Közösségi és egyéni autonómiák, a kunok önigazgatása

Autonómia (görög) = önkormányzat, önállóság, függetlenség. Önkormányzat = az állampolgárok szabad részt vétele az állami hatalom végrehajtásában

A jászkun autonómia közösségi és területi autonómia. A Jászkun Kerület autonómiája azoknak a jogoknak az összessége, amelyek a területen élő emberek közösségének önállóságot biztosítanak az állam által átengedett ügyek végrehajtásában.

A jászkun autonómia a Jászkun Kerületre vonatkoztatva magában foglalta:

• a statútum alkotásának jogát,
• a belső rendfenntartás feletti rendelkezési jogot,
• az önkormányzati közigazgatás szervezésének, végrehajtásának és ellenőrzésének jogát,
• az önadóztatási jogot saját szükségleteik fedezésére,
• a jogszolgáltatási, bíráskodási jogot a kerületek népessége vonatkozásában,
• 1790-től a követküldési és utasítási jogot,
• a privilégiumban vállalt katonai kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódó szervezési jogokat,
• a rendelkezés jogát a Jászkun Kerület egyetemes használatába adott tulajdon felett.

A jászkun autonómia alapjogait - a követküldési jog kivételével - az 1745. május 6-án kiadott kiváltságlevél biztosította. Az elnyert jogok tették lehetővé, hogy önkormányzatuk kerületi és települési szinteken is megerősödjön, szervezetileg egységesen, azonos elveken működjön.

Ez az önkormányzat

• képes volt a közigazgatás állami feladatainak elvállalására,
• megteremtette intézményei önállóságát,
• kölcsönös kapcsolatot tartott a hatáskörébe tartozó közös séggel, amely felügyelte és ellenőrizte működését, szavaza tával befolyásolta határozatait.

A Jászkun Kerület fennállásig megtartotta mellérendelő viszonyát a többi törvényhatósággal, a vármegyékkel, a kiváltságolt kerületekkel és vidékekkel, valamint a szabad királyi városokkal.

A Jászkun Kerület autonómiájának középkorra visszanyúló sajátossága volt, hogy önkormányzata az ország és a birodalom szervezetébe a nádor főhatóságán keresztül kapcsolódott. A vármegyékben a főispán a király képviselője volt, a Jászkun Kerületben a főkapitány a nádor személyét képviselte. Mindazt a törvényességi felügyeletet, illetve engedményező jogkört, amit más törvényhatóságok felett a király gyakorolhatott a Jászkun Kerületben a nádor gyakorolta, amit közigazgatási vonatkozásban a helytartótanács egészített ki.

A kerületek történelmi jogcímen szabadalmassá vált lakossága kollektív nemességet kapott. Ez teremtett módot arra, hogy szabadságaikat az országos rendi jog elismerhesse. Az egyént a közösség országrendisége jogosította szabadságos helyzetének gyakorlására, de csak a kerületek határain belül. A jászkun ember társadalmi státusza a redempció után a szabadparaszti státusz lett, kivéve a nemességet szerzett személyeket.

A redempcióban elnyert, megvásárolt szabadparaszti státusz révén a jászkun társadalom az európai fejlődési irányhoz csatlakozott, ahol az egyes ember, az egyes család földhöz, foglalkozáshoz, lakóhelyhez kötődő szilárd jogállása hosszútávon biztosított volt.

A redempcióval elnyert autonómiájuk tehát alapvetően különbözött a középkori 1279-es kiváltságlevélben törvénybe foglalt kun autonómiától. A kunok középkori autonómiája még sokkal inkább hasonlított az ázsiai típusú autonóm közösségek szabályozó rendszerére. Akkor a kun közösség belső életét a tradíció által szentesített szokások szabták meg. Az egyén döntési szabadsága a közösséget érintő kérdésekben nem, vagy alig érvényesülhetett. A nemzetségi kun társadalom tagja a szokásrend által meghatározottan nemzetségén keresztül, a nemzetség tagjaként részesült a kun szabadságból. Az 1279-es kiváltságlevél tradicionális szokásaik megtartására adott szabadságot számukra.

A középkori népcsoporti autonómia fokozatosan sorvadt el. A kun társadalom feudalizálódásával párhuzamosan részben a vezetők helyi hatalmának eszközévé torzult, részben területre korlátozódott. A török megszállás alatt az etnikai keveredés, a pusztásodás és a kettős (török és magyar) hatalom kun szabadságot sorvasztó törekvései nyomán új, sajátos paraszt-demokratizmus alakult ki. Korszakhoz kötött intézményei a parasztvármegyék voltak.

A településrend igazodása a magyar falurendszerhez az igazgatást és a jogszolgáltatást is átformálta. Ekkor alakult ki jogszolgáltatásukban a székszervezet, s talán kényszerűségből is kifejlődött a települési önkormányzat. A kunok egyre inkább eltávolodtak a középkori autonómiájukban engedélyezett önigazgatásuk és szabadságaik ázsiai típusú megvalósítási módjától.

Önkormányzat-formáló és -erősítő hatása volt az 1702-ben bekövetkezett jogfosztásnak, a törvénytelen eladatásnak. A szabad kunok jobbágysorba kényszerítése felerősítette a történelmi szabadságjogok védelmét, amelyek visszaszerzése közakarattá vált.

A kunok betelepedésétől eltelt fél évezred alatt autonómiájuk folytonosan változott, de annak fő vonásai és szabadságtudatuk mindvégig megmaradt. A hosszú folyamatban nemcsak a kisközösségi, hanem az egyéni önrendelkezés is megerősödött. (19. kép)

1745-ben a jászok és kunok új autonómiája már e megerősödött, önrendelkezésre képes kisközösségekben, erős szabadságtudatú társadalomban valósult meg. A jászkunok európai jellegű személyes szabadsága és új autonómiája úgy indulhatott fejlődésnek, hogy történelmi gyökerekbe kapaszkodott.

IRODALOM

Bánkiné Molnár Erzsébet: Jászkunok a XVIII-XIX. században. Debrecen, Csokonai K. 2002. 9-22.

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia. Szeged, 2005. 109-133.

19. kép. Kiskunhalas privilegizált mezőváros közigazgatása 1774-1848.