Tisztelt Olvasó !

 

Ha valaki meg akarja ismerni Somogyot, előveheti a lexikont és játszadozhat földrajzi paraméterekkel, száraz gazdasági mutatókkal és sorjázó statisztikákkal, de ettől még nem állíthatja, hogy ismeri Somogy országot.

A Balatontól a Dráváig elterülő 6036 km2 minden négyzetmétere tartogat valami meglepetést, amit csak akkor érthetünk meg igazán, ha ismerjük a múltját is. Időről időre ki kell tehát nyitnunk a megye .kincsestárát", hogy a már-már elfeledett históriákat idézve azonosuljunk a jelenével. Ehhen a kincsestárban" nagyon sok mindent őrzünk. Régi okleveleket, izzadtságcseppekkel áztatott kőfaragásokat, rozsdás kardokat, dicsőséges napokat látott zászlókat, egykor a hétköznapokat szolgáló pásztorfaragásokat, boszorkányos meséket, betyáros legendákat, siratóénekeket, virtuskodó táncokat...

Először csak gyönyörködünk bennük, utóbb talán el is gondolkodunk üzenetükön. S ha ezt tesszük, akkor érteni fogjuk Somogy ünnepeit és hétköznapjait.

Ilyen múltidéző rendezvényünk Somogy ünnepnapjainak cg\ikc. a Megyenap. Először 1996. január 6-án hagyományteremtő szándékkal rendeztük meg, hogy évről-évre legyen egy olyan biztos pont, amikor együtt faggatjuk múltunk titkait, idézzük emlékeit, s keressük a jövő lehetséges útjait. Arra a fontos történelmi tényre emlékezünk ezen a napon, miszerint II. Ulászló király a vármegyék közül elsőként Somogynak adományozott címeres levelet.

Az adományozó okirat a király parancsa szerint így zárni:

Mindezeknek hiteléül és bizonyságul, ereje és örök érvénye érdekében bocsátattuk ki jelen oklevelünket, megerősítve azt függő titkos pecsétünkkel, amelyet Magyarország királyaként használunk.

Kelt Bitdán vízkereszt ünnepén az Úr ezer-négyszázkilencvennyolcadik, magyar stb. királyságunknak nyolcadik, cseh királyságunknak huszonhetedik esztendejében."

Ennek immáron 500 éve. Jubileumi ünnepségünkön most újból kitárjuk a kincsestár " ajtaját. Mélyéből igazi kincsek, aranyból munkált ékszerek kerültek elő, hogy gyönyörködjünk bennük, s emlékezzünk a régiekre. Emlékezzünk arra, hogy ezen a földdarabon, amelyet ma Somogynak nevezünk kik laktak, hiszen a megye gazdagságába beletartozik az is, amit az előttünk itt élő hajdani népek hagyatéka jelent. Ezt a múlt által hagyott földalatti gazdagságot szeretnénk bemutatni a Megyenapon nyíló régészeti kiállítással, s az alkalomra megjelenő kiadvánnyal.

Megyénk területén található egy páratlan gazdagságú avar temető Zamárdi határában, ahonnét ez a ritka szépségű régészeti anyag származik. A Nemzeti Kulturális Alap értékmentő és értékteremtő tevékenységének, anyagi támogatásának köszönhető, hogy a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága a több ezer darabból álló leletanyagából a restaurált muzeális értékeket bemutathatja.

A kiállítás eredeti darabjai oly szépekké váltak a gondos kezek munkája nyomán, hogy szinte hihetetlen, de mégis igaz: az itt látható tárgyakat, eszközöket, ékszereket több mint egy évezredig őrizte Somogy ország földje.

Megcsodálhatjuk a népvándorlás korából származó antik csillogású, összecsukható vasszékeket is, amelyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak, s joggal mondhatjuk, hogy gazdag Somogy megye kincsestára."

Az ünnep asztalára értékeink közül ezeket is letesszük, jelképes köszöntéséül ennek a napnak.

Dr. Kolber István

Somogy Megye K
özgyűlésének Elnöke

Kaposvár, 1998. január 6.

Előlapon: Megyecímer

(II. Ulás/Ió SOM-i JÓSA temesi ispán és BWTHKA-i Péter somogyi ispán SOMOGY MEGYE

NEMESEINEK NEVÉBEN ELŐTERJESZTETT KÉRÉSÉRE A MEGYÉNEK CÍMERT

ADOMÁNYOZ, 1498. január 6. BUDA)

Az eredeti dokumentumot a SOMOGY MEGYEI LEVÉLTÁRBAN őrzik

Aranyozott bronz ékkőbetétes övveret, II. germán állatstílussal díszítve

Hátlapon: VII. századi arany fülbevalók

Ezüst kereszt trébelt széllel

A kiállítás a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának anyagából, a Somogy Megyei Önkormányzat felkérésére készült.

A kiállítást anyagilag támogatták: Művelődési és Közoktatási Minisztérium

Nemzeti Kulturális Alap Somogy Megyei Önkormányzat

Rendezték: Bárdos Edith régész

Matucza Ferenc kiállítás rendező

László József kiállítás rendező

Fotók: Gőzsy Gáborné Az ásatási felvételeket készítette: Bárdos Edith

Grafikák: Hornyák László grafikus művész Katalógust tervezte: Matucza Ferenc grafikus

Lektorálta: Dr. Bóna István Felelős kiadó: Dr. Király István Szabolcs megyei múzeumigazgató

Készült: 2000 példányban a Püspök és Társa Nyomdában.


Az egykori Pannónia keleti felében a VT. század végén, a VII. század elején alakultak ki a Kelet-Dunántúli típusú temetők (Budakalász, Csákberény, Kölked-Fekete-kapu, Környe, Zamárdi, stb.) Ezek az avar temetők az átlagosnál gazdagabbak az Avar Kaganátus keleti felében lévőknél, nagy mennyiségű germán típusú tárgyat tartalmaznak, Bizánchoz köthető leletkörük széles, itáliai eredetű tárgyak is előfordulnak bennük, s nem utolsó sorban egy sajátos leletcsoport: II. germán állatstílussal díszített készítmények jellemzik őket. Valamennyi közül kiemelkedik a Balaton déli partján lévő zamárdi avar temető.

A temető első sírjai 1972-ben kerültek elő. Bakay Kornél 34 sírt tárt fel, melynek anyagát közölte is. A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 1980. óta másfél évtizede folytatja a temető feltárását. Az ásatás konzultánsa Bóna István egyetemi professzor (ELTE)

A lelőhely a Balaton déli partján, a Tihanyi félszigettel átellenben, a római kori Ságvár (Tricciana)-tól alig 12 km-re fekszik. A temető mérete grandiózus, egy nagy kiterjedésű ellipszis (kb. 400 m x 200 m), amelynek eddig 2365 sírját tártuk fel. (kb. 25.000 m2-nyi területet). A temető kalkulált lélekszáma a feltártnak a kétszerese lehetett, a feltárásra váró sírokat (kb. 25000 m2-t) kiskertek szőlői, gyümölcsösei, TSZ szőlő védik.

A temetőtől K-re egy nagy kiterjedésű, már az 50-es években ismert „salakmező" található, ahol egy kb. 200 m x 150 méternyi területen vasolvasztó kohók voltak. Leletmentés során feltárásra kerültek kohó- és településmaradványok. A kohók az archeomágneses vizsgálatok alapján a VIII. századra datálhatok. A temetőtől D-re, másfél km-re egy honfoglalás kori temetőt szántottak ki a 70-es években.

Az avar temető eddig feltárt sírjait 100 %-ban kifosztották, ennek ellenére a sírrablók által meghagyott leletanyag csodálatos gazdagságot és sokszínűséget mutat. A leletanyag összetétele, minősége rangos közösségre utal. A leletekben a VII. századi Európa anyagi műveltsége tükröződik. Bizánc gazdag ornamentikája, Itáliai összecsukható vasszékei, nyugati típusú övveretek, üvegedények, bronz tál és bronz kancsó, a Merovingok országaiból ismert viseletek, stb.

A temető korai részén gyakoriak a germán típusú tárgyak. Csontfésűk, germán típusú csatok, tausírozott vas öweretek, előfordulnak kétágú halászszigonyok, pajzsdudor - s nem utolsó sorban a //. germán állatstílus avarizált változatával díszített tárgyak.

Bizánci ornamentikájú öweretek is nagy gazdagságban találhatók: pont-vonal motívummal, „csepp" motívummal díszített övdíszek, emberarc ábrázolások a véreteken, bizánci típusú csatok, s különböző keresztény motívumok. Kérdés, hogy a leletanyag sokszínűsége etnikai sokszínűséget is takar-e.

Az avarok hittek a halál utáni életben. Halottaikat illő módon - azaz a közösségben betöltött szerepüknek, rangjuknak megfelelően - felkészítették a hosszú útra. Díszövét felkötötték, fegyvereit s egyéb készségeit mellé helyezték. A díszöv a sztyeppéi lovas népek rangjelző szimbóluma. Az avarkor korai szakaszában több övtípus volt divatban. A zamárdi avar temető sírjaiban megtaláljuk a bizánci típusú öveket, a meroving szerkezetű öveket, és a későavar korszak griffes-indás öveit. Ezeken kívül előfordulnak a Nyugat-Európában divatos vas övgarnitúrák ezüst berakással, italo-langobárd nagygömbös bronz öweretek, valamint olyan övdíszek, melyek analógiáit szintén Itáliából ismerjük.

Az avarok halottaikat gyakran étellel-itallal látták el a túlvilági útra. A halott fejéhez-lábához agyagedényt helyeztek. A temetőben csak a sírok kb. egytizede tartalmazott edényt, a kereszténység térhódításával magyarázható ennek a pogány szokásnak a visszaszorulása. A korszak kedvelt edénye volt a favödör. Díszesebb példányait trébelt szélű bronz lemezpántokkal, vagy préselt griff alakokkal díszített bronz lemezekkel borították.

A zamárdi közösség gazdagságára utal, hogy közel 100 harcost temettek el lovával együtt. A korai és kései temetkezések esetében azonos a lovas temetkezések rítusa. A gazdát Ny-K-i tájolású sírgödörbe temették, lovát pedig a halott lábához, vele egyvonalban, külön sírgödörbe, felszerszámozva. A lóváz lerogyasztott helyzetben, felszerszámozva nyugszik. Szájában általában ott találjuk a zablát , a vázmaradványon a kantár és a. farhám díszeit, koponyája mellett a lándzsát, amellyel ledöfték. Az avar harcmodor fontos kellékét, a kengyelt a váz két oldalán találjuk. A nyerget is sírba helyezhették, de ezt csak altkor észleljük, ha a fanyerget csont vagy fémborítás díszítette. A korai lószerszámdíszek vékony ezüst lemezből készültek, belsejüket ólommal töltötték ki.

A VII. századi lovas temetkezésekből gazdagon aranyozott bronz lószerszámdíszek kerültek elő, a rablás miatt ritkán az eredeti helyükön. A lovas sírokban előfordul csont botvég is.

A korai kengyelek ívelt talpalójúak, felhúzott hosszú fülekkel, vagy hurkolt fülekkel ellátva. A VIII. sz. folyamán az egyenes talpa-lójú kengyelek jönnek divatba, s az öntött bronz, gyakran aranyozott kantárrózsa, valamint a ló fejét díszítő csatár.

Legfontosabb fegyverük az íj volt, melynek csontlemez borításait találjuk meg a sírban.

A vas nyílcsúcsokat tegezbe helyezték, amelyet gyakran faragott csontlemez díszített. A tegez övét ezüstlemezes rozetta alakú ezüst lemezes véretekkel díszítették, a veretek belsejében ólomtöltéssel. Felszerelésükhöz tartozott a csont bogozó is, amit az íj felajzáshoz használtak. Az íj mellett használták a lándzsát s a kardot is.

Korabeli forrásokból tudjuk, hogy az avar harcos felszerelése, harcmodora mintaként szolgált a Bizánci Birodalom számára is;

„...lovassági kopjájuk középütt szíjjal legyen ellátva és lobogóval az avarok mintájára; legyen kardjuk s kerek nyakvédőjük az avarok mintájára kívül lesz, belül gyapjúszalagok sorából..... Kell, hogy a lovak, elsősorban a vezetők és válogatott harcosok lovai........ legyenek felszerelve vasból vagy nemezből készült szügyvérttel, avagy avar mintára legyen takarva a szügyük és nyakuk, különösképpen az első harcvonalba állítottaké...

A nyereghez tartani kell két vaskengyelt..."

(Mauricius)

A Bizánci Birodalom által évente fizetett, idővel 100.000 aranypénzre rugó adót, slx avarok a békében maradásért kapták cserébe. Többségük az Avar Birodalomban beolvasztásra került. Forrásokból tudjuk - s a sírok is ezt bizonyítják - hogy az avarok szerették a pompát, ragyogást. Arany ékszereik egy része is bizánci készítmény. Halotti obulusként sírba helyezett bizánci aranypénzt nem egy sír tartalmazott a zamárdi temetőben, de a sírrablók alapos munkát végezvén, az eddig feltárt sírokban mindössze egy esetben találtunk arany solidust, - egyben pedig a helyét, (a koporsóvas korróziójában a veret negatív lenyomatát.) Az 1392. sz. sírban Heraclius és Heraclius Constantinus aranyverete volt. (620-625 között vert érme).

Az avarok pompaszeretete asszonyaik viseletében is megnyilvánul. Arany ékszereik tükrözik a kor kedvelt divatját: - a nagygömbös és a granulált díszítésű felhúzott gömb-csüngős aranyfülbevalók a gyakoriak a VII. századi női sírokban. Férfi sírokban is előfordul arany ékszer, néhány kifli formájú, arany hajfürt karika és granulációval díszített kis arany karika.

A női viselet fontos elemei voltak a színes gyöngynyakékek. Színpompás gyöngysoraik magas fokú esztétikai érzékről tanúskodnak. A korai korszak dudoros, szemes gyöngyei iparművészeti remekek. Későbbiekben formailag is anyagukban és színvilágukban is változnak a gyöngysorok. A VII. századi kettő skúp alakú gyöngyök után a gerezdéit üveggyöngyök, a dinnyemag alakú üveggyöngyök, s a csurgatott díszítésű pasztagyöngyök divatja válik uralkodóvá. A zamárdi temetőben gyakori viseleti darab a bronz huzalból készült nyakperec, rajta gyakran kis henger alakú tokkal, bullával. Nem ritka a különböző tárgyak amulettként való viselése, pl. nyakláncon átfúrt római bronz érme, vagy sárgaréz delfin egy bőrszíjra felkötve, vagy római kori bronz fibula ugyancsak bőrszíjon viselve a bal oldalon.

A karperec a koraavar sírokban ritkább, a későavaroknál gyakrabban előforduló ékszer. Előfordul zárt, csuklós szerkezetű, lemezes karperec - legszebb példányai a II. germán fogazásos állatstílussal díszített 517-518. számú sír karperecei. Későbbiekben ugyanez a forma poncolt díszítéssel fordul elő. A griffes-indás népességnél az öntött bronz, poncolt karperec nyitott végekkel tömegcikknek számít. A női sírok jellegzetes leletei a vaskulcsok, csont tűtartók, (néha vasból vagy bronzból készült tűtartók), az orsógombok, s a kétnyelű vas vágószerszám. Női és leányka sírokban fordul elő az öntött bronz csörgő' is, gyakran emberarc ábrázolással. A női sírok fülbevalói egyre nagyobban lesznek, az aranyat az ezüst váltja fel, majd bronzból készülnek a korai formát utánzó darabok.

A két fülbevalót néha bronz láncocska köti össze. A zamárdi temetőben nagy számban előfordulnak felhúzott dodekaéder csüngős bronz fülbevalók, amelyek gondos bizánci jellegű ötvösmunkák rekeszekkel és granulákkal díszítve.

A temető talán legkiemelkedőbb szépségű és fontosságú leletcsoportját a II. germán fogazásos állatstílussal díszített leletek alkotják. Az avarok átvették ezt a germán népek által kedvelt ornamentikát, s un. fogazással díszítették az ábrázolásokat, s ez által váltak avarrá.

Az avarizált állatornamentika klasszikus és mai napig is legszebb termékei a Jankovich-aranyak. A zamárdi avar temető ugyanebben a stílusban készült tárgyai megközelítik ezeknek a színaranyból készült ötvösmunkáknak a színvonalát. Eddig mintegy közel 100 sír tartalmazott II. germán fogazásos állatstílusú mintával díszített lelet. A germán eredetű ornamentika megtalálható övgarnitúrákon, lószerszámdíszeken, női ékszereken - karpereceken, gyűrűkön, strumpfádli -és cipő szíjvégeken, szelencék szíjveretein, stb.

A zamárdi avar temetőben a germán állatornamentika fogazás nélkül is előfordul. Ezek és más, germán mesterek termékei előképül szolgálhattak az avar, avagy az avarok számára dolgozó ötvösmesterek számára. Ugyanakkor a fogazás előzményeit megtaláljuk a korai sírok bizánci típusú övveretein és a geometrikus szalagfonatos övdíszeken is.

A maga a fogazás az avarság számára bírt nagy jelentőséggel, Jó példa erre az 128O.sz. sír aranyozott ezüst, nielló díszítésű, ékkőbetétes nagyszíjvége.

Az övdísz alsó része klasszikus II. stílus díszíti, nem avar mester munkája. Felső csuklós vereté tönkremehetett, s a pótlás már avar stílusban, fogazassál készült, (az eredeti övdísz legközelebbi analógiái a St. Denis-i Amegundis sír leletei).

A II. stílussal díszített leletek szétválaszthatok avar és nem avar viseleti tárgyakra, többről lévén szó, mint ornamentikáról (ld. övszerkezet, faszelencék szíjazata, szíjvégek formai kiképzése, női viselet jellege).

A II. germán fogazásos állatstílus kompozíciói, a bonyolultnak tűnő állatábrázolások, az elemzések során mindig lebonthatók egyetlen szalagfonat alapsémára, azaz arra épülnek rá (Hornyák László grafikus rajza) Az avaros állatornamentika az avar és a langobard művészetbe egyaránt beépült mediterrán szalagfonat ornamentikára építkezik.

A VII. sz. első felében kialakult ennek a művészeti stílusnak egy barbárabb helyi változata is. amelyet akár „zamárdi iskolának is nevezhetünk.

A VI. század végétől a VII. század utolsó harmadáig virágzik a stílus, 670-680 után „rontott" változatban vegetál. A VII. század végén megjelenő új divat, a vésett-poncolt-szalagfonatos ornamentika magán viseli az érintkezés nyomait, feltehetően ugyanazon mesterek dolgoztak az új megrendelőknek is. A fogazás módosult változatban tovább él a szalagfonatokon, halszálka formában, az állatalakok eltűnnek , de a kisszíjvégeken viszontlátjuk a II. germán fogazásos állatstílus leleteiről jól ismert 8-as motívumot. A hurkolt szalagfonat a szíjvégeken fogazás helyett poncolással díszített.

A bizánci uralom, illetve hatás alatt lévő Itália irányába mutatnak a temető összecsukható vasszékei is. Eddig a temető 5 sírjában (121, 565, 1049, 2000, 2030, sz. sírok) tártunk fel tausírozott vasszéket. A tárgytípus korbeli párhuzamainak száma egész Európa területén (Anglia, Franciaország, Magyarország, Olaszország) tíz körül van. Tehát a székek ritkaságuknál fogva extra értéket képviselnek.

A kovácsoltvas székek felületét ezüst, bronz, sárgaréz berakással díszítették. A motívumok a letűnt antikvitás ragyogását csillantják fel. Valószínűleg VI-VII. századi késő antik műhelyekben készültek, s többségükben népvándorlás kori „barbár" népek sírjaiban maradtak ránk.

Ahogy az öntött bronz tálak, úgy az összecsukható vasszékek is bizánci kultúrkörhöz tartozó területeken kerültek elő. Franciaországban Brény-ben 1 db, Annecy-ben 1 db, Sardis szigetén 2 db, Olaszországban Nocera Umbra langobard temetőjében 6 db, Angliában 1 db található. (Az ugyancsak olaszországi Ticino-ból származó példány VIII-IX. sz.-i termék, s Angliában, a Victoria-and-Albert Museum-ban lévő szék XI-XII. sz-i készítmény).

A Kárpát-medencében népvándorlás kori temetőkből mindössze 2 helyen, Kölked-Feketekapun (Kiss Attila ásatása, Magyar Nemzeti Múzeum, 2 db) és Zamárdiban kerültek elő tausírozott vasszékek.

A kovácsoltvas székek felületét késő antik díszítőmotívumok - meander, svasztika, halszálka, spirál, leveles inda, hullámvonal, vadászkutya, stb. díszítik. A zamárdi székeken - 2 példányon is - a kereszt is megjelenik. A már publikált Kölked-Feketekapu-i székek és a zamárdi székeket összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy ugyanazon műhely termékei, bizonyos darabokat feltehetően ugyanaz a mester készített.

Az Itália és az Avar Birodalom közti kapcsolatokra a korabeli források vetnek fényt. Az avarok és a langobárdok együtt verték le a gepidákat 567-ben. A „hosszúszakállúak" az örök béke jegyében távoztak Pannóniából Itáliába. Az írott források szerint kezdettől változatos politikai és gazdasági kapcsolat volt a két hatalom között. A kereskedelmi kapcsolaton kívül az avar-langobard kapcsolat több oldalú volt. Tudjuk, hogy mesterek (hajóácsok) érkeztek Itáliából az avar kagán-hoz. A II. germán fogazásos állatstílus egy elmélyültebb kapcsolatot, hosszabb jelenlétet bizonyít - langobárd ötvös mesterek dolgoztak az avar megrendelők számára. Számolni kell az avarokhoz menekült és közöttük élő germánokkal is. A korabeli források elhurcolt hadifoglyok ezreiről tesznek említést, akiket a győztes avar kagán birodalmába betelepített, egy-egy ostrom, hadjárat után. A hely, ahova a telepítés irányult mindig Pannónia, tehát a Dunától Ny-ra lévő terület volt.

Szintén Pannónia az a hely ahova 670/680 után Kuber és népe érkezik.

Ma már elfogadott tény, hogy 670/680 körül új néphullámok érkeztek Keletről az avar birodalomba. Kuvrat, bolgár kán halála után, a kazárok elől menekülő onugor bolgárok és hozzájuk csapódó népcsoportok települtek be a Kárpát-medencébe. Vezetőjük Kuber, Kuvrat IV fia volt. Megváltozott az Avar Birodalom határa is. Új temetők, új szokások, új művészet. Hogyan nyilvánul meg ez a zamárdi temetőben? A temető addigi rendjét folytatják, nem látszik különösebb törés a közösség életében. A sírok tájolása kissé megváltozik, a tengelyük E-i irányba eltolódik. Sírgödör alját fejnél-lábnál erőteljesen lemélyítik. Lovaikat is ugyanolyan módón temetik el - külön sírgödörbe a halott lábához - de a szerszámozás megváltozik. Kengyeleik egyenes talpalójúak, az íjcsontok kiszélesednek, megjelenik a zablapálca. A lószerszámoknál a homlokszíj és a pofaszíj találkozását öntött bronz phalerák borítják, bronzból öntve, gazdagon aranyozva. A ló fejét csatár díszíti. Az övdíszek ezüst, aranyozott ezüst vagy bronz lemezből készülnek, felületüket szalagfonattal díszítik, gyakran ékkőbetétekkel látják el. A női sírokban bizánci stílusú fülbevalók, nyakperecek, s rajtuk un. bullák jelennek meg. A női sírok jellegzetes lelete az un. öntött bronz díszkorong is, amely mind a szalagfonatos, mind a griffes-indás népességre jellemző. Gyakori melléklet a sírokban a lemezes koporsókereszt. Ezek általában ezüst vagy bronz lemezből kivágott, trébeléssel díszített, kiszélesedő végű keresztek. A sír két végében -fejnél-lábnál találjuk őket. Ezek a keresztény jelképek már az eltemetettekhez kapcsolódnak, s nemcsak tárgyról, hanem jelenségről, szokásról beszélhetünk.

A korai avarság, annak ellenére, hogy már a Kárpát-medence előtti életében is találkozott különböző keresztény tanokkal (manicheus, nesztoriánus tanok), majd letelepedvén az arianizmus is hatással lehetett rájuk lényegileg azonban pogány ok voltak és azok is maradtak. Erről tanúskodnak a feltárt temetők és az antik szerzők avarokra vonatkozó adatai.

A korabeli források állandó jelzőként alkalmazzák rájuk a nomád, barbár, pogány, istentelen kifejezést. A korai, bajáni korszak avarjainak hitéletéről nagyon keveset tudunk.

A tűz, a víz, a kard fontos eleme a pogány esküvésnek, Baján avar szokás szerinti esküje ősi örökséget idéz, a kard kultuszát. Sirmium ostroma előtt a Baján „...azonnal kivonta kardját és avar szokás szerint megesküdött: átkot mondott saját magára és az egész avar népre, ha a rómaiak ellen mesterkedve tervezné a Száva-híd építését. Kardtól vesszen el akkor maga és az avarok egész népe, a magasságos ég, s az égben lakó isten küldjön tüzet rájuk..."

Pogány erőkkel való kapcsolatukat idézi egy kései hagiagrafikus mű, amely a VIII-IX. sz. fordulóján keletkezett, a Vita Sancti Pancratii. Baján második összecsapása Sigibert frank királlyal 566-567 táján volt, amikor is ezt olvashatjuk: „Mikor aztán meg kellett ütközni, amazok mágikus praktikákban járatosak lévén, különféle kísértet alakokat mutattak nekik és hatalmasan fölébük kerekedtek"

A Miracula Sancti Demetrii Thessalonike ostromát elbeszélve úgy mutatja be az avarok népét, mint vad, vérszomjas embereket, akik „ nem ismerik az egy igaz istent". A kagán a bizánci krónikaíró megszólaltatásában saját isteneiről és a keresztények istenéről beszél. A Vita Sancti Pancratii így ír róluk: „ Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenként. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardnak mutatunk be áldozatot". Theophylactus Simocatta Bookolabras-ról szóló története azt bizonyítja, hogy az avaroknak sámánjaik voltak.

Theophanes és Nicephorus patriacha elbeszélése szerint Kuvrat negyedik fia átkelt a Dunán, „s ott tanyázik Pannóniában, amely most avar uralom alá tartozik ennek a helybéli népnek az alattvalója". Theophanes fogalmazásában „az avarok kagánjának az alattvalója lett, s ott maradt a maga hadával".

A VII. sz. végéről szármázó Miracula Sancti Demetrii szerint egy bolgár herceg, Kuber, a 670-es évek II. felében az avar kagán alattvalója lett, helytartója volt, majd elszakadva a kaganátustól Thessalonike vidékére vándorolt. A madarai lovas sziklába vésett felirat 705 körül Kuvrat egyik fiáról szól, aki Thessalonike vidéki történeti személyiség. Szádeczky-Kardoss Samu kutatásainak köszönhetően ma már valószínű, hogy a különböző források egy és ugyanazon személyről szólnak, Kuvrat negyedik fiáról Kuberről.

A kagán állítólag foglyok százezreit telepítette Pannóniái Sirmiensisen túl a Duna barti területeire. Avarokkal és bolgárokkal is keveredve éltek. Gyermekeik keresztény hitükön maradtak. Később szabad emberré váltak, a kagán külön népnek tekintette őket. Kubert állította vezérükké.

Kuber atyja Kuvrat keresztény volt, feltehetően fiait is e hitben nevelte, tekintettel bizánc-barát voltára. A Kuvrat eltemetésének idejéhez köthető nagy fejedelmi temetkezések (Maloje Perescsepino, Kelegejszkije hutora, Zacsepilovka, Glodosz) bizánci ékszerekben gazdagok, s bizánci kereszteket tartalmaznak. 678-ban IV Konstantin császárnál már ott látjuk viszont az új avar vezetőség követségét - gratulálni az arabok feletti győzelem miatt.

687 táján az avarokat a megtérítendő pogány népek között tartják számon Anglia papi köreiben. Szent Rupert püspök egy kései életrajz átdolgozásában egy adat szerint már a 690-es években térített volna az avarok között. (Szádeczky Kardoss Samu szerint ez a későbbi betoldás célzatos anakronizmus.)

A zamárdi avar temető keresztjei azt bizonyítják, hogy a VII-VIII. században Pannóniában léteztek a kereszténység által érintett közösségek - ahogy a kelet-alpesi nyugat-pannóniai római maradványlakosság továbbélésével is számolni kell, - a Balaton túlpartján, a Keszthely-kultúra keresztény, késő antik népével.

791-ben Nagy Károly is a kereszt jegyében kezdte meg „Szent" háborúját az avarok ellen.

A VII. század végi - VIII. századi temetkezések jellegzetes leletei a már említett öntött bronz áttört díszkorongok. Általában női sírokban fordulnak elő, ritkán férfi sírokban is, szíjelosztóként. A női viselet jellemzői a veret nélküli övek, melyet vas vagy bronz csat fog össze, lemezes nagyszíjvégüket csaknem a két boka között találjuk. A korongok az övről lecsüngő szíjról lógtak, baloldalon viselték őket, néha 2-3-4 darabot is. Mellettük gyakran vaskulcsot, vaskést, orsógombot, tűtartót találunk. Ékszerviseletükre a nagyméretű, felhúzott gömb-, és dodekaéder csüngős ezüst és bronz fülbevalók jellemzőek, amelyek gondos bizánci jellegű ötvösmunkák. Kivitelükben nagy hasonlóságot mutatnak a Keszthely-kultúra kosaras fülbevalóival. Ugyancsak gyakori melleidet a sírokban a kétnyelű vas vágószerszám, amely valamilyen konyhai munka elvégzésére szogált.

A korongok díszítésüket illetően geometrikus, növényi, állat-, és emberfigurás motívumokra oszthatók. A növényi díszítésűekre erős stilizáltság jellemző, valamint a bizánci művészetben gyakori akantusz és palmetta motívum. Állatábrázolásaik között gyakoriak a griffek, kígyók, madarak figurái Kiemelkedően szép példányok az életfás korongok, melyeknek ábrázolásai bizánci előképekre vezetők vissza Emberábrázolású mindössze egy darab került elő, egy lovas figurájával díszített korong.

Funkciójukat tekintve viselhették díszkorongként, szíj elosztóként, füles csüngődíszként. Csak néhány darabról tételezhető fel, hogy ténylegesen tarsolydíszként szolgáltak. A szíjazatot, amelyről lelógtak az övről, gyakran lemezes vagy öntött téglalap alakú veretek díszítették.

A Kárpát-medencétől nyugatra bajuvár, alemann, frank területen általános volt a bronz korongok viselete. Tőlünk nyugatra a VII. században virágzott ez a viseleti szokás, amely az avaroknál a VII. sz. végén, a VIII. sz. első felében vált divattá. A tiszafüredi és a zamárdi avar temető díszkorongjai feltűnő hasonlóságot mutatnak. A korongviselet szokása tőlünk keletre is megtalálható a Kaukázus területein.

A korongos sírokban - mint már említettük - gyakoriak a koporsókeresztek. Az edény sírbatételét csaknem teljesen kiszorítja a keresztény jelképek használata. A VII. század végi népesség nagy befogadóképességet tanúsított a keresztény tanok iránt. A keresztény jelkép jól megfér a pogány hitvilággal. A korongokat - melyek óvó-védő szerepet töltöttek be, gonosz erők elhárítására szolgáltak, a sírokban együtt találjuk a keresztekkel. A két különböző hitvilág szimbólumainak együttes használata jó példa a korszakra jellemző szinkretizmusra.

A temető használata a 670/680-as évek után folyamatos, semmilyen törés nem figyelhető meg. (Az eddig feltárt temetkezések zöme is ebből a korból származik). A griffes-indás népesség temetkezéseit összefüggő csoportokban - és elszórtan betemetkezések formájában is - megtaláljuk a temető K-i és Ny-i szélén. Gazdag lovas sírok, aranyozott bronz griffes-indás övdíszekkel, lovak aranyozott bronz öntött phalerákkal, egyenes talpalójú kengyelekkel. A lovak fejét csótár díszítette, s lemezből levágott áttört orrdíszek.

A temető egyik különálló későavar sírcsoportjában kerek öntött bronz véreteken a nagyszentmiklósi kincs szárnyas-koronás oroszlánját látjuk viszont, amely a 2. és 7. számú korsón látható, alátámasztja a kincs későavar készítési idejét.

A temető É-i és D-i szelete nincs feltárva. Az eddig feltárt leletanyag egy negyede restaurált, a kb. 600 sír fém anyagának munkálatait Vámosi Lajosné fémrestaurátor végezte 1980-tól napjainkig. Az 5 db tausírozott vasszék Horváth Péter fémrestaurátor munkája, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap 1.700.000 Ft-os támogatása tett lehetővé. Ennek a támogatásnak köszönhető, hogy bemutathatjuk az 5 db tausírozott vasszéket, valamint a II. germán állatstílussal díszített leletek egy részét. A temető kerámia anyagát Marton Klára és Nagy Ágnes restaurátorok gondozták. A fa szelence rekonstrukcióját Brúder Katalin, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa készítette.

A leletanyag restauráltatása, rajzoltatása, fényképeztetése, a csontanyag feldolgozása, stb. elképzelhetetlen külső anyagi támogatás nélkül. Az ásató közalapítványt szeretne létrehozni a hatalmas leletanyag pusztulástól való megmentésére, s a feldolgozáshoz szükséges feladatok elvégzésére.

Az 1980-tól 1997-ig tartó feltárásokat a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága 1,2 M Ft-tal, Zamárdi Önkormányzata 8 M Ft-tal támogatta. A temető még feltáratlan részeit a teljes mértékű régészeti védettség talán megőrzi az utókor számára.

"Bárdos Edith

régész


Képek jegyzéke:

1.-2. Heraclius és Heraclius Constantinus arany 20 siliquia solidusa (elő és hátlapja)

3. Granulált díszítésű nagygömbös arany fülbevalópár

4. Felhúzott gömbcsüngős arany fülbevalók

5. Ezüst berakással díszített öntött bronz kancsó

6. Üvegkancsó

7. Öntött bronz tál

8. Koraavar szürke kerámia

9. Sárgaréz berakással díszített összecsukható vasszék

10 -11-12. Díszítőmotívumok az összecsukható vasszékekről

13. Koraavar kengyelek és lándzsa

14. Aranyozott bronz kantárdíszek bontás közben

15. VII. századi lósír

16. Aranyozott ezüst, emberarc ábrázolású véretekkel díszített faszelence rekonstrukciója

17. Kettőstemetkezés - részlet

18. Koraavar gyöngysor

19.-20.-21. Aranyozott ezüst és bronz nagyszíjvégek II. germán állatstílussal díszítve

22. II. germán fogazásos állatstílusú aranyozott bronz övcsat

23. Ezüst cipő szíjvégek

24. Préselt bronzlemezes kisszíjvég, II. germán állastílusal díszítve

25. II. germán állat stílusú ábrázolás elemző rajza (Hornyák László grafikusművész)

26. Vésett-poncolt aranyozott ezüst szalagfonatos nagyszíjvég

27. Vésett szalagfonatos ezüst nagyszíjvég

28. Granulált díszítésű, felhúzott csüngős ezüst fülbevaló

29. Felhúzott dodekaéder csüngős bronz fülbevaló

30. Aranyozott bronz griffes övveret

31.-32.-33. Aranyozott bronz kantárrózsák

34. Bronz díszkorong akantuszlevelekkel

35. Korong szíjazat bronz veretéi

36. Életfa-ábrázolásos bronz díszkorong

37. Növényi díszítésű bronz díszkorong

38. Lovas alakjával díszített bronz díszkorong

39. Stilizált állatküzdelmi jelenetes díszkorong

40. Díszkorong kígyók alkotta svasztikával

41-42.-43. Későavar bronz nagyszíjvégek

44. Légifelvétel a feltárásról (1984)

45.Öntött bronz veret, lángnyelvű-koronás, szárnyas oroszlán alakjával