Káli Csaba

ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1914-1998

AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

Zalalövő és környékének lakossága — az ország más vidékeihez hasonlóan — első ízben a mozgósítások révén szembesült a háborúval. A Zalalövőről és környékéről bevonultak döntő részt a 48. császári és királyi, illetve a 20. honvéd gyalogezredhez kerültek. A falu vezetése, nem tudván először más eszközökkel az emberekben lévő feszültséget csökkenteni, augusztus 9-én elrendelte a korábban életre hívott éjjeli őrség megerősítését.1 A hadiállapotra való tekintettel a képviselőtestület augusztus 15-én határozott arról, hogy a kenyér és a marhahús árát fokozottan ellenőrizni kell, gátat vetendő a spekulációs áremeléseknek. Erre azért volt szükség, mert Zalalövőn ekkoriban mindössze egyetlen húsiparos volt, aki így az árait monopolhelyzetére való tekintettel „önkényesen" állapíthatta meg. Feltehetően ennek érezhetősége miatt kötelezték őt az árak kifüggesztésére.2

A hadbavonultak családjai már néhány hét múlva, szeptember elején rászorultak a segélyezésre. Ennek mértékéről és elosztásáról szintén a falu képviselőtestülete döntött.3 A lehetőségek természetesen korlátozottak voltak, különösen az után, hogy a település vezetése 1914 novemberében a „Zalalövő község szegényalapja" részére félretett 1004 korona 16 fillérből 1000 koronát évi 6 %-os kamatozású állami járadékkölcsön-kötvény (hadikölcsön) vásárlására fordított.4 A hadbavonulások miatt keletkező nagymérvű munkaerőhiányt 1915 közepétől, az országba áramló hadifogoly-szállítmányok mérsékelték. Az ezek elosztását végző szervektől, ez év májusában Weinberger Ferenc és Czencz József földbirtokosok 34 hadifogoly munkást és 2 felügyelőből álló személyzetet kértek. Júliusban Barthalos István, a 600 kh kiterjedésű földbirtokára kért 60 hadifoglyot. Látva a lehetőséget - valamint a kényszer okán - egyre többen próbáltak meg élni vele, de zömüket már a község is elutasította.5 A munkára igénybevett hadifoglyok körében - kihasználva a viszonylagosan megnövekedett mozgásterüket -gyakoriak voltak a szökések.6

Még közvetlenül a Monarchiát ért olasz támadás előtt az Isztria-félszigetről, különböző okokból kitelepítettek több ezer osztrák állampolgárságú olasz és szlovén nemzetiségű egyént, akiknek jelentős részét a biztos hátországnak számító Magyarországon, többek között Zala vármegyében telepítették szét. így került 1915. május 25-26-án Zalalövőre 32, döntően olasz nemzetiségű menekült személy, akik azonban még az ősz folyamán elhagyták a megyét.7

A következő háborús év a faluban is egyre súlyosabb helyzetet teremtett és egyre több áldozatot követelt mindenféle értelemben. 1916. július 24-én Zalapatakáról és Budafáról is elvitték a harangokat. Az áldozatok emlékére több helyütt kőkeresztet állítottak. Kovács Józsefné Zalamindszenten a kocsmája udvarán állíttatott keresztet a harctéren elpusztult unokája, Andor István emlékére, amelyet 1916. augusztus 20-án szenteltek fel. Gáli Jánosné a zalapatakai templomtéren állíttatott fel egy kőkeresztet, amelynek a felszentelése 1917. május 20-án volt. Az 1916. augusztus végi erdélyi román betörés egy újabb menekülthullámot indított el, amelynek következtében szeptember 7-én Zalapatakára 7 nagyszebeni menekült érkezett.8 Az ellátási nehézségek az 1917. esztendő végére válságos helyzetet alakítottak ki. A zalalövői képviselő-testület jegyzőkönyve szerint „a hatósági cikkek elegendő mennyiségben nem érkeznek meg s azok elosztása körül a lakosság egyes rétege részéről valóságos anarchia fejlődik ki." A testület felelősségre vonta a jegyzőt, egyúttal javasolta a helyzet orvoslására egy bizottság létrehozását.9 A hadisegély, jogosultság alapján történő kiosztására - központi rendelkezés alapján - 1918. április 24-én hadisegély-véleményező bizottságot alakítottak, amelynek tagjaivá Nagy Károlyt, Simon Jánost és Takács Jánost választották meg.10

Az első világháborúban elesett zalalövőiek és környékbeliek pontos számát nem ismerjük. Egyedül Zalamindszenten áll tiszteletükre emlékmű, amelyen 32 áldozat neve olvasható.

Az elvesztett világháború okozta társadalmi és gazdasági, valamint morális csődhelyzet egyszerre hozta felszínre nemcsak az elmúlt négy év, de az azt megelőző évek vélt és valós sérelmeit, amelyek óhatatlanul kedveztek a szélsőségesen radikális társadalomátalakító politikai irányzatoknak. Az 1918. október végén lejátszódó polgári demokratikus forradalommal hatalomra került Károlyi-kormány megfelelő mozgástér hiányában nem tudta megoldani a hirtelen nyakába szakadt problémákat. Az ennek nyomán tovább gerjedő feszültség vezetett el a siralmas állapotok radikális megváltoztatását, javítását hirdető kommunisták hatalomra kerüléséhez 1919. március 21-én.

A Tanácsköztársaság megalakulása, a központi hatalomváltás csak néhány nap múlva kezdte éreztetni hatását Zalalövőn és környékén. Az események menetét, az abban résztvett és letartóztatott egyéneknek a zalaegerszegi törvényszék előtt tett vallomásaiból és az ítélet indoklásából ismerhetjük meg. Ezek szerint 1919. március 24-én Stancsics József kávéházában a proletárdiktatúra kikiáltásának hírére megalakították a 13 főből álló községi tanácsot, melynek elnökévé Pitze Gusztávot választották és másnapra tüntető felvonulást, ezzel együtt népgyűlést szerveztek. Március 25-én a zalalövői piactéren meg is tartották a gyűlést ahol Miklics József, Grábár Károly és Rotschild Géza szólaltak fel, utóbbi gazembereknek nevezte a régi rezsim vezetőit, ellenben éltette Lenint és Trockijt. Ezután „az elhangzott beszédek hatása alatt álló tömeg" az elöljáróság eltávolítását követelte. Erre egy kb. 20 főből álló csoport élén Pitze Gusztáv megjelent a községházán és a hivatal átadására, valamint az új rendszerhez való alkalmazkodásra szólította fel Tóth Géza jegyzőt. Ugyanekkor 2 bizalmi férfit rendeltek Mihályka Ferenc községbíró mellé. Pár nap múlva a jegyző a zalaegerszegi direktórium által kiküldött Kovács Dezsőnek, míg a bíró a zalalövői községi tanács rendeletére, a Szálai József, Gerencsér Pál, és Radics Imréből álló bizottságnak adta át a hivatalát.

Április 26-án megjelent a faluban 20 vöröskatona élén Dandi Ferenc Zalaegerszegről és a helyi vezetők feljelentése nyomán letartóztattak, majd a megyeszékhelyi fogdába szállítottak két ellenforradalmisággal vádolt hadnagyot. Szintén még a tavasz folyamán lefoglalták Kuffler Dezső kastélyát, ahová a csendőrökből átvedlett Vörös Őrséget, valamint vöröskatonákat és egyéb más személyeket szállásoltak be.

Május 1-jén nagy népünnepélyt rendeztek, ahol Pitze Gusztáv mondott beszédet. Ugyanő - a már említett ítélet szerint - Brunner Jenő, Kellner Sándor és Hümayer Zsigmond kereskedők üzletét a tanácskormány részére, mint köztulajdont lefoglalta és árukészletét felleltároztatta.

A leírtakból is jól látható, hogy Zalalövőn nagyobb megrázkódtatások és atrocitások nélkül, minimális, a szinte mindenhol lejátszódó összeütközésekkel teltek el a Tanácsköztársaság napjai. A tanácsvezetők eltávolítása augusztus 7-én történt meg, ezután teljes egészében a régi hivatali gárda tért vissza.11

A hatalmába visszahelyezett képviselő-testület augusztus 10-én tartotta első ülését, de a Tanácsköztársaság eseményeivel érdemben csak a 17-i ülésen foglalkozott. Itt megnevezték és véghatározatban elítélték a „kunkormányos rablóbandájának" zalalövői tagjait. A határozatban - érzékeltetve az érintettek teljes immoralitását - még azt is megemlítették, miszerint a helyi vezetők, akik közül többen a vasútnál teljesítettek szolgálatot, még a júliusi vasutassztrájkot is megszegték, így „árulók voltak a saját kartársaik rovására is". Megrótták Vizy István és Farkas János tanítókat is, akik a jegyzőkönyv szerint a tanácshatalom szolgálatába szegődtek, így a testület kérte a faluból való elhelyezésüket. Javasolták továbbá a felsőbb hatóságok felé, hogy Stancsics Józseftől vonják meg italmérési és kávéházi engedélyét, mivel nevezett a kimérést a szociáldemokrata, majd pedig a szocialista és kommunista párt helyiségévé tette meg, ahol állandósult — a képviselő-testületi jegyzőkönyv szavaival élve - a „tivornya és dínomdánom". Végül a határozatban megnevezték a feljelentendő és a községből kiutasítandó személyeket.12

Miklics Józsefet, Hedli Bálintot és Stancsics Józsefet szeptember 7-én vitték el a zalaegerszegi törvényszéki fogházba, míg Grábár Károlyt 1920. január 6-án, Pitze Gusztávot pedig február 26-án helyezték előzetes letartóztatásba.

Ügyüket — a gyorsított eljárás keretei között - 1920. március 12-én tárgyalta Czikó János büntetőtanácsa. Tetteiket köztörvényes bűnként kezelték, így például a hatalomátvétel, amelyet legtöbbjüknek felróttak, a hatóság elleni erőszak vétsége minősítést kapta. Büntetésük 4 és 7 hónap között volt, tehát viszonylag enyhének mondható.13

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI ÉVTIZEDEK ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVEI

Politikai és társadalmi viszonyok Zalalövőn 1919 és 1945 között

A világháború befejeztével, a forradalom, a Tanácsköztársaság elmúltával, és nem utolsó sorban az ország feldarabolása okozta sokk miatt a még mindig változatlanul kétségbeejtő gazdasági helyzet közepette csak lassan, fokozatosan tudott az élet visszatérni a normális kerékvágásba. A kormányzat, az új hatalom számára, mindenekelőtt a politikai hadállásának kiépítése volt az elsőszámú feladat. A politika felsőbb szférájában zajló események lehetőséget adtak arra, hogy egy olyan kis település, mint Zalalövő, kihasználva a helyzetet régi, esetleg lefojtott szándékokat aktivizálhasson. Erre az egyik legjobb példa a közigazgatási változtatások terítékre kerülése. E folyamatban mind a két irány, az aprózódás és a koncentráció igénye is hangot kapott. A fokozatos koncentrációt, távlatilag az egyesülést — a nagyközségi státusz örve alatt — erősítette Zalalövő képviselőtestületének, Zalamindszent és Zalapataka hasonló szerveivel való együttes ülése 1920. február 4-én. A dekoncentrációs szándék különösen Zalapatakának okozott gondot Nagy- és Kisfernekág, valamint Nagyhegypuszta önálló községként való esetleges kiválása kapcsán. Az 1920. május 20-án, a patakai képviselőtestület ülésén felmerült igényhez Zalapataka nem járult hozzá, mivel életképtelennek tartotta az elképzelést a fajlagosan nagy terhek jelentkezése miatt.14 Több mint egy év elteltével ismét előkerült ez a kérdés, de Zalapataka akkor is határozottan elutasította a kiválási akciót.15 Zalapataka a Zalalövő környéki települések egyesülésének nem mindig zökkenőmentes folyamatát is illusztrálta 1923. június 3-án megtartott képviselő-testületi ülésével, amikor a kiválási törekvésekhez hasonló kategorikus elutasításban részesítették a Zalalövővel való egybeolvadás gondolatát. Két esztendővel később azonban a gazdasági racionalitás, a nagyközségi rang által elérhető nagyobb pénzügyi források reménye mégis megteremtette az egyesülést, amelyet a belügyminiszter 107052/1925. V. sz. rendelete hirdetett ki. A nagyközség szabályrendelete 1925. július 2-án kelt. Ez alapján az összevont településegyüttes elnevezése: Zalalövő nagyközség, amelyet hat kerületre osztottak fel. Ezek a következők: I. ker. Zalalövő, II. ker. Zalapataka, III. ker. Zalamindszent, IV. ker. Nagy- és Kisfernekág, Nagyhegypuszta, V. ker. Irsapuszta, VI. ker. Pusztaszentpéter. A nagyközség határa az 1924-ben végrehajtott kataszteri felmérés szerint 9283 kh, míg lélekszáma - az 1920-as népszámlálás adatait alapul véve - 3165 fő volt. Törzskönyvezett lakott helyek lettek Zalalövő határában az említett községrészeken kívül Sötétmajor és Pacsapuszta.16 Nem sokkal később a belügyminiszter 115800/1925. V. sz. rendelete Csöde községet — mint rendkívül kis lélekszámú települést — szintén Zalalövőhöz akarta csatolni, amely azonban nem valósult meg.17 A nagyközséggé szerveződés után — a közigazgatásról szóló törvény értelmében — az addigi körjegyző, Tóth Géza — aki 1914-től látta el ezt a feladatot — mint vezetőjegyző működött tovább, egészen 1932. június 30-án bekövetkezett haláláig. Öt egyik beosztott jegyzője, Varga István követte ezen a poszton, 1932. október 29-én.18

Az egyesítéssel, papíron valóban egy nagyközség keletkezett, de a statisztikai adatok egyúttal el is fedték ettől kezdve a településrészek egyedi jellemzőit. Zalalövő (és környéke), valamint Budafa két világháború közötti társadalmának demográfiai viszonyait szemléltetik a következő táblázatok, a népszámlálási adatok alapján.19

A táblázatokból kitűnik, hogy míg Budafa lakossága viszonylag egyenletes növekedést mutat, addig Zalalövő esetében a növekedés és megtorpanás egyaránt megfigyelhető.

A lakosság vallási megoszlását az 1930-as adatokkal21 szemléltetjük, egyrészt azért mivel a XX. század során a hivatalos népszámlálások ekkor dolgozták fel utoljára ezt a jellemzőt, másrészt ez az adatsor a vallás mély kulturális beágyazottsága okán nem mutat - különösen a század első felében - releváns változást.

Az adatok egyértelműen mutatják — a Nyugat-Dunántúlra tökéletesen jellemzően - a római katolikusok elsöprő többségét a többi felekezethez képest, amelyben az egész század során nem történt lényeges változás. Az anyanyelvi megoszlást nem érdemes táblázatszerűen bemutatni, hiszen valamennyi népszámlálás adatsora 99 %-nál is magasabb részarányt mutatna a magyarokból. Sokkal tanulságosabb a népesség korcsoportok szerinti tagolódását vizsgálni, amelyet a következő táblázat mutat be.22

A táblázatokon keresztül kitűnik az első két korcsoport számbeli fölénye és a viszonylagos stabilitás. Zalalövőnél halványan már érzékelhető a társadalom elöregedése, amely — mint látni fogjuk - különösen a század utolsó harmadában fog jelentkezni egyre gyorsuló ütemben.

Budafa és Zalalövő döntően földműveléssel foglalkozó lakóinak anyagi helyzetére is utal közvetve az alanti táblázat - amely az 1930-as népszámlálás adatait kitüntetve — a két világháború közötti lakásállomány minőségét mutatja bizonyos szempontok szerint.

A helyi társadalom anyagi gazdagsága korrelál a szellemi gazdagsággal, az iskolázottsággal, amelynek legfontosabb alapjellemzőjét, az írni-olvasni tudást szemlélteti a következő adatsor, az 1920-as népszámlálás adatai alapján.

Figyelembe véve, hogy Budafa 6 év alatti lakosainak száma 35, míg Zalalövőnél ez a szám 330 volt25, előbbi falunál 15 %-os utóbbinál pedig 19 %-os analfabétizmus regisztrálható. Az iskolázottsági mutatókat részletesebben tárja elénk az 1941. évi népszámlás következő adatsora.

Jól látható az 1920-as évhez képest az analfabétizmus csökkenése, de az általános (nép)iskolánál magasabb végzettség még mindig csak a népesség 1-2 %-ára volt jellemző.

Egy-egy mikrotársadalom, helyi közösség mentalitását, kulturális meghatározottságát nem utolsó sorban gazdasági struktúráját jól visszatükrözheti a politikai állásfoglalása, amely közvetlen formában legjobban a parlamenti választásokon jut kifejeződésre. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azt, hogy a két világháború között korántsem volt általános a választójog és ezen kívül még más tényezők is nagyban eltéríthették - például a titkosság vagy nyilvánosság kérdése - a választójoggal rendelkezőket attól, hogy a demokratikus társadalmakra jellemző szabadságfokon nyilvánítsák ki véleményüket a szavazóhelyiségekben. Ettől függetlenül érdemes megvizsgálni ezt a viszonyt, nem pusztán a társadalom-, hanem a politikatörténet okán is.

A Tanácsköztársaság leverése után megszülető régi-új rendszer a nemzetgyűlési választás megtartásával kívánta a politikai helyzetet tovább konszolidálni és természetesen saját magát törvényesíteni. Mint minden választás előtt, el kellett készíteni a választók névjegyzékét, amit még 1919 legvégén el is végeztek. Ebben Zalalövőről 500, Budafáról 134, Zalamindszentről 250 és Zalapatakáról 320 személy neve szerepelt, amely az összlakossághoz viszonyítva ezidáig a legtöbb volt. A választást az ország nyugati felében — mivel a keleti még román megszállás alatt volt — 1920. január 25-re tűzték ki. A zalaegerszegi választókerületben, ahová Zalalövő és környéke is tartozott, a választás elmaradt, mivelhogy Szmrecsányi György - a KNEP színeiben - egyedül indult, így a választójogi rendelet értelmében nem kellett megmérkőznie önmagával, ennek folytán automatikusan ő lett a választókerület képviselője. Ellene a választási kampány során dr. Farkas Tibor lépett fel, de mivel nem volt - a választási bizottság szerint -megfelelő számú ajánlása, ezért jelölését nem fogadták el.26

Két esztendő múlva újra kiírták a parlamenti választásokat. Ekkor a zalaegerszegi kerületben újra próbálkozó dr. Farkas Tibor a kormánypárt (Egységes Párt), míg ellenfele dr. Briglevics Károly a különálló Kisgazdapárt színeiben indult harcba a mandátumért. A választásra jogosultak száma csökkenést mutatott, amennyiben Budafán 108, Zalalövőn 337, Zalamindszenten 203, Zalapatakán 260, Pusztaszentpéteren 32 polgár került fel a választói névjegyzékre. Az 1922. június 11-én megtartott voksolás elég változatos eredményt hozott. Budafán Briglevics Károly „győzött", ehhez hasonló eredmény született még Zalamindszenten (145-13 arányban!) is. Zalalövőn (119-59 arányban) és Zalapatakán (90-24 arányban) Farkas Tibor diadalmaskodott. A kerület mandátumát egyébként utóbbi nyerte meg (összességében 5308-4212 szavazatarányban). Pusztaszentpéter a zalabaksai választókerülethez tartozott, ahol a 32 választásra jogosult közül 15-en Stankowszky Imrére, 11-en pedig Hajós Kálmánra (Egységes Párt) adták le szavazatukat.27

1926 decemberében, immáron a konszolidáció sikerének jegyében tartottak országgyűlési választásokat. Ezúttal Zalalövőn és környékén - a zalaegerszegi választókerületben - br. Kray István (Egységes Párt) és a korábbi képviselő dr. Farkas Tibor — ezúttal ellenzékben - indult. Budafa 110 névjegyzékbe felvett szavazójából 92 támogatta a régi képviselőt és mindössze 9 szavazatot kapott Kray István. Zalalövő 319 szavazópolgárából 175-en Krayt, 67-en Farkas Tibort választották. Zalamindszenten 207 volt a szavazásra jogosultak száma, melyből 70-en támogatták Kray Istvánt és 101-en Farkast. Zalapatakán a 270 jogosult szavazó közül előbbinek 69-en, míg utóbbinak 120-an szavaztak bizalmat. A választókerületben végül Kray István bizonyult jobbnak 5463-5335 arányban Farkas Tiborral szemben.

Ha összevetjük az 1922-es és 1926-os választások helyi eredményét, megállapíthatjuk, hogy elég nagy volt a mozgás a személyi szimpátiát illetően, amely a kormánypárti vagy éppen ellenzéki támogatottság stabilitásával ötvöződött.28

A vármegyei törvényhatósági bizottsági (megyei közgyűlés) választásokat illetően az 1926. december 29-i voksolás eredményéről van információnk, amely szerint „Zalalövőn a Sáska Imre, Tóth Géza körjegyzőn fényes győzelmet aratott 500 szótöbbséggel".29

Az 1931. június 28-ra kiírt országgyűlési választásokon a zalaegerszegi választókerületben - az 1920-as esethez hasonlóan - ismét elmaradt a voksolás, így az egyetlen jelöltet, a már ismert Kray Istvánt jelentették ki megválasztott képviselőnek, aki a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt mandátumainak számát gyarapította a parlamentben.30

Az 1935 tavaszán megtartott választások zalalövői eredményein már erősen érződött a gazdasági válság hatása és az ennek nyomán — ekkoriban leginkább éppen a Nyugat-Dunántúlon - előretörő különböző szélsőjobboldali radikális mozgalmak tevékenysége. A Gömbös Gyula miniszterelnök által átszervezett kormánypárt - amely a Nemzeti Egység Pártja nevet vette fel - színeiben, a zalaegerszegi választókerületben Arvátfalvy Nagy István indult. Mellette Farkas Tibor próbálkozott újra, és ekkor tűnt fel első ízben ifj. Eitner Sándor a Meskó Zoltán vezette szélsőjobboldali Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt jelöltjeként. A választás eredményét az alábbi táblázat foglalja össze:

Ezen az eredményen, az április 11-én megtartott második forduló sem változtatott lényegesen.

A választókerületben egyébként a kormánypárt jelöltje diadalmaskodott 8227-5459-es szavazataránnyal.32

Az 1939-es választások jól mutatták, hogy a szélsőjobboldali, nemzetiszocialista mozgalomnak nemhogy sikerült megvetnie a lábát Zalalövőn és környékén, de pozícióját elsöprő helyi győzelmével még jócskán erősítette is.

Az 1939-es választásokon külön-külön volt az egyéni jelölteknek és a pártlajstromoknak is listája,33 utóbbin a következőképpen alakultak az eredmények:

A fenti táblázat is teljesen megerősíti az egyéni eredményeket. E folyamat okainak feltárásához elengedhetetlen a vidék gazdasági életének bemutatása.

Zalalövő gazdasági élete a két világháború között

Az előzőekben vázolt társadalmi és politikai változások egyik legfontosabb eredőjét mindenképpen a gazdasági élet, azon belül is a meghatározó mezőgazdasági szektor változásaiban leljük meg. A mezőgazdaságban a világgazdasági válság által elindított regresszió minden bizonnyal közvetlen okául szolgált a választásokon tükröződő politikai mentalitásváltásnak. Az ok-okozati láncolatok pontos feltérképezéséhez azonban vissza kell nyúlnunk a korszak legelejére.

A kormány a Tanácsköztársaság bukása után egy korlátozott mértékű föld- és házhelyosztással akarta csökkenteni a társadalmi feszültséget. A Rubinek Gyula által kidolgozott, de Nagyatádi Szabó István által a parlament elé terjesztett földreformtörvény 1920-ban lépett életbe.

Zalalövőn és környékén a törvény megjelenése után még sokáig sem földre, sem házhelyre nem mutatkozott igénylő. Zalalövőn 1921 tavaszán is mindössze néhány házhelyigénylő akadt, de például Zalapatakán az 1922. március 4-i képviselő-testületi ülésen megállapítást nyert, miszerint: „Földbirtokreform törvény részletes ismertetése után előadó bejelenti, hogy e községből földigénylő nem jelentkezett". Ezt követően azonban lassan beindultak az igénylések, amelyek zömében házhelyre illetve 1-2 kh földbirtokra vonatkoztak.

A földosztás lebonyolítására létrehozott Országos Földbirtokrendező Bíróság 1925 végén született ítélete alapján az 1923. december 11-én elhunyt Kuffler Dezső ingatlanából Zalalövő község 24 kh-at, 17 zalalövői kérelmezőnek összesen 21 kh-at, ezen kívül egy személynek katonai szolgálatáért (a forrás ennek mibenlétét nem részletezi) 3 kh-at juttatott. Irsapusztán Sümeghy József birtokából 4 házhelyet alakítottak ki. Az OFB Zalamindszenten Reichenfeld Dezső 174 kh 1446 négyszögöl ingatlanát egész terjedelmében megváltotta, amelyből 24 kh 700 négyszögöl területet 21 kérelmezőnek, továbbá ugyanitt 2 személynek 6 kh-at szétosztott. Zalapatakán Kuffler Dezső ingatlanaiból 23 kh-at váltott meg az OFB, amit 16 kérelmezőnek juttatott.35

A birtokba juttatottaknak természetesen ki kellett fizetniük a megváltási árat, amely évekre elnyújtva, de nem kis anyagi megterhelést jelentett még a házhelyek esetében sem. Ezek az életképtelen törpebirtokok, az értékesítési lehetőségek egyébként is szűkös volta, amelyhez még a földek rossz minősége is társult, nem sok jóval kecsegtették újdonsült gazdáikat. Nem csoda, ha sokan nem tudták vállalni a birtok költségét, a megváltási ár fizetését és sorra visszamondták a nekik juttatott földet, házhelyet. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1928 márciusában kelt végzése szerint Zalalövőn 13-an, Zalamindszenten 9-en és Zalapatakán pedig 15-en mondtak le a nekik juttatott, adagosán másfél kh területről. E szerint Zalalövőn a juttatott 24 kh-ból 20 kh-ról, Zalamindszenten 30 kh-ból 11,5 kh-ról, míg Zalapatakán 23 kh-ból 21 kh-ról mondtak le a földhöz-juttatottak. Ezt a lemondási hullámot még az OFB is furcsának találta és „gáláns" módon még 15 napot biztosított a gazdáknak a törlesztő összegek lefizetésére, hogy a földosztásról kiadott 1925-ös „ítélethozatalnál irányadónak vett földbirtok-politikai cél megvalósulhasson".36 Ez az „engedmény" azonban nem volt ráhatással a földvisszaadási hullámra, annál is inkább mivel a világgazdasági válság — amely a mezőgazdaságban már 1928-ban jelentkezett — az esetleg meglévő maradék reményeket is szétzúzta.

Azok ügye, akik továbbra is vállalták a nekik juttatott birtok, illetve házhely árának törlesztését, még a harmincas évek elején sem rendeződött teljesen. A kiparcellázással megbízott mérnök, Hell Géza szavaival élve, a „tengeri kígyóvá dagadt zalalövői házhelyek ügye az OFB 1932. június 28-án kelt levele szerint Zalalövő, Zalamindszent és Csöde községekben befejezést nyert.37 A házhelyüggyel kapcsolatban az utolsó adatunk 1935-ből származik, amikor a megváltozott gazdasági helyzetre való tekintettel a juttatottak a megváltási ár csökkentését szerették volna elérni, amire az OFB hajlandónak is mutatkozott 20 % erejéig.

A fentiekből világosan megállapítható, hogy a Nagyatádi-féle földreform Zalalövőn semmiben sem könnyítette a törpebirtokosok és földnélküliek helyzetét, az egészségtelen földbirtok-struktúrát elenyésző mértékben módosította. Ezek után vizsgáljuk meg - a földreform csekély hatásait is figyelembe véve — a két világháború közötti birtokstruktúrát, néhány a harmincas évek közepén kiadott statisztikai kiadvány alapján. Az itt következő adatokat nyugodtan vonatkoztathatjuk az egész Horthy-korszakra, hiszen - a fentiekben vázoltak is részben alátámasztják - sajnálatosan nagy volt a mozdulatlanság ezen a téren.

Az adatokból jól kirajzolódik, hogy a gazdaságok túlnyomó többsége törpebirtok (1-5 kh) vagy annál is kisebb kategóriába tartozott. Ehhez kapcsolódóan érdekes lehet az az adat, amely a földbirtokok tagoltságáról árulkodik. A kérdéses évben Budafán 1131, míg Zalalövőn 4278 volt a földbirtok tagok száma.39

Az alábbi táblázat Zalalövő legnagyobb földbirtokosait mutatja be, illetve azokat, akik az országban bárhol összesen 100 kh-nál többet birtokoltak és Zalalövőn is volt földjük.

14. táblázat A. 100 kh-nál nagyobb birtokosok zalalövői birtokai 1935-ben (kh) 40

A következő táblázat az összes gazdaság művelési ágak szerinti csoportosítását mutatja be.

Ugyanebben az évben, a statisztikák szerint, a budafai legelőkre 56 szarvasmarhát és 110 sertést, míg a zalalövőire 855 szarvasmarhát, 40 lovat, 1055 sertést és 984 juhot hajtottak ki.42 Budafán a csak istállótrágyával trágyázott terület 76 kh-at ért el, ebből mindössze 1 kh a rét, a többi szántóföld volt. Zalalövőn összesen 924 kh-t trágyáztak, amelyből 69 kh műtrágyát, a többi vagy vegyesen, vagy istállótrágyát kapott. A trágyázott terület itt is döntően szántóföld volt (902 kh). Budafán 1935-ben 65, Zalalövőn 450 volt az állati erővel vont igásszekerek száma. Mindkét faluban a tehénfogatok száma dominált.43

Szintén az 1935-ös évre vonatkoznak az erdősültség részletesebb adatai, amelyek szerint Budafa 46 kh erdejéből 8 kh volt a szálerdő, míg 38 kh a sarjerdő. Zalalövőn 1125 kh-at tett ki a szál-, míg 1957 kh-at a sarjerdő. Ugyanitt például 1934-ben 1944 m3 volt a kitermelt fa mennyisége, amelyből 1659 m3 volt a tűzifa és 285 m3 az úgynevezett műszaki fa.44

A gazdasági és ezzel összefüggésben a foglalkoztatási szerkezetben a mezőgazdaság elsődlegessége a korszak végéig — és még azt követően jó pár évig, évtizedekig — megmaradt, amelyet az alábbi, az 1941-es népszámlálás adatai alapján készült táblázat mutat be.

16. táblázat A  népesség száma népgazdasági áganként Budafán és Zalalövőn 1941-ben 45

Mint látszik, az ipar - messze lemaradva - a gazdasági élet második legfontosabb szektora. Ráadásul itt olyan kisiparosokat is beszámítottak, akiknek tevékenysége mai statisztikai terminológiánk szerint - inkább szolgáltatásnak minősül. Egy a húszas évek közepén készült kimutatás szerint Budafán a kisipart mindössze 3 cipész és 2 kovács képviselte, míg Zalalövőn ugyanekkor volt 1 órás, 2 kályhás, 1 bádogos, 1 nyerges, 1 kosárfonó, 2 géplakatos, 1 lakatos, 2 kádár, 4 bognár, 7 kovács, 1 cipőfelsőrész-készítő, 1 kékfestő, 3 borbély, 3 ács, 2 cserepes, 6 kőműves, 3 asztalos, 14 cipész, 4 mészáros, 12 kocsmáros, 1 kávés, 3 szabó, 2 női varró. A kisipart meghaladó méretű „gyárszerű ipart" 2 gőztéglagyár, 1 kézivetésű, körkemencés téglagyár, 1 szeszgyár és finomító, 1 gőz fűrészüzem valamint több vízimalom képviselte.46 A legjelentősebb üzemmé Hilmayer Zsigmond téglagyára fejlődött a zalamindszenti községrészben, amely a húszas évek végén 40-45 munkást foglalkoztatott állandóan.47

Zalalövő kereskedelme a századfordulón elért kulminációs pontja után - a trianoni határmegvonás, majd a gazdasági válság hatására - veszített jelentőségéből. A községnek évenként 5 országos vásár tartására volt már régtől fogva joga. A faluban a már említett 1925-ös kimutatás szerint 3 gabonakereskedő, 2 bőr- és cipőkellék-kereskedő, 1 rőföskereskedő és 8 vegyes kereskedő tevékenykedett.48

A hitel- és pénzügyi élet helyi reprezentánsai változatlanul az 1897-ben alakult Zalalövő és Vidéke Hitelszövetkezet és az 1908-ban létrejött Zalalövői Népbank RT voltak. A hitelszövetkezet 1926-ban magába olvasztotta a Zalaszentgyörgyön működő hasonló intézményt is.49 A Népbank igazgatója, Sáska Imre 1933 januárjában meghalt, az összefüggés ugyan nem bizonyítható, de a bank ugyanazon év nyarán kényszerfelszámolás alá került, amely 1944. március 3-án fejeződött be a cégjegyzékből való törléssel.50

A község a saját csekély erejét felhasználva több módon is próbálkozott saját — mezőgazdaságon túli — gazdasági életének fellendítésével. A képviselő-testület 1921. október 22-i ülésén határozatot hoztak arról, hogy a faluban meglévő 4 korlátlan italmérési jog hagyassék meg, és az eredetileg 3-ban megállapított szám 5-re emeltessék fel. Az indoklás szerint a forgalmi viszonyok megkövetelték, hogy Zalalövőn 5 kocsma legyen. 1928-ban rendelkeztek egy közvágóhíd építéséről - a község pénzéből - „amely a magánvágóhíddal rendelkező és nem rendelkező húsiparosok közötti viszályt volt hivatva eltüntetni". Telephelyengedélyt a kőhíd melletti községi tulajdonú területre kértek.51 A község szintén pártolólag lépett fel 1929-ben a forgalom, a fogyasztás növekedésére számítva és — általában a falu tekintélyének növelését célzandó — a 7. számú vámőrszakasz idetelepítéséért, amely ekkor Őriszentpéteren székelt. A megfelelő épület hiánya miatt azonban ez a terv - is - dugába dőlt.52 Úgyszintén nem sikerült érdemi előrehaladást elérni a község infrastrukturális helyzetének javításában sem. Mindenek előtt a villamosítás került napirendre, amit 1928 januárjában az ikervári vízi erőműre való csatlakozásban láttak megvalósíthatónak. A túlzottan nagy költség azonban riasztólag hatott, az iskolaépítésre tett előkészületek (lásd később) mellett ez nem volt vállalható. Ennek ellenére az 1929. május 2-i képviselő-testületi ülésen a villanyvilágítás bevezetése céljából bizottságot alakítottak. Azonban sem ez, sem az 1930. január 26-i ülésen a villanyvilágítás kiépítőjének felajánlott 200 négyszögöl terület és 200 db oszlopfa nem hozta el a villanyt Zalalövőre. Az iskolaépítésre felvett kölcsönök, valamint a gazdasági világválság jó időre behatárolták a község fejlesztésének lehetőségeit. 1931 októberében a válság miatt a faluban közmunkák indítását kérték. A zalalövői képviselő-testület ezen év őszére, telére és a következő év tavaszára kb. 1000 munkanélküli emberrel kalkulált, akik a közmunkára rákényszerültek. Sem távolabbi vidéken - hiszen nagyjából mindenhol hasonló cipőben jártak -, de a helyi birtokosok nehézségei miatt a faluban sem lehetett elhelyezkedni. A közmunka címén elsősorban útjavítást terveztek, amelyhez kértek vármegyei és állami segélyt is.53 A gazdasági válság okozta forgalomcsökkenés vezetett el az 1916-ban alakult Zalalövő és Vidéke Keresztény Fogyasztási Szövetkezet - amely utóbb az Országos Hangya Szövetkezetek kötelékébe került - megszűnéséhez is. A cég ellen a felszámolási eljárást 1928. április 15-én indították meg, amely a következő év február 19-én ért véget.54

A válság után a gazdasági élet élénkülésével együtt megkezdődött az újabb szövetkezetek alakulása és a régiek újjáalakulása. A sort a Zalalövő és Vidéke Tejszövetkezet nyitotta, amely 1936. augusztus 23-án tartotta alakuló ülését.55 Budafán 1939. július 23-án alakult meg a tej szövetkezet.56 A zalalövői Hangya újjászervezésére 1938. december 18-án került sor, amikor is megtartotta alakuló közgyűlését a Zalamenti Gazdakörök Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, amely a Hangya Szövetkezetek kötelékébe lépett.57

A gazdasági élet fejlesztését voltak - részben - hivatva szolgálni a szakmák, szakmacsoportok alapján szervezett körök és egyesületek, valamint testületek is. A Zalalövői Iparoskör 1923. május 12-én tartotta alakuló közgyűlését, amelyen elfogadták az alapszabályát. Elnöknek Miszori Vendelt, alelnöknek Lung Gyulát (mindketten kályhások) választották meg, az alapító tagok száma 20 volt.58 Zalalövő központiságát mutatta az a tény, hogy 1929-ben ipartestületi székhellyé vált. Április 21-én tartották az alakuló közgyűlést, az új testület hatásköre kiterjedt Zalalövőn kívül Budafára, Csődére, Keménfára, Ozmánbükre, Salomvárra, Vaspörre és Zalaháshágyra is.59 A harmincas évek végén, a megváltozott politikai légkörben a szakmai szerveződések több esetben - kimondva, kimondatlanul -már a zsidóság gazdasági visszaszorításának jegyében fogantak. A Baross Szövetség elsősorban a kereskedőket fogta össze keresztényi alapon a zsidó konkurensek ellenében. 1939-ben Zalalövőn is voltak kezdeményezői a szövetség létrehozásának, de a megalakulás elmaradt, mivel a potenciális vezetők között politikai alapú személyi ellentétek támadtak. Az ellentét a Magyar Élet Pártja (kormánypárt) és a nyilasok - akik, mint az 1939-es választások eredményeinél láthattuk, igen komoly bázissal rendelkeztek e vidéken - helyi vezetői között feszült, mivel utóbbiak a leendő szövetség összes tisztségét ki akarták sajátítani. Ez az akkori kormánypolitika számára nem volt megengedhető, így Pestről azt tanácsolták, hogy amíg nem jön létre Lövőn a megfelelő vezetőségű Baross Szövetség, addig a zalaegerszegibe lépjenek be.60

Oktatás, kultúra és társas élet a két világháború között

A két világháború között az iskolaügy, Zalalövő és környékének egyik meghatározó kérdésévé vált. Az iskoláztatás tárgyi feltételeinek gyökeres javítása (új iskola építése) együttműködésre késztette már nagyon korán Zalalövő, Zalapataka és Zalamindszent képviselő-testületeit, amely végül az egyik döntő faktora lett az említett községek közigazgatási összeolvadásának is.

A korszak elején Zalalövő egy 5 tantermes, 8 tanerős, községi hozzájárulás mellett fenntartott, állami elemi népiskolával rendelkezett, amely meglehetősen rossz állapotban volt. Ugyanekkor Budafán egy mindössze 1 tantermes, 1 tanerős római katolikus elemi népiskola létezett.61 A zalalövői iskola megjavítását és esetleges kibővítését már a Tanácsköztársaság idején megalakult falusi munkástanács is napirendre tűzte, de az idő rövidsége és azon belül is „más irányú elfoglaltsága miatt" végül is általa erre nem került sor. Viszont nem sokkal a kommün bukása után az 1919. augusztus 17-én ülésező zalalövői képviselők - az ott levő mindszenti és patakai képviselőkkel karöltve - az iskolaépület kijavítására bizottságot hoztak létre 62 Rövid idő múlva - 1920 májusában - az irsaiak is önálló iskolát akartak, amit a lövőiek elutasítottak, hiszen az iskolaépület kijavítása mellett — az ínséges időkre tekintettel - semmiképpen sem lett volna fedezet egy újabb építkezésre. A jórészt frissen telepített irsapusztai lakók a telepítési szerződésre hivatkoztak, amely alapján - szerintük - járt nekik a községtől (Zalalövőtől) az iskola. A községrész nem lankadó akarata 1922-ben már majdnem sikerre vezetet, ugyanis a vármegyei közigazgatási bizottság nyomására a zalalövői képviselő-testület Irsapusztán egy 1 tanerős iskola felállítását rendelte el.63

A zalalövői képviselők azonban, mintegy elébe vágva az eseményeknek, 1922. május 6-i ülésükön felvetették egy új iskola építését, amelyben a környék - így Irsapuszta - minden tanulója helyet kaphatott volna. Ezt az ötletet Zalapataka és Zalamindszent is támogatta - belátva, hogy semmilyen reményük sincs a magas költségek miatt önállóan iskolát építeni. A hathatósabb együttműködés érdekében ezen az ülésen vetődött fel az is, hogy - Mindszentlövő elnevezéssel - egyesüljön a 3 település, és ezzel együtt alakuljon nagyközséggé. A felépítendő új iskola költségeinek kikalkulálása után azonban - amely első hallásra előteremthetetlennek tűnt - az egyesülés hívei időlegesen elbizonytalanodtak. Ez azonban nem tartott sokáig, mivel rájöttek, hogy az önálló iskolák felépítése és működtetése még több áldozatot kívánt volna, ezért végül az erők egyesítésének koncepciója diadalmaskodott, ami az 1925-ös egyesülésben és nagyközséggé válásban realizálódott.64

Az immáron nagyközséggé lett Zalalövő láthatóan pozitív hozzáállása ellenére is, az iskolaépítéssel összefüggő munkálatok csak 1928 elején indultak meg. A zalalövői képviselők, 1928. április 5-én tartott ülésükön egy 1600 négyszögölnyi (szükség esetén 2000 négyszögölre bővíthető) területet ajánlottak fel ingyenesen az iskola építésére. Ezzel - bevallásuk szerint - a legjobb, legdrágább területüket áldozták fel az új iskola céljaira, kikötve egyúttal, hogy azt egy kialakítandó új utca mentén kell felépíteni. A szeptember 5-i ülésen 60.000 pengőt szavaztak meg az iskola építéséhez való hozzájárulás címén, amit bankhitelből kívántak előteremteni. Az építésről szóló verdiktet a képviselő-testület 1928. december 6-án mondta ki, amely szerint a juttatott területen egy „9 tantermes egy igazgatói lakásból, egy tanítói-, egy szertárszobából, egy igazgatói irodából, egy szolga lakásból és a szükséges mellékhelyiségekből álló új állami elemi iskolát épít". A döntést megkönnyítette, hogy a minisztériumból ígérvényt kaptak 70.000 pengő államsegélyre, amelyhez a község is hozzátette ígéretét, mely szerint az e fölött jelentkező építési költséget ő állja. Talán a múltból is okulva, de mindenképpen a jövőre gondolva ugyanezen az ülésen határozat született arról is, hogy „az építést teljesen szilárd anyagból (kő, beton, tégla), tehát vályogtégla szigorú mellőzésével kell végrehajtani. Helybeli építőket kell előnyben részesíteni egyéb egyező feltételek mellett". A képviselők optimizmusát - no persze a közeledő válságról mit sem tudhattak - mutatja az építés befejezésének határideje, amit 1929. szeptember l-ben jelöltek ki.65

Az építkezés azonban - közelebbről nem ismert okok miatt - erre az időpontra még el sem kezdődött. A kivitelező személyének kiválasztása céljából pályázatot hirdettek, amelynek eredményét az 1929. október 15-i képviselő-testületi ülésen hirdették ki. Ennek értelmében a nyertes vállalkozók ifj. Fekete János kőművesmester, bizonyos Kovács kőművesmester sümegi és Berke ácsmester keszthelyi lakosok lettek. Erről aztán vita bontakozott ki, melynek hatására furcsa módon a képviselők megváltoztatták döntésüket és így végül Kirchner és Berzsenyi okleveles mérnökök, celldömölki lakosok lettek a nyertesek, a testület velük szándékozott ezek után szerződést kötni. A nem mindennapi döntés indoklásául azt hozták fel, hogy a mérnökök árban ugyan negyedikek lettek, de felkészültebbek és anyagi helyzetüket illetően stabilabb cégnek tűntek.66 Közben kezdeményezték a vallás- és közoktatásügyi miniszter által beígért 70.000 pengő államsegély meghosszabbítását, legalább az 1930-as évre, az építkezés csúszása miatt.67 A közben beütő gazdasági válság okozta pénzügyi nehézségek ellenére a község vezetése kitartott az építkezés mellett, talán már „csak azért is", nehogy később őket okolják az iskola fel nem építése miatt.68 A viharfelhők azonban egyre csak gyülekeztek, ahogy azt az 1930. március 27-i képviselő-testületi ülés is mutatta. Itt bejelentették, hogy a miniszter az építkezésre adott állami segélyt elvonja, ha az építési összegnek az államsegélyt meghaladó része függőkölcsönnel és a szerződéskötés az építési vállalkozóval nem lesz meg 1930. március 31-ig. A zalalövőiek a szombathelyi Vármegyei Takarékpénztártól kaptak 30.000 pengős függőkölcsönt és még egy hasonló nagyságú összegre ígéretet, amit akkor vehettek volna fel, ha az építkezés már megfelelően előrehaladott stádiumba kerül. Az ügyletet a Zalalövői Népbank közreműködésével bonyolították, de a feltételek így is súlyosak voltak, hiszen visszafizetési garanciaként jelzálogot jegyeztek be a község összes — tulajdonában álló — ingadanára. A kölcsön után 11 %-os kamatot kellett fizetni. Az iskolaépítés költségeit ekkor összességében, a belső berendezéssel együtt 140.000 pengőre kalkulálták. A nehéz helyzetre és a magas adminisztratív költségekre való hivatkozással a már beígért 70.000 pengő mellé további 10.000 pengő biztosítását kérték Klebelsberg Kunó minisztertől.69

Végül a függőkölcsön megszerzése mellett, a határnapul jelzett időpontban (1930. március 31-én) Zalaegerszegen megkötötték a szerződést az iskolaépítésre a Kirchner és Berzsenyi céggel. Röviddel ezután Zalalövőn - az építkezés menetét felügyelendő - egy 12 tagú építési bizottságot választottak.70 Az építkezés kapcsán - amely már elindult - ismét felvetődött a 7. vámőrszakasz idetelepítése, melynek elhelyezésére a megüresedő régi iskolát szemelték ki, de az elképzelés ez alkalommal sem bizonyult életképesnek.71

1930. szeptember 2-án, az iskolaépítés előrehaladottságára való tekintettel, döntés született a szombathelyi Vármegyei Takarékpénztár által folyósított illetve beígért függőkölcsön második részletének felvételéről. Ennek keretében 15.000 pengőt kaptak, amelyet a tranzakcióban résztvevő Zalalövői Népbank is megfejelt egy 4000 pengős hitellel. Az egyre nehezedő pénzügyi helyzetben a bankok már nem szívesen folyósítottak hosszúlejáratú kölcsönöket, ezért kényszerültek belemenni a zalalövőiek a nehezebb feltételeket támasztó függőkölcsön ügyletbe, amit a hitelező bármikor felmondhatott, ha úgy látta, hogy az adós fizetőképessége veszélyben forog.72 A képviselő-testület azonban vállalta a pénzügyi kockázatot, amely ettől fogva jó ideig Damoklész kardjaként lebegett a fejük felett.

Többszöri határidő módosítás után 1930. november 16-án felszentelték,73 1931. január végén pedig műszakilag is átvették az új iskolát.74 A berendezése azonban még váratott magára, noha a kultuszminiszter már korábban 9000 pengő erejéig ezt magára vállalta.75 Közben - részleteiben nem ismert okok miatt - a szombathelyi banknak vissza kellett fizetni a 45.000 pengős függőkölcsönt, amit a Zalaegerszegi Központi Takarékpénztártól felvett kölcsönből törlesztettek. Így időlegesen sikerült az adósságot átütemezni, ráadásul az újabb kölcsön kamata — igaz hajszálnyival - de kedvezőbb lett.76

Mindent egybevetve az új iskola, pontos számítások szerint összesen 123.150 pengő 36 fillérbe került. A felszabaduló, bár eléggé rossz állapotú régi iskolaépületbe került ideiglenesen az Iparoskör és a dalárda.77 Közben az államkincstár ajándékként visszaadta a községnek a régi épületet a telekkel együtt, ekként járulva hozzá az adósságteher esetleges könnyítéséhez.78 Az új 8 tantermes zalalövői elemi népiskola a járásban - a falusi iskolák között - a legnagyobb volt, de ugyanebben a viszonylatban, a megyei rangsorban is kiemelkedett. Az 1939/40-es tanévben 579, míg az 1943/44-es tanévben 690 tanulója volt az iskolának, amely állami fenntartású volt, de a község is részt vett bizonyos tekintetben a költségek fedezésében (apróbb helyreállítás, felújítás, takarítás stb.).79

Látszólag mindenki számára megnyugtatóan és jó időre rendeződött Zalalövőn az iskolakérdés, de a falu centrumától — ahol az új iskola is elhelyezkedett - meglehetősen távol fekvő Irsapuszta mindvégig kitartott és ragaszkodott a saját iskolához. Itt végül 1934-ben építettek egy 1 tantermes iskolát, amely azonban a 70-80 irsai nebuló számára hamar elégtelennek bizonyult. Az itteni lakosok folyamatosan „pumpolták" a képviselő-testületet, hogy építsen egy második tantermet és egy tanítói lakást is, annál is inkább, mivel a harmincas évek végére a második tanítói állás is betöltésre került. A képviselők, hivatkozva általában a nagy adósságteherre, a tanítói lakás esetében pedig arra, „hogy ott állandóan fiatal, kezdő tanítók lesznek beosztva, akiknek 2 szobás lakásra nincs szükségük" sorra megtagadták az építkezést. Az irsaiak azonban megnyerték ügyüknek a tanfelügyelőséget, amelynek — államsegéllyel kecsegtető — nyomására a negyvenes évek elején megkezdődött a bővítés tervezése, de a háborús idők és az azzal összefüggő drágaság keresztülhúzta a számításokat.80

A két világháború között, az azt megelőző korszakhoz hasonlóan, a társas élet, a közművelődés színtere az egyesület volt. Ezt a fogalmat igazán csak azokra a társulásokra alkalmazhatjuk, amelyek a polgárok szabad, önkéntes akaratából jöttek létre. Ezt azért fontos tisztázni, mivel korszakunkban megnő azoknak az „egyesületeknek" a száma és jelentősége, amelyek egy felsőbb akaratot megtestesítve alakultak ki. „Igazi" egyesületnek számítottak ekkor az 1909-ben alapított Társaskör és az 1911-ben létrejött Daloskör. Az Iparoskörről már korábban szót ejtettünk. Ez meglepően kevés ahhoz képest, hogy mekkora településről van szó.81 Noha túl sok következtetést ebből a tényből nem vonhatunk le, mindenesetre felsejlik a társadalmi önszerveződés problémás volta, amely - tegyük hozzá a tényszerűség kedvéért - nem Zalalövő szigetszerűen jelentkező gondja volt.

Fentebb vázolt definíciónk alapján külön kell kezelnünk a felülről szervezett „egyesületeket". A legtipikusabbnak talán ebből a csoportból a Levente Egyesület  tekinthető,  amely Zalalövőn  1926.   február 4-én  alakult meg.   Elnöknek Czencz Gézát, helyettesének Varga Istvánt, jegyzőnek Lakner Jenőt, pénztárnoknak Molnár Károlyt, ellenőrnek Vörös Ferencet, könyvtárosnak Csahók Jánost választották meg.82 A Levente Egyesülethez hasonlóan a Polgári Lövészegyesület is a burkolt honvédelmi nevelést szolgálta. Utóbbi megalakulása 1930. augusztus 30-án történt, elnöke Tóth Géza főjegyző lett. Az 1935. november 30-án újjáalakult „egyesület" vezető posztját - a Tóth Géza halálával főjegyzővé lett — Varga István foglalta el. A 9160/1939. számú miniszterelnöki rendelet alapján 1940. február 16-án - március 1-jei hatállyal a Polgári Lövészegyesület - az országban mindenütt — feloszlott.83

Hasonlóan az előbbiekhez, szinte minden faluban megszervezték - de nem felülről és egyáltalán nem direkt politikai célzattal - az önkéntes tűzoltó egyesületeket. Az 1910 - vagy 1909 - óta működő zalamindszenti mellé, 1922 júniusában alakították meg Zalapatakán a tűzoltó egyesületet.84

Külön kell szólnunk a Gazdakörről - amelynek pontos alakulási időpontját nem ismerjük — annak okán, hogy egy szerény könyvtárat is fenntartott. Az ennek alapját képező első kötetek — 150 ifjúsági könyv — 1928-ban érkeztek a Földművelésügyi Minisztérium adományaként Zalalövőre az iskolán kívüli népművelést szolgálandó. A könyvállomány később alig gyarapodott, a háború idején (1944-ben) mindössze 169 kötetet számlált a gyűjtemény. Szakképzett könyvtáros nem volt a faluban, általában a tanítók voltak megbízva annak kezelésével. A kölcsönzők évi adagban körülbelül 50-60, míg az általuk kikölcsönzött könyvek száma — szintén évente — 100 körül mozgott.85

A kulturális szférában megkülönböztetett szerep jutott az egyházaknak. Zalalövőn, mint ahogy azt egy a vallási megoszlást szemléltető táblázatban korábban láthattuk, a római katolikus egyház bírt a legnagyobb befolyással. A plébániát 1912-ben szervezték meg, ekkor került ide plébánosnak és vált a község életének egyik meghatározó alakjává Veér Vilmos, aki 1927-ben esperes és kerületi tanfelügyelő lett. Emellett több egyesületben és intézményben is vállalt funkciót.86 Ittléte alatt épült fel a jelenlegi községképet is meghatározó új római katolikus templom, amelyet 1927. november 20-án szentelt fel Mikes János szombathelyi megyéspüspök.87

A második legnagyobb felekezetet az izraeliták alkották. A hitközség századfordulón virágzó életének további fejlődéséhez nem igazán kedveztek az 1919. utáni politikai változások. A hitközség vezetője - immáron 1904 óta - Bender Adolf rabbi volt, mellette az elnöki tisztet Weltlinger Jenő, majd 1929-től Deutsch Árpád, azután pedig - a harmincas évek közepén - Kálmán Vilmos töltötte be.88 Szorosan a hitközséghez kapcsolódott a Szentegylet (Chevra Kadisa), amelynek 1911-ben elfogadott alapszabálya szerinti tevékenységi köre többek között a szegények, betegek, aggok ápolása, a halottak szertartásos eltemetése, a temető gondozása, valamint a jótékony célú hagyatékok és alapítványok kezelése volt. Vezetője a harmincas évek közepén Neufeld Lajos volt.89

A többi felekezet anyaegyházzal helyben nem rendelkezett, a zalalövői reformátusok Nagyrákoshoz, az evangélikusok Őrimagyarósdhoz tartoztak.90

A II. világháború Zalalövői eseményei

A II. világháború kitörése jó ideig csak közvetetten érintette Zalalövőt. Mivel ekkor támadás csakis a levegőből érhette a települést, ezért az első feladatok közé tartozott a légoltalom megszervezése. A légoltalmi vezető Varga István főjegyző lett. A törzs öt főből állt, ebből három gyalogos, kettő pedig kerékpáros egyén volt. A figyelő és riasztószolgálat helyét a volt Népbank tetején alakították ki, riadójel a harangszó volt. A mentést mindössze két hordágy és egy mentőláda volt hivatva segíteni. A légoltalom hatékony ellátása végett a nagyközség épületállományát is számba vették e szempontból. Ezek szerint belterületen 486 lakás (2690 lakos), míg külterületen 119 lakás (900 lakos) volt. Az összes lakóházból „nem éghető" héjazattál 468, míg éghetővel 137 rendelkezett. A kutak száma 472 (valamennyi magánkút) volt. A faluban 2 orvos és 128 kiképzett tűzoltó állt készenlétben vészhelyzet esetén.91

1941-ben erdélyi menekültek jelentkeztek a községben mezőgazdasági munkára, öt legényembernek sikerült is elhelyezkednie.92 1942 februárjában — az alakuló 2. magyar hadseregbe történő bevonultatásokkal - már sokak életébe beavatkozott a háború. Sajnos nemcsak a doni, hanem már azt megelőzően, az 1942. nyári hadmozdulatok is nem kevés áldozatot követeltek. A zalalövői Mihályka József is az elsők között esett el 1942. június 28-án a Tim város mellett folyt harcok során.93 Az itthon maradottak helyzete is egyre nehezebb lett a háborús terhek, a beszolgáltatás és ezzel együtt az áruhiány és az infláció növekedése miatt. Ezen a központilag irányított „lakossági közérzetet javító" intézkedések, mint például a „népruházati" akciók keretében bonyolított ruha- és cipőosztás sem tudott érdemben javítani.94

A voronyezsi frontról érkező vésztjósló hírek fokozott nyugtalanságot keltettek a lakosság körében. A 2. magyar hadsereg tragédiája különösen súlyosan érintette a zalai alakulatokat, amelyek a „visszavonulás" során a legnehezebb feladatot, az utóvéd szerepét kapták. A katonavonatok érkezésének legapróbb hírére is nagyon sok asszony, édesanya, feleség, gyermek tolongott a vasútállomáson, akik közül nem kevesen hiába várták vissza szeretteiket.95

Az áldozatok számát és különösen az arányát tekintve még szörnyűbb sorsa lett a falu zsidó lakosságának. Az úgynevezett „zsidótörvények" és más rendszabályok által zsidónak minősített és már évek óta erősen korlátozott életterű magyar állampolgárok végpusztulásba vitelét Magyarország német megszállása és az azzal együtt járó kormányváltás gyorsította fel. 1944 áprilisában és májusában megkezdődtek a gettóba költöztetések és vele párhuzamosan a deportálások. A zalalövőieket, a járás zsidóságával együtt, a május 4-én felállított zalaegerszegi gettóba költöztették.96 Még ezt megelőzően feloszlatták a Szentegyletet97 (Chevra Kadisa) és zár alá vették annak, valamint az elszállítandó zsidók vagyonát. A gettóba való beszállítás több csoportban történt, az utolsó május 16-án reggel indult a zalalövői vasútállomásról Zalaegerszegre.98 A dokumentumok szerint Zalalövőről 100 személyt vittek be a megyeszékhelyi gettóba, akiket június végén deportáltak, és pusztítottak el a haláltáborokban.99

1944. október 15., a nyilas hatalomátvétel után Zalalövőn és Budafán is a Nyilaskeresztes Párt helyi vezetői kezébe került a hatalom. Zalalövőn a deportált Kálmán Vilmos házát foglalták le a nyilasok párthelyiség céljára.100 A hadi helyzet rosszabbodásával egyre több katona fordult meg a környéken, ennélfogva 1945 elejétől egymást érték a törvényes és törvénytelen beszállásolások, illetve rekvirálások a német és a magyar katonák részéről egyaránt.101 Ettől az időtől kezdve egyre gyakoribbak lettek a „totális mozgósítás" keretében a behívások, a munkaszolgálatra rendelés és más, a honvédelemmel összefüggő intézkedések. A munkaerő-tartalékok felmérése és jobb kihasználása végett - központi rendelet alapján - népességszámlálást végeztek, ahol feltüntették a menekültek számát is. Ezek szerint az 1945. február 7-i állapotnak megfelelően Zalalövőn 449 menekült és 24 önkéntesen, valamint 5 hivatalból kitelepült tartózkodott. Ez nagyon nagy szám volt az állandó lakossághoz képest, akiknek az ellátásáról természetesen a helybelieknek kellett gondoskodni.102 Budafán szintén elvégezték a rendkívüli „népszámlálást", itt - az 1945. február 10-i adatok szerint - mindössze 8 menekült tartózkodott.103 A frontcsatározások megkezdése előtt, a legnagyobb hadiesemény egy amerikai B-24-es (Liberator) bombázó lezuhanása volt Csöde és Zalalövő között 1944. október 20-án. A 6 főnyi személyzet valamennyi tagja életét vesztette, földi maradványaikat a csödei r. k. temetőben helyezték örök nyugalomra.104

A front március végén érkezett el a Nyugat-Dunántúlra és komolyabb harcok nélkül foglalták el a szovjet csapatok a térséget. Még ugyanazon a napon, március 29-én, amikor a támadó csapatok kezére került Zalaegerszeg, nyomultak be a szovjetek Zalalövőre és másnap a környező falvakba is. A hadműveletet a 3. Ukrán Front kötelékébe tartozó 27. hadsereg hajtotta végre, egészen pontosan ennek a hadseregnek a 18. harckocsi-hadteste vette birtokba március 29-én este Zalalövőt. Másnap, 30-án hajnalban az 5. gárda lovashadtest részeit képező 63. és 11. lovashadosztály előrevetett osztagai harcba bocsátkoztak az ellenséggel, és néhány órás harc után elfoglalták Budafát, Csödét és Irsapusztát. 31-én a német 6. hadsereg és a 2. páncéloshadsereg egységei tovább hátráltak, minek következtében a 63. lovashadosztály elfoglalhatta Pusztaszentpétert - ahol több repülőgépet is zsákmányoltak —, majd Lenti irányába továbbvonult.105

A KOALÍCIÓ ÉVEI ZALALÖVŐN

A Vörös Hadsereg magyarországi jelenléte — a kulisszák mögött elkészített terveknek megfelelően — merőben más politikai felállást eredményezett a korábbiakhoz képest. Az ország politikai struktúrájának átalakítása a szovjetek által értelmezett „demokrácia" szerint történt. Az ő felfogásuk szerint demokratikus volt az, amit ők műveltek és antidemokratikus (fasiszta, reakciós stb.) aki nem úgy és nem azt cselekedte, ahogy az ő érdekeik megkívánták. Ehhez hozzátartozott, hogy Magyarország a szovjetek szempontjából egy általuk legyőzött és megszállt ország volt, ahol — a nyugati nagyhatalmakkal kötött egyezség értelmében — Szövetséges Ellenőrző Bizottság működött, amelyben ők játszották a vezető szerepet, ami a kényurasságot jogilag is biztosította. Ilyen körülmények között a megszületett új magyar politikai rendszer csakis a demokrácia egyes formai elemeit vehette át, de tartalmában nem fejlődhetett azzá.

Zalalövőn a gyorsan átvonuló front viszonylag kis anyagi kárt okozott. Az elsődleges felmérések nyomán született jelentés szerint felrobbantottak három hidat, leégett öt ház, közöttük két üzlet és a temetőben több helyütt megrongálódtak a síremlékek. Budafán - e jelentés szerint - egy közúti hidat robbantottak fel.106 Zalalövőn, annak 1945. március 29-én történt szovjet megszállása után nem sokkal, egy kisebb katonai parancsnokság létesült. A rendfenntartást kezdetben ez a szerv biztosította, amíg április 23-án át nem tette székhelyét Körmendre. Mindeközben, április elején Zalalövőn is megalakult a Nemzeti Bizottság, amely az Ideiglenes Kormány rendelkezései értelmében - a végleges rendezésig - gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezett a községben. A katonai parancsnokság kivonulásakor - egy dokumentum tanúsága szerint - „a parancsnokló kapitány az általa a községben és környékén összeszedett fegyvereket a helybeli kommunista pártnak hagyta hátra azzal az utasítással, hogy állítson fel fegyveres nemzetőrséget és e szervezetet ezen fegyverekkel lássa el". Erre nagy szükség is volt, mivel az orosz katonák rendszeresen fosztogattak és erőszakoskodtak a környéken.107

A Nemzeti Bizottságot alkotó pártok közül legelőször a Magyar Kommunista Párt és a Független Kisgazdapárt alakult meg április végén, május elején. Az MKP alapítói Pejov Ferenc, Miklics József, Pál József, Sabján Ferenc és Kustán Péter voltak.108 A Kisgazdapártot dr. Moller Miklós szervezte meg Farkas Ferenccel és Nagy Károllyal. Utóbbi a párt helyi elnöke, míg Moller az ügyvezetője lett.109 A Nemzeti Parasztpártot Cseresnyés Sándor alapította meg 1945 szeptemberében. A Szociáldemokrata Párt megalakulásának pontos időpontját nem ismerjük, de bizonyos, hogy még 1945-ben megalakította Kovács József, Wolf Károly, Németh Gábor, Sárközi Gyula és Keller András.110

Májusban Zalalövőn is megkezdődtek az igazolások, amelynek az volt a célja, hogy kiszűrje a társadalomból, különösen a vezető pozíciókból a fasiszta, nyilas és más szélsőséges elemeket, illetve a háborús és népellenes bűntetteket elkövetőket. Utóbbiak persze nem várták meg amíg az oroszok, illetve az új magyar hatóságok hajtóvadászatot indítanak ellenük, még idejében megszöktek vagy elbújtak, ennélfogva ezen a „szűrésen" nem nagyon akadtak fenn. Az igazolások főként a közszolgálatban állókat érintette, így például Zalalövő esetében főként a vasutasokat, tanítókat és a községi hivatalnokokat.111

1945. július 17-én újjáalakult a Zalalövői Nemzeti Bizottság, bár ezt megelőzően és ezután is gyakori esetnek számított a pártok részéről a testületbe delegált tagok cseréje.112 A bizottság zömmel a volt régi iskola épületében tartotta üléseit.

Budafán viszonylag későn, 1945. július 24-én alakították meg a Nemzeti Bizottságot a helyi MKP-tagok, mivelhogy csak ez a párt létezett a faluban. A salomvári körjegyzői hivatalban életre hívott Budafai Nemzeti Bizottság elnöke Horváth Károly, helyettese Kulcsár József, tagjai pedig Tóth Sándor és Tornyos Mihály lettek.113 Ugyancsak Budafán, szeptember 9-én „választották" újra a Nemzeti Bizottság általi delegálással a képviselő-testületet, amelybe már az NPP is elküldte tagjait. Az MKP és az NPP mellett a falura jellemző birtokkategóriák (törpe és kis) küldhették l-l képviselőt, valamint az iparosok képviseletében egy cipészt is behívtak. Másnap miután kiderült, hogy nem 6, hanem 12 tagot kell „választani" — gyakorlatban kijelölni — a község szervezési szabályrendelete értelmében, a fenti szervezetek és társadalmi csoportok újabb személyeket küldtek a grémiumba.114

1945 tavaszának egyik legnagyobb gazdasági — és egyben politikai — kihívása a földosztás végrehajtása volt. Az Ideiglenes Kormány 1945. március 15-én megalkotta a 600/1945. számú rendeletét, amelyben kevés kivételtől eltekintve kimondta a 100 kh-nál nagyobb birtokok 100 kh-on felüli részének, míg az 1000 kh-nál nagyobb birtokoknak teljes egészében történő kisajátítását és annak a földnélküliek, valamint a kis- és törpebirtokosoknak való kiosztását. Az erdők nagyobbrészt állami és községi, míg elenyésző részük magántulajdonba került.

A földosztás lebonyolításával helyi szinten a földigénylő bizottságokat bízták meg, amelyek az igénylések összeírása után automatikusan földosztó bizottságokká alakultak át. Mivel a Nyugat-Dunántúlon, a harcok elültével csak a rendelet megjelenése után kezdődhetett a földosztás, szemben a keleti országrész spontán mozgalmaival, itt már rendezett keretek között folytak a munkálatok.

1945 áprilisában Zalalövőn is megalakult a Községi Földosztó Bizottság, amelynek tagsága és elnöke gyakran változtak, de annyi bizonyos, hogy a már említett szűkebb politikai kör nem engedte ki a kezéből ezt a fontos pozíciót.115 A földosztás javarészt még a tavasz folyamán be is fejeződött, a gyorsaság legalább volt annyira köszönhető a felsőbb hatóságok — politikai érdekből történő — sürgetésének, mint a helyi akaratnak. A gyors — és nem mindig precíz — munka okán, a nem teljesen tisztázott jogviszonyoknak köszönhetően, valamint a lassú adminisztráció okán még évekkel később is folyt kisebb mértékben a földrendezés, így például a telekkönyvezésre is csak 1947-ben került sor,116 de ez egyáltalán nem volt kivételes eset.

Mivel a földjuttatásról folyamatosan készítettek kimutatásokat és ezek mind egy-egy pillanatnyi állapotot rögzítettek, ezért - a végeredmény megvizsgálása céljából — érdemes egy 1947-ben keletkezett dokumentumot117 alapul venni, amely már a végsőhöz legközelebbi állapotot mutatja:

Az igénybevett 795 kh 939 n.öl területű ingadanokból 79 zalalövői lakos 713 kh 282 n.öl területet, 15 csödei lakos 61 kh 347 n.öl területet, míg 7 szőcei lakos 21 kh 310 n.öl területet kapott.119 Míg Zala megyében az egy személyre eső juttatási átlag 2,8 kh — országosan 5,1 kh — volt, addig Zalalövőn — mint az a számadatokból megállapítható — lényegesen magasabb, viszont a falu lélekszámához képest a juttatások száma viszonylag kevésnek mondható.

Érdemes megvizsgálni, hogy a juttatottak melyik társadalmi csoporthoz tartoztak. A források szerint a földhözjutottak kb. kétharmada földnélküli napszámos és cseléd volt, míg a többiek a törpebirtokosi kategóriába tartoztak. A földosztás technikai lebonyolítása szempontjából említésre érdemes a kiosztásért felelős mérnök - már citált 1947-es dokumentumban foglalt - megjegyzése: „A volt uradalmi cselédek a Tarányi-féle birtokból »mindenki minden táblábók elv szerint kapták meg ingatlanaikat és emiatt az a műszakilag teljesen helytelen helyzet adódott elő, hogy 14-18 darabban jutottak földhöz. Helyesbítő felvilágosításaimat figyelembe nem vették és ragaszkodtak a meglévő állapothoz. A község egyes határrészeiben a parcellák elaprózodottsága oly mérvű, hogy tagosítás szükségessége mutatkozik".120

A földreform természetesen nem oldotta meg egy csapásra a mezőgazdaság régmúltra visszatekintő problémáját. Ez annál inkább sem lehetett így, hiszen a megfelelő eszközök, vetőmag stb. hiánya mellett a gondokat tetézte a mezőgazdasági javakban bekövetkezett háborús pusztítás, valamint a — már évek óta magas - beszolgáltatási teher további, szinte az elviselhetetlenség határáig való növekedése, ami leginkább a megszálló hadsereg itt tartózkodásának volt köszönhető.

Egy 1945. július 14-én keletkezett összesítés szerint a következő javak tűntek el a háborús cselekmények folytán: szarvasmarha: 391; sertés: 280; juh: 234; ló: 146; búza: 51,9 t; rozs: 36,35 t; árpa: 29,1 t; kukorica: 27,25 t; baromfi: 4208; tojás: 54.020; zsír: 3700 kg; olaj: 300 kg.121 Egy másik forrás alapján a megmaradt állatállomány a következő volt: 794 szarvasmarha, 24 ló, 448 sertés, juh 0.122 Összevetve a két adatsort, körülbelül - legalábbis az állatállományra vonatkozóan _ 30-40 %-os veszteség figyelhető meg, amely jelentősnek számított, de nem rendkívülinek.

A rendszeresen beszolgáltatott élelmiszerek mellett további terhet jelentett az állandóan itt állomásozó, illetve gyakran átvonuló katonaság ellátása. A katonák állandó zaklatásai, önkényeskedései sok feszültséget okoztak. Az elhurcolásokról szóló hírek - „málenkij robot" - tudatában mindig nagy riadalmat keltett a helyi, környékbeli munkára kirendelés, amely néha száznál is több embert érintett.

A közbiztonság katasztrofálissá válása miatt a szülők alig merték gyermekeiket elengedni az iskolába. A tanítás Zalalövőn már április 23-án megkezdődött, de a tanulóknak átlagosan csak 50 %-a jelent meg az első hetekben. A férfi tanerők közül többen hiányoztak a katonai szolgálat miatt, őket az idemenekült tanítók és tanítónők pótolták.123

Budafán május 2-án kezdődött a tanítás Gaál Karolina és Tóth Rozália menekült tanítónők által. Az iskola állapota jó, de a felszerelés és a bútorzat hiányos volt. Irsapusztán Búzás Dezső és Bányai Attila menekült tanítók kezdték meg az oktatást.124

Az 1945-ös év második felének legnagyobb politikai eseménye a november 4-én megtartott nemzetgyűlési választás volt. Magyarország történetében először ekkor lett valóban általános és titkos a választójog. A választói névjegyzékre ennek okán lényegesen többen kerültek fel, mint bármikor valaha is: Budafán 89 férfi és 124 nő, Zalalövőn 956 férfi és 1040 nő. A szavazati jogukkal Budafán 195-en, míg Zalalövőn 1804-en éltek. Zala megye egy választókerületet alkotott, ahol a Magyar Radikális Párt kivételével valamennyi engedélyezett párt indult, amelyek a tisztán lajstromos választásokon a következő eredményt érték el:

Mint ahogy az a táblázatból is látszik, a Kisgazdapárt mindkét településen a szavazatok több mint 80 %-át begyűjtötte, lényegesen felülmúlva az országos (57 %), de az ennél magasabb megyei (75 %) eredményt is.125

Az új törvényhozás hatalma meglehetősen korlátozott maradt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyeduralma mellett, a belpolitikai helyzeten érdemben nem tudott változtatni. Sőt a közellátás az év hátralévő részében még tovább romlott, ezzel kritikus helyzet alakult ki 1945/46 fordulójára.

A beszolgáltatásokat a helyi hatóságoknak kellett végrehajtani, ez ellen semmit sem tehettek. Mégis rajtuk (is) csattant az ostor, a lakosság rajtuk (is) számon kérte a magas terheket. Ennek hatására 1945. december 15-én Zalalövő elöljárói, köztük Pesti Sándor községbíró és Kovács János helyettes bíró lemondtak tisztségükről, nem bírván el a rájuk nehezedő nyomást. Ezt az alispán nem fogadta el, melynek okán több évig tartó jogi huzavona vette kezdetét.126

Az 1946-os évben tovább folytatódott a politikai birkózás a központban zajló események leképeződése révén vidéken is. Zalalövőn 1946 elején változatlanul négy párt működött az engedélyezett hatból. Az FKgP vezetője Nagy Károly és dr. Moller Miklós, az NPP-é Cseresnyés Sándor, az MKP-é Miklics József és az SZDP-é Péter Vendel voltak. Budafán a nagyobb pártok közül csak a Szociáldemokrata Párt nem tudott ekkorra sem megszerveződni. A Nemzeti Parasztpárt helyi vezetője Tuboly Károly, a Kisgazdapárté Lutter József, míg a Magyar Kommunista Párté Pantyi Ferenc volt.127

A faluban a legfőbb hatalom még mindig a pártok delegáltjaiból álló Nemzeti Bizottság kezében összpontosult. Az év elején - éppen a katasztrofális közellátási helyzetből fakadóan - a testület legfontosabb feladatainak egyike az úgynevezett termelési bizottság és az elszámoltató bizottságok megalakítása volt, melyeknek célja a termelés megszervezése, az előírt beszolgáltatás teljesítése, teljesíttetése volt.128

A pártok között meglévő politikai ellentétek - különösen az MKP-FKgP viszonylatában - már a bizottsági tagok delegálása során újra felszínre törtek, amelyek ezután az egyre inkább pártosodó közélet szinte valamennyi területére áttevődtek. Jól példázta ezt az 1946. január 12-én megalakult Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) helyi szervezetének - amely az MKP befolyása alatt állt - már februárban megkezdődött és hosszan elnyúló konfliktusa Kapui Károly római katolikus hitoktatóval és rajta keresztül a helyi plébánossal, akik az FKgP tagjai voltak.129

Tavasszal, április közepén az egyházi támogatottsággal bíró KALOT és KALÁSZ szervezetek zalalövői tagjai kerültek a politikai csatározások össztűzébe. A Hunyadi-páncélosok dalának éneklése vádjával több fiatal fiút és leányt őrizetbe vettek és Zalaegerszegre rendeltek kihallgatásra, amely komoly nyugtalanságot keltett a faluban.130

A kommunisták hamar felismerték, hogy egyeduralomra törő, a többszínűséget elfojtó, egységesítő társadalompolitikájuk egyik legnagyobb gátja az egyház mellett, a civil szféra a maga jól működő köreivel, egyesületeivel. 1946-ban különféle ürügyekre hivatkozva sorra altatták be először a vallási alapon, majd az összes többi, esetenként nagy múlttal, komoly kulturális tradíciókkal rendelkező, a helyi társadalmat összefogó egyesületeket. Ennek esett áldozatul Zalalövőn -többek között — a Daloskör és a Társaskör is.131

A gazdasági helyzet az év során nem javult, sőt a vártnál rosszabb termés miatt nőtt a kilátástalanság. Az év második felére kivonult a szovjet hadsereg legnagyobb része a környékről, így valamelyest javult a közbiztonság és a hidak pótlásával a vasúti személyszállítás beindulásával a közlekedés is veszélytelenebbé vált.132

1946. szeptember 6-án - más források szerint 8-án - megalakult Cseresnyés Sándor elnökletével és 53 taggal - főként újbirtokosok - a Zalalövői Földműves Szövetkezet, amely kezdetben igen mostoha körülmények között dolgozott, juttatott vagyona nem volt.133

A év vége felé tovább árnyalódott a helyi politikai paletta. 1946. október 20-án létrejött a Magyar Parasztszövetség zalalövői tagozata, amely a Kisgazdapárt támogatását élvező érdekvédelmi szervezet volt.134

Az 1947 elején keletkezett általános helyzetjelentésekből megtudhatjuk, hogy mind a három téglagyár működött, a szénhiány azonban többször időlegesen leállásra kényszerítette őket. Teljes kapacitással termelt a gőzfűrészüzem (Frim Jónás és fiai) és szervezés alatt állt egy faáru- és cérnaorsógyár.135 Ezen kívül a négy vízimalom (özv. Vizi Lászlóné, Molnár Jenő, Jakosa Henrik és a Gergulecz-testvérek tulajdonában), valamint egy kisebb szeszgyár, olajütő és „bőrgyár" adta a falu iparát.136 1947 áprilisában újjászervezték a községi termelési bizottságot, amelynek elnöke dr. Moller Miklós lett.137

Zalalövő képviselő-testülete 1947. május 3-i ülésén egyhangúlag arról határozott, hogy internátusos általános iskolát létesít a régi iskolaépület felhasználásával. A távlati célok között egy középfokú gazdasági szakiskola megalapítása is szerepelt, amely azonban nem valósult meg.138 Ugyancsak akadályok merültek fel az ekkortájt megszervezett napközi otthon működtetésénél, mivel az e célra kiszemelt régi iskolaépületből közegészségügyi okokból a felettes hatóságok utasítására ki kellett költöztetni a gyerekeket.139

1947 nyarán a falu ismét a választási küzdelmek hevében élt. A választójogi törvény módosítása következtében Zalalövőn 15 ember vesztette el szavazáshoz való jogát. A járási főjegyző 1947. július 21-én kelt levele szerint Lövőn 8 szavazókört kellett volna kialakítani, amelyből végül csak 6 lett. A szavazás lebonyolításában részt vevők július 26-án tették le az esküt a községi jegyzői hivatalban.140 A választási kampány augusztusban érte el a tetőpontját, ekkor - az MKP ügyes fogásaként — hozták haza a hadifoglyok egy jelentős részét is.

Az országgyűlési választásokat 1947. augusztus 31-én tartották meg a következő eredménnyel:

A táblázatból szemlátomást kitűnik a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt abszolút győzelme, amely egész Zala megyére jellemző volt. Az arányosság elvét sértő választójogi törvénymódosítások, valamint az MKP manipulációi a választói névjegyzékkivonattal - kékcédula - eltorzították a választási eredményt. Előbbinek köszönhetően a parlamenti helyekből - a szavazatok számához képest — aránytalanul nagyobb rész jutott a Függetlenségi Frontba tömörült pártoknak (MKP, SZDP, NPP, FKgP) azon belül is az MKP-nak. Mindezek eredőjeként az országgyűlésben - jelentős mértékben köszönhetően még az ellenzék szétdaraboltságának is - relatív többséget szerzett az MKP, és támaszkodva a Függedetlségi Front többi pártjával alkotott koalícióra - annak legerősebb tagjaként — immáron vezető kormányzópártként, a törvényes keretek látszatát keltve tudta programját végrehajtani, a proletárdiktatúrának nevezett terrorgépezetet kialakítani.

ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1948 ÉS 1956 KÖZÖTT

A szervezeti egységesítés - mint a kommunista programpontok egyike - első áldozatai a parasztifjúsági szervezetek voltak. Zalalövőn 1948. március elején alakult meg az Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) helyi szervezete, melynek elnöke Lugosi József lett. Rögtön az érdeklődés homlokterébe kerültek azzal a fegyverténnyel, hogy rohammunkában néhány nap alatt, felhasználva a részben felrobbantott Zala-híd köveit, zömmel ők építették fel a falu főterén ma is álló 1848-as centenáriumi emlékművet.142

Ugyanezen a tavaszon viszonylag csendes körülmények között helyben is megtörtént az MKP és SZDP egyesítése Magyar Dolgozók Pártjává (MDP). Ellenzéki pártok nem is működtek a faluban, a többi koalíciós párt pedig szép lassan felhagyott tevékenységével. Az MDP politikáját később 6 alapszervezet közvetítette a dolgozók felé, amelyek a téglagyárban, a rendőrségen, a MÁV-nál, az á. g.-nál, a tsz-nél működtek és ehhez járult még a községi szervezet.143

Később a volt koalíciós pártok - mindenek előtt az FKgP - vezetőinek (pl. Dobruczky Sándor) osztályrésze a megaláztatás, a jogtalan internálás lett.144

július 25-én tartották meg a Községi Népi Bizottság alakuló ülését. A bizottság elnökévé Nagy Károlyt, alelnökévé Pordán Istvánt, jegyzőjévé pedig Pintér János községi jegyzőt választották meg. Elhatározták, hogy minden vasárnap üléseznek. Ez az új szervezet - hatósági jogkör nélkül - kívánt foglalkozni, mintegy koordinatív jelleggel a falu általános gazdasági, politikai és társadalmi ügyeivel.145

január végén, a kor divatos szavával élve „kiemelték" Zalalövőt — bizonyára nem minden alap nélkül — a mintaközség cím odaadományozásával, amely igen nagy megtiszteltetésnek számított és hatása több évig eltartott. Az ünnepség január 30-án zajlott le. A címmel járó vándordíjat a budapesti Hungária Vegyi művek ajánlotta fel, az átadást igazi népünnepély (nagygyűlés, kulturális műsor, díszebéd, bál) kísérte. Az egész községnek szóló cím mellett még külön öt gazdát mintagazdává (Farkas Dezső, Domján Pál, Dávid Istvánné, Lóránt Kálmán, Cseresnyés Sándor) három gazdát pedig oklevéllel (Török István, Pintér József, Vass Vendel) tüntettek ki. Ugyanekkor alakították meg a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ), valamint az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetsége (UFOSZ) egyesítésével a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) helyi szervezetét, melynek elnöke Farkas Ferenc lett.146

A még esetlegesen meglévő pártok elsorvasztása lett a feladata az 1949. február l-jén megalakult Magyar Függetlenségi Népfrontnak. Ennek minden párt és -  akkor már az MDP politikáját kiszolgáló, egységesített - tömegszervezet a tagja lehetett, de a vezető szerep minden helyi bizottságban a kommunisták kezébe került. Ennek az új típusú népfrontnak február 25-én alakult meg a zalalövői tag szervezete. Titkárává Csibi Pál tanítót választották. Az alakuló gyűlésen Gerencsér György országgyűlési képviselő (MDP) és Baráti József főispán tartottak beszédet.147

A népfrontnak valójában egyeden feladata, az 1949 májusában megtartott országgyűlési választások levezénylése lett, amelynek végeztével — „történelmi szerepét betöltve" — évekig a tetszhalál állapotába került. A május 15-én megtartott választásokon már csak egy lista került a választók elé, amely nem tartalmazott igazi alternatívákat. A magas részvétel mellett az emberek több mint 90 %-a elfogadta a népfront jelöltjeit. Ezzel a parlament is visszatükrözte azokat a változásokat, amelyek az elmúlt másfél esztendőben a politikában végbementek.

A politikai és társadalmi élet átszervezése az 1950 végén megtartott tanácsválasztásokkal lényegében befejezést nyert. Az új alkotmánnyal és tanácstörvénnyel megszűnt a nagyközségi jogállás, így Zalalövő is elvesztette ezt a rangját. A megyei tanács (ahová póttagként Kemény János, Vass Vendel és Sárközi István került be Zalalövőről)148 majd a járási tanács tagjainak kijelölése (sic!) után 1950. október 22-én választották meg a helyi tanácsokat. A megválasztott tanácstagok azután sorra megerősítették a felettes tanácstestületek delegált tagjainak mandátumát.

A zalalövői tanács, amely kezdettől fogva Budafával alkotott közös tanácsot, 1950. október 26-án tartotta alakuló ülését az általános iskolában. A megválasztott 77 rendes tag - 4 hiányzott - mellett megjelent 41 póttag, valamint a választási bizottság tagjai és egy járási tanácsi kiküldött. Horváth Lajos, mint a választási bizottság elnöke ismertette az eredményt, amely szerint a 2343 választóból 2340 leszavazott, mégpedig 2336-an a népfront jelöltjei mellett. Ezt követően a tanácstagok megválasztották a 9 tagú végrehajtó bizottságot, akik ezután elvonulva, a maguk kebeléből ugyancsak megválasztották a tanácselnököt, a helyettest és a vb-titkárt. Az elnök, Árnyék János (korábbi vezetőjegyző), a helyettese Takács János (korábbi községbíró)149 a végrehajtó bizottság titkára pedig Lugosi József lett. Köves János járási kiküldött beszéde után „a tanácstagok szűnni nem akaró tapsvihar közepette éltették Sztálin és Rákosi elvtársakat, valamint a pártot". Végül elénekelték az Internacionálét.150 Ezzel kezdetét vette Zalalövőn is a tanácskorszak.

A politikai viszonyok átszervezésével párhuzamosan folyt a gazdaság „szocializálása" is. A termelési bizottság újjáalakulása és a traktorbizottság megalakítása -  amely a dr. Moller Miklós birtokában lévő 40 LE-s traktort szemelte ki magának - a későbbiek tükrében csak a kezdő lépéseknek számítottak az említett irányba.151 1948. augusztus 3-án megalakult a Községi Földbérlő Bizottság abból a célból, hogy a földreform során földhöz, vagy elegendő mennyiségű földhöz nem jutott és ezáltal többnyire bérmunkára kényszerülő mezőgazdasági munkásokat és törpebirtokosokat haszonbérlethez juttassa, elősegítve a mezőgazdasági munkanélküliség csökkentését - akár a nagyobb birtokkal rendelkezők rovására is.152 A mintaközség cím 1949 eleji elnyeréséről már ejtettünk szót. Rögtön ezután Zalalövő a tavaszi munkák idejére versenyre hívta ki Zala megye egész dolgozó parasztságát.153

A szocialista mezőgazdaság első hírnöke az 1949. december l-jén megalakított állami gazdaság volt, amely sok, egymástól meglehetősen távol fekvő és nagy területen szóródó birtokon kezdte meg a gazdálkodást.

Az első — 1951-ben tszcs-vé alakuló — földbérlő csoport még ennél is előbb megszületett Zalalövőn, de a tszcs-k többségét azután hozták létre, miután Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20i, Kecskeméten elmondott beszédében meghirdette a téeszesítés programját. A szövetkezetesítés első hullámában keletkezett egységek rendkívül kis területen, szétszórt parcellákon és ennek okán kevés taggal, valamint minimális eszközállománnyal rendelkeztek. A szórtságon a sokszor erőszakos tagosítással próbáltak meg segíteni, melynek során — kevés kivételtől eltekintve — a tagosítást elszenvedő magángazda járt rosszabbul, így — is — vágva vissza a beléptetés sikertelenségéért. Ugyanebben az időben lett jellemző a földtől való menekülés is, amely a „földfelajánlás" formájában jelentkezett. Az említett földbérlő csoport („kvázi-tszcs") még 1951-ben is csak 83 kh-on gazdálkodott 13 taggal, viszont 1955-ben már 600 kh-ja és 104 tagja volt.

A falu ilyen értelemben második termelőszövetkezeti csoportja kicsivel később, 1950. február 27-én alakult Szabadság néven. Nem egészen egy hónap múlva (március 15-én) jött létre Vörös Zászló név alatt a harmadik csoport és még ugyanebben az évben, szeptember 8-án, Pusztaszentpéter falurészben megalakult a negyedik tszcs is, amely a Kossuth nevet vette fel.

Az 1951-es esztendő a tszcs-szervezés szempontjából, Zalalövő esetében különösképpen, csúcspontnak tekinthető. Ebben az évben nem kevesebb, mint 8 — Budafával együtt 9 — új szövetkezet alakult a községben. A zömükben az első negyedévben létrejöttek sorát a Rákosi Mátyásnak keresztelt szövetkezet (Sötétmajor) nyitotta meg, amely február 18-án alakult. Nevét 1954. január l-jén Rákóczira változtatta, tartalmi változásokon azonban nem nagyon ment át. A sort az Irsapuszta falurészben, hivatalosan másnap megszerveződött Ságvári folytatta. Pár nappal később, február 22-én Pacsapusztán alakult meg a Harcos nevű tszcs, amelyet a következő napon a Haladás követett. Február 26-án szervezték meg - ez évben ötödikként - a Petőfit és március 4-én a Munka Hősét, valamint Kisfernekágon az Új Életet. A sorozatot, március 7-i megalakulásával a Törekvés termelőszövetkezeti csoport zárta. Budafán az első és egyetlen tszcs 1951. július 15-én alakult meg és a Táncsics nevet vette fel. Valamennyi 1951-ben alakult tszcs úgynevezett I. típusú szövetkezetté vált, amely a három típusba sorolt szövetkezési módozatok közül a leglazább, a közös gazdálkodás legkevesebb elemét felmutató forma volt.

Újabb szövetkezésre viszonylag hosszabb szünet után 1956. március l-jén került sor, amikor is megalakult a meglehetősen rövid ideig működő Búzakalász Tszcs.

1953 második felében, a Nagy Imre-féle kormányprogram megjelenése után országosan egy kisebb feloszlási hullám vette kezdetét, de helyileg ekkor csak a budafai szövetkezet szűnt meg. A közös gazdálkodás jegyeinek időközbeni erősödését mindössze néhány gazdaság esetében figyelhetjük meg, amit a magasabb „típus-fokozatba" átsorolás mutat. A Ságvári 1952-ben, míg a Munka Hőse és az Új Elet termelőszövetkezeti csoportok 1955. december 31-én váltak III. típusú szövetkezetté.154

A kollektivizálás tömeges és erőszakos beindítása előtt, 1948-ban az MDP szövetkezetpolitikája még egészen más struktúra kialakítását tűzte célként maga elé. A középpontba a földműves-szövetkezeteket állították, ezek köré kívánták felfűzni, majd egyesíteni a különböző (hitel, tej, hangya stb.) szövetkezeteket. Ezt a lassúbb és „kíméletesebb" eljárást azonban a nagypolitikai változások módosították, legfőbb feladatként a gyors téeszesítést megjelölve, de emellett az említett szövetkezettípusok önállóságának elveszejtését sem adták fel.

Ennek jegyében tartották meg Zalalövőn 1949. február 6-án, a Hangya Szövetkezetet a Földműves-szövetkezetbe beolvasztó „fúziós közgyűlést".155 Az új szövetkezet másfél hónap múlva, 22 versenyfeladatban, versenyre hívta ki - a már ismert szokás szerint - Zala megye összes földműves-szövetkezetét.156 A Hangyával való egyesülés után a Földműves-szövetkezet természetesen megkapta annak üzletét. Ugyancsak ebben az esztendőben kapták meg a volt „kiskultúr"-ban üzemelt Mátyás-féle boltot, valamint a régi zalapatakai boltot. A magánkereskedelem visszaszorulásával fokozatosan nőtt a szövetkezet szerepe és egyúttal — alternatív vásárlási lehetőségek híján — a rá nehezedő nyomás is. 1950-ben már volt saját teherautójuk és hozzáláttak egy kisáruház létesítéséhez a volt Károlyi-féle épületben. Az üzlet 1951-ben nyílt meg, amely akkoriban a megyei földműves-szövetkezetek egyik legnagyobb, legkorszerűbb kereskedelmi egysége lett. Ugyanebben az évben megnyitották az önálló húsboltot, majd az irsai és a budafai vegyesboltokat. A szövetkezet két kisebb pékséget is üzemeltetett, amely Zalalövőn és környékén kívül a nagylengyeli olajvidék körzetének kenyérellátását is biztosította. 1950-től 1954-ig Budapesten is tartottak fenn piaci standot, ahol a zalalövői körzetben felvásárolt fontosabb élelmiszereket hozták forgalomba. A helyi lakosság ellátását szolgálta a későbbi Tüzép-telepen létrehozott baromfitelep is, ahonnét még az említett fővárosi standra is került.

Már az ötvenes évek első felében megkezdődött a földműves-szövetkezetek nagyobb egységekbe terelése. Ennek során a zalalövői szövetkezet központi szerepkört kapott, hiszen ebbe olvasztották be a zalaháshágyi, vaspöri, az ozmánbüki, zalacsébi és salomvári, valamint a keménfai szövetkezeteket is.

A vendéglátás fejlesztése nem élvezett prioritást, ennek ellenére a volt gazdaköri kocsma mellett 1952-ben megnyílt a község első cukrászdája, 1954-ben pedig a kisvendéglő.157

A nagyobb üzemek társadalmasítása után, az ötvenes évek elején megkezdték a magánkisiparosok kisipari termelőszövetkezetekbe kényszerítését. Zalalövőn 1951. július l-jén alakult meg a Zalalövői Ruházati és Szolgáltató Ktsz, amelybe húsz cipészt, fodrászt, szerelőt stb. léptettek be. Első elnökük Császár Gergely lett. Kezdetben szinte mindennel foglalkoztak, a bőrhulladékból készült „mozaik-aktatáskától" a bambisüvegek patentcsatjáig, amire éppen megrendelést kaptak. A ktsz tevékenységi köre 1953 után kezdett halványan profilírozódni, amikor a méretes szabóságuk már „konfekció-üzemként" dolgozott.158

1951. szeptember 15-én, mindössze 18 dolgozóval alakult meg a második zalalövői ktsz, a vegyesipari, amelynek kezdetben asztalos, bádogos, lakatos, kovács, kádár, bognár és festő részlegeik voltak. A tagság javaslatára elsőként a Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó és Javító Kisipari Termelőszövetkezet nevet vették fel, Jáger Györgyöt választva elnöküknek. Eleinte - sok más mellett - az is problémát jelentett, hogy nem tudták a részlegeket egy vagy néhány telephelyre fókuszálni. Kevés volt a gép, a jól fizető megrendelés, következésképpen a fizetség is. 1951-ben a tagok havi átlagjövedelme 724 Ft volt. 1952-ben azonban már kapcsolatot tudtak teremteni nagyobb városi cégekkel, amelyeknek a beszállítói lettek. 1953-ban a ktsz-en belül építőrészleg alakult, de változatlanul az asztalosok vitték a vezető szerepet. A régi álom, s központi telephely is megvalósult 1955-re.159

Mint látható, Zalalövőn már ekkor igen komoly jelentőségre tett szert a szövetkezeti szektor, amely a község gazdasági struktúrájában ezt követően hosszú évtizedekig megőrizte, sőt közben növelte is súlyát.

A település nagyobb múltra visszatekintő ipari létesítményei sem maradtak érintetlenül az 1950-es évek elejének átalakulási folyamatában. A három téglagyár államosításra került, majd szervezetileg összevonták őket. E sorsban rövidesen osztoztak a vízimalmok is. 1951-ben a község kályhásaiból szervezték meg a cserépkályhagyártó üzemet a hasonló profilú zalaegerszegi gyár leányvállalataként.

Az ipar terén bekövetkező változások általában a tulajdonlásban és a szervezetben éreztették hatásukat, de a település gazdaságában ez a szektor nem nagyon növelte részarányát sem a foglalkoztatás, sem pedig a termelés értéke tekintetében, így az ötvenes években itt még semmi sem ingatta meg a mezőgazdaság primátusát.

Az I. ötéves terv alig juttatott Zalalövőnek valamit, a mezőgazdaságra szánt beruházási összegek legnagyobb részét az állami gazdaság kapta.160 Egyeden ponton történt előbbre lépés, ami a falu infrastrukturális ellátottságát érintette, nevezetesen az 1951 második felében végrehajtott villamosítás.

A gazdasági élet fellendítését nehezítette az a tény is, hogy Zalalövő a Jugoszláviával megromlott viszony miatt több szempontból is „kedveződen fekvésű" településsé vált, ugyanis a legsúlyosabb években csak Zalaegerszeg felé lehetett engedély nélkül elhagyni a falut, Körmend és Őriszentpéter, valamint Lenti irányában sorompóval zárták le az ávéhások az utat.161

A tanács feladata ekkoriban legnagyobb részt a mezőgazdasági munkák szervezése és elvégzésének felügyelete, ellenőrzése volt. Emellett, ezzel összefüggésben, a begyűjtés terv teljesíttetése igényelte a legtöbb figyelmet és munkát. Ez érthető is, hiszen különösebb intézményhálózattal ekkor még nem rendelkezett a község, a mezőgazdaság meghatározó voltáról pedig már esett szó.

A négy éves ciklus lezárultával, 1954-ben tartották az újabb tanácsválasztást. Az új tanácselnök Horváth László, a vb-titkár pedig Tóth István lett.162 Az új közös tanácsban, 1955-ben Budafa felvetette a kiválási szándékát, egyúttal Salomvárhoz való — tanácskörzeti — csadakozásának igényét. Az 1955. január 15-i tanácsülésen és a tíz nappal későbbi vb-ülésen is egyhangú támogatottságra lelt Budafának ez a szándéka, azt a járási tanácshoz fel is terjesztették.163 Ez a kezdeményezés azonban nem valósult meg, minden maradt a régiben. Szintén ebben az évben ötlött fel ismételten az új tanácsháza építésének gondolata, ami terven felüli beruházás lett volna.164 Ennek megvalósulására majd öt esztendőt kellett várni.

A budafai példa nyomán Pusztaszentpéter is ki szeretett volna válni Zalalövőből 1955-ben, de ez rövid idő múltán úgyszintén lekerült a napirendről.165

A közművelődés és az oktatás terén, még az iskolák államosítását előkészítő kampány előtt, az általános iskola mellett 1948. január 23-án 11 növendékkel megnyílt internátus jelentett változást.166 Ezt kezdetben a régi iskola épületében akarták elhelyezni, de itt volt a napközi otthon és egy pártszervezet, amelyek nem akartak kiköltözni, így a végleges megoldásig ideiglenesen a Thassy-féle Zalalövőn és környékén kívül a nagylengyeli olajvidék körzetének kenyérellátását is biztosította. 1950-től 1954-ig Budapesten is tartottak fenn piaci standot, ahol a zalalövői körzetben felvásárolt fontosabb élelmiszereket hozták forgalomba. A helyi lakosság ellátását szolgálta a későbbi Tüzép-telepen létrehozott baromfitelep is, ahonnét még az említett fővárosi standra is került.

Már az ötvenes évek első felében megkezdődött a földműves-szövetkezetek nagyobb egységekbe terelése. Ennek során a zalalövői szövetkezet központi szerepkört kapott, hiszen ebbe olvasztották be a zalaháshágyi, vaspöri, az ozmánbüki, zalacsébi és salomvári, valamint a keménfai szövetkezeteket is.

A vendéglátás fejlesztése nem élvezett prioritást, ennek ellenére a volt gazdaköri kocsma mellett 1952-ben megnyílt a község első cukrászdája, 1954-ben pedig a kisvendéglő.157

A nagyobb üzemek társadalmasítása után, az ötvenes évek elején megkezdték a magánkisiparosok kisipari termelőszövetkezetekbe kényszerítését. Zalalövőn 1951. július l-jén alakult meg a Zalalövői Ruházati és Szolgáltató Ktsz, amelybe húsz cipészt, fodrászt, szerelőt stb. léptettek be. Első elnökük Császár Gergely lett. Kezdetben szinte mindennel foglalkoztak, a bőrhulladékból készült „mozaik-aktatáskától" a bambisüvegek patentcsatjáig, amire éppen megrendelést kaptak. A ktsz tevékenységi köre 1953 után kezdett halványan profilírozódni, amikor a méretes szabóságuk már „konfekció-üzemként" dolgozott.158

1951. szeptember 15-én, mindössze 18 dolgozóval alakult meg a második zalalövői ktsz, a vegyesipari, amelynek kezdetben asztalos, bádogos, lakatos, kovács, kádár, bognár és festő részlegeik voltak. A tagság javaslatára elsőként a Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó és Javító Kisipari Termelőszövetkezet nevet vették fel, Jáger Györgyöt választva elnöküknek. Eleinte - sok más mellett - az is problémát jelentett, hogy nem tudták a részlegeket egy vagy néhány telephelyre fókuszálni. Kevés volt a gép, a jól fizető megrendelés, következésképpen a fizetség is. 1951-ben a tagok havi átlagjövedelme 724 Ft volt. 1952-ben azonban már kapcsolatot tudtak teremteni nagyobb városi cégekkel, amelyeknek a beszállítói lettek. 1953-ban a ktsz-en belül építőrészleg alakult, de változatlanul az asztalosok vitték a vezető szerepet. A régi álom, s központi telephely is megvalósult 1955-re.159

Mint látható, Zalalövőn már ekkor igen komoly jelentőségre tett szert a szövetkezeti szektor, amely a község gazdasági struktúrájában ezt követően hosszú évtizedekig megőrizte, sőt közben növelte is súlyát.

A település nagyobb múltra visszatekintő ipari létesítményei sem maradtak érintetlenül az 1950-es évek elejének átalakulási folyamatában. A három téglagyár államosításra került, majd szervezetileg összevonták őket. E sorsban rövidesen osztoztak a vízimalmok is. 1951-ben a község kályhásaiból szervezték meg a cserépkályhagyártó üzemet a hasonló profilú zalaegerszegi gyár leányvállalataként.

Az ipar terén bekövetkező változások általában a tulajdonlásban és a szervezetben éreztették hatásukat, de a település gazdaságában ez a szektor nem nagyon növelte részarányát sem a foglalkoztatás, sem pedig a termelés értéke tekintetében, így az ötvenes években itt még semmi sem ingatta meg a mezőgazdaság primátusát.

Az I. ötéves terv alig juttatott Zalalövőnek valamit, a mezőgazdaságra szánt beruházási összegek legnagyobb részét az állami gazdaság kapta.160 Egyeden ponton történt előbbre lépés, ami a falu infrastrukturális ellátottságát érintette, nevezetesen az 1951 második felében végrehajtott villamosítás.

A gazdasági élet fellendítését nehezítette az a tény is, hogy Zalalövő a Jugoszláviával megromlott viszony miatt több szempontból is „kedveződen fekvésű" településsé vált, ugyanis a legsúlyosabb években csak Zalaegerszeg felé lehetett engedély nélkül elhagyni a falut, Körmend és Őriszentpéter, valamint Lenti irányában sorompóval zárták le az ávéhások az utat.161

A tanács feladata ekkoriban legnagyobb részt a mezőgazdasági munkák szervezése és elvégzésének felügyelete, ellenőrzése volt. Emellett, ezzel összefüggésben, a begyűjtés terv teljesíttetése igényelte a legtöbb figyelmet és munkát. Ez érthető is, hiszen különösebb intézményhálózattal ekkor még nem rendelkezett a község, a mezőgazdaság meghatározó voltáról pedig már esett szó.

A négy éves ciklus lezárultával, 1954-ben tartották az újabb tanácsválasztást. Az új tanácselnök Horváth László, a vb-titkár pedig Tóth István lett.162 Az új közös tanácsban, 1955-ben Budafa felvetette a kiválási szándékát, egyúttal Salomvárhoz való — tanácskörzeti — csatlakozásának igényét. Az 1955. január 15-i tanácsülésen és a tíz nappal későbbi vb-ülésen is egyhangú támogatottságra lelt Budafának ez a szándéka, azt a járási tanácshoz fel is terjesztették.163 Ez a kezdeményezés azonban nem valósult meg, minden maradt a régiben. Szintén ebben az évben ötlött fel ismételten az új tanácsháza építésének gondolata, ami terven felüli beruházás lett volna.164 Ennek megvalósulására majd öt esztendőt kellett várni.

A budafai példa nyomán Pusztaszentpéter is ki szeretett volna válni Zalalövőből 1955-ben, de ez rövid idő múltán úgyszintén lekerült a napirendről.165

A közművelődés és az oktatás terén, még az iskolák államosítását előkészítő kampány előtt, az általános iskola mellett 1948. január 23-án 11 növendékkel megnyílt internátus jelentett változást.166 Ezt kezdetben a régi iskola épületében akarták elhelyezni, de itt volt a napközi otthon és egy pártszervezet, amelyek nem akartak kiköltözni, így a végleges megoldásig ideiglenesen a Thassy-féle házba költöztek.167 Az amúgy rövid életű internátus mellett az a remény sem vált valóra, hogy Zalalövőnek középfokú tanintézménye legyen.

Az iskolák államosítása 1948 nyarán Zalalövőn nem bírt különösebb jelentőséggel, hiszen a helyi elemi iskola kezdettől fogva állami fenntartású volt, némi községi segélyezéssel. Felekezeti iskola csak Budafán volt, ami viszont állami tulajdonba került. 1950 végén a sötétmajori tanulók részére egy 1 tantermes iskola létesítéséről fogadott el határozatot a tanács.168 Jellemző érdekesség, hogy ebben az időben a betegség mellett milyen okok miatt hiányozhattak még igazoltan a tanulók az iskolából: cipőjavítás, testvérére vigyázott, az ingét mosták, disznóölés.169

Az általános iskolában, ahol több mint 400 gyerek tanult 18-20 pedagógus irányítása mellett, a legnagyobb feladat a továbbtanulók számának fokozásán túl a lemorzsolódás megszüntetése volt.170 A sikeresebb beiskolázást segítette elő a már korábban is — rendszertelenül — működő óvoda (a volt Kuffler-kastélyban) és az 1952-től létező bölcsőde (Czencz-ház).

Az egyesületek megszüntetésével az újonnan szervezett kultúrházak váltak a közművelődés letéteményeseivé, amelyek az új ideológiát és az azon alapuló „szocialista kultúrát" voltak hivatva terjeszteni a dolgozók körében. Zalalövőn a kultúrotthon kezdetben igen mostoha körülmények között, a Galambos-féle kocsmában (ma kávézó) működött 1950-től.171 Az otthont 1951-ben bővítették a szomszédos Horváth Mátyás kereskedő által bérelt üzlethelyiség igénybevételével.172 Az évek során több szakkör és csoport alakult, amelyek meglehetősen nagy fluktuációt mutattak. Volt például néptánccsoport, színjátszó csoport, zenekar, rádiószakkör, fotószakkör, énekkar, varrószakkör stb., amelyek azonban nem tudtak hosszabb távon stabil csoportokká alakulni.173

A közművelődés területén a „kultúr" mellett a könyvtár töltött be fontos szerepet. Az önálló községi könyvtár - több évtizedes előzmények után - 1953 áprilisában alakult meg, egy főfoglalkozású könyvtárossal. 1954-ben 903, 1955-ben 2050, 1956 végén pedig már 2899 kötet állt az olvasók rendelkezésére. A beiratkozott olvasók száma 1955-ben 445 volt, zömükben iskolás. Ugyanebben az évben 8 mesedélutánt és 2 irodalmi estet szervezett az intézmény, a végrehajtó bizottsági ülés beszámolója szerint „nem voltak valami jól látogatottak". Nagy hiányosságok mutatkoztak kezdetben a kölcsönzött könyvek visszaadásánál is.174

A szellem pallérozása mellett a test karbantartása sem nélkülözhető az egészségre törekvő ember számára. Zalalövőn a Testedző Kör vált a szervezett sportolás bázisává. Budafán az 1948-ban megalakult Népi Sport Bizottság feladata lett a sportos életmód propagálása, a tömegsport alapjainak megteremtése.175 A próbálkozások ellenére csak a labdarúgás tudott egy állandó csapatot életben tartani, említésre méltó eredmények nélkül. 1954-ben az állami gazdaság átvette a sportkört, neve Traktor SE lett, minőségi javulást azonban ez sem hozott. Nem vált be a sportban a vállalati-patronázs rendszere, az üzemek még a vonatkozó rendeletben előírt módon sem támogatták a helyi sportot és nem voltak adottak a megfelelő tárgyi és személyi feltételek sem.176

Ezért az egészségesebb életmód terjesztésében a legnagyobb szerep a falu orvosaira hárult. Dr. László Henrik - aki évtizedekig szolgálta a falu népét - 1944-ben történt deportálása után, az állandó orvos hiánya is tetézte a gondokat. A negyvenes évek végétől dr. Margittay Elemér lett a körorvos. Már ekkor kérték a felsőbb szerveket, hogy Zalalövőt, a település nagyságára való tekintettel osszák két orvosi körzetre. Érdekes epizód ebből az időszakból, hogy 1948 januárjában dán orvosok végezték el — az országban másutt is — a BCG oltásokat. Sajnos az ötvenes évek gazdaságpolitikája nem preferálta különösképpen az egészségügyet, és a falu infrastrukturális ellátottsága — közművek, népfürdő stb. hiánya — sem adott módot az érdemi elmozdulásra. Az ötvenes évek közepétől (1955) dr. Lakatos Ottó lett a község orvosa, aki 1961-ig látta el közmegbecsülésnek örvendve a zalalövői betegeket.177

A község vezetői 1956 elején határoztak a szovjet Vörös Hadsereg elesett katonáinak tiszteletére emelendő emlékműnek, a volt Kuffler-kastély udvarában történő felépítéséről. A kőoszlopot 1956. november 7-én akarták felavatni. Erre az időpontra azonban már ledöntve hevert a kastélyudvar fái között a rendszer szimbólumának szánt emlékmű.178

ZALALÖVŐ AZ 1956-OS FORRADALOM IDEJÉN

Az 1956. október 23-án, Budapesten történtekről szóló, sokszor egymásnak is szögesen ellentmondó hírek napokig bizonytalanságban és ezzel együtt mozduladanságban tartották a vidéki települések lakóit.

Zalalövőre október 25-én délelőtt két orosz rohamlöveg érkezett, az egyik a patika, a másik dr. Lakatos Ottó háza előtt foglalt állást, de ezen túlmenően semmi nem történt. Hasonlóan a legtöbb vidéki városhoz és faluhoz, Zalalövőn is október 26-án kezdődtek az események. Ezen a napon ledöntötték a volt Kuffler-kastély udvarán magasodó, még fel sem avatott szovjet hősi emlékművet, és koraestére felvonulást szerveztek a centenáriumi-(Petőfi) emlékmű elé. Itt, a község központjában 300-400 fős tömeg gyülekezett az esős idő ellenére, ahová a villanyt is kivezették. Szolovi László elszavalta a Nemzeti dalt, ezután Pálinkás József iskolaigazgató tartott — beszólásoktól tarkított — beszédet, majd

az iskolások elmondták a Hiszekegyet, végül pedig Tóth István vb-titkár szólt az egybegyűltekhez. A mindvégig békésen zajló tüntető felvonulás a beszédek elhangzása után feloszlott.

Másnap ismét tömeg gyülekezett a falu központjában, a tanácsháza előtt. Ekkor történt meg a hatalom átvétele. Horváth László tanácselnököt leváltották és felszólították hivatala, majd a község elhagyására. A tömeg egy része ezután benyomult a tanácsházába, azt részben feldúlták, az ott talált iratokat, képeket és a vörös zászlókat elégették. Ugyanerre a sorsra jutott a pártiroda is.179 A régi vezetők elkergetése után megalakult a Községi Forradalmi Tanács, amelynek tagjai dr. Moller Miklós fogorvos, Egyed László főkönyvelő (á. g.), Károlyi József alkalmi munkás, Lukács Elek földműves, ifj. Molnár Sándor földműves, Németh Dezső villanyszerelő, Németh Gábor földműves, Ollár Ferenc és László kovácsok, Pesti Miklós földműves, Szabó Béla szabó és Szolovi László cserépkályhagyártó lettek. A Forradalmi Tanács elnöke Tóth István volt vb-titkár lett.180 Az új szerv ötfős vezetőséget választott, amelynek tagjai Tóth István elnök mellett, Németh Dezső, Pesti Miklós, Ollár László és Szabó Gyula lettek.

Röviddel ezután, ideiglenes rendfenntartó szervként megalakították a nemzetőrséget, egyúttal bevonták a - főleg kommunistáknál - kintlévő fegyvereket.181 Október 29-én az állami gazdaságban megalakult a munkástanács. Tagjai: Egyed László, Lukács Elek, Peijlfel Lajos, Szilágyi Mihály, Vincze Mihály, elnöke Károlyi József lett.182

Október 30-án dr. Moller Miklóst beválasztották Zalaegerszegen a járási forradalmi bizottságba és delegálták a megyei bizottságba is. Másnap dr. Moller — aki már a koalíciós években is a Kisgazdapárt egyik helyi vezetője volt — a tanácsi hangosbemondón keresztül beszélt a lakossághoz, kérve azt, hogy minél többen tömörüljenek az újjáalakuló FKgP zászlaja alá. A pártszervezés elindításában Varga István volt főjegyző és ifj. Nagy Károly - a volt helyi FKgP elnök fia lettek a segítségére. November l-jén, a forradalom áldozatainak emlékére egy fa-keresztet állítottak a temetőben.183

November 4-e, a forradalom leverése után csak fokozatosan, hetek múlva tudta visszanyerni terét vidéken a régi-új hatalom. A tanács végrehajtó bizottságának ülésein tanácskozási joggal hetekig jelen volt az egykori forradalmi tanács vezetősége, akiket a források mint nemzeti bizottsági tagokat említenek.

A tanács végrehajtó bizottsága a forradalom kitörése után november 29-én ülésezett először, ahol áttekintették a közellátás helyzetét és döntöttek az iskolai oktatás sürgős megkezdéséről. A képviselők aggodalmukat fejezték ki a nyugatra távozások ténye és az egyéni bosszúállások eshetősége miatt. Többen méltatták a nemzeti bizottságot, amelynek eredményes és erélyes ténykedése közepette Zalalövőn senkinek nem esett bántódása a forradalom alatt. Ezen túlmenően a vb jegyzőkönyvileg is dicséretben részesítette a nemzeti bizottság minden tagját „a forradalom alatt végzett hazafias munkájukért".184

Néhány hónap múlva az új rezsim azonban már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy leszámoljon a forradalom kisebb szereplőivel is. A zalalövői események kapcsán dr. Moller Miklós lett a fővádlott, mivel ő töltötte be a legmagasabb tisztséget. Rajta kívül Lövőről még tíz embert fogtak le, akik a forradalmi és a munkástanács vezetői voltak. A Zalaegerszegi Megyei Bíróságon 1957. december 11-én kihirdetett ítélet szerint, a vádlottak a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel „bűntettét" követték el, melynek alapján dr. Mollerre 2 év, a többiekre 6 és 10 hónap közötti 6 esetben felfüggesztett - börtönbüntetést róttak ki. A fellebbezések után a Legfelsőbb Bíróság 1958. november 25-én mondta ki a végleges verdiktet, amely szerint dr. Moller Miklós büntetését felére csökkentették, három személyt felmentettek, kettőnek viszont kissé felemelték a büntetését.185

ZALALÖVŐ TÖRTÉNETE 1956 ÉS 1989 KÖZÖTT

Demográfiai változások

A XX. század második felében, a megelőző évtizedekhez képest alapvetően átformálódott a társadalom és annak települési környezete. A gazdasági életben elinduló változások demográfiai hatásai, igencsak differenciáltan, sokszor ellentmondásosan jelentkeztek a különböző településkategóriákban. Az iparosítás, a dekoncentrációs törekvések ellenére - teljesen természetszerűleg - a térben nem egyenletesen történt, ennek irányát a kornak megfelelő helyi és helyzeti energiák megléte vagy hiánya szabta meg. Ez a folyamat a nagyobb és közepes városoknak legtöbbször kedvezett, míg a kisebb falvak általában a vesztesek közé kerültek. Zala megye több szempontból is eklatáns példája volt ennek a folyamatnak. Itt mindkét szélsőség, így a megyeszékhely lakosságának és ezzel együtt gazdasági potenciáljának többszörösére duzzadása mellett, az aprófalvak rohamos elnéptelenedése is egyaránt megfigyelhető volt.

Zalalövő, amely zalai viszonylatban kifejezetten nagy falunak számított, kezdetben a fenti jelenség mindkét arcával találkozott, de a korszak vége felé, a nyolcvanas évek elejétől azonban már jól megfigyelhetően, a negatív oldalak domináltak.

E folyamat bemutatását és megmagyarázását legelőször a demográfiai változásokkal illusztráljuk. A legfontosabb mutatók számszerű adatait, úgy mint népességszám, nemek és korcsoportok szerinti tagozódás, foglalkozási átrétegződés, valamint az iskolai végzettségben bekövetkezett változásokat az 1949-1990 között tízévenként megtartott népszámlálások eredményeiből nyertük.

Mint az a táblázatból is rögtön szembetűnik a népesedési csúcs a század mások felét illetően mindkét településen az 1960-as népszámlálás idejére esett.188 A népesség változását alapvetően két tényező szabályozza: a természetes szaporodás vagy fogyás, illetőleg a vándorlási különbözet. Egészen 1980-ig a születések száma meghaladta a halálozásokét, de a vándorlási különbözet állandóan negatív volta csökkenést — vagy ennek mérséklődése csak gyenge emelkedést - produkált. 1990-re azonban már a halálozások száma felülmúlta a születésekét és minden eddiginél nagyobb lett a vándorlási különbözet negatívuma is, ezért jelentősen csökkent Zalalövő népessége. (A táblázatban 1990-nél szereplő adat már Budafával együtt értendő!)

A demográfiai változásokból kirajzolódó képet tovább árnyalhatjuk az által, ha megvizsgáljuk a belterületi és külterületi népesség arányának időbeli változását. 1949-ben a 3395 fős zalalövői népességből 1095-en laktak külterületen, ami 32,25 %-nak felel meg. 1960-ra ez a szám 23,78 %-ra, 1970-re 9,05 %-ra, 1980-ra 5,87 %-ra, 1990-re pedig 4,9 %-ra zsugorodott. Megállapíthatjuk tehát, hogy a népességfogyás elsősorban a külterületet érintette, a lakosság térbeli elhelyezkedésének koncentrálódása mellett.

A község területe 1949-ben 5317 ha volt, míg 1990-ben 5264 ha. Változás egyrészt 1961-ben történt Pusztaszentpéter elcsatolásával, illetve 1981-ben Budafa (352 ha) odacsatolásával.

A következő táblázat a férfiak és nők arányának változásairól tájékoztat.

Budafánál láthatóan mindvégig megmaradt a nőtöbblet, szemben Zalalövővel, ahol a háborús veszteségből (is) következő nőtöbblet 1960-ra megszűnt. Később - mint azt a következő táblázatokból is látni fogjuk - az elöregedő társadalomnak köszönhetően ismét nőtöbblet alakult ki, amely főként az idősebb korosztályban jelent meg.

A táblázatokból egyértelműen kirajzolódnak az elöregedő társadalomról elmondottak. Az évtizedek során egyre inkább növelte súlyát a két idősebb korcsoport a fiatalabbak rovására. A születések számának csökkenése, a nyugdíjas korúak számának ezzel majdhogynem párhuzamos növekedése az élet számos terére volt (van) kihatással, amiről a későbbiekben még lesz szó.

Az alábbi adatsorok Budafa és Zalalövő foglalkozási átrétegződését szemléltetik a XX. század második felében.

Mindkét táblázat adataiból jól kivehető a század második felére jellemző trendvonal, miszerint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma csökken, mivel a munkaerő átvándorol az iparba, majd - időben kissé megkésve — a tercier, azaz a szolgáltató szektorba. Zalalövőn és Budafán a mezőgazdaságban dolgozók részaránya valamikor a hatvanas években süllyedt 50 % alá. A szövetkezetesítés újabb hulláma, valamint a városi - esetünkben Zalaegerszeg - és kisebb mértékben a helyi iparfejlesztés együttes hatása mutatkozott meg ebben a változásban. Ezzel együtt, ettől kezdve egyre inkább megnő az ingázás és a - már bemutatott - végleges elvándorlás is. 1990-ben a község 1549 aktív keresőjéből 1037 dolgozott a lakóhelyén, míg 512-en naponta ingáztak.

A foglalkozási szerkezettel és méginkább a gazdasági fejlettséggel korrelációban áll a népesség iskolai végzettsége is. Ezt mutatják be a következő táblázatok Budafa és Zalalövő esetében.

A fenti táblázatokban citált adatok a magasabb végzettségűek dinamikus növekedését tükrözik. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez abszolút számokban mindvégig nagyon keveset jelentett, a felnőtt lakosság döntő része a korszakban mindvégig maximum általános iskolai végzettséggel rendelkezett (rendelkezik). Ez nagyban meghatározta a gazdasági fejlődés lehetséges pályáját és sajnálatos módon a korszak végére, a kilencvenes évek elejére, amikor is a minőségi munkát produkáló kvalifikált szaktudás maradhatott csak versenyképes, a községre jellemző kedvezőtlen munkaerő-struktúra - több más okkal együttesen - az egyik fő okává vált, a helyileg az átlagosnál sokkal súlyosabb gazdasági válságnak. Az ebből való kitörés lehetőségét az is nehezítette, hogy az elvándorlásban a versenyképes — relatíve magas végzettségű és fiatal — munkaerő járt az élen. Így a helyben maradók mind az iskolázottság, mind pedig a korösszetétel tekintetében egyre romló tendenciát mutattak.

Politika és társadalom

Az 1949 és 1989 közötti évtizedekben a társadalom valós politikai közvélekedése az egypártrendszer keretei között vagy nem, vagy csak nagyon áttételesen juthatott kifejeződésre. Az országgyűlési választások e tekintetben szinte teljesen elveszítették indikátor szerepüket, a megválasztott egyéni képviselőnek alig volt kapcsolata a településsel, ennélfogva az annak életében játszott szerepe is minimálisra korlátozódott.

Ennél valamivel nagyobb jelentősége maradt a helyi, tanácsi választásoknak, annál is inkább mivel az idő haladtával a tanácsok mozgástere, önállósága fokozatosan nőtt. A megyei tanácsba Zalalövőről delegált(atott) tagnak inkább volt érdekkijáró szerepe, mint az országgyűlési képviselőknek. Az önállósággal együtt, a vezetők felelőssége is megnövekedett, ami megkívánta, hogy a tanácselnöki, illetve vb-titkári funkcióba a falu dolgait önállóan is átlátó, döntésképes, lehetőleg szakirányú végzettséggel rendelkező egyén kerüljön.

Az '56-os forradalom leverését követően Horváth László visszakerült a tanácselnöki székbe, míg az eseményekben fontos szerepet játszó Tóth István vb-titkárnak 1957-ben mennie kellett, helyére Sziva István került. Horváthot 1959-ben Németh Lajos váltotta a tanácselnöki tisztségben. Az elnök és a titkár között 1963-ra olyannyira megromlott a viszony, hogy a járási tanács közbelépésére az évben mind a kettőt leváltották. A tanácselnöki poszton Németh helyére Böjti László, a titkáréra, Sziva István helyére pedig Keszte Zoltán került. A következő tanácselnök — 1966-tól - Sárközi Géza lett, 1979-től pedig Vertetics Rafael, aki 1988 közepéig töltötte be ezt a tisztséget. Keszte Zoltánt, a vb-titkárt 1970-ben Frankovics Tibor váltotta, őt 1982-ben Németh László. 1987. március 1-jei hatállyal lett Kozma János a vb-titkár, akit még az év végén Gáspárné Tóth Zsuzsanna váltott fel. Röviddel ezután 1988 közepén Kozma János lett a tanácselnök.200

A tanácsválasztások — az országgyűlési választásokhoz hasonlóan - több mint 90 %-os részvétel mellett zajlottak, ahol a Hazafias Népfront által indított jelöltek kevés kivételtől eltekintve rendre megkapták — főként, ha a körzetben egyedül indultak — a szavazatok túlnyomó többségét. A tanácstagok száma az ötvenes évekbeli több mint 80 főről az utolsó, 1985-ös választások idejére 31-re apadt. Éppen a nagy szám miatt kezdetben 60-65 % körüli volt az átlagos részvétel a tanácsüléseken, míg később ez 80-85 %-ra emelkedett. A végrehajtó bizottsági üléseken ennél mindvégig magasabb volt a részvételi arány, ami annak is volt köszönhető, hogy ez lényegesen kisebb grémium volt (10-12 fő), viszont funkciójánál fogva sokkal operatívabbnak kellett lennie, a ritkábban ülésező tanácsnál.201 A forradalom után a politikai szervezetek újjáalakulása, „reorganizációja" fél-egy éven belül megtörtént. Az MSZMP első csoportja az I. sz. téglagyárban alakult meg 1956. december 4-én. Ezt követte 17-én az á. g., a községi alapszervezet 1957. január 14-én jött létre. Ezekre és az időközben alakult (MÁV, rendőrség) szervezetekre alapozva hozták létre 1957. május 29-én az MSZMP zalalövői egységes pártvezetőségét.202 1957. március 26-án megalakult az EPOSZ, amely ekkor 21 főt tömörített. Ez néhány nappal később - április 3-án - Budafán is létrehozta szervezetét, főként kulturális és sport vonalon próbált meg hatni az ifjúságra. 1957 áprilisában már sikerült elérni az 1956 előtti úttörő létszám háromnegyedét. Zala megye első termelőszövetkezeti KISZ szervezetét Zalalövőn alakították meg 1957. november közepén.203

Település és társadalom

A XX. század második felében a gazdasági változások az adott település fiziognómiai képét is teljesen átformálták. A számos új köz- és gazdasági épület, a különféle vonalas infrastrukturális beruházások megkövetelték a tervszerűséget, a rendezési tervek készítését. A hetvenes évtizedben, a társadalom döntő részét érintő életszínvonal javulás visszatükröződött a magánerős építkezések mennyiségi és minőségi javulásában. Sajnos a típustervek (sátortetős családi házak) meglehetős egyhangúságot adtak falvaink külső képének, így a korszerűsítés jelszava alatt eltörölték egy-egy vidék tradicionális építészeti stílusát. Ennek felismeréseként később egyre fontosabbá vált a múlt építészeti örökségének fokozottabb védelme és átmentése az utókor számára. Ez a kettős tendencia Zalalövő építészetében is megfigyelhető volt.

Legelőször vizsgáljuk meg - a háborút közvetlenül megelőző időszakból kiindulva — azt, hogy Zalalövő és Budafa lakásállománya milyen számszerű változásokon ment keresztül.

A lakásállomány számszerű változását és a lakószobák tekintetében a minőségi javulást igazából csak a népesség változásának tükrében tudjuk helyesen értelmezni. Ezt legszemléletesebben az egységnyi lakásra és lakószobára jutó lakók számának változásával mutathatjuk ki. Zalalövőn 1949-ben 100 lakásra 421, 1990-ben már csak 301 lakó jutott. A szobák tekintetében ennél is szembetűnőbb a változás: 1949-ben 337, míg 1990-ben 126 lakó jutott 100 szobára.

Szintén a minőségi változásról tanúskodik a fürdőszobák térhódítása. 1941-ben a zalalövői lakások közül mindössze 21 rendelkezett külön e helyiséggel, 1990-ben viszont már 100 lakásból 76 fürdőszobás volt. Hasonló ívű a változás a lakóházak építőanyaga, padlózata, tetőzete és még számos más elem tekintetében, amelyet most nem részletezhetünk.

Talán érdekességképpen még egyetlen adatsort érdemes átböngészni, amely az adott évben (Budafa: 1980, Zalalövő: 1990) meglévő lakásállományt, építési év szerint csoportosítja.

A faluközpont arculatának tervszerű alakítása céljából 1958-ban készült el az első rendezési terv. Erre már csak azért is szükség volt, mivel a tervezett új tanácsháza felépítésének ez volt az egyik előfeltétele.209 Az építkezést 1958 végén kezdték meg és a következő évben el is készült az új hivatali épület. A rendezettséget volt hivatva növelni az az utasítás, amely szerint 1960-ban, a népszámlálás sikeres lebonyolítása érdekében a névtelen utcákat el kellett látni névvel és egyúttal minden házat be kellett számozni.

1961-ben a község egészére készült egy egyszerűsített általános rendezési terv, két év múlva pedig Zalalövő központjára egy újabb, részletes rendezési terv.210 Ezt követően sorra készültek a tervek és azok módosításai a legkülönbözőbb alkalmakból.

A településfejlesztés a hetvenes évekre országos szinten is összehangolt tudatos tevékenységgé kezdett válni, amelynek számos racionális eleme mellett, annak negatív hatásai is - sajnálatosan utólag - jelentkeztek. Utóbbiak főként a kis falvakat érintették. Ahol ez a településtípus volt a meghatározó — például Zala megyében - ott egész térségek kezdtek ellehetetlenülni. Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepcióban Zalalövő kiemelt alsófokú központ lett. A megyéből 7 (községi) település került e kategóriába.211

A század második felében több közigazgatási változás is érte Zalalövőt. 1961-ben a falu központjától meglehetősen távol fekvő és lassan elnéptelenedő Pusztaszentpéter községrész területét Kerkafalvához csatolták. 1966-ban újra előkerült a már régóta dédelgetett gondolat Budafa „bekebelezéséről". A tanácsok 1950. évi megalakulásakor ugyan már sikerült a közös tanácsba beszervezni, de a keleti szomszéd közigazgatási önállósága akkor még megmaradt. Az egyesítés az Elnöki Tanács hatáskörébe tartozott, ehhez minimum az kellett, hogy az érintett település lakóinak több mint a fele kérje azt. Ezt sikerült is megszerezni, azonban az összevonás akkoriban mégis elmaradt.212 Időközben viszont, egészen pontosan 1969. július l-jén, Csödével kibővült a községi közös tanács igazgatása alatt álló terület.

Egy évvel később, 1970-ben ismételten egy régi vágyának adott hangot a helyi tanács, amikor is kezdeményezte az 1950-ben elvett nagyközségi cím visszaszerzését. 1970 áprilisában határozatban fordult a Megyei Tanácshoz ez ügyben, de az nem továbbította azt a felsőbb hatóságokhoz.213

A hatvanas, hetvenes évekhez képest, a nyolcvanas évtized az előbb említett célok megvalósulásának jegyében telt el. 1981 júniusában került ismét napirendre Zalalövő és Budafa egyesítésének kérdése. 1981. június 22-én falugyűlést is tartottak, ahol pro és kontra egyaránt hangzottak el érvek, de végül elfogadást nyert a csatlakozás gondolata, miután az apróbb, könnyen teljesíthető kérések (vasúti megálló megmaradása, a Fő utca nevének Budafai útra változtatása stb.) meghallgatásra találtak. Ezt követően, december folyamán az Elnöki Tanács 12/1981. sz. határozatának 11/c. pontjában 1981. december 31-i hatállyal elrendelte Budafa községnek Zalalövővel való egyesítését Zalalövő néven.214

Az egyesítés után, a nagyközségi címre 1983 végén adta be kérelmét a községi tanács,215 amit rövid procedúra után, 1984. január 1-jén el is nyert. Ekkorra azonban már — a korábbiakhoz képest — a státuszemelkedések nem jelentettek automatikusan nagyobb pénzügyi támogatást. Mint ahogy ezt az 1986. május 26-i tanácsülésen kritikusan meg is fogalmazták: „Az 1981-ben korszerűsített terület-és településhálózat fejlesztési terv Zalalövőt kiemelten fejlesztendő alsófokú központnak minősítette. Sem ez, sem az 1984. január l-jével megtörtént nagyközséggé nyilvánítás, pozitív irányba ható, érzékelhető változást nem hozott".216

Zalalövőre a modern infrastrukturális hálózatok közül — a település nagyságához és szerepköréhez képest meglehetősen későn - először a villanyt vezették be 1951-ben. Ráadásul ez is csak fokozatosan történt meg. A „peremkerületek" jóval később részesülhettek a villamosság okozta kényelemben, így például Morván 1966. április 4-én gyulladt ki a villany, de még ezután is kapcsoltak be újabb fogyasztókat a hálózatbővítések révén.217 Viszont még ezután is gyakoriak voltak az áramingadozások és áramkimaradások, amelyeket a Zalaegerszeg és Zalalövő között 1968-ban elkészült 20 kV-os gerincvezeték megépítésével részben orvosoltak.218

A hatvanas évek — az infrastruktúra szempontjából - az úthálózat fokozatos korszerűsítésének időszaka volt. A belső utak egy részének szilárd burkolattal való ellátása mellett 1967-ben készült el a községet E-D irányban átszelő főút (ma 86. sz. út), amely a régi római Borostyánkő út nyomvonalát követte. Az ünnepélyes átadásra május l-jén került sor, az útvonal ekkor a Barátság út elnevezést kapta. Ugyanekkor avatták fel szomszédságában a Barátság-ligetet is. Szintén ebben az évben, augusztus 20-án adták át rendeltetésének a még a háború idején súlyosan megrongálódott és teljesen soha helyre nem állított régi híd mellett az új vasbetonból készült Zala-hidat.219 Itt kell megjegyezni, hogy az 1965-ös árvíz adta meg a végső lökést a Zala-folyó szabályozásához, amely a következő évben meg is történt. 1970-ben kiépült a csödei, 1971-ben pedig a dedesi bekötőút. 1962 és 1971 között 6 km betonjárda épült a községben. 1959-ben volt már taxiállomás is, egy évtized múlva pedig autóbuszjárat kötötte össze Zalalövőt a megyeszékhellyel, valamint Rédiccsel és Körmenddel. A megnövekedett közúti forgalom és a csomópontiság egy új benzinkút építését is megkívánta, ami 1971-ben készült el.220

Sajnos a közút-hálózat fejlesztésével egyidejűleg a „racionalizálás" jegyében felmerült a Zalaegerszeg — Zalalövő, majd pedig a Bajánsenye — Zalalövő vasútvonal megszüntetésének ötlete.221 Utóbbi, a nyolcvanas évek elejére már szomorú valósággá lett.

A vezetékes ivóvízzel való ellátás a hatvanas évtized végén kezdett konkrét formát ölteni. Még azonban ezt megelőzően Irsapusztán elkészült az ötvenes évek végén egy víztorony, amely főként a tsz és az á. g. majorjainak vízellátást biztosította.222 Az 1963. április 11-i tanácsülésen nem először került elő a törpevízmű szükségessége az ivóvíz fertőzöttsége miatt. 1969-ben elkészült a leendő vízmű első kútja, amely kedvező mennyiségi és minőségi eredményeket mutatott.223 1969. november 25-én megalakult a vízmű építését előkészítő bizottság, míg a Zalalövői Vízmű Társulat 1970. július 27-én jött létre. A társulat alakulásakor az érdekelt természetes személyek száma 817, a jogi személyeké 20 volt. Utóbbiak közül 11 lépett be ténylegesen is a társulatba.224 A községi vízmű első üteme 1972. augusztus 20-án került átadásra.225

A hetvenes években tovább folytatódott az út- és járdaépítés, mivel az emberek leginkább ezek hiányát, vagy nem megfelelő minőségét tették a tanácstagi beszámolókon kifogás tárgyává.226 Így 1973-ban megtörtént a Rákóczi, 1974-ben a Zrínyi és a Dózsa utcák kiépítése, valamint ugyanebben az évben tovább korszerűsítették a Barátság utat.227 1975-ben szabályozták a Szőce-patakot is, miáltal 7826 m2-rel csökkent Zala megye területe, a megyehatáron lévő patakmeder kiigazítása során.228 Az intézményi infrastruktúra egy különleges, de nélkülözhetetlen eleme készült el 1976-ban az új házasságkötő teremmel, amelyet október 2-án Szekeres Ágnes esküvőjével avattak fel.

1977-ben újabb nagy fába - és költségekbe - vágta fejszéjét a falu azzal, hogy hozzákezdett a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez. 1977. augusztus 3-tól az építkezést a Vízmű Társulatnak adták át, amelynek neve ezután Víz- és Csatornamű Társulat lett. Az első ütem, amely majdnem tucatnyi utcát érintett, 20 millió Ft-ot kóstált. Ebből 9-et adott a Megyei Tanács, 6-ot a Vízügyi Igazgatóság, a többit a községnek kellett állni. A csatornaépítés kezdetére a vízmű-hálózat már 20 km hosszú volt, és 1978-ra elkészült a harmadik kút is, amely lehetővé tette Irsapusztának a hálózatba való bekapcsolását.229 A szennyvízcsatorna első szakasza végül 1980-ra készült el, amelyet azután fokozatosan bővítettek.230

Gazdasági változások 1956 és 1989 között

Mezőgazdaság

Az 1956-os forradalom idején a zalalövői tsz-ek többsége feloszlott, vagy annyira meggyengültek, hogy a felszámolásukat el kellett rendelni. A község egykori legerősebb szövetkezete a Vörös Zászló Termelőszövetkezet azonban már 1957. január l-jén, Béke néven újjáalakult. Elnöke Cser Ferenc lett, és az 1957. június 30-i állapot szerint 17 taggal 192 kh-on gazdálkodott. 1958 végére kettővel lecsökkent a tagság, de 1959 decemberében már 25 volt a tagok száma, igaz a megelőző évnél is kevesebb területet, 171 kh-at műveltek meg. 1960. január l-jén egyesült az ugyancsak félig-meddig talpon maradt irsapusztai Ságvári Tsz-szel, az új név február 3-tól Petőfi Mgtsz lett, amelyet az 1990-es rendszerváltás utáni felszámolásig megtartottak.

Az egyesült szövetkezet a gyors, erőszaktól sem mentes szervezésnek köszönhetően 1960. február 3-án már 4355 kh-al és 459 taggal bírt. Mivel ez azt jelentette, hogy a község művelhető területének döntő része a „közös" égisze alá került, Zalalövő úgynevezett szocialista község lett. A tsz elnöke 1960-61-ben Petrovics László, majd 1967-ig Hantos János volt.231 1960 márciusában a tsz állatállománya 254 lóból és 324 szarvasmarhából állt. Ebből adódóan, az állomány összevonása miatt a legsürgetőbb feladatok egyike az állatok megfelelő elhelyezésének biztosítása volt.232 Az év őszére a tsz területe 4789 kh-ra növekedett, amelyből a szántó 2520, a rét 647, a legelő 120, az erdő 537 kh-at foglalt el. A tagok között sok volt az idős és munkaképtelen, ami különösen a későbbiekben kedvezőtlenül hatott a gazdálkodásra. Főként a növénytermesztési ágazatban voltak nagy számban időskorúak és asszonyok, mivel a teljes munkaképességű fiatalabb férfiak az állattenyésztésnél, a szállításnál és az építőbrigádban voltak foglalkoztatva.

A főbb növények vetésterülete és hozama 1960-ban a következőképpen alakult (zárójelben a holdankénti átlagtermés); búza: 680 kh (7,4 q), rozs: 452 kh (6,71 q), őszi árpa: 144 kh (11,7 q), zab: 161 kh (6,78 q), kukorica: 144 kh (13 q), burgonya: 82 kh (60 q), cukorrépa: 46,5 kh (150 q).233

1961 elején a tsz gépparkja így nézett ki: 1 lánctalpas traktor, 3 kerekes traktor, 1 2,5 t-s tehergépkocsi, 1 db 4 ekefejes, 2 db 3 ekefejes és 1 db 2 ekefejes eke, 3 tárcsa, 3 gyűrűshenger, 3 db 24 soros vetőgép, 3 műtrágyaszóró, 1 fűkasza és 1 rendsodró.234

A dolgozók száma 350 körül alakult. Hamarosan megmutatkozott - amelyet a korábban említett munkamegosztás is tükrözött -, hogy a tsz legfontosabb üzemága, a tájadottságoknak megfelelően az állattenyésztés, azon belül is a szarvasmarha-tenyésztés lesz.235

A hatvanas évek első fele nem sok jót hozott a tagságnak, a tsz folyamatosan súlyos gondokkal küszködött. A növénytermesztési tervüket például 1961-ben 50 %-ban sem teljesítették, az állattenyésztés is csak valamivel volt jobb. Az indokok között a tagok nem megfelelő hozzáállása, az ingatag vezetés és a területi szórtság egyaránt szerepeltek, minekután a személyi konzekvenciák sem maradhattak el. Ekkor váltották le Petrovics Lászlót és lett Hantos János a tsz új elnöke.236 Jellemzően a munkaegységet a tagok egymás között „kétségnek" titulálták. 1961-ben a túlélés érdekében 1,8 millió Ft állami dotációt is kapott a szövetkezet.23?

A hatvanas évek második felében a technikai fejlődésnek, a háztáji gazdálkodásnak és általában a javuló gazdasági környezetnek köszönhetően relatíve jobb idők jöttek a szövetkezeti gazdálkodásra is. 1966 elején a tsz 97 lóval és 667 szarvasmarhával rendelkezett. A szövetkezettel szerződésben álló háztáji gazdálkodók összesen 710 szarvasmarhát tartottak, így már ekkorra ebben a gazdálkodási módban összpontosult az állatállomány nagyobbik része. A tehenenkénti fejési adag 1965-ben 2261 1 tej volt.238

Hogy mennyire relatív volt ez a fejlődés, azt illusztrálja az egyik 1967-es tanácsülésen elhangzott kissé ironikus megjegyzés, miszerint ebben az évben fordult elő először, hogy a tsz augusztus 20-ra végzett az aratással, amit - köszönhetően elsősorban ennek - 80 %-ban már gépekkel végeztek.239

1968. január l-jén a zalalövői szövetkezetbe beolvadt a csödei Zalavölgye Tsz. Az egyesített gazdaság területe ezzel 6064 kh-ra, tagjainak száma 554-re növekedett. Az elnök ekkor már - 1967-től - Gallér István volt, akit 1974-től Srágli József, majd 1977-től Soós Nagy Endre követett.240

1970-ben a következő mennyiségű mezőgazdasági nyersterméket állította elő a tsz: kenyérgabona: 102 vagon, vágómarha: 98 t, vágósertés: 32 t, vágóbaromfi: 15 t, tej: 400 ezer 1. A termésátlagok ugyanekkor a következőképpen alakultak; búza: 11 q/kh, ősziárpa: 8 q/kh, kukorica: 13,1 q/kh, cukorrépa: 110 q/kh.241

A hetvenes évtized lett igazából a háztáji gazdálkodás felfutásának a korszaka. Ebben komoly szerepet játszott a tsz partnersége, amely például 1973-ban a következőkben nyilvánult meg. Azok a tsz-tagok, akik 250 tíz órás munkanap ledolgozását vállalták, 1 kh földet használhattak. A 200 munkanapot vállalók 1200 négyszögöl terület használatára voltak jogosultak. A nők esetében 120 tíz órás munkanap teljesítése után már biztosította a szövetkezet az 1 kh földet. 1973-ban ily módon 158 kh rétet, legelőt (állattenyésztés céljából) és 15 kh szántót juttattak. Ezenkívül felvásárolta a megtermelt javakat is, és szükség esetén ellátta különféle eszközökkel, anyagokkal a háztáji gazdálkodókat. Az intézkedéseknek köszönhetően örvendetesen javult a termék és termésmennyiség, de tanácsi beszámolók szerint ez még mindig elmaradt a lehetőségektől. Ugyanakkor arra is figyelmeztettek, hogy ne a közös munka rovására menjen a háztáji gazdálkodás, amely ekkorra már 276 családot érintett.242

A nyolcvanas évek elején tovább fejlődött a melléküzemági tevékenység. Már régebb óta jól működött a fafeldolgozó üzem, amely 30-40 embert foglalkoztatott, fő profilja a fűrészelt áru és a raklap gyártása volt. Ezenkívül bérfűrészeléssel is foglalkoztak. 1982-ben kialakítottak egy varrodát, amely 25 női dolgozónak adott munkát. Ez a Zalaegerszegi Ruhagyár bedolgozó üzemeként a nyolcvanas évek elején főleg férfinadrágokat gyártott.243

1985-ben a termelőszövetkezet 269 főt foglalkoztatott. Ebből 219 volt a fizikai munkás. A nők száma 82, a férfiaké 187 volt. A dolgozók 34 %-a rendelkezett szakmunkás bizonyítvánnyal, 38 %-uk betanított munkás volt. Középiskolai végzettsége 35, egyetemi-főiskolai oklevéllel 11 dolgozó rendelkezett.244 A munkaerő tehát meglehetősen kvalifikálatlan volt, amely az egyre nehezedő gazdasági környezetben nem számított jó ómennek a továbblépési lehetőségeket illetően.

A község másik mezőgazdasági nagyüzeme az állami gazdaság volt. 1960. április 15-i hatállyal Felházi Sándort áthelyezték a Gutorföldei Á. G.-ba,245 az új vezető Srágli József lett. A gazdaság üzemi viszonyai meglehetősen kedvezőtlenül alakultak. Az üzemegységek távolsága a központtól 20, illetve 30 km volt. Az I. számú üzemegység, melynek központja Zalalövőn volt, területileg a legszétszórtabban, 6 község határában helyezkedett el. Az egység átmérője 19 km-hez közelített. A II. számú üzemegység 2 tagban feküdt Pusztaapáti és Pórszombat, valamint Zalabaksa községek határában. A III. számú üzemegység szintén 2 tagban feküdt Szentgyörgyvölgy és Kerkáskápolna körül.

A rossz talaj, a nagy távolságokból fakadó irányíthatósági és gazdaságossági problémák egyaránt hozzájárultak a nem túl jó eredményekhez. A terméseredmények 1960-ban a következőképpen alakultak; őszi búza: 10,4 q/kh, őszi árpa: 12,1 q/kh, rozs és zab: 8 q/kh, kukorica: 18 q/kh. Az alábbi táblázat az állami gazdaság területének művelési ágait mutatja be üzemegységenkénti bontásban.246

1964-ben a Zalalövői Á. G. már 5941 kh-on gazdálkodott, területe 15 község határában szóródott. A dolgozók összlétszáma 509 volt, amelynek alig több mint a fele volt csak állandóan alkalmazásban. A gazdaság tulajdonában volt 124 lakás, amelyből 42 állt Zalalövőn.247 A gazdaság szétszórtsága volt az egyik ok, hogy félig-meddig mint kívülálló viszonyult a falu ügyes-bajos dolgaihoz. Viszont nagy gondot - a tsz-hez képest mindenképpen nagyobbat - fordított a dolgozók szakmai továbbképzésére. Például egyedül 1967-ben, 30 fő tett eredményes szakmunkás-vizsgát.

1970-re az állami gazdaság területe alig változott (5839 kh), az üzemegységek száma változatlanul 3 volt, ahol 1969-ben átlagosan 427 fő dolgozott. Ezek 20 %-a a növénytermesztésben, 23 %-a az állattenyésztésben, 3 %-uk a szállítás területén, 4 % az építő-brigádban, 7 % a gépműhelyben és 29 %-uk egyéb segéd illetve kisegítő üzemágakban tevékenykedett.248

A lövői á. g. életében az alapítás után a - nem túl derűs - második legfontosabb esemény 1974. január l-jén következett be, amikor önállóságát megszüntetve beolvasztották a Zalaegerszegi (Andráshidai) Állami Gazdaságba. Ettől kezdve annak mint az egyik kerülete működött tovább.249 A hetvenes évek első felében az irsai sertéstelep korszerűsítése után, egyértelműen ez lett az á. g. fő profilja. Ugyanebben az időszakban húsbolt és bisztró létesítésével javította a helyi lakosság jobb ellátását.250

1983-ban a zalalövői kerület 1395 ha szántóterülettel rendelkezett, amelyen kenyérgabonát 262 ha-on, takarmánygabonát 525 ha-on, ipari növényt 136 ha-on és szálastakarmányt 470 ha-on termesztettek. (2 ha illetményföldnek volt besorolva.) A szarvasmarhák száma 1132, a sertéseké (Irsapuszta) 3417 volt. Ugyanekkor a munkaerő-struktúra a következőképp alakult; műszaki irányítók: 7 fő, adminisztratív dolgozók: 8 fő, közvetlen termelésirányítók: 13 fő, teljes munkaidős fizikai dolgozók: 205 fő, fizikai állományban, de nem fizikai: 4 fő, ami összesen 237 dolgozót jelentett.

Iskolázottság szerint felsőfokú végzettséggel 5, középfokúval 23, szakmunkás-bizonyítvánnyal 117 fő rendelkezett. Betanított munkásként 63-an, segédmunkásként 23-an dolgoztak. 1982-ben legjobban a műszaki dolgozók kerestek, évi 72 ezer Ft-ot, őket követték az igazgatásban dolgozók átlagosan 57 ezer Ft-tal, majd a fizikaiak következtek évi 48 ezer Ft-tal, végül a számvitel területén dolgozók zárták a sort mindössze 39 ezer Ft-os évi fizetésükkel.251

A nyolcvanas évek második felében az állami gazdaságban is teret kapott a mezőgazdaságon kívüli tevékenység egy flakonüzem révén, ahol 1987. március 1-jén kezdte meg a munkát 30 ember.252

Ipar

Zalalövő iparában - a tárgyalt korszakot illetően - a tulajdonviszonyok tekintetében a szövetkezeti szektor vált meghatározóvá. Ez annak volt köszönhető, hogy a megelőző fejezetben már megismert két szövetkezet, óriási fejlődésen menve keresztül, a község gazdaságának fontos pillére lett.

A Vegyesipari Ktsz a forradalom után, egészen pontosan 1957. január l-jén kettévált egy vegyes és egy épület-karbantartó ktsz-re. Ez a formáció azonban nem vált be, a két egység 1962. január l-jén újra egyesült Vegyesipari Ktsz néven. 8 részleget hoztak létre, amelyek az asztalos, bádogos, lakatos, kádár, köteles, festő, építő és gatter voltak. Létszámuk 109 volt, amelyből 83 termelő, 15 nem termelő és 11 ipari tanuló volt. Legnagyobb jelentőségre az asztalos részleg tett szert, amely 23 szakembert és 4 ipari tanulót foglalkoztatott. Önkiszolgáló boltberendezéseket, presszóasztalokat gyártottak. A második legjelentősebb részleg ekkor az építő volt. 1962-ben a ktsz egy dolgozója átlagosan havi 1264 Ft-ot keresett, az éves termelési érték meghaladta a 7 és fél milliót.253

Három évvel később a Vegyesipari Ktsz már 131 embert foglalkoztatott és több mint 12 millió Ft-os termelési értéket produkált, egyben a község legnagyobb ipari cége lett.254 A hatvanas évek végén a legismertebb gyártmányuk a lakókocsi volt. A kereslet rohamosan növekedett ez, és más termékük iránt, amely dinamikus fejlődést tett lehetővé. 1970-ben ennek köszönhetően már 200-an dolgoztak a ktsz-nél, ráadásul a felszámolt 1. sz. téglagyár helyén újabb csarnokokban indult meg a munka, melynek összértéke így is elérte a 15 millió Ft-ot.

Ezt követően kezdett letisztulni a ktsz profilja, megmaradván a vasipar és a faipar. Ennek megfelelően alakultak ki a telephelyek is. A központi telep, ahol a faipari részleg és az irodák is helyet kaptak, a Kossuth út 17. alatt volt, míg a vasipari rész a volt I. sz. téglagyár (Dózsa út 14.) helyén felépült csarnokokba került.255

A nyolcvanas évek elejére a vasipar lett a meghatározó a faipar mellett, mintegy kétharmados arányával. A termékskálán változatlanul a lakókocsi és a konténerépületek, illetve a különböző raktári anyagmozgató berendezések foglaltak el vezető helyet. Némileg csökkent a foglalkoztatottak száma (175), így takarékossági megfontolásokból áttértek a kétműszakosról az egyműszakos munkarendre. A bérfejlesztés nem tartott lépést a már egyre érezhetőbb áremelések okozta életszínvonal-csökkenéssel, amely további elvándorlást idézett elő. így kialakult az az ördögi kör, amelyből már nem lelte meg a kiutat a szövetkezet.256 Ezen még az évtized közepén, a két fő profil alapján történt kettéválás sem segített.

A község másik ktsz-e, amelynek kezdetei szintén az ötvenes évek elejére nyúlnak vissza, a Ruházati Ktsz volt. 1960-61-ig - visszatekintve - tulajdonképpen stagnált a termelés. Ezután viszont a sorra érkező megrendelések következtében dinamikus fejlődésnek indult a szövetkezet, olyannyira, hogy 1963-ban rátértek a szalagrendszerre és bevezették a kétműszakos munkarendet.257 Az évtized közepén a környékbeli falvakban (Salomvár, Vaspör, Csurgasz, Zalaháshágy, Bagodvitenyéd), főleg a szolgáltatások terén (cipész, fodrászat) már fiókrészlegeket működtettek.258

1967-ben kezdték el először a gyermekruhák gyártását, azelőtt ugyanis főként munkaruhákat készítettek. Ekkor már működtek a bedolgozói részlegek Lentiben, Nován, Őriszentpéteren és Bázakerettyén, valamint több más községben összesen 300 dolgozóval, akiknek betanítása és rendszeres, pontos munkára bírása nem ment nehézségek nélkül. A központban, Zalalövőn ez idő tájt kb. 100-an dolgoztak, a termelési érték már meghaladta az 5 és fél millió Ft-ot. Ezen eredmények elismeréseképpen 1967-ben a Ruházati Ktsz elnyerte az Országos Kisipari Kiváló Szövetkezet címet. Még ugyanebben az évben hozzákezdtek szolgáltatóházuk felépítéséhez, amely 1968 márciusában készült el.

1970-ben nevet változtattak, ekkor lettek Zala Kisipari Szövetkezet. Erre azért volt szükség, mivel a szolgáltatás és a ruházati ipar mellett újabb profilokkal bővültek. A legfontosabb a villamosalkatrész-gyártás volt, amely később meghatározóvá vált. Ez egyben létszámbővülést is jelentett, ami azonban nem változtatott azon, hogy a dolgozók több mint háromnegyede nő volt, viszonylag alacsony szakképzettséggel, de inkább szakképzedenséggel. Szintén új profilnak számított a műanyagpréselés is. Ezekkel az új részlegekkel a szövetkezet az 1970-es évben megközelítette a 17 millió Ft-os termelési értéket, a foglalkoztatottak száma pedig túlszárnyalta a 200 főt.259 1972 novemberétől a volt irsai iskolaépület bérbevételével a szabad női munkaerő további alkalmazására teremtettek lehetőséget.260

A hetvenes évek közepére a Zala Kisipari Szövetkezet a község legtöbb munkaerőt foglalkoztató üzemévé fejlődött. 1974 végén 345-en - 80 %-uk nő - dolgozott itt. A termelési érték 33 millió Ft volt. Ennek 55 %-át a főzőlapok tették ki. A két külső és a központi telephelyen tevékenykedők több mint fele változatlanul szakképzetlen betanított, illetve segédmunkás volt.

1975-ben újabb fejlesztésről döntöttek, de az erre kijelölt helyen az építkezés megindulásakor épületmaradványokra bukkantak, amelyekről júliusban az ELTE Régészeti Tanszékének tudományos munkatársai az elvégzett ásatások során megállapították, hogy azok az ókori római Salla város és a Borostyánkő út egyes részei. A tudomány számára pozitív fejleménynek a ktsz vezetői sajnos nem nagyon örülhettek, mivel az keresztülhúzta fejlesztési terveiket.261

A nyolcvanas évek első felére a szövetkezet termékstruktúrájában a főzőlapok gyártása mellett szinte minden más eltörpült. A változást ezúttal a munkaerő létszámának nem is lassú csökkenése jelentette. 1983 végén a szövetkezetben dolgozók száma 256-ra esett vissza. Ez a tendencia a későbbi években sem változott meg, az alacsony fizetések, a nem javuló munkakörülmények egyre rosszabb munkaerő-megtartást eredményeztek. A szerkezetváltás elmaradása, a még meglévő szakképzett munkaerő elvándorlása, a gyártott termékek iránti kereslet megcsappanása az általánosan rosszabbodó közgazdasági környezettel párosulva, a rendszerváltás idején súlyos krízishez vezetett.262

Zalalövő régtől meglévő ipari létesítményei, úgy mint a malmok, téglagyárak és egyéb kisüzemek, relatíve de abszolút számban is egyre kisebb részt képviseltek a község iparából. Sorsuk idővel a megszüntetés, illetve az összevonás lett. Legelőször a malmok szüntették be tevékenységüket. Legtovább a Pacsa községrészben lévő működött, amelyet még az ötvenes évek végén is bővítettek, korszerűsítettek.263 Ekkoriban vetődött fel, a foglalkoztatási gondokon enyhítendő, egy kisebb vajgyár létesítése a zalaegerszegi tejüzem részéről. Ki is nézték a szénatelepet, ahol még közvetlenül a háború után Huszár József akart egy faorsógyárat beindítani, de ahhoz hasonlóan ez a terv is csak terv maradt.264

Az ötvenes évek végén szintén korszerűsítették az I. számú (volt Hilmayer-féle) téglagyárat, amely a hatvanas évek második feléig működött. Területén 1969-ben a Vegyesipari Ktsz és a Petőfi Mgtsz osztozott.265 A ktsz itt építette ki vasipari telephelyét, és a tsz húsüzeme is (mint a Zalamenti Termelőszövetkezetek Húsfeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalatának üzeme) szintén itt, 1969. december 16-án készült el.266

1970-ben, a már üzemen kívül álló pacsai malomra alapozva folytattak a község vezetői tárgyalásokat a Kőszegi Posztógyárral és a Budapesti Bőrdíszmű Vállalattal a foglalkoztatottság növelése érdekében. A tárgyalások nem vezettek eredményre, egyúttal megállapítást nyert, hogy nem is kell új üzem - annyi szabad munkaerő különben sincs már - hanem a meglévőket, különösen a két ktsz-t kell fejleszteni.267

Mint láthattuk korábban, ez így is történt. 1971-ben Zalalövő ipari üzemei összesen 571 embert foglalkoztattak, ebből 65-öt a tanácsi, 463-at a szövetkezeti ipar. A magánkisiparban 43-an tevékenykedtek.268

1973 végén megszűnt a cserépkályhagyár, ami az á. g. összevonásának hírével együtt időlegesen kedveződen légkört teremtett a faluban.269 1977-ben a már régi és korszerűtlen sütőüzemet egy új kenyérgyárral váltották ki, amelyet július 10-én adtak át. Az üzem 37 környékbeli üzletet és a zalaegerszegi honvédséget látta el péksüteménnyel. A régi pékség épületét a költségvetési üzem céljára vették át, amely 1978. július l-jén kezdte meg működését 31 fővel.270 Nem bizonyult hosszú életűnek a tsz-ek közös húsüzeme, ezt ugyanis majd egy évtized elteltével, a hetvenes évek második felében bezárták. Ugyanekkor került pont a még működő, utolsó zalalövői (patakai) téglagyár történetére is.271

A nyolcvanas évek közepén, a falu népességmegtartó erejének növelése érdekében, ipartelepítés céljából a község vezetői eljártak a Városépítési és Tudományos Tervező Intézetnél, a Telephelyforgalmi Központnál valamint a Szombathelyi Cipőgyárnál és több más kitelepítésre ítélt üzemnél, de senkit sem sikerült megnyerni Zalalövő érdekében.272

Kereskedelem, idegenforgalom

Zalalövő kereskedelmében a magánosok majdnem teljes felszámolása után - az iparhoz hasonlóan - a szövetkezeti szektoré lett a vezető szerep, nevezetesen a Zalalövő és Vidéke Földművesszövetkezeté, későbbi nevén az AFÉSZ-é, amely ebben a körben a megye egyik legjobban működő kereskedelmi egysége lett.

Ezt támasztja alá többek között az is, hogy itt jött létre 1959. június 28-án a megye második önkiszolgáló boltja, és év végén itt adták át Zala megye első, szintén önkiszolgáló vegyes-ruházati boltját is.273 A szövetkezet a hatvanas évek elején, a sikeres terjeszkedésnek köszönhetően már 6 községben volt jelen, összesen 18 kiskereskedelmi, 6 vendéglátóipari egységgel, valamint 5 felvásárlóval, 4 ipari, 1 kisegítő és 1 tatarozó részleggel. A vendéglátóipari egységek között volt 3 italbolt (Zalalövő, Zalaháshágy és Vaspör), 1 cukrászda, 1 kisvendéglő és 1 büfé (á. g.). Az ipari „üzemek" közé tartozott a betonáruüzem, a szeszfőzde és a „szikvízgyár".274

A fejlesztések ellenére az üzletek jó része meglehetősen korszerűtlen volt, a technikai feltételek nem voltak adottak (raktár, hűtőgép stb.), amelyek biztosítása természetesen nemcsak a szövetkezeten múlt. Mégis a korral való haladás akarata olvasható ki az árukiállítások, divatbemutatók szervezésében, vagy például a kisgépkölcsönzés, harisnyafelszedés és a ruhatisztítás-mosás, mint új üzletágak kialakításában.275

1964. január l-jén a zalalövői szövetkezet fuzionált a salomvárival, ennek folytán az irányítása alatt álló kiskereskedelmi egységek száma 24-re, a vendéglátóipariaké 11-re növekedett.276 Ekkoriban, az ily módon jelentősen megerősödött földműves-szövetkezet mellett, Zalalövő kereskedelmi ellátásában az Utasellátó Vállalat, a Ruházati Ktsz maradékboltja és egy zöldség-gyümölcs bolt vett részt, továbbá a meghatározott időben — évente 4-5 alkalommal — megtartott vásárok.277

1965-ben az frnsz rendbehozta a Kisvendéglőt, megvásárolta a ruházati bolt épületét Budafán, és Patakán is vettek egy új bolthelyiséget. Felvetődött egy emeletes üzletház megépítésének a terve is. Ugyanakkor követelményként fogalmazódott meg, hogy a kultúrált kiszolgálás érdekében nagyobb rendet, tisztaságot kell tartani a kereskedelmi egységekben.278 Az említett üzletház ügyében 1966-ban kezdődtek meg az egyeztető tárgyalások a megyei hatóságokkal. Ekkor dőlt el, hogy a zalaegerszegi ún. vasúti ABC-hez hasonló áruházat fognak építeni Zalalövőn. A tervek elkészülte után az építkezést 1967. október 20-án a Zala Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat meg is kezdte.279 Még ugyanebben az évben, tavasszal az új kultúrházban megkezdte működését egy büfé és augusztus 19-én az új cukrászdát is felavatták. Ugyancsak 1967-ben kezdődött meg az fmsz betonüzemében a mozaiklapok gyártása.280

Az új, akkor nagyon modernnek számító áruházat, amely a Barátság Áruház nevet kapta, 1969 legelején vehették birtokukba a zalalövőiek és a környékbeliek. Az áruház több mint 3 milló Ft-ba került, az elárusító területe 607 m2 volt.281 Erre az esztendőre a Zalalövő és Vidéke ÁFÉSZ immáron 9 településre terjesztette ki kereskedelmi forgalmát (Budafa, Csöde, Keménfa, Ozmánbük, Salomvár, Vaspör, Zalacséb, Zalaháshágy és Zalalövő). Forgalma túlszárnyalta az 56 millió forintot (kereskedelem 48 millió, vendéglátás 8 millió). A tagok száma 1600 körül alakult, és az említett forgalom, valamint a 18 milliós vagyon mellett 1969-ben 946 ezer Ft volt a nyeresége.282

1970-ben kis csúszással elkészült — átalakítással — az új ABC. Decemberben az ÁFOR megkezdte a tüzelőolaj árusítását.283 1972-ben a Patyolat Vállalat létesített egy lerakatot, míg a zalamenti tsz-ek közös húsüzeme a Petőfi utcában egy elárusító helyet nyitott.284 1973-tól az iparcikk áruházban a zalaegerszegi Univerzál Ipari Szövetkezet heti egyszeri alkalommal megkezdte az elromlott háztartási gépek átvételét. A következő évtől a dedesieknek sem kellett az alapvető élelmiszerekért kilométereket gyalogolni, mivel az ÁFÉSZ felépítette a vegyes- és italboltot.285 Ezeknek a lépéseknek is köszönhetően az ÁFÉSZ kereskedelmi forgalma 1975-ben elérte a 60 millió Ft-ot.286

1980-ban a Zala Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat egy élelmiszer boltot kívánt nyitni Zalalövőn, amellyel kivívta a territoriális monopóliumot élvező helyi ÁFÉSZ haragját. Ezt az ütközetet az ÁFÉSZ megnyerte, így továbbra sem veszélyeztette semmi az egyeduralmát, ráadásul a nyolcvanas évek elejére a vásárok is teljesen eltűntek a község életéből olyannyira, hogy még a vásárokról szóló 2/1970. számú tanácsrendeletet is hatályon kívül helyezték.287

1983. november 7-én, a meglehetősen rossz állagúvá vált Hársfa vendéglő megszüntetése mellett, átadták a Salla névre keresztelt új vendéglőt.288 A nyolcvanas évek második felében már megjelent az ÁFÉSZ konkurenciája a magánkereskedések újraindulása révén. 1986-ban Zalalövőn 8 magánkereskedőt tartottak nyilván, akik a kereskedés tárgyát tekintve eléggé széles skálán mozogtak.

A kiskereskedelmi áruforgalom a lakosság anyagi helyzetének rosszabbodásával kezdett csökkenni a nyolcvanas évek végén, amely különösen a ruházati és vegyes-iparcikk terén mutatkozott meg. Lényegesen csökkent az ÁFÉSZ Zalalövőn kívüli forgalma, amelyet jelez az a tény, miszerint az összforgalom 73,7 %-a 1986-ban a nagyközség területén realizálódott.289

Időközben, az egykoron a falu büszkeségének számító Barátság Áruház felett is eljárt az idő, 1987 végén egy új tetőszerkezettel kicsit csinosítottak rajta.290

Zalalövőn az idegenforgalom - mint új „iparág" - a hetvenes évek végén kezdett el éledezni. Addig a község meglehetősen mostohán bánt építészeti és természeti értékeivel, nem használva ki a benne rejlő gazdasági lehetőségeket. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy azok az alapvető infrastrukturális létesítmények, amelyek a kulturált vendégfogadáshoz elengedhetetlenül szükségesek, a fenti időszakra épültek ki.

A hetvenes és nyolcvanas években a község idegenforgalmi vonzereje az egyházi és népi műemlékekre, valamint a római kori épületmaradványokra és az erre épülő kiállításra alapozódott.

A legfontosabb egyházi jellegű műemlékek a zalapatakai és a zalamindszenti templomok, amelyek közül előbbi a XVIII., utóbbi a XIII. század közepén épült.

A patakai templomot 1969-ben tatarozták külsőleg és részlegesen belsőleg is. Újabb csinosítása 1998-ban is folyamatban volt. A mindszenti templomot 1972-ben állították helyre.291 1977-ben megtörtént a Petőfi utca 35. szám alatt álló népi műemlékház műszaki átadása, majd 1978. június 10-én ünnepélyesen is felavatták.292 A nyolcvanas évek elején, a régi patika helyén berendezték azt a kiállítást, amely az ókori Salla város életét és az ásatások során előkerült tárgyakat mutatta be. Ez a kiállítás sajnos a kilencvenes évek elején megszűnt, de újbóli megnyitását - az épület tatarozása után - már tervbe vették.

Zalalövő kulturális és turisztikai életébe egyaránt új színt hozott, a helyi KISZ-bizottság kezdeményezésére 1983-ban elindított Zalamenti Napok rendezvénysorozat, amely napjainkban is egyre nagyobb tömegeket vonz augusztus elején.293

Az idegenforgalom terén azonban az igazi áttörést a Borostyán-tó és a köréje kiépült szabadidő-központ létrehozása jelentette. A közeli Vadása-tó példáján jól látható volt, hogy milyen óriási vonzerőt jelenthet egy kellemes környezetben elhelyezkedő, üdülésre és kempingezésre alkalmas mesterséges tó. A beruházás hasznossága és hosszabb távon rentabilitása felől a szaporodó jó példák alapján senkinek nem lehetett kétsége, csak - mint minden esetben - a kezdő lökés, no és persze a kezdő tőke előteremtése ütközött nehézségekbe. Hamar nyilvánvalóvá lett, hogy Zalalövő környékén elsősorban a Szőce-patak duzzasztásával lehetséges a megfelelő vízfelület létrehozása. A terepbejárás már 1978. augusztus 16-án megtörtént.294 Sajnos az említett első lépésre csak 1984-ben került sor, a víztározó kiépítésének munkálatai ekkor kezdődtek meg.295 A műszaki átadásra még két évet kellett várni, amely 1986. szeptember 16-án volt és miután az megtelt vízzel nyomban 15 q halat telepítettek bele.296 A tó kisebb vita után, Zalalövő római kori előzményeire utalva, 1991-ben a Borostyán-tó nevet kapta.

Az oktatási, kulturális és szociális intézmények története 1956 és 1989 között

Zalalövő oktatási, kulturális és szociális közintézmény-hálózata jelentősen átformálódott mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból a XX. század második felében. A település jellegéből adódóan a bölcsődei és óvodai ellátás - különösen az előbbi — a megfelelő korosztályok viszonylag kisebb hányadára terjedt ki. A bölcsődei ellátásnál így inkább az elhelyezés minősége okozott eleinte problémát.

Ezzel szemben az óvodáskorúaknak már a puszta elhelyezése is évtizedekig akut probléma volt. A leendő új óvoda területét már 1968-ban kisajátították, de csak — a pénzügyi fedezet előteremtése után — 1970-ben kezdtek hozzá az építkezéshez, egy típusterv alapján.297 A következő év augusztusában átadott 50 férőhelyes új intézmény azonban már ekkor kicsinek bizonyult. így már 1975-ben hozzáláttak annak bővítéséhez, felhasználva a megyei tanács támogatását és a helyiek társadalmi munkáját. Az ünnepélyes átadásra 1976. augusztus 19-én került sor. Az ekképpen négy csoportossá fejleszthető óvoda bővítése másfélmillió Ft-ba került, amelynek több mint egyötöd része volt a társadalmi munka.298 Az óvoda vezetője 1966-tól Kánya Rezsőné (előtte Mihályka Istvánné) volt, akit nyugdíjba vonulása után 1987-ben Tóthné Járfás Györgyi követett. A hetvenesnyolcvanas évtized fordulóján a megnövelt méretű óvoda is csak nehezen bírta a demográfiai csúcsot. Az 1981/82-es tanévre 134 volt a beírt óvodások száma. Az iskolaelőkészítőre 69-en jártak. A nyolcvanas évek végére, az országos tendenciáknak megfelelően csökkent a gyermeklétszám.

Az óvodához hasonlóan, az általános iskolát is elhelyezési gondok gyötörték, ami szintúgy a hetvenes évek bővítései révén enyhült. A probléma megoldására már az ötvenes évek végén (1958) indultak kétségbeesett próbálkozások. Ilyen volt például az a javaslat, hogy mindenki hozzon 5 téglát, amelyből elindulhat az építkezés, ami természetesen nem vált be.299 Nagyon keveset csökkentett a központi iskolára nehezedő nyomáson az 1960-as irsapusztai iskolarekonstrukció, ahol nevelői lakás is épült, de legalább itt megszűnt a kényszerű délutáni oktatás.300 A elhelyezési gondok mellett a kellő számú és megfelelő képesítésű szaktanár hiánya - többek között, hosszú ideig testnevelőtanár - is nehezítette az ismeretek megfelelő szintű átplántálását.

A hatvanas évek első felében - mint azt már korábbi táblázatokból láthattuk - még korántsem volt teljesnek mondható - az aktív lakosság körében sem - az általános iskola nyolc osztályának elvégzése. Emiatt a zalalövői iskola is kénytelen volt megszervezni a dolgozók általános iskoláját és a levelező oktatást. Pozitívum viszont, hogy - a dokumentumok szerint - 1960-ban már nem volt a falu közigazgatási területén beiskolázatlan személy.301 Az általános iskola kibővítése mellett párhuzamosan futott az a terv, amely egy szakközépiskola, vagy gimnázium idetelepítését célozta. Egy 1964 elején keletkezett dokumentum tényszerűen állapítja meg: „1965-ben beindul a gimnázium első osztálya a községben és megkezdődik a gimnázium építése is". Ez azonban nem így történt és később a falu szerepkörének, központiságának szűkülésével az elképzelés is realitását vesztette.302

Az ötvenes évek hisztérikusságig fajuló vallásellenes politikája, a hittanra való beíratások visszaszorítására különös gondot fordított. E politikáról az '56-os forradalom után lenyesődtek ugyan a legdurvább elemek, de az ellenagitáció nem szűnt meg, amelyet tanárok, vállalatvezetők és a rendszer által megnyert, elismert személyek folytattak a szülők irányába. A hittanra beírtak aránya évről-évre változott, 1965-ben például 34 %-os volt, amely a hetvenes évekre tovább csökkent pár százalékkal, majd azon a szinten stabilizálódott.303

Egy 1964-es helyi tanácsi beszámoló átfogó képet nyújt az akkori időszak tanügyi helyzetéről. E szerint a központi iskola mellett két tagiskola működött, mégpedig Budafán egy és Irsapusztán két összevont tanulócsoport. A központi (Zalalövő) iskolában 507 tanuló, 16 osztályban, 21 nevelő irányítása mellett sajátította el a tananyagot. Az átlagos tanulmányi eredmény 3,6 volt. Az iskolában 7 szakkör működött. A dolgozók általános iskolájában 31 tanuló vizsgázott, míg az általános iskolára épülő, helybeli mezőgazdasági továbbképző iskolában 17-en végeztek 1964-ben.304 Ugyanebben az esztendőben felépítettek kettő pedagógus szolgálati lakást és az 1967-ben lebontott régi iskola helyén 1972-ben ugyancsak kettőt.305

A hetvenes években intenzívebb szakaszba léptek az iskolakörzetesítések. 1974-re Irsáról bekerült a központi iskolába az alsó és a felső tagozat, valamint Csödéről a felsőtagozat. Ez a szomszédos vasi községekből idejárókkal együtt végképp túlfeszítette a zalalövői iskola befogadóképességét, a bővítés elől már nem lehetett kitérni.306 1976-ban meg is kezdődött egy új 8 tantermes szárny építése, amely 1977 szeptemberében el is készült. A tantermek mellé tornaterem és konyha is épült. Az új épületrész átadásával egyidőben bekörzetesítették a csödei és a budafai iskolákat is, és megszüntették az egész napos, váltott oktatási rendet.307

1978-ban befejeződött a régi szárny felújítása és egy újabb körzetesítéssel a vaspöri felsőtagozatosok is Zalalövőre ingázhattak.308 1980-ban dr. Agg Gábor után Novak Józsefné lett az új iskolaigazgató. A volt igazgatónak, munkája elismeréseképpen a címzetes általános iskolai igazgató címet adományozták.309

1982-ben a zalalövői iskola már 654 tanulónak volt a második otthona. A körzetesítésekkel jelentősen megnőtt a bejáró tanulók száma. A jelzett évben 15 helységből 176-an ingáztak naponta lakóhelyük és iskolájuk között. A 20 tanulócsoport mellé 32 nevelő, 3 adminisztrátor és 13 technikai dolgozó társult. A tanárok egyharmada helybeli volt. Az iskolában 18 szakkör működött ekkor. Sajnos az új szárny kivitelezése nem a legjobban sikerült, sok probléma és bosszúság forrása volt, a tetőzetnél és a vakolásnál végzett hanyag munka.310

A nyolcvanas évek második felében már csökkenésnek indult a gyermeklétszám, így például 1986-ban már csak 466 tanuló tartozott az iskola kötelékébe. Ebben az évben készült el a zárt TV-lánc.311

A század utolsó harmadában az egyik jellemző demográfiai folyamat, a társadalom egyre gyorsuló elöregedése lett. Ennek következtében megnőtt a nagyon idős, munkaképtelen és sokszor magatehetetlen emberek száma, akik fokozott törődést igényeltek. Zalalövőn 1967. április 17-én nyitották meg az Öregek Napköziotthonát, ahol kezdetben 38-an voltak.312 Első helyükről, a művelődési házból 1970-re átkerültek a vb-elnök volt szolgálati lakásába.313 Később bevezették a házi szociális gondozást, amelyet szervezetileg 1979. január l-jén vontak össze az Öregek Napköziotthonával.314

Zalalövő közművelődésének intézményes lehetőségei, az ötvenes évekből öröklődőén meglehetősen mostohák voltak, ám ezen a téren sok más területet megelőzve, viszonylag korán történt pozitív elmozdulás.

1960-ban, az akkori kultúrházban 6 színházi és 4 egyéb műsoros előadást láthatott a publikum. Énekkar, tánc és színjátszó szakkör, valamint modellező szakkör működött ekkor a kultúrház égisze alatt. A kulturális munka elismeréseképpen a járási tanács 1960-ban egy televíziót adományozott az intézménynek. A könyvtár 4300 kötetet számlált ekkoriban és 313 beiratkozott olvasóval bírt, amely elég kevésnek számított, mint ahogy azt a korabeli források is megjegyezték. Viszont ez volt Zala megye egyeden községi könyvtára, amely függetlenített könyvtárossal működött. A tisztséget 1960. március l-jén hosszú évekre Hedli József vette át. A moziról ezt jegyezték fel ekkoriban: „a jó politikai és felvilágosító munka eredményeként ma már a szovjet filmek játszásánál telt házat tudunk biztosítani", ami a kor művelődéspolitikájából is elárul egy keveset.315 1962. szeptember l-jétől Laki László volt a kultúrház vezetője, őt 1964. február 1-én Vizsy Károly követte ebben a minőségében, egy év múlva pedig már Nagy Béla volt az igazgató.316

1965-ben megkezdődött a falu központjában az új, akkoriban modernnek számító művelődési ház építésének első üteme, amely 1966 októberében fejeződött be. A második ütemben épült részek ünnepélyes átadására - több más, már említett létesítmény mellett - 1967. augusztus 20-án került sor. Az új épület magában foglalta a könyvtárat, a klubhelyiségeket, valamint egy mozi és színházi előadások tartására is alkalmas nagytermet. A megbízott igazgató rövid időre ismét Vizsy Károly lett. Számos új öntevékeny csoport alakult, olyan vezetőkkel mint Pungor Ervin (tánccsoport), dr. Horváth Sándorné (kamarakórus), Agg Gábor (honismereti-szakkör), Soós Gézáné (irodalmi színpad), De Sorgó Tibor (bélyeggyűjtő-szakkör), Hedli József (fotó-szakkör).317 Az intézmény hivatalosan 1968. június 27-én kapta meg a „Művelődési Ház" titulust.318

1969 őszétől 1970. május 18-ig — egy tanácsi beszámoló szerint — 247 rendezvénynek volt házigazdája a művelődési ház, amelynek kétharmada volt saját produkció. Megszervezték a zongora, hegedű és szolfézs oktatását Bédegh Pálné és Tanító Béla vezetésével. Az ifjúsági klub felvette Radnóti Miklós nevét. Az ORI (Országos Rendező Iroda) révén a zalalövőiek élőben is hallgathatták, láthatták -többek között - Koós Jánost, Latabár Kálmánt, Mary Zsuzsát, Jákó Verát, Szécsi Pált és Harangozó Terit.319

1970-ben a statisztikai kimutatások szerint a zalalövői családok 75 %-ához járt valamilyen napilap. Emellett 650 volt a rádió és kb. 400 a tv-előfizetők száma.320

1972. szeptember 1-jei hatállyal Gaál Károly lett a Zalalövői Művelődési Ház igazgatója.321 Sajnos az elvándorlás, a középiskola hiánya igen törékennyé tették a közművelődési csoportok, szakkörök munkáját. Ezek a vezető vagy néhány tag kiválása esetén általában gyorsan felbomlottak. Talán nem véletlenül a legstabilabb képződménynek az 1973. január l-jén megalakított Idősek Klubja bizonyult. A tanácsüléseken gyakorta érte kritika a helyi értelmiséget, úgymond a közéleti, közművelődési passzivitása miatt. Sokszor bírálták a mozit vagy inkább áttételesen a mozilátogatókat amiatt, hogy nem fejődik bennük - a nézettségi mutatókat tekintve — a szocialista erkölcsiség: „1973. január hónapban 3 kapitalista kalandfilm 6 előadásának átlaga 69 néző volt, míg a komoly erkölcsi tartalmat hordozó 3 szocialista filmet előadásonként 45-en, az ugyanannyi magyar filmet 42-en látták". 322

1975-től a művelődési ház alközponti szerepet kapott, Zalacséb és Vaspör bekörzetesítésével. Az intézmény ellátta egy úttörő és ifjúsági ház feladatait is. Még 1976. december 8-án megalakult a TIT területi szervezete, amely szintén a művelődési házra támaszkodott. Ekkor szervezték meg a GYES-en lévőknek a „Kismamák Akadémiáját", a kertészeknek a „Szőlészeti-borászati Akadémiát", a dolgozó nőknek pedig a „Nők Akadémiáját". A hetvenes évek végén lett országosan is ismert és elismert együttes a Dömdödöm bábcsoport.323

Az új iskolaépület elkészülte után nem sokkal, 1979-ben odaköltözött a művelődési házból a gyermekkönyvtár.324 A körzeti könyvtárként működő felnőtt „részleg" — amely 3 falukörzet 12 könyvtárának ellátásáról gondoskodott - a nyolcvanas évek közepén közel 7000 kötetével állt az olvasni vágyók rendelkezésére. Fiókkönyvtár működött Budafán és Irsapusztán 1984-ben 629, illetve 639 könyvvel. 1984. április 4-én jelent meg a művelődési ház gondozásában az időszakinak szánt Zalalövői Hírmondó c. újság. A nyolcvanas évek elejére sikerült kapcsolatot kiépíteni a hosszúfalui (ma Szlovénia) kulturális csoportokkal, a különféle csereprogramok révén.

1985-ben Gaál Károly igazgató a Megyei Könyvtárhoz távozott, helyére Pintér Antal került.325 Időközben többször felvetődött a művelődési ház felújítása, esetleg bővítése a tetőtér beépítésével. A nyolcvanas évek második felében a gyakori vezetőváltozások és a pénzügyi nehézségek miatt teret veszített a közművelődés, csökkent a programok száma és az irántuk megnyilvánuló érdeklődés.326

Sport, egészségügy

Korszakunkban — a nem túl dicső ötvenes évekhez hasonlóan — az esetlegesség jellemezte Zalalövő sportéletét. Megmaradt a futball abszolút fölénye, a csapat mindvégig a járási és megyei bajnokság között ingázott. Igazából nem volt gazdája, motorja az ügynek, aki előrevitte volna a sportéletet. Nehezítette a továbbfejlődést, hogy képzett testnevelő tanár is csak 1965-ben került a faluba. A foci mellett ekkoriban kézilabda, asztalitenisz és teke szakosztályok is működtek, inkább csak szabadidős jelleggel.327

A hatvanas évek második felében a sportpálya és az öltöző korszerűsítése, majd a hetvenes évek végén az új iskolaszárnnyal megépült tornaterem sokat javított a tárgyi feltételeken, de ennek ellenére sem nőtt ezzel arányban az igény és az eredményesség. 1981-ben a már meglévők mellé megalakult a természetbarát szakosztály, amely Vizsy Károly vezetésével a legjobban szervezetté vált.328

A falu egészségügyének fejlődése szoros összefüggésben állt az alap-infrastruktúra kiépülésével (vízvezeték, csatorna), a jobb táplálkozással és magának az egészségügyi-hálózatnak a technikai, valamint személyi feltételeinek javulásával.

1961-ben került Zalalövőre dr. Lakatos Ottó helyére, dr. Bakler Ferenc, aki ezt követően több mint 30 éven keresztül látta el — sokszor egyedül — a betegeket, kivéve részét a falu közéletéből is. 1966-ban sikerült kiharcolni a hatalmas lövői körzet megosztását, egy újabb körzeti orvosi állás szervezésével, amelyet azonban nem mindig sikerült betölteni, és amikor igen, akkor sem tartósan.329

1973-ban dr. Agócs Sándor lett az orvos a II. körzetben. Ebben az évben az I. körzet napi átlagos betegforgalma 50, míg a II. körzeté 36 volt.330 Dr. Agócs külföldre távozása (1974) után, 1975-ben dr. Szauder Frigyes lett a II. körzet új orvosa, de néhány hónap múlva az ő munkaviszonya is megszűnt.331 Legközelebb 1978-ban sikerült újra betölteni az állást dr. Papp Ernő révén, ezzel stabilizálódott a körzet helyzete. Ugyanekkor nevezték ki dr. Barabás Ákos fogorvost Zalalövő község fogorvosává.332

A tárgyi feltételekben 1979-ben történt újabb jelentős változás, amikor is átadták az új gyógyszertárat, a fogorvosi rendelőt, valamint a gyógyszerész és a fogorvos szolgálati lakását. Javult a rendelők műszerellátottsága is (hőlégsterilizátor, EKG, egyszer használatos tűk).333 Ebben az időben két védőnői állás is volt a községben, de ebből csak egy volt betöltve. Sajnos a fogszakorvosi állásban is -a II. körzethez hasonlóan - eléggé nagy volt a fluktuáció. 1980-ban eltávozott dr. Barabás, őt rövid ideig dr. Vlasits Miklós helyettesítette, míg 1981. július 1-jei hatállyal ki nem nevezték dr. Daum Ákost községi fogorvosnak. 1983-ban ismét üres az állás, amit 1984. augusztus l-jén töltött be dr. Lunczer János.334

A nyolcvanas évek elején egy új egészségügyi centrum építését tervezték, azonban a már ismert gazdasági elnehezedés miatt ez majd egy évtizedre lekerült a napirendről.335

A RENDSZERVÁLTÁSTÓL NAPJAINKIG

Az idők változásának első halvány jele volt Zalalövőn - amikor 1988 februárjában egyáltalán felvetődhetett a gondolat -, hogy utcát vagy teret nevezhessenek el a falu szülöttéről, Magyarország pár évvel megelőzően elhunyt hercegprímásáról, Lékai Lászlóról. Ugyancsak megkezdődött a második világháború áldozatainak emléket állító emlékmű építésének szervezése is.336

Az 1989-es esztendő politikai változásai a november 26-i népszavazásban kulmináltak. Mint ismert, négy kérdésről kellett az állampolgároknak véleményt nyilvánítani, amelyek közül a köztársasági elnök megválasztásának módja volt a legfontosabb. A 2623 szavazásra jogosult helyi polgár közül 1944-en (74 %) éltek e jogukkal. Közülük többségben voltak azok, akik az első kérdésre nemmel voksoltak, tehát azzal értettek egyet, hogy a köztársasági elnököt ne az országgyűlési választások után válasszák meg. A másik három kérdésre - munkásőrség feloszlatása, az MSZMP elszámolása a vagyonával és annak a munkahelyekről történő kivonulása — a túlnyomó többség igennel szavazott.337

Az 1990-es esztendő szintén a választások jegyében telt. Március 25-én tartották az évtizedek óta első, szabad parlamenti választások első fordulóját, ahol a jogosultak (2629) 69,3 %-a vett részt és szavazott a 10 egyéni jelöltre, valamint a 12 területi listára. A listás eredmények alapján az MDF szerepelt a legjobban Zalalövőn 22,57 %-kal, második lett az SZDSZ 19,66 %-kal. A harmadik helyen végzett KDNP 15,65 %-ot, az FKgP 8,79 %-ot, az MSZP 7,41 %-ot, a hatodik parlamentbe bekerült párt, a FIDESZ 7,36 %-ot kapott Zalalövőn.

Az egyéni jelöltek versenyében igazából a második forduló döntött, amelyet két héttel később, április 8-án tartottak meg. A zalaszentgróti választókerületben - ahová Zalalövő is tartozott - erre a fordulóra három jelölt, Pálfy Dénes (Hazafias Választási Koalíció), Tóth Tihamér (MDF) és Varga Lajos (SZDSZ) maradt versenyben. Közülük Zalalövőn - akárcsak az egész kerületben - Tóth Tihamér szerepelt a legjobban, elnyerve ezáltal az egyéni mandátumot.338

1990. július 29-én újra népszavazást írtak ki a köztársasági elnök nép általi megválasztása érdekében, amely az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett. Zalalövőn a 2630 választópolgár 12,73 %-a jelent meg, akik közül a többség (84,77 %) igennel szavazott.339

Az év harmadik választását, az önkormányzatit, szeptember 30-án tartották meg. A 2627 választásra jogosult lövői polgár közül 1483-an voksoltak érvényesen a polgármester személyére. Gödörházi József (független) és Kozma János (SZDSZ) közül utóbbi nyert 1216 szavazattal. A 34 képviselő-testületi tagjelöltre 1472 érvényes szavazatot adtak le, amelyek alapján dr. Bakler Ferenc (független), Bánáti Miklós (SZDSZ), Fekete József (MDF), Fekete Sándor (KDNP), Gnádlinger József (független), ifj. Gyarmati Antal (FIDESZ), Laczó István (független), Laki Imre (független), Merth Miklós (független), dr. Molnár Ferenc (független), Tornyos Ferenc (független), Vertetics László (SZDSZ) lettek az önkormányzati képviselők.340

A demokratikusan megválasztott képviselő-testület október 10-én tartotta meg alakuló ülését, ahol döntöttek a polgármester jogviszonyáról, és arról, hogy a főállásúvá lett polgármester mellé nem választanak alpolgármestert.341 A november 12-i ülésen határoztak a Csödével való közös képviselő-testületről. Egy héttel később, november 19-én (november 20-i hatállyal) nevezték ki körjegyzővé, a volt vb-titkárt, Gáspárné Tóth Zsuzsannát.342 Az ülésekre, tanácskozási joggal meghívták a helyi pártok képviselőit, a nyugdíjas klub vezetőjét, illetve azokat a személyeket, akik valamilyen módon érintve lehettek az adott napirendi pontnál.

Egy évvel az önkormányzati választások után határozták el a politikailag nem megfelelő utcanevek megváltoztatását. így lett a Lenin utcából Kölcsey, a Hámán Katóból Deák Ferenc, a Somogyi Bélából pedig Széchenyi István utca.343

Az önkormányzatiság megteremtődése az országban sok helyütt önállósodási törekvésekhez vezetett, amely Zalalövőt sem kerülte el. Érdekes módon azonban nem egy, valamelyik e században Zalalövőhöz csatolt település jelezte ebbéli szándékát, hanem Irsapuszta. Itt 1992. augusztus 2-án „falugyűlést" tartottak, ahol döntöttek a kiválás népszavazás útján való kezdeményezéséről. Mivel a községrész választópolgárainak 29,06 %-a aláírásával támogatta az indítványt, így szeptember 27-re kiírták a helyi népszavazást. A kérdés így szólt: „Akarja-e Ön, hogy Zalalövő nagyközségből az Ön által lakott településrész »Irsa« néven önálló községként különváljon?" A községrészben a választópolgárok száma 115 volt, ebből 90-en adták le érvényesen a szavazatukat. Az igenek száma 52, a nemeké 38 volt, ennélfogva a Székely Sándor elnöklete alatt működő Községi Választási Bizottság megállapítása szerint a népszavazás érvényes, de eredménytelen lett, így Irsa maradt változatlanul Zalalövőnél.344

Az 1993-as esztendő sem múlt el úgy, hogy ne szólították volna az urnákhoz a polgárokat, ezúttal a társadalombiztosítási önkormányzatok megválasztása céljából. Az országos eredményeknek megfelelően Zalalövőn is az MSZOSZ szakszervezeti szövetsége kapta a legtöbb szavazatot a nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzatnál egyaránt.345

A következő esztendő ismét az országgyűlési és önkormányzati választások jegyében telt. A május 8-ra kiírt első fordulóban a választásra jogosult 2620 polgárnak pontosan a 75 %-a szavazott érvényesen. A listás szavazáson az MSZP kapta Zalalövőn is a legtöbb szavazatot (27,2 %). Második helyen az SZDSZ végzett (18,3 %), harmadik lett az FKgP (16,2 %), negyedik az MDF (12,2 %), ötödik a KDNP (10,6 %), és a parlamentbe bejutott pártok közül hatodik lett a FIDESZ (6,6 %). A zalaszentgróti választókerületben 12 egyéni jelölt indult, közöttük a verseny a május 29-i második fordulóban dőlt el, ahol már csak Bóbics Lajos (MSZP), Horváth Gyula (SZDSZ) és Pálfy Dénes (KDNP) maradtak versenyben. Zalalövőn Pálfy Dénes kapta ekkor a legtöbb szavazatot, aki végül a kerület képviselője lett.346

A december 11-én tartott önkormányzati tisztújításon ismét Kozma János (SZDSZ) diadalmaskodott a szavazatok döntő többségét (1662-ből 1277-et) megszerezve, Cseresnyés Jenő (független), Molnár László (független) és dr. Toplak László (MSZP) polgármester-jelöltek előtt. Az új képviselő-testület tagjai a következők lettek: dr. Bakler Ferenc, dr. Molnár Ferenc, Fekete Arpádné, ifj. Gyarmati Antal, Andor István, Fekete József, Marton Zoltán, Herman Lajos az FKgP-MDF-KDNP támogatásával, Gnádlinger József, Misiné dr. Takács Mária (függetlenek) és Merth Miklós (MSZP).347

A politikai rendszerváltással párhuzamosan zajlott a gazdasági rendszerváltás is, amely a kilencvenes évek elején rendkívül súlyos foglalkoztatási és szociális helyzetbe sodorta Zalalövőt, gazdasági egységeinek térvesztése, vagy tönkremenetele révén. A munkanélküliek száma már 1991. januárban meghaladta a százat, két év múlva pedig már a háromszázat.348 Helyzetük javítása érdekében alapította meg az önkormányzat, az MDF zalalövői csoportjával és az ÁFÉSZ-szel karöltve a Gondoskodás Alapítványt 1992-ben.349 A helyi munkanélküliek számát nemcsak a helybeli ipari szövetkezetek és az állami gazdaság leépítései növelték, hanem a Zalaegerszegen és másutt munkájukat elvesztett ingázók problémája is Zalalövőn csapódott le. A bajt csak tetézte, hogy 1992 novemberében megkezdődött a tsz felszámolása is. 1993 elejére gyakorlatilag minden negyedik zalalövői aktív korú kereső munkanélküli lett. A gazdasági szervezetek összeomlására csak két példa, hogy erre az időre a Zala Villamosipari Szövetkezet 39, a Zalaegerszegi Agrár és Ipari Kft (volt á. g.) mindössze 45 főt foglalkoztatott Zalalövőn.350

1992 márciusában megszerveződtek a helyi érdekegyeztető fórumok, amelyek a földkárpótlásban kaptak szerepet. Szeptember elejére felállt a Községi Földrendező Bizottság is Laczó István vezetésével. A földárverés sajnos Zalalövőn sem ment incidens nélkül.351

A magángazdálkodás beindulása, a súlyos gazdasági válság közepette csak keveseknek jelentett gyógyírt. A tőkehiány, a nem túl kedvező mezőgazdasági adottságok csak többévi kitartó munkával hozhattak eredményt. A nagyközség vezetői hiába próbálkoztak a munkahelyteremtéssel - akár külföldi tőke bevonásával is - nagyobb beruházást, amely lendületet adhatott volna az egész községnek, nem sikerült megvalósítani. Az összeomlott mezőgazdasági és ipari gazdasági egységek helyén az újraépítkezés bizony lassan és keservesen megy.

A vállalkozók számának gyarapodása - 1995-ben 170 vállalkozói igazolvány volt kiadva a faluban - látszólag bizakodásra adhat okot, viszont rontja a képet, hogy ezek nagy része úgynevezett kényszervállalkozó, amit a nagy fluktuáció is mutat.352

A munkanélküliség, a szociális feszültség a közbiztonság romlásában is megnyilvánult. A képviselő-testület 1993 elején létrehozta a Rendőrőrssel a közbiztonságért alapítványt, amelynek célja az volt, hogy a körzeti megbízotti intézmény helyére egy rendőrőrsöt telepítsenek. Ez az elképzelés a kormányzati szándékkal összhangban sikerrel járt, így 1994. január 3-án megkezdte működését a Zalalövői Rendőrőrs.353

A kilencvenes évtized, gazdasági téren az infrastruktúra kiépítettségében hozott egyértelműen pozitív változásokat. A közművek, a távközlés fejlődése, vagy a 86-os főút rehabilitációja azért is fontos, mivel ezek nélkülözhetetlen alapja' lesznek a jövő évszázad gazdaságának. A közlekedés fejlesztése szempontjából Zalalövő kivételesen szerencsés helyzetbe került, hiszen a kormánydöntés értelmében megépülő magyar-szlovén vasútvonal révén nemcsak visszaszerezheti, hanem még emelheti is régi rangját. Az építkezés előmunkálatai 1997-ben a vízmű áthelyezésével már el is indultak és várhatóan 2000 végére be is fejeződnek. A nemzetközi vasúti fővonal egyelőre felmérhetetlen változásokat hozhat nemcsak Zalalövő, hanem az egész környék életében, melynek folyományaként a régebb óta áhított cél, a várossá fejlődés is megtörténhet.

E változások egyik legfőbb haszonélvezője minden bizonnyal a turizmus lesz, amely a még szinte érintetlen tájra, a kellemes környezetre építhet. Az idegenforgalom egyik helyi csomópontja lehet a Borostyán-tó, ahol az évtized során látványos fejlődés ment végbe, mind az infrastruktúra, mind pedig az egyéb szabadidős szolgáltatások területén. A tulajdonképpen 1990-ben üzembe helyezett 20 ha-os vízfelületű tó K-i oldalán egy 4 ha-os strand alakult ki. 1991-ben elkészült a WC-zuhanyzó blokk és egy 800 m hosszú bevezető út, később folyamatosan kialakításra került egy ifjúsági tábor, valamint a kemping.354

A gazdasági élet dezorganizációja nem hagyta természetesen érintetlenül a költségvetési szférát sem. A közintézmények működtetésére a központi és helyi forrásokból egyre kevesebb pénz jutott. Az oktatási és kulturális intézmények, másik oldalról, a kedvezőtlen demográfiai tendenciák miatt is rossz helyzetbe kerültek. A születések számának csökkenése legelőször a bölcsőde fenntartásának rentabilitását tette kétségessé, így el is határozták annak 1991. március 31-i hatállyal a bezárását.355 Az óvoda az 1994/95-ös tanévben 5 csoport keretében 134 gyermekkel végezte munkáját.356

Az iskola életét is a nehézségekkel való folyamatos birkózás jellemezte a kilencvenes évek első felében. Az önkormányzat 1994-ig bírta biztosítani az ingyenes tankönyvellátást, amire a következő év pénzügyi megszorításai miatt már nem volt képes. Ebben az időszakban végezték el a külső homlokzat felújítását is. A rendszerváltásnak köszönhetően a tanulók hittanra járását immár semmilyen adminisztratív korlátozás nem akadályozta, minek következtében a tanulók több mint 90 %-a élt is a lehetőséggel. Az egyház közben visszaigényelte a volt budafai felekezeti iskola épületét, amelyet szépen fel is újítottak.357 1995 elején a zalalövői iskolában tanulók száma 392-re csökkent, a pedagógusok száma 26 volt. Naponta 151 tanuló járt be a környező 14 településről. Ugyanakkor a 3 napközis csoportban már csak 76 tanuló volt és a menzások száma is az 1990/91-es tanév 140-es létszámáról 90-re apadt.358 A nehézségek ellenére 1995-ben tárgyalások folytak a középiskolai oktatás megteremtésének lehetőségeiről, ami azonban még nem jutott el a megvalósulás stádiumába.359

A művelődési ház, amelynek 1991 közepétől ismét Pintér Antal lett az igazgatója, viszonylag sikeresen mentette át a közművelődés terén elért eredményeket, sőt az évtized második felében egyre erőteljesebbé vált a kezdeményező szerepe. A ház főként a fiatalokat tudta megfogni programjaival, szakköreivel (Zeneóvoda, zeneiskola, báb-szakkör, biológia-szakkör, gyermek néptánc-csoport), illetve az idős korosztálynak (Nyugdíjas Klub) adott teret. A könyvtár az 1990. december 31-i állapot szerint 28.882 könyvvel, 157 kötetnyi időszaki kiadvánnyal és 204 hanglemezzel szolgálta a közt. Az olvasók száma sajnos legjobb esetben is csak stagnálónak volt minősíthető.360 A kilencvenes évek közepére a stabil csoportokká fejlődött színjátszó-csoport, kézműves-szakkör, Tini Klub, Origami Klub, Fitt Stúdió mellett sokfajta, de igen fluktuáló és bomlékony szerveződések is kialakultak.361 A közösségi művelődésben való továbblépésnek egyre kevésbé felelt meg a hatvanas években épült — akkor modern — ház, amely a század végére, mind külsőleg, mind belsőleg megkopott, korszerűtlenné, építészetileg divatjamúlttá vált. Az átépítés 1995-ben kezdődött és a következő esztendőben már állt is a ráépítéssel valósággal újjávarázsolt, szemre is tetszetős „új" művelődési ház, amely előnyösen formálja a település központjának arculatát. Az elhelyezési körülmények javulásával párosuló technikai fejlesztés teremtette meg annak lehetőségét, hogy 1998. március 7-én felavathassák Zala megye első úgynevezett Teleházát, amely a megváltozott funkciójú, szélesebb társadalmi igényeknek megfelelő művelődési ház típusát vetíti elénk.362

Zalalövő egészségügyének rendszerváltás utáni helyzetét az ellentétes tendenciák jellemezték. Egyrészről jelentősen javultak az ellátás feltételei az 1990-ben átadott új egészségügyi központ révén, viszont a gazdasági hanyatlás és az elöregedő társadalom velejárói nem kedveztek az egészségügyi mutatók javulásának. A változások legsúlyosabb következménye az alkoholizmus növekedése volt, amely sajnos nem helyi specialitás.363

1990. szeptember l-jétől változott a gyermekorvos személye, dr. Bedőcs Ágnes helyére dr. Szilágyi Ibolya került.364 1993-ban bevezették a hétvégi orvosi ügyeletet. Dr. Bakler Ferenc nyugdíjba vonulása után, Misiné dr. Takács Mária lett 1996. január l-jétől az 1. sz. orvosi kör háziorvosa.365

Az önkormányzati rendszer által teremtett nagyobb önállóság és az identitástudat fejlődése nyilvánult meg a falu címerének és zászlajának megalkotásában. Az ötlet felvetése után annak kivitelezése 1992-ben, a november 30-i képviselő-testületi ülésen vette kezdetét, amikor is megalakult a címerbizottság, melynek elnökévé dr. Bakler Ferencet választották. A címer megtervezésére Frimmel Gyula zalaegerszegi grafikusművészt kérték fel, akinek tervezetét a következő év áprilisában a település vezetősége el is fogadta. Az ünnepélyes címer- és zászlóavatásra 1993. augusztus 7-én a Zalamenti Napok rendezvényeinek keretében, Szabad György, az országgyűlés elnökének jelenlétében került sor.366

JEGYZETEK

1 Zala Megyei Levéltár (ZML) Zalalövő képviselő-testületének (kt.) jegyzőkönyve (jkv.) 1914. aug. 9. A 48. cs. és kir. gy. e. történetéhez lásd: Hegedűs András: A nagykanizsai cs. és kir. 48. gyalogezred története, különös tekintettel annak I. világháborús tevékenységére. In: Zalai Múzeum 7. (Szerk. Kunics Zsuzsa) Zalaegerszeg, 1997. 161-167. p.

2 Uo. 1914. aug. 15.

3 Uo. 1914. szept. 9.

4 Uo. 1914. nov. 15.

5 Uo. 1914. máj. ll.ésjúl. 11.

6 ZML Zalalövői körjegyzőség (körj.) iratai (ir.) 2633/1915.

7 Foki Ibolya: Olasz-szlovén menekültek Zala megyében 1915-ben. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból 1984-1985. Zalai Gyűjtemény 21. Zalaegerszeg, 1985. 143. p.

8 Tamás Mihály naplója. Özv. Tóth Józsefné tulajdonában, Zalalövő. (Tamás Mihály naplója) Az elvitt harangok helyébe 1922-23-ban kerültek újak.

9 ZML Zalalövő kt. jkv. 1917. okt. 28.

10 Uo. 1918. ápr. 24.

11 ZML Zalaegerszegi Kir. Törvényszék ir. Különválogatott politikai ügyek 1919-1944. 1919. B. 885.

12 ZML Zalalövő kt. jkv. 1919. aug. 17.

13 ZML Zalaegerszegi Kir. Törvényszék ir. 1919. B. 885.

14 ZML Zalapataka kt. jkv. 1920. máj. 20.

15 Uo. 1921. aug. 14.

16 ZML Vegyes, egyedi ir. gyűjteménye 1571. sz.

17 ZML Zalalövő kt. jkv. 1925. nov. 9. Ez a kérdés az 1930. jan. 26-i ülésen ismét előkerült, de akkor is elvetődött.

18 Gaál Antal: Zala vármegye tisztségviselői 1920-1950. Kézirat, ZML. Vö. Tamás Mihály naplója.

19 Az 1920., 1930. és 1941. évi népszámlálás vonatkozó kötetei.

20 Az 1920. év esetében Zalalövő, Zalamindszent, Zalapataka és Pusztaszentpéter összevont adatai olvashatók.

21 Az 1930-as népszámlálás vonatkozó kötete.

22 Az 1920., 1930. és 1941. évi népszámlálás vonatkozó kötetei alapján.

23 Az 1920. év esetében Zalalövő, Zalamindszent, Zalapataka és Pusztaszentpéter összevont adatai olvashatók.

24 Zalalövő, Zalapataka, Zalamindszent és Pusztaszentpéter összevont adatai.

25 Az 1920. évi népszámlálás adatai alapján.

26 ZML Zala Vármegye (Vm.) Központi (Közp.) Választmányának (Vál.) ir. 1920. Választói névjegyzékek és választási jkv.

27 ZML Zala Vm. Közp. Vál. ir. 1922. Választói névjegyzékek, szavazási és választási jkv.-ek.

28 ZML Zala Vm. Közp. Vál. ir. 1926. Választói névjegyzékek, szavazási és választási jkv.-ek.

29 Tamás Mihály naplója.

30 ZML Zala Vm. Közp. Vál. ir. 1931. Választási jkv.

31 Farkas Tibor neve mellett a választási jkv.-ben az „ellenzék" megnevezés szerepel.

32 ZML Zala Vm. Közp. Vál. ir. 1935. Választási jkv.

33 Az egyéni, valamint a pártlistára való szavazás jogát külön szabályozták.

34 ZML Zala Vm. Közp. Vál. ir. 1939. Választói névjegyzékek és szavazási jkv.

35 ZML Zalalövői jegyzőség (jegyz.) ir.3211/1925. (házhely ügyek).

36 Uo. 1572/1928. (házhely ügyek).

37 Uo. 2330/1932. (házhely ügyek).

38 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. Budapest, 1938. 274- 275. és 282-283. p. A Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben c. munka (Budapest, 1936. 138-139. és 142-143. p.) a közöltekhez képest csekély mértékben eltérő adatokat mutat.

39 Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Budapest, 1936. 140-141. és 144-145. p. Ugyanitt adatokat találhatunk a Nagyatádi-féle földreform eredményeire is. A statisztikai kiadvány Zalalövő esetében 25 földhöz juttatottról (17 kh) és 27 házhelyhez juttatottról (4 kh) tud. Budafánál ebben a rovatban nem szerepel semmilyen adat.

40 Magyarország  földbirtokosai  és   földbérlői   (Gazdacímtár).   Budapest,   1937.   363.   p. Budafánál egy 100 kh-nál nagyobb birtokost (Pék Gyula, Keménfa) tüntet fel a mű, aki a faluban mindössze 1 kh szántót birtokolt (361. p.).

41 Magyarország mezőgazdaságának főbb üzemi adatai az 1935. évben. Budapest, 1938. 276-277. és 284-285. p.

42 Uo. 278-279. és 286-287. p.

43 Uo. 280-281. és 288-289. p.

44 Uo. 278-279. és 286-287. p.

45 Az 1941. évi népszámlálás vonatkozó adatai alapján.

46 ZML Zala Vármegye Alispánjának (Alisp.) ir. Közigazgatási tájékoztató lap Budafa és Zalalövő, 1925. Név szerint említve lásd: Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Rudolf Mossé) Budapest 1924., 1931.

47 Zala vármegye feltámadása Trianon után. Zalai fejek. (írta és sajtó alá rendezte: Békássy Jenő) Budapest, 1930. (Zalai fejek, 1930.) 222. p. Vö. Zalavármegye ismertetője (Szerk. Bodry László, Madarasz Gyula, Zsadányi Oszkár) Sopron, 1935. III. kötet (Zalavármegye is mertetője, 1935. III. kötet) 162-163. p.

48 ZML Alisp. ir. Közigazgatási tájékoztató lap Zalalövő. A kereskedők név szerinti említését lásd: Magyarország kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági címtára (Rudolf Mosse) Budapest, 1924, 1931.

49 ZML A Zalaegerszegi Törvényszék, mint Cégbíróság ir. Társas cégek jegyzéke I. kötet 76. sz. A hitelszövetkezet megszűnésének idejét nem tudjuk pontosan, az utolsó cégbírósági bejegyzés 1941. aug. 11-én történt (IV. kötet 76. sz.)

50 ZML A Zalaegerszegi Törvényszék, mint Cégbíróság ir. Társas cégek jegyzéke II. kötet 45. sz.

51 ZML Zalalövő kt. jkv. 1928. ápr. 5.

52 Uo. 1929. márc. 29. és május 20.

53 Uo. 1931. okt. 5.

54  ZML A Zalaegerszegi Törvényszék, mint Cégbíróság ir. Társas cégek jegyzéke II. kötet 97. sz. Vö. Zalalövó kt. jkv. 1928. febr. 16.

55 ZML A Zalaegerszegi Törvényszék, mint Cégbíróság ir. Társas cégek jegyzéke IV. kötet 56. sz. Ez a szövetkezet valószínűleg rövid életű volt, mivel az 1937. november 3-án tör tént bejegyzésen kívül a cégnek itt más adata nem szerepel.

56 Uo. 80. sz. A cégről az utolsó bejegyzés (nem megszűnés) 1943. június 11-én keletkezett.

57 Uo. 72. sz. A cégről az utolsó bejegyzés (nem megszűnés) 1944. június 1-én keletkezett.

58 ZML Vegyes, egyedi ir. gyűjteménye 1216. sz. A magyar ipar almanachja. (Budapest, 1930.) c. könyv 1919-re teszi az Iparoskör megalakulását. A szakmai jelentőségén túl az egyesület kulturális szerepköre is kiemelkedő volt, amit egy kisebb könyvtár, dalárda és előadások szervezése is jelez. 495-497. p.

59 Uo. 2297. sz.

60 ZML Zalalövő jegyz. ir. 4601/1939.

61 ZML Alisp. ir. Közigazgatási tájékoztató lap 1925. Zalalövő, Budafa. Egy másik forrás szerint (ZML Salomvári körj. ir. 1562/1949.) a budafai iskola épülete 1909-ben épült. A Zalalövőre vonatkozó közigazgatási tájékoztató lap említést tesz egy 1 tantermes, 4 tanerős iparos tanonciskoláról, amelyről bővebb információval nem rendelkezünk.

62 ZML Zalalövő kt. jkv. 1919. aug. 17.

63 Uo. 1920. máj. 1., 1921. márc. 4. és 1922. márc. 4.

64 Uo. 1922. júl. 22.

65 Uo. 1928. dec. 6.

66 Uo. 1929. okt. 15.

67 Uo. 1929. dec. 22.

68 Uo. 1930. jan. 26.

69 Uo. 1930. márc. 27.

70 Uo. 1930. ápr. 4.

71 Uo. 1930. máj. 7.

72 Uo. 1930. szept. 2.

73 Tamás Mihály naplója.

74 ZML Zalalövő kt. jkv. 1931. jan. 28.

75 Uo. 1930. szept. 2.

76 Uo. 1931. jan. 28.

77 Uo. 1932. márc. 4.

78 Uo. 1932. jún. 30.

79 ZML Zalalövői jegyz. ir. 3136/1939.

80 Uo. 4831/1938, 3136/1939. és 3222/1940. valamint szám nélküli jegyz.-i ir.-ok.

81 ZML Vegyes, egyedi ir. gyűjteménye 681. és 800. sz. Sajnos az idevágó forrásaink gyér volta miatt meglehetősen kevés eseményt tudunk rekonstruálni az egyesületi életre vonat kozóan.

82 Uo. 1754. sz.

83 Uo. 2837. és 3421. sz.

84 U o. 719. sz. vö. Tamás Mihály naplója. Budafán — adataink szerint — szintén működött Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Levente Egyesület.

85 ZML Zalalövő kt. jkv. 1928. máj. 29.; Zalalövői jegyz. ir. 43/1947. A mozi meglétét egy 1945-ös összeírás erősíti meg. E dokumentum szerint a moziengedélyes Ferencz Károly volt. ZML Zala vármegye főispánjának (Főisp.) ir. 738/1945.

86 Zalai fejek, 1930. 224. p.

87 Tamás Mihály naplója.

88 Zalai fejek, 1930. 222-223. p. Zalavármegye ismertetője. 1935. III. kötet 162-163. p.

89 ZML Vegyes, egyedi ir. gyűjteménye 788. sz.

90 ZML Alisp. ir. Közigazgatási tájékoztató lap, Zalalövő, 1925. A budafai római katolikusok a salomvári plébániához tartoztak (Uo. Budafa, 1925.)

91 ZML Zalalövői jegyz. ir. 392/1940.

92 Uo. 1168/1941.

93 A 2. magyar hadseregbe bevonultatott lövőiek főként a 17. gyalogezredhez kerültek. Ennek történetét lásd: Szabó Péter Zalai honvédek a Donnál (1942-1943). In: Frontnaplók a Don-kanyarból. (Szerk. Molnár András) Zalaegerszeg, 1992. 5-30. p.

94 ZML Zalalövői jegyz. ir. 3161/1942.

95 Az 1989-ben felállított II. világháborús emlékműre 99 zalalövői áldozat nevét vésték fel. E szerint községrészenként az áldozatok száma; Zalalövő: 39, Zalapataka: 19, Felsősötét major: 2, Szőcehegy: 1, Zalamindszent: 20, Pusztaszentpéter: 5, Nagyhegy: 2, Nagyfernekág: 6, Kisfernekág: 1, Irsapuszta: 4, Csöde: 13.

96 ZML Zalaegerszeg város (v.) polgármesterének (polgm. ir. 93/1945.

97 ZML Zalaegerszegi járási főszolgabíró ir. 3815/1944.

98 Uo. 3121/1944.

99 ZML Zalaegerszeg v. polgm. ir. 1039/1945. Az 1989-ben állított - a II. világháború áldozataival közös - emlékművön 109 név szerepel.

100 ZML Alisp. ir. 160/1947.; Zalalövői jegyz. ir. 3783/1948.

101 ZML Salomvári körj. ir. (katonai parancsnok) 51/1945.

102 ZML Zalalövői jegy. ir. 311/1945.

103 ZML Salomvári körj. ir. 251/1945.

104 Főisp. ir. 846/1945.

105 Nagy Gábor: Zala megye felszabadulása. In: Tanulmányok Zala megyéről. Zalaegerszeg, 1970. 25-35. p. Vö. Zalalövő, Polgármesteri Hivatal irattára (Polgm. Hiv. it.) Zalalövői Községi Közös Tanács (KKT) ir. 1386/1969.; ZML MSZMP ir. 77. fond (f.) Kruczler Lajos visszaemlékezése. Eszerint a Zala-hidat, amely a község — pecsétjén is szereplő — jelképe volt, 1945. március 29-én este fél 9-kor robbantották fel. A meggyújtott robbantó zsinórok egy részét - állítása szerint - a hídon őrszolgálatban lévő magyar katona vágta el, így a híd északi része nem robbant fel. A harcokban szovjet oldalról néhány katona vesztette életét. ZML Zalalövői jegyz. ir. 872/1949.

106 ZML Főisp. ir. 777/1945. Vö. Zalalövői jegyz. ir. 1244/1945. és 502-60-1/1951. Egy 1946-ban keletkezett dokumentum (Zalalövő jegyz. ir. 1823/1946.) szerint a megrongált épületek száma összesen 20 volt.

107 ZML Zalalövői jegyz. ir. 816/1945.

108 ZML MSZMP ir. 77. f. Kruczler Lajos visszaemlékezése. Ugyanitt Kovács Józsefné a visszaemlékezésében Pál és Kustán elhagyása mellett Horváth Lajos, Hadászi Imréné és Csapó Mihály nevét említi.

109 ZML Zala Megyei Bíróság ir. B. 752/1957. Dr. Moller Miklós és társai ügye. (ZMB ir. B. 752/1957.) 1946-ban Dobruczky Sándort választották az FKgP ügyvezető elnökévé.

110 ZML MSZMP ir. 77. f. Cseresnyés Sándor és Kovács József visszaemlékezése. Utóbbi személy említést tesz még arról is, miszerint ő szervezte meg a FÉKOSZ (Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége) helyi szervezetét. Tőle tudhatjuk meg azt is, hogy az   MNDSZ   (Magyar   Nők   Demokratikus   Szövetsége)   megszervezésében   Horváth Lajosné, Pejov Ferencné, Németh Kálmánné, Kovács Józsefné és Németh Györgyné vett részt. Mint ahogy az eddig citált nevekből láthatjuk — és amit a későbbi események is erősíteni fognak — az új hatalom egy meglehetősen szűk körben koncentrálódott.

111 ZML Zalalövői jegyz. ir. 1022 és 1462/1945.

112 Balogh Miklós: A nemzeti bizottságok megalakulásának körülményei Zala megyében. In: MSZMP ZMB Okt. lg. Évkönyv 1984. (Szerk. Jakabfi Rudolf) Zalaegerszeg, 1984. 164. p.

113 ZML Budafai Nemzeti (Nemz.) Bizottság (Biz.) szám nélküli (sz. n.) ir.

114 Uo.

115 ZML Zalalövői jegyz. ir. 1156/1945. Vö. MSZMP ir. 77. f. Kruczler Lajos, Cseresnyés Sándor és Kovács Józsefné visszaemlékezése.

116 ZML Zalalövői jegyz. ir. 911/1949.

117 ZML Zalalövői Földigénylő (Földig.) Biz. sz. n. ir.

118 Ez volt az egyetlen elkobzott birtok, a többi megváltás — későbbi kártérítés — alá vont birtok volt.

119 ZML Zalalövői Földig. Biz. sz. n. ir. Ebből a végsőnek tekinthető összesítésből is hiányzik azonban a kb. 2000 kh erdő, amelyet más források, mint államosított erdőterületet említenek meg. Vö. Zalalövői jegyz. ir. 1120/1949., Zalaegerszegi járási főjegyző ir. 1068 és 1214/1945.

120 ZML Zalalövői Földig. Biz. sz. n. ir.

121 ZML Zalalövői jegyz. ir. 1557/1945.

122 Uo. 1120/1949.

123 Kotnyek István: Az 1944/45-ös tanév Zala megyében. Zalaegerszeg, 1986. 136. és 253. p. Az iskola nem szenvedett nagyobb károkat, Gonarj Gergely igazgató szerint a bútorzat és a felszerelés is elégséges volt.

124 Uo. 212. és 253. p.

125 ZML Vegyes, egyedi ir. gyűjteménye 5283. sz. A megyei pártlajstromokra Zalalövőről egyedül Cseresnyés Sándor került fel a Nemzeti Parasztpárt színeiben.

126 ZML Zalalövői jegyz. ir. 3191/1948. A lemondott vezetők még 1948 szeptemberében is lemondásuk elfogadását, az alispáni hatálytalanítás hatálytalanítását kérték.

127 ZML Főisp. ir. 146/1946.

128 ZML Zalalövői Nemz. Biz. ir. 1946. jan. 27-i jkv.

129 ZML Zalalövői Nemz. Biz. ir. 4/1946., 1946. febr. 2., 7., 28-i jkv.-ek.

130 ZML Zalalövői Nemz. Biz. ir. 1946. ápr. 14-i jkv. Az olykor egymásnak is ellentmondó információkból az állapítható meg, hogy az ominózus eset Zalacsében történt, az ottani katolikus ifjúsági szervezetben, amelynek zalalövői tagjai is voltak. Nincs olyan információink, amely szerint Zalalövőn működött volna KALOT és KALÁSZ.

131 ZML Alisp. ir. „Kimutatás a megye területén működő egyesületekről" feliratú doboz sz. n. ir.

132 ZML Zalalövői jegyz. ir. 911/1949. Általános helyzetjelentések.

133 Uo. 3098/1948. Később ebből fejlődött ki a Zalalövő és Vidéke ÁFÉSZ.

134 ZML Zalalövői Nemz. Biz. sz. n. ir.

135 ZML Zalalövői jegyz. ir. 911/1949. Utóbbi üzemet nem sikerült létrehozni.

136 Uo. 535/1947.

137 Uo. 629/1947.

138 Uo. 429/1947.

139 ZML Főisp. ir. 1457/1947.

140 ZML Zalalövői jegyz. ir. 3780. és 3783/1948.

141 ZML Zala Vm. Közp. Vál. ir. 1947. évi országgyűlési választások eredménytáblái. A zalai választókerületben 1945-höz képest újonnan induló pártok: Demokrata Néppárt (DNP), Magyar Radikális Párt (MRP), Független Magyar Demokrata Párt (FMDP). Nem indult a kerületben a Keresztény Női Tábor és a Magyar Függetlenségi Párt.

142 Zala, 1949. márc. 6. Vö. ZML Zalalövői jegyz. ir. 621/1948.

143 ZML MDP ir. 57. f. 1. fondcsoport (fcs.) 29. őrzési egység (ő. e.)

144 Dobruczky Sándor magániratai. Molnár András tulajdonában, Zalaegerszeg.

145 ZML Zalalövői jegyz. ir. 3083/1948.

146 Uo. 361/1949. Vö. Zala, 1949. jan. 30. A mintaközséggé avanzsálás után hosszú évekig igen jó sajtója lett Zalalövőnek, afféle követendő példaként szolgált a többi község számára az ötvenes évek első felében.

147 ZML Zalalövői jegyz. ir. 665/1949. Vö. Zala, 1949. márc. 6. Budafán 1949. febr. 19-én alakult meg a Magyar Függedenségi Népfront.

148 ZML Zalalövői jegyz. ir. 521-24-1/1950.

149 A vezetőjegyzői tisztet 1948-1949 között Pintér János korábbi segédjegyző, 1949-1950 között Selényi József és 1950. januártól a tanácsválasztásokig Árnyék János töltötte be. A bírói tisztséget 1948. október 2-től birtokolta Takács János.

150 Uo. 511-22-1/1950.

151 ZML Zalalövői jegyz. ir. 3143. és 3668/1948.

152 Uo. 4576/1948.

153 Zala, 1949. márc. 2.

154 GaálAntal- Vass Ferenc: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 40 éve Zala megyében, h. n., é. n. [Zalaegerszeg, 1988.] (Gaál- Vass 1988.) Vö. Kapilkrlmre: Adatok a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom zalai történetéhez 1949-1953. In: MSZMP ZMB Okt. lg., Évkönyv 1984. (Szerk. Jakabfi Rudo/j) Zalaegerszeg, 1984. 167-192. p. A citált adatsorok nem jelentős mértékben, de némileg eltérő adatokat közölnek. A Gaál - Vass-féle könyvben szereplő, 1948. október 31-én alakult Kossuth Termelőszövetkezeticsoport minden valószínűség szerint a helyi földműves-szövetkezet bérlőcsoportja, vagy önálló földbérlő-szövetkezet lehetett, és 1951. február 16-án alakult III. típusú termelőszövetkezeti csoporttá.

155 Zala, 1949. febr. 9. Budafán 1949. márc. 25-én alakult meg a földműves szövetkezet.

156 Zala, 1949. márc. 27. A tej szövetkezetet már 1948-ban magukba olvasztották. Megszerezték ezután a terményfelvásárlás jogát, és közvetlenül a Hangyával való fúzió előtt „átvették" a gazdakörtől az italboltot és a szeszfőzdét. A tagság ekkor már túlhaladta a kettő százat. Zalai Hírlap, 1970. ápr. 3. melléklet.

157 Zalai Hírlap, 1970. ápr. 3. melléklet.

158 A zalai kisipari szövetkezetek 25 éve. 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970. 61-62. p.

159 Uo. 81-83. p.

160 Zala, 1951.szept. 30.

161 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tanácsülési (tü.) jkv. 1985. jan. 31.

162 Dr. Gaál Antal: Zala megye közigazgatási beosztása és a tanácsok tisztségviselői 1950- 1985. Zalai Gyűjtemény 22. Zalaegerszeg, 1986. (Gaa/1986.) 50. p.

163 ZML Zalalövői KKT. ir. tü. jkv. 1955. jan. 15. és vb ü. jkv. 1955. jan. 25.

164 ZML Zalalövői KKT. ir. vb ü. jkv. 1955. márc. 8.

165 ZML Zalalövői KKT. ir. tü. jkv. 1955. jún. 9. Pusztaszentpétert 1961-ben csatolták Kerkafalvához.

166 ZML Zalalövői jegyz. ir. 911/1949. 1948. jan. 23-i helyzetjelentés.

167 Uo. 429/1948. és 911/1949. Ez az épület később az Állami Gazdaság székháza lett.

168 ZML Zalalövői KKT. ir. vb ü. jkv. 1950. nov. 25. és dec. 23.

169 ZML Zalalövői jegyz. ir. 120-15-1/1951.

170 ZML Zalalövői KKT ir., vb ü. jkv. 1955. máj. 5.

171 Zala, 1950. aug. 17. és 27.

172 ZML Zalalövői jegyz. ir. 037-26-1/1951. és 327-176-1/1951.

173 ZML Zalalövői KKT ir, vb ü. jkv. 1957. aug. 30.

174 Uo. 1955. ápr. 7, 1956. jan. 4. és 1957. jún. 4.

175 ZML Salomvári körj. ir. 1909/1948.

176 ZML Zalalövői KKT ir, tü. jkv. 1955. febr. 12, vb ü. jkv. 1954. febr. 27, 1956. márc. 1, 1956. jún. 21.

177 ZML Zalalövői jegyz. ir. 2337/1948.; Zalalövői KKT ir. vb ü. jkv. 1950. dec. 2, 1955. febr. 23, tü. jkv. 1956. jún. 17.

178 ZML Zalalövői KKT ir. vb ü. jkv. 1956. máj. 9, szept. 6, okt. 18.

179 ZML ZMB ir. B. 752/1957.

180 '56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai. (Szerk. CsornorErzsébet és Kapilkrlmre) Zalai Gyűjtemény 40. Zalaegerszeg, 1996. ('56 Zalában) 471. p.

181 ZML ZMB ir. B. 752/1957.

182 '56 Zalában. 479. p.

183 ZML ZMB ir. B. 752/1957.

184 ZML Zalalövői KKT ir, vb ü. jkv. 1956. nov. 29. A jkv. -ékben még 1957 januárjában is forradalmi eseményekről beszélnek. Lásd pl. vb ü. jkv. 1957. jan. 14.

185 ZML ZMB. ir. B. 752/1957.

186 Az adatok az 1949, 1960, 1970, 1980. és 1990. évi népszámlások vonatkozó köteteiből származnak. A későbbiekben az adatok forrását csak akkor jelezzük, ha azokat nem onnét vettük. 1970-ben és azután a népesség számánál a lakónépességet vettük figyelembe, mivel a többi demográfiai adatsor is ezt tekintette a legtöbbször bázisadatnak.

187 Az 1990-es népességre vonatkozó adatok, az időközben Zalalövőhöz csatolt Budafa adatait is magukban foglalják.

188 Természetesen nem biztos, hogy ténylegesen 1960-ban kulminált a népesség, ez ugyanis lehetett előtte és utána is pár évvel. Budafa népessége egyébként a század egészét illetően az 1941-es népszámlálás idején érte el a csúcsot (lásd 2. táblázat).

189 A nemek és később a korosztályok abszolút számainak végösszege a népszámlálási kötetekben néha eltérnek a népesség (lakónépesség) közölt adatairól, mivel időnként a jelenlévő népesség volt a bázisszám, de ez a fő trendeket nem befolyásolja.

190 A közlekedés, kereskedelem és egyéb rovatok együttes értéke.

191 A mezőgazdasághoz számítva az erdőgazdaságot és az egyébhez a vízgazdálkodást. (Ugyanígy a kövedcező táblázatnál is!)

192 A vonatkozó 1949-es népszámlálási kötet adatai 93,4 %-ot adnak ki végösszegben, érthetetlen módon valahol eltűnt 226 személy.

193 Az adatok csak az aktív keresőkre és eltartottjaikra vonatkoznak! Az 1990-es adatoknál csak az aktív keresőkre vonatkoznak.

194 Ide soroltuk az írni-olvasni tudó, de iskolai végzettséggel nem rendelkezőket is.

195  Az 1949-es népszámlálás vonatkozó kötetében nincs feltüntetve a négy elemi osztálynál kevesebbet végzők száma, így ha összesítjük az adatokat, a hiány ebből adódhat. Az érettségizettek száma szintén nincs külön feltüntetve, a régi és az új középiskolai rendszert 1-4 osztályosként egységesítettük.

196 Lásd a 194. jegyzetet!

197 Lásd a 195. jegyzetet!

198 Ebből 10 oklevél nélküli.

199 Ebből 6 befejezetlen.

200 Gaál 1986. 50. p.

201ZML, Polgm. Hiv. it. Zalalövő, Zalalövői KKT ir. tü. és vb ü. jkv. 1950-1990.

202 ZML MSZMP ir. Fondkartonok. Zalaegerszegi járás, Zalalövő.

203 ZML Zalalövői KKT ir. vb ü. jkv. 1957. ápr. 18. és máj. 21.

204 Ebből 11 lakás csak konyhából állt, 1 pedig használhatatlan volt.

205 Ebből 7 lakás lakószoba nélküli, 1 pedig az egyéb kategóriába tartozott.

206 Ebből 1 gazdasági helyiségnek minősült, 5 esetben pedig a konyhát használták lakásnak.

207 Ebből 23 lakás csak konyhából állt, míg 2 lakás használhatatlan volt, ezen kívül volt még 2 intézeti lakás.

208 Ebből lakószoba nélküli volt 23.

209 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1958. jún. 8., szept. 18.

210 Uo. 1964. márc. 12.

211 Uo. 1973. szept. 20.

212 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1966. jún. 2.

213 Zalalövő, Polgm. Hiv. it., Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1970. okt. 8.

214 Uo. 1981. jún. 25,dec. 17.

215 Uo. 1983. okt. 27.

216 Uo. 1986. máj. 26.

217 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1966. júl. 14., 1967. jan. 12.

218 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT rkt. ir. 131-3/1968.

219 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1967. jún. 8, 1968. febr. 15.

220 ZML Helytörténeti lexikon cédulái, Zalalövő.

221 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1970. okt. 8., 1977. dec. 15.

222 ZML Zalalövői KKT ikt. ir. 558/1958.

223 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1969. aug. 14.

224 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1970. febr. 10., 1977. szept. 22.

225 Uo. 1973. ápr. 26.

226 Uo. 1973. máj. 24.

227 Uo. 1974. máj. 23, dec. 19.

228 Uo. 1975. nov. 27.

229 Uo. 1977. szept. 22, 1979. jan. 25.

230 Uo. 1986. máj. 29.

231 Gaál-Vass 1988. 204-206. p. Vö. Zalalövői Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1960. máj. 26.: „A jó előkészítő munka eredményeként amikor megérkeztek a szervező elvtársak, 9 nap alatt az egész község belépett a tsz-be."

232 Zalalövői Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1960. márc. 24.

233 Uo. 1960. szept. 15.

234 Uo. 1961. febr. 16.

235 Uo. 1961. ápr. 12.

236 Uo. 1961. aug. 24, dec. 14, 1962. febr. 15.

237 Uo. 1964. febr. 13.

238 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1966. febr. 10, márc. 10.

239 Uo. 1967. okt. 12.

240 Gaál-Vass 1988. 204. p.

241 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1971. febr. 11.

242 Uo. 1973. szept. 20.

243 Uo. 1983. okt. 27.

244 Uo. 1985. aug. 22.

245 ZML Zalalövői KKT ikt. ir. 825/1960.

246 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1960. nov. 17.

247 Uo. 1964. nov. 5.

248 Uo. 1970. ápr. 9.

249 ZML ZMB mint Cégbíróság ir. Vállalati törzskönyvi lapok.

250 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1976. febr. 18.

251 Uo. 1983. máj. 26.

252Uo. 1987. szept. 24.

253 Uo. 1962. máj. 15.

254 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1966. május 5. Vö. A zalai kisipari szövetkezetek 25 éve. 1945-1970. Zalaegerszeg, 1970. (A zalai kisipari szövetkezetek 1970.) 81-84. p.

255  Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1975. máj. 22.

256  Uo. 1981. febr. 12.

257  A zalai kisipari szövetkezetek 1970. 62. p.

258 Zalalövó, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1965. nov. 4.

259 A zalai kisipari szövetkezetek 1970. 63. p. Vö. Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT

ir. tü. jkv. 1968. jún. 6, 1969. ápr. 10. és 1970. ápr. 9.

260 Uo. 1973. máj. 24. Év végére a foglalkoztatottak létszáma már elérte a 270 főt (Uo. 1973. dec. 27.)

261 Uo. 1975. okt. 16, 1976. febr. 18. 262Uo. 1983. okt. 27, 1985. dec. 19, 1987. szept. 24.

263 ZML Zalalövői KKT ikt. ir. 509/1959.

264 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1959. szept. 24.

265 Uo. 1959. nov. 19. Vö. 78/1969. sz. ikt. ir. 1969. jan. 11-én történt meg a kettéosztás. Időközben - 1965-ben - a II. számú téglagyárat újra üzembe helyezték, amely még a hetvenes években is működött. (Uo. tü. jkv. 1967. jan. 12., 1971. febr. 11., 1973. máj. 24.)

266 Uo. 1413/1969. sz. ikt. ir.

267 Uo. tü. jkv. 1970. febr. 10.

268 Uo. 1971. febr. 11.

269 Uo. 1973. dec. 27.

270 Uo. 1977. szept. 22., 1977. dec. 15., 1978. szept. 21. A költségvetési üzemet a Zalalövői KKT a Zalacsébi, Vaspöri és Bagodi KKT-okkal közösen alapította meg, 1980. jan. 1-től Szolgálgató Költségvetési Üzem lett a neve.

271 Uo. 1979. szept. 27.

272 Uo. 1985. dec. 19.

273 Uo. 1959. dec. 10.

274 Uo. 1962. márc. 15.

275Uo. 1963. aug. 8.

276 Uo. 1964. júl. 14.

277 Uo. 1965. júl. 15.

278 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1966. jan. 13.

279 Uo. 1966. dec. 15, 1967. dec. 7.

280 Uo. 1968. febr. 15. Vö. Zalai Hírlap, 1970. ápr. 3-i melléklete 55. p.

281 Zalalövő, Polgm. Hiv. Zalalövői KKT ir. 99/1969.

282 Zalai Hírlap, 1970. ápr. 3-i melléklet 52. p.

283 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1971. jún. 17.

284 Uo. 1972. máj. 18.

285 Uo. 1973. máj. 24, 1974. dec. 19. 1975-ben a Gelka is kihelyezett részleget létesített Zalalövőn. (Uo. 1976. febr. 18.)

286 Uo. 1976. febr. 18.

287 Uo. 1980. szept. 25, 1983. jan. 27.

288 Uo. 1983. dec. 29. Az új étterem II. osztályúként indult, de a magas árak miatt elmaradt a várt forgalom, így átminősítették III. osztályúvá. (Uo. 1986. szept. 25.)

289 Uo. 1986. szept. 25. Az ÁFÉSZ által foglalkoztatottak száma 1987 végén 164 fő volt. (Uo. 1987. szept. 24.)

290 Uo. 1987. dec. 17.

291 Németh József: 'L'A'i. megye műemlékei. Zalaegerszeg, 1979. 118-119. p.

292 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1977. febr. 24, 1978. szept. 21.

293 Uo. 1986. febr. 6.

294 Uo. 1978. szept. 21.

295 Uo. 1985. aug. 22.

296 Uo. 1986. szept. 25, dec. 18. A víztároló bekerülési költsége 5.928.000 Ft-ot tett ki.

297 Uo. 1301/1969. ikt. ir. és tü. jkv. 1970. febr. 10.

298 Uo. tü. jkv. 1975. dec. 18, 1976. febr. 18, szept. 23. Az óvoda férőhelyeinek száma 50-ről 100-ra nőtt.

299 Uo. 1958. okt. 16.

300 Uo. 1960. dec. 22.

301 Uo. 1960. dec. 22, 1963. okt. 10.

302 Uo. 1964. jan. 16.

303 Uo. 1964. júl. 11, 1965. aug. 12.

304 Uo. 1964. júl. 11.

305 ZML Zalalövői KKT ir.  tü.  jkv.  1967.  okt.  12.  Vö.  Helytörténeti lexikon cédulái, Zalalövő.

306 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1974. máj. 23.

307 Uo. 1976. szept. 23, 1977. szept. 22.

308 Uo. 1978. szept. 21.

309 Uo. 1980. jún. 19.

310 Uo. 1982. máj. 27.

311 Uo. 1986. szept. 25.

312 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1967. jún. 8.

313 Zalalövői Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1970. aug. 13.

314 Uo. 1979. jan. 25.

315 Uo. 1960. máj. 26, dec. 22, 1961. jan. 19, 1964. jan. 16.

316 Uo. 1963. okt. 10, 1964. máj. 7, 1965. máj. 6.

317 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1967. jún.8, 1968. jún. 6, 1968. jún. 5.

318 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. 925/1969. sz. ikt. ir.

319 Uo. tü. jkv. 1970. jún. 4.

320 Uo. 1970. okt. 8.

321 Uo. 1972. szept. 21.

322 Uo. 1973. okt. 25.

323 Uo. 1978. jan. 19, 1979. szept. 27.

324 Uo. 1980. jan. 17.

325 Uo. 1984. máj. 31, 1985. ápr. 11, szept. 26.

326 Uo. 1986. febr. 6, 1987. szept. 24, 1988. szept. 22, 1987. nov. 1-től Paál Tamás, egy év múlva Kemény Lajosné lett a könyvtárral szervezetileg is összevont művelődési ház igazgatója.

327 Uo. 1960. dec. 22, 1961. dec. 14, 1966. jan. 13.

328 Uo. 1981. szept. 24.

329 ZML Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1967. jan. 12. 1967. ápr. 1-től a Vas megyei Felsőjánosfa orvosi ellátása is Zalalövőről történt. (Uo. 1967. ápr. 13.)

330 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1973. szept. 20, okt. 25.

331 Uo. 1974. szept. 26, 1975. máj. 22, okt. 16.

332 Uo. 1978. szept. 21.

333 Uo. 1979. máj. 31., nov. 29.

334 Uo. 1980. dec. 18, 1981. jún. 25, 1984. júl. 26.

335 Uo. 1981. jún. 25, 1987. szept. 24.

336 Uo. 1988. febr. 11, máj. 26. Lékai László életrajzát lásd: Zalai életrajzi kislexikon. 2. jav. bőv. kiad. Zalaegerszeg, 1997. 134. p. Vö. Pfeiffer János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára (1630-1950) püspökei, kanonokjai, papjai. München, 1987. 38-39. p.

337 ZML Az 1989. évi népszavazás ir. Zalalövői szavazási jkv.

338 ZML Az 1990. évi országgyűlési választások ir. Zalalövői választási jkv-ek.

339 ZML Az 1990. évi népszavazás ir. Zalalövői szavazási jkv.

340 ZML Az 1990. évi önkormányzati választások ir. Zalalövői választási jkv.

341 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövő kt. jkv. 1990. okt. 10.

342 Uo. 1990. nov. 12, nov. 19.

343 Uo. 1991. szept. 30.

344 Uo. 1992. aug. 10, okt. 5.

345 ZML Az 1993. évi társadalombiztosítási választások ir. Zalalövői választási jkv.-ek.

346 ZML Az 1994. évi országgyűlési választások ir. Zalalövői választási jkv.-ek.

347 ZML Az 1994. évi önkormányzati választások ir. Zalalövői választási jkv-ek. Ezután az önkormányzat alpolgármestert is választott, dr. Bakler Ferenc személyében, aki 1996 tavaszán erről a tisztségéről lemondott, helyére dr. Molnár Ferencet delegálták. (Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövő kt. jkv. 1996. márc. 25, máj. 20.)

348 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövő kt. jkv. 1991. okt. 28, 1993. febr. 22.

349 Uo. 1992. okt. 5.

350 Uo. 1993. márc. 22.

351 Uo. 1992. márc. 5, szept. 7. Zalai Hírlap, 1993. okt. 16.

352 Zalalövő, Polgm. Hiv. it. Zalalövő kt. jkv. 1995. ápr. 24.

353 Uo. 1993. ápr. 26, 1995. ápr. 24.

354 Uo. 1995. márc. 31.

355 Uo. 1990. dec. 14, 1991. febr. 25-i közmeghallgatás.

356 Uo. 1995. ápr. 24.

357 Uo. 1992. okt. 5, 1993. febr. 22, 1994. ápr. 25.

358 Uo. 1995. febr. 14.

359 Uo. 1995. dec. 4. 1997-ben emelkedett a tanulók létszáma (412), így Zalalövőn lett a megyében a legmagasabb az egy pedagógusra jutó tanulók száma (15,26). Uo. 1997. okt. 15.

360 Uo. 1991. márc. 25.

361 Uo. 1994. jún. 13, 1996. szept. 23.

362 Zalai Hírlap, 1998. márc. 9.

363 Zalalövő Polgm. Hiv. it. Zalalövői KKT ir. tü. jkv. 1989. máj. 25, 1990. máj. 31.

364 Uo. kt. jkv. 1990. okt. 10.

365 Uo. 1994. nov. 25, 1995. dec. 15.

366 Uo. 1992. nov. 30, 1993. ápr. 15, Zalai Hírlap, 1993. aug. 9.