Előző fejezet

II.

A felszabadult Villány

 

A) A FELSZABADULÁS

A hadműveletek

1944 őszén és 1944—45 telén a második világháború döntő szakaszához érkezett. Az év őszén a szovjet hadsereg a szovjet—német arcvonal D-i szárnyán nagyméretű támadást hajtott végre. „Ez a hadművelet — írja A. Amitrov ezredes (1. sz. i. m.) — méreteit és katonai-politikai eredményeit tekintve nemcsak az 1944. évi nagy stratégiai támadó hadműveletek között volt az egyik legnagyobb, hanem az egész Nagy Honvédő Háború során is, és a szovjet hadművészet egyik nagyszerű példáját szolgáltatta." E hadművelet eredményeképpen a szovjet hadsereg felszabadította a fasiszta megszállás alól Kárpát-Ukrajnát, testvéri segítséget nyújtott Csehszlovákia és Jugoszlávia népeinek, kényszerítette a német megszállókat, hogy hagyják el Görögországot és Albániát, és leválasztotta a hitleri Németország utolsó szövetségesét, Magyarországot. A szovjet csapatoknak a szovjet—német arcvonal D-i szárnyán végrehajtott támadásában a harmadik Ukrán Front egységei vettek részt. A csapás egyes hadműveleteinek végrehajtásában bolgár és román csapatok is részt vettek.

A szovjet hadsereg 1944. szeptember 28-án lépte át Magyarország határát a visszavonulásra kényszerített német hadak nyomában. November 19-én a szovjet csapatok Kiskőszeg—Mohács és a Drávatorok környékén átkeltek a Dunán. November 23-án megindították a harcot a hídfők egyesítéséért és kimélyítéséért. A harmadik Ukrán Front csapatai 26-án és 27-én mintegy 50 km hosszú és 20 km mély hídfőt birtokoltak a Duna jobb partján, amely biztosította a fő csapatok dunai átkelését.

A németek a felszabadulás előtti napokban felrobbantottak a Karasicán két hidat (Malomároki és a Virágosi híd), és Vilányban a Virágos felé vivő út jobb és bal oldalán álló két szélső házban foglaltak állást. A jobboldali tüzelőállás a szérűskertben, a szalmakazal mögött, a baloldali egy háromszög alakú kis kertben volt. A két géppuskaállást 18—20 német katona tartotta. A virágosi domboldalakon ekkor már szovjet hadmozdulatok folytak.

Ágyúállásokat építettek ki a németek november 26-án a borforgalmi pince és a temető közötti kertben is, és innen lőtték a virágosi szovjet tüzelőállásokat. A szovjet tüzérség aknával kezdte lőni a Templomhegy oldalát, s ha a németek tovább is tartani tudják magukat, a templom és környéke menthetetlenül elpusztul.

A harmadik tüzelőállás egy német páncélvonat volt, amely időközönként előre jött a villányi vasútállomás előtti Fülemüle-csárdáig, és messzehordó ágyúval lőtte a szovjet harcállásokat, de a 28-ára virradó éjszaka véglegesen eltávozott.

A szovjet gyalogság Virágos felől csatárláncban gázolt át a Karasicán. A hadvezetőség azonban — látva, hogy ezen a nehéz terepen a gyalogság eleje elhullik a németek védekezése következtében, — irányt változtatott Pócsa felé, és a katonák a Villány—mohácsi vasút magas töltésének védelmében a Szőlőgazdaság szérűskertjén át érkeztek Villányba. A németek — miután észrevették a bekerítő hadmozdulatot —, céltalannak találták a falu további védelmét, az éjszaka leple alatt elvonultak. Szemtanúk állítása szerint a november 28-ára virradó hajnalon egy német páncélgépkocsi mégegyszer visszatért a virágosi hadállásba, gyorsan felszedte a sebesülteket, illetőleg a három halottat, és a Harsányi úton szinte az utolsó percekben elrobogott Siklós felé.

A község mélyebben fekvő területein lakó nép a közeli nagyobb pincékbe menekült, a Templomhegy lakosai inkább a távolabbi völgyek présházaiba húzódtak az ostrom elől. A helybeli pincékbe menekültek alig hallottak egyebet a bombák és az ágyúk földrengető morajánál, az Ördögárok és más dűlőkbe húzódóknak viszont három napon át a csata minden rémes lármája — a völgy visszhangja következtében — kettőzötten őrölte az idegeit.

28-án reggelre nagy csend lett. Villány a hajnali órákban elesett, népe felszabadult.

A Tejüzem nagyméretű pincéjében többszáz család talált menedéket. Közülük néhányan elsőként találkoztak a szovjet katonákkal. A legelső szovjet harcos gyalogos volt, és — a szemtanúk egybehangzó állítása szerint géppisztollyal a kezében, szorosan a házak falához húzódva közeledett. A felszabadító hadsereg-csapatok zöme a volt Szerb utca (Damjanich) felől érkezett a délelőtt folyamán a faluba. Egy részük Harsány-Siklós, másik csoportjuk Villánykövesd-Pécs irányába hatolt tovább a Dunántúl ÉNY-i területei felé. Gyülekezésük központja a Fácán-vendéglő környéke volt.

A lakosság lassan visszaszivárgott a pincékből a napfényre, otthonába. Villány esperes-plébánosa írja. hogy a „szőlők közt járó orosz katonák békésen viselkedtek".

Villányról sokan elmenekültek a várható harcok elől. A falu értelmiségi vezetői közül ..csak a papság, özv. Bőhmné tanítónő, Telekiné, Tóth főszolgabíró, a vasutasok, a posta, az óvónő, Veress takarékpénztári igazgató, Zana állatorvos felesége és Wahr volt uradalmi intéző özvegye maradtak itthon".

Villány a három napos ostrom alatt — különösen az ágyúzásnak erősen kitett Templomhegy oldalán — komoly károkat szenvedett. A templomon és a plébániai épületekben esett kár az akkori értékelés szerint 110 ezer pengő.

A rend és közbiztonság helyreállítását nagyban nehezítette a villányi pincékből előkerült hihetetlen mennyiségű bor. A felkorbácsolt ösztönök egyéni kilengésekre bátorítják a katonákat és velük együtt a helybelieket is.

1944. december 10-én a felszabadító jugoszláv partizánok is Villány községbe kerültek, s a Spitzer László-féle és a Schwabach-házban kórházat rendeztek be. Mintegy 70—80 partizánt ápoltak itt állandóan. A helybeliek szerint a partizánok is sok bort fogyasztottak ottlétük idején. Izgalmat okozott a lakosság körében az is, hogy a délbaranyai háromszögből származó partizánok halálra keresték dr. Tóth Dezső főszolgabírót, akit a plébánián rejtegettek. A veszély azonban csakhamar elmúlt.

A gyűlölet oka az volt, hogy Tóth még 1941-ben súlyos német nyomásra internáltatott két szerbet. Szerencsére sikerült megértetni a partizánokkal, hogy a főbíró kifejezetten szerette a szerbeket, a németeket gyűlölte, amiért őt magát is internálták.

A bundistákat is elérte végzetük. Villányról is sokakat elvittek közülük szovjetunióbeli munkatáborokba. Szívszaggató jelenetek ismétlődtek meg nap-nap után. Ilyen következményei lettek a Volksbund-őrületnek a sok esetben szerencsétlen, félrevezetett áldozatok számára is. Gertner tanító nem állt be ugyan SS-katonának, hanem vókányi rokonainál bujkált; karácsony után azonban —sok más bundistával együtt — kivitték Oroszországba. Egyébként 1944. karácsonyára helyreállították a közvilágítást is.

Hamarosan újabb rettegés fogta el azonban a villányiakat. Eszék és a szlavóniai Dráva-part a következő év elején még német kézen volt. Heteken keresztül nap-nap után hallatszott D és DNy felől az ágyúzás. Időközben (január 10-én) bolgár csapatok érkeztek Villányba. Heteken át izgalomban tartja a népet az a hír, hogy deportálni fogják nemcsak a bundistákat, hanem a többi németet is. Január 28-án dobszó útján értesítették a lakosságot, hogy a 18 és 30 év közötti nők és a 18—45 év közti férfiak 14 napi élelemmel, ágyneművel, téli és nyári ruhaneművel ellátva eltávoznak. Redling János káplán a borzalmas hideg ellenére szánon Pécsre utazott, ahol Boros István főispánnal tárgyalt, akinek közbenjárására elhalasztották a de-portálási terv végrehajtását.

A környékbeli folytonos lövöldözések azt mutatják, hogy a háború réme mégsem múlt el teljesen. A németek készülnek átkelni a Dráván; tervük az, hogy „felszabadítsák" a Dunántúlt. A hatóságok idegesek. Ügyszólván minden embert robotra, többnyire lövészárkok ásására rendelnek. Március 8-án este Villányból látható volt Bolmány, Üjbezdán égése, amelyeket a németek gyújtottak fel. A német csapatok átkeltek Drávaszabolcsnál. Mindenki úgy érezte, hogy egy újabb ostrom Villány teljes pusztulását hozhatja. Szerencsére sikerült azonban kiverni a németeket.

Az 1945- március 6—15-e között meghiúsult nagy német offenzíva visszaveréséből a Petőfi nevét viselő magyar partizánbrigád is jelentősen kivette részét. 1945 március elején ugyanis a Petőfi-brigád felváltotta a Beremend-Bolmány térségében állomásozó bolgár katonai egységeket, s miután a Drávaszabolcsnál a Dráván átkelt németek erős tüzérségi tűz alatt tartották és rohamozták a partizánok állásait, azok Üjbezdán és a Beremend-Bolmány közötti országút vonalán foglaltak védőállást. A többszörös túlerőben levő német támadások óránként megismétlődtek, és szinte teljesen felemésztették a hősiesen védekező partizán erőket. Végül a harmadik Ukrán Front egységei felszámolták a német támadást. A partizánok hősi helytállása nem volt hiábavaló, mert életük árán is megakadályozták a drávai német hídfő kiszélesítését, s helytálltak mindaddig, amíg a felmentő csapatok nagyobb erői megérkeztek.

A horthysta kormány szervei már 1944-ben rettegve figyelték a Jugoszláviából érkező híreket a széleskörű partizántevékenységről. A kibontakozó ellenállási mozgalmat minden erővel igyekeztek elszigetelni. Különös élességgel mutatkozott ez meg a dél-baranyai szerb lakosság üldözésében. Az elfogott szerbeket éheztetéssel, veréssel és válogatott kínzásokkal vallatták. Mindez azonban nem használt, s a Délvidék, de a közeli faluk magyar lakosságából is sokan csatlakoztak a jugoszláv partizánokhoz. Soraikból alakult meg már 1943. augusztus közepén a Petőfi Sándor magyar partizán zászlóalj. „Feladataikat a Dráva menti dilyszky, daruvári és biogorszki osztag keretében, majd a bródi, a 48-as és az ifjúsági népfelszabadító rohamosztagokban folytatták 1944. decemberéig, brigáddá alakulásukig."

1944 novemberében Bácstopolyán új magyar partizán zászlóaljat hoztak létre, ahol a Vajdaságból 1200-an jelentkeztek, és a szovjet csapatokkal közösen előkészítették a harmadik Ukrán Front fő-erőinek dunai átkelését Kiskőszegnél. A dél-baranyai községekből (Beremend, Drávaszabolcs, Egy-házasharaszti, Drávapalkonya, Harkány, különösen Újbezdán) — de tudomásunk szerint — Villányból is jelentkeztek magyar partizánnak. Az igazolt baranyai partizánok névsorában a villányi Gombos József kovács is szerepel.

1944 december végén a magyar partizán zászlóaljakat egyesítették és mintegy 2500 fővel megalakították a Petőfi-brigádot. Parancsnoka Kiss Ferenc kapitány lett, akinek a sírja a lőcsi templomkertben van. A brigád feladata a Dráva felé irányuló német előnyomulás lassítása, fékezése volt. 1945 végén átkeltek a Dráván, majd a Papuk hegységben végezték felderítő munkájukat. Utóbb a barcsi hídon átkelő partizánok utóvédjeként harcolt a brigád. Hogy a németek át ne kelhessenek rajta, a hidat felrobbantották, s hősi helytállásukkal megakadályozták az utolsó német offenzíva terének kimélyítését. A délvidéki partizánharcokban a Petőfi-brigádból mintegy 2000-en elestek, s emiatt a brigádot kénytelenek voltak feloszlatni. A megmaradtak Jugoszláviában vagy Baranyában telepedtek le.

Az említett villányi kovácsmesteren, Gombos Józsefen kívül jugoszláv-partizánok voltak a környék községeiből:

Szálai József személyzeti és oktatási vezető (Pécs) (volt újbezdáni lakos),

Reich Gyula tsz-tag (Beremend),

Kontra János tsz-tag (Beremend),

Kelé Mihály cementgyári dolgozó (Beremend),

Kelé István cementgyári dolgozó (Beremend),

Sipos István (Beremend),

Bábli József (Marok),

Szálai Illés (Majs).

A partizánmozgalom a széles néptömegek aktív nemzeti felszabadító harca volt. Olyan hálával és kegyelettel gondolunk rájuk, mint a Villány környékén a mi szabadságunkért harcolt és elesett szovjet katonákra. Dicsőségüket hirdeti a villányi tanácsháza előtti téren felállított monumentális szovjet hősi emlékmű, és a kegyeletes kezek ápolásától mindig virágos katonasírok körülötte, valamint a Községi Tanács ültette tízezer vérpiros virágú rózsatő...

A Villányban elhantolt szovjet hősök: (Külön-külön sírban)

MOFA PJOTR NYIKOLÁJEVICS őrmester

Meghalt 1945. I. 15-én

HARCSNKO ALEKODIK őrmester

Meghalt 1944. XI. 29-én

KRINRAKEMRE N. M. vöröskatona

Meghalt 1944. XI. 29-én

LIPECKIN A. F. vöröskatona

Meghalt 1944. XI. 29-én

FOMENKO J. F. vöröskatona

Meghalt 1944. XI. 29-én

Egy tömegsírban 16 szovjet katona nyugszik. Nevük, rendfokozatuk ismeretlen. Fölöttük emelkedik a Hősi Emlékmű.

A második világháború folyamán Villányban és környékén elesett bolgár hősök (az 1950-ben felállított villányi bolgár hősök emlékművén) ez áll: .FELSZABADULÁSUNK 15 ÉVES ÉVFORDULÓJÁNAK EMLÉKÉRE A SZABADSÁGUNKÉRT ÉLETÜKET ÁLDOZÓ BOLGÁR HŐSÖKNEK A HÁLÁS MAGYAR NÉP."

Az elesettek névsora

Dimiter Stirjanov Sziarov, Petko Dobrev Petkov, Mircso Alexandrov Velev, Djako Mircsev Rojcsev, Iván Todrov Valcsanov, Georgi Tidorov Sztojecsev, Valja Kacsev Valkov, Nikola Georgiev Kirov, Georgi Iv. Dimitrov. Georgi Zseljazkov Georgiev, Kolju Dimitrov Todorov, Kosé Vladov Mutaeaov, Dancso Mitev Cigularev, Atanasz Sztojanov Nikolov, Péter Szl. Nikolov, Martin Hr. Pesev.

Indulás a szocializmus útján

Még dörögtek az ágyúk a Dunántúl É-i vidékein, amikor december első napjaiban már megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, és helyi szerveként minden járás, város, község, megalakította első ideiglenes hatalmi szerveit, a Nemzeti Bizottságokat. Koalíciós pártharcok közepette indult meg az újjáépítés. A Kommunista Párt kezdettől következetesen küzdött a szocialista rendszer megvalósításáért, amely a kapitalista világ gyökeres felszámolását tűzte ki célul hazánkban. Programját sikeresen meg is valósította.

A Nemzeti Bizottságba annak megalakulásakor Villányban minden párt 3—4 tagot delegált. Ez volt tulajdonképpen a község új képviselőtestülete.

A Nemzeti Bizottság tagjai Villányban: Az MKP részéről: Czakó Ferenc, Arnold Antal, Karancsevics Pál, Kostyák István.

A Szociáldemokrata Párt részéről: Létai János, Ács Ede, Láng György.

A Nemzeti Parasztpárt részéről: Plank András és Udvarnoki Ferenc.

A Kisgazda Párt részéről: Szenk József és Tibor ez József.

1945 tavaszán a magyarországi felszabadító harcokban részt vett szovjet hadseregnek mintegy ötezer katonája részére Villányt jelölték ki hosszabb pihenésre. Ez kis félelmet keltett a község lakossága körében, másrészt meggyorsította a falu demokratikus átalakulását.

Március 26-án megalakult a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. A titkár Czakó Ferenc erdővédő lett. A vezetőségbe választották Arnold Antal állatkereskedőt, Rekettye István szabót, Schivell József napszámost és Sasvári János kocsist.

A Szociáldemokrata Párt titkára ekkor Takáts Gyula főbírósági irodatiszt. Vezetőségi tagok: Láng György kereskedő és Ács Ede mézeskalácsos.

A Nemzeti Parasztpárt vezetői Plank András és Udvarnoki Ferenc.

Baranya köztudottan erős kisgazda párti bázis volt, így Villány lakóinak nagyrésze is kisgazda párti lesz. A május 6-án alakult párt fő szervezője Redling János káplán.

A politikai élet terén zűrzavar uralkodott, amit a többpártrendszer csak fokozott. A németség és a vagyonosabbak a kisgazda pártba és a paraszt pártba tömörültek, a telepesek, a volt urasági cselédség, az emigrációból és a hadifogságból hazatértek, a gyári munkások a szociáldemokraták és kommunisták között találták meg a helyüket. A kisgazda párt eleinte a járásban messze felülmúlja az összes többi párt taglétszámát. A szociáldemokraták Villányban kezdettől együtt dolgoztak a kommunistákkal, együtt harcoltak a szocialista társadalom megvalósításáért.

1945 kora tavaszának első napjaiban az orosz kommandó gyűlést hívott össze a faluban. A parancsnok felhívta a lakosságot, hogy addig is, amíg a földosztás megvalósul, a földek nem maradhatnak parlagon, s a szőlőkben is haladéktalanul meg kell kezdeni a munkát. Bizonyos mértékben érthető volt a kezdeti húzódozás a „mások földjének" megmunkálásától; a kommandó utasítása szerint ugyanis mindenki annyi szőlőt és földet mondhatott magáénak, amennyit meg tudott munkálni, hogy a földek ne maradjanak bevetetlenül, és hogy a „híres villányi szőlőkultúra meg legyen mentve." A hadiesemények miatt a szőlőmunkálatok voltak a leginkább elmaradva: április végén, sőt még május 5-én sem metszették meg a szőlőket.

Május folyamán Villány államrendőrséget kapott. Első parancsnoka Válla Lajos felügyelő, majd Csokonai István, volt főszolgabírósági tisztviselő került a rendőrség élére. A régi csendőrlaktanyát foglalták le rendőrségi célokra. (Villány, Rákóczi utca 7. szám)

A háborúban rombadöntött országban a Magyar Kommunista Párt azonnal hozzáfogott az országépítő munkához, összefogta az összes haladó elemeket a fasizmus elleni harc sikere és a nemzeti függetlenség megteremtése érdekében. A felszabadulás utáni első napokban már nyilvánosságra hozta az ország újjáépítésére és felemelkedésére irányuló programját. (1944. nov. 30.) Ezt a programot magáévá tette az 1944. december 3-án Szegeden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A nagyszabású program egyik fő kérdése a földosztás volt. A Kommunista Párt olyan földreformot követelt, amelynek alapján az igényjogosult parasztság telekkönyvileg bekebelezett magántulajdonként kapja meg a földet. A követelés szellemében az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 21-én kiadott „Szózat"-a és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 22-i nyilatkozata kinyilvánítja a nép akaratát: haladéktalanul radikális földreformot fog végrehajtani a nép érdekében.

1945 januárjától kezdve a parasztság gyűléseken követeli a földek szétosztását. Ezeken a gyűléseken határozatot hoznak a földigénylők, és azt küldöttség viszi a kommunista vezetés alatt álló földművelésügyi minisztériumba. A tavasz közeledtével a parasztság aktivitása országszerte nő, türelmetlensége fokozódik. Mind nagyobb eréllyel követeli a földek felosztását.

A földosztás érdekében a Kommunista Pártnak harcot kellett folytatnia a többi párt ellen. Itt elsősorban a kisgazda pártról volt szó, mert az igyekezett elhúzni a földreform alapelveire vonatkozó megegyezést a pártok között. Szavakban a földreform mellett volt, de a gyakorlatban igyekezett megakadályozni azt. A kommunisták erélyes harcának következményeként létrejött a pártok között a megegyezés. A szociáldemokraták és a kisgazdák kénytelenek voltak támogatni a földreformot. A szegényparaszti tömegek mozgósításának eszköze és szervezeti formája a Földigénylő Bizottság.

Villányban a Kommunista Párt megalakulásával csaknem egyidőben megválasztották a helyi Földigénylő Bizottságot. Élére a politikailag öntudatos és áldozatkész Plank András került. A Földigénylő Bizottság hatáskörébe tartozott a földigénylők összeírása és az igényjogosultság elbírálása. A bizottság összeírta a községben elkobzásra vagy megváltásra kerülő birtokokat. Ebben nagy segítséget nyújtott a nagyszerű helyi ismerettel rendelkező Ács Ede és Schwarcz András mezőőr. A bizottság további tagjai helyben: Arnold Antal, Létei János, Preizendorf János, Szenk József, Virányi Endre és Ádám István. A földosztás jogügyi irányítója Tiborcz József jegyző volt. A széleskörű földtulajdon-ismerettel rendelkező Szabó Ferenc és Szenk József nagyban segítették a bizottság munkáját.

A 600/1945. M. E. sz. rendelet értelmében Villányban a Teleki-féle szőlőtelepek, a Montenuovo-és Albrecht-uradalom állami tulajdonba vételén kívül földhözjuttatás céljára elkobozták a volks-bundisták birtokait is. A földosztás munkájában a Parasztpárt helyi szervezete is részt vett. Az elkobzott és juttatott ingatlanok 780 katasztrális hold 36 négyszögölnyi területet öleltek fel, összesen 18 millió 68 008 aranykorona tiszta jövedelemmel.

Ebben a „Kiosztási földkönyv" összesítése szerint ház, udvar, pince szerepel.

A 3820/1945. M. E. sz. rendelet értelmében vizsgálat alá vont személyek száma Villányban az 1945. október hó 8-i keltezéssel lezárult kimutatás szerint:

Vizsgálat alá vont személyek száma: 588 fő
A határozat kiterjed: 145 fő
Távol levő: 221 fő

Új lakosok a községben

Az 1945-ös földreform végrehajtása után a parasztság nyomban hozzáfogott a kiosztott földek megműveléséhez. A munkaeszközök sok helyütt hiányos, de hallottunk arról is, hogy egyesek kapával is elvégezték eleinte a mezőgazdasági munkákat, mert a szükség úgy kívánta. A tavaszi és őszi munkák elvégzésében jelentős irányító szerepet vállaltak a Termelési Bizottságok. Feladatuk a termelés megszervezése volt, hatáskörük kiterjedt a községben létező összes állati és gépi munkaerőre.

A Termelési és a Nemzeti Bizottság az új demokratikus hatalom helyi népi szervei voltak. Munkájuk már a felszabadulás első esztendejében — a csökkent termelés ellenére is — biztosította a falu legminimálisabb szükségleteit. A Földigénylő Bizottság az elkobzott villányi birtokok szétosztása után átalakult az újonnan földhözjutottak érdekeit képviselő szervvé (UFOSZ). Feladata volt szervezni, együtt tartani az új birtokosokat, segíteni őket. A földreformot igen hamar végrehajtották a községben. Általa gyökeresen megváltozott a falu: arculata. Eltűnt az egyik legszámottevőbb falusi réteg, a nincstelen, a földnélküli parasztság, mert az agrárproletáriátus kisárutermelő tulajdonossá vált.

Villány lakosságának azonban nemzetiségi arculata is csaknem teljesen megváltozott. Új lakosok érkeztek, elsősorban nincstelen, volt gazdasági cselédek, akik a Nyírségből, a Felvidékről, Csallóközből, Csanád megyéből és Debrecen környékéről, — az utóbbiak főleg Józsa községből — települtek át. A telepeseket az 1944 őszén elmenekült volksbundisták birtokaiba helyezték el.

A földosztás a tehetősebb paraszti réteget nem érintette, ezért ez közömbösen szemlélte az eseményeket. Jó alkalom kínálkozott a kizsákmányolásra is, mert a Jugoszláviából és a hazai községekből visszaszivárgó németség olcsó — sokszor ingyen munkaerőként jelentkezett. „Hálából" amiért lakhatták a szőlőhegyi présházakat, — egész éven át művelték a szőlőt.

Az újgazdák helyzete kezdetben Villányban is súlyos volt. Segítséget csak a régebbi agrárproletárokból, esetleg a magyar érzelmű törpebirtokos német parasztoktól — itt is csak a haladó gondolkodásúaktól — várhattak, vagyis a Kommunista Párt helyi szervezetén kívül mástól aligha.

A telepesek közül a volt urasági cselédek nem igen értettek a gazdálkodáshoz, illetve korábbi életformájuk a gazdálkodás terén inkább részismeretekre szorítkozott, az egyéni kisgazdaság szerteágazó követelményeit, nem ismerték. Ez a helyzet egyrészt gazdasági téren átmeneti nehézséget okozott, másrészt sajátos növények meghonosításával kedvező hatást is gyakorolt Villány gazdasági életére. A Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyékből idetelepültek a dohánytermelést, a Csanád megyeiek a hagymatermesztés szántóföldi gyakorlatát terjesztették el. A Heves megyeiektől a dinnyetermesztést, a Szlovákiából jött új gazdáktól a szántóföldi kertgazdálkodás módszereit vették át a helybeliek.

Villány korábbi német lakosságának fő jövedelmi forrása a szőlőművelésből eredt. A földreform során most betelepült lakosság nagyrésze még nem ismerte a villányi szőlők művelésének technikáját, így a korábbi jelentékeny termelési eredményeket meg sem közelítette. Mivel a villányi borvidék országos méretekben is nagy jelentőségű n megcsappant termés évekig nem elégíthette ki a híres villányi bor iránti keresletet.

Ugyanígy országszerte nehézségek mutatkoztak sleinte az állattenyésztésben is, amely a gyenge minőségű villányi legelők miatt régebben sem volt erőssége a községnek. Az újgazdák legtöbbje a legeltetéses állattartáshoz szokott, vidékünkön pedig az istállózó állattenyésztés bizonyult eredményesebbnek. Ez a körülmény is kedvezőtlenül befolyásolta átmenetileg a falu mezőgazdaságát, hiszen a földek trágyaigénye nem volt biztosítható.

Az újgazdák szakismereteinek hiánya (a szőlőművelésben és a borkezelésben), a szántóföldek hiányos művelése, (a trágyázás hiánya, az állatok leromlása) sokaknál eladósodáshoz vezetett. Az adó, a megváltási ár fizetése, a bankhitel hiánya főként a telepes újgazdáknál jelentkezett negatívan.

A gazdasági életre hamarosan a háború utáni infláció, a pénz rohamos értékcsökkenése nyomja rá a bélyegét. A faluban a megmaradt régi lakosság és az új telepesek között viszálykodás kezdődik. Kivirágzik a feketekereskedelem és az áruk cseréje, amiből egyesek úgyszólván munka nélkül jelentős hasznot húznak. A legfőbb csereeszköz a bor, messze vidékeken is kiváló érték, amelyért minden kapható. A pénz devalválódása már 1945 nyarán megkezdődött, de különösen novembertől hihetetlen módon emelkedtek az árak. A bor literje 600 P, egy csirke ugyancsak 600 P. A pénz értékének zuhanása megállíthatatlan. Hozzájárul ehhez a rossz termés is. Az esőtlen tavasz és nyár miatt igen gyenge volt a termés. A konyhakerti növények tönkrementek. Sokaknál még a krumpli is ritkaság volt Villányban. A szőlő azonban — bálkorán kellett szüretelni — a kései metszésre is jó termést hozott. A súlyos állatvész sok szegény ember disznait és baromfiállományát teljesen elpusztította. A nehéz évet súlyosbította az a körülmény, hogy a beszolgáltatásokat a gyenge termés és az állatvész ellenére is pontosan teljesíteni kellett. A rekvirálások erősen rontották a közhangulatot.

1945. július 16-án a felső-ausztriai amerikai zónából mintegy kétezer jugoszláv állampolgárból álló csoport érkezett Villányba. Ezeket még 1944. októberében a Szerémségben harcoló németek vitték magukkal. Hazájukba vonulások közben Magyarországon ragadtak, mert a jugoszlávok nem engedték őket haza. Egy jugoszláv katonatiszt gondoskodott itt ellátásukról. Magyar katonaság is érkezett ugyanebben az évben Villányba. A nyár derekán eltávoztak Villányból a Templomhegyen katonai megfigyelő szolgálatot teljesítő szovjet nők.

Még 1945-ben azt követelte a Magyar Kommunista Párt, hogy a Kisgazda Párt tisztítsa meg sorait a reakciós elemektől, mert nemhogy segítené, hanem gátolja a demokratikus átalakulás kibontakozását, hovatovább a fejlődés gátjává válik.

Az 1946. március elején a Függetlenségi Fronton belül létrejött Baloldali Blokk ugrásszerű fejlődést hozott a baloldali demokratikus erők soraiban. A nagygyűlésen elhangzott követelésekre ezek után a kisgazda többségből álló koalíciós kormány már kénytelen engedni. Beleegyezik abba, hogy az újgazdákat nem lehet kimozdítani a juttatott földből.

Az 1945-ös választások utáni időkben ugyanis az ellenség különféle módszerekkel rohamot kezdett a felszabadulás egyik legnagyobb vívmánya, a földosztás ellen. Az ellenforradalmi államapparátus megmaradt elemei, különösen a horthysta jegyzők és tisztviselők minden módon elhúzták a juttatott földek telekkönyvezését, amivel nagyban növelték az újgazdák bizonytalanságát. Erre adta ki a Kommunista Párt a jelszót: „Földet vissza nem adunk". Ezután csakhamar meg is gyorsult a munka, és az 1947-es esztendő végére lényegében befejeződött a juttatott földek telekkönyvezése.

A Magyar Kommunista Párt vezetésével a földkérdést elsősorban politikai szempontból oldottuk meg, ugyanakkor szem előtt tartva a termelési érdekeket is. A romokban heverő országban a termelés megindításának kulcsa, egyedüli biztosítéka a földosztás volt. A földkérdésnek ez a helyes megoldása megteremtette és megerősítette a munkás-paraszt szövetséget, népi demokratikus rendünk alapját. A földmérés befejezése után felvetődött a kérdés: milyen irányban fejlődjék tovább mezőgazdaságunk? A régi kapitalista úton haladjon-e tovább, vagy a parasztságunk számára akkor még új, ismeretlen szocialista úton.

Tudjuk, hogy a kapitalista út a dolgozó parasztság tönkremenetelének keserves útja, a szocialista mezőgazdaság viszont a dolgozó parasztság felemelkedésének egyetlen lehetősége. A szocialista mezőgazdaság megteremtésének fő útja a dolgozó parasztok önkéntes szövetkezeti tömörülése. Ezt az utat jelöli meg a Magyar Kommunista Párt 1946-ban megtartott III. Kongresszusa is.

1946 első negyedében a megoldásra váró legsürgősebb feladatok közé került az iskolák ügye.

Az egyház nem enged, görcsösen ragaszkodik az ifjúság neveléséhez. Március 10-én mintegy 300 főnyi tömeg követeli Villányban az iskola államosítását, Szabó Ferenc vezetésével. Március 15-én a Nemzeti Bizottság javaslatára táncmulatsággal egybekötött ünnepséget rendeznek a faluban. Az egyház tiltakozik ez ellen, és igyekszik távoltartani az ifjúságot azon a címen, hogy a táncmulatság a „nagyböjt idejére esik."

1946-ban más jelentős események is történnek falunkban: bekövetkezik a volksbundistákra váró büntetés, a kitelepítés végrehajtása. Ugyanez a büntetés várt a kényszer-SS-ekre és azokra a németekre is, akik nem sejtve az 1941-es népszámlálás következményeit, anélkül, hogy ezzel hitleristáknak akartak volna mutatkozni, német nemzetiségűeknek vallották magukat. Május 25-én Beremendről 198, Illocskáról 250, Lapáncsáról 200 személyt telepítettek ki. Július 15-én a volksbundistáknak el kellett hagyni Villányt. Loschert Kázmér összeírása szerint — az 1944. őszén önként eltávozottakkal együtt — mintegy 200 családot, . legalább 800 személyt érintett a kitelepítés.

1947 Villányban az állapotok rendeződésének éve. 1946 óta sok család megmagyarosította a nevét. A konszolidálódási folyamatot mi sem mutatja jobban, mint az — hogy egy évben 39 házasságot kötöttek, ami az elmúlt évek statisztikájához viszonyítva tekintélyes szám.

1946. augusztus 1-én életbe lépett az inflációtmegállító forint.1947. augusztus 31-én folytak le az egész ország területén az országgyűlési képviselő választások. Villányban a Keresztény Demokrata Néppártgyőzött.

Az 1947-ik évi nyárvégi kitelepítés — szemben a környék németséglakta községeivel — Villány lakosságát már nem érintette. — Villánykövesd és Virágos német anyanyelvű őslakosságát — tekintet nélkül a Volksbunddal szemben kinyilvánított állásfoglalásukra — Szászországba telepítették ki.

Villányban enyhébb retorziók alkalmazása is ismeretes; így pl. más községbe költöztetés, a rá-telepítés, a félház megvonása és egyéb vagyonkorlátozások.

A Volksbund-kérdés — legalábbis kezdetben — nem úgy rendeződött, ahogy annak rendeződnie kellett volna. A kitelepítés, a széttelepítés, a más községbe irányítás és a vagyonkorlátozás sok esetben ellenhatást váltott ki. Sokan a legnehezebb években magyarnak vallva magukat — mint villányi őslakók — itt maradtak, s mégis vagyonkorlátozás alá estek. Mindezeket sérelmesnek találták, s az idősebbek közül többen még ma is neheztelnek amiatt, hogy a vagyonkorlátozás egyik vagy másik formáját alkalmazták velük szemben. Hovatartozásukat mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy az áttelepítettek —• mihelyt arra mód és alkalom kínálkozott — visszaszivárogtak régi házukba, birtokukba.

 

B) VILLÁNY SZOCIALISTA GAZDASÁGI ÉLETE

Az Állami Gazdaság

A hírneves szőlő- és borvidék központja a Villány-Siklósi Állami Gazdaság.

A villányi Állami Gazdaság 1945-ben Szőlészeti és Borászati Szakiskolaként azzal a céllal alakul, hogy a szőlészeti és a borászati középkáderek nevelése mellett megteremtse az ország meginduló szőlő-rekonstrukciójának alapjait.

1949-ben a Szőlészeti és Borászati szakiskolából Szőlőoltványtermelő Állami Gazdaság lett. A régi 41 katasztrális hold Teleki-féle szőlőoltvány anyatelep mellett a három éves terv keretében még 110 holdnyi korszerű anyatelep létesült az Ivánszőlős-i üzemegység területén (régen Ivánbattyán.) A gazdaság a mai napig is foglalkozik szőlőszaporító-anyag termelésével. Évente egy-másfél millió szőlőoltványt állít elő.

A gazdaság törzsszőlő területét — mintegy 200 katasztrális holdat — egészében felújította és 100 holdnyi új szőlőt telepített. A felszabadulás utáni években 70%-ban a vörösbort és 30%-ban a fehérbort adó szőlőfajtákkal foglalkozott a gazdaság.

1945-ben a szőlő területét vízvezetékkel látták el. A vizet a villanykövesdi völgyből nyomatják a hegy D-i lejtőjén elterülő szőlők területére.

1961-ben három gazdaság összevonásával (Villány-Siklós-Beremend) tényleges nagyüzemmé vált a Villány-Siklósi Állami Gazdaság.

1962—66-ig a szőlőtermesztés területén forradalmi változások következtek. A Villány-Siklósi borvidéknek több mint a fele a gazdaság birtokába került. Ma mintegy 1800 katasztrális hold szőlőt telepítettek a Villányi hegység D-i lejtőjén. Ezek a telepítések már nagyban eltérnek a hagyományos ültetvényektől.

A gépesítés fokozása és a kevés munkaerő éppúgy megköveteli a szőlő-sorok szétnyítását, mint a szőlőművelés módjának megváltoztatását. Kezdetben

114 oldal

községben szűnt meg a magánkereskedelem és a magán vendéglátóipar.

Az 1950-es évben a földművesszövetkezeti egységek száma már 8, az évi forgalom pedig meghaladta a 6 millió forintot.

A villányi földművesszövetkezet körzetének kialakulásában az első szakasz az 1950—54-es évekre tehető. Ekkor csatlakoztak Villány körzetéhez Virágos, Kisjakabfalva, Kisbudmér, Nagybudmér, Pócsa, Villánykövesd, Ivánbattyán, Palkonya, Marok és Hercegszentmárton községek.

1960—64-ig tartott a Körzeti Földművesszövetkezet kialakulásának második szakasza. Ekkor egyesült a villányival a magyarbólyi földművesszövetkezet 5 községgel: Magyarbóly, Illocska, Lapáncsa, Kislippó és Károlymajor. Ezt követően a bólyi föld-művesszövetkezettől Marok I. és Marok II. községek a járási FMSZ-től pedig Nagyharsány csatlakoztak, s így alakult ki a mai Villány és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet.

A szövetkezet tevékenysége napjainkban 14 községre terjed ki. Villány, Villány II., Villánykövesd, Kisjakabfalva, Palkonya, Ivánbattyán, Marok I, Marok II, Magyarbóly, Illocska, Lapáncsa, Kislippó, Károlymajor és Nagyharsány.

Jelenlegi főbb tevékenysége a lakosság ellátásában:

kiskereskedelmi (bolthálózat),

vendéglátóipari tevékenység,

felvásárlás,

és ipari tevékenység (szeszfőzés, szikvíz- és hűsítőital-gyártás).

A villányi Földművesszövetkezet nagy gondot fordít hálózatának korszerűsítésére, fejlesztésére. Már a legkisebb lélekszámú községben is megszüntette a régi ún. szatócs-üzleteket. Helyettük ízléses berendezésű boltok és vendéglátóipari egységek várják a vásárlókat, a fogyasztókat.

1967-ben létesült az első önkiszolgáló bolt Villányban. Ezt követően 1962-ben az FMSZ ugyanitt egy nagyobb önkiszolgáló boltot, továbbá egy korszerű önkiválasztó jellegű vas-műszaki, üveg-porcelán boltot hozott létre.

A régi vegyes-ruházati boltot is szakosította és helyette korszerű konfekció cipőboltot, valamint méter- és kötöttáru-boltot létesített.

Magyarbólyban korszerű ruházati bolt, kiscukrászda, falatozó-italbolt és vegyesbolt létesült.

Illocska, Lapáncsa, Károlymajor, Villánykövesd. Palkonya, Ivánbattyán, Kisjakabfalva, Marok I és II. községekben valamennyi bolt és vendéglátóipari egység korszerűsítése és fejlesztése is befejeződött. 1967 telén készült el 3,3 millió forintos beruházással Villány község ékessége, a modern és korszerű, minden igényt kielégítő „OPORTÖ-ÉTTEREM". Létrehozásában a Földművesszövetkezet mellett nagy a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának érdeme is. A Villány község főterén álló impozáns épület már messziről szembetűnik; nagyon szép neon cégtáblája pedig városias külsőt kölcsönöz a tízezer rózsatővel pompázó tágas faluközpontnak. A kitűnő étteremben a sokféle ételkülönlegesség között mindenki megtalálhatja, amit szeret. Az italok minőségét a Villányi Állami Gazdaság fémjelzi, hiszen itt kizárólag a gazdaság kiváló termelői borait mérik.

Villányban még ma is az a szólás-mondás járja: Jó, hogy megépült az Oportó, legalább Villányban is lehet villányi bort inni! — Mintegy két évtizedig valóban legfeljebb pincéknél ihattunk villányi bort, kocsmában nem. Szerdánként és a hét végén most itt szórakozik kulturált körülmények között a helybeli és a környékbeli lakosság. A kitűnő zene és ellátás, a villányi borok híre idecsalogatja a Harkányban, Siklóson időző külföldieket is. Főleg a jugoszláv turisták keresik fel előszeretettel. így tölti be a Villányi Oportó-étterem mind erőteljesebben idegenforgalmi feladatát is.

A villányi FMSZ hálózatfejlesztési tervei között szerepel Nagyharsány község üzleteinek korszerűsítése. Ezeket a szövetkezet elhanyagolt állapotban vette át. A Bányász-vendéglő korszerűsítése, a kerthelyiség létesítése az első láncszeme a korszerűsítő feladatoknak. Ezt követően kerül majd sorra a többi egység is.

1968-ban Bútorboltot is létesítettek Villányban. Ezzel a helybelieknek és a környék lakosságának régi kívánsága teljesült.

 

A hálózat kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységeinek megoszlása

1 bútorbolt 15 italbolt
2 cukrászda 1 kultúrcikk bolt
1 cukrászüzem 4 ruházati bolt
2 élelmiszer-háztartási 1 szolgáltató
bolt (önkiszolgáló) 2 vasbolt
2 étterem 19 vegyesbolt
2 húsbolt  

A taglétszám alakulása az FMSZ-ben

1946-ban 12 tag
1956-ban 543 tag
1960-ban 1006 tag
1965-ben 2585 tag
1968-ban 2652 tag

A Villány és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet tehát jelenleg 2652 tag tulajdona, akiknek befizetett részjegye összesen 264 ezer Ft. Ez a taglétszám a körzet 1500 fős lakosságához viszonyítva 27,9%. Az FMSZ tartalékalapja 11 271 000 Ft.

A forgalom alakulása:

1946-ban 600 000 Ft
1950-ben 6 000 000 Ft
1956-ban 16 113 000 Ft
1960-ban 17 914 000 Ft
1965-ben 53 507 000 Ft
1968-ban 69 081 000 Ft

A forgalom fejlődését mutatja az is, hogy az 1968. évi forgalom több mint százszorosa az 1946. évi forgalomnak. 1950-hez viszonyítva az emelkedés több mint tizenegyszeres; az 1956. évhez viszonyítva több mint négyszeres;1960-hoz viszonyítva pedig majdnem négyszeres.

A nyereség alakulása.

1946-ban 6 000 Ft
1956-ban 374 000 Ft
1960-ban 491 000 Ft
1965-ben 1 404 000 Ft
1968-ban 1 821 000 Ft

A fejlődés itt is szembetűnő. Az 1968-as évet a Villányi FMSZ 1 millió 821 ezer Ft nyereséggel zárta.

A dolgozók létszáma:

1946-ban 4 fő
1968-ban 145 fő

A jó eredményekhez nagyban hozzájárul a kiskereskedelem és a vendéglátóiparon kívül a felvásárlás és az ipari tevékenység.

Felvásárlás 1967 1968
burgonva 846 q 765 q
zöldség 2 344 q 1 554 q
gyümölcs 770 q 572 q
baromfi 19 q 23 q
tojás 1 192 000 db 909 000 db
méz 116 q 94 q
bab 52 q 229 q
egyéb 213 000 Ft 865 000 Ft

Az FMSZ felvásárlása igen sokat fejlődött, és egyre jobban képes betölteni, azt a hivatását, hogy a lakosság ellátást zöldségboltjain keresztül biztosítsa. Kedvező feltételek mellett köt szerződést a termelőkkel, az állami gazdaságokkal.

Ipari tevékenység

A Földművesszövetkezet korszerű szeszfőzdét állított fel Villányban, amelyben a község és a környék szőlősgazdái főzetik ki törkölypálinkájukat. A szeszfőzde termelése 1968-ban 15 519 hektoliter pálinkát biztosított.

Igen korszerűtlen állapotban vette át az FMSZ a villányi szikvízüzemet, amely előbb magán-,utóbb állami tulajdonban volt. Azóta korszerű hűsítőital gyártó üzem létesült (gépesítés, automatizálás.) A szikvízüzem látja el hűsítő itallal és szikvízzel a körzet lakosságán kívül az Üjpetrei

FMSZ területét. Gyártmányait Sátorhelyig és Beremendig szállítja.

Termelése 1967 1968
szikvíz 6496 hl 6288 hl
bambi 188 hl 236 hl

 

A saját vagyon alakulása

A Villányi FMSZ saját vagyona 1968-ban 12 074 000 Ft
Ebből az állóeszközök értéke 1968-ban 6 545 000 Ft
Ebből a forgóeszközök értéke 1968-ban 5 529 000 FI.

A Villányi FMSZ keretén belül működő szakcsoportok között a nyúltenyésztő és a méztermelő szakcsoport egyaránt igen jó munkát végez. Újabban a szőlő és a gyümölcstermelő szakcsoport is fellendült. Ma ennek a legnagyobb a taglétszáma. A villányi szőlősgazdák borait értékesíti, saját borozója van Siklóson. Minden évben részt vesz a siklósi Várfesztiválon,. Ez a szakcsoport látja el az FMSZ egységeit is kitűnő termelői borokkal.

Az FMSZ választott testületei — az Igazgatóság és a Felügyelő bizottság — évenként küldöttgyűlésen számolnak be a tagságnak a végzett munkáról, és meghallgatják a tagság javaslatait, amelyeket mindenkor figyelembe is vesznek. így forr össze egyre jobban a tagság, mint tulajdonos és a választott testület, mint igazgatóság a falusi lakosság mind jobb ellátása érdekében.

Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Cserkút 6 sz. Gépjavító Állomása, Villány (volt Villányi Gépállomás)

1948 történelmi év a mezőgazdaságban. Sáripusztán létrejött a körzet első gépüzeme, ül. gépállomása. A körülmények és a helyi adottságok még szükségmegoldásúak voltak, hisz a szerény kis műhelyt lóistállóból alakították át. Az iroda és a raktár egykori cselédlakásban kapott helyet. A gépállomás összes alapterülete kezdetben mintegy 120 négyzetméternyi volt. A 25—30 traktorosból álló dolgozólétszám látta el a szerelési munkálatokat is. A lelkesedésben nem látszott hiány, bár esténként nekik kellett felkutatniuk a következő napi munkalehetőségeket. Nappal szántottak vagy javították a traktorokat, esténként meg sorra járták a falu házait, hogy munkát kapjanak. Ez a tevékenység utóbb a munkalehetőségek felkutatásán túl fokozatosan átcsapott a termelőszövetkezeti mozgalmat célzó agitációs munkába.

1949-ben a sáripusztai állomás Villányba települt át, vagyis oda, ahol jelenleg is működik. A villányi központibb területen túlmenően tágabb teret nyert a gépállomás, jóllehet a körülmények eleinte itt is mostohák voltak. A rendelkezésre álló nagyobb gépjavítótérben néhány szerelő már állandóan gépjavítással foglalkozott. Igaz ugyan, hogy az irodát még mindig falusi házból alakították át, fürdő sem volt, s hidegvízzel tisztálkodtak a gépállomás dolgozói. Nagy gondot okozott az is, hogy a gépállomáshoz nem vitt bekötő kövesút, s így a süppedékes talajon néha három, traktor vontatott egyet. Föld és salak felhordásával társadalmi munkában kezdődött meg az útépítés.

Miután a környék I. és II. típusú termelőszövetkezetei megszaporodtak, s a gépállomás munkája zömében ezekbe tevődött át, lassan megjavult a gépállomás üzemeltetéséhez szükséges munkaellátottság. Nagyobb fejlődés indult meg, amikor egy-egy erősebb termelőszövetkezethez a kihelyezett gépcsoportokkal együtt traktoros-brigádok kerültek. Megjavultak a gépállomás dolgozóinak járó juttatások is: így már munkaruhát és élelmezést is kaptak. A gépjavítók munkája először a magyarbólyi malomból származó esztergapaddal, majd új szerszámok és gépek alkalmazásával javult. A régi, avult eszközök fokozatosan cserélődtek ki. Megkezdődött az irodaépület és a munkásszállás átalakítása is, és egy — az akkori időknek megfelelő — új műhely építése, amelyet 1952-ben adtak át rendeltetésének. Ez a műhely ma már nem felel meg a fokozott követelményeknek, bár megvan, s az ipari tanulók számára még biztosítja a szakmai oktatáshoz szükséges helyiséget.

1955. január 1-én az újpetrei gépállomást megszüntették és egyesítették a villányival, amely telephelyének, gépparkjának méreteit és számát tekintve a megye egyik legnagyobb gépállomása lett. 6 gépszínjében 11 kombájn, 32 cséplőgép, 3 db DT 413 lánctalpas, 1 db SZ 80 lánctalpas, 11 univerzális Zetor, 75 db 35-ös traktor, Zetor és lánctalpas erőgép volt. A különféle munkagépek száma meghaladta a négyszázat, köztük sűrűsoros vetőgépek, kukorica- (négyzetes) vetőgépek, burgonyaszedő, gyűrűshengerek, ekék, kultivátorok, tárcsák, herefejtő- és rendsodrógépek, 90 db borona stb.

A villányi gépállomás dolgozóinak száma 108-ra szaporodott. Az ötvenes évek végére tizenhat szerelőt (esztergályos, motorszerelő, kovács, asztalos, villanyszerelő, hegesztő), hetven traktorost és tizenhat irodai munkaerőt foglalkoztatott. Vezetősége: igazgató, főmezőgazdász, üzemgazdász, laboratóriumvezető és hat brigádvezető.

A gépállomás mindenekelőtt a termelőszövetkezetek földjeit munkálta, de az egyénileg dolgozó parasztoknál és az állami gazdaságokban is közreműködött mindenfajta mezőgazdasági munkában. A siklósi járás területén 16 termelőszövetkezet tartozott a villányi gépállomás körzetébe. Gépparkját a termelőszövetkezetek számszerű növekedésével, a szövetkezeti mozgalom erősödésével párhuzamosan fejlesztették ki ilyen méretűre. A gépállomás közelében sorakozó új házsorok a szocialista munka eredményei; bennük a gépállomás dolgozói találtak meleg otthonra.

A villányi telep 1968 január 1-től a Cserkúti Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat üzemeként működik. A szervezeti változtatás ellenére önálló tervvel dolgozik, tehát önelszámoló egységként végzi tevékenységét. Elkészült az öltöző, a fürdő és a szennyvíztároló. A létesítmények beruházási költsége 4,5 millió forint. Ebből az összegből készült el a 150—200 fő befogadásara alkalmas ebédlő — amely alkalmanként a kultúrterem céljait is szolgálja —, az öltöző és a fürdő, a korszerű központi fűtés a vízszolgáltatáshoz, valamint az olajtüzelésű konyha. A műhelyek megfelelnek a követelményeknek: tágasak, központi fűtéssel, fénycsöves világító testekkel, beépített szellőzőberendezéssel ellátottak.

Az egészségre ártalmas munkaterületeken (gumiüzem, festőműhely, hegesztőműhely) bevezették a 7 órás munkanapot, s védőitalt is biztosítanak a dolgozóknak. Tervezi a vállalat, hogy 1970. július 1-el áttér a csökkentett munkaidőre, amikor is a heti munkaórák száma 44 lesz.

A balesetvédelmet a biztonsági szemlékkel szolgálják. Kinevezett tűzrendészeti előadó vezetésével önálló vállalati tűzoltó csapat működik. Az utóbbi 10 évben nem fordult elő az állomás területén tűzeset.

A legutóbbi felmérés adatai szerint a gépjavító vállalatnál foglalkoztatott munkaerő létszám 241 fő, ebből munkásállományú 201 fő, alkalmazott 40 fő. Jelenleg elmondható, hogy ez a tényleges létszám megfelel a tervezett szintnek.

Meg kell még említeni, hogy a Villány közös Községi Tanács Vezetősége komoly segítséget nyújt a gépjavítónak a gépjavító vállalat területén az utak öntözésével, betonkeverőgép kölcsön-adásával stb.. . Ugyanakkor a vállalat is készségesen teljesített az üzem megszervezésétől kezdve minden tanácsi kérést, s ílymódon ők is részesei Villány község állandó és fokozatos fejlődésének.

A Pincegazdaság

A Pincészet 1949-ben államosítás során került a Magyar Állami Pincegazdaság Mecsekvidéki Üzemének birtokába és ebben az időben ABO-FORT-néven működött. A pince eredetileg Fürst Konrád villányi borkereskedőé volt. Az 1930— 34-es években Fürst anyagi helyzete megingott, majd 1939-ben villányi pincészete a Pécsi Takarékpénztár tulajdonába jutott. 1940-ben a MEGA-cég bérli a pincét. A cég Villányban és környékén, valamint az ún. Baranyai háromszögben (Bán, Vörösmart, Sepse, Csúza községekben) is végzett kisebb nagyobb felvásárlásokat. A felszabadulás után már csak minimális mennyiségben volt képes felvásárolni; inkább rézgálic-cserével vásároltak csekély mennyiséget 1949-ig, az államosításig.

Az államosításkor nagyon kevés tárolótér kapacitással rendelkezett. Fölszerelése korszerűtlen, sem világítási, sem ipari árammal nem rendelkezett, így a munkafolyamatokat kézierővel végezték. 1951-ben villanyvilágítással látták el, s kezdetét vette a pince korszerűsítése is.

Az első időkben minimális bort vásárolt csak a pincegazdaság. Ehhez a mennyiséghez járult az ún. „kulák-bor" átvétele, majd a borbeadási kötelezettség előírásától kezdve a beszolgáltatott bormennyiség átvételével is foglalkozott.

A szocialista nagyüzemek létrehozása után megkezdődött a második szőlőrekonstrukció. (A Villányi Járás országos szinten is elsőként fejezte be a szőlők rekonstrukcióját.) Ettől kezdve a pincészet szerepe mindjobban növekszik.

1957 (a borbeadási kötelezettség megszűnése) után a termelési kedv az egyéni és a háztáji szektorokban egyaránt erőteljesen megnövekedett, s megindult a nagyon is szükséges szőlőpótlás. Helyenként még felújítást is végeztek, így a terméseredmények évről-évre növekedtek. A rendelkezésre álló termésbecslési eredmények alapján 1959-ben az átlagtermés már 17,5 q volt, a korábbi évek 12,5—14 q-ás átlagos termésével szemben. Az állandó fejlődést a következő adatok mutatják;

Évjárat Átlagtermés/q Összes termés
1964 23, 74 44 923 q
1965 23, 24 51 758 q
1966 23, 18 64 001 q
1967 24, 42 75 476 q
1968 28, 33 99 858 q
1969 30, 57 120 841 q

A borok felvásárlását a beadási kötelezettség megszűnése után a villányi pincészet előzetes szerződéskötéssel biztosította. Ezen a téren is óriási fejlődés mutatkozik.

1966-ban a pincészet szerződéssel lekötött 13 660 hl-t,

1967-ben a pincészet szerződéssel lekötött 18 004 hl-t,

1968-ban a pincészet szerződéssel lekötött 21 642 hl-t,

1969-ben a pincészet szerződéssel lekötött 43 400 hl-t.

A szerződéskötések számának ugrásszerű emelkedését elsősorban a megnövekedett terméseredmények tették lehetővé. Az igen örvendetes mennyiségű felfutás mellett a minőség is évről évre javult. Ezt a borok átvételének megszigorításán túlmenően (minőségi vizsgálat) a helyes árpolitika is kedvezően befolyásolta, illetve eredményezte.

A Takarmánykeverő Üzem

Keveréktakarmány-gyártási és felvásárlási üzemágra oszlik. Két műszakban állít elő keveréktakarmányt különböző fajtákban. Az előállított tápokat, koncentrátumokat a körzethez tartozó tsz-ek, a Villány-Siklósi Áll. Gazdaság szállítja el vagonokban a vásárlók részére. A tápgyártáshoz szükséges mezőgazdasági és ipari alapanyagokat a vállalat biztosítja. A szállítók ellátása és a gyártott tápok minősége kifogástalan.

A vállalat felvásárlási munkája széleskörű, mert a felvásárlás és a raktározás lehetőségei mellett a morzsoló- és a szárítóüzem, biztosítja a mezőgazdasági termények szabvány minőségben történő tárolását. Ez a lényeges idénymunka szinte száz százalékig gépesített. Naponta 10—15 vagon mennyiséget dolgoznak fel. A vállalat szállítóeszközei a főidényben is képesek ellátni a szállítást.

Az üzemben 6—6 dolgozó működik műszakonként; egy műszak alatt (8 óra) 250 q készárut állítanak elő. A dolgozókból egy szakmunkás, 2 betanított munkás és 3 segédmunkás, a többi a felvásárlásnál és a rakodásnál tevékenykedik. Az üzem összes dogozóinak száma 35—40 fő.

Az üzemben tervbe vették a por- és a gázelvonó berendezés felszerelését. Ez a terv a közeljövőben megvalósul. Az üzemi étkezés ügye ugyancsak megoldatlan. A rendszeres munkavédelmi és balesetelhárítási oktatásnak is köszönhető, hogy az utóbbi két esztendőben nem fordult elő üzemi baleset. Harkányban az egész fürdőidényben üdülő áll az üzem dolgozóinak rendelkezésére. A szocialista munkaverseny keretében 2 szocialista brigád működik, amelyek 1967-ben elnyerték a vállalat vándorzászlaját és a szocialista brigád címet.

A Villányi Sajtérlelő (korábban Tejüzem)

Az 1930-as években alakult Schubert-féle tejipari vállalatból fejlődött korszerű üzemmé. 1948 óta modern gépekkel és berendezéssel látták el. Volt 2 db 3000 literes bolygókeverő sajtkádja, 5000 literes Zenit fölözőgépe, 3000 literes Skoda lemezpasztőröző je és 1500 literes tejszínérlelőkádja. Az üzem vasállványokkal felszerelt 3 pincével rendelkezik. Korábban kézierővel hordták felszínre a tejtermékeket. 1953-ban szerelték át a szállítást motorikus erőre. A villányi tejüzem zsíros ementháli sajtot és márkás vajat állított elő. 51 községből és az állami gazdaságok egész sorából naponta 1000—1400 liter tejet gyűjtött össze és dolgozott fel. Dolgozóinak létszáma az átszervezés előtt 45 fő volt, ebből 4 nő, a többi férfi. Az üzem napi teljesítménye ekkor 8 mázsányi sajt és ugyanannyi vaj előállítása.

A villányi tejüzem átszervezés és átalakítás miatt 1964-ben leállt. Az átalakítási beruházás mintegy másfél millió forintos. Az üzem ekkor speciálisan a sajtgyártásra rendezkedett be. Az érlelő állvány szerkezetét vasbetonra cserélték ki, klímaberendezést kapott, amely biztosítja a szükségletnek megfelelő temperált hőmérsékletet. A peniciliuma, roque forti penész előállítására laboratórium készült. A nemes penészt előállító laboratórium 1966 májusa óta működik 1 laborvezetővel és 2 laboránssal. A havi nemespenész termelés 150—200 kg, amelyet a bólyi sajtüzem használ fel a márványsajt (roque-fort) gyártásához. A laboratórium felállítása előtt a penészport Dániából kellett importálni, most viszont kilátás van arra, hogy a hazai szükségleten felül termelt nemespenész mennyiséget Jugoszláviába és Romániába exportálja a villányi üzem.

A sajtérlelés Villányban 1967 óta folyamatosan történik. Egyszerre 25 vagon sajt érlelhető. Az érlelés foka 6—8 C, amelyet az átalakítás óta korszerű gépi berendezésekkel biztosítanak. A Villányban érlelt sajtot a bólyi sajtüzem gyártja. A nyers sajtot 3 napi sózás után szállítják át a villányi érlelőbe. A sajt mozgatását, ami igen kényes munka, emelőlapos kocsikkal és felvonókkal végzik.

1967-ben az itt érlelt sajt 93 százaléka „export" minősítést kapott, és az üzem 36 vagonnal exportált külföldre. A sajtérlelő dolgozói az exportra kerülő sajt mintaszerű elkészítéséért és a csomagolásért nyilvános dicséretben részesültek a Tejtermékeket Ellenőrző Állomástól.

A nagymennyiségű sajtérlelési folyamat irányítását jelenleg egy művezető végzi. A fizikai dolgozók száma 9, szállítások alkalmával 8—10 kisegítő. Az üzem fizikai dolgozói 2 kivételével női dolgozók. A dolgozók kommunális szükségleteinek kielégítésére nemenként külön öltözők és fürdők, ebédlőhelyiség áll rendelkezésre. Harkányban és Fonyódon az üzem birtokában villa van, (illetve bérelt szobák), ahol a dolgozók térítésmentesen üdülhetnek családtagjaikkal. Társasutazásokat és jutalomszabadságot adnak a régebben szolgálatban álló és fegyelmi büntetéstől mentes dogozóknak. Üzemi könyvtár, munka- és védőruha, vendéglátói étkeztetés (2,25 Ft személyenkénti segély) áll az üzem dolgozóinak rendelkezésére. A vállalat évente „Egészségügyi és

higiéniai intézkedési terv"-et készít a dolgozók jobb munkakörülményeinek megjavítására és biztosítására. Számottevő baleset évek óta nem fordult elő. A villányi sajtkezelő brigád elnyerte a „szocialista brigád" megtisztelő címet.

A termelőszövetkezet

A közös gazdálkodás előnyeit látva 1949-ben megalakult Villányban az „üj Alkotmány" Termelőszövetkezeti Csoport. Elnöke Keményiczki József volt, aki később közúti baleset áldozata lett. A Tszcs tagsága elsősorban a Villányra költözött telepesekből verbuválódott. 1951-ig állt fenn.

Ugyancsak 1950-ben alakították meg Villányban az „Előre" I. típusú Termelőszövetkezeti Csoportot 447 katasztrális hold földdel és 64 tszcs-taggal. Elnöke Hajdú Sándor lett. Ez a csoport felvirágzott, és egészen az 1960-as összevonásig működött, s az „Új Alkotmány" Termelőszövetkezet alapját vetette meg.

Az „Előre" I. típusú Tszcs tagsága: Schwarz György, Klein Miklós, Balog Ferenc, Ankner Károly, Putyera Lajos, Őrhegy Gyula, özv. Szenk An-talné, ifj. Bán Antal, Mauer Miklós, Kálnai Ernő, Kálnai Lajosné, Antal András, Pereszlényi Ferenc, özv. Liczkó Jánosné, Preizendorf János, Cince József, Patócs Sándor, Preizendorf Ádám, Urbán József né, Kocó Lajos, id. Pólya Ferenc, ifj. Hajdú Sondor, id. Kucs Sándor, Dávid András, ifj. Pólya Ferenc, Feiter Ádám, Tengler Anna, Bland Tamás, Horváth János, dr. Zana Jánosné, Strenád Ferenc, Pócsi József, Márfai Györgyné, Litter Ádám, Kiss József, Kontár Jenő, Kontár Arnold, Kovács András, özv. Kontár Lőrincné, Veisenbach János, Bedecs Dezső. A csoport tagjainak létszáma 1957-ben 42 fő. Területe 241 katasztrális hold, 1526 négyszögöl (az eredeti kimutatás szerint).

1951-ben az „Üj Alkotmány", a „Vörös Csillag" és a virágosi „Május 1." Tszcs egyesüléséből keletkezett új termelőszövetkezetet „Petőfi" Tszcs-nek nevezték el. Ennek 1953-ban 150 tagja volt.

Az 1956-os ellenforradalom sok kárt okozott ugyan, de Villányban nem vezetett a termelőszövetkezetek felbomlásához. 1957-ben Villányban a „Dózsa", Virágoson pedig a „Vörös Május" nevű mezőgazdasági tsz alakult meg.

A szocialista nagyüzemi gazdálkodás szükségessé tette a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportok összevonását.

1960-ban egyesült az „Előre" I. típusú Tszcs, a „Vörös Május", a kis jakabfalvi „Úttörő" és a nagyharsányi „Ságvári" Tsz. Az új tsz neve „Üj Alkotmány" lett.

Elnöke a megalakulástól Arnold János, aki határtalan szorgalommal és nagy hozzáértéssel vezeti ma is a hatalmas kiterjedésű és taglétszámú termelőszövetkezetet.

1965-ben — a mároki termelőszövetkezet önkéntes csatlakozásával — még tovább gyarapodott a villányi „Új Alkotmány".

1957-től új fejlődési szakasz kezdődött a termelőszövetkezet életében. 1960-ban a villányi „Előre" Tsz, a volt „Új Alkotmány" Tsz, a kisjakabfalvi „Úttörő" Tsz, a virágosi „Vörös Május"-sal, majd 1962-ben a nagyharsányi „Ságvári" Tsz, 1964-ben pedig a mároki „Úttörő" Tsz egyesüléséből jött létre a mai termelési egység. Kormányzatunk irányításával fejlett és eredményesen gazdálkodó nagy család alakult ki. Az út, amelyen eljutottak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásig, nem volt sima. Ma már minden dolgozó büszkén tekinthet a tsz-re, mert a vezetők és a dolgozók elmondhatják, hogy erejük, tudásuk javát adták érte.

A legutóbbi gazdasági évben a villányi „Új Alkotmány" Tsz — az 1969. február 14-én megtartott zárszámadási jegyzőkönyv alapján — 38 030 katasztrális hold szántóföldön és 177 kh. szőlőn, 318 kh. réten, 291 kh. legelőn és 640 kh. erdőn gazdálkodott.

A termelőszövetkezet taglétszáma 1968. december 31-ig 655 fő. Ebből nyugdíjas és járadékos 230; a dolgozó tagság száma 429 volt.

A taglétszám életkori megoszlása még ma sem a legkedvezőbb.

16—40 évig 143 = 21%
41—60 évig 211 = 32%
60 év fölött 301 = 47%

A taglétszám minőségének javítása elsőrendű feladat, annál is inkább, mert a kiöregedést ellensúlyozni kell. Határozottan megköveteli ezt a termelőszövetkezet gazdasági helyzete is.

a) A növénytermelés főbb ágazatai a termelőszövetkezetben :

Búza

A búzával bevetett terület 1162 kat. hold. Az előre tervezett termésátlag 14 q volt, a tényleges átlag ezt jóval meghaladta, mert 20,3 q termett. A holdankénti többtermelés 6,3 q, de a további termelésemelésre még ezután is nyílik lehetőség a fajták helyes megválasztásával, a műtrágyaadagok további növelésével és az alapvető agrotechnikai követelmények fokozott betartásával.

Takarmánygabona

A bevetett terület 478 kat. holdat tett ki. A tényleges katasztrális holdankénti termésátlag itt is meghaladta a tervezett átlagot. Tényleges átlag 15,8 q, tervezett pedig 14 q volt; a katasztrális holdankénti többtermelés tehát 2,8 q.

Kukorica

A bevetett terület 710 kat. hold. Ez a tervezett 19 q-t csupán fél q-ával haladta meg, mert a kukoricával bevetett terület 35%-át jégkár érte, ami a termésátlagot lényegesen csökkentette. A kukorica termesztésénél még sok a tennivaló — szögezi le a jegyzőkönyv. — Sokkal nagyobb mértékben kell áttérniök a négyvonalas kétszer keresztezett fajtákról a kétvonalas egyszer keresztezett fajtákra. Az elmúlt év is igazolja, hogy amíg a kétszer keresztezett fajták átlagos termése 18 q morzsolt tengeri volt holdanként, az egyszer keresztezett fajták tábláiról 23,5 q májusi morzsoltat takarítottak be, tehát 5,5 q a többlet az utóbbi javára. Az idei gazdasági évre már 500 kat. holdra biztosítottak ilyen vetőmagot, amely bele is került a földbe. A kukorica vetése is korszerűsödött a nemrég vásárolt 2 db szemenkénti vetőgéppel, s így — a jövőben — nem kell gabonavetőgépet használniuk.

Tavaszi árpa

A vetésterület 100 hold; tervezett termésátlaga 10 q, amely a 4,8 q-ás többtermeléssel holdanként 14,8 q tényleges termést eredményezett.

Borsó

Vele bevetettek 87 kat. holdat. A tervezett termésátlag 9 q volt; ténylegesen 10 q borsó termett holdanként.

Cukorrépa

75 holdat vetettek belőle; 215 q-ás holdankénti tényleges átlagterméssel dicsekedhettek. így 25 q többlettermést mutattak ki.

Napraforgó

Vetettek 173 katasztrális holdon, 8 q-ás tervezett átlagos terméssel, de csak 7,5 q-át értek el. A lemaradás az aszály és a varjak okozta kárral magyarázható.

Terjedelmében a villányi termelőszövetkezetben igen kis ágazat a zöldségtermesztés, amely azonban az elmúlt évben a jégverés ellenére is kimagasló eredményt (a betervezett 200 ezer Ft-os hozammal szemben 250 ezer Ft-ot) hozott.

Szőlőtermesztés, bortermelés

Az utóbbi gazdasági évre tervezett hozama 2926 hl; a feldolgozott termés 2050 hl volt. Eladtak 1440 q szőlőt, ami 840 hl bornak felel meg. A biztosító jégkárért 251 hl-nek megfelelő Összeget fizetett ki. Az összes termés tehát 3141 hl. Többlettermés 251 hl.

A száraz tényszámokon túlmenően két negatív tényezőről is beszélnünk kell annak ellenére, hogy a termés 250 hl-rel nagyobb volt a tervezettnél, részének hormonhatású vegyszeres permetezése. Ilyen negatív tényező volt a szőlő rothadása, amely a tsz becslése szerint a termés 25 százalékát tette tönkre és kb. 430 hl., terméskiesést okozott.

A termést csökkentő másik tényező a szőlő egy A kár itt is jelentős volt.

A növénytermesztési eredményeket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tervekhez viszonyítva ösz-szességében jelentős többlettermeléssel zárt a termelőszövetkezet, és 115 százalékra teljesítette feladatát.

Ne feledjük azonban, hogy a kimagasló eredmények mögött emberek állnak! Szorgalmuk és lelkiismeretes munkájuk nélkül nem születhettek volna ilyen eredmények. Köszönhetők ezek elsősorban Máder Ferenc főmezőgazdásznak. A termelőszövetkezet vezetősége ugyancsak kiváló munkájukért dicséretben részesítette Keresztes Györgyné, Keszthelyi Jánosné, Obert Jánosné, Tóth József né, Aiter Imréné, Hohmann János, Jakab János, Nagy Dezső, Egyed Ferencné és Kelbert Jakabné tagokat — hogy csak a név szerint is feltüntetett dolgozókat említsük.

b) Az állattenyésztés helyzetét és eredményeit a legutóbbi zárszámadás jegyzőkönyve alapján a következőkben foglalhatjuk össze:

szarvasmarha 424 db, ebből tehén 101 db,
sertés 984 db, ebből koca 72 db,
juh 1186 db, ebből anya 804 db,
tojótyúk 948 db,    
ló és csikó 97 db.    

A felsorolt állatlétszámot az előző évi adatokkal összehasonlítva szembeötlő a sertések és ezen belül az anyakocák számának, továbbá a szarvasmarha létszám csökkenése, valamint az anyajuhállomány növekedése. Mind a szarvasmarhák számának kismérvű apasztása, mind az anyajuhállomány mennyiségi és minőségi fejlesztése tervszerűen történt.

A sertéstenyészet visszaesése viszont a száj- és körömfájás következménye.

Ágazatonként vizsgálva az állattenyésztést, tekintsük át először a sertéstenyésztés elmúlt évi eredményeit!

Az „Üj Alkotmány" Termelőszövetkezet villányi főmajorjában 22 millió Ft-os beruházással korszerű új sertéstelepet létesítettek. Az építkezéssel párhuzamosan alakították ki az új telepre a korszerű piacigényeknek megfelelő sertéstípust. Az állatforgalmi és a húsipari vállalattal egyetértésben az 1967-es mezőgazdasági kiállításon malacaikkal együtt megvásárolták az anyakocákat azzal a céllal, hogy a telep elkészüléséig svéd fehér hússertés-keresztezéssel előállíthatják a szükséges anyakoca létszámot. Tervek születtek olyan sertésfajta kialakítására, amelyet elsősorban sonkasertésként értékesíthet a termelőszövetkezet, mert a húsipari vállalat ezt magasabb áron vásárolja, mivel a dobozolt sonka exportra is értékesíthető. Ugyanakkor a sonkasertés értékesítése biztonságosabbnak látszik, mint az egyéb sertésé. A vázolt terv megvalósítását azonban előre nem várt katasztrófa állította meg. 1968. november végén a mároki sertéstelep után a villányi tenyészetet is megtámadta a száj- és körömfájás. Ennek következtében elhullott 550 sertés. A legérzékenyebb veszteséget azonban a tenyészanyag pusztulása jelentette. Ennek következtében meghiúsult az a terv, hogy kineveljék az új telep tenyészanyagát.

A villányi termelőszövetkezet még nem rendelkezik korszerű szarvasmarha férőhelyekkel; a jószágállomány egy része jelenleg is kisüzemű istállókban él. Ezekben a munka termelékenysége igen alacsony, mert 1—1 dolgozó 15—30 hízó-, illetve növendékmarhát gondoz. Ugyanakkor a modern istállókkal rendelkező gazdaságokban egy dolgozó 50—100 állatot képes ellátni. A tehenészetben az elmúlt évben 1—1 tehenész 14 tehenet gondozott. Ezzel szemben az újabb istállókban 25 állat etetését és fejesét végzi 1—1 dolgozó. Az elhelyezés terén tehát hátrányos körülmények közt van a szövetkezet, s jórészt ezzel magyarázható, hogy ebben az ágazatban drágán termel, és nem tud versenyképes társa lenni a korszerűen felszerelt mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. Űj, a mai igényeket kielégítő szarvasmarha-telep építését viszont mindaddig nem képesek elkezdeni, amíg a sertéstelepet be nem fejezték, mivel a két ágazat beruházási igényét egy időben biztosítani nem lehet.

Az 1968-as évben az egy tehénre jutó tejtermelés 2814 liter volt. A száz tehénre jutó borjúszaporulat 125 db, az (összes) borjúszaporulat tehát 164 db. A szaporulat terén tehát kiváló eredményt értek el. Nem dicsekedhetnek azonban a tejtermeléssel. A tejtermelés színvonalát 1963 óta nem képesek emelni. Ennek voltak objektív okai is: így az 1964-es száj- és körömfájás, az 1965-ben elvégzett gümőkór-mentesítés, valamint a gépi fejes bevezetése, esetenként még a gyengébb minőségű szálastakarmány ellátás is. Mindezek ellenére az idei gazdasági évre 3000 literes termelési eredmény elérését tervezik.

Az elmúlt esztendőben 189 db hízómarhát értékesített a szövetkezet 98 720 kg élősúlyban, ami átlagosan 520 kg darabonkénti súlynak felel meg.

Az állattenyésztésen belül a juhászat érte el az elmúlt gazdasági évben a legjobb eredményt. A céltudatos szelekció következtében egy anyajuh 4,9 kg gyapjút termelt. Ezt a szép eredményt az állomány jelentős mennyiségi és minőségi emelésével párhuzamosan biztosították. Év elején 459, év végén 804 anyajuh volt. Tervüket és ebben az ágazatban elért eredményeiket számban és minőségben egyaránt tovább kell fejleszteni, amit indokolttá tesz az ágazat viszonylag alacsony beruházási igénye, a kevés munkaerőszükséglet és a kedvező értékesítési lehetőség. A pecsenyebárányért ugyanis a hízómarhánál vagy a hízósertésnél magasabb árat fizetnek.

Az elmúlt esztendőben a juhtenyésztési ágazat terven felüli árbevétele — a száj- és körömfájás okozta hízósertés kiesés ellenére is — biztosította a tsz az állattenyésztés tervezett pénzbevételét. A jó eredményért dicséretben részesült Beremendi Ferenc főállattenyésztő.

A baromfitenyésztés elmúlt évi eredményeit tekintve a következőket állapíthatjuk meg: az összes tojástermelés 167 515 db volt. Egy tojó évi hozama 218 db. A villányi termelőszövetkezet állattenyésztésének legkisebb — de változatlanul a legeredményesebb — volumenű ágazata a baromfitenyésztés.

Elismerésre méltó, hogy a tsz állattenyésztő részlege ismételten teljesítette árbevételi tervét. Ehhez az állatgondozók odaadó és lelkes munkája nélkülözhetetlen volt. Közülük Mim Jánosné, Szalaki Nándorné, Stribik Józsefné, Göb András sertésgondozók; Rácz Béla, Horváth István, Komáromi János, Antal Lajos takarmányozók és Till József juhász érdemeltek jó munkájukért dicséretet.

Naponta szemtanúi vagyunk a mezőgazdaságban folyó műszaki forradalomnak, újabb és újabb bonyolult gépek megjelenésének. Az új technológiák, a vegyszerek sokasága, a különböző hatásfokú műtrágyák alkalmazása állandóan fejlődő agrotechnikai ismereteket kíván.

Az új gazdasági irányításból adódó önállóság és az ezzel járó értékesítési és piaci lehetőségek kihasználása, a piackutatás, a gazdaság és a jövedelmezőség tervszerű irányítása mind több képzett agrár- és műszaki szakembert igényel. A villányi „Űj Alkotmány" Termelőszövetkezetben a szakember-ellátottságot vizsgálva az alábbi képet kapjuk:

A gazdaságban jelenleg 4 egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkező dolgozó működik. Felsőfokú technikumi végzettséggel 2-en, középfokúval 7-en működnek. Építőipari szakmunkás 28, mezőgazdasági szakmunkás 14, beiskolázott ipari szakmunkás 5, mezőgazdasági szakmunkás (iskolás) 3. Hogy a rohanó agrotechnikai és műszaki fejlődéssel lépést tudjanak tartani, még további jól képzett szakemberekre van szükség.

Újszerű megállapodást kötött a termelőszövetkezet a Duna—Tisza-közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézettel. Az intézet 80 kat. holdnyi területét, amelyet eddig is a villányi tsz művelt, ezután az intézettel együtt a zöldségtermesztési kutatás szolgálatába állítják. A kísérleti intézet egy szakembert adott a kutatási feladatok elvégzésére és a kísérleti telep vezetésére. A termelőszövetkezet értékesíti a telep termését, és elvégzi a szükséges gépi munkálatokat. A tervezett 105 ezer Ft-nyi bevételen felül mutatkozó nyereséget megfelezik. Ezen a közösen végzett előkalkuláción felül az intézet 311 ezer Ft-os szubvenciót tervezett be. Az anyagi természetű előnyök mellett ezt természetesen azért is fontosnak tartja a termelőszövetkezet, mert az országos hírű kísérleti intézet villányi telepe a boráról ismert község hírnevét öregbíti.

A villányi tsz minden gazdasági év elején jelentős tervfeladatokat tűzött ki célul. Az 1968-as esztendőre is ilyenek hárultak, amelyek pénzügyi téren a tényszámokban meg is valósultak. A gazdasági reform következtében megnövekedett a tsz gazdasági és pénzügyi önállósága, ami jelentősen megnövelte a vezetőség kezdeményező készségét az egész gazdaság területén. Máról holnapra szeretnék korszerűsíteni, bővíteni a termelést, hogy növelni lehessen a tagság jövedelmét, a fejlesztési alapot. Okvetlenül szükséges volt már korszerű gépek beszerzése, amelyekkel a munkatermelékenység nagyobb mértékben növelhető. El nem odázható volt az állatférőhelyek növelése korszerű telepek építésével, amelyeken a takarmány gazdaságosabb felhasználása, a gépesített és higiénikusabb állattenyésztési munka megvalósulhat. A tsz pénzügyi lehetőségei ilyen gyors fejlesztést nem tudnak biztosítani. Most egy 400 ezres sertéstelep építése a fő feladat. A beruházás úgy alakult, hogy megépítették a sertéstelep 1968-as évre beütemezett épületeit. Építettek még egy db 600 férőhelyes juhhodályt, raktárt és üzemanyagkutat, összesen 5 millió 700 ezer Ft-os ráfordítással.

Gépekre és egyéb beruházásokra 820 ezer Ft-ot fordítottak. Ezzel a beruházások teljes értéke 6 és fél millió forint.

A termelőszövetkezet áruértékesítése 26 millió 111 ezer Ft-ra rúgott, amely összeg az előző évihez viszonyítva 13,7%-os emelkedést mutat. A tiszta vagyon 28 millió 156 ezer Ft, egy katasztrális hold szántóra kivetítve 7404 Ft. A tagok és az alkalmazottak összjövedelme 755 ezer forinttal emelkedett, ami az elmúlt évi részesedéssel összehasonlítva 8,7%-os emelkedést igazol. A 10 órás munkanapra eső átlagkereset 82 Ft. 581 dolgozó termelőszövetkezeti tagot és alkalmazottat véve alapul az egy tagra jutó évi jövedelem 16 196 Ft. Egybevetve ezt az előző éviekkel, látjuk, hogy az 1966-os évben az egy tagra jutó jövedelem 13 ezer, 1967-ben 15 ezer Ft. Az 1968-as évi emelkedés tehát több mint ezer Ft.

Erre a gazdasági évre a termelőszövetkezet 500 ezer Ft-ot tartalékol a szociális, kulturális alapra. Egyéb készpénz- és természetbeni tartalék 1 millió 500 Ft. Rendelkezik a tsz ezen felül 600 hl borral, amely kb. 600 ezer Ft-os értékesíthető készletet jelent.

Külön ki kell emelni a termelőszövetkezet melléktevékenység-hozamát, amelybe a következők tartoznak: a műhely 13 ezer Ft-tal, az építőbrigád 784 ezer Ft-tal, a tejbolt 46 ezer Ft-tal, a pécsi borkimérő 42 ezer Ft-tal, a villányi borkimérő 61 ezer Ft-tal. A háztáji tojás-, sertés-, borátvétel 100 ezer Ft-ot jövedelmezett. Fuvarból 295 ezer Ft jött be. A melléktevékenységek hozamából tehát összesen 1 millió 340 ezer Ft tiszta bevétel jutott a termelőszövetkezet pénztárába.

A kifizetett prémium, a jutalmak és a szőlőpremium 50 000 Ft, a traktorosoknak 3600 Ft, a mű-helyi dolgozóknak 2900 Ft, a fogatosoknak 2400 Ft, a növénytermelési dolgozóknak 6800 Ft, az építőbrigádnak 4800 Ft, az állattenyésztési dolgozóknak 10 500 Ft, a részlegvezetőknek 32 500 Ft, a nyugdíjasoknak 2900 Ft, a szocialista brigádnak 4000 Ft, az adminisztratív dolgozóknak 9500 Ft, tehát összesen 200 ezer Ft jutalmat osztott ki a termelőszövetkezet.

Itt emlékezünk meg a Termelőszövetkezeti Bizottságok működéséről és a vezetőségnek a községi szervekkel való kapcsolatáról is. A villányi tsz-ben a vezetőségi, az ellenőrző, a szociális és a kulturális bizottságok jól látják el munkájukat. A termelőszövetkezeti törvényben rögzített feladatok helyet kaptak a bizottságok működésében, és így a törvény érvényesül a nép széles rétegeinél. Jó kapcsolat alakult ki a tsz nőbizottságával; a tsz-vezetés egyes tisztségeinek betöltésénél helyet kaptak a női dolgozók. A tsz-vezetőségnek jó a kapcsolata a községi szervekkel is, ami a tanácskozások, rendezvények kölcsönös látogatásában és az ott elhangzott javaslatok megvalósítása formájában mélyül tovább.

A TÜZÉP (Pécs—Szekszárdi Tüzép Vállalat 6. sz. telepe, Villány)

A lakosságnak tüzelő- és építőanyaggal való ellátására alakult 1949-ben, s fokozatosan fejlődött mai méretűvé.

 

A telep tervteljesítésének, fejlődése

 

A telep terve A telep tervteljesítése
1964-ben 3 100 000 Ft  
1965-ben 5 100 000 Ft 6 560 000 Ft
1966-ban 6 270 000 Ft G 560 000 Ft
1967-ben 6 715 000 Ft 7 959 000 Ft
1968-ban 7 540 000 Ft 8 000 000 Ft

A fenti statisztikai adatokból is kitűnik, hogy a telep hatalmas tervteljesítési feladatokat vállalt magára, amelyeket minden évben túlteljesített, de ezek a tervszámok egyben megmutatják a lakosság tüzelőszer- és építőanyag-igényét is, amelyek végső fokon az életszínvonal növekedésével függnek össze.

A telep 1968. évi értékesítési terve (1000 Ft-ban)

Anyag Saját adatai Közület Összesen
Tüzelő 1750 990 2740
Építő 4600 200 4800
Összesen: 6350 1190 7540

A telep áruféleségei

Ablak Beton járdalap
Ács-kapocs Beton kád
Akna fedőlap Betonvályú
Alágyújtós Bitumen
Áthidaló Boroshordó
Brikett Koksz
Csempe Léc
Disznóól-ajtó Lefolyó csatorna
Dolomit kőpor Mozaiklap
Cement Nádpalló
Cserép Nyílászáró szerkezet
Falazóanyagok Oltottmész
Falazóblokk Parketta
Farostlemez Polyester lemez
Fedéllemez Politex redőny
Fehércement PVC
Fenyőgömbrúd Rudak
Fenyőfűrészáru Samott-tégla
Függönykarnis Samottpor
Gerenda Stukatur gipsz
Hajópalló Stukatur nád
Hídgyűrű Szén
Hulladékfa Tűzifa
Kemenyajtoó Üvegpala
Kerítés-drótfonat Zúzalék
Kerítésoszlop (Azóta is bővült a kap ható árucikkek válasz téka.)
Kútgyűrű
Mész

A telep 175 féle árunál is többet hoz forgalomba, tehát az áruellátás kielégítő. A telep azonban tárolási gondokkal küzd. A községfejlesztési terv alapján a Tüzép-telep részére kijelölt hely a vasútállomással szemben levő terület. A hely nem a legmegfelelőbb, mert az Állami Gazdaság élelmiszeripari üzemet kíván létesíteni a közelben. Jelenleg ezen a helyen működik a Közúti Üzemi Vállalat, s így az új Tüzép-telep létesítése egyelőre nem lehetséges. Megfelelő terület és a beruházáshoz szükséges vállalati pénzösszeg hiányában továbbra is régi helyén marad tehát a villányi telep. A tüzelő- és az építőanyagok áruféleségeinek választéka azonban az igényeknek megfelelően évről évre gyarapszik, s már most kell gondolni a fejlesztésre, mert a telep hamarosan már nem felel meg a tárolás és az áruellátás igényeinek.

 

C) VILLÁNY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KULTURÁLIS ÉLETE

A Pártszervezet

A felszabadulás óta falunkban is — mint mindenütt — a pártszervezet volt az építés szervezője, a fejlődés irányítója. Villányban 1945. március 26-án alakult meg a Magyar Kommunista Párt helyi szervezete. Titkárául Czakó Ferenc erdővédet választották meg. A vezetőségbe került Arnold Antal állatkereskedő, Rekettye István szabó, Schwell József napszámos és Sasvári János kocsis. A pártszervezet fejlődése, harca az újjáépítésért, a földrefomért, az értékálló pénz megteremtéséért, a két baloldali párt egyesítéséért Villányban is megfelelt az országos nagy célkitűzéseknek és újjáteremtő küzdelemnek.

A Magyar Kommunista Párt megalakulásával egyidőben jött létre a Villányi Járási Pártbizottság is. A községi pártszervezet taglétszáma elérte a 120 főt, bár ez a létszám a felülvizsgálat során 80 főre esett. Az MDP vezetése, tagsága igen aktív munkásságot fejtett ki a községben, de nagy tömegbefolyása révén a járásban is számottevő súllyal bírt, s az egész községet átfogó, mozgósító erővé vált. Összesen 6 pártalapszervezet működött, amelyeket a csúcsvezetőség irányított és amelyeknek ez koordinálta a munkáját. Titkárai voltak: Költő Gyula, Vass Sándor, Czégény Lajos.

Az 1956-os ellenforradalom alatt súlyos számbeli és ideológiai veszteséget szenvedett a villányi pártszervezet, de már 1956. december 12-én újjászervezte sorait. A községi pártszervezet taglétszáma kezdetben 18 fő, de már 1958. májusára 32-re emelkedett. Az Állami Gépjavító Vállalat párttagságának száma mintegy 24 fő, az Állami Gazdaságé pedig eléri a 80-as létszámot. A Villány község közös Tanácsa alá tartozó falvakban a taglétszám 80 körül mozgott az MSZMP megalakulása utáni időkben.

A csúcsvezetőség 1956—1966 közötti évtizedben nem működött; 1966-tól ismét dolgozik: koordinálja a falusi pártalapszervezet, a Gépjavító Állomás — a mároki — és a termelőszövetkezeti pártszervezetek munkáját.

A tömegszervezetek

A Nötanács — korábban MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) — 180—200 tagot számlált; a Vöröskereszt szervezet 250 tagot tartott nyilván. A lakosság egészségügyi felvilágosítása, a rendezvényekre történő tömegbiztosítás, mozgósítás a kultúrműsorokra stb. az akkori községi vezetés számára egyáltalán nem okozott gondot, mert a szervezetek a maguk sajátos funkciója mellett ezeket a feladatokat is ellátták.

A Vöröskereszt villányi szervezetének — immár két évtized óta megszakítás nélkül — vezetője Ádám Istvánná, a Nőtanácsé Vrazsgyák Ferencné. A Nötanács, a Vöröskereszt és az iskolák szülői munkaközösségei a felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt mindenkor ellátták feladatukat. Működésükkel hatékonyan járultak hozzá népi demokráciánk fejlődéséhez és szocialista társadalmunk építéséhez.

Az EPOSZ (Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége), a MADISZ (Magyar Dolgozó Ifjúsági Szövetség), mint ifjúsági szervezet Villányban 1948-tól működött. Mindkettő igen erős volt és az ifjúságra igen aktívan és jótékonyan hatott. Létszámuk elérte a másfélszázat. A demokratikus ifjúsági szervezetek keretében jól működő kultúr-csoport is dolgozott: tánc-, zene- és színjátszó szakosztályokkal. A villányi ifjúság nagyobb része derekasan helyt állt a szervezetek sport-szakosztályaiban is.

A TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) villányi szervezetében tevékenykedik a falu értelmisége. A TIT mezőgazdasági és társadalomtudományi előadássorozataival több mint két évtizede sikeresen járul hozzá a község műveltségi színvonalának emeléséhez. Baranya megyében minden más községet megelőzve itt létesült először Népfőiskola, mégpedig 1957-ben a TIT és a Baranya megyei Tanács Népművelési Csoportja rendezésében. Virányi Endre, a TIT titkára fáradságot nem ismerő buzgalommal és áldozatkészséggel szerezte meg Pécsről és Siklósról a legkitűnőbb professzorokat, mérnököket, gazdászokat, művészeket a népfőiskolai előadások megtartására. Egy-egy ilyen előadás eseményszámba ment, és nemcsak a villányi közönséget vonzotta százával, hanem a távolabbi környék népét is.

A Hazafias Népfront (HNF), mint a legegyetemesebb tömegszervezet hivatott összefogni a község összlakosságát nemre, korra, fajra, állásra, felekezetre, politikai nézetre és pártállásra való tekintet nélkül.

Alapfokú politikai iskolájában a falu legszélesebb tömegei ismerkednek a legfrissebb külpolitikai és a legidőszerűbb belpolitikai és társadalmi eseményekkel. A Hazafias Népfront már eddig is igen sokat tett a községi és a járási tanácsválasztások mellett tömegpolitikai felvilágosító tevékenységével. A Népfront villányi körzetének politikai, társadalmi és kulturális rendezvényei minden esetben szinte a tömegtüntetés erejével hatnak.

A helyi Hazafias Népfront a maga megyei titkárságának irányítása alatt olyan kiváló politikai érzékkel oldja meg feladatait, hogy eggyé forrasztotta kebelében a község három nyelvű lakosságát: a magyart, a németet és a szerb-horvátot. Vezetőségében megtalálható mindhárom ajkú nép, s így hozzájárul helyes nemzetiségpolitikánk elmélyítéséhez.

A Villányi Járás

Villány község 1950—1956 közti néhány esztendőben újra járási székhely lett. Ugyanebben az időben alakult és működött a Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága is. A villányi járás 16 334 lélekszámmal és 41 353 katasztrális hold területtel Baranya megye legkisebb járása volt.

A járáshoz a következő községek tartoztak:

Bezedek Villánykövesd
  • Kislippó
  • Ivánbattyán
  • Lippó
  • Kis jakabfalva
  • Sarok
Vokány
Ivándárda Újpetre
Lapáncsa
  • Kiskassa
  • Németmárok
  • Pécsdevecser
Magyarbóly
  • Peterd
  • Illocska
 
Németpalkonya  
Villány  
  • Hegyszentmárton
 
  • Kisbudmér

 

  • Nagybudmér

 

  • Pócsa

 

  • Virágos

 

A villányi járás — aránylag kis területe ellenérc — jelentős feladatokat teljesített a népgazdaság szükségszerűen adódó teendőiből, sőt több esetben más járásokat megelőzve oldotta meg azokat, így a legkorábban hajtotta végre a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A magánkézen maradt földterület akkor nem érte el a járásban az 1 százalékot sem. Köztudomású, hogy az 1952-cs év rendkívüli megpróbáltatásokat okozott népgazdaságunknak. A mezőgazdasági termelvények elfagyása, a jégkár, továbbá az abban az időben meghirdetett Nagy Imre-féle politika következtében előfordult ugyan kilépés a szocialista szektorból, de a járásban nem számottevő mennyiségben.

A Villányi Járási Tanács alkalmazottainak létszáma 73 fő volt. A rövidéletű járás fönnállása alatt a végrehajtó bizottság elnöki teendőit Rajnai István látta el.

Átszervezés folytán 1956. február hó 1-én megszűnt a villányi járás. A hozzátartozó községek közül 9 a siklósi, 5 a pécsi, 8 pedig a mohácsi járásba került.

Meg kell jegyeznünk, hogy a Villányi Járás a termelőszövetkezeti mozgalom élén haladt, mert valamennyi községe belépett a tsz-be. Ebben a járásban alakultak meg az első szocialista községek: Újpetre, Pécsdevecser, Kiskassa, Nagybudmér. A Villányi Járás elnyerte a „Szocialista mintajárás" megtisztelő címet is.

Villány Község Tanácsa

Villány Község Tanácsa 1950-ben alakult. Ugyanebben az évben Virágos községet is Villányhoz csatolták.

Villány község tanácstagjainak száma 30 fő; a községi tanács végrehajtó bizottsága 7 főből áll. Tanácsösszevonás révén 1963-ban Kisjakabfalva és Nagyharsány; 1964-ben Marok község is Villány közös tanácsához került.

Ujabb tanácsrendezés következtében 1969 január 1-ével Nagyharsány kivált Villány közös tanácsigazgatásából és önálló tanácsú községgé alakult.

Villány közös Községi Tanácsa munkáját az éves munkatervekben meghatározott feladatoknak megfelelő tervszerűséggel látja el. Üléseit kéthavonként tartja, ami lehetővé teszi a tanácsülés napirendjére kerülő témák körültekintő előkészítését. Évek óta javul a tanácsüléseken hozott határozatok száma, s azok végrehajtásának megszervezése. A vb-n kívül az állandó bizottságok, a párt- és a tömegszervezetek, a Hazafias Népfront vállalnak tevékeny szerepet a végrehajtásban.

A tanács az elmúlt évben hat ülést tartott. Az üléseken 40 ügy szerepelt. A tanácsülés elé kerülő napirendi pontok átfogják az igazgatási terület legfőbb tennivalóit. A tanács a tárgyalt napirendi pontokban megfelelő elemzés után határozatokat hozott, és ezeket végre is hajtották.

A tanács apparátusa szakigazgatási feladatok ellátására megfelelő képzettséggel és gyakorlattal rendelkezik. A felügyeleti vizsgálatok azt bizonyítják, hogy jól látja el szakigazgatási feladatait. A tanács kapcsolata a lakossággal élő. Ez kifejezésre jut abban is, hogy a társadalmi, politikai és állami ünnepekre mind nagyobb számú tömeget tudnak mozgósítani. Ez a munka az elmúlt évekhez viszonyítva lényegesen javult. Erőteljes előrehaladás tapasztalható a lakosság társadalmi munkára való szervezésében is. A lakosság a tanács szándékát az utcák, a terek parkosítása, rendbehozása tekintetében aktívan segíti. Különösen számottevő támogatást kapott az elmúlt években a

Villányi Állami Gazdaságtól, a Nagyharsányi Kőbányától és a DÉDÁSZ-tól.

A tanácstagok többségének a választókerületével megvan a kapcsolata. Nem szabad azonban elhallgatni, hogy akadnak olyan tanácstagok is, akik a tanácsüléseken ritkán vesznek részt, ami lazíthatja a választópolgárokkal való kapcsolatokat.

A tanács határozatai eddig még nem ütköztek a törvénybe; sem a saját hatáskörben történt ellenőrzés, sem a felügyeleti szervek, sem az ügyészség törvénysértő határozatokat nem találtak. A határozatok végrehajtásának megszervezését nagy körültekintéssel végezték. A végrehajtásért felelős tanácstagot, vb-vezetőt a közben jelentkező nehézségekről rendszeresen tájékoztatják, hogy a határozatok végrehajtása biztosítható legyen.

Az igazgatási területen a vb-vezetők fogadó órákat rendszeresen, beszámolókat alkalomszerűen tartanak, de az egyéb rendezvényeket is felhasználják arra, hogy a tanács legfontosabb határozatairól beszámoljanak a választópolgároknak.

A tanácstagok is tartanak fogadó órákat, de ezek látogatottságban még nem ütik meg a kívánt mértéket. A fogadóórákon elhangzott panaszok, észrevételek a végrehajtó bizottsághoz kerülnek, ott minden egyes esetben intézkedés történik, amiről értesítik az illetékes tanácstagot, hogy tájékoztassa választóját a panasz elintézési módjáról.

A párt- és egyéb szervezetekkel a tanács végrehajtó bizottságának jó a kapcsolata. A szervezetek vezetői megjelennek a tanács ülésein; a vb. vezetőit viszont az igazgatási területen működő ipari és mezőgazdasági üzemek hívják meg legfontosabb rendezvényeikre. A termelőszövetkezet ülésein is részt vesznek a vb. vezetői, és segítséget nyújtanak a jó határozatok meghozatalához. Közreműködnek a tsz-törvények és a földtörvények gyakorlati kérdéseinek magyarázásában.

A tanács állandó bizottságainak legfontosabb feladata volt az ifjúság helyzetének, a gyermekvédelemnek, a művelődési házaknak, a községpolitikai tervek teljesítésének, a költségvetési intézmények és a tsz egységeinek megvizsgálása. A kirendeltségi bizottságok behatóan foglalkoztak területük konkrét kérdéseivel; a közrend, a közbiztonság ügyével, a cigánylakosság helyzetével, a fizikai munkások gyermekeinek továbbtanulásával, a községek áruellátásával és a tsz üzemegységeinél észlelt jelenségekkel. Az állandó biztottságoknak egész évre elkészített munkatervük van. A vb. elnökének év végi összefoglaló értékelése szerint a munka színvonala jó, bár megállapíthatóan csökkent az állandó bizottsági üléseken megjelent tagok száma. Az elmúlt évben a gazdasági állandó bizottság 7, az egészségügyi művelődésügyi 5, a mároki kirendeltségi bizottság 5 ülést tartott. A kisjakabfalvi kirendeltségi állandó bizottság 6 alkalommal ülésezett. Az állandó bizottságok egész évben összesen 37 határozatot hoztak. Határozataik megfelelnek a célnak. Az állandó bizottságok igen hasznos munkát végeztek; különösen a gazdasági állandó bizottságok munkája értékelhető pozitívan. Ideiglenes bizottság jött létre a mároki salakos út javítására és a munkálatok irányítására. A KISZ-szervezet vezetésével szökőkút építésére is alakult állandó bizottság, továbbá a kirendeltségi bizottságokkal karöltve ideiglenes bizottság működött közre; a fejlesztési-alap megadott keretein belül osztotta fel az egyes feladatok elvégzésére szánt összegeket. A feladatok teljesítése után az ideiglenes bizottságok tanácsüléseken adtak tájékoztatást működésükről.

Évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az igazgatási terület megfelelő mennyiségben rendelkezik kisiparosokkal, de bizonyos szakágakban szükséges lenne néhány intézkedés. A lakosság általában elégedett a végzett munkákkal, bár akadnak olyan kisiparosok is, akik a munkákat későn vagy egyáltalán nem végezték el. Ezek rontják a pontos és kiváló teljesítményt nyújtó kisiparosok tekintélyét. Itt a KIOSZ helyi szervezetére vár a feladat a kisiparosok munkájának ellenőrzésében. A hibákat nyíltan meg kell bírálni a testületi üléseken, s ha ez sem vezetne eredményre, a testületből ki kell zárni a hanyag kisiparost. Ez egyben azt is jelenti, hogy olyan kisiparos-gárdát kell kialakítani, amely képes lesz a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésére.

Villányban 36 kisiparos működik ipar-, ill. működési engedéllyel.

Szakágazati megoszlásuk a következő:

 

 

 

 

asztalos 1 koszorús 1
autószerelő 1 kőműves 1
bádogos 2 órás 1
bognár 1 kékfestő 1
cipész 1 szabó (férfi, női) 8
fordász (férfi, női) 5 szobafestő 2
fuvaros 2 sütő 1
gépi hurkoló 1 villanyszerelő 1
kádár 2 vízvezetékszerelő 1
késes és köszörűs 1 fafűrészelő 2
       
Márok   asztalos 2
  cipész 1
     
Kisjakabfalva   daráló 1
  fodrász (férfi) 2
  szabó (női) 1

Villány községi Tanács területén tehát az iparosok számaránya a lakosság számához és szolgáltatási igényeihez viszonyítva megfelelően alakult. Nem elégedhetünk meg azonban ezzel a számaránynyal a jövőben. Fel kell kutatni azokat a szakembereket, akik iparigazolvánnyal, vagy szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkeznek. Ezek bizonyosan valahol munkaviszonyban állnak, módot kellene azonban nekik adni, hogy szakmájukat a község területén másodállásban folytathassák. A községnek szüksége lenne még televízió-szerelőre, parkettázóra, ácsra, lakatosra és kőművesre.

A párt- és kormányhatározatok lehetőséget nyújtanak újabb iparengedélyek kiadására. A közös tanács messzemenően támogatja azt a törekvést, hogy a szakemberek esetleg más irányú beosztásuk mellett tanult szakmájukat is folytathassák. Ez kedvezően korlátozhatná a jövőben a kontárkodás ügyét is. A kontárkodás Villányban is olyannyira elterjedt, hogy nagyon nehéz ellenne védekezni. A kontárok tevékenységét legfejlebb korlátozni lehet. A kontárkodás ellen a tanács végrehajtó bizottsága erélyesen fellép, esetleg a legmagasabb adóösszeggel terheli a kontárokat.

Az 1966/67. évben mintegy 20 lakás épült a tanács igazgatása alá tartozó községekben; megkezdték 2 társasház (6—6 lakásos) építését is.

1968-ban a lakásépítés kisebb arányú fejlődést mutat; oka elsősorban az OTP hitelösszeg viszonylag alacsonyabb voltában jelölhető meg. Az építésre kiadott hitelösszeg 20—40 ezer Ft, de legalább 60— 80 ezer forintra lenne szükség.

A földtörvény végrehajtása során az állami tulajdonba került föld a tsz birtokába ment át. A földtörvényt végrehajtó bizottság és a tanács szakigazgatási szervei közösen javasolták, hogy mekkora földterületet kívánnak visszatartani a? állami ingatlanokból házhelyek céljaira. Villányban 20 katasztrális hold földre jelentettek be igényt az illetékes szervek. Az ily módon visszatartott házhelyek után nem kell kártérítést fizetni, mert a föld nem került a tsz tulajdonába, hanem az használatba vette, s így a telkek eladásából keletkező bevétel fedezi azok kiosztási és kommunális költségeit.

Villány község tanácsa nem feledkezett meg a községben lakó és szociális segélyre szoruló lakóiról sem. 1968. január 8-i ülésén a 100—150 Ft-nyi rendszeres szociális segélyben részesülők összegét 200—250 Ft-ra emelte fel. Villányban 7-en, Marokon 5-en, Kis jakabfalván 3-an részesülnek szociális segélyben. Lengyel Sándorné mároki lakost a végrehajtó bizottság 1400 Ft jutalomban részesítette 1968. április 25-én született Mária nevű nyolcadik gyermeke után. Ugyancsak 1400 Ft összegű jutalmat ítélt oda Vinczellér Józsefné villányi lakosnak, ugyancsak nyolcadik gyermeke után.

Beszélnünk kell azokról a jelentős károkról, amelyek a tanács végrehajtó bizottsága véleménye szerint hosszú évekkel ezelőtt előre vetették árnyékukat. Pécshez hasonlóan, Villányban is a községet keresztül-kasul behálózó ősi pincelabirintus bosszulta meg a túlterhelést. A tíz évvel ezelőtt készített kimutatás szerint mintegy 340 régi és nagyobbrészt omladozó pincét tart számon a község belterületén. .

Korábban még megoldották a problémát azzal, hogy jelzőtáblákat helyeztek el a teherforgalomra különösen veszélyes utakra. Ez a megoldás azonban csak addig vált be, amíg a tsz és az állami gazdaság régi traktorait, vontatóit fel nem váltották a több tonnás erőgépek tucatjai. Közel 150 000 forintba került a pinceomlás miatt megrongálódott napközi otthon helyreállítása. Kártérítést követel a tsz is, kárvallott lakos is.

Mindez csak a fele a tanácsra nehezedő gondoknak, mert a károk helyreállítása meghiúsítással fenyegeti néhány esedékessé vált tervük megvalósítását, többek között a község további közművesítését és a mároki bekötőút megépítését. Ami a készítendő mároki utat illeti — nyomatékos figyelmeztetés a községben történt sorozatos beomlás —, annak tervezett nyomvonalát mintegy 35 boltozatlan régi pince keresztezi. Igen indokolt tehát az óvatosság. Ez azt jelenti, hogy az útépítést tüzetes szakvizsgálatoknak kell megelőzniük. Ez nyilván tetemesen megnöveli a beruházási költségeket. Növeli a közművesítésre szánt kiadásokat a község belterületén ez ideig még nem is sejtett pincék felderítése, és esetleg tömedékelése. Itt Villány a siklósi járási tanácstól is megfelelő pénzügyi fedezetet vár, mert önerőből ezt megoldani nem képes.

Villány község Tanácsa Végrehajtó Bizottságát hosszú évek óta foglalkoztatta az a gondolat, hogyan lehetne ellátni a község lakosságának háztartását propán-bután gázzal, az olajkályha használóit gázolajjal, továbbá a motorkerékpárosokat és a személygépkocsi tulajdonosokat benzinnel és olajjal. Az illetékesek korábbi tárgyalásai minden esetben kudarcba fulladtak.

1969. márciusában a Villányi Tanács, az ÁFÉSZ és a Gépjavító Állomás vezetőségének összefogásával mégis megoldódott ez a mind égetőbben jelentkező energiaellátási gond. A Villányi Gépjavító igazgatója vállalta a 160 000 Ft értékű benzinkút fölszerelését, továbbá biztosította a tüzelőenergiatelephez szükséges 4 katasztrális holdnyi területet. Az ÁFÉSZ 12 000 Ft értékű fuvart vállalt. Villány közös Tanácsa pedig megépítette a telepre vezető utat, továbbá fenntartja a telepet évi 20 000 Ft-os hozzájárulással.

Az összefogás eredményeként propán-bután gázból 135 db palackot, 100 hl benzint és 50 hl tüzelőolajat tárolnak; ez a mennyiség jelenleg fedezi a lakosság szükségleteit, és biztosítja a zavartalan üzemanyag-ellátást.

Nagyobb beruházással elvégzett munkálatok:

Új utak:

Hunyadi János utca 1000 m
Petőfi utca 1000 m
Arany János utca 400 m
Rákóczi utca 300 m
Zrínyi utca 300 m
Bajcsy-Zsilinszky utca 500 m
Vágóhíd utca 300 m
Damjanich utca 1200 m
Kisjakabfalvi utca 2600 m
Tsz-major utca 600 m
Diófás utca 600 m

Új utak összesen:

8800 méter = 8 800 000 Ft

Útfelújítás:

4000 méter = 400 000 Ft

Új járdák:

Hunyadi János utca 1200 m
Petőfi utca 500 m
Arany János utca 400 m
Rákóczi utca 300 m
Zrínyi utca 400 m
Damjanich utca 600 m
Kisjakabfalvi utca 800 m
Tsz-major utca 1500 m
Diófás utca 800 m

Új járdák összesen:

6500 méter: 595 000 Ft

Új járda Márokon:

1500 méter: 120 000 Ft

Új járda Kisjakabfalván:

1200 méter: 100 000 Ft

Vízelvezető árok:

3000 méter (külső)

1000 méter (belső)

Összesen: 4000 méter: 120 000 Ft

Kulturális célúkra:

Kultúrház: 1 millió Ft

Mozi: 0,5 millió Ft

Egészségügyi objektumokra:

Gyógyszertár: 1 millió Ft

Egészségház: 0,5 millió Ft

Fogorvosi rendelő: 600 ezer Ft

Községi törpevízműre:

1968-1960-ig (új létesítmény):2 500 000 Ft

1960-tól (1500 m vezeték) 200 000 Ft

Parkosításra:

Rózsatő (10 000 db): 150 000 Ft

Díszfa (1500 db): 30 000 Ft

Villány községi Tanács elnökei a tanács megalakulásától:

Kiss Pál (1950. szept. — 1950. dec. 31.)

Greiner Márton (1951. jún. 1. — 1954. mára 1.)

Kovács József (1954. mára 1. — 1955. dec. 31.)

Sárkány Ferencné (1956. jan, 1. — haláláig.1963. nov. 6.)

Hermán Károly (1964. jan. 1.—)

A felszabadulás utáni telepítésekkel kapcsolatos lakosságcsere következtében előállott megtorpanást nem tekintve, Villány község szédületes iramban fejlődött a felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt. Mindez nem kis mértékben köszönhető a tanács elnökeinek, végrehajtó bizottságának és tanácstagjainak, "akik az eltelt 25 esztendő folyamán mindenkor szívügyüknek tekintették lakóhelyük fejlődését.

 

D) A KÖZSÉG KÖZINTÉZMÉNYEI

Az Országos Takarékpénztár Villányi Fiókja (OTP)

A takarékpénztár, mint új pénzintézet 1949-ben alakult, s ugyanakkor alakultak meg a megyei fiókok is. A vidék takarékszolgálatát a postahivataloknál levő takarékmegbízottak látták el, akik csak takarékgyűjtéssl foglalkoztak. Ilyen megbízott működött a villányi postahivatalnál is.

A vidéki hálózatot 1954 nyarán szervezték meg, s így került sor a villányi fiók megnyitására 1954 júniusában. A betétállományt — amely a maihoz viszonyítva, egészen csekély volt — a postától az OTP vette át. Az akkori hiteleket a megyei fiók, illetve még korábban az Országos Hitelszövetkezet (OSZH) által folyósított állományok alkották. (Silóépítési, termelőszövetkezet állatvásárlási, méztermelő kölcsön stb.) A munka felölelte még a postánál maradt betétek kezelését is.

Visszagondolva az akkori időkre — a maihoz viszonyítva — eléggé kezdetleges állapotok és hivatali munkakörülmények uralkodtak. A könyvelés még kézi erővel történt a villányi OTP fióknál. A fiók induló létszáma összesen 4 főt számlált. Ez akkor is olyan alacsony létszám volt, hogy a fiók dolgozói a primitív technikai eszközökkel csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták kielégíteni a rohamosan növekvő kölcsönügyleti és egyéb igényeket.

Az Országos Takarékpénztár Villányi Fiókjához jelenleg 10 község, 5 postahivatal, 12 iskola, 2 KST tartozik. A fiók a takarékbetétek gyűjtését, a hitelek folyósítását, az állami házak értékesítését, az államkölcsön kötvények visszafizetését, a csekkszámlák kezelését, a totó-lottó szelvények értékesítését, a nyertes szelvények beváltását, a postahivatalok, az iskolák és KST-ék ellenőrzését látja el.

A takarékosság napjainkban már köznapi fogalommá vált, és aligha akad a fogalom tartalmát nem ismerő ember. A dolgozók nagy része valamilyen formában takarékoskodni törekszik. Örvendetes tényként állapítjuk meg, hogy a lakosság személyi megtakarításai az utóbbi időben jelentősen megnövekedtek. A takarékosság mértékének fő mutatója a takarékbetét-állomány alakulása. Az adatok azt bizonyítják, hogy a betétek összefüggnek az életszínvonal emelkedésével.

A betétgyűjtés mellett igen jelentős feladata a villányi fióknak a lakosság indokolt hitelszükségleteinek kielégítése is. Ezen belül is a legjelentősebbek a lakóházépítési és -helyreállítási kölcsönök, hiszen ezeknek a segítségével évről évre több család jut új otthonhoz.

Az építési kölcsönnel összefügg a házhely értékesítés is. A hosszúlej ár atúak mellett rövidlejáratú kölcsönöket is folyósít a villányi fiók. így személyi, mezőgazdasági és áruvásárlási kölcsönt is nyújt.

Az OTP villányi fiókjának eredményei azt bizonyítják, hogy a lakosság nagy bizalommal van iránta. Ez a bizalom arra kötelezi a fiók dolgozóit, hogy eredményeiket tovább fokozzák, s a rájuk háruló feladatokat jól és ügyfeleik teljes megelégedésére lássák el.

Néhány adat az Országos Takarékpénztár Villányi Fiókjáról

 

1956 1962 1968
Létszám (fő): 3 4 5
1 főre eső átlag (Ft): 14 855 2 850
Betétállomány (Ft): 108 000 5 988 000 22 798 000
ebből postai: 28 000 2 484 000 8 434 000
Betét db szám: 546 1807 2 199
ebből postai: 369 766 1 000
Hitel állomány: 192 000 1 157 000 9 449 000
Hitel db szám: 44 251 1379

A rendőrség, a munkásőrség

Villány község 1945. májusában kapott államrendőrséget. Első parancsnoka Válla Lajos felügyelő volt. 1956. február l-ig 18 főből álló rendőrőrs látta el a körzet rendőri munkáját, azóta csupán két körzeti megbízott tevékenykedik.

A közrend és a közbiztonság mind Villányban, mind a közös tanácshoz tartozó községek területén javult az utóbbi esztendőkben. Az 1968-as évben Villányban mindössze 55 szabálysértés történt; ebből közlekedési szabálysértés 20; botrányt okozó magatartás 10 és 25 egyéb eset (ittasan vezette járművét, bejelentkezés elmulasztása, parkrongálás) adódott.

Csökkent a bűncselekmények (néhány esetben még előfordult), növekedett viszont a sikkasztások száma.

Marokon és Kis jakabfalván ittas állapotú gépjárművezetés és 11 szabálysértés (6 verekedés) fordult elő egy esztendő leforgása alatt. Az elmúlt évben Kis jakabfalván 3 közlekedési baleset történt.

Az 1907. december 30-án megnyílt Oportó-vendéglő igen kedvelt, nívós villányi szórakozóhely; vezetői pontosan betartatják a vendégekkel a zárórát, és ezzel megelőzik a közrend megzavarását. A villányi munkásőrség 1957. február 12-én alakult meg 32 fős létszámmal. Parancsnoka kezdettől fogva Hermán Károly, a Villány Közös Községi Tanács V. B. elnöke. Helyettese Költő Gyula.

A munkásőrség célja a belső rend és biztonság megóvása és biztosítása a többi fegyveres testülettel együtt. A villányi munkásőrség a felettes parancsnokság által előírt kiképzési tervet évről évre teljesítette; ezen túlmenően hathatósan működik közre a helyi közrend és közbiztonság, a rendezvények, ünnepélyek rendjének biztosításában, továbbá az elemi csapások (tűz, víz, fertőző állatbetegségek) leküzdésében.

A villányi munkásőrség öntudatos és fegyelmezett magatartásával mind a falu lakosságának, mind feletteseinek bizalmát is élvezi, amit ékesen bizonyít az a tény, hogy tagjai közül sokan nyerték el a felettes szervek dicséretét és jutalmát.

Az önkéntes Tűzoltó Testület

A Villányi Önkéntes Tűzoltó Testület az alapszabály szerint működik. Tevékenysége az 1968. június 3-i ülésen elhangzott beszámoló szerint jó közepesnek mondható. A közgyűléseket és a vezetőségi üléseket a testület rendszeresen megtartja. Az önkéntes tűzoltó testület létszáma 30 fő. A testület kebelében ifjúsági tűzoltó raj is működik. Ezt a gépjavító vállalat patronálja. A beszámoló jelentés szerint a testület tevékenysége a megelőző tűzrendészeti munkában nem megfelelő; a területfelelősi szolgálatot megszervezték ugyan, de sok esetben nem hajtják végre a rájuk kirótt feladatokat.

Az 1968. évi versenyre megfelelően felkészült a testület, így a felnőtt raj II. helyezést ért el a 800 perc/literes kismotorfecskendő-szerelésben. Az ifjúsági raj pedig versenytárs nélkül vett részt a megyei versenyen, kategóriájának megfelelően 400 perc/literes kismotorfecskendő szerelésében.

A beszámoló értékelte a Villány Közös Községi Tanács V. B-hez tartozó Marok és Kisjakabfalva tűzoltó testületének munkáját is. így megállapítja, hogy Marok község tűzoltóságának tevékenysége jó. A testület parancsnokának jó munkája külön dicséretet érdemel. A szertáros is jól végzi feladatát, a tűzoltószerek mindig megfelelő állapotban találhatók. Ugyancsak jó a területfelelősi munka. Marok tűzoltó testülete is felkészült a legutóbbi versenyre; egy ifjúsági rajjal indult, és a hetedik helyezést érte el.

Kisjakabfalva testülete is az alapszabály szerint működik. Felszerelésük állapotában némi hiányosság tapasztalható. A parancsnok közepesen látja el feladatát, a területfelelősök pedig gyengén. Az 1968-as tűzoltóversenyen Kisjakabfalva egy felnőtt rajjal vett részt, de csak a 22. helyezést tudta elérni. Kis jakabfalván komolyabb tűzeset is előfordult (gyermekjátékból keletkezett). A kár 2500 Ft volt.

A Postahivatal

Falunk már 1868-ban postahivatalt kap. Ekkor Ringlaub György németbolyi lakos volt a „posta-expeditor".

A villányi postafiók ma négy ágazattal foglalkozik: takarékbetéttel, hírlapterjesztéssel, rádió és tv előfizetéssel és kézbesítéssel.

A postai takarékbetét igen elterjedt a lakosság körében. Annak ellenére, hogy az OTP villányi fiókja is foglalkozik takarékbetét ügyletekkel, mégis évről évre emelkedett a postabetétállomány. Havonta 32—33 ezer darab hírlap érkezik a postára: 81 féle belföldi és 11 féle külföldi kiadású lap. Az előfizetők száma havonta 1800 körül mozog.

Megoszlásuk a következő: 20 százalék közületi. 80 százalék egyéni előfizető. A 40 féle külön kezelt lapból (a postán fizetik elő) 38 fajtát tart nyilván a villányi posta. Legtöbb az előfizetés a Dunántúli Naplóból, majd a Népszabadságból. A kézbesítői kerület olvasottsági mutatója 89 százalék, ami igen jónak mondható.

A postahivatalban nyilvántartott rádióelőfizetők száma évek óta nem sokat változott. Jelenleg 1073. A szám állandósága azzal magyarázható, hogy egy előfizetői engedéllyel egy háztartásban több készülék is üzemeltethető, így a nyilvántartott előfizetők számából a készülékek tényleges száma nem állapítható meg. A rádióelőfizetők száma 91 százalékban egyéni és 9 százalékban közületi előfizetőkből adódik.

A tv előfizetők számának nagy emelkedése kiviláglik két adat összehasonlításából. 1968. január 1-én 386, s ugyanaz év júliusában, tehát fél év múlva már 564 tv előfizető volt. Ebből is majdnem teljesen egyéni előfizetőké 94 százalék, közületi 6 százalék. A rádióelőfizetés díját negyedévenként, a tv díját havonta szedi be a posta.

A kézbesítést jelenleg 3 egyesített belterületi, egy külterületi és egy hírlapkézbesítő látja el. A kézbesítői munka széles körű tevékenység. Naponta mintegy 15 kg kézbesítésre váró anyagot közvetít egy-egy kézbesítő. Ez elsősorban hírlapokból, levelekből, pénzesutalványokból adódik. Külön gondot okoz a szőlőhegyi házakhoz címzett küldemények kézbesítése, mivel a hivatal jelenleg nem kézbesít az egyes házakhoz külön-külön. Ugyancsak nem kielégítő a táviratkézbesítés sem, miután a posta külön táviratkézbesítővel sem rendelkezik. Az egyes kézbesítők így alig-alig tudnak eleget tenni feladatuknak. A Községi Tanács V. B. határozatot fogadott el Villány távolabb fekvő utcáiba címzett és a szőlőhegy lakói részére érkezett küldemények kézbesítésének megjavításáról.

A telefonelőfizetők száma 55.

A Vasútállomás

Baranyában az első vasútvonalat, a Pécs—Mohács közöttit 1857. május 2-án, a többi baranyai szakaszt csak jóval később, így a Magyarbólyit 1870. december 20-án adták át a forgalomnak. Mindkét vonalat a DGT (Első Dunagőzhajózási Részvénytársaság építtette, s csak 1947-ben, az államosítás során került véglegesen a MÁV tulajdonába.

Villány ma jelentős, nagy teljesítőképességű állomás. Rendelkezik 5 fogadó-, 1 kocsitároló-. 1 rakodó- és 1 csonkavágánnyal. Oldalrakodója 50 m hosszú. Áruraktára 60x14 m2 alapterületű; nagyobbik részét a Terményforgalmi Vállalat bérli. A villányi állomás fő szállítófelei: a Villány-Siklósi Állami Gazdaság, a Termelőszövetkezet (Villányi, Villánykövesdi, Borjádi), a Villánykövesdi Téglagyár, a Tüzép Vállalat. A Villányi Állami Gazdaság részére egymagában 1000—1200 vagonos forgalmat bonyolít le az állomás. A személyforgalmat három pénztár szolgálja; jegykiadási jogkörük kiterjed az egész Balkánra. Naponta 12 autóbusz érkező és induló utasait fogadja az állomás 26 fős személyzetével.

Egy évszázad óta tervezték Villány és Nagyharsány vasúti összeköttetését. A terv csak a közelmúltban (1969) valósult meg. Ennek gazdasági jelentősége azért óriási, mert a beremendi cement és a nagyharsányi kő szállítási költségei így 1/3-ára csökkennek. A vonal a Villány—magyarbólyi vasútvonalból ágazik ki Villány-elágazás elnevezéssel, amely szintén a villányi MÁV Állomásfőnökséghez tartozik. A személyforgalom szempontjából is jelentős ez a vonal, mert a Villány—Nagyharsány Siklós—harkányi vonalon a menetidő fél órával csökkent, továbbá, mert Villányt vasúton eddig csak Pécs érintésével lehetett megközelíteni.

A villányi vasútállomáson 1952-ben 24 óra leforgása alatt 34—40 vonat haladt át, jelenleg már 80—90. A növekvő forgalom miatt az állomás bővítésre szorul, s már tervbe is vették annak teljes átépítését. A tervek szerint új állomásépület, utasellátó készül korszerű vágányparkkal, kielégítő, modern kocsitárolóval és rakodótérrel.

A villányi állomás főnökének (Szili István) véleménye szerint a személyzet kifogástalan, fegyelmezett, munkáját mindenkor a lehető legpontosabban végezte és végzi; ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy komolyabb baleset vagy szerencsétlenség eddig még nem történt. Az állomásfőnök 18 éve vezeti a villányi állomást, többszörös „kiváló dolgozó" és „érdemes vasutas" kitüntetés tulajdonosa, aki 1970. április 2-án innen vonul nyugállományba.

E) A FALU MAI MŰVELŐDÉSÜGYE

Az állami általános iskola

A villányi általános iskola 1948-ban súlyos körülmények között kezdte meg működését. Több épületben, szükségtermekben folyt a tanítás. Kezdetben hiány mutatkozott szaknevelőkben is.

1954-ben államunk egyemeletes 4 tantermes iskolát épített Villányban. Négy tanterem (két termet más helyiségekből alakítottak át), két szertár, nevelői szoba, igazgatói iroda készült és mindezt gyakorlati tanműhely egészítette ki.

Az általános iskola II. számú épülete a volt uradalmi jószágkormányzói lakás, amely az új iskolaépülettel azonos telken áll. Itt 5 tanterem (csak szükségtantermek), tornaszoba és szertár van.

A III. számú iskola a régi, háború előtti népiskola helyiségeiben kapott helyet. Négy régi és három újabban kialakított tanteremből, gyakorló konyhából, szertárból és két nevelői lakásból áll.

A IV. ötéves tervben egy négytantermes általános iskola építése szerepel a megye beruházásaiban. A korábban felvetődött esetleges csere lehetősége (a mezőgazdasági szakiskola épületével) elvben már megoldódott. Akár az új építkezés, akár a csere kb. 20 éves távlatban képes lesz kielégíteni az iskolaügy terén Villányban felmerülő igényeket. Az 1954-ben épített iskola új felszerelést kapott, de a régi iskolaépületek bútorai is kicserélődtek. A szakoktatás megkívánja a szertárak kialakítását. Az iskola a következő szertárakkal rendelkezik: számtan, mértan, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, rajz, ének és sport. Az iskola könyvtára 1879 kötetes. Ebből ifjúsági könyv 1054, nevelői 825 kötet. A szertárfejlesztés állandó gondját központi beruházásból, a helyi költségvetésből, a nevelők és a tanulók által készített eszközökkel oldották meg. Az iskola korszerű és hagyományos oktatási eszközökkel rendelkezik. A legmodernebb oktatást segíti a hangosfilm-vetítőgép, öt db dia-vetítő, hangos-híradó berendezés, magnetofon, három lemezjátszó.

A tanulólétszám 1951 óta állandóan 500 felett mozog, és ezért párhuzamos tanulócsoportok alakultak ki. Korszerűen oktató iskolát igényel az a körülmény is, hogy a villányi iskolában öt község felsőtagozatos tanulói részesülnek szakosított oktatásban. A villányi körzeti általános iskola tanulói Palkonya, Villánykövesd községekből vonattal, Ivánbattyánról, Kisjakabfalvár ól, Villány II-ről pedig autóbusszal járnak iskolába. A mároki köves út elkészültével Marokról az V—VIII. osztály is bejár majd Villányba. Villány II. községben kisegítő osztály működik egy tanulócsoporttal. A bejáró tanulók a tanítási órák befejezése után a vonat indulásáig tanulószobán tartózkodnak nevelői felügyelet mellett.

Az iskolában a szorosan vett órarendi tanításon kívül délutánonként úttörő, sport, karének, különféle szakköri foglalkozások és iskolai filmvetítések folynak. Az általános iskola nevelőinek létszáma 1951 óta 20—26 között váltakozik. Jelenleg 27 fő. Ebből 1 igazgató, 1 igazgató-helyettes, 3 megyei szakfelügyelő, 1 úttörő-vezető, 3 napközis nevelő, 8 alsótagozatos nevelő és 10 felsőtagozati nevelő. A nevelőtestület minden tagja beosztásának megfelelő képesítéssel rendelkezik. A szakképesítés szerint: 4 egyetemet végzett, 14 tanárképző főiskolát és 9 tanítóképzőt.

A villányi általános iskolában működő nevelők majdnem kivétel nélkül a községben telepedtek le. Ez a tény is (jól összeforrt tantestület) a jobb oktató-nevelő munkát segíti, mert a pedagógusok könnyebben kapcsolhatók be a falu kulturális és társadalmi életébe, vezetésébe. Közülük 10-en a villányi iskolában kezdték tanulmányaikat és szívükön viselik a falu gondját-baját, szívesen tevékenykednek szakmájuknak és érdeklődési irányuk, nak megfelelő minden társadalmi munkában. Aktívan vesznek részt a helyi gyümölcstermesztési és méhészeti szövetkezeti szakcsoport munkájában, továbbá a kultúrház, a sportkör, a vöröskereszt, a közös községi tanács vb., a Hazafias Népfront, az MHSZ, az ÁFÉSZ stb. tevékenységében.

1951 óta az iskola fenntartója a községi tanács. Irányítója a járási tanács vb. művelődésügyi osztálya.

Az iskola igazgatói a felszabadulás óta:

1948-ig Pusztai János

1948—50-ig Pichler István

1950—51-ig Varga József

1951-től megszakítás nélkül Nagy Béla Az iskolának — főleg gazdasági tekintetben — aktív segítői közül az egyes patronáló üzemek, így elsősorban a Villányi Gépjavító Vállalat, az állami gazdaság és a termelőszövetkezet érdemelnek dicséretet. Különösen 1960-ig igen sok segítséget nyújtottak a takarítás, a felszerelés bővítése, a tanulók segélyezése stb. terén.

Az általános iskola nappali tagozata mellett 1949-től 1965-ig megszakítás nélkül működött a dolgozók általános iskolájának esti és levelező tagozata, amelyeken évenként 14—15 hallgató végezte el az általános iskola 8. osztályát.

A villányi általános iskola oktatási nyelve magyar. Évente 100—100 tanuló vesz részt német nyelvoktatásban heti 4—4 órában, hat tanuló csoportban. Az 1950-es években német kultúrcsoport is működött a faluban.

Az iskolában külön fiú- és lánycsoportban mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalkozás folyik. A gyakorlati tárgyak oktatásához egy kat. holdnyi gyakorlókért áll a tanulók rendelkezésére. Télen tanműhelyben és a gyakorló-konyhában történik a képzés. A gyakorlókertben szőlőt, gyümölcsöst és konyhakerti növényeket ápolnak. A tanműhelyben sütést, főzést tanulnak. Emellett varrás, kötés, hímzés és háztartási gépek kezelése is szerepel a tantervben.

Az iskola vezetősége és nevelői nagy figyelmet szentelnek az iskolán kívüli művelődési és az önművelési lehetőségek kiaknázásának. Minden év végén rendszeres osztálykirándulásokat vezetnek a megye más-más vidékeire. Nyáron országjárás szerepel a programban. (Budapestre, a Dunántúl, az Alföld szép tájaira.)

A tanulók különféle szakkörökben fejleszthetik tovább az órán tanultakat. Számtan, helyesírás, orosz, honismereti, sport, repülőmodellező, foto- és bélyeggyűjtő szakkör működik.

Az iskola, különösen a szülői értekezletekkel, a fogadó órákkal és a nevelői családlátogatásokkal igyekszik bekapcsolni munkájába a szülői házat is. Minden tanévben egy alkalommal nyílt napot hirdet az iskola. Ilyenkor a szülők egész napon át az iskola vendégei, és minden órát meglátogathatnak. Az iskola tanulóinak 95 százaléka az úttörőcsapat tagja. Az úttörőcsapat vezetője és helyettese a nevelő testület tagjai közül valók, akik az iskolában órakedvezménnyel rendelkeznek. Az úttörő foglalkozásokat őrsi vagy rajgyűlések keretében — a hét egyik délutánján tartják. A villányi úttörőcsapat tagjai eredményesen szerepelnek az újabban nagyon kedvelt kulturális és sportvetélkedőkön, továbbá a tantárgyi versenyeken. A tanév végén az iskola és az úttörőcsapat vezetősége a község egyik szép táján (a Fülemüle-erdőben) helyi tábort szervez a jó munkát végzett tanulók részére. Az iskolán kívüli népművelés központja az újonnan épített művelődési ház. Jól működő KISZ-klubja -hetenként kétszer tart foglalkozást. Itt hangzanak el az ismeretterjesztő előadások; a szakkörök közül különösen a bábjátszó-, a fotó-, film-, a bélyeg- és a kézimunka-szakkör érdemel említést és dicséretet. A művelődési ház könyvtárában hetenként háromszor cserélhetik olvasmányaikat a könyvtár olvasói. Ugyanebben az épületben kapott helyet a mozi, amelyben hetenként négy előadást tartanak.

A villányi általános iskola nevelőtestülete (de a korábbi elemi népiskola tanítói is) komoly eredményeket könyvelhetnek el, mert mindenkor hivatásuk magaslatán állottak; a régebben túlnyomórészt német nemzetiség által lakott falu iskolája sokakat indított el magasabb tanulmányok végzésérc jő alappal, akik ma megbecsült tagjai szocialista társadalmunknak. Egykori növendékei között van egy orvos, két gyógyszerész, 17 mérnök, 35 pedagógus és 7 pap. A község vezetésében részt vesznek 13-an, akik ugyancsak a helybeli iskola padjaiban ültek valaha. A villányi iskola híven ápolja hagyományait; ötévenként diáktalálkozókkal, összejövetelekkel erősíti az összetartozás érzését. Aki csak teheti, részt vesz ezeken. A megjelentek beszélgetnek a pedagógusokkal, volt osztálytársaikkal, ezzel is jelezve, hogy a villányi iskola volt diákjai felnőtt korukban is megbecsülik régi nevelőiket, tisztelik az iskola szokásait, hagyományait.

Villány nevelésügyi és iskoláztatási szempontból körzeti központ. A községnek ez a szerepe a népművelésben is jelentkezik. A nevelők a körzet községeiben, de a távolabbi környéken is rendszeresen tartanak előadásokat különféle tárgykörben.

A mai korszerű általános iskola életéhez szorosan hozzátartozik a napközi otthon. Az iskola napközi otthona három tanulócsoportból áll 120 tanulóval. Önálló épületben működik. 1952-ben létesült egy tanulócsoporttal és 40 tanulóval, szükségtanteremben. A napközi a tanulók részére napi háromszori étkezést biztosít. Ma mindhárom tanulócsoportban egy-egy nevelő vezetése és felügyelete mellett készülnek a tanulók másnapi iskolai feladataikra. A tanulás mellett a fennmaradó szabadidő hasznos eltöltéséről is gondoskodik a napközi otthon. Ilyen célú foglalkozások: a barkácsolás, a kézimunka, a film- és diavetítés, a TV-nézés, a játék, a sport, a mese stb. A villányi iskola tanulói szeretik a napközit, amely mindjobban második otthonukká válik. Köszönhető ez főként a napközis nevelőknek, akik a kötöttebb iskolai formák és módszerek mellett otthont igyekeznek varázsolni ebből az iskolai intézményből.

Az iskola keretében mezőgazdasági jellegű továbbképző iskola is működött 1968. szeptember 3-ig. Ekkor az általános iskola igazgatója kérte, hogy Villány közös Községi Tanács V. B. határozatilag szüntesse meg a továbbképző iskola működését, mert az oktató-nevelőmunka eredményessége és gazdaságossága nem biztosított. Ezzel gyakorlatilag meg is szűnt a villányi mezőgazdasági jellegű továbbképző iskola.

A Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola

Népi demokráciánk mezőgazdasági vezető szervei — felismerve a villányi szőlészet roppant nemzetgazdasági jelentőségét — szőlész- és borász szakemberek képzésére korszerű iskolát létesítettek Villányban. A mohácsi kertészképző iskolát 1949-ben Villányba helyezték és szőlészeti szakiskolává szervezték át. 1950-ben a balatonarácsi mezőgazdasági gimnáziumot is Villányba telepítették. A két intézményből alakult ki a mezőgazdasági technikum. A balatonarácsi és a mohácsi iskola megszüntetése, illetve Villányba telepítése után a végzős növendékek már itt kapták meg végbizonyítványukat. Az 1950-től mezőgazdasági technikumi jelleggel működő intézmény kertészeti szakosítású középkádereket, technikusokat adott az országnak, elsősorban Baranya megye mezőgazdasági üzemeinek.

A Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intézmény 1953-ban Villány községben (Mathiasz János utca) korszerű, emeletes, 5 tantermes iskolaépülettel bővült.

A mezőgazdasági szakemberhiány gyors pótlása érdekében a minisztérium 1955-ben a technikai oktatással párhuzamosan megszervezte a két éves mezőgazdasági szakiskolákat. A szakiskolát végzett fiatalok többségükben brigádvezetőként helyezkednek el a mezőgazdasági nagyüzemekben.

1958-ban megszűnt a mezőgazdasági technikum és — a népgazdaság akkori igényeinek megfelelően — elsősorban felnőtt-oktatási intézménnyé alakult át. Két éves téli gazdasági iskolaként, továbbá két éves mezőgazdasági szakiskolaként működik még évekig. Ez alatt sok olyan gyakorlati kertész nyert szakképzettséget, akik a Dunántúl kertészeti üzemeiben ma irányító munkakört töltenek be. Az iskola elsődleges feladata mellett — az országban elsőként Villányban — megkezdődött a kertésztanuló képzés, tehát az ifjú mezőgazdasági (szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztő) szakmunkások tömeges kiképzése — elsősorban a kertészettel foglalkozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek számára. Az 1959. évi átszervezés óta az iskola ezeknek a 14—17 éves fiataloknak szakképzésével foglalkozik. Kezdetben az ország minden részéről verbuválódtak tanulók, újabban (a Baranya megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya közvetlen felügyeleti hatáskörébe vontán) javarészben a megyéből népesedik be.

A három éves tanulmányi idő elméleti és gyakorlati beosztása is változott. A kertész tanulóképzés megindulásának időszakában évenként 3 hónapos elméleti (iskolai) oktatásból és 8 hónapos szerződéses gazdasági gyakorlatból állott.

A gyakorlati képzés hatékonyságának fokozása és a szakemberképzés eredményességének fejlesztése céljából 1965-ben 5 mezőgazdasági iskolában — köztük Villányban is — bevezették az emeltszintű oktatási formát és vele együtt az ún. „gyakorló-gazdasági" mezőgazdasági gyakorlatok rendszerét. Ennek keretében a tanulók 5 hónapig elméleti oktatásban részesülnek az iskolában, továbbá az I—II. évfolyamon 6 hónapot töltenek el az iskola gyakorló-gazdaságában. A gyakorlati képzés keretében alaposan elsajátítják a szőlőtermelés, a gyümölcstermesztés, a zöldségtermesztő szakma mesterfogásait, a legkorszerűbb termelési eljárásokat, az új technológiákat, az erő- és munkagépek kezelését, vagyis mindazt, amivel a modern mezőgazdasági szakmunkásnak rendelkeznie kell.

Az iskola bemutató és gyakorló gazdasága — a szőlő- és gyümölcstermesztő szakmákban kiváló adottságokkal, korszerű ültetvényekkel rendelkező, TÓI felszerelt és országosan elismert — Villány-Siklósi Állami Gazdaság. A zöldségtermesztői szakos tanulók gyakorlati oktatási helye a Siklósi „Magyar—Bolgár" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet harkányi zöldségtermelő üzeme. Itt a legmodernebb fólia alatti zöldségtermesztés, hajtatás ismereteit is elsajátítják.

Az iskolai oktatás igen fontos területe a géptan! oktatás is, hiszen a szakmunkásképzőt végzett fiatal kertész szakmunkásoknak munkagépekkel kell dolgozniuk, azokat kell beállítani, üzemeltetni, traktort vezetni és a gépeket karban tartani. Ezért a II. éves fiútanulók vontatóvezetői jogosítványt is szerezhetnek. A géptani gyakorlati követelmények elsajátításához téliesített gépszín áll rendelkezésükre, ahol télen és kedvezőtlen idő esetén is zavartalanul folyhatnak a gépkarbantartási és üzemelési gyakorlatok. Ebben a gépszínben van az iskola nagyértékű erő- és munkagép parkja, de itt vannak a különféle típusú traktorok, vetőgépek, palántázógépek stb. is.

Az iskola az utóbbi években — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek növekvő szakember-szükséglete következtében — „kinőtte" önmagát és elhelyezési problémákkal küzd. Az évenként jelentkező tanulólétszámot jelenlegi diákotthonában már képtelen zsúfoltság nélkül elhelyezni. Az intézmény továbbfejlesztését jelenti a modern kétemeletes diákotthon megépítése, amelynek beruházási programját már jóvá is hagyták. Ez az új létesítmény hathatósan hozzájárul a község nagyszabású fejlesztési terveihez, s Villány középületei számának gyarapítása mellett annak távlati képét is szépíti. A mezőgazdasági technikum, később szakmunkásképző iskola, immár két évtizede öregbíti Villány jó hírét. A Dunántúl egyik fontos kertészeti szakoktatási intézménye, Baranyában pedig a kertészképzés megyei bázisa. Az itt végzett mintegy félezer fiatal szakember — szakmunkás, technikus — szinte minden számottevő kertészkedő termelőszövetkezetben, állami gazdaságban megtalálható. Miattuk sem az iskolának, sem a községnek nem kell szégyenkeznie. Közülük sokan tovább tanultak és mezőgazdasági üzemek, üzemágak élén állnak, vagy a népgazdaság egyéb területén töltenek be felelős, sokszor vezető beosztást.

A villányi mezőgazdasági szakmunkás-tanulók már eddig is több országos sikert arattak. 1965-ben ők látták vendégül Villányban az ország valamennyi mezőgazdasági szakmunkásképző iskolájának sportolóit és rendezték meg a „Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolák Első Országos Sporttalálkozó'''-ját Pécsett. A találkozón az induló 19 iskola közül a villányi iskola csapata győzött.

A villányi mezőgazdasági szakoktatás eredményeit igazolják azok a sikerek is, amelyeket tanulóik az utóbbi évek során a ,.Szakma Kiváló Tanulója" megtisztelő cím elnyeréséért rendezett országos szakmai versenyeken értek el. Először 1963-ban 5-en, majd 1964-ben 4-en érdemelték ki a megtisztelő címet. Az utóbbi esztendők során különösen a szőlőtermesztő szakosok eredményei kimagaslóak. 1966-ban Balatonfüreden ketten, ugyanott 1967-ben ugyancsak ketten nyertek helyezést, 1968-ban Tokajban országos első; 1969-ben Szekszárdon országos második lett a villányi iskola versenyzője. Ugyanebben az évben Kecskeméten egy gyümölcstermesztő szakos is második helyezést ért el a versenyen. A villányi mezőgazdasági szakmunkástanulónak az országos versenyeken mutatott kimagasló teljesítményei az ország számos távoli helyén, a neves borvidékeken megbecsülést szereztek Villány nevének.

A Villányi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola azonban nemcsak az ifjú szakmunkásképzés megyei intézménye. Hatáskörébe tartozik Baranya egész területén a kertészeti szakosítású felnőtt szakmunkás- és betanított munkás-tanfolyamok szervezése, ellenőrzése és vizsgáztatása. A villányi iskola vonzási köre így kiterjedt a megye termelőszövetkezeteire, az ott dolgozó kertész szakmunkások egyre nagyobb tömegére is.

Villány községet Baranyában, de szerte az országban is kiváló vörösbora és minőségi szőlőoltványai mellett immár kertészeti szakoktatása is ismertté és megbecsültté teszi.

Az óvoda

A villányi óvodában folyó oktató-nevelő munka gondosan összeállított munkaterv szerint történik. A járási felügyeleti szervek is elégedettek a munkával. Az óvoda könyvtára szakmai és ideológiai téren egyaránt biztosítja az óvónők állandó továbbképzését és fejlődését. Az óvoda dolgozói élnek is ezzel a lehetőséggel.

Állandó problémát jelent az óvodába jelentkezettek elbírálása és felvétele. Az óvodában átlagosan 37-es létszámmal dolgoznak. A jelentkezők létszáma nagy, a férőhely kevés. Emiatt az eddigi 2 óvodai csoport mellé a következő évben megindítják a 3.-at is. Ez a csoport nemzetiségi óvodai csoport lesz. 1970. szeptember 1-től 3 óvónő, 2 dajka és 2 konyhai dolgozó adja a villányi óvoda személyzetének létszámát, s ez a szám már képes kielégíteni a községben mutatkozó igényeket.

Az óvodában minden esztendőben „nyílt napok"-at tartanak, továbbá a szülői munkaközösséggel karöltve műsoros délutánokat rendeznek. A villányi óvoda a felszabadulás óta nagyszerűen betölti hivatását és méltó helyet foglal el a község oktatási intézményei között.

A Villány-Siklósi Állami Gazdaság keretében még egy 50 férőhelyes óvoda működik. Benne a gazdaság dolgozóinak gyermekeit helyezik el, A szép, tágas vállalati óvoda a gazdaság parkjában van impozáns környezetben.

A bölcsőde

Az elmúlt év folyamán a bölcsődei férőhelyek kihasználtsága kedvező képet mutat. A Gazdasági Állandó Bizottság értékelése szerint 1967-ben 94,28 százalékos volt a kihasználtsága; napi élelmezési kerete 7,50 Ft (felhasználva 7,52).

A pénzügyi kiadások a következőképpen alakultak:

Bevétel térítési díjakból 1967. I—XII. hónapig 46 652 Ft
Alkalmazottak térítése 13 698 Ft
Göngyöleg üvegekből 250 Ft
Bevétel 1968. I—IV. hó 30-ig 14 969 Ft
Alkalmazottak térítése 2 752 Ft
Kiadás élelmezésre 27 349 Ft
Kiadás alkalmazottak védőruhájára 2 360 Ft
Kiadás tüzelőre 5 000 Ft
Kiadás gondozottak részére játék címén 670 Ft

Az Alkotóház

A lelkes baranyai képzőművészek, a Baranya megyei KISZ Bizottság és a Siklósi Járási Tanács intézkedései nyomán jött létre 1967-ben Villányban az alkotótelep. 1967-ben rendezték be erre a célra a hegyoldalban álló, mindaddig kihasználatlan, elhanyagolt Gyimóthy-villát. 1968. március 9-én kezdődött meg a villa felújítása és átalakítása alkotóház céljaira. Kezdetben csak 25 fiatal művészt fogadhatott falai közé. Szimpoziont rendeztek, és kidolgozták a működési szabályzatot. Munkáikból a következő évben kiállítást rendeztek a siklósi várban. Az 1968-as siklósi kiállítás ünnepélyes megnyitásával kezdődött meg tulajdonképpen a következő évi szimpozion, amelyen már 50-en vettek részt. Az egy hónapos kurzus időszakában 25-en voltak. Az idén is rendeztek kiállítást, amelyet a várfesztivál napján nyitott meg ünnepélyesen Somogyi József Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke.

Tervezik, hogy nemzetközivé szélesítik ki az alkotótábort, mindenekelőtt fiatal művészek számára. Ebben az évben jelentősen gazdagodott az alkotóház; új TV-készüléket kaptak, megépült a szabadtéri forgószín, amelyben esős napon is jól lehet dolgozni, parkosították, rendbe tették a ház környékét. Felépült a kerámia égetőkemence, mellette helyet kap a bronzöntő is. Mindezek a létesítmények segítik a kőfaragók és a szobrászok tevékenységét. Az alkotóházban festők, grafikusok is dolgoznak. Rézkarcnyomógéppel is meglepték az alkotótelepet. Felállítottak 6 új festőállványt és 6 új forgó szobrász-állványt. A kőfaragók számára kitűnő kőanyagot szolgáltat a nagyharsányi kőbánya. A hegyoldal lépcsős kiképzésével nagyméretű szoborparkot terveznek. Ezt a szoborparkot az országútról is kitűnően lehet majd látni a pompás panorámát nyújtó természeti környezetben.

 

F) EGÉSZSÉGÜGY, SPORT, HONVÉDELEM

A körzeti orvosi rendelő

Villány közegészségügye fölött 2 orvosi körzet őrködik. A körzeti orvosi munkának még jelenleg is leglényegesebb része a gyógyítás. A megelőzés és az egészségügyi felvilágosítás még háttérbe szorul. Mindkét orvosi körzet 1967 nyara óta a község központjában épült egészségügyi kombinátban végzi munkáját, s ez tökéletesen kielégíti az igényeket és a betegeknek is megelégedésére szolgál. Az új egészségházban helyezték el a gyógyszertárat is (legmodernebb a megyében), az I. és II. számú körzeti orvosi rendelőt, valamint a fogászati szakrendelőt és a tanácsadót.

Az I. körzet munkáját egy orvos, körzeti ápolónő, védőnő és az orvosírnok látja el. A körzet orvosa dr. Kocsmár Simon, a közegészségügy helyzetével az I. körzetre vonatkozóan a Községi Tanács V. B. 1968 április 8-i ülése foglalkozott. A félévi munka mutatói:

Rendelésen megjelent, 13 560
Lakáson meglátogatottak 864
Szakrendelésre küldve 368
Kórházba utalva 34
A körzeti ápolónő ápoltjai 978

Egészségügyi ellenőrzés szempontjából az I. orvosi körzethez tartozik a Bölcsőde és az Oportó vendéglátó egység.

Az orvosi beszámoló szerint a bölcsődében általános, rend és fegyelem uralkodik. A gyermekek gondozása és ellátása szakszerű és az egészségügyi normáknak megfelelően történik.

Az Oportó üzembe helyezésével a vendéglátó tevékenység Villányban úgyszólván fővárosi szinten mozog: jó, higiénikus. Problémát okoz a régi Fácán vendéglőből kialakított italbolt. Rendbehozatala mielőbb szükséges.

Villányban évek óta gondot okoz a Vöröskereszt szervezet titkárainak folytonos cserélődése (az utóbbi 5 évben 5 alkalommal választottak vöröskeresztes titkárt). A nehézségek ellenére a múlt évben két alkalommal szerveztek rákszűrést, ahol az esetenként megjelentek száma meghaladta a 100-at. Minden év márciusában véradást is szerveznek. A véradók száma 100—150 körül mozog, ez azonban a község lakosságához és az orvosi körzethez képest alacsony szám.

A villányi II. orvosi körzet helyzete

Körzeti orvos: dr. Schuth Henrik. A körzeti orvos gyógyító tevékenységét jelző számok (féléves beszámoló után):

Rendelésen megjelent 9450
Szakrendelésre küldve 192
Kórházba utalva 62
Táppénzes napok száma 5947
Születések száma (Marok) 14
(Villány II. körzet) 12

Az orvosi tanácsadáson megjelentek száma havonta 90—100, ami az egészségház fejlett egészségügyi körülményeivel magyarázható.

A körzethez tartozó intézmények: a községi napközis óvoda, az Állami Gazdaság napközije egészségügyi szempontból megfelelőek.

A vándor iskolafogászat Villány és Marok községekben végzett féléves tevékenysége:

Villány (a tanulók száma): 543, ebből kezeltek 314

Marok (a tanulók száma):128, ebből kezeltek 60

A vendéglátó egységek, a tsz-borozó vendéglátó helyiségeinek tisztasága megfelelő.

A tsz-major tejkezelő helyisége szalmás, trágyás lábnyomokkal teli, amint ki-bejárnak az istállóból.

Állategészségügy

Körállatorvos: dr. Kurcz Árpád.

Az állategészségügyi rendszabályok egy része a férőhely és a pénzügyi kihatás miatt nem volt végrehajtható. A tsz tehenészetében gyakori betegség a brucellózis (mint fertőző betegség ütötte fel a fejét). Legfontosabb a vetélni készülő állat elkülönítése, az állatok fertőtlenítése, a gondozók, elletők személyi higiéniájának fokozása.

A másik gyakori betegség a baromfikolera, amely főleg forró nyarakon pusztít tömegesen. Korábban nem volt forgalomban olyan hatóanyag, amellyel komolyabb eredményt lehetett volna elérni. Két-három éve a Phylaxia által előállított kombinált vakcina olyan hatásos oltóanyag, amelynek egyszeri alkalmazásával megállítható a betegség.

A kényszervágásokkal kapcsolatos tapasztalatok azt mutatják, hogy azok gyakorlati lebonyolítását nagyban nehezíti Villányban a hűtőkamra hiánya. Az állatorvos már ebből a célból is javasolja a vágóhídi hűtőkamra megépítését.

Az „Új Alkotmány" Tsz-nek egészségügyi kihatásaiban is jelentős létesítménye a tsz-majorban épülő új sertéstelep. Az utóbbi években egyébként az állatállományt súlyosabban károsító megbetegedések nem történtek. A tejkezelés, a fejes és a fejőgépek tisztántartása terén határozott javulás tapasztalható, de az állandó ellenőrzés is rendkívül fontos.

Villány sportélete

A sportélet — mint a község népművelési életének szerves része — lépést tartott annak fejlődésével, A népművelés az ember értelméhez szól és az emberi gondolkodást, magatartást formálja, a sporttevékenység, a testnevelés viszont hat mind az értelemre, mind pedig szolgálja a testi fejlődést is. A kettő harmóniája segíti kialakítani a sokoldalúan képzett új típusú embert. Ezt a község politikai és gazdasági vezetői felismerték. Különösen az állami gazdaságiak tettek sokat azért, hogy megteremtődjenek a feltételek, kialakuljon egy sportkombinát, labdarúgó pályával, atlétikai pályával, uszodával és teniszpályákkal. Télen a teniszpályák korcsolyapályává alakulnak át, amelyeken mindig nagyszámú gyereksereg található.

A megye más községeiben általában labdarúgó csapatok, itt-ott kézilabdások találhatók. Villányban a labdarúgók mellett vannak atléták, úszók, röplabdások, teniszezők, sakkozók, asztaliteniszezők is. A sportszakosztályok 100-nál több fiatalt foglalkoztatnak, s nagyon sok sportbarátot tömörítenék a község minden társadalmi rétegéből, ahonnan maguk a sportvezetők is verbuválódnak. A sportvezetők közt ott találjuk a gazdaságvezetőket, a tanárokat, az orvost és a gazdasági munkást egyaránt. A villányi sportolók úszószakosztálya megyei bajnokot is avatott Hegedűs Irén személyében; a röplabdások pedig harmadik helyezést értek el. A sakkozók megnyerték a megyei spartakiádot; a teniszezők pécsi versenyekről vittek haza sok második és harmadik helyezést. A labdarúgók járási és megyei bajnokságokon értek el jó eredményeket. Az iskola sportkörében külön is foglalkoztatják a gyermekeket, a szakmunkásképzőben a szorgalmi idő három hónapját jól kihasználják a sport megszerettetésére.

Sport-szakember gondjaik megoldásában a megyei tenisz szövetség segített, amikor pécsi edzőt szerződtetett számukra. Érdemes is volt azonban segíteni, hiszen még ma is mérföldeket járhatunk be, amíg valahol egy 32 tagot számláló falusi tenisz-szakosztályra akadhatunk.

A község párt-, gazdasági- és állami vezetői hivatalos és sportszerető támogatásán túlmenően meg kell említenünk a villányi sportélet közvetlen irányítóit és előharcosait is: Leidinger Pál üzemegységvezetőt, a Villányi MEDOSZ „Traktor"

Sportkör elnökét, Szigeti Károly társelnököt és a község sportjának veterán szervezőjét, Barabás János iskolaigazgató helyettest, az általános iskolai sportélet vezetőjét, Takáts Zsolt testnevelő tanárt, az úszószakosztály szervezőjét és edzőjét, a tömegtestnevelés vezetőjét, valamint dr. Schuth Henrik körzeti orvost, a tenisz-szakosztály megalakítóját és vezetőjét.

Azért őket említjük, mert az 1960-as évek derekán sokat tettek azért a községi sportéletért, amely ma jellemzője a községnek. Azóta nevekben, funkciókban történhettek változások, de ez volt az az időszak, amikor elindult útján és azóta felnövő félben van, vagy már megizmosodott a községnek annyi szép eredményt szerzett ifjú nemzedéke.

A villányi sportkör legújabb terveiben szerepel a labdarúgó pálya korszerűsítése, továbbá egy modern tornaterem építése az általános iskolában. A helyi sportnak évi 55 ezer forintos költségvetése van, a tanácsi 20 ezer forintos kereten túlmenően az Állami Gazdaság is jelentős összegű támogatást vállalt, egyben biztosítja a futballpálya, a teniszpálya, az úszómedence fenntartását és üzemelését, továbbá a sportfelszerelések jókarban tartását is.

A testnevelés és sport népszerűsítése érdekében Villányba meghívták Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnokunkat, ahol a hírneves sportember élménybeszámolóját szinte az egész falu végighallgatta.

A MEDOSZ „Traktor" Sportkör Labdarúgó szakosztály

Az elmúlt esztendőkben a villányi csapat a megyei II. osztályban szerepelt, de kiesett. 1968-ban Takáts Zsolt testnevelő tanár lett a labdarúgók edzője. A hanyatlást hamarosan sikerült megállítania, s tavasszal a csapat már a bajnoki táblázat ötödik helyén végzett. Az év folyamán két nemzetközi mérkőzést játszottak, az Eszéki Metalác (jugoszláv) NB III-as csapatával. A Dráva-kupa küzdelemben a 4. helyre kerültek, az Ormánsági-kupában pedig a másodikra. Egész évi eredményeik alapján a megyei II. osztályban a negyedik helyet vívták ki maguknak.

Úszószakosztály

Az elmúlt esztendőben egy gyermek és egy újonckorú úszóval szaporodott a szakosztály. A törzsgárda 16 versenyzőből áll. Részt vettek a Siklósi Járási Úttörő Olimpia siklósi versenyein. Itt hat versenyző szerzett jogot a Megyei Olimpiára. A megyei I. osztályban sikeresen állták meg helyüket, pedig komoly ellenfelekkel kellett szembenézniük, így pl. Siklós, Komló, Szászvár, Szentlőrinc és Pécsvárad csapatával. Siklós mögött a 2. helyet szerezték meg a járási bajnokság küzdelmeiben. A körzeti bajnokságon pedig ugyancsak a 2.-at. A Sikondán megtartott összevont megyei Békekupa versenyein is biztosítani tudták az előkelő 2. helyezést. A vidéki megyei úszóbajnokságon csak minimális pontkülönbséggel szorultak Siklós és Szászvár csapata mögé. Úszásban a csapatteljesítmények mellett az egyéni eredmények is kielégítőek.

Tenisz-szakosztály

Fennállása rövid ideje alatt is nagyon szép eredményeket könyvelhet el, mert a serdülő-számban Baranya megye fiú egyes bajnokságát Villány nyerte. Ifjúsági egyes bajnokságban ugyancsak nyertek. így három év óta az előkelő 4. helyet foglalják el a pécsi nagy egyesületek között, vidéken pedig a legelsőt. Meg kell jegyeznünk, hogy az itt felnövekedett játékosok természetszerűen nem maradhatnak a villányi szakosztályban, hanem még magasabbra törnek. Igaz ugyan, hogy később más csapatok gárdáját erősítik, mégis Villányé az érdem, amely elindította őket a siker útján.

Sakk-szakosztály

A Villányi MEDOSZ „Traktor" Sportkör részt vett sakkozóival a spartakiádon. Nagy gondot okoz a szakvezetőnek az utánpótlás, mert a fiatalabb generáció kevés érdeklődést mutat a sakkozás iránt.

A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ)

Az MHSZ mint régi alapszervezet megszűnt. Jelenleg a Magyar Honvédelmi Szövetség alapszabályai szerint működik, s tovább folynak a különféle kiképzések. A villányi szervezet taglétszáma 33, ebből tartalékos tiszt 8, a lövészklubban működő tagság létszáma 25 fő.

A tagság létszáma polgári munkaköri beosztás szerint:

adminisztrátor 2 orvos 1
áll. gazd. dolgozó 4 pedagógus 6
bányász 1 segédmunkás 4
bolti eladó 1 tanuló 2
főkönyvelő festő mester 1 technikus 1
gépszerelő 2 tsz-dolgozó 2
kádár 1 üzemegység vez. 1
kőműves 2 villanyszerelő 1

A fenti megoszlásból is kitűnik, hogy a lakosság minden rétege részt vesz az MHSZ munkájában.

A szervezet tartalékos tiszti tagozata — a tartalékos tiszthelyettesekkel együtt — a Siklósi Járási Kiegészítő Parancsnokság és a helybeli MHSZ keretében szervezett tanfolyamon, előadásokon vesz részt. A kiképzés folyamán megállapítható volt, hogy nemcsak a honvédelmi ismeretek elsajátítását tartották szem előtt, hanem a politikai látókör szélesítését, bővítését is. A szervezés, a technikai felszerelés még sok kívánni valót hagy maga után, így gondot jelent elsősorban a helyiség, vetítőgép, a könyvtár stb. hiánya.

Az általános iskola keretében működő szervezet:

alapfokú tanfolyam 15
első évfolyam 15
második évfolyam 10

A szakkörökben a tanulók szorgalmasan dolgoznak, így a megkívánt gyakorlati, elméleti és politikai tananyagot elsajátították. A tanfolyamhoz szükséges tárgyi feltételek itt biztosítottak.

Eredményesen zárult a lövészklub kiképzése is. Az oktatásokat és a gyakorlatokat a művelődési házban és a lőtéren végezték el. A sajtó- és az egyéb tájékoztatásokkal, a politikai előadásokkal és filmvetítéssel egybekötve. Különösen érdekes színfoltja a kiképzésnek a Határövezeti katonai ismeretek című anyag, amelyet mindenkor a legnagyobb érdeklődéssel kísért az iskolás szervezet tagsága.

A villányi MHSZ jó működését az a tény is bizonyítja, hogy egy oktatási év leforgása alatt 4 esetben rendeztek honvédelmi versenyt, amelyen 615-en jelentek meg. A versenyzők így oszlottak meg:

Szőlészeti szakiskola: 125 fővel
Általános iskola: 250 fővel
KISZ-tábor és helyi MHSZ 200 fővel
Ültörő csapat 40 fővel

 

G) AKIK VILLÁNY NEVÉT ÖREGBÍTIK

Villány község fejlődéséért politikai, gazdasági és kulturális téren a múltban is sokan küzdöttek eredményesen. Messzire vezetne nevüknek és érdemeiknek puszta fölsorolása is.

Községünk ma sem nélkülözi a fejlődésért lelkesen küzdő, az új eredményekért meggyőződéssel harcoló lakosokat. A szocialista társadalom minden dolgozó tagja érdemeket szerzett ugyan a falu jobb jövőjének kialakításában, mégis helyesnek látszik, ha néhány szóval és csak néhány területről megemlítjük azokat a személyeket, akik falunk jó hírnevét már eddig is az átlagembereknél hatékonyabban szolgálták.

Özv. Sárkány Ferencné, Villány község Tanácsa V. B. elnöke (meghalt 1963. XI. 7.).

1910. december 10-én született. Édesanyja nevelte fel. A felszabadulás után Lippón újgazda és községi kisbíró lett. 1950-ben a Villányi Járási Tanács elnökhelyettese. A Villányi Járás megszűnésétől egészen 1963-ig, haláláig viselte a Községi Tanács V. B. elnöki tisztségét.

Fáradhatatlan munkabírás, a tervbe vett feladatok megoldásában hajthatatlan szívósság jellemezte. A legelsők között kezdte meg Baranyában (1958—1962) a község lakói számára létfontosságú törpevízmű létesítését. Mivel a vízmű építéséhez szükséges beruházást önerejéből a község képtelen volt biztosítani, a tanácselnöknő minden jelentős fórumot végigkilincselt az ügy sikere érdekében, így sikerült bőséges mennyiségű, egészséges ivóvizet adnia községének. Megterveztette az új községi kultúrházat is, de már nem volt ideje befejezni. Sok energiát fordított a szennyvíz-elvezetés megoldására is, de ezt is csak részben tudta megvalósítani. Harcához, életművéhez fűződik a villányi főútvonal csapadékának föld alatti elvezetése, ül. ennek részben való megoldása is.

Villánynál sokkal nagyobb települések közül az elsők között jutott el Sárkány Ferencné elnökasszony ahhoz a gondolathoz, hogy már 1958-ban megírassa a község rövid krónikáját.

Bár 1963. november 7-én bekövetkezett halála nem engedte, hogy a köz javát célzó terveit, elképzeléseit valóra válthassa, mégis elmondhatjuk, Sárkány Ferencné harca Villány község gazdasági, egészségügyi és kulturális felemelése érdekében nem volt hiábavaló. Az általa megkezdett úton halad utóda, aki a nagy koncepciójú terveket továbbfejlesztette és megvalósította.

Hermán Károly, a villányi Közös Községi Tanács V. B. elnöke.

Mozsgón született 1920-ban, hatgyermekes, törpebirtokos családból. Az éles eszű fiút az elemi iskola elvégzése után szülei tovább szerették volna taníttatni, dp öt. testvére mellett erre nem futotta erejükből; így kőműves szakmát tanult. Amikor fölszabadult és már segíthetett volna a családnak, elvitték katonának. Ö is abba a korosztályba tartozik, amely végigjárta a második világháború poklát 1941-től egészen a felszabadulásig.

A hadifogságból hazatért fiatalember felismerte helyét a szocializmus építésében és tevékeny szerepet vállalt abban. Eleinte az új földhözjuttatottak titkára, de 1948-ban már megválasztják az újonnan megalakult mozsgói termelőszövetkezet elnökévé. 1950-ben a Szigetvári Járási Tanács tsz-szervezője, majd az építésügyek vezetője.

Időközben párt- és állami továbbképző tanfolyamokon tanul (tsz-elnökképző, pártiskola, a gödöllői Mezőgazdasági Akadémia). 1952-ben a párt javaslatára a Villányi Járási Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője és a párt helyi titkára lett. Ettől kezdve lakik Villányban, amelyet végleges otthonának is érez. Az 1957-ben alakult villányi munkásőrségnek kezdettől mind a mai napig parancsnoka.

Hermán Károly 1957-ben a Siklósi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese, 1958—1964 között pedig elnöke lett. Siklósi működéséhez több kimagasló eredmény fűződik. így a járás elsőként fejezte be a mezőgazdaság szocialista átszervezését; elsőként kezdte meg a gyenge és kevésbé életképes tsz-ek összevonását, megoldotta továbbá a tanácsok összevonásának nagy körültekintést igénylő feladatát. Nagy érdemeket szerzett a 600 munkáskezet foglalkoztató Siklósi Kesztyűgyár létesítésénél és a márványbányák megnyitása idején kifejtett szervező és irányító munkájával, nem kevésbé a siklósi kórház bővítésénél és Harkány-gyógyfürdő nagyarányú fejlesztésénél.

A siklósi és a sellyei járás összevonásakor, 1964 január 1-én visszakerült Villányba, s azóta a közös Községi Tanács V. B. elnöke.

Villányi működése alatt már eddig is több — megoldhatatlannak vélt — községfejlesztési programot oldott meg mintegy 20 millió Ft értékű beruházás keretében. Hogy csak a legjelentősebbeket említsük: utak és járdák építésével fölszámolta a villányi „sárlagunákat", legfőbb gondja volt az elődjétől feladatként örökölt csatornázási munkálatok befejezése, a vízellátás bővítése, a közvilágítás korszerűsítése (higanygőzvilágítás), az új kultúrház építése, új mozi létesítése, az egészségügyi kombinát teljes átalakítása, orvosi lakással és rendelővel. Hermán Károly a „virágos Villány" megálmodója és megalkotója, amiért a Mecsekvidéki Intéző Bizottság 1969-ben az I. helyezés vándorserlegét Villánynak adományozta.

Előrelátása, tervszerűsége megmutatkozott a párt-, a tanács- és a Hazafias Népfront-választások megszervezésében, de tapasztalható a község egyéb korszerű szükségleteinek jóindulatú pártfogolásában is, mint pl. a Gelka-szerviz, a Gázcsere-telep létesítése. Gondolt Villány nagy problémájára: a centrum-község szívó hatása következtében előálló létszámnövekedésre, illetve a betelepülő lakosság elhelyezésére, amikor 20 katasztrális holdnyi területet tartalékoltatott házhelyek céljára. A modern ravatalozóval pedig az egészségügyi követelményeknek biztosítására törekszik.

A sor távolról sem teljes. Nem említettük még sem az Oportó építése idején megoldott nagy problémákat, sem a rászorulók részére kiharcolt rendszeres szociális segélyek juttatását. A mostohább sorsúak iránt megnyilvánuló segítő készségével kitörölhetetlen nyomot hagyott Villány népében. Mindenkor nyitva az ügyes-bajos dolgaikkal hozzá fordulók előtt nemcsak hivatali helyiségének, de otthonának ajtaja is, pedig ötgyermekes családjának gondjai is vállain nyugszanak.

A közéleti emberek életműve befejezhetetlen, mégis elmondhatjuk: Hermán Károly negyedszázados munkásságával, a népi demokráciához való szocialista hűségével, a falu iránti szeretetével már eddig is sokaknak mutatott példát. Kívánjuk, dolgozhasson még sokáig erőben és egészségben szűkebb pátriája és egész szocialista társadalmunk javára!

Virányi Endre festőművész 1906-ban született Aradon. Huszonnégy éves korában nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolára. Annak elvégzése után Mohácsra költözött. 1943-ban került kapcsolatba Villánnyal: vásárolt egy kis szőlőt, majd 1945-től véglegesen villányi lakos lett. 1947-ben meghívták rajztanárnak a villányi iskolához, ahol egészen 1968-ig, nyugdíjba vonulásáig működött.

Ezek nem csupán évszámok, hanem Virányi Endre életének főbb állomásai, amelyek közéletet és magánéletet, művészpályát és pedagógus elhivatottságot állítanak fegyelmezett rendbe. Ezeknek az együttes vizsgálatából áll össze Virányi Endre portréja.

Nem indul csodagyerekként. 13 éves sincs, amikor megismerkedik az első világháború szörnyűségeivel, amelyek az érzékeny gyermeklélekben kitörölhetetlen nyomokat hagynak.

Sós István aradi festőművész ébreszti fel benne a festészet iránti vágyat. A román hatóságok csak katonaidejének letöltése után adják meg az útlevelet, hogy Budapesten tanulhasson. Egy évig Aba Novak Vilmos szabadiskolájában tanul, majd Csók István, Vaszary, Rudnay, Szőnyi és Aba Novak a mesterei a főiskolán. Tanárai valamennyien hatottak reá, de közülük talán leginkább Rudnay az ősi magyar népmesék hangulatát idéző csodálatos alkotó világával és mély színeivel. Véget érnek a szorgalmas munkában eltöltött főiskolai évei, és már friss diplomával megnyílik előtte az élet, megnyílnak a kiállító termek. Fiatalon szerepel képeivel a Műcsarnokban, az Ernszt Múzeumban, majd Sopronban és Aradon. 1940: újra háború. Mohácsra utazik az alkotók házába, s ott úgy lenyűgözi a Duna, a baranyai táj szépsége, hogy nem tud ellenállni a meghívásnak, s gimnáziumi rajztanár lesz Mohácson. Alig kezdi meg működését, jön a hír: budapesti lakását bombatalálat érte, testvére családjával együtt odaveszett. A háború okozta csapás tovább fokozódik, mert Aradon hagyott félszáz festménye is eltűnik csakúgy, mint budapesti munkásságának termése.

1945-ben átköltözik Villányba. Gazdálkodni kezd, megismeri és megszereti a szőlészetet; nem akar többé ecsetet fogni a kezébe. „Mehettem volna máshová is, Pestre is, de vonzott a falu. Lehet, hogy másutt többre vittem volna, de ha újra kellene határoznom, most is ide jönnék Villányba", mondja negyedszázados ittléte után is. Amikor meghívják az újonnan szervezett általános iskola rajztanárnak, szinte újra kezdődik az élete. Az iskolai és társadalmi feladatok sűrűjéből alig jut ideje visszanézni. Még a községi földigénylő bizottságba is beválasztják, s tevékenyen működik közre a földosztásban.

A táj, amely körülöleli — ha térben talán korlátozott is — szépségben, művészi élményekben kimeríthetetlenül gazdag. Festészetét nem a paletta színei, vagy az egyes korok divatos irányzatai határozzák meg, hanem a szépség alázatos tisztelete, az az őszinte törekvés, hogy a szépet a maga tisztaságában meggyőzően tükrözzék és ezáltal emberközelségbe hozzák képei. A nap minden pillanatában változó színek, az évszakok változásai a természetben állandóan változtatják a tájat és annak hangulatát. Ezt adja vissza festményein a művész. A hazulról hozott erdélyi kemény színvilágot feloldja a mediterrán táj melege, és Virányi Endre ha szívében és fiatalkori emlékeiben meg is marad aradinak, érzéseiben és színvilágában baranyaivá lesz. A finomtollú művész-kritikus, Debitzky István írja róla: „Sokan igyekeznek megörökíteni ezt a szépségekben kimeríthetetlen tájat, a finom hajlatú dombokat, az ezüstben ragyogó szőlőkarókat, a napcsókolta fehérfalú kicsi présházakat és az immár a végtelennel ölelkező búzamezőket, de ilyen meghittséggel, átéléssel művészi ihletettséggel senki sem adta vissza e táj festői értékeit, meghittségét, szépségét, mint ez a halkszavú lírikus." Éppen abban rejlik Virányi Endre művészetének nagy értéke, hogy amit vászonra visz, az őszinte, úgyszólván vallomás a Villány-vidéki tájról, a magyar, a német és a sokác parasztokról, halászokról, szőlőmunkásokról, Dél-Baranya háromnyelvű szorgalmas népéről.

Művészi pályáját a felszabadulás után több egyéni és csoportos kiállítás is fémjelzi. így a mohácsi egyéni, a pécsi művészekkel közös, több csoportos pécsi tárlat: az 1948, 1960, 1961, 1963 és 1968-as villányi kiállítás, a siklósi, kémesi, sellyei, az 1969 évi pécsi és komlói kiállításai. Talán feltűnő, hogy nem ragaszkodik a nagyvárosok fényes kiállító termeihez— csak többszöri sürgetésre vállalta el 1970-es szegedi tárlatának megrendezését is — jobban érzi magát, ha falusi tájakat, falusi embereket ábrázoló képeivel azokhoz szól, akik ihletői voltak. Művészete azért jut el a falvak népéhez, hogy szóljon hozzájuk, hogy aktív életformáló tevékenységre serkentsen, hogy igényeket keltsen az emberekben a magasabbrendű életforma kialakítására. „Azt festem, amiben élek" — szokta mondani —, amit olaj és akvarell képei zsúfolt műtermében valóban igazolnak is. Virányi Endre a természet és az impressziók festője; a villányi vidék, a Duna-Mohács, Siklós, Ófalu, a szőlők, szelíd dombhajlatok, a dolgozó emberek, a hegyoldalban sorakozó borospincék játékos tetői a főtémák. Néha egy-egy csendélet, sárga napraforgók kék háttérrel, önarcképek is kikerülnek ecsete alól.

Virányi Endre művészi munkája azonban csak egyik fele életének. A Villányban töltött évtizedek alatt sokat fáradozott az emberek műveltségi szintjének emelésén az iskolán kívüli pedagógus munkában is. Az 1957—1961 közötti években megszervezi a népfőiskolát, és annak öt évfolyama alatt — mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat titkára — ellátta azt kitűnő pécsi és siklósi előadókkal. A kurzusra 116 központi előadó által megtartott előadást szervezett. így Villány azon különleges faluk közé tartozik, amelyben egyetemi, főiskolai és középiskolai tanárok, festők és zeneművészek, múzeumigazgatók és írók, kritikusok és újságírók, mérnökök, orvosok, mezőgazdászok, külföldi követségek képviselői fordulnak meg és beszélnek mindazokról a kérdésekről, amelyek elősegítik az eligazodást az alakuló új világban. A villányi népművelési „csodáról" országos lapok írnak és a legmagasabb fórumok is elismeréssel adóznak annak a színes és sokrétű népművelési munkának, amelynek mozgató rugója Virányi Endre. „Ez a falu ma egészen más, mint két-három évtizeddel ezelőtt — mondja. — Megváltozott a falu képe és megváltoztak az emberek is, akiknek életem nagyobbik darabját akartam adni. A régi falu egészen más volt, vigyázni kellett, hogy le ne húzza az embert."

Virányi Endre a Hazafias Népfront Villány községi bizottságának elnöke; elismerés övezi úgy is, mint a községi tanács tagját.

Ezekből az apró mozaikszemekből áll össze a pedagógus, a művész, a népművelő és a közéleti férfiú portréjának vázlata, s majd talán a hálás utókor és a művészettörténet egyszer méltó módon helyére teszi ezt az embert, akitől távol állt üzlet és képmutatás, aki túl a hatvan esztendőn is, megmaradt becsületes, naiv és őszinte nagy gyermeknek.

Nagy István botanikus 1905-ben született Búcs községben (Csehszlovákia). A gimnáziumot Pápán és Érsekújvárott végezte, a főiskolát (református teológiát) pedig Losoncon. 1926-tól 1947 végéig Alsófegyverneken működött; az áttelepítés óta, 1948 elejétől mind a mai napig Villányban református lelkész.

Villányi állomáshelyére kerülve Nagy István csakhamar felismeri a botanikai szempontból szinte egyedülálló környezetet. A növénygyűjtést, 111. a Szársomlyó különleges flórájának tudományos feldolgozását 1955-ben kezdi meg. Első ilyen irányú cikke 1958-ban jelenik meg a Botanikai Közleményekben: a második a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében 1963-ban; harmadik közleménye már tanulmány, amelyet dr. Vörös László Zsigmond főiskolai tanárral, mint társszerzővel írt. A dolgozat a Pécsi Tanárképző Főiskola tudományos kiadványában jelent meg. A szerzők a villányi ún. Somsich-hegyen álltaluk fölfedezett bámulatos gazdagságú növényvilágot ismertetik dolgozatukban. Alig 1000—1200 négyszögölnyi területen 375 növényt találtak, amelyeknek 62 százaléka mediterrán és mediterrán jellegű. A különösen érdekes növények közt leltek egy ökörfarkkóró hibridet is, amely új magyarországi növény (Verbascum ustulatum Cel.) Magyar neve nincs.

Hosszadalmas lenne mindazokat a növényeket felsorolni, amelyeknek ismeretét a déli országrészből Nagy Istvánnak köszöni a botanika, ezért csak csak néhány adatot közlünk:

a Korongos lucerna egyedül a Harsányi-hegyen él még az ország területén, másutt mindenütt kipusztult,

a Vándorvirág egyik fajtája (a Helminthia humifusa) fellelhető Villány község belterületén, a virág legközelebb az NSZK-ban, Svájcban és Hollandiában honos;

a Koloncos holdviola a Fekete-hegyen él, új növény;

a szabdaltlevelű Szömörcét előtte még nem közölték ;

az Ezüstlevelű boglárka a Harsányi-hegyről.

Nagy István néhány olyan növény kipusztulását is megállapította a Harsányi-hegyen, amelyekről voltak régebbi adataink, talált azonban olyan növényeket is, amelyeket kipusztultnak hittek. (Pl. a Kitaíbel által 1800-ban talált Törpe mandulát.) A Fekete-hegy sziklái között felfedezte a Bakszarvú lepkeszeget (Trígonella gladiata). Korábban csak a Harsányi-hegyen találtak belőle, de ott is 1873 óta mindössze ötször mutatkozott egy-két példányban. Külön értéke még kutatásainak az is, hogy többet virágzásban talált közüle, holott előtte senki sem akadt még rá virágzó példányaira. így elsőként állapíthatta meg, hogy a növény virágja a közhittel ellentétben nem sárga, hanem hófehér.

Talált páfrányokat kutakban, amelyek itt természeti környezetben nem fordulnak elő, továbbá mintegy 50 olyan növényt, amelyeket eddig nem ismertek Baranyából. Megállapította néhány ritka növény hazai elterjedését is. Két dolgozatában 160 növényt sorol fel. Baranya megyei viszonylatban valamennyi növénytani érdekesség.

Nagy István, villányi református lelkész botanikai munkássága — amely eleinte kedvtelésnek indult, de szenvedélyévé vált — ékesen bizonyítja, hogy a vidéken élő értelmiség a legmagasabb tudományos szintre akkor is eljuthat, ha önként választott kutatási szakterülete nem szorosan kapcsolatos hivatásával.

Nagy István jogosan lehetne büszke tudományos értékű felfedezéseire, mégis szerényen csak ennyit jegyzett meg másfél évtizedes villányi rendszeres botanikusi tevékenységéről: „Annyi bizonyos, hogy jó szórakozás volt a botanika, nagyon sok örömöm telt benne. Bár folytathatnám még sokáig ..."

 

H) ADATOK VILLANY NÉPRAJZÁHOZ

A nemzetiségi kérdés falunkban

A német nyelvet beszélők száma csak megközelítő pontossággal állapítható meg Villányban és a közigazgatásilag hozzá tartozó községekben (Marok és Kisjakabfalva).

Villányban 628 fő, 22,4%
Marokon 388 fő, 43%
Kisjakabfalván 118 fő, 34%

A szerb-horvát nyelvet beszélők:

5 család, összesen 22 fő, 0,7 %

Községeinkben a kitelepítések, az összetelepítések, a Szlovákiából, a Debrecenből, a Nyírségből, Pest megyéből, Zalából és Jugoszláviából történt áttelepülések teljesen megbontották a régi faluközösséget. Az őslakosok többsége bizalmatlan volt és sokáig az is maradt politikánkkal szemben. Legfőbb vágyuk az volt, hogy végre megnyugodhassanak, rendezzék szétzilált családi, vagyoni helyzetüket és megkezdhessék a nyugodt termelő munkát. A korábbi begyűjtéseknél, a tsz-szervezéseknél itt-ott komoly szemrehányásokat kaptak. Gyakorlatilag az 1961-ig talpraállt egyéni gazdákat nem lehetett megnyerni a tsz-mozgalom számára. Az MSZMP agrárpolitikája révén 1961—62 a helyes politizálással a német nyelvet beszélő lakosság közül választotta ki a község vezetősége a termelőszövetkezet vezetőit. Ez helyreállította a megingott bizalmat. Amikor a végzett munka szerinti megítélés került előtérbe, akkor különösen meggyőzően bizonyították a német, a horvát, a szerb nyelvet beszélő dolgozók, hogy becsületes, hozzáértő, termelési tapasztalattal rendelkező, hasznos, a többiekkel egy értékű tagjai társadalmunknak.

Ha régebben a faluban német származású emberek találkoztak, többnyire csak németül beszéltek. A magyarok általában bizalmatlanok voltak, haragudtak, nemtetszésüknek adtak kifejezést, ha jelenlétükben nem magyarul beszéltek. Ma lényegesen megváltozott a helyzet. A nemzetiségiek erőteljesen asszimilálódnak. Különösen elősegíti ezt a folyamatot a tsz-ben, az Állami Gazdaságban, az ipari üzemekben a magyar nyelvhasználat. A német nyelv így mindjobban kezd a családi használatra korlátozódni.

Manapság az 50 éven aluli személyeknél még véletlenül se láthatunk nemzetiségi öltözetet a köznapi öltözködésben, de az 50 év felettieknél is csak ritkán. A fiatalság a modern divat szerint öltözködik. Újabban igen gyakoriak a vegyes házasságok.

A nemzetiségiek többnyire mezőgazdasági dolgozók. Az állattenyésztés, a szőlőtermesztés terén megfelelő szakértelemmel rendelkeznek. Szeretik a gépet, és szívesen ülnek rá. Az iparban is szorgalmasak és jól helyt állnak. Háztáji gazdaságuk erős. Gyakori náluk a háztartás és az állattenyésztés gépesítése, valamint a modern lakásberendezés is. A szőlőtelepítéseken, meglevő épületeik felújításán túl új házak építésében is jelentős számmal szerepelnek. Községeinkben a párt nemzetiségi politikája, a politikai légkör megfelelő. A német nyelvű lakosság vallásos; a pártépítésbe ebből a rétegből eléggé kevesen kapcsolódtak be. Az állami és a társadalmi ünnepekről még eléggé távol tartják magukat. Mind a tanácsban, mind a tanács végrehajtó bizottságában szép számú képviselettel rendelkezik a nemzetiség. A tanács-apparátusban 6 a német nyelvet beszélők száma. Mondhatjuk, hogy községeinkben nincs már olyan ember, aki ne tudná magát magyar nyelven megértetni. Ha ilyen mégis akadna, kérelmét anyanyelvén is előadhatja szóban vagy írásban. A német nyelvhasználat nemcsak a tanácson, hanem a tsz-vezetésében, továbbá a kultúra minden területén biztosított.

Anyanyelvi oktatás folyik az általános iskolában heti 4—4 órában. Az elmúlt tanévben 110 gyermek vett részt benne. A szülők azonban kifogásolják, hogy csak az I. osztályba járók irathatók be. Ezen a téren előbbre lehetne lépni, vagyis növelni lehetne a nyelvet tanulók számát, ha az említett megkötés megszűnne. A megfelelő szaktanár adott.

A kulturális lehetőségek a nemzetiségiek számára is adva vannak a községben. Sajnos, nem igen élnek velük. Az 1950-es években pl. még működött egy német kultúrcsoport (ének- és tánccsoporttal), azóta azonban nincs. Igaz, hogy az ifjúság eléggé szétszórtan dolgozik, összefogásuk, kulturális foglalkoztatásuk terén még sok a tennivaló. A passzivitást még az a tény is mutatja, hogy a községben fellépett kis német kultúrcsoport előadásán összesen csak 60—70-en jelentek meg, de ezekből is csekély volt a német nemzetiségű.

A községben működő könyvtárakban megtalálhatók a német, de a szerb-horvát nyelvű sajtótermékek is. Több lakoshoz jár német újság. A könyvtárakban 40—50, az iskolában 80 kötet német könyv áll rendelkezésre. A kultúrházban a szerbhorvát nyelvtanfolyam nyújt lehetőséget a nemzetiségi nyelv elsajátítására.

A jó egészségügyi ellátás egyik összetevője az is, hogy az orvosok értik és beszélik a német nyelvet, úgyszintén a gyógyszertárban is akad németül értő személy.

Az elmondottakból megállapítható, hogy a községekben a nemzetiségiek helyzete a felszabadulástól napjainkig sokat és pozitívan fejlődött, és szocialista társadalmunknak egyenrangú tagjai. A vezetés bizton számíthat segítségükre a nehezebb feladatok megoldásánál. Vallásos érzelmük, a világháború alatt reájuk nehezedő politikai nyomás, az esetenként indokolatlanul végrehajtott vagyoni kimozdítás, az őket negatívan érintő korábbi megkülönböztetések még ma is éreztetik hatásukat egyes politikai és kulturális vonatkozású kérdésekben.

Nemzetiségi kultúrájuk és anyanyelvük ápolására megvannak a lehetőségeik. A párt és az állam részéről megkapnak minden kulturális irányú biztatást és támogatást.

A Villány közös Községi Tanács 1968-ban határozatot fogadott el a vázolt nemzetiségi célok elérésére és a még meglevő hiányosságok felszámolására.

A régiek és a természet világa

A régiek jellemzője a természettől való függésnek és a vele való összeköttetésüknek állandó érzése. Ez az érzés késztette őket a természeti tárgyak, tünemények, jelenségek változásának és azok változatosságának megfigyelésére. A megfigyelés pedig számtalan elképzelésnek, hiedelemnek, szokásnak vált forrásává. Ezek határozták meg a régi ember viszonyát a természethez.

A régiek szemében a természet egyik alkotó eleme a titokzatos ég. Ide tartoznak az égitestek, az égi tünemények, az időjárás jelenségei és változásai. Sok helyütt a nap, mint a legfontosabb égitest áll a népszokások és hiedelmek középpontjában. A napfény erősödésekor örömtüzeket gyújtanak és így köszöntik a napot. Villányban ez nem volt szokás, gyertyaszentelőkor azonban itt is ez a mondás járta: „Ha a borz (Dachs) meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, mert a tél még negyven napig tart." A napnyugta pirossága „esőt jelez másnapra." (Abendrot, morgen Kot.)

A hold változásaiból az újholdnak tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Az újhold a néphit szerint idő jár ás változást hoz. Aszálykor az újholdban bíztak, hogy meghozza a várva várt esőt, borús időben pedig az újholdtól várták a napsütést. Az újhold megünneplése még a vallásos életbe is belekerült. Az új holdra következő vasárnapnak, az ún. újholdvasárnapnak nagyobb rangja volt a többiekénél. Ezen a vasárnapon nem volt szabad elmulasztani az istentiszteletet. A misét ilyenkor szentségkitétellel tartották és zokon vették, ha a pap ezt elmulasztotta.

A csillagokat a néphit az emberi élet jelképeként fogta fel. A nyári csillaghulláskor „minden hullócsillag egy-egy ember halálát jelentette."

A tavaszi esőről a néphagyomány azt tartja, hogy elősegíti a növekedést, ezért a gyermekek élvezettel állnak a májusi esőbe: „hadd álljon ki, legalább megnő!"

A szivárvány nemcsak különleges égi tünemény, de színeiből az évi termésre is következtettek. A sárga szín széles sávja a búzát, a vörös szín a kukoricát, a kék pedig a gazdag szőlőtermést jelezte.

A hóesést a gyermeksereg mindig kitörő lelkesedéssel fogadta. Ez jelentette a téli örömök, szórakozások kezdetét.

A szélben, felhőben a nép képzelete láthatatlan lényeket vélt felfedezni. „A forgószél elől ki kell térni, mert benne táncol a szélmenyasszony (Windebraut), és megbabonázza az embert." A tovarohanó felhő alakjából „meg lehet állapítani, hogy van-e benne röpülő sárkány".

Félelmet gerjesztő tünemény a villámlás és a dörgés. A villámról úgy tudják régóta, hogy kedveli a fákat, ezért villámláskor nem jó a fa alá állni. A dörgés nem más, mint „Isten haragja". Szokás volt jégeső közeledtekor imádkozni és harangozni.

A természet másik része a föld a rajta levő dolgokkal, tárgyakkal. A föld az ember lakóhelye, táplálója és végső nyugvóhelye. Nem csoda, hogy már ősidők óta bizonyos tisztelettel, szeretettel vesszük körül az anyaföldet.

Ivás előtt a régiek az üvegből néhány cseppet a földre loccsantottak. Ennek ma már nem tudják a magyarázatát. Vannak, akik a földnek bemutatott áldozat maradványát, jelképét látják benne. A régiek igyekeztek a földet, a lakóhelyet megszentelni. Bizonyítják ezt az útszéli keresztek és szobrok. Ezekből még ma is van Villányban négy szobor és több útszéli kereszt.

A földből előtörő víz, amely a növényeket és más élőlényeket táplálja, az élet forrásának jelképévé vált. Ezért a helyi mondás szerint „a gyereket a gólya a Dunából hozza".

Villány a Szársomlyó hegy tövében fekszik. A hegy alakja izgatta a nép képzeletét. Magyarázatot keresett rá. Mivel tudományosan megmagyarázni nem tudta, regét költött róla.

„Élt egyszer Harsányban egy boszorkány Harka nevű leányával. Nem sokkal a leány születése után a boszorkány elígérte Harkát az ördögnek. Közben telt, múlt az idő, a leány húszéves gyönyörű hajadonná serdült. Közeledett Harka átadásának ideje. A boszorkány szerette volna megmenteni leányát, ezért feltételeket szabott az ördögnek: Csak abban az esetben lehet övé a lány, ha hajnali kakasszóig felszántja a Harsányi hegyet, beveti búzával és elboronálja. Az ördög hajlott az alkura. Ekéje elé tüzes kakast és tüzes macskát fogott, és éjfélre készen is lett a hegy felével. Megijedt a boszorkány, hogy mégis elveszti a lányt. Furfanghoz folyamodott hát: beült tüstént az egyik harsányi tyúkólba, és éktelen kukorékolásba kezdett. A falu összes kakasa erre kukorékolni kezdett, jelezvén, hogy elmúlt már az éjjel. Az ördög azt hitte, megjött már a reggel s a fogadást elvesztette. Dühében felhajította a hegyet a levegőbe, aminek egy darabja Beremendnél esett le. Máig is megvan és Beremendi hegynek hívják. A félig felszántott Harsányi hegy fele éppen olyan kopaszon látható, mint ahogy az ördög otthagyta. Ezután nagy sebbel-lobbal eltűnt a pokolba. Ahol elbújt a föld gyomrába, ott fakad Harkány hévize. A Siklós— Villányi hegyek bora pedig azért olyan tüzes, mert tüzes kakasával, meg macskájával maga az ördög járt ott." (Kovács A.: Baranyai várak. Pécs, 1961. Kézirat gyanánt. 36—39. 1.)

A növényekhez, virágokhoz, fákhoz is fűződnek hagyományok, szokások. Több növény és virág kapott vallási vonatkozású nevet. A gyógynövények gyűjtése régen általános szokás volt Villányban. A gyerekek kötelessége volt az ezerjófű, a kamilla és a hársfa virágainak gyűjtése. Ezekből télen, betegség idején gyóg3'hatású teát főztek.

Nagyboldogasszonykor (augusztus 15.) mindenki mezei virágból kötött csokorral ment a templomba. Ezen a napon tartották a virágszentelést. Az öregek még ma is viszik a csokrot ilyenkor a templomba. A gyűdi zarándoklatról is mindig csokorral tértek haza.

Legkedveltebb virág a muskátli volt. A családi ünnepek dísznövénye a rozmaring. Elmaradhatatlan volt a rozmaring esküvők alkalmával, búcsúkor első áldozáskor és gyermektemetéskor. Házasságkötéskor a papnak és a harangozónak is megjárt az almába szúrt rozmaringágacska.

A virágvasárnapján szentelt barkát otthon a képek mellé tűzték; a temetőben a sírokra helyezték, de még a szőlőbe is vittek belőle néhány szálat. Isten áldását akarták így biztosítani.

A fák közül a fenyőt karácsonyfának is hívták. Már régtől általános volt a fenyő feldíszítése karácsonykor. A legszegényebb családban is díszlett belőle legalább néhány ágacska.

A barackfa görbe alakjáról az a mondás járta, hogy nem véletlenül, hanem büntetésből nő mindig görbére, mert „amikor Szűz Mária elszállt a szőlőhegy felett, amint Erzsébetet látogatta, nem hajolt meg előtte. Büntetésből mindig görbén kell állni a barackfáknak."

A tavasz ünnepén, május elsején régtől szokás a májusfa állítása. A zöldellő fa a természet feltámadását jelképezi. Májusfát kaptak a község elöljárói és a leányok. A májusfát rongy- vagy krepp-pa-pír szalagokkal és borosüveggel ékesítették fel. Május 31-én történt a májusfa ledöntése. A májusfát csak azok dönthettek le, akik állították. Ilyenkor természetesen nagy áldomást ittak a háziakkal.

Az állatok közül a madarak voltak mindenkor a legkedveltebbek. A gólyára és a fecskére azt mondották, hogy „Isten madarai". Ezeket nem volt szabad bántani vagy megölni. Költözésük idejét így emlegették: „Mária Geburt, gehen die Schwalben fort, Mária Verkündigung, kommen sie wiederum" (Kisboldogasszonykor elmennek a fecskék, Gyümölcsoltókor ismét visszajönnek). Villányban szentnek számított a kis katicabogár; Herrgottsvögelnek, Isten madárkájának hívták.

A bagoly a halál közeledtét hirdette. Ahol az ablak alatt azt kiáltotta: „Komm mit!" (ku-vik), tehát „jöjj velem!", ott a néphit szerint hamarosan meghal valaki.

Az otthon, a környezet

Az otthon szeretete a régiek szívében gyökerezett. Bizonyítják ezt a különböző mondások, amelyek Villányban is szokásban voltak. „Mindenhol jó, de legjobb otthon!" — „Otthon, az csak otthon!"

A család a házban rendszerint csak egy szobát lakott, a többi ünneplő szoba volt. Ide valóban csak akkor mentek be, ha ünnepet ültek. A halottat is a legelső szobában ravatalozták fel. A lakószobában a főhelyen kereszt függött. Ide gyűlt össze a család apraja, nagyja közös imádságra. Ezen kívül még szentképek díszítették a falakat. Az ablakot, különösen ha nagylány volt a családban, virágok ékesítették. A szoba berendezése egyszerű és nagyjából mindenütt hasonló volt. A sarokban álltak az ágyak, a szoba közepén az asztal, és az ajtókhoz közel a tűzhely. Az ajtó mellett függött a szenteltvíztartó. Miután gyakran üres volt, tréfásan más üres edényre is azt mondták: „olyan mint a szenteltvíztartó". Aki belépett a házba, meghintette magát a szenteltvíztartóból és „Dicsértessék"-kel köszönt.

Nemcsak a házban uralkodott tisztaság, hanem a házon kívül is. Minden szombaton megsöpörték az udvart és a ház előtti járdát. A ház mögött épült az istálló, az ól és az akol. A háziállatokról szeretettel gondoskodtak a régiek. Aki a háziállatokat gorombán ütötte, durva embernek számított. A levágásra került állatot azonban nem volt szabad sajnálni, „mert különben nem tud meghalni". Karácsony éjszakáján a néphit szerint a háziállatok is „megszólalnak emberi nyelven". Aprószentek napján az istálló állatait is megvirgácsolták, azaz meg csapkodták vesszővel, mert ez nekik is „egészséget hoz".

Újévkor az állatoknak egy darabkát adtak a karácsonykor megáldott kenyérből. A háziállatok megbetegedésekor szokásban volt a kuruzslás. A háziállatok közül a kutyát, a lovakat, a teheneket névvel illették. Legtöbbször egyszerű és magyar nevet adtak nekik: Bodri, Csillag, Fáni. A teheneknél a keresztnév járta, mint Rózsa, Julcsa.

Sok mindenre lehetne következtetni ezekből a nevekből, ha összegyűjtötték volna őket.

A macska mosakodásával jelezte a vendég érkezését. A háziállatokhoz tartoztak a méhek is. Tilos volt azt mondani a méhekre, hogy megdöglenek, mert azok csak „meghalnak".

Az ember közvetlen környezetéhez tartoznak a gyümölcsfák és a kerti virágok is. Ezeknek a körében nem voltak divatban a más vidékeken nem ritka szokások.

A mezőnek, a határnak minden részét külön néven nevezték. Volt Csillagvölgy, Jajgatok völgye (Jammertal), Remetevolgy, Feketehegy stb. Az elnevezések magyarázatát manapság mar csak elvétve ismerik. A Jammertal = Jajgatok völgye sokak szerint az 1687-es, ün. „második mohácsi csatáról" kapta a nevet. A hagyomány szerint a törökök egy csoportja ide szorult ebben a csatában, ahonnan nem nyiit számukra út a menekvésre és a győztes „keresztény hadak" mind egy szálig felkoncolták őket. A hagyomány szerint a haldokló törökök szörnyű jajgatásatól kapta a völgy a Jammertal nevet.

A régi villányi népet jellemzi a munka felmagasztalasa is. Hogy a munkát mennyire becsülték, bizonyítják azok a szólások, amelyekkel a lusta embert illették. Neve Faulpelz = naplopó volt. Az a közmondás is járta: „Aki nem dolgozik, ne is egyék!" A nehéz mezei munkákat mindig „Isten nevében" kezdtek el. Szívesen vettek reszt a buzaszentelő és a keresztjáró körmeneteken, mert ezekkel óhajtották biztosítani múmiájukra az Isten áldását. A nép munkájának eredménye a kenyér, a mindennapi táplálék szent volt. A kenyeret mindig keresztvetés kíséretében szegték meg. Kenyeret nem volt szabad eldobni, mert az bűnnek számított.

Aratási ünnep a villányi nép körében sohasem volt szokásban, de szüreti ünnep igen. Ez érthető, mert inkább szőlőműveléssel foglalkoztak, jobbára ebből éltek. A szüreti mulatság napján az ifjúság feldíszített kocsikon, pántlikás lovakkal hajtott végig a falun. A kocsin szőlőprés. A felvonulás után táncmulatság következett.

A család

Az ember családban éli le életét, ezért a családi élet sok szokásnak, hagyománynak a kiinduló pontja.

A párválasztásba, vagyis a családalapításba nagyon erősen beleszólt a vonzalmon kívül a vagyoni helyzet. A leánykérés nagyon egyszerűen folyt le Villányban. A fiú szülei megbeszélték a dolgot a leány szüleivel. Ebben állt az eljegyzés. Ennek külön ünnepe nem volt. Az iratkozás két tanú kíséretében történt. A templomi kihirdetéseken a menny asszonynak jelen kellett lennie, mert különben „gyermeke majd néma marad". A kihirdetésekre következett az esküvő napjának kitűzése.

Rendesen keddi napon tartották a lakodalmat. Ez a nap volt a legtávolabb a péntektől. A lakodalomra való meghívást a vőfélyek végezték el. A vőlegény és a menyasszony csak a velük egykorú fiatalokat hívták meg lakodalmukra. Az esküvőt rendszerint misével egybekötve tartották. A vőlegény szülői házából indult el a menet zeneszó kíséretében. A menyasszonyos házhoz megérkezve „kikérték" a menyasszonyt, majd megindult a nászmenet a templom felé. Elől ment a menyasszony egyik vőféllyel, utána a vőlegény az egyik koszorús leánnyal, majd az ifjúság, azután a felnőttek, legvégül a szülők. Villányban az volt a szokás, hogy minden vőlegény és menyasszony egyformán öltözött esküvőre az egész faluban. Az esketéskor a keresztkomák voltak a tanúk. A házasságkötés megtörténte után a nászmenet visszafelé indult, de a templom ajtajában mégegyszer megálltak. A zenekar eljátszotta a közkedvelt éneket: „Schön ist die Jugend" (Szép az ifjúság), majd tovább mentek. A lakodalmas házhoz érve elzárták a menyasszony útját, és csak akkor engedték tovább, ha a vőfély jó váltságdíjat fizetett. A lakodalmas nap délutánján folyt a tánc, amelynek fénypontja az ajándékozás volt. Este a vacsora alatt a szakácsnő mindenkitől pénzadományt kért. Vacsora után reggelig folyt a lakodalmi mulatozás. Villányban is szokás a lakodalmaknál, hogy egy legény — rendszerint a vőlegény jóbarátja — pohárköszöntőt mond. A szónok ilyenkor a terem közepén emelvényen vagy széken áll. Nagy éljenzés, vivátozás közben kiissza borát és a padlóhoz vágja poharát (a törött pohár a néphit szerint szerencsét jelent).

Az új család első ünnepe a gyermek születése és a keresztelés. A szülés előtti napokban az ifjú asszony elment a templomba, hogy Isten segítségét kiesdekelje a maga és a gyermek számára. Volt aztán nagy öröm, amikor az esemény bekövetkezett! Legjobban annak örültek, ha az első gyermek fiú volt. Az egyke akkor még nem volt divatban. 1868-ban 115 gyermek született Villányban, ezzel szemben 1968-ban csak 29.

A születés utáni napon az újszülöttet elvitték a templomba keresztelésre. A keresztkomákat az ismerősök köréből választották. A keresztkomák kölcsönösen magázták egymást tiszteletből. A keresztkoma lett a tanú a házasságkötésnél, és ő vitte a zászlót a temetés alkalmával. A keresztszülők karácsonykor és húsvétkor megajándékozták keresztgyermeküket. Amikor a gyermek elérte a tizenkettedik évét, értékesebb ajándékkal befejezték, vagyis „levágták" az ajándékozást. A keresztelt sohase nevezhette keresztszüleit a nevükön, hanem csak keresztapámnak, keresztanyámnak szólíthatta őket.

Kereszteléskor az újszülött rendszerint a keresztapa vagy keresztanya nevét kapta. Az sem volt ritka eset, hogy az édesapa nevét adták.

Melyek voltak a leggyakoribb nevek Villányban? 1868-ban a 115 gyermekből 9 János, 8 József, 5 Ádám, 5 Ferenc, 15 Katalin, 14 Anna, 9 Mária, 6 Margit volt. Az elmúlt évben megkereszteltek közül a 3 János és a 3 Ferenc mellett Zoltán, Gábor, Attila, Tibor, Ervin, Róbert és Tamás fiúnevek; a fentebb említett 100 évvel ezelőtti nevek helyett Tímea, Beáta, Marietta, Gabriella, Gyöngyi, Erika, Gyöngyvér, Csilla leánynevek fordulnak elő. 100 esztendő alatt mennyire megváltozott a nevek divatja!

Régen 6—12 éves korig jártak a gyermekek iskolába. Csütörtökön nem volt tanítás, akkor az ismétlősöket oktatták,

A régi gyermekjátékok már rég kimentek a szokásból. A leányok hátrányban voltak a fiúkkal szemben. Újév napján is a fiúk jártak köszöntem. A nagyheti kerepelésben is csak fiúk vehettek részt. Aprószentek napján csak a fiúk mehettek virgácsolni. Ezt mondták virgácsolás közben: „Friss légy, jó légy, keléses ne légy!" A köszöntések alkalmával illett pénzzel viszonozni a jókívánságokat.

A búcsú napja a rokoni látogatás ünnepe volt. Ha máskor nem, de ezen a napon felkeresték egymást az elszakadt testvérek, rokonok. A búcsú régente Villányban két napig tartott. Mindkét nap táncmulatság volt. Az előkészület már szombaton kezdődött. Vasárnap (a Szent Márton ünnepéhez legközelebbi vasárnapon) volt a búcsú főnapja. Délelőtt mise után a legények zeneszó kíséretében végigjárták a falut, így az elöljárókat és a leányos házakat. Délután elkezdődött a tánc, amely hétfőn is folytatódott.

A családi közösség szomorú napja volt, ha valaki meghalt a családban. A halott szemét lecsukták, majd befektették őt az első szobába. Külön személy volt, aki meghívta a rokonokat, az ismerősöket a temetésre. Ha iskolás gyermek halt meg, a koporsót a nagyobb gyerekek vitték. A fiúk valamennyien fakeresztet, a leánykák pedig papírból készült koronákat vittek. Ha fiatal leány halt meg, a legények vitték, leánytársai gyertyákat tartottak kezükben. A felnőtt halottat a szomszédok, a rokonok vitték, a zászlót pedig a keresztkoma tartotta. A villányi temetési társulat megalakulásától (1871) kezdve a halottakat mindig kocsival vitték a temetőbe. A sírhantolásnál mindenki 3—3 marék földet dobott a koporsóra. Ez hozzátartozott a végtisztesség megadásához. A halottak legtöbbje sírkövet kapott, s Mindenszentekre esztendőről esztendőre feldíszítették és meglátogatták a sírt a hozzátartozók.

Vallási népszokások

A villányi népszokások többségét átszövi valamilyen vallásos elem, az alábbi szokásoknál azonban a vallásos elemen van a hangsúly.

A nép jámborsága minden időben egyszerű és — különösen a férfiaké — tartózkodó volt. Másik jellemzője volt a nép vallásosságának a rendíthetetlen hit az isteni gondviselésben. Történhetett akármi, a régiek azt mondogatták: Ennek így kellett lennie! Isten így akarta! A sorsát senki sem kerülheti el! — Ez nem fatalizmus, hanem a valóság komoly számbavétele, összekötve a gondviselésbe vetett hittel.

A vallásos népszokások az egyházi év egyes időszakaihoz, napjaihoz kapcsolódtak.

A leghangulatosabb időszak az advent. Kedveltek voltak egykor a roráték (hajnali misék). A hajnali ködbe, hóba burkolózott táj, a lámpások fényei olyan romantikát kölcsönöztek az adventnek, hogy az emlékező öregek ma is megkönnyezik azt az ifjúságukkal tovaröppent hangulatot.

A gyerekek régen is szívszorongva várták a karácsonyt, a karácsony estéjét. Szokásban voltak a karácsonyi misztérium-játékok. December 24-én délután a gyerekek felöltözködtek Máriának, szt. Józsefnek, angyaloknak, pásztoroknak és végigjárva a falut, minden házba betértek a betlehemesek. Ott karácsonyi énekeket és versikéket adtak elő, illetve népi játékot játszottak el. Éjféli misére fejezték be a falujárást. A betlehemezők minden család szívesen látott karácsonyesti vendégei voltak rövid negyedórácskára.

Az éjféli misére a házigazda egy darab kenyeret vitt, amelyet újév napján megetetett a háziállatokkal. Ennek a kenyérnek bűvös erőt tulajdonítottak az állatok egészségének megőrzésében.

Karácsony napján kapták meg a gyerekek az ajándékokat a keresztszülőktől.

Szilveszter napján, tehát az év legutolsó estéjén, az év végi hálaadás a templomban mindig nagyon látogatott volt.

Szent János ünnepén bort szenteltek a templomban. Az újévi köszöntés már akkor is mindenkinek kijárt, akivel az ember találkozott ezen a reggelen.

Vízkeresztkor néha jártak háromkirályokat köszönteni csillaggal, emlékeztetve a bibliai háromkirályra.

Tele volt szokásokkal a nagyhét. Nagy csütörtökön a fiúk kerepelni jártak addig, amíg a harangok hallgattak, illetve ahogy mondották: „a harangok Rómába mentek".

Nagypénteken a szentsírt mindenkinek illett meglátogatni.

Nagyszombaton a kereplő gyerekek szolgálatukért tojást kaptak a házaknál és szétosztották azokat maguk között.

A nagyszombati feltámadási körmenet fejezte be a böjti időszakot. Utána már szabad volt húst enni. A feltámadási körmeneten a zenészek is játszottak. Húsvétvasárnap reggelén történt a sonka és a tojás szentelése.

Húsvét hétfőjén sokan Emmauszba mentek. Ilyenkor a családok becsomagolták a „cekkerbe" az elemózsiát, s az egész falu kirajzott a szőlőbe, a szabadba, ahol szolid mulatozással töltötték el a napot.

Igen szép ünnep volt régen Villányon az Űrnapja. Az ünnepi sátrak felállításához, az utcák feldíszítéséhez mindenki szívesen hozzásegített.

A templomszentelés eredeti napja március 25-e volt. Később a lakosság kérelmére az egyházi hatóság áthelyezte a búcsú napját a szeptember 12-hez legközelebb eső vasárnapra. A táncmulatságot november 11-hez legközelebb eső vasárnapon rendezték meg a villányiak.

Mindenszentek délutánja és a halottak napja a halottakról való megemlékezésnek volt az ideje. Ekkor mindenki meglátogatta az elhalt hozzátartozók és rokonok sírját. Az első világháború utáni évektől kezdve mindenszentek napján emlékeztek meg az elesett hősökről. Emlékművüket a közelmúltban újította meg nagyon szép formában a Községi Tanács. Az emlékmű most a termetőben áll, mivel a szobor régi helyének környékére középületeket építettek.

Éghajlati regulák

A földművelő ember munkájának eredményessége, sok esetben eredménytelensége az időjáráson dőlt el. Évről évre megfigyelte a természetet, az éghajlat változásait, szeszélyességét. Később már számított is az évenként várható változásokra, de tartott is tőlük. Különösen a szőlőművelés járhatott veszéllyel, ezért hosszú évek leszűrt tapasztalatait sűrítik össze az éghajlati regulák. Néhány legfontosabbat érdemes megemlíteni közülük.

Ha Vince-napkor (január 22.) süt a nap és az úton a verebek fürödhetnek a porban, abban az esztendőben sok bor lesz.

Hugó napja (április 1.). Ilyenkor ki kell menni a szőlőbe, és egy-két tőkét meg kell metszeni. Az a mondás járta: „Aki Hugó napján kezdi a metszést, unnak sok bora lesz."

Lőrinc napkor (augusztus 10.) állították be a csőszöket, mert a régiek szerint ettől kezdve értek a szőlők.

A régiek szerint a farsang három napja három évszakot képvisel: Az első a tavaszt, a második a nyarat, a harmadik az őszt. Amilyen idő ezeken a napokon van, olyan várható az említett évszakokban.

A farsang utolsó napján a fiatalság kivonult a szőlőhegyre, „főztek, ettek, mulatoztak, szórakoztak éjfélig. Ekkor köszöntött be a böjt".

 

Barnabás napjára ez a megfigyelés járta:

"Wanns regnet um Barnabás, dann faulen die Träubl bis ins Fass; vagyis:

"Ha Barnabás táján esik az eső, rothadnak a szőlöfürtök, amíg a hordóba nem

[kerülnek."

 

Ha Medárdkor esik, akkor 40 napig esős idő lesz. Ha nagy udvara van a holdnak, szeles, esős idő várható.

Télen holdtöltekor nagyon hideg az idő. Azt mondják ilyenkor: bár már újhold lenne! Az új-hold időváltozást, enyhülést hoz.

Ha a Mátyás (február 24.) jeget talál, rajta lyukat ás, ha nincs (ti. jég), akkor csinál.

Ha Mátyás-nap éjjelén fagy, még 40 éjen át fagy.

A szőlőben akkor biztos a termés, ha az embert az árnyéka nem hagyja el (ti. ha olyan nagy területen fekszik a szőlő).

A mai megváltozott életforma mellett a néphiedelmek, a népszokások elhalványulnak és rohamosan veszendőbe mennek.

A villányi szüret

Régi szokás, hogy szeptember 29-én, Szent Mihály napkor kezdik a szüretet. Valamikor a szüretet megelőző napon a fiatalok és az öregek egyaránt fölmentek a hegyre, hogy leszedjék az első fürtöt. Ez a szüreti idény megkezdését jelentette. Ma ezzel a régi hagyománnyal már nem nagyon találkozunk.

A szüretet minden időben gondos előkészület vezette be. Rendbehozzák a termés behordásához, feldolgozásához, elhelyezéséhez szükséges eszközöket, edényeket, elsősorban a hordókat, a kádakat. A hosszabb ideig üresen álló hordókat először vízzel mossák ki, majd forrázzák és gőzölik. Ugyanilyen alapos előkészítést végeznek a pince egyéb fölszerelési tárgyaival is (kád, sajtárok, kármentők, puttonyok).

A pinceházban tárolt eszközök a nyári melegben kiszáradnak, az előkészület fontos része ezért a fából készült tárgyak áztatása. A jó szőlősgazdák ezt általában már egy-két héttel a szüret előtt megkezdik. A hangsúly elsősorban a nagy kádakon van, amelyek a méreteikből adódóan állandóan a présházban vannak, s így a nyár melegétől ezek száradnak ki a legjobban. Az áztatás naponta többszöri hidegvizes locsolásból és lemosásból áll. Egyéb tárgyak, amelyek többnyire egész évben a pincében vannak, a nedves, hűvös levegőn bepenészesednek. A szüretet megelőző napokban ezeket is felhozzák a pincéből, és gyökérkefével jól lesúrolják. A hordókat lemosás után az ún. bakon szárítják. A bak többnyire akácfából házilag készített alkalmatosság, magassága, nagysága változó. Rendeltetése az, hogy a lemosott, még vizes hordót a szennyeződéstől megóvja. A bak, annak ellenére, hogy házilag készül, mégis befektetést igényel, s inkább csak a módosabb szőlősgazdák rendelkeznek vele. Hiánya esetén számtalan ötletes megoldást ismernek (pl. használatos helyette a földre fektetett létra).

Ezzel a gazda szüreti előkészítő munkája úgyszólván befejeződött. Annál nagyobb munka vár még a ház asszonyára. A szüreten résztvevők ugyanis nem bérért dolgoznak. Ilyenkor rokonokat, szomszédokat, barátokat hívnak meg. Ha a meghívottak közül van szőlősgazda is, a „szívesség" kiegyenlítése természetesen visszasegítés alapján történik. A meghívottak ellátása tehát a háziasz-szony feladata, akit már napokkal előbb lefoglal a szüreti ebéd előkészítése.

Az említett munkák után végre elérkezik a szüret napja. Kora reggel már mindenki útrakészen áll. A pirkadó reggelen 2—3 hordóval és a „fönnállóval" megrakott kocsik megindulnak a hegy felé. Nincs is talán olyan gazda, aki erre a nagy alkalomra ne hagyott volna egy-két korsó bort a tavalyi termésből, az óborból. Amikor mindenki megérkezett, azonnal hozzálátnak a munkához, mert régi mondás: ha korán lesz reggeli, idejében befejezik a szüretet. Ahhoz viszont, hogy korán lehessen reggeli, serényen kell dolgozni, mert az első kocsit már útnak indították a pinceházhoz. A kocsin két—három állóhordó szokott lenni. Amikor a kocsi először elindult a szőlővel, a szüretelők leülhetnek a reggelihez. A reggeli általában tejfeles túró, sonka, szalonna, savanyúság, zöldpaprika, s a megtartott óbor szokott lenni.

A reggeli után újból munkához látnak a szüretelők. A fürtöket ollóval vagy késsel vágják le és a fogantyúval ellátott szüretelő sajtárba hullatják. Edényük megteltét hangos „puttony" felkiáltással jelzik. Ilyenkor megjelenik a puttonyos — aki mindig férfi — és a szőlőt a kocsin levő hordóba viszi. Hogy minél több szőlő férjen az álló hordókba, csömöszölővel összezúzzák a fürtöket.

A manapság általánosan elterjedt és használatos gyári prések előtt fából faragott sajtolókat használtak. Mondják az öregek, hogy a szőlőt taposással is sajtolták. A leszedett szőlőt zsákba téve, a zsákot a kádba helyezték és lábbal taposták ki, közben a szőlő leve nyitott csapon folyt a kármentőbe. Ezt az eljárást azonban az öregek is már csak hallomásból ismerik.

Szüreteléskor a gazda nem sürgeti a munkásokat, inkább lassú munkára int, hogy lehetőleg minden szem szőlő belekerüljön a szüretelő sajtárokba.

A szüret befejezésekor a szüretelők általában egy vödör szőlőt szoktak kapni „hazára'.

A villányi szőlőhegyen az alábbi szőlőfajták termesztése a legáltalánosabb:

Fehér szőlőfajták: rizling, szilváni, mézesfehér, szürkebarát, ezerjó, bánáti rizling, olasz-rizling, hárslevelű.

Vörösbor szőlőfajták: medoc-noir, oportó, kadarka, kékfrankos.

Csemegeszőlöfajták: Csabagyöngye, szőlőskertek királynője, saszla, Malhiasz Jánosné, muskotály, hamburgi muskotály, afuz-ali.

A vörösbor készítése

A leszüretelt szőlőt (pirosat), tehát az oportót, a kadarkát, a kékfrankost, a burgundit, újabban a cabernet, a medoc-noárt is 20—30 hl-es fakádakba gyűjtik, ledarálják, s egy napra állni hagyják, hogy az erjedés meginduljon. Ezután mindaddig, amíg az erjedés tart, óránként megdöngölik a csömöszölővel. A döngölés befejeztével zöld szőlőlevéllel sűrűn letakarják, majd pelyvás sárral 1—2 cm vastagon jól letapasztják. A kád ilyen állapotban marad 21 napig. Ennyi idő alatt a vörösbor letisztul, s csak a 21—22. napon fejtik át azt a hordókba.

A fejtés, illetőleg csapolás szertartásos művelet. Szokás ilyenkor a rokonok, ismerősök közül — főleg férfiakat — segítségül hívni —, mert a hordók emelgetése nagyobb erőkifejtést kíván.

Mielőtt a csapot bevernék a nagy kádba, nem felejtik el mondani: „Na, Isten nevében!" A csap alatt ott van a kármentő. A bort a fickóval merik ki a sajtárokba, ezekkel meg a töltikén keresztül beletöltögetik az előre előkészített hordókba. Az órákig, félnapokig tartó töltögetés és a kádról lefejtés közben a kóstolgatás elmaradhatatlan. Ilyenkor kicserélik a véleményeket a bor színére, ízére, az újbor minőségére vonatkozóan. A kádról való fejtés sokszor nagy ivászattal, sőt berúgással végződik. Egyébként a csapolás iszogatás nélkül is veszélyessé válhat, mivel a kármentőbe folyó friss borból nagy mennyiségű alkohol szabadul fel, amit a töltögető akarva, akaratlan beszív, s berúg tőle. (Villányban haláleset is történt már ilyen alkalommal, amikor egy idősebb ember megszédülve beleesett a kádba és megfulladt.)

A további borkezelés az esetenkénti fejtésből áll. A borfejtés a villányiak egyik legkedvesebb munkája, amely a késő éjszakába belenyúlik, s legtöbbször pincepörkölt fogyasztásával fejeződik be. Ezt általában a háziasszony főzi a présházi konyhában, venyigetűz mellett, jó erős hüvelyes paprikával.

A vörösbor teljes letisztulása után következik az utolsó fejtés és a szállításhoz való előkészület. Ez a művelet ugyancsak rokoni vagy baráti összesegítéssel és iszogatással jár, mégpedig a legkomolyabb borkóstolással és vélemény-adással egybekötve.

Téli délutánokon, estéken elmaradhatatlan a borsos-fahéjas-szegfűszeges forralt bor, a pincepörkölt, a nyársonsült, megannyi fölséges remeke a villányi pincekultusznak. Boldogan él ezekkel a helybeli és a vendégül hívott egyaránt.

 

   
Előző fejezet