ZAMÁRDI SÉTÁK

A szántódi rév

A Szántód és Tihany közötti közlekedés története évezredes. A legelső átkelő talán fatörzsön, kérőbb tutajon utazott, de az igazi átkelés csak a bronz- és vaskorban vált lehetővé. A szántódi-tihanyi-szoros - közelségük miatt - alkalmas a vízi közlekedésre. A két település között a víz szélessége 1058 méter, mélysége Tihanytól 318 méterig 6-12 méter. ATihanyi alapítólevél (1055) nem szól a révészekről. Mindössze tíz halászt említ - mint vízen járó embereket -, akik a révészi szolgálatot is ellátták. A tihanyi-szántódi rév említését először II. Endre királyunk 1211. évi nagy birtokösszeíró oklevelében találjuk. „ Van rév is a tavon, mely szintén hozzá (az egyházhoz, a monostorhoz) tartozik." A régi balatoni hajókról leírás, ábrázolás nem maradt fenn. Ügyes mesteremberek kitalálták annak a dereglyének a formáját, amelyet aztán még 1928-ban is használtak. A dereglyét az apátság jobbágyai hajtották - evezőikkel - évszázadokon át. Az első hajókat 6 ember húzta, a hetedik - a révészgazda - a kormánynál ült.

6. Szántódi rév

II. József (1780-1790) reformjai a révet a királyi kamara kezelésébe adták, halála után az apátság lesz újból a tulajdonos. 1802 tavaszán megépítetek a révhajó mólóját, kikötőjét. A part menti töltés hossza közel 200 méter lett. A révek növekvő forgalma, a megnagyobbodott utasforgalom egy révcsárda építését követeli: 1839-1840-ben építették a szántódi révcsárdát, .unely a mai napig is áll, és fogadja a vendégeket, i 848-ban a révet bekapcsolták a postai forgalomba. A révcsárda előtt állt meg a postakocsi, itt kellett Veszprém felé átszállni. A Déli Vasút megépítése (1861), a XX. század első évtizedei a Balaton környék életének lendületes fejlődését nozták. Ez a fejlődés nem érintette a révek világát. Változatlanul a fakomp közlekedett, az evezők mellett az apátság cselédei ültek.

1913-ban a két rév közötti közlekedés lebonyolítását Somogy vármegye vette át, majd a megye átadta állami kezelésre a Balatoni Hajózási Társaságnak. 1928. augusztus l-jén vízre került és megkezdte működését az új motoros komphajó. Menetrendszerűen közlekedett, egyszerre 8-10 személygépkocsit és kb. 50-60 utast szállíthatott. Ezt a kompot 1945. márciusában - a többi balatoni hajóval - elsüllyesztették a füredi öbölben a visszavonuló német és nyilas robbantó csoportok. 1945. tavaszán egy kétpárevezős csónakkal és egy vitorlással indult a személyszállítás, amíg a Komp I. ismét munkába állt. 1958-ban a kompot kiszélesítették, hogy a teherautók is szállíthatók legyenek. A megnövekedett hazai és külföldi idegenforgalom kikényszeríti a sokkal korszerűbb, nagyobb befogadóképességű komphajók megépítését, a kikötők kiszélesítését, a várócsarnok megépítését.

Az 1960-as évektől folyamatos a fejlődés. Ma már négy komphajó - a Kisfaludy, Kossuth, Széchenyi, Baross Gábor - viszi az utasokat. A hajók építésével párhuzamosan felújították a révcsárdát, rendbe hozták, korszerűsítették a kikötőket, új várócsarnokok épültek. A fenti beruházásokra elengedhetetlenül szükség volt, mert a kompok az elmúlt években közel 2 millió utast szállítottak egy-egy nyári idényben. (1993-ban 1,7 millió utast számláltak). A 6 evezős dereglye és napjaink vizet járó komphajói között lenyűgöző, óriási a fejlődés. (Az 1976-ban készült komp egy alkalommal 30 gépkocsit és 500 utast szállíthat, és az utat 8-10 perc alatt teszi meg). A szántódi rév Zamárdi legszebb része, ahonnan csodálatos látványként tárul elénk a tó tükre és a Balaton-felvidék gyönyörű tája.

Irodalom: Zákonyi Ferenc A szántódi rév története

A Szamárkő

Az érdekes, ritka sziklatömböt Zamárdi nyugati faluvégén, a Kiserdő dombhajlatai között találjuk meg. Az erősen lekopott, hullámos felszínű sziklán egy vályúszerű mélyedést és ennek végén „tűzgödröt" látunk. A sziklához délről egy kör alakú, nehéz, faragott kő támaszkodik. A közelben álló kisebb kövön pedig két nyom látható.
A legenda szerint erre járt a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton. A kő mellett elmenve, a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a kő neve Szamárkő. A két nyom pedig Jézus lábnyoma és a szamár patájának nyoma. Eddig a legenda. A régi öregek azt vallják, hogy a követ a tihanyi tűzhányó dobta át ide. Vagy a vízözön hagyta itt. Egy régebbi balatoni ismertető pedig azt írja: „A Szentföldről hozták a keresztes vitézek. "Mindez mese. A valóság az, hogy a kő helyben képződött a vulkáni utóműködés idején. A mélyből feltörő gőzök és gázok, a forró víz és a benne lévő ásványi anyagok cementezték össze a homokot szilárd kőzetté. A szürke homokkőben megkövült csigák láthatók. (7. kép)

7. Szamárkő

Évezredekkel ezelőtt egy ismeretlen nép a kő körül „termékenység-varázslatot" mutatott be bizonyos szertartások között. A pogány istenanya és napisten tiszteletére terményeket és állatokat áldoztak fel, égettek el, hogy bő termésük és sok állatuk legyen. Később a kelták is megülték e helyet, és a kő körül földvárat építettek. A honfoglalás óta a kő határjelként szerepelt. A múlt században a zsellérek kapták meg ezt a domboldalt legelőnek állataik számára. Itt őrizték disznaikat, birkáikat, kecskéiket, szamaraikat egy falkában. A gyerekek szívesen eljátszadoztak a kövön és környékén.

1942-ben Margittay Richárd író és villatulajdonos kutatta a kő eredetét és szerepét. A követ fehér ló áldozati kövének tartotta. Ajánlotta a kő megásását. 1961-ben a Balatoni Intéző Bizottság megásatta a kő környékét, de semmi értékesebb lelet nem került elő. A kő mellett, mélyen, kővésőket, kicsi, agyagból égetett női istenszobrokat, idolokat találtak, töredezve, cserepek kíséretében. A leletek egy része a megyei múzeumba került. Lóáldozat tehát nem volt, de varázslás: igen!

Az önkormányzat vezetősége és az „Egyesület Zamárdiért" lelkes emberei rendezik az érdekes történetű kő környékét. Feliratos táblát és pihenőpadokat helyeznek el a kő körül. A szemetelést, tűzgyújtást, lármát megtiltják. A legérdekesebb kirándulóhelyek egyike lesz ez az egész Balaton-vidéken. Óvjuk és védjük mindannyian!

8. Kápolna a fürdőtelepen

Templomunk, kápolnáink, szakrális helyeink

Zamárdi község területén az írott történelem előtt élt különböző népek vallási kultuszairól nem sokat tudunk. Őrzi titkait a Szamárkő (ősi nevén Ördögkő, később Jézus lépése), melyet ma is sokan tartanak hajdani — ezen belül pogány magyar - kultikus helynek. A történelemből ismert első keresztény szentély emlékét kereszt hirdeti a Pusztai-dűlőben. Itt állott, Egyházas Zamárd közepén az az Árpád-korban, nagyobbrészt római kövekből épített, valószínűleg románból kora gótra átformált templom, mely századokon át elődeink lelki épülésének helye volt. Ez a templom a hozzá tartozó faluval és Balaton-melléki Zamárddal együtt a tizenöt éves háború idején, 1594 körül pusztult el. A nép emlékezete szerint karácsony éjszakáján rohanták meg a törökök a falut. A nép a templomba menekült, vagy éppen ott tartózkodott; a szentegyházat rájuk gyújtották, s felgyújtották a falut is. Sokan lelték halálukat az égő épület alatt. A szájhagyomány-őrizte történetet igazolni látszik a templom kövei közt ma is fellelhető rengeteg csontmaradvány, s a mély eke által felszínre hozott égett gerendamaradványok az egykori házak kövei közt.

A Balaton-melléki Zamárd helyén Grassó Vilebald tihanyi apát kezdeményezésére, majd utódjának, Lécs Ágostonnak szorgoskodásával 1740-4l-ben újratelepített község közepén először csak egy harangláb állott. Ekkor Zamárdi, Szántóddal együtt Endrédnek volt filiája (Kőröshegy is ide tartozott 1759-ig). Ma is álló plébániatemplomunk felépítése Vajda Sámuel apát nevéhez fűződik. Az építkezés 1771-ben kezdődött, a felszentelés 1774-ben, Kisboldogasszony ünnepén történt Szűz Mária, az Angyalok Királynője tiszteletére, de védőszentje a templomnak Szent József és Keresztelő Szent János is. Az oltár, oltárkép és a szószék Lingzer György fehérvári képíró alkotása. Mindezek felavatására 1779-ben került sor. Az orgona 1786-tól kezdve működött - kitűnően - egészen 1944. december elejéig; ekkor a frontvonallá vált területen a lakosság kitelepítése után a Vörös Hadsereg egyik egysége a toronyba tüzérségi megfigyelőt telepített. A katonák az orgonát szétszedték és eltüzelték.

Az oltárképpel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az Szűz Mária születését ábrázolja, míg a szószék felett lángpallosú Sárkányölő Szent Mihály szobrát láthatjuk. Mindezek, valamint a keresztelőkút műemléket képeznek. Eredeti állapotukban annyi változás történt, hogy az 1980-as évek végén az arannyal festett részek valódi aranyozást kaptak. A belső kiképzés stílusát tekintve rokokóba hajló barokk; barokk stílusú maga az épület is, mely elég kis befogadóképességű, de a robusztus torony és a magas falak miatt nagyobbnak látszik a valóságosnál.

A templomnak egy mellékoltára van, ez most Jézus Szíve tiszteletét szolgálja, de eredetileg Szent Vendel tiszteletére lett megáldva. Ezen oltár 1851 körül készült el, létesítésének eszmei alapja azonban egy közel száz évvel korábban tett fogadalom. 1755-ben ugyanis szörnyű marhavész pusztított a községben, melynek következtében 188 szarvasmarha pusztult el (állítólag a legelőn egy veszett kutya megharapott egy tehenet, s a veszettség szinte az egész gulyát megfertőzte). Elpusztult az igásállatok nagy része is. Ettől kezdve a zamárdiak a Szent napját (október 20.) fogadalmi ünnepként ülték meg mintegy 200 éven át (a tsz-időkig), s e napon nem fogták be állataikat.

A fazsindellyel fedett templomtorony egy, a kántorlakásban keletkezett tűz miatt - nagy szél volt éppen - 1905 március 28-án leégett, a harangok is elolvadtak. Az új harangokat Halbik Ciprián, tihanyi apát öntette. Hármójuk közül a legnagyobbat a nyilas hatóságok 1944-ben háborús célra rekvirálták. Az orgonát villanyorgonával pótoljuk, de nagy harangja máig sincs a templomnak. Korhadás miatt e toronysisak gerendázatát 1991-ben ki kellett cserélni; az új ácsozat vörösréz borítást kapott. A bástyafalat a templom köré 1899-ben emelték tihanyi kőből. Az 1785-ben emelt plébániaépület maga is műemlék jellegű, egyúttal Észak-Somogy egyik legrégibb lakóépülete. Eredetileg nádfedeles volt.

A plébánia megszervezését - a bencés rend oltalmazó szárnyai alatt - Batthyány József hercegprímás rendelte el, s az 1785-ben kezdte meg működését. Ezen évtől kezdődően vezetik az anyakönyvet is. Áldozati szent helyekben a Zamárdi Római Katolikus Egyházközség különösen gazdag. Mint ismeretes, több mint két évszázad óta filiaként kapcsolódik hozzá Szántódpuszta kedves, barokk stílusú kápolnájával. A még Grassó Vilebald apát által 1735-ben emeltetett épületet 1820-ban átépítették, új tornyot és kórust kapott, s lényegében ebben a formájában áll ma is. Szent Kristóf ünnepén, nagyszámú hazai és külföldi hívő részvételével, évente egyszer tartanak itt szentmisét, melyet a járművek megáldása követ. A szentmisét természetesen a zamárdi egyházközség szervezi, s azt mindig főpap pontifikálja (Lékai bíboros kétszer volt szolgálattevője a bensőséges eseményeknek).

E század folyamán, tíz és fél km hosszúságban hatalmas település keletkezett Zamárdi község Balaton-parti részén. A húszas években megindult nagy pezsgés és villaépítkezés indokolttá tette a lenti részeken is áldozati szent helyek létesítését. Templom formájában ezt eddig csak a katolikus egyház realizálta. Elsősorban dr. Purebl Győző egyetemi tanárnak, székesfővárosi tanácsnoknak, Zamárdi község díszpolgárának érdeme, hogy az Új Ember által egy alkalommal „Az üdülőkápolnák gyöngyé"-nek nevezett épületet a kezdetben róla elnevezett, ma Petőfi nevével fémjelzett utcában tető alá hozta. (8. kép) A stílus szerint nehezen meghatározható kis templomot 1929. augusztus 15-én szentelte fel dr. Rótt Nándor veszprémi püspök a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére. Az épületet Margó Ede frontális beállítású szobrai díszítik. A szentegyház egész éven át „üzemel", a zamárdiak éppúgy kedvelik, mint plébániatemplomukat.

Neobizánci stílusban épült Laki Benő plébános kezdeményezésére, s az ún. Kálvária-dombon áll egy vonzó szépségű épület, a Hősök Kápolnája. A tervezés Gecse Viktort dicséri (9. kép). A gondolat is valószínűleg a hazafias érzelmű paptól indult el: az I. világháború különböző harcterein elesett zamárdi, szántódi és tóközi illetőségű katonáknak ne egy - oly sok helységben látható - huszadrangú szobor állíttassék, hanem minden idők emlékezetére egy szakrális épület, homlokzatán az elesetteket magához vonzó Krisztussal. Ő maga már nem érhette meg a kis kerek kápolna 1934-ben történt felszentelését, csak megpihenni térhetett oda, sírja a bejárattal szemben, középütt látható. Előtte jelképesen a Golgota alakzata magasodik fel a szobrok megrendítő fehérségével: a megfeszített Krisztus és a két lator. Kétoldalt láthatók a nagy táblákra aranyos betűkkel felrótt hősi nevek: 41 név az I. világháborúból, 38 név a II. világháborúból. Szép szokás volt a két háború között, hogy a hősök vasárnapján (május utolsó vasárnapja volt ez) kivonult ide a község lakossága; itt volt a nagymise az elesettek lelki üdvééit. Ennyit templomainkról, melyek - mint láthattuk - valamennyien a katolikus vallásfelekezet szolgálatában állnak. Más templomunk nincs; imaháza is most csak egy felekezetnek, az evangélikusnak van az Aradi utcában, a reformátusok villaszerű épületüket, mely a Vasvári utcában áll, eladták, nem tudván fizetni a tatarozást, s most a kultúrházban tartják az istentiszteletet.

9. Hősök Kápolnája

Ami az ún. „falakon kívüli szakrális létesítményeket illeti, elsősorban a plébániatemplom mögött álló Nepomuki Szent János-szobrot kell említenem, mely falazott fülkében, kis kerítéssel övezett térség közepén áll. Műemlék. (10. kép) Régente májusi litániák helye volt az előtte lévő utcarészlet. Külön nevezetessége, hogy 1848-ban az itt pihenőt tartó horvát katonák ezen a helyen sütötték a nyársra húzott ökröt, miközben ezt kiabálták (magyarul): „Magyarország: kis mennyország, holnapután miránk osztják!".

Lényegében szakrális jellegű, de félig-meddig köztéri szobor a ma Szántódon, az OÁZIS előtti térségben álló hatalmas bronzstatua, Szent Kristófnak, az úton járók védőszentjének szobra. (11. kép) E szobor viszontagságairól könyvet lehetne írni. Botfai Hűvös László alkotását először 1939-ben állították fel nem messze mai helyétől, az útkereszteződés mellé. Az avatáson maga József főherceg is megjelent. 1957-ben barbár ateisták ledöntötték. Évtizedekig rejtegették a balatonföldvári kápolnában. Hosszú küzdelem indult újrafelállításáért. Előbb lelkes amatőrök, majd hivatásos restaurátorok elvégezték összeforrasztását.

10. Nepomuki Szt. János-szobor	11. Szt. Kristóf Szobor

Éveken át harcolt érte a Zamárdi Római Katolikus Egyházközség, ill. személyesen Takács Károly kőröshegyi esperes plébános. Végül a már gyengülő kommunista hatóságokkal szemben a zamárdi és a balatonföldvári MDF szervezet kiharcolta a mostani helyre történő felállítást. Ennek költségeire a zamárdi tanács 500 000,- Ft-ot szavazott meg. Az avató beszédet e sorok írója mondta, a szakrális feladatokat Gyűrű Géza balatonfüredi plébános látta el.

Egyéb szakrális helyeinkről: a keresztek közül a plébániatemplom előtti, mely Polácsek Máté kőfaragómester munkája, 1862-ben, a kőhegyi 1863-ban készült. (Ez utóbbi helyén már 1777-ben is állt kereszt, ez a legrégibb ilyen hely). Korábbi a hajdani keleti faluvégen állt kereszt, mely ma Balatoni Tibor udvarában áll, (1855-ben készült). Az ún. „telepi" részen egy helyen áll kereszt: a Dózsa György-József Attila utca sarkán. Szántód-fürdő térségében két fogadalmas kereszt áll: egyik a Műszaki Erdészet közelében, az út mellett (állíttatta 1871-ben Szabó Antal pusztagazda), ill. Balatonföldvár-Zamárdi határvonalánál a főútvonal mellett egy fakereszt (állíttatta a balesetből megmenekült Heinrich Ferenc és felesége 1903-ban).

Külön kell szólnom két emlékkeresztről. Benn az erdőben a Tatárcsapás végén, a Fő utcától mintegy 2 km-re, enyhe magaslati helyen, egy tisztás végében áll az ún. Vaskereszt. (10. kép) Ezt a téglatalapzatra emelt keresztet eredetileg Zamárdi község a Tihanyi Apátsággal közösen állíttatta 1896-ban a Millennium emlékére. Helyreállítását az „Egyesület Zamárdiért" társadalmi szervezet végezte el 1992-ben. Mint már fentebb említettem, a Pusztai dűlőben áll Egyházas-Zamárd egykori temploma helyén egy emlékkereszt. (11. kép) Ezt a keresztet is az „Egyesület Zamárdiért" állíttatta az egykori szentegyház és a szomorú sorsú ősök emlékére, 1993 tavaszán.

Avatásán Friesz Kázmér nyugdíjas iskolaigazgató mondott beszédet, a felszentelést Vörös Gyula plébános végezte. Megjegyzendő, hogy állt már itt egy kereszt a 40-es években dr. Margittay Richárd néprajzkutató jóvoltából, de ennek még a tsz-idők előtt nyoma veszett. Az egyesület kis ligetet tervezett a kereszt köré, ide is turistaút vezet majd. A temetőkről néhány szóban. Zamárdinak egy régi, egy betelt és egy még meg nem kezdett temetője van. Ez tréfásan hangzik, de való. A régit, begyepesedett sírjaival az Újsor végén, kegyelettel tartja emlékezetében a nép. A másikat - amely valójában régibb, mert másodszor telt be - rendben tartja, s ha nincs hely már a sorban - egy újonnan nyitott sávban még van - rátemetkezik az elődök hamvaira.

12. Vaskereszt	13. Emlékkereszt

Szép, gondozott ez a temető, ott, a Hősök Kápolnája mellett, s meg fogja a lelket a kép mindenszentek estéjén, mikor ezer apró fény világít messze a dombtetőről. Egyszerű emberektől kezdve tábornokig, művészekig, a II. világháborúban itt elesett magyar katonákig sok mindenki nyugszik e sírtkertben, s alusssza örök álmát. Egy megtekintést igazán megérdemel ez a temető. Az újat pedig talán megnyitják esztendő múltán az Endrédi út mellett, a tsz-műhellyel átellenben. Bizony, az sem új igazán: az avar honfoglaláskori sírmező végében, s talán a római temető felett van.

Plébánosok, egyházközség, felekezeti csoportok, vallási élet

Az új község első plébánosa Bosnyák Benedek volt. Az ő édesanyja, Bosnyák Mártonné barokk keretes, klasszicista vörös márvány síremléke látható a templom északi falában. A plébánosok hosszú sora a Szent Benedek-rendet fémjelzi: a rend többnyire a győri főgimnázium tanításban megfáradt vagy a pasztorációs munkát szívesebben végző tanárait küldte az egyházközség élére. Közöttük számos kitűnőség akadt: közülük is ki kell emelnünk a két utolsót, úm. Laki Benőt (1918-1933) - a Hősök-kápolnája és a kultúrház építésének legfőbb kiküzdőjét és Szarka Valért (1933-1950), az új, modern - most „régebbi" -iskola építtetőjét. Ők más vonatkozásban is sokat tettek a község felemeléséért. Szarka Valér nagy tiszteletnek örvendő, szent életű tudós ember volt — számtan—fizika szakos —, akinek hivatali ideje alatt a község népe 6 lelkipásztort adott a katolikus egyháznak. 1950 óta „világi" plébánia a zamárdi egyházközség plébániája. Az egyházközség élete jól szervezett, s bár a vallási élet, mint olyan, intenzívebb az országos átlagnál, a visszaesés a kommunizmus 40 esztendejének eredményeképpen itt is jelentős.

1992-ben az egyházközségi hozzájárulást fizető felnőttek száma 1000 fő körül van (kb. 90%-os), míg hittanra a szülők 110 diákot írattak be (valamivel több, mint 75%).
Protestáns felekezeteink hitélete fellendülőben van. Míg Zamárdi lakossága a múlt század utolsó harmadáig - a néhány zsidó kereskedőcsaládot kivéve — szinte kizárólag katolikus vallású volt, e században már jelentőssé vált az evangélikusok és reformátusok száma is. Összehasonlításul: 1890-ben a községben élő evangélikusok száma 5, a reformátusoké 7, a zsidóké 22. 1987-ben a hozzájárulást fizetők száma az evangélikusoknál 12 (felnőttek), ugyanez a reformátusoknál 50 fő. Ez utóbbiaknál a buzgalomra jellemző, hogy legutóbb - egyszerű vasárnapon — 14 személy vett magához úrvacsorát. Zsidó vallású állandó lakosa jelenleg valószínűleg nincs a községnek.

14. Szabad strand

A fürdőtelep

Zamárdiban a fürdőélet az 1910-es években kezdődött el. A terület kiparcellázásával felkeltették az érdeklődést az eddig figyelembe sem vett partszakasz iránt. Siófokon és Balatonföldváron néhány évvel korábban elkezdték a fürdőhely kialakítását és a nyaralók építését. A MÁV-nak akkor már meglévő budapest-nagykanizsai vonalán könnyűszerrel és viszonylag olcsón lejuthattak az érdeklődők vagy érdekeltek a Balatonhoz. így a befektetni vágyók és a víz szerelmesei közül egyre többen keresték fel a „Magyar-tengert". Autós forgalom ezekben az években alig volt, csupán néhány mágnás vagy gyáros rendelkezett gépkocsival, és a harmincas évekig csak egy keskeny makadámúton juthattak le a Balatonhoz. Balatonföldvár a Széchényiek kezdeményezésére és példájára az arisztokráciáé, a gyárosoké, míg Siófok a nagyiparosok és kereskedők üdülőterülete lett. E két meghatározó üdülőterület között jött létre a hivatalnokok és kisemberek olcsóbb üdülőjeként a mostani fürdőtelep Zamárdin.

A homokdűnés, borókabokros, néhol mocsaras területet a falusi gazdák legelőnek használták. A parcellázás és az átgondolt fásítás után megjelentek az első nyaralóépületek. A gyors növekedésű és nagy lombozató kanadai nyárfák és platánok telepítése szerencsés volt. Egy-egy felnőtt fa naponta 2-300 liternyi vizet párologtatott el, és elősegítette a vizenyős helyek kiszárítását. Természetesen a végleges megoldást a fásítás mellett a víz szintjének a Sió csatornával történő szabályozása jelentette. Gombamódra szaporodtak a nyaralók. Kezdetben minden villának hangulatos neve volt: „Napsugár", „Testvérkék fészke", Farkas tanya" stb. így kezdetben könnyebben lehetett tájékozódni és a címeket megtalálni. Az építkezők rendszerint a faluban szállásolták el magukat, amíg a telek rendezése és az építkezés tartott, így az őslakosság és a nyaralók között jó, sokszor baráti viszony alakult ki.

A harmincas évekre annyira felduzzadt a nyaralóközönség száma, hogy strandokról és vendéglátóegységekről, ellátó üzletekről kellett gondoskodni. A Balatonból kotróhajóval feltöltötték és kialakították a „Pannónia" és a „Fekete" strandokat, valamint elkészítették a partvédelmet. A kialakított két strandon gondozott parkokban kabinsorok, éttermek, cukrászdák, teniszpályák, játszóterek fogadták a pihenni és szórakozni vágyókat. Mindkét strandon csónakházban válogathattak az evezős és vitorlás csónakok között. A fürdőzők és csónakázók biztonságára megfigyelőtoronyból ügyeltek. A vihar közeledtét viharkosár felhúzásával, időben jelezték. A strandok fényképészei megörökítették a kellemes pillanatokat. A strandolok, mint a tengerparton, a forró homokba bújva gyógyítgatták reumájukat. Ebben az időben 3 nagy gyermeküdülő épült, és fogadta a budapesti munkásgyermekeket.

Ilyen gondtalan körülményeket biztosított a nyaralóknak a régi Zamárdi. Ellátásukról 2 pékműhely, 7 fűszerüzlet, 3 hentes, több, télennyáron nyitva tartó étterem és vendéglő gondoskodott. így jött el a II. világháború, a több hónapos balatoni front. Maga a háború, a több hónapos álló front a sok negatív hatásával óriási változást hozott a Balaton és Zamárdi fürdőéletében. A háborús események és utóhatásaik tönkretették a szép strandokat, csónakházakat, cukrászdákat, teniszpályákat, parkokat, és utána egy egészen más nyaralási stílus alakult ki. Jöttek az államosítások, a kollektív üdültetések; nagyobb üdülők épültek, és a kis nyaralók nagy része gazdát cserélt. Az időközben kiöregedett hatalmas nyárfákat kivágták, de helyettük újakat nem ültettek. így a valaha erdőszerűen fás fürdőtelep külső képe is megváltozott, különösen a teljes partszakasz feltöltése és kibetonozása után. Eltűntek a régi, meghitt nádas öblök, a sekély vizek, és kialakult a mai modern Zamárdi.

Nagyot változott a balatoni üdülőkultúra, és az emberek igényeinek változása megváltoztatta a strandéletet is. A kis fizetőstrandok helyét felváltotta a nagy szabad strandolás lehetősége. Naponta tízezrek élvezhetik a strandolás örömeit a Balaton leghosszabb, szépen kiépített partszakaszán itt Zamárdiban. Három kilométer hosszú, pázsitos part várja a strandolókat. Kényelmüket szolgálja a sétánynál elhelyezett közel 100 öltözőfülke. A hajdani csónakkölcsönzők helyett a legkorszerűbb szörfök és vízibiciklik százai várják a sportolni vágyókat. Mélyen a vízbe nyúlva a két hullámmentes kishajókikötő őrzi az oltalmát kereső vitorlásokat, csónakokat. Ez a két móló a horgászok kedvenc helye lett, és kellemes perceket nyújt sok sétáló, tájban gyönyörködő nyaralónak. Gépkocsik nem közelíthetik meg a parti sávot, így tiszta levegőben, nyugodt környezetben élvezhetik a strandolás örömeit.

A régebben elképzelhetetlen monokini-kultúra itt is tért hódított a hölgyek körében, és a partsávban megszokottá vált. A partközeiben ki-ki megtalálhatja kedvenc ételét, italát a mindig friss árut kínáló korszerű, tiszta üzletekben. A gyerekek nagy örömére szolgál az óriás csúszda, a vízbe épített gumiasztal, a vízi döngölő és a sárkányeregetés lehetősége. A nagyobbak és a felnőttek kerékpárokon vagy bérelhető robogókon, esetleg sárkányrepülőkön, helikopteren járhatják be és ismerhetik meg a környéket. Alkonyatkor a strandolókat szinte észrevétlenül felváltja a sétálók tömege. Andalogva sétálnak vagy padokra ülve gyönyörködnek a balatoni naplementében, az „aranyhíd" látványában a csodálatos tihanyi háttérrel. Majd a horgászok veszik birtokukba a parti vizet, és csendes türelemmel nem is várnak hiába.

A közbiztonság jó, este és éjszaka is nyugodtan lehet sétálni, fürdeni. Az üdülő- és lakáskultúra sokat változott. Ma már egyre több, igényesen, minden kényelmet biztosító nyaralóban kínálnak kiadó szobát vagy lakosztályt. Ezeket utazási irodákon keresztül vagy közvetlen a tulajdonostól lehet bérelni. A magánházakon kívül korszerű szállodák várják a vendégeket. Esténként valóságos korzó alakul ki a centrumban, ahol a nyaralók kellemes sétával egybekötött zenehallgatással és kirakatnézegetéssel tölthetik idejüket. Az esti szórakozásra vágyók választhatnak a kertmozi, az autósmozi vagy a különböző zenés szórakozóhelyek között.

Az irodalom kedvelői borús időben nyugodt időtöltésre számíthatnak a községi könyvtár értékes könyvei és friss folyóiratai között. Zamárdi - szinte európai hírnévnek örvendő - 3 autóskempingje hosszú évek óta a kempingezők kedvelt tartózkodási helye. Elhelyezkedése, környezete, csodálatos panorámája megragadja az oda betérőket. A közeli OÁZIS bevásárlóközpont lehetőségei, a révátkelés és Tihany látványa lebilincselik az oda betérő autósokat. A parkolás is megoldott az üdülő területén. A sugárútszerű Kiss Ernő utca teljes hosszában több száz gépkocsi parkolhat egyidejűleg zavartalanul, partközeiben. A község köztisztasága megoldott és jó. A vízparton 10 méterenként hulladékgyűjtők vannak elhelyezve. Az egészségügyi és orvosi ellátás is jó. A helyi orvosok, valamint a közeli siófoki rendelőintézeti és kórházi orvosok munkaszüneti napokon is - ügyelettel - rendelkezésre állnak.

15. „Aranyhíd" a zamárdi partról

A nyaralók biztonságát szolgálja a helyi rádiós S. O. S.-szolgálat is, mely több meghatározott helyen igénybe vehető. A vihar- és veszélyjelző szolgálat megbízható. Fény- és hangjelzéssel időben figyelmeztetik a fürdőzőket a várható viharra. A telefonhálózat bővítése és korszerűsítése lehetővé tette, hogy minden igénylő telefonhoz jusson, így sok nyaralóban van telefon. A korszerű nyilvános telefonfülkék száma is örvendetesen nőtt. A telefonálni kívánók 36 nyilvános fülkéből bonyolíthatják le bel- és külföldi beszélgetéseiket. A fürdés, napozás a vízi sportok mellett egészséges; jó időtöltés a kirándulás, a környék megismerése. Erre ad lehetőséget és útmutatást a mellékelt turistatérkép és tájékoztató. A Balaton nemcsak nyáron, hanem télen is csodálatos látványt és felüdülést kínál. Egyre többen töltik itt a szilvesztert, és kellemes élményekkel térnek haza. Hódítanak a téli sportok: a jégvitorlázás, a jégszörfözés, fakutyázás, korcsolyázás. Felejthetetlen élményt nyújt a szinte határtalan, ragyogó, csendes jégmező látványa.

„A magyar fájdalom"

„A MAGYAR FÁJDALOM" című szobor a vasútállomás mögötti téren található. Ezt a szép köztéri szobrot Margó Ede (1872-1946) szobrászművész alkotta, és ajándékozta Zamárdi községnek a harmincas években. Margó Ede akadémikus típusú portréi és emlékművei megtalálhatók az ország több városában és a nyugati országokban is. Szobrai, alkotásai védettek. Az ő tehetségét dicséri többek között a szegedi Dankó Pista-valamint a miskolci Kossuth-szobor; fürdőtelepi szép kápolnánk homlokzati Jézus-szobrát és a bent látható Mária-szobrot is tőle kaptuk.

Mint a Balaton szerelmese, az elsők között épített nyaralót a fürdőtelepen, és munkáit, alkotásait itt álmodta meg. A magyar fájdalom emlékművét, mint igaz magyar ember, a trianoni országcsonkító döntés miatt érzett fájdalmának kifejezésére ajándékozta a községnek. Csónakjában a viharos vízen hánykódó izmos férfialak a bánat, az egyedüllét, az elkeseredett küzdelem szimbóluma. A magyarság magányos küzdelmét testesíti meg ez a szobor (15. kép).

16. „A MAGYAR FÁJDALOM"-szobor

Az emlékmű - mondanivalója miatt - hányatott sorsnak volt kitéve évtizedeken keresztül. Először bedeszkázva, majd raktárban félrelökve, méltatlan körülmények között várta, hogy rendeltetésének megfelelő helyre kerülhessen. 1956 után ismét köztérre került, de új felirattal: „A TÚLSÓ PART FELÉ". 1991-ben a község lakosságának határozott kívánságára ismét az eredeti felirat került a szobor talapzatára. A szobrot gondos szakértő kezek rendbe hozták, és jelenlegi helyére tették. A központi tér végleges kialakítása után ez a hányatott sorsú szobor ismét méltó helyre fog kerülni a község lakóinak óhaja szerint.

A vasút

Zamárdi megállóhely

Az 186l-ben megépült Déli Vasút vonalán közlekedő vonatok még nem a fürdővendégek kedvéért jártak, hanem Pest-Budát kötötték össze a trieszti tengerparttal. Már kezdetben a fővonalon nagy méreteket öltött az árufuvarozás. A vaspálya megnyitásának évében a Balaton D-i partján csak Siófokon, Szántódon, Bogláron és Keszthelyen (a mai Balatonszentgyörgyön) időztek a vonatok. A zamárdiaknak is Szántódra kellett átjárniuk, ha vonatra akartak ülni. Amikor az emberek felfedezték a nyaralási lehetőséget, egyre-másra szaporodtak az őrházak közelébe a kis villák, apró fogadók. Zamárdi lakossága is régóta szeretett volna egy megállóhelyet, de a magas gőzfogyasztás térítése miatt a tárgyalások elhúzódtak. Végül 1900 nyarán egyszeri (1720 korona) hozzájárulás fizetésében megállapodtak. A megállóhely megnyitásáról tudósít a Déli Vasút 1900. évi Üzletjelentése, valamint a Keszthelyi Hírlap 1900. július 22-iszáma. Az 1900-ban kiadott Bolemann féle Balaton-leírás Zamárdiban ekkor még csak 4 nyaralóról tud! Az 1901. évi menetrend már feltételes megállóhelyként tünteti fel, ami azt jelentette, hogy csak le- vagy felszálló utas esetében állt meg a vonat. Az 1930-as években rakodóvágány épült, amely mintegy 30 éven keresztül szolgálta a fuvaroztatókat. A II. világháború éveiben a „Menetirányító Hivatal" Budapestről Zamárdiba költözött, s 1949-ig irányította innen a vonal forgalmát a forgalmi szolgálattevőkön keresztül. A két világháború között új épületet emeltek a régi helyére, 1989. dec-től pedig kiépült a korszerű villamos vontatás.

Szántód-Kőröshegy állomás

Már a megnyitás évétől, 1861-től a tihanyi uradalom állandó vasúti rakodóhelye. A Kőröshegyutónevet 1938-ban kapta. Érdekesség, hogy az Apátság a birtokából a területet azzal a feltétellel adta át vasútépítésre, ha ott valamennyi vonat megáll. A balatoni gőzhajózás első ízben 186l-ben Szántódon kapcsolódott a vasúthoz. A vízpart akkor még egészen közel volt az állomáshoz, s hosszú deszkahídon lehetett elérni a csónakokat, amely a mélyebb vízen álló „Kisfaludy" gőzhajóhoz vitte az embereket. A füredi utasok többsége erre közlekedett mindaddig, míg a siófoki hajókikötőt át nem adták 1863. október 24-én. A 4 fővágány mellett 1 rakodóvágány elégíti ki a környék szállítási igényeit. 1971-ben adták át az új lapos tetős épületet. Önálló állomásfőnökség. Zamárdi felsőn 1928-ban létesült megállóhely, melyet 1949. május 14-én a második vágány megépítésével állomássá nyilvánítottak. 1971-ben szintén új, lapos tetős épületet kap. 1993-ig összevont állomásfőnökség székhelye. 1993- június 1-jétől Zamárdival és Balatonszéplak alsóval együtt Siófok Állomásfőnökség felügyelete alá tartozik. Balatonszéplak alsón 1933-ban nyílt megállóhely a rohamosan növekvő fürdőélet hatására.

A Kő-hegy

Érdemes felsétálni a Kő-hegy tetejére! A községtől délnyugatra emelkedik ez a szép környezetű, kiváló szőlőtermő, csodálatos panorámát nyújtó magaslat, romantikus pincéivel, hétvégi házaival. Nevét feltehetően a talajból kiálló kövektől kaphatta, ugyanis csak itt található kő, a környező dombokon sehol. A Szamárkőtől kellemes sétával a pincesoron nézelődve feljuthatunk a Kő-hegy tetejére (219,8 m), és az öreg tujákkal határolt kis térségről csodálatos panoráma tárul elénk. Előttünk csillog a Balaton, kitárva minden szépségét, tekintetünket Kenésétől Tihanyon át Badacsony bazaltkoporsójáig hívogatva. 1948-ig itt állt szinte sértetlenül a Tihanyi Apátság kő-hegyi szőlőgazdaságához tartozó szép présház, már messziről magára vonva az utasok figyelmét. Sajnos a II. világháború utáni események azt a régi szép épületet sem kímélték; anyagát széthordták, megsemmisült. Csupán az idősebbek emlékeznek a Kő-hegy régi látványára, tetején a zömök, piros cserepes présházzal.

17. Kő-hegy

A Kő-hegyet már a kelták és a rómaiak is lakták. Kelta kori urnatemetőjének leleteit a Nemzeti Múzeumban őrzik. A rómaiak is felfedezték ezt a csodálatos fekvésű helyet, és villákat építettek a hegy nyugati lábánál. A hajdani épületek maradványai napjainkig is a felszínre kerülnek a földművelési munkák alkalmával. Itt, a Kő-hegyen is láthatunk egy szép kőkeresztet, melyet a gondos szőlősgazdák megóvtak minden történelmi vihartól, és napjainkban is szeretettel gondoznak. A hajdanvolt présház helyére masszív kőkilátó építését tervezi a község lakossága (16-17. kép).

18. Kilátás a Kő-hegyről

A tájház

Az 1960-as évek elején vetődött fel először annak a gondolata, hogy a Fő utca 83. számú házat a községi tanács megveszi, tájház formájában megőrzi, és berendezi a régmúlt tárgyi emlékeivel. A berendezéshez szükséges helytörténeti anyagot Pillér Dezső tanár úr és tanítványai 1949-től folyamatosan gyűjtötték össze. Tájházunk 1847-ben épült, az építés idejét az első szobában lévő mestergerendába vésték be. A ház a Friesz család tulajdona volt, mely egyike a Lécs Ágoston tihanyi apát által betelepített jobbágycsaládoknak. A tájház építője dédapám, Friesz Benedek, aki 1819-ben született Zamárdiban. A házhoz közvetlen 2 holdnyi terület tartozott. A telken volt még egy 25 méter mély kút, baromfi- és disznóólak, valamint egy pince. A főépület 6 helyiségből állt; 2 szoba, konyha, kamra, istálló és pajta tartozott egybe. Az udvar mögött volt a szérűskert, a gyümölcsös és a házikert (18. kép).

Zamárdi község 1847-ben készített földkönyve tartalmazza a jobbágytelkek nagyságát. A ház és a rét hat és fél holdat tett ki, a szántóterület 11 holdat. A lakosság főfoglalkozása ekkor a gabonatermelés, az állattenyésztés volt. A Kő-hegy két oldalát szőlővel telepítették be. Télen az erdőre jártak fát vágni, a Balaton mellé nádat aratni. Ez utóbbit használták fel házaik, melléképületeik befedésére. A falu bencés papjai, kántortanítói javadalmi birtokaikon a korszerű gazdálkodásra ösztönözték a lakosságot. Napi tevékenységüket a munka jellegéhez, az évszakok váltakozásához és az időjáráshoz igazították. Jó időben a munka napkeltétől napnyugtáig tartott. Csak a vásár- és ünnepnapokat töltötték pihenéssel.

Az egyéni gazdálkodás 1959-ben a termelőszövetkezet megalakulásával megszűnt. Néhány év elteltével a tehén- és lófogatokat felváltották a traktorok. A község arculata is megváltozott, eltűntek a tömésből és vályogból készült nádtetős házak. Az épületet a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben megvásárolta, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség pedig 1975 nyarán eredeti formájában helyreállította. A tájház elkészült, berendezése azonban nem volt. Hiányoztak azok a régészeti és népművészeti tárgyak, amelyeket a Somogy Megyei Múzeum „restaurálás" céljából az 1970-es évek elején elszállított. 1976 őszén a Somogy Megyei Múzeum így nem helyi gyűjtemenyből, hanem saját, korhű anyagából rendezte be a tájházat.

19. Tájház (Múzeum)

A berendezés szakszerű kialakítását dr. Boross Marietta végezte, melyhez sok segítséget adtak a megyei Rippl-Rónai Múzeum munkatársai is. Az elkészült házat dr. Boross Marietta így mutatta be: „Az épület a múlt század első felében kialakult stílus jegyeit viseli, jellegzetes balatoni oszloptornácos ház. A telekre hosszában épült, falai 80-100 centiméteresek, és úgynevezett fecskerakással készültek. Kötőanyaga: föld. Archaikus vonása, hogy minden helyiség az oszlopos tornácról nyílik. Berendezése élethű és hiteles. Azt érezheti a látogató, hogy „ in situ " talált itt mindent." 1977. október 2-án - a múzeumi és műemléki hónap keretében - került sor a tájház ünnepélyes átadására. Reméljük, hogy a közeljövőben az elvitt tárgyak visszakerülnek eredeti és méltó helyükre, s így minél többen ismerkedhetnek meg népi kultúránk tárgyi emlékeivel.

Tartalom

• Bevezető (Bernné dr. Schneider Mária)
• Kedves sétára induló (Egyesület Zamárdiért)
• Szántódpuszta (Friesz Kázmér)
• A szántódi rév (Friesz Kázmér)
• A Szamárkő (Pillér Dezső)
• Templomunk, kápolnáink, szakrális helyeink (K. Kiss Jenő)
• A fürdőtelep (Simándi István) 42
• A „MAGYAR FÁJDALOM" (Simándi István)
• A Vasút (Bor Ferenc)
• A Kő-hegy (Simándi István)
• A tájház (Friesz Kázmér)

A turistatérkép magyarázata

1. Avar temető
2. Szántódpuszta
3. Szántódi rév
4. Szamárkő
5. Plábániatemplom
6. Üdülőkápolna
7. Hősök Kápolnája
8. Nepomuki Szt. János-szobor
9. Szt. Kristóf-szobor
10. Vaskereszt
11. Emlékkereszt
12. Fürdőtelep
13. „A MAGYAR FÁJDALOM" szobor
14. Zamárdi MÁV-mh.
15. Szántód-Kőröshegy MÁV-vá.
16. Kő-hegy
17. Tájház (Múzeum)