgálat, folyamodott az igazgató, hogy ilyen a vácziban is csak egyszer tartassék, de kérelmét nem teljesiték. Ennélfogva, az ezen évi febr. 5-kén tartott ülésen, a httó-tanács intézvénye szerint, az első félévi vizsgálat februárhó utolsó napján megtartatni határoztatott. Erre megjelentek a föbbek, előkelők és a népből is számosan, ugy hogy a nagyterem alig birta őket befogadni. Névszerint jelenvoltak: gr. Almásy Antal kir. biztos ő mlga, Bodonyi Sándor scopii püspök s a váczi sz. e. káptalan nagyprépostja, Ciáni kanonok stb., ugyszinte többen, kik csak is ezen nyilvános vizsgálat végett jöttek ide Pestről, lévén ez a budai lapban előre kihirdetve. A diszes vendégkoszorú előtt egyszersmind a tanmód is ismertetett, mely tudván a tanidő rövidségét nem győzte magasztalni az illetőket a tanusitott szép siker miatt.
A httó-tanács ezen évi márcz. 22-ről, miután értesült ezen első nyilvános vizsgálat legjobb sikeréről, Bodonyi püspöki helynökhöz intézett iratában melegen ajánlja ismét ezen oly üdvös intézet segélyezését. Ezen irathoz van mellékelve a fönt emlitett Programm, melynek teljes czime igy szól: "Programm über die Nothwendigkeit taubstumme Kinder durch die Erziehung, und den Unterricht in wahre Gottesverehrer, und nützliche Glieder der States zu verwandeln, der EdlernUngarischen Nation vorgestellt von den Vorgesetzten des Ungarischen Taubstummen-Instituts. Waitzen, Gedruckt bey Anton Gottlieb privil. Buchdrucker, 1803." (Olv. ezen évi május 6-ki sz. széki ülésen.) Ebben az adakozók nevei után kitett segélyadományok már 40,238 ft s 47 7/8 krra mennek. Az utolsó lapon előfordúl, hogy Fáy Károly Ferencz, maga is siketnéma, tanitja a rajzot és oktatást ad a szépirásban. A tanulók, kiknek egészségére az irgalmas-rendiek ügyelnek, már ekkor 20-an voltak itt az intézetben; a többiek ugyanis kik a hatóság által felvétettek, az idő zordonsága miatt még meg nem jelenhettek. A fiúknak felügyelőik vannak és különféle mesterségekre is oktattatnak; a leánykákat pedig egy, a nevelésben és a női munkákban igen járatos felügyelő nő képezi ezekben. – Főczélja az intézetnek: a siketnémák képzése, hogy igy a társadalmi életben használhatók s az állam diszei legyenek.
Junius elején elhagyta az intézetben eddig birt lakát Schwartzer Antal főtanár ur, minthogy a mult május hóban megnősült, és már mint ilyen az intézet szabályai szerint akkor benn nem lakhatott. – Jul. 28-kán nyitrai püspök, Fuchs Ferencz ő mlga, 2000 ftnyi alapitványt küldött az illető okirattal együtt egy siketnémára, mely irat a ható-tanácsnál őriztetett. – Decz. 29-kén nagy közönség jelenlétében tartatott a siketnémák nyilvános első félévi vizsgálata s e hó 31-kén ülés.
1804. év. A tanév folytán számos vendégek látogatták az intézetet. – Jul. 1-én szokott ünnepélyességgel tartatott a vizsga. –Máj. 25-kén a városi jkönyvben ez áll: "Hirdettetett a nmlgú httótanácsnak kegyes intézménye, a siketnémaintézeti igazgató ntdő Simon Antal urunk beterjesztett abbeli kérvénye folytán, melyben a nevezett intézeti épület földszinti részében lakó szabót és csizmadiát az adófizetés terhétől fölmentetni kérvényezi a felsőbb helyen; mely folyamodvány a tek. vgye által a tanácscsal vélemény-adás végett közöltetik. Az ide vonatkozó nyilatkozat a jegyzői hivatal által előre is elkészitve lévén, felolvastatott, helybenhagyatott és tek. Burián úr alsóbiró kezébe adatni rendeltetett. – Kapuváry Sámuel úr, a váczi siketnémaintézetben tanár, itt töltött élete minőségéről bizonyitványt kért kiadatni a tanácstól. Minthogy a nevezett tanár egész itt töltött ideje alatt mint mivelt férfiu, becsületes és békés életü polgár tünt ki, a kért bizonyitvány neki a jegyzői hivatal által kiadatni rendeltetett.
Aug. hóba vezettetett az intézetbe gr. Almásy A. kir. biztos ő mlga által bizonyos Gastberg nevű orvos, ki Dánhon Hafnia fővárosából királyi költségen Európa minden tanintézetei megtekintésére kiküldve lévén, hogy hazájában hasonló siketnémaintézetet állithasson, különösen megbizva volt a siketnémák tanitási módszerének elsajátitásával, és egyszersmind orvosi ismeretek gyüjtése is feladatává tétetett. A bécsi siketnémák intézetében több hónapig időzött az ottani igazgató May József szivességéből, kit a váczi siketnémák tanárai mesterökül tisztelnek. Megtekintette itt előbb az iskolát, hol Schwartzer Antal főtanitó úr a siketnémákat előtte kérdezgette és a tanitási módszert neki fejtegette. Ezen több nyelveket beszélő férfiúnak, ki előbb már Németország intézeteit megtekintette, ezen váczi intézet nagyon megtetszett, már csak azért is, hogy a siketnémák két nyelven, t. i. magyarul és németül, oktattatnak, és maga az intézet (dicséretére legyen mondva az ezt berendező kir. biztosnak) alapos és megfelelő szabályokkal van ellátva. Ezen intézet általános szabályait lemásoltatta magának, melyeket kétségkivül a Dánhonban állitandó intézetben használatba vitt át. Váczról Majland, Páris és Londonnak irányozta utját.
Szept.-hóban tudtul adatik, miszerint Arady nep. János esztergomi kanonok és dulciniai püspök ő mlga ezen intézetben, a siketnémák javára, nemes kövek csiszolásával foglalkozó műhelyt akar állitani, s valóban a httó-tanácshoz menesztett alapitványi iratánál fogva 8000 ftnyi tőkepénzt tett le e czélra, melynek kamatjából a kőcsiszoló mester részére 400 ft évpénz ajánltatott meg. – Ugyanezen hóban Simon A. igazgató úr megkezdte az intézeti kápolnát, mely előbb beteg-szobának volt szánva, helyreállitani, és az ide megkivántató költséget gyüjtés utján szerezni be. Az első, ki e czélra 100 ftot adott, volt Buday Ágoston csornai prépost ő nga. Mikép az előbbi évben, ugy ezen 1804-kiben is, a kéthavi szünidő országszerte szept. és okt. hónapokban tartatván, az oly fárasztó tanitással foglalkozott tanárok némi üdülés végett útra keltek. – Deczember végén tartott nyilvános vizsgálaton a papság és a világiakból is számosan jelen voltak.
1805. jun. 3. ülés. – Schwartzer Antal és Kapuváry Sámuel megnősült tanároknak kérelmökre, miután mint ilyenek, a szabályok szerint, az intézetben többé nem lakhattak, és igy a lakást és failletményt elvesztették; ismételt folyamodás következtében 100 ft évi kárpótlás ajánltatott meg. – Máj. 3. ülés tartatván, előadatott, hogy Fáy Károlyt, ki mint siketnéma-rajzmester s segédtanár működött eddig az intézetben, atyja innét kivenni és róla máskép gondoskodni akar. – Jun. 23-kán ezen intézet másodtanára, Kapuváry Sámuel, beadta lemondását, mivel mint nős és gyermekekkel terhelt bővebb életforrás után látott, egy másik társsal fakereskedésre adván magát, mely őt egészen elvonta a tanári tiszttől. Utódja lőn Molnár János úr, ki még ekkor a bécsi intézetben képezte magát e pályára. – Júl. 1-én a félévi nyilvános vizsga tartatott. – Az aug. 22. ülésen az ujon kinevezett tanár a 2-dik helyre, megkezdte működését.
Végre; május eleje körüli, mint már föntebb emliteni kellett volna, megjelent Korselt Antal, nemes kövek csiszolója, Nagyszombatból, hol művészetével Arady János püspök ő mlgát két évig gyönyörködtette, és aztán minden, a csiszolásra szükséges, annak bőkezű alapitója által ezen intézetnek adományozott eszközöket a nyers kövek nagy készletével együtt magával hozta. Az alapitó szándéka főképen az volt, hogy a siketnémák e művészetben oktattatván, kenyeröket az által majdan kereshessék. Miért is a csiszoló oktatása alá adattak Muray Ambrus és Knesz Mihály; de mivel a dolgot komolyan megfontolva, az ily csiszolt kövek elárusitása az emberekkeli bővebb érintkezést kivánt, mint a milyen a siketnémáké lehet, és mivel ezen egyetlen honi csiszolásból annyi siketnémák, mennyien arra idő folytán oktattatnak, magából meg nem élhetnének, azért e művészet tanulói, hogy más életforrást is nyithassanak majdan, ha a szükség kivánandja, egyúttal más mesteremberekhez is adattak. – A budai m. kir. httó-tanács ezen évi szept. 3-ról, a 15,158. sz. a. Bodonyi Sándor püspöki helynökhez intézett iratában ismét fölhivja az egyházmegyei hatóságot, miszérint a váczi siketnémaintézet bővebb segélyezésére inditsa a plébánosokat és hiveket. Ezen irat köröztetése boldogabb időkre halasztatott el.
Okt. 16-kán küldte az esztergomi káptalan Mlinár Mátyás siketnémát, ki e jótéteményt Draveczky esztergomi kanonoknak köszönhette; ez ugyanis mindjárt ezen intézet első évében ezt 3000 ftnyi alapitványnyal segitette, a kinek halála után a bemutatási jog a nevezett káptalanra szállott. – Okt. 31-ki ülésen Schönbauer Vincze orvos-tudor, fensőbbi kegyes rendeletre 3-dik tanárul tisztébe bevezettetett a rajztanitási kötelezettséggel együtt; mert Fáy Károly siketnéma elmenetele után, ki itt mint rajzmester és a tanárok segédje szabad lakás és élelmezés mellett 200 ft évi dijt húzott, 3-dik rendes tanári állomás állittatott fel 400 ft évi fizetéssel, oly föltét alatt, hogy e tanár a rajzot is tanitsa. – Decz. 1-én tudatott az igazgatósággal, hogy Bürnkopf Ignácz rosoni vál. püspök egy siketnémára 2000 frt alapitványt tett, kire nézve a bemutatási jogot Komárom vgyre ruházta, oly hozzáadással, hogy arra nemes eredetű siketnéma elsőbbséggel birjon.
5. §. Az események folytatása 1806–1809. évig.
Miután itt helyben tüzi-fát nagynehezen lehetett szerezni, azt szomszéd birtokosok uradalmaiból kellvén venni, végre ezen 1806. jan. 22-kén a httó-tanács azon rendelete érkezett, miszerint az intézet szükségére, amint az igazgató beterjeszti, annyi rőzsefát szolgáltasson ki annak a maróthi politikó-alapitványi uradalom. Miután pedig onnét ölfát szolgáltatni nem lehetett, megbizatott az igazgató, hogy azt ott, hol olcsóbban teheti, vegyen. Minthogy a francziák fegyverei, kikkel már több év óta háborút viselt az osztrákház, már egész Bécsig hatottak el, és az ott székelő csász. kir. családot háborgatták, a többi között Ferdinánd főhg és egykor Milánóban uralkodó, Mária Teréz császár- és királynő fia is, neje és gyermekeivel onnét elköltözni, és Váczra, mint a harcztértől távolabb eső, és inkább biztos helyre vonulni kénytelenittetett. Ide a mult 1805. nov. 12-kén jött, és a püspöki palotában lakott, a püspökség ekkor t. i. üresedésben volt; s az austerlitzi ütközet után megköttetvén a béke, 1806. jan. 26-án Bécsbe költözött. Elmenetele előtt nehány nappal ugyanazon főhg fönséges neje, örököse, Ferencz elsőszülött herczeg fia, Mária Ludovica hgnő (utóbb 1. Ferencz csász. és király neje) és fiatalabb hg. gyermeke, Károly Ambrus kiséretében meglátogatta a siketnéma-intézetet, melyben majd két óráig időzött; a bécsinél inkább megtetszett neki, és fejedelemhez illő ajándékot kézbesitett az igazgatónak az intézeti siketnémák javára.
Márcz. 23-kán megtartatott az első-félévi vizsgálat. – Ezen hóban kezdte Görgey Márton patarensi, utóbb pécsi megyés püspök ő mlga, midőn némely papnövendékek fölszentelésére Váczra hivatnék meg, ezen intézetet ismerni és azzal jót tenni. Ugyanis a kápolna oltárát, melynek képe azon siketnémát ábrázolja, kit Jézus meggyógyitván, hallóvá és beszélővé tett, az ehhez való felszerelést, valamint a gyertyatartókat és Krisztus képét is neki kell köszönni. – Jun. 18-ka óta az eddigi 100 ftnyi öszszeg, melyet a fizető siketnémák szabályszerüleg az eltartás és ruházat czimén az intézetnek adtak, évenként 150 frtra emeltetett. – Aug.-hóban adja tudtúl a httó-tanács, hogy az alapitványi iratnál fogva, a nemes köveit csiszolója mily évi díjjal van ellátva, és hogy a csiszolt kövekből befolyó jövedelem három-felé osztandó fel, t. i. egy rész a csiszoláshoz szükségesek beszerzésére, másik az intézet javára, és a 3-dik az országos pénztár részére lészen forditandó, mely utóbbi részlet évenként a politiko-alapitványi fizető-hivatalnak szolgáltatandó be. – Ezen alapitványt 1806. aug. 5-kéről a 15158. sz. a. a httó-tanács igen nagy örömmel és dicsérettel hozza tudomására Bodonyi Sándor püspöki helynök úrnak. (Oly. a sz. szék ezen évi nov. 5-ki ülésén.) – Aug. 31-kén tartatott meg a siketnémákkal a 2-dik félévi vizsga. – Szept.-hóban a pénztárnok és számadó gazda Csúry Ferencz leköszönt hivataláról és helyére Gyöngyösy István úr neveztetetett ki, mint a httó-tanács igtatói hivatalában fizetéses gyakornok. – Ezen szept.- és okt.-hónapokban az iskolák szüneteltek. – Nov. 11-kén ülés volt.
1807. jan. 27-kén jött Károly Ambrus főhg., milanói Ferdinánd legifjabbik fia, kiről már föntebb is emlékeztünk, Váczra, mint az itteni püspökség admtra, nem szenteltetvén föl még ekkor rendes megyés pöspökké, mert csak élte 22-dik évében volt. E főhg emberbaráti érzülete, jósága, szendesége és kitünő erényeiről volt nevezetes s ezen intézetet is nagyban kegyelte. Kevéssel ide költözése után meglátogatta at intézetet, és idő folytán minden az ő üdvözlése és tiszteletére ide érkezett vendéget ezen megtekintésre méltó intézetbe elvezettette. Miután ő fölsége, mint egykoron szokásban volt, Németország fejedelmei által római császárrá megválasztatott, e méltóságról lemondván, és "osztrák császár" czimet vevén fel, a császári czim mindkét nemű főhgekre is átruházva lőn, e czimmel kelle hát az igazgatónak is élni József nádorhoz menesztett iratiban.
Jul. 20-kán érkezett Váczra József főhg és nádor ő cs. kir. fönsége. Gödöllőre igyekezett ekkor a Grassalkovics hg által rendezett tisztelgésre, és Váczra vette utját, hogy itt Károly Ambrus főhg. rokonát meglátogassa. Ez alkalommal megtekintette a siketnémaintézetet, belátogatott a tantermekbe, megnézte a gazdászati számadásokat, az épület berendezését, és oly annyira megkedvelni látszott az intézetet, hogy Budára viszszatérvén, és annak szegényes helyzetéről megemlékezvén, ő maga szorgalmazta és kivitte, miszerint az intézet épülete helyreállitására csakhamar 4000, és annak jobb ellátására 2000 ftnyi pótlék ajánltatott meg.
Aug.-hó vége felé tartatott a 2-dik félévi vizsga, melyen Károly Ambrus főhg., Kőszeghy László csanádi és Klobusitzky Péter szatmári püspökök, Tarody István kir. tanácsos ő mlga és több kanonok is jelenvoltak. – Deczemberben a httó-tanács általi megajánlás folytán az intézeti kápolna elláttatik a szent öltözékekkel.
1808. év. Nem sokáig boldogitotta Károly Ambrus főhg. a vácziakat és ezen intézetet jelenlétével; ugyanis alig időzött itt egy éven túl, és magát ujonczként sz. hivatására előkészitette, tanulván itt a sz. hittudományt, már is ő fölsége által esztergomi érsekké és Magyarország primásává nevezte ki. – E méltóságok elfoglalására Váczról 1808. márczius 27-kén indult el. – Eddig a siketnémák napi foglalkozásai következőleg voltak beosztva: "Reggeli fölkelés után, amint reggelijöket elköltötték, a mesteremberekhez mentek azon mesterség tanulására, melyre hajlamok volt. Onnét 8 órakor viszszatértek az iskolába, innét 10 órakor megint mestereikhez siettek, hol 3/4 12-ig maradtak. Ebéd után ismét azokhoz mentek viszsza, akiknél esti 1/2 7-ig voltak." Az ily sok járkelés időt rabló, és sok bajokat, kellemetlenségeket okozó lévén, az ülésen Schwartzer Antal főtanár úr több tekintetből czélszerűbbnek nyilvánitotta, ha a d. e. 8–12-ig a tanulmányokra, a d. u. pedig 1-től estig a mesterségek tanulása- és kézimunkákra fordittatik. – Ápril 4-kén a nyilvános vizsga tartatott. – Jun.. 12-kén tudtúl adatik, miszerint az egri főkáptalan 5000 ftokat ajánlott, és ezen alapitványnál fogva már két siketnémát be is jelentett, a kik midőn elérkezendenek, az intézetbe beveendők lesznek.
Junius-hóban nyerte Simon A. igazgató úr a Bold. Szűzről czimzett pankotai apátság czimét; de ő nga nem sokáig örvendhetett ezen jól kiérdemelt kitüntetésnek, mert Budáról viszszatérve, hol a m. kir. udv. kamaránál apátságába beigtattatott és annak czimével elláttatott, az ő idült bajába esett, mely halálossá lőn, nagy vérhányás ragadta meg, s aug. 30-kán reggeli órákban élte 36-ik évében meghalt. Született Ujfalun, Győr mellett, hol gymn. iskoláit végezte. Aztán kegyes-rendi lőn s mint ilyen több évig tanitott. Elvégezvén a bölcsészi osztályokat, ismét Győrbe ment, hol az egyházmegyei papnöveldébe lépett, s a hittudományt elvégezve, pappá szenteltetett, most Széplakra kaplánúl rendeltetett, honnét ezen intézet tanszékére meghivatott.
Aug. 28-kán, még az igazgató halála előtt; megtartatott a tanév végéni nyilvános vizsgálat, és azután ülés, melyen, hogy az intézeti igazgatás tovább fön ne akadjon, elhatároztatott, hogy Schwartzer Antal főtanár úr ideiglenesen vezesse az intézet ügyeit; végre szept-hóban megérkezett a httó-tanács intézvénye, mely az e tárgyban tett intézkedéseket jóváhagyta és az intézet főtanárát, Schwartzer Antal urat, ideiglenesen igazgatóul helyettesitette. – Okt. 28. A httó-tanács a váczi siketnémák intézetében megüresedett hitelemzői állásra csődöt hirdetvén, Karaba György rozsnyói prépost e tisztségre leginkább ajánlotta, mint valamennyi elé teendőt Jankovits János rozsnyóegyházmegyei áldozárt, ki egyike volt ezen ajánló által a kath. egyházba vezetetteknek. Iskoláit a lutherhitűeknél elvégezvén, 1792-ben a sz. emlékü b. Andrásy Antal rozsnyói püspök által a rozsnyói papnöveldébe fölvétetett, annak idején a szent rendeket megnyervén, több helyen dicséretes buzgalommal káplánkodott, s aztán az ujon állitott forgácsfalvi plébánián, a nehéz járású hegyi vidéken, mint plébános működött több évig; de utóbb sorsa könnyitése s egészsége tekintetéből, a krasznahorkai várba ment 1805-ben admtrnak. Beszélt magyar, tót, német s görög nyelveken. (123. sz. bemutatva lőn ezen irat 1808. nov. 4.) – Végre nov.-hóban érkezett a httó-tanács intézvénye, melyben előadatik, miszerint a nevezett főtanár úr ő fölsége kegyéből ezen siketnéma-intézet valóságos igazgatójává neveztetett ki. Azért ad hoc ülés tartatván, e kinevezés kihirdettetett, és az uj igazgató Schwartzer Antal úr ezen beszédet tartotta az ülés tagjaihoz:
"Midőn ezen kir. siket-néma-intézet valóságon igazgatójává ő fölsége kegyéből kineveztetve, annak tisztét vinni e napon megkezdem, mind ezen főhivatal, mind pedig a hála arra köteleznek engem, hogy az irántam tanusitott legmagasabb kegyet továbbá is tőlem lehetőleg megfeszitett igyekezettel meghálálni törékedjem. Azért, amint ezen nyilatkozatomat szentül mindenkor megtartandnom, úgy azt sem feledem soha, amit az előbbi ülés alkalmával, midőn ő fölsége jósága és magas kegye, valamint a httó-tanács jóvoltából igazgatóvá helyettesittettem vala, a nyilvánosan felolvasott utasittatásom nekem parancsolt, melynek elég csak első pontját emliteni, hogy magamat másokra emlékeztessem, ott ez áll: "Az igazgatóra a siketnémák oktatását bizta az állam, és őt e fölött a felelőség terhe alá vetette, és ennél fogva minden az ő tisztéhez tartozókat a leglelkiismeretesebben teljesiteni tartozik. Kitetszik innét, mennyire kell gondoskodnom, hogy a lelkiismeret sérelme nélkül felelni birjak. Annálfogva, minthogy a reámruházott ezen uj hivatalból folyó gondoskodásnak ezen intézetben mindenre kiterjeszkednie kell, megvallom és erősen fölteszem, hogy először minden egyéni kötelességeimet, mind a siketnémák tanulmányai és nevelése, mind pedig a gazdászatiakbani fölügyelés tekintetében mindenkor a legpontosabban teljesiteni akarom, hogy igy ezen kir. siketnéma-intézet napról-napra, inkább gyarapuljon; másodszor pedig, hogy én mindig kivánni fogom, miszerint az én kartárs uraim, a kik a tanitás és nevelés ezen fontos tisztében mellém állittattatnak, mint segitők, hasonló példával buzdittassanak, az egy és ugyanazon czél elérésére velem közremüködjenek, és az ő tisztöknek az utasitásban kiszabott minden részét serényen betölteni törekedjenek. És ha az utasitás a czélnak megfelelőleg és oly bölcsen nem is foglalná magában, mit a tanitónak a siketnémák oktatása és képzése, a számadónak pedig az intézet gazdaságára nézve megtartania kell, eléggé buzdithat bennünket, hogy a közvárakozásnak megfeleljünk, ama tudat is, miszerint ezen intézet, egyetlen nyilvános iskola a hazában a magyar siketnémákra nézve, melyre mindenek szemei irányulvák; hogy ama hat-évi időköz, mely alatt itt a siketnémának oktattatni és neveltetnie kell, mind az oktató, mind pedig a tanulótól nagy szorgalmat és tanulást kiván, és hogy az alap csekélysége, mely még eddig nem engedi, hogy a megállapitott tanulók száma, a 60, az intézetben helyet kaphasson, kivánja, miszerint a siketnémát, a ki van, a kitüzött czélhoz minélelőbb elvezessük, és igy más idejönni kivánó siketnémáknak helyet csináljunk. Hogy ezt minél bizonyosabban elérjük, a következők behozását jónak láttam.
Minél nagyobb utat teszünk, annál nagyobb unalom száll meg, minket, és a mai dolgot annál hamarább halasztjuk más napra. Igy a félévi vizsgálat, mind reánk, mind pedig a tanitványokra nézve hoszszas út, melyre magunkat készitenünk kell. Azért havi vizsgákat: fogok rendelni, hogy a tanitvány oktatójával együtt többször készülvén, a tanuláshoz annálinkább hozzászokjék, és ehhez nagyobb kedvet kapjon mindig. Evégre fölkérem a tanár urakat, hogy irott könyvvel lássák el magokat, melyben napról-napra az előadott tárgyak, amint azokban haladnak, benfoglaltassanak. – Azután ami csak a tanulmányunkban, gyarapodásra szolgálhat, azt kutatni, felfödözni és egymással közölni törekedjenek, miszerint igy ami intézetünk becsületére valami rendszeres tanmódot, mely szerint teljes biztonsággal haladhatni, magunknak szerezhessünk. – Egyébiránt, mivel ez egész intézet becsülete minden egyént, mint annak tagjait, illeti, mindenkit hivatalosan és barátságosan felhivok, hogy azt szem előtt tartsa. Minden személyes gyülöletet, ami utoljára magát a hivatalt teszi gyülöletessé, kerülni, és az utasitásilag is ajánlott jó egyetértést föntartani törekedjenek; miszerint igy barátságos egyezséggel és egyesitett erőkkel, amint az intézetnek egy s ugyanazon czéljára törekszünk, közreműködjünk, és a jókkal jót eredményezhessünk. Mindezeket hiven megtartva, nem szünök meg valamint előljárójuk, ugy őszinte barátjuk is lenni."
------
Majd azután nov.-hóban ezen intézet hitelemzőjeül ntdő Nagy Lipót a kegyes-rendből, a váczi lyceum bölcsészet tanára, rendeltetett, elejtetvén a föntebb nagyon ajánlott rosnyómegyei áldozár, mint koránál fogva is e tisztségre nézve már kevésbbé alkalmatos. – És lássunk most itt néhány adatot a püspöki irodábani aktákból ezen intézetre vonatkozólag. – Igy egy inditvány van ott az intézet javára, egy évszám nélküli iraton, melynek magyarsága igy hangzik: "Hogy a magyar kir. siketnéma-intézet kellően elláttassék, és kitüzött czélja eléressék, mely abban áll, hogy a siketnéma gyermekek az emberi ismeretekben oktattassanak és oly állapotba helyeztessenek, a melyben mind ezen életben magokat becsületesen föntartani és egy országnak terhére sem lenni, mind pedig kimultuk után az örök boldogságot elnyerniök lehessen: szükséges főképen, kogy a siketnémákba az emberi ismeret első elemei becsepegtessenek, azután a legszükségesebb tudományokban, főkép a hittanban úgy képeztessenek, hogy az Isten, önmagok és embertársaik iránti kötelmeiket jól megismerjék és azokat gyakorolni megszokják, egyszersmind valami mesterséget is tanuljanak, hogy kilépvén az intézetből, az élet eszközeit ne nélkülözzék. Azonban, midőn igy képeztetnek elméik és kedélyeik, testeiket is megfelelő táplálékkal és ruházattal kell ellátni. – Mindezeket pedig 60 vagy több siketnéma gyermek mellett az igazgató 3 tanárral nem teljesitheti; azért a perceptor vagy gazda fölösleges az intézetben; minden gazdasága ugyanis csak abból áll, hogy az igazgatótól fölvett, neki átadott pénzeket ellenzár alatt magánál őrizze, az ülés vagy értekezleten a ruházat vagy táplálatra meghatározott szükséges dolgokat megszerezze; amit beszerez, vagy kiad, azt az igazgatónak mint ellenőrének kimutassa; végre, hogy a bevételi és kiadási számadásokat vezesse, és ezeket minden hóban bezárva az ülésen előterjeszsze. Ezeket pedig a tanárok egyike a legkényelmesebben elvégezheti; mert ezen munkákra idő van elég, minthogy a tanárok délután soha nem oktatnak és az iskolai dolgoktól egészen mentek, és dél-előtt is csak két óráig foglalkoznak az iskolában. Végre a kir. tápintézetekben, a melyekben sokkal több ifjak neveltetnek és láttatnak el, mint a siketnémák intézetében; a papnöldékben, a siketnémák bécsi intézetében, a mely pedig sokkal népesebb, mint a váczi, és más intézetekben is, nincs külön perceptor vagy számadó gazda, hanem a tanárok egyike, az igazgató felügyelete alatt, a táplálék és ruházatra szükséges dolgokkal ellátja az intézetet. Valamint tehát a bécsi siketnéma-intézetben történik, hogy a főtanár, vagy bármelyik a tanárok közül, ha kitűzött tanári fizetéséhez még 100 rft adatnék, szivesen elvállalná a számadói tisztet, és azt tanársága, meg az igazgató ellenőrködése mellett a legkönnyebben teljesitené; és igy aztán az intézetnek minden évben megmaradna 300 rft, 11 öl fa, 4 szoba és a kert használata, a melyek most minden szükség nélkül az intézeti alapból a gazdának fizettetnek.II. A hitoktatói tisztet az igazgatóra kellene bizni, és ennek e miatt áldozárnak kellene lenni, mint volt az intézet behozatalakor; az ily igazgató iránt ugyanis aztán mind a gyermekek, a kiket nevel, mind az alantas tanárok, a szolgák is, a papi méltóság tekintetéből is sokkal nagyobb tiszteletet s engedelmességet tanusitanának és nagyobb lenne igy tekintélye is. Aztán az ilyen igazgatónak, minthogy feleség és gyermekekről nem kell gondoskodni, nagyobb gondja, figyelme és ébersége lenne a siketnémák nevelésére és oktatására, mint olyannak, a ki a feleség, gyermekek és család körüli ezer gondokkal háborittatik és elhalmoztatik. – Ugyanezen oknál fogva óhajtandó és lassankint kieszközlendő lenne, miszerint ezen intézetben a tanárok mind áldozárok, vagy legalább nőtlen világiak lennének; a mi az intézet benső nyugalma és békéje helyreállitása és föntartására egyetlen hathatós eszköz leendene. – Ezek, ha életbe léptettetnének, a királyi intézet igazgatása melletti 6 egyénből álló tiszti személyzet négyre szállittatnék az intézet nagy hasznára, és sokkal kevesebb költséggel, sokkal jobban, mint most, lehetne az egész intézetet vezetni. (Ld. a püspöki irodában, évszám-nélküli irat.)
Megemlitjük itt, miszerint az Urban elhunyt Simon Antal áldozár, a kir. váczi siketnéma-intézet igazgatója, hitelemzője és tanára, 1808. jan. 25-ről Bodonyi Sándor püspöki helynökhez intézett iratában szabadságot kér, hogy a helyi siketnéma-intézetnek kápolnájában, melyet az általa szerzett sz. öltözékekkel ellátott és teljesen helyreállitott, vasár- és ünnepnapokon egy sz. misét mondhasson. Ezen engedély 1808. jan. 30-kán adatott meg. (Ld. u. o.) – Ugyanezen évi jan. 14-ről a 13,381. sz. alatt ő fölsége a váczi siketnéma-intézet javára tett önkénytes adományok és ajánlatokért a kir. httó-tanács utján legmagasabb tetszését és elismerését nyilvánitja, és hogy az ország népei további ily segélyezésekre még hatályosabban buzdittassanak, ugyanazon httó-tanács áltat ajánltatott. Köröztetett 1808: aug. 8-káról s olv. a sz. széki ülésen ezen évi jul. 30-kán. – A kir. httó-tanács 1808. szept. 27. a 21,623. sz. a. intézvénye, a váczi kir. siketnéma-intézet hitelemzői 400 ftos fizetéssel összekötött tisztét megüresedettnek jelenti ki, oly végből, hogy előbb ezen üresedés az egyházmegyében kihirdettetvén, az egyházi egyén, kinek ezen állásra kedve volna, előbb utasitásért a siketnéma-intézet igazgatóságához forduljon, azután pedig ama tiszt elnyeréseért a httó-tanácshoz utaltassék. Ezen irat Kámnházy László váczi püspökhez volt menesztve. (Olv. a sz. széki ülésen nov. 25., köröztetett az egyházmegyében ugyan a napról a 259. sz. a.)
Decz.-hóban az ürességben volt öregebb tanári állomás betöltetett, és ily fokozatos előléptetés történt: főtanárrá Molnár János, 2-dikká Schönbauer Vincze s 3-dikká Király Antal urak neveztettek ki, s az illető üléseken kinevezési okmányaik, valamint az őket illető utasitások is felolvastattak, s tiszteikbe ilyképen bevezettettek. – Ezen évben Károly Ambrus főhgnek a váczi pöspökségben utódja lett Kámánházy László ő mlga, a ki nov. 4-kén igtattatott be ünnepélyesen méltóságába. – Ezen évi decz. 16-kán kelt irat van a váczi siketnéma-intézetre vonatkozó aktacsomagban, mely szerint az ezen intézetnek a mlgos váczi püspök, báró Gabelkhofen vágujhelyi prépost, és Roszinszky János nyitrai kanonok által öszszesen adott 125 ftot, és azon 50 ftokat, melyeket Nyers Julianna siketnéma leánynak atyja, pécsi senátor, ennek ruházatára Simon Antal igazgatóhoz, kevéssel ennek halála előtt, küldött, – ennek testvére, Simon József, I. éves joghallgató által elvitetett volna, a ki ugyan ezt tagadta. (Bemutattatott decz. 27. a 291. sz. a.) Ugy látszik, hogy Simon Antal apát s ezen intézet igazgatójának halála után csakugyan kitünt, miszerint az elhunyt igazgatónak osztályos atyafiai az intézetet valóban rnegkárositották, mint ez ama meghagyásból kiderül, melyet a megyés püspök a nevezett igazgató utódjához, Schwartzer Antal urhoz személyesen is intézett.
6. §. Az 1809–1811-ig közbejött események ismertetése.
Miután az Osztrák-birodalom ismét nagyban készült a francziákkali háborúra, azokkal a tavasz beálltával meg is ütközött. Mivel pedig az ellenség Bécs felé siettette lépteit, és minden az udvarnáli diplomáciai egyének elszéledtek, úgy történt, hogy a pápai követ gr. Severoli Antal vitterbói érsek is onnét elköltözött, és mint Váczon átmenő az intézetet 1809. május 29-kén meglátogatta. –Márcz. 27-kén nyilvános félévi vizsga. – Ezen évi husvét után Henisch Károly siketnéma, nyomdász-legénynek fölszabadulása megtörténvén, mint már a társadalom hasznos tagja, az intézetből elbocsáttatott.
A véres és szerencsétlen háború okozta, hogy a sebesült, de nagy részben a rosz lég és hőség miatt megbetegült katonák nagy részére minden oly épületeket lefoglalni kellett, melyeket kórodákúl alkalmazhatni lehetett. Ennélfogva a nmlgú httó-tanácsnak ezen évi jul. 26-kán 14,149. sz. a. (Estafetaliter) kelt rendelete folytán, a siketnémák intézetének épülete is katonai kórodává tétetni rendeltetett, és egyszersmind határoztatott, hogy azalatt az intézet a kegyesrendiek társodájába tétessék át. Megkapván ezen felsőbb rendeletet, az intézet igazgatója azt a nevezett társoda kormányzójával azonnal közölte, és midőn ettől megértette volna, hogy a kegyesrendiek társodája épületében csak három szoba volna, és ezeket is csak nagy nehézséggel lehetne a siketnéma-intézet használatára lefoglalni, azonnal Budára ment le, és erről a httó-tanácsnak jelentést tett. Erre azon felsőbb rendelet adatott ki, hogy az egykori sz. domonkosrendiek kolostora fordittassék a katonai kóroda használatára, hogy igy az intézet annálinkább a maga tulajdonában megmaradhasson, sőt egyszersmind Almásy Antal httó-tanácsi tanácsos ő mlga megbizatik, hogy a felsőbbi rendelet szerint, az eszközlendőket eszközölje. Minthogy pedig a püspök ő mlga, Lafrati ezredes és ezen intézet igazgatója által tartott értekezleten begyőzetett, mikép az intézet ideiglenes berendezésére a helybeli katonai szállásház (Domus quarteriális) volna előreteendő, tehát igy rendelvén a kir. biztos Almásy A. úr ő mlga, noha az ezen ügyben akkor tartott ülésen ellenkező nyilvánulás történt, az intézet aug. 11-kén gyorsan a katonai szállásházba tétetett át. Az áthelyezésre szükségelt és mintegy 300 ftra számitott költséget Kámánházy László püspök födözte.
A városi jkönyvben aug. 1-jén ez fordúl elő: "Hitelesen értésére esvén a tanácsnak, hogy az e városban lévő siketnémák épülete a nmlgú m. kir. httó-tanács rendelete szerint, rövid napok alatt katonai kórházzá fordittatni fogna, minthogy az ily katonai kórháznak szomorú következményét már az elmúlt 1805. évben, midőn t. i. az austerlitzi csata után városunkba szállitott beteg katonaságtól elragadott nyavalyák folytán, különösen városunknak két nagy utczáiban sok lakosok elhalván, azok üresen maradának, bővebben tapasztalánk. Nehogy ismét, és annálinkább, mivel ezen épület a város derekán és épen a piarczon emekedik, az abba rendelendő kórházból a vészkór városunkban elhatalmazzon, és siralmas emléket hagyjon az utókorra, végeztetett: miszerint folyamodvány fog menesztelni a tek. vgyhez oly alázatos kérelemmel, hogy a már különben is oly sokat szenvedett Vácz városát ezen katonai kórháztól megmenteni kegyeskednék, a föntebb előadott indokoknál fogva. Aug. 24-kén a tanév végéni nyilvános vizsga tartatott meg, s még ez előtt ment ki az intézetből Groszmánn Ferencz jeles szabó-legény. – A beteg katonák száma oly nagy lőn, hogy az állitott katonai főkóroda számára még a kegyes-rendiek társodáját, kik az alatt a domonkosrendi kolostorba tétettek át, és a sz. ferenczrendiek kolostorát is le foglalni kellett, és azon felül még majd 2000 ágyat be fogadó barakkát is kellett fából állitani a földeken a Kálvária felé. De a dolgok ily helyzetében, kisem volt annyi és oly szorongatásnak kitéve, mint a siketnémák. Ugyanis alig helyeztettek be a katonai szállásházba, már is egészen váratlanúl itt terem Berzevitzy kir. tanácsos ő nga, és jelenti az intézet igazgatójának, mint biztos, hogy a szállásház az átmenő beteg katonák részére van szánva, nehogy azok a magánházakba szállásoltatván be, valami ragályos betegséget terjeszszenek el, és hogy ideiglenesen az intézet részére, a domonkosok egyháza irányában a főtdő káptalantól két üres kanonoki házat nyert.
Vévén e parancsot okt. 16. és 17-kén kimozdúlt az intézet ismét helyéről. Alig hurczolkodtak ki a siketnémák felényin túl, már okt. 17-ken este meglepték a beteg katonák a szállásházat, és elgondolni lehet, hogy mily gyorsan kelle az intézetnek költözködni, és mennyi kára lőn annak, részint az elvesztés, részint pedig az ingóságok eltörése, romlása folytán, melyek aztán méginkább megromlottak, mivel csak egy kanonoki házat lehetett elfoglalni, a másikat ugyanis valami élelmezési tiszt a káptalantól előbb kibérelvén, átengedni nem akarta. Minélfogva az igazgató ismételt folyamodására, Taródy István kir. tanácsos, és a kórodai ügyekbeni megbizottnak hagyatott meg, hogy az intézet alkalmatosabb elhelyezéséről gondoskodjék minélelőbb. De mivel ezen úr másutt volt elfoglalva, ismét folyamodni kellett, hogy az élelmezési tisztnek, a kanonoki házbóli kiparancsolására hatályos rendelet adattassék ki. Meg is történt, mert a hadi főparancsnokság a httó-tanács megkeresésére szigorúan meghagyta az élelmezési tisztnek, hogy azon helyet azonnal az intézetnek adja át. Azonban decz.-hóban eljött maga Taródy István kir. tanácsos ő mlga is, hogy megtekintse, miképen helyeztetett el az intézet.
A városi jkönyvben okt. 19. a 628. sz. a. ez áll: "E folyó hó 16-kán, a város u. n. "Quartélyháza," mely a múlt aug. 11-dik napjától fogva évi 700 ft bérért a siketnéma-intézet számára, az arról kötött szerződés szerint haszonbérbe adatott, most, a múlt vasárnap a nmlgú m. kir. httó-tanács által kiküldött kir. biztos, Berzericzy kir. tanácsos ő nga rendeletéből, az itten átmenő és megháló beteg katonaság részére kiürittetett." – Okt. 31. E Quártélyház katonakórodaúl használtatván, midőn ilyen lenni megszünt, annak kitisztitására a lakosok közül senki sem mert vállalkozni, hanem e hó 28-tól két katona vállalkozott napi 2 ftnyi bér fejében a hátramaradt mocskok eltávolitására.
1810. év. Az ürességben volt kanonoki székek betöltetvén, az ujon kinevezett kanonokok azért sürgették, hogy az intézet a kanonoki lakból menjen ki minélelőbb. Ez iránt iratilag előadatott a httótanácsnak, hogy a katonák már majd mind meggyógyulván, ennélfogva adná vissza az intézetnek tulajdon épületét, hogy igy az uj kanonokok is jogaikhoz férjenek. Erre gr. Laczkovics György kir. tanácsos és Pest vgye rendes alispánja az intézet épülete visszavételére kiküldetik; de hiában. Ismételten sürgettetik s ekkor kiküldetik kir. biztosul Taródy István kir. tanácsos ő mlga. Ekkor kezdett aztán csak az intézet épülete kiürittetni. De mielőtt a szemetek és ragályos mocskoktól kitisztittatnék, és a javitások megkezdetnének, a főtdő káptalan sürgetésére, kénytelen volt az intézet épületébe visszaköltözni és pedig a husvéti ünnepek előtt.
Ekkor, fájdalom! a hatalmas férfiak gyülölete, kikkel az igazgatónak az ide-oda költözésre nézve érintkezése volt, öt üldözni kezdette! Őt, ki az intézetért küzdve, mind annak eszközei, mind pedig saját egészségében a folytonos megfeszitett munka és hurczolkodás folytán szakadatlanul szenvedett, és pedig oly tetemesen, hogy még hamis vádaknak is kitették, mintha az intézeti utasitás több pontjait nem tartaná meg, noha az ily szomorú időben épen nem lett volna csodálandó az is, és egyenesen az ország nádora, ő kir. fönségének adták föl. Az onnét okozott rosz következményeket, hogy az intézet épülete, mielőtt azt ismét a siketnémák lakni kezdették volna, egészen kitisztitva nem volt, bizonyitja a következő szomorú eset is: "Az épület padlásán tartatott a katonák által nagyobb mennyiségü lőpor, melyet idő folytán a siketnémák, kik, midőn a munkás emberek az intézet épülete tisztitásával foglalkoztak, a padlásra szabadon bejártak, a lőport megtalálták és ezt részint eladták, részint pedig elrejtve tartották. A siketnémáknak ezen a lőporral való alattomos és veszélyes foglalkozását az igazgató annál kevésbbé vehette észre, mert az intézet szük helyisége (lévén az csak az alsó emeletre szoritva) miatt ő kénytelen volt ideiglenesen azon kivül magának fogadni szállást. Innét történt, hogy midőn az igazgató Budára rándult volna, az okozott károk lajstromának a httó-tanácsnál leendő kikeresése miatt, miután az csak egy példányban volt meg, hogy az a hadi főparancsnokság kivánalma szerint módosittathassék, az utasitás szerint, vasárnap szabadabb lég kedveért a Cselőte felé sétáló siketnémák egyike; valami Poroptsits András, másik Szigethy János nevű siketnémat pisztollal, melyet a talált lőpor elhasználására kulcsból csinált, (Schlüsselbüchse), vállon lőtte !
Ápril vége felé hivataláról leköszönt Gyöngyösy István pénztárnok és számadó gazda, mert szülője elhalván, az örökség átvétele és kezelése végett hazamennie kelle. Helyére Markos Péter neveztetett ki kegyesen s a nevezett tisztségekre a május 24-ki ülésen feleskettetett. – Május 29-kén nyilvános vizsga. – A pünkösdi ünnepek után esztergályos-legénnyé felszabaditott Vangrosovszky Antal siketnéma, mint az emberi társaság hasznos tagja az intézetből elbocsáttatott. – Aug. 15-kén ülés tartatván, ekkor a többi letárgyalt ügyek közt, az igazgató megemlékezvén azon számtalan szorongatásairól, melyek az intézet egyénei egyikének egyenetlenkedései, rágalma és agyarkodásaiból származnak, melyekkel akkor élt ellene, midőn rá más hatalmasak is agyarkodtak, ezen beszédet tartotta az ülési tagokhoz:
"Az Ő Fölsége által nekünk kegyelmesen adott utasitás pontjai szerint, ezen intézet egyénei közt oly atyailag és tapintatosan osztvák fel a tisztségek, hogy mi sincs, mi ezen üdvös intézet czéljának meg nem felelne, és ami onnét az intézet bölcsője óta szerzett tapasztalatomnál fogva nem helyeseltetnék. A gyermekek mind természeti, mind pedig erkölcsi gondja a legjobb atyai család mintájára van intézve s ajánlva, úgy, hogy mind a kik csak itt létezünk, nyilvános szülőkül rendeltetünk. Ugy van az intézet gazdasága, oly gondos tanároknak a gyermekek körüli felügyeletök az utasitás szerint, igy az igazgató, a kitől minden tettekre lelkesittetniök kell. Annálfogva, minthogy én mindeneknek tisztét mintegy önmagamban összefoglalom, és azok által egyértelmüleg, egyesitett erőkkel, amit csak az intézet hasznára lehet, előmozditani, ami pedig annak hátrányára, következőleg az intézet becsülete ellenére is volna, elháritanom kell, minden hivatalos tettekben ajánlom a nyilt szivet, őszinte egyetértést és buzgalmat. És pedig: a gazdaságban a pénztárnok és számadó gazda úr a neki különösen kiadott, őt illető utasitás, és esküvel lekötött hűség szerint, annál nagyobb pontossággal járand el, minthogy tudva van az ő ismerete a hivataliakban. Erős hittel elvárom, miszerint e férfiú oda fog törekedni, hogy ezen szegény intézetet minden kitelhető takarékosság és szemléleti gazdálkodással jobb lábra fogja állitani.
Az iskolában, megemlékezvén a nekünk adott utasitásról, minden igyekezettel azon kell lennünk, hogy a fő czél, a mely miatt vagyunk itt mindnyájan, eléressék. Szelidség, béketürésre, mint elkerülhetlen lelki tulajdonokra van szüksége a tanárnak a siketnémák oktatásában; mert e jellem által legjobban vezettetnek a siketnémák, lelkök fölébresztetik, szeretetök megnyeretik, különben pedig elidegenittetik, és azon ellenszegülők önkényt engedelmeskedni vonakodnak, a tanulást megunni, egyik a másikat megrontani és alattomosak szoktak lenni. A lélek természetes nemességét és őszinteségét, melyet a siketnémának a legnagyobb urak iránt is mutatni kell, ápolni szükséges; mert igy magától elárulja, mit kell benne javitani, és amit nem tud s mohón tudni kiván és kérdezni szok, neki megmagyarázni. Távol legyen pedig, hogy a siketnéma egyedül a tudatlanságért a vérig háborgattassék, mert ez által méginkább megzavartatik, felingereltetik, és maga az oktató czéljától mindinkább eltávozik. A siketnémák ezen tanitási és nevelési elvét, valamint az minden szakértő által kihirdettetik, és az én tapasztalatom által is erősittetik, az ezen tanmódszerben igen járatos, tudós férfiú, May József, bécsi intézeti igazgatótól is ismételtetni és igen ajánltatni hallottam: "Mann muss den Frohsin des Taubstummen nähren." Más az, ha vétkezik a siketnéma, de akkor is nem valami boszúálló szándékkal, hanem a jobbulás kedveért kell azt büntetni.
Főkép pedig, mind az iskolában, mind pedig azon kivül a siketnéma szemérmetessége és erkölcsiségére kell felvigyázni. Itt ugyanis mindkét nemből vannak gyermekek, kik annálinkább eshetnek az erkölcstelenség vétkébe, mert miveletlenek, és a mint a természettől magától képeztettek, vadabb állati ösztön és érzéki szenvedélyekkel birnak, melyeknek örömestebb engednek. Tétovázva könnyen kijátszák az igazgató és felügyelő nő minden gondoskodását, és elég csak egy ilyen rühes juh, hogy a többit is bemételyezze. E tett folytán az ifjuság természetes vidámsága oda van, eltünik; már megfertőztetve lévén, alkalmatlan mindenre, és alig elegendők a tanár minden erői, hogy a bukott erkölcsiségit helyrehozzák.
Azon fölül a siketnémák a tanulmányokon kivül kézi munkákat és mesterségeket is tanulnak életök majdani föntartása érdekében. Ezek nélkül nem is éretnék el az intézet czélja, és a szegény szülőktől eredő siketnéma majdnem meg sem élhetne. De a siketnéma szánandó sorsa sem engedi meg, hogy az oktató mester egyenlő joggal, mint más tanitványai iránt, kegyetlenkedjék vele. Megkivántatik tehát, hogy itt mindkettő éber szemmel tartassék; ne gyakoroljon az fölötte egész a kegyetlenségig féktelen hatalmat, de hogy a siketnéma a kellő alárendeltséget megtartsa, mesteréhez szorgalmatosan járjon el, nem pedig másfelé csavarogjon. E végből már maga az utasitás is bölcsen meghagyja, hogy az oktató urak a siketnémák dolgozó helyeit naponként meglátogassák. Minthogy pedig a siketnémák többnyire az intézeten kivül oktattatnak a mesterektől, azért már az előbbi évben rendeltem, hogy a tanár urak fölváltva a látogatói irattal legalább minden 14 nap alatt a mestereket fdlkeressék. Ha tehát a tanulók egyike vagy másika szófogadatlan, hanyag, vagy csavargónak lenni tapasztaltatnék, a tanárnak kötelme leend, hivatalánál fogva, azt még hevenyében a jóra tériteni vissza, és nekem a magam miheztartása végett, hogy az olyan komolyabb fegyelem alatt legyen, bejelenteni, nem pedig elhallgatni, és a mit javitani felfödöznie kellett volna kötelménél fogva, nekem az oly sokfélekép elfoglaltnak tulajdonittassék, és pedig úgy, hogy hasonló vétségek az intézet és az ő minden tagjainak szégyenére, a külsőknek hamarább juttassák el tudomásukra, mintsem hozzám bejelentetnék. De nemcsak a tanulók hibáiról akarok értesittetni, hanem ami csak az egész intézet tökélyére vagy az én tisztemre vonatkozással van, hogy mindig őszintén előmbe terjesztessék, mint barátjok kérem, mint igazgató megkivánom. Az ily előterjesztések, nyilatkozatok és tanácskozások végett, ha azokat magánlag tenni nem tetszik, irattak elő a hivatalos ülések és értekezések, milyenek tartása bárkinek kivánságára és bármikor soha meg nem tagadtatik. – Hogy pedig mindazokról, melyek ezeken tárgyaltatnak, csak nekünk, és a nmlgú httó-tanácsnak szabad tudni és minden érett férfiúnak az ülésen előhozottakat önmagában tartani, nem pedig máshol kibeszélnie kell, elég okom van ajánlani, főkép az intézet tisztét illető tárgyban, melyet az egyik vagy másik egyénnek, sőt az egész intézet becsületének sérelme nélkül soha sem lehet kinyilvánitani.
Midőn ezeket mondom, egyedül az egész intézetnek, tehát az ő tiszteinek is üdvét és becsületét tartom szem előtt, mint a kik az egésznek részei. Hogy e tisztelet föntartassék, béke és egyeség kivántatik, mely abban áll, hogy kiki az ő foglalatosságaira figyelve, az utasitás szerint tegyen, nem pedig, hogy kihágjon, és mindazokat elhagyja, melyek rá nem bizattak, és a melyek a kedélyeket elkeseritenék, és egyiket a másik ellen izgathatnák fel. Mitsem tartok megjegyzendőbbnek inkább, mint ezt. – Amiért is, valamint senki másért, hanem kiki magáért, én pedig nindenkiért vagyok felelős, ép ugy kiki saját, nem pedig mások teendői és jellemére ügyeljen, hacsak barátságos észrevételeket tenni és azok fölött szeretetből oktatni nem akarja. Csak igy, ha a tagok az egész testtel, és ez a fővel egyesülve van, csak a jól szervezett, jól lelkesitett egészséges testnek ténykedéseivel lehet ezen intézet kitüzött üdvös czélját elérni. Amint ő fölsége által rám ruházott tevékenység és tekintély teszi kegyesen kötelmemmé, és ezt az utasitás meg a határozat is parancsolja, minden oly visszaélések ellen a legszigorúbban fogok eljárni, ép úgy szerfölött kivánom; hogy mindazok megszünjenek, mik sérelmesek lehetnének valakire, ezen erkölcsi elv szerint: "Amit nem kivánsz, hogy tegyenek neked az emberek, te se tedd azt másnak;" nehogy ily módon, midőn ezen intézet czélja, és a mi hivatásunk szerint, a siketnémákat boldogokká tenni akarjuk, önmagunkat a boldogságtól megfosszuk.
---------
Aug. hó vége felé Plisch Ferencz siketnéma, mint jeles felszabadult czipész-legény és jól kiképzett ifjú az intézetből elbocsáttatott; valamint a tavasz beálltával Juhárszky Magdolna, bevégezve tanfolyamait, útnak eresztetett. – Szept. 15-kén nyilvános vizsga. Minthogy a természetiek és anyagiak ára annyira felszökkent, hogy némelyek az intézet kezdete óta alapul fölvett számitást négyszer, némelyek ötször, mások hatszor, s még ezentúl is fölülmulták, szeptember vége felé a httó-tanácsi számvevőség egy tisztje, Fortseky János úr ide Váczra, a helyszinére, küldetett ki, hogy az intézet szenvedő helyzetét és szükségeit kitudja, és elegendő összeg megajánlása végett munkálatát fölterjeszsze. – Az egész intézet évi szükségeire megkivántató költség 21,000 és néhány száz forintra tétetett. November elején érkezett rendelet szerint, mind a szenvedő adósságok kifizetésére, mind pedig a szükségesek födözésére 11,402 ftok ajánltattak meg, és egyszersmind rendeltetett, miszerint minden pénzek ellenzáró kulcscsal kezeltessenek. – A httó-tanács egy más rendelete is érkezett azonfölül, melyben a többi között meghagyatik, hogy minden az alap növelésére a szelenczébe befolyó pénzek és más, a jótevők kijelentett akarata szerint, a siketnémák haszna és javára azonnal forditandó összegek a kiadási és bevételi rovatba egymásután bevezettessenek; a kövek csiszolása fölötti jövedelemről pedig minden számadó év végén a számadások fölterjesztessenek.
Nov. 27. ülés. – Decz. 23-kán érkezett ide kir. biztos minőségében Taródy István kir. tanácsos, hogy az igazgató ellen tett föladás által megzavart jó egyeséget helyreállitsa, és eszközölje, mikép a tanár urak a nagy drágaság és szálláshiány, valamint a nagy lakbérek miatt is nejeikkel együtt az intézetben lakhassanak. – Ugyanekkor az igazgató és pénztárnoknak kertjéből is a három tanár mindegyike egy részt kapott. – Decz. vége felé a szabólegénynyé fölszabadult Jahn Lajos siketnéma elbocsáttatott. – Decz. utolsóján ülés tartatott.
Idáig a "Historia Regii Surdomutorum Instituti Ung. una et Diarium, diversas praenotationes officiosas et Obiecta Conferentiarum, necnon Litterario-Oeconomicarum in se continens" czimű házi-napló nyomán, melyet latin nyelven Schwartzer Antal siketnéma-intézeti igazgató kezdett vezetni Váczon 1810-tan, adtuk az eddig közölteket közbe-közbe behozva a püspöki irodai és a városi jkönyvbeni, ezen intézetre vonatkozó adatokat.
Jólészi Cházár András, a Siketnéma Intézet megalapítójának portréja - rézmetszet, 1745
A siketnéma-oktatás szükségességét taglaló írás, 1803
Simon Antal címzetes apát, a váci Siketnéma Intézet első igazgatója
7. §. Az 1811. évtől 1813-ig bezárólag fölmerült dolgok.
Itt az értekezletek és azokon előforduló tárgyak naplója után közöljük folytatólag a következőket: 1811. jan. 2-kán az igazgató két nagyobb iskolai tábla vétele végett Pestre ment s 6-kán visszatért, azokat magával hozván. – 8-kán ülés tartatván, utasitás adatott avégre, hogy a számadások mikép készitendők és tisztázandók le a mielőbbi fölterjesztés végett. – 10-kén folytatólag ülés, melyen Molnár tanár úr is jelen volt. – A 12-ki értekezleten fölmerülvén, hogy a siketnémák bel- és külöltözeteik hiányosak, azok beszerzésére a számadó tiszt figyelmeztetett. – E tárgy előfordult a 19. és 26-ki értekezleten is. – 31-kén ülés. – Febr. 9-kén értekezlet tartatván, miután a siketnémák fehér ruhájára nézve a számadó tiszt még eddig mitsem tett, nehogy a tisztátalanság elterjedjen, az igazgató maga mellé vévén Molnár János tanár urat, ő maga alkalmatos vászon keresése végett Bratovits görög kereskedésébe ment, és valóban azt be is szerezte. – 16. és 23-kán értekezlet.
Márcz. 3-kán czipész-legénynyé felszabadult Poroptsits András. – 5-kén tartatott az előbbi hónapra nézve az ülés, mely napon a kert része a tanárok közt fölosztatott. – 15-kén az ország minden hatóságai, nyilvános pénztárak és postáknál, tehát Váczott is, azon kir. rendelet olvastatott, hogy a bankó-czédulák és érczpénz értéke ötödrészre csökkentetett le, és a helyett minden kir. tisztviselők a rendszeres fizetést azon naptól fogva bankó-czédulákban ötszörösen kapják. 17-kén az igazgató Pestre ment, hogy Kraszsza Lajos siketnémának ott utalványozott eltartási összegét, a Molnár tanár úrral németből magyarra áttett könyv kinyomatási diját a nyomdász részére, és az elvesztett conventiós pénz kárpótlási, kegyesen megajánlott pénzt a kir. fizető-hivatalnál fölvegye, és Maller János beszterczebányai nagyprépost által tett 300 ftnyi alapitványt, valamint Korpona sz. kir. városa által az intézeti alap növelésére gyüjtött 32 ftokat letegye. Azonban a pénzt fölvenni és letenni nem lehetett a pénztári átvizsgálas miatt; melyre alkalmul szolgált a bankó-czédulák értékének alábbszállitasa, a mi napokig tartott. – 21-kén az igazgató hazajött. – 22-én hozatott ide Staub Ádám siketnéma Báttaszékről, Tolna vgyből, kit az igazgató addig magához vett, mig felsőbb helyről a fizetésesek közé felvétetnék, nehogy szülője az oly nagy utat még egyszer megtenni kénytelenittessék. – 26-kán hozatott az intézetbe Kácz Viktor Bajáról (Bácsmegyéből). – 30-kán tartatott értekezleten az igazgató felolvasta a tanrendet, és tanakodás történt az iránt, hogy az igen gyönge, beteges, gyakran összeroskadó, árva siketnéma a pesti kórházba fölvétetnék. Elbocsáttatván az intézetből Propcsics András siketnéma, azon kérdés merült föl, hogy: midőn az intézetből elbocsáttatnak a siketnémák, az intézet által kell-e siket ruhával ellátni ? E kérdés úgy oldatott meg, hogy a főkép árva és szegény siketnémák azon ruhában bocsáttatnak el, melyet eddig szabályszerűleg viseltek. – A félévi vizsga ápril 4-re tűzetett ki, s a gazdának meghagyatott a nagy vihar által megrongált tetőnek helyreigazittatása. – 31-kén ülés.
Ápril 4-kén vizsga s aztán szünet. – 16-kán a már előbb szabólegénynyé felszabadúlt Vehrle József Markos Péter intézeti pénztárnok úr által Pestre a kórházba vitetett el. – 22-kén tanulmányi értekezlet tartatott, mely napon megkezdődvén az előadások, ezek 7–11-ig tartatni végeztettek, minthogy a napok már hosszabbak lenni kezdettek. – 24-kén az igazgató Pestre ment, fölvette Budán a 3-dik angariát és ápril 27-kén visszatért. – Május 4-kén tanulmányi értekezlet. – 7-kén a májusi mulatság Cselőtén. – 12-kén értekezlet lévén, melyben az igazgató, az utasitás értelmét és jó rendet, nehogy az oktatástani egész felelőség terhe, melyben már előbb némely hibák elég helytelenül neki tulajdonittattak, ő rá háruljon, egy jegyzetben világosan kifejtette, és kinek-kinek teendőit körvonalozta, és az értekezleteken előfordulókat a naplóba vezettetni rendelte a felvigyázó tanár nevével együtt, és mindenki felhivatott, hogy a mit az intézet javára szolgálónak tart, időről-időre kijelentse. – 18-kán bejelenti az igazgató, hogy minden osztályra tanrendszert készit, miszerint igy a tanár annál biztosabban haladhasson. – A házi czipész Beck Bertalan megintetett, hogy ezentúl a siketnémákat a csengetéskor azonnal az iskolába küldje és velök emberségesebben bánjék, az engedetleneket azonnal bejelentse. – 20-kán, mint átutazó érkezett ide, Boros József sz. István rendjének lovagja és httó-tanácsi tanácsos ő mlga, a ki, miután az intézetben mindent megtekintett volna, Budára visszament.
Jun. 1-jén értekezlet tartatván, szükségesnek nyilvánittatott egy zárlat, hogy az éji le- és följárás meggátoltassék. – 3-kán elbocsáttatott Schrott Anna, és ugyanazon napon Lehótzky Jánost szülője hazavitte, nem elégedvén meg az intézeti étkezéssel. – 14-kén az igazgató Budára ment az ellátási összeg kinyerése és az ötszörös fizetés fölvevése végett. – 22-kén a siketnémák illő viselete és erkölcsisége fölötti intézkedések tétettek. – Az igazgató elvégezvén Budán hivatalos ügyeit, és fölvevén ott 5000 ftot., 25-kén visszaérkezett. – Jul. 10-kén megérkezett végre a httó-tanács azon rendelete, melynél fogva az intézet egyéneinek, a márcz. 15-ki kir. leirat értelmében ezen naptól számitva az ötszörös fizetés megajánltatik. A jul. 9-kén 18045. sz. a. kelt rendelet megengedi a nős tanároknak az intézetbeni lakást és már előbb az illető mesteremberek által az épület átalakitására tett költségvetéshez képest a pénz megajánltatik és a tanári lakok elrendezése megkezdetik. – 15-kén Markos Péter számadó Budára rándúlt az erre megajánlott 3000 ft fölvételére és 17-kén visszatért.
Aug. 23-kán az igazgató és pénztárnok Maróthra rándultak, hogy az intézetnek még 1809-ben szolgáltatott fát kifizessék és ilyent továbbra is nyerjenek. Még aznap visszatértek mindketten. – 25-kén az igazgató Budán az épitési költségekre fölvett 4000 ftot. – Szept.-hóban mi nevezetes sem fordúlt elő. – Okt. 1-jén Molnár János és Schönbauer Vincze nős tanárok beköltöztek a már elkészült intézeti két lakba. – 7-kén az igazgató ajánlotta az értekezleten, hogy miután az intézetben a családok megszaporodtak, ezek a szükség esetén is, jelentés nélkül, a cselédséget a szolgálattól el ne hivják. – Nov. 6-kán a Szentlélek segitségül hivása mellett elkezdődtek az iskolák. – 9-kén tartott értekezleten begyőzetett a hálóterembeni lámpa szükségessége. – 15-kén a szépirászati példányok ára 17 ftban kifizettetett. – 25-kén Markos Péter Budára ment, hol a tanári lakok elrendezésére megajánlott 3000 ftot fölvévén, 28-kán visszaérkezett. – Decz. 14-kén a kert kapuja megigazittatni és csukva tartatni határoztatott. – 21-kén határozattá lőn, hogy a hálóterem részére lámpás szereztessék; a hálótermek ezután jobban, naponként kétszer, reggel és este befűttessenek; az intézet konyhájában már rég elromlott kút helyreállittassék stb. – 31-kén az igazgató a tanári karhoz, hivatása pontos betöltésére buzditó beszédét tartván, igy zárta be ezen 1811-ki évet.
1812. jan. 4. A szolgálóknak megtiltatott ezentúl a hálótermekbei belépés. Az igazgató a tanárokkal meglepte a siketnémákat ebéd alatt, ez által oda akarván hatni, hogy az étkezésnél az illendőséget megtartsák. – 22-kén az igazgató és pénztárnok Budára rándultak le, ahol az intézeti adósságok letisztázására 6961 ft s 8 krt fölvevén, másnap visszatértek. – A nmlgú m. kir. httó-tanács jan. 21. az 1259. sz. a. a váczi megyés főpásztorhoz intézett iratában meghagyja annak, miszerint ezen siketnéma-intézet javára önkénytes segélyezésre buzditsa a joghatósága alattiakat. Köröztetett az egyházmegyében ezen évi márcz. 14-ről a 30. sz. a. – Febr. 4-kén a tanári személyzeten kivül még 4 siketnéma fiu és 4 leány az Eszterházy-féle ezred katonai növeldéjébe farsangi mulatságra hivattak meg. – 5-kén az intézeti tanárok tek. Fejér György úrnál voltak ily mulatságra hivatalosak, mint a ki az intézetnek derék jótevője és sok siketnéma fiú és leánynak bérmaatyja volt. – 6-kán tanakodás volt az intézetiek mulatsága fölött, mely czélra már előbb többen 41 ftot adakoztak, a most emlitett intézeti jótevő Fejér György úr pedig 100 frtot ajánlott meg, és igy febr. 6-ka volt ama nap, melyre e farsangi mulatság tétetett, erre az előbbi napon az igazgató 141 ftot kézbesitvén a pénztárnoknak. D. u. 2 órakor kezdődött a mulatság, melyre viszonzásul, és a két nevelő intézet közötti jó egyetertés föntartásául 12 katonanövendék volt meghiva Schwarz hadnagy úrral, mint intézeti igazgatóval együtt. E mulatság különös jótevői voltak a következő váczi előkelő polgárok: Fejér György úr, Hajnik Ferencz, Pentz Miklós, Drexler János, Prettenhoffer Ignácz, Schwarzl Péter, Mitterhoffer Ádám, Kozmánovits Demeter, Bierbräuer Károly, Filtz György, Jüttner Ferencz és Lierheim János, kiknek szives adakozásuk tette lehetővé, hogy e mulatságra mások is meghivathattak s meg is jelentek a következők: Lauró Gáspár, a váczi püspöki uradalom praefectusa, Kámánházy Ferencz ügyész, Fejes László tiszttartó, a két ifju gróf Forgách István és Pál nevelőjökkel, Haynald Istvánnal, és Jursits József nevű jogtanárukkal stb. A mulatság éji 12 óráig tartott és mi rendzavarás sem történt. – 29-ki ülésen az igazgató jelentette, miszerint a vendégek és az intézetet látogatók kényelmére a tanárok és a teremek ajtai fölé nyomatott táblácskák fognak kifüggesztetni.
Márcz. 14. Az igazgató tudta nélkül Molnár János tanár önkényt eltávozván, ezért a múltra és jövőre nézve is megintetett. – 20-kán a siketnéma-intézet perceptorának, Markos Péter úrnak kérelme folytán, a városi tanács oda utasitotta a hadnagyi hivatalt, hogy a piaczon rakásokra rakott sarat a nevezett intézet kisoványult kerti földje termékenyitése végett annak udvarára hordassa be. – 22-kén volt a nyilvános vizsga, és aztán kezdődtek a husvéti szünidők, főkép azért, hogy a husvéti ünnepek előtt a mesteremberek a siketnémáknak hasznukat vegyék, és azok az uj ruhák varrásánál többet tanuljanak. – Ápril 3-kán elkezdődtek az iskolák. – 27-kén hozatott az intézetbe Jankovits János siketnéma. Máj. 10. értekezlet, melyen a Budán fölvett 3307 ft s 30 krnyi összeg a pénztárnoknak átadatott. – Muray siketnéma a tanulmányokban már eléggé jártas lévén, de az asztalosságban gyönge, mig szülői elviendik, kiadatik asztalosmesteréhez. – 16-kán értekezlet tartatván, az igazgató megintette Molnár tanár urat, hogy az iskolákat szorgalmatosabban látogassa s az illendőség kedveért azokban tanitványai előtt födetlen fővel jelenjék meg. – Az igazgató továbbá előmutatta az I. és II. osztályú siketnémák részére általa magyarul és németül szerkeztett kézikönyveket, és amint már 1811. május 18-kán is igérte, jelenté, hogy a siketnéma tanmódszeren még most is dolgozik. Megvizsgáltatván e tankönyvek, az értekezlet óhajtja, hogy miután azok hasznavehetők, és a siketnéma-intézetek eddig oly rendszeres tanmóddal nem birnak, az intézet nagy hasznára azok minélelőbb kinyomassanak. – 21-kén tartatott Cselőtén a siketnémák májusi mulatsága, melyre már előbb némely vendégek és jótevők 18 ft s 48 krt adtak össze: 28-kán azon tanakodtak, hol álljanak a siketnémák az urnapi sz. meneten, és abban állapodtak meg, hogy mig nekik alkalmas hely fog kijelöltetni; mint ez sok évig volt, a délelőtti s utáni istenszolgálaton legyenek csak jelen. – Az intézetből kiszabadult Muray Ambrus siketnéma asztalos-legény lett. – 31-kén pedig Kortsek István lett czipészsegéd s az intézetből eltávozott.
Jun. 21-kén tartott ülésen többféle czélszerű intézkedések tétettek. A többi között: a már több év óta nem jobbitott tető kiigazittatni rendeltetett, és több ágyak sürgetős elkészitése is, hogy a siketnémák ketten ne háljanak egy ágyban; a háziállatok kinek-kinek külön kiszabott helyiségen elzárva tartassanak; a viznek az igazgató udvarára kiöntése tiltatik stb. – Jul. 4-kén értekezlet tartatván, többféle intézkedések és rendelésék történtek. – (Eddig a Jegyzőkönyvet Schwartzer igazgató úr irta). – 18-kán értekezlet, melyen előadatik, hogy Mlinár Mátyás gyermek, midőn harmadnapja mesteréhez menne, eltünt. Rendeltetett, hogy születési helyére, Felső-Apátiba (Bars vgybe) iratni és ebben meg a szomszédos vgykbn köröztetni fog. – Az intézetben töltött 6 év után Antal Katalin siketnéma, szüleihez Kóspallagra visszatért. – Aug. 6-kán ülés, melyen kihirdettetett a jul. 28-kán 18,786. sz. a. kelt kegyes rendelet, hogy mikép kell az ellenzárlatot megtartani. A tető alatti szobákban a siketnémáknak megtiltatott a bejárás, hogy ott valami kárt ne okozzanak. A gazdának pedig meghagyatott az általa táplált farkasnak az intézetből eltávolitása, nehogy a házban járkelő gyermekek ártalmára lehessen. – 13-kán az épület tetejének egy része a piacz felé a kapu fölött 9° és 4'-nyire az utczára leomlott. – 30-kán az intézetből kiléptek Derner József szabó és Hegyi Mátyás czipészlegények.
Szept. 21-kén tartott értekezleten felolvastatott az e hó 1-jén 21,882. sz. a. kelt azon kegyes rendelvény, hogyha a pénztárnok vagy számoló-gazda az előbbi évről 14 nap alatt a felülvizsgálatra a zárszámadást be nem terjeszti, hivatala és fizetésétől felfüggesztessék. 29-kén alapitványos siketnéma, Buró Zsuzsanna az intézetbe hozatott. – Nov. 6-kán szokott módon elkezdőttek az iskolák. – 21-kén értekezlet, melyben a felsőbb helyen kinek-kinek kiszabott failletmény természet- vagy pénzben kiadatni rendeltetik, és kiegyezés történt Kisvárady Ignácz városi orvos urral, ki az intézethez tartozó kert keritése mellett egy félszert épittetett, téritvényt adván magáról, miszerint ő és utódjai az intézet illető falát föntartani kötelesek lesznek. – Decz. 14-kén a hó a padlásról letisztittatni és a tető hézagai betömetni rendeltettek. – 28-kán Molnár tanár úr elhanyagolta az iskolákat.
1813. jan 12-kén elszökvén az intézetből Lulits János siketnéma, iratilag köröztetni rendeltetett. – 16-kán előadta az igazgató, hogy addig is, mig a felsőbb birálat alatti rendszeres könyvek kinyomatnak, a beosztott tanrend szerint folyjanak az előadások. – 30-kán felhozatik, hogy a liszt annyira rosz, mikép abból ételeket késziteni nem lehet. – Nógrád vgye biztosának irata mellett, a ki Somoskőy István volt, Balassa-Gyarmatról két elszökött siketnéma, Bründler Ferencz és Lulits János, az intézetbe visszaküldettek. Az előbbi mesterlegény, mint az intézethez nem tartozó, átadatott a városi hatóságnak, és másnap az intézet bemeneténél 8 botütéssel fenyittetett, amiért ezen intézetbeli tanulót elcsábitotta, s némely holmikat ellopott. Aztán útlevéllel ellátva vándorlása folytatására elbocsáttatott, megintetvén élelme becsületes keresésére. A másik pedig az iskolában fenyittetett meg. – Febr. 13-kán a testi tisztaság tekintetéből elhatároztatott, hogy az utasitás szerint is, minden siketnéma részére legalább 3 pár fehér ruha haladék nélkül készittessék. – 14-kén az intézetből mint szabólegény kilépett Strasser István. – Márcz. 6-kán az rendeltetik, hogy ezentúl minden kedden előadások tartassanak. – 7-kén a kegyes rendeleteken kivül, olvastatott az intézetben lakó mesteremberek folyamodványa, melyben a faizási jótéteményen kivül még azt kérik, hogy lakuk ablaka fölé mesterségök jelvényét kitüzhessék. – Fülmerült az is, hogy a vihar által megrongált tető helyreállitása iránt a httó-tanácshoz jelentés tétessék. – Visszahozatott az intézetbe születése helyéről, Felsö-Apátiból, az elszökött siketnéma Mlinár Mátyás. – A 27-ki értekezleten rendeltetik, hogy noha a siketnémák a tető és padlás hibássága miatt a felső emeletről az alsóra helyeztettek át, mégis az ott lakó tanárok miatt a lámpa este égjen.
Ápril. 12-kén az I. félévi vizsga tartatván, azon Tiller, Pruszkay, Bodonyi, Balogh, Toppler kanonok urak, a kegyesrendiekből többen és sok mások voltak jelen. – A 24-ki értekezleten előadta az igazgató, hogy miután a mult vizsgán azon észrevétele volt, miszerirt a siketnémák az igehatározók, szenvedő ige és ragok használatát nem értik, e nyelvtani tárgyakat a tanár urak, hogy azokkal megértessék, igen ajánlotta nekik. – Máj. 1-jén az inasságból minélelőbb fölszabadulandó Mászl Antal siketnémának ruhái minélelőbb elkészittetni rendeltettek. – 5-kén Budára rándúlt le Markos Péter úr, hogy ott az intézet teteje kijavitására megajánlott 5038 ft 32 1/2 krt fölvegye. – 13-kán tartatott Cselőtén a siketnémák majálisa. – 17-kén elvittetett Czollner Margit siketnéma. – 25-kén elbocsáttattak az intézetből: Mäszl Antal és Lulits János mesterlegények. – 29-kén ismételten szükségesnek jelentetett ki, hogy a siketnémák fehér ruhával mielőbb elláttasanak.
Eddig 1802–1812-ki julius 12-keig Schwartzer Antal igazgató úr sajátkezüleg irta le az intézetben viselt és átalunk itt közlött dolgokat; 1812. jul. 18-tól pedig 1813. május végeig az értekezleteken vitt naplóból e könyvbe átvezette Nagy Lipót. Mivel pedig a naplóba a felügyeléssel megbizott tanárok által minden megjegyzésre méltók beiratnak, azokat e könyvbe ujra beirni fölöslegesnek tartván, az ezen intézet dolgait olvasni kivánókat a mondott naplókra utalja.
E könyvbe pedig, főkép az igazgatót illető dolgokat, az utódjai ismerete és utasitása végett röviden bevezette ugyanazon Nagy Lipót, k. r. áldozár, hitelemző. – Mi e szerint a közbeeső hézagot a püspöki irattárbani aktákból pótoljuk némiképen itt helyre.
8. §. Az 1835. évig terjedő nevezetesebb események.
A városházi jkönyben 1815. márcz. 5-kén ez fordúl elő: "Tek. Szentkirályi László alispán és Friebeisz József főjegyző urak az ezen ülésen jelen volt polgárság előtt kihirdették a nmlgú m. kir. httótanácsnak a következő elismerést tartalmazó iratát, mely az alispán úrra igy volt czimezve: "Nemes, Nemzetes és Tek. Úr ! A váczi siketnéma-intézet igazgatója ezen kir. httó-tanácsot tudósitotta, hogy miután az irgalmas rendi testvérek konventje, mely a siketnéma-tanulók orvosi gondozását a minden, ily egyéntől fizetendő dij fejében magára vállalta, jelenleg az orvosi tudományban járatos egyénnel nem birna, a Váczott lakó orvos-tudor Hoffmánn Antal ezen siketnéma-tanulók iránti hajlandóságból azok orvoslását ingyen magára vállalta és már több hónapokon át azt teljesiti is. Valamint tehát a nevezett orvos, Hoffmánn Antal ez által a szenvedő emberiség iránt különös hajlamot és a közönség szolgálatábani buzgalmat tanusit, ugy ezen kir. httó.-tanács fönt czimzett uraságodat megbizza, miszerint ugyanazon Hoffmánn orvost ezen megkülönböztető tetteért nyilvánosan megdicsérje és neki kijelentse, miszerint ezen kir. ható-tanács ezen ajánlatát kedvesen vette. Kelt Budán 1815. jan. 30-kán tartott m. kir. httó-tanácsi űlésból. Fönt czimzett Uraságodnak szolgálatra kész jóakarója, gr. Brunszvik József mk., Latinovits János mk., Bodor Mihály. (Eredetie latin, 226. sz. a.) – Ezen felsőbb helyről érkezett elismerés jkönyvbe vezettetvén, annak másolata a nevezett Hoffmánn A. orvos úrnak az alispán által kiadatni rendeltetett. – A m. kir. httó-tanács 1815. decz. 5-ről, 33058. sz. a. kelt és a váczi egyházmegye főpásztorához intézett iratában igen behatóan ajánlja és rendeli, miszerint a plébános urak az ő végrendelkezésök alkalmával a váczi siketnémaintézet javára segélyadományokat hagyjanak. Bemuttatott ezen intézvény a püspöknek 1816. jan. 17. a 73. sz. a. s ezen évi márcz. 15-ről az egyházmegyében köröztetett. – Ugyanazon httó-tanács 1817. márcz. 18-ról, a 7518. sz. a. a főtdő váczi káptalanhoz menesztett iratában előbbi intézvényét, hogy t. i. a plébánosok ezen intézet javára hagyatékokat tenni el ne mulaszszák, még nyomatékosabban ajánlja, miután az előbbi rendeletnek eddig mi eredménye sem volt. Olv. a sz. széki ülésen ápril 26-kán s köröztetett az egyházmegyében.
A városi jkönyvben 1826. nov. 24-kén ez áll: "A temesvári katonai "Delegatum Judicium" a városi tanácshoz okt. 27-ről intézett iratában Kmeth Márton végrendeletének azon kivonatát, mely szerint a váczi siketnéma-intézetnek 200 ftokat hagyományozott, ezen intézetnek leendő átadás végett megküldvén, ezen intézet igazgatójának, Schwartzer Antal úrnak előmutatott irása szerint kézbesitteti, az erről szóló nyugta a nevezett temesvári katonai hatósághoz elszármaztatni végeztetett. – Hogy a váczi siketnéma-intézet tanulói ismeretek elsajátitásában annálinkább segittessenek, ez nekik lehetőleg könnyittessék, Schwartzer A. igazgató úrnak ily czimű művét: "Lehrmethode zum Unterrichte der Taubstummen für Lehrer," a nmlgú httó tanács 1828: szept. 16-ról, a 25,233. sz. a. gr. Nádasdy váczi püspökhez ez intézet iratában az egyházmegyei népnek behatóan ajánlja, mint a siketnémák oktatására nagyon alkalmatos könyvet. Bemuttatott okt. 16. s köröztetett e hó 18-ról.
9. §. Az 1835–1838. évig közbejött események.
Az 1834. év végén Schwartzer A. ezen kir. intézet igazgatója súlyos betegségbe esvén, 8 napi szenvedés után decz. 29-kén meghalt. Ő ezen az országba behozott intézet kezdete óta, mint első tanár, 1808-ban pedig Simon Antal elhunyta után mint igazgató léptettetvén elő, 36 év lefolyta alatt valóban sok viszontagságot türt el, mi az általa irt történelem- és naplóból (ld. az irattárt) eléggé kitűnik. De legnagyobb fájdalmára volt neki első nejétől született Ferencz nevű fia, mert 2-dszor is megnősült, kitől csak egy fia lett, az első neje ötöt szült, a kikből azonban csak kettőt hagyott hátra. – Az ő halála után, az ezen intézetbeli hitelemző, Nagy Lipót, mint helyettes igazgató kezdett müködni. 1835, jan. 3-kán pedig az intézet tisztei t. i. Czollner László pénztárnok, Molnár János, Király Antal és Kolonits Antal tanárok által a httó-tanácshoz fölterjesztetett, hogy mig ő fölsége által igazgató neveztetnék ki, ő helyettes-minőségben vigye az igazgatói tisztet. – Ugyanazon jan. 22-kén meg is érkezett a rendelet az igazgatói helyettesitésre nézve, mely is a köv. napi ülésen kihirdettetett. Ezen a helyettes igazgató kijelentette, hogy ő az ezen kir. intézetnéli igazgatóságot nem fogja kérni, hacsak erre a httó-tanács vagy saját előljárói által fölhivatni nem fog, és e tiszt kérésére a tanár urakat buzditotta, ő bárkinek közülök szivesen átengedvén az igazgatóságot. Az ez által lelkesitett, de főkép neje által sürgetett Molnár János az igazgatói tiszt elnyerése végett Budára lerándult és ott lépéseket is kezdett tenni. Amit midőn az intézeti pénztárnok és a két tanár észrevették volna, ők is Budára siettek, és mind szóval, mind pedig folyamódványilag kérték a httó-tanácsi tanácsosokat, hogy senki más, mint Nagy Lipót k. r. áldozár és ezen siketnéma-intézet hitelemzője, terjesztessék ő fölsége elé igazgatói kinevezés végett.
A kiknek midőn az adatott volna válaszúl, hogy kivánságuk csak ugy teljesülhet, ha ajánlottjuk maga is folyamodik az igazgatóságért, halván e nyilatkozatot a folyamodók, azonnal a kegyesrendi tartományfőnökhez, főtdő Grosser Ker. János atyához siettek, és őt kérték, miszerint tekintélye, hatalma és tanácsával vegye rá Nagy Lipótot, hogy az igazgató tisztért adja be folyamodvanyát. Hazajövén, a tartományi főnök levelét a helyettes igazgatónak átadták, és őt a felhozott fontos érvekkel arra birták, hogy mindjárt másnap folyamodványával együtt Pestre rándult le, a tartományi főnökkel némely kir. tanácsosokhoz elment, kérvényét a httó-tanácshoz beterjesztette; mely néhány nap mulva Bécsbe menesztetvén, ápril 17-kén igazgatóvá neveztetett ki ő fölsége által. A kinevezési okmány azonban a httó-tanácstól csak május 31-kén érkezett meg és a jun. 2-ki ülésen kihirdettetett. De az igazgató a kegyesrendi társodában maradt, hol mint ennek kormányzója és gymn. igazgató müködött szept 23-káig, amidőn átadván hivatalait Tamassy Kal. József nevű utódjának, a siketnéma intézetbe tette át lakását.
Mivel ez igazgatósággal a hitelemzői tiszt is egybefoglalva volt, egy tanszék, melyet az előbbi igazgató birt, üresedésbe jött, s az igazgatónak helyettesitőleg azt is betöltenie kelle, mig valakinek a siketnéma-gyermekek tanitására kedve lévén, annyira halad a tanitási módszerben, mennyi az oktatásra szükséges. Mire nézve mind a kegyesrendi tartományi főnökhez, mind pedig ezen intézeti igazgatóhoz 1835. ápril 28-ról 13,166. sz. a. kelt kegyes rendelet menesztetett, melyben mindkettő fölhivatik, miszerint alkalmatos férfiak a siketnémák oktatására képeztessenek, kik idő folytán ezen kir. intézetben fölmerülő ürességek betöltésére alkalmaztassanak. Ennélfogva még 1835. márcziusban az igazgató engedélyt adott Morlin Jánosnak a siketnémák iskoláiba való járásra; aug.-hóban pedig a k. r. tartomány-főnök atya Sz. Györgyről Biegelbauer Károly clericust küldte Váczra, hogy itt a siketnémák tanmódszerét megtanulja. Ezekhez járult még novemberben Zsigmondovits Mihály ügyvéd és a váczi főtdő káptalan tiszteletbeli ügyésze. E három tehát oly szándékkal járt el a tanárok előadásaira, hogy ezen intézetben majdan ők is tanszéket nyerjenek, de nem egyenlő szorgalommal; legigyekezőbbnek tünt fel Biegelbauer Károly, kinek vetélytársa volt Morlin János, kiket csak nagyon messziről és igen hanyagúl követett Zsigmondovits Mihály.
1836. év. Az előbbi év vége felé betegeskedni kezdett Molnár János tanár s miután három hóig küzdött betegségével, márcz. 28-kán élni megszűnt, élte 60., tanársága 31. évében. – Halála után már 2 tanszék lévén üresedésben, az egyiket az igazgató, a másikat Kolonits Antal vitte helyettesitőleg; minthogy pedig mindkettőnek megvolt az ő tanitandó iskolája, szükséges volt, hogy mielőbb uj tanitó neveztessék ki. Tehát a httó-tanács rendeletére támaszkodva, az igazgató május 5-kén csődöt tartott, s ekkor a vizsga alá vétették magokat: Biegelbauer Károly (utóbb Békeffy, mint aranymisés és kormánysegéd meghalt Budapesten 1887. aug. 2-kán kora 74. s szerzetesi életének 59. évében) k. r. hittudományt végzett papnövendék; Morlin János váczi, kir. táblai esküdt és Zsigmondovits Mihály, ügyvéd (fori utriusque advocatus), két siketnéma-intézeti tanár és Czollner László pénztárnok jelenlétében. Előbb Morlin Jánossal tartatott a vizsga olyképen, hogy az igazgató az iskolai könyvből magyarul és németül mondatott, és minden általa mondott szavakat jelek- és taglejtésekkel a siketnéma-gyermekeknek előadni és mondatolnia kellett, és pedig magyar nyelven három, és németül is három siketnéma-tanulónak. Aztán három a kimondásban még tudatlan gyermeknek megmutatnia kellett, hogy mily módon lehet siketnéma-gyermeket minden betű kiejtésére rávinni. Második helyen vizsgáltatott meg Biegelbauer Károly, 3-kon pedig Zsigmondovits Mihály mindkettő ép úgy, mint az első. Másnap az értekezleten a három jelöltről a tanárok véleményét kérte ki az igazgató. Mindkét tanár első helyre Morlint, 2-ra Biegelbauert és 3-ra Zsigmondovitsot tartotta teendőnek; az igazgató pedig Biegelbauert tartotta első helyre érdemesnek. A tanárok tehát szavazatukat irásba tették, melyet aztán az igazgató az ő előterjesztése és véleményével a httó-tanácshoz bemutatott.
Ezen előterjesztésben több érvek felhozásával igyekezett az igazgató megmutatni, miszerint az intézet csak ugy emelkedhetik a virágzás fokára, ha ezentul a tanárok mind papok leendenek. A httó-tanács több tanácsosainak e nyilatkozat azért nem tetszett, hogy a tanárok kérelme és esengései, valamint a folyamodó világi férfiak könyörgései által is arra birattak, hogy a tanárok nejei ezen nevelőintézetben nemcsak hasznosak, hanem szükségesek is. Ennélfogva hát Morlin János lett a tanár, ki e tisztét jun. 4-kén kezdte meg. – Ugyanazon rendeletben, melyben Morlin tanárrá neveztetett ki, az is foglaltatott, hogy a 4-dik tanár tiszte betöltésére csőd hirdettesék, mely is aug. 5-re tüzetetett ki, s ezen vizsgát állották ki Biegelbauer K., Zsigmondovits M., a kik már előbb is voltak a vizsgán; hozzájok járult Schönbauer József orvostant végzett egyén. Meglévén a vizsga, a három intézeti tanár, kik kézzel-lábbal azon voltak, hogy ezen intézetben papi ember tanár ne legyen, a részrehajlás által elvakitva, Biegelbauert, kit előbb Zsigmondovitsnál alkalmatosabbnak nyilvánitottak, most ennek utána tették. Ezek gonosz eljárását, hogy az igazgató meghiusitsa, a httó-tanácshoz fölterjesztett iratában Zsigmondovitsot a tanitásra még nem alkalmatosnak jelentette be.
Ezen az igazgató és tanárok közötti egyenetlenkedések és surlódások arra inditották Privitzer kir. tanácsos urat, a ki ezen ügyben akkor előadó volt, hogy az egyik fél itéletét sem mondotta érvényesnek és a csőd aktáit visszavetendőkül nyilatkoztatta ki. Ennek következtében az aug. 23-kán kelt rendelet végre okt. 23-kán megérkezett, melyben az uj csőd tartása a váczi püspök ő nmlgra bizatott. Ez a dolgot az igazgatóval közölve, a jövő évi jan. 19-re hirdetett csődöt, melyet még jókor a lapokban is hirdettetni rendelt. Minthogy pedig Király Antal és Botosits Antal tanárok Zsigmondovits ajánlása végett Budára rándultak le, hol a kir. tanácsosok közöl többekhez elmentek, a kik előtt arról panaszkodtak, hogy a vizsga csak könnyedén és igen kevésből történt (elfeledkezvén arról, hogy midőn ők tanárok akartak lenni, semmi vizsgát sem tettek), azért a httó-tanács azt is rendelte, miszerint a csődre jelentkezők a püspök ő nmlga által tett kérdésekre, mind a három osztályban tárgyaltatni szokott tanulmányokból előbb iratilag, aztán szavakkal értekezve feleljenek, hogy igy tényleg kimutassák, miszerint ők a siketnémák tanitási módszerét jól ismerik.
A httó-tanács 1836. márcz. 1-ről az 5994. sz. a. intézvényt menesztett gr. Nádasdy váczi püspökhöz, miszerint a váczi siketnéma-intézetben a kövek csiszolási művészetének továbbra is tanittatni és gyakoroltatni kellvén, miután ennek alapitványi tőkéje a pénzérték-csökkenés folytán elégtelenné lett, azért segélypénzt gyűjtetni és ennek eredményéről tudosittatni kiván. – Ezen alap helyrepótolására a püspök ő nmlga 100 ftot ajánlván, ezért a httó-tanács ezen évi ápril 26-kán, a 12,424. sz. a. forró köszönetet mond.
1837. jan. 19-kén tartatott csőd az I. osztály tanszékére, melyen Ludvig Károly vácz-felvárosi káplán, Zsigmondovits M. ügyvéd és Schőnbauer József orvostant végzett egyén a püspök ő nmlga által tett 4 kérdésre, és pedig kettőre magyarul, másik kettőre meg németül irásban tették fel feleleteiket; másnap pedig előbb a püspök ő nmlga, azután az igazgató, majd Király, aztán Kolonits és végre Morlin tanárok által föladott minden egyes kérdésekre szóval feleltek. Bevégződvén a vizsga, ő nmlga azonnal ülést tartott, melyen mindenek előtt a megtartott vizsgáról és Morlin tanár feleleteiről tudakozódott, a ki Zsigmondovits Mihályt tartotta a legjobban feleltnek, utána Schőnbauer Józsefet és végre Ludvig Károlyt helyezvén. Aztán megkérdeztetvén Kolonits és Király tanárok, azt felelék, hogy úgy vélekednek, mint Morlin úr. Midőn pedig az igazgató kérdeztetve azt felelé, hogy ő az elsőséget Zsigmondovitsnak adja, és utána Ludvig Károlyt helyezi, ezután pedig Schőnbauert teszi, az igazgató véleményét osztani kijelentették, és igy érzelmöket tüstint megváltoztatták, az állhatatlanság nem csekély rovásával. Azután ő nmlga, a püspök, a megvizsgáltak irott értekezéseit adta át Morlin tanárnak, hogy előbb ez, azután más tanárok és végre az igazgató olvassák azokat, megbirálják és mindegyik dolgozatról itéletet mondjanak. A három tanár legjobbnak nyilvánitá Zsigmondovits dolgozatát, azután Ludvigét, s végre Schőnbauerét tartották helyezendőnek. Az igazgató pedig e tekintetben első helyre teendőnek Ludvigét, ezt megközelitőnek Zsigmondovitsét, és végre ezektől igen messze állónak nyilvánitotta Schőnbauerét.
Minden ezen csődhez tartozó iratokat az igazgató jun. 26-kán a püspök ő nmlghoz vitte, a ki e hó 30-kán a tanári tiszt betöltésére a kijelölést a httó-tanácshoz fölterjesztette, és néhány nap mulva Zsigmondovits M. neveztetett ki tanárrá, a melyre vonatkozó kegyes rendelet a kinevezés ötödik napján érkezett Váczra és az a febr. 14-ki ülésen kihirdettetett. Ami pedig ugyanazon rendeletben parancsoltatik, hogy az uj tanárnak előbb a hitelemző részére szánt lakot adja át, az olvasott rendelet után kijelenti az igazgató, mikép előbb a hitelemzőnek szánt lakot most Kolonits úr birja; a másik lakot pedig, mely 1811-ben a hitoktató részére rendeltetett, Schwartzer Antal úr, mint az igazgatói lakkal érintkezőt ezzel egybekapcsolta; neki pedig, mondá az igazgató, ő fölsége az igazgatói hivatallal egybekötött lakot és minden előnyöket, mint azon időben léteztek, midőn az előbbi igazgató elhalt, kegyelmesen adományozta, tehát amit csak az igazgató jelenleg bir, azt joggal birja mind. Azután az igazgató irott bizonyitványt kért ki azoktól, kik az intézetben laktak azon időben, midőn a mostani igazgató az intézetbe ment lakni, arról, hogy az igazgató sem egy szobát; sem pedig valami mást el nem foglalt azokon kivül, melyeket az ő elődje békésen birt. E bizonyitványokat az igazgató a lakróli előadással fölterjesztette a httó-tanácsnak.
Minthogy pedig gr. Pongrácz János úr ő mlga az igazgatóhoz levelet menesztett, melyben javasolja, hogy az igazgató valamit jóakarólag az ő lakából engedjen, az igazgató egy elég tágas s egy kis mellékszobával biró lakot a konyha mellett, használatra átengedett Zsigmondovits tanárnak oly téritvény mellett, hogy ezen tanár, ha e mostani igazgató vagy ennek utódja azon szobát részére szükségesnek lenni állitandja, azt azonnal visszaengedi, e föltét alatt a nevezett tanár az érintett lakot ápril 22-kén megkapta. E tanár juniusban megnősült, s mivel az intézetben nejével nem lakhatott, hogy a városban fogadhasson lakot, lakbér megajánlásaért Budára az igazgató főhatóságához (ad Dirigens Dicasterium) folyamodott, és évi lakbérül 60 ftokat, mennyit az igazgató lakbérre elégségesnek vélt lenni, ő fölsége a legkegyesebben megajánlotta neki. Noha Zsigmondovits úrnak jul. 25-ke óta már volt fogadott laka a városban, mégis az igazgató e tanárt a neki engedett intézetbeni szoba használatában meg nem határozott időre meghagyta.
10. §. Az 1838. évtől 1842-ig fölmerült nevezetesebb események.
Az előbbi év május-havában az igazgató, pénztárnok és 4 tanár ő fölségéhez kérvényt intéztek, azért esedezvén, hogy egész fizetésöket jó pénzben kapják meg. Ez ügy ezen évi januárig halasztatott el, melynek 26-kán végre egy kir. intézvény adatott ki Bécsből, melynél fogva ő fölsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az intézet tisztei 1837. nov. 1-től egész fizetésöket conventionális pénzben kapják meg. A httó-tanácsnak pedig ezen kegyes királyi megajánlásról szóló febr. 6-kán 4602. sz. a. kelt rendelete febr. 10-kén adatott át. E jótéteményt megnyervén, az intézet tisztei Biermann Mihály bécsi udvari ügynök úrnak; ki ezen ügyet előmozditotta, 40 ftot convetiós pénzben, Vitál József budai számtiszt úrnak pedig, ki a folyamodók javára a számvevőség véleményét föltette, 4 császári aranyat küldöttet hálájok kifejezéseül. – Juliushóban a httó-tanács rendeleténél fogva megbizatott az igazgatóság, miszerint a régi "Theresianus Convictus" épületében, melyet, azután az itt fölállitandó "katonai akadémiá"-ra, 1836-ban pedig gr. Nádasdy Ferencz váczi püspök ő nmlga által 16,000 ft conventiós pénzen megvásároltatott és országos tébolydára volt szánva, minden helyiséget megtekintsen, és azokat, kik e helyiséget haszonbérben birják, és azokért mennyit fizetnek, a httó-tanács elé terjessze, és azután gondja legyen arra, hogy ama helyiségek bérbe adassanak, és az innét befolyó jövedelem Budára küldettesék le.
Ezen 1838. év vége felé Morlin János tanár úr, a ki már több év óta némely bőrkiütésekben, melyek vörösek voltak, és egész testét elboritó bibircsókban szenvedett, azoktól szabadulni óhajtván, gyógyszerrel élni kezdett, az orvos tanácsára kénytelen volt a szobában tartózkodni; és igy az igazgatótól nyert engedély folytán 5 hétig minden tanári működéstől megtartóztatta magát, azután pedig 14 napig szobájában tanitotta a gyermekeket, mig végre 1839. jan. 22-kén az iskolába belépett ismét és nyilvánosan tanitani kezdett. – Az 1839. év kezdetén befejezve lőn a taglejtési szótár (Lexicon gesticulare), melynek szerkesztése 1835. májusban kezdetett meg. Ezen ügy kivitelére negyedfél éven át minden heti kedden az intézet valamennyi tanárai és a pénztárnok az igazgatónál egybegyültek, és két óra folyásig azon módról tanakodtak, miképen lehet minden szót taglejtések, jelek és arczkifejezésekkel a dolog természetének legmegfelelőbben, alkalmatosan, helyesen és világosan kiadni és megjelölni. E művet az igazgató hasznára Biegelbauer Károly kegyesrendi atya kezdte leirni, az ő elmenetele után pedig folytatta Morlin János úr és be is végezte. Az egész 30 ivre terjed.
Az 1840. évi januárhóban azon utasitást vette az igazgató Privitzer Alajos kir. tanácsostól, hogy egy siketnéma-leányt, a ki vagy az előbbi, vagy a jelen évben lépett az intézetbe, terjesztene föl nyerendő megadományozás végett, melyet valami jótevő asszonyság neve eltitkolásával tett le. Tudniilik valami kegyes úrnő, 50 ftnyi összeget hagyományozott oly meghagyással, hogy ezen pénz kamatoztassék, és egy siketnéma-leány, a kit az igazgató e jótéteményre méltónak tart, midőn bevégződvén tanpályája, az intézetből kilép, azon 50 ftot az illető kamatokkal együtt kezébe kapja. Ezen jótéteményre tehát az igazgató az apja és anyjától megfosztott Harsányi Magdolnát ajánlotta a budai igazgató-főhatóságnak, mely is ezen évi febr. 18-kán 4493. sz. a. rendeletében ama felterjesztést el is fogadta. Ennélfogva hát a budai főfizető hivatal (R. Generalis Cassae Pol. Fund. Praefectoratus Offiicium) jelentette, hogy 1846-ban 68 ft conv. pénzben lészen fölveendő, és a nevezett akkor az intézetből kikerülendő Harsányi Magdolnának kézbesitendő. Ha pedig e javadalmazott addig elhalna, az érintett összeg az intézet alapjához lészen csatolandó.
Az 1841. év eleje óta Király Antal úr változó egészségéről panaszolkodván, emlité, hogy a tanárságról, melynek, mint ő akarná, meg nem felelhet többé, azért arról lemondani fogna, ha remélhetné, hogy mostani fizetésével egyenlő nyugpénz mellett élete hátralevő részét békében tölthetné. Amint Király úrnak e szándéka Váczott is ismeretes lőn, azonnal jelentette magát Réty Ignácz nevű ifjú az igazgatónál, hogy neki kedve volna a sitetnéma tanmódot megtanulni azon esetre, ha Király úrnak utódja lehetne; a kinek az igazgató meg is engedte a siketnémák iskolái látogatását. Midőn pedig májusban Király úr a nyugalmaztatásért könyörgő iratát az igazgatónak kézbesitette, és e folyamodványt az igazgató a maga ajánlatával is támogatva a httó-tanácshoz fölterjesztette, Budán és Pesten ezen ügy többek tudomására is eljutott, két pesti ifjú, t. i. Schönbauer József, orvos-tudor; ki már kétszer folyamodott a tanári tisztért, és Schwarzer Károly jogtanuló, az előbbi igazgatónak fia, is kijelentették, miszerint ők ezen kir. intézetbeni tanárságért a vizsgára megjelenni és folyamodni fognak. – Szept.-hóban a 3 tanár: Kolonits A., Morlin I. és Zsigmondovits M. a httó-tanács elé terjesztendő kérvényt adtak át az igazgatónak, melyben azt kérik, hogy 4-ik tanár ne rendeltessék, hanem annak tiszte és fizetése a 3 tanár közt osztassék fel. A kiknek előadván az igazgató, hogy minden tanárra nagy teher nehezednék, szándékukat megváltoztatták és a folyamodványt visszavették.
Okt.-hóban jött Váczra Balassa Ferencz siketnéma, jeles piktor, ki a rajzmesteri tisztet neki adományoztatni kérte, és szolgálatát fizetés nélkül felajánlotta a siketnémák kimivelésére e szakban. Midőn Balassa úr folyamodványa vélemény-adás végett az igazgatóval közöltetett volna, ez a siketnémák javára fölajánlott törekvését megdicsérte, és mivel a lak, amit kért Balassa úr, az intézetben üres nem volt, egy sem, az igazgató egy tágas szobát, melyet eddig az ő engedelmével Zsigmondovits úr birt, Balassa részére odaengedni igérte. – Valóban ezen előzményeknél fogva Balassa úr a httó-tanács nov. 30-ki rendeletével a váczi siketnémaintézet rajztanárává ki is neveztetett. – Nov.-hó végén a gyermekek gondnoka Boros Mihály, ki az intézetben, mint gondnok, 10 évet töltött azon rá nézve szomorú eset miatt, hogy a Cselőtén földbe ásott 1200 ftját elveszettnek tapasztalta, kétségbe esvén, agyonlőtte magát! – Halála után a gondnoki állásért 10-nél többen, mindenféle korú és állású emberek folyamodtak, akik közül Ferber Ferencz nyugalmazott katona vétetett föl; de a ki szolgálatáról 8 nap mulya lemondván, elmenetele után e szolgálatot Korszelt Venczel kövek csiszolója vitte ezen év végeig.
11. §. Az 1842–1846. évig bezárólag közbejött dolgok.
Az 1842. évi január elején, egy 60 éves, egykori csizmadiamester, Pástéka Imre, lett a gondnok. – E hó 17. és 18-án az igazgató elnöklete alatt, a 4-ik tanári állomás betöltésére csőd tartatott, melyre megjelentek: Réty Ignácz felesküdt ügyvéd és Schwarzer Károly 2-od évi joghallgató; mivel Schwarzer K. jobb indulata, emberségesebb, szerényebbnek látszott, ezt ajánlotta az igazgató a tanári tisztre a httó-tanácshoz menesztett fölterjesztésében; amit febr. 1-én kiadott rendelet erejénél fogva meg is nyert, s a tanári tisztet márcz. 1-jén megkezdette. – Juniusban Balassa Ferencz úr, ki az előbbi évi nov. hóban az intézet rajztanárává neveztetett ki, mert megnősült és Pozsonyban akart maradni, az általa előbb oly nagy gonddal keresett hivataláról leköszönt. – Király A. úr, ki ezen intézetben 33 éveken át szorgalmasan tanitott, betegeskedése miatt az 1840/1-ki tanévben már nem tanithatott, az 1841. év vége felé pedig egész 450 ft. conv. pénzbeni fizetésével nyugalomba tétetett, és 1842. márcz. 29-kén az intézeti épületből kiment a városba lakni, kinek intézeti lakát aztán Zsigmondovits úr foglalá el.
1843. márcziusban azon irott akaratát nyilvánitotta Király A. úr az igazgatónak, hogy egy ezen intézetben nevelendő siketnéma részére örök alapitványt tesz. Ennélfogva az 1500 ftról szóló és biztos helyre kiadott összegrőli kötelezvényt oly föltét alatt mondotta az intézet részére átadandónak, miszerint annak kamatai mindaddig a tőkéhez csatoltassanak, mig ez 2000 ftot kitesz, és ha ő ekkor még életben lenne, ezen alapitványa czimén egy siketnéma leányt az intézetbei fölvevésre ajánlhasson. Ha pedig akkor már ő az élők között nem volna, ezen ajánlási jog az intézeti igazgatóra szálljon, bárki legyen is az. Király úr ezen irott nyilatkozatát az igazgató márcz. 2-kán a httó-tanácsnak bejelentetté; mely beterjesztésre a jun. 13-kán kelt rendelet csak jul. 15-kén érkezett meg. E rendeletben az igazgató oda utasittatott, hogy az alapitói okmányban jelzett háromféle kötelezvényt az igazgató az alapitó átadási iratával magához vegye Király A. úrtól, és pedig eredetiben, és azokat a "R. Generalis Pol. Fund. Praefectus"-nak kézbesitse; mit az igazgató aug. 1-jén meg is tett. – Nov. 1-jén pedig megérkezett a kegyes rendelet, melyben jelentetik, hogy Király Antal alapitványát ő fölsége is helyesli. Juniusban küldött tdő Heródek János atya az igazgatóhoz 65 ftot conv. pénzben oly czélból, hogy midőn Heródek Alajos siketnéma az intézetből kilép, az ráköltessék. E pénzt az igazgató a pestmegyei takarékpénztárba tette, oly végből, hogy az intézetből kilépőnek jövedelmezzen. Az erről szóló könyvecske az irattárba az 1844-ki tekercshez tétetett.
Az. 1845. év beállván, az előbbi országgyülésen okt.-hóban hozott törvény szerint, az ország főhatóságai minden parancsok és határozatokat magyar nyelven irva kezdtek kibocsátani; következőleg ezen intézethez is e nyelven érkeztek a rendeletek. Az igazgató azonban a httó-tanács parancsa nélkül nem vélte a nyelvet megváltoztatandónak a felterjesztésekben; azért ezek és a jkönyvekben latin nyelvet használt május hóig, mely idő óta ezek magyar nyelven szerkesztettek. – Ápril-hóban kezdetett meg az intézeti kert keritésének javitása, az előbbi évben Regele József kőmives-mesterrel kötött szerződés szerint, ki az árlejtésen a többieknél olcsóbban, 918 fton az egész épületen kivüli javitásakat és a kert keritése helyreállitását magára vállalta és juniusban bevégezte. – Ápril végén az értekezleten Kolonits tanár úr elérkezettnek jelentette az időt, hogy a tanárok ő fölségéhez fizetésök javitásaért folyamodjanak; a kinek nézetéhez a pénztárnok és a tanárok mindnyájan nagy örömmel csatlakozván, az igazgató kijelentette, miszerint ő saját fizetésével megelégedve van, és többet nem kiván semmit, de a pénztárnok és tanár urak nők- és gyermekekkel lévén terhelve, nekik igazságos okuk van fizetésök emeléseért folyamodni. Midőn pedig ezek azon észrevételt tennék, hogy mi reményök sincs a kérelem sikere iránt, ha a folyamodásból kizárná magát az igazgató, és mivel ez utódjának bárki legyen is az idő folytán, sérelmet okozni látszatnék az által, hogy midőn az igazgatói állást jövedelmezőbbé tehette volna, ezt eszközölni nem akarta: e nyilatkozat által inditva, a tanárok kivánságába beleegyezett az igazgató is, és megigérte, hogy a folyamodványt ő is aláirandja. Ezt magyar nyelven Kolonits úr szerkesztette, és miután az intézet tanárai mind aláirták, máj. 2-kán Czollner pénztárnok, Kolonits és Zsigmondovits tanárok Budára utaztak, hogy ez ügyet annak helyén előterjeszszék, és azon uraknak, kikhez az tartozik, ajánlanák.
Jun.-hóban egy siketnéma részére gr. Nádasdy Ferencz kinevezett kalocsai érsek ő nmlga, örök alapitványul az igazgatónál conv. pénzben 2000 ftot tett le, és az alapitványi iratot, melyben kijelenté ő nmlga, miszerint az ő akarata az, hogy életében ő, halála után a váczi püspök, széküresség esetén pedig a váczi káptalannak leend joga egy siketnéma fiút vagy leányt a httó-tanácsnál bemutatni ezen alapitványi hely elnyerésére. Az alapitványi okiratot eredetiben jun. 15-én a httó-tanácshoz áttette, a nevezett tőkepénzt pedig ugyanazon jun. 17-kén a főfizető hivatalnál Budán tette le az igazgató. – Szept. hó elején azon folyamodvány, melyet a fizetés emelése végett a httó-tanácshoz menesztettek a fönt emlitettek, kedvező véleménnyel a nmlgú m. kir. udv. kanczelláriához tétetett át Bécsbe. Ezen ügyben szept. 11-kén az igazgató gr. Mailáth Antal udvari kanczellár ő nmlghoz levelet intézett, melyben az intézet kérelmét kegyeibe melegen ajánlotta. – Szept. hó végén az intézet pénztárnoka Czollner László sulyos betegségbe esett, t. i. ideglázba, melyből, midőn 3 váczi és 2 pesti orvos kigyógyitani nem birná, az utolsó szentségekkel elláttatott, és okt. 8-kán a derék férfiú élte 49., az intézetben viselt hivatala 17-ik évében elhunyt, özvegyet és 7 kiskorú gyermeket hagyván maga után hátra. – Nov. 8-kán jött ide Janke András úr; a httó-tanácsnál a szemvevő hivatalban igtató, hogy az elhunyt Czollner özvegyétől az intézeti számadásokat átvegye, rendbe szedje és azokat az 1844/5-dik évre bezárja.
Nov. 12-kén váratlanul jelent itt meg az intézetben Havas József kir. tanácsos ő nga, a magyar kir. httó-tanácstól, az intézet állapota megvizsgálása végett, kiküldött biztos. Ezen úr az első napon az igazgató, pénztárnok és tanárok minden lakait, s a konyhát is megtekintette, azután a siketnémák ebédjét, hálótermeket, dolgozó helyeket, meg a ruhákat nézte meg, és kijelenté, hogy némelyek neki nem tetszenek. Következő napon az igazgatóval az intézet dolgairól sokat tanácskozott; és hogy azon szoba, mely hajdan a tanulók Coenaculuma volt, de Schwarzer igazgató 1829-ben Czoller pénztárnok használatára átengedte, két hét alatt eredeti rendeltetésének viszszaadttassék, és hogy Czollner özvegye megholt férjének lakából rövid idő alatt kiköltözködjék, az igazgatóhoz intézett iratában meghagyta. Harmadik napon biztos úr a siketnemák iskolájában vizsgát tartott, melyen a hittanból kérdést maga adott fel, és a felelöt ő nevezte meg, mint fensőbb iskolákban szokás, semmi tekintettel sem lévén a tanuló siketsége, kora és az intézetben töltött idejére nézve, mintha valami fensőbb, egy és ugyanazon iskolai tanulók volnának, és egyformán mind ugyanazon tantárgyak előadását hallgatnák, és éppen ugy a siketnéma gyermekek is mindnyájan bármily korúak, felfogásúak legyenek is, minden különbség nélkül az intézetbeni tartózkodásukra nézve, ugyanazt tanulni és érteniök lehetne és kellene! Ezen egész ügyben a kir. biztos ő nga ellenséges érzelmet és fel fuvalkodott elmét mutatva tért vissza Budára e hó 14-kén ! . . .
Decz.-hó 24-kén ugyanezen kir. biztos Váczra visszatérvén, következő napon Nagy Lipót igazgatót ezen és a hitoktatói tiszttől elmozditotta, és az előbbi hivatalt Kolonits Antal úrnak, az utóbbit pedig Gaál Miklós kegyes-rendi papnak adta. De Nagy Lipót az intézeti épületben maradt egész decz. hó 29-keig, midőn a kegyes-rendiek társodájába tért vissza.
Eddig a jkönyv latinul van vezetve, és pedig 1835. évtől idáig, vagyis 1846-ig bezárólag ily czim alatt: "Commentarii Rerum memorabilium in Regio Surdomutorum Instituto Vaciensi gestarum."
1846. Miután Czollner László intézeti számvevő gondnok meghalálozott, ennek családja az intézet élés-kamrájának kulcsát senkinek sem akarta átadni, gondolván, hogy felső helyen László nevű fiuk atyja minőségben alkalmazást nyerend. Minthogy pedig ez meg nem történhetett (nov. 13. 1845.), az illető kulcsokat Kolonits Antal első tanárnak nagy haragul átadták. – Az intézeti tanárok (1845. nov. 18.) egy folyamodványt nyujtottak be a httó-tanácshoz, melylyel azt kivánták kieszközölni, hogy az intézetben az önálló pénztárnoki és gazdasági hivatal végkép megszüntettessék, melyek is a tanárok egyikére lennének bizandók. Ennek folytán Havas József kir. httó-tanácsos és kir. biztos ő nga az intézetben megjelenvén, Kolonits Antalt az igazgatói, Morlin Jánost a számvevői és Gaál Miklóst a hittanitói hivatalra alkalmazá ideiglenesen; s ezen eljárás aztán felsőbb helyen is jóváhagyatott. – Az intézeti leánynövendékek felvigyázónéjának 50 vft évi fizetése helyett (decz. 30. 1845.) érkezett rendelet folytán 60 pft rendeltetett, és az ekkori felvigyázóné Schubert Annának jutalmul 100 pft ajánltatott meg. – Az intézeti éléskamra és főzés, Molnár János fölvigyázása alatt, Fehér Anna gazdaszszonyra bizatott, kinek havi bérül 10 pft, szállás, élelmezés stb. biztosittatott. Ezen nő 1846. febr. 4-től egész 1848. ápril 30-káig vitte e szolgálatot. De ekkor tapasztaltatván az ily kezelés czélszerütlensége, az emlitett nő elbocsáttatott, és e czélra Zsigmondovits tanár úr neje rendeltetett, ki is ezen tisztet Morlin János úr rendes számvevőül való kinevezéseig kezelte, mely alkalommal ezen tisztséghez az előbb beszüntetett pénztárnoki is visszakapcsoltatott. – A növendékek részére, eddigi fa-ágyaik helyett Kolonits A. ideiglenes igazgató úr 24 vaságyat készittetett.
(Csak ennyi van magyarul bevezetve a jkönyvbe, melyet aztán, fájdalom ! az utódok nem folytattak . . . Idáig az adatokat a siketnéma-intézet jkönyvéből, általam magyaritva, vettem át, bevégezve a kiirást 1874. decz. 17-dikén, a jelenlegi intézeti igazgató, Fekete Károly ő ngtól kapván e czélra, pár hétre, a jkönyvet kezemhez. (Miért e helyen is legyen neki forró köszönetem nyilvánitva).
12. §. Egyéb az intézetre vonatkozó dolgok ismertetése.
A városházi jkönyvben 1845. nov. 10. 1262. sz. a. ez áll: "A kir. siketnéma-intézet néhai pénztárnoka Czollner László úr özvegye, szül. Wildt Josepha asszony arról, hogy e város határában, a tanács tudtával, semmiféle fekvő vagyona sincs, és hogy számos gyermekkel terheltetik, bizonyitványt kért magának kiadatni. Mi ki is adatott neki" – U. o. 1848 aug. 9. a 823. sz. a. ez fordúl elő: "Az országos hadi tanácstól vett f. é. 2260. sz. a. rendeletnél fogva meghagyatván ezen városi tanácsnak, miszerint a siketnéma-intézet tanárai és hivatalnokai semmi szin alatt a kimozditandó nemzetőrségbe ne soroztassanak, mert különben a felelőség terhe a tanácsot érendi." – U. o. 1849. szept. 25. 483. sz. a. ez jön elő: "A helybeli kir. siketnéma-intézet személyzete részére, az az időben, a beszállásolásról tudomással birt s olykor befolyt hivatalnokok előadása nyomán, arról, hogy az intézetbe, a honti felkelés, vagyis 1848. julius-hava óta egy egész évig katonaság mindenkor és néha nem kevés számmal, volt beszállásolva, – ott voltak nevezetesen több stabalis fő- és altisztek, ott volt olykor az iroda, a fő-őrház, foglyok és számos közkatonaság, bizonyitvány adatott ki." –1851. okt. 7., 1053. sz. a. u. o.: "Cs. kir. pestmegyei főnök úr ő ngnak f. é. 1453. sz. a. kiadatott rendelete, mely szerint Király Antal Váczon lakó, nyugalmazott siketnémaintézeti tanár a rá 1849/50-ben állitólag hibásan kivetett jövedelmi adó lefizetése alól magát egészben fölmentetni kéri, – miután nevezett nyug. tanár 450 ftnyi nyugdija után, a cs. kir. pátens értelme szerint, adót fizteni nem tartozik, a reá hibásan kivetett 4 ft 30 kr. pengőnyi adófizetés alól fölmentetik."
1853. jan. 15., 80. sz. Tek. Zsigmondovits Mihály tanár úr azon kérelmét terjesztvén elő, hogy szülei után öröklött háza birtoklásáról neki bizonyitvány adassék ki, az előrebocsátott vizsgálatból kiderülvén, mikép a középvárosban 615. sz. a. ház elhalt szülői után örökségképen rászármazván, azt 1849. évtől fogva a jelen időig birja; erről neki bizonyitvány kiadatni rendeltetett. – Febr. 11., 151. sz. Adótárnok úr jelentette, hogy a 742. sz. a. lévő siketnémaintézeti ház adó czimén 1850/1-dik évben 2 fttal, 1851/2-ben pedig ugyanazon épületben személykereseti adó fejében 2 ft 6 kr. pótlékkal rovatott meg, mely adók lefizetésére midőn az intézeti igazgató úr felszólittatott volna, oda nyilatkozott, hogy ő ezen adótartozást le nem fizetheti, mert az intézet adómentes. A kormánylapok XVIII. darabjában foglalt szabályok értelmében a középületek az épületadó alól mentesitve lévén, 1850/1-évben a siketnéma-intézetre az ottani kert után rótt 2 ft adó, mely hihetőleg azon oknál fogva vettetett ki, mivel az összeirás alkalmával a kormánylapok még közölve nem voltak, – illetéktelenül rovatván meg, az 1851/2-diki évben a személyi adó pedig az intézet szolgaszemélyeit illetvén, azok alól, valamint a városi adó alól, – a közteherviselés elvénél fogva fölmenthető nem lévén, ezek iránt teendő intézkedések végett tek. cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztetett. – 1856. febr. 19., 26,750. sz. a. a m. kir. httó-tanács ismét nagyon ajánlja a váczi egyházmegyei hatóságnak, miszerint e megyebeli papok véghagyatékaikban a váczi siketnéma-intézetről megemlékezzenek.
1860. aug. 31., 1807. sz. a. A váczi siketnéma-intézeti tanári széküresség betöltésére Vida Vilmos ajánltatik a váczi egyházmegye főpásztorához intézett iratban. – Az ezen évi okt. 20. 2179. sz. a. a siketnémák ezen intézetébe kinevezett Domincus Ignácz tanársegéd és Vida Vilmos rendes tanár urak, a püspök ő mlga megbizásából a nagyprépost és püspöki helynök kezeibe ezen évi okt. 20-kán tették le a tiszti esküjöket. – A httó-tanács ezen évi nov. 23-ról, a 2537. sz. a. értesiti az egyházmegyei hivatalt, miszerint a Dafner-féle káté, mind eredetiben, mind pedig magyar forditásban, a váczi siketnéma-intézet használatára ajánltatik. Miről a püspöki hivatal decz. 4-kén értesiti Gaál Miklós kegyesrendi áldozárt, mint ezen intézet hitoktatóját s a nevezett hittan magyaritóját. – A kinek kérelme folytán a váczi püspök ő mlga 1867. decz. 17-kén megengedi, hogy ezen intézet növendékei a szokott háromnapi ájtatosságot saját kápolnájokban végezhetik.
Azon tapasztalás mutatkozik, hogy az országban sok helyen szétszórva élnek a siketnéma gyermekek, és ha elhanyagoltatnak, nagyon elvadulnak. Mind pedig nem lehet befogadni az intézetbe. Ehhezképest óhajtandó, hogy legalább némelyek ismerkedjenek meg alapjaival azon jelzésnek és bánásmódnak, mely ily tekintetben követendő és alkalmas. Evégből a primás ő hge 1868-ban ntdő Gaál Miklós kegyesrendi atyát, ki Váczott a siketnéma-intézetnek már 23 év óta kátekétája, s mind a jelző ismeretekben, mind a hittani igazságok közlésének módjában igen alapos tudománynyal bir, s ez ügynek magát lélekből szenteli, hitta meg, hogy bizonyos ideig szabad rendelkezésre maradt időben a két felsőbb osztálybeli növendékeknek előadást tartson. Nagy ügyességgel és kitartó szorgalommal müködött ntdő Gaál atya; valóban diszére válik a váczi siketnéma-intézetnek, melynek jeles igazgatója és oly derék tanárai vannak. Ntdő Gaál atya alapvonásait ebbeli előadásának irásban összeállitotta, és igen kivánatos lenne, hogy a dolgozat napvilágot lásson. A növendékek e tárgygyal örömest s gyakorlat kedveért egy kis süket fiúval ügyesen foglalkoztak. – Ezen intézet élelmezési, ruházati és világitási szükségletei az igazgatóhoz intéztetni szokott zárt ajánlatok utján a legjutányosabb árakért szállitani kész vállalkozók által szoktak évenként beszereztetni.
Az 1873. márcz. 3-ki képviselőházi ülésen a váczi siketnémaintézetre előirányoztatott 32,200 ft. Ugyanekkor Degré Alajos, a váczi járás képviselője, az ezen intézetben uralgó villongásokat és hiányokat emelte ki, melyeknek a helyszineni megvizsgálására a vallás- és közoktatási miniszter az 1872-ki nyáron már bizottságot küldött ki. Trefort Ágoston miniszter ő nmlga a nevezett márcz. 3-ki ülésen Degré szavaira megnyugtatólag válaszolt, kijelentvén egyuttal, hogy az intézet dotatiója emelésére lépéseket fog tenni. – A vallás- és közoktatási miniszter ő nmlga a váczi siketnémák kir. intézetéhez Taritzky Ferencz intézeti segédtanárt rendes tanárrá, Prohászka Jánős főelemi néptanitót pedig tanárgyakornokká nevezte ki 1874. áprilhóban. – Ugyanezen évben nyomattak ki a siketn. iparintézeti könyvnyomdájában a "Szabályok a siketnémák váczi kir. intézete növendékeinek fölvételére," melyeket alább közleni fogunk. "A Váczvidék" czimű lap 1875. decz. 5., 51. számában ez áll: "A siketnémák száma Magyarországon feltűnően nagy. Csaknem minden nap érkezik egy-egy kérvény a közoktatási miniszterhez, melyben a szerencsétlenek fölvétetni kérik magukat a váczi siketnémák intézetébe. Különösen feltünő az, hogy e szerencsétlenek legnagyobb része zsidó; 100 folyamodvány közül, melyek a miniszterhez érkeznek, legalább 80 zsidótól ered. E napokban egy vidéki családapa folyamodott a miniszterhez, hogy 4 siketnéma fiát a váczi intézetbe fölvegyék. Kérelmét nem teljesithették, de magán úton azt ajánlották neki, hogy folyamodjék ő fölsége kegyességéhez."
A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter ezen intézethez segéd- és rajztanárrá Dömötör László rajztanár-jelöltet nevezte ki. (M. Állam 1875. decz. 19.) – Ugyanezen miniszter ő nmlga ezen intézet tanárjelöltjét, Prohászka Jánost, ezen intézet tanársegédévé nevezte ki az 1876. év elején. – A siketnémák váczi intézetének alap vagyona 1878. évben adományok és hagyományok által 4549. ft. s 64 krral szaporodott, nevezetesen Tallián Pálné 4233 ft s 30 krral járult az összeghez. (M. Állam, 1878. decz. 22.) – Mikép föntebb láttuk, II. József császár hozta be monárchiánkba a siketnéma-intézetet; ő alapitotta az első e nemű intézetet Bécsben, épen 100 év előtt. Ez alkalommal a siketnémák bécsi intézetében nagy ünnepélye volt. II. József cs. arczképét megkoszorúzták; de nem kellett volna elfeledni, hogy Petrus Poncius benczés találta föl a siketnémák beszédmódját, és hogy L'Epée abbé alapitotta azt a párisi siketnéma-intézetet, a hol II. József cs. a papoktól a siketnémák gondozását megtanulta. Fájdalom ! korunk szégyenl háládatos lenni ! . . . (V. ö. Religio, 1879. szept. 20., 24. sz. a. 192. lapon). – Ezen évben az Urban elhunyt gr. Zichy Domonkos végrendeletileg 2000 ftot hagyott az intézetnek. (M. Állam, 1879. jen. 8.) – A vakok intézete vezetői s tanitóinak harmadik congressusa ezen 1879. évi jul. 28–31-kig volt Berlinben. Főtárgy: az egységes irás vakok számára.
A váczi siketnéma-intézetben egy általa bemutatandó növendékre dr. Haynald Lajos kalocsai érsek (ő cs. s apostoli királyi fölségeik 1819. ápril 24-kén tartandó ezüst-menyegzőjük emlékére) alapitványt és pedig összesen különböző jótékonysági czélokra 25,000 ftnyi áldozatot tett. – A képviselőház pénzügy bizottsága 1879. márcz. 22. d. u. 5 órakor tartott ülésén tárgyaltatott Degré Alajos inditványa, a váczi siketnémák segédtanárai fizetésének 500 ftról 700-ra leendő emelését illetőleg. Hosszabb vita után a bizottság a fizetés emelését elejtette, de felhatalmazta a szakminisztert, hogy az e czélra még szükséges 200 ftot, az e czimnél elérendő egyéb takaritások által födözze. A képviselőház 1879. márcz. 24. ülésén az állandó pénzügyi bizottság jelentést tesz Degré Alajos által a Váczon lévő siketnéma-intézet tanársegédeinek fizetése javitása iránt tett inditványa tárgyában. A bizottság véleménye az, hogy a közoktatási miniszter utasittassék, miszerint addig is, mig e tárgyban végleges fizetés-szabályozási javaslatot tehetne, törekedjék az ezen intézet számára a ház által megszavazott 35,000 ftnyi összeg keretén belül eszközlendő megtakaritásokból már ezen évben is, a mutatkozó szükségnek megfelelő összeget a jelzett czélra forditani. A bizottság 400 ftra ajánlja a jutalmazásokat ezen évre. Degré ez időszerint megelégszik az eredménynyel, kéri a minisztert, hogy jövőben a költségvetésbe az illető tanárok fizetését 500 ft helyett 700 fttal vegye föl. És ez helyeseltetett. (M. Állam, 1879. márcz. 25.)
A váczi siketnéma-intézet 1879. évben 10,142 ftot vett be humanus adakozók és hagyományozók részéről. E számban a kath. papság 58 positióval szerepel, s a legnagyobb összegek épen e papság részéről folytak be. A világi adakozók jó része is szintén katholikus. Jó ám ezt is tudni ! . . . (M. Állam, 1880. febr. 18. sz.) – Azok között, a kik 1880. évben ezen intézet részére adakoztak, 21 kath. pap van. Hol van hát az a humanismussal kérkedő szájhős liberális had, és azok a nemtelen és megnemesitett millionárius zsidók ? Ezeknek nincs szivök az ily szerencsétlenek iránt ! ! – 1880. jun. 24-kén tartatott meg a vizsga, melyen a közoktatás-ügyi miniszteriumot Szalay miniszteri titkár képviselte. A vizsgálaton a 104 növendék szülői többnyire jelenvoltak, és sok mások; a növendékek mindenben szép előmenetelt tanusitottak, többek közt a nyelvtani kiképeztetésben. Hill rendszere (szerint a siketnémák nem jelekből, hanem a hozzájok beszélő ajakinak mozgása figyelése által értesül, s viszont az ellesett s megtanult ajkmozgatás által hangosan beszélni képes) ezen kir. intézetben a mostani buzgó igazgató Fekete Károly által ugyan már 1873-ban jött használatba, de azonnal nem volt életbe léptethető az akkor még jelekkel beszélő növendékek közt; ezek távoztával azonban s különösen 2 év óta, az intézet minden növendéke, Hill rendszere szerint, hangosan beszélni képes. A vizsgálat után a kormány-képviselő megdicsérte a fáradhatlan igazgatót, tanárokat (Vida, Krenedits, Taritzky, Pertik) segédtanárokat, és Toszt Ignácz intézeti gondnokot kitünő gondozásaért. (M. Állam, 1880. jun. 29.) – Ugyanezen évben tettek vizsgát Bogányi és Ulrich urak, kik jelenleg tanársegédek már. – 1882-ben jól sikerült némajátékot rendeztek a siketnéma-tanárok az intézetben.
A váci Siketnéma Intézet épülete
A váci országos Siketnéma Intézet a 19. század második felében
13. §. Ezen derék intézetre vonatkozók a legujabb időkig.
Lambert atya, a siketnémák lelkésze Párisban látván, hogy a siketnémák szellemi, lelki kimüvelésére elég jelekkel még nem birtak, egy egész jelnyelvészetet szerzett, egy szókötéstant (Syntaxis) és háromféle szótárt nyomtatásban kiadott. Szerzett egy külön-oktatási módszert is öreg és tudatlan siketnémák számára, kiket már az intézetbe fölvenni nem lehetett; pedig ilyen Francziaországban 25,000 van. Azonfelül alapitott a párisi sz. Rókus-templomban konferentiákat jelek által e szegény osztály számára; minden vasárnap ide gyűlnek össze a siketnémák és sz. Margit templomába. Ezen alapitvány már 31 éves. Számukra Lambert atya még egy ujságot is alapitott "Le Gonseiller des sourdsmuets" czimmel, mely az ő egyszerű felfogásuk szerint van fogalmazva s melyet Lambert atya fizet s ingyen osztogat szét. Még két intézetet is alapitott a kedvelt osztály számára; kivált a szegények és elhagyottak részére. Főintézetében 2000 gyermek van. Szóval: De l'Epée atyát a siketnéma-intézet alapitójat kivéve, e tekintetben Lambert atyát még ki sem multa fölül. Az akadémia elismerésül, nem jutalmul, mert ezt jutalmazni csak az Isten képes, 2000 frankkal tüntette ki, a jutalmak kiosztásakor (V. ö. M. Állam tárczáját 1881. febr. 19.) – Az ily kimagasló férfiak dicső példái csak buzditólag hatnak az ily áldásdús intézetek tanáraira.
A váczi sikétnémák intézetéhez a vall. és közoktatási minister által okl. tanitók Együd Lajos és Scherer István ösztöndijas tanárgyakornokká kineveztettek 1881-ben. – Ezen intézet emelésére az utóbbi időben örvendetes figyelmet fordit a kormány; a legujabban ismét hét gyakornok állása lesz évi 500 fttal az intézetnél rendszeresitve. (V. ö. Váczi Közlöny, 1881. márcz. 13.) – Fekete Károly úr, a váczi siketnémák intézetének érdemdús igazgató-tanára 1882. febr. 1-én ülte 40 évi tanárkodásának jubileumát. Az ünnepély a felső plébániai templomban tartatott hálaadó istenitisztelettet vette kezdetét. Ezután az intézet disztermében, Vácz város szinejavát képviselő közönség előtt Krenedits Ferencz tanár üdvözlé kartársai nevében a jubilánst, szép beszédben kifejtvén annak 40 évi pályáján szerzett sokszoros érdemét, melynek elismeréseül ezüst-babér-koszorút nyújtott át neki. A nap hőse meghatottan válaszolt, s egész szerényen jegyzé meg, hogy a nyert babérkoszorúnak egyes levelei nem őt, hanem tanártársait illetik meg. Az intézeti növendékek nevében egy siketnéma fiú és leány üdvözlék értelmes beszéddel az igazgatót. Végül az egyes hatóságok képviselői tolmácsolták üdvkivánataikat. A fényes ebédet vacsora, s ezt reggelig tartó tánczvigalom követte. (V. ö. M. Állam, 1882. febr. 4.)
A siketnémák váczi kir. intézete javára 1882-ben országszerte adakoztak összesen 37-en. Ezek közöl 31 római kath. pap; a tiszántúl ref. egyházkerület 9, a tiszán-inneni 10, s a miskolczi is 10 fttal járult a nemes czélhoz. A főöszszeg 2632 ft 19 krt tett ki. – Kormúth Gyula esztergomvárosi volt végrehajtó, ki nemrég a váczi siketnéma-intézethez gondnokká neveztetett ki, mielőtt állását elfoglalhatta volna, meghalt 1882. febr. 5-kén Esztergomban, 54 éves korban népes családot hagyván hátra. – Megjegyezzük itt mellékesen, mi szerint a siketnémákat De Ponce Péter spanyol benczés, ki 1520-ban született, tanitotta beszélni, épugy, mint a vakokat olvasni, irni, munkával kenyeret keresni Laja jezsuita (meghalt 1680-ban). E két találmányt De l' Dpée és Haüy papok tökéletesitették. – Pendola Tamás kegyesrendi áldozár meghalt 1882-len Sienában; 60 évig a siketnámákat tanitotta s e téren tekintély volt.
Fölemlitjük itt Simor János esztergomi érsek, hgprimás és bibornok ő főmgnak 1882. évi IV. számú körlevelét is, mint amelynek bevezető részében alaposan, világosan és valódi atyai részvéttel szól a szerencsétlen siketnémák oktatásáról. Megemliti, mint valamennyi közt legelsőt Beverley János yorki érseket, ki a VI. század végén egy siketnéma koldust a hit elemeiben oktatott; azután Walles spanyol orvost, ki a XVI. század vége felé, a némák megfigyelése közben tett észleletei alapján oda irányozá a tudósok figyelmét, hogy e szerencsétlenek azért vannak megfosztva a szólás-tehetségtől, mert siketek – a kinek is ezen állitását helyeslőleg fogadta és a siketnémák oktatásában igen nagy sikerrel alkalmazta De Ponce Péter, sz. benedekrendi spanyol szerzetes. Ismerteti ő főmga a siketnémák oktatására vonatkozó irodalmat is, meg az Epée- és Heiniccius-féle rendszert, mely utóbbi már néhány évtized előtt az Osztrák-magyar birodalom siketnéma-intézeteiben is, mint előnyösebb elfogadtatott. A siketnémák jelenlegi intézeteinek ekkori állapotáról szólva, előadja ő főmga, hogy már 1865-ben Poroszországban 25, Németország egyéb részeiben és az Osztrák-magyar birodalomban 44, Francziaországban 317, Olaszországban 12, Angolhonban 12, Svájzban 6, Belgiumban 7, Dániában 1, Svédhonban 1, Észak-Amerikában 2 ilyen intézet volt. Mindazonáltal ezen intézetek jótékonyságában csak kevés siketnéma részesülhet, mert hiányzanak az egyének, kik az oktatás e nemében kellő jártassággal birnának. E bajon, mely sehol annyira nem tapasztalható, mint hazánkban, akar ő főmga szerint, a vallás- és közoktatási miniszter segiteni az által, hogy mind a lelkészeknek, mind a tanitóknak útat-módot nyujt és eszközöket szolgáltat, hogy magokat az oktatás e nemében kimüvelhessék és mások oktatására a szükséges képesitést megszerezhessék. Közli ezután ő főmga az illető miniszteri átiratot, s annak mellékleteül a) szakkönyvek jegyzékét, melyek a tanitókat magán-tanulmányozás utján az emlitett humanisticus irányban való tanulmányozásban segithetik; b) az ideiglenes szabályzatot, mely szerint a magán-úton készült tanitók a siketnémák oktatására képesitő oklevelet nyerhetnek. (Megjelent 1882. márcziusban a lapokban e közlemény.)
A siketnémák intézete Váczon 1883-ban 35,000 és 1884-ben 35,750 ftot kapott az államtól a vall. és közoktatási miniszterium 1884. évre szóló költségvetése szerint. – Ezen intézet javára 1883-ban 906 ft 88 kr. gyült be adakozások és kegyes hagyományokból, mely összeghez járultak, a hivatalos kimutatás szerint, római kath. papok, legtöbbnyire hagyományozás utján, 748 ft 35 krral. Az összes többi hagyományok e szerint 158 ft 53 krra rugnak. Ime azok a holt kezek ! – 1884. jan. 24-kén, az országgyülésen, a siketnémák váczi intézetének kiadásainál Rakovszky István szólal fel, s arra utal, hogy a siketnémák nevelése terén egész Európában a leghátrább állunk. Német-, Franczia-, Olasz- s Angolországban 34–90 intézet van; a kis Svájzban 14, még Spanyolországban is 7. – Nálunk a váczi és bpesti (ez csak zsidók részére) intézetben összesen 150 tanuló van, holott 7–800 van minden oktatás nélkül, és összesen 20,699 siketnéma van az országban. Más gyermekeket erőszakkal visznek az iskolába, mig a szerencsétlenek elhanyagoltatnak, holott nagyon rászorulnának a segélyre. Az állam csak 14,000 fttal gondoskodik a váczi siketnéma-intézetről, a többi kiadást az alapitványok fedezik. Kezdeményezésképen szólal föl s nagyon óhajtja, hogy vagy uj intézet alapittassék, vagy a létező terjesztessék ki. Külön inditványt nem tesz, mert hiszi, hogy a kormány magától is megteszi a magáét. Trefort szakminiszter megnyugtatólag felel. Már az idén vett fel a budgetbe uj intézet felállitására összeget, de pénzügyi tekintetek nem engedték. A kormány foglalkozni fog e kérdéssel s igéri hogy a lehetőt megteszi. – Helfy Ignácz tudomásul veszi a miniszter válaszát, de ohajtja, hogy a jövő budgetben már concrét alakban jelentkezzék a szándék. A tétel megszavaztatik. – 1885. jan. 26-kán, az országgyülésen, Bende Imre képviselő úr, igen szivreható s nagy figyelmet keltő, érdekes beszédet mondott a siketnémák érdekében. Előadta; hogy mig a kis Belgium 10, Svájcz 11, Osztrákhon 16, Svédország 17, Nagy Britannia 34, Olaszország 35, az amerikai egyesült államok 55, Francziaország 60, a Németbirodalom 90 siketnéma-intézeteket állitottak s tartanak fön, Magyarországban jelenleg létező 20,000 siketnéma van, s csak két ily intézet, t. i. Váczon 95 helylyel s Budapesten kizárólag zsidók részére 50 helylyel. Hogy a derék képviselő úr a siketnémákat illetőleg magát kellően tájékozza s érdelelődését informáltassa, felrándult Váczra, megtekinté itt az országos siketnéma-intézetet, áttekinté az itteni tanmódszert s figyelemre méltatott mindent a derék igazgató kalauzolása mellett, s bámulattal látta, hogy az emberi szellem mire képes az ő erejében s lankadatlan ügybuzgalmában. E képviselő úr (jelenleg már a beszterczebányai egyházmegye püspöke) kevesbbé hasznosnak véli a váczi intézet kibővitését, azért azt inditványozza, hogy az ország több helyén, leginkább a képezdék mellett állittasanak föl kisebb mérvű siketnéma-intézetek, s hogy mindenekelőtt Váczott néhány hivatást érző és tehetségesebb paedagog képeztetnék a siketnémák tanitására. Ezen utóbbira azt felelé, Trefort miniszter ő nmlga, hogy az történik. Az előbbire pedig megjegyzé, hogy az nem valósitható a költség hiánya miatt. Folytatá aztán, hogy neki kétszer is volt már szándéka s azért felvevé a költségvetésbe, hogy Szegeden állitand egy ily intézetet, mert ő sem akar e téren centralisálni, hanem az ország különböző részein állitani ily intézeteket, de pénzügyi tekintetből mind a két izben elejtette a dolgot. Egyébiránt ezen 1885. évre a váczi siketnémák intézetére 37,000 ft volt előirányozva az illető szakminiszter költségvetésében.
Ezen 1885-diki év farsang elején megtartatott a siketnémák bálja. Érdekes látvány volt, midőn a szánalomra méltó teremtések a zene ütemeire, melyeket nem hallhatnak, csak a hang érzését érezik, tánczoltak, s többen ügyesen. A háziasszonyok Krenedits Ferencz- és Vida Vilmosné voltak; számos vendég volt jelen, köztük dr. Say Móricz tankerületi főigazgató s Panek Ödön a helybeli főgymnasium igazgatója. – A siketnéma-intézet tanár-segédje Scherer István a kaszinó 1885. febr. 8. estélyén élénk figyelemmel hallgatott felolvasást tartott, melynek tárgyát apró történetkék képezték a siketnéma növendékek életéből. – Kistelki Lévai Henrik, az első magyar általános biztositó társaság vezérigazgatója, megválasztatása emlékéré 10,000 ftos alapitványt tett, melynek 474 ftot tevő kamatai, évenként egy, az intézetet kitünően végzett tanulónak adandók ki üzleti segélyezésére 1886-ban két évi kamatokat kellett kiosztani és igy márcz. 13-kán Homolka György és Benedek Pál kapták azokat. Az intézet igazgatója szép beszédben hálával emlékezett meg a nemeslelkű alapitóról. (V. ö. M. Állam, 1886. márcz. 18.)
Az aradi siketnémák iskolájának bizottsága, az iskola tervezeti szabályzata értelmében elhatározta, hogy az 1886/1. tanévben siketnémák felvétetése czéljábúl, internátussal összekötendő uj osztályt nyit azon esetben, ha legalább 12 oly növendék jelentkeznék, kiknek szülői évenként 300 ftnyi tan- s ellátási dijat fizetni képesek. Azon szülők, kiknek gyermekei az országos intézetben Váczon térszüke miatt, vagy egyéb okoknál fogva, fölvételt nem nyerhetnek, ha a nevezett összeget fizetni képesek volnának is, – az aradi siketnémák iskolája ajánltatik a vallás és közoktatási miniszteriumtól 1886. május 26-kán. Kolozsvár város közönsége egy siketnéma-intézet felállitásának engedélyezéseért folyamodott a vall. és közoktatási miniszterhez, a ki is 1888. márcz. 18-kán kelt leiratában készséggel adta beleegyezését a siketnéma-intézet felállitásához és egyidejüleg (a katholikusból kálvinistává s ebből unitáriussá lett) Olgyai (Prohászka) Jánost, a váczi kir. siketnéma-intézet tanárát rendelte ki a Kolozsváron felállitandó intézet élére. – Igy szaporodnak már hazánkban a siketnéma intézetek; léteznek ugyanis: Váczon, Budapesten (a zsidóké), Pozosonyban, Aradon, Kolozsváron (ez t. i. most van a keletkezés állapotában), Temesváron; Uj-Futtakon és Kaposváron. A bpesti izraelita országos siketnéma-intézetet alapitotta Fochs Antal, ki vagyonának 5/6 részét, több mint 400,000 ftot, hagyta e czélra. Az intézet működését 1877. febr. 14-kén kezdte meg; jelenlegi diszes épületét azonban csak 1878. jun. 2-kán foglalta el. Van jelenleg (1887-ben) 30 intézeti és 10, az országos iskola-alapból létesitett ingyenes helye. 1886-ban 88 növendéke volt, kiket az igazgatóval együtt 4 férfi- és 6 nőtanitó oktatott. A tannyelv magyar, a felsőbb osztályokban németül is tanulnak. Az intézet rohamosan fejlődik s azon szerencsés helyzetben van, hogy kezdettől fogva csak a beszélési tanmódot használta.
14. §. A váczi kir. siketnéma-intézet javára tett adakozások.
Ezen hazánkban első siketnéma-intézet javára számosan adakoztak keletkezése óta évenként, legtöbbnyire kath. papok. Igy például Huszka Imre, rékasi esperes-plébános 1802. május 26-kán ismételten küld és pedig Jánoshidáról 14 ft I2 krt, Ujszászról 9 ft, Rékasról 2 ftnyi gyüjteményt, a kecskeméti kerületből 15 ftot. – Gáspár József nógrádi esperes-plébános 1803. febr. 24-kén küld 5 ftot. – 1804. jan. 29. kap az intézet házassági fölmentvényekből és a plébános urak által hiveiktől összegyüjtött 117 ft 56 1/2 krt. 1805. ápril 23-kán ugyanazon forrásokból 232 ft 21 krt. – 1806. febr. 3. különféle házassági fölmentvényekből 26 ftot, – 1807. jan. 10. ugyanazon két forrásból 44 ftot. – 1808. jan. 13. a házassági fölmentvényekből 48 ftot. – Ezen évi okt. 8. a fölmentvényekből 96 ft 50 krt. – 1810. jan. 12. ismét onnét 50 ft s 8 krt. – Egy Budán 1802. aug. 30-ról kelt nyugta szerint az egyházmegyei papság és hivektől begyült 1072 rftokat s 12 krt vett át a püspöki helynöktől a központi állami pénztár. U. e. évi aug. 31-kén pedig 15 ftot. – Nagy Mátyás szolnoki esperes és tószegi pléb. 1816. okt. 8., 30 ftot, a czibakházi, alpári, ujkécskei, tószegi plébánosok s a szolnoki gvárdián (5 ft 27 kr.) részéről. – Mogyoródi esperes-plébános Tóth János 1812. május 15. 180 ftot s 8 krt. – A hatvani kerület részéről a prépost-plébános 104 ftot 1812. május 20. – Nagy György czeglédi esperespléb. 1812. decz. 15. 16 ftot. – A nógrádi plébánia s az ehhez tartozott Berkenye és Jenő helységek területén 1812-ben gyüjtött a plébános 156 ftot. – A gödöllői kerület 451 ftot Tajthy Ferencz káplán által béküldve. – Pintér András verőczei plébános 1812. máj. 8. 32 ftot. – Krizsán János szerdahelyi pléb. 1812. jun. 8. ezen község részéről 21 ft 30 krt. – Kondlovits István herencsényi pléb. plébániája területén gyüjtött 10 ft 22 krt 1812. május 24-kén – Mátyus János csongrádi esp.-pléb. 1812. aug. 20. kerülete részéről 38 ftot – Üllő, Soroksár, Kerepes, R.-Csaba, Haraszti, Ecser, Monor összesen 42 ftot. – 1813. szept. 3-kán a váczi egyházmegye területén gyüjtött 289 ftot vett át az intézeti igazgató.
Mint a httó-tanács 1812. jan. 21. 1259. sz. a. kelt intézvényényéből kiderül, ezen évben összesen a váczi egyházmegye papsága adakozott az intézet javára bankó-czédulákban 1445, relutionalis czédulákban meg 289 ftokat. – 1836. jan. 23. a kalocsai egyházmegyéből Bermüller József pléb. végrendeletileg hagyott 12 ftot. Ugyanezen főmegyei csonoplai plébános Csajághy Pál szintén végrendeletileg 1837. máj. 5-kén 30 ftot – Linczenbold János szatmármegyei volt rohovai pléb. 1860-ban 32 ft 15 krt. – Schweighoffer József alesp. s nyéki pléb. 1860-ban 52 ft s 50 krt. – Hertz József pinczehelyi pléb. 1860-ban 31 ft 50 krt. – Rakovszky János czirókahosszúmezei pléb. 1861-ben 5 ftot. – Golner Péter turterebesi pléb. cz. kanonok 1861-ben 10 ft 50 krt. – Stockinger Dénes szaniszlói pléb. u. e. évben 5 ftot. – Czimbák András szerednyei pléb. 1861-ben 5 ft 30 krt. – Pelikán János szatmári kanonok hagyatékából 10 ftot. Kőszeghy Imre bárdházi plébánostól 1864-ben 25 ftot; és a felsődomonyi plébános a szatmári egyházmegyéből 1865-ben 100 ftot. És igy ment és megy ez évről-évre minden egyházmegyéből. Lássuk például 1881-től ezen intézet értesitőiben kimutatott adományok sorozatát.
1881. aug. 8. Fodinger Ferencz hagyománya 5 ft. – Okt. 10. Ebner József német-sz.-péteri plébánosé 70 ft. – Decz. 27. Geörts Johanna-é 100 ft. – 1882. jan. 5. a tiszántuli ref. egyházkerület adománya 9, márcz. 1. Farkas Pál áldozár hagyománya 6; ápril 19. a miskolczi kálvinista eklézsia adománya 10; ápril 25. Jurgencz Ferencz kassai kanonok hagyománya 50; összesen 250 ft. – 1883. decz. 10. néhai Petyerecz András apátkanonok hagyománya 10 ft; 1884. jan. 3. a tiszántúli ref. egyházkerület adománya 13 ft 40 kr; jan. 27. néhai Kálóczy Imre hagyománya 20; febr. 12. néhai Gromer Elek nagypréposté 10; márcz. 13. néhai Varga Mihály. plébánosé 10; máj. 27. néhai Rudolf Antal plébánosé 10; összesen: 73 ft 40 kr. – 1884. jul. 7. A tiszáninneni ref. egyházkerület adománya 10; nov. 16. néhai Tomán János berepcsi pléb. hagyománya 20; decz. 27. a tiszántúli ref. egyházkerület adománya 5 ft 61 kr. – 1885. jan. 7. néhai Vugrács Antal veprováczi pléb. hagyománya 6; jan. 20. néhai Maronics Mihály zombai plébánosé 10; máj. 11. néhai Farkas György galamboki plébénosé 10; máj. 11. néhai Vanke Vilmos pápateszéri plébánosé 10; jun 2. a tiszáninneni ref. egyházkerület adománya 10 ft; összesen 80 ft 60 kr. – 1885. jul. 13. néhai Szeles Ferencz tördemiczi plébános hagyománya 4 ft 50 kr; aug. 25. néhai Györy Béla sárbográdi helyettes plébános hagyománya 5 ft; aug. 25. néhai Bocsor Antal szegszárdi prépost-plébánosé 50; nov. 2. néhai Bilszky Ferencz oraviczi plébánosé 5; decz. 4. néhai Pálya János rábacsónaki plébánosé 10 ft 50 kr; decz. 21. néhai Schrankó József szatmárnémeti nyug. plébánosé 10; decz. 21. néhai Mártony József nagymártoni plébánosé 11; decz. 21. néhai Pók Imre apátfalvi plébánosé 2; decz. 21. néhai Mészáros János magyarszéki plébánosé 5. – 1886. jan. 9. a tiszántúli ref. egyházkerület adománya 31 ft 26 kr; febr. 22. néhai Sümeghi József moholyai pléb. hagyománya 15; márcz. 11. néhai Zalay Ferencz dunapentelei esp.-plébánosé 20; május 22. néhai Mike Antal laskófalusi esp.-plébánosé 50; jun. 15. a tiszáninneni ref. egyházkerület adománya 10; jun. 15. néhai Vály Imre szebedrázsi plébánosé 30 ft; összesen 259 ft 26 kr.
1886. jun. 16. a tiszáninneni ref. egyházkerület gyüjteménye 10; jun. 16. Vályi Imre szebedrázsi pléb. hagyománya 30; jun. 16. Losiczky Lajos kis-apáthi plébánosé 20; augusztus 27. Mihajlovics János perbetei plébánosé 55 ft; okt. 16. Krauthall József jánosi plébánosé 5; okt. 31. Huszka János halasi plébánosé 20; okt. 31. Bugyis János hegyi plébánosé 50; decz. 10. Kis Ferencz baranyavári plébánosé 10; – 1887. jan. 23. Brávecz Ferencz dobrai plébánosé 2 ft 70 kr; – jan. 23. a tiszáninneni ref. egyházkerület adománya 25 ft; márcz. 24. Kubinyi Elek bolyi pléb. hagyománya 20 ft; ápril 23. Grilicz Ferencz csatai plébánosé 17 ft; összesen 234 ft 70 kr. – Ime igy gyarapodik évenként ezen országos siketnéma-intézet alaptőkéje . . .
15. §. Magán-alapitványok. Az alapitók nevei s az alapitványnyal rendelkezők.
1. Fuchs-Wurm, nyitrai püspök 1802. a nyitrai püspökség.
2. Egri főkáptalan 1802. az egri főkáptalan.
3. Nagyváradi káptalan 1803. a nagyváradi káptalan.
4. Zsolnay Dávid, veszprémi kanonok 1805. a veszprémi káptalan.
5. Draveczky Ferencz eszt. kan. 1807. az esztergomi főkáptalan.
6. Tallián-Csúzy család 1814. vizeki Tallián L. cs. kir. kam. Ádándon.
7. Kluch József, nyitray püspök 1827. a nyitrai püspökség.
8. Jeszenovszky-Schlecht Magdolna 1840. a vall. és közokt. miniszt.
9. Gr. Batthiányi János 1841. vásonkői gr. Zichy József Sz.-Jánoson.
10. Sz. kir. Pest város 1842. Budapest sz. kir. főváros.
11. Sz. kir. Pest város 1842. Budapest sz. kir. főváros.
12. Király Antal, a siketnémák váczi kir. intézetének volt tanára 1843. a siketnémák váczi kir. intézetének igazgatója.
13. Gr. Nádasdy Ferencz váczi püs pök 1845. a váczi püspökség.
14. Ürményi János tábornok 1845. Ürményi József csász. kir. kam. Budán.
15. Kolozsváry Sándor, veszprémi kanonok 1847. a veszprémi káptalan.
16. Jankovics Márton, jankováczi pléb. 1852. a jankováczi plébános.
17. Endrényi József, sz.-péteri pléb. 1852. Endrényi István, Szeged város rendes főorvosa.
18. Gr. Nádasdy Ferencz, kalocsai érsek 1852. a kalocsai főkáptalan.
19. Gr. Nádasdy Ferencz, kalocsai érsek 1852. a kalocsai főkáptalan.
20. Gáspárik Kázmér, váczi nprépost 1852. a váczi káptalan.
21. Oltványi István, temesvári nagyprépost 1859. a Csanádi püspökség.
22. Csausz Márton, egyetemi boncztanár 1860. Nagybánya sz. kir. bánya város.
23. Gr. Karácsonyi Guidó 1861. Gr. Karácsonyi Guidó Budán.
24. Nagy Márton, jogigazgató 1865. a vall, és közokt. miniszt.
25. Palóczy-Horváth Mária 1870. a vall. és közokt. miniszt.
26. Gr. Wenckheim Frigyesné, szül. gr. Wenckheim Krisztina 1872. alapitógrófnő, Kigyóson.
27. Erdély 1876. a gyula-fehérvár-fogarasi g. k. érsek.
28. Erdély 1876. a vall, és közokt. miniszt.
29. Dr. Haynald Lajos bib. és kal. érsek 1879. maga az alapitó.
30. Ágoston János, sz.-andrási pléb. 1879. a nagykárolyi pébános a városi előljárósággal.
31. "Mária-alapítvány" esztergom-megyei siketnéma gyermek javára (az alapító névtelen kiván maradni) 1882. Esztergommegye meghallgatásával a vall. és közoktatási minisztérium
32. "Mária-alapítvány" hontmegyei siketnéma gyermekek javára (az alapító névtelen kiván maradni) 1882. Hontmegye meghallgatásával a vall. és közokt. minisztérium
33. Mericzai Antal, váczi őrkanonok 1882. a vall. és közokt. miniszt.
34. Néhai Almásy Almay József 1883. Almásy Almay Rudolf jogutódainak legidősbike.
35. Palóczy-Horváth Mária 1884. a vall. és közokt. miniszt.
36. Weisz Francziska 1886. a vall. és közokt. miniszt.
Ezen utóbbi alapitvány élvezetében csakis izraelita siketnéma gyermekek részesittetnek. – Megjegyezzük itt, hogy az intézet alaptőkéje a központi állampénztár által kezeltetik, a számadások pedig a nmlgú vall. és közoktatási miniszterium számvevősége által vizsgáltatnak meg. – Ezen magy. kir. országos intézet ugy tanulmányi, mint igazgatási s a házi kezelést illető ügyekben, a nmlgú vall. s közokt. magy. kir. miniszterium hatósága alá tartozik. Innen veszi az intézeti igazgató utasitásait s a magas kormány hatás-köréhez tartozó intézkedésekre vonatkozó szükséges mindennemű feltérjesztések s jelentések is oda intéztetnek.
16. §. A növendékek fölvételét szabályozó föltételek.
1. §. Korra nézve csak 7 éven felül s 10 éven alul fogadhatók be siketnéma gyermekek az intézetbe. 2. §. Minőségi tekintetben a növendékek: A) országos ingyen-alapitványbeliek: B) magán-alapitványbeliek; C) tápdijt fizetők; és D) tanórákra járók. – 3. §. 1. Országos igyen-alapitványbeli hely elnyerhetése végett folyamodvány intézendő a nmlgú vall. és közokt. m. kir. miniszteriumhoz. Ehhez okvetlenül csatolandó, a gyermekeket illetőleg: a) kereszt- vagy származási levele; b) orvosi bizonyitvány arról, hogy védhimlővel sikeresen beoltatott; c) a siketnémák váczi kir. intézetének igazgatóságától rövid úton kapható nyomatott iven foglalt kérdésekre, a tiszti orvos által iktatandó vélemény, mely ha a gyermek egészségi állapotára s elmebeli tehetségére vonatkozólag utólagosan nem tapasztaltatnék az igazsággal megegyezőnek, az ilyen véleménynyel bemutatott növendék, mint akár testi betegség, akár szellemi képtelenség miatt képezhetlen, habár helytelen bizonyitékok alapján fölvétetett is, a vall. és közokt. m. kir. miniszterium 1881. aug. 25-kén 23,238. sz. a. kelt magas rendelete értelmében szülőihez vagy gyámjához visszaküldendő, kik erről eleve értesittetnek; – d) a hatóságilag kiállitott családi- s birtok-állapot kimutatása.
2. Siketnémák, kikért folyamodás nyujtatott be, mindaddig pályáznak évenként üresedésbe jövő országos igyen-alapitványi helyekre, mig koruk 10-ik évét túl nem haladták. Ezen korig folyamodványaik az intézet irattárában megőriztetnek, kijelölés alkalmával pedig, minden évben, fölterjesztetnek a nevezett miniszteriumhoz, melynek kinevezésétől függ az üresedésbe jövő országos alapitványi helyek betöltése. Külön értesitést folyamodványuk eredményéről csak azon pályázók nyernek, kik vagy felvétetnek az intézetbe, vagy a kik a pályázók sorából kitöröltetnek. – 4. §. 1. Magán-ingyen-alapitványi hely elnyeréseért magához az alapitóhoz, vagy az általa kijelölt rendelkezőhez intézendő a folyamodvány. – 2. Magán-alapitványt bárki alkothat, ha 4000 ft tőke fejében, vagy évenkinti kamatjait állandóan és biztositva a siketnémák intézetének alapja javára az állam főpénztárába befizet. Ezért joga van 6, esetleg 8 évenként, oktatás, s nevelés élvezetére, sikétnéma gyermeket a vall. és közokt. miniszteriumnak kinevezés végett kijelölni, mely jognak átruházását illetőleg, az alapitó örök időkre szabadon rendelkezhetik. – 3. Eddig 36 ilyen alapitványa van az intézetnek.
5. §. Az u. n. "tápdijt fizető növendékek", két részletben mindig előre fizetendő évenkénti 200 ftnyi tápdijért minden tanév kezdetén, a tanerőknek megfelelő s az intézet helyiségeihez mért számig, az igazgatóságnál történt bejelentés után előjegyzés utján, sorrend szerint vétetnek föl. Azonban, mielőtt a fölvételre nézve végleges határozat hozatnék, tartoznak a szülők, vagy esetleg gyámok az a), b), c), d) alatt megnevezett okmányokkal együtt hatóságilag kiállitott bizonyitványt is beküldeni az igazgatósághoz arról, hogy az illetők képesek a tápdijat rendesen lefizetni a gyermekért. – 6. §. Az a), b), c), d) alatt nevezett bizonyitványok az alapitók, vagy rendelkezőéhez intézendő folyamodványokhoz is csatolandók. – 7. §. a) Az A), B), C) növendékek, midőn az intézetbe fölvétetnek, ha fiúk inget, lábravalót, kapczát, vagy harisnyát s zsebkendőt, mindegyikből féltuczatot, továbbá egy pár csizmát, vagy egy pár czipőt; a lányok: fél tuczat inget, harisnyát, nyak- és zsebkendőt, végre egy pár czipőt tartoznak magukkal hozni. b) Mindhárom minőségű növendék kap az intézettől 6, esetleg 8 évi tanfolyam alatt: teljes élelmezést, fehér ruhát, külső nyári s téli öltözetet, ágyneműt, tankönyveket s eszközöket, – betegség esetén pedig az intézet költségén nyer: gyógyitást, ápolást és gyógyszereket.
8. §. Tanórákra járó növendékek vagyonosabb szülök gyermekei lehetnek, kik válogatottabb élelmezést és gondozást igényelnek. Ezek is évenkint előre fizetendő 10 ft 50 krnyi tandijért a többi növendékekkel együtt élvezik az oktatást; élelmezésük és elhelyezésük azonban külön egyezkedés tárgya, mire nézve az igazgatósággal értekezhetnek az illető szülők vagy gondnokok. Tanórákra járó növendékek is csak előjegyzés utján, sorrend szerint részesithetők az intézeti oktatásban.
17. §. Tanári testület, tanterv, tantárgyak, tornászat az 1886/7-ki tanévben.
a) A tanári testületet képezték: igazgató: Fekete Károly; tanárok: Krenedits Ferencz, Vida Vilmos, Taritzky Ferencz. – Hitoktató: Pivár Ignácz k. r. áldozár. – Segédtanárok: Pertik Gyula, egyszersmind tornatanitó, Olgyai János. – Tanársegédek: Bogányi Gyula, Ulrich Géza. – Munkatanitónő: Olgyay Julia. – Osztályvezető tanárgyakornokok: Együd Lajos, Scherer István. – Tanárgyakornokok: Kaán János, egyúttal helyettes rajztanár, Berinza János. Hivatalnoki személyzet: Gerzselya Vilmos gondnok, dr. Bolgár Lajos. – Segédszemélyzet: felügyelők: Kruncsich Julia, Forster Imre. Ápolónő: özv. Szedlácsek Jánosné. – Iparosok: Havlicsek Antal, Racsek János. – Kapus: Kiss János. – Tanterv. Az osztályok vezetése és a tantárgyak felosztása. Az I. osztályban Scherer István tanárgyakornok, – a II. osztály A) csoportjában Ulrich Géza tanársegéd és vezetése mellett a második B) csoportban Berinza János tanárgyakornok, – a III. osztályban Együd Lajos tanárgyakornok, Olgyai János segédtanár a negyedik A) osztályban és Bogányi Gyula tanársegéd a negyedik osztály B) csoportjában, – Pertik Gyula segédtanár az ötödikben, – Taritzky Ferencz tanár a hatodikban, – Vida Vilmos tanár a hetedikben, – és Krenedits Ferencz tanár a nyolczadik osztályban tanitottak, mint osztályvezetők. A hitoktatást a római kath. növendékeknél ntdő Pivár Ignácz k. r. pap és tanár, – a Kálvin-hitüeknél Vörös Károly, – a Luther-követőknél Tornyos Pál lelkészek teljesitik.
A tantárgyakat illetőleg ezek adatnak elő: az I. osztályban anyanyelv, számtan, szépirás, rajzolás, kézimunka; – II. osztályban: hitoktatás, anyanyelv, számtan, szépirás, rajzolás, kézimunka; – III. osztályban: hitoktatás, anyanyelv, számtan, szépirás, rajzolás, kézimunka; – IV. osztályban: hitoktatás, anyanyelv, számtan, rajzolás, kézimunka; – V. osztályban: hitoktatás, anyanyelv, számtan, föld- és természetrajz, történelem, rajzolás, kézimunka; a VI. osztályban u. a. tantárgyak; – a VII-dikben ugyanazok és az alkotmánytan; végre a VIII-dikban u. a. tantárgyak és a természettan. – A tornászat a 8. osztályban együttesen, de külön csoportokban gyakoroltatik.
18. §. A növendékek száma osztályonként s ezek általános áttekintése.
Az 1886/7-ki tanévben az I. osztályban volt 12; a II. A) osztályban 10; a II. B) osztályban 10; a III-ban 12; a IV. A) osztályban 12; ennek B) osztályában 11; az V. osztályban 13; a VI-ban 9; VII-ben 6; és a VIII-ban 5. Összesen tehát: 100 növendék. – I. Helyzet szerint, országos alapitványbeli fiú volt 25, leány 18; magán-alapitványbeli fiú 28, leány 8; tápdij-fizető leány 1; tanórákra járó fiú 13, leány 7. – II. Nemük szerint: fiú 66, leány 34. – III. Vallásra nézve: római kath. fiú és leány 66; gör. e. 3; kálvinista: 19; lutherhitű 9 és zsidó 3, összesen: 100. – IV. Foglalkozásra nézve: varga és czipész 12, szabó 6, asztalos 9, kerékgyártó 1, szijgyártó 1, esztergályos 2, kézimunkát nem tanult 35, női kézimunkát tanult 34 leány. – Elmondhatni, hogy e leánykák a tanév végéni vizsga alkalmával kiállitani szokott sok mindenféle munkáikkal rendesen meglepni szokták évenkint az arra megjelent közönséget.
19. §. Az értesitők 1881/2-től 1887. évig és egyéb intézeti dolgok.
Ezen derék országos intézet Értesitőiben évenként igen érdekes értekezések jelennek meg. Igy az 1881/2-dikiben: Siketnémák intézetei a földkerekségen, mely szerint már ekkor a Németbirodalomban 90 (5608), Francziaországban 60 (2957), az amerikai egyesült államokban 55 (7019), Olaszországban 35 (1491), Nagy-Brittánia 34 (2421), Svédország 17 (650), Osztrák-birodalom 15 (1095), Svájz 11 (380); Belgium 10 (864), Spanyolország 7 (222), Kanada 6 (810), Norvégia 5 (283), Dánia 4 (326), Németalföld 3 (465), Ausztrália 3 (133), Oroszország 3, Magyarország 1881. évben 2 (140), Japán 2 (65), Brazilia 1 (32) s Portugáliában 1 (8) ily intézet volt már. A zár közti számok a tanulók számát jelzik. Ezen igen érdekes értekezést irta Fekete Károly igazgató úr.
A 1883/4-ki tanév Értesitőjében megjelent az igazgató tolla után: "A siketnémák váczi kir. orsz. intézetének czélja." Az I. szakaszban az: általános elvek és a II-dikban: a siketnémák oktatásának irány-elvei. – 1884/5-dikiben: I. "A siketnémák oktatása a népiskolákban." Ezen igen kitünő értekezésnek főbb pontjai ezek: "Czélja s haszna a siketnémák oktatásának a népiskolákban. – A néptanitó legelső feladata. – Az irás és rajzolás. – Számvetés. – Szemléltető oktatás. – Anyanyelv. – Az élőszó műszaki fejlesztése. – Zárszó. – "A siketnémák oktatása a népiskolákban" 1887-ben külön kiadásban is megjelent. A fáradhatlan igazgató úr e jeles dolgozatában 27 lapon át behatóan foglalkozik a siketnémák oktatásának kérdésével. Álláspontjául a népiskolai együttes tanitást veszi fel, mert a hazai tanintézetek csekély számát tekintve, egyelőre erre szorulunk.
Nevezett igazgató úr a magyarországi néptanitók II. egyetemes gyűléséről kiadott Értesitőben megjelent értekezését átdolgozván, vall. és közokt. m. kir. miniszter úr ő mlga 1885. évben 4647. sz. a. kelt magas rendelete értelmében kedves kötelességének tartotta ujabb lenyomatban is az 1884/5. évi Értesitőben közzétenni. – Az 1885/6. évi Értesitőben ugyancsak az igazgató úr tollából látott világot ezen igen fontos értekezés: "Az ember beszédszervezete", melynek főbb pontjai ezek: A gégefő. – Toldalékcső. – A beszédszervek működése általánosan. – A beszédszervek semleges állapota. – A lélegzési viszonyok. A gége fő működése. – A toldalékcső működése. – Ezen ábrákkal ellátott értekezés csak egy szakasza az igazgató úr által munkába vett s befejezése után nemsokára nyomtatásban is megjelenő ily czimű művének: "Vezérkönyv, a siketnémák oktatásához, a szóhangok fejlesztésére, műszaki kezeléssel, élettani kutatások alapján." – Az 1886/7. évi Értesitőben megint csak az igazgató úr közöl egy terjedelmes, ily czimű értekezést: "A siketnémák élőszóval nyilatkozó beszédjének fejlesztése." Ennek főbb pontjai: Előkészitő gyakorlatok. – Fegyelmező gyakorlatok. – A test szembetünő mozdulatai. – A zengő szóhangok fejlesztése. – A beszéd elemi alkatrészeinek fejlesztése. – Ezekhez járul sok gyakorlat. – A beszéd összefüggő hangkép-csoportokban való fejlesztésére vonatkozó módszeres eljárásnak fejtegetése, az 1887/8-ki tanév Értesitőjében fog megjelenni.
Ezen terjedelmes tanulmányok hangosan hirdetik, miszerint Fekete Károly igazgató úr, a siketnémák oktatása terén hazánban kitünő szakiró, s mint ilyen megérdemli a babért. – Első helyen kellett volna a régiekből fölhoznunk Nagy Lipót kegyes-rendi áldozó papot és ezen intézet igazgatóját, mint a ki az 1836. évi "Tudományos Gyüjtemény" III. köt. 10-dik lapján, a siketnémák tanitásáról irott értekezését közölte; a 73–84. lapig ugyanezen "Tud. Gyüjtemény" 1837. évi folyama VIII. kötetében a siketnémák oktatásáról irott jeles közlemény jelent meg tőle. Már csak e dolgozataival is szépen megmutatta, hogy ő is jeles szakiró volt e téren. – Emlitendő lett volna még előbb Meszlényi Molnár János, a ki ily czimü munkáját: "Bevezetés a siketnéma-oktatásmódra, amint azt Párisban de l' Epée előadta, a váczi m. kir. siketnéma-intézetről szóló tudósitással" Pesten 1812. 8. r. Kámánházy püspök segedelmével adta ki. – A kegyes-rendi Gál hitoktató sok évi fáradalmai után nyugalmaztatván, utódja lett Málik Vincze szintén, k. r. áldozár és egyszersmind ezen rend ujonczainak almestere. Évek folytán a kolera őt az életből kiragadván, az intézethez hitoktatóvá tdő Vadkerty Ferencz, váczegyházmegyei pap s váczfelvárosi káplán neveztetett ki 1875-ben, a ki született Váczon, 1841. aug. 20-kán s áldozárrá szenteltetett 1864. aug 26-kán. 1883-ban Alsó-Némedi község plébánosává neveztetvén ki, a siketnéma-intézetben hitoktatói minőségben utódja lett a jeles képzettségű, derék tanár, jó szerzetes és buzgó pap, Pivár Ignácz, a ki született Csobánkán, Pestmegyében, 1843. ápril 1., a kegyes-rendbe beöltözött 1861. szept. 16-án, a rendi fogadalmakat letette 1866. ápr. 2. s áldozárrá szenteltetett 1869. aug. 12-kén. Egyszersmind a rendi ujoncznövendékek másodmestere, ezek növeldéjében a műének vezetője, és most már mintegy hatodik éve a siketnémák váczi m. kir. országos intézetében kitünő hittanár, és a siketnémák oktatására vonatkozó szakirodalmi téren igazi tünemény. Ugyanis: "A beszélő siketnémák nyelvtanitása" czimen 1887-ben Váczon egy hézagpótló és a siketnémak tanitói által fölötte használható módszertani tanulmány jelent meg tőle számos tanitási példákkal. A 96 lapra terjedő tanulmány alaposan igazolja, hogy a szerző hitoktatói tanulmányán kivül, a nyelvtanitást illetőleg is érdeklődik a siketnémák iránt. – Ugyancsak 1887. évben jelent meg Váczon az ő tollából: "Cáfolat" Taritzky Ferencz siketnéma-tanitó és Scherer István siketnéma-tanitó-gyakornok uraknak: "A siketnémák nyelvoktatása" czimű "Válasz"-ára. E jeles müvet a polemia folytatásául Pivár Ignácz k. r. á., siketnéma-intézeti hittanár ur irta. A 100 lapra terjedő füzet kiméletlenül alapos logikában teszi tönkre azon állitásokat, melyeket Taritzky és Scherer uraimék eresztettek meg a siketnémák oktatásának methodikájáról. E füzet megirásával még világosabban áll előttünk a körülmény, hogy Pivár úr a magyar pedagógiai irodalom nagy készültségű kiváló képességet nyert, – mondja a "Magyar Állam" (1887. jun. 19. sz.)
"Az Ige megtestesülése" czim alatt Váczon egy karácson-esti felolvasás jelent meg 1887-ben, melyet a váczi siketnéma-intézetben 1885. decz. 24-kén tartott Pivár Ignácz k. r. tanár és siketnéma-intézeti hitoktató. A felolvasó a társadalom bajait vázolja, ha ez a kereszténység tanaitól eltér. Folyékony nyelvezet, magyar tartalom s emelkedett hangulat ajánlják a 24 lapnyi felolvasás tanulmányozását. – 1888. évben ugyancsak Váczon "Bibliai történet siketnéma növendékek számára" czimű, 135 lapra terjedő tankönyvet adott ki. Rövid, velős összeállitása ez a bibliai történetnek, mely nemcsak a siketnémák, hanem más intézetekben is használható. A jeles műről igy ir a kinyomatási engedélyt megadó váczi püspök, Schuster Konstantin ő nmlga, 1887. nov. 30-kán, a 3302. sz. a. kelt tudósitványában: "Tdő Atyaságodnak f. évi szept.-hó 20-ról hozzám beterjesztett könyörgése kapcsán, megvizsgálván az utasitásom szerint átdolgozott "Bibliai Történet" czimű, siketnémák használatára szerkesztett tankönyvet, miután abban semmi olyas elő nem fordul, mi sz. vallásunk tanaiba ütköznék; másrészről a gyermekek felfogásához mért könnyed nyelvezete, a feleleteknek teljes értelmet nyujtó szerkezete; a tananyag feldolgozásában a katechetikai módszer helyes alkalmazása, s ennek folytán a katekizmusi anyag szerencsés megvilágitása által igen alkalmas kézi-könyvvé vált, főképen siketnéma gyermekek számára, kiknek az elvontabb fogalmakat jelző kifejezéseket ismertebb szavakkal is megmagyarázza: ezennel megengedem, hogy e jeles tulajdonokkal biró, hézagpótló mű kinyomatván, rendeltetésének átadassék. – Hasonlókép jóváhagyom az oltárszolgálatról összeállitott munkácskát is s mindkettőt visszazárom. Egyébként ajtatos imáiba ajánlottan püspökatyai áldásommal maradok Váczon, (a keltezés mint föntebb) Tdő Atyaságodnak jóakaró atyja az Úrban." – A pápa ő szentsége jubileumára "Carmen" czim alatt 21 distichont irt, mely tőle magyaritva is megjelent több lapban.
A váczi, derék országos siketnéma-intézet tanárai közt mindig találkoztak olyanok, kik a siketnéma gyermekek oktatása s nevelésének előmozditása végett az idevágó szakirodalommal is foglalkoztak. Igy a többiek közt megemlitjük itt Krenedits Ferencz urat, a ki 1879. év végén: "A váczi önkénytes tűzoltó-egylet keletkezése, fejlődése és állapota" czimű dolgozatot irt s Váczon 1880-ban Serédy Géza siketnémák iparintézeti könyvnyomdájában jelent meg a 43 lapra terjedő csinos füzet. – A "Népiskolai Tanügy" (kath, népnevelési lap, mely az egri s kalocsai egyházmegyék római kath. néptanitói egyletek közlönye) XIII. évfolyamának I. számában, 1883-ban Taritzky Ferencz úrtól ily czimü értekezés jelent meg: "A siketnémáknál észlelhető hallás különböző fokai, s a tulajdonképeni és nem tulajdonképeni siketnémák." – Ugyanezen tanügyi lap u. a. évfolyama II. száma pedig ezen czikket hozza tőle: "A siketnémáknál észlelhető hallás különböző fokai." Másutt is láttunk tőle különböző lapokban a siketnémák oktatására vonatkozó czikkeket. Mint jeles zenész, 1887. szept.-hó 18-kán, d. u. 5 órakor, szép közönség előtt, a "Curia" szálloda nagytermében zenetanitványaival hangversenyt adott, állván a műsor 12 kitünő zenedarabból. Tagja a székesegyházi zenekarnak, és a dalkörben is fáradhatlan volt ő.
Különösen emlitendő e helyen Scherer István tanárgyakornok úr, ki hogy a siketnémák elhanyagolt állapotát szélesebb körben ismertessé tegye s az érdeklődést azok iránt felköltse, a történelmi formát választotta s "A siketnéma oktatás története hazánkban" czimű művet szándékozik kiadni, melyet két főrészre osztott; és pedig az elsőben: "A hazai siketnéma-oktatási ügy fejlődését 1886-ig," a másodikban: "A siketnéma-oktatás jelenlegi állapotát tárgyalja. Bevezetést is csatolt e műhez, az oktatás keletkezéséről Európában, és a később kifejtett két irány egyesitéséből létrejött u. n. bécsi iskoláról, melynek elveit a hazai első intézet is elfogadta. Ezen 10–12 iv terjedelmü műnek tiszta jövedelmét a siketnémák javára létesitendő "Segély~alap" megkezdésére ajánlotta föl e derék iró úr.
"Siketnémák Lapja" czimen 1875. januárban havi folyóirat is indult meg, melynek felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa volt Atyimovits Péter, ezen intézetben képzett siketnéma. Nyomatott a siketnémák iparintézeti könyvnyomda gyorssajtóin. – E lapból csak 8 szám jelenvén meg, nem sokáig futotta pályáját, melynek I. száma tárczájában Taritzky Ferencz úrtól ily czikk jelent meg: "A siketnémák természeti sajátságairól" s a következő számokban folytattatott. Ezt a derék szakiró úr 1874-ben a Merkur-körben is felolvasta. Ugyancsak Scherer István úr is 1887. aug. 1-jén, mint felelős szerkesztő és kiadó, – "Kalauz" czimű havi folyóiratot inditott meg a siketnémák oktatása és nevelése érdekében, melynek előbbi számaiban Fekete Károly igazgató úr tollából "Vázlatok svájczi utazásomból, különös tekintettel a siketnémák nevelése és oktatására" czimű jeles czikk jelent meg. – Ugyanezen lap 1-ső s többi számaiban jelent meg Ruby Miroszláv itteni volt rajztanártól: "A siketnémák rajzoktatásáról," czimű kitünő dolgozat. – Felhozandó e helyen Szinte Gábor siketnéma-intézeti rajztanár is, kitől a " Váczi Közlöny"-ben (1882. jen. 4. 23. sz.) "A rajzolásról" czimű terjedelmes vezérczikk jelent meg, a mely szerint fiúk és leányokból oly összejövetelt akart összehozni a rajzteremben, hol kezdők, haladók, gyönge, közép és tehetséges növendékek képzőművészeti ismeretekre tanittatnának, és kiki a maga tehetsége és szorgalma szerint fogna haladni. Mint látszik azonban az önzetlen lelkű középtanodai és tanitóképezdei okl. rajztanár úr ezen fölhivása elhangzott a pusztában ! . . .
20. §. A váczi m. kir. siketnéma-intézetbeni egészségi állapot és a vizsgák.
Az intézet tágas s czélszerűen berendezett helyiségeinek gondos szellőztetése és tisztántartása, az étkezés minősége, a testi nevelés követelte mozgás és foglalkozás, különösen a tornászat s az intézet sürün befásitott udvarában s kertjében élvezhető szabad s egészséges levegő, valamint annak idején a dunafürdő használata, minden évben biztositják a kedvező egészségi állapotot. A fáradozás utáni felüdülésre is nagy gond van forditva; a rendes séták, farsangi, majálisi s egyéb mulatságok igen kellemesen hatnak a növendékek kedélyeire. Ha valaki megbetegszik közülök, a gondos ápolás, megfelelő gyógyszerek és az okszerű gyógykezelés nem hiányzanak nékie. – A tanév végéni zárvizsga mindig egy kiküldött miniszteri tanácsos s az érdeklődő nagy közönség jelenlétében szokott megtartatni. A siketnéma tanulók szabatos és meglepő feleletei, melyek a közönséget, e vizsgálat folyama alatt nem egyszer ragadják bámulatra, meggyőznek mindenkit a siketnéma-intézet üdvös voltáról. A miniszteri kiküldött évenként teljes megelégedését szokta kifejezni az intézetben uralkodó tanmódszer és jó rend fölött. És méltán, mert ha tekintetbe vesszük azon nehézségeket, melyekkel a tanitónak a siketnéma gyermekek tanitása körül megküzdeni kell, egy azon rövid 10 hónap alatti eredmény, melyet a vizsgálaton bemutatnak, bizonyára meglephet mindenkit. A siketnéma gyermek tanitása a legfáradságosabb és a legnagyobb türelmet igénylő munka; mert a gyermek nemcsak néma, de siket is. Tehát a munka is kettős; mert nemcsak a gyermek beszédszervét kell a hangok kiejtéséhez, tehát a beszédhez idomitani, hanem azt bizonyos úton a növendékekkel meg is értetni. A kitünő módszer segélyével, mely ezen intézetben uralkodik, azon szinte hihetetlen eredmény éretik el, hogy a végzett növendékek amellett, hogy tisztán és világosan képesek magukat kifejezni, még a képzettség azon fokán is állanak, melyet a mindennapi élet megkiván. Kiemlitjük itt a növendékek 1886. évi zárvizsgai rajzkiállitását, mely az akkori rajztanár, Ruby Miroszláv, azon módszerének köszönendő, hogy a régi sablonszerű rajzolási módszert mellőzve, főleg az ipari használatra való és dekorativ rajzolást honositotta meg az intézetben, mely módszerért a nevezett tanár az országos kiállitáson is bronz-éremmel lett kitüntetve. A növendékeknek szükséges a rajz, mert legnagyobb részök egyes iparágakban is nyer kiképzést. Azon miniszteri tanácsosok, kiket ezen zárvizsgára a vallás és közokt. miniszter úr ő nmlga évenkint kiküldeni szokott, voltak Buzogány Áron és Kárffy Titusz ő mlgaik, kik ily alkalommal örömmel szemlélték, a nagy közönséggel együtt; a növendékek női munkáinak meglepően szép kiállitását is.
A tanári vizsgákon is igy ily miniszteri tanácsos szokott elnökölni itt az intézetben. Igy például, midőn 1886. okt. 4-kén Bogányi Gyula és Ulrich Géza tanárjelöltek jó eredménynyel, a szakvizsgát letették, a nevezett miniszterium által Buzogány Áron miniszteri titkár volt kiküldve. A vizsga tárgyát, mely rendszeresitve, e téren egészen uj, a különleges módszertan, élettani ismeretek, a jelnyelv, az oktatás történelme és a szakirodalom képezték. Felosztatott irás-, szó- és gyakorlati vizsgára. A censorok az intézeti igazgató és a rendes tanárok voltak. Mindkét vizsgázó váczi születésű és jelenleg is buzgón teljesitik az intézetben tanársegédi tisztöket.
21. §. Ezen m. kir. intézet körül kiváló érdemeket szerzett két férfiú életrajza.
A) Nem tudjuk bizonyosan: vajjon létezett-e hazánkban is úgy szórványosan siketnéma-oktatatás. A "Merkur von Ungarn" czimű lapban (1786. év, 5. füz. 4. 9. lap) fordúl elő egy adat, mely szerint Németh István jánoshidi tanitó (Pestmegyében) tanitott volna egy siketnéma-leányt, de működését közelebbről nem ismerjük. Ha épen nem zárhatjuk is ki annak lehetőségét, hogy már régebben is foglalkoztak országunkban a siketnémák oktatásával, bizonyitékok hiányában mégis csak a váczi intézetet kell tartanunk eredetére nézve a legelsőnek. Hogy ennek keletkezése körül igen nagy érdeme van Császár (Cházár) András úrnak, azt már föntebb a maga helyén röviden előadtuk. Lássuk már itt e nemes-keblű emberbarát életrajzát, lévén érdemes vele közelebbről megismerkedni. Ha valaki, úgy ő bizonyára megérdemli, hogy neve tiszteletben tartassék, nemcsak a siketnéma-ügy barátai, de az egész ország előtt.
Született ő Jólészen, Gömör-megyében, 1745. jun. 5-kén. Atyja jómódú, de nem gazdag nemes volt, a ki fiát szigorúan nevelte; Berzetére, a hol elemi tanulmányait végezte, hetenként kétszer kapott főtt ételt; Dobsinára élelmi szereket küldtek, de oly szüken mérve, hogy abból vékonyan főzethetett. Anyja, minden igyekezet mellett sem segithetett rajta, mert teljesen férje akaratától függött. Eperjesen, Késmárkon, hol iskoláit folytatta, leczkék adásával igyekezett sorsán könnyiteni. 20 éves korában Pozsonyba ment a történelmet a magyar jogtudományt tanulandó. Egy évvel később Győrött Tisztapataky István ügyésznél joggyakornok lett s később Eperjesen; majd Pesten segédkedett, s elég készültséget érezvén magában, 1773-ban Rozsnyón telepedett meg. Alig nyitá meg ügyvédi irodáját, oly hirnévre kapott, hogy több jeles nemes ifjú jogi gyakorlat végett hozzá kivánkoznék s korához képest munkákkal felesleg terheltetnék, – 1790-ben Gömör vármegye főjegyzőjévé lett, s mint ilyen több hires követ utasitást szerkesztett. Ezek közül az 1792. évben szerkesztettet mely a magyar nyelvnek általános alkalmazását sürgette, több nyelvre leforditották s közköltségen kinyomatták. Ez által országos hirnévre tett szert, s több vgyben, u. m. Gömör, Hont, Abauj és Tornában táblabirói megtiszteltetésnek lőn részesévé. Sok tisztelőt szerzett magának, de sokan felvilágosult eszméit megérteni képtelenek lévén, ellenségei is lettek. Egy fia volt, Gábor, első nejétől, ép oly beteges, mint anyja s alig 33 éves korában meghalt. Unokájában sem találhatta föl örömét, mert ennek életéhez is kevés volt a remény. Ugy intézkedett tehát, hogy vagyona halála után jótékony czélra, nevezetesen egy könyvtár vásárlására s föntartására fordittasék. – Irodalmilag is igen tevékeny volt Császár András, s több munkát irt, melyek közül egy a külföldi folyóiratokban is kedvezőleg biráltatott meg. Többeket, mert az akkori idők szellemével megegyezőnek s hatalmas érdekekkel össze nem férőnek találtatott, elkobozták, s egyikért legfelsőbb helyről megdorgáltatni parancsoltatott.
A derék férfiú 1799. szept. 20-ról Bécsből igy irt a "Magyar Kurir" szerkesztőjének: "A Tsetneki Paedagogium (Gömör m.) egyik Tanitója, Tiszteletes s Tudós Magda Pál úr, nemes érzékenységek által lelkesitve lévén a Magyar és Erdélyországi e féle boldogtalanoknak oktatását örömmel felvállalta. Én ezen Tanitónak, itt Bétsben leendő tanittatására a szükséges költséget megadom, a Rozsnyai Házamat (Gömör vm.) az Institutumnak örökössen által adom, sőt a tanulóknak mind mulatságokra, mind gyakoroltatásukra egy közellévő kertemet is hasonló jussal oda engedem; vagy ezek helyet a már ezelőtt, a Tanulóknak számokra szánt 1000 Rf. (ha más helyen állittatna fel ezen Institutum) ajánlom. De hol a többi? Tőlem ezek is nehezen telhetnek ki. Reménylem: találkoznak a két Nemes Hazában, a kik velem együtt éreznek, s egy lélektől érzékenyittetve lévén embertársainkban magokat nézik; s magokban másokat úgy, mint azon egy nagy végre alkotott Teremtvényeket szemlélendők lesznek; következés szerint az e féle boldogtalanoknak boldogittatásokra velem kezet fognak, s ezen nagylelküségöket az Urnak tudtára is adják (t. i. a "Magyar Kurir" szerkesztőjének). Erről tudósittatva lévén, további gondolkodásaimat a Publicummal bővebben közleném és bölcs utasitását alázatosan kikérném.
"Tegyen az Úr kérem próbát, és hirdesse ki ezen intézetemet a két Hazának. Ha elégséges ajánlások leendenek: A Bétsi Institutumnak rendén azonnal elkezdődhetik a munka azzal a külömbséggel, hogy a Magyar Institutumban a Magyar Nyelv és a bévett Vallások tanittatnának. Végtére észrevevén egy 15 esztendős fiam ez tárgy iránt való gondoskodásomat; azokból az 52 ftokból, a melyeket egytől-mástól kisded korában ajándékúl nyert, a leirt tzélra ezen nálam levő pénzéből 20, Gömör Vármegyei Hámoros Bartó András úr pedig 100 ftokat ajánlottak."
Jólészi Cházár Andrásnak a Magyar Kurir szerkesztőjéhez intézett eme sorai a legelső adat, mely a váczi intézet történetére vonatkozik. Felszólitása, melyet ez uton intézett az ország lakosságához, nem maradt eredmény nélkül. Több helyről érkezett ajánlat, s azon tudakozódásra, hogy kinek küldjék az adomány-összeget, Cházár ugyancsak a Kurir utján kérte fel az ország lakosait, hogy e lappal tudassák, mit akarnak adni, "mert tudni kell, elégségesek-e az ajánlások ?" (Magyar Kurir, 1799. év, 30. sz. 478. lap). – Nemes törekvéséről ő felsége II. Ferencz király is tudomást szerzett, s az intézet felállitásának ügyét előmozditandó, 5000 ftot adományozott a megürült püspöki javak jövedelméből (Az aula 1800. évi nov. 4. kelt 11,060. sz. a. rendelete), s a tanulmányi alap birtokába jutott váczi püspöki épületet engedte át az intézet czéljaira, mikép ezeket már föntebb is emlitettük. És igy a humánus gondolkodású Cházár András táblabirónak törekvése diadalt aratott. – Az 1836. évi "Tudományos Gyüjtemény" márcziusi kötetében Nagy Lipót a siketnémák oktatásáról irott értekezésében ezeket mondja: "Az első, a ki a magyarországi siketnémák nevelését szivére vette, Cházár András, Tekintetes Nemes Gömör és több vármegyék Táblabirája volt. Ennek jutott legelőször eszébe a siketnémák számára országunkban nevelőházat állitani, kinek gondolatja és szándéka szerencsés történetből a felséges királyi székhez jutott 1800-ik esztendőben, melyre ő Felsége Ferencz császár és apostoli király, minden közjónak és hasznosnak előmozditója, boldog s boldogtalan alattvalóinak valódi atyja, a Magyarországi siketnémák intézetét alapitani eltökéltette és a felől czélirányos rendeléseket tett."
Cházár A. már 1799. év végén Gömörmegye üléséből tervezetet nyujtott be a pesti egyetemhez az intézet fellállitását illetőleg. Mellékelve volt ehhez May Józsefnek, a bécsi intézet igazgatójának két javaslata. Egyik az alaptőke gyüjtésével foglalkozik; mely szerint a lelkészek figyelme hivandó fel a siketnémákra különösen azon czélból, hogy a szószéken és minden más alkalommal emlékeztessék a hiveket, hogy ezen szerencsétlen félemberek nevelése érdekében sehány krajczár áldozattól ne riadjanak vissza; másik a tanerőképzés módozataival, mely szerint szelid lelkű s kellő előképzettségű egyének küldessenek Bécsbe 6–8 havi kiképzésre, foglalkozik. – Különösen fiatal papokat ajánlott May, a kiket 10–15 évi hasznos szol gátat után apátokká lehetne előléptetni. – Valószinű, hogy ez a tervezet jutott el ő felsége tudomására. – 1800-ban megbizatott Cházár András az adományok gyüjtésével. Azonnal köriratot intézett minden törvényhatósághoz gyüjtések eszközlése végett s olyan lázas sietséggel müködött, hogy már az 1801. évnek elején tekintélyes összeg állott rendelkezésre. Vetélkedve küldték az ország minden részéből az adományokat, minden rendű és rangú egyének, városok, kisebb községek, római katholikus egyháziak, luther- és kálvin- , hitü felekezetek, középiskolák stb. és mikép már fönntebb is emlitők, több mint 50,000 ft gyülekezett be az 1802. év deczember hó végeig.
Ő felsége kegyes adománya s azon rendelése után, hogy az intézet költségei, amennyiben alaptőkéje nem volna elegendő, egyelőre az állampénztárból fedeztessenek, a másik fontos tárgy megoldására került a sor, t. i. a tanerő-képzésre, amint ezt már a maga helyén szintén előadtuk. 1801. mágus 11-kén May József a bécsi intézet két növendékével nyilvános vizsgát tartott Budán az országházban, részint, hogy bizonyságot nyujtson arról, miszerint a siketnémák tanitása lehetséges, részint pedig, hogy az érdeklődésnek még nagyobb tápot szolgáltasson. Feszült figyelemmel hallgatta a nagyszámú közönség May előadását a módszerről s csodálkozásának adott kifejezést, midőn az egyik növendék szavait a másik a táblára hibátlanul leirta. – Eközben vette kezdetét az intézeti épület helyreállitása is, mely püspöki palotának épült, később nemes ifjak convictusa, majd angol kisasszonyok kolostorául használtatott, s igy épen nem volt a siketnéma-intézet czéljainak megfelelő állapotban. 1802. aug. 15-kén az intézet ünnepélyesen megnyittatván, e naptól fogva létezik hazánkban is siketnéma-tanitás és nevelés, s e nap koronázta meg Cházár András nemes törekvését. Nemes szivének s emberbaráti érzületének legnagyobb bizonyitéka a váczi siketnéma-intézet; de ezen érdeme is hamar feledékenységbe ment, s erről 1816. évi januárhó 28-kán bekövetkezett halálakor csak bucsúztató tiszteletese emlékezett meg. – Ennyit szükségesnek tartottunk ezen életrajzában e helyen közölni, melynek adatait Scherer István úr a "Tudománytár" 1842. évi aug.-havi füzetéből vette s azok nyomán készült életrajzot, a "Kalauz" czimü kedves fürge lapban (1888. jan. 1. 6. sz.) kiadta, a melyből mi itt ezen életiratot hozzuk. Igen jó életrajza van a Ferenczy-Dánielik "Magyar lrók életrajz-gyüjteménye" czimű mű I. köt. a 70–71. lapokon. – Legyen áldott a nemes emberbarát emléke, mely, mig ezen intézet áll, élni fog az, az illetők hálás sziveiben s hirdeti a nemes-keblű emerbarát fényes érdemeit. – Lássuk már azon kitünő férfiú életrajzát is, ki az évek oly hosszú során át ezen intézetet dicsteljes törekvéseivel a minta-intézet szinvonalara emelte föl.
B) A mai kor jelszava a humanismus, s örömmel kell, hogy eltelve legyen minden jó és nemes iránt fogékony kebel, látva miként napjainkban, oly üdvös áramlat indult meg a jótékony intézetek alapitása és fejlesztésében. Kiváló figyelmet érdemel azonban a siketnémák oktatása, mert hiszen ők az emberek között a legszerencsétlenebbek. Ezekről gondoskodni, őket a társadalomnak megmenteni, oktatni, tanitani, belőlök embert képezni, ajkaikra szót adni, hogy magukat megértethessék, a legszebb feladat. A nevelési-szak nemes pálya, de a siketnémák oktatása kétszeresen az, mert oda nemes önfeláldozás, fáradhatlan munkásság s rendkivüli türelem igényeltetik. A siketnémák oktatásával szórványosan már a legrégibb időben is foglalkoztak; már a rómaiak korában is nyertek egyesek oktatást; de ez csak a vagyonosabb osztályok által volt eszközölhető. A nagy rész azonban oktatás nélkül maradt, mert a siketnémák túlnyomólag a szegények osztályából kerültek ki. Az oktatás jelek által történt, s e tanmód lett az egész művelt világban elfogadva, s föntartá magát a legujabb korig. Amidőn belátták, és itt német szakembereké az érdem, hogy jelbeszéddel a siket-némát csak önmagának nevelik, és nem a társadalomnak, mert csak az érti meg őket, a ki jelbeszédöket ismeri; szükség volt hát, hogy a siketnémák beszélni tanuljanak. Azért segitségül vevék a szemléltetést és ajak-leolvasást s igy a dolog megfejtve volt. A siketnémából lett csak siket s megszűnt néma lenni, mert beszélni megtanult. Óriási türelem s fáradhatlan munka kell ahhoz, hogy a siketből, ki nem hallott hangot soha, ilyent kicsaljanak, azt simitsák, hajlékonynyá tegyék, szabályozzák, szótagokká, szavakká és végre mondatokká idomitsák.
Ehhez önfeláldozás, teljes odaadás kivántatik. Sokáig vitatkoztak a két módszer védői, mig végre az utóbbiak lettek győztesek, s ma már a jelenlegi tanmód van az egész világon s igy hazánkban is elfogadva. Hogy az első országos m. kir. siketnéma-intézetben, Váczon, is e módszer lett gyakorlatba véve, s hogy ezen váczi intézet ma nemcsak a kor szinvonalán áll, de az egész művelt külföld szaktekintélyei által is minta-intézetnek van elismerve, az a jelenlegi, sokat látott, tapasztalt és utazott, vas-szorgalmú és nagy műveltségű igazgatónak, Fekete Károly úrnak az érdeme, s közoktatási kormányunké, mely öt mindig támogatásában részesité s terveinek kivitelét lehetővé tette. Ezen igazgató úr egyike azon, a mai napság már ritka embereknek, kik egy ember-életen át teljesitett fáradozásuknak, buzgalmuknak és önfeláldozásuknak jutalmát, egyedül a teljesitett kötelesség tiszta öntudatában keresik. A nagyon szerény férfiú noha már rég megérdemelte volna a kitüntetést, ő nem vágyott s nem törekedett erre, megelégedett azon legszebb jutalommal, hogy dicsérik azon százak és ezrek hálakönyei, kikből embereket teremtett. Csak tőle függött, hogy ma a szakmája terén ünnepelt férfiú legyen mindenütt, mit elnyerhetett volna, ha hazáját oly nagyon nem szereti. Hisz külföldre már évek előtt kapott idegen intézetekhez meghivást igen kedvező föltételek mellett, de azokat el nem fogadta, mert ő itthon akart hatni, működni. És ez sikerült neki; mert a vezetése alatt álló országos intézetet, minta-intézetté emelte, melyről a legnagyobb elismeréssel irnak a külföldi szaklapok, s csak itthon hallgat felőle a krónika; pedig a vezetése allatt álló intézet méltó büszkesége lehet a magyar nemzetnek.
A jeles, szép tulajdonokkal ékeskedő férfiú született Váczon 1822. jul. 8-án. Atyja Schwartzer Antal volt, s ugyancsak a siketnémák váczi intézetének igazgatója. Szakmája terén capacitás, kinek munkáiból még most is idéznek külföldi szakirók, s kire mint elismert tekintélyre hivatkoznak. A Párisban 1836-ban megjelent "Circulair de l' institution royal de sourds-muets de Paris" külön fejezetre méltatja irodalmi munkásságát, s Kazinczy "Utazásaim"-ban a leghizelgőbb módon nyilatkozik felőle, sőt József nádor ő fensége által is kiválóan kegyeltetett. Fia Fekete Károly Váczon a siketnémák intézetében lakván szülőivel, már zsenge korában erős rokonszenv fejlődött ki benne a siketnémák iránt, s nem csoda, hogy ez később életpályájának megválasztásánál döntőleg hatott közre. Elemi iskoláit Váczon végezte, s részben gymnasiális tanulmányait is. Tizenkét éves korában bekövetkezvén atyja halála s anyja nyugdijt nyervén, Budára költöztek; a közép-iskolákat kitünő eredménynyel itt végezte, s a jogi tanfolyamot a pesti egyetemen hallgatta. 19 éves volt, midőn a váczi intézetben egy tanári állás üresedésbe jött s ennek betöltésére pályázat hirdettetett. Ő is pályázott s vállalkozása mindenkit meglepett a 40-es évek elején, midőn még vajmi nehéz volt fiatal embernek állást szerezni. A httó-tanácsnál, püspöknél, tanári karnál ajánlta magát, de mindenütt bizalmatlanságra talált. Végre eljött a vizsga napja, melyet oly fényes sikerrel állott ki, hogy a többi pályázók önkényt visszaléptek s az akkori igazgató felterjesztésében mint kitűnő nyereményt, a fiatal embert a kinevezésre legmelegebben ajánlotta. Csakugyan ki is neveztetett tanárrá, mi akkor ritka eset volt.
Elfoglalván tanári állását, egész lelkével s odaadásával állásának élt. Folyton tanult, olvasott, éjjelt napallá téve. Hogy ismereteit gazdagitsa s szakmájában magát tovább képezze, önszorgalmából megtanulta a franczia, angol és olasz nyelveket, és saját költségén több izben beutazta Európa nevezetesebb városait s Amerikába is átrándult, s meglátogatta e világrészek intézeteit, mindenütt elismerést aratva, s becsületet szerezve kitünő szakismeretével a magyar névnek. Külföldi lapok magasztalták, s a "New-York Herald" czikket szentelt, az ottani siketnéma-intézetben, a magyar szabadságharczról tartott előadásának. – Hogy itthon ki volt ő, legjobban mutatja az, hogy az ötvenes években, noha ismert magyar érzelmeinél fogva, – ekkor magyaritá nevét Feketére, – nem volt kedvelt egyéniség, az absolut kormány nem mellőzhette, s az igazgató mellőzésével a legfontosabb dolgokkal őt bizta meg; a siketnéma-tanárok congressusán ő is képviselte Magyarországot Bécsben; s neki volt köszönhető, hogy a magyar intézet az ott levő szaktekintélyek által minta-intézetnek nyilvánittatott. Az intézet szabályrendeletének elkészitését ő reá, még mint tanárra bizták. A ministerium megbizásából 1868-ban Pesten az állami tanitó-képezdében tanitotta a siketnémák tanmódját. 1874-ben a II-dik egyetemes tanitó-gyülésen az országház zsufolásig telt termében előadást tartott e tanmódról, a legfényesebb sikerrel s a legkitünőbb elismerés mellett. A lapok alig győzték dicsérni kitünő szakismeretét és fáradhatlan szorgalmát. Trefort miniszter ezeket irja igazgatói kinevezésében: "Hoszszas szolgálata alatt tanusitott dicsértes szorgalma, ügybuzgalma és kitünő szakképzettségére vonatkozólag, kinevezem Önt a siketnémák intézetének igazgatójává."
Majd az 1872-diki "Közoktatás állapotáról" szóló jelentésében ezeket mondja: "Az igazgatóságra Fekete Károly, az intézet eddigi tanárában oly erőt sikerült megnyernem, ki bel- és külföldön e szakmában szerzett ismereteinek bőségével, ifjabb erőt és kegyeletes ügyuzgalmat párosit, s kinek fokozott tevékenységétől az intézetnek mielőbbi s minél nagyobb mérvbeni felvirágzása várható." És a miniszternek igaza volt, mert az ő vezetése alatt az intézet folyton haladt, ugyannyira, hogy ma egyik méltó büszkesége lehet nemzetünknek. De itt nem állapodott meg, mert nézete szerint nem elég, hogy a siketnéma elméletileg képeztessék, de kell, hogy gyakorlatilag is nyerjen oktatást, hogy kenyerét megkeresni tudva egész ember legyen. E czélből keservesen szerzett vagyona koczkáztatásával, tetemes áldozatokkal, megteremté a siketnémák iparintézetét, mely azonban, az ő nemes törekvése félremagyaráztatván, támogatás hiánya miatt, liquidálni kényszerült. Ujabb áldozatokkal az intézetet fia Serédy Géza vette át, mely aztán egy ideig prosperált, de csakis az ő nagymérvü erkölcsi és anyagi támogatása mellett.
Igy működik ő már hosszú 46 éven át áldásosan s csüggedetlenül. 1865-ben lépett ő boldog családi frigyre ifjúkori barátja s rokona dr. Serédy (Pirpráyer) János özvegyével, ki öt árvát hozott házához, kiket kimért anyagi helyzete daczára, mi ismét önzetlen lelkületére vall, kitünő nevelésben részesitett. Hogy nemcsak ő, de egész családja nem vált a haza szégyenére, bizonyitja, hogy föntebb ecsetelt édes-atyja is kitünő szolgálatokat tett. Nagybátyja Schwartzer Alajos, első volt, ki a magyar boroknak Amerikában piaczot teremtett, s kit nagy Széchényink kitünő barátságával megtisztelt. Ott van unokatestvére Schwartzer Ferencz, ki tébolydáját megalapitva, az elmegyógyászat terén szaktekintély volt. Sógora Kolonics Antal szintén igazgatója volt a siketnémák intézetének, s mint ilyen, kitünő érdemeket szerzett. – Hogy érdemei mennyire bokrosak, mutatja az is, hogy Pest vgye közigazgatási bizottsága ő fölségének kitüntetésre egyhangúlag, lelkesedés mellett, ajánlotta. Adna az ég hazánknak sok ily családot, sok ily jeles férfiút!
A derék férfiú 1882. febr. 1-én ülte meg tanári müködésének 40-dik évfordulóját, amidőn az ünnepély d. e. 10 órakor a felső-plébánia templomában ünnepies "Te Deum"-mal vette kezdetét, melynél Vadkerty Ferencz intézeti hitoktató fényes segédléttel pontificált. A sz. mise alatt a városháza terén felállitott mozsarak durrogtak. A templomban az összes városi intézetek, hivatalok, testületek küldöttei jelen voltak, kik a sz. mise végeztével diszes menetben, élükön a diszmagyarba öltözött plgrmstrrel vonultak a siketnéma-intézetnek vizsgatermébe, mely ez alkalomra zöld galyakkal földiszitve volt. Itt üdvözölte a jubilárist az intézet legidősb tanára, Krenedits Ferencz, ki ekkor már 32 év óta működött együtt az ünnepelt férfiúval. Beszédében kiemelte, hogy 1802-ben nyittatott meg az intézet s azt Fekete Károly tette minta-intézetté, tudományos műveltsége s fáradhatlan ügybuzgalma által. Ő 1842 ben lépett az intézetbe mint tanár s pár év mulva beutazta Németország, London és New-York siketnéma-intézeteit s azokat beható tanulmányozás alá vette. Midőn utazásából hazajött, a közakt. miniszter tekintetbe vette az ő előterjesztéseit, s az általa ajánlott "német módszer" hozatott be a régebben divó tanmódszer. helyébe. 1874-ben neveztetett ki igazgatóvá, mely állását nagy ügybuzgalommal s a valódi érdemhez méltó szerénységgel töltötte be, s a siketnémák tanitásának nehéz feladatát emberbaráti szeretettel s valódi hivatási érzettel végezte s tevékeny működése által az intézetet minta-intézetté emelte.
Krenedits úr, beszéde végeztével, tanártársai nevében gyönyörű ezüst-koszorút, arany-bogyókkal nyujtott át neki, melynek arany szalagján e felirat van bevésve: "Fekete Károly igazgatónak, tanártársai 1882." A beszéd után az ünnepelt megható szavakban mondott köszönetet, s mint mondá, a babér nem egyedül őt illeti, hanem tanártársait is, kik vele együtt közreműködtek az intézet emelésén s kikkel a babért tiszta szivvel osztja meg. Ezután következett egy megható jelenet, mely a jelen voltak közül többnek könyeket csalt szemeibe; ugyanis az intézet két legidősebb siketnéma növendéke Oross Kálmán és Szuszer Teréz; kik az intézetben tanultak meg beszélni, szépen, érthető kiejtéssel mondtak el egy-egy üdvözlő beszédet, mi alatt a fehérbe öltözött Fürész Ilonka, egy roppant szalagos babér-koszorút nyujtott át szeretett igazgatójuknak. A szalagon arany-betükkel kihimezve volt: "Hálás növendékei 1842–1882." Az igazgató meghatva köszönte meg növendékeinek e ragaszkodását s szép beszédet intézett hozzájok. – A beszéd végeztével a testületek küldöttségeinek üdvözleteit fogadta. Ott voltak Réty Ignácz plgrmtsr a város, és tiszti kara nevében, Kemény (Koch) Gusztáv szbiró, Jung János püspöki titkár a püspök nevében, Virter Bertalan czimzetes püspök és kanonok, Virter Lajos és Markovics Lázár kanonokok, a káptalan nevében, Panek, Ödön k. r. gymn. igazgató s Ruth János az ünnepeltnek egykori tanára, a gymn. tanári kar nevében, Csávolszky József iskolaszéki elnök, a tanitói kar, Juhász őrnagy s Bölönyi százados a honvéd-tiszti kar nevében, Varga János fegyintézeti igazgató s a tiszti kar, Szántay Adolf járásbiró s a hivatalnokok, Gauze Henrik s az adóhivatalnokok. Az izraelita hitközség, kereskedői testület, az izraelita betegsegélyző egylet, általános ipartársulat, kálvinista hitközség, a "Váczi Közlöny" szerkesztője a sajtó nevében s még számosan.
Az ünnepélyt diszebéd követte, melyre hivatalosak voltak az: egyházak, tiszti és hivatalnoki kar küldöttei s a tanári kar. Az étlap következő volt: barna leves vagdalékkal, hideg tok tatárlével, virágkel vagdalt pástétommal, marha-sült angolosan, szegélyezve, pecsékelevél, pulyka, saláta, őzderék narancscsal és befőttel, fagyalék, Rochefort-sajt, gyümölcs, csemege. – Borok: grónári rizling, badacsonyi fehér, visontai vörös, pezsgő (Château-Pethő). Fekete kávé, köményszesz. – Az ebéd alatt a szokásos felköszöntések bőviben voltak, melyek végeztével Vida Vilmos az ünnepeltnek küldött üdvözlő sürgönyöket olvasta fel nagy éljenzések közt. A nevezetesebb üdvözléket küldték: Buzogány Áron miniszteri titkár, gr. Ráday Gedeon orsz. képviselő, Földváry Pestmegye alispánja, Grünberger a buda-pesti izr. siketnéma-intézet igazgatója, Papp Ferencz Marmaros-Szigetről, Werdenstetter Szilárd bpesti mintarajztanodai tanár, Polzner János, a szegedi ügyvédi kamara elnöke stb. Ebéd után a társaság egyrésze szétoszlott, többen pedig megtekinték az intézet vizsgatermét, hol a siketnéma növendékek és házi személyzet nagy uzsonnára jöttek össze, mely után a növendékek tánczra perdültek. Esti 8 órakor tánczmulatság rendeztetett, melyen igen előkelő közönség jelent meg s a táncz vig kedvvel folyt a reggeli órákig, mialatt a férfiak a buffetben vig hangulattal mulatoztak. A reggeli nap bevilágitotta az ablakokat, midőn a ritka szép ünnepély után a fényes estély véget ért s az egybegyült diszes társaság szétoszlott.
Szolgáljon·a rövid életrajz, melyet Vida Vilmos tanár úr tolla után a "Váczi Közlöny"-ből (1882. 6. sz. febr. 5.). vettünk át, a derék, méltán ünnepelt, fáradhatlan munkásságú igazgatónak buzgó működése elismeréseül, kinek jól talált fénykőnyomatú arczképe jelent meg a "Magyar paedagogiai szemle" 1882. évi áprilhavi füzetében ugyancsak Vida V. tanár úr által irt életrajz kiséretében.
22. §. Az igazgatósághoz érkezett nevezetesebb kormány-rendeletek.
Hogy a nmlgú vall. és közokt. miniszterium mily tevékenyen ügyel fel a váczi orsz. m. kir. siketnéma-intézetre, mutatják számos rendeletei, melyeket is, térszüke miatt csak 1881. évi juliustól 1887-ki május 4-kéig, e helyen közölni jónak látjuk, annál inkább is, mert ezen derék intézet történelmére is világosságot és fényt deritenek.
1881. julius 3., 31,978. sz. a. Az intézet nagyrészt még hiányos felszereléseinek kiegészitése, továbbá egy rajzterem és női munkaterem épitése s felszerelése határoztatott el. – Jul. 5. 18,814. sz. a. A római kath. hitelemzőnek az általa hetenkint 10 órán túl teljesitendő hitoktatási óra mennyisége arányához képest évenként némi segély engedélyeztetik. – Jul. 11. 19,302. sz. a. Taritzky Ferencz intézeti tanár részére, roncsolt egészségi állapotának helyreállitása ezéljából 100 ftnyi pénzsegély engedélyeztetik. – Jul. 21. 21,234. sz. a. A bűzterjesztő folyadékok kiszivattyuzásához szükséges eszközök s berendezésekre 260 ft utalványoztatik. – Aug. 25. 23,238. sz. a. Kiállitott orvosi bizonyitványok alapján az intézetbe felvett növendékeknél, kivált a magán-alapitványbelieknél, minősitvényüket illetőleg tapasztalt viszszás állapotok megszüntetése czéljából elrendeltetik: miszerint jövőre a siketnéma növendékek egészségi állapotáról s tehetségéről bemutatandó orvosi bizonyitványok, ha utólagosan nem tapasztaltatnának az igazsággal megegyezőknek, az ilyen bizonyitványokat bemutatott növendékek, mint akár testi betegség, akár szellemi képtelenség miatt képezhetlenek, habár helytelen bizonyitványok alapján felvétettek is, utólag az intézetből visszaküldendők szüleikhez vagy gyámjaikhoz; miről ezek előre értesitendők. – Oly növendékek, kik szegénységök miatt a nyári szünidőre sem képesek hazautazni és igy nyárban is költséget okoznak az intézetnek egyfelől, s másrészt egészségökre is hátrányos befolyással van, hogy legalább néhány hétig a vidéki levegőt nem élvezhetik: meghatározott föltételek alatt utazási segélyben részesittetnek. – Végül az 1881/2-ik tanévtől kezdve az intézet állapotáról szóló rövid értesitőnek szerkesztése s kinyomatása elrendeltetik. – Egészségi szempontból, hogy a növendékek télen is hetenkint megfürödhessenek, felhatalmaztatik az igazgatóság, hogy a fürdő-kádak szaporitása iránt részletes javaslatot és költségvetést terjeszszen elő. – Szept.-hó 26. 27629. sz. a. Együd Lajos és Scherer István három évi időtartamra évi 450 ft ösztöndij és természetbeni lakás élvezetével tanárgyakornokokká neveztettek ki. – Okt. 30. 32515. sz. a. A tanárgyakornokoknak, a fiuk felett tanórákon kivüli felügyeletük fejében, szabad étkezés engedélyeztetik. – Decz. 26. 36,712. sz. a. Szinte Gábor segéd- és rajztanárnak ujonnan kiállitott tiszti okmány alapján 800 ft fizetés és 100 ft lakbér-illetmény engedélyeztetik.
1882. Toszt Ignácz intézeti gondnok betegsége folytán lemondván a gondnoki állomásról, helyette Kormuth Gyula, jan.-hó 19-kén 1387. számú minist. rendelettel ideiglenes minőségben 600 ft évi fizetéssel és évi 200 ft lakpénz élvezetével intézeti gondnokká neveztetett ki. Azonban f. é. febr. 5-én sulyos betegség folytán elhalálozván, a gondnoki állomás ismét üresedésbe jött. Mig betöltetik Prohászka János intézeti segédtanár, helyettes minőségben, viszi ideiglenesen a gondnoki teendőket. – Jan. 30. 13110. sz. a. elrendeltetik: hogy az 1882/3-ik tanév kezdetével a részben gyakorlatban volt szaktanitás megszüntetendő s szorosan vett osztálytanitás léptetendő életbe. – Jan. 23. 7812. sz. a. A siketnémák rendszeres oktatásának terjesztésére szükséges tanerők nyerése végett a siketnémák oktatására megkivántató tanképesitő vizsgának a siketnémák váczi országos intézetében leendő megtartása tárgyában valamennyi tanfelügyelőhöz, továbbá valamennyi egyházmegyei főhatósághoz intézett minist. körrendelet másolatban, tudomás és annak idején a kellő intézkedés megtétele végett megküldetik az igazgatóságnak.
1883. jul.-hó 14. 22962. sz. a. Miniszter úr ő nmlga, Buzogány Áron keb. osztálytanácsos, mint kiküldött ministeri biztosnak jelentését az intézetben 1883. jun. 27-én kiváló sikerrel lefolyt képesitő vizsgálatról tudomásul vévén: Scherer István és Együd Lajos tanitó-képesitő okmányai, kézbesités végett az igazgatóságnak megküldettek, a vizsgálati jkönyv és anyakönyvi kivonat visszatartatván. Jul. 20. 23,525. sz. a. Kistelki Lévay Henrik által, az intézetből kilépő növendékek üzleti segélyezésére tett 10,000 ftos alapitványra vonatkozólag kiállitott alapitó-levél másolatát, minister úr ő nmlga oly fölhivással küldi meg az igazgatóságnak, hogy az alapitvány szellemében, az annak élvezetére jogosult, kilépő növendékeket, ez uttal s ezentúl minden tanév vége felé pályázatra felhiván, a beérkező folyamodványokat szabályszerű táblás kimutatás mellett, véleményes jelentésével minister úr ő nmlghoz terjeszsze föl. – Egyuttal értesittetik az igazgatóság, hogy az emlitett alapitvány (kelt Bpesten, 1883. jul. 7.) 500 ftnyi kamatjából a közalapok közös kezelési költségeihez köteles hozzájárulás fejében, évenkint 26 ft vonatván le, az alapitó-levél értelmében üzleti segélyül évenkint adandó segély összege 474 ftot tesz ki. Ezen nevezetes alapitvány okirata egész terjedelmében közöltetik a siketnéma-intézet 1883/4-ki Értesitőjében a 31–34. lapokon. – Aug.-hó 9-kén 25,525. sz. a. A néhai almási Almay József 1850. jun. 2-kán tett végrendeletében a siketnémák országos intézete javára Pesten tett hagyományra vonatkozó, örökhagyó jogutódai által aláirt és minister ő nmlga által jóváhagyatott alapitó-levél vegyik példánya az igazgatóságnak miheztartásul és megőrzés czéljából megküldetik. Ezen okirat is egész terjedelmében olvasható ugyanazon Értesitő 34–35. lapjain. – Szept.-hó 7-én. 29,534. sz. a. A dévai reáliskolánál, Horváth Miklós lemondása folytán megürült rajztanári állomásra, helyettes rajztanári minőségben, Szinte Gábor, a váczi kir. orsz. siketnémák intézetében alkalmazott rajztanár neveztetvén ki: felhivatik az igazgatóság, miszerint nevezettet utasitsa, hogy új állomását azonnal foglalja el.
Szept.-hó 10. 30,10. sz. a. felhivatik az igazgatóság, hogy a rajztanári teendők akadálytalan ellátása, illetve ezen állomás betöltése iránt javaslatát minister úr ő nmlghoz azonnal fölterjeszsze. Szept.-hó 16. 20,559. sz. a. A rajztanári teendők akadálytalan ellátása tekintetéből Bogányi Gyula tanársegéd és Együd Lajos tanárgyakornok bizatnak meg az oktatással, ideiglenesen, helyettesitési dij mellett. – Szept.-hó 12. 23,020. sz. a. Szinte Gábor volt intézeti rajztanárnak az intézet használatára készitett fali-táblákért 50 ftnyi jutalomdij engedélyeztetik. – Szept.-hó 27. 24,436 sz. a. minister úr ő nmlga a siketnémák oktatására alkalmas tanerők szakszerű kiképeztetése czéljából két tanitó-gyakornoknak felvételét határozta el, egyenkint 450 ft ösztöndijjal és 50 ft lakbérrel. Ezen állomások betöltésére nézve a szabályszerű pályázat, u. m. az 1881. évi május 30-kán a 14,152. sz. a. magas rendelettel történt, annak idejében kihirdettetni fog. – Szept.-hó 27. 31,397. sz. a. Ruby Miroszláv, okleveles középiskolai rajztanár-jelölt, az intézethez segéd- és rajztanárrá neveztetett ki, utasittatván, hogy tiszti esküjének letétele s állomásának elfoglalása végett az igazgatóságnál jelentkezzék. Okt.-hó 16. 34,598. sz. a. Ruby Miroszláv, segéd- s rajztanárnak, évi 500 ftnyi fizetés s 100 ft lakpénz utalványoztatik. – Ntdő Vadkerty Ferencz intézeti hitelemző 1883. évi szept.-hó utolsó napjaiban alsó-némedi-i plébánossá neveztetvén ki, nehogy az üresedésbe jött állomás betöltéseig a növendékek hitoktatása félbeszakitást szenvedjen az igazgatóság szept 25-én 575. sz. a. kelt felterjesztése alapján, október hó 1-től ntdő Pivár Ignácz kegyesrendi tanár bizatott meg ideiglenesen, helyettes minőségben a hitelemzéssel. – Nov.-hó 3. 33,105. sz. a. elhatároztatik, hogy a hitoktatói állomás pályázat utján töltetik be. – Nov.-hó 9. 37,504. sz. a. tudomás és miheztartás végett, a következő pályázati hirdetés küldetett meg az igazgatóságnak: "Pályázat". A siketnémák országos intézetében, Váczon a római katholikus hitoktatói, évi 700 ftnyi jutalomdijjal javadalmazott állomás jött üresedésbe. Ezen tanitói állomásra ezennel pályázat hirdettetik, melynek határideje f. évi decz. 20-án a vall. és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz intézendő s az intézeti igazgatósághoz a fenn kitüzött határnapig benyujtandó kérvényekhez csatolandó: a) a folyamodó keresztlevele; b) életpályájának rövid leirása; c) végzett tanulmányainak bizonyitványai, esetleg a tanképesitést igazoló okmány; d) a tanitás terén netalán már volt alkalmazásáról. – Budapesten, 1883. évi nov. 9-kén. A vall. és közoktatásügyi ministeriumtól.
1884. márcz. 20. 10,699. sz. a. Arról értesittetik az igazgatóság, hogy néhai Palóczi Horváth Mária 1865. évi febr. 20-kán kelt rendeletének VIII. 5-ik pontjával a siketnémák váczi intézetében alapitandó két alapitványi 4000 ftot hagyományozott, mely összeg után járó kamat ezen czélra elégségesnek nem mutatkozván, az 1870. évi márcz 27-kén 6628, sz. a. kelt rendelet szerint, egyelőre csak egy hely volt betölthető. Azóta a kamatoztatni rendelt pénzöszszeg a II. alapitványi hely alakitásához megkivánt magasságát elérvén minister úr ő nmlga a 2-dik alapitványi helyet is az 1884/5-ik tanévtől kezdve rendszeresitendőnek, illetve betöltendőnek találta. – Májushó 10. 13,772. sz. a. minister úr ő nmlga elrendelé: hogy Kecskeméthy János, Verklyán Gergely, Király József, Vitkovszky Károly és Brulich Margit növendékek az intézetből elbocsáttassanak, – Braun Gyula, Endre Kálmán, Homolka György és Varga Gyula pedig, tökéletesebb kiképzés végett, még egy évig az intézetbe folytathassák tanulmányaikat. – Májushó 10-én 17,450. sz. a. Ruby Miroszláv az intézeti segéd- és rajztanár, az intézeti segédtanárok számára rendszeresitett évi 800 ftnyi fizetésben és évi 100 ftnyi lakpénzben részesittetik. – Jul. 15. 21,793. sz. a. Krenedits Ferenc tanárnak egészsége helyreállitása czéljából 100 ftnyi pénzsegély engedélyeztetett. – Szept. 5. 27,946. sz. a. Pivár Ignácz k. r. áldozárnak, a hitoktatói állomás teendőinek 1883. évi okt. 3-tól 18834. tanév végeig való ideiglenes ellátásáért 300 ftnyi tiszteletdij utalványoztatott ki. – Szept. 18. 26,419. sz. a. Ruby Miroszlav rajztanárnak az intézeti növendékek rajzoktatása körül kifejtett sikeres müködéseért minister úr ő nmlga teljes elismerését fejezi ki. – 0kt. 1. 36,445. sz. a. a Kistelki Lévay Henrik által, az önálló iparos üzletet nyitni szándékozó siketnémák javára tett alapitvány értelmében adományozandó 2 segélydijra vonatkozólag pályázati hirdetési tervezet készitésére hivatik fel az igazgatóság. – Decz. 6. 12,651. sz. a. Pivár Ignácz k. r. áldozárnak az intézeti hitoktatói állomás teendőinek 18134. évi szept. 1-től az 1884/5. tanév végeig való ellátásaért 500 ftnyi tiszteletdij engedélyeztetik. – Decz. 13. 42,652. sz. a. Olgyay János segédtanárnak II-ik évötödös pótléka kiutalványoztatik.
1885. febr. 28. 3039 sz. a. A hazánkban létező gazdasági válság egyik főokának, az ipar fejletlenségének, illetve pangásának megszüntetésére vagy legalább enyhitésére, hazafias kötelesség lévén nindenütt, ahol csak lehetséges, a szükségleteket hazai iparkészitményekkel födözni, minister úr ő nmlga felhivja az igazgatóságot, hogy jelen rendeletéhez ragaszkodván, az intézet mindennemű ipari szükségleteit, ott ahol ez lehetséges, csakis hazai czikkek beszerzévével födözze. – Febr. 24. 4120. sz. a. Scherer István és Együd Lajos tanárgyakornokoknak a rendes illetékeken fölül egyenkint 50 fnyi segély engedélyeztetik. – Márcz. 9. 8481. sz. a. kelt magas rendelet értelmébe, Bayer Sándor, Burján János, Braun Gyula, Homolka György, Endre Kálmán, Klotz Gizella, Varga Erzsébet, Boór Gyula, Feith György, Tölyhi Pál és Rudy András növendékek az intézetből elbocsáttatnak, – Bukta József, Schreck Zsigmond, Szlávik Sándor, Horváth Berta s Tóth Eleonóra növendékek pedig tökéletesebb kiképzés végett, még két évig folytathatják tanulmányaikat. – Ápril 16. 14,380. sz. a. Hontmegye kir. tanfelügyelőjének a siketnémák ügyében tett jelentése az igazgatóságnak jelentés-tétel végett leküldetik. – Ápril 17. 13,614. sz. a. Szabó Mihály szegedi tanitó-képezdei igazgatónak a siketnémák oktatása ügyében tett jelentése, véleményes jelentés-tétel végett, megküldetik az intézeti igazgatóságnak. – Ápril 23. 15,595. sz. a. Aradmegye kir. tanfelügyelőjének az aradi siketnéma gyermekek tanitása ügyében tett jelentése, véleményes jelentéstétel végett leküldetik. – Ápril 23. 15,429. sz. Vida Vilmos intézeti tanárnak, a mult év áprihavában betöltött 25 évi szolgálati ideje után, az 1870. évi. jun. 3-kán kelt magas rendelet értelmében, az ötödik korpótlék fejében 100 ft engedélyezetik. – Máj. 14. 15,441. sz. a. Ulrich Géza számfeletti tanársegéd ezen állásban véglegesittetett.
Jul. 3. 24,411, sz. a. Vida Vilmos tanárnak egészsége helyreállitása czéljából 100 ftnyi pénzsegély engedélyeztetett. – Jul. 29. 25,123. sz. a. Krenedits Ferencz tanárnak egészsége helyreállitása czéljából 100 ftnyi segély engedélyeztetett. – Aug. 10. 25,121 sz. a. Bogányi Gyula tanársegédnek egészsége helyreállitása czéljából 80 ftnyi rendkivüli segély engedélyeztetett. – Aug. 29. 32,865. sz. a. Berencz Mihály ujfuttaki tanitónak, a tanitási módszer megfigyelése czéljából, az intézetnél néhány hónapig lakás és élelemmel ellátás engedélyeztetett. – Szept. 10. 35,042. sz. a. Az angol kir. követségnek a cs. kir. külügy-ministerium utján közölt abbeli jegyzéke: mennyi a Magyarországban levő siketnémák száma, s az aziránti kérdése, mi módon járul az állam és a község a nevelés és oktatásra szükséges költségekhez ? – az igazgatóságnak jelentéstételre leküldetik. – Szept. 29. 36,363. sz. a. Együd Lajos tanárgyakornoknak gyógyitási költségeinek fedezésére 100 ftnyi segély engedélyeztetik. – Okt. 12. 36,540. sz. a. Pivár Ignácz k. r. áldozár az intézethez, évi 500 ftnyi fizetéssel hitoktatónak véglegesen kineveztetett. Okt. 13. 39,118. sz. a. Berencz Mihály ujfuttaki tanitónak, miután alkalmazása helyén már siketnéma gyermekek oktatásával foglalkozott, s az intézetben is a módszert tanulmányozta, a szakvizsg. letétele engedélyeztetett. (Ezt letette 1885. nov. 14-kén). – Decz. 10. 48,606. sz. a. Kaán János és Berinza János tanitók az intézethez tanárgyakornokokká neveztettek ki. – Decz. 14. 49,200 sz. a. A Weisz Francziska-féle alapitvány betöltése foganatba vétetni rendeltetik. – Ezen alapitványról azonban szabályszerű "alapitó-levél" még kiállitva nem lévén, minthogy a végrendelkező az alápitvány körüli intézkedésre, sem jogutódainak, sem bárkinek is, semmiféle befolyást nem biztositott, s a kezelésre sem tett valamely különös intézkedést, s miután igy az alapitó-levél csakis a kezelésre és rendeltetés-szerű felhasználhatásra jogositott által állittathatik ki, ez pedig nem lehet más, mint maga a hagyományos váczi siketnéma-intézet igazgatósága, – utasittatik az alapitó-levélnek kiállitására s annak jóváhagyás végett való felterjesztésére.
1886. ápril 15. 14,750. sz. a. Rozenberg Józsefnek, az aradi siketnémák iskolája tanitójának, a szabályszerű képesitő szakvizsgálatra bocsátás engedélyeztetett. A vizsgálat napjául ezen évi jun. 28-ka tüzetett ki. – April 15. 15,185. sz. a. Együd Lajos és Scherer István tanárgyakornokoknak 50–50 ft lakbér engedélyeztetik. Márcz 2. 9324. sz. a. A Kis-teleki Lévay Henrik által, az önálló iparos üzletet nyitni szándékozó siketnémák javára tett alapitvány kétrendbeli segély-összege Homolka József bpesti és Benedek Pál bibarczfalvi lakosoknak adományoztatott. – Márcz. 17. 10,916. sz. a. kelt magas rendelet értelmében Kovácsik Béla, Pászkó József, Grimm Katalin, Balczer Emilia és Szúnyogh Jakab növendékek az intézetből elbocsáttatnak. – Bőczy Antal, Csepy Aladár, Krepp János és Szeiler Ede növendékek pedig tökéletesebb kiképzés végett, még 2 évig folytathatják tanulmányaikat. – 1886. márcz. 9. 9324. sz. a. A Kis-teleki Lévay Henrik-féle alapitványi tőke kamatai fejében, a 2 rendbeli segélyösszegre 1000 ft utalványoztatott. – Márcz. 23. 11,792. sz. a. Az intézet 1887. évi költségvetésének részletes és beható indoklással, f. évi áprilhó 15-ig kitüzött záros határidőig leendett felterjesztésére az igazgatóság felhivatott. – Márcz. 31. 13,424; sz. a. Bogányi Gyula tanársegédnek első évötödös pótléka kiutalványoztatott. – Jul. 10. 25,905. sz. a. Ruby Miroszláv intézeti rajztanár a brassói állami főreáliskolához rendes tanárrá neveztett ki. – Ezen magas rendelet értelmében a rajztanári állás üresedésbe jövén, annak ideiglenes betöltésével Kaán János tanárgyakornok bizatott meg. Jul. 14. 1132. eln. sz. A Romániával fennállott szerződés megszűnése által, a határszéli iparosok készitményeiket ott nem értékesithetvén, az intézet posztó, bőrárú, vászon stb. szükségleteik ezen iparosoktól szerzendők be. – Jul. 19. 26,706. sz. a. Együd Lajos tanárgyakornoknak 60 ft segély engedélyeztetik. Okt. 10. 39,754. sz. Pivár Ignácz k. r. áldozár és intézeti hitoktató "Bibliai történetek" czimű műve kinyomatás végett tüzetes indoklással felterjesztendő. – Nov. 20. 46,451. sz. Együd Lajosnak az 1885. évi számadások letisztázásaért 50 ft jutalomdij engedélyeztetik. Decz. 3. 48,148. sz. Az intézet ruha- és ágynemű szükségletei hazai gyárosoktól szerzendők be. – Ezen magas rendelkezés folytán az intézet mindennemű szükségletei kizárólag hazai gyártmányokból szerzendők be.
1887. jan. 5. 16. eln. szám. A hazai ipar pártolása ujból elrendeltetik. – Jan. 30. 44,828/1886. sz. Az intézet folyadék-gyüjtő kútjának kimeritésére állandó szerkezetű meritő kút felállitása engedélyeztetett. – Márcz. 2. 7249. sz. A Kisteleki Lévay Henrik-féle alapitvány 474 ftot tevő kamatai ez évben Tatárkó Irma volt intézeti növendéknek s kassai lakosnak adományoztatik. – Febr. 9. 13,862/1886. sz. A Lachenmayer-féle rajzminták az intézet czéljaira megküldetnek. – Márcz. 22. 11,271. sz. Azon czélból, hogy a Lévay Henrik-féle alapitvány kamatjövedelme a levonások után is megüsse az alapitó által kitüzött 500 ftot, az 1888. évben pályázat nem hirdettetik ki. – Máj. 4. 13,566. sz. Együd Lajos tanárgyakornoknak 50 ft segély engedélyeztetik. – Május 4. 14,580. sz. Scherer István tanárgyakornoknak is 50 ft segély engedélyeztetik. – Az intézet beléletében előfordult nevezetesebb események közül különösen kiemelendő, hogy: az intézet iránt meleg érdeklődést tanusitott számos látogatók közül, Schuszter Konstantin váczi püspök úr ő Nmlga s Szalay Imre, vall. és közokt. miniszteriumi osztálytanácsos úr ő nga becses látogatásuk által az intézetet megtisztelni kegyesek voltak.
Ezen itt felsorolt nevezetesebb miniszteri rendeletek is hangosan bizonyitják: mennyire szivén viseli a szakminiszter úr ő nmlga ezen váczi orsz. m. kir. siketnéma-intézet felvirágoztatását. – Záradékul felhozzuk e helyen, hogy amint láttuk, noha a kath. papság és hivek ezen intézet javára évenkint tett adományai mellett, a hitfelekezetek e czélra forditott évi áldozataik elenyészően csekélyek, mégis ezen jeles országos intézet katholikus jellege is mellőztetik már korunkban ! A tanárok kinevezésénél már nem igen tekintenek arra, hogy azok az ősi kath. egyház hivei-e vagy pedig az ebből századok előtt kilépett hitujitók felekezeteihez tartoznak ? E sajnos állapotokat látszott már mintegy előre jelezni azon évek előtti intézkedés, mely az intézet épületének tetejéről a keresztet eltüntette ! . . .
D.
1. §. A gymnasium e nemes város kebelében
Ezen jeles főtanintézet történetét szerény művünk VIII. kötetben a 93–109. lapokon már közöltük a kegyes-rendi társház ismertetésében; itt tehát csak még a következőkre szoritkozunk. – E városban a gyermekeket leginkább az iparos és kereskedő osztály tanittatja, mutatja ezt az itteni főgymnasium ifjuságának szülőiről öszszeállitott statistikai kimutatás. Igy az 1884/5-ki tanév elején beirva volt 273 tanuló, a kiknek szülői közül: önálló őstermelő 39, iparos és kereskedő 110, állami és községi tisztviselő 39, magán-tisztviselő 25, más értelmi foglalkozású 34, és munkás, szolgálattevő 26; összesen 273. – A váczi gymnasiumot nemcsak helybeli ifjak látogatják, hanem felkeresik azt a vidékiek is; igy a nevezett tanévben volt váczi 94, pestmegyei 55, magyarországi 95, külföldi 3, összesen 247 tanuló. Ezen utóbbi szám 26-tal kevesebb, vagyis azokat jelenti, a kik az iskolai évet befejezték. – Ugyanezen iskolai év elég kedvező eredménynyel végződött. Elégtelen osztályzatot ugyan 83 ifjú kapott; de ezek közül csak 24-nek volt egy elégtelenje, a kik tehát pótvizsgálatot tehettek. A latinból összesen 35, és a mennyiségtanból 20 nyert elégtelen osztályzatot.
A váczi kegyesrendi főgymnásium állapotának és viszonyainak végleges rendezése czéljából a közoktatásügyi miniszter ő nmlga értekezletet hivott össze. Az értekezletre, mely dr. Hóman Ottó tankerületi főigazgató elnöklete alatt f. évi ápril 28-kán fog városunkban megtartatni, meghivattak: a váczi püspökség, a kegyes tanitórend és Vácz város közönségének képviseletében annak egy kiküldötte. A város részéről, miután Gajáry Géza tanügyi előadó e f. hó 27-én kezdi meg szabadságidejét, Csávolszky József és dr. Freysinger Lajos városi képviselők lettek az értekezletre kiküldve. Ez megtartatott, s a tanácskozás tárgya a szakminiszter elé terjesztetett.
E.
1. §. A váczi Hoffmann-féle kis-katona-nevelő-intézet.
Létezett itt egykor, bizonyos Hoffmann nevű katonai auditor alapitványából keletkezett kis-katona-intézet. Első adat a városi jkönyvben 1810. szept. 11-kén fordul elő, s igy hangzik: "Felolvastatott T. Ns. Eszterházy Ezredétől az ugyanazon Ezredi Növendék Katonaság számára a város quártér-házának ki árendáltatása iránt irott levele, melynek következtén az iránt a t. ns. vgyhez tett, és a váras egyéb ügyeiben is beadott folyamodványok sürgetése végett Pestre küldöttség menesztetni rendeltetvén, végeztetett: Azon esetben, ha a t. s ns. vgye által a quartirház haszonbérben kiadatni engedtetik, Csillag Márton főjegyző és Náisz Henrik tanácsbéli urak kiküldetvén, a tek. ns. Eszterházy-Ezredet is tudósitsák erről. – Ugyanazon évi szept. 17-kén már a városi ülésen felolvastatott az ezen bérbeadási engedély a kiskatonák intézete részére s a szerződvény három évre szokott megköttetni. Az 1813. nov. 20-ki ülésen a város ekkorig bankóban fizetett 640 ftnyi bérleti dijt a jövőre váltóban kivánta fizettetni. 1822. aug. 3-ki ülésen lakbérül már 600 ft emlittetik. Az intézet részére a város szolgáltatta ki a fát, és pedig alig 1829–1835-ig az igazgató tisztnek kiadott 47 2/4 öl tüzi-fát 605 ft 14 dr. értékben, 1836. febr. 5-ről kelt iratában kérvén a tanácsülés a vgyét, hogy ezen összeget a város adójába betudni sziveskedjék. – 1839. decz. 27. ülésen előfordul, hogy az ezen katonanevelő intézetnek kiszolgáltatott 27 öl tölgyfa ára 348 ft 52 3/6 drbn vpénzben a vgye pénztárából kifizettetvén, jövőre a vgynek ezen évi nov. 19-kén tartott közgyülésének 6810. sz. a. hozott végzésénél fogva, a fakiadás megszüntetni rendeltetett. Miről tek. Fáy György főszbiró úr által a város és a nevelőház parancsnoka utasittatni rendeltetett.
Fölemlitünk itt egy nevezetes alapitványt. 1850. okt. 16. 1302. sz. a. ez fordul elő ugyancsak a városi jkönyvben: "Cs. kir. magyarországi katonai főparancsnokság f. évi 17,657. sz. a. kiadott rendelménye, melyben a magas cs. kir. hadügyminiszterium által Götz Kristóf cs. kir. tábornok özvegye, Götz Josephina asszonyság, a közelebb mult évi ápril 10-kén történt csata alkalmával elholt férje halálos sebet kapván; egy pár napi szenvedés után a helybeli cs. kir. főhg. Ferencz Ferdinánd d'Este nevét viselő, 32-dik gyalog-ezredi katonanöveldében az ott teljesitett ápolás után elhunyt, s ezen férje iránt tanusitott emberbaráti szolgálatért ezen növelde részre 4 1/2 percentes államkötvényeket, összesen 2000 ftban, alapitvány gyanánt letette olyképen, hogy ezen tőke után járó kamatok, az itt helyben levő katonanöveldei növendékekre fordittassanak, köteles lévén a növelde férje (alvárosi temetőbeni) sirboltját jó karban tartani s minden károktól megóvni. Ha pedig e növelde Váczról áthelyeztetnék, akkor ezen alapitványi tőke a helybeli szegények intézetére szálljon az emlitett kötelezettséggel, – ezen alapitvány helybenhagyatván, szükséges tudomásul a tanácsot értesitte. Mire nézve végeztetett: "Ezen, a magas cs. kir. hadügyminiszterium által helyenhagyott alapitvány szükséges tudomás végett e helyen jkönyvbe vétetvén, a szegények intézetének elnöke mihez alkalmazás végett az átküldött irományoknak másolatban leendő átadások mellett tudósittatni rendeltetett.
2. §. Egyéb ezen kis-katona-intézetre vonatkozó dolgok.
Ezen intézet parancsnoksága s a városi tanács közt többször történt érintkezés a lakbérre nézve. Igy az előbbi 275. sz. a. iratában az iránt kereste meg a v. tanácsot, hogy az intézeti épület további kibérléseért kivánt 1000 pftnyi bérösszegből hajlandó lenne-e a város leengedni? Mire a plgrmstri hivatal által tett indokolás következtében, a községi választmány tanács-ülése (1854. jul. 1. 63. sz.) kijelentette, miszerint az 1000 pftnyi bérösszegből nem engedhet le, s erről a nevezett intézeti parancsnokság tudósittatni rendeltetett – 1854. szept. 16. 86. sz. a. meg ez áll a városi jkönyvben: "A cs. kir. szbirói hivatal a httótanácsi osztálynak a cs. kir. megyefőnökség utján vett intézvényét 3141. sz. a. oly felhivással küldvén meg a plgrmsteri hivatalnak, hogy a városnak a növendék-katonai ház utáni tulságos haszonbéri követelése legalább is évenként 800 pftra szállittatnék le, annálinkább is, miután a város egyrészt igen félreismerné saját érdekét, ha tulságos követelései által a kérdéses intézetet, mely annyi évek óta a város virágzásának emelésére tényezőül szolgált, kebeléből kiszoritaná s más székhely választására kényszeritené; – valamint másrészt türni nem lehet, hogy az állam kincstár némelyek nyerészkedési vágya által oly föltünőleg kizsákmányoltassék."
Erre végeztetett: "E városi tanács s községi választmánya már tett felterjesztében kifejtett körülményeknél fogva a kivánt 950 pftnyi haszonbéri összegtől el nem állhatván, annak tekintetbe vételeért esedezik, hogy ezen haszonbér mellett is a közpénztárra épen semmi haszon nem háramik, mivel a kivánt haszonbér az épületnek csak könnyen fölvett 20,000 pftnyi érték utáni kamatait sem üti meg, – az évenkénti, mostani időviszonyokhoz képest tenni kellő épitési költségek a pénztárnak valóságos veszteségére maradnak vissza. Minélfogva a tek. cs. kir. főszbirói hivatalhoz egyszersmind oly kérelmet magában foglaló hivatalos jelentés intéztetni rendeltetik, hogy a felhozott méltányos okok fölemlitése mellett a kivánt 950 pftny összeg megajánlását a felsőbbségnél eszközölni kegyeskednék." – E tárgyban még tovább is folyt a tanakodás. Igy u. a. 1854. évi nov. 11. a 110. sz. a. ezt tartalmazza a városi jkönyv: "A katona-nevelő ház kibéreltetése tekintetében felsőbbi küldetésnél fogva cs. kir. megyei első biztos úr elnöklete alatt tartandó községi választmány tanácsülés ez alkalomra kijelentve lévén, tisztelt biztos úr az érintett intézetnek e városra különösen kiterjedő közhasznát és jótékonyságait, s különösen azt előterjesztve, miszerint az intézetnek itteni föntartása nemcsak a város emelkedése előmozditására szolgál, hanem ez által Vácz közönsége nagyobb pénzforgalomra számithatván, a lakosság keresetében elősegitést nyer, s mind a mellett a közönség illő haszonbért is vesz, mit egyébként az intézetnek innéti eltávolitásával a közönség éppen nem élvezhet, sőt a magánkibéreltetés esetében annyi haszonbéri ajánlatra sem számithat. Mely körülmények tekintetbe-vételével a haszonbéri összeget 700 pftkban elfogadhatónak ajánlja, annálinkább is, mivel az árendális összegnek egyszerre oly emelkedetten leendő felrugtatása ama tulságos követelésre mutatna, melynélfogva a községi tanács az ezen bérlet mellett fenforgó községi érdekeket szem előtt tartva, talán az intézetnek eltávolitását segitené elő. A kibéreltetésre nézve tehát a fentebbi körülmények figyelemben tartásával az ajánlat elfogadására a községi tanácsot felhivja."
Mire a végzés ez lőn: "A községi tanács törekvése épen nem lévén oda irányozva, hogy a kérdéses katonai intézet kibéreltetése tekintetében eddig tett nyilatkozatai által, a kivánt bérletösszeg folytán, magát a magas kormány ellenében, tulságos követelésével tüntesse föl, azon költségek számitásba vétele mellett indult ki, mely évenkint előfordulni szokott épületi igazitások elviselésével oly anynyira emelkedik, hogy az eddigi árendát sokszorosan fölülmulja és igy az épület utáni adóztatást s kamatszámitást, mint visszamaradó terhet tekinthetni. A föntebbi 700 pft bérleti összeg is a fentebbi számitás szerint nem látszik ugyan kielégitőnek, de a községi választmányi tanács a magas kormány iránt eddig is tanusitott jó szándékát ez uttal is mindenkép bebizonyitani törekedvén, s a tisztelt biztos úr által előterjesztett körülményeket figyelembe vévén, az ajánlott egy évi bérletösszeg 700 pftban elfogadottnak s az intézet részére ennélfogva oda engedettnek kijelentetik, olyképpen, hogy a szerződés határozatlan időre köttetvén, egy félévi fölmondás föntartassék, mely szerint akár a magas kormány, akár pedig a bérbe adó község részéről a felmondás a bérlet meg nem tartása esetében egy félév előtt közbevetendő légyen. Ily értelemben az átadási jkönyv az ülés alatt szerkesztve s a jelen volt tanács s községi tagok által rendesen aláirva tisztelt Biztos urnak kezébe adatott.
Az 1838. szept. 8-ki városi ülésen ezen intézet már igy fordul elő: "Estei főhg Ferencz Ferdinánd nevét viselő 32. számu magyar gyalogezredbeli helybeli katonanevelő intézet", melynek parancsnokai ezek voltak, amint a városi jkönyben neveik előjönnek: 1815. okt. 3. Tomazini főhadnagy, ki ugy látszik, kezdet óta, első igazgatója volt ezen intézetnek. – 1824. nov. 9. Lenhart; – 1826. jul. 7. Bajer; 1834-ben s már előbb is, Skarka Antal; ennek utódja lett Stoklaszsza Ferdinánd, a ki 1842-ben is előfordul; – 1838. szept. 8. Lunda János; – 1841. jan. 4. Stoklaszsza Ferencz; – 1846. jan. 21. Spissák János; 1850. ápr. 13. Simunich; – 1851. jan. 10. Duschich. Ezen utóbbiak már főhadnagyi rangban voltak, mig az előbbiek egyszerüen csak hadnagyok. A nevelő-intézeti igazgató főhadnagy mellett volt egy őrmester is, ki a növendékekre felügyelt. Ilyen volt 1817-ben Kirschlüger Antal, csak ezen egynek neve fordulván elő a városi jkönyvben. A katonanövendékek a város elöljáróit ujév alkalmából megköszöntvén, az elöljáróság 2 akó sört rendelt nekik kiadatni. Ez történt például 1812. és 1816. években is. – A szabadságharcz leviharzása után, a város szállásháza a jövő-menő katonaság részére lévén le foglalva, a köznép által u. n. "kis-katonák" a sz. ferenczrendiek kolostorának Dunára néző felső emeletén és annak posztógyári épületében, mely a nagy kerttel határos, voltak egy ideig elhelyezve, hol őket e szerény sorok irója, mint átutazó látta.
1856. május 14. 22. sz. Felolvastatott helybeli cs. kis. katonai növelde főhadnagy úr igazgatójának f. évi ápril 30-ról 136. sz. a. kelt abbeli hivatalos levele, melyben azon oknál fogva, mivel felsőbbi rendelet szerint, a helyben volt katonai növendékek f. évi szeptember végén innen elköltözendenek, a várostól eddig kibérlett s neveldéül használt háznak, a magas cs. kir. katonai hadparancsnokság által f. évi 2255. sz. a rendelet folytán f. évi szept. hó végére, vagyis sz. Mihályi évnegyedre történt felmondását tudtul adja. Mi is tudomásul vétetvén, ezen körülményekről városi főpénztárnok úr tudósittatni végeztetett. – Szept. 3. 37. sz. Olvastatott a cs. kir. katonai növelde parancsnokának f. évi jun. 16-ról 174. sz. a. kelt abbeli hivatalos levele, mely mellett a katonanöveldeül használt városi épületről szóló bérleti szerződésnek a cs. kir. katonai hatóságnál föntlevő egyik eredeti példányát további intézkedés végett átküldvén, határoztatott: "Ezen áttett szerződés eredetiben az irattárban megőrzendő, másolatban pedig miheztartás végett városi Serédy Károly úrnak kiadandó. – Eszerint a katonai növelde 1810. szept.-hótól 1856. évi szept.-hó végeig létezett Váczon, amidőn innét a kiskatonák elköltöztek.
F.
1. §. A Ludovicaea akadémiának keletkezése s szervezete.
A mai fegyházi épületnek, az u. n. diadalkapura néző részének helyén emelkedett, a föntebb már ismertetett nemesi Convictus, melyből aztán fejlődött ki a M. Teréz által 1777-ben, a bécsi Terezianum mintájára megalapitott Terezianum; de II. József ezen intézetet megszüntetvén, ennek alapitványát is többekkel a tanulmányi alapitványokhoz csatolta. Majd az ekkép üresen maradt épület az 1808. évben I. Ferencz király alatt alapitott s épen akkor megkoronázott s a czélt a koronázási 50,000 aranynak erre adományozásával elősegitő nejéről, Mária Ludovicá-ról, Ludoviceának nevezett katona-nevelőintézet részére fordittatott. Ezen katonai akademiának szervezete kinyomatván, a hatóságokkal közöltetik (1808. 7. tvczkk 4. §.) – A tanfolyamok 6 évre oszlanak. (1808. 7. tvcz. 14. §.) – Az iskolai fegyelem benne szorosan katonai lesz. (15. §.) – A benne alkalmazott tisztek megtartják ezredök rend- és rangfokát, és üresedés esetén itt az akadémiában mozdittatnak elő (1808. 7. tvk. 8. §.) – Ennek részére igazgatók, aligazgatók, felügyelők s tanárokul alkalmas egyéneket a nádor fog előterjeszteni (1808. 7. tvk. 9. §.) Ezen akadémia igazgatói, aligazgatói, felügyelői s tanárai legyenek komoly és nemes férfiak, a haza fiai, katonai tudományok birói és mérsékeltek. Aztán jó szolgák és jó cselédekkel láttassék el az akadémia altisztekből. (1808. 7. tvk. 10. §.) – Ezen katonai akademia növendékei kitünő vagy I. osztályú érdemjegygyel futván meg a tanpályát, alkalmazásukban ugyanazon kedvezésekben részesüljenek, mint a neustadtiak. (U. o.) – A felveendő növendékek, valláskülönbség nélkül, nemesek és magyar polgárok legyenek, kitünő vagy I. osztályú érdemjegygyel ellátva 12-nél nem kevesebb és 15-nél nem magasabb korúak (1808. 7. tvk. 12. §.) Az ösztöndijasak ne legyenek 120, és a fizetésesek 80-on fölül. (3. §.) – A tanfolyamot 6 éven át végezzék el. (14. §.) A Ludovicea akadémia igazgatója az ezen kivüli ifjaknak, legalább ha I. oszt. bizonyitványt tudnak előmutatni azon tantárgyakból, melyek ide megkivántatnak, jogot adhat az ezen intézetbei járásra (1808. 7. tvk. 6. §.) Ezen akadémiában a fegyelem katonai lészen. (1808. 7. tvk. 15. §.)
2. §. Ezen katonai akadémiára tett adakozások.
A lángoló honszeretet számosakat oly lelkesedésre ragadott, a melynek behatása alatt meglepő áldozatokat hoztak ezen katona nevelő intézet javára. Igy mig Magyarországban ily intézet állittatni fog, a Bécsben már létező katona-akadémiában képeztetendő magyar ifjuság részére gr. Festetich György 40,000, Rhédey Lajos 10,000, Párnitzky Mihály 1000 ftokat adományoznak. (1802., 4. tvk.) – Ily intézet Magyarországban állittatik föl és annak a mostanában megkoronázott császár- és király nőnek, Ludovicának neve adatik és lakhelyül a Teréz-féle tápintézet épülete jelöltetik ki. (U. a. 1. §.) – Az arra adakozók nevei előfordulnak u. a. tvczikkben és 1812. 2. tvczkkben. A ki arra 5000 ftig adományoz, egy év alatt 1809. jan. 1-től számitva, a tőkepénzt évnegyedi részletekben tegye le; a ki 5000-et és azontúl áldozott, 6% kamatra a tőkepénzt magánál tarthatja; a ki 10,000-et ad, joga van bemutatni. (1808. 7. tvkk. 17. §.) – Az arra már ajánlatot tett jótevők az 1809. jan. 1-től 6 percentes kötelezvényt adnak. Az öregebbek a tett ajánlat napjától; és ezen kötelezvényeknek elsőbbségök van minden más régibb adósságok előtt. (16. §.)
Aczél István, az országos közpolitikai bizottság tagja, ajánl a Ludovicea-akadémiára 1000 ftokat. (1808. 7. tvk., 18. §.) – Adonyi Mihály ad 1000 ftokat. (1808. 7. tvk. 18. §.) – Akay János 100 ftot (1812. 2. tvk.) – Alagovich Sándor esztergomi kanonok 300 ftot. (1818. 7. tvk. 18. §.) – Dux Albert, szászhoni fejedelem, 30,000 ftot. (1808. 7. tvk. 18. §.) – Öregebb Almásy Pál 5000 ftokat. (U. o.) – Alvinczy József báró, mareschallus, 5000 ftokat, (U. o.) – Gr. Amadé Antal 5000 ftokat. (U. o.) – Andrejovits Péter 100 ftot. (1812. 2. tvczk.) – Névtelen 3000 ftokat. (1808. 7. tvk. 18. §.) – Antunovits Ferencz és Károly 1000 ftokat. (1812. 2. tvk.) – Gr. Apponyi Antal 8000, József 3000, György 2000 ftokat ajánlottak. (1808. 7. tvczk. 18. §.) – Arady János püspök 1500 ftokat. (U. o.) – Aspermont János Gobertus indigena (1764. 47.) 10,000 ftokat. (1808. 7. 18.) – Balla Antal 100 földrajzból álló katonai Atlast, melynek ára 100 ft és 500 ftot. (1812. 2.) – Avakumovits István püspök 500 ftot. (U. o.) Bács-vgye részletes adományokból 3401 ftot s 45 krt. (1812. 2.) Baja városa 500 ftot. (1812. 2.) – Balogh János 1000 ftot. (1808. 7. 18.) – Balogh Sándor 2000 ftot. (U. o.) – Baloghy Lajos 1000 ftot. (U. o.) – Gr. Barkóczy Ferencz 5000 ftot. (U. o.) – Bärenkopf Ignácz kanonok 1000 ftot. (U. o.) – Bartakovits Ferencz 200 ftot. (1812. 2.) – Batthyányi Károly gr. 24,000, János 4000, Antal 2000, Ferencz 10,000, s Fülöp hg. 12,000 ftokat; gr. Belesznay Sámuel 14,000 ftot; Bencsik Ferencz 1000 ftot; Benyovszky János kanonok 1000 ftot; gr. Berényi Gábor 2000 ftot; gr. Bethlen László 2000 ftot.
Besznák Pál kanonok 4000 ftot; Bezdini gör. kolostor 150 ftot; Bezerédy Ignácz 1000 ftot; Bezsán István 1000 ftot; Blaskovits József 1000 ftot; Bodonyi Miklós esperes 1000 ftot; Bohn János 200 ftot; Böhnll Mátyás 250 ftot; Boronkay István 1000, s Imre 1000 ftot; Bretzenheim Károly hg. 5000 ftot; Brigidó Mihály báró, püspök 5000 ftot; Brudern József 5000 ftot; Brunsvik József gr. 5000 ftot; Bubánovits Sylvester püspök 1000 ftot; Buda városa 8000 ftot; Bujánovits Károly 2000 ftot; Buttler János gr. 10,000 ftot; Bydeskúthy Vincze 300 ftot. – A ki 5000 ftokat vagy kevesebbet ajánl a katonai akadémiának, az egy év alatt, 1809. jan. 1-től számitva, ezen összeget évnegyedi részletekben befizetendi az országos közpénztárba. (1808. 7. 14.) A nagyobb tőkepénzeket ajánló, azokat 6 pcentes kamatokra magánál tarthatja. (U. o.) Egymaga vagy társsal 10,000 ftokat ajánlónak bemutatási joga lészen. (U. o. 18. §.) – A tőkepénzt az akadémiának lefizetni akaró, vagy ha valakinek az fölmondatik, egy évnegyedi idő bocsáttassék neki előre. (1808. 7. 20.) – Az akadémia tőkepénzei az ország nádora által mondatnak föl vagy helyeztetnek ki. (1808. 7. 19.)
Victoria Colloredo özvegye 5000 ft; Colloredo Mária Henrica. 5000 ft; gr. Csáky Miklós kanonok 1000 ft; Csáky Károly és Sándor grófok 3000 ft; Csáky László gr. kanonok 6000 ft; Csáky István gr. 5000 ft; Csáky Manó gr. 3000 ft; Csáky Lajos gr. 1000 ft; Csáky Imre gr. özvegye 2000 ft; csanádi káptalan 500 ft; Czartorinszky Ádám hg. 4000 ft; Csekonits József 5000 ft; Cziráky Antal gr. 4000 ft; Dadányi Konstantin 5000 ft; Deáky János 200 ft; Debreczen városa 10,000 ft; Draskovits János gr. 10,000 ft; Drazsánszky János sz. Benedeki pléb. 500 ftot s e javadalom birtokában élte végeig, évenkint 50 ftot; Dvornikovits Miklós 1000 ftot, Ekler József 100 ft; Eötvös Ferencz 1000 ft; Erdődy Károly gr. 5000 ft; Erdődy József gr. kancellár 100,000 ft, később ismét 1000 ft; Erdődy Sándor gr. 5000 ft; Eszterházy János gr. 5000 ft; Eszterházy László gr. 15,000 ft; ifj. Eszterházy Ferencz gr. 6000 ft; ifj. Eszterházy Nep. János gr. 4000 ft; Eszterházy Károly gr. 10,000 ft; Eszterházy Kázmér gr. özvegye 6000 ft; Eszterházy Ferencz gr. 10,000 ft; Eszterházy Miklós gr. 10,000 ft; Eszterházy Miklós hg. 80,000 ft; Fábián Ferencz 100 ft; Fáy Ágoston 5000 ft; Fekete Ferencz gr. fölajánlja minden katonai irodalmi vagyonát; Fellner András báró 5000 ft; Ferráris József János gr. 6000 ft; Festetich György gr. 40,000 ft; Festetich Ignácz gr. 3000 ft; Festetich László gr. 5000 ft; Festetich Juliánna gr. 2000 ft; Fischer István báró, érsek 12,000 ftot.
A Ludovicea katonai akadémiának forintokat ajánlottak: 20 ftot évenként élte végeig Szele Sámuel (1812. 2.); 50 ftot az emlitett 500 fton fölül élte végeig Drazsánszky János sz. benedeki plébános (1808. 7. 18.); Laczkovics is élte végeig 50 ftot (1812. 2.); gr. Révay Ferencz élte végeig évenként 100 ftot; Radits János tábori pap szolgálata végeig 100 ftot (1808. 7. 18); Stettner Máté és Légrádi Sándor, Gilányi János b., Oszterhuber Ferencz, Ekler József, Vadnyay Károly, Vachtarits szoboticzi pl., Fábián Ferencz, Vojnits Antal, Hury József, Süttő József, Pikken József, Hendrey Pál, Nozdroviczky Ferencz, Akay János, Habel Ferencz, Szaitler Károly, Huszár József, Pajor Sándor, Osztovics Péter, Slachta Ferencz, Szilágyi János, Szántó János, Szabó Antal, Georgievits Vazul g. sz. pl., Trummer Zsigmond, Andrejovits Péter, temesvári g. sz. consistorium, n. e. g. sz. sz. György monostora, Pokomándy Tamás, Szabó János, Lestyán Mihály, Lukács Miklós, Tornyosy Márton (1812. 2) – G. sz. bezdini monostor 150 ftot (1812. 2.); 200 ftokat b. Splényi József, Latzkovits György, Vajda Péter (1808. 7. 18.), Hertelendy Mihály, Horváth János, Odvy András, Deáky János, b. Kray Borbála, Tanárky József, b. Révay Antal, gr. Pongrácz János, Antal és Ádám, Klanitzay János, Bohn János, Radványi Miklós, Papházy Áron, Vargha Ferencz, Pajor Gáspár, Landerer Ferencz, Bartakovics Ferencz, Sirsich Simon pedig önmagát és utódait ezen 200 ftokra kötelezi évenkint az akadémia fönállásaig (1812. 2.)
250 ftot Bőhnl Mátyás (1812.); 300 ftot Alagovits Sándor eszterg. kanonok (1808. 7. 18.); Skublits Imre, Nedetzky Ferencz, Gabelkhoven Antal b. prépost, Bydeskúthy Vincze, Kulterer Ignácz és Miksa, Kövér Antal és kisebb gyüjtelék Temes vgybn (1812. 2.) – 400 ftot ajánlanak Kapdebó testvérek; 500-at Grünsperger István, Kovács György, b. Perényi Károly püspök, Keller György kanonok, Drazsánszky János pléb., ifj. Latinovits József, Baja mváros, Balla Antal, Szilvay János, Vidák Péter, Tormásy Antal, Koics Sándor s Estimius, Avakumovics István, Lippa mv. s a Csanádi káptalan (1812. 2.) – 600 ftot Pósfay József György; 840 ftot s 40 krt a trencsénmegyei gyüjtelék (1812. 2.); 1000 ftot Galgóczy Antal, Kiszel Pál, Boronkay István, Lukácsy Miklós, Aczél István, Dvornikovits Miklós, Revitzky József, Szillassy József, Tallián Antal, Szepessy Ignácz b., Kaiserfeld Ferencz b., Juricskay László, Szányi József, Gabelkhoven Antal b. prépost, Szaplonczay József, Plavschitz Péter, Ürményi Péter kanonok, Bezerédy Ignácz, Szentiványi János, Baloghy Lajos, Adonyi Mihály, Balogh János, Prileszky Károly, Mérey Sándor, Eötvös Ferencz, Györgyi Pál, Marczibányi Imre, Halácsi László, Pongrácz Imre, Kazinczy Dénes, Mihalovits János, Kussevich József, Végh Ignácz, Bézsán István, Majthényi László, Zichy Mihály, Friedeczky Ferencz kanonok, Landerer Mihály, Szányi Ferencz püspök, Somogyi Lipót püspök, Klobusiczky Péter püspök, Rudnay Sándor püspök, ifj. Majláth József gr., Tolvay Ferencz gr., Csáky Lajos gr., Lodron Jeromos gr., Vass Pál, Szkenderovits Brúnó, Lénárd Márton, Kámánházy László püspök, Forgách László gr., Vajda Antal, Nedeczky Ferencz, Rauscher Miklós püspök, Majthényi Károly, Gosztonyi Mihály, János és András testvérek, Mayerffy Ferencz, Sankó János, Tallián István, Bodonyi Miklós, Bencsik Ferencz, Kovács János, Boronkay Imre, Zdencsay Antal, Kinszky Fülöp gr., Plathy Pál, ifj. Kollonits László gr., Harrach János gr., Teschenberg János, Csáky Miklós gr. kanonok, Gosztonyi István kanonok, Bärnkopf Ignácz püspök, Szalay János kanonok, Riczinger György kanonok, Kramer Ferencz kanonok, Benyovszky János kanonok, Kovács Imre, Lőcse városa (1808. 7. 18.) Pehárnik Miklós b., Jelachich Ignácz kanononok, Jelachich János, Jelachich István, Bubanovits Sylveszter püspök, Szapáry Péter gr., Sümeghy József gr., Blaskovits József, Trtyánszky Mihály, Podhorszky János, Thuszky András, Latinovits János, Antunovits Ferencz és Károly, Serényi Károly gr., Ugronovits János, Vietoris László, Koin Mihály, Kuluncsics Tamás, Lopreszthy Lajos b., Kőszeghy János, Szabadka városa, Erdődy József gr. korlátnok, Mednyánszky Lajos b., Thúróczy János, a palatinusi ezred tisztei (1812. 2.)
1061 ftot a szerémi megye nemesei (1812. 2.), 1200 ftot b. Geramb Juliánna s a császári huszárok tisztei (1812. 2.) 1500 ftot Arady János püspök, Podmaniczky Sándor és Károly bárók (1808. 7. 18.) – 2000 ftot Bujánovits Károly, Boráros János, Kalmárfy Ignácz, Patay Sámuel, Makay Antal kanonok, Vurum József kanonok, Balogh Sándor kanonok, Pogány Ferencz kanonok, Sóber János prépost, Schlichtinger Volfgang apát, Haller József gr., Podmaniczky József báró, Vécsey Miklós b., Szabó András püspök, Király József püspök, Szegedy Pál püspök, Batthyányi Antal gr., Révay Pál b., Berényi Gábor gr., Csáky Imre gr. özvegye, Végh István, Vulkán Sámuel püsp., Bethlen László gr., Berchtold Antal gr., Sauer Cajetán püspök gr., Laffert Vincze báró, Apponyi György gr., Berényi Zsigmond gr., Festetich Juliánna gr., Petényi Imre b. püspök, Haller Ferencz gr. kanonok, Traun Antal gr. (1808. 7. 18.) – Jelachich Vincze, Szegedy Ferencz, Inkey Ádám, Puthon János (1812. 2.) – 2189 ft Szala vgye kisebb ajánlataiból (1812. 2.) 2500 ftot Inkey János (U. o.) – 3000 ftot Goldenfinger György, Osztroluczky Lajos, Markovits András, Csáky Manó gr., Prónay Gábor b., Kluch József püspök, Festetich Ignácz gr., Malonyay János b., Sztratimirovits István érsek, Vilt József püspök, Csáky Sándor és Károly grófok, a váczi káptalan, Apponyi József gr., Pallavicini Eduárd őrgróf, Névtelen, Széchényi Sándor gr. (1808. 7. §. 18.)
3401 ft s 45 krt ajánlottak Bács vgye magán községei (1812. 2.) – 4000 ftot Czartorinszky Ádám hg., Kubinyi Gáspár, Mártonffy József püspök, Zichy Ferencz gr., Patachich Bertalan gr., ifj. Eszterházy Nep., János gr., Cziráky Antal gr., Horváth Zsigmond gr., Batthyányi János gr., Beznák Pál kanonok (1808. 7. 18.) – Majthényi László (1812. 2.) – 5000 ftot Rudics Máté, Zerdahelyi György, Lónyay Gábor, Svetics Jakab, Péchy János, Csáky István gr., Stőszel József, Lázár János, Colloredó Victoria gr. özvegy, Ürményi József, Gyulay Ignácz gr., Nádasdy Mihály gr., Brunszvik József gr.; Almásy Pál gr., Schőnborn Fülöp gr., Elcz Imre gr., Amade Antal gr., Teleky László gr., Alvinczy József b., Erdődy Károly gr., Széchenyi Lajos gr., Brigidó Mihály báró püspök, Milassin Miklós püspök, Mandich Antal püspök, Pállffy Ferdinánd gr., Barkóczy Ferencz gr., Szapáry József gr., Fáy Ágoston, Amádé Ferencz gr., Pállffy Lipót gr., Vay Miklós b., Festetich László gr., Brudern József b., Semsey András, Bretzenheim Károly hg., Erdődy Sándor gr., Nakó József, Odeschalchi Incze hg., Eszterházy János gr., Kolonich Miksa gr., Fellner András gr., Colloredo Maria Henrica gr. özvegy. (1808. 7. 18.) – Verhovácz Miksa püspök, Raffay Imre prépost, Jelachich János tábornok, Csekonits József, Sretter György, Dadányi Szilárd (1812. 2.)
6000 ftot Eszterházy Kázmér gr. özvegye, Csáky László gr. püspök, ör. Viczay Mihály gr., Pálffy József gr., ifj. Eszterházy Ferencz gr., Ferráris János gr. (1808. 7. 18.) – Patachich Bertalan gr. (1812. 2) – 8000 ftot Szécheny Ferencz gr., Eszterházy Miklós hg., Apponyi Antal gr., Zichy Károly gr. (1808. 7. 18.) – Buda városa. (1812. 2.) – 10,000 ftot József palatinus, Zichy József gr., Kállay Miklós, Nedeczky Károly kanonok, Jankovits Aloysia özv., Koháry Ferencz gr., Grassalkovich Antal hg., Rozsos Pál püspök, Lovász Zsigmond, Eszterházy Ferencz gr., Eszterházy Miklós gr., Erdődy József gr. korlátnok, Eszterházy Károly gr., Pálffy János és Ferencz grófok, Aspermont János Gobertus gr., Hunyady József gr., Zichy János özvegye fiával. (1808. 7. 18.) – Patachich Ferencz gr., Draskovich János gr., Batthányi Ferencz gr., Kis Antal, Butler János gr., Karácsonyi Lázár, Nákó Sándor, Nákó József, Gyertyánffy Lukács, Antal és Kristóf, Hatsimihályi özvegye, Venkheim Antal gr., Polinperger József, Pajor Gáspár, Debreczen és Szabadka városok. (1812. 2.)
12,000 ftot Zichy Ferencz gr., Fischer István érsek, Verhovácz Miksa püspök, a magyar hajózási társulat, Batthyányi Fülöp hg. (1808. 7. 18.); 13,000 ftot Kollonich László gr. érsek. (U. o.) 14,000 ftot Belesznay Sámuel gr. (U. o.) – 20,000 ftot Károly Ambrus főhg, primás; Jekelfalusy József, Illésházy István gr. (U. o.) – 30,000 ftot Albert szász hg. (U. o.) – Pest városa. (1812. 2.) – 40,000 ftot Festetich György gr. (1802. 4.) – 50,000 ftot Mária Ludovica császár és királynő, kinek nevéről lett elnevezve hálából a katonai akadémia. – Marczibányi István (1808. 7. 18.) – Báró Jeszenák János gazdag könyvtárából a katonai földabroszokat s könyveket mindezen akadémiának adományozta. (V. ö. Bencsik József, Juris Universi Dris: "Repertorium Juris Publici, Privati et Criminalis Hungarici." Pozsony, 1821. pag. 176–177.)
3. §. Ezen katonai akadémiát illető birtokviszonyok 1825. évig.
1810. jan. 3. ez fordúl elő: "A mult 1809. évi Jegyzőkönyvnek 755. sz. a Ludoviceához kert alá elfoglalt szántóföldek miképp történt kipótolása iránt elkészittetni s tek. Lauró praef. úrhoz beadatni rendelt irat felolvastatott és jóváhagyatott. – Márcz. 25-kén felolvastatott tek. Lauró praef úrnak Hamvay biró úrhoz a Ludovicaea-kerthez átengedett földnek pótlása iránt menesztett levele, az ezen ügyben már a város által kiadott bizonyitvány módositására nézve. – 1815. nov. 10. Mlgos Petrich tábornok úrnak a helyben fölépitendő: "Királyi Ludovicaea Militaris Academia Directorá"-nak a tanácshoz irott levele, – melyben jelenti, hogy azon kövezet, mely a királyi éléstár mellett, a Dunára vezető úton e napokban csináltatott, a Ludovicaea telkének egy részén épittetvén, ha arra idővel az emlitett akadémiának szüksége leend; azt elfoglalandja; ezen jelentését tehát előre jkönyvbe fölvétetni kérte, – felolvastatván, levele az utasitás végett jegyzékbe tétetni végeztetett.
1821. okt. 26. Schwartzl Péter és Gábory Ferencz tanácsbéliek a Ludoviceum telkének árveretésére kiküldetve lévén, jelentették, miszerint a Ludovicaeum tája melletti rész, oly föltét alatt, hogy a haszonbérlő az ott lerakott téglarakásra felelősség terhe alatt ügyeljen, árverésre bocsáttatván, azt Kesztl nevű kereskedő 308 fton kivette. A másik részt pedig a város számára 110 fton megtartották, annyival is inkább, minthogy azt azonnal Schwartz kereskedő azon haszonbérleti áron és a várost illető karó-pénz megfizetése mellett megtartani magát ajánlotta. A város ezen jelentést teljesen jóváhagyta. Nevezett Schwartz kereskedő az emlitetteket összesen 185 fton a városházán jelenlévén, hamarjában kihaszonbérelte.
4. §. A Ludovicea akadémiának Váczról áttétele Pestre 1825. évben.
Előadatván 1825. jut. 30. ülésen, hogy a következő szept.-hó 11-kén Pozsonyban tartandó országgyülésre menendő Rudnay Sándor hg. primást, gr. Nádasdy Ferencz váczi püspököt s földesúr ő nmlgát, úgyszinte a főtdő káptalant és több tek. vgyék küldötteit, a város részéről teendő alázatos folyamodvány által avégre megkérni szükséges lenne, hogy az országgyűlésen közbevetésök, kegyes pártfogásuk által eszközölni méltóztatnának, miszerint a mult országgyülésen a városban azelőtt "Theresianum"-nak, most "Ludoviceum"-nak nevezett épületben felállittatni rendelt magyar nemes ifjak katonai akadémiája csakugyan Váczon állittatnék fel és itten hagyatnék. Minthogy e jeles akadémiának itteni létezése által a város disze s a polgárok jóléte is tetemesen emelkednék, elhatároztatott egyhangúlag a tanács, vál. polgárok és előkelőbb gazdák gyülekezete által, hogy a nevezett méltóságokhoz ez érdemben alázatos folyamodvány menesztessék. Aug. 6. A 38. sz. a. határozatba ment folyamodványok elkészitve lévén, ezen szintén gazdászati ülésen a vgyhez intézett felolvastatott, mely is szóról-szóra igy hangzik.
4. §. A Ludovicea akadémiának Váczról áttétele Pestre 1825. évben.
Előadatván 1825. jut. 30. ülésen, hogy a következő szept.-hó 11-kén Pozsonyban tartandó országgyülésre menendő Rudnay Sándor hg. primást, gr. Nádasdy Ferencz váczi püspököt s földesúr ő nmlgát, úgyszinte a főtdő káptalant és több tek. vgyék küldötteit, a város részéről teendő alázatos folyamodvány által avégre megkérni szükséges lenne, hogy az országgyűlésen közbevetésök, kegyes pártfogásuk által eszközölni méltóztatnának, miszerint a mult országgyülésen a városban azelőtt "Theresianum"-nak, most "Ludoviceum"-nak nevezett épületben felállittatni rendelt magyar nemes ifjak katonai akadémiája csakugyan Váczon állittatnék fel és itten hagyatnék. Minthogy e jeles akadémiának itteni létezése által a város disze s a polgárok jóléte is tetemesen emelkednék, elhatároztatott egyhangúlag a tanács, vál. polgárok és előkelőbb gazdák gyülekezete által, hogy a nevezett méltóságokhoz ez érdemben alázatos folyamodvány menesztessék. Aug. 6. A 38. sz. a. határozatba ment folyamodványok elkészitve lévén, ezen szintén gazdászati ülésen a vgyhez intézett felolvastatott, mely is szóról-szóra igy hangzik.
"Tekéntetes Nemes Vármegye, Különös Kegyességű Uraink ! Midőn e Nemes Magyar Hazánk Nagy Érdemű Nagyjai s Rendei 1808-ik Esztendőben Pozsonban tartatott Ország Gyűlése alkalmatosságával, az köz jót tárgyalló Állapotokra nézve tanátskoztak, az 8-ik Törvény Czikkely szerint nem tsak az akkor jelen volt, hanem az következő üdőkre is ki terjesztett bölts gondoskodások által azt méltóztattak kegyessen meg határozni, hogy az Magyar Iffiak és azoknak jövendőbeli örökössei nem tsak erővel, hanem Hadi Mesterséges Tudománnyal is annál foganatosabban és hathatóssabban az Nemes Hazát, Országunk Ősi Szabadságait s Uralkodó Fölséges Koronás Fejedelmünket is az ellenséges meg támadások ellen védelmezhessék és hadakozhassanak, most Tisztelt Felséges Urunk eránt viseltetett természeti alázatos tisztelettől és az Haza eránt való szeretettől gerjesztettvén, nevezetes és Önkényes Adakozásoknak történt meg ajánlásával az Országban Nemzeti Katonai Academia fell állittasson és abban az Katonai Tudományok az tanuló Ifiakra nézve sikeressen előll mozditassanak. – E szent és nem tsak az Nemes Hazára nézve igen szükséges, hanem még a külső nemzeteknél is ditsirtetett Czél, és Intézetnek annál könnyebben leendő ell érhetésére és előll mozdittására méltóztatott Kegyelmes Koronás Fejedelmünk a mondott Katonai Académiának fell állitása könnyitésére Vátz Várossában lévő Hajdani Theresianus Convictusnak Épületével; az alkalmatossággal meg koronáztatott Felséges Királynénk pediglen különös pénzbeli Segedelemmel is az Országot Kegyelmessen meg ajándékozni; – Az Ország Gyűlésének végeztével kevés üdőre örömmel tapasztaltuk ugyan az épitésnek meginditását, de az tsak hamarjában meg szüntetett, s az ell futamodott köz hirből értésünkre esett az, hogy ezen Intézetnek más Város kebelében leendő által tétele Tzélban legyen; – Mellyhez képpest tehát a leg mélyebb alázatossággal az Tettes Ns Vgynek, az most leg közelebb tartandó Ország Gyűlésen, Kegyes Atyai szine elejben járulni, s az eránt egyszersmind esedezni bátorkodunk, méltóztassék Atyai közben vetése által azt Kegyessen eszközölni, hogy ezen az fentebbi Törvény Czikkely értelméhez képpest fell álitandó Nemzeti Katonai Academia azon oknál fogva is Városunkban meg hagyattasson, és más Városban által ne tétessen, mivelhogy:
1-ör Ezen Magyar, és ugyan azon tekintetből az Hazafiak nevellésére is kiváltképpen alkalmatos Városunk majd tsak nem az Ország közepén helyeztettve volna. – 2-or Az vidék és az körül fekvő Hegyek és az Duna folyó vizének tekintetéből az Nevellő Ifiuság részére igen egészséges légyen. – De 3-or A mellett, hogy az már készen álló épület tekintétéből ezen katonai Intézetnek fell állitása is kevesebb költségggel egybe kötve volna, mintha az más, és talán nem az országközepén helyeztettve lévő Városban fell álittattna. Azon kivül pediglen 4-er Városunk is nem szerfelet népes lévén, abban az Iffiuság fell nevellésére szükségképpen meg kivántató moralitás is fell találtattna. A kik is egyébb aránt ezen alázatos kérésünkk meg ujittása mellett tapasztalt Atyai kegyességében ajánlottak, a leg méllyebb tisztelettel vagyunk. A Tettes Ns Vgynek P. Vátzon Augusztus 6-án 1825-ben tartatott Tanáts Üllésünkből alázatos hivei." (Gazdászati Jegyzőkönyv. 44. sz.)
Végeztetett: "E folyamodvány felolvastatván, jóváhagyatott és a közelebbi Mltsgokk és Tettes Vgyéknek személyesen beadatni rendeltetett, evégre Mitterhoffer Ádám biró, Csillag Márton főjegyző és Liszt Ferencz szószóló urak küldetvén ki, a távolabbi vgyknek pedig postai uton rendeltetett elküldetni."
1825. szept. 2. A legközelebb tartott gazdászati ülés alkalmával hozott azon végzéshez képest, hogy a Ludovicea Váczott leendő meghagyása végett egy ő fölsége elé terjesztendő folyamodvány tétessék fel, ez a jegyzői hivatal által német nyelven elkészitve lévén, felolvastatott. Erre aztán az határoztatott, hogy miután ő fölségéhez e fontos iratot postán küldeni nem illenék, egy bizottság egyenesen Bécsbe járuljon a trón elé e kérvénynyel. Mielőtt azonban a küldöttség kineveztetnék, Mitterhoffer Ádám biró, Csillag Márton főjegyző és Liszt Ferencz szószóló urak megbizattak, hogy ezt előbb a püspök ő mlgnak megjelentsék. Ezek oly tudósitással érkeztek vissza, hogy ő mlga is jobbnak látja, miszerint e kérvény egy küldöttség által terjesztessék ő felsége elé, és azt is megjegyzé, hogy e küldöttség Pozsonyba érkezvén ő mlgát meglátogatni el ne mulaszsza. Nem lévén hát mi akadály sem, a tanács elhatározá: miszerint az emlitett urak küldöttségül Bécsbe utazzanak a város alkalmatosságán ott a folyamodványt szóbeli kéréssel támogassák ő fölsége előtt; ez ügyben meglátogassák a korona-örököst, a többi kir. hgek és hgnőket, megforduljanak a miniszteriumban, az udvari kancellárián s más főuraknál, mindenütt pártfogásért esedezvén. Visszatértökben a püspök ő mlgnál Pozsonyban tisztelegjenek, és az ott időző képviselőket is megkérjék ezen ügynek az országgyülésen leendő előmozditására; eljárásokról hazajövet kimeritő jelentést teendők.
Az ezen évi okt. 28-ki ülésen a kiküldöttség bejelenté, miszerint a rá, kocsis és a város három lovaira forditott költség ezen bécsi úton oda és vissza, összesen 179 ft s 25 krra rúgott. – 1826. márcz. 7. Azon folyamodványért, melyet Vácz városának küldöttsége ő fölsége elé 1825-ben beadott Bécsben oly végből, hogy a Ludoviceum Váczott maradjon meg állandóan, 1 ft 24 kr. conv. pénzbeni udvari taksa kivántatván, ezen összeg a fő-, kir. sóhivatalba leküldetni rendeltetett. – A küldöttség minden törekvése s a költségek a kivánt eredmény nélkül maradtak; mert ezen kir. katonai akadémiának megnagyobbitását, Pestre áttételét s a király adományából birt váczi épületeknek e czélra eladását 1825-ben az országgyűlés elhatározta. Minek következtében a Ludoviceum Pesten az üllői úton az Orczy-kert mellett csakugyan ki is épült s igy a váczi épület aztán eladatott.
5. §. A Ludovicea áttétele utáni birtoki dolgok.
1828. jan. 15. A Ludoviceához tartozó üres telket Petrik tábornok úr kibérelni szándékozván, tudtára adatott, hogy az eddigi fizetés mellett Keszt János úr azontúl is megtartja, csak Schrantz úr mondott le az ő bérletéről, fizetvén azért évenként 167 ftokat, mely összegért oda is ajánltatott a tábornok úrnak. A nevezettek e telket a várostól alhaszonbérletben birták. – 1830. dec. 10. 801. sz. A Ludovicea épületének s ahoz tartozó telkeknek a jövő 1831. évi jan. 1-től kezdve, egy évre ezen város által 600 ftban történt kibérléséről készitett szerződvényeket a kir. országos épitészeti főigazgatóság aláirás végett megküldvén, ezek a város által aláirattak, és egy a város szükségére megtartatván, az irattárba tétetett, a többi két példány pedig az épitészeti igazgatóságnak Budára leküldetni végeztetett. – 1832. jan. 13. Tek. Somogyi Károly szbiró úr Makay Imre aljegyzőhez intézett levelében tudatja, hogy Kaschl József, mig a kir. Ludovicea kertészeül szolgálja az országot, addig Váczon lévő háza a katonatartástól fölmentetik. – 1834. jan. 31. A város f. évre a Ludovicea-épületet s az ehhez tartozó telket a kir. épitészeti igazgatóságtól haszonbérbe kivevén, ez által a szerződvényi irat a városnak megküldetett. – A cs. és kir. épitészeti igazgatóság irata, – melyben a városnak az általa haszonbérelt Ludoviceum épülete a f. évi szept.-hó utolsó napjára felmondatik, felolvastatván, az illető alhaszonbérlők oda utasitva lőnek, hogy az épületből azon időre kihurczolkodjanak, mikép ez a jul. 18-ki ülésen előfordul. – Aug. 30. Az ország nádora rendelete következtében, a Ludovicaeum épületére nézve előbb hozott ama határozat, hogy az lebontatni fog, megszüntettetvén, jövőre nézve, mig valami vevő nem jelentkezik, árendába adatni rendeltetett. Az épület helybeli felügyelőjéhez intézett iratból az derül ki, hogy ezen épülethez tartozó s eddig a város által árendált üres, most farakhelyül használt Depositorium szept. 16-kán nyilvános árverés útján eladandó lenne. Ennélfogva a városi hatóság tudósittatni határozta az épitészeti hivatalt, hogy ezen üres helynek az épülettől történendő elszakitása és eladatása esetében a város az eddig fizetett haszonbéri összeget nem fizetheti. – Szept. 19. A város részéről kijelentetett, miszerint a Ludovicaeum épületeért, mivel a fa-depositoriumok eladattak, a város 100 pftnál évenként nagyobb haszonbért nem adhat.
A váczi m. kir. katonai akadémiának épületét, miután abból az intézet Pestre tétetett át, gr. Nádasdy Ferencz váczi püspök vette meg, tetemes áldozattal, 40,000 fton, a ki aztán ismét ezen roppant épületet egy őrültek intézete állitásának czéljából visszaajándékozta az országnak. Amit is 1836-ban az országosan egybegyült kk. és rr. is hálásan elismertek, és emlékül a 42-dik tvczkkbe igtattak. Azonban az őrültek háza itt létre nem jöhetvén, ismét üresen maradt az épület, mignem, amint alább látni fogjuk, annak helyén az állami fegyintézet állittatott föl. – 1850. nov. 2. 1438. sz. Cs. kir. nyug. őrnagy Farkas György úr megkeresése folytán, a tanács Makay Imre és Karbácz Antal tanácsnokokat bizta meg, hogy az u. n. "Ludoviceum"-ban a többet-igérés utján eladott téglamennyiséget vizsgálják meg. – 1851. jun. 23. 677. sz. Karbácz Antal tanácsnok és Zimmermann Ármin vámbiztos urak előterjesztik, miszerint a Ludoviceum-épület udvarán fekvő rakás-tégla, mely a cs. kir. kincstár által árverés útján eladatott, annak felolvasására elnökileg kiküldve lévén, ama téglák 70,000-re rúgtak. A jelentés másolata kellő használat végett kiadatott Maiszner Ferencz úrnak. – Ez az utolsó emlitése az egykori Ludovicaeumnak a város Jkönyvében.
A Ludoviceum ügye 1872. jan.-hóban a képviselő-házban is többször szőnyegre került, nevezetesen a honvédelmi költségvetések tárgyalása, illetőleg az e miniszterium részére előirányzott összegek megszavazásakor. Így a mondott évi jan. 18-ki ülésben Várady Gábor képviselő úr a Ludoviceum-alapra nézve határozott feleletet kivánván, Hollán Ernő felvilágositja, hogy az alap 1871-ki juliusban átadatott a magyar kormánynak s most az állampénztárban van. Ugyanezen ülésben a Ludoviceum-épület helyreállitására 50,000 ft lőn előirányozva, mely összeget a bizottság megszavazta s ajánlotta a háznak, hogy a honvédelmi miniszter utasittassék ezen nagy fontosságú és sürgős ügynek szabályozására, a szükséges törvényjavaslatnak mielőbbi beterjesztésére. – Ezen Váczon keletkezett katonai főtanintézet ott az ország fővárosában már évtizedeken át szépen virágzik, adván évenként több jól kiképezett egyéneket a cs. kir. vitéz hadseregnek.
G.
1. §. A pesti magyar kir. egyetem Váczra tervezett hozatalának ismertetése.
Azon szárnyra kapott hir, hogy a m. kir. egyetem Peströl más városba fog áthelyeztetni, igen nagy mozgásba hozta Vácz város jóra törekvő, élelmes és gondos elöljáróságát, mely a legdicséretesebb igyekezettel minden lehetőt elkövetett, sokat fáradozott és áldozott avégre, hogy az egyetem elmozditása esetén Váczra tétetnék át. Ezen ügy 1790. évi márczius 9-től 1802. május 15-keig foglalkoztatta a város atyáit, ugy hogy az erre vonatkozó, a város Jkönyvéből kiirott akták több mint 4 sürűn beirott ivre terjednek. Folyamodványt menesztettek e végből a vgyékhez, a kir. kúria birája, az ország herczegprimása, a királyhoz stb. Mi itt térszüke miatt csak a következőkre szoritkozunk: 1790. márczius 9-kén előadatott az összehivott községnek, miszerint a tanács az egyetemnek Váczra leendő áttételére működik, s erre nézve már a kir. kuria birájához menesztendő kérvényt is tétetett föl, a község a tanács ezen ügyességeért illő köszönetét fejezte ki. – Ápril 10. Elhatározva lőn, hogy a város kebelébe átültetendő egyetemért, ha az Pestről máshova áthelyeztetendő lenne, gr. Zichy Károly ő nmlghoz, mint a kir. kuria birájához, folyamodvány intéztetnék, mely egyszersmind a tek. Pest-, Nógrád- és Hontmegyékhez pártfogolásért küldendő kérvényhez is mellékeltetnék. A kir. kuriai biróhoz menesztett folyamodvány honi nyelvünkre téve igy hangzik egész terjedelmében:
"Nmlgú, mlgos gróf Úr, a kir. kuria birája, nekünk legkegyelmesebb pártolónk ! Minthogy az elhunyt II. József ő fölsége életének utolsó lehelleteit a közös hazára és magyar nemzetre nézve azon kifejezhetlen vigaszszal zárta be légyen, hogy mindeneknek az előbbi lábra való visszahelyezését a legkegyelmesebben helyeselte; ahonnét megtörténhetnék, hogy a kir. kúria Pestre visszahozatnék, a tudományok és karok egyeteme pedig onnét máshova lenne átteendő, ezen esetben tehát Nmlgodat, és általa a következendő király ő fölségét, a nmlgú kir. kancelláriát, valamint a nmlgu httó-tanácsot is a legalázatosabb és legbensőbb esedezésinkkel kérjük, miszerint azon egyetem a mi Vácz püspöki városunkba hozatnék át, a mi örök vigasztalásunkra, főképen ezen fönforgó indokoknál fogva
1. Hogy a Convictus, angol-kisasszonyok és szerzetes házak legtágasabb épületei itt üresen állanak, és a polgárok, lakosoknál jelenleg kitünő szállások találtatnak, a jövőre nézve pedig uj épületekkel is gyarapulna a város. – 2. Hogy a papnövelde, convictus kiüritése, a szerzetesek és angol-kisasszonyok elköltözése által a város a kereseti módoktól elesvén, terheinek elviselésére már képtelenné lett. – 3. Hogy a hely és vidék fekvése, egészséges volta s gyönyörei a tanuló ifjuságot és a tanitókat ide csakugy vonzanák. – 4. Hogy az áttétel közeli és a Dunán könnyű volna, a mely áttételre nézve a város is az ő gyönge tehetségéhez képest segitségül akarna lenni. – 5. Hogy az ország közepén fekszik, mi által az egész országra nézve igen alkalmatosan történhetnék itt az ifjúság oktatása. – 6. Hogy az élelmiek, italok, faszükséglet és szállások szerzése sehol az országban oly könnyű nem volna, mint e városban; mert egy részről a Dunán szállithatók, másrészt ott vannak a hegyek és erdők a közelben, és mert hát igy épületi anyagokkal is ellátva van. – 7. Ismeretesek a nmlgú hatóságoknál az eléjök terjesztett panaszokból e városnak terhei, és a mostanság legszükebb anyagi viszonyai, melyet a mostani török háború okozta nehézségek már az elviselhetlen állapotig kimeritettek. Méltányos lenne hát, hogy a helyi részek ezen kulcsa előlegesen megvigasztaltatnék és föntartatnék. – 8. Ha a tek. vgyék szavaira bocsáttatnék is ezen legalázatosabb kérvényünk, reméljük, hogy azok többsége ezen helyet minden mások elé tenné.
Kelt Váczon, 1790. ápril 10-kén, N. N. biró és a tanács és az egész váczi község."
2. §. A városi hatóság ezen nemes törekvéseinek további folytatása.
Hasonló értelemben volt fogalmazva a nevezett vgyékre menesztendő kérvény is. – 1790. ápril 14. Mindkét város részéről tartott vegyes ülésen, Hajnik János püspökvárosi biró úr előadta, hogy Vajzer János káptalan-városi jegyzővel kiküldve lévén, mikép jártak el a megbizatásban, hogy t. i. a folyamodványt gr. Zichy Károly kir. kuriai biró ő nmlgnak személyesen adták át; a ki is ezen ügyre nézve azt tanácsolta, hogy a község Batthyányi József bibornok és hgprimás ő főmaghoz is folyamodjék; mert az pártolása sokat tehetne a város kivánsága teljesitésére. Aztán megjegyzé, hogy jó lenne: az alispán kir. tanácsos és Schülson admtor ő mlghoz is fordulni a községnek; mivel a legtöbbeknek az a nézetök, hogy az ifjúság jó nevelése végett az egyetemnek Váczra kellene áthelyeztetnie. Igen sokat tenne hát, mondá a kuriai biró ő nmlga, ha a tanács másutt is keresne e végből szószólókat. Erre aztán elhatározva lőn, hogy az ország hgprimásához Hajnik János pvárosi biró, a káptalan részéről pedig Danicz senátor, Nógrád vgyhez Dombay Sándor plgrmstr s a hontihoz meg Juhász György rendes jegyző menjenek el a folyamodványokkal; mert igen fájlalni kellene a községnek, hogy ha csakugyan elmozdittatnék az egyetem Pestről, és annak Váczra áttételét nem szorgalmazná a városi hatóság, lévén erre neki elég alkalma. – A máj. 16-ki ülésen egy más küldöttség jelenté a mindkét várost szép számmal képviselők előtt, hogy mindkét földes-uraság, a püspök t. i. és a káptalan is, az ügyet tőlök lehetőleg előmozditani és ajánlani megigérték és buzditják a községet, hogy igyekezzék a maga érdekében minden lépéseket megtenni.
Máj. 17. Mindkét város elöljárói és a két község számos lakói előtt ez ügy ismét minden oldalról megvitattatván, annak előmozditása végett Bécsbe egy küldöttség (Dombay és Juhász) menesztetni rendeltetett, és pedig úgy, hogy ha a város közpénztárából az úti költséget födözni szabad nem lenne is, készeknek nyilatkoztak, azt fejenkénti kivetés utján tériteni meg a városnak; annál is inkább, minthogy a küldöttség föladata volt az is, hogy a szabad bormérést is kieszközölné ő fölségénél. – Jun. 2. Ez a küldöttség Bécsben ő fölségénél esti 1/4 9-kor bocsáttatván a kihallgatásra, az egyetem elmozditását illetőleg megjegyzé, hogy ő arról mitsem tud; de ha az szóba fogna jönni, a vácziak kérelmét tekintetbe veendi. S azért jó reménységben bocsátotta el őket magátót. – 1792. jun. 9. A 60 személyekből is sokan jelenlévén, elhatározva lőn, hogy a bécsi ágensnek a város pénztárából fáradalmai némi jutalmaul 12 körmöczi arany, a budainak, Nisnyánszky úrnak meg, ki a nmlgú httó-tanács mellett szószólóságot visel és a város érdekében fáradozik, egy hordó sör küldessék. – Jun. 13. A két város elöljárói és a 60 személyek jelenlétében Dombay Sándor biró, Hajnik János plgmstr és Regele József tanácsbéliek előadák, hogy Budán ő fölsége előtt az egyetem végett, ha az elmozditandó lenne Pestről, ide Váczra helyeztetni kegyelmesen méltóztatnék, személyesen jelen lévén biró úr ő fölségéhez német nyelven tett beszéde, melyet irásból olvasott föl, kedves honi nyelvünkön igy hangzik:
"Vácz városa részéről mint hű alattvalók szentelt fölséged lábaihoz borulunk, és kegyelmeért esedezünk, hogy ha az egyetem Pestről elmozdittatnék, mint ezt beszélik, azt hozzánk Váczra rendelni méltóztatnék, minek megnyerésén mi fáradozunk. Mink ugyanis elvesztvén a Teréz-tápintézetet (Convictus-t), az angol-kisasszonyokat, sz. domonkos-rendieket, a harminczad-hivatal fiókját, és a szabad bormérést, évenként mintegy 30,000 fttal kevesebb bevételünk van. A török háború is mintegy 50,000 ftra menő veszteséget okozott nekünk, és azért, hogy magunkon segithessünk, II. József ő fölsége megengedte nekünk a legkegyelmesebben a szabad borárulást, és a most elhunyt ő fölségétől azon reményt is nyertük, hogy e város a szabadsággal fog megörvendeztetni. Igen, II. Leopold ő fölsége biztositott bennünket a felől, hogy ez ügyben idővel még Fölséged szeretetét és könyörületét is megnyerhetjük."
Biró úr elmondván beszédét, melyet a fölségesen uralkodó Ferencz fejedelem hallgatással elvárt, azt válaszolta, hogy az egyetemre nézve még nincs informálva, hanem hallja, hogy Fejérvárra vagy pedig Váczra áttenni szándékoznék az ország; mi neki épen tetszésére lenne, ha Váczra szállittatnék. Mondatott továbbá ő fölségének, hogy ezen város jobban terheltetik, mint Pest, avagy Buda; mert bennficuma nincsen. Mire azt felelte ő fölsége, hogy nála tudva van ez és megismeri a város terheltetését, azért is biztossá tette ezt, hogy megvizsgálván a dolgot, azon minden kitelhető módon segiteni fog. – A benyujtott folyamodványnak tartalma pedig honi nyelvünkre téve ez:
"Apostoli Királyi Fölség ! Alulirott Vácz város közönsége jobbágyi hódolottal a legalázatosabban esedezik Fölségednek: miszerint az egyetemnek Pestről máshova leendő áthelyezése esetében, mikép ezt beszélik, azt legkegyelmesebben a nevezett városba áttétetni rendelni méltóztatnék a következő indokoknál fogva: 1. Mivel az ország jó része oda hajlani látszik, ahol átalán véve az ifjúság nevelése, melytől a haza üdve függ, biztositva van, mennyivel inkább kivánja az egész Dunán-inneni, a Tiszán-inneni és túli rész is ezt, annál is inkább, mert az élelmiek és egyéb idetartozók itt könnyebben megszerezhetők és a közelebbi vgyék, mint Nógrád és Hont, meg a távolabbiak nagyszámú nemessége az ifjakat a Vágon és Dunán minden nagyobb költségek nélkül könnyen ide juttathatja el. – 2. Mivel tudva van, hogy Váczon néhány év előtt Teréz-tápintézet, angol-kisasszonyok, kegyes-rendiek, sz. Domonkos szerzetesei és harminczad hivatal fiókja is léteztek és ezen egyesületek épületeit nagyon csekély költséggel könnyen lehetne az egyetem befogadására alkalmaztatni, magának a katonaságnak sincs oly nagy szüksége a kegyesrendi tágas székházra, mely is épen azért elhanyagoltatik, és napról-napra roszabb állapotra jut, és már csak azért is ezen dolog az illető hatóságok között könnyebben elintéztethetik.
3. Már jelenleg is a polgároknál több illő szállások találtatnak, a remény csillámlásával s annak biztositása mellett pedig, hogy az egyetem ide fog áthelyeztetni, a lakosok több uj s még tágasabb épületeket fognak emeltetni. – 4. Ezen közönség 3/4 része magyar és 1/4 német lévén, az ifjuságnak módjában lenne tetszése szerint mindkét nyelvet elsajátitani. – 5. Vácz városa nem messze fekszik Buda fő- és Pest városától, és igy a szülők gyermekeikhez tetszésök szerint és elhanyagolás nélkül rándulhatnak ki, ugy hogy ide és oda az utat egy napon megtehetik és fiaikat a szünnapokon magokhoz elhivhatják. – 6. Ezen hely és vidékének fekvése a tanuló ifjuságnak gyönyöröket igér, a szükséges sétálásra alkalmas, van azonfelül legjobb vize és oly egészséges levegője, amilyent csak kivánni lehet. – 7. Az élelmieknek, faizásnak és szállásoknak oly ellátása és bősége lesz a Vág és Duna folyók összejövése és a szomszéd erdők bősége miatt, hogy jobbat az egész országban sem lehetne remélni. – 8. Ezen Vácz városa mintegy az ország közepén van, vannak jó, erkölcsös polgárai és semmi oly tárgyak, melyek az ifjuság erkölcsi romlását okozhatnák. Azonfölül az egyetem Váczon a Budán vagy Pesten székelő főhatóságok szemei előtt lenne. – 9. Ugyszintén az ifjúság a város fekvésénél fogva is állandóan az ő elöljáróinak őrszemei előtt lenne, és nem lenne alkalma a bujkálásra vagy egyik városból a másikba való átmenetelre. – 10. Ide járul még, hogy az egyetem áttétele Váczra sokkal könnyebben és kevesebb költséggel volna valósitható, már csak a Duna jótéteménye miatt is.
A mely, a köztudáson alapuló és az egész ország javára s a közjó előmozditására törekvő legalázatosabb indokokat, melyeknek alapul kellene szolgálni az egyetem helyének megállapitásánál, méltóztatnék Fölségednek mindenek előtt legkegyelmesebben tekintetbe venni, és aztán az esedező közönségről atyai jóságánál fogva ugy gondoskodni, hogy a közjó mellett a magán polgárok is fönállhassanak és a közterhek viselésére alkalmatosak lehessenek. – Mely nagy királyi kegyelmességért örökös jobbágyi hódolattal vagyunk Fölségednek Budán, jun. 11. 1792. legalázatosabb, örökké hű alattvalói, Vácz városának közönsége." (747. sz. a.)
3. §. Ezen tárgy további folyamata és vége.
Miután ezen ügy vitelének költségeit a városi pénztárból födözni nem lehetne, leginkább a czéhek s több ezeken kivüli polgárok adakoztak e czélra meglehetősen. Igy a többi között a mészáros czéh ajánlott 30 ftot; a község pedig megigérte a jun. 14-ki ülésen, hogy a következő vasárnapi isteniszolgálat után e czélra gyüjteni fog pénzt. (741. sz. a.) – A két város tanácsa, elöljárói és számos 60-személyi tag jelenlétében jun. 15-kén előadta a küldöttség (Hajnik és Juhász), hogy t. i. Budán ágens úrnál lévén, a küldött 60 ftokat, melyek Barits dékán úrnak ezen ügybeni fáradozásaiért átadandók voltak, ágens úrnak kézbesitették, a ki azt is tanácsolta, hogy azon esetre, ha a város szabadságát, azaz kir. várossá tételét, elérni kivánná, mostanság csak 20,000. ftokat kellene a kir. pénztárba befizetnie, és ezen összeget a franczia háború bevégezteig ott bennhagyná, a melyre ugyan kamatul minden ház után 3 ft 50 dénár fizettetnék; de ha a város azt elengedné, annál kedvesebb lenne ez. Mire a küldöttség azt felelte, hogy ezt a községgel közölnie kell s aztán elrándultak Pestre püspök ő mlghoz, a kinek is, mint földesúrnak átnyujták a kérvényt, hogy lenne kegyes az egyetemnek Váczra leendő áthelyezése ügyét hathatós pártolásával előmozditani. Ő nmlga ezt megigérte, mert mint mondá, ezt az ő érdeke is kivánja. De az egy ideig elhuzódni fog, mert a franczia háború is nagy akadály. Voltak Zerdahelyi Gábor fölsz. püspök és nprépost ő mlgnál is, a ki kijelenté, hogy amit tehet, azt ő is megtenni el nem mulasztja; de ez igen nagy kérdés, mert Batthyányi bibornok és hgprimás ő főmga is azon van, hogy Esztergomba szállittassék át az egyetem, és hogy azt megnyerhesse, a lakosoknak is már pénzt ajánlott előre az épületek emelésére, a melyek szükségesek az oly nagy számú személyeknek, kik az egyetemen vannak. Erre Tóth Imre biró kérdést tőn a jelenvoltaknak, ha kivánnak-e ő fölségének ily ajánlást tenni ? Mire egyhangúlag "Igen"-nel feleltek. Aztán kérdé biró úr, hogy honnét vennék a pénzt ? Ugyanis a pénztárból venni nem szabad, de ha ez nem volna is tilalmas, abból nem telik, mert kifogyva van az. Erre megjegyzék, hogy majd kiki fog ajánlást tenni, áldozatot hozni.
1794. márczius 14. Dombay S. úr előadta, hogy a legközelebb Budán megfordulván, azt hallotta, hogy a felső vgyék, u. m. Árva, Liptó,·Turócz és Trencsén, a város kivánságáról, hogy az egyetem ide helyeztessék át, mitsem tudnak, azért egy nmlgú úr azt tanácsolta, miszerint a város által avégre kiadott könyvecskéből minden vgyre egyet elküldenének. Azt is jelenté, hogy kérdezgetnék, hogyha ha az egyetem Váczra szállittatnék, annak ide hozatalára a város mennyi költséget ájánlana ? Erre a meghivottak egyes akarattal azt nyilvániták, hogy ha az ideszállitás 30,000 ftba kerülne is, azt fizetni készek lesznek, s kérék a biró urat, hogy erről a bécsi ágens urat tudósitsa. A jelenvoltak azt is javaslák, hogy az a könyvecske, melyben szépen előadatik, miszerint az egyetemnek Váczra leendő áthelyezése, több oknál fogva, a legalkalmatosabb lenne, még több példányban ismét kinyomatnék, szétosztatnék, ők a nyomatási költséget is födözendvén. (182. sz.) – Majd ezen ügyben az előkelőbbekhez folyamodványok menesztetnek annak pártolása végett s a bécsi meg budai ügynök uraimék ugyancsak buzditgatták a várost a sok lépések megtételére, hogy azt annálinkább fejhessék s ebben nem is volt panaszuk . . . Az 1794. nnájus 6-kán tartott vegyes ülésen felolvastatott Koppi Károly k. r. áldozár s az egyetemen történelmi tanár levele, melyben némely, az egyetem ide áthelyezéseért szerkesztendő s ő fölségéhez még idézendő kérvénybe teendő pontokat ir. Felolvastatott a bécsi ágensnek ápril 26-káról kelt levele, melyben a Deputátusok küldését sürgeti; ezek megválasztatnak, napi dijok ekkor is 4 ftban állapittatott meg s a pénztár silány állapota miatt az ügynöknek jutalmul ezennel csak 24 aranyat küld a két város. A küldöttség Bécsbe eljutván, a nádor főhghez mentek, mivel a király ő fölsége távol volt; a kérvény tartalmát eléjeterjeszték. Mire ő fensége azt felelte, hogy a kérés igen helyes, mert az egyetem befogadására Váczon elég üres királyi épület van. Majd ágens úrnak kézbesiték a 24 aranyat, sollicitátorának és irnokának pedig 4 koronás tallért adtak. Javaslá ágens úr azt is, hogy Balassa ő nmlgát is keresnék meg folyamodványukkal Kékkőben, ahova rándulni fog. – Előhozatott az ülésen az is, hogy az ő fölsége és a vgykhez intézett folyamodványokból hány példány lenne kinyomatandó ? 1000 példányban végeztetett kinyomatni a folyamodvány a hazában leendő szétterjesztés végett, s azokból Bujánovits Károly bécsi ügynök úrnak, az ő kivánsága szerint, 100 küldessék, ki azokat a bécsi főurak közt kiosztandja, hogy a kérvényben foglalt indokokat látván, a városnak ezen ügyét hathatós befolyásukkal annálinkább előmozditani igyekezzenek. (485. sz.) – A városi Jkönyv 386. sz. a. foglaltaknak az ezen ügyben váltott levelezések, számszerint 12 levél, melyek mind 1794. évben irattak. Ezek után következnek az egyetemi hatósághoz és ő fölségéhez intézett kérvények; mindkettő jól van indokolva,; de különösen az ő fölségéhez menesztett, mely Váczon 1794. máj 8-kán kelt s 9 pontra terjed.
Ez utóbbihoz mellékelvék a következő épületek rajzai (Mappae Ichnographicae) is, s az azokban levő üres helyiségek szintén elsorolvák: Igy a) a Terézféle Convictus tágas épületének két felső oldalában van tágasabb szoba 37, nagyobb szobák 24, nagy terem 1, nagy pincze 2, kút 2, kissé megromladozott félszer 2; az épülethez csatlakozó terület 2010 négyszög ölnyi a határos kert, mely fallal van körülvéve, 500 négyszög ölre terjed. Az ezzel érintkező, hajdan zöldségkert 2150 négyszög ölnyi. – b) Az itt létezett angol-kisasszonyok épületének legalsó részében van 15 szoba, 2 konyha és ezekhez kapcsolt 3 kamara, 1 kápolna; az első emeleten nagyobb szoba 17; a 2-dik emeleten nagyobb szoba 15, nagy terem 1, és egy másik, melyben a könyvtár tartatott, a tető alatt készitett szoba 4, 3 kút, 2 nagy pincze; a kert és épület közötti terület 360 négy szög ölnyi, az ezzel érintkező fallal körülvett kert 2636 négyszög ölre terjed. – c) A kegyes-rendiek régi társodájának alsó részében van még nem kész szoba 7, étterem 1, a felső emeleten könnyen készithető 11 szoba, egy nagy, szintén étteremnek való hely, tágas templom, melyet az egyetem könyvtárává lehetne átalakitani könnyen; 3 pincze, 2-kút; a kert és épület közötti térség 952 négyszög ölre terjed; a másik tér a kert és épület közt, a roskatag alacsony épület és félszer felé 486 négyszög ölnyi. A fallal keritett zöldségkert 1224 négyszög ölre terjed. – Ezen régi társodához épittetett az újabb, melynek alsó részében van 17 szoba, 2 konyha, különféle használatra alkalmas 3 kamara; a felső emeleten van 20 nagyobb szoba, a régi szini előadások tágas helyisége, 12 kamarára osztva. – Mindezen épületek pedig még tetszés szerint nagyobbithatók és kiterjeszthetők. – Eddig terjed a nyomtatvány.
1794. május 30. A Pestről hazaérkezett biró úr jelentette, hogy a tek. vgykhez küldendő folyamodványokat Nisnyánszky az egyetemi tanár urakkal is közölvén, ezek általán véve azokat helyeseknek találták. Ezen ügynök úr ama kérvényeket még azzal toldotta meg, hogy Váczott a Kálvin követőinek is lévén imaházuk, az ezen vallású egyetemi ifjúság oda, az istenitiszteletre eljárhat és hogy Váczott nyomda is létezik. – Jun. 6-kán azt is emlité az ülésen a biró, hogy a pünkösdi ünnepekre több egyetemi tanár Váczra fogna rándulni. Azért a két-városi község abban állapodott meg, hogy őket tisztelettel fogadni, nekik kedveskedni s az ellátási költségeket a közpénztárból kell födözni; mert a Vácz melletti hangulat emelésére ők is sokat tesznek. – Jun. 20. Vályi József és Zob Farkasné, kik alkalmatosságaikon az egyetemi tanárokat Pestről Váczra hozták, itt helyben hordozták, Migazzi-burgba föl- s hazavitték, kérelmökre a föl- és lehozásért 2-2 ftot, a helyben hordozásért pedig 30-30 krt kaptak a városi pénztárból.
1795. nov. 20. Az ezen ügyben oly élénk mozgalmat s annyi fáradságot tanusitó városi elöjárók egyik-másika Budán és Pesten már azón hirt is hallották, hogy most hevenyében érkezett légyen ő fölségétől az egyetemhez kegyes intézvény, melynek értelme szerint, az egyetemnek Pesten maradása további rendelésekig megerősittetik, oly meghagyás mellett mindazonáltal, hogy az ifjúság féken tartassék, sz. misékre, prédikácziókra, gyónásra és más isteniszolgálatokra megjelenni kényszerittessék. – 1802. ápril 28. Mégis ezen lesujtó hir daczára, a két város küldöttséget menesztett Bécsbe az egyetem áthelyezése ügyében. – Máj. 15. Hajnik és Traxler urak Bécsből hazaérkezvén, a többi közt azt is jelentették, hogy az ágenssel, tek. Keresztúry József úrral értekezvén arról, ha vajjon a magyar kir. egyetemnek elmozditása történnék Pestről, lehetne-e Vácz városának reménye annak kebelébe fogadhatásához ? Mire kijelenté, miszerint a m. kir. egyetemnek Pestről leendő elvitelére még csak gondolni sem lehet; mert annak ott helyben leendő megmaradását ő fölsége nemrég ujra megerősitette. De ha innét máshova rendeltetnék is átszállitása, Vácz azt sok okra nézve, a maga kebelébe áthelyeztetni meg nem nyerné ! . . .
És igy a két város annyi nemes fáradalma, járkelése, utánlátása, folyamodványai, pénzáldozatai stb. mind meghiusultak, de ezekért áldásban leend a derék előljárók emlékezete s az utókor hálásan emlékezik meg, olvasva ezen igénytelen sorokat, ama derék, a város jólétét szivökön viselő jó lelkek törekvéseiről...
A bécsújhelyi Mária Terézia Katonai akadémia növendékei korcsolyáznak
Hadgyakorlat a bécsújhelyi katonai akadémián
A Ludovika Akadémia
Junker K.: Az egyetemmé átalakított budai Várpalota a 18. század végén - rézmetszet
A váczi könyvnyomdászat története keletkezésétől korunkig.
1. §. Ambró Ferencz Ignácztól Gottlieb Antalig.
Csak a harczi viharok elmultával, a XVII. században kezde hazánk nagyobb szellemi lendületnek örvendhetni, noha ekkor még Latium classicus nyelvének, a latinnak, uralma is szilárdan tartotta magát, mit az ezen örökké fölséges nyelven megjelent igen számos művek és a hivatali jkönyvek is elég hangosan bizonyitanak. Igen, ezen század adta a nemzeti ébredés nagy dicskoszorús bajnokait, milyenekül tündöklenek a magyar irodalom történetében: Kazinczy, Benkő, Virág, Dajka, Csokonay, Berzsényi, Katona stb., kik kedves magyar hazánk édes hangzású nyelvét buzgó törekvéseikkel nagygyá teremték, s ennek következtén a sajtók száma szaporodni kezde országunkban minden nevezetesebb helyeken, és igy Vácz városa sem maradhatott nyomda nélkül. Azonban, hogy mikor keletkezett itt az első nyomda, adatok hiányában pontosan meghatározni nem tudjuk; mert, hogy az 1775. év előtt, midőn a váczi nyomdatulajdonos a szabadalmat nyerte, itt már jelentékenyen működő sajtó létezett, a többi között, az is bizonyitja, hogy, a Váczot oly igen kedvelt Mária Teréz királynőnk fölséges férje Lotharingi Ferencz, kivel ő biradalma kormányzását megosztotta, a fejedelmi egyének dicséretes szokásaként, kiknek mindegyike tanul valami nekik tetszőbb mesterséget, fiatal korában a nyomdászatot tanulta Váczott. Álitásunk mellett harczol az is, hogy itt ama kir. szabadalom éve előtt már a következő müvek jelentek meg:
Cettó Benedek kegyesrendi áldozár és tanártól: "Dissertationes de Maioribus Hungariae, Vacii 1770." – Horváth Imre sz. ferencz-rendi paptól: "Sz. Mária Magdolna esete és megtérése" Váczott 1770. – Migazzi Kristóf bibornok és a váczi püspökség admtra, az általa alapjából épitett hires székesegyházban a káptalan és papsága ünnepélyes bevezetése (1772. aug. 3.) alkalmával mondott nagyszerű eszme gazdag beszédjét még ezen évben itt Váczott kinyomatta ivrétben. – Ugyancsak itt jelentek meg Bossányi Seraphin minorita-rendi áldozár és jeles hitszónoknak halotti beszédei (Sermones Funebres) is 1772-ben 8-dr. – Itt látott világot 1772-ben a termékeny tollú, ékes magyar nyelvű, hittudós Telek Józzef (szül. 1716-ban Tarnóczon, Nógrád vgyben) váczi sz. ferenczrendi kolostor egykori főnökének "Tizenkét csillagú korona" czim alatt, a Bold. Szűz évi 12 ünnepére alkalmazott kitünő egyházi beszédei gyüjteményének II. kötete, ivrétben, 611 lap; az I-ső kötet kiadását Pesten eszközölte, s ott adta sajtó alá többi müveit is. Az itt szóban levő, Váczott megjelent legkitünőbb művének még maig is több példánya őriztetik méltó kegyelettel a helybeli sz. ferenczrendi kolostor jól elrendezett és 1069 műből álló könyvtárában, amelyben mellékesen modva, több mint 120 sz. ferenczrendi irónak műve találtatik.
Nemkülönben Váczott adta ki Kósa Benedek, sz. Ferencz szerzetebeli hires hitszónok is, ki egy ideig mint tábori pap működött, s a rend Üdvözitőnkről czimzett tartományának rozsnyói és váczi kolostorait igazgatta, "Concionum Syllogen" czimü művét 1773-ban, s ugyanitt adta sajtó alá szintén ezen évben "Juda és Jeruzsálem királya, siralmas Sedekiás" czim alatt jeles böjti beszédeit, melyeket 1769. évben a lévai sz. József templomában mondott el a hivek nagy lelki épületére. E mü czimlapján alul, a szokott helyen, ez áll: "Nyomatott Váczon, Ambró Ferentz Ignátz püspöki könyvnyomtató által 1773. Esztend." – Schvandtner János György: "Scriptores Rerum Hungaricarum Veteres ac Genuini" Bécsben 1768-ban megjelent művének II-dik része előtti bölcsészeti tételeket, melyekből nmlgú és főtdő gr. Eszterházy Károly váczi küspök kegyvédlete alatt, a váczi kir. nemes nevelőintézetben, a Theresianumban, bölcsészetet tanult, Steőszel József és Kristóf nemes ifjak, Henyey Vincze kegyesrendi tanár oktatása alatt diszvitatkozást (Defensio publica, vagy Examen academicum) állottak ki 1773. aug.-hóban, ezen évben Váczott Ambró Ferencz Ignácz püspöki nyomdász sajtója alól osztották ki a számosan megjelent vendégek között. Szikoray Miklós váczi kanonoknak a hit vitakérdéseiről (de Controversiis fidei) forditott polemicus műve is itt látott világot 1774-ben, 8-drben.
Még a kir. szabadalom kinyerése előtt, de már annak keletkezési évében nevezetessé lőn e nyomda, a m. kir. httó-tanács által kiadatni szokott királyi rendeletek (Mandata Regia) ivrétbeni kinyomása által, és tán ezek csinos kiállitása, s a föntebb emlitett Lotharingiai Ferencz különös pártfogásának köszönendő ama szép nyomdai kiváltság, mely oly erővel birt, hogy senkinek sem volt itt szabad Váczott egy másik nyomdát fölállitani. Az eredeti, 1775. jun. 23-kán kelt latin okiratot Mária Teréz királynő ő fölsége sajátkezüleg irta alá s irásán nagyon meglátszanak a női kezek vonásai. Hangzik pedig ezen nevezetes okmány kedves honi nyelvünkre téve ilyképen:
"Mi MÁRIA TERÉZ, Isten kegyelméből rómaiak özvegy császárnője, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótország stb. apostoli királynője, Osztrákhon főhge stb. stb. Emlékezetül adjuk jelen sorainknál fogva mindazoknak, a kiket illet: Hogy mink, miután a mi hivünk Ambró Ferencznek, Fölségünk elé az iránt tett legalázatosabb kérelmét a mi hű alattvalóinknak jólétök iránti tekintetéből kegyesen s egyszersmind anyailag is teljesiteni kivánnók, azt ugyanazon Ambró Ferencznek a mi hatalmunk teljéből és különös, császári és királyi kegyelmünkből kegyesen megengedendőnek és adandónak tartottuk, miszerint ő az országbeli hiveinek közjava és hasznára, a Pest vármegyéhez tartozó Vácz püspöki városban nyomdát állithasson, és ott bármily nemü könyveket (de más, különös kiváltságok sérelme nélkül, melyek általunk ez, vagy azon könyv kinyomására nézve adattak) kinyomhasson, azokat eladhassa, és e végből társakat tarthasson, tanulókat fölvehessen, azokat tanithassa és szokás szerint fölszabadithassa; de úgy, és oly föltétel alatt, hogy unyanazon Ambró Ferencz előbb magát finomabb betükkel lássa el, és azután minden általa a sajtó alá adandó iratokat a mi királyi httó-tanácsunknak átnézés, birálat és jóváhagyás végett megküldeni, és minden félév alatt, minden általa kinyomott bármely könyvek vagy munkák három példányát ugyanazon királyi tanácsunkhoz eljuttatni kötelmének ismerje; mert különben ezen kegyelmünk és kegyes engedélyünkkel épen nem akarjuk, hogy éljen. Először megengedjük és meghagyjuk jelen soraink erejével, miszerint nektek, bármely állapotú, rangfokú és alattvaló híveink legyetek is, különösen pedig a nevezett Pestvármegyének e soraink által erősen megparancsoljuk és azokat megbizzuk, hogy a fönemlitett Ambró Ferencz-et a nyomdászat gyakorlásában nyiltan vagy magánlag semmikép háborgatni, akadályozni vagy neki alkalmatlankodni, és őt attól eltiltani ne merészeljétek; hanem inkább őt ezen jótékony kegyünk és engedélyünkkel, a neki föntebb jelzett és engedményezett mód szerint szabadon, bizton és minden kár, alkalmatlankodás és akadály nélkül élni és annak örvendeni engedjétek, és azok által, a kiket illet, élhetni és neki ezt megengedni akarjátok és tartozzatok. Ezen titkos függő pecsétünkkel, melylyel mint Magyarország apostoli királynője élünk, megerősitett iratunknál fogva, melyet, annak elolvasása után, az előmutatónak mindig visszaadatni akarjuk és parancsoljuk.
Kelt az általunk őszintén kedvelt hivünk, tisztelendő Bajzáth József ansariai püspök, sz. István apostoli király jeles rendjének lovagja, sz. Jakab silisi apátja, sz. Tamás esztergomhegyi prépostja, az esztergomi érseki egyház kanonokja, valóságos, belső titkos tanácsosunk, és a nevezett Magyarországunk részéről a mi udvarunk alkorlátnokának keze által, osztrákhoni főherczegi székvárosunkban, Bécs-ben, junius huszonharmadikán, az Ur ezer-hétszáz-hetvenötödik esztendejében, Magyar-, Cseh- és egyéb országaink harminczötödik évében. Mária Teréz mk. ( Bajzáth József ansariai püspök mk. Jablonczy József mk. (Eredetije latin szövegű) "2905. Nyomdászati szabadalom, a Váczott letelepült Ambró Ferencz könyvnyomdász részére 1775. jun. 23-ról a legkegyelmesebben engedélyezve." (Ez németül van irva, mig a következő latinul): "1775. jul. 31-kén Pesten tartott Pest, Pilis és Solt t. e. vármegyék közgyülésén, ezen Ambró Ferencz-nek a Vácz püspöki városban tartandó nyomda tekintetéből legkegyelmesebben kiadott császári és királyi szabadalom a maga módja és ünnepélyessége szerint kihirdettetett és senki ellent nem mondván, elfogadtatott. Jegyeztetett és kiadatott általam, Tahii Tahy György, mint a nevezett megyék jegyzője által. – Ezen a püspökuradalmi és városi hatóságnál is szabályszerüleg bemutatott és kihirdetett, nagy pergamen-ivre szép betükkel diszesen irott okmányról nemzeti szinű vékony zsinórkákon függ szép, megaranyozott tokban a maig is egészen üde szint mutató jól megőrzött nagy királyi pecsét. – Hogy e becses ereklyét dicséretes kegyelettel és gondosan őrzik a nyomdában, mondani is fölösleges.
Az itt egész terjedelmében közlött nyomdai szabadalomból kitünik, miszerint tudtunkra Ambró Ferencz volt Váczott az első nyomdász, ki a kiváltság kinyerése előtt már mint nyomdász öt évig működött itt, és mint emlitők, legrégibb nyomtatványa, melyet ismerünk, a föntebb érintett bölcsészeti tételeket tartalmazó, melyek itt 1770-ben láttak világot. Annak czimlapja hátulján "Ferencz" keresztneve után még "Ignácz" is áll, mikép több régi nyomtatványai czimlapjain is, mig később az "Ignácz" nevet már elhagyogatni kezdette. Ő tanult, rendesen kiképzett nyomdász volt; mert különben nem kaphatott volna oly szép kir. szabadalmat; de származását és nemzetiségét illetőleg, ezeket még homály födi. Életéből is igen kevés adatot birunk fölmutatni. Az 1780. jun. 13-kán tartott ülésében a városi hatóság maga elé idézte, és keményen megtiltotta neki, mikép ezentul ne merészeljen a mesterlegényeknek tetszése szerint kinyomatott bizonyitványokat adni pénzért, ha csak az illető mester segédjének az ő viseletéről jó iratot nem ad. Mire e nyomdász tiszteletteljesen kijelentette, hogy ezentúl a tanács rendeletének engedelmeskedni fog.
A következő, 1781. aug. 3-ki tanácsülésen ezen ügye fordult elő, mikép azt az illető pvárosi Jkönyv szóról-szóra igy tartalmazza: "Ambró Ferencz itt Lakos Könyv nyomtató a Tanáts előtt megjelenvén, abbéli Könyörgésit nyujtotta, hogy mivel ők Ország szerint a katona tartástúl, Város robottyaitúl mentek volnának. Ő iránta is Ő Fölsige Privilegiuma mellett valamely reflexióval lenne a Tanáts, megvizsgáltatódván a dolog, és fel vétettetvén az, hogy már a véget a Tkts Plenipotentiárius Urnak Biró Uram előtt emlékezetet tett, hogy a mennyire lehetne, szép móddal egyezne meg vele a Tanáts, ne talán Fölséghez kelvén, minden város java nélkül az föllyebb irtaktúl szabadulását meg kaphatná, de ugyan tsak hitvese bábaszszony lévén, a véget is valami reflexiót érdemelne, addig is, méglen a Tanáts az eránt másrendelést tészen, esztendőnként egy Suff'rin fizetése mellett az közönséges robotoktúl és több váras terhitül maga és háza föl Szabaditatott, úgy mind azon által, hogy azon kivül a portiót többi Lakósokhoz képest, a mint értéke hozza magával, fizetni köteles légyen."
Ambró Ferenc sajtója alól kerültek ki még ezen müvek is; "Ut, melyet az Isten-Ember Pilátussal a Kálváriára járt." Vátzon: 1775. – "Nepomuki sz. Jánosnak neve napján Prágában 1775-ben tartott solennitásnak leirása" (versekben). Vátzon 1776. – "Kortonai Margitnak tsudálatos megtérése és penitentzia tartása." Vátzon 1779. – Tdő Horváth Imre, Üdvözitőnkről czimzett sz. Ferenczrendi tartománybéli áldozártól "Szent Mária Magdolna esése és megtérése" Váczott 1780-ban már 2-dszor. Szalay Ráfael kegyesrendi pap Dissertátiói. Váczott u. e. évben. – Losonczy István nagykőrösi ref. tanártól: "Hármas Kistükör" 1781-ben. – "Jó illatú rózsás kert." Vátzon, 1781. – Takács Ádám kisváczi kálv. prédikátortól: "Kérdések a keresztényi ünneplésről" 1782-ben és "Lelkipásztori vigasztalások" czimű műve is itt látott világot. – "Arany tsésze". Irta Onodi Sámuel. Ugyanő: "Honi és egyházi könyörgések." Vátz. 1782. – Horváth Seraphin minoritarendi áldozártól: "Sermones Catechetico Doctrinales" 1783-ban. – Hitelemzői beszédeinek folytatása, 1786-ban. – E mű, mely: 8-drétben 196 lapra terjed s toldalékkal is ellátva van, "Nagy katekismus, azaz Keresztényi Oskola." nevet visel, Bécsben 1783. május 15-kén láttatott el az "Imprimatur". engedélylyel a kir. könyvbiráló hatóság által; a czimlapon olvasható kézirat Bossányi Seraphin minoritarendi áldozártól irottnak mondja, s az érintett 1786. évben "Vátzon Ambró Ferencz kir. priv. könyvnyomtató költségével" ujra kinyomatott. – Itt jelentek meg: "A sz. Históriának summája". Irta Ostenvald, forditotta Maróti György, bővitéssel kiadta Losontzy István. Vátz 1783. – "Az igazság bujdosásának históriája". Irta versekben E. S. I. Vátz 1783. – "Nyúl história" Vátz 1784. – Stephani Ludovici Zimánii, Clerici regularis Scholarum Piarum Carminum Libri IV. Vacii 1784. Typis Francisci lgnatii Ambró.– "Szerelem példája", azaz: Szerentsés florentziai vagyis, della Valle olasz grófnak magától egybeszedett történetei. Forditotta németből Kép Gejza László (váczi születés) Vátz 1787. – A már emlitett Losonczy Istvántól, "S. 0. Dissertatio de Homicidio paena mortis puniendo" czimü műve is itt került ki a sajtó alól; 1788-ban. – "Geographia" irta, Ruff György, ford. Vátz, 1791. – Keresztyén philosophus", azaz: A keresztyén vallás fundamentumosabb némely ágazatainak a józan okossággal való összemérséklése. Vátz 1792. – Váczott jelent meg 1792-ben Kármán "Uránia" czimű 3 kötetes folyóirata. – "Officia Sanctorum Propria", quae in antiquioribus Breviariis desiderantur." Vacii, typis Francisci Ignatii Ambró, Reg. Priv. et Episcopalis Typogr. 1793. 212 lap.
Ime, csak ezen itt felsorolt müvek is hangosan hirdetik, hogy Ambrónak nyomdája a keresettebbek közé tartozott. Csak azt jegyezzük itt meg ezen alsó váczi nyomdászról még, hogy volt neki egy Károly nevű rossz gyermeke, ki egy 9 ftos tajtpipa ellopásaért, a városi hatóság itélete folytán, 12 virgács-ütéssel büntettetett meg. – E vásott gyermeknek munkás, tevékeny atyja a honi nyomdászat történelmében; a valódi érdemeket méltányolni képesek részéről mindig kitünő polczon fog szemléltetni s a hálás utókor emlékéből mi sem irtandja ki nevét.
2. §. Gottlieb Antaltól Plöszl Lipótig.
Ambró az 1793. ápril 16-kán tartott városi tanácsülés ügyiratai egyikében már mint elhunyt emlittetik, s az ezen évi május 17-ki ily ülésben Regele József tanácsbéli úr, mint az Ambró-féle hagyatéknak, az úrszéki végzés folytán kinevezett tömeggondnoka, azon bevallást teszi, miszerint az Urban kimult Ambró Ferenci Ignácz nyomdáját ennek minden hozzátartozói s házával együtt Gottlieb Antal művezető (factor) 3441 fton örök áron megvette az uradalom engedélyével. Miután ezen uj nyomdatulajdonos a városbai kebelezés diját, a 7 ft s 17 krt lefizette, a bevallási okmány neki kiadatni végeztetett az illető püspökvárosi tanács által. Hogy ő alatta is igen keresett, tehát virágzó volt a váczi nyomda, mutatják és hirdetik az ő sajtója alól kikerült számos müvek. Buzgó tevékenységének mindjárt az első évben igen fényes bizonyitékát adta, melylyel magát az első rangú nyomdászok sorába küzdötte föl.
Igy mindjárt az első, 1793. évben hagyta el sajtóját a hires Katona István szépművészek és bölcsészet tudora, a kalocsai érseki könyvtár főnökének "Historia Critica Regum Hungariae stirpis austriacae" czimü jeles műve X-ik kötete, sor szerint XXIX-ik, 8-dr. 963-nál több lapon, ajánlva van a ngos és főtdő váczi káptalannak, mint irja, hálája jeléül. Ekkor az érdemes váczi káptalan ezen nagy nevű tagokból állott: Szerdahelyi Gábor (de Nyitra-Szerdahely) titopolitáni fölsz. és corczoli v. püspök, nagyprépost stb., Bodonyi Sándor olvasó-, Lafftsák N. János éneklő-, Schwartzer János Lajos báró bosoni v. püspök, őr-, Benedek Ágoston poenitentiarius kanonok, főesperes; Erdélyi József, Bezzegh Mátyás, Tiller József, Makó Pál, Ciáni Lénárt, Schwartzl Ferencz, Szerdahelyi György Alajos, Saffrath Lipót báró, Lafftsák Mátyás. – Ezek maecenási áldozata segitette Gottlieb sajtója alá a nevezett vaskos kötet kéziratát, melyben az ajánlat végén megjegyzi a tudós szerző, miszerint a káptalani urak költségén már több, a hazára diszt árasztó művek adattak ki. – Tekintve a nyomdai eszközök ekkori gyarlóságát, csak ezen egy kötetnek megjelenése maga is képes lett volna Gottlieb jó hirnevét megalapitani, pedig a mondott 1793. évben még a következő művek is hagyták el sajtóját:
Bogyai Mihály kosdi plébánosnak: "A Kath. hit tudománya azon Ágazatainak,- mellyekről viszszavonások vannak, kitétele" czimű műve, Bossuet után magyaritva, Vátz 1793. – " Vida György tordai hadnagy tréfálkodásainak históriája." Irta versekben Kolumbán János, Vátz, 1793 – Szabó József "Vátzi gaboná"–ról irott gazdászati műve ezen év vége felé látott itt világot. Ezen jeles iró, egykor a tudós jezsuita rend tagja, utóbb annak eltöröltetése után Váczra helyeztetett át, hol mint püspöki szertartó dicséretesen működött. Innen Beszterczebányára tétetett át plébánosnak, hol meg is halt 1801-ben. – 1794. évben Egyed Joákim Remete sz. Pál egyetlen magyar szerzetbeli áldozárnak "A keresztény tudományról oktató beszédek" czimü dolgozata, melyet a plébános urak használatára 4 vastag kötetre terjesztve irt meg, jelent meg itt Váczott. – Hunyadi Ferencz debreczeni prédikátor és superintendens korában bocsátott közre Váczon 1794-ben s egy terjedelmes munkát ily czimmel: "Keresztény Archivarius avagy hisstoriai gyűjtemény", 2 kötet, 8-dr. 538. és 470. lap. – Simon Máté előbb szintén pálos kolostori pap, azután pedig kárászi plébánosnak "A káromkodásról tíz prédikátziók" czimű műve 1795-ben jelent meg Váczon. – Szentmihályi Mihály "Házi orvosságok". Vátz 1791. ismét itt 1795. évben.
Itt kerültek ki a sajtó alól: báró Splényi Ferencz váczi püspök lelki nyugalmáért tartott ünnepélyes gyász-isteniszolgálat alkalmából keletkezett ily czimű füzet: "Oratio, cum Solennes Exequiae Exllmi, Illrni ac Rdsmi Domini Francisci Xaverii e Liberis Baronibus Splényi de Miháldi, Episcopi Vaciensis, S. Caes. Regigae et Apost. Maiestatis Actualis intimi Status Consiliarii, Anno M.DCCXC.V.XI, Kalendis Januarii Exstincti, VIII. Kalendas Februarii M.DCC.XC.VI. in Cathedrali Ecclesia Vaciensi Celebrarentur. Dicta ab Innocentio Simoiachicz Clerico Regulari scholarum Piarum in Gymnasio Vaciensi AA. LL. et Rhetorices Professore ac Exhortatore. Vacii, Tipis Antonii Gottlieb Marmarossiensis, 1796." – Ez, tekintve a kort, nem roszul van kiállitva, de a következő már rosszabb és izléstelenebb: "Halottas Beszéd, mellyel Méltóságos Liber-Báró Miháldy Splény Xavier Ferencz úr; váczi megyés püspök, a Felséges Tsászári Apostoli királyi belső valóságos Tanátsos úr Ő Excellentziájának Szomorú vég-pompáját tisztelte Harsányi István Ketskeméti plébános és főesperes, 1796-dik Esztendőben Boldog-Aszszony Havának 26-kán; Váczon Nyomt. Marmarossi Gottlieb Antalnál."
A már emlitett Simoncsich Inze kegyes-rendi áldozár és tanár számos alkalmi beszédei, különösen Offidai sz. Bernárd szentté-avatása alkalmából mondott 1796-ban Váczott, s ugyanitt az ezen évben sz. István tiszteletére tartott jeles beszéde is, akkor láttak világot. – Ugyancsak e termékeny tollú rendi paptól jelentek itt meg egyéb beszédek is, és különösen e bő és huzamos buvárlatról tanuskodó hires történelmi műve: "Memoria Dipl. Sphragistica Abbatiae de. a Zenth Job" (Oratio de Reliquiis Sanctorum die s. Stephani). – Csepcsányi Gábor kegyesrendi paptól "Hasznos Mulatság" versekben, Vátz, 1796., 8-dr. 121 . lap. – A következő, évben is meglehetős tevékenységet fejtett ki e nyomda tulajdonosa; mert annak folyamában jelentek itt meg ezen müvek, a már emlitett Simonchichtól: "Supplementum ad Dissertationem de s. Dextera S. Stephani cum Historia Monasterii sz. Job" (es colléctaneis Joachimi, Kollárits Ord. S. Pauli, auctore Matthaeo Simon ex eodem ord.) Vacii Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis, 1797. – Hunyadi Ferencz debreczeni kálv. prédikátor és tiszántúli superintendensnek hátrahagyott "Ötvenkét közönséges prédikátziók" czimü dolgozata, kiadva Dobos István ó-budai prédikátor által Váczon, 1797–1799., 3 kötet, 8-dr. 608., 538. és 647. lapok. – Molnár Borbálától, ki Sátoralja-Ujhelyen született s kit viszontagságos élete költővé tett, jelent itt meg 1797-ben "Egy nemes tselekedetnek leírása". – Ugyanezen 1797-ben látott világot ezen dolgozat is: "Huszonöt esztendőre szegődött házi és mezei szolga", melyet tdő Szaitz Leo servita-rendi pap, korának hires hitszónoka és hitének lángbuzgalmú védője irt. Meghalt ezen igen bő tudományú és szerfölött tevékeny, vasszorgalmú iró Egerben, szerzete kolostorában, 1792-ben, összesen 13 terjedelmes munkát hagyván hátra, melyek fényes tehetségének és kitünő buzgalmának megannyi bizonyitványai. Ezek Páris, Berlin, Buda, Pozsony, Pest, s a nevezett mű Vácz városában jelentek meg. Sokat irt ő latinul is.
Gottlieb nyomdász ily szép működés mellett már egy általa fölállitott betü-öntődét is birt az izraeliták imaháza közelében, melylyel a nyomda is egybekapcsolva volt, saját lakában. Azt jegyzi itt meg Nagy Ferencz, ki Spitzer Miksa, szintén nyomdatulajdonos művezetője volt, s tőle a "Typographia" czimü nyomdászati lapban, a váczi könyvnyomda története, dióhéjban, azaz igen röviden (IV. folyam, 1872: Pest, 15., 19., 21. és 24. számokban) megjelent, hogy nem tudni, vajjon Gottlieb tanult nyomdász és magyar születésü volt-e? Mi a kérdés első részét illeti, határozottan állithatjuk, miszerint ő a nyomdászatot tanulta; mert hisz, mikép föntebb érintők, Ambrótól a váczi nyomdát, mint annak művezetője vette át örök áron. Hogy pedig magyar és marmarosi származású volt, bizonyit a "Marmarosi" előneve. Azt is felhozza itt mellékesen az emlitett fiatal Nagy Ferencz, a jelenkori tdő papság rovására, hogy ekkor még a clerus jobban pártolta a tudományos férfiak törekvéseit; mert mindenütt csupa papi művek megjelenésével találkozunk. Igen bizony, kedves emberkém, mert ekkor még a tudományok egyéb ágai bölcsőikben szunyadoztak, s mert jobb, olsóbb világ volt minden tekintetben. Ha akkor is már egyes főpapoknak 20– 80,000 ftnyi adót kellett volna fizetniök, bizonyára nem áldozhattak volna oly jelentékenyen a tudományok előmozditására, illetőleg terjedelmes számos művek kiadására. Most pedig, hála különben ezért a haladás nemtőjének ! oly bőven sarjadoznak elő a mindenféle irodalmi termékek, hogy ezeket mind megszerezni, iróikat mind pártolni, ama nagy garral dicsőitett szabadelvűség okozta pénzszük viszonyok miatt, lehetetlen. Az is bizonyos, mi itt jól tekintetbe veendő, hogy a journalisztika roppant tért tartván hatalmában, a napi, időszaki s más életpályai lapok mohó olvasása háttérbe szoritja a legkitünőbb művek megszerzését is; és pedig döbbentő mérvben. E szerény sorok irója több évi saját, és mások tapasztalatából tudja, hogyha a főtdő magas clerus, mindamellett, hogy a sok adót fizetnie kell, és a templomok, paplakok, kolostorok, iskolák, kórodák, és más sokféle közhasznú intézetek, a mindennemü szegényekre stb. stb. jövedelme nagy részét oda áldozza, nem pártolná a jeles irodalmi termékeket, ezek bizonyára nem kerülhetnének a sajtó alá. Tény ugyanis, hogy a világiak, tisztelet és becsület a kivételeknek, a komoly tudományi szakműveket nagy gyéren szerzik meg, ilyeneket csak a főpapi, kolostori s nehány intézeti könyvtárakban lehetvén megtalálni!! – De nyomozzuk odább a váczi nyomda történetét, melynek működése folyton eléggé élénknek mondható. – Váczon jelent meg Bozóky Mihály "Kath. karbeli kótás énekeskönyve" is 1797. évben. (Ld. Tájékozó s Egyházmüvészeti lap 34. és 39. lap)))
József főhg ő fensége és kedves hazánk nádora, 1798-ban Váczot magas látogatására méltatván, az ekkori derék váczmegyei növendék-papság diadalt zengett tiszteletére, mely előbb érintett évben ily czim alatt hagyta el a sajtót: "Pietas Cleri Junioris Seminarii Honoribus Primi Vacium Ingressus Serenissimi Principis Regii Josephi Palatini et Archi-Ducis Austriae Sacrata. Vacii 1798. Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis." E versek diszesen állitvák ki, tekintve az akkori viszonyokat; a papir vastag és kemény, betűi és a metszvények tisztán nyomvák, a rendszer meglehetős, festéke nem szétfutó, mint sok régi nyomtatványoknál láthatni; mi napjainkban már a finom izlés és szépészet barátaira igen kellemetlen hatást gyakorol. – Ugyancsak 1798. évben adta itt ki a föntebb is emlitett Egyed Joákim pálosrendi pap "Ünnepi prédikácziók" czimű munkáját 8-drétben, 918 lapnyi vaskos kötetben. – Ezen évben jelent itt meg Mátyási József Verseínek folytatása (2-dik darab), 386 lapon. Ez kecskeméti születésű volt, s valószínű, hogy verseinek első kötete is itt hagyta el a sajtót. – Az emlitett versek ily czim alatt kerültek itt sajtó alá: "Semminél több valami, azaz: elegyes tárgyú és formájú egynehány darab versek." II. darab. Vátz 1798.
Segneri Pál jézus-társasági bő tudományosságú, hirneves áldozár után magyaritva, 1799-ben e munka jelent meg Váczott: "Igazat mutató tükör". – Úgyszintén Grondszky Sámueltől: "Historia Belli Cossaco-Polonici," Vacii 1799. – Desericzky József Incze (a. s. Thoma Aquinate) kegyes-rendi áldozár, kitünő tudós, váczi sz. széki ülnök "Historia Episcopátus Dioecesis et Civitatis Vaciensis una cum rebus Syrchronis" 1763-ban Pesten megjelent műve előtt diszvitatkozási alkalomra (Defensio publica) készült bőlcsészeti tételek olvashatók, melyek Gottlieb A. sajtója alól kerültek ki Váczott 1779-ben.
E tételekből ezen évi junius-hóban tdő Bádik Mihály, váczegyházmegyei növendék, ki magát és tanulmányait a Bold. Szűznek, az örök bölcseség anyjának, az apostoli ország védnökének, a magyarok nagy asszonyának tiszteletére ajánlotta föl, mint Il.od évi bölcsészettanuló, ntdő és tudós Szablik István és Sárvári Ferencz k. r. tanárok, és bölcsészeti tudorok előadásai nyomán a váczi püspöki Lyceumban szokott ünnepélyességgel diszvitatkozást állott ki fényes sikerrel.
Ez alkalommal az emlitett tudós Desericzky által irott és Pesten Eitzenberger Ferencz Antal városi nyomdász betűivel kinyomatott, a váczi egyházmegyei és város történelmét tartalmazó jeles, classicus latinsággal irott mü példányai a jelen volt vendégek közt tiszteletből kiosztogattattak. – Mellékesen helyén látjuk itt megérinteni mily kár, hogy az ily szép tudományi ünnepélyek, melyek oly sokáig divatoztak a tanintézetekben, és sok irodalmi, legtöbbnyire az ily diszvizsgák kegyurainak maecénási buzgalmából megjelent műveknek elterjedését eszközlék, megszüntek, anélkül, hogy korunk tanrendszer-gyártással foglalkozó hirtelen bölcsei, azok helyett valami fontosabbat tudtak volna behozni, és vele a tudományvilágot gazdagitani . . .
De térjünk vissza tárgyunk tovább-füzésére! Simon Máté előbb pálos szerzetes, majd kárászi plébános, termékeny tollával a váczi nyomdát élénken foglalkoztatta. Igy jelent itt meg tőle még az érintett 1799. évben ezen jeles műve: "Beszéd a religiónak három rendbeli ellenségei ellen", fejtegetve igen kitünő elmeéllel és nagy hittudományi olvasottságot mutató ismeretekkel egy prédikáczióban. – Gottlieb A. szép tevékenysége által jó hirnévre tett szert s a városban is a közbecsülést érdemelte ki annak polgárai részéről. Ugyanis az 1799. jan. 6-kán tartott pvárosi tanácsülésen visszaállitott kültanács 19 tagja közt az ő nevét is olvashatni. Mikép alább látni fogjuk, polgártársai még magasabb rangra is méltaták őt, és az illető földesúr ő mlga nem késett megerősitésével járulni ama megtiszteltetésekhez, melyekre azok által emeltetett és részben ajánltatott. – Gottlieb nyomdája az 1800. évben sem maradt tétlen állapotban, sőt inkább működése szép jeleivel találkozunk. – Ekkor jelen itt meg ugyanis Lang János-tól a "kateketika" czimű dolgozat; mely művével a buzgó és áldott lelkü plébános igen jó szolgálatot tett kartársainak. – Továbbá u. e. évben került itt ki a sajtó alól, a már föntebb ismételten emlitett Simon Máté-tól a "Prédikátcziók" czimü műve. – Ugyanettől: "Boldog-Asszonyról 40, sz. Anna, sz. Joákim és Józsefről szóló prédikátziók" már 1801-ben. – Itt látott világot az előbbi, 1800. évben ezen mü is: "Donatus Latino-germanico-hungarico-bohemicus" Dolezsál Páltól. – A föntebb már szintén érintett Segneri Pál hirneves jézus-társasági pap Institutióiból kivont "Summa Pastoralis Officii" szintén 1801-ben. – Ugyancsak Simon Máté-tól: "Az Úr Krisztusról 40 egynehány prédikátziók" láttak itt világot 1802-ben, még pedig elég csinoskiállitásban.
Mielőtt azonban e nyomda működését évről-évre tovább követnők, lássunk ezen tevékeny nyomdatulajdonosra vonatkozó egyéb adatokat is. Igy Vácz pváros nemes tanácsa 1802. márcz. 9-ki ülésén ő reá vonatkozólag ezek fordulnak elő: "A nmlgú m. kir. httó-tanács ezen évi jan. 12-kén kelt intézvényét e folyó márczius 12-kén tek. Gosztonyi Mihály alispán úr közölvén a városi tanácscsal, miszerint az Gottlieb A. kiváltságos nyomdász személyes tulajdonai és erkölcsi viseletéről bizonyitványt állítson ki-, a tanács e fölhivásra ily tartalmú iratot menesztett a fönttisztelt alispán urhoz: "Tek. nemzetes alispán úr! Alólirottak a jelen évi jan. 12-kén kelt nml m. kir. httó-tanács kegyes intézvénye folytán, melyet tek. uraság oly végből közlött velünk, mikép az idevaló Gottlieb A. kiv. nyomdász személyes tulajdonai és erkölcsi jelleméről tudósitást tegyünk a legalázatosabban így felelünk: "Hogy ugyanazon Gottlieb. A. polgártársunk és külső tanácsbéli, azon 9 év alatt, mióta itt lakik a közöttünk történt többszöri érintkezés szükségességénél fogva elöttünk igen ismeretes, a társalgásban komoly és békés, a böcsületes ember teendőit ugy szokta végezni mindig, hogy misem hiányzik abból, a mi egy példás és jó keresztény emberben megkívántatik. Mesterségét pedig fáradhatlan szerénységgel és iparkodással gyakorolja, és azonföl végre a magyar, német, tót, oláh és latin nyelveket is bírja. Ezen legalázatosabb és hivatalos tudósitásuk mellett magunkat tek. Uraságod kegyeibe ajánlottan teljes tisztelettel vagyunk Váczott, márczius 14-kén 1802-ben legalázatosabb szolgái: Drobnay Antal város birája és a tanács." (Eredetije latin.) – Ily jeles férfiú lévén e derék nyomdász, nem csoda, mikép a vgynek a httó-tanács által is helyeselt végzése szerint, a választott község (Electa communitas) visszaállittatván, ennek ő 2-dik szószóllójául választatott meg 1802. máj. 9-én tartott tisztujitó-szék alkalmával, népszavazati többséggel.
Ugyanezen évi nov. 29-ki tanácsülés ügyiratai közt pedig ezeket olvashatni felőle: "Gottlieb. A. helybeli nyomdász és vál. községbeli képviselő polgár úr a váczi siketnémák intézete szervezésével megbizott Almássy Antal királyi kiküldött előtt tett ama nemeskeblű ajánlataért, miszerint a siketnémákat az intézetben töltendő egész idejök alatt a nyomdászatban, minden kedvezés nélkül a maga része oktatni fogja, a nmlgú m. kir. httó-tanácstól az ezen f. évi szept. 6-kán, 22, 985. sz. a. kelt elismerési okmányt nyert, melyet föntebb a siketnéma-intézet történetében honi nyelvünkre téve szóról-szóra közöltünk. Az igy kitüntetett nyomdász tisztelete ez által nagy mérvben gyarapodott. – Néhai ntdö Bielek László termékeny tollú áldozár, bölcsész-tudor és tanártól megjelent Váczon egy általa magyaritott ily czimű mü: "A kegyes áhítatosságnak tárháza, vagyis öreg Tóbiásnak élete", 1803. Meghalt e derék tudós Kőszegen 1807-ben. – Váczott látott világot 1804-ben ezen igen érdekes mű: "Compendium Historiae S. Religionis Ord. S. Pauli I. Eremitae". 1806-ban megjelent itt "Házi és úti uj kadendáriom", mely 1818., 1821. s 1822-ben is világot látott itt.
A budai kir. nyomda-igazgatóságának a tanácshoz intézett levele 1806. márcz. 21. tanácsülésen olvastatott, melyben kéretik a tanács azon 98 ft 433/4 kroknak, melyekkel néhai Ambró Ferencz váczi nyomdász a m. kir. egyetemi nyomdának 1792. év óta tartozik, beszedése és biztos alkalommal Budára leendő megküldése iránt. Mire ezen f. 1806. évi böjtmás hava 21-ről keltezett válasziratában a tanács ezt adta értésére a budai kir. nyomda-igazgatóságnak: Miután nevezett adós Ambró Ferencz még 1792. Esztdbn meghalálozott, halála után pedig Concursuális Per által mindennémő Vagyona fenn lévő Adósságainak ki fizetésére fordéttatott, és semmi legkisebb Értéke nem tsak nem maradott, hanem elegendő sem volt Adósságainak kipótolhatására", következőleg a fönt jelzett összeget a városi tanács nem küldheti meg. (Ld. a 217. sz. a.) – Ezen adatból tudjuk meg hát hitelesen, miszerint Ambró Ferencz, tudtunkra első váczi nyomdász, 1792-ben végezte a halál által földi pályafutását.
Az 1806. jul. 4. tanácsülés 557. sz. a. pedig ez fordul elő a nevezett Ambró utódjáról; "Gottlieb A. úr városi polgárunknak és kiváltsággal biró könyvnyomtatónak sz. kir. Fehérvár városában lakó Baumeister József könyvkötő özvegye ellen a nevezettnek férje által több évek óta tőle elhordott nyomtatványokért, jegyzőkönyve kimutatása szerint, 263 ft s 58 krkból álló adóssága iránt benyujtott folyamodására nézve határozattá lőn, miszerint a jegyzői hivatal irni fog a székesfehérvári tanácsnak a nevezett folyamodvány jkönyvi kivonat megküldése mellett, hogy Gottlieb A. úr ezen ügyét megvizsgálván, részére igazságot szolgáltatni ne terheltetnék.
A váczi nyomdának mindig tevékeny volt még ezen tulajdonosa. Ugyanis 1808-ban jöttek ki sajtója alól ezen művek: "Házi orvosságok", 188 lap, 8-dr.; "A magyarországi méhtartás rövid tudománya", 80 lap, kis 8 dr. – 1809-ben hagyta el sajtóját Bogyay Mihály kosdi plébános e műve: "Vasárnapi prédikátziók" két kötetben. E buzgó lelkipásztor szép és fényes érdemeinél fogva a ngos és főtdő váczi káptalan tagjai közé emeltetvén, mint kanonok itt halt meg 1830. szept. 20-kán, élete 77. évében. – Marmarosi Gottlieb A. is huzamos ideg birta a váczi nyomdát, mivel még éveken át találkozunk firmjával. Igy mindig növekedett a polgártársai részérőli becsülésben is és fölemlitjűk itt, miszerint Kámánházy László váczi püspök (I808–1817) ő mlga Gottlieb Antal urat is, mint a ki a város körül mint a tekintélyesebb vál. polgárok egyike, s a kinek nyomdája a város diszére van, tiszteletbeli senátorrá nevezte ki, mikép ezt az 1809. szept. 29-kén tartott városi tanácsülés aktái közt olvashatni. – Az 1810. márcz 25-kén pedig Havassy Mihály által eddig birt 2/4 sessió-földből Gottlieb A. tiszteletbeli tanácsosnak 1/4 rész adott át használatra: – Az 1812. márcz. 17-ki ülésen a kőmives-czéh biztosául ajánltatott, a többi ilyenek közt ő is az uradalomnak, s azokkal együtt megerősittetett. – U. e. évi május 15-kén pedig a mindig czivakodott harisnyakötő mesterek felügyelőjévé rendeltetett a városi hatóság által.
Ezentúl a város Jkönyveiben mindig sürübben találkozunk Gottlieb A. úr nevével. Igy Acsay József úr, a vál.. polgárság által ellene beadott vádirat folytán s e miatt a ugye által vizsgálat-tételre kiküldött bizottság előtt, a városi kapitányi hivatalról önkényt lemondván; helyetteseül ideiglenesen Gottlieb A. tiszteletbeli tanácsos úr szemeltetett ki az 1815. máj. 24. tanácsülésen. – A tek. Lauró Gáspár uradalmi teljhatalmúhoz beadott kérvénye folytán, a nevezett Atsay pöre kimeneteleig Gottlieb A. helyettes kapitány ur az e hivatal után járó fizetés felét a mlgos uradalomtól jött végzés erejénél fogva megnyerte s az neki az 1816. márcz. 14-ki tanácsülés által kiadatni rendeltetett. – Az ezen évi szept. 20-ki ülésen pedig olvastatott a mlgos Uraság gazdászati ülésének a 997. sz. a. kiadott azon végzése, miszerint Gottlieb A. urnak azon egész időre, meddig, mint helyettes kapitány működött, a kapitányi egész fizetés kiadassék. – Ezen időben, 1815. évben hagyta el sajtóját Nagy Leopold k. r. tanárnak ezen 110 oldalra terjedő műve: "A levegőnek rövid ismertetése."
Az 1817. márcz. 1-jén tartott tanácsülés iratai közt olvashatni, hogy egy kellemetlen eset mélyen megszomoritotta Gottlieb A. urat. Ugyanis Vogl Jakab szabó-mesternek durva lelkű neje, Sallák Teréz a legközelebb múlt febr. hó utolsó napján Gottlieb A. urat, ki a tanácsbeliek egyik legtevékenyebbje volt, rút gyűlölségből, midőn halpiaczról hazamenni szándékozott, épen háza ajtaja előtt, a köz utczán, ganéjjal szándékosan csúful leöntvén, a gaznő ezen undok tetteért kemény megdorgálás mellett 12 korbács-ütéssel térittetett észre; a tanácsos úr pedig oda utasittatott, hogy az ellene szerfölött gyűlölködő durva asszonyt s annak háza táját kerülje ... Ezen 1817. évben azon szomorúság is érte még Gottlieb urat, hogy az őt kegyelt és kitüntetett főpásztor és földesúr ő mlga a földi életet bevégezte, mikép az a következő, az ő sajtója alól ezen évben kikerült füzetekből is kitünik. Mindkettő ugyanis Kámánházy László váczi püspök halála fölött mondatott s annak alkalmából jelent meg Az egyiknek czime igy szól: "Memoria Illmi ac Rdsmi Domini Ladislai Kámánházy, Almae Dioecesis Vaciensis Episcopi, Vacii in Sacra Aede Cathedrali, dum desideratissimi Praesulis piis manibus Venerabilis Clerus Vaciensis iusta Exequiarum solemniter persolveret, anno reparatae Salutis MDCCCXVII. Decimo Calendas Maias Celebrata. Oratore Ignatio e L. B. Szepessy de Négyes, AA. LL. et Philosophiae nec non SS. Theol. Doctore, M. E. Agriensis Canonico, et Archi-Diacono Borsodiensi, Instituti Pauperum Agriensis Praeside, Bibliothecae Dioecesanae Praefecto et Examinatore Synodali. Vacii, Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis Privilegiati Typographi." – E gyászbeszéd latin szövegű, 34 lapra terjed. 4-dr, s kiállítása oly rossz hogy mint a föntebb emlitett Nagy Ferencz szakember fejezi ki magát "azt szemlélve Guttenberg nagymesterünk első kisérlete jut eszünkbe; a papiros itatós, a festék szétfolyó és teljesen átütődve van, mintha fény mázzal lett volna nyomva" , – tán annak jele ez, hogy a nyomda hanyatlásnak indult . . .
Ellenben a másik már csinosabb kiállitás, melynek czime ez "Monumentum Pietatis, quod Illmo ac Rdsmo Domino, Ladislao Michaeli Kámánházy, Dei et Aplcae Sedis Gratia Vaciensium Antistiti anno M.DCCC.XVII. Pridie Nonas Februarii fatis functo, occasione Solemnium Exequiarum, X. Kal. Maii, anno eodem celebratarum, as futuram grati animi memoriam observantes, devotissimique Nepotes, ex Fratre filii, excitari fecerunt, per Franciscum Salesium Bokross, e Scholis Piis, Regii Gymnasii Professorem. Vacii, Typis Antonii Gottlieb Marmarosiensis Priv. Typographi." – Mindkettő bő adatforrást képez e tudományszerető és előmozditó főpap életrajza megirásához.
Ugy látszik, mikép Gottlieb urnak már évek óta Nagyváradon is volt nyomdája, t. i. bérletben az ottani püspök ő mgtól. Erről tanuskodik eme nyomtatványa: "Magyarország polgári históriájára való Lexicon, a XVI. század végeig. Készitette néhai tiszteletes tudós Budai Ferenez úr, a szóváthi ref. eklézsia prédikátora. Kiadta: Budai Ézsaiás, a debreczeni ref. Collegiumban historiát, görög-nyelvet és ékesen szólást tanitó Professor, Nagyváradon, Mármarosi Gottlieb Antalnál 1804–1805., 3 kötet, 8-dr. – De rövid idő mulva perbe keveredett ismét a püspökkel a nyomda miatt, mely aztán megint az illető megyés főpásztor birtokába ment át, s később örök áron megvette a Tichy-család és birja máig is. – Gottlieb, mint tiszteletbeli tanácsos, a város sokféle ügyeiben ingyenes szolgálatokat tévén, buzgalma élénkitéseül 1818. márcz. 13-kán egy hordó márcziusi sert ajánlott meg neki a városi tanács.
Mikép a következő ügyek bizonyitják, Gottlieb adósságokkal volt terhelve. – Az ellene inditott végrehajtást felfüggesztetni kérvén Gottlieb úr, azt igérte a törvény előtt 1819. jun. 18-kán, miszerint minden rendbeli tartozásait az ezen évi szept. 1-ig kifizetni el nem mulasztandja. – Ugyszintén a helybeli n. e. görögök temploma harangozójának, a meghalt Peleky Mihály görög kereskedő után kamattal együtt 184 ft s 64 krral tartozván, ez összeget több sürgetésre is ki nem fizette, azt a következő váczi vásárra kiegyenliteni igérte. Mindkét általa kitüzött nap neki a fizetésre kiszabatván, addig az executiót a tanács által felfüggesztetni végeztetett. – Főtdő Bogyay Mihály kanonok úr kérelmére, a számadás utján kiderülő tartozás Gottlieb úr elleni behajtásra executiót kellvén kirendelni ismét, minthogy az emlitett adós ellen többrendbeli adósságai miatt végrehajtóul Blahó József tanácsbéli úr már kirendeltetett előbb, ezen itt szóban levő tartozás behajtása is ugyanazon évi szept. 3-kán reá bizatott, úgyszintén főtdő Rich János kanonok, az alapitványi pénzek kezelője által bejelentett összeg behajtásával is, melylyel azon alapitványi pénztárba tartozott Gottlieb, a nevezett Blahó tanácsbeli úr bizatott meg az emlitett ülésen. – Továbbá, főtdő Balogh István kanonok úr, mint a helyi kóroda igazgatója, iratilag jelenti a városi tanácsnak, miszerint Gottlieb úr annak pénztárába, kétrendbeli kötelezvény szerint, 153 frt 30 krokkal tartozván, ez összeget behajtani sziveskednék a tanács. A nevezett adós nyomdász elleni végrehajtó Blahó József és Singlery József urakra bizatott ezen összeg behajtása is u: a. 1819. évi decz. 6-kán tartott ülésén.
A következő, 1820. febr. 4.-ki ülés iratai közt pedig már ezt olvassuk a nagyon eladósodott Gottlieb nyomdászról: "Ő az ellene többféle adósságok miatt kirendelt végrehajtást fölfüggesztetni kérvén, arra nézve, ha vajjon az elfogadható lesz-e, vagyona értéke és szenvedő terhei összeirására bizottság menesztetett ki, de ő az öszszeirást ellenezte, sőt annak meggátolása végett a vgyre folyamodott, előszóllittatván, minekutána ama folyamodására, a tek. szbiró úr által kivánt tudósitáshoz a nevezett adósnak vagyona és szenvedő terhei kimutatása elkerülhetlenül szükségesnek lenni, vele nagynehezen megértetett volna, némely tartozásait megismervén, mások ellen pedig kifogásokat tévén, saját becslése és vallomása szerinti sokféle adósságai 7205 ft s 30 krra rúgnak. Összes vagyonát pedig imigyen vallotta be: Háza 6000 f't, nyomdai szabadalma 500 ft, sajtó-eszközök betükkel s egyéb idetartozókkal 4500 ft, váczi és pesti nyomtatványai értéke 8000 ft, künlevő adósságok 4000 ft, mármarosi nyomdája szintén 4000 ft. Összesen az egész vagyon értéke 27,000 ftokat tett a bevalló Gottlieb nyomdász saját nyilatkozata szerint. Tartozásai és vagyoni állapota jegyzőkönyvbe vezetetvén, az ellene kirendelt végrehajtás fölfüggesztése végett a vgyre tett folyamodása következtén tek. Friebeisz István szbiró úr által kivánt tudósitásához, annyival is inkább, minthogy magát nemesnek lenni állitá, kérésére vgyén történendő eldöntés végett kapcsoltatni végeztetett a tanácsülés által. – Főtdő Bogyay Mihály kanonok úr iratilag azon kívánságát nyilvánitotta, miszerint a Gottlieb úron követelt 700 frtnyi pénzösszeg behajtása végett, melyet az adós egyátalán vonakodot elismerni, még a mult évben bemutatott folyamodványa az ahhoz kapcsolt iratokkal együtt, a következett törvényes végzésekkel s Gottlieb úrnak a vgyre tett folyamodványa, úgy szintén az erre közbejött végzés neki másolatban kiadassék. Aminthogy ezek a febr 22-ki ülésen kiadatni is végeztettek.
Ezen nyomdász többféle adósságokkal lévén terhelve, mikép már emlitők, az ellene megrendelt végrehajtás felfüggesztéséért a vgyre folyamodott, mely azt rendelvén, hogy az emlitett könyörgőnek minden vagyona hitelesen összeiratván, megbecsültessék, s ugy terjesztessék be a vgyre, ezen rendelet teljesitésével márcz. 17-kén Blahó és Singlery urak bizattak meg. – A nevezett főtdő kanonok úr Gottlieb helybeli nyomdász elleni 3800 frtra menő kereseti vádlevelét beadván, az emlitett adósnak 15 nap alatt adandó feleletre ápril 11-kén kiadatott. – Blahó és Singlery urak, mint Gottlieb A. vagyonának összeirására kiküldöttek, jelentik ápril 20-kán a tanácsülésen, hogy azt Gottlieb úr ellenzi, sőt a becslés végett megjelent mesterembereket, mikép már egyszer történt, házából elutasitotta, s jövendőre kiveréssel fenyegette. Melynél fogva Gottlieb urat az engedelmességre szorittatni kivánták, a ki is olyképen nyilatkozott, hogy ő a vgyre tek. szbiró úrhoz a felfüggesztésért utólag folyamodott, s igy a válasz megérkezteig az összeirást és becslés elhalasztását kéri. Erre neki 8 nap engedtetett; mely határidő eltelte után az összeirási végzés teljesittetni fog. – A sok adóssággal terhelt Gottlieb A. úr vagyon-állapota mikép állását, a vgyei rendelet folytán, kitudatni szükséges lévén, minthogy annak Szigeten (Marmaros vgybn) is volna nyomdája, az ottani tanács annak megbecsültetése, és ha azon terhek fekszenek, erről is tudósitás-tevés végett hivatalosan megkéretni rendeltetvén a jun. 30. ülésen, az irat ezen tanácsülésből Szigetre elküldetett az emlitett hatósághoz.
Főtdő Bogyay M. kanonok úr Gottlieb A. ellen följelentette, miszerint a követelésre vonatkozó felelettel a határidő eltelte után is adós maradván, a bepanaszlott előhivatott, és a feleletnek a köv. tanácsülésen leendő beadása, pöre elvesztése alatt neki jul. 22-kén meghagyatott: – Pál József Gottlieb A. úr által a marmarós-szigeti nyomdáját neki átadottul lenni állítván, ő a nádor ő hgségéhez folyamodott, és ezen kérvény miben-létéről a vgye útján tudósitás kivántatván, Gottlieb A. ezen ügyben a feleletre felhivatott okt. 27-kén, s e végből a folyamodvány ekkor vele közöltetett. – Blahó József tanácsbeli és Singlery József aljegyző urak Gottlieb A. úr vagyonának összeirását nov. 21-ki ülésen bemutatván, az eredetiben tek. Friebeisz István szbiró úrnak átadatni rendeltetett. – Sztrabuska Magdolna, néhai Simon Pál özvegye is, Gottlieb úron 1500 frtnyi adósságot követelvén, alperessel ez 15 nap alatt adandó felelet végett decz. 5-kén közöltetett. – E nyomdásznak a nevezett szbiró úr elé terjesztett azon folyamodványa, hogy a kiküldöttség által benyujtott vagyoni összeirásban szenvedő terhei hibásan tétettek 14,000 frtokra, holott azok 8,000-re sem terjednek, könyörög tehát, hogy avégett kihallgattassék. A küldöttség jelentése szerint, a folyamodó kihallgatva lévén a az összeirásban kitéve, hogy az adós mely adósságát tartja valóságosnak, melyet ismét számadás alá tartozóul ismert meg, ezért a kérvényezőnek folyamodása helytelen. Miről tek. szbiró úr decz. 15-kén tudósittatni rendeltetett.
Ugyanekkor Pál József szigeti nyomdásznak a m. kir. httó-tanács előtt Gottlieb Antalon követelt 1500 ftnyi tartozása végett beadott folyamodványára ezen folyó 1820. aug. 29-kén kiadott intézvénye Gottlieb A. feleletét bemutatván, tek. szbiró úrnak eredetiben átadatni rendeltetett. – Főtdő Bogyay M. kanonok úr Gottlieb Antalon az általa kinyomott egyházi beszédeiből 450 példányt követelt, ellenkező esetben e példányok összes árát. Nevezett kanonok úr ugyanis oly föltét alatt adta e művet Gottlieb sajtója alá kinyomatásra, hogy ez az 1000 példányból 500-at a felperesnek ad, 500-at pedig az alperes önmagának tart meg s e föltételbe Gottlieb bele is egyezett. Azért az alperes 450 példánynak kiszolgáltatására szorittatott az 1821. május 1-jén a tanácsülés által. Ezen évi jul. 12-kén ez fordul elő a pvárosi tanács jkönyvében: Francsics Teréz, Plöszl József nyomdász-segéd neje, örökségi ügyében sz. kir. Pécs városhoz iratni rendeltetvén, ezen megkereső levél az iráttárba tétetni rendeltetett. Nov. 6-kán pedig: "Francsics Teréz a mostoha anyja által megajánlott apai és anyai 2000 ftot, mint örökségi just keveselvén, a pereskedés erősen folyt. E nő atyja Francsics János volt. – Oly zilált anyagi viszonyokkali küzdése s a hitelezők általi zaklatása közben némi vigasztalása is volt Gottlieb úrnak. Tudniillik a mlgos uraság gazdászati ülése által az 1173. sz. a. kiadott végzés, melynél fogva a m. kir. kamara által, ez lévén ekkor tényleg a földesúr, Kámánházy püspök halála után, az elhunyt Blahó József tanácsbéli úr helyére Gottlieb, ki eddig csak tiszteletbeli senátor volt, neveztetett ki valóságos tanácsbeliül. 1822. nov. 15-kén felolvastatván, erről a pénztárnoki hivatal tudósittatott. – A következő, 1823. febr. 18-kán kihirdetetett a tek. úriszék e f. évi jan. 6-kán kelt azon végzése, miszerint Gottlieb Antalnak szemvedő állapota ugyan a cselekvőt meg nem haladja, de azért bármely vagyona eladásától eltiltatik.
Ennyire igénybe vevén Gottlieb Antalt a hiteIezők sürgetése folytán a huzamos pereskedés, a sok adósság fizetése és törlesztésére forditott gondok s a tanács által is gyakran történt szokásos kiküldetések a város különféle ügyeiben, csoda-e, hogy nyomdászati működése utolsó éveiben feltünően kevesebb mű került ki sajtója alól? Végre pedig e sokat küzdött, huzamos ideig oly tevékeny üzletembernek életalkonyát hozta már el az érintett 1823. év, melynek folyamában az ápril. 8-kán tartott tanácsülés ügyiratai Jkönyve a 284. sz. a. már mint megholtat emliti a nyomdatulajdonost..
Nyomda - rézmetszet 17. század vége
Szent István felajánja országát Szűz Máriának - fametszet a Gottlieb nyomda kiadványából, 1796
Migazzi Kristóf bíboros 1772. augusztus 23-i, a
Székesegyház
felszentelésekor mondott prédikációjának kinyomtatott szövege
Laffcsák Mátyás kanonok ex-librise, 1802
Varjas János debreceni professzor II. Józsefet dicsőítő versezete, 1784
Bozóki Mihály Katolikus kottás énekeskönyve, 1797
3. §. Plöszl Lipóttól a siketnémák iparintézete öszműködő társulatáig.
Az utóbbi években már Gottlieb szükebbre szorult anyagi helyzete, megcsökkent pénzereje folytán, a nála nyomóul működött Plöszl Lipóttal együttesen bírta a váczi nyomdát, amig ezen utóbbi vagyonos nővel kellvén házasságra, azt Gottlieb Antaltól megvette a privilegiummal együtt és a most 893. sz. a. házban, az uj luth. imaház mögötti Gottlieb-féle szögletházban birta több mint 40 éven át. Gottlieb Antaltól bizonyára még annak utolsó életévében vehette át a nyomdát Plöszl, noha csak 1827-ben találunk az ő neve alatt egy 133 lapra terjedő latin, ily czimü művet megjelenni ő nála: "Ordo 0fficii Divini secundum Rubricas Breviarii et Missalis Romani, nec non iuxta Decreta S. R. C. pro anno Christiano, eoque post bissextilem secundo MDCCCXXXVIII. in usum Dioecesis Vaciensis Auctoritate Illmi ac Rdsmi Dni Dni Francisci a Paula e Comitibus 'de Nádasd Perpetui Terrae Fogaras, Miseratione Divina Episcopi Vaciensis et I. Com. Comar. Perp. Comitis. Vacii, Typis Leopoldi Plöszl C. R. Priv. Typ. – Hogy elődjétől még annak életébén vette át a nyomdát, bizonyitja ugyanazon 1823. decz. 30-kán tartott tanácsülés 951. sz. a. ügyirata, melyben már Pleszl Lipót emlittetik nyomdászul, a ki Pál József nevű segédjét arról vádolván, hogy az durva, iszákos, verekedő, s még őt is megragadta és arczát megsértette, elégtételért könyörgött. Mire a tanács a goromba segéd elbocsátására szabadságot adott a panaszlónak, s azonfölül kemény megintés mellett 12 pálczaütéssel fenyittetett az meg.
Hogy Plöszl Lipót 1823-ban másodmagával birta a nyomdát, bizonyitja a következő mű czimlapja: "Énekes gyüjtemény." Öszveszedegettetett ártatlan mulatságára az érzékeny sziveknek kedvekért. Kiadta Ruttkay Gábor 1823-ban, Váczon. Nyomtattatott Plöszel Leopold és Compag. betüivel, Marmarosi Gottlieb Antal és Ruttkay Gábor költségével. A 125 lapra terjedő, 8-dr. kötet 95 társas és népdalt tartalmaz, melyek némelyikében sok a kedélyesség és mindannyia érdekes a magyar dal története szempontjából. Külalak tekintetében legnagyobb részük nem állja ki a kritikát, de sokban van egészséges érzés, eredeti észjárás és talpraesett humor. – 1824-ben jelent meg Plöszl és társa nyomdájában a "Váczi kis nemzeti uj és ó kalendárium" 1825., 1827. és 128-ban is. Ezen utóbbiban már "Magyar- és erdélyországi uj és ó kalendárium" czimen. 1829-ben szerkesztette ezt Sztraka József. Megjelent a kiadók könyvnyomtató intézetében. 1830-ban is megjelent ez s megérte az 50. évi folytatást is.
Hogy Plöszl nem valami gyöngéd érzésü ember volt, kitünik azon esetből, mely az 1824. jul. 30-ki tanácsülésen fönforgott. T. i. Plöszl Lipót helybeli nyomdász, özvegy ember, arról vádoltatván, hogy mintegy 3/4 éves kis leánykáját sirása miatt oly kegyetlenül elverte légyen korbácscsal, mikép a verés nyomai még folyton láthatók, s mivel az e fölött eliszonyodott dajka a kisded sebhelyeit némelyeknek mutatni merészelte, azt is ugy elverte, hogy testét számos sebfoltok tarkázták, a vádolt nyomdász szemrehivatott s kegyetlenkedését mivel sem menthetvén, megérdemelte volna, hogy a vgye rendszabályai szerint gyermeke tőle elvétetvén, saját költségére más emberségesebbek által neveltessék hatósági felügyelet alatt. Azonban e büntetés alól föloldoztatván a gyermek nála hagyatott, de keményen megintetetett és kilátásba tétetett neki a kétszeres fenyiték, ha még egyszer oly kegyetlenkedést merészelne cselekedni. Azért Krenedits György városi hadnagy úr fölügyelete alá helyeztetett, ki ezen ügyben a nevezett nyomdász házát többször meglátogatni s tapasztalatait bejelenteni köteleztetett a gondos városi tanács által. – Francsicsné asszony Plöszl Lipót nyomdász kis leányát, mint az ő anyósa, nagyobb biztonság és gondosabb nevelés végett, az utczán a dajkától elvévén, saját gondozása alá fogadta. Francsicsné e tettét a tanács ezen 1824. aug. 24-ki ülésén helyeselte, nem lévén a kisded biztonságban az indulatos apánál. Ez azonban arról biztosittatott, saját kivánsága szerint, hogy atyai gyönyörködés kedveért a kis leányka többször elvitetni fog.
Plöszl Lipót első neje, Francsics Teréz, halála után, nemes Zlatáry Annával, ki Trencsén városából egy rokonától némi örökséget kapott, második házasságra lépvén, emlitett első neje után egy kis leányka maradván hátra, hogy az ezt illető vagyon, illetőleg az első házasság alatti szerzemény a leányka biztositásául nyilván tartassék, annak összeirása végett Vadas József tanácsbéli és Heuzer János irnok urak küldettek ki a tanács által az 1825-ki ülések egyikéről. Plöszl Lipót kérvénye folytán, melyben előadja, miszerint a tanács végzése daczára sem akarja az ő első neje után maradott kis leányát, ennek nagyanyja, Francsics Jánosné, neki kiadni, meghagyatott ezen évi aug. 19-kén Krenedics György városi hadnagynak, miszerint a nevezett nyomdásznak a kis leányt, erővel is elvévén nagyanyjától, átadja. – Plöszl Lipót váczi nyomdászról az emlittetik az 1834. febr. 27-ki tanácsülés 238. sz. a. ügyiratában, hogy, Guoth Gábor kamarás és tanácsbéli úr házát megvette, mely tán már a 2-dik volt Plöszl úr birtokában.
A nyomda megvétele után Plöszl a betü-öntödét megszüntette, mert azt tán költségesnek találván, olcsóbban vélte készpénzen szerezhetni be a betüket az önálló nagyobb öntödékből – Plöszl alatt a nyomda 1830–40 közt szép virágzásnak indult; könyvekből raktárt állitott, műveket adott ki, és sajtója termékeit mindenfelé szállittatá, ugy annyira, hogy nyomdai vállalatai őt csakhamar népszerűvé tevék. Az ő kiadása ezen latin és magyar egyházi énekek könyvecskéje is: "Pietatis Exercitia," in usum Juventutis Literariae, Vacii, Typis Leopoldi Plöszl, Caes. Reg. priv. Typogr." – Ugyanezen 1832-ben jelent meg tőle e füzet is: "Carmen Honoribus Exllmi, Illmi ac Rdsmi Dni Francisci a Paula e Comitibus de Nádasd, perpetui terrae Fogaras, Episcopi Vaciensis, S. C. et R. A. Mtis Actualis. int. Status Consiliarii, et I. Comitatus Comaromiensis perpetui Comitis, dum festum Nominis die 2. Aprilis anno 1832. Felix recoloret devote oblatum. Vacii, Typis Leopoldi Plöszl, Caes. Reg. Priv. Typogr." – Ezen évben hagytak el sajtóját: "Az igazak koszorújával fölékesített szentelt Vezér" ima- és énekes-könyv. Összeszedte Munigay György, Váczon Plöszl Leopold betűivel és költségével 1832:, 237: lap. – Ugyanaző betüvel és költségén: "Hármas kis-Tükör," Váczon, 1832. – Midőn 1740-ben a járványos vészkór (mirigy, pestis) hazánk nagyobb részét pusztitaná, Vácz város lakóit is a legnagyobb rettegésbe döntötte. Ekkor ünnepélyes fogadást tettek e város áhitatos lakói, miszerint, ha a vészt tőlük a jó Isten elháritja sz. Rókus hitvalló napját évenkint sz. áhitattal ünneplik meg maradékaikkal együtt örökre. Kérelmöket a jó Isten meghallgatván, igéretöket maig is teljesitik a nevezett szentnek napján évenként. 1840. aug. 16-kán ülte ezen fogadalmi áhítatosság százados ünnepet a város, a midőn a megható egyházi, alkalmi sz. beszédet főtdő Krajner Antal, visegrádi plébános tartotta, mely Váczon Plöszl Leopold nyomdájában nyomtatásban is megjelent. A beszéd 4-drétben 14 oldalra terjed. – "A két atyafi szent Szüzek Gertrudis és Mechtildis Imádságos könyve" Bővitve. Váczon Plöszl Leopold, cs. kir. szab. Bétü nyomó Intézetében, 1841. 296 lap. (Kihagyva az eltörölteket, a viszonnyomatásra bocsátatik "Váczon 4. Juliusban 1845. Markó Albert sk. kir. könyvbiráló L. S.) – "Menynyei Arany Kulcs," Váczon 1845. Plessel Leopold cs. kir. Betü nyomó Intézetében. (Viszonnyomatásra bocsáttátik Váczon aug. 16 kán 1845. Markó Albert s. k. kir. könyvbiráló). 288. lap.
1845. szept. 26. 1118. sz. a. Helyben egy uj nyomdát állitani szándékozván Straszer János budai polgár, beadott folyamodványa szerint, mielőtt erre nézve kir. szabadalommal elláttatnék, az iránt esedezik, mikép bemutatott három eredeti bizonyitványa tekintetbe vétele folytán, neki helyben a letelepülés megengedtessék: E bizonyitványok szerint a folyamodó polgári állása, a cs. kir. nyomdában eltöltött 20 éve s becsületes viselete igazolva lévén, és vagyoni értéke is kimutatva, érdemesnek találtatott azért a pártolásra s megkéretni végeztetett a nmlgú uradalom, miszerint a nevezettnek a letelepülést Váczott megengedni méltóztatnék. – Okt. 18. 1204. sz: A tek. tiszti ülésnek ezen évi 841. sz. a. kiadott végzése, mely szerint Straszer János budai polgárnak, a városi tanács felterjesztett ajánló tudósitása folytán, a helybeni letelepedés megengedtetett, felolvastatván, a folyamodó erről értesittetni s az eredeti végzés az irattárba tétetni határoztatott.
1845. nov. 28. 1364. sz. a, Beadott folyamodványában Straszer János az iránt könyörög, hogy miután helyben felállitandó nyomdája tekintetéből megkivántató kir. szabadalomért legfelsőbb helyre is folyamodni kivánna, s minthogy egyrészt ily czélszerű nyomda fölállitása által helyben, e nemben itt valami tökéletes nem létezvén, nemcsak a helybeli számos iskolák sokat nyernének, hanem általa a város haladása is előmozdittatnék, másrészt pedig polgári állása, erkölcsi magaviselete, vagyoni értéke is kimutatva s neki itt a letelepülés megengedve lenne, az A. és B. alatt foglalt okiratoknál fogva e város kebelében valóban szükségesnek érzett nyomdának felállitása hatóságilag is elismertetvén, legfelsőbb helyre benyujtandó folyamodványa támogatására neki ajánló irat adatnék. Mire végeztetett: A folyamodónak, mint a ki már különben is helybeli lakosnak fölvétetve vagyon, kérése méltányosnak találtatván, annak előmozditása tekintetéből részére a kivánt ajánló-levél kiadatása elrendeltetett s a bemutatott okiratok a folyamodónak visszaadatni végeztettek." – 1846: május 7. 688. sz. a. Straszer János, budai polgárnak e város kebelében nyomda fölállitására nyerendő szabadalomért a nmlgú m: kir. httó-tanácshoz nyujtott folyamodványára és ennek ellenében Pleszszel Lipót részéről szinte a tisztelt kormányszékhez intézett kérelmére, f. évi 2922. és 2923. sz. a. kelt s a tek. vgynek 1270-dik, kisgyülési sz. a. kiadott végzésével ellátott kegyes intézvénye, avégett, hogy a folyamodónak vagyoni állásáról, és a fölállittatni kért nyomda szükséges voltáról a két uradalom és tanács meghallgatása mellett kimerítő tudósitás tétetnék tek. főbiró úrhoz, innen pedig oly czélból, hogy e részben az illető uradalmak nyilatkozatát is áttéve, következő jun. 1-ig, az imént tisztelt főbirói hivatalhoz vélemény adassék, a két városi tanácshoz utasittatván, annak következtében, a mellékletek belátása után végeztetett:" "A szilárd következetesség, melytől a tanács Straszer Jánosnak I. alatti folyamodványához 3. és 7. alatt zárt iratokban mondottakhoz ragaszkodva, el nem térhet, továbbá is azon véleményét idézi elő a tanácsnak, hogy Pleszszel Lipót elavult nyomdájával a közvárakozásnak megfelelni képes nen lévén, Straszer János kérelme pártolandó, s e tekintetben a mlgos uradalomhoz az ügyiratok közlése mellett ily tartalmú nyilatkozat adandó légyen: "Mlgos uradalom . A N. M. M. K. Httó tanácsnak budai polgár, Straszer János kérelmére folyó évi 2922. és 2923. sz. a. közbejött, és a többit lásd föntebb.
1847. máj. 19. 1115. sz. Pleszl Lipót, váczi nyomdatulajdonos iratilag azt kéri, hogy miután a város részére a szükségelt különféle nyomtatványok, s legujabb időben az adókönyvecskék is, melyek csak első izben nyomattak Pesten, az ő nyomdájában készültek, és hogy munkái ellen a tanács részéről kifogás nem tétetett, hanem azokkal megelégedett, s a folyó évben is megbizatott a város részére szükségelt nyomtatványokkal, mindezekről neki bizonyitvány adatnék ki. Hogy a különféle nyomtatványokat illetőleg, (adókönyvecskék, himlőoltási ivek stb.) használhatólag készitette eI, erről a kért bizonyitvány neki kiadatni rendeltetett. – 1847. szept. 28. 1774. sz. Plessel Lipót mint első neje Francsics Terézzel nemzett leánya Örzse természetes és törvényes gyámjának a tek. egyhez adott, onnan a folyamodó vagyoni állapota szabályszerű vizsgálatának eszközlése végett főbiróilag ide utasitott kérelmére, melyben nevezett leánya nevében ezen városi tanács ellen inditott, fölebbvitelkép a vgye tvszékén megbirált, onnan pedig a tek. királyi táblára fölebbezett pernek eredetibeni áttételét megengedni kéri. Mire végeztetett. "A folyamodónak vagyonállása, ingóságait nem is emlitve, legközelebb eladott, a vevő felekre törvényszerűleg fölvallott és rendszerinti árért házának és nyomdájának 21,000 pftra terjedő lévén, ez iránt tek. járási főszbiró Párniczky Ede úr hivatalosan tudósittassék. 1848. jan. 4. 14. sz. Miután a folyamodó az ingókat nem is tekintve 21,000 pftot érő vagyonnal bír, nem soroztathatik azok közé, kiknek részökre a fönálló szabály értelmében azért engedtetik meg a pernek eredetibeni átküldése, mert az átirási költségek fedezésére szegénységök miatt nem képesek, ennélfogva Pleszl Lipót a vgye 1847. évi 8412. sz. a. végzésénél fogva kérelmétől elüttetik, miről Pleszl a jegyzői hivatal által értesitendő.
Az 1832. év körül virágzása tetőpontját érte el a váczi könyvnyomda; de az 1847. év vége felé jött egy előttünk ismeretlen ember Plöszl úrhoz, tőle a nyomdát megvenni akarván, s valóban 2000 ftot készpénzben neki már le is fizetett. Azonban az 1848. márcz. 15-kén kezdődött, kedves hazánk történetében örökre nevezetes szabadságharczunk tüze, a dicső emlékű hősök közé vitte őt is, és többé mit sem hallottak felőle. Amaz összeg Plöszl Lipótnál maradt, mert azt ki sem kereste többé, úgyszintén birtokában maradt a nyomda is. Ugy halljuk mégis, hogy 1848-ban e nyomdát Somogyi és Lukács urak birták Pestről, akiknél ily czimű kitünő egyházi beszéd jelent meg: "Keresztény-hazafi Szózat", melyet az országunkat fenyegető veszély elháritásaért 1848. okt. 1-jén tartott nyilvános áhitatosság alkalmával, a váczi hivekhez intézett Balla József, káptalanhelynöki igtató és levéltárnok. – Ugyanezen évben jelent itt meg Majer Istvántól "A jó házi gazda" czimü mű is, melyet a termékeny tollú szerző életszabályul irt a nép számára. – Továbbá: "Régi földirat a tanuló ifjúság használatára", mely itt ezen évben Koczányi Ferencz k. r. tanártól jelent meg, s arra nagyon alkalmatos, hogy a római classicusok és az egyetemes történet könnyebb megértését elősegítse.
Olvastatott 1848. jan. 4. 26. sz. a. a nmlgú m. kir. httó-tanács 1847-ki 38,366. sz. a. kelt, és a tek. vgynek szintazon évi 7641. számú kisgyűlési végzése mellett párban megküldött intézvénye, miszerint Straszer János helyben fölállítandó könyvnyomdára adandó engedelemért nyujtott kérelmétől elmozdíttatik, és ez iránt folyamodványának kézbesitése mellett értesittetni, – Plessel Lipót pedig oda utasittatni rendeltetik, hogy amennyiben ellenfolyamodványában azt, hogy az Ambró-féle könyvnyomdai szabadalom jogosan szállt reá, nem tanusitotta: annak jogszerű folytathatása végett kegyelmes királyi szabadalomért folyamodjék. – Mire nézve végeztetett: "Straszer János folyamodványának, és arra hátiratilag jegyzendő httó-tanácsi kegyes intézményének kézbesitése, – Plessel Lipót pedig jelen végzésnek kivonatban leendő kiadása mellett, folyamodványuk eredményéről értesittetvén, különösen Plessel Lipót, a könyvnyomdai szabadalomnak jogszerű folytathatása végett kegy. kir. kiváltsági szabadalomért folyamodásra utasittatik".
A gyászos kimenetelű 1848/9-ki szabadságharcz után, amint hazaszerte mindenütt, úgy Váczott is hanyatlásnak indult a nyomda; mert a magyar irodalom pangott, szerfölött korlátoltatván az u. n. absolut kormány által, mikép ezt az alábbi adatok is igazolják. A censura ujra a sajtó bilincse lőn. Művek nem érkeztek, a nyomdai személyzet teljesen leapadt és egykori virágzásának csak emléke maradt fön. – 1849. jun. 2. 59. sz. (Gazdászati jkönyv.) A marhák vágatásával fizetni határozott húsdij beszedésével megbizatt Plessel L. nyomdász, társa, Vaskovis Pál, elhalván, számadását bemutatja, s e kötelesség teljesitését jövőre másra ruháztatni kéri. – ezen évi szept. 11. a. 424. sz. a. Plessel Lipót nejének, szül. Zlatháry Annának, 5 pecséttel zárt végrendelete bemutattatott. 1850. febr. 9. 172. sz. Plessel L. az általa, a levágott marhák után beszedett accisák fejében a városnak 53 ft s 21 krokkal ppénzben kevesebbet fizetvén be, ezen összegnek a városi közpénztárba leendő befizetése neki tanácsülésileg meghagyatott. – Ezen évi márcz. 8. 73. sz. (Gazdászati jkönyv.) E meghagyás ellen folyamodott, de kérelmétől elüttetett; ezt arra alapitá, hogy az általa magyar pénzben szedett accisát, noha az itt helyben még folyamatban volt, a városi pénztárnok el nem fogadta tőle; s részére az akkoriban járt kevés procentuátiót, az oknál fogva, hogy a mostani békés időben müködő húsbiztos procentuátiója megnagyobbittatott, valamivel nagyobbittatni kérte.
1851. márcz. 14. 392. sz. a. Plessel Lipót nejeül szül. Lindenmajer Mária emlittetik s a 391. sz. a. Pálik biró úr előterjeszti, mikép e nyomdásznak ez már 3-dik neje lévén, miután az 1-ső és 2-dik házasságból gyermekek vannak, ezek anyai örökségök biztositása végett, a birtokában lévő vagyon öszszeirása s az illető gyermekeknek anyai örökségök kimunkálása szükséges lévén, ezzel Korber Károly tanácsnok és Thier Ferencz aljegyző urak bizattak meg. – E 3-dik nő előbb Baronits József felesége volt. – Jul. 7. 741. sz: cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi 5296: sz. a. kiadott rendelete, mely szerint a főnálló törvények alapján ismételve kiadott rendeletek értelmében, minden, ezen korona-országban megjelenő képek, kő-, réz- és aczélmetszetek, valamint minden nyomdák és egyéb intézetek által, a nyomtatványok egy-egy példánya, a nemzeti muzeum számára beszolgáltatandó, miután mégis az 1849. nov. 11-től 3571. sz. a. e részben kibocsátott rendelet a mondott intézetek tulajdonosai részéről, a nemzeti muzeum igazgatóságának ez iránt tett feljelentése szerint, eddig csak némi részben teljesittetett, az e kötelmöket elmulasztók kitudhatása, s kötelmök teljesitésére leendő szorithatásuk végett felsőbb meghagyásra ezennel rendeltetik, mikép a hatóság területén létező nyomdák s hasonló intézetek pontosan öszszeiratván, annak két példánya felterjesztendő, s egyszersmind az ily intézetek tulajdonosainak vagy ügyvivőinek az 1849. óta megjelent és beküldeni elmulasztott, de a megjelenendő müvekből a törvény értelmében beszolgáltatandó két-két példánynak, az azokról két párban szerzendő jegyzékkel együtt e helyre évnegyedenként pontos beküldését mulhatatlan kötelességöknek ismerjék, – cs. kir. járásbeli főszbiró úr által f. évi 552. sz. a. kelt hátirat szerint, a teljesitendők eszközlése végett áttetetvén, ezen felsőbb rendelet másolatban miheztartás végett azonnal kiadatott Plessel Lipót helybeli nyomdásznak. – Jul. 16. 781. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi 5970. sz. a. kiadatott rendelete, – miszerint f. hó 15-keig aziránt kiván tudósittatni, vajjon e kerületben oly városok vagy nagyobb kiterjedésü helyek, hol könyv vagy kőnyomdák léteznek, a magyar miniszterium alatt kibocsátott I848-ik országgyülés 18-dik sajtótörvény s különösen ezen törvénynek 37-dik §-sa azóta valósággal volt-e alkalmazva, és vajjon a könyv- és kőnyomdai jognak ujabbi engedményezéseknél köteleztettek-e? az illető jelenleg is ezen §, értelmében a biztositék letételére cs. kir. járásbeli főszbiró úr által f. évi 575. sz. a. hátirat szerint adandó tudósitás végett, áttétetvén, ezen felsőbb rendelet következtén, cs. kir. főszbiró úr arról, hogy a helybeli könyvnyomda, a tulajdonos előadása szerint 1775. év óta fönáll, melyet jelenlegi tulajdonosa Plessel Lipót már 29 év óta bír, s az 1848-ki Országgyülésen alkotott 18-dik sajtó-törvény, s különösen ezen törvénynek 37. §-sa ő irányában alkalmazva nem volt, s az idő óta könyv- és kőnyomda létesitése itt helyben nem engedményeztetett, s igy az emlitett §. értelmében a biztositék letételére ki sem szorittathatott, – tudósittatni végeztetett.
Aug. 1. 819. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő mlga által f. évi 6851. sz. a kelt rendelet folytán főszbiró úr f. évi 345. a határozatában oda utasitja a városi tanácsot, miszerint Plöszl Lipót váczi könyv-nyomda-tulajdonosnak meghagyja, hogy az 1848-ki országgyülés 18. sajtótörvény 37. §. értelmében, a biztositék letételére szoritsa, ezen intézkedése sikeréről jelentést teendvén: Végeztetett: "A nevezett nyomdásznak kötelmévé tétetett, mikép a hivatott törvény kivánalma szerint, a biztositékot a maga helyén letenni el ne mulaszsza kötelességeül ismervén a biztositék letételét igazoló okiratot a tanácsnak további intézkedés végett bemutatni. – E hó 19-kén a 881. sz. a. ügyirat szerint Pleszl Lipót a sajtó-törvény alapján kimutatni kellett biztositék tárgyában nyilatkozatát beadván, főszbiró úrhoz, ennek 345. sz. a. hátirata szerint, fölterjesztetni rendeltetett. – Szept. 1. 932. sz. Felsőbb rendelet alapján a tanács meghagyja Pleszl Lipót váczi nyomdatulajdonosnak, miszerint ezentul minden nyomtatványból időnként 4 példányt tartozik a városi hatóságnak beszolgáltatni, melyről is rendes jegyzék mellett pontos beterjesztést terjeszt a főszbirói hivatalhoz, áttévén ehhez mindig az illető példányokat továbbitás végett. – Okt. 29. 1122. sz. Cs. kir. megyei főnök ő ngnak f. évi 8992. sz. a kiadott rendelete, mely szerint a tett jelentés nyomán ismételve utasittatik, mikép a váczi nyomdában 1849. év óta megjelent és beküldeni elmulasztott, ugy a jövőre megjelenendő nyomtatványokból is 4 példányt, az ezekről készitendő ennyi jegyzékkel együtt, és pedig az előbbiekből minélelőbb, az utóbbiakról azonban évnegyedenként felterjesztés végett mutassa be, – cs. kir. járási főszbiró úr által f. évi 2293. sz. a. kiadott hátirat szerint oly utasitással, hogy a helybeli könyvnyomdában 1849. évtől nyomatott minden nyomtatványból 4 példányt szedjen be, s a nyomdatulajdonost e rendelet pontos megtartására utasitsa, – áttétetvén, ez értelemben Pleszl Lipót nyomdászt, a városi tanács utasitotta, mikép a rendelt példányokat az illető jegyzékkel együtt főszbiró úrhoz teendő fölterjesztés végett bemutassa.
Nov. 10. 1161. sz. a. Nyomdatulajdonos Plöszl Lipót, f. évi 1122. sz. a. kelt tanácsi végzés következtén nyilatkozatát, mely szerint a könyvnyomdában 1849. óta sajtolt példányokból, miután a könyvnyomdát 1847. évben Lukáts László pesti könyvnyomdatulajdonosnak eladta, ki is azt 1850. jan. 19-keig birta, amidőn a kőnyomdát minden jogokkal és tartozmányokkal együtt Lukáts Lászlótól ismét viszszavette, s igy csak a most érintett átvételi időtől szolgálhat nyomtatványokkal. Minélfogva az ide csatolt jegyzékben foglalt nyomtatványokat felsőbb helyre teendő felterjesztés végett bemutatván, ezek főszbiró úrhoz fölterjesztetni végeztettek.
1852. jan. 15. 59, sz. Cs. kir. Pest-Pilis megyei főnök ő ngnak f. évi 23. sz. a. kiadott rendelete, mely szerint a cs. kir. httóság ideiglenes elnöke ő nmlgnak m. évi decz. 7-ről 21,981. sz. a. kibocsátott rendelete folytán, kellő tudomásul adatik miszerint az 1848. évi 18. tvczikk 37. §-a által a nyomdai biztosítéknak csupán ujon fölállított könyv- és kőnyomdákérti le fizetése rendeltetvén, ennélfogva más törvény kihirdetése előtt fönállott előbbi nyomdákra, annálkevésbbé terjedhetvén ki, minthogy azon tvczkknek viszszahatási erő nem tulajdonittatott; minthogy továbbá ugyanazon sajtótörvény rendelete a bekövetkezett időviszonyok erejénél fogva ugyis magától megsemmisült, s végre az iparviszonyok rendezése ügyében legujabban kiadott utasitványnál fogva, az engedményezett üzlet nemei közé sorolt könyv- és kőnyomdákat illetőleg semmiféle biztositék letétele nem kivántatnék, – ennélfogva az 1848-ki sajtótörvény értelmében beszedett biztositéki öszszegek az illető könyv- vagy kőnyomdák tulajdonosainak viszszatéritendök, – cs. kir. járásbeli főszbiró úr által f. évi 137. sz. a. kiadott hátirat szerint, szükséges tudomás és saját használatra lemásolás végett viszszazárólag e városi tanácshoz oly megjegyzésse hogy erről a helyben létező könyvnyomdatulajdonost is értesitvén, az általa netán már lefizetett biztositéki öszszeg neki viszszaadassék, – áttétetvén, végeztetett: "E felsőbb rendelet jkönyvbe vezettetvén ahhozi alkalmazás végett másolatban a helybeli könyvnyomdatulajdonos Pleszel Lipóttal közöltetni rendeltetik.
Febr. 8. 192. sz. Cs. kir. jár. főszbiró tek. Párniczky Ede úr cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi l002. sz. a. kegyes rendeletét, – miszerint, miután eddigi szokás szerint a "Magyar Nemzeti Muzaeum" részére átküldendő nyomdai példányok mellé mindannyiszor azoknak lajstromai is két példányban melléklendő vala, m. évi 11,024. sz. a. kelt hátiratolt rendelet kapcsában további fölmutatás iránt intézkedés tétetni rendeltetik, – f. évi 342. sz. a. oly meghagyással küldvén át a tanácsnak, miszerint a Plessel Lipót nyomda tulajdonos által küldött nyomtatványokról készitett s mellékelt Iajstromot általa valamint jelenleg, ugy mindenkor két példányban készitse el, egyszersmind oda utasitandó, miszerint az ily nyomtatványok ezentul a tanács utján, nem pedig csak ugy magánlag tétessenek át hivatalához, a közlött rendelet a két párban kivánt lajstrommal 3 nap alatt viszszaváratván. Végzés: Pleszl Lipót könyvnyomdatulajdonos úrral e rendelet azonnal közöltetni rendeltetett az abban foglalt meghagyásnak teljesitése végett. – Febr. 26. 275. sz. Cs. kir. pest-pilis-megyei főnök úr ő ngnak f. évi 1420. sz. a. kiadott rendelete, mely szerint f. évi febr. 9-ről 362. sz. a. jelentése folytán ezennel utasittatik, hogy midőn a Váczon lévő könyvnyomdának jövőben is mindennemü nyomtatványait évnegyedenként 4 példányban beküldendi, azon alkalommal egyszersmind azoknak nem 2, hanem 4 rendbeli kimutatásait jelentései kiséretében mutassa ki, – cs. kir. járási főszbiró úr által f. évi 473. sz. a. hátirat szerint a városi tanácsnak azzal, hogy a könyvnyomdatulajdonost oda utasitsa, mikép évnegyedenként mindennemü nyomtatványait 4 példányban, 4 rendbeli kimutatások mellett a tanács utján hivatalához terjesze föl, áttétetvén, tudomásul jegyzékbe tétetvén, ahhozi szoros alkalmazás miatt helybeli könyvnyomdatulajdonos Pleszl Lipóttal közöltetni rendeltetik, egyébiránt az eredeti főnöki rendelet cs. kir. jár. főszbiró úrnak viszszaküldendő lészen. – 278. sz. a. A cs. kir. megyei főnök rendelete folytán, a vándorkönyvek, útlevelek stb. ezentul a budai cs. kir. egyetemi nyomdában fogván nyomatni, ezek nyomatásától minden más nyomdászok szigorúan eltiltatnak. E rendelet szoros miheztartás végett, a helybeli nyomdatulajdonos Pleszl Lipóttal közöltetni s arról a cs. kir. jár. főszbiró úr tudósittatni végeztetett.
Ápr. 23. 440. sz. Cs. kir. szabadalmazott nyomdász Pleszl Lipót ezen évi febr. 1-tőI május 1-ig a nyomdájából kikerült tárgyak példányait bemutatván, ezek jelentés mellett cs. kir. jár. főszbiró úrhoz fölterjesztettek. – 457. sz. Főszbiró úr, felsőbb meghagyás folytán oda utasitja a plgrmstert, miszerint a váczi nyomdatulajdonost a nyomdájában megjelenő uj nyomtatványok rendes jegyzékének évnegyedenkénti, vagyis jan., ápril., jul. és október-hó első napján benyujtására kötelezze, mely jegyzékek aztán bemutatandók lesznek. E rendelet, miután a helybeli nyomdában kinyomatott tárgyak egy példányban f.évi febr. 1-ső napjától egész május 1-ig jegyzék mellett már fölterjesztve lévén, jövőre szolgáló alkalmazkodás végett lemásoltatott, az eredeti pedig tek. Párniczky Ede cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztetett. – Jul. 22. 733. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi 7345. sz. a. kelt következő rendeletét: "7345. T. Diviáczky Ferencz Vácz közig. járási szbiró úrnak! F. évi jul. l9-éről 6877. sz. a. kelt főispányi rendelet következtén, t. Uraságod ezennel oda utasittatik, hogy Váczon lévő könyvnyomdában f. évi május 1-tól kikerült mindennemű nyomtatványok példányait a róluk készitendő kimutatásokkal együtt, m. évi decz. hó 30-ról 11,024. s f. évi május 3-ról 4446. sz. a. kelt felszólitásaim értelmében, a lefolyt julius-hó 1-ső napjára minél hamarább, jövendőre nézve pedig kellő időben pontosan ide mutassa be. Kelt Pesten jul. 26-kán 1852. Pest-Pilis megye cs. kir. főnöke Kapy, mk." – A tek. cs. kir. főszbirói hivatal f. évi I940. sz. a. következő hátirat mellett Leküldvén: 1940. P. Vácz város plgrmstrének kiadatik azzal, miszerint f. évi 1778. sz. kelt rendelet fonalán évnegyedenként, t. i. Január, Ápril, Julius, Október hónap elején a váczi könyvnyomdában kiadott példányokból 4 darabot bemutatni, s a jegyzéket 4 pldnyban-, mit Julius havára beküldeni elmulasztott, azt rögtön mutassa be, jövendőre pedig magát a kiadott rendszabályokhoz pontosan alkalmazza-, jelentése elváratik 24 óra alatt. Kelt Váczon, Jul. 28-kán 1852. Cs. kir. főszbirói hivatalból Diviáczky mk. szbiró." – A nyomban behivott könyvnyomdász Plessel Lipót által a május 1-ső napjától beadott nyomtatvány példányok a jegyzékkel együtt az eredeti rendelet kiséretében tek. cs. és kir. főszbiró úrhoz azonnal fölterjesztetvén, nevezett nyomdász jövendőben nagyobb pontosság követésére figyelmeztetett.
Aug. 12. 802. sz. Cs. kir. megyei fönök úrnak f. évi 7636. sz. a. következő rendeletét: "7636. Tek. Diviáczky Ferencz szbiró Urnak! F. évi jul. 29-ről 1949. sz. a. tett jelentése következtében, mellyel a Vácz városban levő nyomdából f. évi máj. 1-tól jul. végeig kikerült nyomtatványok egy-egy pldnyát, a rólok készitett kétrendbeli kimutatással együtt beküldötte, tek. Uraságodnak ezennel meghagyatik, hogy az érintett nyomdának mindennemű nyomtatványait s róluk készitendő kimutatásokat, a f. évi febr. hó 18-ról 1420. sz. a. kelt utasitásom értelmében f év 2-dik évnegyedére kellő számban mihamarább mutassa be. Kelt Pesten aug. 6-kán 1852. Pestpilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." Tek. cs. kir. főszbiró úr következő hátirat mellett leküldvén: "2118. Oda utasíttatik jelen rendelet folytán. P Vácz város tanácsa, miszerint f. évi 733. sz. a. jelentése mellett felküldött, a f. évi 473. sz. a. hátiratommal ellátott és a tanácscsal f. évi febr. 24-kén közlött 1420. számú főnöki rendeletben kivánat számnak meg nem felelő nyomtatványok és jegyzékek hiját a 2-dik fél évre 3 nap alatt pótlólagosan fölterjeszteni legszigorúbb kötelességének ismerje, és a f. évi május 5-kén kelt 1178. és jul. 28-kán 1940. hátirati sz. a. közlött rendeletekben kitett határidőket pontosan megtartsa. – Egyuttal figyelmeztetem, hogy ezentúl bármi, hivatalomhoz fölterjesztendő iratokat, aziránt, vajjon kellő számban vannak-e, pontosan megvizsgáljon, nehogy ily mulasztások miatt hivatalom compromittáltassék. – Kelt Váczon aug. 11. 1852. Párniczky Ede mk. főszbiró. – A túlsó lapon 2118. sz. a. főszbirói hátiratban emlitett 733-dik hivatalos jelentés mellett a nyomtatványi példányokról szóló jegyzék a rendelethez képest 3 példányban terjesztetvén fel, a 4-dik pldny, minthogy a helybeli nyomdász azokat 4 pldnyban mutatta be, a levéltárba tétetvén, ez alkalommal kivétetvén, azon jelentés mellett, hogy a mult 733. sz. a. tett felterjesztés alkalmával csakugyan 3 pldnyban és igy hiány nélkül mutattak be, a tek. cs. kir. főszbirói hivatalhoz felküldetett az eredeti rendelettel együtt.
Aug. 12. 827. Cs. kir. főnök úrnak, f. évi 7025. sz. a. kelt következő tartalmú rendeletét: "7025. Tek. Párniczky Ede főszbiró úrnak! Váczon lakozó Plessel Leopoldnak könyvnyomdája utáni biztositéka tárgyában 1851. aug. 22-ről 736. sz. a. tett jelentés következtén tek. Uraságódnak ezennel válaszoltatik, hogy az ide viszszacsatolt becslevelekben megérintett egy háznak 4000 pfttal kimutatott értéke elegendő biztositéknak csak akkor vétethetik, ha a mondott ház jó karban áll, s lelkiismeretesen becsülve van, továbbá, ha a becslevelek a minden szakból legalább 2 értelmes s becsületességről ismeretes mester által aláirva és a városi hatóság által láttamozva vannak-, ugyszinte, ha a kérdéses ház a tűzveszély ellen folytonosan biztositva tartatik, minek meg nem tartása, a nyomdai jog azonnali elvesztését maga után vonná. Végtére, ha a kiállitandó biztositéki iratban kimutattatik, hogy az annyiszor mondott, minden adóssági teher nélkül lévő s 4000 pft erejéig becsült ház biztositékul első helyen betábláztatott és nem várt rendkivüli esetre, a nyomdatulajdonos többi vagyona is, az imént emlitett biztositéki végre leköttetett. – Ezeknélfogva tehát tek. Uraságod az elősorolt megkivántató biztositéki kellékek megszerezhetése iránt czélszerűen intézkedvén, az eredményről teendő jelentését legfeljebb 4 hét leforgása alatt ide mutassa be. Kelt Pesten aug. 9 kén 1852. Pest-pilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." – "Tek. cs. kir. főszbiró úr f. évi 2137. sz. a. következő tartalmú hátirat mellett leküldvén: "2137. A benfoglalt rendeletben megkivánt kellékeknek megszerzése tekintétéből kiadatik a rendelet P. Vácz város tanácsának, mely adatoknak f. hó 28-ig hivatalomhoz bemutatandó tudósitásához leendő csatolása mellett, ez eredeti rendelet is visszaváratik. Kelt Váczott aug. 12. 1852. Párniczky Ede mk. főszbiró." – E főnöki rendelet másolata Makay Imre tanácsnok úrnak kiadatik, hogy helybeli nyomdász Pleszl Lipót úrnak, a kivánt biztositék tárgyában szükségelt okmányoknak a megirt módoni elkészitése és megszerzése iránt intézkedvén-, azon biztositéki iratokat jelentése mellett saját felelősége alatt f. aug. 27-ig okvetlen bemutassa.
Aug. 12. 836. sz. Tek. cs. kir. főszbiró úr a f. évi 802. sz. a. 2-dik évnegyedről szóló nyomtatványok tárgyában felterjesztett jelentést következő tartalmú hátirat mellett leküldvén: "2118. Jólehet P. Vácz város tanácsa az itt viszszatett jelentésében a nyomtatványoknak 3 példányokbani fölterjesztését állitja, ez állitása az itt ujolag közlött főnöki rendeletnek meg nem felelvén, ujabban utasittatik a városi tanács, miszerint a kivánt mindenféle nyomtatványoknak még 3 párbani mielőbbi fölterjesztésére igyekezzék, miután azokból mindenkoron 4 példány kivántatik. Kelt Vácz, aug. 14. 1852. szbiró úr távollétében az ő meghagyásából kiadta a cs. kir. főszbirói hivatal." – A tek. cs. kir. főszbiró úrhoz f. évi 733. sz. a. kelt jelentés mellett a kérdésben lévő nyomtatványok s azokról vezetett jegyzék 4 pldnyban terjesztetvén fel, miután a tek. főszbirói hivatal azon állitása, hogy ezen nyomtatványok kellő számban fel nem terjesztettek volna, onnan vette eredetét, hogy a könyvnyomdász papirkimélés tekintetéből a fölterjesztésre szánt nyomtatványokat, s ezek közü1 némelyeket 3, sőt 4 pldnyt is a kisebbekből egy papirosra nyomatta, a mely példányok hihetőleg papiros-darabszám szerint olvastatván, minden darab papiros, s igy a 3, 4 pldny is egynek vétetett-, fölszóllittatván tehát ujolag Pleszel Lipót nyomdász úr, hogy azon példányokból, ha kezei közt lennének, pótlólag 4 példányt mutasson be; ki is oda nyilatkozott, hogy ő a nyomtatványi példányokból mindenkor csak annyit tart meg, mennyi a felterjesztésre szükséges, miután már azokat bemutatta, és kellő számban fel terjesztettek, azokból már egy példányt sem adhat elő. E fölvilágosító körülményről a rendelet visszacsatolása mellett főszbiró úrhoz a jelentés fölküldetett.
Aug. 25. 897. sz. Hivatalos jeléntésében Makay Imre tanácsnok úr előadta, mikép Plessel Lipót helybeli könyvnyomdatulajdonosnak könyvnyomdája biztositéka tárgyában 7025. főnöki sz. a rendelet folytán, 827. sz. a. végzés teljesitésében eljárván, a kivánt biztositéki okmányok megszerzése végett az illető nyomdászt felszólitotta, ki is egy nyilatkozatot adott elő, melyet bemutatott. Ebben előadja, hogy a nmlgú m. kir. httó-tanácsnak még mult évben kiadott 21,981. sz. a. intézvénye folytán, könyvnyomdai biztositékot kimutatni nem tartozik. – Jelentést tevő tanácsnok úr a főnöki rendelet kivánatának eleget nem tevén, miután nyilatkozó könyvnyomdász bemutatott nyilatkozata e helyen a felsőbbi rendelet kivánt teljesitését meg nem szüntetheti, a bemutatott iratok viszszaadása mellett a kivántak eszközlésére utasittatik. – Aug. 25. 923. sz. Tek. cs. kir. főszbiró úr Plessel Lipót cs. kir. szabadalmazott nyomdatulajdonosnak abbeli folyamodványát, melyben panaszkép előadta, hogy a kérdéses nyomda utáni biztositék 2000 pft kimutatása eszközlése tárgyában cs. kir. főnök úr ő ngától 7025. sz. a. leérkezett rendelet végrehajtásának megszüntetése végett, az ezen ügyben eljárt tanácsnok Makay Imre úrnak átadatott s általa e város tanácsával közlött abbeli nyilatkozatát melyben hivatkozva az országos cs. kir. httóságnak ugyanazon év decz. 7-kén 21,981. sz. a. kiadott rendeletére, miszerint az 1848. év 18. tvczkk 3. §-sa által a nyomdai biztositéknak csupán ujon felállitott nyomdákérti lefizetése rendeltetett el, s viszszaható erő az 1848. év előtti nyomdai szabadalmak iránt nem tulajdonittatott, arra kérte e város tanácsát, hogy ezen hatósági k. intézvény ereje mellett megyei főnök úr ő ngnak jelentés tétessék, s addig is a rendelet végrehajtása felfüggesztessék; – igérvén egyúttal, hogy az esetben ha az ország httósági felhivott rendelete nem áll, a felsőbbi rendeleteknek hódolni fog-e város tanácsa figyelmen kivül tévén, fent nevezett tanácsnokot a rendelet végrehajtására ujból is elutasitotta, – arra kérvén a tek. cs. kir. főszbiró urat, miszerint e város tanácsát oda utasitsa, hogy a kérdéses nyomdásztól kívánt biztositéki öszszegnek végrehajtása tárgyában kelt iratokat, főnök úr ő nghoz leendő fölterjesztés végett a főszbirói hivatalhoz tegye át. – Tek. cs. kir. főszbiró úr f. évi 2301. sz. a. következő hátirat mellett leküldvén: "2301. Uda utasittatik Réty Ignácz plgrmstr úr, hogy a panaszt tanácsilag fölvevén, annak nyilatkozatát a kéziratokkal együtt napok alatt terjeszsze föl. Vácz, aug. 27. 1852. Párniczky Ede mk. főszbiró." – E rendelethez képest a nyilatkozat tanácsnok Makay Imre úrtól beadatva a kért iratokkal és eredeti rendelettel együtt tek. cs. kis. főszbiró úrhoz fölterjesztetett.
Szept. 3. 958. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi 8082–83. sz. a. kelt ezen tartalmú rendeletét: "Tek. Párniczky Ede~főszbiró úrnak! A f. évi jul. 24. s aug. 2-ról 10,840. s 10,849, sz. a. kiadott főispányi rendeletek következtén tek. Uraságod ezennel fölhivatik, miszerint még a mult évi decz. 30-ról 11,024. sz. a. kelt utasitó levelem értelmében a Váczon lévő könyvnyomdából évnegyedenként kikerült nyomtatványokkal bemutatandó jegyzéken kivül, – mely nyomtatványok s jegyzékeket is a múltra nézve, a lefolyó aug. 6-ról 7636. sz. a. kibocsátott hivatalos levelem teljesitéseül ide azonnal mutassa be, – a f. évi máj. 3-ról 4446. sz. a. k. utasitó levelem, értelméhez képest még egy a megjelent nyomtatványokról szóló külön jegyzék is azonban minden nyomtatványok nélkül mindenkor ide beküldendő; az előbbi ugyanis a cs. kir. udvari könyvtár részére fölküldendő könyvekkel lévén innen felsőbb helyre egyben fölmutatandó, az utóbbi pedig későbbi meghagyás értelmében, a magyar akadémia saját használatára határoztatván beszedetni. – Jövőben tehát, az érintett meghagyó leveleim értelmében fogja tek. Uraságod a kérdéses jegyzékeket kellő időben ide pontosan beküldeni. Itt egyszersmind az jegyeztetik meg, hogy e részbeni utasitások, nemcsak a könyvnyomdára, hanem a található kőnyomó, aczél- és rézmetző intézetekre is, kiterjesztendők. Kelt Pesten, aug. 23-kán 1852. Pestpilis megye cs. kir. főnöke helyett a megyei titkár Eklér mk." – Tek. cs. kir. főszbiró úr ezen tartalommal áttévén: "2385. Az előirt tartalomnak foganatba vétele és a teljesitettekről, az eredetinek viszszarekesztése mellett teendő tudósitás végett. P. Vácz plgrmstrének kiadatik. Vácz, szept. 1. 1852. – Ezen főnöki rendelet jövőre nézve szoros alkalmazásul szolgálván, a f. évi aug. és jul. 28-kán 733. sz. a. felterjesztett nyomtatványok jegyzéke még egy példányban tek. cs. kir. főszbiró úrhoz ezen rendelet viszazacsatolásával fölterjesztett.
Szept. 17. 1032. sz. Cs. kir. megyei főnök úr f. évi 9047. sz. a. következő rendeletet áttévén: "9047. Tek. Párnicsky Ede főszbiró úrnak! F. évi jul. 29. s aug. 19-ről 1949. s 2185. sz. a. tett jelentéseivel beküldött könyvnyomdai nyomtatványoknak s róluk készitett jegyzékeknek átnézése alkalmával tapasztaltatván, miszerint az imént mondott jegyzékek érintett példányai Penczre Passier-Schein, ugyszinte Szendeffy és Meizner urak részére faczédulák-féle nyomtatványok 4–4 pldnyban helyett egy sem küldetett be. Továbbá tapasztalván, mikép Toldy János műelőadások hirdetményeiből 4 példány helyett csak 2 pldny mutattatott be a nélkül, hogy ezek a jegyzékekben megérintve lennének. Végre a nyomtatványokróli jegyzékek nem 4, hanem csak 3 pldnyban küldettek be, – ezek folytán t. Uraságod ez iránt ezennel felszóllittatik, hogy a kérdéses hiányok pótlásával, a fenérintett s ide mellékelt jelentéseit minden csatolmányokkal együtt ujabb jelentése kiséretében ide lehető legrövidebb idő alatt ismét mutassa be, jövőben pedig a könyvnyomdai nyomtatványok s Jegyzékeknek beküldésénél a kellő számra nézve mindenkor külőnös figyelmet forditson. Kelt Pesten szept. 13. 1852. Pestpilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." – Tek. cs. kir. főszbiró úr pedig f. évi 2535 sz. a. hátirat mellett közölvén: "2535. A váczi nyomdában megjelent, és f. évi juliusi évnegyedben felterjesztett nyomtatványokból hianyzott, és e rendeletben megnevezett példányoknak pótlólagos megküldésére utasittatik P. Vácz város tanácsa, egyuttal figyelmeztetvén. az ezentuli kellemetlenségek elkerülése végett nagyobb gond forditására a rendeletek teljesitésében. Jelentése a közlött iratokkal 2 nap alatt elváratik. Vácz, szept. 16. 1852. Párniczky Ede mk. főszbiró." – Ámbár a f. évi 733. sz. a, jelentés mellett fölterjesztett példány-nyomtatványok a helybeli nyomdából, mint meghagyva volt, első izben 3 pldnyban, később f. évi 923. sz. a. felterjesztéssel ismét egy példánynyal a nyomtatványi jegyzék kipótoltatott, – a most feljegyzett rendeletben érintett nyomtatványok is a felterjesztés alkalmával 4 példányban bemutattattak, de hihető, eltévedtek, a helybeli nyomdász által ezen hiányok nyomban kipótóltatván, jelentés mellett a tek. cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztettek a külön iratokkal együtt.
Szept. 17. 1071. sz. A legfelsőbb rendőri hatóság mult hó 31-kén kelt leirata szerint, a könyvnyomdászok több helyen a szenvedő és utazó iparüző társaiknak, állitólag gyámoltatásukra társulatot alapitottak, melynek azonban valódi czélja: a munkaadó irányábani oppositió létesitése. Mi valószinüvé lesz az által, mikép a nevezettek a törvényes hatósági bejelentés elkerülése által annak figyelmét kikerülni akarták, s e társulatok mindnyájan a "Berliner-Guttenberg-Verein"-nal állanak közlekedésben. Ennélfogva a cs. kir. httó-tanács az illető közegei által tudakozza, mikép ily társulat létezik-e Váczon, és ha igen, arról kimeritő jelentést tegyen. Erre azon tudósitás menesztetett a cs. kir. főszbiró úrhoz, hogy ily társulat e város kebelében nem találtatik. – Szept. 17. 1080. sz. Helybeli nyomdász Pleszl Lipót a nyomdájából f. évi jul. havától kezdve szept. utolsójáig, vagyis ezen év 3-ik évnegyedében kikerült nyomtatványi példányokat és arról szóló jegyzéket 4 külön példányokban bemutatván, a jegyzék a levéltár részére egy pldnyban leiratván, a bemutatott nyomtatványi pldnyok és jegyzék csakugyan 4 pldnyban meglévén, azok jelentés mellett cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztettek.
Nov. 17. 1228. sz. Miután a cs. kir. kerületi főispán úr f. évi 1368. sz. a. kelt rendeletében elsorolt szabad müvészeti intézetek körül, egy könyvnyomdát kivéve, itt egyik sem létezik, annálfogva a közlött táblázat szerinti kimutatás jelentés mellett oly tartalomban, hogy a helybeli könyvnyomda-tulajdonos Plessel Lipót 60 éves, római katholikus, Mária Teréz király ő fölsége által 1775. jun. 23-kán kiadott oklevél szerint, mintegy 30 éve birja e könyvnyomdát, tek. cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztetett, egyik példány a levéltárba tétetvén. – Nov. 27. 1281. sz. Tek. cs. kir: főszbiró úr e tartalmu hátirata mellett: "3288. E rendeletben felhozott hiánynak pótlólagos bejegyzése és kiigazitott jeléntésének 24 óra alatt felterjesztése szoros kötelességévé tétetik Réty Ignácz plgrmstr úrnak. Kelt Váczon nov. 30. 1852. Kiadta a cs. kir. főszbirói hivatal." Cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi ezen tartalmu rendeletét leküldvén: "12101. Tek. Párniczky Ede főszbiró úrnak! T. Uraságodnak a Vácz városban létező nyomda iránti jelentése, miután a rovati fejezet szerint, a nyomdakiváltságot kiadó hatóság és a kiadvány száma a mellékelt jegyzékben kitéve nincs, e hiányok 48 óra alatt pótlása végett viszszavárólag kiküldetik. Pesten 1852. nov. 27. Pestpilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." A rendeletben emlitett hiányok a levéltárba tett másolat szerint, kipótoltatván, jelentés mellett az eredeti rendelet a kiigazitott jegyzékkel t. cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztetett.
Decz. 18. 2444. sz. Helybeli nyomdász Plessel Lipót a f. évi utolsó negyedben nyomatott példányokat 4 pldnybn az ezekről szóló lajstrommal együtt bemutatván, jelentés mellett a 4 pldny tek. cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztetett, a lajstrom másolata pedig a levéltárba tétetett. – 1456. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő mlgnak következő tartalmú rendelete tétetett át a főszbirói hivatal által: 13,326. Miután a sajtó rendszabályok keresztülvitelét tárgyazó utasitás 2-dik §-val a Váczott megjelenő nyomtatványok jegyzékeinek elrendelt beküldése által a kivánt ellenőrzés különben is eléretik, a lefolyó decz. 13-ról 18,662. sz. a. kelt főispányi rendelet következtén a f. évi május hó 3-ról 4446. sz. a. kelt hivatalos levelemben meghagyott negyedévi beküldése az ily jegyzékeknek a jövőre nézve fölöslegessé vált. Mihez képest ezeknek a folyó harmadik évnegyedrőli fölterjesztése ezennel megszüntetik." Az illető nyomdász e rendelet tartalmáról hivatalosan tudósittatott a városi hatóság által.
1853. jan. 28. 96. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak ezen rendeletét: "342. Tek. Párniczky Ede főszbiró úrnak! A közelebb mult évi szept. hó 13-ról 2495. sz. a. bemutatott jelentésére t. Uraságodnak a lefolyó jan. 7-ről m. évi 19,658. sz. a. kelt főispányi rendelet következtében, ezennel válaszoltatik: miszerint Plessel Lipót Váczott létező könyvnyomda tulajdonosa, amennyiben ezen könyvnyomó intézet fölállitására kiadott szabadalom birtokában jogosan vagyon, biztositék lefizetésére nem is szoritandó, miután a könyvnyomdák, mint engedményezett iparüzletre nézve szabályul szolgáló iparutasitás által, az ilyennek letétele nem kivántatik, és ezen értelemben a fönt nevezett Plessel Lipót könyvnyomdatulajdonos t. Uraságod által értesitendő lészen. Kelt Pesten, jan. 19. 1853. Pestpilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." – Tek. cs. kir. főszbiró úr 302. sz. a. az illetővel leendő közlés végett áttévén, e felsőbb rendelet nevezett váczi nyomdászszal közöltetett s az eredeti jelentés mellett cs. kir. főszbiró úrhoz fölterjesztett. – 121. sz. Cs. kir. megyei főnök úr ő ngnak f. évi 873. sz. a. kelt következő rendeletét: 873. Tek. Párniczky Ede főszbiró úrnak! Ő cs. kir. Fönségének, az ország katonai és polgári kormányzójának m. évi rendelése szerint, a kötelezett példányok kiszolgáltatására kötelezettek, ujabbi sajtórendszer 9. §-a értemében a kötelezett példányokat minden hatósági közbenjárás mellőzősével közvetlen tartoznak az illető helyekre eljuttatni. Miről tek. Uraságod teendő további kellő intézkedés végett ezennel tudósittatik. Kelt Pesten 1853. jan. 23. Pestpilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." – Tek. cs. kir. főszbiró úr ezen tartalmú hátirat mellett: "360. Jelen rendeletnél fogva az eddig fölterjesztetni szokott nyomdai példányok felmutatásától a városi tanács fölmentvén, szükséges tudomás végett, erről oly meghagyással értesittetik Réty Ignácz plgrmstr úr, miszerint a helybeli nyomdatulajdonost, a kötelezett példányoknak mely időben és mely helyekre leendő felküldése iránt kellőleg utasitván, a felterjesztésre nézve szigorú ellenőrködést gyakorolni igyekezzék. Kelt Váczon jan. 27. 1853. Párniczky Ede mk. főszbiró." E rendelet értelmében helybeli nyomdász Plessel Lipót a nyomtatványoknak pontos fölterjesztésére elutasittatván, az eredeti rendelet főszbiró úrnak bemutattatott.
Febr. 28. 221. sz. A megyei főnök ő ngtól 2011. sz. a. érkezett rendeletet mellékleteivel együtt azzal adatott ki P. Vácz város polgrmsterének, miszerint a helybeli nyomdatulajdonost oda utasitsa, hogy a nyomtatványokat, a már vett utasitás szerint, az illető helyekre közvetlenül saját személyétől küldje fel. Mi Plessel Lipót úrnak miheztartás végett azonnal tudtára adatott. – Ápril 22. 390. sz. Felsőbb rendelet folytán, a könyvkereskedések, kőnyomdák, zenemű-árusok, kölcsönző-könyvtárak s minden e nemű, a sajtóval összeköttetésben lévő iparüzletekről készitendő jegyzékeknek időszakonkénti fölterjesztése meghagyatott; e jegyzék Váczott csak a könyvnyomdáról lévén készitendő, ez táblás kimutatásban főszbiró úrhoz fölterjesztetni végeztetett. – Május 21. 427. sz. A cs. kir. megyei főnök ő nga e rendeletét; "5338. sz. Tek. Párniczky Ede főszbirú úrnak! A közelebb lefolyt ápril. 18-ról 1192. sz. a. tett föladása következtén tek. Uraságod ezennel értesittetik, miszerint Plessel Leopold-nak Váczon lévő könyvnyomdájából kikerülő nyomtatványok közvetlenül ezen nyomdász által az alább megnevezett helyekre mindig pontosan évnegyedenkint következőkép fölterjesztendők. Ugyanis: a magas cs. kir. httósági osztálynak minden nyomtatványból egy-egy példány és ezekről készitendő egy kimutatás. – A muzeumi igazgatóságnak minden nyomtatványból egy-egy példány, a tudomány-egyetemi igazgatóságnak s a magyar tudós társaságnak minden nyomtatványból egy-egy példány. Kelt Pesten május 3-kán Pestpilis megye cs. kir. főnöke Kapy mk." – Tek. cs. kir. főszbiró úr ezen hátirat mellett áttévén: "1658. sz. A helybeli nyomdásznak kellő kitanitása, úgy a mellékelt 3365. és 3897. sz. a. főnöki leiratok csatolmányainak kézbesitésére plgrmstr úr utasittatik és a kitüzött határidők pontos megtartása iránti ellenőrködés kötelességévé tétetik. Jelentése a rendeletek visszamutatásával mielőbb elváratik. Kelt Váczon május 10-kén 1853. Párniczky Ede mk. főszbiró". – A felolvasott rendeletet átadatván, jövőre nézve azoknak, mely időben és hova leendő fölterjesztéséről szóló eme főnöki rendelet szükséges tudomás végett az illető nyomdásznak másolatban kiadatik, – az eredeti rendelet tek. cs. kar. főszbiró úrhoz fölterjesztendő.
Jun. 21. 518. sz. Felolvastatott Wolf János-nak abbeli folyamodványa, melyben az itteni letelepedhetést kérte magának megengedtetni, bemutatván a helybeli könyvnyomdatulajdonos Plessel Lipóttal f. évi ápril 3-kán kelt szerződvényt, mely szerint a helybeli könyvnyomdát haszonbérbe 6 évre kivette, s egyszersmind Buda sz. k. város plgrmstrének 3889. sz. a. kiadott elbocsátási bizonyitványát kérelme folytán a helybeli lakósok közé fölvétetett. Ennélfogva a haszonbérlet ideje alatt a nyomtatványokon az állt: "Typis L. Plessel et J. Wolf in Typographia Plesseliana."
Miután láttuk, hogy az absolut kormány mily atyáskodó gondjai alatt tartotta a váczi nyomdát is, folytassuk most már tovább annak működését. Plöszl nyomdája állitotta ki 1854-ben az "Osztrák-császár-birodalmi honisme rövid rajza" czimű művet, melyet Schmidl Adolf után magyaritva, államtani és hazánkat érdeklő adatokkal is bővitett a váczi születésű Czech József kegyes-rendi áldozár. E termékeny tollú irónk Váczott 1850-4-ig tanárkodván, a magyar tájszótár gyüjteményéhez váczi tájszókkal járult. – De tekintsünk itt vissza kissé az 1846. évre, a melyben az ország közszeretetű hg-nádora Váczott a vasut-megnyitási ünnepélyre megjelenvén, a házak nagyszerűen fellobogózva lőnek, fényes banderiumok vonultak a magas érkező vendég elé; az egész város ünnepies szint öltött, a nép oda-hagyta lakát, hogy ő főhgét láthassa. Délután 1–2 óra közt azonban a vészharangok tompa kongása hirdette, hogy "tűz van!" S valóban a város felső része kigyuladt gondatlanság folytán s nagy része leégett; mert szerencsétlenségre erős szél dühöngött, mely az izzó szeneket annyira ragadta ide s tova, hogy a nyomda egy része is kigyuladt, s megsemmisitéssel fenyegeté az egész épületet; de csakhamar elfojták a bősz elemet.
Ezen években jött Plöszl nyomdatulajdonoshoz két úri egyén, kik nyomatni akartak valamit, mire előleget is hagytak. A mű kiszedetett, de az illetők nem jöttek el érette. Egy alkalommal Plöszl abból egy levonatot vitt magával a városházára, hová rendesen járt és ismerőivel elolvastatá, kik abban forradalmi kiáltványt födöztek fel. Erre Plöszl ijedten tűzbe vetette azon példányt s rögtön haza sietvén, azonnal szeme láttára kelle övéinek szétoszlatni a tömérdek szöveget. Az 1854. év után nyomtatványain már "Plessel"-nek fordul elő az előbbi "Plöszl" helyett neve, mikép ez a következő füzetkén is látható: "Vota Pia, IMmo ac Rdsmo Dno Dno Antonio Josepho Peitler, Ecclesiae Vaciensis Episcopo etc. die 17. Julii 1859., dum S Solium Episcopale capesseret, a Clero, populoque Vaciensi oblata Vacii, 1859. Typis Leopoldi Plessel." E nagy költői érrel irott versezet mottója ezen pár korvers: "En AntIstes aDest tIbI oVantI, VaCIa, sVaVIs! SaLVeat! Et VIVat faUstUs, et InCoLUMIs!" "Elegia in perennem memoriam Rdmo Dno Josepho Haulik Abbati S. Benedicti Abbatis et Conf. de Borchi, C. E. Vaciensis Canonico Custodi, occasione qua Vacii die 18. Nov. 1860. exactis 50 sui Presbyteratus annis, Jubilaria Aureae S. Missae Secunditialis Solennia sub gratiosa manuductione Illmi ac Rdsmi Dni Dni Antonii Joseph Peitler, Dioecesis Vaciensis Episcopi etc. celebraret, amicabili cultu oblata Vacii, Typis Leopoldi Plessel 1860."
Ezen Kún-Szent-Miklóson lakós Zaáry Károly mérnök úr által, ki ekkor már világtalan volt, élte 76. évében irt 6 oldalra terjedő dicsversezetből kitünik, miszerint ezen aranymise-ünnepélynél két aranymisés egyháznagy segédkezett, mint szerpapok. Az egyik volt főtdő Gaspárik Kázmér váczi nprépost, a kinek is többféle jótéteményeiért áldásban leend emléke a vácziak előtt, s azokat a róla nevezett "Gáspárik-", előbb "Harangozó-utcza" is hirdeti. A másik fdtdő Lexa Xav. Ferencz kanonok, s jelen volt ezen ünnepélyen egy harmadik aranymisés is, t. i. ntdő Walter Borgiás Ferencz, erdemült verőczei plébános, kit az emlitett kézvezető püspök ő mlga, ezen ünnepély alkalmából, vörös övvel örvendeztetett meg. Mindezek ezen 1860. évben tarták áldozárságuk félszázados ünnepélyét, kikből már régen egy sincs az életben.
Ezen időponttól kezdve a nyomda teljesen hanyatlásnak indult, annak tulajdonosa Plessel többé nem törődött vele, raktára elpusztult, többé nem vállalkozott, személyzete már csak 2–3 egyénből állott s gyakran ezeknek sem volt még apróbb nyomtatványi teendőjök sem. Igy folyt ez 1864-ig, midőn a lutherhitű Robonyi Géza, ki Székesfehérvárott könyvkereskedő volt, innét jobb üzlet reményében Váczra érkezett, s megtekinté Plessel meglehetősen szünetelő nyomdáját, s hajlandónak nyilatkozott annak megvételére. Rövid idő mulva megköttetett a szerződés, minek folytán Robonyi 4000 frtnyi összegért a nyomdának tulajdonosa lőn a szabadalommal együtt, melyet a paradicsom-utczai saját házukba helyezett át. – Keze alatt némi lendületet nyert a nyomdai ügy, uj betűket is rendelt meg azonnal, a személyzet is kissé szaporodott, és a Pesten megjelent "Világ-Szemle" szerkesztője ide küldé mellékes nyomtatásait. Sőt már .kisebb művek is jelentek meg, mint például: "A munka nemesit." Irány-szinmű öt felvonásban. Irta Robonyi Géza. Vácz, 1865. – Továbbá: "Kolostorok a történelemben." Dr. Heinrich J. B. német eredetije után szabadon és bővitve magyaritá: Karcsú A. Arzén sz. Ferenczrendi házfőnöki helyettes a váczi kolostorban. Váczon 1866. – Ugyanezen évben jelent meg a "Váczi naptár 1866-ik évre", első évfolyama is. Ez azonban épen nem volt az első váczi naptár; mert az 1798. márcz. 17-kén tartott tanács-ülés 211. sz. a. ügyiratában e sorok fordulván elő: "Mind a Vátzi, mind a Pesti és Győri Kalendáriumokban hibásan lévén kitéve a Vátzi Virág-Vásárnap üdeje," stb., világos, hogy ekkor már létezett váczi naptár.
A "Magyar Iparos" czimű első lap Váczott 1867. márcz. 17-kén kezdett megjelenni Robonyi Géza fő- és Mudrony Soma segédszerkesztése mellett. Hetenkint egyszer hagyta el a sajtót, iparosokat érdeklő tartalommal. Azonban a sajnos részvétlenség következtén már ugyanazon évi okt. 5-kén megszűnt. Itt mellékesen megjegyezzük, miszerint, bizonyos oknál fogva, Robonyi a sajtó alól kikerült nyomtatványokra nem nyomatta ki nevét, hanem csak ezt: "Nyomatott a m. kir. szabadalmazott könyvnyomdában."
4. §. A siketnémák iparintézete összműködő társulata keletkeztétől a váczi nyomdászat száz-éves fönállása örömünnepéig.
Az előbb nevezett első váczi lap megszünte után a nyomda is csakhamar hanyatlásnak indult annyira, hogy majdnem bezáratott; mig végre 1869-ben jó drágán 6000 fton egy részvét-társulat vette meg, s ismét más, a csinos Serédy-féle házba tétetett át, melyet azon helybeli társulat tek. Fekete Károly siketnéma-intézeti tanár úrtól vett meg, s abban ily czég alatt: "Siketnémák összmüködö iparintézete Váczon" rendezte be a nyomdát, czélja lévén, az emberiség e szerencsétleneit kiképezni e jeles művészetben, hogy nagykorúságukat elérve, e tisztes pályán kenyerökét kereshessék meg becsületesen. És valóban az illettő nyomdavezetők, dicséretére legyen mondva, a siketnéma tanonczok a nyomdászatban szép előmenetelt tanusitának folyton, noha mellettök néhány nem siketnéma egyén is alkalmaztatott. A társulat 150 db. 200 ftos részvényre lőn alapitva 30,000 ftnyi tőkével, mikép ezt ezen 16 oldalra terjedő füzetke bizonyitja: "Alapszabályai a siketnémák iparintézeti összmüködő társulatának Váczon", melyben ily czikkek fordulnak elő: I. A társulat székhelye és czége. II. A társulat czélja. III. A társulat alapja. IV. A társulati tagok. V. Ideiglenes részvények. VI. Részvény. VII. Szervezés. a) Közgyülés. b) Az elnökség. c) Választmány. d) Felügyelő. e) Az igazgató. f) Számvizsgáló bizottmány. VIII. Czímvezetés. IX. Pénztárkezelés. X. Mérleg. XI. Osztalék. XII. A társaság tartama. XIII. Választott biróság. XIV. A tanonczokról. XV. A munkásokról. Végre az A. és B. minták. – Innét látszik, mikép e társulat korszerüen rendeztetett be az illetők ügybuzgalma és nemes törekvésők folytán. Azonban megjegyzendő, mikép a 150 részvényből csak 111 kelt el. A régibb elavult alapszabályok átalakittatván, az ujak megerősittettek, amazok pedig hatályon kivül helyeztettek. – E részvény-társulat nyomdája jelentékeny erővel fogott a működéshez s csakhamar 2 kézi és 2 gyors-sajtóval dolgozott, az utóbbiak egyikét 1869-ben az egyetemi nyomdából vette 1000 fton, melynek gyári félirata ez: "Nr. 163. Leo Müller sel. Witwe verehelichte Etterich in Wien 1848", s 1848/9-ki szabadságharczunk alatt a forradalmi kiáltványok és egyéb ilyféle iratok e sajtó alól kerültek ki. E szerint hát Kossuth gyujtó hatású proclamatiói s a hires "Kossuth hírlapja" által is történelmi nevezetességű lőn e sajtó, s azért, ha hasznavehetetlenné lesz, örök emlékül a magyar nemzeti muzeumnak lenne oda ajándékozandó. – A második gyors-sajtót 1873-ban 3000 ftért a Löser-féle gépgyárból szerezte a társulat Bécsből. Foglalkoztatott nyomdájában, az akkori pénzszük viszonyok mellett is, 1 művezetőt, 6 szedőt s 9 tanonczot; a gyors-sajtóknál 1 gépmestert, 2 fiút, 2 kerékhajtót s 1 berakónőt; a kézi-sajtónál 2 nyomót; az intézet jól berendezett könyvkötészetében 7 egyént és 1 szolgát. 1873-ban 7 siketnéma dolgozott a nyomdában. E nyomda művezetője Delinger János volt, a ki kitűnő szakképzettségénél fogva nemcsak Váczon, hanem több helyeken megfordult és működött a nyomdászat terén. – Azonban lássuk már e társulat működését közelebbről:
A siketnémák iparintézete gyorssajtója alól került ki Váczott e 16 oldalra terjedő füzetke: "A váczi ipar- és kereskedelmi hitelintézet alapszabályai" 1870-ben. – A következő 1871. évben hagyta itt el a sajtót Vácz város egyik jeles szülöttje, kitünő tudósunk, fáradhatlan buzgalmú eszmegazdag irónk, dr. Kovách Pál kanonok tollából, kinek életrajzát alább közlendjük, egy ily czimű, a főtdő gondozó papságnak elkerülhetlenül szükséges, korszerű s nagyon gyakorlati mű: "Manuale Parochorum", tetemesen bővitett s az ujabb jogviszonyokhoz alkalmazott 2-dik kiadásban. A szépen kiállitott mű ajánlva van főmgú és főtdő Simor János Magyarország herczegprimásának, a magyar kath. egyház biboros fejedelmének, mint a tudományok bőkező előmozditójának. – Ezen évben látott itt világot, Málik Wincze k. r. áldozár "Latin nyelvtana gymn. és magánhasználatra. – Ugyanezen 1871. évben hagyta el a sajtót "Nagy Péter végrendelete. Regény és történet." Irta Herbert Lucián, forditotta Gotthárd Ede, megjelentek az I-IV. füzetek. E forditmány 24 füzetre volt tervezve. Az 1872-ki évben 4-drétben finom izléssel kiállitott ily czimű füzet: "Betűminták a siketnémák iparintézetének összműködő társulata könyvnyomdájából. Vácz, 1872.", nagyszerüen hirdeti, mily dúsgazdagon volt e nyomda ellátva az ujabb izlésnek megfelelő mindennemű finom betükkel.
E nyomdából kerültek ki 1872-ben a köv. füzetek is, mind szépen kiállitva: "A váczi polgári kör alapszabályai"; – "A váczi dalkör alapszabályai"; és a "Váczi önkéntes tűzoltó egyletéi" is. – El nem mulaszthatjuk itt közbevetőleg fölhozni, mikép Plessel Lipót, ki, mint e szerény sorok irójának az 1871. év késő őszén midőn őt a nyomdászatra vonatkozó adatok kedveért saját házában meglátogatá, nyilvánitá, hogy a nyomdászattal több mint 50 éven át foglalkozott, – 1873. jan. 22-én földi pályáját bevégezte, mint régóta beteges s lábfájós öreg ember, jó előre haladott korban; egy fia szintén nyomdász Kassán. Háza, mely a föntebb emlitett helyen fekszik a 893. sz. a. örököseire maradt, izraelita-családok laktak benne bérben jó ideig s ama teremi melyben a nyomda oly sok éveken át elhelyezve volt, az u. n. orthodox-zsidók imahelyéül szolgált. Ezek megvevén e házat, annak kertje helyén imaházat emeltettek adakozás utján, a házbán pedig a rabbinus lakik és az iskola van ott berendezve.
Különösen fölemlitendő itt a szép miveltségü, Fekete Károly siketnéma-intézeti igazgató-tanár úr, ki e társulatot ügyes tapintattal és dicséretes buzgalommal szervezte, s a kinek 7000 frtnyi részvénye volt az intézet alaptőkéjébe befektetve. A szervezkedés után az igazgató tisztét a volt nyomdatulajdonos Robonyi úr vitte, ki után e minőségben Cseley János úr, előbb a vaspálya állomás főnöke, müködött. Ez gyöngélkedése miatt 1873-ban e tisztéről lemondván, az igy megürült igazgatóságot a társulat választmánya a classicus-képzettségü és több európai nyelvek beszélőjére, irodalmi férfiúra, tek. Wohlleben Adolf nyugalmazott cs. kir. kapitány úrra bizta. Ezen két utóbbi volt igazgató már évek előtt elhalt. – Az oly gyorsan felvirágzott nyomda dicséretes tevékenységet fejtett ki; tény ugyanis, hogy annak sajtója alól most egy év alatt jóval több irodalmi termékek kerültek ki, mint a mult században 10–25. év alatt. Budapestről folyton ellátva volt munkákkal, ugy, hogy a megrendeléseket alig győzték teljesiteni. A többi között itt látott világot a 48 oldalra terjedő ezen füzet: "Diurnale", nutu Illmi ac Rdmi Dni Josephi Hermánn, Electi Episcopi Ansariensis, Praepositi Majoris, et Canonici C. E. Vaciensis, in usum Vblis Capituli Vaciensis editum. Vacii, Typis Sodalit, ad promov. industriam surdom. initae. 1872." – E nyomdából került ki Ráth Mór kiadásában "Twist Olivér." Irta Boz (Dickens), angolból forditva, Vácz, 1872. – "Utolsó Mohikán" 1873. – Friebeisz Ferencz: "Szépirodalmi Csarnoka" 1870–1875. – Aigner Lajos: "Tankönyvek" 1872. – Balogh János csongrádi káplántól: "Halotti Bucsuztatók" két kötetben, 1872. – 1873. Karcsú Antal Arzén: "A lélek napi tápja." A keresztény szellem fölélesztése, ápolása s megszilárditására, a szent-irás, szentek s egyéb jámborok müveiből szerkesztve, 1873. – Ugyanattól: "A fényüzés veszélyei." Németből szabadon bővitve és alkalmazva. 1873. – "A magyar nemzeti színház könyvtára" 1873. – Mehner Vilmos "Regény-Csarnoka" 1872-1875. – "A szent út" czimü keresztúti ájtatosság könyvecskéjét is kiadta és kinyomatta e társulat 1871-ben, 1873-ban pedig a Kámánházy váczi püspök ő mlgról nevezett, a vácziak kedves "Ima- és énekes könyvét" a régi alakban. – A magyar kormány részére is dolgoztak többször e nyomdában; a melyben 1874-ben megjelent: "Ötvennégy év Hontvármegye történetéből 1820-1874-ig," 310 lap, Gyürky Antal-tól. - Történetekkel felvilágositott Egyházi beszédek Magyar- és Erdélyország minden búcsú-napjára. Irta Huszár Károly esperes-pléb. II. köt. Vácz, 1874.
Friebeisz F: Szépirodalmi Csarnokán kivül itt nyomtattak egyéb lapok is, mint a "Divat", "Népkertésze", "Vácz", már a 6-ik évfolyamban; itt nyomattak a már megszünt "Gömöri lapok" is. – Éliássy Gyula ügyvéd szerkesztése mellett itt kezdett nyomatni a "Vácz" czimü helyi és vidéki érdekü heti lap, mely IV. folyamában a városi hatóság közlönyévé emeltetvén, azt 300 frttal segélyezte. Ezen ügyvéd († 1886. jun. 21.) tulajdonképen a Robonyi Géza által egy évig szerkesztett "Váczi lapok"-at vette át "Vácz"-ra változtatva, ezt 11/2 évig szerkesztette. Midőn Éliássy Robonyitól e lapot átvette, csak valami 20 előfizetője volt, de Éliássynak sikerült kitartó buzgalma, áldozatkészsége és jeles tolla hatalmával olvasó közönséget teremteni, ebben a közügyek iránti érdekeltséget felkölteni, fejleszteni és a sajtónak eddig ismeretlen hatalma megállapitására közzéjárulni. Szóval: az ő érdeme a sajtó meghonositása Váczon. Utána e lap szerkesztője Tariczky Ferencz siketnéma-intézeti tanár lőn Kalamus munkatárssal, s vitte a lapszerkesztést 3/4 évig, mely után Tariczky úr helyére Serédy Géza úr lépett, ki több-évig dicséretes és kitartó buzgalommal vezette e lapot. Az utoljára Edvi Illés gyógyszerész-segéd által szerkesztett és Serédy által kiadott "Vácz" czimü lap az 1876. év végén megszünt. E nyomdában jelent meg Atyimovits Péter, mohácsi születésü siketnéma, nyomdai segéd szerkesztése mellett a "Siketnémák lapja", az ezeket s ügyük barátait érdeklő havi folyoirat minden hó közepén 8-dr. féliven. Az 1. sz. 1875. januárban jelent meg, és csak 8 szám hagyta el a sajtót. Kiadó tulajdonosa a nevezett szerkesztő volt. – E nyomdából került ki az 1875. évben Vajda Viktortól: "Kölcsey élete", 325-né1 több lapon, oly szépen kiállitva, hogy mi kivánni valót sem hagy hátra. Ugyszintén itt jelent meg Lévay István eperjesi tanár úr görög-magyar és magyar-görög szótára. Azonban a hely szűk volta e nyomda valamennyi termékei elsorolására, csak annyit jegyzünk meg, hogy e nyomda termékei csin és izlés tekintetében bátran és bizton kiállják a versenyt még az ország fővárosa több hirneves sajtóival is. – Az e nyomdában megjelent müvek könyvtára ezen 1875. évben már mintegy 300 kötetet foglalt magában.
5. §. A váczi nyomda története a nyomdászat száz-éves fönállása öröm-ünnepétől korunkig.
Noha oly szép virágzásnak indult e nyomda, mégis a sajnos pénzviszonyok, némely e társulatra kedvezőtlenül ható körülmények eredménye az lőn, amint már jóval előbb is gyanitani lehete, hogy a siketnémák iparintézetének öszműködő társulata, mely amint már emlitők, müködését 1869. ápril végén kezdette meg a könyvnyomda és könyvkötődével, s később kiterjeszkedni akart a grahicus müvekre is, de ez a részvényesek egyenetlenkedésén meghiúsúlt, végre az 1875. évi május 8-kán megszünt, és a könyvnyomdát a könyvkötészettel együtt átvette Serédy Géza úr e czég alatt: "Siketnémák iparintézete Váczon", melynek sajtója alól számos munka jelent meg. – Ezen uj tulajdonos müködése idején, 1875. jul. 11-kén ülé a váczi nyomdászat száz éves fönállása örömünnepét, a mely ünnepélyre való meghivási jegyen ezen fontos s nevezetes szavak olvashatók: "Mily fontos mozzanatot képez az ily ünnepély hazánk, de kivált városunk müvelődési történetében azt fejtegetnünk sem kell. Vácz méltán büszke lehet nyomdájára. Avagy nem válik-e diszére egy városnak az, hogy már száz évek előtt, fejlett müveltsége egy önálló nyomdát igenyelt; nem büszkélkedhetik-e méltán azzal, hogy képes volt ily hoszszú időn át ezt föntartani? E tények városunkat a hazának legmüveltebb s szellemileg előhaladottabb városai sorában, tekintélyes polczra emelik, mert hisz alig van vidéki város e hazában, mely dicsekedhetnél azzal, hogy ily culturális intézményt ily hoszszú időn át szakadatlanút föntartani képes lett volna. Ez örömünnep nemcsak a mienk, a nyomdászat szerény munkásaié, hanem mindnyájunké, az egész tudományos és müvelt közönségé."
Igen, a nevezett napon nemcsak a nyomda száz-éves öröm ünnepe, hanem a müvelődés, szellemi haladás ünnepélyére siettek a nem nagy számú ugyan, de intelligens urak és úrhölgyek, s ezen szépen tarkitott közönség részvéte mellett szépen folyt le az ünnepély. A fővárosi sajtót, bár valamennyi szerkesztőség meghiva volt az illető nyomdatulajdonos által, egyedül a "Kelet Népe" szerkesztősége képviselé; mely figyelmetlenség nemcsak az ünnepély rendezői, de a váczi vendégek által is megrovatott. Az ünnepély a nyomda fellombozott zászlók és szönyegekkel diszitett géptermében tartatott, melyet a közönség egészen megtöltött. A nyomda tulajdonosa, a Serédy Géza úr, igen szép alkalmi beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt, melyet a "Vácz" akkori diszszáma egész terjedelemben hozott, s a melyben a váczi nyomdászat történetének vázlata, e szerény mű irójának ezen százados örömünnepre irott müvecskéje nyomán, szépen előadva van. – E beszéd után igen érdekes mozzanat volt a két gyors- s egy kézi-sajtó felavatása, a régi nyomdászszokás szerint, az első gyors-sajtót a szabadalom adományozója, "Mária Teréz", a másikat pedig, melyet a feloszlatott társulat a budai egyetemi nyomdától vett meg, s melynek nyomása alól, mikép már emlitők föntebb, 1848-ban Kosssuth Lajos gyujtó hatású kiáltványai kerültek ki, a "Szabadság" nevére, a kézisajtót pedig, az illető nyomdatulajdonosnak atyja, "Fekete Károly" úr nevére, mint olyanéra, ki ezen intézet föntartása körül, mint a volt részvénytársulat alelnöke, érdemeket szerzett, nevezvén el, a rögtönzött müködésbe hozása mindenkit meglepett, midőn pár percz alatt a "Mária Teréz-sajtó" alól a "Vácz" czimü alkalmi s diszlap száma nagy alakban jött ki s osztatott szét.
Ezután a "Siketnémák lapja" szerkesztője, Atyimovics Péter, mint siketnéma, elszavalta a közönség meglepetésére Vörösmarty ,,Guttenberg-Albumba" czimü költeményét, és midőn elhangzott utolsó szava, a jelenvoltak mindnyájan csodálkoztak a siketnéma-nevelés által felmutatott ezen csaknem hihetetlen eredmény fölött. Majd dr. Kiss József lépett az emelvényre, és velős beszédében fejtegette a sajtó befolyását az állami s a társadalmi életre, helyesen czáfolva azokat, kik a sajtót lenézik vagy elnyomni törekesznek. Beszéde zajosan megéljeneztetett. Szólott még, és pedig Haffner Sándor szedő a pályatársakhoz intézve buzditó beszédét, s ezzel az ünnepélynek vége volt. A lelkesült hangulatban szétoszlott közönség emlékül vivé magával Karcsú A. Arzén ily czimü füzetét: "A váczi könyvnyomdászat története", melyet 300 példányban ezen alkalomra saját költségén kinyomatott Serédy Géza úr s ennek közlése az e napi "Vácz" diszszámában is megkezdetett s a köv. nehány számban befejeztetett. – Ezen százados ünnepély napján d. u. 2 órakor a "Szarvas" vendéglőben disz-bankett volt, a melyen a pohárköszöntések egymást érték. Benkár Dénes, Gállik Sándor, Fekete Károly, Vida Vilmos, Serédy Géza, Komócsy Lajos (a "Kelet Népe" szerkesztője) urak, s Edvy Illés László, a "Vácz" felelős szerkesztője, ki épen az ünnepély alkalmával Serédy Géza (Cserháthy) úr kezéből vette át a lap szerkesztését, s a ,,Siketnémák lapja" szerkesztője üritettek poharakat a jubiláló, a szabadsajtó, a haza, a nők, nyomdászok, a váczi képviselő gr. Rádayra, és még számos elmés felköszöntések mondattak. Este ért csak végett az ünnepély, mely nem csak kedves emlék az abban résztvettek előtt, de buzditás és lelkesités is volt az ifju tulajdonosra, ki oly működést fejtett ki intézetében, hogy egy ujabb száz év mulva Serédynek, mint a nyomda regenerátorának emlékét fogja ünnepelhetni az utókor.
A "Vácz" emlitett alkalmi diszszámában jun. 27-ről egy jó czikk jelent meg, mely a többi között szintén e nyomda történeti főbb pontjait érinti meg, annak szabadalmát is közli honi nyelvünkön Karcsu A. Arzén fönt emlitett füzetének kézirata után, s megemliti, hogy a nyomda száz éves fönállása alatt mintegy 3000-re menő különféle nagyobb munkát s több százezerre tehető röpiveket, alkalmi nyomtatványt, beszédeket stb. bocsátott napvilágra. – Vajha e nyomda még több évszázadokon át működvén honi szellemi termékeink sokszorositásában, városunk haladása s gyarapodásával lépésről-lépésre tágabb határok között mozoghasson s habár csak közvetve s porszemnyileg is áldásosan fejlődjék irodalmunk felvirágzásának egyik nem megvetendő tényezőjévé . . .
Serédy úr sajtója alól számos munka jelent meg évről-évre s ezek közt "Harmincz év után" czimű is. Egyházi és hazafiúi költemények, Sántha Mihály megyeri (Nógrádmegyében) plébánostól. Kiadja Karcsú A. Arzén, a sz. ferenczrendi váczi kolostor főnöke, Vácz, 1879, Serédy G. siketnémák iparintézeti könyvnyomdája l5 iv, 232 lap, nagy 12-dr. Mindszenty Gedeon szellemének van ajánlva e mű, melynek elején a derék Sántha M. költőnek (†1887.) arczképe diszlik. – E nyomdában jelent meg 1882-ben: "Rousseau nevelési elvei." Bölcsészettudori értekezésül irta Gyürki Ödön pázmáneumi hittanhallgató. – Serédy úr több siketnéma fiút képezett ki a nyomdászatban, úgy, hogy az 1882. ápril 23-kán, az ipartársulat helyiségében már a 25-dik betüszedő tanulót szabaditotta föl nyomdászsegéddé. Ezután már a siketnéma tanulók elvonattak a nyomdászat tanulásától. Serédy úr 1882. évben a nyomdászati működéssel fölhagyván, jul. 1-jén a Pestről ide költözött Mayer Sándor úr megvette tőle a nyomdát 5000 fton s a boltot a berendezéssel együtt 100 frton. Jelenlegi művezetője Zsihavszki Szuhovszky János úr 1871. aug. 10-kén jött e nyomdába, melyben ezen évtől 1879-kig mint szedő működött s aztán átvette az üzlet vezetését. Ő a művezetésben Delinger János utódja lett, a ki 1871-ben jött e nyomdába s eltávozott innét 1879-ben Temesvárra, hol a "Magyar testvérek"-nél mint művezető fáradozott és ott meg is halt 1882-ben.
Hogy e gazdag történelmű városban meglehetős lendületnek indult ujabb időkben a szellemi törekvés és előrehaladás, mutatja az is, miszerint itt még egy másik nyomda is szépen futotta pályáját. Ennek.birtokosa, a tulajdonképem első könyvkereskedö Váczon Spitzer Miksa úr volt, ki Atlasz nevű zsidó-hitsorsosával a Vadkerty-féle házban nyitott könyvkereskedést, melyet nemsokára saját czége alatt kezdett vinni, s 1872-ben könyvnyomdát is sietett állitani könykötődével együtt, ezen utóbbiban Francz József és Schőnberger Samu is dolgoztak, kik utóbb saját könyvkötő üzletet nyitottak; a városban Spitzer nyomdájában egy ideig a föntebb már emlitett Dalinger egyik tanitványa, a váczi születésü Nagy Ferencz, volt a művezető; gyermek-korában Pleszel Lipótnál is tanult. Meghalt Váczon élete 25-ik évében sorvadásban, 1873-ban. Mikép már emlitők, birunk tőle egy: "A váczi könyvnyomda története" czimű értekezést, mely a fiatal embernek, ugy látszik első irodalmi kisérlete volt, s szűk irodalmi látkörre mutat. E nyomda előbb a Hanulik-féle uj szögletház üzletben volt elhelyezve, honnét a sáros-utczába tette át azt a könyvkereskedéssel együtt, melynek keletkezése óta ez már a harmadik helye volt. E nyomdában 1 betüszedő,. 1 gépmester s 3 tanoncz foglalkoztak az 1 gyors- s két kézisajtó körül, melyek egyike csak látogató-jegyek kinyomására használtatott.
E nyomdában kezdett megjelenni a "Vácz-vidéki lap" társadalmi és közgazdasági heti-közlöny, mely 1875-ben már a harmadik évfolyamot járta; kiadó és laptulajdonos volt Spitzer Miksa, első szerkesztője pedig Félix Mihály sződi jegyző és kántor. Megjelenni kezdett e lap az 1873. év elején, melynek aztán, az emlitett úr a szerkesztéssel felhagyván, az ügyes tollú Ompolyi úr (Mátray) lőn a vezetője. Nyomatott 350 példányban; Spitzer nyomdájában jelent meg az 1875-ben alapitott "Magyar Jegyző" czimü lap is, annak szintén Ompolyi úr lévén a szerkesztője. Ez 450 pldnyban került ki hetenként a sajtó alól és érdekesen változatos tartalmánál fogva nagyobb elterjedést érdemelt volna. Ugyancsak Spitzer Miksa nyomdájából került ki 1873-tan a nevezett Félix jegyző által szerkesztett "Látcső" czimű erősen papramorgó heti-lap, mely a magyar helyesirást is pofozó rosz nyelvezete mellett, oly, minden szentet, religiót, egyházat beranditó czikkeket hozott, hogy azok olvasása még a kevésbbé vallásos érzelmű embert is undorral töltötte el Guttenberg dicső találmányának csúfjára volt. Csakhamar az lőn megérdemlett sorsa, hogy megbukott Spitzer uram nagy szomorúságára, ki ezen gazlapnak kiadó tulajdonosa volt! – Jelenleg Félix mintegy 51 éves, családos, most már infelix ember, ki mint sződi jegyző, itten űzött sikkasztásai miatt hivatalától felfüggesztetett; 1888. márcziusban ügye a váczi járásbiróság elé került. A vidéken esete nagy meglepetést keltett, hol mindig jómódú ember hirében állott; kispapságon kezdte, később szép ténor-hangjával a szinpadon folytatta, majd kántor lett s végül jegyző. Egykor a jegyzők országos mozgalmaiban is részt vett s évek előtt a sajtó terén is igyekezett, amint láttuk, zajt csapni. A Jézus ősi egyháza, szent intézményei s minden dicső ellen vadhévvel morgó és rugdaló embert végre utolérte az Isten büntetése. . .
Végre Spitzer volt tulajdonosa az 1872. évben a siketnémák iparintézeti nyomdájában megjelent, Forster József úr által szerkesztett "Közbiztonság" czimű lapnak is, mely előbb a nevezettnek szerkesztése alatt Pesten jelent meg. E lap azonban egy évnegyedi tengődés után Váczott szintén megszűnt. – Ő adta ki a "Kolping-egyletének erkölcsi és társadalmi jelentősége" czimű dr. Vosen Keresztély Hermán német eredetije után Karcsú A. Arzén által szabadon és bővitve magyaritott munkát Pesten, Bartalits Imrénél 1867. évben. Kis 12 dr. 41/2 iv, 68 lap. – Ő nála volt bizományban: "A Kolostorok és elleneik a jelenkorban" czimű művecske is, melyet: Dr. Heinrich I. B. német eredetie után szabadon és bővitve magyaritott Karcsú A. Arzén, nyomatott Pesten Bartalits Imrénél 1867-ben, kis 12-dr., 5 iv, 82 oldal. – Mint az előadottakból kitünik, a vállalkozó szellemű Spitzer úr nyomdája is szép tevékenységnek örvendett, folyton lévén munkája. Kiállításával meglehetett elégedni és könyvkötészete is, mely még 1870. évben keletkezett, meglehetősen pártólva volt. – Mindezek daczára azonban Spitzer egyszercsak a bukás ösvényére jutott; Jászberényből hozott nejének czége alatt egy ideig még vitte a két üzletét, mig végre is elköltöztek Váczról, Karczagra, ahol ugyancsak nejének czége alatt viszi a kereskedést.
A legujabb időben is, t. i. 1886. évben, májushóban, keletkezett Váczon, a főutczán, özvegy Hirschfeld Lipótné házában, egy kis nyomda Kohn Viktor és Ungár Sándor tulajdonosok által létesitve; kiknek sirkő és irószerekkeli kereskedésök is van. Innét a sáros-utczába tették át üzletöket 1887-ben az Alberti-házba, ahol sajtójok alól apró nyomtatványok, u. m. névjegyek, halotti jelentések, szinlapok, hirdetmények stb. kerülnek ki, és pedig meglehetősen jó kiállitásban, – Minélinkább virágoznak valamely városban az ily intézetek, annál fényesebb jeleit és bizonyitékait birjuk azokban a nagyratörekvő szellemi emelkedettségnek; és ez az, mit mi e város részére hőn óhajtunk. Adja a jó Isten, hogy évek multán mások még dúsabb vonásokkal ecsetelhessék ezen ősi, nemes város ily intézeteinek virágzó működését!
Kútfők: Ferenczy-Dániélik: "Magyar Irók életrajz-gyűjteménye," Pest 1856., 1858. – Pauer János: "Az egyházi rend érdeme Magyarországon," Székesfehérvár 1847. – Lány-Knauz: "Magyar egyház történelme", Esztergom, 1866-1869. – Dr. Lányi Károly: "Magyar kath. Clerus érdemeinek történetigazolta emléke," . Pozsonyban 1848., 2 kötetben. – Nagy Ferencz: "A váczi könyvnyomda története," megjelent a pesti "Typographia" czimű nyomdászati lap. IV. folyamában, 1872-ben a 15., 19., 21. és 24-dik számokban. – Vácz város tanácsülési Jegyzőkönyvei 1780., 1781., 1793. és 1796. évekről, stb. 1802–1835-ig. – A sz. ferenczrendi váczi kolostor e sorok irója által 1866-ban készitett könyvtári nagy Jegyzőkönyve, melyben sok váczi nyomdában megjelent művek czimei olvashatók. Ilyeneket, és pedig számosakat kaptam a ntdő és tudós Váry Gellért k. r. áldozár úrtól is, mint az ő könyvtári Jegyzőkönyvökből kiböngészetteket, mely szivességért e helyen is forró köszönetet mond e sorok irója.
Kevesebb kútfők nyomán 1873. jul. 1–7-ig megirtam rövideben a váczi könyvnyomda történetét, mely a "Vácz-vidéki lapok" tárczájában néhány számon át 1873-ban közöltetett, mint a "Vácz város történe" czimű művemből előizelitő mutatvány. Azonban a fönt tisztelt Serédy Géza úr (jelenleg csendőr-hadnagy) által fölhivatván, hogy a váczi nyomdai szabadalom százados évfordulója ünnepélyére ezen értekezést kiadásra átengedném, e szives fölhivás alkalmul szolgált nekem arra, hogy bővebb kutatás és buvárlat után nevezett százados ünnepélyre, mely a közbejött akadályok miatt, jun. 23-ka helyett csak jul. 11-kén tartathatott meg, ezen 1875. jun. 24–30-kig a fönt kitett kútfők nyomán Vácz város könyvnyomdászata történetét bővebben megirván, azt a Serédy úr által kiadott füzetben vette a tisztelt közönség. Ez azonban még annál is terjedelmesebben jelenik meg itt, e szerény művünk ezen zárkötetében, még gondosabb tanulmányozásunk alapján.
Szentelt vitéz - Vácon kiadott vallásos népkönyv, 1837
A váci piarista gimnázium értesítője, 1837, Plöszl Lipót nyomdája
A váci tanulóifjúság 48-as forradalmi kívánatai
A váczi egyházi és világi nevezetes férfiak életrajzai.
E nemes ősi városban sok nevezetes egyházi s világi férfiak lettek, a kik az irodalom terén és különféle hivatalokban tanusitott fáradalmaikkal szülővárosuknak is becsületére voltak, kiérdemelvén, hogy szép tevékenységök és nemes törekvéseiknél fogva mindenkor áldásban maradjon emlékezetök és dicső példáik e nemes város szülötteit hasonló ernyedetlen buzgalomra, kitartó munkásságra s az ősi erényekhez tántorithatlan ragaszkodásra buzdit sák a családnak, hazának s az emberiségnek javára, diszére. Itt oly egy-két nevezetes férfiúnak is adjuk életrajzát, kik ugyan nem ezen városban születtek, de ennek kebelében működvén vagy képeztetvén, annak diszére működtek.
A) Egyházi nevezetes férfiak életrajzai.
1. §. Schuster Konstantin dr., iró és a váczi egyházmegye nyolcvanötödik püspöke.
Midőn szerény művünkben a váczi egyházmegye főpásztorainak életrajzait adtuk, akkor ennek mostani püspöke még tényleg kassai főpásztor lévén, érdekes életiratát csak e helyen adhatjuk. Született ő nmlga Szakolczán 1817. jul. 31-én. Kegyes-rendüvé lett Privigyén 1831. szept. 20-án; tanitott Váczon (akkori tanitványaiból való a maig is gazdatiszti állásban lévő Morlin úr) és Pesten a középtanodában; aztán gr. Pálffynál lett nevelő. Az irodalomban jókorán ismeretes lett mint földirati, mennyiségtani, physicai és politicai iró. Tanodai használatra megjelent tőle egy jeles mű Budán, 1847-ben, ilyen czim alatt: "Földismeret mathematikai, physikai és politikai tekintetben." – (Igy ir felőle a Ferenczy-Danielik kiadásában megjelent "Magyar Irók életrajz-gyüjteménye", 1856. Pesten, I. köt, 407. l.) – A középtanodát Nyitrán a legjobb sikerrel elvégezvén, mint emlitők, a kegyes-tanitó-rendbe lépett. A szerzetes-öltöny, melyet a privigyei ujonczházban a vallásos érzetek közt nevelkedett ifju magára öltött a mondott napon, egy minden jóra, szépre és igazra fogékony szivet takart. Az ujonczidőt dicsérettel kiállván, Privigyén (az akkori szokás szerint, mint növendék) alkalmaztatott. Hivatottsága fölismertetvén, már 1834/5-ben felsőbb tanulmányainak folytatására Váczra, onnan a bölcsészeti osztályok bevégeztével az ünnepélyes fogadalom letevése után 1836/7-ben Lévára, majd a hittudományok hallgatására Nyitrára s innen Pozsony-Szent-Györgyre ment.
Ezen évek alatt tanusitott kitünő tudományosságaért a m. kir.tudomány-egyetem bölcsészeti kara tudori oklevéllel tüntette ki. A. theologiai tanfolyamot sikerrel befejezvén, 1840-ben áldozárrá szenteltetett, s ismét megnyilván előtte a már megizlelt tanári pálya, a váczi és pesti gymnasiumokban alapossága, képzettsége, jó modora s paedagogiai tulajdonainak ismertető jelei által annyira kivált, hogy elöljáróinak bizalma folytán 1844-ben a szerzetet nevelőért megkeresett velenczei kormányzó gr. Pálffynak Ede és Zsiga fiaihoz nevelőül rendeltetett. Dr. Schuster kész engedelmességgel fogadta e kitüntetést s a főuri család körében beigazolta, hogy nemcsak jó tanár, hanem jó nevelő is, fölkeltve maga iránt neveltjeinek bizalmát, a nevelési rendszer egyik főkellékét, beigazolta, hogy kevesen voltak, kik oly általános rokonszenvvel tiszteletet tudtak volna maguk iránt gerjeszteni, mint ő, a nevelő, mely tisztelet és becsülés a grófi családnál az utolsó perczig egy pillanatra sem ingott meg. Elmondhatni felőle átalában, hogy mint a szerzet növendéke, majd mint áldozár és tanár, a rábizott ifjak lelkében fölébresztette az Isten, király, haza és a felebaráti szeretet erényeit, hogy azokból nemcsak tudományosan művelt, hanem erkölcsi jellemeket is képezhessen.
Schuster Konstantint a nagy alapitványairól nevezetes kalocsai érsek, Kunszt József ő nmlga egyházmegyéje papsága közé vette föl, s rövid idei káplánkodás után Baján, sz. széki jegyzővé, majd érseki titkárrá s könyvtárnokká nevezte ki székhelyén, s ily módon a maga közvetlen körébe vonta, hogy éles eszét, gyakorlatias érzékét s egyházi igazgatási képességeit használhassa. Schuster e minőségében páratlan szorgalma, körültekintő tapintata s műveltségével nagyon kedveltté tette magát érseke előtt, miért is ez a bokros érdemek elisméréseül, jólehet alig volt még 8 évig az egyházmegyében, 1865-ben ő Fölsége elé ajánlólag fölterjesztetvén, főszékesegyházi kanonokká lőn kinevezve. Ezen állásában élénk tevékenységet fejtett ki a tanügy terén; ő volt Kalocsán az első kanonok-tanfelügyelő, ki az érseki megye összes népiskoláit meglátogatván, kimeritő jelentést tett az érseki hatóságnak. – Kunsztnak s az utána kinevezett, de be sem iktatott Lonovics érseknek halálával Haynald Lajos ülvén az érseki székbe, Schuszter sokoldalú képzettségével annyira megnyerte e főpap bizodalmát, hogy ez 1869-ben az összes gazdasági ügyek vezetését reá bizta. Ő fáradhatlan tevékenységgel az érseki birtokokat virágzóbbakká tévén, teendőinek e minőségen nagy sikerrel felelt meg. A kalocsai érseki papnöveldét is éveken át szent buzgalommal és tapintatosan kormányozta. Majd sz. Pálról nevezett bácsi prépostság czimével tüntettetvén ki érdemeiért, ez nem volt rá nézve az utolsó előléptetés; mert a fejedelmi kegy az egyház és haza körüli üdvös fáradalmaiért 1877. évben ujabb kitüntetésben részesitette őt, a kassai egyházmegye püspökévé nevezvén őt ki. ( fölsége a sz. István kir. jobb-kezéről nevezett, vagyis a szent jobbi, Bold. Szűz valóságos apátságát is neki adományozta, valamint utóbb valóságos belső titkos tanácsosainak díszes rangjára is emelte. Szigorú, gondos, utánlátó, takarékos s okszerű gazdálkodásának gyümölcseiből igen sokat áldozott a kassai székesegyház stylszerü helyreállitására; a jótékonyság, nevelésügy, iskolák, egyházi s egyéb társulatok sokáig fogják hirdetni ő nmlgnak adakozásait, nemes tetteit, megható szent törekvéseit. Eperjes városának közönsége s annak nagy vidéke hálás érzések közt fogja áldani emlékét ama nagyszerű, e városban létesitett magasabb nőnevelő-intézeteért, melyet az angol kisasszonyok vezetésére bizott. Ezen 100,000 ftot meghaladó roppant áldozatáért Eperjes városa hálából diszpolgárává nevezte ki. Kassáról elkö1tözése előtt az ottani tanitó-képezde javára 2000 ftot adományozott. De ki tudná az ő itteni nagy jótéteményeit mind elsorolni ?
Ő Fölsége 1886. nov. 13-án a váczi püspöki székre helyezte át ő nmlgát és 1887. márcz. 17-én Rómában ezen kinevezés, illetőleg, áthelyezés megerősitve és kihirdetve lőn. Ugyanezen évi ápr. 13-án ő nmlga a vaspályán megérkezvén, ott már jókor öröm, édes remény s lelkesedés közt várakozott rá az ezer és ezernyi néptömeg. Kit oly régen epedve várt a város lelkes közönsége, derék polgársága az egész elárvult egyházmegye, a derék papság: végre megérkezett. Hiába volt az érkezendő főpásztor ama nyilatkozata, hogy a szegény város az ünnepies fogadtatást mellőzze; mert azt meg nem tilthatta, hogy a szeretettől ösztönöztetve, eléje ne siessenek. A pályaháznál már jóval 9 óra előtt összegyültek helybeli főtdő káptalan tagjai, teljes diszben, a központi papság az összes hatóságok, a hivatalok tisztviselői, a helybeli intézet elöljárói, a hitfelekezetek küldöttei, s a beláthatlan számú népség. A vasúti kocsiból kilépő püspököt az egyházmegyei papság nevében Neszveda István püspöki helynök, fölsz. pöspök, nagyprépost stb. ő mlga üdvözölte; utána a város és a polgárság nevében Réty Ignácz plgrmstr úr mondott rövid beszédet. Lelkesedés és öröm fogta el a hallgatóságot a püspök válaszára; meghatottan állottak ott mindnyájan. Ő nmlga kedves beszédében megköszönte a szivélyes fogadtatást s hangsulyozta, hogy ugyanazon lelkesedéssel tér vissza e város falai közé, a mely vezette őt ide ezelőtt 46 évvel, a midőn mint szerény piarista tanár ide küldetett, hogy e város fiainak a nevelés s oktatásban utmutatást és alapot adjon. Akkor, 46 év előtt, a fiatal sziv lelkesedése a legkecsegtetőbb reményt fakasztotta szivében mindaz iránt, amit maga elé kitűzött. Ez a remény vezette őt akkor, ez vezeti most is. Csakhogy most a remény mellett a hoszszú idők folytán szerzett érett gondolkodás és a tapasztalatok egész sora kiséri őt ide. Meg van győződve, erősen hiszi, hogy Isten segedelmével és a polgárság szives támogatásával meg fog felelni ama kötelezettségnek, a mely reá ez alkalommal, midőn Vácz város polgárai közé lép, háramlik. Ez a kötelezettsége az, hogy mint polgár e város erkölcsi és szellemi fölvirágoztatására közreműködhessék.
Ő nmlga beszédét többször lelkes éljenzés szakitotta félbe. A beszéd végeztével az összes teplomuk harangjainak zúgása és a mozsarak durrogása között megkezdődött az ünnepélyes bevonulás a sáros-utczán, piacz-téren és a fő-utczán végig a püspöki palotáig. Amerre a menet elhaladott, majdnem minden ház feldiszive volt; sőt több helyen nemzeti lobogók is emlékeztettek e nagy nap örömére. Midőn az uj püspök lakosztályába beérkezett; a város plgrmestere egy lepecsételt levelet vett át a püspök titkárától, melyben a városi szegények közt leendő kiosztás végett 1000 frt volt. Ezzel akarta a püspök a szokásos ünnepi diszebédet megváltani. Esti 7–8-ig az összes harangok zúgása jelezte a nagy napot. Este rögtönzött díszes kivilágitás volt; szép diszitéseket lehetett látni a székesegyház terén, a főutcza nagyon sok házain és a káptalan-utczában. Nyolz óra előtt ( nmlga végig kocsizott egy pár utczán, s a polgárság lelkesedésének szép jelei mélyen meghatották. Az öröm-lángok még 10 óra után is sok helyen lobogtak, szépen sikerült az a görögtűz is, amit a székesegyház homlokzatának kiugróján, a városi tűzoltók felügyelete mellett gyujtottak. Másnap, ápril 14-kén, az előre megállapitott programra szerint folyt le a beigtatási szokásos ünnepély; ennek végeztével hazavonult a püspök, hogy a küldöttségek tisztelgéseit fogadja, s ez igen nagyszerű volt. – Délután 4 órakor az egyházmegyei növendékpapság "Pázmány-egylete", ő nmlgnak, mint az egylet fővédnökének, tiszteletére igen kedves ünnepélyt, szavalattal és énekkel egybekötött ünnepélyt rendezett, igen diszes közönség előtt. Dr. Schuster Konstantin váczi megyés püspök székfoglaló ünnepélyére (I887. ápril 14.) üdvözlő dalokat irtak: Varázséji Béla, vácz-egyházmegyei áldozópap, ujpesti káplán; Révész István, v. e. m. áldozár, fóthi káplán; Viz Zoltan, III. éves hittanhallgató, Kubányi Béla, kegyes-rendi tanár; a "Pázmány-Egylet" ezen évi tagjai, és mások. Igy végződött e nagy nap, igy lettünk gazdagabbak egy boldogitó remény tudatával! Boldogitó reménynek mondjuk, mert meggyőződtünk ő nmlga első fellépéséből arról, hogy teljes lélekodaadással fog a város szellemi és anyagi jólétének emelésén fáradozni, a gondjaira bizott egyházmegyét áldásosan kormányozni. Igen, első felléptével s első szavaival, melyekből tiszteletet követelő erély és szigorú pontosság sugárzott ki, megnyerte a székváros osztatlan bizalmát. Már is örömmel lehet tapasztalni áldásos működését; ugyanis a székesegyháznak külsejét mindjárt kezdetben kitataroztatta, tetején javitásokat tétetett, s a homlokzat előtti nagy lépcsőzetet egészen jó karba hozta. Ugyanazon időtájban a történeti nevezetességű diadalkaput is kiigazittatta s diszes kinézésüvé tette. Most pedig, írja a "Magyar Állam" (1888. máj. 31. 126. sz.) a váczi székesegyházat restaurálni fogják, mely munkálatok kivitelét ő nmlga Schickedanz Albert műépitészre bizta, ki a székesegyházban faldistoriumot fog állitani. A székesegyházban és a püspöki palotában nagy számmal találhatók régi képek, melyeket szintén restaurálni kell; ő nmlga ezeket Moretti-vel renováltatja, a ki a Louvréban képezte ki magát, és egy idő óta Pesten tartózkodik. A püspöki lakot is restauráltatni fogja s minden részében jó karba hozni.
Alig helyezkedett be őnmlga az ő lakába, már is nagyszerűen tanusitotta jótékony lelkületét. Ugyanis az eperjesi nagy tűzvészkor szintén tetemes kárt vallott utónevelő-intézet helyrehozása és kibővitésére 30,000 frtnál többet áldozott, s a multkor a holdmezővárosi küldöttség előtt, mely őt egy nőnevelő-intézet felállitásának költségeiben résztvenni kérte, 40,000 ftot igért, ha az Urban elhunyt Világosi (Lichtner) Gáspár plébánosuk által e czélra végrendeletileg hagyományozott 20,000 fthoz a város 40,000 ftot fog áldozni, ugy hogy az egész 100,000 ftba kerüljön. Mint már föntebb emlitők, a püspöki székfoglalás ünnepélye alkalmával adni szokott diszlakomát szeretetadománynyal váltotta meg, 1000 ftokat adván át a plgrmstrnek, hogy ezen összeget a váczi két főtdö plébános közbejöttével a valódi és szégyenlős városi szegények közt kiosztatni sziveskedjék, megjegyezvén, hogy a mindenható Ur Isten vigasztalja meg őket hathatósabban, mint ezt az ember teheti. – A beiktatás után, ápril 16-án d. e. 11 órakor a váczi zsidó betegápoló egyletnek küldöttsége (Vitt Manó, Deutsch Mór, Klein Ignácz és Neumann Kálmán) tisztelegvén ő nmgnál, átadta az egylet disztagsági okmányát. Vitt úr üdvözlő beszédére, melyben kifejezte ő nmlgnak a szegények iránti országszerte ismeretes jótékonyságát, igen nyájasan válaszolt, és kijelentette, hogy a munkaképtelen szegények és betegek ügyét melegen pártolni mindenha legszebb feladatának tekintette. – A váczi ipar-társulat betegsegélyző czélja előmozditására 300, a "Pázmány-egylet" javára 100, a váczi kath. legényegylet negyedszázados ünnepély előnapján annak részére 100, a korcsolya-egyletnek 1887-ben 100, a váczi nőegyletnek 100, s – ezen évben karácsonyi ünnepekre helyi szegény sz. ferenczrendi kolostornak 40 ftot adni kegyeskedet ő nmlga, a ki bizonyára ezeknél itt e városban különféle czélokra jóval többet is adományozott már, csakhogy e sorok irójának tudomásán el nem juthatván, azért itt felsorolhatók nem voltak; de elég az hogy ott fönn az élet könyvébe bejegyezvék az irgalmas mennye Atya, az angyalok és a szentek örömére! 1888. juniusban bérmálás alkalommal a Kún-Félegyházán apáczák vezetése alatti egy nőnöveldére 40,000 s egy ilyennek Kecskeméten leendő fölállitására 60,000 frtot adományozott. Ily nagyszerű adakozásai általánvéve mindenütt nagy lelkesedést keltettek. – A főpásztori teendők teljesitésében lelkiismeretes, buzgó és pontos, az egyházmegyei ügyek vitelében tapintatos, serény, bölcsen körültekintő. És ez valódi áldás ezen egyházmegyére nézve.
Ily kezdet után csak bizzék, reméljen és higyjen az egyház megye! Látni és tapasztalni fogja majd a székváros is nemsokára, hogy ő nmlga gondos takarékossága, az itt most nagyon szükséges szigorú gazdálkodás gyümölcseiből, mind az egyházmegye, mind pedig a székváros intézetei s közügyeire bő áldásokat fog árasztani: – Azért kivánjuk: "Adja az Ég Ura, hogy hosszú tapasztalattal s edzett erélylyel biztositott elveit Vácz városában megvalósithassa! Adjon ehhez erőt és hoszszú életet ő nmlgnak a kegyes Isten! Éljen!" (Ld. Ferenczy-Danielik-et az idézett helyen. föntebb. "Váczi Közlöny"-t, 1887. ápr. 17., 16. szám, mely diszkiadásban jelent meg s ő nmlga arczképét is hozza. E szám egészen ő nmlga életrajza, bevonulása, székfoglalásával, az üdv-dalok adásával van betöltve, honnét a legnagyobb részben az itt közlötteket meritettük mi is.)
2. §. Dr. Kovách Pál (szül. 1810. okt. 6. (1888. márcz. 9.)
E nagy férfiú született Váczon. Atyja Kámánházy László v. püspöknek volt gazdatisztje; elemi és gymnasiumi tanulmanyait részint szülővárosában, részint Pesten, a bölcsészetet itthon végezte. A jogi tantárgyakat pedig Pesten hallgatta a pesti központi kispapokkal együtt, a mostani nyitrai püspök dr. Roskoványi Ágoston és a boldogult veszprémi püspök Ranolder János ő nmlgaikkal. Az egyetemi tanfolyamot befejezvén, Hontmegyében a joggyakorlat terére lépett; hol mint megyei esküdt és irnok 1831. évig működött. Ennek alapján később hontmegyei, s egy alkalommal Nógrádmegyében táblabiróvá neveztetett. Időközben a kir. tábla hites jegyzőjévé avattatott fel. Majd a vgye ajánlatára a m. kir. httó-tanácsnál nyert alkalmazást, és már meghivást is kapott, hogy a hivatalos eskü letétele végett Budán jelentkezzék. Azonban a legbölcsebb isteni gondviselés könyvében máskép volt megirva. Édesanyja halála után, eredeti vonzalmát követve; ős Budavár elkerülésével Kalocsa felé vette utját s a papi pályára lépett. Azért ide, mivel a kolera okozta zárvonal miatt a kellő időben nem mehetett Váczra. Később a kalocsai egyházmegyéből hol csak egy évet töltött, saját kivánatára, egészségi szempontból a váczi papnöveldébe vétetett át. Mint hittanhallgató, 1833-ban állotta ki a jogtudományi első szigorlatot.
1834. ápril 9-kén áldozárrá szenteltetett, s még ezen évben Dorosmára küldetvén káplánnak, itt e minőségben 1835-dik évig müködött. A lelkészi teendők pontos teljesitése közben sem feledkezett meg édes hazánk Themiséről. Serényen tanult tovább, hogy majdan a tervezett köz- és magánjogi tanszéket a váczi papnöveldében elnyerhesse, és a hátralevő szigorlatokat letévén, 1835. juliushóban jogtudori koszorú ékesité homlokát. Az ezen alkalommal Maecenásának, gr. Nádasdy F. váczi püspöknek ajánlott, a "De Locis Credibilibus" (Hiteles Helyekről) irt értekezése Magyarhon jogtörténete- és közjogában elért alapos készültségéről jeles bizonyitványt nyujtott. Dorosmán ismerkedett meg a magyar nemzeties érzelmü káplántársával, Horváth Mihály hires történetirónkkal. Kiváló tehetség mind kettő. Egymást buzditva keltek versenyre az önképzés terén. 1835–1837-ig a jeles férfiú Félegyházán káplánkodott, ahol hivatalos teendői után fönnmaradt idejét az olasz és franczia nyelvek megtanulására forditván, 1837. évben gr. Nádasdy v. püspök udvarába hivatott, az iktató- és levéltárnoki munkakör betöltésére. Itt kiváló tehetségei hamar feltüntek, s püspöke bizalmát megnyerve, 1840-ben szentszéki jegyzővé és püspöki könyvtárnokká, 1844-ben püspöki titkárrá és szertartóvá, s ugyanazon évben a tudományegyetem jogi karának tagjává lőn előléptetve.
Ez időre esik az ország politikai tekintélyeivel való érintkezése. A váczi püspök udvarának fénye messze ismeretes volt. Maga gr. Nádasdy püspök a pozsonyi országgyülésen előkelő szerepet vitt, a kedvencz titkárát is elvitte magával az 1843/4-ki pozsonyi hongyűlésre. Dr. K. P. a diaetának szorgalmas hallgatója lévén, az országos kérdések fölött összecsapott heves párttusában babért arató szónok-harczosok küzdelmein élénk figyelemmel csüggött. Lonovics József csanádi püspök, a magyar püspöki karnak fontos érvekben gazdag vezérszónoka K. P. lelkét teljesen lekötötte. Ekkor szoritott jobbot a hirneves főpap tudós titkárával, Mihalovics Józseffel, a mostani zágrábi biboros érsekkel. 1835-ben (aug. 13-kán 20,954. sz. a.) egy httósági intézvény keletkezett, mely a honi főpapoknak meg hagyja, hogy Liceumaikban a magyar köz- és magán-polgári jognak tanszékét felállitsák; minek folytán létrejött az Váczon is, de csak az 1846. évben. K. P. mint jogtudor emeltetvén e tanszékre, szenvedélylyel ismertette meg paptanitványaival a szeretett hazánk köz- és magánjogi történetét, elveit s intézményeit, tiszteletdij nélkül, az 1848-ki forradalom beálltáig, melynek hullámai, mint tudjuk, a régi közjog s rendi alkotmány alapjait teljesen elsodorták.
Ekkor bekövetkezett az 1848. évi márcz. 15-ke; Metternich bukása, Bécs fellázadása, a pozsonyi diaetának Pestre történt áthelyezése, a független magyar miniszterium megalakitása, s ez alatt az ország védelem-ügye vitéz honvédeink kar- és kardjaira bizatott. A nemzet megpróbáltatásának nagy napjai közeledtek. Mindenki a békés megoldásba vetett remény s a kétségbeesett elszántság határai közt végig számitotta a lehetőség fokozatos esélyeit. K. P. részletesen ismerve közjogi törvényeink történeti phásisait, magyar nemzeti érzéssel eltelve adta ki 1848. márczius 16-kán: "Szemelvények az 1790/1. és 1825/7. évi országos egyházi választmányok munkálatából" czimű egyházpolitikai és közjogi korszerű értekezését. Előszavában biztos reménynyel üdvözölvén a dolgok uj rendjét, abbeli óhajának ad czélzatos kifejezést, "hogy az egyházi reform az átalakulás élén álló államférfiak által e tekintetben is minél könnyebben és minél biztosabbam eszközöltessék." E röpirat birálatát olvashatni az 1848. "Religio, és Literaturai Lapok" 18. számában, magától az akkori tudós szerkesztőtől. A bevezető mondat ekkép hangzik: "T. szerző igen-igen nemcsak kedves, hanem tekintve a jelen állapotokat, a magyar egyháznak különösen hasznos dolgot is tett jelen Szemelvények kiadásával."
Nem sokára a harczi riadóra a váczi papnövelde termei is kiürültek. K. tanitványai a csatatérre, ő maga pedig, mint titkár a szószékre lépett. Őszintén átérzett, honszeretettől lángolóan hirdette a hazafiság kötelmeit szülővárosa sokat szenvedett lakosságának. Népszerűsége csakhamar általánossá lett. Vácz lakossága rajongva fogadott szót a haza parancsszavát ájtatos ima közben hirdető szónok intelme s buzditásának. A honszeretet tüzétől égő polgárság fáklyás zenét rendezett K. P. tiszteletére. És a lecsapott füstként gomolygó polgárság érzelmeinek tolmácsa Belicza Pál úr, rokonszenves meleg hangon és imaszerő fohászban kérte Vácz város kedvencz papját, hogy igyekeznék hivataltársait is megnyerni az általa hirdetett s nemzeti kötelemként tisztelt eszmék pártolására. – A megpróbáltatás nehéz napjai lezajlottak, tragoediává fejlődött a nemzeti szabadságharcz drámája. A vérvesztett nemzettel K. P. is csalódott, s hazafias reményeinek roncsaival egyházmegyéjében bujdosóvá, a hatalom és u. n. gutgesinntek előtt veszélyessé vált. Kiesett az irányadó körök kegyelméből, s csakis az, hogy egyházi beszédét ki nem nyomatta, s egy, mindeddig titokzatos protectio menthette meg a nagy hazafit a számos elfogottak közös végzetétől. Igy aztán a kanonoki stallum előtt állott 40-éves pap, 1849. évi decz. 24-kén nagynehezen dorozsmai plébánossá lett, olyanféle kilátással, mely lelki szemeit a plébániáról egyenesen a temetőbe irányozta. De mégsem . . .
Tizennégy évet s 6 hónapot töltött, mint lelkipásztor, Kun-Dorosmán, hiveit a vallás kegyszereivel üdítve, az isteni igét hirdetve, és emellett (tartós csendőri felügyelet alatt) a honszeretet, törvény s felsőbbség iránti őszinte tisztelet, hivség és engedelmesség magvait ültetve azoknak szivébe. 10,000 lélek terhes lelki gondozása mellett Dorosmán adta ki 1852-ben "Manuale Parochorum" (Plébánosok kézikönyve) czím alatt ezen tanácsadó könyvét, mely 3000 s néhány száz példányban forog közkézen. E munka után ismeri őt az egész haza érdemes lelkészkedő kath. papsága. A magas püspöki kar atyai elismerő kegysorokat intézett a szerzőhez; egyik főpásztor épen a művét égi ihlet sugalta (coelesti consilio scriptum) iratnak nevezé. Az ő idejében a dorosmai tágas templom Roskoványi Ágoston, akkor váczi megyés püspök ő nmlga által ünnepélyesen fölszenteltetett, két uj kápolna, több kereszt s három tanyai iskola létesült. Püspökatyailag a parochia négyszer lőn meglátogatva. Mint plébános egy helybeli ifjút 3 éven át neveltetett saját költségén a fővárosban dr. Entz Ferencz intézetében, oly czélból, hogy az később az elemi tanulókat a fanemesítés és haszonkertészet gyakorlati terén kiképezze. Mint kerületi esperes és tanfelügyelőnek az elemi tanügy körül szerzett kiváló érdemeit az akkori kormány dicsérő okmányokban elismerte. K. volt az első dignitárius plébános Dorosmán, mint kinevezett monostori apát, s ezen egyházi méltóságnak megfelelő ornátusról is gondoskodott 1861. évben.
Az isteni-gondviselés bölcs püspökök igazságszerető kormányzata alatt, Jelesünknek az erkölcsi elégtételt elvégre is kegyesen megadta. 1854-ben a félegyházi gymnasium püspöki biztosává, 1855-ben szentszéki ülnökké, 1856-ban alesperessé és zsinati vizsgálóvá, 1859-ben a házassági törvényszéki biztosává, 1861-ben monostori apáttá, 1864-ben váczi kanonokká, majd pesti, és székesegyházi főesperessé neveztetvén, 1881-ben a pápai praelátusi méltóságra érdemesittetett. – S most állapodjunk meg itt kissé. – A káptalani ressortok közől K. P.-nak a szentszéki fiscalatus jutott, mely hivatalt közel 20 évig viselte. Egyébként minden alkalommal mellőztetett tán azért is, hogy el nem tagadható tehetségeit más, nyilvánosabb érdemek gyüjtésére fordíthassa. És valóban az általa még 1845-ben kezdeményezett s majd 4 évtizedig ébren tartott agitatio s talajkészítés után, végre 1876-ban – sikerült a papi nyugdijintézetet az önadóztatás állandó alapjára fektetni, és igy azt több időre megszilárditani. K. P. ezen érdemét is az egykorúak tagadni nem fogják. – Mint említők, K. P. a sz.-széki tiszti ügyészi hivatalt 1864-ben vette át, a midőn még a hamisesküvési pereknek is (quoad factum) elbirálása a sz.-székek joghatóságához tartozott. E munkakörben K. azon olasz szolamot fogadta el követésül: "Chi non sa odiare, non sa amare." (Aki nem tud gyűlölni, az szeretni sem tud.) Mikép kell ezt értenünk, tüstént megfogjuk fejteni. Valamint t. i. a közéletben örömet érzett a felett, ha az erény és valódi érdem diadalmaskodott: ugy viszont a bűnnek törvényszabta üldözését, mint tiszti ügyész, szigorú kötelmének tekintette. Egy izben értésére esett, hogy bizonyos ügyészi váddal fenyegetett, meghallván K. P. ügyészi tisztérőli lemondását, egyet ugorva, a "No hála Istennek" szavakat hangoztatá. Pedig ez nem volt a káröröm nyilvánitása.
K. P.-t, mint ügyészt többen fölkeresték tanácslás végett, – magas-állásúak nem egyszer utasiták hozzá a perlekedő házasfeleket azon kérelemmel, hogy legyen vezér és kalauz bonyolúlt ügyeikben; s kérelmök, a megszabott korlátok közt, sokszor teljesítve van. Alig, hogy kanonoki székét elfoglalta, legott a kir. táblai praelaturára két izben lőn kijelölve. Mikép érhette ily ritka kitüntetés a legifjabb váczi kanonokot, e kérdést megfejti a jogtudori oklevél, a váczi jog-tanárság, és a "Magyarhoni törvényhozás történeti vázlata" czimű általa kiadott mű, melyről az akkori jeles kir. személynök, Melczer, szerző előtt igen elismerőleg nyilatkozott. Midőn pedig már azon ponton állott, hogy üresedés esetén – az első helyen fölterjesztessék, a kir. táblai praelátusság megszűnt. Ritka pajkos szeszélye a sorsnak! Kárpótlás és vigasztalás fejében a kir. táblai praelatura helyett elnyerte utóbb a pápai praelaturát. – 1848–1884-ig folytatott irodalmi munkásságát együttesen kitüntetni kötelmünknek ismerjük, ez által is beigazolandók, miszerint ő nemcsak kitünő hazafi, de tudományos honpolgár is volt egyszersmind. Kiadott müvei őt, mint történészt, és jogászt bizonyára a legtekintélyesebb egyházi irók sorába emelik. Csak azt fájlalta leginkább, hogy az általa még 1847-ben nagy gonddal megirt, sok oldalról feszülten várt és meglepőn sikerűlt "Magyar Közjog" kiadva nem lett, s jelenleg az már csak történeti becscsel birván, ezután is kéziratnak kénytelen maradni.
És már itt adjuk dr. K. P. irodalmi munkásságának, önálló müvei, röpiratai, hírlapi czikkei és egyházi beszédeinek jegyzékét, a termékeny tollú irónak saját jegyzeteiből: A) "Manuale Parochorum." Editio I. 1854. Tomus I. in 8. XVIII. 428 l. – Editio II. 1871. Tomus I. XXIII. 484 l. in 8. Hivatkoznak rá Kopek és Kazaly, munkáik előbeszédében, mint egyik kutfőre. Tomus II. Editio unica. 1860., 416 l. in 8. continens Suppl. Tomi I., item Enchiridion Juris civ. et crimin. Austriaci. A nmlgú püspöki kar és gondozó papság által, epochális részvéttel felkarolva. – B) "A Magyarhoni törvényhozás történeti vázlata" 1861. 282 l. 8-dr. (Gegus Dániel a magyar fordított törvénytár kiadása alkalmával kútfő gyanánt használta.) – C) "Magyar közjog történeti felvilágositással." (Kézirat) IV. r. 744 l. készült 1846/7-ben, 1848–1861-ig szó sem lehetett arról, hogy napvilágot lásson. A volt httótanács, a könyvbiráló hivatal véleményének alapján, 1848. jan. 25. ilyen kedvező ajánlattal terjeszté a volt m. kir. udvari Cancellária, és az ottani legfelsőbb könyvbiráló osztály vizsálata alá: "A szerző, munkájában honi közjogunkat jogilag és történetileg dicséretesen fejtegetve, mind fölséged iránti alattvalói hűségét, mind az alkotmányhoni ragaszkodását higgadt és túlságtól mentes irásmódjával eléggé tanusítja." (Fönmaradt a püspökmegyei könyvtár részére.) – D) "Specimen Monographiae Capituli Vaciensis." 1884. 187 l. - E) "Szemelvények az 1790/1. és 1825/7-ki országos egyházi választmányok munkálataiból." 8-dr. 86 l. – F) "Dissertatio inauguralis iuridica de Locis Credibilibus." 1835. 8-dr. Jogtudori vitatkozás- és felavatásra készitett értekezés. – G) "Szabad-e és kell-e káptalaninknak a kamátlábat legalább annyira felemelni, hogy a régi egyensuly helyreállíttassék." Külön lenyomatban megjelent 1873. kis 8-dr. 52 l. – H) "A kath. papság némely legégetőbb kérdéseiről." 1875. 8-dr. 142 l. – I) "Budapest és környéke, a magyar nemzetiség és nyelv szempontjából tekintve." (Egyszersmind hármas jutalom-kitüzés a magyar nyelvet legsikeresebben tanitók számára). 1880. 8-dr. 84 l. – K) "Diurnale", pro usu V. Capituli, cum brevi "Agendario." Vacii, 44 p. 1872. – L) "Historia Dioecesis, Episcopalus, et Civitatis Vaciencis." (Kézirat).
Hirlapi czikkek és sz. beszédek: 1. "A magyar király koronázásáról és a királyné koronáztatási jogáról." "Idők Tanuja" 1867. öt számban. Szerkesztő az 1867. máj. 1. számában ekkép nyilatkozik: "Hogy mennyire eltaláltuk a közlés idejét, kitetszik onnét is, hogy lefordították azt az "Idők Tanujából" nemcsak német, hanem franczia lapok is, nevezetesen a "France", melyből az időszerű közlést más franczia lapok ís átvevék." – 2. "Eltévedt levelek" a párisi (általunk meglátogatott) világkiállitásról. M. Állam, 1867. szept. 14. 15. – 3. "A világiaknak a papokról" (A kath. magyar papságnak gratuit szolgálatai az állam érdekében). M. Állam. 1867 okt. 11. 7 számban. – 4. "A szentszékek autonomiája" M. állam. 1869. ápr. 30. öt czikk. – 5. "Autonomiai választási mozgalmak." M. Állam. 1869. 6 közlem. – 6. "Forradalmi váczi élmények." Váczvidéki lap. 1874. 4 czikkben. – 7. Mélt. és ft. Roskoványi Ágoston, nyitrai püspök ur "B. Virgo M." czimü munkájának ismertetése. 1870. 1 czikk. "M. Állam. 8. Roskoványi Ágoston nyitrai püspök úr ő nmlga müvének "Romanus Pontifex, tamquam Primas Ecclesiae, et Princeps Civilis" megvilágitása. M. Állam. 2 czikkben. – 9. "A lengyelekért." M. Állam. Dupanloup püspök után 2 czikk. – 10. Nmlgú és ft. Roskoványi püspök úr könyvének "De independentia potestatis eccl." ismertetése, 1 czikkben. M. Állam. – "Utazás Tatranyi Dávid, s az aërodrom honába" (Kolozsvárra). M. Á. 3. sz. – "A váczi Lyceum restauratiója" Váczvidéki Lap. 1874. 2. sz. – 13. "Be kell-e táblázni a községeknél kifektetett k. alapitványi tőkéket?" M. Á. 1876. 3. sz. – 14. "Magyar kanonoki beiktató." M. Á. 1876. 1. sz. – 15. "Az első váczegyházmegyei nyugdij-intézeti közgyülés alkalmával általam tartott beszédek." M. Á. 1876. szept. 26. 2 czikk. 16. "Adalékok a választott és fölszentelt püspökökről" czimű czikkhez. Religió. 1877. 1 cz. – 17. "500 frtnyi jutalomkitüzés" annak részére, aki bebizonyitja, hogy (mint vakmerően állittatott) a káptalanok kölcsöne 20.30 százalékkal jár. 1877. M. Á. 1 cz. (Senki sem jelentkezett.) – 18. "Kalászat a koresemények (orosz-török háború) mezején." M. Á. 1877. 6 cz. – 19. "A káptalanokról, mint hiteles helyekről." Azon alkalomból, midőn a m. belügyminiszterium a károlyfehérvári és kolosmonostori hiteles helyek által előrzött okmányokat a budai országos levéltárba áthelyeztetni kivánta. M. Á. 1878. 4 czikk. – 20. "Búshangok a jelenből" Religio. 1878. 1 cz..
– 21. "Egyházi tanulmányok" (Fontos kérdések fölött.) M. Á. 1878. 10 cz. – 22. "Váczi székesegyháztér." Váczi Közlöny. 1880. 1. cz. – 23. "Polemia ily czim alatt: Cifra nyomorúság, vagy nagy község?" Váczi Közlöny. 1880. 2 cz. – 24. "Vácz jul. 15. és 17. 1849." és "1868. jul. 19." Váczi Közlöny. 1 cz. – 25. "Egy szó a maga idején." Váczi Közlöny. 1881. jul. 19. 1 cz. – 26. "Tisza-Eszlár" M. Állam. 1883. aug. 6. 1. cz. – 27. "Mi az az Esperesszék?" M. Á. 1883. szept. 20. 2 cz. – 28, "Egyh. sz. beszéd, sz. Rochus hitvalló napján." Vácz, 1846. aug. 16. – 29. "Egyh. sz. beszéd, a B. Szűz Mária tiszteletére", Vácz, 1845. szept. 14. a hétkápolnánál eltartva. – 30. "Mária az ered. bün nélkül fogantatott királyné 7 fájdalma s öröme," Dorosma, 1855. decz. 8. – 31. "Sz. István első ap. m. király dicsbeszéde." Elmondatott Bécsben aug. 22. 1869. – Hogy röviden végezzünk, ide sorolhatnók régi czikkeit és huzamos polemiáit a "Religio"-ban (1885.); egy pár ötlet a "Mátyás Deák" számára, és egyéb szózata "Tanitók nyugintézete" számára, közölve az egykori "Tanodai Lapok"-ban. Végre ifjukori szárnypróbálgatásaink: "Az örökségre vágyódók" (szinmű, előadva 1834. a papnöveldei szinpadon). – "Drégely". (Rege a magyar előidőkból, egy füzfa poetától). – "Hat dinnye közt csak egy volt jó." "A fátyol, vagy az átöltözött török-magyarok." "Meglepetések;" stb. stb.
A városi rostrumról és a sajtó útján lankadatlanul sürgette a váczi kegyes-rendi gymnmasiumnak kiegészitését. Sok utánjárás és nagy áldozatok árán, mint föntebb annak helyén láttuk, végre az ige testté lett. Az e czélra megindult adakozásban az akkori nmlgú püspök és városi közpénztár után, K. P. a magán-adakozók sorában egyik vezérszereplő volt. Szivének jóságát sok gymn. tanulóval éreztette; 18 év alatt 10 ily tanuló volt nála, kik közől hatot az egyházi pályára nevelt. És pedig: T. G. T. (1864–1865.) minoritarendi áldozár, volt gymn. igazgatótanár és jeles egyházi költő. Már több izben örvendeztette meg ő mlgát megjelent műveivel, melyek részint tudományasak, részint egyházi költemények; – Fr. Gy. (1870–1874. (1876.), esztergommegyei papnövendék; – E. Gy. (1874–1876.) váczmegyei áldozó pap; - Sz. M. (1877–1878.) váczmegyei papnövendék (kilépett); – P. J. (1878–1879.) váczmegyei áldozó pap. Végre Varga Mihály úr, ki 1879–1880. vagyis 2 éven át teljes ellátásban részesült nála s 1885. jul. 18-kán pappá szenteltetett; jelenleg úri-i káplán, a ki a "Magyar Állam"-ban, 1884. nov. 26. s 27-kén ő mlga aranymiséje (1884. ápril 9.) alkalmából megjelent legjobb életrajza kiegészitéseül igy ir u. e. lapban (1884. decz. 16.):
"Ezen kedves emlékű 2 év alatt nyilt alkalmam a méltán tisztelt nagyérdemű főpap fennkölt gondolkozását megismerni, minden jó és szépért buzgó s különösen a szegények ügyét oly melegen fölkaroló szivét és mély tudományát csodálni. Bőkezüségén mindig épültem. Mily kimondhatlan jól esett szives leereszkedése; egyátalán deákjaival mindig atyailag bánt. Kegyes leereszkedése valóban nem a mindenhapi gondolkozás sajátja; deákjait, mint valami titkárait tekintette. Csendes estéken folytatott beszédeiből mily sok hasznosat tanultam. Csupa szem-fül voltam, midőn utazásai s tagasztalairól beszélt. Nagyritkán ejtett egy-két szót a nemzet megpróbáltatásának napjairól, s akkor viselt dolgairól. Ekkor rendesen elkomorodott. Alkalom adtán megmutatta az élet sikamlós lejtőit, melyeket az ifjúkor, – az álmok kora, – rendesen nem szokott észrevenni: Komoly tanitását rendesen kellemes zamatu humorral vegyitette. Azonban, ha egy szóval sem int, tanit, már maga az egész élete tanulás volt egy fiatal emberre. Folytonos munkássága tevékenységre buzditott, mely neki a késő tisztes korban is örökké ifjú kedélyt, s kitünő testi egészséget és erőt szerzett. Mily örvendetes perczeket szerzett nekem az által, hogy általam küldte el a szegényeknek a segélyt. Egy alkalommal, midőn elmondtam, hogy milyen szerencsétlen embert láttam az utczán, azt kérdezte: adtam-e neki valamit; mivel igennel feleltem, ki kellett vallanom, mennyit adtam az illetőnek s nekem az összeget többszörösen visszaadta, minden ellenmondásom daczára.
K. P. jócselekedeteit Krisztus urunk tanitása szerint gyakorolta. Hányszor történt, hogy a vacsoránál igy szólt: "Öreg (rendesen igy szólitott), tudja-e, hol lakik N. N.? Vigyen neki holnap nehány forintot; délután, mikor sétáltam, nagyon szomorú volt." – Vagy: "Itt vannak az ünnepek, jó volna pár forintot vinni N-nek, hadd legyen ott is ünnep" – Az, mit még tanultam a bőven adakozó főpaptól, a hazaszeretet, midőn láttam, hogy ő nemcsak szóval, hanem tettel is iparkodik a hazának hasznára lenni. Nem feledem el soha, mily öröm ragyogott nemes vonásain, midőn tapasztalta, hagy nem fehér holló Budapesten sem a magyar szó. K. P. jellemző vonása, hogy a legkisebb alkalmat sem hagyta elmúlni, mely jótékonyságának tárgyul szolgálhat. Az önzetlen hála mondatta el velem a kifeledett jótéteményt, hogy ez által is teljesebbé legyen életrajza, s gyarapodjék a dicsőség, mely fehér fürteit méltón diszitette. Azon leróhatlan hála adta ezen szavakat ajkaimra, melylyel jótevőmnek tartozom a sok szellemi és anyagi támogatásáért. Azokról a tisztes ajakokról jött figyelmeztetéseket és tanitásokat soha feledni nem fogom."
Az inség 1875, és 1879-ben fölütvén szörnyfejét városunkban, K. leves-osztó-konyha megnyitását inditványozá 100–100 forint külön megajánlásával. Készséggel gyámolitá évenkint a házi szegények egyházmegyei intézetét, serkenté ösztöndijaival a növendékpapság "Pázmány-egyletét", a cassinó-kör-, tűzoltó- és lőegyletnek pártoló, a nő- és veres-kereszt-egyletnek pedig alapitó tagja; szóval: szerény visszavonultsága s okosan beosztott gazdálkodása mellett megtakaritott filléreit folytonosan népnevelési, humanitarius, hazafias és egyházi czélokra forditotta, amint ezt itt látjuk a következő sorokból: "Dr. Kovách Pál adakozásai. 1850–1884. 1. (1853. okt. 4.) Dorosrmán a Rózsa Sándor által megölt csendőrök temetésekor 50 ft. (1875. és 1880.) Váczon a honvédhuszároknak ő felsége, a király nevenapja alkalmával 64 ft. Összesen 114 ft. 2. Dorosmán volt hitelemző káplánjaim, elemi tanitók, és házi szegény hiveimnek honorarium- és segélyezéskép évi 80 ft; 10 1/2 év alatt (l. a püspöki elismerő leiratot 1853. decz. 24. 2875. sz. a.) 840 ft. – 3. (1855–1858.) Csonka Gábor dorosmai fiúért dr. Entz-nek Pesten, 3 éven át, a mellékes kiadásokkal 550 ft. – 4. (1855. május 10.) A váczi papnöveldének (100); papi nyugdijintézetnek (200), egyházmegyei közpénztárnak (100), a váczi hétkápolnának (100) összesen 500 ft.ok. – 5. A (1856. szept. 8.) Dorosmán a püspök általi templomszenteléskor viselt 2 napi költség 300 ft. – 6. A dorosmai tűz- s árvizkárosultaknak (1857. és 1879.) 80 ft. – 7. (1859. szept. 29.) önkéntes hadi segély az olasz hadjáratkor 100 f't. – 8. (1861. nov. 17.) A dorosmai házi szegényeknek (126), (1861. és 1871.) a váczi nőegyletnek (200 ft); (1869. jan. 15.) a Vácz városi kórházra (100); (1869. ápr. 14.) a váczi szegények egyházmegyei intézetére köte1ezőleg ajánlott 200 ft, összesen 626 ft.
9. (1870. okt. 1.) váczi nagygymnasiumra (100); (1881.) a váczi Lyceumra (100), összesen 200 ft; – 10. (1871. május 5.) a váczi káptalani könyvtárnak 100 f't; (1875. 1879.) a váczi inségesek levesosztó konyhájára 200 ft, – (1877/8.) ösztöndij a váczi gymn. ifjuságnak 90 ft; – (1879. 1880.) jutalom-osztás helybeli és a magyar nyelvet legjobb sikerrel elsajátitó tót és sváb falusi tanitóknak Bpest körül (265 ft) összesen 655. ft. –11. (1879.) A váczi egyházmegyei tanítók, ezek özvegyei, árvái és szegény tanulói javára 10,000 ftot. Ezen alapitvány "Kezelési szabályzata" megjelent egy iven Váczon 1880-ban. – 12. (1880.) A vöröskereszt-egyletnek (100), (1880.) egy tönkrejutott családnak megmentésére 100; öszszesen 200 ft. – 13. Pápa ő szentségének péterfillérkép (1881.) 400 ft. – 14. (1881.) két ügyefogyott család temetkezési költségeihéz (62 ft); Vácz város ujabb ápoldájának terményben (47 ft 94 kr:); (1883.) A váczi papnöveldei ,,Pázmány-egylet"-nek kötelezett 100 ft, öszszesen 209 ft 94 kr. – 15. (1883.) A váczi székesegyház pénztárának a kisorsolandó földtehermentesitési kötvények után járó 5% agióból ajánlott 85 ft, – (1884) a váczi székesegyház uj (most készülő) templomórájára lekötött 1000 ft, – (1884) a váczi székesegyházi (megrendelendő) villámháritóra ajánlott 900 ft; öszszesen I985 ft. Ide nem értve a rendes, időszaki, apróbb adakozásokat, rokonsági, vagy utazásokra forditott e czimen 3500 ft kiadásokat s illetve segélyezéseket.
Habár mindezek az ő nemes-szivüségének bizonyitványai, de ezek között bizonyára azon adakozása árulja el a hazájaért mindig ifjú erővel lelkesedő főpapot, a melylyel az egyes eltótosodott községek mikénti visszamagyarítására fényes példát adott. Tettel és nem szóval kell itt a magyarság ügyét elősegíteni, mondá, midőn egy izben a Budapest körüli tót és sváb faluk visszamagyaritásával vitatkoztak előtte; s az eredmény megmutattá már is, hogy neki teljesen igaza volt. Kitüz jutalmat évenkint azon tót és sváb községi tanitóknak, kik a magyar nyelv tanitása körül legtöbb érdemet szereznek. Ha igy karolnák fel mindenütt a magyarosodás kérdését, egy negyedszázad alatt a még mindig nagyszámú tót és sváb faluk lakóiból tősgyökeres magyar emberek lennének, s a Schulverein-oknak nem lenne többé terök a germanisatio terjesztésére. – A jótékonyságáról tett öszszeállitás csak az életébeni jótéteményekre vonatkozik, miket végrendelete tetőz be. Mit és mennyi jót tehet vala e nemes szivű főpap, ha kezeire teljes tiz gira bizatott volna.
Régi kedvencz eszméje volt, Váczon a 48-as honvéd-emlék föntartására tőkét gyűjteni. Örömmel fáradott mások által is ezen hazafias erélylyel pártolt eszméje megvalósításán; a terv azonban eddig le nem küzdött akadályokba ütközött. Mindemellett 1866-ban a váczi diszes honvéd-emlék leleplezését, fényes szertartással, országos ünnepély mellett, ő végezte. – Mint hatásos szónok lévén ismeretes, több egyházi beszéde, hallgatóinak kivánatára, nyomtatványban is megjelent. 1869-ben K. P.-t ujabb megtiszteltetés érte az által, hogy sz. István első apostoli királyunk napján Bécsben tartatni szokott ünnepélyre egyházi szónoknak fölkéretett. E sz. beszéddel akkoriban a politikai nagyobb magyar lapok is foglalkoztak, sőt később a pikáns jelenség- s előzményekhez különös utóesemények fűződtek, melyeket itt futólag vázolni jónak látjuk. Megtörtént e sz. beszéddel, hogy, mivel az lengyel forditásban a nép kezén forgott, és a lengyel clerus azt a szószékről felolvasta, s különösen a magyar s lengyel nemzet közti ősi barátságról szóló passust hangsulyozva, hallgatóinak megmagyarázgatta: az orosz rendőrség (mint azt Krakóból 1869. nov. 25. a P. Lloydnak táviratozták) a sz. István-napi bécsi beszéd lengyel forditását üldözőbe vette, jelesül Czenstochauban (e hires búcsúhelyen) az utólért példányokat elkobozta. (M. Állam, 1869. nov. 26.) "E beszédben ugyanis a magyarok és lengyelek egyesüléséről van szó, s a lengyel papság közt nagyon el van terjedve" (M. Állam idéz. sz.) Ugyancsak a "M. Állam" 1869. szept. 2-ki számában idevonatkozólag ez áll: "(Méltánylat.) A franczia lapok is lelkesen méltányolják és dicsérik ft. Kovách P. váczi apát-kanonok urnak sz. István napi ünnepi beszédét, melyet Bécsben tartott." – Halljuk végre e tárgyban a Religiót: (1875. II. félév nov. 24.) "1869. Bécs. Kovách Pál szerencsés párhuzamokat fedez fel sz. István és őfölsége kormánya alatt s közt. . . A lapok tudósitása szerint a jeles beszéd eme helyét a lengyel templomokban felolvasták az egyházi szónokok.
K. P., a jó és áldozatkész hazafi, az iró és derék szónok egy személyben, sokat látott és tapasztalt férfiút is képvisel. Szeretett hazánknak nagy részét személyesen beutazta. 1857-ben látta Bécset, N.-Máriaczelt, (Gráczot; Triestet és Velenczét. 1862-ben Prágát, Drezdát és Berlint, s az ott 1842-ben eltemetett fivérének sirját. 1867-ben Párist, s itt a világkiállitást, Némethon és Svájcznak szép nagy tájképével együtt. 1869-ben Felső-Ausztriát (Linz, Salzburg, Ischl stb.) 1873-ban a világtárlat őt Bécsbe vonzotta. Következett 1874-ben Erdély főbb pontjainak (Kolozsvár, N.-Szeben, Károlyfehérvár) érdekes szemléje. Csak is a hajlott életkor alkonya vetett véget az évenkénti kirándulásoknak. – Hátra van még belvilágát nehány vonásban megismertetni. Ompolyi, a "Váczi celebritások" irója imigy kezdi K. P. életrajzát: "Bár nem feje a váczi káptalannak, a feje egész káptalan, telve tudománynyal, melegen érző kebele a közügy iránti érdeklődéssel, s termete minden porczikájában magyarsággal." Ezen általánosság az eddig mondottakban már jóformán részletezve van és illustrálva.
És már e helyen fölemlitjük a nemes-szivű főpapnak a dorosmai, egykori szegény hivei iránt tanusitott jótékonyságát és őt ezért e város részéről hálából ért kitüntetését. Ugyanis: Dorosma város képviselő testülete által a lelkészi és hazafiúi érdemek, és a szegények iránt tanusitott kegyes gondoskodása elismeréséül kiállitott diszoklevél mellett megküldött jegyzőkönyvi kivonatot itt egész terjedelmében közöljük: "Kivonat – Dorosma város képviselő testületének 1886-ik évi márczius hó 4 én tartott közgyűlése hitelesitett jegyzőkönyvéből: 12. sz. Felolvastatott Dr. Kovách Pál váczi őrkanonok, apát, pápai praelátus úr Ő méltóságának következő levele: Tekintetes városi Tanács és képviselő testület! A dorosmai házi szegények javára általam tett alapitványnak városi rendezéséhez, a kamatok tőkésitéséhez s általában a kezelési módozatokhoz ezennel teljes mértékbeni hozzájárulásomat kifejezvén; minthogy a kivivott siker legmerészebb reményemet is tulhaladja, az általam ez esetre igért és most ide zárt 250 ftot, a Tek. városi elöljáróság utólagos helybenhagyásának reményében, akként vélem elhelyezni, hogy mindenekelőtt a behajtott 277 ft 20 kr. tőke ötszáz (500) frtig kiegészittetvén, gyümölcsözés végett haladéktalanúl kifektettessék; a szerény maradvány pedig méltányosság szempontjából t. Zádory Károly jegyző urnak, kit az eredmény előidézésében oroszlánrész illet, magam és szegényeim mély hálájának kifejezése mellett átadassék. E nélkül eljárásunk bizonyára nem lenne méltó tolmácsa nemes elismerésünknek. Egyébként a helybeli nt. plébános urnak, mint szegény hivei atyjának jogos befolyását e kegyes alapitványra nézve is tisztelettel megemlitve, honfiúi s elkötelezett érzelemmel maradok, Vácz 8/11. 1886. tek. városi tanácsnak és képviselő testületnek alázatos szolgája Dr. Kovách Pál s. k. pápai praelátus, apát s váczi őrkanonok."
"Ezzel kapcsolatosan a községi tanács előterjeszti, miszerint az öszszeg Zádory Mátyás alapitványi pénztárnoknak és Zádory Károly jegyzőnek pedig a részére kiadatni rendelt 500 frton felüli öszszeg adatott, utóbbi azonban a 27 frt 20 krt, 100 frtra kiegészitvén, jótékony alapitványként a város kezelése alatt hagyta, a miről egyébként külön előterjesztés tétetik. – Kiss István képviselő meleg szavakban ecseteli azon elévülhetlen érdemeket, melyeket Dr. K. P. Ő mlga az egyház, a haza és a tudomány javára irányúlt sikerdús tevékenysége s bőkezű jótékony adakozása által szerzett, s különösen kiemelve, hogy a jelen előterjesztésből kivilágló kegyességeért, köteles hálája s ragaszkodása jeléül mélyen érzett elismerének önmagára nézve is megtisztelő módon az által fogja bizonyitékát adni; ha Dr. Kovách Pál úr ő méltóságát, e hitközség egykori lelkipásztorát, e város diszpolgárává a képviselő testület egyhangúlag megválasztja. Az öröm és a hála kedves érzetével veszi tudomásúl Dorosma város képviselő testülete Dr. Kovách Pál pápai praelátus, apát és kanonok úr ő méltóságának korábbi alapitványa 500 frt, azaz ötszáz frtra történt kiegészitését tárgyazó s egész terjedelmében jegyzőkönyvbe iktattatni rendelt nagybecsű leveléből kivilágló nemes határozását. – Valamint helyeslő tudomásul vétetik a községi tanácsnak azon intézkedése is, hogy Dr. Kovách Pál úr ő mlga levelében foglalt rendelkezést késedelem nélkül foganatositotta. A fentebb nevezett kegyes adományozónak pedig, a ki volt hivei segélyre szorúlt szegényeiről ily lekötelező bőkezűséggel és emberbaráti szeretettel gondoskodik, Dorosma város képviselő testülete egyhangúlag szavaz köszönetet. Végre utasittatik alapitványi pénztárnok, hogy a jelen alapitvány kezelése körül, a fennálló szabályok szerint s akként járjon el, hogy a kamatok kiosztásához a helybeli plébános urat mindig meghivja.
"Dr. Kovách Pál pápai praelátus, apát s váczi őrkanonok urat Dorosma város tanácsa s képviselő testülete hervadhatlan lelkészi s hazafiúi érdemei elismeréseűl, a helybeli szegények iránt tanusitott kegyes gondoskodásaért e város diszpolgárává egyhangulag megválasztja. A diszoklevél kiállitásával szövegezés és aláirásával ezen jegyzőkönyv hitelesitésére kiküldött bizottság megbizatik és elrendeltetik, hogy az okmány egyik eredeti példánya a városháza közgyülési termében keretbe illesztve kifüggesztessék, másik eredeti példánya pedig dr. Kovách Pál ő mlgnak ezen jegyzőkönyv hivatalos kivonatával együtt megküldessék. Miről a községi tanács és alapitványi pénztárnok végzésileg Dr. Kovách Pál, ő mlga pedig jegyzőkönyvi kivonat és külön felterjesztéssel értesittetni rendeltetnek."
Az áldott lelkű főpap jótéteményeit ép oly csendesen, de hatásosan gyakorolta, mint a forrás. Oh mily sokan élvezték jótékonyságát, anélkül, hogy ezt mások csak sejtették volna is. Büszkék lehettek a vácziak ezen derék földijökre. mert első sorban ők élvezhették nemes szivének összes kifolyásait. Ő mlga soha sem kereste a kitüntetést; mindig félrevonult a dicséretek elől; pedig ha ember valaha kiérdemelte: úgy első sorban ő mlga az. Ezt szivlelték meg a dorozsmaiak, a midőn az 1886. évi márczius 4-én tartott rendszerinti közgyülés alkalmával egyhangúlag diszpolgárrá választották mlgát. Ez olyan elismerése az érdemnek, aminőt csak kevesen élvezhetnek, mert a nevezett községnek ez időszererint ő mlga az egyedüli diszpolgára. E kitüntetést soha sem kereste, de a derék dorozsmaiakban meg volt a hála érzete, s kötelességüknek tartották azt ily módon leróni. Jul. 13-án jött fel egy három tagu küldöttség, a mely átnyujtotta a kinevezési okmányt. A küldöttséget Czékus Ferencz főbiró vezette; tagjai voltak; Kiss István plébános, Zádory Károly jegyző. Midőn ezen utóbbi meleg szavak kiséretében átnyujtá okmányt: a meglepetés, a meghatottság tükrözött vissza a nemes keblű főpap arczáról, s egyszerű, de a sziv mélyéből fakadó szavakkal fejezte ki köszönetét ezen, szerinte meg nem érdemelt, kitüntetésért.
A diszokmány kék bársony, remek czirádákkal és gyönyörű kivitelű ezüst-sarkok és kapcsokkal, közepén ő mlga monogrammjával. Azt piros bőrtokba lehet rejteni. Az egész okmány három levélből áll, a melynek középsőjén van a kinevezés, mely szószerint igy hangzik: "Mi Kún-Dorosma város tanácsa és képviselőtestülete alulirt napon tartott rendszerinti közgyülésünk alkalmával hozott 12. szám alatt hitelesitett jegyzőkönyvünkbe igtatott egyhangu határozatunkkal mélt. és főt. Modrai Dr. Kovách Pál urat Pápa ő szentségének házi papját, váczi székesegyházi őrkanonokot, cz. apát 1849-től 1864-ik évig volt kún-dorosmai plébánost stb. hervadhatlan hazafiúi és lelkészi érdemei elimeréseül, az itteni szegények iránt tanusitott kegyes gondoskodásaért, s volt hivei hálaérzete és kedves megemlékezése jeléül, Kún-Dorosma város Diszpolgárává megválasztatik ilyennek elismerjük s mások által is elismertetni kivánjuk és ennek bizonyitására jelen oklevelünket helyhatósági pecsétünk lenyomatával és aláirásunkkal megerősitve, a fentebb tisztelettel nevezett pap s e község ez időszerint egyedüli diszpolgárának kiadtuk s hasonló másod-példányát a város közháza tanácskozási termében keretbe helyezve kifüggesztettük, őrizzük s utódaink gondozására bizzuk. – Kelt Kún-Dorosmán, a községi képviselőtestület l886 évi márczius 4-én tartott rendszerinti közgyülésből. Czékus Ferencz biró, mint a közgyülés elnöke, s. k., Zádory Károly, jegyző, mint a közgyülés jegyzője, s. k., Kiss István, plébános, s. k., Horváth János jegyző, s. k., Dr. Beregi József, tiszti orvos, s. k., Balázs Márton tanácsnok s. k., Komáromy László, tanácsnok s. k., mint a község képviseleti közgyülés kiküldött tagjai."
Ő mlga egy szükebb körű ebédet adott a "Csillag-szállodá"-ban a küldöttség tiszteletére, a melyre városunk néhány polgára is hivatalos volt. Ebéd alatt megeredtek a pohár-köszöntők, melyek részint az ünnepeltre, részint a küldöttség tagjaira lettek elmondva. Legmeghatóbb jelenet volt az, amidőn ő mlga Zádory Károly jegyzőnek egy értékes és remek gyürűt nyujtott át. Zádoryt dr. K. P. ő mlga, mint dorosmai plébános buzditotta, támogatta a tudományos pályán; ő adott neki bátoritást, ő beszélte rá szüleit, hogy fiukat, a kiben tehetséget fedezett fel, a tudományos pályára adják. Hogy ugy mondjuk fiai hálával és tisztelettel viseltetik Zádory mindenkor e jeles főpap iránt, s szavai, melyekkel ez ujabb kitüntést ő mlgától vette, csakis a fiúi hála, szeretet és tisztelet szavai voltak. Csendben minden zaj és feltünés nélkül folyt le az ünnepély méltóan ahhoz, akit ünnepeltek. A dorosmaiaknak is az volt jelszavuk, a mi ő mlgnak: "amit a jobb tesz, ne tudja a bal" Nem kürtölték senkinek, de becsülettel megtették azt, amit egy igaz hazafi, Isten szive szerinti főpap s a szegények igaz barátja iránt mindannyiunknak megtenni kötelességünk. Ő neki a jótékonyság minden nemében öröme telt, de ezt ugy gyakorolta, hogy a lekötelezetteken kivül másnak erről tudomása alig volt. Vajha sok ily nemeslelkü, hókezű, Isten szive szerinti főpapot, igaz hazafit és emberbarátot adna a jóságos ég szorongatott egyházunknak, szeretett hazánknak és a gyámoltalan emberiségnek!
A dorosmai, itt vázolt kitüntetés cserfagalyját befűzzük a kitüntetett férfiú hervadhatlan koszorújába; és szerfölött örvendünk, hogy az igazi hazafiúi érdemek és a felebaráti szeretet sugalta jótékonysági cselekedetek a méltó elismerés hangját a mai érdek-világ sziveiben is megtalálják. – (V. ö. a "Váczi közlönyt "1886. 20. sz. május 16. és jul. 18. 29. sz.) – Ő mlga azután sem feledkezett meg a dorosmaiakról, mert előbbi jótettein kivül mintegy több száz frt értékű kelyhet ajándékozott templomuk részére. – Ő mlgnak egyik fő jellemvonása volt a szerény középszerűség és a magány előszeretete.
Midőn 1845-ben gr. Nádasdy v. püspök érseknek kineveztett, világos szavakban kijelenté titkára előtt atyai vonzalmát és készségét, őt magával Kalocsára elvinni, hol aztán számára biztosabb kilátás nyilhatott volna. Ámde K. szemhatára soha messze nem tertjedt; rövid-látó maradt ő igy is, amúgy is. Peitler v. püspök ő mlgnak többször kelle őt sürgetni, hogy a kir. táblai praelaturát erélyesen ambiálja. K. pedig mindig akként volt meggyőződve, hogy őt a jó Isten, temperamentumánál fogva is, magányosságra szánta és vezette. Jóllehet egy hosszú pálya folyamában az udvari élet, utazások s másnemű nyilvános tapasztalat közben sokat élményezett: mindemellett a pezsgő világ közepette is a magány-szeretetnek typusát megtartotta, melynek pedig szintén megvannak árnyoldalai. K. P. jellemének szintén fővonása volt az igazság-szeretet is. Ez által ugyan sok ellenséget szerzett magának, s életéből évtizedeket vesztett. Példa erre, a többi közt, az 1848/9-ben élénken tanusitott hazafiassága.
A kipróbált hazafiasság, határozottan szilárd akarat, fáradhatatlan munkásság, irói tehetség, alapos tudományosság, és az okosan kiszámitott takarékossággal párosult nagylelkű bőkezűség, domboritják ki azon jellemvonásokat, melyek dr. K. P.-nak kiemelkedő alakját hiven s életnagyságban elénk állitják. A 73 éves, lelkében még mindig ifju tisztes öreg, saját jubileumának emlékesitésére classicus latinsággal megirta a váczi káptalan Monographiáját, mely szép szellemi Xeniumhoz csatolta egyvégben hála-ajándékul a váczi székesegyház javára biztositott pénzbeli jelentékeny áldozatát. – A haza, a nemzet, az egyház, szülőhelye és földiei iránt tanusitott csillogó érdemei ragyogóbbak minden érdemrendnél s maradandóbbak az érczszobornál. Olyan kimagasló jellem, mint az övé, nem szorul emberi dicsőitésre. – (Ő mlga 1884. ápril 9-ik napján ülte pappá-szenteltetésének 50-ik évfordulóját, s ezen évi nyárszak folytán egy honi kies fekvésű kegyhelyen mutatta be a Mindenhatónak aranymise-áldozatát. A eredeti terv szerint, Nagy-Mária-Zell, a Nagy Lajos dicső királyunk által emelt templom és búcsújáró kegyhely vala kitűzve, de a jubilárisnak aggkora, és a vadregényes táj éghajlati szeszélyeinek tekintetbe vétele után a terv megmásittatott. – A "M. állam" kijelentette még ezen 1884. évi májusban, midőn a lapok dr. K. P. papi jubileuma alkalmából hiányos életrajzi adatokat közöltek, hogy ezen érdemdús Praelátus lehetőleg teljes életrajzának megirásáról fog gondoskodni. Ily dolgozat valóban meg is jelent a "M. állam"-ban (1884. nov. 26 és 27 számokban, a tárczában) azon időben, midőn a tudós és nagylelkü főpapot az ő hálás szülővárosa, Vácz, legujabb jótéteményeért, az 1000 ftos, uj, székesegyházi toronyóráért ismét elismerő tüntetésekkel ünnepelte (Ld. "M. Állam" nov. 22., 322. számát). Az ezen lap idézett két számában dr. H. I. tollából eredett terjedelmes és legjobb életrajzát ő mlgnak a legnagyobb részben mi is ezen biographiánkba átvettük. – Ezen aranymise alkalmából több lapok hozták ő mlgnak rövidebb életrajzát. Igy az "Uj Kath. Társadalom" 1884. ápr. 6., 27 számában; a "Váczi Közlöny" 1884. ápr. 6., 14. sz ; "Kath, Család"-ban, 1884. ápril 6. (14: 99. sz. 4–5. 1.); "Váczvidék," Ompolyi Ernőtől; "Hajnal-Album" . Sarkadytól; "Váczi Közlöny" ápril 8. ifj. Varázséji G.; – A "Pázmány-egylet" "Örömhangok" czimű kedves költeménynyel üdvözlé, valamint Ujhelyi István t. esperes-plébános is. Ld. a "Magyar Államot" 1884. ápril 9. stb. stb.
A vallásos pap, kitünő hazafi, tudományos iró, jeles szónok a bőkezű adakozó, 1888. márczius 9-kén visszaadta rövid szenvedés után lelkét Teremtőjének, miután kanonoktársa Spóner József apát ő nga a haldoklók szentségeiben részesité. A halotti jelentés igy szólt: "A váczi székesegyházi Káptalan mélyen szomorodott szívvel tudatja szeretett kartársa, mlgos és főtdő Kovách Pál, pápa ő szentsége házi főpapja, bold. Szűz Máriáról czimzett monostori apát, váczi székesegyházi éneklő-kanonok, zsinati vizsgáló, az egyházi és világi jog tudora, a budapesti m. kir. tudományos egyetem jogtudományi karának bekebelezett tagja, Dorosma város diszpolgára s aranymisés áldozárnak egy napi súlyos roszullét és a haldoklók szentségeinek buzgó felvétele után, életének 78-ik, áldozárságának 54-ik évében folyó évi márczius hó 9-én, esti fél 8 órakor történt elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó évi márczius hó 12-én, reggeli 9 órakor fognak a kanonoki lakásból a székesegyházba vitetni, s ott az érette bemutatandó engesztelő szent mise-áldozat után a sirboltba örök nyugalomra elhelyeztetni. Váczon, 1888. márczius hó 10-én. Az örök világosság fényeskedjék neki!"
Temetése e hó 12-kén délelőtt ment végbe a közönség osztatlan részvéte mellett. Jelen voltak: dr. Schuster Constantin, megyés püspök, a székesegyházi káptalan, a városi s honvédi tisztikar, a különböző egyesületek és társulatok, a növendékpapság, a k. r. ujoncznövendékek, a tanuló ifjuság, stb. Dorosma városa küldöttséget küldött a temetésre Tajthy főbiró és Kiss István személyében, és koporsójára koszorút helyezett e fölirattal: "Egykori plébánosa s diszpolgárának, Dorosma város közönsége." A temetési szertartást Neszveda István, fölszentelt püspök végezte, mely után megindult a gyászmenet a székesegyházba, hol az engesztelő sz. mise-áldozat bemutatása után levitték a koporsót a székesegyház sirboltjába s a nagy férfiú hült tetemeit örök nyugalomra helyezték. A növendékpapság énekkara mind a háznál, mind a kriptában gyászdalt zengett. A székeskáptalan s a városunknak egy nemes alakja tünt el dr. Kovách Pálban, de mint a bérczen nőtt királyi czédrus, melyet ledönteni nem bir egy ezredév, ugy fog ragyogni neve e nemes város történetében dicsőn, örökké. . . Legyen nyugalma csendes, s emléke áldott! – Végrendelete is áldott jószivüségéről tanuskodik, csupa jótékony czélokra hagyván, az oly sok adakozás után még takarékossága mellett fönmaradt szép pénzvagyonát.
Halála alkalmából a lapok rövidebb-hoszszabb életrajzát hozták a nagy főpapnak. Igy a "M. Állam" (1888. márczius hó 11. 59. sz.) nagy részvéttel emlékezik meg ő róla, kiemelvén, hogy már dorosmai, apát-plébános korából számos tudós czikke után előnyösen ismerte e lap törzsközönsége; de ismeretes azokból is, melyeket mint váczi kanonok irt vala. Ő volt a magyar nyelvnek buzgó terjesztője, ki czikksorozatot irván a "M. állam"-ban arról, hogy Budapest főváros környéke még nagyrészt nem magyar: jutalmat tüzött ki azon német és tótajkú községek tanitói számára, kik a magyar nyelv tanitása körül legszebb sikert fognak felmutatni. Aztán megérinti a lap sokszori adakozásait, s hogy végrendelete csupa jótékony hagyományokat tartalmaz. Majd fölemliti, hogy pápai praelátussá történt kineveztetésekor s aranymiséje alkalmából is életrajzát részletesen közölte. Aztán igy ir felőle: "Kevés oly jogtudós papunk volt, mint dr. K. P.; az irodalmi kritikára igen érzékeny volt. Innét van, hogy mint iró, mindenoldalú korrektségre törekedett. Lapunknak kezdet óta oly hű barátja és írótársa volt, hogy mint váczi kanonok nemcsak önmaga járatta azt, hanem hogy terjeszsze, másoknak is megrendelte. – A "Budapesti Hirlap" (1884. VIII. évfolyam, 88. sz.) Spinósa dr. (Ompolyi E.) tollából "Egy magyar pap" czim alatt hozza körmönfont életrajzát. – A "Váczi Közlöny" (1888. márcz. 18. 12. sz.) is jó életrajzát hozza Varázséji Bélától, (ki jelenleg uj-pesti segéd-lelkész). valamint a "Váczi Hírlap"-ban (1888. márcz. 11. 11. sz.) is dr. Csányi János tollából jó biographiáját olvashatni. Stb.
3. §. Gr. Zichy Hippolyt életrajza.
Vácz város történetében ezen örökre nevezetes férfiú született Vedrődön (Pozsony megyében) 1814. jun. 5-én, s 1838. jul. 22-kén pappá szenteltetvén. Szegváron 2 évig káplán volt, 1840. mogyoródi plébános, 1843. sz. Jakabról nevezett czimzetes apát (de Simighio, veszprémi egyházmegyében), 1848. a váczi székesegyház kanonokja és sz. Miklósnál plébános az alvárosban, 1852. a Lauchas-féle alapitványi kanonok, 1854. pápai prelátus, 1855. a püspöki asztalról nevezett kanonok s a helyi gymnásium püspöki biztosa, 1856. pesti főesperes, 1862. évtől, melyben a kanonoki széket és főesperességet elhagyván, illetőleg minden tisztségéről lemondván, Budán, a Krisztinavárosban, az u.n. "Városmajor-utcza" (46. sz. a.) házában lakott csendes elvonultságban, egész halálaig, egyedül Istennek és jótékonyságnak szentelvén napjait. Sokat áldozott a művészetek és a tudományokra is. Termei és szobáinak falait egészen a padlózatig becses festményű képek diszitették, melyek jó része a váczi jeles festő Török Edének ecsete alól kerültek ki. A kitünőbb szépirodalmi és tudományos műveket is örömmel szerezte meg, s igy értékes könyvtárt hagyott végrendetileg az örökösöknek. – Ő volt az, aki 1849-ben, mint alvárosi plébános és kanonok, megvetve a halálos veszélyt, nehányad-magával Paskievits orosz herczeg előtt, ki a püspöki palotában vett szállást, térden állva könyörgött Vácz városáért, hogy Losoncz sorsára ne jusson, el ne pusztittassék. Már kiadva volt ugyanis a parancs, hogy a város több helyen fölgyujtassék és teljesen kiraboltassék! Grabbe orosz tábornoknál is könyörgött, a kit szintén csak nagynehezen birt megkérlelni.
A világosi katasztrofa után, az osztrák ostromállapot kislelkű kezelői nem hogy méltányolták volna gr. Zichy kanonok-plébános önfeláldozását, melylyel Vácz városát a legiszonyúbb sorstól megmentette, hanem inkább duzzogtak ellene, gáncsolták, gyanusitották, s e hatalmi visszaéléssel azt okozták, hogy az önérzetes gr. Zichy lemondott mindenről s a magánéletbe vonult vissza, s ott földi pályáját be is végezte. Haláláról ezen gyászjelentés adatott ki: "Vásonkeői gróf Zichy Ferencz, ő cs. és apostoli királyi felsége val. b. t. Tanácsosa és aranykulcsos hive, m. kir. főtárnok-mester, a szt. Istvánrend nagykeresztese és a család seniora saját, és a család nevében szomorodott szivvel tudatja szeretett fivére mlgos és főtdő Vásonkeői gróf Zichy Hippolyt urnak, pápai praelatus- és apátnak, február-hó 12-én, rövid betegség és a haldoklók szentségeinek ajtatos felvétele után, életének 74-ik évében történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei febr. hó 14-én délután 3 órakor fognak a halottas házban (Városmajor-utcza 46. sz.) beszenteltetni és a budai németvölgyi temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozatok febr. hó 16-án délelőtti 10 órakor fognak a krisztinavárosi templomban az Urnak bemutattatni. Budapest, 1888. február-hó 12-én. Béke hamvaira! Temetésén, melyen főtdő Rostaházy Kálmán bpest-krisztinavárosi plébános végezte a szertartást, jelen voltak rokonai és tisztelői közt a váczi káptalannak s Vácz küldöttségei is. – Legyen emléke áldásban az általa az elpusztulástól megmentett Vácz város hálás lakóinál!
4. §. Petróczy László cz. kanonok életrajza.
E jeles egyházi férfiú szintén nem Váczon született, de e nemes városnak tett nagyszerű jótéteményénél fogva, neki is áldásban lesz itt emlékezete. Született ő Kőkesziben (Hont m.) 1814. márcz 27-kén, pappá szenteltetvén 1837. május 4-én, Uj-Hartyánban 3 évig káplánkodott. 1840. évben plébános lett Örkényben, 1853-ban a kecskeméti esperesi kerület jegyzője, 1855-ben baghi plébános 1866-ig s egyszersmind a gödöllői kerület jegyzője, 1868-ban nagykartali plébános és sz. széki ülnök, 1877-ben a váczi székesegyház cz. kanonokja, 1880-ban nyugalomba lépett, félrevonulva gödöllői csöndes magányába, s utóbb innét is elköltözve ama neki kedves helyre, hol világot először pillantotta meg, mint aranymisés pap szülőhelyén Kőkesziben lakik máig is. – Egy életrajza szerint (Ld. a "Váczi Közlöny"-t 1881. nov. 27. 48. sz.) Sirak községében, Hont megyébén született volna u. a. 1814. márcz. 27-én; de e tekintetben a föntebbi lesz igaz, mely az egyházmegyei névtár nyomán van adva. Atyja Petróczy István földmivesnek ő kivüle még 5 gyermeke vala. Elemi iskoláit a szomszéd kőkeszi-i község iskolájában végezte, s Váczon a gymnasiumi osztályokat, melyek után Váczon a papnöveldébe lépett. Szülei szegények lévén, nem igen küldhettek be neki egyetmást. De minthogy ő már, mint gymnasista, különféle munkákhoz értett, sokan hoztak be hozzá órákat, vagy más egyebet, melyeket megigazitván, pénzt, gyümölcsöt, vagy egyebet kapott. A sz. hittudományi folyamokat kitünő eredménynyel végezte. Fölszenteltetése után, mikép emlitők, 3 évig, mint segédlelkész működött, az akkori jó világban, midőn még a kápláni fizetés 50 ftkára rúgott.
Megürülvén az őrkényi plébánia 1840-ben, noha még igen fiatal volt az akkori megyés főpásztor őt ide plébánossá nevezte ki. Több év repült el; midőn végre egy rettenetes eseménynek lett tárgya, mely majd életébe került. T. i. Örkényhez közel fekszik egy falu, melynek jámbor öreg plébánosa meghalálozott. Ő volt oda kiküldve; miután az elhunyt öreg lelkipásztor végrendeletet nem hagyott hátra, hogy foglaljon le mindent, adja el, s a bejövő pénzt küldje fel, ezt teljesitette is. Midőn még javában folyt az árverés, 2 csikósnak látszó legény jött hozzá, és több mindenfélét vásárolva, kérdezték tőle, hogy hol vette azokat a szép fegyvereket, melyek ott az utolsó szobában vannak (t. i. pisztolait ott az asztalon hagyta), hogy van-e még több is. Azt felelé, hogy van. Erre azok eltávoztak; vége lévén az árverésnek, még másnap felküldé az illetékes helyre a begyült pénzt. – Beállt az est; ködös, télies idő vala; már az óra is 11 felé járt, és minden csendes volt. Egyszerre kocsizörgés riasztá fel álmából, és neki ugy tetszett, mintha 2 vagy több kocsi állt volna meg a plébánia előtt. Ennek azonban mi fontosságot sem tulajdonitott. Már ismét elaludni akart, midőn az ajtó hasadékain gyertya világot látott. Egy ideig csak hallgatott, gondolván, hogy gazdasszonya égeti a gyertyát; de végre megunva kikiáltott, hogy fujja már el, mert ő nem tud aludni. De biz azt tovább is látta, hogy ég. Megsokalva végre a dolgot, kiugrik ágyából, a szükséges ruhadarabokat magára öltve, kétszeres vas, keresztvassal ellátott ajtaját kinyitja, és kiáltani akart, hogy mért nem fogad szót, ha ő mondja. De még csak az első szótagot sem ejthette ki, mert 5 vagy 6 bekormozott emberre eset tekintete, kik rémitő vigyorgással rárohantak mielőtt még álmélkodásából és ijedelméből magához jöhetett volna.
Miután megkötözték, parancsolták, hogy adja elő azon pénzt, amit a múltkor a licitátiónál bejött. Váltig tiltakozott ő, hogy azt már felküldte, hiába mutatta meg az irást, mely a beadott pénzről tanuskodott, nem hitték ezt, és különféle kinzó eszközökhez folyamodtak. Felforgatták könyvtárát, kirabolták a templom pénztárát, elvitték ezüstjét, kanalait stb., óráját, fegyvereit stb. De ezekkel még nem elégedvén, egyre csak az árverésből bejött pénzt követelték. Miután semmire sem mentek, végre egy velőtrázó kinzáshoz fordúltak, azt mondván, ha rögtön nem adja elő a pénzt, megnyúzzák. Hogy ezt bebizonyitsák, egyik közölök a konyhára késért ment ki. De minthogy minden este a gazdaszszony azokat elrakni szokta, csak egy rosz vésőt találtak, és ezzel valóban meg is kezdték a borzasztó műtétet, elkezdve a lábtól. E kinzás alatt azonban elájulva, nem tudta tovább, hogy mi történt vele. – Mig végre a rablók távozása utan, gazdaszszonya, kit szintén megkötöztek a rablók s száját betömték, 7 éves kis leánya segélyével, ki az ágy alá rejtőzött kötelékeiből kiszabadúlva, bement szobájába, s a vérvesztés meg az ijedelem következtében elájult plébánost életre hozá s az ágyba fekteté. A falu népe öszszecsődült, de bizony már nem igen segithettek a bajon, és a gazokat az éj sötétsége miatt is nem üldözhették. Másnap reggel rögtön hirül adták testvérének, Ferencznek ki Budán hivatalnok volt, hogy mi történt vele; a ki eljött és magával vitte Pestre, ahonnan minden reggel korán vitette a budai "Sáros fürdő"-be, hol is szerencsésen kigyógyúlt.
Megemlitjük még azt is, hogy ezen borzasztó tett okául némelyek azt hozták fel, hogy azon évben nagy termése volt, és gabonáját eladván, az így bejött pénzt szerették volna tőle elrabolni. A rablókat később elfogták, a kik elvették méltó büntetésöket. Ettől fogva nyugodtan tölté napjait Örkényen, honnan azonban kevés idő múlva eltették Baghra 1855-ben. Itteni anyaegyházának fiókja, Nagykartal, plébániává emeltetvén, 1868-ban ide helyezték át lelkipásztornak, a hol is ezen időközben templomot épitettek; és itt megérintjük azt is, hogy az ifju korában gyakorolt óracsinálási munkát, az ujonépült templom toronyóráján is gyakorolta, a mennyiben megszerezvén hozzá a szükséges anyagokat, saját maga rakta s igazitotta azokat öszsze. A főoltárt s ezen lévő szentek szobrait, a templom padjait stb. is mind ő készitette. Ittléte végéveiben a már roskadozott paplakot lerontatta s alapjából saját költségén ujra épittette. – És mily nemes egyszerűség, mily szerénység környezi ezen férfiút, a ki oly fejedelmi bőkezűséggel tudott áldozni Vácz városának javára. De épen ezen igénytelen egyszerűsége tette lehetővé azt a sok áldozatot, melylyel ő a közjónak teljes életén át áldozott. Negyven éves lelkipásztorsága alatt soha sem volt dús javadalmú parochiája. A hova lépett, mindenütt, mint úttörő szerepelt. Őrkényben, Baghon, végre Kartalon müködött mint plébános, s mindenütt számtalan emlékét hagyta nemes lelkületének. Nem a zsugoriság, hanem a világi hiúságokat megvető nemes egyszerűség környezte teljes életében, s a mit igy megtakaritott, azt sietett a közjóra áldozni.
Igy a váczi főgymnasium alapitására tett 31,055 frt adományán és 7000 frt ösztöndij alapitványon kivül még 21,000 frtot adott az egyházmegyei nyugdijalapra, s a közelmúltban is 1200 frton iskolát épittetett és 1000 frttal ösztöndíjat alapított. Pedig, a mint láttuk, még őrkényi plébános korában kirabolták, s a legszörnyűbb kinzásokkal kényszeritették a házára tört rablók, minden értéke kiadására, egyszer pedig hűtlen kezek meglopták 7000 frtig. De ő azért megmaradt lelkes emberbarátnak. Kartali plébánosságának is tanúságos története van. E falu lakói meszsze földön ismeretesek vásárokra járó természetükről, mely járatokban aztán igen furcsa dolgokat mivelnek a mások tulajdona sérelmére. Midőn Kartal Baghtól különválasztva önálló egyházzá lett, Petróczy László nem habozott a baghi parochiát odahagyni, hogy a kartaliak rosz hirben álló erkölcsét megjavítsa. Kartalon aztán templomot épittetett, és egy nagyobb adományt ajánlott fel a községnek, ha a lakosok ünnepélyesen megfogadják, hogy a vásárokra való járást abbahagyják. A lakosok azonban egy hónapi tanakodás után kimondották, hogy biz ők a vásározást nem hagyják abba, inkább lemondanak a fölajánlott adományról. Petróczy akkor belátta, hogy ily nép között bevégzé missióját, s viaszavonult 1880-ban gödöllői magányába, egy munkás, jótékony élet által kiérdemelt nyugalomba, kisérve hiveinek ezer és ezer áldásaitól.
Ezután tette a váczi főgymnásiumra nagylelkü alapitványát, melynek szintén tanúságos a története. A 40-es évek elején ugyanis, mint kezdő plébános, egy szerencsés haszonbérleten nyert 4000 ftot-, ezt aztán betette a hazai első takarékpénztárba, és soha sem vévén fel a kamatát, az évtizedek mulva olyan nagy összegre gyarapodott a kamatok kamatával, hogy abból kikerült a váczi főgymnasium helyreállitása. Ime, egy ember takarékosságának nemes gyümölcse. Tegyük még hozzá, hogy P. L. nemcsak a tudományokban bir kitünő jártassággal, hanem mint plébánost ezer-mesternek tartották a vidéken. Lakása tele volt mindenféle mesterséghez tartozó szerszámokkal. Üres óráiban minden mesterséggel megpróbálkozott, faragott, vésett, gyalult, fűrészelt, és amint érintettük, a kartali templom padjait, annak szószékét, a szentély és karzat sorompóit is ő készitette. Azonkivül kitünő véső, aranyozó, a hegedű és fuvola ügyes kezelője, az elromlott orgonának kijavitója és hangolója s a toronyórák ügyes kiigazitója volt. Öt torony órát állitott fel életében, az épitésben pedig kipróbált tanácsadó és szakértő. De legkedvesebb volt előtte mindenkor a tanügy. Plébániája gyengébb tanulóit magához rendelte és órákat töltött azzal, hogy általuk az iskolában megérteni nem tudott tárgyakat emlékezetükbe vésse. Ilyen férfiú volt P. L. az életben.
Vácz város 1881. nov. 6-án tartott közgyülésén Krenedits Ferencz képviselő úr szót emelvén, felemlité beszédében, hogy Petróczy L. cz. kanonok s ny. kartali plébános nemeskeblü áldozatkészsége lehetővé tette, hogy Vácz városában a 32 évig zárva volt főgymnasium ajtai megnyíltak, s oly nagyszerű alapitványával megmenté a város ifjait attól, hogy nem kénytelenek más városban folytatni, vagy anyagi viszonyaik ezt nem engedvén félbenhagyni, tanulmányaikat, hanem itt helyben végezhetik el az egész középtanodai tanfolyamokat, s egyenesen mehetnek az egyetemre, ennyi érdem tehát bőven elég arra, hogy Vácz városa a legnagyobb kitüntetésben részesitse a nemes szivű adakozót, mire egy város képes, válaszsza őt meg diszpolgárává. Mire nagy lelkesedés és éljenzés közt egyhangúlag Vácz város diszpolgárává választatott meg Petróczy László s Krenedits Ferencz úr felkéretett a diszoklevél tervének elkészitésére. Ezen oklevél a következő szöveggel állittatott ki: "Mi Vácz város közönsége, adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, hogy a midőn közügyeink elintézése végett alant irt napon rendes közgyülést tartottunk, akkoron Krenedits Ferencz tanár és városi képviselőtestületünk tagja, azon inditványnyal járult elénk, hogy nagyságos és főtisztelendő Petróczy László czimzetes kanonok és nagykartali plébános úr, városunk irányában szerzett érdemeiért Vácz város diszpolgárává választatnék. – Ezen inditványt közgyülésünk annálinkább örömmel fogadta és elfogadta, mert nevezett plébános és czimzetes kanonok úr Ő Nagysága a gymnásiumi hetedik és nyolczadik osztály megnyithatása érdekében letett 31,055 o. é. frtnyi alapitvány által, Vácz város és vidéke ifjúságának könnyebb kiképeztetését; minden időre szólólag előmozditotta, és igy a város közönségét örök hálára lekötelezte. Mindezeknél fogva, Nagyságos és Főtisztelendő Petróczy László czimzetes kanonok és nagykartali plébános urat e város diszpolgárává egyhangú lelkesedéssel kikiáltottuk és megválasztottuk, felkérvén hazánk összes köztörvényhatóságait, miszerint fentisztelt Petróczy László czimzetes kanonok és nagykartali plébános urat Vácz város polgárának elismerni méltóztassanak. Minek hiteléül kiadtuk ezen szokott aláirásunkkal megerősitett oklevelünket. Kelt Vácz város képviselőtestületének 1881. évi november 6-án tartott közgyüléséből."
Ily okmány kiadása e város részéről az első, s igy részint az esemény ritkasága és a jótékonyság megkivánta, hogy lehető diszesen legyen kiállitva. Brenedics úr közvetitése folytán, Szinte Gábor rajztanárra bizatott, ki nem kimélve költséget és fáradságot, oly diszes okmányt hozott létre, mely bármely hasonlóval kiállja a versenyt. A szöveg igen szép rond irással három lapra terjed, mely lapoknak kerete renaisance stylben izlésteljesen van aquarell festéssel és aranynyal diszitve. Az első lapon az initiale M betű, fölötte a váczi gymnásium látképe sikerült kivitelben. A bekötési tábla fehér chagrin-bőr, közepén Vácz három betűjéből álló monogrammja ezüstből diszesen vésve. A pecsét Vácz város szineit képviselő kék, vörös selyem-zsinóron lóg. Mindez egész még egy kemény papirtokba illeszthető. E könyvkötői munkát Gellér József budapesti udvari könyvkötő készitette. A jun. 23-ra következő héten a plgrmstri hivatalban megszemlélhette minden érdeklődő s a kiállitást egyhangúlag diszesnek mondta ki. A 4 tagú bizottság a nagyérdemű férfiúnak nevenapjára, mint kedves meglepetést, nyujtotta azt át, melynek ünnepsége a következőleg folyt le: P. L.-nak, a váczi főgymnásium 7. és 8-ik osztálya nagylelkű megalapitójának diszpolgári oklevelét 1882. jun. 25-kén, vasárnapon, adta át Gödöllőn a Vácz város közgyülési küldöttsége, melynek tagjai: Réty Ignácz plgrmstr, Dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, Dr. Miltényi Gyula papnöveldei tanár, Krenedics Ferencz siketnéma-intézeti tanár, városi képviselők; az emlitett vasárnapon, korán reggel, két kocsival indultak Gödöllőre, hol az ünnepelt egyházi férfiú nemes egyszerűségben élt elvonulva a világtól. Délelőtt 11 órakor történt a diszpolgári oklevél átadása, egyszerű, de szivéIyességénél fogva az abban résztvettekre mindenha emlékezetben maradó ünnepélylyel.
Az ünnepelt lakásán fogadta a küldöttséget, melynek nevében városi plgrmstr úr mondta az üdvözlő beszédet, mely rövid ugyan, de eleven vonásokkal rajzolta a váczi főgymnásium felső osztályánk a függetlenségi harcz utáni elvesztét, az ez által szenvedett szellemi és anyagi veszteségét, a város közönségének s az egyházmegye főpásztorának azok visszaszerzésére évtizedeken át lankadatlanul folytatott küzdelmét, mig nem P. L. fejedelmi adománya minden kétségnek végett nem vetett s uj életre nem támasztotta, a városnak három évtizeden át szünetelt felső iskoláját. Ezt a nemesi tettet és Vácz város érdekében szerzett elévülhetlen érdemeket kivánta a város közönsége viszonozni, midőn a lelkes adakozót közlelkesedéssel diszpolgárai sorába iktatta. Fogadja, igy szólt a plgrmstr végszava, szivesen a város ezen megemlékezését, és tartsa meg továbbra is szives jó indulatában Vácz városát, és ezzel átnyujtá az ünnepeltnek a diszesen kiállitott diszpolgári oklevelet. Az ünnepelt látható meghatottsággal és nemesen érző lelkülete egész melegével válaszolt az üdvözlő szavakra. Beszédét egy szép hasonlattal kezdte s körűlbelül ezeket mondotta:
"Háromszor születünk az életben. Először édes anyánktól, azután másodszor szül a nevelés, végre harmadszor szüli az élet és balsors az embert. Neki szülői rég elhaltak, a tőlük nyert jót már neki meg nem szolgálhatja, és igy annál melegebben érzett és gondol mindenkor második szülőanyja Vácz városa iránt, hol lelki születését vagyis neveltetését nyerte. Ezért ő Váczot, – bár nem itt született mindig szülővárosának tekintette és szerette, s miután az élet és sors őt oda segitette, hogy ebbeli érzelmeit részben leróhatta: örömmel nyujtá adományát a város nevelésügye és szellemi java előmozditására, s ha tehetné, nem sajnálná tett adományát a város javára ujra ismételni. De ha ő többé ily nagy adományt nem tehet is, nem fog szűnni továbbra is másokat Vácz város főgymnásiuma sorsának és jövőjének biztositására lelkesiteni, sőt ha kell, mások adományát sajátjából pótolni. És bár adományának nem kérte, se nem várta jutalmát örömmel fogadja a város ezen kitüntetését nem saját személye érdekében, hanem azért, mert azt látja általa bizonyitva, hogy Vác város közönsége tud lelkesülni a tudomány és tanügyért s méltányolni tudja az érte hozott áldozatot. Eközben melegen emlékezett meg az egyházmegye főpásztorának, Peitler A. J. püspök ő nmlgnak a főgymnasium uj életre támasztása körüli érdemeiről. Végül arra kéri a küldöttséget, hogy adja át köszönetét Vácz város közönségének, – melynek büszkén vallja magát tagjának és kéri, hogy polgárrá avattatását egy testvéri csókkal pecsételhesse meg, a várt iránt soha el nem múló szeretete jeléül." És erre az ünnepelt szivélyesen kezet fogott a küldöttség minden tagjával s mindegyiköket barátilag megcsókolta.
Ezután még Dr. Miltényi Gyula, a főgymnásium tanári kara nevében mondott egy köszönő szónoklatot, melyre a főgymnásium új életre keltője röviden válaszolt s erre a családi bensőséggel teljes de annál meghatóbb ünnepély hivatalos része véget ért. De az ünnepelt, vagy most már polgártárs vendégszeretete továbbra is együtt marasztotta a küldöttséget és szellemes társalgás követte a hivatatalos szónoklatok kimért rendét. E társalgás és barátságos beszélgetés alatt mind nagyobbra nőtt az ünnepelt szerény alakja. Melegen kérdezősködött Vácz város anyagi helyzetéről és közügyeiről. Nem is forgott egyéb körül a társalgás. Városunk uj polgára egész lelkesedve szólott városunk jövőjéről s legsürgősebb teendőiről, és jól esett látnunk és tapasztalnunk, hogy midőn városunk sorsával önfiai törődnek legkevesebbet, ennek az elhagyatott szegény városnak a távolban van egy lelkes áldozatkész hive, ki egész lelkesedéssel függ annak jövendő fejlődésén. A Dunapart kőfalának kiépitése, utczáink kövezése, a főgymnásium 5. és 6-dik osztálya jövendőjének biztositása, s a városnak az arra vállalt kötelezettség alól való fölmentése, hogy azután ezen nyereséget a Dunapart épitésére forditsa: voltak a beszélgetés s városunk uj polgára óhajtásának tárgyai. – De térjünk vissza a küldöttséghez, melyet vendéglátó asztalához hitt meg az ünnepelt. A több évtizedet számitó jó borok árja mellett aztán megeredtek a toasztok s először is maga az ünnepelt köszönté fel a küldöttséget és Vácz városát. Erre Krenedics Ferencz tanár válaszolt szellemesen, Vácz "legelső polgárára," P. L.-ra emelve poharát, kinek hazafias szellemében az egykor kuruczok táborában küzdött ősei honfi-tüze ragyog. Az ebédnél jelen volt Gödöllő plébánosa, Odray (Odrobinyák) úr is. Késő délután volt már, midőn búcsúzni kezdett a társaság. A küldöttség egyik tagja a búcsúzóba beleszőtte a költő szavát, hogy:
"Nem hal meg az, ki miliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl,
hanem lerázván azt, mi benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul."
1888. jun. l5-ikén a váczi székesegyházi kerület római kath. tanitói köre Kosdon évi közgyülését tartván, Csávolszky József kanonok, egyházmegyei tanfelügyelő előadta, hogy a tápintézeti helyiség, melyben 10 tanitónak gyermeke nyert ellátást, csakhamar szűknek bizonyúl; gondoskodni kell tehát oly helyiségröl melyben, ha a növendékek száma szaporodni fog, azok kényelmesen elférhessenek. Tudatja az egylet tagjaival, hogy főtdő Petróczy László cz. kanonok, a főgymnasium nagylelkű meczenása, hajlandónak nyilatkozott egy oly háznak megvételére, melyben Váczon egy tanitóképezdének, a tápintézetnek a legényegyletnek hely biztosittattatnék. E kedvező hirt a tagok lelkesült örömmel vették s egyhangúlag elfogadták szólónak azon inditványát, hogy az egyletből felterjesztés inteztessék főtdő Petróczy László cz. kanonok urhoz, melyben az egyesület ajánlja magát továbbra is nagyrabecsült figyelmébe és kérje a kanonok urat, hogy egyes szándékában megmaradjon s adjon neki a jó Isten erőt hozzá, hogy azt ki is vihesse.
Vajha Petróczy László szelleme és városunk iránti áldozatkész lelkesedése is ily éltető eszmévé változnék sokakra, hogy e városért egykor annyit áldozott férfiak diszes sora szakadatlanul gyarapodjék. Akkor nem volna okunk aggódni ezen ősi város jövőjén. – Záradékul fölemlitjük itt, hogy ezen nemes-keblű férfiúnak nevéről, 1888. május 7-én, a város utczáinak uj elnevezésével foglalkozó városi bizottság, a püspökpalotai kert mellett a Dunára levezető közt, lévén ez közel a főgymnásiumhoz, "Petróczy-köz"-nek nevezte el örök hála jeleül. – Legyen e nagy férfiúnak is emléke mindenkor áldásban e nemes város lakóinál! – (Ld. a "Váczi Közlöny"-t 1881. nov. 6., 45. sz. – U. azt 1881. nov. 13., 46. sz. – U. azt, 1881. nov. 27., 48. sz. – U. azt, 1882. jul. 2., 27. sz.)
5. §. Dr. Kazaly Imre hittudományi tanár életrajza.
Ezen ritka képzettségű és bőtudományú egyházi férfiú is ugyan nem Váczon született, de nagyszerű irodalmi működésének e város lévén szinhelye, méltó, hogy e helyen róla egy rövid életrajzban, miután szük terünk miatt hosszabbra nem terjeszkedhetünk, megemlékezzünk. Született ő Szegeden 1846. febr. 8-án, hol édes atyja köztiszteletben állott elemiskolai tanitó volt az alsóvároson. Ugyanott végezte az elemi iskolákat és a 6 gymn. osztályt; 1861-ben a vácz-egyházmegyei papnövendékek sorába fölvétetvén, a 7. és 8. osztályokat Nagy-Szombaton járta ki. A sz. hittudományi tanfolyamokat, mint Pázmánita a bécsi egyetemen hallgatta. 1869. február 26-án áldozárrá szenteltetvén, Gyón-on (Pestmegye) Benyovszky Vinczénél, Pestmegye egykori alispánjánál, 7 hónapig mint nevelő müködött; majd Bujákra küldetett segédlelkésznek. Az 1871. év elején Váczra jött, hol 1873-ig a püspök oldala mellett, mint szertartó és igtató működött, 1872-73-ig sz. széki aljegyző is volt. 1873. óta a mai napig, mint az egyházjog és egyháztörténelem tanára fáradozik a papnöveldében, a jeles püspöki theologiai tanintézetbe 1880. óta hitelemzéssel is foglalkozik az elemi iskolákban. 1882-ben sz. széki ülnökké neveztetett ki. A bpesti egyetemen 1886. márczius 20-kán avattatott fel hittudorrá. Emeli ennek érdekét, hogy ezen hittudományi tanár a két utolsó szigorlatot rövid 15 hónap alatt applausussal tette le, – s az irodalmi téren kifejtett működése alapján a dissertatió kötelezettségétől is fölmentetett s ami szintén ritkaság. 40 éves korában nyert hittudori oklevelet.
Az irodalom terén már, mint káplán tett kisérletet egyes czikeivel a "Magyar Állam" hasábjain. Állandó irodalmi szereplését 1873-ban kezdette meg. – Önálló művei: 1. "A kath. egyházjogtan kézikönyve," 2 kötet. Első kiadása megjelent 1876-ban Váczon. A 2 kiadás ugyanazon évben; a 3-ik 1882-ben. E műve 11 papnöveldében használtatik tankönyvül: – 2. "Egyetemes egyháztörténelem" 3 kötet 1881–82. Váczon. Szintén tankönyvül szolgál 4 theol. tanintézetben – 3. "Élet és társadalom" (Beszélyek és értekezések), 1882. Vácz – 4. "A hadkötelesek, katonák és honvédek nősülését szabályozó ujabb törvényeink," Temesvár, 1886. – Ezenkivül nagy-számú dolgozatot (egyházjogi, egyháztörténelmi, kritikai, társadalmi, szépirodalmi egyházszónoklati czikkeket) irt a "Magyar Állam," "Magyar Korona" "Új .Magyar Sion," "Religio," "Havi Közlöny," "Irodalmi Szemle," "Tájekozó," "Hitoktatás," "Kath. theol. folyóirat," "Magyar Katholikus," "Kath. Hitszónok," "Válogatott magyar kath. egyházi beszédek gyüjteménye," "Remény," "Új idők," "Váczvidéki Közlöny," "Váczi Közlöny," "Charivári," "Mátyás Deák" stb. lapokban "A Szent-István-Társulat-naptára" szintén hozott tőle több évben munkálatokat.
1876-ban az ő kezdeményezésére adta ki Lonkay Antal, a "Magyar Állam" szerkesztő-tulajdonosa a "Tájékozó" czimű szépirodalmi és kritikai lapot, melyet Dr. Czobor Béla Kazaly társaságában szerkesztett. – A "M. Katholikus" czimű laphoz is ő adta meg a pgrogrammot Bibényi Antalnak, a váczi egyházmegye ezen nagy irodalmi tevékenységü papjának, a kispesti plébános úrnak. Jelenleg már a "Külföld szónokai" czimü irodalmi vállalat III. évfolyama jelenik meg Váczon dr. Kazaly jeles tollából havi füzetekben, kitünően szerkesztve. – XIII. Leó pápa ő Szentsége jubileuma alkalmából 1887-ben ő is részt vett az országos római első zarándoklatban. – A kritika egyhangú vélekedése szerint, müveit világos irály, helyes rendszer jellemzik. Hogy néhány év óta kevesebbet ír, mint azelőtt, ennek oka abban keresendő, hogy 1880-ban a hitelemzési teendőket elvállalván, hetenkint 20 órát (8-at a theologián, 12-őt az elemi osztályokban) kell töltenie az iskolákban.
Irodalmi szép müködése egyik jeles sikerének kell tekintenünk azt is, hogy az "Uj M. Sion" 1886. évfolyamában megjelent, ily czimű terjedelmesebb munkálata: "Kölcsönös viszony a plébános és a káplánja közt" –, annyira megnyerte a szathmári püspök ő nmlga tetszését, hogy a munkálatban foglalt elveket a nevezett püspök 1886-ban egyházmegyei statutumokká tette. – Volt rá eset, hogy egy kényes egyházjogi kérdésben a veszprémi sz. szék határozottan ezen derék termékeny tollú tudósunk által irt egyik czikke nyomán hozott itéletet. – Több új műnek igen ügyes kritikusa, birálójaúl is ismeretes. Mint például e szerény sorok irójának: "A fényüzés veszélyei" czimű munkája is (Ld. a "Váczvidéki lap" 1874. 21. sz. május 24. mellékletét). – A vasszorgalmú egyházi tudós férfiú, kinek oly jól áll az őt diszitő papi szerénység és komolyság egy kanonoki lak csöndes magányában lakik már évek óta s étkezni a papnöveldébe jár, a hol többnyire már tányérján találja a többféle lapokat, füzeteket, könyveket stb., melyeket a levélhordó rendesen oda szokott rakni, s étkezés közben is azokkal táplálgatja szellemét. – A jó Isten éltesse a jeles tudóst, hogy az egyház s haza javára még évek hoszszú során át gazdagitsa oly termékeny tollával a tudományok világát! Éljen!
Walther: A váci Székesegyház tere, 1859 - tusrajz
Schuster Konstantin váci püspök
Gróf Zichy Hippolit alsóvárosi plébános portréja
6. §. Dr. Pauer Imre bölcselmi és neveléstudományi iró, egyetemi tanár.
Ezen nevezetes férfiú született Váczon 1845. ápril 17-kén; a hol az elemi iskolákat végezvén, a gymnasiumi tanulmányokat előbb szülővárosában, majd Esztergomban sajátitotta el. Aztán előbb a jászóvári premontréi kanonok-rendbe öltözött be, honnét még mint növendék kilépvén, a csornaiba vétette föl magát. Itt a diszes rend fehér öltönyébe 1860. október 1-én öltözött be, Rudolf rendi név alatt; 1867. szept. 21-kén az ünnepélyes fogadalmakat letette s pappá szenteltetvén, 1867. szept. 29-kén ujmiséjét mondotta. – Bölcsészeti ismereteinek gyarapitása végett Budapestre ment aztán, a hol különösen a hires egyetemi tanárnak, Horváth Cyrill k. r. papnak volt igen kedvelt tanitványa, a kinek elhunyta után később tanszékét is elnyerte. Mint tanár müködött a szombathelyi főgymnasiumban, hol ennek igazgatója és a rendháznak főnöke is volt. Ezen állomásáról a kassai jogakadémiához nevezték ki tanárúl; innét a pozsonyi akadémia bölcselmi tanárává tétetett át. 1872 ben dr. Argenti Dömével öszszejárta Francziaországot, Schweitzot, Olaszhont, mindenütt a legnagyobb érdeklődéssel szemlélve a classicus kor müemlékeit. Jelenleg a budapesti egyetemen a bölcsészet tanára, a hova Trefort Ágoston, vallási és közoktatási miniszter ő nmlga 1886-ban nevezte ki. Irodalmi érdemeiért a m. t. Akadémia még 1873-ban levelező-tagjává választotta; székfoglalóját 1874-ben tartotta meg. Önállóan megjelentek tőle: "A philosophia történelme" I. füzet, Pest 1868., II. füzet, Pest 1869. nagy 8-dr. 99. és 133. meg III. lap. – "Paedagogiai tanulmányok" Pest, 1869., nagy 8-dr.94 l. – "Tapasztalati Lélektan", Pest, 1870, 8-dr. 120 l. – "Logica vagy Gondolkodástan", Pest, 1870., nagy 8~dr. 204 l. – "Metaphysica", Pest, 1871. nagy 8-dr. 204 l. – "Vázlatok az újkori philosophía köréből", Pest, Findura szerint Szombathelytt, 1872. nagy 8-dr. 299 l. – A m. t. Akadémia 1887. évben az ethikai determinismus elméletéről irott munkájának itélte oda a Gorove-féle 100 arany-jutalmat. – Irt több tanügyi és philos. értekezést, könyvismertetést a "Pesti Napló", "Budapesti Közlöny", "Szabad Egyház", "Pesti Hirnök", "Tanáregyleti Közlöny" czimű lapokba, stb. stb. – Egyénisége, vonzó, előadásai látogatottak az egyetemen, mint tanár szabatos és világos magyarázatai által leköti a hallgatóság figyelmét annyira, hogy kevesen vannak, az egyetem többi facultásait is ide értve, a kik jelenleg nálánál tanulságosabb előadásokat tartanának. – Éljen sok évekig a jeles tanférfiú és tudós iró, és ugy müvelje, gyarapitsa a bölcsészeti tanulmányokat, hogy ezek őt az Istentől nem el, hanem a valódi bölcsesség kutforrásához mindig közelebb. vezessék!
7. §. Alvinczi Ferencz ifjúsági, erkölcsi és történet iró.
Született Váczon, 1827. decz. 18-kán; itt végezte az elemi és gymn. osztályokat, s azután a kegyes-rendiek növendékei közé fölvétetvén, Kecskeméten mint ujoncz két évet töltött. Mint tanitó-növendék tanárkodott Nagy-Károlyban és Marmaros-Szigeten; s itt találta őt az 1848-ki forradalom. A zavarok miatt a szerzet növendékei elszéledvén, a rend tagja megszünt lenni Alvinczy is. Később Egerben és Pesten végezte be a bölcsészeti tanfolyamot, mire a váczmegyei papnövendékek közé fölvétetett s a theologiát a pesti központi papnöveldében hallgatta. 1853-ban áldozárrá szenteltetett s több helyen mint segédlelkész működött 4 évig. 1858-ban Sámsonban házi-káplán volt; 1859-ben Kecskeméten az elemi és nemzeti iskolákat igazgatta. E tisztéről azonban még ezen évben lemondván, Sámsonba visszatért, s ide 1860-ban a Curatia admtrává, 1864-ben holdmezővásárhelyi kerület jegyzője, – 1865-ben csongrádi plébános s 1869-ben a holdmezővásárhelyi kerület alesperesévé léptetett elő.
Irodalmi termékei ezek: A Szent-István-Társulat által kiadott "Ifjúsági iratok" 1., 2., s 4.-ke. "Szent Miklós napja," – "Pali és Gyuri" és "A braminok" czim alatt francziából forditva. – Ugyanzon társulatnál volt letéve és kiadásra elfogadva "Stuárt Mária története" nagyobbszerű regényes történeti vázlat, és "Vad orzók" czimű szintén francziából forditott ifjúsági olvasmány. Ezekenfölül voltak közleményei a "Tanodai lapok" – s a "Kath. Néplap"-ban. Majd a hittanitók és hitelemzők használatára kiadta az "Erkölcsi példák" czimű terjedelmes gyüjteményét. (Ld. Ferenczy-Dánielik i. m. II. 4.)
8. §. Lichtner (Világosi) Gáspár egyházi és törvénytudományi iró.
Ezen tudós egyházi férfiú született Jákóhalmán, a Jászságban, 1822. jan. 1-jén. Elemi és gymn. iskoláit Váczon és Budán végezte, s aztán 1837-ben a váczi papnevelő-intézetbe felvétetett, hol a bölcsészeti és hittudományi tanulmányokat folytatta. 1843-ban gr. Nádasdy Ferencz váczi püspök által alszerpappá szenteltetett s egyszersmind segédkép Romhányban alkalmaztatott; következő évben szerpappá, 1845. január 23-kán pedig ugyanazon püspök által áldozárrá szenteltetett. Mint alszerpap, szerpap és áldozár 7 évig volt segédlelkész; Fóthról, hol utolszor káplánkodott, 1850-ki juliusban gróf Károlyi István kegyúr által a derekegyházi házikáplánságra mutattatott be az egyházi kormánynak. 1859-ben holdmezóvásárhelyi plébános és házassági jegyző, 1863-ban helyettes, 1865-ben valóságos alesperes, 1869-ben kiérdemült s 1870-ben czimzetes apát lett. Meghalt 1884. márcz. 7-én, élete 63. évében, szivhüdésben hosszas betegség után. Egy leánynevelő-intézetre 20,000 ftot hagyott végrendeletileg. – Irodalmi művei: "Házasulandók tanitása és tanulása" (Rel. 1851. I. 47. 54. sz.) – "Férj- és nejesülendők kérdezgető tanitása és tanulása" (Pest, 1851.) – "Jegyesek tanulása. " (Kath. Népl. 1852. 43. sz.) – "Az uj büntető tövénykönyv." (Rel. 1853. I. 42. 43. sz.) – "Az uj polgári törvénykönyv." (Rel. 1853. II. 19. stb. és Rel. 1854. I. 20. stb. sz.) – (V. ö. Ferenczy-Danielik i. m. I. 297–298.)
9. §. Zimmermann Jakab egyházi, nyelvészeti és orvostani iró.
Ezen igen termékeny tollú iró született Váczon 1808. febr. 8-án. A középtanodai éveket születése helyén ápoló kezek vezetése alatt végezvén, 1824-ben keble vágya teljesültével a kegyes-rend tagjává lőn; s miután Privigyén az ujonczi két évet kiállotta, s ezek utóbbika alatt ugyanott a nyelvészeti osztályba járó ifjakat az illető tanokban elég ügyesen oktatta volna, Tatára küldetett elemiskolahelyül, hol mikép iparkodott elöljárói várakozásának megfelelni, fényesen bizonyitja a tudori oklevél, melyet a magyar egyetem bölcsészeti karától 1829-ben, tehát a bölcsészeti tanfolyamok bevégzése után azonnal nyert. A hittudomány tanulásával két évig foglalkozott Nyitrán és Sz.-Györgyön. 1832. év végén már Budán a kir. gymnásiumban találkozunk vele, hol 3 évig a nyelvészeti négyig pedig a szónoklati osztályban tanitott. Ekkor Bécsbe áttétetvén, ott a Theresiánumban 5 évig volt a magyar nemes ifjúságnak nevelője, s a magyar nyelv és irodalom rendes tanára. Itt tanulta ismerni a világot minden alakjában s több nagyoknak tapasztalni szerencsés is volt vonzalmát és kegyét. Hálásan emlékezett különösen Kiss Pál nagyváradi kanonokra. Ezen időben a fejedelem által felállitandó öt tanitó-képző-intézet tanszékeinek betöltésére pályázat hirdettetvén, a pozsonyi tankerület főigazgatósága előtt a pestire versenyzett, és szép tehetséggel párosult jártasságát bebizonyitván, a fejedelem által 1844. évben képezdei tanárságra érdemesitették. 1846-ban szerzetesi állapotától fölmentetvén, a nagyváradi 1. sz. egyházmegye papjai közé lépett. Ugyanezen évben a pesti egyetemen a széptan és nyelvészet rendkivüli tanárává lett helyettesitve.
"Barmászat" czimű munkáján kivül, nem emlitvén a vegyes házasságok és nevelésről irt, s a "Hirnök" melletti "Századunk," "Hasznos Mulatságok" – "Religio s Nevelés" és "Katholikus iskolai lapok" hasábjain megjelent értekezéseit, úgyszinte az ott megjelent könyvbirálatait, nyomtatásban kiadott külön művei ezek : "Daquerotyp képeinek készitése" Bécs, 1840. Német után. – "Ifjúságot képező ismeretek tára." U. o. 1840–1841. Nagy Mártonnal. – "Magyar irodalom." U. o. 1843. 1845. – "Kikérdező vallástanitás." U. o. 1845. – "Egészségtan és rögtöni eseteknek gyógymódja." U. o. 1845. – "Magyarország oknyomozó története." U. o. 1846. Többedmagával Spányik latin munkája szerint. – "Vallástanmód." Pest, 1844. – "Barmászat." U. o. 1845. E három ő cs. kir. apost. fölségétől 1845-ben elfogadtatott tankönyvül s megjutalmaztatott. Több kiadást is ért. – "Vallási szokások és szertartások magyarázata." Pest, 1846. s 1852. 3-ik kiad. – "Magyar nyelvtan." U. o. 6. kiad. – "Ungarishe Sprachlehre." U. o. 3. kiad. – "Deutsche Sprachlehre." U. o. 3-ik kiad. – "Iratok feltevése," U. o. 5-ik kiad. felsőbbileg helybenhagyva. – "Schriftlishce Aufsätze." U. o. 3-ik kiad. felsőbbileg jóváhagyva. – "Irálytan." U. o. 2-ik kiad. felsőbbileg jóváhagyva. – "Aufsatzlehre." U. o. 2-ik kiad. – "Lehr- und Lesebauch." U. o. 1850. – "Képes kis Katikezmus." U. o. 1853. – "Népiskolák könyve." U. o. 1853. Márky József tanártárssal. – "Egyházi szertartások magyarázata." U. o. 1855. 2-ik kiad. – "Kirchliche Gebrauche und Zeremonien." U. o. 1855. 2-ik kiad. – "Kirchliche Gebrauche und Zeremonien." U. o. 1855. 2-ik kiad. – "Népszerű neveléstan." U. o. 1855. 2-ik kiad. – "Populäre Gesundheitslehre." U. o. 1856. – "Populäre Erziehungskunde." U. o. 1855. 2-ik kiad. – "Népszerű barmászat." U. o. 1856. – "Populäre Viehzucht." U. o. 1856. Legfelsőbb rendeletre elemiskolákban használt 3 rendbeli könyvből a "Sprachübungen" és "Nyelvgyakorlatok" czime alatt forditás. U. o. 1856. stb. – (Ld. Ferenczy-Dánielik, I. 627–628., II. 420–421.)
10. §. Czech József, egyházi, történeti és nyelvészeti iró.
Született Váczon, 1816. nov. 2-án; elemi, közép- és főtanodai tanulmányait Váczon, mint kegyesrendi növendék a hittudományi tanfolyamokat Nyitrán és Szentgyörgyön végezte. A rend növendékei közt virágzott "Zobori magyar nyelv művelő egyesület"-nek, mely későbben a Dugonicsféle társulatot eredményezte, buzgó tagja és tollnoka volt, s e társulat "Zobori lapok" czimű folyóiratában többrendbeli dolgozataival lépett fel. 1842–1848. Kolozsváron a nyelvtani és szónoklati osztályt tanitá. 1849-ben a pesti szaktanodában mint mennyiségtanár működött. 1850–1854. Váczon, 1855-tól Szegeden tanárkodott. Kiadott munkái: "Imádságok és énekek a tanuló ifjúság számára." Kolozsvárt, 1843. "Erdély történetének rövid rajza a honi ifjúság számára." U. o. 1845. – Kéziratban volt ekkor ezen két munkája: "Imádságok és énekek a kath. tanuló ifjúság számára, különös tekintettel a Bold. Szűzről nevezett Mária-társulat tagjaira." U. o. 1847. – "Osztrák császárbirodalmi honisme rövid rajza. Schmidl Adolf után magyaritva, s államtani, valamint hazánkat illető adalékokkal bővitve." Vácz, 1854. – "Latin hangmértan" magyar hatméretű versekben, az ifjúság számára, tájékozásul a latin költők elemzésében, az Alváry-féle latin versezet nyomán. Az 1855. "Magyar Sajtóban" a török világból "Régi okmányok" cz. czikket közlött. – A magyar tájszótár gyüjteményéhez váczi tájszókkal járult. "Osztrák birodalmi honisméjéből" csak 3 iv jelent meg nyomtatásban; a folytatást a kedvezőtlen viszonyok gátolták. (Ld. Ferenczy-Dánielik, I. 88–89., II. 400., Ismerettárt stb.)
11. §. Salamon József és Koppi Károly egyházi jeles irók.
S. J. is Váczon született 1732. jul. 3-án. Az elemi és középtanodai osztályokat szülőföldén elvégezvén, 1796-ban a kegyes-rendbe lépett, s mint ilyen a bölcsészetet Váczon, a hittudományokat pedig Veszprémben szép előmenetellel hallgatta. Mint buzgó hitszónok nagy hirre kapott. Szent beszédei közül több nyomtatásban is megjelent; ilyenek "Az Istennek külső tiszteletéről." Veszprém. 1804. – "A keresztény hit befolyásáról a társaság boldogságára." U. o. 1805. – "A papi személynek szoros hivataláról." U. o. 1805. – "Az uj testamentomi áldozatnak érdeméről." U. o. 1806. – "Az Isten akaratján való megnyugvásáról." U. o. 1808. – "Buzdítás a csongrádi nemes magyar felkelt sereghez." Szeged, 1809. stb. (Ld. Ferenczy-Dánielik, I. köt: 398. 1.)
Koppi Károly született derék szülőktől Váczon 1744-ben. Már gyermek korában igen tanulékonynak és kitünő észtehetségünek bizonyult be a szülőföldi iskolákban, s a hozzácsatolt várakozásnak a kegyes-rendi tanintézetekben nagyszerüen felelt meg. A tudományokban magát szépen kiképezvén, azokat a kegyes-rendi és egyházmegyei növendékeknek nagy dicsérettel adta elő. Majd a pesti legvirágzóbb bölcsészeti tanintézetben a hallgatóságot meglepő sikerrel oktatta. A természet- s mennyiségtanban, történelemben, nyelvészeti és szónoklati szakokban tanusitott dusgazdag ismereteit kiki bámulta, ugy; hogy, midőn 1774. október-hóban a tudományegyetem Nagyszombatban alapittatnék, ott a leghiresebb tanférfiak koszorujában ragyogó tudományossága közfigyelmet keltett. Különösen a bölcsészeti tudományokban tündöklött. Birunk tőle egy hires bölcsészeti értekezést a testek végtelen erejéről ("De infinita corporum vi"), mely müve Bécsben jelent meg 1775-ben 4-dr. Kaliwoda betüivel. A nagy tudós, egy váczi mészáros kitünő fia, hihetőleg Váczon halt meg rendje társodájában, mert ennek nagy könyvtárában az általa szerzett könyvekből több maradt fön tőle. – (Ld. Horányi Elek: Memoria Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum", Viennae, 1776. Pars II. 426–429., hol emlitett értekezésének méltatása is olvasható.)
12. §. Balla József és Tanács János tudós kanonokok.
A nagy tudományosságú Balla József született Váczon 1817. márcz. 29-kén, tisztes szülőktől vévén származását. Atyja a városnál tisztviselő volt. Elemi, közép- s a bölcsészi iskolákat szép előmenetellel szülőföldén végezte, valamint a sz. hittudományi folyamokat is. 1840. ápril 20-kán áldozárrá szenteltetvén, 4 évig s 8 hóig káplánkodott. 1844-ben püspöki igtató és irattárnok; 1849–1856. szentszéki jegyző; 1853. püspöki titkár; 1854. sz. széki ülnök, oldalkanonok, a püspöki házassági itélőszék tanácsosa, zsinati vizsgáló, a püspöki iroda igazgatója; 1862. a nyugalmazott papok intézetének igazgatója és a kegyes alapitványok kezelője; 1864. czimzetes apát és pesti főesperes; 1859–1871. székesegyházi kanonok volt, mely utóbbi évben az Urban kimúlt. Az irodalmi termékeket annyira szerette, hogy kanonoki laka minden szobájában voltak ezer és ezernyi könyvei elhelyezve, melyek mintegy 14,000 frtjába kerültek öszszesen. – Halála után ezek egy része a káptalani jeles könyvtárba került, a többiek pedig árverés utján eladattak, melyeket a pesti ódondászok vettek meg. Nyomtatásban a szabadságharczi időből egy kitűnő szent beszéd jelent meg tőle, melyet a hétkápolnánál mondott el. Már papnövendék korában s azután is a "Honmüvész"-ben "Barna" név alatt jelentek meg tőle költemények. Mint kanonok a székesegyház mögötti kispréposti lakban müködött s onnét kisérték ki ezernyi tisztelői az örök nyugalom helyére, a székesegyházi sirboltba.
A lelkipásztorok ritka példaképe, Tanács János kanonok ő nga is született Váczon 1818. febr. 6-án, tisztes polgári szülőktől származván. Iskoláit szülőföldén szép sikerrel végezte s a váczi egyházmegyei papnöveldei osztályokat is dicséretes igyekezettel kijárván, 1841. jul. 20-kán pappá szenteltetett. 12 évig volt káplán (Nándor, Czegléd, T.-Györgye, Lőrinczi, Mindszent és Nagy-Káta); 1849. Tápió-Szelén admtr; 1850. Félegyházán káplán; 1852. ideiglenes admtr Izsákon; majd időközben admtr Nagy-Kátán; még ugyanazon évben a váci-alvárosi plébánián káplán s egyszersmind a főtdő káptalan karkáplánja; 1853. plébános Uj-Szászon; 1856–1864. kerületi jegyző; 1858. plébános Rékason; 1867. tisztbeli kanonok és sz. széki ülnök; 1872. a váczi székesegyház Jánosi-féle kanonokja, és szent Miklós püspöknéli plébános az alvároson; 1873. zsinati vizsgáló; 1875. a püspökmegyei könyvtár főnöke; 1878. cz. prépost, s 1879–1884. a kegyes alapitványok kezelője volt. – E szerény mű irójának szivesen adott jeles kútfőket és adatokat, lévén a város történetében igen járatos. – Mint szelid, szende, gondos, buzgó, tapintatos és kegyes lelkipásztor mindenütt birta hiveinek bizodalmát és szeretetét. Káplánjai benne jó atyjokat, bölcs tanácsadójukat tisztelték és szerették.
13. §. Hanusz István és Magyarországi Pál irók.
H. I. született Váczon 1840. dec. 21-én, áldozárrá szenteltetett 1864. aug. 26 án. 5 hóig káplán volt Verőczén és T.-Bicskén. 1865. hitelemző és póttanár; 1867. a félegyházi kisgymnásiumnál rendes tanár; 1871. a kecskeméti reáliskola rendes tanára; 1882. tiszteletbeli alesperes; 1886. ugyanazon reál-iskolában helyettes igazgató lett. Különféle lapokban számos értekezések, jeles tanügyi czikkek jelentek meg tőle, az ilyenekben termékeny tollából. – Magyarországi Pál váczi születés, a müvészetek mestere és a szent hittudomány tanára (lector) a XV. században, a hitszónok-rendnek tagja, vagyis mint sz. Domonkos szerzetebeli tudós áldozár, ezen igen érdemes szerzetnek szabályát és erkölcsi constitutióit latinból szóról-szóra igen világosan és ékesen magyarra tette át. A hiteles példányban, melyet Ferrári Zsigmond, e rend történetirója követett, megjegyzi e szerző, hogy a forditást a szigeti kolostorban 1474. évben, sz. Remig napján, vagyis októberhó 1-én végezte be, és azt a Szüz Mária nyulszigeti-kolostora apáczái részére életök zsinórmértékeül a rendi főhatóság előirta. (Ld. Ferrarius müvét a 449 . és 529. lapokon.) Ezen nyul vagy margitszigeti kolostorra nézve az 1468. évben Rómában tartott rendi főkáptalan iratai között ezen határozat olvasható: "Ugy szintén megbizzuk a magyarországi rendtartományi fdő főnök atyát, hogy a mi rendünknek a Buda közelébeni Nyulszigeten létező nővéreit intse meg és hívja föl, miszerint, ha a mondott apáczák és az ottani perjelnő, magukat a rend engedelmessége alá vetni akarják és a nekik engedett apostoli kegyekről és szabadalmakról le nem mondani; részökre szükséges rendi testvérekről gondoskodjék, (a kik t. i. őket a lelkiekben vezetni s vagyonukra fölvigyázni szoktak). Ha pedig a rendnek engedelmeskedni nem akarnának, ezennel hatalmat adunk a tartományi főnöknek, miszerint, ezen soraink erejénél fogva, a nevezett monostort és az abban lévő apáczákat, a mi rendünktől azonnal elszakitsa és elvágja, mint engedetleneket és a szerzet méltatlan leányait; megintvén őket az Ur Jézus Krisztusban, ki iránt őszinte szolgálatot kell mutatniok, hogy az engedelmességre, melyet a rendnek fogadtak, visszatérjenek és ezt tenni el ne mulaszszák." – Miből kitünik, hogy ezen kolostorban, melyet IV. Béla királyunk az ő leánya, sz. Margit részére emeltetett, és ebben oly sok időkig a szigorú szerzetesi fegyelem virágzott, ez az idők gonoszsága, harczi zivatarok és különféle viszontagságok folytán egészen hanyatlásnak indúlt. De megértjük az idézett határozatból azt is, miszerint a rendi szabály és erkölcsi constitutiok a mi Pálunk által tett magyaritása üdvös gyümölcsöket termett; mert e magyar szabályzati könyvet olvasgatván az apáczák, a jó rendi fegyelem utjára viszszatértek ismét, féltek a rendi törvények ellen véteni, és a szándékolt intelmek és büntetéseket, megváltozott, igazi jó szerzetesi életökkel kikerülték. Kitünik hát innét az is, hogy a mi Pálunk a rendi szabály magyaritásával jó szolgálatot tett ezen apáczáknak, a kik hihetőleg a latin nyelvet már nem értették s igy az azon megirt eredeti rendszabály s constitutiók tartalmát nem ismerték. (V. ö. Horányi i. m. II. rész, 180–182.)
14. §. Barina (Kuthen) Vendel hires költő.
Ezen hirneves költő született Kun-Halason 1835. okt. 20-án. Szülői szerény anyagi helyzetök mellett is gondoskodtak a tehetséges gyermek neveléséről és iskoláztatásáról, a ki elemi és gymn. iskolái bevégzése után Kalocsára ment, hogy ott a papnövendékek közé magát fölvétesse. El is érte czélját s már a kalocsai papnöveldében töltött ideje alatt nem egy jelét adta költői lelkének. Itt növendéktársai között nagy hatással volt rá Szőllősi János, a jelenleg hires hitszónok, a ki ismervén barátja szép tehetségét, munkálkodásra buzditotta és lelkesitette. Barátságuk már a gyermekkor gondtalan napjaiban szövődött oly szorosra, hogy az akkor sem lazult meg mikor egymástól elválniok kellett. Maga a költő adja ezt értésünkre, midőn egyik költeményében (Szőllősihez) igaz barátságuknak szivből fakadt, meleg szavakkal ád kifejezést. – Nem kis érdeme lehetett Szőllősinek abban, hogy Kuthen pár év múlva, midőn a kalocsai papnöveldéből eltávozva váczi papnövendékké lett, illetékes körök figyelmét magára vonta költeményeivel. A papnöveldébe vonúlt költői lélek nyilatkozványait nemcsak azok ismerték, a kik vele és mellette egy úton haladtak; mert költeményeinek megnyiltak az akkori hirlapok is Kuthent ismerni kezdette a közönség is. Midőn 4-edéves hittudománytanuló volt, már a "Családi Lapok" és a "Kath. Hetilap" hoztak tőle jól sikerült s érzelemdús verseket. A "Kuthen" irói nevet mindvégig megtartotta. Nemcsak 1857-ben voltak költeményei olvashatók az akkori "Családi Lapok"-ban, hanem ezek 36-ik évi folyamában is több csinos versével találkozunk, melyeket öszszegyüjtött költeményei I. kötetében is megtalálunk. Ezen folyóirat elöbbi évfolyamában még egy beszély jelent meg tőle: "A fehérruhás ember" czimen. Mindezek kétségtelenül elég bizonyitékai a tehetséges ifjuhoz nem ok nélkül kötött reményeknek, melyek későbbi irodalmi pályáján 3 kötetre menő verseivel, és a "Főispán családja" czimű egy-kötetes regényével be is valósultak. 1857. szept. 19-én pappá szenteltetvén, 13 évig káplánkodott; jelesen a Cserhát alján fekvő Tápió-Bicskére küldetett segédlelkészül, s ily minőségben megfordúlt az Alföld több helyein is, de legtovább lakott Tápió-Bicskén, honnan 1870-ben a Tápió-Szt.-Mártonban lévő curatia admtrává neveztetett ki, és itt plébánossá is lett aztán.
Költői működésének jó része ezen évekre esik. Fogékony szelleme és érzelmes kedélye egymásután teremtette a szebbnél szebb költeményeket, melyek minden valamirevaló hirlapokban szives fogadtatásra találtak. Vallásos, magasztos dalai, honfiui érzelmekről tanuskodó versei, népies tárgyú és hangú elbeszélő költeményei, és nagyon messze elterjedt népdalai valóban tehetséges népköltőre vallottak, méltán keltvén mindenütt figyelmet az országban. Pedig ekkor nem lehetett valami könnyű dolog Kuthennek népszerűségre vergődni; hisz a nemzeti irodalom akkori két nagy alakja: Petőfi és Arany, aratta javában a közelismerést, midőn Kuthen a nyilvánosság előtt föllépett. Ő is tanulmányozta Petőfi-t, a mint ez költészetén meglátszik. – Nem kis mérvben jellemzi Kuthent az, hogy természetes, józan gondolkodásra valló verseivel a nép esze és szivéhéz egyaránt tudott szólani. Egy ilyen népies költeménye a – "Végrendelet" – pályadijat is nyert. Ott élt ő a nép között; mint pap ismerte hiveinek minden ügyét-baját, s ha itt-ott a népszokások ferdeségeit satirizálta, kissé keményebben ostorozta, ez mindenesetre csak érdemei szaporitására szolgált a derék népköltőnek. – Érdekesnek tartjuk itt megemliteni, hogy a Bach-korszakban egy hazafias költeménye miatt befogatását rendelték el, s csak püspöke menthette meg a fogságtól. (Ld. a "Kath. Hetilap"-ot 1875. évfoly. 33. sz.)
Nem kis törekvésébe került Kuthennek az is, hogy a jeles egyházi költők diszes sorába bejuthasson. A költészet ezen iránya is virágzásban volt akkor, midőn Kuthen irogatni kezdett. A legkiválóbb egyházi költőt, Mindszentyt, javában emlegették; – 1859-ben jelent meg első kötete, mely költeményeinek szinét-javát hozta. Ott voltak mellette: Tárkányi, Sujánszky, Pájer, Talabér, Benőfy és mások, s Kuthennek e diszes névsorban is sikerült maradandó nevet biztositani magának. Eleven szellemessége, jóizű humora nemcsak a társaságokban tette őt kedveltté, hanem költészetében is kellemesen hat ránk, a mint egyik-másik költeményében az elszórva fecsillan. Lehet, hogy ez irányozta felé sok oldalról a figyelmet s ennek tulajdonitandó, hogy a 70-években megjelent, de nem hoszszú életű, kath. élczlap a "Mátyás deák" szerkesztésére ő lett felszólitva. Kuthen dolgozott, munkálkodott, nem unalomból, hanem hivatottságból, még akkor is, midőn gyakran jelentkező betegsége jó kedélyének nem egyszer szárnyát szegte. Barátai, kik között többször megfordúlt, látták, hogy a beteg költő már csak vonszolja azt a terhet melyet életnek nevezünk; azért kímélet és szeretettel bántak vele. Az ő borongó kedélye azonban ki nem tudta olvasztani szívéből a reménység halvány sugarát; nem vette észre, hogy a halál sietve-siet utána s már majdnem utólérte.
Küzdött, bizott s azért kérte püspökétől 1875-ben a megüresedett tápió-györgyei plébániát, s ezt meg is nyerte. De alig foglalta még el uj állomását, midőn a halál elhitta őt innét az örökkévalóságba. Kuthen a tápió-györgyei temetőben nyugszik. Sirja fölé emléket a Nagykátai kerület (melyhez ő is tartozott, mint tápió-szent-mártoni plébános) derék papsága kezdeményezése folytán megyés paptársai és a költő nővére, Barina Ottilia, Horváthy Lajosné, emeltettek, tisztelni akarván ezzel is a közös jó barát és tehetséges költő, illetőleg kedves testvér emlékét. Ez 220 frtba került, melynek felét Barina nővére, másik felét pedig megyés paptársai adták öszsze. A márványból készült siremléken e sorok olvashatók: "E sírhantok födik Kuthen Barina Vendel, volt t.-györgyei plébános hamvait. Született 1835. október 20. Meghalt 1875. augusztus 3. – Porlaka vajmi korán a sir kebelébe hanyatlott! Lelke az égből eredt, vissza is égbe vonúlt. – Busan gyászoló megyei paptársai és feledhetlenül kesergő nővére: Ottilia. – Áldás poraira!"
Kuthen költészetének méltatásaként nemcsak közvetlenül halála után, hanem később is, több ismertető közlemény jelent meg felőle. Ugyancsak a költőt tiszteli benne a váczi főgymnasium ifjusága is, mely "Kuthen önképző köre" egyletét néhány évre halála után alakitotta, mely 1883. szept. 15-én kezdette meg müködésének 4-dik évét alakuló gyülésével ntdő Hegyi Antal irodalom-tanár (most Csongrádon plébános) elnöklete alatt. Hátrahagyott kéziratainak rendezésével a váczi egyházmegye püspöke Gyurinka Antal, nagykőrösi esperes-plébánost bizta meg, ki ezt a megbizást teljesitvén, Kuthen költeményeit sajtó alá rendezte, melyek később átadattak a költő nővérének, a kiadás tiszta jövedelméből siremléket szándékozván állitani az elhunyt költőnek. (Ld. M. állam, 1876. szept. 6.) Ez azonban, mikép láttuk, más forrásokból jővén létre, ama költeményeket "Kuthen hátrahagyott költeményei" czim alatt most adta ki: a szerző nővére mint tulajdonos megbizásából Gyurinka Antal, Nagy-Kőrösön Ottinger Ede gyorssajtóján, 1888. évben, ajánlva Váczegyházmegye lelkes papjainak, mint az elhunyt költő pályatársainak, tisztelete jeleül. Életét irta meg e költeményekben Kuthen, lelkét öntötte e dalokba ; örömét, fájdalmát hagyta örökségül nekünk, hogy dalain lelkesülve, költészetét ismerni és becsülni tanuljuk. – Ezen kiadás elején Lévay Mihály fiatal egyházi költőnk tollából adva van Kuthen életrajza, 5–13. 1., honnét ezen biographiát meritettük. – Ld. Ferenczy-Danielik, II. 18-19. V. ö. a Magyar-Állam-ot. 1858. márcz. 21. 1888. jun. 8. és 10. számokat, melyek Kuthen életét, szépen kiegészitik. – A költő arczképét is hozza e kiadás.
B) Váczi születésű világi nevezetességek.
1. §. Dr. Argenti Döme királyi tanácsos és váczi diszpolgár
A jeles orvostudor s a hasonszenvi gyógymód fáradhatlan apostola, született Váczon, 1809. évi szept. 26-kán. Atyja vallásos (görögkeleti hitű) és igen becsületes polgár lévén, s kereskedéssel foglalkozván, fiát is kereskedőnek akarta nevelni. Tanulmányait Váczon kezdette, s ott végezte a bölcsészeti folyamokat is kitünő sikerrel. Tanuló társai közt első volt ő mindenkor, és e kitünőségének köszönheté, hogy érdemteljes tanárai közbenjárására édes atyja engedett azon kérésének, miszerint Pestre mehessen az orvosi pálya tanulmányainak megkezdése végett, mely iránt kora ifjusága óta különös hajlammal viseltetett. Itt töltött öt évet s tette le orvosi szigorlatait 1835-ben ; de orvos-tudorrá csak 1836. márcz. 4-én mozdittatott elő, mivel ezt illetőleg az u. n. "gradualis taxa" letételére szükséges pénz öszszege hiányzott. Mint orvosnövendék, szüleinek örömére, szorgalmasan tanúlt, példásan viselte magát, és legnagyobb figyelemmel kiséré (az orvosi cursus 4. és 5-ik évében) a betegségek gyógyitásait nemcsak az egyetemi, hanem a Rókus-kórházban is. Akkori leghiresebb tanárai orvosi rendeleteit egész kegyelettel jegyezgette fel magának, noha látta, miként a betegek ágyainál tartott tudományos értekezletek igen gyakran nem használtak a szenvedőknek úgy, mint tanárai tekintélyénél fogva, erősen hivé a priori akkor, midőn még csak könyvekből tanulta, de nem tapasztalta ama mesterileg készitett "recipék" állitólag erőteljes hatalmát.
Pesten nem maradhatván, mint szegény kezdő orvos, Váczon telepedett le kedves szülői kegyeiből élendő. Nyugodni nem tudván, mint szabad gondolkodású, a tudományok tágas mezején nem esküdve mesterei szavaira, itthon azonnal hozzáfogott a homoeopathia tanulásához, bár miként gunyolták is Hahnehmán tanát tisztelt tanárai . . . és azon logikai axiománál fogva, miszerint "tapasztalati tárgyakban nem lehet józan itéletet hozni a priori," okulva egyszersmind a pesti kórházakban szerzett nem igen hizelgő tapasztalati adatokon, tudós tanárai által tartott legszebb elméleti értekezések daczára, azonnal homoeopathice kezdett gyógyitani, éjjel-nappal forgatván Hahnemánn gyógyszertanát, melynek tanulása folytonos ernyedetlen buvárkodást igényel. És e lelkes fáradozása nagy lelki vigasztalást szerzett neki mindjárt orvos-gyakorlata kezdetén, a még fiatal orvosnak, ki rövid idő alatt Vácz és környéke nagy részének bizalmával méltán dicsekedhetett.
Felbátoritva annyi fényes siker által, irói tehetségét pedig már diák-korában bizonyitván be "szépirodalmi gyakorlatai által," emberbaráti kötelességének tartá a homoeopathia terjesztését édes hazánkban. E végre a homoeopathia ügyében ő lépett fel legelőször nyilvánosan az akkori "Jelenkor" melléklapjában a "Társalkodó"-ban Helmeczy szerkesztősége alatt. Itt küzdött ő, mint óriás, a homoeopathia elleneinek ezreivel, kik közül némelyek a nevetség tárgyává akarták tenni Hahnehmán tanát, az e szerint használandó parányi adagai miatt, mig mások azokat ugyannyi mérgeknek hirdeték, és ily nemtelen fegyverrel ijesztgeték kenyéririgységből a közönséget ! De ezt sokáig ámitani nem lehetett; mert a magyar ember, természetes okosságánál fogva, tapasztalati tárgyakban csak tényeket kiván; és ezekkel megelégszik, mit se törődve a fecsegő tudósok henczegő álokoskodásaival. Mint e gyógymód rendithetlen barátja, nem törődött ellenségeinek becsmérlésével, hanem annak terjesztésén fáradhatlanul működik maig; gyógyszereit nemcsak a szegényeknek, hanem bárkinek is ingyen osztogatja, egyedüli törekvése lévén használni s e gyógymodot megismertetni: hogy igy szünjék meg többeknek azon szerénytelen állitásuk, s rágalmuk a szenvedő emberiség rovására, miszerint a homoeopathia semmi, hogy a balvéleményeket törölje el mielőbb és a természet itéleteit annál hamarább megerősitse.
Ezen ügyben nevezetesek az ő munkálatai, melyek a következő czimek alatt adattak ki, és pedig az emlitett "Társalkodó"-ban 1838-évben jelentek meg czikkei : a) "Mit tartsunk Lovász Imre orvos ezen értekezéséről: mit tartsunk a homoeopathiáról." – b) 1838. "Rövid értekezés a homoeopathiáról." – c) 1839. "Hahnemann orvostanárságának hatvanadik évnapja és a homoeopathia." – d) 1841. "Egy pillanat a homoeopathiára." – e) "Ismét egy pillanat a homoeopathiára", 1842. (Ellenbirálat a "Társalkodó" m. é. 86. számában megjelent birálatra. 1842. 13. sz.) – Argenti még más magyar lapokban is irt e tárgyban, értekezett többször a német hom. folyóiratokban is, nagy mesterének alapelvei mellett rendithetlenül harczolva, mint rettenthetlen hasonszenvi orvos elvből. 1847-ben adá ki jeles és e tekintetben első magyar munkáját e czim alatt: "Különféle betegségelv hasonszenvi gyógyitása, nemorvosok és leendő hasonszenvi orvosok használatára." Ezen 13 ivre terjedő munkája, mely 600 példányban jelent meg Pesten, nem lévén többé kapható (minden birtokosa örült e házibarátnak, melynek segélyével számtalan szenvedőnek egészséget, életet adhatott volna), – 1855-ben Pesten tetemesen bővitett 2-ik kiadást nyert, mindenkor rendesen 1000 példányban nyomatva. – 1858-ban harmadszor adá ki e hasznos könyvét ujra átdolgozva, Hahnemann életrajzával és több betegség leirásával gazdagon bővitve.
E kiadása 1860. évben németre fordittatott és e czim alatt jelent meg: "Homoeopathische Behandlung der Krankheiten," melyről a leghiresebb h. orvosok egyike, dr. Meyer ekkép nyilatkozik : "Dr. Argentische Schrift hat allerdings eine schwierige Aufgabe, indem ihr Verfasser sie zugleich als Leitfaden für angehende Arzte bezeichnet. Trotzdem dürfen wir behaupten, dass Argenti hierin unter allen dergleichen Versuchen, die uns bisher zu Gesicht gekommen, die richtige Mitte getroffen hat. – Gewiss hat Verf. einen Theil des Dankes geärndet für das Verdienst, das er sich durch Herausgabe dieses Buches um sein Vaterland erworben, und auch wir rufen ihm ein lautes "éljen" entgegen." (Ld. Homoeop. Zeitung, 61. Bd. Nro 3. 1860.) – E német munkája rövid idő alatt elfogyott, de annak 2-ik kiadására szerzőnek nem volt ideje, miután minden alkalommal bővitett magyar munkáival, azonfölöl terjedelmes praxisával volt elfoglalva; mig végre többszöri fölszólitás után e német munkájának 2-ik kiadása is 1876-ban megjelent, ujra átdolgozva, tetemesen bővitve, 1500 példányban. – 1862-ben a 4-ik, 1864-ben az 5-ik magyar kiadás jött ki a sajtó alól 2 kötetben. Ezen utóbbit ő cs. és kir. apostoli felsége legkegyelmesebben el fogadni s egyszersmind elrendelni méltóztatott, miszerint szerzőjének a legfelsőbb köszönet hivatalos úton, irásban adassék ki ... 1868-ban a 6-ik 2 kötetben, 1877-ben a 7-ik magyar kiadását örömmel üdvözölték e czim alatt: "Hasonszenvi gyógymód és Hahnemann életrajza."
Azonfölül gyakran utazó ügybarátai kérésére készité és kiadá 1863-ban e munkáját: "Hasonszenvi utitárs", melynek isméti kiadását fölöslegesnek tartá. E szerint e többszöri kiadásban megjelent öszszes magyar és német példányait 10,000-re tehetni. Ilyetén nagyszerű vivmányai által, melyeket a számos tények hirdetnek, dr. Argenti neve ismeretes lőn a világ minden részében. Ő a homoeopathia alapitója édes hazánkban, melynek alig van egy megyéje, hol könyve és hasonszenvi gyógyszertára nem léteznék, és méltó tiszteletben nem tartatnék egyes családok által, miután oly kedvezően segitettek szenvedő embertársaikon a cholera uralgása alatt ; orvos távollétében meglepő eredménynyel adják hom. szereiket előforduló különféle más kóresetekben, e könyv népszerű utasitása nyomán, anélkül, hogy árthatnának. – Dr. Argenti nem lakik Pesten, hol csak egyes családoknak lenne lekötve; ő most is ott látható, ahol a szükség kivánja jelenlétét, mert életének főczélja nem a vagyonosság, hanem hathatós gyógymódjának terjesztése körömszakadtig. Nyugtalan természetének igen kedvez a vaspálya és gőzhajó, és miután napjában hétszer rándulhat Pestre : senkinek le nem kötelezve különösen feloszthatja idejét ugy, hogy mindenfelé utazhatik bizalmas elvbarátainak látogatására szükség esetében. Ekkép vivta ki magának azon bizalmat, melyben részesül a legelőkelőbb aristokraták körében ; kik közül csak azokat emlitjük, kik Argenti iránt tántorithatlan bizalommal viseltettek éltök végperczeig.
Ilyenek voltak : Scitovszky herczeg-primás, Peitler A. József váczi püspök, gr. Mailáth Antal, a több mint 80 éves gr. Károlyi István stb. és nagy hazánkfia Deák Ferencz is, ki már a pozsonyi országgyűlések alkalmával dr. Attomyr hom. orvos által gyógyittatott rendesen, és biztos adatok tanusitása szerint Pesten is hom. gyógyszerekkel és Argenti tanácsával élt, ámbár dr. Kovách Sebestyén Endre volt házi barátja és orvosa, ki naponkint látogatá a nagy hazafit. Elvitázhatlan tény azonban, mikép Deák Ferencz halála után elárverezett tárgyai közt találtatott Argenti hasonszenvi gyógytára, mert Deák Ferencz, mint reális és következetes férfiú csakugyan lelkes homoeopatha volt élte végeig, ha mindjárt Argenti szerénysége mindeddig nem engedé, hogy e kétes helyzetben hitelesen informálja a közönséget, ennek hirszerinti hibás véleményét módositandó: "Suum cuiqne" ... De kivivta magának a teljes bizalmat méginkább szegényebb polgártársainál is, kiket minden alkalommal igen szivesen látogat meg, és kész gyógyitani mindenkit anyagi érdek nélkül, abban találván legnagyobb örömét, ha szerencsésen megszabaditja kinlódó embertársait keserves fájdalmaiktól; leggazdagabb honoráriumának tartván, ha segédkezet nyujthatott és a halál hideg karjaiból kiragadhatja betegeit hasonszenvi gyógymódja által. E tulajdonát mindennapi tények igazolják. Szerencsés gyógyitásainak, de még inkább rendkivüli gyorsasággal elterjedt hasonszenvi munkáinak köszönhető nagy részben a hom. tanszék és kóroda felállitása. E munka megjelenése előtt alig ismerték hazánkban a homoeopathiát, melynek korlátlan gyakorlata csak 1837. febr. 6-án kelt legkegyelmesebb rendelet által engedtetett meg, és igy ügybarátok pártolása nélkül a hom. orvosok kérelme elhangzott volna a pusztában kiáltó vándorlóként : midőn 1870-ban tartott országgyűlésben tetemes szavazattöbbséggel fogadtatott el a hasonszenvi tanszék és kóroda fölállitása.
E téreni fényes érdemeiért nem egy szép kitüntetés érte őt : Igy 1855-ben a lipcsei, 1857-ben a bécsi homoeopathiai egylet tagjává választatott; tagja és elnöke a magyar hom. egyletnek is. 1886. aug. hóban ünnepelte meg zárt körben orvosi működésének félszázados jubileumát. – 1886. jan. 26-án ő fölsége által a legkegyelmesebben kir. tanácsossá neveztetett ki. – Az Isten tudná csak megmondani, hogy Vácz város mennyi szegénye élvezte dij nélkül ő ngnak gyógykezelését. Fényes érdemeit tekintetbe véve bizonyára mindenki örömmel vette tudomásul azon kitüntetést mely Argentit a Ferencz József rendnek adományozásával az imént legfelsőbb helyről érte. – 1886. szept. 10-én az egészségügy terén szerzett különös érdemei elismeréseül. Kelt Lubien-Vielkiben. Ugyanezen évi okt. 28-án a legfelsőbb kihallgatáson ő nga megköszönte ő fölségének ezen kitüntetését. A kitüntetés annál nagyobb, mert tudtunkkal ő az egyedüli homoeopatha az egész Osztrák-Magyar birodalomban, kinek e téren kifejtett munkássága a legfelsőbb helyen is elismeréssel találkozott. – A városi közegészségi bizottság számos tagja Csávolszky József kanonok vezetése alatt 1886. okt. 31-én küldöttségileg tisztelgett dr. Argenti Döme kir. tanácsos és Ferencz József rend lovagjának házánál, hogy őt legfelsőbb kitüntetése alkalmából üdvözölje. A küldöttség szónoka nevezett kanonok úr ő nga volt, ki meleg szavakkal és lelkesülten üdvözölve a kitüntetett és ünnepelt férfiút, felsorolva sokoldalú bokros érdemeit, melyekkel nemcsak magának, de egyúttal szülővárosának, nemcsak e vidéken, de az ország határain túl is nevet szerzett; megemlité, hogy nevének dicsőségén, fényén szülővárosa is annálinkább örvend s őt joggal ünnepli, mert mig mások fényes névvel, dicsőséggel szegény körüket, szerény szülővárosukat elhagyva, a nagyvilágot keresik, hogy kiérdemelt helyükön annálinkább ragyogjanak, ő mindig orvosi működésének delelőjén, annak fénykorában is megmaradt szülővárosának hű polgára, és hiven tartotta meg lakóházának devise-ét "dulce natale solum." A mostani kitüntetés pedig annál nagyobb büszkeséggel tölti el a tisztelgőket és küldőiket, mert olyan helyről jött, mely a leghivatottabb, az állam polgárainak közügyekben tett szolgálataikat mérlegelni, s mert az érdem, melyre hosszú életén át igen méltón reá szolgált, humanisztikus téren tett szolgálatoknak nem jutalma, csak elismerése. – Egy szivvel, lélekkel fejezi ki küldőinek óhaját, hogy e felséges királyi kitüntetést sokáig viselhesse azon hely fölött, hol eddig is szive minden jó és nemesért oly forrón dobogott."
Erre meghatottságtól reszkető hangon a megtisztelt ezeket válaszolta: "Igen tisztelt kanonok úr! Váczon születtem és kétszeresen örvendek, hogy önök diszes, kedves körében maradtam, s maradok, ha Isten ugy akarja, életem végperczéig. Nyilvánosan most szólok először életemben, azért ne kivánjanak tőlem modern ékesszólást, engedjenek meg igen tisztelt polgártársak, miként e pár szóval szivem belsejét tárom ki önök előtt egész őszinteséggel. Isten éltesse önöket is számos évekig a legjobb egészségben; tartsanak meg kérem jövőre is nagyrabecsült barátságukban. Éljenek." – A dr. Argentit ért kitüntetésre büszkék lehetnek a vácziak, mert ő e város szülötte; itt él annak kebelében és a vácziak élvezik első sorban az ő tudományának jótékonyságát. A városi közgyűlés csakis kötelességét fogja teljesiteni, midőn megemlékezik a város ezen jeleséről. Vácz szegény város és fényes ünnepélyek helyett csak is az igaz tisztelet szivből fakadó érzetének tolmácsolásával fejezheti ki a város nagy fia iránti elismerését. Azért már emelkedtek hangok avégre, hogy Vácz város diszpolgárává választatnék dr. Argenti és e kitüntetése városszerte méltóan megünnepeltetnék.
Igy az 1886. évi okt. 31-én tartott rendes közgyülésen dr. Freysinger Lajos és dr. Csányi János képviselő urak inditványozták, hogy az érdemdus férfiú Vácz város diszpolgárává választassék meg. Ezen inditvány örvendetes tudomásul vétetett ugyan, minthogy azonban előre bejelentve nem volt, tárgyalása elhalasztatott. – Azonban az ezen évi nov. 21-ki közgyűlésen előterjesztetett több városi képviselő által benyujtott azon inditvány, hogy dr. Argenti Döme kir. tanácsos s Ferencz József-rend lovagkeresztjének birtokosa, ki a folyó 1866. évben töltötte be orvosi működésének 50-ik évét s ez alkalomból legmagasabb királyi kitüntetésben is részesült: megválasztatnék Váczváros diszpolgárává. Az inditvány egyhangulag s közhelyesléssel elfogadtatott s a jubiláló doktor e város diszpolgárává nagy lelkesedéssel megválasztatott, egyszersmind a közgyűlés kebeléből a polgármester elnöklete alatt Csávolszky József kanonok, dr. Freysinger Lajos, dr. Csányi János, Filó Pál és Reitter István képviselőkből álló küldöttség menesztetett a diszpolgári okmánynak az ünnepeltnek leendő átadása végett. Ezen küldöttség 1887. jan. 23-án, vasárnapon nyujtotta át délelőtt az ünnepelt tudósnak a diszokmányt, melynek szövege a következő:
"Mi Váczváros közönsége adjuk tudtára mindazoknak, a kiket illet, hogy a midőn közügyeink elintézése végett alant irt napon és helyen rendes közgyűlést tartottunk, akkoron számos városi képviselő azon inditványnyal járult elénk, hogy Nagyságos Dr. Argenti Döme úr királyi tanácsos, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének vitéze – Váczváros diszpolgárának választatnék. Ezen inditványt a városi képviselőtestületi közgyűlésünk annál nagyobb örömmel fogadta és elfogadta, mert nevezett Nagyságos Dr. Argenti Döme úr királyi tanácsos, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének vitéze s városunk hű fia, a haza és emberiség hasznára szentelt orvosi működésének ötvenedik esztendejét a folyó évben töltvén be, ennek emlékét a legmagasabb királyi kegyelem kitüntetése és a hazai sajtó osztatlan elismerése is ünnepeltté tették, s e félszázados fényes pályájának megfutása alatt Vácz városához, mint születési helyéhez, változatlanúl ragaszkodván, s közhasznú tevékenységét első sorban polgártársai javára szentelvén, nevének és működésének hire messze időkre e város nevéhez marad csatolva s annak fénye e városra szállván viszsza: ez által a város közönségét örök időkre hálás elismerésre kötelezte. Mindezeknél fogva Nagyságos Dr. Argenti Döme királyi tanácsos urat, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének vitézét, városunk szülöttjét és hű polgárát, ezen város diszpolgárává egyhangulag lelkesedéssel kikiáltottuk és megválasztottuk. Minek hiteléűl kiadtuk ezen szokott aláirásunkkal és pecsétünkkel megerősitett oklevelünket. Kelt Váczon 1886. évi november-hó 21-kén tartott városi képviselőtestületi közgyűlésből. Réty Ignácz s. k. polgármester. Regele Károly s. k. jegyző."
Ünnepelt a küldöttség megjelenéséről már előtte való nap kellően értesittetvén, elfogadásra készen várta. Pontban d. e. 11 órakor a küldöttség az ünnepelt lakására megérkezvén, a városi polgármester körülbelül e szavakat intézte az ünnepelthez: "Vácz város közönsége örömmel vett tudomást azon magas kitüntetésről, melynél fogva ngod a Ferencz József-rend lovagkeresztjének tulajdonosává legkegyelmesebben tétetvén; azzal érdemei elismeréseül feldiszittetett. Ngodnak ezen öröm-ünnepe a városnak is öröm-ünnepe, mert Vácz város közönsége is örömmel osztozik annak örömében, a ki városunk emberbaráti könyörületre szoruló szegényeit oly istápolásban részesitette mindenkor, hogy ez által Vácz város közönségét is örök hálára kötelezte. Ezen hálás elismerésének jeléül Vácz város közönsége szebb emlékkel nem vélte ngdat inkább meglephetni, mintha őszinte lelkesedéssel diszpolgárának megválasztja. Fogadja tehát ngod Vácz város közönsége részéről – diszpolgári megválasztatását a hála és elismerés jeléül – s engedje ezuttal még csak azt az egyet kikérni, hogy Vácz város közönségét mindeddig, ugy továbbra is szives jó indulatában megőrizni és megtartani méltóztassék."
Erre a diszpolgári okmány a polgármester úr által átnyujtatván, Dr. Argenti Döme ő nga igy válaszolt a küldöttségnek: "Igen tisztelt Polgármester úr! Nagyon köszönöm azon szivességet, szép figyelmet, melylyel irántam viseltetnek. Köszönöm azon kitüntetést, melyben érdemem felett részesitettek. – Hazafiúi, emberbaráti kötelességem volt nyilvánosan föllépni a szenvedő emberiség szent ügyében, azon meggyőződésem mellett, (mely nem egyedül enyém) hanem elfogulatlan tapasztaló tényeken alapszik, hogy állásomnál fogva ennél hasznosabb szolgálatot nem tehetek a hazának, a szenvedő emberiségnek. Elfáradva bár, de mindeddig törve nem – valamint eddig, úgy ezután is minden erőmet arra forditandom, hogy e nagyrabecsült kitüntetést megérdemeljem. – Ismételve köszönöm e kitüntetést mire büszke vagyok, ajánlom magamat egész tisztelettel további igen becses barátságukba." – Ezek után ő nga a küldöttséggel egynegyed óráig társalogván ennek végével azt a legszivélyesebben bocsátotta el.
Az oklevél egy helybéli mérnök munkája és igen diszes kiállitásu. A hozzávaló csinos bőrtokot pedig Dunszt Márton helybeli műkönyvkötő készitette. – Záradékul megjegyezzük még, miszerint e derék tudósunk még tanuló korában lépett át a görög keleti egyházból a római katholikusokéba, és hogy e szerény mü irója szerencsés lévén régebben 2 évig napi sétáit ő ngával tehetni, ekkor bámulta bő tapasztalatát, nemes emberbaráti érzelmeit és azóta is nem egyszer esett tudomására, mily sok szegényt gyógyitott minden dij nélkül; a helyi sz.-ferenczrendi kolostorban is többször, egy éven át is, szives-örömest gyógyitott többeket. A tudományok minden ága iránt is érdeklődik ő nga, kinek diszes berendezésű szobái egyikében csinos könyvtára van és lakása nagybecsű muzeumot képez, képviselve van benne a régi klasszikai irodalom, épen ugy, mint a legmodernabb orvos-tudomány, szépirodalom, encyklopaedia stb. – A csöndes magányban élő jeles agg férfiú már kevesebbszer jár hetenkint Budapestre betegeihez, mint azelőtt; sétáját azonban naponkint megteszi s nagyon mértékletes az étkezésben. A rendes életmódnak köszöni Isten után hoszszúéletét. Nyers természetűnek tartják ugyan őt némelyek, de annyi igaz, hogy ritka jószivű fiatalsága óta, lévén a szegények iránt mindenkor nemes részvéttel és segitséggel. A nős életre soha nem adta magát, hogy annál háborittatlanabbúl élhessen dicső orvosi hivatásának. Őszinte szivből kivánjuk ő ngának, hogy a haza, tudomány, a város felvirágoztatására és a szegény szenvedő emberiség javára még sokáig éljen! – Sok életrajza ismeretes.
(V. ö. Magyar Plutárch, 2. füzet, 51–54. Győr 1880. Ebben jó arczképe is látható kicsiben – Magyar Irók életrajz-gyüjteménye, Ferenczy-Dánielik, Pest, 1856. I. köt. 9–10. 1. - Magyar Irók Névtára, Moenich K. és dr. Vutkóvich S.-tól, Pozsony, 1876. 282. 1–Magyar Évlapok, I. 1857. 41. 1. – Váczi Közlöny, 1886. augusztus 29. 35. sz.; U. a. nov. 7. 45. sz.; U. a. nov. 28. 48, sz.; U. a. 1887. jan. 23. 4. sz.; U. a. 1887. jan. 30. 5. sz. stb. stb.)
2. §. Dr. Hajnik Pál jogtudományi iró életrajza.
Ezen nevezetes férfiú született Váczon 1774. febr. 20-án, kinek atyja itt éveken át jeles városi tisztviselő volt. Előkelő szülőitől jó nevelést nyert; az iskolákat előbb Pesten látogatta, aztán 5 évig a váczi gymnasiumot. Mire a pesti egyetemre ment, hol a bölcsészeti tanulmányokat 3 évig hallgatta s 4 évig a jogiakat. Ezek bevégzése után jogtudor lett, s erre joggyakornok. Két évig ügyvédkedett. – A derék jogtudor s jogtörténeti iró 1800-ban a pozsonyi akadémiában jogtanár; 1808-ban nemesi rangra emeltetett s ugyanezen évben a budapesti kir. egyetemhez a statisztika és bányászati jog tanárává neveztetett ki. De ezen állásán rövid ideig müködött; minthogy már a következő évben, midőn épen Esztergom vgye tvszéki ülnöke lett, 36 éves korában meghalt Pesten 1809. decz. 12-kén. – Nyomtatásban megjelent jeles műve: "Historia juris Hungarici a tempore S. Stephani ad glor. regnant. Franciscum I. cum Synchronismo non nullorum in subsidium juventutis scholasticae per aphorismos deducta et in tabellas distributa", 3 részben, Buda, 1807. az egyetemi nyomdában, 8-dr. Szellemdusabbak, mint ezen műve, voltak előadásai, és az ő hallgatóit kora halála oly mélyen meghatotta, hogy 4 hétig önkényt gyászruhában jártak. Ezen mindkét jogtudora fölött Vuchetich Mátyás, szintén mindkét jogtudora mondott gyászbeszédet (Pest, 1810, 8-dr.) Ld. életrajzát Dr. Constant von Wurtzbach: Biographisches Lexikon des Kaisersthums Oesterreich, Siebenter Theil, Seite 228–229.) Budae, 1807." (Ld. életrajzát: Vállas Antal: Nemzeti Encyclopaedia, 689. l. – Remény-Naptár, 1865. 75. 1. – Emich Gusztáv Nagy Képes Naptára, VI. 101. 1. – Tarka Világ, I. 1869. 55. és 95 lap. – Moenich-Vutkovich idézett müve, 61. és 397.l. – Hajnik Pálnak fia volt Károly, Magyarország első gyorsirója, a ki Pozsonyban született 1806. decz. 10-kén, hol atyja Pál, mint láttuk, jogtanár volt. (Ld. jó életrajzát Ferenczy-Danielik idézett müvében, II. 101. l.) – Hajnik Károlynak, a kitünő lapszerkesztőnek (Erdélyi Napló, magyar országgyűlési kerületi napló, főrendi napló, Közlöny, Vasárnapi és hétköznapi könyvtár, Magyar sajtó; Visszaemlékezések, Jelenetek és adomák a magyar életből, Pest 1856.); fia volt Hajnik Pál, nagyatyja nevére keresztelve, a ki kétszer-, 1848-ban és 1861-ben volt képviselője a váczi kerületnek s emléke nagy népszerüségnek örvend itt. Hajnik Pál az 1848/9-ki szabadságharczban nagy szerepet vitt. Midőn Perczel Mór, ki az országgyülés kezdete óta rendőrfőnök volt, juliusban e tisztéről leköszönt, Hajnik Pál vette át az országos rendőrség igazgatását, s erre szept. 10-kén az egyenlőségi klubb által képezett jólétbizottságot a jakobinus sapkávai eltörölte. Megtiltá decz. l8-án a postahivataloknak a zágrábi röpiratok elterjesztését. A szept. 28-ki nevezetes napon mindent megtett, hogy a főváros nyugalma főntartassék, és midőn a forradalmi miniszterium Debreczenbe menekült, a vasutat kizárólag az állam részére vette igénybe. Budavár bevétele után H. P. értésére adta a pesti népségnek, hogy ő, mint az állami rendőrség központi szakaszának igazgatója, hivatalát egy időre a nádorvendéglőbe tette át. Az ő ezen időbeli jelentősebb rendeleteihez tartoznak: A lánczhidoni átmenetek csak a katonaság részére tartatnak fön, mások pedig csak menetjegy előmutatása mellett járhatnak azon. A nagyobb magyar bankjegyekkeli uzsoráskodást szigorún eltiltotta, és nevezetes azon parancsa, hogy a pesti 2 percentes kölcsönzőhivatal, mely a bécsi nemzeti bank egy alaptőkéjét kezelte, a visszafizetéseknél mindennemű papirpénzt elfogadjon. (V. ö. Wurzbach i. müvét a 229. l.) – A nevezett Hajnik Károlynak (Ld. jó életrajzát Wurzbachnál a 228. l.) volt egy másik fia is, János, a ki született Váczon 1811-ben. Kitünő nemzetgazdász volt ez Pesten, a kinek a magyarországi talaj okszerű müvelése körül lényeges érdemei vannak s ezen szakban mint jeles iró is tevékeny volt. (V. ö. Vasárnapi ujság, 1857. 4. sz.) Ebben megjelent arczképe is; valamint ez ivrétü lapon is világot látott Bécsben Stoufsnál. (Ld. Wurzbach i. m. 229. l.) – 2-dik Hajnik Pálnak fia, Hajnik Béla fővárosi ügyvéd és iró képviselőjelöltül lépett fel Váczon szélső-baloldali programmal Szentkirályi Albert első felléptetésekor, de csak 400 szavazatot kapván, kisebbségben maradt. A budapesti m. kir. tudomány-egyetemen a jogi facultas dékánjává dr. Hajnik Imrét választották meg az 1888/9-ki tanévre. – Különben a váczi eredetű derék Hajnik nemes-nemzetség ágazását lásd Nagy Iván "Magyarország családi czimerekkel és származási táblákkal," Pest 1858. Ráth Mórnál, 8-dr. V, köt. 19 l.
3. §. Dr. Suhajda János hires jogtudományi iró.
Dr. Suhajda János született Miskolcon, Borsod-megyében, szegény szülőktől, 1818. decz. 29-én, kik innét 1821-ben Váczra költöztek, s ő itt végezte elemi, gymnasiumi és bölcsészeti tanulmányait. 1834-ben a pestí egyetemre ment s jogi tanulmányait 1837-ben fejezte. Ekkor a váczi egyházmegyei papi pályára jelöltek közé vétetett fel, és gr. Nádasdy P. Ferencz v. püspök felismervén tehetségeit, a bécsi Pázmán-intézetbe küldte a hittudományi tanfolyamra, azonban hivatásának meg nem felelvén, 1839. ápril-hó végén magát a jogi pályára szánta. A fensőbb tudori fokozatokat elnyerendő, az előkészületek alatt részint a báró Rudits és Vojnits családnál 1841-ben majd később báró Aczél Antal aradmegyei főispán családjánál nevelősködött, mig 1841-ben jogtudori oklevelet nyert. Hivatalos pályáját 1842. május 12-én kezdette meg, mikor is Vácz város tanácsnoka lett. Szélesebb müködési körre törekedve, majd az egyetemi, majd a jogakadémia, majd pedig végül 1847-ben az akkor még Józsefi ipartanodánál (a későbbi müegyetemnél) az urbéri, mezei rendőrségi erdők fentartását tárgyaló törvények és ezekhez kapcsolt váltó jogi tanszékére pályázott. 1848. évi márczius 19-én Uzovits János személynöktől, mint a pesti egyetemi jogi kar igazgatójától meghivást kapott Pestre, hogy az egyházi törvényeket az egyetemen magyar nyelven adja elő. Tanszékét 1848. márczius 23-kán foglalta el 1849. végén Bécsbe nyert meghivást a codificatiohoz. 1850. májusban megkérdeztetése nélkül, a pozsonyi akadémiához igazgatói és magyar magánjogi tanár minőségében nevezték ki. De ő részint törvényes kineveztetéséhez ragaszkodva, részint pedig vonakodva német előadásokat tartani, megvált a tanári pályától.
A pestmegyei törvényszékhez 1851-ben ülnökké neveztetett ki; 1854-ben a kecskeméti tvszék ülnökévé, 1856-ban a pesti országos tvszék tanácsosává, mig u. a. évben a székesfehérvári tvszék elnöke lett, mely minőségben a közbiztonsági állapotok érdekében erélyesen müködött. Az alkotmányos időben rendelkezési állapotba helyeztetett, és ekkor irta meg ezen kitünő müvét: "A magyar polgári anyagi magánjog rendszere" – 1862. év jul. 25-én a m. kir. httó-tanács tanácsosává neveztetett ki. Az Akadémia őt 1864. évben levelező-tagjává választotta. 1867-ben a m. kir. igazságügyi miniszteriumhoz osztálytanácsossá, 1868. évben a pénzügyi feltörvényszék elnökévé, 1869. jan. 3-án pedig a hétszemélyes tábla birájává neveztetett ki. – Irodalmi munkái közül fölsoroljuk ezeket: 1. Az ideglenes törvényszéki szerkezet és törvénykezési rend polgári része Pest, 1850. – 2. Váltójogtan. Pest, 1850. – 3. Az ideiglenes polgárperrendtartás. Pest, 1853. – 4. Magyarország közjoga. Pest, 1861. 5. A magyar polgári törvénykezés rendszere. Pest, 1861. (4 kiadást ért) - 6. A magyar polgári anyagi magánjog rendszere. Pest, 1862. (6 kiadást ért). – 7. A köteles rész. (Akadémiai székfoglaló) 1864. Tanulmányok a polgári magánjogi codificatio terén. Pest, 1867. 9. A honósitásról és külföldiekről. Pest, 1867. – Nagyobb értekezéseiek ezek: 1. Adatok és eszmetöredékek a polg. házasságról. 1868. – 2. Az irodalmi és müvészi jogok a törvényhozás terén. 1868. – 3. Észrevételek az egyetemi tantervet illetőleg. – 4. Pénzügyi törvényszékek. 1869. – 5. A házassági válóperekről. 1871. – 6. Emlékbebeszéd Császár Ferencz akad. tag felett.
Az utolsó évtizedben előtanulmányokat tett a magyar jog dogmatikus fejlődését tartalmazó nagyobb munkához, azonban az anyag feldolgozásában hosszas és fájdalmas betegsége gátolta. Meghalt 1881. szept. 18-án. – (V. ö. M. T. Akadémiai Almanach-ot, 1882. 259–261 – A Suhayda-nemzetség máig is létezik Váczon, vagyis inkább vannak származékai. – Emlékbeszédet dr. Kopek Sándor akadémiai rendes tag mondott fölötte az akadémiában 1882. febr. 27-ki öszszes ülésen, mely igen jó életiratát is tartalmazza.
4. §. Ifj. gr. Ráday Gedeon országgyűlési képviselő.
A Ráday-ak grófi családjának, mely évszázadokon át annyi jeles hazafival ajándékozta meg a kedves hazát, egyik legifjabb s kiválóbb sarjadéka a váczi kerület volt országgyűlési képviselője, ifj. Ráday Gedeon gróf. Született 1839. évben a Rádayak ősi székhelyén a péczeli kastélyban; atyja legid. gr. Ráday Gedeon, Pestmegye nagyhirü országgyülési követe, utóbb a jászok s kunok kapitánya, a fia neveltetésére rendkivüli gondot forditott. Elemi ismereteit még az atyai házban, szakképzett tanárok vezetése alatt szerezte; a magasabb tudományok hallgatása végett utóbb Budapestre ment. Tanulmányai kedvencz tárgyát az adminisztrativ közigazgatás s az igazságszolgáltatás képezé; nemkülönben beható buvárkodást fejtett ki nemzetgazdaságunk terén s a Széchenyi gr. által hangot nyert állami reform-eszméknek szivvel s lélekkel bajnoka volt. A szabadságharczot követő absolut időszak azonban teljesen elzárta az utat a hazájuk iránt lelkesülők tevékenysége előtt s igy ifj. gr. R. G. is tétlenségre lőn kárhoztatva. Ekkor szolgálatot vállalt a hadseregben; mint huszárszázados, ő fölsége, a király szárnysegédévé emeltetett s azóta állandóan az udvari főhadsegédletben állomásozott, mig számos érdemrenddel diszitetten lemondott fényes állásáról. Kiváló érdemei elismeréséül ő fölsége a király által ekkor emeltetett cs. kir. kamarási polczra.
Közvetlen a hadseregbőli kilépése után megnősült s nöül vette Batthyányi Kázmér gróf unokahugát, született Pergen Philippina grófnőt, kivel boldog családot alapitott. A közügyek terére 1875-ben lépett, amidőn a váczi kerület országgyűlési képviselőjévé választatván, törvényhozóink sorába lépett, s midőn 3 év mulva küldetése lejárt, választó-kerületétől ismét mandátumot nyert. Midőn utóbb honvédelmi miniszterré neveztetett ki, s e magas méltóságában is ernyedetlen buzgalommal működött, nem szűnt meg a hozzá folyamodó vácziaknak jó tanácscsal szolgálni s különféle ügyeikben őket segiteni s pártfogolni. Meghalt 1883. decz. 26-án élete 42. évében mint honvédelmi miniszter, Zenta város országgyülési képviselője, v. b. t. tanácsos, cs. kir. kamarás, a dunamelléki h. h. egyházkerület gondnoka – tetemei Ikladon tétettek le a nyugalom helyére; – de a hálás szivü vácziaknál mindenha áldásban leend az ő emlékezete. A "Váczvidéki képes naptár" az 1880. évre hozza az ő arczképét, a 34. l., és a Ráday grófok péczeli várkastélyának jó látképét a 35. lapon. (Ld. igen jó életrajzát és arczképét a "Váczi Közlöny"-ben, 1883. 53. sz.)
5. §. Szentkirályi Albert országgyűlési képviselő.
E Váczra nézve szintén igen nevezetes férfiú született 1838. évben Budapesten; itt végezte középiskolai tanulmányait, mire az orvosi egyetemet látogatta; 1860-ban orvosi oklevelet nyert, gyakorlatot azonban nem folytatott, hanem két évre Bécsbe ment, s az ottani közkórházban folytatta tanulmányait. Ezekután bejárta a nyugati és keleti országokat; 1866-ban politikai és jogi tanulmányok végett Heidelbergbe ment, de a porosz-osztrák háboru kitörése hazatérésre késztette. Visszatérve, Pestmegye tisztb. aljegyzője lett, résztvett a a megyei életben s mint Deák-párti küzdött Nyári Pál ellen. 1870. évtől mácsai (Pestmegye) jószágán gazdálkodott, mig 1884-ben a váczi kerület képviselőjévé választotta; mint ilyen a mérsékelt ellenzék soraiban foglalt helyet. A közjogi pártok egyik tagja volt, a ki több izben követelte az önálló hadsereg fölállitását. Lakását a vácziak iránti szeretetből Mácsáró1 Váczra tette át, s a főutczán a Joó János-féle ház emeletén diszesen berendezett szobákban lakik. Minden jótékony czélra szivesen adakozott; ahol csak ilyen czélra bálokat, estélyeket, előadásokat tartottak, ott volt ő személyesen és örvendett, ha jót tehetett. Szeretett nője, Helvey Ilka ő nagysága a főbb ünnepeken megjelent a székesegyházi zenekar müködésében részt veendő s gyönyörüen iskolázott kedves hangú énekével vallásos érzületre és mély áhitatra inditotta a templomi közönséget, és nem egyszer elragadó énekével közreműködött a jótékony czélra rendezett hangversenyeken. Mégis, noha Szentkirályi az országgyülésen jelentékeny szerepet vitt midőn 1887-ben uj választás történt első izben az 5 éves hongyűlési időszakra, 1845 szavazatával kisebbségben maradt Majthényi István 1156 szavazata ellenében, aki tehát 311 szótöbbséggel lőn megválasztva, 521-en nem szavaztak. – Azonban megvigasztalva lőn Szentkirályi az által, hogy a mezőturi választó-kerület a mandátummal őt tisztelte meg. – Váczi pártjából nehányan e választásra Mezőtúrra rándultak, hogy a nevezett derék megválasztott képviselőt üdvözöljék. Váczi pártja nehány vezérférfiának inditványán Szentkirályinak egy diszes album megszerzését és annak leendő át nyujtását tervezte aláirás utján; az ívek 1887. jun. 26-án már kibocsátva voltak.
És csakugyan u. e. évi okt. l9-én esti 1/2 7-kor átadták Szentkirályi választói és tisztelői a részére készittetett albumot. Ez, melybe mintegy 400 választó jegyezte be nevét, igen diszes kiállitású, sötét-sárga marokkin-bőrbe van kötve, és a Szentkirályi családi czimerével ellátva. Az aláirásokat megelőzőleg a következő művészi kivitelü sorok állanak: "Szeretett Polgártárs! A zászlót, melyre Nagyságod neve volt és van felirva, nem tudtuk győzelemre vezetni. – "Hajh ezt visszavonás okozá és durva irigység!" De talán mocsoktalanul hoztuk ki a zászlót a csata hevéből; kihoztuk, mert szükségünk lesz még rá. – Ezuttal arról akarjuk Ngodat biztositani, hogy hivei maradunk ezután is, s ernyedetlen buzgalommal és kitartással készitjük azt a talajt, melyre bekövetkező diadalunkat épitjük. Tesszük ezt első sorban hazánk jól felfogott érdekében – hazaszeretetből; – s tesszük Ngod nagybecsű személye iránt érzett nemes rokonszenvünkből. Az itt lévő aláirások csak töredékét képezik azon hosszú sornak, mely alkalmas időben Ngod mellé tömörül; csak a zálognak jegye ez az Album arra nézve, hogy – akik nevünket tiszteletteljesen s ragaszkodó szeretettel beirtuk, – megőrizzük Ngodat szivünknek s érvényesiteni akarjuk a jövőben fényes tehetségét a Hazának és kerületünknek."
A mintegy 60 tagból álló küldöttséget Dr. Freysinger Lajos pártelnök vezette s a következő emelkedett hangú beszéd kiséretében nyujtotta át a szeretett, volt képviselőnek az emlék-albumot: "Szeretve tisztelt, volt képviselő-jelöltünk! Kedves barátunk! Nem mint politikai párt, hanem mint hiveid lelkes seregének küldöttei jelenünk meg ezuttal előtted, hogy bizonyságot tegyünk személyed iránti változatlan tiszteletünk és tántorithatlan szeretetünkről. Megharczoltuk éretted az egyenetlen harczot, melyet a sors és magánérdekek ellenünk döntöttek el. A biztos legyőzetés tudata daczára híven kitartottunk a végsőig, – s most, mikor mindennek vége, és az idő és feledés gyógyitó irját hinté a pártosság által ütött sebekre, vigasztal a tudat, hogy megtettük mindazt, amit a becsület parancsolt és maguk a győztesek is érzik a veszteséget, mely az által ért, hogy kerületünktől megválni kényszerültél. De van még ezenkivül egy, ami több a vigasznál, mert kedves elégtétel minekünk, és ez az, hogy ott az országházban az országos pártok is érzik hiányodat és egy más idegen kerületben egyesült erővel akarják jóvá tenni, amit a hozzád közel álló és általad annyira szeretett kerület ellened cselekedett. Az erkölcsi igazság eme diadalának érzete emeli büszke öntudattá, hozzád való ragaszkodásunkat. Ép azért nem tépjük fel a régi sebeket, aludjék a mult által takarva a fájdalom; s e helyett lelkesitsen a tudat, hogy érdemtelenre nem pazaroltuk ragaszkodásunkat. És ennek a hozzád való, nem muló ragaszkodásunknak szerény külső jeleül fogadd e könyvet, melybe hiveid nevei azonképen irvák be, mint a te neved híveid szivébe. És ha majd az idők múlni fognak a küzdelmeink emléke, mint egy álom fog feltűnni elöttünk: a te neved és személyed akkor is egy élő valóság lesz, melyet vérünk szeretete éltet és tart meg kedves emlékül a jövőnek. Te pedig vidd tovább az általunk követett zászlót a becsület utján, s ha távol fogod lobogtatni, ott is veled lészen szeretetünk és ragaszkodásunk. Legyen tied a diadal s diadalod legyen a mi diadalunk is. De bármint forduljon is a sors, tarts meg hiveidnek s barátaidnak; szeretetünkért add cserébe szeretetedet, és adja az Isten, hogy számlálatlan éveken át tartson közöttünk e közös harczban megszentelt kötelék. – Ez óhajtással adjuk át részedré e szerény emléket, kérvén, fogadd azt szivesen, s legyen emlékeztetőd mi reánk az emberi kor végső határáig, melyet függetlenné vált Magyarország boldogságán eltelve s hozzá családi boldogságtól övezve engedjen megérni a Mindenható. – Az Isten tartson és éltessen!
Erre Szentkirályi szintén igen szép, megható beszédben köszönte meg híveinek ragaszkodását s biztositotta őket, hogy a jövőben is szivén fogja viselni érdekeiket. Feledni fogja a multat, de sohase őket. Ezután kezet szoritott ő nga a küldöttség minden egyes tagjával, mire a diszes gyülekezet élénk éljenzések között szétoszlott." – Szentkirályi irodalommal is foglalkozik; csaknem valamennyi európai nyelvből vannak forditásai. Gogol "Revisor"-a az ő forditásában került szinre a nemzeti színházban; Tolstoj "Családi boldogság"-ának általa eszközölt magyar forditását a Kisfaludy-társaság adta ki 1883. évben névtelen röpiratot adott ki e czim alatt: "Mit tegyünk?" – Számos nemzetgazdasági czikke a "Pesti Napló"-ban látott napvilágot. – Mácsai birtokát eladta és Zemplémmegyében vett egy szép jószágot. – (V. ö. Országgyülési Almnach, 1886. 161–162 lap., Váczi Közlöny, 1887. 43. sz. okt. 23-kán).
6. §. Csatskó Imre, bölcsészet- és jogtudor, kitünő iró.
Született 1804. nov. 5-én Váczon, Pestmegyében, hol atyja, Mihály az ottani nemzeti iskolák fáradhatlan tanitója volt, mint föntebb láttuk, s gyermekével jó korán megizlelteté a tanulást, melyben mindinkább erősbülvén, már élte 8-ik évében a középtanoda tanulói közé lépett. Kámánházy László váczi püspök hallván az ifjú jeles feleletét és példás magaviseletét, pártfogásába vevé és szorgalmát ösztöndijjal ébresztve, jutalmazni s nagyra buzditani sietett; nem téveszté hatását. A nemes keblü ifju ez idő óta magas ápolójának kegyét kiérdemelni évről-évre mindinkább törekedett. Tanpályáját kedves szülei virrasztása mellett (a 4-dik nyelvtani osztályt, melyet a német nyelv kedveért Budán tanult, kivéve) a II. évi bölcsészetig bezárólag Váczon végezte. – Uj világ nyilott előtte, midőn szülői karjaiból kibontakozva, 16 éves korában a III-ad évi bölcsészet hallgatására Pestre költözött, hol az annyira megszokott felügyelést és házi rendet nélkülözve, s mintegy magára hagyatva, szerencsésen kikerülte ama szirteket és örvényeket, melyeken a vidék Pestre sereglő tapasztalatlan ifju életének boldogsága hajótörést szokott szenvedni. Csacskó házi neveltetésének és a bölcsészeti tanfolyam alatt beszitt szilárd elveknek tulajdonithatá egyedül, hogy a csábokon diadalmaskodott.
A történeten és természettanon kivül főleg az ismeret- és erkölcstan voltak kedvencz tanulmányai, s emennek szent és tiszta elvei irányzák lépteit és okozták, hogy mig mások megelégedve a felületességgel, mulandó élvek után kapkodtak, addig ő lelki erejének fejlesztésével foglalkodva, a komoly tudományoknak, és szabad óráiban a szülői háznál már megkedvelt zenének élt. Pesten hallotta a 11 éves hegedű-királyt, Liszt-et, és elpirult, hogy ő noha már 17 éves, ekkorig semmi kitün őt nem tett; a benyomás, valamint volt váczi tanitóinak buzditása, elhatároztaták vele, hogy a szünnapokat komoly foglalkozással töltse; minek eredménye lőn a magyar kir. tudomány egyetem bölcsészeti karától nyert tudori koszorú (1823. okt. 30.) Csak 20 éves volt még, midőn egyetemi pályáját bevégezte; ügyvédi oklevél elnyerése után kormányhivatalba szándékozott lépni, de minthogy a megnyilt 1825-ki országgyülés hoszszú folyama őt annak birhatásától bizonytalan időre elütötte, nem akarván haszontalanságokkal bajlódni, az országgyülés alatti időt felhasználva, jogtudori babérért, melyet 1828. okt. 30-án csakugyan el is nyert, izzadott. E közben megürült a pozsonyi, majd a kassai akadémiánál is a természeti s magyar nyilvános jog tanszéke s ő mindkettőre pályázott, és Kassára tanárra nevezték ki. Ugyanezen időben saját kérésére a győri akadémiához tétetett át, hol az ifjuság oktatásában lelkesen fáradozott, mig 1847. vége felé érdemei jutalmául a tanulmányi bizottság ülnökövé neveztetvén, Győrt Budával cserélte fel. Győrmegye tagjává nevezte őt azon küldöttségnek, mely az 1843. országgyűlés alatt a népnevelés ügyében munkálkodott. Tervét a küldöttség és megye elfogadván, közzétette a "Világ" czimű lapban, melynek gr. Dessewffy Aurél vezetésétől kezdve 1843. év végeig levelezője volt.
Tanárrá neveztetésével egészen uj pálya nyilt előtte, melynek tehetsége szerint megfelelni, élte feladatul tüzvén ki, szilárdul eltökélé, nemcsak a gondjára bizott ifjuságra, mint oktató, hanem a nagy közönségre is, mint iró, hatni. Hogy pedig ezt az édes honi nyelven tegye, egyéb okok közt az 1825-ki országgyülés alatt fölébredt nemzetiségi szellem is igénylé. Anyanyelve a magyar volt ugyan, de azt nyelvtanilag nem tudta, legalább nem ugy, mint irónak kelle tudnia. A nagy Révait forgatá s nyelvismereti alaposságra jutott, egyszersmind megkezdé a szakához tartozó legjelesebb munkák olvasását, s belőlök kivonatokat, utóbb czéljára használandókat készitett. Első értekezése: "Mi viszonyban van a halálbüntetés a bünhez," 1832-ben jelent meg a "Sas" czimű folyóiratban. Ugyanezen évben irt egy birálatot Kunoss Endrének némely természeti jogot illető közleménye fölött, mely azonban 1842-ben, és igy majdnem 12 évvel később jelent meg. A "Tudománytár" 1836-ki folyamának 11-, s az 1837-kinek 1. kötetében kijött: "Bevezetés a természeti jogba; s a tiszta általános természeti jog" czim alatt Győrött, 1839. E munka, melyet a magyar t. társaság 1840-ben dicséretre méltatott, nem annyira a tanuló ifjuságnak, mint a tudósoknak van szánva. Sződi Pál név alatt az 1838-ki Athenaeumban megjelent: "A hangok hatalma" czimű novella; ugy a "Hangászati szemle" is az ő tollából folyt. Szakismerettel készült legjelesebb munkája: "Büntetőjogi elméletek, tekintettel a büntetés fajaira, különösen a halálbüntetésre, mikép gyakoroltatott az régi s ujabb népeknél." Győr és Bécs, 1843. 2 köt. A m. tudós társaság által 1844-ban szinte dicsérettel emlittetett; s ezt a király ő felsége legmagasabb tetszésének nyilvánitása mellett magánkönyvtárába is elfogadni kegyeskedett. A m. tud. Akadémia 1839. nov. 23-án levelező-tagjává választotta. Majd az ujabb törvények magyarázatát bocsátá közre e czimek alatt: 1. "Büntető jog elemei." Pest, 1850. – 2. "Az 1852. máj. 27-ki osztrák-birodalmi büntető törvény magyarázata." Pest, 1852. 8. dr. 488. l. – 3. Büntető perrendtartás magyarázata." Pest, 1854. 8. dr. XII. és 272 l. – "A magyar nyilvános jog" kidolgozásával is foglalkozott. – Irt az Athenaeum-ba a "Tudománytár"-ba; dolgozótársa volt a "Jogtudományi Közlöny"-nek, a "Magyar Themis"-nek s a "Törvényszéki csarnok"-nak. E szerint hát számos dolgozatával gyarapitá a tudományos irodalmat.
Ezen jeles bölcsészet- és jogtudor, hites ügyvéd, a m. k. Kuria legfőbb itélőszéki osztályának birája, a bpesti ügyvédi egylet igazgató-választmányának tagja, s ugyanezen egylet 3-ik (büntető) osztályának elnöke; a magyar jogászgyülés állandó bizottságának, ugy szintén a nemzeti zenede igazgató választmányának tagja és műbizottságának elnöke, a m. tud. akadémia levelező-tagja meghalt Pesten,1874. évi febr. 23-án; az 1875. okt. 25-én tartott a m. t. akadémia ülésén Pauler Tivadar r. t. emlékbeszédet Csatskó Imre l. t. fölött. E szerint az elhunyt azon férfiak közé tartozott, kik örömüket a folytonos foglalkozásban és családi körükben találják föl. Kevés beszédü, hallgatag természetü ember volt. A zenének nagy kedvelője lévén, megkisérlette erejét a zeneszerzésben is. A politikai téren mérsékelt elvü volt, s a conservativ-párthoz tartozott. A jogtudománynak magyar nyelven való fejlesztésében, mint iró, tanár és biró tevékeny részt vett. Egész életét a tudománynak és a magyar irodalomnak szentelte. Irodalmi működésére nézve emlitendő, miszerint 1828-ban kassai jogtanár korában irta első irodalmi termékét, egy 5 felvonásos drámát; ugyanekkor forditá le Grománn hires munkáját a "Halálbüntetés"-ről. – (V. ö. Ferenczy-Danielik I. köt. 73–75. II. köt. 398–399. – Moenich-Vutkovich, 67. 339. l. – Akadem. alman. és Reform.1874. évi 55. sz. – Ismerettár. – M. tud. társasági Névkönyv. 1840. II. 53., 1841. II. 52. stb. – Magyar Állam, 1875. okt. 27. sz.
7. §. Kolgyári Császár Ferencz, bölcsészeti, jogi, törvénytudományi iró és lapszerkesztő.
Ezen hirneves iró ugyan nem Váczon született, de egy ideig a papvölgyi kedves lakában foglalkozván az irodalommal, életrajza érdekes ezen városra nézve is. Cs. F. született Zalaegerszegen 1807. évben vagyontalan nemes szülőktől; atyját még gyermek-korában elvesztvén, anyja és rokonainak gondoskodása mellett majd Zalaegerszegen, Szombathelyen, Kőszegen, majd Sopronban iskoláztatott. A szép elmebeli tehetséggel megáldott ifju 1822-ban a pannonhalmi benczések rendébe lépett, hol is a lelkes Guzmics buzditása a költészetre hajlandó ifju kedélyére mily hatással volt, azt ő maga hálásan emliti "Költeményei" czimü művének ajánlatában. Azonban a szerzetes életre hivatással nem birván, elhagyta a kolostort, és 1824-ban mint első évi bölcsészettanuló, e tanpálya folytatására onnét Győrbe ment. Bevégezvén igy a bölcsészeti tanfolyamokat, a veszprémi egyházmegye papnövendékei közé vétetett föl, honnét 1825-ben a hittani tudományok elsajátitása végett a pesti központi papnöveldébe küldetett. De fölismervén, miszerint neki hiányzik az egyházi pályárai hivatás, kilépétt onnét is és a jogi tudományokra adta magát majd Pesten, majd Zágrábban, élelmét hol magántanitás, hol mint helyettes tanár keresvén. A jogi tudományokban a fentartási gondok között is oly haladást tett, hogy 1829. évi aug. 30-ára a pesti egyetemnél egy szigorlatot is sikerrel kiállott.
Az 1830. évvel egy uj szaka kezdődik Cs. életének; 1829. év végén Fiuméba kerülvén, 1830. márcz. 3-ára az ottani kir. gymnasiumnál a magyar nyelv és irodalom tanszékére, és szükség esetén a gymnasiumi tanárok helyettesitőjévé neveztetvén, 1830. nov. 5-én a mondott tanszék rendes tanárává érdemesittetett, mint különben kir. táblai hites jegyző, amint ezt az általa letett tanári esküről szóló okmány tanusitja. E minőségben érte őt ama diszes kitüntetés, mely szellemi müködésének uj ingert s egyszersmind tért nyitott, hogy t. i. őt az Akadémia 1832. márcz. 9-én, fönállása 2-ik évében tartott nagygyülésén levelező tagjává választotta meg. 1832. márcz. 30-tól mint fogalmazó gyakornokot találjuk a fiumei kormányszéknél 200 frt évi dijjal, 1836. nov. 18-ig. E közben 1833. jul. 7-én Fiume városa azon buzgalmaért, melyet mint a magyar nyelv és irodalom volt tanára, valamint a várost illető ügyekben is tanusitott, őt patricius tanácsosai sorába fölvette. 1833-ban letette az ügyvédi vizsgát. 1835-ben Zalamegye táblabirájává választatott. 1836. nov. 18-tól 1837. ápril 28-ig a fiumei kormányszéknél mint igtató volt alkalmazva 500 frt évi fizetéssel. 1837. ápril 28-tól 1839. okt. 3-ig mint valóságos actuárius a fiumei kir. váltó, kereskedelmi s tengeri consulátusi törvényszéknél szavazati joggal felruházva, kineveztetési decretuma szerint "ex reflexione praeclarae, omnive laude dignae applicationis, ac exceptione maioris, morum integritatis tamquam etiam a regio tribunali primo loco candidatus."
Eddigi életpályája a kezdet nehéz küzdelmeit tanusitja; de már az 1839. év egy akkoron bár igen diszes, de ép oly nehéz állást hozott számára, a tanulmányi bizottság ülnökévé lett kineveztetése által; mert ezen állomás föladatai közé a könyv- és hirlapok vizsgálása is tartozott. Azonban e hivataloskodása csak 1840. októberig tartott, a midőn a pesti kir. váltófeltörvényszék közbirájává neveztetett ki, mint egyike azon keveseknek, kikről akkoron a váltó- és kereskedelmi ügyek ismerete az életbe-léptetett váltó- és kereskedelmi törvény és eljárás folytán feltehető volt. E minőségben találta őt az 1846. évi aug. 31-ke, midőn, mint 1845-ben lett Kisfaludy-társaság tagja, ugyanazon évben Barsmegye táblabirája, a m. kir. hétszemélyes tábla birájává érdemesittetett. A diszes állomás elnyeréséből folyó inger által hatványozott sokoldalú munkásság által igénybe vett erejének főntartása és fölüditése végett távol a nagy város nyomasztó levegőjétől és zajától enyhhelyet keresvén ezt Váczon vélte föltalálhatni, ahol is az u. n. "Papvölgy"-ön, melyről későbbi műveiben emlitést tesz, egy szép kilátást nyujtó szőlőt vásárolt, és azt a természetbeli dézsma alól a káptalantól, mint földesuraságtól megváltván, egy teljes kényelemmel kinálkozó, jó izlésü épülettel ellátva, családjával benépesité, ott remélé elmondhatni gr. Teleky Sámuel szerint: "Haec mea curarum requies stb." Pestről időnkint felrándulva ott talált pihenést forrón szeretett gyermekei körében; de onnét is majd irodalmi uj művekkel, majd elkészitett hivatalos dolgozatokkal telt táskával tért vissza a fővárosba, majd a feldolgozott anyagoknak rendeltetésük szerinti közlésében, majd ujak szerzésében fáradozva. – Ezen nyári lakába jövet-menete alkalmával ismerkedett meg vele dr. Suhayda János, ki akkor Váczon lakott, s attól fogva egész élte fogytáig szives barátságát élvezni szerencsés volt.
Azonban épen azon hely, hol magát annyira boldognak érezé Cs. F., s melyet képzelt boldog jövőjének élvezeti helyéül választott, alig egy pár évig tartott csend és nyugalom után, boldogságának sirját nyitotta meg; mert az 1849-ki orosz hadjárat utjába esvén, végkép kipusztittatott, elannyira, hogy az ott talált családnak a puszta falakon kívül semmije sem maradván, a szerencsétlenség első perczeiben csak a jó barátok szivességéből pótolhatta elkerülhetetlen élelmi és ruházati szükségleteit. Ezen első, igy saját személyére, mint családjára nézve oly mélyen sajtó csapás csak kezdetét képezte a későbbi csapások hoszszas sorának. Az első szerencsétlenség okozta érzékeny bajokat majd hivatali fizetéséből, majd megfeszitett mellék-munkássága gyümölcseiből remélvén orvosolhatni, ezen elhatározását követve midőn már némi sikerét kezdé tapasztalni, a sors reá egy ujabb, döntő csapást mért 1850. szept. hóban, melylyel az addig élvezett 3000 pftnyi hétszemélynöki fizetése egyszerűen betiltatott, és ő beteges nejével s 6 kiskorú gyermekével a nyomor és inség örvényének szélére jutott! A súlyos itéletnek, melyhez hasonlót ama szomorú korszakban majd minden nap hozott, valódi okait fejtegetni fölösleges. Fájdalmát nevelte még az, hogy e szerencsétlenségét édes anyjának is megélnie kelle!
Ezen ujabb és eddigi életpályáját mintegy megsemmisitő esemény a munkában annyira edzett férfiut csak az első perczekben fosztotta meg a jobb jövendő reményétől, mert csakhamar győzött a szilárd akarat teljes elszánással lépni elébe egy uj életnek, bár az egyidejű viszonyok szerint kevés kecsegtető kilátással. Az anyagi szükségek lépvén előtérbe, ezek pótlása végett azt kényszerült feláldozni, mi előbb a szellemiek pótlására volt szánva. Könnyes szemekkel vált meg annyira szeretett papvölgyi hajlékától, s azt, sőt válogatott munkákból álló gazdag könyvtárát is, a vevő, mint Maecenástól és valódi résztvevőtől nyert, a szorongatott iránti nagylelkűségénél fogva az illendőt is jóval meghaladó áron, eladván, Pestre költözött át, s majd az ügyvédi praxissal, majd az irodalommal foglalkozva küzdött az uj élet terheivel. Az elsőt illetőleg a kezdet nehézségein felül nehezité még kartársainak irányában nem ritkán tanusitott gúnyos irmodora, melyről dr. Suhayda előtt is gyakran keservesen panaszkodott; s kiknek többjeitől – tekintettel előbbi állására – inkább az ellenkezőt tapasztalni méltán volt jogositva. Az irodalom terén pedig megkettőzött szorgalma és munkássága, főleg az élet első szükségei által irányoztatva, eszünkbe juttatja Kölcsey ezen mondatát: "A ki kenyérért irogat, az méltóbb a szánásra, mint aki napszámért kapál."
A küzdelmek, terhes ön- és családföntartási gondok által lenyomva, melyek közepette száműzött honfiaink sorsát is bizalmas körökben folytatott gyűjtések által enyhiteni buzgólkodott, némi vigasztalást talált azon hitben, hogy talán a méltatlanul sujtó kéz megelégedve eddigi szenvedéseit, azokat enyhiteni hajlandó leend: 1854. ápril 16-án legfelsőbb helyre folyamodott 21 évi szolgálat után kiérdemlett nyugdijért, azonban csak 600 ftnyi évi segélydijra érdemesittetett. 1857. május-hóban ismét folyamodott, de ekkor is csak segélydija emeltetett fel évi 1000 frtra. De azt sem soká élvezhette, mert 1858. aug. hó 17-kén kerepesi csekély birtokán rövid végszenvedés után elhalt. Ezen csekély birtokot pedig az előbbinek fönmaradt eladási árából s azóta megtakaritott filléreiből szerzette. – Már föntebb emlitők, hogy Cs. Ferenczet a m. tud. akadémia még 1832. márcz. 9-én, – tekintettel inkább az akadémiai tagok, mint a közönség előtt ismert irodalmi tevékenységére, – levelező tagjainak sorába vette föl. E minőségében kifejtett munkásságának és tevékenysége elismerésének megannyi tanuságaiként szolgáljanak a következők:
A "Grammatica Ungharese" czimü nyelvtana, az 1832-ki III-ik nagygyülésen forditásra érdemesnek találtatván, az igazgatoságnak ajánltatott. Az V-dik nagygyülésen a magyar nyelvbeli szavak öszszehasonlitása a keleti és nyugati nyelvekéivel, egyelőre több tagok közt osztatván ki, Császár az olaszszaI bizatott meg. – 1834-ben a többi között az akadémia könyvtára gyarapitásához több jeles munka ajándékozásával járult. – Az 1834-ki heti üléseken nyomtatásra ajánlott kéziratok között "Orestes" és "Sophonisbe" Alfieritől olaszból forditva ötös jambusokban Cs. által, az 1835-ki harmadik ülésben nyomtatása elrendeltetett, ivenkint 3 arany tiszteletdijja1; ugy szintén a "Grammatica Ungharese"-je olaszok számára; valamint "A nőtlen philosophus" Nota Alberttől Cs. által forditva. 1835–1837-ben a "Tudománytár" bibliographiai czikkeihez Cs. is járult hivatalos közlésekkel. –
1838-ban a IX-dik nagygyülésen a moldvai magyarok közt lelkipásztorkodó olasz papok számára Császárnak az akadémia költségén kijött olasz-magyar grammatikájából 10 példány rendeltetett küldetni. – A quarnerói szigeteken tett utazását leirta 1838–1839-ben, mely megjelent a "Tudománytár" uj folyama Értekező részének V-dik kötetében. – 1841. szept. 5-ki közgyülésen váltójogi irodalmi munkái különösen kiemelendőnek találtattak. – 1842. nov. 27-kén tartott IX-ik közülésen emlékbeszédet tartott gr. Dessewffy Aurél akad. tag fölött.
Irodalmi müvei ezek: Magyar nyelvtanán kivül, mely majd német nyelven több kiadásban, majd olasz nyelven jelent meg, – mint föntebb emlitettük, – saját neve alatt; 1831-ben megjelent "Sonet Koszoruja" Fiuméban. – 1834-ben Beccaria világhirű művének forditása: "A bűnökről és büntetésekről" Zágrábban b. e. József főhg nádornak ajánlva. – "Váltó óvások" Budán 1840. – "Váltójogi műszótár", – "Magyar váltójog", – "Váltótörvénykezési irománypéldák" 1840. és 1845-ben. – "Költemények" 1841-ben és 1846-ban. Neve csak e művének kiadásával lett ismertebbé, mint életiróinak egyike megjegyzi; mivel azelőtt e téren Tengeri, Zodor, Alkonyi, Bárányi álnevek alatt rejtezett. – "A fiumei kikötő." 1842. – "Utazás Olaszországban." 1844. –"Görög-római mythologiai zsebszótár" 1844-ben. – Ugyanezen évben szerkeszté az "Aradi Vészlapok"-at s e fáradozásaiért őt Arad sz. k. város tanácsa 1844. decz. 23-án, a szerencsétlenek iránt tanusitott lelkes tettének hálás kitüntetéssel Arad sz. kir. város diszpolgárává választotta. – "A magyar csődtörvénykezés rendszere" 1846-ban. – Ugyanezen évben szerkeszté a "Kliegl-könyv"-et. "Novellái" 1846-ban, melyek illetékes itélet szerint, a nyelv csinossága, és sima, könnyüded előadás által tüntek fel. "Rákóczy Ferencz discursusai" Pest 1848. – "Az adós személye meg nem ítélhető." Pest 1848. – Pelliconak "Francesca da Rimini" czimü szinmüvét is ő forditotta. – "Öszi lombok" Pest 1857. Magyar és Erdély lelkes hölgyeinek ajánlva.
Számos czikkei jelentek meg a "Társalkodó"-ban, az "Athenaeum"-ban, "Hírnök"-ben, "Életképek"-ben, "Világ"-ban, ez utóbbiban leginkább gr. Dessewffy Aurél mint lapvezér elhunyta után. – Majd később a "Pesti Napló" szerkesztője és kiadója volt; de attól megválván, a "Divatcsarnok"-ot és a "Törvénykezési Lapok"-at, mint azok tulajdonos szerkesztője vezette; és e két laptól csak közbejött halála szakitotta el. – Legkedvesebb foglalkozását képezé Dante "Isteni Comoediájá"-nak tanulmányozása, czélja lévén a világirodalom e remekét irodalmunkba átültetni. Előbb még Dante "Vita Nuova" czimü művét adta ki mintegy izeltetőül 1854-ben Pesten, Toldy akadémiai tagnak ajánlva, de a munka folytatása, irodalmunk nagy kárára halála miatt abban maradt. – A "Divina Comoedia" töredékei az Őszi "Lombok"-ban olvashatók.
Ime a nemes keblű, szép tehetségű s a mellett fáradhatlan férfiúnak sokoldalú munkássága. Cs. első ifjuságától fogva irodalmunknak és a nemzetiség ügyének élt. Művei valamint sokoldalúságát, ugy azon nemes törekvését is tanusitják, minélfogva irodalmunk több, még parlagon heverő ágát mivelni törekedett. Változó hivatatalos pályája, az olaszok közt több ideig tartozkodása, utazása, az olasz nyelv és irodalom studiuma legnagyobb befolyással volt irodalmi működésének iránya és szinezetére. Költeményein kivül, melyekben mindenkor mint meleg hazafi jelentkezik, sonettjei, matrózi dalai és epistólái elismeréssel emlithetők. Nyelve átalában uj fordulatokban meglepő, sima, gördülékeny, tiszta, szabatos, hibátlan és virágos. Jogirodalmi munkássága többszörös méltánylatot érdemel. Beccaria jeles művének forditásával hasznos szolgálatot igyekvék tenni az akkoron fejlődésnek indult bűnügyi törvényhozásnak. A magyar váltójog és eljárás mezején ki fejtett munkássága pedig ép azon időbe esik, mely jogi irodalmunkban korszakot kezdett meg és az addig csak igen kevesek által mivelt jogirodalmi tért az uj törvények és intézmények számára megnyitván, úgy a jogi elméletnek, – valamint a gyakorlatnak hasznos szolgálatatokat tett; valamint a később általa szerkesztett, de rövidéletnek örvendett Törvénykezési Lapokban is.
Szép, erőteljes külseje, finom társalgási modora, mindenki iránti szivélyessége által minden körök becsülését, mint biró szorgalmával, munkásságával és részrehajlatlan igazságszeretetével diszes állásának megfelelve, a köztiszteletet teljes mérvben kiérdemelte. Az akadémia benne tevékeny és szorgalmas munkásai egyikét, és főleg Dante műveinek irodalmunkba lehető átültetése tekintetében talán soká nem pótolható egyéniséget, a nemzet egyik hű fiát, ki felvirágzásának elősegitésében hatályosan közreműködött, családja egyedüli istápját és gyámolát vesztette; mit bár nem pótolhat semmi, de részvéttel kiséri az Akadémia, részvéttel a magyar nemzet," mondja Dr. Suhayda János az Akadémiában 1871. febr. 27-kén fölötte mondott emlékbeszédében, melyből mi ezen életrajzot itt nagy részben közöljük. (V. ö: Ferenczy-Danielik I. köt. 70–80 l. Igen jó életrajza. Ld. Moenich-Vutkovick, 196. és 235 1. Magyar tud. Akad. Alman.1863. 293. 1. stb. stb.)
Leibnitz filozófiáját tárgyaló piarista tankönyv, 1775
Hajnik Pál portréja
Gróf Ráday Gedeon portréja
8. §. Tormay (Krenmüller) Károly orvostudor életrajza
Ezen nagy tevékenységű orvos-tudor született Váczon 1804. jun. 29-én ; a gymn. iskolákat Budán és Pesten, a bölcsészeti és orvosi tanulmányokat szintén Pesten végezte. 1829. év kezdetén orvos-tudori oklevelet nyert; ugyanezen évben Európának nagy részét, u. m, Német-, Holland-, Franczia-, Olaszországot, Sweitzot és Belgiumot utazta be. 1830-ban a m. kir. egyetemhez, mint segédorvos kineveztetvén, itt 2 évig szolgált: 1832. év végével Tolnamegye főorvosává neveztetett, s e minőségben 1848-ik évig működött, s – egyszersmind a kormány által, mint egészségügyi tanácsos, Oláh- és Moldvaországba a cholera észlelése végett küldetett. Későbben kórházak felállitásával foglalkozott. 1850. januárban Esztergom-megye cs. k. főorvosának neveztett ki; mint ilyen Bécsbe a cs. belügy-miniszteriumhoz az orvosi ügyek Magyarországbani rendezése végett küldetett. 1850. évi aug. 20-án a bpesti cs. kir kormánykerülethez, mint id. egészségügyi előadó rendeltetett; szept. 30-án Pest város igazgató-főorvosának megválasztatván, u. a. évi nov. 13-án a magyarországi cs. kir. httósághoz Budára, mint az orvosi ügyekbeni előadó rendeltetett. Majd utóbb Pest város aligazgató főorvosa, több tudományos társaság tagja lett mint hires orvostudor, szak- és helyirati iró.
Irodalmi művei ezek: 1829. évben; "Értekezés az ideglázról." (8. r. 2 iv). – 1831-ben: "A fogakról különösen a hasznos házi emlős állatokat tekintve, azoknak életkoruk, megismerése végett" (8: r. 6 iv. 16 köre metszett táblákkal). Ezen munka német nyelven is megjelent. – 1844-ben "Utmutatás törvényszéki orvosoknak." (8 r. 5 iv). – 1845-ben: "Utasitás a védhimlő oltonyozására.– (ivr. 1 iv). 1846-ban: Tolnamegye orvosi hely népirata. "Bábászati kalauz," kézikönyv a falusi babák számára. (8. r. 10. iv. 37 kőrajzzal 8 táblán.) Lefordittatott több nyelvre s 1852-ben uj bővitett kiadása jelent meg, magyar és német nyelven. – Ugyanezen évben: "Terhességi naptár." A terhesség és szülés idejét biztosan kiszámoló terhes nők, bábák, orvosok, ügyvédek, tövényszéki birák számára. (8. r. 3 iv). 1863-ban "Statistische Bemerkungen aus dem Sanitäts-Berichte für die Stadt Pest v. 1. 1852." (8. r. 3 iv). 1864-ben: "Medecinische Topographie der kön. Freistadt Pest, mit besonderer Beziehung auf die Meteorologisch-Sanitätischen Verhältnisse des Jahres 1853." Pest, 1854. (8. r. 9 iv). – Ezen munka magyar kiadásban is megjelent. – Majd két évre rá jelent meg tőle: "Adalékok az 1854–55-ben Pest városban és környékén dühöngött kolera járvány statisztikájához"– Sokat foglalkozott a főváros népesedési mozgalmának tanulmányozásával is. Mint ilyentől jelent meg: "A népesség mozgalmának kimutatása Budapesten 1854. és 1855-ben hivatalos kútforrásból meritve, Herz Jánosnál." (8. r. VIII. és 63 1.) a melyet ugyancsak 1857-ben Geibel német nyelven is elterjesztett. – Majd csakhamar: "A közegészség állapota Pest szabad királyi városban," 1858-ban Müller Emilnél jelent meg 4 rétben 17 lapon egy grafikus táblával.
Tormay a hirlapok és folyóiratok számára is küldött közleményeket. Igy 1856-ban hozta tőle a "Budapesti Hírlap" az 1854/5-ki budapesti cho1era-járvány statisztikáját, a melyet a "Pest-Ofner Zeitung" németül közölt. – A m. t. Akadémia statisztikai és nemzetgazdasági közleményeinek 1867. évi IV. kötete "Pest városának élet és halálozási viszonyaira vonatkozó tanulmány"-át tette közzé. – Majd az 1864. évi bécsi "Sitzungsberichte der mathematisch-naturw. Classe der kais. Akademie der Wissenschafften" Pest városára vonatkozó következő értekezését hozta: "Die Meteorations- und Sanitätischen Verhältnisse in der Stadt Pest im Jahre 1863," – mely műve, mint átalában minden statisztikai munkálata, kiváló pontos s lelkiismeretes fáradozás gyümölcse, a mely még egy kiváló angol szakférfiú elismerését is kiérdemelni tudta. – Fölemlitjük itt, hogy Tormay a közgazdasági miniszter által szervezett statisztikai tanfolyamban 1869-ben előadást tartott dr. Niedermánn Gyulával. – Fényes érdemeket szerzett magának több kórház rendezése által is. Igy, a többi közt, Tolnamegye főorvosává választatván, egyuttal a szegszárdi "Ferencz-kórház" igazgatását is átvette, hol 1848 májushó végeig működött, midőn a magyar miniszteriumban nyert alkalmazást. – Tormaynak tolnamegyei müködése valóban áldásdús volt. Midőn a szegszárdi kórházat átvette, csak 12 beteg és 4 tébolyodott számára volt az intézetben hely. Ő alatta, fáradságos gyüjtés mellett, 60 betég s 12 elmebeteg számára lett már hely rendezve; azonfölül szép tágas, különálló igazgatói lakot épittetett, anélkül, hogy ez által az intézet alaptőkéje megcsökkent volna. – Pest sz. k. város főorvosi állását elnyervén, 1861-ben a sz. Rókusz hitvallóról nevezett kórház igazgatásával is megbizatott ezen intézet előnyére.
Az oly tevékeny és áldásdús működésű derék férfiú meghalt Budapesten 1871. aug. 19-én élete 67-ik évében. – Életrajzát közlik: Ferenczy-Danielik I. köt. 290–291. 1. – Hazánk és a Külföld 1865. év 14. száma. – Magyarország és a Nagyvilág 1866. évf. 20. sz., és pedig ezen két utóbbi hirlap arczképpe1.
9. §. Degré Alajos régi honvéd, országgyűlési képviselő s jeles iró.
A derék férfiú született 1820-ban Lippán Temes vgyben, kinek atyja franczia menekült volt; anyja Rácz Anna derék honleány, kinek 3 fia vett részt a magyar szabadságharczban. Midőn e honszerető anya 1849-ben elhalt, Arad várának parancsnoka katonai diszben temettette el, mert mint mondá: "Ilyen magyar nő valóban megérdemelte ezen kitüntetést." D. A. iskoláit Aradon kezdette s Szegeden folytatta, s a jogot a nagyváradi jogakadémián végezte. Mint író nyilvánosan azon pályázat alkalmával tűnt fel, midőn, mint táblai jegyző részt vett egy Kossuth Lajosnak rendezett fáklyás-menetnél tartandó szónoklatban, s a jeligés levélke Degré Alajos nevét tüntette fel, a ki ezelőtt csupán a hirlapok szerény levelezője gyanánt szerepelt. Az 1843-ki országgyülésen, Pozsonyban, mint felesküdött kir. táblai jegyző már vezérszerepet vitt. Itt irta 1842-ben első drámáját "Kenyúr és fia" czim alatt, melyet Bartha vendégszereplése mellett adtak. A rákövetkező évben "Iparlovag" czimű 3 felvonásos vigjátékát adták Lendvayval, a ki azt azután a pesti nemzeti szinházban is játszotta. – Degré kezdetben csupán vigjátékokat kezdett irni; igy irta 1845-ben az "Eljegyzés álarcz alatt" és a "Félreismert lángész" czimű 3 felvonásos darabokat; 1846-ban a "Férj és jegyes" cziműt ugyancsak 3 felvonásban; 1847-ben "Segítsünk egymáson" 1 felvonásban; 1851-ben "Bál előtt és után" 3 felvonásban; 1852-ben "Megitta" 1 felvonásban; 1853-ban "Az atya szöktet" 1 felvonásban. Ezen utóbbi a "Szikszói enyhlapok"-ban jelent meg.
A 40-es évek közepén Pestre kerülvén, egészen az irodalomnak élt s tagja volt azon tiz magyar iróból alakult szövetségnek, a mely az irodalmat a kiadók gyámkodása alul akarta emancipálni. Ezen ifjak voltak: Bérczy Károly, Jókai Móricz, Pákh Albert, Kerényi Frigyes, Lisznyai Damó Kálmán, Obernyik Károly, Pálfy Albert, Petőfi Sándor és Tompa Mihály. – Első beszélyeit 1847-ben Pesten: "Kedélyrajzok" czim alatt adta ki s 1848-ban a magyar szabadságharcz kitörésekor huszárnak csapott fel s a 16. számú ezredben szolgált. Mint ilyen 1849-ben Nagykáta és Tura közt mint kapitány az oroszok ellen folytatott heves csatában több sebet kapott; s miután Görgey a fegyvert lerakta, Degré egy évig bujdosott, majd huzamos ideg volt letartóztatva, mig sok küzdelem után Pestre került, ahol emlitett 3 vigjátékán kivül, 1854-ben 2 kötetes regényt irt "A kalandornő" czim alatt; majd ugyanakkor novellákat adott ki 3 kötetben. Ezeken kivül 1855-ben "Salvator Rózsa" czimen, egy 3 kötetes regényt bocsátott közre, s müvei közül "A sors keze," – "Az ördög emlékiratai" – "A száműzött leánya;" – "A nap hőse;" – "A kék vér," kedvelt és olvasott regények voltak. – Emlitett müvein kivül a váczi "egyesült kaszino-kör könyvtárában" még a következő dolgozatai találtatnak: "A száműzött leánya;" – "Két év;" – "Itthon;" – "Az elzárt gyámleány;" – "Bőkezű uzsorás;" és "Viszszaemlékezései." – Degré egy ideig az "Ország-Világ" czimű képes heti-lapot is szerkesztette.
1857-ben megnősült, elvevén feleségül Koller Amáliát Pesten. Bejárta Németország nagy részét, Olaszországot, Belgiumot, Franczia- és Angolországot. Császár Ferencz papvölgyi házát és szőlejét ő vette meg, a hol kedves családi életet él, kirándulván ide igen gyakran Pestről. – 1872–75-ig ő volt a váczi kerület országgyülési képviselője. – A termékeny tollú irónak életrajzát több, magyar iró életrajzi gyüjteményeiben és lapokban olvashatni.
10. §. Szokolay István jogtudor és iró életrajza.
Ezen hirneves jogtudor, ügyvéd, jogtudományi és statisticai iró született Váczon, 1822. szept. 29-én. Alig volt 26 éves, midőn "Bűntető jogtan" czimű müvét megirta s Pesten 1848-ban sajtó utján közzétette. Bekövetkezvén a magyar szabadság-harcz ideje Szokolay tevékenységének is más iránya elkerülhetlen lett. 1852-ben "Az osztrák büntető-törvénykönyv magyarázata" czim alatt adott ki könyvet s erre majd 2 évre rá ez következett: "Büntető perrendtartás magyarázata." Legnagyobb érdeme, hogy 1869. év elején "Törvényhozási és Törvényszéki Csarnok" czimű szaklapot alapitotta, mely hetenként kétszer jelent meg s 4 éven át küzdött. Midőn az 1861-iki országgyülés megnyilt, Szokolay anomáliát látván ezen lapjának czimében, azt megszüntette a 1863. év óta csak "Törvényszéki Csarnok" czim alatt, mint amannak folytatását szerkesztette és adta ki. – Ugyancsak 1857–58. évben inditotta meg a "Községi Tanácsadó"-t, melynek I. évfolyama hozta Vácz város 1859. évi költségvetését; Duka, Czinkota birtokszabályozási egyességét; Pest városának 1839-iki épitkezési szabályrendeletét stb. – Ezen irodalmi vállalatai Szokolynak maradandó nevet biztositanak a magyar jogi irodalomban.
11. §. Beniczei és Micsinei Beniczky Péter magyar költő a XVII. századból.
Ezen költőnek müvei inkább elterjedtségök, mint költői szellemökre nézve szerencsésebbek kortársainál. Önmaga inkább verscsináló, mint költő. U. n. verseinek prózai alakjából csak itt-ott elvétve csillámlik fel a költőiség szikrája. A magyar költészet története kevés maradandó becsüt talál verseiben, de reflectál reájok változatos és többnyire-szerencsés alakjukért. Jelentős, mint egyike a 17. század kevés magyar költöinek. Ránk nézve kétszeresen érdekes, mint névvel biró magyar iró és mint Vácz városának szülötte. B. és M. Beniczky Péter, a hasonnevű, régi nemes család ivadéka, 1603-ban született. Atyja Ferencz, szentelt vitéz és Vácz városának királyi főkapitánya vala. Nyilvános iskolát nem járt, de atyja házában gondos magánnevelésben részesült. Ismerője és műveinek első kiadója Bartók István, a következő jellemző szókat irja képzésére vonatkozólag: "Ha ember szintén sokat nem tanult és iskolákban nem járt s, ha sokat deákul nem tud is: privato studio (magán-szorgalom utján) csak a munkát és olvasást ne restellje, sok hasznos dolgot cselekedhetik: amint szegény Beniczky Péter uram is." – Müvei, kor- és polgártársai kimagasló képzettségéről tanuskodnak. Ama harczi időkben, rendszeres alaptanulmány nélkül, többnyire táborban élve, inkább Marsnak, mint a tudományoknak, kellett szentelnie idejét. Ő is szentelt vitéz volt, valamint atyja, s a harci terén kiválóan kelle tündökölnie; mert 1648-ban Apponyi István bélyegénél fogva, hadi érdemei jutalmául, nádori Felső-Vecse, Tarnócz és Nagy-Báb, nyitramegyei községeket nyerte el. A megbélyegzett Apponyi István 1651-ben, a beigtatásnál el nem mulasztá ezen adományzás ellen tiltakozni; de végre Beniczkyvel kiegyezett.
Ennek élete adataiból kevés maradt az utókorra. Nagy Iván irja, hogy 1756-ban felső-vecsei curiáját s némely birtoka részét a nagyszombati jézustársasági collegiumnak elzálogositotta. Halála évéről sem bir tudomással az irodalomtörténet. Hogy müvei első kiadásakor, tehát 1667-ben már nem élt, kitünik kiadója előszavából. Költeménye, szám szerint, 250 maradt utána. Ezek két részben "Istenes és világi énekeket" és "közönseges magyar példabeszédeket tartalmaznak." Ő maga rendezte sajtó alá, záradékul egy verset is irt birálóihoz, de a kiadások örömét már nem érhette meg. – Első kiadójok volt, Bartók István, esztergomi érseki helynök, ki előszóval ellátva adta sajtó alá 1667-ben Nagyszombatban. Azóta 17 kiadást értek, és ez a magyar irodalomban páratlan közkedveltségről tesz bizonyságot. Kijöttek: 1670., 1682. s 1700-ban Kolozsvárott; 1685., 1692., 1696., s 1728-ban Lötsén; 1729-ben Sopronban; 1744-ben Kassán; 1727., 1771.; 1803. (másodszor ezen évben) és 1806-ban Pozsonyban. – Az elfogulatlan modern szépész ép úgy az ő, mint kortársai müveiben sok kifogásolni és magasztalni valót fog ugyan tán találni: de az irodalomtörténet méltánylólag emliti fel nevét, mint azon kevesek egyikét; kik tehetségeiktől telhetőleg, egy mostohább korban irodalmunk mécsesét nem engedék elaludni. S ha minden magyartól, bizonyára, szülőföldieitől, a vácziaktól, megérdemli Beniczky Péter emléke a kegyeletet (V. ö. a "Váczvidéki Lap" 1875. szept. 26., 41. sz. mellékletének tárczájában, hol életrajza adatik a egy mutatvány költeményeiből ily czim alatt: "A poenitentiára indult szivnek könyörgése." Nagy Iván: "Magyarország családai" I. köt. Pest 1857. a 297–8. l. 62. – Toldy Ferencz "Magyar Költők Élete," Pest, 1870. I. köt. 95. old. – Ugyancsak Toldytól "Beniczky Péter kora," "Az Uj Magyar Muzeum" 1853. évi folyamában.)
12. §. Ifj. Varázséji Gusztáv lapszerkesztő és iró.
Született Váczon 1854. nov. 27-én. Atyja városi hivatalnok volt; elemi iskoláit s a gymnasium 4 alsó és VI. osztályát szülővárosába végezte. A gyönge, beteges fiút szülői a tulságos szellemi munkától féltvén, a IV. osztály végeztével, részint, hogy megrongált egészsége helyreálljon, részint, hogy testi erejében gyarapuljon, magántanulásra fogták. Mint ilyen végezte a gymnasium V., VII. és VIII. osztályait s vizsgáit szép sikerrel ugyanezen osztályokból a budapesti kegyes rendiek főgymnáziumában állotta ki. Tudományos törekvései már ezen időben kezdtek jelentkezni. Tanulásából fönmaradt szabad idejét növények, ásványok, kagylók stb. gyüjtésére használta fel, s egy értekezést is irt a növénygyüjtés módjáról az akkor megjelent "Tanulók Közlönyé"-ben. Megtanulni igyekezett ezen idő alatt a fényképészetet is, mit csakhamar el is sajátitott. Rövid ideig a vácz-egyházmegyei növendékpapság sorában is állott, de betegsége miatt kénytelen volt a papi pályától megválni.
Ezután a budapesti kir. m. tudomány-egyetemen a bölcsészet tanulására iratkozott be, s 1875–1878-ig volt az egyetem hallgatója. A tudományszomjas ifjú ezen idő alatt sem maradt tétlen; mint egyetemi polgár a Nemzeti Muzeumnál hivatalnokoskodott, s elöljárói szeretetét és becsülését lelkiismeretes szorgalmáért, odaadó buzgalmáért, a melyet a régészet terén kifejtett, méltán kiérdemelte. Ezen idő alatt részt vett az 1876. évben Budapesten tartott nemzetközi ősrégészeti congressuson. Midőn dr. Rómer Flóris Ferencz egyetemi tanár s a régészetnek hazánkban megalapitója nagyváradi kanonokká történt kineveztetése folytán az egyetemtől megvált s utolszor tartá előadását, Varázséji mondott hozzá búcsúbeszédet s nyujtá át emlékül azon arczképet, melyen utolsó hallgatói voltak lefényképezve. – Az 1879-ki árviz alkalmával, mely Szeged városát elöntötte, ő lett kiküldve a Muzeum részéről, hogy a szeged-öthalmi ásatások alkalmával napfényre került régészeti tárgyakat a tudománynak megmentse. Itteni müködéséről egy nagyobb értekezést olvasott föl az "Országos régészeti és embertani társulat" gyülésén, mely aztán az "Archaeologiai Értesitő"-ben megjelent. 1879–1880-ig Kis-Tapolcsányban gr. Keglevich István fiának volt nevelője; de betegsége miatt kénytelen volt ezen állását elhagyni, s ekkor szülővárosába tért vissza, itt üdülést keresni.
Amint erőit javulni érezte, az akkori lapbizottságtól átvette a "Váczi Közlöny" szerkesztését és a kiadótulajdonosi jogot, s az akkori szerkesztő: dr. Freysinger Lajos úr 1831. évi jul. 1-én a lapot neki átengedte. – Szülővárosa eseményeit mindig élénk figyelemmel kisérte s számos, részint mulattató, részint társadalmi czikkel iparkodott, midőn távol volt, szülővárosa közönségét ezen helyi lapban föl-fölkeresni. Dolgozott azonkivül más tudományos lapokba is. Azon időtől fogva, hogy a "Váczi Közlöny" szerkesztését átvette, bokros érdemei voltak a város fejlődése, haladása és ujulása körül; s ezen érdemeit Váczváros közönsége méltányolta is, a midőn őt 1884. évi decz. hóban a megüresedett városi tanácsosi állásra megválasztotta. Ez időtől kettős irányban kezdett müködése terjedni. Egyrészről mint lapszerkesztőnek, másrészről mint tanácsosnak bő alkalma volt ostorozhatni a hibát, a könnyelmüséget és dicsérni a józant, helyeset és veszélyest. És ezt ő el nem mulasztotta, valahányszor a közjó érdekeiről volt szó. Mint városi ember, mint hivatalnok, sokkal közelebbről látta a megorvoslandó bajokat; nem is szünt meg soha, e bajokat lapjában is szellőztetni, hogy a figyelem azokra fordittassék. Amily buzgón vezette lapját, ép annyira pontos hivatalnok is volt. Többször ugyan betegsége is visszatartotta őt hivatalától, de amint erői visszatértek, ujra ott volt iróasztala mellett s fokozódott szorgalommal hozta helyre a mulasztást.
Lelkiismeretes pontosságának legszebb bizonyitványa az általa alapitott "Váczi muzeum", a hétkápolnánál s a "Pogány-vár"-nál eszközölt kutatások; de mindenek között legfőbb a már emlitett szegedi "öthalmi ásatások" az árviz után. Hogy szülővárosa társadalmi életének érdekében milyen sokat fáradozott, csak kortársai tudhatják azt, kik látták, tudták nemes törekvéseit, buzgó igyekezetét.
Méltányolták is őt ezért, mert ritka férfiu az, ki oly sokak szeretetét birhatja, mint ő. Szerette őt az egész város, mit leginkább bizonyitott azon óriási részvét, mely elhunytával nyilvánult. 1887. évi ápril-hó 25-én hosszas sorvasztó betegség után következett be halála; temetése oly impozáns volt, minő a városban ritkán fordul elő. A lakosság igaz részvétéről és szeretetéről tett tanuságot az, hogy a város összes intelligentiája elment a gyászszertartásra, hogy lerója a kegyelet adóját az elhunyt iránt. Megsiratta őt a város fiatalja, örege. Meg is érdemelte ő ezt, mert egyike volt a leglelkesebb polgároknak, a kik igazán szívükön viselik szülővárosuk érdekeit. A város képviselőtestülete koszorút helyezett koporsójára e fölirattal: "Korán elhunyt reményteljes tanácsnokának", Vácz város képviselő-testülete", s többen mások is igen diszes koszorúkat tettek koporsójára. Az erről két oldalt lefutó kék-vörös (a város szine) szalagokat a város négy előkelő hivatalnoka vitte. A gyász-kocsi előtt pedig egy művésziesen kiállított élövirág-keresztet, melyet a városi tisztikar küldött, vitt az elhunyt legjobb barátja Fóthi Gyula. A boldogult koporsója fölött, a temetőben, az egyházi beszentelés után Gajáry Géza, akkor tiszteletbeli szolgabiró (jelenleg a város főjegyzője) igen emelkedett s vallásos szellemü "Emlékbeszéd"-et mondott, melyet fájdalom! a térszüke miatt nem közölhetünk ...
A "Váczi Közlöny", mely az elhunyt után atyjára, ki a váczi "Ipar- s hitelintézet" pénztárosa, ör. Varázséji Gusztávra maradt, 1887. máj. 1. a 18. számában, a vezérczikk a korán elhunytnak Kapás Lajos Aurél k. r. áldozár s tanár tollából jó életrajzát hozza. E szám 2-ik oldalán ama szép, megható beszéd, s a nagyszerű temetés is közölve van és a tárczában egy rövid baráti czikk Boros urtól, meg az illető gyászjelentés a 3-ik oldalon.
13. §. Dr. Mihálka Antal természet-tudományi és földtani iró.
Született Váczon 1810. decz. 4. Ugyanitt végezte elemi és gymn. tanulmányait, s 1827-ben a kegyesrendiek közé lépett. Mint ilyen az ujonczévet Trencsinben, a bölcsészetet Váczon s a theologia nagyobb részét Nyitrán végezte. De a theologia teljes befejezése előtt elhagyván a szerzetet, orvosi pályára lépett, melyre őt a természettudomány iránti hajlama vonzotta, s melyen egész erejével az állat és ásványtant tanulmányozá. 1842-ben a baromorvoslási intézetben megürült tanszékre tanitó-orvosul nevezteték, hol 4 éven át a természetrajzot, állattenyésztést, ménes- és gyógyszertant adá elő, tanitványai teljes tiszteletét és háláját kiérdemelvén, 1846. juniusban az ujonnan fölállitott József-ipartanodánál tanárúl alkalmaztatott, hol előleges vizsga folytán, a természetrajz, áruismeret és kereskedelmi földleirás tanszékét nyeré el. 1850-ben nyugalmaztatván, a folytonosan szeretettel üzött természettudományoknak élt. 1856-ban legfelsőbb helyről engedélyt nyert egy finevelő s tanintézet nyithatására; hol kiváló gondot forditott a reál-tudományok előadására. – Irodalmi téren mesterséges zaj nélkül lépett föl; 1843-ban "Jegeczisme elemei"-t adta ki 13 kőre metszett táblával. 1851-ben jelent meg tőle "ásványtan", középtanodák használatára, 109 rajzzal; – "Növénytana" 300 fametszettel 1852-ben látott világot; – 1854 ben pedig "Állattan"-át 170 fametszetü rajzzal bocsátá közre. E munkái közől az első, melyet különösen tanitványai számára irt, Erdélyben is elfogadtatott tankönyvül. A három utolsót, melyek átdolgozott 2-ik kiadásban is megjelentek, a ministerium fogadá el tankönyvekül. – Tagadhatlan, hogy Mihálka az ásvány- és állattanban; különösen a gerincztelen állatok rajzánál, sok hiányzó név képzésében, úgy szólván úttörő volt. A számos vizsgálódások nyomán szerzett s hazánk érdekében szorgalommal gyüjtött földismei és földtani tapasztalatait is az olvasó közönség elé bocsátani szándékozott. Meghalt 1867. évben. (V. ö: Danielik-Ferenczy II. köt. 199–200. – Budapesti tanári egylet közlönye I. 1867. 3. füz. 111. l.)
14. §. Friebeisz István kitünő és termékeny tollú iró.
E nagy irodalmár született Váczon 1817-ben. Az elemi, gymn. és bölcsészeti osztályokat szülőföldén, a jogot pedig Pesten végezvén, 1840-ben Pestmegyénél esküdtté neveztetett; mely hivatalát 7 évig viselte, s ez idő alatt különösen a községek s népéletére, valamint ennek jogi viszonyaira forditá figyelmét. – Irói tehetségéről már kora ifjuságában tanuságot tett, ugyanis több országgyülés alatt egyes társulatok és lapok levelezője volt, s e nemű, saját tapasztalataival indokolt s igen érdekes közlésein kivül a "Regélő", "Pesti Divatlap", "Honderű" és "Életképek"-ben számosabb apró szépirodalmi kisérletekkel lépett föl. Nevét azonban saját tapasztalatain alapuló, a községek elöljáróinak szánt, fölötte czélszerű utmutató munkáival alapitá meg. Ilyenek: "Népjegyzői hivatal és falusitanács", 1845. Második kiadás 1851-ben. Mily szakértőleg járt el e müve irásában, mutatja azon siker, melynél fogva azt Pestmegye, s ennek ajánlatára több megyék hivatalos tanulmányúl rendelték el. E munkáját hasonló czélú és jelességű müvei követték, és pedig 1846-ban: "Törvénytanító a nép használatára"; – 1853-ban a "Községek könyve, kézikönyv községi elöljárók és lakosok használatára"; – 1854-ben "Önügyvéd, segédkönyv perlekedő felek használatára; – "Gyakorlati jegyzetek a közigazgatási tisztviselők használatára" 1851-ben; – "Törvénykezési kalauz" 1852.
Müller Gyula "Nagy Naptára" 1852. "Délibáb Naptár" czim alatt 1856 óta, czélszerűsége, érdekes és közhasznú tartalma miatt a hatóságok által is ajánlt naptárt inditott meg, melynek nyomán azután több ily szerkezetű és nagyságú naptár keletkezett. – 1853-ban a "Pesti Napló" rendes munkatársa volt; 1854-ben a "Divatcsarnok" szépirodalmi lap szerkesztését vezette. 1853-ban szerkesztése alatt indult meg: "A magyar nép könyvtára." – Az 1854. év végével a "Délibáb" szépirodalmi lapot mint tulajdonos inditá meg, s azt éveken át folytatta. Továbbá az irodalom teréni buzgólkodását tanusitják ezen művek is: Tompa "Virágregéi" 1853.; Tompa "Versei" II. kötet, 1854.; Czuczor "Népies költeményei" 1854.; Szelestey "Falu pacsirtája" 1854.; P. Horváth L. "Szent sirja" 1854. – Az ő vállalkozói ügyessége folytán indúlt meg a "Legujabb külföldi regénycsarnok"; mely czim alatt Dumas "Párisi mohikánok" czimű terjedelmes regénye jelent meg magyar forditásban. Lépéseket tett a külföldön a magyar jelesebb szépirodalmi termékeknek német forditásban leendő kiadatása és terjesztése ügyében is. (V. ö. Ferenczy-Danielik már többször idézett müvét II. köt. 84–85. l.)
15. §. Drágfy Sándor ügyvéd és országgyülési képviselő.
Vácz város közönségének ezen kedvelt férfia született Détáron (Hontmegyében) 1820. aug. 23-kán s megkereszteltetett Sándor névre Patakon Trabalik sz. Ferenczrendi áldozópap által, ki akkor a szécsényi kolostorból ott mint kisegitő müködött. Atyja Drahokupil József, primás-uradalmi gazdatiszt volt s anyját Schmitbauer Rozálnak hitták. Atyjának több éveken át teljesitett gazdatiszti szorgalma, munkássága és hűséges szolgálataért Rudnay Sándor herczeg-primás és esztergomi érsek Vadkert határában, 1828. május 3-kán, Pesten kelt oklevelénél fogva birtokot adományozott nemesi ranggal, melyek azonban csak a fiú-gyermekek által voltak örökölhetők s azért ezek az adománylevélben föl is emlittetnek, t. i. Ferdinánd, Károly, József, Miklós, Sándor és Lajos. A nevezett szülőket 20 magzattal áldotta meg a jó Isten; és midőn az atya elhunyt, az anya 14 árvával Váczra költözött s itt letelepülvén, bérházban lakott számos gyermekeivel. D. Sándor elemi, gymnásiumi és a bölcsészeti tanfolyamokat Váczon végezte; a jogi tanszakokat Pesten tanulta s azokból a vizsgákat Egerben tette le; ugyancsak Pesten nyerte az ügyvédi oklevelet is. Aztán Váczon ügyvédkedett, s a legkedveltebb ügyvéd volt kartársai közt; többször kibékitette a panaszló feleket, hogy a pereskedési költségektől őket megmentse. A városnál nem egyszer viselt tisztséget s annak ügyésze is volt egy ideig.
A város érdekeiért sokat fáradozott s az ő érdeme, hogy Váczon a "Takarék pénztár" keletkezett, melynek aztán ő volt egy ideig dijnélküli igazgatója. Ezen intézet részvényesei hálából egy, Pesten készittetett, tömör-ezüstbőli, nagy diszserleget ajándékoztak neki, melynek fölirata ez: "Drágfy Sándor úrnak, mint a váczi takarékpénztár Igazgatójának s létrehozójának hálás emlékül a részvényesek Váczon 1865 febr. 1-én." – A szép és finom művészettel kiállitott gyönyörű pokál csinos tokba van helyezve. Ugyancsak van két hátramaradott nővére birtokában egy 4-drétü Album is, melynek czimirata im ez: Drágfy Sándor urat, az igaz magyart; a szabadság bajnokát, a jog őrét, a szeplőtlen jellemű hazafit, polgártársai őszinte tisztelete tárgyát a magyar alkotmányos élet ujra-születésekor, 1865-ben a váczi választókerület országgyűlési képviselőnek óhajtják;" – aztán következnek a püspök ő mlga, káptalani urak s mások saját-kezű névbeirásai, mint egy 300-an. Meg is lett választva baloldali programmal, valamint 1869. évben is. De ezen 2-szori képviselőséget már nem végezhette be; mert 1870. jun. 14-én, midőn épen Váczra jövőben volt, meghalt a gőzhajón hirtelen. – A gyászjelentés e halálesetről igy szól: Drágfy Nándor, Teréz, férjezett Korányi Gusztávné és fia : Emil, Romana, Róza, Petronella, valamint Miklós és neje született Ivánszky Anna, ugy szintén fiuk József szomorodott szivvel jelentik feledhetlen testvérök; illetőleg sógoruk és nagybátyjok: Drágfy Sándor váczkerületi országgyülési képviselő és hites ügyvédnek junius hó 14-én, délután 3/4 4 órakor, életének 52-ik évében agyszélhüdésben történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei folyó hó 16-kán délután 1/2 6 órakor az alsóvárosi sirkertben tétetnek örök nyugalomra. Az engesztelő sz. mise jun. 18-án a felső plébániai egyházban tartatik. Kelt Váczon, 1870. évi junius hó 15-én."
Temetése oly nagyszerü volt, hogy ehhez hasonlót Vácz városa még alig látott. Ugyanis amit egy város kegyeletet kifejthet oly ember koporsójánál, ki e városnak hive, e város érdekeinek hathatós támasza és ügyefogyottainak hü gyámola volt, azt mind kifejtette Vácz város Drágfy Sándor temetésénél. A ki csak jelen lehetett, jelen volt és valódi mély gyászszal állta körül a koporsót. A város példáját követte a környék, a választó-kerület, a főváros, – és három utczán végig érő menet lőn látható jelévé az elhunyt iránti tiszteletnek, ki szerényen, zajtalanul végezte sikeres munkálkodását az életben, hogy fényes elismerés kövesse az utolsó útra halála után. A halottas háznál, melynek minden talpalatnyi földjét már dél tájon sürű néptömeg foglalta el, d. u. 1/2 6 órakor kezdődött az egyházi szertartás, melyet Virther Lajos kisprépost, kanonok és felvárosi plébános végzett segédlettel. Közben a váczi dalkör megható gyászéneket zengett. Aztán megindult a menet. Elől a tanuló gyermekek hoszszú sorban; a leánykák közül mintegy 20-an fehér ruhásan, koszorúkkal. Azután 3 lovas; a közepső azt a (fátyollal bevont) zászlót vitte, mely alatt Drágfy képviselővé választatott. Ezt követték a pesti népkör és budai szabadelvű népkör tagjai mintegy 50-en, saját zászlaikkal, továbbá a váczi czéhek és testületek szintén zászlaik alatt.
Aztán az országgyülési baloldali körnek mintegy 40 tagja, élükön Ghyczy és Nyáry, köztök két jobb oldali képviselő, s a baloldali kör gondnoka Adámi Rezső, régi honvéd-főhadnagy, régi honvédegyenruhájában. Továbbá a fővárosi lapirodalom 8 tagja és több notabilitás a vidékről. Itt következett a körülbelül 10 pap által képviselt papság gyászornátusban. Két oldalt több száz szövétnekvivő képezett a menet alatt szegélyt. A gyászkocsi és a koporsó virággal volt elboritva. Mellette 6 városi hajdú és 2 országházi szolga ment ; utána az elhunyt 3 nővére, ma már igazi árvái, és több családtag; végül pedig kegyeletes résztvevők, és kisérő kocsik sürű csoportja. A koporsót földmivelők tették a halottas kocsira, melyhez csak igen kevesen férhettek. Pedig Drágf'y igen sok szegény ember ügyében segitett jó tanácsával. Ott kisérték kalap-levéve, énekelve, sirva. És amint ott kisérik egyszerre utat tör magának szivük keserű fájdalma, körülveszik a gyászkocsit, kifogják belőle a lovakat és maguk hozzák az első hidtól a kocsit a sirig. Nem lehetett volna a népnek a nép emberéhez való ragaszkodását szebben kifejezni, mint e tény által, mely ez esetben nem fanatismus, hanem a valódi kegyelet tette volt. Az árnyas sirt családtagok, képviselők s tisztelgők állották körül, s midőn az Ur szolgája a koporsót beszentelte, Győrffy Gyula országos képviselő szólalt meg, és ezeket mondta:
"Tisztelt gyászoló gyülekezet! Az áldás után, melyet a koporsó fölött az egyház imádkozott, áldjuk meg azt mi is, azon érzelemmel, mely a szivnek legnemesebb forrásaiból, a tisztelet és a szeretetből fakad. A kegyeletnek méltó adója ez egy oly férfi emléke iránt, kinek halála nem csak nekünk, környezői, barátai és elvrokonainak, hanem a hazának is érzékeny veszteség. A sir, mely oly hazafinak tetemei fölött emelkedik, ki a közjónak áldozta egész életét, szent ereklyéje lesz a hálás utókornak, mely kegyelettel fog megemlékezni azokról, kik nehéz időkben, viszontagságok között is hiven teljesitették kötelességüket. – Drágfy Sándor, a váczi választó kerület orsz. képviselője gazdagon szerzett ezen kegyeletre érdemeket. A népnek igénytelen fia, ki születésével nem örökölt fényes nevet, társadalmi előnyöket: az országos közbecsülés magaslatára csak saját belbecsével emelkedett. – Hazafi volt a szó legnemesebb értelmében. Önzéstelen, szilárd jellem. Tevékeny életének fáradalmai a közjó előmozditására voltak szentelve. Ez volt előtte az egyedüli czél, melyet semmi érdekért föl nem áldozott; de a melynek föláldozta saját nyugalmát, önnön érdekeit.
Nem szándékom t. gyülekezet, de nem is lehet egy rövid beszédnek hivatása elősorolni elhunyt barátunk tettdús életének érdemeit. Beszélnek erről különben is sikerteljes munkásságának maradandó emlékei, azon közhasznú egyletek és intézetek, melyeknek élén a társadalom jóléteért fáradozott. – Érdemei ismeretesek. Elismerte azokat Pest megye már egy évtized előtt, midőn az elnyomatás békóitól szabadulva visszanyerte önkormányzatát, és a közszolgálatra hiván fel legjobb fiait: ezek között a központi törvényszéki elnökség diszes állomására a közóhajtás elsö sorban Drágfy Sándort kereste föl; az igénytelen, de kitünő képzettségü váczi ügyvédet, ki oly szépen és jellemzőleg a szegények ügyvédének neveztetett; – és köztudomású, hogy megválasztatása ellen csakis az ő szerénysége görditett akadályokat. – De leginkább ismerték érdemeit e tisztelt város és a hozzá kapcsolt választó-kerületnek polgárai, kik már másod izben országgyülési képviselőül megválasztván, szivből eredt bizalommal kezébe tették le legszentebb érdeküket, – a hazának érdekét.
Ő érezte e bizalomnak becsét és annak meg is felelt. Felfogta hivatását s betöltötte azt. És önök uraim büszkék lehetnek arra, hogy az ő kristálytiszta jellemének fénye, az ország előtt hiven tükrözte vissza a váczi választó-kerület polgárainak hazafias érzületét. A nemes sziv, mely mig dobogott, oly melegen szerette nemzetét, megérdemli annak részvétét sirja fölött. – Az emelkedett lélek, mely nagy eszmékért, Magyarország függetlensége, szabadsága és jóléteért lelkesült, megérdemli, hogy üdvözülését ezen eszméknek teljesülésében találja fel. – Ily óhajtással mondjunk áldást e koporsóra, t. gyülekezet! hogy a haza földje, mely az általunk gyászolt jeles hazafinak tetemeit boritandja, erkölcsi terheitől megszabadulván, könnyű legyen porai fölött"
Nagyszerű temetését a hálás városi polgárság saját költségén rendezte; valamint közadakozás létesitette az alvárosi temetőbeni diszes siremlékét is. Ezt előbb Gerendaynál rendelték meg Pesten, mely 600 frtba került s rajta ezen fölirat lett volna bevésve, melyet Dalmadi Győző kitünő ifju költőnk készitett:
"Jóban, mint roszban híven szolgálta hazáját,
Jelszava a népjog és a szabad haza volt!
Mint ember meghalt mint polgár mostan is él még,
Halhatatlanná vált társai sziveiben!"
Ezen szobor költségeire 589 ft s 56 kr. folyt be, mely összeg a váczi ipar- és kereskedelmi bankban tétetett le kamatozás végett. Azonban a Gerenday-féle siremléktől a bizottság eltekintvén, Fellner Mihály váczi kőfaragó műhelyében rendeltek meg egy más tervezet szerintit, mely a helyreállitással együtt szintén majd 600 ftba került. – Midőn első izben választák meg Drágfyt országgyülési képviselővé, a polgárságtól egy 500 ft értékű selyemzászlót adtak neki a polgárok, melyen az ország czimere dombor-müvű s a diszitményeket, meg a feliratot dr. Kissné, szül. Kammerer Anna úrnö finom munkája létesité azon. 1869. évben is felléptetvén a közbizalom által orsz. képviselő-jelöltül, ekkor is kapott egy szintén értékes zászlót, melyet a választási bevonuláskor Fehér István sződi plébános lóháton tartott kezében. Mindkét zászló a jeles férfiú elhunyta után két nővérére maradott, kik ezeket több becses emlékekkel együtt kegyelettel őrizik maig is. Szintén őrájok maradt a megboldogultnak azon csinos háza is, a Velzer-kávéház mellett; a Szél-utczában, melyet ő Dacovil urtól vett meg. Megjegyezzük itt záradékul, hogy a derék férfiú, kinek emléke századokon át áldásban leend e nemes város lakóinál, a "Drahokupil" családi név helyett, még fiatalabb korában, a "Drágfy" nevet vette föl, melyet tiszteltté tett nemes munkálkodása s áldásos törekvései által. – (V. ö. "A Hon" esti kiadását, 1870. jun. 17. 136. sz. – "Váczi Lapok" 1870. jun. 19., 19. sz. – U. a. 1870. jun. 26., 20. sz. – "Vácz" 1871. nov. 6. 45. sz.)
16. §. Tanács Márton szépirodalmi iró életrajza
Született polgári szülőktől Váczon, ahol elemi és gymn. iskoláit elvégezvén, a kegyes-rendbe lépett. Privigyén a novitiátust kitöltvén, Nagyszebenbe rendeltetett tanárgyakornokul. Az 1848/9-ki szabadságharcz őt is a csaták terére vonzotta, hol utász-főhadnagyságig vitte. Több csatákat nem is emlitve, jelen volt a temesváriban. A forradalmi viharok lecsillapittatván, besorozták valami cseh gyalogezredbe, s igy került a Lombard-Velencze, akkor Osztrákhonhoz tartozó tartományba, ahol szépen megtanult olaszul. Innét közölt tőle a "Kath. Hetilap" igen érdekes czikkeket s több úti leirásokat. A cseh gyalogezredből, mint beteges közembert, 2 év mulva elbocsátották. Egy ideig gr. Károlyi Györgynél nevelő és tanár volt. Majd szülővárosában aljegyző lett s az 1872. év végén senátorrá választatott, mely állásában nagy tekintély volt s lelke az ügyigazgatásoknak. Utóbb Pestre került, ahol Lonkay "Magyar Állam" czimű politikai napi lapjának igen ügyes correctora volt s ezen állásában halt is meg 1888. márcz. 27-kén. Pesten irta "A falu árváját", melyet a Sz. István-Társulat 16 db. arany pályadijjal jutalmazott. Megjelent a "Családi Lapok"-ban. Dolgozott különféle szépirodalmi lapokba, az 50-es években a "Hölgyfutár" hozott tőle igen érdekes beszélyeket, valamint később a "Kalocsai Lapok" is. Legutoljára a "Koszorú"-ba is irogatott. Kéziratban maradt utána hátra egy beszélygyüjteménye, melyet kiadni szándékozott. Ezen jobb sorsra érdemes szép képzettségű férfiú unokatestvére volt a ngos és főtdő Tanács János váczi székesegyházi kanonok úrnak, kinek életrajzát föntebb szintén ismertettük röviden.
17. §. Füredi Mihály hires szinész és énekes életrajza.
A kitűnő szinész született Váczon 1816. ápril l8-án. Atyja (Aszalkovics), egy ottani kovács mester, a fiút papnak szánta, de miután e pályára Mihály mi hajlamot sem érzett, az üllő és kalapács mellé szegődött, s mint 18 éves ifju Pesten az állatgyógyászati tanfolyamot hallgatta s 20 éves korában Váczon a kovács-czéhbe állott. Füredi igen kellemes csengő hanggal birt, s már mint gyermek szeretett a choruson énekelgetni; mester-legény korában pedig különösen a népszinmüvekben énekelni szokott dalokban volt felülmulhatatlan. Tulajdonkép az ő érdeme, hogy Szigligeti hires darabjai közkedveltségre tettek szert; az ő Gergelye a "Szökött katoná"-ban annál természetszerűbben hatott, mert maga is kovács-legény lévén, a katona-fogdosás áldozatául esett suhanczot az életből vitte át a szinpadra. – A tehetséget benne Gáspárik Kázmér váczi sz. e. kanonok (1827–1863.) fölismervén, az ő anyagi támogatása mellett előbb Kolozsvárra ment a szinházhoz, hol szépen kiképeztetvén az énekművészetben, Pestre költözött s az ő buzditására lett hőse a Szigligeti, Szigeti József, Vahot Imre stb. darabjainak. S ez nem ment oly könnyen; mert özvegy édes anyjának lett egyetlen gyámola, s mestersége is jól ment, ugy hogy midőn az 1837. év aug. hóban megnyilt nemzeti szinházhoz okt. l5-én szerződött, egy egész esztendő telt el anélkül, hogy jelentékenyebb szerephez jutott volna; mert nem voltak olyan darabok, a melyekben remekelnie lehetett volna.
Azért a következő évben egy kassai szintársulathoz csatlakozott, s mint operai énekes tünt fel Kolozsvárott a "Normá"-ban, a melyben Oroveso-t és "Zampá"-ban, melynek czimszerepét adta. 1842-ben került vissza ismét a nemzeti szinházhoz, s midőn Szigligeti darabjait egymásután vették fel a repertoirba, ő lett a népdalok kedvelt s fölülmulhatlan hőse. Hét év mulva Bécsbe ment s Basa donna hires olasz énekmestertől leczkéket vett és bariton hangjával számtalanszor elragadta a lelkesülő közönséget, midőn "Figaró"-ban s a "Rigolettó"-ban föllépett. Valóban e két szerepe örökre emlékezetes lesz Budapest közönsége előtt. – Füredi 1871-ben halt meg, miután hangja tetemesen meggyengült. A magyar nemzeti szinház közönségétől a "Két pisztoly"-ban bucsuzott el, a mely előadást a királyi udvar kedveért hozott szinre az intendáns, s ekkor bizonyult be, hogy Helyei Ilka kitűnő ének müvésznő, a kit később Szentkirályi Albert, Vácz város volt országgyülési képviselője, ő nga vett nőül, a népszinműveket mint primadonna szinre hozhatja, a mit Blaháné-nak Debreczenből történt szerződtetése előtt, Tamássy Józseffel csakugyan kitünő sikerrel éveken át mindenki megelégedésére adott is. (V. ö. "Vasárnapi Ujság" 1863. 14. sz. ápril 5. stb. Moenich-Vutkovics, 132. l.)
18. §. Ulrich Károly karmester a jeles zenedarab-szerző.
Ezen áldott emlékű, szelid férfiú született Váczon 1822. okt. 20. Atyja, Ulrich István, szintén székesegyházi karmester volt s anyja Veizer Erzsébet. Midőn atyja 1835. jan. 24-én meghalt, fia Károly 13 éves volt. Iskoláit Váczon és Esztergomban végezte, zenei kiképeztetését helyben Eschner kegyes-rendi áldozártól nyerte. Késöbb 3 évig a hires Szeiler József esztergomi karnagynak volt tanitványa. 1838–1850. évig mint helyettes karmester működött özvegy édes anyjának s testvéreinek föntartásáról gondoskodván. 1852-ben megnősült, feleségül vevén fügei Bodnár Ottiliát Rosznyóról, a ritka szorgalmú, fáradhatlan gazdasszonyt, gondos házinőt, s a szegények nagylelkű segélyezőjét. Ezen évben véglegesittetett állásában; éveken át többeket tanitott a zongorára s annyira kiképezte gyermekeit, Gézát és Károlyt, a zenében, hogy 10–12 éves korukban a gymnasiumi tanulók naponkénti sz. miséjökön orgonáltak a karban. Jeles zenedarab-szerkesztő volt, s összesen 19 misét és 1 requiemet irt. A misék közől ajánlva vannak a következők, és pedig: 1. Mise op. 5. Mlgos és Főtdő Roskoványi Ágoston megyés püspök urnak 1866. évben. 2. Mise op. 6. Gasparik Kázmér nagyprépost úrnak. – 3. Mise op. 11. Nmlgú és Főtdő Peitler József megyés püspök urnak 1860. évben. – 4. Mise op. 12. Kriszter Antal nagyprépost úrnak. – Irt továbbá különféle ünnepekre 34 Graduálét és Offertoriumot. – Összes zeneműveit a székesegyháznak ajándékozta, melynek hangjegytára ez által tetemesen gyarapodott. A derék férfiu meghalt 1881. febr. 13-án Tetemei az alvárosi sirkertben nyugszanak. A karmesteri tisztet fönt emlitett fiai teljesitik, kiknek egyike, Géza, mint föntebb a maga helyén láttuk, a helyi m. kir. siketnéma-intézetben tanár; a másik pedig, t. i. Károly, a kántori teendőket viszi s kilátása van a karnagyi tisztség elnyerésére.
19. §. Roszner Ferencz hires tenorista emlékezete.
Azon téren, a mely a széles magyar hazában évszázadokon át parlagon hevert, jeles emberekben Vácz városa is nem valami nagyon bővelkedett. Bartalus-nak Mátrai Gábor felett tartott emlékbeszédében merült fel legelőször emlités Roszner tenorista felül, mint a ki Váczon született s életrajzát Mátrai irta meg valahol a "Hasznos Mulatságok"-ban. Ezen hires tenorista született 1800. szept. 2-án, mint emlitők, Váczon, ahol édes atyja egy itt időző cs. kir. hadseregben szolgált, s családi néven "Rosznik"-nak nevezték. Ferenczünk vette fel jobb hangzás kedveért a "Roszner" nevet, midőn Bécsben a világot jelentő deszkákon maga iránt általános figyelmet és érdeklődest keltett. Édes atyja a névváltoztatásba beleegyezni semmi szin alatt sem akart; de ellenezte azt is, hogy énekessé legyen, habár a gyermeknek a zene és énekben való első kiképeztetését ő eszközölte, s általában véve nem akadályozta, hogy a fiú, mint iskolás gyermek Pesten a belvárosi plébánia-templom karzatára járjon. Mint gondos család-apa t. i. olyan pályát szánt Ferencznek, mely után biztosan élhessen, azért 15 éves korában Bécsbe adta egy előkelő kereskedő-házba, s mint kereskedő-tanuló épen e nagy világvárosban legelőször érezte az ellenállhatatlan vágyat a művészet iránt, minekutána ott a Sz. István-templomban nehány classicus misét végig hallgatott, s az úri társas körök által rendezett nehány pompásan sikerült concerten a közönség közt részt vehetett.
Rosznernek ezek szerint első gondja volt Preindlt, a székesegyház kitünő karnagyát keresni fel s engedélyt kérni tőle, hogy a karban énekelhessen, mit neki a karmester szivesen meg is engedett. Minél nagyobb tökélyre emelkedett az ifju dalnok hangja, annál jobban égett keblében a vágy, hogy egykor méltó lehessen a szinpadon tenni kisérletet, mire többen ösztönözték is; csupán egyetlen lény volt, a kinek fenyegetései folyvást visszatartották, és ez a szigorú édesatyja volt; ki az ő jövőjét bánatosan már-már eljátszottnak tekintette. Mi hatalmasabb azonban, mint az emberi szenvedély, kivált ha az ifju még hivatott művész és felül rá szerelmes is? 1820. julius havában (Würzbachnál hibásan áll 1830, mert tenoristánk már ekkor Londont is megjárta) érkezett el ama boldog est, a midőn magát Roszner a bécsi lipótvárosi szinházban bemutathatta, s oly határozott sikert aratott, hogy Weigl rögtön az udvari operához szerződtette, s a sokaktól irigyelt váczi ifjunak leczkéket adott. – 1820–1823. években a Körtnerthor mellett lévő szinházban énekelt s aráját Turbani Flórát, egy hollandi származású énekesnőt az oltár elé vezethette s magának boldog családi kört alapitott. Azon időtájban a szinházat Barbaja vette ki haszonbérbe, a mely ügy Rosznerre nézve hátrányosnak látszott, s azért nejével ennek szülővárosába, Amsterdam-ba költözött, ahol 2 évig működött, majd visszatért Németországba s Braunschweig-ban élt a művészetnek rövid ideig.
Rosznert 1829-ben már Angliának fővárosában, Londonban, tapsolta a hálás közönség, nagy és általános tetszés közt szerepelvén annak szinpadán. Majd visszatért Amsterdámba s innen Brüsszel-be, babérokat aratva mindenütt. Nem a nyugtalan temperamentum adta itt sem kezébe a vándorbotot, hanem az a körülmény, hogy a belga forradalom elől Kaszelbe menekült, hol ismét a szinházat szüntették meg s igy került Darmstadt-ba, majd ismét Stuttgart ba, a kedves Württemberg székvárosába, a hol 8 évig müködött, mint a kir. udvari operaház tenoristája, s életpályáját is itt végezte be 1841. decz. 3-án nagy fiatalon, ugy szólván, férfi-korának kezdetén! – Rosznerről a külföldi sajtó folyton folyvást nagy elismeréssel emlékezett meg s az olasz operában énekelt szerepeit nem győzik magasztalni. A reá vonatkozó életrajzi adatokat Wurzbach a föntebb már idézett müvében a következőkben állitotta össze. Irtak róla:
a) "Allgem. Theater-Lexikon," kiadták R. Blum, g. Herloszsohn, H. Marggraff és többen (Altenburg és Lipcse) VI. köt. 205. lap. – b) "Univ. Lexicon der Tonkunst." (Stuttgart, 1849.) 733. lap. – c) "Neues Universal-Lexikon der Tonkunst." Megkezdte a vállalatot dr. Schladebach Gyula, folytatta Bernsdorf Ede (Dresda, 1857.) III. köt. 377. lap. – d) Dr. Schilling: "Das Musikalische Europa" (Speyer, 1842.) 285. lap. – e) Meyers "Das grosze Conversation-Lexikon" VI. köt. 386. lap. Hildburgshausen). – Adjuk még ezekhez, hogy a hazai időszaki sajtóban tudósitást hoztak róla először a "Vereinigter Offner-Pesten Zeitung" 1822. évfolyamának 34. számában, s a mint föntebb is emlitők, rövid életrajzát Mátrai (Rothkrepf) Gábor adta ki a "Hasznos Mulatságok" czimü vállalatnak legvalószinübben az 1825. évi folyamában; legalább ugy sejtjük, hogy abban, mert különben Szinnyei (Färber) róla semmi szin alatt meg nem feledkezett volna. – A művészet és tudományos irodalom minden barátja köszönettel vesz bármily jelentéktelennek látszó életrajzi adatocskát, a mely Vácz város ezen nevezetes fiának ifju korára vagy családi viszonyaira némi világosságot vethet. (Ld. "Váczi Közlöny", 1888. jun. 3. 23. számát, melyben ezen életrajz Findura ur tollából megjelent.)
Ezen életrajzra tek. Majer József vácz-püspök-uradalmi, nemsokára félszázados gazdatiszt ur a következő érdekes közleménynyel kedveskedett e szerény mü irójának. Egész terjedelmében adjuk azt itt e helyen, mint helyreigazitót, azért is, hogy a két közlemény a jeles müvésznek életrajzát teljesen kiegészitse.
A 23. számú "Váczi Közlöny" tárczájában "Egy hires váczi tenorista" czimü életrajzához némi felvilágositással bátor vagyok szolgálni, annyival inkább, miután tekintetes czikkiró ur több iróra hivatkozva is – mindannyitól az ő családi viszonyaira nézve föl nem hozhatott semmi alaposat. Hogy tehát azon tenoristáról még is a valódi történetet feljegyezzük, jónak láttam annak ezen pályára miuton való eljuthatásáról hitelt érdemlő adatokkal szolgálni, mit boldogult nagyanyámtól, kinek a káptalan-utczában levő házábán (hol most Szalay Endre úr háza épült) annak atyja több éven át lakott, s kit személyesen én is ösmertem.
Roznik atyja Váczon, nem az itt időző hadseregben szolgált, hanem egyszerü ötvös mester volt.
Azelőtt a váczi székesegyház karmestere köteles volt énekeseket, a többi közt, discantistákat tartani, a minthogy tartottak is, leginkább a Váczhoz közeleső német falubeli kántorok gyermekeit; kik itt iskolába járván, a karmesternél kaptak élelmet, s egyuttal az énekben is oktatva lettek.
Roznik fia a helybeli gymnasiumban járván, már ott Bokros nevü tanitó a jobb énekeseket kiszemelvén, a templomi énekekre, a fiut is oktatta, mely alkalmakkor ennek nagyobb tehetségét tapasztalván, az akkori vaczi karmesternek, Stinczl Ferencznek ajánlotta. A karmester szivesen felfogadta nemcsak kitűnő hangjáért, hanem azért is, mert élelmezni őtet nem kellett.
A fiu pár évi tanitás után, az egyházi zenekarban már majdnem nélkülözhetlen lett, kivált nagy ünnepnapokon, a mikor Kámánházy püspök celebrált. Szülei ezt megsejtvén, sokszor a fiút nem engedtek a Chorusra menni, a mikor a karmesterné kénytelen volt, liszt s egyébb élelmi czikkekkel a szülőket kiengesztelni.
Igy telvén az idő, a fiút atyja az ötvös-mesterségre akarta fogni, de ehhez semmi hajlama nem lévén, Bécsbe került egy kereskedőhöz, ki az udvari templom Chorusára mint dilettáns hegedüs járt, s oda Roznik mint boltosinas, a tokban levő hegedüjét, mindannyiszor szokta elvinni, s itt a mise zenedarabjait mindenkor végig hallgathatta, s olyanokat is, mit ő már a váczi chorusban énekelt.
Egyszer bátorságot vett, s megkérte a karmestert, engedné meg neki énekelni, s a mint a fiu az Introitus alatt kezdett énekelni, mindenki a Chorusra felnézett. Ez alkalommal az Udvar is jelen lévén, azonnal kérdést intéztetett az énekes felül. Ezután kezdődött alaposabb kiképeztetése.
További életéről csak annyit tudok, hogy szegény szülőit többször pénzzel segitette, s hogy Pesten is az akkori német szinházban, mint vendég szerepelt, de már akkor szülői nem éltek, csakis mostoha anyja.
19. §. (sic!) Lotz Károly és Temple János hires festészek életrajzai.
a) Lotz Károly kiváló magyar történeti és genre-festő, született 1833. évben, Hessen-Hamburg-ban, mint gyermek, atyja halála után, özvegy anyjával Váczra került, és itthon magát tősgyökeres magyar müvészszé képezte. Az alapot Rakl-tól kölcsönözte, a kinek a bécsi görög templom, továbbá a Heinrichshof-on és másutt lévő kartonjait és frescóit segitett kidolgozni s állandón mellette müködött, ugy annyira, hogy a mester genre-jét egészen megkedvelte. – Lotz épp oly nagy és geniális a monumentalis történeti képekben, mint a genre terén. – Emlitendő művei a magyar nemzeti muzeum és a budapesti vigadó lépcsőházában látható frescói. – Az 1885. évi budapesti országos kiállitáson, a magyar kir. operaház mennyezetének szinvázlata volt kiállitva, a mely az "Olympus"-t ábrázolja. – Az olajfestészetben is kiváló virtuozitással mozog. – Lotz több külföldi kiállitásnál kapott dijakat, azonkivül a bécsi képzőmüvészeti akademiának tiszteletbeli tagja. Bizonyára Váczon is vannak tőle itt-ott képek. – Jelenleg Budapesten lakik a gyár-utczában 18. sz. a. – Életrajzát és arczképét közölte Prém József a "Képzőmüvészeti Szemle" egyik évfolyamiban.
b) Temple János, egy magyarországi születésű ifju müvész, a ki, hasonlóképen, mint Lotz Károly, gyermekkorát Váczon töltötte, és egy osztrák magyar államvasúti tisztviselőnek fia volt. A gymnasium 4 alsó osztályát helyben végezte s a rajzolás elemeit Krenedics Ferencz tanártól sajátotta el. Majd Bécsben a főreáliskolában járt s legelőször az 1880. évi budapesti országos képzőművészet őszi tárlatán tűnt fel, ahol a 205. sz. a. olajfestmény: "Mi tevők legyünk?" az ő műve volt s 700 frtra volt becsülve. A következő évben "Választási értekezlete" már általános feltünést keltett s az 1884. évi őszi kiállitásra beküldött három műve közül az elsőt: "Ebéd után," Ferencz József királyunk ő fölsége vásárolta meg. E müve által nyerte el a Munkácsy-féle 6000 frankos dijat, s ki is ment Párisba, s ott a mester felügyelete alatt tanult. Az 1885. budapesti országos kiállitáson: "Pázmány Péter aláirja a tudomány-egyetem alapitólevelét" czimű festménye szintén nagy tetszésben részesült s Fraknói Vilmos nagyváradi 1. sz. kanonok és a m. kir. akadémia tudós főtitkára által vétetett meg, ki e jeles képet a m. kir. tudomány-egyetemnek ajándékozta oda 1888. évben. Arczképei közül jelesek: Jókai Mór és Pulczkyné Márkus Emilia ábrázolatai. – Váczon a Velzer-féle hires és diszes kávéházban is vannak tőle képek.
20. §. Török Ede, Forster Gusztáv, Lencs Vilmos Lajos, Walter és Mártin festészek.
a) Az utóbbi évtizedekben több festész müködött Váczon, kik közül némelyek e városban születtek, mások pedig csak itt időztek és lakta egy ideig. Igy: Nagy-Török Ede, kinek atyja Váczra költözött, mint szinész, itt megnősült, s különösen a falusi templomok részére is egyszerűbb képeket festegetett, vagy inkább csak mázolgatott – 1836. okt. 27-kén született Váczon. Elemiskolákat s a gymn. 4 osztályokat kijárván, az 1853. 54. s 55. években Marasztoni Jakab akadémiai hires olasz festőnél tanulta a festészetet Budapesten, a hol, a nagy festő állandóan letelepedett. T. Ede, nagy hajlama lévén a festészetre, szépen kiképezte magát ezen kedves müvészetben. Ecsete alól igen sok oltárkép, arczképek, számos különféle festmények kerültek ki, melyek Vácz városában és ennek nagy vidékén is sok helyen találhatók. Sok képet festett gr. Zichy Ipoly ő mlga részére, ki mint nagy mübarát bpesti városmajori lakának falait egészen elfödte az általa festett képekkel, melyek e müvésznek nem csekély képességére vallanak. Ha a festésben szorgalmasabb volna, ezerek és ezerekkel birna, – igy azonban csak tengődik; mert csak akkor dolgozik már,ha erre a nagy szükség kényszeriti! – Volt neki egy szintén siket öcse, Sándor, kiről azt mondják, hogy még kitünőbb festő volt, s korán elhunyt! Bátyja, Ede, most már annyira siket,