Írott és íratlan emlékezet

A Kunságban mindig voltak, akik ébren tartották az emlékezetet. Megőrizték az utódok számára a Kunság múltjának, ünnepeinek és hétköznapjainak dokumentumait, a tárgyi emlékeket, megismertették a régió történelmét. Ok az őrzők, akiket azzal éltetünk tovább, hogy felelevenítjük, rendszerezzük a velük kapcsolatos, róluk szóló ismereteinket.

Az írott emlékezet

Családi kalendáris feljegyzések

Ebbe a csoportba sorolom azokat a feljegyzéseket, amelyek magánkézben, családoknál őrződtek meg, családi használatra, az utódok okulására keletkeztek. Az alábbi típusait ismerjük:

a)A családi feljegyzéseket hajdan a Bibliába írták. Törzsökös, hagyománytisztelő családoknál ma is őrzik a családi Bibliát, aminek elejére vagy a végére, bekötött üres lapjaira az édes apa feljegyezte a legfontosabb tudnivalókat:

• mikor született a gyermek, mikor keresztelték, kik a keresztszülök,
• halálesetek mikor történtek,
• esetleg az időjárási katasztrófákat.

b)írástudó gazda már a XVIII. században is készített gazdasági feljegyzéseket. A kiskunsági Félegyházán ilyen volt a Redemptusok kötetben közreadott Horváth-napló. A gazdasági napló gazdag tárháza a néprajzi, családtörténeti és helytörténeti ismereteknek. Kunszentmiklósról a Végh család 1772-1933 között készített gazdasági feljegyzéseit kell kiemelni. Halason a Péter család családkönyvét (2000.72 lelt.sz.) a Thorma János Múzeum őrzi.

A Nagykunságban a karcagi Nagykun Múzeum őrzi Kun Sándor családi krónikáját (Karcag NK. Múzeum 669. 829. lelt sz.)

c) A századfordulótól divat volt a polgári háztartásokban háztartási naplót vezetni. A megmaradt naplók a mindennapi élet fontos dokumentumai.

d) Megrajzolt családfák.

A családi feljegyzéseknek nagy szerepük van a származástudat erősítésében. A Kunságban a paraszti geneológiák a XVIII. századdal kezdődnek. Keletkezésükhöz, megőrzésükhöz hozzájárult a vérségi alapú öröklésjog s a redemptusi előjogot konzerváló birtokjog.

Családi irattárak

Az egy-két dokumentumtól a „ládányi papír"-ig terjednek. A legfontosabb és a család által megőrzendőnek ítélt dokumentumokat a családok megőrizték. Napjainkra sokan múzeumnak adományozták a dokumentumokat. A Kiskun Múzeum megkapta a Ring család iratait. Tulajdonjogot igazoló iratok, haszonbérleti szerződések, és levelezések találhatók közöttük.

• A családi irattárakban őrizték a lemásolt statútumokat, a redemptus birtokleveleket.

A családoknál megőrzött népi irodalom

• népi verses, énekeskönyvek,
• lejegyzett legendák kéziratai
  

Közülük említem a Debreceni Református Kollégium gyűjteményébe került Kunszentmiklósi Énekeskönyvet 1797-98-ból (R.656. sz.)

Az írott emlékezetbe sorolt dokumentumok másik nagy csoportja a hivatali írásbeliségben megörzötteké.

Krónikák, hivatalos ünnepek köszöntői, buzdító dalok, versek

A Kiskunságból Halas Krónikája, eredeti kronologikus eseményjegyzék. A halasi levéltárban találta meg és adta ki Nagy Szeder István.

Kunszentmiklósról ide sorolható Baky János krónikája és a Kun Liszta,

A nádori főkapitány beiktatására írt beszédeket, a népnek szánt útmutatókat kinyomtatva megküldték a településeknek, s ma is őrzik levéltáraink.

A toborzásokra írt alkalmi versek, a tanácsokhoz küldött katonalevelek, haditudósítások szintén fontos források. Érdekes források a hivatali iratok hátoldalaira, a jegyzőkönyvek üresen hagyott részére egykorúan készült rajzok, versikék. Keletkezésük többnyire tollpróbának, unatkozó tisztségviselőnek, esetleg szerelmes tisztségviselőnek köszönhető. Kutatásaim során találkoztam gúnyversekkel, szerelmes versikékkel, vallásos fohászokkal, dalocskákkal, meteorológiai feljegyzéssel vagy vásárlási árlistával is.

A helytörténeti irodalom

A különböző rendű, rangú, nyomtatásban megjelent helytörténeti írásokat sorolom ide, a laikus eseményleírásoktól a magas szintű tudományos igényű művekig. Közös csoportba sorolásuk mellett azért döntöttem, mert véleményem szerint minden helytörténeti adalék emlékkő, csupán értő szem kell a helyének megtalálásához. Ezt két értelemben mondom, meg kell találni a forrást, és meg kell találni a készülő új épületben azt a helyet, ahová a meglelt építőkocka beilleszthető, pozitív vagy negatív értelemben akár, de hasznosítható.

Íratlan emlékezet

Használati tárgyak

A népi jelrendszer, a díszítőművészet bizonysága lehet egy XVI11. századi kásakavaró, egy fejfa, egy cifraszür, és sorolhatnám a néprajzi gyűjtemények tárgyi emlékeit.

A képzőművészeti alkotások

1. Festett portrék, szobrok, életképek, faragott alkotások tartozhatnak e csoportba. Gondoljunk a módos redemptus családoknál, a községházaknál megmaradt személyeket ábrázoló festményekre, amelyek a fotózást megelőző korszak viseletkutatásának nélkülözhetetlen forrásai.
2. Történelmi események képzőművészeti megjelenítése. Közülük hajdan sok kunsági városházán őrizték a József nádor fogadásáról készült rézkarcot, vagy például a korona Budára szállításáról készült rajzot 1790-ből.
3. Ide sorolom a keletkezésekor nem képzőművészeti, hanem helymegjelölő funkciót betöltő, de képzőművészeti igényességgel készült rézkarcokat a céhlevelekről. Kiskunfélegyháza XVIII. századi városképét például csak céhlevélről ismerheti az utókor.
4. A céhlevelek metszeteihez hasonló igényességgel készültek a jegyzőkönyvek címerképei, díszítményei. A Kiskun Kerület jegyzőkönyvébe berajzolták a kerület 1735-ben használatos címerét, egy másik oldalán pedig túzokot festett díszítésül a korabeli jegyző. Nem véletlenül, hiszen a ma már csak rezervátumban előforduló madár a XVIII. században a tágas kun puszták őshonos madara volt. 5. Térképek díszítő rajzai.

A szájhagyományban megőrzött történetek, legendák, mondák, népdalok, szólásmondások, közmondások

Mondákban, legendákban különösen a kunokra vonatkozóan szegény az emlékezet. Gazdag folklóranyag gyűjthető viszont a szabadságharchoz, főleg Kossuth Lajoshoz kapcsolódóan, valamint a betyárvilág emlékeiről.

Feltalálhatók még népi imádságok és babonás ráolvasások, a magyar népdaloknak helyi variánsai.

Talán a legnagyobb figyelem az utóbbi évtizedekben a közmondás- és szólásgyűjtemények felé fordult.

Néhány mesegyűjtemény is napvilágot látott. Közülük említem Bereznai Zsuzsanna néprajzkutató gyűjtését (A félegyházi mesekirály. Kecskemét, 1999), amelyet a kiskunfélegyházi parasztgazda, Seres József népmeséiből rendezett kötetbe

A kunok és a Kunság történelmének, néprajzának gazdag szakirodalma van. A könyvtárnyi irodalmat teljességében még a kutatónak is nehéz áttekinteni, megismerni. Azok számára, akiknek érdeklődését sikerült felkelteni, és figyelmét a kunsági nép múltjára és jelenére irányítani, ajánlom az alábbiakban felsorolt szakirodalmi válogatást.

Ajánlott irodalom:

Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig 1745-1848. Szolnok, 1995.

Bánkiné Molnár Erzsébet: Redemptusok. Debrecen, 2000.

Bánkiné Molnár Erzsébet: A jászkun autonómia. Szeged, 2005.

Baski Imre: Csagircsa. Török magyar névtani tanulmányok 1981-2006. Karcag, 2007.

Bartha Júlia: Nagykunsági néprajzi tanulmányok. Karcag, 2007.

Bellon Tibor: Nagykunság, Budapest, 1979.

Györffy György: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990.

Horváth Ferenc: A csengelei kunok ura és népe. Budapest, 2001.

Nóvák László: Szabadszállás településnéprajzi viszonyai a XVIII-XIX. században. Debrecen, 1991.

Pálóczi Horváth András: Hagyományok, kapcsolatok és határok a kunok régészeti kultúrájában. Karcag, 1993.

Tálasi István: Kiskunság, Budapest, 1977.

Örsi Júlia: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században, Budapest, 1990.

Aki a legújabb kutatási eredményeket is szeretné megismerni, annak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Szervezet és a Damjanich Múzeum kiadványait, a megye levéltárának kiadványait, valamint a Bács-Kiskun Megye Múzeumi Szervezetének évkönyvét, a Cumaniát és a megye múzeumainak, levéltárainak kiadványait ajánlom olvasásra. Megkülönböztetett figyelmükbe ajánlom a Jászkunság kutatása konferenciák köteteit.