|
|
A történeti irodalomban egységesen az a vélemény alakult ki, hogy a kunok hazánkba településük idején megközelítően a honfoglalás kori magyarok társadalmának szintjén állottak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kultúrájuk azonos lett volna a magyarokéval, de mint a Kárpát-medencébe azonos irányból érkező nomád népek természetesen számos hasonlóságot hordoztak.
A kun etnikut
Egy nép etnikus jegyeit a jellegzetes sajátosságok, a közös kultúra és a hagyományok határozzák meg. Az azonos etnikumhoz tartozókat összeköti az azonos eredettudat, az azonos kultúra, az azonos történelmi és életvezetési tapasztalat, s ezek alapján összetartozástudattal, identitással rendelkeznek.
Az etnikumok nemzetiségként való megnevezésének feltétele az adott nemzetállam létezése, amelybe vagy államalkotó nemzetiségként vagy nemzeti kisebbségként lehetnek jelen. A kunoknak azonban soha nem volt ún. nemzetállamuk. A sztyeppéi nomád birodalom az államalkotás irányában fejlődött, de nem jutott el a megszilárdulásig. A moldvai Cumania úgyszintén inkább törzsi telephely s nem tekinthető valódi államnak. Mind a sztyeppéi, mind a hazánkba települt kunokat
Vizsgálódásunkat nehezíti, hogy egy olyan népcsoport etnikai vonásait szeretnénk megállapítani, amelyik több száz éve beolvadt a magyarságba, de identitástudata a hajdani kun településeik utódaiban ma is fel-felbukkan, a Nagykunságban, s egyes kiskunsági vidékeken elevenen él.
Az etnikus vonások összegyűjtését két nagy korszakra kell tagolnunk:
I. Betelepülés előtti kor.
II. A magyarországi kunok etnikus jegyei a XV-XVI. századig.
A kunok kultúrája a XIII. századig
Elsődlegesen régészeti feltárások és a korai krónikák, útleírások és nyelvemlékek lehetnek segítségünkre.
Régészeti eszközökkel legteljesebb képet temetkezési szokásaikról kapunk, amiből további következtetések vonhatók le mind az életmódra, mind a vallásra, azaz a szellemi és tárgyi kultúrára egyaránt.
Pálóczi Horváth Andrást, Selmeczi Lászlót, Hatházi Gábort, valamint Horváth Ferencet kell megemlíteni azok közül, akik a közelmúltban talán a legintenzívebben és legeredményesebben végeztek kun feltárásokat. Az eredmények összegezése szintén a nevükhöz köthető. Ők a korábbi magyar és főleg orosz régészek feltárásait is hasznosítva próbáltak képet alkotni a kunokról.
Temetkezési szokások
A kun temetőkből ismerünk teljes és részleges lovas temetkezést. Jellemző a nyugat - keleti tájolású sír, lócsontvázzal. Arccal keletnek.
Ismereteinket behatárolja, hogy a feltárt sírok többsége kun előkelő sírja lehetett.
 |
| 8. kép. Kun kengyeltípusok (Pálóczi Horváth András, 1993. 143.) |
Joinville, Szent Lajos király életrajzírója megörökítette a Dunától délre élő kunok egyik előkelőségének a XIII. század közepén lezajlott temetését. A leírás a halottal élve eltemetett szolgákról is szól, akiknek a tarsolyába aranyat és levelet adtak a tőlük elbúcsúzok, mondván, ha majd ők is megérkeznek a másvilágra, visszakapják. A leírást régészeti források is erősítik. A sírok fölé emelt dombszerű sírhalomban lehetett a deszkával kúposán fedett sírgödör, a deszka elporladt, csak a széles gödör maradt meg.
Leletek
Bogrács: a gazdag kun sírokban gyakori melléklet a fém bogrács és a mellette talált csontok. A bogrács a másvilági útra szükséges étel és a halotti tor vagy az áldozat eszköze.
Kengyel: a sírleletek összehasonlítása alapján a kunokhoz kötik a széles, egyenes talpú kengyelek és a vaskos zabiák alkalmazását. Gondoljunk a harcmodorra, a kengyelben felálló, hátrafelé nyilazó kunra.
 |
| 9. kép. Kun női szobrok (Pálóczi Horváth András, 1989. 87.) |
Kamennaja babák: a dél-oroszországi kunok temetkezésénél a halottak tiszteletére állított férfi és női kőszobrok. A kun őskultusz emlékei. A szobrokat nem a sír fölé emelték, hanem tőle kicsit távolabb, egy kövekkel kerített térség keleti oldalán, arccal kelet felé állt. A köveken belüli térségben gödröket, fa- és csontmaradványokat találtak, ami áldozati helyre utal.
Valaha ezrével álltak ilyen kőbabák a sztyeppén. Ikonográfiái jellegzetességei, hitvilági szerepe alapján a belső-ázsiai és a délszibériai török népek hasonló művészetével kapcsolódik, esetleg (9. kép) onnan származik. A kutatók egységes álláspontja, hogy a halotti szobrok állításának szokását a kunok hozták magukkal a Fekete-tenger vidéki sztyeppékre, s ez a szobrászat közöttük a XI-XIII. században virágzott. A mongol hódítás vetett véget neki, ami az őskultuszt éltető nemzetségi társadalmukat feldúlta.
A kőszobrok készítése mutatja a sztyeppéi kunok mesterségbeli tudását. Ismerniük kellett a kőfejtés, a faragás, a szállítás módszerét. Mindehhez olyan kézművesekre volt szükség, akiknek tevékenysége a nomád társadalmakra nem jellemző.
Viselet
Férfi: A szobrok alapján általában kúpos vagy félgömb alakú sisak, szakálltalan arc, vékony bajusz, varkocs jellemző rájuk. Ruhájukon mellvédő korongok voltak, térdig érő kabátot azaz oldalt záródó kaftánt hordtak, amit a fegyveröv fogott össze. A szobrokon nadrágot nem ábrázoltak, csak sejteni lehet: magas, szűkszárú csizmát viseltek.
 |
| 10. kép. Kun női fej disz rekonstrukciója (Pálóczi Horváth András, 1993. 156.) |
Női: Jellemző a középen záródó kaf-tán, a magas, kúpos kalap, elöl karimával, hátul lelógó szövetfátyollal egy-két hajfonat, a fül mögött ívelt alakú, nemesfém karikákkal összefogott szarv dí-szítmény ~ kosszarv. Pletneva ezt azzal a török lakodalmas szokással hozza szefüggésbe, hogy a menyasszony kos képében jelenik meg (10. kép). A kun nőkre jellemző, hogy a nyak alatt csüngő díszként viselték a nemesfém nyakpántot.
Magyarországról nem maradt ránk kamennaja baba, de a XVIII-XIX. században a kiskunsági Izsák határában egy határjelet kun képnek neveztek. Pesti Frigyes helynévtárában olvasható, hogy a kun kép fából készült szobor, ami huszárruhába öltöztetett kunt ábrázol. A vésett képen a kun csupán derékig volt látható.
Mi az, ami a sztyeppéi kultúrából tovább élt?
A hagyományos kun kultúráról a régészeti leletek mellett a krónikák, különösen azok festett iniciáléi, a középkori templomi freskók és a nyelvemlékek tanúskodhatnak. A köznépi szállástemetők Magyarországon koporsós temetést, nyugat - keleti tájolást és lovas temetkezést mutatnak. A kun viselet IV. László idejében valóságos divattá vált. Szellemi kultúrájukra a pogány hitvilági elemek megőrzése, pl. kettévágott kutyára tett eskü (1279), őstisztelet, túlvilági létbeni hit (lovastemetkezés) jellemző.
A XIV. században megkezdődött a kunok betagolódása a magyarságba. A magyarokhoz hasonlóan temetkeztek, de néhány pogány szokást is megtartottak. Tanúsítják ezt a sírba tett amulettek, lófogak, Öttömösön a halott mellé tett kosfejet találtak.
A leggazdagabb viselettörténeti forrásunk, a Képes Krónika (1360 körül) azt tükrözi, hogy a XIV. század utolsó harmadában a kunok még (katonáskodó vezetőik bizonyosan) eredeti sztyeppéi viseletükben jártak (11-12. kép).
A Szent László-legenda, amely a lányrabló kun (1068-as kerlési csata) történetét örökíti meg, több erdélyi templom freskóján fennmaradt. A székelyderzsi falkép keletkezését 1419-re teszik, s a bő kaftán ezen is látható.
László Gyula a Szent László-legendát elbeszélő falfestmények alapján állapította meg a kun tegez csak általuk használt jellegzetes formáját. A kunok tegezében nyílheggyel felfelé álltak a beállított nyílvesszők, megtöltés után bőrszalagokkal összefűzték, fedele oldalt ajtószerűen nyílt. Párhuzamát a XI. századi kitajoknál találtak. A XV-XVI. századi sírok már alig mutatnak kun etnikai sajátosságokat. A nagykunsági szállástemetőkben talált viseletdarabokból, kékes-lila koporsó-maradványokból következteti Selmeczi László, hogy a gyász színe a kunok körében a lila volt. A hagyományos kaftán eltűnését bizonyítják a sírokban talált párizsi kapcsok, amelyeket más szabású ruhákhoz használtak.
 |
 |
| 11. kép. IV. László király (Képes Krónika) | 12. kép. Szent László és a lányrabló kun harca (Képes Krónika) |
Legmaradandóbbnak a kun nyelv bizonyult. Kun nyelvemlék a Codex Cumanicus. A kun-perzsa-latin szótár, a XIII. század szókincsét őrzi. A Kuun Géza által fellelt kódex az 1330-as években keletkezett másolat.
Györffy György szerint kereskedelmi célú szótár volt, ott keletkezett, ahol az olaszok és a kunok találkozhattak egymással, vagyis a Krímben a genuai gyarmatvárosok körül. Szerinte ferences szerzetesek írták Szolchat kolostorában, olasz kereskedők részére, s 1350-1450 között jutott el Velencébe. Régebben azt tartották, hogy Petrarca tulajdona volt, s ő ajándékozta Velencének, de ezt újabb kutatások cáfolják. Györffy György a szótár elemzéséből széleskörű következtetéseket von le a kunok társadalmára, kultúrájára.
A legtöbb szó az állattartásra, lovaglásra vonatkozik a kunok állattartó életmódját bizonyítva, de ismerték a földművelést is. Pl. tarlov = (tarló) szántóföld, árpa = árpa, kendir = kender, saban = eke, saban jeri = szántóföld, saban temir = ekevas. A halászatra utaló szó a horog, háló, a ylym = gyalom ~ kerítőháló. Györffy ételeikre, italukra is következtet. Ismert fűszereik a bors, sáfrány, kömény, só, ételük főleg hús, növényi ételük a köles, a gabona, italuk a kumisz és a boza.
Ismerünk a Codex Cumanicusban megőrzött találós kérdéseket, pl.
 |
A kun nyelvet Herberstein osztrák diplomata szerint, aki 1518 és 1551 között többször járt Magyarországon, a XVI. században még beszélték. Ezt a kun miatyánk, a halasi ének, köszöntési formulák, és mondókák ismertsége bizonyítja. A XVII. század végére azonban az említettek mellett, a kun eredetű szavak, személy- és helynevek is csupán nyelvi emlékek. Közülük sok napjainkig megőrződött, a magyar nyelvbe beolvadva. A legújabb áttekintést erről Baski Imre tollából olvashatjuk. (Csagircsa. Karcag, 2007.)
Katonai szerep
Nem a kunok az egyetlen keleti lovasnomád nép, akiknek katonai erejére Magyarország támaszkodott. A XII. században már harcoltak a magyar király oldalán besenyők, székelyek. IV. Béla tehát a kunok befogadásával járt úton halad (13. kép).
 |
| 13. kép. Kun tegez rekonstrukciója (László Gyula nyomán) |
A cél a hadakozók számának növelése volt. A csak a magyar koronától függő kunok tekintélyes fegyveres erőt képeztek. Jogaikért katonai szolgálattal tartoztak, s a XV. századig a királyi haderő meghatározó elemei. 1278-ig tíz hadjáratban vettek részt. 1290-től zsoldért harcoltak. Katonai szerepük egyre csökkent, pl. 1433-ban az ország védelmi tervében a kunok 200 fős bandériummal, a székelyek és szászok 4000 fővel szerepelnek a Temesköz megtámadása esetére.
Katonai tudatuk azonban erős maradt akkor is, amikor kiváltságaikért már nem fegyvereik erejével, hanem adózással fizettek.
Bagi Gábor: A Nagykunság a XIII-XVI. században. Karcag, 2007. 52-85.
Baski Imre: Csagircsa. Török magyar névtani tanulmányok 1981-2006. Karcag, 2007.
Botka János: Kunok—jászok katonáskodása és ünnepi bandériumai. Antológia K. 2000.21-50.
Györffy György: A kun kipcsak társadalom a Codex Cumanicus alapján. In: A magyarság keleti elemei. Gondolat, Bp. 1990. 242-274.
Hatházi Gábor: Sírok, kincsek, rejtélyek. Kiskunhalas, 2005. 29-54.
Mándoky Kongur István: A kun nyelv magyarországi emlékei. Karcag, 1993.
Selmeczi László: A magyarországi kunok temetkezése a XIII-XIV. században. In: Módy György szerk. Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen, 1982.725-739.
|
|