|
|
A redempcióval megszűnt a Pesti Invalidus Ház zálogbirtokosi jogviszonya. A Jászkun Kerület koronabirtok maradt, de földje a megváltást kifizetők használatába került. Sajátos helyzet teremtődött. A redempció megvalósítása olyan egyedi akció volt, ami példa nélkül állt a magyar történelemben.
A gyakorlati lebonyolítást a helyi tanácsok önkormányzatilag irányították. A település által testületileg vállalt redempciós összeget úgynevezett redempciós kulcs szerint osztották fel. A redempciós kulcs településenként különbözött. Mutatóit mindenütt az szabta meg, hogy a redempcióba befizetett egyforintért a befizető mennyi ellenértéket, földet kapott. A megváltás tehát az egyén számára földszerzést és földhöz kapcsolt jogokat eredményezett.
A jászkun földtulajdon sajátosságai
A feudális Magyarországon földtulajdona csak nemes embernek lehetett. A Jászkun Kerület egyeteme ugyan kollektív nemességet kapott, de egyénenként az ott élők nem lettek nemesek, csupán személyükben szabadok. A redemptusok osztatlan földtulajdont váltottak, amiből minden jászkun településen a redempciós kulcsban meghatározott részt birtokba vehettek. Az egyes redemptorok tehát quazi földtulajdont szereztek.
Sajátos tulajdon született a redempcióban. Annak a földterületnek a birtokrészeire szereztek tulajdonjogot a földváltók, amelynek az egészére a királynő, bár korlátlan, de mégis csupán használati jogot engedélyezett. A helyi tanácsok közvetítésével lebonyolított megváltás módszere eredményezte, hogy a redemptusok, a valamit valamiért elv alapján úgy gondolhatták, hogy befizetett pénzükért földet, quazi tulajdonjogot váltottak. Ezt a földtulajdont nevezzük redimált vagy redemptus földtulajdonnak.
Tulajdonlás és birtoklás
A továbbiakban tekintsük tehát a Jászkun Kerület földjét - hiszen kifizették a megváltást - redemptus tulajdonnak. Minden település megváltotta saját belső határát és teherbíró képessége szerint bizonyos pusztákat. A teljes váltságból a településre eső összeget a lakosságra szabad vállalás alapján vagy más, önkormányzatilag meghatározott módszer szerint vetették ki. Minden településen kialakították a fizetési kulcsot, megszabták, hogy egy Rft-ra X meny-nyiségű föld jut, vagy egy adóforint után X mennyiségű redemp-ciós forintot kell befizetni.
Mivel a lakosság nem tudta maradéktalanul összeadni a település redempcióját, a tanácsok kölcsönöket vettek fel, amit később a helyi adóból vagy az állatokra kivetett redempcióból törlesztettek. A kölcsönök visszafizetése mintegy húsz évig tartott.
A redemptusok egyéni birtokait a kifizetés bejegyezték a jászkun földkönyvbe, a Liber Fundiba. A Liber Fundi minden kerület-beli település legféltettebb dokumentuma volt. A tulajdon birtokbaadása településenként eltérő módon történt, a földminőség és a művelési mód szerint.
Félegyházán pl. nem volt határközösségi nyomásos rendszer, ki-ki állandó helyen kapta birtokba a Liber Fundiba bejegyzett földjét. Ahol nyomáskényszer volt, pl. Szabadszálláson, ott nyomásonkénti parcellákra tagolva kapták meg a birtokot, amit bizonyos időszakonként, 6-10 évenként újraosztottak. A nyomásos gazdálkodást folytató településeken is elkészültek a Liber Fundik, és abban minden földváltó redemptus nevéhez beírták hány redempciós forint értékű földbirtokot váltott. Feljegyezték, hogy egy forintra mekkora földterület tulajdonjogát kapta meg, de azt, hogy hol kapta birtokba a földet, az újraosztások osztólajstromai tartalmazták.
 |
| / 7. kép. A félegyházi Liber Fundi egy lapja |
Azt a földtulajdont, amit a Liber Fundiba bejegyeztek, tőkeföldnek nevezték.
A tökeföld mindenkor szántóföld volt, ami után a redemptus bizonyos járulékokat kapott. Veteményest, kaszálót, len- vagy kenderföldet, nádjusst, szőlő- vagy erdőföldet, illetve legeltetési jogot. A járulékföldek tehát a jászkun földtulajdon tőkeföld után járó részei. (17. kép)
Minden településen hatalmas közlegelők voltak. A közlegelőket a redemptusok éppúgy kifizették, mint a tőkeföldeket, de nem osztották fel egyéni birtokokra, hanem mint osztatlan közös redemptus tulajdont használták. A használatot az önkormányzat szabályozta.
A felsoroltakon kívül minden településen a helység tulajdonába került
Látható, hogy a tulajdonlás és a birtoklás nem minden esetben azonos, a feudalizmus jellegéből fakadóan a hangsúly a birtokláson volt. Tőkeföldet redemptusok birtokoltak. Azok, akik a megváltásba csak keveset fizettek, irredemptusok lettek. Ők tőkeföldet nem kaptak, csak a kertföldekből használatra osztott részt. Azok, akik a redempcióba semmit nem fizettek, értelemszerűen földbirtokot sem kaptak. (18. kép)
A jászkun ingatlantulajdon
A tőkeföld örökíthető, árendába adható, zálogolható, bizonyos elővételi jogok megtartásával szabadon adható-vehető volt. Aki eladta a tőkeföldjét, eladta vele a járulékokat is. A járulék annak a birtokába került, aki a tőkeföld új tulajdonosa lett.
 |
| 18. kép. A túrkevei közbirtokosság szervezési szabályai (Zounok 13., 211.) |
A belső fundus és a rajta álló ház tulajdonjoga elkülönült a tökeföldtől. A házépítéshez szükséges telket a tanács a helységben megszabott taksáért osztotta a redemptusoknak. A helység többi lakosa az elővételi jogok megtartásával kész házat vehetett, nagyon ritkán házhelyet is. Ahol úgynevezett kétbeltelkes települési szerkezet alakult ki, ott a házhelyhez a település szélén külön szérűskert tartozott.
Az ingatlan tulajdonosa a házat és a telket s vele együtt vagy külön a szérűt az elővételi jogok betartásával szabadon forgalmazhatta, örökíthette, zálogolhatta.
A tanya vagy szállás a tőkeföldön felépített olyan ideiglenes vagy állandó épület volt, amit tartozék jellege következtében csak a földdel együtt lehetett eladni.
Kutatói vélemények a jászkun földtulajdonról
A kutatók között eltérő vélemények alakultak ki a jászkun földtulajdonjellegéről.
Van, aki polgári tulajdonnak tekinti, mások olyan feudális birtok-lású földnek, ami polgárias vonásokat hordoz. Ez utóbbi közelít leginkább a tulajdonlási gyakorlat ismérveihez. Sajátosságai miatt a jászkun földtulajdont redimált vagy redemptus földtulajdonnak nevezzük. A redemptus földtulajdon fogalmának megalkotása természetszerűen jelenti, hogy különbözik más földtulajdonoktól. Ezért meg kell vizsgálni, melyek ezek a különbségek.
1. Miért nem polgári földtulajdon? A polgári földtulajdon jellemzői a birtoklás, a használat és a rendelkezés korlátlan szabadsága. Ha az említett szabadságjogok érvényesülését az egyes birtokokra lebontva elemezzük, láthatjuk, hogy mindhárom jogban voltak korlátozások, bár településenként eltérőek. A legtöbb korlátozás a földhasználatban mutatható ki. Különösen azokban a helységekben szembetűnőek az önkormányzatok földhasználatot korlátozó intézkedései, ahol határközösségben folytatott nyomásos gazdálkodást gyakoroltak.
2. Miért nem nemesi tulajdon? A nemesi földtulajdon a feudalizmus egyetlen valódi tulajdonformája. A Jászkun Kerületben viszont a redempció nem személyes nemességet, hanem személyes szabadságot és kollektív nemességet adott. Ebből fakadóan az egyes redemptus földtulajdona nem nemesi földtulajdon.
3. Különbözött-e a jászkun földtulajdonlás a szabad királyi városok földtulajdonlásától? A szabad királyi városokban a használatot és forgalmazást éppúgy helyi statútumokkal szabályozták, mint a Jászkun Kerületben. A szabad királyi városok földtulajdonlásától a jászkun földtulajdont az különböztette meg, hogy a jászkunok a politikai jogokat a megváltott földtulajdonhoz kapcsolták.
A Jászkun Kerületben, aki földet váltott, az vele együtt politikai jogot váltott magának és utódainak, s ha eladta a tőkeföldjét, eladta a földhöz kapcsolt jogait is. A földtulajdonlásnak ezt a sehol másutt nem gyakorolt rendszerét a redempció végrehajtási módja eredményezte. Érvényesült a valamit valamiért elv, pénzükért tulajdont vettek az ahhoz kapcsolt jogokkal együtt.
4. Nevezhetjük-e jobbágyi földtulajdonnak? Jogi értelemben jobbágyi földtulajdon nem volt. A jobbágy csupán a földesúr engedelméből lehetett használója birtokának, ura engedelmével örökít hette vagy adhatta át más birtoklásába.
A fenti kérdések után ismételten azt állapíthatjuk meg, hogy a jászkun redempcióban megszületett földtulajdon jellemzésére új fogalmat kellett alkotni, a már említett redemptus földtulajdon fogalmát. A redimált föld egyedülálló sajátossága volt, hogy minden -a kiváltságlevéllel elnyert előjog - a földtulajdonhoz kapcsolódott. Akinek kevesebb földje volt, kevesebb jogot kapott. Ez érvényesült a jászkun politikai és gazdasági életben egyaránt. Ez az egyedi jelleg alakította ki a Jászkun Kerület társadalmi szerkezetét. Ebből erednek a jászkunok kulturális és gazdasági életének sajátosságai. Ez hozta létre azt a nagyfokú öntudatot, ami megkülönböztette a jászokat és a kunokat, a Jászkunság lakóit a környező vármegyék népétől.
A sajátos jászkunsági tulajdonformával az 1848-as törvényhozás nem tudott mit kezdeni. Az áprilisi törvényekben megkerülték a kérdést, s későbbre halasztották a tulajdonviszonyok rendezését.
1853-ban az úrbéri kárpótlást kiterjesztették a jászkun földekre, ami azt bizonyítja, hogy nem tekintették valódi tulajdonnak. Polgári tulajdonná csak a kárpótlás megfizetésével változott.
Összegzés
A jászkun földtulajdon olyan osztott feudális földtulajdon, amelynek összessége felett - a privilégium korlátait megtartva - a Jászkun Kerület egyeteme rendelkezett.
A kiváltságlevélben biztosított önkormányzatiság tette lehetővé, hogy a földtulajdonra vonatkozó rendelkezési jogok egy részét a helyi tanácsok gyakorolják, s az önkormányzatiságból eredtek azok az eltérések, amelyek a Kiskunság és a Nagykunság egyes településein
Az önkormányzatiság szabadsága vetítődött vissza a redemptus tulajdonra, amit éppen ezért szabadabbnak hittek annál, amit a jog igazolt.
Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Debrecen, 2000. 35-51.
Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia. Szeged 2005. 71—108.
|
|