Bevezetés

A szülőföldemről írtam ezt a könyvet és még százezrek szülőföldjéről. Azokéról, akik ezen a tájon teremtettek emberi életet a múltban, ha kellett a fodrozódó homokon, a terjengő nádasok helyén és a vízjárta laposokon, mert a jó föld kevés erre. Többször is úgy hozta a történelem, hogy a természet visszavehette az embertől a megművelt földet, az emberi élet jobb feltételeit, mert erősen megfogyatkozott a földművelő és aki megmaradt, annak sem volt mindnek bátorsága a békés munkához a háborús világban. Hadak útjában fekvő vidék volt ez mindig, tatár lovas, királyi kopjás, török janicsár, végvári vitéz, német zsoldos, rác martalóc, kuruc portyázó, Windischgrátz katonája és 48-as honvéd mind jobban szorongatta itt a másikat, az ország szíve táján.

Nemcsak az elmúlt emberekről írtam, de a mostaniakról is. A jelenlegi legidősebbek nagyapái még felszabadított jobbágyok voltak. Azután két-három nemzedék parasztsága művelte itt talán a legnagyobbat: új mezőgazdasági kultúrát teremtett a korábban leginkább gabonatermő vidéken. A születő főváros közelében áttértek a volt jobbágyok unokái szinte mindenféle terményre, ami csak szükséges egy világváros élelmezéséhez. Ehhez a legcsekélyebb alkalmas földterületet is visszahódították a művelésbe csapolással, töltögetéssel, egyengetéssel, a trágyázás legkülönbözőbb nemeivel. A kertgazdálkodásban találta meg ez a vidék boldogulásának az útját, amiben csak segített a vasút aránylag korai megindulása még a század elején. A vasút Veresegyházát összekötötte Budapesttel, Váccal és Gödöllővel, megteremtve az asszonyok máig tartó batyuzásának közlekedési feltételét is.

A vasút megindulásával kapcsolatos a sajátos, a mai napig ingázó helyi munkásság és értelmiség kialakulása. A korábban mezőgazdasági jellegű település paraszti osztályának ember-fölöslege már nem kényszerült Amerikába vándorolni, hanem megélhetést talált a budapesti iparban. A helység osztályszerkezete a felszabadulás idejére már jelentősen átalakult, az ipari és alkalmazotti munkából élők száma ekkorra már elérte a mezőgazdaságból élők számát. Másrészt a közlekedés fellendülése következtében kibontakozott a környék földrajzi adottságaiból eredő lehetősége is, amely folyamat kezdetei még a reformkorba nyúlnak vissza. A szőlőhegyek, az erdők, a vadászati lehetőség és nem utolsósorban a táj szépsége a múlt század második felétől már sokakat vonzott a fővárosból ide. Ezek természetesen a középső társadalmi rétegek vagy éppen az arisztokrácia körébe tartoztak. Az első világháború és a forradalmak után már a budapesti értelmiség és munkásság soraiból is költöztek ki ideiglenesen vagy véglegesen, aminek következtében megszaporodtak a külterületi lakott helyek. Erdőváros a jelenlegi Erdőkertes keletkezése és önálló helységgé fejlődése jól példázza ezt a folyamatot. Más vonatkozásban ez a folyamat eredményezte a veresegyházi tó környékének a kiépülését is.

A felszabadulás után a helyi ingázó munkásság és értelmiség tovább erősödött, a mezőgazdaságból élők aránya az országos átlagtól nagyobb ütemben csökkent. Napjainkban egyre nagyobb mérvű a fővárosból és máshonnan való ideiglenes beköltözés, nagy kiterjedésű hétvégi telep létesült a tó körül. Új jelenség, hogy az ország távolabbi részeiből sokan költöznek a helységbe. Budapest közelsége, a jobb munkalehetőségek és a kedvezőbb életkörülmények vonzzák őket. Az utóbbi években kisebb ipari és szolgáltató üzemekben, a tsz melléküzem­ágaiban kialakult a helyi munkásság néhány csoportja. Remélhetőleg a már kijelölt ipari körzetben további ipartelepítéssel ez a folyamat csak fokozódni fog. Mindezekhez járulnak a kulturális létesítmények, amelyekkel együtt a nagyközség egyre inkább elnyeri regionális központi szerepét, amelyre földrajzi és társadalmi adottságai a történelem során már többször kijelölték.

A szülőföldemről írtam ezt a könyvet és még százezrek szülőföldjéről, azokéról is, akik ezután fognak születni ezen a tájon. Nehéz munkával kutattam a közösség arcát, amely a sanyarú körülményeket valamivel jobban vészelte át mint a környék más falvai és valamivel hamarabb vette észre az új lehetőségeket is. Mozdulatlan és mozgékony egyben az idevaló ember, ahogy a megmaradás törvényei szerint véli jobbnak. Ebből származnak erényei és hibái is. Nekik ajánlom ezt a könyvet elsősorban, a törzsökösöknek és a beköltözötteknek egyaránt.

Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik a legkisebb mértékben is segítették munkámat. Sokan vannak, akiket meg­kerestem vagy, akik engem kerestek meg. Mindenkitől a legnagyobb készséget tapasztaltam a segítésre. Közülük név szerint is köszönetet mondok a következőknek: Ágai László, Boros István, Czene Józsefné, id. Darabos András, ifj. Darabos András, Fazekas József, Fekete Istvánná, id. Felcsuti József, Hack Rezső, id. Hajdi Imre, id. Hajdi János, Kmetty Pál, Körpöly Kálmán, Kapitány Gyula, Láng Géza, Lucsán Márton, Matyóka János, Molnár Gábor, V. Molnár Sándor, Paszinger György, id. Pásztor Sándor, Sas Sándor, Sas Sándorné, dr. Simon József, Som József, id. Serfőző János, Sziráki Istvánná, id. Türgyei Imre, Türgyei István, Vank Istvánná, Ványi András, Vass István, id. Vass Istvánná, Vezsenyi Andrásné, Várhelyi Vilmos. Külön köszönetet mondok Pásztor Pálnak, aki régebben írt kéziratát a rendelkezésemre bocsátotta.

Megköszönöm a nagyközség vezetőinek, Pásztor Bélának, a nagyközségi tanács elnökének, Szilágyi József párttitkárnak és Gyenizse Ferenc iskolaigazgatónak, azt a támogatást, amely alapja volt annak, hogy Veresegyház helytörténetét és községrajzát igen kedvező körülmények között megírhattam.

Végül, de nem utolsó sorban, köszönetet mondok szaklektoraimnak, Dr. Lakatos Ernőnek, a Pest megyei Levéltár igazgatójának és Dr. Mesterházy Károlynak, a Magyar Nemzeti Múzeum mun­katársának, azért hogy alapos és szigorú útmutatásaikkal segítségemre voltak a legnagyobb készséggel.