|
|
Most helyet cserélünk. Eddig én kérdeztelek, ezután te kérdezel engem.
Hogyan jutott eszedbe, hogy megpályázd a polgármester jelöltséget? Volt benned valami vágy, hogy megmutasd az embereknek a helyes utat?
Hát, ez egyáltalán nem így volt.
1970 óta a Szegedi Volánnál dolgoztam különféle beosztásokban.
A rendszerváltáskor jogtanácsos voltam és arra készültem egy kollegával, hogy közösen ügyvédi irodát nyitunk Szegeden.
1990 nyarán, anyám kertjében szedtem a meggyet, amikor felkeresett egy régi iskolatársam - Ábramám Antal - és rövid kölcsönős „hogy vagy" után elmondta, a helyi SZDSZ, szervezet szeretne felkérni, hogy legyek a polgármester jelöltjük.
A felkérés teljesen váratlanul ért. Kértem egy hét gondolkodási időt. Végül a következő szombaton igent mondtam.
Úgy véltem, hogy a megméretés, részemről nem jár semmilyen kockázattal.
Legfeljebb nem leszek polgármester. Elismert jogtanácsosként biztosnak látszott a jövőm.
Regisztráltattam magam a polgármesterjelöltek között és megkezdődött a kampány.
Ekkor tudtam meg, hogy heten vagyunk jelöltek.
Emlékszel, hogy kik voltak a jelöltek?
A „legharciasabb" szervezetnek - a kisgazdáknak - Petró Ferenc volt a jelöltje.
Horváth István az MSZP jelöltje volt. Babarczi Antal, a kereszténydemokratáké, Krisztin András, a szabaddemokratáké,
Úgy emlékszem, hogy a többiek: Dobák Sándor, Tóth Sándorné és Czöndör Tibor függetlenek voltak.
Volt zajos kampány?
Én nem tartózkodtam Ásotthalmon, de úgy tudom, hogy volt.
Bár ha összehasonlítom a manapság szokásos országos kampányokkal, akkor nem is volt az olyan zajos.
Volt alkalmatok a választási programotok ismertetésére?
A községben működő politikai szervezetek megegyeztek, hogy a kampány lezárása után, a kultúrotthonban minden polgármesterjelölt ismertetheti a programját a szép számmal megjelent választók előtt.
A jelöltek betűrend szerint kaptak szót. Ígértek mindent, ami a községből hiányzott: telefont, gázt, sportcsarnokot, útépítést.
Te mit ígértél?
Hát én ilyeneket egyáltalán nem ígértem. Azt mondtam, hogy nem tudom mennyi pénz van a község számláján, tehát beruházások vonatkozásában nem tudok ígérni.
Amit viszont határozottan ígértem: nyílt, becsületes, részrehajlásoktól, korrupciótól mentes közigazgatást és azt, hogy azonos távolságot tartok minden hatalmi csoportosulástól.
Csak később jöttem rá, hogy ez lehetett az, ami megfogta az embereket.
Felidéznéd az első szabad önkormányzati választások napját...
Az önkormányzati választások országosan 1990. szeptember 30-án voltak.
Ásotthalmon önkormányzati képviselőnek harmincnégyen, polgármesternek heten pályáztak
Már az elején látszott, hogy Petró Ferenc és közöttem döl el a polgármester választás eredménye. Sokáig fej-fej mellett haladtunk.
A belterületi szavazatok összesítése után azonban minden eldőlt.
Ezen a napon azonban nem csak polgármestert választottak, hanem képviselőket is. Álljon itt az ő nevük is, megérdemlik:
Arany József (SZDSZ.), Ábrahám Antal (SZDSZ), Bodor Kálmán (FkgP), Borbás Zoltán (Függ.), Dobák Sándor (Függ),Farkas Mátyás (FkgP), Jakab György (FkgP), Kiss Sándorné (Függ), Kiss Zoltán (FkgP), Rutai Géza (Függ), dr. Sümegi Sándor (Függ). Borbás Zoltán és Bodor Kálmán halála után: Kószó Tamás és Fodor Szilveszter.
A polgármester-választás a következő eredményt hozta: Krisztin András (SzDSz.) 495 szavazat, Petró Ferenc (FkgP) 360 szavazat, Tóth Sándorné (Függ) 207 szavazat, Dobák Sándor (Függ) 174 szavazat, Babarczi Antal (KDMP) 97 szavazat, Czöndör Tibor (Függ) 74 szavazat Horváth István (MSzP) 33 szavazat.
Hogy kezdődött az első munkanapod a községházán, emlékszel?
Már vasárnap éjjel - amikor egy cseppet sem tudtam aludni - tudatosult bennem, hogy innentől gyökeresen megváltozik az életem.
Hétfőn összehívtam a teljes apparátust, az intézmények vezetőit, a technikai dolgozókat. Ismertettem velük a vezetési elveimet, az elvárásaimat.
Közöltem, hogy nem lesz „nagytakarítás" mindenkinek számítok a munkájára.
Mindenki bizalmat kap tőlem, de a bizalmat könnyen el lehet veszíteni.
Ha netalán, valakinél részlehajlást, vagy korrupciót tapasztalok, annak másnap már nem kell jönnie, dolgozni. Nem is volt ilyen jellegű panasz senki ellen sem, a teljes hivatali időm alatt.
A korrupcióról jut eszembe, hogy téged sosem akartak megvesztegetni?
Aki felelős pozícióba kerül, csak idő kérdése, hogy mikor próbálja valaki megkörnyékezni.
Nekem is volt két esetem.
A gázvezetés kezdete előtti hónapokban felkeresett egy szegedi mérnök, aki a lakások belső vezetékeinek tervezésével foglalkozott.
A beszélgetésünk végén megjegyezte, hogy neki megérne némi pénzt, ha megkaphatná a beköttetői névsort.
Közöltem vele, hogy természetesen megkaphatja, ha annak ellenében megtervezi az önkormányzati intézmények gázbekötését. Többé sem láttam.
A másik eset akkor történt, amikor híre kelt, hogy az önkormányzat megszerzi a volt fatelepet.
Az egyik (nem ásotthalmi) ismerősöm többször is célzott rá, hogy milyen szép is lenne, ha a polgármester az iskola mellett lakna egy szép, nagy házban.
Nem reagáltam rá, csak egyszerűen a lelkiismeretem szerint cselekedtem.
A családod, a munkahelyed, hogyan fogadta a megválasztásodat?
A családom eléggé ellentmondásosan reagált a megválasztásomra.
Büszkék voltak rám, de volt bennük szorongás is. Ők is tudták, hogy innentől másképpen lesz minden.
A munkahelyemen örültek, hogy ők adták Ásotthalom első polgármesterét és többszörösen kijelentették, hogy ha valami nem a tervezettek szerint alakul, visszavárnak.
Mivel kezdted az önkormányzati munkát?
Az egyik első dolgom volt, hogy számba vettem az anyagiakat. Nem álltunk rosszul.
A rendszerváltás előtti utolsó időben már nem mertek költeni, mondván, hogy legyen majd miből indulni az új önkormányzatnak.
Ebben az időben mindenki ki akarta képezni a polgármestereket. Különösen sok segítséget kaptunk a németektől.
A képviselő-testület alakuló ülését a választást követően hamar meg kellett tartani.
Egy kicsit tartottam a képviselő-testülettől, mert a rivális politikai erő képviselői erős többségben voltak.
Azonban, már az alakuló testületi ülésen kiderült, hogy ez faluhelyen nem az országgyűlés szerinti szereposztás mintájára működik.
A képviselő-testület tagjaiban, áldozatkész, a falujukért tenni akaró embereket ismertem meg.
Az alakuló ülésen - amelyen ciklus közben elhunyt Bodor Kálmán elnökölt - megválasztottuk a különböző bizottságokat és kiírtuk a pályázatot a jegyzői állásra.
Voltak-e éles csatározások a testületben?
Minden kérdést addig tárgyaltunk, míg el nem jutottunk a mindenki által elfogadható megoldásig.
Ebből adódóan az első ciklusban egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik előterjesztés ne kapott volna támogatást a képviselőktől.
Úgy tudom, hogy ez 1994-1998 között nem mindig volt így.
Valóban, többször volt ütközésem a testülettel, de soha sem mérgesedett el a viszony közöttünk. Tudtunk együtt dolgozni.
A hivatali időd alatt három jegyző is szolgált az önkormányzatnál. Mi volt ennek az oka?
A rendszerváltás után kötelező volt a jegyzői állást megpályáztatni.
Nekem az volt az elvem, hogy egy község nem bírja el, hogy a polgármester és a jegyző is egyidőben új legyen.
Ezen túl, az égvilágon semmi bajom nem volt Nyerges Károly, korábbi tanácstitkárral.
Őrá is vonatkozott, hogy mindenki tiszta lappal indul.
Úgy, másfél év körül telt el az idő, amikor kaptam a jelzéseket, hogy a jegyző iszik.
Többször elbeszélgettem vele, de nem használt.
Amikor már végképp elfogyott a türelmem, behívattam és közöltem vele, hogy holnap reggel várom a lemondását a jegyzői állásról és egyidejűleg megígértem neki, hogy továbbra is köztisztviselő marad, a lemondás napjától kinevezem főtanácsosnak és csak nekem lesz alárendelve.
Elfogadta, és másnap reggel hozta a lemondását. Egy ideig még dolgozott az önkormányzatnál, majd rokkantsági nyugdíjba ment. Később, 54 éves korában meghalt.
Önkormányzat nem működhet jegyző nélkül, mert a törvény egy sor hatáskört a jegyzőhöz rendel.
Nyerges Károly lemondatása után a rúzsai jegyző járt át helyettesíteni, az apparátust, pedig én irányítottam közvetlenül.
A kiírt pályázatra jelentkezőket sem a képviselő-testület, sem én nem tartottam alkalmasnak jegyzőnek.
Közben megbetegedtem és a betegségem alatt Rutai Géza helyettesített.
Az ő ideje alatt került a jegyzői székbe Szép Tibor.
Valami oknál fogva nem jöttünk ki egymással. (Ne firtassuk, hogy miért.)
Különösen így volt ez az újraválasztásom után. 1995. februárban váratlanul közölte velem, hogy a kisteleki képviselő-testület kinevezte jegyzőnek.
Először csak a rendes felmondási idő letöltése után akartam elengedni, de később rájöttem, hogy mindkettőnknek jobb lesz, ha útjára engedem.
A harmadik jegyző - Nagy János - 1995. áprilisban került az önkormányzathoz és őbenne nem csalódtam.
Jó szakember volt és mindenben együtt tudtunk működni. Ami, pedig a legfontosabb volt, nem fogyasztott semennyi alkoholt.
Ö a Bács-Kiskun Megyei Katymáron volt korábban jegyző és a szomszédos Rúzsán lakott.
Többször dicsekedtem a polgármester kollegák előtt, hogy Ásotthalom az a ritka község, ahol sem a polgármester, sem a jegyző nem fogyaszt alkoholt.
Ha már róla beszélünk, nem állhatom meg, hogy el ne mondjam az egyik kedves történetét.
Katymár községben köztudottan sok sváb ember él.
Az egyiket úgy hívták, hogy Loving Gyula. A háború előtt megunta, hogy a svábok állandóan gúnyolják a neve miatt. (Ugyanis a németben a „v" betűt „f" nek ejtik). Magyarosítatta nevét Lovas Gyulára.
A háború után a svábokat kitelepítették a faluból Németországba. Őt viszont Lovas Gyulának hívták (a németek, pedig a „v" betűt „f "-nek ejtik...)
Mi volt az első beruházás, amit intéztél?
Nagyon emlékszem erre. A temetőben méltatlan körülmények között, egy úgynevezett háztáji kocsin történt a halottak utolsó útja a ravatalozó és a sír között.
Kósa Ferenc esperes felhívta erre a figyelmemet. Rövidesen megegyeztünk, hogy közös költségen, lakatossal készíttetünk erre a célra egy a - kegyeleti szempontokat is figyelembe vevő - ravatalozó kocsit. Úgy tudom, hogy ma is ez szolgál.
Tudjuk, hogy sok sikeres fejlesztés volt a községben 1991-1992.-ben. Mondanál néhány érdekességet ezek kapcsán.
Tényleg, 1991-1992 volt azon időszak, amikor sok sikeres fejlesztés megvalósult. Nem kívánom ezeket most felsorolni.
Ekkor aszfaltozták a Kiss Ferenc utcát. Olyan szép körív alakú volt, hogy javasoltam a képviselő-testületnek: legyen a neve Kiss Ferenc körút.
A képviselő-testületben többen nagyzolásnak tartották az elnevezést, de én belelkesítettem őket, hogy lesz ebben a faluban egyszer sugárút is. Úgy, hogy egyetértettek a javaslatommal
2007 őszén a kezembe került a Délmagyarország egyik száma és ott olvastam, hogy a Kiss Ferenc körút története az 1970-es évekbe nyúlik vissza.
A Kiss Ferenc utcáé igén, de a Kiss Ferenc körút 1991-ben, az akkori képviselőtestülettől kapta az elnevezését. (Szomorú, hogy ezt egy olyan ember mondta az újságírónak, akinek ismernie kellene az elnevezések eredetét.)
Azt hiszem, hogy nem kellene elszerénykednem a Béke utcai pavilonsor 1991-es megépítését és a főutca járdája temetőig történő meghosszabbításának ügyét.
Egyszer egy bírálóm azt kérdezte egy fórumon, hogy a főutcán miért nincs mind két oldalon járda. Elállt a lélegzetem. Abban a faluban, ahol még sok olyan utca van, ahol egyáltalán nincs járda?
A pavilonsor egyik üzlete
Hogyan született a sportcsarnok építés ötlete? Régi igény volt a községben, hogy legyen az iskolának tornaterme. Én is így gondoltam.
Egyszer járt nálam egy újságíró és elmondtam neki a terveinket és azt, hogy nagyon csüggedt vagyok, mert a tornaterem építési pályázatunk nem volt eredményes és ő ezt megírta a Délmagyarországban.
Szóval, másnap felhívott egy építészmérnök, aki azt mondta, hogy néhány nap múlva felkeres egy elképzeléssel. „Beidegesítettem" a környékbeli polgármestereket is.
Így tornaterem építésbe fogott Zákányszék, Röszke, Domaszék és Bordány is. Beindult a térségben a tornaterem építési láz.
Később egy nagyobb, szebb épületre kaptam ajánlatot egy társaságtól.
Miután a megyei önkormányzat anyagi hozzájárulást vállalt, azért, hogy a szakmunkásképzőnek is legyen tornaterme, elkezdtünk sportcsarnokban és a szebbik épületben gondolkodni.
Nagyon gyorsan felépült az épület. Volt valami titka a munkának? Ezt azért kérdezem, mert korábban ez nem volt jellemző:
A kivitelezést végző társaságnak érdeke volt a gyors munka, mert akartak még mást is építeni a községben és kellet nekik a jó hírnév.
Az építkezés 1991. júniusban kezdődött el.
(Most már elmerem mondani, hogy a tartópillérek alapozása már javában folyt és még nem volt jogerős építési engedélyünk.)
Ezt később már én sem tettem volna meg, de 1991-ben még lehetett a zavarosban halászni.
Az én „érdemem" az volt, hogy miután a tornaterem építési pályázatunkat elutasították, mertem a rendszerváltás körüli zűrzavart kihasználni és mertem kockáztatni.
(Így ment ez még 1991-ben.)
A sportcsarnok, alapozása előtt
Épül a sportcsarnok
Azóta már sokszor elgondolkoztam ezen a törvénytelenségen és arra a következtetésre jutottam, hogy már nem tennék ilyet és másnak, sem ajánlanám.
Az adójogszabályok miatt a község, mint beruházó nem igényelhette vissza a 25 %-os forgalmi adót, ezért sürgősen létrehoztuk és bejegyeztettük a sportcsarnok alapítványt.
Oda tettük a sportcsarnoképítésre szánt pénzt.
Így az alapítvány lett az épület tulajdonosa és a község megtakarított a visszaigényelt forgalmi adó révén tekintélyes összeget.
Egy forint állami támogatást sem kaptunk, de a költségek felét a megyei önkormányzat viselte, mint a Bedő Albert Szakmunkásképző fenntartója.
Így épülhetett fel a sportcsarnok nyolc hónap alatt és viszonylag szerény költséggel.
A nagyszabású ünnepi avatás 1992. február 22-én volt. Fellépett a Molnár Dixiland, volt társastánc és karate bemutató. A küzdőtéren ott volt a falu apraja-nagyja.
Az építésről többször - fényképes cikkben - beszámolt a megyei sajtó.
A csarnok küzdőtere 856 négyzetméter és berendezéssel harminc millió forint volt a bekerülési összeg.
Átadás előtt a sportcsarnok
„Tíz hónapja elhatároztuk, nyolc hónapja elkezdtük azt, ami tornateremnek indult és sportcsarnok lett belőle". Mondta a polgármester az avatáskor.
Sokan úgy emlegetik, hogy a polgármesterséged fő műve a gázbekötés volt. Avass be bennünket részletekbe.
1991-ben szembesültem, azzal a ténnyel, hogy a környező települések, már mind rendelkeznek földgáz bekötéssel, csak Ásotthalom nem.
A korábbi iratokat tanulmányozva meg kellet állapítani, hogy igen rosszak a lehetőségeink.
Mórahalomtól nem lehetett a vezetéket tovább vezetni, mert annak az átmérője olyan méretű volt, hogy még egy települést már nem bírt el.
Megtudtam, hogy a rúzsai Népszabadság Tsz területén van egy olyan vezetékszakasz, amelyről el lehetne vezetni a földgázt Ásotthalomra.
A Tsz. egymillió forintot kért a rácsatlakozásért. Megadtuk neki. Innentől kezdve nem volt visszaút.
Először is tudnom kellett, hogy a község lakossága mellettem áll-e. Hajlandó-e anyagi áldozatot is vállalni a cél érdekében.
Ennek jegyében, a belterületen teljeskörű felmérést végeztettem, mert a képviselő-testület álláspontja az volt, hogy csak akkor szabad elkezdeni a beruházást, ha a belterületi lakosság több mint 60 %-a akarja.
Munkatársaim minden belterületi háztartást felkerestek és egy általam aláírt ajánlat alapján, nyilatkoztatták a lakosokat.
A felmérés eredménye csak 58 % volt, de a testület úgy foglalt állást, hogy menjen a dolog.
1992 nyarán, egy budapesti Kft. nyolcvanmilliós ajánlatot tett a teljes kivitelezésre. Nagyon gyorsan „lehűlt" a fejem.
„Ezek a pestiek mindenkit hülyének néznek?" - Fakadtam ki az egyik építész ismerősöm elött. Mire ő: „a mi cégünk ennek a feléért megépíti".
(1992-ben még nem volt szigorú közbeszerzési eljárás, de a pályáztatás akkor is kötelező lett volna, azonban senki sem vette komolyan. Én sem.)
A költség, végül a konkrét felmérések alapján, nem negyven millió Ft. lett, hanem negyvenöt millió, de ezért a falu minden utcájában, egy ütemben lett gáz.
A legnagyobb probléma az volt, hogy (jogszabály szigorítás miatt) esetünkben, csak az 1992-ben megindult beruházásikra lehetett visszaigényelni a forgalmi adót, ezért versenyt kellett futni az idővel.
A gázhálózat kiépítés forgalmi adója tíz millió Ft. volt. Ha nem igényelhettük volna vissza, az a beruházás teljes meghiúsulását jelenti.
A problémák jelentkeztek bőségesen. Pl. Öttömös és Pusztamérges úgy tudta, hogy az ő vezeték-szakaszukra fogunk rákötni, és ezért pénzt akart tőlünk kérni. (Tisztáztuk az ügyet és nem kellett fizetni.)
Rúzsa és Ásotthalom között 12,5 km. hosszan kellett vezetni a nagynyomású vezetéket.
Azért, hogy ne kelljen az útbaeső számos földtulajdonossal egyezkedni az átvezetés engedélyezéséről, nem légvonalban, hanem végig, a dűlőutak alatt terveztettük a vezetéket, mert így csak a rúzsai önkormányzattal - mint a dűlőutak tulajdonosával - kellett megállapodni (aki természetesen díjmentesen megengedte ezt).
A bajai út és belterület közötti útszakasz melletti vezetéshez az útfenntartó engedélye kellett, aki súlyos feltételekhez kötötte az engedélyt.
Nem vitatkoztunk.
Megegyeztünk az erdőgazdasággal, hogy egy - bekötőúttal párhuzamos - nyiladék alatt hozzuk be a faluba a gázvezetéket.
A „zavartalanabb" ügyintézés érdekében a DÉGÁZ vezér-igazgatójának a feleségét kértük fel műszaki ellenőrnek és a DÉGÁZ egyik Kft-je, mint alvállalkozó végezte a szakmai munkát.
Az önkormányzat, munkahelyteremtés és a költségek csökkentése érdekében saját kubikos brigádot szervezett.
Építőközösség és intézőbizottság alakult, a munkavégzés érdekében.
A belterületen az első „kapavágást" 1993. április. 13-án végezték, az Erdő utcában.
A tényleges kivitelezés megkezdése előtt súlyosan megbetegedtem és a további munkát Dobák Sándor és Rutai Géza alpolgármester irányította.
A kivitelezést az a társaság bonyolította, aki a sportcsarnokot is építette.
A munkák során jelentős volt a lakossági segítség. Sokat jelentett a Bedő Albert Szakmunkásképző gépi segítsége, a vezeték árkainak betemetésénél.
Ahogy haladt a kivitelezés, úgy növekedett a rákötések száma.
1993-ban összesen 37.225 folyóméter gázvezetés létesült Ez további rákötésekkel 42.364 folyóméterre bővült. 1994-ben, a Rúzsa-Ásotthalom közötti szakaszra 16 tanya is rácsatlakozott.
Az ünnepélyes avatás 1993. augusztus. 29-én volt. Én sajnos nem tudtam részt venni az ünnepségen, mert nem sokkal előtte jöttem ki a kórházból. Levélben köszöntöttem a község lakosságát.
A legszebb születésnapi ajándékot 1993. augusztusban kaptam, „...átnyújtottam az ünnepi láng fényét, az ásotthalmi emberek őszinte tiszteletét és szeretetét." (Közhírhalom 1993. szeptember. Cs. A-né)
Az összes költség (forgalmi adó nélkül) 45 millió 675 ezer forint volt.
A községi tulajdonban lévő több mint 42 km. vezetékre vételi ajánlat érkezett az üzemeltető DÉGÁZ-tól. Hosszas tárgyalások után megegyeztünk 55 millió 224 ezer forint (forgalmi adó nélküli) vételárban.
Ez hatalmas összeg. Mire fordítottátok?
Tényleg, nagy összeg. A felhasználásról: csak annyit, hogy az utolsó forintig a község fejlesztésére fordítottuk és erről falugyűlésen számoltam be a lakosságnak és a képviselő-testületnek.
Néhány lényegesebb beruházást említek. A községháza bővítése és teljes berendezésének cseréje, számítógépes hálózat kiépítése, a művelődési ház felújítása, hangszerek vásárlása a művészeti oktatáshoz. Az összes szolgálati lakás gázbekötése.
Jutalmat, vagy más címen történő kifizetést, senki nem kapott.
A faluban sok utca nevét megváltoztattátok. Mi volt az oka, hogy a fő utca neve mégis megmaradt és bizonyos utcanevek csak félig változtak meg?
Ennek története van. Komolyan foglalkoztunk a Felszabadulás utca nevének megváltoztatásával is. Hová vezet ez az utca, azt a nevet kapja... De ha egy utcán sokfelé el lehet indulni, de konkrétan sehová sem vezet, akkor bajok vannak az elnevezéssel. Így voltunk ezzel mi is.
Elhangzott olyan javaslat is, hogy legyen a neve Fő utca.
Annál azonban többre tartottuk magunkat, hogy a leghosszabb utcát, Fő utcának nevezzük el.
Így maradt a neve Felszabadulás utca.
A felszabadulás szó alatt mindenki azt ért, amit akar: az iparos, a tanulóból szakmunkássá válását, az ifjú, a felnőtté válását, és aki akar, adhat neki politikai tartalmat is.
Ki, mit ért az életében felszabadulás alatt.
Csak megjegyzem, hogy az utcanevek megváltoztatásával egyidőben valamennyi utca új névtáblát kapott.
Ekkor került a falu közepére a belterületet ábrázoló festett térkép is.
A Köztársaság és a Mező utca elnevezésének megválasztásánál szerepet játszott az is, hogy a régi név, megcsonkítva is elfogadott nevet adott.
Úgy gondolom, hogy a mostani utcanevek hosszútávon megmaradnak, mert nem tapadnak semmiféle hatalomhoz.
Már említetted, hogy 1991-ben létrehozta a képviselő-testület a sportcsarnok alapítványt. Később létrehoztátok az Ásotthalomért Közalapítványt. Milyen szervezetek alakultak még a te időd alatt?
A sportcsarnok alapítvánnyal egyidőben egy másik alapítványt is létrehozott az akkori képviselő-testület, nevezetesen: az Ásotthalom Közbiztonságáért Alapítványt.
Ez az alapítvány azonban nem volt életképes és rövid időn belül megszűnt.
1996-ban alakult a polgárőr egyesület, majd újjáalakult a tűzoltó egyesület és a községi sportegyesület.
Megalakult az Ásotthalmi Vendégfogadók Egyesülete (a falusi túrizmus összefogásáért) és szakemberek kezdeményezésére, az Orchis Természetvédelmi Egyesület.
Az önkormányzattól függetlenül létrejön az Ásotthalmi Gyermekekért Alapítvány.
Sokan emlékeznek rá, hogy járt itt egy külföldi fiatalokból álló csapat és az öregek napközi otthonában valamilyen berendezést szereltek fel...
Így volt. Valóban fogadtunk, az Álláspont Liga szervezésében egy dán munkanélküli fiatalokból álló brigádot, akik térítés nélkül szereltek fel általuk adott napkollektort és csupán szállást és teljes ellátást kellett nekik biztosítani.
Ezzel akartuk csökkenteni az ÖNO tetemes villany és gázszámláját.
Ittlétük alatt szabadságon voltam és csak utólag értesültem a minősíthetetlen viselkedésükről.
A munkájuk eredménye még a viselkedésüktől is lesújtóbb volt.
Pl. a napfényt, összegyűjtő elemeket a tető helyett az épület elé, a földre,- ahol a napfény sohasem érte - helyezték el.
Az első döbbenetem után, mindent lefényképeztettem és a képeket egy levél kíséretében, kiküldtem Dániába.
Azt hiszem, hogy a levelet nem tették ki a kirakatba a küldő szervezetnél.
A szánalmas „csúcstechnikát" pedig sürgösen leszereltettem.
Fontolgattam a perlés lehetőségét is, de hát kit is perelnék be? Az álláspont Ligát?
De hiszen nem ők végezték a munkát.
A dániai munkanélküli fiatalokat? Mind az összest? Rájöttem, hogy egy ilyen társaságot, még perelni sem érdemes.
Napkollektor árnyékban
A telefonhálózat kiépítése és a mobiltelefonok elterjedése előtt milyen volt a község telefonhelyzete?
Egyszóval: katasztrofális.
A községben még 1997-ben is, csak 89 telefonvonal volt.
Nagy részben ezek is közületi állomások voltak.
Nyilvános állomás csak a postán volt.
Súlyosította a helyzetet, hogy a X. kerületben és Gátsoron az ÁFÉSZ eladta a boltját és az addig ott lévő telefonját is magával vitte.
Így egész településrészek maradtak segélyhívási lehetőség és elérhetőség nélkül
A X. kerületi és a gátsori boltosnál helyeztünk ki helyhez nem kötött, úgynevezett asztali mobil készülékeket.
A mai mobilárak és formák ismeretében szinte hihetetlennek tűnik, hogy ezeknek a táskányi készülékeknek ötvenötezer Ft. volt az áruk, darabonként. Az asztali mobil készülékek létét csak az hiszi el, aki látta is azokat.
A boltosokkal megállapodtunk, hogy nap közben a boltban, este, pedig a boltos lakásán - orvos hívás és segítségkérés esetén ingyen telefonálhatnak a környék lakosai.
Ezek költségét az önkormányzat fizette.
Ezt szigorú adminisztrációhoz kötöttük, mert a többi hívás költségét a boltos, vagy a más telefonáló fedezte.
A vonalas telefonhálózat kiépítése után a községben 463 állomás létesült (1998). A külterület telefon ellátása azonban továbbra is megoldandó feladat maradt.
A telefonszolgáltató elérhetetlen áron akart a tanyákon állomásokat létesíteni.
A kérdést azonban rövid idő alatt megoldotta a mobiltelefonok elterjedése.
Tudomásod szerint sújtotta-e valamilyen katasztrófa a községet?
Ha eltekintünk a katasztrofális mértékű szegénységtől, akkor azt kell mondanom, hogy nem.
Bár 1992. augusztus 22-én közel volt - egy erdőtűz folytán - a faluégés, de nem lett komoly baj.
Külön kiemelendő, hogy amikor a hangosbemondóban felolvasták a polgármester felhívását - fél órán belül - egy teherautónyi, ásóval, lapáttal felszerelkezett ember jelentkezett tüzet oltani.
Így is jelentős mennyiségű erdő égett le és nagy volt az egyéb kár is.
Majdnem napra pontosan, egy év múlva ismét erdőtűz volt a falu mellett, de most is elkerülte a falut a veszedelem.
Igaz, hogy volt a működésed alatt néhány meredek intézkedésed?
Attól függ, hogy mit tekintünk meredek intézkedésnek. Tény, hogy a felületességet, a nemtörődömséget nem viseltem el a környezetemben.
Rendszeresen sétáltam a faluban és ilyen esetekben szóvá tettem, pl. ha a járdára fejmagasságban kilógott a fák ága, vagy az udvari öntöző a járdát is öntözte.
Kemény harcot vívtam egyes buszvezetőkkel, hogy mindig beálljanak a megállóba.
(Ennek jegyében helyeztettem ki a „megállni tilos" táblákat a templom elé.)
A telefonköltségek csökkentése érdekében letiltattam egyes intézményeknél a belföldi távhívás és a nemzetközi hívás lehetőségét.
Korábban az áramszolgáltatónak jogában állt a községet terhelő áramszámla összegét egyszerűen leemelni a község bankszámlájáról.
Voltak vitás ügyeink a DÉMÁSZ-al, ezért azonnali hatállyal letiltattam az áramszolgáltató inkasszó jogát. (Mint utólag kiderült: a megyében egyedülállóan.)
Lehet, hogy ezekkel az intézkedésekkel az ellenzékem számát növeltem, de ma is megtenném, mindegyiket.
A nyolc év alatt bizonyára történtek veled mulatságos esetek is. Ha valami jó történetre emlékszel, oszd meg velünk.
Az ember nem szívesen beszél olyan dolgokról, amikor balek volt, rászedték, egyszóval, amikor valami nem úgy alakult, mint ahogy várta.
|
|