|
|
A kunok eredete, beköltözésük Magyarországra Eredet
A kunok lovasnomád népe törzsszövetségben élt, amelynek magvát a qun nép alkotta.
A qun nép részben önként csatlakozott, részben meghódított törzsekkel gyarapodott a vándorlás során. Eredeti lakóhelyük a Hoang-ho folyó (Sárga folyó) mentén a mai Kína és Mongólia határvidékén volt.
A kitajok alapították meg a Kínai Birodalmat, s terjeszkedésük elől a kunoknak menekülniük kellett. A kitaj terjeszkedés indította el azt a népvándorlási folyamatot, amelyben a kunok egyre keletebbre haladva szövetséget kötöttek és egyesültek a sárikkal (a sárga ujgur törzsekkel) majd a kazahsztáni sztyeppéken a kipcsakokkal. (1. kép)
A magyar államalapítás korában ez a qun-sari-kipcsak törzsszövetség még Nyugat-Szibériában tartózkodott. A kazahsztáni sztyeppén a törzsszövetségben élt török nyelvű kipcsak törzsek népességi fölénye eredményezte a kipcsak nyelvi hatások és műveltségi elemek egyre erősebb dominanciáját.
Az 1070-es évekre a dél-orosz sztyeppét uralmuk alá hajtva a kun területek az Irtistől az Al-Dunáig terjedtek. Ebben az időszakban mintegy húsz törzsük volt, de név szerint csak néhányat ismerünk: pl. Toksaba, Itaba, Barak, Kongur-oglu vagy a később Magyarországra betlepült Borcs-oglu, Csertán, Olas. (2. kép)
A törzsszövetség qun-sari része a Dnyepertől nyugatra eső területet uralta, ezt nevezték Fehér Cumaniának. A kipcsak törzsek tőlük keletre, a Volgán is átnyúló területen, a Fekete Cumaniában éltek.
Valamennyi törzs a nagy folyók mentén alakította ki központját, s közel kétszáz évig uralták e térséget. A XI-XIII. században a kunok a kelet-európai sztyeppék lakói.
 |
| /. kép. A kunok feltételezett őshazái és vándorlása, X-XI. század (Pálóczi Horváth András, 1993. 27.) |
 |
| 2. kép. A kun sztyeppe a XII-XIII. században 1. Az erdős sztyeppe határa, 2. Az orosz fejedelemségek déli határa Rasovskij szerint, 4. A kunok határa Fedorov-Davidov szerint, 4. A kun területek Pletnava szerint, 5. Kun törzsi központok (Pálóczi Horváth András, 1993. 31.) |
Kiket nevezünk ma kunoknak? Hogyan határozható meg a kun etnikai csoport?
A kunok Európába kerülésük előtti törzsszövetségének népi összetételéről kevés egykorú forrással rendelkezünk. Az etnikai behatárolásban a nyelvészeti és az orientalisztikai kutatások lehetnek segítségünkre.
A történeti leírásokban, forrásokban a kunok három néven szerepelnek: 1. komán, kuman, 2. kun, 3. kipcsak.
Komán: a XI. század közepétől a Volgától nyugatra élő kunok neve. A latin nyelvű nyugati forrásokban Cumani, Comani néven említik őket. Az orosz évkönyvekben KyMaHH KyMaHbl.
Németh Gyula megfejtése szerint jelentése sárgás, fakó. 0 a kun (qün) és a quman népnevet azonos eredetűnek tartja, ami a qü = fakó, sápadt melléknévből keletkezett -n képzővel. Németh Gyula tehát számolt a távol-keleti, mandzsúriai eredettel. Elmélete Marvazi 1120 körül keletkezett írására támaszkodik, aki írt a XI. században Kitajból kiinduló népvándorlásról, s leírja, hogy onnan űzték el a qün népet.
Györffy György nem fogadja el a kun és qün népnév azonos eredetét. Szerinte a kun ~ qün népnév egybeesése véletlen, s a qün nép nem juthatott el Európába. A magyar krónikák elemzése nyomán megállapítja, hogy a Comanok megjelenése előtt is jelen volt a kun népnév a magyar nyelvben. S amint a krónikák szövegében, úgy a képeken is tükröződik az a szemlélet, hogy minden keleti népet „kun"-nak neveztek, s azonos viseletben ábrázoltak. Tehát a kun népnév használata általánosítóan a keleti nomádokat jelentette.
Kipcsak: a mohamedán arab és perzsa szerzők, a kínai és a mongol források a kunokat kipcsak néven ismerik.
Czeglédy Károly rekonstruálta Belső-Ázsia etnikai térképét, s megkísérelte Marvazi leírását értelmezni. Elfogadja Németh Gyula nyelvészeti következtetését, s szerinte a qun-sari-kipcsak törzsszövetség valamelyik népe adhatta a sáriknak a qoman ~ sárga nevet. (Czeglédy a sári - törökül helyesen szári - népet a sárga ujgu-rokkal azonosítja, akik nevüket világos hajszínükről kapták.)
Kun: ez a népnév csak a magyar nyelvben és a magyar forrásokban fordul elő, valamint a magyarországi értesülésekre támaszkodó nyugati forrásokban. A magyarországi latinságban a XI-XII. században más keleti nomádokra, így a besenyőkre és az úzokra is használták.
Pálóczi Horváth András régész 1993-ban megjelent könyvében (Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában) amellett foglalt állást, hogy a XI. század elején élt kipcsa-kokkal sem a qün, sem a sári nép nem azonos. E népcsoportok egy része azonban elérte a Kazah szetyeppéket, ahol egy új törzsszövetség alakult, amelynek lényeges alkotóelemét jelentették egyes kipcsak törzsek.
Orosz régészek és történészek a kelet-európai kunok elődeit a nyugat-szibériai kipcsakokban látják. A kunok előző hazáját a kipcsak törzsek X-XI. századi lakóhelyére, a Kazah sztyeppre helyezik.
Más vélemények szerint kipcsakokat és a sárikat együtt tekinthetjük a kunok elődeinek. A törzsszövetség quman neve valószínűen az egyik vezető törzs nevét kapta.
Magam Györffy György álláspontját fogadom el, aki szerint a XI. században nem lehet etnikai határt vonni a sztyeppe nyugati határán összetorlódott nomád népek között.
Az említett törzsszövetség népei, akiket nevezzünk ezentúl kunoknak, amint azt történészek és régészek is teszik, csaknem két évszázadig uralták a dél-orosz sztyeppékét. Ez idő alatt regionális hatalmi helyzetük megszilárdult, társadalmi berendezkedésük kezdett szervezett államformát ölteni. A hierarchia élén a kánok és az előkelők, a bejek álltak, zsoldos kíséretüket nevezték nyögéreknek a hatalmas állatállományt gondozók voltak a közszabadok. Természetesen nagyszámú hadifogoly, szolganép és rabszolgák tartoztak hozzájuk.
Életmód
A félnomád kunok főleg legeltető állattenyésztéssel foglalkoztak, de téli szállásaik körül földet is müveitek.
Bekapcsolódtak a kereskedelembe is, hiszen a korabeli nemzetközi kereskedelmi utak kun területen haladtak át. Megemlíthetjük az orosz fejedelemségeket Bizánc krími kolóniáival (Szudak, Jalta) összekötő kereskedelmi utat, illetve a perzsa nagyvárosokat a volgai Bolgárországgal összekötő utat. A kunok adót szedtek a területükön lévő földműves népektől, pl. a jászoktól. A kani székhelyek valóságos nomád nagyvárosokká váltak, ahol kézművesek dolgoztak, kereskedők árusítottak.
Az életmódbeli, vagyoni és társadalmi változások régészeti tanúi a kamennaja babák, a teljes díszben ábrázolt, kezükben csészét tartó, kelet felé forduló előkelők halotti szobrai. A kőszobrok magányos lovas sírok közelében kerítéssel övezett halmokon álltak. Az ősök tiszteletének jelei a kézművesség fejlettségét is tükrözik. Gondolunk itt a kőfaragás, a kőfejtés, a szállítás technikáira. (3. kép) A szobrok melletti kerített helyek a halotti torok helyszínei.
A kun birodalom fejlődésének a mongol támadás vetett véget 1223-ban. Szubutaj a Kalka folyó mellett megverte a kunokat orosz szövetségeseikkel együtt.
Kötény kán nem tudta többé egységbe fogni a kun erőket, a laza szövetségi rendszert. Batu kán 1237-38-ban újabb támadást indított ellenük. A megvert s menekülő nép egy részével Kötény IV. Bélától kért menedéket. A törzsszövetség elbukott, a kunok önálló történelmi szerepe lezárult.
A kunok beköltözése Magyarországra
Hazánkat először 1091-ben támadták meg kunok, a bizánci területről a lebunioni csatából visszafelé tartó kunok egy csoportja Ka-polcs vezetésével. (Erdély-Tokaj-Duna-Tisza köze) Szt. László (1077-95) azonban leverte őket.
 |
| 3. kép. Kun női és kun férfi szobor homokkőből (Pálóczi Horváth András, 1993. 231.) |
1099-ben viszont Kálmán király vereséget szenvedett, s maga is csak menekülve maradt életben. Könyves Kálmánt (1095-1116) a korábbi vereségért visszavágó Bönyek kán legyőzte.
Ezt követően kölcsönösen tiszteletben tartották egymást, s mintegy évszázadig békében éltek. A békés egymás mellett élést az 1223-tól jelentkező mongol veszély bontotta meg. A kunok a Kai-ka mellett döntő vereséget szenvedtek.
A mongol terjeszkedéssel párhuzamosan nyugatról a magyar királyság más módon terjeszkedett. 1220-tól több ízben térítő domonkos szerzeteseket küldenek a kunok közé Moldvába. 1227-ben a havasalföldi és moldvai kunok fejedelme, Bortz (Borch) népével együtt keresztény hitre tért. Róbert esztergomi érsek IX. Gergely pápa megbízásából részükre felállította a milkói püspökséget (Du-na-Szeret-O1t vidék).
Kunországot ~ Cumaniát II. András (1205-1235) fia, Béla herceg kormányozta Erdéllyel együtt, s 1233-tól Kunországot besorolták a magyar korona országai közé. Ettől kezdve királyaink címei között szerepel a „rex Cumaniae", s bár a tatárjárás az ott élő kunokat szétszórta és Kunország megsemmisült, a magyar királyok címében mindaddig megmaradt, amíg Magyarország királyság volt.
A kunok tehát három ellenséggel - mongol, orosz, magyar - kerültek különböző módon szembe, ami természetszerűen etnikai le-gyengülésüket, szétmorzsolódásukat, beolvadásukat sürgette.
A kunok 1223-ban nem ismerték el Dzsingisz mongol kán uralmát, az oroszok a kunok mellé álltak, ezért ők is szembekerültek a mongolokkal, a magyarok a térítések révén szintén.
Magyarországon a kereszténység terjesztése mellett ekkor merült fel a magyarok őseinek keresése, s küldik Julianus barátot 1235-ben keletre, aki visszatértében meghozta a hírt a mongol elő-nyomulásról. Julianus második útján, 1237-ben hozza magával a mongol kán levelét, amelyben a kán figyelmezteti IV. Béla királyt, hogy ellenségeit, a kunokat ne oltalmazza. Ebben a kunok nomád életmódjára is utalt: „Nekik könnyebb elmenekülni, mint neked, mivel nem lévén házaik, sátraikkal vándorolva talán el tudnak menekülni, de te, aki házakban lakol, váraid és városaid vannak, hogy fogsz menekülni kezeim közül? "TV. Béla azonban mégis befogadta a kunokat, bár a befogadás a főurak körében sem nyert pártolást. 1239-ben a kunokat nem túl távol az ország középpontjától az alföldi területeken telepíti le.
Györffy György: A magyarság keleti elemei, Budapest 1990.
Pálóczi Horváth András: Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában. Karcag, 1993. 17-53.
Hatházi Gábor: Sírok kincsek, rejtélyek. Kiskunhalas, 2005. 12—20.
|
|