A Balaton közelsége, a víz, annak állati és növényi élővilágának meghatározó szerepe az ember életében, már az őskorban vonzotta a közösségeket. Ennek következménye, hogy a Balaton környékén sokkal sűrűbben leltek fel civilizációs nyomokat, mint a távolabbi tájakon.
Zamárdi területén a csiszolt kőkorszaktól kezdve a réz-, a bronz-, a vaskor népeinek, majd a keltáknak, a rómaiaknak nyomait is fellelték. Különösen gazdag leletanyag került elő az avar temetőből, amely egyes vélekedések szerint egykor a Kárpát-medence legnagyobb és leggazdagabb temetője lehetett. A község nagy vágya, hogy ezek az emlékek visszakerüljenek Zamárdiba, egy méltó bemutatóhelyre.
A következő meghatározó időszak már a honfoglalás utáni korra esik.
A település neve felbukkan az írásos emlékekben is, legkorábban egy 1082-re datált oklevélben, majd a teljesen hitelesnek elfogadott, III. István király 1171-es oklevelében. Tudni kell azonban, hogy a későbbi századokban egyre gyakrabban említett település formájában nem a mai elképzeléseink szerinti egy tömbben élő falut jelentette, hanem a birtokszerkezetnek megfelelően több kisebb közösséget. Az ősi falu a fontos útvonal mellé települt Egyházaszamárd lehetett.
A XVI. században a török pusztítása megpecsételte az egykori zamárdi falvak sorsát, pusztításaival hosszú időre elnéptelenítve a környéket. A település újjáélesztése, a XVIII. század 30-as éveitől Grassó Vilebald tihanyi apát és utóda Lécs Ágoston nevéhez kötődik. 1774-ben megépült a település temploma is. A lakosság fő megélhetési forrása a föld és szőlőművelés, az állattenyésztés és a halászat. A mezőgazdasági jelleg marad domináns egészen az 1960-as évekig, amikor a Balaton idegenforgalmi hasznosításának új korszaka kezdődik.
Természetesen a községet a történelem viharai később sem kerülték el, sok fájdalmat és szomorúságot okozva az itt élőknek, de ezek már létét többé nem fenyegették.
Ma Zamárdi a Balaton-part egyik legszebb, és leghosszabb szabadstranddal, színvonalas szolgáltatásokkal rendelkező nagyközsége, mely egyesíti magában a vidám, mozgalmas üdülőterületet és a csendesebb, természet közelibb falut a hátterében a csodálatos szőlőhegyekkel, turistautakkal.
Zamárdiban a fürdőélet az 1910-es években kezdődött el.
A terület kiparcellázásával felkeltették az érdeklődést az eddig figyelembe sem vett partszakasz iránt. Siófokon és Balatonföldváron néhány évvel korábban elkezdték a fürdőhely kialakítását és a nyaralók építését. A MÁV-nak akkor már meglévő budapest-nagykanizsai vonalán könnyűszerrel és viszonylag olcsón lejuthattak az érdeklődők vagy érdekeltek a Balatonhoz. Így a befektetni vágyók és a víz szerelmesei közül egyre többen keresték fel a "Magyar-tengert". Autós forgalom ezekben az években alig volt, csupán néhány mágnás vagy gyáros rendelkezett gépkocsival, és a harmincas évekig csak egy keskeny makadámúton juthattak le a Balatonhoz. Balatonföldvár a Széchényiek kezdeményezésére és példájára az arisztokráciáé, a gyárosoké, míg Siófok a nagyiparosok és kereskedők üdülőterülete lett.
E két meghatározó üdülőterület között jött létre a hivatalnokok és kisemberek
olcsóbb üdülőjeként a mostani fürdőtelep Zamárdiban. A homokdűnés, borókabokros,
néhol mocsaras területet a falusi gazdák legelőnek használták. A parcellázás és
az átgondolt fásítás után megjelentek az első nyaralóépületek. A gyors
növekedésű és nagy lombozatú kanadai nyárfák és platánok telepítése szerencsés
volt. Egy-egy felnőtt fa naponta 2-300 liternyi vizet párologtatott el, és
elősegítette a vizenyős helyek kiszárítását. Természetesen a végleges megoldást
a fásítás mellett a víz szintjének a Sió csatornával történő szabályozása
jelentette. Gombamódra szaporodtak a nyaralók. Kezdetben minden villának
hangulatos neve volt: "Napsugár", "Testvérkék fészke", "Farkas tanya" stb. Így
kezdetben könnyebben lehetett tájékozódni és a címeket megtalálni. Az építkezők
rendszerint a faluban szállásolták el magukat, amíg a telek rendezése és az
építkezés tartott.
Így az őslakosság és a nyaralók között jó, sokszor baráti viszony alakult ki.
A harmincas évekre annyira felduzzadt a nyaralóközönség száma, hogy strandokról és vendéglátóegységekről, ellátó üzletekről kellett gondoskodni.
A Balatonból kotróhajóval feltöltötték és kialakították a "Pannónia" és a "Fekete" strandokat, valamint elkészítették a partvédelmet. A kialakított két strandon gondozott parkokban kabinsorok, éttermek, cukrászdák, teniszpályák, játszóterek fogadták a pihenni és szórakozni vágyókat. Mindkét strandon csónakházban válogathattak az evezős és vitorlás csónakok között. A fürdőzők és csónakázók biztonságára megfigyelőtoronyból ügyeltek. A vihar közeledtét viharkosár felhúzásával, időben jelezték. A strandok fényképészei megörökítették a kellemes pillanatokat. A strandolók, mint a tengerparton, a forró homokba bújva gyógyítgatták reumájukat.
Ebben az időben 3 nagy gyermeküdülő épült, és fogadta a budapesti munkásgyermekeket. Ilyen gondtalan körülményeket biztosított a nyaralóknak a régi Zamárdi. Ellátásukról 2 pékműhely, 7 fűszerüzlet, 3 hentes, több, télen- nyáron nyitva tartó étterem és vendéglő gondoskodott. Így jött el a II. világháború, a több hónapos balatoni front. Maga a háború, a több hónapos álló front a sok negatív hatásával óriási változást hozott a Balaton és Zamárdi fürdőéletében. A háborús események és utóhatásaik tönkretették a szép strandokat, csónakházakat, cukrászdákat, teniszpályákat, parkokat, és utána egy egészen más nyaralási stílus alakult ki. Jöttek az államosítások, a kollektív üdültetések; nagyobb üdülők épültek, és a kis nyaralók nagy része gazdát cserélt. Az időközben kiöregedett hatalmas nyárfákat kivágták, de helyettük újakat nem ültettek. Így a valaha erdőszerűen fás fürdőtelep külső képe is megváltozott, különösen a teljes partszakasz feltöltése és kibetonozása után. Eltűntek a régi, meghitt nádas öblök, a sekély vizek, és kialakult a mai modern Zamárdi.
Nagyot változott a balatoni üdülőkultúra, és az emberek igényeinek változása megváltoztatta a strandéletet is. A kis fizetőstrandok helyét felváltotta a nagy szabad strandolás lehetősége. Naponta tízezrek élvezhetik a strandolás örömeit a Balaton leghosszabb, szépen kiépített partszakaszán itt Zamárdiban. Három kilométer hosszú, pázsitos part várja a strandolókat. Kényelmüket szolgálja a sétánynál elhelyezett közel 100 öltözőfülke. A hajdani csónakkölcsönzők helyett a legkorszerűbb szörfök és vízibiciklik százai várják a sportolni vágyókat. Mélyen a vízbe nyúlva a két hullámmentes kishajókikötő őrzi az oltalmát kereső vitorlásokat, csónakokat. Ez a két móló a horgászok kedvenc helye lett, és kellemes perceket nyújt sok sétáló, tájban gyönyörködő nyaralónak. Gépkocsik nem közelíthetik meg a parti sávot, így tiszta levegőben, nyugodt környezetben élvezhetik a strandolás örömeit. A régebben elképzelhetetlen monokini-kultúra itt is tért hódított a hölgyek körében és a partsávban megszokottá vált.
A partközelben ki-ki megtalálhatja kedvenc ételét, italát a mindig friss árut kínáló korszerű, tiszta üzletekben. A gyerekek nagy örömére szolgál az óriás- csúszda, a vízbe épített gumiasztal, a vízi döngölő és a sárkányeregetés lehetősége. A nagyobbak és a felnőttek kerékpárokon vagy bérelhető robogókon, esetleg sárkányrepülőkön, helikopteren járhatják be és ismerhetik meg a környéket. Alkonyatkor a strandolókat szinte észrevétlenül felváltja a sétálók tömege. Andalogva sétálnak vagy padokra ülve gyönyörködnek a balatoni naplementében, az "aranyhíd" látványában a csodálatos tihanyi háttérrel. Majd a horgászok veszik birtokukba a parti vizet, és csendes türelemmel nem is várnak hiába. A közbiztonság jó, este és éjszaka is nyugodtan lehet sétálni. Az üdülő- és lakáskultúra sokat változott.
A parkolás is megoldott, az község egész területén ingyenes. A sugárútszerű Kiss Ernő utca teljes hosszában több száz gépkocsi parkolhat egyidejűleg zavartalanul, partközelben.
A község köztisztasága megoldott és jó. A vízparton 10 méterenként hulladékgyűjtők vannak elhelyezve.
Az egészségügyi és orvosi ellátás is jó. Zamárdi saját sürgősségi ellátással, ügyelettel áll a nyaralók rendelkezésére. A vihar- és veszélyjelző szolgálat megbízható. Fényjelzéssel időben figyelmeztetik a fürdőzőket a várható viharra. A telefonhálózat bővítése és korszerűsítése lehetővé tette, hogy minden igénylő telefonhoz jusson, így sok nyaralóban van telefon. A korszerű nyilvános telefonfülkék száma is örvendetesen nőtt. A telefonálni kívánók 36 nyilvános fülkéből bonyolíthatják le bel- és külföldi beszélgetéseiket.
A fürdés, napozás a vízi sportok mellett egészséges, jó időtöltés a kirándulás, a környék megismerése.
Erre ad lehetőséget és útmutatást a mellékelt turistatérkép és tájékoztató.
A Balaton nemcsak nyáron, hanem télen is csodálatos látványt és felüdülést kínál. Egyre többen töltik itt a szilvesztert, és kellemes élményekkel térnek haza. Hódítanak a téli sportok: a jégvitorlázás, a jégszörfözés, fakutyázás, korcsolyázás. Felejthetetlen élményt nyújt a szinte határtalan, ragyogó, csendes jégmező látványa.
A víz, mint éltető elem mindig is meghatározó szerepet játszott az ember életében.
A tavak, folyók vize, és környéke élelmet adott, megélhetést biztosított, ha kellett védelmet nyújtott, ha úgy adódott tisztálkodtak, felfrissültek benne, együtt éltek vele.
Az élővíz nyújtotta örömök, a fürdés, strandolás élvezete sokadrangú kérdés volt. Ezek felfedezése szorosan összefügg a gazdaság, a technika, a közlekedés fejlődésével.
A Balaton életében is a nagy áttörést a hajózás és a vasúti forgalom beindulása hozta a XIX. század második felében.
A legkorábban ismertté vált Balatonfüred és Siófok után századunk első évtizedeiben fokozatosan más településeken is beindul a fürdőélet más-más társadalmi rétegeket vonzva. Így volt ez Zamárdi esetében is, ahol a 20-as évek táján a középosztálybeli polgárok, hivatalnokok, a kisemberek üdülőterülete épült ki.
A parcellázást, a területrendezést gomba módra szaporodó nyaralók, hangulatos neveket viselő villák követték.
A nyaralóközönség számának gyarapodása szükségessé tette a standterületek gondozását, helyenként feltöltését, a szolgáltatóegységek (parkok, kabinsor, étterem, teniszpályák, csónakház) kiépítését.
A II. világháború komoly károkat okozott, az azt követő korszak pedig új
szemléletet hozott az üdülőkultúrába.
és a jelen
A 60-as évektől a fejlesztések a tömegturizmus jegyében zajlottak, ennek nyomaival találkozunk az épületeken, a telekalakításokon keresztül sokhelyütt.
Újabb partrendezés, feltöltések révén alakult ki a mai partvonal, a mintegy 3 km hosszú egybefüggő, pázsitos, de árnyat adó fákkal szegélyezett strandterület, páratlan kilátással a szemközti hegyekre, Tihanyra.
A Balaton déli partjának e kitűnő adottságokkal rendelkező strandját ingyen használhatják az ideérkezők.
A part közelében megtalálhatók mindazon szolgáltatóegységek, amelyek a jó ellátáshoz, a kényelemhez, a gondtalan kikapcsolódáshoz szükségesek lehetnek.
Vannak öltözőkabinok, korszerű vizesblokkok, éttermek, büfék, sörözők, fagyizók, standcikkeket, ajándéktárgyakat kínáló üzletek.
Az aktív kikapcsolódást keresők részére sporteszköz-kölcsönzők szolgálnak széles választékkal (kerékpár, vizibicikli, szörf, csónak, stb.), de van sportpálya (foci, röplabda, tenisz) és a gyermekeknek játszótér is.
--------------------------------------------------------------------------------
Miért kellemes a nyár, a balatoni strandolás Zamárdiban?
Mert a környezet, a víz, a klíma olyan különleges együttesével
találkozhatunk,
amely csodálatos élményt szerez, és felüdülést hoz.
A VÍZ:
A KLÍMA
KÖRNYEZET
A parton szabadstrandok találhatók, továbbá a parkolás egész Zamárdi területén ingyenes!
Az 1861-ben megépült Déli Vasút vonalán közlekedő vonatok még nem a fürdővendégek kedvéért jártak, hanem Pest-Budát kötötték össze a trieszti tengerparttal. Már kezdetben a fővonalon nagy méreteket öltött az árufuvarozás. A vaspálya megnyitásának évében a Balaton déli partján csak Siófokon, Szántódon, Bogláron és Keszthelyen (a mai Balatonszentgyörgyön) időztek a vonatok.
A zamárdiaknak is Szántódra kellett átjárniuk, ha vonatra akartak ülni. Amikor az emberek felfedezték a nyaralási lehetőséget, egyre-másra szaporodtak az őrházak közelében a kis villák, apró fogadók. Zamárdi lakossága is régóta szeretett volna egy megállóhelyet, de a magas gőzfogyasztás térítése miatt a tárgyalások elhúzódtak. Végül 1900 nyarán egyszeri (1720 korona) hozzájárulás fizetésében megállapodtak. A megállóhely megnyitásáról tudósít a Déli Vasút 1900. évi Üzletjelentése, valamint a Keszthelyi Hírlap 1900. július 22-i 52. száma. Az 1900-ban kiadott Bolemann féle Balaton-leírás Zamárdiban ekkor még csak 4 nyaralóról tud! Az 1901. évi menetrend már feltételes megállóhelyként tünteti fel, ami azt jelentette, hogy csak le- vagy felszálló utas esetében állt meg a vonat. Az 1930-as években rakodóvágány épült, amely mintegy 30 éven keresztül szolgálta a fuvaroztatókat.
A II. világháború éveiben a "Menetirányító Hivatal" Budapestről Zamárdiba költözött, s 1949-ig irányította innen a vonal forgalmát a forgalmi szolgálattevőkön keresztül. A két világháború között új épületet emeltek a régi helyére, 1989. decemberétől pedig kiépült a korszerű villamos vontatás. Szántód - Kőröshegy állomás már a megnyitás évétől, 1861-től a tihanyi uradalom állandó vasúti rakodóhelye. A Kőröshegy utónevet 1938-ban kapta.
Érdekesség, hogy az Apátság a birtokából a területet azzal a feltétellel adta át vasútépítésre, ha ott valamennyi vonat megáll. A balatoni gőzhajózás elsőízben 1861-ben Szántódon kapcsolódott a vasúthoz. A vízpart akkor még egészen közel volt az állomáshoz, s hosszú deszkahídon lehetett elérni a csónakokat, amely a mélyebb vízen álló "Kisfaludy" gőzhajóhoz vitte az embereket. A füredi utasok többsége erre közlekedett mindaddig, míg a siófoki hajókikötőt át nem adták 1863. október 24-én. A 4 fővágány mellett 1 rakodóvágány elégíti ki a környék szállítási igényeit. 1971-ben adták át az új lapos tetős épületet. Önálló állomásfőnökség működött. Zamárdi felsőn 1928-ban létesült megállóhely, melyet 1949. május 14-én a második vágány megépítésével állomássá nyilvánítottak. 1971-ben szintén új, lapos tetős épületet kap. 1993-ig összevont állomásfőnökség székhelye. 1993. június 1-jétől Zamárdival és Balatonszéplak-alsóval együtt Siófok Állomásfőnökség felügyelete alá tartozik. Balatonszéplak alsón 1933-ban nyílt megállóhely a rohamosan növekvő fürdőélet hatására.