Az új község első plébánosa Bosnyák Benedek volt. Az ő édesanyja, Bosnyák Mártonné barokk keretes, klasszicista vörösmárvány síremléke látható a templom északi falában. A plébánosok hosszú sora a Szent Benedek-rendet fémjelzi: a rend többnyire a győri főgimnázium tanításban megfáradt vagy a pasztorációs munkát szívesebben végző tanárait küldte az egyházközség élére. Közöttük számos kitűnőség akadt: közülük is ki kell emelnünk a két utolsót, ún. Laki Benőt (1918-1933) – a Hősök-kápolnája és a kultúrház építésének legfőbb kitűzőjét és Szarka Valért (1933-1950), az új, modern – most “régebbi” – iskola építőjét. Ők más vonatkozásban is sokat tettek a község felemeléséért. Szarka Valér nagy tiszteletnek örvendő, szent életű tudós ember volt – számtan-fizika szakos – akinek hivatali ideje alatt a község népe 6 lelkipásztort adott a katolikus egyháznak. 1950 óta “világi” plébánia a zamárdi egyházközség plébániája.
Az egyházközség élete jól szervezett, s bár a vallási élet, mint olyan, intenzívebb az országos átlagnál, a visszaesés a kommunizmus 40 esztendejének eredményeképpen itt is jelentős. 1992-ben az egyházközségi hozzájárulást fizető felnőttek száma 1000 fő körül van (kb. 90%-os), míg hittanra a szülők 110 diákot írattak be (valamivel több, mint 75%). Protestáns felekezeteink hitélete fellendülőben van. Míg Zamárdi lakossága a múlt század utolsó harmadáig – néhány zsidó kereskedő családot kivéve – szinte kizárólag katolikus vallású volt, e században már jelentőssé vált az evangélikusok és reformátusok száma is.
Összehasonlításul: 1890-ben a községben élő evangélikusok száma 5, a reformátusoké 7, a zsidóké 22. 1987-ben a hozzájárulást fizetők száma az evangélikusoknál 12 (felnőttek), ugyanez a reformátusoknál 50 fő. Ez utóbbiaknál a buzgalomra jellemző, hogy legutóbb - egyszerű vasárnapon -14 személy vett magához úrvacsorát. Zsidó vallású állandó lakosa jelenleg valószínűleg nincs a községnek.
Zamárdi község területén az írott történelem előtt élt különböző népek vallási kultuszairól nem sokat tudunk.
Őrzi titkait a Szamárkő (ősi nevén Ördögkő, később Jézus lépése), melyet ma is sokan tartanak hajdani - ezen belül pogány magyar - kultikus helynek. A történelemből ismert első keresztény szentély emlékét kereszt hirdeti a Pusztai-dűlőben.
Itt állott, Egyházas Zamárd közepén az az Árpád-korban, nagyobbrészt római kövekből épített, valószínűleg románból kora gótra átformált templom, mely századokon át elődeink lelki épülésének helye volt.
Ez a templom a hozzá tartozó faluval és Balaton-melléki Zamárddal együtt a tizenöt éves háború idején, 1594 körül pusztult el. A nép emlékezete szerint karácsony éjszakáján rohanták meg a törökök a falut. A nép a templomba menekült, vagy éppen ott tartózkodott; a szentegyházat rájuk gyújtották, s felgyújtották a falut is. Sokan lelték halálukat az égő épület alatt. A szájhagyomány-őrizte történetet igazolni látszik a templom kövei közt ma is fellelhető rengeteg csontmaradvány, s a mély eke által felszínre hozott égett gerendamaradványok az egykori házak kövei közt.
A Balaton-melléki Zamárd helyén Grassó Vilebald tihanyi apát kezdeményezésére, majd utódjának, Lécs Ágostonnak szorgoskodásával 1740-41-ben újratelepített község közepén először csak egy harangláb állott. Ekkor Zamárdi, Szántóddal együtt Endrédnek volt filiája (Kőröshegy is ide tartozott 1759-ig). Ma is álló plébánia- templomunk felépítése Vajda Sámuel apát nevéhez fűződik. Az építkezés 1771-ben kezdődött, a felszentelés 1774-ben, Kisboldogasszony ünnepén történt Szűz Mária, az Angyalok Királynője tiszteletére, de védőszentje a templomnak Szent József és Keresztelő Szent János is. Az oltár, oltárkép és a szószék Lingzer György fehérvári képíró alkotása. Mindezek felavatására 1779-ben került sor. Az orgona 1786-tól kezdve működött - kitűnően - egészen 1944. december elejéig; ekkor a frontvonallá vált területen a lakosság kitelepítése után a Vörös Hadsereg egyik egysége a toronyba tüzérségi megfigyelőt telepített. A katonák az orgonát szétszedték és eltüzelték.
Az oltárképpel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az Szűz Mária születését ábrázolja, míg a szószék felett lángpallosú Sárkányölő Szent Mihály szobrát láthatjuk.
Mindezek, valamint a keresztelőkút műemléket képeznek. Eredeti állapotukban annyi változás történt, hogy az 1980-as évek végén az arannyal festett részek valódi aranyozást kaptak. A belső kiképzés stílusát tekintve rokokóba hajló barokk; barokk stílusú maga az épület is, mely elég kis befogadóképességű, de a robusztus torony és a magas falak miatt nagyobbnak látszik a valóságosnál. A templomnak egy mellékoltára van, ez most Jézus Szíve tiszteletét szolgálja, de eredetileg Szent Vendel tiszteletére lett megáldva. Ezen oltár 1851 körül készült el, létesítésének eszmei alapja azonban egy közel száz évvel korábban tett fogadalom. 1755-ben ugyanis szörnyű marhavész pusztított a községben, melynek következtében 188 szarvasmarha pusztult el (állítólag a legelőn egy veszett kutya megharapott egy tehenet, s a veszettség szinte az egész gulyát megfertőzte). Elpusztult az igásállatok nagy része is. Ettől kezdve a zamárdiak a Szent napját (október 20.) fogadalmi ünnepként ülték meg mintegy 200 éven át (a tsz-időkig), s e napon nem fogták be állataikat. A fazsindellyel fedett templomtorony egy, a kántorlakásban keletkezett tűz miatt - nagy szél volt éppen - 1905. március 28-án leégett, a harangok is elolvadtak. Az új harangokat Halbik Ciprián, tihanyi apát öntette. Hármójuk közül a legnagyobbat a nyilas hatóságok 1944-ben háborús célra rekvirálták. Az orgonát villanyorgonával pótoltuk, de nagy harangja máig sincs a templomnak. Korhadás miatt e toronysisak gerendázatát 1991-ben ki kellett cserélni; az új ácsozat vörösréz borítást kapott. A bástyafalat a templom köré 1899-ben emelték tihanyi kőből. Az 1785-ben emelt plébániaépület maga is műemlék jellegű, egyúttal Észak- Somogy egyik legrégibb lakóépülete. Eredetileg nádfedeles volt.
A plébánia megszervezését - a bencés rend oltalmazó szárnyai alatt - Batthyány József hercegprímás rendelte el, s az 1785-ben kezdte meg működését. Ezen évtől kezdődően vezetik az anyakönyvet is. Áldozati szent helyekben a Zamárdi Római Katolikus Egyházközség különösen gazdag. Mint ismeretes, több mint két évszázad óta filiaként kapcsolódik hozzá Szántódpuszta kedves, barokk stílusú kápolnájával.
A még Grassó Vilebald apát által 1735-ben emeltetett épületet 1820-ban átépítették, új tornyot és kórust kapott, s lényegében ebben a formájában áll ma is.
Szent Kristóf ünnepén, nagyszámú hazai és külföldi hívő részvételével, évente egyszer tartanak itt szentmisét, melyet a járművek megáldása követ. A szentmisét természetesen a zamárdi egyházközség szervezi, s azt mindig főpap pontifikálja (Lékai bíboros kétszer volt szolgálattevője a bensőséges eseményeknek). E század folyamán, tíz és fél km hosszúságban hatalmas település keletkezett Zamárdi község Balaton-parti részén.
Üdülőhelyi kápolna
A húszas években megindult nagy pezsgés és villaépítkezés indokolttá tette a
lenti részeken is áldozati szent helyek létesítését.
Templom formájában ezt eddig csak a katolikus egyház realizálta.
Elsősorban dr. Purebl Győző egyetemi tanárnak, székesfővárosi tanácsnoknak, Zamárdi község díszpolgárának érdeme, hogy az Új Ember által egy alkalommal "Az üdülőkápolnák gyöngyének" nevezett épületet a kezdetben róla elnevezett, ma Petőfi nevével fémjelzett utcában tető alá hozta.
A stílus szerint nehezen meghatározható kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelte fel dr. Rott Nándor veszprémi püspök a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az épületet Margó Ede frontális beállítású szobrai díszítik.
A kápolna egész éven át "üzemel", a zamárdiak éppúgy kedvelik, mint plébániatemplomukat.
Hősök Kápolnája
Neobizánci stílusban épült Laki Benő plébános kezdeményezésére, s az ún. Kálvária-dombon áll egy vonzó szépségű épület, a Hősök Kápolnája. A tervezés Gecse Viktort dícséri . A gondolat is valószínűleg a hazafias érzelmű paptól indult el: az I. világháború különböző harcterein elesett zamárdi, szántódi és tóközi illetőségű katonáknak ne egy - oly sok helységben látható - huszadrangú szobor állíttassék, hanem minden idők emlékezetére egy szakrális épület, homlokzatán az elesetteket magához vonzó Krisztussal.
Ő maga már nem érhette meg a kis kerek kápolna 1934-ben történt felszentelését, csak megpihenni térhetett oda, sírja a bejárattal szemben, középütt látható. Előtte jelképesen a Golgota alakzata magasodik fel a szobrok megrendítő fehérségével: a megfeszített Krisztus és a két lator. Kétoldalt láthatók a nagy táblákra aranyos betűkkel felrótt hősi nevek: 41 név az I. világháborúból, 38 név a II. világháborúból. Szép szokás volt a két háború között, hogy a hősök vasárnapján (május utolsó vasárnapja volt ez) kivonult ide a község lakossága; itt volt a nagymise az elesettek lelki üdvéért.
Ami az ún. "falakon kívüli" szakrális létesítményeket illeti, elsősorban a plébániatemplom mögött álló Nepomuki Szent János-szobrot kell említenem, mely falazott fülkében, kis kerítéssel övezett térség közepén áll. Műemlék. Régente májusi litániák helye volt az előtte lévő utcarészlet. Külön nevezetessége, hogy 1848-ban az itt pihenőt tartó horvát katonák ezen a helyen sütötték a nyársra húzott ökröt, miközben ezt kiabálták (magyarul): "Magyarország: kis mennyország, holnapután miránk osztják!".
Lényegében szakrális jellegű, de félig-meddig köztéri szobor a ma, Szántódon, a bevásárlóközpont előtti térségben álló hatalmas bronzszobor, Szent Kristófnak, az úton járók védőszentjének szobra.
E szobor viszontagságairól könyvet lehetne írni. Botfai Hűvös László alkotását először 1939-ben állították fel nem messze mai helyétől, az útkereszteződés mellé. Az avatáson maga József főherceg is megjelent. 1957-ben barbár ateisták ledöntötték. Évtizedekig rejtegették a balatonföldvári kápolnában. Hosszú küzdelem indult újrafelállításáért. Előbb lelkes amatőrök, majd hivatásos restaurátorok elvégezték összeforrasztását. Éveken át harcolt érte a Zamárdi Római Katolikus Egyházközség, ill. személyesen Takács Károly kőröshegyi esperes plébános. Végül a már gyengülő kommunista hatóságokkal szemben a zamárdi és a balatonföldvári MDF szervezet kiharcolta a mostani helyre történő felállítást. Ennek költségeire a zamárdi tanács 500 000,- Ft-ot szavazott meg. A szakrális feladatokat Gyűrű Géza balatonfüredi plébános látta el.
Egyéb szakrális helyeinkről: a keresztek közül a plébániatemplom előtti, mely Polácsek Máté kőfaragómester munkája, 1862-ben, a kőhegyi 1863-ban készült. (Ez utóbbi helyén már 1777-ben is állt kereszt, ez a legrégibb ilyen hely).
Korábbi a hajdani keleti faluvégen állt kereszt, mely ma Balatoni Tibor udvarában áll, 1855-ben készült.
Az ún. "telepi" részen egy helyen áll kereszt: a Dózsa György József Attila utca sarkán. Szántód-fürdő térségében két fogadalmas kereszt áll: egyik a Műszaki Erdészet közelében, az út mellett (állíttatta 1871-ben Szabó Antal pusztagazda), ill. a régi Balatonföldvár-Zamárdi határvonalánál a főútvonal mellett egy fakereszt (állíttatta a balesetből megmenekült Heinrich Ferenc és felesége 1903-ban).
Külön kell szólni két emlékkeresztről. Benn az erdőben a Tatárcsapás végén, a Fő utcától mintegy 2 km-re, enyhe magaslati helyen, egy tisztás végében áll az ún. Vaskereszt. Ezt a téglatalapzatra emelt keresztet eredetileg Zamárdi község a Tihanyi Apátsággal közösen állíttatta 1896-ban a Millennium emlékére. Helyreállítását az "Egyesület Zamárdiért" társadalmi szervezet végezte el 1992-ben.
Mint már fentebb említettem, a Pusztai dűlőben áll Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén egy emlékkereszt.
Ezt a keresztet is az "Egyesület Zamárdiért" állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére, 1993 tavaszán. Avatásán Friesz Kázmér nyugdíjas iskolaigazgató mondott beszédet, a felszentelést Vörös Gyula plébános végezte. Megjegyzendő, hogy állt már itt egy kereszt a 40-es években dr. Margittay Richárd néprajzkutató jóvoltából, de ennek még a tsz-idők előtt nyoma veszett. Az egyesület kis ligetet tervezett a kereszt köré, ide is turistaút vezet majd.
A temetőkrőI néhány szóban. Zamárdinak egy régi, egy betelt és egy még meg nem kezdett temetője van.
Ez tréfásan hangzik, de való. A régit, begyepesedett sírjaival az Újsor végén kegyelettel tartja emlékezetében a nép.
A másikat, amely valójában régibb, mert másodszor telt be - rendben tartja, s ha nincs hely már a sorban- egy újonnan nyitott sávban még van - rátemetkezik az elődök hamvaira. Szép, gondozott ez a temető, ott, a Hősök Kápolnája mellett, s meg- fogja a lelket a kép mindenszentek estéjén, mikor ezer apró fény világít messze a dombtetőről. Egyszerű emberektől kezdve tábornokig, művészekig, a II. világháborúban itt elesett magyar katonákig sok mindenki nyugszik e sírkertben, s alussza örök álmát.
Egy megtekintést igazán megérdemel ez a temető. Az újat pedig talán megnyitják esztendő múltán az Endrédi út mellett, a tsz-műhellyel átellenben. Bizony, az sem új igazán: az avar-honfoglaláskori sírmező végében, s talán a római temető felett van.
1. Horváth-kereszt (1855)
Anyaga mészkő, felírása nincs
Évszáma: 1855
Legrégibb keresztünk, amelyet közvetlenül az ún. nagy kolerajárvány után
állítottak.
A Horváth-ház előtt állt az utca közepén. 1961-ben útépítés miatt áthelyezték a
Balatoni-ház kertjébe, 1997-ben a GAMESZ dolgozói kirakták az utcaszintre, a
járda elé, s így könnyebbé vált a kereszt virágosítása, gondozása.
2. Templom előtti kereszt (1862)
Keszthelyi kőfaragók készítették
Anyaga: mészkő
Felírása: olvashatatlan Emelték: 1862-ben
3. Kőhegyi kereszt (1862)
1777-ben már állt itt egy fakereszt, amit többször átfestettek. 1862-ben
kőkeresztet állítottak a helyére. A munkát a keszthelyi kőfaragók végezték.
Anyaga: mészkő
Felírása: Isten dicsőségére 1862
A keresztet és a rajta lévő felírást a múlt esztendőben felújították. (2003)
4. Vaskereszt: (1896) millenniumi emlék
Felírása:
Az 1000 éves Haza emlékére
Állította: Zamárdi Község és a Tihanyi Apátság 1896
A zamárdi határ legmagasabb pontján - az erdő közepén - állították fel. A
kereszt tégla alapzaton áll, kovácsolt vasból készült - igényes, míves munka-,
kapolyi kovácsmester készítette. A „Vaskereszt” Zamárdi kedvelt kirándulóhelyévé
vált.
5. Piros-kereszt (1897)
A falu nyugati végén áll.
Anyaga: almádi vöröskő
Felírása:
Dícsértessék Jézus Krisztus
Közadakozásból készült 1897 évben
A kereszt az andocsi búcsújárás állomáshelyéül szolgált, felállítását a
„Rózsafüzér Társulat” kezdeményezte.
6. Fürdőtelepi kereszt (1930-33)
A Dózsa György utca sarkán található, egy telek végében. Anyaga fa, a rajta lévő
feszület ezüstszínű. Sem felírása, sem évszáma nincs.
Az 1930-as évek elején készült. Egy első világháborút megjárt repülőtiszt
állíttatta azért, hogy a háborúból egészségesen hazatért.
7. Tölgyfa-kereszt (Emlékkereszt) a Pusztai dűlőben (1992.)
A zamárdi határban áll egy 4 méteres tölgyfa kereszt.
Felírása:
Ezen a helyen állt Egyházas-Zamárd temploma,
elpusztult 1594-ben, a török uralma alatt.
Állíttatta: „Egyesület Zamárdiért” 1992.
A felirat arra utal, hogy 1594 karácsonyán a törökök felgyújtották a templomot,
s az odamenekült lakosság a romok alatt lelte halálát.
8. Fehér-kereszt (2000)
Anyaga akácfa, felírása nincs.
A fehérre mázolt keresztet saját faanyagból ácsolta és állította fel Kiss Jenő
és két fia (Jenő és József)
A rajta lévő korpusz - rozsdamentes lemezre festett kép - Pötl Zoltán ny. mérnök
alkotása.
A kereszt a Kiss család által átadott területen, a dűlőút mentén áll, az
alsópince-sor délnyugati részén. 2003. július 8-án Kocsi György plébános
szentelte fel.
TEMETŐI KERESZTEK
9. Központi temető (1735-1740)
Keresztjei a temető megnyitásakor az 1735-1740-es években készítették. A három
fakereszt az ún. „Kálvária” még a XX. század első évtizedében is látható volt, a
mai „ősök kápolnája” helyén.
A temető közepén álló jelenlegi keresztet - a temető újbóli megnyitásakor (1923)
- az 1920-as évek közepén emelték.
Felújítását az 1990-es évek elején végezték el.
Felírása:
Jézusom légy irgalmas
10. Újsori temető keresztje (1885)
Anyaga mészkő; a kereszten az alábbi felírás található:
A keresztre fölfeszítve
Megváltád az embert.
Nézz kegyelmesen bűnös lelkére
Ki szent kínod tiszteletére
Itt keresztet emelt.
1885.
A keresztet Novák Ede plébános állíttatta saját költségén, Isten dicsőségére.
A felállítás körülményeiről így írt: „A keresztet 1885. október 3-án a fehérvári
Havranek cég készítette. A felszentelés először október 20-án, majd november
8-án a nagy esőzés és sár miatt elmaradt. Végül is 1886. április 4-én a
kőröshegyi plébános felszentelte a keresztet.
11. Endrédi úti temető (1994)
Legújabb temetőnk. A temető közepén álló keresztet 1994. december 17-én
szentelte fel a három történelmi egyház papja. (római katolikus, református,
evangélikus).
12. A tóközi temető keresztje (1880)
A temető közepén áll, anyaga mészkő.
A keresztet a székesfehérvári Havranek cég készítette, 1880-ban.
Novák Ede plébános jegyzeteiből tudjuk, hogy „a tóközi temetőt 1880. június
24-én szentelte fel a Karád kerületi esperes”
A kereszt sérült, vaspánt tartja össze.
Mivel sokan nem is tudják, hogy van Zamárdiban református gyülekezet, szeretnénk közösségünket „láthatóbbá” tenni. Lassan elérkezik tervünk megvalósulása: A református imaház udvarára egy haranglábat állítunk. Az építmény négy 23x23 cm-es hagyományos motívumokkal faragott oszlopon nyugszik. Felül a tetőből kiemelkedő négy kisebb és középen egy kb. 1 m magasságú, kopjafára emlékeztető elem díszíti majd. A harang és a harangláb több mint egymillió Ft-os előre látható költségét Isten segítségében bízva 2005. óta adományokból gyűjtjük. Segítséget kaptunk a Zamárdi Önkormnyzattól is. Nagyrészt gyülekezeti tagjaink áldozatvállalásával megöntettük a 80 kg-os harangot és elkezdtük a munkálatokat.
A harangszentelési ünnepi istentiszteletünket 2006. augusztus 5-én, du. 3 órakor tartjuk, melyre szeretettel hívunk minden érdeklődőt.
A Balatonnak ezen az idegenforgalmilag frekventált üdülőhelyén haranglábunk nemcsak a községben élőknek, hanem a környező református gyülekezeteknek is közös ügyévé vált. Célunk, hogy a zamárdi harang szava nemcsak a községben lakókat, hanem azokat is hívogassa majd, akik nyáron töltik itt szabad-idejüket és szeretnének bekapcsolódni a gyülekezetünkbe.
Bővebben:
http://www.refregio.extra.hu/gyulekezet/zamardi/index.html