|
|
Már hosszabb ideje foglalkoztatott a kérdés: hogy kerültek erre a vidékre az őseim, milyen körülmények között nevelkedtek a szüleim.
Egyáltalán, miként látszik az itt született és nevelkedett ember szemével, a 21. század elején.
Írtak erről a 20. század kiválóságai: Tömörkény István, Móra Ferenc és sokat tanulmányozták a szegedi egyetem oktatói és hallgatói is.
Persze nem feledkezhetünk meg Szécsy György igazgató-tanító és Juhász Antal professzor kiváló munkájáról sem, amely "Átokházától Ásotthalomig" címmel jelent meg az 1970-es évek elején.
Csakhogy ez a könyv már régen nem kapható. Alig néhány példány található belőle, és azt a tulajdonosok kincsként őrzik.
Azok a részek, amelyek a község „előéletére" vonatkoznak e könyv ismeretanyagán alapulnak.
A könyvem anyagának rendezése során jelent meg az "Ásotthalom krónikája" című munka. Feltehető a kérdés, hogy nem teszi-e feleslegessé e könyv megjelenését a korábban kiadott krónika.
Az a véleményem, hogy semmiképpen.
A két könyv kiegészíti egymást. Az egyik könyv az adatszerűségre, a másik a háttér bemutatására, a történetekre helyezi a hangsúlyt.
Előre kívánom bocsátani, hogy nem tudományos munkát kívánok írni. Ehhez én nem értek. Éppen ezért a néprajz és a történész, stb. szakmák határait meg fogom tartani.
A dokumentumok gyűjtésének kezdetén szembesülnöm kellett azzal, hogy bizonyos szakmák bevonása nélkül nehezen fogok boldogulni.
Amatőr helytörténészként semmi esélyem arra, hogy hiteles dokumentumokhoz jussak. (A személygépkocsik motorterében mindent leburkolnak, hogy ne akarjon a „majom" autót szerelni stb.)
Maradtak a személyes feljegyzéseim, a tapasztalat, a beszélgetések és a már megjelent művek ismeretanyagából való merítés.
A dokumentumok tanulmányozása során világos lett a számomra, hogy az önálló község előtt a település története, Szeged történetének része volt és az is, hogy a Szeged-Alsótanya - annak is a legnyugatibb része - az ország legszegényebb területe és az ott élő emberek, szegények között is a legelesettebbek voltak.
A község lakosságának, az ásotthalmi kötődésű embereknek, esetleg a máshol élő, érdeklődő személyeknek kívánok egy olyan könyvet adni a kezükbe, amely csevegő stílusban ismerteti meg az olvasót, Ásotthalom kialakulásával, közelmúltjával.
Az „Átokházától Ásotthalomig" című könyv fontos részét képezi az egyes településrészek elnevezésének gyűjteménye, amelyet a falu egykori VB. titkára: Makra János és egykori kultúrotthon igazgatója: Börcsök Szilveszter írt, sokéves helybeli tapasztalat alapján Juhász Antal, Zsolnai József útmutatói segítségével.
Talán avatottabb személyek nem is írhatták volna. Ez adta nekem is a bátorságot, hogy arra gondoljak: milyen lenne, ha írnék egy könyvet Ásotthalomról, amiben egy helyben született és ott is nevelkedett személy „ásotthalmi szemüvegen" keresztül nézve írná meg azt, ami az átlagembert érdekelheti a községről.
Elhatározásomat segítette, hogy a rendszerváltástól 1998-ig „belülről" is láthattam a község működését.
Életemben egy szakasz (1980-1990), a családom és a munkám Szegedhez kötött, de ebben az időben is gyakori „vendég" voltam a községben, hiszen anyám itt élt.
Feltehető a kérdés, hogy miért csak az 1998-as önkormányzati választásokig írtam a könyvet, miért nem napjainkig.
A célom, hogy az utánam következő polgármesterek is összefoglalhassák a hivatali idejük eseményeit, és azt hozzáírhassák Ásotthalom történetéhez. Másrészről az 1998. utáni évek még a napi politika részét képezik, és tárgyilagosan aligha lehet róluk írni.
A könyv írásában megpróbáltam semleges és tárgyilagos maradni.
Ha valaki mégis úgy érzi bizonyos dolgokat másképp látott, arról vitatkozhatunk, de amit számszerűen írtam, az mind hiteles dokumentumok alapján készült személyes feljegyzéseimen alapul.
Leírt körülmények nem egyeznek az „Ásotthalom krónikája" c. könyvben írtakkal, amit okozhatott, hogy nem azonosak a forrásaink, vagy eltérően emlékezünk bizonyos eseményekre.
Az is lehet, hogy a leírtak emberi érzékenységet sértenek. Az érintettektől elnézést kérek, de a kendőzetlen tények megismeréséhez minden polgárnak joga van, nekem, pedig kötelességem, hogy közzétegyem.
Ahol lehet, nem használom ma élő személyek nevét, de bizonyos körülmények arra indíthatnak, hogy ettől eltekintsek.
Igyekeztem elkerülni a bonyolult gondolatszövést, az idegen szavak használatát. Mindent „ásotthalmi nyelven" írtam.
A fényképek egy része Várnagy Mária családi albumából valók, a többi pedig saját felvételem.
Kik voltak az adatközlőim?
Kérem a kedves olvasót, tekintse úgy, hogy az adatközlő leírta és könyv formájában továbbadta az általa átélt eseményeket.
Köszönetet mondok az Ásotthalom történetét kutató elődöknek, akik kincsesbányát hagytak maguk után. Nehéz volt kiválasztani azokat a részeket, amelyek belefértek a könyvem terjedelmébe.
Külön köszönetet Várnagy Máriának, (Csépe Mihályné) aki olyan dokumentumokat bocsátott rendelkezésemre, melyek segítsége nélkül bizonyos részek adathiányosan jelennének meg.
Köszönöm mindenkinek, - élőknek, holtaknak - akik szereplői az eseményeknek.
|
|