|
|
A kunsági településszerkezet
A településszerkezet azt mutatja meg, hogyan viszonyulnak egymáshoz a lakóterek és a gazdasági egységek, a bel- és a külterület, s ezt a viszonyulást milyen építmények, illetve kis és nagy közösségek reprezentálják. Egy adott helység településszerkezetének kialakulását motiválhatta a hagyomány, a természeti környezet és a gazdálkodási mód. Következésképpen a Kunság településszerkezete nem egységes. A Nagykunságé viszonylag archaikusabb, a Kiskunságé viszont változatosabb, s a felső- és alsó-kiskunsági települések között, sőt azon belül is eltérések mutathatók ki.
A Nagykun Kerület helységeinek településszerkezete
A téma tárgyalásánál ki kell emelnünk Györffy István nevét, aki éppen a nagykunsági települések kutatásakor figyelt fel a kétbeltel-kes települési rendre, amelyben az adott helységen belül tömbsze-rüen elkülönül egymástól a lakó- és a gazdasági egység. Györffy ugyanekkor a II. József-kori kataszteri térképek alapján azt is megállapította, hogy a XVIII. század végén már egyik nagykun község sem mutatta a kétbeltelkes, másként kertes településformát.
Az írott források alapján Túrkevéről Szilágyi Miklós is bebizonyította, hogy valamikor megvoltak a lakóházakat övező kertek, noha a térképek nem tükrözik az egykori szerkezetet.
Tegyünk kísérletet annak felderítésére, hová tűntek az írott forrásokban jelzett, de a térképeken nem látható telkek. Feltételezésünk szerint:
A legszemléletesebben talán Örsi Júlia (Karcag társadalmi szervezete a 18-20. században, 1990.) mutatja be a folyamatot Karcag példáján. (31. kép) A mai Karcag határterületén a középkorban még kis falvak voltak. Utalok Kolbaz-szék településeire, melyek egy része éppen Karcag mai 67 000 kh-as határában volt.
Karcag határának egykori települései:
| Organda-Szentmiklós | (29 ház) |
| Hegyesbor | (26 ház) |
| Karcag -Uj szállás | (55 ház) |
| Bocsa | (52 ház) |
| Ködszállás | (27 ház) |
| Asszon Szállás | (38 ház) |
| Magyarszállás | (28 ház) |
A kicsiny templomos falvakban a házak sora a falun keresztül hosszan elnyúlóan helyezkedett el. Ezt Organda-Szentmiklós esetében Selmeczi László régészeti kutatásai igazolják. A falvak a XIV-XV. században alakultak át. A legelőváltásos vándorló legeltetéssel felhagyó kunok téli szállásaiból állandó települések lettek, majd a XVII. században a török pusztítás hatására ezek a falvak sorra elnéptelenedtek. Örsi Júlia a XVIII. század elején kialakuló új településrendről azt feltételezi - s bizonyára így is volt - , hogy a visszaköltözők vérségi alapon csoportosan települtek le és építették fel lakóhelyeiket. Az egykori faluhelyek már kialakulásukkor a kedvező természeti körülményekhez igazodtak.
 |
| 31. kép. Karcag települési szerkezete (Örsi Julianna, 1990. 84.) |
A XVIII. század elején, az újratelepülés során a Nagykunság benépesülő falvaiban Túrkeve kivételével nem alakult ki ismét a kétbeltelkes településrend, de bizonyos vonásait megőrizték a lakóházaktól elkülönült helyen elhelyezkedő ólaskertek ~ szérűskertek megtartásával.
A XVIII. század elején egy-egy kis falut egy-egy nemzetség, had, népesített be. A rokonságba tartozók házai a telek különböző részén épültek fel, közöttük ólak, egyéb építmények helyezkedtek el. A nemzetség szaporodásával egyre több lett az osztott s tovább osztott telek. A települési mód zegzugossá vált. A helynevek megőrizték az egykori szerkezetet, bizonyára nem véletlenül neveztek egy-egy nemzetség által lakott halmazosan beépített területet Zwg-nak.
 |
| 32. kép. A halasi határ művelési ágai (Kovács György térképe ThM. 15059) |
A XIX. században a telekaprózódások megakadályozása és a településrendezések következtében a Zugokban utcákat alakítottak. A változáshoz Karcag esetében egy katasztrófa is hozzájárult. 1834-ben hatalmas tűzvész pusztított a városban. Leégett 617 ház és számtalan melléképület. Az újjáépítést sakktáblaszerü rendben, mérnökileg kimért telkeken engedélyezték, azaz a zugos településrend utcássá alakult.
A hajdani vérségi alapon formálódó településszerkezet azonban nyomokban napjainkig megmaradt. Egy-egy család, rokonság lehetőleg ma is azonos városrészben lakik.
A karcagihoz hasonló, vérségi alapon kialakult zugos, halma-zosból utcássá alakult településszerkezet volt Kisújszálláson. Kisújszálláson 1783-ban 21 kisebb tömbben lazán csoportosulnak a házak, a tömböket utcák kötik össze. Hadas, zugos település. Györffy István a XIX. század elején a helynevekben még itt is nyomon kísérhette a hadas, zugos településrendet. Ábránk a vermesháti városrész településrendjét mutatja be.
Vermeshát, Sárkánzug, Szakmárizug, Deákzug, Nadrágzug, Gál hadakkal, Török hadakkal
Az egyenes utcák kialakítása a XVIII. század végétől kezdődött. Túrkeve 1774-től kezd zugos, hadas településből utcássá formálódni .(33. kép)
 |
| 33. kép. Túrkeve 1774-ben rendezett, akolkertes belsősége 1785-ben (Nóvák László, 1986. 109.) |
Kunhegyes hadas, zugos, Kunszentmártonban a lakóház telkétől elkülönült szérűskertek voltak. Ezek a szérűk nem csak takarmány tárolására szolgáltak, hanem veteményesnek, esetenként dohánytermelésre. Az adásvételeknél olvashatók bejegyzések arról, hogy „szérüs vagyis veteményes kerttyét" adja el az eladó. Sokan, különösen a zsellérek olcsón megvásároltak egy-egy szérűskertet és ott lakás céljára gunyhót építettek. 1846-ban a szérűskertek felmérésekor 69 lakott szérűt találtak.
Madarason évente osztottak portát. 1784-től az utcák nyolc öl, a közök három öl szélesek voltak. A porták területe különböző nagyságú, a 64 négyszögöles kisportától a 923 négyszögölesig terjedt.
A települések a közigazgatási és rendészeti igazgatás feladatainak megszervezhetősége miatt tizedekre oszlottak, három-négy-hat tizedre, a XX. század elején, például Karcag már 12 tizedre. A házakat a Bach-korszakban bevezetett új házszámozás és utcanévadás előtt tizedenkénti sorban haladva számozták.
Ahogyan a belterületen a lakóhelyek vérségi alapon csoportosultak, úgy a külterületi földbirtoklás és földkiosztás is hasonlóan történt.
A szántókat és a nyilasokat is tizedenként, a tizedre húzott sors szerint, sorban osztották. A sors azt döntötte el, a tized első vagy utolsó házánál kezdjék az osztást. Az ilyen osztási módból szükségszerűen következett, hogy a vérrokonok egymás mellé kerültek. Mivel a földtulajdon adásvételére megszabott elővételi jogok a vérrokon vevőnek elsőbbséget biztosítottak, a vérrokonok határbeli szomszédsága nem könnyen bomlott fel.
A nagykunsági településeken a belterület halmazos, hadas településből a XVIII. század végétől alakul át utcássá. Ugyancsak a XVIII. század végére számolják fel a külön ólaskerteket, szérűskerteket. Területük lakóházakkal épült be, funkciójukat pedig fokozatosan átvették a szántóföldi tanyák.
Egyes településeken a tűzveszély miatt a téli takarmány tárolására, amire a háztelken lévő istállóban telelő állatoknak szükségük volt, közös kerteket alakítottak ki. Karcagon ezt nevezték lágereknek. A XIX. század elején a nagykun városok szélén az utak mellett sorakoztak a takarmányos kertek. A rendre külön lóger-csősz felügyelt. A lakóövezetet a szántóktól, kaszálóktól a nyomás választotta el, ahol az aprójószágok, a kezes állatok legelhettek, fejőállásokat készíthettek stb. Azokon a településeken, ahol nem volt nyomáskényszer, a Nagykunságban is gyorsan kialakult a szántóföldi tanyák rendszere.
A Kiskun Kerület helységeinek településszerkezete
A Kiskun Kerületben ugyanazok az erők hatottak a településekre, mint a Nagykun Kerületben. A jelenkori településszerkezet kialakulása az 1745-ös redempcióhoz vezethető vissza.
Halason halmazos település volt, ami a természeti körülmények által meghatározott két nagy egységre: Alszegre és Felszegre tagolódott. Halas kisebb kihagyásokkal folyamatosan lakott település. A XVIII. században telkei szabálytalanok, utcái zegzugosak, a házak kerítetlenek voltak. A belső fundushoz külön akolhely tartozott. Juhász Antal Halast és a többi kiskun települést - Félegyháza kivételével - ezért szálláskertes településnek tartja. A katonai térképek Halas szálláskertességét nem igazolják. A XIX. század első évtizedeire az ólaskertek eltűnnek. Átveszik szerepüket a tanyák. Az első mérnöki kimérésü, sakktáblás utcarend szerinti házhelykialakítás 1799-től a Lázárvárosnak nevezett részen volt. (a Lázár vezetéknév, az első házat ő építette ezen a részen)
A Felső-Kiskunságban a szérűskertes település példája Kunszentmiklós. 1815-ben ugyan felosztják a szérűst, de újról gondoskodnak. Ugyanettől erősítik az utcás rendet, kiigazítják a görbe utcákat.
Szabadszállás belsősége halmazos szerkezetű, de nem vérségi kapcsolatok szerint, hanem a földrajzi, természeti képződmények szerint tagolódik. Érhát, Középső sor, Templom sor, Kurta sor, később Alvég, Felvég. A lakóházakhoz tartozó gazdasági udvarok és kiskertek az 1810-es évekig a belsőség szélén, külön az ún. kert-ségben voltak Szabadszálláson. Tehát Szabadszállás kétbeltelekes település volt, kétbeltekessége 1812-ben a határrendezéssel szűnt meg. 1833-tól közös rakodóhelyet jelöltek ki a város szélén, ahová főleg a tanyával nem rendelkező irredemptusok rakodtak.
Az egyenes utcák, a mérnöki kimérések a reformkortól váltak szokássá.
Kiskunfélegyháza és Kiskunmajsa az 1743-as újratelepítéstől egybeltelkes, utcás település, mindkét helyen már az 1750-es évektől megkezdődött a tanyásodás.
A kiskun falvak és mezővárosok belterülete éppúgy tizedekre tagolódott, mint a nagykunságiaké.
A Kunságban csak a redemptus kapott taksás házhelyet, az irredemptus kivételes esetben juthatott a tanács által osztott olcsó telekhez, 99%-ban csak kész házat vehetett. A házhely- és a házvásárlást lakosi joghoz kötötték, amit meghatározott feltételekkel a tanács adott.
A községek központjában mindenütt a templom és a helységháza állt, a központhoz közel épültek fel a középületek és a redemp-tusok házai.
A malmokat a XIX. századtól fokozatosan kitiltják a házak közül, a tiltás után a malomhelyek a helység szélére kerültek. A malomhelyek sorából alakultak ki a mezőgazdasági települések legkorábbi ipari övezetei.
Településszerkezet-tagoló a piac. A két világháború között a városokban szakosodott piachálózat - baromfi-, gabona-, tejpiac stb. - van.
Elterülő földszintes városok a kunságiak, parasztvárosok, ahol az első emeletes lakóházakat az idegenből betelepült vállalkozók, a hivatalnok-értelmiséghez tartozók építik. Utcáik között mindenütt megtalálhatók a tölcsérszerűen szélesedő állatkihajtó utak, jelezve a legeltetés fontosságát, megmaradását, egészen a téeszesedésig.
Sajátos településszerkezetről tehát csak a XVIII. században beszélhetünk. A XIX. század első felében mindenütt áttértek a mérnökileg kimért utcarendszer szerinti építkezésekre, az épülő házak pedig az Alföld általános képéhez igazodnak. Egyedül a tizedre osztás maradt meg, amit többen a kunok középkori katonai szervezetére vezetnek vissza. Ma már tizedek sincsenek, a városrészeket kerületeknek vagy néven nevezik.
Nóvák László: Szabadszállás településnéprajzi viszonyai a XVU1-X1X. században. Debrecen, 1991.55-65.
Bellon Tibor: Nagykunság. Budapest, 1979.
Örsi Júlia: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században. Budapest, 1990. 82-92.
Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Debrecen, 2000. 139-143.
Juhász Antal: Településforma, településszerkezet In: Ö. Kovács József— Szakái Aurél (szert): Kiskunhalas története 2. Tanulmányok Kiskunhalasról a 18— 19. századból. Kiskunhalas, 2001. 243-256.
|
|