Előző fejezet Következő fejezet

Őrsi Julianna

Lakodalmi szokások Csépán

 

Az emberi élet fordulói közül a legszínesebb, leglátványosabb a házasságkötéshez kapcsolható eseménysor. Ez nemcsak az érintett két fél, de annak családja, rokonsága számára is jelentős. A vérségi alapon szervezett összejövetelek közül ez a legnyitottabb, gyakran 200-300 személyt /nem számítva a menyasszonynézők nagy seregét/ érintő esemény. Egy-egy házasságkötés és az ahhoz tartozó lakodalom tehát az egész faluközösség ügye. A faluközösség ellenőrző funkciója jól érvényesül. Ebből is ered, hogy a lakodalom napjainkban is a leginkább megszervezett, s a hagyományos szokáselemeket leginkább őrző közösségi ünnep.

Tanulmányunk a csépai lakodalom leírását és elemzését vállalja. Ez az elemzés több szempontot vesz figyelembe: egyrészt a házasságkötés megünnepléséhez kapcsolt szokáselemek változását időben követi nyomon, másrészt ezen elemek földrajzi elterjedtségére is utal. Ezen összevetés célja annak megvizsgálása, hogy e 18. században elsősorban palócföldről betelepült falu lakodalmi szokásaiban őriz-e palóc sajátosságot, illetve hogy mennyire vált tiszazugivá e település kultúrája és a tiszazugi lakodalom sajátosságai alapján a Tiszántúl mely részével mutat rokonságot .

 

PÁRVÁLASZTÁS

A párválasztás nemcsak a két fiatal ügye. A családon keresztül az egész faluközösség érvényesíti törvényét. „Mindenki ismerte egymást. Mindenki tudta, hogy ki való hozzá. Ritka volt az, hogy egy szegény lány szóba állt egy gazdagabb fiúval, mert tudta azt, hogy az őt úgyse veszi el" - fogalmazzák meg a csépalak a párválasztás legfontosabb szempontját. A vagyoni állapot mellett a vallás, a kor, a család erkölcsi élete is figyelembe veendő szempont volt.

A község római katolikus felekezetű településnek számított, de lakói között más vallásúak is voltak. 1950-ban 3374 római katolikus, 3 görög katolikus, 115 református, 59 ágostai hitvallású evangélikus, 2 görög keleti, 16 izraelita és 1 egyéb vallású.1  így a vallási endogámia is érvényesülhetett. Nagyságrendjéből következően a római katolikusok házasságkötéséről adunk képet. Napjainkra a vallási szempontok háttérbe szorulásával a felekezeti hovatartozás nem jelent meghatározó tényezőt.

Amint azt a Csépa kistáji kapcsolatait bemutató dolgozat is leírja, a 18-19. században Csépa házassági kapcsolatai a környék katolikus településeire irányultak. Exogám házasságait tekintve társközsége a közigazgatásilag és egyházilag is hozzátartozó szomszédos Szelevény. Emellett Cibakháza és Csongrád hatásával kell számolnunk.

A saslakról mondják a csépaiak: „Ezek a református népek nem adtak volna egy lányt egy pápista /értsd: csépai/ gyerökhöz."

A csépaiak szemléletéhez az endogámiára való törekvés köthető.2 Tudatukban az endogám házasságok elsőbbséget élveznek. A helybeli házasságot a csépaiak mindig szerencsésebbnek tartják, hiszen „nem jó az idegen: nem ismeri a körzetit". ,,A helybeli vásárnál nincsen jobb." „Elment máshova szarért, fost itthon is talált volna." A tudatban megnyilatkozó endogám házasságokra való törekvést segítik a falucsúfolók is.3 A csépaiak a környező települések lakóit negatív jelzőkkel illetik: „A sasiak kurváskodnak, a csépaiak lopnak, a szelevényiek gyilkolnak." Az exogám házasságok létrejöttét már az ismerkedés szintjén igyekeztek megakadályozni a legényverekedésekkel. „Én nem örültem a vidéki udvarlónak. Csongrádi fiatalemberek jöttek. Kettő is hazakísért. Mikor ideértek a sárgaföldes gödörhöz, lőttek. Azzal tudatták a csépai legényekkel, hogy fegyver van náluk." Az ezogám házasságok akadályozása még az esküvő napján is megnyilvánult. A legények összekötötték az istrángot, kivették a kerékkötő szeget, szalmakötéllel az utat elkötötték. E szemlélet ellenére mindenkor találunk a faluban egy olyan réteget, amely exogám házasságot köt. Szélsőséges eset, de előfordult, hogy az egyik csépai ember kártyán nyerte a feleségót. A kecskei fiatalasszonynak és leányának követnie kellett a nyertest. Az exogám házasságok létrejöttében legnagyobb szerepe a vidéki rokonoknak van. E rokonlátogatások teremtik meg az ismerkedési alkalmat. Sőt gyakran a vidéki rokon /pl. nagynéni/ kommendálóként, közvetítőként is fellép. A vidéki rokonok házasságkötésben játszott szerepe révén - több emberöltőt figyelembe véve - a faluban megkülönböztethetünk exogámiára hajló s az endogámiát szigorúan betartó családokat. A vidéki rokonoknak és így az exogám házasságoknak is szerepe van a településre jellemző lakodalom idegen szokáselemekkel való bővítésében.

Az endogámia legszélsőségesebb esete a rokonházasság. Ezt egyházi és állami törvényeink, valamint az emberek vérfertőzéstől való félelme, ősi ösztöne is tiltja. Csépán úgy tudják, hogy „csak a harmadik nemzedékitűi lehet házasságot kötni". Ennek ellenére van első unokatestvér-házasság is, sőt olyat is tudni vélnek, hogy az apjuk egy volt.

A párválasztás szempontjaihoz tartozott a családnak a faluközösség értékrendje által megállapított értéke. Ezen értékelés magába foglalta a család /beleértve az illető fiatal/ munkaerkölcsét, valamint magatartásának megitélését. „Olyan lányt nem szívesen engedtek be a családba, akinek az anyja vagy az elődei között kicsapongó, részeges volt." „Nincs egyebünk, csak a becsületünk" - vallották a szegény lányok.

A párválasztást megelőzte, előkészítette az ismerkedés, s az udvarlás időszaka. Bár a község nagyságrendjéből következőleg mindenki ismerte egymást, de a kapcsolatteremtésnek, az udvarlásnak, mint folyamat elindításának mégis fontos helyei voltak a közösségi összejövetelek: a fosztok /kukorica- és tollfosztó/, a bálák /tamburabál, próbabál, maszkabál, cseresznyebál, szüreti bál, aratási bál, a Katalin napkor, farsangkor, karácsonykor, újévkor, pünkösdkor rendezett bálak/, /1. kép/ A legidősebb adatközlőink /1880-90-es években születtek/ csak úgy emlegetik a táncos alkalmakat, hogy muzsikaszó volt. Yasárnap délután az utcán sétáló lányokat a legények bevitték a kocsmába táncolni. Ezeken a mulatságokon nem voltak jelen a szülők. A lányoknak naplementére haza kellett menniük. A már első világháború után lánykodók a polgári illem falura történt betörésével csak gar-demama /főleg az édesanyja, esetleg nagynénje, keresztanyja/ kíséretében jelenhettek meg a bálban. A csépai lányok 16 éves korukban jártak tánciskolába, s 17-18 éves korukban jártak bálba. E korban a legények is megkezdték a bálbajárást, ' de komoly udvarlóknak csak a katonaidő kitöltése után számítottak.

A bálból a legény hazakísérhette a lányt /együtt mentek a gardemamával/. A kapuban a fiatalok egy rövid időre megállhattak beszélgetni. A lány szüleinek beleegyezésével a legény lányos estéken felkereshette a kiszemelt lányt lakásán is. A legényjáró nap Csépán a Tiszazug többi községéhez /Cibakháza és részben Tiszakürt s Tiszainoka kivételével/ és a Jászsághoz hasonlóan kedd, csütörtök, szombat és vasárnap volt.4 „Aki nem lányos estén ment, vereshagymát dugtak a zsebébe." Az udvarlás időszakai főleg a téli hónapok voltak. Este 6-9 óráig lehetett a legény a lányos háznál, ahol ha szivesen fogadták, az asztal mellé /lócára vagy kanapóra/ ültették. A túl korai órában érkező legény hamar megkapta:

Még a málé ki sem sült.

Már a legin becsücsült!5

Az egész család jelenlétében és részvételével folyt a beszélgetés. Ilyenkor kártyáztak is. Ha megkínálták a legényt, az leggyakrabban visszautasította: „Nem kell, mert most ettem". Erre a válasz: „Jól félj, mert megetetünk!" A megétetést. mint szerelemvarázslást ismerik a faluban. „Attól tartott a legény, hogy nem tud többet elmenni a háztól." E hiedelmet félretéve is esetleg bort vagy süteményt fogadhatott el a csépai legény. A vacsora elfogadása szégyennek számított. A lány a legényt távozásakor kikísérhette a kiskapuig. Kettőjük beszélgetését legtöbbször valamelyik szülő szakította félbe: „Gyere be kisjányom, mert megfázol!" Ha a lány anyja kísérte ki, abból megérthette, hogy nem kedves vendég. A komoly udvarló a lánynak ajándékot is adhatott. Elsősorban vásárkor és búcsúkor ajándékozta meg a legény kedvesét. A lány udvarlója lakására házasságkötése előtt nem mehetett. Néhány idősebb adatközlő még emlékszik az udvarlásnak arra a módjára, hogy a legények cimborákkal együtt mentek egy lányhoz beszélgetni.

A század elején a több éves udvarlás nem volt gyakorlatban. Néhány adatunk azonban arra vonatkozólag is van, hogy a fiatal már gyermekkorában kiszemelte a jövendőbelijét. A komoly udvarlástól a házasságkötésig rendszerint csak néháay hónap telt el. Adatközlőink nagy részének leány- illetve legényélete az első világháborúra esett, ami nagyban befolyásolta, meghosszabbította az udvarlás és a je-gyesség idejét, valamint a házasodási kort.

Anyakönyvi mintavétel alapján tudjuk, hogy a 18. század végén a csépai lányok többsége 15-18 éves korban ment férjhez, míg a legények házasodási kora 18-30 év között elég egyenletesen oszlott meg. /1-2. táblázat/

A palóc Mátraderecske, a Heves megyei betelepítésű Nagyiván, és a kiváltságos református Karcag házasodási kor mutatóit összevetve a csépai adatokkal közös jellemzőnek találjuk, hogy a férfiak 18 éves koruk előtt, a nők 14 éves koruknál hamarabb egyáltalán nem kötöttek házasságot. Az itt közölt adatok azért is fontosak, mert bemutatják, hogy a II. József-féle házasságjogi törvény, amely a házasságkötést a férfiak esetében a 24. életév betöltéséhez kötötte, a megfogalmazása idején egy korábban meglévő tendenciát, de nem kizárólagos gyakorlatot rögzített. A bemutatott települések vőlegényeinek 40-75 %-a ugyanis 24 évnél fiatalabb volt. /Ez az arány még nagyobb, ha az özvegyemberek házasságkötését nem vesszük figyelembe./ A csépai férfiak házasodási korára a viszonylag egyenletes megoszlás jellemző, míg a derecskéi legények nagy többségükben 20 éves koruk előtt, a karcagi-ak 24 éves koruk után kötöttek házasságot.

A nők 70-90 %-a ebben a korban a 20. életévük betöltése előtt ment férjhez. A csépai adatok leginkább az alföldi településekéhez hasonlítanak.

Ha a házasságkötő felek közötti korkülönbséget vesszük szemügyre Csépán. a következőket állapíthatjuk meg: a vőlegény mindig idősebb a menyasszonynál. 1-2 év a korkülönbség 26,1 %, 3-5 év 22,83 % esetében. A vőlegények 34,78 %-a 6-10 évvel idősebb a menyasszonyánál a vizsgált időszakban.

Bár a házasodási korra vonatkozó történeti anyaggal a 19-20. századból nem rendelkezünk, úgy véljük azonban, hogy a házasodási kor néhány évvel eltolódott. E század elején már a lányok többsége 18-20 éves korában ment férjhez, a legények a katonaidő kitöltése után kötöttek házasságot. Mind a mai napig az a szemlélet érvényesül, hogy a férjnek idősebbnek kell lenni, mint a feleségnek. "Az én uram két évvel fiatalabb volt mint én. Ha én ezt tudtam volna, de nem kérdeztem meg. Majdnem elválás lett belőle." E csépai asszony véleménye is tükrözi a párválasztásnak a korkülönbségre vonatkozó szabályát.

1. táblázat Házasodási kor Csépán 1780-85 években
életkor vőlegények száma menyasszonyok száma
15 -   6  
16 - - 16 44,08 %
17 -   19  
18 6   19  
19 2 20,43 % - 27,9 %
20 11   7  
21 7   2  
22 7 22,58 % 3 6,4 %
23 7   1  
24 6   2  
25 13   1  
26 3   3  
27 6 39,78 % 2 11,82 %
28 3   2  
29 1   -  
30 5   1  
31-40 9   6  
41-50 4   2  
51-60 2 17.2 %   9.6 %
61- 1   -  
? -   1  

 

2. táblázat A házasodási kor megoszlása a 18. században,
a házasságkötések százalékban kifejezve
  Csépa Mátraderecske Nagyiván Karcag
1780-85 1758-60 1775-80 1775-80
vőlegény életkora
15-17 - - - -
18-20 20,4 % 41,6 % 23,5 % 8,7 %
21-23 22,6 % 33,3 % 36,7 % 31,6 %
24-30 39,8 % 8,3 % 19,1 % 41,3 %
menyasszony életkora
14-17 44,1 % 50 % 50 % 36,1 %
18-20 27,9 % 41,6 % 26,5 % 37,6 %
21-23 6,4 % - 2,9 % 8,4 %
24-30 11,8 % 8,3 % 11,8 % 7,7 %

A családi állapotot figyelembe véve 1780-85-ben Csépán 72 legény-leány házasság köttetett, 4 legény özvegyasszonyt vett feleségül, 10 esetben özvegyemberhez hadadon ment feleségül. Ebben az időszakban 7 özvegyasszony-özvegyember párt eskettek össze.

A párválasztás nemcsak a fiatal családja, de a rokonság, sőt a közösség ügye is volt. Az egész falu számon tartotta, kik az eladósorban lévő lányok és a házasulandó legények. A fiatalok és családjuk döntését gyakran mások is befolyásolták. Elsősorban rokon- és ismerős asszonyok kommendáltak: „Jó lenne ez a fiú neked!" "Nekem is az ángyom segített az ismerkedésben."

 

HÁZTŰZNÉZÉS

A háztűznózést csak exogám házasságok esetén tartották szükségesnek a csépaiak. A fiatalok szülei egy látogatás keretében igyekeztek megvizsgálni, hogy milyen anyagiakkal rendelkezik a másik fél. A háztűznézés gyakrabban a lány szüleinek a legény házához történő útját jelentette, de fordítva is előfordult.

 

LÁNYKÉRÉS

A fiú szándékát a lány szülei először a saját gyermeküktől tudták meg. Ezen puhatolózás után került sor - általában vasárnap - a lánykérésre. A két világháború között leggyakrabban egyedül ment kérőbe a legény. Ritkábban azonban még a korábbi gyakorlat is előfordult: leendő násznagya kisérte el erre az útra. Az 1880-as évek előtt a Nagykunságban is ez volt a gyakorlat.6 A Nyírségben és a Hajdúságban is „A kérő rendszerint a legény keresztapja, nagybátyja vagy nős bátyja..."7 Amig a Kiskunságban is a násznagy feladata a kérés, a Tiszántúl déli részén általában egy asszony /a gügyü vagy a ködmönös asszony/ végzi e teendőt.8 Olyan lánykérésről is tudnak a csépaiak, hogy a legény anyja és testvére jött kérőbe. E más szokást gyakorlók azonban Tömörkénybe akarták feleségül vinni a lányt. A szőlőben lakó szegényebb legények komájukkal mentek lánykérőbe. A legénybarát mondta el jövetelük célját. Jelenlétét egyféle biztosítéknak tekintették, ezen eseménynél „ő olyan tanúféle, mint az esküvőn a násznagy». A választ a lány szülei vagy rögtön megadták, vagy azt mondták; „majd meggondoljuk". Arra is van adatunk, hogy arra hivatkoztak nemleges válasz esetén, hogy „nincs még kész a stafírung".

 

JEGYVÁLTÁS, KÉZFOGÓ, ELJEGYZÉS

A lánykérést hamarosan követte az eljegyzés. A házassági Ígéret megpecsóte-lésének aktusát a jegyváltás, kézfogó, eljegyzés terminológiákkal jelölik a vizsgált faluban. A jegyváltás és a kézfogó között különbséget tesznek. A jegyváltás alatt elsősorban a jegyajándék beszerzését és átadását értik. Kézfogónak pedig a jegyajándókok kicserélésére szervezett ünnepséget nevezik. A tehetőséggel is összefüggésbe hozzák ez utóbbi fogalmat. „A 30-as években lett divat a kézfogó. Kézfogót a vagyonosabbak tartottak." Napjainkban az eljegyzés terminológiát használják. A palócoknál ismert kendőlakás szó itt ismeretlen.

Csépai adatközlőink többsége fiatal korában már gyűrűt kapott jegyajándékként. Általánosan ismert azonban a kendő jegyajándékként való funkcionálása is. A lányok kaptak elsősorban jegykendőt. de ismert az a forma is, hogy a fiú és lány is ad jegykendőt a másiknak. A lány egy fejrevaló kendőt /piros vagy fehér delinkendő/ kapott. Kendőt /fehér selyem/ az is kapott, akit már gyűrűvel Jegyeztek el. A férfiak jeggyűrűje később lett általános, mint a nőké. Előfordult, hogy a vőlegénynek nem volt jeggyűrűje, de az esküvőre kölcsönkért. A jegyajándékot Kunszentmártónban, Tiszaföldváron, Csongrádon vagy - napjainkban - Szolnokon vásárolták meg. A fiatalok és szüleik voltak jelen. Az eljegyzésnek az is egyik formája volt, hogy a boltban felhúzták a gyűrűt. Jegyajándék lehetett még zsebóra, karóra, s ékszer. A jegyajándékok közül a jegyinget nem jegyváltáskor kapta meg a vőlegény, hanem az esküvő napján küldte el a menyasszony. A vőlegény pénzt adott a jegyingórt. A jegyajándékok közül leghagyományosabbnak a pénzt, a kendőt és az inget tekinthetjük. A Szolnok megye Néprajzi Atlasza szerint ezen ajándékok az egész megyében jellemzőek voltak a múlt század végén és csak e században jelentek meg más ajándékok is. Főleg a gyűrű és más ékszerek léptek a helyükbe.10 A csépaiak a leghagyományosabb jegyajándékokat egy rigmusban is emlegetik:

Patyolating, jegykendő,

Múlik az óesztendő.

Karácsonykor hirdetnek.

Ünnep után elvesznek.

A kézfogót a menyasszonyos háznál tartották, rendszerint vasárnap este. 20-30 személy volt hivatalos erre az eseményre: a lány- és a legény szülei, testvérei, keresztszülők /násznagy és felesége/, esetleg unokatestvérek, barátok, barátnők. Ekkor történt meg a jegyajándékok kicserélése. Ez a két násznagy feladata volt. "A fiú násznagya beszédet mondott, majd megcserélték a jegykendőt. Ezután pertut ittak a fiatalok." A kézfogó tulajdonképpeni lényege: „megfogtuk egymás kezét, megcsókoltuk egymást. Ennyi volt a pecsét". Ezután étellel-itallal kínálták a vendégeket /leves, pörkölt, sülthús, kalács, sütemény/. A vacsorát a menyasszony testvérei szolgálták fel.

 

JEGYESSÉG

A jegyesség rendszerint három hétig tartott. Ezen idő betartását az egyházi törvények megkövetelték. A jegyesek elmentek iratkozni, vagyis az egyház képviselőjének hivatalosan is tudtára adták házasságkötési szándékukat. Az egész falu közössége előtt a pap ezt nyilvánosságra hozta, "hogy aki talán a házasságra nézve valami gátló vagy bontó akadályt tudna vagy ismerne, azt az illető helyen bejelenthesse".11 A háromszori kihirdetést a 18. század óta törvények írták elő. Ehhez az egyház napjainkig ragaszkodik. Az állami anyakönyvi hivatal a legújabb rendelet értelmében /1974 óta/ szintén megköveteli az egyhónapos jegyességet, pontosabban a jelentkezés után egy hónapi várakozási időnek kell eltelni, hogy érvényes házasság jöhessen létre. A jegyesség időtartama egyébként napjainkban hosszabb /félév, egy-év/.

A házasságkötésre jelentkezőket a pap oktatásban részesítette. "Tanulásra kellett menni három hétig, minden héten egyszer, mert addig a pap nem esketett meg."

A jegyesség ideje alatt változtak a fiatalokra vonatkozó szabályok is. A bal kezén viselte a gyűrűt a menyasszony. A lány, amíg jegyben járt, csak a vőlegényével együtt mehetett szórakozni /bálba, bankettre stb./. Egymást megpuszilhatták, tegezhették. Az utcán karolva mehettek. A vőlegény sűrűbben felkereshette a lányos házat.

Ha a jegyesség felbomlott, a jegyajándékot visszaadták egymásnak.

Ha a menyasszony vagy a vőlegény /nagylány és legény halottra is vonatkozik/ időközben meghalt, temetését lakodalomhoz hasonlóan rendezték meg. Az 1910-20-as évekből megmaradt búcsúztatók ezt egyértelműen megfogalmazták. A visszaemlékezések is erre utalnak: „A temetési menet majdnem úgy nézett ki, mint egy mennyegzői felvonulás". Az ilyen halottat fehér menyasszonyi ruhában, koszorúval, fátyollal temették el. /2. kép/ A koporsót a vőlegény barátai, a koszorúslegények vitték. A szülők után ment a menetben a vőlegény, aki egy tányéron, tálcán vagy párnán koronaállású mirtuszkoszorút vitt. Voltak koszorúspárok. Muzsikaszóval temettek. /A zenés temetés legtovább a cigányoknál maradt meg./ A temetés után „olyan volt, mintha ellakták volna a lakodalmát: ettek, ittak, beszélgettek". A halotti toron a koszorúslányok a koszorúslegények mellett ültek. A főhelyre a halottnak tettek egy tányért /bele egy pár kanál ételt/, mellette a párja ült.

A jegyben maradt meggyászolta halott társát /3-6 hónapig/.

 

STAFÍRUNG, MÓRING, AJÁNDÉK

A lányos szülők feladata, hogy gyermekük férjhez menetelére készen álljon a stafirung. Szegény családoknál a lányok több éves szolgálatot vállaltak /főként Kecskemétre mentek el szolgálónak/, hogy be tudják szerezni a stafírungot. A férjhez menő lány családjának vagyoni helyzetét a stafirung nagysága tükrözte. így emlékszik vissza az egyik tobányi szegény asszony: „Én nagyon keveset kaptam: 2 párnát, 1 dunnát, 1 sütőabroszt, 3 törülközőt, 3 szalvétaruhát, 3 fehéringet, 3 hálófelöltöt, 1 fehér ágyhuzatot, 1 csíkos ágyhuzatot, 3 ünneplőruhát, 1 ágyat, 1 asztalt, 2 széket és egy kaszlit." Az 1910-es években a legelfogadottabb stafirung nagyság a 6 párna, 2 dunna, mindenből 6 darabos garnitúra, 1-2 ágy, 1 szekrény, 1 asztal, 2 szék, 1 sublót volt. E középparaszti tehetőségnek megfelelő mennyiség összegyűjtésére törekedtek még a cselédlányok is /elsősorban a vászonnemüre vonatkozik e törekvés/. A falu legvagyonosabbjai és a polgári életvitelt képviselő családok 24 darabos garnitúrás stafírungot, szobabútort és konyhabútort adtak leányuknak. Az állami alkalmazottaknak /csendőr/ ezt a kauciót szabályzat írta elő.12

A menyasszonyágy vitele a századfordulón még ünnepnek számított a faluban, de ünnepélyességét hamar elvesztette. A lakodalom előtti nap a vőlegény komái /barátai/ lovaskocsival mentek érte. Útközben dalolták: „Most viszik a menyasszony ágyát..."

A móringolás is ismert Csépán. Móring alatt azt az egyezséget értik, amelyben az egyik fél kötelezettséget vállal, hogy házastársának bizonyos összegű pénzt ad, földet, szőlőt, házat irat a nevére. Móringot elsősorban özvegyasszonyok kértek második házasságra lépésükkor.

A mai lányok sem mennek stafirung nélkül férjhez. A fehérneműkről és ágyneműkről azonban áttevődött a hangsúly a bútorra. Teljes szobabútort, esetleg konyhabútort visznek a házasságba. E berendezési tárgyak megvétele elsősorban a leány szüleinek a feladata.

Napjainkra igen jelentőssé vált a lakodalmi ajándékozás. Ezen ajándékoknak részben stafirung kiegészítő szerepe van. Ezzel a közösség részben mentesiti a szülőket ilyen irányú kötelezettség alól, másrészt hozzájárul a közös ünneplés, a lakodalom költségeihez.

Egy nagymama két unokájának házasságkötésekor feljegyzett adatait mutatjuk be. Megtaláljuk a kiadások között a lakodalomhoz való hozzájárulást, a stafírungot és a nagymama ajándékát.13

,,1972 évben Margitkának /Lakodalmi kiadásunk pénzben/ sütemények és busz 2127 forint /azaz Kettőezerszázhuszonhét/

Természetben adtunk: kalácsot 1 nagyot / kenyeret 12 d / 16 1 bort, 10 k birkahúst /6 db nagytyúkot/ 2 db ekszportláda rétest. Részünkről 21 szeméj volt / beleértve mi 4 en.

Kiadásaink: Menyasszonyi ruha 636 f / Koszorúfátyol 336 f / ruhadísz 300 f / Hajdúsági bútor 18700 f / Kombinált bútor 8400 f / Konyhabútor hejett 4000 f kapott.

Megtakarított pénze: 48000 f / hozzászámoljuk a konyhabútor árát / összesen 52000 f / [Ezt az összeget] a bútor és stafirungon kívül vitte magával.

Stafirungja: 1 nagydunna, 2 párna és egy derékalj

Edényeket adtam: fa nagymama egyéni ajándéka] 1 d 4 1 lábas / 2 d tál leveses / 2 1 fazék fedővel / 3 1 fazék fedővel / 1 1 bögre / 1 d kisvajling / 3 1 fazék zsírral.

 

1975 Józsikára kiadás

100 f útiköltség

5OOO forintot kapott mikor gyűrűket vásárolta.

Eljegyzésre kompótos készletet vittem.

... A kismenyasszonynak szilon ruhának valót ajándékoztam.

Az esküvőre vittem 1 pár tyúkot, 3 tortát, 2 l pálinkát.

Esküvő után kapott: [stafírung] 6 szakajtó ruha / 10 törülköző 8 flotir / 12 p zok-ai / 6 pizsama / 10 alsónadrág / 4 meleg alsónadrág / 8 trikó ing / 20 zsebkendő / 1 nagy dunyha 2 párna / Egy köroldalas heverőt kispárna és takaróval 3000 forint.

:Egyéni ajándék: 1 d 5 literes lábas / 2 d 2 1 lábas / 1 tál / 1 d 1 1 lábas / 15 literes lábas / összes 5 db."

Ennek az idős asszonynak a feljegyzései sejtetik velünk a mai lakodalmak anyagi velejáróit. Csetényi Mihályné gyűjtése alapján pontos képet tudunk rajzolni az ajándékozás mértékéről.14 Egy 1979-ben Csépán megrendezett lakodalomban a menyasszony részéről 21 család 55 fővel jelent meg, a vőlegény vendége 50 ház 154 személye volt. Az alábbiakban közöljük e lakodalomban adott ajándékokat és értéküket is.

A menyasszony rokonai

1. Keresztszülő /násznagy/
2 fő pénz 2500 ft
2. nagyszülők 2 " ágyneműgarnitúra 850 "
3.   "     fia 2 " ágyneműgarnitúra 850 "
4. a menyasszony testvére 1 " szőnyeg 3000 "
5. unokatestvér 3 " pénz 500 "
5. unokátestvér 2 " jénai edények 400 "
7. unokatestvér 4 " étkészlet 600 "
8. unokatestvér 4 " ebédlő készlet, vasaló 950 "
9. rokon 3 " koktél készlet 200 "
10. barát 7 " pénz 1000 "
11. barát 4 " konyha garnitúra, törölköző 350 "
12. barátnő 2 " ágyneműgarnitúra 500 "
13. barát 2 " pénz 300 "
14. szomszéd 1 " kézimunka 300 "
15. szomszéd 1 " likőrös készlet, tál 100 "
16. szomszéd 3 " zománcozott edények 400 "
17. szomszéd 4 " éjjeli lámpa 300 "
18. munkatárs 4 " ágynemügarnitúra 400 "
19. munkatárs 2 " ágyneműgarnitúra 350 "
20. munkatárs 2 " egy fazék, 1 tál 200 "
21. munkatársak a tésztagyárból - tányérok 250 "
  55 fő   14300 ft érték

A vőlegény rokonai

1. keresztszülő /násznagy/ 3 fő gáztűzhely 5000 ft
2. testvérség 2 " paplan 450 "
3. testvérség 5 " paplan 350 "
4. testvérség 4 " ágynemugarnitúra 500 "
5. testvérség 4 " pehelypaplan 1500 "
6. testvérség 3 " grillsütő 1800 "
7. nagynéni 1 " mosógép 1900 "
8. násznagy öccse 3 " ágyneműgarnitúra 500 "
9. mostoha anya 1 " centrifuga 1700 "
10. unokatestvér 6 " porszívó   1200 "
11. unokatestvér 5 " faldisz, padlóváza 500 "
12. unokatestvér 5 " paplan 450 "
13. a szülő keresztanyja 1 " bődön 150 "
14. első unokatestvér 2 " pénz 500 "
15. "      gyerekei 4 " pénz 1000 "
16. "            " 4 " pénz 500 "
17. "            " 2 " pénz 500 "
18. "            " 4 " kávéfőző 600 "
19. "            " 6 " csillár 400 "
20. "            " 3 " pénz 500 "
21. "            " 2 " pénz 500 "
22. mostoha anya testvére 2 " ágynemugarnitúra 500 "
23. "     barátnője 1 " pénz 500 "
24. távoli rokon 3 " konyhai garnitúra 350 "
25. szomszéd 4 " pénz 800 "
26. szomszéd 3 " falióra 400 "
27. szomszéd 1 " pénz 500 "
28. szomszéd 2 " - -  
29. "     lánya 2 " pénz 500 "
30. régi szomszéd 2 " ágynemű garnitúra 350 "
31. "    fia 3 " zsúrterítő 500 "
32. "        " 3 " pléd 250 "
33. szomszéd 2 " ágyneműgarnitúra 600 "
34. szomszéd 3 " törölközők 300 "
35. szomszéd 3 " ebédlőkészlet 600 "
36. szomszéd 2 " ágyneműgarnitúra 500 "
37. barát 1 " boroskészlet 200 "
38. " 2 " kávéskészlet 500 "
39. munkatárs 4 " ajándékutalvány 300 "
40. anya munkatársa 2 " ágyneműga mit úra 250 "
41. munkatárs 4 " csillár 700 "
42. jugoszláv ismerős 1 " kávéskészlet 800 "
43. lányuk orgonáit 4 " ágynemügarnitúra 400 "
44. Kunszöv-i munkatársak /anyai részről/ 12" konyhagarnitúra, faliképek szőnyegek 2300 "
45. volt osztályfőnök 4" pénz 500 "
46. volt tanító 4" faliszőnyeg 300 "
47. plébános 1" - -  
48. vőfély 1" - -  
49. húsfőzö 4" ágynemű, váza, poharak 350 "
50. zenészek 4" - -  
  154 fő   33750 ft érték

Amint a kimutatás is mutatja, az ajándékozás szinte kötelező érvényű. Ez alól kivételt a lakodalmas ház által fogadott tisztségviselők /a specialisták/ képeztek. A legnagyobb értékű ajándékot a násznagynak kell adnia. A tárgyak mellett előfordul a készpénz is, mint ajándék.

Ajándékot a két világháború közti időszakban is vittek a vendégek, de jóval kisebb értékben. Az ajándékozó családok száma is sokkal kevesebb volt, mint a résztvevő vendégeké. Az ajándékok elsősorban edényféleségek voltak. Az egyik árva lány például egy fazekat és egy tálat kapott. Egy polgárosodni akaró család férjhez menő lánya a keresztanyjától a koszorút és a fátylat, a bérmakeresztanyjától egy kancsót, 6 poharat, a vőlegény barátjától lábast és tányért, a vőlegény egyik testvérétől egy étkészlet árát, az ÜSA-ban élő sógornőtől 10 dollárt kapott nászajándékba az 1920-as években. A pénzt függőre /fülbevaló/, gyűrűre és menyasszonyi ruhára költötték. A keresztanyjától /aki gazdag asszony volt} föld- és üzletszomszéd is volt/ többet vártak. Arra számítottak, hogy kifizeti az esküvést.

 

LAKODALMI ELŐKÉSZÜLETEK

A lakodalmi előkészületek több irányú munkát jelentenek: 1. a lakodalom időpontjának és helyének kijelölése, 2. a tisztségviselők felkérése, 3. a résztvevők körének meghatározása, meghívása, 4. a lakodalmi étkek előállítása.

1. A lakodalom időpontjának, helyének kijelölése

A legtöbb lakodalom Csépán is, mint országszerte, a téli hónapokban volt. Ez nemcsak az emberi emlékezettel elérhető időszakra, de a 18. századra is vonatkozik. A házasságkötések havonkénti megoszlásáról itt közlünk egy kimutatást az anyakönyvi adatok alapján:

 

1756-60 1780-85 1790-95 összesen
január 8 27 26 61
február 7 12 9 28
március - 2 - 2
április 2 3 8 13
május 5 7 7 19
június 2 4 5 11
július 2 2 2 6
augusztus - 6 - 6
szeptember 4 1 2 7
október 4 5 18 27
november 9 25 27 59
december - 2 - 2
összesen 43 94 104 241

E statisztika mutatja a tilalmi időket /advent és nagyböjt/. Az is jól látható, hogy a legtöbb házasságot novemberben és januárban kötötték. Ma nyáron a leggyakoribb a házasságkötés. Adatközlőink e század elejére vonatkozólag az őszi betakarítási munkák /kukoricatörés, szüret, répaszedés/ utáni időszakot jelölték meg a legtöbb lakodalom időpontjaként. "Lakodalomra már az újbor is kiforr." /3. kép/

A lakodalom napja a kedd, csütörtök és a vasárnap volt Csépán. Adataink szerint viszont a reformátusokat vasárnap nem eskette meg a pap. A polgári esketés is csak hétköznap történhetett, így a vasárnapi lakodalom új párja szombaton kötött házasságot az anyakönyvvézető előtt. Napjainkban a szombati esküvő az általános.

A lakodalmat a vőlegényesház tartotta. Erre a célra kiürítették a lakást. A bútort felhordták a padlásra. Asztalokkal, lócákkal rendezték be a szobát. Ha kicsinek bizonyult a lakás a vendégek létszámához mérten, sátrat állítottak fel. NA vázat a lakóház alakjához hasonlóan állították fel, vagy egyszerűen két szalmakazal közt, a kazalba szúrt gerendákra terítették a sátorponyvát."15 Immár 20 éve a lakodalmak többségét a kultúrházban rendezik.

 

2. A tisztségviselők felkérése

a/ Vőfély 'vőfény, vőfiny, vőfin'

A faluban ma több hivatásos vőfély él. Mivel Gsépán van a legtöbb aktív korban lévő, így a Tiszazug többi falujában is szolgálnak: Szelevény. Tiszasas. Tiszakürt. Tiszaug, Nagyrév. Cibakháza, Tiszaföldvár. Kunszentmárton. Tiszainoka lakodalmait is gyakran irányítják függetlenül attól, hogy református vagy katolikus-e a település. Személyük nagyban hozzájárul ahhoz, hogy e falvak lakodalmai közötti különbségek megszűnjenek vagy, hogy egy-egy új elem az egész egykori Tiszaialsó járásban elterjedjen. Az egyik csépai vőfély - aki 20 éve lakik a faluban -szavai is igazolják ezt: „Csongrádi embertől tanultam a verseket. Itten már csak képeztem magamat. Mindig újabbakat. Ha jót hallottam, amit még én nem tudtam, azt megtanultam."

Szolnok megye Néprajzi Atlasza szerint Csépán és a szomszédos településeken a századfordulón a vőfély specialista és rokon is lehetett16  /Szelevény, Tiszaug, Tiszasas, Csépa/. Ma már csak hivatásos vőfélyek vannak. A csépai vőfélyek legénykorukban tanulták ugyan a verseket, de a rendszeres vőfélykedésre csak nősember korukban volt idejük. A tanulás módja egyénenként változott. Volt, akinek néhány napja volt a verstanulásra az első szereplése előtt, volt, aki hosszú időn át készült a tisztségre. "Az én uram is de sok ásó, meg kapanyelet behívogatott!" Sorba állitgatta e szerszámokat és azoknak mondta a verseket. Csépán jelenleg is van egy kezdő vőfély. Először jóbarát vagy rokon lakodalmát szolgáltak ki,  és az ottani szerepléstől függött, hogy lett-e belőlük hivatásos vőfély. Megtiszteltetésnek veszik, ha felkérik őket e tisztségre. A század első felében csak az egyik, egyébként kubikos ember kórt fizetséget szolgálataiért: egy napszámot /20 pengőt/. A többiek szivességből csinálták. Jelenleg 500 forintot fizetnek a vőfélynek.

A megkérdezett hat csépai vőfély mind vőfélykönyvből tanulta a verseket, a-melyet idősebb vőfélytől kért kölcsön. Ez a könyv nyomtatott vagy kézzel írott volt. A csépai vőfélyek versismerete elsősorban a helyben megjelentetett Vincze Gábor Vőfélykönyvére épül. E mű más, az Alföldön általánosan ismert verseket is magába foglalja. A vőfélyek - közvetlenül vagy közvetve támaszkodva e könyvre - módosításokkal mondják e verseket. Repertoárjókat is maguk válogatják össze. Anyagukat újabb és újabb versekkel bővitik,  az egyes verssorokat az alkalomhoz illővé alakítják. Dolgozatunk nem vállalkozhat a Csépán ismert összes vőfélyvers közlésére,  elemzésére,  de még egyetlen vőfélyv«rs ismeretének bemutatására sem. Mindössze egyet emelünk ki:  az ételhordó legények verbuválását.

Étel hordó legények köszöntése17

Tisztelt násznagyuram, ismét megjelentem,

Van már hadseregem, ezennel jelentem.

Most már kiállhatok a csatamezőre,

Törökkel, tatárral, véres mennyegzőre.

Amíg ezt a tábort össze verbuváltam,

Szép magyar hazánkat egészen bejártam...

Harcban edzett hősök, akárcsak én vagyok,

Vizsgálja meg őket tisztelt násznagyuram!

1. Ez a két dallia, Attilának vére,

egy kicsit sántít a bal tyúkszemére.

2. De már ez a másik talpig derék legény,

kedves eledele a túróslepény.

3. Ez a vitéz pedig Árpád unokája,

ha szól a muzsika, recseg a bokája.

Szereti a kártyát és a boros üveget.

4. Ez a magyar itt lent, Botond nemzetsége,

halvány egy kissé, de van egészsége.

Tréfálkozni vele nem is igen merek,

nyúlszivű a lelkem, azonnal pityereg.

5. Ennek az őse Kinizsi lehetett,

Mert még mióta él egyszer sem nevetett,

Olyan savanyúan áll mindig az orcája,

mint ha török császár lenne a gazdája.

6. Az Rákóczi fajta elszánt kuruc gyerek,

sokszor úgy elalszik, hogy beköpik a legyek.

Él, hal a lányokért, persze csak titokban,

kitűnően táncol, maga egy sarokban.

7. Ez bátor gyerek, meg is látszik rajta,

akkora a feje, mint az üres pajta.

Bajusza sincs neki, de az is lesz mondhatom,

ha lekvárral keni a pofáját vastagon.

8. Ez már nem is tudom kinek a maradványa,

bajos felismerni, holló-e vagy kánya?

De annyit látok, hogy kétöles a szája,

Bánom, hogy két zubbonyt nem adtam raja.

9. Tessék megnézni, milyen pofát vágott,

pedig ő ette meg a konyhában a fánkot.

Szépen vagyunk öcsém, oda a becsület,

nézd meg a sok lányt, szemedbe kinevet.

10. Hát te részeg disznó, így rukkolsz ki nekem,

pedig tebenned volt minden reményem.

Mikor mozsdottál meg, talán a nyáron?

Állj egy kissé hátrább, hogy senki sem lásson.

Uraim, tehát ismerik seregem, amellyel a törököt,

franciát megvertem.

Ha egyszer egy sereg fölkel, régen meg van írva,

Nem vígad a magyar, soha többé sírva.

Most bajtársak ki ki nyújtsa föl a kezét,

Mondjátok utánam, a sereg esküjét,

Hogy szívvel lélekkel, hűbarátok lesztek,

Nekem vezéreteknek engedelmeskedtek.

Mi ezennel ünnepélyesen fogadjuk,

Hogy önként, minden kényszerítés nélkül

A sereg katonái leszünk.

Éhen szomján, étellel itallal szolgálunk

A vendégeknek és fővezérünk parancsait

Követjük és neki engedelmeskedünk.

Most pedig bajtársak, kik esküt tettetek,

Mulassatok\egyet, csak hogy vigyázzatok,

Ha szavam halljátok, sorakozzatok."

E szöveg, mely Kacsinta János vőfély kéziratos füzetéből származik, kis eltérésekkel együtt megtalálható a Vincze Gábor-féle Vőfénykönyvben. Valamennyi csé-pai. de a környező települések vőfélyei az utóbbi évek kivételével rendszeresen -szintén kisebb eltérésekkel - elmondták e verset. /Tiszasason Koszorúslegények avatása, Cibakházán Ételhordó legények verbuválása címen tartják számon a vőfélyek/. Azért esett e szövegre a választásom, mert míg egyes ételbeköszöntő formulákat az Alföld mas tájain, sőt a palócoknál is ismernek, az ételhordó legények verbuválását sem az (,Alföldi Vőfénykönyv", sem a „Vőfény és Hásznagykönyv" nem írja le.18 A lakodalom leírások nem közlik sem a Nagykunságból, sem a Jászságból, de a palóc lakodalmakról szóló munkák sem említik.19 A lakodalomnak ez az egy motivuma tehát jól körülhatárolható: a Tiszazug területén elterjedt /Csépán ugyanúgy, mint a többi katolikus vagy református falvakban/.

A csépai lakodalmakban egy vőfély van, akinek felkérése a vőlegényes ház feladata. Többen emlékeznek azonban még arra az időre, amikor még két vőfély szolgált. Egyiket a menyasszonyos ház fogadta, a másikat a vőlegényes ház. „Egyik a lány vő-fénye, másik a fiú vőfénye." A feladatok közti különbségeket azonban már nem tudják meghatározni, mivel gyermekkorukból származó ismeretanyaguk inkább csak múló látványként rögzült ma élő adatközlőinkben. A kisvőfély a századforduló táján maradt ki a csépai lakodalmi tisztségviselők közül. Valószínűnek tartjuk, hogy a két vőfély állításának szokása adja annak a magyarázatát, hogy e területen specialisták is voltak és a rokonságból is kerültek ki vőfélyek. Míg az előbbiek a nagyvő-fél£, az utóbbiak a kisvőfély szerepet kapták. Az egy évtizeddel ezelőtt végzett gyűjtés alapján a Szolnok megye Néprajzi Atlasza a Tiszazug több településén rögzítette a két vőfély ismeretét /Cibakháza. Tiszaföldvár. Szelevény. Csépa. Tiszasas. Mesterszállás. Nagyrév/.20 Ma már csak Csépán és Cibakházán emlékeznek a kis- és nagyvőfólyre. A századfordulói állapotot rekonstruálva a megye jászsági és Tiszamenti településein sikerült a két vőfély jelenlétét rögzíteni. Azonban a Nagykunságban már a századfordulón is egy vőfi /a terminológia is itt tér el leginkább/ szolgált. A megyén kívül azonban nemcsak a palócoknál, de a Dél-Alföldön /Kiskunság, Hódmezővásárhely/ is ismert a két vőfély.21

A vőfély személyének kiemelése vőfélyjelvényekkel történik. A menyasszony után ő van leginkább feldíszítve. Bal mellén a menyasszonytól kapott fehér, és a koszorúslányoktól kapott színes selyemszalagok, mirtuszvirág, esetleg zsebkendő vagy kendő, a kezében borral teli kulacs, rajta két vőfélykalács díszlik. /4-5. kép/ Kendőt ma már a csépaiak alig adnak a vőfélynek. A szelevényi és a tiszasasi lakodalmak egyik megkülönböztető jegyekónt éppen a kendő vőfélyjelvények közötti szereplését emlegetik. A csépai vőfélyek a század elején görbebottal hívogattak. Díszes vőfélybot - a csépaiak szerint - Csongrádon volt használatban: ez egy egyenes bot volt, amelynek az egyik vége faragott volt. Erre szalagokat, zsebkendőt, kendőt kötöttek, a tetejébe pedig piros almát szúrtak. Tiszainokán és Tiszakürtön a vőfélybotról már nem tudnak, Tiszaugon görbebotja volt a vőfélynek. A Tiszazugban mindössze Nagyréven és Cibakházán ismerik a díszes vőfélybotot. E típusú vőfélybot valószínűleg Csépán is ismert volt korábban. A vőfélyjelvényekben bekövetkezett változás folyamatát egy karcagi adatsorral szeretném bemutatni. Szentesi Tóth Kálmán a régi nagykunsági lakodalmakról írja le, hogy az 1880-90-es évekig „A vőfinek rendesen piros meggyfából volt a botja. Erre kötötték a menyasszo-nyos háznál a kendőket s a szalagokat."22  A mai legidősebb vőfélyek a csépaiakhoz hasonlóan már csak arról tudnak, hogy a vőfi görbebottal járt. Míg azonban Karcagon csak a menyasszony hosszú fehér szalagja maradt meg a vőfély bal mellére tűzve, Csépán a bot minden szalagja a vőfély mellére került.

A vőfély szerepe már a lakodalmi előkészületeknél kezdődik, hiszen ő hívja meg a lakodalom vendégeit és tapasztalatai átadásával részt vesz a lakodalmi étkek előkészítésében. Irányító tevékenysége a lakodalom napján különösen meghatározó. Meghatározza a nap időbeosztását, gondoskodik a szokások betartásáról, ösz-szeállítja az esküvői menetet, melyben elől megy, a felszolgálást irányítja. Szolgálata az újasszony táncával hajnali 2-3 órakor ér véget.

 

b/ Násznagy

II. József házassági törvénye éppúgy előírta, mint napjaink családjogi törvénye, hogy az érvényes házasságkötés egyik feltétele a két tanú jelenléte.23 Elsőként ,,A násznagyok vagyis tanúk jelenlétét a házasságkötésnél Kálmán király 2. könyvének XV. törvénycikke rendelte el, s azóta a társadalom minden osztályánál szerepeltek".24

Csépán is az eskü hivatalos tanúi a násznagyok mind az állami, mind az egyházi szertartáson. /6. kép/ Az egyik a menyasszony, a másik a vőlegény tanúja. E tisztségre rendszerint a keresztapát kérik fel. Ha távolban lakik vagy meghalt, a bérmakeresztapa vagy a nagybácsi helyettesíti, de lehet egyéb rokon is tanú. Bár ma sem kizárólag vér- vagy műrokon látja el ezt a tisztséget, de történeti adataink arra engednek következtetni, hogy korábban a násznagy a családdal nem állt rokonságban. /Adatainkat némileg bizonytalanná teszi, hogy csak az azonos családnevek alapján feltételezhetjük a rokonságot./

A násznagyok családneve

 

1756-60 1780-85
idegen 84 174
a vőlegény családnevével azonos _ 5
a menyasszony családnevével azonos 2 7

Hogy a vérségi kapcsolat ez esetben nem kritérium,mutatja az is, hogy a korábbi időperiódusban kötött 43 házasságnál az egyik tanú 32 esetben Joannes Tárcsányi senior volt. A faluban tekintélynek örvendő ember /főleg az a gazda, akinél dolgozott/ tanúvá választása tulajdonképpen a szegényebb néprétegnél e század első felében is még gyakori volt. „Dolgoztam nála. Mondta: no fiam, ha megnősülsz, én leszek a násznagyod. Szeretett a munkám után és így megtisztelt."

A násznagyok felkérése még az eljegyzés előtt történik. A menyasszony családja is kijelöl e tisztségre egy személyt és a vőlegény családja is. A násznagy felelőssége nemcsak a szertartásra, de minden eseményre vonatkozik. A vőfély verseiben a násznagyot szólítja fel a vendégek fogadására, ő a legfőbb képviselője, szószólója a menyasszonynak, illetve a vőlegénynek. A násznagy tesz fel kérdéseket a menyasszonyért jövőknek. A vacsorára érkező vendégeket a násznagyoknak adja át a vőfély, hogy kínálják őket hellyel, borral. Menyasszonytánckor a násznagyok szedték rostába a pénzt, őelóbük Viszi be éjfél után az új párt a vőfély, hogy fogadják maguk közé az új menyecskét. A menyasszonyos ház után a násznagyokhoz megy a vőfély hívogatni is. A násznagyoknak - kiemelt szerepüknek megfelelően - a legnagyobb ajándékot kell venniük, s menyasszonytáncban a legtöbbet fizetniük.

A násznagyok helye az esküvői menetben és az asztalnál is megváltozott. Régen a menetben ők zárták a sort, utánuk már csak a zenészek jöttek, ma a vőfély után mennek. Míg a század első évtizedeiben a főasztal két végén ültek, most a vőlegény és a menyasszony mellett. Akár a régi, akár a mostani helyüket nézzük, mindenképpen kiemelt hely. Talán a régi inkább azt mutatja, hogy az egész összejött népért felelősek, ma már inkább csak az új párért. Meg is fogalmazzák: „A lakodalomban a násznagyok a házigazdák". /7. kép/ A felelősséget, számos násznagy! teendővel együtt átvállalják a vőfélyek.

Az összehasonlításként szereplő valamennyi területen elsősorban a keresztapa kapja meg a násznagyi tisztséget. Arra vonatkozólag sehonnan sincs adatunk, hogy a násznagyok a lakodalmas menet végén mentek. Ma azonban a lakodalmas menet elején mennek Alföld-szerte /Kiskunság, Nagykunság, Nyírség, Dél-Alföld, Tiszazug/. Általában nem állnak pontos ülésrend leírások a rendelkezésünkre. Annyi mindenütt bizonyos, hogy a főasztalnál van a násznagy helye. Leggyakrabban a menyasszony és a vőlegény mellett ülnek. Nyáry Albert leírásából sejtjük, hogy a palócoknál is ugyanott lehetett a násznagy helye az asztalnál, mint a régi csépai lakodalmakban. Azt írja ugyanis, hogy a kiadó násznagy az asztalszögben ül...26. Manga János felsorolása is arra enged következtetni: "... a menyasszonytól jobbra a menyasszony koszorúslánya, nyoszolyóasszonya és násznagya, a vőlegénytől balra pedig annak nyoszolyólánya, nyoszolyóasszonya és násznagya" ... ült.27 Míg Csépán ma is elevenen, szólásként él a régebbi ülésrendből a násznagy helye /ha valakinek a főasztalhoz jut hely, de a sarokba, ma is gyakran mondják neki: elfoglaltad a násznagy helyét/, a Tiszazug többi községében ezzel az adattal nem találkoztunk.

Jelvény a násznagyot is megilleti. Bokrétát a kalapjához vagy a mellére az első koszorúslány tűz.

 

c/ Nyoszolyóasszony

A násznagyok feleségeit Csépán nyoszolyóasszonynak vagy násznagyasszonynak nevezték. A nyoszolyóasszony terminológia a Tiszazugban Kunszentmártónban. Tiszakürtön. Tiszainokán és Cibakházán ismert.28 Tisztségüket férjük révén nyerik el /a násznagyok feleségei/. /8. kép/ Külön nem kell őket felkérni. A külső szemlélő szinte észre sem veszi személyüket. Jelvényük nincsen. A menetben a két násznagy után mennek, a vacsoránál azok mellett ülnek. A menyasszony keresztanyja veszi a koszorút, fátyolt, esetleg a menyasszonyi ruhát is. A menyasszonykontyoláson jelen vannak, melyet éjfél után a komrában /ez belső szobát jelent/ szokták végezni.

 

d/ Koszorúslányok, koszorúslegények

A Szolnok megye Néprajzi Atlasza szerint a Tiszazugban Csépa és Tiszainoka kivételével a koszorúslegényeket más terminológiával /általában nyoszolyólegény/ is jelölik. A Nagykunságban a lovaslegények fogalom is ismert.29 Csépán a vőlegényes házból kikerülő legény tisztségviselők régebbi terminológiáinak hiányából arra következtetünk, hogy e tisztség újabb elem a településen.

Koszorúslány és koszorúslegény csak nőtlen és hajadon lehet. Rokonokat, barátokat, barátnőket ért e megtiszteltetés. Kiemelt szerepe az első koszorúslánynak és az első koszorúslegénynek van. Az esküvőre menet ők a párjai a vőlegénynek és a menyasszonynak. Van sokszor 6-8 pár is. A vőfély a koszorúslányokat a násznagyok utáni sorrendben hívja meg. ők színes szalagokat adnak a vőfélynek, a párjuknak pedig bokrétát /viaszvirágot/, amelyet virágjával felfelé tűznek /a vőlegényé lefelé fejjel, a násznagy virágja oldalra áll/. A koszorúslányok díszítették fel a lovat is, ha exogám házasság volt. Ruhájuk régen rózsaszín vagy kék volt és kis mirtuszkoszorú is ékesítette hajukat. Ha a közeli rokonságban kisfiú és kislány is volt, azokat is felöltöztették koszorúspárnak és ők vitték a menyasszony fátylát. /9. kép/ As asztalnál az új pár közelében ültek e tisztségviselők. Nemrég még az asztal mellől kiszólította a vőfély a koszorúslegényeket, hogy segítsenek a vacsora felszolgálásban. E verbuválás szövegét fentebb már közöltük.

 

e/ Szakácsasszonyok, húsfőző, csapos

E tisztségviselők a szomszédok, rokonok közül kerülnek ki. /10. kép/ A lakodalmat tartó család kéri fel őket e feladatok elvégzésére. /Amennyiben kiadó ebédet is tartanak, a menyasszonyos háznál is vannak ugyanilyen tisztségviselők./ A munkájuk legtöbbször nem engedi meg, hogy az esküvőn vagy a mulatozás színhelyén bent legyenek. Nekik külön terítenek, amikor már a vendégek jóllaktak. Egyetlen adatot sikerült Gsépán arra gyűjtenem, hogy a szakácsné tányérral a kezében bement süteményt kéregetni arra hivatkozva, hogy sánta. Tiszaugon kásapénzt nem szedtek, de a szakácsok táncát eljárták, /11. kép/

E tisztségek viselőinek kiválasztása inkább az alföldi gyakorlatot követi, hiszen a palócoknál férfi nem főz lakodalomkor. A felaőtárkányi lakodalomban például volt flkét-három gazdasszony, akik idegenek voltak és ajándék mellett /egy kalács, egy tyúk és egy tál sütemény/ pénzt is kaptak. A csapos szerepét mindenütt az örömapa töltötte be."30 /12-13. kép/

 

3. A résztvevők körének meghatározása, meghívása

A menyasszony és a vőlegény családja külön írta össze, hogy kiket hív e rokonsági összejövetelre. A létszám meghatározása annak joga, aki a lakodalmat tartja, azaz aki fizeti a költségeket. Rendszerint a vőlegény szülei voltak ezek, így a lakodalom vendégei elsősorban az ő rokoni körükből kerültek ki. A menyasszonynak csak a legközelebbi hozzátartozói /szülő, keresztszülő, testvér/ számíthattak arra, hogy hivatalosak lesznek a lakodalmi vacsorára. A menyasszony rokonsága a kézfogón és a kiadón vehettek részt, de ezek rendszerint nem terjedtek ki oly szóles körre, mint a lakodalom fő eseményeit magába foglaló vacsora. Amint a fentebb közölt kimutatásból kiderül, ez a mai lakodalmakra is érvényes, hiszen az idézett lakodalomban a menyasszony részéről 55 fő, a vőlegény részéről 154 fő volt jelen.

A meghívás mindig a családnak szól. A lakodalom nagyságát aszerint emlegetik, hogy hány ház volt hivatalos. Eszerint kis lakodalom volt, ha 20-25 ház volt hivatalos /ebben az esetben a lakásban tartották a lagzit/, és nagy lakodalom, ha 70-80 házra számítottak. Ennyi személyre már sátrat kellett felállítani. A meghívás ma is családra szóló, amely alatt a családfőt és feleségét, valamint a házaságot még nem kötött gyermekeit értik. A mai lakodalmakban 200-300 személy vesz részt.

A meghívottak különböző fokú rokonok, szomszédok és barátok voltak. A két világháború közötti időre visszamenőleg a rokonsági fok határát egyértelműen nem lehet meghatározni, mivel a tehetőség a lakodalom méreteit erősen befolyásolta. Annyi bizonyos, hogy az első unokatestvérek még a kis lakodalmakban is jelen voltak. A mai lakodalmat reprezentáló példánkban a második unokatestvérek is a meghívottak között voltak. Új jelenségként rögzíthetjük, hogy a munkatársak /sőt a szülők munkatársai/ is jelen vannak kisebb-nagyobb számban. A régi szokás követéseként találkozhatunk a mai lakodalmas vendégek között a pappal és a tanítóval is. A bemutatott lakodalomban a menyasszony vendégei közül 23 rokon, 9 szomszéd, 15 barát, 8 munkatárs volt jelen. A vőlegény vendégeinek összetétele:  75 rokon, 30 szomszéd, 4 barát, 18 munkatárs, 5 ismerős, 1 vőfély, 4 zenész, 4 fő a húsfőző részéről, 8 fő a tanárok családjából és 1 plébános.

A vendégek meghívása hagyományosan a vőfély feladata volt Csépán és a környező településeken. A mátraalji palócoknál külön hívogatott a menyasszony s külön a vőlegény vőfélye, Felsőtárkányon pedig a keresztapák feladata volt a hívogatás. Esetleg besegített egy-egy sógor is.31 Ma a vizsgált faluban is nyomtatott meghívóval hívják a vendégeket.

A hlvogatás napja Csépán csakúgy, mint a palócoknál, a lakodalom előtti harmadnap volt. Amikor a lakodalmak áttevődtek szombatra, előtte való vasárnap a hívogatás ideje lett.

A meghívás sorrendje: a menyasszonyos háznál kezdte a vőfély, majd a koszorúslányokhoz ment. Aztán a többi tisztségviselő családját kereste fel,  majd úgy a többieket.

 

4. A lakodalmi étkek előállítása

A lakodalom előtti héten a rokoni, szomszédi segítségre támaszkodva előkészítik a szükséges élelmet. A lakodalom étrendje ma Csépán az Alföld más területeihez hasonlóan húslevesből, birkapörköltből, süteményből, tortából és sülthúsból áll. A segítségnek hívott asszonyok ezen étkek nyersanyagába is besegítenek. Mindenki visz magával 1-2 kg lisztet, 15-20 tojást. Ezenkivül minden hivatalos ház küld egy pár tyúkot.

A két világháború között csiga vagy aprókocka tésztát készítettek a leveshez. A csisacsinálásra 15-20 asszony jött össze. Az idősebbek emlékezete szerint a kalácsot, tésztát egykor a vendégek vitték. Az összegyűlt tésztát vegyesen rakva tették fel a vendégek elé. Ma a tésztákat a vőlegónyes háznál segédkező asszonyok sütik. Nagy gondot fordítanak a lakodalmas kalács elkészítésére. E kör alakú fonott kalácsból kettőt a vőfély kulacsára húznak, azt nevezik vőfélykalácsnak. Tortát minden vendég visz magával. /13.a kép/ Egymást kínálgatják, tortaszeletet cserélnek. A lakodalomból mindenki hazaviszi a maradék tortáját és a csereszeleteket. A legszebb mindig a menyasszony tortája. A tortakészítő asszony -mivel a falu többsége nála csináltatja - ügyel arra, hogy másnak ugyanolyan ne legyen. A vőlegónyes ház néhány tortával többet készíttet, azokra a vendégekre gondolva, akik esetleg nem vinnének tortát.32

A lakodalom előtti napokban vágják le a sógorok vagy más rokon férfiak a birkát. A század első felében előfordult, hogy disznót vagy borjút vágtak. Az asszonyok a lakodalom előtti napon kopasztjak a tyúkokat is.

Az ételek szükséges mennyiségét a vőfély határozza meg. 1/4 kg birkahúst számítanak személyenként és 5 tyúkot egy üst levesbe, amely 50-40 személy részére fő. Általában 5 üsttel főznek.

Az előkészületekhez tartozik a megfelelő mennyiségű edény biztosítása is. Ma kölcsönzőből hozzák, de a korábbi évtizedekben úgy adták össze a rokonok, szomszédok a tányért, kanalat, kést, villát, poharat stb. Mindenki megjegyezte valamilyen jellel a tulajdonát képező tárgyakat. Gyakran festékkel jelölték meg a tányérok alját. E jeleket már néhány lakodalom után számon tartották a rokonok, ismerősök.

 

LEGÉNYBÚCSÚ

A legényes háznál a vőlegény cimborái jelenlétében a lakodalom előtti vasárnap búcsút tartott! ,,elbúcsúzott a legénységitől". Iszogattak egész este. Ilyenkor elénekelték:

Égnek a gyertyák az oltár előtt

Még se gyün ide a párom

Elvesztettem lerínyéletemet

Míg élek sajnálom.

Leánybúcsúról a csépaiak nem tudnak.

 

A LAKODALOM NAPJÁNAK ESEMÉNYEI

A lakodalom napjának reggelén a vőlegény és a menyasszony elment meggyónni. A polgári esküvő rendszerint délelőtt volt. A nap hangsúlytalan eseményei közé tartozott, amelyen jórészt csak a menyasszony, a vőlegény és a tanúk vettek részt.

A jegyingért a vőfély ment. Tréfából gombostűkkel összetűzdelték az inget. Ahány gombostűt szúrtak az ingbe, annyit kellett érte fizetni. A vőlegényingért való fizetés ismert volt a Nagykunságon, de a palócoknál is. A jegying ára Csépán 100 pengő volt, amelyet a vőlegény a vőfélytől küldött. A pénz a menyasszonyt illette meg. A menyasszony ma a jegying és a vőlegénybokréta mellett nyakkendőt és mandzsettagombot is küld a vőlegénynek.

Délelőtt a menyasszonyos háznál általában a kiadó ebédre készülnek. Ezen 25-30 fő szokott részt venni. Erre a vőlegény, a násznagy és a koszorúspárok is hivatalosak. A vőfély feladata, hogy összeszedje a koszorúslányokat /értük menjen a lakásukra/. A vőlegényt és a lakodalmi tisztségviselőket elvezeti a menyasszonyos házhoz az ebédre. Kiadó ebédet azonban nem tartott mindenki. Főleg a szegényebbeknél hiányzott ez az esemény.

A menyasszonyt varrónője öltöztette fel. Legidősebb adatközlőink még úgy tudják, hogy régen /szüleik, nagyszüleik idejében/ a menyasszonynak nem fátyol, hanem pántlika volt a hajában és színes /zöld, kék, dohányszín/ volt a ruhája. Egy olyan esküvőre is emlékeznek, hogy a menyasszony fekete ruhában, fehér fátyolban volt, mivel gyászidőben esküdött. „A fehér is gyász" - érvelt az adatközlő.

A vőlegény ruhája fekete öltöny, fehér ing, csizma volt. A bal mellén viselte a jelvényét, a vőlegénybokrétát lefelé virágjával. /Az ő legénységének már vége van - szimbolizálta a virág állása./

Délután az esküvői menetet a vőfély először a menyasszonyos házhoz vezeti, hogy kikérje a menyasszonyt. Ekkor a vőfély mögött a násznagy és felesége, utánuk a vőlegény az első koszorúslánnyal halad. Mögöttük a legénybarátok /a koszorúspárok/, a rokonok, az egész násznép. A sort a zenészek zárják. A menyasszony kikérésére megjelenő násznépet csak a vőfély vizsgáztatása után engedték be. Cseh Károly vőfély a menyasszony násznagyától e kérdést kapta: "Milyen úton gyüttek?" A válasz rögtön megvolt ráz "A szeretet útján". A vőfély és a násznép bebocsátásának ilyetén halogatása általánosan ismert. Az itt leírt kérdés feltevése és a válasz a Dél-Alföldön gyakori.33 Álmenyasszony elővezetésére is sor kerülhetett. Szabó Imre vőfély megkérdezte a menyasszony násznagyát: "Miről ismerem meg a menyasszonyt? Befele hasított a lába vagy milyen?" - ,,Amilyet hoz, olyan lesz!" - volt a válasz. Erre én kértem egy koszorú fokhagymát, akkor fehér lepedővel felöltöztettem egy fickót és bevittem a vőlegénynek: ,,Na vőlegényuram, ez-i az? Nem szólt semmit, csak nézett. "Nem ez az." Az meg oszt megátkozta /mármint az álmenyasszony/ amiért nem kellett neki: Adjon az isten annyi földet, hogy ne győzzön kapálni, meg annyi pénzt, hogy ne győzze megolvasni!" Második próbának egy öregasszonyt vitt be a vőfély. Csak ezután vezette elő az igazi menyasszonyt.

A vőfély a menyasszony búcsúztatása után összeállította a lakodalmas menetet. Elől ő ment. Utána a menyasszony a kísérőjével /első koszorúslegény/, mögötte a vőlegény az első koszorúslánnyal. Őket követték a koszorúslányok és legények párban, majd a többi vendég. Régen a két násznagy a feleségükkel a násznép után ment. Mögöttük már csak a zenészek és az apró gyerekek hada következett. A menet ma abban különbözik, hogy a násznagyok a vőfély után, mögöttük a násznagyok feleségei állnak. /14-16. kép/ Ma is mindenki gyalog megy. Kivételt az exogám házasságok képeztek. Ilyen esetben lovaskocsi sor alkotta ugyanazt a rendet. /Itt megjegyezzük, hogy mindig a menyasszony lakóhelyén esküdtekj a kiadó ebéd nagyobb volt és a vőlegény lakóhelyén volt a lakodalom./ /1-2. ábra/

Szórvány adatunk arra vonatkozólag is van, hogy Csépán a múlt században külön lakodalmas menetet alkotott a vőlegény, és külön menetet amenyasszony rokonsága. Erre vonatkozólag más tiszazugi településen nem sikerült adatot találni. Ilyen elemet a nagykunsági leírások sem tartalmaznak, viszont a Kiskunságban és a Dél-Alföldön ismert a két lakodalmas menet.34 A palóc szakirodalomban is többször leírták, hogy ,,A templomhoz mind a menyasszony, mind a vőlegény násznépe külön-külön vonult fel."35

Útközben zeneszó és kurjongatások hallatszanak még a mai lakodalmas menetben is. A csujogatás Cibakházán és Tiszasason elevenebben él, mint Csépán.

Az új párt igyekeztek megvédeni minden ártó hatalomtól és balszerencsétől. mAz én lányom cipője sarkába a keresztanyja egy tíz forintost tett 1958-ban.  Azt mondta, mikor esküdött, az ő cipője sarkába is tett a keresztanyja egy egyforintost azért, hogy szerencséjük legyen, meg sok pénzük."

A csépaiak tudatában ma is több hiedelem él, amelyet, különösen ha a nem kívánt helyzet áll elő, felemlegetnek.

,,Ugyanazon az úton kétszer nem mehet a lakodalmas menet, mert akkor nem lesz szerencséjük."

,,Ha két menyasszony találkozik az úton, kendővel betakarják az arcukat, hogy ne lássák egymást."

„Elejtettem a gyűrűm a templom előtt, azt mondták, elejtettem a szerencsémet."

,,Gyászos lesz az életük, mert az idő is szomorú."

„Ha esik az eső, fúj a szél vagy rossz az idő, akkor nem szép életük lesz."

„Esik az eső, sok könnye hull a menyasszonynak."

„Ha jó idő volt, víg élete lesz."

„Ha menyasszonyt vittek és kisbabát vittek rá: na, ennek is elege lesz a gyerekekből."

E hiedelmek Tiszazug-szerte ismertek.

A vőfélynek az egyházi szertartáson teendője nincs. Gyakran nem is megy be a templomba. Ez idő alatt rendszerint az egyik lakodalmas kalácsot szétosztja a kíváncsiskodó gyereksereg között. A másikat a pap vagy a harangozó kapja.

A szertartásról kijőve a már egymás mellett lévő új pár és menete ritkán, de -még a két világháború között is megkerülte a templomot. Legtovább az exogám házasságoknál maradt meg ez a szokás. A vidéki menyasszonnyal először körbekerülték a lovaskocsik a templomot és úgy mentek a lakodalmas házhoz. A templom körbekerülésére azt a magyarázatot adják, hogy a menyasszony így jobban ragaszkodik az új lakóhelyéhez, templomához. Nagyréven ezt katolikus szokásnak tudják. Tiszasasra ha lányt vittek, a postánál a menetet megállították, leszálltak a kocsikról és gyalog tették meg az utat a menyasszonyos házig. Tiszaugon. viszont „ha Kürtről hozták a menyasszonyt, megkerülték vele a falut".

A templomból a lakodalmas menet a lakodalom színhelyére, rendszerint a vőlegé-nyes házhoz ment. A templomnál, útközben, a vőlegényes ház utcáján«, kapujában a né-zők. serege leste a menyasszonyt. A kapunál süteménnyel, borral kínálják őket a szakácsasszonyok. Nagyréven az úton is a nézők közé dobálták a süteményt. /17-18. kép/

A menyasszonyos menetet a vőlegényes házhoz ugyancsak a vőfély vezeti. A fogadás a vőlegény násznagya és az örömszülők feladata. A befogadásra a vőfély versben szólítja fel a vőlegény családját:

Szép menyasszonyunk íme megérkezett.

Az örömapa, s anya fogjon vele kezet.

Fogadják be őt e szép társaságba,

Részeltessék őt víg mulatságba.36

Az örömanya ilyenkor a menyasszonyt az ajtóban vagy a kapuban kenyérrel kínálja. /19-20. kép/ Esetleg sót is ad neki. E mozzanatot is a befogadás motívumának tekinthetjük, jelezve vele azt, hogy ezután e család fog a részére kenyeret biztosítani. „Vágjál egy kis kenyeret, úgy edd meg, mint a kenyérkét!" „Vágjál ebből a kenyérből és olyan jó legyél, mint ez a kenyér!" „Vágjon belőle egy karajt, hogy fia legyen." „Azért adnak a menyasszony kezébe kenyeret, hogy állandóan legyen az új párnál? kenyere." E kísérő mondatok és magyarázatok fűződnek az említett cselekvéshez.

A Tiszazug többi falujában nem ismerik ezt a szokást. Az Alföldről /kivétel a Nyírség/ nem írták le a lakodalom ezen elemét.37 A palócoknál a menyasszony mézeskenyérrel fogadása viszont ma is általános. Manga János szerint „Szokásban volt többféle, hogy ilyenkor egy kenyeret is megszegett a menyasszony..."38  Ugyancsak ő írta le, hogy „a vőlegény asszonyrokonai a kapuban égő gyertyákkal várták a menyasszonyt". E szokást Csépán nem, de Cibakházán gyakorolták.

Ezután a lakodalom menetében holt idő következik. A vendégek hazamennek megetetni az állatokat, s átöltöznek. Az új pár útja a fényképészhez vezet. Este 8 óráig a vacsora készítésen van a fő hangsúly. Az érkező vendégeket sós és édes sütemények, különböző italok és díszesen megterített asztal várja. /21-22. kép/ A levest üstben főzik, a pörköltet láncon függő bográcsban, szabad tűzön.  A pörköltfőzésnek e megoldása inkább a Dél-Alföldre mutat, mivel a Nagykunságban öntöttvas lábast vasháromlábra vagy téglára helyeznek a tűz fölé.

A vőfély feladatai közé tartozik az érkező vendégek beköszöntése, az ülésrend kialakítása. A főhely a menyasszonyt és a vőlegényt illeti meg. Mellettük ma a násznagyok és feleségeik ülnek. Régen a menyasszony oldalán az első koszorúspár, a vőlegény oldalán a második koszorúspár foglalt helyet. A két násznagy helye az asztal két végén volt. A menyasszony rokonai a menyasszony oldala felőli asztalnál, a vőlegény rokonai a vőlegény oldalán lévő asztalnál ültek. Arra is van adatunk, hogy ezen belül az asztal egyik oldalán a férfiak, a másik oldalán - velük szemben - a nők helye volt. A koszorúspárok - inkább csak a koszorúslányok - a főasztalnál az új párral szemben foglaltak helyet. E kiemelt hely illette meg a papot, tanítót, jegyzőt, orvost is. A mai ülésrend szerint itt találjuk a sssülőket, a nagyszülőket. /3. ábra/ A zenészeknek a szoba vagy a sátor sarkában külön asztalt terítettek. A második terítésnél szokott enni a szakács, szakácsnők, a vőfély és esetleg az asztalnál nem fért gyerekek.

Az étkezés előtt imádkoztak. Az első tál ételt a vőfély vers kíséretében az új pár elé tette, a másodikat a násznagyok kapták. /23. kép/ A felszolgálásban a koszorúslegények, ma a szakácsnők segítenek. A koszorúslegényeket a vőfély e feladatra a fentebb közölt tréfás verssel kérte fel. Bár a Nagykunságban is ők szolgáltak fel még az 1950-es években is, de verbuválásukra nincsen adatunk.

A menyasszony és a vőlegény a század eleji lakodalmakban egy tálból ettek, hogy házasságuk felbonthatatlan legyen. Mások szerint azért kellett egy tányérból enniük, hogy jó hízójok legyen. E szokás minden tiszazugi községben gyűjthető. Az egy tányérhoz Nagyréven csak egy kanalat adtak. Termékenység varázsló szimbólumként a birka farkát is az új pár elé tették e vidéken. Tiszasason „a birge farkára pirospaprikát húztak és bevitték a menyasszonynak". Tiszaugon és Tiszakürtön pedig külön csináltak egy nagy csigát a menyasszony részére.

Vacsora alatt a vőlegény nem tette le a kalapot, ezzel jelezve, hogy „ő viseli a kalapot".

Vacsora után a termet átrendezték. Kihordták a felesleges asztalokat, székeket. Csak a fal mellett hagyták meg a lócát. Meghagyták azonban a násznagyok helyét, amelyet éjfélig nem volt szabad elhagyniuk. Őrizniük kellett a menyasszonyt, akinek egyesek szerint éjfélig nem volt szabad táncolnia a vőlegényével. A vőfély, ha meglátta, zálogot kért. Ha nem vette észre, őt büntették meg. Az itélőbíró a rendező násznagy /a vőlegény násznagya/, a zsandár a vőfély. A násznagy feladata a menyasszony ellopásának megakadályozása is. Ezzel a legények ma is a Tiszazug valamennyi községében megpróbálkoznak. Ha akciójuk sikerül, a vőlegény násznagya bíráskodik. A menyasszony cipő.iére is vigyázni kell, mert ha ellopják, csak pénzért adják vissza.

Ma Alföld-szerte meglévő szokás, hogy a menyasszony csomagot kap. /24. kép/ A sok rétegű papírgöngyölegből Csépán is rendszerint egy kis játékbaba kerül ki, utalva a gyermekáldás kívánására. Nagyréven a menyasszony széke alá babát, Cibakházán tojást csempésznek ugyanezen célból: „Megtojt a menyasszony!" "Megbabázott a menyasszony!" A fiatalok biológiai feladatát jó kívánságokban is megfogalmazza a közösség. ,,Áldjon meg a jó isten 8-10 gyerekkel!" - így tettek a csépai öregek. ,,Ijjasodjátok, fijasodjátok, mint a csicsóka!" - kurjantotta el valamelyik vendég. „A gazdaasszonyok tányérba leborítva vitték be az új párnak a csicsókát: Szaporodjatok, mint a csicsóka!"

A lakodalomban mindig megjelentek hívatlan vendégek is, akiket a Tiszazugban szűrösöknek neveztek. Általában fiatal legények voltak. Egy tányér paprikassal s egy üveg borral kínálták meg őket. Húztak részükre egy nótát. Ilyenkor azzal táncolhattak, akivel akartak. Ha azonban korommal bekenték magukat, a vendégek húzódoztak a közelükből.

A lakodalmi alakoskodókra ma már alig emlékeznek Csépán. Az egyik lakodalomban medvének öltözött valaki /suba és álarc volt rajta/. A vállára vett egy koszorúslányt és úgy ment be a terembe. Csépán nem tudnak a halottas .játékról, a szomszédos Tiszasason elevenen ól az emlékezetben. E községben a gólyának öltözött ala-koskodó is megjelent a lakodalomban. Álmenyasszony bevezetésére éjfél körül is sor kerülhetett Cibakházán és Csépán.

Éjfélkor a vendégsereg szórakoztatásáról áttevődik a hangsúly a menyasszonyra, akinek családi állapota a házasságkötéssel megváltozik. Az őt ünneplő közösség az új szerepbe való lépését hangsúlyozza a menyasszony-, illetve úrasszonytáncok-kal, a kontyolással. A menyasszonytáncot az egész Tiszazugban fehér ruhában járják. E táncot a vőfély kezdi, azután a vőlegény násznagya, majd a menyasszony násznagya táncol vele. Őt követik a szülők, testvérek, rokonsági fok szerint minden vendég. Legutoljára a vőlegény kapja meg táncra a párját. A pénzes menyasszonytáncban benne van a közösség segítése. A két násznagy rostába gyűjtötte a pénzt, majd a menyasszony ruhájába borította. A rostába vetett pénz összegét befolyásolta, hogy adója milyen rokonsági fokban állt az új párral, illetve hogy milyen tehetős volt. Ez a pénz az új párré lett. Ma már koldulásnak tekintik, de elvétve még megtartják a pénzes menyasszonytáncot. A segítést inkább ajándék adásában fejezik ki. A Cseté-nyi Mihályné által megfigyelt lakodalomban az új pár 48050 forint értékben kapott ajándékot, míg a lakodalom kiadása 25040 forint volt.

„A tiszakürti Öregszőlőben szokás volt a század elején, hogy menyasszonytánckor gyufával megnézték, hogy sánta-e a menyasszony. Ígessük meg a menyasszonyt! -mondogatták és hányták a gyufát."

A menyasszonytáncot követte a menyasszony felkontyolásat menyacskeruhába öltöztetése. E műveletet a belső szobában, az ún. komrában végezték a csépai nyoszo-lyóasaaonyok. Jelen volt egy-két koszorúslány, ma a varrónő is. A kontyoló ruha piros pettyes volt. /Eózsás vagy babos is lehetett./ Kendő, kötény és papucs tartozott hozzá. Bár a ruha anyaga, mintája megváltozott, de a piros szín ma is döntő e viseletben. Átöltözés után a vőfély vezette be az új párt. /25. kép/ Az új asszony táncában is minden vendég részt vett. /26. kép/

A vőfély szolgálata ekkor ér véget /hajnali 2-3 óra/.

A menyasszonyfektetésről ma már csak annyi tudható meg, hogy az ifjú férj párját a padlásra vagy a komrába vitte. "Aki hamarabb lefekszik, az hal meg elsőbb" - tartják a csépaiak.

Az új pár első feladatai közé tartozik a vendégek tésztával, borral vagy likőrrel való körbekínálása. E szokás Alföld-szerte megfigyelhető a mai lakodalmakban is. /27. kép/

A lakodalom másnapján adódó munkákból /takarítás, kölcsönkért tárgyak visszaszolgáltatása/ már az új asszonynak is ki kellett venni a részét. Már az új család tagjaként vett részt a kállátón, amelyet szülei másnap vagy egy hét múlva rendeztek a vőlegény családja számára.

A hérész terminológiát a csépaiak nem ismerik. Csak a vőfélyek elmondásából tudjuk, hogy az ő feladatuk volt éjfélkor a hérészesek elvitele a lakodalmas házhoz. /Ők a menyasszony szülei, rokonai./ A tiszasasi legény is éjfélkor megy az első koszorúslegóny társaságában a kárlátósokért. Tiszakürtön is éjfélkor mentek hérészbe. Cibakházán pedig külön lakodalmat tartottak a menyaaszonyos háznál és külön lakodalmat a vőlegényes háznál. A kontyolásra mentek hériszbe a menyasszony szülei. A Tiszazugban a hérész terminológiát egyedül Csépán nem ismerik egyáltalán. A Nagykunságban még napjainkban is vacsora előtt megy el a vőfély a hériszért.

Csak egyetlen vőfély tud Csépán a hajnali tűzgyújtásról. „Legalább 20 éve volt. Hajnalba tüzet raktunk az udvaron; akkor a zenekar fújta, mink meg ugráltuk át a tüzet tánc formájába. Mi férfiak ugrottuk át a lángot, a nők meg körülötte. Szalmából raktuk az udvar közepén a tüzet." Terminológiát nem tud rá mondani az adatközlő. A szakirodalomban a palóc területről számtalanszor leírt menyasszonyporkolás egyetlen adatát nem tekinthetjük a csépai lakodalmak kontinuua elemének, palóc sajátosságnak, mivel ezen adatot ismerő vőfély csongrádi származású.

 

ÖSSZEGEZÉS

Tanulmányunk összegezéseképpen megállapíthatjuk, hogy a csépai lakodalom a századfordulón több olyan elemet tartalmazott, amely a palóc lakodalomleírásokban szerepel /2 vőfély, nyoszolyólegények hiánya, két háznál tartott lakodalmas mulatság, a menyasszony kenyérrel kínálása stb./. Ezeket az elemeket azonban nem köthetjük kizárólagosan a palócokhoz. Valószínűleg korábban az Alföld nagy részére jellemzők voltak, csak a változások folytán egyes vidékek lakodalmi szokásaiból a századfordulóra már kikoptak ezek az elemek, míg más területek megőrizték azokat, fáziskéséssel ugyan, de az archaikusabb területek lakodalmi szokásai fejlődésükben ugyanazokon a fokokon keresztül jutva azonossá válnak /vőfélyjelvények, ülésrend, a lakodalmas menet rendje stb./. Ezen azonosuló folyamat eredménye az, hogy a palóc betelepítésű Csépa lakodalmainak lefolyása napjainkban szinte semmiben sem különbözik a többi tiszazugi település lakodalmától. A megfogható különbségekről ma már igen nehéz megállapítani, hogy valóban megkülönböztető jegyek voltak-e. A töredékes emlékanyag és a leírások apró pontatlansága megnehezíti az összehasonlítást. Különösen a társadalomnéprajzi szempontok érvényesítése ütközik ilyen nehézségekbe. Egyes szokáselemek további kutatására is szükség van még. így feltérképezésre vár az, hogy a menyasszony kenyérrel kínálása mennyire volt általános az Alföldön. Meg kell vizsgálni, hogy a menyasszonypörkölósre vonatkozó dél-alföldi adat mennyire jellemző vagy, hogy a menyasszony gyufával nézése lehet-e a menyasz-szonypörkölés kései maradványa, hiszen ezen elemek tiszazugi előfordulása bizonytalanná tehetik a menyasszonypörkölés palóc sajátosságként való felfogását. A kutatás jelenlegi stádiumában dolgozatunk csak azt állapíthatja meg, hogy a csépai lakodalom tiszazugi jellemzőkkel bír. Nagy összességében elválik a nagykunságitól és sok elemében a dél-alföldivel mutat hasonlóságot.

 

Irodalom

Bakó Ferenc.
1955. Felsőtárkány község lakodalmi szokásai. Ethn. LXVI. 345-408.

Balogh István.
1969. Hajdúság. Budapest, 1968.

Barna Gábor.
1973. A jászdózsai lakodalom. In: Jászdózsa és a palócság. Szerk.: Szabó László. Eger-Szolnok, 1973. 153-196.

Erdész Sándor.
1974. Nyírség. Budapest, 1974.

Lele József - Waldmann József.
1971. Hagyományvilág. In: Tápé története és néprajza. Szerk.: Juhász Antal Tápé, 1971. 573-628.

Manga János.
1979. Palócföld. Budapest, 1979.

Nagy Gyula.
1975. Parasztélet a vásárhelyi pusztán. Békéscsaba, 1975.
Az 1930. évi népszámlálás, I. Demográfia. Budapest, 1932.

Nyáry Albert.
1906. Palóc lakodalom. Néprajzi Értesítő, VII. 1906. 218-231.

Ortutay Gyula /főszerk./,
1980. Magyar Néprajzi Lexikon III. kötet. Budapest, 1980.

Pap Tibor.
1972. Magyar családi jog. Budapest, 1972.

Szabó István - Szabó László.
1976. Házasodjunk hajajaj. Szolnok, 1976.
Szolnok Megye Néprajzi Atlasza /SZMNA/ II. kötet /megjelenés alatt/

Tálasi István.
1977. Kiskunság. Budapest, 1977.

Szentesi Tóth Kálmán.
1929. Lakodalmi szokások a Nagykunságon. Karcag, 1929.

Tóth Sámuel.
1875. Az egyházakat s belhivatalnokokat legközvetlenebbül érdeklő Országos Törvények... kivonatos gyűjteménye. Debrecen, 1675.


  1. 1930. évi Népszámlálás, 166-167.
  2. Eltekintünk annak kifejtésétől, hogy e szemlélethez való ragaszkodás mennyiben tükröződik a gyakorlatban, hiszen est egy másik tanulmány vizsgálja.
  3. A falucsúfolók létrejöttének és egyéb funkciójának elemzését nem tekintjük feladatunknak.
  4. Saját gyűjtés és a Szolnok Hegye Néprajzi Atlasza /továbbiakban SZMNA/ 76. kérdéscsoportja alapján.
  5. SZMNA, 76. kcs. kommentárja
  6. Szentesi Tóth Kálmán. 1929. 18.
  7. Erdész Sándor. 1974. 270-271.
  8. Tálasi István. 1977. 126., Nagy Gyula. 1975. 506., Balogh István. 1969- 253., Lele József. 1971. 596.
  9. Ld. Bakó Ferenc. 1955. 356., Manga János. 1979. 163.
  10. SZMNA 77. kcs.
  11. Tóth Sámuel. 1875. 130.
  12. A kaució jelentése: házassági óvadék katonatisztek nősülésekor. Idegen szavak szótára, 1960. 361.
  13. Légrádi Józsefné csépai lakos kéziratos füzete
  14. Csetényi Mihály - Csetényi Mlhályné: Lakodalmi szokások a Tiszazugban. Csépa, 1979. pályázat. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára, 1561-79.
  15. Ld. 14. jegyzetpont 2.
  16. SZMNA 78. kcs.
  17. Ld. 14. jegyzetpont 159-160.
  18. Alföldi vőfélykönyv, Bp. é.n. Vőfény és násznagykönyv, Bp. 1923.
  19. Ld. Szentesi Tóth Kálmán. 1929., Barna Gábor, 1973., Szabó László, 1976., Bakó Ferenc. 1955., Nyáry Albert, 1906.
  20. SZMNA 78. kcs.
  21. Bakó Ferenc. 1955. 361., Manga János. 1979- 165., Tálasi István. 1977. 146., Nagy Gyula. 1975. 512.
  22. Szentesi Tóth Kálmán, 1929. 35.
  23. Tóth Sámuel, 1875. 130., Pap Tibor, 1972. 82.
  24. Ortutay Gyula /főszerk./, 1980. 698.
  25. Ld. Erdész Sándor, 1974. 276., Tálasi István, 1977. 146., Lele József, 1971. 604., Nagy Gyula, 1975. 512.
  26. Nyáry Albert. 1906. 228.
  27. Manga János. 1979. 176.
  28. SZMNA 78. kcs.
  29. SZMNA 78. kcs.
  30. Bakó Ferenc. 1955..358.
  31. Bakó Ferenc. 1955. 362.
  32. Ilyen tortát tálaltak a néprajzosok elé is, akik 1978-ban megfigyelés céljából jelen voltak egy lakodalomban.
  33. Ld. Nagy Gyula. 1975. 511., Lele József. 1971. 599.
  34. Tálasi István. 1977. 146., Lele József. 1971. 607.
  35. Bakó Ferenc, 1955. 377.
  36. Készlet Kacsinta József vőfély verseiből. /A szöveg megegyezik Vincze Gábor Vőfélykönyvében lévővel./ In: Csetényi Mihály - Csetényi Mihályné dolgozata, 145.
  37. Erdész Sándor. 1974. 277.
  38. Manga János. 1979. 175.
  39. Ld. 38. jegyzetpontot!

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet