Előző fejezet Következő fejezet

Havassy Péter:

Csépa történeti vázlata a kezdetektől a 19. század végéig

 

CSÉPA TERÜLETÉNEK TÖRTÉNETE A HONFOGLALÁSIG

 

A napjainkig előkerült régészeti leletek alapján a község területének első lakója a neolitkor Körös kultúrájának népessége volt. A kultúra egyik jeles emléke az a Csépa határában előkerült szarvassal díszített edénytöredék, amelynek révén a község ismertté vált a régészeti szakirodalomban. A vonaldíszes kerámia kultúrájából is számos lelet került elő a Csípsárpart, Telekpart, Ludas dűlő, Kishát és más községi határrészek területéről.1 Jórészt ezek a telephelyek őrizték meg a rézkor első műveltségének az aeneolitikumnak emlékeit is.2 A község területe a bronzkor folyamán végig lakott lehetett, mert gazdag leletanyag került felszínre e korszak több műveltségéből, így a nagyréviből - e kultúra névadója a Csépától nem messzire lévő, s ugyancsak tiszazugi helység, Nagyrév - a hatvaniból és a füzesabonyiból.3 A vaskorszakban, hátramaradt edénytöredékeik tanúsága szerint, szkíták éltek a község környékén.4 A népvándorlás korából a szarmaták és avarok jelenléte mutatható ki a község bel- és külterületén talált emlékek alapján.5 Itt kell megemlékeznünk Kovaeh Albert csépai postaellenőrről, aki önálló kutatásai eredményeként a község területén lelt régészeti emlékeket 1374-ben átadta a Nemzeti Múzeumnak. Titkára volt a tiszazugi műkedvelő régészeket tömörítő, 1876-ban alapított „Tiszazugi Archeológiai Magán-Társulat"-nak, melynek tagjai az aktív gyűjtőmunkán túl értékes publikációk sorával hívták fel a figyelmet szűkebb hazájuk értékeire.6

 

AZ ÁRPAD-KORI CSÉPA

 

A honfoglalást követően a Tiszazug területe a fejedelmi törzsé, a Megyére lett, annak déli részét azonban hamarosan Ond vezér mondhatta magáénak. István király a vármegyerendszer megteremtésekor az egykori szláv várat, Csongrádot jelölte ki az új vármegye székhelyéül, melynek fennhatósága alá került kezdettől fogva az egész Alsó-Tiszazug, így Csépa területe is.7 Ond fia, Ete birtokában lévő területek kétharmad részét a király kisajátította, így az Ondtól származó Bor-Kalán nermzetség kezén csak a mai Szelevény és Csépa falvak déli területe maradt.8 I. László király idején egy új birtokos tűnik fel a tájon, az egri püspök, aki magáénak mondhatta a Csépa hatarában lévó ket halastót: Nagyhoszutho-t és Kerektou-t is.9 /Mindkét tó emlékét ma dűlőnév őrzi Csépán./ Bár a falu nevével csak a 15. szazad elején találkozunk az oklevelekben, területén már az előző századokban is több apró település állt. Így az 1261-ben előtűnő Pokah /a későbbi Pókahaza/,10 az 1330-ban Hymud alakban említett Himod11 és a Woya alakban előbukkanó Vaja.12

A személynévi eredetű Pókahaza /Pálháza/13 először 1261-ben szerepel, Pokah néven az egri püspök tiszai birtokainak egyik határosaként,14 A 15. század folyamán családnévként többször előfordul, s feltételezhetően az e nevet viselő személyek voltak a kis falu földesurai, így 1406-ban Pokahaza-i Poka László és János,15 1464-ben és 1475-ben Sandrinus, illetve Ladislaus Poka de Pókahaza nevű királyi emberek.16 A település az első török támadás idején pusztulhatott el, mert az általunk ismert 16. századi forrásokban már nem akadunk nyomára, községi rangját a későbbiek folyamán sem tudja visszanyerni, emléke azonban a mai Csépa területén több helynévben is fennmaradt, így Pókahaza sziget, Nagy Pókaház, Pókahaza dűlő, Pókaház ere, pókaházi láp, Sasi Pókaház.17 Himod 1350-ban /Hymud sessio, possessio/ Ug,18 1333-ban ugyanilyen alakban Istvánháza /Poch/19 határosa. Nevével a továbbiakban nem találkozunko Györffy György szerint Himod, Tiszaug és Kunszentmárton között, a mai Homok puszta helyén feküdt, Botka János Csépa területének északi, részére, a Fertő környékére teszi az egykori falucska helyét.20 Vaja 1330-ban /possessio Woya/ Ug szomszédságában tűnik fel, Györffy György szerint a mai Tiszasas helyén kereshető. Botka János azonban az egykori Vaját Gyójával azonosítja, mivel szerinte ezen a néven fordul elő a későbbi összeírásokban, továbbá a község általa feltetelezett helyét - mely Csépa területére esik - ma is Gyójának nevezik.

 

CSÉPA A 15-17. SZÁZADBAN

 

Kálmán Béla szerint a Csép, Csépa, Csépka szavak az István régies Csépán, Csépány változatából keletkeztek, így tehát Csépa község neve, akárcsak a fent említett Pókaházáé, szintén személynévi eredetű.23 A nevét először említő, 1406-ban kelt oklevél arról tudósít, hogy a falu /possessio/ a Csépa /Chepha/ család tulajdona.24 A 15. század első felében, 1423-ban, 1426-ban, 1437-ben kiadott oklevelek továbbra is a Csépa család tagjait jelölik meg az ekkor Csongrád megyéhez tartozó község uraiként.25 1495-ben rajtuk kívül már gyepősi More Péter is a birtokosok között szerepel, kinek kérelmére csépai és szelevényi földjeit II. Ulászló Pest vármegyéhez csatolta.26 Palugyay Imre és /rá hivatkozva/ Chobot Ferenc véleménye szerint 1495-ben Csépa földesurai Gleszán Laszlo és János voltak,27 úgy véljük azonban, hogy ez csupán hibás olvasat Chephán helyett. Mindenesetre a Csópa család tagjait 1495 után már nem említik a falu birtokosai között. 1561-ben Móricz Péter, Horváth István és Barát Balázs osztozott a 19 portás település javaiban.28 Közülük a leggazdagabb Barát Balázs volt, aki feltehetően a Csépa család birtokát örökölte.29 1573-ban a község kizárólagos tulajdonosa Móricz Lőrinc.30 Birtokviszonyairól sokáig nincs tudomásunk. 1964-ben I. Lipót Csépa nagy részét és Pókaházát Móricz József tábornoknak - a volt birtokos család leszármazottjának - adományozta, a fennmaradó területet pedig kincstári kezelésbe utalta. A romokban heverő falu azonban hamarosan a tábornok vejének, Tzutz /Czucz/ Lászlónak kezébe került. A Czucz família később e helyet felosztotta és megszállta, s utódait ma is ott találjuk a község lakosai között.

Szolnok eleste /1552/ után Gyula még 1566-ig magyar kézen volt és ellenőrzése alatt tartotta a Tiszazugot - 1559-ben és 1560-ban Csépa 16 forint adót fizetett a var kapitányának - azonban Gyula elfoglalása után e vidék is hódoltsági területté vált, a törökök háborítatlan uralma alá került.32 A szultán adószedői viszont már 1558-ban különféle járandóságokat szedtek a Csépával határos khász falvakban, Kürtön, Sason, Ságon.33 A 16-17. századi Csépa életére vonatkozó forrásaink igen behatároltak, csupán néhány portális összeírás, dézsmajegyzék és török adólajstrom áll rendelkezésünkre, melyekből először a község népességére vonatkozó adatokat emeljük ki:34

1545 1551 1561 1571 1635 1647
19 porta 27 porta 16 porta 24 család 1/2 porta 1/2 porta

A hódoltság kezdeti időszakában a község népessége viszonylag állandónak mondható. Gyakran előfordult, hogy a tiszazugi falvak lakosságának nagy része a védettebb környező településekre menekült. így volt ez Csépa esetében is, mert az 1551-ben összeírt 27 család közül hetet Kürtön találunk 1562-ben.35 Közrejátszott ebben az a körülmény is, hogy az alsó-tiszazugi falvak közül Csépa feküdt legmesszebbre a folyóktól, s híján volt más, a természet által nyújtott védekezési lehetőségnek és rejtekhelynek. Nyugalmasabb időszakban azonban a lakóhelyüket szerető emberek visszatértek, bizonyság erre, hogy Csépán 1571-ben ugyanannyi családfőt Írtak össze, mint Kürtön.36 A 15 éves háború folyamán átvonuló seregek azonban hatalmas pusztítást vittek végbe a vidék falvaiban, amelyek közül néhányról ekkor hallunk utoljára, mások 50-100 éves enyészet után adják az első életjelt magukról. 1614-ben a váci egyházmegye tizedjegyzékében csak Kürt és Csépa szerepel az Alsó-Tiszazug települései közül, 1629-ben is csak e két helység fizette tizedének évi bérletét a decimátornak.37 Az 1630-1640 között készült portaösszeirások arról tanúskodnak, hogy a közösség él, létezik, de a háború pusztításait nem tudta kiheverni még ekkor sem. Szejdi Ahmed pasa 1659. évi, tatár segódcsapatokkal folytatott hadjárata azonban végzetes következményekkel járt. Csépa, s a környéken elterülő több falu ekkor némult el hosszú időre. 1660-ban a dézsmaszedő Sasról, Ugrói és Csépáról semmi féle járadékot nem tudott behajtani, mert - az ő szavaival élve - Ma lakosok elpusztult tájaikról menekülésben vannak".38 A már emiitett adománylevélből megtudjuk, hogy 1664-ben mindkét helység - Csépa és Pókanáza - romos, elhagyatott, lakatlan ttinhabitatoribus et destituta" volt és községi rangját csak hat évtized múlva sikerült visszanyernie.39

A környék mezőgazdaságára vonatkozó szórvány adatokkal már a 11., bővebben a 13-14. századi oklevelekben találkozunk. A szomszédos községekben szántóvető, halászó embereket, réteket, halastavakat /lásd Kerektó, Nagyhosszútó stb./, gyümölcsfákat említenek a rendelkezésünkre álló források, s nem hagyhatjuk figyelmen kívül a jelentős tiszai és körösi révhelyeket, gázlókat, vásárokat, amelyek a kereskedelem, továbbá a közlekedés fontos pontjaiként bekapcsolták vidékünket az ország vérkeringésébe.40 A szőlőtermesztés jelentős, kifizetődő tevékenység lehetett, ha a csépaiak a 15. században még a lakóhelyüktől távollévő Balaton környékére is eljártak a szőlőt művelni, a veszprémi káptalan birtokaira.41 Az ország jelentős részének elfoglalásával járó háborúskodás után a törökök a közigazgatás kiépítésére, a gazdasági és társadalmi élet normalizálására törekedtek, s e politika eredménye Csépán is megmutatkozik, ahol a népesség viszonylag állandónak mondható a 16. század második felében, egészen a 15 éves háborúig, továbbá a decimátoroknak ekkor még van mit beszedniük a falu jobbágyaitól, így 1560-ban 21, 1561-ben 22 köböl búzát és 9 véka árpát.42 Ezenkívül 1560-ban 14 bárányt visznek el tizedként,43 ami azt jelenti, hogy a juhosgazdak legalább 280-300 juhval rendelkeztek.44 A 15 éves háborút követően az élet halvány jeleivel találkozunk csupán, a község nem tudja visszanyerni erejét, s még ezt az apró szikrát is kioltja az 1659. évi hadjárat, amely a falu elnéptelenedésével járt. Az 1720-as évekig a pusztának nevezett Csépa határát a tiszasasi és tiszakürti lakosok használták.45

 

CSÉPA A 18 - 19. SZÁZADBAN

 

Csépa 1721-1722-tői, a falu újranépesítésének kezdetétől Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, majd az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez került.46 Már említettük, hogy az 1660-as években az akkor még puszta nagyobb hányadát I. Lipót, Móricz tábornoknak adományozta - a többi csépai föld kincstári kezelésben maradt -, ez a birtokrész azonban hamarosan a generális vejének, Czucz Lászlónak jutott. A határt bérlők használták, akik díjat fizettek a Czucz családnak és a kincstárnak.47 A község História domusa így tárja elénk a família viszszaköltözését csépai birtokaira: „Látva a család, hogy az ország minden sarkában mindenki saját fészkében pihen meg ismét, visszatérésre gondolt Nógrád megyéből csépai birtokára, amit valóban meg is tett, mert közös elhatározással kb. 1723-ban minden vagyonával együtt idejött lakni". Ekkor azonban már a Czucz-jószág az alábbi öt örökös között oszlott meg: 1. Czucz László, 2. Czucz Mihály /leányági örökléssel a Csete család szerezte meg az 1/5 részt/, 3. Czucz Orsolya /Szántó Jánosnó, így ez az 1/5 rész a Szántó famíliáé lesz a későbblekben/, 4. Czucz Katalin /Zöllei Jánosné. A Zöllei család fiúágon kihalt, s így a Palojtay famíliának jutott az 1/5 rész/, 5. Czucz Albert /leányágon az 1/5 rész a Tercsyek kezéhez került/.48 Az ötödrészesek közül a Czucz és Palojtay család már az 1720-as,49 a Csete, Szántó, Tercsy pedig csak az 1750-es években költözik Csépára,50 s ez az 5 „ linea" - bár ezeken belül is házasság, zálog és más címen újabb nemesi családok jelentkeznek - birtokos marad a faluban az általunk tárgyalt korszak folyamán. Ugyanakkor a kincstári kezelésben lévő föld is közép-, illetve kisnemesek kezére került /pl. Sárközy, Kanyó, Tarcsándy, Csernus/.

A továbbiakban vázlatosan tekintsük át Csépa népesedési viszonyait a 18-19. században. A csépai beköltözők többsége a 18. században a palócnak mondott területről származott, igy a „honfoglaló" Czucz família minden ága Nógrádból érkezett, s innen indult útnak - Hont, Gömör, Borsod, Heves, Pest, Békés megyebeliekkel kiegészülve - a később betelepült családok nagy része is. E megyék nagy többségéből közvetlen, a Jászságból azonban közvetett úton - hosszabb-rövidebb ideig tartó megtelepedés után - áramlott Csépa felé a palóc lakosság.52 /A betelepült lakosság származási helyének több-kevesebb sikerrel járó kimutatását lásd a Porrások c. részben./ A beköltözők kapcsolata azonban nem szakadt meg a kibocsájtó területtel, ezt példázza a forrásokban feltüntetett fuvarozás, mely Ebeczkre és más Nógrád, illetve Hont megyei faluba irányult, ahol a nemesek egy része továbbra is birtokos maradt, s feltehetően e kapcsolattartásnak tudható be, hogy innen a későbbiek folyamán is újabb csaladok érkeztek Csépara.53 A lakosság szamának alakulása a 18-19. szazadban:54

1725: 10 család /ebből 7 nemes/
1731: 16 " /ebből 12 nemes/
1748: 32 " /ebből 17 nemes/
1784: 925 "
1828: 1923 " 1733 rk., 104 evang.-ref., 86 izr. - g.kel.
1837: 2123 "  
1851: 2250 " 2048 rk., 116 evang., 4 ref., 80 izr., 2 g.kel.
1866: 2610 "  
1868: 2717 "  
1880: 2529 " 2329 rk., 103 evang., 62 ref., 35 izr., - g.kel.
1890: 2971 "  
1900: 3239 " 3033 rk., 103 evang„ 64 ref. 38 izr. - g.kel., 1 g.kat.

Csépa lakossága a névanyag /lásd: Források/ es a honismertető irodalom tanusága szerint magyar volt.55 A paraszt csaladok szama az 1770-es evekben már túlhaladta a nemesekét, a 19. század közepén pedig már 2/3-os többség mutatható ki a javukra.56 A népesség nagyarányú növekedését elősegítette a bevándorlás fokozódása és a természetes szaporodás, továbbá azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy innen csak 12 család költözött el más vidékre.57 Csépa 1784-ben, az első népszámlálás idején - Kürt mögött - az Alsó-Tiszazug második, 1828-ban már legnépesebb községe, s vezető helyét csak a 19-20. század fordulóján veszti el, amikor ismét Kürt kerül az élre.58 Az 1784. évi felmérés adatait a környező falvak lakossága a 19. század közepére 50-100 %-kal szárnyalta túl, ez az arány Csépán 150 %-os volt, pedig a település természetes szaporodása nem tért el lényegesen a vidék átlagától.59

  Születés Halálozás Természetes szaporodás
1756: 32 23 9
1787: 79 55 24
1815: 107 87 30
1844: 145 109 36

 

A gyermekhalandóság és az átlagos életkor alakulása a 18-19. században:60

 

Az elhunytak száma Az elhunytak átlagos életkora

 

1 éven alul 1-6 év között 6-20 év között 20-60 év között 60 év fölött
1787 25 18 4 6 2 8 év
1815 36 23 16 8 4 11 év
1844 41 31 19 16 2 14 év

A természetes szaporodás fékezője a gyermekhalandóság volt. Mint láthatjuk, 1815-ben az elhunytak közel fele 1 éven aluli gyermek, akik közül nem érte meg a 20 napot 25 csecsemő.61 Az egészségügyi ellátás megindulásával az elhunytak átlagéletkora lassan emelkedett, 1869-ben 15, 1898-ban 19 évre.62 A csépaiaknák pedig még a gyakori elemi csapásokkal is meg kellett küzdeniük, továbbá a nagy járványok sem kerülték el a községet, pl. az 1831. évi kolerajárvány 60 embert ragadott el.63

 

Csépa társadalma a 18-19. században

Mint már az előbbiekben említettük, a falu betelepülése az 1721-22. évben indult meg. Először a nemesek érkeztek, majd a szabadköltözésü libertinusok, akik ekkor már élvezték a vármegye kedvezményeit. Csépa a betelepüléstől kezdve kuriális falu volt, mivel a környék helységei közül itt lakott a legtöbb tényleges nemes, akik úrbéres jobbágyokat nem fogadtak és rendelkeztek a nemesi közösségeket megillető kiváltságokkal. A község jellege nevében is megmutatkozott, 1723-ban már Nemes Csépaként emlegették egészen az 1880-as évek végéig.64 A nemesség közbirtokosságot alkotott. Hamar megindult az önkormányzati élet is, 1731-ben már a nemesek hadnagyáról tudunk, aki az elöljáróság tagjainak, az esküdteknek volt a vezetője. A nemesi communitas legfontosabb szerve, a közgyűlés választotta az elöljáróságot, Nemes-Csépa Tanácsát, ahol minden nemes egyenlő jogokat élvezett, s közülük bárki lehetett hadnagy vagy esküdt.64 E tisztségekre azért általában a módosabbak kerültek, ennek alátámasztására álljon itt a hadnagyok vagyoni helyzetére vonatkozó néhány adat.66

1731-ben a hadnagy Nagy Ferenc volt, aki 12 hold földdel rendelkezett
1749-ben a hadnagy Varjasy András volt, aki 31 hold földdel rendelkezett
1758-ban a hadnagy Sárközy Antal volt, aki 17 hold földdel rendelkezett
1788-ban a hadnagy Csernus Mátyás volt, aki 67 hold földdel rendelkezett

A közösség életét a tanács irányította, melynek kötelességeit ós jogait így tárja elénk a korabeli forrás: „Előljáróink köteleztetnek mind törvényes, mind pedig gazdaságbeli dolgainkat szorgalmasan, híven és igazságosan folytatni. Midón nagyobb dolgok előadják magukat, minket összehivatni, szavainkat venni, egyszóval mindennemű javunkra ós közmegmaradásunkra célzó ügyeinkben dolgainkat előmozdítani és ügyeinkben pártunkat fogni. Ellenben kötelezzük mi ia magunkat arra, hogy Ő Kegyelmeteket mindenben engedelmeskedni el nem mulasztjuk, midőn hivattatunk, a Gyűlésből ki nem maradunk, és a javakra célzó rendelésünkből magunkat ki nem húzzuk, azt mindnyájan örömmel cselekedni fogjuk." Belső ügyeiket maguk intézteké 8 vármegyei eljárást csak az „alkotmányuk" megsértői ós a súlyosabb vétségek elkövetői ellen kértek, valamint birtokperekben.67 Azonban a 18. század második felében a perek elszaporodása, az osztalékból való részesedés aránytalansága, a költségek megnövekedése, a regáléhasznokból a közösség kiszorulása, a legelő igazságtalan használata, a jó és a rosszabb minőségű szántók és rétek elosztása körül támadt viszályok, az 1 főre eső földterület összeszűkülése - sorolhatnánk tovább - rést ütöttek az önkormányzat eddig szilárdnak vélt falán. A bajok orvoslására a lakosság a közösségi életet átszervezte, 1789-ben „Nemes és Nemtelen Compossessorok megmásit-hatatlan transactiora" léptek egymással68 /szövegét lásd a Források c. részben/. A legtöbb intézkedése gazdasági jellegű volt, de társadalmi kérdésekkel is foglalkozott. Az elöljáróságot, mely eddig 1 hadnagyból ós 3 esküdtből állt, kibővítették az 5 linea egy-egy delegáltjával. Az elöljárók közül perceptort választottak, aki felügyelt a közös vagyonra, intézte a hitelügyleteket, kiosztotta megmaradó közjövedelmekből mindenkinek a járandóságát. Az önkormányzati élet a transactio létrejötte után megerősödött. A község népességének nagyarányú növekedése miatt új tisztségviselők jelentek meg a tanácsban, a templombíró, a kishadnagy és a jegyző.69 Az elöljáróság szervezetéhez tartozott, s igen gyakran az elszegényedett nemesség soraiból verbuválódott a helység kocsisa, csősze, pásztora stb. /évi konvenciójukat lásd a Forrásoknál/.70 Csépa önkormányzati életében az 1848-49. évi szabadságharcot követő évtizedben csupán annyi változás történt, hogy a közgyűlésen már minden közbirtokos - nemcsak a nemesek - szavazati joggal rendelkezett. Ezentúl nem hangsúlyozták a különböző intézményekben a nemesi mivoltot. A közbirtokosság tovább élvezte a regáléjogokat is.71 A falu régi értelembe vett önkormányzata 1873-ban megszűnt, amikor Csépa nagyközséggé alakult, s az 1871. évi 18. törvénycikkben megfogalmazott, egységes alapelvekre épülő nagyközségi szervezeti formát öltött.72 Ezt követően a csépai képviselőtestületben 15 választott tag és 15 virilista foglalt helyet.73 A közbirtokosság a 80-as években fokozatosan elvesztette regálé jogait és kegyuraságát is, melyek a községre szálltak.74 A régi önkormányzati élet hagyományai azonban csírájukban tovább éltek az eredményesen működő Csépai Közbirtokosság és Legeltető Társulatban, valamint a hegyközségi szervezetben.75

A falu társadalmának jelentős részét a majorsági /kuriális/ zsellérek alkották, akik uruktól szerződós alapján nyertek földet vagy házhelyet. Alkalmazásukat az indokolta, hogy Csépa kuriális, de középbirtokos nemessége sem rendelkezett olyan pénztőkével, ami elegendő lett volna gazdasága költségeinek fedezésére, így a zsellérektől megkövetelt robot biztosította számukra az olcsó munkaerőt. A község kiváltságai csábították az idegeneket, s emiatt leszűkült a lakosság élettere. 1789-ben egy főre még 1,17 kh jutott, 1851-ben már csak 0,5 kh.76 A majorsági zsellérek rétege alatt még ott álltak a teljesen nincstelenek, akik a környező uradalmakban /főleg Szelevényen/ igyekeztek maguknak munkát keresni, s az elszegényedésre jellemző, hogy köztük már egykor jobb napokat látott nemeseket is találunk.77 Csépán a 19. század végóig nem volt olyan birtokos, aki 100 kh földet mondhatott magáénak, a két 90 kh-dal rendelkező tulajdonos pedig nyilván saját zselléreivel végeztette el az éppen soron következő feladatot.78 A község fokozatos elszegényedését mutatja, hogy lö96-ban a majorsági zsellérviszony felszámolásakor csak 29 zsellér tudta megváltani egykori szerződéses birtokát, továbbá ekkor már a környék legolcsóbb aratói a 40-60 fős csoportokba tömörülő csépaiak voltak.79 A századfordulón már az agrár-proletár és a náluk alig valamivel vagyonosabb réteg alkotta a lakosság 56,4 %-át. 1900-ban az 1218 keresőből 106-an az iparban, 24-en a kereskedelemben, 26-an a közszolgálatban, 4-en a közlekedésben dolgoztak, s ha ehhez hozzászámítjuk a házi cselédeket és egyéb foglalkozásúakat /56 fő/, akkor mintegy 18 $-ra tehető a nem közvétlenül mezőgazdasági munkából élők aránya.80

 

Csépa gazdasási élete a 18-19- században

Csépa betelepülésóig területén a tiszakürti és tiszasasi lakosok szántottak, vetettek.81 Határa nagyon elvadult lehetett, mert a beköltözni kívánó Gzucz családnak két évi munkájába telt, amíg megtisztította a földeket a „vadállatoktól", gaztól.82 A birtokosok a legelőt, erdőt, halászó vizeket közös kezelésben hagyták, de felosztották maguk között a belső telkeket, majd a határ szántóföldi művelésre alkalmas, ármentes részét, az ún. Felsőföldet, ahol 1751-ig a következő dűlőket alakították ki: Kunszentmártoni Út melletti Föld, Olasz-veremhát, Szőlőkútjára-járó, Kútra-járó, Gyepre-járó, Fertőre-való, Szőlőkre-járó, Hosszú, Határút-melletti, ezeken kívül 1775-ben művelés alá vonták a Csípsár, Gyeprejáró-alsómező Ujfogas, Császárútján-keresztüljáró, Papföldekvógére-járó Rövid, Kút-Kopolya, Nagy Fertőre-járó, Szilfa, Kunhalom és Pénzásás nevű dűlőket.83 A határ a 16. században két, 1801-től háromnyomásos volt, vetés előtt általában kétszer szántottak. A község gazdasági életében a gabonatermelés - főleg a búza és árpa - állt az első helyen. Kézzel vetettek, vesszőboronával boronáltak, a kaszával aratott .búzát keresztekbe rakták, amiket aztán a szérűskertbe hordtak, majd a nyomtatással nyert magot a faluszéleken lévő /Olaszvermek-dűlője, Olasz-veremhát/ vagy a házak udvarán ásott, égetett falú vermekben, a 19. század közepétől inkább hombárokban és ládákban tárolták, innen a termény a száraz és a Tiszán álló tombácos /vízi/ malomba került.84

Vizsgáljuk meg, hogy a termelt gabonamennyiség elegendő volt-e a lakosság szükségleteinek fedezésére. A kérdés megválaszolásához adatbősége miatt az 1866. évi összeírást használtuk fel. Eszerint85 Csépán a kenyérgabonaként alapvetően számításba jövő ősziekből, így búzából 2316, kétszeresből 1500, rozsból 600 /összesen 4416/ pozsonyi mérő termett, ugyanakkor az évi szükséglet 15306 mérő volt, tehát a lakosság a számára szükséges mennyiség 1/3 részét sem tudta előállítani, ráadásul „a termés olyan silány és többnyire csak vad mag volt", hogy a helyi plébános búza helyett pénzben kérte a részére járó párbért. A krumpli felhasználása sem jelentett megoldást, hiszen ebből is 2610 mérő volt ekkor a hiány. A tavaszi terményeknél már mutatkozott valami felesleg /árpából 100, zabból 50 mérő/, de a kenyérgabonát esetenként pótló kukoricából és kölesből 1447, illetve 540 pozsonyi mérő hiányzott. A gabona beszerzéséhez csekély segítséget nyújtott a borból származó jövedelem, mivel forrásunk szerint ez volt az egyetlen termék, amelyből a szükségeshez képest dupla mennyiség állt rendelkezésre.87

 

A művelési ágak megoszlása88 és az állattenyésztés alakulása;

  1789 1851 1866 1895
  katasztrális holdakban
szántó 1119 1205 1236 3185
rét   1000 670 445
legelő   2410 1810 342
szőlő   340 309 317
kert, gyümölcsös       36
erdő       15
nádas       44
művelés alá nem vont terület       576

összesen 1119 4955 4025 4960

Az 1866-ban megkezdett árvízmentesítési munkálatok 1894-ben befejeződtek. Hatalmas területek szabadultak fel a víz alól. Az 1851-ben közel 12 %-os részesedésű szántók - elsősorban a legelő rovására - 1895-ben már a határ 64 %-át foglalták el, amelynek még ilyen arányú növekedését is indokolhatta a fentiekben említett gabona hiány. 1851-ben a müvelés alatt álló földek közel 50 %-a még legelő, 1895-ben már csak 7 %-a, s közben a rét kiterjedése is felére zsugorodott. A község egyébként sem tudta előteremteni jószágai számára a megfelelő mennyiségű réti és legelőről nyerhető terményeket. 1866-ban szénából 6700, sarjuból 4020 mázsa termett, az évi szükséglet azonban több volt 1160 mázsával,89 s ezen tények kihatottak az állattenyésztésre is.90

  1725 1731 1751 1850 1866 1895 1911
szarvasmarha 27 53 93 291 340 380 325
13 26 57 442 150 512 488
juh 49 56 109 915 2000 62 10
sertés   15 91   120 1486 529
öszvér, szamár         4 2 -
kecske           80 78
baromfi           8148  

A nagyjószágállomány /szarvasmarha, ló/ a 18-19. század folyamán egyre csökkent, így 1725-ben 1 főre még 0,66 állat jutott, 1751-ben már csak 0,58, 1850-ben 0,32, 1895-ben 0,28, 1911-ben 0,22. A viszonylag állandónak mondható nagyarányú lótartás nemcsak a község nemesi jellegéből adódott, hanem abból a szükségszerűségből is, hogy az elszegényedő nemesek rákényszerültek lovaik igaerejóre. A módosabb birtokosok lótenyésztéssel is foglalkoztak, mert a környező városokon mindig kedvelt árucikk volt a Csépán nevelt ló.91 A szarvasmarha állomány a 19. században nem sokat változott, ellenben a juhok száma a legelőterület összeszűkülése miatt, a kezdeti ugrásszerű fejlődés után a század végére a holtpont közelébe került, s a családok nagy részének ekkor már csak a baromfinevelésre maradt ereje, s talán az is elgondolkoztató tény, hogy a környéken 1895-ben itt találták a legtöbb szárnyasjószágot.92

Fontos szerepet játszott a község életében a halászat is, főleg ha arra gondolunk, hogy a közösség nem tudta megtermelni magának az alapvető élelmiszereket. Jelentőségót egy forrás így tarja elénk: „Voltak olyan idők, amikor fél éven át mindennap halászott a Helység, és volt olyan nap, 100-200 forintra is ment halaszatjuk, néha 10-20, néha pedig csak 7-8 forintra... A Tóbéli Kereset a Helység népe között kinek-kinek a részihez képest osztatott fel". Előfordult, hogy egy évben 4-5000 forintot is keresett a falu népe a halászatból, mely célra a község területén 4 tó, több ér és sok vízjárta hely állt rendelkezésre. A halászat jogát 1789-ben árendába adta a közbirtokosság.93

Az egyik legfontosabb pénzkereseti forrás a szőlőművelés volt, melyre egyaránt törekedett; nemes és nemtelent. A Csepán lévő szőlőket először 1747-ben említik, s az 1750. évi összeírás már az, első bortermelő libertinust, Egegi Tamást is megőrizte számunkra, akinek ebben az évben 3 akó bora termett.94 Fokozatosan növekedett a szőlőművelésre szánt terület és egy 18. század végi forrás már arról számol be, hogy „majd mindannyiunknak szőlőcskóink vannak", kiterjedése a 19. század végén megközelítette a legelőét. 1866-ban a megtermelt 618 akó borból 292-re a község lakóinak nem volt szüksége, s mint azt már a fentiekben is jeleztük, a csépaiak a megmaradó bor után befolyt összegből pótolhatták a hiányzó gabonát.95 A századvégi flloxera járványnak a futóbomokra telepített csépai szőlők ellenálltak, mely felkeltette az érdeklődést a táj szőlőkultúrája iránt.96 Forrásaink gyakran szólnak a szőlők között található gyümölcsfákról és veteményekről,97 a dohány, kukorica, burgonya, kender, dinnye és káposzta földekről. Egy 1776-ban készült térképen a Vadasparton és a Csípsárparton dohányosok házaival találkozunk. A kukorica kezdetben a vetemények között, később az ugarföldön kapott helyet. A burgonyát mint szőlő köztes növényt említik, míg a kendert, dinnyét és káposztát a szántók végeiben, a nyomáson kívül álló homokosabb helyeken termesztették.98

 

Kereskedelem és ipar

A csépai közbirtokosság kiváltságai közé tartozott a bor-, sör- és pálinkaáruitatás /kocsmáitatás/, húsvágatás /mészárszéktartás/, téglaégetés, valamint a boltok nyitásának joga is, amelyeknek a mindennapi életben való érvényesítését szigorú feltételekhez kötötték /lásd: transactio/. A helység kocsmáját, mészárszékét és boltját 1731-ben említik először a rendelkezésünkre álló források. Csak az elöljáróság által kijelölt személy mérhetett bort a faluban, aki a forgalomból való részesedésen túl 13 hold szántót és 11 hold kaszálót kapott szolgálataiért. A borból befolyt jövedelemről számadást vezetett, s azt minden évben bemutatta a helység hadnagyának. A közbirtokosság 1790-ben évi 600 forintért az italmérés jogát árendába adta, azzal a kikötéssel, hogy „ a mindenkori árendás köteles a csépai gazdák borait illendő áron felvásárolni".99 1889-ben a kocsmáitatás a község kezébe került.100 A mészárszék nem jövedelmezett úgy, mint a kocsma, ezért ezt szinte kezdettől fogva árendába adták, 1789 előtt évi 40, utána pedig 60 forintért, továbbá a bérlő köteles volt 50 font faggyút beszolgáltatni a tanácsnak. A legfontosabb cikkek beszerzésére egy kis bolt szolgált, melyet görög árendásai után „Görög Bolt"-nak nevezett a község népe.101 Az itt élő 2-3 görög családtól a kereskedelem irányítását a 19. században átvették a faluban lakó izraeliták. A csépaiak gyakran eljártak áruikkal a szentesi, kecskeméti, csongrádi, s főleg a kunszentmártoni vásárokra, de 1879-ben már a helységben is működött 6 vegyeskereskedő.102 1873-tól kezdve hetenként 3 alkalommal volt piac a községben. A kereskedelem fellendítését szolgálta az évente négyszer tartott országos vásár, továbbá az 1901-ben alapított, s már ebben az évben 1090 tagot számláló Hangyaszövetkezet is. 1900-ban a kereskedelemben 24-en dolgoztak /a keresők 1,3 %-a/.103

Az Önellátásra törekvő lakosság háziipari tevékenységét a 19. század közepétől kezdve lassan felváltotta a kisipari munka, sőt a századfordulón már kisebb üzemek is megkezdték a termelést a faluban. Az iparosok számának alakulása:104

  1879 1900
asztalos 4 6
cipész 3 12
hentes 2 5
kerékgyártó 2  
kovács 1 9
molnár 8 5
pintér 1  
szabó   6
kőműves   3

1883-ban megkezdte működését a közbirtokosság kezelésében lévő téglaégető üzem, 1908-ban pedig az első gőzmalom.105 A csépai iparosok a sasi, ugi és szelevényi társaikkal összefogva 1889-ben létrehozták a Csépai Ipartársulatot.106 1900-ban a keresők 8,5 %-a /106 fő/ folytatott ipari tevékenységet a faluban.107

 

A község egyházi élete és oktatási viszonyai a 18-19. században

A falu határát használó tiszakürti és tiszasasi - valamint az elsők között betelepülő - csépai református lakosok vették igénybe először a hódoltság idején már álló kis imaházat, melyet azonban - hiába fordultak a vármegyéhez jogaik megvédésóért - elvesztettek a katolikusok beáramlása után. A katolikusok a kápolna helyére 1729-ben vályogból templomot emeltek Szent Jakab tiszteletére. A lakosok hitéletét licenciátusok vezették egészen 1756-ig, az első plébános, Cettó Ferenc megválasztásáig, s ez a lépés egyben Csépa önálló egyházközséggé alakulásával - eddig Cibakháza fillája volt - járt együtt. Ekkor kezdődött az anyakönyvezés is. A közbirtokosság - mely a kegyúri jogot is gyakorolta - előírta a pap kötelezettségeit, de fizetéséről, ellátásáról is gondoskodott. A plébánosnak járó 13 hold földet a lakosok művelték meg, ezenkívül párbér címén - minden családtól - 2 véka búzát ás 50 krajcárt kapott, s élvezte még a községtől az alábbi deputátumokat, amelyeket egyik évben a nemesek, másik évben a közrendű lakosok szolgáltattak: 10 öl tűzifa, 4 akó misebor, 70-70 kg hús és só, 11,2 kg faggyú, 10,65 liter vaj, 1 db sertés, 5,25 forint ünnepi járulék, 600 kéve nád és 10 kocsi széna.108 1853-ban az eddigi, főleg természetben kapott járandóság megszűnt, s a közbirtokosság a plébánosnak ezután már csak pénzt fizetett, 719 forint 14 krajcárt. A papi földeket továbbra is, egészen a századfordulóig a régi rendszer szerint művelték, amit így ír le egy korabeli forrás: nEgyik évben az őszi vetőmagot, a vetés alá történő szántást és a vetést a nemesség, a tavaszi alá való szántást, a magot és a tavaszi vetést a parasztlakosság szolgáltatta, a másik évben pedig fordítva. Az aratás és a termés behordása szintén felváltva, egyik évben a nemesség, másik évben a szabadosok által teljesíttetett".109 A tagosítás után /1902/ a plébános ezt a szolgáltatást elvesztette, s földjeinek megművelése most már saját feladatává vált.

1798-ban készült el a ma is fönnálló temploma.111 1809-ben már az alábbi községek, illetve külterületi lakotthelyek - 1516 katolikus élt ekkor e településeken -tartoztak a csépai plébániához: Csépa, Szelevény, Tiszasas, Tiszaug, Istvánháza, Göbölyárás, Csípsár, Ság, Halesz, öthalom, Vadaskert.112 Csépa lakossága döntően mindig katolikus volt /lásd népesedési adatok/. A palóc hagyományok a község vallási életében is továbbéltek, igy a markoláb néphit, a licenciátusi rendszer, a búcsújárás, a népszokások területéről az aprószenteki mondóka.113 Csépán vallási társulatok és jótékony egyesületek is működtek már a 19. század második felében, így az 1868-ban 539 fővel szerveződött Temető Egylet és az 1896-ban alakult Jézus-Szent-Szive Társulat.114

A lakosság mintegy 5 %-a volt evangélikus, s csupán 1-2 % református, akik a 19. század elején csak a szentesi és más helyeken lévő vásárokra jártukban jutottak el az istentiszteletre. 1840-ben Csépa a szentesi evangélikus egyház filiája lett, ezentúl onaan járt ki évente két alkalommal a lelkész, a reformátusokhoz pedig Tiszasasról. A keresztélést, esketést, temetést azonban náluk továbbra is a katolikus pap végezte. Az evangélikus imaház 1853-ban, a ma is meglévő templom 1889-ben épült, s a reformátusokkal közösen használták. 1858-ban szerveződtek önálló egyházzá.115 Az izraeliták aránya a falu lakosai között - viszonylag magas - 1-3 % volt, imaházuk 1845-ben épült.116

A 18. század első felében a vallási ügyek Intézésén túl a licenciátusok tanították a csépal gyerekeket az alapvető ismeretekre. Később ezt a szerepet a plébános vette át, 1760-tól pedig a kántortanító, akinek járandóságát a közbirtokosság a lakosoktól beszedett természetbeliekkel, valamint a kocsmából származó jövedelem bizonyos részével fedezte /6 hold föld, családonként 1 véka búza és 25 krajcár, 1853-tól egy összegben 336 ft. 7 krajcár, lásd még Források/. Az iskola egyben a tanító lakásául is szolgált. 1801-ben felépült az új parochia, a régibe pedig a „cantori és oskola-ház" költözött.117 Az iskolázottság nem lehetett különösebben magas színvonalú, vagy egyszerűen a nagy többség nem is járt iskolába, mivel 1789-ben a trans-actiót elismerő 111 személyből csak 17 tudta /15 %/ aláírni a nevét, s a helyzet később sem változott sokat, mert 1848-ban a vármegyéhez kórvényt benyújtó 154 lakos közül 81,5 %-nak szerepelt a neve mellett a kereszt.118 A katolikus iskola fontosabb, jellemző adatai a 19. század második felében:119

  tantermek tanítók tanulók
s z á m a
1852 1 1 176
1863 2 2 267
1894 3 3 558 /ebből 116 ismétlő iskolás/

Palugyay Imre szerint az iskola jó állapotban volt.120 1863-ban külön fiú- és leányiskola szerveződött, s a kántortanítón kívül egy újabb oktatót alkalmaztak.

/Az iskolákról, óraszámról, a tanítóknak járó jövedelmekről lásd szemelvényünket a Források c. fejezetben./ A csépai iskolaszék első megválasztására 1881-ben került sor.121

A protestáns lakosok gyermekei 1843-ban jutottak önálló tanteremhez, 1889-ben pedig elkészült az iskola. Levita tanító /egyben lelkész/ 1858-tól teljesített szolgálatot a faluban.122 A protestáns tanulók száma a század második felében 20-26 fő körül mozgott, 1894-ben pl. 18 evangélikus és 6 református növendék járt iskolába.123 A községben működött még az izraelita gyermekek számára létrehozott „ szükségbéli iskola" is 1 fiú- és 1 leányosztállyal. 1863-ban már idejártak a csépaiakon kívül a tiszaugi, tiszasasi és szelevényi gyerekek, összesen 16-an. A tanító /egyben rabbi/ a magyaron kívül olykor német és héber nyelven tartotta az órákat.124 1880-ban a község lakosainak 37, 1900-ban 54,5 %-a tudott írni és olvasni, tehát a csépaiak mintegy fele a századfordulón még analfabéta volt.125 Az iskolán kívüli népművelésben az egyházi társulatokon kívül szerepet játszott még az 1879-ben alakult Olvasóegylet, melynek könyvállománya ekkor 300-350 kötetet számlált.126

 

A falu szociális viszonyai a 18-19. században

Csépa betelepülő lakosai az egykori középkori falu helyén kezdtek házaik felépítéséhez, a nemesek a mai templom közelében, a libertinusok pedig a Tabán /Tobán/ területén.127 A Josephinische Aufnahme-n már kótbeltelkes, kertes település /halmazfalu/ képe tárul elénk, amely a népesség növekedésével megváltozott; a központban lévő telkeket felkerekítették, az ólaskertek helyén pedig új, az un. alföldi típusú házak épültek, amelyek közül azonban még 1900-ban sem volt szilárdfalú.128 A lakásviszonyok alakulása:

  házak lakosok 1 házra jutó lakosok
s z á m a
1784 171 925 5,4
1828 246 1923 8,0
1851 511 2250 4,4
1880 547 2529 4,6
1900 694 3239 4.7

A házak számának növekedését gátolták a gyakori természeti csapások, így 1363-ban 22 ház vált a tűz martalékává, 1376-ban 160, 1879-ben 36 épület elpusztulása pedig az áradás számlájára irható.130

Az 1800-as évek elején Csépán két bába, 1878-tól orvos működött a községben, amely ekkor már az Alsó-Tiszazug közegészségügyi központja. 1881-ben gyógyszertárat, 1913-ban járványkórházat létesítettek a faluban.131 Az első artézi kutat 1905-ben fúrták.132

 

Rövidítések

 

cs. = csomó
én. = év nélkül
DMRA = Damjanich János Múzeum Régészeti Adattár /Szolnok/
HML = Heves megyei Levéltár
HML NKI = Heves megyei Levéltár Heves és Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai
HML T. = Heves megyei Levéltár Térképtár
m. = megye
OL F. = Országos Levéltár Filmtár
MSK = Magyar Statisztikai Közlemények
MSA = Magyar Statisztikai Adatgyűjtemény
Reg. dec. = Regesta decimaram /az OL anyagában/
sz. = szám
i. = irat
U. et C. = Urbaria et Conscriptiones /az OL anyagában/
SZL = Szentesi Levéltár
uo. = ugyanott
Pp. = Polgári perek /a HML anyagában/

 

Jegyzetek

 

  1. Kaliez Nándor, 1957. 16-17., Krecsmarik Endre. 1912. 365-368., Botka János, 1977- 15-16.
  2. Kalicz Nándor, 1957. 41-42., Botka János. 1977. 16.
  3. Kallez Nándor, 1957. 58-59.« Kovách Albert, 1893« 185-, Botka János. 1977. 17.
  4. Kalicz Nándor, 1957. 75.,. DMHA 63. 43/1-3«, Botka János. 1977. 17.
  5. Kalicz Nándor. 1957. 42., Botka János. 1977. 20.
  6. Kallcz Nándor; 1957. 81-83., Botka János, 1977. 28-29.
  7. Györffy György, 1964. 882, 883, 894.
  8. Györffy György. 1964. 882, 883, 894.
  9. ge.lér György. I829. IV/3. 39», Botka János. 1977« 23., Havassy Péter. 1981. 35, 37.
  10. Havassy Péter. 1981. 37«» Botka János. 1977« 24.
  11. Györffy György. 1964. 896., Bártfai Szabó László. 1938. 510., Havassy Péter. 1981. 33.
  12. Györffy György. 1964. 906., Havassy Péter. 1981. 42.
  13. Kálmán Béla. 1973. 63, 75.
  14. Botka János. 1977« 24., ge.lér György, uo., Havassy Péter, 1981. 37.
  15. Mályusz Elemér. 1956. II/l. 639«, Knauz Nándor. 1890. 244.
  16. Csánki Dezső, 1890. I. 686., Havassy Péter. 1981. 37.
  17. HML T. 118., Bognár András. 1979» 172., Botka János. 1977. 24., Havassy Péter. 1981. 37.
  18. Györffy György. 1964. 896.
  19. Györffy György, 1964. 896., Bártfal Sz. László. 1938. 510., Havassy Péter. 1981. 33.
  20. Györffy György. 1964. 896., Botka János. 1977« 25., Havassy Péter. 1981. 33.
  21. Györffy György. 1964. 906., Havassy Péter. 1981. 42.
  22. Botka János. 1977» 30. /72. jegyzet/, Havassy Péter. 1981. 43.
  23. Kálmán Béla. 1973. 59.
  24. Mályuaz Elemér. 1956. IV/1. 639«» Botka Jánoa, 1977« 33.» Havaaay Pétsr. 1981. 32.
  25. Havassy Péter, 1981. 32.
  26. Peaty Frigyea. 1888. I. 344., Havaaay Péter. 1981. 32.
  27. Palugyay Imre. 1855. IV. 416., Ohobot Feranc. 1915. I. 343.
  28. Palugyay Imre. 1855. IV. 416.
  29. Botka Jánoa. 1977« 35*
  30. Botka Jánoa. 1977« 35*
  31. Botka Jánoa. 1977. 36.
  32. Tóth Dezső. 1942. I. 142., Botka Jánoa. 1977« 39«
  33. Botka Jánoa. 1977« 40.
  34. SZL Csongrád vármegye közgyűlési iratai. 28. ca. 67. sz., Györffy La.1oa. 1956. 7«, Szederkényi Nándor. 1891. III. 456-457», ÖL F. 9655« H«6' dec. Csongrád m. 1561-1564., Botka Jánoa. 1977« 35, 42, 43, 45.
  35. Botka Jánoa. 1977» 42.
  36. Györffy La.joa. 1956. 7.
  37. OL Urbaria et Conacrlptionaa. Csongrád a. 62-63* folio 90/a., Botka Jánoa. 1977. 44.
  38. Botka János. 1977« 44., ü. et C. 62-63. folio 139», Botka Jánoa. 1977« 46.
  39. Lásd 31. sz. jegyzetet!
  40. Havassy Péter. 1981. Lásd a Kürt. Ság. Haláss, Csépa. Nagyrév községről írt fejezeteket!
  41. Veszprémi Káptalan Magánlevéltára. Szőlős 15. PNI., Botka Jánoa. Adatok, 1.
  42. OL F. 9655« sz. Reg. dec. Caongrád m. 1561-1564., Botka Jánoa. 1977. 48.
  43. Botka János. 1977« 48.
  44. Havassy Péter. Csány. Lásd az állattenyésztés elemzésénél irt részt!
  45. HML, Hevea - Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 1747. 106. számú irat.
  46. HML uo. 1724. 2. sz. i., Márkus Dezső, 1896. 483«
  47. Botka János. 1977« 57-
  48. Botka János. 1977. 57.
  49. HML, Heves- és Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 1747« 106. sz. i., Botka János. 1977« 58.
  50. Botka János. 1977. 58.
  51. HML Pp. 438. sz., 1034. sz., 650 et n. az., Botka János. Adatok, 4.
  52. Botka János. Adatok, 4., Orosz Ernő. 1906. Lásd a családneveknél!, Botka Jánoa. 1977. 71-72.
  53. HML Pp. 438. sz., HML Pp. 661. az.
  54. HML öi. 528. sz., HML öi. 610., HML öi. 634., Danyi Dezső-Dávid Zoltán, i960. 66-67., Ludovicus Nagy. 1828. I. 158., Palugyay Imre. 1854. III. 393.» HML IV. 417/13* Letétek. 2011. sz., Montedégoi Albert Fersao. 1868. 95«, Mo. népszámlálása 1880„ 1880. 134. /a községsoros adatoknál/., MSK 1900. I., 1902. 192-193., no. 532.
  55. Válvi András. 1799« I. 402., Fényes Elek. 1851. I. 211.
  56. Botka János. 1977. 60, 83.
  57. Botka János. 1977« 68.
  58. Lásd az 54. az. jegyzetet, illetve ugyanezsn forrásoknál Kürt falunál lévő adatokat!
  59. Botka János. 1977. 69.
  60. Botka Jánoa. 1977. 121.
  61. Botka Jánoa. 1977. 121.
  62. Botka Jánoa. 1977. 171.
  63. Müller Jánoa. 1979. 119»
  64. Botka Jánoa. 1977. 58, 178.
  65. Botka János. 1977« 93.
  66. Botka János. 1977« 93-
  67. Botka János. 1977. 94.
  68. Lásd Források V.
  69. Botka János. 1977« 96., HML Pp. 94-1. sz.
  70. HML IV-155/a/48. 75/1856. sz. irat.
  71. Botka János. 1977» 175.
  72. Botka János. 1977« 176.
  73. Botka János. 1977« 176.
  74. Botka János. 1977. 176.
  75. Botka János. 1977- 177«
  76. HML Nemesi szántóföldek öi. Fényes Elek. 1851. I. 211.
  77. Botka Jánoa. 1977. 154.
  78. Botka János. 1977. 154.
  79. Botka János. 1977« 155.
  80. Botka János. 1977» Adatok, Társadalom o. fejezet.
  81. HML NO 1747. 106. sz. i.
  82. Lásd a 47. sz. jegyzetet!
  83. HML Pp. 661. sz., 1034. sz., 650 et n., Itt ragadjuk meg az alkalmat a Heves megyei Levéltárban található polgári perek felsorolására, amelyek nemcsak a határhasználatra, hanem általában a gazdasági életre és a birtoklástörténetre vonatkozóan is igen sok becses adatot őriztek meg számunkra: Pp. 240, 334, 438, 661, 703, 760, 941, 958, 975, 1002/1-2, 920, 922, 2088, 2128, 2201, 2224, 2228, 2239i 2324, 650 et n., 1034. sz. polgári perek.
  84. HML; NKI 1774. 264., HML Pp. 1034., Botka János. 1977. 77.
  85. HML IV-417/I3. Letétek. 2011. sz.
  86. Botka János. 1977« 163»
  87. HML 17-417/13. Letétek. 2011. sz.
  88. Lásd 76. sz. jegyzetet!, HML Letétek. 2011. sz., Mezőg. Statiszt., 1897. I. 294.
  89. HML IV-417/13. Letétek. 2011. sz.
  90. Lásd 54. sz. jegyzetet, valamint 88. sz. jegyzetet!, MSK 41. k. 1913. 390.
  91. Botka János. 1977« 82., 165.
  92. Mezőgazdasági Stat., 1897. I. 294.
  93. HML NKI. 1747. 106. sz. HML Pp. 1034. sz., Botka János. 1977. 84., 105.
  94. Botka János. 1977« 84, 105., HML öi. 640.
  95. HML IV-417/13. Letétek. 2011. sz.
  96. Botka János. 1977« 164.
  97. HML IV-155/a/48. 75/1856. sz. i., HML Pp. 1034. sz., Pp. 650 et n. sz.
  98. Botka János. 1977« 80.
  99. Botka János. 1977- 103-104., HML Pp. 438. sz.
  100. Botka János. 1977« 178.
  101. HML Pp. 438., 661. sz.
  102. Sipos Orbán. 1880. 152., Botka János. 1977. 85, 166.
  103. Szövetkezeti kompasz, 1948. 283.» MSK 1900. évi népsz.
  104. Lásd a 102. sz. jegyzetet!
  105. Botka János. 1977. 168.
  106. Botka János. 1977« 166.
  107. Lásd a 80. sz. jegyzetet!
  108. HML IV-7/d/l. Községi adófizető könyvek. 1726-1755., Chobot Ferenc. 1915. I. 343., Botka Jánoa. 1977« 102, 108-109.
  109. Botka János. 1977« 102-103.
  110. Botka János. 1977. 225.
  111. Chobot Ferenc. 1915. I. 343.
  112. Botka János. 1977- HO.
  113. Botka János. 1977« 71-72.
  114. Botka János. 1977. 227.
  115. Botka János. 1977. 11, 226.
  116. Schematismus, 1845* Csépa.
  117. Botka János. 1977« 102. 122-123.
  118. Botka János. 1977. 102.
  119. Palugyay Imre. 1854. III. 395-, HML IV-255/e/l., Iskolabevallások» Osépa község., Schematismus, 1894. 88, 206, 220.
  120. Palureray Imre. 1854. III. 395.
  121. Botka János. 1977. 229.
  122. Botka János. 1977. 226.
  123. Botka János. 1977« 229-230., Lásd még: 119« sz. Jegyzetet!
  124. HML IV-255/c/l. Csépa.
  125. 1880. és 1900. évi népsz.
  126. Sipos Orbán. 1880. 152.
  127. Botka János. 1977« 60.
  128. Botka János. 1977« 117»
  129. Lásd: 54. sz. jegyzetet!
  130. Botka János. 1977« 173«
  131. Botka János. 1977. 120, 170.
  132. Botka János. Adatok. Szociális viszonyok c. fejezet /sajtó alatt/

 

Irodalom

 

Bárt fal Szabó László, 1938.

Pest megye történetének okleveles emlékei. Budapest, 1938.

Bognár András, 1979.

Pesty frigyes kéziratos helynévtárából. II. Külső-Szolnok. Kecskemét-Szolnok, 1979.

Botka János, 1977.

Egy tiszazugi falu, Csépa története termelőszövetkezeti községgé alakulásáig. Szolnok, 1977.

Botka János,

Adatok és források Csépa község történetéhez. In: Adatok és források Szolnok megye történetéhez. /Sajtó alatt/

Chobot Ferenc, 1915.

A váczi egyházmegye történeti névtára. I. Vác, 1913.

Gsánki Dezső, 1890.

Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Budapest, 1890.

Danyi Dezső-Dávid Zoltán, 1960.

Az első magyarországi népszámlálás /1784-1787/. Budapest, 1960.

Fejér György, 1829-1844.

Codex diplomaticus Hungáriáé... Tom. I-XI. Buda, 1829-1844.

Fényes Elek, 1851.

Magyarország geographiai szótára. I. Pest, 1851.

Györffy György, 1963.

Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A-CS. Budapest, 1963.

Györffy Lajos, 1956.

Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez. Szolnok, 1956.

Havassy Péter, 1981.

Adatok a Tiszazug Mohács előtti történeti földrajzához. In: 10 éves a Tiszazug kutatása. Szerk.: Szabó László. Szolnok, 1981.

Havassy Péter,

Csány a XVI-XVII. században. HML Adattár. Megjelenés alatt az Archívum 11. számában.

Kalicz Nándor, 1973.

Tiszazug őskori települései. Régészeti Füzetek 1957.

Kálmán Béla, 1973.

A nevek világa. Budapest, 1973.

Kovách Albert, 1893.

Tiszazugi régiségekről. Archeológiai Értesítő 1893.

Knauz Nándor, 1890.

A Garam-melletti szentbenedeki apátság. I. Budapest, 1890.

Kreesmarik Endre, 1912.

Szarvas domborműves képe őskori edénytöredéken. Archeológiai Értesítő 1912. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 1900. évi népszámlálás. I. Budapest, 1902., Új sorozat. 4-1. k. Állatszámlálás. 1911. Budapest, 1913.

Mályusz Elemér, 1951-1958.

Zsigmond-kori oklevéltár. I-II. k. Budapest, 1951-1958.

Márkus Dezső, 1896.

Magyar Törvénytár. 1875-76. évi törvénycikkek. Budapest, 1896. Magyar Statisztikai Adatgyűjtemény. I-V. k. Budapest, 1972. és ém. Mezőgazdasági Statisztika. I. Budapest, 1897.

Montedégoi Albert Ferenc, 1868.

Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása. Eger, 1868.

Müller János, 1979.

Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben. Archívum. 9. sz. Eger, 1979.

Nagy Iván, 1857-1868.

Magyarország családi czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 1-12. kötet és 1. pótkötet. Pest, 1857-1868.

Nagy Ludovicus, 1828.

Notitiae...Hungariae. I. Buda, 1828.

Orosz Ernő, 1906.

Heves és Külső-Szolnok vármegyék nemes családjai. Eger, 1906.

Palugyay Imre, 1854.

Jász-Kun Kerület és Külső-Szolnok vármegye leírása. III. Pest, 1854.

Palugyay Imre, 1855.

...Csongrád vármegye... leírása. IV. Pest, 1855.

Pesty Frigyes, 1888.

Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. Budapest, 1888.

Sipos Orbán, 1880.

Alispáni jelentés Jász-Nagykun-Szolnok vármegye állapotáról. Szolnok, 1880.

Szederkényi Imre, 1891.

Heves vármegye története. III. Eger, 1891.

Tóth Dezső, 1942.

A Hevesnagykunsági református egyházmegye története. Debrecen, 1942.

 

Források

 

  1. Csépal családnevek a 16-19. században /1571-1848/ a főbb felmérések alapján.
  2. A csépal lakosok kérelme a vármegyéhez, hogy a beköltözés miatt nekik járó kedvezményekről kapjanak Írásos bizonyítékot - 1724.
  3. Csópa és Pókaháza 18. század eleji életére vonatkozó adatok egy határper anyagából - 1747.
  4. A csépal lakosok kérelme a vármegyéhez, hogy védje meg őket a sok kárt okozó betyároktól - 1789.
  5. A csépal közbirtokosok transactloja a község életének szabályozásáról - 1789.
  6. Egy csépal nemes /Csernus István/ vagyoni helyzetére vonatkozó adatok - 1816.
  7. 1816ikl Számadása Néhai Nemes Csernus látvány úr Árvái Gyám Asszonynak.
  8. VIII. Csernus István birtokainak leírása.
  9. Csépa község, illetve a nemes családok alkalmazásában álló pásztorok, cselédek és napszámosok 1815-1817. évi konvenciói.
  10. Verebélyl Bogyó János és Martinkai Novákovits József kérelme a vármegyéhez, hogy a hatóság a Csépán és Szelevényen is terjedő kolerajárvány miatt mutatkozó ellátási gondokat oldja meg, s az emiatt támadt elégedetlenséget orvosolja - 1831.
  11. Csópa község 1850. évi állatállományának összeírása.
  12. A csépal elöljárók jelentése a vármegyének az iskolák állapotáról, a tanulók számáról, a tanítók járandóságáról - 1863.
  13. Csépa község részletes statisztikai összeírása - 1866.

 

I

Csépai családnevek a 16-19. Mázadban /1571-18.8/ a főbb ielméréaek alapján

 

1571.

Mestör, Kis, Gal, Bérceik, Ertős, Pikó, Apori, Hímet, Máté, Fodor /2/, Kocsis, Ködes, Kötés, Pap, Nemesti, Molnár, Vas, Kovács, Sátáni, Csónakozs /3/, Gere.

 

1725.

Nemesek:

Gzucz /Nógrád/, Csernus /Hont/, Palojtay /Nógrád/, Kanyó /Nógrád/, Sárközy /Nógrád/, Tárcsády /Tárcaándy/ /Nógrád/, Nagy /Nógrád/.

 

Libertinusok:

Egegy, Tóth, Szemerédl.

 

1731.

Új nemes családok:

Varjasy /Hont/, Borbély /Heves/, Szvoboda /Heves/, Ráday.

 

Új paraszt családok:

Túri, Bozóki, Michel.

 

1748.

Új paraszt /ruráles/ caaládok:

Akhim, Bárczi, Nagy, Tományl, Polyák, Sindel, Kovács, Ürmös, Hagymásl, Dalacsi, Timár.

 

1756-1770 között

Új nemes családok:

Cseto /Nógrád/, Palásty /Hont/, Horpátsy /Nógrád ?/, Tercsy /Nógrád/, Botka /Nógrád/, Laczkó /Hont/, Gyüre /Szabolcs/, Szlra, Hoxvátb, Deák, Szabó, Jakab, Korponai /Hont/, Oberna, Mészáros, Balog, Vábrik, Bitskai.

 

Új paraszt családoki

Virág, Hegadua, Molnár, Bszaa, Eoosi, Miaelioa, Szikora, Szabados, Csepregi, Rácz, Hajdú, Vigh, Sidó, Fodor, Béna, Szálkai, Sótér, Fekete, Üvege a, Kocsis, Faragó, Roma, Szilváéi, Kollár, Sajó, Szekér, Tóth, Pekárik, Agó.

 

1770-1848 között

Új nemes családok:

Ajtay /Erdély/, Bakos, Ballá /Hont/, Dévay /Hevea/, Jakobey /Hont/, Kasza /Nógrád/, Polner /Pest/, Rádi /Hont/, Roznis /francáén, Nógrád/, Vinoza /Nógrád/, Patzolay /Nógrád/, Fehér, Lamos, Mátyus, Patay, Simon, Balázeovich, Dómján, Tornyos, Závotzky, Lendvay, Takáca, Gyurfcovita, Várkaayi.

 

Új paraszt családok:

Bárányi, Bakó, Bartók, Bátori, Bolya, Bárta, Boris, Burka, Burza, Cselkó, Veres, Csik, Csonka, Dani, Dancsó, Dávid, Dékány, Dáma, Domokos, Farkas, Galvácai, Buczkó, Kalmár, Kiss, Forral, Lőrlncz, Maródi, Oláh, Pap, Zsólyi, Szekeres, Tajti, Moháts, Kontz, Lázár, Pintér, Rideg, Sütő, Túrna, Miticzki, Kurenda, Gátsi, Gyurits, Zelena, Bálint, Pásztor, Sáros, Berkó, Lengyel, Somodi, Szeleczki, Hegedűs, Huszka, Furulyás, Füleld., Balázsi, Cseh, Szentmártoni, Légrádi, Sinka, Sípos, Szandál, Szepesi, Szilágyi, Szűrszabó, Tódor, Törő, Úrban, László, Paulltsek, Dobos, Német, Derzsényi, Bajnok, Gyükérési, Dropa /Topa/, Király, Halász, Drajmusz, Őszi, Mattá, Furós, Dóczi, Aszódi, Lakatos, Boldi, Sztodola.

 

A beköltöző lakosság származási helye:

Abony, Aszód, Alpár, Árvavár, Battonya, Békés, Békésszentandrás, Bicske, Bög, Buda, Cegléd, Cibakháza, Csákberény, Csongrád, Cece, Debrecen, Demeter, Dévaványa, Ebes, Ebeck, Egyed, Eger, Endrőd, Erdély, Fegyvernek, Félegyháza, Gyula, Gyöngyös, Györgye, Halász, Homokterenye, Inoka, Istvánháza, Jászfónyszaru, Jászszentgyörgy, Jászberény, Jászszentlászló, Kecskemét, Kerekdomb, Karcag, Kecske, Klskürtös, Kosa, Kovácsháza, Kunszentmárton, Lapujtő, Markaz, Mihályi, Mende, Miskolc, Monostor, Mór, Nagyigmánd, Nagyrét, Novak, Őrhalom, öthalom, Pásztó, Püspökhatvan, Radvány, Sas, Ság, Szajol, Szarvas, Szegvár, Szentes, Szelevény, Szikra, Szolnok, Szombathely, Tapiószele, Tenyő, Tiszabő, Tiszaföldvár, Tiszakürt, Tomparét, Tószeg, Törtei, Törökszentmiklós, Túrkeve, Varjas, Vasvári, Várkony, Varebély, Véghalom.

A nemesi családok származási helyének megállapításához Orosz Ernő és Nagy Iván műveit használtuk fel.

/Botka János. 1977. 58-60, 70-71, HML NKI 1801. 842. sz./

 

II.

1724. - Csépa

A csépai lakosok kérelme a vármegyéhez, hogy a beköltözés miatt nekik,

járó kedvezményekről kapjanak irásos bizonyítékot

 

Tekintetes Nemes Vármegye nékünk nagy jó Kegyelmes Uraink

 

Midőn az elmúlt Eztendőben Nemes Heves Vármegyében Lévő Csépa névó /!/ Falura, három Esztendőkre alázatos Instantiánk által Vacsákoktul azabacságot kértünk volna, tekintvén Nacséktok jövendő boldogulását, azon felül Specifikat Falunak kívánságunk szerint Nacsáktok, Kegyelmeteket meg engedet, jo lehet edig is semmi némö háborgatásaink nem lévén, de sok böcsuletes Emberek, Kik lakosul akartak Közinkbén gyönni, legelsőben is ászt tudakozták tülunk, ha vagyonná valami szabacságunk az Nemes Vármegyétül, mutassuk meg, de mint hogy akoráig is semmi némő levelit az Nemes Vármegyének nem muttathattuk elvontak tülunk magokat, azért mostani alázatos Instantiánk által kérjük Nacsáktokat Kegyelmeteket meltosztasék Instantiankot melorszalni /!/, hogy jövendőben az kiknek kivántaték kevés ideig adatot szabacságunkot muttathassuk. Mely hozánk mutatandó Kegyes Gratiáját az Tekintetes Nemes Vármegyének meg szolgálni el nem mulattyuk.

Maradunk Alázatos Szolgái Csépa Falunak Lakosai

Az Tekintetes Nemes Vármegyének

 

/HML Heves - Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 1724. 2. számú irat./

A levél külzetén található Dévay András jegyző rövid leírása az ügyről, melyet 1724. február 18-án tárgyalt a vármegye közgyűlése. Ebből megtudhatjuk, hogy a csópai lakosok 1722 óta rendelkeznek a vármegyétől kapott immunitással, s ezt még egy évre megkapják.

/Feltűnő a levél helyesírási pontatlansága./

 

III.

1947. november 28 - Eger

Csépa és Pókaháza 18. század eleji életére

vonatkozó adatok egy határper anyagából

 

 

1. Vallya meg az Tanú le tett hite után T. N. Heves Vármegyében Csépaj határhoz elfoglalt Poka ház nevű pusztát?

2. Vallya meg azt is hogy az előtt fellyül nevezet Poka háznak külömb határja volt?

3. Ha tudgya a vagy csak róghi emberektül hallotta is az Tanú vallya meg micsoda nevezetű halmokkal, a vagy is hányásokkal Csópaj határtul külömboztettik Poka házy határ?

4. Vallya meg azt is az Tanú ki volna ezen dologban jó Tanú?

  1. Testis Joannes Nagy Nagy Küriensis... Tudgya azt hogy ennek előtte mintegy 27. esztendővel Kürtön laktában Poka haza nevű Puszta az Sassi és Kürti lakossok által uzuáltatott, és csak az óta foglaltatott Csépához miolta megh szállottak Csé-pát. Poka házának az Telkit tudgya ugyan de nevezetes határjai felöl bizonyost nem tud mondani... azt hallotta hogy az Csepai mostani Szőllők is az Poka hazy határban volnának...
  2. Testis Gregorius Nagy ex eadem loco... Poka haza nevű Puszta tudgya azt hogy Sas és Csépa között vagyon, az melly Pusztán az el múlt Kurucz világban Kürtön laktában az Kürt és Sassi lakossok a Tanúval edgyüt Szántottak vetették, és miolta Csepat megh szállottak foglaltatott el Csepahoz...
  3. Testis Joannes Sindel ex Possessione Csépa... Hallotta hogy Csepa táján legyen Poka haza...
  4. Testis Joannes Sütő... Ughiensis... Poka haza Pusztának hirit hallotta az reghi emberektül hogy Csepa és Sas között legyen, mellynek Telkit Sas fele az Tó között hallotta lenni.
  5. Testis Michael Sütő... Ughiensis... Ezelőtt mint egy 25 esztendővel Sasson laktában az Csepaj földön szántogatván a Sassi réghi gazdaktul ugy Csépán lakos Pa-lotaj Mátyás és Gáboroktul hallotta hogy Foka Haza Sas es Csepa között volna. Sőt Csepa fele a Szántó földek vegén a Tó fele a melly domb laczatik Poka dombjának neveztek, ott pénzt is kerestek valaméIly gyanussághbul.
  6. ...
  7. Testis Joannes Csordás... Sassiensis... Sas és Csépa közöt Poka Hazat tudgya hol legyen az Telkitt is mivel... a réghi öregh emberektül hallotta hogy itt az Viz között a Tó Partra legyen a Telke, es hogy Csépa felől az Póz banyástul, alól pe-digh az Korhany fele megyén az határa Ugyan azért is ... Az reghiek beszellettek hogy az két laponyagra és Korhanyra tartottak az régiek Poka hazának külömböztet-tö hatarat Csepátul.
  8. Testis Joannas Lázár... Sassiensis... Csepa es Sas között tudgya Pokaházi Pusztát... hallotta azt is hogy mas Ura lett volna Csapatul, és határja az Korhannak és lapanyognak tartottak volna az réghiek külömböztető határat. Sőtt a Csepaj fertő szellyiben az homok felöl laczatott is ez előtt 20 esztendővel határ forma domb.
  9. Testis Senior Michael Nagy... Sassiensis... Csepa es Sas között az Poka hazy pusztát tudgya telkivel edgyüt melly vagyon az Csepaj Tó parton, mivel az előtt mintegy 25 esztendővel Csepával edgyütt birták. Hallotta akkoriban a réghi emberektül hogy az Korhány fele tartottak volna az Poka hazy határt sőt maga is az Tanú a Czompottul mint az szekér utt Csongrád fele az ut mellet a Réten látott három határ forma dombocskakott...
  10. Testis Stephanus Tott... Sassiensis... Tudgya Csepa es Sas kőzött Foka hazy pusztát mellyet egyenlőképpen bírtak az Csepaj pusztával ennek előtte clroa 30 esztendővel mind az által hallotta azt is az Réghiektül, hogy az Korhány és Kutasnál tartatott volna külöaböstettő hatarja Csapatul...

/HML Heves - és Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 1747. 106. számú irat./

 

IV. 1789. április - Csépa

A csépai lakosok kérelme a várnegyéhez, hogy védje meg

őket a sok kárt okozó betyároktól, rablóktól

 

Nem ok nélkül: hanem szenvedhetlen Káraink ösztönöznek benünket ara; hogy az Tekintetes Itéleő Szék élőt panaszunkat volta képpen be nyújtani alázatossan bátorkod-gyunk. Közel hetven esztendeje miolta ami eleink ezen helyet meg szállották azon üdő-nek forgása alat anyi kárt nem szenvedtek a rósz tolvajok véget: mint a múlt 1788 esztendőben szenvednünk kelletet. Két, igazán ezelőt régenten meg fojtást érdemlő gaz emberek fószkeltettek be közinkben, az első Szedloki Jakab aki már az hatalom alat raboskodik, ezt soha az ide való nemzetség nem látta ezelőtt hanem szinte esztendeje most múlt, a midőn már Szeged vidékin nem marathatván sok tolvajsági véget Uj Kecskében meg húzván magát, onnant küllönös szin alat a mi kárunkra be csuzván, az ide való Birák csikósnak fogadták meg, a másik 01a Pesta Csongrád Vármegyében nagy híres tolvaj, ez is noha már tolvajsága bizonyos volt, mind az által Kondásnak be szegődtetik, egy pajtáságra alván ezek ketten csak hamar az dobzódást fertelmes Káromkodást, verekedést el kezdvén töb Társaikkal, meg kel pedig vallani; hogy ezeket senki soha itt nálunk noha sok amit cselekedtek sem Birák /hietös helytelen félelmek miat/ anyi-val is az Nemes Vármegye Tisztye példájul meg nem fedette, zaboláik meg nem rántatvan kedvek szerint, amit akartak azt cselekedték, miolta két korcsmán mérik az italt, az-olta mindenkor töb lelki kárvallás adta elől magát soha jó vigyázás mint ha Biró sem volna minden el fajult embereknek szabad akaratyán való élés meg engedtetet anyira; éjjeli s nappali dorbérozás ucsákon föl alá való lármázat, melybül a nagy botránkozás-nál egyéb nem származik, Hadi János is az illyetin szép nótáknak köszönheti rabságát. Ezen már nevezet két tolvaj ellen Tisza Kürti lakos Bézy János egy jó medő tehene el lopása felől /melyet a gulya közül éczakának idején Szedloki Csépa fele ugraztot, melynek is húsára Veres Miska juhásznak ebei az ide való rétben el ásva ki kaparták a fejére is reá találtak/ ide való özvegy Nemes Gyüre Mlhályné, Csete László, Szabó József, és Egegi János, mint már azon üdőben káros emberek a múlt Conscriptio alkalmatosságával feő Biró Badics Pál Ur elöt panaszukat be nyújtván oly rendelést tenni ezen dologban méltóztatott, hogy ezek Töb Társaikkal meg fogatatván küldessenek az hatalom keze alá Egerben* melyet az akor ott lévő emberek bizonyítani fognak, de ezen rendelés Kitül s Kitül nem füstben menvén; ugyan azért: valamint ide szereztettek a tolvajok könyü móddal ugy ezen rendelésnek el nézéssivel még nagyob utt s bátorság engedtetet nékiek a lopásra, valóban is mert ennek utána nagyob s több károk történtek. Melyre nézve alázatossan instályuk az Tekintetes Itéleő Széket hogy 01a Pestát Hatalma alá záratatni, minden jószágát sequestráltatni, valamint ez ellen ugy Ürmös Mátyás és Szedloki Jakab ellen is, de kivált Kürti Hadnagy Sonkoly András ellen Amitalva ezeknek meg fogatatások szoros investigatiot Parancsolni, Kárainknak meg térítésére Kegyessen figyelmezni méltóztasson. ...

A porig meg alázot Szolgái Csépay Kárt vallottak

Előre is tüntető képpen az Károknak rendi:

N. Závoszki lstvánnné  1
Czucz Józsefnóé 1 "
Szabados Josefé 1 "
Egegi Jánosé 2 "
Csete Lászlóé 2 "
Szabó Josefé 1 "
Gyüre Mihálynéé 1 "

 

Szolga Biró Ur rendelésének el mázolása után

Zaaszki Jakabé 3    
Oaernjus Jánosé 1 " 12 sertés
Kanyó erenesé     15  "
Guba Ferencné     1  "
Oberna Jánosé     1  "

/HÜL II. József-féle közigazgatás iratai. 2529/1789. számú irat./

 

V.

1789. július 22. - Csépa

A csépai közbirtokosok transactiója a

község életének szabályozásáról

 

Aláb meg irattak adjuk tudtára mindeneknek akiknek illik ezen Transactionális Levelünknek rendiben: hogy mi látván hogy a sok rendbeli némi nemű Compossessor Urak által kölcsön felszedett pénznek... és Processusok által ugy annyira meg romlottunk, hogy maholnap majd léptünk egymást közt Nemes és Nemtelen compessossorok ily meg másolhatatlan Transactiora.

  1. Hogy ez mai napságtul fogva ezen Nemes Helysigben tsak egyetlen egy kortsma lészen, következendő képpen, senkinek semmi szin és flextus alatt sem Bort, sem Pálinkát, sem pedig Sert száz arany büntetés alatt szabad nem lészen mérni.
  2. Egy közönséges Bolth föl állíttatik, a mely az Kortsmával és Halászattal együtt Árendába adattatik, és szintén ugy senkinek Halásztatni, mint korcsmát tartani, szabad nem lészen: Köteleztetvén arra is az egész Helyiségbéli Lakossok, hogy sem szalonnát, sem dohányt, sem pedig főzeléket, ugy mint Lencsét, Borsót, Kását itzénként árulni, a fölyeb kitett Büntetés alatt, nem fogunk, nem bátorkodunk.
  3. Akár tilalom törésben, akár pedig minémü más Köz jónak föl bontásában egyik vagy másik közülünk tapasztaltatni fog, az anyiszor büntetés alá vettetik, mely is hogy annyival is inkább volta képpen meg tartassák, a ki az felyeb ki tett dolgokban fent fog állani, ezen Transaetiónkat akár mely tzikhelyében által hágni, és fel bontani bátorkodik, ezen T : Nemes Vármegyénk Törvény Széke előtt, vagy ez elmúlván akár melyik Nemes Vármegyénk Birája előtt az felyeb kitett büntetés iránt, akármelyik aláb meg irandó választott elöljárónknak actorátussa alatt törvénybe idéztettessék, con-vincáltathassék és exuquáltathassék, nem lévén néki külömben appellátioja, hanem tsak extra domínium.
  4. Az egész Intra és Extra villanus Fundussaink, Rétyeink, Szántó földgyeink, egy szóval egész Határunk, proportio alá vétettessék, a job és alábvalóföldek igasságo-san adjustáltassanak ugy nem különben a Regale Beneficiumokban is a felyeb meg irt mod szerint az igasságos proportio observáltassék, introducáltassék
  5. Az apróbb Gonosztévők az választott Elöljárók által meg büntettessenek érdemek szerint, az nagyobbak pedig a T: Nemes Vármegyének minden személy válogatás nélkül fel adattassanak, és senki ezeknek igazságtalanul pártyát fogni ne merészelye, az felyeb ki tett Büntetés alatt.
  6. Hogy igasságosan az Legelőmezőnek is kiki maga birtoka szerint hasznátvehesse, senkinek a maga Competentiája felül pénz béli bér nélkül, amely mi általunk fog meg határoztatni, töb ós számosab marhát akárminémü marha legyen, szabad nem lészen.
  7. Mivel majd minnyájunknak Szőllőcskéink vannak, hogy annyival is inkáb és könnyeben Borainkat pénzre fordíthassuk, az Elöljárók és a Korcsmának gondviselője a-vagy árendátora legelsőben is Lakossaink Borait illendő áron bevenni köteleztetnek.
  8. Ezen elől járóink Kötelestétnek mind törvényes mind pedig gazdaságbéli dolgainkat szorgalmatossan, hlven és igazságosan folytatni, midőn nagyobb dolgok elől ad-gyák magokat minket összve hivattatni, szavainkat bé venni, egy szóval minden némü javunkra és köz meg maradásunkra czélozó ügyeinkben pártunkat fogni. Ellenben kötelezzük mi is magunkat arra, hogy ő Kegyelmeknek mindenekben engedelmeskedni el nem mulasztyuk, midőn hivattatunk a Gyűlésből ki nem maradunk, és javunkra tzélozó rendelésekből, magunkat ki nem húzzuk, azt minnyájan örömest tselekedni fogjuk.
  9. Választottunk pedig magunknak Elöljáróul az 5 Léniából az öt következendő személyeket, ugy mint Szántó Lóniábul Nemes Kanyó Ferencz, az Csete Léniábul Nemes Dévaji János, az Tzutz Léniából Nemes Tzutz László, az Palojtai Léniábul Nemes Csernus Farkas, az Tercsi Léniábul pedig Nemes Závodczki Jakab Urakat. Ezeken felül pedig fogunk magunknak köz akaratbul egy hadnagyot választani, adván ezen elöljáróinknak telyes Hatalmat, hogy mind azokat amelyek ezen Transactiónkban foglaltatnak effectusba vehessék, amelyre egyszersmind köteleztetnek is.
  10. Hogy pedig a köz jövedelmönk el ne tókozoltassék, hanem kinek kinek a Része abbul Competentiája szerint ki adattassák, az felyeb irt Elöljárók közül egy Perceptort fogunk magunknak választani, aki minden Esztendőben nékünk leg kisebb Fillérül is számot adni tartozni fog nem lóvén elöljáróinknak szabadságok, semmi szin alatt hírünk és akaratunk nélkül kölcsön pénzt felvenni, hanem ezen Köz jövedelmeinkből ha szükség ugy hozza magával Közönséges adósságaink fizettessenek és némi nemö szükségeink pótoltassanak.
  11. Az Mészár Szókünk mostanában más által birattatik, de ha kezünkhöz jövend, az is ezen Transactio szerint, valamint most ugy azután is tsak egy lészen és a többi be-neficiumokkal együtt arendába adatik, és annak pénz béli jövedelmével osztozkodni fogunk Competentiánk szerint.
  12. Mivel Szántó fölgyeink dirib-darabban vágynak, azt ugy fogjuk fel osztani, hogy amennyiben lehet egy darabban kinek kinek a maga része ki szakittassók, vagy ha más képpen nem lehetne, minden dőllőben ahol eddig két osztály volt, ezen tul tsak egy osztály légyen, hogy pedig a bor áruitatásban is senkinek ezcedálni alkalmatossága ne légyen, sem munkásainak sem pedig tselégyeinek pénzért bort adni meg nem engedtetik, sőtt ezen Transactio által tilalmaztatik.
Csépa 22ik Július 1789. /190 közbirtokos aláírása, illetve keze vonása/

 

/Botka János; Egy tiszazugi falu, Csépa története termelőszövetkezeti községgé alakulásáig. Szolnok, 1977. 136-140. p./

 

VI.

1816. április 26 - Csépa

Egy csépai birtokos nemes /Cseraus István/ vagyoni helyzetére

vonatkozó adatok /ingó és ingatlan vagyonának feltüntetése,

továbbá egyévi kjadáaalnak és bevételeinek számbavétele/

 

1816 Esztendő Szt György havának 26ik napján Csépa Curlalis Helységében Nemes Csernus Istvány Árváinak Javai általunk ekképen Írottak öszve úgymint

 

Contractusba vagyon 1012 ft 6 xr

örökös szántó föld 8 vékás

Zálogos szántó föld 20 vékás

Egy szérüs Kert a melybe vagyon egy Ótska Istálló.

Kaszálló vagyon az birtokhoz alkalmaztatott.

Désmás Szőllő melynek 15 öli szélessége, és 53 öll hosszúsága vagyon, akit más Ember bir.

Öreg Szőllő mely ál 96 utbul, és vagyon termő fa benne 37.

Ismét a másikba vagyon 205 ut és 176 termő fa, 8 öles üres föld.

Egy vékás Kender föld és ahoz alkalmaztatott Káposzta föld.

Kétt fejős Tehén.

Kétt esztendős Borjú.

Egy szopós Borjú.

Kétt öreg Ló hámos.

Egy Kotza sertés kilentzed magával.

Húszon Kilencz Fejős Juh.

Húszon Kétt Tavalyi Bárány.

Húszon hat Idei Bárány.

Négy Lóra való far hám.

Kétt paraszt foldozott hám.

Kótt vass Béklyó.

Kétt Kolomp Marhára való.

Három Kolomp Juhra való.

Hat közönséges viselt ökör járom.

Egy rósz Eke vass nélkül.

Egy vass villa.

Kétt fa Gereblye.

Egy fél oldalú Taliga.

Nyolcz hámba való jó Estráng.

Kilencz ökörre való Kötél.

Egy hallónak negyed része rósz jó kötelekkel.

Egy rósz Nyereg szerszám.

Egy Jó Kapa, és egy Bősz Kapa.

Egy Jó Ásó.

Kétt Balta ós egy fejsze Nyelestül.

Kétt Kasza Nyelestül.

Kétt vass Bográts.

Egy petsenye sütő nyárs.

Nyóltz Fa Karszék.

Tizen egy pár Kés és ugyan anyi villa.

Tizen kétt Czin evő kanál és egy nagy Leveses Kanál.

Egy ezüst Evő kanál, egy ezüst Kiss Kávés Kanál.

Két Sütő teknő.

Ött Tejnek való Teknő.

Kétt nadrág Jó ...

Egy csáváit Juhász Bunda 30 fkért eladódott.

Egy Kiss Fűrész.

Egy fél fenekű csobolyó.

Két Jó Dézsa.

Kétt Jó Rotska.

Egy Jó Zsétár.

Húszon kétt Ákos uj Kád fa abrontsos.

Húszon kétt Ákos szó ette Kád fa abrontsos.

Uj Három Ákos hordó egy jó fa abrontsos.

Egy jó 4 1/4 akós hordó négy vasa abrontsos.

Egy 7 3/4 akós újonnan reperált hordó fa abrontsos.

Egy 3 3/4 akós Jó hordó fa abrontsos.

Egy 4 2/4 akós Rosz tüzra való hordó fa abrontsos.

Egy 2 3/4 akós Rosz káposztás hordó fa abrontsal.

Egy 4 1/4 akós Rosz tűzre való hordó fa abrontsos.

Egy 6 akós Rosz hordó fa abrontsos.

Egy 6 akós Jó hordó fa abrontsos.

Három Tonna Pálinkás fa abrontsal Jó.

Egy Uborkás Tonna fa abrontsos.

... Tekintetes Nemes Heves, és Külső Szolnok t. e. vármegyéknek Alszolga Bírája Nagy Kallói Kállay Péter és Esküttye Elek Mihály.

 

/HML IV-155/a/48. 75/1856. sz. irat./

 

VII.

1816iki Számodása Néhai Nemes

Csernus lstvány úr Árvái Gyám Asszonynak

 

1816ik Esztendőbéli Szolgák, és Pásztorok Béreinek ós fizetéseinek Egyben szedése

Csikósnak 1/4 kila búza, 1 kenyér, 1/2 font szalona, 2 icze köleskása, 20 xr.

Tehén Csordásnak 3/8 kila búza, 3 főzés /nap/, 1 1/2 kenyér, 9 xr.

Bornyu Pásztornak 1/4 kila búza, 2 főzés /nap/, 1 kenyér, 6 xr.

Kanásznak 1/12 kila búza, fél kenyér, 1/4 font szalona, 1 icze köles kása, 1/32 font só, 12 xr.

Csürhésnek 26/64 kila búza, főzés 8, 4 kenyér, 23 xr.

Fejős Juhásznak 1 kila búza, 1 darab bárány, 5 ft és 24 xr.

Meddő Juhásznak 25/64 kila búza, 5 kenyér, 2 1/2 font szalona, 10 icze köles kása, 1 font só, 1 ft és 15 xr.

Béresnek 1 darab borjú, 1 ködmön, 77 ft.

Betyárnak 2 kila búza, 1/2 kila árpa.

Szolgállónak 1 darab ködmön, 49 ft. és 7 1/2 xr.

Szőllő Pásztornak 4 kenyér, 4 icze köles kása, 1 icze vaj, 3 ft.

Valamint az előbbenyi Esztendőkben, ugy itten is el halgatom, és számadásomban ki nem teszem az elől számlált Pásztoroknak 13 főzésekhez fel ment székhust, zsirzót, a vagy vajat, Túrót, Lisztet, s egyóbb eleségeket, Fejős Juhásznak és Esztrenga hajtó Gyermeknek tartásit, és azon Gyermeknek Gúnya Bélit, Téli Juhásznak Bérét, Béreseknek, Betyárnak, Szolgállónak, Képeseknek, Szüretelőknek, Hordókat, Kádakat, Ab-rontsoló Mester Embernek Részekre el hordatott Székhust, Élelmekre fel ment szalo-nát, Vajat, túrót, s egyebeket...

Számodás Azon Bejővetelekrül, és Kimenetelekrül, mellyek Januárius holnapnak első napjátul December Holnapnak utolsó napjáig az 1816. esztendőben történtek: ugy mint

Hámos Lovak és Tehenek

Múlt esztendőről maradott 2 öreg hámos ló, 2 öreg tehén, 1 Tavali tinó

Idei szaporodás 2 idei ökör

Kimenetel Tabella szerint Béresnek Bériben 1 idei ökör

Sertéseknek be jövetele

Múlt esztendőről maradott 1 öreg kotza, 1 tavali ártán, 3 tavali kotza

Idei szaporodás 2 nyári ártán, 3 nyári kotza

Kimenetel: meg döglött 1 tavali kotza, Hízóban fel vettettem, 1 tavali ártán, 2 tavali kotza

 

Juhoknak be jövetele:

Múlt esztendőről maradott: 32 öreg juh, 15 ürü toklyó, 10 jerke toklyó, mivel télen 5 juh meg döglött, Idei Szaporodás: 14 ürü bárány, 13 jerke bárány

Juhok ki menetele: Télen éltal döglöttek: 5 öreg juh, 4 ürü toklyó,

Nyáron által Demeterig 4 öreg juh, 3 ürü bárány, 4 jerke bárány,

Juhász bériben 1 jerke bárány, el adatnak: 1 öreg juh, 6 ürü bárány.

 

Őszi, Tavaszi Életnek, Szénának, Szalmának, Bornak. Nádnak Be jövetele:

Múlt Esztendőről maradott: 11 akó és 12 icze bor, 9 kéve nád...

Kimenetel: 1815 esztendőbéli Bort kimérettem a xr 12 10 akót 120 ft...

Összvesen kimenetel: 60 1/8 kila búza, 34 kila árpa, 1 1/2 kotsi őszi szalma, 7 kotsi tavaszi szalma, 4 szekér gyepsz na, 2 szekér réti széna, 11 akó és 35 icze bor.

 

/Ezután felsorolja még a birkabőröket ós a készpénzben bejött jövedelmeket, illetve a köleskására, sóra, az árvák ruházatára ós taníttatására, a szőlőmunkások béreire, a gazdasági eszközök vásárlására fordított összegeket./

 

VIII.

Csemus István birtokainak leírása

 

No 1 Belső Birtok

1/ A Helységnek Napnyugotl oldalán délről Csemus János, Napnyugotról Csemus Antal Urak szomszédságaikban, a Sasi úttól végig terjed a közönséges Gyepig, közép hossza 13 4/6 öli, vagyon benne verett fal oldalú, kivül belül be tapasztott Istálló, belső világossága 7 1/6 öli, szélessége 3 2/6 öli, ollókon áll a Teteje, hasogatott fenyő fából, jó horog fái, kopott nád fedele, gyékény kötéssel meg uj-jitva, kopott két deszka ajtaja; egyike czigány plére, közép Jászolja hasított fenyő fából felső Jászol fája, alólról földbe ültetett Nád oldala. Dél felőli való végekkét felé hasított vékony fenyő fából marha jászolja, melynek egy része, a hol 3 ló alhat, ki van hidlásolva.

2/ A Helységnek Napkeleti részén Csemus János és Csemus Antal Taxás Fundussai között egy Taxás Ház Fundussán kivül, a hol áll azontúl minden Fundus nélkül. Lakja Butzkó Mihály, a kinek azon Háznak épülettye csak ugyan tulajdona, fizet esztendőnkónt 3 ftot.

 

No 2 Szántó Földek a Pénz ásás Düllőbe az örök Jusson;

... egy darab szántó föld, melynek dél felőli való szélessége 8 2/6 öli, Észak felőli való végének szélessége 8 5/6 öli, közép hossza 366 öli, szorossan mintegy 8 vékás.

Hoszszu Düllőbe Zálog Toldi részbőit... déli széle 7 1/6 öli, Északról való széle 5 V6 öli, közép hoszszusága 367 öli, mintegy 6 vékás. ... Polyák Istvántól zálogba szerzett Szántó föld déli vége 2 2/6 öli, északi vége szinte 2 2/6 öli, közép hoszsza 116 öli, mintegy 6/8 vékás. ... Polyák Erzsébettől elzálogosított Szántó Föld déli végének szélessége 1 4/6 öli, Északi Végének 2 3/6"öli, közép hoszsza 116 öli, mintegy 5/8 vékás.

Az öreg Szőllős Kert alatt; ... Roznyis Katától zálogba szerzett Szántó Földének Dél felöli való széle 9 2/6 öli, északról való széle 8 4/6 öli, közép hoszsza 77 öli, mintegy 1 6/8 vékás.

Nagy Szent Mártonyi Düllőbe; ... Eozmis Katától zálogba vett Szántó Föld ... Déli vége 12 1/6 öli, északi vége 12 3/6 öli, közép hoszsza 176 öli, mintegy 5 4/8 vékás. A most nevezett düllőben végig járó Toldi Juss... mintegy 7 4/8 vékás. Kender Föld örökös Juss; ... Nap keleti végének szélessége 2 4/6 öli, Nap nyugo-ti 2 1/6 öli; hoszsza 36 öli.

Káposzta Föld; Toldi Jusson ... nagyobb része viz állásos, Napkeleti végének szélessége 1 1/6 öli, Nap nyugotinak 2 öli, hoszsza 23 öli.

No 3 Kaszállókt A helységnek kaszállói a Tisza réttyén vágynak, melyek közönségesen a Tisza árjaitól elboríttatnak, a mely Tisza árjának elmenése mivel váltakozó szokott lenni, majd magok után, mind ezért, mind pedig azon okon is, hogy váltakozva némely esztendőben egyik, másikba másik része termékenyebb, a Csépai Földes Uraságok között, proportio szerint Esztendőnként feloszlatni szokott, nem lévén tehát állandó Kaszálló, azokat itten felírni nem lehetett! hanem a mint feladódott az örök és Zálog Jussok után majd nem közönségesen 80 rudas réti széna, 10-15 kéve nád megszokott teremni.

No 4 Szőllők az ugy nevezett Korhánba Toldi Jusson; ... a Bak hátnál, vagy is Dél felőli való oldalának szélessége 16 öli, északi szélessége 15 öli, Nap nyugoti hoszsza 64 öli, napkeleti 62 öli. 1813ik esztendőben Kókai György Csépai Lakos kezdette szőllő vesszőkkel beültetni Hét esztendei szabadsággal, annak utána kiadandó Heted Dézmára, következésképpen jövő 1820ik esztendőbe jön leg először Dóz-ma alá - a mostani állapottya egyik pasztájának jó, de a másik a földnek sovánsága miatt sinlődő, roszsz. Ugyan ottan a Korhánba örök Jusson... déli oldalának boszsza 28 öli, északi 29 öli, szélessége Napkeletről ... 15 öli, Napnyűgotró1 a Szekér útig 14 4/6 öli, melyet Cseb András Csépai Lakos 1815ik esztendőben kezdett beültetni, 7 esztendei szabadsággal...

Régi Szőllős Kertbe} Kasza Urak Jussán lévő Heted Dézmát adó Szőllő melynek Nap keletről Tzutz Jósef Ur szomszédságába az boszsza 26 öli, Nap nyugotról Csemus Krisztina Aszszony Szőllője mellett a Hoszsza 26 öli, szélessége a szekér útnál délről 21 öli, Északról Csemus János Ur Szőllő jené 1 21 4/6 öli, jó állapotban, vágynak benne 37 darab termő élő fák.

Az örök Jusson szabad Szőllő, melyből 11 sor Szőllő Délről Kis Szütsnek, Északról Cseraus Krisztina Aszszony és Cseraus János Ur Na Keletről Czutz Andrásné Aszszony Szőllőjeknek Nap nyugatról a mesgye barázdáig fekszik, Déli boszsza 25 öli, Északi 24 4/6 öli, Nap keleti szélessége 5 1/6 öli, Nap nyugoti 5 2/6 öli, jó állapotba. Ezen felüli 3 sor szőllő Napkeletrül az emiitett mesgye barázdánál, Napnyugatról Cseraus Antal Urnák, Délről Kis Szütsnek, Északról Szita farkas Ur Szőllőjeknek szomszédságaik között fekszik; Nap keleti boszsza 14 1/4 öli, nap nyugoti 14 2/6 öli, Déli szélessége, valamint az Északi szélessége is, egyenlőképpen 1 2/6 öli. Jó állapotban. Ezen itten birt Szőllőkben találtatik szilva fa, termő, 3, veszendő régi császár körtvély fa 1.

Gyerebaza lübálytól vett Dézmás Szőllő, napkeletről a Szőllőgarádjának mentiben 36 öli; Nap nyugotról Cseraus Antal Ur szomszédságában 33 öli, Délről a Szekér Útnak folytába 37 öli, Északról Tzutz Andrásné Aszszony Szőllőjének szomszédságában 8 ölles gyeppel edgyütt 39 öli, van benne termő fa 176. ...

 

Tekintetes Nemes Hevess és Külső Szolnok t. e.

Vármegyéknek Ali Szolga Birája Kállay Péter és Esküttye Elek Mihály

 

/HML IV-155/a/48. 75/1856. számú irat./

 

IX.

1818. október 15 - Csépa

Csépa község, illetve a nemes családok alkalmazásában álló pásztorok,

cselédek és napszámosok 1815-1817. évi konvenciói

 

  1. 1815ik Esztendőben Dancsó János Csürhesnek volt fizetése egy darabb öreg szám sertéstől 3 1/2 ittze búza, fél kenyér, ahoz való egy főzés, és 3 xri még a hi-zótul is, ugy nem különben Szent György napkor elejbe hajtandó malatztul is, Tarló Szabadulás után elejbe menő malatzokbul 3 vevődvén két öreg Számba. ...
  2. Hogy az lŐ15ik esztendőben Tarka Miska Nyáj Kanásznak /amint Curialis Csópa Helysége Pásztorai bérének Lajstromából is nyilván ki tettzik/ volt fizetése l/6tod rósz Véka búza minden darabb Sertóstul, 12 xr: fél kenyér ahoz egy font Székbeli hus vagy pedig 1/4 rész font Szalonna; egy ittze Kása, és egy főzésbe való Só...
  3. Hogy az 1815ik esztendőben Nagy Delleng igazában pedig Kováts András Számadó csikósnak ... volt fizetése minden darabb latul 1/4 véka Búza, fél kenyér, l/4ed rész font Szalonna, vagy a Szalonna helyet 1 font Székbeli hus; egy Ittze Kása, és 10 xr. kész pénz, Egy tavalyi Csikóiul is hasonló fizetése. ...
  4. Hogy az 1815ik esztendőben Bálint Perentz Csépai Ökör Csordásnak, egyszersmind pedig Számadó Gulyásnak volt bére minden darabb marhátul még a tavalyi Borjutul is 1/4 véka búza, Négy garas, fél kenyér, és ahoz 1/4 font Szalonna vagy pedig 1 font Szék béli hus, egy Ittze Kása. ...
  5. Hogy az 1815ik Esztendőben Drubina Josef Csépai Számadó Tehén Csordásnak, volt bére egy tehéntül 1/4 véka búza, fél kenyér ahoz pedig egy főzés, és 3 xr: ...
  6. 1815ik esztendőben Dósi Mihály Csépa Helység Bor.ju Pásztorának volt fizetése l/4ed rész véka búza, fél kenyér, ahoz egy főzés, és 3 xr. ...
  7. Az 1815ik esztendőben Gyói Istvány máskép Kiss Delleng nevű Csépai Közönséges Csősznek, hogy a fizetése volt minden Ekétül egy véka búza, egy kenyér, és két főzésre perkelni való Szalonna, vagy más Zsiradék. ...
  8. 1815ik Esztendőbéli számadásunk ... be bizonyítottam, hogy a három Szőllőkre minden üdőben meg kívántatik: Nyitásra 15, Metzésre 14, Első Kapára 12, Másodikra 12, Kötözésre 21 nap szám, áldomás 8 Icze Bor.

... az 1817ik esztendőben Csópán, és a körül lévő Helyeken, midőn az előbenyi esztendőben szűken termet vadborsós, ós árpa Kenyér volt, a Szőllő munkásoknak napi bérek leg középszerűen a jó munkásnak ekóppen fizetődött ugy mint

  maga gazda
  kenyerén kenyerén
Szőllő Nyitáshoz a Kapásoknak 1 f. 12 xr. 36 xr.
a Meczőnek 1 f. 12 xr. 42 xr.
Nyári két Kapáláskor 1 f. 12 xr. 36 xr.
Kötözőnek 1 f. 30 xr.

... az 1817ik esztendőben Néhai Cseraus Istvány ur Árváinak Szőlleje őrizéséért fizetett nekem Édes Annyok 1 frtot, 4 kenyeret, 2 Icze vajat, 4 ittze Kását. ...

Szamaras Mátyás keze x vonása

 

9. ... az 1317ik Esztendőben Néhai Csernus Istvány Ur Árvájinak Demetértül fogva Télre be Szorulásáig a Juhai Őrzéséért járó fizetésemet, úgymint 3 véka búzát, és 5 kenyeret ahoz való élességgel 3 font Szalonnát 10 Ittze Köles Kását fel vettem...

Nagy Páll Juhász x vonása

 

10. ... az 18171kben midőn alulírottak Néhai Csernus Istvány Ur Árvájinak rész Takarói voltunk, 17 csomó buzájok termet légyen a magok fölgyében - mellybül nékünk takaró rész 1 csomó ós 7 kéve adatott, - egy csomó pedig 2 vékát fizetett azt jó tudgyuk ...

Polner János és ör. Nagy Istvány

 

11. Alul irt az 1817ben Nemes Csernus Istvány Ur Árvái Édes Annyánál ... Betyárképpen lévén eképpen fizetődtem ki:

Kész pénz 5 f., Árpa szemül 4 véka, Szűr 14 f., csizma 9 f., 2 pár bocskor 6 f., két pár fejér ruha 9 f., Két birge bőrbül 1 irhábul ködmön varrás, egy kalap 6 f., egy malatz...

Kongó Pesta keze x vonása

/HML IV-155/a/48. 75/1856. sz. irat.

Mindegyik konvencióé külön lapon van feltüntetve, mi az egyszerűség kedvéért összevontuk az ugyanabban az iratcsomóban lévő forrásokat./

 

X.

1831. augusztus 2 - Szelevény

Verebélyi Bogyó János és Martinkai Hovákovits József kérelme a vármegyéhez,

hogy a hatóság a Csépán és Szelevényen is terjedd kolerajárvány miatt mutatkozó

ellátási gondokat oldja meg, s az emiatt támadt elégedetlenséget orvosolja

 

Tekintetes Küldöttség kegyes drága jó Uraink!

El nem mellőzhetjük a Tekintetes Küldöttségnek be panaszolni azt, hogy midőn egy oldalról a Cholerának veszedelmes ragadványától fenyegettetünk; más oldalról egy né-mellyeknek irlgységöktől, gyülölségöktöl el annyira nyomattatunk, hogy már ezen két ellenségtől ostromoltattva az életünk is bizonyos veszedelembe forog légyen, ügyan-Ugyancsak az emiitett Epekórság Csépán Sz Jakab Hava lóik napján ki ütvén az naptól fogva máig az oda való Plébános a holtakat már száznál is többre számlálja, melly-nek terjedésétől való félelmökben az előkelőbb Nemessek a házi s gazdasági foglalatosságaikban el csüggedve, az éjjel nappali lustálkodásban el bádgyadva; az alább való Nemessek és a Köznép egészen el rémülve vágynak. Itt a Szülők el vesztett gyermekeiket, amott a gyermekek elragadtatott Szülőiket, itt a Férj a Nőjét, amott a Nő a Férjét, Barát Barátját, ember az embertársát sokkal keservessebben sirattya, sem mintha a háborúban el vesztenek volna. Szomorú állapottyokat sullyositja az a kedvetlen rabság, a mellyben a körül belől fekvő Városoktól és Helységektől el zárat-tatva, az emberi társaságból egyátaljában számkivettettve a járásbéli Szolga Bírótól, Orvostól és a már ki nevezett Biztostól el hagyattva lenni magokat fájlalva panaszolják, egyedül az Isteni gondviselésbe való erős bizodalom és az Elöljáróknak abbéli gondoskodása, hogy még is húst, sót kaphatnak, hogy már az uj termésből egy darabka kenyeret is ehetnek, menti meg őket a kétségbeeséstől. A Szelevényiek-nek állapottyok sokkal terhessebb s el viselhetettlenebb: mert Csépán Pap is van, aki őket a religionak javaival, az Istenhez való ragaszkodással, az ájtatossággal ébreszti, lelkesíti, vidámítja - mészárszék! bolt is van, a honnét határozott áron húst, sót és több efféléket napról napra nyerhetnek; de itt semmi nintsen. Ott Búcsú járással, imádságok által vigasztaltatik a Nép ... midőn a Csépaiak szelídséget, emberszeretetet, s felebaráti segedelmet mutatnak egymás eránt, akkor a Szelevényi-ek ezekkel ellenkezőket forralnak rósz szivökben, s nemhogy egymást a veszedelmes nyavajától köz akarattal menteni igyekeznének; hanem Csépai aratóknak, betyároknak és más egyébb munkásoknak fogadása s benntaxtása, a magányos haszonnak a mások karjával lett titkos vadászatja 8 több effélék által okokat szolgáltattnak arra, hogy onnét az Epekórság ide is által lopódzon. ... a szegónnyebb Köz Birtokosoknak és Lakosoknak még se aratott, se nyomtatott, se örlött gabonája, se kenyere nintsen, Kun Sz Mártonyba a piarczra nem meneti mert a strázsák oda be nem eresztik, a szomszédja sem adhat mert annak sints. ... Abbéli kívánságunkat, hogy adjanak vágót a Mészárszékre, s engedjék meg a Mészárszékkel együtt a Halászatot is, és ennek az Árendását a maga jussában ne károsítsák, tegyenek sóról és más effélékről rendelést, nem tellyesitik. ... Hejjába szorgalmazzuk mi is azt, hogy a távolabb lakos Atyánkfiainak Csépán lakos Arendássok, ugy a mi Feles Gazdáink a határunkban termett gabonájukat szabadon el és haza hordattatthassák; ezek ellen hirünk, tudtunk és jóváhagyásunk nélkül a köz Kasszánkból drágán fizetett számos őrállókat fogadtak, és e helyett, hogy a magok életének előrevaló be hordása után minket segítenének, botokkal, puskákkal ellenünk is, kik az efféle Gabonát a Csópaiakkal kertjeinkbe hor-dattni akarjuk, azok ellen is, kik gabonájokat innen oda által vitettni kivánnyák, fel fegyverkeztetik el annyira, hogy ma holnap a minket gyűlölő irigy atyafiak ellen puskára kell kellnünk, és életünket, személlyünket, vagyonunkat ... kelletik majd védelmeznünk; de attól is felettébb tartunk, hogy a Csépán lakos Szelevényi Köz Birtokosok, Árendások, és feles Gazdák illyetén kemény tilalmazásokra öszve szóllanak, és ha mi a köz jóért szenvedett karjainkat tűrjük nyögjük is, de majd azok közt fog ki pattanni ollyan mérges szikra, melly Csópát Szelevénnyel lángoló tűzbe boritandsa. ...

Szelevényen Kisaszszony Havának 2ik napján 18Jlik esztendőben

 

alázatos szolgái

Verebélyi Bogyó János

Martinkai Novákovits József

 

/HML Heves - és Külső-Szolnok vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai. 1831. 988. szám./

 

XI.

1850. - Tisza járás

Csépa község 1850. évi állatállományának összeírása

 

Házak száma:
510
Lakó család: 554
Lovak:  
1 éves csikó: 57
2 éves csikó: 27
3 éves csikó: 7
Csődör: 2
Kanca: 168
Herélt: 181
Összesen: 442
Öszvér és szamár: 3
Szarvasmarha:  
Ökör és bika: 66
Tehén: 225
Birka: 915

 

/HML IV-15V1. 309/1850. számú irat./

 

XII.

1863. május 16 - Csépa

A csépai elől.iárók jelentése a vármegyének az iskolák állapotáról,

a tanulók számáról, a tanítók járandóságáról

 

... Az iskola neme: Plébániai.

Szén iskola: al elemi fi és leány.

Ezen iskolához tartoznak: Csépa községi fi, s leány gyermekek.

Az iskola védnök: Közbirtokosság

A tanítót javaslatba hozni jogosítva van: a Közbirtokosság

 

Száma az iskolaköteles gyermekeknek a hétköznapi iskolákra nézve összesen: 267. Szék közül léteznek az egyes iskolailag bekebelezett helységekben, jelesen Csépa községében: fiú 140, leány 127.

Az iskolaház: Két helyiségben van, az épületek és a porta a közönség tulajdonai, az egyik fiú, a másik leány iskolai ház.

Helyiségek: A fiú iskolában van egy tanító szoba, ugyan itt, a fitanitó személyzet lakása áll, a tanító házzal egy fedél alatt egy szobából, konyhából, és kamrából, ugyan itt a tanító használatára egy istálói épület.

A leány iskolában van, egy tanító szoba, ettől külön fedél alatt a kántortanltói lak áll, két szoba, kamra, és istállóból. Az iskolaház állapota: a tetőre nézve igazítást igényel, a tető igazításra a kellő lépések megvannak téve. Az iskolaház elő állítása a közönség terhe ós kötelezetsége, a terhet birtokaránylag hordozván.

Az oktatás úgy a fi mint a leány iskolában külön külön egy egy tanító szobában délelőtt 3, délután két óráig, minden gyermek számára igy naponként 5 óráig tartatlk, a fi gyermekeknél egy külön tanító által, a leány gyermekeknél egy kántortanító által. Az oktatás magyar nyelven adatik. A hitbeli oktatást ellátja a helybeli segéd lelkész.

Évi jövedelmei az iskolai szolgálatnak;

lör: ... a község által 308 ft. 40 xr. fizettetik

 

2or az orgonás szolgálatnak:

a/ Telkek és fekvőségek ... hét hold 850 négyszögöl katasztrális holdakban, melynek adó sorozati tiszta jövedelme 27 ft. 8 xr.

b/ terménybeli járulmányok: A Községtől készpénzben fizettetik 262 ft. 50 xr. c/ járulmányok fejében ugy mint:

egy öl fáért
2 ft 50 xr.
50 font sóért 5 ft.
10 font fagyuért 3 ft. 60 xr.
50 font húsért 9 ft.
7 itcze vajért 5 ft. 60 xr.
Szalonna helyett 1 ft. 26 xr.

Egyházi illetékekből: esketósért temetkezéseknél 5 évi középszámítás szerint 65 ft.

összvesen: 354 ft. 46 xr,

 

3szor. Az egyházi harangozó szolgálatnak:

a községtől: 126 ft.

Egyházi illetékből 5 évi közép számítás szerint: 6 ft.

Összvesen: 132 ft.

 

Évi kiadások az iskolai szolgálatnál:

1ör. Iskola tisztításra: 12 ft.

2or. Az orgonás szolgálatnál; Adók és egyéb illetékekre: 2 ft 70 xr.

3or. Az egyházi szolgálatnál: -

Összvesen: 14 ft. 70 xr.

Az iskolai fütőszer áll: réti gazból, s a Község által szolgáltatik ki elegendő mennyiségben a tanító szobák fűtésére ...

 

Entzinger Ignácz csépai plébános és Iskolaigazgató

Kovacsics Béla kántor, s leány osztály tanító

Molnár Gábor fitanitó

Barta János bíró

... Sepitkó János jegyző

Horpáozy Istvány Kössógi iskola felügyelő

Horváth István alesperes ós tanfelügyelő

Erdős alszolgabiró ...

 

/HML IV-255/c/1l. Iskolabevallások: Csépa község./

 

Ugyanebben a csomóban megtalálható a csépai izraelita iskolára vonatkozó bevallás is, mely szerint „szüksógbeli iskola", egy fiú ós egy leány osztállyal, egy tanító keze alatt. Ide jártak iskolába a csépaiakon kívül a tiszasasi, tiszaugi és szele-vényi zsidó gyerekek is. Az iskola védnöke az „Izraelita Közönség". Összesen 16 gyerek járt iskolába. Az iskola épületét bérelték, melyben 1 szoba volt, itt zajlott az oktatás és xtt lakott a tanító is. Délelőtt és délután 4 órát tartottak, így minden gyerek 8 órát járt egy nap iskolába. Az oktatás a magyaron kívül német és héber nyelven is folyt. A tanító - s egyben rabbi - fizetése összesen 512 forint volt ebben az évben.

 

XIII.

1866 - Tisza járás

Csépa község részletes statisztikai összeírása

 

Lakosság száma: 2610

A határ területe 1600 négyszögöles holdakban:

Szántóföld: 1236, Rét: 670, Legelő: 1810, Erdő: -, Kertek: -, Szőlők: 309 hold

Marha állomány:

Ló: 150, igavonó szarvasmarha: 40, tehén, heverő szarvasmarha: 300, juh: 2.000, sertés: 120, kecske: -, öszvér, szamár: 4

Őszi termények: /pozsonyi mérőben/

Búza: 2316, kétszeres: 1.500, Rozs: 600 mérő.

Évi szükséglet: búzából 5.992, kétszeresből 5700, rozsból 8030 mérő.

Mutatkozik hiány: 15.306 mérő

Tavaszi termények: /pozsonyi mérőben/

Árpa: 300, zab: 150, tengeri: 1.200, köles: 120 mérő.

Évi szükséglet: árpából: 200, zabból: 150, tengeriből: 2.647, kölesből: 660 mérő.

Mutatkozik fölösleg: árpából 100, zabból 50 mérő.

Mutatkozik hiány: tengeriből 1447, kölesből 540 mérő.

Gyökér és Gumós növények: /pozsonyi mérőben/

Burgonya: 40 mérő.

Évi szükséglet: 2650 mérő.

Mutatkozik hiány: 2.610 mérő.

Béti és legelő termények: /mázsában/

Széna: 6700, sarjú: 4.020 mázsa.

Évi szükséglet szénából és sarjuból: 11880 mázsa.

Mutatkozik hiány: 1.160 mázsa.

Bor és gyümölcs; /akóban és vékában/

Bor: 618 akó, gyümölcs: 618 véka.

Évi szükséglet borból: 326 akó, gyümölcsből: 1610 véka.

Mutatkozik fölösleg borból: 292 akó.

Mutatkozik hiány gyümölcsből: 1992 véka.

 

/HML IV-417/13. Letétek. 2011. szám./

 

Péter Havassy

 

Bin historischer Aufriss der Gemeinde Csépa von den

Anfängen an bis zum Ende des 19. Jahrhunderts

 

Die von den Flüssen Theiss und Körös eingeschlossene Landschaft Tiszazug eret möglichte ihrer geographischen Gegenheiten wegen schon im Altertum dem Menschen das Ansiedeln. So konnte man auch in Csépa auf archäologische Funde vieler Kulturen und Völker stossen, welche vom Neolithikum her bis zur Zeit der Völker stossen, welche vom Neolithikum her bis zur Zeit der Völkerwanderung reichen.

Nach der ungarischen Landnahme gehörten Csépa und Umgebung dem Komitat Csongrád an. Obgleich Csépa das erste Mal zu Beginn des 15» Jahrhunderts in urkundlichen Quellen auftaucht, so hat es auf diesem Gebiet doch schon früher mehrere kleine siedlungen gegeben /namentlich: Hymod, Vaja, Pókaháza/. Von diesen zeugen noch heute die Namen einzelner Gemarkungen. Während der Türkenherrschaft /16-17. Jahrhundert/ wurde die Gemeinde vernichtet /1659/ und ihre Einwohner in alle Winde verstreut. Schon zu jener Zeit hatte die Familie Móricz hier Grundbesitz, und spätere Nachkommen dieser Familie besiedelten das Dorf in den 1720-er Jahren von neuem. Die meisten dieser Neusiedler kamen aus den Komitaten Nógrád, Hont und Heves in die Grosse Ungarische Tiefebene, in das Alföld, gezogen und sie waren alle Ungarn.

Die ersten Neusiedler, Grundbesitzer und die auch später tonangebenden Familien waren alle Adlige, sodass auch das Dorf als Adelsgemeinde mit gewählten Dignita-ren bekannt war. Nach der Revolution von 184-8/4-9 und nach dem Freiheitskampf büsste die einst adlige Selbstverwaltung ihren Adelscharakter ein. Dennoch war sie bis 1873 - unter Mitwirkung nicht adliger Bauern mit Grundbesitz - noch aktiv. Die Privilegien der Gemeinde lockten immer neue Ansiedler an, sodass Csépa bald übervölkert war: im Vergleich zur Grösse der Gemarkung war die Einwohnerzahl sehr hoch. Dies führte als einer der Hauptgründe dazu, dass die Eihwohnerschaft der Siedlung in den Jahren um die Jahrhundertwende verarmte.

Den Grossteil der Gemarkung /Weiden, Wälder und befischte Gewässer/ beliessen die Grundbesitzer in gemeinsamer Verwaltung, während sie die hochvasserfreien zur Beackerung geeigneten Markteile und die Grundstücke im Dorf aufteilen. Der Getreideanbau spielte hier immer eine bestimmende Holle /Weizen, Gerste/. Auch der Weinanbau und der Weinhandel hatten von Anfang an grosse Bedeutung. Der Anteil der Tierzucht und ihre Bedeutung ging aufgrund des Umbruchs der Weiden zu Ackerland im vergangenen Jahrhundert zurück. Allein die Pferdezucht und die Geflügelhaltung behielten an Wichtigkeit.

Der Krämerladen, die Schenke und die Schlachterei der Gemeinde wurden vom Gemeindevorstand in Pacht gegeben. Die Einwohner von Csépa besuchten vorwiegend die Märkte von Szentes, Csongrád, Kecskemét und Kunszentmárton, doch vom Ende des vergangenen Jahrhunderts an wurde auch in Csépa Wochenmarkt gehalten. In der Gemeinde waren verhältnismässig wenig Handweöser tätig.

Ihre Kirche erhielt die Gemeinde sich selber und sie unterhielt auch das Kirchengebäude und die Schulen. Csépa zählte beinach in wolleoi Umfange zu den römisch-katholisch gläubigen Siedlungen und hierher gehörte auch die im südlichen Teil von Tiszazug verstreute römisch-katholische Bevölkerung fast das ganze 18. und 19. Jahrhundert hindurch. Nur 5 % der Einwohner von Csépa waren evangelisch und 1-2 ü reformatorisch. Die Unterhaltung der Schulen war Sache der Glaubensgemeinschaften.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet